napi stressz

Nekem most ez a legnagyobb stresszforrás. Minden egyes hétköznap.

Nem az, hogy nyíg a gyerek, nem az, hogy megint nem fizettem be valamit (az efféle halogatásnak meglepően nincsen következménye), nem az, hogy ma sem tudtam tizenkét oldalt lefordítani (ennyi a penzum), nem a forgalom biciklivel, és nem az, hogy oda kell érni valahova — úgyse érek oda.

Hanem hogy el kell indulni. És ami ahhoz kell, jaj.

Először is, legyek rendben én, időrendben ez az első, mert a gyerekek ekkor még alszanak vagy reggeliznek, meg aztán példát is kell mutatni, tehát:

reggeli kaki done, addig felöltözni sem érdemes, de már lehet filózni a világban is vállalható fehérneműn és outfiten, vécén ülve telefonon konzultálunk a stylisttal, aki persze letol, nem, nem látszhat ki a csipkebody, mit képzelek, és semmi kék, legfeljebb türkiz vagy smaragd.

Arctisztítás arcszappannal, fül möge is újabban (ez egy elhanyagolt terület volt!), bőrradírral erőteljes dörzsölés, ajakkörnyéken különösen, vérbőséget okoz és megelőzi az ajakhatár idegesítő mitesszereit.

és nincs vécépapír!

Acápoló szérum, arra arcápoló krém, de csak ha már beszívódott. Clinique. Üres tubus KIDOB. Vécépapírcsutka is KIDOB.

Sajnos, szemkörnyékre világos korrektor, nagy különbség, ha teszek és ha nem, eljött ez is. Szempillafesték lemos (jó, tudom, este kéne, de hát este is szoktam, ez a maradék), szempilla, szemöldök átfésül brunette hajspré(nem festem a hajam, lenövést maszkírozok vele)val lefújt szemöldökkefével, úristen, ezt milyen gáznak gondolnám, ha nem én csinálnám. Közben lekapok zoknit a radiátorról, ahol szárítom őket ügyesen hajnal óta, abban a reményben (és kényszerrel), hogy pont ezt a zoknit vehessem fel, mert nem mindegy ám, a közérzet szempontjából, ez egy olyan keddi zokni, szeretem, és nagyon értékes, hibátlan és elég vékony is.

Szempillaspirál két rétegben, fogadkozás, hogy megyek szempillát építtetni, de csakis természetes hatásút, Anikóhoz, menjetek ti is, állat szépen dolgozik.

Szájkontúr, egy fő kakaót követelő gyerek megjelenik. Pedagógiai helyzet: ne állj az ajtóba, várj egy kicsit, csak szóok, hogy most legózhatnál, utána már nem lehet. Mindjárt megyek.

Nem legózik, áll az ajtóban, nyüszög ütemesen. Én meg, amilyen rohadék vagyok, ki is hegyezem a szájkontúrceruzát. Hagyjál már.

Hajtöveim rendben, na jó, ide egy kicsit… fújok rá, homlokom sötétszürke lesz, félvak vagyok, vattával letöröl, jön vele a korrektor is. Korrektor újra. Nyüszög, csapkodja a hajszárítót, ami a falból lóg a bedugott vezetékén, az ajtóhoz. Ped. helyz., ezt most fejezd be, mindjárt jövök!

Konyha, kislábos elmos, tej és tejszín keveréke melegedni föltesz. Kakaópor, holland, vörös, csakis, bele a csodás, tápláló emulgeálószer: fürjtojás -sárgája, a fehérjét kihörbölöm én, kell a protein. Tejszín, ökovanília, holland kakaópor. Igen, ehetsz még valamit, sajt van, müzli, kígyóuborka, mit szeretnél? Ne a ruhádba töröld a szádat, kösz. Fújj orrot is, tudod, hol a zsepi, C3 fiók.

IMG_8894

itt a jobb szélen van a híres, tizennégy fiókos szekrény

Müzlit kér és uborkát, kistálka, szórok a pehelykeverékbe Super Redset, ami ilyen rózsaszín pora fagyasztva szárított, piros gyümölcsöknek. Ubor fövág, elézúzom, ezeket mind megeszi akkurátusan, amíg én rohangálok körülötte. Később önkiszolgál egy Babybellel, ami sajt, a hűtőt nyitva hagyja, de csak résnyire, mert gondosan feledékeny (kijönnek a hidegmanók), és a sajt csomagolást hosszan gyúrogatja, majd az aszatlon hagyja, letolom, ped. helyz.

Nyomok egy kávét, és vizet is iszom, mert a koffein vizet von el, én pedig felelősen hidratálok. Pisilni kell megint, pisilek. Légyszi, ne gyere be. Adj vizet a kutyának!

cropped-lakc3a1s-kutya1.jpg

És ez még csak ilyen reggelizési-kávézási-személyi higiéniai zűrzavar, melyet a délelőtt egy későbbi pontján tetéz majd fogmosás, most kezdődik majd a

pakolás.

Az összepakolás, az igazi rohangálás.

Olyan dizájnos cuccaim, ruháim, használati tárgyaim, kozmetikumaim vannak, annyira odafigyeltem, hogy mindenem meglegyen, és akkora kínszenvedés ezeket mind összerakni, előkeresni.

Tegyük fel, csak edzeni, meg valami apróbb ügyintézésre megyek, tényleg nem akarok túlzó hatást kelteni, mert ha komoly a program, még durvább a készülődés.

Legyen nálam

sportcipő, edzőnadrág, felső, sportmelltartó, bikini, ez a minimum.

törülköző, színben illjék a fülbevalómhoz és a pólómhoz. Zokni nem, sajnálom, ha ez csalódás, én zoknit edzéshez nem hordok a Free Runba, ellenben a talpbetétet zokniként mosom.

Edzőkesztyű, csuklószorító, pörgető tabletta. Hajgumi. Kellő számú csat (színharmónia!). Tusfürdő apró tubusban, feltöltendő.

Előre felveszem edzőcuccom vázlatait. Hónaljszőr letol, tökre fáj, életlen borotva kidob, neogranormonnak beken.

Fülbevaló, de nem lehet lógós, ha mégis az, például mert a kültéri cuccal állat jól néz ki, és a stylistom is javasolja, akkor cserefülbevalót vinni, és az el ne vesszen, kartonlapra fölszúr, igen, most miért?, így nesszeszerbe bele.

Határidőnapló, és legalább négyféle színben tűfilc, mert minden oldalon több színt használok.

Számlatömb. Golyóstoll. Számlatömb benejlonzacskóz, mert nehezen pótolható. Töltőtoll és patron.

Laptop, fel van töltve? Töltsünk rá egy kicsit. Cipzáras tokjában, szigorúan, esik az eső.

Igazolvány, pénztárca, benne készpénz megfelelő címletben, buszjegy. DM kártya. Butlers kártya. személyi. Bankkártya. Hol a bankkártya? Négy kabát zsebét áttúr.

Flexbérlet. Ez nadrág farzsebben is lehet, és mivel hisztérikusan mást veszek minden nap, szintén lehet elmélkedni, legutóbb melyik gatyóm volt rajtam.

Cipő, mi illik, kell-e lábszárvédő időjárási és dizájnokokból, cipő, ami legyen tiszta, azzal a lendülettel Babadávid cipője is áttöröl, de a folt makacs, csapnál rásegít, hopp, belement a víz, hajszárító. Közben grimaszolok a tükörbe.

Dávid átsuhan balról, legózni megy, most már ne legózz, indulunk. Vedd fel a zoknit, odatettem a székre.

Na, én közben… ne igyunk még egy kávét? S ittunk még egy kávét. És bevettem hajnalban a BCAA kapszulát, vagy nem?

Shaker feltölt, TPW tömegnövelő (szénhidrátos, zablisztes) egyharmad, natúr Scitec, bele vanília és minimálédesítés.

Kávétejszín a kabátzsebbe, a Flexben nincsen.

Egy olajos hal, akkor csak salátát veszek hozzá. Ahogy kiveszem, magamra rántok egy ferdén odatett csomag őrölt fahéjat. Fehér pólómon keresztbe sáv. No, nem baj, felszaladok a galériára. Dávid elmélyülten legózik, zoknit nem vett.

Mindig kell: rágó, jutalomfalat, oviba menéshez, ebből kettő, ne legyen veszekedés.

Hopp, Babadávidnak nincs tornacipője, vigyük be.

Nejlonzacskó, egy a nyirkos sportcuccoknak, egy bevásárláshoz.

Kutyát kiviszem, kutyakakizacskó, komposzt és műanyagszemét kivisz.

Papírzsepi legyen zsebben. Napszemüveg, összeillesztése az outfittel. Nem olyan bonyolult feladat, nekem ugye két napszemüvegem van, egy narancssárga és egy türkizkék, egy márkátlan kétezer forintos és egy nagyon márkás, és a narancssárgát a minap elégedetten szétszerelte és összeroppantotta a kutya. Ki érti ezt. Bohó, majdnem hét éves kölyök.

Labello, de inkább Carmex. Tű, cérna. Szigszalag. Ezek nem tűnnek okvetlen szükségesnek, de az élet igazolta, kérte, hogy de.

Ragtapasz. Bicska. Csipesz, körömreszelő. És akkor az egész pakk legyen dizájnos, tájni, biciklin vihető.

Dávid, vedd fel a a zoknit. Ped. helyz. Végül felveszi. Vedd fel a cipőd. Vizes, azt mondja. Még hajszárító.

És ezzel, csak ezzel, meg közben pisilek, nyomok még egy kávét, fűtést leveszem, kutyának víz, összesöprök valamit, ami kiborult vagy végighordták, elzárok egy csöpögő csapot, beidőzítem a piros mosógépet, hogy hét óra múlva legyen kész a fekete mosás — ezzel nettó eltelik ötven perc.

Fél ötkor keltem. Hova lesz az idő?

Mehetünk. Kiviszem a biciklimet.

Négyszer megyek vissza, kesztyű, szemspirál. Bezárom a teraszajtót is. Tértivevény. Tornacipője. Bele fogok bolondulni.

Kapcsolódó bejegyzés: ellenségeim