Nekem most ez a legnagyobb stresszforrás. Minden egyes hétköznap.
Nem az, hogy nyíg a gyerek, nem az, hogy megint nem fizettem be valamit (az efféle halogatásnak meglepően nincsen következménye), nem az, hogy ma sem tudtam tizenkét oldalt lefordítani (ennyi a penzum), nem a forgalom biciklivel, és nem az, hogy oda kell érni valahova — úgyse érek oda.
Hanem hogy el kell indulni. És ami ahhoz kell, jaj.
Először is, legyek rendben én, időrendben ez az első, mert a gyerekek ekkor még alszanak vagy reggeliznek, meg aztán példát is kell mutatni, tehát:
reggeli kaki done, addig felöltözni sem érdemes, de már lehet filózni a világban is vállalható fehérneműn és outfiten, vécén ülve telefonon konzultálunk a stylisttal, aki persze letol, nem, nem látszhat ki a csipkebody, mit képzelek, és semmi kék, legfeljebb türkiz vagy smaragd.
Arctisztítás arcszappannal, fül möge is újabban (ez egy elhanyagolt terület volt!), bőrradírral erőteljes dörzsölés, ajakkörnyéken különösen, vérbőséget okoz és megelőzi az ajakhatár idegesítő mitesszereit.
és nincs vécépapír!
Acápoló szérum, arra arcápoló krém, de csak ha már beszívódott. Clinique. Üres tubus KIDOB. Vécépapírcsutka is KIDOB.
Sajnos, szemkörnyékre világos korrektor, nagy különbség, ha teszek és ha nem, eljött ez is. Szempillafesték lemos (jó, tudom, este kéne, de hát este is szoktam, ez a maradék), szempilla, szemöldök átfésül brunette hajspré(nem festem a hajam, lenövést maszkírozok vele)val lefújt szemöldökkefével, úristen, ezt milyen gáznak gondolnám, ha nem én csinálnám. Közben lekapok zoknit a radiátorról, ahol szárítom őket ügyesen hajnal óta, abban a reményben (és kényszerrel), hogy pont ezt a zoknit vehessem fel, mert nem mindegy ám, a közérzet szempontjából, ez egy olyan keddi zokni, szeretem, és nagyon értékes, hibátlan és elég vékony is.
Szempillaspirál két rétegben, fogadkozás, hogy megyek szempillát építtetni, de csakis természetes hatásút, Anikóhoz, menjetek ti is, állat szépen dolgozik.
Szájkontúr, egy fő kakaót követelő gyerek megjelenik. Pedagógiai helyzet: ne állj az ajtóba, várj egy kicsit, csak szóok, hogy most legózhatnál, utána már nem lehet. Mindjárt megyek.
Nem legózik, áll az ajtóban, nyüszög ütemesen. Én meg, amilyen rohadék vagyok, ki is hegyezem a szájkontúrceruzát. Hagyjál már.
Hajtöveim rendben, na jó, ide egy kicsit… fújok rá, homlokom sötétszürke lesz, félvak vagyok, vattával letöröl, jön vele a korrektor is. Korrektor újra. Nyüszög, csapkodja a hajszárítót, ami a falból lóg a bedugott vezetékén, az ajtóhoz. Ped. helyz., ezt most fejezd be, mindjárt jövök!
Konyha, kislábos elmos, tej és tejszín keveréke melegedni föltesz. Kakaópor, holland, vörös, csakis, bele a csodás, tápláló emulgeálószer: fürjtojás -sárgája, a fehérjét kihörbölöm én, kell a protein. Tejszín, ökovanília, holland kakaópor. Igen, ehetsz még valamit, sajt van, müzli, kígyóuborka, mit szeretnél? Ne a ruhádba töröld a szádat, kösz. Fújj orrot is, tudod, hol a zsepi, C3 fiók.
itt a jobb szélen van a híres, tizennégy fiókos szekrény
Müzlit kér és uborkát, kistálka, szórok a pehelykeverékbe Super Redset, ami ilyen rózsaszín pora fagyasztva szárított, piros gyümölcsöknek. Ubor fövág, elézúzom, ezeket mind megeszi akkurátusan, amíg én rohangálok körülötte. Később önkiszolgál egy Babybellel, ami sajt, a hűtőt nyitva hagyja, de csak résnyire, mert gondosan feledékeny (kijönnek a hidegmanók), és a sajt csomagolást hosszan gyúrogatja, majd az aszatlon hagyja, letolom, ped. helyz.
Nyomok egy kávét, és vizet is iszom, mert a koffein vizet von el, én pedig felelősen hidratálok. Pisilni kell megint, pisilek. Légyszi, ne gyere be. Adj vizet a kutyának!
És ez még csak ilyen reggelizési-kávézási-személyi higiéniai zűrzavar, melyet a délelőtt egy későbbi pontján tetéz majd fogmosás, most kezdődik majd a
pakolás.
Az összepakolás, az igazi rohangálás.
Olyan dizájnos cuccaim, ruháim, használati tárgyaim, kozmetikumaim vannak, annyira odafigyeltem, hogy mindenem meglegyen, és akkora kínszenvedés ezeket mind összerakni, előkeresni.
Tegyük fel, csak edzeni, meg valami apróbb ügyintézésre megyek, tényleg nem akarok túlzó hatást kelteni, mert ha komoly a program, még durvább a készülődés.
Legyen nálam
sportcipő, edzőnadrág, felső, sportmelltartó, bikini, ez a minimum.
törülköző, színben illjék a fülbevalómhoz és a pólómhoz. Zokni nem, sajnálom, ha ez csalódás, én zoknit edzéshez nem hordok a Free Runba, ellenben a talpbetétet zokniként mosom.
Edzőkesztyű, csuklószorító, pörgető tabletta. Hajgumi. Kellő számú csat (színharmónia!). Tusfürdő apró tubusban, feltöltendő.
Előre felveszem edzőcuccom vázlatait. Hónaljszőr letol, tökre fáj, életlen borotva kidob, neogranormonnak beken.
Fülbevaló, de nem lehet lógós, ha mégis az, például mert a kültéri cuccal állat jól néz ki, és a stylistom is javasolja, akkor cserefülbevalót vinni, és az el ne vesszen, kartonlapra fölszúr, igen, most miért?, így nesszeszerbe bele.
Határidőnapló, és legalább négyféle színben tűfilc, mert minden oldalon több színt használok.
Számlatömb. Golyóstoll. Számlatömb benejlonzacskóz, mert nehezen pótolható. Töltőtoll és patron.
Laptop, fel van töltve? Töltsünk rá egy kicsit. Cipzáras tokjában, szigorúan, esik az eső.
Igazolvány, pénztárca, benne készpénz megfelelő címletben, buszjegy. DM kártya. Butlers kártya. személyi. Bankkártya. Hol a bankkártya? Négy kabát zsebét áttúr.
Flexbérlet. Ez nadrág farzsebben is lehet, és mivel hisztérikusan mást veszek minden nap, szintén lehet elmélkedni, legutóbb melyik gatyóm volt rajtam.
Cipő, mi illik, kell-e lábszárvédő időjárási és dizájnokokból, cipő, ami legyen tiszta, azzal a lendülettel Babadávid cipője is áttöröl, de a folt makacs, csapnál rásegít, hopp, belement a víz, hajszárító. Közben grimaszolok a tükörbe.
Dávid átsuhan balról, legózni megy, most már ne legózz, indulunk. Vedd fel a zoknit, odatettem a székre.
Na, én közben… ne igyunk még egy kávét? S ittunk még egy kávét. És bevettem hajnalban a BCAA kapszulát, vagy nem?
Shaker feltölt, TPW tömegnövelő (szénhidrátos, zablisztes) egyharmad, natúr Scitec, bele vanília és minimálédesítés.
Kávétejszín a kabátzsebbe, a Flexben nincsen.
Egy olajos hal, akkor csak salátát veszek hozzá. Ahogy kiveszem, magamra rántok egy ferdén odatett csomag őrölt fahéjat. Fehér pólómon keresztbe sáv. No, nem baj, felszaladok a galériára. Dávid elmélyülten legózik, zoknit nem vett.
Mindig kell: rágó, jutalomfalat, oviba menéshez, ebből kettő, ne legyen veszekedés.
Hopp, Babadávidnak nincs tornacipője, vigyük be.
Nejlonzacskó, egy a nyirkos sportcuccoknak, egy bevásárláshoz.
Kutyát kiviszem, kutyakakizacskó, komposzt és műanyagszemét kivisz.
Papírzsepi legyen zsebben. Napszemüveg, összeillesztése az outfittel. Nem olyan bonyolult feladat, nekem ugye két napszemüvegem van, egy narancssárga és egy türkizkék, egy márkátlan kétezer forintos és egy nagyon márkás, és a narancssárgát a minap elégedetten szétszerelte és összeroppantotta a kutya. Ki érti ezt. Bohó, majdnem hét éves kölyök.
Labello, de inkább Carmex. Tű, cérna. Szigszalag. Ezek nem tűnnek okvetlen szükségesnek, de az élet igazolta, kérte, hogy de.
Ragtapasz. Bicska. Csipesz, körömreszelő. És akkor az egész pakk legyen dizájnos, tájni, biciklin vihető.
Dávid, vedd fel a a zoknit. Ped. helyz. Végül felveszi. Vedd fel a cipőd. Vizes, azt mondja. Még hajszárító.
És ezzel, csak ezzel, meg közben pisilek, nyomok még egy kávét, fűtést leveszem, kutyának víz, összesöprök valamit, ami kiborult vagy végighordták, elzárok egy csöpögő csapot, beidőzítem a piros mosógépet, hogy hét óra múlva legyen kész a fekete mosás — ezzel nettó eltelik ötven perc.
Fél ötkor keltem. Hova lesz az idő?
Mehetünk. Kiviszem a biciklimet.
Négyszer megyek vissza, kesztyű, szemspirál. Bezárom a teraszajtót is. Tértivevény. Tornacipője. Bele fogok bolondulni.
Kapcsolódó bejegyzés: ellenségeim
Ezt ötven perc alatt végignyomod? Még elolvasni is több kellett…
KedvelésKedvelés
Hát, közben nem magyarázom senkinek, hogy miért jó a bőrradír az ajakbőrnek, csak ledörgölöm, és tényleg ngyon hatékony vagyok. Csak kényszeres.
KedvelésKedvelés
Végig azon gondolkodtam, hogy ehhez milyen korán kell kelni, és mennyi idő.Fél öt, ötven perc. Szerintem rekord, egy db gyerekemre legalább fél óra kell, magamra szintén, és ha ennénk is, az még 45 percet igényelne, képtelenség. És mindig előző este pakolom a táskám, mert reggel nincs agyműködésem, ha tudnátok hányszor kellett a gyümölcsnapon a délutános gyerekek kosarából lopnom.
KedvelésKedvelés
Az ilyen posztokat egyébként imádom, olyan jók.
KedvelésKedvelés
Örülök, én egy kicsit “érdekelhet-e valakit” módon kezdek neki, és ellensúlyozásképp kényszeresen szellemeskedem.
KedvelésKedvelés
erdekel.
KedvelésKedvelés
Huh, a végére megkönnyebbültrm, hogy végre kiléptek a bejárati ajtón. Nagyon fárasztó még külsô szemlélôként is. Mikor még otthon laktam, ilyesminek és az ezzel járó zajoknak voltam részese, ahogy Anya az akkor még kishugomat készíti iskolába.
KedvelésKedvelés
Na és akkor a projektjeim.
Az üvegek elviztele gyűjtőszigetre (ez nincs háznál, csak papír és műanyag-fém).
Felgyűlt péksüteményes nejlonzacskók jótékony terítése a kifogyott zacsójú kutyakaki-szemetesekhez.
De most töltötték fel példás kerületemben ezeket.
És rámtör ilyen szorongás, hogy hol találok olyan kutyakaki-szemetest, ahol nincs.
Miniszterelnökünk utcasarkán pl. nincs. megkönnyebbülten kötözöm.
Ilyenek kötnek le, ha minden ilyen csak öt perc, akkor is durva
Cigisdobozt, sörösdobozt is szedek, és az az énképem, hogy én részt vállalok a közfeladatokból mint skandináv polgár.
KedvelésKedvelés
haha,imádlak.
ha kirándulni megyek mindig össze szedem a szemetet az erdőben.
KedvelésKedvelés
Az üvegeknek sokszor nagy hasznát veszem itthon, így kevesebbet kell elvinnem a gyûjtôszigetre. A zacskókat szivesen odaajándékoznám 🙂 mégha tudom is, hogy a cuccal megtöltve már valahol egy nyílt szeméttelepen végzik majd 😦
KedvelésKedvelés
Kutyagumi a nyílt szerméttelepen semmiképp sincs rosszabb helyen, mint az utcán. Vagy akár, mint a kajamaradékok a szeméttelepen. A kutyaszar legalább patkányokat nem vonz, elbomlik, kevesebb emberi betegséget terjeszthet, mint a kommunális hulladék egy része. De Bp szemete talán nem nyílt szeméttelepen végzi, három szemétégető is van.
KedvelésKedvelés
Ja, a nagyok eddigre el vannak zavarva, nekik a kajakészítés az időigényes, az megy öt és hat között, és sajnos, ilyenkor én is kajálok.
Ha én viszem le suliba bringán a Julist, akkor már vissza is értem a bejegyzésben foglaltakat végrehajtani, Dávid még alszik, és a személyi titkárom beírja kardiónak a hegyre visszatekerést (az tényleg kemény), viszont ilyenkor nem vagyok illatos, úgyhogy újra önrendbeszedés.
A nagy már önjáró, néha pénzt kér, kaját elrak, rámordulok, hogy cseréljen már farmert, meg megnézem, van-e a bringáján lakat, de nem panaszkodhatom, ő nagyon önálló, nálunk amúgy sincs anyanyúzás, -ugráltatás, nem vagyok az az alkat, meg energetikailag nem is jönne ki. És ő nincs is mindig itt, most az apjánál van.
KedvelésKedvelés
ez egy kétszereplős dráma. plusz a kutya. na és Júlia? és a nagyfiú? nem mesélem el, nálunk hogy zajlik. de minden reggel szívemből hálát adok, ha mindenki bent ül végre az autóban tornacuccal, uzsonnával, és a kutya által megrágott hello kitty nevű rémnek is vissza van varrva a masnija.
KedvelésKedvelés
Írom fentebb, ők már el vannak menve, és hangsúlyozom: nem a gyerek vagy a gyerekelindítás a stressz, hanem önmagam összekészítése, hogy ne felejtsek itthon semmit.
Ma úgy volt, hogy kutyával, Dávid futóbringával megyünk oviba, tehát a kutya miatt hazajövök indulás előtt, és milyen jó, Dávid téli, farsangi, felgyűlt ovis cuccait hazahozom, idő is van, kapacitás is. Viszek egy nagy zsákot. Na, nem vittem, a kutyakakis kis zsákokat vittem a köznek, ez elterelte a figyelmemet. Azt a beteg szorongást, hogy ezt most elszúrtam! És nem merek bízni, hinni abban, hogy majd csak szembejön egy zacskó, vagy lesz a szekrényben (lett, szembejött), végső eseben túrok a szelektív kukából.
Esküszöm, nem vagyok megfelelési kényszeres, azt meg sem engedhetném magamnak, de ez nem normális, az én általános szorongásszintem.
Hazaérvén láttam, hogy Julis az egész tolltartóját otthon felejtette (én vettem ki, hogy beletegyek plusz egy ceruzát!), bevittem azt is, meg akkor már a frissen sült halból is egy darabot, meg rákos raviolit, ne én egyem, hát szénhidrátos… meg még egy almát, meg nagyanyja levelét, ami épp megérkezett, meg írtam neki én is színes filcekkel baglyos notepad-lapra, hogy nincs semmi baj, és szeretem, és majd megyek érte, meg még az ezrest borítékban, ami a Hadtörténeti Múzeumba kell, arra is rá kell írni a nevet. Szerencsére csak egy órán át nélkülözte a tolltartót, mert ilyenkor korcsolyáznak. És vettem neki diákigazolvány-tokot és dobókockát formázó radírt, meg a szülinapjára arany színű tortagyertyát, BEZZEG ERRE TELIK FIGYELEMMEL, PÉNZZEL!, ilyen hülyeségből nagyon sok van, és ő ezeket könnyes, ugrándozós hálával köszöni meg, a nyakamba ugrik, levelet fogalmaz nekem: Kedves mama, nagyon szeretlek, szeretetel (sic) Juli… nem ezen kéne erősítenem, hanem jelelétben, érzelmi elérhetőségben, meg hogy ne baszogasson a rendszer mindig valamivel…
Ja, és ezek többéves képek, nincs ilyen rend, emberetlen káosz van, nagyon szenvedek benne.
KedvelésKedvelés
Ez annyira ismerős és átérezhető, kicsit bele is fájdult a gyomrom. Indulni a legkívánatosabb programra is igen nagy kín – szokott lenni. Mintha már megfejtettem volna a sok utolsó pillanatig hezitálást, aminek a végén mégsem kérek időpontot fodrásztól, kozmetikustól, igénytelenül megjelenést, kapkodva öltözést, smink totális hiányát. Talán nem merek gondosan készülődni, mert rettegek az úgyisreménytelen érzéstől. Vagy a nagyonmegcsinált, nagyonneménvagyok kontyoktól, sminkektől, amikhez fel sem tudok öltözni és amik nagyon kontrasztosak a ráncaimmal. Ezektől szürke és rémült lesz az arcom, bohócnak érzem magam.
És mindig eszembe jut egy film jelenete, ami még gyerekként vésődött be: szürke, fonnyadt feleség kikapcsolja a romantikus film után a tévét, vesz egy nagy lélegzetet és az imént látott hősnőt utánozva próbálja elcsábítani hozzáillő férjét. Nagyon megalázó jelenet, azóta is kísért.
(És képtelen vagyok amelyt használni ami helyett, borzasztóan modorosnak érzem.)
KedvelésKedvelés
Nagyon megérint, amit írsz.
Az ami-amelynek nem ízlésalapú a választása, ez egyszerű nyelvtani szabály, de az amely el fog tűnni, jól érzed, már csak írásban ( = igényes írásbeliségben) érezzzük kötelezőnek mi korrektorok. (Na, ide kell a vessző a mi után?)
KedvelésKedvelés
Nem kell vessző, Azt hiszem jó helyesíró vagyok, ösztönösen. Valaki írta valahol, amivel egyetértek, hogy igazából hallás kérdése: a magyar nyelv szerencsés, úgy írjuk, ahogy ejtjük, aki jól beszél, jól hall (mármint a szüneteket a szavak közt meg a hosszúságokat), az jól is ír. Mégis, ezt az ami-amelyet valahogy képtelen vagyok megjegyezni. Lefogadom, hogy most se jól használtam.
KedvelésKedvelés
Hát engem a “húszas” kihoz a sodromból. Biztosan körülöttem beszélt az elmúlt 40 évben mindenki helytelenül, vagy ennek mégsem a kiejtés szerint írott szavaknál kéne lenni. Másodikban. Külföldön. (Valamint hány harmadikos van oly’ művelt, hogy nem csak a “sarut”, a “zsarut”, a “kenut”, a “menüt” és az “esküt” tudja, de még a “revüt” és a “ragut” is?)
KedvelésKedvelés
És ha húszas és tízes, akkor miért nem fűzes?
KedvelésKedvelik 1 személy
Jó, hát vannak kivételek 🙂 A tanút meg rendszeresen rosszul írják a felnőttek is.
KedvelésKedvelés
Esküdni mernék, hogy mi még tanultuk a tanut 😉 Mármint hogy rövid u.
Aza kivétel, hogy azt bezzeg úgy írjuk, ahogy mondjuk? 😀
KedvelésKedvelés
Én meg pont azt nézem naponta látott termi nők facebookján, hogy mennyi dob pont 40 körül, de már harmincasokon is a jó smink, letisztultan jó haj, és kezdek kedvet kapni, be is jelentkeztem fodrászhoz.
KedvelésKedvelés
Ezt a bohócfrászt én is érzem. Mondtam tesómnak, hogy szóljon, ha koromhoz képest nevetségesen nézek ki. Lehet, hogy hülyeség, de félek ettől. Az öltözködésen túl a túl fiatalos, esetleg gyerekes viselkedés is fura lehet. (Minden jelző idézőjeles) De én szeretek önfeledt lenni. Aztán mégis szorongok.
KedvelésKedvelés
A fül tövén nagyon mosolygok, nálam is elhanyagolt és mostanában jöttem rá.
Nekem is sok idő a készülés, de én általában max. zuhanyozom és fogat mosok, nem festem magam (nem szoktam rá sosem, valahogy nem az enyém), viszont helyette van egy 30-45 perces jógablokk reggel (legtöbbször csak ülés, légzés, meditációs gyakorlat). Mondjuk, ezt gyerekekkel nem lehetne így, de hát ők nincsenek és ez viszont van. És persze utána tejeskávé, kotyogósban, friss, kimért tejjel, ki kell hűlnie, ez is egy ceremónia, időkép megnéz, hogy mibe is öltözzek.
KedvelésKedvelés
Nahát, nekem is ilyesmi a reggel. Jó, hogy a mostani munkahelyemre nem kell percre pontosan érkeznem és gyalog vagy bicajjal járhatok. Ezelôtt egy roganás volt mindig a reggel a cégesbuszhoz. Ezt semmikyen jóga nem tudta ellensúlyozni.
KedvelésKedvelés
Egyetértek. Az elmélyült és rendszeres jógagyakorláshoz megfelelő élethelyzet kell. Egyébként nem lehet érdemben beszuszakolni, rohanva és kimerülten, talán csak egy rövidke változatot.
KedvelésKedvelés
Gyerekek elvitele iskolába iskolatáska nélkül. Fordítva még nem volt, ez is valami.
Nemrégszemüveges gyerek rendre félúton szól, hogy ó a szemüveg otthon maradt.
Hetes a kisebbik, viszünk be tisztasági cuccokat, ilyenkor kell. Büszke vagyok magamra, hogy most időben megvettem. A nagyobb szól, hogy ő is hetes. Nem baj.
Sokkal többször szaunáznék, ha sokkal többször vinnék magammal fürdőruhát. Néha dezodor és szappan is van nálam egyszerre, de legalább az egyik mindig megvan.
A szétszórtság a gyenge pontom, hiába.
KedvelésKedvelik 1 személy
Élmény olvasni!
KedvelésKedvelés
Másodikost suliba vinni februárban korrektül felöltöztetve, viszont papucsban? (Messzire jártunk akkor még, és mire észrevette, már nem fordultam vissza. Turkáltunk neki két fél pár tornadorkót a talált cuccos ládában.)
KedvelésKedvelés
Élmény olvasni!
KedvelésKedvelés
kikapcsoltad? elzártad? cipő? (Nekem tesóm hordta suliba a táskámat, én edzésről mentem és néha nem szóltam, hogy teremcsere volt. Hát nem mindig lett meg a harmadik óra előtt. Meg az is jó volt, hogy a suliba ellenőrzővel lehetett bemenni. De a suliban az a baj, ha a kabátban van, hát reggel meg az, ha a táskában. Valahogy az ügyeleteseknek olyan nehéz volt megmagyarázni, hogy miért egy szál kabátban megyek iskolába.)
KedvelésKedvelés
Mondjuk a szórakozottságomat nem tudom a gyerekekre fogni. Boldogult leánykoromban a Kossuth téri munkahelyemre mentem be szemeteszacskóval, egy átszállással. A beléptetőkapunál tűnt föl. Nem nekem.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Pontosan ez az a reggeli kör, melynek elkepzelese mar ebredes elött egy perccel feszesre rantja a gyomrom. Egyuttal a napnak ama szakasza, amelyböl a ferjem igyekszik mihamarabb elsiklani, hogy nagy bekessegben utazhasson az idöjaras viszontagsagait a belsö gondolat- es eletterbe be nem engedö automobil klimatizalt mikrokozmoszaban. Ezert en, bevallom, irigy vagyok es elfut a pulykamereg. Oly szivesen csuknam ra magunkra en is azt az ajtot minden reggel annak biztos tudataban, hogy van egy ember, aki mindent kezben tart es az utodaim eletet nyugodtan bizhatom ra. Ezert inditvanyoztam, hogy a harom gyerekkel jaro elet reggeli strapajat a jövöben osszuk meg. Sikert felig aratott, siettetest, türelmetlen topogast inkabb.
Büszken (?) mondhatom, hogy minekutana evekig minden egyes napombol minimum ket orat, de inkabb harmat vett el ez az örület, engem mar semmi sem raz meg. Ehhez tudni kell, hogy harom gyerekem van, a legidösebb negy eves. Es en szeretem, ha itthon reggelizünk (mi=en es a gyerekek). Amig a legkisebb meg nem született, 7 honappal ezelöttig, en is korabban keltem, mint az ovisok. Mert ez az idö nekem nagyon jol esett. Az az egy-masfel ora, mialatt nyugiban ihattam a kavemat es heti sokszor elszaladtam edzeni is a reggel 6-ra jaro elsö körrel.
Engem amugy a ped.helyz.-ek keszitenek ki ilyenkor, lepten-nyomon (ezt igy irjak?) lassitjak a folyamatot, egyet elöre, kettöt hatra kb. Gondolom kesöbb jobb lesz, a gyerekek korabol adodoan.
Miota a bebi is itt van, megromlott az alvasminöseg (sokadszorra ismet), eröm nincs hamarabb felkelni, mint kötelezö, ezert sajna a rahangolodas nagyon hianyzik. Olyan felkelni reggel, mintha a jo meleg alombol arra ebrednek, hogy zuhanok ki teljes menetfelszerelesben valahol a Himalaja fölött egy zugo motoru repülögepböl ejtöernyövel a hatitasiban. Atmenet nelkül.
Es az a vegtelen szamu felperces feladat… hhhh… MIindannyian megkönnyebülünk, mikor kierünk az ajton a reggeli (delelött fel 10) friss levegöbe, baba ramkötve, harom eves a poraz egyik vegen, masikon az eb es a negy eves a zsakjaval a valtoruhakkal. Minden nap kiosztok magamnak egy plecsnit.
KedvelésKedvelés
Igen, jól írtad, kötőjeles.
Mellérendelő szóösszetétel.
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Magyar/31Lakatos/Digi_TK_v2/Szoosszetetel/szoo_es.htm
Hű, hogy ez ekkora stressz!
És ennyire lehet haragudni arra, aki ezt megúszta! Igazad van, abszolút jogos.
Nincs kire haragudnom, ez nagy különbség.
És nem is ekkora stressz, én már röhögök, a poént látom benne, a megírandót, és leszarom és kénytelen mindenki ezt kibírni, elviselni.
Azt nem írtam, hogy ez után jön a kormányon ülő gyerekkel a hegyre történő fölbiciklizés, szolid húsz perc, vízszintes esőben is, bár pont tegnap taxiztunk.
Az, hogy ezeket így leírom, szintén beintés a világnak. Én tényleg a legszélén vagyok, de mi a faszt csináljak? Ne eddzek? Ne legyen olyan exkluzív az aminosavam? mi lesz attól jobb? Hol lesz akkor, attól még a hiányzó kapacitás, ami ennyi feladathoz kell? Én nem gyászolok, úgy értve, hogy nem az a bajom, hogy szomorú és letaglózott és bénult vagyok, én kegyetlen sokat dolgozom, szinte egész nap. Én csak nem érek ennek a sok odafigyelnivalónak a végére, nem bírom aggyal, idegzettel, menekülök belőle. Igyekszem mindent ártalomcsökkentett módon csinálni. Meg nem összeomlani.
Nem is jó a gyerekeimnek. Ma bevallottam az igazgatónőnek, hogy hiába a pszichológusi negéd, hogy “amikor elmélyülten pancsol a gumikacsájával a kádban”, nálunk a kádban némi kandallóhamu és sár van, és május óta nincs meleg víz.
Ma kaptam egy papírt, hogy védelembe veszik a gyerekeimet. Jogilag igazuk van, pro forma, alaposak — a hivatal, amint végzi a dolgát, a maga módján logikusan, de a lényeget illetően nincs igazuk: az egész nevetséges, bagatell. és ez is kit érdekel? Ki lesz ebben velem?
KedvelésKedvelés
Ez a hivatal dolga. Vegzalni az embereket, a csaladdal es elettel zsonglörködö szülöket, plane ahol egy szülö van. Ahol igazi közbelepes kellene, ott nagyon hianyzik. Lemondanak azokrol a gyerekekröl/csaladokrol. Gyermekvedelem…
Nincs igazuk. A gyerekeid sokkal nagyobb vedelemben vannak, mint egy mai magyar atlagos csaladban. Szellemileg is.
KedvelésKedvelés
Mi az, hogy védelembe? Mivel jár ez? Bocs, ha ez így túl személyes, megdöbbentem ezen a mondaton.
A meleg víz para, hát, az durva, voltam én is ebben, hónapokig (kazánpara volt), de én egy hidegtűrő felnőtt vagyok.
És nem, nem az az útja, hogy a magad világáról lemondasz, igazad van.
KedvelésKedvelés
Semmikepp sem a lemondas az utja. Van az a minimum, aminek meg kell lennie a normal müködeshez. Szerintem ezt te (Eva) melyen tudod.
KedvelésKedvelés
Te jó ég! Mert nincs meleg víz? Ez indok? Mamma mia.
Egyébként azzal jár, hogy rendszeresen családlátogat a gyerekvédelmis, jelentéseket írogat bizonyos időközönként, együttműködést vár el a szülő és őközte. Sokszor ez csak egy névleges viszony, egyszercsak leírja, hogy amit kitűztek, megvalósult és azzal leszáll végre a családról.
KedvelésKedvelés
és jó ez neked????? miért veszik őket védelembe? csak egy akta lesztek, d eadhatod te is a számot, hogy kérem, én készültem, a haja befonva, a cipője kigalncolva, a lecke a füzetben???? jajj, nem, se füzet se lecke? mi lassan msáfél éve adunk rendszeresen számot a mindennapokról. nem jó. és hozadéka pozitív nem sok van. ellenben már pontosan tudom, hogy nem vagyok tökéletes szülő, és irigylem, szürnyen irigylem azokat, akiknek nem kell számot adni elégjóság mellett. így jár, aki fogja a pereputtyát, és abszolut erkölcstelenül világgá megy. (ellenben a hős apa, aki inkább csak felejentősdit játszik, meg megfellebezősdit, tartást azt nem, jusztsem fizet. de őt valamiért nem macerálják. hősként néznek rá, hisz perel azért a ménkű sok gyerekéért. de ki vágja le a körmük? mossa a tornacuccot, stoppolja a zoknit, veszi a cipőt, törli fel a kiömlött tejet? (mindig indulás előtt. mindig amikor már úgy választottam ki a szennyesből a ma még talán utoljára jó lesz gatyát a hétévesnek. és akkor egy mozdulat, és tejjel telibe….)
KedvelésKedvelés
elismeresem hogy ugy tudod csinalni az eletet ahogy csinalod. le a kalappal. meleg viz miert nincs? es mikor lesz? hogy furodtok?
KedvelésKedvelés
Van úgy h minden okés, vasalt a frufru, frissen mosott a haj, szolid a smink Lancome, időben indulsz, de legalább is azt hiszed.
De neeemm.. “miért ilyen a hajad?” most vágattam azért.
és a kis kék autó, amit N létemre kellően lendületesen vezetek, abba is bele kell szólni, h ott van még 1 szabad sáv oda be lehetne furakodni..
Szóval ha azt hiszem h jó időben, jó hegyen, hát akkor is le lehet húzni. Nem tudom kellőképpen odatenni magam.
De kihez képest, mihez mérten vagyok hol? Érzékeny időszakom élem, kiírom a hátamra h ne basztasson senki. Mi van ha ennyi telik? teli teli teli kezd lenni
KedvelésKedvelés
Eljön az a pillanat, mikor a tizennyolc éves kel fel először, és szendvicset csomagol a tesóinak, és ő még fejben is tudja tartani, hogy melyik nem szereti a paprikás szalámit vagy a füstölt sajtot. És egymást oltják, ha valamelyik el akarja bliccelni a fogmosást. Csak hát ehhez előtte kellett húsz évnyi ped. helyz.
A legnagyobb kedvencem, mikor reggel együtt indult az egész család oviba, iskolába, dolgozni, és ha mondjuk elfeledkeztünk a gyümölcsnapról vagy a tornacuccról, még véletlenül sem apuka lett lecseszve miatta. (Akinek az volt a stratégiája, hogy a végső pillanatig húzta a felkelést, és mikor ott ültünk negyedórája, erős késésben négyen nagykabátban a járó motorú autóban, kilépett az ajtón, és megkérdezte: “Kész vagytok? Indulhatunk?” Ha ilyenkor rámutattam, hogy igen, mintegy húsz perce kész vagyunk, és csak rá várunk, haldoklókacsa-tekintettel rámnézett: “Ne a gyerekek előtt!”)
KedvelésKedvelés
hahajjj, de ismerős nem csak gyerekkoromból.
KedvelésKedvelés
haldokló kacsa 🙂 nálunk meg összevont szemöldökű számonkérősen tegnap lett kimondva a nagy igazság: képtelenség, hogy ennyire nem tudod beosztani az idődet!!! és várta, hogy védekezzek és magyarázkodjak. rövid gondolkodás után elnevettem magam és azt mondtam, hát ez igaz, tényleg nem tudom beosztani az időmet, ezt nehéz lenne tagadni, mit vársz, mit mondjak? és együtt röhögtünk. a helyzet az, hogy mióta komoly és felelősségteljes munkakörben dolgozik sok pénzért, mint egy robot, azóta azt szeretné, hogy ha hazaesik, akkor ne nyúzzák se őt, se egymást a gyerekek, én biztosítsam a nyugodt hátteret a pihenéshez. én meg ehelyett tegnap este kilenckor is emailekre válaszoltam, miközben telefonáltam, miközben megkértem a gyereket, hogy most egy kicsit ne zavarjon, mindjárt megyek és akkor ráveszem a tesóját, hogy adja oda neki a fél görkorcsolyát. vacsora volt. én szertelen és szétesős és halogatós és egyszerre sok dolgot csináló lettem, egyre nehezebben tudok tartósan csak egy dologra koncentrálni, komolyan, ez egy evolúciós folyamat nálam, ami a három gyerek mellett fokozatosan alakult ki, ez a túlélés záloga.
KedvelésKedvelés
nalunk inkabb este a macera, 7, legkesobb 8 utan mar csak kiabalni birunk. Reggel van egy ora 7tol-8ig, 2 felnott es 2 egesz jolnevelten viselkedo gyerek meg akar elvezheto is. Nalunk reggel kozosen leul a csalad 20-30 percre, ezt szeretem.
KedvelésKedvelés
es hala az angol rendszernek hogy van egyenruha es szinte semmilyen cucc sincs, amit naponta kell suliba vinniuk. a tornaruhat is beadjuk es ott van veluk amig szunet elott haza nem kuldik veluk. heti egy leckefuzet es egy konyvtari konyv a cipelendo, az is csak szerdan. minden mast kapnak bent, nincs tolltarto, meg semmi, de semmi. Imadom.
KedvelésKedvelés
es adnak nekik bent gyumolcsot tizoraira, es kap ebedet is. tehat kajat se visz.
KedvelésKedvelés
aha, nekünk is van ücsörgés. Csak valaki feszt ugrál és olyanokat is megtesz, amit senki sem vár, csak valaki vágyként kiestette a foga kerítésén. (És nálunk ez nem én vagyok) Más meg sem egy, sem kettő, sem 20 féle reggeli kombinációból sem tud választani, amíg a PASO azt nem mondja, hogy irány az ajtó, cipő-kabát-iskolatáska (és ez sem én vagyok). És még lista is van az ajtón, amit mindenkinek ellenőriznie kellene. De a gáz elzárása még azon a listán sincsen rajta. Hát, sajnos.
KedvelésKedvelés
Rosszabb napokon megfenyegetem a családot, holnap felkelek, felöltözök, elmegyek dolgozni és mindenki oldja meg. Kicsit megijednek, de nem eléggé. Úgy szeretném egyszer megtenni.
És annyira irigyeltem évekig a férjemet, akinek ez jut. Van még min dolgozni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem tévedtem el,tudom,hogy ez nem a faceb9ok,ahová dicsekedni jár az ember,de világgá kell kiabálnom,hogy én is megértem mára,hogy a lányom egyedül készült el ma reggel.5 óra 50-kor szól az ébresztője,kérdem mi a baj,tornásznom kell-válaszolja,aztán hallom,hogy pepecsel a fürdőben,kijön befont hajjal,én pedig visszaejtem zombifejemet a párnára,hogy valaki csípjen meg,álmodom. Átmegy a boltba,tízórainakvalóért-a hűtő teljesen üres-tízórait pakol,én meg csak ámulok,mert ahhoz vagyok szokva,hogy félóra alatt én kapkodom össze,ehhez képest ő ma komótosan elkészült,mikor az ajtón kilibbent épp azt nem hagyogatta meg,hogy”légy ügyes”.Paff maradtam,isten tartsa meg a jó szokását,mindenképpen precedenst teremtett,bármikor tudok azzal jönni,hogy ha egyszer képes voltál elkészülni,máskor is megteheted,én addig csinálhatok mást. Reggeli futás kutyával pl…
KedvelésKedvelés