Nem, nem a dekoratív fülbevaló teszi.
Nem az alakformáló fehérnemű és rajta az előnyös szabás, a roppanósan új, élénk színű cucc, a márkás póló, a rádöntötték-farmer, az összeillő szín, az anyag esése, a tavasz színei, a leárazás remek darabja.
Nem a magas sarok eleganciája és nem az illatfelhő.
Nem a gondosan szedett szemöldök és nem a frissen mosott, jó szagú balzsamtól illatozó haj, nem.
Nem a póz, a feljavítós okostelefonos fotó, a megmutatás, a behúzott has.
Ezek is szépek, de mi van mindezek nélkül?
A nettó test, az van, és nem az a lényeg, szép-e, hanem az, hogy elemi, mert funkcionális. Csak a test, csatakosan, karmolásokkal, borostás lábszárral, dúltan, a tegnapelőtti szempillaspirál-maradékkal az álladon, és meztelenül is.
Az nem látszat, az nem illúzió, az nem csak bizonyos fényben és annak, aki megszokta és nem bánja, és hát sajnos, az évek, de azért nem rossz.
Hanem eleven és áradó.
Annak a vérképe is. Annak nem kell kihúznod a gerincét, magadat figyelmeztetve, azt nem kell rávenned, hogy ugorjon, fusson, az erre moccan félálmában is.
Sem arra, hogy táplálót egyen.
Egyék. Ikes ragozás.
Az éhes, és jófélét enne, az pihenne, és akkor pihenhet, az gyógyul, nem kell fertőtlenítés és tapasz és tabletta.
Azt nem kell megmagyarázni, hogy tudod, szülés után már, meg negyven fölött, sajnos, így van ez.
És ez az állapot helyreállítható, a test megbocsát.
És mindez önjogon.
Ülök az iskolapszichológusnál, mi legyen a lányommal, és azt mondja nekem, mintegy engedélyezőleg, hogy ő nagyon is érti, hogy nekem fontos a sport meg az írás, mert töltődni is kell anyának.
Én tilatkozom. Nem, én nem anyaként töltődöm, értük, hogy bírjam. Én önjogon, amellett, hogy anya vagyok, és nem attól bocsánatot kérve, hanem azért, mert más is vagyok, nem csak fáradt anya vagy épp a lemerültségből töltődő anya. Mama, egyébként. Ez hogy nem jutott eszébe? Nagyon fontos különbség. Az edzésem nehogy már csak akkor, azért legális, ha jobb anyává tesz. Hogy jobban bírjam a mókuskereket, azért? És annyira szabad csak? Ha fel vagyok töltődve, nyomás haza? És ha tovább maradok, és pont ott a teremben fáradok le, és azt kell elviselniük otthon a gyerekeimnek, hogy járni is alig bírok, akkor az jujuj?
Én a Maslow-piramis csúcsait akarom rakni, ebben az én egyetlen életemben, és az önzésvádat is vállalva. Meg akarok érteni, élni, ismerni mindenfélét, és olyanná változtattam az életem, hogy ezt megtehessem. A saját nettó testemért, lelkemért csinálom, és mennyi van még előttem, nem hittem volna tavaly ilyenkor, amikor először nézegették meg itt a hasam képeit. Azért az érzésért, amit semmiféle szolgálat, igazodás, önszuggerálás, előre írt szerep meg nem adhat, a szabadságért és az erőért, a magamért való felelősségválallásért.
Hogy senkit ne vádolhassak, ne hibáztathassak, még a nehéz helyzetemet sem — nem is teszem.
Én csinálom az életem, a jóllétem, nem más.
Azt kérdezem képzettjeimtől: ki a te szabotőröd, akivel meg kell vívnod, hogy magadra figyelhess, hogy ne legyen bűntudatod, és hogy azt edd, amit te választottál, és annyit mozogj, amennyi jólesik? Van ilyen személy az életedben?
Ezen elgondolkodnak, van, aki tudja, ki az, de nem mindig mondják el. Van, hogy azt hiszik, nincs szabotőrük, tényleg ők döntenek, őket “hagyják”, “engedik”. Pedig csak trükkös az ő szabotőrük. A rejtett módszerekkel élő, aggódó férj. Akinek csak más a véleménye, és elmondja, vagy gúnyolódik, de nem kell komolyan venni. Vagy épp önmaguk a szabotőr, akik már definiálták előre, hogy ez nekik nem való, ők nem olyan fajták. Vagy hogy ez nem lehet ennyire fontos, mert a család, mert a munka, mert a hétvégi program…
Ki vagy te, ezt is kérdem. Mi az öndefiníciód? Én az az ember vagyok, aki…
Aki csak megy előre. Aki kipróbál valamit, amit nem igazán szeret, és pont azért. Aki nem fél, hogy mit mondanak róla. Aki örömre született, aki egyedül tudhatja, mi esik jól neki, mennyi edzést élvez mekkora súllyal hány sorozattal és ismétléssel, és hogy milyen testet akar. Akinek ez poén és izgalom és sztori is. Aki komolyan csinálja, aki nem hagyja magát lebeszélni. Aki ezt nem elsősorban az exnek meg a facebookon akarja mutogatni. Aki híradás nélkül is, a jövő szerdán is, nem csak akkor, ha látszik és csodálják.
Aki kiröhögi azt, aki csak a frusztrációja miatt kezdi őt ki.
Azt is mondom, hogy ne félj túlmenni a kényelmeden. Komfortzónának mondanám, na de ezt így már annyian mondták, hogy már nem értjük a szót rég. Szóval, attól, ha valami új, más, a kibillenéstől. Ha megterhelő. Ha te nem szereted a halat — na, majd most! Nem olyan fontos, mit szeretsz. Ha hideg. Ha forró. Ha gyalog kell. Ha megkarmol, megcsíp. Miért, mi van akkor? Ezekre vagyunk tervezve! Ne védd magad. Fogd fel poénnak. Hova lett belőled az, aki sziklára szökell? Beburkolózol a civilizációba?
És hát az van, hogy ezzel nem leszek népszerű. Ebbe nemigen jönnek. Mert jól hangzik, és nekem ez a tűz most, már régóta, de az én olvasóimnak pont nem az újba menés, a kúlság és poén kell, hanem az ugyanaz, a bevált, a kemény kötőanyaggal magasra rakott és hozzáhegesztett. Mert olyan fáradtak. Kockás pléd, lerogyás, termosztát, vigasz-péksüti. Amit ismer és amit megszeretett. (Lehet, hogy nekem annyira szar volt minden, mindig, mindenhol, hogy alapélményem az elvágyódás, új felé merészkedés?)
Hacsak nem tűrhetetlen az élete.
De akinek tűrhetetlen, az is mondja, hogy végül is, lehetne rosszabb. Hogy meg kell ezt is becsülni, náluk nincs ivás, egy hangos szó se, és hogy olyan jó apa.
És nem valószínű, hogy a testtel kezdi az, akinek tűrhetetlen. A test a sor végén van addig, amíg elműködget. Akkor lesz pánikszerűen fontos, amikor jön a kaszás.
Azt is mondom: jó az, ha van néhány szempontod az edzésben, evésben, ha tudsz hozzá anatómiát, némi összefüggést hormonokkal, tápanyagokkal, meg hogy miben mi van, mi az a glutén, telített zsír, transzzsír, omega három, és ezt a tudást használod is, amikor ott állsz a margarinos polc előtt.
De ne görcsölj. Leginkább ne görcsölj, ne legyen mindennek egy alszabálya, mindig új tilalom, merev létezés, elvszerűség. Örülj, hogy ehetsz jó minőségű, változatos ételeket, örülj, hogy van mit, ha nem százas, akkor legyen hetvenes, de élvezd az evést, az emberekkel, akiket szeretsz, az edzést, és ne a sok részletre menjen el az energia. Milyen márkájú protein, 2:1:1 vagy 5:1:2 arányú BCAA, jobb-e a vörös tonhal, mint a sima, magnézium csak edzés előtt vagy utána is, most akkor a lencse okés, vagy nem… ennek nincs értelme.
Én, továbbra is ketogén, jelenleg diétás fázisban, Ed tekintete előtt, meg a cél mögött (ami bodyfitness versenyforma, verseny nélkül), erre jutottam, hogy görcsölni nem érdemes.
És látom, sejtem: ez is nehéz, a nem görcsölés. Egész életünkben igazodásra, szabályok követésére, betartandó receptekre idomítottak minket. Félünk a saját döntéstől, félünk a vadrózsa karmolásától. Félünk nem görcsölni. Félünk nem mutatni valami szabálykönyvre, példára: itt van, így kell. Ő mondta. Állítólag így van. Félünk rájönni egyedül.
Pedig ez létezik, hogy a tett, amit felmutatsz, az nem düh és nem borítás és nem dac többé — ezek fontos fázisok, de már túl rajtuk: — a nettó testnek az erős, robbanós állapota, amitől fényesebb és tavaszabb, és benne a lélek.
Amitől az egészség pozitív előjelű valami, külön minőség, és nem a bajok hiánya.
Egészségesnek gondoljuk, érezzük magunkat, mert épp nem folyik az orrunk, nem ver ki minden élelmiszertől a ragya, negatív a sztreptokokkusz és nem fáj semmink, csak hát, ugye, nem vagyunk már húszévesek, és annyi problémánk van a munkahelyen is…
De az igazi egészség nem a panaszok és nyűgök hiánya, hanem újjászületés. Az egészség, az az, hogy nem fázol a hidegben, az egészség, az terhelhetőség, meg se kottyanás, merészség, vágy a hideg vízben gázolásra, finom neszek, a vér zúdulása. Édes álom és első csicsergésbe ébredés, tettrekészség és tiszta fej. Aktív, alkotó állapot.
csak az olvassa. én szóltam 
Ez már nagyon hiányzott.
KedvelésKedvelés
Én meg túl soknak érzem. Folyton erről beszélek, mert nekem ez napi élmény, felforgatós, és azért is, hogy pontosan menjen át, keresem a szavakat. És mégis máshová kerülnek a hangsúlyok, az olvasó/fb ismerős sínjeit rég lerakta valaki más, én nem tudom már átrakni. Nem érti, hajtogatja tovább ugyanazokat a merev dolgokat, kifogásokat.
Amikor a testépítő nőkről írok:
miszerint ne azt nézzük már mindenképpen, hogy (hagyományos eszmény és szexualizált mérce szerint) ezek a nők szépek-e, akkor nincs az az isten, hogy ne jöjjön Egyszeri kommentelő, és ne kapjam meg, hogy “nekem ők nem nők”, “számomra ők nem vonzók”. Ugyanazt a sémát. ki a faszt érdekel, hogy enked mi a vonzó, ki vagy te?
És én nem is azt írtam, hogy szépek, nem beszélek erről.
Nekem az övék egy testverzió, nem a legrosszabb, de szélsőséges és nagyon egészségtelen még annak is, akinek erre alkalmas a teste. Semmiképp nem példa. (Bár én szoktam poénkodni azon, hogy Iris Kyle leszek. Meg hogy amint megtudták az amerikaiak, hogy gyúrni kezdtem, mindjárt nem volt több Ms. Olympia. Na de én egy izmos fitneszfotómodell természetes testét akarom csak megcsinálni, látszatkeltő elemek nélkül.)
Csak hát a bulvármédia idegborzolásul rakja oda az “ijesztő”, “szögletes”, “férfias” női bb testeket, eléggé koncepciózusan, és az ezt bekajáló olvasó arra gondol, hogy “nekem is lehetne ilyen a testem, de nem akarom, mert nekem ez nem tetszik”. Hát ezért nem sportolok! Nagyszerű.
Kérdés, a saját jelenlegi teste tetszik-e. Meg hogy ő hogy festene ugyanabban a versenyszerkóban, fényben, mindenféle pózokban a színpadon, mert így ruhában, elbújva könnyű finnnyogni mások testén.
KedvelésKedvelés
Anyuka, maga nem tudja összeegyeztetni a családot a magánélettel.
KedvelésKedvelik 1 személy
Tegnap vért adtam, minek következtében ma a fele adagomat bírtam ki a futopadon. Köszi, ez után nem gorcsolok ezen. Merthogy nekialltam a masodik résznek, de le kellett szallnom, mert majdnem elajultam. Pedig meg sose.
A bátor belemenestol pedig nem csak a test, hanem azon keresztül a lelek is ledobja a gorcsoket.
KedvelésKedvelés
Nem véletlen, hogy a keleti sprituális utak általában a testtel kezdik. Jóga, buddhista iskolák pl. De ha igaz, akkor sok indián kultúra is így gondolta.
KedvelésKedvelik 1 személy
Viszont fontos alaptéle a jógának, hogy test és lélek egy egészet alkot. Ez is alátámasztja, hogy miért fontos a fizikai erônlét ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.
Errôl a posztról valamiért nekem a ‘Lét elviselhetetlen könnyûsége’ címû regény jutott eszembe, amiben Tereza álmában sok meztelen nôvel menetel egy medence körül és szenved a gondolattól, hogy a ‘nettó teste’ csak ugyanolyan, mint a többi nôé, semmivel sem különb. Pedig ha nem csak a testet nézzük, akkor nyilván mindannyian különbözôek vagyunk.
KedvelésKedvelés
Még ha csak a testet nézzük, akkor is különböző. Jobb, nem jobb? Milyen szempontok szerint, kinek? Szerintem hibás az ilyen összevetés.
KedvelésKedvelés
De ha a test így jelez, és ez komoly jelzés, akkor hallgatunk rá, ez egyértelmű. A test nagyon bölcs, nem kell jobban agyban tudni nála, mi tesz jót neki, se semmit erőltetni — egészséges, el nem tozult állapotban meg is szólal a test, világosan jelezni kezd. A kajálási odafigyelés és az izom-agy kapcsolat erősödése fejlesztette ki nálam, hogy amikor pihenőt kér a testem, akkor pihenek.
Amit viszont nem a test jelez, a sok aggály, para, tartózkodás, megszokás, mások intelmei, általános gyávaság és passzivitás, hogy fú, ez nem nehéz?, meg leesek, meg nem szabad éhesnek lenni, megkarcolódni, fázni, megfázni, nem szabad, hogy bajom essen, minden kiütésre van külön gél (by Lobster), az viszont a fejben van.
Én úgy szeretem az anticivilizációs árnyalatát ennek az egésznek. Ezt a nem kényelmes, nem tévés, nem frissen mosott részt, az ápolatlanság vádjával is. Mindig megkapom, hogy kemény csaj vagyok, de a dolog fokozódik. Boldogan kaccantva leszarom, tényleg, ki mit szól, mit szokás, és kifutok a bankautomatához puncisortban hat fokban, ma is. Annyit dolgoztam a lábizmomért meg a hidegtűrésemért, meg a fázósak aggályainak leszarásáért, elvégre.
KedvelésKedvelés
Hadd ragadjak ki önkényesen egy részletet: hogy mit mondott az iskolapszichológus?? Kiakadtam teljesen. Hogyan gondolja, hogy feladata, kompetenciája téged analizálni? Mint anyát, mint embert. Nekem ez manapság hot topic, több ponton problémám van a hagyományos terápiával, de ami ennél is fontosabb: mostanában állandóan abba botlok bele, hogy a pszichológusok (nők és férfiak egyként) mindent rajtunk, nőkön akarnak leverni, csak rögzült társadalmi konvenciókban gondolkodnak és kanyarban sincs Skandinávia. A minap valahol magányos szoptatás közben hallgattam ki akaratlanul egy házasságukban magányossá lett nőkkel beszélgető life coachot, hát a hajam hullott, basszameg.
Összességében viszont köszönöm a szöveget, délután még egyszer elolvasom, csodás motiváció, várom a vér áradását én is, és este megyek futni!
KedvelésKedvelik 1 személy
Úgy örülök nektek, sziget vagyunk háborgó tengeren.
KedvelésKedvelés
Majd szeretnék hosszabban is visszajelezni, de már most kijelenthetem, hogy a képzés óta (25 napja) az újonnan kialakított életmódom szerint élek (bár a fehér lisztet és a cukrot már egy-két hónapja elhagytam), és elképesztő a változás! Állandóan ujjatlan felsőben vagyok, mert egyrészt melegem van, másrészt nagyon szép lett a karom izomzata. Egy csomó mindent csinálok, amit korábban nem gondoltam volna. Azt sem gondoltam volna, hogy milyen jó lesz nézegetni a kidagadó ereket az alkaromon. És mindenféle jó dolgokat eszem, kísérletezek a mozgással és az ételekkel, és egyre újabb terveim vannak, hogy mit lehetne még kipróbálni, megtanulni. Nagyon klassz érzés “benne lenni” a testemben, és figyelni, hogy hű, ez én vagyok?! (Nem csak külsőre értem, hanem minden egyébre.) 🙂
KedvelésKedvelés
Ezzel én is így vagyok mostanában. Persze, millimétereket teszek meg, életkorom és alkatom függvényében, de akkor is nagyon jó. Nem is hittem volna.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ezen én is szoktam gondolkozni, hogy miért kell egy nőnek megmagyaráznia, hogy mit miért csinál, és egy pasinak miért nem. Miért nem kérdezik meg egy pasitól, hogy mikor horgászni megy, akkor mit csinál a családja, ha vesz egy drága (nekem felesleges) hobbicuccot, akkor nem esik-e túlzásba, míg pl. a nőket állandóan basztatják, hogy mennyi cipőjük van. Vagy a “náthaellenes” reklámok egyikében pasi szenved veszettül, tehát: gyorsan vegye be a tablettát, hogy véget vessen a férfináthának és ne szenvedjen szegény. Ellenben ha anyuka haldoklik, akkor ne azért vegye be a bogyót, hogy ne szenvedjen, hanem mert ha beteg, akkor a családban eluralkodik a káosz, és szegény család ezt megsínyli. És sajnos ez a felfogás a nők fejében is benne van, mind a maguk, mind mások vonatkozásában.
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon! Nagyon fontos, amit írsz, kösz!
KedvelésKedvelés
Statement: Nem ahhoz képest akarok valamilyen lenni, hogy 48 éves vagyok és szültem három gyereket. Olyan akarok lenni, amilyen csak lehetek a saját lehetőségeim felső határát megközelítve. Ja, meg szőke, de arra ott van a maszterkard.
KedvelésKedvelik 1 személy
“nettó testemért, lelkemért csinálom, és mennyi van még előttem”
Az entrópia így aztán lassan nő. Ezért érdemes munkálkodni szaporán, befektetni a jelent, a jövőbe.
KedvelésKedvelés
pontosabban:
befektetni a jelent, a jövőért
KedvelésKedvelik 1 személy
Ha az entrópia a rendezetlenség foka, akkor az csökken jó esetben , nem?
KedvelésKedvelés
Szójáték lett volna.
Magas entrópia: omega Alacsony entrópia: alfa.
A kezdet és a vég között ott a teljes abc !
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Tavasz-megújulás | AKI NEM HISZI…
Visszajelzés: mert ők buta libák? a blogger válsága saját nézeteivel | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: hogyan ne őrülj bele a diétádba 1. | csak az olvassa — én szóltam