a konditerem csak feministáknak való

Én arra a következtetésre jutottam tegnap, hogy a konditerem leginkább feministáknak való.

Na, mit szóltok? Womanpower, gymfeminism.

Fotó - 2015.10.24. 16.03 #3

Vagyis: nagyon stabil értékrenddel, saját motivációval, önreflexióval bíró személyiségeknek való ez a világ, olyanoknak, akiket nem rángat a szexualizált testkép. (Hogy szarjuk le, ki mit mond, hogy a külvilág ne hasson ránk egyáltalán, az naivitás és durcáskodás. Dehogynem hat, nagyon is, mi is úgy helyezzük el az önképünket, hogy mihez képest. Én például nem akartam úgy végezni, ahogy egy háromgyerekes egyedülálló negyven éves anyára ki van róva. A lényeg az, hogy mások elvárásai és normái nem írhatják felül a jóllétünket.)

Meg kell erősödni, és pontosan tudni, mit akarsz. Mert különben ebben a világban baj lesz.

Nincs változás: edzek és tudatosan táplálkozom, jeleleg szigorú ketogénben (megy a KetoChallenge). A legdurvább kilengésem a 12,8 szénhidrátgrammot jelentő déemes almapép, a legjobb, 100 g. (És, jé, figyel a hűtőben a mélyhűtött málnától északkeletre egy kis doboz kávés Häagen-Dazs, el is felejtettem. Majd valamikor, evőkanalanként.)

Na szóval, a lezsírtalanodás megvolt, a gyógyulás megvan (pajzsmirigy-túlműködésből), a tónus megvan, az alapgyakorlatokat tudom, sokoldalúan terhelem a testem, egyre ügyesedem, és már az a kérdés, és hát minden héten és minden edzésen ez a kérdés, hogy mi még a célom ezzel az egésszel. Az alapján dönthető el ugyanis, mit csinálok. Hogy melyik testrészre edzek, milyen intenzíven. Izolált, funkcionális, kardió vagy súlyzós. Mennyit eszem, mennyire fogom meg a proteint, a szénhidrátot. Ja, hogy csináljam, ami jólesik, és épp az eszembe jut, ahogy eddig? Úgy van, csak nekem már bármi jólesik, és minden eszembe jut. Mindegy. Valami célnak lennie kéne.

Csakhogy én nem tudom, mi a cél. Az derült ki, hogy ez a sportolás hosszú távú változás. Elememben vagyok edzés közben. Jól izmosodom. Atletikus alkatom van. Bírom a fegyelmet. Megtapasztaltam: a testem megbocsát. És: testmozgással, diétával lehetséges gyógyulás és visszafiatalodás. Nagyon jól érzem magam így. Mi legyen még?

Egy borzalmas (cseresznyés!) ízű (?) edzés előtti szert iszom épp, mondom gyorsan:

A világ, ami körülvesz, a versenyzőké, az ambiciózus kezdőké, akik öt hónap múlva színpadon akarnak állni, durva világ. Nem szeretek hatáskeltő lenni, rémtörténeteket sorolni, anekdotázni, ironizálni, leszólni a sportoló társakat, mert őszintén szeretem őket, ezt az egészet, de annyit mondok, újságírói aranybánya ez, a tényfeltáró, riportos fajtáknak.

És azt tudom, sokkal jobban, mint fél éve, hogy én mit akarok és mit nem.

Leila, szépséges, huszonéves büfésünk, aki napi nyolc órában grillezi az édesburgonyát meg a csirkemellet, ősszel indult egy versenyen, bikini kategóriában. Az félig szépségverseny: vékonynak, szálkásnak kell lenni, de például a láb izmai nem válhatnak el, ne is domborodjon nagyon kifelé a comb. A kockás has, széles váll tilos.

Fotó - 2015.11.19. 13.49 #4

szóval nem ilyen

(a kategóriákról részletesen itt olvashatsz:

http://sportagvalaszto.hu/index.php?m=22565

Fitness Modell: – csak Magyarországon
– jó alakú, kevés izomtömeggel rendelkező, szép lányok versenye

ó, jaj)

Szóval, Leila meséli, hogy többen beszóltak neki a verseny óta, hogy most “fedett”, nagy a hasa, mi van már. A szeptemberi verseny óta hízott tíz kilót, nagyon szép alkatú lány egyébként, formás, sudár, kerek mellű így is. Nem akar már versenyezni. Nem érte meg, rengeteg energiát, pénzt, lemondást tett bele, rosszul is lett az utolsó héten. De végigcsinálta azért. Úgy csinálják ezeket a drasztikus megszorítós (szénhidrát, víz) napokat, hogy nincs labor, orvosi felügyelet. Ilyet nem volna szabad csinálni, igazából, mégis mindenki ezt csinálja.

Nem ő dönt arról, milyen legyen a teste. Mindenki arra jár, megnézegeti, egy kicsit udvarol és minősítget. Nyomasztották mellimplantátummal is.

Most jól érzi magát. Szép a versenyforma, de embertelen.

Ez volna a különbség a külső és a belső motiváció között. És ezért kell feministának lenni, női energiát megélni, és ellentartani.

Mert a női fitnesz világa sem más, mint férfiak tekintete nőkön. Az izmosság eszménye keveredik itt a pornóval (és jelentős az átfedés is). Olyan nincs, legalábbis egy ekkora forgalmú hely törzstagjaként, hogy te csak szeretsz edzeni, élvezed és a magad kedvére alakítod a tested, de megúszod ezt az egészet, az agyament részt nem kéred. Akkor se, ha nem vagy versenyző. A tekintet ott lesz, azt fogják elemezgetni, amikor sportolsz, hogy elég nőies vagy-e. Férfiszemmel, mármint. Nem vagy-e túl izmos.

Az én kedves névtelenjeim (kommentelők) is ezt elemzik, pedig nem vagyok versenyző, és a magam testeszményét követem csak. Őket csak a szexualizált valóság érdekli. Sorra veszik a cicimet, a derekamat, a lábamat és az arcom szépségét, amikor azt mutatom meg, hogyan szoktam edzeni, milyen az életmódom, milyen hangulatú ez a terem, és hogyan alakult át a testem.

Minden tekintet szexualizált. A fitneszipar e szerint a cikk szerint nyomja a nőket a mellnagyobbítás felé. Mert az eszmény a nőies test, amit úgy értsetek, hogy a legszélsőségesebb pornós elvárások vannak normaként kezelve és az atletikus eszménybe ojtva. Ezért vonulnak a versenyzők üvegcipőben, 12 centis tűsarkúban, olyan lábbeliben, amelyben soha edzeni nem tudnának, de járni is harminc métert csak. Fürdőruha van rajtuk, ami speciális, e célra gyártott garment, fürdésre alkalmatlan. Mindenkinek hosszú (hosszabbított) a haja, és agresszíven vannak sminkelve. Ajakfeltöltés. A test pedig: kerek fenék, íves derék, kontrasztos comb, és nagy, gömbölyű mellek.

Utóbbi anatómiai képtelenség, ugye, egy ennyire zsírtalan, 10-14 százalékos testen, de már 20 alatt is. Ezért kell az implantátum. Akkor is, ha tokosodik, akkor is, ha a zsírtalan bőrön és a mirigyállományon átlátszik. Akkor is, ha az izom alá tuszkolt implantátum viszont iszonytató fájdalom (az izomzat alsó harmadát át is vágják hozzá. Onnantól milyen a fekvőtámasz? a húzódzkodás?). És akkor is, ha méregdrága, és egyébként akadályoz a sportban.

Én nem ellenzem elvileg a plasztikai műtéteket, életminőség-javítónak is tartom őket, nem vagyunk egyformák, és mindenki maga dönt. Én ezt a testképet ellenzem, amelyben nem szabad választás az implantátum, hanem lepontoznak, ha nincs. És amelyben régesrég nem a sportról van szó.

Én az egész izmozást akartam meghódítani, átélni, magamnak, a mozdulat teljes volumenét. Én itt sportoló vagyok, és igenis, fekvenyomok én is, edzem a csuklyást is, csak nekem nem nő akkora, mert nő vagyok. Mindent edzek, mert akkor van egyensúly, és mert engem nem csak a látvány érdekel.

Kérdezem is az edzőmet (ez így egy kicsit túlzás, alkalmanként beszélgetünk, és hétfőn tartott nekem egy szuperszettes gluteus-edzést, meg a jövő héten még egyet, aztán szerintem ennyi, önálló seggvállalkozásom lesz).

Eddzünk-e mellre?

Hát, a dekoltázs felső részét formáljuk, szűk nyomás 45 fokos padon, és fekvőtámasszal. Durván, vízszintesen, nem nyomunk fekve. A nagy mellizom nem szép, nem nőies. A fekve nyomás leviszi a mellet. (Grrrr.)

Ez persze csak a látvány szempontja, nem a funkcióé: a mell fontos segédizom egy sor összetett gyakorlatban, nem lehet gyenge. Mondom én.

Amúgy is kifaggattam egy kicsit. Tegyük fel, felismerem a testem igazi természetét, az eszményt, egy bodyfitness alkatban. Például az övé, szép, nem?

Képernyőfotó 2016-01-13 - 14.33.57

Erin Simmons a neve, és nincs neki implantátuma. Most mondja valaki, hogy nem nőies. Egyébként ezek az én arányaim, mármint rajtam van három vagy öt vagy nem tudom, hány kiló zsír, és egy kicsit vastagabb a csontom, de nagyjából: a dereka vonala, a hasizom jellege, a magassága, a válla, a combja formája és hossza, de még az antilúdtalpja (magas boltozata) is.

A testet, amiben jól érzem magam, és amiért reális is dolgoznom, azt keresem én.

Az volt a kérdésem az edzőhöz, irreális-e nekem a bodyfitness forma (ez is egy kategória, izmosabb, de nem testépítő).

bodyfitness_masters_line_up_prejudging_right_side_1

tudom, szerintetek ez nem szép, stb.

Nem, diéta és kész, az izomtömeg megvan, azt mondja.

És hol vagyok aránytalan?

Megmutatta. (Nem izom.)

További kérdésem, hogy ez a forma versenyen kívül (vagyis dehidratált, erőszakosan lezsírtalanított hetek nélkül) tartható-e, és jól néz-e ki, mert a szezonon kívüli versenyzők élőben, nem pózolva, nem bebarnítva-megfodrászolva annyira nem nagy számok ám. Életmódjuk nem egészséges, nem meggyőződésen alapul, hanem célorientált: kimanipulálják a színpadon jól ható testet a biokémiából. És hát a hinta se tesz jót, az egész fiatalok se bírják jól: föl-le mennek a kilók, kalóriadeficit, kalóriatöbblet, szénhidrátmentesség változik gyorséttermi dömpinggel, verseny előtt meg pizza- és csokitorta-ábrándok, amiről a facebookjuk tanúskodik.

Na, mondja az edző, a lokális isten, hogy igen, tartható a száraz forma, nem feltétel a szénhidrát se, magas proteinbevitel kell, csak az nekem nem jó a ketogénben.

Mondom, de: ami az izomtömeg-őrzésének napi protein minimuma testépítő szemmel, az kb. a maximum a ketogénben, mármint zúzós edzések mellett (150 gramm körül). És a ketogén mellett jól meg lehet őrizni az izmot egyébként.

Csak hát már így is mindenki rémüldözik. Hogy ne fogyjak tovább, jó lesz. Hogy ez rögeszme. És hogy nem is finom a proteinem… amit együtt raktunk össze vele, Create Your Own.

IMG_1855

tényleg nem finom annyira, a glutamint talán túltoltam, de expert koktél, annyi szent

Ők nem értik ezt, azt mondja. Mi nem vagyunk átlegemberek.

Ez meglep. Mi? Mi a közös bennünk? Izomcenzus? Mindenkinek ezt mondja vajon?

Jó, de a hormonrendszer. Leáll a menstruáció.

Akkor abbahagyod, és majd visszajön.

És lemegy a mell, ugye? Kötelező az implantátum? Lepontozod, ha nincs?

Le. Nem arányos. Nem nőies.

De anatómiai.

Persze én Kissnek, aki testépítő és bíró, nem fogom nekiszegezni, hogy a testépítés, a normák és a szempontok, elvek hülyeség. Meghallgatom, megköszönöm, és elhelyezem ezt a kontextusomban.

Képernyőfotó 2016-01-14 - 21.45.08

részlet

Mit akarok én?

Szeretném megélni, hogy a testem erős, kompetens, ügyes, formás, és én magam elkötelezett és kitartó vagyok. Ez az énképem, és ez erőt ad máshoz is.

Én nem lehetek beteg, minden ennek rendelődik alá, tehát maximális egészségjavulás, -megőrzés és semmi káros szokás, gyakorlat. Ennek érdekében van a ketogén, az intenzív sport, és még: labor, odafigyelés, önmonitorozás. (Nem vagyok hipochonder alkat, de nem szokásos, amit a testemmel csinálok, se az edzésmennyiség, se a hidegtűrés, szauna, se a ketogén. Ezért néha megnézetem, mit csinál mindez a testemmel.)

Szeretnék alacsony zsírszázalékú lenni.

Szeretnék sok szép fotót, és motiváló hatást.

Szeretnék figyelmet kelteni a példámmal, és korrekt infókat adni, felülírni a konditermes sztereotípiákat: nem csak úgy, nem csak azért lehet, és anyaként is, negyven körül is lehet, igenis.

Nem lesz tetoválásom, áthelyezett-festett szemöldököm, mellimplantátumom, piercingem, kényszeres szőrtelenítésem: amit oly intenzíven teszek, az mind az atletikus teljesítményért és annak eredményéért, az atletikus testért teszem, sportolóként. Testmódosítás nem lesz. Mert ami meg “nőies”, azt az egészségemre bízom, amúgy is a jó isten adta mind: a hajamat, a csunyámat, az életerőmet, a testem formáit, a hormonjaimat.

45 thoughts on “a konditerem csak feministáknak való

      • Egy kicsit amerikaias, meg ennyire ne vegyük komolyan magunkat, inkább a filmkészítő ízlését mutatja, mint az edző karakterét. Mindenesetre Kevin magas vendég volt, sajtóesemény volt a látogatása, a VIP edzést is nagyon várták.

        Kedvelés

      • Jahhhahhhaaaaaj. Én most nem mondok semmit. Elmegyek aludni és szépeket álmodok.
        ( A bakiparádés videóban annyira édes, mikor 0.30-nál egy pici úgy mozgatja a fejét, mint egy tyúk. 😀 )

        Kedvelés

      • Érdekes, én tudom szakszerűen nézni, testként, teljesítményként, mentalitásként (a többieket is), meg bírom mint embert, de ez nincs bennem (vagy elnyomom).

        De az, hogy ő mondta, hogy “mi nem vagyunk átlagemberek”, meg hogy megvan a forma, csak kis diéta kell, jó érzés.

        Kedvelés

  1. Brutálisan jók a lábaid, és ha mellétesszük a láb elviselhetetlen izomláza miatt sírókat, meg a deréktól felfele teljesen kigyúrt, lent pálcikalábú férfiakat, kiüti a plafont.

    Ezen a mellimplantátumon gondolkoztam már én is, hogy azoknak a nőknek, akik komoly szinten testépítenek, mekkora kihagyás a gyógyulás ideje, mikor tudják majd újra elkezdeni terhelni az átvágott mellizmot, jaj az egész. És olyan ez, mint a frankhitel, kezdhetsz is gyűjteni a következő cserére 5 év múlva, mert hiába bírná 10 évig papíron, sokszor már vállalhatatlan addigra, akkor már nagyobbat, még nagyobbat, ruhát találni, ami jó, mert különben hiába a rengeteg edzés, kövérít, és sose lesz olyan, mint az igazi.

    Kedvelés

    • Ja, az Erin, nem én… 🙂
      Egyébként meglepődtem én is a változáson, főleg a narancsbőrtelenségen, reménytelennek tűnt a lábam.
      És a fenekem is kerekedik. A változás nem gyors, de egyértelmű.
      Bringa is van benne, sok év, hegynek felfele naponta 2011 óta.
      Ma csak 40 percem volt, de beugrottam húzódzkodni, és futottam négy kilométert.
      És fat fast.

      Hat hétig tilos az edzés, utána is inkább lábazással kezdenek, és eléggé le is vannak szedálva az elején, mert fáj.

      Vannak szép, természetes, csepp alakú implantátumok.

      Nekem balerinamellem lett, egész magasan, és kerek, szemből legalábbis. Kíváncsi vagyok, ha lejjebb megyek a zsírral, kerek lesz-e hosszabb távon. Néha kitömöm (Nubra) én is, öltözéktől függ. Edzés közben nem érdekel, még a mellbimbó sem.

      Kedvelés

      • Nem csak az implantátum formája számít, hanem az anyaga/állaga/magassága, a hozott testi alapok, arányok, mellkas izmossága, fekvése. Ha néztetek már előtte/utána képeket (én egy időben elég sokat :), a legszebbeket a majdnem ‘nullás’ ciciből lehet csinálni. Van, akinél pl. a cseppforma lógó hatást kelt. Meg kérdés, h izom/mirigy/v félig izom alá megy. Ez a gyógyulásnál sem mindegy időben meg fájdalomban. Állítólag sokkal jobban viseli az, aki már szült/szoptatott.

        Kedvelés

      • Van az a mell, ami lógva is szép.
        Viszont hiába nagy a mell, ha nem szép a formája, egy kicsit túl van értékelve a méret szerintem.
        A sportrovatban kiveséztük az enyémet, és azért szarul esett, hogy azt írta a kommentelő: Hát, ez alaposan összement.
        Én a zsírtalan testre szerkesztett gömböket nem és nem tudom értelmezni, pedig azt hittem, megszokom majd. Aránytalanok, akadályoznak a sportban, nagyon körültekintően kell melltartót venni (egy puhább mell sokkal alkalmazkodóbb), ordítóan mesterségesek. Ami eszembe jut, ha látok ilyet: maszkos sebész és szike. És mi ezt csak fotókon látjuk, de milyen lehet vele élni? a tapintása, milyen érzés? az átvágott izom? és egy felvarrt, körbenyesett bimbójú mell, plusz mell alatti metszés, és alátuszkolt műanyag tárgy?
        kb. a szexualitásom hetven százalékának inthetnék búcsút, amennyi ideget ott átvágnak…
        és akkor menjünk tovább: a seggimplantátum miért nem fér bele a versenyekbe? egyszerűen meg lehetne oldani a fejletlen vádlit is… hol a határ az “arányos, nőies test” elérésében?
        Ezek a dudák nagyon a pornót idézik, és aki megműtteti, az gyakran kényszeresen ki is pakolja, meglepően ízléstelen tud lenni amúgy szépen sminkelt, jól öltöző nőkön. Én annyira skandináv vagyok ehhez képest.
        Nekem két eszményem van, ha egy katalógusból választhatnék testet:
        1. nagyon gömbölyű, telt, nagy mell, csepp alakú, egy kicsit lóghat is, ha a mellbimbó jó helyen van. És persze csakis szép testtartással, ez bármilyen alkattal, csak túl nagy has ne
        2. pici, kerek, magasan levő balerinamell, semmilyen/alig mell alatti redő

        A lezsírtalanodás és az atletikus test nem lehet nagy mellű, féltem is ettől. Ha valami nagyon elcsúszik, még ott van a saját zsíros feltöltés mint last chance.
        De nem lett ronda, sőt, meg is könnyebbültem, csak a mérete nem arányos.
        Tegnap kitömtem, mert csak az a túl nagy melltartó volt kéznél, és olyan testesnek tűntem hirtelen.

        Kedvelés

      • Nekem implantátumom van és valószínű, hogy az idegek épek maradtak, mert ugyanolyan érzékeny és érzéki, mint műtét előtt (pedig felvarrás is volt). Az én szexualitásomat csakis pozitív irányban változtatta meg. Egyedül futás közben volt eleinte furcsa, hogy mennyire mozognak, de megoldottam dupla sportmelltartóval.

        Kedvelik 1 személy

      • En mondtam neked, hogy reszben vissza fog majd rendezodni, nem marad olyan.
        A mucicko tapintasa nem jo. Szakmai artalom, hogy olykor ez megtortent es kb. olyan mintha egy emberi borbe csomagolt teniszlabdat vagy gumilasztit erintenel, foleg ha extrem kemeny melleket hord valaki. Mozdulatlanok, ellettelenek. En legalabb is olyannak erzekeltem. Raadasul nekem tenyleg nem tetszik, foleg ha mar oregedo testben, kisse pettyhudo bor ala van beultetve, iszonyu nagy a kontraszt. A csepp alaku biztos elfogadhatobb, de ha mindenkeppen valasztanaom kene, tuti, hogy a sajatzsir feltolteset valasztanam.

        Kedvelés

      • Nem mindenkinek rendeződik vissza, sok példáját látom. De kösz. 🙂

        Szerintem azért maradt valamennyi, nem zsír, hanem mirigyállomány, mert az én mirigyszövetemre hosszú évekig volt szükség, a terhességek alatt nőttek meg, és még összesen 72 hónap szoptatás. A szövet, amire nincs szükség, visszafejlődik.

        Kedvelés

    • Összeszedtem a gondolataimat.
      Jelentős fogyás/zsírtalan állapot esetén akkor van esély arra, hogy melltartó nélkül is vállalható, formás, kerek marad a (kicsi) mell, ha

      a bőr követte a változást
      van (mert használta a nő, mondjuk a szex is az, de igazán terhesség-szoptatásra gondolok) mirigyszövet, mert zsír alig van
      és jó formájú (mindig kúposnak ábrázolja az anatómia)
      izmokkal ki van párnázva a mellkas
      eleve is inkább gömbölyű volt
      rendben van a hormonhelyzet, ami ciklusról ciklusra gömbölyít, és aktív még ez a működés

      Kíváncsi vagyok, ha alacsony zsírú maradok, milyen lesz a cicim 55 évesen mondjuk.

      És hogy ikerkutatással meg lehet-e mondani, hogy egy sokat használt, beerezett, aktív mirigyszövetű cici és egy nem használt mirigyszövetű között mekkora a különbség, hasonló életmód és alkat esetén.

      Nekem van a számítógépes cicim, a bal, extrém sokat szoptattam fórumozás stb. közben, amihez a jobb kéz kell, ugye. Nagyobb is egy kicsit a bal, látható, pedig eredetileg szimmetrikus volt.

      Kedvelés

    • Jaja. “Túl izmos.” Mindig szeretem, amikor olyanok mondják, akiknek esélyük nincs semmi hasonlóra, és se szerencsés adottságaik, se szenvedélyes sport nincs a sztoriban.

      Engem lenyűgöz a teljesítmény, még az extrém vékonyság is, meg a (naturál vagy majdnem) izomhegyek is.

      Kedvelés

  2. Azt vettem észre, hogy fiatal lányok a push-up melltartó fölé veszik a sportmelltartót, de csak akkor, ha kondizni mennek. Alakformaló órára, zumbára ritkán, talán azért, mert ott nincsenek gusztáló férfitekintetek? (Bár a múltkor zumbára betéved egy fekete srác, nagyon jól ment neki, remélem jön máskor is.) Tizennyolc éves énemet zavarta volna, hogy sportmelltartóban serdületlennek nézek ki, nagyon jó érzés, hogy már nem zavar.

    Kedvelés

    • A Nike sportmelltartói ki vannak tömve, vagyis szivacsosak. Én néha fölveszem a tavaly januárban vett 85C-t a 80B mellemre, nem jó érzés.

      Hol ezt, hol azt veszem fel edzésre, ami épp kéznél van és tiszta, ugye, ez rengeteg mosás, csak arra vigyázok, hogy kb. hasonló legyen a méretem.

      Kedvelés

      • Így is szépek az arányaid.
        Az én cicim eleve lógva nõtt ki. 🙂 Mindig is szerettem volna szép, kerek, kicsi (!), almaformájú mellet. De hát helyette ez van, szottyadt körte. Onnan megy le utoljára a zsír. Egyébként nálunk a családban szinte minden nõ ez a típus: vékonyan is olyan cicije van, amit általában ducikon látunk. Mióta rendszeresen és keményen edzek, nyilván ment le belõle, viszont eggyel nagyobb kosár kell, mert a körméret csökkent: 75 C-nél tartok. Sokan biztos örülnének annak, ha nem fogyna el drasztikusan a mellük az edzéstõl, de engem iszonyatosan tud idegesíteni: mindig leszorítós sportmelltartóban szoktam edzeni. Nem a méret zavar, hanem a forma. Ráadásul aránytalanul rövid a felsõtestem, ami azt az érzetet kelti, hogy a köldökömnél integetnek a cicik. 🙂 Én nem hogy félek, hogy elfogy majd az edzéstõl, hanem kifejezetten örülök, hogy formásodik. Bár nekem még nincs alacsony testzsírom (jobb napjaimon 20% körül), de valahogy nem szeretnék 18% alá menni.

        Kedvelik 1 személy

      • A szám nem számít, ha ott jársz, majd átgondolod, milyen szeretnél lenni. Én is azt hittem, a hetven kiló az álom, sőt, az már hormonzavar, aztán tessék, nem bírok leállni. Szerintem a fele még előttem van. Ez az örök mozgás, a sok olvasott cikk, meg a zsírtalan testek közele, fotók, az edző, ahogy súgja: mi nem vagyunk átlagemberek, rám úgy hat, hogy még, még, sose jó. Ráadásul mindent szépnek látok magamon, csak azt a kicsi, pár kiló zsírt nem.

        Lehet, hogy tartok egy kis pihenőt, elmegyek edzeni olyanok közé, akik nem megszállottak, mert a versenyszezon nagyon feszült lesz itt, mindenki kardiózik, tanulják a koreográfiát, idegesek, és sokan lesznek.

        Kedvelés

  3. Nos én 40 évesen több mint egy év stresszlevezető futás és kondizás után jobban nézek ki mint huszonévesen. Mondjuk nekem úgy nem tűnt fel a változás, csak annyiban, hogy a gardróbban kellett a kisebb méretű ruháknak helyet teremteni, na de ami mindkét oldalról jött….igenis a szexus, egy kétlábon járó guminőnek éreztem néha magam, pláne nyáron bikiniben, ami igazán kúlós bikini volt nem azért mert megmutat hanem egyszerűen szuper szabás, színkombó és egyszerűen rámöntötték. De éreztem basszus ahogy ebből is vetkőztetnek a férfiszemek.

    Aztán gyalogoltam én majdnem 800 km-et a nyáron még a Caminón mert kellett nagyon végre, hogy magam magammal beszélgethessek (persze szaranya, gyereket otthagyod majd egy hónapra jött dögivel ismerős, ismerős ismerősétől de ezt ugye leszarjuk) és hát ott is ami ugye a Szent Jakab út, mocskos voltam, ruházatom nem éppen szexi, túrabakancs hosszú ing a napégés ellen és basszus mégis. Aztán ott a Pireneusok között gondolkodván esett nagyot, hogy hát tulajdonképpen amit magamért csináltam, azért, hogy a darabjaimat összeszedjem, feszültséget levezessem, azaz a sport egy olyan testet csinált nekem ami veszélyes. Mert én jól érzem magam a ruganyoságommal, de rohadtul szarul esik, hogy a férfiak azóta testként tekintenek rám, a nők meg két verzió: jajistenemhogylefogytáljesszusdeszarulnézelki, aztán hevesen sportolni kezdenek úgy kerek egy hónapig. Verzió kettő: most ezt minek csinálod, nem gondolod, hogy kicsit túlzásba viszed itt a dolgokat, meg azért ám nem ártana kicsit jobban a családra, gyerekre koncentrálni fölös energiáidat ha már ennyi van ott hasznosítani, mert ez milyen ez már, hogy te itt ahelyett, hogy muffint sütnél 24-et inkább futkorászol meg trx-ezel. Egyébként is mi ez a trx, megint valami hülye őrület mint a zumba. Közben meg otthon nyomják 24-ben közben gyerekezve, néhány horgolásmintát letöltve és sorozatokat nézve. Hát mondom én itt a középső ujjam. És akkor még finom és nőies vagyok.

    Kedvelés

    • Igen, pont ezért nagyon veszélyes, hogy a fiatal tinilányok általában szépek, hamvasok és van bennük valami. A maguk esetlenségével. Iszonyatosan veszélyes, szerintem a pedofília, a korai nemi erőszak meg a sok 16 évesen teherbe esett lány is emiatt van, hogy a nyakukba szakad egy olyan test, ami a környezetükben nem nagyon van és a férfiak ezt kihasználják. Utólag örülök neki, hogy én kifejezetten csúnya tini voltam, aztán 18 évesen nagyon lefogytam, és kb 24 éves koromig szép alakom volt – a természet áldása, hogy alapvetően jók az arányaim, szép lehetne a testem – aztán meghíztam és most kezdtem el megint foglalkozni vele, hogy tropára ment a terhesség-gyerekszülés (vákumos szülészeti erőszak – én annak éltem meg, ami velem történt… :S ) miatt, eltelt másfél év, mire szembe mertem nézni vele, hogy a hasizmom szétnyílva maradt, hogy a lenti izmaim sosem voltak ilyen rossz állapotban és végre teszek is érte. Ha most elérek egy szép teste már fogok tudni vele bánni. A lányomat pedig arra kell megtanítani, hogy korrekt, jó döntéseket hozzon még akkor is, ha fiatal és ne tudja befolyásolni egy nála jóval idősebb pasi, akit elbűvöl a fiatal, hamvas teste de semmi más.

      Kedvelés

      • Ok, de akkor szegény hamvas tinilányok mit csináljanak?
        Hízzanak duplára és járjanak XXL-es férfiingben, bakancsban, folyton feketében mint én tettem, nehogy valaki észrevegye őket? (Ehhez járult egy magát undorítónak látó anya, meg egy olyan apa, aki a szempillaspirál miatt képes volt lekurvázni.)
        A dilemma nem csak elméleti, 11,5 éves lányom magasabb nálam, 40-es cipőt hord, és gyönyörű. Balettozik, táncol, nyúlt és fogyott (odafigyel!) sokat az elmúlt fél évben, és duci kislányból gyönyörű nagylány lett. És anyám múltkor leült velem komolyan beszélgetni, hogy “miért járatom ilyen felnőttesen, nehogy valaki valamit, mert azok ott Kölnben is…” (A felnőttes az a csizmája, 40-es méretben már nincs mikiegeres, meg a farmerszoknya leggingssel, meg az én műirhakabátom, ilyenek. Semmi haspóló, dekoltált, tapadós, sőt, tinimelltartó nélkül nem megy ki a házból.)
        Én meg azt szeretném, ha neki nem 30 évesen kéne rádöbbennie, hogy ő szép és szerethető, ha tiniként úgy élhetne, hogy válogat a fiúk közül, és nem retteg attól, hogy soha nem fog kelleni senkinek.
        Viszobt jajudit, amit írtál, az gáz. Lehet, hogy ha most nem a +20kiló + csador kombót erőltetem, akkor könnyen bajba kerül? Mi rosszabb, a 2 lábon járó guminő- vagy a trampli-lét?

        Kedvelés

      • Szerintem egyről beszélünk. Ha stabil az önértékelése, ha bizalommal fordul hozzád, ha kap eszközöket, hogy megvédje magát, hogy tudjon nemet mondani, akkor rendben lesz a dolog. Dehogyis kell neki csúnyának, észrevétlennek lenni, sőt akkor sokkal sebezhetőbb.

        Kedvelés

      • A férfiak jogosultságérzésén és tárgyiasítási hajlamán kellene állítani talán, ha a lányainkat féltjük. Nem a lányok született szépségét okolni és takargatni. Nagyon egyetértek. És akkor nem is lenne ez a nyomás, hogy az legyen elfogadható a kortársi közegben egyedül, ha ilyen színésznősen-dívásan szexualizált módra, kétségbeesetten kiegyenesített hajjal, push upban, durva sminkben jelennek meg, amivel sok értékes órájuk elmegy.

        És akkor lehetne nyáron csak úgy rövidgatyóban járni a lányoknak, meg haspólóban futni, nem lenne ennek felhívás-jellege, nem puncisortnak hívnák, nem a “szegény, direkt provokált” fiúknak lenne szánva (mint ahogy az én sportolásom és testem sem).

        Érdekes ez a kontraszt a szex tabuvolta, letagadottsága és a lányoknak kötelező, durván kihívó megjelenés között, nem?

        Én bizony nem örülök annak, hogy jelentéktelen, túlsúlyos, állandó (testi) öngyűlöletben vergődő kamaszlány voltam…

        Jaj, a tárgyiasítás.

        Tegnap beszélgettem egy gyúrós fiúval, régi barátom egyébként.

        Mesélt egy homoszexuális férfiról, aki a terembe jár, “a Sanyi”, aki “nagy kurva”, mert már “mindenkinek megvolt”.

        Rákérdeztem, miért használja ezeket a szavakat. Mit fejez ez ki egy férfi esetében. Az, hogy őt ***ták ***be, vagy őt szólították le?, vagy ő próbál kapcsolódni emberileg a szexen keresztül, de csak használják?

        Ha az illető aktív: ő szed fel másokat, akkor nem kurva, hanem szeret élni, hódító, ugye? orientációtól és biológiai nemtől függetlenül. Nem?

        Az a kérdés, ágense (aktív, alakító alanya)-e a szexnek, vagy tárgya (elszenvedője). És nem az a lényeg ennek eldöntésében, hogy élvezi-e. Attól még nem lesz alany, hogy élvezi.

        Na, és a nőket, akármit csinálnak, ha a szextársasjátékban részt vesznek, vagy ha nemi jellegeiket hangsúlyozó módon öltöznek, mindenképp tárgyként fogják kezelni.

        Akire a dolog, az aktus irányul.

        Aki meg lesz ***va.

        Pedig egymásra irányulunk, kapcsolódó alanyok volnánk, a tárgy meg nem más, mint az élmény… és én így is éltem meg a legutóbbit, ami egy finom flört volt csak, és jobb is, mert még kiderült volna, hogy dehogy.

        Kedvelés

      • Most lehet, hogy félreértem, de ez a gyúrós fiú szerint azt jelenti, hogy akibe beledugnak egy péniszt, az csak tárgynak tekintendö, , akár homoszexuális , passziv (?) férfi, akár hetero nö?

        Kedvelés

      • lehet, hogy csak a promiszkuitàsra és a tisztán szexen alapuló alkalmi kapcsolatokra értette, nincs feltètlenül köze az aktív/passzív szerephez, meg nem is lehet így két osztályba sorolni

        Kedvelés

      • úgy értem, nem oszthatók fel így mereven két csoportra a melegek, csak telefonról véletlenül elküldtem a kommentem a befejezés előtt.

        Kedvelés

  4. Valaha elkezdtem egy posztot arról, mennyire relatív az, hogy mit látunk szépnek, és ki mennyire kattan rá a plasztikai műtétre, látja a megoldást a vágyott beavatkozásban, a megerősödés és én-építés helyett.

    Olyanok, mint ha ők maguk, a teljes lényük lenne a testrész a nagy valamin, ami a fetisizált testrész, és ami nem elég szép szerintük.

    Én nem akarom elvitatni senkitől, mit lát szépnek, az ő élménye és az ő dolga, pont erről szól a BMI-s cikk: nekem se mondja meg senki, mennyi az elég izom és pont jó zsír (holott nagyon valószínű, hogy testképzavarom van, és tíz év múlva én is “túl izmosnak” látom majd magam a jelen fotóimon).

    De az biztos, hogy erre nagyon hat a média, a fitneszeszmény, az instagramos gyönyörűségek, és a partnerek elvárása, amit meg a pornó formál.

    Ennek a gyönyörű, sudár, homokóra alakú lánynak, akiben csak tompán munkált, hogy kicsi a melle, a beavatkozás után, a beavatkozástól tönkrement az élete. Nem, nem a régi mellét szeretné vissza, hanem a fejét veri a falba, miért nem rakatott be nagyobbat. Csalódott, öngyűlöletben van, depressziós lett, minden pénze elment és tönkrement a házassága is, és mindezt nagyon árnyaltan, őszintén, kifejező angolsággal dokumentálta.

    Én megszerettem ezt a lányt, ahogy a történetét követtem (realself feliratkozóként).

    https://www.realself.com/review/the-woodlands-tx-breast-augmentation-from-flat-fab#
    (ha nem látod a tartalmat, regisztrálni kell.)

    Idézek:

    “I know that it’s too early to see my final results but when I look in the mirror I feel like they are incredibly small. Maybe it’s bc they are only projecting about 1″ more than my natural breasts did. It’s weird bc they are 3x’s as round. I don’t seem to have any cleavage either. Also, my left breast has been squeaking! Yes, that’s right…squeaking like you can hear the implant. It’s bizarre!

    I am still undecided about the size bc I like how they look in push-up bras but when I’m wearing no bra, I feel that they are tiny. It’s maybe cause I have big hips and butt. I know that I am still getting adjusted to them but perhaps down the road, I will go bigger.

    I am slowly starting to feel like myself again. I realized that all my stress was causing a huge strain on my marriage and making me a miserable person to be around. Sometimes it is best to just be thankful for all the blessings in your life. (…)”

    “I’ve been trying really hard to adjust to my boobs but I cannot even look at them most days without wanting to cry. I know that this sounds dramatic but I really do HATE them. If I could use dome words to describe the way I feel: angry, depressed, embarrassed, ridiculous, anxious…. I feel frustrated when I look in the mirror and my butt sticks out so much further. I have lost weight too but I don’t want to feel like I have to watch my weight just to look somewhat proportional. I am now way skinnier than I have been in years and I don’t want to lose more weight! The good news is that I got a job and now I can save up money to correct this terrible mistake. Some days I wish that I could just have them out bc I feel way worse than I did before. Nevertheless, I am going to get them done again and hopefully this time will be right.”

    Hátborzongató, mert neki ötöse volt a genetikai lottón.

    Kedvelés

  5. Visszajelzés: mesélek a testépítésről 2. | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .