paprikaszív

A kaliforniai paprika, a piros, tudjátok, amit János nem szeretett, és én se szerettem, előbb igazodásból, aztán kegyeletből, de aztán szembenéztem a kaliforniaipaprika-démonnal, és vállaltam: szeretem a férjem, és szeretem a kaliforniai paprikát, és ez nem zárja ki egymást, de aztán jött a ketogén, és a ketogénnek a kaliforniai paprika a marcipánja, úgyszólván, szóval legfeljebb dekoráció a molekuláris darabka is,

a kaliforniai paprika úgy adja magát.

Muszáj abból, ott, ahol úgy dudorodik, kivágni szívet.

Ha már úgyis kés.

Mert vettem a cébéában pontgyűjtős késeket, a gyerekeim ragasztották a matricákat be ügyesen, de szórendjeimet én szeretem ezeket!, svájci tervezés, japán gyártmány, vagy fordítva. Ún. zöldséges kés (de egy igazi szakácskést is). Ez is úgy adja magát, hihetetlen élvezet az igazán éles, új penge (meg veszélyes is).

Kettőt kell kivágni, a két kicsinek, esznek épp, minden csupa morzsa, én már látom a jövőmet.

És lehet törekedni, hogy egyformák legyenek ezek, formára, méretre.

A szívek.

Ne legyen veszekedés.

És aztán csatolni vajas félkiflijeikhez, amihez szeletsajtból már kivágtak maguknak csillagot és virágot süteménykiszúróval, ami egy hobbijuk nekik.

Ezzel visszaugrottunk az időben. A történetmesélésben (narráció).

Na, és akkor a Julis (7,77 éves), aki elég érzelmes egy nő, például ha kap valamit, ruhát, tolltartót, táskát, amin csillag/galamb/katica/bagoly/kislány van, akkor elsírja magát örömében, mert tudja, ebből tudja, hogy én érzem őt, de meg is mondja ám, hogy ő örömében sír, és ilyen kitörései is vannak, és odajön (walking lunge), hogy köszönöm, mama, meg kijelenti, hogy te vagy nekem a legfontosabb a világon,

a Julis odaszalad az épp ketogén ételeket előállító édesanyjához a parikaszív láttán.

Nekicsapódik, mint valami meghibásodott Mars-szonda a Plútónak, és megöleli.

És akkor az ember, bár 61 perc 2 másodpercet futott, sprintekkel aznap, leguggol (csak óvatosan, lassan), és megöleli.

Fel nem borul ettől, mármint a leány hevességétől, de majdnem.

Nagyon, nagyon ritka, árnyéktalan pillanatok ezek. Spontán, és semmi harc meg nyűglődés meg szedd össsze a legót meg máshova figyelem.

Nem akarok mosolyogni, csak anélkül mosolygok.

És meghallja az ember a szívet, a gyerekszívhangot, a pici szív dupla dübbenéseit, és elámul.

A jelenethez csatlakozik Babadávid (5,75) is, aki többnyire mintakövet (Julit, vagy más gyereket), kicsi a rakás, és akkor már szól valami zene is bennünk, vagy a hangmérnök keverte alánk, és mindenki meghallgatja mindenki szívét, mármint a meghallgathatókat, mert nekem a sajátomat nem sikerült, én csak tudom, hogy vérnyomásom 95/55, pulzusom 52 így éberen, ébredéskor 46.

Az enyém nem dupla, azt mondja a lányom. Már nem dupla.

Viszont a Julisé gyors kisegér-düdübb (vagy az érzelem teszi?), Dávidé lassabb.

És aztán megeszik a szíveket. Dávid odaszorítja az új tini nindzsa teknősös, fehér pólójához, tudjátok, milyen lesz attól, de hát nem lehet minden tökéletes.

Aztán meg Lajkó Félixet hallgattunk, koncertfelvétel, Julis választotta, le vagyok nyűgözve.

Szívdobbanás témájú irodalmi mű akinek eszébe jut, írja meg, van egy pár, és olyan szépek, nekem már eszembe jutott egy egész kettő (1,2).

Hát paprikatémájút tudtok-e?

Lesz majd magyaróra-képzés is, csodás motívumok és felfejtés és minden. Magyaróra valami luxuskávézóban, mit szóltok?

IMG_1897

55 thoughts on “paprikaszív

  1. Szorokin: A jég. De nem az a hangulat, amiről írsz… Szabó Magda: Tündér Lala. A tündér kisfiúnak emberszíve van, és hallgatja időnként: bú-tupp, bú-tupp.
    József Attila: Óda
    (Milyen magas e hajnali ég!
    Seregek csillognak érceiben.
    Bántja szemem a nagy fényesség.
    El vagyok veszve, azt hiszem.
    Hallom, amint fölöttem csattog,
    ver a szivem.)
    Magyaróra: hol, mikor :-)?

    Kedvelik 1 személy

  2. Ovidius: Átváltozások
    Daphne

    Fürtjei lombokká, fordult két karja faággá;
    s lába, imént oly gyors, végződik lomha gyökérben;
    arcát lomb fedi már, egyedül szép fénye a régi.
    S Phoebus ezért is lángol még: rányomja a jobbját
    arra a törzsre, s a kéreg alatt dobogó szivet érez.

    Fordította: Devecseri Gábor

    Kedvelik 1 személy

  3. Amicis: A szív c. regénye nagyon ciki ide? Mivel nem a szívről szól, csak ez a címe.
    És – öööö tök ciki, de kicsit bizonytalan vagyok, mindig kevertem a Tartuffe-ot és a Fösvényt – az egyikben egy font húst vághatna ki szívből a címszereplő, ha meg tudná oldani vérzés nélkül.

    Kedvelés

  4. nagyon jó volt ezt reggel olvasnom, el is merengtem a zabkása felett, hogy hogy is állok én a szívvel, és elkalandoztam kicsit a neten a szívemhez közel álló zenék, versek között 😊 Aztán most ebèdszünetben jutott eszembe egy dal, aminek egy során vagy másfél ève elsírtam magam, mikor véletlen előkerült az mp3-lejátszómon. “Szíved spammel van tele”, akkoriban tudatosult bennem az az érzés, hogy mennyire hagytam, hogy “elárasszanak” mások a saját kéréseikkel, ügyeikkel, és mennyire nehéz volt észrevennem, ha ez szàmomra teher volt, olyan szívesség, amit nem szívből tettem, hanem viszonzásra várva vagy szeretetre vágyva olyanoktól, akik ugyanezt nem tettèk volna meg nekem, ha ez számukra extra fáradsággal jár. és ezt a szàmot hallgatva éreztem át, hogyan hagyom, hagytam azt is, hogy belevonódjak olyan konfliktusokba, amelyekhez valójában nincs is közöm, vagy nem olyan mértékben, mint én beleéltem magam. Magashegyi Underground: Szívtakarítás. Pont ezt csináltam én akkor, sok èvig halogatott nagytakarítást a szívemben. És mint a takarítàskor ez lenni szokott, elókerült közben a mélyből sok számomra valóban fontos vagy kedves “holmi”.

    Kedvelés

  5. “Paprika, só, szó, ami szó/én leszek csak tehozzád való/Hű leszek én, csöndes, szerény/édes rózsám, légy hát az enyém” (Mert ha nem leszek az, akkor még véletlenül orrba rúg egy komondor.)

    Kedvelés

  6. Gozsdunak van egy novellája (rajza) a Tantalus c. kötetben egy életvidám sírásóról (aki a végén azért szintén nekiszomorodik), na az paprikát eszik kenyérrel…a címére sajna nem emlékszem, de jó.

    Kedvelik 1 személy

  7. “…svájci tervezés, japán gyártmány, vagy fordítva.” Nekem erről meg az egyik kedvenc idézetem ugrott be: “Mondd meg neki, hogy kurva elfoglalt vagyok. Vagy fordítva.” 🙂 Bocs, nem tartozik a témához, nem paprikás, nem szíves. Csak kijött. 🙂

    Kedvelés

  8. Tegnap este meg mondtam a kedvesnek, hogy “Szívem, nem lesz jó a csípős kolbász csípős paprikával!” Aztán mégis megette, mert ő egy macsó, és fél éjjel csuklott.

    Kedvelés

  9. Edmondo de Amicis Szív című regénye. Sok – sok éve, kb. 12-13 éves koromban olvastam, de akkor nagyon tetszett. Most hogy így eszembe juttattad lehet, hogy elolvasom újra.

    Magyarórára ezennel feliratkoznék 🙂

    Kedvelés

    • Pénelopéról jut eszembe, Penelope Cruz egyik filmjében valahogy tévés főzőműsorba kerül, főz és ott felvétel közben a chilipaprika illatáról eszébe jut az elhagyott (bántalmazó?) férje/szerelme. Szagolgatja a paprikát és elfelejt, hol is van.

      Kedvelés

    • Jé, másnak is eszébe jutott ez a szívdobbanásról…. 🙂 nekem is azonnal beugrott ennek a versnek a ritmusa, pár sora, aztán mondatfoszlányokkal meg Weöres nevével kigugliztam és jó nagyot csalódtam a témája miatt…. de tényleg nem az a lényege, hanem a lüktetése. Ráadásul majdnem Massive Attackot is posztoltam ide, mert azt is hallgattam aznap, igaz, az nem erről a posztról jutott eszemne eredetileg, hanem a közelgő koncertjükről.

      Kedvelés

  10. “Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet!”
    A Bibliából.
    Amit úgy értelmezek, ahogy akarok, mert azért van lefordítva nemzeti nyelvre!
    Aki “fegyverként” használja, az meg bekaphatja!

    Kedvelés

  11. Visszajelzés: tékozló kamaszkor | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .