Másról terveztem írni, de akkor egy kicsit tolom a félkészeket, és reagálok az aktuálisra, mert nagy a felháborodás.
Itt van az előzmény:
https://www.facebook.com/csakazolvassa/posts/932647383496737
Én nem értem, mit vett magára a tegnapi posztból Rita, és hogy akkor ő most az asztalverők vagy a Gumiszoba mellett áll-e ki ezzel, vagy csak nem érti a posztomat, vagy a személyes ellenszenve árnyékolja-e be az érvelését.
“legalább ne tegyél nekünk keresztbe ezekkel a folytonos mozgalomekéző posztokkal”
Nem értem, ki a nekünk, és ki vagyok hozzá képest én, és ki helyezett engem oda. Szeretném, ha aki bírál, nem egy homályos, ám legitim “mi”-ként, hanem egyes emberként tenné.
Én nem változtam meg, ellenben sokan készek voltak engem régen is, most is félreérteni, csak azt látni rengeteg megnyilvánulásomból, ami épp jól jön nekik.
Nekem a legfontosabb a gondolkodásom és megnyilatkozásaim függetlensége, a szabadság garanciái. Nem engedem, hogy más írja elő, mit gondoljak és mi legyen a blogon, viszont igyekszem élményszerűen, elgondolkodtatóan és motiválóan, valamit rendszerkritikusan kezelni minden témát, és erős szövegeket írni. A feladatom ennyi.
Bízom benne, hogy aki itt olvas, nézelődik, kapcsolódik, ezért van itt, érvei tartalmiak és valódiak lesznek, az életutak, helyzetek különbözését pedig el tudja fogadni. Tényleg, nem csak úgy tesz, mintha, hogy aztán beszóljon az izmokra vagy a lakásom belmagasságára.
Az ingerkeresőkkel, unatkozókkal, akik a figyelmemet akarják és tornáztatnának, nem tudok mit kezdeni, visszajelzéseiket, akár békés-okosan, akár agresszíven, mulatságos torzításokkal adják elő, nem veszem komolyan. Tanulságosnak gondolom viszont, ha rámutatok a manővereikre. Sokan küzdenek az életükben áljóindulatú, nagyonokos, manipulatív emberekkel, nekik jól jöhetnek az érveim.
Feminista vagyok. Edzőterembe járok. E súlyos kognitív disszonancia feldolgozására próbáljanak képessé válni azok, akik annyit beszélnek alterofóbiáról, sisterhoodról és a női tapasztalatok, életutak sokféleségéről.
Rita ugyanis legutóbb júniusban sérelmezte nyilvánosan, hogy én így foglalkozom a sport, a testkép, az életmód és az önáltatás témájával, mondván, az egyesületükben is van, aki komolyan sportol, de ők ezt magánügyként kezelik. (Egyikük se blogger, teszem hozzá.)
Nem csak magánügy a sportolásom, hanem blogtéma is, sőt, kifejezett gymfeminism, építő, jókedvű közös női tapasztalat, önmagunk meghaladása. Nem igénylem és nem is fogadom el az ezzel kapcsolatos engedélyt vagy útmutatást senkitől. Azt sem értem, hogy a félbarátok, akik ismerik a helyzetemet, miért nem örülnek annak, ha nekem jó, ha erősebb, egészségesebb vagyok, és örömömet lelem valamiben.
Önáltatásnak tartom, ahogy sokan a saját testükre tekintenek, és amikor keserves élményeket szereznek e testtel, elfogadást követelnek. Érveiket sokszor cáfoltam. Aki ezekre tartalmilag reagál, azzal tudok beszélgetni, szoktam is. Aki a beszédmódot, témát tiltaná be, a kritika lehetőségét mint olyat, aki engem emiatt kizár a feministák köréből, azzal nem.
*
A Gumiszoba tendenciaszerűen kirekesztő, gyűlöletbeszéd alapú és antiintellektuális. Jópofáskodás és néhány lájk kedvéért megengedhetetlen és primitív módon aláz meg emberi csoportokat. Alapítója nem ismeri el a női utak sokféleségét, amint valaki mást gondol, az privilegizált és áruló lesz. Nem vállal felelősséget személyes kudarcaiért, azokat rendszerelnyomás megnyilvánulásainak állítja be, és más nőket is ebbe hergel bele. Mindezt gondos névtelenségben teszi. Önjelölt és hamis módon tartja a blogját a nők terének és a nőjog hazai letéteményesének, az Ügy képviselőjének — ez egy nagyon kétes és kétségbeesett önmegvalósítási ambíció.
Ráadásul, ez az én bloggeri felháborodásom: az én gyémántjaimat inflálja üveggyönggyé. A Gumiszoba csapata innen vette a kapcsolati tőkét, ebben a közösségben erősödtek meg és építették ki a bázisukat. Konkrét tartalmakat, megfogalmazásokat, beszédmódot, blogmegoldásokat is átvettek, mégpedig tömegesen, valamint denagybarátságok után durván, részben személyes sértettségből és irigységből gerjesztették ellenem a hangulatot, jósolták és remélték a bukásomat. Senki nem beszél nyíltan, ők velem nem foglalkoznak, szóba sem állnak (miért is?), álneveken viszont többen kellemetlenkedtek az ottaniak közül.
A csakazolvassán minden eredeti, ami halovány inspiráció, az is forrásmegjelölt.
Itt nincs lojalitásjátszma és csoportdinamika, hanem különálló, gondolkodó, érdeklődő olvasók vannak. Nem várom, hogy e tiltakozásban mellém felsorakozzanak az olvasóim, ez nem a hatodik cé, és én nem csak csapatban vagyok erős. Azt mondjuk nem értem, akinek van kedve a nyilvánvaló másoderesztésért lelkesedni, miközben évek óta olvas engem, és nem értek egyet azzal, hogy virágozzék minden virág.
Aki a plágiumot finoman szóvá tette ott, azt kitiltották és lekápózták, kommentjét eltávolították. A múltat el kell törölni, csakazolvassa pedig Tudjukki lett. Kétéves itteni kommentmúltból, mivel az árulás kínos, új nickekkel kell kimenekülni, majd felháborodni, hogy megnevezem az itteni nicket.
Engem is lekápóztak, most is és márciusban is. Engem, akitől az egész netes-blogos-tömeges feminizmus indult, akinek a köpönyegéből ők kibújtak, Gumi tavaly ilyenkori állítása szerint, mondván, hogy hogy tudok így a tükörbe nézni, hogy akadályozom a nők ügyét.
Blogger vagyok, mindenkor a saját igazságomat írom, ezt a blogomon és a facebookomon teszem, és a szuverenitásomat nem fogom feladni semmilyen nyomás hatására. Nem arra játszom, hogy a blogom révén hatalmam, befolyásom legyen. Meghökkent, hogy ennyire hatalmasnak látnak engem, az is, hogy buzgón olvasnak, miközben annyiszor vágták oda, hogy ők nem olvasnak.
Feminista vagyok, és nem engedem, hogy más ezt elvitassa tőlem, meghatározza, ki az és ki nem, ez a pozíció hamis, nem fogadom el: a feminizmus nem párt, nincsenek választott vezetők, szabályzat és pártfegyelem.
A mozgalomnak nevezett emberek sokszor vártak el tőlem igazodást és ingyenmunkát, erre nemet mondtam. Esetenként agresszív támadásokat, kvázi-fenyegetéseket kaptam, a legtöbbet a Bojár-ügyben. A sokkon évek, hónapok óta túlvagyok, a következtetéseket levontam, és a magam céljaival foglalkozom.
Szerintem feministának lenni igényes intellektuális kiállás, mindenekelőtt: azt jelenti, hogy tisztában vagyunk azzal, miében hiszünk és miért dolgozunk, és ezt nem árnyékolják be magánéletünk ügyetlen húzásai, sem a hiúságunk.
Szerintem feministának lenni aktívan érdemes, tettekkel, és a tettek eredménye (ez kritérium is) az, hogy javul tőle a nők életminősége.
Szerintem védett női teret létrehozni, a férfiakat egyetelmlegesen felruházni bizonyos jellemzőkkel súlyos tévedés, és valóságtorzító hatása van, valamint más, névvel kiálló megszólalókat is kitesz a gyűlöletnek és annak az igazságtalan vádnak, hogy a femninizmus agresszió és gyűlölet.
Szerintem a belső megerősödés az út, és általában jóval több erőforrásunk van, mint hinni szoktuk, csak kényelmesebb az áldozati lét.
Szerintem a szex nem azt jelenti, hogy nyomasztanak, és nem is azt, hogy adunk vagy nem adunk puncit, és menopauza környékén így harsánykodni igen ízléstelen.
Szerintem a düh és mások hibáztatása rossz privát döntések eredménye, és kudarcos, elakadt nők csinálják. Nem tudok velük közösséget vállalni.
Elítélem a gyűlöletbeszédet.
Elítélem az önjelölt vezérszerepet, amely lájkszámolgatáson és promóciós eszközökön, valamint jópofáskodó, hergelős, instant tartalmakon alapul. “Már negyvennégyen vagyunk”, “a sok lájk is mutatja, mekkora a felháborodás”, “én vagyok a nők hangja”, “a Gumi társadalmi tényező lett, és most meghódítjuk Európát”. Ez aránytévesztés és önparódia.
Elítélem mások szellemi tartalmának elvételét és a hangulatkeltést.
Értelmiségiként elítélem az árnyalatlanságot, az uszító hangot, és improduktívnak tartom a hangoskodást, amely egyébként elveiben is zavaros, ennek eklatáns példája a sminkvita volt.
A jóakaratú “hát ne veszekedjetek, lányok”, “de kár, hogy így egymásnak estek, össze kéne fogni” békítőket kaján kibiceknek tartom, kommentjeiket nem engedem be. Ha érdekel ez a konfliktus, elsősorban ne beleszólni akarj, hanem olvass. Vedd komolyan a szereplőket, szempontjaikat, érzéseiket, érveiket. Nézd meg az előzményeket, empatizálj (nekem mindegy, kivel). Ha csak okosnak és mérsékeltnek akarsz tűnni, akkor viszont használd erre a saját ügyeidet és tereidet. Általában: a másoktól elvárt viselkedéseket és jellemzőket (combvastagságtól “igazi” feminizmusig) a saját életedben juttasd érvényre.
Most ki vagy akadva, hogy én milyen nagyképű vagyok. De a magabiztosságom alapja nem az, hogy én nemtudomkinek képzelem magam a blogom sikerei miatt. Én nem vagyok jó fej vagy könnyen szerethető, nem is célom az ilyesmi, mert szerintem ez korrumpál. Az én beszédmódom alapja, hogy a teljesítményem mindenestül saját. A magam dolgaival foglalkozom a sokfelől érkező firtatás, fanyalgás, mohó kíváncsiság és lejáratási kísérletek közepette is. Leállítom azokat, akik mesélnének nekem azokról az emberekről, akik megszakították velem a kapcsolatot. Amiben hiszek, azt következetesen csinálom, nem törleszkedem, nem igazodom.
És akkor erről tényleg ennyit.
Ne bántódjatok meg, és nincs senki kitiltva sem, de sem az e-mailt, sem az engem kikezdő 22-iki gumiszobás posztot nem olvastam el. Egyszerűen nincs hozzá kedvem.
(Ez is olyasmi, amit már menő-durcás gesztusként vett át Gumi, csak mondjuk ő kíváncsibb volt.)
e-mailje tárgya
csak az olvassa. én szóltam 
mert olyan elringató ám abban hinni, hogy nem lehetséges az akármi. negyven után ez, munka mellett az, gyerekekkel amaz. persze, hogy dühíti a testilelkiagyi kényelmeskedőket, ha jön valaki és megmutatja, hogy de.
KedvelésKedvelés
“Általában: a másoktól elvárt viselkedéseket és jellemzőket (combvastagságtól “igazi” feminizmusig) a saját életedben juttasd érvényre.” – ez is rokonnak tűnik az általad leírt jelenséggel. Nagyon könnyű elhinni az olyan típusmondatokat, kinyilatkoztatásokat, hogy “én nem vagyok” ilyen vagyok olyan ember. Hanem amolyan “vagyok”. Cifrább esetben: ezek még beágyazva egy olyan szövegbe, ami a másik emberről szól, szinte beletörölközve az illetőbe. Ilyenkor jön a koppanás (ha jön), meg a tükör, hogy basszus, mondod, mondod, de nem csinálod, a nélkül meg süket duma az egész (ezt most speciel magamra mondom).
KedvelésKedvelés
Annyira szeretem a hozzáállásodat és az abból fakadó következetes viselkedésedet. Nekem ez a szemlétet az, ami az életemben sok változást hozott. Fel merem vállalni a véleményem, a hibáim, önmagam. Nem akarok megfelelni már csak annyira, amennyire szükséges, viszont rengeteget önreflektálok. Ebben példamutató számomra a blogod. A téma legtöbbször érdekes, van amikor nem annyira érdekel, de a hozzáállásod, ami minden témánál süt az írásaidból nekem mindig erőt ad. És azt is megfigyeltem, hogy ez a konzekvens-kongruens viselkedés bizony kicsapja az embereknél a biztosítékot.
KedvelésKedvelés
Én ugyanezt érzem, tapasztalom. Nem olyan régóta olvasok itt, de sokat és annyi erőt ad, amit sehol másmilyen felületen nem fedeztem még fel. Annyi mindenben bátrabban, gyorsabban és határozottabban tudtam változtatni! És oly sok jó történt velem azóta. Korábban már önállóan is elindultam a gyógyulás útján, sok lépést tettem meg, sok akadályt küzdöttem le, de nem voltak igazán stabil támpontjaim, nem voltam egészen biztos magamban, hogy akkor tényleg, meg jééé és lám, akkor ez meg az igaz, ahogy gondoltam, ezt meg én is kipróbálom stb. itt nyerek egy kerekebb, határozottabb, stabilabb formát. Nekem ez a hozzáadott érték mindennél többet elárul, mert a saját bőrömön nap, mint nap valóban tapasztalom az eredményét.
Aki pedig nem tud örülni annak, hogy jobban érzem magam -és egyáltalán nem mások kárára, mert arra mindig nagyon ügyeltem,- azt érzékelem, hogy nem tud hova tenni, nem ezt szokta meg és próbál időnként elbizonytalanítani. De a félelmet észrevettem a szemekben, elképesztő érzés számomra ez. Azt hiszem, az erőset a gyengébek mindig megpróbállják kikezdeni, hogy valóban olyan erős-e mint amilyennek gondolja magát. Csak azzal nem számolnak, hogy nem csak erősnek gondolja magát, hanem pontosan tudja és érzi is, hogy erős.
KedvelésKedvelés
Sosem foglalkoztatott a feminizmus.
Csak megmosolyogtam, nagy ritkán pedig jól felhúztam magam néhány cikken, poszton, így el is könyveltem , hogy ez egy férfiakat és elégedett vagy épp jó úton járó nőket kirekesztő baromság, amitől nem fejlődik sem a Nő, sem az őt körülvevő világ, csak jobban elhatárolja őt, leegyszerűsíti a problémáit, banális, arrogáns válaszokat ad neki, amit ha nem fogad el, csak egy nem felvilágosult eszmeiségű liba, mi több, a férfiak játékszere marad, és takarodhat hátra a vokálba.
Ettől nekem az a vízióm lett, hogy fuldoklik egy nő a medencében, a széléről meg sok nő nézi transzparensekkel a kezében. (Feliratok: Úszógumit minden nőnek! vagy Takarodjon az úszómester!) Kimentik, aztán a kezébe nyomnak neki is egyet. Azt mondja, kösz, nem kéri, megtanul jobban úszni. Erre visszalökik.
…
Amivel a csakazolvassán találkozom nem hivalkodó feminizmus, nem egymás sebeinek nyalogatása, hanem valódi építkezés és igény az önismeretre és a szemléletváltásra. Partnerségre hívja a férfiakat is, nem démonizálja.
Számomra ez nem is feminizmus, hanem nőiségfejlesztés.
KedvelésKedvelés
Ehhez tudok csatlakozni. Pont az járt a fejemben, hogy én nagyon individualista vagyok, teoretikus, nem pedig mozgalmár alkat. Szeretem hangsúlyozni, önmagam számára is tudatosítani, hogy nem egy kulturális sztereotípia vagyok (“ha ide tartozol/ennek vallod magad, akkor ilyennek meg ilyennek kell lenned”), hanem egy ember, összetett személyiséggel, sokféle aspektussal, különböző hatásoktól befolyásolva, tapasztalatok által formálva. Ezért érzem magam jól abban a közegben, amit ez a blog létrehoz.
KedvelésKedvelés
Elmondom, én hogy lettem feminista. Egyetemre jártam, magyarra, és közismereti tantárgyként volt felvehető az angol szakon Antonia Burrows Nemi szerepek a civil társadalomban című szemináriuma, 1995-6-ban.
Követővel jártunk rá, én félig ott tanultam meg angolul. Érveltünk, olvastunk, vitáztunk, nem akartuk elhinni, aztán be kellett látnunk. Csak érvek voltak.
Antonia Burrows a NANE alapítója, 1994-ben alapította.
Akiket én akkor megismertem, és később, 2004-ben a NANE önkéntesképzésén, majd a Prostitúció Nélküli Magyarország Mozgalom alapítói közül, azok mind válogatottan eszes, szuverén nők voltak, meg még egy-két férfi. És mindenki aktívan és igazán csinálta, és állat műveltek voltak, szemléletformálóan.
A nevük is álljon itt: Antonia Burrows (nemrég lájkolta a csakazolvassát), Wirth Judit, Hermann Judit, Tóth Györgyi, Lombos Petra, Kispéter Erika, Betlen Anna, Szil Péter, Juhász Géza, Kuszing Gábor.
Úgyhogy engem (Rita!) nem mostanában fogadott be a mozgalom, köszönettel, és nem csak az idősebb jogán írom ezt.
Tag nem lettem sehol.
És Rita is, és a kápós szöveg írója, itteni törzskommentelő is ilyennek tűnt, de nagyon: kifogástalan érvelőnek, rendkívül (angolszász módon) műveltnek, nem személyesen sértettnek, sokáig, csak most mintha front lenne, vagy nem tudom, nem akarok sértőt írni.
KedvelésKedvelés
Erdekes en nem latok burrowsnal lajkot ide. Szerintem nem vagy igazi feminista. Eloszor is, csupa kozhely, amit irsz, kicsit feltuningolva. Az latszik, hogy a hatalmat nagyon akarod. Nem vagy szep no, se bajos, se vonzo, kimaradt egy csomo dolog az eletedbol. Ez persze szar lehet. A noi energia sokarcu, nem adatott meg, csak egy kicsi szelete, ez duhit teged. En alapvetoen sajnallak amiatt, hogy egyik hazugsagbol a masikba csuszol.
KedvelésKedvelés
Az az érdekes, hogy megnézted.
Nagyon keveset tudsz te az én életemről, és az értelmezéseidet talán kevered a valósággal.
Nem hiszem, hogy bárkinek joga van megmondani, ki igazi feminista. Senki nem a definíció birtokosa, és senki nem rendelkezik azzal a pozícióval, hatalommal sem, hogy ezt megítélhesse.
Én a saját tartalmaim szarrá és uszítássá rontását, elherdálását teszem szóva a gumiügyben.
Üdv az olvasók között!
KedvelésKedvelés
Kezdem érteni azt a “sítáboros kilencedik á” sztorit.
KedvelésKedvelés
Éva vállalta a gyengeségeit is. Voltak-vannak kemény dolgai, sőt lehet nem elfogadni a nézeteit.
A kommented viszont álságos és aljas. Tartalom helyett személyiség.
A blogger saját névvel, élettel jelent meg és jelenik meg itt naponta.
És sokan szeretjük.
KedvelésKedvelés
Én csak azt nem értem, hogy mániákusan, nyomozgatva, látható irigységgel miért kell foglalkozni olyasvalakivel, akit nem kedvel az illető. Nem érzi cikinek?
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
“Nem vagy szep no, se bajos, se vonzo,” Basszus, hogy ezt (a személyes ízlésből fakadó, bántásnak szánt ítéletet) vagy akár az objektív valóságot a kinézetemről valaki érvnek gondolja…? Egy feminista blogon?
Ez ám az érvelés, gratulálok. (Másik kézzel a “te is szép vagy, fogadd el magad” kampányt lájkolja talán?)
Miért foglalkoznak most ennyit a kinézetemmel, miért teszik a megjegyzéseket? És miért nem rugóztak a szépségemen akkor, amikor eléggé máshogy öltöztem, leszartam a témát, és volt rajtam 16 kiló? Akkor is voltak képek. Mitől vicsorogtok ennyire? Én határozom meg, mi legyen a mindenkori téma, állítás, és akkor annyi a nagyon szofisztikált reakció, hogy eléteszitek, hogy NEM?
KedvelésKedvelés
Ez a nem vagy szép nő (oppárdon Nő) típusú “érvelés”, vagy oltogatási kísérlet, vagy mifene, ez már tényleg olyan, hogy “neked meg eláll a füled és büdös a lábad, beeee”. Borzasztó értelmes. Még akkor is wtf-díjas lenne, ha ez egy szépségblog lenne (miután még mindig emberi szépségről beszélünk hatszázhetven változóval), így meg aztán végképp az.
Ez a kinézetmizéria szerintem ott terem, ahol az “azt hiszed, hogy”(…”jól nézel ki?”) típusú kérdések. Ha kiteszed a képet, vagy leírod, hogy milyen frankó az edzés, akkor biztos “nagyra vagy vele”, gondolom ez lehet az elképzelés. És akkor muszáj beokoskodni, hogy “mire vagy te ilyen nagyra he, há mitképzelszte”.
KedvelésKedvelés
Plusz személyes gyűlölet, bosszúvágy. ezek ugyanis egykori rajongók. Közülük nem egy fél évekig magyarázta férjnek, barátnőnek, hogy de igen, a csakazolvassa igenis kurvajó, és tuti blog, és igenis, talán identitása is volt, mert de jó a közösség meg minden. Most abból kell valahogy visszajönni, ép lelki bőrrel, és nem marad más, mint az én befeketítésem, maguk előtt, meg névtelenül mindenhol. Ez itt a hajtóerő, ez itt a “csalódás”, tök nehéz lehet magukkal szembenézniük, hogy ekkorát fordultak, erre kell a szcenárió, hogy én változtam, én vagyok a leszerepelt blogger.
Gondolom, a férjek forgatják a szemüket, hogy tavalyelőtt még mást kellett gondolni csakazolvassáról, aki őket sem akkor, sem most nem nagyon érdekelte, csak kissé rosszallóan nézték a gép elé merevedett, lelkes feleségüket. Ezen szoktam mosolyogni. Túlrajongtátok, csajok, mert fogalmatok nincs magatokról, gyengék vagytok, nekem is sok volt az, most meg rám haragszotok.
Hát meg ők (ez a pszichopata és a hozzá csapódók) azt jósolták nagy fölényes “gyengébe rúgok” kárörömmel nemrég, hogy ez csak átmeneti és úgysem lesz semmi eredménye, és majd visszahízom, ja, meg hamisítom a hasfotót. Aztán kissé lemerevedtek az új képek gondos tanulmányozása közben, hogy akkor tényleg és ennyire, mert ez egyrészt nagyon eredeti sorozat lett, jó szemű, másrészt nekem valóban sportolótestem lett ránézésre és teljesítmény, valamint összetétel szerint is (nem modell, nem magazinos szexualizált dejónő, mint ami az ő fejükben van irigységtárgyként, és persze ezzel revolvereznek). És tudják ők, hogy három szülés után, tökegyedül, negyven évesen csináltam ezt, fullamatőrként és örömből, és hosszan keresték, hogy mibe lehet belekötni, és eközben nagyon ingerültek voltak. Ezek egyáltalán nem bevilágított, beállított meg manipulált képek, ezek elkapott pillanatok, smink is csak szokásos, reggel, házilag.
A másik, ami hökkenet: ugyanazok kérik rajtam számon a feminizmust, mint akik jó szexista módon egy nekik nem tetsző, megfúrni akart valakit a nőiségében, kinézetével aláznának meg. Döbbene, hogy ez az érvük. És megtalálták azt a közeget, azokat az ugyanilyen irigy, buta, kicsinyes és elakadt nőket, ahol és akikkel együtt idegenkedhetnek minden nem-szabályos úttól a hülye dobozaik között, ám a női utak sokfélesége és sisterhood heves hangoztatása mellett, igen, a gumiszobára gondolok.
Pont tegnap merengtem el azon, hogy bennem sose volt ez a frusztrált bizonygatás, hogy ATTÓL MÉG, hogy lejárok a szexista tetováltak közé, és jóban vagyok velük (tegnap összepuszizkodtam egy kováccsal), én feminista vagyok, értelmiségi vagyok, jaj, nehogy azt higgyétek, hogy nem. Olyan szar annak az élete, aki folyton azon sakkozik, ki mit szól, milyennek látják, hát tudjuk, milyen ostobák tendenciaként, tudjuk, milyennek fognak tartani, hogyan vitatnak el és rontanának le mindent, amint egy kis feltűnést keltünk.
KedvelésKedvelés
Hát ez aztán baromi jó:( Főleg a rosszindulat része. A sima kötözködés még valahol érthető, bár az se vidám. De ez, amikor már gyűlöl és megalakul, és adatot gyűjt… Rejtély. Részint érteni vélem, hogy mi a baja egy-egy ilyen “csalódottnak”. Sok minden, de leginkább mégis az, hogy meg se próbál kilátni a dobozából (formás tükörfordítás, de magyarul is talál). Tudniillik “árulásnak” gondolja, hogy sokféle emberrel beszélsz, sportolsz, tehát nem úgy állsz hozzá a világhoz, mint ő, és ez bosszantja. Nem elég hangoztatni a női utak sokféleségét, hogyha közben a gyakorlatban visítófrászt kapunk már attól is, hogy a másik ember, az a _másik_ _ember_, és mint ilyen, más. A szexista tetkósok esete is egy jó példa (szexista az mind egyáltalán? Muszáj gettósodni?), hogy az, hogy beszélgetsz valakivel, még nem jelenti azt, hogy kötelező jelleggel átveszel tőle bármit is, vagy innentől összenőttetek. Mondom ezt úgy, hogy mostanában kezd helyrezökögni az agyamban a mész azt illetően, hogy hogyan kéne működni úgy, hogy az élet is legyen – tehát nem én fogok nekiállni megmondani, hogy mi A Frankó. Te is sokat löktél ezen a folyamaton – nem mint valami guru, hanem mint egy széles látókörű, eleven szellemű ember, aki blogot ír. És mint ilyenbe, persze bele lehetne kötögetni szálanként minden szavadba, kétszáz minősítést szétszórva percenként – de minek? Ebbe bele lehet zakkanni.
KedvelésKedvelés
A legdurvább, ahogy mindent lementeget, dokumentál, nyílt helyen meg előadja, hogy “volt olyan, aki rögzítette GÉ azóta már törölt disznóságait” 😀
KedvelésKedvelés
“nem vagy szep no, se bajos”
Szegény Éva, így járt.
KedvelésKedvelés
tök jó ezt olvasni (nem mintha számítana, de nekem jól esett), mert én is az egyetemi kurzusaim miatt, az ottani tanáraim miatt (köztük több férfi miatt) lettem feminista. és hasonlóan gondolkodom erről, ahogy te is.
anno a Közgázon voltak nagyon jó is konferenciák a 2000-es évek elején, ahol hallottam Hermann Judit, Szil Péter és mások előadásait (a diplomamunkámban használtam is). nagyon szerettem, nagyon friss és élő volt az egész, nem ilyen béna, mozgalmi jellegű, izzadságszagú, harcos.
ez az _igazi_ feministázás pont akkora bullshit, mint az _igazi_ nő. mutasson már valaki egy prototípust! és egyébként, ha mutat? akkor mi van? mindenkinek olyanná kéne válni?
egyébként kicsit csalódott vagyok most, mert ahogy írsz Ritáról (kifogástalan érvelőnek, rendkívül (angolszász módon) műveltnek, nem személyesen sértettnek), én is ilyennek látom – ugyanúgy nem ismerem személyesen, ahogy téged sem -, és kicsit meglepett a FB-os vitátok, mert nem értem, hogy miről beszél. de sajnálom tényleg, jobb lett volna (önző módon, nekem), ha megmarad a kis világomban úgy, hogy vannak egymás mellett (nem ellen és nem együtt) működő intelligens, nagy tudású, tiszta logikájú nők, akik ugyanazért “küzdenek” csak más úton.
KedvelésKedvelés
Én se hiszek ebben, hogy “igazi feminista” “igazi nő”, férfi, vagy igazi akármi.
Nem is szeretem, szerintem ez nagy szenvedést tud okozni.
Nem hiszek semmi ilyesmiben.
KedvelésKedvelés
Mint az ‘igazi szerelem’. Juj.
KedvelésKedvelés
Ez meg a másik, Pikareszk!
A szerelmes megmondások közül az egyik kedvencem, amikor azt járják körül, hogy hogy tartsd meg, meg hogy “fogd meg”.
A hideg kiráz ettől, a másik meg az Igazi Nő, amitől még.
Mondjuk az Igazi Férfi kérdéskörtől is, az borzalmas, amikor férfiak velem akarják hányni-vetni ezt a témát.
KedvelésKedvelés
Nekem ez a kedvencem:
“Ha szeretnél a közösségünk tagja lenni és a beszélgetésekben részt venni, a következő lépéseket kell megtenned:
0. (Ez a legfontosabb): Légy a feminizmus gondolataival szimpatizáló nő!”
Innentől nekünk fiúknak fel is út, le is út. Az nyilván elképzelhetetlen, hogy egy férfi is lehet feminista, és a saját mozgásterében mindent megtesz a női egyenjogúságért.
KedvelésKedvelik 2 ember
Az korábban is felmerült, még itt, 2014-es blogszületésnap idején, hogy ők női, védett, zárt teret akarnak, ahol senki nem fogja érintettként szóvá tenni, ha gúnyos, támadó vagy csak kritikus állításokat tesznek a férfiakról. Egy női öltöző, és nem kell hasat behúzni. Ahol faszméreteken lehet röhögni, felszabadultan, derűsen traumákból gyógyulni. Visszavágásképp beszólni, öszeröhögni, szexet kitárgyalni. Ahol nem kell félni, hogy kibújik a feministából, hogy _mégiscsak_ férfi.
Itt is volt néhány olyan férfi, aki egy ideig jó fej meg minden, aztán mégis csak játszmázik, exét üldözi, manipulálni próbál, nőhibáztat. Nem tudom, ez emberi, nők is csinálták kisebb mértékben, sőt, a szépségemet oly makacs dühvel kitárgyaló kommentelő is egy nő.
Szóval szerintem a nőség nem garancia semmire, és nagyon durván egymás kukkolása, ki a sikeresebb, ki a szebb, kinek mije van lett itt is, a sisterhoodból is.
Ha a nő mégis szóvá teszi, hogy a gyűlöletbeszéd nem oké, akkor kápó.
Kápó az, aki nem úgy képzeli el a feminizmust, ahogy Gumiszoba aktuális, csupa saját gondolatból és fordulatból álló bejegyzésében írva vagyon.
KedvelésKedvelés
Ingoványos talaj ez… Szólásszabadságot (nekem)!, Légy toleráns (velem)!
KedvelésKedvelés
Ránéztem az említett blogra – pont a férfiak kizárása nagyon tévút szerintem.
Most kibeszélem a férjem: az ő értékrendje eleve feminista (csak ezt ő soha nem hangoztatja :-)). Ha szembejönne egy ilyen kirekesztő gondolat, elrettenne az egésztől.
Viszont teljesen természetesnek veszi, ahogy a mi családunk működik, feminista alapokon, ha úgy tetszik skandináv módon.
KedvelésKedvelés
Hát, ők meg nem a te férjed kedvéért csinálják. Megvannak a szempontjaik. De ez a legkevesebb, ez csak a kommentelési lehetőség, pont nálam látták, mivé tud a szabad kommentelés fajulni, és jó identitás a belső kör, amit ki kell érdemelni, lojalitást kell vállalni. Én ezt el tudom fogadni, kommentelni nem jog, hanem feltételekhez kötött lehetőség.
A tartalmakkal, amelyek viszont nyilvánosak, a facebookkal van a sűrű gond. Hogy ez a beszédmód, ez a gyűlöletbeszéd bárkiben lájkokat kelt. És hogy ottani kommentelők álnéven szemétkednek velem, magánéletet rosszindulatúan kielemezve (ott is).
KedvelésKedvelés
Csak a szövegeket, kommenteket nézem, olvasom, a hátteret, az embereket, a történéseket nem ismerem. Bullying feelingje van.
KedvelésKedvelés
Igen, az könnyen gerjesztődik, valami fura tudatállapot a net, a komment, a facebook.
KedvelésKedvelés
Ilyen típusú, és ez bő egy éve megy, sok-sok nickről, mindig hangsúlyozva, hogy “ők” sokan vannak, és lelepleznek, és én meg magyarázkodom. Valakit nagyon zavar az én blogom, sportom, véleményem, és a fölény és bosszú (?) egyik módja, hogy “röhögünk rajtad”. Az emlegetett oldalt sosem láttam, nem is kerestem.
Ezt is jelenti névvel, arccal blogolni, bloggerként ismertté válni, ilyen típusú érdeklődést és szándékokat. És azt sugallja, szuggerálja belém ez az ember, hogy én félek és nekem rossz.
Egyébként én is rejtőzködtem 2012 legvégéig, pont Rita tette nyilvánossá a nevemet, de úgyis arrafelé ment a dolog, hogy kiderüljek.
KedvelésKedvelés
Olvasgatom itt a néptánc terem előtt kölkökre várakozva a hozzászólásainkat. Ez a decens feminizmus, ami süt a sorokból… Szerintetek ez mennyire verné ki a biztosítékot Az Igazi Feministáknál?
KedvelésKedvelés
Én nem viszonyítanék hozzájuk, és nagyon örülök, hogy itt nincs hatodik cés dinamika, lojalitás, kórusban ordítás, kiamivezérünk. Most megnéztem, mi megy a facebookon, meg próbálkoznak néhányan itt is, felfedeztem az egyik makacs, ideragadt gyűlölködő gersli nevű bátor nickjét és ismerős állításait, hát, basszátok meg, megérdemlitek egymást. 🙂
Nagyon meg vagyok döbbenve, olyanok, akik annyira szerettek meg rajongtak, élik ki most a nemtudommit az ürügyemen.
KedvelésKedvelés
Távol álljon tőlem a viszonyítás, főleg, mert nekem ez a sztori még elég hamvas. Csak a hozzáférhető tartalmakból következtetek. Annyi viszont nyilvánvaló, hogy a legtöbb embernek (és nőnek:) az Ügy általuk képviselt módjától áll fel a szőr a feminista szó hallatán.
KedvelésKedvelés
Azt megmondja nekem valaki, hogy az Ügy az végül is mi?
KedvelésKedvelés
Hát, újszerű, progresszív nézetekkel nehéz népszerűnek lenni, és a népszerűség vagy az idegenkedés nem is bizonyít semmit. Tudod, először kinevetnek, aztán gyűlölnek, aztán van csak áttörés, vagy hogy van az aforizma. Egy patriarchális társadalomban a nagy, műtött mellek, a jóságosan mosolygó Borbás Marcsi, a nemi erőszak relativizálása, a házasság mennybe menesztése és a patriarchális bólogatás lesz a népszerű, és (dézsa nevű blogger remeke) azzal lehetne csak igazán sok kattintást elérni, hogy hogyan mérgezd meg a szomszéd idegesítő kutyáját. Szóval az elfogadottság nem annyira igazít el, a keskeny úton tényleg kevesen vannak. Engem meg nemhogy a keskeny út, de kifejezetten a bozót érdekel, átvágandó liánok, ilyen alkat vagyok, és tudom, hogy arra van a kastély, az autópályák meg büfékhez vezetnek.
Ami érdekes: feminizmus, szervezetek, mindenféle elég régóta van Magyarországon, de a netes, jókedvű, szerethető és intellektuális feminizmust, szemléletformálást, érzékenyítést a csakazolvassa teremtette meg, és ezért kaptam a díjakat is. Szándékán kívül teremtette meg, nekem nem voltak ambícióim, és ezért is tartom izzadságszagúnak az önkijelölést és akarást. Egy jó pillanat jó üzeneteire ráérezve zajlott ez, nagyobbrészt történés, spontán folyamatok, ide jövő olvasók eredményeként lett, ami lett, és maradt is. Úgy mentem ebben is a megérzéseim után, mint a kajálásban vagy edzéskor.
Szar, ahogy ezt az egész múltat így megtagadják és nem létezőnek állítják be.
KedvelésKedvelés
Ann: a nők hangjának lenni, nőkért politikai értelemben kiállni, kimondani a nem mondhatót, hangot adni a tiltakozásnak, megteremteni “a” női teret, ahol végre lehet, mert eddig ugye nem volt. (…)
Olyasmi irány és műfaj, ami a komikusra sikerült, jelenleg 158 lájkot számláló márciusi Női Ellenállás Petíción meg van fogalmazva.
http://www.ipetitions.com/petition/noi-passziv-ellenallas
KedvelésKedvelés
Elolvastam gyorsan, majd lassan. Az első 7-8 pontban vannak jó célkitűzések (bár ezeket nem ők találták fel, hiába utalgatnak rá a petíció végén), olyanokkal lehet menni a Parlament elé. De a “lehetőségeinkhez mérten vállaljuk”-ban foglaltakkal kapcsolatban az jutott eszembe:
1. Ha van egy despota, tettleges baromállat férjem, akinek mostantól nem ápolom az anyját, nem teszem szét a lábam, órabérben főzöm a vacsit stb., és ezt itt most aláírom és a vállaltaknak megfelelően járok el, akkor:
a) megváltozik a férjem?
b) még jobban megaláz a férjem?
c) megváltozik az életem?
d) eljön ide valaki közülük, leszedje rólam azt az állatot, ha megüt?
Ez nem megoldást kínál, csak heccel.
Amúgy azoknak, akik ezt megfogalmazták tényleg nagyon sok fontos kimaradt eddig.
Nem erre szokta Férj használni, de ez jutott most eszembe: “Nagy gáz, kis szerencse”.
KedvelésKedvelés
Megoldást interneten vagy mozgalmakban senki nem kínál, nem is ígér, csak elveket, gondolatokat.
Ez már egy átírt verzió, az eredetiben frankón az volt, hogy nem szülünk. negyvenes, többgyerekes nők bátorsága.
KedvelésKedvelés
Tökös.
KedvelésKedvelés
Ó!
Hát az biztos, hogy ez nagy munka lesz.
Kell hozzá egy csomó szakember, ezzel egy ember nem bír el.
KedvelésKedvelés
kurvára igazad van sztem.
nekem van egy szélesebb baráti társaságom, ahol én már többször kifejtettem, hogy én hogy vagyok feminsta (ami nem ilyen egyedüli üdvözítő, egyetlen, igaz út), és ők mindig kicsit megtorpannak, hogy dehát a feminista az olyan, hogy … és leírják azt a csoportot, ami hangos, agresszív, nem intelligens (és hozzáteszik, hogy szőrös lábú).
KedvelésKedvelés
Az én lábam szőrös, de egy hete minden edzés előtt, míg hat a prögető, és ha úgy süt a nap a kihalt öltözőben, kihúzok csipesszel kettőszáz-kettőszázat, mert a csipeszezést ősszel elhanyagoltam.
Ez mi, és mi köze á) a feminizmusomhoz, bé) a szépségemhez? Valaki gyömöszöljön dobozba, nagyon kérem! Úgy hiányzik.
(Egyébként azért, mert eluntam. Utálom az érzést, a borotváét. Epilálni nem akarok, gyantáztatni se, sörtéket se, benövést se. Ezek helyes, vékony szőrök, nyáron szőkék.)
KedvelésKedvelés
ja, nekem mindegy, tényleg 🙂
csak ezt így szeretik mondani, hogy szőrös lábú feminista.
nekem a hónaljam szőrös most, ha már itt tartunk 😀 örülök, hogy végre mind kinő és szépen le tudom szedni magamnak 🙂
KedvelésKedvelés
Csak a sztereotípiák értelmetlensége miatt írtam én is.
KedvelésKedvelés
A gumiszoba nem is olyan szar dolog
Egész nap csak ide-oda pattogok!
A gumiszoba nem is olyan szar dolog
Mert egész nap csak ide-oda pattogok
Megkaptam a vadi új kéglimet
Én soha se láttam még ilyet
Citromsárga gumiból van a fal
Jókat beszélgetek magammal
KedvelésKedvelés
Tényleg nem is olyan rossz… Kihozza az emberből a költőt, a forgatókönyvírót meg mit is?
KedvelésKedvelés
Érdekes ki mit ért feminizmus alatt. Nekem elsősorban látásmódot jelent, plusz szempontokat amik árnyalják a hagyomásnyosan elfogadott (nem úl progresszív) világképet. A tradíciók meghaladását. Virginia Woolf zsenialitását vagy Sally Potter gyönyörűséges filmjeit. Az ideát, hogy a gender merev szerepkészletén túl mindannyian érző-gondolkodó, törékeny emberi lények vagyunk.
KedvelésKedvelés
Én egészen odáig nem is tudtam, hogy feminista vagyok, amíg el nem kezdtem a blogot olvasni. Nem is foglalkoztam a témával, éltem az életem, nőként, anyaként, emberként. Aztán szépen összeállt a kép, amihez kapcsolódni tudok. Mozgalmár biztosan nem leszek a szó klasszikus értelmében, még blogot olvasni sincs sok időm, kommentelni is kevés, emiatt le is vagyok maradva a posztokkal, viszont szép sorjában elolvasom mindet.
Viszont a látásmódot terjesztem, ahol csak tudom: a lányomnál, a családomnál, a barátaimnál és a kollégáimnál is. Azt gondolom, hogy kis lépésekben is lehet célt érni.
Ha leállítom a lányoknak beszólogató férfi kollégát, ha meghallgatom a barátnőmet, aki válni készül, ha értékrendet közvetítek a lányomnak, vagy a lányom barátnőinek, ezt én feminizmusnak tekintem. Ha vezetőként kisgyerekes kolléganőket alkalmazok az ugyanolyan tudású férfiak helyett, ha sportolni buzdítom és viszem a barátnőimet, akkor is. És még akkor is, ha lelkesen segítek a szalagavatóra készülő osztálytársak sminkelésében és öltöztetésében is.
KedvelésKedvelik 2 ember
Ez a feminizmus, hát persze. Wirth Judit nyugtatott meg: feminista az, aki akár csak egy nőnek segített már életében aktívan, mint nő a nőnek.
KedvelésKedvelés
De jó, én is pont így szeretnék feminista lenni. (hangsúly az ígyen). Az a másik út, az elborzasztó.
(Sziasztok, egyébként, zugolvasó vagyok csak, de most ez annyira jól esett, hogy mindenképpen szerettem volna elmondani.)
KedvelésKedvelés
Ez tetszett:
“Rita, hagyd már abba ezt, hogy veled és általad létezik magyar feminizmus, tízen ha vagytok az egyesületben, tényleg nem értem.”
Nőkért egyesület, feminista mozgalom. És ha szigorúan vesszük, akkor lehet már rég meg kellett volna szüntetni, mert minden olyan egyesületet meg kell szüntetni a Ptk, szerint, ha 6 hónapon keresztül a taglétszáma 10 alatt van.
Persze Rita és még egy-két emberke talán beléptette a rokonságot kutyával-macskával-harmadunokatestvérrel bezárólag, de ezek csak papír-tagok.
Ezek után mondjuk érthető, hogy van egy olyan kormányzati akarat, hogy a Norvég Alap ilyen gittegyleteket ne támogasson.
KedvelésKedvelés
Nem, elkötelezett tagok, tényleg. Csak nem olyasfajta tömegmozgalom, hogy annak vezetőjeként így lehessen “hivatalosan” számon kérni. Nem tudom, tíz-e, lehet, hogy huszonöt. Nem szeretném Ritát személyében támadni, bár pont a Nőkért köre igen érdekesen bírált régebben is. Tartalmi érveket szeretnék.
KedvelésKedvelés
Légyszi, ezt ne itt, ne így. Kösz.
KedvelésKedvelés
Nehari, de nem éket verni akartam, csak azt szeretném, ha a feminizmus tömegmozgalom legyen, olyan vezetőkkel, akik mögé oda tudok állni anélkül, hogy győzködnöm kelljen magam arról, hogy biztos jót akar, csak bizonyára én értettem félre valamit. Olyan feministákat szeretnék, akik a nők érdekében és nem a férfiak ellen feministák, nem akarok nemek harcát, mert a nő és a férfi összetartozik, nem lehet meg egyik a másik nélkül.
KedvelésKedvelés
Még akkor mondj valamit a homoszexuálisokról és az aszexuálisokról, meg a szexuálisan traumatizáltakról is.
KedvelésKedvelés
A szexuálisan traumatizáltakat sajnálom és azt kívánom, hogy mindenkit, aki ilyet tesz másokkal, büntessék meg, az első kettőről meg annyit, hogy amennyiben felnőtt emberek önkéntes beleegyezése alapján történik, akkor mindenkinek joga van megélni vagy nem megélni a saját szexualitását.
KedvelésKedvelés
Ezt az engedélyt ők hálásan köszönik neked.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én azért (is) vagyok itt a remek szövegek mellett, ahogy az ilyen hozzászólásokat kezeled. Nem billensz ki az origóból, sosem.
KedvelésKedvelés
Micsoda sunyi zsarolás. Hogy maradhasson a békés, kényelmes lábvíz. A feminizmus a nőké, a nők képviselete, ebből logikusan következik, hogy férfiként (pláne férfihangos férfiként) nem kell fontoskodni meg kívánságokat közölni. Nem szabjuk hozzád a feminizmust.
KedvelésKedvelés
Az összetartozás a ti vágyálmotok és érdeketek, de ez így nem fog menni. A nemek harcolnak: a férfiak felélik a nők energiáit, elnyomnak, a nők meg nem tűrik és lelépnek.
KedvelésKedvelés
Mondjuk itt alapvetően a férfi-nő viszonyról lett volna szó, legalábbis szerintem. De lehet tévedek…
KedvelésKedvelés
Ez a heteronormatív megközelítés. Én is férfi-nőről tudok írni, és a gender jelenségei is leginkább ebben mutatkoznak meg, de jó lenne nem úgy tenni, mint ha ez volna a normális.
KedvelésKedvelés
Üdv. Időnként átnézem a netet nők elleni erőszak témában, úgy szoktam ide tévedni. A “speciális érdeklődésemmel” kapcsolatban szerettem volna észrevételt tenni, ha lehet. e-mailben inkább. Kerestem elérhetőséget, de nem találtam. (Ez az utolsó poszt, azért írom ezt ide.)
KedvelésKedvelés
Szia, a főoldal bal oldalsávjában van az Írj nekem: csakazolvassa@freemail.hu. Nagyon sok levelet kapok, de majd figyelek.
KedvelésKedvelés
ahogy a magyar közbeszédben az utóbbi 8-10 évben egyre inkább divat lett a feminizmus ellen uszítani vagy prédikálni, az elég jól jellemzi a politikai és a társadalmi kultúra hanyatlását és az indulatok pro vagy kontra szításán alapuló média eluralkodását a tények tiszteletén, az ellenőrizhető tények és azok lehetséges interpretációit elkülönítő, racionális érveken, nem durva általánosításokon és elfogultságokon alapuló újságírás egyre inkább a perifériára szorulását. Amennyit megnéztem ebből a Gumiszoba-oldalból, ez kb az a bulvárszínvonalú mozgalmár elfogultságot hozza, amit én se szocialista, se liberális, se konzervatív színekben nem bírok elviselni, és még hozzátesz egy jó adag kifejezetten “gagyi női lap”-tematikát (sztárok, pletyka, mások magánéletében való turkálás). Igen magas labdákat dob fel a meggyőződéses vagy fizetett/opportunista antifeministáknak. Sose éreztem szükségét korábban, hogy feministaként definiáljam magam, mert azt hittem, bizonyos dolgok evidenciák már (tévedtem), meg azért, mert korábban csak intellektuális szinten néztem a kérdést, és csak pár éve, egy nagyon megrázó személyes élmény és villámcsapásszerű felismerés döbbentett rá, hogy milyen embert nyomorítóak a normatív, öntudatlanul elsajátított, elfojtások és egyéb destruktív mechanizmusok elburjánzását segítő társadalmi nemi szerepek (ez lenne számomra a gender) uralma. Hogy “fortélyos félelem igazgat minket”… És most kezdek ott tartani, hogy feministaként “coming outoljak”, hasonlóan azokhoz a művészekhez, közéleti szereplőkhöz, középosztálybeli átlagpolgárokhoz, akiket az erősödő mainstream homofóbia motivált arra, hogy nyíltan vállalják a korábban magánéleti kérdésként kezelt homoszexualitásukat és megszólaljanak akár a médiában, akár a közösségi oldalakon. Hogy ne csak a “szőrös lábú” hangos “férfigyűlölőkkel” meg főként a Gumiszoba-szintű megszólalásmóddal azonosítsák a feminizmust, és ne a “megélhetési” vagy “nincs vesztenivalónk” típusú feministák jelentsék az egyetlen alternatívát a patriarchátus öntudatos vagy öntudatlan szószólóival szemben. Számomra a feminizmus a női szempontok, speciális női érdekek ésszerű érvényesítését jelenti mozgalmi szinten, társadalmi szinten egyfajta tudatosítást és segítséget a rászorulóknak, a magánéletben pedig a saját magamért való kiállást, a gondolataim és érzelmeim játszmázás és önigazolás nélküli felvállalását asszertív, de nem agresszív módon.
KedvelésKedvelés
Én attól vagyok feminista, hogy ezt többször mondják rám mások mint én magamra.
KedvelésKedvelés
okosokkal vagy körülvéve.
nekem az a tapasztalatom, hogy a “nagyátlag” az sem tudja, mit takar ez a fogalom. szerintük az a feminista, aki férfigyűlölő és/vagy karrierista.
KedvelésKedvelik 1 személy
Úgy van, hogy nem hőbörgök, de szúrom a szemüket. Ezért a fenti helyzet.
KedvelésKedvelés
És e kettőt is mire szokták mondani:
férfigyűlölő: nem viselsz el rossz kapcsolatot, nem akarsz kapcsolatot mindenáron, esetleg bi- vagy, esetleg leszbikus (úristen)
karrierista: fontos a számodra a munka, az előrelépés, az érdekes, utazós, szenvedélyes meló és/vagy még nem szültél.
KedvelésKedvelés
valahogy így.
férfigyűlölő az is, aki – ilyen gumiszobásan – tényleg olyan beszédmódot használ, ami sértő/kirekesztő a férfiakra nézve, de többnyire simán az van, amit írsz, Éva.
ha pl a házimunkát nem tartod női munkának (mert két dolgozó ember háztartása nem a nő “dolga” /=kötelessége/), vagy úgy gondolod, hogy fát hasogatni mindenki tud(hat), nem szükséges ezért egy idült alkoholistával együtt élni, akkor is rányomják az emberre, hogy férfigyűlölő. (meg volt az a faszi, akinek ezrek osztották meg azt a szövegét, hogy a nő dolga, hogy az okos, törekvő férfit támogassa az álmai megvalósításában…. – aki szerint nem, na, az is férfigyűlölő. baszki, felhúzom magam megint 😀 )
a karrierista meg kb mindenki, aki nem fillérekért dolgozik (mintha ezen múlna, dehát, sokak mérnek pénzzel…), és nem véranya (=aki ki sem lát a gyapjúzokniból és a biokölesből, nem gyárt egyfolytában kreatív játékokat a gyerekeinek és diy ajtódíszeket, meg bevásárlószatyrot).
KedvelésKedvelik 1 személy
És persze, igen. Tudatlanságukban is fröcsögik, a szándékkal hogy most hogy beszólnak és megmondják nekem mekkora egy picsa vagyok. Többnyire férfiak, egyébként. Nem is veszik észre, hogy épp az ilyen attitűd miatt gondolom azt, amit, és maradok inkább ki a velük való közösködésből.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, régebbi posztod mai posztolásához (hűha) itt szóljak-e vagy ott, nem szeretnék kupit csinálni a polcodon.
Írtam korábban, hogy link-linkre kattintva keveredtem ehhez a bloghoz.
Ismerős FB-ján ismeretlen név, de onnan érdekes gondolat Gerle Évától, guglizás, elsők között a JV-GÉ ügy, miezitt?, felismerés: RÉ!, majd onnan ide. Csak azért írom ezt, mert épp a mai posztod segített kicsit rálátni az ügyre, amit egyébként majdnem el is felejtettem, amikor elkezdtelek olvasgatni).
Jöjjenek a kérdéseim:
Hogy juthat ilyen messzire és mélyre más véleményének nemszeretése?
Hogy végződött ez számodra? Végződött egyáltalán, vagy lassan gyógyulgat az ember (ha ma újra kitetted) ilyen sárdobálások után?
KedvelésKedvelés
Érdekes, ahogy így felfejted. Ők teljesen tudatosan csinálták azt, manipulatív kattintásokkal, hogy ez az első találataim között legyen, zéró olvasottság mellett is. Keményen felnyomták, és közben engem vádoltak azzal, hogy rájuk állítottam kattintgatóprogramokat.egy stiláris mennyország volt a nyelv olyatén, örkényi jellegű kedvelőjének, amilyen én vagyok. Sokan, sokáig gyönyörködtük ebben, hihhetetlen volt.
Emberileg: internet+patriarchátus+kisebbségi lét+ nyomor+mélymagyarság+durva kudarcok+nagy ambíciók+mást hibáztatás+pszichológiai kórképek egymást szorzó hatása.
Tudomásul vétel van, meszoktam én ezt: ők ilyenek, van ilyen is, én meg nézem őket, mint alföldi gyerek a zergét. ezzel is jár, ha sokan érdekesnek találják a blogot.
Most találtam egy októberi dicsekvést (e-mail), hogy a gyerekük milyen remek helyen bimbózik mint politikuspalánta, és ott ők szóvá tettek engem, hogy tartsanak szemmel, politikailag is veszélyes vagyok (árulkodás és fenyegetés), és akkor ne röhögjek? És még valami három hete is rám feszült a facebookon. Szóval nincs vége, csak a primer őrület csengett le. Közben volt esküvő is, ingben-gatyában, szem nem maradt szárazon, ahogy egy rajongóm írta.
KedvelésKedvelés
Nem akartam felhozni, beleszólni, sebeket -ha vannak- feltépni pláne nem, de ha már így szóba került, lett valami vége az ügynek vagy húzódik még?
KedvelésKedvelés
Nem seb. Megírom privát.
KedvelésKedvelés
Tök rég volt amúgy, nagyon más foglalkoztatott már 2014 márciusában is, azóta meg végképp.
KedvelésKedvelés
Ez beszarás. Szóval “elmennek a királyhoz vásár napján”? Érdekes ez a szívós ártani akarás. A “politikailag veszélyes” abból a tekintetből pedig érdekes, hogy én egyébként inkább szimpatizálok a regnáló vezetéssel, mint nem, de annak semmi köze ahhoz, ahogy olvasni lehet téged. Nem ‘politics’, hanem ‘policy’, amit képviselsz, és ami miatt nem puszta arrogáns mozgalmárkodás, hanem érthető és szerethető kezd lenni számomra a feminizmus.
KedvelésKedvelés
Jaj, Erdélyben vagyunk, durván elfogult, pszichotikus antieuropéer nagymagyarok. Én meg a liberális, dúsgazdag fővárosi férjgyilkos alkoholista ingyenélő pedofil cáca.
Politikán mi tutira nem veszünk össze. Akkor már sokkal inkább a Boney M. kislemezén, melyik oldalán vannak jobb számok?
KedvelésKedvelés
CÁCA 😀 juj.
na most, azt szeretném mondani hogy a fenti felsorolásból kihagytad az asztrológiát.
amiből is az derül ki hogy az ördöggel cimborálsz mert nem számolsz egy ilyetén módon rendkívüli hatás-befolyással bíró tényezővel minek jól bizonyítható és önmagából fakadó következménye valamint láttató rögvalósága hogy hazudsz. ez nem meglepő, látva a napné is világosabb képleteidet, meg az azokat körbevevő sárkány-skorpió textilt, aminek persze megoldása rejlhet egy sztrológiai személyre szabással egybekötött dzsiudzsicu szeánsszal, icsniszacsni, az erő legyen veled hogy ezt a sorsképletet nagyobb tragédiák övezte életpálya mentén felvállald és olyan erőkkel szemben kamatoztatva is érvényesítsd mint a megátalkodott és minden férfi kiirtására irányuló feminista nőjogi aktivizmus gerlei megnyilvánulásának vadhajtásainak megélése.
KedvelésKedvelik 1 személy
Na, ha igazi csemegét akarsz, egy szó szerinti idézet:
A magyar állampolgárságról való lemondás Gerle Éva miatt
2014-06-11 21:31
Magyar köztársaság kormánya,
Személyesen a határon túli magyarok politikai integrációjáért felelős, Semjén Zsolt miniszterelnők-helyettes úrnak.
Frissen szerzett magyar állampolgárság visszamondása, arról való végérvényes lemondás
Őszintén (személyes ismerettség nélkül is, is barátian) Tisztelt Elnők Úr!
Nagyon szerettem volna, ha a Fidesz-KDNP, egy újabb Csíkszeredai rendezvényén ismerjük meg egymást, mint ahogy pl. Dajts Tamással, és ezt még akkor is, ha szűk kereseti lehetőségekkel rendelkező nagycsaládos író-asztrológusként nem érek rá politizálni. Hiszen, végig román iskolában járó magyar költőként, majd íróként, barátja és párttársa vagyok, nem csak Papp Elődéknek (Akinek az Édesanyja: dr. Papp Kincses Emese magyar-tanárnő méltatta a múlt rendszerben általam vezetett Tamási Áron irodalmi körben a megjelenés előtt álló első kötetem versei egy részét. – Egyébként, csak arra az egy alkalommal tisztelte meg a kört a jelenlétével, az akkor még középiskolás fiával: Előddel együtt!), hanem az RMDSZ alapító tagjai közé számító Veress Dáviddal is, aki egyben Székely Nemzeti tanács helyi elnőke is.
Nagyon sajnálom tehát, hogy ezzel az ön számára bizonyára kellemetlen, és ezért akarva, vagy akaratlanul, de elhalasztott, üggyel (Nem csak e-mailen keresztül küldtem egy vészjelző – segélykérő levelet, de kinyomtatott formában, ajánlott levélben is!), és nem egy baráti légkörben adatott meg számomra, hogy egy addigelé ismeretlen baráti szív melegével szoríthattam meg a kezét.
Mivel a vészjelző leveleim elküldése óta, a szó szoros értelmében is elviselhetetlenné vált a családomért felelősséget érző – egyetlen családeltartói helyzetem (Egy öt hónapja tartó, budapesti liberális – ultrafeminista blogger részéről érkező rágalmazási, lejáratási ostrom miatti tudattalan szorongás és nyíltan észlelt félelem következtében, kiújult és öklömnyivé duzzadt az aranyerem.), kénytelen vagyok, azt a drasztikus megoldást választani, hogy visszavonhatatlanul lemondjak a frissen szerzett magyar állampolgárságomról, aminek a megszerzésekor, a meghatódottságtól könnyeket hullattam ezelőtt két és fél évvel, annak érdekében, hogy az engem és rajtam keresztül a 4 gyermekes családomat – Figyelem: dokumentumokkal igazolhatón előre-meghirdetetten!!! – koldusbotra juttatni akaró Gerle Évának a (Nem túlzok: számunkra monstruózus!) vétkezési sorozatát a román törvénykezési jog használatával, megszüntethessem.
A, sajnos eddig mindenki által félreértett és félremagyarázott, lemondásomnak a részbeni indoklását a Csíkszeredai konzulátusra holnap reggel leadandó, kézzel írt, magyar állampolgári státuszomnak a szövegében kifejtettem. Engem ugyanis, töprengő keresztényként, semmiféle bosszúállási – börtönbe-juttatási szándék nem vezérel a minket öt hónapja folytonos hitelrontó rágalmakkal ostrom alatt Gerle Évával szembe, mint ahogyan őt velem szemben. Tehát nem akarok részt venni, egy ilyen, a magyar BTK alapján elindítható, de a román Btk- alapján el nem indítható és végül s, mindenki számára csakis visszafordíthatatlan morális és főként: latens egészségi károkat is eredményező rágalmazási perben, amit Gerle Éva, ugyancsak az eredeti családrombolás terve egyik főpillérévé tett, a tárgyi valóság meghamisításával, vagyis az internetes IP-címekkel való trükközéssel (Pl. az internet-kávézókban való szenny-blogok készítésével, ilyen követhetetlen és bizonyíthatatlan IP-címekről való fórumozással, és onnan is, álnevek alól folytatott aljas rágalmazásokkal, fölényeskedő és bizony, nem is egyszer használt trágárkodó, obszcén szóhasználat útján való kigúnyolással.) Ő ugyanis nyíltan hirdeti, hogy van elég esze és lehetősége, hogy őt ne lehessen bevádolni, semmilyen terhelő, konkrét tárgyi bizonyíték alapján. Kedves elnök úr, én 61 éves 4 gyermekes családapa vagyok, nincs sem időm, sem képességem – energiám, ilyen IP-címes jogi trükközések útján történő, tehát rám nézve teljesen előnytelen gonosz játszmákat folytatni! Gondolom, megérti, ha egyet akarok végre: BÉKÉBEN és a családtagjaim zavartalan szeretet-légkörében ÉLNI. Vagyis: A az pénzkereső munkámat zavartalanul folytatni és a trilógiának tervezett, A már megjelent Táltos Bolond c. regény folyamnak a harmadik részét is megírni.
Még egyszer, őszinte sajnálattal, amiért önnek és talán a szintén nagyon szimpatizált nagycsaládos miniszterelnök úrnak is, ekkora kellemetlenséget kell okoznom (Voltaképpen már január közepén ezt akartam tenni, de éppen az önökre való tekintettel, halasztottam el, amit azóta ezerszeresen megbántam!), maradok mindig baráti tisztelettel és az egész nemzetnek a mentési munkájuk miatt feltétlen nagyrabecsüléssel:
Kozma Szilárd
KedvelésKedvelés
Na itt ne működik, a “jól figyelj, csak egyszer mondom el”. Még jó, hogy írott szöveg, nekimegyek újra, mert nem látom a fényt az alagút végén. Ehhez kevés Örkényt szeretni, bár magyaros se vagyok:) Igazi csemege lehetett ez neked.
Amúgy mi lett a sorsa az állampolgárságnak?
(A képet nem tudtam megnyitni.)
KedvelésKedvelés
Ez!
o___________________O
hihetetlen, b+…..
KedvelésKedvelés
Elolvastam, értelmeztem, viszont most három napig nem fogok enni. Vizualizáltam ugyanis, ahogy Szilárd Semjén Zsoltinak (Nem tiszteletlenségből, de egy udvarban nőttünk föl) az öklömnyi aranyerét mutogatja.
KedvelésKedvelés
Tán inkább az ökölnyi aranyérre kellett volna használni az élesre fent bicskát.
KedvelésKedvelés
És még egy:
KedvelésKedvelés
Anyez, javítottam a linket.
KedvelésKedvelés
A privátot? Hol keressem? (Köszi.)
KedvelésKedvelés
ABBA az, aranyszívem:)
KedvelésKedvelik 1 személy
Kevésbé Művelt Olvasó,
Még Kevésbé Művelt, Mi Több, Tapír Olvasó
szerintem ez vicces, ezt imádom a kommentvilágban, csak rosszindulatúak ne lennétek.
KedvelésKedvelés
És hogy mire írtam ezt, mert erre borzalmasan ugrottak?
(Mit számít, hogy én a sértett, gonosz stb. mit mondok? Valami piszkál azért titeket? Érthető.)
Innen átment egy tömb. Innen rajongásból oda rajongani. Szó nélkül, kicsit sem korrekten.
Igényük van a felsorakozásra, rajongásra, locsifecsire, és ezt gondolják Ügynek, pedig Ürügy.
Nem zavarja őket a sok átvétel, innen vett szófordulat, nem tartják gáznak a koppintást, hogy “mi majd megcsináljuk, mi is megcsináljuk, mi leszünk a sikeresek, mintha Csakazolvassa sose lett volna, vesszen csak”.
Ez jellemgyengeség is, butaság is.
Napi tartalomként jó nekik a bulvárelemzés, a teljes net feltúrása valami felháborodnivalóért, és bedőlnek az önsztárképzésnek.
Nem tűnik fel nekik, mennyire ciki az, hogy ha Gumi személyét vagy állítását, tevékenységét kritika éri, akkor soha nem ír semmilyen tartalmi érvet, önigazolás megy, önmennybemenesztés, trollkiáltozás, bántalmazónak titulálás, kitiltás, gúnyolódás, csoportos agresszió.
Ócsárolnak engem, ha maguk között, akkor úgy, csak a látszatra vigyáztak, de arra nagyon, igen szemét dolgok szivárogtak vissza, teljes visszaélések.
Hajlandóak tömegként mozdulni.
Gúnyolódnak a sporton, valamiért ez szerintük nem feminista.
Ha Gumi nem dug, nem szop, milyen jópofán írja, akkor a szex fúj, a férfiak fúj, mindenkinek, és akkor nincsen probléma.
Ez nem erős hang, ez ostoba, rosszízű igénytelenség és netfüggőség.
Ezért nevezem őket nem túl értelmeseknek, és tényleg eufemisztikus voltam.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: hogyan ne legyél görény a neten | csak az olvassa — én szóltam
Hogy én ezt milyen világosan megírtam akkor.
Mennyire nem ment át, másfél évvel később is itt nézegettek, üzenetnek vettek tök más dolgokat, nem bírnak leszakadni, csak a netes cirkuszban élik meg magukat… brrrrr.
KedvelésKedvelés