Két évvel ezelőtt gondos, ám felületes kutatás után végigvettem volna, hogyan lett a negróból black, aztán Afro-American, és hogy vált mindegyik szó sértővé és gyűlöletkifejezővé.
Most már csak annyit kérdezek: mi legyen a szavakkal? Szegény, jó szavakkal?
A szavakkal, amelyek pont arra szolgálnak, ó, ezek a nagy deklarációk, hogy elfedjék az igazságot?
Isten, haza, család?
Jó napot kívánok?
Jóban-rosszban?
Kívánom, hogy találd meg a boldogságodat, és ne legyen benned ennyi keserűség? (búcsúkomment!)
Megmondom őszintén?
Legyünk barátok?
Én nem vagyok az az ember, aki…?
Soha nem foglak bántani?
A szavakkal van a gond, vagy ez metonímia — csak átragadt rájuk, szegény ártatlanokra a bűnünk? Az, hogy nem vagyunk jók és igazak? Hogy a beszédünk nem igen-igen, nem-nem, és a szívünk zavaros?
Nem a viselkedésünkön kellene változtatni?
Például változtathatnánk azon, hogy beleragadunk a kinézet fetisizálásába. Önértéknek kezeljük, hogy valaki szép. Úgy kezdjük az ismerős jellemzését, hogy “egy nagyon csinos nő”, mintha ez valami külön és elsőként említendő, különösen jellemző érték volna. Összevitázunk azon, kinek mi a szép, szép-e egy nő, ha a feje nem szép. És szép, tehát jó neki, szép, tehát kell a férfiaknak, szép, tehát figyelemreméltó — holott jól ismerjük a nem szép, de boldogságos szerelemben élő, vonzó személyiségű nőket és az évekig reménytelenül királyfit áhító, vergődő gyönyörűeket is.
Szép vagy nem szép, ezen rugózunk:
…mondhatjuk azt is, hogy minden csúnya, mert valami miatt semmi nem tetszhet mindenkinek, nincs olyan dolog, ami mindenkinek tetszene. Ezt kezelhetjük úgy, hogy akkor minden ronda, de kezelhetjük úgy is, hogy minden szép, mert minden tetszik valakinek. De az sem rossz kezelési mód, ha azt mondja el az ember, hogy ízlés kérdése. Amiért én felemelem a szavam az, arra való reakció, hogy nagyhangúak próbálják elhitetni az emberekkel, hogy a kövér márpedig senkinek nem lehet szép. Nos, kell az ellenpólus. Emiatt. De egyébként nyilván önálló ízlés kérdése, és ezzel nincs is baj, ha valakit nem diszkriminálunk és alázunk meg az ízlésünkből fakadóan.
http://embracethefat.blog.hu/2014/03/22/kover (itteni komment)
Van jobb ötletem. Mi lenne, ha elfelejtenénk a dichotómiát? Ha szakítanánk a tetszés szempontjával, de teljesen, a reflexes megítélésen, hogy mi szép és mi nem? Az milyen volna? Ha hagynánk ezt a témát, ezeket a címkéket, csak léteznénk, a magunk sokféleségében, szeretetteli szemmel simítva magunkat és egymást? Ha lehetne mindenki magának szép, vagy szarhatná telibe azt, hogy ő szép-e, amíg jól érzi magát? Ha nem akarnánk megmondani, ki milyen legyen? Elvégre miért fontos az, hogy szép-e bárki is, szerintünk? Csak a randin, az ágyban és a tükör előtt fontos. Hát nem? Meg a címlapon és arckrémreklámban.
Életemben ilyen hülye reakciókat nem kaptam még, csak lesek. Sportolok, alakulok, örülök, megírom, és erre jön a névtelen: de nem is vagy szép.
Öregapám meg kubikus. Vagy mit lehet erre mondani?
Döbbenet ez a netes trend is, hogy a nőkkel a való életben kevésbé jól vegyülő férfiak életvitelszerűen és állati magabiztosan nézegetik szinte tökéletes nők fotóit, és az a téma nagy finnyásan, ám felületesen, ki mennyire szép. És nem érzik ezt nőellenesnek, problematikusnak. Aki szép, azt megdicsérik, de végső soron senki sem elég szép. A lényeg a pozíció: ők azok, akik ítélhetnek, és nekik kell tetszeni. Pont egy ilyen ízlésalapú, változékony, önmagában nem túl értelmes kategóriát tesznek oda, ahol valami másnak kéne lennie.
Szeretetnek. Kötődésre való képességnek. Sebezhetőségnek. Ragyogó jellemnek.
És nők is beszállnak ebbe, és ugyanilyen szexualizált alapon, ugyanilyen tekintettel ítélnek meg másokat és magukat, és állítanak fel rangsort, és nekik is hiányzik onnan valami, megy a könyöklés, az emberek paraméterekké silányítása, testrészek kielemezve, üres lélek.
Egyébként szépnek lenni, magadat szépnek látni, harmonikusnak, pláne szebbnek, mint mondjuk öt éve, állat jó érzés, echte womanpower. Aktívan tenni érte és élvezni az eredményt. Csak az, ahogy folyton a szépséggel rángatnak, frusztrálnak mások, az nem stimmel. Ahogy tök jól éreznéd magad, saját szépséged maximumán, egy boldogságverzióként, és akkor nem hagynak ezzel békén, megnézegetnek és kitalálják, hogy jó, de a hasad, jó, de a hajad, jó, de a melled. Vagy épp te nézed a nálad szebb testűeket szorongva.
Egy másik példa a szavak állítgatására, ugyanonan:
Sajnos a szó egyre negatívabbá válása miatt a kövérek is gyakran kikérik maguknak, hogy rájuk ezt a jelzőt aggassák. Pont amiatt, ahogy manapság a szóhasználatban él. Én is ilyen voltam, de aztán páran felnyitották a szemem.
Számomra problematikusabb az elhízott és a túlsúlyos szavak használata. Ezek ugyanis orvosi kifejezések, tehát ezek használatával elfogadjuk, hogy a kövérség betegség. Pedig nem az. A testalkatok sokféleségének megjelenése csupán.
Küldetésemnek tartom, hogy a kövér szó újra elnyerje eredeti jelentését: egy egyszerű, értékítélettől mentes melléknév legyen. Sem több, sem kevesebb. A kövér szó szidalmazásként való, a szép ellentétpárjaként való használata hovatovább gerjeszti a kövérekkel szembeni diszkriminációt. Ezért kéne ennek a folyamatnak megálljt parancsolni.
A kövér NEM egyenlő a csúnyával, az értéktelennel, a butával, az akaraterő hiányával, az egészségtelennel. Ahogy a vékony SEM egyenlő a széppel, értékessel, okossal, akaraterőtől duzzadóval, egészségessel.
Külső jegyek alapján ilyen megállapításokat nem lehet tenni. (Illetve az, hogy ki szép és ki csúnya, egyébként is szubjektív, és csak attól függ, hogy kinek mi az ízlése.)
Ne hagyjuk, hogy a társadalom ilyen irányú destruktivitása tovább romboljon minket! A KÖVÉR NEM EGYENLŐ MINDEN ROSSZAL!
Ne utasítsuk el a kövér szót. Ne engedjük, hogy szitokszó legyen. Én büszkén vállalom a jelzőt. Hiszen kövér vagyok, és még nagyon sok minden más is. A súlyom nem definiálja az értékemet. A tiéteket se. Senkiét se. Senki nem lesz attól értékesebb, mert vékony vagy mert sportol.
http://embracethefat.blog.hu/2014/03/22/kover
Infláljunk el új meg új szavakat? Hiába minden új kifejezés vagy szabály, az emberek elkülönülni és ítélkezni akarnak. Szerintem nem lehetséges mozgalmilag vagy egyénileg új tartalmakat adni egy-egy szónak. Mert nem a szó a lényeg, hanem ami az emberek fejében van, és ami az érdekük. A tényleíró szavakra ráragad az értékítélet. Sokan nem látják szépnek a fölösleget (ez a szó milyen?), így lesz a kövérség mumus, ab ovo csúnyaság.
Kövér, túlsúlyos, elhízott… és nézegetjük a képeket, szép-e, tud-e szép lenni az ilyen test. De ha mondjuk csak annyit mondunk: a zsírszövetem 27 kiló, ami a testtömegem harmincegy százaléka….? Ez értelmesebb állítás? Se szép, se csúnya, tény. Viszont ha tizenhét lenne a huszonhét, akkor csökkenne az esélyem bizonyos kórságokra, és könnyebb lenne a napi életvitelem. Ez sértő? Vagy túl sokat mondogatani sértő, szóval ha folyton ez a téma? Vagy csak másra, másnak mondani sértő effélét?
Én azt mondom, hagyjuk a szavakat a francba, hagyjunk a szavainkkal másokat is. Legyünk simán jobb, gondolkodóbb, lényeglátóbb emberek, és ne is nézzük annyit a többieket, dolgozzunk magunkon.
csak az olvassa. én szóltam 
Igen, szép lassan újbeszélül fogunk. Zavaró, nyomasztó és szerintem frusztráció – keltő.
KedvelésKedvelés
Az első mondatnál leragadtam. Akkor már az afroamerikait se lehet mondani?
A magyarban szerintem a négernek sosem volt igazán pejoratív csengése, a fekete nem egyértelmű (fekete hajú ember?), az afroamerikai meg hülyén veszi ki magát egy Magyarországon élő franciáról beszélve… Bármilyen szóval lehet gyűlölködőn beszélni, akár ki se kell mondani…
Én azon akadok fenn, mikor teljesen irreleváns kontextusban említik meg, hogy valaki szép. Értekezleten az ötvenes férfi főnök megemlíti, hogy a huszonéves kolléganő nagyon csinos. Igen, az, de itt a teljesítményét megbeszélni gyűltünk egybe. Mit akar ezzel mondani? Csinos, ergó nem dolgozhat jól? Vagy mikor újságcikkben a más miatt híres nőről (sebész, miniszter, Nobel-díjas) megjegyzik, hogy még szép is. Akkor a többi híres nő ronda?
KedvelésKedvelés
Ez ugye két különböző nyelv, ez fontos. Szerintem magyarul a fekete a píszí, kontextusban, vagy aforoamerikai.
Mindent szabad mondani, a kérdés, kire akarsz hasonlítani.
A szó megragadható, a gyűlölet nem.
Lejjebb van a szépségről is, pont ilyesmi, igen.
A híres nő aki csinos = nem hinnénk, hogy a sok munkája mellett még fodrászhoz is eljut, pedig igen. Sokszor csak azt jelenti, hogy a híres férfiak meg sűrűn úgy néznek ki, mint Demján vagy DSK.
KedvelésKedvelés
Nekem is önérték a szépség. Miért ne lehetne az? Néha rácsodálkozunk közeli barátokkal, hogy jé, a Panni/ Zsombor milyen szép. Tényleg azok. Magasak, gyorskorcsolyázik az egyik, kosarazik a másik, jól öltözködnek, élénk a tekintetük, tök okosak is. Nem hatalmi pozícióból, szexualizálás és irigy kipletykálás nélkül szerintem lehet ugyanolyan értékes a szépség, mint az ész, barátságosság, stb.
KedvelésKedvelés
De mit mond az emberről?
És milyen helyzetbe hozza és milyen nyomás alá helyezi a nemszépeket?
És mi a külső kontrollos (nem a magad egészséges, ártalomcsökkentett, megóvott tetsti változatához képest) szépség ára?
Egy igazságos világban is ugyanilyen súlya lenne a szépségnek?
KedvelésKedvelés
“milyen helyzetbe hozza és milyen nyomás alá helyezi a nemszépeket?”
Miért kell minden mimózával foglalkozni? Miért nem lehet a dolgokat a nevükön nevezni? A kövér az kövér, a buta az buta, a néger az néger. Az utcaseprő akkor is utcaseprő, ha street managernek hívják. 🙂
Én magam kövér vagyok. És nem zavar, ha más azt mondja, hogy kövér vagyok, mert ez az igazság. A nyelv egyik szerepe, szerintem, hogy nevet adjon a dolgoknak. Egyszerű, rövid, érthető nevet. Lehet, hogy a szép meg a csúnya szubjektív fogalmak, de ez miért baj? Vagy akkor száműzzünk minden jelzőt a nyelvünkből, mert akire nem illenek, azoknak ez rosszul esik? Vagy, ha illik, akkor meg az a baj?
Szerintem azzal, aki nem tudja megkülönböztetni a szándékos bántást egy egyszerű tény megállapításától, nem kell foglalkozni. Mert buta.
KedvelésKedvelés
Amikor társadalmi a mondandóm, mindig egy eljövendő igazságos világról beszélek. És abban majd nem nevezünk gúnyosan mimózának azokat, akiknek éppen mi tapossuk az érzékenységét.
A fasz ama végén állni könnyű.
Az a baj, hogy a szépségnek olyasmit is tulajdonítunk metonimikusan, ami nincs benne, és ettől mi is pofára eshetünk. Például hogy az illető jellemes, megbízható, kedves.
KedvelésKedvelés
Én a fasz eme végén állok, de Saabival értek egyet.
A szépség az én szememben is érték. Akkor is, ha a nem szépeknek ez nem tetszik. És akkor is, ha az illető nem jellemes, megbízható, kedves. Érték, és nem feltétlenül az adott nő/férfi értéke, hanem egy mindentől független, természet alkotta érték, amire jó ránézni, jó benne gyönyörködni. Mint egy szép hegyben, virágban, akármiben. Ahogy előnyben részesítem a barna szemeket is, mert sokkal szebbnek találom őket. Akkor most szégyelljem magam a szürke szeműekkel szemben? Ráadásul a szépség az esetek többségében nemcsak veleszületett testi adottságokat takar önmagában, hanem igényességet, ápoltságot, erőfeszítést arra, hogy kihozza magából a legjobbat. És hogy ezzel előnyökhöz jut? Jusson. Mindenki igyekszik a hasznára fordítania az adottságait. Ki az erejét, ki az eszét, ki a tehetségét, ki a szépségét, stb. Kinek mi jut. Van, akinek semmi. Igen, ez igazságtalan. A Nap meg túl nagy.
Annyira unalmas már a siránkozás a nők részéről, hogy jaj a reklámok, meg a “megcsinált sztárok”. Engem speciel idegesít, ha egy nem szép nő reklámoz pl. kozmetikumot. És nem gondolom magam felszínesnek ettől, hanem szimplán annyi, hogy átlagosat látok eleget a való életben, legalább a tévében/moziban lássak ritka szépet. Mert gyönyörködtet, nem pedig frusztrál.
KedvelésKedvelés
“előnyben részesítem a barna szemeket is, mert sokkal szebbnek találom őket. Akkor most szégyelljem magam a szürke szeműekkel szemben?” Kire tartozik az, hogy neked mi tetszik? A szerelmedre, esetleg. Ki vagy te, ki egy ember? Szépségverseny-zsűrielnök?
Az ízlésed nem norma vagy egyetemes érték.
Én mindig is eltitkoltam, ki, mi tetszik, ez annyira személyes. Meg változ. Nem szeretem, ha csajok között ez a téma, ez ugyanaz, nőbe’.
Ne, ne jusson, ne ezzel jusson előnyökhöz, ha egyszer az adott ghelyzetben rátermettség kell, tudás kell, szorgalom. nem érzitek, hogy ez a szexizmus alapja: a nőket nyomás alá helyezni, hogy 90-60-90, és ezen görcsölnek, ami elérhetetlen egyébként, és aztn aki olyan alkat vagy kicsikarta magából, annak odadobják a jutalomfalatot, mert minden, de minden az ő kényelmükért van.
Pláne hogy az előnyök azt jelentik, hogy mások rovására érvényesül, és — ha nő — eközben őt is megalázzák, nemtelen ajánlatokat kap, használják a testét és mindenki azt fogja gondolni, ami igaz is, hogy mindezt a seggével érte el.
Én nem ilyen világban szeretnék élni, és akik ezzel öntudatosan élnek, akik a testükkel fognak gazdag férjet és jutnak előre, azokat joggal vetik meg.
Van, akinek semmi sem jut. Vele mi legyen? És van, akinek nem látványos érték az, ami jut.
Ráadásul az ő frusztrációjuk komoly defektje a társadalomnak. Sok csúnya és emiatt megbántott ember gonosz lesz, úgy érzi, a világ az adósa, irigykedik, gyűlöli, bántja és kihasználja a szerencsésebbeket.
Én nem mondom, hogy vegyétek őket feleségül kiegyenlítésképpen, vagy akár dicsérgessétek őket, de át kéne látni azon, hogy mindenki el van ájulva a szépségtől.
Én szeretek szép lenni, magamnak meg annak, aki kedves és ifjú és jó fej. Döbbenetes élmény ez az előny, nem vagyok jobb fej, kevésbé szorulok rá a segítségre, mint régebben, és mégis, mindenki olyan kedves, hát milyen hamis ez.
És ahogy roskadt középkorú fickók úgy felmérik, ki milyen anyag, és azt méltatják figyelemre, aki jó nő, úristen, ha őket is így mustrálnák és elemeznék ki, nem annyira éreznék jól magukat.
KedvelésKedvelés
Engem pont az a véleményformálás idegesít, mikor boldogan megállapítják csinos, ápolt nőkről, hogy “igen, igen, de egyébként biztosan…”. Miért nem feltételezzük, hogy okos/szép/kedves ?Sokszor tapasztalom, hogy a szépséggel megáldott emberek -az előítéletek ellenére- tök jó fejek és alázattal viselik az előnyös külsőt.
KedvelésKedvelés
Ezt most Évának írom, csak alá nem tudok.
Szó sincs róla, hogy az ízlésem norma, miért mondod ezt? Csak elmondtam, hogy ÉN mit gondolok. TE meg mást gondolsz. Nem vagyunk egyformák, ennyi az egész. Neked személyes az, hogy mi tetszik, nekem nem. “A szépség az én szememben is érték.” Az ÉN szememben. A tiédben nem. Miért baj ez?
Te most kiragadod azt a helyzetet, hogy egy “szép” a saját előnyét használva lenyom egy “nem szépet”. Ez valóban nem egy igazságos világba való. De én nem is erről beszéltem, és nem ezt helyeslem. És arról sem beszéltem, hogy mi van azokkal, akiknek nem jut semmi. És mi van a hajléktalanokkal, a menekültekkel, a mozgássérültekkel, stb? Nem tudom. Tudja bárki?
KedvelésKedvelés
Nem jöttél ki abból, hogy te osztod a pontokat. Én meg ezt gondolom.
Én azt gondolom, hogy nem én osztom a pontokat, és nem tartozik a szerelmemen kívül (meg a magam alakításán, hajvágatásán kívül) senkire, hogy testileg mit, kit látok vonzónak. Mert akkor egy igazságtalan világot tolok, amely nem azt díjazza, ami fontos, vagy aránytalanul díjaz.
Nem, nem csak ez van, hogy előnyöket szerez és lenyom, hanem hogy milyen annak, aki a szépséget ennyire túlbecsülő, önértékként kezelő és szexualizáltan felfogó (tárgyiasító) világban végighallgatta százszor, hogy xy mennyire csinos, és neki legfeljebb azt mondták, hogy szép a hajad meg csinos a blúzod. Hogy legyen így erős?
Erre nem az a a válasz, hogy őt is dicsérgetni kell leereszkedően, hanem azt, hogy senkit, mert ez az egész fals.
Nekem alapálményem a Ványa bácsiból Asztrov és a két nő, a “csúnya, de jólelkű” Szonya, és Jelena Andrejevna, a szép mostoha, és eddig csak zsenális színésznőket láttam Szonyának.
—
Az van, hogy nekik szar, nekünk meg magunkra kellene reflektálnunk.
KedvelésKedvelés
Ki ilyen, ki olyan, ez változó. Az az összefüggés létezik, hogy könnyebb az élet úgy, kevésbé lesz frusztrált és ebből fakadóan gonosz, irigy, megtépett az, akinek a fellépése határozott, magabiztos, akit fekértek táncolni, akinek nem kellett paráznia a strandon. De ha csak a szépsége kelt bizalmat, akkor ez félrevisz.
Amit írsz, az nem annyira önbeteljesítő jóslat, extrém elvárás is lehet, hogy ha szép, akkor biztos jó fej is, aztán jól csalódnak benne, ha nem annyira. Akkor már nem annyira fontos a szépség, üresfejű liba lesz egy pillanat alatt.
KedvelésKedvelés
Nem hiszem, hogy ez az oldal könnyebb lenne, mint a másik oldal. Kövérnek lenni férfiként sem könnyű, de ezért nem hibáztatom a soványakat. (főleg, mert a családban látom, hogy milyen problémát tud okozni, ha valaki sovány)
Mások érzékenysége nem érdekel. Érzéketlen vagyok. A picsogásuk jobban zavar (nem kövér vagyok, hanem vastag a csontom…) de ha engem nem érdekel a bánatuk, akkor azt sem várom el, hogy őket érdekelje az én bánatom.
És hidd el, amikor valakit a szépsége miatt előnyben részesítenek, az ugyanúgy zavarja a kimaradtakat, legyen nők vagy férfiak egyaránt. Nem, a külső alapján történő kiválasztás olyan területen, ami nem a szépségről szól, nem csak a nőknek zavaró. Ahogy nem csak egy nőt bánthat, ha az elért eredményeit a szépségének tulajdonítják.
Szóval nem, nem könnyebb a fasz eme oldala. Csak más.
KedvelésKedvelés
Én lefogytam, szinte mindent, 16 százalékos zsírom maradt, és tényleg vastag a csontom, én sose leszek 55 kilós, de még 64 se. Pedig azt hittem, nálam is csak duma. 17,8 a csuklóm. De ez nem fontos.
A fasz eme oldala nem a férfiakat jelenti, hanem azokat, akiknek könnyebb. A mindenkori könnyebb helyzetűeket. Akiket épp előnyben részesítettek, akik szépek, vagy akik megítélhetik, ki szép (többnyire mégiscsak férfiak nők testét).
Ha vizuális típus vagy.
Ezen a blogon a kíméletlen logika, amely szerint valaki úgyis szív, hát, ez van, nem nagyon menő.
KedvelésKedvelés
“Nem hiszem, hogy ez az oldal könnyebb lenne, mint a másik oldal” Nem csak kövérségről van szó egyébként, és az egész blog arról szól, hogy mitől és mennyivel nehezebb a nőknek.
KedvelésKedvelés
Szerintetek van olyan, hogy valaki buta?
A kövér az tényleg kövér, ha az egyáltalán, mert mihez képest, de persze van, aki egyértelműen kövér.
A bőrszíned is egyértelmű.
A szépséggel nem tudom, hogy mi van.
De olyan létezik, hogy valaki buta?
Nem csak az van, hogy nem olyan háttérből jön, ahol lett volna lehetősége művelődni, tapasztalni, helyét megállni, tehát, hogy nem volt esélye, röviden, és ezért minősül butának?
Mert nincs tapasztalata, és nem is lehetett?
KedvelésKedvelés
Azt gondolom erről, hogy pont olyan relatív, mint a szépség. Kinek mi. Nekem az aki, és nem tudom megfogalmazni. Szépség, jóság, jó, rossz, buta, okos. Hmm… Sztem annyira egyéni tapasztalatok alapján ítéljük meg a jelentésüket. Mi az igazság?
KedvelésKedvelés
A tudósnak a tanulatlan, az olvasottnak a műveletlen, az érzelmileg intelligensnek a baltával faragott lelkű, a jólneveltnek a bárdolatlan, a tájékozottnak a tájékozatlan.
Kinek ki. Persze az árnyaltság és a szavak pontos használata sokat segítene a helyzeten, meg ha lassabban mernénk kommunikálni ezáltal időt adva a megfelelő kifejezés megtalálására.
De ez is egy szempont csak.
KedvelésKedvelés
Szerintem van. Sőt, furcsa mód, olyan is van, hogy valaki nagyon gyors felfogású, jó a memóriája, pontos, művelt, még logikus is, de a korlátozott gondokodása, a beszűkültsége, az ostoba sablonjai miatt mégis buta.
Én a gonosszal vagyok így, nehezen hiszem el, hogy valaki tényleg belülről rosszindulatú. Biztos csak félreértette, nem úgy gondolta, nem azt akarta, figyelmetlen, eszébe sem jut, hogy azzal megbánthat valakit. De hogy valaki direkt gonosz legyen, mint a boszorkány a mesékben?
KedvelésKedvelik 1 személy
Gonosz nincs, a “rosszindulatúság” az másvalami, az kialakul, és egyfajta szociális viselkedés. Nem az ember rossz, nyilván. De van az a jelenség, amikor valaki például olyanokat pletykál a másikról (még csak nem is elsősorban a pletyka, hanem annak a tartalma, megfogalmazása, hangulata miatt – hogy kitol a másikkal, akár véletlenül is, mert neki van egy “jó sztorija”, de akár direkt is “kavar”). Vagy csak úgy viccből is olyanokat szól be, ami mástól már durva lenne, de nála lehet tudni, hogy hát neki így áll a feje. Nekem van egy hasonló kolléganőm, eltelt egy idő amire megszoktam, hogy ne vegyem baszogatásnak a beszélgetési kísérleteit. Fogalmam sincs, mitől alakult ki nála ez a karakter, de az biztos, hogy nagyon jellegzetes, és megvédi őt sok mindentől.
A buta-okos, szép-ronda meg egyéb ilyen pufogtatós szavakkal az a bajom, hogy senki sem egyvégtében ugyanolyan egész életében. És nem jellemezhető egy tulajdonságával.
KedvelésKedvelés
Köszi a válaszokat.
Ez egy elgondolkodtató téma.
Van egy ilyen hajlamom, hogy mentegetem az embereket, pl., ha valaki bunkón viselkedik, hogy “Biztos nem tanulta meg.” “Biztos más lenne, ha…” az a szerencse, hogy egyrészt ezt az élet azért lefaragja az emberről, mert nem kell mindenre mentséget keresni, másrészt meg bennem is bekapcsol az önvédelem, hogy “Akkor ebből ennyi elég volt!”, és legtöbbször elég is.
Nem tudom én se megmondani, hogy mi a “buta”, nem IQ meg képesség, valami más is, de nem tudom.
Ahogy sok minden más sem, nem tudom megfogalmazni.
Az egyik amit írtatok, hogy “korlátolt”, ez jó megfogalmazás, nehéz is elviselnem.
Ez a “Csak így lehet csinálni, mert én így csinálom (meg az ismerőseim, meg anyám, meg már nagyanyám is)”, ez ilyen hidegrázás, nem szeretem hallgatni az ilyesmit, idegesít, hosszú távon meg pláne.
KedvelésKedvelés
(ide még visszajövök olvasni, de előbb kérdezem, hogy mit kell tennem, hogy jelszót kapjak a sportrovathoz?)
KedvelésKedvelés
Írok neked e-mailt!
Többiek: itt is kérhetsz, vagy e-mail, facebook. Szeretném viszont ha aktívan részt vennétek az ottani, személyes beszélgetésben, tehát a read only ott nem annyira szerencsés.
KedvelésKedvelés
rendben, köszönöm!
majd igyekszem aktívkodni 😉
KedvelésKedvelés
Bocs, most jössz.
KedvelésKedvelés
Az elejéhez: vigyázni kell az állandó szóírtásokkal vagy menthetetlenül “elsymeosodunk”, olyanokká válunk, mint az 1984 buzgó nyelvőre, aki ugyan más okból nyesegette a szavakat, de az eredmény, ahogy már más is jelezte, egy steril újbeszél.
“Bejött egy kövér ember az irodába és azt mondta…” : nálam semmi jelentősége, nem sértő, kicsit színesíti a beszélgetést. Regényekben meg egyenesen kötelező. Nem vagyok a jelzőhalmozás híve, de egy-egy jól megválasztott tulajdonság telitalálat. A világirodalom hemzseg a nem-pc jelzőktől, egy néger nagyon fekete, az asszonyság szétfolyik, a zsidó jellegzetes zsidó arca torzul el a haragtól, mikor rossz híreket kap.
Persze vannak sértő leírások, az Elfújta a szélben Mammy “kedves majomarca” undorító, persze az nem is a világirodalom része vagyis nem “úgy”. Szóval szerintem azon múlik hogy használjuk.
Volt már, hogy rákéredeztem ismerősnél, nem vagy zsidó származású? A neve miatt, nagyon jó kis kelet-európai regényekbe illő zsidós neve volt, nem volt gond, mondta, hogy valamelyik dédnagypapa. De persze néha nálam is működik a kontroll, ismertem például egy lányt Budapesten, aki indiai táncokat tanult, gyönyörű barna lány volt, szívesen megkérdeztem volna, van-e valami külföldi rokona és azért az indiai rajongás vagy cigány származású, de nem mertem, pedig mi van abban, olyan ez, mint mikor valaki mesél a sváb nagymamájáról. És mégsem. Elveszik a szavainkat és meg is érdemeljük, ha hagyjuk.
De persze igen, a “híres nő, aki csinos” borzasztó….
ui.: nálam a néger néger. Lehet hogy ha kint élnék az usában, akkor más szót használnék, sőt biztos, de nem értem, ennek Európa keletebbik végében miféle negatív kicsengése lenne.
KedvelésKedvelés
> világirodalom
amit egyébként az annak tartott formáját többé vagy kevésbé privilegizált fehér férfiak írtak, ezt tegyük hozzá. amit nem, azt valahogy nem szokás világirodalomnak tartani:D
KedvelésKedvelés
Ez valószínűleg így van. De ez engem nem szokott érdekelni. Szeretem és kész, az életem egyik boldogságforrása az úgynevezett világirodalom és persze abban is biztos vagyok, hogy egyre több papírt írnak tele arról, hogy ez nem is az és úgy ahogy, meg what if, de nekem igazából mindegy.
Hát nem vagyok túl progresszív, elismerem.
KedvelésKedvelés
Vannak becsípődéseim, megszokott fals nézeteim, és emiatt beleesek én is ezekbe. A reflex, a nem gondolkozás, csak reagálás eredménye. Hogy meglegyen az akolmeleg konformizálódás…
Néha eltöprengek azon, hogy vajon mit kéne reagálni arra, amikor a kollégák kétértelmű, kaján megjegyzést tesznek arra, hogy két igazgató is sokáig marad benn dolgozni, egyik nőtlen, másiknak messze a családja, akkor biztos kavarnak. Biztos egy frászt, de a rosszindulat tetten érhető. csak az értelmet nem lelem ebben. Igyekszem kimaradni ezekből mosolygás, rálicitálás nélkül.
KedvelésKedvelés
Valakiről egy közösségben megállapítani, hogy szép, nekem kicsit olyan, mint mikor az egyik kollégámnak gyereke született, és a munkatársak összedobtak pénzt és vettek ajándékot a babának. Előtte és utána számos más kollégának született gyereke, azok nem kaptak semmit. Nem tilos, nem bűn, de a többi ember, ha érzékeny az ilyesmire, akkor kellemetlenül fogja érezni magát.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem értem ezt az analógiát. Ti nem szoktátok néha egymás új frizuráját, szép szoknyáját észrevenni? Az hogy X szép nem jelenti azt, hogy Y ronda, szerintem az reagál ilyen érzékenyen erre, akit szoktak a kinézetével kapcsolatban basztatni. Ami persze nagyon gáz. Engem nem zavar, hogy van aki szebb nálam, nincs verseny.
KedvelésKedvelés
ebben teljesen egyetértek veled! szerintem sem gond, ha valakiről megjegyzik egy közösségben, hogy jól néz ki (mmint ezt úgy értem,hogy nem neki dicsérik meg magát, hanem az illető jelenléte nélkül megjegyzik, hogy milyen jól áll neki a _minden_, vagy jót tett neki, hogy megváltozott, stb.). és tényleg nem verseny. egy pozitív megjegyzés nem azt jelenti, hogy a többiek meg rondák, vagy szarul hordják magukat.
aztán eszembe jutott egy mostani érzésem/élményem (tök fura volt, irigy voltam, pedig nincs igazán miért, mégis ezt vettem észre magamon): egy távoli ismerősünk babát vár és egy jóbarátom megjegyezte, hogy mennyire szép már, hogy ragyog. és olyan érzésem volt abban a pillanatban, hogy “deénisragyogtam!”, közben meg röhögtem magamon, hogy hát hülye vagyok én? pontosan ez a lényeg, hogy én már ragyog_tam_ várandósan, meg szoptatósan, meg mindenhogyan, és folyamatosan azt hallgatom, hogy nem lehet ilyen jól kinézni. akkor meg mi bajom van?
hát, csak a 7 fő bűn 🙂
KedvelésKedvelés
Engem most sokat dicsérnek, más nők jelenlétében is. Én pedig, aki ha nem is mindenestül, de azért sokszor az elnyomottak, megkínzottak nevében szólok, ilyesmi érzékenységgel, nem az erő mellé állni, meg minden, amiről Ónody-Molnár Dóra beszél az rádióműsorban, emlékszem a saját élményeimre is, amikor nem engem dicsértek, sőt, nekem egy másik nőt, úgy, hogy azért hallja. Az ilyenhez nem kell különösebb önbizalomhiány, hogy úgy vegye a meg nem dicsért, hogy de ő meg nem. Kurva szar, annyit mondok, tapintatlanság és lelki szegénységi tanúsítvány a bókolótól, komolyan nem értem, embetek hogy lépesek ennyire nem érzeni helyzeteket (nem egy új szoknya vagy frizura női körben való megdicsérése, hanem a másik mint istennő, miközben te is elég jó nőnek érzed magad). Pedig ugye nem függünk a tekintettől, nem ez határoz meg minket, meg izé, de azért nagyon szar.
Tegyük fel, hogy az arcomat nézik (így téli ruhában ez valószínű), de a bőröm állapota mondjuk ugyanolyan volna, mint tavaly ilyenkor, és csak az volna, hogy jól érezném magam, fitt meg fürge volnék, mert belülről jön, és magamhoz képest és nem a norma teszi, és a test jó állapota és biokémia. Nem, ez nem volna olyan érzés, mint így, hogy megakadnak a tekintetek, és irtó kedvesek,és érzem, hogy végigmegyek, és egyébként csupa fiatal és bomba csaj van, és mégis néznek, engem is. Élvezem a szexizmus és a külső túlértékelésének előnyeit, mindenkit szeretek stb. Majd reflektálok erre.
Csak a hármunk közül egyértelműen legjobb nőre nem mondta tegnap a műsorvezető, hogy csinos. Egyébként azért nem, mert ők közelebbi, barátszerű kollégák.
KedvelésKedvelés
Nagyon_nagyon közhelyes lesz amit mondok,elnézést érte,de szerintem a szépség főleg belülről fakad,ha jól érezzük magunkat a bőrünkben,nem fáj semmink és a gondjainkat is helyén tudjuk kezelni. Mondom ezt úgy,hogy nővérem és köztem mindig különbséget tettek,ő volt a kövér,szeplős,gátlásos,szófogadó jókislány,én a vékony,szépszemű,mozgékony,lázadó kishúg,és én ehhez is tartottam magam sokáig és tettem is róla hogy így legyen. Addig,míg körülöttem összeomlott a világ,lelkileg padlón voltam,kőkemény anyagi és párkapcsolati gondjaim voltak,szoptattam,hajam hullt,karikás volt a szemem,fakó a tekitetem stb.Akkor szembesültem ezzel,mikor véletlenül meghallottam egy megjegyzést,miszerint a nővérem sokkal jobban néz ki mint én. Ez észretérített,és nem versengésképpen,vagy bizonyításképpen amennyire tudtam ismét törődni kezdtem magammal,mostanában kisebb,de hasonló gödörből próbálok kimászni,hiába kapok néhanapján bókokat,mert nem és nem érzem magam szépnek,érzem hogy ennél többet tudok magamból kihozni és igénytelenség lenne itt leragadni. Terveim nagyvonalakban vannak a külsőmmel kapcsolatosan,a mosolyomat kellene megtalálnom,a kettő együtt menne jól,hogy igaz legyen a mondás:”mindjárt 50 és milyen jól tartja magát!”
KedvelésKedvelés
Szép cél! És olyan láttató, ahogy az egészről írsz!
KedvelésKedvelés
“A szavakkal, amelyek pont arra szolgálnak, ó, ezek a nagy deklarációk, hogy elfedjék az igazságot?”
Na igen… jobb csendben maradni, bár az is beszédes.
KedvelésKedvelés
Érdekes dolgot vettem észre a nővéremnél:egy év alatt lefogyott 30+ kilót,boldog,magabiztos,tényleg megszépült és most jobban kell vigyáznom a szavaimra mint azelőtt,hogy ne irigységnek,lehúzásnak vegye ha szóvá teszek valamit a külsején. Mindig csak akkor szólok,ha kérdez,hogy ez vagy az a cucc hogyan áll rajta,néha jobb lenne hallgatni,de nem tudom nem szóvátenni a brutál tevepatát,finomítok,hogy vegyen inkább tunikát ha már szűk nadrágot akar,megsértődik. Túl sokáig volt háttérben,most szabadul fel,örülök neki,de mégis eltávolodtunk egymástól,vigyázunk nagyon a szavakkal,kerülgetve jön ő is,nem mondja direkt,hogy “ma rosszul nézel ki”,inkább a tekintetéből látom,hogy most ő az,aki megteheti hogy lesajnál.
KedvelésKedvelik 1 személy
Hú, ez szembenézős, gratulálok, erős élmény téged olvasni, elmondod, ami van.
KedvelésKedvelés
Miért volna dolga egy nem pszichológiával foglalkozó embernek folyton mások lelkivilágára figyelni? Állandóan legalább félig megfogalmazni a mondandóját, ha nyilvánvaló címzett kritika, vagy rossz szándék nélkül az nem vonatkozik mindenkire? Nekem az az érzésem, hogy a túlérzékenység egy kissé az önkritika hiánya is. Igen, vannak szebbek, okosabbak, műveltebbek mindegyikünknél. Egyik nap jobban sikerül felöltözni, sugárzónak lenni, másik nap nem. Hazudunk a tükörnek is? Ott is csak szép szavakat mondunk, vagy az igazat? Kövér vagyok, sovány vagyok, kevés a hajam, csámpás a cipőm, túl zsíros a bőröm, elálló a fülem, vaskos a lábam. Tények. Tök mindegy, hogy szépen fogalmazzák meg, ha van különbség a másikhoz képest, vagy hallgatnak, vagy csak megnézik, de nem mondják, hogy de szép. Mit számít, hogy tetszek-e, ha semmi dolgom 10 perc múlva az illetővel, és miért számít jobban, ha elhúzza a száját? Mindig számítunk valamire, benyomásokra, hatásokra, szavakra. Ha nem azt kapjuk, olykor bizony nem tetszik. Ilyenkor belül rosszak a koordináták, a megfogalmazás mindegy.
Nem túl rég vicces rokoni látogatás, váratlanul. Utoljára gyerekként találkoztunk az unokaöcsémmel, és nagyon más életet élünk. Valakitől azt halotta, hogy megnagyobbítattam a melleimet, és szőke plázacica kategória vagyok. Jól megy, kihasználom, hasonló baromságok. Gondolom, ő rájuk bukik, mert rögtön beiktatott nálam egy váratlan látogatást. El is mesélte, mikor felocsúdott a döbbenetéből, hogy kíváncsi lett, és nagyon nem tetszem neki. Annyira röhögtünk! Miért nem szólt előre? Átváltoztam volna a kedvéért
Így csak egy edzeni készülő rövidgatyás, trikós, melltartó nélküli, kócos, nagyon tetovált „állatot” láthatott.
KedvelésKedvelés
“Miért volna dolga egy nem pszichológiával foglalkozó embernek folyton mások lelkivilágára figyelni? ” Azért, hogy joggal várhassa el, hogy őt se tiporják figyelmetlenségből és közönyből. Hogy ne csak azért ússza meg a bántást, mert neki mázlija volt, szép és képzett és tud késsel-villával enni. Valami emberinorma-féléről beszélünk.
Nem arról van szó, hogy a nemszépeket is dicsérjük meg a kiegyenlítés miatt, sokkal inkáb arról, hogy belássuk, megnnyire ízlésalapú és relatív ez a szépségügy, a másik meg, hogy az elképzelt igazságosabb világban ennek ne legyen ekkora becse, önértéke, ne ez legyen a társalgások és a kapcsolódás kötőanyaga, annyiféle emberi érték van.
Ha te nem érzed, hogy a sémákkal, beidegződésekkel, hiedelmekkel súlyos gond van, és felülvizsgálandók, tényleg nem értem, miért olvasol itt.
KedvelésKedvelés
Nem kell, hogy értsd. Nekem az igazságosabb világban annak is helye van.
Nem gondolom, hogy ekkora önérték. Pont azért, mert valamennyire igazságos világban élünk itt. Vagy élek. Akkor nyilván csak szerencse. Nem hinném.
Az én idealizált világomban ezek előbb belül kezdődnek, nem mázlival, nem mástól és nem kívülről, elismeréssel, vagy megúszással. Akkor tud bántani? Hogy tudna?
Nem ugyanaz az érzés csapódik le bennem, mint aki a lelke mélyén még ott tart, hogy jó lenne, meg kéne. Annak bántás, pedig a külső inger, lehet hogy tök ugyanaz. Ugyanattól a személytől, ugyanazok a szavak. Erre értettem, hogy nem kell mindent picológus alapon előbb megrágni. Szeretjük elmaszatolni a tényeket, a nehézségeket meg pláne. Hátha akkor később kell javítani a félrecsúszott dolgokon.
Másnak meg más az idealizált világa. Azért olvasok itt, hogy többet lássak belőle. Megismerés, nem feltétlen elfogadás, ez igaz.
KedvelésKedvelés
“Nem kell, hogy értsd.” De, értem, és eléggé elutasítom ezt, nem szeretem, amikor instrumentális a logika, amikor az emberek paraméterek összességei és pontozhatók és el van várva a bók.
A te idealizált világodban megint annak adsz feladatot, akinek szar, nem annak, akinek volna miből visszavenni.
Mindenkit bánt, a legjobb nőket is, ha becsmérlik a sok munkával karban tartott testüket, ha betámadják azt, amire büszék, ezért csinálják ezt velem a kitartó kukkolók is.
KedvelésKedvelés
nem akarok vitázni, de nem mindenkit. Erről próbáltam írni az előbb, hogy ez nagy mértékben függ attól is, hogy bent mi van a helyén. Mi van azokkal a helyzetekkel, ha valaki kiröhögi a becsmérlőt? Egyértelmű, hogy nem bántja.
Most nem magamról írok. Vagy nem kizárólagosan.
Annak akinek szar, annak nem én adok feladatot, tévedsz. De ami szar, azon leginkább az illetékes tud változtatni. Annyit tehetek, hogy nem rontok neki. A szavakról beszélgettünk.
KedvelésKedvelés
“akinek szar, annak nem én adok feladatot, tévedsz” De, hogy legyen erős, peregjen le róla, és ne frusztrálódjon nyilvánvalóan frusztráló helyzetekben, direkt bántásoktól. Mitől lenne erős, mondd már meg?
Aki nem szép, azt minimum levegőnek nézik, de többnyire sokat és aljasul bántják, meghurcolják, kibeszélik, nevetségessé teszik, minden konfliktusában ezt kapja, hogy ő ronda, és a randikon meg a szexben is iszonyú sebeket szerezhet.
És van, aki keményen edz, fodrászol, jól öltözik, meg minden, de nincs mit tenni, bájtalan, vagy nem elég magas, akármit csinál, és akkor azt elemzik, hogy kemény a segge, de a feje nem elég szép. Vagy lerongálta egy szra kapcsolat, egy betegség, az élete, és mondjuk arcidegzsábája van vagy árkos szeme.
Szóval nem ilyen egyszerű ez, hogy ha tesz érte, akkor szép és megérdemli a bókot.
A szépségbiznisznek az a csapdája, hogy folyton emelkedik a tét, és mindenki frusztrálva van, senki nem elég szép. Erről az instagramon csajokat kukkoló férfiak tudnának sokat mesélni (akiknek viszont nem annyira előnyös a külsejük, csak őket nem mustrálgatják). Ez a mások külsejét nézegetés, ez embertelen és fals, erre mondom, hogy instrumentális.
A legtöbbet éppen a modellek és fitneszversenyzők szenvednek a testükkel, őket sújtják a testi és táplálkozási zavarok is. tegnap olyan megkönnyebbülten mondtam az arnoldos versenyzőnek, hogy cocsánat, nagyon jó volt a szeptemberi forma, de ugye az nem fenntartható, és most megint vaskosabban olyan jól néz ki, az arca is, és tudom, miket néznek ott és mekkora a nyomás, de embertelen az a dehidratáltság, és hogy egész verseny alatt csak arra gondolnak, hogy finálé, és lehet kajálni. Na, ezt soha, soha, ez borzalmas, ez a test hajlítgatása.
Külső vezéreltség, megint itt tartunk.
És ezért beszélek én belső megerősödésről meg a mozgás élvezetéről, a jó kajálás elemi öröméről, hidegről meg szaunáról, belemenésről, meg testi önisméretről, test-elme kapcsolatáról, rítusszerű edzésekről. És hogy a saját legjobb test lehet csak cél, szakítsunk már azzal, hogy más mondja meg, mit csináljunk, eg azzal is, hogy valakire, híres testre hasonlítani akarunk, és ezért küszködünk.
KedvelésKedvelés
csak egy gondolat: magadon érzed, hogy ez belül is változik. Aki a saját szintjét változtatni tud ezen, az nem mindenki bántásnak és nyomásnak éli meg. Nem vitázom erről tovább, mert tudom. Abban a pillanatban megszűnik ez a nyomás, mert nem ér el már belül semmit. Az egyik számomra nagyon fontos embernek, társnak 1 lába volt, a barátnőm gerincösszenövéssel szenved. Nem sorolom, mert nem akarok bizonyítani semmit. Érdekes, hogy csak erős emberek között élek. Hát persze. Napfény és derű, soha nem voltak gödrök, és még a külvilág is bántott minket. Most meg minden fényes, mindenki mosolyog és szépeket mond, ettől belül is jobb. Na igen.
Azt hiszem mégis van ebben a világban valami amit én szeretek. Szeretem az eredményeket, a kihívást és a teljesítményt.
KedvelésKedvelés
“vaskos a lábam. ”
érintettként állítom: ilyen nincs.
Annak van, aki még nem értette meg, mennyire nem az uniformizált sémát kéne nézni.
A saját legjobb lábadra, amely visz és erős és amelyért megdolgoztál, büszke lehetsz rá, akkor is, ha vaskos. Mondjuk a térd és comb kontrasztja miatt.
És ettől néha olyan kecses, valahogy úgy áll a fény, vagy csoda történik, vagy a többi testrészhez képest arányos.
“Mindig számítunk valamire, benyomásokra, hatásokra, szavakra. Ha nem azt kapjuk, olykor bizony nem tetszik.” Ezt a külsőd kiváltotta hatásra érted? ezt utálom, ezt a manipulatív nőséget, ahogy állandóan érezni kell, hogy ugye, na ugye, ahogy ez a para, a szorongás, és a férfin is nyomás, hogy bókolni kell, ezt várja el a nő. Olyan undok koreográfia ez, én poénkodni, izzadva edzeni és sokat beszélgetni szeretnék a fiúkkal, befutni a tengerbe csupaszon, és nem parázni, hogy kicsi a mellem, sőt, azt mondani: de gyönyörű vállad van. Nekem az bólojon, aki nekem is tetszik. A többiek meg hagyjanak békén, nézzenek át a szexuson.
Ezt írtam meg ebben, ott is panaszkodtál, hogy nektek, gyönyörőűeknek milyen nehéz:
Te tényleg ennyire más vagy megcsinálva, mint edzeni indulva? :O
KedvelésKedvelés
Igen ennyire. Előfordul, hogy 1 nap alatt 3 különböző “külsőm” van. Nem megcsinálva, az is én vagyok. Mikor mihez van kedvem.
Nem indulok el hozzá, otthon edzek.
Azt, hogy mindig számítunk valamire nem csak külsőségekre értettem. Legutóbb pénzbeli dolgokkal kapcsolatban írtam, tipikus munkahelyi esetek egyike volt. (Már nem tudom miikor, mire). De erre is pont ugyanúgy reagáltunk. Én is elhelyeztem magamban a teljesítményemet, a többiek is magukban – az enyémet is -. A vezetők szintén. Hozzájárulnak persze olyan dolgok is amire nincs ráhatásunk, még ha igazságtalan is. Ne érts félre, nem a legjobb vagyok. Szerintem igazságosan, a beletett pluszt díjazták. Ketten pedig egyenlő bánásmódot vizualizáltak. Ők csalódtak, mi kevésbé. Nem tudhattuk, hogy lesz-e bármiféle elismerés, úgy nézett ki, hogy nem, csak dolgoztunk.
Én így vagyok a külsőért való megdolgozással is. Ha megteszem magamért megérdemlem a jutalmamat, mert belülről fog fakadni az elégedettségem, vagy gyarapíthatom az elvárók sorát. Választhatok.
Nem panaszkodtam, leírtam, hogy mikor nehéz. Nem csak a saját bőrömön tapasztaltam, szoktam ilyenekről beszélgetni is.
KedvelésKedvelés
Szuper vagy… De valami azt súgja, neked szükséged van arra, hogy nekem vetíts, imponálj.
KedvelésKedvelés
Egy dolgot pontosítanék, mielőtt elolvasom a válaszaidat. Nem önmagamhoz képest voltam annyira más, hanem az elhíresztelt külsőhöz képest, amit az unokaöcsém várt. Abból nem hogy semmi nem volt igaz, de rádásul teljesen az ellenkezője vagyok. Most én is piszkáljalak szövegértéssel? Vagy csak én tudom, mit akartam írni, de nem érthető. Kár.
KedvelésKedvelés
Én nem tudom, hogy te hogy nézel ki, milyen a hajad vagy a melled. Nem annyira pontosan írtad le ezt. Ne, ne piszkálj. 🙂
Nem én akarom a te szövegeidet olvasni (nem is írsz szövegeket), gondolom, ez világos abból is, hogy te kattintottál ide. Száz meg száz komment jön egy héten.
KedvelésKedvelés
A West-Endben hülyén (lehet, ohgy még az utcán is(?), AC/DC koncerten fel sem tűnök.
KedvelésKedvelés