Hogy lehet, hogy nálunk minden félremegy?
Hogy minden újítót és újítást kiröhögnek és ellehetetlenítenek és koncepciózusan félreértenek?
Hogy lehet, hogy ennyire nem mozdul a magyar észszerű, egyszerű ügyeiben, csak akkor, ha pátosz van és tragédiaesély, de akkor viszont hepciáskodik?
Hogy mehet ilyen szegénységben ekkora pazarlás?
http://civilhetes.net/a-menzareform-kovetkezmenye-amivel-senki-sem-szamolt
Olvasom, hogy a gyerekek ehetetlennek tartják a menzai sótlanabb levest, a halat, a párolt zöldséget, a céklát (minő borzalmak!).
Hogy nem eszik meg a gyümölcsöt sem.
Hogy az a vágytárgy, amit a jobb módúak esznek: pizza, csoki, csipsz. Ha tehetnék, ilyeneken élnének. Látom én is, ötkor kiözönlik a rendőrtisztiről a diáksereg, tele a CBA, nem bonyolítják, péksüti van, ice tea, csipsz, sós mogyoró.
Ha ez nincs, tésztát, paprikás krumplit, ismerős ételeket enne a nyomorban élő diák.
Hogy bevezettek itt mindenféle reformokat: sókorlát, cukorkorlát, kevesebb fehér kenyér, de amit ebből kihoznak a konyhákon, azt a gyerekek nem eszik meg.
Hogy a heti többször sportoló gyerekek így nem jut elég tápanyaghoz.
Több évtizedes rutinnal rendelkező konyhafőnökök az előírásokat szidják, és ezekből az alapanyagokból nem tudnak jóízűt főzni, helyette teli szájjal szidják a paragrafust, és nagy szívvel aggódnak a gyerekekért. Nagyon meggyőző.
Ennyire nem bír finom lenni az, ami értékes és nem káros. Kommentekben panaszkodnak az ovis konyhások: ez a sok új micsoda ehetetlen, gusztustalan, íztelen, bezzeg az a jó, megszokott magyar koszt…!
Ez a mi örök Kismagyarországunk, infarktusban és rákban meghalásunk, depressziónk és kiégettségünk, alaptalan büszkeségünk, kifogáskeresésünk, mást szidásunk, cukorbetegségünk, cigink és kólánk, tévénézésünk és neszkávénk, ez maga, ez van a cikkben.
Én most nagyon kivagyok ettől.
Olyan emberek dobálóznak azzal, hogy egészséges, akiknek fogalmuk sincs, mit beszélnek, húsz-huszonöt éve meghaladott leegyszerűsítéseket szajkóznak, ők maguk semmilyen tudatossággal nem élnek a saját táplálkozásukban, eszik, amit szokás, ami “ízlik”, az a jó, biztosan. Nehogy mozdulni kelljen, felülvizsgálni dolgokat…
Olyan emberek szidják az előírásokat, akik húsz kiló hasi zsírt cipelnek magukon, és szarak a fogaik.
Egy beteg, manipulált tudatú társadalomban ugyan mi számít ízletesnek, laktatónak? És miféle lesz a vágytárgy? És akkor az előírással van a baj?
A rendelet lényege:
http://hvg.hu/itthon/20140509_Kinyirja_a_krumplis_tesztat_Balog_menzare
Augusztusi aggodalmak:
Az soha nem volt kérdés, hogy az egyre inkább elhízással küzdő gyerekek érdekében lépni kell. Csakhogy egy sor olyan kérdés adódik, ami nem oldható meg azzal, hogy egy rendeletben felsorolják, miből hány gramm legyen az ebédben. Ezek egy része ráadásul nem egészségügyi-táplálkozási dilemma: például, ha a szülő otthon továbbra is az előszeretettel hagyományosnak nevezett, valójában hizlaló ételekkel eteti a gyereket, akkor nehéz lesz átszoktatni a bulgurra, a pedagógusnak pedig szintén jó példával kellene elöl járnia, amihez sok esetben sem kedve, sem elegendő információja nincs. Vannak olyan térségek is, ahol sokkal inkább azon törték a fejüket a konyhavezetők, hogyan tudnák minél táplálóbb ételekkel kompenzálni, hogy otthon nem kapnak eleget enni a szegény családok gyerekei.
A szeptembertől élesben debütáló rendelet pontosan rögzíti, hogy milyen összetételűek és tápanyagtartalmúak legyenek a menzaételek. A szolgáltatóknak kevesebb sóval és cukorral, egészségesebb – és drágább – alapanyagokból, jobb konyhatechnológiai megoldásokkal kell főzniük. Minél több zöldség, gyümölcs, tejtermék és teljes kiőrlésű gabonatermék legyen, a bő olajban sült ételek helyét vegyék át az alacsony zsírtartalmú húsfélék, újfajta gabonák. A változások egy sor új, menzán sosem látott étel debütálását jelentik, márpedig eddig sem volt szokás dicsérgetni az itt kapott kínálatot. Nem csoda – ahogy arról már írtunk korábban –, hogy kemény lobbi mehetett a háttérben a rendelet ellen, hiszen a profitérzékeny szolgáltatók számára mindennek a megvalósítása jelentős többletköltséget jelenthet. A fő megrendelőnek számító önkormányzatok szintén a halogatásban voltak érdekeltek, senkinek nem hiányzott, hogy közvetlenül a tavaly őszi választások előtt a szülők kiakadjanak az esetleges áremelésen, vagy a településeknek a zsebükbe kelljen nyúlni a különbözet miatt, hogy ne söpörje el őket a népharag.
http://hvg.hu/itthon/20150805_Indul_a_menzareform
Ehelyett az ovis étkezésnél szociális alapon bevezették az ingyenességet, elég széles körre kiterjedően. Dávidnak jár is, az iskolai étkezés viszont drágább lett. Mi egy hónapig élveztük az elsősömmel, a többit lásd a második részben, a csillag alatt. Így se könnyű.
Mi is kaptunk rövid tájékoztatót. Amit tudok róla:
- napi fél liter tej, több tejtermék (ez érdekes, mert tele van diagnosztizált és diagnosztizálatlan laktózérzékeny vagy tejfehérje-allergiás gyerekkel az ország)
- üdítőital-tilalom: “Az új tilalom szerint ugyanis a teába csak adott mértékben, italként kínált tejbe egyáltalán nem lehet cukrot tenni, a szénsavas vagy cukrozott üdítő, szörp tiltólistás, csak ásványvíz, illetve az élelmiszerkönyv minősítésének megfelelő gyümölcs- vagy zöldségital adható.” (uramisten… hogy ezt mondani kell: nem cukrozzuk a tejet?)
- csak 30 százaléknál alacsonyabb zsírtartalmú húsok és húskészítmények (a telített zsírok démonizálása, ezt mára teljesen meghaladták) (a felvágott, a rossz minőségű húskészítmény belefér, az E-ktől nem óv a rendelet, nátrium-glutamát simán)
- hal hetente egyszer (itt jegyzem meg: a pangasius nem hal, hanem szilárdult pocsolya!)
- az olajban sütés tilalma, új konyhatechnikai eljárások: párolás, grillezés
- a sófogyasztás, cukorfogyasztás korlátozása; sótartó nem lehet az asztalon (nem kálium-kloridot vagy ipari sót kéne használni, de a só se mumus a dietetikában elég régóta) (persze úgy viszik be zsebben); több zöldfűszer a só helyett
- több teljes kiőrlésű liszt, más gabonafajták, pl. bulgur, kevesebb finomliszt (sok gabona továbbra is, mert kézefekvő, olcsó, megszokott alapanyag); rántás helyett más sűrítési eljárások, pl. pürésítés
- a gyümölcsevés egészséges
- reformnassok (szarrá cukrozott zabos keksz, müzliszelet stb.)
- a zöldségfogyasztás ösztönzése, értsd: 5-6 féle, párolt, mirelit keverék, tartósított cékla?
Kérdések:
A növényi olajok hevítve okésak?
Margarin-vaj dilemma?
E-k: színezék, aroma, tartósítószer, nátrium-glutamát?
Tojás?
Fehér-vörös hús?
Soha nem lesz itt semmi, ez egy tragédia. A rendelet kis tragédia, a végrehajtás és a reakciók, az meg maga a magyar néplélek.
Információhiány van. Döbbenet, mennyire nem esik a célkitűzés egybe azzal, ami az egészséges táplálkozás területén nemzetközileg ma már konszenzusnak számít. Húszéves lemaradásban vagyunk, itt tologatjuk a teljes kiőrlésű felé a kenyeret, az a vívmány, hogy az italnak adott tejbe, amely legyen ám 1,5 százalékos, nem tesznek cukrot, és még mindig a zsírtól félnek.
Merev, önigazoló, rövid távú gondolkodás, a kreativitás hiánya. Döbbenet az is, amit a rendeletből a régi “jóízű” ételek rutinos elkészítői kifőztek, és hogy milyen ellenségesek a “felülről jövő” szabályozással szemben, hogyan keverik ebbe bele a politikát, és hogyan igazolják azt, hogy jó úgy, ahogy volt. A saját merev szokásaik. A sókorlátot szidja a cikkbeli szakács, miközben kispórolja a zöldséget és a zsiradékot a levesből. (“Vízízű.”)
Természetesnek vesszük a betegségeket, a csúf öregedést, azt, hogy a gyerekek válogatósak, és hogy tésztát, pizzát, hamburgert, csokit ennének, mert “az ízlik nekik”. Ehhez kéne igazodni?
Nem, a magyar hagyományos konyha és főleg annak a maivá módosult, vegetás, napraforgóolajos-rántott húsos változata nem egészséges (és nem, a magyar nem a legszebb nyelv).
Nyers, normálisan termelt ételeket volna jó adni, és jó minőségű állati fehérjét, erre kellene szoktatni a gyerekeket kicsi kortól.
Nem édességgel kellene jutalmazni, nem az kapna tortát, aki megette a főzeléket…
Ízlelőbimbóikat, bélflórájukat, hormonjaikat és főleg a tudatukat manipulálják, ilyen termékek kaphatók a büfékben és a sarki boltban, és ebből fényesen élnek kereskedők és gyártók, multik. Nem a hazai termelők.
Az egészséges táplálkozás pénztárcafüggő, ezért a szemléletváltás így nem megy: hiába a tejtermék és a zöldség az egészséges, ha a legszegényebb családokban a paprikás krumpli és a krumplis tészta a sztenderdkaja…
Mondja L. Ritók Nóra.
Egyetértek, hogy az, akinek módja van sokfélét kóstolni, aki rászokik a nyers zöldségekre, mert a dobozkában karalábé és retek van, akinek nem akkora kaland egy Mars szelet, és akik kosarában a keksz is bió, az jobbára tehetősebb család gyereke. Ők megeszik a halat is inkább, meg a salátát. (Ő azért nem eszi, mert jobb minőséghez szokott, nem azért, mert ismeretlen az alapanyag.) De azzal nem értek egyet, hogy direkt az összefüggés az árral. Hogy mit vásárol, mit főz a család, hogy mi számít normálisnak, mennyire hajlandó változtatni, az sokkal inkább tudati-szemléletbeli és szociokulturális kérdés, és csak közvetve pénzé.
Mindig a pénzre hivatkozunk, de ezek a fogyasztói választások egyáltalán nem racionálisak. Igenis bárki, bárhol minimális ráfordítással termelhetne nem csak kiskertben, hanem balkonládában is paradicsomot, zöld leveles zöldségeket, mégse termel. A kompetencia hiánya, a tanult tehetetlenség a baj. A túlélés mint első számú cél. És az álmok a jó életről, ami persze fémdobozos kóla, pizzaszelet, nagy tévé és egy jó kocsi. Ablaküveg már nincs, tévé még van…
Én aztán nem mondom, hogy “ha szegény, ha olyan éhes, egye csak meg a menzakaját”. Én értem, hogy miért nem eszi meg, de ez egy komplex probléma, nagyon is összefügg a kapitalizmussal. Elkeserítő, hogy a gyerek ízlése és a vágyai ilyenek lehetnek. Hogy ennyire gagyi minden, és sem a kevéske, sem a több pénzből nem lesz minőség és változás, ha megfeszülünk se. És rengeteg tehetséges ember értékes erőforrása megy a semmibe, és iszonyú pénzek is, mert a segítségre várók nem akarják megérteni, mitől lenne jobb nekik.
Úgymaradás van, gyanakvás, irracionalitás, lemondás. Ezt nevezem én Combino-jelenségnek: a félreértett reform. Valami új, ezért nem tetszik, ez is olcsó lehetőség, hogy szidjuk a hatalmasságokat. Pedig mondjuk az élelmezésvezető a tehetségtelen. Vagy talán nem kéne már október elején temetni az új menzát. Be kéne vonni a helyi termelőket. Adókedvezményt adni a menzai beszerzésekre. Vagy meg kéne győzni a szülőket, hogy egy kicsit drágábban sokkal jobb lehetne a koszt.
A civilhetes újságírója bűnösen torzít azzal, hogy nem ír objektíven, keretesben sem a reform lényegéről, csak ezt-azt említenek a panaszkodók. Olyan szavakat idéz, amelyek hangulatkeltésre alkalmasak: ehetetlen, kierőszakol, moslék. Senki nem szólal meg az előírás megalkotói, betartatói közül, szülő sem, dietetikus sem.
Azt sugallja a cikk, hogy az “egészséges” ételek nem lehetnek finomak, és nincs bennük annyi tápanyag, holott a kalória nem változott, a makroösszetétel változott, meg az, hogy ezt nem eszik meg. Amellett elhízott és szénhidrátfüggő gyerekből még a szegényebbek között is több van, mint kemény sportolóból.
A középosztály sarja sem igen eszi meg a zabkását, ellenben megengedheti magának a pizzaszeletet, üdítőt, csipszet, kifejezetten drága és agyonmanipulált ételeket, és ezt ösztönzi a profitéhes ipar, ezt közvetítik a reklámok is. Erre vágynak a szegényebbek, akik viszont nem engedhetik meg maguknak, de a “reformételeket” ők sem eszik meg, akkor sem. Patt. És nekik abban a közegben nem lesz esélyük talán harmincévesen sem a tájékozódásra és a biokajára.
Miért van az, hogy az éhes gyerek nem kóstol meg semmi újat, három-négy siralmas ételtípusban gondolkodik, a minőség nem érdekli, ha “kenyér”, “hús”, akkor jöhet, és a cukkini meredek?
És persze így alakul a kisboltok kínálata is.
Miért csak egy tudatos, tájékozódó, gondolkodó öt százalék luxusszempontja az, hogy változatos legyen az étel, nyers, élő?
Nekem is beszól a kommentelő, akinek épp nincs kajára se pénze, hogy mit agyalok ilyen luxusproblémán, mint az étrend.
Mondjuk azért, mert nem akarom úgy végezni, ahogy végezném, ha nem figyelnék oda, és ahogy egy csomó “eszem, mert ízlik” ember körülöttem. Nem akarom, hogy megroskadjak, hogy ne legyen erőm a hétköznapokhoz, hogy rohamosan öregedjek, fájjanak az ízületeim, hogy nyűgös legyek, rákban haljak meg, meg ilyenek. Nem akarok szétmenni. Ennek pedig a tudatos táplálkozás a kulcsa, ami nem agyalás és finnyáskodás, hanem egy hosszabb folyamatnyi megértés, és utána már ízlés és szokás, magától értetődő. És nem csak import kókuszzsír és olajosmag-pép, hanem például porc- és belsőségevés, meg a legegyszerűbb zöldségek fogyasztása nagy tételben. Ezt az egészet csak úgy lehet csinálni, ha folyamatosan ellentartok a zserbósütő, kételytelen világnak, ha nem hagyom, hogy elsodorjanak a pékségek, ha tudom, mit miért csinálok, ha mérlegelek, és mindent kikísérletezek magamnak, trial and error módon.
Mi lesz így a népegészségüggyel? Ezek a gyerekek megöregedvén milyen betegségekkel küzdenek, milyen lesz az életminőségük, miben halnak meg?
Miért fontosabb az okostelefon, márkás cipő, facebook, csipsz, csoki, mint az igazán minőségi élet?
Kik, hogyan tudnák ezt más irányba terelni?
Drágább-e az, amit mondjuk én eszem ma (magam készítette zöldségcsipsz egy sárgarépából, egy fehérrépából, fél zellerből, vajjal; grillezett hatalmas, zsíros sajtszelet, három kemény tojás, majonéz, három illy, két csirkeszárny sütőben sütve, egy marék kesudió, egy sor /egyheted tábla/ 90 százalékos étcsoki, egy adag protein + aminosavak), mint a papírzacskós péksütemény + cukros üdítő + pizza + csoki + energiaital + gépi kávé menü (ugyanazon régió áraival számolva)?
Mit csinál a világgal, a környezettel az egyik fajta és mit a másik fajta táplálkozás? Mit okoz hosszú távon egészségügyileg egyik, és mit a másik? Mennyibe kerül az egyik és a másik életmód a társadalomnak?
*
Komment a civilhetes oldaláról, ahol az előző kommentekben durván ment a hőzöngás:
Nagyon gyenge érvelés az, hogy egy jobban megsózott leves vagy egy fehér kenyér jobban táplálja az éhező gyerekeket. Én a só, a finomított liszt és a cukor csökkentését NEM tartom hibának, a rossz receptúrát annál inkább. Amennyiben az ételek jól vannak elkészítve, csak annyi velük a baj, hogy újak számukra az alapanyagok, és nem olyan sósak, mint megszokták, akkor a gyerekek pár héten belül úgy fogják enni, mintha mindig is ezt kapták volna. Ez egy teljesen szükséges átmenet, amíg leszoknak ezekről az amúgy valós függőséget kiváltó anyagokról (amúgy a cikkben felhozott, vízszerű levesnél azt hiszem, a sónál jóval több volt a probléma), és a fura színes dolgok (zöldségek) is elvesztik az újdonság ez esetben riasztó varázsát. A fenti alapanyagok egészségkárosító hatását egyébként sajnos a sovány és alultáplált emberek is érezni fogják, persze nem most, hanem 40 éves koruk környékén (magas vérnyomás, koleszterin, anyagcserezavarok). Nem csak a túlsúlyos, magukat túlevő emberek lesznek betegek, hanem mindenki, aki nem eszik elég változatosan. Már pedig ha a gyerek az iskolán kívül nem eszik, és ott is csak kalóriában ugyan gazdag, de tápanyagot, rostot nélkülöző kaját, annak meg lesz az eredménye. Egy előző hozzászóló azt írja: a gyerekek izzadnak, kell nekik egy bizonyos mennyiségű só. Nos, amennyiben a gyerek fogyaszt pékárut (kenyér, zsömle), sajtot, felvágottat, vagy bármilyen feldolgozott, nem helyben készült ételt, akkor már az egészséges értékhatárt felülről súroló mennyiségű sót evett. És még meg se emelte a sószórót!!!!!! Ez amúgy felnőttekre is igaz… Számomra döbbenetes az is, milyen hisztériás rohamot vált ki akár néhány felnőttből is az, ha megjegyzést kap, amikor megsózza a paradicsomot: “NEM!!! A PARADICSOMOT CSAK ÍGY LEHET MEGENNI!!!! Kell az ételbe a só, úgy van “ize”!!!! A teljes kiőrlésű kenyér nekem kifordul a számból!” Nos, ezen felnőttek gyerekei bizony nem fogják megenni azt, amire a szüleik is csak fintorognak… Érdemes egyébként felkutatni a neten Jamie Oliver sztárszakács menzareformját (magyar szinkronnal ment a spektrumon), ahol a gyerekek hetekig öklendeztek a zöldségektől, a szülők hamburgereket dobáltak be nekik a kerítésen át, és a menzások konténerszámra dobták ki a Jamie Oliver által főzött (!!!!!) reformkaját. Ott is 1-2 hónap volt az átmenet, és a gyerekek egyszerűen ÁT-ÁLL-TAK. Itt persze nem kérdéses, hogy az új ételek finomak voltak ;), de mondjuk az sem, hogy tele voltak olyan vad és elszabadult dolgokkal, mint a hal vagy a cékla, amit sok gyerek ott látott először.
“milyen az a kultúra, és hol rontotta el”
nagyon elrontotta és jó korán,
biztosra menve: élethossziglan
az, hogy a menzakaját nem eszik meg, az egy dolog, a jéghegy csúcsa
nagy baj, mert éheznek, sokan már mennyiségileg is, illetve az intézményben is, de ez csupán a felszín
az agy már erre huzalozott, a hormonok megbolygatva (ehhez képest majd az egyél kevesebbet-mozogj többet, a te hibád és hasonló megközelítések minimum nevetségesek, de leginkább kegyetlenek, mindamellett, hogy hatástalanok)
ez elég drámai több szempontból is, és egyébként politikai kérdés is lesz, amint a költségvetés is recseg-ropog majd a probléma alatt pár éven belül
a szemléletváltáshoz meg ahhoz, hogy ez pénztárcafüggő annyit, hogy az úgy nem fog menni, hogy szigetszerűen megpróbálják átnevelni az ‘ízlést’, vagy kampányokban hegyibeszédet tartanak
miközben, ami rákacsint az egyszeri gyerekre mindenfelől
az a kóla, a pilótakeksz, az ízesített-édesített ásványvíz (vagy mi a szösz, amikor láttam és csak néztem, rárajzoltak a palackra egy rakat gyümölcsöt, miközben csordultig volt cukorral … ez mi ez?!) vagy éppen a minőségi ugrással asszociált 100 %os narancslé, a nádcukros “egészséges” kutyafüleszelet, mézes gabonapehely, házi süti
és egyébütt semmi, de semmi az égvilágon nem változik, azaz
semmi sem változik úgy általában abban, hogy
mi elérhető
ételként, élelmiszerként és
információban, utóbbiban, ha egyáltalán
de többszörösen aláhúzva abban, hogy mi az, amit élelmiszertermékként elő lehet állítani, majd ilyenként el lehet adni
és igen a gyerekek hasonlítani akarnak,
kivenni a részüket a jóból, abból az instant jóból, amit mi juttatunk nekik egyénileg és kollektíve is … különösen, ha más jó nem nagyon van
a nagy cukor kontra zsír háborúban a cukor (értsd: olcsó, üres kalóriás szénhidrát is) kiütéssel győzött, mert az olcsóbb mindenkinek vagy legalábbis annak látszik.
*
Nekem koncepcióm, hogy túllendüljek a párizsis zsömlén a gyermekélelmezésben. Én nem sajnálom erre a pénzt. És ráadásul olyasmit kell ennie az iskolában az elsősömnek, hogy ne szóljanak meg. Ez is milyen szempont? A többiek be vannak fizetve, ő, meg talán egy-két táplálékallergiás gyerek mellettük ül, ők dobozkából esznek. Nem túl szerencsés helyzet.
Én bírom ezt, én elbiciklizem hatkor a boltba, nem strapa, nem baj, hogy drágább így. Na de ha Juli sajtfalatokat eszik uborkával, vagy joghurtot, müzlit dobozkából, akkor nekem üzennek, hogy tartalmas szendvicset adjak, azzal lehet jóllakni, és akkor ő sír, hogy neki “azt mondták”, mindig ezt mondják, kvázi le van szidva, és ő nem tud mit csinálni.
Ez kinek a kompetenciája? Bemegyek majd, és megmondom, hogy az étkezés tök személyes ügy, ne tegyenek rá megjegyzéseket, hagyják békén, enni. Ez hiányzik még a huszonegy kilós, aligevő lányomnak. Én a legjobb kompromisszumot keresem a szállíthatóság-tárolhatóság, a gyerek ízlése és az egészség között, nyami is van, és emellé igazán nem fér már az is, hogy ők mit tartanak ideális étkezésnek, normálisnak.
Se szegény, se jobb múdú családok gyerekei nem eszik meg a menzakosztot, a közétkeztetés reformálhatatlan, dől össze, a konyhások viszik haza nagy tételben. A fiam iskolájában hűtőt nem enged az ÁNTSZ, de a gyerek táskájában rohadhat a rizses hús. Hétfőtől van viszont mikró, mert ugye meleget kell enni (ez is milyen babona). Háromnegyed tizenkettő és negyed egy között lehet a háztartástan-teremben melegíteni és ebédelni. Egyre többen mondják le a befizetést, a fiam harmadikos korától nem eszik menzakosztot.
A lányom meg hazahozta a pénteki szendvicsét, amelynek alapanyagaiért hajnalban elbicikliztem, kutyástul (mert hogy nem ízlik. Ahogy megérzem a szalvéta és az állottság szagát, már nekem se ízlene). A kompozíció:
lenmagos kagylózsemle, sok vaj, két szelet schwartzwald sonka (szereti), két szelet maasdamer sajt (szereti), két levélke petrezselyem, egy kemény tojás fehérje (a sárgáját sose ette).
És én most már tényleg nem tudom, hogy mit csináljak. Hogy rámtaláltak-e már, mármint a blogra, tudják-e, hogy én “szélsőségesen” táplálkozom, és akkor ilyen gyanúsak leszünk, felelőtlen szülő? Pedig a gyerekeim szénhidráton vannak, ahogy írtam is az …és mit egyen? című posztban. Semmiféle szélsőség nincs itt ama meggyőződésemen kívül, hogy a sajt, a saláta, az olajosmag-keverék étkezés-értékű, és a házi muffinom is okésabb a müzliszeletnél. Én csak nem akarok fehér kenyeret adni fehér kenyérrel, meg hiánybetegségeket, elbutult ízlést, állandó spagettifőzést.
Lőrincnek ez a szendvics mennyei volna, irtóra szereti, ha sok a fehérje, ha erősek az ízek, például füstölt valami, vagy halféle, vagy ha teszek bele bazsalikomot, zellerzöldet, szárzellert, meg a változatosságot is szereti, hogy hol lazac, hol csirkemáj, hol sült tarja, hol majonézes tojás megy a zsömlébe, törött borssal. Juli szerint legyen sima vajas zsemle… mert ez nem ízlik.
(De Juli azt is mondta pont tegnap: “Szerintem te nagyon jó szakács vagy. Ha felvennének egy nagyon szép étterembe, ott te nagyon jókat főznél.” Tökéletes kislányom sorozat LVIX.)
(És ugye:
Az éles szemű leány megfigyeli, ahogy a maradék brokkoli zacskóját legumizom a mélyhűtőbe tevés előtt, és azt mondja: azért zöld a gumi, mert a brokkoli is…? Döbbenten meredek rá. Igen. Legközelebb kukorica, akkor nem kérdez semmit, odajön és a kezembe ad egy sárga befőttesgumit.)
Tanácstalan vagyok, nem élhet vajas kenyéren. Ha nem kenyeret adok, hanem müzlit, banánt, gyümölcsöt, babybellt, krutont, joghurtot, akkor jön az üzenet. Talán ő is úgy érzi, a szendvics a rendes étel. Ha azt visz, akkor viszont pazarlás van. Szeretném, ha nem szólnának bele. Majd visz sült szalonnát, csirkecombot (“csirkecé”), olajos magvakat, uborkát. De nem akarok sakkozni sem, hogy mit hajlandó megenni, sem a Milka-keksz irányba elcsúszni, sem ennyi, benn felejtett, romló, félig rágott kajával elbánni, kidobni.
Itt nálunk, sok szolgáltató és sok szerződésbontás után kerületi konyhát állított fel a polgármester, az biztosítja az intézményeknek a főtt ételt, egy vállalkozó pedig naponta friss almát, körtét, szilvát szállít a kerületi iskolásoknak. Abból sokat esznek, fiam is, lányom is, mesélik, épp milyen fajta volt.
*
A hivatal rajtaütéses vizsgálatai, irtó érdekesek. Lehet, hogy jártak nálatok is.
csak az olvassa. én szóltam 
A közeljövő rá fogja vinni az embereket a változásra…mint pl. a közösségi kertek elszaporodása. (divat lesz itt itthon)
KedvelésKedvelés
Nem is tudom, hogy írjam-e, hogy így legyen.
Mindenesetre nehéz változni egy olyan világból és szemléletből, ahol gyakorlatilag jóléti mérőszám az, hogy az étel mennyire, milyen arányban kiszervezhető, illetve az is, hogy eközben az élelem legyen olcsó, minél olcsóbb, minőségfüggetlenül lehetőleg egyre kisebb összegű tétel a kasszában. Ezzel nem azt mondom, hogy baj az, ha nem szeretne mindenki első kapavágástól morzsa lesöprésig mindent maga csinálni és/vagy jót jó áron, de ennek két fontos korlátja a bizalom és a valódi minőség (illetve ennek költségei), miközben mindkettőből erősen híján vagyunk. Így pedig elég nagy öngól jólétként megélni azt, hogy kisujjat sem kell mozdítani, a lehető legkevesebb pénzért kell és lehet ételhez jutni. Talán szkeptikusan, de gyakran inkább úgy úgy érzem, hogy az előbbeik tükrében a változás a még nagyobb kiszolgáltatottság, a még kevesebb minőség felé sodor majd tömegeket.
KedvelésKedvelés
Hát igen. Kiskerti paradicsomom maga a függetlenség, még a magját is én neveltem. Nem érdeke semmilyen nagy rendszernek, nincs belőle profit, áfa, életmódmagazin-trend, nem is látszik. A csomagolt croissant meg ipar, piacgazdaság, globalizáció, automatakínálat, csomagolás, szállítás, hirdetőtábla, médiamegjelenés, felirat, adó, iskolai sportnap jólelkű szponzora. (Ezen ritkán élcelődünk, de minden feldolgozott élelmiszer legszörnyűségesebbike, ízre is, összetételre is, átverési hányadosra is.)
KedvelésKedvelés
Nem ismerem a magyar menzareformot. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy Magyarországon az összes ismerősöm hitetlenkedett, sajnálkozott, mert itt a gyerekek a különböző intézményekben kizárólag vizet és izesítetlen teát kaptak inni. Hogy az milyen ihahatatlan, a teába kell egy kis cukor, stb. Szerintem, itt kezdődik a menzareform. A gyerek vizet iszik, ha szomjas. Az is szuper lenne, ha a szüleim elfogadnák, hogy én a receptek cukormennyiségét negyedelem. Ha azt írják 20dkg, akkor 5dkg-t rakok bele és ettől még nem lesz rossz az íze, sőt ugyanúgy édes. És nem sajnálnák folyton a gyerekeimet, mert nem kapnak elég cukrot. És miért nincs itthon most már 3 hónapja csoki? kérdéseket is hanyagolnák.
A menza itt sem a legjobb, bár már 10 éva megreformálták. Szerintem, egyébként okés, sőt vannak kifejezetten finom ételek. Oké, vannak persze furcsák is, de én sem mindig főzök olyat, ami mindenkinek bejönne.
KedvelésKedvelés
Fehér Klára írta valamikor a 80-as években:
“És van még egy titkuk a nagymamával: az ebéd. “Szegény kicsikéim” – mondja a nagymama, amikor feltálalja nekik a nagy tányér salátát, a vékony szelet roston sült hússal. “Hol a leves? Hol a kenyér? Éhen fogtok halni. Nem baj, nagymama süt nektek palacsintát. “És megkeresi a kamrában a tojást és a lisztet, hősi elszánással addig próbálgatja a villanyfőzőt, amíg kitanulja a titkait, elővesz egy szép teflonserpenyőt, és készíti a palacsintát. A két kicsi elbűvölten nézi a levegőbe repülő süteményt. “Palacsinta” – ismétlik. “Erről hallgatni kell” – mondja a nagymama, és ujját a szája elé teszi.
A palacsinta remek. Negyedik nap, ötödik nap, huszadik nap már ők követelik. Ahogy az anyjuk elment, ahogy ott kapaszkodnak a nagymama körül. “Pajaszinta” – ismételgeti kórusban Bébé és Szuszu. “Nem most, majd ebédre.” “Pajaszinta!”
Egy hónap múlva Yvette aggodalmaskodni kezd. Mind a két gyerek hízik. Hízik, pedig alig eszik. Az ebédjük maradványai is a tányéron. A közös vacsoráknál pedig csak turkálják az ételt. Betegek? Nem mozognak eleget? Az orvossal kellene konzultálni. Yvette délben váratlanul hazajön, és ott találja a magyarországi nagymamát, felgyűrt ruhaujjal, köténnyel a derekán, és tésztát főz. Ma nem palacsinta van, hanem szilvás gombóc…
Ferkó magyaráz, a mama sír, megsértődik. Ő nem akart rosszat, ő három gyereket felnevelt, ő csak megsajnálta ezeket a kis gilisztákat. Mitől lesz a gyereknek ereje? Attól a zöld salátától? Hiszen nem nyuszik.”
KedvelésKedvelés
“….Tiltani, tiltani, tiltani. Diétákat kitalálni, amik betarthatatlanok. És amik hetenként változnak. Kevés folyadék, mondja a szívspecialista. Sok folyadékot – parancsolja az urológus. Évekig összlipoid mániában élt az orvostudomány. Tiltotta a tojássárgáját és a disznózsírt, reggeltől estig a koleszterinszintet mérte. Most kiderült, hogy az állati zsiradék is életbevágóan fontos. Hogy aki nem evett zsírt, annak is emelkedett a koleszterinszintje. A legújabb diabeteskutatók élettani szempontból alig tesznek különbséget a natív cukrok és a szénhidrátok között…”
Meg ezt is. De úgy látszik, az a 30 év nem sok változást hozott kis hazánkban.
KedvelésKedvelés
De durva.
Mondjuk a mértékletes palacsintától nem hízunk, én is gyakran sütök.
KedvelésKedvelés
Annak idején kisiskolás koromtól nekem is “furcsa” dolgokat csomagolt az anyukám. (Nem azt mondom, hogy mind megfelelt a mostani táplálkozási személetemnek, de finom volt, és nem hoztam haza.) Natúr joghurtot, májkrémet kibontva és lefóliázva, mellé felvagdosott zöldségek és kiskanál. (Na, többek között így tűnnek el a kiskanalak.) Vastagon vajas zsömle, benne pár szem kaviár. Ez kiverte a biztosítékot a tanító néninél, behívatta anyámat, hogy hát hogy is van ez? (Hetvenes évek, Buda, jó környék, jó iskola.) Anyám levezette, hogy a kis doboz kaviár nem kerül többe, mint harminc deka jobbféle párizsi meg trappista, és pont elég egy hétig a zsömlébe, a párizsit viszont nem enném meg, annál drágább étel pedig nincs, amit az ember a kukába dob. Többet nem cseszegettek 🙂
Más kérdés, hogy a változatosság kedvéért néha elcseréltem a padtársam nyáriszalámis kenyerére.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez nagyon érint engem is, ovis menzareform közepén vagyok. Laikusként próbálunk egy jobb minőségű kaját összeállítani az oviba, de a szolgáltatónak elképesztő kiskapui vannak. Egyébbként a szülők között is van olyan, aki felhördült a bio szó hallatán, hogy ugye nem… ráadásul budai középosztályról van szó, nem anyagi korlátok vannak, annál sokkal rosszabb…
KedvelésKedvelés
Mesélj a szolgáltató kiskapuiról!
KedvelésKedvelés
Pénteken azzal jött haza a hároméves fiam az óvodából, hogy főzzünk brokkolilevest, mert ő mostanában szereti a brokkolilevest. Kérdeztem, hogy az óvodában az volt-e ebédre, mondta, hogy igen, és az óvónéni megsózta, és ő így megsózva szereti.
A cukros teát én letiltattam a gyereknél az első szülőin, és a nesquicket is (az még csak nem is kakaó, egyébként itthon kap kakaót, de azt én keverem), (ja a nesquick azért kell, mert szerencsétlen gyerekek nem szeretik a tejet – ettől dobtam egy hátast), de azért elég izé már, hogy tizenkilenc gyerek körülötte a cukros teát kapja, ő meg vizet. Mondjuk vizet is itatnak a társasággal naponta többször is, azért ez is igaz. A dadusnéni már háromszor is panaszkodott nekem (nem minden nap találkozunk és beszélünk), hogy milyen ízetlen az étel, és ettől függetlenül azt is többször elmondta már, hogy a fiam nem eszi meg az ebédet/uzsonnát, de ennek ellentmondva az is kiderült, hogy például az én fiam szereti és megeszi a kefirt, amit mostanában kapnak, a szegény többi (nem hiszem, hogy mind, de nyilván a zöm) meg gyümölcsösnek nevezett joghurtot enne inkább. Én speciel örülök, hogy nem eszi meg bent a kaját, illetve hogy válogat, de az is tény, hogy nem mindig kényelmes, hogy reggelente háromnapi élelemmennyiséggel indulunk, mert ahogy elhozom az oviból, első kérése, hogy adjak enni/inni (meg mivel korán indulunk, gyakran előfordul az is, hogy már útközben reggelizik, nem otthon). Szerencsére a munkahelyemen van hűtőgép, így újabban kitaláltam azt, hogy nem (csak) otthonról, hanem munkaidőben (is) ugrok el vásárolni, betartalékolok a munkahelyi hűtőgépbe kefirből, sajtból, sonkából, akármiből, és akkor a délutáni ennivalót nem kell már reggel hátizsákba gyömöszölnöm.
Nem tudom egyébként, hogy mit csináljak az ovival a cukrozások ügyében, vagy hagyjam a francba és küzdjek itthon egyedül a saját gyerekem ízléséért?
(A nagyokkal félig sikerült csak. Szeretik és megeszik az én erősen zöldségalapú sütijeimet, de az utcán simán megveszik a pizzát is. Emlékszem, mekkora trauma volt nekem 15 évvel ezelőtt az oviban a vaníliás tej hetente egyszer, ami úgy nézett ki, hogy tejbe vaníliás pudingport kevertek – mert ugye kell a változatosság, és nem kaphatnak egy héten kétszer tejet reggelire.)
KedvelésKedvelik 1 személy
Nesquick 🙂 jó esetben 19% a zsírszegény kakaópor benne,
Mit kellett küzdenem nekem is, hogy ne vegyünk már 900 forint/kg -ért cukrot. És milyen finom a jó sötét kakaóporból készült, alig édesített, kicsit kesernyés ital.
KedvelésKedvelés
A Milka kakaópor (ami most épp nem kapható SPARban, CBA-ban) lényegesen több kakaó, lényegesen kevesebb cukor, döbbentem rajta.
KedvelésKedvelés
Igen, finomabb is… de még mindig a cukor a döntő mennyiség. Bár szerintem elírtam az előbb, mert a Nesquickben talán 17% a kakaó és az Aldis kakakópor a 19 %-os, ha jól emlékszem. Már nagyon régen vettem ilyet.
Egy kolleganőm pl. mézzel issza a kávét is, azt mondja, nagyon finom. Én még nem próbáltam.
KedvelésKedvelés
Egy ideig én is mézzel ittam a kávét, tényleg nagyon finom vele, csak az én napi 5-6 kávém mellett már kurvára hizlalt is.
KedvelésKedvelés
Próbáljátok ki időnként pici mézzel és fahéjjal, általában ez a reggeli kávém. A napi rendszeres viszont édesítés nélkül, (szója)tejjel, pici tejszínnel és szerecsendióval készül nálam és elképesztően finom.
KedvelésKedvelés
De jó! Télen fogok enni mézet, kanállal, magában, mint valami gyógyszert.
KedvelésKedvelés
És az milyen már, hogy kiscsoportos ovis szülőin kérik a szülőket, hogy a kötelezően beadandó gyümölcs mellé kekszet (“egészséges” zabkekszet:)) is hozzanak, mert a menzareform drágasága miatt kisebbek lettek az adagok???
KedvelésKedvelés
Sziasztok, ritkán szólok hozzá, de ez a téma mélyen érint. A menzám reform, de a büfében chipset lehet kapni. Ezen évek óta pörgök sikertelenül. Így mi értelme van? Abban sem vagyok biztos, hogy a legtöbb gyerek nem enné meg a zabkását, én elég gyakran készítem tízóraira, és mindig csodaszámba megy, kérnek belőle. És gyorsabb elkészíteni, mint a szenvicset, plusz a vasárnapi zárva tartás miatt hétfőn nincs friss kenyerünk. Ugyanígy csodálják a tortilla szendvicset, a pitát, a zabkekszet, stb. Nálunk a menzán szerintem soha nem tudtak jóízűen főzni, miért menne most?
KedvelésKedvelés
A közétkeztetésből mindent kispórolnak, tehetségtelenek, elnagyoltak, alumíniumban tárolják-szállítják, és rákenik a szabályozásra meg a gyerekekre. Tényleg tanulságosak a legalsó link étékelései.
KedvelésKedvelés
Huhh beleolvastam az értékelésekbe, szörnyűek, közös vonás, hogy minden zöldség puha. Bár ne csodálkozzunk, olyan alacsony a fizetési színvonal a közétkeztetésben, a jó szakácsok nem oda mennek.
KedvelésKedvelés
Nem, az egészséges táplálkozás nem drága. Csak el kell menni a piacra érte.
Heti ötezerből hozom ki fejenként.
Lehet h a borsodi zsákfaluban nem.
Itt viszont ennyi.
Ezt ne hangoztassuk már, ne fogjuk a pénzre, mert nem annak a függvénye.
KedvelésKedvelés
Igazolom, tényleg ki lehet hozni ennyiből, persze saját veteményest feltételezve (zöldség, gyümölcs). Nem a pénztől függ, hanem az időtöl. El kell érte tekerni, attól a kofától venni…ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte jelleggel. Sok idő kell a jó dolgokhoz.
KedvelésKedvelés
Az egészséges étkezés azért nagyon nehéz, mert mindent máshol kell megvenni. A terhességi diabéteszem miatt én majd négy hónapig igen oda kellett figyeljek, számolgassak és a két állásom mellett szinte minden időm az ételek és alapanyagok beszerzésével ment el, hogy nem lehetett készen venni olyan ebédet, amelyikben nem volt számomra tiltott dolog, hogy egyetlen alternatíva az update pékségben előrecsomagolt kaják voltak, amit viszont nem bírtam megenni és oké, hogy ch mennyiségben rendben volt, de a többi összetevője minden csak nem egészséges. Nagyon sok idő és sokkal több pénz, akárki, akármit mond. Otthon főztem, mérlegeltem az alapanyagokat, hogy annyi legyen az annyi, ne több, ne kevesebb, mindenből igyekeztem jó minőségűt venni, arra viszont nem voltam képes, hogy lemondjak az édes ízről, így édesítőztem, meg diabetikus cuccokat is ettem. Tudtam, hogy az egészséges kenyér egyetlen boltban kapható és ott is, csak ha időben megyek, a ch csökkentett kenyér nem volt jó, mert abból nem bírtam eleget enni, hogy ki legyen a ch és így tovább. Most meg azon vagyok, hogy próbálok mindig egy kicsit változtatni. Egyébként meg sokszor nincs fejenként heti ötezer forint az ételre. Az hármunknak havi 80.000 lenne csak az étel, és akkor még nem vettem wc-papírt, a kutya még nem kapott enni stb… Egyelőre ilyesmire havi 60.000 jut és még ez is több, mint a nagy átlag, legalábbis, akikkel én beszélek. Amit látok, hogy itt az egészséges ételnek sokszor nem a pizza-kóla-chips az alternatívája, hanem a krumplis tészta, zsíros kenyér vagy valami ramaty felvágott.
KedvelésKedvelés
Igen, ha meg kell lenni a ch grammnak, de többnek nem szabad, az nehezebb, mint a ketogén. Nekem egyszerű: mindent én csinálok, kb. a lényeg, hogy ne legyen benne szénhidrát, tojás, hús, olajos magvak, zöldségek, és nincs baj, ha mégis több a ch, majd hoknap máshogy eszem. Egyébként (nemterhesen) a keto gyógyítja a diabéteszt.
Emellett egy-két hely van, ahol eszem egy-két ételt. A Tranzitban felszolgálnak mandulát, máshol rántotta, virsli, saláta, húsleves. A Villa Bagatelle séfje paleós, mármint a menüből ítélve.
Azt nem értem, miért pékáru, miért édes íz, miért nem zöldség. Miért ennyire fontos a kenyér. A drága, a nem olyan ízű is jobb, mint a semmi?
A 20 ezres tétel felnőtt adag, szerintem. És nagyon sok helyen, ahol nehéz az élet, kiderül, hogy anyu, nagymama hoz ezt-azt, nem egyedül oldják meg a kajálást. És hogy másra meg mennyi pénz van… felelőtlen hitelekre, okostelefonra, cigire, tévéelőfizetésre, kocsira.
Nem jól élünk.
A diabetikus ételek irtó drágák, most döbbentem.
KedvelésKedvelés
nagyon tetszett a poszt, és úgy komolyan elgondolkodtatott, hogy majd ha egyszer odajutok, hogy gyerekeim lesznek, és iskolába mennek, úristen, micsoda egy műsor lesz ez…egyébként én mióta egészségesebben kajálok, sokkal olcsóbbra jön ki a havi kaja, mert sokkal többet főzünk itthon, mondjuk az is igaz, hogy a krumplis tészta tényleg olcsóbb, mint minden más, de szerencsére ott még nem tartunk (ha nagyon csórók lennénk, hát azért könnyen lehet, hogy tartanánk). viszont én régen rengeteget ettem a mekiben, és az azért egy kibaszott drága buli. majdnem kétezer forint egy menü.
még egy off, de a norbi update-ról mindig ez a csodaszép cikk jut eszembe: http://cink.hu/norbi-alien-nyalkaval-kent-jogaszonyeget-arul-pizza-nev-1574006089
bocs, de annyira vicces 😀
különben kösz a juli szendvicse-témát, most megihlettél a mai ebéd ügyében 🙂
amúgy azt megfigyelte már valaki, hogy a drágának kinéző, minőségi schwarzwalder schinken a sparban legalábbis a három legolcsóbb sonka közé tartozik? úgy, hogy a kifejezetten szarabbnak kinéző kométa kemencés faszom tudja, micsodák jóval drágábbak.
(a whiskas is olcsóbb, mint egy csomó másik macskakaja. a macskám mondjuk spar budget macskaeledelen él, ami pont ugyanolyan büdös, mint a whiskas meg a többi, akkor meg minek vegyem meg háromszor annyiért a húsipari nyesedéket. viszont a háziállatok ügyében vajon érdekes mindez az egész kérdéskör? bár ők nem annyira rinyálnak chipsért, az igaz. viszont a macskám ki szokta nyalogatni a fehérjés zabpelyhem maradékát, ha véletlenül otthagyom a tányért az asztalon, néha elgondolkozom rajta, hogy ez vajon árt-e.)
na jó, tényleg befejeztem az offolást 🙂 bár tulajdonképpen, engem tényleg érdekel ez a kérdés.
KedvelésKedvelés
Azért a sonka árát nézd meg újra. 5 dekájával van csomagolva, a másik meg tîzzel.
KedvelésKedvelés
Nem, hagyományosan 80 g. A serrano, egyes olasz fajták is, minden prémium sonka.
499 a schwartzwalder és a bauern, vagy 799 a serrano.
Prosciutto fél kiló 2499.
KedvelésKedvelés
Nyers hússal próbáltad már a minitigriseket etetni ?
Csirkenyak, farhát, egyebek. Tovább fognak élni, gyorsabban, magasabbra, messzebbre tudnak szökkenni, télen nem igénylik a kandallótüzet.
KedvelésKedvelés
Ezen most jót röhögtem! Bár én még nem láttam olyan macskát, ami télen nem igényelte a kandallótüzet, vagy legalább nem élt a lehetőséggel.
KedvelésKedvelés
Falusi macskákról beszélek, akik igaz, hogy a kandallónál nem melegszenek, viszont a cipőket szívesen őrzik.
KedvelésKedvelés
Csak zárojelben, kicsit offtopik: Tapasztalatom szerint, egy “majdnem skandináv országban” aki kiskorában bio-élelmiszeren, egeszséges kaján nött fel, és hajlandó is volt megenni, az is szemetet vesz, ahogy lesz rá lehetösége, kb 10-20 év körül, föleg a fiúk. Utána sokuknak megjön az esze, vagy kitombolta magát kajaügyileg, és elkezd (ujra) viszonylag normálisan enni. De kamaszkorban önként egészséges kaja, na azt még nem nagyon láttam, pedig iskolában dolgozom.
KedvelésKedvelés
Miert is tennenek maskent?
Ha egyszer ez veszi korul oket, minket. Azt fogjak venni, ami elerheto es ami mindenhonnan omlik rajuk, meg ami cool.
Elegge adekvat a reakcio, nem?!
Es mi lenne, ha mondjuk a valasztek, az elerheto valtozna?
De durvan.
Es ha mas lenne a meno?
Kb. a dohanyzassal is ez van/volt. Konyortelenul demonizalni kellett es szamuzni a jovedekitermekesites mellett, hogy ne legyen meno, vagy ne annyira, sot bizonyos kozegben mar egeszen ciki.
(Amugy ez nagyon nem zarojel, hogy ezt hozod.)
KedvelésKedvelés
hatott a sok démonizálás, és tényleg, már nem cool a suliban a szünetben cigizni? na ez érdekes! a fene, most kéne tizenhárom évesnek lennem (bár akkor egy csomó jó dologról lemaradtam volna). én is így szoktam rá, meg azt hiszem, a legtöbben. egyébként a húgom már nem, ő húsz éves, idén érettségizett, és tényleg, náluk már sokkal kevésbé csődült ki a fél osztály cigizni a nagyszünetben. lehet, hogy itt valami sikerült? bár mondjuk, most meg a fél ország tizenévesei herbáloznak. tényleg, irtó nagy tömegek. az lesz még egy érdekes sztori, hogy velük mi lesz harmincéves korukra. mondjuk ha csak ez a két választási lehetőség létezne, inkább cigizzenek 🙂
KedvelésKedvelés
Azt nem tudom, hogy Mao-n konkrétan a suli(tok)/kban mennyire cool-e még a cigizni, viszont arról tudok írni, amit a környezetemben érzékelek pld. a cigifüstmentesítés óta: felnőttek, szülők, kollégák nem cigiznek, tördelik kezüket-lábukat, ha ki kell mennie valamelyiknek mégis, mert minimum ciki, gyerek sem vagy kisebb eséllyel. Cukrot tömni orrvérzésig persze (még) nem ciki. Nem mondom, hogy a példa mindenható, sőt kifejezetten azt gondolom, hogy a példa akkor hat, ha olyan a kontextus. Ezért egészen konkrétan a cukrot illetően állami belenyúlás kellene (pedig nem vagyok egy beavatkozós, mindenható állam promotőr, de ez más kérdés), de nem tétova és elég sürgősen; ld. jövedéki termékesítés, démonizálás, élelmiszeripar és -értékesítés nyakoncsípése szabályozással, korlátokkal, kvótákkal, különadókkal, ellenőrzésekkel, eljárásokkal, profitnyeső büntetésekkel, felelősségrevonással, pellengérre állítással etc., merthogy önszabályozni és önmérsékelni nem fognak az hétszentség. Szerintem effélék megléte, ilyen kontextus esetén lehet egyértelműen személyes felelősséget egyénenként emlegetni, merthogy így lesznek meg azok a körülmények, hogy tudj ellenállni, hogy legyen tényleges választásod, döntési szabadságod (merthogy sokak számára, a tömegek számára pont most nem sok van /elérhetőség, választék hiánya, alapvető információhiány, anyagi bázis hármasa híján/, vagy eszed a cukrozott szir-szart, vagy eszed). Lehet most is mindenkinek egyéni döntéseket hozni, életet szervezni, résen lenni, egyebek, de erős korlátai vannak a széllel szemben pisilésnek. Ettől még persze továbbra is azt mondom járjon mindenki piacra, növesszen paradicsomot, reklámozzuk a brokkolit, beszéljünk arról, hogy ami dobozban/csomagolva jön, az legyen gyanús és miért, főzz magadnak, ha tudsz, ne a kaján spórolj, amit felismersz a tányéron, az oké, azt megeheted, azaz nyilván mindenkinek megvan a választása bizonyos mértékig, de a kínálat ebben a kérdésben szerintem nagyon meghatározó, ne adj isten alapvető. (Emlegette valaki itt a kis borsodi zsákfalut, emlékeim szerint ott jó, ha egy bót van, piac nincs, az mondjuk egy változó, hogy ki, miért, mire használja a kiskertet, lomtárolásra, gyepet nyír benne vagy ott figyel a sütőtök.)
A helyzet komolyságát eléggé tükrözi, hogy egy befektetési bank! a cukorról szóló helyzetelemzésében maga indítványozza az adóztatást pld.
‘Public policy initiatives
With few exceptions, regulators and health officials around the world have
done little to address the impact of excess sugar consumption. We believe
higher taxation on “sugary” food and drinks would be the best option to
reduce sugar intake and help fund the fast-growing healthcare costs
associated with diabetes type II and obesity. However, lobbying in this area
has been fierce and has watered down or stopped major initiatives.’
Érdekes az egész: https://publications.credit-suisse.com/tasks/render/file/index.cfm?fileid=780BF4A8-B3D1-13A0-D2514E21EFFB0479
KedvelésKedvelés
Tényleg cikibb lett a dohányzás mint régebben, a lúzernek tekintett elemek bagóznak ma már a sulikban, a “menök” inkább drogoznak. (nem füveznek, drogoznak). Azért irtam, hogy offtopik, mert inkább a kamaszkor ellenállásáról szól ez szerintem, mint a táplálkozásról. tehát ha a kamasz szemetet eszik, az böven elmúlhat, ha elötte jó példát látva nött fel.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, nincs mintám még, mármint, hogy a jó példa az maradandó károsodást okoz-e.
KedvelésKedvelés
most teljesen komolyan kerdezem, de egyszer valamit olvastam hogy a gyerekeknek mas szenhidrat arany lenne optimalis mint a felnotteknek? ez most hogy van? eddig mindig csak felnottekre olvasgattam, van valami irodalom neg novesben levokre is?
KedvelésKedvelés
ja, es tapasztalatbol en is azt mondom, hogy meg par het es jobban meg fogjak enni mint most, ilyen az ember, azt eszi ami van.
KedvelésKedvelés
Ez a kommentbeli Jamie Oliver érdekes, “hamburgereket dobáltak be”, hehe. Látta valaki?
KedvelésKedvelés
A hagyomanyorzo hangoskodashoz : a mindenhato es felmagasztosult Magyar Anya kompetenciaja lenne megkerdojelezve, ha a hagyomanyos magyar konyhat kereszttuz ala vennenk. Marmint ha nemcsak menzai szinten kapirgalnank, hanem ennel melyebben. Ez innen egy masik darazsfeszek, genderkerdes is.. Ez a Jamie Oliver sztorirol jutott eszembe, mert en ugyan a musort nem kovettem, de a mediavisszhang, amit genderugyben valtott ki az nekem is megvan, radiomusorok, ujsagcikkek es tanulmanyok taglaltak, hogy itt most jol le lett rangatva a sarba a working class mum, mert o az ugye, aki meg normalis etelt se tud a csalad asztalara tenni. Ugyhogy a hagyomanyra hivatkozas presztizskerdes is nyilvan.
Meg Jamie Oliverhez: tegnap egy konyvesbolt-kavezoban kezembe akadt a 30 perces menus konyve, egyreszt tanulsagos a trukkok miatt, amivel tenyleg lehet hatekonysagot novelni, masreszt pedig tele van a gyerekek igenyeit ervenyesito szempontokkal, ami jelenti a valtozatossagot a zoldsegek szempontjabol, de a hagyomanyosan magas szenhidrat ertekeket is, sok-sok tesztaval, valamennyi krumplival, rizzsel, rendszeres desszerttel. Szerintem ha a Jamie Oliverek es Gordon Ramsyk fele tekintunk modszerert, hogy na akkor hogy is, ott nem fogunk visszavagott szenhidratot talalni, egyszeruen csak nagy hangsuly van a valtozatos zoldsegen es a szemleletformalason, kapjanak pl. penzt, amit ok kolthetnek majd a piacon, ilyesmik.
KedvelésKedvelés
Ez a piacpenz nagy ötlet! Be fogom vezetni. 🙂
Tenyleg gender kerdes is a hagyomanyos koszt vs. igazi etel. Hiszen mihez is kezdene a nagybetüs magyar haziasszony, ha ismeretlen terepre lepne? Hogyan is zsebelhetne be a ferje elismerö teliszajas büffenteset ebed utan reformkajakkal? Valszeg sehogy… oda a nöiseg, oda az imazs, rossz gazdasszony. Meg marad a kritika, “fözni se tucc anyukam”, “igyon a kutya vizet”.
KedvelésKedvelés
Es ha mindossze annyit teszunk, hogy valodi, minel kevesbe feldolgozott es valtozatos etelekkel vesszuk oket korul? Meggyozodesem, hogy jobb megbizni bennuk (felteve, hogy valami nagyon nem romlott el), a maguk aktualis igenyeikhez kepest mindig megtalaljak majd, hogy mi eppen az optimalis, totyogoktol pubertasig.
Amugy ami az irodalmat illeti, ez egyenesen fejvesztve menekulos, akkora a feszules rajta.
KedvelésKedvelés
hm, ertem, koszi.
KedvelésKedvelés
Teljes döbbenet számomra, hogy mi van kiírva a szülőknek az oviba, és mit kap ténylegesen a gyerek kajának. Pl az ovi elején reggel maradtam még a kicsivel, megvártam, hogy megreggelizzen. Elétettek egy több napos(!!!) szelet kenyeret, margarinnal hajszál vékonyan megkenve, a közepére egy szelet főttojást, aminek hiányzott a sárgája, és a tányér szélére egy szelet paradicsom, aminek szintén hiányzott a közepe…Kibotorkáltam a faliújságig, hogy ez mégis mi a fene: vajaskenyér tojáskrémmel, paradicsom saláta…
KedvelésKedvelik 1 személy
na azóta lobbizom, hogy változás legyen, és most sikerült egy év után. De nem tudom, hogy lesz-e siker, mert sokan a gyerek (elcseszett) ízlését veszik mérvadónak, és már most mondogatják, hogy Pistike nem fogja megenni a zöldségcsipszet joghurtos mártogatóssal tízóraira, és a bio csak a gasztronácik vesszőparipája, ő nem ilyen szélsőséges, stb
KedvelésKedvelés
‘a bio csak a gasztronácik vesszőparipája, ő nem ilyen szélsőséges, stb’
Nohat, pedig a bio, na az aztan bakfitty 😀 … erted, ugye?! radikalizalodni mindig lehet tovabb, ha eppen l’art pour l’art errol lenne szo, de abszolut nem ez lenne a lenyeg a ‘vegyszermentessel’.
KedvelésKedvelés
Sue tud erte válaszolni, de szerintem a paprikás krumpli a nagyiék kolbászával sokkal kisebb baj, mint a pékséges divatfornettik. Elsős kislány: Mit csinálsz reggel, felkelés után? Bekapcsoljuk a tévét és megiszom a kakaót. Mit csinálunk délben? Ebédelünk. Mit csinálunk este? Bekapcsoljuk a tévét, de csak kevés chipset eszünk, mert anya csinálja a tejbegrîzt. Behîvattam anyukát, cukin igyekeztem rávezetni, mit művel, azt mondta, ne rinyáljak a gyerek +10 kilója miatt, ő is ilyen alkat, nézzek rá, rz már csak îgy van. Tajtékoztam a kollégáknak, akik azt mondták, ne akarjam megváltani a világot. Bsszmg.
KedvelésKedvelés
Miota lehet ilyen miatt behivatni a szulot, vagy ez valamilyen gyermekjoletert felelos poziciobol tortenik esetleg alsotagozatban?
KedvelésKedvelés
Nem ilyenèrt, hanem megbeszèlni, hogz tudunk együttmûködni a kisgyetek hatèkony fejledxtèse èrdekèben. Szètfrszûlhetek a meloban, ha a kisgyetek agyàt elborítja a szmog( GAP szindròma)
KedvelésKedvelés
Ez komoly, a GAP-szindróma kérdéskör ahogy van befolyt már hivatalosan is a fejlesztés bugyraiba vagy ezt kvázi önszorgalomból vonod be?
KedvelésKedvelés
Azert is kerdezem, hogy ez most fejlesztopedagogus hataskore esetleg, hogy ilyen szempontokat lehessen ervenyesiteni, vagy a gyerek tanitoja, aki kezdemenyezi. Tarsadalmilag nincs megtamogatva ez az egesz, nem latom, hogy menne at az uzenet, hogy nem fogja a szulo csupan belemaszasnak erzekelni. En azt se ertem, miert vagyunk leragdava meg ott, hogy az iskolanak lenne dolga ezt megjavitani. Amit L Ritok Nora mond, hogy az iskola egyensulyozza ki, ami csaladi korben, foleg meg egesz tarsadalmi szinten felremegy, az lehetetlen, utoljara a 70-80as evekben mukodgetett ez a torekves ugy ahogy. A pedagogusnak ezt a torekveset egy komplett tarsadalom nem tukrozi vissza, szerintem aki ezt megprobalja, a sajat mentalis egeszseget kockaztatja.
KedvelésKedvelés
Ellaella…gyógypedagógusként úgy gondolom, ha folyamatosan képzem magam, tanulok, tájékozódom, akkor azt szakmai kötelességem is belevinni a munkámba. Nagyon óvatosan, nagyon árnyaltan, pici eredmények reményében szoktam fogalmazni, de nem beszélek mellé.Ha azzal tudunk segíteni a kisgyereknek, hogy nem veszünk neki kólát, akkor noszarajta, tegyük meg. Eddig még minden szülő értette, hogy én a gyerekek oldalán állok.
KedvelésKedvelés
A motivaciodat es a jo szandekodat abszolut ertettem eddig is, es igy, hogy irod, hogy gyogypedagoguskent, egyertelmu, hogy a szulo szamara is relevans a velemenyed, nem valami keretlen tanacs kategoria.
KedvelésKedvelés
Leírom a mai kajámat.
Reggel egy főtt tojás, egy kis avokádó, kanállal a héjából, citromlé-só-bors. Avokádó nyolcas csomagban volt, két hete eszem, egyre finomabb, 499 Ft a zsák.
Két koffeines brazilly és két mentes, csepp tejszínnel. Egy illy kicsit kevesebb, mint 150 Ft.
Csirkeszárny grillen, négy darab, törött bors, sok porccal. Kilója 440 Ft.
Pár szem kesudió.
Egy adag protein a saját keverésűből. 428 Ft. Aminosavak.
Egy sor 90 százalékos Wawel csoki. Egy tábla 339.
Fél savanyú alma, szedtem.
A gyerekeknek csirkeszárny, rizibizi, almás muffin ebédre, kevés zsemle, a kevés rizibizi kiegészítéseként (“Rizi és Bizi jó barátok”, “Kérsz bizit is, vagy csak rizit?).
Reggel tükörtojás, vajas zsemle, kakaó tejszínnel. Banán, szőlő, alma, ezt nemtom. Ja, és kiettek négy Oreót a rejtélydobozból. Szénhidráttúlsúly.
Kaptunk fagyit a törzshelyemen, ahol írni szoktam mostanában, ami egy pékség, odaadták termódobozban a törzsvendégeknek, hogy ne romoljon rájuk télen, valami hisztérikus belga fajta, egy kiló, de ezt elő se kellett venni.
Vacsora máshol, én nem, csak ők.
Én ezzel csúcsformában vagyok, iszonyú finomnak érzem, nincs szükségem többre, robbanok edzeni, kockás a hasam, és ez a híres, drága ketogén egyik (szénhidrátszegény) napja.
Mindig sírunk, hogy milyen drága, de közben a bruttóban van egy csomó minden, ami tök olcsó, kaptuk…
És én soha nem dobok ki kaját, soha. A nemporc a kutyáé, pont ennyi az adagja, meg egy kis száraz táp.
KedvelésKedvelés
“Avokádó nyolcas csomagban volt, két hete eszem, egyre finomabb, 499 Ft a zsák” miiiii, hol??? azonnal odamegyek! a kurva sparban EGY DARAB ennyi, pedig én is imádom-
KedvelésKedvelés
Nálunk is majdnem 2€ darabja az avokádónak, leértékelve 1,19€.
KedvelésKedvelés
Mammut SPAR, rendszeresen van. Biocitrom is.
KedvelésKedvelés
Hű, szólok anyámnak, hogy vegyen, mire megyek hozzá, pont érett lesz.
(Már három avokádó magját is kikeltettem, az egyik fél méter magas, külön sikerélmény. Tudom, nem fog teremni, dísznövényként funkcionál.)
((A kikeltettem az túlzás, benyomtam a magot félig egy másik dísznövény mellé a földbe, és hetente egyszer meglocsoltam. Kivéve, mikor nyaraltunk.)
KedvelésKedvelés
Az annak számít, mit szerénykedsz? Mi kéne még neki, saját cserép, üvegház?
KedvelésKedvelés
Szólj, hogy vegyen nekem is! 😀
KedvelésKedvelés
Jó.
Elment egy hétre őszölni, de miháncs hazajön, szólok neki. Két házra lakik a varrónődtől, majd beadja 🙂
KedvelésKedvelés
Pont ezt akartam írni, hogy én tényleg full prémium, bio kaját vásárolok 90%-ban és mégsem költünk sokkal többet kajára, mint más ekkora családok, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy megbecsüljük minden falatkáját és soha nem dobunk ki semmit… (max. mi is a kutyának, de az sem szemét ugye, mert annyival kevesebb tápot kap.)
KedvelésKedvelés
Kaját mi sem szoktunk kidobni, főleg mióta én is lejöttem a szénhidrátról. Mindig többet főztem mint amit meg tudtam enni, de éhes voltam… Ha van maradék mégis vagy bármilyen zöldséghéj stb, az megy a tyúkoknak. (Na azok mondjuk bármit eltüntetnek) Ezt kapják a darált vegyes magjuk mellé a nagyapám 1938as baromitartás kézikönyve alapján, és cserébe adnak nyolcan napi évi átlag 5 tojást. És ez bizony kevesebbre jön ki nekünk mint a mélyalmos tojás, pedig ez igazából szabadtartásúnak számítana. Paradicsombokrunk nincs.
KedvelésKedvelés
Javaslatom, hogy szerezz be egy fröccsöntött műanyag párizsiszsemlét Julisnak, csomagold fóliába, és ő minden ebédnél látványosan pakolgassa ide-oda.
Én a menzareformból annyit látok, hogy uzsonnára többnyire fehér zsemlét kapnak krémsajttal, néha egy levél salátával. És bejelentették, hogy aki megeszi az egészséges ebédet, kap gumicukrot. Nem vicc.
Kicsit lemaradtam: mi a baj a napraforgóolajjal? Mivel kéne főzni?
KedvelésKedvelés
Amúgy sajnálom, mert a családtagok ebédjét előre másnapra kitalálni, megvenni és bedobozolni megint a női lét egyik tipikus szívása.
KedvelésKedvelés
Fantasztikus ötlet! 😀
Bizonyos zsírok nem hevíthetők, mert kurvaszar lesz, jóval a füstölési pont fölé megyünk. Általában a növényiek gázosak hevítve, kivéve kókusz.
A másik az omega6:3 arány.
Részletesen:
http://ketodietapp.com/Blog/post/2014/01/29/Complete-Guide-to-Fats-Oils-on-Low-Carb-Ketogenic-Diet
(lent táblázatban)
KedvelésKedvelés
Disznózsírral kéne sütni-főzni és néha inni lenolajat (szívvédő zsírsav).
KedvelésKedvelés
Tényleg?
KedvelésKedvelés
Sok jóféle olaj van, igazából 1:1-nek kéne lenni az omega 3:6 aránynak, és van, ami csak hidegen, és van (pl. repce, szója, napraforgó, az olcsóbb szardíniák leve!), ami hidegen se jó. A ketolinken minden részlet ott van. Úgy nézem, a lenmag áldásos hatásait is kezdik meghaladni újabban.
KedvelésKedvelés
Nálunk a nagy igényes. Kiskamasz korában ez már-már mániába csúszott (nem eszem meg a paradicsomot mert nem volt szép a külseje, meg nem eszem meg a sajtot, mert romlott-ezt mondjuk a 3 évig érlelt parmezánra-) mostanra azonban teljesen racionális lett. Itthon nagyon változatos kajákat ehet, tényleg a garnélától kezdve a legkülönfélébb halakon át, a különleges zöldséges dolgokig mindent, és neki minél ínyencebb valami, annál jobb. Nagyon szeret főzni, olasz dögnehéz tésztakészítőt kaptam tőle szülinapomra, meg egy csomó lisztkeveréket…(nagyon meg is hatódtam) és a jó ennivalót nagyon is élesen el tudja választani az ócskaságoktól.
De. Nem akar kilógni az iskolában, nem akar csöpögtetni, nem akar bénalúzernek tűnni, és nem akar úgy egyátalán foglalkozni a kajálással a suliban. Meg reggel hétkor zöldséget reggelizni. Megértem. Nem firtatom miket eszik napközben, mert feltehetőleg azt, amit mindenki. Viszont, ha egyedül van (pl nyáron pár napra) akkor meg főz magának, és olyat amit itthon tanult, ha választhat az itthoni és a pizza között, akkor az itthonit választja, ő az egyetlen, aki ha beülnek valahova pénteken suli után, akkor előbb hazajön vacsorázni. Csajok álla lent is van rendesen az sk. kajáktól.
Szóval ő akár szerethetné is újításokat a menzán, ezzel szemben azt mondta, hogy inkább a felfújt péksüti, mint a hideg, félig fagyos pulykatallér, meg a szétaszalt mirelit zöldség mix.. És amúgy majdnem 10 000 havonta.
Nem aggódom a jövőjéért, mert nagyon odafigyel magára, sokat sportol, izmos, erős gyerek, és nagyon határozott elképzelései vannak. Nagyon sokszor kellett neki nemet mondani, méghozzá a saját anyukájának. Ahol az étkezés egy nyűg, soha nem főznek, kockamargarin van a kenyérre (és nem anyagi okok miatt) mirelit sonkás bagett, meg mirelit rántott hús, és kínai leves, desszertnek 120 forintos aldi-s csoki, és ahonnan azért kisgyerekként megkapta az igét, hogy mi romlott sajtot adunk neki. Többek között ezekre mondott nemet, mikor végleg ideköltözött, és az nem most volt. Úgy, hogy a média szerint minden gyerek álmai ezek.
KedvelésKedvelés
Ez érdekes. Hogyan lesz a kaja szimbólum. És hogy nem görcsölsz rá, nem aggódsz, de otthon csak jót kap.
KedvelésKedvelés
Én azt látom, hogy a gyereken minden megtérül előbb utóbb. Nem mindig van fogékony szakaszban, van amikor kettőt hátra kell lépni, és hagyni, hogy alakuljon. A kisgyerekek nagyon sebezhetőek és manipulálhatóak, valamint iszonyatosan könnyen manipulálnak is. Cukik, szépen néznek, egy nap után megtanulják a bölcsiben, hogy kérek szörpikét, meg ott a csokika, és azok a kezek, amikkel ténykednek, és bontogatják a babybellt (és a csokit), és nevetve eszik a hideg fagyit, meg olyan boldogok egy keksztől, és tényleg meg sem kóstolják a gyümölcsöt, kivéve a banánt, nem éhesek 3 óránként, és tényleg minden anyatársnál van dugi kisperec, meg leibnitz keksz, amit azért valljuk be mi is megkóstolnánk, de nálunk többek között éppen ezért meg sosincs semmi, és még mi érzünk szégyent a játszón, hogy már megint üres kézzel jöttünk.
És nálunk ugyan a tejes finomság kategóriájába kizárólag a kaukázusi kefír és a görög joghurt házi lekvárral tartozik, de amióta a gyerek megkóstolta az intézménybe a danonínót, már az itthonit is annak mondja. (addideadanodínót)
Nem kap műzliszeletet, győri édes kismacit, kinderszeletet meg pláne. Mindig meg is kérdezik mindenhol, hogy mire allergiás.
KedvelésKedvelés
A menza az megvolt mindkettőnél 2 és 1 évig. Már itthon esznek. Kerületünkben nincs üzemi konyha, beszállító van. Meg balhé minden szülőin, már nagyon unom. Előállítás témában annyit, ismerek jól egy vállalkozót aki foglakozott közétkeztetéssel. Akkor hagyta abba és maradt a cateringnél, amikor az adagok ára az alapanyag ára alá esett a közbeszerzések során egyre több helyen. (mert itt is csak az ár számít, ha megszavazzák bármi miatt a drágábbat, már jelentik is fel a képviselőket hűtlen kezelésért. Mindegy ki, mindig a másik. Ilyen elbaszott világot sikerült teremteni 25 év gyűlöletalapú politikájával.) Aztán azt ő már nem vállalta, mert nem akart szemétből főzni gyerekeknek. Ebből azért sokmindenre lehet következtetni.
Nálunk eltűntek a hétvégi nagybevásárlások. Közösen kitaláljuk a heti ebédeket, ami napi aldizással vásárlódik be. Én abból szoktam vinni másnapra ha marad. De most megyek csirkemellet sütni kókuszvajon holnapra, és elviszem zöldbabos barnarizzsel. Jeee.
KedvelésKedvelés
Egyik leánykám udvarlova kollégista lett, menza nincs a közelben, a srác meg egyébként talpraesett, és szívesen főzne, csak nem jut eszébe semmi a tojásrántottán kívül.
Írtam egy listát egyszerűen elkészíthető ételekből, és most boldog az egész folyosó 🙂
Ma extraszuper ünnepi ebéd volt, csirkecombok egy tepsibe hajigálva, mellé cékla, répa, gomba, karalábé, felütve maradék csípős kolbászzsírral. Volt vagy tíz perc előkészíteni, aztán megnéztünk egy filmet, a végére megsült. Jó, vasárnap van, nasinak csináltam levelestészta-csíkba tekert almaszeletkéket aka “almarózsa”, újabb 15 perc sütéssel együtt. Leányka látá, hogy ez jó, és nem nehéz rekonstruálni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ahogy én látom a saját gyerekeimen inkább az a baj, hogy rosszul főznek, nem önmagában a “reform”. Nekem is mindig jöttek a konyhás nénik, hogy milyen rosszul esznek a gyerekeim, hogy levest szinte egyáltalán nem esznek. Ja persze, fel sem ismerik milyen levest esznek. Itthon meg 9 literes edénybe kell főznöm, amit teljesen tele pakolok zöldséggel, mert úgy szeretik és minden elfogy. Azt mondják, hogy még a borsó leves sem olyan finom, mint itthon.
Én kóstoltam ezeket a kencéket, amiket most a kenyérre kenegetnek az oviban, a legtöbbjét én sem bírom megenni, pedig én amúgy nagyon szeretem a kencéket és rengeteget csinálok is, padlizsánból ,cukkiniből, kölesből, amihez éppen kedvem van. De azok valami olyan irgalmatlanul tömények, hogy nem lehet megenni. Én magam nem szeretném a vastagon vajazott szendvicset sem, nem szeretem a tömény vajas ízt. A gyerekeim közül kettő szintén nem szereti, ők üresen ennék, ha nem kennék meg jó előre az összes kenyeret, kiflit…
A tej erőltetésével megint problémám van, egy gyerekem igazoltan laktózérzékeny, neki legalább igazoltan jár a tej mentes étkeztetés (a gondozó nénik szerint amúgy sokkal finomabb az ő kajája, mint a többieké), a többi meg nincs befizetve tízóraira, uzsonnára, így nem kell inniuk. Itthon laktóz mentes tejet kapnak, és a kefírben, joghurtban nem okoz már gondot nekik. Amit viszont nem értek, hogy még a bölcsiben is az ilyen ehetetlen ipari “gyümölcs”joghurtot kapják.
Én mondjuk azt erősen a tanár hatáskörének túllépésének érezném, ha beleszólna milyen ételt csomagolok a gyereknek enni.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: olvasd újra | csak az olvassa — én szóltam
Olvasónktól a link:
http://justbento.com/handbook/bento-basics/makis-top-10-bento-rules
Ez is egy trend. Kis dobozkák, dekorációk, sablonok, színes kiegészítők, sok hulladék, és rengeteg idő, figyelem. Olyan kivagyinak tűnt volna ez még két hónapja is, ráérős luxusanyák faszságának.
Csak hát itt éhesen maradnak a gyerekek, és megy a sírás, hogy nem sós a leves, holott a leves, ha szabályszerűen sótlan is, spórolós és gyatra minőségű.
És csak hát… ha a gyerek junk foodot enne (és végül, igen, én is beteszem a Milka kekszet meg a Mia pudingot, hogy valamit egyen), és így örömet szerez neki a doboza kibontása, ha vonzóvá, sőt, irigylésre méltóvá válik, amit így eszik, nekem meg szeretetkifejezés, kreativitásmegélés, akkor igenis ez az út.
Továbbá: fantáziát a mindennapokba! Én megdöbbenek, mert nem vagyok egy tálalóművész, a gasztronómiám is esetleges, hogy milyen gusztának tűnnek a lefotózott kajáim, azt írják legalábbis.
KedvelésKedvelés
Én ma beszéltem a nagyon jó fej, mindig szeretettel ottlevő, figyelmes (és kenyérellenes) igazgatónővel a következőkről:
milyen ez a menzakoszt (kerületi konyha?) — 80 százalékban jó fogások, ő mindig visszajelzést ad, jót is, rosszat is
milyen arányban eszenk dobozból gyerekek? — kevesen, de vannak, a “rossz evők”
baj-e, közösségi feszkó-e, ha joghurtot, sajtkockát, müzlit, csirkecombot eszik a lányom, míg a többiek valami pépes főzeléket? — nem baj, ez van, mások is kapnak csirkecombot
kommentálja-e bármelyik tanító azt, hogy Juli mit eszik? — ne (az én megjegyzésem: ha nem ízlik, velem beszélje meg, mi egyeztessünk jobban, a tanítónő nem pótanya, nincs ráhatása arra, hogy be van-e fizetve/mit csomagolok) (amúgy néha kényszer is, felfalják vasárnap, nem jutok el vásárolni…)
lavírozok, hogy szállítható-finom-egészséges-változatos-megfizethető, akkor már ne kelljen szendvicsszempont, meg hogy mit szólnak — nem kell, ő se híve a kenyérnek, sőt
azért a kerületi gyümölcsprogramból ugye jár befizetés nélkül is az alma stb.? — igen, az alanyi jogon van
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: takaros uzsonnásdoboz | csak az olvassa — én szóltam
Nekem azzal is van bajom, ha Dávidot annyira megdicsérik az oviban, hogy “milyen szépen megette” a kelkáposztafőzeléket. Amikor egyik gyerekkel példálóznak a másiknak, amikor érdem az, hogy valami ízlik. Nem vagyok benne biztos, hogy a többiek nyafkaságból nem ették meg.
KedvelésKedvelés
Igen nekem is vannak ilyen bajaim efféle dolgokkal. Nekem ne legyen érdem, dicséret, de akár zsarolás tárgya se, hogy megeszi-e, hogyan etc. Krónikusan ezzel szembesülve megint csak az erősödhet, hogy döntő mértékben kívülre kerül az, hogy miért eszünk.
KedvelésKedvelés
Mi nem érezzük a menzareform hatásait egyáltalán. A fiam soha nem ette meg a menza kaját, levest, főzeléket, egyáltalán, másodikat akkor, ha volt benne hús, esetleg tészta…A hideg kajákkal elvan, tízórai, uzsi, bár nem tudom, ezen mit reformosítottak, nem mondtak rosszat, csak hogy sokszor van kenyér. A lányom meg mindent megesz, reform vagy nem 🙂 Gyümölcsöket szereti mindkettő.
KedvelésKedvelés