milyen jó, hogy voltak, akik

…nem okoskodtak, hanem odaálltak, és megindultak.

Nem facebookon elméletieskedtek. Nem kattintgattak unatkozva. Nem érveltek érdemi infók nélkül, ám marhára magabiztosan. Nem igazolták látszólag racionálisan az igazolhatatlant. Nem féltették szent sírhalmainkat az okostelefonozó idegenektől, sem derék rendőreinket az erőszaktól, kies hazánkat pedig a szeméttömegtől.

Voltak, akik nem főztek-takarítottak, nem “pihentek”, nem “a családdal” töltötték az időt, nem gyerekzsúrba mentek, és nem is tankönyvet kötöttek.

Én egyébként igen. Én csak néztem, dermedten… még tájékozódni is csak épphogy próbáltam. Én már félek valahogy segíteni, szenvedést látni. Remélem, lesz még kvótám, idővel.

Képernyőfotó 2015-09-07 - 4.58.01

Veres Viktor fotója

De milyen jó, hogy voltak, akik ki tudtak nézni a saját, szintén nem könnyű életükből, és embert láttak, sorsot és nem aggályt. Voltak, akik megszervezték, kitalálták. Megfogták, összegyűjtötték és odamentek. És átadták és terjesztették és lefordították és kísérték és telefonáltak. Nem sorolták az okokat, hogy ők miért nem.

http://444.hu/2015/09/06/akadalytalanul-atert-ausztriaba-a-menekultkonvoj/

Nem vártak sült galambot. A civilek, szervezetek és önkéntesek, osztrákok és magyarok kitalálták és megcsinálták mindazt, amit ez a keresztény, hangzatos szavú, paranoid, manipulatív, kisszerű és embertelen vezetésünk nemhogy elmulasztott, kimagyarázott, de folyamatosan szabotált. Még a fulladásos tragédia után is — ha máskor nem, akkor lehetett volna fordítani. Ha másért nem — ne legyünk telhetetlenek –, azért, mert mit gondol rólunk így a világ.

És átértek. Mondjuk az lett volna a szép, a történtek után, ha a hatalmasságok feltartóztatják a konvojt.

Kiss Judit Ágnes:

Ha én lennék a miniszterelnök

Szent Erzsébet sem igen okoskodik: lemegy a Délibe, és megbiciklizteti a nagy gyerekszállítós járgányában a tranzitbeli gyerekeket.

Viszi a kutyát is, a terápiásat. Nem beszéli a nyelvüket. Neki is négy van. Épp egyedül nyomjuk amúgy, férjeink messzire utaztak.

Képernyőfotó 2015-09-07 - 4.48.53

Volt egy hajléktalan nénink itt a hegyen három éve ősszel, itt lakott egy darabig a Harangvölgy nagy bükkfája alatt – kutya-, gyerek- és sárkányeregetés közben találtam meg, teljesen véletlenül.
Éva megírta annak idején: https://csakazolvassa.hu/2012/…/24/nem-halat-kell-nekik-adni/ ]
Sehogy sem akarta hagyni, hogy elvitessem valami jó kis hajléktalanszállóra, de rettentően le volt gyengülve. Enni vittünk neki, hogy megerősödjön, de egyértelmű volt, hogy nem aznap kezdte a koplalást: egyik nap, mikor kimentem hozzá, láttam, hogy a bokorig sem tudott elmászni, maga alá pisilt. Hideg volt már a vizes gatyában tócsában ücsörgéshez: el voltak kékülve egészen az ujjai.
Levettem a nadrágom. Nem volt kérdés: én onnan hazajöttem a kis muszogó gyerekeim melegébe, ő kint töltötte az éjszakát (még csak nem is sátorban, hanem a gumimedencénk alatt) ráadásul sötét volt, sehol senki, akinek pucér combbal közbotrányt okozhatnék.
Mikor hazaértem — meglehetősen cidrizve –, a férjem (gondolom, simogató lehülyézésképpen) azt mondta, hogy ha egyszer eljön az ideje, ezért nem fognak minket elsodorni a hordák, mert már mindegyik csapatban lesz személyes ismerősöm, aki jelet rajzol az ajtónkra.
És most igazából nem tudom, hogy mennyi bennem ezeknek a messziről jött ismeretleneknek szóló tiszta szívű részvét, és mennyi a vágyakozás egy ilyen jel után: hogy bár volna ilyen erőtér, és bár én fel tudnám húzni a családom, a szeretteim, a kultúránk köré — amit (figyelem!) nem a másik emberekkel, a másik kultúrákkal való találkozástól féltek, hanem attól, hogy valamilyen fura szemellenzőt fölvéve nem látja már saját alapvető értékeit. Én azt látom, hogy kapunk egy lehetőséget: nem kell drága pénzért külföldre utaznunk a humanitárius segítségnyújtáshoz, és ahhoz, hogy önmagunk legjavát nyújtsuk, európai kultúránkat, humanizmusunkat, és igen: békében-jólétben kényelmesen kiérlelt megoldásainkat felmutathassuk, és velük a világot előrébb vihessük, mert ím, itt a világ. Egyszóval attól félek, hogy ez életünk nagy lehetősége, és súlyosan alulteljesítünk. És arról szeretnék jelet az ajtómra, hogy nem kell majd nagyon szégyenkeznem az unokáim előtt.

Egyedül vagyok a gyerekekkel, nem tudok elmenni itthonról, ezért a hangzatos fb-bejegyzés. De a menet itt megy az ajtajaink előtt. Szerintem (ez egy kiegészítő magánvélemény) az úton lévőknek biztosan segítség tud lenni ma éjszakára plusz egy pulóver, kabát, takaró, hálózsák; zseblámpa vagy (főleg) fejlámpa, láthatósági mellény, ragtapasz, polifoam.
És igen, jó, ha van, aki átvegye tőlük a szemetet, amit mi ugye sose hagyunk szét ebben a mi gyönyörű országunkban.

A helyzet, a probléma bonyolult, az okok sokrétűek. De ha odamész, ha látod az embert, ha képes vagy ellenállni a gyűlöletkeltésnek és a jóléti kényelmeskedésnek, akkor megérzed a közösség erejét, az emberség parancsát. És akkor már nem is nehéz tenni valamit. Azért, hogy másoknak is jusson abból, amiből neked bőven jutott. És hogy valóban annak a kultúrának a szellemében járj el, amelyre oly büszke vagy, amikor megítéled mások kultúráját.

 

82 thoughts on “milyen jó, hogy voltak, akik

  1. Az első fotót nézve ez ugrott be:

    “Szeretnék szántani,
    Hat ökröt hajtani,
    Ha a rózsám jönne
    Az ekét tartani. ”
    gondolom ha “odamész, ha látod az embert, ha képes vagy ellenállni a gyűlöletkeltésnek és a jóléti kényelmeskedésnek, akkor megérzed a közösség erejét, az emberség parancsát.” akkor már egyértelmű,hogy mit kell tenni ,az adott esetben, még ha érthetetlen is az egész amúgy.

    Kedvelés

  2. Én nem tudom, mit kellett volna tenni, mit lehetett volna tenni törvényesen, illetve adott esetben én hogyan csináltam volna. De alapból nem is kellene nekünk azt tudni, gondoltam, vannak akiknek ez a dolga…. De ami a buszok kirendeléséig kialakult több nap alatt azt biztosan nem hagytam volna, szégyenletesnek tartom. És egyre inkább úgy látom, hogy valaminek a kezdetén és nem a végén vagyunk.
    A politikáról meg az a véleményem, hogy a nagy európai vezetők is komolyan figyelemmel kísérik a szavazóik hangulatát. Ne legyen igazam, de az ő hozzáállásuk is megváltozhat még.
    Ha a politika koldusok alkudozása, mi elég csórók vagyunk benne.

    Kedvelés

    • veriférje:
      Valaminek a kezdetén vagyunk…egyéni tragédiák, amikor a státuszt nem kaphatja meg mindegyikük, kiutasítják, visszatoloncálják őket (hova ?),(tragikus események láncolata a tv-ben)… De addig is táborokban, tornatermekben fognak lakni…munkát nem kaphatnak, többféle vallási irányzatúak egy fedél alatt, szociális ellátás-juttatás és a helyi lakosság problémája. A halál elől jönnek ők mindahányan, az igazán nagy hullám az éghajlat elől menekülve, később jön majd.
      A kormányok most az imidzsre utaznak, máskor pedig a politika farvizén mozognak…
      Nincs megoldás a láthatáron.
      Bombával nem lehet a demokráciát a béötvenkettesről szórni, szárazföldi haderő meg nem mehet Szíriába…a török – szír határon lévő sátorvárosok nem egészen méltóak kiskölköknek, nőknek és nagyszülőknek sem…

      Vajon, akik a török határ menti sátortáborokban élnek, a harcok elmúltával szeretnének visszajutni a szívűknek oly kedves otthonaikba ? Az Európába menekültek vajon azt kapják, amit vártak? Amiről az embercsempészek beszéltek nekik ?
      …15-18 évvel ezelőtt is érkeztek menekültek Szerbia felől, akkor nem volt ez téma a tv-ben, azóta páran közülük, emmes és ennes forgalmi rendszámú gépkicsikkel használják ki, sorstársaik utolsó reményét és euróit…

      Kedvelés

      • Nem csesztetem a segítőket, nem csesztetem a nem segítőket, mindkettőt indokolhatónak tartom és egyikhez se lenne erkölcsi alapom. Utóbbiak táborát gyarapítom, vállalom, közömbösen, nem büszkén, nem szégyellve.

        Kedvelés

      • Világos.
        Egyébként haboztam is, hogy tényleg rondítsak-e a sokkal együttérzőbb kommentek közé… gyakran helyesebb csendben maradni, ha úgy dönt valaki, hogy semmit nem tesz. Mégis kibuggyant belőlem egy kurta jelentkezés, mert nem szeretnék állandó bölcs hallgatásba merülve egy kamu jóember-identitást* fenntartani. Nem tartozom a kifejezett humanisták közé. Valamikor a háttérben meghúzódó emberekre is vetül a közösség aktív, segítő tagjainak angyalságából, nekik is megelőlegezik ugyanazt a jóságot, alaptalanul, nem kiérdemelten.
        *: köszi a kifejezésért!

        Kedvelés

      • Ide írom. Csak rövid megjegyzésként: nagyon szép és tiszteletre méltó tett az önzetlen segítés, csak az nem oké, hogy a segítők csoportjába államellenes szervezkedők férkőztek, cybermobbingolnak, álhíreket terjesztenek és aztán kisajátítják maguknak a karitatív tevékenységet (magát újságírónak nevező ismert név: források megjelölése nélkül külfödi álhíreket terjeszt és felszólításomra sem jelöl meg forrást; politikus álhíreket terjeszt szintén hiteles forrás megjelölése nélkül stb.). Van még itt Mau Palantír nevű rendszeres kommentelő? Ha igen, akkor visszavonulok csendes olvasónak ezen a blogon…

        Kedvelés

  3. Item, a politikus néha tudatosan csinál ocsmány dolgokat, a világ így működik (bár a mieink mintha némi ostobasággal és otrombasággal is vegyítenék mindezt), de a magánember nem nagyon tehet mást, mint hogy észreveszi az embert, és akként kezeli. Oké, ne jöjjenek ide, nagypolitika stb.… de ha itt van, és szenved, és ember, akkor már nem erre kell gondolni.

    Kedvelés

  4. Lehetőség, igen. És megint csak azok segítenek, akik amúgy is. Nehéz felrázni az embereket. De ezt a mértékű civil összefogást nagyon megnyugtató volt látni ebben a zavaros és bizonytalan helyzetben. A bicskei vonatot a férjem azzal a horrorisztikus mondattal kommentálta, hogy “a kormány bizonyította, hogy adott esetben milyen flottul le tudna vezényelni egy holokausztot”. Erős, tudom. De a vezetés viselkedése minden várakozást alulmúlt.

    Kedvelik 1 személy

  5. Én sajnos fizikailag képtelen voltam oda érni, segíteni, ilyen messziről, de agyalok, hogy ha még a tél is így fogad minket, akkor mi lesz velük, és gyűjtöm a kinőtt kabátokat össze, meg sapikat, sálakat. Engem rettentően megrázott az egész, biztos a pocakbaba miatt is, sokat sírtam is. És nem tudom felfogni, hogy ennyi tragédia megtörténhet, és nincs mit tenni.

    Kedvelés

    • Részben érthető a másik oldal félelme is a menekültekkel kapcsolatban: nagyszámú, dezertált fekete afrikai zsoldos ès szalafista valamint siíta ès szunnita harcosok ill. néhány tucat európai zsoldos is lehet a menekülők közt…
      A polgárháború sokáig el fog húzódni, mert erők és indulatok vannak lekötve a térségben…
      A polgári lakosság szenvedése (élelmiszerárak, munkanélküliség, akadozó infrastruktúra, vallási fundamentalizmus, kisebbségek, bezárt üzemek, leállt kőolajkitermelés). A mezítlábas lakosság még el sem indult …a módosabbak, az iskolázattabbak jöttek eddig, akiknek a rokonság gyűjtögetett…

      Kedvelés

  6. Úgy általában erre lenne szükség, kevesebb duma, több és átgondoltabb cselekedet, világosabb és rendszerszerűbb gondolkodás alapján, kevesebb görcs annak felismerésekor, hogy a biztonság és kiszámíthatóság jó dolog ugyan, de vékony hártya, és döbbenetesen kell a valódi túléléshez, az a döbbenetesen kevés viszont muszáj, és ha látjuk, hogy kell, akkor kell.

    Ez kissé zavarosnak tűnik, de szúnyogfingként a szélviharban én is úgy láttam, a hosszú távot egyre kevésbé látom át és bírom kiszámítani, még kevésbé befolyásolni, hát akkor mentsük a mát meg a holnapot, emberes müzliszelet-dobozokkal, instant kávéval, fél raklapnyi félliteres vízzel, mosollyal.

    Valami másféle hiányt is jelzett számomra az utóbbi napok megforduló hangulata, mintha sokan unnák már az acsargó, szűkölő szorongást, valami elemi igényt valami közösségi tett után, amitől mindenki jobban lesz egy időre, valami elemi igényt naivnak tűnő bizalomra.

    Persze ismerem a felhorgadások természetét, rövid távra csodálatos dolgok születnek, de hajlamosak szétpukkadni egy idő után, vagy ha a probléma nem lesz szíves megszűnni, akkor megint megfordulhat az egész. A szívós, kitartó, hosszú aprómunka, arra lenne még igény, de az nehezebb.

    Kedvelés

      • Itt az interjúban is megjelenik ez: http://magyarnarancs.hu/belpol/itt-eletre-szolo-baratsagok-kottetnek-korhaz-a-keletiben-96371
        “Amikor egy nap nem tudtam kijönni, már hiányzott az egész. Aki egyszer elkezdi, nem tud addig leállni, amíg egy menekült is itt van. Most, hogy kevesen lettek, olyan rossz és fura. Tegnap (azaz pénteken, hiszen az interjú szombaton készült – a szerk.) lépni sem lehetett tőlük, most meg nincs mit csinálni.”

        Kedvelés

      • Erre az emberre töményen zúdultak az események hónapok óta, és most nem unatkozik, hanem ez a felfokozott állapot hirtelen lecsengett, és miközben örül, hogy egyfajta megoldást találtak a gondozottjai, rájött, hogy ez a tevékenység, pozitívan értve, addiktív. A segítőknek se egyszerű a helyzete, ha ennyire beszippantja őket a feladat, mint pont őt. Nyilván több van benne, mint amit az eddigi élete kihozott belőle, talán ő maga sem tudta, és ez az energia, tudás most helyet keres. Ez nem meglepő, ez így működik, hétköznapokban nehéz látványosan hősnek lenni, és őt annak kezelik itthon és külföldön hetek óta, mondjuk meg is dolgozott érte. De elég nyilvánvaló, hogy vélhetően nem úgy folytatódik az élete, mint ahogy korábban él, kérdés, megtalálja-e ismét a feladatot vagy a feladat őt. Mondjuk kétlem, hogy az adott szitu amúgy istenigazából megoldódott, szóval feladat, az lesz.

        Kedvelés

    • Bele fog tudni nézni a tükörbe az a kalauz, efelől szemernyi kétségem sincs. Meg van ez már szépen ideologizálva a fejében, hogy neki ez miért járt, miért volt szabad, miért nem lopás, miért nem mások kihasználása.

      Kedvelés

  7. Gyönyörű írás. Olyan jó, hogy ennyien segítettek. Mellette pedig szomorú az egész, megoldhatatlannak látszó. Siralmas, hogy az őszinte segítséget és szeretetet hogyan minősítik egyesek feleslegesnek, öntömjénezésnek. Egy takaró is számít, egy mosoly is, és büszke lehet magára tényleg, aki ott volt. Miattuk mondom, hogy talán van még remény.

    Kedvelik 1 személy

  8. És ami az egész tragédián túl még pluszban fejbevágós, az a magyarországi közhangulat.

    Nagyon sok ember segít, és ez jó, de mellettük ott vannak a gyűlölködők is, és olyan mértékben kapnak teret, ami már érthetetlen és ijesztő. Az önkéntesek sokszor csak zárt facebook csoportokban dolgozhatnak a zaklatók és fenyegetők miatt, van olyan, aki félig-meddig titokban csinálja, mert ha kiderülne, hogy segít, az állását kockáztatná. Ez egyszerűen…. nem tudok rá mit írni. Hogy_a_fenébe_jutottunk_el_idáig? Mert, hogy kellő elismerés nincs, azt már megszokhattuk, de hogy egyenesen hibáztatást, hazaárulózást, gyűlölködést kap, aki próbál ember maradni ebben az embertelen helyzetben, az nonszensz. (Maguk a menekültek egyébként mindig hangsúlyozzák, hogy hálásak a segítőknek, csak a kormánnyal van bajuk. Talán ők az egyetlenek, akik egy egyértelműen elismerik az önkéntesek munkáját.)

    Sokan bírálták Gyurcsányt, hogy képmutató, a menekültek nyomorát a saját népszerűsítésére használja fel, stb. Hát, én azt mondom, hogy leszarom, mire használja, ebben a helyzetben én már mindenkinek hálás vagyok, aki segít, és kiáll az ügyért. Tőlem kihasználhatja a többi politikus is, sőt, licitáljanak egymásra! Ha aktuális celebek versengenek a címlapra kerülésért azzal, hogy ki tud több menekültet támogatni, azt se bánnám. A lényeg, hogy ezt a mostani irányt – már csak a saját érdekünkben is – nagyon gyorsan meg kéne fordítani, és határozottan egyértelművé tenni, hogy a segítség menő és elismerendő, a gyűlölködés pedig rossz és elítélendő!

    Kedvelik 1 személy

  9. Engem megmozgatott a hét vége. A poszttal hasonló irányban mozogva azt láttam, hogy nézegetek, de nem megyek közel. Nem tetszettem magamnak (talán más helyzetekhez sem megyek közel az életemben?). Azóta közelebb mentem (fizikailag, voltam ruhát pakolni a lakóhelyemhez közeli tranzitban), így többet látok, mi az, ami megvan (lelkesedés, energia), mi az, ami nehéz (pl. koordináció, tényleges meleg ruha/pokróc rendelkezésre állás).
    Furcsa, örökké-rebbenő atmoszféra van ott, megértem, hogy függővé tesz. De ez a segítő szakmák általános sajátja. Ugyanakkor van egyfajta lazaság: te dönts, mennyit vállalsz, találd meg a feladatot, barátságos a légkör, de senki nem írja elő, meddig maradj. Én sem írnám elő másnak, ez nem kötelező.
    Én sem verem nagydobra a nézeteimet. Vitatkozni viszont nincs kedvem. Hagyjanak, hadd tegyem, amit helyesnek gondolok.

    Kedvelik 1 személy

  10. A civileknek és a segítőknek hátra kellene lépni. Ha bárki azt hiszi, hogy ez a megoldás téved szerintem. Nem tudom hogy, mi lenne helyes emberileg, katonailag , gazdasági, eü-i, biztonságpolitikai szempontból. Csak azt érzem, hogy erre ráfaraghatunk.

    Kedvelés

      • A menekültek segítése állami feladat. A civileknek és önkénteseknek ebben kellett volna részt venni. Nem pedig magán akciózni. A kialakult helyzetért ők is felelősek, a médiával együtt.
        A civilek és önkéntesek pedig hosszútávon, nem tudnak garantálni még minimális dolgokat sem. Egyszerűen nincs elég forrásuk hozzá, sem anyagi, sem logisztikai,…
        A kormánynak ettől pedig jóval határozottabban kellene fellépnie.
        A keresztény Európának nem feladata megoldania a világ összes problémáját, mint ahogy az egyházaknak sem. Keresztény vagyok és fehér, nem fogom rosszul érezni magam a múlt miatt. Mi őseink győztek, és örülök neki.

        Kedvelés

      • “Mi őseink győztek, és örülök neki.” És ha most az ő őseik fognak győzni, akkor mi így jártunk? Ki mondta, hogy ennek a háborúnak vége?

        Kedvelés

      • A “Keresztény Európa” nem úgy lett keresztény, ahogy azt gondoljuk, nem a “szép jézusi” idézetekkel, Isten szeretetével, hanem fegyverrel, erőszakkal, vérrel, verítékkel, intoleranciával, kényszerrel, diktatúrával. Akárcsak a muzulmán országok. Ne legyünk idealisták az ő történelmükkel sem, Magyarország török megszállását mindannyian tanultuk az iskolában.
        Aztán Európa (a Nyugat) ezen átlépett, legalábbis részben, elindult az egyház és az állam szétválasztása, a felvilágosodás kora, emberi jogok, “liberté, égalité fraternité” (ritka nagy hazugság, sosem létezett és szerintem soha nem is fog), a hatalom áttolódott, viszont ehhez is vér, veríték kellett, akik a régihez ragaszkodtak, nem adták könnyen a hatalmat. De ezáltal elindult valami társadalmi fejlődés, meg gazdasági, technikai is. Az iszlám nem tart még itt, társadalmi fejlődést tekintve semmiképp. Egyetlen muzulmán ország sem, talán még Törökország áll a legközelebb ehhez. A többiekben ha jólét van, az egy ideig biztonságot ad, ha meg nagyon nincs, akkor meg esetleg arra sincs erejük, hogy európáig eljussanak. Hogy erről tehet-e a Nyugat, vagy sem, bonyolult kérdés, nyilván valamennyire tehet, de nem annyira, mint ahogy azt a (szerintem marxista) “gonosz fehér ember” kép sugallná. Arról, hogy a vallás egész életet átható ereje (azaz a “felvilágosodás korának” kimaradása) miatt a társadalmi fejlődés nem tart ott, ahol Nyugaton, arról bizony nem a Nyugat tehet, hanem maga a vallás, illetve gyakorlói (női jogok, vallási-, szecuális kisebbségek jogai, stb.) Persze ez is megítélés kérdése, konzervatív, tradicionalista körökben az iszlám társadalom ideális (ezért is érdekes, hogy pont ők kongatták a leghangosabban a vészharangot, vagy ők hasonlottak meg leginkább, lásd Jobbik pálfordulása arab témában). Az tehát, hogy Európa lakosainak egyre meghatározóbb része fél az iszlamizációtól, nem lehet szimpla rasszizmussal, idegengyűlölettel, intoleranciával megmagyarázni, illetve meglehet, de szerintem struccpolitika. Terrorveszély, kultúrák egymás mellett élésének nehézségei akkor is léteznek, ha lefejtjük a félelemkeltő, manipulatív elemeket a témáról. Az én személyes tapasztalataim akkor is meg vannak, ha többréteg “személyes agybaj”, frusztáció és paranoia ragadt rájuk. Az is ijesztő, hogy nem csak magát a menekült-ellátás kérdését, hanem a későbbi integrálást is Európának kell megoldania egyoldalúan, mint többségi társadalom, márpedig ebben egyenlőre megbukott, legalábbis a francia részét tekintve tapasztalataim alapján mindenképp (pedig itt még elvi támogatás is van hozzá a már említett “szabadság, egyenlőség, testvériség” címszava alatt).

        Ennek ellenére (vagy ettől függetlenül) amit a posztban írsz, az jogos : aki segít, ott és aktuálisan, ahol kell, az a jó ember, a többi elméletet gyárt csak. Voltam, és remélem leszek is még ennél jobb ember, humánusabb, mint most. Most nem megy, szét van esve az életem, a lelkem, évek óta, és egyre inkább. Amit teszek az annyi, hogy a szerintem 40%-os muzulmán közegben, ahol élek, próbálom NEM mutatni, hogy félek tőlük (pontosabban a terrorizmustól), és hogy szarul érzem magam a környéken, nem mutatom a gyerekeknek sem, akikkel dolgozom, “hasonlóak” a képen látottakhoz, alsó hangon 80%-ban hajdani bevándorlók gyermekei, arabok, feketék, román cigányok, indiaiak, aki fehér, az főleg portugál, én is bevándorló lennék közöttük, és a sem anyagilag, sem erkölcsileg el nem ismert munkámban próbálom megtenni, amit tudok, meghallgatom a panaszaikat, segítek nekik. Ma pl. egy majdnem vak fekete kislányt pátyolgattam az iskolaudvaron, segítettem neki barátot szerezni, kölcsönkértem ugráló kötelet, hogy próbálja ki. Most tőlem ennyi telik. Meg a magyarázkodás és az elméletgyártás.

        Kedvelés

      • A tökéletesség emberileg nagyjából elérhetetlen, de akkor sem mindegy, milyenek az eszményeink.
        A kereszténység és a felvilágosodás alapértékeinek metszetében én föllelem a vállalható célokat.
        És a poszt is ezek szellemében íródott szerintem.

        Borderline, nekem úgy tűnik, te sem állsz más alapokon, csak közelebb vagy az ügyhöz, és kíméletlenül vizslatod magad. Ezt a fajta szembenézést a saját és egyéb démonokkal én csak csodálni tudom.

        Kedvelés

    • A civilek és segítők egy méltánytalan, nézhetetlen, ignorált helyzetbe léptek bele, mert vákum volt. Ha “hátralépnek” és ignorálják az ignorálhatatlant, akkor kb. kiszáradt gyerekek maradványain lépkedhettek volna át Európa közepén a naccságos turisták és városlakók. Civilek akkor lépnek így, amikor helyzet és vákum van, és valami látványosan, borzasztó következményeket kockáztatva nem működik, ez nem kiskutyamentés vagy az anglikán lelkész feleségének éves jótékonysági teadélutánja. Amire ráfaraghatunk, az szerintem épp a magyar államvezetés nagyszerű teljesítménye. Most éppen. Az elején nem ők voltak a hunyók a helyzetben, de úgy tűnik, szívós kemény munkával azért elérték, hogy sok mindenben azok legyenek.

      Kedvelés

      • Köszönöm a választ, csöppet hatásvadászra sikeredett. Csöppet túlbecsülöd a civilek és a segítők szerepét. Ha pedig belelépnek illetve beleállnak ezt tehetnék összehangoltan, szervezetten, kellő forrásokkal.

        Kedvelés

      • Nem kötelességük, épp ezért igen furcsa számon kérni, hogy nem voltak elég szervezettek és összehangoltak. Én is azt láttam amit Vakmacska írt, hogy egy vákuumba léptek be, ahogy tudtak, legjobb szándékkal és tudásuk szerint és nélkülük sokkal, sokkal rosszabb lett volna.

        Kedvelés

      • Nem errol szolt, amit Karina irt. Megint az az erzesem, hogy gondolkodas nelkul idecsapsz egy ideges, gunyos felmondatot. Arrol irt, hogy a kormanynak hatarozottabban kell fellepnie a segitoknek pedig meg kell probalni egyuttmukodni.

        Kedvelés

      • Ok. Nem tudom, hogy miről “szól” egy hozzászólás, én csak a konkrét szöveget olvasom és méltatlannak találom a civilek és önkéntesek felelősségét, hibáit firtatni a történtekben. Nem mintha nem lennének hibáik, csak mégis mihez képest.

        Kedvelés

      • Nem kell szamonkerni a segitoket, csodalatos, hogy vannak, hogy onkent beleolnek rengeteg eroforrast. Nekem is tobbszor eszembe jutott, amit Eva irt: milyen jo, hogy voltak, akik kimentek es kezzelfoghato segitseget nyujtottak. Es ilyen szituacioban en is mindig azt szoktam mondani, amit Roosevelt mondott: ” a dicseret azt illeti, aki bent kuzd az arenaban.”
        Ugyanakkor ez egy nagy hordereju kerdes, a menekultellatas igenyei valtozhatnak, lehet a menekultek onkentes ellatasat is kicsit finomhangolni. Az ellentetek ellenere meg kell probalni okosnak lenni es egyuttmukodni, nemcsak vadaskodni. (Egyebkent ez segito szakmakban nem ismeretlen, az ellatas igeny szerinti valtoztatasa, atszervezese, itt sem baj, ha van finom kritika es hajlandosag az alkalmazkodasra.)

        Kedvelés

      • Egyszer leírtam, hogy a menekültek segítése állami feladat. Per pillanat azt látom, hogy a civilek konzerválják a helyzetet. Ami hosszútávon senkinek sem jó. Szükség lenne a regisztrációra, hogy a menekültek bekerüljenek a rendszerbe és hosszútávon megoldódjon a helyzetük. Ehhez az kellene az együttmüködés a felek között. Mindenki egymásra mutogat, hogy a másik a hibás. Ahelyett, hogy tennék a dolgukat. Emberekről beszélünk, nőkről, férfiakról és gyerekekről. A menekülteknek van ebben a kérdésben legkisebb szavuk. Ilyen helyzetben, a kormány dolga lenne más országok felé közvetíteni a menekültek szándékát, illetve szükség esetén képviselni érdekeiket.
        A civilek pedig segítenek? Szerintük igen. Vizet, szállást, élelmet, … adnak. Vakmacska például gyerekeket hozott példának. Hadd kérdezek vissza hogy kerül be az eü rendszerbe, oktatási rendszerbe, ha csak azzal foglalkozunk , hogy túlélje az adott napot. Milyen jövője lehet így? Nem azt kívánja az emberség, hogy ne csak túlélje, hanem hogy emberhez méltó élete lehessen és legyen? Legalább a gyerekeknek.

        Kedvelés

      • Regisztráció van, de nem old meg semmit. Aki az utóbbi hetekben került Magyarországra, azokat gyakorlatilag mindenkit regisztráltak, legalábbis a BÁV-os vezető barátom szerint, szinte lehetetlen megúszni. A gond ott van, hogy az állami szervek túlterheltek, nem tudnak olyan gyorsan regisztrálni, ahogyan jönnek (ezért várakoznak Röszkén), ill. a regisztráció után ellátják őket egy napi élelemmel és elküldik valamelyik menekülttáborba – ahol viszont ők is tudják, hogy nincsenek megfelelő körülmények, férőhely se, valamint ahová a menekültek nem akarnak menni, mert ők nem itt akarnak menekültkérelmet beadni, több okból se (azért se mert nagyon ritka a pozitív elbírálás).

        A civilek azzal foglalkoznak, hogy túléljék az adott napot, valóban, de nem értem, hogy ez hogy kerül ellentétbe azzal, hogy hosszú távon is emberhez méltó élete legyen.

        Kedvelés

      • Nem integráljuk őket, nem ártana nyelvet tanítani nekik például. Még a civileknél sincs látható nyoma, nem állami szinten. Túlélik, de integráció hiányában vagy gettósodni fognak, vagy a társadalom peremére szorulnak akár itt, akár más országokban.

        Kedvelés

      • De hát ezek itt mind átmeneti állapotok, kb. kizárt, hogy magyar letelepedési engedélyt kapnának. Nem tudnak gettósodni se itt, mert nem is maradnak és nem is maradhatnak. A civilek csak annyit tudnak tenni, hogy a rövid időre, amíg itt vannak megpróbálják segíteni őket, hogy viszonylag emberi körülmények között legyenek – Ez sehol nincs ellentétben egy későbbi esetleg integrációval.

        Kedvelés

      • Igen, ezt lehet, bár olyan fenemód sok döntési lehetőségük nincs azért. De még mindig nem látom, hogy ez a civil segítség hol akadályozza az esetleges későbbi integrálódásukat.

        Kedvelés

      • Civil segítség vagy van nincs, nincs elvárható minimuma. Éppen ezért az alapnak az állami segítségnek kell lennie. Erre jöhet a civilek segítsége pluszba. Nem jó hogy egymással párhuzamosan van a két rendszer. Illetve, hogy a civilek olyan dolgokba ütik a dolgaikat amikre nincsenek “jogosítványaik”. A magyar állam nem szereti a polgári szervezeteket, nem kellene fogást adni nekik.
        “De még mindig nem látom, hogy ez a civil segítség hol akadályozza az esetleges későbbi integrálódásukat.” Sorry nem emlékszem, ezt hol állítottam, milyen szöveg összefüggésben. Ha lennél kedves és eszembe juttatnád tudnék konkrétan válaszolni rá.

        Kedvelés

      • A kerdesed atvezet a nagypolitikahoz. Ez a torveny, itt kell regisztralniuk. Europa a torvenyeitol is Europa, ill. attol, hogy a tobbseg meg betartja ezeket.
        Sajnalom a menekulteket mindenestol. Akkor egy megoldas lehetne a menekulttaborok civil segitseggel valo bovitese, emberhez melto korulmenyek letrehozasa, ide adomanyok szallitasa. Dublin III. felulvizsgalata. Vagykitudja…

        Kedvelés

      • Az ún. infrastruktúrával rendelkező civilek (ha pl egy jó nagy történelmi egyház számít annak), kb pöktek az egészre, a dolgot teljes mellszélességgel felvállaló Mig Aidnek pedig nincs se bejegyzése, se infrastruktúrája, az meg hamar kiderült, hogy a pénzzel bírnak legkevésbé kezdeni valamit átláthatóan és legálisan, ahhoz képest, ahogy a 444 vagy a vs írta, 10 hét alatt épült ki egy alternatív ellátórendszer orvossal, tolmáccsal, raktármenedzsmenttel, infószolgálattal és babafürdetővel. Hálisten pár “hivatalosság” pl a víz-csatorna művek tudtak segíteni ésszerű szolgáltatással, néhány cég vagy alapítvány gyógyszerrel vagy wifivel, de egy ilyen anómiás helyen mint Magyarország olyan iszonyat bizalomhiány van bármilyen struktúrával szemben lassan, hogy ember legyen a talpán, aki ebbe struktúrát tud vinni miközben megmarad a bizalom és az átláthatóság. Az egész cécó kórtünet, kormányostul, közönyöstül, aztán túlsegítésestül és hisztistül, jó sok szerepzavarral és infóhiánnyal. De hogy a civileknek en bloc most hátra kéne lépni, azt változatlanul vitatom.

        Kedvelik 1 személy

      • A hatralepes itt szerintem nem azt jelentette, hogy holnaptol minden segitseget be kell szuntetni, hanem azt, hogy atgondolva kellene folytatni, ill. tamogatni a regisztraciot.

        Kedvelés

      • Pontosan és éppen ezért kell hátralépni, hogy tisztuljon a kép. Ami elől ide menekültek, akár több évtizedig is elhúzódhat. Addig nem fogják bírni a civilek, még kevésbé a menekültek.

        Kedvelés

      • Hogy úgy fogalmazzak, ha valahonnan ömlik a víz, addig is törölni kell a padlót, amíg nem lelem a forrást vagy nem bírom elzárni a csapot. Padlófeltörlést továbbra is leginkább civilek vállalnak, tény, Röszke már nem Budapest és korábban magam is tettem egy félmondatot egyes felhorgadások szalmaláng voltáról, én is tudom, miféle felhívásokra és hogy tudnak reagálni, eleget koordináltam ilyeneket már a Bezzegen. A rövid, egyértelmű dolgok mennek jól, amikor május 35-re x összeget vagy z típusú tárgyakat kell y típusú rászorulónak, tehát cipősdoboz, jótékonysági koncert, iskolatáska-gyűjtés. Lehetőleg megmutatva arccal Lacikát, Marikát vagy Géza bácsit, igen. De mindig felbukkan pár olyasvalaki, akit tényleg megérint a dolog hosszú távon vagy van valami nagyon jól használható skill-je és folyamatosabban lehet erre számítani. Itt is előkerültek ilyen emberek, a többiek rövid táv, alkalmi segítség, de most ez is kellett. Szomorú ilyet mondani, de én is elég anómiás vagyok már régen, hogy igen kevés esetben számítsak a hatóságok megfelelő szolgáltatásaira, ha pedig politikai akarat sincs rá, akkor meg pláne. Hosszú távon valóban stratégia kell és szakértelem, de ezt eddig se akarták senki helyett se csinálni az ételosztók, elsősegélyesek és gyerekszórakoztatók. A többség azért felnőtt annyira, hogy lássa a korlátait, még ha Röszkénél nem is mindig tűnt így.

        Kedvelés

      • En egyebkent elegge meg vagyok ijedve, mert azt latom, hogy itt az europai emberek egymas torkanak esnek es iszonyu szelsoseges kijelentesek es vadak hangzanak el. A menekultkerdes tekinteteben nem vagyunk elorebb, mint honapokkal ezelott. Ugy erzem, elpazaroljuk azt a lehetoseget, hogy most meg donteshelyzetben vagyunk, es talan meg hozhatunk eletkepes donteseket a helyzet es a sajat jovonk figyelembe vetelevel.

        Kedvelik 1 személy

  11. A keresztény Európa életszínvonala nagyon magas, és a globalizáció, technikai fejlődés azt eredményezi, hogy ez nagyon is látható Európán kívül. Természetes, hogy eljött ez az idő.
    Globálisan szemlélve, és hosszú távon, vissza kellene vennünk, újra rendezni az életet, hogy mindenkinek juthasson méltó. Na de ezt hogyan lehetne? Mindenki ragaszkodik a magáéhoz, már egyéni szinten is (autó, tévé, sziklamászó felszerelés, minden más :-)…). Nyilván, én sem vagyok kivétel.
    Rövid távon az erőforrásaim egy részét felajánlom most is, és a menekülthelyzet előtt is ezt tettem. Mert, most, itt, valakinek hiányzik. Csepp a tengerben.

    Kedvelés

      • Nem merek egyelőre belegondolni, az elemzések alapján Szerbia a fullos és gyorsított eljárásos visszatoloncolásban egyáltalán nem partner, lövetésben az EU nem partner (és esetleg a kisrendőrök és normálkatonák sem, ha szemben fegyvertelen civilek állnak gyerekkel), a “negyertek” szöveg magukévá tevésében egyelőre a szíriaiak és afgánok nem partnerek, tehát valakivel súlyos konfliktusba fog a magyar kormányzat kerülni elég rövid határidőn belül, akárki is lesz az, nem jön ki belőle jól.

        A civileknek ehhez esmét nincs köze, illetve annyi, hogy a tervezett határzónába ők majd nyilván nem nagyon mehetnek be (ma se mehetnek be a legkáoszosabb röszkei pontra, a hangárba, ami dupla kerítéssel van még regelés előtt, ott járt barát tanúsítja, hogy nincs infó, se emberi körülmények senkinek). nincs európai stratégia, az ideiglenes menedék stratégiája nincs elválasztva a tartós letelepedés stratégiájától (ha van ilyen), márpedig addig nincs oktatás, munkavállalás és hasonlók. Egyébként nyelvórát, infó anyagokat is vittek civilek a vízen és a takarón kívül, amíg Pesten voltak tömegek.

        Az átgondoltság megléte sokat számít, ugye ezt szokták különbségként felhozni Ausztriával és velünk kapcsolatban, de az itthoni civilek hivatalos ellenszélben, néha stikában csinálták, ha a saját család is ellenezte, ami mondjuk Ausztriára kevésbé jellemző, és ott csatasorba álltak a “bejegyzett” civilek is.

        Hátra itthon a legaktívabbak akkor lépnek, ha látják, hogy senki se fog a gyámolítottjak közül csak úgy meghalni a kövön, mert minden felelős a hárítással vagy a hosszú távú stratégiával foglalkozik. Dettó ugyanez az “ideiglenesség” meg “tűzoltás” jellemző egyébként egy rakás hazai civil segítőakcióra is, mivel a stratégiai, hosszú távú kezdeményezéseket (tanoda, szűrős mozgóbusz, ösztöndíjak, munkahelyteremtés….) szép lassan megfojtják a szabályok, vagy a pályázatok ideiglenes jellege miatt fenntarthatatlanok. EZÉRT nincs sok helyen más csak hirtelen, elkapkodott segítés, mert ha nincs fenntarthatóság és stratégia, akkor tüzet oltunk, folyamatosan és előre nem lépve. Ebben kivétel az Igazgyöngy, a Bátor Tábor és néhány más dolog, de őket is a folyamatos küzdés jellemzi, és nem azért, mert szervezetlenek vagy ostobák volnának.

        Kedvelés

  12. Nincs megoldás a /lát/határon.

    A visszatoloncoltak, őrzött és zárt táborokban fognak éldegélni, amíg be nem illeszkednek, szakmával, nyelvismerettel, egyebekkel.
    A déli határzár, non-stop jelleggel fog működni. (ezt is meglovagolják majd a szembenálló pártok)
    Éveken keresztül özönlenek, az aktív lakosság munkája és adója révén lehetséges a regisztrációs és a gyűjtőtáborok üzemeltetése.
    Csak a politikailag üldözöttek kaphatnak itthon státuszt.

    Elenyésző számban jönnek nők, viszont nagy igény volna rájuk…

    Európa tette azzá, amivé, a Közelkeletet és Afrikát…mi nagyon jól élünk, a többség persze, ezt nem így gondolja.
    Az európai vendégmunkásokra is ferde szemmel nézegetnek, ittottmár.

    Az egyéni vöröskeresztezés emberséges dolog.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .