149 thoughts on “nem akarok olyan izmos lenni”

1. Sosem éreztem magam olyan jól, mint amikor “izmos” voltam. Már amennyire fél évnyi napi szintű kettlebelltől lehet. Nem vékony lettem, sőt még az idézőjeles izmaimat zsír is fedte, de milyen formásnak és erősnek éreztem magam, és az is voltam.
   Ma megyek újra először, férj finnyog ugyan, hogy fogok kinézni, ha rágyúrok a szülés után rajtam ragadt kilókra,inkább fussak. Nem fogok, futni nem szeretek, súlyokat lóbálni meg igen, és tudom amit tudok.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Mommeg neki, hogy a jelentős izomtömeged zabálja a kalóriát, minden nap, nyugalomban is. És mivel az intenzív sport kapcsolatba “kerít” a tested igazi üzeneteivel, igényeivel, segít helyesen kajálni is.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Egységnyi izom asszem kilencszer annyi energiát kér nyugalomban, mint ugyanannyi zsírszövet.

       KedvelésKedvelés

   • Az csak jó lehet neked. Mondjuk nem is értem a problémát, az edzéstől áll vissza a szülés előtti állapot, magától nem szokott. De erről már annyi írás van itt hogy én azt csak rosszul idézni tudnám. 🙂

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

2. Én a lelkem miatt sportolok. Rengeteg stressz van az életemben és ha nem sportolnék, tönkre mennék. A külsőm is alakul, de nem ez a fő motivációm. Napi fél óra sport kivált egy antidepresszánst. Nekem pl segít abban, hogy ne omoljak teljesen össze, hogy minden nehézség ellenére optimistán nézzek a jövőbe és bízzak önmagamban valamennyire. Szerintem, ez a legfontosabb. Egyébként nagyon nehéz sokszor rávenni magamat a sportra, de utána mindig jobb volt. Ez az ami miatt legtöbbször felállok és csinálom.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

3. Még egy dolog eszembe jutott. Tegnap meglátogattam egy barátnőmet a kórházban, akinek viszérműtétje volt. A nő túlsúlyos. Kérdeztem tőle, hogy te figyelj, ha sportolnál nem lenne jobb a helyzet. A válasza az volt, hogy nem, mert ez genetikailag meghatározott. Ugyan az orvos is mondta neki, hogy ha lefogyna és sportolna, akkor lassulna a viszeresedés, de mivel genetikailag meghatározott akkor is kijönne.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • A húgom, aki mindig az volt, akit jajdesoványvaggyal köszöntött a rokonság sziahogyvagy helyett, három visszérműtéten esett át már, én pedig, aki a fogytálpárkilót-dejólnézelkimost kiérdemlője voltam mindig, csupán egyetlen egyen. A visszérprobléma nagyon nagy százalékban valóban genetikai hátterű, és ugyan hat rá az életmód, de a nyolc órás irodai munka ebben sokkal komolyabb rosszabbító tényező, mint a túlsúly.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Ezt honnan gondolod? Terhesség alatt örökletes+növekvő méh nyomja a vénákat+hormonok okozzák a visszereket, egyébként a túlsúly épp annyira aggályos, mint az ülőmunka és mozgáshiány. És akármilyen is a két tényező szerepe, ha az ülőmunka adott, kényszerű, akkor igazán csak az a megoldás marad, hogy le kell fogyni, kizárólag visszérszempontból is, de azért anyaként az erőnlét, kondíció, immunrendszer ellenállóképessége sem elhanyagolható, és akkor van még a közérzet, lelki hatás, erőmegélés, a sor végén még a kinézet is ott kullog.

       Nem tudom, ez a 3:1 engem nem vigasztalna és nem győzne meg semmiről.

       KedvelésKedvelés

     • Blacinak válaszoltam valahol itt lejjebb, mert az ő válaszát olvastam először. Egyszerűen unom, hogy ha valakinek túlsúlya van, akkor minden gondjáért azt teszik felelőssé. Miközben a túlsúly is valami miatt van. Nem azt mondom, hogy jó, ha van, de kissé felszínes megközelítés egy komplex problémáért egy nekünk nem tetsző részletet kiragadni.

       KedvelésKedvelés

     • “Egyszerűen unom, hogy ha valakinek túlsúlya van, akkor minden gondjáért azt teszik felelőssé.”

       Persze, hogy unod: sarad van vele, félsz tőle. Pedig még annál több területen is keseríti az életed, tesz nem-te-vé, mint hinnéd. Ha unod, ne a füled fogd be, hanem cselekedj.

       “Miközben a túlsúly is valami miatt van.”
       nem hibáztatás, de akkor az az ok is baj, meg a túlsúly is baj.

       Én abba fáradok bele, hogy nem szabad kimondani, tisztán beszélni, itt a blogon hirdetik emberek, hogy minden okés, és mindig elmegy önigazolás, nemisazabaj, jóleszezígy irányba a diskurzus. Pedig ott van benned is a jobb állapotú tested, a lényegi tested.

       KedvelésKedvelés

     • Nézd, bennem ezek a dolgok működnek, és változom. Rengeteg dolgot kellett átszortíroznom az életemben, hogy odáig jussak, hogy ez a külsőmön is látszódjon. Értelmes munkám lett, tanulok is ismét, újat, és sorolhatnám, hogy mennyi olyan területe van az életemnek, ahol rendet kellett tennem. Egyébként fogyok is, szép tempósan, és nem kerül erőfeszítésbe, nagyon úgy néz ki, hogy visszatérek már a régi formámba. De rengeteg dolgon végig kellett mennem, sok dolgon változtattam, és akik csak azt látják, hogy “de jó, mennyit fogytál”, azok menjenek a jó édes anyjukba, hogy mással nem tudnak foglalkozni, mint a súlyommal.

       KedvelésKedvelés

     • Igen, az a látványos, a mosolyt vagy a kisimultságot, vagy a stílusos színeket, az összeszedettséget vagy akár a szerelem jeleit nem szokták így észrevenni.

       KedvelésKedvelés

     • A szerelem jeleit főleg, pedig tényleg mérföldekről látszik. Legalábbis olyan érzés. 😉

       KedvelésKedvelés

     • Ja, és persze én sem azért írtam, hogy vigasztal, hát ki örül annak, ha a családtagjait többször is műtik. Viszont a családunkban halmozódást mutat a visszérprobléma, apám is több műtéten átesett, valamennyire van fogalmam a dolog hátteréről, mivel erősen érintett vagyok. Nem is tudom mire vélni az utolsó sorát annak, amit írtál.

       KedvelésKedvelés

     • Úgy írtad, mint ha a “csak egy műtét a háromhoz képest” bármit is igazolna. A túlsúlyt, konkrétan.

       KedvelésKedvelés

     • Hát akkor nem világosan írtam, ha ez jön ki belőle. Egyszerűen annyi a lényeg, hogy nincs ilyen egyenes összefüggés, a legkomolyabb tényező nem feltétlenül a túlsúly.

       KedvelésKedvelés

     • Ha ez így is van (egyfős eseteden nem tudhatod), mit jelent mindez a túlsúllyal kapcsolatban?

       Miért véded?

       KedvelésKedvelés

     • Nem hinném, hogy védem a túlsúlyt, de nem oknak vélem, hanem okozatnak.

       KedvelésKedvelés

     • …és?

       KedvelésKedvelés

     • És nem hinném, hogy okos dolog ennyire az előtérbe tolni okként. Sok dolog lehet még ott, gyakran fontosabbak is, helyre kell tenni azt, ami az alap. A fogyás egyfajta mellékhatásként érkezik.

       KedvelésKedvelés

     • De hiszen én testélményről beszélek, a test kompetenciájáról, a habzs-nass-rágcsa-függőség felszámolásáról, a terem kúlságáról, az izomról és a nőiségről, a gyerekkori mászókázás és kézenállás visszaszerzéséről, a minőségi sportcuccról, a természetes szőreimről, a veríték szagáról, a félig cirkuszi, félig herkulesi tombolásról, arról, hogy halkan szól hozzám a testem, hogy helyzetbe hozom, hogy közel kerülök, hogy zokogós önmegértés van a böjtben és a mezítláb futásban, hogy másképp néznek rám, hogy gyerekek és felnőttek kezdtek örömmel, nem nyomasztva sportolni, mert ennek íze, szaga van, hogy van szavam és van élményem, és ez hat, és naponta kapok valami húsz ilyen levelet… én meg a vádat unom, ezt tartom buta leegyszerűsítésnek, hogy csak mert van, akinek ez a téma érzékeny, mert ő kövér, idejön, és rámfogja, hogy én őt bántom. Hogy mindez, amiről annyit írtam, és olyan árnyaltan, csakis kövérségpara. Nem az, de ti ezt halljátok belőle.

       Amikor másokról beszélek, a médiáról, meg arról, ahogy az emberek a megváltozott testemre reagálnak, amilyen vádak, gyanúk, támadások vannak, akkor viszont nem tagadom, hogy szerintem ők önigazolnak és maszatolnak. Ez nem méltó hozzánk. Mindenesetre nem én kezdtem, és ezt a nagy prüszkölést a témával kapcsolatban nem értem.

       Itt és most elismerem, én meg akartam küzdeni a zsírral, hogy kilátsszon az én valódi formám alóla. Mert anatómiatagadó, nem szép, életminőség-rontó, öregítő, nehezen hordozható és prezentálható, és nagyon nem szexi. Hogy pontosan milyen betegségek oka-markere-kísérője, ahhoz nem értek. De az biztos, hogy nem félek tőle, nem jövő idő a fogyás, és nem vagyok lusta.

       KedvelésKedvelés

     • Te valami olyat is beleolvasol a soraimba, ami nincs ott. Fogalmam sincs, hogy mások miket vágnak a fejedhez, de én eddig a fehérjeporon kívül még csak nem is kommentáltam, amit írtál. Nem írtam, hogy bántanál, nem írtam, hogy a túlsúly jó, nem is értem, hogy ez a nagy forgószél hogyan kerekedett abból, amit eddig írtam. Mindenesetre tényleg megbántam. Nem azt, amit írtam, hanem hgoy leírtam.

       KedvelésKedvelés

     • Az a vád, hogy én szégyenítem a kövéreket, az elmúlt hónapokban sokan használták arra a blogot, hogy önigqzoljanak. Én azt mondom, komoly ember vagy, akkor vagy szard le a témát (de akkor ne érintsen érzékenyen, ha valaki jól van a testében és át véli látni, mi a népegészségtelenség oka, és ne magyarátkodj, ne relativizáld, amit én tolok), vagy kezdj magaddal valamit.

       KedvelésKedvelés

     • Jó, igyekszem úgy viselkedni, mint egy komoly ember, örülök, hogy leírtad, hogy azt ebben a témában hogyan is kell.

       KedvelésKedvelés

     • Bocs, de mindenki ezzel jön nekem már valami nyolc hónapja, hogy én basztatom a kövéreket. Ráadásul én még soha az életben nem láttalak, fotót sem. És tényleg megdöbbentő, hogy elkötelezett, eszes, lelkes emberek mindent elolvasnak, tudnak, tele vannak energiával, megváltoztatják a világot, de a túlsúlyhoz érthetetlenül ragaszkodnak, és arra fordítják az erejüket, hogy megmagyarázzák, hogy nem is baj. Mit mondjon erre a környezet? Hümmög.

       Igen, azt gondolom, hogy vegyük magunkat komolyan. Érvelésben, okok keresésében, életmódi döntésekben.

       KedvelésKedvelés

     • Nincs forgószél, érvelési mintázatokat szedek szét, nem személyes, nem állítom, hogy azt mondtad, amit nem.

       KedvelésKedvelés

     • PARANOID LETTEM, azzá tettetek, kedves olvasók.

       Fenntartom, hogy nem érdemes és a nyilvánosság előtt még veszélyes is a túlsúly jelentőségét enyhíteni, relativizálni, akkor is, ha unod már, hogy mindenki ezzel jön.

       KedvelésKedvelés

     • “nem hinném, hogy okos dolog” = racionálisba’ jelezzük, hogy nekünk szarul esik, noha a blogger nem tolta előtérbe okként, viszont jelnek látja, következménynek: a szomorúan eltorzult életmód következményének, és még lehangoló látványnak is.

       KedvelésKedvelés

     • Én nem a bloggernek válaszoltam eredetileg, hanem egy hozzászólásra.

       KedvelésKedvelés

     • Ma realizáltam, hogy a jobb lábamon a térdem belső oldalán akkora visszér van mint a Tisza. Dudorodik, meg minden, de nem fáj, viszont parázom, hogyha erőteljesebben sportolok, szétdurran. Horrorért nem kell a szomszédba mennem 😛 Asszem dokihoz megyek, nézzen rá értő szem is.

       KedvelésKedvelés

     • Szorítóban edzeni talán?

       KedvelésKedvelés

     • Hm, erre nem is gondoltam eddig, köszi. Meg vehetek kompressziós harisnyát is más napokra.

       KedvelésKedvelés

     • Dokihoz kell menni, amíg csak annyi, hogy egy helyen van, akár műtét nélkül is megoldják. A kompressziós harisnya átmenetileg könnyít a helyzeten, de a térdig érő kevés, a combig érő bevág vagy lecsúszik, szóval nem az igazi megoldás.

       KedvelésKedvelés

     • Ezzel szokták nyugtatgatni magukat a dohányosok. Hogy olyan is meghal tüdőrákban, aki soha nem cigarettázott.
       Ráadásul a túlsúly és az irodai ülőmunka között is látszik párhuzam.

       KedvelésKedvelés

     • Kissé elkanyarodtunk attól, amire válaszoltam, és amúgy nagyon nem jó a hasonlat. Ahhoz nem tudok hozzászólni, az irodai dolgozók közt mennyivel nagyobb a túlsúlyosak aránya, fogalmam sincs róla.

       KedvelésKedvelés

     • Az (egyhelyben) álló munka még jbban. Következtetés az, hogy akkor mindegy? Csudát, épp az, hogy minél nagyobb a veszély, annál inkább oda kell figyelni mindenre, ami rajtunk múlik. Mozgás, táplálkozás, életmód.

       KedvelésKedvelés

     • Dehogy mondom én, hogy mindegy. Csak már nagyon unom, hogy ha valakin van túlsúly, akkor az az első következtetés, hogy biztos azért, és nem lenne abban a helyzetben, ha nem lenne túlsúlyos. Ez rengeteg dolog esetében nem így van.

       KedvelésKedvelés

     • Honnan tudod? Ez magyarázkodás és feltételezés.

       KedvelésKedvelés

     • Ja! És a nemtúlsúlyos meg biztos azért? 😉 Közben meg esetleg a beszóló maga is túlsúlyos. Szóval ha vádaskodássá válik, az gáz nyilván, de ezért n tegyünk úgy, mintha nem lenne tényleg kapcsolat, tehát ha eleve hajlamosak vagyunk rá, akkor a túlsúly még rátesz. Ahogy egyébként nagyjából mindenre (szív- és érrendszer, izület, stb.)

       KedvelésKedvelés

     • És mivel a hajlamon nem tudsz változtatni, a mukahelyen is nehezen, akkor a túlsúlyon lehet, sőt, szükséges.

       KedvelésKedvelés

     • Pontosan

       KedvelésKedvelés

     • Nem teljesen értitek, hogy valaki mitől túlsúlyos, igaz?

       KedvelésKedvelés

     • Számos okát ismerjük, el tudom képzelni, hogy a tiéd valami speciális.

       Az mondjuk állatira fáraszó, hogy picitsemtudatos, ellenben szénhidrátfüggő és alig mozgó emberek a genetikára, a hormonokra fogják ÉS ezt nekem szegezik (“neked könnyű, de én sajnos”). Én nem akarok tőlük semmit, az ő testük, az ő életük, ők értelmeznek engem felkiáltójelként, és ezzel lebecsülik azt az igen kemény küzdelmet, amelyet én megvívtam az egészségemért, a tudatosságért, az információkért.

       KedvelésKedvelés

     • Igazából semmi speciális. Egyszerűen nem voltam egész, valami nem volt a helyén, ami végre helyrekerült. Én nem voltam szénhidrátfüggő, nem is lettem, nem eszem cukrot, sütikét, nem iszom üccsit, meg szörpöt, egy jókora konyhakertet gondozok, és még mozogni is járok, plusz mivel a férjem jár a kocsival, én sokat gyalogolok. A túlsúly okozat, mellékhatás, nem is tudom, hogyan írjam még. Ami el is múlik, amint helyre kerülnek a dolgok. Ez nem vonatkozik a sportolókra nyilván. Nekem nem célom, hogy kisportolt testem legyen, ha egyszerűen formás lesz és egészséges, nekem az jó. Nem leszek túlsúlyos sem. De nem az a cél számomra, ismétlem. És ettől még az sem kevesebb, amit te teszel. Nem hinném, hogy bármikor is lebecsültem volna (írásban nyilván látod, hogy nem, azt meg elárulom, hogy gondolatban sem), amit teszel.

       KedvelésKedvelés

     • Persze, hoyg “normális” fiziológiájú ember esetében a túlsúly következmény, mellékhatás. Az alkoholizmus is az Ettől még van testi, életviteli (stb.) oka IS, és azt is tudod kezelni. Hogy előbb kezeld-e a lelki okot vagy később? Ezen érdemes vitázni, de szerintem téves kérdésfeltevés.

       KedvelésKedvelés

     • Hogy te konkrétan mitől, azt nyilván nem. Hogy az átlagos (genetika, hormon, stb.) ember mitől válik túlsúlyossá, arról azért vannak fogalmaim. Jellemzően, a túlsúlyosok nagy többsége helytelen táplálkozás ÉS életmód következtében.

       KedvelésKedvelés

     • Vááá, River, nem tudom, mégis ide van dörgölve valahogy, meg van magyarázva, viszonyítva… te és én, a te tested, az én testem, a te jóllevésed, meg az enyém, egymáshoz képest és támadóan. Ugyanígy kérdezget, magyaráz meg ideologizál a hetvenhat ismerős, hogy de ők így meg úgy. Hát ki kérdezte? Mindenki felállítja a maga fontossági sorrendjét, vagy épp hagyja történni a dolgokat. Én nem akartam olyan testet, nem tetszik. Igen, a szembenézést és a melót komolyabbnak gondolom, mint az úgymaradást. Fáj is, nagyon, nem méznyalás ez se.

       És mi az, amit nekem kéne megértenem? Más túlsúlyának okát? Elhinnem, hogy az csak úgy lesz a levegőből? Ezt nem hiszem, de nem is dolgom tudni. Zavaros ez. Én nem akarom, hogy elismerjenek, érdeklődjenek, nekem nem kell megerősítés, jól vagyok, de akkor teljesen hagyjanak, ne haragudjanak, ne nézegessenek, ne agyaljanak. El nem tudod képzelni, mekkora meló nem sorsára hagyni, szembemenni a sztereotípiákkal, kisajtolni az időt, cuccot, erőt, hajnalban kelni, este még egy órát vállazni, seggezni, okosan vásárolni, kispórolni a tápkieget, utánanézni, mi tesz jót, kikísérletezni. Rewarding, de attól még nagyon ott kellett lenni. Nem, magától nem megy le a háj. Nem, nem történik meg, pedig 2013 nyara és 2014 szeptembere között rólam is lecsúszott valami öt kiló, csak úgy.

       Nem mondtam, hogy te vagy szénhidrátfüggő. Ami nem csak édesség lehet, egyébként.

       És nem gondolom, hogy bármennyire is magyarázkodnom kéne amiatt, hogy akár bombajó testet akarok. Az egészséges test fiatalos, szép és formás, kár vonalat húzni csak azért, mert nekem váratlanul jól sikerült az egészségvédelem.

       KedvelésKedvelés

   • Nagyon, nagyon nem szeretik az emberek, ha a túlsúlyukkal szembesítik őket, akár csak megemlítik, céloznak rá. Emlékszem arra a szégyenteli rettegésre, mintha engem nem fogadnának el.

     Ragaszkodnak hozzá, meg a romboló kajálási szokásaikhoz is. A magas vérnyomás oké, a ritka hajat is meg lehet mondani, ettől mindenki védekezni kezd.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Ja, hát genetikailag, biológiailag kódolt, hogy előbb-utóbb meghalunk. Biztos van, akinek mindegy, mikor, hogyan, nekem nem.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

4. Éva, a ketogén táplálkozásodról van esetleg cikk? Mármint arról, hányszor eszel egy nap, számolsz-e kalóriát, szénhidrátként viszel-e be valamit (zöldség, saláta, mittomén), mik a főbb zsírbeviteli forrásaid, telített-telítetlenre figyelsz-e, használsz-e olyan ketózist kimutató vizeletes csíkot vagy érzed, ha ketózisban vagy magadtól is, stb. Mert én most bele akarok vágni, olvasgatok is a témában, de tőled is szívesen látnék kifejezetten erről a típusú étkezésről szóló posztot. Jelszót a sportrovathoz hogyan lehet kérni? Fb, mail?

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Igen, itt írtam róla:
     http://shop.builder.hu/az-en-ketogen-dietam-1-a3226
     http://shop.builder.hu/az-en-ketogen-dietam-2-a3227
     Receptek:
     http://shop.builder.hu/ketogen-receptek-a3225

     zsírok: szalonna, kacsatöpörtyű, olívaolaj, kókuszzsír leginkább. Kevés vaj, tejszín (újabban csökkentettem).
     Nem számolok kalóriát, a makrókat becsülöm csak. Vannak jól bevált ételeim, változatosságra törekszem.
     Vannak egyszerű elvek: zöld és föld fölött nő, edd meg! Kételyed van, jól csinálod-e? Egyél még zsírt. És egyél még kevesebb szénhidrátot.
     Sok zöldség, levelesek. Magnézium, kálium, kálcium, C vitamin, víz.
     Nem használok appot, nem akarom, hogy folyton ezen pörögjek, igyekszem minden lehető alkalommal mértékletes lenni, ellenállni a nassvágynak, az unalomevésnek, csak akkor enni, amikor éhes vagyok.

     angolul
     KetoDiet blog:
     http://ketodietapp.com/Blog/post/2015/03/08/Ketogenic-Diet-FAQ-All-You-Need-to-Know
     Peter Attia:
     http://eatingacademy.com

     Az enyémben nincs rendszer, eszem, amihez hozzájutok, meg amikor éhes vagyok, vagy ennék… küzdök én is az impulzuskajálással.

     Igen, ketophan csík van, meg rendszeres vércukormérés, de ketózisban lenni elég markáns érzés. Például nem sóvárog az ember szénhidrátra, édes ízre, nem éhes, meg az agya állapota is más.

     Csak akkor vágj bele, ha nagyon komolyan felkészülsz, tudod, mit akarsz, kell ez neked, és bírod a pici adagokat, meg keményen sportolsz is, egyébként hízás, csalódás, kudarc, anyagi csőd lehet belőle. Én a lelkek mellett ilyenkor az “ügyet” is féltem, tehát nagyon rosszat tesz a ketogén diéta hírnevének, ha meggondolatlanul beleugranak, majd csalódnak benne olyanok, akik nem tudják nagyon pontosan, mit akarnak, nem ismerik meg a témát, nem kitartóak, nem tudják összeegyeztetni az életmódjukkal, csodát várnak tőle, türelmetlenek, vagy nem győzik le a szénhidrátfüggést, stresszevést, nassvágyat, kínálgató rokonságot, és ezt a folyamatot a kíváncsi-kárörvendő környezet végignézi, beszólogat, ez elég nagy teher. Amit csinálunk, csináljuk komolyan, belülről. Bocsánat mindenkitől, aki ezt beszólásként vagy “mi, igazi ketogének” elitklubkként érti, nekem nagy teher volt ez.

     Látom az e-mailedet, megírom a jelszót. A sportrovatban nagyon expert információk gyűltek össze hónapok óta. Hárman vagyunk olyanok, akik több hónapja, egyikünk több éve ketogén módon élünk, sokat olvastunk. Egyikük orvos.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Nem-nem, nem ilyen impulzív vagyok, régóta gondolkodom rajta. És most, hogy említetted, még nem sportolok elég keményen, szóval lehet, hogy előbb azt a részt teszem rendbe. Inkább köszönöm a figyelmeztetést 🙂 Meg még előtte sok információ kell, úgy érzem. Peter Attiát ismertem (olvastam), úgy rémlik, ő végül abbahagyta, de az indokokra nem emlékszem, vagy hogy aztán mit csinált, majd felveszem a fonalat újból. Köszönöm a jelszót itt is. Még érlelem magamban a dolgot. Egyébként megértem teljesen, amit mondasz, ha nekem nagyon bevált volna, én sem örülnék, ha olyanok keltenék az egész rossz hírét, akik alapból rosszul fogtak neki és az eredményeik is olyanok lettek..

       KedvelésKedvelés

     • Egy kicsit paleo irányba ment, illetve tavasz óta nincs blogposztja, de évekig volt ketózisban. Ő elég édesszájú meg kajás amúgy. Én se biztos, hogy örökké tolom. A másik ikon: Maria Emmerich.
       http://mariamindbodyhealth.com

       KedvelésKedvelés

     • Mondjuk nem hiszem, hogy a felismeréseit, úttörő tapasztalatait hitelteleníti az, ha már nem csinálja.

       KedvelésKedvelés

     • Nem is úgy értettem, csak meglepődtem akkor, hogy abbahagyta, és megmaradt bennem, azt hiszem.

       KedvelésKedvelés

     • Ezt sue is írta, meg a What I actually eat 2014 öszeállításon látszik egy kicsit, de én nem leltem fel azt, ahol ezt kimondja.

       KedvelésKedvelés

     • Hú, köszönöm, őt nem ismertem.

       KedvelésKedvelés

     • Én is szeretnék jelszót, most vágnék bele.

       KedvelésKedvelés

5. En is azert sportolok, hogy le ezessem a stresszt. Mivel a munkam ulomunka, megvaltas, amikor egy orat mozoghatok jo zenere, hasonlo gondolkodasu emberek kozott. Nekem nagyon fontos a szex, a ferjem mellett hosszu evekig nem volt benne reszem, egy eve vegre talaltam megfelelo partnert, viszont parhetente tudunk csak talalkozni, igy a sport a szexualis energiamat is levezeti, nem kell belemennem megalkuvos helyzetekbe. Sokkal egeszsegesebbnek, energikusabbnak, magabiztosabbnak erzem magam. Persze sok idot es penzt kell aldoznom a sportra, de inkabb nyaralasrol mondok le mint a mozgasrol.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

6. Amíg a kinézetem miatt akartam fogyni vagy izmosodni, csak nyűg volt minden edzés és abba is maradt egy idő után.
   Amikor a sziklamászásaim sikeresebbé tétele miatt erősebbé akartam válni, és elkezdtem a crossfit edzéseket, azóta csak a gyenge térdporcaim miatt nem megyek mindennap, mert amúgy súlyokat emelgetni, erősebbé válni = terápia. Ezalatt és ezáltal nagyon érdekes dolgokat fedezek fel az immár 46,5 éves testemben és önmagamban.
   Az pedig, hogy crossfit gyakorlatok következményeként még jobban is nézek ki, az persze öröm, de valójában mellékhatás. Kiegyensúlyozottabb, türelmesebb és kitartóbb lettem. Kihat az egész életemre.

   KedvelésKedvelik 1 személy

   Hozzászólás ↓

7. Érdekes amit írsz. Tagadásokban és hazugságokban élünk (társadalmunk), nagyfokú autonomitás és tudatosság kell ahhoz, hogy valaki ebből az egészből kilépjen.
   Valahol ott kell kezdeni, hogy: “basszus, szinte minden amit az elmúlt 30 évben hallottam, meg hittem az ételről, mozgásról (kapcsolatokról, tanulásról stb.) – az ferdítés és üzleti vagy hatalmi érdek elsősorban.
   Az internet, az angoltudás jó alap a “megvilágosodáshoz”. Ezen a blogon kívül csak angolnyelvű blogokon és weboldalakon találtam saját mércém szerint értékelhető tartalmat. A különbség zongorázható…

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

8. Én meg pont szeretnék. Csak most valahogy elfogyott az erő, vagy az akarás. Biztos az agyam korlátoz valamiért. Nem tudom mit fogok elbírni de hétfőn megyek edzeni, eldöntöttem.
   (Derékfájósaknak viszont nagyon ajánlom a mélyhátizom erősítését. Mindig fájt nekem, de tegnap 2,5 óra autó motorja fölött hajolgatás után semmit nem érzek. Pedig régen napokig csillagász voltam utána. Na szóval ez is népbutítás, nem szükségszerű hogy fájjon a hátunk. Csak az orvos nem az edzőzerembe küld, sajnos.)

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • “Csak az orvos nem az edzőzerembe küld, sajnos.” És még csak nem is gyógytornászhoz, hanem felír valami használhatatlan gyószert, pedig a derék és hát problémákra a mozgás az egyetlen hosszútávú és hatékony megoldás.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • De, gyógytornászhoz igen, simán.

       KedvelésKedvelés

   • méress dexát
     gyertek velem flexbe
     olvass bodybuilding.comot
     próbáld ki a genesis pre workoutot

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Nekem súlyos deréki sérv miatti fájdalom biciklizés és kertészkedés hatására múlt el 😀

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • blaci200: próbáld ki a rezgőcsiszolót korundszemcse nélkül. Az a valami !

       KedvelésKedvelés

   • Nekem is mindig nagyon fájt a derekam, ki is derült rég, hogy van egy nyitott csigolyám, hogy azért. Ez régen volt, még egy derékszorító övet is írtak fel. Még szerencse, hogy sosem hordtam… És a hátizom erősítése szerintem is nagyon jó hatású, simán kapálok egy csomót, és nem fájdul meg már.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

9. Fura a viszonyom az izmokhoz. Rejtély, miért, de gyerekkorom óta vonzódom a kimondottan izmos nőkhöz. És ez valahol összefügg az önképemmel is: mintha nem érezném elég erősnek, izmosnak magamat, és a nőkben akarnám ezt látni inkább, kívülről egyesülni vele, vagy ilyesmi.

   Ezzel összefügg, hogy kamaszkorom óta edzegetek, de valahogy mindig abbahagytam. Aztán el is híztam egy időben, és soha nem sikerült tartósan lefogynom. És évtizedekig elkeseredtem , valahányszor tükörbe néztem: hé, én nem ilyen vagyok! Ki ez a puffadt arcú, pocakos idióta? Hol az a jóképű, férfias, izmos, széles vállú, markáns, erőt sugárzó jelenség, akire az emberek felfigyelnek a fizikuma miatt, és csak utána kezdik felfedezni a belső értékeit?

   Elmondom, hol van ez az ember, ez a tükörkép. Ott van, valahányszor a tükörbe nézek ma. Volt alapom, edzem megint már vagy egy éve, de januárban, komolyabban pedig áprilisban kezdtem el dolgozni ezen. Először jött a gyúrás, amit már ismertem. Itt csak arra kellett vigyáznom, hogy ne hajszoljam bele magam olyan edzéstervbe, olyan elvárásokba, amik kötelességgé válnak, és a végén megijedek tőlük és feladom. Ez nálam a legnagyobb rizikó. Úgy kell edzenem, hogy jó legyen nekem. Ne utáljam. És ne azért ne hagyjam abba, mert akkor szégyelleném a kudarcot, hanem egyrészt azért, mert élvezem, másrészt meg azért, mert élvezem az eredményeit, és nem akarom elveszíteni őket.

   Aztán jött a biciklizés, hosszú séták. Végül a táplálkozás, elsősorban a mennyiség, de a minőség is. Ez legalább három lépés volt, egyszerre sok lett volna.

   Tudni kellett a korlátaimat.

   Életemben először nem rettegek, hogy jaj, meddig fog ez tartani. Úgy érzem, tartható.

   Elképesztő, meddig halogattam. De most fizikailag nagyjából az vagyok, aki mindig is szerettem volna lenni. Még van hova fejlődni, vannak gyenge területek (helló, kockahas, miért tűnsz úgy, hogy mindig 2 hétnyire vagy még, hónapok óta?), de néha meglepem magam, néha nem tudok betelni a külsőmmel.

   Ez eddig a külsőről szólt. De ott van az is, hogy nem fulladok ki, ha a busz után rohanok. Hogy jó a tartásom. Hogy erős vagyok. Egyszerűen jobb így, na.

   És közben olvasom ezt a blogot. Edzéstémában nagyon hasonlóan gondolkozom. Csak annyi önfegyelmem nincs, vagy eddig nem volt még, hogy mélyebben beleássak a táplálékkiegészítőkbe, a különböző kifinomult praktikákba. Egyelőre mindez megijesztene, elijesztene. Majd később, ha már érzem, hogy készen állok rá.

   És persze az ilyen írások segítenek. Most is megyek gyúrni, halogattam, de most elhatároztam magam. Köszi.

   KedvelésKedvelik 1 személy

   Hozzászólás ↓

   • És ami kimaradt: a különbség elképesztő. Ahogy érzem magam. Ahogy elképzelem, hogy mások látnak. Ahogy magamat látom. Nincs már meg az a hatalmas szakadék az önképem és a valóság között. Majdnem pontosan úgy jelenek meg a világban, ahogy mindig is szerettem volna, ahogy elképzeltem magam, amilyen mindig is lenni szerettem volna. És nem szégyellem a testem. Sőt: a testem hozzáad ahhoz, aki vagyok, nem pedig elvesz belőle. Pozitívum. És van valami nagyon jó érzés abban, ha az ember fizikai megjelenése kezd kimondottan esztétikussá válni: ha nem valami formátlan, esetleges massza az a test, amiben minden pillanatodat megéled, hanem valami, ami egyre több részletében és egészében is valamiféle ideálhoz kezd hasonlítani. Oké, nem akarok túl arrogánsnak hangzani, nem mondom, hogy tökéletes lenne a testem, vagy akár azt sem, hogy ne látnék minden nap tucatnyi embert szebb, esztétikusabb fizikummal, mint az enyém, de nem akarom azt sem, hogy holmi álszerénység elvegye a mondandóm súlyát: egy izmos, arányos, nem túl zsíros test igenis valamiféle tökéletesség felé közelít, mint egy görög szobor. Olyan, amilyennek meg lett tervezve. Ahogy a Homo Sapiens meg lett modellezve anno. És ezt nagyjából bárki elérheti, aki eléggé motivált, és beleteszi a megfelelő munkamennyiséget. Ami nem is olyan rengeteg. Nekem például rengeteg a negyedórás edzésem, meg az egyórás sétám. És ezek már csodákat képesek tenni.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Én anatómiának nevezem, amit te tökéletességnek.

       Bár bennem mindig az kattog, ahogy a teremben szétnézek — e pillanatban is, amúgy –: van, akinek nem áll jól az izom. Az ennyi izom. Tegnapelőtt mondta egy calisthenics srác, hogy azért nyergelt át, mert ő a gyúráshoz túl alacsony. Másnak meg nem olyanok az arányai, nem elég hosszú a törzse, a végtagjai, nincs nyaka, nem szép, nem arányos, túl van tolva, kokszol is. Vagy — anekdotikus, ám létező típus — csak felsőtestre edz, vékony lábak, hatalmas váll.

       KedvelésKedvelés

     • Az “anatómia” szót sokáig kerülgettem, és végül nem használtam, mert valahogy olyan embertelennek éreztem. De ugyanarra gondolunk.

       Mint ahogy nem mindenkinek áll jól a sok izom, fura módon vannak még nők is, akik meg kevés izommal nem hatnak természetesen. Nekik a sok jobban áll. Lefogyva kimondottan véznának hatnak, míg nagy izmokkal arányosak, szépek, gömbölyű, esztétikus formákkal. (Persze az átlagembert sanszosan már kiakasztja egy ennyire izmos nő.)

       Az esetemben nincs szó “annyi” izomról, jó eséllyel soha nem is lesz. Nem nézek ki testépítőnek, csak mondjuk ha valaki le akarná írni a testalkatomat, akkor nem “vékony”, nem “kövér”, hanem akkor már leginkább “sportos” vagy “izmos” lenne a legtalálóbb jelző. Szeretnék ennél még izmosabb lenni, mondjuk annyira, mint egy modell… Nézzük meg, mi lesz 6 vagy 12 hónap múlva.

       Szálkás soha nem voltam életemben, sanszosan most vagyok eddig a legszálkásabb. De még nem vagyok elégedett ezzel az aspektussal sem. Látom néha (pl. ilyen esetekben: http://www.examiner.com/article/matthew-fox-details-training-for-stunning-44-lb-weight-loss-for-alex-cross ), hogy eredendően nem szálkás emberek is képesek olyanná válni, legalább is időlegesen… Kíváncsi leszek, meddig jutok, feladom-e, brutális lesz-e, megéri-e, lehet-e tartani stb.

       Ami vicces: pont azok az izmaim a leggyengébbek, amiket a kocagyúrósok általában szénné edzenek: mellizom, bicepsz. Szóval néha elmegyek kocagyúrni, mert eddig túl anti-koca voltam (persze igazából nem voltam anti-koca, csak más izmaim véletlenül jobban reagálnak, ezért elhúztak).

       KedvelésKedvelés

10. Én azon döbbentem le a múltkor, hogy a natúr joghurtban miért (és honnan a francból) van kétszer annyi cukor, mint a tejben. Legalábbis a felirata szerint. Ha valaki tudja a választ, komolyan érdekel. Kérdeztem már tejipari szakembert is, de nem tudta (illetve már nyugdíjas, és nem tud/akar utánamenni, vagyis nem érdekli), még a legkomolyabb tippje az volt, hogy úgyis összevissza írnak minden adatot az összetevő-listába. Mondjuk az tény, hogy legjobb barátom, a google-t még nem kérdeztem meg…De a fermentálásról úgy első körben tuti nem a cukorszintézis jut eszembe, sőt.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Töprengek: tejben több a víz, joghurtban meg nem, innét a tejcukortartalom eltérés? Esetleg olyan natúr joghurttal volt dolgod, amiben van hozzáadott cukor?

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Elvileg normális joghurt csak tejből és joghurtbacilus-kultúrából készülne, a víz szerintem nem lesz kevesebb, inkább az a tippem, hogy a fehérjék kicsapódnak, ezért kevésbé folyékony a joghurt. Viszont megerőltettem magam, és elolvastam az összetevőlistát :-))), illetve olvastam már máskor is, de most fel is fogtam, hogy mi van odaírva. Ha nem is cukrot, de tejport adtak még hozzá. Ezzel a plusz infóval viszont nem stimmel a zsírarány (vagy kegyetlenül lefölözött tejet és tejport használtak, de nem zsírszegény a joghurt, hanem normál), és még kevésbé stimmel a fehérjearány (több ugyan, mint a normál tejben, de nem annyival, mint a cukor, tej helyett “reggeli italt” használhattak, persze a fehérjét jóval drágábban is el lehet adni, de ettől még hazugságnak tűnik az összetevőlista). Hú basszus, asszem sürgősen áttérek valamelyik másik cég joghurtjára.

        KedvelésKedvelés

      • Ez melyik volt?

        KedvelésKedvelés

      • Az aldinak a milfinája. Én a kefírjüket szoktam (v)enni, azt ráadásul másik gyártó gyártja, és azzal nem is volt soha hasonló problémám, csak valamelyik gyerek nem szereti a kefírt és joghurtot kért. Én meg örültem, hogy legalább natúrt esznek és nem gyümölcsöset. Meg ha másik boltban vásárolunk, ott van olyan joghurt, amit én is szeretek, de tény, hogy ha nem is zsákfaluban, de faluban élünk, és az egyik legközelebbi és leghasználhatóbb bolt a szomszéd városban egy aldi, munkából hazafelé útba is esik, így sok mindent szoktunk ott venni. Mindenesetre szóltam ma reggel a társamnak (aki nálunk a bevásárlás nagyobb részét intézi), hogy inkább nézzük meg a konkurenciát.

        KedvelésKedvelés

    • Azonos szárazanyagtartalom mellett képtelenség, ha nem hozzáadott cukorról van szó.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

11. Kedves Éva! A százak közül én vagyok az egyik csöndes olvasód. Nagyon szeretném olvasni a sportrovatod, ezért vettem egy jó adag bátorságot és most megszólalok. Szeretnék kérni jelszót és ideje megköszönnöm a meghívást.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Üdv a blogon! Örülök. Valahogy minden olyan értelmes, biztató így, amióta nem az improduktív panaszban és bűnöskeresésben vagyok mankó. Írom a jelszót.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Bár mondjuk valamiért állati rossz előérzetem lett.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Megértem és tiszteletben tartom.

        KedvelésKedvelés

      • Se név, se semmi, és olyan, mintha parodizálnál. Ne haragudj, nagyon aljas szemétkedés ment ellenem olyanoktól, akiket valamiért zavart, hogy amiket írok, sokakra hat. Próbálták betámadni, szétröhögni, nevetségessé tenni, fitogtatni, hogy ő bezzeg vékony, én meg nem… hetekig írogattak, zaklattak.

        KedvelésKedvelés

12. Csak hogy megragadjam a lényeget nekem kifejezetten tetszik a linkelt természetes módon testépitő lány teste.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem is, eszményi, csodaszép, és végre egy műtetlen mell.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

13. Én meg úgy szeretnék izmosabb lenni! Hogy meg tudjak csinálni pl. ilyeneket.
    http://metalozott-testek.hu/gyakorlatok-derek-embereknek-2-resz/

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • De tuti oldal! Annyira ebbe az irányba tartok én is. Illetve mindenféle, de ma pont ilyenhez alkalmas ruhában edzettem.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A facebook-on találtam véletlenül, valaki megosztotta. 🙂 Nem tudom, mások hogy vannak vele, én ha nem vagyok túl lelkes az edzés iránt, csak megnézek pár ilyen oldalt, ésé már rohanok is súlyzózni, hogy most azonnal nekem is ilyen testet! 😀
        Nagyon irigylem azokat, akik ennyire uralják a testüket, és ilyeneket csinálnak, tök jó!!!

        KedvelésKedvelés

      • Én a mozdulatot akarom, az érzést, hogy képes vagyok rá.

        KedvelésKedvelés

    • Köszi, hogy megosztottad a linket! Megvolt a tegnap esti olvasnivalóm 😉 Nagyon inspiráló ez az oldal, magyarul nem sok ilyennel találkoztam eddig.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem is nagyon tetszik, innen jövök rá, hogy mit tudok, mit nem, mi minden van még korláton, saját súllyal, nagyon jó ezekkel kísérletezni, mondjuk ma megpróbáltam kinyomni magam kézenállásba, és kurvára fejreestem. 🙂

        KedvelésKedvelés

      • Hú, remélem nem sérültél le! Olyan jó, hogy ilyen akrobatikus vagy!
        Sajnos nekem még gyerekként teljesen kimaradtak ezek a tornász alapok, így tőlem az is extra teljesítmény, hogy most már szépen meg tudok csinálni egy-két jóga pózt és ki tudom nyomni magamat hídba.

        KedvelésKedvelés

      • Az nem kis teljesítmény, az utóbbi hetekben gyereken-felnőttön is megfigyeltem.

        KedvelésKedvelés

14. Szia Éva! Szintén csöndes olvasó vagyok, idén jelentős részben a te írásaidnak köszönhetően hónapokig megvolt a svung bennem a rendszeres edzéshez, aztán egyszer csak valahogy elfogyott, most próbálom újra összeszedni magam ezügyben. Szeretném olvasni a vonatkozó írásaidat, ha megengeded. Lehet?

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Írtam.
      Nekem május végén-júniusban fogyott el egy kicsit az erő.
      Most azt érzem, nincs határ, nagyon sok mindenre rá tudom venni a testem. Nem köt, nyűgöz semmi.
      Jó néha éhesnek lenni.
      Jó az illy.
      Jó újra terembe menni, a júliusi Balaton után. Jó, hogy nincsenek sokan. Jó a balatoni gyerekekkel-kézenállós gyakorlás eredményét látni: fürge kézen átfordulások egymás után, és vissza, ruganyosság. Spárgázni fogok karácsonyra. Jó a menő edzőcucc, rewarding. Jó képeket komponálni. Jó az alakulás, könnyűnek lenni, mégmindignemjórám nadrágba majdnem beleférni. Jó a városban biciklizni, napsütötte vállal, jó a kutyával máshol vállalhatatlan rövidgatyóban sétálni az erdei állatok között. Jó, hogy a gyerekeim is folyton mozognak.
      Jó, hogy másra kell a pénz, nem állok olyan unatkozó tanácstalansággal, hogy akkor mandulaliszt vagy kókuszliszt vagy paleoliszt, hanem egyik sem, zsírszalonna, zöldpaprika, viszlát. 🙂

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Tegnap két dobozkával mentünk föl a nagy hegyre, az egyikben szalonna meg kolbász, a másikban uborka, paprika meg paradicsom. A kedvesnek kell a nasi, úgyhogy elfogyott két őszibarack is a nyolcórás túra alatt.
        Túratársak kérdezték, hogy miért nem csináltam szendvicset, paleo lisztből, hallották már, hogy van olyan, az könnyebben szállítható. (A dobozka tartalmának fele le is jött a hegyről, hazafelé az autóban elfogyott. Praktikusabb, mint fejenként 3-4 szendvics.)

        KedvelésKedvelés

      • Jaj nee, most kedvem támadt kolbászt nassolni a hűtőből! 😃
        Amikor elfogyott az erőd, mi lendített mégis tovább?

        KedvelésKedvelés

      • Nem akartam visszaroskadni, elveszteni azt az érzést és eredményt és vérbő feszességet, szexi, napbarnított, tónusos érzetet. (De cikiii, érzem megint, hogy most magyarázkodnom kéne, hát nem, nincs is annál jobb, mint már nem egész fiatalon ez a kamaszos-robbanós testi érzet.)
        Nem akartam komolytalannak, ebbe-abba belekapónak tűnni magam előtt sem. Fontos a kitartás. Hogy nem a látványért, egy-két lelkes blogposztért van ez az egész. És nem is a fogyásért. A fogyásom február végére megvolt, azóta csak alakulok.
        Nem akartam, hogy a szemétkedőknek igazuk legyen, ők kárörvendően jósolták, hogy úgyis abbahagyod, úgyis visszahízod, ez csak mánia.
        Olvastam komoly emberek írásait, könyvet és blogot ketogén témában, színes-szagos receptekkel.
        Sokan (blog, facebook) tőlem vártak útmutatást, nagyon szar lett volna egyszer csak abbahagyni, ez kötelezett és megtartott.
        Szarul éreztem magam a nemketogénban, csömörletes volt a szénhidrát.
        Azt akartam, a felsőtest diadala után, hogy jó lábam és jó seggem is legyen (folyamatban…).
        Az edzéseket mindig élveztem, az hormonfröccs, behúz. Csak a macera körülötte, az volt sok (gyerekeket elhelyezni, összepakolni, elindulni — ez kifejezetten durva szorongás tud lenni: mindent viszek? –, kifizetni, mosni, elfújta a szél a talpbetétet stb.)
        Terveztem egy új DEXA mérést, és nagyon szar lett volna rosszabb izom-zsírmennyiséget látni ott (majd ősz végén megyek).

        Amúgy nem a sporttal dőltem be, hanem a diétámmal, a ketogénnek vannak mélypontjai. Bár a súlyemelés is olyan volt, hogy megrekedtem a fej fölé vitt 45 kilóval, mindig edzés végén csináltam, már fáradó izommal, és vállra sem bírtam vinni az 50-et, és nem értettem, miért.

        Kicsit kell pihenni, nekem ez a júliusi egy hónap intenzív, de máshol-máshogy sportolás volt, kikapcsolt, és akkor az ember újra akar menni a terembe. A Flex nagyon pörgős, motiváló, izgalmas közeg.

        Sokan azt hiszik amúgy, hogy ja, ha ők is csinálnák ezt (de nem csinálják), akkor persze ők is ilyen erősek meg formásak lennének, nem olyan nagy ügy, de én eddigre már tudtam, hogy tényleg jó alkat vagyok, nem fogyózó, hanem igazi sportoló, könnyen gyógyuló, regenerálódó; nem valaminek a reményében csinálom, hanem a testedzésért magáért, a mozdulatokért, erős vágyam van, hogy szaltózzak, erő-kézenálljak, spárgázzak meg ilyenek. A belső tűz, amivel ezt csinálni tudom, meg egy bizonyos életszakasz áldásszerű, kivételes ajándéka. És annyiféle mozgást végzek, nagyon kikapcsol, iszonyú nyugtalan vagyok mondjuk három nap szünet után (most is), a teremben minden kisül belőlem, jobb ember leszek.

        Az az angol idézet, amit többször kiraktam, tök fontos mindig, hogy fejleszteni a testünket (mármint ha ehhez van idő, egészség, lehetőség, pénz, infó) nagy kiváltság, van, aki csak álmodik róla, ezért nincs pofám nem élni vele, nem használni.

        KedvelésKedvelés

      • A lábad most már olyan, mint a lovasoké. Igen jól állna a vádlidon a lovaglócsizma. Mondjuk egy teljes díjlovagló gúnyát magadra húznál és körbeügetnél a pályán…egy szép szürke shagya arab kancán…úú. Hát, nem lovat néznénk, hanem a lovasát…mindenki a lovast nézi, figyeli.

        KedvelésKedvelés

      • Ami megterhel: szeretem megmutatni a sportot és a testemet, főleg, ha sikerül hangulatosan, ízlésesen, az érzést pontosan elkapó módon fotózni, de az a tény, hogy ezt akárki megnézegetheti, és az a saját sztoriját kapcsolja be benne, és akkor ő nem jóindulatú vagy félremenősen jóindulatú, és beszél mindenfélét, elég fura helyzetekhez vezet. A saját elfogultságaik, maszatolásuk, paráik miatt gondolnak rólam mindenfélét, hallom vissza, miket mondanak. Eltűntek emberek, mert nyomasztónak érzik az örömömet és a deklarációimat, valamint én elárultam a feminizmust, holott évek óta, már jóval korábban is mindent megtettem, hogy ne kövér, kudarcos nők dühöngésének tűnjön, akik eközben a gyűlölt férj pénzét költik, hanem új, friss, bátor, trendi legyen a netes feminizmus. Én leszek az, aki edzőteremre ráér, de bezzeg fogadóórára miért nem megy. Vagy van az igazán szeretett-tisztelt ismerős tegnapi fb kommentje: ez (három terembeli, örömteli fotó) függőség, vigyázzak, ő is átélte. Basszus, ettől olyan keserű leszek: ha özvegyként, anyagi gondokkal küzdve, kis depivel, kis alkohollal kucorognék itthon, akkor bezzeg senkinek nem tűnnék fel, akkor aztán a helyemen lennék, az élet nehéz, igaz? De én megteremtettem, nem hagytam magam, kicsikartam, hogy az élet könnyű és repülős legyen, nem panaszkodom, és akkor ez a baj, ez szúr szemet, ebbe kell belekötni vagy aggódni, hogy jól vagyok, és igenis, büszke?…

        Nekem is visszajelzés az önreprezentációm, mert én nem látom magamat, se a mozdulatot, se a testet, és ez zavarba ejt: mit néznek pl. az edzéstársak, röhejes vagyok, vagy kúl, hibás a guggolásom, vagy épp megfigyeli, én hogy nyomom? Azt nézik, milyen kövér vagyok, vagy már igazi sportolónak számítok? A fotókról tudom és megnyugszom.

        Ez az öntudatlanság tök jellemző, most fedeztem fel a fegyencedzés egyik eleme, a híd fokozatai között azt, hogy kéz nélkül, combból-farból menni le hídba, ez a legnehezebbek egyike. Ezt én még kiskamaszként (tornászmúlttal) kifejlesztettem, és most újra űzöm, egészen fejre lemenni.

        KedvelésKedvelés

15. Már a vörös ruhás képed is nagyon tetszett, de ez a Nike dresszes… Le a kalappal! És nem csak mint három gyerekes anyuka előtt, hanem bárhogy. Huszonévesek megirigyelhetnék az alakodat, eszméletlen átalakulás 1 év alatt (már amennyit én láttam képeken a régiből). Gratulálok!

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Illetve a mai képen vájtszemű olvasók láthatják, hogy milyen mellizommal (is) rendelkezel, látszik a kettő között a függőleges mélyedés. 🙂

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én is a fotón vettem észre. Meg amikor ráfeszítek, ilyen legyezőszerű izék vannak a kulcscsontnál, sokáig hittem, hogy azok a bordáim…

        KedvelésKedvelés

      • :-O

        KedvelésKedvelés

      • Megkérdezhetem, hogy kb. mennyi fehérjét viszel be egy nap? Vagy egyáltalán nem méred, csak érzéssel eszed/iszod?

        KedvelésKedvelés

      • A proteinemben van 23, ill. 27 g fehérje adagonként. Két adag, ha edzésnap van, kétszer másfél.
        Ehhez jön a BCAA, kreatin, glutamin, mondjuk 15 g összesen.
        Minden nap eszem vagy tartalmas tejterméket (sajt), két-három tojást, vagy húst/halat, egy adag, 50-70 g fehérje lehet.
        Olajos magvak, valamennyi tejtermék.
        Nem tudom. 120-150 nekem jöhet ketózis mellett is.

        KedvelésKedvelés

      • köszi!

        KedvelésKedvelés

16. Hát, kövezzetek meg, de vállalom a véleményem.
    Beszaladtam az előbb a bevásárlóközpontba 2 mozijegyért. Azon már nem is kesergek, hogy tömve van gyerekekkel, szombat délután, nem az én dolgom megítélni, melyik család mivel tölti a szabadidejét. Az én dolgom majd az lesz, hogy a fáradt, megkínzott idegrendszerüket kisimítsam, de legalábbis megpróbáljam a szülőket a józan ész útjára terelni: “sok játék a szabad levegőn, kedves anyuka, nem, nem úgy, hogy kiviszik a laptopot az udvarra, focizzon sokat a gyerekkel, kedves apuka, nem, nem a neten gondoltam”. Alapvetéseket kell sokszor elmondanom.Szóval, ezen már meg se lepődöm.
    De a …milyen csúnyaságot bír el a blog, Éva? Szóval, a kurva életbe. Valami hercegnős filmre próbál bejutni a családok nagy része, így negyed órát álltam sorba jegyre várva. Nem volt kisgyerek, meg nagy se, akinek a kezébe ne nyomtak volna pattikukit, még jó, ha nem kéket. Hozzá nagy pohár kóla dukál, a szerencsésebbeknek kólás nyalóka is. Vinnyogó, követelőző, kuncsorgó gyerekek, szótlanul fizető apukák, és megszámoltam, 2, azaz kettő nemtúlsúlyos anyukát láttam. Mit teszünk a gyerekekkel, te jó ég? Tényleg éhen lehet halni egy mozi alatt? Vagy szomjan? És tényleg azt kell begyakorolni, hogy az üres zacskót bebasszuk a szék alá? És ha erről véleményem van, akkor szégyenítek? Nagyon nagy a baj.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Tökre átérzem, amit írsz. Itt kell élnünk, ebben a világban, ilyen mentalitású emberek között, az a feladat, hogy türelmesek legyünk velük és valahogy kicselezzük azt is, hogy frusztrálódjanak attól, hogy mi nem úgy.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

17. A terembe járás, az izom, a “vékonyság” (változás, atletikussá lett test), a fehérje látványos, mindenki ezt mondja és ezt veszi észre.
    Ami nem látszik:
    az az összehasonlíthatatlan ugrabugra megyek edzeni, szétrobbantom a termet érzés
    agy-izom kapcsolat fejlesztése, nagy befelé figyelés futópadon, súlyzózáskor, hídban, szaunában
    egyensúlygyakorlatok, stabilitás, fejjel lefele pózok, meditatív korlátról lógás, nyújtás, ízületimobilitás-növelés
    koncentráció, majomügyesség, vagányság (belemenni egy ismeretlen mozdulatba, bógni másik lábbal), mindenféle próbálkozás: ha ezt csinálom, mit érzek?
    mozgáskultúra, balettos testtudatosság
    Utóbbiak hónapok óta sokkal fontosabbak megélésként és szempontként is, amikor eldöntöm, milyen gyakorlat legyen, mint a “gyúrós” kinézet, az izomtömeg-növelés vagy a formásodás.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Egyetértek, ez mind vele jár. A testtudatosság, koordináció, koncentrációs képesség, elmélyülés, mozgásfejlődés, csomó mindent tud adni egy jól felépített, átgondolt termi edzés.
      Most, hogy én is járok ilyen helyre is, még jobban értem. És izgalmas menni: megint mi lesz?

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Vagy az a mohóság, hogy találtam egy videót állat jó gyakorlattal, jaj, de kipróbálnám már, menjünk, menjünk.

        KedvelésKedvelés

18. Régebben én is azt gondoltam, ha nehéz súlyokat emelgetek akkor úgy fogok kinézni, mint egy NDK-s súlylökőnő. Aztán ahogy megismerkedtem a súlyzós edzésekkel, rájöttem, hogy izmot növelni egyáltalán nem olyan egyszerű, mint első blikkre tűnik. Persze most is van egy határ, amire azt mondom, hogy ez nekem nem tetszik, de ez abszolút ízlés kérdése. És egyébként is, az a kategória, ami nekem nem tetszik, amúgy is elérhetetlen a számomra, mert ahhoz rengeteg dologról le kellene mondanom (olyanokról, amikről egyáltalán nem akarok) és versenyszerűen, vagy inkább életszerűen kellene űznöm a gyúrás művészetét.

    KedvelésKedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

19. Aki esetleg nem bír magával, jöhet hozzám az ősszel egy 30 m3-es és 3 méter mély munkagödröt kiásni, majd kitermelt földet talicskával 10 méterre eltolni.
    10 ezer huf/nap + teljes ellátás.
    (Zöldséges – és gombatermesztő pince lenne).

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

20. Olyan jó olvasni,rájönni,hogy 25_33 éves koromig mi mindent csesztem el.Jártam callaneticsre,aerobikra,terembe,diétáztam,fogyókúráztam nyakra_főre,mindezt egyszerre,egy időben futni is jártam,átgondolatlanul,mérték nélkül,pótcselekvésként,172cm,55kilósan kövérnek éreztem magam és csúnyának. Oda jutottam,hogy amíg én “elvoltam az alakommal” a volt férjem lecserélt egy “előnytelenebb külsejű” de életvidám nőre,nekem kihullt a hajam,kimaradt a menszeszem,félelmetes vérképet produkáltam és kedélybeteg lette,33 évesen meg akartam halni. Meggyőződésem,ha akkor minimum ennyit és ilyent olvasok táplálkozásról,edzésről,vitaminpótlásról nem jutok oda ahová. Aztán valahogy kikászálódtam a gödörből,39 évesen megszültem a lányomat és most 8 év után elkezdtem szaladni,vitaminpótolni,érzem ismét van életem egy_egy kutyás futás után,tudom ez távolról sem az amiről írsz,de kezdetnek jó. Testképzavar ellen modellt állok festőművész ismerősöknek,nagyon érdekes mikor 4_5 féle szemszögből látom a testem,nem úgy mint a tükörben,hanem ahogy mások látnak .Egy_egy elismerő megjegyzésük(milyen expresszív a karja) balzsam lelkemnek. Nem fura ez az egész dolog?

    KedvelésKedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

21. Itt ülök a teremben.
    Az istennő bicepszezik. Derékból emel, és rángatja a könyökét.
    Vérprofi. Edzője is van. Csak rúddal csinálja. (Az 20 kg, én 40 fontos francia rúddal szoktam.)
    Nem hiszek a szememnek.
    De gyönyörű, amúgy.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

22. Egy félisten is bejött, nehezen hihető, fürtös, sötét hajú. De gondolom, nincs vádlija. (Nem látszik, van-e.)
    (Nincs.)

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

23. Szia, Éva!
    Hogyan tudok jelszót kérni az életmódváltók bejegyzéseihez? Külföldre költözés, stressz, az itteni nem jól felszerelt termek miatt kicsit leült a lelkesedésem, a bejegyzések, a kommentek, beszélgetéseitek pedig eddig is mindig motiváltak. (Bocsi, ha nem jó helyre írok ezzel kapcsolatban, nem találtam meg, mi erre a járt út a blogon.) Köszönöm!

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szia! Az a lényeg, hogy eljusson hozzám. Írok e-mailt!

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

24. https://wmn.hu/wmn-life/48935-sport-elottem-sport-utanam–mozogjatok-harmincasok-de-ne-csak-ti

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

25. Hey. I sent a screenshot. Did you get it?

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Yes, thanks. I am not interested.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

26. Végignéztem a képeid. Eszement formád van, gratulálok! Ilyet amatőrtől ritkán látni.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

27. Van nekem két inspirációs videóm (illetve az első az nem csak videó, személy, azt is megnéztem még régebben, hogyan edz), ezeket nézem, amikor motiválódni akarok az edzéshez (bocsánat, szabad ide ilyet? linkelgetni? Éva, vedd le, ha nem okésak)
    Szóval az első az ez:
    
    Vagy bármelyik más versenye.
    Ez még a nyáron volt megdöbbentő, akkor volt úk. Oké, amerikai show-műsor, a ruháktól viszketést kapok, de az a teljesítmény, az durva. Ügyesség is kell hozzá, nekem az sosem lesz, de ez volt az a videó, ami hatására nálam kiemelt fontosságú a felsőtest edzése, konkrétan a húzódzkodás. (már amikor épp nem vagyok elkenődve, akkor csak döglök a seggemen. Mint most épp. Blöeeeh magamnak. Elcsépelt, meg minden, de majd most, mától, ma este, időm is lesz.) Sosem leszek ilyen, ilyesmi sem, eleve ügyetlen vagyok, de nagyon jó lenne errefelé elmozdulni.

    (finom, nőies sportok, azám. Nem vagyok egy amerikai showműsor-nézős, de ennek a nőnek a teljesítménye nem csak a lányok között valami, hanem az úgy egyszerűen egy valami, egy Valami. Engem azok a sportok vonzanak, amelyek nem “nőknek valók”. Fára meg mindenfélére mászni meg mindig is szerettem.)

    A másik, ez egyszerűbb, itt csak a videó fogott meg, és valamiért csak ez az egy. Annyiban is egyszerűbb, hogy nem vonz a tánc. Ezt ő csinálja, én meg gyönyörködöm benne. Közös vonás az elsővel, hogy ez sem “nőies sportolgatás”, hiába nő végzi, és hiába rúdtánc, még rúdtánchoz képest sem nőies, és ez tetszik, bár ez ízlés dolga. (nem is hajlékony a többiekhez képest, engem nem zavar). Ebben valami brutális erő van, végtelen finoman, pontosan összehangolva. Láttam már más profi rúdtáncosokat, ugyanebben a kategóriában, ők is jók, de ez valahogy más.

    Aki húzódzkodáshoz keres inspirációt: 1:06 percnél nézze. 2:04-nél az nem tudom, mi, de nagyon üt. Aztán 2:55-től: az az érzésem, hogy ez nem ember, de tényleg nem. Kézerő, markolóerő? Meg sok-sok koordináció. Amióta ezt láttam, mellékesen olyan “gyakorlatot” is csinálok, hogy megmarkolom a rudat a fejem felett, és számolom, meddig bírok lógni. Az alkarom görcsöl be előbb általában, ha nem, akkor a markolásom nem bírja.
    Ja meg amúgy az egész lenyűgöző. nyilván.
    Ez:
    

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Miért veszed rá magad mégis ilyen nehezen az edzésre?

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ezt már taglaltam, ne kelljen megint részletesen belemenni, légyszi… szégyenlem magamat. Szívesen adok információt, de nekem ez nem segít, inkább ront. (pozitív dolgot akartam mutatni, kicsit átadni, hogy milyen érzés, amikor jó nekem, hátha másra is így hat. Most a válaszhoz mindenki arcába kell tolnom a legrosszabb énemet, meg kell hemperegnem benne. Belém fog ragadni, még mélyebben. Nem akarom, hogy ez legyek én.)

        Röviden: a depi nálam önpusztító műfaj, amikor beüt, kb “direkt” azokat a dolgokat nem csinálom, amiket élvezek és amik kihoznának belőle, plusz visszanyúlok a régi reflexekhez, zabálás, döglés, amitől még rosszabb lesz, és pont ez az egész lényege, hogy egyre rosszabb legyen, és valósággá váljon, hogy valóban ilyen vagyok, ezt érdemlem, ez a belső lényem.
        Ezt szerintem a szüleimtől kaptam, ők tartottak ilyen embernek (ezt a király eredményt csak azért értem el, mert ők kényszerítettek, hogy tanuljak (nem). És magamtól alkoholista is lennék, ezért is nem engednek sehova, ilyen a természetem magamtól, ha senki nem kényszerít kívülről. Az apám apja is olyan volt, mint én (soha nem ismertem), látszik rajtam, de amíg nem múlok el tizennyolc, nem fogják engedni, hogy olyanná váljak, nincs jogom.), bár tökmindegy, most már az én dolgom megoldani.

        A sport nekem új, nem vált reflexszerűvé, rá kell vennem magamat, ha eljutok a teremig, már megy, aznap legalábbis. Ha egy hétig ráveszem magamat, reflex válik belőle, meg örömérzet, meg energia, és akkor már csak arra kell figyelnem, hogy nehogy véletlenül (azaz mert elhiszem, hogy már sosem múlik el a boldogságos érzés, nem kell figyelni rá) túl sok idő kimaradjon, mert akkor visszaesek. Talán, ha elég ideig csinálom, akkor tényleg nem fogok már ilyen könnyen visszaesni.

        KedvelésKedvelés

      • “Nem akarom, hogy ez legyek én.” Hát akkor ne legyél az! Hanem MENJ.
        Én annyira utálok késni, hogy elhatároztam: nem is fogok.
        Nem kell taglalni, csak rámutattam, hogy inspirációs videót nézni, lelkesedni könnyű, agyalni is könnyű. Nagyon sokan csinálják.

        KedvelésKedvelés

      • Nem egyszerűen döfök egyet ébresztőleg, hanem azt is szeretném mondani, hogy nekem vérlázító, idegesítő, amikor valaki nekem mondja, mutatja, hogy ő érdeklődik, és tervezi, és ő is lelkes ám, és majd, és most csak ezért meg azért nem… miközben helyette csinálja a lelkesedést. Sport helyett, csinálás helyett beszél róla. Ahogy ilyen sok “sportos” ember van, miközben csak kevesen edzünk igazán, úgy, hogy a belünket is, és (érdekes) szerencsének, kegyelemnek fogjuk fel, nem valami hatalmas tettnek.

        Miért bonyolítjátok túl?

        KedvelésKedvelés

      • “Nem kell taglalni, csak rámutattam, hogy inspirációs videót nézni, lelkesedni könnyű, agyalni is könnyű.”
        Ez már nagyon irodalmi értelmezés. Talán a “mégis” szóból tudhattam volna, hogy nem vagy kíváncsi a válaszra? Tehát arra, hogy a videók lelkesítő hatása ellenére miért veszem rá magam mégis nehezen?

        “Nem egyszerűen döfök egyet ébresztőleg, hanem azt is szeretném mondani, hogy nekem vérlázító, idegesítő, amikor valaki nekem mondja, mutatja, hogy ő érdeklődik, és tervezi, és ő is lelkes ám, és majd, és most csak ezért meg azért nem… miközben helyette csinálja a lelkesedést. ”

        Akkor teljesen félreértetted az egész kommentet. Ezeket a videókat akkoriban néztem sokat, amikor még eljártam edzeni, heti ötször, keményen (Júniusban kezdtem, január elején kezdett csökkenni a lendület, túlvállaltam magam, egyszerre próbáltam nagyon drasztikusan diétázni hogy újév előtt elérjek egy célt, emellett erőedzést is csinálni, túl nagy lett a nyomás). Azt csináltam, hogy először is elterveztem, hogy aznap mit fogok csinálni, aztán néha megnéztem egy ilyen videót is és ettől még jobb kedvem lett, aztán lementem edzeni. Azért is mutattam itt őket, hátha másra így hat. Persze rám sem ez hatott így, már eleve megvolt az elhatározás, de ezek löktek még egy lépést előre. Ha nem vagyok biztos magamban, de épphogy majdnem, akkor is érdemes egy ilyet megnézni, néha segít.

        Én is nagyon idegesítő vagyok saját magamnak, és nem, nem kell sokkterápia, önellátó vagyok. Pozitív hozzáállás, az jó lenne, mert pont a saját önutálatom húz le, nyilván a másoké sem segít, de ezt tényleg nincs jogom elvárni. Majd szerzek máshol, vagy önellátó leszek, vagy bármi más, még az is lehet, hogy tényleg nem sikerül összeszednem magam, de azt tudni fogom és akkor nem is fogok itt lelkesedni helyette.

        KedvelésKedvelés

      • Most ez megint ilyen befenyegetős-sértődős-passzív-agresszív lett… nem komálom.
        Az volt a kérdés (de hetek óta az), hogy miért lelkesedsz üresben, mi ez a sok duma, miért nem mész inkább edzeni…

        KedvelésKedvelés

      • Megyek futni, mert engem az motivál, hogy ebből a fajta kommentelésből elegem lett. Már meg se szívesen nyitom a blogot, a saját blogomat, annyi az elégedetlen, hosszan háborgó, magyarázó ember. (Kösz…)

        MENJETEK EDZENI!

        KedvelésKedvelés

      • ugyanez megy a fatlogicon amúgy

        KedvelésKedvelés

      • Innen tényleg olyan egy kicsit, mint ha rajtam követelnél valamit. Nem vagyok pszichológus.

        KedvelésKedvelés

      • Bocsánat, hogy közbeszólok, tessék nyugodtan ignorálni, ha illetlen belepofázásnak tünik… az ugye, amiröl írsz, az önsorsrontás. Bár mondhatnám, hogy én ebböl már kimásztam, de sajnos… a múlt pénteken rámszakadt az ég, szabâlyosan fulladoztam a sok kimondhatatlantól, úgy éreztem, ha most nem szabadulok ki valahogy, belefulladok a saját szomorúságomba, frusztrációmba és tehetetlenségembe. Szóval elmentem futni, hetek óta elöször (mert végre úgy 90-95%-ban helyrejött a bokám). Futás közben szabályosan éreztem, ahogy csökken a nyomás a mellkasomon, és mintha a stressz pozitív eröbe fordulva repített volna elöre… bö egy órával késöbb, amikor hazaértem, mintha meggyógyult volna a lelkem. Pedig a világ ugyanaz volt, csak én voltam benne más. Amit írsz, hogy ‘Nem akarom, hogy ez legyek én’ – én ezt próbâlom átvâltani arra, hogy ‘az akarok lenni, aki futás közben vagyok’ (mert akkor tudom magam szeretni) és ezt az érzést át lehet vinni az élet más területeire is. Ez az én motivâciós videóm… elnézést mégegyszer, ha kéretlen okoskodásnak tünik mindez, valami olyasmit próbâltam kommunikâlni, hogy ‘nem vagy egyedül’.

        KedvelésKedvelés

      • “Most ez megint ilyen befenyegetős-sértődős-passzív-agresszív lett… nem komálom.” Eléggé ledöbbentem, hogy olyasmiről mesélek, ami NEKEM segített, meg szerintem csak úgy magában is k.va jó, és belémkötsz. Igen, negatívan reagálok. Azt el nem tudom képzelni, mivel fenyegetnélek, a nemkommenteléssel, vagy mivel?! Neked az nem fájna. Annyit nyernék vele, hogy nekem sem. De amúgy simán csak nem fenyegetlek.
        Valamiért baszogatva van a személyem, pont olyan helyzetben, hogy először a kérdésedre válaszolva magamat fikázom nyilvánosan, aztán meg elmondod, hogy voltaképp tökre nem érdekelt a válasz, hanem vérlázító és idegesítő a viselkedésem, stb, ne ismételjelek. De ezt most először mondod nekem, eddig semmi hasonló. (a bejegyzéseid nem kell, hogy rólam szóljanak, paranoid hülyeség lenne mindent magamra vennem, ezer ember lehet körülötted) Én meg ezt nem komálom.

        “Az volt a kérdés (de hetek óta az), hogy miért lelkesedsz üresben, mi ez a sok duma, miért nem mész inkább edzeni… ”
        De bakker MOST nem erről volt szó. Tök másról beszéltem, egy mondattal utaltam rá, hogy most épp nem vagyok úgy, mint sokáig voltam, amire hivatkozom, hogy húzódzkodás meg minden, a videók hatására, ez nem jó, de majd megint, aztán vissza arra, hogy milyen k.va jó, amit ezek az emberek csinálnak.

        “annyi az elégedetlen, hosszan háborgó, magyarázó ember. (Kösz…)”
        Írtam Ashley Fox és Jessie Graff kimagaslóan, inspirálóan nagyonjó teljesítményéről, reméltem, másnak is tetszik, és passzol a bejegyzés azon részéhez, hogy “én nem akarok olyan izmos lenni”. Ők például olyanok, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ilyen sem akarna lenni. De azt sem, hogy akármi (férfinak tekinthető)pasi azon nyifogna, hogy ez az izmosság már csúnya.

        “Innen tényleg olyan egy kicsit, mint ha rajtam követelnél valamit. Nem vagyok pszichológus.”
        Még csak nem is specifikusan neked írtam a kommentet, hanem úgy általában, a poszthoz kapcsolódva. A többi már reakció a tiedre.

        KedvelésKedvelés

      • Nem annyira fontos, te hogyan értékeled a viselkedésedet – ha kilátnál belőle, ha rálátnál, nem csinálnád.
        Kérlek, ne csináld ezt. Ne magyarázd ennyire azt, hogy hetek óta nem tudod rávenni magad a sportra, és ha ezt visszajelzik neked, ne támadj.
        Nekem van vétójogom csak. Engem ezek a lehúzó, önigazoló körök, az elméletgyártások irritálnak.
        Másookat is kérek, mindenkit, hogy álljatok bele, cselekedjetek, ne motiválódjatok annyit, ne magyarázzátok annyit, mert ez energiavámpírság. Ne én legyek ennek a terepe, aki ugyanúgy és születetten depresszív vagyok, és a belemet kidolgozom azért, hogy ezt ne sínyelje meg senki, és építő életet élhessek, és mégis elmegyek javítani a sorsomon, sportolni, akármi.
        Harmincöt-negyven körül ne hibáztassuk a múltunkat, a szüleinket, ne mondjuk fel a magyarázatainkat. Nem vezet sehova, és nagyon rossz minta.
        Hogy ez rajtad nem segít, és így csak még mélyebbre taszít? Nos, nem minden rólad szól, én nem is ígértem segítséget (az egy szakma, drága pénzért űzik), az is fontos, hogy én ezt a rengeteg negatív dumát, panaszt nem bírom már ilyen töménységben.
        Amúgy tök oké, hogy tisztában vagy a halogatásoddal, meg az is, hogy teszik az izom, csak az nem, hogy eközben nem teszel érte semmit.

        és:
        “Én meg ezt nem komálom.” csak az elmélet kedvéért játssz el a gondolattal, mert ennek az arroganciája meghökkent:
        mi van (mi legyen), ha a blogger nem komálja, amit a kommentelő csinál?
        mi van, ha a kommentelő nem komálja azt, amit a blogger csinál?
        ki akar itt kitől valamit? mi vagyok én?

        KedvelésKedvelés

      • @túlazóperencián: köszönöm.

        KedvelésKedvelés

      • Elnézést, hogy beleszólok, csak szerintem rossz lenne, ha ez a flow így maradna, és ezért szeretném hozzátenni, hogy ez pont az a jelenség, amiért annak idején otthagytam a facebookot, és amit nem tudtam és már nem is akartam kezelni. Jelesül, hogy az ember posztol valamit, és akkor van egy elképzelése, elvárása, hogy milyen reakciók fognak érkezni. És ha nem olyanok érkeznek, akkor annak az a magyarázata, mint itt is, hogy “félreértetted a kommentet”. Holott csak annyi történt, hogy az illető nem pont úgy reagált, ahogy azt a posztoló elképzelte, és ezzel kellene kezdeni valamit.
        Nekem a csakazolvassa pont azért akadt be ennyire, és azért járok minden nap ide olvasni, mert mindig friss, sose kiszámítható. Nem mindig olyan válasz érkezik az ember kommetjére, ami neki megnyugtató lenne, sőt, sokszor pont, hogy megerősíti azt az érzést, hogy valami nem stimmel. Épp az év végén volt egy ilyen kommentváltásunk, éppen Évával, és remekül helyretett, pedig rohadtul arra világított ám rá, ami zavaros, rossz irányú, rosszindulatú bennem. És akkor ezzel kell szembenézni. Persze, hogy kellemetlen, rossz érzés, szembesülni a saját gyarlóságainkkal sose jó.
        Még valami. Olvastam ebben a flow-ban, hogy KA azért szeretne inkább pozitív, megnyugtató dolgokat, visszajelzéseket olvasni, mert ő magát rántja le eleve, és nem hiányzik, hogy más is ezt tegye. Csakhogy ez, bármilyen furcsa is, önvédelmi mechanizmus az agy részéről. Azért szidalmazom és becsmérlem magam, mert akkor annál rosszabb már úgysem lehet, akkor én magam elvégzem a “munkát”, és ha én szidom magam, akkor “kiegyenlítem a számlát”. Csakhogy ebben az ember annyira elfárad, annyi energiát felemészt, hogy aztán a valódi cselekvésre már nem marad, de ilyenkor nem is az a cél, hanem, hogy az elme megelőzzön mindenfajta kívülről érkező kritikát, és nagy sietve maga borítson rá mindent saját magára. És akkor már más ne “szidjon”, mert én már szidtam magamat eleget. De ezt nem lehet másoktól elvárni. Nem is működik hosszú távon.

        KedvelésKedvelik 1 személy

28. Kicsit kínos, de itt zajlott, ezért itt reagálok, mert nem érthető talán, mi a bajom:
    van a háttértörténet – nem keveset leveleztünk KA-val az élet dolgairól, edzésről, közös edzésről, volt egy pont, hogy azt mondtam: én ennyit tudok tenni érte, mert semmi nem történt. Nem jött el, nem kezdte el, nem lett semmi. Még csak nem is értem, miért, de nem is dolgom érteni.
    Előjött a jól ismert problémám a szögletes, nem humoros, határt nem mindig tartó, sokat magyarázó és az állapotukat pajzsként használó emberekkel, hagyományosan ingerült leszek tőlük: NEM CSAK TE VAGY A VILÁGON, ne nekem sorold a bajaid, nem csak neked nehéz, hahó!
    Általában pedig:
    olyan emberek, akik nem gondolják komolyan, de szeretnének kapcsolódni, mondják nekem vég nélkül, mi van velük, beszélnek sportról, videókat küldenek, terveik vannak, nekik mi tetszik stb. A lényeg egyszerűbb: nem kell, hogy tetsszen, menjél, csináld. Évekig bele lehet ebbe ragadni, alkalmi edzésekkel, regeteg dumával, nézegetéssel, aztán azt mondani, hogy “kipróbáltam, de nem volt jó”. Ugyanez a ketóval.
    És nem csinálják, folyton csak a kifogások, erre persze én motiválok, de aztán már úgy értelmeződik, hogy _én_ akarom, hogy sportoljanak, ahogy gyerekként mondtuk, hogy majd megírjuk a leckét, teljesítünk a tekintélynek valami utált dolgot szájhúzva, ellenőrizve, rajtakapva, szégyenkezve, áldozatot hozunk. Ennek semmi értelme, és ez egy rossz dinamika. Nem keresnek segítséget a halogatásukra, mozdulatlanságukra. Én kapom. Nem kérem, irritál, kárba megy az időm. Felnőtt vagy. Akkor keress meg, ha komolyan gondolod, ha praktikusan és hatékonyan tudok segíteni. Lelkizni, toporogni tehetetlen, beleragadt, zavaros emberekkel nem tudok. Pláne ha aztán nekem mutogatja, hogy de ő bezzeg gyönyörű és sportos, mint a Patrícia, aki nem csak koppintott innen sokat, hanem erősen felszépítette a valóságot, és még ide is tolta.
    Simogathatnék, hagyhatnám, hogy kiöntse a lelkét, nem kéne bánnom, hogy engem, akinek ilyen intim dolgokat elmesélt, fél évvel később úgy kezel, mintha soha nem is ismert volna, van, hogy haragszik, kibeszél; eltitkolhatnám, hogy ez zavar, csendben kihátrálva, de annyi ilyen volt már, és nincs erre időm, agyam, nem akarok a terepe lenni, feldühít, ezért jelzem: erre nem vagyok vevő.
    Önsorsrontás, önszabotálás, elméletek, kifogásgyár, magáról beszélés vég nélkül, nekem tolva. Nem vezet sehova, ne csináld. Nőj föl.
    Remélem, aki csak kicsit bizonytalan, és valós, kezelhető, elbírható gondja van, azt ez nem riasztja el, szívesen segítek továbbra is, ahogy ketóügyben is mindig, és vittem is száz+ embert a Reedbe.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Önsorsrontás, önszabotálás, elméletek, kifogásgyár, magáról beszélés vég nélkül, nekem tolva. Nem vezet sehova, ne csináld. Nőj föl.” Így kellene, igen.

      Mikor ilyeneket írsz csúnyán szemesülök vele, hogy mi mindent -elsősorban motivációt, erőt- viszek el, vihetné(n)k el innen úgy, hogy itt sem maradna kevesebb, káros és felesleges ehelyett az akadásaimmal foglalkozni, és át is pakolni egy részét.. (Sporttal kapcsolatos témában nem tettem -még- ilyet,
      de tán csak azért, mert annak a közelében se vagyok, viszont a nehezen feldolgozható korai évek/gyerekkor témában a saját megítélésem szerint a múltkor egyáltalán nem voltam konstruktív, pedig alapvetően jól értem, hogy olvasóként nincs jogom a bloggert a saját problémámba bevonni, azzal traktálni, idejét-energiáját pazarolni. Mégis belecsúsztam, sajnálom, előfordul, hogy valamihez hozzá akarok rakni és aztán azt érzem, hogy inkább elvenni sikerült belőle.)

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem éreztem megterhelőnek, elmesélted, nem nekem szólt. Nem is ebbe fáradtam bele.

        KedvelésKedvelés

    • híj, ez kemény volt, éveken át ment. összesen

      több százan

      kerestek meg és használtak erre, akartak az én szememben jók lenni. hogy nem láttam, hogy ez is irigység, lerontási kísérlet, fúrás? mi dolgom volt ezekkel az emberekkel?
      annyira aljas, felszínes sztorik voltak, ostoroztak, vádaskodtak, dühöngtek a kézenállós fotók vagy a bikini miatt, mit hittek, ki vagyok én nekik? “ráérsz edzegetni” vád. miért nem érezték ezt cikinek? én is elhúzom a szám, ha valamit látok, és az nem a szám íze szerint van, nekem talál be, de kussolok. ők meg jöttek, nyomták, “támogatásért, motivációért”, valójában basztattak és provokáltak, követelőztek. úgy tettek, mintha ígértem volna valamit, de nem tartottam volna be, pedig csak keserűek és lusták voltak.

      bizonygattak, mutogatták pofátlanul nekem azt, amit innen vettek, hogy ők, lám, kedvesebbek, szebbek és jobbak is, nekik IGENIS bejött a jóga, de legalábbis az unokahúguknak (!!!), ezt így odavágva, full kezdő, fotón látványos, “nőies” póz, hatalmas felkentség (amúgy ez a jóga történelmi bűne: ahhoz képest, milyen kevéssé aktív mozgás, és mennyi ügyességet igényel, nagyon is látványos, sziklán álló, naplementés, kerek seggű sb. képeket lehet csinálni és kipakolni, lájkokat gyűjteni, MEGÚSZÁS)
      pl. az akrobatikához képest is, ami meg nehéz, főleg felnőttként, na, azt leckéztették a jógatudorok, de vicces volt, TÉRD NEM MEHET A BOKA ELÉ, LESÉRÜLSZ, mintha tanácsot kértem volna, ezt full inkompetens merevek írták
      rájuk pazaroltam egy csomó időt, lehetőséget, lelkiztem, vittem őket mindenhova,. sztorikat fabrikáltak utólag, pedig magukkal volt bajuk
      vagy szétpofázta az edzésemet, mintha végtelen időm lenne
      vagy ott nyafogott, sírdogált, hogy neki nem megy, vadidegen
      vagy elkezdte fikázni a testemet minden előzmény nélkül, hogy ő milyennek hitte, wtf?
      de szar volt
      az enyhébb típusnak “megint beállt a háta”, ezt nekem írta, magyarázta, meg nem értettem: mi dolgom ezzel, kinek igazolja?
      van, aki full ketós volt, azóta cukrásznak állt

      kb. 25-30 olyat ismerek, akinek ebből komoly edzése, fejlődése lett, és együtt is nyomtuk, ennyi az, aki nem élt vissza, ferde szándék nélkül, egózásmentesen jól használta az itteni infókat, és nem is csúszott vissza a makramézásba stb.
      ÉS nem használta ellenem-nélkülem a blogot, saját brandra, menősködésre, pont ő is hidazik, pont akkor jutott eszébe, fotó, gratulálnak neki…
      és pár száz, aki csak olvasott és néha írt, és edz, nem használt engem, és minden jó

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

29. Ritának: És persze mindenki csak megnyugtató, pozitív dolgokat akar hallani. Én is azt szeretem ám. Kényelmes.

    Aztán valahogy úgy alakult, hogy a nickek bármit mondhatnak rám, a saját oldalamon, nem kerülhetem el, ők elemezhetnek, célozgathatnak, írhatnak végtelen threadeket, van, aki dühöng, nekem panaszolja, hogy ő szegény/mozgássérült, minden hozzá viszonyítódik, ő a centrum, közben nem tudjuk, kik ők és mit tettek le az asztalra, tényleg tájékozottak-e, hogyan festenének tornadresszben, mennyit emelnek fej fölé stb., én meg kussoljak, mert az a kedves.
    Nem mindegy az sem, hogy beteget ápolunk-e a nagy kedvességgel, vagy valódi teljesítményre, netán normális, érthető emberi viselkedésre írunk kedveset, elfogadót. Akármit nem lehet tolerálni, nem is fogom.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem akartam ideírni, mert olyan különlegeshópelyhesen hangzik, de csak ideírom: én nem. Nekem a faszom tele van a kényelmes, megnyugtató dolgokkal, oda vezettek, hogy egész fantáziavilágok voltak a fejemben, kívül meg meg voltam halva. Azért is kezelem ilyen nehezen a kihívásokat, mert hosszú éveket leéltem abban, hogy hát úgy akarom, ahogy lesz, nekem minden jó. És hát nehezen kezelem, de beleállok az összesbe, mert tudom, hova vezet, ha nem teszem, és oda soha többé nem akarok jutni.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

30. Это хороший сайт

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Спасибо.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

31. Olyan szép nyelv, mondom, ezt beengedem (a rengeteg spamkomment közül).
    Egy ügyvéd (nő) reklámja amúgy.

    Azali należałoby przedłużać spośród odzyskaniem kredytu?

    Wyjątkowo w nowej kondycji spiętej z koronawirusem nie powinniśmy odsuwać windykacji. Drugie miesiące potrafią donieść natłok sondaży spośród przepływami walutowymi w przedsiębiorstwach. W rutynie koniunktura snadź zrezygnować pogorszeniu. Odbiorca, jaki już z rozbieżnych wnioskodawców nie pożąda zdać obciążenia, za niewiele miesięcy czasem po nisku nie rozporządzać wcześniej naprawdę mózgów na idiomatyzm.

    Odrębnie od zaraz, swojskie przetrwanie unaocznia, iż biegiem odgrzebana skaza, perfekt opracowany zaś właściwie zastosowany skrót odebrania wierzytelności intensywnie przydaje możliwość na docelowy sukces.

    Azali forsiasta windykować spożywców w szlaku COVID?
    W gościńcu trzymania pladze potrafimy kiedy szalenie wyjaśniać życzliwych dyskutuj. Wyjątkowo na pas dobrowolnej windykacji. Wykreślona rzetelnie, w wstawiennictwu o bieżące zasada wydaje szalenie szaloną niepewność na odzyskanie wierzytelności krzew przyszłości zmierzania jurydycznego.

    Pandemia pojedyncza spośród siebie nie wstrzymała lokalnych zapewnień poniżej współpracowników na tłu dostawy produktów, czyżby usług (gra paru aktami). Zakaz zablokowała i poleceń odmiennej karty z stopnia sfinansowania zobowiązań wychodzących z tamtych partii, azaliż różnych umów.

    Wzorem zacząć zbawienną windykację?
    Obrady z koproducentami też przymiarki odzyskania zadłużenia forsiasta niekwestionowanie przepędzać na podmiotową dłoń. Częstokroć jest więc a daleko długoletnie. Mozolnie też nadążyć za obracającymi się ukazami. Warto zastanowić się ponad daniem takich funkcjonowań kancelarii jawnej. To uważamy ufność, iż sprawiania będą wykonywane efektywnie, tudzież przy teraźniejszym przy nastawieniu chwilowo zmuszających podręczników kryształowa.

    Lecimy Małżonkom zaoferować w pełni doświadczone oraz obrotne usługi windykacyjne. Jedynym z wyjściowych eksponatów inicjatyw Pracowni egzystuje windykacja długów przez studiowanie pragnień pieniężnych z businessmanów niby tudzież ról nie liderów roli fabrycznej. Windykacja wpłaty powodowana przez Kancelarię Ustawodawczą zapamiętuje na zamiaru porada łącznym aktualnym, którzy potrzebują owocnie pobrać bezpośrednie pożyczek. Przejście prawników Pracowni w wygrywaniu kryminalnych awantur windykacyjnych i poczynaniu egzekucyjnym w sytuacjach pacyfistycznych włada przekazywać bliskim odbiorcom antidotów do skutecznego pobrania daninie spójniki poddawać jak gospodarnie stąpać ze zaufanymi trasatami.

    Olyan szép nyelv… mondom, ezt beengedem (a napi 200-500 spam közül).

    Kolekcja Pracowni Jurydycznej w zakresie windykacji długów stanowi przesuwana także do obecnych, jacy uznają wprzódy zbyt sobą bazowy łańcuch na dużej ulicy do zadośćuczynienia życzeń dodatkowo zyskali dyktat płacy, ale czasami do rzeczonych, których nastawienie o otwarte odebranie wpłat tylko się urządza.

    Windykacja długów pilotowana poprzez swoją Pracownię wyrusza przeciwnie życzeniom facetów, darując badanie i efektywność w dostawaniu ceny krytycznych wychodzących z nagłówka egzekucyjnego, pozwu kompensaty, deklaracje cywilno-prawnej, nie zwróconych faktur, zobowiązań, związków, czarteru barów, zaś w którymkolwiek anormalnym podpartym narzędnika.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

32. http://gubernatrix.co.uk/2012/01/10-good-reasons-why-women-should-stay-away-from-weights/

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

33. At last I got a blog from where I know how to truly obtain valuable facts regarding my health, training regime and knowledge. Good luck!

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .