még tovább

Közzétéve Szerző:

(ezt folytatom)

Én lassan fedeztem fel a saját sportolásomat és a saját kajálásomat, csak ebben vagyok expert, nekem ez létkérdés volt, a legmélye, egy nagyon komoly, odaszentelt (dedicated) valami, a testem és lényem végső titka — ezért zavar, ha múló hóbortként vagy cifrálkodásként interpretálják. De az én életemben egy csomó minden más, mint másnak, körülmény, múlt, attitűd, életritmus, én tényleg nem gondolom, hogy akkor ugyanígy, tessék, hajrá. Ez a nagyonsport nekem attól megy, hogy nincsen semmi mozgásszervi nyűgöm, a hátizmom például erős eleve is, gyerekkori sport és sokéves bringázás és nemautó is van a testem állapotában. Az önhajtás, a menjük még tovább, a szenvedély meg egy lelkialkat, amelyben talán élsportoló nagyapám türemkedik ki. Egy túlexponált lélektani és sorspillanatban jelent meg, amikor nem tudtam, beszürkül-e az univerzum.

Érti ezt, aki érti, az enyémet és a magáét, és akkor csinálja is, és a blog egy új és szép része, hogy elmeséli. Köszönöm nekik, nagyon komoly változások indultak, és sokat merítünk egymásból.

*

Egyébként is nagy tanulság ez. Mindig az mocorgott bennem, többféle téren is, hogy én majd nagyon igyekszem, jó leszek, becsületes és nemes, és akkor majd szeretni fognak. Nem sírok, eltekintek a nehézségektől, egy pontra függesztem a tekintetem. Mint amikor ugrókötelezem, ahhoz nagyon kell koncentrálni, mert összhangban kell csinálni, nézem merőn a gumitégla burkolat repedését. Nem bonyolítom, csak csinálom, nem nézek oldalra. Nem veszek én kütyüt, appot, méregdrága edzőcuccot, feliratos pólót.

Hát, ez nem jött be. Mármint, hogy elismerik és szeretnek. Ez az újéletkezdős sport egy gettó, tök magányos dolog, és ezért kell hozzá felnőttség, stabilitás, eltökéltség, ezzel együtt tudni csinálni. Nem a sport a magányos, mert lehet edzőtárs, meg edző meg csapatjáték is, hanem az az elhatározás, hogy nem hagyom, hogy legyűrjön az élet, és nem számít, ki mit károg. Mindig lesz, aki rosszall, beleszól, szájat húz, szabotál, csakazértis somlóit hoz.

És tökre félre is interpretálják. Nem érvényes a verzióm, mert a sztereotípiák erősebbek, mint amit mondok. Jóindulatúan is, meg kifejezetten támadóan is. Nem engem látnak, hanem a gyúrósokat, meg a fehérjét (ami majd tönkreteszi a vesém, ő sok ilyet lát, higgyem el), meg a termet. Amire ő nem lenne képes, és nem is szereti, meg van egy sérülése, és nem lehet, és ő nem tudna ebben a melegben ilyen zsírosat enni. Én meg mondom, hogy nem rólad beszélünk most, nem kell neked “zsírosat” enned.

Nem gyötröm magam, és nem “csinos, vékony” akarok lenni. Nekem az edzés, ez a hibrid, amivé mára lett, olyan, mint egy rítus. Erre tegnap jöttem rá. És hogy ez velem marad, sokáig, azt hiszem.

És nem vagyok testépítő. Nem úgy van az, hogy aki terembe jár, az testépítő. Valami tízféle sportág zajlik körülöttem, és ez csak a crossfit szint, és mindnek más a célja és a test-típusa. Életkedv-pezsdítő a sok, különböző okokból izzadó ember közelsége, látványa. Elképesztő, miket csinálnak. Nekem nem az jut eszembe, hogy hú, nekem ez nem menne, hanem hogy jé, ilyen is van. Esetleg később én is megpróbálom (így sajátítottam el a kettlebell alapjait). És nem vagyok senior, bírom az iramot, nem nyomasztanak a tökéletesek sem. Van olyan rendszeres teremjáró, aki a gyerekem lehetne, ja, és el ne felejtsem, szültem hármat.

A testépítés, vagyis a klasszikus fajtája, koherens rendszer, egy életmód, egy preferencia. Én csak egyes elemeket és információkat használok belőle. Nincsen konkrét célom azon kívül, hogy jólessen, amit csinálok, és hogy a testem arányos és erős legyen. Egyik gyakorlattal kiegyensúlyozom a másikat, dinamikussal a statikust, izomépítővel a zsírégetőt, akrobatikával a súlyemelést. Mondjuk az edzéseim 30 százalékában végzek izolált gépes gyakorlatokat, vagy fekve nyomok, guggolok. Proteint iszom, kreatint, glutamint, BCAA-t szedek, edzés előtti szert. Magas a fehérjebevitelem, a tónusos és definiált izmok tetszenek. De nem úgy táplálkozom, mint egy testépítő (nem eszem naponta 6-7-szer, ketogén a diétám), és nem az a fajta test a célom, nem a látvány, inkább az érzet és a teljesítmény.

Edzek, a test meg lesz, olyan, amilyen. Nem olyan, mint a testépítőké. Az izmaimban a ketogén életmód miatt nincs glikogén (a glikogént a máj állítja elő és az izommunka energiaforrása, grammonként 5 gramm vizet köt meg).

Eddig nemigen néztem oda — sokan létezünk ám így, hogy használjuk a testünket, terheljük is, de nem igazán nézzük, és nem is bánunk jól vele. Nem is nagyon panaszkodtam, ahhoz valahogy nincs pofám, meg komoly bajom se volt, amiért muszáj lett volna észbe kapni, de a mélyben szorongtam és nem igazán szerettem a fizikai valóm, és úgy éreztem valahogy homályosan, most már ez van, nekem nincs remény, nincs átjárás a Boldogtestűek felé. Most egyébként többen mondták, de hát te sose voltál kövér.

hátööö. 2013. április

hátööö. 2013. április

2014. augusztus

2014. augusztus. ezt azért fotóztam, mert épp állat jó csajnak éreztem magam.

2014. augusztus

2014. augusztus

izomszelfi 5

visszatértem. 2015. október

2015. október

2015. október

Elvoltam vele, azonban a leginkább úgy, hogy csak használtam, elvártam a működését, néha túlzóan, néha szűk markúan, rá igazán nem figyelve megadtam neki, amit épp tudtam vagy sikerült, de nem néztem oda. Nem figyeltem érzékeny jelzéseit. Combom gondos hosszúnadrágban, fürdőruhám egyrészes.

Most meg azt érzem, hogy nem félek tőle, nem bántom, kiismertem őt, a testet. Hogy a határ a csillagos ég, csak rajtam múlik, lám, Etka anyó ötven fölött kezdte. Igen, mindig van valami feladat vele, egyre inkább a múló évek ellenében is, de már így is szeretem, meg tudtam szeretni azt, akit az edzésekkel megformáltam magamból. Szóval nem az a lényeg, hogy hajszolom magam, mert sosem elég jó (ez is van egy kicsit, persze, de ez nem húz le, hanem motivál), és nem is az, hogy most már jó vagyok, és akkor önimádó módon nézegetem magam, hanem közel kerülés van. Ismerősség. A veríték szagát is szeretem, a futás közben az érzést, az erőt, azt, ahogy változik, reagál, és sokkal figyelmesebben és gyengédebben bánok vele, mint régebben, nem hagyom cserben. Itt van egy döbbenetes poszt arról, milyen mértékig lehet szembemenni a test jóllétével, illetve hagyni figyelmen kívül a jelzéseit. Sokan olvastátok, de amúgy jelszavas volt, nemrég nyitottam ki.

A gyerekeim nőnek, a férjem meghalt, az anyukám nagyon-nagyon megroskadt, egyébként nem életmód-okokból, de mégis intő jel, és én egyszerűen nem tehetek úgy, mint ha mindegy lenne. Szeretnék mindent megtenni azért, hogy egészségben éljek, sokáig, és ne kínos legyen a halálom, ha az is lesz, ne a mulasztásaim és károkozásaim miatt legyen, hanem sors legyen, és nem akarom, hogy a gyerekeimnek végig kelljen velem csinálni egy krónikus betegséget, ami egyébként elkerülhető volna. Ez tipikus negyvenes megértés, táplálkozási tudatossággal, szűrővizsgálatokkal, és sok új örömforrással. Az, hogy “de jól nézel ki”, csak bónusz.

Az ember egyébként azt hinné, most jött el a Nagy Csiricsáré kora, luxuskozmetika, plasztikai sebészet, tetkó, menő ruhák, de nem. Az egyszerű lett az eszményem, a letisztult, a természetes, nem akarok vásárolni, untat is, edzeni akarok, és jó lesz a fiam tornagatyója. Sokat vagyok mindenféle értelemben módosított testek közelében, és őket látva egészen biztos lettem abban, hogy nem akarok tetoválást, nem akarok nagyon izmos lenni, nem akarok ajkat feltöltetni, meg szilikon implantátumot, meg tükörsima lábszárat, meg menő sportcuccokat sem. (Egy olyan pólót mondjuk nem bánnék, ami Brad Pittnek van a Harcosok klubja végén, na. Vagy egy Daquïni edzőgatyót.)

Szerintem mellébeszélés az, hogy szépségfétis, nyomasztás, bikini body meg fitneszőrület. Nekem mindegy, ez-e a trend, én élvezem, magamnak alakítottam. Mit háborogjak az elvárások miatt, ha egyszer ez az egész azt jelenti, hogy jól vagyok, kompetens vagyok, és végre okés a TSH-m?

Azon lehet fogat szívni, esetleg, hogy macerás, hát igen. Milyen jó, hogy belefeledkezhetek egy ilyen macerás ügybe. Pont olyan, mint a blogírás, az is macerás. És igen, drága, a protein, a cipő, a bérlet, és főleg a kaja. De én eddig is sokat költöttem a hobbijaimra, és eszementül sokat ételekre, a jó minőségű hús, tejtermék, zöldség eddig is drága volt. Ami nem drága, a feldolgozott kaja, a pékáru, a tészta, na, ami abból lesz, olyan élet és olyan test, azt én köszönettel nem kérem.

Meglep annak a sekélyessége, hogy “a szemét média ránk nyomja a szépségeszményt, az öngyötrést, de mi ellenállunk, és boldogan sütiket eszünk”. Azt is a média manipulálta belénk, hogy aki sportol és diétázik, annak felszínes célja van: a szexi külső, a másik nem becserkészése, a skinny farmer, rivalizálás a többi nővel, és hogy “éveket tagadhasson le”. Sokan erkölcsöt, elveket kevernek ebbe, és gyanússá vált az, hogy adsz magadra (ez is milyen hülye kifejezés), kvázi bizonygatni kell, hogy attól én még nem vagyok ám buta, hogy rámentem a hasizmomra.

Mindenki kiabál, hogy őt ne nyomasszák, őt hagyják békén, ő tudja, mit csinál. Elnézem őket: így döntöttetek? Nekem ez nem tűnik informált, felelős döntésnek. Művelt, igényes nők, akik előtt ugyanaz az internet van, igenis választ keresnek, nem mondják, hogy nincs időm, nem fér bele, szeretnének jobban lenni.

Nyilván hálásabb szerep volna megsimogatni mindenki fejét, hogy jó vagy te így, de nem jó az, aki nincs jól. A szépségnyomasztást bíráló feminista tartalmak is elsődleges szempontként említik az egészséget és a nők jóllétét, amikor az anorexiáról beszélnek. Én sem teszek mást, csak a női test állapota valahogy para, nagyon mélyen szembesít önmagunkkal, összekeveredik a személyes jóllét meg a patriarchátus elvárása, ha erről beszélünk. Szerintem nem az anorexia és az öngyötrés a fenyegető veszély. A túlevés, a vigaszevés, a bánatevés, csokifüggés is táplálkozási zavar, és sokkal gyakoribb, romboló következményekkel.

Amiből meg mindenkinek ki kéne jönni: a rossz körök, ahogy sokan mindenben az aggályt, az akadályt látják meg.

Én azt állítom, hogy létezik tartós, élményszerű, örömteli, mély változás, és ez kihat más területekre is, és nem elégedetlenséget és kínlódást, hanem mély önelfogadást és örömöt hoz, és válasz tud lenni traumákra, kiégettségre, veszteségélményekre, szexuális szorongásokra is. Erről nehéz írnom, de “az én testem megérdemli a minőségi ételt és a gondos ápolást” analógiájára igen szép változások tudnak történni az ember szexuális életében.

Felelős tartalomelőállítóknak nem az a dolguk, hogy kitapogassák, mire vágyik az olvasó (kuponakcióra és annak visszaigazolására, hogy igaza van és jól csinálja), és kiszolgálják ezt az igényt. Irritál, hogy a média és az amatőr facebooktartalmak, amelyek a túlzó elvárásokról, a “genetikáról” szólnak, meg az “igazi nőkről” a műnőkkel szemben, kiszolgálnak egy kétes igényt, olyan nőkét, akik nemhogy nem tökéletesek, de szinte semmit nem tesznek a jóllétükért, és azt titulálják normális életmódnak, ami egy beteg társadalom elvadultan természetellenes, anatómiatagadó, falánk, holt zsákutcája. Folyton szisszennek és ugranak, ez érzékeny téma, meg is kell támogatni ideológiával.

Én meg azt mondom: ennél neked jobb élet jár. A bloggal a helyzet nagyjából az, hogy sokan megvigasztalódtak, hogy a férjükkel, anyósukkal, az iskolarendszerrel szemben nem ők a hunyók, és most elvárnák, hogy a testük állapotával kapcsolatban is vigasztaljam meg őket, de ez nem áll módomban. Sorstárs vagyok, nem ellenség. Felelős vagyok. Felelős vagy. A gyerekeidért is. Tudod, hova vezet a széles út, ugye.

A médiának sem a buksisimi a dolga. Nem is az, hogy nyomasszanak, áhítozásokat plántáljanak és költekezésre ösztönözzék a nőket. A dolgunk egy új beszédmód meghonosítása: az örömelv megmutatása, értelmes érvelés “a csoki fogyaszt” típusú szenzációhajhászás helyett, fontos információk, és a pofonegyszerű, természetes módszerek, szempontok megismertetése (ilyen a mezítláb futás, vagy a hidegtréning, például).

IMG_3085_resize

68 thoughts on “még tovább”

  1. Ez ismet betalalt 🙂 . Pont tegnap kaptam meg (mert maskepp nezek ki, mint ket honapja, mikor utoljara talalkoztunk), es kiderult, hogy naponta mozgok, hogy “haaaaaat, nem mindenkinek van ideje ilyen urias(!) dolgokra”. Getto. Pontosan ez a helyes kifejezes. Pedig a kinezet csak kellemes mellekhatas. En pl. azert csinalom, mert erosnek kell lennem, fizikailag, marmint, a munkam miatt. Ha nem akarok serulest. Plusz az endorfinfugges 🙂 .

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  2. Megértelek, nagyon, Éva. Téged is, acsicseri. És mindenkit, aki sportol, és akiket ezzel nyomasztanak. Az én közegem elfogadóbb. Igaz, ez félig-meddig sportoló közeg.
    És ugyanúgy, a természetesség is vele jár párban, nálam is – shoppingolni nem szeretek, egyszerűség, természetes anyagú ruhák, nem-sminkelés, de tisztaság és ápoltság az eszményem.
    Láttam a facebook faladat, és tényleg rengeteg az ellendrukker, árnyalatlanul osztják az észt :-(. Mivel főleg a jelszavasba írok, nem érzékeltem.
    Az a kézenállás kellene (csak falnál merek) :-).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Pont ez az, hogy mikor az ember fizikailag jól érzi magát a bőrében, akkor már nincs szükség a csicsára, az általam ismert tökéletes testű emberek kinyúlt szöszmöszös mackóalsóban meg vájfbíterben a legvonzóbbak. (Jó, van, hogy az embernek kedve van kifényesíteni magát saját maga vagy valaki más kedvéért, de ha nem kell ezzel valamit kompenzálni, az nagy könnyebbség.)
    A pár évig tartó anorex korszakomban nagyon sok mindent megtanultam a testemről, amit most, hogy már mögöttem van, tudok hasznosítani.

    Döbbenet, eddig hitetlenkedve olvastam csak olyat, hogy valakinek a “belseje” nem tudja követni a teste változását, és lám, a kedves nem hiszi el, hogy látványosan fogyott. Pedig ott a mérleg, meg pl. a lányom felvisítása, mikor két hónap után találkoztak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Bocs, megint megragadom a lényeget, de ez a dedicated dolog már évek óta izgat. (ilyen még a to patronize….) Lehet ez “elkötelezett” is magyarul?

    Én egyébként harcos ellenálló vagyok, mint mindig, boldogan kanalazom a házi DIY lekvárt, de persze ez más, nem ülök napi 8 órát egy irodában.
    Mezítláb futni borzasztóan szeretnék, de én az elmúlt 3 évben ötször léptem méhecskébe mezítláb, egyszerűen rettegek. Remélem ez most nem kerül bele a “nyomasztó blogolvasók”-kategóriába, szerintem inkább mulatságos ez a balszerencse.
    Etka anyó meg nagyon aranyos, régen láttam egyszer tévében Magyarországon, csupa lelkesedés meg mosoly.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Elolvastam a kinyitott írást. Mikor azt hiszem, hogy végre ismerem magam, végre magabiztosan túl vagyok mindenen, és elolvasok egy ilyet, előbújik belőlem a kisgyerek, és a végtelen szomorúság, hogy mennyivel szebb gyerekkorom lehetett volna… És az iszonyat, hogy mennyien lehetünk, akik így vagy úgy nőttünk fel… És mégis viszonylag normális felnőtt lett belőlünk… hogy lehet ennyi szemétséget túlélni, túllépni rajta?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Bocsánat az offért, talán oda kellett volna írnom ezt.
    Viszont: annyira érzem ezt a letisztultságot, az egyszerűségre való igényt. 🙂 Lehet, hogy ez valami 30-as évek végi betegség? 😀 Én például már nem lakkozom pár hónapja a lábkörmeimet, hiába van nyár. Valahogy megtetszettek a körmeim lakk nélkül, és nem akarom eltakarni őket. 🙂

    Sajnálom, hogy ennyi szemétséget kapsz, de kicsit irigylem, hogy viszont ennyi bókot is. 🙂 Én tizenéves korom óta tornázom, igaz nincs tökéletes alakom egyáltalán, de azért látszik pl. a karjaimon, hogy edzettek. Ennek ellenére a kutya nem dícséri meg soha (irigység), most is miután egy hónapja kiderült nálam a szénhidrát anyagcsere-zavar és diétázom, és fogytam is még, csak a rosszaló hangsúlyú “te fogytál?” kérdéseket kapom. Igen bazmeg, nehogy véletlenül azt mondd, hogy “de jól nézel ki”… Én is nagyon jól érzem magam a teremben, ott valahogy otthon érzem magam, pedig közel nem tartozom a széptestűek közé, de mégis, valahogy erőt ad, hogy sportolunk, egészségesen élünk, és én közéjük tartozom. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A hirtelen változás tűnik fel, szerintem, tényleg nagy a különbség. Meg azt érzem még, hogy ki hitte volna, özvegy, három gyerekes anyuka… a szerep. Ekkor már nem elvárás, hogy feszes-csinos legyél, a sportolói alkat meg eleve olyan, ami kívül esik a hétköznapi normákon, mindenkinek feltűnik. A felsőtestemen 9,2 százalék zsír van. Máshogy is öltözöm. Kevésbé tónusos testrészeimet meg nem mutogatom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hű, a 9,2% az nem semmi. Neked hogy mérték? Voltam dietetikusnál, aki InBody mérést csinált. A mérés szerint 19,4% a testzsírom. Viszont van mellette egy ember rajz, ami 5 részre van osztva: bal és jobb felső- és alsótest, illetve törzs. Nem tudom, higgyek-e neki, mert a felsőtestre ír 21,6 ill. 22,3%-ot, míg az alsótestekre 18,9 és 18,6%-ot (törzs 20%). Ami azért fura, mert deréktól felfelé csonti vagyok, a lábaimon és a fenekemen van zsír.

        Kedvelés

      • Van ilyen, valami zsigeri zsír? A látvány nem mindig dönti el.

        Én DEXA mérésen voltam a Budai Egészségközpontban, ami kettős fotonelnyelődésen alapuló képalkotó vizsgálat, teljes testösszetételt néztek, régiónként is, csontsűrűséget is. Április 23-án volt ez, ősszel megyek megint.

        Kedvelés

    • “jól érzem magam a teremben”, “közéjük tartozom” Én a múltkor úgy fogalmaztam meg, hogy máshol zavaró, szorongást okozó a testem, dekoráció, bámulás, ott funkcionális, ott van értelme.

      De gáz ez a sok kukkoló rosszakaró.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  7. És az “iszonyodás” másoktól, más dolgoktól – ezt is tökre megértem. Én már nem tudom felfogni, valakit hogy nem zavar, ha megeszik egy péksüteményt? Tudom, ez már a másik véglet, de valahogy annyira átáll az ember agya, hogy már szinte félek ilyen szarokat enni és mérgezni magam. Mert én ezeket már mérgeknek látom, amik megbetegítenek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Vasárnap még Oslóban voltunk, hétfőn meg elmentem az Auchanba. Azt vettem észre egy idő után, hogy mindenki aki ott van, túlsúlyos. A vevők és a dolgozók is. Néhány 16 éves diákmunkás nem. Még a 10 éves gyerekek is.
        Ez azért tűnt fel most hirtelen ennyire, mert Norvégiában csak a német turisták között voltak elhízott emberek. És az is látszik, hogy a fiúk is nagyon igyekeznek jól kinézni. Egészséges sportos testek, látszik az életmódszintű több éves testépítés, tudatos táplálkozás.

        Kedvelés

    • Itt van most nálunk a párom huga egy hónapra és újra beköltöztek hozzánk a kakaóscsigák, cukrozott fánkok, bagettek, pizzák és műanyagtálcás félkész kaják. Meg a napi sok kávé cukorral. Csak nézek mint a vett malac, hogy te jó ég, nem is olyan régen még én is így, vagy legalábbis hasonlóan. Az első gondolatom az, hogy hogy bírja megenni, rögtön utána a másik, hogy pont úgy, ahogy én is, még jó fél évvel ezelőtt. Látja úgyis, hogy mi már másképp, nincs képem nagyon szónokolni. Ha csak annyi agya van, mint nekem, akkor legkésőbb 15 ev mulva abbahagyja. Optimista vagyok, szerintem több agya lesz. Sport sincs most nagyon a fokuszban, azt mondogatja, hogy meg tul közeli a nyomaszto tesiórák emléke.

      A hétvégén ettünk az egyik közeli kávézóban és elfelejtettem szólni, hogy nem kérek zsömlét a levesem mellé, így aztán kaptam egy ilyen látszatra barna feltupírozott izét, pékárut. Van több mindenük, ami paleo, vega vagy nyers, nem tudom, miert nem igazitottak még a kenyérféléiket emberi fogyasztashoz. Érezni véltem, hogy már az is toxikus, ha csak ránézek. Akkor gondoltam ezt, amit írsz, hogy oké, megérkeztünk, ez már tuti a másik véglet. Na meg mikor nézegetem, hogy mit pakolnak fel a szalagra a boltban az előttem állók. Inkabb nem nézem, nem is megyek gyakran.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem van egy szemszög, ahonnan ez edzésmánia, ortorexia, mások megítélése, kényszeresség, szélsőség, állandó agyalás, elveszés a részletekben. Innen nézve meg pofonegyszerű, magától értetődő, mintha hályog hullt volna le. Én elég extra helyekre is járok enni, meg sokat főzök, most is grillezünk, és nem spórolok a kaján. Viszont életemben nem ettem ilyen tisztán egyszerűeket, minőségieket, mint most, a ketogénben. És semmi fölösleges.

        Kedvelés

      • Elszallt, nem baj ujra irom, majd torold legyszi ha ketszer jelenik meg. Szoval en se gondolom, hogy kenyszeres vagy tulzo lennek es nem tudom komolyan venni azokat, akik azt hiszik, ok aztan kozepen vannak, nem esnek vegletekbe. Ok szoktak olyat mondani, hogy mindent es barmit lehet enni csak mertekkel. En ilyen normalisan etkezo koromban egyetlen dolgot ettem csak mertekkel, a zoldseget sajnos. Gondolom ok is. Ugyanakkor kicsit rugalmasnak is kell lenni, mert az onkiserletezes soran kiderulhet, hogy valamilyen korlat nem tarthato, nalam pl most a kenyer megint kap nemi eselyt, (reszletek majd az eletmodvaltokban). Szoval nem akarok remulten bamulni egy darab gonosz-gonosz zsomlere vagy huledezni, ha mas megeszi. Egyetertunk amugy, en se gondolom hogy megerolteto, nekem is magatol ertetodo es nem kell azt vizionalnom, hogy ez a valami most itt elottem az utolso keshegynyi egeszseges belfloramat fogja elpusztitani ha megeszem, nincs itt ilyen drama.

        Kedvelés

      • Igen, ott mar egy darab zsomle is gonosz-gonosz zsomle. Szerencsesebb ugy, amikor az eletmodvaltas valamennyire meg opcio es nem egy sulyosabb allapot kenyszeriti ki. Bar az a ritkabb.

        Kedvelés

  8. Kérdezte valaki, mennyi az annyi. Egy napi kaja, meg a kiegészítők.
    Három megjegyzés
    Ketogén diéta, vagyis kalóriáim 75-80 százaléka zsírból származik, 15-20 fehérje, 5 szénhidrát.
    kemény sport, 2800 körüli kalóriaszükséglet(nek a deficite, de átlagosan ennyi)
    nem veszek kompromisszumos, adalékanyagos kaját.

    Mondjuk van napi három illy, pár csepp tejszín each, 440 + 100 Ft

    makrélafilé: 499 vagy lazacnyesedék: 549, két keménytojás, legyen bio, 180; két evőkanál Helmann’s majonéz (ez a legjobb, 1,4 a szénhidrátja!) kb. 80 Ft

    fél doboz rukola, 200, négy koktélparadicsom, ezt nemtom, mondjuk 40

    tíz deka túró, vanília, egy tojássárgája, eritrit, tejszín, mittomén, 260?

    legyen még a tegnapelőtti vacsorám: zöldségcsipsz sütőben, kókuszolajjal, répa-zeller-paszternák 100, gyönyörű cékla a komposztból (!), kókuszolaj 250, mondjuk ennek a felét sajnos odaégettem egy élvezetes telefonbeszélgetés miatt.

    tisztított csapvíz, gyógyszertári aszkorbinsav vagy citromlé, jég, fűszerek, só
    1-2 rágó

    2150-2200 Ft, ha jól számolom.

    + kókuszolaj külön is, evőkanálnyi, DM-s, 500 g 1490
    + protein, edzésnapokon 2 adag, 0,73 fontra jön ki az adag, mondjuk 350 Ft

    + vitamin, magnézium-kalcium-kálium-cink-D3, hajvédő, glutamin, kreatin, PreWorkout edzés előtti szer, havi adag össz. 8-10000 ezer

    Ez ennyi. Meg néha eszem szép helyeken valami egyszerűt. Meg a gyerekeim. Van, hogy büöjtölök, fél-egy napokat, csak kókuszzsír, kávé, protein. Mondjuk nem tudom, másnak mennyi az egy napi kaja. De számold bele az üdítőket, csokit, kávét, rágót, torokcukorkát.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szeritem otthon főzve nem nagyon jöhet ez ki olcsóbban. De egészségtelenebbül igen. Étteremmel nem lehet összehasonlítani. Ahol jól és jó alapanyagokból föznek, az tapasztalataim szerint min.5000/fő/ebéd.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nyilván krumplin és tésztán élve olcsóbb. Nálunk a kompromisszumos (tejtermék) paleo kábé ugyanott van, mint amíg hagyományosan ettünk. Tegnap pl. csirkemájjal töltött cukkini, gomba meg padlizsán volt, két napi adagot csináltam 30 deka májból. Kaptunk múltkor ügyféltől egy darab vaddisznócombot, 70 deka volt nyersen. Annyira intenzíven volt finom, hogy négy napig ettük. Én maglisztekből sütött kenyérkékkel, sütikékkel nem bohóckodom, szerintem sokkal könnyebben elcsábul az ember a hagyományosra, ha ott van a megszokott íz a fejében. Amióta a kedves nem cukorral issza a kávét, tej helyett tejszínt kap bele, de nyilván kevesebbet. Régebben mindig volt itthon három-négyféle csoki, gumicukor, sós rágcsák.

      A Tátrába pedig, túratársaink nagy megdöbbenésére, ugyanúgy felmegyünk paprikába töltött házi májkrémmel, kolbásszal, tepertővel, kis dobozkában hozzá a zöldségek. Ilyenkor kompromisszumos cucc az sk. szezámmagos-pici mézes energiaszelet, de van, hogy elő se kerül. (Az is nagy élmény, a hegy tetején ételtermoszból kolbászos lecsót enni a kanálgéppel, egy falat ide, egy falat oda 🙂 )

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Teljesen OFF. Többször írtad a Tátra túrát. Engem nagyon érdekel, mert sose jártam még ott. A Felvidék meg úgy egészében. Mi igaz abból, hogy mi magyarok jobb ha nem megyünk oda, mert nem adnak enni az étteremben, a boltban, szállódában nincs szoba számunkra és nem engednek tankolni a kúton?

        Kedvelés

      • Most voltunk myár elején. Kedvesek, udvariasak, normálisok. Bár, magyar szót a sajátunkon kîvül nem hallottunk. Besztercebánya, Kkörmőcbánya, Jasna környékén voltunk.

        Kedvelés

      • Legyek őszinte? Fogalmam sincs. Mi elindulunk Miskolcról reggel hatkor, felérünk a parkolóba 9 körül, tankoltunk már problémamentesen, étteremben nem ettünk, fagyiztam/söröztem problémamentesen, a kedves már többször is aludt ott gond nélkül – én az elcsatolt területeken mindig angolul vagy németül próbálkozom először, de hamar kiderül, hogy magyarul is működik – a szolgáltatók örülnek, ha valaki akármilyen nyelven, de náluk fizet. Ez eddig igaz volt Erdélyben és a Felvidéken is. Végül is itthon is beleszaladhat egy szlovák turista valami érdekes arcú jobbikos benzinkutasba.
        Szerintem cukiság, ha megtanulsz a célnyelven öt szót, aztán legfeljebb nem lesz rá szükség 😀

        Kedvelés

      • “én az elcsatolt területeken mindig angolul vagy németül próbálkozom először”

        Kérdés, hogy merre jársz: ha mondjuk valahova Szováta környékére vet a sors, azért inkább ne angolul! (Láttam ilyen magyar turistát, színmagyar környéken kérdezget öreg bácsit, “do you speak English?” Szomorú volt.)
        Hazabeszélek. Egyébként nem mindegy, miért próbálkozik az ember angolul vagy németül, ha valaki eleve attól fél, mi lesz, ha csúnyán néznek rá, ha magyarul szólal meg, talán jobb is, ha az adott helyen nem költi a pénzét. A jóindulatúbbja (és ők vannak többen) legfeljebb mosolyog, hogy nem érti.
        Remélem ettől nem lettem csúnya gonosz szélsőjobboldali szörny.

        Kedvelés

      • Az szomorú, hogy az osztrák bácsi meg a svéd beszél angolul, az erdélyimagyartól meg megkérdezni is istentelenség. Azért az országok állapota meg jóléte meg eközött van némi korreláció.

        Kedvelés

      • Kvázi az válik büszke magyar öntudattá, hogy nem beszél semmilyen nyelvet? Én értem, hogy magyarul kéne, mert színmagyar, de ez a Mindenmásnemzetellenesség Mertmimagyarokvagyunk kiakaszt. El ne felejtsem: a magyar a legszebb nyelv, nincs párja a világon, de a világ, az hol is van, mi a fővárosa?

        Kedvelés

      • Ilyenkor részemről az az eljárás, hogy azzal, aki velem van, magyarul beszélek. Látom, ha valaki nem szeretné érteni – vagy mondjuk ott van a főnöke is, és az ő jelenlétében nem szabad neki – és akkor inkább mindannyiunk jólléte érdekében mehet még másik 3-4 európai nyelv.
        Erdélyben egyébként inkább az volt a tapasztalat, hogy a román anyanyelvű is tud annyit magyarul, amennyi a gördülékeny üzletmenethez szükséges, de nekem sem fáj, ha legalább a jónapot, köszönöm, kérem megy az ország hivatalos nyelvén.
        Tátra-túrákon például mindenki köszön, aki szembe jön, vicces, mikor hallja, hogy magyar vagy, és próbálkozik magyarul, te meg nyilván veszed az adást, és tótul válaszolsz.

        Kedvelés

      • Én azt tapasztaltam, hogy Székelyföldön románul sem nagyon tanulnak meg. Ennek az okáról és a következményéről rendesen össze is vesztünk az utitársakkal, akik szerint ez a megmaradásuk szempontjából mindegy.
        Az a gáz, hogy ilyesmiért nem kell Szovátáig menni, elég bárhova itthon. Nem beszélnek a magyarok más nyelven. De ennek szerintem nem sovinizmus hanem butaság az oka.

        Kedvelés

      • Veriférje, mondtam valamit hasraütéssel. Egyébként sajnos Romániában nagyon rosszul oktatják a román nyelvet, tudom, minden turista találkozik minimum egy székellyel, aki veri a mellét, hogy ő nem akar románul, de az igazság az, hogy én meg itt élek és nagyon sokan el vannak keseredve amiatt, hogy nem tudnak, tudtak megtanulni rendesen románul.
        De az, hogy mik az oktatás hibái, stb., már nagyon OFF lenne.

        A blogger is félreértett, sajnálom. Szerintem igenis szomorú és nevetséges, hogy csak mert volt egy Trianon, a példámbeli fiú automatikusan angolul próbálkozott, csak mert “ez már nem Magyarország” – és őszintén meg volt döbbenve, hogy a bácsi tudott angolul, csak megkérte, hogy ha lehet, magyarul. És igen, nem jó érzés, mikor valaki ennyire elképed, hogy nahát, tetszik magyarul beszélni?
        Tudom, hogy tudod, hogy itt sem csupa csillagszemű paraszt él, neked nem kell magyarázzam, de ettől még az ötnyelven beszélő phd-s szuperjófej csíkszeredai bírátnőmnek is rosszul esne, ha egy magyarországi mondjuk a taps téren megkérdezné, hogy do you speak English. Tök más, ha ezt mondjuk Bolognában teszi. Érzelmi kérdés? Lehet. De tartsuk tiszteletben!

        Amúgy én mindig összekeverem az embereket, akiket csak látásból ismerek, rossz az arcmemóriám és richtig más nyelven köszönök mindenkinek, senki nem csinál ügyet belőle, röhögök. A példám nagyon nem erről szólt.
        És nem a magyar nyelv nem a világ legszebb nyelve, chill, nekem az, a szamojédnek meg a szamojéd és ez így van jól.

        Kedvelés

      • Már kicsit szétesett, nem tudom jó helyre megy-e. Kicsit több vagyok arrafelé mint turista, de ez nem is lényeges annyira. Sok tanárt ismerek arrafelé, egyöntetű panasz részükröl, hogy a gyerekek nem tanulják a románt, és erre a szüleik kifejezetten biztatják őket.
        Amúgy soha, soha nem szólaltam meg angolul Erdélyben ilyen okból, már csak azért is mert a románoknak is annyit ér angolul beszélni…. Egyetlen egyszer egy rendőrnek aki megállított és románul beszélt. Aztán kiderúlt, hogy magyar. Ő meg izélje meg, hogy magyar rendszámú autó vezetőjéhez románul szól.

        Kedvelés

      • Te még ismered a kanálgépet ? Azt se tudják sokan mi az…a kanálgép ugyanolyan alaptartozéka a bicónak, mint a gumiragasztó.

        Kedvelés

  10. nagyon jó ez a bejegyzés is. mostanában inkább csak olvasni volt időm (vagy azt sem), de ez jó, mert mindenfelé voltunk netezés helyett. barna vagyok, van új futócipőm, látszanak újra az izmaim a lábamon 🙂
    a beszólásokról, bekérdezésekről az jutott eszembe, hogy az én környezetem (vagyis egy része – hálistennek a kevésbé fontosabbik) azt nem érti, hogy az miért sportol, aki vékony? hm. mert aki vékony, az nem akarhat, ugye, fogyni, a sport meg fogyókúrára való. ahha, persze….
    most heti 2-3-szor edzek (futás, walkenergie, pilates és súlyzós edzés), ami nekem jó és kiegyensúlyozott. viszont azt is tudom, hogy ez munka mellett nem fog beférni (még gyesen vagyok). vagy nem tudom, be kéne, hogy férjen, mert nagyon jól érzem magam tőle.
    viszont már igy is alig olvasok, alig járok színházba, alig nézek filmeket, inkább havi mint heti rendszerességgel találkozom a barátaimmal, és nem tudom, hogy mit áldozok fel minek az oltárán. a férjemmel közös programjaink helyett (ez is az alig kategória) menjek el színházba? mert addig ő tud vigyázni a gyerekekre, vagy a tornás időpontjaim helyére tegyek be egy kis barátnővel kávézást? vagy a torna helyett majd dolgozom? nem tudom.
    én most úgy érzem, hogy tényleg van úgy, hogy nincs ideje valakinek. persze, azt is tudom, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szán, de most kicsit félek, hogy hogy és mint lesz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Istenem, ennyi hülyét! Hosszú Katinkától miért nem kérdezik meg, hogy miért úszik még, amikor már annyi érme van?!

        Kedvelés

      • Ez lesz, ha csak a vékonyság, a nem-elhízás az eszmény, és fogalmuk sincs arról, milyen a könnyűség, mozgékonyság, egészség, tónus, kirobbanó energia, hőségtűrés (mindenki szenved, a fittség erre is válasz). Ilyen hülyén szivárog ide az amerikai karcsúságpara, ami egy tök más helyzetre válasz, mégis kritikátlanul átveszik a cikkek az amerikai felméréseket, problémákat, aggályokat (dad body, bikini body, ortorexia, bikini bridge, instagramfüggőség, szelfimánia és egy csomó más csak ott értelmezhető, szerintem). Itt sose voltak/lehettek akkora kajafogyasztók, annyira autózók, annyira fegyelmezetlenek az emberek, nem olyan a boltok kínálata, az ételadagok, a motorizáció foka, a kereset.

        Kedvelés

    • Én is minden további nélkül edzeni megyek már egy-egy gyerektelen estémen, még akkor is, ha napközben is mehetnék. Nem színházba, nem koncertre és főleg nem étterembe, pedig az régen sok volt. El is butultam rendszeresen, mondjuk szerencsére isteni tájékozott és szellemes baráti köröm van, folyton elmesélik lepárolva-szelektálva, mi van a nagyvilágban.

      Viszont szoktam a szauna pihenőiben nyomtatottat olvasni, meg napozáskor is.

      Talán az idő matematikailag kipréselhető, de agy, elszánás, elmenés-vágy, fókusz nem marad (ezt meg is írtam: https://csakazolvassa.hu/2015/07/07/az-ido-2-nincs-idom/).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Illetve, na, nem akarom, hogy kilógjon a hasam folyton kézen átforduláskor, meg jól néz ki a fotókon. Szeretnék új fotókat. Amúgy nem szükségszerű, csak mondjuk jobb a helyzet izzadtságügyben, meg már jártam annyit, hogy elkoszolódtak egy kicsit a ruhák, és mivel hosszú távú projekt ez, nem gondolom buktának, ha veszek egy drágább (amúgy leárazott) cuccot.

        Kedvelés

      • Akkor most coming outolok, volt egy Daquini topom turkálóból, és mivel a felső kategóriába tartozott, kilós áron kemény 340 forintba került. Szitára elhordtam, annyira kellemes viselet volt, így is két évig kitartott.

        Kedvelés

  12. Két hét szabadság otthon. Minimál kaja, csak zöldség és hal, citromos mentás víz – a víz édes, tudtátok? – durva házimunka (kaszálás, földmunka, tereprendezés, favágás, takarítás) sport, ami mellé még belefér: séta, jóga, hosszú távú úszás minden nap, bicikli, hegyi túra. Lejött három kiló az első napokban, utána semmi. Back to work – három nap alatt visszajött mind a három kiló. Pedig 40 fok van az irodában, ülök, és jobban izzadok, mint a szaunában valaha is. Azt hiszem, most fogok elkezdeni edzőterembe járni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Anyukám nagyon nehezen viseli a nagy meleget, egyedül annak örült, hogy majd most jól lefogy. (68 éves, a kortárs barátnői mind 70-80 kiló felett, ő 58-ról szeretne 52-53 lenni, mert úgy érzi magát a legjobban.)
      Aha, napközben semmit nem bír enni, aztán éjfélkor, mikor már elviselhető a hőmérséklet, magára borítja a hűtőt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  13. Itthon mindenki edz, A fiam és a férjem a gardróbban alakítottak ki maguknak egy kis saját súlyos barlangot, már évekkel ezelőtt. A férjem már tizensok éve testépít.
    A fiam írótáborban volt a héten, és a tanár (elhízott, középkorú, ápolatlan, de nagy tiszteletnek örvendő tanár) a testépítést hozta fel mint értelmetlen időpazarló tevékenységet. Mikor a fiam felszólalt, hogy ő már évek óta csinálja, és szereti, közölte vele, hogy “nem tudhatod milyen verseid lennének, ha azt az időt, amit elmajomkodtál, tanulásra fordítottad volna.”
    A legutolsó aljas duplacsavaros szemétség, mert benne van a tanár ítélete, miszerint a gyerek versei nem elég jók, benne van egy helyrehozhatatlanság, mert hát, MÁR SOSEM TUDHATOD MEG, benne van az értékítélet ugye az egészről, és valami elmarasztalás, miszerint értelmes célokat is találhattál volna, de nem tetted.

    Hát szerencsére a kamasz elég kegyetlen tud lenni, mert közölte, hogy te meg nem tudhatod milyen sikereid lettek volna más területen, ha a testeddel is foglalkozol, nem csak a tanulással…
    Az egyetlen válasz, ami kijött a pedagógus száján, az az volt, hogy “lehet, hogy megengedtem, hogy tegezzetek a tábor ideje alatt, de már bánom”.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Két pesti elitiskola sokevtizedes közös erdélyi hagyománya a tábor. Vezetője F.
        Kicsit építőtábor is, de főleg irodalom, tanári ajánlására lehet bekerülni, a diákok versengenek( ami amúgy nem rossz dolog) a jó eredményekért, mert senki se akar kimaradni. Ezer éve közösen építenek egy közösségi házat, meg sátor nomadizació. 50 000ft/fő, plusz 12 ezer kaja, és nemi zsebpénz.
        Horror összegnek tartom, gondolom keresetkiegeszites F-nek és csapatának, akik egykor újhullámosoknak meg jofejnek számítottak, ma meg olyanokat magyaráznak, hogy a “lányok kelletik magukat, ami egy költőnek tiszta haszon, mert van téma.”

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .