olyan okos mindenki

Valami van a levegőben, valami lett, mostanra egészen élesen, és én rendszeresen meghökkenek. Ma már mindenki rá van kötve a közös térre-tudásra, és ebből nem szenvedélyes ismeretszerzés meg jóízű kapcsolódás lett, hanem az, hogy boldog-boldogtalan állást foglal, jól tudja, és mondja-mondja vég nélkül. Belépek például az edzőterembe a szokott bizakodással, nem mondok és nem kérdezek, nem is említek semmit, a rádió se szól, csak köszönök és mosolygok, és lerohan a büfés, hogy “mi a véleményem a politikáról”, és fölrakja a lemezt, felületnek használ, nem szabadulok.

És nem is az, hogy “én is láttam őket a körúton”, “ez nyomós érv, és amellett szól ugyan, hogy…., de ne felejtsük el, hogy…”, “olvastam, hogy a Helsinki Bizottság szerint”, “ismertem egy afgán családot, akik…” Nem, sehol a tépelődés, az óvatos keresgélése az Igaznak, a katasztrófa döbbenete. Mindenki átlátja a teljes helyzetet, tudni véli, mi motiválja a menekülőket, milyen volt ott az életük, meg azt is, kik pénzelik az Iszlám Államot, és mi lenne a megoldás, szakpolitika, intézkedéscsomag, kerítés, idegenrendészet, infrastruktúra, nemzetközi jog, eurómilliárd. Ismételgeti, amit más fröcskölt ki a száján hallatlan magabiztossággal, táborokba rendeződik, ellentétet élez, vesszőhibás kommenteket ken oda, és utálja azt, aki másképp látja, vagy mérsékletre int.

Én ezt tényleg ijedten figyelem. Itt nem arról van szó, hogy tetszik-e Radics Gigi hangja, vagy hogy nutellával vagy málnalekvárral finomabb-e a gofri. Ezek belátható horizontok. Árvíz idején is nagyjából lehet tudni, mi a teendő. Na, ez most nem olyan. Mégis, társadalomtudományilag bízvást alulkvalifikáltnak mondható és nem is különösebben szenvedélyes újságolvasó ismerősök állítják rezzenetlen magabiztossággal, mi legyen tíz- meg százezer ember sorsa, ki a hibás, mi az ok, mi lesz a jövő. És mivel a véleményekből hiányzik az igazi mérlegelés, megértés, érv, tájékozottság, de lenni kell ott valaminek ezek helyén, buzgón pumpálják bele azt, ami van. Na, és az a gyűlölet és idegenkedés és általánosítás és nem megértés.

Én azt szeretném, hogy akinek nem dolga megszólalni, mert nem döntéshozó, szakpolitikus, magasan képzett, nemzetközi horizontú civilszervezet, hivatásos véleményformáló, az egy kicsit most hallgatna, figyelne és gondolkodna. Nem kell mindent mindig tudni. Lehet néha csak egy kicsit eltűnődni azon, mit érezhet és hogyan fog viselkedni az, aki négy hete nem aludt ágyban, nem tudja, hol lesz két hónap múlva és nem beszéli annak az országnak a nyelvét, ahol épp van, és azon is, hogy mi mit tennénk a helyében. Vagy oda lehet menni, és vállalni valamit abból, ami mindannyiunk érdeke, tudniillik hogy ekkora embertömegnek legyen valami alapvető élelmezési, öltözködési, elhelyezési, higiéniai infrastruktúrája. Lehet olvasni az Evangéliumot, a Jézus nevű szereplő mondatait melegen javaslom. Lehet továbbá tájékozódni:

http://helsinki.hu/informacio-onkentes-segitoknek

Hergelni, hergelődni, unatkozva kommentelgetni a görögdinnye mellől, meggondolatlan dolgokat állítani humanitárius katasztrófa idején és világméretekben érdekellentétben álló kultúrák ügyében, az viszont veszélyes.

177 thoughts on “olyan okos mindenki

  1. Köszönöm a gondolataidat, megint telitalálat. Éppen erről a témáról diskuráltunk tegnap a férjemmel, miután a blikken és rtl 2-ön túl nem látó ismerősök köpködéseit hallgattuk a menekülőkről. Fröccsögöt, köpködött, következetlenül szajkózta azt amit a kocsmapultot támasztva a többi úgyanígy hiteles forrásokból jól informált cimboráival kivesézett. Legjobb volt, mikor a gyerekek füle hallatára közölte, hogy ha egy ilyen is a háza közelébe merészkedik veszi a vadászpuskát és nem szarozik hanem lő. Elkeserítő, ijesztő ez a tömény gyűlölet és mélységes tudatlanság. Birkák, szemellenzős lovak mindenütt. Itt Ausztriában is. Nem tudom hova vezet, de fojtogató ez a légkör.

    Kedvelés

      • ez így van, csak mások az érvrendszerük, nem jobb hanem más. Igazából ha véleményt nyilvánítasz ahhoz olyan háttérinfo, tudás, objektív rálátás kell, ami csak nagyon kevesekben van meg. Bennem sincs. Én inkább hallgatok.

        Kedvelés

      • Szerintem aki nemfröcsög, az lényegileg más, mint aki fröcsög. Mert utóbbi mindenkit, menekülőt, tragédiát, morált arra használ, hogy pöffeszkedhessen, hogy ő a jó ember és őt kell figyelembe venni, másokat meg nem.

        Kedvelés

      • Nyilván van vonalas, vagdalkozó kerítést ellenző ember is, de az nehezebben fér össze ezzel a mentalitással. Van, aki összehozza, van nekem is elsőre balosnak tűnő, zsidózó-cigányozó-buzizó ismerősöm – idősebb faszi, néha hülyén nézek és elgondolkozom, hogy tiltsam-e le a tökbe érdemei elismerése mellett (szokott légiközlekedős dolgokat posztolni, bár inkább katonai cuccokat, szakmai ártalom jeligére). Egyik se jó, ezzel a felütéssel, hogy fröcsögés, anyázás, érzelgés, és az, hogy nyilván ha én meg nem tartom egy értelmes megoldásnak a kerítést, akkor nem zavarna az se, hogy hat nagydarab afrikai megerőszakolna a sötét utcán (hát, de). Ilyen érveik vannak. Gondolom a vonalas ellenzőknek is van egy rakás is baromsága, amiket oda-vissza hajtanak, vagy nem baromságok, de hajánál előrángatott “érvek”. Miközben az alapprobléma az, amit Évi írt, hogy pon’leszarják a tényállást, csak az övék legyen az utolsó szó…

        Kedvelés

  2. Engem elszomorít és megdöbbent ez a helyzet. Elsősorban azért, mert fel nem fogható, hogy a menekülők – kisgyerekkel – min mennek keresztül. A létbizonytalanság, és a félelem iszonyatos energiát adhat nekik, hogy felálljanak, magukért, a gyerekükért, az életükért. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem félelem. Mert nem tudható, hogy hány a rossz szándékú a menekülők között (azaz aki nem valódi menekült, hanem az IS “beépített” embere). Hazudnék, ha az mondanám, hogy nem szorult össze a gyomron hírolvasás közben, miszerint 10 éves kisfiú fejezett le egy foglyot az IS utasítására. Milyen ez a világ, ahogy a vallás nevében gyerekeket képeznek ki gyilkolásra, ahol kiskorú lányokat kerítenek szervezett keretek közt IS katonáknak, ahol halomra ölik az ártatlan embereket, csak azért, mert más nevű istenben hisznek…Ez a gyűlölet, az, amitől igazán tartok…látom, hogy mekkora hatalma van, hogy milyen iszonyú gyorsasággal kerít tömegeket a hatalmába. Nem vagyok a téma szakértője, még csak vallástörténetből sem, de azt tudom, hogy azt iszlám nem a gyűlöletről, nem a gyilkolásról szól.
    De eddig a legtöbb ember nem lát el, nem gondol utána; egyszerűbb is azt kántálni, amit a többi.
    Az a fenomén, hogy a magyarok nagy része elvárja, hogy neki azonnal a segítségére siessenek, de ha ,ás szorul segítségre, akkor elfordítja a fejét, ebben a helyzetben is megmutatkozik.
    Én inkább segítek ezeknek az embereknek, ha tudok…

    Kedvelés

    • Én is segítek, fiamnak az osztálytársát befogadtuk néhány napra mert élhetetlen körülmények között tengődik a család. Ne tudd meg, mint az ufókra úgy néztek ránk, na meg ugye a kés a hátba sem maradt el, meg az okoskodások őrület. Az a gond, hogy megint nem az egyént nézzük hanem társadalmi szinten gondolkodunk, ahhoz hogy itt humánus megoldások vagy részmegoldások vagy legalább tűzoltás legyen ahhoz mindenképpen egyéni szinten kell a fejekben rendet rakni. De én ezt egyelőre utópisztikusnak tartom.
      Ja emlékszem még virágzó egyetemista koromban ugyanez volt a reakció mikor egy koldust első kis panelomba felvittem, nagy adag tojásrántottával hozzá napon érlelt mosolygós piros paradicsommal megvendégeltem. Zavarban volt szegény, magától ugrott ahogy befejezte a lakomát a mosogatóhoz, hogy az egész napi felhalmozott mosatlan edényhegyet elmosogassa. Hihetetlen volt a hálája az egy tál ételért. Bennem meg csak döbbenet volt, hogy miért miért miért kell őket kutyának nézni, beléjük rúgni még extrán. Emberek lennénk vagy nem?

      Kedvelés

      • “ahhoz hogy itt humánus megoldások vagy részmegoldások vagy legalább tűzoltás legyen ahhoz mindenképpen egyéni szinten kell a fejekben rendet rakni.” – ez azért igaz a futótűzként terjedő terrorista propagandára is.

        Kedvelés

    • Az IS beépített embere már réges rég Európában van, szóval pont ez a fenyegetés kb alaptalan. Engem is a gyulolet rémiszt meg, az intolarencia, a másik/ ismeretlen megvetése, leigázása. És sokkal rémisztobb ezt tanult, fejlett társadalmakban látni (mint pl bevándorlás ugyben Magyarországon) mint Iraqban..
      En attól tartok leginkább a gyulolet kapcsán, hogy elvakitja a lehetoségek átbeszélesét. Egy csomo óriási problémával kuzd a világ, Európa, Magyarország. Teljesen egyértelmu, hogy falakat emelni, másikat elgáncsolni, visszalokni nem megoldás hosszú távon, a politikusok mégis ebbol kovácsolnak politikai tokét, bízva abban hogy átlagember ezt akarja hallani, saját maga jelenét védeni – ahelyett hogy beszélgetnenk konstruktív megoldásokról. Ami talán változások árán, de biztosíthatna élheto jovot. Mert a világ változik ha egyetértunk, ha nem. Jó volna alakítani inkább rajta.
      Jó kis cikk Éva!

      Kedvelés

  3. Én is fulladozom már ettől.
    Az “állandó terrorfenyegetettségből” jöttem el nyaralni, a hetente lebuktatott potenciális tömeggyilkos külvárosi fiataloktól, a zsidó iskola előtt hónapok óta álló gépfegyveres katonáktól, azt gondoltam a viszonylagos nyugiba, pihenni akartam, agyilag tisztulni, a dolgaimat átgondolni, ehhez képest nem tudom elkerülni a bevándorló témát. Én próbálok középen állni, mert “húzós” környéken lakom Párizs mellett és nem tudom azt mondani, hogy “nincs itt semmi probléma, oszoljanak kérem”, de azok az emberek a szomszédaim, kollégáim, a fiam ovistársai és szüleik, régebb óta vannak ott, mint én, és jobban beszélnek franciául. Ha elmondom, hogy rosszul érzem magam közöttük, akkor szemétnek érzem magam, és táplálom az “Európának vége” katasztrófa turizmust, meg az összeesküvés elméleteket, ha azt mondom, ez mind felturbózott kamu, közönséges rasszizmus, akkor önmagam hazudtolom meg. Már lista van azokról a témákról, amit kerülnék, de nem mivel nem tudom, inkább az embereket kerülöm, pedig jó lenne mégis találkozni, beszélgetni, programot szervezni, kirántani magam a mély depresszióból, de itt ülök egyedül a külvárosi lakásban, és nem merem bekapcsolni a tévét se. Tegnap egy barátnőmmel aztán mégis kimozdultunk, jó volt, de amikor ültünk a villamoson (Pest, belváros) és felszállt 1(!) darab fekete srác, akkor összeszorult a gyomrom, pedig esküszöm 6 éve már észre sem veszem, milyen színű ember utazik mellettem a metrón, de itt igen, és nem tőle ijedtem meg, hanem attól, hogy a barátnőm észreveszi, és akkor elkezdünk valamiről beszélni, amiről NEM és NEM és NEM akarok, nem bírok, borzalmasan nyomaszt. Kilőném már néha magam az űrbe, miközben nem tudom, hogy mi lesz a gyerekeim jövője és hol kéne élnem. Anyám mondta megnyugtatásomra, hogy ő az életének a meghatározó részét nukleáris fenyegetettségben élte, a hideg háború közepén az volt a fő téma, hogy mikor esik egymásnak a SZU és az USA, és az atomfegyvereik hány százalékával lehet az egész földet elpusztítani. Aztán elmúlt az is. Én reménykedek, hogy ez is elmúlik. Már várom. De sajnos más történelmi párhuzamok is eszembe jutnak.
    Szerintem ez nem magyar sajátosság, kezd megőrülni egész Európa (ahogy évek óta a Közel-Kelet és Észak-Afrika is, pontosabban felszínre jönnek régóta mélyre temetett súlyos gondok). És az Evangélium mellett van másféle szent könyv is, amiből azért ijesztő dolgokat lehet idézni.
    Most vagy az van, hogy minden kormány a bénázását és a gazdasági nehézségeit félelemkeltéssel akarja leplezni, vagy a háború küszöbén vagyunk tényleg.

    Kedvelés

      • Ezt most nem értem…
        Tényleg ez jött le a hozzászólásomból?
        Hónapok óta igen rosszul érzem magam Franciaországban, ennek sok oka van, többek között a feszült (vagy a média által felpumpált?) terrorveszély-hangulat. Engem nagyon nyomasztanak a gépfegyveres katonák a zsidó iskola előtt, borzalmas szimbolikát látok mögé, még akkor is, ha tudom, hogy ez az ő biztonságukról szól, viszont azt is tudom, hogy kik ellen védik őket. (Vagy ez is egy kormányzati marketing..)
        A “magyar téma” kicsit más, de megdöbbentett, igen, hogy itt is ennyire egy téma megy mindenhol, ez ömlik tévéből, rádióból, erről beszél mindenki.
        Próbálom egyébként magamat is megfejteni, kiszűrni az érzéseim közül a saját frusztrációimat, arról is szólt a hozzászólásom, hogy nem mindig érzem jól magam a gondolataim miatt, de nem tudok simán csak “humánus lenni”, mint régen voltam, egyrészt nem vagyok annyira nyitott lelkileg, másrészt több, másmilyen a tapasztalatom is, zaklatott a környék, ahol élek. A téma tényleg bonyolult, és szerintem azok sem látják át teljesen, akik csak a menekülő-mentésre koncentrálnak. De aki megteszi, odamegy, azé minden tiszteletem.

        Nem a Keletinél lévők teszik tönkre a nyaralásomat, nem is igazán nyaralás akart ez lenni, inkább valami megnyugvás, gyógyulás keresése. Egyenlőre sikertelenül.

        Kedvelés

      • Szerintem belül van a pokol, ne haragudj. A külvilágra nyomod a belső fenyegetettségérzetet. Mi itt egy fél éjszakát beszélgettünk át Balázzsal a migránstémáról, és arra jutottunk, hogy akármilyen kaotikus és aggasztó is a helyezt, a mi életünk ettől nem bolydul fel, az övé sem, pedig pályaudvarközelben lakik. Nem szabad hergelődni, nem szabad belelovalni magunkat. Minket annyi minden véd, nekik meg annyira szar, és csak egy fél lépést kellene hátralépni, hogy lássuk: nem, ez nem ellenünk van, hanem egy kétségbeejtő méretű probléma zajlik, történetesen nem távol, hanem itt a szemünk előtt.

        Kedvelés

      • Itt két külön téma van szerintem.
        (Függetlenül az én belső poklomtól, mert az a harmadik téma, és igen, megvan).
        A magyarországi az egy évek óta tartó nemzetközi problémának az “ideérkezése”, az elsősorban a szíriai és libanoni elhúzódó véres polgárháborúk elől menekülő milliós tömeg elhelyezése, ellátása, illetve az ebből adódó konfliktusok, meg mondjuk a magyar kormány “terelő propagandája”. Személy szerint nem érzem magam veszélyeztetve a magyarországi menekültek miatt, nem is erre utalt a “nyaralásom elrontása”, inkább arra, hogy mindenkivel erről kell beszélni, és nekem most ez nehéz.
        A másik téma, a franciaországi terrorveszély nem csak az én fejemben létezik (vagy pedig ott is nagy arányú kormányzati manipulációról van szó?). Ez utóbbira egyébként valóban rá is pörögtem, de sokkal erősebb a közbeszédben, mint mondjuk tavaly. És hetente buknak le “terroristasejtek”. Pedig ott több generációs francia állampolgárságú és születésű bevándorlókról beszélünk, nem is ugyanonnan jöttek, nem is ugyanazért, tehát tényleg nem azonos a helyzet.

        A gond az, ami sokakban kétségeket támaszt (bennem mindenképp), hogy a két témát, a menekültáradatot és a terrorfenyegetettséget sajnos nem lehet teljesen szétválasztani. Én erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a humanitárius és a biztonsági kérdések egymásnak néhol ellentmondanak.
        Mindeközben való igaz, hogy a magyarországi “bevándorlóellenes” közbeszéd igen sztereotíp, pont azért látom ezt ennyire, mert van tapasztalatom “sokszínű” közegben élni. Tehát a tapasztalatom is kétélű. Nem igaz, hogy más bőrszínű emberek automatikusan megtámadnak az utcán, még akkor sem, ha én a fehér bőrömmel időnként kisebbségbe kerülök.

        Kedvelés

      • Ettől kicsit messzebbre tekintve, ha mindenki azt nézné, hogy egy ilyen jellegű dolog őt miben érinti, mennyiben változtat meg bármit körülötte, és csak azzal foglalkozna ami tényleg, akkor sokkal könnyebb lenne az élet.

        Kedvelés

      • Szerintem ezek pont olyan hordereju valtozasok, amivel mindenki foglalkozni fog, mert mindenkit erint. Ez egy folyamat, amit most meg elbir Europa, de donteni kell a jovot illetoen minel hamarabb.

        Kedvelés

      • pöttyöslabdának: pontosan. okos, higgadt és mérlegelő döntésekre van szükség. segítségre, felelősség vállalásra, de az erőforrások és a lehetőségek határainak figyelembe vételével. bilibe lóg a kezem.

        Kedvelés

      • Én még nem tudom, hogy kit és mennyire érint majd, ki mit bír majd el ebből. Ki tudhatja ezt ma?

        Kedvelés

      • Húbasszus, tűpontosan fogalmaztad amit napok óta érzek, én nem bírtam a hisztérikus összeszartam-magam-de-nagyon-okos-vagyok kommentelőkkel odaát, ugyanezt próbáltam kétségbeesve megfogalmazni ráadásul egy NEM direkt migráns poszt kapcsán hányták oda ezeket az okosságokat, pszichózis és hisztéria, és ugye könnyebb “ezektől” félni mint a valódi problémákra irányítani a lámpafényt, mert ugyan iszonyú a probléma, de mi most először is nem értjük, másodszor az alapproblémával sokat nem tehetünk, és nem, nem ellenünk van.

        Kedvelés

      • Ezek az emberek a puszta életüket mentik, semmijük sincs, többnyire ellenséges közegben próbálnak szó szerint túlélni, döbbenetesnek találom azon vekengeni akkor, hogy jajj, ez nekünk milyen rossz, mert (itt) vannak, mert beszélni kell róluk.
        Ugyancsak döbbenetes nekem, hogy a magyar közbeszédben azokkal azonosítják ezeket az embereket (ISIS, terrorizmus), ami elől elmenekültek.
        Igen, vannak másféle szent könyvek, elborzasztó üzenetekkel, tényleg – nézhetnénk akár az Ószövetséget is ebből a célból, kár, hogy az nem táplálja olyan jól a rettegésünket.
        Aki a fenn akarja tartani a humánus, toleráns bánásmódot, az még nem dugta a fejét homokba, nem azt jelenti, hogy nem látja, hogy igen, komoly problémák vannak, nehéz konfliktusok, és nem látszik az egyértelmű megoldása, egyáltalán megoldhatósága sem ezeknek. De igen csőlátásra vall egy társadalmilag marginalizált, erőt alig képviselő, messze kevesebb lehetőséggel rendelkező, hátrányban lévő, előnytelenül szocializált stb. népcsoport részéről méltányossággyakorlást elvárni –
        Én kétségbeejtőnek találom, hogy olyan emberek kezdenek muszlimozni, akiknek egyértelmű, hogy pl. nem cigányoznak.
        Továbbá, szerintem tévút szembeállítani a biztonságot a humanitárius megoldásokkal, mert nincs biztonság humanitárius megoldás nélkül, nincs az az erő, titkosszolgálat, határőrség stb., ami meg tudna így, izomból védeni.

        Kedvelik 1 személy

      • “Én kétségbeejtőnek találom, hogy olyan emberek kezdenek muszlimozni, akiknek egyértelmű, hogy pl. nem cigányoznak.” Egy vallást és egy származást nem lehet összehasonlítani ezen a téren sem. Ne egyszerűsítsük le arra, hogy aki iszlamofób, az rasszista. Franciaországban a legdurvább antiszemita és homofób megnyilvánulások nagyrészt muzulmán fiataloktól jönnek. Érdemes megnézni ennek az embernek az önéletrajzát: https://en.wikipedia.org/wiki/Dieudonn%C3%A9_M%27bala_M%27bala ,holokauszt-tagadásért és terrorizmus támogatásáért is állt már bíróság előtt. Tudom, ő csak egy ember a sok közül, de a külvárosokban igen népszerű.
        A gyerekek, akik között dolgozom (nagy arányban arabok és feketék) gond nélkül nevezik “kukában turkáló dzsipszinek” a hozzájuk képest bevándorló, súlyosabb körülmények között (nem egyszer szemétből épített kunyhókban) elő román cigány gyerekeket. Akik ráadásul franciául sem tudnak jól. Amikor őket védem, úgy érzem, a gyengébb mellé állok.

        Valóban túlrettegek és sajnos elindultam iszlamofób irányba, magamat is próbálom visszarántani onnan, de azért nehéz, amikor a saját tapasztalataim is megkérdőjeleződnek.
        Tisztában vagyok vele, hogy iszlám nem egyenlő a terrorizmussal és az újabb bevándorlók sem alapból terroristák, sőt, mint említettem, ez egy másik téma, és tudom kéne különválasztani, de az, hogy én az iszlámot jelenleg intoleránsabbnak és a nyugati típusú demokráciákra nézve veszélyesebbnek tartom, mint más vallásokat, azt most nehezen tudom megmásítani. Ne legyen igazam!

        Kedvelés

      • Ebben az esetben rengeteg átfedése van a vallásnak és származásnak, ne tegyünk már úgy mintha ezek a franciaországi muszlimok pusztán a vallásukban lennének különbözőek, ráadásul ez olyan nagyon szabadon választott identitás lenne.
        Senki nem mondta, hogy a muszlimokkal Európában nincsenek gondok, és nem terjednének közöttük igen rossz tendenciák. De a sokadjára meglopott, megfenyegetett borsodi embernek is reálisak a tapasztalatai a cigányokkal, mégsem gondoljuk akkor számára logikus, elfogadható reakciónak rá a rasszizmust – ehhez képest te simán megmagyarázod ugyanezt a muszlimokkal.

        Én egyetértek Évával, nem kell ennyire igazságot tenni, tudni, véleményt formálni, bárki oldalára állni – ők is emberek, a többségi társadalomhoz képest ők is hátrányos helyzetűek, sok rossz megküzdési stratégiával, de nem ellened vannak.

        Kedvelés

      • Szerintem a sokadjára meglopott borsodi ember rasszizmusa bizonyos szintig érthető, és “ne legyél már csúnya rasszista és főleg ne általánosíts”-hozzáállással nem számolható fel. Mondjuk azt is a rasszizmus egy (rossz tapasztalatok esetén el nem ítélhető) formájának tartom, amikor a borsodi ember az utolsó vonat cigányoktól mentes szakaszába száll.

        Kedvelés

      • Péter, bizonyos távolságból mindenki érthető ezekben a helyzetekben, azt hiszem, a férjem egy borsodi kisvárosban nőtt fel, mondhatni nagyjából természetesként szívta magába ezt, még csak nem is az agresszió szintjén, csak amolyan óvatosságból. Ezek nagy társadalmi folyamatok, ilyen egyéni ejnye-bejnye szintjén nem kezelhetőek. Ugyanakkor fenntartom, hogy a értelmetlen az amúgy is hátrányos helyzetű, messze kevesebb erőforrással, lehetőséggel, kultúrával stb. rendelkező népcsoporttól elvárni a méltányosság- és belátásgyakorlás elkezdését –

        Kedvelés

      • Világos. Én amúgy nógrádiként szívtam magamba. 🙂 Az utolsó gondolatoddal is egyetértek, ettől függetlenül nem feltétlen ítélem el, ha valaki nem semlegesen áll az egyes társadalmi csoportokhoz, pedig ez szigorúan véve cigányozás, muszlimozás, stb. Haverom múltkor kijelentette, nem nagyon örülne a muszlimoknak, mert ahova tömegesen érkeznek, oda óhatatlanul érkeznek szélsőségesek is. Nem tudtam neki nem igazat adni. Legfeljebb kiegészíteni annyival, hogy nézzük azért meg, mekkora a kockázat, mi ellensúlyozza, illetve mennyire elkerülhető a szélsőséges nézetek kibontakozása.

        Kedvelés

      • “…ők is emberek”
        Most megleptél. Szomszédaimról, kollégáimról van szó.

        Vagy nagyon nem jön át, amit mondani akarok, vagy ebben nagyon nem értünk egyet, úgyhogy nem is akarok tovább feszülni.

        Kedvelés

      • Péter, én ezt egy kis aránytévesztésnek és értelmetlennek is gondolom, ezen filózni, hogy minek örülnék, vagy nem örülnék. Azért itt nem hobbiból elinduló néptömegekről van szó, egyrészt, másrészt meg mint Franciaország esetén, nem jönnek, hanem már bőven itt vannak.
        Az, hogy valakinek “nem semleges” a véleménye egy csoportról az még önmagában nem rasszizmus és nem fóbia, illetve tartok tőle, hogy ez így egy gondolati vakvágány – igen, elkerülhetetlen, hogy általános véleményeket is formáljunk csoportokról, de az a mi felelősségünk, hogy mit kezdünk a sommás véleményünkkel. Hátra is lehet lépni, nem nagyon okosnak, feltétlen igaznak, jogosnak is lehet tekinteni, revideálni lehet, árnyalni, adott esetekben elvonatkoztatni stb.

        Kedvelés

      • Borderline, akkor nem értem, hogy hogy lehet ilyen homogén masszaként, ilyen általános fenyegetésként beszélni róluk, hogy lehet ilyen részvétlen lenni, nem látni és belátni a helyzetüket, motivációik sokféleségét.

        Kedvelés

      • “Borderline, akkor nem értem, hogy hogy lehet ilyen homogén masszaként, ilyen általános fenyegetésként beszélni róluk, hogy lehet ilyen részvétlen lenni, nem látni és belátni a helyzetüket, motivációik sokféleségét.”

        Mondom, nem jött át. Folyamatos küzdelemben vagyok magammal is, ez nekem napi probléma. Nem akarok rosszban lenni, szenyózni, villámló tekintetekkel nézni a körülöttem élő emberekre. Félek is attól, hogy egyszer rájönnek, mit gondolok. De a fenyegetést érzem. A rossz közérzetet, a fagyottságot, a mozdíthatatlanságot is. A magam izolációját is. Nem akarom állandóan azt számolgatni, hogy az érzéseim hány százaléka magánagybaj és mennyi a konkrét tapasztalat, objektív probléma. A gépfegyveres katonákat is látom, hallom a híreket a tévében, rádióban. Tudom, lehet az, hogy nem nézek oda, kikapcsolom, megpróbálok “hátralépni”, árnyalni, stb. Most mondjam azt, hogy ha majd elköltöztem, akkor “hátrább lépek”?
        A részvétlenséget is számon kérheted. Miután hónapok óta csak lecseszést, elfordulást, vállrándítást, “tetehetszrólát”, “rosszfejvagyot”, “mégiscsakbekéneszedniaztagyógyszertnemártamagzatnak”-ot kapok a pokoljárásomra (és most az mindegy, hogy ez csak magam gyártotta pokol, vagy valódi), valószínűleg minimálisra csökkent az empátiás képességem. Isten bocsássa meg ezt nekem!

        Kedvelés

      • 6 éves kisfiú mondta azt nekem a munkám, közben, hogy “sátánista vagyok, mint a zsidók meg a keresztények”, mert állítólag megszakítottam az imáját (nem is tudtam, hogy miért fekszik a földön, szóltam neki, hogy kelljen fel, kezdjük a foglalkozást).
        Jó, ez csak egy gyerek, egy a sok közül. De mit hall otthon? És én ezt hogy tudom lereagálni? Ki segít ebben? A felettesemnek nem mertem elmondani, mert azt gondoltam, hogy ez “piti dolog”, meg féltem, hogy azt fogják hinni, én a gyerekeket vallás alapján megkülönböztetem. Hónapokig kerültem ezt a kissrácot.

        Mit csináljak, amikor a fiam meg akarta hívni az ovistársát, én pedig képtelen voltam beszélni az anyjával, úgy éreztem, elfordul, nem hallgat meg? A másik kisfiú rendszeresen jár vendégségbe “hasonló kultúrájú” gyerekekhez, elmesélik aztán a fiamnak az oviban. Mit mondjak, ő miért nem mehet? Szenvedek ettől (is), mint a kutya, a gyerek sír, hogy el akar menni az x-y-hoz, én ajánlgatok neki más ovistársakat (portugál, lengyel, francia, fekete, kínai, akármi), hogy velük barátkozzon, a múltkor már kínomban azt mondtam neki, hogy majd elköltözünk és akkor meghívjuk az új barátjait. És belerakom a gyerek fülébe ezt is, hogy “ne barátkozz x-ekkel”. Pedig nem akarom, csak egyszerűen elakadtam ezzel, a párom szerint ez az én hisztim, paranoiám, kommunikációs problémám, de ő nem megy el a gyerekért az oviba, nincs is a városba, egész nap dolgozik. Ő nem hívja meg az ovistársakat hozzánk.

        Igen, biztos lehet ezt sokkal jobban csinálni. Biztos lehet sokkal részvétteljesebben, empatikusabban, “hátrább lépve”, erkölcsileg magasabbról, tisztábban, átgondolva, megértve, magamat a helyükbe képzelve, jobban kommunikálva, stb.
        Meg lehet atomjaira szétesve megőrülni. Csak legyen kuss. Mert nekem nem jár empátia.

        Kedvelés

      • Tudod, az a legszörnyűbb, hogy az itteni menekültek egy része nem is muszlim, hanem mondjuk szerencsésen megmenekült szír keresztény – mondom, h szerencsésen, mert még nem fejezték le – vagy egyiptomi keresztény.

        Sötét bőrűek, tehát muszlimok, így szól az egyszerű nép analógiája, holott nem.

        Kedvelés

      • Olvastam amiket írsz, borderline, nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz időszakon mész keresztül és nem szeretnék részvétlen lenni irányodban.
        Van Jeruzsálemben élő barátom, azt mondja, hogy nem lehet másként, mint a jóra nézni, nem lehet tönkremenni a félelembe, bezárkózni a rettegésbe és én ezt jó stratégiának gondolom, de tudom, hogy nehéz ez és nincs mindig ehhez elég erőforrás.

        Kedvelés

      • “nem lehet másként, mint a jóra nézni, nem lehet tönkremenni a félelembe, bezárkózni a rettegésbe”

        Ez nagyon szép mondat, és én is így gondolom.
        Kb. mindenben, különben nem lehet élni.
        Vagy én nem tudok úgy élni.
        Valahogy olyan “életellenes”, nem tudom máshogy kifejezni.
        Erre szokták nekem odavágni, hogy “Naiv vagy!”, ami nem igaz, de nem szoktam ezen vitatkozni.
        Egyszerűen ez ilyen választás-féle, hogy a jóra mondod, hogy “Igen.”.
        Máshogy én nem tudok létezni.
        Így tudsz szabadon levegőt venni, ha félsz, akkor pedig nem.
        Mondjuk ez nem egyszerű mindig, de mégis ez van a mélyén mindennek.
        Nekem, persze, másnak lehet, hogy nem.

        Kedvelés

      • “..mert nincs biztonság humanitárius megoldás nélkül, nincs az az erő, titkosszolgálat, határőrség stb., ami meg tudna így, izomból védeni.” – Izraeli védelmi politikáról hallottál-e már? Az ott élők állítják, hogy az ottani kerítés nagyban megnövelte a biztonságukat és ezáltal az életminőségüket is.
        (Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországon feltétlenül jó ötlet, két különböző helyzetről van szó megint.)

        Kedvelés

      • Képzeld, hallottam és vannak barátaim a kerítésen innen és túlról is, ráadásul januárban voltam ott, van némi képem a dologról. Izrael pont élő példa arra, hogy amíg nincs humanitárius megoldás, addig az egész újratermelődik, a kiszolgáltatott, kilátástalan helyzetű népcsoportokban újabb és újabb generációk lesznek szélsőségesek, terroristák és mindig van újabb konfliktus és hatékonyabb rakéta.

        Kedvelés

      • Nem azt mondtam, hogy a palesztinoknak megoldás, azt mondtam, hogy az izraelieknek megoldás. Legalábbis jelenleg. A tapasztalatok alapján.

        (Tudom, ez most nagyon szarul hangzik, meg ez csak félmegoldás, de tele volt ilyennel az emberi történelem, te pedig azt állítottad, hogy humanitárius megoldás nélkül nincs biztonság. Ezzel nem értek egyet, voltak vannak és lesznek olyan biztonsági megoldások, amik csak a védendőknek jók. És talán csak rövidtávon. Szerintem is jobb lenne mindig a humánumból kiindulni, de naivitásnak tartom ezt tenni meg alapnak. Ez nem alap, hanem idealizált maximum. Nem tudom, hogy egyszer eljut-e idáig a világ. Valahol mindannyian profitálunk abból, hogy a határok viszonylagosan zárva vannak, és “csak” ennyi menekült jut el hozzánk. Szerintem senki nem tudja, mi megy most a törökországi menekülttáborokban, és nagyjából nem is akarjuk tudni.)

        Kedvelés

      • Ebben nem értünk egyet, a humánumot én nem gondolom amolyan opcionális, luxustartozéknak.
        Az izraeli biztonság olyan amilyen, a zsidóknak is, nemcsak a palesztinoknak és amíg nincs humanitárius megoldás, addig kb. ilyen is marad.

        Kedvelés

  4. Munkahelyemen napi téma a menekültkérdés. Diplomás emberek között, habár arra rég rájöttem, a diploma léte nem szavatol semmit. Se intelligenciát, sem jólneveltséget, se érzelmi IQ-t.
    És a tudni vélés lüktet: rejtett terroristák lapulnak közöttük, az Iszlám Állam már a Keletinél trónol, úristen, félelem, félni kell, marha aki segíti őket. De ugyanez volt a szervlopós fekete autó urban legendnél is. Tényként kezelnek szóbeszédet, rádióban felbukkanó személyes véleményeket (!) én meg csak csendben hallgatom a pánikkeltő, önhergelő szólamokat. Ha hallják, hogy Németországban vannak, akik úgy döntenek, befogadnak maguk mellé menekültet, megy a lehülyézés, az őrültek ezek, nem tudják kit engednek házuk fedele alá szörnyülködések. Legszívesebben beszólnék, legyen már kuss, én ezt a hülyeséget nem akarom tőlük hallgatni. A konteós hullám az végképp tömény spekuláció. Látnak egy kis szilánkot (vagy inkább hallanak….) és érteni vélik a teljes egészet.

    Kipanaszkodtam magam a hőbörgőkön, de mi van velem? Én kivárok. Ha hallok ezt-azt a helyzetről, az nem azért van, mert utánamentem, hanem mert akaratlanul szembejön a napi hírekkel. Nem foglalok állást, nem köteleződöm el érzelmileg, nem sajnálkozom, nem szidalmazok.

    Kedvelés

    • Más kérdés, hogy Németországban épp felgyújtottak egy laktanyát, hogy ne telepíthessenek be oda menekülteket. De ott történt meg az is, hogy a menekülttábor közelében lévő iskola lányainak megtiltották a miniszoknya viselést, nehogy sértse a migránsok érzékenységét a látvány.
      Szóval nem éppen magyar sajátosság amiről írsz.

      Kedvelés

    • Eddig én is kivártam, de már erős a késztetés, hogy alaposabban utánajárjak. Nehéz az objektív tájékozódás, akárcsak más témákban. Táborok és ellentáborok, asztalverő erkölcscsőszök és könnyes szemű humanisták, mindenki az érzelmekre gyúrva igyekszik meggyőzni az igazáról. Ziegler Dezső Tamás hozzáállása viszonylag higgadtnak tűnik, szimpatikus: http://jog.tk.mta.hu/blog/2015/07/menekultugyverseny

      Kedvelik 1 személy

      • Szia! A linkelt cikkel az a problemam, hogy fokent jogi szempontbol vizsgalja a bevandorlas kerdeset ill. a problema ertelmezese szempontjabol (szamomra) tulzottan kulonvalasztja Magyarorszagot az Europai Uniotol. Szerintem ennyire nem ertelmezheto kulon a ketto.
        Az atlag EU-s polgart jobban erdeklik a tarsadalmi es gazdasagi kovetkezmenyek, ezert lenne jo korrekt es erzelemmentes erveket hallani szakertoktol (ebben nagyon egyetertek veled).

        Kedvelés

      • Pöttyöslabda, valszeg egész máshová teszi be, oda nem tudom, de ezt például egy elég tipikus csúsztatásnak gondolom: “A legfontosabb kulonbseget itt abban latom, hogy az, amit te mar latsz Franciaorszagban, arrol meg nincsen hosszutavu tapasztalat Magyarorszagon.”
        Tudod mekkora a muszlim kisebbség száma Magyarországon? Hogy már csak történelmi előzmények miatt is mekkora a valószínűsége annak, hogy bármi megközelítő is kialakuljon itt?
        Nem csak borderline él muszlimok közelében, nekem az otthonomban is van egy és én elég sok itt élőt ismerek, olyanokat is, akiket évekig békén hagytak, most meg életveszélyesen megfenyegetnek az utcán jártában-keltében.

        Kedvelés

      • Az életveszélyes fenyegetések miatt van lehetőséged jogi lépéseket tenni? Ha demokratikus országban élsz, erre kell hogy legyen válasz. (Tudom, nem könnyű lépés.) Vagy esetleg beszélni valami helyi vallási vezetővel, imámmal?

        Kedvelés

      • Miért? Hogy utánad kiabálják az utcán, hogy dögölnél meg és megduglak arab kurva? Csak úgy, minden bevezető nélkül egy magyar nemzetiségű nőnek, aki fehér bőrű, de muszlim vallású és kendőt hord? Kétlem, hogy volnának ilyen helyzetekre jogi lehetőségek, de körülöttük is keményen ritkásabbá tette a levegőt ez a csodálatos kampány. Most a ramadán végi ünnep alkalmából beszélgettem pár emberrel, ők is félnek és nem is teljesen alaptalanul, ahogy a szegedi eset is mutatja.

        Kedvelés

      • Ja, amúgy nem velem történt, én nem vagyok muszlim és nem hordok kendőt és legalábbis látszólag teljesen olyan vagyok itt mint mindenki más. De a férjem miatt többeket ismerek, akik ilyen megnyilvánulásokról számolnak be mostanában.

        Kedvelés

      • “Kétlem, hogy volnának ilyen helyzetekre jogi lehetőségek”
        Életveszélyes fenyegetés, bűncselekménnyel való fenyegetés (“megduglak”), zaklatás, közösség elleni izgatás (szerintem ez vallási csoportra is áll).
        Jó, tudom, ez nem egyszerű, a rendőrséget vagy érdekli, vagy nem, illetve érdekli, mert muszáj, de hamar lezárja a nyomozást “ismeretlen tettes ellen”, bizonyítani kell, hogy tényleg azt mondta, tényleg ő mondta, aztán másnap is el kell menni az előtt a ház előtt.

        Borzalmasan zaklatottá vált a világ.

        Én próbálom a saját “kezdődő iszlamofóbiámat” megfejteni, van benne X% rossz tapasztalat, Y% rárakott agybaj (főként terrorizmustól való félelem), és Y biztos, hogy nagyobb, mint X.
        Arra gondolok időnként, hogy lehet ez spirituális válság is a részemről, keresem Istent, de nem találom. (Meg zaklatott közélet, meg izoláltság, meg magánéleti válságról hárítás, stb.)

        Kedvelés

      • Szia Johannale! Jatszon voltam, bocsi.
        Szerintem mi most itt kulonbozo dolgokrol beszelunk, es ennek ellenere is kozelebb van az allaspontunk, mint gondolnad. 🙂
        -Szandekosan nem beszelek muszlimokrol. Azokrol a tomegekrol irtam, akik akaratuk ellenere menekulni kenyszerulnek az otthonukbol es uj orszagban keresnek menedeket nyelvtudas es vagyon nelkul (kozottuk termeszetesen vannak muszlimok es keresztenyek). Arrol irtam lentebb, hogyan megy a megsegitesuk Svedorszagban. Kerlek, ne halld ki se a gyuloletet, se a felelmet a kommentjeimbol, mert nincs benne. A kommentjeim arrol akartak szolni, hogy ha valoban humanusak akarunk lenni es nem masodrendu allampolgarokkent akarjuk oket kezelni, akkor ahhoz mindenkire szukseg van. Jogaszokra, tanarokra, orvosokra es iszonyu munkara. (A mohamed.hu alapjan 10-15 ezer muszlim van Mo-on. Javits ki, ha nem. Sajnalatos, ha a muszlim nok ilyen atrocitasoknak vannak kiteve,)
        -A Franciao.-gal kapcsolatos kommentem nem errol szolt. Arra gondoltam, ha esetleg Mo. is celorszag lesz es a bevandorlok gyermekei is felnonek es teljes varosreszeket foglalnak el, akkor fogjuk megerteni, mit erezhet Borderline Fro-ban. Nem arra gondoltam, hogy a jelenlegi muszlim kisebbseg belathato idon belul tobbseg lesz.
        Osszessegeben: nagyon jo, hogy a maganember kimegy es segit, mert ezek az emberek borzaszto helyzetben vannak es a szobeli segitseg, a tiszta ruha, az etel is nagyon fontos nekik. De az EUnak mihamarabb donteni kell, hogy mi lesz az utanuk jovokkel.

        Kedvelés

      • A legújabb népszámlálási adatok szerint a magyar lakosság 0.1 százaléka muszlim, ehhez képest azt képzeljük, hogy 7.
        Nemcsak a nők vannak ilyen atrocitásoknak kitéve, csak ők duplán hátrányosak ugye.
        Magyarország nem célország és nem is tömegesen befogadó ország, irreális olyant vizionálni, hogy itt valamikor is az lesz, ami Franciaországban. Nemhogy többség nem lesz, még számottevő kisebbség se.
        Az, hogy mit érzünk azért nagyon sok tekintetben rajtunk múlik. Én erdélyi vagyok, ugyanabban a realitásban nagyon sokféle választás és érzés van az adjátok vissza a hegyeimet-től az legintimebb elfogadásig (l. sok vegyes házasság).

        Kedvelés

      • Ezek szerint a az altalam megadott szam helytallo. Az “azt kepzeljuk” nem en vagyok, nem kepzelem, hanem megneztem egy hitelesnek gondolt forrast a neten.
        Ertem, hogy a problemat te a magyarorszagi muszlimokra akarod leszukiteni, de nem ebben a kontextusban irtam a problemarol (es Borderline sem).
        A jovorol szerintem ne vitatkozzunk, majd meglatjuk, mi lesz.
        Peace!

        Kedvelés

      • Peace, ha nem az az érv, hogy meglátjuk majd, ha Mo. is olyan helyzetben lesz, mint Fro, ill. mi mint borderline, akkor én nem vitatkozom vele – az volt a benyomásom, hogy ez hangzik el. Egyébként a franciaországi muszlimok számát is durván túlbecsüli az átlag francia népesség, az első személy többes szám nem téged és engem, hanem az általános közvélekedést volt hivatott jelölni.

        Kedvelés

      • Franciaországban sincs többség, 10% fölött van, jelentős kisebbség, de az iszlamizálódás még messze van, sokak szerint irracionális, bármit is ír Houellebecq.
        És a legtöbben volt gyarmatokról jönnek (jöttek), az ország választása egyértelmű, már gyerekkorukban beszélik a franciát vagy eleve az anyanyelvük.

        Kedvelés

      • Bordi, sztem a 10% nem olyan keves.
        A sved tanarom szerint a svedeknek az a gondjuk, hogy a bevandorlok, foleg az arab nemzetiseguek tobbnyire egymas melle telepulnek, “osszekoltoznek”. A sajat anyanyelvukon kommunikalnak, mindenben segitik egymast, igy johet letre az a kirekesztettsegerzes, amirol beszamolsz. Egyebkent az egyik baratnom is irt errol. Mikor ide koltoztek, foleg afrikai es arab bevandorlok lakta teruleten kaptak lakast (itt eleg nehez berlakashoz jutni) es neki is volt felelemerzete. Atrocitas nem erte, de kirekesztve erezte magat.
        A masik problemat en abban latom, hogy a masodik generacio tagjai nem feltetlenul “ertik” ezt az europai iskolarendszert. Szerintem nem mindenki latta meg be, hogy piackepes szakmara van szukseg, ha elore akar lepni. Vannak iskolak tavoktatasra, felnottkepzesre, de ezek elvegzesevel a fiatalok nem nagyon tudnak elore lepni. Itt is egyre magasabb a munkanelkuliseg, egyre nehezebb boldogulni.

        Kedvelés

      • 10 % nem kevés, de azért a 90-től még igen messze van. És nem is csökken olyan arányban a távolság, mint sokan gondolnák. Franciaországban általában sok gyerek születik, a növekedés a 2. legnagyobb Európában. A vidék és a város nagyon más, vannak olyan környékek, ahol erősen katolikus közegben nem ritka ma sem az 5-6 gyerek (pl. Bretagne), de középosztálybeli családnál is általános a három. Bevándorlócsaládoknál attól függ, általában nagyobb a gyerek szám, de ez is változik, minél feljebb kerül a szocializációban egy család, annál inkább közelít a szám az országos átlaghoz. És a bevándorlók között vannak indiaiak, ázsiaiak, keresztény afrikaiak is sokan (a 10% a muzulmánokra vonatkozik).

        Volt az elején egy hozzászólásom, amiben inkább a belső vívódásomat próbáltam leírni, kicsit más irányba ment el, és akkor kereszteződött a francia társadalom kisebbségi kérdései a magyarországi (és európai) újabb keletű menekülthullámmal. Pedig tényleg jobb különválasztani, mert míg mi nyugat-európai országok belső helyzetéről beszélünk, kicsit olyan, mintha akaratunkon kívül a “nejöjjenekide”-t táplálnánk.
        De ha már erről van szó, én még a svéd és a francia helyzetet is külön választanám. A Svédországba érkező bevándorlóknak nem volt történelmi közös múltjuk a befogadó országgal, míg Franciaországban igen. Ez egyrészt kedvezhet a svéd helyzetnek, nincsenek olyan frusztrációk, ki nem beszélt sérelmek, mint az ’50-es évekbeli Algériai háború (legendák vannak arról, hogy kínozták a helyi lakosokat a francia katonák), vagy maga a gyarmatosítás. Viszont az integráció talán nehezebb. Itt is van elkülönülés, összezárás, ami egyébként a kisebbségi lét velejárója és önmagában teljesen érthető (így alakultak a kínai negyedek is), de a közös nyelv inkább a francia, vagy legalábbis azt mindenki beszéli. Tapasztalatom szerint a gyerekek alapból franciául beszélnek, egymás között is, az arabot külön tanfolyamon tanulják. Erre lehetőséget biztosít néhány iskola is (nagyon helyesen). Itt nem arról van szó általában, hogy nem akarnak tanulni, nem érdekli őket (nyilván ilyen is van), hanem a francia oktatás eléggé szegregált. Elvileg nem, gyakorlatilag igen, bár erről nem szeretnek beszélni a liberté-egalité-fraternité országában. A katolikus magániskolákba járó gyerekek nívósabb oktatást kapnak, mint sokszor az államiak, jobb környékeken lakó diákok eleve jobb eséllyel indulnak a továbbtanulásért. Ennek ellenére azért elég sok orvos, közgazdász, stb. kerül ki a kisebbség közül is. Más kérdés, hogy bizonyos szakmáknál “Ahmed” keresztnévvel nehézségei támadhatnak. Párom egyiptomi főnöke először a keresztnevét, aztán a vezetéknevét is megváltoztatta, hogy jobban tárgyalhasson az ügyfelekkel. Pezsgővel koccint, bort iszik az üzleti vacsorához, a gyerekeinek már köze sincs a valláshoz. Ez inkább szomorú, és a francia (többségi) társadalmat minősíti.
        A külvárosokban ezzel szemben, az elhanyagolt közegből jövő nem muzulmán fiatalok között gyakori, hogy áttérnek az iszlámra. Ezzel az izoláltságot akarják enyhíteni, be akarnak kerülni a körbe (illetve ebben találják meg Istent, ezt nincs jogom megkérdőjelezni). Bár a pszichológusom szerint fordítva nagyobb a “kitérési” arány, csak arról nem beszélünk, mert kínos téma, de én ezt kevésbé hiszem. Mondjuk a városunk pályaudvarán rendszeresen ott vannak a jehovisták (szinte mind fekete) és francia meg arab nyelvű Őrtornyot kínálnak.
        Egy szó, mint száz, a jövő a jelen adatokból nem megjósolható. Mozdulhat még bármerre az európai társadalom (és az egyes országok külön-külön).

        Kedvelés

      • Egyébként annyira számít a vallás, az a törésvonal, vagy a nagy különbség, hogy muszlim vagy keresztény? Nem az európai-nem európai? Ők (a keresztény afrikaiak) mennyire szekularizáltak?

        Kedvelés

      • Az afrikai keresztények nem szekularizáltak, elkötelezett vallásgyakorlók, mondjuk az integrációjuk sem halad olyan gyorsan, egyéni siker történetek vannak. Én azt látom, hogy általában az afrikaiak azok, akik minden munkát bevállalnak, az olyat is, amit senki más nem.
        De a keresztényeket könnyebben elfogadja a társadalom, nincs az a félelem velük szemben, hogy terroristává válnak szociális dühükben. A kereszténynek (vagy pl. az ázsiaiaknak) nem kell szekularizálódniuk az integrációhoz. Ezzel szemben a muzulmánoktól bizonyos közegekben, munkakörben, szociális szinten “elvárja” a társadalom a vallás elhagyását vagy minimalizálását. Konfliktusok vannak abból, hogy van aki a munkahelyén nem tudja gyakorolni a napi 5 imáját (cigiszünet jár, imaszünet nem), a fejkendőt elég sok munkahely tiltja, ez a cégek saját döntése lehet, de állami intézményekben alapból tilos. Még iskolai kirándulásra sem jöhet el kísérőnek anyuka fejkendőben. Van olyan kollégám, aki panaszkodott, hogy negyedik éve nem kap szabadságot a ramadan ideje alatt.
        Még Párizs egyik “kellemes negyedében” laktam, amikor fültanúja voltam egy beszélgetésnek, a zöldséges srác eléggé kókadt volt, kérdezte tőle egy nő, hogy mi baja, mondta, hogy most van a ramadan, és nehezen bírja a böjtöt. A nő elkezdett neki szónokolni, hogy ez milyen hülyeség, ez egészségtelen, erre csak a szülei kényszerítik, tönkreteszi magát. És nézett rám, várta az egyetértésemet. Én próbáltam finomítani a dolgon, hogy “Isten segít végigcsinálni a böjtöt”, a nő engem is hülyének nézett. Ilyesmit a mostani városomban nem tudok elképzelni, de ez meg olyan környék, hogy mindenki költözne el, őszintén szólva én is szeretnék. Ebből sajnos leszűrhető, hogy a nem gettóban lakó muzulmánoknak hozzá kell szoknia az ilyen kis “hétköznapi, jószándékú” kritikákhoz a vallásuk miatt. (A böjt az iszlám 5 alappillérének egyike, tehát a “ne ramadanozz, mert hülyeség”‘ egyenlő a “ne legyél muzulmánnal”.)

        Kedvelés

      • És nyilván egy erősen katolikus zöldségesnek nemigen merte volna mondani, hogy a tavaszi böjt miért hülyeség.

        Kedvelés

    • Kicsit leegyszerűsíted a témát szerintem.
      A probléma valós.
      Más kérdés, hogy valamennyire fel van-e turbózva vagy nincs, illetve hogy a problémára való megoldást, amit mindenki random pakol ki magából, mennyire előzi meg a témában való elmélyülés és mennyire humanitárius vagy mennyire önös érdeket szolgál? (Kérdés még az is, hogy az önös érdek annyira elítélendő-e? Sajnos a témában a humanitárius és a biztonsági kérdések sokszor ellentmondanak egymásnak.)

      Kedvelés

      • A probléma valós.
        Az is valós, hogy egy rakás frusztrált ember vetíti ki a maga baját most épp a bevándorlókra.
        Máskor meg Conchita Wurst-ra, meg a mögé képzelt “lobbira”.
        Meg a többi.
        Én meg ezt unom, de nagyon.
        Ettől függetlenül a bevándorlóprobléma valós, meg kell oldani.
        Szakembereknek kell megoldani.

        Kedvelés

      • A legdurvább az, amikor a Conchita Wurst mögé képzelt lobbi azonos az ISIS-t megszervező, felfegyverző és provokáló “tudjukmelyik” titkosszolgálattal.
        Én találkoztam már ilyen véleménnyel is, komolyan.

        Kedvelés

      • MINDEN mögött, ami a többségnek nem tetszik a “tudjukkik” állnak.
        Ami a többségnek nem tetszik, az pedig rossz!
        Kész!
        Gondolkodni nem kell, ha mást gondolsz az is azért van, mert a tudjukkik kimosták az agyadat.
        A világ ilyen egyszerű!

        Kedvelés

      • Jó, de akkor menjünk el a gondolatmenet végéig: az euroatlanti világ haszonélvezője a világ összes nyomorának, onnan hozta el gyémántját, olaját, aranyát, kakaóját és munkaerejét, úgyhogy nem nagyon teheti meg, hogy vállat von és önérdekvéd, amikor aztán ég a ház.

        Kedvelés

      • 4 éve tart a polgárháború Szíriában, eddig több százezer halottal, a törökországi menekülttáborok évek óta túl vannak terhelve, már 2 millióan vannak csak Törökországban, az (amúgy azonos vallású!) helyi lakosok és a menekültek között véres összecsapások alakultak ki.
        Pár hónappal ezelőttig csak annyit beszélt erről a magyar média, mint más külföldi hírről. Ezen a blogon sem nagyon jött elő a téma.
        Izrael szomszédos állama Szíriának, biztonsági okokból egyetlen menekültet sem enged be. És én nem tudom elítélni emiatt.
        Az “euroatlanti világból” az atlanti, azaz Amerika nem nagyon töri össze magát, hogy megoldást keressen Európa menekültáradat-gondjaira, csak humanitárius szinten érdekli a téma valamennyire, pedig az iraki destabilizációban vastagon benne volt.
        És én megkérdezném, hol vannak a szaudi, katari, dubai milliomos rezsimek? Ők is profitálnak az euroatlanti világ mellékeseiből.

        A humanitárius katasztrófa konkrét, teljesen egyetértek veled. De az emberiség együttes feladata lenne tenni valamit, itt most nem csak a “fehér ember saráról” van szó. És én nem látok egységes szándékot, még Európán belül is tologatják ide-oda a menekülteket.

        Kedvelés

      • Azt értem, jó is. Csak ez jutott róla eszembe, mert 10 éve halljuk, hogy Szíria, meg a CIA, meg az amerikai érdekszféra és az olaj. De azt nem tudom, hogy van ott olaj egyébként?

        Kedvelés

      • Mondjuk ezeket kiguglizhatnád, ha érdekel.
        Bocsánat, de kicsit groteszknek érzem ez a kommentedet, miközben fent azt írtad, hogy csak annyira foglalkozzunk vele, amennyire minket érint. Ha történetesen a szíriai menekültek ott ragadnak a törökországi menekült táborokban, akkor a tragédia számunkra már nem is létezik? Pedig évek óta ezrek hallnak meg ezekben a véres polgárháborúkban. És ha már idáig eljöttek, akkor az antihumánus, aki a biztonsági kérdésekről (is) beszél?

        A 2011-es Arab Tavasz idején sorra dőltek meg főként Észak-Afrikai arab korrupt diktatórikus rezsimek (Tunézia, Algéria, Egyiptom), ebbe a folyamatba Szíria beleragadt, ott nem történt meg a (viszonylag) békés átmenet, hanem bonyolult, véres polgárháborúba fulladt, mert a regnáló (amúgy véreskezű, de nyugat-barát diktátor) elnök, Aszad hívei is fegyvert ragadtak. Nagyjából négy banda lövi egymást kereszbe-kasul 4 éve, eddig min. 200ezer halottat, és állítólag 10millió (!) menekültet eredményezve. 1. Aszad hívei (főként siita kisebbség és keresztények, akik az ISIS vallási kisebbség-ellenes vérengzése miatt álltak Aszad mellé, nekik is élet-halál kérdése a győzelem, de ők is gyilkoltak civileket), 2. a fegyveres ellenzéki erő, a “lázadók”, de nem terroristák (közöttük is van keresztény), 3. kurd lázadók, akik nemzeti önállóságra törekednek és az ISIS (4.), mint őrjöngő terrorbanda és önjelölt kalifátus Irakból átnyúlva. Ezen kívül még egyéb helyi milíciák és (ISISnél visszafogottabb) terrorszervezetek. Szerintem követhetetlen még a helyieknek is. Szíriának komoly olajkészlete van, többek között a MOLnak is vannak (voltak?) ott kútjai, az Aszad-rezsimmel jó viszont ápolt a magyar vezetés (bizony-bizony).
        Líbiában pedig Kadhafi bukása óta van káosz, az állami működésképtelenség miatt virágzik a terrorizmus és az embercsempész bűnbandák, akik egész Afrikából útnak induló menekültáradatot pakolnak be gumicsónakokba és indítják őket útnak Olaszország felé, amit csak pár kilométer tenger választ el Líbiától (hajdani gyarmata). Arra számítanak, hogy az olasz partiőrség kimenti őket, ez nagyjából így van, de még így is sokan fulladnak a tengerbe. Olasz tengerparti városokban már ezrek alszanak az utcán. Olaszország is panaszkodik, hogy Európa magára hagyja ezzel a problémával, szerintem jogosan. Líbia is komoly olajkészlettel bír, olyannyira, hogy Egyiptomból is sokan járnak (jártak) át oda dolgozni. És Kadhafi is “jófej diktátornak” számított nyugaton, Sarkozy francia elnök még az Elyseé palotába is meghívta.
        A magyarországi menekültek inkább szárazföldön érkeznek, tehát logikusan Szíriából, bár vannak köztük pl. afgánok is, akik egy egész más útvonalon, régebbi konfliktus elől menekülnek. Valószínűleg embercsempész bandák itt is közreműködnek (albán, szerb. vagy akár magyar), emiatt is nőhetett meg hirtelen a számuk.
        (Mindezt most csuklóból, net nélkül, úgy hogy lehet, hogy nem minden pontos.)

        Kedvelés

      • Kiguglizhatnám, igen. Meg érdekel is. Az interneten található információk pedig mind hitelesek és igazak…, éppen erről írtam lentebb.
        Nézzük a saját nézőpontot. 10 éve jártunk utoljára Tunéziában. Akkor remek hely volt egy turista szemszögéből. Ma fokozott biztonsági kockázatot jelentő besorolása van. Azon a parton feküdtünk mi is Szúszában. 10 éve egy korrupt diktátor ült az ország élén mondja a gugli. Ezt mondják az ottaniak is? Nem tudom, egyet sem ismerek.
        “Ha történetesen a szíriai menekültek ott ragadnak a törökországi menekült táborokban, akkor a tragédia számunkra már nem is létezik?”
        Nem tudom, miért írsz nekem ilyeneket, és soha nem állítottam, hogy érzéketlen lennék a problémájukkal. Arra utaltam, hogy felesleges és túlzott az itthoni hisztéria a dolog körül itthon, hogy ezek most aztán itt mindent felforgatnak. Nem kell mindent félreérteni.

        Kedvelés

      • “10 éve egy korrupt diktátor ült az ország élén mondja a gugli. Ezt mondják az ottaniak is? Nem tudom, egyet sem ismerek.”
        Tudod annak a kis tunéziai faluból származó srácnak, aki nemrég agyonlőtt 38 “privilegizált, fehér, európai” strandon fekvő turistát, majd saját magát is agyonlövette, valószínűleg az lehetett az agyában (azon kívül, hogy interneten elhitették vele a toborzói, hogy ez Istennek tetsző dolog), hogy ezek az európaiak évek óta idejárnak, mert ez occso nekik, hevernek a plázson, koktéloznak, napi 16 órában dolgoztatott alkalmazottakkal masszíroztatják magukat, de közben azt sem tudják, hogy mi van velünk, mennyi a napi jövedelmünk, a GDP-nk, a kilátásaink, nem ismernek minket, nem beszélnek velünk, sőt lenéznek, kulturálatlan arab hülyéknek néznek minket, vagy sem, de nem vették észre a nyakunkon ülő diktátort sem, illetve vezetőik konkrétan haverkodtak vele, mert ez nekik így volt kényelmesebb.
        Persze lehet, hogy teljesen más ment a fejében, nem tudom, és ha ez is ment, ez nem felmentés a tettére, de én azokat, akik őt behülyítették, pénzelték, a kezébe fegyvert adtak, nagyobb szörnynek tartom. Viszont a behülyítésének az előzménye ott van a fenti sorok között.

        Kedvelés

      • Veriférje, nem csak neked szólt, amit írtam, ne haragudj, ha támadásnak vélted. Kicsit nyomaszt, hogy most az “antihumánus” oldalra kerültem, aki a nyaralását félti a bevándorlóktól, valószínűleg rosszul is adom elő a mondandómat, de szerintem azért nincs az a fajta felosztás, hogy “menekültekért aggódó” = humánus jólélek, “Európa jövőjéért aggódó” = antihumánus rosszlélek, főleg azért, mert sokan vannak, akik mindkét oldalra állnának, illetve emiatt hezitálnak, bizonytalankodnak, másrészt a humanitárius katasztrófa, -mint említettem már-, évek óta tart (akár csak a terrorveszély), de mivel tavaly még egyik sem érte el (ilyen szinten) Európát, ezért sem egyik, sem másik fél nem foglalkozott ezzel ennyit, nem aggódott ennyit másokért/magáért. Ha meg mindenki csak a maga részét nézi benne, hogy őt ez mennyire érinti, ahogy te is tanácsoltad (ez nekem egyébként megfogadandó tanács lehetne, mert kezdek ebbe kicsit bekattanni), akkor viszont hogyan beszélhetünk humánumról, illetve a saját érdekeinken kívül is mutató humánumról?
        Nepálban idén földrengés volt, több mint 7000 halott, és ki tudja hány ezer földönfutóvá lett ember. Tudom, sokan próbálnak nekik is segíteni, de mivel az ottani hajléktalanok nem menekülnek Magyarországra, ezért teljesen személyre szabott, hogy valaki foglalkozik-e a témával, vagy sem.

        Kedvelés

      • Nem tudom, hova fogja tenni a hozzaszolasomat.
        Csak annyit akartam irni, hogy teljesen ertheto, amit irsz. A hozzaszolasaid kisse ki lettek forgatva, pedig az altalad leirtak pont azert korrektek, mert mentesek a gyulolkodestol.
        A legfontosabb kulonbseget itt abban latom, hogy az, amit te mar latsz Franciaorszagban, arrol meg nincsen hosszutavu tapasztalat Magyarorszagon.
        Szerintem sokan nem teljesen ertik, amit te itt leirtal.

        Kedvelés

      • Akkor most meglátjuk, mire megy Tunézia extenzívebb turizmussal, mert a sok kizsákmányoló jóideig elkerüli majd. 2011-ben az ország GDP-nek 15%-a származott turizmusból, és már ez is kevesebb volt mint a korábbi években. (jelentem, kigugliztam)

        Kedvelés

      • veriférje: még egyszer, én nem mondtam, hogy annak a merénylőnek igaza volt (sosem mondanék ilyet tömeggyilkosra). Azt mondtam, hogy attól, hogy te 10 évvel ezelőtti nyaralásodkor nem vetted észre, hogy Tunéziában egy diktátor a vezető, attól még az úgy volt, és talán jelzi egy kicsit azt, mennyire figyelünk oda ezekre az országokra.
        Nyilván, aki Tunéziában turizmusból él, az most foghatja a fejét, két ilyen terrortámadás után senkinek nincs kedve odamenni. Mi megtehetjük, hogy nem megyünk oda, és reménykedünk, hogy másik választott úticélünk még nem “terrorfertőzött”, ők viszont ettől valóban még inkább elszegényedhetnek, azaz alapanyagot adhatnak a terrorizmusnak. Ördögi kör. És az átlag tunéziai ebből nem tud olyan könnyen kilépni, mint mi (egyszerűen nem megyünk oda), aki eddig a turizmusból élt, azoknak (egy részüknek biztos) új munka után kell nézni, ami egyébként sem egyszerű egy iparilag nem annyira felturbózott (nem tudom, nem gugliztam ki, csak feltételezem, hogy a turizmus a húzóágazat) országban. Igen, a terroristák elsősorban a saját országukat rombolják ezzel.
        De a terrorizmus nem a földből nőtt ki hirtelen.

        Kedvelés

      • A gyarmatosítással egy igazán nagy baj van. Az, hogy nem fejezték be. Vagyis saját kultúrájukat elvették a bennszülöttektől, de újat nem adtak helyette. Az ennek következtében kialakult zűrzavar különösen Afrikában ölt súlyos méreteket. Megoldása azonban már bizonyosan nem a paranoiás kényszerképzetektől megbénított, és cselekvésre teljesen képtelen Európától várható.
        És ne tegyünk úgy mintha valamennyien csodálatos, morálisan és kulturálisan szédítő magasságokat elérő magascivilizációk békében és boldogan élő tagjai lettek volna, egészen addig, amíg meg nem érkeztek a gonosz és alávaló, kegyetlen és kizsákmányoló fehérek, akik nyomorba és szolgaságba döntötték őket. Nőként éltél volna a britek előtti Indiában? A franciák előtti Indokínában? A kínaiak előtti Tibetben? Olvastál valaha a maja és inka emberáldozatokról? Ha nem Cortez száll parta Hondurasban, hanem Atahupla Surrey-ben akkor tényleg jobban jártunk volna?
        Mindíg az a jelszavad, hogy árnyaljunk, gondolkozzunk, bevallom őszintén tőled elég furcsa ilyen felszínes érveket és gondolatmenetet hallani.

        Kedvelés

  5. A döbbenetesen gyűlölködő, rövidlátó kommentek megvezetett, öt négyzetméteres szellemi horizontú írói lesznek szívesek elolvasni a posztot, és ha ez itt nekik nem megfontolásra érdemes, akkor máshol próbálkozni megjelenni a véleményükkel, a saját körükben. Hálás köszöneth.

    Kedvelés

    • Esküszöm, kíváncsi lettem, ki az és miket írhat egy olyan ember, aki idáig eltalál, és a témáról a szokásos kliséket hangoztatja. Kíváncsi lettem!
      Egyébként jogászként önkéntes segítséget szoktam adni, ha összefutok valamelyik menekülttel. Döbbenetes miket kapnak!

      Kedvelés

      • Én sztoikus vagyok sajnos vagy jó? Nekem jó, mert még mindig tisztán látok olyan dolgokat amik már jó vastagon be vannak köpve, sározva, mocskolva a tomboló önelégültektől. Valahogy egyszerűbb lenne az élet azzal a hozzáállással, hogy nem ítélkezünk, nem vagdalkozunk hanem minimálisan megpróbáljuk magunkat beleképzelni a másik helyzetébe. Szeretnénk ezt mi magunknak? Nem…akkor miért tesszük ezt a másikkal. Hogy a saját démonjainkat ezáltal elnyomjuk egy időre, addig sem azokkal kell foglalkozni? Önbecsapás az egész, önmagunk dédelgetése, hogy mi jobbak vagyunk, mások vagyunk, kicsit kezd az übermensch irányba menni az egész. Nem szeretek közhelyekkel dobálozni de egy biztos, addig ne nyisd ki a szád amig a másiknak a cipőjében egy napot nem jártál.

        Kedvelik 1 személy

      • A gőg az benned van. Nem kicsit. Szívesen olvastam itt. De már nem. Nem fogok magyarázkodni a véleményemért. A harmatos erdődben te vagy a legdölyfösebb. Olyanról vakersz, amiről lila gőzöd van. A sznob álhumánusság. És teszek a felháborodásotokra.

        Kedvelés

      • A válaszom a posztban van, és abban nincs gőg, a löttyös indulatot, megmondhatnékot bírálom.

        A be nem engedett, 20-nál több kommentről írtam, amit írtam, nem értem a reakciódat, nagyon zavar ez az odavágás, hirtelen fordulat, beszólás. (Harmatos erdő: csak kibújik a szög a zsákból, hogy mi zavar… elegáns. Én itt születtem, és én fizetem, amibe ez kerül, és én se fogok magyarázkodni.)

        Kedvelés

      • Ugyanmár…harmatos erdő… Gondoltam, hogy szó szerint veszed. Szimplán arra utaltam, hogy nagyon távol vagy te a sok-sok legális és illegális bevándorlótól. Pont ezért van folyton az az érzésem, hogy kibicnek semmi sem drága.
        Lehet mesélni a megebédeltetett hajléktalanról (tudom, az pont nem te voltál), magam is adok gyakran kaját vagy pénzt. Sajnálom mindet, pedig lehet, hogy sokan a maguk hibájából vannak ott. (pl. te is írtál a válási hajléktalanokról, hogy milyen szemét egy dolog a volt feleséget hibáztatni, mikor nagy valószínűséggel alkalmatlan a pasas az emberi módú együttélésre) De attól még rohadtul tudom utálni azt a hajléktalant, aki nem becsüli semmire, hogy nem teszik ki a lécsőházból, senki nem bántja, cserébe pöcegödröt csinál maga alá. Hidd el, nem kirívó, egyedi eset. Két lépcsőházban fordulok meg napi szinten, és mindegyik ilyen. Tudom, hogy itt nem pont a hajléktalanokról van szó, de a sok menekült akár hajléktalannak is tekinthető.
        Szomorú, hogy emberek sok ezer kilométereket gyalogolnak betegen, gyerekkel, jobb hazát keresni. Nagyon sajnálom őket. A szögesdrót kerítéstől összeszorul a szívem. Nem tudom (bár nem akarom) nem látni magam előtt szerencsétlen emberek összesebzett testét rajtuk.
        Ugyanakkor nem tudok elszakadni attól sem, hogy sokan tényleg ezeknek a szerencsétleneknek a farvizén akarnak itt kényelmesebb életet. Ha már annyira segíteni akarunk, akkor segítsünk a cigány gyerekeken pl. csakhogy nem tudunk mindenkin segíteni. Kicsik vagyunk. Brüsszel szégyenít, szid-hord bennünket, de azért a módosabb országok is szabadulni akarnak ezektől az emberektől. Az egyetlen és kizárólagos megoldást EU-s finanszírozással tudom elképzelni.
        Egyébként biztos vagyok benne, hogy teljesen át fog rendeződni a faji arány Európában az ügyből kifolyólag. Na meg a szemlélet is. Azt nem én fogom a bőrömön érezni, hanem a fiaim, a gyerekeid.
        Arra vagyok még kíváncsi hol húznátok meg a határt a menekültek létszámában? Mert ha egyiket befogadod, ellátod, akkor már minden menedékkérőt be kell engedni. Nem lehet megkülönböztetés közöttük. legalábbis az én igazságérzetem így kívánná. (nézzük szigorúan csak a félelmükben menekülőket, ne foglalkozzunk a gazdasági bevándorlókkal)

        Kedvelés

      • A posztban semmi olyan nem volt, amit te most vitatsz, csak az, hogy egy kicsit tájékozódjunk, mielőtt nagyon érvelünk valami mellett, mert könnyen lehet, hogy nem a valóság az, amit nagy okosan annak hiszünk, és a rémhírterjesztés, hangulatszítás is felelőtlenség, gondolkodó emberhez méltatlan. Én például nem tudnám ránézésre megmondani, ki a menekült (előítélet színezi ezt is), és amit ma láttam Pesten, az az, hogy a körút és a belváros készenléti rendőrökkel van vele, és legfeljebb öt turistát láttam, menekültnek tűnőt egyet se.

        Sajnálom, hogy nem ott laksz, ahol szíved szerint laknál, vagy amt irigylendőnek tartasz. Igen, ez irigység, nemtelen, kicsinyes, leskelődő, egy darabig jófejt játszó rosszindulat. Az is, hogy visszajársz, mégis visszajössz, miután “befenyegetsz”, hogy te többet nem jössz (ó, de sajnáljuk), és az is, hogy képtelen vagy elismerni, hogy benézted a kommentet, és minden valós ok nélkül kezdtél indulatoskodni.

        Szerintem tök szemétség minden előzmény nélkül beszólni a kifigyelt bloggernek, aki szívesen fogadott, sose vitázott veled, és gyanútlan volt. Annyira ki vagyok téve ennek a méricskélésnek, megjegyzéstevési kényszernek, férjemhalála kielemzésének, beszólogatásnak, elirigylésnek, “és ebből meg lehet élni?” satöbbinek, és olyan érzéketlennek érzem, hogy te (s/)nem látod, mivel harcolok meg én évek óta, te is dobozba gyömöszölnél, címkéket aggatnál rám, miszerint budai, hegyi lakos, meg jogvédő, TEHÁT sznob… hát én nyavalygás nélkül egyedül tolom a szekeret, magam aprítom a tüzelőt, szereltetem a cirkót, edzek teljesen más hátterű emberek között kölcsönös barátságosságban, nekem nincs apu, nincs férj, nincs kocsi, nincs segítség, szóval inkább ne címkézzél meg kategorizálj engem, ne akarj itt megjelenni a véleményeddel, hanem menjél oda olvasni és kommentelni, ahol kevésbé tör elő a frusztrációd és hajlandó vagy elolvasni a posztot és nem bután félreérteni a kommentet.

        Kedvelés

      • Kedves Éva!

        “A posztban semmi olyan nem volt, amit te most vitatsz, csak az, hogy egy kicsit tájékozódjunk, mielőtt nagyon érvelünk valami mellett, mert könnyen lehet, hogy nem a valóság az, amit nagy okosan annak hiszünk, és a rémhírterjesztés, hangulatszítás is felelőtlenség, gondolkodó emberhez méltatlan.”

        Ezt kifogásolom én is az elvakult emberséges megközelítés apropóján. Hogy ne csak azt akard észre venni, ami a te közvetlen környezetedben van. (vagy nincs is)

        “Én például nem tudnám ránézésre megmondani, ki a menekült ” —- hiszi a piszi, vagy tényleg nem is láttál ——“még (előítélet színezi ezt is), és amit ma láttam Pesten, az az, hogy a körút és a belváros készenléti rendőrökkel van vele, és legfeljebb öt turistát láttam, menekültnek tűnőt egyet se.
        Sajnálom, hogy nem ott laksz, ahol szíved szerint laknál, vagy amt irigylendőnek tartasz. Igen, ez irigység, nemtelen, kicsinyes, leskelődő, egy darabig jófejt játszó rosszindulat.”

        Miért irigyelnélek? Mert metafórának használtam azt rohadt harmatos füvet? Nyelvtanár létedre kicsit tovább láthatnál a paranoiádnál.

        “Az is, hogy visszajársz, mégis visszajössz, miután “befenyegetsz”, hogy te többet nem jössz (ó, de sajnáljuk), és az is, hogy képtelen vagy elismerni, hogy benézted a kommentet, és minden valós ok nélkül kezdtél indulatoskodni.”
        Mi az hogy befenyegetlek? 🙂 Hogy már nem olvasok itt olyan élvezettel? Sehol nem írtam, hogy nem jövök ide többet, bár ettől a leereszkedő stílustól tényleg könnyedén el tudok szakadni. Szóval ez az utolsó kommentem. Ha már annyira nem szereted itt a másképp látókat. Tudom, az oldal eszmeisége… peace. Ne szóljunk be a másiknak.. Hm, ahhoz képest elég hamar beleálltál borderline-ba…

        “Szerintem tök szemétség minden előzmény nélkül beszólni a kifigyelt bloggernek,”

        (kifigyelt !!! blogger, anyám borogass! Most akkor lehet, szabad itt olvasni, kommentelni, vagy nem? Az, ezek szerint kifigyelésnek minősül a te agyadban, ha olvasom a teljesen nyilvános blogodat….? Ááááá.. Persze, ha egyet értek, akkor csak valami áhitat hajt ide, amit te elnézően tudomásul veszel. Ha viszont ellenkezni merek… Na akkor vagyok _figyelő_..)

        “aki szívesen fogadott, sose vitázott veled, ”

        És miért nem vitáztál? Nem kedvességből, hanem mert azt olvastad amit szívesen olvastál, hisz én sem vitatkoztam veled, mert nem volt min. Na addig voltam nemszemét. Mert mostanra azzá lettem, általad minősítve. De téged senki semmilyen jogon, alappal ne minősítsen.

        “és gyanútlan volt. Annyira ki vagyok téve ennek a méricskélésnek, megjegyzéstevési kényszernek, férjemhalála kielemzésének, beszólogatásnak, elirigylésnek, “és ebből meg lehet élni?” satöbbinek, és olyan érzéketlennek érzem, hogy te (s/)nem látod, mivel harcolok meg én évek óta,”

        Neked az a rögeszméd, hogy aki téged nem ért meg mindig, az kizárólag irigyelni tud. Nagyon sík gondolatmenet. Másrészt ízléstelen idekeverned a férjed halálát, mert ahhoz mit szóltam én hozzá bármilyen vonatkozásban???? Nagyon sajnálom, hogy megözvegyültél, de ez téged semmire nem jogosít. Ki méricskél téged? Miben, hogyan??? Nem is értem, ezt minek írtad ide… Sőt, nagyon örülök, ha ebből meg tudsz élni, és komolyan gratulálok is hozzá. Én ezen soha nem voltam/leszek fennakadva.

        ” is dobozba gyömöszölnél, címkéket aggatnál rám, miszerint budai, hegyi lakos, meg jogvédő, TEHÁT sznob… hát én nyavalygás nélkül egyedül tolom a szekeret, magam aprítom a tüzelőt, szereltetem a cirkót, edzek teljesen más hátterű emberek között kölcsönös barátságosságban, nekem nincs apu, nincs férj, nincs kocsi, nincs segítség, szóval inkább ne címkézzél meg kategorizálj engem, ne akarj itt megjelenni a véleményeddel, hanem menjél oda olvasni és kommentelni, ahol kevésbé tör elő a frusztrációd és hajlandó vagy elolvasni a posztot és nem bután félreérteni a kommentet.”

        Amit pedig itt írtál, azt sem értem. Szerinted hány ember/nő van még ebben az országban, aki pont így él, „tolja egyedül a szekeret”, csak nem akar érte érdemrendet. Fel kell világosítsalak, többen vannak, akik így élnek, mint azok akik nem(jobban). Neked nincs autód. Hm. És? Miért nincs? Tehetek én arról? Most mondjam, hogy te meg ezt irigyled mástól? Vagy, hogy másnak van férje? Vagy mit akarsz ezzel a kirohanással? Amúgy mintha sokat emlegetnéd, hogy öko vagy, akkor meg miért döngeted a melled, hogy nincs kocsid? Gyakran belekeveredsz ám a fejtegetéseidbe, mondasz ellent egyik szavaddal a másiknak. Most akkor választottad ezt az életformát vagy ez jutott? Ha választottad sincs helye melldöngetésnek, ha meg ez jutott azért én ássam el magam? Mert azt hiszed talán, hogy nekem jobb valamiért, valamiben. Ha már erőlteted ezt az irigység vonalat.
        Már megint minősítettél engem: frusztrált. Van egy hatalmas különbség kettőnk közt: én el is ismerem…. Míg te nem. Nem szégyen az, ha valaki frusztrált, de minek tagadni.
        Zárom (utolsó) soraimat. Gondolom, elnézed nekem, ha a továbbiakra már nem válaszolok. (Már ha egyáltalán beengeded a kommentemet)

        Kedvelés

      • Nem olvasom el, amit írsz, nagyon rossz, hogy ez megtörténhetett. Ránézésre sok a duma, a szokásos facsarás-magyarázás, győztes-vesztes, utolsó szó, gondolom. Nem bánom, ha nem jössz többet.

        Nem volt korrekt. Téged jellemez.

        Kedvelés

      • Hogyismondjam válasza a példa a megmondhatnékra. Pardon: a gőgös megmondhatnékra. Nem becsüli meg, hogy senki sem bántja? Komolyan azért kéne hálásnak lennie, akármilyen büdös, hogy nem verik meg? KÉT lépcsőház?? De nem baj, legalább egy hozzászóláson belül megoldás is kerül, és jövőkép is van. Köszi a szemléltetésért, tényleg. Én kérek elnézést.

        Kedvelik 1 személy

  6. Megfigyelni meg gondolkodni nalu nem divat. Szamomra a legfurcsabb, hogy akik ezen vegtelenul felhergelodnek, ugyanazok vegtelen nemtorodomseggel legyintenek azokra a dolgikra, amik VALOBAN es tartosan befolyasoljak az eletuket. Kozvetlenul. Az nem akkora baj. Hm?

    Kedvelés

  7. Én annyi mindent nem tudok ebben a témában. Nem tudom, honnan és miért jönnek igazából. Mennyi közöttük a nő, gyerek, hányan jönnek családostul. Igaz-e hogy döntő többségében fiatal férfiak jönnek csak? Hova mennek, tényleg átutaznak csak rajtunk? Igaz, hogy ha akár 2 millióan jönnek, azokat mind ide toloncolják majd vissza ha itt léptek be? Hogyan és milyen körülmények között jutottak idáig? Lehet nekik valódi segítséget nyújtani?
    Ide se fér, annyit nem tudok még. És vagyok annyira bizalmatlan, hogy én ugyan el nem hiszem senkinek, ha ezekre a kérdésekre válaszol. Mert nincs hiteles és ellenőrizhető forrás. De ezért eszem ágában sincs állást foglalni a dologról, pláne nem győzködni másokat.
    De tudom, hogy a plakátkampány kizárólag politikai célokat szolgált, tudatosan átgondolt és tervezett dolog volt, ahogyan az ellenplakát-kampány is.

    Kedvelik 1 személy

    • Már az, hogy itt felmerült a téma és beszélgetünk róla egy kis moccanás előre a sötétségből. Ha köpködnénk akkor mint a szélkakas csak egyhelyben forognánk.

      Más: nem tudom hogyan kell, lehet-e egyáltalán privátot írni Évának, de muszáj leírnom mert ki akar jönni belőlem az, hogy hálás vagyok azért amiért ide találtam. Közel egy hónapja olvasom intenzíven a blogot és nem túlzás de a gondolatok 90%-a szíven ütött. Engem a környezetemben már régóta csak cserecsodabogárnak néznek meg elítélnek a tetteim meg hozzáállásom miatt. Rengeteg olyan érzet volt bennem ami itt ezen a blogon megerősítést nyert, csak én magamban ezt még megfogalmazni sem tudtam, nemhogy ilyen összeszedetten papírra vetni. A témák olvasása közben szinte minden esetben jött a homlokracsapós katarzisos érzés, hogy igen hát ez van bennem is, én is így érzem, látom a dolgokat. Meg kell mondjam olyan mint egy ébredés és megnyugtató nagyon jó meleg érzés, hogy végre nem érzem magam kakukktojásnak és látom, hogy nem vagyok egyedül. Azóta alakítom az életemet is, nem ragadok benne számomra méltánytalan helyzetekbe, nem mákonnnyal próbálom elnyomni ezeket a mélyen bennem dübörgő érzeteket, hanem inkább ahogy egyszer itt olvastam, derűs cselekvéssel. És innen jön az erő, és most egy régen dédelgetett lépés, az el Camino egyedül, persze tele félelemmel de mégis felszabadulttá tesz, hogy igen kezemben a sorsom és én alakíthatom akár, nem egy madzagon rángatott marionettbábu vagyok. Tényleg nem könnyű, meg fáj a felismerés, de közben felszabadító is az érzés…szuverénnek lenni, sorsunkat irányítani.

      Kedvelés

      • Nagyon örülök, hogy ezt írod, köszönöm. Én már nagyon félek attól, hogy valakinek nagy hőfokkal indul a blogolvasás, aztán csalódik, mert nem úgy kezelte ezt az egészet, ahogy, amire való. Érdekes, másoknak most volt elég, számomra teljesen váratlanul, hirtelen rám csapják emberek az ajtót, szidalmazni és bántani kezdenek, pedig én rájuk, velük soha semmit, csak azt várnák, hogy pont azt írjam, amit ők gondolnak (?). Olyanok, akik boldogan és önként nyitottak be. És szerintem csak nem értették, amit írok (be nem engedett kommentek, legsötétebb rasszizmus).

        Kedvelés

    • “És vagyok annyira bizalmatlan, hogy én ugyan el nem hiszem senkinek, ha ezekre a kérdésekre válaszol. Mert nincs hiteles és ellenőrizhető forrás.”

      Szerintem ez sem jó irány. Ez tipikusan az a helyzet, amikor az amúgy jó szándékú állampolgár is megcsömörlik a sok ellentmondó információtól, és inkább hagyja a francba az egészet. De ez ugyanúgy nem visz közelebb a megoldáshoz, mint a mindent tudni vélő okoskodás. (Viszont bizonytalanságban tart, pont ezért szokták alkalmazni a politikában is.)

      Igenis vannak olyan dolgok, amiket relatíve pontosan lehet tudni. Hogy hányan jönnek át a határon, nagyjából hány százalékot fognak el, hányan kérnek menekült vagy oltalmazotti státuszt, hány százalékuk kapja meg, átlagosan mennyi időt tartózkodnak az országban, melyek a leggyakoribb kiinduló és célországok…stb. A rendőri nyilvántartásokból pontosan kiderül, hogy mennyi feljelentés érkezik menekültek ellen, ezek hány százalékában bizonyosodik be a tényleges szabálysértés vagy bűncselekmény…stb.
      Az információ abban is segít, hogy valamennyire kiszűrjük, mi az irracionális félelem, és mi az, ami valós probléma lehet. (Kétmillió embert például aligha fognak a közeljövőben visszatoloncolni Magyarországra, viszont a katasztrofális állapotú menekülttáborokból még származhatnak gondok.)

      Persze még így is van egy csomó megválaszolatlan kérdés. Én kábé egy éve foglalkozok menekültekkel, szóval valamennyire képben vagyok, de még így is csak a téma egy kis szeletét látom át, és azt sem teljesen.
      (És most írhatnám, hogy eddig semmi bajom nem volt velük, de ez egyéni tapasztalat, és tudom, hogy a nagy egész szempontjából nem releváns érv.)

      Kedvelés

      • “Igenis vannak olyan dolgok, amiket relatíve pontosan lehet tudni. Hogy hányan jönnek át a határon, nagyjából hány százalékot fognak el, hányan kérnek menekült vagy oltalmazotti státuszt, hány százalékuk kapja meg, átlagosan mennyi időt tartózkodnak az országban, melyek a leggyakoribb kiinduló és célországok…stb. A rendőri nyilvántartásokból pontosan kiderül, hogy mennyi feljelentés érkezik menekültek ellen, ezek hány százalékában bizonyosodik be a tényleges szabálysértés vagy bűncselekmény…stb.”
        Ezek közhiteles adatai hol is elérhetőek? Érdekelne.

        Kedvelés

    • igen, 1-2 éve csak fiatal férfiak jöttek, mert ott a fiú az érték, nekik gyűjtött a család (elindult a legkisebb szerencsét próbálni) A nők nem sokat érnek, aszerint vannak használva, erre van programozva szociálisan a társadalom… Most már fiatal nők, gyermeket várók, családosok – nagymamástul is jönnek…lehet továbbgondolni – persze csak megfelelő EQ esetén… 😦 Szép summákhoz jutnak az emberkereskedők…emmes és ennes forgalmi rendszámú felsőkategóriás gépkicsik.

      A hazai szakembergárda jól tudja a dolgát, a laikusok nyugodjanak le a pi… !

      A menekültekkel foglalkozó szakmák, szakemberei nem azonosok
      a politikusokkal !

      Magyarország nem célország. Aki fél bevándorlóként “kűfődön”, az jöjjön haza, ide, ebbe a kicsiny házba.

      Az új hazát keresők, új munkahelyeket gerjesztenek a magyar államapparátusban és ez jó dolog. Szívesen fizetek adót a magyar államnak, azzal a tudattal, hogy megfelelő szakemberek a választott szakmájuk révén, hálót adjanak azon embertársainknak, akik elindultak a remény hosszú útján…

      A magyar lakosság nagy része bele van csömörve a konfettiktől csillogó kis életébe, ezért aztán bűnbakokat keres az internet csodálatos pöcegödrében ill. más emberek közt. Pedig a belső elkaminót végigjárni, nem vóna hülyeség…én mondjuk a taposóst is végigjárnám az arra Érdemessel.

      Ezt írtam ide, ezt tudom és nem gondolom.

      Kedvelés

      • “Aki fél bevándorlóként “kűfődön”, az jöjjön haza, ide, ebbe a kicsiny házba.”
        Én konkrétan jönnék, de a férjem nem akar és van egy fiam “túszként”, aki francia állampolgár, ha az apja nem engedi külföldre, nem hozhatom el.
        Meg azért nem is olyan egyszerű ez ám, aki kiment és évekig kint élt, felépített ott valamit, vagy próbálkozott vele, minél több év telik el, annál nehezebb ott hagyni, visszamenni, már addigra a magyarországi munkaerő-piacról is kiesett, vissza kell rázódni, és sokan az ilyen visszaköltözést eleve kudarcnak élnék meg.
        És nem biztos, hogy mindenki tudja pontosan, mi vár rá, nekem sem voltak erről elképzeléseim, amikor kijöttem, konkrétan Párizs egyik kellemes negyedében laktam, ahol szintén volt már multikulti, de valahogy más arányokkal, más hangulatban. Most, 20 kilométerrel arrébb, egészen más az élmény.
        Meg egyébként azok, akik ugyanezt mondják afrikai és közel-keleti (gazdasági) bevándorlóknak (ha nem tetszik a nyugati demokrácia mehetsz vissza), azokra csúnyán szoktak nézni.

        Kedvelés

  8. Háborús hadszíntér ez, ellenséggel és szövetségekkel. Változik a világ, változnak az emberek. Aki “bele van csömörve a napi robotba, változtatni nem mer, ezért aztán a feszültséget” az éles kritikán és ellenségeskedésen vezeti le. Csatatér, ami a belső út metsző hangja, ezért olyan fájó sokaknak is, olvasónak és valószínűleg az írónak is.
    A posztokban szereplő karakter nem azonos a blogíróval, ezt biztos nehéz különválasztani. Pedig olyan valóságos, néha.

    Kedvelés

  9. Szuper! Én meg azon gondolkozom, hogy ha egy seprűnyél aljára gumitapadót szerelek ( egy túlméretezett wcpumpa mintájára öntapadó cöveket képezek), tetejére damilt erősítek, összekötöm egy másik hasonló ággal s azon túl is damilt lógatok, és mellékelek hozzá jó erős duch tap-et, az beválik-e baldahinnak?- amire a fiammal készített kiszínezett szívfüzért, ha felakasztjuk, az épp a Keleti aluljáróiban alvó gyerekek ránézve egy pillanatra elfelejthetik mi zajlik körülöttük?
    És vajon ki beszél a környezetemben olyan nyelvet, amit értenek, és a Zinkát le tudjuk fordítani?
    és mit pakoljunk az elengedhetőken túl? mire van tényleg szükség- tán csak majd ott, ahová mennek…?

    Kedvelés

    • Az IKEA-s plüssöknek nagyon örültek a gyerekek. Amikor menekültek, nem hozhattak semmit, így minden játékuk amelyekhez érzelmileg kötődtek odavan. Arra figyelj, hogy bizonyos állatfigurák (malac,majom,hüllők) tisztátalannak számítanak, így nem fogadhatják el őket. Én lábbeliket vinnék még, valakiknek már csak az ima tartja egyben a cipőjét, és sok tartós, azonnal fogyaztható és porciózott vagy viszazárható nem romlandó élelmet. A férfiak nagyon hálásak még a borotváért és az ollóért, hogy rendben tudják tartani magukat.

      Kedvelés

  10. Olyan érzès, mintha gúnyolódnátok ezekkel a plüssökkel. Mert a probléma tényleg nem az, hogy vidzek- e egy tányèr levest. Gondolkodó, felelős, velejéig korrekt ès liberális embert kérdeztem meg, mi lesz itt a megoldás. Azt mondta, halvány fogalma sincs. Ennyi menekültet Európa nem tud befogadni, ez tény.

    Kedvelés

    • Magyarországon van megoldatlan cigánykérdès, megoldatlan egészségügy, megoldatlan oktatàsügy, meg a kilopott szemünk. Itt egy újabb probléma egy roskadozó országnak. Én nagyon félek.

      Kedvelés

      • Ezt en mar ide sem mertem irni.
        Magyarorszag most foleg atmeno orszag, tehat lehet, hogy a befogadas, letelepedes problemai ott meg nem latszanak (annyira).
        Bordi Franciaorszagrol, az ottani feszult helyzetrol, az altalanos felelemerzetrol irt.
        En Svedorszagban elek, itt kb. a 70-es evek ota hagyomany a menekultek befogadasa. (Ne felejtsuk el, hogy hosszu tavon nem megoldas a menekultek satortaborokban valo tartasa rossz higienes korulmenyek kozott, nyaron forrosagban, telen hidegben stb.)
        Nagyjabol leirom, hogy mukodik itt az ellatasuk:
        -nyilvantartasba veszik oket, akinek nincsenek igazolo papirjai, azoknak is segitenek (ezt nem tudom, mi alapjan)- ehhez tolmacs kell
        -elhelyezik oket ingatlanokban
        -lehetoseg van csaladegyesitesre, feleseg, gyerekek johetnek
        -kidolgozott rendszerben elkezdodik a nyelvoktatasuk es szamonkeresuk, ehhez ingatlanok, szamitogepek, tanarok kellenek. A tanarok szabaly szerint csak svedul beszelnek, ne felejtsuk el, hogy itt a nyelvcsoportba sorolas kepessegek alapjan megy, tehat egy csoporton belul van kb. 15 ember, akik kb. 4-8 kulonbozo anyanyelvet beszelnek. Angolul nem tud mindenki.
        -rendszeres jovedelmet kapnak (tudomasom szerint ha plusz koltseg felmerul, pl. babakocsi, szemuveg szukseges, erre kulon kapnak penzt)
        -egeszsegbiztositasra jogosultak
        -a nok anyasagi ellatast kapnak
        -a gyerekek ovodaba, iskolaba jarnak
        -elobb-utobb a munkakepeseknek allas kell
        -meg kell oldani a vegzettseggel rendelkezok minositeseinek elfogadasat, szukseg eseten vizsgaztatasat, tovabbkepzeset
        stb.
        Mindezekhez tiszta es reszletes jogszabalyi hatter kell.
        Igy oldjak meg ott, ahol van penz.
        A problema szerintem oriasi es mindenkit erint. Ezert kellenek Unios szinten nagyon komoly, preciz es fuggetlen szakertoi velemenyek.

        Kedvelés

      • Jó, azért azt sem akarom, hogy az legyen, “el innen a Keletiben fekvőktől, lám, Franciaországban is milyen gáz már, mondták ott élők”. Látok olyan facebookos megosztásokat is, megkérdőjelezhető eredetű, gyanús videókon, hogy “Párizsban is ezt művelik az afrikaiak, nézzétek”.
        Nem, nem ezt művelik, tömegesen biztos nem, én közöttük élek, ilyet sosem tapasztaltam, az angol feliratozás torzít, franciául nem ez hangzott el, 100 éves videó, nem is ott van, nem is úgy, nem is érdekel ez téged, azért osztod meg, mert úgy érzed, ezzel alátámaszthatod az ellenérzéseidet.

        Mondom, nagyon nehéz középen állni, talán nem is kéne ezt erőltetnem, hanem kivárni, amíg valamennyire megoldódik, ha már segíteni nem tudok. Tulajdonképpen erről szól a poszt is.

        Kedvelés

      • Igen, ezert nem vagyok fenn a Facebookon. 🙂
        En egyebkent nem ertettelek felre. Amit irtam, azert irtam, hogy latsszon, hogy a menekultproblema nem annyit jelent, hogy “engem nem zavarnak a menekultek a Keletiben”. Ennel ez sokkal komplexebb.

        Kedvelés

      • De ezek a terhek, amit egyes pénzben kevéssé szűkölködő országok magukra vállalnak sem vihetők a végtelenségig.
        Én nem tudom, mennyi ember fog érkezni, én fáradt vagyok mindkét oldal információitól, az egyik hatvanmillióról beszél és terrorista erőszakolókról, a másik kizárólag könnyes szemű plüssmackóról, és fárasztó és buta és utálatos ez a pártoskodás.
        Annyit gondolok, hogy minden országnak van felelőssége ha például az unió része, de azt már nem gondolom, hogy az unión belül az államok korrektül bánnak egymással. Igenis, vannak olyan országok amiket a gazdagabbak szemétlerakónak használnak, és nem véletlen a regisztrációs szabály sem a menekült kérdésben sem.
        Én nem bízom ebben az egységben, bízom viszont az emberségben és a józan észben, és aki elfér, és a körülményekhez képest méltó maradást tudunk neki biztosítani, és akar is, akkor maradjon. Ily módon többet várok a hazámtól mint az európai közösségtől.
        Ugyanakkor nem tudom elképzelni, hogy egy Angliához hasonlóan színes közegben éljek. Nem megy, nekem ez már így is sok. Butaság vagy sem, ez van.
        😦

        Kedvelés

      • Ez a kérdés (egyelőre) nem Magyarország problémája, akármennyire is ezt akarják elhitetni velünk kormányzó politikusaink. Nem sokkal jobban a mi problémányk, mint mondjuk Szerbiáé. A többi igen

        Kedvelés

      • Ezert nem mertem ideirni, amit a nyito hozzaszolasodban irtal. Nekem ez nagyon furcsa, hogy ez az EU egyik elso szamu kerdese ill. hatarvarosaink legfobb problemaja es tobb hozzaszolo irja, hogy nem a mi problemank. Vilagos, hogy a politika ezt a kerdest is felhasznalja (mindket oldal), de ettol a menekultkerdes meg megoldando.

        Kedvelés

      • … ami nem egyet jelent a szétpofázással.

        Nagyonokos sokatbeszélők: “ti a homokba dugjátok a fejeteket”
        “Homokbadugók”, óvatosak: nem kéne nagy fontoskodva és műfelháborodva úgy tenni, mint ha minden sarkon állna egy csapat nemi erőszakra kész, agresszív menekült, aki csak arra vár, hogy megöljön, kifosszon, megerőszakoljon, másrészt úgy se, mint ha értenél hozzá, átlátnád a témát, jogszerű-életszerű-humánus megoldást is tudnál — egyébként is sokkal primerebb módon érinti az életminőségedet az, hogy a négy szomszédod hány perc pöfögés után tud kitolatni a parkolóhelyéről, vagy hogy mennyi kutyaszar van a környékeden, azzal mégse csinálsz semmit.

        Utóbbi véleményt hallatók táborába tartozom.

        Kedvelés

      • Itt a problema Eva. Szerintem fontos errol beszelni, mert ugy leszunk okosabbak es ugy lesz megoldas.
        Bordi es en higgadtan irtuk le, hogyan latjuk a helyzetet az EU mas allamaibol. Erre te ezt irod:
        “nem kéne nagy fontoskodva és műfelháborodva úgy tenni, mint ha minden sarkon állna egy csapat nemi erőszakra kész, agresszív menekült, aki csak arra vár, hogy megöljön, kifosszon, megerőszakoljon, másrészt úgy se, mint ha értenél hozzá, átlátnád a témát, jogszerű-életszerű-humánus megoldást is tudnál — egyébként is sokkal primerebb módon érinti az életminőségedet az, hogy a négy szomszédod hány perc pöfögés után tud kitolatni a parkolóhelyéről, vagy hogy mennyi kutyaszar van a környékeden, azzal mégse csinálsz semmit.”
        Ez itt nem frocsoges?
        Ilyenekrol en nem irtam es ezt te is jol tudod. A hozzaszolasaimra ez sajnos nem valasz.

        Kedvelés

      • De én ezt nem nektek írtam, nem rátok válasz. Vagy honnan veszed?

        Bordinak azt írtam, amit neki, “te”-ként írtam, és azt bőséges előzmények alapján tettem, és csatlakozom johannele álláspontjához: míg mi itt azon nyafogunk nyitott honlapok fölött és tejeskávék mellett, hogy jaj, de nyomasztó ez a probléma, de közben puha ágyban alszunk, a gyerekünk is a legjobb fajta müzlit kapja, és csak rajtunk múlik, hogy egy-egy nyári délutánon beugrunk-e a déembe, alszunk-e egy fél órát, vagy vízpermetben kávézunk a barátnőinkkel. Ezalatt ezek az emberek durva üldöztetések, poszttraumatikus stressz után az életüket mentik, hetek óta úton vannak és várakoznak, és fogalmuk sincs, mi vár rájuk, és nagy valószínűséggel válnak erőszakcélponttá, sokszor akkora az esélyük a nagyon csúnya és korai halálra, mint nekünk, pedig ők is csak nyugodtan szeretnének élni, és nem az ő bűnük, hogy a hazájukban nem lehet, sőt, nem is csak a terroristáké, hanem legalábbis részben az önelégült Nyugaté.

        Amúgy meg kommentekbe ütközöm folyton, mindenhol, és ide meg befutott vagy negyven olyan gyűlölködő, sötét, xenofób, rasszista és uszító komment, hogy nem hinnéd. Iszonyatosan ijesztő és elkeserítő, gondolom, aki olvassa a blogot, annak nem kell magyarázni, hogy semmiféle uszulás, erőszak és fehérember-gőg itt nem elfogadható. És én nem tehetek róla, én nem provokáltam, még csak jogvédőként vagy önkéntesként sem léptem fel, abszolút okosan és józanul érveltem. De ezek el sem olvassák, sokan csak csapkodni, feszülni akarnak, bárhol, bármire. Miközben a faszommal van verve a csalán, merthogy a blog teljes tartalmáért, kommentestül jogi és erkölcsi értelemben is én felelek, és ez az én felületem, én tettem bele a három évet, az aprómunkát és az invenciót is, napi posztokat, a nevemhez kötődik a nívó, amit a ti kommentjeitek is létrehoznak, alkotnak.

        Ki van élezve a helyzet, tematizálva és behergelve a közbeszéd, sok nyári dolgozó és szabadságoló egyszerűen ráér, és unalomból célzásnak, neki szólónak vesz olyasmit, ami nem az, pedig szerintem elég világos, mire írom, amit írok, és nem akarok magyarázkodni. Azt hiszem, a bloggeri pozíció pont azt jelenti, hogy nyugodtan felvethetek, kezdeményezhetek akármit, ez a lényeg: az egyedi, vállalt vélemény, ez az én jogom és dolgom, és az fogja olvasni, az reagál, akit ez érdekel és elfogadhatónak tartja, ha meglepő is neki, akkor is legyen szíves nem támadóan. A többiek meg nem jönnek ide, mert minek, legalábbis én így képzelem. Hacsak nem akarnak veszekedni, élezni, feszülni, de szerintem intelligens ember ilyet nem csinál.

        Engem, ne haragudjatok, az egyes kommentelő nem annyira érdekel, én nem is látlak titeket egyesével, emberként csak azokat, akikkel hosszan leveleztem, találkoztam, vagy másért voltak emlékezetesek, és ez egy-két százalék, de egy 5-20-50 kommentet író nick nekem nem válik emberré. Gyakran csak a sóhajtós tipikusat érzékelem a sok sértődésből, hasonló érvelésből, indulatból. És nem tartom fairnek, hogy én nem bántalak, te viszont megfigyelsz, számonkérsz, elvársz, kikéred magadnak, mert én elég sokat teszek abba, hogy itt mindenkinek érdekes és jó legyen, és én nem tartozom neked (egyetlen olvasónak sem) semmivel ezen túl, és nem kegy sem az, hogy olvasol, sem az, hogy kommentelsz, hanem lehetőség. Szóval itt, sok szempont figyelembe vételével, sok melóval és tapasztalattal meg van valami csinálva, ami belőlem, a lényegemből következik, és ez ilyen, és ezt sokan szeretik, és ezek után azt hiszem, ne a blog igazodjon, hanem a kommentelő. Nem nekem kell viselkednem vagy lavíroznom, pedig sokan ezt sugallják (“minden olvasód el fog hagyni, ha ezt csinálod”), illetve hát a blog története azt mutatja, hogy ez így okés, és ha nem okés, akkor sem vagyok zsarolható, mert a szuverén véleményalkotásom a legfontosabb értékem. Nekem jó akkor is, ha három olvasó marad. Egy kicsit unom már az ilyen panaszkönyv-jelleget, úgyhogy azt kérem, próbáljatok ne hirtelenkedni, inkább visszakérdezni, alkalmazkodni és figyelni és árnylatnak lenni, az én szempontjaimat is szem előtt tartani, és nem engem macerálni, mert sok ez nekem. Én írni szeretnék, nem boncolgatni, hogy ki min sértődik meg, meg mi miatt állít engem nyilvánosan pellengérre.

        Nem, nem fröcsögtem, hanem jellemeztem kétféle viselkedést.

        Ti nem látjátok, miket kapok, ki mindenki használna ürügynek és felületnek, mert nem engedek be ilyesmit. Hogyismondjam is ezen akadt ki, mert azt hitte, a megjelent kommentekre írom, pedig nem. De nem mondom el többet. Aki érteni akarja, jóindulatúan olvas, nem a kiakadás lehetőségét keresi itt, az úgyis érteni fogja (ezt kérem is).

        Kedvelés

      • Pöttyöslabda, szerintem ez most nem neked szólt közvetlenül.
        Két tipizált kategóriát írt le Éva, a “sokatbeszélők” meg az “óvatosak”. Nincs arról szó, hogy te (vagy én, vagy bármely más hozzászóló) melyik kategóriába tartozik, csak annyi, hogy ő személy szerint a másodikba.

        Kedvelés

      • “Szerinted Mórahalmon sem érzik sajátjuknak a problémát?”

        Nem tudom, mennyire érzik sajátjuknak. Annyit tudok, hogy a mórahalmiak már korábban is jelezték, hogy megnőtt a határátlépők száma, csak akkor még a kutya sem foglalkozott velük, mert a migráció nem volt párt- és belpolitikai kérdés (is). Az ezzel foglalkozó szakembereknek nyilván több munkát jelent, és az ott élőket is érinti többé-kevésbé, de hogy drasztikusan megváltoztak volna a mindennapok, az kissé túlzás. Az átlag mórahalmi lakos kábé úgy él, ahogy eddig is.

        Kedvelés

      • Anna, te emlegeted Mórahalmot. Te honnan tudod, hogy ők hogyélik mindennapjaikat ma, és főleg, hogy emnnyire másképp, mint a plakátkampány előtt?

        Kedvelés

      • Itt lakok a környéken.
        Plusz egy ideje én is foglalkozok menekültekkel, ezért van valamennyi rálátásom a mórahalmi, illetve úgy általában a Csongrád megyei helyzetre.

        Kedvelés

      • De, nyilván. Ahogy Szegeden is, ld. önkéntesek (kicsit más). Meg a Keleti környékén is. De Szerbiában is vannak hasonlóan erősen érintett települések, nem véletlenül pont azt az országot mondtam.

        Kedvelés

      • “Ez a kérdés (egyelőre) nem Magyarország problémája, ”
        Ezzel a “problémával” nem akkor kell elkezdeni foglalkozni, amikor már ténylegesen komoly probléma lesz belőle.

        Kedvelés

      • Az is probléma, hogy ha mi EU tagország vagyunk, és ennek előnyeit is élvezzük, akkor mit kell “hoznunk” ahhoz menekültügyben is, hogy például az eu-s definíció szerint biztonságos, demokratikus jogállamnak számítsunk. Igen, ez költséges és munkaerőigényes és szaktudásigényes üzem, de vagy az EU-hoz tartozol, vagy nem. És ezt már eldöntöttük, mégpedig népszavazással. Úgy látszik, csak a méze kellene, a fejlesztési eurómilliárdok, a garanciák, européer viselkedés és mondatok nem. Ha valami, ez igen sok éve necces ebben a kis országban. Mégse jajgat emiatt senki, csak az adók miatt, a benzinár miatt, a Pride miatt, meg hogy hol lehet kapni cigit.

        Kedvelés

      • Akkor bocsanat, en azt a hozzaszolast magamra vettem, mert az en kommentem alatt jelent meg. Es ezzel a ra adott valaszomat vissza is vontam.
        Egyebkent en a kerdest fontosnak tartom, egeszen a szemelyes segitsegnyujtastol az Unios szintu egyseges politikai allaspont kialakitasaig. Az epito vitara nem alkalmas kommentek kiszureset teljesen jogosnak tartom, a te szempontodbol is es a blog mukodese szempontjabol is. Szerintem jol csinalod.

        Kedvelés

      • Oké, értem és köszönöm. Már nagyon fáradt vagyok a sok félreértéstől, véleménytől.

        Igen, ez az ok: valaki apropóján, az általa írottakról eszembe jut valami (vagy másnak), és oda írja. De nem vele vitázom, nem őt minősítem.

        Az uniós dolgokat szerintem ne szakértsük meg, vagy kisebb löttyel, erre céloz a cím is, a linkelt régebbi írás is, még a megmondós hevület előtt mélyedjünk el más országok bevándorláspolitikájában, mindabban, ami eus tagállamkémt kötelez minket, a többféle létező álláspontban, mert különben csak okoskodás, véleménynyilvánítási kényszer az egész, semmi köze sem a közügyekben viselt felelősséghez, sem a világ jobbításához. Ha a türelmes tájékozódás nem megy, egyet akkor is tehetünk: ítéljük el a gyűlöletet. határolódjunk el tőle.

        És aki konkrétan segítene, az is tájékozódjék előtte, mit hogyan érdemes, mivel nem követ el jogsértést, mire van szükségük a menekülőknek.

        Kedvelés

    • Bocs, én biztos nem akartam gúnyolódni, bár az furcsa volt, hogy kapásból cégmegnevezéssel indított a kommentelő (mint valami humanitárius aktivistába oltott marketinges).
      A kutya pedig elég gyakori plüssállat, és én nem tudtam, amíg nem éltem részben muzulmán közegben, hogy írtóznak tőle.

      De egyébként igazad van, ez abszolút részlet kérdés, se Európa menekültügyi nehézségei, sem az érintettek súlyos élethelyzete nem megy sokkal előbbre plüssállatoktól.

      Kedvelés

  11. Ahogy a címben írva vagyon, “olyan okos mindenki”. Én viszont nem tudom, tényleg rendkívüli probléma-e hazánknak a mostani menekült áradat, csak most lett jó politikai témát csinálni belőle. Néha látok megosztott posztokat arról, hogy egyes menekült táborokban mi történik, de ha jók az információim, ott, azok a menekültek már elég régóta táborlakók.
    Láttam az M5-ös autópályán az zöldre leállt mikorbuszt, s a környékén kutyás rendőröket. Nem volt jó érzés. Láttam a körúton menekülteket, akik, gondolom a vonat indulásra vártak, s közben élelmet vásároltak. Itt csak annyi volt, hogy jé, tényleg itt vannak, de máskor is volt már, hogy tömegek voltak a Nyugati környékén.

    Kedvelés

  12. A facebookos oldalam pedig igen lassan frissül, annak köszönhetően, hogy már minden”okos”, megosztó (nem posztot, bár azt is) ismerősömet, követett oldalt lekapcsoltam. Anna mondta, hogy néha jó azért látni az ellenvéleményt is, de ezek sajnos nem azok, s hagy ne legyek már arra kíváncsi, hogy ki mekkorát sz..t.

    Kedvelés

  13. Minket itt nem érint a menekülthullám,de tiszteletem azok iránt akik segitséget nyujtanak.
    Még vannak kritikus helyzetek ,amikor “elválik a szar a májtól”.
    A testvérem is volt életveszélyben ,mert lőttek,és akadt akihez menekülhetett,nemcsak ő,hanem barátai is.
    Gondolkoztam, sok magyar is menekült politikai okokból. Jó,hogy volt aki lehetővé tette ezt.
    Fontosnak tartom azt,hogy embernek lehessen maradni,minden körülményben.

    Kedvelés

  14. “Nem kell mindent mindig tudni. Lehet néha csak egy kicsit eltűnődni azon, mit érezhet és hogyan fog viselkedni az, aki négy hete nem aludt ágyban, nem tudja, hol lesz két hónap múlva és nem beszéli annak az országnak a nyelvét, ahol épp van, és azon is, hogy mi mit tennénk a helyében. Vagy oda lehet menni, és vállalni valamit abból, ami mindennyiunk érdeke, tudniillik hogy ekkora emertömegnek legyen valami alapvető élelmezési, öltözködési, elhelyezési, higiéniai infrastruktúrája.”

    Szerintem ez itt a lényeg. Vannak olyan egyetemes emberi törvények, amik az évezredek alatt nem változtak. Mindegy, hogy diktatúra van vagy demokrácia, háború, béke, nemzetközi konfliktus vagy belpolitikai: mindig vannak olyan emberek, akiknek rossz, és ha módomban áll, akkor segítek nekik, de legalábbis nem ártok. Ehhez nem kell szakértőnek lenni, nem kell (nem is lehet) teljesen átlátni, hogy honnan jöttek, mért vannak itt, maradnak-e. Elég annyit tudni, hogy most per pillanat szar nekik, (és ezt nem nehéz megállapítani, ha rájuk néz az ember, vagy belegondol, hogy jutottak ide), és ha szar, akkor segítek. Ennyi.

    Kedvelés

  15. Én jó 2 hete “lementem a térképről”, Balatonfelvidék, se net, se tévé, telefon is csak a telek meghatározott pontján, szakadozva. Most pótolom a mulasztottakat, nem tudtam dönteni, hogy melyik posztot olvassam el először (már voltak elvonási tüneteim :), ezzel kezdtem és nem nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá, a hozzászólásokat még nem olvastam végig, bocsánat, ha ismétlek valakit. Mi, ha elvonulunk a hegyre, csendesen éldegélünk, nézzük a Balatont, a szőlőket, a hegyeket, sütünk húst, futok az erdőben, olvasok könyveket, lelassul minden. Néha összeverődünk más “hegylakókkal”. Van ott borász, aki polgármester lett (pici faluban), tönkrement nagyvállalkozó, kétkezi munkás, sokdiplomás orvos. Mások gondolom azért néznek tévét, mert kihagyhatatlan téma lett a “menekültáradat”. Ok, tudom, hogy a diploma mellé nem jár EQ, se empátia, de megdöbbentő volt, hogy a sok okos, tanult ember mellett egyedül az ötvenes lakatos vélekedett emberien a történésekről. Mindenki más kb betonfalat húzna, hallgattam, hogy na kisangyalom megnéznémhogymitszólnálhaelkapnaésjólmegcsinálnakétrosszarcú. Feltették nekem is a kérdés, hogy miért, szerintem mit kellene csinálni? Mondtam, hogy nem tudom, de azt nem tartom helyesnek, ami történik. Szégyellem magam a plakátok miatt, a kerítés miatt, elkeserít, ahogy heccelik az embereket a menekültek ellen. Azt is kérdeztem, hogy amikor Európa gyarmatosított, az oké volt? Ja, hogy mi a kultúrát vittük a sötéteknek, értem. Nagyon okos, tényszerű, korrekt gondolatok, köszi. És azt is, hogy 56-ban, amikor magyarok menekültek, nem kevesen, akkor is jó lett volna, ha visszatoloncolják azokat, akik nem politikai szerepvállalás miatt, a börtön elől szöktek, hanem a jobb, élhetőbb életért, amihez persze hozzátartozott a nagyháznagykutyanagyautó mellé a szabadság is, ami itt nem volt adott. Nekem nagybátyám 56-os menekült, Ő mindig mondta, hogy mennyire hálás azoknak, akik segítettek neki, Amerikának, hogy befogadta. Később Ő segített a fiataloknak, volt köztük kínai, lengyel, mindenféle náció, nem számított bőrszín, vallás, semmi. Tényleg nem tudom mi a megoldás, globális probléma, de aki azt hiszi, hogy a körbekerítés, az szerintem borzasztóan szűklátókörű. Kb 7-8 éve vizsgáltam a EMA (Európai Menekültügyi Adat) forrásainak felhasználást programszinten. Icipici, pármilliós projektek, na ez tényleg nem pénzlenyúlás volt, kb azt segítette a program, hogy amit a menekültekkel foglalkozó civilek és a befogadó állomások egyébként is csináltak, ahhoz kaptak néma plusz forrást. (Jogi tanácsadás, nyelvtanítás, befogadó állomásokon lakhatás javítása). A hatóságnál is nagyon jófej programvezetők voltak, segítettek összehozni az indikátorokat, látták, hogy komoly munka zajlik a valóságban, még ha papíron nem is olyan fényes minden. Akkor is azt éreztem, mint most, hogy respect azoknak akik a menekültekkel foglalkoznak, segítenek nekik. És lehet, hogy politikailag figyelemelterelés, de vérlázító, hogy a kormány ezzel akar szavazatok szerezni a szélsőjobbtól..

    Kedvelés

  16. Remélem, minél hamarabb megoldódik a menekültek hazájában a probléma és újjá építik az országukat. Sok szó esik a menekültekről mert őket látjuk. DE mi van azokkal akik otthon maradtak? A nagyszülő például mikor fogja látni például az unokáját? Mi lesz a szétszakadt családokkal? ….

    Kedvelés

    • Az itteni szir menekultek kozul sokan ugy gondoljak, hogy soha nem tudnak hazakoltozni. Igyekeznek kihozni a csaladjukat, de az idosek nem tudjak az uj kornyezetet megszokni. Van, aki visszamegy es van, aki megbetegszik es meghal. A fiatalok kozul is sok szenved poszt-traumas stressz, panikbetegseg, depresszio miatt. Ismertem olyan szuperertelmes ketdiplomas sracot, aki Sziriaban ettermet vezetett, imadta, amit csinalt es nem tudja feldolgozni, hogy mekkorat fordult vele a vilag. Nagyon megertem.

      Kedvelés

  17. A klímaváltozás, a népesség brutális szaporodása (nem, nem Magyarország), a vízhiány, az élelmiszerárak ugrásszerű növekedése, a kőolajért és nyersanyagokért fokozódó küzdelem a következő kb. 50 évben olyan mozgásokat/konfliktusokat fognak előidézni, amit ma még elképzelni sem tudunk.
    Statisztikák alapján győződtem meg arról, hogy túl vagyunk a csúcson. Mi. Az emberiség.
    Lehet még (talán) pár évtizedig simlizni és kenegetni a trutyit, meg erdőket kivágva “shit”-et termelni, ettől még közeledik az időpont, amikor falnak ütközve áll meg a hullámvasutunk.

    Kedvelés

      • Pár link:
        https://en.wikipedia.org/wiki/World_population
        http://lasthours.org/

        “The best scientists in the world are all telling us that our activities are changing the climate, and if we do not act forcefully, we’ll continue to see rising oceans, longer, hotter heat waves, dangerous droughts and floods, and massive disruptions that can trigger greater migration, conflict, and hunger around the globe. The Pentagon says that climate change poses immediate risks to our national security. We should act like it.”

        Barack Obama, 2015 SOTU speech

        Számomra elég egy adat: amikor születtem 4mrd lakosa volt földünknek, ha megérem az 50. születésnapom, akkor 8 mrd leszünk… 50 év alatt duplázás… A növekedés exponenciális.

        Kedvelés

  18. Ja, egyebkent gondolom, hogy a nyelvtanarok itt nagyobb surusegben vannak, szeretnek feltenni egy kerdest. (Ha ez zavaro, akkor kerlek torold, Eva.)
    Miert van az, ha az ember egy uj nyelvet tanul, akkor a korabban tanult masik idegen nyelv kopik es egyre nehezebben fejezem ki magam vele? (Ugy latszik, mar magyarul is.)
    Ezzel nem vagyok egyebkent egyedul, masok is vannak igy korulottem. Ezt nyelvtanarok is megfigyelik magukon vagy felnott tanulokon?

    Kedvelés

  19. Ez a kisokos minden, csak nem az aminek szánták. Egy ilyen információs oldal inkább arról kellene szóljon, hogy a törvény nem tiltja, hogy vizet, kenyeret adjak nekik. Ha nem is értem nyelvüket, megértéssel forduljak feléjük, ne itélkezzem. Ruhájuk megsinylette a hosszú utazást, ha újat adok nekik, azzal sem sértem a törvényt.

    Kedvelés

  20. A nyugati értékrend, a kapitalizmus, ez az életritmus alapvetően a polgárai igényeire sincs túl nagy tekintettel, gondolok itt a vallásgyakorlás lehetőségeir például. Kevés olyan helyzetet láttam, amikor a gyakorló kereszténynek ne kellett volna vasárnap dolgoznia, egy 7 napos munkahetet biztosító állásban. Minden keresztény szakácsnak kell dolgoznia például karácsonykor vagy húsvétkor, és a Nagyböjt idejére sem igen kapnak szabadságot. Nem szeretném szembeállítani a kereszténység ‘sanyarú’ sorsát az iszlám helyzetével, csak arról beszélek, hogy nem csak a muszlimok érdekeire nincs tekintettel az európai gazdasági érdek hanem senkiére.

    Kedvelés

  21. Van egy ismerősöm, jordániai lány. Egy nap ahogy csevegtünk, csak úgy szóba került, hogy odahaza az otthonukba az apja befogadott egy menekült családot. Én akkor úgy megdöbbentem. Az én keresztényi, európai kultúrkörben nevelkedett elmémben meg sem fordult a gondolat, hogy ez is egy opció. Mesélte még a lány, hogy amikor gáz van/volt Gázában, akkor is volt náluk család. Jordánia fogadta talán a negyedik legtöbb menekültet ebben a krízisben. Helyet szorítani egy vadidegennek az otthonunkban, és nem bosszankodni azon, hogy nekünk így kevesebb jut. Ahogy nézem a helyzetet, ahogy alakul, látom, hogy a Európában egyre kevésbé lehet valami ilyesmi, pedig kéne. Sem a menekülttáborban, sem a gettóban nem lehet megtanulni, miképp illeszkedjenek be az adott ország kultúrájába.
    A menekültek illegálisan jöttek Magyarországra, de ettől még nem szűntek meg emberek lenni. Én úgy gondolom, hogy ha már itt vannak, akkor igenis segíteni kell őket, ne kapjanak hőgutát a melegben, és éhen se haljanak csak azért mert nekem semmi közöm hozzájuk.

    Kedvelik 1 személy

    • Ez lehet, hogy moderálva lesz… Aki úgy gondolja, hogy segíteni kell, és a befogadás a válasz a problémára, az itthon is hasonlóképp cselekszik? Gondolni kevés. Én senkitől nem vitatom el a jogot, hogy befogadással, adakozással, bármivel segítsen. De a konkrét cselekvésről a véleményezésen túl elég kevés konkrét példát olvashatunk itt is. Én nem akarok segíteni, nem sorolom az okokat. De van most -szerintem- egy alapvető különbség. Aki akarja a világnak ilyen jellegű változását annak van választása most is. Hol él, milyen mértékig megy ehhez közel, engedi be a változásokat. De aki nem ebbe az irányba haladna, annak csak kötelezettségei vannak. Termeljen, adózzon, és adjon, de tüstént…még csak ki se merje ejteni a száján, hogy “kérlek ne gyere 1 méternél közelebb” mert akkor rasszista. Nem arra gondolok, amikor a jobb körülmények között élő lép fel támadóan. Arra, amikor pontosan tudod, hogy nem akarsz valamit, szégyelned kéne magad miatta, mert védekezel. Én meg ettől a világrendtől félek, és máris szenvedek tőle, és féltem a naponta vonatozó családtagjaimat!

      Kedvelés

      • Jóformán senkinek nincs választása, a világ változik és ezek nagyon nem egyénileg választható folyamatok, a részvétel mértéke is csak részben. Abban, hogy “hol él, milyen mértékig mész közel és engeded be a változásokat” te is kb. ugyanakkora mértékben választhatsz mint bárki más. Én sem akarom ezeket a változásokat, nem akarom, hogy jöjjenek a menekültek, hogy egyáltalán legyenek menekültek, hanem ezek vannak és akkor az adott helyzethez próbálok viszonyulni, ahogy tudok –
        Ezt megteheted te is, itt Magyarországon nagyjából nyugodtan, a többségi társadalom jóváhagyásával lehetsz ellenséges, elutasító, majdhogynem rasszista is. Mondhatni miniszterelnöki jóváhagyással.
        Mindenki fél és félt valakit és mindenki családtagja valakinek. A ténylegesen elkövetett bűncselekményeket egyelőre viszont nem a menekültek követték el, a vonaton egy szerb, majd egy monorierdői férfi erőszakolt és Szegeden se a menekültek verekedtek.

        Kedvelés

      • Miért lenne moderálva? Rólad már többször megtudtuk, hogy milyen szép és jó vagy, volt, aki szólt ezért, de moderálni…? Csak a gyűlöletet, személyeskedő aljasságot szoktam, azt is úgy, hogy be se engedem,

        Kedvelés

  22. … szólít a müezzin, majd felugatnak a gépkarabélyok a falvak szélén…az életben hagyottak, pedig elindulnak a remény országútján a lenyugvó nap országai felé…mindezen szörnyűséges emlékeket lányok-fiúk, férfiak és nők hozzák ide, felénk.

    (megjegyezném, hogy itthon nagy divat a tüzijáték, petárda, sivítós kisrakéta…ugyanezen lakosok, éles harci cselekmények során maguk alá eresztenének a félelemtől…)

    Kedvelés

  23. Visszajelzés: olvasd újra | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .