Azt mondják, én jól élek. Jó, hát legyen: nem nyomorgunk.
A bankszámlámat és ékszereimet ugyan senki nem látja, de ilyennek tűnök.
Ékszereim rajtam vannak, jelen pillanatban egy beázott, zöld szilikonpántú óra, egy ezüst nyaklánc, amelyet 1993-ban vettem, egy festett sárgaréz gyűrű, amelyet nem tudok leszedni bal középső ujjamról, mert egy vágott seb és egy érzékeny duzzanat van az ujjperc fölött; egy Barcelonában vett másfél eurós fekete gumipánt és egy viszonylag drága bizsu, egy kristályos fülbevaló.
Bizony, én mostanában ráérek (végre: nyugis, alkotó hétköznapok), órákig írok szép kávézók teraszán, és hosszasan edzek, nem sietek, és ha mégis sietek, akkor csak megyek, nem mondogatom, hogy de rohanok. Bizony, excentrikus cuccokban iszom a kávémat, rendszeresen újakban. Bizony, a gyerekeim is vagy négyféle különórára járnak.
De izé ez így leírva, ez a Nagy Magyar Tabu.
Én nem arról beszélek, hogy sok pénzem van, én a semmit nem bánó nagyvonalúságról beszélek. Annak a méltóságáról, hogy valami igenis drága, és annak a méltóságáról is, hogy nem ezen kattogok. Egyébként úgy lesz rá pénz, hogy a pénzzabáló üzemekből kiszállok, beléjük se szállok. Arról beszélek, hogy radikálisan más a fogyasztói kosaram, mint az ismerőseimé, akiknek több a jövedelmük, viszont folyton sírnak.
De én többet nem megyek állami egészségügybe, például. Nekem a seggem ki legyen nyalva, ha a problémámmal, félmeztelen testemmel megbízom valakiben. Nagy ritkán, mint ma a DEXA testösszetétel-méréskor, és majd hétfőn egy komplex nőgyógyászati rákszűrésen, meg három havonta a vérkép- és pajzsmirigy-kontrollon, a zsebembe nyúlok, közepesen mélyre. Más meg nem kell nekem, egyáltalán, soha. Talán fogat políroztatok még, esztétikailag.
Na, ez megint magyarázkodás, lényeg a lényeg: arra gondolok, hogy, teszem azt, tizenöt év múlva nagyon kevés pénzem lesz.
Akkor mi lesz.
Ha egyszer szegény leszek, akkor majd nem nézegetem a Wolford katalógust, csak hordom a tíz éves darabokat. Nagyon egyszerű kajákat eszem, és lejárom a lábam a piacon. És visszanézek az életemre: volt idő, amikor hetente taxiztam, mert nem bírtam már a rohanást meg a cipekedést, meg Spanyolországba mentem mámorszállodába, napfényes budai teraszokon háromezer forintokért ebédeltem pöcsöm dizájnadagokat (amikor, megjegyzem, volt a számlámon mondjuk ötezer-kettő), volt tíz pár drága cipőm, és elköltöttem fehérjére két hónap alatt negyvenezer forintot.
Hát akkor nekem, amilyen egy dög vagyok, nem az fog eszembe jutni, hogy jaj, ha az a sok pénz most a kezemben lenne, vagy egy bankbetétben vagy befektetési alapban vagy yapán yenben hízott volna.
Hanem az, hogy én a múltam összege vagyok a jelenben. Önmagamból következem. Akkor erősödtem meg. Akkor tanultam meg méltósággal létezni a magam kereste pénzből (egyáltalán: olyan feltételeket teremteni, olyan élményeket szerezni, olyan lelkiállapotban lenni, hogy képes legyek írni és ebből élni), azt venni, ami nekem való — és az, ha már élvezeti cikk, divat és desszert és utazás, legyen kompromisszum nélküli kurvajó. Jártam Sitgesben, abban a nagyon szép szállodában, egyszer. Akkor tanultam meg elemien létezni, nem sóheren kalkulálgatni, nem hagyni magam akcióktól rángatni. Akkor tudtam megvenni ezt a láncfűrészt. Akkor tellett olyan magassarkúra, amitől nem deformálódott a lábujjam, akkor izmosodtam meg, akkor építettem be a fogaimba az omega 3-at (ezt nem tudom pontosan, lehet, hogy máshova épül). Akkor előztem meg a csontritkulást, akkor tettem hosszú távú befektetéseknek bizonyuló erőfeszítéseket azért, hogy ne legyen gerincsérvem, ne töpörödjek össze, feszes maradjak. Akkor volt módom szűrésekre járni, vérképet nézetni és biztos lenni abban, hogy nincs HPV-m (és, ahogy a férfiakkal állunk, meg amennyire ritkán moccan bennem valami, HPV-m azóta sincs). Akkor lettem olyan immunrendszerű, hogy azóta sem szörtyögéssel telik a tél, sőt, vitaminkapszula se kell nekem, és akkor lettem olyan motivált és kirobbanó, hogy ma, szegényen és idősen is egy harminc kilométeres, napfényes túra a szombati élmény.
Akkor volt olyan vigasztaló és örömteli a lét, valamennyi pénzből és sok döntésből, hogy elbírtam a sorsom, ami amúgy elbírhatatlan.
Abszolút attitűd kérdése, annyit mondok.
csak az olvassa. én szóltam 
Tetszik ez az “új” magyar mentalitás! 🙂
KedvelésKedvelés
“nem az fog eszembe jutni, hogy jaj, ha az a sok pénz most a kezemben lenne”
Különös tekintettel arra, hogy NEM lenne a kezedben, legfeljebb egy kicsit később olvadt volna el, lényegében már nyomorogva. Tudod, mint a vicc-szerűség. Hogy komám, hát te már egy ház árát elbagóztad 10 év alatt. No de komám, te dohányzol? Nem. És hol a házad? …
KedvelésKedvelés
jaja, nagyon tudnak mások helyett élni.
KedvelésKedvelés
Ó, találó vicc.
Nekem az volt ébresztő egyszer, hogy egyszer spóroltam, és egy egész hónapon át megtagadtam magamtól minden jót. Hónap végére ugyanannyit költöttem, mint máskor, csak közben a lelkem éhezett. Elment a pénz minden más kis vacakra, amik semmit nem javítottak az életminőségemen. Azóta úgy spórolok, hogy sokat költök arra, ami tényleg jó nekem. 🙂
KedvelésKedvelés
igen, nagyon így van!
az jutott eszembe múltkor, hogy írtad, hogy nincs és nem is lesz autód. és ezután volt a mi autónkon egy durvább szervizelés, meg egy kis ez-az. arról ne is beszéljünk, hogy ha tele tankolom (kéthavonta egyszer kell kb.), lemegyek hídba, amikor kifizetem, stb.
szóval ha racionálisan összeadja valaki ezeket a kiadásokat, amit te most említesz (a fehérjepor 2 havi árából pl. 1 és 1/3 tank gázolaj jár), akkor kijön az az összeg, amit más bőven-bőven-bőőőőőven elkölt másra (pl. az autója fenntartására), ami meg az ő kényelmét szolgálja, vagy egyszerűen szüksége van rá. neked meg másra van szükséged/igényed/kedved.
túl hamar jön sokak szájára, hogy “de jól megy!”, ha lát a másiknál valamit, ami neki nincs, de tetszik, és úgy sejti, hogy drága.
KedvelésKedvelés
2021-től sokan lesznek még szegényebbek (bezárul a harmadik és egyben utolsó felzárkóztatási ciklus).
“én a múltam összege vagyok a jelenben”…”elbírtam a sorsom” ismét lényeges felismerést és színigaz önéletrajzi vallomásokat osztott meg velünk a metaforás nagylány. Köszönjük szépen.
KedvelésKedvelés
,,sok dontesbol, hogy elbirtam a sorsom, ami amugy elbirhatatlan”. Megint irtal olyan mondatokat, amit abszolut sajat eletemre vetithetek. Pl. amit ideztem. Nem ertek ugyan mindenben egyet Veled, bar errol nem irtal es nincs is kozunk hozza mondjuk, nekem szemely szerint fontos, hogy bizonyos osszegu megtakaritas mindig legyen, de azon felul en is nagyvonalu vagyok magunkkal. Es igen, en se nezem senki fogyasztoi kosarat, mas se kukkolja az enyem.
A moccanasban is igazad van, hol vannak vajon azok a ferfiak, akik erdemesek arra, hogy egyaltalan egy kavet megigyak veluk. Jol elbujtak, de csak elokerul majd egy 🙂
KedvelésKedvelés
Az honnan jött, hogy nincs megtakarításom? :O Három gyerekem van.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez volt félreérthető:
“amikor, megjegyzem, volt a számlámon mondjuk ötezer-kettő”
KedvelésKedvelés
Bizony, a megtakarítás nem a számlámon van, nem is likvid… a bevételek nem egyszerre jönnek be… a betétek sem úgy fordulnak, ahogy én megéhezem…
mindjárt leszedem a posztot, ha nem értitek, mit akarok
KedvelésKedvelés
Én elsőre is értettem mit akarsz, csak tippeltem mit érthetett félre más, de tényleg az a legjobb, ha jön raja és megmondja ő maga.
KedvelésKedvelés
Le ne szedd! Ez remek így, ahogy van!
KedvelésKedvelés
És kegyetlen sokat dolgozom.
KedvelésKedvelés
“Én a múltam összege vagyok a jelenben.” Bizony-bizony! Fején találtad a szöget.
KedvelésKedvelés
Van egy-két elég idióta komment, már bocsánat (egyiket sem látjátok).
Ez nem közgazdasági beszámoló, hanem metaforikus szemléletformálás, elgondolkodtatás. Kéretik nem kritizálni a döntéseimet, köszönöm. Mindazt, ami az én életmódomban annyira feltűnő, én magamnak csináltam, és olyan döntések eredménye, amelyet valahogy senkinek nem akaródzott vállalni, aki ugyanakkor szívesen nyalogatná a mézét.
KedvelésKedvelés
Ne fektess kvesztorba, mondjuk?
Mit lehet ezen félreérteni, én azt nem értem.?
KedvelésKedvelés
Nem, annak kapirgálása, hogy így nem érdemes, ez tuti bukás, meg hogy felelőtlen vagyok, erkölcstelen a jövedelmem, illetve hazudok (ki szerint eltitkolok valami busás biztonságot, ki szerint valójában nyomorgok).
KedvelésKedvelik 1 személy
A legnagyobb biztonság, ha bízunk önmagunkban, hogy minden helyzetet meg tudunk oldani. Kevesebből is lehet jól élni, vagy jobban, mint ahol sok van és hülyeségekre fektetik a hangsúlyt.
KedvelésKedvelés
Azért nemrég, szomszédasszonyom felvetésére hosszan böngésztem egy cikket, egy negyvenéves tanácsait a harmincéveseknek, illetve tíz évvel korábbi önmagának. Ilyen nagyon angolszász volt, de elgondolkodtató. Hogy amit akkor elmulasztott (rendszeres sport, kapcsolatok megélése, cigi letevése, szüleivel való viszony rendezése, rendszeres, apróbb megtakarítás), azt sajnálja.
A megtakarítás mellett említsük meg a befektetést, ha valaki türelmes az ügyben, hogy kialakít egy életformát, rutint, tudást, magabiztosságot, amiből, ha szerencséje is van, később lehet stabil jövedelem és lelket nem nyomorító, flowot eredményező munka.
KedvelésKedvelik 1 személy
Felnevettem. Mit szólnának ezek a pincérnői állásomból finanszírozott évi kétszer öt hetes utazásaimhoz, plusz egyetememhez? És jut Ted Baker táskára is meg termelői reblochonra.
KedvelésKedvelés
Amúgy nekem a japán yen pont bejött, egy nap alatt erősödött negyven százalékot.
KedvelésKedvelés
Yapán. Jó volt. 🙂
KedvelésKedvelés
Éltem Skóciában és megismertem a skótokat elég jól.. az amit mondanak, hogy skót és spórolós, és a skót viccek nagyon félremennek! A skótok ha gazdagok, a kedvük szerint költenek, nem státusszimbólumokra. Azaz lehet hogy nincs autója de mondjuk utazik, vagy a háza nem nagy de mondjuk hangszerekre költ, vagy a ruhája nem szép, de.. azaz mindenki arra, ami neki fontos. Olyan jó kilépni a kell-ből és azt figyelni, amire mi vágyunk, és ez sokszor nem az “okos” hagyományos, sínen futó pénzbeosztás, hanem az igényeink szerint költés. Ehhez magunkat kell megismerni, érzéseinkre hallgatni, és mindezt MERNi, mert a többiek, igen, megszólnak,.. mert mondjuk kislakásban élsz de mondjuk utazol, vagy drága éttermekbe jársz, vagy nincs autód, de…hagy éljen már mindenki úgy ahogy akar..-a jó fogyasztóvá nevelés, a fogyasztói társadalom agymosása mellett keveseknek sikerül! Ők a szerencsésebbek szerintem, mert így jobb!
KedvelésKedvelés
Hangszerek! Igen, meg fogom venni a hosszú fuvolát, ami nélkül, egy ideje úgy érzem, nem lehet élni!
KedvelésKedvelés
Rég vágyom egy zongorára. Meg is veszem, ha meglesz a hely és a pénz, de zongora nélkül nem élem le az életem.
És majd ha meglesz, megtanulok zongorázni is. 😀
KedvelésKedvelés
jo otlet.
KedvelésKedvelés
Ezek olyan melankolikusan és szépen ésszerűtlenek, imádom az ilyet.
Versenyzongorához hatalmas nappali dukál mondjuk.
KedvelésKedvelés
Kisebbet is láttam, ami nekem tetszett, jól mutatok mellette. Már kipróbáltam. 😀 És levegőkapkodós meg nagyon mélyen lélegzős érzés volt, aztán beütött a totális megnyugvás. Kell nekem egy ilyen hangszer!
KedvelésKedvelés
Én már voltam szegény párszor, és biztosan még leszek is, sőt, sokak szemében most is annak számítok, hiszen a jövedelmünk nem sok. Ennek ellenére, én most épp nem érzem magam szegénynek, bár a férjem szerint ez csak attól van, hogy alacsony az igényszintem, és már attól boldog vagyok, ha tudok a boltban túrót meg sajtot venni. Ami lehet, hogy így van, de hát mitől is lenne magas az az igényszint, ha gyerekkoromtól arra szoktattak, hogy kevéssel is be kell érni, és nekem nem jut az, ami másnak.
Arról már írtam, hogy én máshogy állok a pénzügyekhez, nálam az első mindig a takarékosodás, ha épp van miből, mert az eddigiek során azt tapasztaltam, hogy nehéz helyzetekben – munkanélküliség, betegség – rengeteget jelent, ha van mihez nyúlni. Ezért aztán, ha épp több lesz a jövedelmünk, akkor a felesleg elsősorban félretevődik, és csak az megy az életszínvonal növelésére, ami marad.
Nagyon józan gazdálkodás van nálunk, a férjem táblázatban vezeti az összes bevételt és kiadást, aminek én nagyon örülök, mert legalább mindig képben vagyunk.
Sok minden van, ami a munkatársaim többsége számára természetes, és én nem engedhetem meg magamnak – ők járnak külföldre nyaralni, síelni, wellnesselni, szaunázni, masszázsra, meg ilyen egyéb jóléti dolgokra, de nálunk ez nem titok, mindenki nyíltan beszél róla, mert nekik ez természetes – ők nagyrészt jobb családokból valók és a párjaik is jól keresnek. Bevallom, inkább én vagyok, aki meghúzza magát, nem is merem elmondani, hogy én még sosem jártam ilyen helyeken, mert nem akarom, hogy lenézzenek vagy sajnáljanak.
Nem irigylem őket, mert nekem ezek a dolgok eszméletlen távoliak, nincs igényem rájuk – biztosan jók, de valahogy szóba se jön, eszembe se jut, hogy legyenek az életemben. Ami fontos, azon viszont nem szoktam spórolni, se sopánkodni miatta, mert ha pénzt költök valamire, azt átgondoltan teszem, és azért adok ki rá annyit, mert nekem megéri, és mert épp megengedhetem magamnak. (Mondjuk ez se igaz, mert szemüveget kellett csináltatnom a múltkor, és azért morogtam rendesen, kurvasokba került, de legyen az jó mentség, hogy nem számítottam rá, és ronda is lett mindennek a tetejébe.)
Sokan, amikor panaszkodnak, hogy jajj, ez vagy az milyen drága volt, egyben szerintem dicsekednek is, hogy hát nekik erre is telik…
KedvelésKedvelés
(“én máshogy állok a pénzügyekhez, nálam az első mindig a takarékosodás”
Még egyszer: három gyerekem van, nem vagyok felelőtlen.
Ez amúgy Minden Áron rögeszméje volt, hogy én felélem a gyerekeim elől. Ő azt is nagyon tudni akarta, mi mennyi, hogy telik nekem izéétteremre… hehe.
Nem tudom, hogy következik a szövegből az, hogy nem teszek félre. Babakötvény, pl., nem is nyúlhatok hozzá. Azt nyilván akkor sem élem fel, ha esetleg a saját életszínvonalamat csökkentem.)
KedvelésKedvelés
De amúgy, ha jól megy, az írásból fogok élni tizenöt év múlva (is).
KedvelésKedvelés
mondjuk én nem ismerem aritarealt, de nekem nem úgy tűnik, hogy a “máshogy állok a pénzügyekhez” az rögtön azt jelenti, hogy téged felelőtlennek gondol. én úgy értelmeztem, hogy ő most jelenleg éppen takarékoskodik, ha van miből, míg te lehet, hogy már (régebben, vagy a jelenben) tudtál félretenni, ezért másra költesz. gondolom, nem írsz le mindent, amire költesz. gyanítom, villanyszámlát is fizetsz vagy vettél egy generátort 🙂
KedvelésKedvelés
Valóban erről van szó, olvasok itt olyan régóta, hogy tudjam ezt, nem is tartalak felelőtlennek. Nálunk más a helyzet, pont az, amit Cika felvázolt.
KedvelésKedvelés
Fujj, ez a firtatás, belepofázás de gusztustalan volt, téma helyett engem boncoltak, célozgatva is: sajnos, ő nem tud edzeni, nem telik rá, önsajnálat, meg méregette, milyen nálam az ablak. Igazi stréber kispolgárok. Ja meg a kivagyi parvenük, “a gépkocsivezetőm”, de én ne kajáljak a Villa bagatelle-ben, blöeee. Bármikor a minőséget választottam, vagy a szabadságot, a nagyvonalúságot, nem bántam meg sose. És 2020 van, kösz, jól vagyok.
KedvelésKedvelés
Sziasztok. Azt a fajta szemléletet, amiről írsz, a páromtól tanultam meg – és tanulom még mindig. 🙂 Az utóbbi pár hónapban egy fél lakás árát költöttük valamire, ami számunkra most a legfontosabb – sohase voltam boldogabb, sohase éreztem jobban, hogy a helyemen vagyok a világban. Persze nem a ráköltött pénz tette, hanem a bátorság és a tudat, hogy mindez megtehető. Máig megdöbbent, “azelőtt” mennyivel bonyolultabb és szarabb volt az életem. Hogy még mitől lett más, azt majd egy másik, odaillőbb posztod alatt leírom, ha lesz rá alkalom 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Üdv a blogon, maradj köztünk! Érdekel a többi is, nagyon!
KedvelésKedvelés
Én is a páromtól, a férjemtől tanulom, hogyan kell megszerezni, amire nagyon vágyunk. Hihetetlen keveset keres, és ősszel vett egy zongorát. Mert neki az kell. Tavasszal vett egy csomó biciklialkatrészt, mert neki az kell. Az én proli mentalitásom ezeket a kihágásokat SOHA nem tolerálná, ha nem látnám közben, hogy ő ezektől annyira feldobódik: a zene neki meditáció, fejlesztés, mert ő művész, ezt tanítja, ez kell. A bringázást meg imádja, most folyton a parkba járnak a gyerekekkel, lassan mindegyik lefut engem, mert én soha nem költenék vadiúj gyerekbringára, se ilyen luxustermékekre. De néha kell, mert ha mindig arra várnék, hogy ha majd lesz pénzünk, sose vennék olyan dolgokat, amiktől jól vagyok. Fogalmam sincs, mikor vettem magamnak utoljára olyan tárgyat, eszközt, ami igazán örömet okozott. (egyébként de: hosszú utazás előtt egy új, könyvesbolti Háy János kötetet)
KedvelésKedvelés
Én mostanában kezdek tudatos lenni, saját döntéseket hozni. Lemondani valamiről, hogy legyen másra. Ez nem spórolás, hanem arról szól, hogy elengedem a hagyományt, a megszokást, a MINTÁT, és másra költök, és így jó nekem. Ezért nem is lemondás, hanem belátás, hogy nekem az nem is kell.
Kidobtam a mikrót is, most már nincs semmi itt, csak a régi tévé, azt is kivágom hamarosan, ha lesz hova elszállíttatni, úgy sem nézem. Onnan indult, hogy kivágtam a régi tárgyakat, hogy legyen helye az újnak. A főzéshez használt béna műanyagtálakat, és most már üvegben keverem a mártást.
Kajára sokat költök, most már nemcsak termelői, hanem bio, nagyon csúcsgazdaságból szerzem a salátának valót, öröm tőlük vásárolni. Egy angol férfi, aki biogazdaságot teremtett itt, nem árul boltokban elvből, csak piacon. Ez nekem már a csúcs csúcsa, élvezem.
A sportba és az egészségbe akarok még többet fektetni, és akkor sem megyek fapadossal világvárosba, hanem Izlandra és Norvégiára gyűjtök, lehet, csak két év múlva lesz belőle valami, de akkor nagyon lesz, és az igazán én leszek.
Nagyon jó elengedni régi dolgokat, teljesen és durván belemenni valami egészen másba, ami csak az enyém, olyan értelemben, hogy nagyon figyelnem kell, mélyre menni, hogy lássam, mi az, ami igazán nekem való. És mosolyogni a régin, hogy te jó ég, hogy hihettem, hogy az én vagyok.
Nekem ez a szöveg arról szól, hogy merjek élni, merjek döntéseket hozni, megalkotni magam, az életem, amiben benne van az üvegtálban tárolt zöldségtől kezdve minden. Ne fulladjak bele a hétköznapokba, ismerjem fel a lehetőségeimet, a szabad választás lehetőségét, ami sokkal többször adott, mint ahányszor élünk vele. Ne hagyjam, hogy mások mondják meg, ne álljak be a sorba, és ne szégyelljem a választásaimat, ne hallgassak szolidan, mert az másnak fáj.
Ne szoruljak bele a régibe, változzak, merjek, legyek bátor és öntudatos. Ha más nem az, ne érezzem magam rosszul.
A költés nem pénz, hanem választás és élet. Igen, attitűd.
KedvelésKedvelés
Mi felélünk szinte minden bevételt, és így igen jól élünk. Ha többlet jön én rögtön szállást foglalok, repülőjegyet keresek… Vagyonunk a lakás van, az mondjuk jó helyen.
Bennem nagyon erős az érzés, hogy minden elmúlik és mindent elveszíthetünk, úgyhogy élvezettel kell élnünk, amíg lehet. A 20. század a családunktól nagy vagyont és sok életet vett el, amiből nekem az volt/lett a tanulság, hogy élni kell, nem felhalmozni.
Hozzátéve, hogy a szüleimnek van valamennyi vagyona, így az a biztonságom megvan, hogy ha elüt a villamos a gyerekeim akkor sem lesznek nincstelenek. Sőt én sem halnék éhen, ha elveszteném a munkaképességemet. Így azért védőháló van. (De ez tényleg csak háttér, a hétköznapokban nem támogatnak, nem is fogadnám el.)
KedvelésKedvelik 1 személy
Mi is így valahogy. Biztonsági megtakarítások vannak és biztosítások, azon felül ami jön, az megy is. Időnként megszólal a belénknevelt kisördög egy-egy drágább dolog kifizetése előtt: biztos, hogy ez kell neked? biztos, hogy ilyen áron? nem lenne jobb félretenni a pénzt? nem kellene inkább másra? – aztán előveszem a lapátot, és lecsapom a kisördögöt.
Hétvégén komoly elkeseredés ütötte fel a fejét (talán életközepi válság?) – rájöttem, hogy körülöttem elmúlik minden és mindenki, öregszünk, és ez már nem fog megváltozni (még a kutya is beteg lett). Júliusban lesz a 20. házassági évfordulónk, azt már kitaláltuk, hogy egy igazi mindentbele utazással/nyaralással ünnepeljük, de vacakoltunk rajta, mert sokba kerül a repülőjegy. Miután már sikerült a család többi tagját is belerántanom a depibe, szépen újraépítettünk magunkat, és lefoglaltuk az utat, mert megérdemeljük. A koporsónkat nem fogjuk tudni majd kibélelni a pénzzel, ez volt a mondásunk (a kisördög zokogott az újabb taslitól).
Bónuszként előtte még egy koncertre is elmegyünk, amire a lányomnak már régen fáj a foga.
Asszem ezt a “jó nekem”-be kellett volna írnom.
Nagyon sokáig szegény voltam. Olyan albérletben is laktunk, ahol a folyosón volt a WC a szomszéddal közösen, és minden hemzsegett a csótányoktól, a szomszédok egymást ütötték részegen éjjel-nappal. Ha egyszer megint szegény leszek, örülni fogok neki, hogy voltam nemszegény is.
KedvelésKedvelés
nekem újabban olyan utazási vágyaim lettek, hogy Tirol, Alsó-Csehország, lengyel templomok, Lettország.
Ti hova néztetek jegyet?
KedvelésKedvelés
Rodosz – ott még nem jártunk soha. Nyaralásnál nekünk szempont, hogy legyen lehetőség lazulni, fürdeni, de kell az is, hogy tudjunk túrázni is, és legyenek a közelben műemlékek is. Ezért Rodosz városba megyünk, elvileg jók a buszjáratok, hogy onnan csillagtúrázzunk a hegyekbe is,
KedvelésKedvelés
Erős csalódás volt nekünk Kos szigete után. Bár az is lehet, hogy az elmúlt majd 10 év eseményei nyomot hagytak a görög embereken is.
KedvelésKedvelés
Nagyon régen jártunk Görögországban már, még a válság előtt.
Meglátjuk milyen lesz, ha visszajöttünk megírom 🙂
Kos szigetén sem jártunk még, nincs összehasonlítási alapunk.
KedvelésKedvelés
Rodosz! Életem legjobb nyaralása volt! Biciklivel kerültük meg a szigetet. A biciklit vonaton vittük és hajóval. Hirtelen elhatározásból. A hegyen átvágtunk, egy turisták által nem látogatott faluba jutottunk, fantasztikus volt! 1400m magasan, a nevére nem emlékszem, sajnos. Menjetek!
KedvelésKedvelés
Barcelona a kamasszal pénteken – 18. szülinap ajándéka. Nem tudom, meddig hajlandó velem utazni még: élvezem, mint az utolsó vacsorát. Amúgy jegyeket Tbiliszibe nézek.
KedvelésKedvelés
Az én kamaszlányom is jövő hónapban lesz 18. Csodának tartom, hogy még eljön velünk, és szívesen jön – nagyon találó, amit írsz – én is élvezem, mint az utolsó vacsorát.
A koncert, amire megyünk majd (Lindsay Stirling) az az ő szülinapi ajándéka, és örült neki, hogy mi is jövünk.
KedvelésKedvelés
valamit nagyon jól csináltok 🙂
KedvelésKedvelés
Egy ideje csak élményt ajándékozunk a családban. Nem mindig drágát vagy nagyot. A zene a legjobb, meg persze az utazás. Nem ismertem a zenészt, de rákerestem, és a Roundtable rival c. videóját dobta ki a Google. Azt a helyet nagyon szeretem, ahol felvették, sztorim is van hozá. És az a steampunk bendzsó… menő!
KedvelésKedvelés
Fujj de mocskosul irigy vagyok. Szert tettem egy grúz ismerősre, annyira számító dög vagyok hogy oda eljuthassak.
KedvelésKedvelés
Én is számításból tartom a kapcsolatot egy volt tanítványommal, aki Norvégiában él. Egyszer meg fogom látogatni, úgy érzem…
KedvelésKedvelik 1 személy
Vávárjávárjávárjávárjá… írtam már az orosz levelezőpartneremről, vagy csak fejben őrzöm a történetet?
KedvelésKedvelik 1 személy
Fejben. Vesd csak le ide gyorsan!
KedvelésKedvelés
A férjem mesélte, hogy látott valami kisfilmet egy magyar fazonról, aki elindult 30 év után megkeresni az orosz levelezőpajtását Moszkvába. Egy tolmáccsal, mert persze már jól elfelejtett oroszul. Meg egy operatőrrel. Na jó, biztos volt hangmérnök is. Elment az eredeti címre, aztán kacskaringós utakon valahogy rátalált a nőre – Olaszországban.
Hatodikban Péntek Georgina kiosztotta a feladatot oroszórán, hogy a négyes-ötösök találjanak maguknak levelezőpaktást a Baráti Szovjetunióban. Hóttkomolyan vettem és írtam az Ifjusági Magazinnak, hogy segítsenek nekem találni egy úttörőt. Segítettek – lefordították a levelem és szanaszét küldték a Baráti Országokba, így írt nekem két orosz, egy csaj Bajáról, José Alfredo Dominikáról és kábé huszonhárom berber Algériából. Őrült forgalmat csináltam a postán, az orosz pajtim Szibériában élt, két hét volt oda, ugyanannyi vissza a levél. Ennyit arról, ha feltettem egy egyszerű kérdést…egy hónap múlva már meg is kapam rá a választ. A boríték mindig ki volt bélelve rágópapírral, kártyanaptárral, képeslapokkal egy duzzasztógátról, és Vologya egyszer egy apró fotót is küldött magáról.
A filmről eszembe jutott. Csak a nevére és egy többszázezres városra emlékeztem, a levelek rég elvesztek. Nekiestem a Facebooknak és persze találtam rengeteg embert azon a néven, így nagyon erősen vissza kellett emlékezni a fotójára. Meglett. Azonnal válaszolt – oroszul (tolmácsot kérek!!!). Ugyanott él, a tajgán egy lakótelepen. És megint küldött persze fotót a böszme duzzasztógátról, amiben annyi beton volt, amivel le lehetne burkolni egy hatsávos autópályát innen Kabulig. Elképesztő helyes és lelkes, szinte sajnálom, hogy azonnal válaszol és nem kell a postást lesni. Rögtön meg is hívott a városába, ami Mongólia keleti végével van egy hosszúsági körön. Nem tudom, jó lenne látni legalább egyszer az életben, de sajna Vologyán és a duzzasztógáton kívül csupán annyi érdekességet találtam ott, hogy a panelrengeteg kukáihoz rendszeresen elkirándulnak a környék medvéi.
KedvelésKedvelés
Ha Vologya városára nem is, a természeti környezetére azért piszkosul kíváncsi lennék. Minden célzatosság nélkül mondom, hogy nagyjából tudok oroszul 😉
KedvelésKedvelés
Szuper, hogy most írtál róla, annyira jó volt olvasni, szinte láttam magam előtt a duzzasztógátat meg az egész sztorit.
KedvelésKedvelés
Annyira filmszerű, köszönet érte!
KedvelésKedvelés
Lacikám, ha van egy kamerád és nem félsz használni, elindulhatunk – és még művészet is lehet belőle.
KedvelésKedvelés
Nincs kamerám, de szerezzhetek talán 😉 Félni? Miért kellene félni?
KedvelésKedvelés
Irén, a Vologyás, duzzasztógátas sztorid zseniális :)))
nagyon nevettem!
KedvelésKedvelés
De jó, és milyen szemléletes.
KedvelésKedvelés
Én most Madridon töröm a fejem, szeptemberre-októberre. Csak éppen nincs fölös :D, de amint lesz megveszem, aztán lesz, ami lesz!
KedvelésKedvelés
Én Ausztriában már meg is találtam a helyet, ahova szeretnék elmenni. Bízom benne, hogy ez most nem minősül reklámnak, de meg kell mutatnom, szerintem csodahely, itt akarok megszállni.
http://www.booking.com/hotel/at/apart-garni-alpenperle.hu.html?aid=371286%3Blabel%3Dhotel-360447_prop0%3Bsid%3Dd95318d64b5916fec3a0629e0eb6751b%3Bdcid%3D1%3Bdist%3D0&type=total&utm_medium=SPPC&utm_source=triggit&utm_term=hotel-360447
KedvelésKedvelés
Ez a folyton siras, meg a masik zsebeben kotoraszas az egyik olyasmi, amitol konnyu lett hetedhet hataron tul szaladnom. Az keserito elmeny, amikor ezen kapcsolatok csorbulnak ki. De mennyi is … erdekesmod akkor is, ha en vagyok a templom egere, meg akkor is, ha jol fut az a szeker.
KedvelésKedvelés
Néztem eleget a szüleimet és barátaikat állandóan összeszorított foggal spórolni, mindig a “legjobb ár-érték arányt keresni” és soha semmi jót nem venni ahhoz, hogy én ezt a hibát soha ne akarjam elkövetni. Nem könnyű.
Most, hogy lenne miből kuporgatni, belesápadok, hogy mennyit tehettem volna már félre. Ha egy kis külvárosi lyukba költöznék, ha nem ennék étteremben, ha nem lenne vágott virág az asztalon, ha nem utaznék görögbe, ha nem vennék szép ruhákat…
De nagy hülyeség lenne, hétköznapi, szürke nyomorban élnék és konzerválnám ezt a nyomort a soha el nem jövő “majd”-ra kuporgatva, miközben elhal a kreativitásom és az önbizalmam.
KedvelésKedvelés
az első bekezdésről az jutott eszembe, amikor (bár nem a szüleim) néhányan próbálják kiszámolni, hogy melyik wc-papír a legolcsóbb – ár-érték arányban -, számolgatják, hogy hány réteg, hány méret, meg mindenféléket. tökre nem értem, hogy akinek ez számít, hogy milyen a klotyópapír, az miért nem veszi mindig ugyanazt (akár akcióban, kuponnal, stb)? ami nem jó, azért 20 Ft is sok, mert csak a bosszúság van vele (ez nem csak a wc-papírra igaz).
KedvelésKedvelés
“… hétköznapi, szürke nyomorban élnék és konzerválnám ezt a nyomort a soha el nem jövő “majd”-ra kuporgatva, miközben elhal a kreativitásom és az önbizalmam.”
Nagyon eltalált, köszi!! Plusz a JELEN öröme az, ami nagyon kimarad ebből a történetből. A másik poszthoz is illett a hozzászólás egyébként.
A jelen fontosságáról mindig eszembe jut a “Távol Afrikától” azon jelenete, mikor az afrikai bennszülöttekről mesél a férfi, s elmondja: ha börtönbe zárod őket, meghalnak, mert nem ismerik azt a fogalmat, hogy jövő. A mában élnek, nem létezik más számukra.
Mikor kezdtünk el a jövőben élni…? Hm.
KedvelésKedvelés
A jövőven – és a múltban. Egyszerre. Csak a most tűnt el.
KedvelésKedvelés
támadt néhány gondolatom összevissza
az én családom rengeteget beszélt a spórolásról, de valójában sose spóroltak azon, ami tényleg fontos kaján, egészségen, kiránduláson, kultúrán. (Kész művészet volt a hanyatló szocializmusban jó minőségű ételeket venni, minden cuccért külön boltba, külön piaci árushoz, stb.) Viszont apámnak is, anyámnak is mindig két állása volt, ötről a hatra ellenben sose jutottak.
én sem spóroltam soha (és meg se próbáltam úgy csinálni), de nekem is mindig két állásom volt (néha a biztonság kedvéért három). Én viszont legalább sokat kerestem és így időm se volt soha elkölteni a pénzt 🙂
most, 45 évesen jutottam el odáig, hogy elég volt ebből a munkatempóból. Ha több lábon állsz, az a jó, hogy senki nem packázhat veled, senki nem tud sakkban tartani, autonómia. Viszont egy idő után tarthatatlan. Most megpróbálom elengedni mindezt.
piackutatással foglalkozom
a kutatások szerint nagyon nehéz visszalépni életszínvonal terén. Mondjuk L’Orealról DM saját márkásra váltani, rettentő frusztráció. (Shiseidoról ne is beszéljünk.)
később öregebb leszek, kényelemre, kényeztetésre vágyom majd, nem megfosztottságra.
lehet, hogy lehetséges egy tiszta, egyszerű öregkor, amikor végképp letisztulnak az igényeim és elég lesz a nagyon kevés is. De én inkább ilyen kis házsártosnak képzelem magam, aki morog, ha nem kapja amit megkíván és amihez hozzászokott 🙂
ugyanakkor a közép-európai történelemben úgy szinte 20-30 évenként tűnnek a semmibe a vagyonok, megtakarítások. A kicsik is, a nagyok is.
vagyis mégiscsak az egészségbe, a munka- és cselekvőképes állapot megőrzésébe, az emberi kapcsolatokba, a szellembe, a tunyulásmentességbe kell fektetni
hát ezt szépen levezettem kanapén tunyulás közben 🙂
KedvelésKedvelés
Én jól vagyok a Clinique-ból arcrakentkókuszzsír reformmal, az arcbőröm szebb, az arcápolásom leegyszerűsödött. A Clinique alapdarabok maradnak, csak extrák nincsenek, a különbözetből pl. Superstarch nevű sportélelmiszer lesz. Feleannyit eszem, mint korábban. Akkor minden héten kétszer ültünk cukrászdában. Meg a fodrász. Most úgyis naponta dúlom szét az edzőteremben a hajam. Amúgy egy éve vettem egy fodrászollót, profit, japán precíziósat, a hajvégeket magam igazítom az egész családnak. Nekem a fával tüzelés, fafűrészelés is életminőség-javulás volt (a láncfűrész pedig befektetés).
KedvelésKedvelés
Hú, de irigyellek a motorfűrészért! Kb. 20 éve faműves voltam, a fa illata azóta is az orromban van, a kezem minden, fából készült dolgon végighúzom, a fák törzsein is – hiányzik. Most másik időszak van, de eljön még a fa ideje! A motorfűrész meg király – ezt Svarci óta tudjuk (ha valaki esetleg nem: Schwarzenegger-féle Kommandó c. film legendás nyitójelenete). 😀
KedvelésKedvelés
Jer s használd. 🙂 Csak megint láncot kell éleztetni.
KedvelésKedvelés
“Mondjuk L’Orealról DM saját márkásra váltani, rettentő frusztráció.”
Szerintem a DM saját márkás jobb minőség, mint a L’Oreal. Ha szigorúan azt nézzük, hogy mi van benne, hol és hogyan készült, néha jobbak az olcsóbb termékek. Nem akarok beledumálni, és persze ez ízlésdolga is, csak azt akartam mondani, hogy az olcsóbb árkategória nem feltétlen jelent minőségi visszaesést.
KedvelésKedvelés
ez így van
de a fogyasztó nemcsak terméket vesz, hanem életérzést, presztízst, reményt az örök fiatalságra, stb.
mindezekről nehéz lemondani
KedvelésKedvelés
Én is Alnaturát vagy Das Gesunde Plust, meg mi a bánat a harmadik, B betűs, szóval azt vennék, ha e kettő között döntenék.
KedvelésKedvelés
Balea?
Az Alnaturának nagyon jó kajái vannak. A DM-es cuccok közül nekem még az Alverde kozmetikumai váltak be nagyon, ez az egyetlen márka, aminek a testápolói, samponjai nem csípik szét a bőrömet. Nem tudom, mit raknak bele, de nekem kíméletesebbnek bizonyultak még a gyógyszertári helyben kevert dolgoknál is. Sajnos a szavatossági idejük miatt csak módjával lehet felalmozni őket, szóval remélem, még sokáig fogják gyártani. (Fizetett hirdetésünket olvasták.)
KedvelésKedvelés
Az egyetlen sampon, ami nem irritálja szét a fejbőrömet a pennys aloe vera sampon.
Áldassék a Penny Market, meg a jószerencsém, mert tök véletlenül vettem.
Minden más sampontól vagy viszketett a fejem, vagy a hajam lett kezelhetetlen, mint egy oroszlánsörény.
Lehet, hogy ez annyira spórolós termék, hogy nincs benne semmi más, mint ami feltétlen kell, aztán azért nem irritáló.
Az arckrémem nekem is gyógyszertári fehér, ugyanis a bőröm is marha érzékeny, mindentől baja van, de azért néha be kell kenni, mert kiszárad.
KedvelésKedvelés
Nekem a WU2 Mennyit keresgéltem, mindenféle márkák, végül kiderült, hogy ez az egy, amitől – pikkelysömör ide-oda – nem korpásodik már másnap.
KedvelésKedvelés
jaj, én imádom a dm-et! szeretem a pontgyűjtést, kuponozást, szeretek ott válogatni (nyilván tudom, hogy a mindenhol kapható cuccok közül kupon nélkül ennyiért az auchanban is megkapom, ha nem olcsóbban). az összetevői alapján a balea és az alverde is teljesen okés, és a babylove is. sokáig nagy tételben utaztam pelenkában is, hát az is teljesen szuper volt, a babás holmikkal együtt.
az eladók az utcán is köszönnek, nyugi van, fényesség, rend és egészséges kaják. plusz a vitaminok!
bocsánat, hogy elragadtattam magam, de nekem pl. a dm-ezés tud program lenni vagy élmény, nem csak pénzköltés.
KedvelésKedvelés
Voltam most Budán kétszer is, hát micsoda árak vannak kérem szépen!:) És basszus, ki!mentem Budakeszire (amiről azt hittem, hogy valami lakótelepi rész, szerintem kevertem Békásmegyerrel) és ájultam elfele. Magyar eper Lajosmizséről. Mikor kérdeztem az eladót, hogy ha itt szedték Lajosmizsén, miért van celofánban, rajta olasz feliratokkal. (nem titkolom, az volt a szándékom, hogy leleplezem a szélhámos csalását, megszorongatom a rút eperárus tökeit, én a tudatos vásárló, aki NEM ad 1290 Ft-os eperért, akárhonnan is jött. Amúgy Lajosmizsén emberi ürülékkel trágyázzák. De ez már nagyon a sokadik zárójel, lehet attól finomabb.Világszabadalom.) Nem jött be a leleplező tervem, mert a kofa rezzenéstelen arccal, és budakeszii akcentussal közölte, hogy viszik ki olaszba őket, mint a luxuskurvákat is. Ez luxuseper, és csak ennyi.
Viszont, miért ne próbálhatnám ki azt a gyümölcsöt, aminek elfelejtettem a nevét, de úgy nézett ki a belseje, mintha mákosguba lenne. És 500 forint volt, egy gyerekököl méretű ismeretlenségért. Nem volt finom se. Nem úgy mint a túlérett mangó, amit a piacon néha leáraznak 150 forintra.
Én úgy szeretek spórolni, hogy nincs tétje igazából. És akkor tudok is, mert ha van pénz, akkor nincs kedvem vásárolgatni. Amint ürül a pénz, rögtön venni akarok valamit.
KedvelésKedvelés
A luxuseper jól hangzik. Érdekelne, hogyan gyűjtik be az emberi ürüléket.
A mákos gubás talán sárkánygyümölcs volt? (az nálunk se vált be, elég íztelen volt)
KedvelésKedvelés
Egyáltalán, kell már epret enni? Én az igazi szezont várom, ezek a mostaniak gyanúsak. Mondjuk az egész gyanús, az eper olyannyira nemesített és mesterséges körülményeket igénylő, romlékony gyümölcs, hogy semmi jót nem várok tőle. (A marhatrágya jobb, mint az emberkaki? miért?)
KedvelésKedvelés
Igaz, az se jobb. Vagy egy kicsit tán jobb, mert növényevő? Én azokat az epreket bírom, pl. a Lidlben, amelyeken határozott egyenes vonalon felül zöld.
KedvelésKedvelés
En most ritkitottam ki az eperagyast. Azert maradt par to. Gyertek ide epret enni, ez garantaltan bio es edes is. Malna is lesz, attol viszont en rosszul vagyok (elmult nyocev). No a hagymam es a fok- is. A borsot valakik fodrosra bodoritottak. Viszont keves a zummoges. Hol maradnak? Ki fog igy porozni?
KedvelésKedvelés
Szlovákiában a városomban van egy dongófarm ahonnan exportálják a mezőgazdaságba dongókat, majd hozok neked a egy csapatot 🙂
KedvelésKedvelés
Vannak aért méhek, csak ez a nagyon változó idő, a hűvös meg a szelek kicsit visszafogják őket, de meleg napokon zümmögnek sokan.
Omegapolis, a dongók nem annyira a gyümölcsöket, hanem pl. a lucernát porozzák. Persze, előfordulnak gyümölcsfán is, de azért az inkább a háziméh és egyéb kisebb testű fajok területe.
KedvelésKedvelés
Adj fel álláshirdetést.
KedvelésKedvelés
Ha a lucernat porozzak, plane!
KedvelésKedvelik 1 személy
😀
Két virág beszélget
– Szeretsz?
– Szeretlek!
– Akkor hívjuk a méhecskét (izé… dongót).
KedvelésKedvelés
Vajon a keresletet megdobna-e, koltseget csokkentene-e egy jol megszervezett, kozvetlen a fogyasztokkal kapcsolatban allo termeloi-ertekesitesi halozat? Asszem ilyen nem igazan van meg Mao-n, de konnyen lehet, hogy nagyon nem vagyok kepben.
KedvelésKedvelés
Én nagyon örülnék, ha így lehetne. Nem látok bele a rendszerbe, de gondolom a termelő a feldolgozás miatt tovább kell, hogy adja pl a Pick-nek és onnantól már történik vele ami történik. Hogy a kis termelők miért nem árusítanak nyers húst pl, azt nem tudom. A közelünkben lévő kis Tesco-ban van egy különálló hentes, elfogadható minőségű termékekkel. Már többször megnyugtatott, hogy ők kis vágóhíd, nem nagy üzemben nyomják, minden egészséges és friss. És csak 1400,- a szűzpecsenye/kg. De akkor ez csak egy vágóhíd. Kitől veszik, mit eszik az állat, nem derül ki. Minden esetre árnyalatokkal élénkebb színű a hús, mint a mellettük álló Tesco hűtőben lévő hófehér csodák.
KedvelésKedvelés
szerintem több is van pl. nekedterem.hu
KedvelésKedvelés
Alakul több kis alternatív kezdeményezés. Pl. a Youtyúk, vagy a Zöldségkosár, termelőktől a fogyasztóig.
Tisztítószerek, csak hazai, csak zöld: Hangák. hangak.hu
KedvelésKedvelés
http://youtyuk.hu
http://www.szeged.zoldsegkosar.hu
http://szatyorbolt.hu
KedvelésKedvelés
Nyilván nagyon sokat számítana, és van ilyen, pl. a Nyitott kert (Matthew Hayes).
KedvelésKedvelés
azt hiszem azért, mert a marha nem húsevő
de ennek utána kéne nézni rendesebben
KedvelésKedvelés
Igen, a növény- (sőt, fűevő) állatok húsa is más minőségű, mint a mindenevőké vagy takarmányozottaké. Ragadozót meg nem eszünk.
KedvelésKedvelés
“Ragadozót meg nem eszünk.” Európában, általában.
Egyébként persze, hogy más minőségű a fűevő húsa mint a mindenevőé, de két fűevőé is különbözik, sőt, az se mindegy, hol legelnek (jelzem, tisztán legelő állat húsát Szomor Dezső termékein kívül nem sok helyen találod meg).
KedvelésKedvelés
Tényleg, senki? És ami nem marna? Juh, kecske?
A vadhús jobb, nem?
KedvelésKedvelés
Juhot, kecskét sem hízlalnak táp nélkül, legalábbis nem nagyban – ha van konkrét forrásod, akiről tudod, hogy táp nélkül tartja még a növendékeket is, az jó. Valóban ezek a legkevésbé tápozott fajok, a húsmarha szinte sosem hízik legelőn. Ha boltban veszed, az is lehet, hogy jófajta hipertrof belga-kék húsát kapod, ami úgy néz ki pont, mint egy igazán felfújt badibílder, és nemigen lát füvet életében. Liba dettó: elvben kifejezetten fűevő, de mai húslibát legelőn nem hízlalnak, nem is lehet. Egy mangalica, vagy pláne egy jó kis vietnami csüngőhasú sertés (ha kicsapják a legelőre), vagy akár egy szabadon tartott tyúk lehet, hogy több friss zöldet eszik, mint egy nagyüzemi “fűevő”
KedvelésKedvelés
Vadhús mindenképpen jobb, még ha a “vadgazdálkodásnak” köszönhetően ezek is elég sok takarmányt és szénát fogyasztanak, azért leginkább csak télen. Hóolvadástól ősz végéig azért tényleg legelnek.
KedvelésKedvelés
Ebből a szempontból a mangalica is nagyon jó: “A mangalica tenyészállatok és minden hízó rideg tartási körülmények között, nagy kifutókban vannak elhelyezve, és kizárólag növényi eredetű, kifejezetten mangalicákra kifejlesztett takarmányok felhasználásával etetve.” (Forrás: http://www.mangalica.com/)
KedvelésKedvelés
Manapság gyakorlatilag állati eredetű takarmányt nem lehet alkalmazni, asszem a tejpor az egyetlen kivétel, de az meg ugye drága, csak tejpótló tápszerekbe rakják pl. borjaknak. Szóval minden, elvben “mindenevő” állat takarmánya tisztán növényi – és ipari (pl. mesterséges aminosavak + mindenféle mesterséges vitamin, stb.) – eredetű. A szabadon tartott mangalica ellenben bőven kiegészíti a takarmányt állati eredetűvel, hasonlóan a szabadon tartott baromfihoz (szabadtartásos tojás, ugye). Ezt egyébként a vadhúshoz is akartam írni, hogy a vaddisznó bizony eszik állatot, nem is keveset. Nem is csak rovart.
KedvelésKedvelés
A halliszt, csontliszt nem takarmány?
KedvelésKedvelés
Tilos, a BSE után először a kérődző takarmányban tiltották be a húslisztet, aztán minden állat takarmányában, aztán, mivel húsliszttel hamisították a hallisztet, ezért magát a hallisztet is. Ma ezeket csak petfoodban, prémes ragadozók kajájában lehet elsózni, esetleg. A vágóhídi melléktermék pedig vagy kutyakaja lesz, vagy – gyakrabban – veszélyes hulladék. Régen az elhullott állatokat is fehérjetakarmánnyá dolgozták fel, ma még véletlenül sem. Mondjuk a hortobágyi és egyéb sasok, ölyvek örülnek neki télen, saskaja lesz egy egészen kicsi részükből. Asszem, még a toll-lisztet sem lehet haszonállatok takarmányába keverni. Pontosan, az ATEV komposztálja az állati hulladékot, ahogy János írja.
KedvelésKedvelés
Apukám minden évben húsvét előtt vásárol 5 bárányt. csak legelteti őket a nagy kertjében (+az első hónapokban minimál árpa és még valami szemes), és ősz végén levágja őket. kapnak borsmentát, nem mind szereti, de eszegetik, van nekik külön ültetve. van, amelyik imádja. olyan bárányhúst, ami az övé, soha, sehol nem láttam és nem ettem. Vörös, és nincs az izomban erezetten zsír. kacsája és libája is ilyen van, ami csak legel, csalánt is meg csorbókát sokat. az is teljesen máshogy néz ki, mint a bolti. a húsok formája, színe, mérete, minden más. A kacsamell pl, sokkal vékonyabb, mint az üzemi. és a csirkéje is más, ízre az a legdurvább különbség. A fagyasztóládája valami szuper hely:)
KedvelésKedvelés
Számomra is a tyúk/csirke a legnagyobb különbség a boltihoz képest. Illetve!! A pulyka.
KedvelésKedvelés
Itt vannak meg ok is nagyon figyelemremelto legelteto meg fajtaorzesi kezdemenyezessel: http://www.polyan.hu/mintagazdasag
KedvelésKedvelés
Őket ismerem, tényleg komoly munkát végeznek.
KedvelésKedvelés
Mi nagyon szeretnenk toluk is tanulni. Viszont lenne kerdesem Blaci, hogy irod, hogy Magyarorszagon nem vagy jellemzoen nem tartanak kizarolag legeltetve. Hogy ennek mi az oka? Nem lehet? Mondjuk, mert specko cel kell hozza, pld. termeszetvedelem, fajtaorzes, mittomen? Nem eri meg, nem gazdasagos/rentabilis a piac egyeb szereploihez kepest? Esetleg valami egyeb oka van? Ezt nem tanitjak az egyetemen protokollkent, mittomen?
KedvelésKedvelés
Dágább az így előállított termék. Bio- stb. termékként, az annak megfelelő felárral kifizetődő, de tömegesen ilyet nem vásárolnak. A biotermékek viszont elég nagyrészt – pláne pl. kecsketej – legeltetett állatoktól vannak.
Nem is igen tanítják, de azért van már bőven ilyen tárgy, pl. alternatív állattartás, ilyenek, de a fősodor persze a nagyüzem most is, egyetemen is.
A lényeg, hogy valami extra bevétel kell, vagy támogatás, vagy az, hogy a piac elismerje árban az extra minőséget. Nyilván Magyarországon ma ilyen igény/fizetőképes kereslet csak igen korlátozottan van, de még exportra sem sokat termelnek.
KedvelésKedvelés
A mas minoseg, meg, hogy nem mindegy, hogy hol, mit legelnek pld. az eppen tegnap szobakerult omega-6-hoz is kapcsolodik:
‘A healthy, grass-fed digestive system delivers a mix of fats weighted to healthful fatty acids, including omega-3s. The sick, acidified rumen of a grain-fed animal supports different bacteria that yield a nutrient profile that will produce more omega-6 fatty acids. Research suggests that a diet high in omega-6s may create inflammation in humans, and a wide range of human health problems — from obesity to heart disease to dementia. (…)
A healthy rumen is proof positive that a cow has been eating grass, shrubs and forbs — a wide variety of deep-rooted perennial plants. Ruminants range because they must eat an enormous volume of food. This diverse diet concentrates an array of minerals and micronutrients in their milk and meat. This phenomenon extends beyond ruminants to hogs and chickens. The latter two are omnivores rather than ruminants, but they still bioaccumulate minerals and micronutrients if they feed on perennial pasture. Perennial pasture plants are deep-rooted, and they deliver a whole string of key nutrients and trace minerals — such as copper, magnesium and iodine — that shallow-rooted annual grains cannot.
(…) levels of essential omega-3 fatty acids are higher in grass-fed meat, eggs and dairy, compared with industrial products (see Grass-Fed vs. Industrial Beef). The review also confirmed increased levels of other key beneficial fats, and of nutrients, such as beta carotene, vitamin E and cancer-fighting antioxidants, in grass-fed meat. Advocates for grass-fed systems (and the authors of some other studies) say these conclusions are actually overly conservative.’
http://www.motherearthnews.com/real-food/food-policy/benefits-of-grass-fed-meat-zm0z15amzmat.aspx?PageId=1
KedvelésKedvelés
A “grass-fed”-hez: volt ugye az, hogy a mangalica hús és zsír milyen egészséges, meg omega-3 meg ilyenek. Aztán kiderült,hogy az egyik mangalicafajtáé más, mint a másiké. Na végre kiderült (minő meglepetés!), hogy az egyik fajtát másképp tartották, jó sok zöldet legelt, a másik zárva volt, és nem evett zöldet. Szóval kaja és nem genotípus. A mangalica azért tud több omega-3-at összegyűjteni, mert alkalmas arra, hogy szabadon tartsák, és sok zöldet legel, míg egy intenzív fajta ezt nem teszi meg, még ha kiengedik ,akkor sem. A genotípusnak ennyi szerepe van.
KedvelésKedvelés
Anyán kertjéből megeszem, ingyen van onnan, szezonban, vegyszer nélkül, és annyi, hogy nem bírják megenni.
KedvelésKedvelés
Jelentkeznék vételre, komolyan. Csak az utazást bírja nehezen az (érett) eper.
KedvelésKedvelés
Oké, megbeszéljük.
Cseresznyét esetleg? Ez itt híres fánk, az az igazi kései, ropogós cseresznye terem rajta.
https://tollampapirom.wordpress.com/2014/10/07/anyam-az-organikus-bionagykovet/csersznye/
Paradicsom:
https://tollampapirom.wordpress.com/2014/10/07/anyam-az-organikus-bionagykovet/attachment/475/
KedvelésKedvelés
Vödörben elég jól szállítható.
KedvelésKedvelés
melyik településen van ez a sok finomság?
KedvelésKedvelés
Nyíregyháza környékén, de én Bp-en vagyok, a szüleim vannak arra. Most nem tudom, mi lesz idén a kertben, mit ültettek. De a cseresznyefa ott van mindig, a cseresznyét mi ilyen szedd magad akcióban szoktuk adni (gratis) az ismerősöknek. Érdekel?
KedvelésKedvelés
Cseresznyet mindenkepp. Imadom, imadom, imadom. Mondjuk keves olyan gyumolcs letezik -ha egyaltalan- amit en ne imadnek. A kukacokat sajna viszont nem csipem.
KedvelésKedvelik 1 személy
Oh, cseresznyét kilószámra bármikor, még a kukacok se érdekelnek 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
igen, érdekelne, de Nyíregyháza nagyon messze van tőlünk. Bp megoldható lenne, de azért a mennyiségért, amire én gondoltam, kár lenne a mutatványért 🙂
KedvelésKedvelés
Nem ígérem meg, de ha a szezonban leszek a szüleimnél, és ha szedek belőle, hozok nektek. Ez is egy edzés. Igen, sajnos, messze vannak, ez nekem is nagy bánatom, olyan jókat lehetne hozni tőlük.
KedvelésKedvelés
Azt kell mondanom, hogy a nem reprezentatív mintavételem alapján tavaly a TESCO-s eper volt a legfinomabb. Itt lakunk a piac mellett, árban és minőségben nem ismerünk tréfát, egy gyönge pillanatomban még az őstermelői részlegre is betévedtem. Hiba volt. Fejkendős néni. Átvágtál.
A piacon az van, hogy ha egy helyen nem finom, akkor sehol se. A nagybanin veszik, ugyanattól, tehát hiába a szimpatikus és sármos Zoliban rejlő ígéret, már tudom, hogy nem szabad bedőlnöm.
Nekünk rengeteg eprünk volt, egy viszonylag árnyékos kertrészen, és egy nagy szőlőbirtok (hegy) aminek az oldalában pedig szamóca. Na.az. Az valami volt. És régen amúgy is minden. És még akkor kifigyeltem, hogy ami nagyon nagyra nő, annak a belseje rohadt, vagy hangya lakik benne. Azóta se szeretem a nagy szemű epret annyira. Viszont azért valljuk be egy tejszínes mascarponés pohárkrémmel azért ki lehet bírni:) Kell neki egy kis bazsalikom, vagy valami szesz. és nyamm.
KedvelésKedvelés
Mi tavalyelőtt ettük Angliában a gyönyörű nagy spanyol epret a húgommal és borzasztóan röhögtünk, ahogy hangosan hersegett a fogunk közt, hogy milyen fiiinom, ropogós eper! Biztos karalábéból faragják és befestik. Az íze legalábbis olyan.
KedvelésKedvelés
USA-ban az összes zöldség és gyümölcs ilyen. Tökéletesen néznek ki, szép színűek, de az íze mindegyiknek olyan kb mint az uborka. Egyforma. Vannak finom ételeik is, de van ahol a látvány az erősebb mint a kulináris élmény. Ezen kívül meg ugyanúgy táplálkoztam, mint otthon és felszedtem 8-10 kilót fél év alatt. Hazajöttem, továbbra is ugyanúgy ettem és magától lement.
KedvelésKedvelik 1 személy
Lehet, hogy valamit kell hogy kezdjenek a megugrott uborkaterméssel. És vannak ezek a remek food-dekoratőrök …
1ébként nem mindenre igaz, az áfonya meg a gránátalma jó volt 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Romlékonynak valóban romlékony az eper, de azért nem igényel mesterséges körülményeket. A legtöbb kiskertben simán megnő, én is csak a gazolásával veszkődöm időnként, más nem kell neki. (Az emberi szar tápanyagilag “gazdagabb”, csak éppen sokkal több fertőzést terjeszt, mint a marhatrágya, ezért hivatalosan tilos is bármire is használni Magyarországon.)
KedvelésKedvelés
Van ez a geotextília cucc, én is csak pár napja fejtettem meg végre, hogy mit kéne keresni a bótban, ha a gazolást nem szeretném állandó éjjel-nappali reflextevékenységgé tenni. Eper alá különösen praktikus, a sár sem csapódik fel ha esik az eső, és lehet mosatlanul legelni.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy a marha nem szénhidrátfüggő. 🙂
KedvelésKedvelés
A szabadföldi eper még csak most virágzik, a fóliást már szüretelik. Az embertrágya lenne legjobb, ha cellulóz jelenlétében el tudna bomlani. A komposzt WC ezt folyamatot segíti. Olyan állati trágyát nem egyszerű szerezni ma már, ahol állat csak szeme stakarmányon vagy pl. lucernán él.
Az ún. bio élelmiszer jelentőségét az emberek nem értik még. Miért olyan drága? Vegyük pl. a tehénsajtot, mi kerül abba négyezerbe? A legelő igazoltan vegyszerektől mentes. 11-12 liter 4-5%-os – az esetek többségében kézzel fejt nyerstej, oltóanyag (mindig be kell szerezni azt törzset), munkadíj-. Mindennek megvan az ára. Kivirágzott élet, benzin, kütyük, házisajt, távfűtés az erdőből, tojás és csirkehús az udvarról, zöldség a hétvégi kertből, kerékpár és termelői kispiac (Szatyor mozgalom akár)
KedvelésKedvelés
Kosz a linkeket, nagyon pozitiv, valamiert mindegyik jo kezdemenyezes, ahogy itt bongeszem.
Ha mar hus, mint kozvetlen termelotol elerhetot Mao-rol ezt ismerem: http://biohofungarn.com/html/biofleischhu.html, innen, amikor Mao-n jartunk olyan, de olyan volt az a liba, vagy eppen a gyongyi, hogy itt az ize a szamban.
KedvelésKedvelés
az ország nem csatornázott vidékein a derítő tartalmát szórják trágyaként a földre (szivattyúval)
KedvelésKedvelés
Nálunk is még ilyen megoldás van Balatonon, majd megkérdezem a szippantóst hová viszi 🙂
KedvelésKedvelés
privát, maguk a háztulajdonosok terítik a kertben, pont azért, hogy ne kelljen szippantóst fizetni
a szippantós már jó helyre hordja
viszont tavaly – éppen ezért – megváltozott a díjfizetés szabályozása és mostmár a szippantóst is az elfogyasztott vízmennyiség alapján kell fizetni. (Nem pedig az elszállított trutymó mennyisége után.) Úgyhogy innentől annyira nem muszáj kiszórni a kertbe a cuccot.
KedvelésKedvelés
Hála istennek, mert nekünk mindig az esővíz nyomta fel (százhúsz éves épület, az egész utcát csatornázták ősszel, csak minket nem).
KedvelésKedvelés
Nagyon nehéz volt ilyenre változni, bár anyám a lehetőségeihez mérten tud ilyen lenni, apám iszonyat erővel csesztetett még felnőttként is, hogy szórom a pénzt. Most már ez nem érdekel, az élmény érdekel, a közös jól eltöltött idő, az egyensúlyban maradás.
A Wolford az vajon tényleg örökké bírja? Több holmim ünnepelte már a tizedik születésnapját, harisnyák is, gyerek mellett.
KedvelésKedvelés
Igen tartós. lenyűgözőek pl. harisnyában, de én motiváltabb vagyok jobban vigyázni is ezekre.
Amúgy épp kettő darab, tesómtól a 90-es évek közepén kapot nadrágot alakíttatok át varrónővel, sorttá. Egyáltalán nem hordtam őket, már meg bővek is, elvittem A Varrónőhöz mindnkettőt, és most olyan 1000-1500 forintból megvan a nyári napi (hétköznapi, edzős) viselet.
KedvelésKedvelés
Klassz lehet egy ilyen A Varrónő elérhető távolságban.
De ha már ruhák, ma felmerült bennem, hogy kidobom szinte az összes ruhám. Ez nem először fordul elő, mármint a gondolat. Nem rosszak, nem ócskák, de valahogy nem én vagyok már, másra vágyom. Ha óvatosan bepakolom őket a ritkán használt bőröndökbe és leviszem őket a garázsba, hamar kiderül hogy jól tettem-e.
KedvelésKedvelés
Amikor olyan 13-14 éves lehettem, és valószínűleg éppen nyafogtam valami ruhaprobléma miatt, anyukám kétségbeesésében a fejemhez vágta, hogy ő a húsz éves ruháiban jár. Én akkor néztem rá, hogy jó, és akkor nekem ezt ugyan hogy kéne? Most én járok a húsz éves ruháimban (is, meg azért újabbakban, sőt, néha egészen újakban is), és ő jön kidobálni a szekrényemből azt, ami szerinte már régi és nem jó (szerintem meg teljesen jók, nem szakadtak például).
KedvelésKedvelés
“ő jön kidobálni a szekrényemből ”
Azért ez is gáz, nem?
KedvelésKedvelés
Á, annyira azért nem. Mert ésszel tudom, hogy nagyrészt igaza van, és neki annyi idősen, mint én, kevesebb lehetősége volt, mint nekem most, és azt szeretné, hogy ne csak minden második nap mondjuk, hanem minden nap csinosan menjek mindenhova (és azért nem olyan gyakran teszi ezt meg). Alapvetően érzelmi okokból kötődöm a régebbi darabokhoz, van például egy felsőm, amit én kötöttem 27 éve, és a mai napig hordom, azt például egyszer sem akarta még kidobni, mert szerencsére elfogadhatóan néz még ki, de van/voltak olyan ruháim, amik mondjuk tényleg kissé megfakultak a sok használatban (mert nyilván pont amit szeretek, azt hordom sokat, az megy tönkre hamarabb, amit nem szeretek, az sose megy tönkre, hiába örülnék neki, és ez a másik eset, amikor kell némi külső segítség ahhoz, hogy megszabaduljak tőlük). Múltkor viszont teljesen ledöbbent, amikor egy bugyimra mondta, hogy milyen jól néz ki, én meg megemlítettem, hogy igen, ez az a darab, amit ő vett nekem ha nem is húsz, de 19 évvel azelőtt, csak épp elég márkás cucc volt – viszont sajnos tény, hogy lassan az is kezd szétmenni, és azt én magam fogom előbb-utóbb kidobni.
KedvelésKedvelés
Hát, így kicsit más, de azért – én nem örülnék, ha akár anyám, akár a párom mondjuk, így viselkedne.
KedvelésKedvelés
Pont ma beszéltem rá a feleségem, hogy egy jóval drágább táskát vegyen magának, csak azért mert láttam, hogy szívesen megvenné, csak sajnálja rá a pénzt.
Megérte.
KedvelésKedvelés
Feltem, hogy felreertitek. Akkor mosakodom. Teljesen igazad van abban, hogy harom gyerek egyeduli nevelese onmagaban megtakaritas. Nem tudom, van-e megtakaritasod es nincs is kozom hozza, ezt leirtam korabban. Egyebkent abbol kovetkeztettem arra, hogy esetleg nincs vagy keves van, mert utaltal ra, hogy idos korodban nem lesz birtokodban az az osszeg, amit most ugy nevezel, nagyvonaluan koltesz el. Azt gondolom, teljesen atjon a szovegbol, mit akartal mondanivalonak: mindenki arra kolt, amire akar, es te inkabb koltesz jo minosegu dolgokra es elmenyekre, amikbol ihletet merithetsz jovobeli munkadhoz es megalapozod egeszsegedet, cserebe viszont altalad haszontalannak tartott dolgokra nem adsz ki penzt, ugyanakkor te sem szolsz bele mas dolgaiba, a tiedbe se szoljanak. Ez a lenyeg, nem? Ezzel kapcsolatban irtam, hogy en is ezt a felfogast vallom, nekem viszont szemely szerint fontos, hogy legyen valamennyi felretett penzem, de ezzel nem azt akartam irni, hogy helytelenitenem a te donteseid, ellenkezoleg, pont hogy azt gondolom, mindenki sajat maga iteletmentesen hadd donthessen arrol, hogyan akar elni, hogy el tudja birni a sajat elbirhatatlan sorsat.
Sok irasod elolvastam, igazan tiszteletre melto, hogy helyt tudsz allni egyedul.
Remelem, igy mar ertheto a kommentem, senkit nem akartam bantani.
KedvelésKedvelés
Nem kételkedem a jóindulatodban.
Ugyanakkor nem egészen korrekt engem úgy beállítani, hogy felelőtlen vagyok, és nem takarítok meg.
Nincs köztünk vita, akkor sem, ha te másképp élsz, neked nyilván az való, én nem akarok senkit meggyőzni, nem kell egyetérteni.
Azt tudom, hogy a fiam nem fog okostelefonért nyaggatni, csupa értelmes és szerény dologra költ, viszont e-olvasóra és laptopja legyen, mert okosabb lesz tőle, és igenis tartson velünk Milánóba.
Nem a három gyerek a megtakarítás amúgy, hanem nekik takarítok meg, csak ez a poszt nem arról szól, hanem a saját költéseimről.
Én úgy látom, imserőseim jelentős része idétlenül, kispolgárian, nem ésszerűen költi a pénzét, szétstresszelik magukat, racionalizálnak, fölösleges dolgokra költenek, kütyüket vesznek, mély helyesség- és becsületességtudattal, és nem élik meg, ami igazán jó az életben. Ugyanaz a bajom velük, mint más dolgokban: ítélnek, rosszallnak, és közben szarabb az életminőségük, pedig mondjuk kétkeresős a család, és a szüleik is nyomják őket.
KedvelésKedvelés
Csak hogy szokás szerint a lényeget ragadjam meg 🙂 a HPV túl van misztifikálva: van vagy több száz törzs, ebből vagy 2 okozHAT rákot, esetleg. És simán ki is veti magából az ember ha rendben az immunrendszere. Nekem volt úgy 14 éve, kaptam rá immunerősítőt pár hónapig, soha többet nem volt azóta sem.
KedvelésKedvelés
Ugyanezt mondta a nőgyógyászom is.
KedvelésKedvelés
ezek nagyjából tények:
a méhnyakrákos esetek 99%-át a HPV okozza
Hozzávetőleges adatok szerint a világon 500 000, Magyarországon 1000–1500 új eset van évente.
A méhnyakrák okozta évenkénti halálozások száma Magyarországon mintegy 500 főre tehető.
viszont az aktív nemi életet folytató nők mintegy 80%–a valamelyik életszakaszában megfertőződik a vírus valamelyik típusával
tehát valóban csak egy töredéknél okoz rákot
de azért az is elég sok
KedvelésKedvelés
Igen.
Én is akartam védőoltást még 26 éves korom előtt, beszélgettünk is erről a nőgyógyásszal, de aztán úgy döntöttem, hogy nem szeretném.
Nem voltam HPV fertőzött, hálistennek, csak biztonsági okok miatt akartam.
Végülis nem kértem, szövevényes lelki okokból kifolyólag.
KedvelésKedvelés
Megnéztem, 14fajta rákot okozó HPV törzs van, és ebből összesen kettőre van oltás. Ne érts félre, nem vagyok oltásellenző, inkább csak a köré vont pánikoltatást tartom soknak. Igazi módszernek meg a saját immunrendszer erősítését.
KedvelésKedvelés
Eközben Dániában … http://vaccineimpact.com/2015/tv2-denmark-documentary-on-hpv-vaccine-shows-lives-of-young-women-ruined/
KedvelésKedvelés
Na, akkor mégis ellenzem 🙂 Saját immunrendszer, írjuk fel valahova a kéménybe, még mindig az a legjobb a legtöbb dolog ellen.
(Mellesleg azt gondolom, ha nem pont egy olyan időpillanatban megyek az éves rákszűrésemre, amikor átmenetileg HPVm van, az egész aggódást megúsztam volna. Az immunrendszerem tette a dolgát. OK, akkor a HPVről szóló tudást is, meg az immunerősítő szer létét, nevét is, és lehet, most bedőlnék a köré vont hisztinek).
KedvelésKedvelés
Századszor is- hogy becsülöd magad és az életet: Éljen! mert így jó csak. Ezt élem én is- és örülök, ha a hozott minta nem ül rám és szabadon szórom a pénzt, ha épp ahhoz van kedvem- mondjuk Olafur Eliasson napelemes ledlámpára, amivel az éjszakában is fel lehet menni boldog gyerekkel a hegyre épülő házig és igenis lesz napelem és szélerőmű! Reggelire pezsgőt délre babarózsafát – holnapra boldog napot! Ahh reppenős egy hét ez!
Ja és majd öregen! Aszalom a paradicsomot, nézem a felhőket szarvasoknak magot adok! vénséges hiperjófej vénasszony leszek sok levendulaszörppel és zsibolygó társasággal 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Kedves hajnalhasadás,
kérlek, tanulmányozd a “mi ez a blog” menüpontban linkelt kommentelési útmutatót. Teljesen transzparens, érthető. Van, aki inkább nem ír, ha ezek a játékszabályok, más meg erősködik.
Nincs is elegánsabb, mint leseggnyalózni a kommentelőket.
Te nem moderálsz, nem írod meg, hogy megélsz a blogból, nem is élsz meg (ezt mondjuk sokáig bányszhattad, mert ebben a posztban nem szerepel), és nem írsz kommentet saját poszt alá, én meg igen. Engem te nem zavarsz, téged én zavarlak. Én nem nézem a blogodat, te megnézted az enyémet.
Jól megtestesíted a nagy magyar tabu működését és a bloggeri másokat-méregetést.
A többi blogger nem azért nem öntudatos, mert szerény, és nem azért nem pöcköli le az idegesítő kommentelőket, mert emberbarát vagy egyetért velük, hanem mert olvasókat akar, és fél, hogy mit szólnak. Mindenki hiú, mindenki önmegmutat, és mindenki örül a sikernek, nem olyan extra ez, csak van, hogy nincs minek örülni, olyankor mások blogjára írogatnak.
Nem mutogattam a seggem, a blog részére készítettem művészi, az életmódomra jellemző fotókat. Bárhol látsz gluteus maximust, annak kontextusa van (mondjuk arról szól a cikk, hogy élvezem a sportot).
Ezt a felületet én hoztam létre és én működtetem, szeretném, ha olyan lenne, amilyen nekem tetszik, ezért a tiédhez hasonló hangnem nem lesz rajta.
A blogger a statisztikák szerint az előző ezer kommentből hetvenkettőt írt. Köszönti az új olvasókat, a felvetéseikre reagál, vagy magáról ír, pont úgy, mint a posztban.
Nem az exférjeim vagyonából élek: legidősebb gyerekem apjától egy fillért sem kapok és soha nem is kaptam, férjem hagyatékának örökösei pedig a kiskorúak, gyámhatósági felügyelet, minden. Én már viccesnek találom, amikor találgatják, firtatják.
A szerkesztés valóban sok kattintással jár, de a statisztikában nem látszik a belső, vezérlőpultból történő kattintás. Ilyen a wordpress.
A havi ötvenezres oldalletöltés egy vicc, ne haragudj, 2013-ban is kínosnak éreztem. Honnan vonsz le következtetést az olvasottságomról? Ennyi erővel találgathatnád a koleszterinszintemet is.
Szerintem felületesen és rosszindulatúan ítélsz. Milyen olvasottsága lehet egy olyan posztnak, amelyet mondjuk ötszázan, vagy mint a legutóbbi népszerűt (helyettük élünk), kétezer fölötti felhasználó oszt meg?
Vagy annak a blognak, amely pl. a népszerű “nincs szex” keresőkifejezésre a harmadik, a mit nekem te zordon kárpátoknak-ra a második találat a google-ben, a csak az olvassa pedig József Attila előtt jön ki?
És ne feledd: nincs reklám (fizetek azért, hogy ne legyen reklám), és nincsen nagytőkés férfitámogató sem.
KedvelésKedvelés
Mutatom 2020 végén, öt és fél évvel a poszt publikálása után, továbbra is sokezres napi kattintás mellett és havi 15-öket posztolva, mi volt a komment. Én, amikor ezt írtam 2015-ben, felálltam egy gyászból, egy szerelmi árulásból, egy tömeges olvasói lejáratósdiból és bloglelopásból, rinya nélkül edzettem csúcsformává magam, felfedeztem a magyarokank a ketót, három gyereket neveltem, senkinek nem puncsoltam, nem alkudtam meg, nem raktam ide reklámot, és volt már majdnem ezer értékes, okos poszt addigra a blogon. A valóság az, hogy senki nem mondhatja meg, miről írjak blogot, vagy mi a lelki egészség jele. Arról írok, amiről csak szeretnék, itt például a költési szokásaimról, és hogy nem aggódom a jövő miatt. Nem volt férjtől jövedelmem, és szülőtől sem. Innovatív volt, ahogy éltem, és rengeteget segítettem másoknak. Kurvára nem arról írtam, hogy milyen SOKAT keresek, így ezt csak az ostobák értették, hanem hogy leszarom a kispolgári szempontokat. A belemászó, vérkíváncsi, rosszindulatú, jövedelmet taksálgató, belemagyarázós, teljesítménytagadó, sértett és valószínűleg dagadt kommentelő sorai:
“Beszarás ez a blog. Komolyan. Pár napja nézegetem csak, tulajdonképpen nem is akartam írni, Nyilvánvalóan nem nekem szól. de ez az álszent, álőszinte kérkedés elképesztő visszataszító . Esküszöm nem találkoztam még ilyesmivel, pedig nem vagyok túl fiatal. Azt meg végképp nem értem, hogy mi ez a sok seggnyaló hozzászólás. Mint valami hülye észnélküli szekta.
Ami nekem lejött pár bejegyzés végigolvasása, és számos átfutása után, az azon kívül, hogy a baromi önálló blogger nő az exférjei jövedelmeiből él, a saját szakmájában mezei tanár maradt, majd már az sem, cserébe kérkedik azzal, hogy kivételes intellektus, és sikeres, meg micsoda testfelépítése van. aztán néhány régebbi bejegyzésében még ekézte a feszesseggű husikat, akik a pasijaiktól függenek. Na de az a visszataszító mult, amikor még hősünk el volt hízva, de akkor is jól érezte magát a bőrében. ma már az elhízott emberek tunyák, semmittevők, sérültek a szemében.
Szóval az egész blog arra a bonyolult gondolatra van felfúzve, hogy én vagyok a legokosobb, legszebb, mindenki más, aki nem ilyen, és főleg nem ezt gondolja rólam, irigy, buta, semmirekellő, mindezt valami elképesztően modorosan, értelmiségieskedő stílusban megirva
Külön szórakoztató egyrészt, hogy az “én nem mutogatom a seggem” kezdetű kijelentések közben fent váltogatják egymást a seggmutogató fotók, persze kizárólag a fizikai test lelki, meg intellektuális megélése okán 😀 Másrészt meg a nyelvújító: “itt, ez, most, így, nagyon”. ezeken hangosan röhögtem:D Végülis fekete pákót is sokan szeretik, igy tulajdonképpen nem kellene meglepődnöm
A lényeg, süt az egészből az a bizonyos übermensch szerű fasizmus. Nem az a baj, ha valaki büszke arra, amit elért, vagy büszke arra, ami a fejében van, esetleg a testére, amiért megdolgozott. hanem az, hogy nem elég, hogy semmi alázat nincsen benne, de még le is nézi, és megbélyegzi azokat, akik SZERINTE nem ilyenek. és főleg úgy állítja be, mintha az ellenségei lennének.
Nos, az ilyen ember minden, csak nem önazonos ugyanis az identitáshoz nem szükségszerüen kell ÁLLANDÓAN ellenségeket keresni. tipikusan a gyenge emberek stratégiái ezek. Tudod, aki sikeres, okos és jól él, az nem irja le minden nap egy blogban hanem pusztán sikeres, okos, és jól él, és a blogot EGYÉB témákról írja, nem pedig a saját seggét nyalja, illetve nyalatja.
Na de ami megütötte a szemem, és ami miatt irtam, hogy aszondja’ te ebből a blogból megélsz. nos, ha ez igaz, akkor ez kb akkor lehetséges, ha néhány gáláns úriember megsajnált, és támogat , ugyanis én is blogolok, és havi 70ezres lapletöltés, és 50ezres látogatottság is bőven kevés ahhoz, hogy megéljél egy blogból, és !!!!ahogy nézem!!!! ennél többet (saccra kb a felét) nem nagyon tudnál felmutatni, pláne, hogy kb ugyanaz a 10 őrült kommentel mindenhová, sőt, a kommentek több mint a felét te jegyzed (ami külön röhejes, egyedül több lapletöltést csinálsz, mint 20 olvasód :D) én pl sose kommentelek egy irásom alá sem, pedig volt hogy anyáztak ezerrel. Szóval eléggé gyanús, hogy itt jó eséllyel nem bontod ki az igazság minden szeletét
A másik meg hogy olvastam itt egy férfi hozzászlását, aki rendkívül örült, hogy a párja rádumálta, hogy verjenek el több millió forintot, arra azért kiváncsi lennék, hogy legalább a felét állta e a kedves hölgy. nem lepne meg, ha a hölgyemény hasonlóképp lenne “önálló” egyéniség mint a blogger.
Aztán ha 30 év mulva hajlanál az önreflexióra (tudod, az lenne az igazán intellektuális hozzáállás, nem pedig azok a lőzungok hogy én jó vagyok, aki meg nem igy látja, buta irigy, mittudomménmicsoda) akkor elmondom, hogy ami engem kommentelésre sarkallt, az az undorral vegyes meglepetés, nem pedig egyéb más dolog”
ahogy nézi – kiemelés tőlem. mit nézet? hogy lát be a statisztikákba? és ha én naponta, kétnaponta publikáltam, miért ne volna (van is) jóval több az olvasóm, saccra is? mert irigy?
ja, amúgy ő reklámból gondolta, nem tűnt fel neki, hogy itt az nincs
KedvelésKedvelés
“közben megtaláltam a “blogról irták” fület. Szerintem a feudális bormirtság alatt az általad lenézett kommentelő pontosan ezt a hatalmaskadó, a kommentelőtől, olvasótól szövegtől függetlenül hűséget, tetszést, elismerést váró beszűkült viselkedést érti, ami a szövegeidből is sugárzik. Durván eltorzult személyiségre vall, hogy ha jól értem, te szégyenfalat csináltál kommentelőknek, olvasóknak, úgy, hogy kitiltottad őket, ám szemezgetsz az általad kiprovokált dühös hozzászólásaikból. Hirtelen el sem tudom képzelni azt a fajta szélsőségesen rosszindulatú motívációt, ami téged erre sarkal. Gondolom egy raklap kommentelőnek tulajdonítasz hamis nevet, vagy ugy teszel, mintha ugyanaz a 2 gonosz ember irná, közben meg meg sem tudod állapítani, ugyanis a legtöbb valamire való szolgáltató mozgó (véletlenszerű) ip cimet használ. Beszarok. Mondjuk ha előbb olvasom ezeket, akkor nem írok, tulajdonképpen leirtam ugyanazt, amit már sokan előttem. Már kezdtem azt gondolni, hogy mindenki aki a web útvesztőjében ide téved, elvesztette a józan ítélőképességét. De szerencsére nem igy van:)”
KedvelésKedvelés
érdekes, ahogy szerénységet és alázatot ír elő nekem, de magának nem
KedvelésKedvelés
ja és neki pont statikus IP címe volt, de azt se tudta, én miből tudom, melyik álneves szarkeverő kicsoda. pedig adatokból tudtam, és mellette még stílusból is.
(a vádjai amúgy kísértetiesen hajaznak azokéira, akik annyira nyomorogtak, a kreatív tevékenységeikkel pedig büdös forintot nem kerestek)
KedvelésKedvelés
“ah, értem, most próbálsz provokálni. hátha lesz olyan mázlid, hogy leírhatod huszonötödször, hogy a gonosz nemtudoménkicsodák megint megpróbáltak belehugyozni a sugárzó intellektus szent tisztaságú forrásába. Nem arról van szó, hogy “nem jött össze”. Három diplomám, és jól jövedelmező állásaim vannak Azért írtam, hogy én is blogolok, hogy rávilágítsak, nagyjából van sejtésem, mekkora olvasottság kell ahhoz, hogy egy otthon dekkoló 3 gyerekes anya megéljen egy blogból. És bizony. ha nagyon jóindulatú vagyok, akkor is nehezen tudom ezt elképzelni. Milánói útra tuti nem elég, kivéve ha szponzorálnak. Egyébként nem vágom, mióta számít kurválkodásnak ha valakinek férje van, vagy férfi nemű szponzora. Szóval a saját képzettársításaid ne tulajdonítsd már nekem.”
otthon dekkoló 3 gyerekes anya
azt számolgatja, miből voltam Milánóban
elképesztő
KedvelésKedvelés
“feudális bornírtság”: a kommentelő mindkét szót az aznapi posztomból vette, azért találtam viccesnek. Csak nem jelzős szerkezetben voltak, hanem külön.
Nem hatalmaskodás ám, hanem profizmus, ha felelősen és a magunk ízlése (és nyugalma, munka-megspórolása) érdekében alakítjuk valamilyenné az oldalunkat, nem törődve azzal, hogy mások hogyan blogolnak vagy mit szólnak ehhez. Hosszú távon is működni látszik.
Az, hogy idegesítelek, nem jelenti azt, hogy ártottam neked, tényleg meglep, hogy ennyire tolod.
KedvelésKedvelés
nos, azért tolom ennyire, mert visszataszító a magamutogató nagyképűség nem csak magyarországon, hanem a föld bármelyik szegletében. például erről is szó van, nyomod az olcsó legyél szép, legyél magabiztos, akkor is ha nem vagy az, nézd én is az vagyok ökörséget, sugárzó intellektusként eladva, és aki kiröhög, irigynek tartod, ráadásul “lemagyarozod” a sok gyülölködő hülyeségről nem is beszélve. de nem részletezem, mert nem akarok vitatkozni, megnéztem, van egy posztom 2346 megosztással, az 36560 nézettséget csinált. Csak azért nem részleteztem a blogom adatait, mert nem akartam felvágni, mindenesetre én nem napi blogger vagyok, hetente irok egyet. de ez is mindegy, nem, nem az olvasottság miatt nem tiltom ki a kommentelőket. Azért nem, tiltom őket ki, mert nem érdekel amit irnak, az én témáim nem maganjellegűek, és nem a kommentelőkből táplálkoznak.
Nem azért dobja ki jozsef attila előtt a nyúlásod a google, mert zseni vagy, hanem azért, mert az emberek inkább szeretik az egyszerű álokosságokat, mint a bonyolultabb irodalmat.
Látod, ez a visszataszitó. Művészfotónak nevezel fotókat, amiket egy viszonylag jó minőségű géppel csináltak. Ilyen alapon nincs olyan fotó, ami nem lenne művész” Irodalomnak nevezel mindent modoros szart, csak mert te irtad. Árnyalt gondolatiságnak a legközhelyesebb állításokat.
Egyszó mint száz, itt a blogon minden rólad szól, és az egekig felmagasztalod magad, meg mindent, amit csinálsz. Akinek ez nem visszatetsző, annak az erkölcsi érzéke már a minusz felé konvergál
Na és persze, nyilván megemlíted, hogy természetesen azért irok,ide (más blogger) kommentet, mert nincs minek örülnöm. Nyilván. Az lehetetlen, hogy esetleg elámulok a pökkhendiséggel, arcoskodással, magamutogatással, kérkedéssel vegyés lesajnálásokon, , gyülölködésen, nem egyszer gyerekességen. Természetesen boldogtalan is vagyok, meg sikertelen. Vagy valami ilyesmi a szokásos panel nem?
Egyébként nem a saját teljesítményed okán találtam a blogodra, egy művészettörténeti témájú cikket olvastam, ahol említve volt egy művészettörténész, őt kerestem.
Részvétem egyébként., bár tudom, hogy semmi közöm hozzá. Mindenesetre ragadhatott volna rád némi szerénység, és alázat. Ha már ismertél olyan embert aki valódi kvalitás volt a szakmájában, mégsem verte a nyálát vele.
Be is fejeztem, mert nem vitatkozni akartam, szimplán elképesztőnek tartom ezt az egész hóbelebancoot egy értelmes felnőtt embertől.
KedvelésKedvelés
De igen, a kitartott nő, az prostituált, tágabban véve. Miért fontos, hogy a szponzor férfi, Nekem egész életemben volt jövedelmem, volt, hogy három állásom is.
A fotókat, amelyekről írtam, egy fotóművész csinálta, nagyon komoly apparátussal, meg is van nevezve. Miért kell ezt is lehúzni?
Az irodalom nem nívót jelent, bár szerintem nem rossz ez itt, hanem szövegcélt, -fajtát.
Nem mások magatartását utánozom, nekem mindegy, ki mennyire (ál)szerény.
Te keservesen irigy vagy. Miért nem lehet elmenni a blogom mellett csak úgy, ha nem jön be?
KedvelésKedvelés
Szervusz, hajnalhasadás!
Valamire nagyon ugrottál te akkor. Szerénységre és alázatra intettél egy alkotó embert, aki hármat szült és azt csinálta, amit szeret. Beszarok.
Miért ne lennék büszke a most nyolc és kétharmad éves blogra?
Ugyan te engem dilettánsnak, betegnek, blöffölőnek, jelentéktelennek jellemzel itt 2015-ben, ehhez képest 800 mondatban és húsz kommentben, és az olvasószámomat, korábbi megélhetéseimet, házasságomat taksálgatod mindentudóan, borzalmas nyelvi képességekkel és aljas, hatalmaskodó rosszindulattal, turkálsz a zsebemben, testemben, motivációimban, fotóimban,
én itt vagyok 2020 végén, ugyanannyit blogolok, szervezek, a blogbevételem és az önbizalmam is a régi!
Nem tartom véletlennek, hogy pont a megélhetéssel lazán kapcsolódó, értékrendi poszt alatt durrant el az agyad.
És átláttam rajtad akkor is. Itt erőszakoskodtál, napokig túrtad a blogot, negyvensoros gyalázkodásokat írtál, majd pampogtál, hogy miért nem te vagy itt a császár, meg neked milyen jogaid vannak???
A blogod bebukott, jól látom?
Az hajtott akkor, ami most is: tudtam, hogy a nehezebb utat választottam, és jól tettem, és tudtam, hogy akárki károg meg írogat ide, a blogot undorító módon gyalázkodásra és hitelrontásra használva, én jó vagyok abban, amit csinálok.
Edzek továbbra is! Futottam azóta vagy tizenkét félmaratont és két maratont. Újságokba írok. Megjelent két könyvem. Az egyiket újranyomták! Pedig sosem nyomultam könyvkiadóknál.
Egy gyerekem kirepült. Most meg harmonikus kapcsolatban élek.
Egész életemben saját jövedelmem volt, és penge tanár voltam. Amikor már nem tudtam az lenni, otthagytam.
Az olvasóimat saccolgattad viszonyítgatva, BIZTOS A FELE A TIEDNEK. Hogyan, mi alapján? Két-ötszázas kommentfolyamok voltak, 40-70 résztvevővel. Évekig.
Hogy lehet mindez, ha blöff vagyok? A te olvasóid mitől nem hízelgők meg lelkibetegek? Mert te gyáva vagy érdektelen vagy ahhoz, hogy magadról írj?
És soha nem voltam anyagias. Szabadnak érzem magam. Az ostoba, kivagyi normáitok, normálisságotok nem köt. Gyerekkel egy szál pendelyben jöttem el, egész életemben saját jövedelmem volt, még mindenórás koromban is könyveket szerkesztettem, és sokan gyűlöltek, például mert rágerjedtek a férjemre anyagilag vagy szerelmileg, mégis megvagyok és kiröhögöm a sok sunyit.
Még hangosabban.
Te hogy vagy?
KedvelésKedvelés
“nyomod az olcsó legyél szép, legyél magabiztos, akkor is ha nem vagy az, nézd én is az vagyok ökörséget,” SOHA nem írtam ilyet, te nem tudsz olvasni. Írtam viszont ilyet:
és tévedsz, nem voltam elhízva, csak túlsúlyos voltam, bringával jártam, és sosem dédelgettem a dagadtakat, magamat sem
KedvelésKedvelés
és még írt négyet :DDDDD két negyvensoros is közte
megsaccolta…
KedvelésKedvelés
Szíved joga bármit visszataszítónak tartani. A közérzetemet, munkakedvemet nem befolyásolják ismeretlen nickektől jövő vélemények. Annyi, de annyi gyűlölködő faszságot írtak nekem három év alatt, fáradhatatlanul.
A logikád viszont nem stimmel.
Neked nem jött össze a blogolás-megélhetés, én neked ellenszenves vagyok, _tehát_ nyilván más se szereti a blogom, rosszabb az olvasottságom, és csak valami “kurválkodás” (befolyásos férfiú, férj) lehet a bevételeim mögött.*
Ha beengedem a kommentedet, akkor de facto elkövetődik egy bűncselekmény, melynek neve: rágalmazás (a nyilvánosság miatt).
* Nem vagyok én olyan csaj, kinézetre sem.
KedvelésKedvelés
(0,1 lóerő/dioptria emberismerettel, minimális EQ-val milyen reakciót vársz egy agresszív, mocskolódó, nyíltan irigy kommentre?)
KedvelésKedvelés
Itt ülsz órák óta, és lesed a reakciómat? :O
Nem provokállak, csak jelzem, mi a szempontom, amikor nem engedem be a kommentedet.
Nagyon elakadtál ezen a blogon, mulattat.
KedvelésKedvelés
Nem az első – de gyanítom, hogy nem is az utolsó 😉
KedvelésKedvelés
imádom, hogy mennyire egyformák 😀
KedvelésKedvelés
Szia!
Szégyen nem szégyen, nem olyan rég az indexről jutottam el a blogodig. És itt ragadtam. Nem, még nem volt anyi időm, hogy minden írásodat elolvassam. Nem mondom, hogy mindenben osztom véleményedet, de jó érzés, hogy sok gondolat megfogalmazódott az írások olvasása után és sok mindenen el is töprengtem. És pont ez az írásod volt, ami után nem tudtam megállni, hogy ne írjak pár sort. Mert pont ez foglalkoztat mostanában. Hogy valójában mi az ami fontos nekem (vagyis mire költsem a pénzem és mivel töltsem az időm) … Az utóbbi időben azt csinálom, hogy mielőtt megvennék (vagy meg szeretnék) valamit – függetlenül attól, hogy mondjuk nem okozna nehézséget megvenni – eltöprengek, hogy ez most tényleg kell nekem, boldogabb leszek ettől, előrébb leszek kicsit is valamivel? Aztán hát igen, néha olyan dolgok is zöld jelzést kapnak, ami lehet egy két embernél kiverik a biztosítékot. De teljesen egyet értek Veled, ezek az emberek nem biztos, hogy látják, hogy mennyi minden van amire pl nem költök, vagy keveset költök. Én is imádok jó, minőségi étterembe járni. És meg is teszem néha, de az esetek tébbségében otthon főzök. Lehetőleg változatosan. Van mikor kevésbé változatosan, mert nincs időm rá, mert van amikor sokkal fontosabb, hogy a gyerekeimet elvigyem túrázni, vagy épp társasjátékot játsszak velük. Sajnos mindig mérlegelni kell, mindenben nem lehet profinak lenni. De amit többen is kifejtettetek, igyekszem úgy formálni a dolgokat, hogy olyanok legyenek amit nem bánok meg, amire büszkén visszenézhetek és azt mondhatom, hogy ezzel is egy kicsit több lettem. Magam előtt!
Érdekes, hogy vannak dolgok, amiben még nem tudtam napirendi pontra jutni. Például, hogy ilyen kozmetikum mellé tegyem le a voksot. Hogy fontos nekem, hogy csúcsminőség legyen vagy elhanyagolható. Vagy mozduljak el a bio irányba stb. De majd biztos ezek is rendeződnek.
Nekem ami nagyon nehéz volt, hogy vállaljam fel a döntéseimet (legyen szó akár egy egyszerűről)úgymond és ne puffogjak utána. Pl. sajnos szeretem az édességet. Nagyon egyszerű minden napi példa. És ha sok csokit eszek akkor sajnos feljön pár kiló. De ezt tudom már akkor mikor a csokit megettem. Tehát utána semmi értelme depizni, mérgelődni, hogy jajj de kövér vagyok. Stb. Ezt választottam. Akkor perpill a csoki és a lelkem kötődése fontosabb volt, mint hogy pár hét múlva két kilóval több leszek.
Nagyon tetszett “tollampapirom” írása, én ennyire még nem tudtam radikális lenni. De nagyon sok minden egyet értek vele. Remélem egyszer eljut északra és azt fogja érezni, amit várt tőle.
Szép napot!
És már várom az újabb elgondolkodtató írásaidat!
KedvelésKedvelés
Ezt most nagyon köszönöm. Itthon én vagyok az, aki sose veszi el a bolti szóróanyagot, mert nem érdekel, hogy mi akciós (Eleve a tökéletes lakás számomra olyan, hogy van benne alig pár bútor és csak olyan dolgok, amiket egy éven belül használni fogok, mert a többi minek. A papírt meg szívből utálom, tárolni, pakolni, haszontalan dolgok.) Aki megnézi és bemondásra megveszi a drágábbat, mert jobb szeretem, ha nem kell megválnom attól a kevéstől is pár hónap után. (Cipő inkriminált, eszem őket) és szívem szerint annak a hedónnak élnék jószerivel, hogy egyszerűen, praktikusan és leszarva azt, hogy mennyibe volt, hogy ha két év múlva is hordani fogom (én, aki vigyáznia alig tud valamire – mondjuk tárgyakhoz sem szoktam ragaszkodni, a hangszereim a kivételek, amikhez minimálisan igen). és mosolyogni minden máson, azon is, hogy ami múlik, attól csak búcsút kell vennem.
köszönöm, hogy ezt eszembe juttattad , most megyek a kisfiamért, akinek a nagyija fogja a fenekét is kinyalni legalább négy boldog órán át. 🙂
KedvelésKedvelés
Számomra ez az írás sznob. Ezenkívül emberi értékeket tekintve felszínes. Akinek az ilyen dolgok jelentik a boldogságot, az szerintem gáz. Nem azt mondom, hogy nem jó dolog drága szállodákban lébecolni, meg jó éttermekben kajálni, hanem azt, hogy ezekben is van egy skála, amelyben a blogot író nő egy szélsőséges értékről ír, ami szerintem már a sznobság kategória.
Az írás stílusa sem igazán tetszik, de lehet, hogy csak az ízlésem más.
KedvelésKedvelés
akkor talan olvass masik blogot ezentul
KedvelésKedvelés
Ez a megoldás túl egyszerű 😦
KedvelésKedvelés
Oh. a megfáradt hét végére ez a komment csodálatos, köszönjük megtisztelő véleményét és értékelését, csak ezt a sznobizmusmérő skálát kellene még részletezni: 3 csillagosban, all inclusive szabad még vagy csakis belföldi panzió, lángossal?
Hiánypótló.
KedvelésKedvelés
Én egy életérzést, örömöt érzek.
Évente egyszer-kétszer elmenni külföldre?
Háromezerért (10eur) jó helyen / kellemes teraszon enni?
Fél óra örömöt szerezni magunknak a sok robot/gyerekek mellett?
Biotech fehérje?
Vagy színes ruhák, tíz pár cipő?
Melyik a sznob?
Megbontották megint a társadalmi kohéziót? Valaki nem hajlandó Etuskodni?
Nekünk, meg a leendő generációknak jó az, hogy tele van az utca búval ba…..akkal, dühöngő, eltorzult arcokkal?
Mi csak áldozatok vagyunk?
Esetleg nem tehetünk valamit azért, hogy jobb legyen a hangulat az utcákon, a lakásaink/házaink falain belül?
KedvelésKedvelés
Reggel volt itt egy meglepően agresszívan minősítgető, belemagyarázó, prekoncepciózus troll, egy blogger, aki nem értette, miért más a blogom és kommentkezelésem, mint az övé (utóbbi nem bonyolult: én találtam ki, hogy ilyen legyen, mert nekem így működik).
Elgondolkodtam, mert írta: übermensch mentalitás.
Negyven felé két út van, és nincsen harmadik. Vagy igazodsz, lapítasz, panaszkodsz, “végzed a dolgod”, beéred a szerepeddel, és olyanná torzulsz, mint a többiek, rút megalkuvóvá, “de hát én nem éltem eleget”, “mennyit nyeltem” konfliktuskerülővé, vagy olyan leszel, amit ez a kommentelő übermenschnek nevez: saját útjaid lesznek, tudod magad, kitűzöl célokat, és megcsinálod, vállalod a felelősséget, megéled az élményeidet, reflektálsz, felszámolod a frusztrációkat, szép a hajnalod, nem irigyelsz senkit. Képes vagy valaki mássá válni.
Mindezt egy képtelen, iszonyatos, kőkemény élethelyzetből kinövesztve, támogató család nélkül.
Jól jönne nekem a feminista érv, hogy a szépségkultusz romboló, és megtehetném azt is, van rá hajlamom is, hogy mint nárcisztikus és proli sportot, lenézzem a testépítést. Ehelyett felszámoltam a táplálkozási visszaéléseimet és hormongondjaimat, lementem a terembe, és milyen jól tettem, megismertem egy tök más világot, számos, nem sztereotipikus jó embert, és lett egy eleven testem. Közel a bőröm a szívemhez. És valahogy nem pont ezt akartam, csak errefelé sodródtam, és olyan mélység és élvezet, maga az edzés és az átalakulás is, hogy el nem tudom mondani.
Ha én bárkire hallgatok, ha követem mások szavát, a nekem kijelölt szerepet, ez nem történt volna meg.
Ha blogger vagyok, énalapú blogger, akkor mindezt meg is írom, és akkor utálnak, vagy szélsőségesen reagálnak. Ez mindig az ő sztorijuk.
Én tudom, a társadalmi értékítélet, a jelen hatalmi mintázatok milyen sorsot szánnának egy háromgyerekes, 39 éves özvegynek, vagy csak egy tanári végzettségű nőnek. Tudom, mikor mennének el csak simán mellettem, mikor nem akadnának fenn rajtam. És én nem, csak azért sem, én azt nem akarom, és ezerannyi örömem van, és a gyerekeim is szabadok és jó fejek, és igen gyakran átélem, hogy bekaphatja mindenki.
Aki ehhez a szutyok világhoz (iskolarendszer, szokásos szülőszerep, munkahelyi mechanizmusok, hitel, anyós, média) akar igazodni, buksisimit kapni, megérdemli negyvennégy éves kori rémálmait.
Én tökre nem magyarázkodom, miért kell a heti 16-20 órányi nettó kemény sport (egyben zsírcsökkentés) mellé protein, aki nem tudja, olvasson utána.
Vállalom, sznob vagyok, nevezhetjük annak is, viszont nem másoktól veszem a heppjeimet, és borzasztó sok örömem van, amiből vagy a kipárolgásából mások is táplálkoznak.
KedvelésKedvelés
én vagyok az a”blogger” de annyit állítottam, hogy blogolok, fő szabály szerint hobbiból, (a szakmámba vágó témában) szombat reggeli kávézás közben, és van elképzelésem róla, mennyire lehet(ne) vagy sem megélni ebből.
amire rá akartam világítani, hogy jó eséllyel ez a blog nem őszinte, az egyetlen célja, hogy a blogger életéről, életmódjáról képzelt tálentumáról felmagasztalóan szóljon, miközben jóeséllyel a fele sem igaz mindennek. Egy középszerű tanári végzettségű, a szakmájában minimálisan sem kiemelkedő, ám már huszonévesen magasan kvalifikált 50es férfiak ágyába bújú emberről szól a blog, aki önerőből semmit nem ért el egy tanári diplomán kívül, és mikor magára maradt közeledve a középkorúság felé, ennek az ellenkezőjét próbálja hazudni, és következetes életmódként előadni, miközben mindenki mást lenéz, lesajnál. Egy értetlenkedő kommentelő megjegyzéseit nem jeleníti meg, a saját válaszait erre viszont igen, persze kiforgatva, hazudva, félremagyarázva.
Nem arról van szó, hogy ki áll be a sorba, vagy ki nem. Te egészen konkrétan ezt a blogot a saját “15 perc hirnév” élvezdésed 15000 percessé nyújtásaként csinálonod. A háromnegyede kamu, egy évtizedekig férifüggő nő önhazugsága, és önigazolása. De egyébként leszarom, ahogy nézem legfeljebb 20 megkeseredt 30-as 40es nőt tudsz átbaszni ezekkel, meg 1-2 társfüggő férfit, ezekért kicsit sem kár. Akkor viszont kfejezetten szomorú lennék, ha ezeket fiatal tinédzser lányok/nők is benyalják. Nem ártana ugyanis tudtukra adnod, hogy 38 éves korodig élősködtél férfiakon, mire kipattant a fejedből ez a kurvanagy önállóság.
Egyébként köszönöm hogy igazoltál. Igen, az übermensch kategoria éppen erről szól, az önhazugságról, a magadra erőszakolt identitás mindenáron való megvédéséről az ellenségekkel szemben, akik termeszetesen alábbvalóak. Nézzél vissza a történelemben kedvesem, hogy hasonlóképp traumatizált figurák lelki táplálékaként szolgált ez minden korban.
Nos ez az a gondolkodásmód, amit a 21. századi nyugati civilizáció igyekszik meghaladni.
Látom egyébként rá vagy gyógyulva a kommentelőkre, nem ártana ha nem “nyájként” kezelnéd őket, lehet nem éreznéd úgy, hogy minden baromságot igazolnod kell előttük, különben elveszted őket. De persze nyilván esélytelen, te azért csinálod ezt blogot, hogy végre valaki (k) azt gondolja rólad, amit te sem hiszel el magadról.
Ja, és meglepődve vettem észre, hogy ezt a blogot feministának tartják. Na hát ha ennek köze van a feminizmushoz, akkor az mindenképp a lehető legradikálisabb formáját jelentheti, kb mint a kurucinfó a “másikoldalon” Bár fura mód itt még anya, gyerek, és nőgyűlölő mondatok is vannak, ahogy esik ugy huppanik, (kit utálok épp, mert megadályozta, hogy időben berakjam a csatot a hajamba). Szóval ezt a blogot kicsit sem lehet eszmére fűzni. Már második blikkre világos a dilettantizmus. A feministák helyében kikérném magamnak, ha valaki ezt a szart feministának nevezné.
Szerintem már igy is több időt fecséreltem el a hülyeségeidre a kiérdemeltnél (ahogy mondtam, eredetileg a a méltán híres férjed kerestem) szóval el is húzok innen.
KedvelésKedvelés
36 voltam, amikor a férjem meghalt
vele élve sem élősködtem soha, nem volt valami gazdag
dolgoztam, gyerekeket neveltem
te nem véletlenül az anyagiakra meg a sikerre ugrottál rá a semmiből, találgatva, agresszíven! valami lesz ott!
gondolom, reklámbevételre gondoltál, de itt nem az van.
25 évet éltem szüleimtől kölön, 5+5-öt éltem kapcsolatban, és mindig dolgoztam valamit, vagy egyetemre jártam, de amellett is
meg ahogy a házasságom motivációit tudni véled, hányok
engem minden szerelmem kurva okosnak és tisztának tartott, soha nem mentem bele érdekkapcsolatba
KedvelésKedvelés
Persze hogy sznob vagy. De az, aki ezt mondja neked, micsoda, ha nem sznob maga is, csak másképp?
KedvelésKedvelés
De engem nem érdekel, hogy ő mi. Engem az érdekel, hogy kiszálljak a szarrágó körökből, ne számolgassak, ne másokat majmoljak, szabadnak érezzem magam, lendülettel éljem az életem, és finomakat egyek, mint ha mindig turista volnék, és még vécépapír is legyen az étteremben, valamint a szauna 95 fokos legyen, és ne áporodott szagú.
KedvelésKedvelés
Jogos, hoyg nem érdekel, nekem sem ügyem, hogy ő mi, csak a gondolkodásának inkoherens voltára utaltam 😉
Egyszer voltam egy “szaunában”, asszem 70 fokos volt. Fáztam. Nyírfavesszők, vízbe áztatva.
KedvelésKedvelés
… no de akkor ilyen alapon a “Wife”-ot sem illik cikizni… tudom, hogy azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok minden megváltozott, de akkor is.
KedvelésKedvelés
“Én tudom, a társadalmi értékítélet, a jelen hatalmi mintázatok milyen sorsot szánnának egy háromgyerekes, 39 éves özvegynek, vagy csak egy tanári végzettségű nőnek.”
Meg szinte mindenkinek, aki nem ébred fel abból, amit valóságnak hittek a szülei 🙂
KedvelésKedvelés
mondjuk, nekem nem úgy tűnt, hogy az lenne írva, hogy ez jelenti a boldogságot
de sebaj
neked mi jelenti a boldogságot?
KedvelésKedvelés
Mégis több öröm van a soraiban mint a tieidben.
KedvelésKedvelés
Szerintem a horgászat egy nagyon rossz sport. Nem értem, mi a jó abban, hogy órákig ülnek a tóparton, aztán meg ha nagy nehezen megvan a hal, visszadobják, mert túl kicsi. Meg az a sok gusztustalan csali, kukac, légy.
KedvelésKedvelés
Így lettem felszínes…
Zsolt, én voltam mindig a bonyolult, riasztóan az vagyok. Nekem soha nem kellett magyarázkodnom amiatt, hogy mennyire vagyok intelligens, emberileg tartalmas, mármint azok körében, akik öt bejegyzésemet, mondatszerkezeteimet elolvassák, vagy tíz percet beszélgettek velem valaha.
Ugyanakkor én vagyok az, aki nem nézi le a sokak által prolinak gondolt testépítést, sem azokat, akik megcsináltatták a mellüket vagy feltöltették az ajkukat, nem autózik, maga vágja a fát, kézzel veri a habot, nincs okostelefonja, és mezítláb fut sziklás erdei ösvényen.
Továbbá, magamnak kerestem azt a pénzt, amiből a posztbeli örömöket megengedhetem magamnak, senki nem tolt alám semmit.
A lényeg, hogy nem várom a sült galambot, hanem megoldom, hogy örömeim legyenek, és az nem részeg bulizás barátnőkkel, sem vásárolgatás vagy csávók felszedése, és nem is horgolókör.
Vállalom a felelősséget az életminőségemért és a testem állapotáért. Ne legyen ezeknek egy panaszkodó keserű anyjuk, aki feláldozta magát, és akit kivizsgálásokra kell hordani húsz év múlva.
Megdöbbentő: a kamasz fiam sem röhög ki, akar rám hasonlítani.
Szerintem csak nem érted, amit írtam.
És képzeld, Zsolt: végre. Ez is eljött.
Volt mindenféle az életemben, és azt hittem, vége, már így maradok, és jött egy új kanyar, és az derült ki, hogy nem vagyok ledarálva, élek még.
Meg kell mondjam, katartikus.
Amúgy meg itt élek Budán, itt is születtem, értelmiségi közegben, nagyon sajnálom, de nem megy a beton pingpongasztalok világa, a józan puritanizmus, erőltethetném, de ez a közeg ilyen, nem is értjük, másoknak miért sznob és extra az, ahol mindig is éltünk. Árulás is volna innen átlagmagyar keserves életet élni. Viszont nem gondolom erénynek azt, ami előny.
Nem olyan különös dolgok ezek, egy országgal odébb ilyen az elvárt színvonal (ennyire tiszta egy szauna, ennyire jó egy kávé, ennyire füvet legelő egy marha). Egyszerűen ne szúrják ki a szememet szarral vagy közepessel.
Ja és nem a fogyasztás az emberi érték, ez, amit írsz, annyira bornírt. Viszont az örömeim jelentős része érzéki jellegű, testhez, érzékszervhez kapcsolódik, ingyenes hosszútávfutás meg dizájnmenü közben is. Igen, mindez boldogság.
Van írás a sznobizmusról is:
KedvelésKedvelés
1.) Nagyon tetszik.
2.) Dédnagymamám mondta: “Szép ruhát vegyél kislányom, mert az rongyában is szép.”
3. Felelősek vagyunk a megfelelő lelkiállapotunk fenntartásáért, abból születik az minden további jó.
KedvelésKedvelés
Nem lehet kapni állati eredetű tápszert, csak amint blaci mondta: tejport a tehén borjaknak(!). A húslisztből talajjavítót csinálnak (szerencsétlen sorsú állati porhüvelyek méltatlan továbbhasználása)
KedvelésKedvelés
Mert amúgy nem lészen porrá?
KedvelésKedvelés
Gondolkodom: ennyire szemkibökős egy-egy úri gesztus, márkanév, hobbi? Ilyen könnyen irritálódnak, ugranak az emberek, ennyire mások pénze érdekli őket? Vad feltételezések arról, hogy nekem miből van — egy olyan életformára, amely nem ám úszómedence, ingatlanbefektetés, Audi, vitorlázás, francia síelés, hanem, mondjuk osztrák mércével (vagy akár magyar, eredeti polgárival) a középosztály közepe, alja.
Ilyen sokan nem látják a lényeget? Hogy én miből, honnan írom ezt, mi az előzmény? És olyanok bírálnak, akiket gyermektelen vagy egygyerekes létükre is esetleg anyu meg férj tart el?
Keseregjek, panaszkodjak, levadásszam életem árnyoldalait? Igyekszem majd, abból jó kis blog lesz, terjesztendő mentalitás.
vagy kussoljak, akkor nem bántanak.
Keserű, rosszindulatú bloggernek nem sikerült a bloggerkedés mint megélhetés, és másvalaki blogján kotorász, igyekszik megfejteni, leleplezni (és az az olvasata, hogy én kerestem őt ellenségnek, és én provokáltam), kvázi lekurvázza (férfiak/férjek finanszírozzák).
Én ezalatt ülök a Dunaparton barátokkal, megint csekliszt: kurvajól vagyok? iszonyúan örülök, hogy a fiamnak végre lett kompromisszum nélküi bringája? aggódom apró bosszúság miatt? eszembe jut poszttéma másnapra? képes voltam az elhanyagolt testemet rendbe rakni? felelős dolog a DEXA meg a rákszűrés? minden okés?
lesz mire emlékeznem? engem kell majd, keserű, panaszkodó, metabolikus szondrómában szenvedő öregasszonyként a gyerekeimnek a gerincgyógyászatra betolni? mindent megteszek, hogy ne.
KedvelésKedvelés
Az a vicc, hogy mashol ez az alap es nem pedig “luxus” mint ahogy sokan itthon hiszik. Viszont teny, hogy szinte ugyanilyen arak mellett ott ugyanezert a munkaert otszoros fizetest kapnak az emberek, tehat nem kirivo egy ilyen eletforma, hanem normalis. Itt azert gondoljak luxusnak, mert a nagy atlag epp csak megel a penzebol (amiert 12 orakat dolgozik ) es nyilvan ezert megy a fokusz leginkabb az anyagiakra, azon valo ragodasra. Szerintem egy olyan orszagban mint a mienk, nem csak mentalitas (de sokszor igen) kerdese mikent reagalnak az emberek egy-egy ilyen beirasra akar (amiben sem mi extrem vagy flanc nincs amugy). TUl sok a frusztracio es feszultseg.Most ezt altalanossagban mondom, nem a bloggerkollegina frusztracioja kapcsan, az mas lapra tartozik. Spec ennyire csoro meg en sem voltam, de engem csak a sajat eletem, ugyem erdekel ebbol a szempontbol, hogyan oldhatom meg mielobb, ha masnak jobb, kenyelmesebb az engem tok hidegen hagy. Sot, az a jo, minel kevesebb ember van akinek meg ilyen jellegu gondok is nyomasztjak az eletet, de ettol fuggetlenul masok anyagi javai tok semlegesek szamomra es ez igy normalis.
Engem leginkabb az keszit ki, hogy minden penzem csekkekre megy el. Raadasul ebben a faluban mindenert joval tobbet kell fizetni mint ahol anyam el peldaul (ami egy gazdag kornyek lett mara) itt eleg csorok az emberek, az atlag fizu sokszor meg a nyolcvanezret sem eri el ha egyaltalan van munka.
A masik ami pont nem valt ki belolem csodalatot, amikor valakinek jol mehetne sora, azaz nagyon jo a jovedelme, de sporol, szar minoseget vasarol csak olcso legyen, akit zavar ha masok viszont nem sporolnak es a jo minoseget reszesitik elonyben es folyton nyavalyognak a gazdasagi helyzetrol, de soha nem tarcsaznanak egy segelyvonalat.
KedvelésKedvelés
“éphhogy csak megél” De, basszus, MIRE költenek? Soha el nem készülő kertvárosi ház? Folyton lerohadó tizenkét éves Opel?Frankhitel? Cigi? Rendelt pizza? Kóla? Kényszeres ruhaturkálás?
Ezek nem racionális döntések, hanem mágikusak, amelyeket mindenki bőszen racionalizál.
Tizenöt éves (újra jó) ruháimat hordom, illetve alakíttatom át. A matematika rám is igaz, csak akkor nem volna, ha korlátlan pénzem volna. A tegnapi sznob lazacos kaszinótojásom ára 550 forint. Megtanultam annyit ennyi, úgy anyagcserélődni, hogy ez legyen a főétkezésem a maga 330 kalóriájával. Iszom hozzá egy kávét ugyanazon a (drága) helyen, 350 forint. A gyerekeim kapnak egy-egy gombóc fagyit, 220-ért, majd később felvágok nekik egy almát bicskával a homokozó mellett, meg elosztoznak egy csomag tönkölyropin, 199 forint. Vizet iszunk.
A ketogénhez csontleves, 230 forintos alapanyag. Három deka töpörtyű vacsorára. Harmadára csökkent a kajaköltségem, és ezért belefér a bio tejtermék, tojás és a protein (nem Biotech, hanem sokkal jobb).
Ha a kifőzdében, pékségben, Teletál-rendeléssel vagy a mekiben költeném el a háromszorosát per étkezés, senki nem tartana sznobnak.
KedvelésKedvelés
En nem tartalak sznobnak pont azt irtam, hogy szerencsesebb orszagokban ez az alapveto eletszinvonal. Azt probaltam fejtegetni, hogy mi lehet az oka annak, hogy itthon mar ennyi is kiveri a biztositekot es ilyen reakciokra ragadtat a puszta rosszindulat vagy irigyseg mellett.
KedvelésKedvelés
Szerintem is ez az oka az állandó zsebben matatásnak: nagyon szegények az emberek, és mivel állandóan a pénz a fő kérdés az életükben, mások pénzügyeivel is sokat foglalkoznak. Az én kezemen anno az előző melóhelyemen sok munkáltatói-kereseti igazolás átment, és bizony a többség minimálbérből vagy nem sokkal többől élt. Mire lehet elkölteni havi 85 ezer forintot? Főleg, ha még gyereke is van az illetőnek? Számlákra meg kajára és annyi. Akik így élnek, azok iszonyúan frusztráltak és a magyar társadalom nagy része úgy él, hogy soha nem jutott neki egy igazán jó cipőre, vagy minőségi élelmiszerre, így én megértem az indulatokat.
Ettől függetlenül rosszul esik a méricskélés – oké, tőlem nem sok mindent lehet irigyelni anyagi szinten, de azért volt olyan ismerős, aki a laminált padlóra, amit lerakattunk, is képes volt azt mondani, hogy hja, akinek jól megy, az tud ilyet venni… Amúgy, ha valaki kötözködni akar, akkor mindenben képes hibát találni, Ugyan a túra a legolcsóbb sport, arra nem lehet mondani, hogy csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, de arra meg az a rosszindulatúak reakciója, hogy ja, hát akinek nincs gyereke meg otthon elég dolga, az ráér.
KedvelésKedvelés
De most őszintén, miért nem akarnak úgy igazából változtatni ? Maradnak a langyosban és panaszkodnak: lakáshitel+ócska kocsi+pulykapárizsi+ipari zöldségek és gyümölcsök+a múltbéli kulcsos gyerekek, szülőként való éldegélése.
És akkor “jöttek a gyerekek” és valami olyan irreális vágyakat tűznek ki maguk elé, hogy abba belegebednek.
Nekem az egyik nagyapám olyan csúnyát mondott nekem, amikor 14 évesen a lavórban fürödtem: ” (ezt nem bírná el a pixel) …fiam, amikor majd legény leszel, előbb legyen ól, utána jöhet a malac”.
40-45 éves (!) megtört és kiégett embereket látok a környezetemben, akik előtt a horizonton meglibbent egy sötét függöny…
Aritareal, tőlem nemhogy a téglát, hajópadlót, tetőcserepet, szerszámokat, hétvégi kertet, lakást, minden kutyafaszát, mangalicadisznóságokat, hanem még ezt az egy szál életemet is irigylik…pedig, ha tudnák…
Teljesen kifordult a kerék a puszta létezés gyönyörű kocsija alól…de még szalad ez a cifra hintó – viszi a lendület, mi meg rajta ülünk, benne vagyunk nyakig.
A jelen életvitel, határozza meg a jövendőt.
A most még kicsinyek jövője, a mi jelenünk, de minden reggel változtathatunk rajta.
Legyen végre ünnep az élet!
KedvelésKedvelés
Hogyan és miből készíted a csontlevest?
Szerinted melyikek a jóminőségű protein porok? Pont most kezdtem el keresni olyan fehérje kiegészítést, ami marhából van.
KedvelésKedvelés
Velőscsontot veszek, vagy levescsontot, az is marha, hisztérikus minőségű hentesnél (MészárSteak), aki olyan kacsatöpörtyűt süt, hogy ihaj. Ő árulja Szomor Dezső legelésző szürkemarha-húskészítményeit is.
De csináltam egész csirkéből is.
Hosszan és lassan főzöm, a kollagén miatt, a végén (vagy az alaplevet külön adagolva) főzök bele zöldséget.
Korábban nagy ritkán steaket vettem Konrádynál a MOMban, de bezárt. Van a Fény utcában is egy kedves hentesem, a gyógyszertár felé eső részen az első szinten, jó a marhája, illetve Balogi a Böszörményi úton is olyan, aki nem kockáztatja évtizedes hírnevét.
Beef proteint én csak az edzőteremben ittam eddig, Carnivor márkájú, piros dobozos.
A shop.buildreen még vannak:
http://shop.builder.hu/marha-protein/scitec-nutrition-100-beef-protein-concentrate-2-kg-p11240
http://shop.builder.hu/marha-protein/amix-monster-beef-protein-2-2-kg-p10272
http://shop.builder.hu/marha-protein/biotech-usa-beef-protein-1-816-kg-p12150
Én a The Protein Worksre esküszöm. Prémium, nagyon okosan használ adalékanyagot, szinte természeteseket csak, GMO-mentes, tiszta ízű, kényezteti a vásárlóját (kérdését, észrevételét komolyan veszi, korrekt), rendkívül szépek is a termékek. Magyar fizetéshez drága, amúgy nem.
theproteinworks.com
Náluk nincs beef, nem tudom, miért.
Cél (fat loss, lean muscle, mass and power, endurance), illetve napszak (edzés előtt-után, felszívódási sebesség) szerint is vannak fehérjék.
KedvelésKedvelés
korábbi komment: “azt nem értem, amikor valaki meg van győződve arról, hogy jól járt: egyszerűbb az élete, vagy anyagilag jobban jön ki, csak mert mindenki ezt mondja arról az adott valamiről. És ha átgondolná, figyelemmel követné, hogy az adott döntése mennyi macera, pénz, akkor rájöhetne, hogy nem járt jól. De nem akar.
Ma egy taxissal levezettük, hogy ezzel az életmóddal, hogy Budán és a belvárosban, 5-10 km-s körön belül mozgok, van kismamabérletem és biciklim, és mondjuk heti kétszer taxi, vagy elvétve autós ismerős segít, a töredékét költöm közlekedésre, mint az, akinek saját kocsija van, a tetejébe nem engem illet a stressz, az autótakarítás, a totálkár, a lopás sem, ráadásul a taxi elszáguld a buszsávban. Aki már beletette a pénzt a jogsiba-kocsiba, nyilván nehezen revideál. De egyáltalán nem kapnak nyilvánosságot azok a hangok, hogy lehet élelmiszert vagy vegyi árut másképp is beszerezni, egy kereskedelmi lépcsőfok kiiktatásával (pl. Hangák vagy Szatyorbolt, Ebio, Gyümölcskosár.eu vagy Youtyúk), vagy hogy autó nélkül is van élet, és hogy pl. a bicikli, az maga a közlekedés és sport egyben. Arról nem is beszélve, hogy a szar kaja nagy eséllyel betegséget, elhízást okoz, annak vannak csak igazán költségei, nagy teher a családnak, meg még munkaerő-kiesés is. Felbecsülhetetlen érték vigyázni magunkra, megóvni agyat, szívet, testet a szartól, azért, hogy produktívak maradjunk.”
KedvelésKedvelés
A legszűkebb baráti körömben két család is úgy döntött, hogy kertes házat vesz. Mások az anyagi viszonyaik, csak a döntés azonos. Illetve még valami, mind a két család lemond a következő minimum 5 évben minden luxusról (értsd pl. nyaralás), mert teljesen kiköltekezték magukat, hitel nyomja vállukat és mindemellett a ház folyamatos költséggel jár.
Közben engem győzködnek, hogy mi sem fogunk elférni, nekünk is lépni kell, a gyereknek kell a kert és a nagyobb tér, sokan vagyunk, sok a cucc stb….
Szerintem meg a gyerekeknek nem az kell, hogy üljünk a kurva nagy házunkban és nézzük egymást… de nem értik a szempontjaimat, egyáltalán nem. Engem tartanak furának, holott én tök racionálisnak érzem a döntésünket, hogy mi nem, nekünk nem kell és őket látom irracionálisnak.
KedvelésKedvelés
A kertes házról, fűnyírásról volt itt egy jó bejegyzés. Eszedbe ne jusson eszetlenül eladósodni 🙂
KedvelésKedvelés
Kettő is:
KedvelésKedvelés
de jó, hogy ezt felhoztad!
az én családomban ugyanez volt a hozzáállás, mint amit te képviselsz. igen, volt pár kényelmetlen évünk (kicsi hely és zsúfoltság), de mellette sok-sok élmény, jó minőségű cuccok (ruha, cipő vagy étel), és utazások.
a férjemében az, amit a baráti köröd képvisel. még mindig nincs befejezve a ház, több mint 20 éve… és a kuporgatás, a le nem vetkőzhető, az emberbe beleégett sóherség/csóróság (nem lenézem ezt, hanem feleslegesen magukra rántott hülyeségnek tartom), megkeserít, feszülté tesz mindenkit – legalábbis, akit én ismerek.
KedvelésKedvelik 1 személy
Bevallom, hogy én lenézem, és különösen akkor, ha ennek a képviselője rám, az én szokásaimra tesz megjegyzéseket, esetleg megcsodálván az akármimet, készséggel ajánl “ugyanolyan”, hamisított márkájú cuccot.
KedvelésKedvelés
jó, lehet, hogy néha én is lenézem ezt a kuporgatást.
amikor az anyósomék vettek új autót (teljesen újat, szalonból), de évekig (!) nem vagy alig használták, és állt a befejezetlen ház le nem betonozott garázsában, mert a törlesztőrészlet mellett nem futotta üzemanyagra, na akkor azért nem tartottam komplettnek őket.
KedvelésKedvelés
Nem vagyok annyira ismerős Pesten, de amennyire igen, abból én is azt vontam le, hogy ha valaki ott él, és nem utazik rendszeresen vidékre, akkor ott tök felesleges az autó. Nagyon jó a tömegközlekedés, a kocsi meg csak a pénzt viszi, minden egyéb költség mellett még garázs is kell neki, meg parkolóhely, amit soha nem lehet találni.
KedvelésKedvelés
És ez egy bringás város, abszolút. Ma is feltekertem a hegyre az edzőteremből, ajtótól ajtóig nyugis tempóban 23 perc volt, 440 m szintkülönbség.
KedvelésKedvelés
Hú, hát nekem is vannak ismerőseim, akik “sose jönnek ki” a lóvéból, pedig nekik minden hónap elején ott van a számlán az összeg. ami sosem változik. Kicsit furcsának tartom, hogy ugyanezek az emberek engem megszólnak azért, mert eladom a nekem már nem kellő ruhákat, babaholmikat, meg hogy fejből vágom mennyi egy tejföl ára.
A másik még, ami eszembe jutott, az meg a gerincbeteg öregasszonyról…lehet hogy mindent megteszel, hogy ne, és ez nagyon jó dolog. Viszont például egy gerincsérvhez elég egy rossz mozdulat.
Már szépen javul az állapotom, Budára járok pénzért gyógyíttatni, lassan normál tornára is válthatok, vannak ülőpárnáim, meg krémek, gyógyszerek, emelőtechnikák és alváspózok, méltóság.
Nagyon megviselt az elején, pedig nem az én hibám.
KedvelésKedvelés
Mindenféle hátbaj esélyét lehet csökkenteni az izomzat megerősítésével és a helyes testtartással. Én a gerincemmel olyasmit csinálok, hogy hű meg ha, és ott az izom, a hasizom, ami megtart mégis. Ezért nem készülnek ki az ízületeim a nagy súlyoktól, és ezért bírja újabban a térdem nem túl kis testsúlyom ellenére a göröngyös-sziklás terepfutást is, free run cipőben, sőt, egyszer mezítláb: átveszi a körülötte levő izom a terhelést.
Tudom, komikus lenne, ha lesérülnék a nagy sportolásban, és persze, meg is történhet, csakhogy sokkal közvetlenebb a kapcsolatom a testemmel, a jelzéseivel, mint korábban, figyelek a kalciumra, táplálkozásra, szóval nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindent megteszek, hogy egészségben, örömben éljem le idősebb éveimet, és ne terheljem a gyerekeimet, hanem a közös porgram mondjuk hegymászás lehessen, vagy hogy az unokáimat is hordozhassam.
Én elhiszem, hogy másoknak jó úgy a testük, ahogy van, szeretik a tükörképüket, nem akarnak izmosak lenni, nincs gondjuk a vérképükkel, emésztésükkel, anyagcseréjükkel, tudatosan osztják be a szabadidejüket és eszükben sincs módosítani az étkezési szokásaikon, minden hepi, és ők is felelősek. De hogy miért szólnak be ennyien, mintha megszegtem volna valami szabályt, döbbenet.
KedvelésKedvelés
Nekem biztosan nem lenne komikus ha megsérülnél. Örülök a sikereidnek, és kívánok továbbiakat.
100 emberből 30-nak egyébként már az iskolapadban kialakul a sérve, csak tünetmentes egészen addig amíg a csigolyái, a korának megfelelően kopni nem kezdenek, de terhesség, vagy akár egy bokarándulás hatására megváltozott hosszabb súlypontváltás is előhozhatja. Csak MRI mutatja ki, tehát azért számít népbetegségnek, mert nagyjából mindenki aki elmegy azzal hogy fáj a dereka, kiderül, hogy sérve van.
Mivel én folyamatosan aktív, sportos életet éltem, gimnáziumban 4 évig úsztam heti háromszor, sosem volt különösebb gondom, és nem is gondoltam hogy lehet. 30 évesen nem szoktak szerintem ilyenekre gondolni az emberek, de aztán lett. És nagyon nehezen tudom elfogadni. Mindenkinek nagyon ajánlatos a gerinc körüli izmait edzeni, heti rendszerességgel, akár megelőző céllal is, főleg, aki sokat ül. Mert attól jön létre főleg.
KedvelésKedvelés
Nem gondolom, hogy te kívánnád, inkább önironizáltam, figyelmeztetem magam, hogy velem is előfordulhat, mert megerősödött bennem a halhatatlanságérzet, hogy nem sérülök, nem fáj, nem lesz bajom soha (meg tombolnak ám a trollok, hihetetlen gyűlölet van bennük a sportolásommal, illetve annak prezentációjával kapcsolatban, csak nem engedem be őket).
Mi volt a közvetlen előzménye annak, hogy gerincsérved lett?
Sokat ülsz? Te a kicsi után szaladgálsz, ugye? Most sportolsz valamit?
Miért nincsenek hason/oldalfekvős, babzsákos irodák?
KedvelésKedvelés
Hát a kialakulásáról nem tudok sokat, gyerek előtt nem volt gondom, aztán egyszer csak nem tudtam felállni a mosógép elől. Lehet, hogy a terhesség okozta terhelés,(nem volt sok, csak pont a medence részre jutott) lehet, hogy a szüléskor történt, lehet hogy genetikus, lehet, hogy az iskolában szedtem össze.
Sokat ültem, de nem többet mint egy átlagos irodában ülő, sőt.
Most rohangálnék a gyerek után, csak nem tudok. A bal felembe állandósult a kisugárzó fájdalom egészen a bokámig, mert a kiboltosulás nyomja az idegeket. meg kell tanulnom leguggolni, és nem lehajolni, ha véletlenül mégis lehajoltam, pl nadrágot húzok, akkor úgymaradni 4-5 másodpercig, aztán lassan fel, ülőpárna, meg ilyen nyanyás dolgok. ÉS MINDENT LASSAN KELL, ami a halálom.
Amúgy minél tovább járt valaki iskolába, annál valószínűbb, hogy gerincsérve lesz. A fiam egy olyan padban fog ülni még 2 évig, amibe már most nem fér be a 188 centijével. úgy görnyed bele. Az egész ülés dolgot egyébként az iskolák meg tudnák oldani fillérekből, mert egy ilyen párnával:http://monikapilates.ro/kepek/ekparna.png gyakorlatilag minden gond megoldódna, és még kényelmes is vele a létezés napi 7 órán át, de valamiért ez hetedrangú, minden évben az osztályban van 5-6 újabb gyerek akinek kiutalják a gyógytornát az orvosi vizsgálatkor, aztán azok meg szarnak elmenni rá.
Iszonyatosan káros az ülés a gyerekekre nézve, sokszor mondjuk, hogy húzzák ki a hátukat, de ez egy idő után fájdalmassá válik.
Nem akarom túllihegni, DE MINDENKI AKI PÁR ÓRA ÜLÉS UTÁN DERÉKTÁJI FÁJDALMAT, LÁBZSIBBADÁST, FEJFÁJÁST, NYAKI FÁJDALMAT ÉREZ, AZ VEGYEN EGY ILYEN PÁRNÁT. Három négyezer, és azonnal érezhető a különbség. Itt meg ezt érdemes még elolvasni:
http://porckorong.hu/tt_hogyanlehetmegelozni.php
KedvelésKedvelés
Köszi, én erről semmit sem tudok, teljesen hiánypótló.
KedvelésKedvelés
A gerincsérv gyakran a gyerekkor óta történő, helytelenül végzett hosszadalmas üléstől van. Felnőttként folytatjuk – irodában, autóban. Amit írsz, hogy egy rossz mozdulat, az már a végeredmény. Igen, az ülőpárnák, helyes testtartás, az is segít. Fontos viszont, hogy mozogjunk, kompenzáljuk legalább valamennyire az ülés hatását, erre jó a megfelelően végzett sport. Érdekes, hogy a futást ajánlja ortopéd orvos is, azt mondja, a két lábon történő létezéshez van alkalmazkodva a gerinc.
Én csak pár éve tudok erről, mióta jógázni kezdtem. Nekem is fájdogált egy időben a derekam, de a párna és a helyes testtartás megoldotta. Az sem mindegy, hogyan kezeljük benne pl. az előrehajlásokat, gerinccsavarásokat, ott sem a görnyedés a cél.
KedvelésKedvelés
Amúgy a jóga ésvagy ész nélküli nyújtás árt a gerincbántalmaknak. Én kérdeztem a dokit, hogy mehet e a jóga, mert nekem az nagyon áldásos lenne, de egyenlőre kizárt. A jógát egy zömmel törökülésben ülő nép találta ki, és nem széken ülő. A törökülésben való létezés egy egyensúlyt ad a hátnak, nem úgy mint a széken ülés. Sőt, az indiai jógamesterek nem éppen bútortologatásra, meg gyerekmozgatásra, vagy esetleg megpakolt nőitáska cipelésre voltak berendezkedve, hanem egész álló nap ültek törökben. No fizikai meló.Aki széken ül, annak az ágyéki csigolyái meggyengülnek, és jógán mégjobban terheli őket, mivel az alap jóga egyenletesen csavarja minden irányba a gerincet. Ha a gerincet az oktató azonos arányban hajlítja előre és hátra, akkor ezáltal mintegy felerősíti a hétköznapok ülő helyzeteitől kialakult porckorong-károsodást, úgy, hogy a tanítvány ebből nem érez semmi, csak akkor, amikor már nagy a baj.
Mivel a porckorong nem érez semmit, nem szól, nem jelez. Évekig el lehet jógázn-nyújtani anélkül hogy fájni kezdene.
Aki sokat ül, annak a sima jóga-nyújtás ellen javalt, illetve az előrehajlások, durva csavarások mindenképp.
Van szerencsére már gerincjóga, illetve nagyon sok jógaoktató már figyelembe veszi a megváltozott életkörlményeket viszont nyújtani mindegyik nagyon szeret, szóval mindenkinek magának kell észnél lennie, és tudatosítani, hogy az ülőmunka hosszútávon egyszerűen megváltoztatja a testfelépítést.
Én hamarosan újra kezdem a jógát, amint végre kicsit normalizálódik a helyzetem, már nagyon várom, viszont nagyon meg fogom nézni, hogy kihez járok, mert rohadtul nem mindegy.
KedvelésKedvelés
Most ebből, amit írsz, megállapítom, hogy én életemben nem végeztem ülőmunkát (vagy eleve gyerekkorban nagyon megerősített hátizmokkal kezdtem neki).
KedvelésKedvelés
Szerencsére nekem nincsenek gerinc panaszaim, de ülő munkát végzek már 10 éve. Nem bírok sokáig egy helyben ülni, egy pózban. Izgek-mozgok, cipőmet leveszem, törökülés, nyújtás, szünetekben lépcsőzés, séta, futás. Emellett otthon is tornázok, jógázok, súlyzós edzés, kardió. Sok korombeli kollégám panaszkodik fájdalmakra, hogy beállt a nyaka vagy a gerince.
A sporttal szerintem ezek a panaszok is megelőzhetőek. Aztán lehet hogy csak nem értem el még arra a szintre, vagy abba a korba.
KedvelésKedvelés
Miért szólnak be ennyien… Mert ezen a helyen (földrajzilag értve) annyira tudják, hogy mit kell és mikor és mennyit. Ahogy olvastam a posztodat, rögtön tudtam, hogy hiába én értem, ő is érti és ők is, de … annyian nem! Szörnyen korlátolt gondolkodás van, mert szabályrendszer van és kész. Olyan rendszer amit kb 1500 éve állítottak fel, és egy nő ne akarjon, az csak csinálja amit mondunk. Nem tudják megérteni, hogy nem minden élet egyforma. (Ne is legyen)
Miért jó, ha mindenki szomorú, ideges és feszült? Miért nem lehet örülni a napnak, a teraszon ücsörgésnek, a színvonalasabb életnek? Mert nem látja, hogy mennyi munka van mögötte? Gyűlölöm,amikor számolnak : vajon miből telik erre vagy arra ?
Miért kell magyarázni: más mennyiségi és minőségi igényed van?
Robotkában (melóhely) figyelem, hogy a jókedvű, sportos kolléganőt mennyire elkezdték leszólni: nem is annyira jó dolog ez a sok edzés, figyelik hányszor és mit eszik, stb. Nettó irigység. Szánalmas, nem?
KedvelésKedvelés
Na, a munkát pont nem látja. Arról is szó van, hogy a Megfigyelők (akiket sokkal tömörebben, kevesebb jóindulattal is interpretálhatnék, de már megszoktam a mindig egyforma mondataikat, nem idegesítenek fel) nem ismerik el az írást, a tehetséget, ezért szűk a szemük a blog miatt. Nehogy már nekem menjen… Legyen csak nehéz, szívjak. Igazából végül egynémely igen elkötelezett rajongó is ezt szerette volna.
KedvelésKedvelés
— troll még mindig erősködik —
Önmagában az, hogy visszajársz ide, nevetségessé tesz. Azt ugye tudod, hogy amit művelsz, azt sokkal sértőbben (de még mindig tényszerűen) is interpretálhattam volna? Minden áron betámadni, provokálni, lehúzni, befeketíteni valakit, aki el meri ismerni, hogy neki nem szar (és emellett, hiába áskálódsz, a nemszart a saját erejéből hozta létre), ez aztán nemes és értelmes tevékenység. Aztán meg jajgatni, hogy agresszív, és ő támadott meg téged, ő provokál.
Nem lehet mellette elmenni. Nem lehet kibírni.
Én pontosan tudom, hogy rengeteg embernek vagyok ellenszenves, akik nem nézik vagy nem értik, mi itt a sztori, miből álltam én fel — amúgy meg eszem ágában nincs ennek a közegnek megfelelni, tele megalkuvó, másokat leső, erőhöz húzó, mindenki mást lebirkázó, sunyi, álszerény, semmit meg nem szenvedő, kíméletlen konformistákkal. De aki ezt nem bírja magában elintézni, hanem kényszeresen ideírja (milyen válaszra vár? én gyógyítsam a frusztrációját?), vagy bátor álneveken taglalja máshol, az szánalmas.
KedvelésKedvelés
Ami még elgondolkodtató:
— az összes agresszív hasonlókat ír. Az én kinézetem, a “sznobizmus”, a pénz érdekli elsősorban, és megpróbálja megmagyarázni, hogy én nem is írok jól. Ez egy ember sok nélven, vagy magyar néplélek, esetleg ugyanaz a személyiségzavar…?
— aki nekiáll engem kivesézni, és iszonyú nagy arca van, hogy azt nekem be kéne engednem, azok mindegyike butábban fogamaz, figyelmetlenül egybemos okot pl. korrelációval, rosszabb a helyesírása stb., mint akármelyik kommentelőmnek. És ez, aki most itt figyelget meg elemez, blogot ír, és nem él meg belőle, nem jött össze a profi bloggerség, és ez zavarja. Érdekes.
— a puszta szembenállás (nem értek veled egyet/taszító vagy/én nem úgy reagálok, mint a többi kommentelő), bár nagyon divatos az interneten, meg ragadós is, nem tartalmi érv, csak egy érv helyetti, merev póz, könnyű és buta sport, ami mögött gyenge jellem és csökevényes lélek van
— biztos átírom a kommenteket: akár át is írhatom, sőt, remekül szórakozom, az ámokfutó aljassági szintjétől függ — ha idejössz kavarni, ezt vállalod.
A többit nem olvastam, kifejezetten szórakoztató olyasmire reagálni, amiből egy is elég volt.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: túl a polgári normákon | csak az olvassa — én szóltam
Figyelj, te, hajnalhasadás,
tényleg honnan vetted a bátorságot, hogy te döntsd el,
te, akinek nem láttuk blogját-diplomáját-arcát-testét-házasságát-gyerekeit (és ez nem véletlen), hogy:
ki hazudik, mi igaz,
(mit hazudtam???? miért tenném? mit kéne igazolnom? hol nem vagyok a szaggatásig önkritikus? még úgy is, hogy ha leírok valami vicceset vagy komolyan önkritikusat, azzal a szürke élettelenek évekig basztatnak aztán, mintha ők leplezték volna le? miért nem én döntöm el, milyen az énképem, és hoygan írok magamról? milyen szabályok vannak? és ha ennyire gáz a blogger, miért töltesz ittt napokat és írod sorra a kommeneteket?)
az a nagy helyzet, hogy te hatalmaskodni akartál, kontrollálni, és nem veted észre magad…
meg hogy te döntsd el, hogy
kit kéne irigyelni, eleve: irigység-szempontból nézegetni a dolgokat, fujj,
hogyan kéne blogot írni, moderálni, milyen téma, hogy kezeljek kommentet,
középszerű vagyok-e (miért középszerű ELTE max pontszámos elsőre felvett tanári két szak jeles és kitűnő diplomával, és elit gimnáziumban tanítani, hol kellett volna végeznem? Oxfordban?
26 évesen Apáczai-díj, esteleg oktatási miniszter lettem volna, vagy mi a faszra gondolsz, hogy a TE IGÉNYEIDNEK megfeleljek, te karrierista rém?
és azt honnan veszed, milyen tanár voltam?)
menyire voltam tudatos, ki írta, hogy mindenben az voltam?
és te akarod eldönteni, mikor mennyit kerestem, eltartottak-e, csak mert szültem,
három gyerek az ugye semmi, azok csak úgy vannak…
Szerintem téged megcsapott az érzés, hogy hmmm, ilyet nem láttam, itt van valaki eredeti, ás abból jött ez, hogy jól megmagyarázod nyolc darab kilométeres gyalázkodó, átlátszóan fölényes kommentben, miért NEM irigyled, és mivel érved nincs, de ízlésed se sok, lehazugozod.
AZTÁN SÉRTŐDÖTTEN RÚGKAPÁLSZ, HOGY KIBASZNAK, HALÁLI!
BIZTOS ÁT KELLETT VOLNA ADNOM ITT NEKED A MODERÁCIÓT, A BLOGOT, HISZEN MEGÉRKEZTÉL.
Talán pénzt is. Lábadhoz járulni bankszámlakivonatokkal, hátha akkor h sikeres blogom, jóérzésem. iszel nekem…
Kurvára átlátszó, hogy a nem túl izgi blogodat hetente frissítve, kockázatos témát nem vállalva, másokból összeszedegetve te azt akartad, nekem se legyen sikerem, örömem! mert TE NEM TUDSZ BOLDOG LENNI.
És ennek nevében lenyalósoztál, lehülyéztél több száz kommentelőt nagy fölényesen, pedig fingod nem volt róluk, miközben én soha nem díjaztam és nem is vártam el nyalást, viszont értelmetlen vitákba sem mentem bele agresszív ostobákkal, hanem határt húztam és kifiguráztam őket, ha annyira kemények, hogy engem akarnak alázni meg rólam hazudozni az én blogomat felhasználva, hát tessék.
Ez a blog full egyedi, sikertörténet, nem csak nyelvi, témabeli, műveltségbeli szintje, díjai, olvasószámai, beágyazottsága, bevételei, nyolc éve, hanem a bátorsága és sokoldalúsága miatt is. és neked EZ fáj.
Itt igényes olvasók vannak (ma már főleg, hogy kevesebben jönnek kizárrólag pletyózni meg a seggemet, edzős titkaimat lesegetni, utánozni, utóbbiakat berúgtam a sarokba).
És miközben te egy nick vagy, még a blogodat se raktad a nevedhez, te mondod a bloggerre, hogy hazudik, akinek mindene itt van fotókon, csomó ismerős körében, akinél jártak, voltak vele edzeni, színházban, ismerik a gyerekeit, előéletét bő 200-an, láttak úgy is, hogy szarul voltam, és szokták is kritizálni, semmi nem titok, én nem törődöm a látszattal és nem kifele élek.
Mondd, mi hajtott ennyire?Ekkora-e még a pofád? Mi lett veled?
Az életem irányát nem én döntöttem el, de ha már, kihoztam belőle, amit lehetett, ami NEKEM, aki sem rangkórságban nem szenvedek, sem anyagias nem vagyok, sem a férjeimmel nem szokásom dicsekedni, a jó élet.
Ez nem másból élés és nem villogtam semmivel, voltam négy év alatt ötször európai városokban, többnyire fapadossal. te tényleg vagy valami rejtélys támogató, te hülye vagy?
És tényleg mindent úgy olvasol, hogy UTAZOTT ÉS FŐÁLLÁSBAN BLOGOL, VAGYIS AZT ÁLLÍTJA, EZT Ő KERESTE, biztos hazudik – miéyen hülyeség ez, kinek kéne magyraázkodnom? Téged ilyen szinten érdekel? Mi közöd hozzá?
És nem nyafogom tele a netet. Három gyereket tartok el. Minden kortársamat nagyi segíti, fizetik a hitelüket, új fér van. Mia faszról beszélsz? Miért rajtam vered le az ítélhetnékedet? Tőlem, ilyen múlttal az a teljesítmény, hogy nem vagyok százhúsz kilós, full depis játszmázó alkesz.
Honann volt ekkora a pofád?
Amit tényleg irigyelhetsz:
nem féltem vállalni az atipikus kapcsolataimat, leszartam a társadalmi elvárásokat, köztük a te képmutatásodat, belemagyarázásodat, pedig hidd el, sokan kikezdtek,
egyik férjem se használtam arra, hogy befuttassanak, karrierem legyen,
full fenyegetettségben bringáztam közlekedésként, mikor ez nem volt divat,
vállaltam gyereket, örömmel, nem nyomtam nagyira, nem ríttam, hogy nehéz, kötődés, hordozás, minden,
nem telepedtem rájuk, nem abajgattam őket agyon, tisztelem őket, képes vagyok nem programnak és pótlékank tekinteni őket, saját életem is van,
alkotó munkát végzek évek óta (írás, cikkek), ez a fő bevételem és örülök, ezzel elégedett tudok lenni, nem érdekel mások véleménye, kivagyisága,
nem törtm meg a zalkatásokba,
nem végzek szarul fizetett, szenvedős csicskamunkát,
nem járok a te szutyok blogodra baszakodni, erre nincsen szükségem,
nem azonosítom sem szerepekkel, sem családtagjaikkal, sem az embereket, csak a tetteiket nézem.
Ezekre joggal vagyok büszke, senki kímélete érdekében nem fogok szerémnykedni, te pedig kapd be.
Nem, nem mutogattam a seggem ekkor még, de látva, micsoda álszent szörnyülködés kezdődött edzetlenhájaséknál, bánom, hogy nem ezzel nyitottam már akkor.
Hogy megszokták amúgy, pár év, és az összes károgó saját fitneszszelfitengerben úszik, persze gyengék, formátlanok, irigykednek.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: pénzügyi tudatosságnak álcázott fillérbaszás | csak az olvassa. én szóltam