amiért vége lett

Közzétéve Szerző:

tudom, tudom, de ez fikció, csak összeszedegettem

amikor megismertelek, sudár voltál, szépséges, és ragyogott a szemed.

akkor még csak néha jártál le.

a második hónapban lementem én is, kávét ittam a proteinbárban, és néztelek, ahogy tárogatsz. kiragyogtál rám. felfaltál utána, bedurrant erekkel.

aztán összekötöztünk, a kis lakás kettőnk élettere lett.

magam pakoltam le a kis karcsú pirandellókat, velencében vett casanovákat, hogy elférjenek a kurva nagy sciteces dobozaid a polcon.

én is edzeni kezdtem. én is kondiztam vagy spinningeltem, megmámorosodtam, megszépültem, ketten voltunk szépek, erősek. megvártalak, szaunáztam addig, mentünk a félhomályban kézen fogva, te kissé roskadozóbb léptekkel, néha szisszenve. te kihajtottad a szart is magadból.

és elkezdtél ilyen szavakat használni. csupa ilyet, szlengeset, drasztikusat, ijesztőt. én nem használtam ilyeneket, de téged herkulesnek láttalak.

nem volt neked pornó a ctrl+h-ban, dehogy. neked webshop volt, harminc tuti tipp a tökéletes bicepszért, frank medrano és motivational t-shirts.

igen, elkezdted ezeket a pólókat hordani. szűk, feliratos, sötét pólók, hogy aszongya: it won’t get easier, you just get stronger. the easy day was yesterday. no pain, no gain. és aztán nem csak a terembe.

hogy lássák. meggyőződéseddé vált, hogy senki nem tudja, milyen az egészséges étkezés, mindenki puha és lusta. nézted az embereket, ujjal mutogattál az utcán, elemezted nekem őket, míg joggal voltál büszke a testedre, felszedett nyolc és fél kiló izmodra, és a kitartásodra is. de egy kicsit túl sokszor mondtad el, hogy másoknak, ki mindenkinek, köztük egykor bokszoló apámnak nincs akaratereje, és nem értik, senki sem érti, miért nem szabad (!) futni.

tévhitekben vergődnek az emberek. nincsenek céljaik. nem tudják, mi az: küzdeni. mindenki más vergődik, csak te nem. meg drugs bunny, akinek ittad a szavait.

azt mondtad, apám nem erős, még a csalamádét se nyitja ki. apám ugyanis kést feszített a vákuum alá. te nem ettél csalamádét, csak pulykát ettél, anyám pulykát sütött a kedvedért, én azt mondtam, azt szereted, sütött két nagy mellet, ettél is belőle egy szemre tizenkét dekás adagot, majd délután kértél még belőle.

háromóránként étkezel, naponta hatszor, mint az újszülött.

akkor már ellenséged lett minden sport, minden más sport. küldetésnek fogtad fel, filigrán hárfaművész nővéremnek magyaráztad a hipertrófiát. ígérted, szerzel neki proteint olcsóbban. megcsillant a nyálcsepped az ellenfényben. a nővérem csak bólogatott, de aztán hamar elköszönt.

ez az egyetlen sport, amelyhez tükör kell, a baletten kívül. amelyben erő, teljesítmény, mozdulat másodlagos, nem azt pontozzák. a kinézet a lényeg, a forma.

eleinte szeretted a testemet és szeretted a testedet. aztán még jobban szeretted a testedet, és dicsérted az enyémet. aztán szépen lassan elvesztetted a testeddel való elégedettség érzésének képességét. nem volt már örömöd, nyugalmad semmi. eufóriád rég nem a szexben volt, benitrogénoxidoztad magad, berobbantál a terembe, de értágító hatását soha nem élvezhettem, én már puha pöccsel kaptalak vissza.

kesztyűt csak a csajok hordanak. büszke voltál a bőrkeményedéseidre. nekem felsértette a bőrömet. de nem is simogattál aztán már egyáltalán.

arról volt szó az egy hét korzika után, hogy össze vagy esve. feketére sült, összeesett test. ott az ötödik napon idegesen járkáltál, fekvőtámaszoztál az apartman padlószőnyegén. értettem én, hiányzik a terem. mert te komolyan, te nem csalsz, odateszed magad. a fehérjéd a bőröndben maradt, a bőröndöd a reptéren, a pestin. szinte őrjöngtél. de nem ám az alsónadrágjaid miatt. kecsketejet kerestünk reményvesztve a helyi piazzán, mert annak jó a BV-je és az aminosavprofilja.

te, én ezt az egészet nem hiszem el utólag sem. olvastad ezeket a szar cikkeket, hogy mindig legyen melletted a fehérjéd, és bazmeg, lenéztél a kanapé karfája mellé, hogy ott van-e a shaker, és ettől nyugodtál meg. ültem melletted, tekergettem a hajam, skandinávfilm-fesztivál volt, tudtam, aznap regenerálódsz, amit kilencven méter séta is tönkretesz, úgy bizony, és aztán aludnod kell kilenc órát, mert akkor termelődik a növekedési hormon, másnap meg fittparédé van, megyek egyedül filmet nézni, nem mentem végül, természetesen, regenerálódtál, én mosogattam, és másnap fittparádéra mentünk, hogy veled lehessek.

tudod, az edzésedben sem volt már semmi herkulesi, sziszüphosz mítosza lett az is, csupa csikorgás, mint valami büntetőtelep. mélyültek a ráncaid, álltál a tükör előtt negyedórákat. nem válaszoltál, amikor szóltam hozzád. átöleltelek hátulról, pectorialis maiorodról épp akkor nem fejtetted le a kezem.

mindig baszkuráltál magadon valamit, hogy a bicepszed nem elég csúcsos, hogy nem látszik eléggé a térded mellett az a pici izom, te latinul mondanád. te hátulról is láttad a tested. lefotóztalak. az én testemet már nem nézted akkor. nem tudom, milyennek láttál, mert nem néztél. szépek voltunk valaha, te ekkor már ijesztő. gyúrós fogantatású, mindenkit hülyének és tudatlannak néző, bántalmazó mondatok ömlöttek a szádból.

haza kellett jönnünk szilveszterkor, mert enned kell: inkább egy edzést hagyj ki, mint egy étkezést. a hipertrófia maga alá temetett minket. ugyanakkor, ha szóltam, ha jeleztem, hogy ennek így vége lesz, sértett gyúrós gőggel, ugyanazzal a felháborodással tiltakoztál és hibáztattál, amellyel hülyének néztél mindenkit. én nem vagyok megértő. én!

mindez lassan történt, alig tudtam elcsípni, mikor emésztett fel minket ez az egész.

aztán volt a költözés. hogy a lakásomat kiürítjük, kiadjuk és nagyobbat bérlünk.

és én akkor jöttem rá, hogy te nem vagy erős. te izmos vagy, izmodban minden gramm glikogén megköt további öt gramm vizet. te lusta vagy. te rég nem vagy sudár, csak zsírtalan. te nem bírod el a saját izmaid, nem bírsz kétszáz métert futni, vagy nem akarsz, és az edzésen kívül te pihensz, mert akkor nő az izom. te elhúzod a szád, ha fel kell vinni nagyapám bakelitjeit a padlásra. te rettegsz a mozgástól, te, a testépítő.

akkor nem szexeltünk már három hete.

akkor nem volt pénzünk, anyám adott egy húszast, te kivetted a tárcámból, elmentél a pestújhelyi raktárba, és hazaállítottál egy nagy doboz all in one porral.

csak néztelek.

maradtam a kis lakásban, visszapakoltam mind a polcra a savonarolákat, canettiket. mindegy a többi, ez is mindegy. ha hiányzol, a bodybuilding.comot olvasom. rád hasonlít mindenki.

és lejárok. ugyanoda. te hagytad úgy a súlyokat, kettővel lejjebb veszem. kitartó vagyok, csendes, gimnáziumi bő pólóm alatt fittyed izommá fogyott mellem. lejárok, ötször is, és nagy súllyal edzek, mint te. iszom a shake-et az anabolikus kapuban. rám sem ismernél.

te meg eltűntél. hetente négyszer megtört izmaid nélkül nem is létezel, átlátszó lettél.

vagy én lettem te, az is lehet.

38 thoughts on “amiért vége lett”

  1. He-he! Aki netscape-val kezdte a netezést a pornó fogékony korban, az nem bukhatott le a ctrl+h-val 🙂 Sőt felhasználói profil is létezett.
    Amúgy szánalmas.
    Egy barátomat költöztettük, s ott volt a budibilder sógora is. Annak csak bedurrant az izma az első széktől, aztán egész nap lazított vagy mi. Amúgy olyan kettétörlek a térdemen csávó volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  2. A kutyafáját, de jó ez! Ah, gratulálok, nem győzök mosolyogni, de ez valami gondolkozós mosoly, nem ám csak olyan mezei. (Évek óta olvaslak, nem szoktam kommentelni, nem is tudom, miért.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Értem, és örülök, és köszönöm, a szépsége miatt írom, hogy szépnek, elgondolkodtatónak és jellemzőnek szántam. (De persze megy a célozgatás máshol, hogy életrajzi — nos, nem, ilyen szerelmem sose volt, legfeljebb morzsák, de leginkább baráti anekdoták az alapja, és sok netes olvasás, tendencia-megértés, saját edzőtermi öndefinícióm meghatározása.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  5. tudom, hogy én is sztereotipizálom őket, de sosem csíptem a testépítőket, pont ezért, amit írsz, hogy a kinézet a fontos, nem az erő és a teljesítmény. olyannak tartom őket (akik így nyomják, ahogy megjelenítetted), mint a szilikon szájú, mellű, hosszabbított hajú, műkörmös lányokat. (én őket nem szeretem, de ez nem az ő hibájuk 🙂 ), mert azt gondolom, hogy “kifelé” élnek, hogy kívülről vezéreltek. persze, lehet hogy nincs igazam.
    és az órára evés, a grammos mérleggel porokat mérés, ezek a feszes szabályok – hát, nekem nem ez az örömet adó sportolás, nem ez a küzdelem, hanem a szembe szél és a 4 fok reggel, meg a még 16 ismétlés, hogy fejlődj.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez a sportág szabálya, igen. És van torzulás, szektásodás, annál inkább, minél inkább gyanakodva nézzük ezt a “proli” sportot. A testépítő állandóan azt magyarázza “kifelé”, hogy ő nem olyan, mi ezt nem érthetjük, és az egésznek más a lényege, ne nézzük le őket. A sztereotípia mindig igaz valahol, olyan nagyon nincs más, mint ami elsőre eszünkbe jut erről. Kinézetfetisizmus van és megszállottság. Meg fizika, biokémia: súly, roncsolt szövet, protein, kalória. A sztereotípia ugyanakkor nem lesz kevésbé sértő, szép gesztus vagy igazságos attól, hogy mi intelligensek vagyunk. Mégis értelmes megnézni, megérteni ezt az egészet, közel menni, kipróbálni, milyen érzés, mitől vannak ezek úgy oda. (Ezt is. És mindent: sminkelő kamaszlányok, plasztikai sebészet, el camino és sziklamászás. Úgy értem, ítélet helyett analitikus, figyelmes elmével, ha már beszélünk róluk.)

      Amikor a kilencvenes évek elején a body bejött mint divat, és Schwarzenegger volt az ikon, a bátyámék gyúrogattak, ez fekvőtámaszokból, expanderekből és némi proteinből állt, később jött a terem. Teljes újdonság volt, hogy itt a táplálkozás sem mindegy, és különösen kezdőknél nem, és nem csak a kalóriamennyiségről van szó. Nincs még egy ilyen sport.

      Alapvetően csóró, proli dolognak van ez titulálva, garázsokban és biciklitárolókban nyíltak az első klubok, aligpénzű kamaszok tárogatnak megszállottan és költik glutaminra zsebpénzüket, de az erőedzések (nagy súlyos, saját súlyos, nehézatlétika, crossfit, kettlebell) igen hasznosak és népszerűek mindenkinek, aki javítana a teste állapotán, izom-zsír arányán és főleg az izom-agy kapcsolaton, a testi tudatosságon, amit a body building a jógához hasonló mértékben fejleszt.

      Ez a fajta kitartás, tűrés, dinamizmus nagyon más, mint a futásé vagy a táncé. De minden komoly sportoló hiú, geek és fontos neki a teste. A sok fasz szabály, részlet, görcsölés meg az optimális eredmény érdekében van, a minél előbb, minél látványosabb eredmény érdekében. A shop.builder.hu cikkei állítják, hogy csak száz százalékosan érdemes, és hát nem kell grammra lemérni meg hatszor enni meg edzéstervvel edzeni, de akkor ne is remélj eredményt (sokan, akik ott tanácsot kérnek, nem követik az alapokat, és panaszkodnak, hogy nem fejlődnek), meg hogy van, aki csak edzeget, csak iszik egy kis porteinshake-et, amúgy tojás, túró, joghurt — és fogalma sincs a tápanyagok arányáról, nem is lesz belőle semmi. De a tökéletes a jó ellensége, ahogy Voltaire mondja. Ez meg a bodybuliding.comról való, amely nem fenyeget, nem zsarol, nem nyomaszt, hanem áradó életkedvvel, profin, pc módon, és egyébként gyönyörű kinézetű honlapon motivál, egy jóléti és elhízott társadalomban, ahol soha nem kérdés a testépítőnek a pénz (drága kiegészítők, kaják), legfeljebb az idő.

      Érdekes ez. Olykor a csak úgy, terv nélkül edzegetőkön, mint például én, akik izmot is vesztenek böjttel, futással, nagyon is meglátszik (engem folyton leszólítanak, meg edzők kérdezgetnek, és a felsőtestem látványos lett, szóval nem csak én örülök magamnak), ráadásul élvezem is, az aggályos mindent betartó, minden tápkieget megvásárolók meg alkatilag alkalmatlanok, hiába gyötrik magukat. Genetika és attitűd kérdése is, nem csak befektetett munkáé.

      Ismerek olyan nőt, aki jajdulna, hogy de hát nem nőies (maga a tevékenység, a durva, kézfeltörő rúd, a nagy súly és az eredmény, a test). Én már nem látom szépnek azt a nőt, aki csak vékony, de nem izmos, legalább haloványan. Azok a lábak, amelyek nemrég még tetszettek, hogy vékonyak, és hogy nekem olyan nem lesz, nem lett, már gyengének és puhának tűnnek. Amúgy is csak fiatalon olyan annak, akinek ez alkati, aztán nagyon el lehet puhulni vékonyan is, lóg a kis segg is, narancsbőr van 48 kilós nőkön, és az ülős-autós évtizedek lepusztítanak mindenkit.

      A fitness kitölti, fényessé, szőrtelen hatásúvá teszi a bőrt, gyönyörűen javítja a szülés utáni hashelyzetet. Csodálatos, sejtmegújító keringést csinál, újjáéleszti a hajszálereket, és megnöveli a nagyobb erek átmérőjét, javítja a szív-tüdő működését, leviszi a pulzust, és mély babaálmot alszik edzés után az ember.

      Én lassan rájöttem, nincs más mód, ha az ember nem csak a mérleget nézi, meg sürgeti gyenge, nyafogó és igazságtalan lényként a nulla mozgással és rossz táplálkozással szétgyötört testét, hogy na, fogyjál, mi lesz már — forma, izom, feszesség és endorfin a súlyokból lesz. És van ennek öntudata is.

      Igen, hiúak, igen, baj van az énképükkel, igen, gyanakszanak más sportokkal szemben (mert izomvesztéssel jár), igen, vannak köztük nagyon buták, de elismerésre méltó, ahogy küzdenek valamiért, és lejárnak éveken át. Valahogy a Fradi B-középre hasonlítanak. Ez hosszú távú projekt, és egyáltalán nem mindenkinél látványos. Azt nem szeretem, ha magukat jelentéktelennek érző emberek látszani, számítani akarnak a nagyobb izmoktól, igazolni valamit, meg amikor azért kezdenek gyúrni, hogy a lányok észrevegyék őket és könnyebb legyen csajozni. Ugyanakkor énerősítő, és nagyon széppé tehető vele a kinézet. Én férfiban sokkal szebbnek tartok egy tónusos izomzatú, akár hatalmasra gyúrt testet, mint egy zsírosat vagy nagyon vékonyat. De a hosszúkás izom az eszményem, a futók és könnyűatléták teste, kevésbé a gömbölyű bicepsz és a nagy méretek.

      Szeretem ebben az egészben azt, hogy célok vannak, tudatosság, fejlődés, fegyelem, önterhelés, nemnyavalygás. A testépítők, akiket én látok, szerények, jóindulatúak és elkötelezettek. Csenddben edzenek, nincsenek elszállva, a gyakorlatra koncentrálnak. Itt nálunk mondjuk csak néhány fajta van:
      teremedző — fotózni való testtel, világbajnok is,
      egy-két fiatal amatőr gyúrós, egyik se hegyomlás,
      idősebb, regenerálódó férfi, a sport nem hagyott jelentős nyomokat a testén, és nem is fog, “erősít”, sérülésből lábadozik, vagy 55 fölött határozta el, hogy na most elkezdi, néha sántikál
      inkább 25-35 éves, közepesen sportos, általában vékony lányok, némelyik edzővel, köredzés, változatos gyakorlatok, jól látható fejlődés
      egy-két negyvenes vagy idősebb nő, aki kiegészítésképp kondizik, ha már eljött spinningre, kis súllyal, de kitartóan
      — teljesen hányzik a gyűrött fejbőrű ( = szteroid), hatalmas testű biztonsági őr, nincsen harsányság, semmi erőszak és butaság sehol, csak sportolók. Ehhez — a színvonalhoz mérten — közepes árak.

      “Like it or not, being able to improve the health, function, and aesthetics of your physique is one of life’s great privileges, and it’s something that many people only dream of doing.

      There’s your motivation. Now don’t waste it.”

      http://www.bodybuilding.com/fun/5-motivation-tricks-of-successful-people.html

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Ismerek olyan nőt, aki jajdulna, hogy de hát nem nőies”
        Ó, mennyi ilyen van. Lányom legutóbbi élménye például, egy masszőrnő aki ezt kifejtette neki. Páros masszázson voltak a barátjával és időnként mindketten sziszegtek, mert az előző napokban széthajtották magukat a teremben. A lányom fejcsóváló dorgálást kapott, hogy nőknek ezt nem szabad csinálni, sőt semmit nem, ami megerőltető. A fiú semmi ilyen intelemben nem részesült, holott neki is fájt itt ott. Férfiaknak úgy látszik lehet. A dolog pikantériája, hogy a masszőrnő 120 kilós volt a kímélő életmód következtében, a világéletében sportoló, csupa izom lányom 54, és mégis az előző oktatta a másikat a megerőltető sport elhagyására, a következmények miatt és nem érezte viccesnek 🙂

        Kedvelik 1 személy

      • Szerintem ez elsősorban azért gáz, mert kéretlen tanácsokat osztogat a masszőr. Nem értem, hogy mi köze van a testsúlyának a történethez. Nekem egy szálkás kisportolt egyed se osztogasson kéretlen edzési tanácsokat. (Meg úgy általában semmilyen tanácsot, ha nem igénylem.) Viszont azt se mondanám, hogy aki túlsúlyos az ne adjon életmódtanácsot. Attól még, hogy a saját életében nem sikerült alkalmaznia még mondhat igaz dolgokat. (Értem, hogy itt nem ez történt.) Ez olyan mintha nem hinnénk el az erős dohányos orvosnak, hogy a dohányzás bizony egészségtelen.

        Kedvelés

      • Pontosan ezt akartam írni, de megelőztél 🙂
        “Ez olyan mintha nem hinnénk el az erős dohányos orvosnak, hogy a dohányzás bizony egészségtelen.”
        Azt nem is hinném el, hogy csak az egyik nemre egészségtelen 😉

        Kedvelés

      • Százhúsz kilós szülészorvosom örült, hogy nekem nem kell testsúllyal kapcsolatos tanácsokat osztogatnia, mert érezte, hogy nem hiteles. Aztán lefogyott.

        Kedvelés

  6. Tegnap este elmentünk kipróbálni a szép új rollert. Évek óta nem futottam, most is farmerben meg utcai cipőben voltam, és egyszer csak elkezdtem kocogni a kedves után, és élvezettel végigfutottam az öt kilométert a várig meg vissza. A ma reggeli gyönyörű napfelkeltével együtt igazi feltámadás-élmény volt.
    Ha bárki ránéz, azt látja, hogy egy elpuhult, kövér lúzer. És a zsírréteg alatt olyan funkcionálisan izmos test van, hogy az megdöbbentő. Van ebben valami elemien szexi a számomra, hogy ezt csak én tudom 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .