már rég nem igaz

És ezért, légy szíves, ne ismételgesd.

Eltelt azóta tíz év ugyanis, hogy igazad volt.

Nem igaz, hogy Budapesten nem lehet biciklizni. Sem az, hogy veszélyes. Utóbbi nem a belső félelmek hiányát jelenti, hanem a statisztikát.

Az ezredforduló óta, néhány év alatt sokkal több lett a biciklis, és sokkal kevesebb a baleset. Lett hely és jelölés a bringásoknak, lettek támaszok, néhol őrzés is, lett Bubi. Bringával jár a fél város. Gombamód nőnek ki a szervizek a földből. Lehet venni biciklit börzén, neten és áruházban. Vinni vonaton, HÉVen, ötvenkilences villamoson és fogason, sőt. És ez még csak a kezdet.

Én napi szinten 2002 júniusa óta biciklizem a városban. Ez idő alatt laktam Kelenföldön, Lágymányoson, Sasadon, és most a Normafánál. Nagyon kevés szünettel (gyermekágy, bringalopás). Most egy olyan éven vagyok túl, amikor nem tettem le időjárás miatt, soha nem maradt ki öt nap se. Nem vagyok beteg, nem fázom meg sose. Több ilyen telen vagyok túl.

És végigéltem a változást.

A Nagy Biciklis Forradalmat, amely példátlan Európában, és amelyen rengeteg jófejség és akarat dolgozott évekig.

Amikor cikket írtam a Nők Lapja Évszakoknak a városi bringázásról, talán 2005-ben, volt egy mondatom:

Tévhit, hogy Budapesten nem lehet kerékpározni.

Szerkesztő javít, persze csak nyomtatásban döbbenek rá:

Tévhit, hogy Budapesten nem lehet kerékpározni, mármint a laposabb részein.

Rögtön tudtam, hogy ki volt. A Rózsadombon lakik, és nem biciklizik. Akkor más se!

A szubjektív tapasztalatom nem csak az, hogy mámorkéj a köbön tejszínes vaníliafagylalttal lezúzni a Kútvölgyi úton, rám hajló ágak alatt, a szerelmesen tavaszi napsütésben, türkizkék napszemüvegben. De föl se rossz ám, mondjuk a Rácz Aladár-Melinda úton, az endorfin. Nem is csak az, hogy megáll mellettem a pirosnál a SAAB, ha utolér (hehe), és a meglepően trendi férfiú, díjazva kissé excentrikus öltözetemet (zöld bőrdzseki! narancssárga óriáslepkék a fülemben!), átadja névjegykártyáját, amelyre virágot rajzolt. És nem is csak az, hogy a Critical Mass a legtorokszorítóbban euforikus buli, valamint hogy a holland nagykövet (Isten nyugosztalja, épp Jánossal egyidős, és épp akkor halt meg) hihetetlenül jó fej.

Hanem az is, hogy már nem félek. Nincs az a stressz, nem dudálnak le, nem szólnak be, távolságot tartanak, megvárnak, elsőbbséget adnak. Számítanak rám, tényező vagyok. Egy jármű.

Ez történt tíz év alatt.

És nem estem, és veszélyben sem voltam, egy pillanatra sem, soha, évek óta. Pedig meredek, havas, pedig kopik a fék, pedig szűk a sáv, pedig ötvennel megyek.

Tájékozódj! A Fent és lent blog már 2012-ben így ujjongott:

A békés budapesti bringás forradalom átcsapott a gátak felett.

Egész Európában emelkedik a kerékpárosok száma, de az évi 70-80 százalékos budapesti növekedési ütem olyan, mintha valaki 3 másodperc alatt futná le a százat. Lehetetlen, mégis igaz. Nem könnyű összehalászni a külföldi adatokat, de London, Berlin vagy Párizs sem tudja tartósan meghaladni az évi 10%-os átlagot, miközben mi évek óta 50% felett vagyunk.

http://fenteslent.blog.hu/2012/05/14/biciklis_forradalom_budapesten

A legpéldaértékűbb civilszervezet, a Magyar Kerékpárosklub ilyeneken dolgozik:

http://kerekparosklub.hu/ezeken-dolgozunk-2014

A dél-budai területi csoport a döntéshozók nyakára lép évek óta. Szólnak, ha a bringaútra lóg a bokor, ha homokkupac borult rá, nem hagyják, hogy kifelejtsék őket a Kelenföldi pályaudvar átalakításából, helyet kérnek az egyirányú utcákban, kijárják az ésszerűbb táblákat, bringás reggelit szerveznek.

Bringázni nem hétvégi kamuzás többé. Gyerekkel is, csomaggal is, télen is, életformaként is élhető. Menő, élvezet, megedz, kompetenssé tesz, kőkemény combot, segget csinál, külön világa van. Közösségi élmény. Ifjan tart.

Ez a bringám.

IMG_4977

Ahol sok a bringás, ott jó érzés a városban élni.

Érzem, látom, átélem a várost. Fákat, embereket, fényeket és házakat. Nincs üveg, nincs izoláció, van viszont sebesség. Mehetek nyugisan, mint a nagyik a Balaton déli partján, és repeszthetek, hogy elérjem a fogast.

Milyen az a város, ahol jó biciklizni?

Ha már motoszkált benned, hogy bringázz, és van valami fogalmad jobbkezes utcáról, a gyalogosok logikájáról, ne habozz. Itt a tavasz. Melóba. Piacra. Anyádhoz. Vedd elő! Kisvárosban végképp. Törd át a gátjaidat! Menj börzére, vegyél! Ne félj!

Ha nincs fogalmad, tanulmányozd át ezt:

kisokos

Biciklizésről még (kommentek!):

a leaszfaltozott világ

és még

https://csakazolvassa.hu/tag/bicikli

IMG_4340

 

IMG_4374

Raffay Zsófi fotói

cropped-18816690_10212253807996950_329036473_n.jpg

Bodnár Mari felvétele

László János, a Magyar Kerékpárosklub nemrég elhunyt, legendás elnökének emlékére

265 thoughts on “már rég nem igaz

  1. IGEEEN!! BICIKLIIIIIIII!!! Én sem vagyok beteg soha, mióta mindig vele járok.
    A 90-es években éltem Bp.-n, akkor rövid idő után nem mertem ott biciklizni, ezért rollereztem.
    Élmény most látni, mennyit változott a helyzet!

    Kedvelés

    • A törd át gátjaidat találó, nálam pont így kezdődött a bubizás. Nagyon tetszett a dolog, de rettegtem a belvárosban biciklizéstől. Aztán erőt vettem magamon és kipróbáltam. Féltem kicsit közben, aztán olyan lett mint a biciklizés… 🙂 Odaértem, nem haltam meg. Azóta használom.

      Kedvelés

      • Nekem még nem sikerült megfejtenem hogyan kell használni, ha nincs bérletem. Pedig néha megkívánom. Többnyire ugyan kocsival megyek be Bpestre, de leteszem valahol a város szélén, és bent jó lenne, főleg ha jön a jó idő.

        Kedvelés

      • http://molbubi.bkk.hu/regisztracio.php
        Van napijegy. Az a hátránya, hogy hitelkártya kell hozzá, amin 25000-et zárolnak. Ezt feloldják, ha visszaviszed a bringát, de banktól függően 3 nap is lehet.
        Vannak különböző bkv-val összevonható kedvezmények is. Én vettem egy féléves bérletet.

        Kedvelés

      • A belvárosban rövid utakra szoktam használni. Nem számoltam utána, kipróbáltam, megtetszett. ☺

        Kedvelés

      • Úgy tudom, hogy egy bérlettel több bicikli is kölcsönözhető egyszerre, akkor össze tudtok beszélni családdal/barátokkal, és összedobni a bérlet árát. Így azért már bőven megéri.

        Kedvelés

    • Igen, tipikus reakciók, taktikák, osztott járdán például nem figyel, áll a piktogramon, a járda az övé (és igaza van, nagy hiba a gyalogosok mellé-közé terelni a bringásokat). Zebrán is, sarkon is, kapualjból is lehet tudni, hogyan szoktak viselkedni, és akkor vannak a saját kiérlelt reakciónk rájuk. Én egyre türelmesebb, ugyanakkor határozottabb vagyok.

      Kedvelik 1 személy

      • Persze, értem én, félig-meddig vicceltem is a kérdéssel, nyilván gyakorlat és reflexek. Engem ütött már el gyalogos (nem járdán, viszont faluban biciklizve, ő egyszer csak keresztbe vágott előttem, addig egyenesen ment), 1 hónapon túl gyógyulót szereztem belőle. Jó, hogy írod a határozottságot, amikor a gyerekeim körbebiciklizték a Balatont, tapasztalták ők is, hogy ez mennyire fontos.

        Kedvelés

      • jaj. most olvasom a rémtörténet nemkérést, bocsánat, már elküldtem az esésemet. a gyalogos-logika mentén jutott eszembe, tényleg bocs, ha gondolod, töröld, nem akarom, hogy gond legyen.

        Kedvelés

  2. Nekem van autóm (munkahelyemé, nem én akartam, de függővé is tett, belenőttem); van BKV bérletem (a lelkifurdalás az autó miatt rávesz, hogy békávézzak, amúgy kávézok is :-D), belvárosban nem autózom, hanem békávé. Bringám is van, melóhelyre ki tudok menni és őrzött bringatároló van és zuhanyozni is tudok, csak időben kell jobban beosztani a reggelt. A Bubit zseniálisnak tartom. Mióta ez is van, többet bringázom a belvárosban, félek bárhol leláncolni a saját bicóm.
    Sosem féltem városban bringázni, 15 éve sem, bár van 1-1 szakasz, amit sietség miatt nem kerülök ki és necces (pl. Pongrác út, Kőbányára járok). Én az autósokat sem érzem udvariatlannak Budapesten, az tény, hogy ahol járok vele, az nemigen dugul be.
    Rengeteget fejlődött a bringás élet és nagyon örülök neki!

    Kedvelés

    • Jaj, a Pongrác. Hogy én hogy rühellem ott az amatőrködőket, az TÉNYLEG veszélyes, mert arra kerül egy rakás kamion, ott rohangál a kilencvenötös busz, és NEM tudom kikerülni a tizenöttel ide-oda szambázó bringást sem, mert ott a vonattöltés és a kátyú, szemből a kínai furgon, a békávételepre jövő tömközlő járművek, mögöttem a sor meg a motoros, akinek lastminute eszébe jut, hogy ő most kerül, mert ÉN vagyok lassú (lófaszt, gyilkos nem akarok lenni). Hát igen, a Pongrácon biciklizők többségének nem örülök, főleg a tényleg ügyetlen, rosszul öltözött imbolygóknak, a profikat elviselem, azok legalább kicsit kevésbé hozzám rám a sikítófrászt reggel nyolckor. A Pongrác nem jó biciklizésre, vessetek a mókusok elé.

      Kedvelés

      • “a Pongrácon biciklizők többségének nem örülök” Vajon ők örülnek-e neked? Meg a kamionoknak? Ők is csak elmennének valahova, kevésbé közösséggyilkos módon. Autós gőg, jogosultsgérzet, tök torz, de gyűlölöm!

        Kedvelés

      • Nem vagyok jogosult, félek. Nincs másik út, útvonal? (én se a Baross utca közepén tekertem, hanem a Magdolnán, ami épp úgy odavitt…) Ha látom, dugulófélben a nyomorult Pongrác, én kerülök, nem is keveset. Szarul van megszervezve a városrész, tele van megkerülhetetlen vasúti sínnel, sehol egy híd, egy átjáró. Az Élesen nem kell átmenni bringával, mert csináltak egy lukat, ahol NINCS autó, és ez mindenkinek jó – én is mentem már rajta. Nem jogosultságérzetem van, hanem félek, hogy akármekkorát kerülök, elém esik a kis pöttyös sáljával és szoknyácskájával meg a libegő Chanel-utánzat táskával (rémes dolgokat vesznek fel az amatőrök, balerinacipőke, magassarkú, repülősszoknya, anyámborogass), mert imbolyog és fél éve nem ült fel a bringára, de most csúcsban csapatja egy olyan helyen, ahol kocsival vagy motorral se életbiztosítás menni. Ahogy akkor is félnék, ha valaki az autópályán vagy a kivilágítatlan megyei főúton menne egy vacakul felszerelt bringával, készületlenül, esetleg részegen – mert olyan is van.

        És ott a busz. Azon is emberek ülnek, uszkve száznegyvenen reggelente, de nem bír haladni, ha valaki ott megy előtte tízzel. Sétálni is elemi jog, de nem az M7-es közepén. A Pongrác egy beszorított, alig-alig menekülhető, balesetveszélyes hely, jártál arra mostanában? Harminc centis kátyúkkal a csatornafedelek körül. Sajnálom.

        Kedvelés

      • A kamion meg arrafelé kerül, mert a Kőbányai fele van egy ilyen vasúti felüljárós basz, amibe beszorul, harmadik út meg nincsen. Szívből remélem, hogy tényleg a városban vagy dóga, és nem azért megy arra, mert mittomén randija van a Sas utcában.Adottság, amíg ilyen a településszerkezet, amíg nincs sehol felüljáró vagy lámpás vasúti átjáró vagy bármi, amitől nem 2 db lukon hagyhatod el a kerület ezen részét, ha a belváros fele mennél- bármivel.

        Viszont bringával VAN szeparé bicikliút a Kőbányai úton, ha a belváros a vágy, és mondjuk még a Népstadion is közelíthető alternatíve. A Fogarasi út és vidéke az alternatív úton, Kőrösi csomáról luk a vasút alatt + Expo útvonal (ott is van bringavonal) nulla forgalom mellett közelíthető. A többségnek láthatóan nem a Pongrácról elérhető kislakótelep vagy Salgótarjáni út a vágya, amire logikus lenne ez a szerencsétlen halálút. De arra megy, mert csak.

        Kedvelés

      • M7-es hasonlat azért rossz, mert ugye ott tilos gyalogolni, míg a Pongráczon szabad biciklizni. Egyszer nagyon megszívtam az Éles sarkot, valahogy azt hittem, hogy ott simán át lehet tekerni, hát nem, leszorítottak. Naivan azt hittem, hogy az Exponál futó bringaút ott jön át. Ismerem a környéket, régebben ott laktam tízen évig, szóval nem azért mentem arra, mert csak. Amúgy miért irritál, ha valaki sima utcai ruhában teker nem pedig full védőfelszerelésben és potrohos testét testhezálló bringás ruhába kényszerítve? Kutatások szerint a túlzásba vitt védőfelszerelés használat növeli a balesetek számát, mert hamis biztonságérzetet ad mind az autósnak, mind a bringásnak. Amúgy nekem inkább jó tapasztalataim vannak, a szemkontaktus sok mindent megold, sokszor ott is elengednek, ahol nem nekem lenne elsőbbségem. Biztos félnek tőlem. 🙂

        Kedvelés

      • A biciki nem külön sport, hanem maga az élet. nem bringázni megyek, hanem színházba, találkozóra, bevásárolni. Én mindenhova bringával megyek, szép ruhában is, néha magassarkúban is (de van, hogy viszem szatyorban). Kicsit jobban koszolódik, de teljesen szalonképes.

        Nem értem, miért van így kipécézve a bringások kinézete, üveg mögül nézegetni, ítélkezni, ez a trollkodásra emlékeztet, fúj.

        Zuhanyozás-igény soha nem merült fel, a menetszél szárít, szmogot arcról letörlök kendővel, egyedül a félórás durva hegymenet után szoktam ruhát váltani, tisztálkodni. Kicsit túl van ez lihegve (vagy exrán izzad/edzetlen, akinek ez a gondja).

        Kedvelés

      • Kérdezte Éva feljebb – neem, lejjebb, oda nem bírom berakni!-, mit kötök én a bringás öltözetébe. Felőlem mehet meztelenül, korcsolyacipőben is, ha uralja a cuccát, ergo engem csak akkor zavar, ha nem uralja, azért hasal el, mert látványosan beakad a magassarkújába, látványosan küzd a szép ruhával, a ridiküllel meg az Isadora Duncan-sállal, lásd még strandsmink, amitől kis híján belefullad a medencébe, mert belement a szemébe mind.

        Ha még emellett (emelet, hehe) semmit, de semmit se hall a trendi okostelós fülhallgatójában dübörgő mjúziktól, akkor baj van. A falusi nénik-bácsik egy része megy otthonkában, öltönyben, kötényszoknyában, nájlonharisnyában sőt hosszú gyapjú télikabátban is a nem épp trendi küllemű bicóján, csak épp észre se veszem, mi van rajta, mert negyven éve ezt csinálja, és mivel őt nem zavarja, hát engem sem, és én is láttam csodaszép katalán üzletasszonyt szép és nőies outfitben robogózni Barcelonában. A látványos-körbenézős-másoknak szánt menőzés, a csilivili kellékekkel történő ügyetlenkedés, az a gond, az se elsősorban nekem gond, neki gond.

        Kedvelés

      • Mi meg annyira unjuk, hogy a bringások folyton le vannak szorítva, dudálva, hülyézve, nézve, másodrendűként kezelve, “minekvanezitt”. KÖZLEKEDIK. Hülyén, bátortalanul, vagy rutinosan, okosan, egy kicsit együttműködve, egy kicsit rivalizálva, egy kicsit mások ellen, pont mint az autós, csak tömegénél és sebességénél fogva nem tud akkora bajt csinálni.

        Kedvelés

      • Hidd el, én kivárom. A saneltáskás szerencsétlent is, aki végül leszállt elesésből (igen, mint az agresszív kismalac, pont úgy) az állatkerti felüljárón, ahová felfele egy váltótlannak tűnő járgánnyal igyekezett harangszoknyácskában és balerinacipőben, szivárgó esőben, mer’ ő trendi (én meg megyek a börtönbe, mert olyan trendi volt aznap reggel, ugye). Nem dudálom le, nem szorítom le, ha kerülnöm kell, akkor akár két méterre kerülöm, drukkolva hogy nem, nem jön szemből az okos motoros, aki kivág a sorból hirtelen. Totyorgok mögötte, elengedem, csak szemöldököt húzok, mikor a hatsávoson PIROSBAN átvág, mert neki az jár, kerülje ki a sok barom a buszával meg a tragacsával. Én bármilyen eszközzel járók esetében úgy vélem, nagyon rendes, ha vigyáz rám, de nem elsődleges dolga kivédeni minden hülyeségemet, azért arra nem utazom én sem, hogy mivel nekem vacak az egyensúlyérzékem (nem látok jobbra rendesen, ugye), majd a jóemberek jófejségből elkapnak, ha felborulok a kis bevásárlószatyrommal, amit a kormányra akasztottam. Nagyapám tudott repeszteni negyvennel ugyanilyen súlyú és eloszlású teherrel, hja, ő nyolcvanévesen még metszette a fát négy méter magasan, húsz centire a villanyvezeték. De attól én még nem.

        Önismeret, közlekedési szabályok ismerete, nem veszélyeztetni ész nélkül másokat meg magunkat, se autóban, se gyalog, se bringával, a halálutaknál meg a) lobbizni hogy csinálják meg normálisra, ha lehet b) ha nem abszolút muszáj, akkor inkább másfelé c) nem szidni a más hülyéket, ha a belengetett és előre tudott baj valóságba fordul, mondjuk szállunk egy isteneset a kátyún, és centikre áll meg a mit sem sejtő kínai.A gyereket meg nem tesszük ki olyasminek, amit mi még éppen alighogy úszunk meg.

        Ezzel együtt biciklizni jó, városban is jó, a Körös-gáton meg tömör gyönyör.

        Kedvelés

      • “Önismeret, közlekedési szabályok ismerete, nem veszélyeztetni ész nélkül másokat meg magunkat, se autóban, se gyalog, se bringával”
        De akkor ez most miért van így kiélezve bringásokra? Miért, autóban nem ül magáról sokat képzelő mazsola (hogy a részeg idiótákról, az autót fegyverként használókról, stb. ne is beszéljünk)?

        Kedvelés

      • Vakmacskától kérdezném, miért ilyen kardinális kérdés a kerékpárosok öltözete? És miért elfogadhatóbb az Alföldön kerekezni, mint Budapesten?
        Én egy alföldi nagyvárosban (200. 000 lakos) élek és kerékpárral közlekedek márciustól októberig. A felüljárókat nem számolva 0 m a szintkülönbség. Nagy forgalom, és dugó viszont van. Bármekkora távolságot megteszek izzadás nélkül. Abban a ruhában tekerek, amiben dolgozni fogok napközben, ez akár szoknya és balerinacipő is lehet. A sanel táskámat a trendi kosárkámba teszem.
        Ez így elfogadható?

        Kedvelés

      • A biciklin senki nem fog imbolyogni attól, hogy történetesen magassarkú van rajta. Ami magassarkúban veszélyes, az pont autóvezetés… mert ugye, mi van, ha a gázpedálnál beakad a sarok, vagy a fékről lecsúszik a cipellő? Miért nem az autósok öltözékével foglalkozol ilyen vehemenciával?

        Kedvelés

      • A Pongrác… Kamion a körgyűrű óta nem jellemző szerintem. Bizonyos szakaszai elkerülhetők párhuzamos úton, amúgy meg autós szemszögből is kerülhetőnek látom a bringásokat, bár az feltűnő, hogy bringás szempontból aggódom (az autó fenemód izolál) és nem tartom magam gyakorlatlan bringásnak. Talán azért, mert nem sima aszfalt, hanem a széle kátyús és hullámos, ezért néha kénytelen vagyok beljebb húzódni, ha tempót szeretnék, vagy maradt ott 1-2 tócsa.

        Kedvelés

      • Érdekes. Én 35 perc intenzív tekeréstől (ennyi idő eljutni a munkahelyemre) izzadni szoktam, bár mondjuk 10 fokban nem, de 20-ban már eléggé zavaróan. Edzetlen tuti nem vagyok, tehát akkor marad, hogy izzadós, végül is, futáskor hasonlóan.
        Bubin utcai ruhában megyek, de sosem tekertem azzal 20 percnél többet. A saját bicómon kényelmesebb és melegebb a futócuccaimban tekerni, meg kevésbé is koszolódnak. Valamim mindig hozzáér valamihez és olaj :-D.
        Én csodálom, aki az utcai ruhában sokat bír tekerni, azt valahogy elegánsnak látom, bezzeg én, csíkos hosszú zokni, fekete térdnadrág, sportos póló, játszóruha.

        Kedvelés

      • Én a Bubin 5 perc alatt sokkal jobban leizzadok, mint a saját bringámon akármennyi idő alatt 😀 Lényegében nem szoktam jobban megizzadni, mint gyalogolva, vagy télen a bkv-n, ahol fűtenek, az ember meg ott ül nagykabátban.

        Kedvelés

      • A bubit csak a bubi allomasokon lehet leparkolni vagy akarhol? Teszem azt ha moziba megyek vele, akkor a mozi kozeleben vagy keresnem kell egy bubi coveket amihez kikotom?

        Kedvelés

      • Annak is van szépsége! Tök jól tud kinézni. Én szűk szárú gatyókban tekerek, télen lábszrvédővel és magas szárú cipőben (Martens), újabban a futónadrágjaimon meg a vékonyodó lábamon felbuzdulva leggingsben. Felül jól szellőző technikai kabát, réteges öltözet, de csak durva hegymenet után izzadok. Mondjuk az én útjaim kb. fele üdítő lefele száguldás, síkon meg általában nem sietek, legalábbis le szoktak hagyni. Próbáltam erősebbe tenni a váltót, belehúzni, de nézelődöm, jár az agyam, húsz alatt megyek.

        Sok olyan munkahely van vajon, ahol teljesen szalonképtelen a kicsit játszós (nem kifejezetten bringás) cucc, meg némi dezodorral ápolt enyhe valóságszag? A menetszél nem szárít le? És az izzadással nem lehet valamit kezdeni, pl. gyógynövény, szauna, valami?

        Kedvelés

      • Igen, sok.És sok olyan munkakör is, banki ügyféltér, kereskedő, titkárnő, recepciós, pénztáros, nővér, orvos, tanár, and so on. Meg olyan is, ahol a dezodorral ápolt enyhe estére valami másba mehet át, és ha már gyerekes anyák szóba jönnek itt gyakran, mégis hol férne be szauna is? nemcsak a futárnak a nyakán a kés.

        Kedvelés

      • 2002 és 2008 között voltam tanár, négy évig. Mindkét suli hegyen volt, az egyik kifejezetten izzasztón, fent a Fillér utcánál. Lágymányostól tekertem odáig. Nem értem, mi ez a sok probléma.

        Ja és a szauna belefért akkor is, anyaként is. Meg a színház.
        Megmondom, miért. Mert fontos volt. Akartam. Ez a szűk keresztmetszet.

        Kedvelés

  3. A hollandok tényleg jó fejek. Még alig múltam húsz, amikor náluk ért az élmény, hogy az autó NEM státuszszimbólum kultúrált társadalmakban. Az történt, hogy az üvegfalú kantinban toltam épp befelé a toastie-t, amikor megláttam, hogy a cég szívdobogtatóan szőke és szálkás és borostás kereskedelmi menedzsere begurul a parkolóba egy amsterdammal, amire camping bicajra emlékeztető kormányt szereltek. Csak úgy lobogott a zakója, szárnyra nyitva viselte, édes istenem én nagyon bele tudtam habarodni ebbe a pillanatképbe, meg a kormánynál is szélesebb vigyorba, ahogy a jól belőtt driftelés egyenesen az állványba lökte az első kereket.
    Mellette a recepciós lány, Monique épp a Yamaha 650-esét hagyta bukósisakkal együtt a parkolóban, és éppen nem pacsiztak, de szakértelemnek tűnő érdeklődéssel vizsgálgatták egymás gépét hogy egy perc múlva vígan kacarásszanak a földön fetrengő Patricián, aki aznap futva jött munkába. Ahogy láttam a hátsó csomagtartón távozott.

    Kedvelés

  4. Most elmegyek köreimre. Nagyon kérem, ugorjuk meg azt a szintet ma, hogy nem kezd senki magyarázkodni, hogy ő miért autózik, vagy miért nem biciklizik, nem hoz rémtörténeteket, és főleg nem kezdi szidni az antiszociális bicikliseket, nem anekdotázik arról, hogy ő bezzeg milyen jó fej, a bringás meg paraszt. Ha ez jut csak eszedbe, akkor ez a bejegyzés nem neked szól. Kommentelés helyett menj inkább bringázni! 🙂

    Örülök linkeknek, élményeknek, adatoknak, érveknek, helyzetjelentéseknek kisvárosokból vagy külföldről. De az önigazolásnak, mások hibáztatásának legyen vége.

    Kedvelés

    • Szerintem az önigazolás, kong. dissz. másik irányba is működik. Évekig csak biciklivel jártunk (alig van városi tömegközlekedés), most is többnyire azzal járunk (fél éve van autónk), de én sosem éreztem ezt ilyen nagy jelentőségűnek. Azt sem, hogy olyan lényegesen sokat megtakarítottunk volna a hiányában –
      Nincs ennek egy kicsit olyan oldala is, hogy biciklizünk, mert jó, mert szükség és aztán nagy erényt kovácsolunk belőle?

      Kedvelés

      • Hát igen.
        Nekem a biciklizés szabadidős tevékenység, imádom itthon a környékünkön, zöldövezetben. De nekem Pesten nem jön be, a szmogban, frászt kapok az autósoktól. Munkába járásra sem jön be nekem.

        Kedvelés

      • Nyilván a lakókörnyezeten is múlik, mi kisvárosban élünk, biciklivel közlekedünk dolgozni, oviba, moziba, bevásárolni (oda most már ritkábban), de ez tényleg inkább csak ésszerű választás dolga, ekkora városban, ennyi közlekedésre hülyeség is autózni.

        Kedvelés

      • A szmog-iszonyatot megertem. mielott emigraltam en is bringaval jartam dolgozni, kb 20 km-re volt a munkahelyem es abbol a szempontbol, hogy nem kellett tomegkozlekedni es varakozni buszra, vonatra, tok jo volt. De a mocskos levegot teli tudovel szivni tenyleg eleg szar es amugy en sem elveztem az autok kozt kerekezest, egyaltalan nem volt felszabadito viszont praktikus. Videken (itthon) jo cangazni.

        Kedvelés

      • De, biztos. Én nem is tudom, milyen autózni, vezetni, éveken át fizetni a dolgait. És néha szívás a bringa, főleg itt, ahol nagyon hideg tud lenni. De legyen csak erény és trendi, mégpedig látványosan, mert ez jó tendencia, a (nagy)városnak nagyon jót tesz, és az életminőségnek is.

        Azt a pénzt, amit nem költöttetek benzinre, nem biztos, hogy megtakarítottátok, de az biztos, hogy akkor másra költöttétek. mert hogy az autózás tényleg drága, a biciklizésnek meg negyedévi szerviz/fékcsere/defekt a költsége. Ezt nehéz megkerülni.

        Kedvelés

      • A biciklizés sem olcsó. Benne vagyok elég sok közlekedési formában.
        100 e ft-nál kezdődik a jobb, de egy haverom mondta, h a 200 e-et nézzem.
        Barátom tavaly 30 e ft-ot költött a bringájára és csak pár dolgot szervizelt rajta. Még simán lehetne rá költeni.
        Nekünk a felelősség biztosítás az autóra éves szinten 31 ezer ft. A szervizre 2 éve költöttünk, előtte 3 éve, kb 15 e ft, azóta semmi nem romlott el. Én ragaszkodtam, h évente ellenőriztessük, de a szerelő mondta, h ez a kocsi nem romlik el. Szerencsére így is van. Nyilván az elején a vételárba kell beleinvesztálni.

        A mostani biciklim már teljes gáz, a környékre jó. De szívem szerint vennék egy újat. De ahogy fent írtam, többen azt javasolták, h 100 e ft-nál olcsóbbat meg se nézzek.
        Nyilván mindenki arra költ, ami neki prioritás.
        Nekünk most van egy autónk és két bringánk.

        Kedvelés

      • Ezt a 100-200 ezret el ne hidd! 😀 Ez a pasik mániája. Sportolásra, túrázni kell az ilyen kategóriájú bringa, ingázáshoz 40-50 ezer és arra nincs gondod. Olcsóbban is lehet ennél, de az lehet, hogy nem ad olyan bringázásélményt, mert azért az is fontos, főleg egy kezdőnek. Én a túrabiciklimet 25 ezerért vettem használtan, mondjuk én értek hozzá, hogy milyet kell venni. Szuper kényelmes, könnyű, mindent tud, amit egy kerékpárnak tudnia kell. Lementem vele 1000+ kilométert, eddig kétszer esett át nagygenerálon, és néhányszor kisebb javítások kellettek, amit én is meg tudok csinálni (defekt, fékpofa-csere, ilyesmi). Hidd el, autó és bicikli nagyon nem ugyanaz a költség-kategória, bár őszintén szólva én azt hittem, ez triviális.

        Kedvelik 1 személy

      • De jó, Képvi, írj még ilyeneket! Lelőhelyeket, árakat, mert én sem tudom, mi hol van és mennyibe kerül. Csak azt, hogy a ProBike a Városmajornál igen remek, korrekt hely, szerelés, vásárlás, tanácsadás terén is.

        Jaj, a technikamániás, igényes férfiak meg hogy szerintük mi minden kell! Csodabringák vannak, bringaépítés, expócsodák, karbonváz és elektromos (ó, ha valaki írna erről, én most csodáltam meg egy Gepidát a ProBike-ben), de egy kezdőnek minek…? Kilenc év napi bringa, hegymenet, tókerülés, munkába járás után ruháztam egy komolyba, addigi három (ellopott) bringám árai: 26 ezer, nemtom, ajándék, de 25 körül, 55 ezer. A drága bringát ráadásul el is lopják, nem véletlenül mantrázza a Klub meg a CM, hogy olcsó bringa, drága lakat,/ sokáig a tiéd marad. (Felező nyolcas.)

        Kedvelés

      • … ingyen lett bringám. Nem, nem loptam 😀 Másnak nem kellett, nekem adta. A szervízre költöttem csak, mert évek óta használaton kívül volt, és volt pár karbantartani való rajta, és sárvédőt, lámpát, macskaszemet tetettem rá.

        Kedvelés

      • Így, így, nekem is egy 6 éve 20 ezerért használtan vett biciklim van, naponta használom, túrázni is nagyszerű, a két gyereket vittem vele évekig és most is elégedett vagyok vele. Azt nem tudom, hogy a biciklikülső-felújítást vállalnak-e valahol, az eléggé ráférne szegénykére.

        Kedvelés

      • Persze, h triviális. Különböző dolgokra használható a két eszköz. Én nem is az autó-bicikli költségeket hasonlítottam össze, mert nem összehasonlíthatók. Az árról pedig annyit, hogy kb 6 éve 45 e-ért vettünk biciklit és őszintén, egy rakás szar. Biztos van más árkategóriában jobb minőségű is, nem is kétlem. De azt is többen mondták, hogy hipermarketben nem szabad biciklit venni. Ha beruházok, körbe nézek úgyis.
        Mondjuk bejárásra nem akarom használni a biciklit, de szeretnék egy jó minőségűt.

        Kedvelés

      • Nekem sose volt 100 eFt-os biciklim. A mostanit 25 eFt-ért vettem, hasonló minőség most bőven 50 eFt alatt-körül van, és ez a jószág úgy 15 éves. Évente költök rá max. 10 ezret. Nagyságrenddel kevesebb, mint a kocsi.

        Kedvelés

      • És ha ez egy remek, hatékony, aligköltségű, poén közlekedési mód, amely az év 8-9 hónapjában kiválthatja a kocsit, akkor miért nem hajlandóak sokan egy új bringára egy középkategóriájú új autó egyharmincadát költeni? Szerintem a fejekben komoly korlátok vannak.

        Kedvelés

      • Nadja: “Én a világot nem látom ennyire fehérnek vagy feketének.” Én sem látom fekete-fehérnek. Viszont aki elakadt, annak jól jön a fekete-fehér látásmód. Vannak pontok az életben, amikor ez nagyon hasznos ahhoz, hogy változtassunk: na, most vagy soha, cselekvés vagy duma, akarom, hogy jobb legyen, vagy együtt élek a bajommal. Ezen a blogon sok ilyen pont van. Nagyon sok a beleragadt ember. És aki kijön belőle, az mámoros. Hogy úristen, mennyire a kifogásokat kerestem csak, mennyire ragaszkodtam a megrögzöttségeimhez, és milyen felszabadító ezek nélkül. Ez a mozdulni képesség maga a fiatalság.

        Avagy: a két közepes vagy annál magasabb jövedelemből gazdálkodó család miért pont az autóra nem mondja azt, hogy szörnyű drága, nem kell (megvétel+fenntartás), miért pont a biciklire, egészséges kajára, uszodabérletre?

        Kedvelés

      • Mindenre lehet költeni, ha az ember elveszíti a 8 ezer forintos új lámpáját, mint én a minap, ha lerúgja a váltót… de ezek nem érvek, ne haragudj. Mi ez egy oldalkikalapáláshoz, letört tükörhöz képest? A haverok helyett meg, ha valaki bringát venne, a testbike.hu az irányadó.

        Annyi mindenre hozzuk fel, hogy nincs rá pénz, nincs rá idő, nem lehet. Mi szerencsések, nagy mozgásterűek is. És nem igaz. Nem akarják, nem akarnak mozdulni, változni.

        Kedvelés

      • Nem írtam sehol, hogy nincs rá pénz. Szeretnék egy jobb biciklit, mert ami most van az nagyon tönkrement és nem érdemes arra költeni.
        Én sem csak a haverokra hallgatok. Szeretek körbenézni, körbeérdeklődni és ha lesz elég infóm, akkor veszek. Most egyelőre a lakóhelyünkön jó ez a bicaj.
        De megint nem veszem magamra, mert nem én vagyok, aki nem mozdul. -)
        A kocsival pedig nincs ilyen gondunk, mert nem szoktuk törni-zúzni.

        Kedvelés

      • Lehet, vagy ez is nézőpont kérdése.
        Én a világot nem látom ennyire fehérnek vagy feketének.

        Kedvelés

      • Értem, én is jónak gondolom és jó tendenciának is, csak az érvelést érzem helyenként néha önigazolónak – ettől meg persze sok autó melletti érvelés is az. Ellenállni annak, amiről úgy gondolom egyébként is, hogy az életminőségem romlását jelentené, nem tűnik olyan nagy erénynek.

        Kedvelés

      • Azt hiszem, hogy félreérthető, ahogyan írtam. Nem gondolom egyáltalán szimmetrikusnak az autó mellett / bicikli mellett, autó ellen való érveléseket. Önigazolás mértékében sem.

        Kedvelés

      • Hát de a kényelem, meg a megszokás, meg az idő, meg a tél… Az az életminőség, ami nekem fontos, nem látványos, gyakran drága, és melós, inkább hosszú távon éri meg. Nem látszik annyira, hogy az autózásra fordított pénzt költhetné az ember másra is, és az mennyivel teljesebb élet volna, vagy hogy milyen egy öt évig csak bringázó ember erőnléte, szíve, tüdőkapacitása, izomzata, immunrendszere, hangulata ahhoz képest, aki csak vezet. Önigazolás, persze, azt mindig szívesen csináljuk, de az összefüggés attól még létezik: tényleg soha nem vagyok beteg, nagyon erős a combom, fenekem, a nyugalmi pulzusom meg valami 48, és közlekedésre öt év alatt nem költöttem annyit, mint más fél év alatt.
        Mi itt el vagyunk kényeztetve. A boltok, a bringák biztonsága, a levegő, a buszok állapota és közönsége. Legjobb cimborám nem bírta tovább a munkába járáshoz használt 9-es busz mélyszociológiai valóságát, ezért vett kocsit.

        Kedvelés

      • Nekem ezek közül a tél számít leginkább, a csikorgó fagyban nem annyira szeretem a biciklizést, ha nem takarítják a havat és alatta jég van, akkor főleg. Idén télen néha autóztunk is, amikor nagyon hideg volt, de tavaly végignyomtuk biciklivel, a kicsit gyerekülésben, a nagy (5 éves volt akkor) saját biciklivel a nyomunkban. Leginkább a nagy állóképességén, erőnlétén látom, hogy számít a biciklizés – versus szállítás.
        Nekünk amiben sokat számít, mondhatni életminőségbeli javulást jelent az autó az a következők: heti egy bevásárlás a szomszédos nagyobb város, nagyobb boltjában és piacán, hogy aztán egész héten bolt fele se menjünk többet, és így viszonylag sokat utazunk, amióta megvan elmentünk hétvégenként Nyitrára, Pozsonyba, Bécsbe, Pannonhalmára, Visegrádra, Pécsre stb. Nyilván ezek jó része megközelíthető vonattal, busszal is, de itt lép be a kényelmi faktor, annyival bonyolultabb volt ezeket nekünk megszervezni, működtetni, hogy sokkal kevésbé vettük rá magunkat korábban.
        A városi tömegközlekedés nekünk egyáltalán nem opció, a buszok ritkán járnak és annyira már útvonalakon, hogy gyalog is hamarabb beérünk az oviba, dolgozni, mintha azzal mennénk. A mélyszociológiai valóságot megértem, múltkor 4 órát kellett várakoznom egy hivatalban és rájöttem, hogy nahát, micsoda védett kis életem van.

        Kedvelés

      • No de akkor megint nem arról beszélünk, hogy “a” bicikli mennyibe kerül, hanem hogy te személy szerint mennyit költesz rá. Ami megint tök rendben van, a te dolgod, semmi kritika – csak annyi, hogy nem norma, sem általánosság.

        Kedvelés

      • Persze, de ha karban akarsz tartani egy biciklit, akkor arra is költeni kell.
        Barátom többször cserélt gumit, mert kilyukadt. Majd váltót kellett cserélni és láncot.
        Neked bejött a 25 e ft-os bicaj, nekünk a 45 e ft-os nem bírta.
        Az ülése is tönkre ment, azt is cserélni kellett.
        Csupán azt írtam, h költség nélkül a biciklit sem lehet megúszni.
        De nem ellenérvként hoztam, csak puszta tényként.

        Kedvelés

      • Ezt Nadjának is, csak oda nem fér.
        Szóval szerintem, nem mindegy, hogy egy használt, de eredetileg jó versenybringa, vagy egy új hipermarketes monti huszontezerért. Utóbbiból is van, ami jó lész pár évig, csak ez márka függő szerintem, vannak elfogadhatók, de utána kell nézni, informálódni, mert a csillogó bóvli és a közép- alsó kategóriás normál bringa is felbukkan a boltokban ennyi pénzért, bár az utóbbi tapasztalataim szerint jóval ritkább.
        Érdemesebb szerintem egy eredetileg minőségi, jól felépített bicajt venni – a váz másodlagos, az céltól függően érdekes csak – használtan, mint újat hasonló pénzért. A használt, minőségi bringa lesz hosszútávon a jobb befektetés, szerintem. Ha cserére, javításra szorul is néhány alkatrész, tovább lesz jó, alapjaiban jobban kitart.
        Aztán az sem mindegy, hogy mennyit és milyen terepen használjuk.
        Nekem egy hibrid bicajom van, városi, váltókkal, kis csinos sárga, de én szokok vele száguldozni, mert a felszerelése lehetővé teszi meg én is, bár egy versenybiciklinél lomhább. Újan vettem, a fékek, a kormány, a küllők és a váltók típusát, márkáját ellenőriztem, meg a csavarokat. Dombokat simán megmászok vele, de egyenetlen terepre alkalmatlan, egy mountain bike – hoz képest kevésbé mozgékony és rugalmas.
        Nekem ilyen a lakókörnyezetem, erre volt szükségem, és ez az első saját új bicóm az ovi óta 😀

        Kedvelés

      • Tegnap eltört a csomagtartóm. Vége a gyerekszállításnak? Néha gyaloglunk amúgy is, ha olyan a kedv és az idő, meg a Julis már akar sajáttal jönni, csak hát erdei ösvényen is föl kell nyomni. Neki 16-os Lőrinctől örökölt cuki ezüst Caprine, amelyen nem elég magabiztos még, Babadávidnak meg tegnap adjusztálták meg az ősöreg fa futóbringát.

        Ha leszerelem a törött csonkot, még könnyebb lesz a bicóm.

        Kedvelés

    • Mi vesz ra egy blogszerzot, hogy igy beszeljen az olvasoival?

      Ez most olyan volt, mint amikor az autoriter tanar kimegy az osztalyterembol, de elotte beszol a nebuloknak. Dobbenetes ez az imperativ felhorgadas. De az a legkulonosebb, hogy az olvasok elturik.
      Magyarorszag persze a durvasag haza, ezt tudni lehet sok eve, de azert ez ritka a magyar blogszferaban is.
      De mi az oka ennek a stilusnak? Mar ha megkerdezhetem.

      Kedvelés

      • Hát, ez volnék én. Nem tudom, mihez szoktál, mik a normáid, de ez nem olyan hely. Azért az nem megy, hogy a kommentelő mindenért beszólhat, lefikázhat névtelenül, lehet trágár ellenséges is, én meg a saját blogomon nem kérhetem, hogy ide ne nyomassák a szokásos buta közhelyeket.

        Mi itt több éve beszélgetünk, és unom az ugyanazt, nem jó irányba megy tőle a téma.

        Aki ide ír, az ezzel több tízezer ember előtt kap nyilvánosságot. Ez nem jog, hanem lehetőség. Mindezt nem közmédium, hanem egy magánblogger napi melója biztosítja neki. Vannak elveim, szeretném tartani a színvonalat, és unom a máshol tapasztalható bornírtságot.

        Egyébként igazad van: tanár vagyok, és leginkább eléggé szerettek, ezekkel együtt is. Most meg blogger vagyok. Markáns, megmondós. Azért olvasnak. Amit megmondok, annak pedig megvan a fedezete.

        (Mi visz rá egy kommentelőt, hogy noha a kommentelés szabályaira öles felirat figyelmezteti, így nyisson?)

        Kedvelés

      • Hm… hogy mi visz ra egy kommentelot? Lattam az oles betuket, nem hatott meg. Talan, mert rogton a bejaratnal egy balegyenes fogadott (lasd: HA MEGERTETTED a kommentelesi szabalyokat stb. stb.). Te mit szolnal? Jossz johiszemuen, erdeklodve, de meg be sem leptel, kapsz egyet.

        Ki szol igy felnott emberekhez? Az indoklasod, hogy “ez volnek en”, kicsit meglepett. Nagyon kulonos.

        “…en meg a sajat blogomon nem kerhetem, hogy ide ne nyomassak a szokasos buta kozhelyeket” nem markans, hanem serto. Mert hol huzod meg a hatart? Mi szamit buta kozhelynek?

        A nyilvanos terben vagyunk. Persze hogy vannak hulyek meg rosszindulatuak, de a tobbseg nem az. Ebben hiszek. De miert a taplokhoz kell szabni a bejaratot? Inkabb mindenkit megbantasz, a par troll miatt?

        “Mit csináljanak? Elmennek máshova kommentelni? Biztos van olyan is, nem kötelező itt lenni.”
        Tamogatni sem kotelezo, ha goromba a hazigazda. En nem tennem, nem is tettem. Szivugyem a bringa, boldog vagyok ha nepszerusitik. Ezert nem kuldtem el a 200 dollart, pedig tetszik a programod.

        Kedvelés

      • Ha nem hat meg, akkor megszeged az ÁSZF(szerűség)-et, és nem kommentelhetsz. Nem bonyolult. A nyilvános teret én működtetem a munkámmal és a saját költségemen. Ha minden megkötés nélkül szeretnél akármit mondani, indíts blogot, vagy menj a 444-re. Tényleg úgy viselkedsz, mint ha jog volna a kommentelés, nem lehetőség.

        200 dollárt? Miről beszélsz? Milyen program? Nem kell, hogy támogass, ha nem tetszik a blog. Nem keresem emberek kegyét.

        Három éve nyomom, és elegem van a sértődött vadidegenekből.

        Kedvelés

      • Ez az elküldtem volna a 200 dollárt, de így nem, azért némileg nevetséges, bocs.
        Én is azt hiszem, hogy a többség nem rosszindulatú – az emberek sokszor simán csak megszokásból és ostobaságból nyomják a szokásos közhelyeket. Én örülök, hogy itt ez nem jellemző, hogy nem a szokásos lenyomós, kioktatós, ventilálós kommunikáció folyik, a szokásos, ezerszer lejátszott vitákkal, érvekkel és ez azért lehetséges, mert a blogger így rendezte be és kezeli ezt a teret.
        Ha tényleg érdeklődő vagy és nyitott, kár ilyen sértődékenynek lenni, olvasni célszerűbb.

        Kedvelés

      • Értem.
        Te most azzal szórakozol, hogy már majdnem utaltál nekem 200 dollárt, mert amúgy tetszett az írásom, de én elbasztam. És azt élezed, hogy én rá vagyok szorulva, nekem kell viselkednem. Egy egyszer-kétszer erre járó ízlése szerint kell viselkednem a saját, hároméves blogomon, mert ha nem, akkor nem kapok.

        Hát gratulálok. Jóhiszeműen, érdeklődve…

        Kedvelés

      • Szorakozom? Micsoda beszed ez?
        Szoktam tamogatni ügyeket, programokat, projekteket. Szivesen es oromet okoz. A jovedelmem egy reszet erre koltom, nekem ez biztonsagot, keretet ad.
        Sertodesröl szo sincsen, nem ertem, hogy jut eszedbe, mit ertettel felre.

        Kedvelés

      • Támogassad az ügyeket, amelyek tetszenek! Én nem egyes kommentelők kegyétől függök, elég széles olvasóközönségem van, és nem most kezdtem.

        Manipulatív a kommented. Kioktatsz, próbálsz fölénybe kerülni.

        Kedvelés

      • Tamogatom, persze. Talan tobbszor mint gondolnad.

        De miert manipulalnalak, miert akarnek “folenybe” kerulni? Miert lenne az jo nekem? Az erot vagy a harmoniat vagy barmi joerzest nem a foleny biztositja. Sot, ellenkezoleg.
        Nem ertelek, de nem baj, nem kell ertsuk egymast. Megdobbentem a hangnemeden. Talan az elso voltam?

        Pont azt erzem, inkabb te akarsz minden aron folenybe kerulni.
        De mindegy, ennyi szot mar reg nem er a dolog.

        Kedvelés

      • Trükközöl, azért. Berontasz ide egy kioktató konmenttel, piszkálódsz, leszólsz, azténa would.-have-been kétszáz dollárral jössz.

        Nem vagyok fölényben, és nem is ez a célom, de ez az én blogom. Én felelek a tartalmáért.

        Ilyen módon az első voltál, egész jól elvannak itt elég sokan, aki meg nem, az nem áll le nyilvános tetemrehívásra.

        Kedvelés

      • Amúgy két bejárat is van, de engem pl. ez soha sem zavart, mert védi a közösséget, megtartja a színvonalat, ami elég ritka internetes közösségekben, pedig nagyon hasznos.

        Kedvelés

      • ” De az a legkulonosebb, hogy az olvasok elturik.” Mit csináljanak? Elmennek máshova kommentelni? Biztos van olyan is, nem kötelező itt lenni.

        Vagy anyázni kezdenek?

        Az megvan, hogy ez nem közterület?

        És igen, ez a blog (mindenestül) nagyon ritka a blogszférában, ahol mindenki nyalizik, helyezkedik és reklámokat tesz ki, valamint kezét-lábát töri egy kis olvasottságért.

        Kedvelés

      • A kommentelők egy részét – de engem biztosan – idegesíti ez a fajta kommentelés, ami ellenében a reggeli komment született. Bár én nagyon keveset írok, biztosan nem én vagyok az egyetlen ilyen :).

        Kedvelés

  5. De jó topik, kedvet kaptam, hogy utánajárjak a bubi rendszernek (eddig csak sandán figyelgettem a kiwizöld csodákat), és akkor már a bringás kreszt is áttanulmányozom. Imádok bringázni, Fehérváron úgy is jártam munkába (jó időben, khm), de Bp-en mindig megvolt ez a félelmem, hogy túl sok az autó (meg ember is), nem férek majd el…
    Na, itt lesz aktuális a mondás: “If it scares you, it might be a good thing to try” :))

    Jó itt kezdeni a napot. ^.^

    Kedvelés

      • Jó időben, aszfalton, bármikor letekerek 150 kilométert egy nap alatt. De az nyaralás. Itt meg időre, könyvekkel, munkába. De megpróbálom, innovatív vagyok.
        Meg-e vagytok-e elégedve-e?

        Kedvelés

      • Naponta én se tolok le 150-et egy túrán! Minden tiszteletem!! Nálam a lélektani határ kb 70 km/nap, na jó, sík terepen 80, afölött már nem élvezem, csak szenvedek, akkor meg minek.

        Kedvelés

  6. De jó olvasni, hogy a bubira ennyien rákaptak! Én nemrég egy hónapot Koppenhágában töltöttem, elképesztő volt a bringás élet: tényleg a társadalom minden rétege képviselteti magát, kalapos bácsika a postáscangáján, tűsarkús anyuka a gyerekeit szállítva, fiatal fiú a barátnőjét, vagy épp a nagymamát és a kutyát szállítva. Csúcsidőben bringásdugó, mindennapos criticalmass-eufória. Belvárosban horrorárú parkolási díjak, cserébe tiszta levegőben suhanás (itthon engem jelenleg a szmog tart vissza a mindennapos tekeréstől). Alapélmény, amit nekem is akkor sikerült itthon elérni, amikor szinte csak bringáztam: minden olyan közel lett, távolságban és átvitten is, része lettem a környezetemnek, felfedeztem a város szépségeit, olyan igazi kisvárosi hangulatot adott. Azóta el is költöztem egy kisvárosba 🙂

    Kedvelés

  7. Igen, igen. Biciklizés – amiről most várandósság folytán le kell mondanom egy időre. (Kérdés: lehet-e kisgyereket (6-12 hó) biztonságosan szállítani biciklin? Ha igen, hogy?) Másik kérdés a szmog. Vettem drága maszkot, hogy aztán egyszer hordjam csak, fulladok benne és szorítja az orromat. Ti hogy vagytok ezzel?

    Kedvelés

      • Nem tudom. Szerintem nem tiltja. Bár ha arról rendelkezik, kizárólag hogyan lehet, akkor úgy akár még tilos is lehet. De nem nagyon érdekel. Minket még nem állítottak meg. Csak nénik szoktak beszólni de azok bicikli nélkül is…

        Kedvelés

      • Nem tiltja explicit, a szórend az, hogy Gyermek biztonsági gyermekülésben szállítható. Ennyit tudunk. Nincs kifejtve, miben nem szállítható, vagy miben kell szállítani.

        Kedvelés

      • Tapasztalatom szerint a jogász értelmezés az, hogy biztonsági gyermekülésben szállítható – máshogy NEM.

        Kedvelés

      • Fú, ez mostanában nálam is téma. És értem az aggodalmat, hogy AMENNYIBEN elesek, megvan a veszélye, hogy a saját súlyommal a gyerekre esek. De miért nem fogja fel senki, hogy addig a pillanatig, amíg az esés biztosan bekövetkezik, addig sokkal biztonságosabb a gyerek a hátamon, amikor a lehető legközelebb van az én egyensúlyi pontomhoz? Az esést elkerülni szerintem sokkal-sokkal könnyebb így, mint ha lenne egy plusz tehetetlen súly még valahol hátul.

        Kedvelés

      • A gyermekszállításról ennyit találtam a KRESZ-ben: Személyt szállítani csak a járműnek e célra kialakított álló- vagy ülőhely részén szabad. A kétkerekű kerékpáron 16. életévét betöltött személy szállíthat 10 évnél nem idősebb, a kerékpárt nem hajtó utast a kerékpár pótülésén. Nekem ebből az jön le, hogy csak pótülésben szabad bárkit szállítani, így különleges kialakítású mózeskosár vagy hordozó jutna eszembe először, ha 1 év alatti picurt akarnék szállítani.

        Maszk-kérdésben: olyat, ami nem szorít, ne hordj. Épp az a lényege, hogy ne mellette menjen be a levegő, hanem rajta keresztül. A fulladást nem tudom, mi okozhatja, de itt találhatsz tippeket maszk-megoldásokra:
        http://criticalmass.hu/forum/20090921/respro-es-egyeb-kerekparos-maszkok
        http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20080709/kerekparos-maszk-teszt-es-velemeny

        Kedvelés

      • Annak idején mentünk így: autósülés bekötve az utánfutóba. Az utánfutó lábrészébe tettem egy gerenda-darabot, ami segítette a bekötést, meg a súlya révén stabilitást adott az utánfutónak. Feleségem járt így a játszótérre úgy, hogy közben a bátyus a normál biciklisülésben ült mögötte 🙂
        Az egyik CM-en a városba is bementünk egyszer.

        Kedvelés

    • Nekem a kormányrúdra feltehető első ülésem (is) van, bobike márkájú, azzal sokat mentünk régen. Hátránya, hogy nem látod az első kereked, jó félméterrel-méterrel korábban meg kell nézni, hogy mibe és hova tekersz (belementem villamossínbe is, de szerencsére sikerült megőrizni az egyensúlyom, majd kicsit később kiugratni belőle), illetve hátránya a hátsó üléshez képest a rosszabb súlyelosztás is (egyrészt magasabban van a tömegközéppont, másrészt a kormányodon van sok súly, nem ugyanaz az érzés tartani a kormányt, nem is beszélve arról, amikor a gyereknek eszébe jut, hogy jobbra-balra dülöngélést játsszon, de meg lehet szokni). Előnye, hogy az orrod előtt van a gyerek, látod, hogy mit csinál, tudsz hozzá beszélni, nem tud belenyúlni semmibe még véletlen sem (ülésrugó pl.), és amikor elaludt menetközben (gyakran), akkor a karom a feje alá tudtam tenni, hogy ne lógjon oldalra a levegőbe (mondjuk ez elég munkás volt így tartani, de túl lehet élni), illetve az is, hogy egy picit előre és egy kicsit hátra egyszerre fel lehet tenni (magyar kresz szerint nem).

      Egyébként ha szimplán csak gyereket vársz, nincs semmi extra problémád, és eddig is kerékpároztál, akkor folytathatod tovább. Tudom, hogy a magyar nőgyógyászok többsége, aki életében nem kerékpározott, frászt kap ettől, de szerintem ez csak rossz beidegződés, illetve egészen a végefelé a kinyílás miatt már valóban van egy kis ellenjavallata, bár az is egyéni (én a másodikkal az utolsó napig kerékpároztam, igaz, nem túl nagy távolságokat, de az első gyerekkel azzal mentünk boltba, játszótérre, vagy nem túl messze kirándulni is).

      A maszkot én azért nem bírom, mert szemüveges is vagyok (egyelőre), és ha a maszk alól felfele jön ki a kilélegzett levegőm, akkor a szemüveg rögtön bepárásodik.

      Kedvelés

      • Ha fölfelé jön ki a maszkból a levegő, akkor nem jól illeszkedik, igazítani kell rajta. Ha ott jön ki a levegő, akkor ott is megy be, pedig a szűrőn kellene. Egyrészt az orrnyeregnél pontosan állítsd be az illeszkedést, másrészt hátul jól húzd meg a csatot, hogy tapadjon a fejedre. Nekem csak így sikerült jó levegővételt elérni.

        Kedvelés

      • “én a másodikkal az utolsó napig kerékpároztam”
        Az első gyerekkel, a kiírt idő után úgy bringáztam, hogy a férjem ült a csomagtartón én meg tekertem ahogy csak tudtam (miután rám ijesztett az orvos, hogy meg kell indítani a szülést, ha nem indul be pár napon belül magától). Persze semmi nem történt, még egy aprócska kis görcsöt se okozott…

        Kedvelés

  8. A bubi egyébként tényleg jó dolog, mert nem agyal az ember azon, hogy a hetvenezres jármű hogy fog félpercen belül eltűnni, meg különben is, nincs semmi, amihez köthetné. A kerületen belül is jó biciklizni, szállításra nem használom, de menni vele jó. Jártam munkába is vele, Kőbánya-Deák tér, volt őrzött parkolója neki, és félútig dedikált bringaút, havaj, kivéve mikor a nagy fenekű idióta pont előttem pattant fel a villamosmegálló korlátjáról, ahol üldögélt, én meg mondtam valamit az időzítés hasznáról. A gyerekeim is szeretnek bringázni, más kérdés, hogy soksávos főútvonalakon se ők, se én, senki, soha, büdös, egészségtelen, életveszélyes meg minek. Az Alföldön, a kunszentmártoni gáton, az igen! A Holt-Tisza, Holt-Körös mellett, az is! A Balcsin, Szigliget-Balatonederics közt, az is! De még Kőbányán, a tónál, a lakótelepen, a családi házak közt,ott is! De a Hungárián, a Pongrácon, az Élessarkon, a Kerepesin, hát akinek két anyja van, egészségére. Szóval most munkába nem, amúgy is rühelleném ezt az irodai átöltözősdi-zuhanyzós módszert is, én nem vagyok finnyás, de fürödni ilyen helyeken eléggé rühellek. Na ja, a holland időjárás sokkal irodaibiciklibarátabb ügy, mint mondjuk júniusban errefelé .

    Az Alföldön amúgy gyárilag bringázik mindenki vidéken, mert alkalmas rá a hely. Békés, Csongrád, Jász-Nagykun etc etc a bringások paradicsoma, száz éve ők az urak ott. Építik a bringautakat ezerrel ahogy látom (pl pont Cserkeszőlő-Kunszent és környéke nagyon keményen épül, használják is rendesen), egy építési beruházás, aminek örvendek. De nem rossz ugye a Fertő környéke sem, meg hát a Balaton vagy a Duna-kanyar.

    Nagyapám anno tudott kettővel, egyiken ült, másikat vezette maga mellett, csomagtartón tizenöt kiló meggy, kormányon kétkilós kenyér szatyorban.

    Kedvelés

    • Falun elképesztőek a nénik-bácsik, ahogy elegánsan, egyik kezükben esernyőt tartva hajtanak az esőben, biciklire felpakolva minden elképzelhető cucc, kasza, kapa, szalmabála. Télen is, takarítatlan úton, tükörjégen járnak a boltba a kendős nénik.

      Kedvelés

      • A vidéki bringás kultúra gyöngyszeme: valahol a Tiszánál láttam olyan falvakat, ahol mindenkinek kosárfonott puttonyok voltak felszerelve biciklistáska formán, gondolom valami kreatív helyi iparos sikerterméke, nagyon jól nézett ki.

        Kedvelés

      • Gázpalack szállításhozvolt kisipari laposvasból hajlított heggesztett (ahogy mondják) szerkezet. De a kalandért él a tizenéves. Gázpalack szigorúan enyhén hajlított könyökkel kézben. Könnykicsordulásig.

        Kedvelés

      • A vidéki bringázásban engem az nyűgöz le, amikor a 90 éves nénik a láblendítős módszerrel libbennek fel a bringára.

        Kedvelés

      • Én az új generációs biciklis néni vagyok. Láblendítés, retro bringa kosárral, 15 kg csomag alap. Csak a bringa van amúgy, reális árú boltok is csak azzal járható távolságban, plusz gyerek. Néha rettenetesen nehéz, télen, meg a legsúlyosabb, hogy a 26-os vázra gyerekülés nem fér fel, kendőt kötni nem tudok, meg akkor láblendítés sincs 😀 Másfél éves koráig gyalog, babakocsival nyomtam, utána olyan volt visszaülni a bringára, mintha fénysebességre tudnék gyorsulni. És külföldön vagyunk, a falusi utakhoz képest ezek az utak vúú váá úúúú.
        Na de a kínzó kérdés megvan, csak akkor tudok boltba menni, ha valaki van a gyerekkel, vagy az emberem bringája, amire rá lehetett tenni a gyerekülést, csak nekem túl nagy, és a férfivázat (mi a neve?) nem tudom megszokni, fékezéskor beleakadok, épphogynem felborulok, hazafele tolni szoktam, meg a nagy dombon fel, tiszta szégyen. A gyerek is nehéz már, még a bringa 18 kilója, meg amit a boltba veszek, én vagyok 48, a nagy domb tetején mindig megtérek. A nagy domb már külön életet él a fejemben, mint egy családtag, holnap is fogunk találkozni, álmaimban, imáimban, minden gondolatomban benne, sikítva ébredek éjjel, azt álmodtam, hogy tükörjég borítja.

        Kedvelés

      • A lényeget nem írtam, pedig azért kezdtem. Szóval novembertől márciusig minden induláskor legyőzöm magam, és néha már akkora kín, hogy nem tudok odajutni, nem tudom hazavinni, blabla, tavaly megtanultam vezetni. És bár autóm nincs, de ott van a fejemben a gondolat, hogy szar szar, de ha akarok mehetek kocsival is, pedig amúgy nem, mert nincs kocsim, de ne röhögjön senki. Na szóval ha akarok én kocsiba ülök, de hát én vagyok a vadon kemény gyermeke, az élet császára, és amúgyis mekkora kúlság már, hogy hátrányból előzök, és akkor nekiindulok, és ettől bazisok erőt kapok.

        Sokmindennel vagyok így, hogy csak a fejemben kovácsolom a nem létező előnyt, mindig eszembe jutnak akik az anyaságba fordulnak be így (rájöttem innen), és nyilván hízik a májam, amikor az ilyen mibe fojtod bánatod témánál azt mondhatom, én nem, de ha őszinte lennék magammal, látnám, máshol megteszem. De ha nem teszem ezt mi tart meg? Mert minden tettem valami lyuk tömködése. Nagyon fennakadtam a kérdésen, amit meg se tudok fogalmazni, csak ködösen. Mi jó nekem valóban, és mit beszélek be, hogy jó? Valami ilyesmi

        Kedvelés

      • Azért én röhögtem, hogy akár mehetnél a nemlétező autoddal is. En is felcsipegetem az ilyen kis motivacios morzsakat 🙂

        Kedvelés

      • És tudsz olyan bringát ami ilyen súlyú, van rajta elég fokozat budai hegyekhez és mondjuk egyhavi átlagfizetésből meg lehet venni?

        Kedvelés

      • A fokozat ugye váltókérdés, akármilyen vázra tehető. A súly meg vázkérdés.
        Nem értek hozz, és nem akarok hülyeséget írni, de vannak nagyon vékony acélvázak is.
        http://bikemag.hu/tech/vazanyagvalasztas-objektiv-vagy-szubjektiv
        http://bringa.hu/hogyan-valassz-kerekpart-7.resz.html (a hetedik része a sorozatnak)
        Ez nagyon érdekes cikk:
        http://www.yasec.hu/muhely/sulycsokkentes.htm
        — és én is hajlok arra, hogy ha a bringás bármit nehéznek érez, edződjön meg fokozatosan, erősödjön, csökkentse a saját súlyát. (A gyerekeim az elmúlt fél évben fél-egy kilót híztak, én meg fogytam tizenötöt, szerintem jó mérleg, mindkettő ül a bringán.)
        Ha én most vennék napi használatra szánt bringát, akkor egyszerűbb Meridát, Mongoose-t vagy Gepidát vennék, ha meg többet szánnék rá, akkor Specialized-ot. Ez elég szubjektív, nézem a bringákat, és ezek tetszenek..
        Pölö egy narancssárga, teljesen felszerelt:
        http://probike.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage.tpl&product_id=26612&category_id=24&option=com_virtuemart&Itemid=71
        Súlyt nem ír, de meg lehet kérdezni. Eszerint: http://www.bike-shop.hu/ferfi_kerekpar/trekking/gepida/alboin_100__2014_ a férfi 16,2 kg.
        Az enyém azért a kormánycső és az atomerős, gyerekszállítós csomagtartó miatt mafla nehéz. Sokat viszem lépcsőn.
        Ezek a könnyűségükről híresek:
        http://kerekpar-shop.hu/mtb/468-renegade-lady-bh-bike-trekking-kerekpar.html
        Bringatesztek: testbike.hu
        Ezek vadiújak. Lehet, hogy jó állapotú használtat ezzel is foglalkozó szervizben érdemesebb venni.
        A bambusz a fenti vázelemző cikkbe bele se került, ritka, nem tömeges a gyártása. Hozzáértők, ha kipróbálják, ki is borulnak, mert annyira rugalmas, hogy a hajtási energia egy részével a vázat csavargatom, ami nagyon más érzés, mint egy fémváz. (Viszont már látszanak rajta az első rügyek!)

        Kedvelés

      • Fontos volt a kérdésemben, hogy ami ilyen súlyú. 8,5 kilós bringa az legalább félmillió, és országúti. Városi, mindennapos közlekedésre ez még alkalmatlan, nincs rajta lámpa, csengő, prizma, hogy csak a kötelezőket mondjam. Nincs sárhányó, csomagtartó, lakat, dinamó, esetleg visszapillantó tükör, letámasztó, hogy csak a praktikus dolgokat mondjam. Nem ballonos a gumi, nem puha az ülés, hogy a kényelmeseket mondjam. És ha ezek megvannak, 16 kiló alá nem megy a bringa. Az enyém 20 kg, minden nap lecipelem a másodikról, le egy aluljárón, majd ugyanezt fel. Így nem csak a combom lesz feszes, hanem a felkarom is:)

        Kedvelés

      • Nem tudok ilyen súlyút újonnan, de biztosan van használtan.
        Csak a 8,5 játszik? Miért? Ha 12-t írtam volna?… (És milyen súlya van a prizmának, csengőnek?)
        Tök részletesen utánanéztem, mert kérdezted.

        Kedvelés

    • A holland időjárás biciklisbarátságáról csak az jutott eszembe, vajon éltél-e te ott valaha is (én igen, évekig). Hollandia a vízszintes eső országa, valóban nagyon kerékpárosbarát… Egyébként simán meg lehet úszni a zuhanyozást, ha nem tekersz gyorsabban az edzettségi szintednél (tessék azt felfejleszteni). Igaz, én könnyen beszélek, mert a munkahelyemen nagyon elfogadható zuhanyozók vannak.

      Kedvelés

  9. Az egyik kicsi épp a hétvégén tanult meg tekerni kb. 10 perc alatt, de úgy hogy felült rá és ment, mint a parancsolat. (Pótkerék nélkül.) Ez többek között azért jó, mert tud jönni velem futni.

    Kedvelés

  10. egyik kollégám nyitott egy bringaboltot pilisen, jól is megy, látom, hogy ott rengetegen nyomják, épp gondolkozom rajta, hogy veszek egyet. szerintem a bubi kurva sokba kerül, és nehezek a biciklik is. belvároson belül praktikus lehet mondjuk, de kijjebb már kevesebb a tároló. nekem ferihegyre kéne járni vele, és azért a gyömrői útban nem vagyok egészen biztos, hogy jó ötlet. azon még autóval is el lehet nyalni, a munkahelyem felé menet viszont nem lehet kikerülni. járkáltam görkorival, de már egy ideje nem, nagyon praktikus, de inkább félek közben, mint nem, abba ugyan sokkal jobb, hogy fel lehet szállni vele a vonatra meg a buszra (bár azt csak lehet,de asszem,nem szabad), és általában korival elég egy kisebb útrepedés ahhoz, hogy kurva nagyot essél, sokkal instabilabb, mint gondoltam, és én gyárilag túl óvatos vagyok hozzá, hogy ez ne érdekeljen. úgyhogy ezért gondolkozom most bicikliben, vagy esetleg rollerben, de az útrepedések ott is ugyanolyan parák (mármint a rollernél). egyébként csak azóta, hogy én vezetek (négy éve) is már szignifikánsan javult az autós-biciklis együttélés szerintem, én is az elején nehezen követtem, hogy hogy kéne ezt csinálni, most meg már reflexszerű. azért Vakmacskának igaza van a pongrác útban, én is arra járok dolgozni, ha biciklivel mennék, nem tenném, ezer irányba ki lehet kerülni, valóban életveszélyes hely. a másik ami számomra nehezen érthető, az az egyirányú utca-dolog, hogy mi annak a magyarázata, hogy olyan fontos volt kilobbizni az egyirányú utcába való fordítva behajtást? itt a belvárosban például, de ha jól tudom, kijjebb is, minden egyirányú utcának van párja néhány tíz méterrel arrébb, miért nem lehet oda behajtani, miért nélkülözhetetlen szemből az egyirányúba? iszonyatosan ijesztő autóból nézve, és nem értem, hogy miért ennyire fontos, mikor meg lehet oldani a szomszéd utcában is ugyanazt. én gyaogos is, bkvs is, autós is vagyok, és mondom, lehet hogy nemsokára már fogom tolni biciklivel is, szóval nem gőg, ami beszél belőlem, elvégre mindenki gyalogosnak született, az az alap dolog. de szerintem mindannyiunknak kell tudni együtt élni, és autósként sokszor azért ijesztőek ezek a dolgok, mert pont mivel én vagyok ilyenkor az erősebb, enyém a nagyobb felelősség akkor is, amikor a másik hibázik, és nem feltétlenül szeretnék börtönbe kerülni azért, mert ugyan más volt a hülye, de én voltam az erősebb, ezért szerintem bizonyos autós érvek – nem a leuralósak meg lenyomósak meg dudálósak természetesen – érthetőek. ezek közül való szerintem a pongrác utas dolog is. eleve kőbánya nem egy nagy öröm semmilyen járművel. na de majd kíváncsi vagyok, milyen lesz ehelyett az üllői út, ami viszont totál kulturált, és van bicikliút is, amit eddig csak görkorival jártam végig, de még úgy is tökéletes volt.

    Kedvelés

      • dehogynem opció, szoktam is úgy járni, hogy vonat+görkori, csak hát ha bringáznék, akkor már minek szálljak fel a vonatra, akkor megtenném az egész távot bringával, nagyobb macera kb levenni a bringát a vonatról, mint megtenni az állomástól a munkahelyemig tartó másfél kilométert. ha viszont bringáznék az egész távon, akkor merül fel a rettenetes, és a munkahelyemre menet abszolút kikerülhetetlen gyömrői út, arra próbálok valami megoldást találni. van egy hatalmas kerülő amúgy, amivel ki lehet kerülni, de az kb még plusz 5 km. eddig is kb ez tartott vissza. meg az, hogy a házunkban nem nagyon lehet biciklit tárolni, a régit, amiután idehoztam (2007ben) a földszintről, a bejárat melletti lépcsőkorláthoz lakatolva egy nap után lopták el, a lakásban meg nem fér el, ez is egy elgondolkodtató kérdés.

        Kedvelés

      • Körkörösen érvelsz.
        “ha bringáznék, akkor már minek szálljak fel a vonatra, akkor megtenném az egész távot bringával”
        “ha viszont bringáznék az egész távon, akkor merül fel a rettenetes, és a munkahelyemre menet abszolút kikerülhetetlen gyömrői út”
        Nem piros a vonat? Tényleg akkora macera leszedni? Ilyen távon már sok idő megspórolható a vonattal.

        Kedvelés

      • körkörösen? ja, biztos. gondolom, nem dicséretnek szántad.
        hogyhogy piros a vonat? nem értem.

        Kedvelés

      • jaaa, hogy az! így már értem. nem, őszintén szólva eddig egyik se volt az sajnos.

        Kedvelés

    • Egyirányú utcák: az, hogy valami ijesztőnek tűnik, nem biztos, hogy veszélyes. Sőt, én gyakran éppen az ellenkező irányú, bicikliseknek megnyitott egyirányú utcákat választom kerékpáron ülve, mert ott jóval egyszerűbb a találkozás autó-bicikli között. Ez furán hangzik, de így van: azonos irányba haladva nehéz megelőzni a biciklist, ha biztonságos oldaltávot akarunk tartani (és a biciklin ülő is a parkoló autók ajtajától), és a biciklis is nehezebben veszi észre, ha jön mögötte valami. Viszont ha egymással szemben mennek, mindenki lát mindent és egy pillanat alatt elhaladnak egymás mellett. A kereszteződésekben nyilván figyelni kell – általában szabályozták az elsőbbségi viszonyokat, de van olyan, pl. Rózsa u.-Jósika u. sarok, ahol a jobbkézszabály szerint kerékpárosok is jöhetnek ki onnan, ahonnan eddig nem hajthatott ki senki. Egyébként ha másképp nézzük, nagyon egyszerű a dolog: ezek olyan kétirányú utcák, ahova az egyik irányból motorizált járművel tilos behajtani. Tehát ha nincs benne valakiben a megszokás, akkor nagyon egyszerűen kezelhető.
      És hogy miért praktikus? Például azért, mert belvárosban kis távolságokat biciklivel a legegyszerűbb megtenni, ugyanakkor csak azért kerülőket tenni, mert két autónak túl keskeny az adott utca (általában a parkoló autók miatt…), eléggé feleslegesnek tűnik (és általában nem is kerülnek az emberek, inkább a járdán mennek helyette, ezért sokkal jobb megoldás ez a kétirányúsítás). A dolog amúgy már sok országban bizonyított, Belgiumban pl. kötelező felülvizsgálni minden egyirányú utcát és biciklivel csak akkor egyirányú, ha az bizonyítottan veszélyes lenne.

      Kedvelik 1 személy

  11. Akik megteremtették a ma már biciklizhető várost, azok bizony nem nyavalyogtak, hogy majd bringázom, ha ezt meg azt biztosítják nekem, illatos lesz az izzadság, lesz mindenhol tároló, csillogú külön út, zuhanyzó. Hanem nyomták, a veszélyesben is, lobbiztak, tekertek, összefogtak.

    Az igazság az, ahogy netszerte figyelem a kommenteket, hogy beleragadnak emberek az automatizmusokba, aztán azokat igazolják fröcskölő nyállal. Semmi kedvük újragondolni, változtatni, csak kényelmeskedni és panaszkodni van kedvük. Na, ez az, ami ellen a blog van. Itt is ez megy néha. Közben mennek a lemezek: dedrágaabenzin, degörényabringás, deveszélyesaváros. Mintha nem épp tőlük is, meg a túlzsúfoltság generálta ingerültségben válna veszélyessé a város! Hogy lehetnek ennyire vakok? Persze, ők csak autóznak, nekik muszáj, de a szemét többiek! Pedig ehelyett éppenséggel bringázhatnának is, hogy részesei legyenek a critical mass-nek, amely önmaga teremti meg a változást.

    Kedvelés

    • Namost mondok valamit, ami irrelevánsnak tűnhet pedig nem feltétlenül.

      Itt laknak kétmillióan. Nekem tök mindegy, miből áll egy zsúfolt tömeg, egy rakás bringából, egy egymás lábán álló utasokkal tele buszból, egy járdából, amin fellöknek kétpercenként ha nem megyek elég gyorsan, vagy egy úszómedencében, ahol két tempó után lelocsolnak, megrúgnak, pofán vágnak csak mert kicsi a sáv és sokan vagyunk benne sokféle tempóval. Engem mindenféle közlekedő tömeg megrémiszt egy idő után, stresszel és nyomaszt. A boltban is utálom a tömeget, kizárólag nagyon-nagyon kivételes helyzetekben (Sziget, tüntetés, kórus, ilyesmi) érzem át a pozitív erejét. Pedig ez semmi, ahhoz képest, hogy én párszor láttam már azért Londont reggel, na amikor a NYOLCMILLIÓS nagyváros megindul, na az valami. Ott tényleg repülsz a járdán is, ha nem rohansz, sodornak el a Victoria Stationnál ha egy pillanatra megtorpansz a hülye táskáddal, az aztán a valami.

      Szóval nekem tök mindegy, kalapos sofőr, mobilozó gyalogos (út közepén, pirosban, hol máshol…), pöttyös dizájbringás, ordítozó furgonos, leszarom-énvagyokazerősebb buszsofőr vagy bármi más. Van egy mennyiség, amitől már idegesítő a dolog, főleg ilyen helyeken mint Budapest, amit nem erre a mennyiségre és sebességre terveztek (itt van Canberra, üreskés sugárutak, villámgyors buszok, no stressz), amíg az ide-oda együttmozgás nem csillapul (pl idióta irodákba menés és jövés amikor BÁRHOL tudsz írni, tervezni, programozni, hehe, de úgy nem vagy szem előtt), amíg ekkora fos minden felújítás (megint Pongrác: kiássák, körbekerítik, otthagyják 4-10 napra a picsába mindenféle tábla nélkül….), addig édes egy mindegy, ez jó nem lesz, nem száll mindenki bringára mert nekem a városi, hétköznapi közlekedés nem eszme, nem cél, nem szabadidős tevékenység, amire tetszőleges idő fordítható, nem közösségi üzenet, aminek érdekében koncertet kell szervezni meg flesmobot, az emberiség egy része képes racionálisan gondolkodni, számolni is, én is felülök a kilences buszra, ha a Nemzeti Múzeumnál van dolgom, vagy a bicóra, mikor mentünk Tűzoltó Múzeum gyerekes progijára.

      De ne keverjük a bicós sportokkal az A-ból B-be jutást, persze hogy barom nagy löketet adott egyik a másiknak, mikor jöttek a bmx-ek meg a downhillesek meg a többi kúlság, ha valami kúl meg trendi, akkor persze hogy többeknek teccik, mint Józsibá fekete egyencangája, akkor buli beszállni. De ahol józan oka volt, (lásd Alföld), eddig is mindenféle kúl lobbi nélkül használták és használják, nem kellett hozzá flesmob.

      Ha láthatóan közlekedik a pógár, nem is bosszant fel akármit csinál, ha valamelyik réteg idegesíteni tud, az a “trendicicavagyok” (és béna) meg a “húdeprofivagyok-eztatrükkötnézd” (és a technikai tudását arra használja, hogy a többit szívatja, köztük engem is). Autósban is van pár ilyen kategória, a nézdacsajozósautómat-menőfaszi vagyok, a fontosembersiethaveromatrafipaxos, az ennekaverdánakmindegycsapasdbéla, meg a nekem-minden-giroszosnál-szabad-vészvillogóval-megállni. Nem feltétlenül eszközfüggő, attól függ, hogy állunk a másikhoz meg a helyzethez. Szomorúan kijelentem, nem, nem minden bicós jófej, bár arányaiban nyilván több a jófej, mint mondjuk az autósok közt.

      Kedvelés

      • Azért gondold már meg, hogy mekkora helyet foglal el kétmillió bicikli és mekkorát kétmillió (de legyen egymillió, mert kettőnél több ember átlagosan nem ül bennük) autó. A légszennyezéstől már tekintsünk is el, de a parkolóhelyekkel számoljunk.

        Kedvelés

      • Kétmillió? Bakker, egy alap társasházban ha minden ötödik családban van egy, máris áll a bál….:D
        (egészségileg és életkorilag amúgy nem mindenki képes bringázni, ahogy persze autót vezetni sem)

        Kedvelés

      • Én csak a zsúfoltsághoz biggyesztettem a megjegyzésemet: biciklitároló szerinted mennyivel foglalna kevesebb helyet, mint a parkolóhelyek? Igaz, be kellene fedni, de bőven elég lenne egy tető meg rács, hogy ne lehessen ellopni, semmi szükség betonborzadályokra, amik a kocsiknak épülnek pár lakótelepen. Jó, igazából a kocsiknak sem kellene olyasmi

        Kedvelés

      • vicköltem:DDD De én utálom ezt a kizárólagosságot, hogy mostakkormindenki holnaptólbiciklivel, csakazajó. Nem mindenkinek és nem mindenre jó. Jó, hogy van vonat, busz, villamos, bicikli, urambocsá autó, nekem van olyan idős rokonom aki totál és mindenben másra szorul onnantól, hogy végképp nem tud vezetni, kell egyéni mobilitás is, igen, azok az elektronyos büzgentyűk is, amikkel repesztenek a menni nem nagyon tudó idősek, akik nem akarják, hogy folyton tolja őket valaki.

        Nem zéró összegű játszma ez, és nem mindenre tökéletes megoldás, az arányok fontosak, ez az idióta oszd meg és uralkodj meg nem vezet sehova se. Én az autótlanságból se csinálok vallást, az autósságból sem, altruisztikusan és egyénileg szopni pedig csak bizonyos határig vagyok hajlandó nemes célok érdekében is. Sokkal többet érpl. a svájci vagy német, központilag autótlanított belváros, mint az én győzködésem, hogy mindenki más az mindenki más, de én vállaljak áldozatot, mert milyen jó érzés lesz nekem, miközben elfüstöl alattam a hármasmetró. A komoly technológiai változások mögött a legtöbbször igenis áll valamiféle közösségi (jó esetben az) szabályozás, nem az egyéni öhm, belátásra alapozás, bár kétségkívül az a legjobb.

        Kedvelés

      • “Nem zéró összegű játszma ez, és nem mindenre tökéletes megoldás”
        De hát ezt ki mondta? Persze hogy nem, utálom is, mikor ilyen autós-biciklis ellentéteket próbálnak szítani, leginkább a “mi adónkból (a benzin árába építve) épült az út, aztán mégis bicikliutat választanak le belőle” logikával. Nem vagy-vagy, hanem is-is. Kinek mi kell, csak az lenne jó, ha tényleg tudnánk, mi (és miért) kell.

        Kedvelés

      • Ne már hogy mindegy, hogy kétmillió biciklis vagy autós… nyilván nem fog és nem tud mindenki mindig biciklit használni, de Budapesten annyi sok jó változást hozott ez a divathullám. Egyre több lehetőség, infrastruktúra, ami kell, szükséges, hogy legyen alternatíva az autóra, hogy minél többen, különböző szituációkban tudják használni, és ez mind társadalmi nyomásra lett, nem magától. Néhány évvel ezelőtt a bubi elképzelhetetlen volt, az is, hogy kijavítják valaha az Anrássy úton a sávot. Vidéken sem mindegy, hogy építenek-e bicikliutat a falvak között, vagy a kamionok között kell tolni. Vagy a Máv biciklipolitikája: van bőven mire panaszkodni, de annyi mindent változtatott a bicikliszállítástól, biciklibérlettől kezdve, az agglomerációban az új parkolók már fedett biciklitárolókkal épülnek pl, ez mind azért történik, mert érezhetően van igény a közösségi közlekedés, meg a bicikli kombinálására, mert divat lett, ha úgy tetszik.

        Kedvelés

      • Oké, Vakmacs’, de ez csak a te szempontod, hogy mitől irtózol és mi stresszel, meg mit szeretsz. Én magam, meg a poszt meg a közlekedésről szóló társadalmi vita egy kicsit máshonnan szemléli a dolgot, nem az egyéni ízlésből. Van pl. közjó, ésszerűség, parkolási helyzet, levegőtisztaság, balesetveszély, az utaknak áteresztő képessége, a közösségi közlekedés szempontjai, emberbarát közterületek, a zaj, meg még egy csomó minden.

        Nagyon nem tetszik egyébként a “nekem mindegy, csak (mások mit csináljanak/mit ne)” előíró beszédmód, mások megnézegetése, ítélet szimpátia szerint. Nem demokratikus. Önös.

        Kedvelés

      • “nem, nem minden bicós jófej” Miért, ezt állította valaki? Mivel vitázol? Miféle elvárás ez? Nem barátkozni kell vele, hanem élni hagyni. A szomszédom se jó fej, de nem is kérdezi erről a véleményemet. Mindenesetre itt kell boldogulnunk, egymás mellett.

        Szerintem a bicósok jellemzően (de nem mind) civilként aktív, tudatos, fiatal(os), szuverén, jó fej emberek, ez következik abból, hogy az alapvetően biciklisellenes városban is a biciklit választják. Az autó meg annyira kézenfekvő, szokásos mód, hogy ki tudja, milyen az az ember.

        (A DH-sok meg elkényeztetett, természetromboló, önös kis csírák. Már bocsánat. Lehet, hogy amúgy jó fejek, de a bringázásuk mindenképpen ezt csinálja másokkal, például a merőlegesen haladó turistákkal, vagy a fogasra fel nem férőkkel, miközben ők — ma hallottam — tízszer is körbemennek egy délután. Nem is közlekedésre használják a bringát.) (Azt írta a kommentelő: hát istenem, ilyenek vagyunk, hangosak, meg minél többször fel akarunk jutni! Ez ilyen! Miért nem építenek pályát, miért nem biztosítja a BKK, hogy sokan föl tudjanak menni! A bringa nem alkalmas fölfele tekerésre! De legalább nem drogozunk! Na, egy évvel a megtámadásom után itt ismét elpattant bennem valami.)

        Hiába jó fej az autós (ugyanolyan arányban), ha egyszer az autózás maga mint rendszer, mint üzem ingerültté, kis előnyökre vadászóvá, kereszteződésen átcsusszanóvá, járdán előzővé, Demszky-karót kitörővé és dafke a bringaútra állóvá teszi.

        Én inkább úgy mondanám, a biciklis sem rosszabb fej, mint az autós, hátrányból, elnyomottként sem, csak alatta egy sokkal emberléptékűbb, veszélytelenebb, tisztább, pazarlásmentes szerkezet van. Nagyon nem mindegy.

        (Lám, mégis önigazolunk. De a városi, napi autózást valós érvekkel védeni az én értékrendem és információim szerint nehéz, sőt, virtuóz feladat.)

        Kedvelés

      • “utálom ezt a kizárólagosságot, hogy mostakkormindenki holnaptólbiciklivel, csakazajó”

        Hol olvastál ilyet?

        Mivel vitatkozol?

        Nem lehet, hogy találva érzed magad?

        Tudsz érvet az ellen, hogy a tömeges biciklizés hepinesz és közjó?

        (Hozzáteszem, hogy sokkal többen tudnának biciklizni, mint ahányan teszik, és ha az idősek tették volna korábban, nem lennének ilyen görnyedt, gyenge, beteg testűek.)

        Következik-e ebből a KELL? Hamis a dilemmád.

        Én csak azt mondom, hogy bringázni jófejség, meg sportféle is, az autós a kommentekben nagyon sokszor védhetetlen dolgot véd ál-ésszerűségel, és most még annyit, hogy az nagyon önző dolog, ha a polgár mindent az ízlése, szimpátiája függvényeként kezel.

        Kedvelés

      • A tömeges biciklizés számomra egy természetes ügy, én Mezőkovácsházán születtem és ott töltöttem a nyaraimat 18 éves koromig. Semmi különös sportélmény meg hepinesz meg közösségiélmény nem volt benne, pont olyan mértékben volt természetes A-ból B-be jutás módjaként, mint a gyalog vagy a vonat. Ezért vagyok kicsit értetlen a hájppal szemben, valami régen is használt dolog mindenféle új faktorok miatt (újfajta bringák, ruhák, ráépített kereskedelmi branding) VISSZAkapja a helyét ott, ahol valaha általában volt neki, és most ennek tapsikolni kell, vagy felruházni az erre ráhuppanókat mindenféle pozitív tulajdonsággal, ami vagy van nekik, vagy nem. Bevallom, talán ezért is furi nekem hogy ez most egy mozgalom vagy egy életérzés, meg extra jófejség, ez utóbbin a napi rendszerességel 88 éves korában is bringázó nagyapám röhögött volna legnagyobbat. Gyalogolni rég nem bírt már, kocsija sose volt, a lovat és szekeret elvitte az államosítás, közlekedni necesse est, mi ebben az extra jófejség.

        Nem volt ám a bicikliző kovácsházi pógár se sportember, se öntudatos környezetvédő, focizni max. az unokákkal az udvaron, simán belevágták a tejfölös dobozt, a nájloninget és a döglött macskát is a kályhába (mit is tettek volna vele, nem volt még tán 1988-ban se szemétszállítás szervezetten), megitták a Crown Colát, vacak zenét hallgattak, tettek nagy ívben a Földanya jólétére és körbecsodálták a Pista Ladáját, ha volt neki.

        Egyik első dolgom volt venni egy bringát mikor kiköltöztem a nyócker második emeletéről, ahol kb. 1 éjszaka alatt lopták volna el, a lakásba meg azért nem akartam volna rakni, meg lecígölni a lépcsőn. Nem lettem tőle automatikusan jófejebb, engem ez zavar a hájpban, amikor olyasmit tulajdonítunk dolgoknak, amik lehet, nincsenek benne, és tök jó hogy lett egy rakás bicikliút, még akkor is, ha székesfővárosunkban kb. sztem a 30 százaléka alkalmatlan helyen és szar minőségben lett megcsinálva.

        Még egyszer: nem vagyok hajlandó vallást csinálni az autótlanságból, akkor se ha örülök annak, ha egyre többen és jobban bicikliznek (igen, örülök). Nem leszek automatikusan 15%-kal jófejebb, ha valamiért lemondok valaha az autózásról, ahogy a bringa megvétele és használata se emelte az erényeimet, ha valaki ezért ül bringára, szerintem tévúton jár valahol, akkor is, ha persze ettől jobb lesz a levegő a környezetében. Én nem hiszek az altruista lebeszélőkampányokban és hájpszagú bicós mozgalmakban se nagyon: tömeges változás akkor lesz igazán, ha élhető a tömegközlekedés, elfogadott és elterjedt az otthoni munka, minden lakóhelyen van normális közellátás elérhető távolságban, és nem várják el, hogy napi 24 órában produktív légy, kényszerítve ezzel arra, hogy minden “improduktív” tevékenységedet (a közlekedés ilyen) BÁRMI ÁRON lecsökkentsd a technikailag elérhető minimumra. Na akkor mindenki bringára és buszra és villamosra ül majd, akinek van két mozgásra képes lába, és az IQ-ja meghaladja a kalapméretét.

        Kedvelés

      • A hájpolás meg a mozgalmiság azért van, mert egy évtizeddel ezelőtt még se az autósok, se a városvezetés nem tekintette létjogosultnak a biciklizőket Budapesten. Akkoriban valódi híróság volt bemerészkedni a forgalomba, ahol nem számítottak rád, nem figyeltek és betolakodónak tekintettek. Aztán a tömeg kritikussá vált, és most már egészen más. De kellett hozzá a mozgalmiság, a kampányok, a lobbi, a rendezvények. A magyar kerékpárosklub pl. pont olyan kampányokat csinál, amik eloszlatják a városi biciklizéshez kapcsolódó aggodalamakat (ruházat, mosakodás, hogy menjek be így dolgozni http://kerekparosklub.hu/bam), oszlatják a félelmet (bebiciklizés), ezekre Jászfényszaruban nyilván nincs szükség. A ráépült kereskedelemnek köszönhetően lehet most már szervízt találni minden utcasarkon, lehet megfelelő biciklistáskát meg kabátot venni, ami nem kellett ha a téeszbe mentél, de most az irodistáknak szükségük van rá, pont azért, hogy ne izzadjanak vagy ázzanak szét. Azért van nimbusza a városi biciklisnek, és nem többé valami szóra sem érdemes közlekedési mód, mint falun, mert egyrészt a bicikliseknek ki kellett harcolniuk a jogot a városi közlekedésben való részvételre, nem volt ez magától értetődő, másrészt mert nyilván a mai városi személyautó-terhelt, élhetetlen, légszennyezett környezetben van annak a döntésednek etikai, mindenkire ható következményekkel járó tartalma, hogy mivel jársz dolgozni, régen meg nem volt (meg döntésed se volt). Hát ezért a hájp, ami persze lehet ellenszenves.

        Kedvelik 1 személy

      • Nagyon egyetértek, kösz.

        Végre forradalom, végre lehet, és azt is ferdén nézik… szerintem értelmetlen és immorális pont a bringásokon köszörülni a nyelvét kinek-kinek, és rendben levőnek, normának gondolni az autózást. Vagy szidni az autósokat, mindig másokat, mert ÉN persze kivéteél vagyok.

        Lusta kiakasztani a lábát, mondta a tesóm a pirosozó futárról megvetően, autóból. Ki a lusta? A futárnak a nyakán a kés. Nem szeretem ezt.

        Kedvelés

      • En is koszonom Tarapp, jol esett olvasni az iteletmentes, szelid meg is eros megfogalmazasodat. Ebbol az aspektusbol nem gondoltam vegig en sem.

        Kedvelés

    • Bicikliztem a budai oldalon Clark Ádám tér felé. Az emberek tempója nem egyforma. Volt aki topogott előttünk, majd összenőtt a szemöldököm. Volt, aki kb 50-el húzott el mellettem, fellökve hogy bedőltem a kutyaszarkupacba.
      És ez nem autóúton volt, hanem bicikliúton, biciklisek egymás közt.
      Semmi sem fekete és fehér.
      Ha pedig intézni való van, emberek közé megyek, izzadtan nem szeretnék.

      Kedvelés

      • A megoldás ott volt fenn az egyik kommentben: menj annyival, hogy ne izzadj meg. Ha melegebb van, erősebb az emelkedő, párásabb a levegő, akkor lassabban. Illetve fontos a jól szellőző ruházat is (azért hidegben és/vagy szélben kicsit legyen szélálló is, ha még 20 év múlva is mozgatni akarod a végtagjaidat).

        Kedvelés

      • Ha megyek valahová, akkor nem a biciklizésnek megfelelően szeretnék öltözködni, hanem a célállomásnak megfelelően.

        Kedvelés

      • A kettő összeegyeztethető, kompromisszummal. Aláöltöző megoldja a problémát, csak helyet és időt kell találni az aláöltöző levetésére.
        Amúgy szerintem az öltözködés a biciklizésnél fontos szempont, fontosabb, mint az elterjedt közlekedési módok közül bármelyiknél. Egyrészt jó, ha látszol (feltűnő színek, fényvisszaverés), másrészt nem fáznak meg az ízületeid (ujjak, térd, váll).

        Kedvelés

      • Én nem vetem le az aláöltözőt, csak este, a többi ruhámmal együtt. Az aláöltözőnek épp az a lényege, hogy nem kell levetni, mert a bőrödről elvezeti a nedvességet (és hamar szárad).Szerintem ruhacserére csak extrém izzadás esetén van szükség, az pedig nem áll elő, ha megfelelő tempóban tekersz. (Lihegés nélkül.)

        Kedvelés

      • “az öltözködés a biciklizésnél fontos szempont, fontosabb, mint az elterjedt közlekedési módok közül bármelyiknél”
        Így van, ezért sem járok mindenhova bringával.

        Kedvelés

      • A technikai kabátban kiről nem folyik a víz? De még órák múlva is csurom vizes a belseje, komolyan. Olyan lassan nem lehet bicajozni, hogy ne. És igen, zuhanyozhatnék fél órát a munkahelyen, ha a zuhanyban lenne fogas, hogy a ruhámat felakasszam, és még fél órával előbb kéne kelnem, és fél órával később érnék haza (a természetbe) és cserébe egy óráig szívnám a városi szmogot befele. Sajnos nem éri meg, pedig nagyon tetszik. Félek is, főleg a bicikliúton, ahol zsúfoltság van. Amúgy nem vagyok félős, Athénból Pireuszba bicikliztem és vissza is. Washingtonban görkorin suhantam és gyalog jártam haza az erdőbe, még éjjel is. Azt hiszem, nem vagyok félős.

        Kedvelés

      • Bocs, nem tudom, mi a definíció, de a technikai kabát (Sherpa az enyém) és minden vízelvezetést ígérő sportcucc, mint a Nike futónadrágjai lényege, hogy szellőzik, és víz be nem, ki igen. Hónaljnál szellőzés. Ha nem vezeti el a vizet, nem technikai (vagy nem kabát 😀 ). A zuhanyozás pedig nem fél óra, vagy hogy csinálod? Tavaszban sem vonz? Olyan kevés észérv van itt, már elnézést.

        Kedvelés

      • Egy jó softshell kabát, főleg, ha van hónaljszellőzése, és meg van oldva a probléma, és nem is annyira drága, mint egy technikai kabát. Én most a Hervisben vettem 7 ezerért, teljesen jó: kisebb esőben vízlepergető, a szelet bírja, melegen tart, ugyanakkor viszonylag jól állja a szelet.

        Ami még sokat segít, egy jó aláöltöző, ami nem drága, pár ezerért már teljesen jókat lehet kapni, és sokat segít az izzadság elvezetésében. Igaz, kicsit megbonyolítja az öltözködést. Én úgy öltözök fel, hogy a munkába való ruha alá veszem fel az aláöltözőt. Ezzel nem viszek felesleges súlyt (pl. külön kerékpáros cucc és külön munkaruha), és nem is izzadok le. A kompromisszum negatív oldalán a kétszeri átöltözés van, ez nekem kb. 3 egy alkalomra (ruha le, aláöltöző le, ruha fel).

        Kedvelés

      • Én ma átmentem a városon meg vissza a csomagtartón fiam futóbiciklijével, amit nem bírok szétszedni, ülést emelni, annyira begyógyultak a csavarok. Meg akartam nézni egy filmet fél kettőkor, és már nem fért bele a szerviz előtte, ezért Budáról át a Puskinba, onnan vissza… egy tükröt elhajlítottam, és ezúttal visszaszóltam, hogy bocs, ne borulj ki, leeresztett gyerekbicó-gumi, nem szikladarab! Meg sajnos beleakadtam egy gyalogosba is a Lánchídon, meg volt egy kis hirtelenfék egy pillérre túl gyorsan kanyarodó bringással. De a kisbicó mégis szervizben, a MacBookom szervizelve, T-Home elintézve, film megnézve, voltam a varrónőnél, jégszauna, gyerekek oviba-ból szállítva, és ez mind bicóval, és csak egy út fogassal.Optimalizálja az időt.

        Kedvelés

    • Íme, a legdurvább, aki én vagyok:
      Megyek autóval: ” Hülyeállatbarom biciklis, mit szédeleg ez itt?”
      Megyek biciklivel : ” Hülyeállatbarom autós, majd megállsz szépen! ”
      Egy állat, az vagyok. 😀

      Kedvelés

      • a izé, a közlekedés, az akadálypálya, a muszáj, az időbe szorítottság, na az hozza ki az állatot meg a nyóc általánost valójában, nem is feltétlenül X meg Y aki véletlenül pont eléd került, ha még hüle is, az bónusz….

        egyszer-kétszer elképzeltem, hogy hallatszik, amit gondolok, és mondjuk előttem az autóban egy ismerős ül, csak én nem látom hogy ő az, és erre hallja, hogy “mennyémárigyekezzé pöcsfej, dógomvan…..” nem tenne jót az ember renoméjának:D

        Kedvelés

      • Anna, csatlakozom!:) Csak még hozzáteszem, ha gyalog vagyok, hogy nahülyevolvós ez itt a zebra, lassan mondom, hogy megértsd. És ha mégegyhajtáspajtásos köcsöggyerek belémjön 60-al a gepidájával hátulról, akkor vérfürdő lesz.
        IMÁDOM A BICIKLIMET. Nem tudok lábbal lendülni. Három sebességes cruiser, és úgy nyertem tombolán! (Én, aki soha semmit se előtte se utána.) Három éve erre a tavaszra várt a pincében.

        Kedvelés

      • amúgy azért a gyengébbre rámenni emberi tulajdonság, mert igen, görkorival ezt nagyon meg lehet érezni, valószínűleg olyan az autós a biciklissel, mint a biciklis a korissal, csak erre nehezebb azért objektív felmérést találni, mert nagyon kevesen korizunk.

        Kedvelés

      • Nem fogod elhinni, de a kerékpárút nemcsak a Szentséges Bicikliseké, bizonybizony tolerálniuk kéne a görkorisokat is, akik teljesen szabályosan közlekednek ott, csak valahogy ilyenkor kijön minden frusztrációjuk és leverik a gyengébben.

        Kedvelés

      • Ó, kihagytam 😀 “Hülyeállatgörkoris, mit szédelegsz előttem?”
        Részleteket lásd fentebb.

        Kedvelés

      • Bocs, asszem tévedésben vagy. Te gyalogosnak számítasz a görkorival, és a KRESZ-ben ilyen butaságok vannak, hogyaszongya:
        1. Kerékpárút: kétkerekű kerékpárok közlekedésére kijelölt út. Az bizony kis megszorításokkal csak a Szentséges Bicikliseké. (Miért kell vajon sértegetni egy egész embercsoportot azért, mert a szabályok szerint neki, és csak neki járó útfelületet használja, és elvárja a szabálykövetést?)
        2. A gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekednie.
        Ha van járda, mit keresel a kerékpárúton? Nekem bizony kitör a frusztrációm, ha valaki szabálytalanul közlekedve elfoglalja a kerékpárút háromnegyedét (kilengő végtagok ugye), ezért megelőzni is veszélyes. Ilyenkor egy-két figyelemfelhívó szó elhagyja a számat.

        Kedvelés

  12. A vonat meg külön műsor, használtam azt is, érdekes volt, az online menetrend tényleg csak tájékoztató jellegű volt, példul Nyugatiból soha nem onnan indult és akkor, vagy volt Kőbánya-alsó és Nyugati közt 6 perc a menetideje, ezalatt szépen megállt Zugló után a semmiben, laza 7-12 percre, mert belefért. Állati jól lehetne vele menni pl. Kőbanya és Nyugati közt, ha egyszer megcsinálnák úgy, mint mondjuk Németországban.

    Kedvelés

  13. Lasan elmúlnak a szoci rendszer beidegződései. Régen (akkor) a kölekedési eszközök közül az egyetlen, amire tényleg pénzt költöttünk, s úgy ahogy fejlesztettük az infrastruktúráját, az az autó volt. Olyan hívságok, mint motor, robogó, bicikli, szóba sem jöttek. Nem is voltak szaküzletek, szervízek (teszten elhasaltam, mármint a rövid i-n). Ha kijukadt a bicikli gumi, a gumis helyet adott, hogy csináljam meg, ha egy varrógép szerelő hajlandó volt a bringával foglalkozni akkor esetleg zsírba rakta.
    Aztán hirtelen jó lett birtokolni, használni, mert volt rá pénzünk bicilit, motort, robogót. A társadalmoi egy rétegét ez igencsak irritálta, mert ezek a bringások, motorosok, robogósok ráadásul még fiatalok is voltak hülye ruhákban, szeművegekben, bukósisakkal. Bezzeg mi a csipesszel védtük a nadrágszárat.
    Csak jelzem, én is hülye írigy voltam.
    Aztán megtanultam, de a motoros, biciklis, robogós is. Közlekedni, figyelni a másikra.
    Majd lehet, hogy írok erről.

    Kedvelés

  14. A poszttal egyetértek, a hosszú tendenciát én is látom (pl. oldaltávolság, ledudálás témában). Rövid távon viszont romlást érzek: az utóbbi hetekben nagyon sokan nem adják meg az elsőbbséget, vagy csak az utolsó pillanatban. Jobbkezes utcában, elsőbbségadás táblánál, de még körforgalomba sem, mintha ott sem volnék (neonzöld vagy élénkpiros kabátban tekerek, kivilágítva, mielőtt bárki..), vagy legalábbis nem nekem lenne elsőbbségem. Csak a héten háromszor fordult elő körforgalomban, hogy én már bent tekertem, és egy másik ágon bejövő autós bejött oldalról. Aztán megálltak a körforgalom közepén, amikor észrevettek, nekem volt fél méter helyem a motorháztető előtt elférni.
    Remélem, ez tényleg csak rövid távú dolog, és véletlenül pont most hozott össze sok figyelmetlen vezetővel az élet.

    Kedvelés

      • Szia!

        Óbuda, Szőlő utca-Kiscelli utca, illetve Vihar utca-Raktár utca kereszteződések. És például ma reggel is volt egy csikorogva fékezés (az autótól), már a körforgalmon belül, az utóbbi helyen.

        Kedvelés

      • Jajnekem. Én idióta pont a Vihar-Raktárnál este nem néztem-láttam és rányitottam az ajtót a bringásra. Szerencsére a kormányt kaptam el,és nem lett nagyon baj. De rettenetesen szégyelltem, (még most is) a dolgot, azóta hatszázszor kinézek h jön e bringás!! 😦 nem volt jó érzés annyi szent.

        Kedvelés

  15. Tíz év alatt egyetlen vicces balesetem két éve történt: akkoriban jártam a sportosabb kutyámmal kutyasuliba, iszonyú büszke voltam rá, milyen szépen igazodik lábhoz, a kutya IQ-ja minimum 180, jön a bal oldalon mint egy kutya angyal. Próbáljuk ki bringával is, működik, szépen fut a bringa bal oldalán, nagyon lelkes, rugalmas futópórázt használunk, türkiz menő bicikli, színben hozzá passzoló kékes-szürke kutyával, wow, a kúlság csimborasszója. Az állatorvos mondta is, hogy csak óvatosan, látott ő már durva baleseteket, a KRESZben is benne van, hogy biciklizés közben állatot pórázon vezetni tilos, de majd én azt tudom. Lényeg a lényeg, tekerek, bambulok, dúdolgatok, a kutya meg egyszer csak nyomott egy satuféket, mert neki éppen sz@rnia kellett én meg szépen lerepültem a bringáról át a kormányon. A kutyasz@rt összeszedtük, komoly baj nem történt. Ne próbáljátok ki otthon.

    Kedvelés

    • Uhh, tényleg jó, hogy nem lett komoly baj belőle.
      Kutya és bicaj sztorim nekem is van. A kutya jól nevelt, nyugodt, biciklis “séta” után megállnak a szomszéddal trécselni, ember a bicajon ülve áll (ezt nem tudom hogy mondják), a kutya ül mellette pórázon. Majd a szomszéd kutyája úgy dönt, hogy nekikront. Kutya megpróbálja védeni a gazdit, gazdi pedig védeni a kutyát, meg magát, esés nem lett, de ügyesen belelépett az első kerékbe. A szerelés után már nem futtatunk kutyát bicajjal. Mikor erről már mi leszoktunk, akkor olvastam, hogy a KRESZ tiltja is.

      Kedvelés

    • Én is estem így egy csúfat. Ráadásul háti gyerekkel. De csak a könyökömet nyúzta le. Meg kell szaratni a kutyát előtte, megtanultam egy életre.nem tudom mellőzni most se a pórázos biciklizést, veszélyesebb, ha mellette fut, meg meg is szökik, ha kajás, kínkeserves küzdelem van a hízás ellen. De mivel a póráz-kutya-bicikli abszolút tilos, és itten némely olvasó sportot űz abból, hogy minden apróságon rajtakapjon, a nyilván tökéletesen szabálykövető, méltó és sikeres életéből engem megítéljen, nem hangoztatom.

      Kedvelés

      • No kérem! Kerékpáron hölgy jön fel a sportpályáról,. szabályosan az út jobb oldalán. Azt látom, hogy egy kutya a bal oldali füves részen fut. Én a kettő között, lefelé. A nap nekem szembe sütött. Egy darabig engedte a póráz. Ilyen nincs a filmekben sem.

        Kedvelés

      • Némelyik flexi pórázban vékony drót van, simán levág így egy fejet. Mind a városi biciklizés, mind a városi kutyatartás veszélyes hóbort.

        Kedvelés

      • De durva! Ez nem számít közúti veszélyeztetésnek? Nekem egy ismerősöm szenvedett így nyílt kartörést. Szerintem az is a biciklizés elterjedésének köszönhető, hogy a parkokban sötétedés után ki vannak világítva a futók és a kutyák 🙂 Bár azt továbbra sem értem, hogy az Ajtósi felőli sétányon miért az egyetlen kerékpározásra alkalmas fél méteres sávon kell sétálni, amikor arra ott az egész városliget! 😀

        Kedvelés

      • Hehe, mi is kivilágítjuk a kutyát 🙂 Biciklilámpa a nyakörvén, a villogós piros. Először ufonak néztek bennünket a faluban, de most már látom más kutyákon is.
        Fekete kutya, este, rossz a közvilágítás, így legalább valami látszik.

        Kedvelés

    • Jajjj, hát akkor nem csak én? 🙂 Elvileg létezik ilyen eszköz, amit direkt kutyás biciklizéshez találtak ki. Lehet, hogy az kiold, ha befékez a kutya.

      Kedvelés

      • Erre gondolsz?

        Nekünk van, használjuk is (nem old ki, nem is lenne jó, mert az úttestre kifutó kutya balesetet okozhatna. Arról nem is szólva, hogy elüthetnék). Nagyon jó, mert szabad marad a kezünk, de sajnos a KRESZ (d és f) szerint így is tilos, bár nekünk még nem szóltak érte.

        54. §
        (7) Tilos

        a) főútvonalon 12. életévét be nem töltött személynek kerékpározni;

        b) elengedett kormánnyal kerékpározni;

        c) kerékpárhoz oldalkocsit, valamint – kerékpárutánfutót kivéve – egyéb vontatmányt kapcsolni;

        d) kerékpárt más járművel, illetőleg állattal vontatni;

        e) kerékpáron oldalra kinyúló, előre vagy hátra egy méternél hosszabban kinyúló, a vezetőt a vezetésben akadályozó vagy a személy- és vagyonbiztonságot egyébként veszélyeztető tárgyat szállítani;

        f) kerékpárral állatot vezetni.

        Kedvelés

      • Engem egyszer elrántott a kutyám. A kormány szarvába estem bordával. Nem voltam annyira vidám. Az volt az utolsó pórázzal biciklizés.

        Kedvelés

    • Városban az eső nagy szívás. A nagy lebernyegek, amik védik a combodat, nem védik a lábadat és a lábszáradat. És az bizony el fog ázni, mert lefröccsentik az autók, vagy saját magad, ha pocsolyába mész. Utóbbin nagyon széles sárhányópótlékok segíthetnek, de az előbbin nem.

      Úgyhogy a technikai kabát (legalább szellőzik is valamennyire, a kapucnija jó szorosan ráhúzható a fejre, és akkor fejtekeréskor a kapucni mozog együtt a fejeddel, nem takarja a kilátást) + esőnadrág (alá aláöltöző) + vízhatlan cipő/kamásli + vízálló kesztyű az a megoldás, amivel nem ázol el sehol. Ez most legalább 60 ezer, amit leírtam:)

      És kell csomagolni váltóruhát:(

      Kedvelés

      • ….és akkor minden reggel munkába érkezés után zuhany mellett hajmosás és beszárítás is? (mert pl. én ha jó szorosan ráhúznék valamit a fejemre hosszan….). Vinni a hengeres hajformázó-szárítót, hajvasalót miegymást? Ez megint mit mondjak, elárul valamit, miért inkább a (kopasz, rövid hajú vagy lófarkas) fiúk aktivitije megint, és nem mert a lányok lustábbak….

        És Budapest valahogy sokkal sárosabb, mint egy rakás európai nagyváros, ahol normális marad a cipőm (meg a nadrágom esőben, harisnyával nem is kísérletezek ha nem muszáj, vagy lecserélem) vacakabb időben.

        Kedvelés

      • Én ilyesmit használok esőben, igaz gyalog kb. 20 perc a munkahelyem, nem megyek sokat és nem is annyira autók között –
        http://www.fehervarkerekpar.hu/termek/Dzseki_Esokabat_poncso_specialisan_kerekparra_szabva__kapucnival_kek
        Igaz nem használok hengeres hajformázót, hajvasalót és semmi extrát, ennyi idő alatt meg se izzadok. És hát nem esik minden nap, a napok 75%-ban tökéletesen megfelelő közlekedési eszköz, semmi extrát nem igényel –

        Kedvelés

      • sajnos sokakkal együtt vacak hajam van, magától nem áll sehogy, a fiús frizkók nem tetszenek, de meg nem nő érdemleges hosszra, ráadásul zsigerből utálok kalapot, sapit, bármit a fejemen, persze elviselem ha muszáj…apropó, itt senki nem használ sisakot biciklizéshez? Egy időben tolták nagyon, igaz, főleg gyerekeknél, de esni felnőttként is kb. ugyanazzal jár. De keveseken látom, főleg a profikon, sportolón, hajtipajtin.

        Kedvelés

      • OK, lebuktam: fiúból vagyok, rövid hajjal. Így is kétnaponta hajmosás kell, de van, hogy naponta. A női hajakra nincs tippem.

        Én használok sisakot, sose volt kérdés, hogy használjak. Ez nekem alap, mint a biztonsági öv. Ugyanakkor a kutatások azt mutatják, hogy a sisakviselés elriasztja a potenciális kerékpárosok nagy részét a bicajozástól, mert annak veszélyességét sugallja (azzal, hogy bemutatja, védőfelszerelés kell hozzá). Ezért nem tolja a Magyar Kerékpárosklub sem a sisakot.

        Kedvelés

      • Ehhez tegyük hozzá, hogy nehogy félreértés legyen: ugyancsak a kutatások szerint objektíve a kerékpározás biztonságát az növeli, ha többen kerékpároznak. Minél többen, az egyénnek annál biztonságosabb lesz (ezt gondolom nem nehéz belátni). Ezért azt is mondhatjuk, hogy a sisakkampányok elriasztó hatásuk miatt inkább csökkentik a kerékpárosok biztonságát mint fordítva, ami állítólag a céljuk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha valaki úgy látja jónak, ne viselhessen sisakot. Nekem speciel örök dilemma, általában nem hordok, bár van.

        Kedvelés

      • “és akkor minden reggel munkába érkezés után zuhany mellett hajmosás és beszárítás is? (mert pl. én ha jó szorosan ráhúznék valamit a fejemre hosszan….). Vinni a hengeres hajformázó-szárítót, hajvasalót miegymást? ” Azért ez paródiaszagú, ne vicceljünk! 🙂 Bringázás nélkül, a részletezett túlterheltség mellett erre, hogy…?

        Kedvelés

      • Nem azért nem, hanem azért mert a választható útvonalak szerintem nettó halálutak napi biciklizés szempontjából (meg büdösek is), valamint nincs oda vissza plusz egy órám naponta, és nem akarok mindent totál átszervezni sem az elfekvő-látogatástól a bevásárlásig meg a gyerekszállításig, már elég teher van a családtagjaimon is.. Ezért nem járok most bringával munkába (jártam, mert az nem volt halálút, csak egy gyerekem volt és majd tíz évvel voltam fiatalabb), az már csak ilyen hab a tortán, hogy nem akarok munkahelyen zuhanyozgatni, ruhacserélni, sapi alatt berohadt hajon szörnyülködni (igen, 4 naponta mosom és azóta nem böjti boszi, mióta uncsitesó vett körszárítót és én magam hajvasalót), nem vagyok igényes a ruháimra, de nekem is olyan melóm van, amiben játszós nem megengedett, a koszos meg pláne nem.

        De ezek erősen nem fontos dolgok – talán annyi az érdekes belőle, hogy vagyunk egypáran, akik nem feltétlenül lustaságból, fétistárgyságból, úrhatnámságból használunk valamit, hanem mert nem akarunk egy teljes életmódváltásra berendezkedni a munkahely, lakóhely etc lecserélésétől a lemondásokig, pl hogy elmenjünk egy rakás helyre, mert ugyan csak 20, 50, 200 km, de 5 átszállás, félnapos túra egylábon és cipekedve. Vagy nem akarunk megint félhatkor kelni, mert félhatkor keltünk évekig, évtizedekig, vagy nem aludtunk évekig (konkrétan nekem nem voltak jól alvó csecsemőim) vagy most se alszunk, mert most is heti 3x fekszünk éjfél után, és azért nem mindennap, mert húztunk határt. Vagy esetleg gyári ügyetlenek is vagyunk, és nem akarunk két gyerekkel egyensúlyozni, akkor se ha másnak megy, és azért ez nem mindig egészen olyan, hogy “ha én igen, te miért nem, csak akarni kell” (és ez megütött, itt máskor ilyet nem hallok:().

        Majd ha kitiltanak a városból, akkor kényszerűen lemondok, átszervezek, mittomén. De amit most veszítenék azzal, hogy görcsösen rápörgök a napi bringázásra, azon semmit se segítene se a kemény popsi, se a mozgalmi összekacsintós-felvonulós lelkesedés, mindkettő jó dolog kétségtelen, engem most nem mozdít meg egyik sem, a másé sem, a sajátom sem. A bubinak örülök -egy város modernségét, fejlettségét, szemléletét mutatja valahol azon túl, hogy sok embernek egyéni stratégiájába illik.

        Ez kizárólag a napi munkába járásra vonatkozik – és antul jobb, minél kevesebb van belőlem, tehát minél többen járhatnak bringával melóba. Én most nem, nem azért mert sose próbáltam, hanem mert most ez nem fér bele és kész. Lehet vetni a mókusok elé.

        Kedvelés

      • Ne már, nem kell mindenkinek és minden távra biciklire pattannia. De ez egy tök hamis beállítás, hogy a biciklizés áldozatvállalás, a legtöbb ember átgondolja, és van az a táv, ahol ez a leggyorsabb közlekedési eszköz, vagy van akinek megéri, hogy a mindennapi sportolás letudva, vagy olcsó, és az egész sokkal egyszerűbb, nem igaz, hogy koszos, izzadt és vállalhatatlan frizurájú leszel, ha a városban biciklizel, meg hogy életveszélyes, meg hogy ellopják, ezekre mind van (sok különböző) megoldás, EZEK ne tartsanak vissza senkit, akinek amúgy nem 150 km-t kell megtennie a betonkeverőjével meg a nagymamával, mert nyilván van olyan is.

        Kedvelés

      • Most több ügyben — ne játszmázz a férjeddel, aki nem szeret; mozdulj, ne panaszkodj; Noémi-túlterheltség; miért is nem bringázol? — kezdődött Hát igen, de… játszma (Berne első játszmája a könyvben, asszem). Tehát semmi se jó, mert a beszélgetőpartnernek nem célja, hogy változtasson, megoldja a gondját, csak az, hogy racionalizálja, miért marad abban, amiben nem kell átlépnie a komfortzónája határait.

        Nem kell görcsösen rápörögni (hamis dilemma, szándékos túlzás). Nem kell napi bringázni. Nem kell bringázni. De légyszi, ne önigazolj, és ne keltsd a hangulatot a balerinacipős, akármilyen bringások ellen. Ők a te jobb levegődért, üres parkolóhelyedért, jobb útáteresztőképességedért is tekernek.

        Én nagyon kértem, úgy is, mint sorsüldözött kisebbség tagja, hogy ne legyen biciklisszidás, önigazolás és kifogáskeresés, mert értelmetlen. Ez a haj-dolog, ezt nem hiszem el. Mindenki dáma? Mindenki vezérigazgató? Lófarok nem jó?

        HA AKAROD, HA AZ A BAJOD, MEGVÁLTOZTATOD. HA NEM, AKKOR MEG NEM. Senki sem kéri számon rajtad, senki nem figyel, nem akar rajtakapni, nem várja el, nem is tudjuk, ha mégis elmondod, elfogadjuk. Senki nem vet mókusok elé. De nem írsz valid érveket. Meglep, mennyire nem. Nagyon erősen olyan vagy, amilyen, és jónak érzed azt, és véded, és neheztelsz, ha belezavar valami.

        Kedvelés

      • Ez pedig:
        “nem feltétlenül lustaságból, fétistárgyságból, úrhatnámságból használunk valamit, hanem mert nem akarunk egy teljes életmódváltásra berendezkedni a munkahely, lakóhely etc lecserélésétől a lemondásokig, pl hogy elmenjünk egy rakás helyre, mert ugyan csak 20, 50, 200 km, de 5 átszállás, félnapos túra egylábon és cipekedve”
        azt mutatja, a hajdologgal együtt, hogy aki már rászokott az autóra, annak onnantól minden macera. Ilyen sok nagy probléma van, ha valakinek az alapértelmezett az autó, és váltani kéne az alkternatívára. De az alternatíva létezik.

        Én nem akarom bizonygatni, hogy milyen kemény vagyok, de gondolj bele, hogy két gyerekkel, bevásárlás, kutya, kutyakaja, hegyen, kurvahideg mikroklímán, úgy, hogy meg is támadott a bringás a fogason. Évek óta. És én örülök, ezt a rengeteg, nekem mondvacsináltnak tűnő problémát látva, hogy soha fel sem merült a napi, városi, magam vezette kocsi. Nem is tanultam meg vezetni. Én azt mind megspóroltam. Erőforrásban, időben, pénzben. Magamnak, a gyerekeim példájának, meg a városnak, köznek.

        És van, aki itt erősödik meg, hogy ugyan ő meg a férje nem akar kocsoit, de anyósék erőltetik, meg is vennék, és NEM KELL. Én ennek örülök.

        Miért akadtál ennyire fenn ezen? Szerintem add meg magad. 😀

        De értem én. Értem és becsülöm azt a kommentelőt is, aki a fitnesztéma olvastán két kanál cukrot borít a teájába. Nekem mindegy, ő mit csinál, nem nekem kell életmódváltani, de értem, hogy ne legyen ilyen erős a hatás, a szavak, a látványos változás felmutatása. Mert maga akarja. Ő akar ott tartani, az ő döntése, útja legyen, ne birkulás. Mondjuk én nem tartom birkának azt, aki inspirálódik, ötletet, infót nyer, és egyénre szabja, és belekezd, de van, aki nem olyan alkat. (Nagyon sokan vannak, megemlítik, írnak egy mailt, és nagyon jó érzés, ha jó nekik.) Semmit nem jó úgy csinálni, hogy más mondta, ha olyan önfejű, saját utakat járó vagy, amilyen vagy. én is olyan vagyok. De hidd el, téged személyesen nem akarlak rávenni semmire. Jelenségekről írok, nem a te autózásodról.

        Leszólni, túlzónak és macerásnak beállítani viszont a csodásan könnyed, szabad biciklizést nem fair, és kérem, hogy ezen a blogon ne.

        Kedvelés

      • “ha én igen, te miért nem, csak akarni kell” (és ez megütött, itt máskor ilyet nem hallok:().”
        Nana. Én csak azt mondom, hogy innen nézve műbalhé a sok akadály. Senki nem mondta, hogy te miért nem. Nem gondoltam, hogy gyakorlatlan bringásnak való a két gyerek szállítása. Nem unszoltam senkit. Én is befosok néha, olyan tud lenni. De ez van.

        Nem panaszkodom, nem szeretem jajdenehéznek beállítani az életem, én mindent lelkesen csinálok. Attitűd. Ha akarom a jégszaiunát, akármit, akkor megoldom. Ha nem akarom, nem sírok.

        “nem akarunk megint félhatkor kelni, mert félhatkor keltünk évekig, évtizedekig, vagy nem aludtunk évekig (konkrétan nekem nem voltak jól alvó csecsemőim) vagy most se alszunk, mert most is heti 3x fekszünk éjfél után” miért, mire kellenek ilyen távoli, körülményes érvek? és miért nem fekszel le korábban? Miért gondolod, hogy ennyivel több idő a bringa?

        Kedvelés

      • A biciklizés igenis áldozatvállalás, ha mindig mindenhova azzal mész. De azt még a legádázabbak sem követelhetik, hogy valaki így tegyen. A kompromisszumok jó megkötésében benne van, hogy nem minden helyzetben ugyanazok vannak a mérleg serpenyőjében. Azért van többféle közlekedési eszköz, hogy mindenki megtalálja azt, ami neki adott úthoz a legjobban fekszik. Más ha havazik, más, ha utast visz, más, ha borkóstolóra megy, más, ha mozgássérült. Senki nem dáma az év 8760 órájában, de évi 4 órában lehet, hogy az. És abban a 4 órában nem fog bicajjal menni. Én el tudom fogadni, hogy ha valakinek csak évi 10 órája olyan, hogy a bicikli lenne a legjobb közlekedési mód, akkor nem fektet be egy biciklibe, pláne ruhákba hozzá. Ez igenis racionális cselekedet, nem a komfortérzet igazolásához elvégzett racionalizálás.

        Én nem azért választottam a bicajt, hogy a városnak, a levegőnek, a fáknak és a mókusoknak jó legyen, hanem hogy nekem jó legyen. Ez azt jelenti, hogy tíz utamból kilenc bicajos. De egy autós. Ha vinnem kell a gyereket a Pető Intézetbe Óbudáról, át a dombokon, az megoldható utánfutóval, de azt már én sem vállalom, és főleg nem várom el a feleségemtől. Ha nagybevásárolni kell, megoldható teherbicajjal, de nem fogom, mert nem tudnám hova tenni a teherbicajt. Ha el kell menni Egerbe a nagyszülőkhöz, két gyerekkel és csomagokkal, autóval fogok menni. Lehet, hogy 10 év múlva elektromos autóval, de egyelőre benzinessel.

        Ezek nem hamis dilemmák, nem túlzások, hanem heti rendszerességű történések egy átlagos életben.

        Kedvelés

      • Nem is erre írtam, hogy hamis dilemma, hanem arra, hogy “nem fogom görcsösen erőltetni a mindenhovabiciklit”, hiszen ilyet senki nem írt, ezt Vm túlozta el, mert így könnyű cáfolni.

        Nagyon egyetértek amúgy. Hozzátéve, hogy én bringán is díva vagyok, tűsarkúban is, szoknyában is tolom, úgyszólván ez a védjegyem.

        Kedvelés

      • “Miért, mire kellenek ilyen távoli, körülményes érvek? és miért nem fekszel le korábban? Miért gondolod, hogy ennyivel több idő a bringa?”

        Nem tisztem más helyett válaszolni, de a kérdéseid mögött azt sejtem, hogy szerinted mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Ez csak nagy megszorításokkal igaz. Rövid távon lehet így csinálni, de hosszú távon kell az energia (evés, alvás), a társadalmi kapcsolatok (este együtt lenni a pároddal, barátaiddal), a megélhetés (munka). Ezekre mindenkinek kell időt szánnia. Ezekre hivatkozni nem körülményes érvek, tények. A nem alvás vagy kevés alvás tönkreteszi az embert, nem véletlenül használják kínzásra az alvásmegvonást. Ha valaki fél órával többet aludhat azért, mert nem bringával megy, és neki az a plusz fél óra kell a kipihentséghez, áldásom rá.

        Kedvelés

      • Nem, nem így gondolom, és nem ezért írtam. Egyszerűen olyannak látom az érvelését Vakmacskának, mint aki mindent felsorakoztat, irreleváns dolgokat is, mert nagyon meg kell védeni az ő egyéni szuverenitását, hogy márpedig ő nem biciklizik. Ezt szolgálja az érv, tehát visszafelé használja. Erre mondom én, hogy oké, nem kell bringázni, de az érvelés nem korrekt, ezek nem működő érvek. Nem tartozik a biciklizéshez, hogy a babák aludtak-e. Nem akar biciklizni, és szerintem ez komfortzóna kérdése. Nagyon félnek a komfortzónát átlépni sokan, akiik kialakítottak egy működő életet.
        Egyébként én olyan vagyok, hogy ha valamit akarok, akkor az lesz. A falon is átmegyek. A bambuszbiciklit, azt, hogy egyedül el tudjam tartani a gyerekeimet, a sportot, az OKTV-t. De ez nem ide tartozik, én aztán nem noszo- és baszogatok senkit, hogy mit csináljon, viszont a haj-ügynél letettem a lantot, ilyen nincs. Az érvelésről beszélek, nem a bringáról. Ez pontosan a Hát, igen, de… játszma.

        Kedvelés

      • “hanem mert nem akarunk egy teljes életmódváltásra berendezkedni ”
        De ez rendben is van. Csak akkor ezt mondd, mondjátok.

        Kedvelés

      • = minden épp jó így (nekem)?

        A bicikliseket, biciklizést leszólni a “nem akarok semmit mozdulni” alátámasztásaként, nem létező kényelmetlenségeket kitalálni olyasmi, amiért haragszom.

        Kedvelés

      • Elázunk, megszáradunk, lefröccsentik, igen. És kapucniban nehezen forog a fejünk, mindenféle körülmények vannak, és én nem csomagolok váltóruhát, hanem sötét a nadrágom, és tudom, hogy lehet úgy menni, hogy minél kevésbé ázzak el. Van mindenféle, veszély is van. De bringázunk. Így megy ez. Persze lehet keresni, hogy mitől nehéz és milyen bonyolult, lehet beleragadni a részletekbe, de szerintem ez az attitűd sok mindentől megfoszt (pont ezért nem szeretem a tesztoldalakat, szakfórumokat sem, olyan ideges leszek a sok aprólékos kritikától, geekségtől, mint ha az segítené a többieket, hogy mindenben találnak valami bajt. Miért, miért? Miért tudok normális ruhában, két óvodással simán bringázni?, gondolom ilyenkor. Miért vagyok elégedett a bringámmal /nem, nem félmillió/, lámpámmal, cipőmmel, váltómmal, az út minőségével? Miért nem viszek vissza árut? Miért nem gondolom, hogy átvertek?) Hány csikorgóan hideg vagy komolyan esős nap van egy évben?

        Szerintem egy kicsit sokat emlegetjük a pénzt, nem gondolom, hogy ez az akadály, vagy ez az egész ennyire bonyolult. Hány esős nap van egy évben? Hány olyan útszakasz, ahol ilyen sok a pocsolya? Vízhatlan cipőnket amúgy sem ússzuk meg, a technikai kabát is lehet sima kabátvásárlás, amikor aktuális, a kesztyű sem olyasmi, amit csak erre használunk, miért bringás költség?

        Kedvelés

      • Ahol lakom alig járnak autók, amik felcsapnának. Hév megállótól házig és háztól hévig tekerek (bicót BP-re nem viszem be), ekkora felszerelés nálam szükségtelen. Egyedül egy combot védő esőkabát hiányzik, mert az mindig elázik, de a lábszáram nem.

        Kedvelés

  16. Tetszett a cikk, a legjobb volt érzékelni a leírás alapján, hogy milyen sok minden változott meg! És akárki akármit mond, a tények önmagukért beszélni! Európában a 3. legbringásabb nemzet vagyunk, Dánia és Hollandia után. És bármire le merném fogadni, hogy ha a kerékpáros infrastruktúrában arányítanánk a kerékpárosok számát, mi lennénk a nyerők! Szerintem ez hatalmas dolog. Ja és nem kell szélsőségesnek lenni. Nem kell sem túlzottak autós sem túlzottan biciklis pártinak lenni. Persze én inkább a bringásokkal érzek együtt 🙂 Akár tetszik az autósoknak, akár nem, akár mit is szól a városvezetés, szerintem átleptünk egy olyan határt, ahonnan nincs visszaút: hiába fognak így meg úgy kedvezeni az autósoknak, a kerékpárforgalom térnyerése nem fog visszaszorulni, a civil szervezetek is egyre erősebbek, szóval lényeg a lényeg: éljen a tisztább és autómentesebb, bicikli-barátabb Budapest!!!

    Kedvelés

  17. Most úgy látom, félre lett értve valami (oda nem fér).

    Első komment és az utolsó is azzal végződött, hogy biciklizni jó. Sose tagadtam. Akkor nem vettem volna meg hosszas kerülgetés után az alu magellánt, életem első igazán jó bringáját.

    Közepén ült az a szövegem, hogy városban, forgalomban, tömegben, rohanásban, pontosságba rántott idősávokban, megpakolva, esetleg vacak időben nem szabad, nem könnyed, nem csodás.Később többeknél előkerült, még nálad is.

    A többi részletkérdés, lehet beállítani játszmának is. Maximálisan egyetérthetünk, ha akarunk valamit, átmegyünk a falon is, maradjunk abban, te is, én is. Meg még sokan. Viszont ha nem azt akarjuk, ami most épp sokak szemében mindenáron elérendő, kitűzendő, magasztos cél, akkor lehet ránk sütni a bélyeget, és én ez ellen tiltakoztam hajmeresztve, hogy ebbe nem fogok én beleállni.

    Három évig dolgoztam úgy, hogy reggel félnyolckor indultam, és leginkább este 7 és fél 8 közt értem haza. Nagyon jól meg volt ez fizetve, csak ezért iszonyú módon kellett a családom összes tagjának alkalmazkodnia, én meg levegőt se vettem és kiborultam tél végére a harmadik év elején. Mikor jött a fiam és ezt abbahagytam, a legkomolyabb fogadalmam az volt, hogy ezt soha, semennyiért még egyszer, húztam egy határt munka-magánélet viszonyában, és a munkába járás időtartama az a munka kategóriája nekem, beleszámít abba az időbe. Van egy falam ott bennem, hogy naponta ez nekem maximum ennyi és kész. Hogy ezt hogy érem el, villamossal, biciklivel, autóval, otthoni dolgozással vagy teleporttal, másodlagos.

    Ahogy az önmagát és másokat veszélyeztető viselkedés se kötődik nálam eszközhöz. Lehet biciklis, autós, gyalogos, görkoris, vagy nindzsa, ez a poszt spec a bringáról szólt, a dicséretek mellé befér szerintem, hogy a divattal, nagylendületű terjedéssel az is jár, hogy olyanok is beleállnak, akik nem felkészültek, figyelmetlenek vagy bunkók. Ettől még divatként se rossz a dolog, soha ennél rosszabbat. Csak ne bélyegezzük azokat, akik most épp nem állnak bele azon túl, hogy hétvégén és 2 km-es egységsugarúban használják csak, esetleg volt valami afférjük már, ami árnyalta a lelkesedést (ahogy látom, az se nehéz, lásd DH és fogas….:((((() Hogy kinek mi a valid és elfogadható érv arra, hogy erre állt be, az egyénfüggő és prioritásfüggő, hogy akar-e valaki trencskóban, bakancsban, macinaciban járkálni a városban vagy tűsarkúban tekerni, az meg valahol egy ötvenes lista alja, de nem zárom ki, hogy valakinél itt akad el a dolog, nálam ott akadt el, hogy napi legalább 2×30 vagy 40 perc plusz, mindennap intenzíven benyelt száz kiló szmog és jelentős balesetveszély, a többi ehhez képest lényegtelen momentum. Szerintem is túltárgyaltuk. Nincs harag, nem vagyunk egyformák.

    Kedvelés

    • Semmilyen bélyeget senki nem sütött rád, senkit nem bélyegeztem meg se én, se a kommentelők, annak ellenére, hogy az autózás, köztük a tied, komolyan rontja az életminőségünket és a biztonságunkat, és autósvízfejű a társadalmi gondolkodás is, ami eléggé idegesítő. Nem kell magyarázkodnod. A görcsös mindenhova biciklizés baromi sértő. Nálad fel sem merült, hogy mindenhova azzal menj, el se várja senki, te érvelsz itt magadnak. Én meg nem tudok nem biciklizni, mert nincs kocsim. Ez görcsös? Húszból egyszer busz, taxi. Nem értelek. Minek eltúlozni mások biciklizését?

      A blogot nyilván meghatározza az értékrendem, a városi, munkába járós, életformaszerű biciklizésre nagyon is ráfér a kampány, bár nem volt tudatosság a témaválasztásomban. Viszont nem egyéni hóbort, hanem közjó. Az eszmecseréből nekem letisztult, hogy aki már kocsiban ül, annak rettentő macerás lesz minden más, mert megszokja, hogy ide-oda, külvárosi dobozáruházba, anyuhoz, kiskertbe, szép frizurával, esőben is stb. egyszerű az élet, ez nekem azt jelenti, hogy nem érdemes rászokni, elkényelmesít. A társadalmat nagyon megterheli néhányak luxusa.

      A másik, ami letisztult, hogy komfortzónából kilépni nehéz, önigazolni pedig könnyű, és aki ezekbe beleragad, annak nem lesznek örömei, mindenben a macerát fogja látni.

      Senki nem várta el, hogy TE biciklizz, és nem is tehet életed nehézségeiről, hogy mi mindent válalltál, miért kényszerültél rá, mennyire van kicentizve az életed. Kár azt éreztetni, hogy ez valami superhero lét, mintha mindenki másnak könnyű lenne, mintha nekem pl. nem lenne ugyanúgy három gyerekem, munkám, határidőim, akármim. Viszont én egy kockázatos döntéssel és rengeteg melóval építettem föl azt, hogy legyen délelőtt is szabadidőm. Meg pl. azzal, hogy több tízezret megtakarítok, a gyerekimnek meg tudok lakásra gyűjteni, nem viszi el a kocsi.

      Szúrás volt az is, hogy nem mindenki engedheti meg a szaunát. Ne legyen már nyomorlicit. A mi döntési szabadságunkban, ha pl. ráér valaki napi tíz húszsoros kommentet írni, nem ennyire feszes az élet, ez népszerű társasjáték, de igenis lehet egyszerűbbet főzni, korábban lefeküdni, közelebb költözni. iszonyú unalmas vég nélkül olvasni , hogy de ezért meg azért nem lehet. Ha problémád van, megoldod. Ha nem akkora a probléma, akkor együtt élsz vele. De akkor — ahogy Blaci is írta — azt mondd. Nem akarok biciklizni, nekem nem fér bele, kész. Nem ez a sok kifogás.

      Nem kell biciklizned, de immorális merő önigazolásból másokat arrafelé terelni, hogy biciklizni nem is lehet és macerás, valamint szidni, leszólni a bicikliseket pl. az öltözetük miatt.

      Vannak ezek a jóléti családok, akik hétvégén úgy bringáznak, hogy felrakják a tetőcsomagtartóra, aztán uccu. Valahogy többre tartom az életvitelszerű bringásokat, meg azokat, akik ellen tudnak állni a nyomásnak. Én nagyon hardkór bringás vagyok, de ezek ellenére elkerültem, hogy beszóljak, abszolút pozitív volt az üzenet, zavar ez a sok kusza érv a hajról meg az izzadásról.

      És de bizony, hiába nem kötődik nálad, az autó mint eszköz veszélyesebb, a kamion meg még veszélyesebb, mint a bringa vagy a gyalogszer, különösen akkor, ha zsúfoltság van és stressz, mint általában ebben a tülekedő, túlautós városban. A veszélyokozás nem szándékos és nem is gondatlan, elég, ha szar a fék, és megindul a folyóba, vagy szívrohamot kap a sofőr. Némileg más lépték egy tonnás járművel akármibe csapódni, gyanítom, hogy az autósok többsége ütött már el legalább emlősállatot. Az se vidám.

      A valid érvelés ennyire nem szubjektív. Tények vannak, és nagyon is látványos érvelési hibák. Tény pl. a szmoggal kapcsolatban, hogy sehol nem olyan koncentráltan szar a levegőminőség, mint a kocsi belsejében, és akkor ezzel még dugóban rekedni, az a szép. A balesetveszélyt meg nem a bringák okozzák, hanem az autók.

      Kedvelés

    • “hogy akar-e valaki trencskóban, bakancsban, macinaciban járkálni a városban vagy tűsarkúban tekerni, az meg valahol egy ötvenes lista alja”

      Én úgy emlékszem, te időztél el hosszan azon, hogy mi lesz a ruhával, munkahellyel, illetve ennek némileg ellentmondva te szóltad le a csinos ruhában biciklizőket.

      Kedvelés

  18. Visszajelzés: Bringa | Tollam-Papírom

  19. Télen: bankrabló sapka (rendőr furcsán figyel), jég esetén puhább első kerékkel, mint hátul. Kerékpárból mindegy, hogy milyen gyártmány: a vázgeometria és a kényelmesen kifejthető izomerő a legfontosabb. Elöl-hátul csomagtartó, két pár NDK-s vegyvédelmi táska – mint kerékpárostáska. 3M gyártmányú ipari félálarc kétoldali szűrőbetéttel. Agyváltó és agygenerátor. Láncvédő, erős fényű “nyócezer” forintos első-hátsó lámpák. Gumipók, takarmányoszsák, madzag. Esőruha, sárga mellény, tartalék kesztyű – útszéli szereléshez, pótbelső, lakat-lánc. Kontrafék. Szellős és könnyű ruházat – télen is. Élelmiszerüzlet, piac, munkahely, hétvégi kert, posta, vonat, …Kőbánya, Debrecen…szakadó novemberi eső … mindegy neki, bírja. Másik bicaj az utánfutós nehéz biciklim…persze építőanyagot, trágyát, gyümölcscefrét, sört, rotakapát, szalmát, tengerit, szerszámaimat… gépkocsival és utánfutójával hordom.

    Kedvelés

  20. Itt kérdezem meg, hátha van köztetek, aki tud tippet, tanácsot adni, tapasztalatot megosztani.
    Milyen tandemmel bringázni?
    A kérdés azért van, mert felmerült bennem, hogy elvinném a keresztlányomat nyáron nyaralni, pontosabban bringázni tandemmel. De! Én még soha nem ültem tandem bringán, ő sem.
    Mit kell erről tudni? Gyerek bírja-e? Mennyire kell gyakorlat hozzá? Minden érdekel, amit tudtok a témáról.

    Kedvelés

    • Néhányszor mi bringáztunk már tandemmel. Nekünk nagyon tetszett. Szerintem az a fontos, hogy aki elöl ül, aki kormányoz, legyen gyakorlott bringás, illetve a hátul ülő legyen teljesen együttműködő vele. Gyerekkel még nem próbáltam, gondolom ha hátul ül, és nem teker összhangban az elsővel, akkor az elsőnek tulajdonképpen nehezebb, mint egy normál bringa (a bringa súlya + a gyerek súlya).
      Esetleg a Margitszigeten ki kell próbálni egy bérelt tandemmel, mennyire bírható a dolog. Mi is először ott próbáltuk ki a férjemmel.
      Többször viszont az Éva által feljebb írt “jóléti család” üzemmódban bringatúrákon – elcseréltük néhányszor egy ismerős családdal a saját bringánkat tandemre – jó buli volt :-).
      Illetve Hollandiában tandemeztünk egy tanfolyam alkalmával kollégákkal, akkor jöttem rá, hogy fontos az összhang.

      Kedvelés

      • A mi tandembringánk igen nehéz, sokszor mentem Jánossal, hamar belejöttünk, később Lőrinccel, érti, érzi. Egyszer ültem hátul, az nagy önismereti pont volt. Őszintén szólva nem annyira kedvelem, mondjuk a bambuszhoz képest minden más izé.

        Kedvelés

    • A hátul ülő csak asszisztál, nem kell hozzá nagy erő, megteheti, hogy csak ül. János már végstádiumú volt, és akkor is mentünk, igaz, nehezebb volt nekem. Gyerekkel, nyugis terepen, ha nem aggályoskodsz, hanem poénnak fogod fel, vicces, nagy kaland lehet.

      Kedvelés

      • Pont arra próbálok gondolni, hogy fejben dől el. Ha ráparázok, aggódni kezdek, akkor gáz lesz. Ha pozitívan fogom fel, hogy meg fogjuk oldani, kitaláljuk, élmény lesz, akkor lehet, tényleg az lesz. A keresztlányom nagyon élvezné, neki ez óriási élmény lenne szerintem.

        Kedvelés

      • Nekem még csak most jutott eszembe, hogy most már elvinném egyedül is, mert már nagy, és tényleg olyan, hogy tök jól el lehet vele lenni, tudod, már önálló, mindent lehet vele csinálni, és nagyon élvezi az ilyen kalandos dolgokat. Bérelném, persze, venni ezért nem fogok, mivel még új élmény lenne, meglátjuk. A Balcsira gondolok, de lehet, csak egy kiskörre, az 86 km, így könnyen megvan a bringázás része, mégis van ilyen élmény is benne. A szülőkkel még nem beszéltem, egyelőre csak magamban forgatom a dolgot. Szerintem elengedik, ha ő akar jönni. Lenne kedvem, olyan igazi vagány és bátor dolog lenne tőlem is egyedül vállalni egy ilyet, neki meg nagy emlék és élmény, szereti az ilyen kalandos dolgokat.

        Kedvelés

  21. újra bringán, több mint fél év után. száguldás lefelé, közlekedés (sikerélmény minden megoldott helyzet), endorfin. elhíztam, puhultam – de az izmok emlékeztnek, ez nagyon érdekes, hamarabb visszaalakulnak a szükség szerint. nyújtás a tekerés után, igen, ez több kell, mint régen, érzem, hogy jól esik. izzadás, de mint a csatakos ló: szerintem alkati kérdés, plusz edzettség és kilók, nekem fél óra kell tekerés után, amíg kb emberi alakot öltök. nem közben izzadok, hanem utána: beltérben rosszabb, ahol áll a levegő. de nem zavar nagyon. pirosító nem kell. van farnesolos deóm, attól nincs erős szagom, izzadni viszont tudok (nem vagyok alu-s deó párti, zavar a csontszáraz hónalj). járdás kerékpárutak elkerülése: nekem az kb. mindig küllőtörést jelent. hullámos, risszrossz, felhasadt, gyökeres. sokszor ha távolságban rövidebb is, időben hosszabb, ezek és a lámpás kereszteződések miatt. türelem: busz, taxi elengedése, piros lámpa, gyalogosra, kutyára, babára extrán vigyázni – ez kompetenciaérzés és közben csendes népnevelési attitűd: hátha látja, hogy így is lehet, ha autós, azért, ha bringás, azért. a szabálytalanul tekerőket párszáz méter után utolérem így is.

    Kedvelik 1 személy

  22. Visszajelzés: a legütősebb tavaszi bejegyzések | csak az olvassa — én szóltam

  23. Visszajelzés: még gyorsan kattintsatok néhányat, mert akkor megelőzzük 2014-et | csak az olvassa — én szóltam

  24. Visszajelzés: kiröhögtetek tizenöt éve | csak az olvassa — én szóltam

  25. Visszajelzés: hogyan ne őrülj bele a diétádba 2. | csak az olvassa — én szóltam

  26. Visszajelzés: a rendkívül költséges, idenézzetek hobbim | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb…

  27. Jaj, az a gyereküléses-utánfutós kép ❤
    Mindezt a Normafa környékén, nem vagy semmi. Mi Érd enyhén lankás részén lakunk és ezt is utálom. Dombok, rohadt dombok. Alföldön nőttem, fel, ez kitörölhetetlen. De hát csinálom – azaz már nem, utánfutóval nyomtam kettővel két évig, aztán bölcsi, ingázás rollerrel-vonattal, szegény utánfutót az I Bike-ra vettük volna elő megint, de az meg elmarad (ma azért csinálunk egy emelős fotót a kertben, ha már erre van esemény…)
    Most majdnem elkezdtem leírni bringás-kisgyerekes létem legszebb pillanatait, de inkább ráülök a kezemre. Bringázni jó! (Csak kéne egy olyan, amin nem fáj a hátam 10 km után…) Gyerekkel is jó! (Nekem sincs jogsim, amiért mindenki hülyének néz, de szeretnék így meghalni)

    Kedvelik 1 személy

    • Egy, nálunk van fogaskerekű. Amúgy inkább a szintvonalban nyomjuk. Kettő, ez az utánfutó kölcsön volt, pár hónapos kaland, túlbonyolítás. Ami igazán durva, az az, hogy oviba-oviból éveket nyomtam úgy, hogy két gyerek a csomagtartón (le is tört…), vagy egy a csomagtartón, egy a kormányon. Nem hitte, aki látta. Döbbenetes távokat tettünk meg így, legalább három év volt. Senkinek nem lett baja.

      Májusban lesz a szülinapom, kedves olvasóim összedobták egy jobb, használt versenybringa árát, most az jön, már ki is néztük.

      Kedvelés

Hozzászólás a(z) csak az olvassa bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .