feminista új hullám

Közzétéve Szerző:

…címmel jelent meg a Le Monde Diplomatique kiadásában, a Francia Intézet támogatásával egy baloldali–feminista kötet, amelyben külföldi szerzők tanulmányai, interjúk és néhány magyar írás is szerepel. Nagyon izgalmasak a globális témák, az egyik interjú egy muszlim feministával (pontosabban: női reformerrel) készült, van szó gyarmatosításról, gazdaságról, prostitúcióról. A kötet végén infók: linkek, szervezetek. Én egy szubjektív, összegző utószó-szerűt írtam a nők mai helyzetéről és a feminizmus feladatairól.

mozsár utca, könyvbemutató feliratokVolt könyvbemutató:

http://www.magyardiplo.hu/klub-elet/magyardiplo-barati-kr/1758-magyardiplo-klub-a-feminista-uj-hullam-konyvbemutato-ii-20

A könyv megrendelhető az info@magyardiplo.hu címen.

Rádióadás a KlubRádióban, hétfőn, műs, vez. Szunyogh Szabolcs (nagyon pörgős lett a vége), összesen egy óra, az első rész elején klasszik mjúzik, meg hírek, haladjál előre beletekerve:

1. rész

2. rész

3. rész

59 thoughts on “feminista új hullám”

  2. Hogy én is adekvátan a témához szóljak hozzá, nagyon szép rajtad az a cipő. (A kedves az ilyet úgy hívta régebben, hogy fakmicipő, de leszoktattam róla, mert nekem is van.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Ez a könyv mindig ilyen email címről rendelhető lesz, vagy bekerül egyszer majd valami boltba vagy legalább webáruházba? El szerettem volna menni a bemutatóra, de aztán mégse mentem, bánom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • igen igen bocsánat én is ezt akartam írni h nagyon látszik, ha az arcodból fogytál akkor mindenhonnan is nyilván de ez olyan hülye dicséretnek hangzott hogy kitöröltem.-de akkor most mégis. Nő igenis dicsérjen meg Nőt!! Sajnos viszonylag ritka. Szóval látszik nagyon! Jó a fekete szettet megtörni azzal a szép piros cipővel! (és a nyakban az ezüst kiegészítő! )

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Köszönöm, de tényleg off itt. Nehogy rosszul érezd magad, ha megírod (vagy ha nem). A feminizmus-könyv a téma, csak a szervezők ezt a fotót küldték, én meg önironikusan páváskodni kezdtem.

        Kedvelés

  6. Bezzeg Csejk Miklós nagyon nem gendersemleges módon ül. Sőt, ha elemezgetni akarnám testbeszédileg, akkor azt mondanám, igencsak uralni akarja a terepet. Vajon tényleg ennyire tudatalatti ez a beülés (befekvés) a férfiaknál?
    Na jó, nem kötekszem, gratulálok a könyvbéli szerepléshez!
    🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Vajon tényleg ennyire tudatalatti ez a beülés (befekvés) a férfiaknál?”
      Nem. Nálam biztosan nem, én figyelek a tesbeszéd ezen részére is. Üzleti tárgyalásokon van is jelentősége.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem akarom őt kritizálni, a “beülés” az, ami bennem általában rossz érzéseket kelt. (Én azt hittem, emiatt írtad a tiédre, hogy “gendersemleges”.)
        Mindegy, abszolút mellékszál. A lényeg a könyv megjelenése.

        Kedvelés

    • Szerintem a befekvésnek sem teljesen hatalmi, hanem legalább valamekkora részt kényelmi okai vannak, sőt én néha kiegészítem azzal, hogy a fejem tetején pihentetem az összekulcsolt kezeimet. Habár az sem alaptalan, hogy tiszteljünk meg másokat annyira, hogy nem folyunk szét, miközben beszélnek hozzánk.
      Az utóbbi időben kíváncsiságból odafigyeltem, hogy objektívan melyik üléshelyzetet tartom a legkényelmesebbnek. A szintén “területuraló” széles V alakban széttárt láb lett a nyerő. Erre írták válaszul, hogy “ekkora tökötök azért nincs”. 🙂 De elkerülöm, ha belelógok vele más ülőhelyébe. Amúgy rövid időközökre elég gyakori az is, hogy “nőiesen” keresztbe teszem a lábaimat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Az is hatalmi kérdés ám, hogy kinek van lehetősége a kényelemre…
        Tömegközlekedésen ez a fajta “férfi beülést” nőben a “szatyraimnak is kell egy ülőhely, hogy ők is kényelmesen utazzanak” típus váltja fel. Bár utóbbit láttam már férfitől is, az előbbire nem láttam női példát. Mentségére legyen szólva mindkettőnek, amikor látják, hogy más is leülne, összébbhúzódnak – elveszik a szatyrot. Ha nem, na, akkor az már tényleg a hatalmi pozició fitogtatása.

        Kedvelés

      • “Bár utóbbit láttam már férfitől is, az előbbire nem láttam női példát”
        Nem utolsósorban azért, mert a szatyrokat a kajával a nők cipelik többször, nem?

        Kedvelés

      • Szerintem is, a befekvés simán kényelmes. Csak ugye egy illedelmes nő ilyet nem tehet, meg mit képzel magáról, és hát így vannak nevelve már a lányok is. Az én olvasatomban a pasi viselkedése teljesen normális, az nem normális, hogy a nőkbe azt nevelik, hogy ők nem tehetik meg.

        Kedvelés

      • Egyetértek. Miki nem terpeszkedik, és nem buszon teszi. Én is így ülök, ha van hely. Csak ugye mi mindig vigyázunk a hasunkra, kivillanó hónaljszőrzetünkre, felcsúszik a melltartónk stb. Én meg tanárként annyit szóltam rá gyerekekre, hogy ünnepélyen, koncerten rendesen ülünk, hogy már azért sem szokhattam rá. De otthon felteszem a lábamat is.

        Kedvelés

    • Köszi. Meghallgattam én is, a hangszínemnek örültem, de megjelent valami a mássalhangzóképzésemben, ami nem tetszik és szakmailag (beszédtechnikailag hiba), meg le kell szoknom a satöbbiről és a teljesen önkényes szórendről, amikor előreszáguld a gondolat. Szabolcs olyan ráérősen mondta a magáét, én mindig azt életm át, alig van időm, gyorsan kell.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • azt hittem humor a szórend-csere, nevettem is, hogy ezt biztos a nagyon erősen figyelőknek szánod

        Kedvelés

      • Írásban mindig, szóban illene azért ép mondatokat mondani, mert kitolás a hallgatóval. Csak pont íráskor van idő, élő adásban meg nincs. Nagyon szorítanom kellett a beszédidőmet. (Ki beszélt itt a legtöbbet egyébként? Nem tudom megítélni.)

        Kedvelés

  9. Meghallgattam, tényleg jó beszélgetés volt, megveszem a könyvet is, ha lesz még márciusban. Hány példányban jelent meg? És miért rózsaszín borítóval? Egy ponton felkaptam a fejem, amikor arról volt szó, hogy a fejlődő országokból jönnek elvégezni a nők a rosszul fizetett munkát. Ebben nyakig ülök én is és nem is tetszik. De míg a cuki apukák a gyermekhordozást, pelenkázást, játszóteret, focit bevállalják (mert az milyen szexi) a terepasztal építésről és a legózásról nem is beszélve, mert azt ők is élvezik, és még csajozni is könnyebb gyerekkel a háton, de azt elérni, hogy az ágytálazást is szívesen csinálják, meg az etetést, meg az éjszakai felébredést, bolyongást évekig egy vegetáló, folyamatosan leépülő, valaha kedves, értelmes ember mellett…. hát, nem tudom. A család dolga? Szerintem erre nem vagyunk felkészülve, pedig újabban tömegesen fordul elő. Meghosszabbodott és mesterségesen meghosszabbított élet, ugye. Gratulálok, persze, lehet, jelentkezem önkéntesnek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Sokkal inkább az _állam vagy a család_ dolga az idős családtag gondozása, mint kihasznált, harmadikvilág-beli, illegális helyzetű nőké. Azt elérni, hogy szívesen csinálják? Mi se csináljuk szívesen. Kell. Nincs eszközünk, hogy rávegyük őket a nemszeretemre vagy előjogaik feladására, csak lassú átrendeződés lehet.

      Én sajnálom, hogy csak a gyerekkel való viszonyt emeltem ki a svéd apukák miatt, a mosogatást, iskolai dolgokban való felelősségvállalást, a párkapcsolat minőségét (együtt főzés!), a kommunikációt, a másik elismerését nem. Csak egyrészt az apa nagyon hiányzik a gyerekek életéből, nem csak a nő miatt, másrészt nekem folyton azon jár az agyam, hogyan lóghatnék meg egy kicsit, mert megfulladok, a szemetet kivinni is rekreáció. Én kisgyerek mellett akkor lennék-voltam hálás a férjemnek, ha a gyerekeket vette át, mert a zsíros lábas nem élőlény, megvár. Mondjuk ő elmosta azt is.

      Van egy könyvtervező, szerintem nem durva a címlap, kicsit önironikus, inkább pink-lila a kötet. Nem egy nagy kiadó szétmarketingelt, csillogó terméke, viszont nagyon magas színvonalú a tartalom, magyarul sosem olvasott cikkek vannak benne.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  12. Meghallgattam en is. Ezek szerint posztmodern no vagyok. Buntudatom nem igazan van, csak ha tenyleg hibazom.
    Nagyon jo beszelgetes volt. Olyan igazi bekes es mersekelt , minden szelsosegektol mentes. Igazan nekem valo. Nagyon okosan es lenyeglatoan fejezed ki magad.
    Az en csaladomban jelenleg nincsenek ilyen arnyalt es dialektikusan gondolkodo emberek. Es biztos vagyok benne, hogy ok ezt a beszelgetest nem ertenek es gyanakodva hallgatnak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Köszönöm a visszajelzést. Nagyon sokat tanultam elméletből Dézsától, a Nőkongresszuson és transznemű olvasóktól. Nekem az a kedvenc pontom, amikor a férfi leviszi a szemetet, és erre sikerült azonnal, hogy “micsoda forradalom”. Az viszont elkeserít, hogy micsoda sztereotípiák vannak a feministákkal meg a “jó”, “jogos”, “súlyos” és a “kevésbé súlyos” ügyekkel kapcsolatban.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. Meghallgattam a beszélgetést, remek, korrekt, igaz és a valós problémákkal való szembenézés, gratulálok. Ilyen irányba kellene elindulnia a társadalmi párbeszédnek mert ez valóban építő és az emberek hasznára válna.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. Sziasztok!
    Meghallgattam a műsort, tetszett.
    A svéd kispapás cikken annó én is kiakadtam. Valahol missgenderel olyan férfiakat, akik hajlandóak a gyereknevelésből már az elején kivenni a részüket.
    Hogy teheti ezt meg egy Nők Lapja?
    Tény, hogy mashogy játszom a fiammal, mint a feleségem, tök más inputot kap tőlem. Ebben mennyi szerepe van annak, hogy farokkal születtem, pont nem tudom, a személyiségem más, abban mennyi szerepe van, hogy farokkal születtem, megint nem tudom.

    Kösz a transzfeminista mozgalom nevében, hogy feljött a transzidentitás.
    Nehezen érthető, ahogy a műsorvezető úr sem értette, az identitás nem jár együtt az orientációval. Ismerek transz nőket, feleséggel, gyerekkel, akik egész életükben a nőkhöz vonzódnak.
    Tehát leszbikusok.

    Megemlítettél a műsorban, arra is reagálnék.
    Esetem igen nehéz, mert önkeresés labirintusának zegzugában vagyok. Azt tudom, hogy nem vagyok férfi. Ami annyit jelent, nem vagyok férfi. Hímnemű vagyok, mégha sokszor az elmém játszik azzal, hogy nőnemű is vagyok, annak semmi jele.

    Nem vagyok férfi. Ez a legerősebb identitásom jelenleg.
    Válasszátok el az identitást a nemi szervektől. Hiszen egy mellrákos nő még mindig nő marad, ha el is kell távolítani a melleit, ugyanez férfiban.

    A nő nem egyenlő vagina+mell, ahogy a férfi nem egyenlö kissebb nagyobb penisz+szőr kombóval.

    Két hónapos queer vagyok, a feleségem támogatásával, velem tart. Két hónapja “női” ruhákat hordok. Az is kész vicc, mitől női?
    Az inget balról kell gombolni, és pár pulcsim több bőrfelületet mutat.
    Ja, és tele vagyok ékszerrel.
    Pont annyival, hogy senki ne merjen férfinak nézni.

    Ne nézzetek férfinak.
    Köszönöm.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .