hogyan kezdjek bele?

A poszt 2015 telén, a ketogén váltásom előtt íródott.

Ez az a poszt, amelyik alatt egy szánalmas, sunyi zaklató fotóhamisítással vádolt.

Mi minden történt azóta?

2020 augusztusában, kiadóváltás után megjelent a Kossuth Kiadó egészséges ágazatánál a ketós könyvem:

Lett egy szerelmem. Együtt edzünk, túrázunk.

A forma hol ilyen, hol olyan. Az izmom nagyon magas, a zsírom alacsony vagy közepes (amikor épp lakomák vannak). Ugyanazt a két ruhaméretet hordom, a hasam tónusos maradt, könnyen reagál kis zsírégetésre is. Negyvenhét éves leszek májusban, az életmódom, erőm és edzéseim példák másoknak. Nem hashtagekből áll a sport. Szép és feszes a bőröm, a női egészségem, töretlen az edzéskedvem, a sporttól nem sajnálom az időt, a pénzt – inkább netflix, új kütyü, autó nincs. Makkegészséges vagyok. Ennek arányában az internet pöcegödrében jeremiási átkokat szórnak rám a lusták. 😀

64 éves, mozgássérült, elhízott, láncdohányos, soha nem mozgó, gyerektelen, margarinevő, pletykás, netfüggő nő még tőlem várná el, hogy segítsek, motiváljam:

Maradtak a böjtök, a hidegtűrés, a ketó reggelik, alkalmilag (kardió vagy súlyzós edzés előtt) eszem szénhidrátot. Minden héten örömmel mozgok sok száz percet, a lezárások alatt sem álltam le. Cikkek százait írtam alternatív-egészségtémában, amíg foglalkoztattak külsősöket.

2021. július, 2019. augusztus, 2021. május

 

Az életmódomnak a pajzsmirigyre tett hatása is látszik ennyi év alatt, a legfrissebb TSH-m is csodásan 1,5 alatti (funkcionálisék ezt a határt javasolják):

Az alázók lusták és nem szeretik, ha más edz és élvezi. 2022 ősze:

2023 tavasza van: a károgók átkai leperegtek, ők azóta még betegebbek, depisebbek. E poszt óta futottam tizenhat félmaratont és egy 30-ast, számolatlan 5, 7, 10 km-t, és két maratont, ezek többségét gyönyörű, olasz, norvég, holland, német, spanyol városokban. Erős barátságaim lettek.

 

Rengeteget edzettem a gyerekeimmel. Ezek vagyunk mi.

 

2022-23 telén sokat súlyzózom, korcsolyázom, úszom, bringázom és lépek (lépésszám). Februárban kétszer voltam síelni. Ha vége a korcsolyaszezonnak, újra futok is. Következő versenycélpont-városaink: Tallin, Ljubljana.

*

Kezdjem el, írtam elébb a címben, aztán javítottam. Bele. Bele, a közepébe. Azt kérdezitek a sok lelkendezésem után, hogy hogyan fogjatok bele az életmódváltásba. Én nem vagyok szakember, és nem ismerem a speciális problémádat, hogy mi történt veled eddig, és min szeretnél változtatni. Nem írok az ektomorf meg endomorf alkatról, sem a kívánatos BMI-ről, és főleg nem a nagy súly-kis ismétlésszám vs. kis súly-sok ismétlés vitáról. Mindezekkel tele vannak a többször ajánlott oldalak. Viszont sporttárs vagyok, nő vagyok, három gyerekkel, a fogyásom idején (2014 szeptemberétől) nem volt személyi edzőm (2016 januárjában lett csak), élem, amiket mondok, és egy-két hasznos szempontot kifejezően meg tudok írni.

Azért hallgass rám, mert engem semmilyen üzleti érdek nem vezérel. Viszont tudom, miről beszélek. Nem vagyok húszéves. nincs csodagenetikám. Nem gazdag férj fizeti a túlárazott módszeremet, edzőmet: mindent magamnak kísérleteztem, vívtam ki. Akkor is, amikor bántottak, támadtak miatta.Elmélyült tájékozódás az alapja annak, amit mondok (az angol nyelvű, sokkal okosabb tartalmakból), igényes és kritikus vagyok, de nem használom a szakszavakat okoskodóan és kirekesztően. Nincsen összeszorított fog és ujjongó motivációs rizsa sem, amely a tanácsadói oldalakon érzékelhető. Nem mondok teljesíthetetlen és sanyargatós dolgokat. Nem akarok szakértőt játszani, nem akarlak a magam képére formálni, nem fogok akrobatikát meg hosszútávfutást ajánlgatni kezdőknek. (Csak önmagammal szemben van kérlelhetetlenség, mert örömömet lelem a fejlődésben: végigcsinálom, ráteszek még két sorozatot, egy gyors sprintet…)

Amit mondok, nem való azoknak, akik igénylik, hogy “valaki mondja meg pontosan, lépésről lépesre, hogy mit csináljak, nekem csak betartani kelljen”, csak autonóm embereknek, akiknek egy kis lökésre, friss gondolatra van szükségük. A történetemből csak az következik, hogy valamit (bármit!) elkezdeni, kitartani, fejlődni, még tovább merészkedni nem is olyan nehéz, ellenben izgalmas és örömteli. Nem sanyar, hanem buli. Közepes edzettségi állapotban, húszkilós túlsúllyal is az. Szerintem ez a megerősítő üzenet, nem a kinézetfasizmus, a csajos seggverseny, az instagramos hiúskodás, a “kilométergyűjtáés” és futós fontoskodás, a strandszezonnal vagy akár a metabolikus szindrómával való riogatás.

Felejtsd el, hogy “annyit mozgok, amennyi jólesik”, “annyit eszek, amennyi jólesik”, mert ebből az lesz, ami eddig: kevesebbet fogsz mozogni és többet enni annál (és: mást), hogy a tested jól működjön, pláne helyreálljon.

Mielőtt bármire megoldást keresünk, legyünk tisztában azzal, hogy az életmódunk, közegünk

  • eltorzult, unatkozó, hisztizó, facebooktorz, lustaságát felszínes jogköveteléssel maszatoló (body positivity),
  • a valóságtól és természettől elszakadt, urbánus,
  • mozgástagadó, gépekkel elkényelmesített,
  • túlevő, kalóriaözönben élő, az evést stresszcsökkentésre használó, szénhidrátfüggő
  • önös-buta agyingerléseket szórakozásnak eladó,
  • üzleti alapon manipulált (kapitalista erőszak)

ráadásul mindenféle függőségeink vannak (szénhidrát!). Ezt kell ellensúlyozni a minimálisan természetes létezéssel, amire az emberi test tervezve vagyon. Akármennyire is  trendi a szuperalak, a fitnesz, az egészségmánia, ha életmódot váltasz, meglátod, hogy a te tiszta és új dolgaid ellentétesek azzal, amit a világ akar tőled. Azok, akik nem sportolnak, azt fogják mondani, hogy neked se kéne, és egy közepes, jóleső aktivitást vagy bármilyen táplálkozási tudatosságot is túlzásnak tartanak, megszállottnak neveznek, aki “minek sanyargatja magát”. Normálisnak érzik magukat, ebből beszélnek, és igazuk van: itt és ma az önelhanyagolás, a túlmunka, az önfeláldozás, az igénytelen szabadidőeltöltés a norma. Aggódnak, hogy már “ijesztően vékony vagy”, amikor 24-es a BMI-d. Ennyire tolódott el a mérce a lustaságban. Gúnyolódni fognak, kérdezgetni és kibeszélni. (Beteg vagy? Váltok? Szeretőd van?) Mégpedig azért, hogy az ő kialakult szokásaikat nehogy valamilyen, akár burkolt kritika érje. Nehogy meg kelljen látni, hogy tisztánlátás, következetesség, meló, és szinte akármi megváltoztatható. Fontos, hogy ezt a dinamikát tisztán lásd, és ne haragudj érte. Ne is téríts, ne magyarázkodj! Ne az eredményekkel indokold. “Azért csinálom, mert élvezem.”

Ömlik mindenhonnan a fitneszmánia. Hát persze, mert boldogsággal kecsegtet az elérhetetlen cél: médiatartalomként, nyomasztásként, piaci érdekek miatt (vedd meg az okosórát/teljes kiőrlésű kekszet/szexi sportcuccot) ez az uralkodó üzenet. De ha körülnézel a környezetedben, hány olyat ismersz, aki így él? Akinek álomteste vagy akár csak átlagosan jó alakja, valami izomzata van, vagy lefut tíz kilométert könnyedén? Aki nem küzd mindenféle fájdalmakkal, gyengeségekkel, kórsággal negyven körül? És ha elkezded, majd ingatják a fejüket, jobban tudják, óvnak téged a pocakjuk mögül a nagy önhelyességben. A fitnesz ömlik mindenhonnan, de alig valaki csinálja, ellenben mindenki gúnyolja. Sokkal erősebb a “ne mozdulj, élj úgy, ahogy mások” norma és érdek itt nálunk, a félperiférián.

A szavazásunkra emlékeztek? “Te hány olyan embert ismersz, aki komolyan, hetente többször sportol?”Képernyőfotó 2015-02-15 - 15.15.38Az Egyéb válasz fele is az, hogy egyet se, senkit, nullát. Vagyis összesen hetvenöt százalék alig ismer olyat, aki sportol. És mi vagyunk a városi, világlátott, igényes, tájékozódó, mozgástérrel rendelkező, jómódú, internetre kötött népség, jellemzően harminc-negyvenesek. Szerintem ez lesújtó.

Mivé lettünk? Családos korunkban keringünk a konyhában, a barkácsáruházban, a kertünkben meg a nagymamánál minden hétvégén. Egyhetes síelésekké, évi három kirándulássá, balatoni lubickolássá fakul a hajdani sportolásunk.

Hogyan kezdj bele?

Ha eddig nem sportoltál, vagy csak nagyon régen:

1. Várd meg az igazán szép időt, és addig készülj fel (a poszt télen jelent meg). Találd ki előre, hogy lesz erre időd, miről mondasz le, milyen költségedet vagy elfoglaltságodat nyesed meg azért, hogy beleférjen az életedbe a sport. Szokott lenni tartalék a rendszerben, időben, energiában és pénzben is. Ha most túleszel, és fogynál, gondolj arra, hogy a sallangmentes evés olcsóbb lesz. A nassolás kiesik. Ne félj, remek érzés lesz.

2. Tedd rendbe a táplálkozásodat: pótold az ásványi anyagokat, gyere le a csokiról és a desszertként fogyasztott (cukros-mézes-tejes) kávéról, csökkentsd a káros cuccokat (növényi olaj, rántott étel, búza, adalékanyag), igyekezz élő dolgokat enni. Méresd meg a testösszetételedet. Tudd, hány kiló vagy, centivel mérd meg a derekad, csípőd, a combod. Nézz ki egy nadrágot, egy fürdőruhát, amibe bele akarsz férni.

3. Kezd el piciket mozogni, készülj fel. Menj gyalog a piacra. Lépcsőzz a lift helyett, szállj le eggyel előbb a buszról, tedd le messzebb a kocsit, gyalogolj. Szoktad magad az izmaid, keringésed használatához. Örülj minden apró kis lépésnek. Egyszerűen csináld, ne ruházz be (még) futópadba, ellipszisgépbe, mert nagyon hamar teregetni fogsz rá.

4. Keress szövetségeseket: futópartnert, jógacimborát, co-weightliftert. Sétálni menj a barátokkal a kávézás vagy közös ebéd helyett.

5. Tűzd ki a konkrét célt. Ha ez fogyás, akkor legyél türelmes és óvatos. Ne fogyj mozgás nélkül, és ne fogyj gyorsan, mert csúnya, gyenge és petyhüdt leszel. Ne éhezz. Ne tagadd meg magadtól egyik nagy tápanyagcsoportot se, ne hidd el, hogy lehet aligfehérje, aligszénhidrát vagy aligzsír mellett tartósan jól lenni. (Frissítés: közben, március 24-től én áttértem a gyakorlatilag nulla szénhidrátos ketogén diétára, de ez terápiás étrend.) Ne kövess olyan étrendet, ami élsportolóknak vagy tömegnövelőknek való.

6. Az evés nehéz. Találd ki, mit eszel, és azt hogy oldod meg. Én nem mondom, hogy most menj el dietetikushoz, eddig se mentél, most se kell tudomány ehhez, ráadásul a magyar dietetika hihetetlenül érdekvezérelt és korszerűtlen. Ha mégis: taplalkozasbeallitas.hu. Ne költs módszerre. A neten van egy csomó mintaétrend és jó szempontok. A sport a kulcs. Ha elkezdesz sportolni, előrébb leszel, ez biztos. Nyesd meg a kalóriát, figyelj az adalékanyagokra, teremts jó arányt fehérje, szénhidrát és zsír között (ma már mindenre rá van írva), és zárd ki a gyors felszívódású szénhidrátokat (cukor, keményítő). Azt is gondold át, hogy oldod meg a főzést. Én otthon is eszem, meg máshol is. Vannak kis, kompakt, szállítható kajáim: banán, egy pohár natúr (és jó minőségű) joghurt, kis csík sajt, magvak. Egy hátrányuk van, nagyon sok a szemét utánuk. Ha rohangálok a városban, akkor néha megpihenek valami evőhelyen. Az uszodai büfében répalevet, banánturmixot iszom szertartásosan, vagy kávézom a Cserpes Tejivóban, ahol nem is értem, mit szerettem valaha a kakaós csigán, túrós batyun. A kávé megmaradt, és fontos része az étrendemnek, fokozza a teljesítményt. Zöld teát is iszom.

 

Ez egy edzés utáni, késői, visszapótlós ebéd (ha izmoztam, utána rögtön fehérjeturmixot tolok).

lazac

Simán sütök kuglófot a gyerekeknek, nem kísértés. Inkább a vajon negyven másodperc alatt sütött szűzérme a gyengém. Nem számolgatok, hanem elveket érvényesítek, és, mint az ebéden is látjátok, nem túl szorosan. Nem hagyom, hogy az evés ne intenzív öröm, megadom-a-módját aktus legyen. Nem tudnék csak turmixon vagy csak csirkemellen élni. Megjegyzem, előrébb lennék (hamarabb elérném a célomat), ha számolgatnék, és roppant tanulságos naplózni, monitorozni, mennyit eszel, de rengeteg idő, és nekem pont megfelel így, spontán, táblázattalan, és hogy szép lassan változom. Az agyam is csak lassan képes követni a testképemet, a beidegződéseim meg az új szokásokat.

Újabban nagyon örülök a kis megtervezett étkezéseimnek. Nem eszem semmi cukrot, fehér kenyeret, olajban sült dolgokat, feldolgozott terméket, ellenben sok pici öröm van, kesudió, ananász, gyümölcspüré. Gyakran eszem csak húst, halat, köret nélkül, mondjuk két koktélparadicsommal, vagy egy kicsi rukkolával, brokkolival. Sajtot is eszem, mert jó fehérjeforrás. A zsírtalan sajt nem finom. Valamit valamiért. A másik szenvedélyem a jó minőségű, tartósítószermentes olajos hal (olíva). Ha sok a kalória (zsír), kihagyok egy étkezést, vagy másnap nyomok egy durvább edzést.

A hidrogénezett növényi zsírt kerülöm. Lenmagot eszem, pehelyben, vagy apróra rágom, és cukortalan, összetett szénhidrátot tartalmazó müzlit (amit megturbózok még pirított mandulával, körömollóval felhasogatott adalékmentes aszalt mangóval), de csak a nap első felében. Azért mutatom ezeket, hogy világos legyen: szó nincs önsanyargatásról. Szigorú kalóriamegvonásról sincs szó, inkább intenzív edzésekről. Nem is fogyok gyorsan. Amióta másképp eszem, sokkal jobban megrágom az ételt, jobbak az ízek, és sokkal előbb érzem, hogy ennyi elég volt. Nem vagyok éhes. A testem üzen, amióta nem árasztom el étellel, és hagyom szólni, a sport is kiélesíti: forróra/sósra/savanyúra/zsírosra/húsra (fehérje) vágyik.

Ha tanácstalan vagy, hogy mit egyél, de van döntési lehetőséged, be tudsz szerezni alapanyagokat és nem utálsz főzni, akkor nézd meg éttermek fitneszételeit az étlapjukon. Nagy élmény egy invenciózus étel, sok jó tippet lehet nyerni másoktól. Közben írtam én is egy személyes ételajánlót: mit egyek ma?

Az intermittent fasting (szakaszos böjt, étkezéskihagyás, időzített evés, evési ablak) csak azoknak való, akik már uralják és ismerik a testüket, egyenletes a vércukruk, nincs nagy hullámvasút (mert nem cukor- és nassfüggők), és sokat sportoltak. Így kevesebb az inzulin, ami a raktározó (és anabolikus, izomépítő!) hormon. A kevés és ritkábban érkező inzulin testformálás és élethosszabbítás szempontjából is jótékony. Nekem ez való, néha bevetem, illetve úgy alakul a napom, hogy kihagyok egy vagy két étkezést. Egy kicsit megzavarni a testet, sokkolni, máshogy mozgatni/táplálni, az mindig jó.

Bármit is tervezel, az a cél, hogy élhető legyen, ne gyötörjön meg, ne fáradj bele, legyen benne öröm, működjön hosszú távon. Ezért nem szabad túl nehéz, egyoldalú vagy unalmas dolgokat csinálni. És kell a pihenő. Nem lehet folyton ezen kattogni. Örülj, aludj jól, lazulj, legyenek napok, amikor — heti három edzés után — leszarod az egészet, és betolsz egy emberes tizenhat szeletes Esterházy-tor.

7. Válassz sportágat: olyat, ami jól ment régen, amit szeretsz, vagy akár valami teljesen újat, ez esetben legyél büszke kezdő, akinek még tuti nincsenek rossz mozdulatai. Nem muszáj futni. Menj a hegyre nagy, mászós sétára. Vegyél úszóbérletet. Vidd a gyereket oktatásra, csobbanj, amíg ő úszik. A gyereked edzésidejét is használd sportolásra, ne unatkozz telefonnyomkodva.

Tanár vagy? Kéredzkedj be kosarazni, csatlakozz a tornateremben tartott aerobichoz, vagy használd a termet, szervezd be a kollégákat. Lehet kombinálni a sportágakat. Lehet sétálni és közben rövideket sprintelni, mellette tollasozni, ugrókötelezni, teremben elliptikuson/taposón/evezőgépen/lépcsőzőgépen kardiózni, jógázni, youtube videók szerint gimnasztikázni, hullahoppkarikázni, biciklizni. A jóga rekreáció, tudatosságfejlesztés, gyógytorna és nyújtás, nincs komoly kalóriaégető, testformáló hatása. Ne érd be vele, van hatékonyabb mozgásforma!

Nem az a lényeg, mennyire vagy ügyes. Az a lényeg, hogy a magad szintjén tedd bele magad, toljad, ne add fel. Váltogasd, keress új élményeket, és örülj. Írtam már, hogy örülj?

Edzeni csak akkor jó, ha magabiztos vagy, és nem félsz. Akkor nagyon jó, és akkor tök mindegy, milyen szinten vagy.

Ha nincs sportmúltad, kezdd sétával. Ha tudsz, sétálj olyan helyen, ahol vannak futók, és használd gyaloglás közben a karodat is, vagy nordicozz. Ekkor már, ugye, szép idő van.

Én nagy súlyokkal edzek teremben a futás (részben intervall, részben hosszú táv, 12-18 kilométer), úszás és gimnasztika (jóga, balett, body art, akrobatika-elemek) (frissítés: újabban súlyemelés) mellett, hetente minimum négyszer, egyre inkább és preferáltan a szabad levegőn is. Rengeteget nyújtok. Emellett járok shiatsura, ami fontos testi tapasztalat, továbbá szaunázni és jégszaunázni is.

Az a célom, hogy ne legyen unalmas az edzés, mindig élvezzem. Szeretem a sportholmikat, az egésznek a légkörét, az embereket, a többi futót és a mindenféle szinten álló edzőtársakat, szeretem a látványukat, alkattól függetlenül, és különösen szeretem a fiúkat.

Szeretem, hogy még mindig nyomom, 2014 szeptembere óta. Szeretem a fejlődést, a teljesítményt, a testemen látható eredményt is. Megerősít, öntudatot ad, alapélmény, hogy van értelme, nem csak kibírni kell. Szeretem a fáradtságot, izomfájdalmat is, és szeretem, hogy nem volt sérülésem még.

Szeretem a tudatos táplálkozásomat, a kis nett, okos étkezéseimet, a turmixot is. Újabban fokozok teljesítményt is, edzés közbeni sportzselével, amiben van arginin és koffein.

Szeretem, hogy hordhatok szűk nadrágot, nyáron akár rövidet is, amire tizenöt éve nem volt példa. Szeretem, hogy néznek, hogy akárhova lépek be, döbbenten néznek, sőt, azt is, hogy nagyon kedvesen leszólítanak, kérdezgetnek, néha élsportolónak, edzőnek néznek.

Nálam a veszély a rákattanás, meg a kicsit stréberségből, kicsit önbüntetésből fakadó, sosem-elég túledzés. A testképzavar is veszély.

8. Olvass ilyesmiről. Nyitottan, kíváncsian. Ne azzal a beállítódással, hogy én nem vagyok ilyen ember, nekem ez nem való, nekem más a célom. Nagyon sokat lehet tanulni másoktól, szemléletet, infómorzsákat azoktól is, akik másért sportolnak.

Én sem építek test, csak használom azokat a gyakorlatokat. Nem is szedek semmilyen kiegészítőt (azóta de, a szerk., április 10.) (és azóta testépítek, heti egyszer, és másfajta étkezéssel, 2016. augusztus, a szerk.), viszont izmot nem szeretnék veszíteni.

Hasznos oldalak:

fitneszanyu.cafeblog.hu

shop.builder.hu

angolul:

muscleforlife.com

http://athlete.io/4943/how-to-train-female-edition/

http://fitness.mercola.com

http://www.priorfatgirl.com/author/jennifer

www.quickanddirtytips.com

http://www.livestrong.com

http://www.marksdailyapple.com

Adalékanyagmentes, steviás, minőségi protein (google-zással találtam, évek óta hű vagyok), rendkívül korrektek:

theproteinworks.com

9. Ha van kedved, módod, és motivál az ilyesmi, szerezz be szép cuccokat. Futócipő. Élénk póló, kapucnis felső, amit csak sportra használsz. Trendi súlyzó, akármi. Ehhez a tárgyhoz lehet kötődni, szimbólum lesz. Sportóra. (Nekem az ugrókötelem ilyen tárgy.)

 

sokat kell ugrani, az meglátszik

 

Nem biztos, hogy ezek drágák. Van egy lélektani mechanizmus: nincs pofám nem használni, ha már megvettem (mert a lelkem mélyén sóher vagyok).

10. Lassan, türelmesen, a tested jelzéseire figyelve kezdj bele. Ne feszítsd magad, de ne is csípj le az edzésből mindenféle ürügyekkel. Ne engedd, hogy a szeretteid, munkatársaid szabotálják az edzéseket. Előre szólj, hogy mostantól sportélet van, és menjél. Örülj, hogy addig is békén hagynak. Ne engedj a nyomásnak, amely a kedvetlenségeddel, lustaságoddal együtt tuti aláássa a változási tervet.

11. Örülj neki, ha bármit csináltál. Meséld el. Dokumentáld. Gratulálj a tükör előtt. Túlozd el, akkor elszégyelled magad, és nem lesz képed nem elmenni újra, hiszen te SPORTOLSZ, most mondtad.

12. Letölthetsz Nike- vagy akármilyen alkalmazást, kéthetes edzéstervek vannak, amelyeknek az a célja, hogy a végén le tudj futni öt vagy tíz kilométert. Naponta megmondja, mit csinálj, és meg is dicsér. Vannak kalóriaszámláló, ketogén appok is, sőt, okospohár. Nekem viszont nincs semmi ilyen kütyüm., és nem is kell, elviszi a figyelmet. Dokumentáld a progresst, ezt lehet papíron-tollal is. A kilókat, azt, hogy mit ettél, mit sportoltál, fáj-e valami. A centiket, körfogatokat testrészenként. A nyugalmi (ébredési) és a durva terhelés utáni pulzusodat. Azt, ami jó érzés, és azt, ami kevésbé. Érdekes lesz visszanézni.

13. A sporttevékenységed összességében terjedjen ki az erősítésre (izmok használata), az állóképesség növelésére (hogy a szíved, keringésed, tüdőd, izomzatod mennyire bírja) és a nyújtásra, hogy ne merevedj be ízületileg és izmilag.

14. Ne félj. Örülj. Sportolsz! Ha jól kajálsz, öt edzés után érezni fogod a hatását. Ne várj túl sokat, és örülj a változásnak.

15. Egyél élvezettel. Örülj a szép időnek. Örülj, ha 500 méterrel többet sétáltál a tervezettnél. Örülj a holmijaidnak, az edzés közbeni szagodnak, a szegélykőre jól érkező lábfejednek, annak, hogy nem léptél szarba, a jóleső izomfeszülésnek, a kidudorodó érnek, annak, hogy milyen más, mint a tesiórák, egy új gyakorlatnak, egy jó beszélgetésnek. Örülj, ha jó a zuhany hőfoka, örülj, ha kevésbé hasogat a vádlid. Örülj annak, hogy képes vagy meghaladni a tinglitanglit, és hogy csak a kemény melóból lesz látványos teljesítmény. Örülj annak, hogy te is lehetsz olyan, aki idegen volt korábban: futó. Olyasvalaki, akinek látszik a tricepsze. Olyasvalaki, aki tud EGYET húzódzkodni. Olyasvalaki, aki már kesztyűben áll a rúd alá. Normális BMI-jű.

Higgy a világban, a testedben, a csodálatos változási, regenerálódási képességében. A test megbocsát, nagyvonalú és szeret téged. Örülj.

16. Narancsbőr NINCS. Nincs külön és “sajnos, gyógyíthatatlan” lipidéma sem, illetve az az elhízásnak egy szélsőséges, kötőszövet-tönkretevő formája, ne juss el odáig, nagyon nagy teher. Laza bőr sincs, illetve nagyon ritka: ikerterhesség után, hatvan évesen, meg negyven+ kilós fogyás után van. Zsír van, bőr alatti, makacs zsír, az lifeg ott. Ha feszes feneked akarsz, erősítsd meg az izmot és fogyd le a zsírt, illetve csökkentsd az ösztrogéntúlsúlyt táplálkozással, ún. biohack módszerekkel. 18-as zsírszázalék alatt eltűnik a narancsbőr.

2016. május, fél év edzővel folytatott fenékformálás után (heti EGY alkalom, a többi külön), 76 kilósan

Milyen lettem?

2014. szeptember 22.

2014. szeptember 22.

Update, kérésre az utána kép. Én a tükörben sokkal hájasabbnak látom. A képet egy nagyobból vágtam ki. A fenti képen 86 centi a derekam, a lentin 69. A muffinhájnak tűnő dudor kőkemény izom. (Hihetetlen, mennyire nem vállaltam magam, mit magyarázkodtam itt??? Szeptemberi megjegyzés. Ilyen zsírtalan azóta se voltam, megjegyzem.)

has február 16

2015. február 16.

img_2108

2016. január: az agárszerű soványság, 71 kiló (173 centi)

A lábam.

A lényeg: örülj. Erősödj. Légy kompetens. Ez a lényeg. Ne gondold, hogy örülni kell, csak örülj. 🙂 Akarod ezt? Igazán? Akkor vágj bele csak. Ne erőltess olyasmit, aminek nyoma sincs benned. A tested akarja. Meg is köszöni. És még az is lehet, hogy nagy tehetség vagy valamiben. Futó, súlyemelő, akrobata.

A posztot alaposan átszerkesztettem, egyszerűsítettem, kiegészítettem, linkekkel láttam el 2020 márciusában.

573 thoughts on “hogyan kezdjek bele?

  1. Szerintem az, hogy az intermittent fasting beválik-e, inkább az anyagcserétől függ. Én azt a változatát csinálom egy ideje, hogy 12 és 18 óra közt eszem (akkor pedig olyasmi módon, amit leírtál, bár kevesebb szénhidráttal – nem sportolok), és azt gondoltam, nehéz lesz erre visszaállni, de annyira magától értetődő volt. Régen, amíg gyermektelen voltam, így ettem, nem tudtam én, hogy hívják, nem volt gond a súlyommal. Aztán az első terhesség alatt (fenyegető vetélés, később kis súly a babánál) rábeszéltek a dietetikusok által favorizált napi ötszörire, aztán a “legyen tejem” miatt így tovább csináltam, és egyre többet is ettem. Aztán most ugrunk egy nagyot, mert nem érdekes a többi: most januárban végre összekaptam magam, foglalkozom az evéssel, és visszaállítottam a napi hat órás időtartamot evésre. Már most látszik. A sportot még nem találtam ki, egyelőre van egy gumiszalagom (és használom is), meg lassan beindul a kerti szezon (kemény meló, még ha nem is sport a neve), de egyebet még nem ötöltem ki. A formásság nem igazán érdekel továbbra sem, inkább az egészségmegőrzés fontos. Negyven felett jöhet a magas vérnyomás már, főleg, ha a családban is halmozódás figyelhető meg, és ez összefügg a túlsúllyal és a mozgásszegény életvitellel. Ehhez képest a narancsbőr vagy a lógó has bakfitty. 🙂

    Kedvelés

    • Te jó ég, ennek neve van? Én régen sokáig csináltam ezt, 12-18 között vagy 14-20 között enni. Nem is híztam, és nem is voltam délelőtt éhes. Akkoriban 100% -ig meg voltam győződve róla, hogy ez beteges.

      Kedvelés

  2. Igen, most influenzásan jövök rá, hogy a “normál” állapothoz képest a sportos (ősz végéig heti többször, csak jött a hideg és maradt a heti egy termes óra) tud olyan eufória lenni, mint amikor most a 39 lemegy 37-re.

    Kedvelés

    • A narancsbőrről olvastam régebben. Kenni felesleges, az jött le belőle. De a mozgásszegény életmódon és a helytelen táplálkozáson kívül lehet genetikai és hormonális oka is. Szóval ezeket kell megszüntetni. És nagyon jópofa, hogy kb. a nők 80% -át érinti, mert – most visszakerestem a cikket – olyan a bőrszövet, függőleges rostokból áll, a férfiaké meg hálós. Szóval náluk ritkább.

      Kedvelés

      • Kepzeljetek, egyre tobb ferfinal kezd kialakulni a cellulithoz hasonlo”borhullamzas”. Lattam. Szoval az eletmod egy eros befolyasolo tenyezo ebben, de az en esetemben inkabb genetikus, amit csak csokkenteni lehet, de vegleg megszuntetni…hat nem tudom.

        Kedvelés

      • Nem, abszolut nem titkos. Irom is. Jo minosegu shea vaj, nadcukor, kokusz olaj vagy mandula akar oliva vagy szolomag, vegul is akarmi, csak a shea felhigitasara szolgal es olyan essential olaj amit kedvelsz. En hol ezt, hol azt, legutobb edes narancs olajat. Aranyokat azert nem irok mert erzesre keszitem, de legkozelebb le is merem es megirom. A shea vaj altalaban kemeny,(van azert kemplekenyebb fajta is) goz folott talkaban a legyegyszerubb megolvasztani,( tul melegiteni nem szabad) majd hozzakeverni a tobbi olajat. Hig kell maradjon, de mar huvos, es csak ekkor keverheto hozza a nadcukor, kulonben elolvadna. Jo grizes allapotot kell elerni. Aztan ezzel lehet dorzsolni.

        Kedvelés

      • Az igaz lehet, hogy a húsokban megtalálható női ösztrogén a ludas ebben? Vagy régen is ennyi fenekes, combos, puha férfi volt?

        Kedvelés

      • Lehet, meg még a fogamzásgátlók, amelyek az ivóvízbe kerülnek… meg az életmód, gép előtt és kocsival a segg alatt, a sportolás meg meccsnézés. Rég nem építenek házat, nem is ásnak, fűrészelnek a férfiak.

        Kedvelés

      • Tul sok osztrogen nemcsak a husban van (egyebkent meg vannak jol tartott allatok, meg lehetne tobb is), de az ivoviz is tele van, es a feldolgozott, elorecsomagolt kajak, vagy eppen a kommersz szoja, mind-mind a dominancia fele visz. Tudomasom szerint egyebkent nemcsak az osztrogen-dominancia, de az osztrogen csokkenese is okozhat narancsbort, sot gyakorlatilag barmilyen hormonalis egyensulytalansag kiutkozhet igy. Attol fugg kinel, mikor es miert, meg eleg soktenyezos, pld. az is eleg nagy gond, hogy itt ulok a seggemen es klimpirozok. Noknel a kor elorehaladtaval – massal egyutt – az osztrogen csokkenes az erre hajlamosito riziko, fiatal lanyoknal meg eppen a dominancia a riziko.

        Kedvelés

      • Basszus, amikor azt mondtam el ism erosoknek, hogy szerintem az (kulfoldon) kaphato disznohus tele van hormonnal, kirohogtek. Akarhanyszor ettem, masnap rendesen fajtak es feszultek a kebleim. Leszoktam rola. Az otthoni es foleg hazi eseteben ilyesmit nem tapasztaltam.

        Kedvelés

      • Női ösztrogén? Miért van férfi ösztrogén is? (Bocs!)
        Komolyra: miért lenne több az ösztrogén a húsokban, mint régen? Miért nem löttyedtek a vadász népek férfiai? Pont ők fogyasztják elég sok ivarérett állat húsát, persze hímivarút is, azzal meg tesztoszteront esznek – a nők és a gyerekek is. Mi viszont gyakorlatilag csak ivaréretlen állatok húsát esszük, nem mondom hogy nulla, de kevés ivari hormonnal (ellenben pont annyi hímivarú van köztük). Ki eszik manapság valódi tyúklevest? Ha van ösztrogén, az inkább növényi/gomba (elég sok penész termel ösztrogén hatású anyagot). Ld. müzli botrány pár éve (amit ráadásul a biotermékek lejáratására igyekeztek felhasználni, aztán mikor kiderült, hogy kommersz termelésből származott mind, akkor azt a hírt már nem szórták olyan erővel a médiában).
        Nyilván a lottyadt pasikra Éva adja a megoldást: fizikai munkát már nem kell végezni, ami fizikainak nevezett, az sem igényel valódi állóképességet. Sport nuku, tánc nuku, kaja meg a régi “magyaros”. És még a lakás is meleg, hogy “fűtésre” se a saját zsírt használja az ember.

        Kedvelés

      • Azt mondják, hogy az állatokat emberi ösztrogén hormonnal kezelik, hogy gyorsabban fejlődjenek.

        Kedvelés

      • Urban legend. Évtizedekkel ezelőtt tényleg nyomták a hormonokat, de az sem egészen ösztrogén volt (nincs emberi meg állati ösztrogén, ez a hormon egy viszonylag egyszerű vegyület, atomra azonos az összes gerinces állatban, de legalábbis madarakban és emlősökben biztosan). Inkább növekedési hormonnal próbálkoztak, a nemi hormonokat meg esetleg a szaporaság növelésére használták (tehát vágóállatban nem jelenik meg a hatása), de évtizedekkel ezelőtt betiltottak minden hormon kezelést, és ellenőrzik is.

        Kedvelés

      • Én sose kentem, hidratáltam magam, csak az arcom, a többit csak terhesen, alkalmilag. Most a szauna meg a szolárium után nagyon kéri a bőröm, és úgy szeretem, amilyen azóta lett. Nagyon ragyás, érdes tud lenni a bőr, ha nem hidratálom kívülről is + még radírozás.

        Kedvelés

      • A narancsboron nagyon sokat lehet segiteni azzal is, amit megeszel, illetve azzal is, amit meg nem. Elobbihez: pld. a kollagen belsoleg nagyon hasznos ilyen szempontbol. Ehhez megfeleloen megfozott csontlevet vagy zselatint kell inni-enni napi szinten. Nekem komoly eredmenyt hozott. Mondjuk a belsoleg fogyasztott kollagen/zselatin nemcsak a narancsbort csokkenti, de ragyog majd a bor, a haj, a korom. Sot egy jo kis zselatinos koktel, nagyon szinten tartja a vercukorszintet, meg elnyomja az ehsegerzetet is.

        Kedvelés

      • Ja, a kutyaknak konnyu.
        Azt nem tudom, hogy a lekvarkesziteshez valo zselatin az, hogyan hasznalhato fel, mert az ugye csak meleg folyadekban fozve lesz nem csomos, ha nem tevedek. Meg azt ezert abajgatni kell. + nem tudni, mifele allatbol van az. Meg nem probaltam. Jo kerdes.
        Ha nincs kapacitasom csontlet kesziteni, akkor ezt hasznalom, innen a zoldet: http://greatlakesgelatin.com/storefront/ az hideg es meleg folyadekban is azonnal oldodik, tehat tea, viz, leves, barmi, kave is (tokre izetlen). A csontle meg egyszeru, csak idoigenyes. Izuletes, porcos, forgos, velos csontok (fej, nyak, szarny, lab, farok) 1:2 csont viz aranyban felteni fozni, lassan melegiteni, majd sohasem forralni, hanem csak gyongyoztetni 16-24(sot 72) oran keresztul, allatfajtatol fugg. Ha lehult, leszedheto a zsir rola. A legjobb az, ha annyira kifott, hogy a hutobol elovett csontle gyakorlatilag kifordithatatlan az uvegbol vagy darabokban hullik eled a remegos csontle :D. Aztan ez kvazi alaplekent funkcional, illetve sozva melegen egy energiabomba. A bone broth-tol az elmult idoszakban mar felrobbant a net is, ott talalni jo tippeket a fozeshez. Pld. http://www.westonaprice.org/health-topics/broth-is-beautiful/

        Kedvelés

      • Miii? zselatint esztek? nem hangzik jól..Mondjuk, csontkovács ajánlotta ízületi fájdalmakra, de borogatásként.

        Kedvelés

      • Kettonel tobbszor nekem nem jut eszembe … ez is kesz csoda.
        Anna, gyumolccsel osszepasszirozva, majd visszahutve mar kesz is a gumicukor. Az rendben van, nem?! Ha a csontkovacs belsoleg ajanlgatna, lehet megfogyatkozna a munkaja.

        Kedvelés

      • Én is szeretném ezt a zselatinost!
        Írna valaki egy pontos receptet?
        Illetve zselatin márkát?
        Nem értek a zselatin fajtáihoz, csak a színes tortazselét használtam eddig gyümölcstortára.

        Kedvelés

      • A kulonbseg az, hogy a hidrolizalt kollagen az konnyebben felszivodik, szinte azonnal es nagyon felhasznalobarat, mivel nem kot meg. A beltartalom ugyanaz marmint csontle, nem hidrolizalt kollagen versus hidrolizalt kozott, csak utobbi konnyebben es hamarabb ervenyesul (ld. hipoallergen tapszerek szinten hidorlizaltak, azaz szetrobbantjak a feherjet kisebbre). A felhasznalobarat alatt azt ertem, hogy beleontod barmibe, nem tapad, nem ragad, izetlen, ott sincs es megis azonnal le is huzhato. A lenyeg jol itt: http://www.greatlakesgelatin.com/consumer/CollagenFAQ.php A kesz csontlet meg a legtobb embernek szerencsesebb leveskent, annak alapjakent kinalni, mert a legtobben dobnak egy hatast. Egyebkent a bone broth lenyege, hogy ezzel foztek, fozol, tehat ebben rizst, tesztat, alaple leveshez, martashoz, sult husokat locsolgatni vele etc.

        Kedvelés

      • Az energiaveszteseg az egy dolog. Ehhez foghato elonye az is, hogy olyan aminosavakhoz jut a test, amelyekhez nagyjabol sehonnan.

        Kedvelés

      • Életemben nem főztem még csontlét.
        Az az aszpik nem?
        A Horváth Ilonában így kellett főzni.
        Vagy nem a Horváth Ilonában volt?
        Már azt se tudom.
        Elolvastam mindig minden sz@rt, hogy jó háziasszony legyek, aztán tessék!
        Ezt se tudom.
        A zselatinos receptet úgy szeretném, hogy: Fogd meg a zselatinos zacskót, tépd fel, öntsd bele egy bögrébe…:D
        Ahogy Stahl Judit írja le a cukkini panírozást.
        Zseniális!

        Egyszer csináltam házi pórustisztítót: zselatin+tej, be kell tenni a mikróba öt másodpercre, és langyosan rákenni az arcodra.
        Nagyon-nagyon büdös volt.
        És jó se volt mellesleg.

        Nem tudok bánni a zselatinnal, na!
        Ne szaporítsam itt a szót!

        Kedvelés

      • Ann, ez itt sztem autentikus recept, olyan helyrol vette at. http://taplalohagyomanyok.blogspot.be/search/label/csontleves
        Bar en maskepp csinalom, de nagyot hibazni nem lehet, ha nem forralod (az szetzuzza a kollagent annyira, hogy nem tud visszazselesedni).
        Ez itt maga a forras: http://nourishingbroth.com/
        Jobboldalon beregelve tolthetsz meg le recepteket, ha nem akarod a konyvet megvenni. Meg innen is: nourishingbroth.com/http://nourishingbroth.com/wp-content/uploads/6-ExtraHelpings-SallyFallonMorell.pdf

        Kedvelés

      • Ann, a mikro szetcseszi a zselatint /is/, vagyis benne a lenyeget, sot kifejezetten mergezo lesz a cucc tole: http://augmentinforce.50webs.com/Gelatin.htm
        Whatever form of gelatin is used, it should never be cooked or reheated in the microwave. According to a letter published in The Lancet, the common practice of microwaving converts l-proline to d-proline. They write, “The conversion of trans to cis forms could be hazardous because when cis-amino acids are incorporated into peptides and proteins instead of their trans isomers, this can lead to structural, functional and immunological changes.”

        Kedvelés

      • Ha kicsit megnézed, akkor ebben az izomerizációs hatásban enyhén szólva nincs egyetértés, csak ugye a cikk microwawe ellenes, ezért az ellenkező eredményeket nem tárgyalja.

        Kedvelés

      • Ó, köszönöm szépen a receptet!
        Sue, már bocs, hogy nyaggatlak, de, ha fogok egy Horváth Rozi zselatint, és azt összefőzöm pl. narancslével, és beleteszek mondjuk narancsdarabokat, vagy befőttet, vagy valami gyümölcsöt, és lehűtöm, aztán meg megeszem, az oké zselatin bevitelnek?

        Kedvelés

      • Ann, elvileg jo, mert ennyi, tenyleg. Gyakorlatilag meg nem tudni semmit, milyen is a Horvath Rozi-fele zselatin … de! ezzel – a legkomolyabban mondom – nem kell foglalkozni, ez mar csak az en bajom. 🙂

        Kedvelés

      • Sue, lehet, hogy szétcseszi, ami jó benne.
        A Youtube DIY videókból szedek sok okosságot. 😀
        Ezt is ott láttam.
        Meg azt is, hogy “Hogy vágd a saját hajad EGYENESRE”.
        Gondoltam levágok belőle, csak három hajgumi kérdése, tök egyszerű.
        Hát…
        A fodrásznál kötöttem ki, minden volt, csak egyenes nem. 😀
        A DIY videók azért cukik, csak nem muszáj követni őket.

        Kedvelés

      • A cikk a zselatinrol szol, nem azt vallalta, hogy mikrorol mindent.
        Eva es parodia: jogos, nekem is ez jart a fejemben, tobb okbol is. Olyan jokat nevettem este, magamon is, nem am csak ugy. Irj, kivancsi vagyok.

        Kedvelés

      • A cikk egy konkrét, tej és babatápszer melegítésről szóló másik cikket idéz, te azt idézted be ide. Későbbi cikkek cáfolják azt az eredményt, de erről ugye érdekes módon már nem esik szó. Egyoldalú a cikk, én ezt állítom róla.

        Kedvelés

      • Én még ott tartok: zselatin=Horváth Rozi.
        Fűszer=az is Horváth Rozi. 🙂
        Jaj!
        Sose lesz belőlem igazi asszony!
        Köszi a választ!
        Asszem hányódik valahol itthon a fiókban egy csomag zselatin.
        Kipróbálom, ha Horváth Rozi, ha nem!

        Kedvelés

      • Ó, szégyen!
        Még nem.
        De csinálom! 🙂
        Felvettem a zselatint a “jó a testemnek” listára.
        Van, ami tényleg jó, és nem kamu, meg reklám.
        Például a króm.
        Depressziós tünetekre szedtem, és mágikusan jó hatása volt.
        A zselatint többször olvastam, és logikus.
        Orbáncfű szintén jó, magnézium is, élesztő is, olajos magvak, vaj is, lenmag, csukamájolaj is.
        Egyébként kipróbáltam egy csomó étrendkiegészítőt.
        Hajvitamint rengeteget, de pokoli éhes lettem tőlük.
        A B vitaminok miatt talán, vagy nem tudom.
        Beteges éhség, a vasszöget is, éjjel is.
        Nem volt túl kellemes. 😀
        Narancsbőrre köpölyöztetek már?
        Én már igen.
        Milyen piszkosul fáj az elején, jó ég!
        Ahogy edzel, pláne, ha mélyizomtornát is, akkor az erősödő izom felnyomja a rejtett, megbúvó zsírt, ki lehet tapintani az összetapadt sejteket.
        Ott az izom, és fölötte egy réteg cellulit.
        Azt vákuumoztam, fájt, de hatott.

        Kedvelés

      • Köpölyözővel kell.
        Lehet kapni köpölyöző készletet, van benne több műanyag harang, és egy szívó-izé.
        A műanyag harangot rá kell tenni a bekent bőrre, a szívóval kiszívni a levegőt belőle, a harang rátapad a bőrre, felszívja, és ezt kell húzni fel-le a problémás helyen.
        Fáj nagyon.
        És foltos is lehetsz tőle, de ez csak az elején van, utána nem fáj, és foltos sem vagy, hanem jó érzés.
        Hatékony is.
        Gumiköpöly is van, de olyanom nincs, nem is használtam még.

        Kedvelés

      • Az volt az oka, hogy a combom hátulján volt egy szinte lefaraghatatlan zsírréteg.
        A fenekem alatt, kb. tíz centi lefelé, egy kidomborodás, ami zsír, bele lehet csípni.
        És hepehupás volt, nem sima.
        Alatta van az izom, fölötte ez az izé, önálló életet élve.
        Ezt akartam leszedni.
        Fogyni nem akartam semmiképp, csak azt, hogy ez ne legyen ott.
        Idegesített valahogy, hogy minek ez rajtam…
        Ha nagyon spirituális lennék, ami nem vagyok, mert bullshit, és utálom, de akkor mondhatnám, hogy narancsbőr=MÉREGanyag, itt tárolódott a sok méreg, amit a visszafojtott érzelmeimmel lenyeltem.
        Ez persze csak blabla, de volt benne egy ilyen szimbolikus jelentés, hogy tűnjön el rólam, ami nem kell, és tűnjön el az életemből is, aki nem kell, de véglegesen.
        Ajj, de mélyenszántó vagyok, Rüdiger Dahlke tanulhatna tőlem!
        Szóval ilyesmi…
        Hogy ez nem kell rám.
        És végeredményben nem is kell.

        Kedvelés

      • A nehezen eltűnő zsírnak oka van. Ezek a fitneszoldalak írják, hogy a makacs háj így-úgy, ess neki, még keményebb edzés, hozzászokott a szervezeted a kalóriadeficithez, támadd meg amonnan, küzdj a célodért, az álomtestért. Basszus, a testünk nem választjható katalógusból, nem alakítható korlátlanul. Amihez a test ennyire ragaszkodik, az talán nem véletlen. Nőknél e makacs hájak közepén a méh van. Felfázás ellen óv, a magzatot óvja mechanikusan is. Nem véletlenül nem adja a test. A fiúknak meg szokott tetszeni a gömbölyű csípő, kis pocak, telt comb, ez sem véletlen.

        Kedvelés

      • Én sem hiszek abban, hogy erőszakoljuk meg a testünket, hogy még két centit leszedjünk, kalóriadeficit stb…
        Azt se mi választjuk, hogy kalóriadeficittel honnan megy le, amit szeretnénk.
        Néztem itt elképedve a “fél év alatt ilyet nem lehet” meg a “has nehezen adja magát” kommenteket.
        Dehogy adja magát nehezen, alkat kérdése, én is vékonyderekú vagyok, bármikor jó hasizmot csinálok magamnak.
        De mindegy, ilyenkor van a “kár belé a szó” forgatókönyv.
        Nekem ami problémásabb, az a fenekem, arra kell jobban edzeni.
        Simult egyébként a bőröm, vagy a vákuum, vagy az edzés, vagy a krém miatt.
        Vagy ezek együtt.
        Egész jó.
        Oké ez így, nem akarok se fogyni, se hízni.
        Ez a test maradjon, feszesedni lehet, de alapvetően rendben.
        Most jó magamnak lenni, sose legyen rosszabb.

        Kedvelés

      • A kalóriadeficit azoknak való, de nekik sürgősen, akik évekig -többletben voltak, visszaélősen, inaktívok voltak, és most röcög a háj, nincs tónus, gyengék, fáradékonyak, nem mennek rájuk a nadrágok, nem tetszenek maguknak.
        Nekik erősen javallott a narancsbőrön stb. való kesergés helyett a -deficit, kemény(edő), vagyis komolyan vett, helyes elvekkel végzett, növekvő terhelésű sport mellett. Mármint ha akarnak változást kinézetben, erőnlétben, közérzetben, eü rizikóban.
        Valaki azt írta, szarvashibáim vannak (edzéstanilag vagy kajaügyben?). Nem tudom, mire gondolt, de írja meg, komolyan vesszük, ezerszer ismertem be már tévedést, a Hobbihelyesírókon is javítgatnak.
        Én nem vagyok következetes. Például eszem tésztát, de még cukrot is (csak durván megvágtam a szénhidrátot), meg tejjel iszom a turmixot. Ezért nem lehetek példa sem, és ezért nem szól erről és így a blog. Nem az a célom ugyanis, hogy minél előbb és látványosabban fel tudjak mutatni egy bikini bodyt, vagy valamit bebizonyítsak, végigvert elvekkel, tisztán, hanem hogy élhető, változatos létmódot alakítsak ki. Ezért is húzom el ennyire. 15 kilót, amennyi most, simán le lehetett volna fogyni három hónap alatt.
        Van, hogy a fitneszszempont dönt, sokszor egyébként, de van, hogy az, hogy nem akarom megunni a kaját/edzést, nem akarok dogmatikus lenni, jó kis programokról hazaszaladni vagy elővenni a dobozkát, mert 120 g csirkemell következik. Számolgatni, mérni sem akarok. Nem tehetem meg, hogy anyósom szülinapján nem eszem tortát. Nem fogom elmagyarázni, miért nem, és magamra fókuszálni ezzel a figyelmet, vitákba kezdeni. Nem vagyok elveket hirdető fajta, és nem akarok egyoldalúságot. Csak csinálom, valamennyire. Amennyire lehet. Tésztákkal. Élményszerűen. És nincs edzéstervem, csak tudom, most mi jön. És futok is. És néha HIIT, néha sima futás. Élni akarok, és élvezni az edzést, a határaim átlépését. Vannak visszaesések és zsákutcák. Nem lehet lemásolni a módszert, nincs módszer. De a részletek (bőr, zselatin, HIIT, nagy súlyos edzés, testmagasságnövelés, agyban ott lenni, tehát testtudatosság, agy-izom kapcsolat /erről írok épp posztot/) baromi érdekesek és tanulságosak.
        Ha gyorsan akarnám, tolnám a fat burnert, kreatint, mindent, szénné edzeném magam heti ötször. Én bírnám, menne időben, pénzben ugyenennyi lehetne (a havi bérlet miatt), csak nem ezt akarom.

        Na, a lényeg, hogy jó okunk van, hogy nekimenjünk a borzalmas életmódunk következményeinek. Én ezt értettem meg elsősorban: ahogy éltem, amit normálisnak tartottam, az nem normális. Nem normális a csoki, a túró rudi, a borozgatás, a kétszer szedés, a kedvetlen hűtőnyitogatás, pizzázás, a gyerekmaradékevés, az állandó kínálgatás, az evés mint szociális program, az ülő/tévéző/autós élet, a motiválatlanság, az adalékanyag, az agyonfeldolgozott ételek. Nem normális a 30 százalék fölöti testzsír. Nem normális nem használni a testünket, hagyni szétmenni, nem normális a rossz póz, nem normális nem bírni a strapát. Ellenben rettenetes következményei vannak. Aligenni a normális, éhesnek lenni, beleszaladni a hegybe, könnyűnek lenni, hajlékonynak, jól bírni a gyerekcipelést, hegynek föl sietést, szűk gyomorral, nassolás nélkül, és megtört testtel aludni, mint a tej. (Tök sok inszomniás ismerősöm van.)
        Szóval, akinek 20 körül van a zsírja, és még mindig ott az a zsírpárna, és nem mozdul, arra igaz, hogy az talán nem véletlen, nem kéne erőszakoskodnia természettel.

        Rólam felülről, csípőig lement minden, de minden. A mellem mirigyszövet, meg alatta egy erős izom. Pici.
        A csípőmről, bricseszről, combról is megy le, de még nem vagyok 24 százalék alatt, és nem tudom, mi lesz makacs. Szóval én nem érzem, hogy megerőszakolnám magam. Olyan lesz, amilyen. El fogom fogadni.

        A köpöly segített a tested ezen részén?

        Kedvelés

      • Ja, írod is, én meg felfogtam, hogy köpöly = vákuum. És örülök nagyon, ha jól vagy a testedben.

        Nekem vastagodott most a derekam, az oldalsó hasizmok miatt, romlott a derék-csípő arány, de olyan jó keménynek lenni.

        Kedvelés

      • Kommentelőnk most e-mailben ostromol. Állítja, hogy ő mindent lát, a neki nem tetsző véleményeket mind én írtam. Le fog leplezni. Senki nem fog hinni nekem.
        Látja az albumomat, “elfelejtettem áttenni a februári mappából a szeptemberibe”. Mármint az első hasas képet.
        Akkor ezzel talán azt állítja, hogy mindhárom kép februári.
        Nem. Ott a dátum, akkor készült.
        A cicimet levágtam róla, februárban. Eredetileg nem fitneszcélokra készült.
        Én nem állítok semmit, hogy de jó, de szuper. Csak azt, hogy keményen sportolok, fogytam 15 kilót, és ez a hasam. Szeptemberben, és februárban.
        Hogy de jó, de szuper, az a kedves olvasó agyában keletkezett. Tetszik neki, amit lát. De nem hiszi el, mert rosszindulatú, tehát nem lehet igaz, én csalok, manipulálok, mindenem az, a blogom sikere, az olvasók lojalitása, rajongása, az egész megtévesztés. A pénz, a jó érzéseim, az edzés, minden. Nem úgy van. Nem lehet úgy. Ő tudja. Rossz emberi minőség vagyok. Kártékony. Használom, hülyének nézem az olvasót.
        Összekeveri az interpretációit és rosszakaratát a valósággal.
        Az objektív valósággal (pl. hogy a kép nincs manipulálva, a szűrő és a tükrözés is faszság, belemagyarázás), és az én valóságommal, amiről nem tudhat, hiába igyekszik beköltözni az agyamba. Például, hogy zavar és taszít a kritikátlanság.
        Nem ír érveket amúgy.
        Ja, de, abban viszont bevezette a _lágyékcsigolya_ fogalmát. (A gerinc hátul van, belemegy a seggedbe, ha eddig ez nem volt meg.)
        Nem értem én ezt, de súlyosabb, mint hittem.
        A lényeg, hogy ő figyel, tud mindent rólam, szorosan olvas, de állítja, hogy én nyomozok utána, meg másokat megtámadok. Úgy fogalmaz, mint ha biztos lenne benne, hogy én félek, fenyegetve érzem magam, szorongok, szégyenkezem.
        És ezt ő teszi velem! (Napi öt perc! Informatikusssal nyomozgatni. Biztosan.)
        Fölényeskedik, kioktat, legyűrő, sunyi. Mindent alárendel annak, hogy én manipulátor vagyok.
        Nekem nincs titkolnivalóm. Semmi olyan nincs, amitől félnék, hogy kiderül. Tudom, hogy ami tudható, az nem tetszik mindenkinek, de valamit valamiért, én itt jelen vagyok, vállalom a következményeit, azok az ítéletek nem érdekelnek.
        Egyvalami van, azt tompítom: hogy néha az ezerféle történet, az egyes kommentelő már nem érdekel annyira, nem tudok mindenkivel azonosulni, mindenkinek igazolás lenni, van, aki dühít, fáraszt, sok, nem szimpi.
        Egyáltalán, ez a sok ember és akarás nem érdekes már. Ki mit akar, menniyre szeret, mitől lennék szimpatikus, vagy mivel támad.
        Az érdekel, hogy írjak, a magam céljai, az út, az érzéseim, élményeim. A gyerekeim, a napjaim szépsége.
        A képeim nincsenek netes albumon, az informatikus haverod blöff. Picasa van, annak semmi köze a nethez (fejfogós szmájli), de ha azt látnád, azt is látnád, mikor készült a kép és mikor vágtam meg.

        Képeket kérnek többen.
        Nem lesz előtte utána kép, meg izmozás meg önmutogatás, beállás, hogy “ilyen vagyok”, ez nem az a blog, én nem az az alkat és ízlés vagyok.
        Lesz viszont profi életkép, ha eljutok Zsófihoz, illusztráció.
        Meg lesz blogtalálkozó.
        Én illusztrálni szeretek, hangulatokat idézni, bájosan amatőr fotókkal is, meg a profikkal főleg.
        Soha nem mutogattam, hogy de szép vagyok, soha nem akartam így elismerést, és szándékosan teszek fel előnytelen fotót is.

        Ja, és kivagyok az ovis portréfotózástól. Szép ruhában, befeszülve ülnek paraván előtt. Matrózblúz. Kislányok kersztbe teszik a kezüket féloldalasan, a túlsó vállukat fogva. Kisfiúk karba teszik férfiasan. Testvérek egymásnak buccantott fejjel, mosolyogva szeretik egymást.
        Utómunka: áttűnő szél, szegély szivárványosan, felirat (NAGYMAMÁNAK, BOLDOG KARÁCSONYT!), naptár.
        Nem értem, hogy nem merült még fel, hogy életszerűen: sárosan szaladgálva a kertben vagy elmélyülten gyöngyöt fűzve, mesét hallgatva, elcsöppenő nyállal alva kellene fotózni őket.

        Kedvelés

      • Meg van a Vivida. Drága, sajnos. Van olcsóbb is, de akkora az árkülönbség, hogy kételyeim vannak. Pedig nekem aztán tényleg kellene. De amíg nem telik rá, marad a Bio Marine Plus. Én örülök különben, hogy ilyen témák felmerülnek itt, ötletelés, stb. Régen szedtem hasonló készítményeket és egy jó ideig teljesen megfeledkeztem róluk. Hogy fontos ez is.

        Kedvelés

      • Sajnos még nem, csak tervezem. Olcsóbb terméket próbáltam, (Dr. Chen, meg egy MSM készítményt is, de nem tudok komoly eredményről beszámolni. ) A Vividáról véleményeket olvastam, dicsérik. Kb. 3 hónapig mindenképpen szedni kellene és az ugye 3X17 000 Ft, plusz még a krém hozzá. Valamikor ki szeretném próbálni.

        Kedvelés

      • A biotin (vagy B₇-vitamin) biztos nagyon jó. Kutyának adtunk régen valami biotinkészítményt, hogy a kiállítási szezonra jó szőrben legyen és tényleg nagyon hamar, brutál erős, selymes, csillogó szőre lett. Gondoltam mi lenne, ha én is szedném, hátha kétszer ennyi hajam nő :), de végül nem mertem.

        Kedvelés

  3. “Várd meg a nagy aktívkodással az igazán szép időt.”

    Asszem ez nálam kulcsmondat. Tavaly már olyan remekül futottam heti 3x, edzéstervvel, fejlődve, végül azon feküdt meg az egész, hogy ősztől kezdve folyton beteg lettem. És nagyon de nagyon nem éri meg egy futás után két-három hétre kifeküdni. A végén már teremben futottam, ott már annyi is elég volt, hogy büdös fiúkák, akik olyanra edzették a termet, hogy szag ellen nem volt elég a légkondi, rámnyitottak egy földigablakot. Na az négy hét volt, rendszeres éjszakai befulladásokkal, lázzal, minden jóval. Mostanra visítva menekülök minden ilyen lehetőségtől, annyit fájtam és fulladtam már pár hónap alatt, hogy ezt egyszerűen NEM.
    Most én is a vitaminszinthelyrehozós, helyszínkeresős időszakot élem, remek, nordic-walking parkerdőt találtam már a környéken vidám, bottal nyargalászó mamikákkal, szóval az jó lesz. Biciklivel kéne oda kimenni, az mégjobb lenne.
    Megtaláltam a régi súlyzókészletemet a pincében, nem dizájnos, de kezdetnek jó lesz. Csak ki kéne találnom, mit csináljak vele 🙂

    “A nassolás kiesik. Ne félj, remek érzés lesz.”
    Ööö 🙂 nem, az sajna nem remek érzés 🙂

    “Ne tagadd meg magadtól egyik nagy tápanyagcsoportot se, ne hidd el, hogy lehet aligfehérje, aligszénhidrát vagy aligzsír mellett tartósan jól lenni.”
    Emiatt mindig hülyének néznek, akik a 90 napos diétájukkal fogytak le (tartósan) tizen-huszon kilókat. Én tudom magamról, hogy ölnék

    “zárd ki az egyszerű szénhidrátokat (cukor, keményítő)”
    Itt nem tudom mire gondolsz. Nagyon gusztusos kajaképeket teszel fel, de rendszeres benne a tészta, ami ha durum, ha nem, mégiscsak keményítős bőven. Milyen keményítőt hagysz ki és milyet nem, úgy hogy a dolog működik még? Cukrot, kenyeret már jó ideje nem eszem.

    “nézd meg éttermek fitnessételeit az étlapjukon”
    Jó tudni, hogy vannak ilyenek, de eléggé feladják a leckét vegáknak. És akkor még szigorú se vagyok, mert halat eszem, de nézd csak meg a példa-menüsoron, hogy míg a csirkés cuccok 1800 Ft-osak, az egyetlen halas 2800 Ft. Bár a krumplis kelkáposzta nagy megkönnyebbülés, de máris megnyomtuk a keményítőt és gond lesz a nem elég fehérjével.
    A húgom állt vissza csirkére, miután két csúnya allergiás rohamot kapott haltól (vajhal, ton), azt mondta, egy világ nyílt ki előtte, rengeteg helyen ehet rengeteg mindent, amit korábban nem, sokkal könnyebbek a fogyós-izomépítős diéták is. Fontolgattam, de sajna ríli irtózom a hústól, meg is kóstoltam vagy kétszer, de nekem sajna dögízű minden, még akkor is ha az illata vonzó, szóval tartok tőle, hogy ez nem pálya.

    Találtam azért egy csomó jó szempontot, köszi. Az öndícsérgetés, elismerés, elégedettség lesz a legkeményebb dió, de ez minden más téren is az.

    Kedvelés

    • Én sem eszem húst, csak halat (na ettől a mondattól a keményvonalasak frászt kapnak 🙂 ) immáron 15 éve (amikor kezdtem még nem lehetett egykönnyen etikusan előállított húsárúhoz jutni, most pedig azt hiszem már nem tudnám megenni).

      Ezen időszak alatt volt már szinte tökéletes testformám, de akkor huszonéves voltam és félek ma már nem lenne ilyen egyszerű. (Sport sok volt benne, kajára figyelés a húsmentességen túl semmi.)

      Most úgy gondolom, hogy a húsmentesség legnagyobb csapdája a szénhidrát (én nagyon sok tésztát eszem), szóval ha arra figyel az ember, hogy ne csak olasz kaján éljen az talán segít. Legalábbis nagyon remélem 😀

      Kedvelés

      • Én csak 9 éve. Igazából ilyeneket, nem tudtam, csak elkezdett taszítani a hús, de az már jóval korábban is és főleg nyáron. Nem tudom, mi köze ehhez a nyárnak, de így volt. Nem nagyon izgatnak a kemény és lágy vonalasok, csak hogy ne utáljam azt amit megeszem. Arra emlékszem, hogy az utolsó 1-2 évben a felvágott és a pirított bacon tartotta még magát, mert nem hasonlít semmire, és főleg illat meg fűszer.
        Igen, ez a csapda, bár inkább kétirányú: túl sok szénhidrát, túl kevés fehérje – az kéne az izomhoz, izom pedig a magasabb energiaigényű alapanyagcseréhez meg a jó közérzethez.
        Meg a társadalomból való kitaszítottság: ehetetlen étlapok és állandó ingerült csodálkozás, hogy neked meg mit kell faksznizni, miért nem eszed meg ügyesen azt amit minden más épelméjű ember. Volt hogy amikor szóltam, hogy sonkás bureket adtak, nem sima túrósat, közölte az eladó, hogy ugyanannyiba kerül, vigyem csak.

        Kedvelés

      • Ezen a téren nekem jobbak a tapasztalataim, az utóbbi években igen változatos étlapokat találok. Mondjuk a halevés azért erősen segít ezen is. A kezdetekkor csak rántott sajt és rántott gomba volt.

        Az ordenáré helyesírási hibámért megkövetem a nyelvtannáci házigazdát, nem akartam felzaklatni, figyelmetlen voltam, mea culpa 🙂

        Kedvelés

      • ““A nassolás kiesik. Ne félj, remek érzés lesz.”
        Ööö 🙂 nem, az sajna nem remek érzés :)”

        A nassolásvágy — fáradtan, nyűgösen, vigaszként — torzulás, csúnya függőség. Nekem elmúlt, már olyan, mint egy rossz álom, hogy jaj, de jó lenne egy Snickers, jaj, egy kis marcipán, Lindt…

        Tegnap viszont, több hét édességmentesség után rámtört, hogy ha most nem eszem valami édeset, megpusztulok. Kuglófot sütöttem, aminek ellen tudok állni amúgy, sőt, nem érdekel. Nem értettem. Menstruálok is, és nagyon erős volt.

        Hallgattam rá. A testem jelez valamit. Amíg sült, beleettem a gyerekek kissé édesebb müzlijébe, aztán volt kuglóf is, némi sztíviával váltottam ki a cukor kétharmadát, de volt benne huszonöt deka vaj. De nem hat szeletet ettem, mint régen, csak kettőt.

        Mára elmúlt.

        Kedvelés

      • Nem ilyen mértékről beszélek. Csak hogy ha nem eszem meg két kocka keserűcsokit, akkor sajna nem tudok figyelni arra amit csinálok, se félóra se egy óra múlva, nem múlik el, és belerondít mindenbe, meg lehúzza a toleranciaszintemet. Snickers, marcipán, sőt, sokak megbotránkozására Nutella sem jön be a házba, sőt a marcipán kivételével a többi soha nem is jött be se kosárba se a házba.

        Kedvelés

      • Ja, két kocka keserűcsoki, az persze. (Megyek, veszek 😀 )Nagyon sok minden belefér az én étrendembe, és iszonyú gáz, amiket korábban megengedtem magamnak, és azt a pörgő anyagcserém mind megette…

        Kedvelés

      • Én sok pudingvegetáriánust ismerek, és azt hiszem, a legborzasztóbb irányzat, illetve inkább lassú, fegyelmezetlen belecsúszás minden táplálkozási verzió közül. Főleg, ha ki is oktat táplálkozásból.

        Kedvelés

      • Ez a német szó azokra, akik a húsmentességből, a zöldségektől lassan belecsúsznak a lisztes, cukros ételekbe, teljesen egyoldalúan és falánkan. Mályvacsigától hallottam a szót eredetileg. Anyám is ilyen.

        Kedvelés

      • Huuu, akkor én is puding vagyok… a tudatosság hiánya uralta az étkezéseimet eddig, de most igyekszem normalizálni a helyzetet.

        Kedvelés

      • Előbb telefonról írtam 🙂 és úgy láttam vannak szóközök. Hát nem… Én ennék padlizsánragut meg ilyeneket, csak valaki megfőzhetné. Tésztát egyszerűbb és gyorsabb…. De mostantól tényleg figyelni fogok és chia magot eszem lenmaggal!!!

        Kedvelés

      • En meg ajanlanam a Quinoa/Quinla-t, koretnek, salatanak nagyon jo, lakatato, de a rizzsel ellentetben keves a szenhidrat tartalma, rostos es van benne egy tonna kulonfele B vitamin, meg meg egy csomo minden. Nem hizlal.
        Azt olvastam, hogy a chia magot a mezitlab futkarozo Taraumara indianok fogyasztottak es ettol (is) birtak jol a strapat.
        A fotohoz. Szerintem az elso kepen is csak egy kicsi has van, de a valtozas meg is eles, eros. Tok jo! Nagyon orulok a sikerednek.

        Kedvelés

      • Akkor én most coming outlook: nagyon utálom Szendi Gábort és minden ilyen gurut, akinek amúgy nem szakmája, amiről ennyit beszél. De ha valami lennék, sokkal előbb lennék paleo, mint vega. Sőt, ketogén lennék leginkább. Addig marad a finom szénhidrát száműzése és a magas állatifehérje. Tojás-, tejtermék és húsimádat. Sajnálom. Hosszú évek óta rágom ezt, és nem tudok, nem akarok hús nélkül. Koleszterinem, vérnyomásom, szívem csodás. Van egy kis bűntudatom, mert azért ez így nem öko, meg drága is, meg biztos nagyon megterhel.

        Kedvelés

      • És miért utálod? Mármint nem Szendit, hanem azt általában, akinek nem szakmája. Éles szemmel kiválasztható a releváns meg a hiteles. Különösen, hogy jó párnak még szakmája is, ha már a kaszt bizalomgerjesztő, csak mondjuk nem sodródik az árral, nem ül rá a diplomájára az elefántcsonttoronyban, meg ki tud nézni és ki is lát a dobozból. Számomra inkább ez a vízválasztó és nem a fehér köpeny.
        Az ökosággal kapcsolatban pedig szerintem a lényeg úgy általában nem az, hogy ki, mit, milyen meggyőződésből eszik vagy nem eszik. Hanem éppen az, hogy bárhol is egyél bármit, a legfontosabb az, hogy amit eszünk, azt fenntartható módon állítjuk-e elő. És nem, gyakorlatilag semmit. Viszont vannak illúzióink. Fenntarthatóság alatt nem egyszerűen azt értem, hogy bio, meg fairtrade, meg etikus-e, meg mennyi co2 jár a nyomában, mennyit utazik etc. Akár gabona, akár hús, tudomásul kell venni, hogy a monokultúra, az ipari módszerek, a nagyüzem az az, ami nem működik, ami nem vihető tovább, aminek a nyomában valójában minőségi éhezés, igen még a gazdag Nyugaton is és közvetlenül, meg közvetve is nyomor jár. Pld. a gabonatermesztés jelen állapotában monokultúrákban ipari módszerekkel, nagyüzemben hasonló méretekben és mélységben zsákmányolja ki a földet, a talajt, az erőforrásokat, ugyanúgy természetirtás és elsivatagosodás jár a nyomában. Csak ez egy szent tehénné nőtte ki magát és beleragadtunk, abba, hogy ami állat az bűnős, ami meg növény az büntelen. Nyilván, egyszerű mint a faék. Az állattartást úgy en bloc felesleges lehúzni, miközben az jól fenntarthatóvá lenne tehető. Sőt nem egyszerűen fenntarthatóvá, de talajépítésre, a diverzitás növelésére, az elsivatagosodás visszaszorítására lenne fordítható. Ezt sem egyetemi katedrákról hallható meg, ettől függetlenül ezt már hatékonyan csinálják és nagyon kritikus, pld. háború és nyomor sújtotta területeken is. /Olyan, mintha nem véletlen outlook?/

        Kedvelés

      • Igen, viszont akinek szakmaja az is gyakran. Egyre gyakrabban. Jobb esetben puszta nem tudasbol. Oda is kell az eles szem, a legy resen.

        Kedvelés

      • Én az összes táplálkozási és életmód irányzatot utálom. Olyan dogmatikusak valahogy és rémisztő, ahogy emberek rá tudnak csavarodni. Ráadásul mindig érzek valami hamisság szagot is. Ismerek sok embert, aki egyikből csap a másikba és félévente mást tart üdvözítőnek, de azt nagyon.

        Nekem a vegaság nem erről szól, belső ügy. Nem is tudják sokan, nem téma. Kicsit olyan, mint az igazi vallásosság. Most is csak azért téma, mert az étkezés fontosságáról beszéltünk és a helyes arányokról, amit így más tartani, másra kel figyelni.

        Kedvelés

      • Lájk.
        Annyi, hogy mondjuk egy nem túl korlátozó vallásról sose kell vallani sehol. De a vegaság, akárhogy nem akarod, téma lesz minden olyan étkezésnél, amit nem enkezeddel kotyvasztasz magadnak, magányosan, otthon. És simán kapsz a pofádra érte, akkor is, ha csak szimplán ennél valamit és közben téged neveznek offenzívnak.

        Kedvelés

      • Pont pár hete kezdtem el tanulmányozni Szendi paleós dolgait, nem egyszerű, mert Szenditől amúgy a hideg ráz. De szeretnék valami ésszerű és tartható reformot, ha kis lépésekben is, és ez tűnt számomra elfogadhatónak. A húsevés nálam is alap.

        Kedvelés

      • Basszus, tegnap láttam, hogy most meg a kálium a csodaszer, aminek a hiányára minden bajunk visszavezethető. Ez azt jelenti, hogy a hivatalos ajánlás többszörösét kell bevinni. Volt ez D-vitaminnal is.

        Apám meg mondta, hogy magyar kutatók feltalálták a rákgyógyszert… mindenféle rákét. Nohálisten.

        Kedvelés

      • Magyar kutatók is? Mindenféle rákét is? Azt ne mértem, miért nem vagyunk még mindig mindannyian örökéletűek?

        Kedvelés

      • “Volt ez D-vitaminnal is.”
        Azt, hogy a magyar lakosság 95 százaléka D-vitamin hiányos már igazolták a Semmelweis Egyetem kutatói egy országos, reprezentatív D-vitamin-szint mérő kutatással, tehát a probléma még annál is jóval súlyosabb, mint ahogy azt korábban gondolták az orvosok. Gyakorlatilag tél végére csak annak nincs hiánya, aki táplálék kiegészítőként beszedi. Ami a meglepő, hogy minden második magyarnak nyáron is hiánya van. Gondolom ez az állandóan magunkra kent fényvédő krémeknek köszönhető.
        http://vilagtudomany.hu/index.php?data%5Bmid%5D=7&data%5Bid%5D=1667&magyarorszag-a-lakossag-95-szazaleka-d-vitamin-hianyban-szenved

        Kedvelés

      • Ez igaz – de nem jelenti azt, hogy a D-vitamin csodaszer lenne. Ráadásul a mesterséges bevitellel azért lehet hipervitaminózist is kialakítani, hiszen zsírban oldódó vitamin. Annak pedig elég durva következményei lehetnek.
        Szerintem a túlzásba vitt elképesztően erős fényvédő krémek mellett az a tény sem segít a D-vitamin termelésének, hogy nyáron is szobákban gubbasztunk, napra alig megyünk.

        Kedvelés

    • Keményítő: alapvetően liszt, fehér pékáru, puding.
      A durum, az kivétel minden alól. Magas a fehérje- és a rosttartalma. Ha tészta, akkor durum, vagy teljes kiőrlésű, de inkább zöldség.
      Én még egy tésztás képre emlékszem, nagyon ritkán eszem amúgy kb. négy hónapja.

      Kedvelés

      • Ezt a tesztat neztem mar amugy a boltban. Turoscsuszanak meg spenotos nempennenek. Alapvetoen turomanias vagyok. Sutibol is, ha egyaltalan, turosat. Sose voltak nyolc szeletes sutieveseim, nagyon rosszul lettem volna. Rengetsg kuglofot sutottem mar, jellemzoen bulikba, en max megkostolom de alig, nem vagyok sutis. Mindezek fenyeben erzem felhaboritonak a kb 10 kilos tulsulyomat, de nekem meg majdnem mndg lassu egetesem volt.

        Kedvelés

      • Hát igen. Csak annyi, hogy amikor viszonylag szolídból kell visszavenni, rém nehéz úgy csinálni, hogy ne érezd magad egy sorsüldözött etiópnak.

        Kedvelés

      • Futottam, december elejéig. Itt, nem sokkal feljebb részleteztem azzal együtt, hogy miért hagytam abba.
        Nem, sajnos, azt hiszem, kissé elvadult mostanában a viszonyunk.

        Kedvelés

    • 16 éve vagyok vega – allergia miatt. Dietetikussal konzultálva, eleinte szigorú tiltólistát kaptam a nem szabad ételekről: fehér liszt, cukor, mindenfajta hús, tojás, tej + méregtelenítés hetente keserűsóval (majdnem olyan, mint a máj méregtelenítő kúra, amit Éva írt valamelyik előbbi posztban).
      Az első néhány hétben majdnem felfordultam az éhségtől. Aztán szépen, sorban, utánaolvasva, megtanultam elkészíteni egy rakás finom ételt, majd hozzászoktam, és már nem éhezem. A család maradt nemvega, főzök is nekik mindenféle más ételt is.
      Később – jó néhány év – az allergia kérdés rendeződni látszott (azóta egyre jobb), a dietetikus szerint visszaemelhettem néhány ételt – a csirkét, halat, tojást és a tejtermékeket. Tojást és tejtermékeket módjával eszem, halat és tengeri herkentyűt csak akkor, ha abszolút nincs más opció (üzleti utakon, üzleti kajálásoknál előfordul). Édességet is eszem módjával, fehér kenyeret igyekszem kerülni.
      Az első fél évben szépen visszafogytam a szülés+szoptatás alatt felszedett kb. 20 kilót, de nem sikerült tovább fogyni, maradtam a szülés előtti súlyomnál, ami nem ideális, még kb. 20 kilót biztosan leadhatnék belőle, de nem megy.
      Igyekszem időt szakítani a sportra, megy is valamennyire, de a súlyom nem változik.

      A vega kajaválaszték egyszerűbb éttermekben még mindig a rántott sajt+karfiol+gomba tengelyen mozog, én ha tehetem, ilyet soha nem eszek. Sokan néznek rám csodálkozva: dehát az finom! Persze, egyszer-egyszer finom, de mindennap?
      Nálunk a melóhelyen üzemi konyha van, szerencsére nyitottak a vega ételekre is, kértek segítséget, 50% eséllyel azért el is szokták találni a kajákat, de ha nincs ötletük, akkor megintcsak jön a rántott sajt … (brrr).
      Ha van időm, azért próbálok főzni magamnak, hétvégén többfélét, előre.

      Jobb éttermekben viszont mostanában találok választékot is, előnyben az indiai és a görög/mediterrán konyha! Sőt vannak már kifejezetten vega éttermek is, illetve a Vegafutár is (csak sajnos felénk nem szállít).

      Kedvelés

      • Köszi a beszámolót, nagyon érdekes volt.

        Ha nem fogysz, akkor nincs meg a kalóriadeficited. Nekem ez a hidegzuhany most: hogy igazából mennyit eszünk, és ezzel nem nézünk szembe. Egész nap gép előtt ülni, autózni, és mellette jó kis pizzák, gyümölcslé, üdítő, ez így nem megy (nem te, az urbánus életmódról van szó). Én tényleg mindent tudtam kalóriákról, fogyási elvekről, tápanyagokról évek óta laikus szinten, felmondom, miben mi van, hány százalék fehérje, de most kellett nagyon szembenéznem a valósággal: a pajzsmirigyem nem viszi el többé a normális bevitelen felüli kétezer kalóriát. Bőven kétszer annyit ettem, mint kellett volna. És rohadt sok édességet.

        Ha összeírod, mit ettél, kb. dekákat, és megfigyeled, kiderülhet, hol a hiba. A naplóírásnak az is nagy előnye, hogy oda fókuszálja a figyelmet. Így írtam haragnaplót, önbántalmazásikésztetés-naplót. Egy idő után macerás lett a jegyzetelés, meg tudatosodott is a dolog, nem volt kedvem mindent felírni, inkább nem haragudtam és nem terveztem önbántalmazást. Persze nem csak ettől múltak el ezek, hanem mindenféle segítséggel, megerősödéssel.

        A másik rögeszmém a pajzsmirigy, minden nő nézesse meg a TSH-t, T3-at, T4-et meg a TSH receptor elleni antitestet. Szerintem a sok elkenődött, álmos, fázékony, hulló hajú, kereteket és kiszámíthatóságot igénylő, nem vállalkozó, nem lelkes nő nem csak a szocializációja és a családi börtön áldozata, hanem alulműködik a pajzsmirigye, ez népbetegség. Engem meg ez választ el a többségtől, sok más mellett ezért nem jövök jól ki középkorú kollégáimmal.

        Kedvelés

      • Az enyém tudtommal még hibátlan, remélem csak kis túlzás ezt a szót használnom. Bár az ugye egy dolog, amit a klinikai tesztek mutatnak ki, az már sokszor nem csak egy kezdet. Ettől még könnyen lehetek én is valaminek az előszobájában. (És amint látszik is én inkább hiperaktív és lelőhetetlen vagyok. :D)
        Arra gondoltam inkább, hogy a környezetemben megdöbbentően sok nő van, aki elég hasonló fizikai és mentális szimptómákat mutat, saját bevallásuk szerint is, miközben már sokuknak teszteredményük is van. És igen szinte kivétel nélkül alulműködők.

        Kedvelés

      • T3, T4, TSH: plusz a dejodáz enzim aktivitást, mert T3-at a dejodáz gyárt a T4-ből, és a T3 a fontosabb az anyagcsere pörgése szempontjából.

        Kedvelés

      • Hát egyszer kicsit beleütöttem az orrom a pajzsmirigyhormon-anyagcserébe, de már múlóban!

        Kedvelés

      • Éva, az ég áldjon meg, mér nézed hülyének a publikumot? A második pocis képről ordít a szűrő, amit ráraktál. Szét van manipulálva, és a testtartás is más. Miért kell ez, miért vágod orrba a saját hitelességedet? (Azt gondolod, nincs olyan, akinek a fotó pl. része a munkájának?)

        Bőven elég epikus módon lelkesíteni, az is nagyon klassz dolog. Nem kell a fotó. Vagy ha kiteszed, tűéles, manipulitól menteset tegyél ki. Ja,és gyakran használsz szűrőt, de azért tudsz te ennél jobb minőségű képet csinálni, láttuk már.

        Nekem a “szeptemberi” pocis kép is tetszett. Három gyerek után jó kis has ez, de amúgy is.
        Amúgy látom ám, hogy kár a gőzért, neked csak a tömjénezés oké, azt tudod elfogadni.

        Kedvelés

      • Egy pletykás, unatkozó, kontrollmániás, betegesen rosszindulatú, dagadt, lusta, fontoskodó, szánadék vagy, aki, velem ellentétben, nem engedheti meg magának, hogy sebezhetően és őszintén kitegye magát, mert retteg a valóságtól.
        Megérdemled az életedet és a kinézetedet.
        Annyira idegesít téged, hogy zúzok, és hogy nem hagytam abba, és mindez majdnem 40 évesen, három szép, egészséges gyerek után, és neked közönséged sincs, hogy összefabrikálsz egy lejárató hamisításvádat. :DDD
        FOGYÁS. SPORT. NAPI TÖBB ÓRA EDZÉS. SZENVEDÉLY.
        Ezeket a szavakat keresed.
        GRATULÁLOK. Ezt is.
        És HAS. Nem poci.

        Barna Zsuzsanna és Lelkes Villő is abban utazik, hogy “de én így, kövéren is szép vagyok”. Szerintem várnak!
        :DDDDD

        Kedvelés

      • Éva, az ég áldjon meg 🙂
        Esküszöm, nem bírtam végigolvasni ezt a dörgedelmet. De miért is magyarázkodsz ilyen hosszan, miért nem szarod le?

        Iszonyat sokat vetítesz és manipulálsz, nem vagy képes ezt letenni.
        Látszik ám a tupír, találd ki, hogy hol és hogyan. Semmi értelme, hogy rámutassak, csak újabb őrjöngés lenne belőle, akar az ördög téged feszíteni.

        Hogy mik az árulkodó vagy homályos sarkok a posztban, tudod te azt. Szerintem.

        (Rosszul azonosítasz, csak szólok, valószínűleg többekből gyúrtál össze.)

        Kedvelés

      • Nagyon egyszerű: ha nem írsz nekem, nem lesz mire válaszolni. Ennyi mondandóm van, volt a sunyi leskelődésre meg az értelmetlen vádakra. Semmi manipuláció nincs, ez a hasam, ennyit dolgoztam érte, viszont minden szemétkedő, élethiányos senkit ízekre szedek, mégpedig érvekkel, ha épp van előttem kávé. Ha nem, akkor kimegyek és nyomok egyet, és akkor a nyakazás elmarad.

        Nincsen tupír, hazudsz, agresszív és buta vagy. Ha valós infód volna, megírnád, de kenegeted itt a fost. Kontrasztosítás van, mert az egész homályos volt, így meg valami látszik.

        Mit állítasz, milyen a hasam? Mit nem mutatok meg? Honnan tudod egyébként? Mi a homályos pont a szövegben? Meséljél, min kaptál megint rajta? Mit tudsz az életemről, amit én nem? Nem lehet igaz, hogy nekem jó? Hogy engem van, aki hitelesnek tart? Hogy rengeteg és élvezetes munkából meg tudok élni? Hogy kivirultam? Hogy simán futom a tizenkettőt? Mi nem igaz?

        Te nagyon egyszerű vagy: ha én mondok valamit, ami rám nézve vagy velem kapcsolatban előnyös, erős, jó, akkor az NEM LE-HET I-GAZ. Szerintem sikoltozol is közben. Úgy hívják ezt, hogy irigység, rosszakarat.

        Tudod, teleszórhatnám a lefogyott, meglepően jól izmosodó, eleve is arányos, igen meggyőző testem képeivel a blogot, csak ezt tiltja az ízlésem. Ezek után döbbenet, hogy a manipuláció eszedbe jut.

        Ha pl. azt hiszed, azonosítottalak, akkor nagyon egyszerű mondatokat sem értesz (azt mondod, végig sem olvasod), nem nagyon megy a szövegértés. NEM ÉRDEKEL, KI VAGY, semmi ilyet nem írtam, általában nem érdekelnek az aljadékok. Nem azonosítalak, leszarlak, de azt tudom, hogy te basztatsz hónapok óta több néven (IP cím, tudod).

        Kedvelés

      • Mielőtt még szárba szökkenne a legújabb gőgeszméd, miszerint te lennél a legfélelmetesebb nyaktiló, megnyugtatlak, nem érzem magam lenyakazva. És így van ezzel mindenki, aki egészségesen van összerakva.

        Általában nincs előtted kávé, úgy tűnik, mert az érvrendszered nagyon gáz, illetve nincs is… Amit te érvelésnek gondolsz, az azért nagyon nincs a helyén. Tehetetlen düh és kiáltozás, a másik hisztérikus minősítgetése, amitől vigyorogni kell (innen lehet tudni, csak szólok, amikor valami nagyon eltalált 🙂

        De a halálosnak szánt verbális csapás nem jön össze, piszkos vattapamacsokat hajigálsz csupán.

        Néha nagyon sajnállak, megrendülten. Ha ismered a fórumot, amit egymagad tartasz el és tolod a muníciót egészen jó paródiákhoz, akkor tudod, miről beszélek.

        Éva, a hasad nem érdekes, a látszatkeltés, ami gúzsba kötötte a tudatodat és lassan elpusztít, az a rettenetes, és ezért hagynak el csalódottan. Te vagy az, akiben csalódunk. De ha neked így jó – bonyolult ez – akkor így élsz.

        Rosszul azonosítasz, és persze, hogy nem érdekel, ki vagyok 🙂 azért kutatsz az IP-címek között. Amit kisilabizálsz, arra lehet, hogy büszke vagy, de én is az vagyok. Nem szeretnék ugyanis arra a hírre ébredni, hogy megrontottam egy teljes óvodát.

        Kedvelés

      • Milyen érdekes fordulatok, az előbb még a hasam (“poci”) volt az érdekes, azt gusztálgattad, meg a fotókkal volt bajod. Leírtam, milyen picasaeszköz van rajta (a szeptemberin is), rámutattam, hogy inszinuálsz, kiraktam egy natúr fotót. Ekkor jött a kötelező, észérvet szintén nem tartalmazó “milyen hosszan reagálsz” .Nem tudtuk meg, mit vitatsz, miben áll a manipulációm, milyen a hasam igazából. Nem írtál semmi konkrétumot, csak erőlködsz. Akkor a szövegnek lettek homályos pontjai, amelyeket én “tudok jól”. Nem, nem tudom, ez van, illetve ezt akarom és így tudom megírni. Megint nem írtál semmi konkrétumot, csak azt, hogy neked nem tetszik valami. Mintha nekem kötelességem lenne valami isten tudja, mi szerint írni, aminek te vagy a birtokában. De nincs ilyen, magam döntök, erős, erőt adó, friss, önmegmutató, zavarba ejtő szövegeket akarok írni. Úgy látom, téged is zavarba ejtenek.

        Mindig témát váltasz, ha besülsz a hülyeségeddel. Január végén az nem tetszett, hogy nem dolgozom ingyen, és ehhez a bloghoz hozzá lehet járulni. Járultak is. Remélted és megírtad, hogy biztos nem is. Azt hiszed, ha te kínosnak tartod, akkor másnak is az.

        Neked mindegy a téma, nem is írsz semmi konkrétumot, csak nekem szar legyen, ne legyen hitelem, jó érzésem.

        Ezen a blogon olyanok vannak, akik számára ezek fontos témák, erős szövegek, akik szeretik ezt a hangulatot, ezt az attitűdöt, amellyel a világot és magamat megfogalmazom. Nem kötözködni járnak ide. Leszarnak téged.

        Megsúgom, de csak mert nagyon kezdőnek tűnsz: ez mindenképpen stilizáció. Minden, ami meg van alkotva, szükségképpen stilizálva van, ez a szövegalkotás lényege.

        Viszont nincsen hazugság, tényállításban vagy árnyalatban torzítás, amikor magamról írok, és nincsen a gyönyörködtetésen, önmegmutatáson és jó mondatokon túl semmilyen speciális, rejtett cél.

        Speciális célod neked van, mert — mint most kiderült — Bojárt véded. Ezért gyűlölsz, ezért vagy elfogult, ezért aljaskodsz a sötétből, ezért érdekes a hasam is, ezért szaglászol. Reméled és vizionálod, hogy bosszút állok, hős lehetsz. A saját logikádat hiszed érvényesnek rám is. Reméled, hogy nyomozok utánad, szúrogatsz, provokálsz (hazudsz, mert azt tudom, hogy egyvalaki vagy a sok kommenteddel), pedig engem nem érdekel a személyed, és nem érzem magam veszélyben sem. A rosszindulat állandó és egyetemes, én nem veszem komolyan az ilyen embereket.

        Kedvelés

      • “A nyakazás elmarad” — Az ember tragédiája, annak elég közismert, ironikusan használt szöveghelye, párizsi szín. Köszönjük azt, amivel a bloghoz és mások épüléséhez, jó érzéséhez hozzájárultál! Nem kutatok, kiírja a wordpress, innen tudom, hogy ugyanaz vagy, meg “az Isten áldjon meg” nagypofájú sóhajtozásaidból, amely mögött mély keserűséget, kielégületlenséget sejtek. De hogy konkrétan ki, az után nem nyomoztam, neked vagyok én a rögeszméd, nem fordítva. Én csak reagálok. Mindig a szottyadt, kudarcos értelmiség köt belém. Helyesírása tökéletes, csak izzik a rosszakarattól, és hazudozik, amit ha cáfolok, előáll azzal, hogy miért foglalkozom vele egyáltalán, meg egy újabb hazugsággal. Jelenleg (csak tegnap-ma) négy ilyen ember írogat nekem.

        Megint szét vagyok elemezve… pedig lehetnél szerényebb, ez csak a te véleményed. Nem látsz bele sem az én életembe, sem a távozók fejébe. Csak a blogom kint levő részeit láthatod. Érthetetlen, hogy miért olvasod, ha ennyire nem tetszik.

        Aki mást szaglász, firtat, próbálkozik, mindig nevetséges. Én futok a tavaszban, és naponta publikálok egy szenvedéllyel írt szöveget. Remélem, nem fáj neked ez nagyon. Megjegyzem, a félfelismeréseikbe belefáradt, ide-oda csapódó manipulátorok mentek el, de ők is visszajárnak azért. Meg még azok hallgatnak, akik megunták az őáltaluk lehúzott, tyúkóllá vált kommentelést, a folytonos pletykát, izgalmakat.

        Kedvelés

      • “Ha ismered a fórumot” Nem ismerem, nem érdekel, szánalmas élethiányosok lehetnek. A saját dolgaimmal foglalkozom. A lúzerek mindenkire odatapadnak, aki érdekes, nem véletlen, hogy évek óta vagyok téma hol itt, hol ott, és aki sértődötten távozik innen, vagy kirakom, az sem bír megnyugodni hónapokig.

        Kedvelés

      • manipuli

        JÁJ
        (egy pulikutya jutott az eszembe, aminek sodrott bankjegyekből áll a szőre. azt hiszem túl sok japán rajzfilmet néztem mostanában)

        Kedvelés

      • Tényleg idegesítő vagy. Amiket írsz, az mind kicsinyes és ostoba. “Belevertem az orrod” meg “az ég áldjon meg”. Erőszakos fölényeskedés, amitől személy szerint irtózom. Semmire nincs bizonyítékod, nem láttad Évát élőben se előtte, se utána, és főleg a hasát nem, de azért vered itt az asztalt, hogy nem lehet, hogy ennyire jól néz ki.

        Szerintem É pont nem tupíroz. Nincsen átverés, túlzás, ellenben testképzavar van, én magyarázom neki, hogy ne viccelj, nézd már meg magad. (Innen tudom, hogy te blöffölsz.) Ezt a változást természetesen nehéz elhinnie annak, aki lusta és sport helyett kommentelget.

        É feltehetné ide a kissé retusált, kissé szolizott testét, mint ahogy a bloggerek az ételkölteményeiket meg enteriőrjeiket fotózzák és szépítgetik, és árulhatná a bikini body tuti titkát. De még ő magyarázkodik, meg szavaztat, hogy ne legyen sok a fitnesz.

        Arra nem gondoltál, hogy más olvasója is láthatja, ha uszodába jár (bikiniben), tehát nem éri meg neki a trükközés?

        Kedvelés

      • Kedves “Dalmayr!” Amikor ezeket a sorokat leírtad, nem zavart az, hogy a posztíró tizenX kilót fogyott, mivelhogy hónapok óta diétázik és edz?
        Vagy az is hazugság szerinted?
        (“Ezt a hétköznapi csodát bárki megtapasztalhatja a fürdőszobában a tükör előtt.” erre írom)
        Később sem zavart a többi fotó?
        Szóval nincs benned az, hogy a vádaskodásodat vissza kéne vonnod? És belátnod, hogy ezt nagyon benézted?
        Csak kérdezem. Mert azt gondolom így lenne korrekt. Mert ugye neked annyira erős az igazságérzeted.
        Remélem olvasod még. És remélem, hogy bikini-pozitívabb a hasad neked is, mint két éve.
        “a hasad nem érdekes” nekem úgy tűnik, majd’ beleőrültél Éva hasába, csak akkor már jobbnak láttad elterelni a szót. De lehet hogy tévedek…

        Kedvelés

  4. Annyi mindent leírtál, amit csináltam is, de valahogy léket kaptak. Vittem fürdőruhát a fiam úszóedzésére, de kb kétszer csobbantam, mert annyira tele volt a medence, és néha szabad sáv se volt, hogy egy idő után feladtam. Pedig heti 60 perc, és nagyon jól jönne. Az iskolánknak egyetlen tornaterme van, a mindennapos tesi miatt néha három osztály tolong benne, délután is, úgyhogy marad a ritkás pingpong és tollas a kollégákkal. De már szerveződik a természetjáró kör, egyszer el is mentem gyerekestül. Most megint lesz, már nagyon várom. És a többihez pedig: idő, idő, idő. Mindenkinek arra van, amire csinál, csak hát nem. Viszont karácsonyra gyümölcscentrifugát kértem, és iszogatom a céklalevet, répalevet, almalevet. Nekem ez az igazán nagy váltás: időt szánni magamra, hogy elővegyem, megpucoljam, utána elmossam. Picit egyszerűbb lenne, ha valaki megcsinálná helyettem, de nem, kitartok. És Árnikával is elmentem párszor sportolni, na, az igazi felüdülés volt!

    Kedvelés

    • A papa járt úgy, amikor vitte a gyerekeimet úszni, hogy hiába lehetett két sávban jeggyel is úszni, néha leért a térde, és az elég kínos. 😦 A gyerekek miatt ugyanis lejjebb vették a vízszintet is.

      Kedvelés

      • Szigorúan külön medence… és én is megszívtam, tele van oktatott gyerekekkel meg vízilabdásokkal az az időszak, de jobb, mint ülni és várni, és lehet szaunázni is.

        Kedvelés

      • Futni utálok, sétálni szeretek, múltkor a Lövőház utcától a Margit hídig gyalogoltam, és nagyon jólesett, bár azóta képtelen vagyok kiirtani a bacitenyészetet. Nagyon várom, hogy egészséges legyek, mert akkor meg fogom becsülni, hogy tudok normálisan mozogni. Boltba szigorúan csak bringával 🙂

        Kedvelés

  5. Alakul a guggolás 😀

    Szóval nem szavazok, leírom. Nekem most erre esélyem sincs. Itthon vagyok három pici gyerekkel, akik közül csak egy van intézményesítve, az is csak fél napra. A legkisebb hozzám van nőve, egyedül az apjára tudom hagyni, amikor ugye az apja van és ráér.

    Próbáltam itthon tornázni, de így ezt is képtelenség rendszeresíteni. Nincs olyan 20-30 perc, amikor csak magamra tudnék figyelni és senki nem visítana valamiért. Az egyetlen esélyem, ha elmegyek itthonról, de az a fentiek miatt nehezen kivitelezhető. Szóval kifogás van bőven, a kör meg ördögi.

    Amit tudok tenni, hogy nagy szerelem mozgást végzek (lovagolok) heti 1x. Illetve most beiratkoztam balett órára, szintén heti 1x, másfél óra. Így ha nem is napi szinten, de hetente két és fél óra sport legalább meglesz. Ennyi időt a porontyok és az apjuk is kibírnak.

    Viszont olvaslak lelkesen, mert reményt adsz. Azt, hogy ha te, szintén három gyerekkel, nálam idősebb korban meg tudod csinálni, akkor nekem is menni fog és nem kell az életemet ekkora tomporral leélnem. Csak türelemmel kell lennem és kivárnom, hogy felszabaduljak a rabszolgaságból. (Mellette, bár tudom kissé önfelmentés szagú, de úgy hiszem/remélem, hogy a jelenlegi súlyom részben hormonális okokra is visszavezethető és majd, ha végre senkit nem fogok szoptatni könnyebben lemásznak a zsírpárnák.)

    Ugyanakkor a kajálásra már most is tudok figyelni, arra, hogy ne csak akkor egyek, amikor már lefordulok a székről és akkor se egy-két-három kocka/tábla csokival fojtsam el az éhségemet. Arra is ügyelek, hogy hidratáljak, igyam meg a napi 2-3 litert mindenáron. Szóval azért érdemben hasznosuló löketet is kapok tőled. (A csúcsminőségű kaja eddig is megvolt, de most már figyelek kicsit az összetételre is. Bár számolgatni nem fogok soha, mert becsavarodnék.)

    Tehát összességében engem nem nyomaszt, sőt inspirál, hogy foglalkozol a témával, pedig zavar a kondim (hiánya) és a súlyom, mellette esélyét nem látom a sportos élet megvalósíthatóságának…

    Kedvelés

    • Annyira becsüllek, ez nagyon komoly elemzés. Nagyon kemény, ha nincs egybefüggő 20-30 perc, valahogy azt gondoltam, hogy egy kis súlyzó vagy balett-jógaszerű gyakorlatok beleférnek. De van, hogy nem.

      Ez az egész kisgyerekes testi-lelki rendelkezésre állás, kizsigereltség, elkenődöttség, reményvesztettség, a testünkkel kapcsolatos rossz érzések, a szoptatós túlevés, álmosság, a libidóhiány, a cicink formája, a hasunk bőre, de még a babahusi-pelus-tejszag-hajlított könyökkel való alvás, a babakor csodája, minden, minden megváltozik. Mintha sose lett volna, majdnem. Talán mert hormonális is. Én két héttel Dávid lecuppanása után nem értettem azt, aki szoptat. Pedig én nagyon szoptattam, akárhol és sokat. Mit csinál? Belerakja a mellbimbóját a szájába??? Akkor lett gyanús, hogy ezek em örök dolgok, és nagyon nehéz kilátni belőle. Valahogy megőrülünk. Mint a hordozókendőktől…

      És ha akkor van kedv, motiváció, lehetőség, akkor még nagyon hosszú az élet.

      Kedvelés

      • Szoptatásról: én a gyerek születése előtt heti háromszor sportoltam, állandóan mozgásban voltam, mindig csináltam valamit.
        Terhesség alatt felszedtem 10 kg-t, soha nem voltam egy sovány alkat, mindig voltak rajtam + kilók, nagyon vigyáztam, hogy ne hízzak meg. Terhesen is sportoltam (óvatosabban persze, de nem álltam le egy percre sem). Aztán jött a szoptatás – és vele még 10 kiló, illetve nem ment le egy sem a terhesség alatt felszedettekből. Néztem is mint az a bizonyos luki nyúl – hát én át lettem verve, de nagyon, hiszen mindenki mondta, hogy a szoptatással szépen vissza lehet nyerni a kezdőformát … Hát nem. Nem, mert igény szerint szoptattam, az igény pedig 2 óránként fél órai szopizás volt, a gyerek 3 hónapos koráig minimum, utána mondjuk úgy 3-4 óránként fél óra. Közben, a maradék időben én dolgoztam, otthonról, tehát kb. azt sem tudtam, hogy reggel van-e, vagy éjszaka, hétvége van-e, vagy hétköznap. Teljesen szétcsúszottnak, bálnányinak éreztem magam – bár akkor már elkezdtem sportolni megint. 2 év kellett, hogy helyrejöjjek úgy-ahogy.
        Azóta sem mondanám, hogy normális lenne a BMI-m, de mondjuk a gyerek születése előtt sem volt az.

        Más: mozgok, amennnyit tudok most is, majd mindennap sétálok egy nagyot a kutyával tempósan (futni én nem szeretek), eljárok edzeni is, hetente kétszer-háromszor, ha a munkám engedi. Szívesen mászok hegyet, ha a családomat rá tudom venni, de egy jó sétára mindig kapható vagyok. A “faluban” (agglomerációs kisváros egyébként), ha el kell “ugrani” valahová, gyalog, vagy biciklivel megyek.

        Mindjárt írok a vega hozzászólások alá is 🙂

        Kedvelés

      • Igen. Es mindez megspekelve kronikus alvashiannyal, maris megborult minden hormonilag es akkor vegkepp remenytelennek hat szabadulni a feleslegtol.

        Kedvelés

      • Plusz a “nem érek semmit, elfelejtem a szakmámat, a férjem se jó fej, nem kíván, anyósom basztat, eltűntek a barátok, mi lesz az életemmel, egyedül a gyereknek vagyok jó, de ő meg az agyamra megy”, és akkor meg végképp.

        Kedvelés

      • Van nekem férjem is, a rendesebb fajtából :). De ugye az általa végzett munkából élünk, tehát az szent. És mivel a munkaidejét kb. kétharmad részben ő osztja be, így én még hozzá is alkalmazkodhatok, tök hektikus minden.

        Három gyerekből kettő pelenkás és a harmadik sem tudja egyedül kitörölni a feneket… olyan, hogy valaki ne bőgjön, mert fáradt, éhes, összevesztek, verekedtek, elvettek tőle valamit, el vagy leesett, nincs. Közben igény szerint szoptatok, etetem a családot (külön főzök a húsevőkre, magamra és a csecsemőre), orrot törlök, öltöztetek, vetköztetek és nem értem, hogyan történt ez velem…

        Tovább

        Kedvelés

      • Nyilván ez sok családban van így. A férjem önmaga ura, ami hatalmas csapda, nehéz egy melóra nemet mondani, mert lehet a következő hónapban nem lesz semmi. Ebből adódóan iszonyatosan fel tudnak halmozódni a teendők, nagyon stresszes időszakai vannak. Aztán persze van, hogy lazább, de ez előre teljesen kiszámíthatatlan, nem tervezhető.

        Jó lenne őt felelőssé tenni a túlterheltségemért, mert legalább lenne esélyem az ő bevonásával változtatni az életemen. De nem tehetem. Minden éjjel kel a nagyokhoz, mert olyan este, hogy valamelyik ne álmodjon rosszat, ne pisiljen be, vagy csak szimplán ne ébredjen meg gyakorlatilag nincs. Minden reggel hajnalban kel, hogy dolgozzon kicsit, aztán ellássa a fél 7 körül, jellemzően éhesen ébredő nagyokat. Oviba viszi és hozza a legnagyobbat. Közben dolgozik. Ebéd után folytatja a melót, vagy itthon, folyamatos hangzavar és nyígás közepette, vagy éppen aktuálisan valahova megy. Este, amíg én a kicsit altatom, ő jellemzően a nagyokat, aztán még a kutyát is leviszi sétálni. Este 10-fél 11 előtt nem nagyon tesszük le a fenekünket. Nem látom az ő életében sem a tartalékokat, sőt rettegek, hogy mikor kap infarktust. Nagyon ritkán nincs itthon, alig, alig megy el nélkülem szórakozni, sportolni neki sincs több ideje.

        Egyszerűen több a három gyerek, mint amit elbírunk. Saját vállalás, hogy nem intézményesítettük őket, nincs bölcsi, ovi se 4 éves kor előtt, akkor is csak fél napra. Biztosan hiszem, hogy ez így nekik nagyon jó, csak közben szépen bekattanok. Tényleg csak abban bízom, hogy ha kicsit nagyobbak lesznek picit könnyebb lesz.

        Aztán persze a másik oldalról sokan csinálják ezt, biztos másnak sem könnyebbek a gyerekei, mint nekem… Úgy szeretnék egyedül lenni kicsit, úgy hogy senki ne akarjon tőlem semmit.

        Most pl. a férjem elvitte a nagyokat biciklizni, közben a kicsi a hátamra kötve alszik, de minden erőteljesebb mozdulatra megébred és üvölt. Szóval súlyzózni nem merek, csak óvatosan alkart mozgatva gépelni és balra-jobbra dülöngélni :D, még így is fel, fel sír.

        Kedvelés

      • Na jó, most annyira megsajnáltam magam, hogy nyomtam egy 5 körös bicepszet a háton alvó gyerekkel. Mégiscsak megy ez, csak akarni kell 😀 De a tricepsz tényleg nem jön össze, mert tuti fejbe verném a dedet közben…

        Kedvelés

      • Nagy vagy! Döbbenten olvasom mindennapjaidat. K. már 6? A kicsik mennyi idősek? Nem alszanak napközben egyszerre, fekve? A férjedről példát vehetne minden férj.

        Kedvelés

      • Azt a férjeddel gondoltátok végig, hogy 4 éves kor előtt nincs intézmény? Vagy honnan jött?

        Kedvelés

      • K. nyáron lesz 6, júliusban. A középső májusban lesz 3, a legkisebb pedig áprilisban 1. Egyszerre nem alszanak ezek éjjel sem, nemhogy nappal. Egyébként nem is annyira gáz, csak most kicsit begőzöltem. Tragikus a monotóniatűrő képességem, a monoton nyígástűrő képességem pedig még annál is rosszabb…

        Anna, a 4 év közös vállalás, tényleg jól működik a kölyköknél, ahogy látom. A szülőknél kevésbé :D. Amúgy jobb lenne ha ágyban aludna, nekem mindenképpen, de ezt elcsesztem. Amikor kicsi volt egyszerűbb volt felcsapni a hátamra és közben foglalkozni a másik kettővel, mint nyerni 5 perc nyugit, amíg leteszem… most böjtölöm, mert máshogy nem alszik. (Bár azért ennek is sok előnye van, nem vagyunk lakáshoz kötve a kicsi alvása miatt és jobb napokon nem is riad föl a mozgásomra, sőt jellemzően nyugtatja. Csak most ő is szar passzban van…)

        Kedvelés

      • “Amikor kicsi volt egyszerűbb volt felcsapni a hátamra és közben foglalkozni a másik kettővel, mint nyerni 5 perc nyugit, amíg leteszem… most böjtölöm, mert máshogy nem alszik.” Enyem hasonlo legkisebb, kicsit tobb mint 1evesen maga szokott le a hatamrol, miutan rajott, hogy kenyelmesebb a tagasabb agyon vetodni, mint rajtam.
        Amugy minden sorod melysegesen aterzem es megertem, csak nem szeretnek meg itt tragedizalni feletted.

        Kedvelés

      • “Jó lenne őt felelőssé tenni a túlterheltségemért” De én nem tettem 😉 csak kérdeztem.
        “Biztosan hiszem, hogy ez így nekik nagyon jó, csak közben szépen bekattanok. ”
        Na de az, hogy te bekattansz, nagyon nem jó nekik (sem)!

        Kedvelés

      • Nekem hirtelen az jutott eszembe, hogy az én gyerekeim is 3 évesen kezdték a közoktatás-nevelés-intézmény témát, és nekünk nagyon bejött. megbolondultam volna, ha még egy évet itthon kellett volna maradnom. szerintem mindenki így járt jól. Normális anyával jobb a gyerekeknek is. Nem merengtél még el azon, hogy egy picivel mennyivel könnyebb lenne, mint kettővel otthon? Bocs, ez tanácsadós lett, csak olyan egyszerű így, kívülről megmondani a tutit, mert magad írod le, mi lenne jobb nektek.

        Kedvelés

    • Én kicsit későn találtam rá (már túl nagy hozzá a gyerekem), de az utóbbi hónapokban voltam párszor maminbaba-n. Ez az egyetlen, ami olyat találtam, ahol nem csak azt állítják, hogy így, úgy meg amúgy gyerekbarát, hanem tényleg lehet csinálni kisbabával. Emellett várom én is nagyon, hogy a legkisebb is (még egy kicsit és még egy kicsit és még egy) kicsit nagyobb legyen, mert akárki akármit mond, a kicsi gyerek nagyon komoly visszatartó tényező. És nekem sose sikerült olyan apát választanom a gyerekeimnek, akire tényleg nyugodt szívvel hagynám ott bármelyiket is. Szóval az enyém már nem olyan nagyon kicsi, tavasz végén három lesz, de az uszoda vele más dolgok miatt nem játszik. Az utóbbi héten korcsolyázni voltunk – ja, ezt már írtam pár napja, bocs – és iszonyat jó érzés volt, hogy mozgunk valamit, de a böjti szelek nem igazán kedveznek a nyílt terepi foglalatosságoknak, illetve múltkor a sízős poszt hatására felkaptam a gyereket és kiszaladtunk a kertbe egy pár síléccel, de ott csak annyi terep és hó volt, hogy neki pont jó volt, egy sízni tudó felnőttnek nem. Amikor a nagyokat vittem éveken keresztül uszodába, akkor először én is azt csináltam, hogy mentem a másik medencébe úszni, ráadásul így sokkal könnyebb volt lemosni is őket utána, hiszen én is a zuhany alá állhattam, de aztán egy tanuszodában kötöttünk ki, ahol nem volt egy sáv sem a felnőtteknek. Az nagyon rossz volt nekem. Most az irodai munkaidő kreatív eltöltésén agyalok, hogy hogyan oldjam meg. Ja és! pár napja sikerült végre beszélnem a bölcsődevezetővel arról a régebbi tervemről, amiről írtam itt is, hogy náluk tárolnám a kerékpárom, és abszolút támogató volt, úgyhogy a héten elviszem egy generálszervizre, aztán irány a város 🙂 Most egész jók a kilátásaim.

      Kedvelés

  6. Én 7 éve vagyok 160 g-os szénhidrátra beállítva. Egy kilengésem volt, szülés után három hónapig azt se tudtam ki vagyok, és nem figyeltem. 3 hónap alatt 15 kilót híztam, míg terhesség alatt pl semmit!
    Saját elhatározás, éltem cukorbeteggel egy háztartásban, és úgymaradtam.
    Előtte nagyon gázos dolgok voltak, zugevés, remegés zabáló rohamok stb. A medence legaljáról lehet a legnagyobb lendületet venni, és sose késő.
    Én úgy kezdtem, hogy megismerkedtem a szénhidrátmennyiségekkel, meg elkezdtem írni miket eszek egy hétig. Döbbentem is rendesen.
    A 160g nagyon sok, nem 2 hét alatt fogsz átmenni twiggybe, de sport mellett, karácsonyozással, sorcsokival, sok gyümölcs és maggal nagyon ritka hogy egyátalán ennyi van. Általában 150 szokott lenni. Napi öt kaja, nincs finom liszt se cukor. Van helyette egy csomó alternatív recept, és rengeteg segítség. Az inzulinrezisztenciás diétázók is így étkeznek, a már cukorbetegek is, és ezért nagyon könnyű társakra találni (Nem vagyok egy receptbajnok, de érdemes ilyesmi oldalakon körbenézni: http://flamcsi.blogspot.hu/ mert tud újat mondani, még nekem is, aki öreg róka:) Nem beszélve arról, hogy vannak desszertek is. Igen, mert első évben, mikor lefogytam 20 kilót, nagyon nem hiányzott a sütike a kávéhoz, de 5 -10 év után azért rájön az ember, hogy néha bizony nagyon jó is az, és akkor nehogy már a korábbi életre jellemző 25 dekás folpakkozott puncsszelet legyen az, mert nincs más. A férjem amúgy saját súlyos edzéseket végez 25 éve, és iszonyúan jó kondiban van, egyik hobbija a testépítés. A másik az evés:)
    És van nálunk zabkorpás palacsinta, meg isteni főzött pohárkrémek természetes édesítővel, házi gyümölcslekvár, túrósmeggyesmákos pite, amiben 5 dkg teljes kiőrlésű liszt van, már rengeteg embert megtérítettem:)
    Mindenki úgy kezdte, hogy aztán nehogy érezni lehessen ám a különbséget a “rendes” meg eközött…Aztán pár hétre rá mindenki rájött, hogy óhatatlanul lehet érezni, és ez sokkal jobb. Van aki úgymaradt, van aki lemorzsolódott, de olyan még nem volt, hogy valaki elkezdte volna, és nem hatott volna.

    Kedvelés

  7. Lesz “ilyen lett” fotó is?
    Egyébként other: egy kicsit sok nekem erről a témáról, viszont motivál, hogy én is újra összeszedjem magam. Most le is lépcsőzöm az emeletről! 🙂

    Kedvelés

    • Ez így bátrabbnak tűnt, mint a mostanival dicsekedni. De ma reggel lefotóztam, amúgy nincsenek képeim. Én élőben ugyanolyannak látom, mint amilyen a szeptemberi, a képen látom, hogy hajaj, nem. Továbbra is a legproblémásabb testrész.

      Lehet, hogy felteszem. De nagyon idegen tőlem a szépre sminkelt-szűrőzött-pózolós önmutogatás. A blog képei közül organikusak még a művészi fotók is.

      Kedvelés

      • Ejha, ilyen eredményre azért nem számítottam! Elismerésem! A kép minősége viszont tényleg szar. 😀

        Kedvelés

      • Meg ilyen nagyon narancssárga is lett. Ma ilyen napom van, napszemüvegem, hajgumim is narancssárga volt… Nem szoktam magamat fotózni. Most már érdekel, milyennek lát a fotós.

        Kedvelés

      • Így én is látom. Köszönöm. Tükörben nem látok semmit (testképzavar). Közben leszarom, kétrészesben úszom már két éve, most meg kisebb kétrészesben, el is vittem bevetetni a bugyiból, meg a nadrágjaimat, a mexxet, az uv szűrős (!) columbiát, de még a benetton farmert is szép sorban, 42-esből 36-ossá alakíttatom. Nem cserélem le, nem én. Nagyon jó cuccaim vannak. Nagy élmény, szertartásszerű az elkészült nadrág mindig, elhozni, felvenni.

        Ellenben egyeztettem udvari fotósommal (tudjátok, aki mindig az udvaron fotóz… 😀 ), hogy lekap a tavaszban, fitten. Abból teszek majd fel jelszavasba. Mert durva, hogy én semmit sem látok. Csak mindenki mondja, hogy ne fogyjak már többet… de engem annyira érdekel ez a narancsbőr-téma, a köldököm annyira zavart, hogy most már végigcsinálom. Van még tíz kiló rajtam.

        A köldököm fölötti bőrt egyébként a kiba-bebadrága arcra való extra kollagénes szérummal kenem. Talán annak is van eredménye…

        Kedvelés

      • 🙂 🙂 ❤
        Csináld meg, amit csak szeretnél!
        Nagyon szép eredmény!!!
        Büszke lehetsz magadra!

        Kedvelés

      • És akkor beszéljünk a mellről. A lényegről, amit oly igen kerülök a posztjaimban.

        Én nagyon erős vagyok, lelkileg is, kitartásban, meg a mínuszhúszban jégenbiciklizős, faaprítós életmóddal is. A tétet tekintve is: élnem kell, örülnöm kell. Van sportmúltam, és nincs semmilyen mozgásszervi betegségem. Időm is akadt. Ovisok a kicsik. Sokkal kedvezőbbek a lehetőségeim, mint sok ismerősömnek. A kerületemben agyon van támogatva a sport, akárhova nézek, erdő, ingyenes tornák, igényes edzőtermek.

        Én azért nem csináltam ezt eddig, mert RETTEGTEM, mi lesz a mellemmel. Hogy elfogy, üres bőrtasak lesz. Ez tartott vissza évekig. Hogy én szeretnék nagy meleg nyárban olyan huszonéves-szexin melltartó nélkül lenni még az életben. Meg a szex, na.

        És nem. Sokkal kevésbé, mint hittem. De persze nem tudom, mert nem látom a testem. Nagyon durva, most bepánikoltam ettől, minden jó érzés mellett: nem látom.

        Minden jó érzés mellett mikor fogom nem a hibákat látni a testemen? Mikor leszek elégedett? Húszas zsírszázaléknál tizenhatos akarok lenni, enyhén napbarnítottan csokibarna, lapos hasú után kockás? Mert miért ne?

        Mikor fogom látni a testem?

        Kedvelés

      • Ez nagyon nehéz kérdés, amit fölvetsz, de értem, mert nekem is van ilyen bajom.
        Azt gondoltam, sose heverem ki a kamaszkoromat.
        Borzasztó csúfnak láttam magam, mondjuk nem is voltam valami szép, de csúnya se, most már látom.
        Kialakulatlan voltam, nagyon kislányos, színtelen, semmilyen.
        Nem szerettem magam, nagyon nem, meglepődtem, ha valaki közeledett, hogy miért, “Pont hozzám?”
        Én borzasztó sokat változtam, külsőleg is, lelkileg pláne.
        Úgy érzem, már nem ugyanaz az ember vagyok, mert nem is ugyanaz vagyok.
        Mintha egy álom lett volna, aki voltam, most vagyok önmagam.

        Na, azt próbálom kifejezni, hogy változunk, és sokszor olyan sokat, hogy szinte nincs is közünk már a régi énünkhöz.
        Az volt, megvan belőle, ami kell, de már nem olyanok vagyunk.
        Szerintem van ilyen, vagyis van ilyen, ráálltunk egy pályára, nem volt jó, letértünk.
        Miért ne térnénk le?

        Meg kell alkotni az új énünket, és meg is lehet.
        Lehet, hogy neked is meg kell.
        Hogy olyan régen voltál, változtál, már nem olyan vagy.
        És miért ne?
        Meg kell szokni.
        Elég nehéz.
        Lehet, hogy évekbe telik.
        Nekem évekbe telt.
        Ha új minden, az jó, de ijesztő is.
        Viszont szerintem van ideális önmagunk, és azt meg kell keresni.
        És akkor nem lesz az, hogy fogyni kéne, vagy hízni, vagy hajszínt váltani, mert jól vagyunk, és oké minden.

        Ideális súlyból gyötrés nélkül nem nagyon lehet fogyni szerintem.
        Megvan, beállt, úgy is marad.
        És ez jó, olyan jó, nyugodt érzés.
        Lehet, hogy nem csak a súlyod változott, hanem minden.
        Ha jó felé, akkor az úgy van jól.

        Kedvelés

      • Ann, az ismerősök emlékeznek. Nem lehet teljesen újraalkotni. De lehet, hogy ez jön, igen. Egyre többen viselkednek úgy, mint ha húszéves lennék… Amúgy is meghaladtam magam sok téren. Pedig szeretek hű lenni. Pl. nem tudnék nem-magyarszakos munkát csinálni.

        Bőven nem az ideális súlyom ez még. Tényleg nagyon lassan fogyok, nem erőlködés, van a rendszerben tartalék. Nem az van, hogy “az a kis hasam csak nem megy le”. Úgy tolom a mogyoróvajat (egy evőkanál, de akkor is), hogy nagyon. Élvezni akarom a kaja és a sport INTENZITÁSÁT, ez mindennek a közepe. Élni, meglepődni, új dolgokat kipróbálni.

        Kedvelés

      • Amikor az ismerősök emlékeznek, és az nem oké már, mert kinőtted, akkor mit csinálsz?
        Mármint hogyan reagálsz?
        Nem összevesztél, meg harag, meg ilyenek, csak kinőtted.
        Akkor hogy van?
        Komolyan, ilyenkor mi történik?

        Kedvelés

      • “amitől én is vissza-leszek az, aki voltam.”
        Én is.
        Nem csak külsőleg, a “szürke lány” (egyszer azt mondták, a hajam is szürke, de nem, mert van neve, megkerestem: hamvas sötétszőke. És most már sötétedett is, úgyhogy nem vagyok “szürke”)
        De lelkileg is “visszafogom magam, nem mondom ki, szürke lány.”
        Mindig volt véleményem, csak nem nagyon álltam ki mellette.
        Azt mondta nekem egyszer egy fickó: “Hát, ki se néznék belőled ilyen gondolatokat!”
        Na, elmész, ahova gondolom!
        Ilyeneket már nem viselek el.
        Kísért még a Babaház-nő rémképe.
        Szerintem fog is, de nem baj, legalább tudom, hogy ezt NE, soha többet.

        Kedvelés

      • A lényeg viszont látszik. Döbbenetes az eredmény! A centit viszont nem mérted el? Nem létezik, hogy 95 lenne a derékbőséged, sokkal kevesebbnek tűnik. 🙂

        Kedvelés

      • Bocs, hogy így ismeretlenül betörtem, de a fotók láttán nem bírtam magammal. 🙂 Jó régóta olvaslak már, szeretem ahogy írsz. A sportos írásaid különösen tetszenek, mert ráébresztesz, hogy csinálni kell, nem nyavalyogni, meg kibúvókat keresni.

        Kedvelés

      • Mert nem lehet abbahagyni. Mert az eredmény kötelez. Azt a testet, ami volt, nem akarom többet, iszonyodom tőle. Ez a szomorúbb válasz.

        De, érzem, nadrágok, méretek, nem dörzsölődő comb, energikusság, életkedv, és sokkal-sokkal könnyebb futás. Ez meg a vidámabb.

        Én nem akarok hazudni. Eufóriába fulladni, letagadni a nehezet, az ellentmondást.

        Kedvelés

  8. A szavazásról két megjegyzés:
    1. a válaszok sorrendje randomizálva van, minden frissítéskor más, így nem tudom, mire gondolt az az Egyéb válaszoló, aki ezt írta: “Kár, hogy nem lehet két választ bejelölni. A másodikat és az utolsót”, de érdekel.
    2. Nem állítom és nem is gondolom, hogy akinek elege van ebből a témából, az reménytelenné hízott, önáltató véglény. Sok oka lehet, amiért valaki mást (is) szeretne a blogon olvasni.

    Kedvelés

    • Azt viszont gondolom és állítom is, hogy aki szerint ezek a bejegyzések erőszakosak, őt rá akarják venni valamire, nyomást gyakorolnak, az nincsen rendben lelkével vagy testével, avagy nem tudja jól használni a blogot, nem érti, miről írok és miért így. Én magamról írok, ember, meg pár teljesen vállalható (szakértelmet nem igénylő) általánosságot (hogyan érdemes, nekem mi vált be), örömelvvel, meg az ellentmondásokat boncolgatom, merőben intellektuálisan. Neked nem kell semmit csinálnod, ha nem akarsz. Ha ez a distinkció nem megy, ha nagyon fontos, amit írok, de utálod, akkor nem vagy valami árnyalt, hogy enyhén fejezzem ki magam.

      Valami Gerle Évát olvasnál ma is, de nem azt, amiről őneki kedve van írni, ami őt foglalkoztatja? Belátod, hogy ez így faszság? Én a blogot a kezdetektől így írom, abból a szenvedélyből, hogy engem érdekel a téma. Nem szerkesztő kér és nem is olvasó ajánl témát.

      Avagy: “régen jobb volt a csakazolvassa”? — meglehet. Változunk mind. Meg az is lehet, hogy te változtál, lejárt az idő, máshol tartasz, megtanultad, megértetted, amit innen meg lehet.

      Az, hogy megmondós, szintén jó nagy baromság egy erős állításokat megfogalmazó, provokatív célú, személyes blogon. Esetleg tessék a tárgyban panaszt írni Puzsérnak meg Tóta W-nek is, akiket pont ezért, a markáns véleményeikért olvasnak. A lófasz se olvassa a tét nélküli, nem feszült, nem izgalmas, nem éles merengéseket.

      Vagy legyek olyan, aki feminizmus- meg társadalomügyben jól megmondja, de a hájaddal békén hagy? Hehe. Nem áll módomban. Vagy minden önhazugságnak, vetítésnek, kényelmeskedésnek nekimegyek, vagy egyiknek sincs értelme.

      Jó szonda is egy ilyen szavazás, hogy hányan ólálkodnak itt nem jót akarva, a bejegyzés aljáig is olvasva. Az ugyanis egy valid vélemény, hogy “elegem van ebből a témából”, nem bánt ez engem, de hogy nem értek hozzá? Semmi szakemberit nem írtam, a saját sporthónapjaimról írtam, arról, hogy mi minden érdekes és örömteli, meg linkeket adtam, illetve a merész “a nyújtás fontos” és a “ha több kalóriát viszel be, mint amennyit elhasználsz, akkor hízol” állításokat bátorkodtam közreadni.

      Döbbenet, hogy ez a téma veri ki a biztosítékot. Talán ez nem ad módot önigazolásra? Van ám olyan blog, szemrebbenés nélküli koppintás (amit meg ne merj említeni, mert kibasznak, de úgy, hogy a közösen rendelt pizzátok ki se hűlt), ahol megélhető a hasonló hangulat, ott csak az tüzel majd, hogy de szemét az összes férfi, te meg jó fej vagy, és nem baj a hájad meg a rossz tartásod. Nos, szerintem baj, illetve az enyém nekem baj, és az a jó hírem, hogy tehetsz ellene, a te felelősséged és szabadságod. Mindenféle öncsalás, vetítés, valósághajlítás elkeserít, és ezért mindegyikről írok.

      Kedvelés

    • Jaj, te, köszönöm. Én is érzem, hogy ez így ugyanaz a blog, ugyanaz az árnyalt és kíváncsi és vicces valami, csak több örömmel, belső erővel. Mások azt mondják, egészen megváltozott… és elterjedt, hogy beleborultam az izmozásba, nincs is más téma itt.

      Kedvelés

      • Engem csak akkor izgat az izmozás téma, ha van hozzá életmód-téma is. Meg provokatív kérdések. Miért igen, miért nem? Ki mit engedhet meg magának? Ki mitől tudja megélni, hogy hős? Pusztán a testmozgás engem sem mozgat meg. Szerencsére mindegyikben van ilyen-olyan agyas dolog is. De a régebbi témák határozottan többekhez szóltak.

        Kedvelés

  9. Furák nekem ezek a fitnesz bejegyzéseid, az egyéb témáid után elgondolkodom és önvizsgálatot tartok, ezek után meg csakazértis megcukrozom a teát. (Pedig úgy egy éve elkezdtem egyre jobban figyelni a kajára és január eleje óta sportolok is.)

    Kedvelés

    • Jaj, cukrozd. Hiszek a szabadságodban. Mindenki szabadságában hiszek. Nagyon idegesítő ez a fitnesznyomás mindenhonnan, magazinokból, meg ahogy meg szokás dicsérni a jó alakú nőket. Én magammal foglalkozom, nem másokkal. Baromi érdekes ez a világ is, a sportolóké. A trendek, a nők vágyai, testképe, Amerika.

      Ami engem illet, nekem ez erő, nagy tanulság: valamit akartam, abban kitartottam, látszik az eredménye, és soha nem voltam még ilyen jól testileg, lelkileg, újabb komplexusok hullanak le rólam. Én a halál ellen is edzek, ez rítus. Egyre több a beteg ismerős. Én is félek.

      És azt látom, hogy erőt ad, és kellően sokféle és nem nyomasztós, ellenben intellektuális, amit írok. Akinek segít, ezt mondja. És ez nem mentegetőzés.

      Nem jó a túlzás, ez igaz, igazad van, ha ellentartasz, és én aztán nem sértődöm meg, ha nem érdekel valakit a téma, vagy ha nem miattam és nem így sportol valaki, vagy egyáltalán nem. Annyi minden van az életben, annyi téma, érdekesség, film, érzés, működés, jelenség, amiről beszélgetünk. Csak nézegetés, méricskélés, rosszindulat, személyeskedés ne legyen. Nem azért vagyok itt, nem azért írok.

      Én amúgy leszarom, mit csinál az olvasó, amíg nem trollkodik vagy jár a nyakamra. Azt is leszarom, már bocsánat, hogy épp ki olvas. Vannak ismerős nevek, de ennyi emberrel nem lehet viszonyban lenni. Egyedül a barátokká lett kb. tíz olvasó kivétel. Ez a hely többet nem lesz mindenki klubja, napi netes buli és pletykaklub, nagy női megerősödő hely, “gyere ide, te bárki, elég, hogy nő vagy és gyanítod, hogy valami kurvára nem stimmel, mi majd megértünk”, mert olyan teljesen szétesett, aljas manipulátorok is bejöttek így, előbb szétrajongtak, aztán meg kis híján tönkretették, amit felépítettem, hogy nem győzök döbbenni.

      De ez csak lábjegyzet. Hosszú a blogtörténet, hosszú az életemé is. Itt tartok most. Nem önáltatok, ez a lényeg.

      És nem kell szakértelem ahhoz, hogy a saját örömeimről, működésemről és általam érdekesnek tartott témákról (pl. a sokatfogyott csajok) írjak. Meg ahhoz se, hogy ha több kalóriát visz be valaki, akkor meghízik. Csak ezek annyira egyszerű dolgok, mint a gravitáció vagy a levélhullás, hogy pont attól fájdalmasak.

      Kedvelés

  10. Szénhidrátfüggő állapotban tényleg úgy tűnik, hogy napi édesség – tészta nélkül megoldhatatlan az élet. Bizonyítva van, hogy a cukorfüggőség erősebb mint a kokainfüggőség (egereken végzett kutatások).
    Jó ötleteket osztott meg Éva. Erőéllapotunkhoz képest lassan lépegetni. Szép időben kezdeni. Már előtte étrendet igazítani. Átgondoltan, tervezetten.
    ÉS főleg örülni az apró folyamatos lépéseknek – apró sikereknek. Pl. annak, hogy felhúztam a tornaruhám és kimozdultam.
    Nem versenyezni a tíz éve sportolókkal. Ők is gyengék egy világélvonalhoz tartozó sportolóhoz képest.
    Talán ez a legnehezebb. Nem versenyezni. Figyelni testünk reakcióira.
    És eljön tényleg az a pont amikor már jó elfáradni, még egy sorozatot rátenni.
    Talán hihetetlen… most… ebben a helyzetben… de a dolgok változnak, minden megváltozhat

    Kedvelés

    • Basszus, én is azt hittem valaha, vannak a futók, meg a nem futók. Aki nem esik össze ötven méter után, meg aki igen… Amióta látom a szinteket, amióta megnéztem a maratonfutás világrekordját, Usain Bolt döntőit a youtube-on (meg olvastam Murakami Haruki futós esszéjét), teljesen meg vagyok nyugodva.

      Kedvelés

  11. Azt hittem, többen utáljátok ezt a témát. Most kihúzom magam, hogy bő kétharmadnak segít, vagy szellemesnek tartja… plusz az egyebek, az ő véleményeik ilyenek:

    Ugyanebben a cipőben járok, jókat írsz
    arról írsz, amiről akarsz. Nekem nyomasztó, mert “KELL” (– KÖSZ AZ ENGEDÉLYT, NEM KELL, HA MÉGIS ÍGY ÉRZED, GYENGE AZ ÉNED)
    Hasonlóan érzek/élek most, jólesik olvasni és motivál tovább
    Egyet értek Veled. Magam is edzem Teremben, és ahol lehet. heti 2-3 rendszeres.
    Kettőre szavaznék: Mindegy, miről…, és Fontos, de nyomaszt…
    Kicsit sok, örülnék másnak is.
    Érdekel, csak nem egy héten háromszor-négyszer, avagy a kevesebb néha több. ;D
    Írj ilyet is, mert jók, de kicsit már hiányoznak a más jellegű témák 🙂
    először zavart, aztán azt mondtam najó énis. Már lement másfél kiló.
    Néha megmondós, akkor feldühít, de amúgy tényleg sok erőt ad, és átlendít a holt(ponton)
    Örülök neki, mert hasonlóan érzek, másfél éve edzek rendszeresen 🙂

    Kedvelés

  12. Nekem minden ilyen írásod motiváló, mert nem érzem úgy, ez ilyen szoros kontyban, cicanaciban mosolyogva emelgetjük a popsit életérzés lenne. Van valami báj abban, hogy én tulajdonképpen járni tanulok, még más a fornettit dolgozza le a gépeken. Ennek ellenére nagyobb sorsközösséget érzek a teremben lévőkkel, mint a mozgáskorlátozottakkal.
    A legjobb érzés botladozva, de tökéletesen érezni magam fehérneműben…Már nem kínoz a kisebbségi érzés, nem cserélném a műtött-vágott testem semmire.

    Kedvelés

      • Édesanyámnak kinyílt a méhszája a az ötödik hónapban. Összevarrták, fertőzést kapott, de nem lett lázas. Nem csináltak ellenőrző vérképet, pedig protokoll. Közel két hónapig úsztam fertőzött magzatvízben, majd korán, a hetedik hónap végén, 82 dkg-mal megszülettem. Koraszülés, oxigénhiányos lettem, agykárosodott. Alsó végtagokra kiterjedő merev bénulásom lett. Az izmok merevek, feszesek, de nagyon gyengék, a bénulás mértéke határozza meg, hogy kerekesszék, csorgó nyál, vagy botladozó, torz járás. Celepralis paralizis depligia, ezt lehet fejleszteni, ez az enyém. Ördögi kör (feszes izmok, amik gyengék, nem fejleszthetők, torzulások alakulnak ki, már kisgyerekkorban, nem alakul ki az egyensúly, koordináció, nem lesz fejleszthető, stagnál) Én valamennyire kitörtem belőle.

        Kedvelés

      • Sára te egy tuti klassz csaj vagy. Az összes mondatod, véleményed egy intelligens, kedves, szimpatikus nőé.

        Kedvelés

      • Jaj, nagyon kedves vagy, nagyon jól esik, hogy ezt mondod. Mostanában terápiába járok, egész jól összekalapált, szóval most elégedett vagyok magammal. Te is nagyon kedvesnek tűnsz!

        Kedvelés

  13. Egy nyilván nagyon egészséges test és lélek megjegyzése (ez a valaki régóta liheg itt):
    “beteges,túllihegett,erőszakos írások. de addig sem támadsz rá emberekre”
    Ez valami borzalmas, hogy interneten írni és figyelmet kelteni ezzel jár, hogy ilyen karakterek lesik az embert és szúrnak oda… volt idő, hogy tele voltam velük, átitattak, szorongást okoztak. Mostanra kipucolódtak belőlem, mint a méreganyagok.

    Kedvelés

    • Az jó! Olyan dolgokról hallok nap mint nap ismerősöktől, hogy égnek áll a hajam. Mit csinálnak valakik egy gyerek képeivel, mit kommentelnek valakik egy sportesemény oldalára, valaki sikereit hogy fikázzák ismerősök ismerősei, elképesztő. Mint egy nagy állatkert, gondozók nélkül.

      Kedvelés

  14. Én örülök ezeknek a posztoknak! Nekem azért nagyon jók ezek a bejegyzések, mert világ életemben sportoltam. Emlékszem, már óvodában imádtam (nincs jobb szó rá) futni, ez felnőtt korra is megmaradt. A sziklamászás gyönyörű balett a falon, gyalogolok, evezek, mert kíváncsi vagyok, mi jön a következő kanyar után. Sosem versenyeztem igazolt sportolóként, de a mozgás örömet szerzett. Az, hogy nyújtani is fontos és figyelni érdemes a táplálkozásra, már bőven 30 felett jött hozzá. A jóga is. Lenyűgöztek a gyakorlatai és az, amit általuk magamról tapasztaltam és enyhíteni igyekszem (versengés, feszülés, eredménycentrikusság, agyalás, mindig, minden pillanatban).
    Viszont ez azzal jár, hogy a fizikumom átlag feletti, pedig most már kevesebb az állóképességi sport az életemben, de évtizedek mozgásos életéből ez következik. Akkor látszik ez jól, ha mondjuk elmegyek egy hótalpas túrára, mint hétvégén, és nem használom a felvonót félútig, hanem gyalog megyek a csúcsig, és nem fáradok el – ekkor sajnos valamiféle terminátornak néznek, pedig nem nyolcezrest másztunk éppen :).
    Viszont, ha valaki csak a sportól tud beszélni, ebben létezni, azt unom, mert egysíkú, vannak más témák, amelyekre ugyanilyen lelkesen vetem rá magam. Pl. a nyelvek, a színház, az irodalom. De valahogy azt látom, kevesekben találkozik a kettő, így folyton valami köztes mezsgyén vagyok, az emberek jelentős része ebben, vagy abban járatos, és időnként szokás is leszólni, amiben nem vagy otthon. Na azért vannak kivételek :).
    Nagyra tartom, aki felnőtt korban, jelentős túlsúllyal áll neki mozogni, sokkal nehezebb, mintha eleve úgy születtél, hogy élvezed, jól megy minden és tornaórán mindenből ötöst kapsz (na jó, gerendagyakorlatból nem :)…). És az élvezet még smafu, a környezeted (aki valószínűleg hasonló) hülyének néz, merminekaz a mozgás, nem produktív :D.
    Örülök, hogy írsz erről, élvezem ezt is, meg a helyesírás teszteket is :). Még az is lehet, hogy tudok ötleteket adni itt másoknak, futás területén, bár, ma már vannak fogyni vágyókat tömörítő, dietetikusi segítséggel működő futó csapatok (pl. DK Team).

    Kedvelés

  15. Én legutóbb elhűltem, mikor Éva leírta példának, mit eszik egy nap – mondom, nem létezik.
    Én magam napi 5-6x eszek, és mint rájöttem, elég súlyos cukorfüggőségben szenvedek. 😀 2 óránként megéhezem, a testem követeli a fő étkezések közötti pluszt, snacket, édességet. De gondoltam én nagy naivan, majd bevezetem az egészséges verziókat, akkor nem lesz baj.
    Erre ma – szerintem életemben először – olvasok egy blogbejegyzést, ami a napi 3x étkezést javasolja:

    Hogyan függ érzelmi stabilitásunk és szabadságunk zsírégető képességünktől?

    Na, nekem ez új. Hát nem a napi 5x étkezés van normálisnak beállítva mostanában? A gond csak az, h én ezt tökélyre fejlesztettem, és gyakorlatilag egyfolytában rágcsálok vmit, és sokszor érzem, h a gyomrom lázad, plusz a cukormegvonásnak is kijönnek a tünetei nagyon hamar (vércukorszint leesik, szinte kétségbeesetten indulok étel / kávé után. Kiadós vacsi után még meghalnék vmi édesért).

    Valaki, aki napi 3- max 4-szer eszik egy nap, és nem nassolgat közben: nyugtasson meg, hogy ki lehet bírni a 4 óra szünetet és tényleg beáll a vércukoszint! Most eléggé mélyponton vagyok fizikailag, és pontosan ezért is érzem a változtatás szükségességét.

    Kedvelés

    • “ki lehet bírni a 4 óra szünetet és tényleg beáll a vércukoszint!” ehhez sztem olyat kell enni és – némi akklimarizációs idő után – akkor nem kibírás, hanem lazán akár 6 energikus óra is kerekedik belőle. De a cukorból tényleg ki kell ehhez keveredni. Az az egyik legnehezebb.
      Nekem ehhez a 6-7 órához állati fehérje-alapú reggeli kell jóféle zsírokkal nyakon öntve, illetve az, hogy napközben ne egyek lehetőleg gyors és/vagy összetett szénhidrátot, meg alap, hogy cukrot nem. Max. nyers gyümölcsben, abból is keveset. És így azért van, hogy csak 2x eszem. Egyébként meg kinek, mi. A napi 5x-iről azonban tényleg már inkább többször beszélnek le, mint rá.

      Kedvelés

    • Bocs, csak most olvaslak. Kevésnek gondolod, amit eszem?

      Tudod, hogy sikerül? Összement a gyomrom, leszálltam a cukorhintáról és nagyon sok, nagyon koncentrált, élvezetes szellemi munkát végzek, ami leköt. Meg rohangálok a városban, biciklizem egy nap 40 kilométereket.

      Kedvelés

  16. Az engem fáradhatatlanul trükközéssel, vetítéssel vádoló kommentelő talán ilyen fajta manipulációra gondolt. Ez egy lollipop breastlift, vagyis bimbó körüli és függőleges heggel, és azért van így fotózva, hogy ne látszódjon a vörös, függőleges heg, és jó legyen az orvos hírneve.
    http://www.realself.com/review/dothan-al-breast-lift-silicone-implant-and-lollipop-lift?utm_source=Sailthru&utm_medium=email&utm_term=GlobalNLSuperStar&utm_campaign=NL1XDayPM%202015-02-21#/media/review/916498/image/110908
    Az én izmozásomban, fogyásomban viszont nincsen ilyen érdek, anyagi szempont, akármi.

    Kedvelés

    • Nos, igen. Manipulálsz. És talán az élet minden területén. Ez a nagyobb baj, és nem az, amit a képekkel csináltál. Az csak ciki.

      Mert nézd meg az első képet, a “szeptemberit”. A testtartás nem egyenes, hanem laza, kicsit ráhajolsz a köldöködre, látszik is némi fodrozódás itt-ott. Ami normális amúgy.

      És nézd meg a “natúr fotót. A törzs erősen felfelé nyújtózkodik, a ferde és az egyenes hasizom is szépen ki van nyújtva. Látszik az anyajegy pozícióján is a mesterkedés, mert lényegesen feljebb került.

      Ezt a hétköznapi csodát bárki megtapasztalhatja a fürdőszobában a tükör előtt.

      (Mondjuk azt sem értem, miért kellett tükörfordítani a képet: az anyajegyed először a jobb oldalon volt, aztán átkerült a bal oldalra, de ez már tényleg apróság.)

      Négy-öt hónap alatt nincs ilyen. Hacsak nincs felhúzva és megcsomózva a bőröd a melled alatt 🙂

      Jobban jártál volna ha nem teszed ki a bizonyító erejű doksit, mert most látszik csak igazán a turpisság.

      Kedvelés

      • Soha életemben nem fotóztam magam görnyedten, csak feszesen, és soha nem vagyok görnyedt, roskadt, balettos tartásom van. Olyan a testtartásom, és annyira utálom a fodrozódást. Hiába húztam be, ennyire tudtam szeptemberben behúzni. Állok egyenesen, kihúzott gerinccel, ahogy a magasságomat is mérem. Próbáld ki te is, a háj nem tűnik el, akkor sem, ha lemész hídba.

        1. kép: középen sok háj, oldalt kevés
        2., 3.: oldalt szinte semmi, középen minimális

        közte fél év telt el, futottam száznál több kilométert, és nagy súlyokkal edzettem, valamint 500+ kalóriadeficitben voltam minimum. Érted?

        Az Anyajegy Titka
        1-2.: tükörből fotózva
        3.: tükör nélkül
        Döbbenet, mi?

        Közelről tanulmányozod egy sajnált manipulátor képeit, agyalsz, írogatsz. Beszarok rajtad.

        Mi a célod ezzel a rengeteg itt töltött idővel, figyelemmel, kommentekkel? Mit szeretnél tőlem, mit csináljak? Nagyon fáj, hogy a kőkemény sporttól ennyivel jobb lettem? Döbbenet ez neked? Kudarcosnak, szegénynek, mások által megtagadottnak és hájasnak szeretnél látni? Miért is?

        Amúgy megértettem, itt az az állítás, hogy Gerle Évának nem lehet (ne legyen) ilyen hasa. Mert hogy ez egy elég jó has. Köszönöm.

        A szűrő besült, a póz és a tükrözött kép is hazugság. Még a szöveg homályos pontjait vedd sorra, ha kérhetném. Aztán jöhet, hogy ez másvalaki hasa, vagy elemezheted mondjuk az élelmiszerek, ruhadarabok árait, ha kifogynál az ötletből. (Lenmag!)

        Eközben azt hiszed, hogy te vagy csak ilyen leleményes, mindenki más meg van vezetve. Nem. Te vagy patkány-alkat. Az is lehet, hogy van, akinek ez nem szép has, vagy jobbra számított, de mondjuk nem erőszakoskodik itt.

        Nincsenek itt titkok. Nem kiabáltam el a sikert, ez nem a két hete fogyózók eksztázisa. Sport, jó kaják, kitartás, eredmény, öröm, bicikli, mondatok, önmegmutatás, motiváció. Életem elég produktív és örömteli szakaszát élem, és büszke vagyok egyes teljesítményeimre. Kitalálom a céljaimat, és utána nem hallgatok se apámra, se sunyi névtelenre, csak tolom, következetesen. Ez, meg némi adottság, körülmény (jó ízületek, magyar szak, tapasztalat szövegekkel) elég. Mindenesetre nem mások sarkában lihegek. Azért ez borzalmas lehet, napi több órában a gyűlölt Gerle Évával foglalkozni.

        Az aljasok nem bírták lerontani azt, aminek örülök. Ők is kombináltak ám hónapokig, hogy nincs is pasi/nem is futok/megszűnt a blog, de ők is hazudtak.

        A többiek kérdezték, mit keres itt egy ilyen kommentelő. Általában nem értenek, paranoidnak hisznek, ha támadásokról beszélek. Ilyenek, ebből jön naponta, több embertől. Ez itt néhány ennek a piszkálódónak a több tucat kommentjéből, azokat nem engedtem be. Nekem külön érdekes a léte, jellege, mert a körülöttem levő emberek mind önálló jogon léteznek, nem nagyon találkozom olyannal, aki ennyire árnyékéletet él. A blogra tapadás mellett az említett (rólam szóló) fórumot is olvassa.

        Kedvelés

      • Éva, nyugi, 5 perceket foglalkozunk veled, hónapokig-évekig pedig nulla percet. Mielőtt még nagyon beleéled magad. A hasügy is csak azért érdekes, mert tipikus. Vakítod az embereket. És hamar megreped ám a bizalom.

        Tök jó, hogy sportolsz, hogy egészségesen kajálsz, hogy fogysz, tisztelet érte. De te becsapod az embereket. Nem bízol abban, amid van, ezért színezed, csavarod, tupírozod. Most elláttad az olvasóidat egy otthon elvégezhető teszttel, csak a tükör elé kell állni és nyújtózkodni.

        Az említett fórumra küldözgetik a lányok a hasukról a képeket: nyújtás előtt és után. Nagyon látványos és tanulságos. Edző is van köztük, de nyilván látod, elég nagy a zsivaj.

        A nagy kérdés, hogy az anyajegy miért került legalább öt-nyolc centivel feljebb? Ugye nem azt akarod mondani, hogy ennyit feszesedtél 4 hónap alatt? Amikor nyilván fogytál is. Hova lett a bőrfölösleg? Csinosan elrendezted a nyakad körül?

        Elsüllyednék a szégyentől, ha így lebuknék, ráadásul egy ilyen pimf hülyeségen.

        Ja, és a “A többiek kérdezték” kezdetű utolsó bekezdésed a közvélekedésre hivatkozás nevet viselő érvelési hibát rejti. Kényes voltál az ilyesmire, legalábbis másoknál…

        Kedvelés

      • Egész bizottság van tehát? Öt perc, de hányan? És napi hányszor? Ma negyedszer lesed, megjelent-e a kommented, írtam-e. Mennyi idő ez? Miért? Mivégre?
        Imádom, ha kattintgatnak, mert úgy megyek előre a google-ben, mint a rakéta. És tudod, bloggeri hiúság, ambíció.
        Öt-nyolc centi? Miért, nekem négy méter hosszú a felsőtestem? Arányosíts. A köldököm másfél centi keresztben. Ennek tanulmányozása lehet a következő öt perc, így már kijön mára a száztizenöt, ami azért nagyon szép olyasvalakivel kapcsolatban, akit nem is ismersz.
        Akkor mégse a szűrő? Kiderült, hogy a szűrő (felpörgetés, nem szűrő) nem változtat a has lényegi képén, sőt, kiemeli az árnyékokat, így láthatóbbá teszi a pontos helyzetet. Nem manipuláció.
        Mi van a szövegben homályos, nem tiszta, manipulatív? Kérdezz, ha nem értesz valamit. Csak akkor megy az értelmezés, ha figyelsz, és jóindulatú vagy.
        Kiderült a Tükör Titka, ez volt a mélypontod, oda van írva a kép alá. Nem én tükröztem a képet, és nem az anyajegy miatt.
        Kiderült, hogy a bőr rugalmas, változékony szerv! Sőt, első terhességemnél ez az anyajegy jóval lejjebb, a harmadiknál meg feljebb volt! Ki érti ezt?
        Kiderülhetett, hogy a has állapotát tekintve nem mindegy, szartál-e, be van-e épp durranva a hasizmod, mit ettél!
        Kiderült, hogy nem mindegy, milyen szögből fotózunk! Hogy a tükör fönt van, arcmagasságban, a kinyújtott kéz meg jóval lejjebb! Hm! Az alulról fotózott modellek lába sokkal hosszabb! A szelfin meg nagy az orrunk általában! Döbbenet.
        Én nem lelkendeztem egyáltalán, hogy micsoda változás, leginkább hallgattam, vagy a sport intellektuális vonatkozásairól írtam, és fél éve nincs rólam kép sehol. Én kurvára nem mutogattam magam, ezért sem értem a vádakat. Én mindig megírom a szart, és kócos vagyok az indexes videón, direkt. Eredetileg itt is csak a szeptemberi hasfotó volt fent. Az én alapattitűdöm: az előnytelen, amatőr, sminkmentes fotó, az előtte állapot. Csak unszolásra tettem fel a februárit.
        Figyelj, mi van akkor, de tényleg: mi történik, ha nekem jó és feszes a hasam? nagyon rossz lenne neked? Pontosan milyen petyhüdtségtől nyugodnál meg? Milyennek szeretnél látni? Mert te nem ismersz, nem láttál strandon, csak írod, hogy “ez nem lehet”. Azért nem lehet, mert utálsz.
        Vagy plasztikai műtétem volt? Mit gondolsz? Plasztikai sebész is van ott (hol?)?
        Nem tudom, ki az edző, milyen edző, mit tud az edző az én testemről, nem tudom, hol tudja, és hiába szurkálódsz, hogy kíváncsi legyek rád meg a többi szerencsétlen névtelen pletykafészekre, nem vagyok. Nem tudom, milyen az a fórum, én oda nem tettem fel képet. Valaki más igen? Az én hasamat? Nem nézik ezért hülyének azt az illetőt, hogy más hasát tárgyalja ott ki, ráadásul rosszindulatúan?
        Én itt a blogon vagyok, itt döntök, nem ólálkodom máshol. Tudod, mert megírtam: én vagyok az, aki leállítja az illetőt, ha valami összeveszett barátnőről mond rosszmájú pletyót, és nem nézegeti az ex facebookját sem.
        Süllyedj, bátran, csak előtte legyen blogod, önálló teljesítményed, meg közérdeklődés irántad, addig sem megmutatkozásról, sem lebukásról nem lehet szó.
        Egyébként nem gondolod, hogy ha bármit manipuláltam volna, azt a fotót vagy egy fotót se tennék fel, mert rettegnék, hogy lebukok? Esetleg, ahogy eddig tettem, mert undorító vagy, a te “leleplező” kommentjeidet törölném beengedés helyett? Miért jelennek meg, mit gondolsz? Miért nem félek, hogy az olvasók fejében fényt gyújtasz?
        Én sportolok, és annak látványos az eredménye. Vagy nem? Láttad a mellizmom felső tapadását a facebookon? Mert az igazán szép.
        Elég érdekes értelmezés, hogy csak mert ti egymásnak irkáltok hülyeségeket, meg te itt csapongsz agyatlanságtól agyatlanságig, én lebuktam volna.
        Tehát: mivel csaptam be az embereket? Szerintem is tök jó, amit csinálok, tök jó, hogy látványos az eredmény, és nem is nagyon szenvedek, és ezzel erőt adok másoknak, akik kérik, hogy írjak erről.
        Mondd, hogy lehet úgy nyújtózkodni, hogy közben egyik kezeddel tartod a Canont magad előtt? Te tudsz olyat?
        Hat hónap, mókus. Szept. 7. óta tolom. Tizennégy kilót fogytam, 1,2 kiló izmot építettem.
        Nem hivatkoztam közvélekedésre. Hogyan lehet vélekedés az, hogy kérdeztek valamit? Kérdezték, miért vagyok gyanakvó, és milyen trollokra utalok, erre megmutattam: ilyen a patkány, és ebből van a blog történetében harminc, próbálkozik, fingásig kínlódik, nem sikerül neki.

        Kedvelés

      • Látom, nagyon kiborultál, és talán nem is volt értelme beleverni az orrod a csalafintaságba. De hiába a verbális tűzijáték, trükköztél a képekkel, láthatod mások előtte-utána képeit. Agyon is beszéled, magyarázkodsz, vagdalkozol, nem elegáns…

        Hogy miért engedted ki a hsz-t? Azt sejtem, remélted, hogy nekem esnek az olvasók. Aztán már nem volt más választásod, a szükségből csináltál erényt.

        Lehet úgy megnyújtani a felsőtestet, hogy fényképezőgép van a kezedben, ezt tudnod kell 🙂 de ha csinálsz magadról egészalakos fotót, leengedett karokkal, akkor úgyis minden kiderül. Na, késő van, szia.

        Kedvelés

      • Nem borultam ki. Nevetségesek az “érveid” és a lihegésed. Mindenki nevetséges, aki rejtekhelyről mást piszkálgat ennyire mániákusan, és másnak próbálja szétcincálni, amit elért.

        Kedvelés

      • Sokat írsz. Nekem legalább ez a blogom, a testem, a pitiánerül betámadott hitelem. De neked?

        Rosszul sejted. Nekem nincs takargatnivalóm, az olvasóim meg, amióta a nagyon ráérők nincsenek itt, leginkább hallgatnak ilyen szitukban.

        Én nem vagyok manipulátor, te vetíted ki magad. Beteg vagy. Nagyon.

        Kedvelés

      • most komolyan van ember akinek ennyi ideje van kepeket nezegetni meg hosszu hsz-kat irni mas hasarol?
        megneztem, szep lett, gratulalok, csak igy tovabb, ha itt megallsz jo es fenntartod ezt az allpotot, ha tovabbmesz ugyis jo.
        a hasizom legyen eleg eros ahhoz hogy szep tartas legyen es hatfajas ne legyen, mas minek? hogy most latszik vagy nem latszik (sixpack vagy nem sixpack), hat mindenki maganugye, szerintem.
        amugy szep lett, vagyishogy nekem tetszik, nagyon tisztellek a sok munkaert, jo lenne ha en is tudnek ilyen okosan es elkotelezettem dolgozni, a testemen is meg mason is.

        Kedvelés

      • Több problémás testrészem van, és még mindig magas a zsírszázalékom, csak a felsőtestemről, csípőig tűnt el a háj, ezért nem állok meg. Nem tudom, mi fog történni, nem lehet egyesével rámutatni a testrészekre, mint valami katalógusra, hogy hasból ilyet, seggből olyat kérek. Feszes bőrt szeretnék, meg jó lábat. De nincs ebben öngyötrés, most megint szárnyakat kaptam, harminchatos méret lettem, nagyon zsongat a tavasz. Csupa jó vár rám, és nagyon jó döntés volt ezt szeptembertől kezdeni, így végre nem kizsigerelve, lemerülve, szétfolyva, holtsápadtan, hulló hajjal kezdem a tavaszt. Veszek új kondibérletet, vágyom a terembe, és nemsokára már erdőben futok, aztán meg lebontják az uszodasátrat is.

        Azt tervezem, hogy izommegőrzéssel fogyok még ötöt vagy hetet, és utána tömegelek egy kicsit. Már csak azért is, mert az izom utána zabálja a kalóriát, és úgy könnyebb megtartani a súlyt. Nekem egyébként tetszik a fitneszmodellek teste, de nyilván nem akarom azt az életformát.

        Nagy fless negyven éves korra egy sosemvolt test, meg bennem van ez is, hogy leszarom, ki mit mond, tudom, hogy véleményeznek, okoskodnak, nekem meg öröm a testem. Magamnak is, másoknak is erőt adok, a teljesítmény maga a motiváció, és kicsit meg is lep, hogy nekem is megy ez, és nem is nehezen, és tényleg csak rajtam múlik. Komolyan kell csinálni, elkötelezetten, ezt is, nyavalygás helyett edzeni, és akkor könnyű, és megerősít.

        Én azt hittem, hogy ezekre a problémákra nincs válasz, reménytelen, ilyen a testem, megöregedtem, erre melléktevékenységként is megy.

        Haltepertőt eszem egyébként épp. Kenyeret nem. 🙂

        Kedvelés

      • Dalmayr, nyomasztó a rosszindulatod. Itt mindenki segítően ír, de ha nem érdekli a téma, akkor más posztoknál beszélget. Te akadtál csak meg Éva hasán.
        Erről levelezgettek máshol is? LOL.
        Évát nem kell védeni, de leírom, amit én tudok a témáról.
        Nem feltétlenül van bőrfölösleg. Inkább csak középkorú, hirtelen lefogyott, rossz kötőszöveti adottságúaknál, akiknél maradt zsír a hason.
        Éva hasa nem csíkos (vagyis jó a bőrminősége), nem is fogyott annyira sokat, szerintem extrém lassan fogyott, és közben izmot erősít.
        Ha három szülés után össze tudott húzódni a bőre úgy, mint az első képen, akkor semmi ok azt feltételezni, hogy ne tudna még jobban.
        Ráadásul ott van a képek fölött a válasz a kérdésedre. A bőrt belülről fogja a zsírszövet, bőrfölöslegnek gondolják, pedig az zsír. És ezen csak a sport segít, a diéta nem elég. Csak sokan lusták hozzá.
        Ha utánanézel az anatómiának, láthatod, hogy ez egy szinte teljesen leszálkásított has, az oldalsó hasizmon is látszik. A bőr ehhez igazodik. (Ott vannak a zsírsejtek azért a bőr alatt, csak nagyon kicsire öszehúzódva.)
        Én gratulálok neked Éva, előre a six packig, és ne tántorítsanak el a rosszindulatú kíváncsiskodók!

        Kedvelés

      • Eszében sincs utána nézni. Fröcsögni akar, leleplezni, megmondani. Isten látja lelkemet, nekem annyira kurvára mindegy, hogy szűrővel, vagy anélkül. Hogy behúzva, vagy kidüllesztve. Ki a fene az, aki erre szánja az idejét , meg a karaktereket?! Szíved joga utálni bárkit. Nem elismerni az eredményeit, semmissé tenni a küzdelmét. De ezt személyesen neki mondd el, ne bennünket szórakoztass a rosszindulatoddal. Ha ezt a hatodikos lányaim valamelyike csinálná, biztos adnék neki gyorsan valami plussz feladatot, hogy értelmesen lefoglalja magát, ne másokat zríkáljon. Meg azt is megkérdezném tőle, hogy “neked nem szólt anyád, hogy hogy kell viselkedni?”
        Felnőtt ember vagy te, vagy csak nagykorú?

        Kedvelés

      • Sokan előbb mennek el plasztikáztatni, pedig lehet, hogy ha teljesen lefogytak volna, akkor a bőrtöbblet mondjuk egy évvel később összehúzódott volna magától. A szervezet nem tart fenn fölösleges szerveket, felületeket.

        Kedvelés

      • “A szervezet nem tart fenn fölösleges szerveket, felületeket.”
        Azért ennek vannak határai, még fiatalon is – a ráncos öregekkel nem is példálózom.

        Kedvelés

      • Van, Brooke esetét idéztem én is:
        http://brookenotonadiet.com/2014/05/02/refuse-put-shirt/
        , és nagyon sok utánaolvasással megnyugodtam, hogy 30 kilós fogyás alatt és még fiatalon ritka az ilyen. Akiknek ilyen maradt a bőre, azoké már előtte csíkos, szakadt is volt. És szerintem túl gyorsan fogytak, és nem edzettek eleget. Mindig mondják, hogy heti két font, az nem gyors, annyi az ajánlott, de úgy látszik, a bőrüknek gyors volt, illetve az egyénre jellemzően jó tempó nem sikerült.

        Kedvelés

      • Te manipulálsz itt egyedül. Nekem ellenszenves.

        Elég beszédes, hogy Éva blogja előtt éjszakázol.

        Kedvelés

      • Ezt most újra elolvastam (dalmayr eredeti kommentjét, február 23., 19:44), és egészen meg vagyok döbbenve. Milyen más most.

        Akkoriban nagyon friss volt a változás. Akkor csináltam az első fotókat a testemről, és még nem tudtam, hogy kockás(odik) a hasam, és hogy nagyon könnyen izmosodom, és igen sok mindenre rá tudom venni a testem. Még azt se, hogy tartós lesz a változás és főleg örömteli az út.

        És nem értettem, miért reagálnak így.

        Ma már tudom. Ma már mutogatom magam, és leszarom, ki mit gondol. Erős vagyok, jó vagyok, büszke vagyok. Magyarázkodjon a sok lusta, meg az érdekfeministák. Meg akik mások sikerét irigylik.

        A fenti hozzászólás sima irigység. Nem az a fajta, amikor bevallja: én is szeretnék változni, jól kinézni, azért zavar. Hanem az a más sikerét görbe szemmel néző, lehúzó, szarkeverő, alakoskodó, rosszakaró, vádaskodó. Neked se sikerüljön. Te se legyél különb. Kínlódj csak, ahogy mi, maradj úgy. Csüngj másokon, viszonyíts… Tupírozod. Nem lehet igaz. Ne legyen igaz.

        Hát nem. Nem maradtam úgy, nem másokat nézek, nem híztam vissza, radikális a változás, remekül vagyok, és a dolog durvább, mint ami a blogról megtudható. Nem akarok ijesztő vagy irreális lenni ugyanis. Nem írok egy csomó mindenről.

        Ez az ember most is írogat nekem, sokadik álnéven. Ő csalódott. Én hazudok. Több hónapos dolgokon rágódik.
        Szeptember 26. van.

        Eleve, ahogy rajongott, aztán ahogy ellenem fordult, mindkettő hányás.
        Napi öt perc… FoglalkozUNK…

        Kedvelés

      • Uh, teljesen, de teljesen rázizzentem a témára. Dalmayr tulajndonképpen és különben mindezt neked köszönhetem, mert ennek nyomán olyanokat írtak ide (Greg, Boggie, többiek), hogy álló nap csak gusztálgatom a hasbőröm, mi is légyen vele a csudába is és kezdek bedőlni a manipulációnak meg a bloggazdának, hogy ezt bassza meg, meg lehet csinálni. Köszi, köszi.

        Kedvelés

      • Éva, az Evelle kapszulát te is szeded? Napi szinten?
        Ezek nélkül nem is nagyon jó? Mindenképp szükségesek?

        Kedvelés

      • A hasbőrömre nem találok szavakat, de legalább zavar, régóta, de most nagyon, nagyon és jól jött az inspiráció. Eddig csak a kést fontolgattam komolyan, most már nem. Az Evelle-t nem ismertem, de nagyon jó cuccnak tűnik, köszi.

        Kedvelés

      • Éva, remélem nem az én hozzászólásomra írtad, hogy az olvasó rákeres, hogy drága és betámad. (Én a Vividára írtam, hogy nekem most drága, de ha lesz rá, megveszem.)Szóval én nem támadtam ezzel, csak megjegyeztem, hogy ilyen és van és én is nézegetem.

        Kedvelés

      • Nem. Nekem is drága, a táplálékkiegészítőkhöz képest is.

        Arra írtam, aki első kommentelőként csak berontott fanyalogva, és kiírta a jégszauna árát, “drágaaaa”, és ment vissza semmit sem mozdítani az életén. Vagy nem tudom. De akinek ehhez ennyi a hozzáfűznivalója, azzal nem tudok mit kezdeni.

        Kedvelés

      • Dalmayr, néhány dolgot nem értek, segíts légyszíves!
        Te tényleg azt gondolod, hogy az első képen lévő has csak az összegörnyedéstől olyan? Vagy szerinted Photoshoppal van csinosítva a dereka, és a bőr eltüntetve a hasról? És te tényleg nem látsz semmi változást?
        (Mert sajnos én akárhogy görnyedek és nyújtózkodom, és bármilyen szögben, fényben állok, sehogy sem sikerül elérnem az ilyen szintű manipulációt.)

        Azt írod:
        “Éva, a hasad nem érdekes, a látszatkeltés, ami gúzsba kötötte a tudatodat és lassan elpusztít, az a rettenetes, és ezért hagynak el csalódottan. Te vagy az, akiben csalódunk.”

        Te itt kikről beszélsz? És kik nevében? Kik csalódnak, és kik hagynak el kit emiatt? Nem vagyok képben, bocs!
        És ha a hasa nem érdekes, akkor mi az, amivel Éva megtéveszti a “publikumot”? Az írásaival? Azokban hazudik, meg kelt látszatot, és pedig nem is úgy van? Mikre gondolsz konkrétan a bejegyzéseiből?

        És mi lenne Éva célja, nyeresége azzal, ha minket, szegény gyanútlan, megvezetett olvasókat manipulál?
        Mire is lenne jó neki ez?

        Eléggé úgy tűnik a véleményedből, hogy nagyon képben vagy Éva mindennapjaival, valódi személyiségével, és ezért nagyon sajnálod azokat, akiket megtéveszt, manipulál, akik bekajálják a sok hazugságot, amikről ír.
        Ezért tényleg érdekelne, hogy mi a válaszod a kérdéseimre, mert semmiképpen sem szeretnék birka maradni! Pláne nem szeretnék becsapott és megvakított lenni! Ha megvilágítod a lényeget, akkor biztosan én is rájövök mindarra, aminek te már a birtokában vagy. Sokat segítenél.
        Előre is köszönöm!

        Kedvelés

      • Pont ezt várnám! 🙂
        Persze csak akkor, ha ARRA válaszol, AMIT kérdeztem! Mert hiába kérdezte meg tőle Éva többször is, hogy mire alapozza az állításait, nem válaszolt.

        Hiszen ő azt állítja, hogy mi, szegény, buta, megtévesztettek, mennyire nem tudjuk, hogy nagyon be vagyunk csapva, meg manipulálva. Tényleg szeretném tudni, hogy miért is!?

        Kedvelés

      • En meg leszarom (bocs) aki ennyire rosszindulatu azzal en nem targyalok, nem erdekelnek a motivacioi (amugy is tudom). Meg azt is megkerdojelezem, hogy az illetto valodi blog olvaso, valahonnan szalajtottak szart kavarni.

        Kedvelik 1 személy

      • Értelek Lucerna. És igazad is van.
        Azt hiszem ilyenekre írja Éva, hogy a szövegértésük gyenge, és még érvelni sem tudnak értelmesen, csak vagdalkozni!

        Én azt nem értem, hogy ha vannak, akik a bejegyzés alapján elszántan elkezdenek öröm alapon kitartóan edzeni, mozogni, sportolni, tunyulás helyett, akkor miért lennének átverve, miért kell őket sajnálni?
        Mert nekem onnantól ugyan mindegy, hogy Évának milyen a hasa, és ő valóban sportol-e.
        Mint ahogy, ha egy színvonalas szépirodalmi szöveg hatással van rám, inspirál, annak hatására bennem változás lesz, akkor ott sem lényeg, hogy a költő esetleg egy alkoholista, önsorsrontó valaki. A műve attól még hathat rám mélyen, és nem lettem átverve. Ismerünk ilyet, nem egyet. Nem?
        Én legalábbis sokat. Birka-e vagyok? 🙂

        Kedvelés

      • Éva, én értelek ám! 😉
        Csak próbáltam az ő szemszögéből látni, és úgy feltenni a kérdéseket. Mert ha te hazudnál is nekünk, de a szövegeid hatnak sokakra, mert manipulálsz, akkor nekünk az úgy is haszon, neked pedig nincs nyereséged abból.
        Valamint szerintem azt is bizonyítani szeretné, hogy olyan vagy, mint a hazug fitneszcikkek, tele hamis előtte/utána képekkel, meg reklámmal és átveréssel.

        Kedvelés

      • Én is értem, amit írsz. Az énkép, a csodálat, a sok jó visszajelzés lehet egyébként lélektani nyereség, amiért megéri vetíteni. Óz, a nagy varázsló.

        De bennem tényleg van gátlás az ügyben, hogy ebbe az irányba vigyem a blogot. Mostanában több olvasó-baráttal találkoztam, sportoltunk együtt, és mindegyik azt mondta, hogy a változás meg az edzéseim durvábbak, mint amit a blog alapján elképzeltek. Azért is, mert majdnem fél évig nem tettem ki képet sehova, mert azt akartam, hogy ne lásson és lekattanjon a szerelmem.

        Sok minden, amit mások blogján látok, pl. örökös szelfik, kajafotók, gyerekfotók, útibeszámolók, gyerek teljesítményén, jelmezén, gyerekszájon való tapsikolás, számomra ízléstelen, kerülöm.

        Kedvelés

      • Hat ha ezert birka vagy, akkor en is… 🙂
        Az emberi szimpatia es az irodalmi hatas szamomra sem fuggnek ossze egymassal.
        Jozsef Attila kolteszetet kifejezetten szeretem vagy Jeszenyinet, de eleg valoszinu, hogy falramasztam volna toluk a valo eletben. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy Evatol is falramaszok. Figyelem leskelodok! Nem felre magyarazni!
        Nekem ezzel az a bajom, marmint a kommentelovel, hogy tok alsagos, eroltetett az erveles, sot vegul is ragalmaz ( hogy itt csalas esete forog fenn kerem, melyen tisztelt publikum, onok meg kajoljak engedelmesen) es o az aki most itt leleplez…aaaa…nem erdemes fecserelni ra a szavakat. asszem a peticiokrol lehet valaki rajongo, a stilusbol gondolom.

        Kedvelik 1 személy

      • De, falra másznál… 😀 Viszont a blogírás nem barátkeresés, a blogolvasás sem baráttalálás. Engem általában másnak képzelnek, de nem azért, mert mást írok, mint ami van, inkább mert nagyon maguk fölé emelnek, nagy hatalmat, mindenhatóságot, tökéletességet tulajdonítanak nekem (valószínűleg megoldatlanságaik vannak az életükben, a blog meg mint megalkotott produktum nagyon is látványos, vö. még: manipulálok), aztán eléggé bántanak engem, amiért nem vagyok olyan. Nem kell nekünk barátoknak lennünk, az nagy evárás és ritka szerencse. Csak beszélgessünk tisztelettel, nyitottan, figyeljünk oda a témára, írjunk jó linkeket és izgi kollagéneket, az is jó.

        Kedvelés

      • Én azon csodálkozom, hogy honnan veszik az ilyenek, hogy mi meg végbe az olvasókban? Akiket szánakozva lenéznek!
        És pont ez adja a “szót sem érdemel az ilyen rosszindulatú” érzést, mert aki éli azt, hogy mi mindent váltottak ki belőle Éva remekül megfogalmazott gondolatai, mert VALAKI kimondja végre ezeket, és nem kellett ehhez őt gurunak kikiáltani, tömjénezni, mert ő pont leszarja.
        Ilyenkor az ember csak mosolyog, hogy de jó, hogy már látom, amit látok.
        A kérdéseket csak merő filozofálásból tettem föl neki, persze tudom, hogy mind’ hiába. Talán inkább nekem számított a lényeg kiemelése! 🙂

        Kedvelés

      • Mindaz, ami oly egzotikusnak és különösnek tűnik a blogger életében, az vagy favágás, vagy nehezen befogadható, zavaró. A tegnapi Klubrádiót már fel se tettem, itt tartok, csak aludni szeretnék, meg a gyerekekkel lenni.

        De persze hiú vagyok, szeretem, ha sok az olvasó, ha szénné osztják a posztot, ha sok a komment, ha hálás az e-mail és ha tetszik a hasam. Hülyeség lenne letagadni. Aki megmutatja magát, tetszeni akar. Csak épp nem kell vetítenem ehhez, nem az a téma, hogy én milyen jó vagyok. Erős mondatokat kell írni, van elég gondolat meg érdekesség.

        Kedvelik 1 személy

      • Azért remélem majd felteszed a K. Rádiósat is! Mert aki rosszat akar, az le van sz..va, és vagyunk itt páran, akik a szűrőnk által átszűrve felhasználjuk, beépítjük azt, ami nekünk jó!
        Mert nekem p. nem ciki felvállalni, hogy a te gondolataid, szókimondásaid, véleményeid, hoztak ki engem abból az ördögi körből, ami nekem nagyon nem volt jó. Pedig már 2 éve olvaslak, és keveset kommenteltem eddig, mert élveztem a lassú, de hatékony változásokat magamban. Hát még a családom!
        De most kiakasztott ez a pökhendi kommentelő, aki ennyire tudja, hogy nekünk olvasóknak mennyire szar az, hogy becsapsz minket!

        Kedvelés

      • Nem csak pökhendi, beteg és erőszakos.
        De amúgy eltalálta, mert én is pont ezekre vagyok érzékeny, ezeket utálom másban, ezeknek állok ellen magamban, amikor írok.
        Én nagyon próbálok tisztességes és asszertív lenni.

        KlubRádió:
        [audio src="http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20150223-205851.mp3" /]
        [audio src="http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20150223-212850.mp3" /]
        [audio src="http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20150223-215850.mp3" /]

        Kedvelik 1 személy

      • Van ilyen, aki abban utazik, hogy más teljesítményét, örömét lerontsa. Ettől érzi magát erősnek. (Most meg mártírnak, mert “nekiestek”.)

        Kedvelik 1 személy

      • Azt ne felejtsük ki, hogy fanatikusak is vagyunk, mert a manipulálástól nem látjuk a nyilvánvalót! Mi kis buták.

        Kedvelés

      • Az volt a bevallott célja, hogy nekiessünk. Mi pedig megadtuk neki ezt az örömet. Foglalkozunk vele. Sovány öröm lehet, de tény, hogy megadtuk neki.

        Kedvelés

      • Egyesével engedem be, ha jónak látom. Nem tudom, jónak lássam-e, nagyon régóta erőlködik, próbál valami reakciót elérni. Lehet, hogy ennyi elég is volt belőle.

        Kedvelés

      • Nem ismer engem, blöfföl, és onnan vannak infói, hogy szorosan olvas, mindent. Úgy akar fölénybe kerülni, hogy azt érezteti, ő átlát rajtam, kiismert. Gondolom azért, mert frusztrált. Mindeközben elfelejti, hogy én magam teszem ide az életemet, ez a blog azért van, mert én létrehoztam, nincs mit leleplezni azon, aki önként tárja ki magát. Szerintem ő nem érti, miért teszem, és hogy a dolgok néha egyszerűek, úgy vannak, ahogy, nem kell tekergetni őket. Következésképp neki minden gyanús, hazug. Felrója nekem, hogy ő kiábrándult és nem akar itt lenni, mégis itt van folyton. Olyan bosszú-íze van a dolognak, és azt sugallja, hogy engem ez zavar, meg hogy utána nyomozok, kétségbe vagyok esve miatta, meg fogom vádolni igaztalanul stb. Ismét projekció.

        Kedvelik 1 személy

      • Nyilván látom én is ezt, csak szerettem volna, ha végre előáll rendes ÉRVEKKEL, hogy miért sajnálja le a blog olvasóit.
        Mert ahogy Lucerna is írta, személyeskedős, rágalmazós sértegetésen kívül, és álokoskodáson kívül (mennyire ért a fotózáshoz) nem írt semmi konkrétumot.
        Azt tapasztalom, hogy az ilyen emberek (akik általában magukból indulnak ki, és sajnos rosszindulatúak is), meg vannak győződve, hogy náluk a bölcsek köve, és mindenki idióta, aki nem pont úgy gondolkodik, ahogy ő. Mer ugye csak egyetlen IGAZSÁG van, az is az övé.
        Szomorú ez, na.

        Kedvelés

      • Akkor még szánalmasabb!
        Mert írjon a Bojár bejegyzések alá ÉRVEKET, hogy miért nincs igazad, melyik állításod, miért hibázik.
        De ne a hasaddal jöjjön, meg hogy hazudozol a sportról, örömről, és lefikázza, hogy biztatsz másokat, akik ezt szegények bekajálják, és eltévelyednek miattad…

        Kedvelés

      • Ez olyan, mint az ősbűn. Onnantól minden rossz, én agresszív vagyok, meghurcolok embereket, a sikerem elviselhetetlen. Van több ilyen ember, exszeretők, akik azóta fúrnak, írogatnak, rossz híremet költik.

        Kedvelés

      • Nekem is feltűnt, mikor József Attilát említetted. Mert ugyan nagyon szeretem őt, de szerintem kb. hülyét kaptam volna tőle, ha akkoriban találkozunk!
        De így vagyok Latinovitscsal meg Karinthyval is! 🙂

        Kedvelés

      • Abszurd dolgokat írsz, semmi valós érved nincs. Szűrő? Öt-nyolc centi? Megcsomózott bőr? Még jó, hogy kihúzza magát, aki a hasát fotózza. Csak épp a kihúzott hasán ilyenek az egyenes hasizmai. Se csík, se ragya, se kötényhas, se úszógumi, három gyerek után. Nekem csak hasam van, gyerekem nincs.

        Jobb lenne ha lenyelnéd a békát, hogy jó a hasa, és nem mázlista, hanem kőkeményen megdolgozott érte. Három gyerek mellett, egy lendületes, intellektuális blog mellett, és nem ám úgy, hogy apuka fogadott mellé személyi edzőt, és nem is plasztikával. Abszolút példaképnek való, sokkal inkább, mint a bárgyú, szétszolizott kockás hasúak, akikkel semmi közösséget nem érzek. Te viszont egy jelentéktelen senki vagy, aki ettől aljas is.

        Kedvelés

  17. Pajzsmirigy-ügyben a leghasználhatóbb leírás talán: http://www.labtestsonline.hu/condition/Condition_Hyperthyroidism.html
    “Egyes esetekben túl kevés hormon termelődik, melyet pajzsmirigy-alulműködésnek (hypothyreosis) nevezünk. A szervezet működései e miatt lelassulnak, melynek súlygyarapodás, száraz, puffadt bőr, székrekedés, a hidegtűrő képesség csökkenése, hajhullás, fáradékonyság és nőkben menstruációs zavarok lesznek a következményei.”
    “Ha a pajzsmirigybetegség következményeként túl sok hormon képződik, azt pajzsmirigy-túlműködésnek, hyperthyreosisnak nevezik. A szervezet anyagcseréje felgyorsul, amely szapora szívműködéshez, nyugtalansághoz, fogyáshoz, alvászavarokhoz, kézremegéshez, gyengeséghez és időnként hasmenéshez vezet. A szem környéke duzzadt lehet, a szem könnyen kiszárad, érzékeny, néha ki is dülled.”

    Kedvelés

  18. Nagyon inspiráló volt olvasni a bejegyzésedet Éva, és szeretném elszánni magam a rendszeresebb testedzésre, mert bár van felesleges többlet is rajtam, de az ülő munka miatti mozgáshiány is aggaszt. (30 évig nem kellet foglalkoznom a kilókkal, izmokkal, sokat hobbi-sportoltam, de azóta már érzem, hogy a tudatosság hiánya és a lustaság miatt nagyon megjárhatom később.)
    Mivel most kezdenék a sport-egészség témába elmélyedni, és mivel te is írtad mennyi hülyeség kering a neten, tudnál ajánlani esetleg oldalakat, hogy mik a legalapvetőbb dolgok, mire kell figyelni?
    Illetve szeretnék beszerezni egy diagnosztikai személymérleget, de nem tudom, hogy milyet érdemes. Gondolom ebben is vannak gagyik, és biztos vannak felesleges funkciók is.
    Szívesen olvasnám mások tapasztalatait, ötleteit is! Előre is köszi!

    Kedvelés

    • Szia! Örülök, ha belevágsz! Én magamról tudok mesélni, hogy nekem mi vált be, meg lelki jellemzőkről, illetve arról a megkerülhetetlen tényről, hogy zsírt volna jó veszíteni, izmot meg építeni. Nem vagyok szakember, nem lépem át a kompetenciámat, de van mondandóm.

      Linkek a bejegyzésben vannak, a fitneszanyu is jó. Aki nagyon izmot szeretne, meg látványos változást a testépítők eszközeit és tapasztalatait felhasználva, az a shop.builderről okulhat. Az angol nyelvű oldalak még érdekesebbek és elevenebbek.

      A mérleget a Mammut 1-ben, a földszinti, hátsó egészségboltban vettem (a T-Home közelében), Vivamax a márkája, és nem volt drága. De mérnek pár ezerért még pontosabban testösszetételt több helyen, orvosi pontossággal.
      https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=testösszetétel-mérés

      Kezdtenek nem haszontalan csökkenteni a finomított szénhidrátokat (liszt, cukor). A szövegben is vannak még tippek a kezdethez.
      Kérdezz!

      Kedvelés

      • Köszi Éva! Ma nézelődtem a neten, majd fogok is kérdezni!
        És örömöm van, mert mivel már csináltam egyszer szakaszos böjtöt Vida Lili eszmefuttatásai alapján, és akkor tényleg sikerült lejönnöm a cukorról és a szénhidrátokról is, ezért ma ismét belevágtam.
        És FANTASZTIKUSAN sikerült, mert csak egyszer ettem ma, akkor is minőségi kaukázusi kefirt és itthon készített salátát! Azt mondjuk sokat, de 18h előtt! 🙂
        Nagyban segített az a tény (via Lili), hogy az éhség érzetünk sokszor pszichésen van! Azaz fiziológiailag nincs szükségünk annyi kajára, csak megszoktuk, hogy eszünk és elhiteti velünk az agyunk, hogy éhen fogunk halni, ha nem most azonnal, mindent! Szóval én most “gyomorszűkítek”! 🙂
        És a közeli szülinapomra berendeltem egy klassz “fitnesz” mérleget!
        Tényleg csak BELE a közepébe, és jön ez! Hurrá! 🙂
        Hála! kisebb, mint 3!
        (Mennyi és-sel kezdődés, de nem javítok! 😉 )

        Kedvelés

      • Köszi a tippet!
        Jajj, sok terv, és elhatározás van, de tervezgetések helyett, sok MOST dolgot szeretnék bevezetni! Konkrétan pl. holnap NEM autóval megyünk suliba a kisfiammal, hanem busszal, meg gyalog! ÉS ő nagyon várja, így én is! 🙂
        Meg hogy leporolom a vendégszobában unatkozó kardio gépünket (a lépcsőzés, és síelés közötti mozgás, kar-test mozgatással együtt), és ügyesen, kitartóan mozgok rajta, amíg szép nem lesz az idő, pl futáshoz.
        Ezek mellett nézek szénhidrát ás cukor nélküli FINOM kajákat!
        A legjobb, hogy várom is, és ha lesz siker, akkor megírom majd itt, a “Jó nekem” oldalon! Eskü! 🙂

        Kedvelés

      • Sikeresnek érzem, mert:
        – autó nélkül 1 órával többet gyalogoltam (fiam kísérése a suliba, onnan meló, du. vissza a sulihoz, buszhoz), amit az kölök nélkül igyekeztem tempósra venni.
        + öröm, hogy jobb volt így vele beszélgetni, mint mikor vezetek.
        – regisztráltam a kaloriabazis.hu oldalra, (hála követőnek!) és ez azért nagy szó, mert nem vagyok egy számlálgatós fajta, soha nem képzeltem volna, hogy valaha is leszek, de ezzel az oldallal, nem tűnik nehéznek, és inspiráló a napi követés.
        – olvasgattam a kajálás témában (pl. http://www.zimonyi.hu/?tag=mit-egyunk) jegyzeteltem közben, és tervezgetés helyett fogtam magam és elmentem egy bioboltba megvenni a dolgokat (ez nagy szó, mert patópálság jellemez inkább)
        – vettem egy mérőszalagot is! 🙂
        – nem okozott gondot, hogy csak ebédre ettem (1 doboz kauk. kefirt + 2 szelet telj.kiör. rozsos, magos ropogós “lapot”, vagymit). Pláne azért, mert tudtam, hogy a fiam 10. szülinapjára az apja nagyon készül (vacsit meg tortát sütött, pezsgőt vett), így lesz kalória bőséggel délután 🙂
        – mivel a fiam saját súlyzót kért (2×2 kg) ajándékba, a vacsi után este felavattuk, nyomtunk egy kis közös edzést! És nagyvonalúan megengedte, hogy bármikor kölcsönvehetem a súlyokat. 🙂
        – ma pedig itthon maradtam (kötetlen a munkaidőm), hogy edzéssel kezdjem a napot, és csak hajmosás-szépítkezés után menjek be busszal+gyalog

        Röviden: Jó nekem most! 🙂

        Kedvelés

      • Mondjuk “nagy” focista a lelkem, és mondtuk neki, hogy oda erőnlét kell. Meg az apját is látja minimum heti 2-3-szor edzeni itthon, de az ő súlyzóit (10-15kg) nem engedjük neki még megfogni sem. Hát ezért kért sajátot. Mi meg örülünk!
        Z.-ékat személyesen is ismerem, így pláne nagy a bizalmam Liv szaktudása iránt.
        Tudom, hogy kommentel, mert általa találtam rád 2 éve! 😉

        Kedvelés

      • Ezek után vagy az apjával, vagy velem! 🙂
        Amíg én az elliptikus tréneren nyomom, addig ő a földön edz (felülés, fekvőtámasz nyújtás, súlyozás), aztán cserélünk. 🙂

        Kedvelés

      • ÉS mennyi smile-i! Látszik, hogy ifjúsággal dolgozom, akik a neten (FB) élik az életüket, csak ott lehet elérni őket! 🙂

        Kedvelés

      • Kérdezek:
        A cukrot mivel a legjobb/legegészségesebb helyettesíteni?
        Mi van olyan, amit gyerekeknek is lehet?
        Mert amúgy nem használunk cukrot, (1 kg kristálycukor elég kb. fél évre, már 2 éve) a férjemmel édesítővel helyettesítettük, teába, kv-ba, de arról is egyre több rosszat hallok (rákkeltő, +káros összetevők), úgyhogy nem tudom ezután merre az arra.
        Xillitet vettem már, nekem kicsit fura volt az íze, de ha az jobb az édesítőnél, akkor majd megszokom.

        Vélemények? Ki mit használ cukor helyett?

        Kedvelés

      • Pillanat, ebben a cukor meg a helyettesítése témában bizony durva köröket lehet megfutni. Nos, mi ilyenek után odalyukadtunk ki, hogy nem édesítünk, nem helyettesítünk, de ha valamiért mégis akkor méz vagy aszalt gyümölcs, lehetőleg hangyafaszányi mennyiségben. Akinek meg belefér a nagyobb ökolábnyom, annak sztem tök jó választás a kókuszcukor.

        Kedvelik 1 személy

      • A sztíviával mi a gond? Én találtam egy jó Canderel sztíviaport, cukorhoz képest kétszer olyan édes, és nagyon drága, viszont nagyon keveset használok belőle, négy hónap alatt húsz deka fogyott.

        A cukoréhség nem olyasmi, amit dédelgetni, őrizni kellene, hanem torzulás. Ó, hogy féltem én, hogy majd ha diétázom, akkor nem lehet sütit enni, meg csokit, állandó lemondás, fegyelem, megfosztottság az igazán jótól, minden csak azt pótolja. De átálltam, és nem hiányzik. Meg aztán milyen bagatell lenne sok-sok okosan tervezett étkezés és brutál edzés eredményét pár sütivel elrontani. Annyira fölösleges, ilyenekbe csimpaszkodni, ez egyszerűen vakság. Olyan a csokivágy pont, mint a kifogások, a lustaság: közém meg a legjobb verzióm közé áll. Nem is diéta ez, már élet.

        Itt a tavasz, minden sallangot levetni, vár a fényes, tiszta egyszerűség, amire a tested igazán éhes, előre hát!

        Kedvelés

      • És a gyerekeknél hogy vagy ezzel?
        Édességek, desszertek? Mert én próbáltam olyan dolgokat (jokhurt, túrórudi, süti, stb.) összevadászni, ami cukor, színezék, tartósító, stb mentes, háááát eddig nem sok sikerrel.

        Nagy örömöm, hogy nem finnyásak, szeretik a gyümölcsöket, zöldségeket is, úgyhogy nyomatom ezerrel nekik ezeket, de inkább nem gondolok bele, hogy mit ehetnek a sulis menzán. 😦

        Kedvelés

      • Én a tejterméket jó kompromisszumnak tartom tápláló kaja és nyami között. Natúr joghurt gyümölccsel, pirított mandulával, kókusszal, tejszínnel, vagy fahéjjal. Túrókrém igazi vaníliával. Földimogyoróvaj (csekkolt beltartalommal, vannak 95+ százalék fölötti mogyorótartalmúak, fehérjebomba). Az említett teljes kiőrlésű keksz pirított darabkái banánkarikákkal, csokireszelékkel, szifonos cukrozatlan tejszínhabbal. Gyümölcssaláta grapefruit-héjban, dió, kesudió, makadámiadió. Sőt, barna- vagy rozskenyérből kruton, olívaolajon vagy vajon pirítva, mindenféle fűszerekkel. Grillezett sajt. Palacsinta sok tojásból, zabpehelyliszttel vagy mandulaliszttel. Nagyon sok jó paleoédesség is van. A kakaó meg egészséges.

        Kedvelik 1 személy

      • Köszi. Sejtettem én, hogy ez nem lesz egyszerű. Mármint az átállás, leszokás, átszokás.
        A tapasztalatom, hogy ezt a legnehezebb kialakítani, hogy amikért eddig reflexből nyúltam a polcon, oda más kerüljön, mással teljen meg a hűtő.
        De igyekszem türelemmel, időt hagyva változtatni, és úgy nem lesz talán akkora nehézség sem nekem, sem nekik.

        Kedvelés

      • Sztem semmi baj nincs vele. Kis mennyisegben. Nagyobb mennyisegben egyetlen, a tobbi helyettesitovel kozos tulajdonsaga teheti gyanussa. Ez pedig az, hogy ugy jutsz edes izhez, hogy kozben igazi cukorhoz nem, ami bekavar az inzulinhaztartasba. En amugy mellekizt erzek, ezert nem kultivalom annyira, de van, aki meg nem. Egyebkent lehet masszirozni a temat oda-vissza, melyik, miert jo vagy sem, de tenyleg az a kulcs, ha nem tema a sutizes meg a tobbi, merthogy nem kell.

        Kedvelés

      • Az inzulinháztartásba a cukor nélküli édes íz miért zavar be? Tudtommal egészséges anyagcserében az inzulintermelés kiváltója a megemelkedett vércukor szint, Az ízérzékeléshez semmi köze.

        Kedvelés

      • Köszi sue. Én bevállalom akár a teljes cukortalanság megszokását is, de nem tudom mi legyen a gyerekek kajáival…

        Kedvelés

      • Igen, a gyerek a kemeny dio, ha valtoztatni szeretne valaki es kozben mar van /meg/szokas, meg ragaszkodas, ami ertheto persze. Ha mar ez issue, akkor moderalt mennyisegben a jo mezzel sztem nagyot nem lehet hibazni, nem veri at a szervezetuket, sem kaloriaban, sem cukortartalomban, csomo elonye tulajdonsaga van, megkapjak, amit szeretnenek, nem erzik ugy, hogy valamirol lemondanak, lemaradnak, nem egy horror osszeg es megiscsak van elmozdulas, ha mar szeretnel.

        Kedvelik 1 személy

      • Ok, akkor bepróbálom a mézet, és van is itthon mindig bőven akácmézünk, mert ismerősünk méhészkedik.
        A nasik megcsapolása lesz nehezebb (cukor, ropi), mert az anyósom dögivel hordja ide nekik, és gyakran jutalmazza őket azzal, de majd megpróbálok az ő fejére is hatni valahogy, hogy álljon le.
        Már értünk el eredményt amúgy azzal nála, hogy chpips, kóla, gumicukor, meg mesterséges műszarok, nem jöhetnek a házba! 🙂

        Kedvelés

      • Sue, az édes íz maga kiváltja az inzulinreakciót? Ezt mondod? Nekem csak valami intuíció súgta eddig, hogy jobb nem kamuzni a cukorszerű nemcukrokkal, mert nem érti a szervezet.

        Kedvelés

      • Oh, nem en mondom, Blaci neked is megy ez, de azt talaltak, hogy edes, de cukrot nem tartalmazo helyettesito hasznalatanal nem vart modon inzulin lett valamiert. Feltehetoen a nyelven talalhato, edes izt erzekelo receptorok az agy kozvetitesevel megiscsak arra kesztettek a hasnyalmirigyet, hogy inzulint valasszon ki. Mas hormonvalasz is volt. Ez meg nem clear-cut, nekem az jott le, hogy gyanuba keveredes van. Ez azzal a korulmennyel nyakon ontve, hogy az ugyan edes, de cukrot nem tartalmazo helyettesitovel keszult cuccokbol valojaban es vegul – tobb okbol is /az egyik, hogy az edes izt, meg annak erzekeleset eredendoen a kaloriadus taplalek felkutatasahoz kotik/ – kepesek vagyunk tobbet megenni kaloriaban, mint a nem ilyenekbol, az az, ami nem rizikomentes kombinacio.
        Szerintem sem feltetlen erti a szervezet es megint buzlik, hogy feltalaltuk a spanyolviaszt a helyettesitokkel es egyszeruen nem latjuk elore, talan nem is lathatjuk elore, az osszefuggeseket es a kovetkezmenyeket.
        Egyebkent nekem, ha ilyen helyettesito cuccot eszem van valami gyomortajeki hianyerzetem, latatlanba kiszurom. Pedig a cukorrol asszem lejottem.

        Kedvelés

      • CH dieta recepteknel olvastam most nyirfacukrot, nekem nulla tapasztalatom van vele, de volt itt valaki, aki CH dietarol irt.

        Kedvelés

      • A nyírfacukor mesterséges édesítő. Dietetikus szerint inkább egy kis cukor, mint a műbalhé.

        Kedvelés

      • Különösen, hogy a mesterséges édesítők a bélflórát is képesek hátrányosan megváltoztatni. És igen, dietetikusi köztudomássá kezd válni, hogy pont nem is annyira jó alternatívák.

        Kedvelés

      • nyirfacukor=xillit. Csodalatosan kreativ. Majd legkozelebb utananezek mielott, illetve nem, legkozelebb majd ra se kattintok 🙂

        Kedvelés

      • És még egy felmerülő dilemma:
        Ha a finomított szénhidrát nem jó a szervezetnek, akkor ez nyilván vonatkozik a gyerekekre is, nem?
        Nekik is csökkentsük a pékárukat, lisztes dolgokat?
        Mi kb. 2 éve magunk sütünk magvas kenyeret a srácoknak, hogy legalább mesterséges szarok ne legyenek benne, szerencsére szeretik. De akkor ez sem jó? Vagy mire kell figyelni a gyerekeknél?

        Kedvelés

  19. Én csak azt nem értem, hogy jut eszébe manipulációt kiabálni valakinek, aki biztonságos kis nickje mögül áskálódik megszállottan. És persze “csak öt perc”. Aha.
    Reméli az áldozatszerepet, hergel itt, hátha valaki visszaszól, és akkor sírhat, hogy milyen szemét Gerle Éva.
    Csakhogy a blogger is, az itteni közösség is csupán érvelt, már aki egyáltalán foglalkozik vele. Inkább nem, mert qrva kínos.
    Mindent megfordítasz egyébként is.
    Hülyén vitázol, mert azt sugalmazod, hogy a blogger azt állította, hogy neki micsoda tökéletes hasa van.
    A blogger nem állított ilyet. Még csak azt sem, hogy elégedett.
    Te megnézted a képét, belesápadtál, hogy ez nem csak duma meg edzegetés, hanem tényleg leszálkásította magát, és ezt nem tudod elviselni, trükköt gyanítasz.
    Az irigység látszatát így nehezen kerülheted el, akkor is, ha tökéletes a tested. De én, veled ellentétben, nem elemzem annak a testét, akit nem láttam.
    A blogger nem állította, hogy nincs bőrfölöslege, sem azt, hogy szép a hasa, sem azt, hogy nem utómunkázta meg a fotót, és azt sem, hogy nem kihúzott állapotban áll.
    Annyit állított, hogy testképzavara van (ennek leküzdésében segítik a visszajelzések), és hogy az a hipotézise, hogy a narancsbőr és a laza bőr eltűnik, ha az ember kellően lefogy. Ezzel egyetértek.
    És kirakott képeket, miután megkérték rá.
    Nem tudok ebben manipulációt felfedezni.
    Te rögtön belekötöttél a szűrőbe, abszurd feltételezésekkel álltál elő, és amikor a blogger ezeket cáfolta szép türelmesen, akkor diadalmasan idevágtad, hogy lebukott és kiakadt.
    Pedig pont az derült ki, hogy ő nem fél a kommentjeidtől, te viszont hülye vagy és hazudsz.
    Hogy van-e bőrfölösleg, az amúgy sztem csak tapintással állapítható meg, a képen annyi látszik, hogy zsír alig van a hasán, és nem lóg a bőre.
    Azt írtad, hogy Éva csak a tömjénezőket szereti, én viszont neked írom azt, hogy sok jóra ne számíts, ha valakire így rászállsz. Az áskálódóktól az értelmes emberek iszonyodnak, főleg, ha inkorrektül érvelnek.
    Ja, és ez egy közösség. Sértő a többiekre nézve is, hogy azt hiszed, te vagy itt az egyetlen, aki átlát a szitán.
    Ha mégis valakit le akarsz győzni, szerintem ne olyannal próbálkozz, aki látványosan sikeres, meg tudja oldani az életét egyedül, három gyerekkel, és a céljait pedig kemény munkával megvalósítja, mert ő vsz nem noname nickek visszajelzéseire alapozza az önértékelését.

    Kedvelés

  20. A “Hogyan kezdjünk hozzá?” kérdéshez visszakanyarodva ajánlanám a kaloriabazis.hu oldalt.
    Szépen tervezhető vele az étrend, egy csomó étel fel van véve teljes tápanyagtartalommal, és a könnyű sétától kezdve sok mozgásformáról megtudható, mennyi kalóriát éget – jó az annak, aki a számokban hisz.
    Könnyű használni az oldalt, hasznosak és motiválóak a beállítási lehetőségek. Mi a pontos étrendtervezéshez grammos konyhai mérleget is bevetettünk, és tök komolyan vettük, hogy minden morzsát följegyeztünk, amit elfogyasztottunk. És persze ahhoz, hogy kijöjjön a fogyókúrásoknak ajánlott tápanyagarány napi 5 étkezésre, csupa egészséges dolgot kellett enni, de nem éheztünk az első pár nap szubjektív “nyomora” után. Sokat mozogtunk, de csak kardiot (bicikli, evezőgép vagy elliptikus tréner) és nem különösebben megerőltetően, inkább a napi rendszeresség volt a kulcs meg az ezzel töltött idő (2 óra, de ebből a bicikli közlekedés is, a bérelt gépekről – mára már vettünk egyet, jól mutat a földtől plafonig körbe könyvespolc mellett – meg a nappalinkban néztük az előre felvett klassz sorozatokat.)
    A férjem hat hónap alatt 25, én öt alatt 15 kilót fogytam, és mindketten sokkal sportosabbak és lendületesebbek lettünk, és egyelőre maradtunk is. Távol vagyunk a tökéletes kinézettől, de nem is ez számított, hanem egy jól működő és perspektivikus testre törekedtünk. Ennyi idő alatt már át lehet állni az életmóddal, természetessé válnak a jó rutinok, megszilárdul a tudatosság – ami ahhoz is kell, hogy ha már nem akarok tovább fogyni, akkor is tartani akarom a formám (nem csak a súlyom), ezért , bár többet és megengedőbben eszem, méricskélés, de nem ész nélkül teszem, és a sportot nem hagyom abba, ha egy kicsit kevesebb időt szánok is rá.
    Mindezt három kisgyerek és munka mellett, és sportos múlt nélkül 40 körül sikerült véghezvinnünk. Nem dicsekvésnek, inspirációnak szánom annak, akinek pont ez kell.

    Kedvelés

    • Köszi követő!!!
      A linket is és a biztató tapasztalatokat is!
      Ügyesek vagytok nagyon!!!
      Én is azt próbálom agyban erősíteni, hogy az élethosszig tartó mozgás és az egészséges étkezés a cél, és nem a jó alak reményében, hanem az öröm miatt! Nem beszélve arról, hogy jó, ha a gyerekek is ebbe nőnek bele, ez lesz nekik a természetes!
      Írj még, mert jó olvasni! Ezek után téged is bátran kérdezlek majd! 🙂

      Kedvelés

    • Ti pontosan mennyivel nyestétek meg a kalóriát? Ki mondta, vagy magatok találtátok ki a számokat (kalória, tápanyagarány)?

      Hasznos a szám, a mérleg, mert nagyon durván átverjük magunkat evésügyben.

      Nagyok vagytok, és remek kapcsolaterősítő is, hogy közös problémából közös projekt, majd közös siker lett. Élvezhetitek majd egymás nyugdíjas éveit. 🙂

      Kedvelés

      • 1500-ra voltam beállítva a méreteimhez és életmódomhoz javasolt 2100 helyett. És nem éltem az engedményekkel, amit az akkori sportolási mennyiségek miatt felajánlott a rendszer. A tápanyagarány meg a célok szerint választható a beállításban (szinten tartok/ fogyózom / testépítek, sat). Rajzol grafikont is a rendszer meg ilyenek. Mulattató vele foglalkozni, és addig sem eszel…. 🙂

        Kedvelés

      • Ez jó, mert tartható. Nekem azt mondta a mérlegem kb. két hete, hogy 1995 a szintentartós igényem. Olyan büszke voltam, hogy 2000 alá mentem (hogy mindjárt megettem két palacsintát, hehe).

        Kedvelés

      • Ó nekem még 1200 -at sem szabad, mert már azt mondom a hamunak,hogy mamu,pedig az evés életem ártatlan örömei közé került, főleg a munkahelyi teendőim között 😦 mit lehet csinálni az irodában evés helyett ?
        Kezdő koromban egész nap nem ettem semmit….|)

        Kedvelés

      • “mit lehet csinálni az irodában evés helyett ?”
        Hát hogy nem viszel be kaját! 🙂 Mármint feleslegeset, rágcsálósat, stb.
        Nekem sokat segít az, hogy úgy tekintek a “rágáskényszeremre”, hogy ez csak egy rossz, káros szokás, szenvedély (mint pl. a cigi), és csak pszichés éhségérzet az agyban, nem valóságos!
        Amint megszületik az elhatározás, hogy le AKAROK szokni róla, onnantól megtervezem, hogy mit, mikor és mennyit akarok/szükséges ennem egy nap, és a köztes időben rágózom, valamint mellettem van egy 2 literes víz, amire rászoktattam magam, hogy minél többet húzzam meg! 🙂
        Mert úgy tudom, az is fontos, hogy nem jó olyan helyettesítő szokásokat belállítani, hogy pl. ropi vagy csoki nassolása helyett répát rágok folyton, mert a jó emésztéshez a gyomornak szüksége van a nyugodt munkára, ami 4-5 óra!
        Eleinte nagyon kemény ez, mert a szervezet és a psziché is dühöng a megszokott adagokért, állandó rágásért, berögzült mozdulatokért (nálam pl. hűtőnyitogatás), de ez pár nap alatt fokozatosan halványul bennünk, mert szűkül a gyomor, és csökken a függőség (nálam a cukor, liszt iránt).

        Kedvelés

      • “Nekem nagy motivációm, hogy én szeretném, ha a gyerekeim megismernék saját énjüket,, örömeiket, határaikat. Ha önazonosak, és boldogok lennének.
        Nemrég jöttem rá, hogy ez csak úgy lehetséges, ha én is azzá válok.
        2 nyereség egyben! 🙂
        Hajrá! ”

        Remek 🙂
        Hajrá,én is !

        Kedvelik 1 személy

      • Nálam a rendszeres sportolás a nehéz ügy.
        Mert “családanyaságom” előtt természetes része volt az életemnek mindig. Középsuliban aerobik, meg verseny szintű talajtorna, röplabda, fősuliban egy sportpálya mellet laktam, így oda jártunk edzeni, főleg vizsgaidőszakban, hehe és napi szintű biciklivel közlekedés.
        De mióta melóba álltam, és családom lett, valahogy nem alakult ki semmi. (Futni nem szerettem, ha nagyon kellett, akkor inkább sprintben voltam jó. A 12 percestől be bírtam ájulni.) Pedig a férjem 20 éve edz itthon, akár napi szinten is. Van itthon elliptikus trénerünk is, de nehezen szánom rá magam, hogy elkezdjem. És már egy 10-15 perces mozgássort is összeállítottam, amiben minden benne van egy kicsit, az sorozatszámokat kellene csak növelnem, ha beállnék rá 2-3/7-i alkalommal, de mindig találok kifogást, hogy miért később, míg elmarad. 😦
        Nem értem, hogy miért ekkora mumus ez nekem!?!
        Pedig egy kis nyújtás után ma is simán lemegyek hídba, vagy spárgázok egyet.
        Ki érti ezt?

        Kedvelés

      • Teljesen eltörpülök melletted 🙂
        Gyermekkoromban, fiatalkoromban szerettem mozogni,ugrabugrálni de nem tudom félénkségem és(vagy )nem rátermettségem miatt életemben nem tudtam egy rendes cigánykereket vetni, biciklivel kanyarodni.
        A hídat,spárgát igen, sprintelni nem,kötélremászni nem.
        Azt hiszem genetikailag kevés izomszövettel születtem. Félszeg is voltam emiatt serdülő koromban.Nem is sportoltam igazán soha.Enni se tudok tul sokat,rossz az emésztésem ezért a tulsúlyom 6-10 kg-nál nem több, és csak a változókor beköszöntése óta kezdtem felszedni,addig jó volt az égésem, igaz többet is rohangáltam a gyerekkel előbb 🙂
        Szeretném még meglátni az izmaimat! (óhajtás)Életemben lomha mozgású voltam. Feltételezésem,hogy ez alkati kérdés, ezzel születtem.

        Kedvelik 1 személy

      • ímhol ni.
        Éva a mai bejegyzésében ilyesmiről ír.
        Még jó, hogy ő meg tudja/meri fogalmazni, ami minket is belülről…

        Kedvelés

      • nagyon tuti az oldal, köszi követő a tippet! Már beregeltem, és naponta vezetem! 😉
        Azért jó, hogy van ilyen, mert ha nem számolna helyettem, én ugyan össze nem bírnám állítani a miből mennyit, mikor, stb arányokat!
        Amúgy is szeretem a statisztikus dolgokat. Egyszerű, áttekinthető, érthető, ösztönző! Így nekem is lett esélyem. Szuper!

        Kedvelés

      • Örülök és hajrá!
        Mióta itt mocorogtok, azóta a nehéz napok után is könnyebb felpattanni a gépre.
        Ha belejövök, akkor általában már nem nézem, mikor hagyhatom abba, Jön az endorfin vagy mi 20 perc után, és önjutalmazóvá válik a dolog.
        Mostanában egy kicsit has- meg karizmozom is lábnyújtás után. .

        Kedvelik 1 személy

      • Remélem én is eljutok hamarosan az önjutalmazó részhez! Mert így az izomlázon kívül nem sokat érzek, és félek, hogy alább ne hagyjon a lelkesedésem. 🙂
        Jó is ez, hogy egymást biztathatjuk!
        Hajrá neked is, továbbra is!

        Kedvelés

      • Hú, basszus, ma.
        Oviba vitel. Csak kávé. Üres a hűtő amúgy is.
        Cipész (A KUTYA MEGRÁGTA A MARTENSEM!!!), terem, pici internet, holnapi bejegyzés. Köszön mindenki már.
        Egyenlegfeltöltés, öltözés, bemelegítés. Kávé.
        3×300 ugrókötél, megint majdnem áldozattal járt, de szólt időben
        függeszkedés
        lábnyújtások, mérleg
        függeszkedés, harang
        fekvő 4×15
        fitball, hátizom 30 db
        na, itt éreztem , hogy gyenge vagyok, benyomtam egy földimogyorós proteinszeletet, benne zsír, szénhidrát is, rögtön jobban megy
        víz, víz, háromszor pisilek
        féllábas seggizom 31,5 kilóval, 4×15/oldal, az utolsót 20-ra emeltem
        kettlebell 12 kg, kétkezes lengetés 40+40
        fekvenyomás rúddal (20 kg) tízszer, az annyi, mint 200 😀
        guggolás súllyal: 27,5 kg, tízszer, teljesen le és magasra, ekkor megjelennek az ezüst pöttyök a belső szemzugomban
        intervall, 40 perc, 6,8 km, 9-9,8-as futás, benne 5 db 40 másodperces 15,0-s sprint, 550 kalória
        a szívem olyan 160-ról fél perc alatt visszamegy 120-ra, de onnan további 5 perc a 100
        (nyugalmi pedig 46!)
        turmix, 24 gr fehérje, két deci tej (ARNOLD IS TEJET IVOTT, mondom nekik) + egy banán
        szauna, tesómmal
        megállapítom, hogy olyan eltökélten írják a fitneszoldalak, hogy a makacs zsír, adj neki, lemegy az, gyanítom, ez erőszak, nem véletlenül makacs, nem véletlenül van és marad ott — talán a testünk tud valamit? minek erőszakoskodunk? mi lenne, ha megszoknánk a látványát?
        kávé, natúr joghurt, kis papírmunka, posta
        rohanás haza, cél: edzéscucc letesz, úszáscucc felvesz; sportital (magnézium!), rizs feltesz, kutya kivisz, szemét kivisz, lazackocka pirít, petrezselyem
        3 deka rizs, 5 deka lazac benyom, nem esik jól, de rosszul lennék nélküle
        nyomás, ovi, elakadás a sárban, de átverekszem magam a kidőlt fákon, nagyon kemény
        uszoda, boldog gyerekkalimpálás, derűs a lélek
        tele van seggig érő hajú kiscsajjal az öltöző
        gyerekek banánt esznek, én ma már semmit
        beájulok az ágyba
        holnap jéxauna

        Kedvelik 1 személy

      • Hajrá Éva! 🙂
        Örülök, hogy részletezed időnként a napodat, mert jó csipegetni belőle, hogy mit hogyan, mennyit, stb.

        Kedvelés

  21. Sziasztok, szia Éva!

    A fogyásos, izmosodásos vitához szeretnék hozzászólni. Ha elfogadjátok annak a véleményét, aki sok éve edzősködik, a képeken ami elsőre látszik az nemigen lehetséges. Legalábbis nem ennyi idő alatt. A fogyás az szép, és látható, nyilván egy jó genetikáról van szó, és a lány (Éva) nyilván odafigyel az étkezésre. De a tónushoz több idő kell. Ez azért fontos, hogy ne menjen el senki kedve, ha fél év alatt nem lesz ilyen a hasa. A test középső része nehezen adja meg magát. Az utolsó képen az látszik, hogy a medence hátul van és a vállak is, emiatt a testtartás enyhén homorú. Mint a nagy D betű hajlított szára. Ehhez elég néhány fokos eltérés az alaptartástól.

    Mégsem hiszem azt, hogy szándékos megtévesztésről van szó. Van olyan amikor valaki örül a testének, és az eredményeknek, annak sokkal tudatosabb lesz a tartása. Talán észre sem vetted, hogy korrigáltál a fotózáskor. Pont az anyajegy helyzete mutatja ezt a legjobban, jóval feljebb került. Lehet, hogy rosszindulatból vádolnak csalással, nem vitatom. De valami igazsága van azoknak, akik észrevették ezt a dolgot. Nem szóltam hozzá a másik oldalon, mert taszító amit ott művelnek, de itt szívesen elmondom, hogyan látom.

    Kedvelés

    • Köszönöm a véleményed. Én nem akarok látszatot kelteni, a kép nincsen semmilyen módon eltorzítva. De ki vagyok húzva, ezt írtam is. Nem értem, mit gondolnak, mennyire szeretnének petyhüdtnek látni, mit hinnének el. Nem is rólam van itt szó, inkább a minden teljesítményt megszaglászó, megtámadó kicsinyességről. Vajon a bikinimodellek miért állnak keresztezett lábbal, és miért nem előrehajolva fotóztatják a hasukat? Annyi átszorongott év után az ember örül, hogy végre tónusos a hasa. Nem értem, ezt mire írod: “a képeken ami elsőre látszik az nemigen lehetséges. Legalábbis nem ennyi idő alatt” és mit vitatsz vele.

      Kihúztam magam és beszívtam a levegőt, pont ahogy a bikinimodellek is keresztbe teszik a lábukat (meg még magassarkút is vesznek). A hasam tónusos. Szűk fél év alatt nagyon sok edzéssel fogytam 14 kilót és veszítettem kb. tizenkét százaléknyi zsírt, és minimálisan növeltem az izomtömegemet is. Három gyerekem van, sosem voltam hasas, mindig visszament hamar, de szerintem kevésbé a genetika, inkább a 7 és 14 éves korom között végzett extrém sok sport (rsg) következtében, amelynek erős hátizmaimat és a balettosokra jellemző hát-, medence- és fejtartásomat is köszönhetem. Tehát a tartásom nem most lett szép. Én egyébként láttam az enyémnél meggyőzőbb átalakulást is az ún. motivációs oldalakon. Két centit nőttem az elmúlt hetekben a gerincnyújtás, dekompresszió következtében. Igen, feljebb van az anyajegy. Az oldalakon, amiket olvasok, négy-hat inches testmagasság-növekedéseken dolgoznak felnőtt emberek, tornagyakorlatokkal. Nekem biztos nem kell magyarázkodnom.

      Örülök, ha látványosnak tartják a változást, szinte lehetetlennek, ez megerősít abban, hogy jól nyomom. 🙂 Ilyen vagyok, mindig is erős akaratú, kitartó.

      Nem tudom, milyen oldalról van szó, nem is fogok utánajárni. Ide nem jöttek be kattintások, ebből következtetek arra, hogy visszaéltek a képeimmel. Itt jelzem, hogy nem járulok hozzá semmilyen kép, szöveg átvételéhez, aljas környezetbe viteléhez. A blogom tartalmai szerzői jogvédelem alatt állnak, a képek leszedegetése és becsületsértő vagy rágalmazó állításokkal való ellátása személyijog-sértés is, akkor is, ha névtelenül csinálják. Az említett nyughatatlan provokátor hónapok óta írogat nekem, maszatol, próbálja azt a látszatot kelteni, hogy én nyomozok utána, rendszeresen “rossz emberi minőségnek” nevez, időnként megdicsér, és nagyon szeretné, ha azt csinálnám, amit ő lát jónak. Vajon ő milyen ember, életmód, küllem, szabadidő?

      Én csak a magam döntései szerint tudok működni.

      A szemétkedés ellenére nekem is és az olvasóknak is jót tett, hogy kiraktam a képeket. Sokan ebből döbbentek rá, hogy mekkora változást lehet elérni. Én is most szembesültem vele, mert hiába a nadrágméret, a mérleg, a centi, a közérzet, a komplexusok makacsok. Én egyáltalán nem fotózom és nem is nagyon nézegetem magamat, nem kérdezgetem az ismerőseimet, így a változás mértékével én is most (és főleg a méregtelenítés óta) szembesültem.

      Nem egy-egy áskálódóról van szó, hanem módszeres, bő egy éve tartó gyűlöletkampányról. Irigy, sunyi tekintetek övezik a blogomat és az igazságkeresésemet. Két feljelentést tettem, és ebből két, ügyész által képviselt vád van eddig. A legrosszabb, ami történhet, hogy megfélemlítve elhallgatok, nem írok többet, zárom a blogot, nem írok az életemről, nem teszek ki képet. De ezt a szívességet nem teszem meg nekik.

      Kedvelés

    • Ha ilyen egyszerű a jó has, miért nem húzzák ki magukat az emberek? Próbáltam, nem lett ilyen, nem tűnt el a hájam, és nem rajzolódtak ki az izmok.

      Tónus meg attól lesz, ha keményen edz vki. Fél év alatt? Már hogyne?

      Kedvelés

    • Jancsa, te személyi edző vagy?
      Tételezzük fel, hogy én megkereslek, megmutatom neked a hasamat, ami pont ilyen, mint Éva tavalyi képén. Az a célom, hogy hat hónap alatt lapos és izmos legyen. Diétázom, sportolok keményen, eskü, mindent csinálok, amit mondasz.
      Erre te azt mondod, ez “nemigen lehetséges”. Ennyi háj nem tüntethető el fél év alatt.
      Én erre azt mondanám, hogy akkor te nem vagy valami jó edző. De az is lehet, hogy a sok év alatt csupa gyenge akaratú, kifogásokat kereső emberrel dolgoztál.

      Kedvelés

    • Amúgy meg, ha edző vagy, akkor miért mondasz ilyeneket látatlanban, hogy “a test középső része nehezen adja meg magát”? A testek nem egyformák. Van, akinek a segge megy le nehezen. Vagy épp mindene könnyen. A zsigeri zsír (sörhas) a makacs, és az a veszélyes egészségügyileg, nem a bőr alatti.

      Én úgy látom, ez a has megadta magát. Azt nem tudom, mennyire könnyen.
      Azon meg röhögök, hogy valaki elrikkantja magát, hogy ő edző, és akkor ettől rögtön hinni kell neki (“van köztük edző is”, ez viszont a tekintélyre való hivatkozás nevű érvelési hiba, Dalmayr!).
      Itthon dobozban élnek az orvosok, a dietetikusok, a testnevelők, ismétlegetik azt,ami már rég megdőlt. Riogatnak a tojással, ajánlják a margarint (!), képtelen helyekre tervezik a műtéti vágást, lemondanak esélyes betegekről, sőt, nem is küldik megfelelő vizsgálatokra. Mindezt a reményvesztett kishitűek hazájában. Itt a kisember mindet elhisz a fehér köpenynek. Meg se próbálja ellenőrizni az infót, se utánajárni, se bármibe belevágni a saját erejéből. Évtizedes késéssel jönnek be az infók. Kőkorszak. Ezért olvasok én szakirodalmat már csak angolul.

      Kedvelés

      • “nem tudom, mennyire könnyen”
        Nehezen. De én azt érezném nagyképűségnek, ha folyton azt írnám, hogy szénné, rommá edzem magam, a szarom is kicsordul (és pont ezt élvezem, ez is testi határhelyzet, a testépítők értik). Ez ennyi, nem megy másképp, és csak komolyan érdemes a céljainknak nekiállni.

        Most viszont azt látom, nem hiszik el, hogy ebben mennyi meló van, úgy tűnök, mint aki szerencsés genetikájú, diétázgat, és csettintésre lemegy a hasa, aztán meg dicsekszik egy kicsit. Épp a diéta volt lazább, de a kalóriadeficit megvolt, egy héten 15-20 órákat edzettem nettó, pihenőidő, szauna, zuhany nélkül. Mindig rátettem még két kilométert, még öt ismétlést, még két sorozatot, még két és fél kilót. A futópadon, kardiógépen röhejesnek tartottam a 11 MET alatti teljesítményt.

        Meglep, hogy pont egy edzőnek nem jut eszébe, hogy tónus a kitartó, nagy súlyos edzéstől lesz, nem a diétától és nem is a genetikától. Nekem a testem a zsír alatt előtte is izmos volt, én minden nap 10-50 km-t bringázom terepen, sok éve. (Fölfelé bringához nagyon kell a has.)

        Embertelen elszántság, meló, idő és — bevallom — pénz van ebben a hasban. De nem tudom már, hogy fogalmazzak, hogy 1. reális legyen a képetek, 2. ne támadjanak meg (pénz! idő! rögeszme!), 3. másnak is legyen kedve elkezdeni az új életét, ne érezze, hogy az úgy nem az igazi, ha mondjuk csak otthon tornázik, vagy heti kétszer egy órát.

        Kedvelés

      • Bárhogy fogalmazhatsz, aki akarja, az megérti. Nekem nagyon nagy lökést adtál, közben élvezettel olvasom a beszámolóidat. Elkezdtem én is kitologatni a határokat, tényleg csak kemény edzésekkel lehet változást elérni. Közben utánaolvasok, tájékozódom, mire van a szervezetnek szüksége, hogy ne legyen sérülés, tudjon regenerálódni és legyen miből építkezni. Nem értem eddig miért nem foglalkoztam a testemmel. Szerencsémre még olimpia park is épül a közelünkben 🙂

        Kedvelés

      • De Éva, ez mindegy, ne feledd, te piszkos vattapamacsokat hajigálsz CSUPÁN.

        Ez akaszt ki a legjobban, ahogy hatásvadász, nyelvileg rossz, hazug mondatokkal idejön okoskodni egy érzékeny, finom, remekbe szabott mondatokat alkotó csaj blogjára.

        Kedvelés

      • Tévedsz, ez nem blog. Nekem a látszatkeltés gúzsba kötötte a tudatomat, és itt nincsenek olvasók. Nem támogatják egy fillérrel sem. Mindenki csalódott bennem, én kártékony vagyok és boldogtalan. A hasamon pedig lóg a bőr, csúnya és hájas. Ne higgy a szemednek!

        Kedvelés

    • Hat mostmar azert meg egyszer hozzaszolok ehhez. Nekem -igaz 26 evesen- 3 het allatt olyan six packam lett mint a huzat, csak mert fogytam 4-5 kilot es el kezdtem futni (nem is hosszu tavokat) plussz neha tornazgattam. Nehogy mar ne lehessen izmos hasat elerni fel ev alatt. A fenti kepen nem is extrem izmosodas lathato, hanem eroteljes javulas a tonusban.
      Most hajas vagyok, de csinalok egy sorozatot en is, hogy a fene egye meg!

      Kedvelés

    • az vhol tényleg szomorú, ha éppen egy edző nem hisz a sport eredményességében
      van, aki fél év alatt negyven kilót fogy, és a gyúrósok is három-négy hónap alatt könnyen leszálkásodnak, pedig holtszezonban nagyon meg tudnak hízni
      alfa-béta receptorokról hallott-e már jancsa?
      igen, rosszindulatból vádolták a bloggert
      évát az nevezi erőszakosnak, manipulatívnak, aki rátámad, majd megsértődik, ha nem engedi be a kommentjét, netalán visszaszól
      végignéztük ezt a műsort vagy százszor 🙂

      Kedvelés

    • Bocs, Éva, nem láttam a kommentedet. Felidegesített, hogy idejön vki igazságot tenni, azt mondja, “észrevételezték”, pedig nem te nyomultál ott a fotóiddal, mi az istent észrevételeznek akkor? A vak is látja, hogy itt nem a hasadról van szó, elismerte Dalmayr is, aki egy szánalmas szarkeverő. Azért rángatta oda a képeidet, hogy bosszút álljon rajtad, mert nem bírja elviselni, hogy hisznek neked, pörög a blogod, átalakultál. Itt is azért kommentelt, hogy lejárasson. És még van pofája manipulációt emlegetni.

      Kedvelés

  22. Nem tudom, ezt elolvassa-e bárki, de mindegy is. Úgy érzem, muszáj leírnom.
    Ma találtam ide – más témában, más miatt linkelték a blogot a fészen és aztán adott bejegyzést elolvasva lepörgettem a korábbiakat, és ennél lyukadtam ki.
    Én 52 éves vagyok és tavaly jutottam el odáig, hogy kb. húsz év tunyaság után kéne valamit kezdenem magammal. Első lépésként eljártam egy falubeli gerinctréner lányhoz hetente kétszer. Szenvedtem, mint a kutya, amelyik kilencet kölykedzett …rendes volt, az egész előtt elmondtam neki mindent magamról, és azt is jeleztem, hogy lesz olyan időszak, mikor folyni fognak a könnyeim és dühös leszek, de semmiképpen nem rá és ne törődjön velem, nyomja tovább a gyakorlatokat. Bevált. Sajnos – csak nekem, neki boldogság volt – veszélyeztetett terhes lett és abbahagyta az otthoni tréningeztetést. Pár hónapig nem csináltam semmit, aztán vettem egy mély levegőt és körbenéztem a kisvárosban, ahol dolgozom, mik a lehetőségek. A legközelebb eső és legkönnyebben elérhető szalonban rúdtáncolni lehetett volna és vasággyal együtt negyven kilós plázalédikkel mindenféle, általam soha nem hallott kifejezésekkel illetett sportot űzni. Kiesett.
    Aztán eszembe jutott, hogy pár éve olvastam a zumbáról és az úgy érdekelt volna. Utánanéztem, létezik, a munkahelyemtől nyolc perc gyaloglásra, este fél héttől fél nyolcig … elmentem. Jól esett – bár a koreográfiákat a mai napig (november eleje óta) tanulgatom. Mivel heti kettőt terveztem, elmentem egy másik este is – ott derült ki, hogy nem zumba lesz, hanem piloxing. Ottmaradtam. Ottragadtam – jobban bejön, mint a zumba! Jó lenne még egyet bevállalni, a heti három talán ideális lenne – de mivel nem tudok hazamenni az edzés és a munkaidőm letelte után, ez azt jelenti, hogy heti háromszor reggel 7-től este kilencig be vagyok táblázva. Sokallom, de gondolkozom rajta.
    Közben tavaly az akkori edzőm tanácsára rászántam magam egy hasplasztikára – ezt kötényhasnak hívják, sosem tudtam volna megszabadulni tőle másképp -, most pedig (27 nap múlva) a szinte már extrém méretű melleimet kisebbíti meg a doki. Ez utóbbiak amúgy erősen zavarnak a tornában, bízom benne, hogy utána mindkét edzés sokkal könnyebben megy majd.
    Evészet: tészta- és kenyérfüggő vagyok. Igaz, nem eszem fehéret és fehér liszteset, de akkor is. Az édesség is játszik időnként, akkor muszáj valamit ennem, de én étcsokirajongó vagyok és elég két kis kocka, ha éppen elfog a vágy. Vagy egy étbevonatú TűróRudi.
    Fogalmam sincsen, hogyan lehetne leszokni a szénhidrátokról, nem szeretem (irtózom tőle) a joghurtokat, a köret nélküli húst – bár a zöldségkörettel nincsen bajom -, az ún. reformkonyhát …+ van egy abszolút magyaros ízléssel megáldott férjem, akinek a kaja az paprikáscsirke nokedlivel és sok zsírban, két fej fokhagymával sült csontos bordaszelet sültkrumplival. A saláta nem étel neki, a kenyér az fehér, a hétvége süteménnyel együtt az igazi. Sportol. 53 éves és fel tudja venni a 16 éves korában vásárolt Levis kordfarmert. Be is gombolja magán – nem azért, mert 8XL-es.Mert most is annyi a súlya és olyan teste, mint akkor …
    Köszönöm, amiket írtál, azt is, ha ezt elolvasod.
    Küzdök.
    Sok kérdésem lenne, de is nagyon hosszúra sikerült – elnézést érte.
    Tudom, sosem leszek már az a “jónő”, aki voltam – 26 éves koromig semmi gondom nem volt a testemmel, súlyommal, de a terhesség alatt 24 kilót híztam és utána egy idő után feladtam a küzdést. Most, hogy a gyerekem önálló és van időm magamra is … talán már késő. De jó lenne a kellemesen gömbölyded kategóriába visszaférkőzni …
    Olvasok tovább.

    Kedvelés

    • Üdv a kommentelők között! Örülök, hogy idetaláltál, és csodállak a tudatosságodért, az utadért. Ajánlom ezt a bejegyzést, ráismerhetsz a helyzetedre több pontban:

      miért is nem élünk egészségesen?


      — de te már megtetted az első lépéseket.

      Sokan mondták, hogy ez a sok kifogás, de ezek egy része valós, esetenként súlyosan bénító ok, amiért nem csináljuk.

      Itt találhatsz sport témájú bejegyzéseket:
      https://csakazolvassa.hu/tag/sport
      Alatta rendkívül érdekes beszélgetések szoktak lenni, nagyon sokat tanulok belőlük.

      Kérdezek. Neked muszáj ugyanazt enned, mint a férjednek? Nem arra gondolok, hogy főzz kétfélét, de a csirkepaprikással nincs baj szerintem. Hogy élnéd meg, ha te bőre nélkül ennéd, vagy fél adag nokedlivel? Szenvedés lenne?

      Kedvelés

      • Köszi! 🙂
        A végével kezdem: nem is tudok időnként mást tenni, mint azt enni, amit ő (nehéz kétfelé főzni két embernek). Igen, a paprikáscsirkéből a mellét eszem, bőr nélkül … már csak a nokedlit kéne felezni! A süteménysütésben az a jó, hogy mire kész, inkább elteltem az illatokkal és nem feltétlenül akarok enni is.
        Az alapanyagokat is variálom, pl. olivaolajjal főzök, időnként tudok venni kókuszzsírt is.
        De a legnagyobb bánatom az a szénhidrát … sokféle diétával próbálkoztam már – a legdurvább a tíz napos Neera-kúra volt -, és ideig-óráig ha meg is vagyok kenyérféle, tészta nélkül, mindig eljön az az idő, mikor úgy érzem, nem bírom tovább és muszáj ennem …. egy rendes, megvajazott teljeskiőrlésű magoskiflit mondjuk – mint az előbb is – kevés őrölt borssal, pici sajttal és almával.
        Jó lenne, ha ki tudnám zárni ezt – ugyanakkor hiszek abban, hogy a test jelzi, mire van szüksége, Talán valamiért nekem erre? A Neera-kúra után voltak időszakaim, amikor hetekig ettem bizonyos dolgokat: volt savanyúkáposzta-időszakom, volt mustár(!!!!) – korszak (mindenhez azt ettem, sőt kanállal is képes voltam enni), de volt pl. üres zöldségleves – vízben főzött vegyes zöldség, kevés fűszerrel -, és tonhal-korszak is. Néha most is vannak ilyenjeim.

        Én nem tudom, mennyire jött későn nekem ez az egész, képes leszek-e dolgokat visszafejleszteni, másokat meg kifejleszteni. Ahogy írod, magunkon múlik – meg az időn, amit bele tudnunk fektetni.
        Szomorú, de végiggondolva az elmúlt éveket, nekem tényleg most fér bele ez az egész “magammal foglalkozás” az időmbe. És most is van, hogy lelkiismeretfurdalásom van, miért nem inkább a frissen festett szobát rendezem – speciel ma -, vagy látogatom meg az anyámékat, ahelyett, hogy tornára megyek – mint ma ….
        Köszönöm a választ, a tippeket, olvasni fogok! 🙂 Határozottan jót tesz a lelkemnek …

        Kedvelés

      • Te, figyelj, ha tíz nap után megeszel egy ilyen kiflit, és jólesik, az csodálatosan szénhidrátszegény és néha önjutalmazó étrend, egészségedre. Nem jók ezek a szélsőségek, hosszú távon csak a kiegyensúlyozott étrend válik be. Én ma kekszet ettem. Az esett jól. De nem egyszerre tízet, hanem kettőt.

        Hány kilótól lenne jó megszabadulni? 24, vagy 10?

        Szerintem a szempontok (elvek) és a testi jóérzések fontosabbak, mint a befektetett idő. Sokat főzni, sokat enni időigényes, és drága is. Lehet tornázni otthon, és gyalogolni, biciklizni is. Nekem most alakult így az életmódom és a lelkem, emellett elég konkrét célom volt a három gyerek után. Nincs kifogás, a kicsi lassan öt, én meg narancsbőrmentes, fürge, erős testet szeretnék. Minden mozdulat, minden aktivitás számít, és akkor jó így élni, ha nem a lemondás a lényeg, hanem az önbecsülés és az öröm.

        Kedvelés

      • Legalább 25-30 kilót kéne leadnom, azzal elégedett lennék – és nem lennék vékony, de 1. bízom benne, hogy a sporttal alakítani tudok a formámon 2. bizonyos életkor – és én kb. már ott tartok – után a nagyon vékony arc, test idősebbet mutat a kornál ….(volt egy kolléganőm, mikor kezdő voltam a tantestületben, állandóan fogyózott, Korpovit kekszen élt …. de sokszor elmondtuk, hogy ha felszedne pár kilót, baromi jól nézne ki! 🙂 )

        Otthon, egyedül nem megy nekem a torna. Próbáltam. Kell legalább egy ember, aki nyomon követi, kvázi kontrollálja, amit csinálok. És – első ellenérzéseimmel szemben – jó a zumba és a piloxing csoportban, mert nem érdekel senkit, hogy béna vagyok-e, eltalálom-e a ritmust, vagy felemelem-e kánkán-magasságba a lábam, hanem mindenki csinálja, egyszerre és magára figyelve.
        Úszni jó lenne – de a városi uszoda mind helyileg, mind közlekedésileg rettentően kiesik, sok az edzés kora este és kora reggel (amikor esetleg eljutnék oda) …
        Szauna – ugyanez …:-(
        Futni … csodálom, aki fut, nekem sosem ment – és megmondom őszintén, a jelenlegi túlsúly, amit cipelek magamon, ezt nem is kedveltetné meg velem. Talán, ha később kevesebb lesz a kiló …?
        Gondolkodom az edzőtermen – de jelenleg azt is nehezen tudnám megoldani, talán a nyáron majd.
        És …. mindjárt itt a műtét, amitől a legjobban félek, az az, hogy mennyi ideig nem tudok utána sportolni a sebek miatt??? Tavaly a hasplasztika július 10-én volt október végén mertem elgondolkodni a húzósabb dolgokon – ez egy csípőtől csípőig tartó vágás volt, sok varrattal.
        Nem tudom, ez mennyire lesz jobb, vagy rosszabb annál?
        Már két hét kiesés is – karácsonykor ez történt – észrevehető az állapotomban, és ahogy írod több helyen is: nagyon-nagyon sajnálnám a befektetett energiát, időt, pénzt, kedvet …. ha tökelőlről kéne majd kezdenem!
        Most bánom, hogy ennyi ideig halogattam …. nagyon. De visszacsinálni nem tudom. 😦

        Kedvelés

      • Ez már így van. Ne félj, állj hozzá mint megoldandó feladathoz.

        Nagyon figyelj az étkezésre a műtét alatt, fekve is forgasd a lábfejed, csuklód, később a nyakadat, csinálj sok finom mozdulatot, hüvelytornát, minden létező módon használd az izmaidat. Maradj mozgékony, amint lehet, kelj fel. Az is mozgás, meg a fekvő gyakorlatocskák is, a keringésnek is jót tesz. Én most kaptam rá erre, hogy mondjuk meg kell néznem egy filmet, és közben feszítem a vádlim, vagy a belső combom, ez testtudatosságot is ad.

        Gyalogolhatsz, biciklizhetsz is, szobabiciklizhetsz is. Szerintem ebben a helyzetben ezek reálisak, és persze a zumba meg a piloxing (ennek csak most néztem utána). A futás kezdőknek és túlsúlyosaknak kínszenvedés tud lenni.

        Írnál néhány szót a hasplasztikádról? Milyen volt, milyennek látod magad? Áthelyezték a köldöködet?

        Kedvelés

      • És sosem késő! Ne hülyéskedj, végre van időd.

        Jó, hogy itt vagy, mert köznapi emberek vagyunk, itt tényleg csak infók vannak, meg támogatás. Nem szakértői, de jó hangulatú a beszélgetés, elég okosak a kommentelők, és senki nem akar neked semmit eladni, se módszert, se terméket, nincs reklám sem.

        Kedvelés

      • Igen, az fogott meg és azért írtam végül is, mert olvasom, hogy senki sem a vasággyal együtt harminckilós, született anorexiás, aki úgy osztja az észt, hogy egyébként fogalma sincsen arról, milyen a másik oldalon lenni ….

        Kedvelés

  23. Leírom a mai kajálásomat.
    Nagyon korán keltem, mert határidős munkám van. Két kávé (etióp, narancssárga kapszula), csepp tejjel (de az zsíros és bio). Két McVitie’s Digestive keksz. Megfeszített fordítás.
    Két narancs és egy citrom leve, bele Béres csepp plusz.
    Fél liter víz. Kiborulás a súlyom miatt, de örvendezés az izomszázalékon.
    Véc, kakk, súly normál. 🙂
    Tegnap léptem egy szintet, csak öt gépen edzettem, meg súllyal guggoltam, ugróköteleztem, fekvőtámaszoztam, meg seggizom-torna, de aligbírom-súlyokkal toltam. Érzem is. Pihenek, gyerekezek, csak némi vádli és hasprés.
    Nyálkás, nyúlós idő, nem megyünk oviba tegnapi gyomorrontás miatt.
    Egy szelet serrano sonka, ez irtó zsíros, de papírvékony. Nézett a hűtőből.
    Kávé.
    Víz.
    Pár cafat tonhal, két kis szelet nemzsíros grillezett sajt, sárgarépaszeletek, kaliforniai paprikacsíkok bőven 11 körül. Éhes vagyok.
    Víz.
    Házimunkálatok, gyerekeknek tejbegríz, félek, fosni fognak, de jól vannak, legóznak. Írok.
    Négy deka barilla spagetti (durum), natúr paradicsompüré, fokhagyma, bazsalikom, törött színes bors, jelzésértékű olívaolaj, tegnapi ötdekányi csirkemell felkockázva, két Babybell-lel, ráreszelve. Ebben az ételben a tészta a normál adag harmada, az öntet háromszoros. Frenetikus íze van.
    Délután egy narancs, két Mc Vitie’s keksz, kávé. Négy óra.
    Víz.
    Elugrok vásárolni, mert megjött a fiam, magamnak hozok egy natúr joghurtot, de csak holnap eszem meg, most reggelig intermittent fasting van.

    Kedvelés

    • Hát ezt én most kinyomtatom és kimágnesezem a konyhában ….
      🙂
      (…és sajnos, én ettől még rohadt messze vagyok!)

      Még egy dolog: a következőket szedem: reggel 500-as C-vitamin, egy Béres D-vitamin bogyesz, magnézium tabletta (DM-es – sokszor görcsölt a lábam éjszaka is, mióta szedem, nem szokott), egy sárga Súlykontroll kapszula (délben másik, este kettő kék ebből), és este még egy magnézium.
      Ehhez mit szólsz? Láttam, ilyesmikről is beszélgettek már, ezért merem megkérdezni: szerinted van valami, amit kéne még, vagy van olyan, amit nem kéne?
      (Most elmegyek piloxingra, és kilencre érek csak haza – ezért nem válaszolok. De nagyon-nagyon köszönöm, hogy segítesz! Mert segítesz, minden válasszal! 🙂 )

      Kedvelés

      • Szénhidrát- és csokifüggés ellen talán segitene a krómtabletta meg az algakapszula. Nekem bevált a PMS napok esti csokirohamai ellen. Állitólag szabályozza a vércukorszintet, úgy hat.

        Kedvelés

      • Köszi, a krómon már gondolkodom egy ideje. De annyi minden van már, amit erre-arra ajánlanak, hogy nem tudom eldönteni, melyik hatásos tényleg és melyik csak pénzlenyúló … (pl. a KLIMIN nevű terméket hónapokig szedtem és nekem nem jött be: sem a változókori panaszokra nem használt, sem a diétához nem adott hozzá semmit.)

        Kedvelés

      • Szerintem ha a problémádra hatékony táplálékkiegészítőt találsz, ha a magnézium/D vitamin jót tesz neked, az remek, abba szakértő sem találhat hibát, én meg még szakértő sem vagyok. A sportolók is szednek multivitamint. Attól függ, kinek mi a célja, mindenki mást szed. Ami a zsírégetéshez fontos lehet, azokat a shop.builder elég jól sorra veszi, de ott van üzleti érdek.

        http://shop.builder.hu/etrendkiegeszitok-c1

        Én azért nem szeretem ezeket, mert sok a segédanyag, fölösleges adalék bennük, mégis élek némelyikkel. C-t természetes forrásból viszem be, D-t tablettában, és még Béres Plusz cseppet, de csak mert találtam egyet itthon. Magnéziumot még akkor, ha kemény volt az edzés.

        Itt azoknak, akik feszes, szép bőrt szeretnének, az Evelle, a Vivida jött szóba, illetve a zselatin. (Jut eszembe, a tasakos, az nem zselatin, hanem pektin.)

        Szerintem nagyon tudatos vagy, és komolyan akarod a változást. A lényeg, ha fogyni és közérzetjavítani szeretnél, mindenképpen a kalóriamérleg, deficitben kell lenned tartósan a fogyáshoz. A többi másodlagos, a krémek, tabletták is. Illetve a változás élhetősége, fenntarthatósága miatt fontos az öröm, a nyitott, kíváncsi, kezdeményező attitűd.

        A műtét előtt kérdezd meg az orvosodat, hogy a hegképződést mi segíti, ha az előző előtt nem tetted. Hogy sikerült?

        Kedvelés

      • Azért kérdeztem, mert egyelőre tudom, illetve érzem, hogy a megnövekedett terheléshez kevés pl. a zöldség-gyümölcs, amit eszem. Sosem voltam gyümölcsös, de most igyekszem minimum egy almát, vagy banánt enni, hétvégén lénarancsot kifacsarok és a reggelihez azt isszuk. De tudom, hogy ennél több kellene
        Kb. egy hónapja találtam a pinteresten az úgynevezett Sassy-vizet :fél kígyóuborka felszeletelve, egy kisebb darab gyömbér hozzá, és egy fél/egész citrom szintén karikázva, ezek bele egy befőttesüvegbe és ásványvízzel feltölteni, és egy éjszaka állni hagyni. Akkor leszűröm – az anyagot még egyszer fel lehet önteni vízzel – és iszogatom. Ezt viszem mindkét edzésre is inni.
        Jó lenne még a reggeli zabkása – ezt ráadásul szeretem is -, de nem mindig van időm megfőzni.
        Azt gondolom, sokféle ásványi anyag hiányzik az elmúlt évek “borzasztó” táplálkozása miatt a szervezetemből, ezeket igyekszem pótolni most. Ami eredmény eddig látszik: idén télen nem voltam beteg, a lábgörcsöm már csak nagyon ritkán jelentkezik, már február van és nem vakarózom (a napfény hiánya szokott nálam így jelentkezni) és sokkal többet bírok, mint akár csak fél évvel ezelőtt.

        Kedvelés

      • Nagyon jó tippeket írsz, köszi!

        Miben volt borzasztó a táplálkozás, a fokhagymás sültre írod, vagy a kúrákra?

        A jó minőségű fehérje az, amitől a legkevésbé hízol.

        Kedvelés

      • A sok szénhidrát+kevés zöldféle és gyümölcs kombóra értem. Érdekes módon, sosem voltam gyümölcsevő, a férjem viszont tavasztól késő őszig szinte azon él – az abszolút magyaros kaják mellett -, a zöldség, saláta nekem jobban bejön. Az arányokat kéne megváltoztatnom, azt hiszem.
        A hússal nincsen gondom, abból én mindig a minőségit ettem (fehér húsok, sovány marha, kevés disznó).
        Még egy dolog: én A Rh+ vércsoportú vagyok és azt olvastam, mi vagyunk a gabona- és növényevők. Nem vagyok vércsoportdiéta -fetisiszta, de lehet abban valami, hogy más-más ételfélét tudnak feldolgozni a különféle vércsoportúak.

        Kedvelés

      • Szerintem a tested tudja, mi a jó neked. Ne menj ellene, jól csinálod. Van, akit hidegen hagy az édes íz, vagy a gyümölcs, vagy idegenkedik a tejtermékektől. Esetleg reszketni kezd a vágytól a savanyú káposzta láttán. Ez sose véletlen. Vigyél rendszert abba, amit csinálsz, örülj minden kis változásnak, és élvezd a tavaszt.

        Kedvelés

      • a zabkasat en nem fozom, csak ontok ra meleg tejet es hagyom par percig. ha beleontened egy termoszba es vinnel melle egy kanalat? ha nincs idod otthon megvarni amig megpuhul. a lanyaim tehetnek hozza egy kis mezet, olajos magvakat, keveske apritott szaritott gyumolcsot, chia magot, lenmagot, ilyesmit, ami felturbozza es lehet minden nap mast.

        Kedvelés

      • most epp a friss alma kicsire kockazva a slager a zabkasahoz. es akkor megvan egy adag gyumolcs is.

        Kedvelés

      • Én a zabpehelylisztből főzöttet csinálom, még nem próbáltam, hogy csak ráöntöm – de meglátom, működik-e.
        Almát szoktam ráreszelni, esetleg banánt, egy kis mézzel, fahéjjal hintve.
        Ha működik leöntve is, az nagy segítség lesz, el tudom vinni magammal!
        Köszi a tippet.

        Kedvelés

      • “Hát ezt én most kinyomtatom és kimágnesezem a konyhában …. 🙂
        (…és sajnos, én ettől még rohadt messze vagyok!)”
        Erről eszembe jutott valami és egyáltalán nem Évának, vagy bárkinek az étrendjét szeretném véleményezni, viszont szerintem nagyon fontos és talán még kevéssé ismert vonal. Az utóbbi időben már erősen megkérdőjelezik annak helyességét, hogy hirtelen, majd tartós és durva kalóriadeficittel valóban lehet-e nem egészségkárosítóan fogyni, súlyt megőrizni etc. A dolog lényege az, hogy a tartós és durva kalóriadeficit rendkívül erős stresszor a szervezetnek, kimeríti a mellékveséket. (Ugye a súlyt, meg a súlykontrollt a mellékvesékhez kötődő hormonciklusok befolyásolják leginkább.) A túl sok, túl erős stresszorok (ez nemcsak diétázás drasztikus kalóriamegvonással, de érzelmi, párkapcsolati stressz, vagy éppen depresszió, illetve környezeti méreg-terheltség /szennyezett levegő, gyógyszerek, kozmetikumok bármi/, de kevés alvás is) megborítják a kortizolszinteket, jellemzően és a legtöbb esetben a kortizolszint emelésével, s ezzel olyan enzimaktivitást generálnak (adrenal fat switch az összefoglaló neve), ami fight-and-flight, illetve túlélési üzemmódba teszi tartósan a szervezetet, azaz megy minden raktárba, látványosba, illetve a kevésbé látványos, viszont veszélyes viszcerális zsírba. Ez utóbbi, a zsírraktárak egyébként azt is megváltoztatják, hogy milyen ételeket fogunk kívánni (ld. szénhidrát- vagy éppen csokifüggés). Az újabb és újabb zsírraktárak pedig további kortizolt generálnak és ez így egy ördögi körré növi ki magát; fáradtsághoz, depresszióhoz vezetve, ami újabb stresszor a szervezetnek. Aztán beleragad ebbe az üzemmódba a szervezet és repülnek vissza a kilók, akár duplázva, vagy meg se indulnak lefele. Fogyásnál – mellékvese-kimerültséget elkerülendő – a legfontosabb jól megválasztani az ételeket és azok időzítését (erre is van részletes leírá,s hogy hogyan), ezzel lehet a fent említett enzimaktivitást jó irányba befolyásolni, majd visszafordítani, amely enzimaktivitás milyensége a kulcs a fogyáshoz. Ennek komoly szakmai háttere van és bármerre nézünk könnyű ezt az egészet felismerni, tetten érni. Sokszor azt gondoljuk, hogy genetika vagy egyéb, miközben egyszerűen csak ott vannak a kizsigerelt mellékvesék.

        Kedvelés

      • Huh, szakértő vagy! 🙂
        Arra van tipped, hogy vajon miért tör rám időnként az edzések után valami eszement módon a sós-fűszeres utáni vágy?
        Volt olyan, hogy nem bírtam megállni és vágtam egy szelet sonkát és megettem csak úgy, magában, és olyan is – akkor más nem volt otthon -, hogy megbontottam egy kis zacskó chipset, valami erőspaprikásat és megettem vagy két marékkal.
        Nem állandó ez, de elő-előfordul.

        Kedvelés

      • Nem, korántsem. Információim vannak, igyekszem tájékozódni, forrást tudok és el lehet indulni, adott esetben, ha van rá saját energia, mert éppen a szakértők, azok jelentős része engedik el a kezed annyival pld. hogy csókolom, genetika, lusta, egyen kevesebbet, mozogjon többet etc. … pedig nem ennyi, nagyon nem.
        Azt botorság lenne találgatnom, hogy nálad ez, miért van, a fenti mellékvese-megközelítés szerint a sós, cukros, zsíros cuccok notórius kívánása egy tünet lehet arra, hogy a kortizolciklusok megbomlottak. De sztem önmagában egy dolgot hiba lenne megítélni.

        Kedvelés

    • woww! Jól nyomod! 🙂
      ÉS köszi, hogy megosztottad! Elmentem magamnak, és ha én is tartok 14 kg mínusznál, akkor összehasonlítom az egyik étkezős/edzős napommal! 😉

      Amúgy rosszul gondolom, hogy rengeteg időd megy el a kaják gondos megalkotásával? Vagy neked már minden kéznél van előre darabolva, adagolva a hűtőben? És ez mehet egy idő után rutinból?

      (Én Stahl Juditon mindig kiakadtam, hogy olyan természetesen mondta főzős műsoraiban, hogy “vegyünk a hűtőből 2 fürjtojást, adjunk hozzá egy adag kuszkuszt, stb.” Tőled nem hat ennyire irreálisnak, de talán csak azért, mert meg tudom kérdezni a hogyan-ját.)

      Kedvelés

      • Ez kajailag egy bűnösen laza nap volt, az egyik kekszre kentem lime jellyt is, és az egészet kínomban elneveztem szénhidráttöltésnek. 🙂

        Minden, amit csinálok, spontán, rutin, az van otthon, az jut eszembe, az ízlene. Ötperces kaják, szerelmi alapon, én mindig így főztem, nem éreztem feladatnak. Aki tanúja volt annak, hogyan főzök, mind meglepődött. Hogy ez nagyon más, mint ahogy anyáink. Közben mosogatok, kávézom, pakolok, bekötöm a gyerek cipőjét, vidámság van. Ennek a hangulatához kellett a gyönyörűséges, konyhaszigetes konyha.

        Én általában nem tudom reggel, mit eszem délben, egyáltalán, éhes leszek-e (ez korgó gyomrot vagy — edzés után — remegős gyengeséget jelent). Annyi van, hogy a CBA-ban előregondolkodom: a fehérje (ami mindig legyen) most túró, most csirke, most hal, van-e valami köretnek való, egy kis sajt jó lesz nassnak, milyen rég vettem mandulát, kell valami piros vagy zöld is a salátába, reggelire legyen joghurt. Nagyon sokszor használom a gyerekek uzsonnamaradékát. Vaj, rizs, tej, mélyhűtött zöldség, bors, fokhagyma, vanília és gyümölcs mindig van itthon, pékáru kevésbé.

        A fürjtojás jó cucc, nagyon látványos salátában vagy dekorként, a gyerekek odavannak, néha vettem, de az is állatkínzós, most már csak szomszéd lány révén egy kereskedelmi lépcsőfok kiiktatásával beszerzett., gyönyörűségesen óriási, ízes és olcsó 3-as kódú (alternatív tartású) tojás van.

        Ez imádandó kezdeményezés, és egyik olvasónk is megszólal benne:
        http://hvg.hu/enesacegem/20141113_Youtyuk

        Kedvelik 1 személy

      • Gondolom elírás lett és 0-ás vagy 1-es kodú tojást akartál írni. Mert a 3-as a legrosszabb sajnos. Ezeknél a tyúkok kis ketrecekben, a mozgás lehetőségétől teljesen megfosztva élnek. A 0-az ökológiai tartásból származó, szabadtartású és ellenőrzött táplálékkal etetett állatok tojásait jelenti, az 1-es a tanyasi szabadtartású, ahol az állatok nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, a 2-es ahol az állatok egy nagyobb csarnokban élnek, bár sűrűn vannak, mégis tudnak valamennyit mozogni. Szóval a 3-as az amit mindenképpen kerülni kellene, remélem ezt a tartást beszüntetik egyszer.

        Kedvelés

      • Tudtommal az EU-ban ilyen istállókat (3) már régóta nem lehet építeni, a régieket nagyon rövid időn belül át kell alakítani. illetve ha ketreces is, de nagyobb méret, ülőrúd, ilyenek (javított vagy milyen ketrec). A hagyományos, nagyonipari (fél A4-es per tyúk alapterület), amiben lényegében megfordulni sem tud (nehogy beleszarjon az etetőbe, meg lemozogja a takarmányt) tilos. De mondom, rémlik, hogy a ketreces tartást az EU-ban betiltják teljesen, ugyanakkor importálni ilyen tojást lehet. Fognak is, mert sokkal olcsóbb – többek között erre lesz jó a szabadkereskedelmi megállapodás. Exportálni (EU-n kívülre) már eleve nem tudunk, hiszen drága az állatjóléti szempontok figyelembevételével termelt tojás.

        Kedvelés

      • Na, ez az, ami számomra felfoghatatlan. Itt bevezetnek mindenféle állatvédelmi törvényt, ami nagyszerű dolog, de az egészet agyonütik azzal, hogy engedélyezik a legdurvább kizsigereléssel és állatkínzással (és emberkizsákmányolással) előállított hús-, tej-, tojástermékeket. Mondja meg valaki ennek mi értelme van? Azonkívül, hogy szépen ellehetetlenítik az európai gazdákat, ami csak nem lehet cél, vagy igen?. Az állatokat viszont ugyanúgy kínozzák, csak már nem itt hanem jó messzire innen. Nem mi kínozzuk, hanem másokkal bérbe kínoztatjuk szerencsétleneket. Remek! 😦

        Kedvelés

      • Hasonló a helyzet a szemétexporttal többek között. A problémákat áttoljuk a határainkon. Nyilván a megoldás az lenne, hogy csak olyan terméket engednénk be, amit úgy állítanak elő, ahogy az nálunk is engedélyezett. De az a szentséges szabadkereskedelmet sértené, aminek, valljuk be, valójában az EU és más fejlett országok összességében erősen a nyertesei (olcsó nyersanyag import+feldolgozás+kész termék marha drágán eladása), magyarul free trade, de nagyon nem fair trade.

        Kedvelés

      • Az agyam eldobom blaci, hogy te mindenhez hozzá tudsz szólni szakszerűen. Legalábbis úgy tűnik 😉 , de mindenképp legalább van támpont, hogy minek lehet utánaolvasni, ha érdekel minket!
        THX!

        Kedvelés

      • Fenét, de az állattenyésztés a szakmám (állatjólét pláne), élettan meg érdekel, és bele is szagoltam, ha nem is a humán élettanba. Pl. edzésekhez hozzá se szólok. Azért így könnyű marhanagy szakértőnek tűnni, ha akkor csöndben vagyok, mikor épp nem értek valamihez 😉

        Kedvelik 1 személy

      • Értelek, de már korábban is feltűnt, hogy sok a téma, amihez hozzászólsz adatszerűen akár, és konkrétumokkal. Lélektan, psziché, pajzsmirigy, amik hirtelen beugranak…

        Kedvelés

      • Ja, psziché, igen, tudod, a pszichodráma 😉 A pajzsmirigy meg a szakmám része volt, tehát szintén nem humán, de ez alapjaiban nagyon hasonló emberben-állatban.

        Kedvelik 1 személy

      • ok, de a cigánykerékhez nem kell lexikális tudás. Ezért megy nekem! 🙂

        ***
        Eltűnődtem most a fenti “viccemen”, hogy milyen szomorú is ez.
        Azt hiszem az életem legnagyobb szomorúsága, és dühe az, hogy nem kaptam gyerekként lehetőséget, hogy saját igazi önmagamat megismerhessem. Hogy belenőhessek abba amiben jó, erős, ügyes vagyok, és ez okozzon nekem örömet. (Amúgy elvben tudom én, hogy mennyi mindenben jó és tehetséges vagyok, csak nem tudok neki örülni! (Még.) És azt is tudom, hogy miért érzem magam butának a 2 diploma és a nyelvvizsga ellenére is…)
        Csak 30 év felett jöttem rá, hogy nem késő helyrerázódni, de piszok nehéz. Átformálni 30 évnyi tudatállapotot.

        Nekem nagy motivációm, hogy én szeretném, ha a gyerekeim megismernék saját énjüket,, örömeiket, határaikat. Ha önazonosak, és boldogok lennének.
        Nemrég jöttem rá, hogy ez csak úgy lehetséges, ha én is azzá válok.
        2 nyereség egyben! 🙂
        Hajrá!

        Kedvelés

      • “Azt hiszem az életem legnagyobb szomorúsága, és dühe az, hogy nem kaptam gyerekként lehetőséget, hogy saját igazi önmagamat megismerhessem. Hogy belenőhessek abba amiben jó, erős, ügyes vagyok, és ez okozzon nekem örömet. (Amúgy elvben tudom én, hogy mennyi mindenben jó és tehetséges vagyok, csak nem tudok neki örülni! (Még.) És azt is tudom, hogy miért érzem magam butának a 2 diploma és a nyelvvizsga ellenére is…)
        Csak 30 év felett jöttem rá, hogy nem késő helyrerázódni, de piszok nehéz. Átformálni 30 évnyi tudatállapotot.”

        Ez pont én vagyok. Ma is lemegyek hídba, akár fejre is, kéz nélkül. És megvívtam, és sikerült. Nemet mondtam a születési családom narratívájára, ideológiájára, én nem akartam Mrs. Budai Átlagossá válni. Ők kissé gyámoltalan, figyelembe nem veendő, elvont, szerencsétlen lényként kezeltek mindig is, szikrázó sikereim idején is. Nem értik, amiket írok. Alapélményem, hogy nem számítok, nem értenek, elfeledkeznek rólam, csak kioktatnak, meg se hallgatnak, lenyomnak. Azóta másféle, árnyaltabb, nem ennyire fiúpárti, másságot elfogadó emberek szerettek rajongva, és mondogatták és ölelték belém: ne hülyéskedj, neked, komplexusaid, mitől? Azóta láttam, milyen nagy szeretettel bánnak sokkal szerényebb képességű, teljesítményű, renitensebb lányaikkal emberek. Másfelé figyeltem. Tudom, mit akarok, nem kérek tanácsot, kontrollt, korrekciót. Mindig másképp, mint mások, önmagam vagyok, ezt élvezem, így tudok jó lenni. Velük nem tudtam, a konstrukció mérgező. Szabályok között nem, szabad levegőn, belső törvényeim szerint maximum tudok lenni. De velük reménytelen. Utoljára ma reggel kértem meg anyámat, ne hibáztasson, ne kontrolláljon. Nálunk még nem hangzott el “persze a pénzem kell, de a tanácsaim nem” mondat, de habozás nélkül hevesen bólogatnék, vagy hozzátenném, hogy inkább a pénz se.

        Kedvelés

      • “Azóta másféle, árnyaltabb, nem ennyire fiúpárti, másságot elfogadó emberek szerettek rajongva, és mondogatták és ölelték belém: ne hülyéskedj, neked, komplexusaid, mitől? ”
        Jajj, Éva! ❤
        Én is így! Főiskolás voltam már, mikor életemben először éltem át egy nekem szervezett meglepetés-szülinap kapcsán, hogy mit jelent, ha olyan ajándékot kapok, ami NEKEM szól! A személyemnek, mert ismernek és szeretnek olyannak, amilyen vagyok! Sokáig csak sírni tudtam. Hogy ezt nekem? És ennyien? Sütöttek főztek, idejüket, erejüket, pénzüket összedobták CSAK miattam, CSAK úgy? Hát érhetek én ennyit? ÉS miért?
        Ők szerettek engem annyira, hogy magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni… Vagyis elkezdtem!
        Ez a csapat volt az is, akik mikor költöztem ki Dublinba, úgy megríkattak, hogy alig tudtam becsekkolni, majdnem lekéstem a repülőt. Sztori: Kicsit magányosan, de nagy reményekkel és mégnagyobb bőröndökkel értem ki a reptérre, mikor hallom a nevemet, hogy fáradjak a recepcióhoz. Levert a víz, hogy mi a BAJ, és nem elég, hogy először repülök életemben teljesen egyedül, de jön értem a rendőrség, vagy mi? Mikor oda értem a pulthoz, láttam, hogy ott áll az egész kórusom, és 3 szólamban elkezdik énekelni, hogy "Kell még, egy szó, mielőtt mennél…"!!! Folytak a könnyeim, mint akinek a szíve akar megszakadni, Nem lehet, hogy csak miattam jött fel mindenki vidékről nyáron, hogy elbúcsúztassanak!? ÉS még kézzel készített ír/magyar zászló a leendő falamra!?! Nekem? És még ajándékok is!? És ölelések, meg visszavárunk? Biztos, hogy el akarok menni ezek után? Elutaztam, de sokkal több lettem ezek által!
        Most kezdek ilyesmibe: "Tudom, mit akarok, nem kérek tanácsot, kontrollt, korrekciót. Mindig másképp, mint mások, önmagam vagyok, ezt élvezem, így tudok jó lenni."

        "Utoljára ma reggel kértem meg anyámat, ne hibáztasson, ne kontrolláljon."
        Nekem már nem kell kérnem, mert nem nagyon beszélünk, így nincs módja rá. 17 évesen ismertem fel a mártír-kontroll veszélyét. 100 km-rel távolabbi városban kezdtem új sulit kolisként, hogy érezzem magam, a határaimat. 30 is elmúltam (rengeteg átkínlódott önismereti munkával, szakmai segítséggel), mire képes voltam valóban látni anyámat és magamat külön, a múltbeli játszmák beidegződéseit, sémáit, a gyerekkorban írt sorskönyvemet, és mire érzelmileg elszakadtam annyira mindezektől, hogy meg tudjam szólítani őt, mint ember az embert. Azóta már néha felhív (1-2 havonta), és valóban érdeklődik. Már nincs harag, fájdalom, keserűség bennem, vagyis ha van is már látom a viszonylatokat, és már meg tudom szakítani az ördögi kört. Több mint 15 éves kemény munka után.

        Kedvelés

      • Bocsi lucerna, csak most vettem észre a kérdésedet!
        Csak fősuli közben éltem 1 évet kint. Haza jöttem és itt élek gyönyörű kishazánkban! 🙂
        A húgom kint maradt, és őt néha meglátogatjuk.

        Kedvelés

      • Azért írtam, hogy kiragasztom a konyhában, mert nagyon kevésnek tűnt, amit ettől.
        Meg azért, mert bírom az ilyen spontán ötletelést. 🙂
        Nekem a “zöldséges tészta” ez a kaliber, ha a férjemnek olyat főztem, amit nagyon nem ennék meg, vagy hamar kell a kaja: kb. két-három marék tricolor tésztát egy wokban, kevés vízzel elkezdek főzni és attól függ, hogy mit találok a hűtőben, vagy a spájzban, azt dobálok hozzá: fagyasztott vegyes zöldség, főtt tojás, tonhal sós lében, maradék pörkölt, reszelt sajt, tejföl, felcsíkozott sülthús …. a végén, mire a tészta elfőtte a vizet és minden más minimum átmelegedett, néha iszonyatul néz ki ( a férjem szerint), és akkor kiborítom egy tányérba és eszem hozzá rettenetes mennyiségű savanyúságot.
        Ja, amit én majdnem minden kajába rakok, az a csípős ajvar.

        Kedvelés

      • Köszönöm a YouTyúk linket! (Idénre terveztem, hogy megoldom ezt a problémát, már csirkevásárláson gondolkodtam, de ez így sokkal jobb lesz.)

        Kedvelés

      • Stahl Judit egy produktum, ál-élet, ahogy a salátában matat, meg az egész, de még a haja is Nigella. Sose mentem a közelébe, sért az életmód- és kajaguruk léte is. Két szakácskönyv van, a legendásan puritán, négynapos serclit kettévágó, beosztó Jánosnak poénól vett Nem kell mindig libbamáj! Frank Júliától, és a Chili és vanília. Illetve anyósomtól megkaptam némileg célzatosan A takarékos háziasszony kézikönyvét 😀 , de még rajta van a fólia.

        Anyósom tegnapelőtt volt száz, maga süti a kenyeret, az említett sercliket is ő.

        Kedvelik 1 személy

      • Úristen, végre valaki, aki nincsen elájulva a staljudittól ….:-) 🙂 🙂
        Hosszasan tudnám elemezni, hogy mitől áll fel a szőr a hátamon tőle, meg a műsoraitól, de …pedig én alapjaiban szeretem a JÓ főzősműsorokat.

        Kedvelés

      • Engem kifejezetten irrital a Sthal. Nem tartom etikusnak amit csinal,ugyesen lemasolta a recepteket itt-ott es valahogy az elejen ez nem volt kihangsulyozva ha jol remlik, nem is hiteles, olyan steril minden korulotte, kicsit o maga is. Regi karacsonyra megkaptam a szakacskonyvet, meg sosem neztem bele.

        Kedvelés

      • Anyóssztori csúcs! 😀
        Én az ilyen ajándékokat vagy beadom régiségkereskedésbe, vagy továbbajándékozom, ne foglalja a helyet az értelem elől!
        Te esetleg elküldhetnéd a katolikus menyasszonynak! Szerintem még használná is! 🙂

        Kedvelés

      • Egyébként mi az extra ebben a kajában? Olyan, mintha valami különös recept lenne? Vagy időigényesnek tűnik? Nem drága, teljesen köznapiak a hozzávalók, de az cél, hogy irtó finom legyen, az meg húsz év főzés után kialakult.

        Kedvelik 1 személy

      • Nem extrának mondanám, csak nálunk nem általánosak (még!), nem tudnám csak úgy előkapni. Pl: serrano sonka, tonhal, durum tészta, babybell, és a McVitie’s Digestive kekszről még nem is hallottam, de majd utána nézek. 🙂
        Amik nekem (relatív!) időigényt sugallanak a leírt kajákból:
        – sajtgrillezés, répapucolás-vagdosás,
        – a durum spagetti kifőzése, az öntetet összeállítása,

        Persze mindezeket annak fényében írom, ha nem otthonról dolgozom, hanem melóhelyen! Ott pláne nehezen tudom elképzelni, hogyan dobnék össze ilyeneket. Nyilván előre elkészíthető formákban kellene gondolkodnom.
        Tehát inkább a saját életemre való adaptációként tűnt nehezen kivitelezhetőnek!
        De tudom ám, hogy minél régebb óta figyel oda valaki a táplálkozásra, mozgásra, arányokra, annál nagyobbá válik a rutin, annál több egészségesen tápláló cucc lesz körülötte, aminek már csak az adagjaira kell odafigyelni. Csak nekem még ehhez idő kell. 🙂

        Kedvelés

  24. (Az otthoni gépről írok, gondolom, azért kell újból regelnem ….)
    A hasplasztikáról:
    kórházban csinálták, TB-re, ezért csak a legfontosabb dolgot csinálta meg az orvosom: megszabadított az ún. “köténytől”, a köldökömet nem helyezték át és csak minimálisan történt zsírleszívás is. Én az eredménnyel elégedett vagyok, ami maradt – a köldökömtől felfele – az tornával eltüntethető lesz.
    A beavatkozás két és fél órás volt, és bármilyen hihetetlen, de nem éltem meg rosszul: fájdalmam az ébresztés után volt, de rögtön kaptam rá fájdalomcsillapítót. Később sem tért vissza a fájdalom, már másnap felkeltem, mászkáltam – dacára a drénnek, ami keresztben végig bennem volt három napig, kb. harminc-negyven centiméter hosszan. Miután kivette a doki – na, ez volt az egyetlen negatív érzés, amíg kihúzta a gumicsövet …. brrrr -, nagyságrendekkel lett jobb. Két hét múlva szedte ki a varratokat, kb. utána pár nappal elmentünk nyaralni. Az egyetlen, ami nem úgy történ, mint máskor, az az volt, hogy kihagytuk a hévízi tavat, mint fürdési lehetőséget ( a doki nem ajánlotta a nyílt vizeket, a meleget meg pláne ) odafele úton, és aztán a strandon naponta kétszer, kb. tíz-tizenöt percre mentem be a medencébe.
    Körömvirágkrémmel kentem, illetve vettünk egy ún. “folyékony tapaszt”, amit a sebre fújt a férjem két-három naponta reggel.
    A seb szépen begyógyult, persze, egy darabig még látható lesz, de mivel életkoromnál és testalkatomnál fogva sem fehérnemű modell, sem sztriptíztáncosnő nem leszek már – minden egyéb helyzetben vagy eltakarja a bugyim / fürdőruhám, vagy csak az látja, akit meg nem zavar. Novemberben látta a doki legutóbb, szerinte is szép a heg.
    Nekem ez sokat jelentett, gyakorlatilag előtte már nem nagyon vetkőztem le még fürdőruhára sem, orvosnál, egyéb helyen kimondottan kín volt számomra, ha alsóneműben kellett lennem.
    Tudom, ha magánúton intézem, akkor eltüntették volna hasamon levő zsírt is, és megcsinálják a köldököm, de 2400 euróm erre nem volt. Az orvosnak így is örök hálával tartozom, mert bár nem a kórházban kerestem meg, ő javasolta azt, hogy a kórházban is meg lehet csinálni. Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik ezt így kezelték volna – pedig biztosan sok nő életét lehetne némileg javítani.

    Kedvelés

      • A doki ugyanaz és megcsinálja ezt is a kórházban. Jelenleg 95E-F-es melltartót hordok, és sokszor fáj a hátam, de akadályoz a sportolásban is, túl ezen: alatta a bőr – főleg nyáron, de nem csak akkor: a változókori hőhullámokkal egyre gyakrabban – bepállik, időnként Neogranormonnal kell kennem, annyira.
        Kényelmetlen, nehéz.
        Azt mondta, emiatt is lehet TB-re megcsinálni. Gondolom, ez sem olyan lesz, mintha maszekban, fizetnék érte, de nekem az is nagy megkönnyebbülés lesz, ha nem kell a súlyt hordoznom.

        Kedvelés

      • Igen.
        Januárban abban maradtunk, hogy legalább két méretet (C-re).
        Pontosan akkor fog kiderülni, mikor a műtét előtt berajzolja és elmondja a lehetőségeket.

        Kedvelés

  25. “9. Lassan, türelmesen, magadnak időt adva, a tested jelzéseire figyelve kezdj bele. Ne feszítsd magad, de ne is csípj le az edzésből mindenféle ürügyekkel.”
    Ez is nagyon fontos!
    (Épp izomhúzódás miatti kényszerszünetet tartok, miután a saját gyors és látványos fejlődésemtől megrészegülten messze túlléptem a heti max. 10%-os edzés (intenzitás, erősség, táv) növelés szabályát…)

    Kedvelés

  26. Évek óta személyi edzőként dolgozom, olyan embereket segítek, akiknek nagyon fontos, hogy néhány héten belül bombaformába hozzák magukat. Vagyis, a kicsit telt anyukából kell fehérneműmodellt, vagy éppen átlagos izomzatú férfiból ketrecharcost faragnom. Én száznapos programokat végeztetek, de létezik hatvan- meg húsznapos módszer is.

    Jancsa! Kihagyom a ziccert, hogy milyen módszert használsz és hol végeztél, de a saját tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a blogger teljesítménye szép ugyan, de egyáltalán nem nem kivételes. Nem értem, hogy miért állítod, hogy ez lehetetlen. Tónusossá válni rövidebb idő alatt is lehetséges. Az anyajegy 1-2 centivel van följebb.

    A siker leginkább az elkötelezettségen múlik. Hajlandó-e, képes-e valaki arra, hogy meghaladja a lötyögést, bukásig edzeni, túlmenni a határain, mindezt okosan, a határokat lassan tágítgatva, és szigorú diétával. Emiatt marad üres szó a legtöbb újévi fogadalom. Rengetegen járnak gymbe. Úgy érzik, hogy ők mindent megtettek, miközben elcsalják a diétát és nem edzenek komolyan.

    Látványos sikert az én munkám során azzal értünk el, aki 1.elkötelezett, erős akaratú, pozitív személyiség, hegyeket is megmozgató fajta, 2..sok ideje van 3. nincs nagy túlsúlya (kb. 20 kiló alatt), 4.a zsírréteg alatt van izomzata, 5.megfelelő az alkata (jól izmosodik, elég magas).

    Én is foglalkozom egyébként a felsőtest (pontosabban az ágyéki csigolyák) megnyújtásával.

    A blogger a képek tanúsága szerint megtalálta a neki való módszert, érthető az öröme, és van mit tanulni tőle. Akkor is, ha nem ez a szakmája. (Amennyi hülyeséget én azoktól hallottam, akiknek a fő érvük az volt, hogy ők edzők….) Nincs jobb motiváció, mint az önfejűség.

    A gyalázkodó kommentelő célja a hitelrontás, motivációja pedig az irigység. Azt gondolom, hogy a jellemző magyar kicsinyesség mellett súlyos sérelem, esetleg pszichiátriai kórkép is lehet a háttérben. Összefüggéstelen marhaságokat ír.

    Kedvelés

  27. Leírom a mai kajálást is, ez nem volt sportos nap, ellenben szénhidrátdús, csak a szokásos bicikli (22 km), meg bicepszezés+fekvők itthon.
    Intermittent fasting csütörtök 16.00-péntek 12.00 között.
    Ez alatt csak cukortalan kávét ittam pár csepp tejjel, reggel, hármat.
    Egy smoothie, mangós, Gy. N. kedves olvasóm ajándéka!
    Egy ebéd: vajtök(?)leves, malaccsászár finomfőzelékkel, fehércsoki mousse (stb., passiógyümölcs, cayenne-i bors, dióskeksz-morzsák, ezek ilyen körömnyi adagok, dizájnhely), narancslé, kávé
    itthon joghurt, müzli, pirított mandula, banán, sárgarépakockák, narancs uzsonna
    kávé
    vacs: egy szelet rozskenyér elfelezve vékonyra, így két szelet, paradicsompüré, tonhalmaradék 3 dkg, sajt rá, megsüt, ez is nagyon finom annak, aki éhes
    vízvízvíz
    a gyerekek sült csirkét esznek, rizivel, illetve bizivel, nem megyek a közelükbe, de még lelépek kutyát sétáltatni, ha elaludtak.
    Holnap futás.

    Kedvelés

    • A rizibizivel gond van dieta szempontbol? En azt mindig a lajtosabb koretek koze soroltam, foleg barna rizsbol vagy bulgurbol…humm
      Ma jott meg a pajzsmirigy teszt ujabb eredmenye es napi gyogyszer szedes mellett alulmukodesre 50 egyseg, honapok ota alig javiottt valamit a helyzeten. Meg mindig epp, hogy a normal tartomany (felso hatara) korul mozgok.
      Asszem itt radikalis valtozasokat kell veghez vinnem. Elmegyek valami vajakoshoz, aki nem ezzel a szar hormonnal tomkod. Kicsit el vagyok kenodve.

      Kedvelés

      • Hat az sem idealis, de ha nincs semmi panasz (szivritmus zavar, akarmi) akkor mindenkeppen jobb mint a 4.2 amit Amerikaban mar lecsokkentettek 3.00-ra tehat ami 3 fole esik mar nem normalis.Nalunk meg 4.2. Emelhetnem a hormon adagot, de jobb lenne termeszetes modon gyogynovenyekkel, akkupunkturaval es eletmodvaltassal javitani az eredmenyemen. Egyaltalan megtudni, hogy mitol lett ez nekem. A korzeti csak a gyogyszert irja fel es gyanitom, hogy mint minden mas ez is csak tuneti kezeles.

        Kedvelés

      • Remek köret, ez fehér rizs volt, a gyerekeknek, de én ma már semmit, mert ez sok volt, kevés mozgással. A sajt, a mandula és az a kurva sűrítményből levő narancslé a sok benne, amire nemet kellett volna mondanom.

        Még tolom a fekvőtámaszokat.

        Kedvelés

    • Köszi, ezt is mentem … bár …:-( … amennyit mozogsz, ahhoz ez nekem kevésnek tűnik, én kávét nem iszom, illetve ha igen, akkor RICORE-t, tejjel és édesítővel … el nem tudom képzelni, mikor jutok el odáig, hogy ilyen kevés étellel kihúzzam egész nap! (..és akkor olyanok vannak, hogy anyámnak szülinapja volt, náéunk ebédeltek vasárnap, sütöttem egy tepsi zserbót …. Ok, hogy a tepsi felét már elajándékoztam ide-oda, és a férjem is pusztítja ezerrel, de egyébként, ha kilenckor hazaérek, ott fog lesni a spájzban, a polcon …. és nem tudom, a zumba után, a mai minimál kajával, hogyan fogok ellenállni?!?!?!

      Kedvelés

      • Fogyok. Miközben Methotyrint szedek a pajzsmirigyemre, ami anyagcserét lassít, és a kontrollig nem szedek semmi zsírégető cuccot (ezek edzés mellett hatnak, de előbb beszélek az orvossal). Most írtam le a mait is, evés, gyakorlatok, rohangálás. Ma brutál edzés volt, meg a bicikli, és tényleg nagyon keveset eszem. Nem az evés a program már.

        Kedvelés

      • Én a múltkor ettem citromos linzert. Sütöttem, és nézett engem is. Kettőt. Jólesett. De aztán kivittem a kutyát, és tempósan mentünk a meredeken. Tornázz utána egy kicsit.
        Borzasztó ez a rengeteg édes, zsíros, kötelező süti. Keverj egy gyümölcssalátát extra gyömölcsökből, fahéjjal, mézzel!
        Nem fogyok rohamosan, ami úgy lemegy, már lement, ezek az utolsó kis rétegek. Utána majd megérkezem, és a bőrömmel vagy a nagy orosz írók regényeivel foglalkozom.

        Kedvelés

  28. Visszajelzés: már megint miről maradtál le | csak az olvassa — én szóltam

  29. Mai nap.
    Reggel kávé, oviba séta, kutyaséta, szarszedés, rőzseszedés. Napfény, kurvajó.
    Egy banán, egy alma, maradék müzli, mosogatás.
    Menés ügyintézni, száguldás. Cipész, posta, szerződésaláírás, bank.
    Berogyás Il Trenóba, írás, makrélás grilltál, iszonyat finom salátával és grillzöldségekkel, cukor nélküli limonádé, lisztmentes narancsos torta. Kávé. Nagybevásárlás, egész csirke, hal, mosogatószer, mámorsajt, müzli, joghurt.
    Hazarohanás. Lecucc. Kutya, oviba bic. Kutya és ovis ágynemű haza, kicsinyek uzsonnáznak kint, én gyorsan lepakolok.
    Anyóshoz rohanás. Virág. Egy szelet torta (reform, alma-körte-répa, finom).
    Itthon két szelet sajt (mámor), egy deci joghurt natúr.
    Kb. 20 km bicikli össz. Nem volt sport. Holnap lesz. Jégszauna is holnap.

    Kedvelés

      • Nem, bio cheddar aus United Kingdom.
        Van lazac, szűzérme, pisztráng is ugyanilyen grillben, mindez a Retek utcában, ahol Lőrinc bűvészkedése óta imádnak a pincérek. És erős a wifi. 😀
        Szóljon, aki enne ott, a hal nagyon egészséges, kemencébe sütik, eszméletlen finom az egész, pl. felkarikázott csöves kukorica is van benne megpirítva.
        Bár én márciusban erős lélekkel kihagyom az éttermeket, a taxit, a fodrászt és a bébiszittert.

        Kedvelés

  30. Ma reggel kávé (kotyogós), utána biciklivel oviba, kutyaséta, müzli, körtés banánpüré gyümölcsdesszert, joghurt kis tálban.
    Jégszauna. Szinte meg sem éreztem. Ötödik alkalom. Ráncosra fagy a bőr, nagyon érdekes.
    Kávé, icipici körözöttes magos kifli.
    Evelle! A Mom Park alagsori patikájában kapható. Úgyis fel van írva nekem a szelén, és elfogyott.
    Sok bicikli.
    Filmet néztem, hosszút, közben hasizmoztam. Úgy ültem, hogy nem dőltem hátra. 🙂
    Itthon kis nass, Gourmet nasikeverék, ebben elég sok a cukor, meg mandula. Egy szelet rozskenyér, sajt rápirít. Kávé.
    Kutyaséta.
    Főzök lassú tűzön egész csirkét (zselatin), de az csak holnap lesz jó.
    Holnap futok. Most súlyzózom és hasazok.

    Kedvelés

    • Számomra követhetetlenül keveset eszel, legalábbis nekem úgy tűnik. Én tegnap kettlebell edzésen voltam, ma meg krav magán, ezek jók, 2 kocka csoki volt délelőtt, egyébként elfogadhatóan nem sok tk kenyér, sajt, csirkehús, brokkoli, ruccola, paleo mákos süti, egy avokádó, edzés után fehérjeturmix. Az Evelle-ről számolj majd be, kérlek.
      Holnap pihenőnap, holnapután futok, jó lenne kitartani.

      Kedvelés

      • Akkor számolj kalóriát. Ez rettentő sok. (A saját kajámról írtam)

        Úgy is sok, hogy én minden nap terepen megyek két gyerekkel, ami önmagában sport. Minden nap bicikli, kutyaséta, bár ezt néha fiam/szomszédasszonyom intézi. heti 3-4 edzés, rohangálás. És épp határérték alatt levő pajzsmirigy-értékek, ugrásra készen álló, alacsony TSH-jú túlműködés.

        Figyelem magam Evelle-ügyben, de tolom a krómot, a jégszaunát, szoláriumot, telik az idő, csökken a zsír, és zselationos leveseket is tervezek. Nem fogom tudni, mi mitől van.

        Tarts ki, igen, és találd ki magadnak, mi a jó! Én is keresgélek, nem tudok tutit, főleg más életritmushoz, alkathoz. Mezomorf vagyok, túledző fajta, agyalós, nagy változatosság-igényű, jó ízületekkel, vasszöget-is gyomorral.

        Kedvelés

      • Köszi a választ, az krómot én is szedek, egyebeket nem.

        Az életritmus biztosan számít, én 8 órát ülök a gép előtt (jó esetben, ha az itthonit nem számolom), a pajzsmirigyértékeim jók, mindig is futottam, 1 éve edzek rendszeresen, az állóképességem elfogadható, nekem leginkább esztétikai jellegűek a nyűgjeim, testképzavar, önutálat tizenéves korom óta.

        Ezen mozdítani viszont komoly táplálkozási reform nélkül nem lehet – de ez megy a legkevésbé, inzulin-rezisztencia, 3 óránként ennem kell. Ezt még ki kell valahogy ügyesebben találnom, még mielőtt elveszítem a lelkesedésemet.

        Most viszont kellemes izomláz van, tetszik.

        Kedvelés

      • Egy időben mértem a vércukromat, ha nem eszem este 10 körül, akkor reggel mindig hipoglikémiával ébredek 😦 Mostanában mintha javult ez, legalábbis nem ébredek olyan farkaséhséggel és nem leszek uralhatatlanul ideges, illetve ájulok el, ha nem jutottam fél órán belül táplálékhoz.

        Intermittent fasting kilőve.
        A mintaétrendet nézem.

        Kedvelés

      • Ja, és ennyire kevés evéssel, ugrásra kész pajzsmiriggyel és ilyen intenzív sporttal én havi fél-egy kilót fogyok. Direkt 2,8-as meg 3,5-ös a tej, de néha még tejszín is van. Aszalt gyümölcs. Földimogyoróvaj. Hogy ne legyek összeroskadva, meg lógós bőrű.

        Újra kéne installálni, amit az elégről, a kajáról gondolunk. Mármint annak, aki fogyni akar.

        Kedvelés

  31. Ma négykor ébredtem. Este beájultam, jó a hajnali, még sötét nyugalom.
    Sokat írtam, rendbe tettem a blogot. Vállizom, fekvőtámasz.
    Kávé, kotyogós, banános-kókuszos smoothie, bele müzli, pirított mandula, egy narancs. Egy szelet sajt is.
    Oviba rohanás, őrmesterkedés (ha nem érünk oda, lemarad a síről). Kutyával futás. 200 lépéneél megáll szarni. Aztán még 10500. 1 óra 8 perc. 5000-nél megállok pisilni. Lehagynak a futók mindig. Hűvös, enyhe emelkedő, enyhe lejtő, néha nap. Csendháborításért felelősségre vonható harkályok. Ébred az erdő.
    Zuhany, kávé, sportital, egy deci a levesből, csirkemelldarabkák. Nagyon jól esik. (Ez lett volna az edzés utáni fehérje.)
    Rohanás baráti találkozóra, mindenem narancssárga. Beszélgetés, paradicsomleves, a menü második, tarhonyás fogása helyett sajtos omlett… kávé. Citromtorta. Jó, tudom. Veszek portugál szardíniát.
    Megjött a fehérjém (első tápkieg., eddig nem éreztem, hogy én is). Elbiciklizem érte a messzi északra, a Forgách utcához.
    Vissza, Buda, varrónő, posta, ovi. Álmos vagyok. Leves (elkészült). Fehérje csak holnap, edzés után.

    Kedvelés

  32. Ma elmentem egy fitness terembe.Pedig voltak ellenerzeseim korabban. Nagyon klassz edzo srac gyutt segiteni, nem okj-erol szabadult, tudta mit beszel. Most mit mondjak, kurva jo volt, de nagyon! Ugyes voltam, sokkal tobbet birtam mint hittem, nehany geprol leszallva kicsit high lettem par pillanatra. Annyira faradtam el, hogy elveztem vagy mazochista valt belolem, nem tudom. Komolyan, nem gondoltam volna, hogy ennyire jo tud lenni. Ugy vigyorogtam orakon at itthon a macskara, hogy megkerdezte, mivan, fixaltad a mosolyod?
    Tsok mindenkinek.

    Kedvelés

      • Havi? Hányszor mész? De jó! És hogy jó fej a teremedző!

        Kiderül itten, hogy mennyi minden hiedelem.
        Én sokáig sötét parasztoknak gondoltam a testépítőket. Jóindulatú emberek. Udvariasak.
        A teremedzők nyájasak.
        A súlyemelés nem beleszakadós.

        Kedvelés

      • O nem teremedzo hanem szemelyi, valami felreertes folytan alakult igy es mar nem akartam vacakolni ezen es nem bantam, meg mert jo volt. Persze azert megy a prs, hogy edzot hasznaljanak a kezdok, de en nem szeretnek tul gyakran, a penzem sincs most meg erre. Heti harom alaklom lesz a minimum egyelore.
        Elotte baratnoztem, aki angolul tanit egy “izomagyut” es o emlitette, hogy mennyire elnek ezek az eloiteletek, o is ledobbent miutan kiderult, hogy nagyon okos, muvelt es kivalo kepessegu a srac, raadasul jol beszel angolul, de annyira igenyes, ambiciozus, hogy a kulfoldi munkahoz fejleszteni szeretne.

        Kedvelés

      • Szerintem ez a sport a sok szabályával és tilalmával tudatosság és igényesség kérdése. Ha valaki régen nyomja, az nagyon komoly önfegyelmet, lelki fejlettséget mutat. Bár a jó hangulatú buliból csirkeenni hazaszökő gyúrós örök vicc tárgya. Meg hogy kényszeres, nárcisztikus. Meg testképmániás vagy -zavaros. Meg hogy menekül, mert otthon szar. Ez mind lehet.

        Az egyetlen sport a testépítés, ahol az erő, az állóképesség mellékhatás, a cél a forma, a kinézet.

        Kedvelés

      • Én egyetértek, már volt korábban, hogy jártam terembe, ahova egy cimborám csalt le, aki segített az edzést felépíteni, de a többi fickó is normális volt. Más közeli barátom is gyúr.
        És nem beleszakadós, izgalmas, számolgatós, hogy épp-mennyi-hol-tartok, jópofa. Csak engem más sportok jobban vonzottak akkor és később.

        Kedvelés

  33. hajra mindenki 🙂

    @Pillanat (meg akit erdekel)
    “(Futni nem szerettem, ha nagyon kellett, akkor inkább sprintben voltam jó. A 12 percestől be bírtam ájulni.)”
    nem tudom valaki adott-e mar tanacsot, csak beleugatok, hogy futni lehet sprintekkel is.
    olyasmira lehet rakeresni hogy “futás edzésterv kezdőknek 5km” kidob edzesterveket, hogy mondjuk elmesz 30 percet futni, aholis 30 perc = (3perc futas es ketto perc seta,) x6 ***
    ez a sprintben jo embereknek siman birhato altalaban.
    angolul neha meg lehet ingyen mp3-at is talalni ami szamolja a perceket es mondja, hogy most fut, most setal. de ha radiot hallgatsz akkor egy dal altalaban epp 2-3 perc kozotti hosszu 😀
    esetleg meg olyan kifejezesek vannak hogy “hiit futás edzésterv” es “fartlek futas edzésterv”
    (azert eleinte csak ovatosan ha nagyon-nagyon regen futottal, de bizom benned/bennetek)

    *** most ezt a 3+2 percet ne vegyetek szo szerint,csak odairtam egy szamot, illusztralni hogy kabe hogy nezhet ki…..

    Kedvelés

    • Köszi Ellie!
      Épp ilyen edzésterveket néztem ki, amilyet leírtál. Ezt megerősítésnek veszem! 🙂 ❤
      Nekem amúgy az elszántságomat, kitartásomat kellene növelnem, meg hogy rendszert vigyek bele. Most ezt készítem elő itthon, hogy be tudjam illeszteni a munka, család, rossz szokások lefaragása közé.
      Ami most nekem nagyon új, hogy fontos a lassú hozzászoktatás, mindig pici növelések, úgy beállítani, hogy ne legyen rossz érzésű, kimerítő, és ne kényszerből, hanem örömből, lazán menjen.
      Ezért nagyon hálás vagyok minden tippért, biztatásért!

      Kedvelik 1 személy

      • Nekem ez azért mumus, mert van olyan élményem, hogy sikerült lejönnöm a cukorról, lisztes dolgokról, és ahogy írod Éva, én sem kívántam akkor sem, ha éreztem az illatát a friss, puha kiflinek, sütinek.
        Viszont megéltem azt is, hogy mikor ez felborul, (pl. nekünk ilyen volt egy balesetünk), akkor annyira mellékes lesz a tudatosság, az egészséges kaja, amikor a cél csupán a mentális, és testi túlélés, hogy ilyenkor azt is erőltetni kell, hogy ne felejtsek el enni legalább egy fornettit a kórház büféjében, mert különben felbukok én is…

        Kedvelés

      • Még annyit hozzá, hogy ezért tanulok itt sokat a szemléletbeli kérdésekről, és a nézőpontok bátor megváltoztatásáról, hogy a változások belülről jöjjenek és ne kényszerből. Mert enélkül minden változási kísérlet olyan, mint a yo-yo effektusos fogyókúra. 🙂

        Kedvelés

  34. Annyi kezdő futó van itt, hogy azt gondoltam ki, ha valakit érdekel, szívesen odaadnék ajándékba egy néhány éves egyszerűbb futó kvarcórát. Köridőket is tud mérni. Ja, és rózsaszín :D. Nekem lett egy másik, bonyolultabb órám időközben.

    Kedvelés

  35. Kicsit nehezen merek írni az életmódváltásomról, amit januárban kezdtem el. Én nem szeretek róla beszélni, mert akkor arra megy az energiám, de most talán segít.
    8 éve nagyon csinos, vékony, izmos lányként jöttem haza Angliából, ahol aupair voltam. Én ott megszépültem, bár előtte sem voltam csúnya, de az a környezet fél év alatt a topra vitt engem. Volt időm minden nap egészségeset főzni, és mindenhova gyalog jártam, ami napi legalább 2 óra sétát jelentett. Letisztult a bőröm, dús és hosszú lett a hajam, vékony voltam, egy kiló felesleg nem volt rajtam, izmos lettem. Ennyit jelent az életmód.
    Aztán itthon 3 fázis jött: irodai munka + kocsihasználat + zabálásban örömforrás keresése a sok munka és a kevés öröm miatt.
    Eléggé megváltoztam, és már nem éreztem jól magamat. Próbálkoztam fogyni, aztán rájöttem, ez nem csak evés-kérdés, összetettebb. Most januártól kezdtem el a projektet, ami nem arról szól, hogy fogyni fogok, hanem arról, hogy változtatok.
    Én igyekszem nyitott lenni, hagyni, hogy mindenki azt csinálja, ami jó neki, de nem értékelem azokat a reklámokat, amikben kövér, zsíros embereket mutogatnak, hogy ez is rendben van. Nincs rendben, nem esztétikailag, hanem egészségügyileg. Ez, hogy én kövéren, plusz 20-25 kilóval is jól érzem magam, téves út szerintem. Én nem érzem jól magam plusz 10-zel sem, pedig kiegyensúlyozott vagyok, de közben mégis szar a túlsúly, az izomtalan, gyenge test. A tudat, hogy tudom, lehetek más is. Lehetek erősebb, kitartóbb, aktívabb, magabiztosabb, és igen, nézhetek ki jobban, ami nekem jó érzés volt mindig. Vehetek olyan ruhát, ami tetszik, nem pedig olyat, ami jó erre a testre. Felfutok a hegyre, vagy 10 perc után alig kapok levegőt, ez is nagy különbség. Az evésben találok örömet, vagy másban is, és az evés jó, tervezett és tápláló, erőt adó vagy elnyomó, nem mindegy ez sem.

    Mivel kezdtem?

    Én oda jutottam, hogy nem lehetnek terveim szellemi kiteljesedésre, amíg a testem alszik, és az alapokkal lehet és kell indulni. Minden hónapra lett egy “projekt”, abban a hónapra csak arra koncentrálok, és amikor már megy, bekapcsolok egy újat. Az első: legyen energiám, ehhez normálisan kell enni. Hiába járok én termelőire, ha végül a céges büfében veszem meg a reggelit és az ebédet. Ezért január projektje a főzés volt, elkezdtem főzni életrendelés helyett. Most az ebédek 80-90%-át magam készítem, ha néha mást eszek, nem gond, mert magamhoz, csak magamhoz képest nézem az eredményt.
    Február: időben lefeküdni, mert ahhoz, hogy bírjak majd sportolni, hogy legyen energiám rendszeresen főzni, kipihentnek kell lennem. Az eredmény szintén 80%, de ez óriási eredmény nekem. És kevesebb kötelezettséget szedek magamra, feladtam a nyelvtanulást pl., majd visszatérek rá, ha testileg jól vagyok.
    Aztán: ne a céges büfében reggelizzek, hanem itthon, mert így változatosabb lehet, és nem sokkolom a szervezetemet éhséggel 10-ig. Így elkezdtem itthon reggelizni, a kávét sem éhgyomorra iszom már, nekem ez is nagy lépés.
    Így az étkezéseimet 80%-ban kontroll alatt tudom tartani, nagyon jó minőségű kajákat eszek, és még így is jobban kijövök anyagilag.
    Szóval megvan az energia evésből és alvásból, így jöhetett a mozgás. Mint tudod, vettem egy biciklit 10 év autózás után. A terv az volt, hogy csak valamikor áprilistól fogok munkába járni vele, de mivel elromlott a kocsi, egyik reggel itt álltam, hogy valahogy be kell menni, így felpattantam a bringára.
    Tegnap is ezzel mentem vásárolni, teljesen más létezés, ahogyan írtad te is korábban. Ha csak hétvégén és hetente kétszer használom, már előrébb leszek. De jön vele a motiváció, hogy újra kezdjek el uszodába járni és futni néha, de nem erőltetem, hagyom az ösztöneimre, de közben nem hagyom, hogy azok elnyomják a tudatot.
    Más terv nincs, ami még van, az már szellemi kihívás lesz.
    Evés, mozgás, alvás – azt hiszem, nekem ennyi elég most ahhoz, hogy tegyek magamért. Én nem akarok túlsúly miatt beteg lenni, kidőlni, passzív lenni, szarul kinézni sem akarok. Biztosan van, aki jól néz ki túlsúllyal is, meg jó neki úgy, én nem érzem magam jól vele, és nem is akarok elmenni abba az irányba, hogy elfogadjam magam plusz 10-15 kilóval. Mert utána jön majd az, hogy plusz 25-tel is jó lesz nekem, a határok kitolódnak. És plusz 25-tel már jönnek betegségek is, főleg az én genetikai hátteremmel.
    Egyébként nem vonok meg magamtól semmit, csak másképp szervezem magamat, az életemet, és tudom, hogy ez jó irány lesz.

    Ezzel párhuzamosan viszont energiám szabadult fel, szebb a létezés, és hirtelen nem tudok mit kezdeni ezzel. Furcsa ellentmondás, de nehezen élem meg ezt az állapotot, tudatosan jó, örülök neki, de néha mégis szorongok. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de olyan, mintha hirtelen szabadabb lennék, tolnám a határokat, elengednék sok mindent, szembe mennék a mindennapos környezetemmel, a megszokottal, ami próbára tesz tudat alatt. Furcsa, hogy van időm olyan dolgokra, amilyenekre eddig nem volt, és a szervezettség miatt hirtelen nem tudok mit kezdeni az energiámmal és az időmmel, amiből több lett a plusz elfoglaltságok ellenére is, ezt nem is értem, hogy lehet. Ismerős ez az érzés valakinek? Jó lenne beszélni róla olyannal, aki átment hasonlón.

    Kedvelés

      • Most hagytam jóvá minden eddigi kérést, lehet te voltál az egyik. Wp-en kell regisztrálni, majd kattints a blogra, kiírja, hogy zárt, kérj accesst. Erről kapok mailt, jóváhagyom, és be tudsz lépni.

        Kedvelés

    • Gyönyörű bejegyzés! Köszi, hogy megosztottad! Kitartást neked, hosszú távon!!!
      Hasonló tapasztalataim vannak. Nekem a testem mindig viszonylag oké volt, de mégis a saját főzés kontra céges menza/büfé nagyon is meglátszik a közérzetemen. A másik az étkezéskor elfogyasztott mennyiség, azon csökkentettem. Nincs kóma evés után, sokkal jobb érzés. A sok víz, ezzel évek óta küzdök, inni nehéz, de palackkal járkálok most már. Alkoholt szinte semmit nem iszom, ez is jótékony (rosszul bírom, kiszárít).
      Az alvás, mennyiségben, és minőségben, szintén alapvetés, nekem is. Mostanában délután hosszú relaxációkat is végzek (30-40 perc), alvástól függetlenül, felfrissít a nap hátralevő részére.
      És igen, több lesz így az energia, fókuszálttá válok, örömmel, energikusan cselekszem.
      Teljesen igazad van szerintem, hogy a testtel kezded, ha fáradtság/feszültség/fájdalom van benne, akkor nagyon nehéz jó, előremutató gondolatokkal, tevékenyen élni.

      Kedvelés

      • “Teljesen igazad van szerintem, hogy a testtel kezded”
        Többek között a jóga is ebből indul ki, valójában ott is a lélek művelése a cél, a nálunk ismert gyakorlatok, a test edzése csak eszköz ehhez.

        Kedvelés

      • Másképp nekem nem megy, egyszerűen csak így, hogy figyelek, elemzem magam, listát írok legalább fejben. Ellenkező esetben csak kapkodok, nem szűröm ki, mi a fontos, mire figyeljek, mi segítene nekem.
        És igen, észre sem veszed, már bele is ragadtál.

        Kedvelés

    • De érdekes ez:
      “szebb a létezés, és hirtelen nem tudok mit kezdeni ezzel. Furcsa ellentmondás, de nehezen élem meg ezt az állapotot, tudatosan jó, örülök neki, de néha mégis szorongok.”
      Valami hasonló… általában ujjongás, hogy de jó, de más így, ezt akartam, meg az öntudat, hogy én meg tudom csinálni, nem a csodára várok, és még mások motiválása, akik engem is erősítenek… és a mélyén a tanácstalanság, mi hogy legyen. Nekem elég határozott céljaim vannak, a cél látszik, ez oké (18-20-as testzsír, tömegelés, ebben a sorrendben), és eközben én erős, céljait látó, kompetens ember vagyok, kevés önkínzással, sok örömmel, de mi lesz aztán? A célvonal után mi áll? Kis tiltakozás, hogy most már mindig megnézem majd mindenek a szénhidráttartalmát, és tényleg ez lesz a szempont? tesztcsíkra pisilek hétfőnként? apostollá válok? mindenki kérdezget? terveim lesznek, centi, százalék, halálomig?
      Vagy szépen, nyugisa, mert jólesik, lejárkálok időnként, súlyt emelek, kicsit fejlődök, elnézek egy-egy hosszabbtávfutásra, az emberkor végső határáig?
      Lesz idő, ahonnan visszanézve ez a mostani lesz a fénykor? Romlás jön?
      Most annyira látok minden hibát, löttyedtséget, ugyanakkor annyira élvezem fürdőruhában, rövidgatyában a testemet, és annyira néznek.
      Szóval mennyire fenntartható ez? Vagy csak megszokás kérdése? Aki lejött a szénhidrátról, vissza se néz többé?
      És eközben rettegek, hogy újra zabálni fogok, visszahízom, összemegy az izmom?
      Elnézem Mike-ot (muscleforlife), Peter Attiát, őrületes tudatossággal élik az életüket, és erről írnak is, az egyik a zsírszázalékot figyeli, a másik a BHB-szintjét, hogy ketózisban maradjon, és azt mondja Mike, ehet ő mindent, csak fegyelmezetten, mert tudja, hol a határ.
      És emlékszem, mit mondott nekem a szívemnek nagyon kedves férfi: úgy szereti bennem, hogy én nem kínlódom, hogy saláta így meg úgy, hanem eszem, felszabadultan, olyan ritka ez.
      Persze szétpörgetett anyagcserével, túlműködő pajzsmiriggyel könnyen megtehettem.
      Én amúgy nem zabálás miatt, hanem a harmadik gyerek terhesség+szoptatás+nyűgös szénhidrátfüggés+stressz miatt maradtam 85-90 kilós, kb. négy évre, zabálni meg az extrém túlműködés miatt zabáltam.
      Asszem, a kaja most azért ennyire téma, mert éhes vagyok, valami enne bennem (de nem csokit, hanem még egy szelet sajtot, egy kis zabpelyhet, egy szelet csirkemellet, egy él almát — ki hitte volna tavaly, hogy ilyen vágyaim lesznek?). A ketogén diétától azt remélem, hogy nem leszek éhes, és nem kell számolgatnom.

      Meg a tudatosságod is érdekes, nagyon kösz, hogy ezt megírtad.

      Kedvelés

      • Nekem is mondtak ezt ” jo nezni ahogy eszel”. Csakhogy ez akkor volt amikor 50 kg voltam max. barmit is tettem es olyan kockas volt a hasam, hogy irigyelve neztek a sportos fiuk is.
        Azt gondolom most, ebben a pillanatban, hogy fegyelmezetten enni nagyobb orom is. Arra eszmelni, hogy basszus ez tok jo igy is. Mondjuk en nem eszem extremen keveset, de elkezdtem en is nagyon megvalogatni, mit, mikor mivel es mennyit.
        Az egyik baratnom barmit eszik vekony marad (harom gyerek utan). Par napja egyutt boklasztunk es addig befalt ilyen utcai peksutiket, piazza-felet. Nagyon ehes voltam, de nem kivantam meg, sot miutan tisztabb eteleket fogyasztok, ellenallast ereztem az ilyen jellegu kaja irant minden eroltetes nelkul. Nagyon orultem ennek.

        Kedvelés

      • Én tegnap bringázás közben megálltam, és megláttam egy kóla-automatát, kétszer is elkapott az inger, hogy vegyek egyet, hogy megdobjam magam energiával. Ritkán iszom cukros löttyöket, de ez olyan pillanat volt, hogy a fizikai igénybevételtől megkívántam, de nemet mondtam végül.

        Kedvelés

      • tollampapírom: a biciklizés közbeni éhségekre és szomjúságokra fontos figyelni. nekem volt olyan nyári melegben, hogy csak víz volt nálam, ittam is rendesen, mégis rosszul lettem. és ami a legviccesebb: rájöttem, hogy sóhiányom van, és kényszeremben elkezdtem az alkaromról nyalni vissza a kiizzadt mennyiséget (nulla pénz volt nálam, sehova nem tudtam beugrani venni vmit). utóbb olvastam, hogy tekeréshez érdemes izotóniás italt vinni, főleg nyáron (ami kb. itt van a küszöbön), amiben van vmennyi cukor és só! is. de persze nem kell megvenni drágán a boltit, a neonszínűt, az ember magának is csinálhat csipet-sós limonádét maga beállította cukormennyiséggel.

        Kedvelés

      • Velem nagyon jót tett Pesten a Kálvin térnél az árus. Nem szoktam utcáról enni, de nagyon kívántatta magát a gyros. Már a felét befaltam, mikor szembejött egy vastag, fekete hajszál. Egy életre elintézték, hogy rá se bírjak nézni.

        Kedvelés

      • Kiéhezetten enni, hajnalban a reggeli müzliről ábrándozni, az meg aztán micsoda öröm…! Mintha minden nap hazajöttem volna egy hadifogságból.

        De a tudatosság, a kompetencia is nagy élmény, a dolgok egyszerű szépsége.
        meg hogy én tudom, nem pofázik bele senki, nem kell állandóan védekeznem.

        Kedvelés

      • Ilyen tárgyú levelet kaptam:
        Egy szép nő bármit elérhet, amit akar. Így diétázz a tavaszra!
        (glutamin+bcaa)
        Spam. Soha ilyenre fel nem iratkoztam.
        Köpni-nyelni nem tudok. Kurva szép nő vagyok, és tökre nem ezzel szeretnék érvényesülni, sőt, semmivel, hagyjon minden tülekedő-helyezkedő békén..

        Kedvelés

      • A legfontosabb részét feszegeted itt. Még a zsírnál is fontosabb.
        Ha most magamról, magunkról beszélek csak és nem, nem, senkivel sem vetem össze magam, azt látom, hogy a bármilyen fokú tudatosságban simán benne van a nem lazaság, az erőlködve ráfeszülés, a szorongás. Pld. a blogról nézve én már simán orvosi eset vagyok nyilván, ha-ha-ha, neve is van a kórnak ám (orthorexia nervosa) vagy nagy élethiány vagy bármi istenverése lehet rajtam. Vagy sokan azt képzelik, hogy ez de nehéz, tiszta sziszifusz, még egy kósza somlói sem csúszhat be. Na most az van, hogy igazából nem kell a somlói. Nem jut eszembe és nem kérek akkor sem, ha az orrom alá tolják. Tudom, tudom, ez is a kór része 😀 Nem erőlködöm rajta, az a helyzet, hogy megszűnik igény lenni. És nem az van, hogy nem eszem egyáltalán egy kerti partin vagy rányomom a gyerekekre és ott állok fölöttük, hogy nem, nem ehetsz egy gofrit sem a pajtásoddal. Annyi van, hogy otthon mi ezt meg ezt eszünk így meg úgy elkészítve, élünk valahogy, ami kényelmes és pár év alatt rutinná vált, így nincs erőlködés, megfeszülés, számolás és közben az igények bennünk felnőttekben megszűntek, mert nem éhezünk és jobban vagyunk tőle, jó benne. Ami a gyerekeket illeti, érdekes, mert ők hasonlítani akarnak nyilván és mindent akarnak, amit más … megkapják, nincs tiltás, de nem tőlem vagy az apjuktól kapják és közben együtt főzünk, sokat beszélünk adekvát módon, mit, hogyan, miért érdemes, meg együtt készítjük és ez lesz a természetes. Remélem. Viszont illúzióink sincsenek, mert nem, nem ebben sem vagyunk mindenhatók és az ártalomcsökkentés is elég, sőt ennél többet nem tudunk tenni. A végén úgy is ők választanak majd. Tehát máshol meg mindenki azt eszik, ami van, amit választ, ami az aktuális belátása, lehet a többiekkel nyammogni az extrudált kutyafülén meg a croissant-on, nincs szorongás, összekapás, teszed-le-azonnal ezen.
        Szóval szerintem idővel tartósan megváltoznak az igények, rutin lesz, kézenfekvő lesz minden, meg eredmények és jobblét is van és így aztán ebben leszel felszabadult. Ez csak más, amiben felszabadult lehetsz.

        Kedvelés

      • Sztem igen, mert egyrészt ez szerintem fiziológiás, azaz, hozzá voltál szokva dolgokhoz, hogy mitől kapsz újra erőre, pld. ha az elfogyott bringázás közben, meg ugye vannak a szintén nagyon erős és mélyen beivódott ízélmény-emlékek, amelyekhez ráadásul komoly agyi ‘kémia’ kötődik és annak idő kell sztem, hogy változzon. És akkor már itt is a pszichés része, nem?! Meg ugye, ha hajlamos vagyok túlkombinálásra, akkor ez még nehezebb. Vedd úgy, hogy magamról írok, jó?! A szorongás ebből a koktélból könnyen kijön. + egy idő után biztos belefutsz olyan társaságba, ahol cseszegetni fognak, meg lesajnálni, na ez sem könnyű. Hosszútávon úgy is az dönt, hogy komfortosan érzed-e magad így is végül, meg nem éled meg veszteségként azt a bármit, ami rád akar ugrani hátulról, meg túl nagy eredményt nem hozó erőfeszítésnek az egészet.

        Kedvelés

      • Én nem változtattam a gyerekek étrendjén. Nincs annyi csokizás, palacsintázás, és a kisebb cukortartalmú pudingot veszem le immár szokásszerűen a polcról, de ők nem változtak annyit. Simán kapnak fehér kenyeret, sült krumplit, nem tudom, mi ez bennem, hogy ők még növésben vannak, meg rengeteget mozognak, és nincs unalomból evés meg duplavacsora, és gyönyörű az alkatuk. De persze az én mandulalisztes zabpelyhem kell nekik. Én nem akarom ezt rájuk nyomni, hogy nehéz legyen egy zsúr, egy tábor. De idén nem Szamos, és nem marcipános torta lesz, hanem valami ártalomcsökkentettebb (ápr. 2. és 12. a két szülinap).

        Igen, ők választanak.

        Tök érdekes, ahogy a családról írsz.

        Kedvelés

      • “nem tudom, mi ez bennem, hogy ők még növésben vannak, meg rengeteget mozognak, és nincs unalomból evés meg duplavacsora, és gyönyörű az alkatuk.” ez az. A visszajelzés nekünk is az, hogy okosak, erősek.

        Kedvelés

      • Na, ezek jó kérdések, talán ez a megoldás. Hogy csinálom, amit terveztem, és most van az, hogy akkor most mi lesz? Mert elkezdeni, tervezni, kialakítani, első lépéseket tenni jó, mert köti az energiát, a figyelmet, de utána csak benne lenni, már egészen nehéz. Valami olyan, hogy most nincs semmi, működik, amit akartam. Beállt. Kellene egy új terv? De közben még koncentrálni kell mégis, meg még nem vagyok olyan, amilyen lenni szeretnék, hiszen csak 3 hete kezdtem mozogni, bringázni.

        Amikor Angliában megváltoztam, nem volt utána semmi, egyszerűen élveztem a létet, a szépségemet, azt, hogy nagyon jó kisugárzásom lett, hogy egészséges voltam, és ez látszott is rajtam. De az nem volt kifejezetten tudatos változás, ott egyszerűen olyan életet éltem, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy izmos lettem, a hajam dús, a bőröm tiszta, a mosolyom nyugodt, stresszmentesség, kiegyensúlyozottság volt.

        Van az a béna idézet, hogy nem elég kikaparni az akármit, hanem meg is kell benne hemperegni. Lehet, hogy a hempergés nehezebb, mint a kikaparás? Lehet, hogy küzdeni jó és motiváló, nyerni viszont ismeretlen és szorongató érzés? És ha szorongok, az mitől van? Attól, hogy ismeretlen ez a fajta siker, vagy attól, hogy félek, visszaesek?

        Kedvelés

      • “Utána csak benne lenni”
        Az a legjobb, már megszűnt pl. a cukorfüggőség, szokássá lett a minőségi étel saját íze vagy a nyers nemtudommi evése vagy a nemvacsorázás vagy a koplalás vagy a bármi, már látszik az eredmény, már húz a nagy súly, már könnyű a futás, már kaptam sok elismerést. Inkább most gondolom csak, márciusban, hogy mondjuk szeptemberben, megőrzött 20-as zsírral mi a bánatot fogok én csinálni. Na de azon a hídon majd átmegyünk akkor, nyilván jön sok újdonság, ihlet, ismeretség. Lehet, hogy akkor nyerem az első versenyeimet, meg hát olimpia is lesz jövőre. Lehet, hogy kiderül, hogy ez itt csak harmatos kezdet volt.

        “nyerni viszont ismeretlen és szorongató érzés” — nem. Nekem diadal volna, maradéktalanul élvezném, úgy hemperegnék benne, mint a varacskos disznó. Hanem az van, hogy nyerés sosincs, az élet a küzdelem maga, ami izmot fölraksz, öt nap múlva bomlani kezd, hat hét múlva meg mondjuk elzsírosodik, mert pl. eleged van a kibaszott csirkemellből (ezt nem értem, folyton rizs, brokkoli, csirke, turmix? mintha magukkal basznának ki. Hal sose? Csirkeszárny, akár a többi szír rovására, csak néha, hogy ne őrüljenek bele? Iszonyú egyhangú, gépies, nyomasztó, butáknak való, és sok a dogma és szektaszag van, ezt a komoly izmozóknak szóló honlapokra írom). Mindig fogok találni valami biszbaszt,valamit, ami nem eléggé, vagy épp grízes a felkarom a tejfehérjétől, vagy a vádlim nem tetszik, magasak a mércéim, nem tudok eltelni az eredménnyel. Minél közelebbről nézem, annál ijesztőbb az egész. Ez egyenes út a testképzavarhoz, tavaly írt erről az egyik kommentelő.

        Amúgy meg engem a döbbenet hat át, ez a sokféle, eleven unortodoxia: ki hitte volna? Olvasunk az interneten évek óta, meg ismerünk mindenféle csodabogarakat, azt hisszük, mindent tudunk, jó, paleó, unjuk, jó, testépítés, hagyjatok már, egészségmánia, városi bringázás, nem, mi nem vagyunk az a fajta ember. És akkor történik valami, amitől megelevenedik mindez. Valósággá lesz, mert épp akkor és ott van erőnk, akaratunk figyelni, ebbe tenni energiát (erről írtál te is, most leszel igazi bringás).

        De megmarad a régi én is, csak már nem érdekes mondjuk a somlói.

        Ki hitte volna? Hogy van pl. ilyen melltartó: http://www.nubra.com/home.php (mellet még beszerzek hozzá)??? Kiderül, hogy míg vért izzadnak egy csomóan az illegális Viagra beszerzésével, itt a teljesen legális, nem is túl drága, tuti arginin, ami a legjobb az impotenciára (ha az nem lelki). Kiderül, hogy igenis van tuti megoldás a narancsbőrre, hájas hasra, csak kurva kemény mondjuk. Kiderül, hogy nemhogy kockás tud lenni az én hasam tök hamar, három gyerek után, még mindig jelentős túlsúllyal, hanem mértanilag szabályosak a kockák. Beszarok (sok ferde, háromszöges, vagy öt-négykockájú testépítőt láttam mostanában). Kiderül, hogy felnőttkorban lehet nőni, és van gyógyír a hátfájásra.

        Iszonyú érdekes mindez, a bringa is, és ha van veled változó vagy virtuális motiváló ismeretség, és ha meg tudod élni ezt önélményként, elég-vagyok-magamnak módon, akkor hiába ugatnak meg fejcsóválnak meg néznek hülyén.

        Neked van motiváló ismerősöd?

        Nekem most érdekes élmény, hogy februárban lelkesítettem a tornás anyukákat, sétáljunk, fussunk, történt is egy-egy kísérlet, aztán meg mégse. Isten a tanúm, nem akartam én filmbe illő, forrest gump-szerű mozgalmat, meg hogy most akkor mindenki elkezdi, és legenda lesz a normafai szombati futás, szervezte Gerle Éva, ráadásul ők kocsival vannak, mennek a torna után a nagyihoz/zsúrba, nem tudnak úgy átöltözni, lezuhanyozni meg minden, de azt nagyon szar átélni, ahogy megdermednek, elhúzódnak, amikor meglátnak, élő szemrehányás vagyok minden héten, még tónusosabban, még energikusabban, még ujjatlanabbul, és ők csak telefonnyomkodnak és ülnek inkább másfél-két órát. Nem tudom, ez van-e a fejükben, de én nem akarom ezt rájuk nyomni, csak úgy voltam vele, miért ne menjünk a napfénybe, ha akarnak esetleg.

        Elidegenít ez az emberektől ez, részben, vissza kell utasítani minden sütit, nehéz, ha kérdezgetnek, én nem mesélem el, de közben látszik a változás.

        Viszont most összeszámoltam: negyvennégy olvasó írta/mesélte róla más/mondta el az elmúlt hetekben, hogy a blog hatására vett vagy elővett bringát, és azzal jár, és csak itteni kommentelők tizennégyen izmoznak rendszeresen, ezen kívül nem tudom, hányan, de jóval többen kezdtek a kajára odafigyelni. A kaja helyreteszi a biokémiát, onnantól könnyebb a lélek, az élet, az én, a férj, a gyerek, az anyós. (És az osztálytalálkozó, az meg diadalmenet.)

        Kedvelés

      • “nyerni viszont ismeretlen és szorongató érzés” – nekem igen, mindig megállok a cél előtt, azt hittem, már kinőttem, de még mindig előjön, most látom.
        Én sem szívesen mesélek róla, de közben meg mégis kell.
        Motiváló ismerős? Kevés van, és gondold el, én begurulok a bringával egy munkahelyre, ahol szinte mindenki kocsival jár, és öröm, ha kapsz céges autót. De ami meglepő: tetszik nekik, le a kalappal, de vagány vagy, örülnek nekem, biztatnak, bátorítanak, hogy ne hagyjam abba, de közben mégis nehéz így megküzdeni magammal. 10 napja nem ültem a kocsimban, és most már egyre kevésbé van kedvem, szar érzéssel gondolok rá. És tök jó volt hétvégén bringával menni vásárolni, tetszik, nem nehéz, de mégis nagyon furcsa érzéseim vannak. Már alig várom, hogy a kolléganőm is elkezdje, mert ketten együtt jobb lesz.

        Kedvelés

      • Én meg ilyen rátarti, magányos partizán vagyok, és munkahelyre sem járok. Nekem pont az az öröm, hogy egészen egyedi az utam, így értékesebb, magamnak szenvedtem meg, olyan, mint az ujjlenyomat. Az inspiráció más, meg a Critical Mass torokszorító mozgalomélménye is tök jó, meg mondjuk Amszterdamban bringázni, de alapvetően egyedül jó bemenni a sűrűjébe.

        Kedvelés

      • Láttad, hogy áprilisban lesz valami felvonulás?

        Egyébként nekem nagyon inspiráló a te egyedi utad, tudod, hogy nem vagyok egy ilyen rajongó-típus, soha sem ugráltam itt az első sorban, olvastam csendesen kevés kommenttel évekig, de igen, pont ez van most. Elengedem a normát, a mintát, egyedi útra lépek. Diákként inkább voltam egyedi, meg utána is egy ideig, aztán meg beálltam a sorba. Ki kell jönnöm belőle, meg megnyomorít, mindezt annak ellenére, hogy egyébként szép életem van.

        Kedvelés

      • Jaj már én is mindjárt jövök, csak még szakdolgozat, de államvizsgára már döbbenet akarok lenni. (Már a koromhoz képest ugye.)

        Kedvelés

      • Na, jelentem, én is belevágok! Próbálom ezt a ketogén izét, de hogy lehet ennyi zsírt megenni? A szénhidrátot simán betartom, de a fehérjéből sokkal több csúszik le. Mondjuk nem akarom sokkolni a szervezetemet, már nem először fogyózom, (úgy vagyok vele, mint a bagósok: jaaa, hát simán le lehet szokni, én már többször leszoktam!), nekem már régebben is a szénhidrátmentes diéta jött be, a gyümölcs hiányzik igazán. Szóval asszem maradok a több fehérjés változatnál. Sport egyelőre itthon szobabicikli meg ellipszis tréner, súlyzók, expander. Vágyom ki a természetbe gyalogolni, aztán később futni is, ha lemegy néhány kiló. Szerencsés alkatom van egyébként, meg sportos gyerekkor, biciklin meg görkorival a lábamon nőttem fel, ha épp nem ezek, akkor valamelyik fa tetején ültem (ahová ugye nem daruval tettek fel). Érdeklődve és örömmel olvastam a sportos bejegyzéseket és a hozzászólásokat, mindenkinek elismerés, aki mozdul magáért (is)! Éva le a kalappal! Igyekszem időnként bekapcsolódni, meg beszámolni, hogy 50 felett mire jutok, hogy alakul az erőnlétem, a súlyom, stb.

        Kedvelés

      • Magadon tudod kikísérletezni, mennyi fehérje engedi még, hogy ketózisban legyél. Szigorúan kezdjük, később lazulunk. Épp 85 százalékos csokit eszem edzés után, meg mandulát.

        Kedvelés

      • De jo! Csak most lattam meg a hsz-ed. Meg lehet tudni, hogy mibol allamvizsgazol? Annyira szeretem az ilyen embereket. Akik barmikor…

        Kedvelés

  36. Szia!
    Engem az érdekelne, hogy te hogyan szakítasz időt a mozgásra? Még 3 gyerekes korszakomban én is eljutottam heti egyszer (nagy mázli esetén) kétszer tornára, de most már nem megy. Nem célom fogyni (45 kiló vagyok), a kajálásommal sem látok nagy problémákat, és nem akarok olyan hasat, mint neked (alapvetően lapos, nincs vele gond), csak a gerincemet szeretném karban tartani, mert van nyitott csigolyám és más problémáim, amik 31 éves koromban derültek ki (véletlenül). Egyszerűen osztok-szorzok és nem jön össze. MInden nap 6-kor kelek (ha szerencsém van és a legkisebb méltóztatik addig aludni, mert sokszor kel 5 körül), és este 9-ig van valami dolgom. A férjem 6-nál hamarabb nem ér haza. Anno a torna 5-kor volt, amire jártam, 4.50-re esett haza és slusszkulcs váltásban futottam el és estem be pár perc késéssel, “cserébe” egy (vagy két) nap nagyon későn ért haza, hogy ledolgozza az időt. De most rendszeresen tesznek be neki 4 utánra megbeszéléseket (ez is megérne egy misét, hogy miért kell megbeszélést munkaidő vége utánra betenni…).
    Mozogni azért mozgok, mert elég sokat gyalogolok egy nap, na de az a torna a hátizmaimnak nagyon nem ártana.
    Érdekes ez a futás dolog is, nekem azt kifejezetten nem ajánlották.

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon. Kellemetlenül érzem magam, mintha kérdőre lennék vonva, mintha én élnék valami bűnös luxusban. Nem osztani-szorozni kell, hanem edzeni.
      Sporttémában mindig az időhiány a kifogás. Én ezt soha nem vettem elő, a pénztelenséget se használtam önnyugtatásként, hiányzik a szemléletemből. Tisztában voltam vele mindig, hogy csak rajtam múlik, edzek-e, és annyira menőnek éreztem, annyira csábított! Főleg ha ilyen súlyos (kb. mozgássérült) bajom lenne, akkor ez nem luxus, hanem a legfontosabb. Prevenció! Mi lesz 50-60 éves korodban? Én mondjuk az odautazásra (pláne kocsival) sajnálnám az időt, a benzint, itthon edzenék.
      Nagyon célorientált vagyok, bármit vállalok, ha szenvedélyesen fontos valami. Persze volt itt is betegség, határidős meló, beiskolázás. És nem csak egyedül vagyok a három (kettő és fél) gyerekre, hanem a pénzt is én keresem meg. Nem hiszem, hogy több időm lenne.
      Évekig nem szakítottam rá időt, illetve csak elszökős-férjemrebízós-mertmásképpmegőrülök módon szakítottam rá időt alkalmilag, esetleg itt a környéken futottam, vagy itthon súlyzóztam, ugróköteleztem. Volt, hogy konditermi játszóházban vagy bébiszitterrel oldottam meg.
      Kérlek, vedd figyelembe, hogy két szülővel (és esetleg segítő nagyszülőkkel, rokonokkal) sokkal könnyebb élet, mint a miénk. Szerintem a prioritási sorrend a más.
      A két kicsi most már nagyovis, délelőtt lezúzok a terembe, vagy futni indulok, szünetekben meg vidáman néznek filmeket a nagy bátyjukkal, elmegyek szellőzni, kutyázni, futni. Már nincs bűntudatom, a gyerekek önállóak, nekem muszáj jól lennem, ez van. És én jól vagyok, nincs bennem neheztelés rejtetten sem, hogy “miattatok nem tudok sportolni”. Ez megkönnyíti az együtt töltött időt.
      A blog és az írás a munkám, magam osztom be az időt. Úgy vagyok vele, hogy ez van, ehhez kell igazodni, mert kikészülök különben. Legfőbb ideje volt nekiállni a testemnek, most érkezett el a lehetőség, és nem szalasztottam el. Mindamellett régóta futok, illetve terepen, meredek részeken is biciklizem, közlekedésként, mert nem autózunk, az is sport, arra tudott épülni a mostani izomzat.
      Lehetne persze feleennyit, vagy csak itthon edzeni, szerényebb eredményekkel. Egyébként nem csak az edzés kéri az időt, mert attól a fajta edzéstől, amit csinálok, nagyon fáradt leszek, majdnem használhatatlan vagyok utána, stressz is a szervezetnek. Szóval nem egy óra pörgős, felfrissítő aerobic, inkább afféle félállás, meg még olvasok egy csomót, írok helyekre a témában (ami bevétel is), fehérjét rendelek stb., és sokan kérnek tanácsot is. De én így fejlődöm, ennyire kemény edzésekkel, és így lettem rövidnadrágos és felszabadult, könnyű, így jó fürdőruhában lenni, és ezért szúrja ki mindenki messziről, hogy sportolok.
      Nekem a legnagyobb változás a táplálkozás, abban szembesülni a tévhiteimmel, zsákutcáimmal, és új utakat találni, megrendítő.
      Nehéz ez családilag, kicsi gyerekkel, teljes munkaidős férj mellett, túlterhelten, és különösen az, ha utoljára sorolódik a te jólléted, vagy ha megjegyzéseket tesznek, de valami mégis kell, hogy ne pusztuljunk bele. Elemi köze van a sportolásnak a túléléshez.
      Hogy neked mi való, azt orvos mondja meg, nem tudom, mennyire súlyos a nyitott csigolya és mit eredményez, fontos, hogy neked való és élvezetes mozgásforma legyen.
      Nagyon kicsik még a gyerekeid? A street gym is szóba jöhet egy-egy játszótér mellett (vagy a játszótéren, én fesztelenül fekvőtámaszoznék ott is a mai fejemmel, de volt, hogy a játszótér körül futottam).
      Slusszkulcsváltás? Lehet, ez is gond. Nekem azért jók az alapjaim, mert csak gyalog, bringával járok, egyáltalán nem autózom. Innen azért már könnyebb izmossá fejlődni. Buszra várva sem szégyellek lábat emelgetni, guggolni. A stresszevést kiiktattam (az is pénz, idő). A gyerekekkel nagyokat lehet bringázni, túrázni.
      Amúgy szerintem sokan rettenetesen túlbonyolítják a gyerekezést, állandóan minden körülöttük forog, és bajkeverők is, mert a gyerekek ennek megfelelően viselkednek. Két szülővel, hacsak nem ellenséges a férjed, oldjátok meg valahogy, hétvége, szabi is van. Lehet gyerekkel délután aludni, kilenckor feküdni, négykor kelni…

      Kedvelés

      • Szia!
        Köszönöm, hogy szakítottál rám időt!
        A gyerekek öten vannak, legkisebb 2 éves a legnagyobb 10. A férjem egy multinál robotol, én is dolgozom heti 30 órában.
        Nincs bennem semmi olyan érzés, hogy a gyerekek miatt nem tudok ezt, vagy azt csinálni, mi akartunk ennyit, kettő után teljesen tisztában voltam vele, hogy mindez mivel jár (illetve bocsánat, az emberek áradó gyűlöletével nem számoltam).
        Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kötött, időre menős torna nem fog még sokáig összejönni, pedig nagyon szuper volt. Volt egy hely, ahol kora reggel is volt torna, egy darabig oda eljártam (a férjem vállalta, hogy az összes gyereket elfuvarozza), de nagyon gyenge volt, így nem érte meg ezért fizetni. Kb. arra volt tervezve, hogy aki már alig tud mozogni és 70 éves, az csináljon valamit. Nem kell minden nap bemennem konkrétan a munkahelyre dolgozni, időnként engedélyezett a home office is, ezen tanakodom, hogy akkor csippentenék ki időt magamra, csak ennek ára, hogy akkor éjszaka kell pótolni a kiesést, amit be kell vallanom egyre kevésbé bírok. 3 gyerek után heti 40 órában dolgoztam, és akkor rengeteget éjszakai munkáztam (picik voltak és ennek megfelelően sokat betegek), de már nem bírom. Párszor belefér, de nem állandóan.
        Igazából nagyon szeretem, ha van mellettem “segítség”, nem vagyok magamra hagyva, hanem valaki instruál, javítja a mozdulatokat, de ha nincs más, akkor nincs más.
        A testemmel nincs problémám, még soha nem néztek annyinak, mint amennyi vagyok, az öt gyereket konkrétan nem akarják elhinni, azt sem, hogy mindet normál úton szültem. Vékony vagyok, 34-es ruhaméret kicsit még nagy is (jó 160 cm-hez nem csoda). Csak szeretném még az unokáimat is egészségben emelgetni, és futkozni utánuk.
        Igazából nem is tudom miért írtam, talán ötletekért, hogy más ilyen kötött helyzetben hogyan szakít időt magára. Igen, én vagyok mindig az utolsó a sorban. Nem tudok egy olyan egyensúlyt létrehozni, amiben megfelelek a saját elvárásaimnak, mint munkaerő, mint anya, mint a háztartás ellátója (term. nem egyedül) és még a saját magamra is jut idő. Férjem néha kapacitál menjek el, de nekem este 9 után már se erőm, se kedvem, és nincs is kivel, és nem is erre vágyom, nem ez kapcsolna ki és töltene fel.

        Kedvelés

  37. Visszajelzés: én nem akartam úgy végezni | csak az olvassa — én szóltam

  38. Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 24.: nekem így tetszel | csak az olvassa — én szóltam

  39. Visszajelzés: egy éve | csak az olvassa — én szóltam

  40. A legszarabb minőségű februári narancssárga hasfotóra közeli megnézés céljából huszonnégyszer kattintott a kedves Élesszemű és/vagy más rosszindulatúak.
    Tényleg ezt nézitek, ezt taglaljátok? Miért?
    Nagyból kivágott, fokozás nevű effekttel láthatóvá tett, szar fényviszonyok közt született fotórészlet abból a korból, amikor még nem volt kockás a hasam, sem tónusos, és nem is fotóztam magam.
    Ez a nagy hamisítás.
    Ebbe “verték bele” az orrom.
    Az újabbakon ugyan, miért nem akadtok ki?

    Kedvelés

  41. Visszajelzés: de akkor most hogy? | csak az olvassa — én szóltam

  42. Sziasztok!
    Nora vagyok, 38 éves, ma vettem meg életem első fittneszbérletét. Kissé pánikban várom a holnapi első órát, már felötlött kamaszkorom összes, rövidlátóként szemüveg nélküli homályban töltött tesiórája, meg hasonlóan demotiváló emléke. De ezt most nagyon akarom, nem vagyok túlsúlyos, de szép is akarok lenni. Arányos, nem narancs.
    Éva, köszönöm ezt a posztot.
    A hozzászólásokkal erősen el vagyok maradva, de majdegyszercsak.

    Kedvelés

  43. Visszajelzés: linktár — segítsetek! | csak az olvassa — én szóltam

  44. Visszajelzés: még gyorsan kattintsatok néhányat, mert akkor megelőzzük 2014-et | csak az olvassa — én szóltam

  45. Sziasztok. Regota olvasgatlak csendben titeket. Negy eve paleozom, kisebb nagyobb kihagyasokkal. Egy egeszsegugyi problema miatt szeretnek eletmodot valtani es elkezdeni a ketogen taplalkozast. Tanacsot szeretnek kerni…tudtok esetleg konyvet, internetten elerheto irodalmat ajanlani ahol kiismerem ezt a taplalkozas modot, mert nem tudom hol kezdjem el illetve honnan tajekozodjak? Koszonom!

    Kedvelés

  46. Visszajelzés: a nettó test | csak az olvassa — én szóltam

  47. Visszajelzés: ne merj erős lenni | csak az olvassa — én szóltam

  48. Visszajelzés: ne merj erős lenni 2. | csak az olvassa — én szóltam

  49. Visszajelzés: tíz javaslat a testről újév előtt | csak az olvassa — én szóltam

  50. Visszajelzés: a blogger még mindig válaszol | csak az olvassa — én szóltam

  51. Visszajelzés: álomalak | csak az olvassa — én szóltam

  52. Visszajelzés: best of kommentelők | csak az olvassa — én szóltam

  53. Két cikket hoztam. Az Éva betűtípust váltott, de nagyon rosszul tette.

    http://www.evamagazin.hu/81832-fogyokuras-vallomasok-noktol-noknek

    Vajon miért, hogyan jut a tipikus nő abba az állapotba, hogy fogyózni akar, kell neki, van miből?
    És ha mégis, miért nem sikerül neki? Lefogyni se, vagy megtartani a súlyt?
    A természeti népeknél miért nincsen ilyen probléma?
    Biztos, hogy az a megoldás, hogy elfogadjuk magunkat?
    Ezek a nők mit csinálnak hétvégén? Miket esznek? Hány lépést tettek meg ma?
    Miért utálja szinte mindenki a sportot? Ha űzi, az miért öngyötrés? És ha mégis űzi, miért csak az alakja érdekli?

    http://www.evamagazin.hu/85513-egeszseges-testkep-gyerekneveles

    Egy hatéves gyerekkel beszélve miért ekkora para (kerülendő) a túlevés, a visszaélős evés, az egészségromboló evés témája, amit a felnőttek többsége űz? Miért tabu a kalória fogalma – ha a cigaretta, az alkohol nem az?
    A túl sok kalóriától nem leszel erős, ez tévedés. Ahhoz, hogy megőrizd az állapotodat, ellen kell állni annak, amivel a világ kínál, övez, és rengeteget sportolni, mert az irodai munkától, a számítógéptől és az autózástól nem maradsz formában.

    Kedvelés

    • “az esküvőmre lefogytam”
      “vigyáztam, hogy ne nézegessem”
      Miért nézzük hülyének a gyerekeinket? Miért hisszük azt, hogy ha eljátsszuk meg “előtte nem csináljuk”, akkor az neki nincs is? Miért erőltetjük ennyire, hogy a gyerek előtt valamilyennek tűnjünk, és miért hisszük el, hogy akkor ő olyannak is fog látni, amilyennek akarjuk, hogy lássuk?
      Basszus, a gyerekek nem hülyék.
      Köszi a cikkeket.

      Kedvelés

      • És mi a baj a kalória fogalmával, amelyet legkésőbb hatodikban úgyis tanul majd?
        Mert anyu bénán csinálta, rávették, hogy szorongjon, kövér volt már kiskorában, azért miért a KALÓRIA a hibás?
        Annyira bénák ezek a fordított, drámaszagú cikkek.

        Kedvelés

    • Szóval “az esküvőmre lefogytam”, ez is érdekes, hogy semmi nem számít, csak az esküvőn legyek szép, de akkor turbófokozaton. Utána minden mindegy, de hogy az esküvői fotókon “vékony” vagyok, az a lifetime achievement, mert az reprezentál engem utána, az a “hivatalos”. De annyi szó volt már itt az esküvő-őrületről – csak megakadtam ezen ismét.

      Kedvelés

      • ((èn is csak zárojelben: Barátnöm hozzáment egy faszfejhez, csodálkoztunk, hogy tehette, de azt mondta, ez a tag legalább elvette, megvolt a királylányruhája, amire kiskorától vágyott, ö volt a nap sztárja, ott a polcon vastag fotoalbum a gyönyörü fotókkal, tehát megérte 🙂 Tény, hogy szuperül néztek ki mindketten a képeken :O ))

        Kedvelés

  54. Eszter:
    “az ilyesfajta viselkedés (…) kontraproduktív: a túlsúlyos ember bánatában, dühében még többet kezd falni, netán étkezési zavarhoz vezet a „népművelő szándéknak” álcázott kötekedés”
    http://ujegyensuly.hu/helyem-a-vilagban/egeszseges-eletmod-vs-testszegyenites-szoptatas-segitese-vs-nokre-nehezedo-nyomas-hol-a-hatar

    Az igazság ettől még nem változik. Amikor fontos témákról írunk, felnőtt embereket tételezünk fel, akik el bírják viselni az igazat, sőt, ezért keresnek cikkeket, tartalmakat. Nem durcásan a fal felé forduló óvodásokat, akik toporzékolnak. A léleksimi elvárása infantilizmus. Épp kibaszol magaddal és a szeretteiddel. Senki nem fog neked udvarolni, hízelegni, hogy ne sértődj meg. A valóság összefüggésein ez mit sem változtat.

    A nem szoptatók nem mindig hoznak informált döntést, és felnevelnek egy sokkal rosszabb eü állapotú generációt. Ez sem magánügy.

    Kedvelés

  55. Visszajelzés: mi motivál? | csak az olvassa — én szóltam

  56. Visszajelzés: a legjobb posztok – szerintetek, szerintem, a blogmotor szerint | csak az olvassa — én szóltam

  57. Visszajelzés: miért nem tudsz lefogyni? | csak az olvassa — én szóltam

  58. Visszajelzés: mit ettél, ne egyél, egyél még, 70 százalék diéta és 30 százalék edzés, az vagy, amit megeszel… | csak az olvassa — én szóltam

  59. Visszajelzés: hogyan lettem nemzetközi botrány | csak az olvassa — én szóltam

  60. Visszajelzés: mi mindent csinálunk, amikor sportolunk? | csak az olvassa — én szóltam

  61. Visszajelzés: a sokadik motivációs poszt | csak az olvassa. én szóltam.

  62. Visszajelzés: tavaszi éledés — az új életmódrovat | csak az olvassa. én szóltam.

  63. Visszajelzés: őszi életmódmagazin (sportrovat) | csak az olvassa. én szóltam.

  64. Visszajelzés: még mindig sportolunk — csak tagoknak | csak az olvassa. én szóltam.

  65. Visszajelzés: életmód-beszélgetések ÚJ SPORTROVAT | csak az olvassa. én szóltam.

  66. Visszajelzés: innen nyerhetsz motivációt (sportrovat, október 25.) | csak az olvassa. én szóltam.

  67. Visszajelzés: az elhízott kolléganő | csak az olvassa. én szóltam.

  68. Á, ez kommentelhető 🙂 (a sporttörténet poszthoz akartam, de oda nem lehet)
    Szóval anyám, le a kalappal, baromira motiváló ez az egész, amit és ahogy csinálsz.
    Novemberben négy és fél év gyes után visszamentem dolgozni, majd egy hónap múlva jött a karácsony és ettem és ettem és ettem… és januárban már annyira siralmasan néztem ki, hogy azt mondtam, állj és ne tovább. Nem vagyok hajlandó ebben a szottyadt-löttyedt testben megöregedni, nem vagyok hajlandó így élni, mert ha másnak sikerült, akkor nekem is fog. Kapuzárási pánik? Identitásválság. Lehet.
    In medias res kellett volna elkezdeni akkor, de végül csak febr. elején kezdtem diétázni*. Egy hónappal később futni. Hajnalban. Képes voltam ötkor felkelni… Féltem a futástól. NAGYON. RETTEGTEM. Teljesítménykényszer, kis pánikrohamok, hogy mi van, ha nem bírom lefutni, amit kitűztem magam elé… Régi rossz berögződések szúró oldalról, légszomjról. De aztán elmúlt. Most már élvezem, hogy egyre jobb időkkel megyek, egyre erősebb vagyok.
    Anno a gyerekek előtt (most már hat éve) crossfiteztem egy évet, soha nem voltam jobb formában. Ez a cél, hogy közel úgy nézzek ki, mint akkor, ha nem jobban.
    Eleve szívás az élet, mert Érden lakunk, minden nap ingáztunk a XI. kerületbe (autó/vonat/busz), rohantam melóba, meló után meg összeszedni a gyerekeket és haza. Fél négykor végzek a melóval és hatnál hamarabb soha, értsd, soha nem értünk haza tömeggel, csak ha férj is emberi időben végzett és hazahozott minket. És akkor kb. annyira maradt időnk, hogy kis játék, vacsora, mese, altatás. Ezért nem járok kondizni. Nincs szitter, nincs rokon, nincs segítség, nincs idő. Meg is hoztuk a döntést, hogy az ovi közelébe költözünk, panelba, mert bár mi ingázunk lassan tíz éve és egészen megszoktuk, a gyerekeken látjuk, hogy sok nekik. És az idő nagy kincs. Hajlandóak lettünk volna az időért beáldozni a zsebkendőnyi kertünket is.
    Aztán jött a koronavírus, a költözésből semmi nem lett, de a kis kert maradt, ami nagy segítség. Átütemezett napirenddel késő délután futok, férj hazaérkezte és vacsora között. Heti kétszer pedig bringa a melóhelyre, 2×17 km. Imádom. Hogy fog ez is hiányozni, jaj. (Alföldön nőttem fel, ott mindenki biciklizik. Áldott, jó síkságon. Bezzeg itt… Azóta se szoktam meg.)
    Szóval ha majd visszaáll a világrend (majd egyszer), akkor a felgyűlt cafeteriámat erre fogom elhasználni. Crossfit és kondi. De olyan szívesen táncolnék is, meg krav magáznék, meg úsznék, meg rúdtáncolnék is, de hát ennyi pénz és idő a világon nincs.
    *(Lifetilt – nem reklám, csak mint tény – 1400 kalóriás tejmentes (mert szoptatok még, a gyerek meg allergiás – meg mert a kényszeres zabálást ezzel tudom féken tartani, számolok, mérek… úgy néz ki, működik. Azaz működött, míg melóztam, kimértem mindent reggel és akkor az volt egész napra, nem volt maradék, amit a gyerekek hagytak, meg nem volt itt a teli kamra, hűtő… Jáj.)).
    Megint jól idehánytam a fél életem (rossz szokásom ez, elnézést). Amit viszont kérdeznék: a nyújtás meg ezek az akrobatikus dolgok. Sose mentek. Mit tanácsolsz? Megnéztem a videókat itt: https://csakazolvassa.hu/2016/07/03/top-10-gyakorlat/ (a flexes videód beszarás, le a kalappal!!!). Így videók alapján csak úgy el lehet kezdeni a nulláról ezeket? Vagy ehhez inkább jógázni (is) kéne?
    Bocs, hogy hosszú lett.

    Kedvelik 1 személy

    • Szia, tök érdekes, ahogy elmondod, látod magad – én nagyon sok nyafogást, kifogáskeresést olvasok, ami nem is gond, de amikor ettől frusztráltak meg az én testemen gúnyolódnak, azt azért visszajelzem. Nagyon érzékeny, nehéz téma ez a középosztálybeli testkarbantartás, és rettentő sok a nyafogás. Just do it. Magamnak is ezt mondom, ugyanúgy para tizenegy félmaraton és két maraton után is az 5 km, de amúgy Lubics Szilvi ultrafutó is ezt írja, minden edzés egy para.
      Tök jó, hogy te nem hazudsz magadnak, és ezek nagyon is érvényes dilemmák, nehéz helyzetek.
      A futás szuper, mellé azért való egészen fapados (PET palackba homok, sörösrekesz, bokára szigszalagozott kiló rizs…) vagy netről rendelt súlyzóval erősítés, az alza.hu-t nézzük épp. Csodálatos, egyetlen kiútja a bezártságdepinek. Nem is kell konditerem, egyre jobban rájövök. Minden minimál most.
      Én most pihenek, mert ez a gyűlöletroham nem volt semmi, rendőrségi ügy lett, de az óvatos nyújtást nagyon igénylem.
      Nekem van némi tornasport alapom gyerekkorból, öt évnyi közepes intenzitású edzés, ennek eredménye erős hátizom, erős comb, jó tartás, kézenállás-híd-bógni-kézen átfordulás-bölcső-dancer’s pose. Ezeket építettem vissza 2014-től, de valójában egész felnőttkoromban szinten tartottam, csak úgy. És soha, soha nem volt ülőmunkám, agyongépesített háztartásom és nem autóztam, szerintem ez a legfontosabb a jelen állapotomban. Kerülje, aki tudja.
      Akinek nincs alapja, és kötött, esetleg fájogat valamije, annak a nem-spirituális jóga nyújtásai és a pilates vagy a stretching felől van a bejárat az akrobatika felé. Alkalmas férjjel páros akrojóga is lehet. Youtube: beginner’s acro yoga.
      Kicsit bánkódva teszem hozzá, hogy nem szabad nagyon megizmosodni, mert bár lenyűgöző a feszes forma, a bőrminőség, az erő, iszonyú kötötté tette a combfeszítőmet, csípőhorpaszizmomat (spárga) és a vállamat is, keserves meló a nyújtás.
      A híd, felnyomva, alap, nagy előnye, hogy ovis gyerekek is élvezik. Kobra stb. előtte.
      A Skandináv maszáj nevű oldalon megyünk le hídba, ott is vannak tippek:
      https://www.facebook.com/skandinavmaszaj/

      Edzésnaplóm real time (kis késéssel) rögzíti, mi volt az aznapi, itt vannak nekem kedves nyújtós vagy tabata videók és némi magyarázat:

      berlin óta (edzésnapló, 2019. áprilistól)

      Facebookcsoportunk, naponta rögzített edzésfajták, motiváció, csupa értelmes nő, semmi érdek, rendkívül inspiráló:
      https://www.facebook.com/groups/113423605917681/

      Még fotók, iszonyatos minőség, mert a Reedben nem volt fény, illetve a MacBook Air ennyit tud, szóval szép meg előnyös nem vagyok, de ez a valóság, semmi vetítés:

      fotótár

      Kedvelik 1 személy

      • Szuper vagy, köszi a linkeket, tippeket!! Megyek is a csoportba.
        Hátam amúgy bajos, apai örökségem a Scheuermann-szindróma, és a bringázástól fáj a derekam (csak a saját bringámon, hm). A húsbétot kb.végigfeküdtrm, mert beállt, mint a gerely, bár a gyerek tsmt-tornája is közrejátszhatott.
        Tényleg, van nekem valahol bokasúlyom is, megkeresem.
        Éjjel, alvás helyett saját testsúlyos edzéseket keresgéltem yt-on és megtaláltam a csodaszép Chris Heriát. Úgyhogy nyomni kell, mese nincs. 😃

        Kedvelés

      • Igen, kifogásgyár nagyon játszott, játszik, másoknál is látom, magamon is, bár az utóbbi időben picit túllendültem ezen. Viszont nem értem, miért kell ezért mást bántani… nem azt mondom, hogy nem vagyok irigy picit azokra, akik jobban néznek ki nálam, mert az vagyok – na, de kérem, azért minden jó test mögött meló van, nem kevés. EZT irigylem inkább. A sok munkát, ami a célhoz vezette őket, meg a kitartást, ami belőlem mindig hiányzott (a második szülésem ezt kicsit helyretette, azóta ez hivatkozási alap az én fejemben 😃). Másrészt irigylem az időmenedzselésüket (mert szétszórt vagyok), meg azokat is, akikhez közel lakik a nagyszülő, akárki, aki kicsit vigyáz a gyerekre. Na, de akkor sem tőlük sajnálom, hanem azt, hogy nekünk nincs meg ez, de ez is hülyeség, mert az életünket mi alakítjuk, mi vállaltuk. Hát nem?
        Jó kusza lett, bocs

        Kedvelés

      • Nem.
        Nem tudom, de a gyerekekre tényleg mindig annyira kell vigyázni, szoros emberfogással? Egykét sajnálnék, de két összeszokott gyerek olyan jól elvan, öröm nézni. Egy egyszülő következtetései, aki nem akart felőrlődni.

        Kedvelés

  69. Azt hiszem, belevágtam. Napok óta minden reggel futok, sokkal jobban érzem magam. Szép még mindig az idő, sokan vannak a futókörön. Egyszerű, nem kell hozzá felszerelés, sem terembérlet. Fél óra, amitől nem leszek karcsú, de tök jó egész nap a vérkeringésem. A rákészülés az évek óta bringával végzett bevásárlás, az iskolában hetente egy jóga, ami a nyújtás miatt szuper volt a semmihez képest, és a néhány alkalom szabadtéri workout pálya volt. Most súlyzózni is akarok, a fiam szobájába kell csak bemennem érte. Évek óta nyaggat egy húzódzkodórúd miatt, nem akartam betonba fúrni, de lehet, hogy most rászánjuk magunkat arra is, mert jön a hideg.

    Kedvelés

  70. Visszajelzés: fogyókúrázik a kamasz gyerekem | csak az olvassa. én szóltam

  71. Visszajelzés: okostányér | csak az olvassa. én szóltam

  72. Visszajelzés: metablog 3.: trollok | csak az olvassa. én szóltam

Hozzászólás a(z) csak az olvassa bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .