önigazolás

Közzétéve Szerző:

Most az következik.

A 444 Verde rovatában — jé, már van ilyen is — jelent meg ez a cikk:

http://verde.444.hu/2015/01/31/godzilla-helyett-a-kapszulas-kave-szemetszornye-pusztitja-el-a-vilagot/

— és persze akadt, aki ezt nekem célzatosan odatolja. Köszönöm.

Értettem. De tudtam ezt előtte is, és volt már téma a blogon, kaptam remek tanácsokat az éles szemű kommentelőtől. Hogy ő mit tesz a környezetért, nem tudtuk meg, de azt igen, hogy ha én ökoszempontot merek említeni, akkor elbuktam, mert Illy.

Igen, Illy-rajongásommal, a napi 2-6 Iper Espresso kapszulámmal, plusz néha a vendégekével

mérhetetlenül, aránytalanul, megbocsáthatatlanul sok szemetet termelek.

Az Illy kapszulája nem újrahasznosítható, nem üríthető, kemény, elég nagy műanyag tárgy, nem gyűjthető szelektíven sem. Ráadásul csak Milánóban láttam 18-as csomagot vékony fóliában, amit én veszek, az csinos acéldobozban van: minden 21 kapszula egy dobozt “termel”. És az Illy — rákérdeztem — nem is tervez semmilyen ökoszempontú változást, csomagolás- vagy termékfejlesztést.

Még akkor is mérhetetlenül, aránytalanul és megbocsáthatatlanul sok szemetet termelek, ha dobozt soha még ki nem dobtam: mindegyikben sütit, lisztet, gyöngyöt tárol valamelyik ismerősöm.

És a kapszulák kiszárítva várják, hogy elvigyem őket neki:

https://www.facebook.com/FanoriJewelry

(nem kellett neki, nem ilyennel dolgozik. A szerk.)

De ez nem változtat a lényegen.

Azon tűnődtem, miért ilyen indulatos ez az írás. Miféle vészharang van itt kongatva.

A kapszulás kávé, különösen az agymosásszerűen promotált – ám ökoszempontból sokkal felelősebb, tömeges – Nespresso tűnhet irritáló divatnak, sznobizmusnak a maga limitált fajtáival, szalonjaival, karácsonyi ízesítéseivel. Rohadt idegesítő. Minden társaságban akad egy vagy több okos, aki megvetően legyint, és elmeséli, hogy csak a kapszulás az igazi. Mert zárt, mert nagy nyomás. Más szerint meg a kapszulás nem lehet minőség.

De hiszen divat volt az üdítő- és kávéautomaták, meg a tisztítottvíz-ballonok telepítése is húsz meg tíz éve. Minden egyes kávéval egy műanyagpohár, egy keverőpálcika megy a szemétbe, soha fel nem merült, hogy azt szelektíven gyűtse (kimossa!) bárki is. A boltok polcai roskadoznak az aludobozos söröktől, üdítő- és energiaitaloktól. Apró, kétdecis fémdobozos, osztogatós promóciókkal vezetik be a legmárkásabb üdítőitalok az új ízeiket. Irtóztató szeméttermelés, meglepően olcsó ár, széles körnek szánt termékek. Ráadásul az automaták kórházakban, pályaudvarokban, irodaházakban állnak, és tömegesen használják őket.

Amikor a kávéautomaták és vízballonok elterjedtek, még nem volt szokás a mainstream-jópofa sajtóban bármilyen ökológiai aggodalmaskodás, sőt, a laza, trendi, urbánus életforma volt az egyedül ajnározott létezés, kipróbálni és ünnepelni minden technológiai újdonságot, a szemetet pedig megrándított vállunk fölött hátrahajítani. Minden más rosszfejségnek számított, a mértékletesség is. Akkoriban a sajtóban vagy hallgattak arról, hogy lehet szelektíven szemetet gyűjteni, nemet mondani a tévére, kütyüre, plázamozi helyett sziklát mászni, meg életformaszerűen bringázni autózás helyett, sőt, gúnyolódtak az ilyen csodapókokon.

Ez a tiltakozás a fölösleges, értelmetlen szeméttermelés ellen hagyományosan a civil, alternatív portálocskák, a Humusz, a Tudatos vásárló, a Greenfo témája volt. Alig is olvashattunk a híroldalakon ilyen elvekről. Eltelt tíz év a technológia kritikátlan ünneplésének kora óta, de ma sem háborog sem a 444, sem senki a műanyagpoharak egyeduralma, a visszaválthatatlanná lett üvegek, a kéretlenül italunkba helyezett szívószálak, a kávénk alá tett apró papírterítő, fölösleges szalvétácska, a 125 ml-es apró pudingocskák miatt. (Én nem veszek ilyeneket, de ahogy a három gyerekemet etetem, elrémisztenek a negyed kilós túródobozok, tejfölvödrök, kétdecis joghurtospoharak is. Hovatovább kétnapona viszem ki a szelektívbe a tele zsákokat.)

Ma is rosszfejségnek vagy maradiságnak számít egyébként a technológiával való gyanakvó viszony, például GPS-szel, iPoddal, okostelefonnal, kocsival nem bírhatni. Teljesen következetlenül rikkantják el magukat a magazinok meg a 444-szerű portálok ökológiai témákban. A magazin szerint rendeljünk Németországból lebomló kutyakakizacskót, a főszerkesztő egy elegánsan alter divatmárka újrahasznosított, esőerdő-feliratos — és bénán kinéző — pólójában fotóztatja magát. Rárepülnek egy-egy pitiáner, ám könnyen azonosítható jelenségre.

Nem jelentős ügy, ezen nem múlik az éghajlatváltozás, mégis kitűnően rámutat arra, hogy milyen kreatív az ember, amikor a lustaságot kiszolgáló, szeméttermelő szolgáltatások kieszeléséről van szó.

Ilyenkor lesz hirtelen bűnös lustaság az, amit az orgánum egész szellemisége és háttere, a modern, technológiaalapú létezés mint csodálatos fejlődést éltet, tudniillik hogy megnyomok egy gombot, és ennyitől komoly változás történik a világban. Ha a gombnyomásból nem kávé lesz, hanem két évadnyi sorozat letöltése, ha nem térképet kell lapozgatni, hanem benyomni az utcanevet a kütyübe, akkor rendben van, nem lustaság, megkönnyíti az életet. Ha kávézni akarsz, ássál és kapálgasd. Lusta dög!

Megy a fogyasztásra ösztönzés, ökováltozatban is: mit vegyünk, ami környezetbarátabb. Mindaz, ami fékezi a piac iszonyatos pörgését — nemet mondani, nem vásárolni, nagyobb méretekben gondolkodni a problémákról és részmegoldások helyett komplett energiaigényes rendszereket kiiktatni –, gyanús, és ellentétes a hirdetők érdekeivel is. Legfeljebb azért nem vásárolunk, mert már nem jut rá pénz a csekkek után.

Szemetet termel a műanyag pohár is, meg a kávékapszula is. Mindkettő ipari termék, tömeges, elidegenedett, önös cucc. A különbség az, hogy ami az automatából a műanyagpohárba kerül, az SZAR: mint kávé, értelmezhetetlen, mint élelmiszer, művi, összetételén és annak élettani hatásain jobb el sem gondolkodni. A kapszulás kávé meg olyan, amiből megérted Isten jókedvét, aki a kávét egy napsütötte hangulatában alkotta. Ez kávé, nem átverés. Íz, minőség és a termelő-gyártó közvetlen kapcsolata révén gazdaságilag is jóval korrektebb deal, mint ami a kávétőzsdéken és az olcsóbb márkák körében zajlik.

Ezért élek én kapszulás kávéval, esetenként kotyogóssal, a városi útjaimon meg főzött, minőségi, porceláncsészés kávéval, és italautomatával sosem. Itthon kapszulás géppel tudok megfelelő minőségű, élményt és nem csak koffeinlöketet biztosító, szertartásos kávét előállítani. Pénzem meg attól jut rá, hogy bizonyos, alapvetőnek számító dolgokról tejesen lemondtam. (Egy barátnő-olvasó szólt, hogy a súlyos szegénységnek az ENSZ szerint tíz ismérve van, és ha közülük hármat tapasztalunk, akkor aggódhatunk, és ő aggódik is értem: 1. nincs tévém, 2. nincs kocsim, 3. gondot okoz a fűtés.)

Felmerül persze a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán kávézni, sőt: bármilyen élvezeti cikkel vagy “gyarmati” áruval élni. Jogos. De ilyesmiről csak akkor élmény beszélgetni, ha a partner is komolyan fáradozik a környezet megóvásán, nem akkor, ha nekem rója ki feladatul. Általában olyanok kötözködnek életmódom részletein, akik az egész ökotémára legyintenek, mondván, úgysincs értelme, és lám, én sem vagyok következetes.

Kis tűnődés után rájöttem: a kapszulás kávé kitűnő célpont, mert nem csak szeméttermelő, hanem nagyon drága is. Drága a kapszulába kerülő, minőségi kávé, drága a kapszula technológiája, drágák a kapszulás gépek és drága a marketing is. És az egész üzem talán mindig, de recesszió idején biztosan elég költséges is marad ahhoz, hogy csak a jómódúak engedhessék meg maguknak (vagy épp azok, akik másképp költik el a közepes jövedelmet, azaz tudatosan és szokatlan módon rendezik el a fogyasztói kosarukat). A világ népességének kisebb részét jelentő jóléti lakosoknak is a töredéke él csak ezzel a kávéfajtával. A kapszulákkal viszont remekül lehet borzolni azok idegeit és kattinthatnékját, akik hallották, hogy az ilyen kávé nagyon finom, de aztán megnézték, mennyibe kerül, és inkább maradtak a neszkávénál vagy a 3 az 1-ben pornál. Rajtam kívül önigazol az interneten tájékozódó, kapszulás kávéra nem költő tömeg: egyik kezében a kívül barna, belül fehér pohárkájával, másikban az egérrel kiélheti osztálydühét a kávésznobok maroknyi csoportján, tíz perce szerzett ökomegfontolásával erkölcsileg is megvetheti őket, mielőtt poharát mintegy mellesleg leejti a folyosón, és kék minősítésű, tizenkét éves Volkswagen Passatjába ül.

kapoor ff

77 thoughts on “önigazolás”

  1. Igen, az Illy elég jó. Mielőtt fel nem fedeztem, hogy a kedvenc kávézómból frissen, ízlés szerint pörkölve vehetek szemes kávét(papírzacskóban!), ami nem csak finomabb, olcsóbb is, én is azt ittam.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Külön presszógép, külön őrlő(nem késes!), egyik sem csúcskategória, de a minimumot hozzák.
        Egyébként egészen más minőség illat, és nem márka vagy csomagolás alapján válogatni különböző országok – állítólag legjobb – kávéi közül. Nem zárom ki, hogy ez is ugyanolyan vakítás a kávézó részéről, de nem érdekel, én jól érzem magam tőle. Annyira szeretem, hogy a legtöbb helyen a “porceláncsészés” sem ízlik.
        Sznobnak tartom magam, és meg is kapom sokszor. És nem állítom, hogy értek hozzá, és hogy ha én csinálok mindent jobb lesz a végeredmény, mint bármelyik kapszula – a nespressónál biztos, hogy sokkal jobb, persze annál nem nehéz – de hogy nekem jobb, nekem ettől jobban ízlik, ez is hozzáad az élményhez, hogy nem csak egy gombot nyomok meg, az biztos.
        Hogy mi ebben az ökológia? Hát az, hogy attól, hogy jó, kevesebbet iszom. Egy vagy két csésze elég egy nap. És ha tudom, hogy valahol olyan a kávé, akkor inkább nem kérek. Még udvariasságból sem, rokonoknál sem, tejjel, cukorral sem(az amúgy is fújj).

        Kedvelik 1 személy

  5. Mikor nálunk is bevezették a kétkukás módszert, megdöbbentem mennyi az újrahasznosítható szemét. Majd, ha nem leszek ismét lusta a komposztálóba kivinni a zöldhulladékot, kiderül, hogy a “nedves” kuka nemhogy hetente, de havonta sem telik meg.
    Anna mondta, inna ő csapvizet, ha iható lenne, így marad a PET palackos ásványvíz. Próbáltuk a szódavizet is, de abban hatványozottan előjön a szarszag.
    Amikor rákattintottam a cikkre, lementem főzni egy fémdobozos Testarossát. Ugyan nem kapszulás, de ha lenne itthon kapszulás kévéfőző, abban is főznék.
    Ja, a cuccost pedig amit a szelektívbe gyűjtünk, nem az UFO-k hozták ide.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem az ufók, hanem mi magunk állítottuk elő másra is használható nyersanyagokból, iszonyú áram-, víz-, energiafelhasználás mellett, és szállítottuk szanaszét a világba. Soha nem lesz belőle már az, ami volt.

      Minden, de minden valamibe kerül. A gondolkodás ingyen van. Asszem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Bizony, az emberek egy része dolgozik egy gyárban, ami előállítja a “szemetet”. A dolgozók egy része örül a fizetésnek, s megveszi a “szemetet”, amit majd ömlesztve a kukába dob. A dolgozók másik része, szintén megveszi az ugyanezen gyárakban gyárott környezetbarátnak csúfolt “szemetet”, melynek bevételéből a gyártó adakozik környezetvédelmi célre, melyből fenntartunk cégeket, melyek megsemmisítik a dolgozók egy része által termelt szemetet, mely cégek dolgozóinak többsége örül, hogy van munkája, s a fizetést elkölti ismét “szemétre. Ja és az adókból állambácsi támogatja a veszteséges szemétújrafeldolgozó céget. Az már csak hab a tortán, hogy a cégek által fizetendő adó forrása az államtól adók formájában beszedett pénzből van biztosítva.

        Kedvelés

    • Amióta itt lakom, minden nap legalább háromszor elcsodálkozom és hálát adok, hogy a Bükkből idecsorgó karsztvíz folyik a csapból.
      Evian minőségű vízben mosom még a … bugyimat is.
      Amióta ebben zuhanyzok, nem kell testápoló. Mióta ezt iszom, nem kell semmilyen lónyál. Na jó, kicsit gyakrabban kell ecetezni a vízforralót.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  6. jaj, ez a komposzt, hogy tegyem üvegben a hűtőben, írja a 444-en idézett amerikai, valszeg egyedülálló Lauren, drágám, akkor semmi se lenne az én hűtőmben csak komposzt, a négytagú család nem eszik komposztot, és én se lennék hajlandó ezért fenntartani a hűtőt vagy a mélyhűtőt.
    A kezelhető zöldhulladékot (lenyesett fű, ág, ilyesmi) elviszi a zöldhulladékos kukáskocsi. Konyhai baszt nem ások a kertbe, mert évek óta nem találok helyet neki. Ganédomb vagy pöcegödör pedig ebben a mikroszkopikus zsebkendőkertben nem lesz…..pont azért, mert tudom milyen.

    A kávézacc, az megy a virágokra. A műanyagok, üvegek stb. a szelektívbe. Auchanban van kimérhető müzli, ilyesmi, az is okés. De a joghurt, tejföl….nem fogy el kilónyi, megromlik. A natúr aludttejet minálunk senki se szereti, hiába csinálnám arra alkalmas tejből. A csapvizet viszont simán megisszuk, ha van tejszínhab, az is cukormentes, szifonos.

    Nehéz ügy sok minden, de maga a technológia még mindig nem bűnös, nem kötelező használni, több tudás kéne a használatáról, a teljes útjáról a dolgoknak. Néha megnézni egy olyan igazi hulladéklerakót és borzadni. Nem az egyéni dizájnüveggel kitűnni a borászok közt, akkor lehet lenne visszaváltó normálisan. Mióta 10 fajtából egyet vesznek vissza, én is belevágom a szelektívbe inkább, utálom amikor balek vagyok.

    de nem vágyom ott lakni, ahol a szomszédságban 6 disznó visít, bűzlik és vonzza a legyeket az ételembe, nem akarom levágni azt a nyomorult csirkét (előbb vagyok vega), vagy halálomig egy harmincméteres vagy akár tíz kilométeres sugarú körben topogni. A mérték, az a nehéz, hogy hol vállalható már fel a kompromisszum – igen, elfogadva, hogy másnak máshol van, másban van életminőség, alku vagy a dolgok felvállalása.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nagyon egyetértek, nem tudom, ki mennyi zöldséget eszik, de a tele hűtő, amelyben van mit hűteni, páralecsapódás stb. a legenergiaigényesebb. Nálunk óriási a kert, de nem én telepítettem komposzttárolót itt sem, viszont használom következetes szigorral.
      Érthető, hogy nem akarunk úgy élni, mert az a mi közegünkben megfosztottságot, alacsony jövedelmet, nyomort jelent. Már máshol van a tekintetünk, nem tudunk zen bölcsek lenni valami barlang szájánál.
      Mindez azonban nem ment fel minket az alól, hogy ha tudatos, gondolkodó emberek vagyunk, akkor muszáj csinálnunk valamit, ami enyhíti létezésünk borzalmas kárait.
      Az internetes munka ökológiailag viszonylag tiszta, de ha nem mennék el itthonról, és nem vennék igénybe költséges és szennyező üzemeket, mint amilyen az edzőterem, a mozi, az étterem, nem nagyon tudnék mit írni.
      A probléma az, hogy olyan nagyon nyugodtan nem mondhatjuk, hogy “én márpedig így akarok élni, és kész”, mert a döntéseink következményei főleg nem minket sújtanak, hanem egyrészt azokat, akik a fasz másik végén vannak, azon országok lakosait, ahová a szemetünk, szennyezésünk kerül, vagy akiket a mi kényelmünk foszt meg az emberibb élettől, akiknek az olcsó munkájából és lerabolt erdőiből mi dőzsölünk, másrészt a jövő generációkat, ahogy itt feléljük a nyersanyagot, ásványkincset, vizet, talajt, biodiverzitást.
      2004 és 2009 között igen sokat foglalkoztam ökotémákkal, és eléggé kiégtem ebben. Rossz volt mindig mértékletesnek lenni, megfosztottságot átélni, és mindig magyarázkodni. Pedig hasonlóan éltem akkor is, csak ma már sokkal tudatosabb vagyok, több igazán tartós, jó cuccot szereztem be, önfeledtebben fogyasztok, de nem hagyom magam vonzónak csomagolt silány dolgokkal rángatni, és leszarom, ki mit mond.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A cég, ahol dolgozom házban van. Minden pénteken látom, hogy a szemetesautó melyik ház elől hány tele kukát visz el. A legdurvább a pizzázó mellettünk, pedig másik felől kis gyögyszergyár is van. 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  8. Hát a kampányszerű környezetóvástól nekem mindig fura érzetem támad. Amikor gyerek voltam, akkor éppen Afrika megmentésére gyűjtöttek. Hát nem túl sok eredménnyel… Egyébként a spektrumon ( a tééééévéééében) volt egy nagyon jó műsor, ami a 17 évest is rávette arra, hogy egy kicsit gondolkodjon el a témáról. Pedig nagyon szkeptikus volt, unatkozó háziasszonyok hülyeségének tartotta az egészet, mikor mondtam neki, hogy napi egy db fél literes műanyagpalack per fő per iskola, csak meredten bámult rám, hogy csak nem képzelem, hogy majd üvegbe viszi majd a biomálnaszörpöt, jézusom, hát valamit inni kell, és nem csak azért mert ciki, hanem mert beleborul a táskába is.
    De szóval a műsorban összeszedték, hogy indult ez az egész Amerikában, hogy mennyire máshogy nézne ki a bolygó most, ha ezt nem kezdték volna el. Oliver Stone csinálta ezt az amerika elhallgatott történelmes sorozatot, azt hiszem egyik része volt, de mindenesetre elég figyelemfelkeltő volt ahhoz, hogy még ebből az állásból is eljussunk odáig, hogy igen, MINDENKINEK MEG KELL TENNIE AMIT TUD.
    Most ott tartunk, hogy minden héten vesz magának 1 db fél literes üdítőt, és annak az üvegét HAJLANDÓ egy hétig hazahordani, és utántölteni. ezzel azzal. És nem. nem mi rontottuk el. Soha nem ittunk üdítőket, én eleve a szénsavas dolgoktól rosszul vagyok, se rostos levekkel nem itattuk, még csak cukrozott teával sem. És mégis 5 kanál cukrot tesz a tejeskávéba. Remélem kinövi.
    Minden embernek más az életritmusa, más a fontos, más életszakaszban megszólítható. Nem fogok mosódióval mosni, de kosárral, vagy banyatankkal megyek vásárolni, nincs kocsink, viszont hordok nercbundát, amit ugyan használtan veszek.
    A kapszulás kávés cikk kapcsán amúgy én is hökkentem egyet, hogy vajon a vákuumcsomagolt szalámik és sajtok vásárlói ilyenkor hol vannak, hogy azt mondják itt vagyok ,rám is lőjjetek.
    Én nem bírom viszont a hatásvadász piszkálgatást, mert tényleg mindenkibe bele lehet kötni valamiért, és azért valahol igazságtalan is.
    Ha tudnátok mi van Tokióban…mindenki kihúzott háttal tetováltatná földanyát a hátára, és meg is érdemelné…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nem jól fogalmaztam.
        Maga a USA FOR AFRICA egy csodás példája az emberi összefogásnak. Ha meghallom a számot, totál meghatódom, és nagyon nemesnek és nagyerejűnek gondolom. Inkább a habzásra írtam azt, hogy nem volt eredményes. Ami lecsapódott az ovikban, hogy edd meg az ebédet, Afrikában éheznek, mindenki Afrikaszakértő lett, és az ment kb mint most a környezetvédelemmel is. Elvi szinten tökéletes volt, de gyakorlatban meg csak dumálás, meg ujjal mutogatás a másikra.

        Kedvelés

      • Tényleg. Ezen gondolkodnom kell.
        Bőrcipő: asszem amíg húsevés van, ez nem külön kérdés. Vagy külön tenyésztik a cipőhöz való bőrmarhákat?

        Kedvelés

      • Asszem, az a bajom ezzel, hogy nem lecsengett, lezárt, a múlt homályában alámerült gusztustalan dologról van szó, minek a nyomán még vannak kósza nercbundák szanaszerte a vidágban másod- és harmadkézben, hát csináljunk velük valamit, még nem mentek szét, úgyis annyi a fázó ember.
        Hanem ameddig van aki megvegye, addig lesz belőle új is. Ha többször is el lehet adni, akkor aztán végképp nem olyan üzlet, aminek vége szakadna.
        És ez egy olyan primér és semmivel sem elkenhető ölés és szenvedésokozás a világban, a semmiért, a flancért, minden épeszű értelem nélkül, amire nincs elfogadható magyarázat.

        Kedvelés

      • A szőrmebunda baromi jó meleg. NIncs a világon, ami ilyen meleg lenne. Nem flancért kezdtek az emberek szörmébe burkolózni. Ettől függetlenül nem tekinthetünk el tőle, hogy nincs annyi prémes állat a földön, hogy mindenkinek jusson bunda, aki fázik. És a hatékonyság jegyében érdemes olyan állatok szőrét hordani, aminek a húsát is megesszük. De tényleg értelmetlen egymásra mutogatnunk, hogy ő bezzeg ilyen-olyan környezeti meggondolatlanságot követ el, mert a lehető legtudatosabb nyugati ember sem tud annyira öko lenni, hogy ne lehetne valami kárttéteményt fölróni neki. Ami fölróható (talán) az a tudatosság teljes hiánya, a mértéktelenség, a gondolattalanság.

        Kedvelés

      • Ma már a “vad” állatokat is tenyésztik, hogy elég nercbunda készülhessen. Az ázsiai nercvadászoknak (feltételezem, ők vadásszák) pedig az élet a prémes állatok vadászása. Szívesen termesztenének ők bioparadicsomot, de az a fránya éghajlat. Akkor meg az üvegházhatás lenne az ellenérv.
        Tovább gondolva szavaidat: mértékletesség, egyensúly, megfontoltság, tudatosság.

        Kedvelés

      • Ez nem környezeti. Ez puszta végtelen közöny más életek iránt. Ezt semmivel nem lehet mentegetni, nemhogy az árnyalatnyi különbséggel egy télikabát és egy bunda melege közt, főleg nem várásokban lakástól villamosig meg boltig.

        Kedvelés

      • A szőrmebunda ma luxuscikk. Aki hordja, ritkán fázik, a kocsiban van fűtés. A bőr ezzel szemben – ahogy Matifa is írja – a hústermelés mellékterméke lényegében. Ahogy a libatoll is pl.

        Kedvelés

      • A bundákkal az a baj, hogy az állatokat borzalmas kegyetlen módszerekkel ölik meg azért, hogy a szőrme ne sérüljön. Szerintem a tiltakozóknak ez a legnagyobb gondjuk vele. Mert a húsáért, bőréért tartott állatot már lehetőleg a legkisebb fájdalmat okozva, gyorsan ölik meg és viszonylag normális körülmények között tartják őket. Pl. hoztak idén egy olyan rendelkezést is, hogy a halat sem lehet elvinni élve az üzletből, hanem előtte beadnak neki valamit, amitől végleg bekábul. (Nem emlékszem pontosan mit és hogyan.) Nehéz az egésszel kapcsolatban állást foglalni, a húsról nem mondanék le, de ha nekem kellene megölnöm, az nem menne. Valahol ez képmutatás. De az is, hogy befogott vaddisznókat etetnek makkal a fincsi szalonnáért. Vagy sört itatnak a tehénnel. A sztori rólunk szól, mindenhogyan.

        Kedvelik 1 személy

      • “az állatokat borzalmas kegyetlen módszerekkel ölik meg azért, hogy a szőrme ne sérüljön”
        Ez nem igaz így. Egy kábítás után áramütéssel elpusztíthatók a bunda sérülése nélkül. Ahol meg kegyetlenek a prémes állatokkal, ott kegyetlenek a csirkékkel meg a marhákkal is.

        Kedvelés

      • Laci, én nem értek hozzá, de ahol erről hallottam, olvastam, ott ezt hozták fel érvként és tényleg elég kegyetlen dolgokat írtak le. Lehet, hogy ilyet csak az orvvadászok – illegális tenyésztők csinálnak, igen. A perzsabunda alapanyagát mondjuk nem tudom, hogy lehet humánus módon megszerezni.

        Kedvelés

      • A perzsabunda más kérdés, én a nyércről, nutriáról beszélek. Orvvadászok megint más kérdés, azok nyilván csapdáznak, és alighanem leütik a jószágot, az ugyan durvának látszik, de nem jár sok és pláne tartós fájdalommal. Nem fajfüggő, hogy mennyire durva a dolog, inkább hely. Pl. Kínában tudom, hogy az állatok fájdalmával szemben a sokan nagyon érzéketlenek. De bizony a vágóhidak Európában is pocsék helyek voltak, egy paraszti disznóvágásnál többet figyeltek az állat szenvedésére, mint egy napi több ezer állatot vágó üzemben. Ezért volt szükség a szabályozást kialakítani, és ellenőrizni. Európában a prémes állatok leölésének feltételei állatvédelmi szempontból lényegében azonosak a húsukért tartott állatokéval. A perzsabunda az elég durva, de nem a bárány leölése maga a durva benne. De ezt már itt nem részletezném.

        Kedvelés

      • Hát az EU-s szabályozásról annyit, hogy csak a belépő országokat szabályozták. Ha látnál mondjuk egy német vágóhidat, nem hinnéd el hol vagy, mert olyanok a körülmények.
        Én megeszem a húst, a halat, és nincsenek illúzióim, hogy hogyan kerülnek az asztalomra. A halál fáj, végignéztem emberét is állatét is nem is kevésszer.
        Halálbüntetés kapcsán se az jut az ember eszébe, hogy de jó, manapság már csak elaltatják őket, és nem villamosszék van, mert van olyan hely a földön, ahol kővel zúznak halálra embereket, meg van ahol nyilvános akasztások vannak, hosszas és fájdalmas kínzások után.
        Természetesen ezzel nem azt állítom, hogy nercbunda nélkül nem szeretnék élni, vagy hogy ez lenne számomra az önkifejezés netovábbja, csak mondjuk ahogy én vásárolom, és amit én nem csinálok mindemellett, az az ÉN saját lelkiismeretemre van bízva, és nem kell a fejemben rendet tenni hozzá.
        Mindenkinek vannak ismeretei, az állatkísérletezős kozmetikai cégektől elkezdve a rabszolgasorsú kínai munkásokon át mindenről, és nekünk, akik a farok jobbik végén vagyunk tényleg igyekeznünk kell mindent megtenni, hogy ne értünk forogjon a föld többi része, de ERRE MINDENKINEK MAGÁNAK KELL RÁJÖNNIE, és a SAJÁT kiindulási pontjaihoz viszonyítva kell igyekeznie.
        Csak sajnos itthon az az alapállás, hogy ha egy hármas tanuló javít négyesre, akkor az miért nem ötös.

        Kedvelés

      • úúúú, a libamáj az nekem is nagy szégyen, igyekszem visszafogni magam, de nem mindig sikerül
        j

        Kedvelés

      • Nincs kíméletes tömési módszer, bár próbálkoznak helyettesíteni, de eddig tömés nélkül max libazsírt sikerült előállítani, foie gras-t nem. Ha vigasztal: a zsírmáj (kialakulása) nem visszafordíthatatlan. Mondjuk ez kit érdekel? Pedig érvként használják az állatvédők, hogy nem alakulna vissza a máj (de). Node miért fontos ez, ha úgyis levágják? Értelmetlen az “érv”.

        Kedvelés

      • Én elajándékoztam a nercbundámat (én is úgy örököltem) egy színháznak, bőrcipőt meg nem.

        Kedvelés

      • (Nem volt érthető, tehát bőrcipőt nem hordok, nem “nem ajándékoztam el”. De nem várom el senkitől, hogy ugyanezt csinálja.)

        Kedvelés

      • Nem nerc, nem bunda, hanem egy gallér, és az ükanyámnak készült valamikor a a XIX. század közepe táján. Néha még előveszem, és gondolok azokra, akik előttem hordták. Viselni egy jó ideje már nem viselem, mióta egy harcos környezetvédő leöntött kávéval. Ha jól emlékszem, műanyag pohárból. Olyan, mint a megmaradt régi porcelánbögre amiből a dédi kávézott. Magánemlékek pici magánmúzeuma. Hasznos-e? Nem tudom. Emlék. Mi legyen vele? Marad. Őrzi az emlékeket.

        Kedvelés

      • Agyonütöttem mindent? Mire gondolsz? Mit ütöttem agyon?
        Én pont az ilyen piszkálódásokat, meg odamondásokat nem bírom környezetvédelmi fronton. (sem) Nincs olyan nemes cél, ami miatt én bele akarnék gyalogolni valakinek az identitásába. (Illetve ha van, akkor azt törvényes párbeszéddel, és nem odamondogatással, nem beleokoskodással, nem azzal hogy jól kivágom a rezet, hogy te meg milyen gusztustalan egy véglény vagy, aki nem tisztel se istent se embert.)
        Hát de. Komoly. Ezüstróka gallérom is van. Csak azért vettem meg 3500 forintért egy kabátot, hogy azt onnan levegyem. És a nercbundát elvittem a szűcshöz, aki átszabta, és fizettem a szolgáltatásért is. Ő meg árammal fűtött a szalonjában!! láttam.!!
        Könyörgöm, ne vegzáljuk már egymást. Valaki kávékapszulákat halmoz, valaki meg súlyos 10 ezreket költ el fölöslegesen új dolgokra, mikor a világon vég nélkül árulnak használtat is. Van aki 10 métert se tesz meg kocsi nélkül, Tokioban meg azért hordanak maszkot, mert annyira szennyezett a levegő a sok fölösleges holmi elégetésétől, hogy máshogy nem bírnak létezni. Annyira fóbiásan semmisítik meg a lejárt szavatosságú ételeket például, hogy van olyan termék ami egyetlen napig jó, és az is 3 helyről származik a világból. Kis uzsonnásdobozok, amiben minden műanyag, a kaja pedig 7 órán át fogyasztható. és ha lejárt a 7 óra, akkor be kell venniük, és elégetni. És száll a fogyasztás füstje, és veszik az eldobható maszkot, amiből milliárdos tétel fogy évenként, amit szintén elégetnek.
        Van aki meg haszált nercbundában, meg bőrcipőben, meg cápabőr táskában mozog, és ilyen különbözőek vagyunk igen. Ebben is.. És még csak nem is Jézus a példaképem.
        Nem akarok másmilyen lenni, senki kedvéért jelenleg, remélem nem gond.

        Kedvelés

      • Bocsass meg, de a felsoroltak kozul egyik sem erzo lenyek kulonos kegyetlenseggel valo megolese nem igazan a tulelesert vagy valamilyen fontos igeny teljesuleseert. Egy rohadt nercbundat ne tegyunk mar merlegre akarhany tejfolospohar szelektiv gyujtesevel sem. Ez nem odamondas, sajna kiborulok azon ha valaki ennyire erzeketlen, nem is jovok tobbet vissza ide kommentet olvasni, aki ennyire keptelen felfogni, hogy nem targyakrol beszel es a vilag nem puszta diszlet es kellek az emberert, azzal nincs mirol vitatkoznom.
        Azert azt gondolom, ha mar annyit beszelunk a kitettsegrol meg a dolgok helyrezokkenteserol es helyes erteken kezeleserol, valahol ezzel kene kezdeni a fejekben. Hogy nem a vilag ura es egyetlen ertelme az ember, es mas letformak nem arra vannak, hogy a fantasztikus stiluserzeke kifejezesehez vegye el esztelen kinzas kozepette az eletuket.

        Kedvelés

      • Fura dolog azért úgy bevágni az ajtót, hogy előtte azért jól kiosztasz meg a fejemben akarsz rendet tenni.
        Mindenesetre én előbb veszek fel egy örökölt-használt nercet, mint egy kínai gyerekmunkás által készített Nike-t.
        Persze mindenkinek lehet szívügye, nem vitatom el a tiédet, új bundát nem vennék, és nem azért mert drága, hanem mert a régiek jobbak.
        Viszont ezt az agressziót, attól függetlenül, hogy azt állítod, hogy megérdemlem mert érzéketlen vagyok (ugye mindig az áldozat a hibás végül) és mert kiborulsz, én nem szeretem, és nem tartom túl hatékonynak.
        Vagy veled már történt olyan, hogy egy ilyen hatására valaki a homlokára csapott és megvilágosodott, hogy jé tényleg, hát én vagyok a világ legalja?

        Nagyon nem én vagyok a te embered.

        Kedvelés

      • Matifa, miért csinálsz úgy, mintha jogod lenne ítélkezni? Általánosságban egyetértünk szerintem mindannyian, hogy szörnyű, ahogy a nercbundák készülnek. Általánosságban egyetértünk, hogy borzasztó, amit a földdel a mondern fogyasztói szokások művelnek. De vajon őszintén mered állítani, hogy te nem okozol semmilyen élőlénynek szenvedést a létezéseddel? Nem használsz kőolajszármazékot, nem vásárolsz kizsákmányolás eredményéből született termékeket? Te jó és tiszta vagy, és megvalósítottad azt az erkölcsi tisztaságot, amelynek magaslatából kioszthatod ezeket az érzéketlen tahókat, akik itt kommentelnek?
        Nem általánosságokról beszélgetünk, hanem konkrétan Nemazalényeg nercbundájáról. Honnan tudod, hogy ő flancolásból használja? Lehet hogy ő történetesen Csikszeredán él, és a -25 fokban igenis jól jön az a nyamvadt bunda. És ha mégsem? Azt honnan tudod, hogy ha ténylegesen egymás mellé tennétek életviteleteket a környezettudatosság mérlegére, akkor nem Nemazalényeg felé billenne a nyelve? Lehet, hogy ő jurtában lakik és önellátó, ezért van szüksége extra melegre. Nem tudsz valójában semmi konkrétat, csak kiragadtál egy apró részletet, ami alapján úgy döntöttél, ő egy szar. Szerinted ez tényleg előre mutató kommunikáció? Van ennek más értelme, mint azt bizonyítani, hogy te mennyivel emelkedettebb vagy más véglényeknél?
        (bocs, Nemazalényeg, hogy így példálózom veled, csak remek szemléltetőeszköz vagy most épp. Nem kell cáfolnod a jurtában lakást, nem az a lényeg)

        Kedvelés

  9. az irodában Nespresso masina van, hozzá szép fadobozban mindenféle színű és tartalmú kapszula dolgozói kedélyjavítás céljából. Aztán rájöttem, hogy veszélyes. A szép színes kapszulák áttolják a kávézást a nasizás területére, egy kis bonbonszerű szépség ha valami stresszes, még egy ebéd után, aztán meg unaloműzésnek, hogy felállhassak a gép mellől stb. Rosszabb mint egy doboz csoki, mert egy kávéval mégiscsak több időt lehet eltölteni meg fel is kell állni hozzá. Én többnyire itthonról dolgozom, de az irodai tanulságok alapján nem vettem ilyen gépet. (Nem is szólva arról, hogyha ilyened van, akkor megszűnik a választás lehetősége. Ha éppen nincs pénz, akkor is csak drága kávét ihatsz.)
    viszont az egyik előző irodában olyan gép volt, amibe babkávét kellett betenni, maga őrölte meg és a kis porceláncsészét kellett alátolni. A frissen őrölt kávénál nincs jobb (szerintem) és a kávét meg magad választhatod ki, ha nincs pénzed, akkor mondjuk Omniát, ha meg van, akkor a Fény utcai piac kávéboltjából.
    és még a papírzacskót, ami valójában általában többrétegű és rövidtávon aromatartó csomagolás, is meg lehet spórolni. A teaboltba – BKV-val, kocsi nincs – vinni szoktam a teásdobozokat és azokba kérem a teát. Járulékos előnye a módszernek, hogy így mindig emlékeznek rám, örülnek, hogy komolyan veszem a teát és megbeszéljük, hogy milyen szépek a dobozok és mindenki mosolyog közben 🙂 Sőt mint igazi törzsvásárló ajándék teát is kapok az újabbakból. (Valamiért nagyon bukom az ilyen személyes jellegű privilégiumokra.)
    szóval egy szép napon, ha megnő a konyhapult mérete egy ilyen frissen őrlőset fogok venni és a kávéboltba is viszem a kávésdobozt. Ez a terv 🙂
    és mindent szeretnék ilyen szépen, nyugisan, kedélyesen és okosan csinálni az életben, csak egy kissé nehéz. A teásdoboz már 10-15 éve így van, de az élet minden mozzanatára kifejleszteni ezeket a megoldásokat szörnyen időigényes és – mint azt már sokszor sok helyen olvastam – egy új szokás bevetté válása fél, de inkább egy év. (Sokáig kell élni 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Azért néha jó azokat a szép csomagolásokat is megfogni, birtokolni.
      Az meg, hogy többször állunk fel kávé, tea stb nassolni? Szerintem több embert fog elvinni az ördög a stressz miatt, mint a plusz két kávé miatt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • az a helyzet, hogy éppen pár napja beszélgettem a kollégával, aki kitalálta és kedvvel használja a Nespressot-t. Most, 41 évesen írta fel neki az orvos a vérnyomáscsökkentőt, amit nyilvánvalóan egész életében szedni fog, egyre nagyobb adagokban. Ülő életmód, stressz, rengeteg kávé, kocsi, mozgás semmi. Ez így együtt.
        a másik, hogy én azt tapasztalom, hogy a stresszt kávéval kezelni sokaknál együtt jár a krónikus alvászavarokkal. Ahol már kibogozhatatlan, hogy melyik okozza a másikat. És onnan már sokféle problémához vezet az út gyorsan és egyenesen.
        amikor nespressoztam az irodában magamon is észleltem ezeket, úgyhogy fel is hagytam vele gyorsan. De ezek csak az én tapasztalataim, vélhetően a koffeinre is különbözőképpen reagálnak az emberek.

        Kedvelés

      • Azt hiszem én nem a koffeinért kávézom, hanem olyan jó Annával elkávézni, jó hosszan. Munkahelyen, ha volt olyan, nem nagyon kávéztam. Titkárnőm, Judit alig tudott legalább egy teát megitatni velem.

        Kedvelés

      • En ugy alszom egy jo kave utan akar egy elegedett csecsemo. Szivesen vennek egy kapszulas kavefozot, (ha lenne ra penzem, egyelore mas a prioritas) mert nagyon finom az a kave, aki ebbe kot bele, kivancsi lennek szelektiven gyujti-e a szemetet vagy kikopi a ragojat a jardara? ( en pl. evek ota szelektalok, neha elegem is van belole, de csinalom, soha nem szemetelek, masok utan is osszeszedem, viszont van kocsim ( tehat szennyezek olykor, ha nincs mas valasztasom). A kapszulaba valo belekotes valahogy eroltetettnek tunik, olyan a kakan is csomot…

        Kedvelés

  11. Nekem van egy darálóm, ócska argosos, abban darálom a szemes kávét. Aztán az megy a kotyogósba, ami évek óta megvan, meg egy másikba, ami csak egy éves, de remélem még sokáig kitart, és azért kellett mert nagyobb és több adagot főz egyszerre. A szemes kávé csomagolása újrahasznosítható, de akkor is szemét, és a daráló is az lesz. Abból jó lenne valami faalapú, klasszikus darab, nem bánom ha kurblis, imádom a reggeli darálós rítust, és az megmaradna örökre, nem úgy mint az elektromos.

    Én nagyon haragszom az angolokra a miniatür-mániájuk miatt, mindenből imádják és előnyben részesítik az apró, egyenként csomagoltat. Egyszer lesz szőlő és málna is egyenként csomagolt, előbbiből eddig a tízszemes, zacskós volt a legkisebb kiszerelés amit láttam. Macskaeledel húszgrammos… Süti, hat darabos egyenként csomagolva, perforációval elválasztva, az egészen egy papír kabát pluszban, a szemét súlya majdhogynem több mint a piskótaalapú édességé.
    Sokszor emiatt is jobb henteshez menni, ott egy darab papír az össz csomagolóanyag, ami aztán belefér a kandallóba, míg a szupermarketben tenyérnyi hús termel fél szatyornyi szemetet.

    Az én szeméttermelésem mondjuk megugrik a haagen dazs fogyasztás miatt, ami ráadásul egészségtelen is, és túl sok cipőm és táskám is van, többnyire bőrök.
    Aztán, utálom a buszjegyeket, az állandó és kényszeres szalvéta és csomagolt cukor presszúrát, amik nélkül kelcsó bunkó vagy csak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A kávédaráló szeretetének margójára egy kicsit morbid történet hétvégéről. Férjem nagymamája egy szeretetotthonban lakik (ez egy elég speciális hely, a bekerülés a férjek foglalkozásán múlik, gyakorlatilag volt kollégák laknak ott együtt). Nemrég említettem neki, hogy szeretnék és nem elektromos kávédarálót. Pár napja küldött nekem egyet. Kurblis. Egyszerűen gyönyörű darab. A kis fiókjában még benne volt kb. 1 evőkanálnyi kávé. Felhívtam a nagyit, hogy megköszönjem és elmesélte, honnan szerezte: az otthonban meghalt valaki és a cuccait a család felkínálta megvételre a többieknek. Most mindennap megszagolgatom azt a kis kávét és nem tudom, mit csináljak vele.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

  12. Asszem nem magával az ökológiai gondolattal van bajom (mért is lenne, ugyan már) hanem ami megjelenik mostanság felszólító módon ennek a nevében. Főleg az ilyen ökolány, ökoanyu, ökocsalád kontextusban. Ami egy nagy ordító should: ez is a nők fizetetlen dolga ezentúl, megnyerték a takarítás és a pelusok mellé a pelusok lassan elvárt mosását, a latrinaásást, a házikaját a csirkevágással-belezéssel-kopasztással együtt (ma is orromban a szaga), a háziszappan-főzéssel és gyalog hazahurcolt lomokkal együtt, és micsoda léha fogyasztói magatartás új melltartót venni, meg nem elégedni kórházi vattával meg felkötővel azokon a napokon, fogamzásgátlót eregetni a vízbe, körömlakk meg hajfesték, Földanya testén ragya.

    na ezt nem bírom én. Akkor se bírom, ha van házilekvárom meg bodzaszörpöm meg cserebere-hálózatom meg kiskertem bioparadicsommal meg dióval meg tökömtudja mim, sose éltem akkora habzsidőzsiben hogy bárki elkezdje feltartott ujjal a kioktatást, főleg nem azok, akikről sejtem hogy….egyrészt életmódilag hüjjüjüj (Éva, magadra ne vedd, az istenért, neeeee! a nyúlmagazinok és hasonlókra céloznék én most…), másrészt meg sejthetően a máséval, a csalánt, már megint. Egyelőre magam akarom eldönteni, és hát ugye…..pár másban is kiderült, nem vagyok az a kifejezetten aktivista-mozgalmár alkat, aki mint Móricka, folyton és mindenről.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. én nem vagyok valami zöld összességében, de azzal nagyon durván kilógok, hogy csapvizet iszom. Már a saját anyám, aki egyébként egy intelligens, tájekozott nő és az utóbbi 10 évet leszámítva mindig csapvizet ivott, is aggodalmát fejezte ki, hogy nem lesz-e bajom tőle…. Nekem nincs kedvem vizet hazacipelni mint valami szamár meg kezelni az irdatlan szemétmennyiséget. Miért fura ez már?
    (bakker rossz hatással van rám ez a blog, elkezdett zavarni hogy rossz helyre teszem a vesszőket, pedig olyan jól megvoltam 20 évig ezzl)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Az én sok hulladékot termelő szenvedélyem az applikátoros tampon. Ráadásul nem is gyűjtöm szelektíven az applikátort, mert véres lesz (hisz ez a célja). És nem ajándékozom oda senkinek, hogy kreatívkodjon belőle, mert nem lenne túl higiénikus. 😀 Bár lehet, hogy merész és tabudöntögető alkotások születnének, amik kiemelik a menstruáció természetes jellegét.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hát szégyellheted magad, hogy nem házilag biogyapjúból horgolt intimbetétet használsz. Miután én csináltam magamnak mindenféle színű fülbevalót kávékapszulából, tulajdonképpen most elgondolkoztam az applikátoron is. Fültágító?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Két vékony műanyag vagy papírhengerben van benne a tampon és ezek segítségével helyezed fel, nem ujjal. Előnye, hogy nem kell megfognod csak az applikátornak azt a részét, ami nem érintkezik a hüvellyel, így sokkal higiénikusabb. (Azért kezdtem el használni mert az egyetemi mosdóban hiába mosok előtte is kezet, ha a kilincs meg minden nagyon mocskos.) Nem mellesleg a kezed se lesz véres közben, ami baromi kényelmes és praktikus, bár nem ez volt az elsődleges szempont.

        Kedvelés

      • Nem kell félni tőle, nagyon praktikus. Többféle applikátor van, én csak kétfélét használtam a sokból. Van olyan, ahol egy db hosszú csőbe van beletöltve a tampon, ez sajnos nem túl jó konstrukció, nagy és könnyen szétesik. Szerencsére sokkal gyakoribb mikor 2 db, a tamponnál nem hosszabb csőben van benne, ezt könnyű használni. Az a lényeg, hogy az egyéni csomagolást mindig azon a végén bontsd fel, amerre a nyilak mutatnak. Itt van a két kis cső két kifelé kunkorodó talpa. Csak ezt a 2 talpat szabad megfogni, mert ezek nem érintkeznek a hüvellyel a felhelyezés során. A két talpat finoman széthúzod amíg engedi, ezután az egészet kiveszed a csomagolásából, és az első csövet amiben benne van a tampon, felhelyezed a hüvelybe az első cső talpáig. A második cső ilyenkor kint van. Ezután összenyomod, hogy a 2 talp megint egymáson legyen, ilyenkor juttatja be az applikátor a tampont. Ezután kiszeded az applikátort, visszateszed a csomagolásába és kidobod.
        A valóságban ez sokkal egyszerűbb, mint leírva és gyorsabb is így felhelyezni, mint ujjal, kevésbé sérti fel a hüvely nyálkahártyáját és biztos, hogy jó helyre kerül a madzag.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .