Én, csakazolvassa, tükör nélkül is szempillaspirálozni képes, humán végzettségű fővárosi anya, de azért nő, szavaim súlyának teljes tudatában hajnali fél kettőkor a következő nyilatkozatot teszem:
Nem takarékoskodom az élelmiszer árán, pontosabban a minőségén, mert nem éri meg. Tényleg az vagyok, amit megeszem, azok a gyerekeim is, továbbá nagyon nem mindegy az az ön- és világmegbecsülés, amellyel magunkat értékes alapanyaggal, a termelőt és az elismerésre méltó kereskedőt tisztes fizetséggel látom el. Nem etethetnek meg akcióval, én döntök. Konyhám kaotikus pultjára kizárólag jó minőségű, nem dömpingáru kerülhet. Nem lehet dejó, neszkávé, 60 százalékos vaj (akciós), margarin, olyan termék, amelyben az állati zsírt növényivel váltják ki, mélyhűtött pizza, 80 százalék hústartalom alatt semmilyen húskészítmény, tizenkét százalékos gyümölcslének nevezett miazistenez, tartósított áru, halrudacska, pangasius, aroma, vanillin. És néha tegyék elém szép és drága helyeken, és én csettintsek, és mondjam azt: na igen, az emberi elme és a természet legjava, amint összeszorozzák egymást, meg még egy kis konyhatechnológia. Az itt elköltött tetemes pénzt behozom az élvezeti cikkeken, a közlekedésen és a rezsin. Nem vagyunk betegek sose, nem szedünk semmilyen vitamint.
Nem spórolok nagyberuházáson, gépeken, egyiken sem. Csak a legjobb jöhet, nincs alku, nem racionalizálok, nem bánok semit sem. Alig van kütyüm, kettőezer forint az áramszámlám, de ami van, jól bírja.
Nem spórolok az időn, hogy átgondoljam, ami velem történik, fontos kapcsolataimban, életem helyzeteiben. Nem akarok végleges válaszokat azonnal, ha valamit nem értek, ha nehéz lett a könnyű. Hosszú az élet. Forgatom, hagyom telni az időt, alakulok, belső munkát végzek, megnézem máshonnan is, írok róla, közben megtart az élet rutinja. Azt hittem, harag lesz, de izmosodik bennem a szeretet. A jól trenírozott lélek nem másból nyeri az erejét, és igazságait nem önigazolásra használja.
Nem spórolok továbbá a stressz csökkentésének lehetőségein, sziklafalon való üldögélhetésen, nagy csöndeken, jó barátokon. Nem megy rádió, néma csöndben mosogatok. Péntekenként forró kezekkel önmagamig ringatnak. Slow food, slow life, minél valóságosabb dolgok közelében.
Nem spórolok a kulturális élményeimen, sem a minőségükön, sem a valódiságon. Szigorú gagyibojkott. Nem akarok jól járni. Remek filmeket nézek, csakis moziban, nem torrentelek, eredeti cédét hallgatok, papírkönyvet olvasok. (Jó lenne koncertre is járni sokat.)
csak az olvassa. én szóltam 
Nagyon örülök ennek az írásnak. Hiszem, hogy Ez az életmód lehetővé teszi hogy Éljünk is, ne csak túléljünk. Ami a spórlást illeti, kipróbáltam: ha lemondunk az amúgy is fölösleges plusszról ( csipsz, üditők, kávé, cigi, ilyen-olyan ismeretlen összetételű édesség, kütyü jaurtok, kitudjamilyen paszták, stb) , végülis nem lesz több a kaja költség, csak tudni kell mire van szükségünk ahhoz, hogy igazán jól müködjünk. Az aggasztó valóság az, hogy az embertársaink egy része (nagyrésze), (érdeklődés hiányában) egyszerűen nem tudja mi a jó neki…csak azt hiszi hogy tudja, de NEM, nem is tudhatja, mert ezt sehol nem tanítják, csak itt-ott részinformációkhoz júthatnak. ISKOLÁBAN kellene tanítani. Azok akiket érdekel a téma és próbálkoznak… túl kevesen vagyunk még mindig .
KedvelésKedvelés
és kevesen is maradunk, amíg az az élmény, az esemény, az öröm, hogy az ipari szemétből újabb fajtát dobtak a piacra.
egyetértek, iskolában kellene tanítani, főleg a negyedik és a ötödik bekezdést, amik nélkül cseszheted (nem te) az összes többit.
(van egyébként jó minőségű mirelit pizza, nem tudom otthon kapható-e.)
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
nem vagyok új, csak nagyon ritka.
KedvelésKedvelés
László Tünde Rékának szólt, őt most engedtem be. Neked is örülök, ha néha kicsit…!
KedvelésKedvelés
najóvanakkor!
KedvelésKedvelés
“(érdeklődés hiányában) egyszerűen nem tudja mi a jó neki”
De pontos. Inkább gurukhoz fordulnak, hogy mondják meg kívülről.
“túl kevesen vagyunk még mindig ”
Egyre kevesebben. Már az egészség is biznisz lett, ott is gurukra hallgatunk, paleo/vega/update/stb. Mozgásban dettó, fitnesz és egyéb guruk, csodaszerek (mozgás és diéta helyett). Instant megoldások elvárása, reklám lesése.
KedvelésKedvelés
Én annyira hisztérikus vagyok ebben, hogy nekem ne mondja meg senki: lényeglátással, okos infószerzéssel és a testemre való odafigyeléssel magam állítsam össze az edzésprogramot, étrendet, kultúrprogramot, utazást.
KedvelésKedvelés
Utazás. Jajj, szervezett utak, a hideg kiráz tőlük.
KedvelésKedvelés
Tud az jó lenni 🙂
Mindenhova visznek, írod az idegenvezető mondatait, annyira éééééérdekesek, éjjel az ágyban fuldokolva röhögsz az útitársak aznapi dolgain, leltározol, hogy hova kell visszamenni egyénileg. Én amúgy is bírom az ilyen akolmeleg szituációkat.
(Mondjuk tavaly nyáron az utolsó este nem kellett volna töltött káposztát felszolgálni vacsorára, mikor másnap tizenhat órát ülsz negyven emberrel egy légtérben, de túléltük.)
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
“Én amúgy is bírom az ilyen akolmeleg szituációkat.”
Brr. én meg pont azok miatt kerülöm az ilyen utakat elsősorban. Meg azért is, mert a legtöbb turistalátványosság eléggé hidegen hagy, a legnagyobb számok persze nem, de azokat is a magam tempójában szeretem, a saját szememmel.
KedvelésKedvelés
Én is, pont így, némán, egyedül a legjobb várost nézni.
KedvelésKedvelés
Felejthetetlen élmény volt a szervezett utazásunk a Meteorákra. A férjemmel azóta nem veszünk részt ilyesmin. pedig ez már lassan 20 éve volt.
KedvelésKedvelés
“sziklafalon való üldögélhetésen”
na ez kellemes kellemes emlék 🙂 Huszonéves koromban magányos korszakomban fedeztem fel úgy igazán. Megtanultam kívülről, és sokat szavaltam csak úgy magamnak, benne éltem.
KedvelésKedvelés
Orulok mindig amikor valaki eredeti cd-et hallgat, megfizeti es tiszteli a munkat ami mogotte van. Annyira gaz, amikor ezert luzernak belyegeznek a letologeto guruk. Nem mondom, hogy filmeket nem nezek meg a neten, de gyakoribb, hogy dvd-en megveszem. A zene teren viszont nincs kivetel. Es a minosegi etel-ital vasarlas alap kellene, hogy legyen, de azt mostanaban tapasztalom meg, hogy ha nincs penz, akkor ezt nagyon nehez kivitelezni. Legalabbis nekem nem megy.
KedvelésKedvelés
Kétszer döbbentem meg a múlt héten. Két olvasóval beszéltem, és valahogy mindkétszer arra kanyarodott a beszélgetés, hogy nekem könnyű (anyagilag). Teljesen jóindulatúan mondták, de már annyit kaptam emiatt, hogy a másodiknál rákérdeztem: neked is van három gyereked, mennyi az annyi? Mondott egy számot. Ti. hogy mennyiből gazdálkodik a család havonta. Akkor én is mondtam egy számot. Az enyém kétharmada volt az övének. És teljesen átrendezi a fogyasztói kosarat, hogy nemhogy kettő, egy kocsi sincs.
Szerintem az agyamban van a különbség, nem vagyok hajlandó panaszkodni. Így fordulhat elő az is, hogy az optimista sportos posztok miatt új olvasók Rubint Rékának képzelnek.
Azt mégis ki gondolta, hogy én harmadik gyereket is vállalok a semmire, egy már nyugdíjas férjjel, szar döntésekkel (hitel), ha nincsenek piacképes kvalitásaim és némi megtakarításom. (Másrészt, azt ki gondolja, hogy itthon lógázom a lábam, és nem nézek meló után, ha nem tudok kijönni ennyiből.)
A minőséget hirdetem, mert ebben hiszek, és utálom a magyar sunyulást, hogy ekkora tabu az életmód, hogy el kéne hallgatni a konyhafelújítást vagy hogy hova utaztam. A másik, amiért így írok, hogy nagyon el akartam kerülni azt, hogy nekem bárki szociális alapon utaljon, mert én vagyok a szegény özvegy. Ne azért utaljon, és ne is azért, mert eszményít engem, valamint ha ellenszenves neki, ahogy élek, akkor egyáltalán ne. Hanem mert jó a szöveg.
KedvelésKedvelés
Az én tököm is tele van ezzel a nagy hallgatással, ami az anyagiakat illetve az életmódot körüllengi. A szüleim a saját szüleiknek is csak hónapok múlva jelentették be az új kocsit. És mi gyerekként voltunk presszionálva, hogy miről hallgassunk és kinek.
Hát nem.
Sok embernek a képébe vágtam már az utolsó forintig, hogy miből élünk. És bizony jut mozira meg négyezer forintos virslire.
KedvelésKedvelés
En nem sirok. Az a gond, hogy nincs allando es jol jovedelmezo munkam es a felszinenmaradas emeszti fel az energiamat. Amikor volt penzem en is minoseget vettem, keveset de jot. Most keveset es kevesbe jot. Amugy hihetetlen mennyire Nem szamit, mert be tudom osztani. De vaj, kenyer igazi, teljes kiorlesu, sot inkabb fitness, ha lehet kapni a boltban, de ha ez nincs, akkor is kell rengeteg gyumolcs, mert anelkul nem megy az eletem. Az elelmiszer teren 70 szazalek megy a gyumolcs felekre.
Csak megemlitettem, hogy ha nagy hiany van a penzbol akkor azert nehez tartani a szinvonalat.
De az en esetemben nem marad igy ugysem.
KedvelésKedvelés
lucerna, drukkolok neked 😀
KedvelésKedvelés
Koszi. Ramfer.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen,voltak nehez idoszakok,ajjaj, de gxumolcs mindig volt.yDrukkolok Neked!!!?
KedvelésKedvelés
Én megértem, miért nem beszélnek sokan szívesen arról, ha van pénzük. A mi kultúránkban a gondokról, nehézségekről panaszkodnak inkább az emberek, és ha az egyik mond egy rosszat, akkor a másik próbál rá egy még nagyobbat mondani – rinyálni, hogy milyen nehéz, szinte már nemzeti sport. Én ezt nem szeretem, és nem is szoktam erről másokkal beszélni, csak közeli barátokkal, hozzátartozókkal, meg itt a kommentekben írok róla. De ha nem panaszkodsz, elkezdenek furán nézni rád, és találgatnak, hogy neked vajon miből van pénzed – holott lehet, hogy kevesebb a bevételed, csak nem arénázol miatta, vagy jobban beosztod, és ezért kifele többnek tűnik.
Nemrég költöztünk új lakásba és a szomszéd, akivel soha addig nem találkoztunk, az első beszélgetésünk alkalmával azt részletezte, hogy nekik milyen nehéz, devizahitelük van, sok a törlesztő, kicsi a lakás, nem férnek el a gyerekekkel és jajj, jajj. Utána nézett ránk, mintha hasonlót várt volna tőlünk is, de mi nem tudtunk semmit hozzátenni – nem könnyű az életünk nekünk sem, de azért nincsenek súlyos gondok. Nem sokkal ezután cipeltük fel a karácsonyfát a lakásba – nálunk a fa mindig nagy és szépséges – mire jött ugyanő, hogy hű, micsoda fa, és ugye igen sokba fájt – mintha azt firtatta volna, hogy ugyan miből telik, és hozzátette, hogy ő bizony ilyen luxust nem engedhet meg magának… Mintha mi tehetnénk róla… Akkor volt először rossz érzésem amiatt, hogy van valamim. Aztán voltak mások is, akik abba kötöttek bele, hogy egy bizonyos szakmunkához, amihez egyikünk sem ért, szakembert hívtunk – hogy de jól megy nekünk, hogy ezt nem magunk csináljuk, és micsoda burzsujok vagyunk. Nagyon rosszul estek ezek a megjegyzések, és szinte sértett, méltatlankodó tekintetek, így teljesen megértem azt, aki inkább elhallgatja, ha neki jó.
KedvelésKedvelés
Ja, hat itthon masok penztarcajaban turkalni, nem ciki. Pedig de!
KedvelésKedvelés
En mondjuk azt sem ertem, hogy a love miert tema egyaltalan. Akar van, akar nincs. Engem, tenyleg soha a budos eletbe nem erdekelt, hogy kinek mennyi es hogyan. Azt is utalom ha engem kerdeznek errol, tenyleg ugy vagyok vele, hogy egyreszt nincs kulonosebb jelentosege (neki) masreszt mi koze ehhez, hat semmi, harmadreszt unom ezt a temat es nem erdekel egyaltalan.
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértek. Annyiszor hallgattam már, hogy lúzerek vagyunk, mert megvesszük a filmet dvd-n, bluray-en (úristen!!!) és nem letöltjük. Egyszer a sógor odaadta a régi médialejátszóját, csak hogy hagyjuk már abba a “pénzszórást” a filmekre és töltsük le.
Csakhogy mi nem szeretnénk. Miért olyan nehéz ezt megérteni és miért akar mindenki megnevelni ebben a kérdésben?
KedvelésKedvelés
Normális (= magától értetődő) dolgokat mindig ellenszélben csinálni…
KedvelésKedvelés
Úgy. Egyre több területen szerzek benne gyakorlatot. De ezért Neked is hálás vagyok ám. 🙂
KedvelésKedvelés
Végre hallom mástól is, hogy nem letöltjük a zenét, filmet, hanem megvesszük eredetiben. Ránk a környezetünk ezért csodabogárként tekint, mondjuk nem zavar, és amíg van, addig arra “szórjuk” rá a pénzt.
Azontúl, hogy vannak egyszerhallgatós zenék és egyszernézős filmek, amiket egyszeri alkalom után elfelejt az ember, az igazán komolyakat szeretem a polcon tudni, eredetiben, olyan minőségben, hogy az élvezet legyen.
Sok pénzt költöttünk a technikára, a hang/képminőség nekünk családi hobbi, letöltött verzióban nem ugyanaz az élmény.
KedvelésKedvelés
Képminőséghez: lúzerező ismerősök cserébe kigúnyoltak a nagy tv miatt. (csak kijelző, tv-t nem nézünk 7 éve) Minek akkora, túl nagy lesz… Aztán megnéztek nálunk egy filmet, és azóta nem túl nagy. Persze a nagy képhez jó képminőség is kell, így az egyik indok az eredeti filmekre meg is van.
KedvelésKedvelés
Én mondjuk ennyire nem vagyok finnyás – nem lehetek az. Nálunk a filmnézés ágyban történik – kanapénk nincsen – egy darab 6 éves, 15,5 colos laptopon, ami egy IKEÁs laptoptartón áll a lábunknál az ágy végében. nyilván jobb a nagy képernyő, de jelenleg az nincs.
KedvelésKedvelés
A mi laptoptarónk nem IKEA-s, a férjem barkácsolta össze.
Egyrészt túl szoros, és olyan kurva nehéz,hogy inkább szeretem nélküle.Mi közelebbről kell nézzük,lehet kisebb a képernyőnk,meg öregebbek is vagyunk.
KedvelésKedvelés
Mi is kapjuk az ívet a házimozi/és zenelejátszó rendszer miatt, de már rég nem izgatom magam miatta. TV-t mi sem nézünk, max. egy-egy olyan filmet, ismeretterjesztő műsort, amit elkapunk éppen, és érdekel.
Moziba járunk inkább – és ha olyan a film, amit többször is megnéznénk, akkor megvesszük magunknak, komoly gyűjtemény van már.
Ugyanez zenéből, egészen más rádiót/netet hallgatni, mint egy komoly berendezésen egy minőségi felvételt.
Nekünk családi program egy film megnézése, vagy az együtt zenehallgatás, egyfajta közös relaxáció is.
KedvelésKedvelés
Ezen most felháborodtam. Megállj férjemuram !
Nekünk nincs lapostévénk, mind csak javított összerakott darabok ugyanis neki hobbija a TV szerelés. Ezért nincs rendes TV-nk, csak a gyereknek vásároltunk. Nem beszélve egy jó hangosító berendezésről, valami ősi hangfalaink vannak…Most kapsz !…
KedvelésKedvelés
Olyan kedves, elemi, ahogy írsz.
KedvelésKedvelés
De jól éltek, elismerésem.
KedvelésKedvelés
Én letöltőguru vagyok – nem vagyok büszke rá, de így van, nagyon kevés cuccot, filmet könyvet, zenét veszek meg jogtisztán. Sőt, filmet elenyésző mennyiségben, zenei cd-m, ami jogtiszta lenne egyáltalán nincs, mert nem vagyok zenerajongó, és arra amire nekem kell, elég a Youtube meg a rádió. Könyvet szoktam venni, de csak azt, ami nagyon-nagyon tetszik és tudom, hogy másodszor is elolvasnám. Részben azért lett így, mert erre nekem soha nem volt pénzem – életem nagy részében az volt a szitu, hogy vagy letöltöm, ami érdekel, vagy nem fogom látni. Ráadásul azok a dolgok, amelyek engem érdekeltek, animék, mangák, ázsiai filmek nagyjából sehol nem elérhetőek hivatalosan Magyarországon, de nagyon sok esetben angol nyelven sem.
Mostanság kicsit jobb az anyagi helyzetem, ezért már megengedhetem magamnak, hogy alkalmanként moziba menjek, és havonta 1-2 könyvet megvegyek, de sokkal nagyobb az a mennyiség, amire kíváncsi vagyok, mint az, amit megengedhetek magamnak. Így aztán a torrentoldalak a legeslegjobb barátaim, és bevallom, szenvedélyes szeretet és mély hála köt hozzájuk, illetve azokhoz az emberekhez, akik elérhetővé teszik a dolgokat, vagy rajongói fordításokat, feliratokat készítenek.
KedvelésKedvelés
Én meg iszonyodom a könyvvásárlástól: kétszer költöztem 3000 könyvvel és az első külföldremenés óta a legkedvencebb 200-at leszámítva a többi még mindig egy raktárban van. Ez a könyvvásárlás dolog nekem olyan, mint gyereket szülni hajléktalanként (poén! poén! nehogy fejbeüssetek miatta!) borzasztó úgy könyvet venni, hogy nem tudom, valahol letáborozhatok-e és szétpakolhatom-e biztonságban őket, és mikor, és mennyi időre, vagy be kell-e vágnom őket megint intézetbe?
A másik dolog pedig, hogy hosszú magányos időszakokat oldottam fel hétvégi félnapos könyvesbolti kávézás+olvasásokkal, az egyik legfőbb örömteli tevékenységem a _nyilvános_olvasás_ 🙂 olyan mintha lenne egy böhöm nappalim egy halom vendéggel, akik után még a kávésbögrét se kell nekem elmosogatnom. Ha hazaviszem a könyvet, egyedül a kanapén már nem olyan jó. És az előző bekezdésbeli traumát is meg lehet úszni vele.
KedvelésKedvelés
Ez a másik. Most költöztem a negyedik emeletre, és minden egyes meg nem vásárolt könyvért hálát adtam a magasságosnak. Amúgy igen, az lenne a vagány, ha annyit keresnék, hogy nem kéne letöltenem semmit, hanem megvehetném, amire kíváncsi vagyok – és az se lenne baj, ha miután megvettem, kiderül, hogy nem érte meg. De ez nem így van, így én maradok továbbra is a sötét oldalon.
KedvelésKedvelés
Néha végignézek a lakáson, minden létező függőleges négyetcentin ilyen-olyan könyvespolcok, olyan az egész, mint egy bedilizett antikvárius pincéje, és azon szörnyülködök, hogyan tudtuk mi ezt ide behurcolni. Nem bírom viszont elviselni a könyvet nem vagy csak keveset tartalmazó lakásokat, egyszerűen nem érzem magam jól bennük, szóval ha egyszer innen költöznünk kell (remélem, soha), akkor cipelem őket tovább. Amúgy én rákaptam a rukkolára, egy csomó könyvtől megszabadultam, és szereztem egy csomó újat, ingyé.
KedvelésKedvelés
Kidobva nálunk sem lesz semmi, eszméletlen mennyiségű könyvünk van, ennek egy része – ami elfér – nálunk, a többi a szüleimnél. Nagyon sok szakkönyv, képes albumok, mesekönyvek, regények is, és sok közte a piacon egy százasért használtan vett és az antikvár. Újat én már nem nagyon akarok venni, helyhiány és pénzhiány miatt sem, és annyira nagy a kísértés, ha olvasok valamiről, akkor három kattintás múlva már a gépemen tudhatom, és amikor csak akarom, olvashatom.
Ennek ellenére épp a héten meg a múlt héten olvastam egy-egy új regényt, Stephen Kingől a Joylandet, és Andy Weirtől A marsit, amelyek annyira fantasztikusak voltak, hogy tudom, meg fogom őket venni papírformában is, mert szeretném, hogy meglegyenek. Ilyen esetben nem sajnálok sok pénzt kiadni, például Anne Rice-től is megvan az egész Vámpírkrónikák-sorozat, vagy Dan Simmons csodálatosan gyönyörű Hyperion-tetralógiája, Asimov művei, és jó pár számomra kedves mangasorozatot is megvettem, pedig ezek is sok, sokszor tíz feletti kötetből állnak. De nagyon fontos, hogy egy esetben sem vettem zsákbamacskát, letöltve megvolt minden eleve, a vásárlás csak az után történt, hogy a műveket letöltöttem és megszereztem. Ugyanakkor ezek megvétele hosszú idő alatt történt, hiszen egy-egy kötet 3- 4 ezer forint, azt viszont nem bírtam volna ki, hogy egy sorozatból elolvasok egy kötetet, és a következőt majd csak akkor, amikor majd pénzem lesz rá, vagy majd akkor, amikor méltóztatnak kiadni magyarul.
KedvelésKedvelés
nekem e-book van. Kis helyet foglal tobb szaz konyv
KedvelésKedvelés
“amelyek engem érdekeltek, animék, mangák, ázsiai filmek nagyjából sehol nem elérhetőek hivatalosan Magyarországon, de nagyon sok esetben angol nyelven sem. ”
Azért ez nem ugyanaz, mint a moziban éppen megjelent filmet otthon már letölteni. Olyat én is szoktam néha letölteni, ami nem hozzáférhető máshogy, akár rendezői változatok esetében pl. Azokat itthon nagyon ritkán adják ki.
KedvelésKedvelés
Teszem hozzá, azért én olyasmit is letöltök, ami itthon elérhető. Az éppen megjelenteket azért nem, mert a kamerás verziók elég pocsékak, megvárom inkább a dvd ripet.
KedvelésKedvelés
Én is arra gondolok, ha valaki üzemszerűen, erre berendezkedve, magát furfangosnak gondolva torrentel.
KedvelésKedvelés
Az ázsiai filmeket milyen nyelven nézted,ha nem angolul ?
KedvelésKedvelés
Angolul, de rajongói felirattal, amit nem hivatalos licenszjoggal rendelkező cég készített, hanem rajongók, akik a szabadidejükben, ingyen feliratozzák a filmeket, amiket aztán felraknak a netre, hogy mások is megnézhessék.
KedvelésKedvelés
Arita – simán meg tudlak érteni, ráadásul van egy anime/manga rajongó lányom, aki szintén kénytelen a neten hozzájutni ezekhez a cuccokhoz, illetve én elég sokat járok külföldön, írt nekem listát, hogy mit szeretne, de még külföldön sem mindig elérhetőek, amiket szeretne.
KedvelésKedvelés
Ami az animéket-mangákat illeti, azokból valóban nagyon kevés elérhető itthon, és mi van, ha valakit épp az nem érdekel, ami kapható? Régen, mikor én kezdtem, még ennyit sem lehetett beszerezni, csak és kizárólag a rajongói fordítóoldalakon keresztül, illegális fordításban. Akkor még magyar fordítóoldal is csak elvétve akadt, angolul kellett tudni, ha az ember animézni-mangászni akart. Most már nagyon sok magyar fordítócsapat is működik és szakmailag is sokat fejlődtek: gyakorlatilag az van, hogy az újonnan megjelenő animék egy jó része hétről-hétre a japán megjelenéshez képest pár nap csúszással nézhető magyar felirattal online. Mangákat is sokan fordítanak, és bár ez alapvetően szerzői jogsértésnek minősül, nem árt tudni, hogy ezek az emberek mind szerelemből, a szabadidejükben dolgoznak. Se a feliratozás, se a mangafordítás nem egyszerű munka, így ők rengeteg energiát fektetnek bele abba, hogy magyarra át ültessék a kedvenceiket, amiket aztán mindennemű ellenszolgáltatás nélkül osztanak meg a hazai rajongó közösséggel.
Tegyük azt is hozzá, hogy az anme-manga műfajt gyakorlatilag az amatőr hobbifordítók és feliratozók terjesztették el nyugaton és egyben Magyarországon is, mert a hivatalos kiadás akkor indult be igazán, amikorra az ő munkájuknak köszönhetően már kialakult egy masszív rajongó-réteg, akik potenciális vásárlókká lettek. Hazánkban is így volt ez, és most az van, hogy a hivatalos kiadók gyakorlatilag egymás mellett működnek a rajongói fordítókkal, sőt azok zöme, akik most a hivatalos vonalat viszik, is valamelyik fanoldalon kezdte, sokszor fordítóként, feliratozóként. Nem is mennek neki az amatőr vonalnak, csak annyit szoktak kérni, hogy ami megjelent hivatalosan magyarul, azt ne pakolják fel a netre, de mivel a magyar megjelenések száma alacsony – többet nem lehet kiadni, nem bírja el a piac, kevesen vannak a rajongók és a pénzük is kevés – ebből nincs is baj.
Az angol meg amcsi cégek már többet balhéznak emiatt, de én azt mondom, ezen amatőr fordítók, feliratozók munkája igenis sokat ér, sokakhoz eljuttatják a műfajt, akik aztán később, ha pénzük lesz, meg fogják venni a hivatalos kiadványokat is. Én is így vagyok ezzel, a nagy kedvencek mind megvannak angolul vagy németül – de ha a rajongói fordítóoldalak nem lettek volna, ha nem ismerem és szeretem meg náluk a műfajt, akkor soha egy kötetet sem vettem volna meg. Végtelenül hálás vagyok ezért ezen emberek tevékenységéért, mert sok-sok szép élménnyel gazdagodtam az általuk – és ők ezért soha egy fillért nem kértek, maximum annyit, hogy kommentekben véleményezzék az olvasók a munkáikat.
KedvelésKedvelés
Én amerikai sorozatokat szoktam nézni, az ottani premier után pár nappal már letölthetők. Ezeket ha adja is a magyar tévé, akkor is 2-3 éves késéssel, a DVD-ről nem is beszélve. A feliratozást itt is amatőrök csinálják, és én is nagyon hálás vagyok nekik.
Egyébként valahol a készítőknek is hasznos, ha minél több országba eljut a film. Én két sorozatot követek rendszeresen, mindkettő szokott közönségtalálkozókat szervezni (elég borsos jegyárakkal), ahová a világ minden részéből érkeznek rajongók. Ha nem lennének kalózfordítások, szerintem fele annyian sem mennének el ezekre a rendezvényekre. Sőt, állítólag olyan is előfordult, hogy egy sorozatnak annyira nagy volt az internetes rajongótábora, hogy a saját országukban elérték, hogy az egyik tévécsatorna megvegye és leszinkronizálja az eddigi részeket.
KedvelésKedvelés
Én is hálás vagyok a torrentoldalaknak. Főleg angol regényeket szoktam letölteni, de tízből jó ha kettőt elolvasok, mert vagy nem tetszik vagy túl nehéz nekem a nyelvezete. Rajtam se vesztenek semmit, mert vagy letöltök valamit vagy keresek ingyeneset. Paul McCartney azt nyilatkozta, hogy nem bánja az illegális letöltést „although he admits he finds the concept weird”. Hát én engedelmével letöltöttem jó pár Beatles albumot is többek között. Régen rengeteg könyvünk volt, meg könyvtárba is jártam.
KedvelésKedvelés
Hát, én a rajtam ragadt (nagyszülők, szülők, saját beszerzés) 7400 darab könyvből kábé ötvenet hoztam magammal, mikor költöztem. Az első együtt töltött szülinapomra a kedvestől egy könyvolvasó kézikészüléket kaptam, rajta van a fél MEK.
KedvelésKedvelés
Ha rajtad ragadt, az más, az enyéim dédelgetett cucc. A kindli valóban lehetővé tette, hogy ne járjak a könyveim nélkül kivert kutyaként a nagyvilágban, de azért mégiscsak a cyberszex esete a valódihoz képest.
KedvelésKedvelés
Én nemrég röhögtem magamon, hogy amikor könyv-könyvet olvastam elmélyülten, egyszer csak azt látom, hogy elmélyülten nyomkodom a jobb alsó sarkon és nem lapoz….
Amúgy szemüveg helyett nagyon is kényelmes egy e-book, én szeretem.
KedvelésKedvelés
Ez velem is elofordult mar parszor 🙂 meg az is, hogy huzogatnam felfele a szoveget a papir-oldalon 🙂
Cserebe eleinte neha lapozni probaltam a kindlit, sot, mire eszrevettem, az ujjamat is megnyaltam, hogy ugy lapozzam, mert ugye elsore nem ment 🙂
KedvelésKedvelés
“Ráadásul azok a dolgok, amelyek engem érdekeltek, animék, mangák, ázsiai filmek nagyjából sehol nem elérhetőek hivatalosan Magyarországon, de nagyon sok esetben angol nyelven sem.”
Na ez az, mit csináljon az ember, ha olyan filmek érdeklik amik nem beszerezhetők? Én például pár éve mikor James Dean-ről olvastam, elhatároztam, megnézem az összes filmjét. Az a hármat mindet. Kerestem videotékákban, nem volt sehol. Akkor eszembe jutott, hogy van a Király utcában egy JD-ről elnevezett film kölcsönző, ott aztán biztosan lesz. Hát nem volt, pedig róla nevezték el az üzletüket 😦 Na, akkor berágtam, hogy márpedig én akkor is meg fogom nézni és akkor letöltöttem és úgy ahogy aritareal írja, nagyon hálás voltam azoknak akik ezt elérhetővé tették .
KedvelésKedvelés
Maximálisan egyetértek. csak a végén vagyok renegát: ha nincs a vidéki moziban nézhető film (már ahol lakunk), hát kénytelen vagyok a neten online nézegetni, vagy a könyvtárból veszek ki igazán jó filmeket eredeti dvd-n 🙂 torrentelni még nem tanultam meg… folyton beparázok, hogy valami vírust is hoz magával az anyag. De jó filmet nézni meg KELL. Hiányzik a Cirko, a Puskin, a Művész…
KedvelésKedvelés
A kölcsönzői-könyvtári dvd-t nem tartom rosszabbnak, mint a könyveket könyvtárból kivenni. Mi lenne a gond vele?
KedvelésKedvelés
Online filmklölcsönzésre nincs otthon lehetőség? Mi az Amazon Prime-ról és az iTunes storból töltünk le filmeket. Szemezek még egy művészfilmekre specializálódott online kölcsönzővel is. Ott még nem vagyunk tagok.
KedvelésKedvelés
dvd-ket en is sokat kolcsonoztem anno. Azzal rendben vagyok. Egy online muveszfilm kolcsonzo tok jo lenne.
KedvelésKedvelés
en sporolok. mindenen, ha muszaj. persze igy is probalom a minosegit, meg keresem az akciokat, akkor bespajzolok. mindig rovid tavra. nincs meg mindenem. nincsenek tuti haztartasi gepeim. igenyes butoraim. sok dolgot magam fabrikalok ossze. ujrahasznositok. szeretem is szerencsere, am foleg szukseg van erre. ha megszorulok, teljes kiorlesu lisztbol sutom magam a kenyeret. teat iszunk, es szurt vizet. nyaron leszedjuk a szabadon termo gyumolcsoket 🙂 annyira jo elkepzelni, hogy majd egyszer nem sporolok. jut majd mindenre. kolcsonzok konyveket es aukciokra jarok. turkaloban ratalalok a gonceinkre. mind gyonyoru. mar nagyon reg nem vasaroltam magunknak butikbol. unnepkor kivetel van. olyankor vasarolok, a legjobbat. egyebkent konyveket toltok le, igen. es filmeket. ingyenes eloadasokra, programokra jarunk foleg. ami fontos, hogy nem suppedunk bele a szegenysegunkbe. amikor tobb van, jobban elunk. amikor keves van, akkor letminimumon.
KedvelésKedvelés
Nekem ez nagyon minőségi életnek tűnik. Én nagyon puritán, háborús módon szegény közegből jövök, ennek nyoma, hogy a viszonylag drága, de mindig lyukadó, foltosodó gyerekruhát viszem makacsul varrónőhöz, tisztítóba, röhög is rajtam szomszédasszonyom, Szent Erzsébet.
KedvelésKedvelés
Ez a bejegyzés megfogott!
KedvelésKedvelés
E manifesztum mellé én is odateszem magam!
KedvelésKedvelés
Az vagy amit megeszel?
És mi van azzal a sokmillióval, aki nem teheti meg, hogy válogasson?
Most én elvileg nem tartozom közéjük, gyakorlatilag meg igen, mert nincs a közelünkben minőségi bolt, nincs igazán magabiztos önálló keresetem, és mert utálok vásárolni, főzni, ezért jöhet a mirelitkaja. A gyerekem pedig menzán eszik, mint én is, munkámból kifolyólag, nem tudom megoldani máshogy. Most akkor mérgezem őt is?
Jó, ezek kifogások, tudom, de másrészt ez az életem is. Kényszerhelyzet, de igénytelenség is. Lelki fagyottság. De most megint ezzel alázzam magam, romboljam le az így sem létező önbecsülésemet? Megint valami, ami miatt a szarul élők listájára kerülök?
Mindegy már, ennél lejjem úgy sincs.
KedvelésKedvelés
De hát nem arról van szó, hogy akinek nem telik, az igénytelen. Semmilyen kényszerhelyzet sem igénytelenség, a lelki sem. Aki tehetné, de megmagyarázza, hogy miért jobb neki. Anyám szomszédasszonya, aki nem kíméli a benzint, hogy mindenféle olcsó szart, művirslit és mittudoménmit összevásároljon, mert olcsóbb. Pocsék, de olcsó, és benzinnel együtt már nem is olcsó – na ez szerintem ciki. Hogy úgy teszünk, mintha nem tellene, pedig de, csak megmagyarázzuk.
KedvelésKedvelés
Én is mindig megdöbbenek, hogy ezek mennyire nem racionális dolgok, hanem hiedelmek, mások mintái. A dobozáruház olcsó. Ja, csak az az életforma, hogy odaautózol, nagy tételben megveszel mindent, aminek egy része rád rohad, az a drága, meg hogy ennek következtében hiánybetegség, elhízás stb., valamint hogy a bevásárlással értékes munkaórák telnek el.
Egyébként mindig mondom: nézzük tágabban. Hagyjatok engem az illyvel, vessük össze, ki mennyit költ serkentő jellegű vagy nasi élelmiszerekre/élvezeti cikkekre (csoki, kávé, tea, energiaital, cigi, rágó), és ezek fogyasztása közben mennyit szemetel (műanyag/papírpohár, keverőizé, cukor, kávéautomata). Hagyjatok azzal, hogy a mosogatógép öko, nézzük meg a mosogatógép externáliáit is, vagy nézzük meg az adott háztartásban összes vizes gépet együtt, még inkább a háztartás teljes vízfogyasztását, áramfogyasztását, sőt, mindazon rendszerek teljes víz- és energiafogyasztásának rám eső részét, amelyeket igénybe veszek bárhol, és közben még a “befektetés” részét, a jövőt, vagyis azt is, hogy mit üzen a gyerekeknek az akármilyen döntésem, például hogy lehet gyalog menni, sőt, az az alap, vagy hogy leszarom, mi az akciós, mert engem ebbe nem fognak belemanipulálni, vagy sarjaim tányérhasználati önfeledtsége ügyében hogyan hat az, hogy azt el is kell mosogatni.
KedvelésKedvelés
Hát, a mosogatógép pont nagyon kevés vizet használ – ellenben erősebb mosogatószerek kellenek bele, amik nyilván jobban szennyeznek. Vagy nem, ezt nem tudom. Ja, és persze csak akkor használ kevesebbet, ha jól meg van pakolva, sosem megy félüresen.
KedvelésKedvelés
Nalunk vegyszermentes a háztartás, a mosogatógép is citromsavval meg szódabikarbonaval megy.
KedvelésKedvelés
én volt, hogy egy hónapig simán melegvízzel mosogattam. mondjuk nem főztem zsírosat, sőt nem is főztem 😀 (olyan helyen dolgoztam, ahol viszonylag ehető és jó volt a kaja, vittem haza is) a titok annyi, hogy a szennyes edényt egyszerre kell kiöblögetni, különben rászárad a cucc 😀
KedvelésKedvelés
A mosogatógép mosószerének 90%-a szimpla konyhasó. Ott az a nagy biznisz 🙂
Amúgy tényleg takarékosabb áramostól-vizestől-mindenestől, mint kézzel mosogatni.
KedvelésKedvelés
Nem csak a 3in1 tablettákban? Volt mosogatógépünk, abba sosem raktam ilyent, van külön izé, ahova a konyhasót be lehetett önteni. Igaz, akkoriban sima gépi mosogatószert alig lehetett kapni.
KedvelésKedvelés
Külön igen, csak szerintem hülyeség csak a mosogatógépet nézni.
Amúgy meg nagyon sokféle gép van, és sokféle kézi mosogatási stílus, szerhasználat.
Meg az a bajom, hogy az externáliákkal (mosogatógép ára, helyigénye, szervizelése, hulladék) nem számolnak.
Néha amúgy egyesülök a mosogatógéppel bíró Szent Erzsébetékkel mosatlanilag, ha nagyon sok.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon tetszene nekem is. Bizonyos gépek iszonyú jók lennének több háztartás részére közösen. Bennem először nyakig érő hóban merült fel, hogy de jó lenne ha az egész utcának lenne közösen egy hómarója.
KedvelésKedvelés
De van lejjebb.
Ha megelégszel ennyivel, ha azt mondod, hogy neked ez így megfelel, sőt jó, ha így maradsz tizensok évig, és lehülyézed aki máshogy kezd lenni, ha életfilozófiát gyártasz a szarból, és ha lesz lehetőséged váltani, se fogsz.
KedvelésKedvelés
Nem tudok erre választ. A magam életéről tettem állításokat, arról, hogy hogyan jutottam el ide negyvenhez közel. Azt hihetném, amit anyám, hogy a kaján meg lehet fogni a pénzt, de rájöttem, nem érdemes, a minőségi áru fajlagosan jobb, jobban megéri. És nem mindig az árról van szó. Nekem nem mindegy, mit támogatok.
Pölö:
Van vaj 189-ért meg 239-ért is, ha jobban megnézed, az olcsóbb 60 százalékos, a drágább 80-82.
Az olcsó mustárban tartósítószer van, a drágábban nincs.
Halból nem veszek szennyezett tengerből valót. Hazai psiztráng, pl. A pangasius nagyon erőszakos és nagyüzemi valami.
Azt a kicsit drágább pudingvagymifaszomat veszem a gyerekeknek, amelyikben kevesebb a cukor és az adalékanyag, és szerintem ez megéri egészségileg, ízlésileg, amellett, hogy idegesít a Danone-monopólium és agymosás, ahogy a danonino meg az aktívia köznév lett. Egyébként ezt a fajtát jobban is szeretik. Negyedkilós Cserpeseket befejeztük, semmi szüksége egy húszkilós gyereknek egy ültében negyed kiló joghurtra.
Nem drágább, viszont minőségibb a tanyasi csirke melle, de még a lazac sem, mint a felvágott, ha a tápanyagtartalmat is nézem.
Nem is olcsóbb kizsigerelt gyümölcsöt-zöldséget-tojást venni (nem biót), nagyipari húst, tejterméket, és mellé vitaminkészítményt meg omega3-at, D vitamint, tele hordozó/adalékanyagokkal, mondván, hogy sajnos, élelmiszereinkben manapság nincs annyi vitamin, muszáj a kiegészítés.
Én csak a saját gazdálkodásomat tudom nézni, másét nem dolgom, nem is tudom, ki és miért dönt egy családban, mik a paraméterek. Ha a fogyasztói kosaram egészét nézem, más a kép, mint ha csak egy árut vagy egy területet, pl. élelmiszer. Tényleg behozom azt a pénzt azon, hogy bringával szenvedek télen is, hogy van kismamabérletem, hogy nem költök tévéelőfizetésre, kütyükre, fával fűtök, 19 fok van jó esetben.
Elég drága ökomosószerem van (most abból is találtam olcsóbbat, magyart), viszont nincsen öblítő, légfrissítő, nem vasalok, és nagyon ritkán mosok. Mestruációs betét helyett Diva Cup, meg ilyenek.
Az én gyerekeim is menzán esznek, ez van (külön és nem nagyon gázos kerületi konyha, amelyet bölcs polgármesterünk alapított), de pl. nem eszik meg a felvágottat vagy a margarint. A gyümölcsöt nagyrészt mi szülők visszük. A nagy másodikos korában nemet mondott a menzára. Neki én csomagolok, és vannak titkos (rágó, csoki) bűnei, de szerencsére nagyon szereti a gondosan nekik csinált kajákat. De pl. Nutella nem, a zsömle magos, agyonzsúfolva fehérjével, csirkemellel vagy hallal, salátával. Desszertnek sajt, 100 százalékos gyümölcslé, mandula, földimogyoró. Ő egyébként 13 éves létére meglepően keveset eszik.
Szerintem egész Franciaországban az élelmiszerek minősége sokkal jobb, mint itt, a normák is szigorúbbak, a fogyasztó is tudatosabb. De lehet, hogy eszményítem megint a Nyugatot.
KedvelésKedvelés
Én majdnem így, bár a rezsin nem tudok spórolni. Nekem 19 fokon a gondolkodásom is leáll és semmi mással nem tudok foglalkozni, mint azzal, hogy mit vegyek még fel, hova bújjak be úgy hogy pisilni se kelljen kimenni. Valamint mindig rettegtem a házban égő nyílt tüzektől, építkezésnél fő szempont volt, hogy minden kazán, vízmelegítő, akármi a pincében legyen, és a lakótérben semmi égés, szóval alig hiszem, hogy ezt leküzdöm ebben az életemben.
Kajailag nagyon így, bár a vajnál nem tartom ennyire fontosnak a magas zsírszázalékot. Ugyanannyit kenünk ebből is abból is, és ha nem kaszálni járunk, vagy soványakat élelmezünk, nem jobb 20% zsírral többet bevinni. Joghurtból nagy örömömre találtam nemdanonet, nemnegyedkilóst, jó minőségűt: zöldfedelű Kézműves (Tejmanufaktúra Kft.) Kevesebb mint felébe kerül a Landliebének, és szintén csak teljes tej és baktérium van benne.
Azt, hogy csipsz, ropi, cukrozott üdítő, Nutella, tubusos fokhagymakrém nem jön be a házba, már 15 éve megfogalmaztam, bár akkoriban még hülyének néztek. De ezeket nem “megállnom” kell, egyszerűen nincs szüükségem ilyesmire.
Ahogy a rántott bizbaszoknál is mindig elcsodálkozom, hogy tényleg van olyan ember Európában, akinek szüksége lenne olajban sült prézlire? Közben itthon olyan népszerű, hogy van olyan ismerősöm, aki ki is mondta, hogy ő még a tehénlepényt is megenné, ha be lenne panírozva.
A pangasius szerencsére nem is finom, szóval nem lemondás nem megvenni. Sajna itthon nagyjából a lazac az alternatíva, emiatt is fájlalom, hogy sehol egy tenger, egyik határunkon sem.
KedvelésKedvelés
A vajnál a kérdés az, hogy a 20% zsírt vagy a 20% vizet és egyéb adalékanyagot választod.
KedvelésKedvelés
Szerintem a vaj az csak vaj, nincsenek benne egyéb bizbaszok. Most megnéztem a miénket: összetevők: édes tejszín, szírtartalom 82 % (sima Sissy).
KedvelésKedvelés
Víz a többi. Azért negyven százalék, az majdnem a fele. A százvalahány forintos vajak mindig 60-asok.
KedvelésKedvelés
Most kíváncsivá tettetek, megnézem, milyen van itthon 🙂
KedvelésKedvelés
De az a tejszín saját víztartalma, nem? Úgy értem, ha hozzáadott lenne, azt fel kellene tüntetni az összetevőknél.
KedvelésKedvelés
Nem, hanem a zsírt lefölözik. Ezek iparilag vannak beállítva.
KedvelésKedvelés
Érdekes az eredmény: Tesco value 82%, Riska 60%, A Tanya Aranya 83% az első volt a legmeglepőbb, fejben lennebb pontoztam. Nincs bennük elvileg más. A Riska önkritikát gyakorol a csomagolás oldalán, azt mondja: “háromnegyed-zsíros vaj” 🙂
KedvelésKedvelés
“Nem, hanem a zsírt lefölözik. Ezek iparilag vannak beállítva.”
Most utánanéztem, és tényleg! Igazad van.
KedvelésKedvelés
Tizenhét fokos szobában nőttem fel, ami ráadásul durván penészes volt. Nekem üdítő a 19. Nem betegek a gyerekeim sem.
Vaj nem csak kenés (nem csak túltáplált emberek vannak ám, és a 60-as logikusan annyival kevésbé táplál), hanem mondjuk sütibe, na, ott nem mindegy a zsírtartalom. Agyam eldobom: a 60 és 82 százalékos ugyanúgy “vaj” nevű termék lehet? Sokan észre sem veszik rajta. Nem szeretek átverve lenni, hígabb, lefölözött dolgokat kapni. Habtejszín: 30, főzőtejszínként is, és mértékkel. Tej: 3,5. Tejföl: 20-25.
A rántott dolgok finomak, na, de újabban kókuszzsírban tolom, nagyon más így. Nekem nincs bajom a zsírral, én a szénhidrátot füstölöm kifele sűrű keresztvetések közepette.
A pisztráng, harcsa és a ponty, meg a tonhal is alternatíva. A Bajai Halászcsárdában sűrűn előfordulunk.
KedvelésKedvelés
A kókuszzsír isteni, legszívesebben kenyérre kenném. A panír egyébként zömmel szénhidrát.
Én is ilyen penészes nem meleg helyen nőttem fel, úgy is él minden tél az emlékezetemben, mint a túlélni való nagy megpróbáltatás. Soha nem szoktam meg, és gyerekkoromban alig volt szünet a megfázástól mandulagyulladásig terjedő szórakozásban.
Nekem a szaúdi klíma vált be, igaz nagyjából télen voltam ott, egész idő alatt nem ment 41 fok fölé. Na ott biciklivel jártam mindenhova, jól voltam, és a helyi őslakosok kapkodták a levegőt ha bejöttek a házba, hogy miért nem kapcsolom be a légkondit csak néha.
KedvelésKedvelés
Nem is én eszem a rántott dolgokat (már). A gyerekek odavannak a rántott mozzarellagolyóért és Babybellért. De nekik is reformáltam, mert a prézli silánysága zavar: tökmaggal, szezámmal kevert prézlit használok (így kapható) és mandulalisztet, meg biotojást.
KedvelésKedvelés
Nálam a tejtermék neuralgikus pont, mert laktózintoleranicám van, így tejből, vajból, tejszínből, tejfölből és joghurtból csak a laktózmentes jöhet – dicsőség az Aldinak a termékeiért, én nagyon szeretem őket. Drágák ezek egyébként, jóval drágábbak, mint a nem laktózmentes termékek, de azoktól öt perc alatt óriásira puffadok és iszonyú hasfájásom lesz.
KedvelésKedvelés
Ez egyébként nagyon gáz, hogy glutén-, laktózmentes, diabetikus élelmiszerekért sokszor annyit kell fizetni, miközben ezek egészségügyi szempontból szükségesek az érintetteknek. 😦
KedvelésKedvelés
Önkormányzattól függ, hogy milyen a menza, a mi városunkban sajnos nem olyan jó. Olyat itt nem lehet, hogy visz másik kaját a gyerek, ha nem eszik a menzán, haza kell vinni. Én megtehetném, hogy nem eszek a menzán, de 11-től 17-ig dolgozom, vagy nagyon korán kéne ebédelnem, vagy egyáltalán nem, és azt nem bírnám. Meg egy kicsit sóherság is ez a részemről, úgy vagyok vele, ha már ilyen alacsony a fizetésem, az ebéd legyen ingyen. Egyébként 4 fogásos a menza: előétel-főétel-tejtermék-desszert, ez utóbbi általában gyümölcs, az előétel meg valami saláta. Ez önmagában nem rossz, csak sajnos a minőség nem túl magas. És rengeteg kaját kidobunk, ez engem nagyon zavar!
KedvelésKedvelés
az én albérletem rezsivel együtt van, és annyira jó meleg van mindig, akkor is ha nem fűtök, bár ehhez azért hozzájárul pl , hogy kívül futnak csövek, s ez nem a legesztétikusabb. ám karácsonykor azon lógtak a díszek 🙂 az internetem free wifi, nincs kábel, sem telefonelőfizetés, de most gondolkozom rajt, mert van valami nagyon király egyetemista csomag, és ahogy számoltam kétezret tudnék is vele spórolni havonta, ha nem számítom azt, hogy van olyan hónap, amikor nem töltök telefonegyenleget. mosódió. néha öblítek is. én vasalok, mert szebbek és puhábbak a ruhák, de általában csak az új ruháinkat, vagy amiket “olyan” helyre hordunk. (ha vasalok, nem fűtök, mert vasalóval is lehet fűteni, főleg, ha közben megy a sütő :D) az oviban van menza, és az elhozott uzsit felturbózzuk. az én lányom sem rajong a felvágottért, viszont mondja, hogy a gyümölcsöket felfalja serényen.nem szorongok: inkább egyen meg az oviban 4 tescos almát, mint egy szelet alig vajas fehér kenyeret. nem eszünk cukorkákat, csokoládét, chipseket. legalábbis nem minden nap. havi kb kétszer, ha együnk vendégségbe mondjuk nem tiltom, ahol esznek és kínálnak. nagyon finom kakaót vettem, ami kakaó. ezer forint sem volt és mindenbe lehet használni. tejivós natúr joghurtot veszünk és házi lekvárral ízesítjük. akkor veszek danone-t ha kevés maradt már a hónapra. mindenféle szir-szart nem. paulát sem, nem érdekel, hogy mindenki. én járok kocsival is, mert van, hogy lusta vagyok, de már két hete gyalog, biciklivel, és olyan jó érzés, hogy ez plusz ötezer. egyetlen káros és drága szenvedélyem a cigaretta, ezt nem bírom magamnak megbocsájtani. és nem akarom tölteni sem. van, hogy nem veszek hetekig, de van, hogy egy héten háromszor. ezt kellene csak leraknom újra.
KedvelésKedvelés
Na jó, erősre sikerült a nyitány megint, ezerszer megfogadtam, hogy amikor nagyon szarul vagyok, nem kommentelek ide csípőből.
Igazából gondolkoztam ezen az “igénytelenség” dolgon: az, hogy én igénytelennek tartom magam, az azt mutatja, hogy még a saját igényszintemnél is lejjebb van az életformám. És ez a lényeg. Annyira nagyon igényes szerintem sosem leszek, valahogy úgy érzem, ha folyton az öltözékemre, ételeimre, stb. figyelnék, akkor elveszne a spontanitás és egy kicsit torzulna a személyiségem. Akkor mostantól ne menjek be a mekibe? Persze valahol tudom, hogy nem kéne…Kapkodom a fejemet, mennyi mindent írtok a vajról, nekem eddig még eszembe sem jutott megnézni a százalékokat, de biztos igaz, hogy nem kéne mindent megenni, és azért mindent még én sem nyelek le. Amikor dobozáruházban dolgoztam, csodálkoztam én is, miért vesznek kartonszámra festett vizet az emberek üdítőként, mert olcsó. A csapvíz még olcsóbb. A csipszet, kólát én eredetileg nem engedtem volna be a háztartásunkba, főleg a gyerek étrendjébe nem, de az apja “rászoktatta”, én meg nem tiltakoztam. Mert nekem is volt saram a rántott mélyhűtött szirszarral.
Sokmindenen kell változtatnom, az étkezésen is jó lenne egy kicsit, de valószínűleg nem az lesz az első. És mint fent írtam, a saját igényszintemet kéne hoznom, aztán esetleg azon állítanom egy kicsit, ha már megvan, hogy még jobb legyen. Pl. arra nincs mentség, hogy minden újságosnál veszek egy csokiszeletet, vagy a mekibe befordulok sültkrumpliért, mert szomorú vagyok vagy ideges, és ha valamit a számba tömök, jobb lesz. Meg arra sem, hogy egy héten többször rendelünk pizzát, mert egyikünk sem hajlandó vacsorát főzni. A mirelitre viszont van, mert tényleg nagyon lerövidíti a főzési időt. És abból azért van jobb minőségű is. Vagy inkább konzerv? Félkész étel? Képtelen vagyok megszeretni a főzést, idegesít, el is rontom, össze-vissza fűszerezek, van egy rakás szakácskönyvem, egyik sem érdekel. Amikor azt hallom, hogy “egy igazi nőnek…”, ettől méginkább megriadok. Anyám nem hiszi el, de szerintem van olyan, hogy valaki NEM SZERET főzni, és ezért nem is nagyon igyekszik megtanulni.
Egyébként joghurtból, műzliből, kenyérből próbálok minőségit venni (kenyeret csak jó hírű pékségben, nem szupermarketban), a párom, -csak úgy franciásan, a sajtokra és a borra igényes. És szeretek jó étterembe járni, még ha drágább is, mert azért én is érzem a minőségi és nem minőségi étkezés között a különbséget. Csak ezt nem engedhetjük meg magunknak túl sűrűn, de legalább még nagyobb az élmény. 🙂
Amiből egyébként sosem vennék olcsót, mert értelmetlennek tartom: az a tempera.
KedvelésKedvelés
És szép színes kartonokra is horror összegeket tudok költeni 🙂
KedvelésKedvelés
Én sem állok feszesen lesben. Lejöttem a számokról, és az öröm a lényeg az edzésekben, a testem képességei. Nem számolgatok fehérjegrammokat sem. Inkább olyan vagyok, mint aki betévedt egy kertbe, és kiabál: jé, ez a forrás milyen hűs, de szép az a madár, merre vezet az az út? A tudatosság meg mint intellektuális edzés színtiszta élvezet.
Vagy mint akinek nőtt még két érzékszerve, lát, érzékel olyasmit, amit régen nem. És senki nem mondja meg, se anyós, se társadalom, nem engedem, megyek az orrom után.
Már tényleg nem esik jól a hitvány vagy cukros kaja. A szénhidrátról le lehet jönni, nem reménytelen! Rá kell szokni a jóra. Tényleg hiányzik a mozgás, nem előírt, elvárt drill. Én tudom, milyen ez, azt hiszem. Túl az öngyűlöleten, az anyukaságon és a túlsúlyon, negyvenhez közel kezdtem el beletartozni az olyan nők körébe, akikkel még nagyon sok minden fog történni. Ez nekem is döbbenet, azért ujjongok itt. Valami kattant fejben, sok szart sikerült letenni, méregteleníteni, megérteni magamat, látni, mit tettem magam ellen, és megbocsátani, igazán.
Nem kell főznöd. De ha mégis: egy szelet hús grillen, párolt zöldség, rizs, leves, pirítós, bruschetta, ananászos saláta… Nagyon sok egyszerű kaja van. És kivághatsz sajtszeletből elefántot vagy csillagot a kisfiadnak, tiszta összművészet!
KedvelésKedvelés
Nekem ez olyan sokszor sikerült. Mármint lejönni a szénhidrátról. Aztán vissza – ma elmentem a cukrászdába és ettem egy citromos mignont málnahabos szelettel. A könnyem is kicsordult…
KedvelésKedvelés
Egészségedre! Arról beszélek, hogy naponta, rengeteget, kínzóan. Ritkán remek, egy túrós pitének nem állnék ellen, csak sajnálnám az eredményt: némi visszaesés után ma minden idők legalacsonyabb zsírszázalékát mutatta a csodamérlegem.
KedvelésKedvelés
lajkezerek.
KedvelésKedvelés
Szerintem a főzésnél is az van, mint minden másnál, hogy apátia, leszarom, nekemmárnemleszjobbazéletem, és ezért nem is akarok rá energiát fordítani. Illetve nem tudom (most anyám szövegét nyomtam). Agyban kell kezdenem a változást. De hogy? Képtelen vagyok kilépni a mozdíthatatlanságból. Pl. ragaszkodok egy párkapcsolathoz, ami már régóta többet vesz el, mint amennyit ad. És mindig azt gondolom, jobb lesz. Már a harmadik párterápiát hívtam fel…
A legnagyobb oka a döntésképtelenségemnek szerintem, hogy a pszichés betegségre mindig lehet hivatkozni, “most azért érzed így, mert..”, és akkor ez így is marad, mert ilyen érvekkel mindig meggyőzhető vagyok.
És most megint megmagyaráztam, miért lesz este halrudacskák vacsorára (egyébként nem lesz).
KedvelésKedvelés
Én próbáltam már többször is sportos lenni, meg mást kajálni, de most először vagyok teljesen egyben, megérett, felelős, nem önáltató, nem megúszós. Valahogy el kell ide jutni. Nem tudom, mi a titok, de nem a test a lényeg. A lefogyott testet is viselni kell, szeretni, hibáit és rekonstruálhatatlan részeit megbocsátani. (Eleve: megszokni, látni, hogy már nem kövér. Erről írnak az extrémlefogyott amerikai csajok is, pl.:
“I don’t see 150lbs. I see the same old Jennifer.”
“http://www.priorfatgirl.com/2009/01/the-ugle-truth-part-iii-2.html”
KedvelésKedvelés
Na én a temperáról nem tudnám, mitől jó, mit kell rajta megnézni. Kartonpapírról ne is beszéljünk, talán életemben nem vettem. Amilyen igénytelen rettenet vagyok.
KedvelésKedvelés
Nem vagy igénytelen, csak ilyesmikre nem koncentrálsz, mert nem érint sem munkailag, sem hobbiként. A festékeknél ezt könnyebb megtenni, mint az élelmiszereknél 🙂
A temperát ki kell tapasztalni, ezért én többfélét veszek, mindig tubusonként, mert készletben pont nem úgy vannak, ahogy én szeretném. És persze csak művészboltban, tubusa 2-3 euro. Csak évek múlva derül ki, hogy sokáig megmarad-e a színe, de általában aminek ilyen ára van, az megmarad. Ezért nem veszek olcsót, mert annak kisebb az esélye, hogy x év múlva is látványos a kép. Meg használat közben derül ki, hogy mennyire keverhetőek a színek.
(de egyébként mostanában nem festek sajnos, amikor mégis, akkor a tempera a kedvenc festéktipusom)
KedvelésKedvelés
es a vizfestek ceruzarol (aquarell pencil) mi a velemenyed? Nekem az ugy tetszik, de nem tudom jo-e visoznt draga.
KedvelésKedvelés
Ha drága, akkor jó is 🙂
Viszont, ha még nincs tapasztalatod, inkább a “normál” aquarell festékkel kezd, a ceruza kiegészítésként jó, ha már ismered az aquarellezés technikáját. “Simán” rajzolni aquarellceruzával szerintem pazarlás. Vannak jó minőségű normál színes ceruzák is.
KedvelésKedvelés
NEm ismerem a technikat, festegettem ezt-azt anyam nagy oromere, de csak sajat kutfobol, jol rajzolok es egyszer egy csodasat almodtam, szinesben persze, hogy a baratommal egy seprun felrepultunk a holdra, ahol volt nyitvatartasi ido es ket holdor aki a bejaratnal szalonnaztak. Meg pont bemehettunk a hold belsejebe (belepodij elleneben) ami tele volt fura lenyekkel es altokkal. Az egesz oruletnek, akvalkadnak volt egy meghatarozo szine, int amikor a bronz oxidalodik, es olyan zolde-kekes-femes szine lesz. Na, masnap vettem vizfesteket, lerajzoltam az almom es kikevertem azt a szint. Ez volt az akkori pasim kepernyohattere. (beszkennelte) Szoval igy indult a vizfesto karrierem, kb 2 evente ramjon es akkor rajzolok, meg festek. Ilyen alkalmi ize vagyok…nem ertek hozza valojaban.
KedvelésKedvelés
Akkor vegyél bármit, ami tetszik és próbáld ki, mert alkotni jó! 🙂
Művészboltban nem foghatsz nagyon mellé, és az eladó is ad tanácsokat.
KedvelésKedvelés
Én sem szeretek főzni. Számomra időpazarlás. Mégis rendszeresen főzök, mert úgy olcsóbb, egészségesebb, táplálóbb. Viszont, amikor lelkileg kiegyensúlyozatlan vagyok, akkor mindent elrontok, semmi sem sikerül. Ilyenkor hideget eszünk.
KedvelésKedvelés
köszi, igen, én vagyok az Új, követem időnként a bolgbejegyzéseket, ez most nagyon “megfogott”.
KedvelésKedvelés
A szűkebb és tágabb környezetemben azt tapasztalom hogy legtöbbször azok kerülnek be az “érdeklődök” soraiba, akiket valamilyen módon megrázott az élet,vagy közvetlenül vagy valaki által. És muszály neki másképp csinálni mint addig, mert tudatossá válik, tudja , hogy ha nem változtat , veszélyezteti a saját vagy mások (a gyerekei) életét. Legtöbbször ez van. Velem is ez volt. Szerencsés eset amikor az Élet csak jelez és van idő a változásra. Igaz, van akinek jelez, de nem akar látni, hallani, meg aztán van egy vékony réteg aki mindig is tudta mi a jó…. . Végülis megvan mindenkinek a saját útja, ami nekem jó az nem biztos hogy másnak is az, erőltetni nem lehet. Egy dolgot tehetnénk. Elérni hogy iskolában hetente egy órában tanítsák minden kisiskolásnak. Minél kisebb a gyerek annál nyitottabb. Legyen legalább lehetősége a felnövekvő nemzedéknek megismerni azt ami jó nekünk és talán jó lehetne másnak is, legyen választási lehetősége…
KedvelésKedvelés
Miért akarjuk mindig iskolára tolni az ilyen feladatokat? Én nem bízom az iskolában mint olyanban. Miért nem jó az általános társadalmi szemléletformálás és hogy a szülő, a média, a reklámok végzik el ezt a feladatot? A mai magyar iskolarendszer nem kiegyenlít, megerősíti és fokozza az ellentéteket. Erkölcstan címén is mire nevelik a gyerekeket…
KedvelésKedvelés
Én ezt például nem tolom az iskolára, de elvárnám, hogy legalább ne dolgozzanak ellenem. Hiába hozza haza a gyerek a 3D táplálékpiramist, sőt még beszélgetnek is ilyesmiről, ha szinte naponta kapnak édességet, többször olyat, ami abszolút veri a biztosítékot nálam. Már igyekszem ezt módjával véleményezni, mert látszott hogy fordítva fog elsülni.
KedvelésKedvelés
én kiakadtam, hogy nálunk az oviban van pl ilyen kekszidő, amikor a gyerekek vihetnek be mindenféle ropogtatnivalót, és mindneki amit visz, az oszthatja szét a többiek közt. és a legtöbb gyerek nem kölesgolyót meg ilyesmit, hanem durván szar olcsó 120 ft-os szar kekszet visz, csak hogy ne mondják azt a többiek, hogy nem vitt semmit, bár ne vitt volna…
KedvelésKedvelés
Igen, ennek a kekszpartis játéknak ez a hátulütője, hogy akinek nincs ötlete/pénze/humora az ilyesmihez, az letudja egy adag ilyen semmilyen, gagyi vacakkal a dolgot. És akkor ketten visznek normálisat (vagy nem is kekszet, hanem magot vagy ilyesmit), a többi meg a neszesemmit…:/
Az iskolai akármilyen “nevelés” is kicsit ilyen, mint ez a kötelező össznépi bögrebál. Mindig lesz benne egy nagy elkenés, mindig valaki ki fog lógni, nem fogja találva érezni magát, rossz esetben az lesz, amit valaki fentebb írt, hogy üti egymást a suli tananyaga meg a menzai menü. Aztán még belekerül a tanár egyéni magánvéleménye is – ami van, hogy használ, de sokszor árt. És a legrosszabb esetben “az iskola” totál elviszi a balhét az egyéni felelősség, a társadalmi szemlélet (=sok, egyéni történettel, saját aggyal bíró ember szemlélete) elől.
KedvelésKedvelés
Természetesen nem csak az iskolára kell bízni az ilyen irányú nevelést de én azt tapasztalom a lányom osztálytársai körében hogy otthon egyáltalán nem kapnak ilyen irányú információkat. Pl. a lányomon kívül egyik gyerek sem tudja mi a növényi tej, hogy mandulából tejet lehet készíteni. Kérdeztem a lányomat hogy van-e még valaki aki teljes kiörlésű kenyeret visz a szendvicshez: senki. Megkínálta a lányom őket: a többségnek ízlett. Lehet hogy most idealistának tűnik a gondolat, de konkrétan arra gondoltam hogy szakemberek (például táplálkozási tanácsadók – én nem vagyok még az) elmondhassák a gyerekeknek mire van szüksége a szervezetének ahhoz hogy jól működjön, könnyebben tanuljon, stb.)
Persze az lenne az igazi ha otthon a szülők a jó példa módszerével tanítanák a csemetéket, de ez csak max. 5-1o% -ot tesz ki. A gyerekek 95%-ának fogalma sincs, hogy miért fontos egészségesen táplálkozni. Ha megkérdezünk egy 11 évest fogalma sincs hogy miért fontos a reggeli – van olyan gyerek aki elájult tornaórán mert ő NEM reggelizik, SOHA, otthon nem úgy szokta. Az aki tudja, az kivétel.
Jelen pillanatban az iskola az a hely ahol sok gyereket el lehet érni és az infomációt át lehet adni…ott lehetne gyakorlati órákon megmutatni,( ha az iskola lehetővé teszi ) megkóstóltatni a jót a gyerekkel, lehet 1 év múlva otthon is elmondja hogy milyen érdekeset tanítottak neki a suliban. Én már a felnőtteket nem sajnálom,van lehetőség informálódni, tanulni….de a gyerekekel más a helyzet…azoknak lehetőséget kellene teremteni hogy helyes infókhoz jussanak. Nemcsak a táplálkozás területén, hanem az élet más területein is…ehhez semmi köze az Erkölcstanhoz, vagy Polgárineveléshez , ez valami Élet-tantárgy kellene legyen. Igen, mondták már: erre nincs pénz, ez szinte lehetetlen, DE ha igazán jót akarunk, más út nincs, az iskolákat is be kell vonni (na persze olyan iskolára gondolok ahol valóban az iskola a diákéert van…errefele van egy pár, nem túl sok, de van) a gyerek a nap felét (vagy még többet) a suliban tölti, fontos lenne, hogy oda is beszivárogjon valamiféleképpen ez szóban forgó “JÓ”. Ez egy lassú, hosszútávú folyamat, csak valamikor el kellene kezdeni…hogy ne adjanak már többet a suliban rossz kaját a gyereknek: igen, pénz kérdés is, de elsősorban nevelés, szemlélet, jóérzés, akarat és tudás kérdése. Sok a tennivaló, de valahol el kell kezdeni.
KedvelésKedvelés
Azt pedig, hogy mi a nyírvíz, talán még a te lányod sem tudja 😉
KedvelésKedvelés
De tudja;), az apukája le tudja csapolni, és szereti is
KedvelésKedvelés
Az igen! (Talán még azt is tudja, mi a güzü meg a bürü 🙂 ) Tavasszal én is csapolok.
KedvelésKedvelés
Szerintem tanulnak ilyenekről, az erkölcstanban és biológiaórán is szó van helyes táplálkozásról, de senki nem veszi komolyan, teljesen életidegen, szóval nem lesz az eredménye az, hogy a szülő teljes kiőrlésű kenyeret vesz ÉS a gyerek azt megeszi. Én is tudtam, mi a helyes, nagyon is, mégis fehér zsömlét vettem, és lassan megbékéltem azzal, hogy vajjal eszik, nem forszíroztam a zöldségköreteket, mert az ember belefárad a harcba, valamint gyarló is, maga is elcsábul a fagyira.
Általában az iskolában tanultak közül semmiről nem mondják a gyerekek azt, hogy jé, de érdekes, csak rettegnek és magolnak, majd elfelejtik, nem válik élő tudássá, készséggé. Nagyon kevés a jól képzett, hiteles és szerethető pedagógus, és az ő üzeneteit is tönkrevágja a kortárs nyomás, tök cikis ilyen egészséges dolgokat enni, míg a többiek nutellás micsodákat meg kinder tejszeletet esznek. Amellett szerintem a táplálkozás magánügynek is számít (tényleg az, az információk róla lehetnek a tananyag részei). Kb. azt döntheti el az ofő, hogy osztálykiránduláson szalonnasütés lesz-e, befizetés a helyi zsírban tocsogó étterembe vagy meggyszüret, erős költséghatékony módszerekkel, mert különben nem tudják kifizetni, és mindig megy a pampogás a szülői értekezleten, hogy a gyerek azt nem szereti, nehogy éhezzen, a kiránduláson meg elő is kerülnek az otthoni édességek, csipszre költődik a zsebpénz.
Közben a középosztálybeli szülő tudja jól, mi a helyes táplálkozás, tele vannak vele a magazinok, csak a rossz szokások, a kényelem, a “nincs rá pénz” erősebbek, és könnyű arra hivatkozni, hogy a gyerek nem szereti, és valamit ennie kell. Rossz látni, mit áll ki egy gyerek, ha a szülő naponta makrobiotikus ételt csomagol neki. Az egészségmán, vegaságba vagy paleóba szektaszerűen zuhant szülő is nagy teher ám egy gyereknek, sok családban megy a harc, hogy a gyerek mit “ehet”, apuka/nagyi nem ért egyet, szabotál, egész kis gyereket is rászoktatja a zsíros, szénhidrátdús dolgokra, plusz a tévé előtti nassolás, miközben a gyereknek is vigasz, menekülés a valóság elől az evés, és tényleg nincs mindenhol pénz jó minőségű élelmiszerre, nem is beszélve a tanárok szintén nem példás életmódjáról és szűkös büdzséjéről.
A tizenkét évesek derekán már reng a háj, amelyik lány a szexualizált testeket tekinti példaképnek (előbb-utóbb mindegyik), az koplal vagy hashajtózik, önmagát bünteti. Nagyon-nagyon nincsenek rendben a testükkel-lelkkükkel már ők sem. Közben mindenkit kocsival fuvaroznak, egész nap telefont nyomkodnak és facebookoznak a csemeték, komolyan alig néhányan sportolnak. Az egész életmódunk, a reklámok, a büfé kínálata, a bevásárlóközpontok miliője és a boltok kínálata a túlcukrozott, desszertszerű joghurtokkal, látványos csomagolással is a függőséget okozó cukros dolgokat tukmálja. Nagyon nehéz ezzel szembe menni, és szerintem csak a szülőtől indulhat a dolog.
A tk. liszt tápanyagban kiegyensúlyozottabb, rost- és vitamindúsabb is, de Szendi Gábor meg azt szólja le, hogy gomba van a héj alatt.
Én tényleg azt mondom, hogy a kaján nem éri meg spórolni, és nagyon megnézem, mit hol, de én is sok kompromisszumot kötök. Hát még az ötkor holtfáradtan az útba eső boltba beeső, folyton rohanó anya. Kivételes erő kell a tudatos táplálkozáshoz, mindazok az ételek, amelyek megkönyítik a mindennapokat (rendelt, menzai, félkész, konzerv), nem túl egészségesek. Az emberek boldogtalanok, másolják, amit a környezetük normálisnak tart, nem szereznek információt, és a koleszterin, túlsúly, sport nekik is írott malaszt addig, amíg először nem találkoznak komoly betegséggel.
KedvelésKedvelés
Ennek minden szavával egyetértek, ezt látom én is a gyerekeken. Egész nap nyomják a fornettit, a péksütit, az ájszteát és az egyéb cukros üdítőket, és a többségük rosszabb fizikai állapotban van, mint én.
Ami nagyon rossz, hogy ha gyorsan kell valamit enni, mondjuk útközben, akkor szinte csak szénhidrátot találsz, esetleg gyümölcsöt, de az meg nem igazán laktató, ha tényleg éhes vagy. Egészséges ételt, amit futtában lehet megenni, nem nagyon árulnak – tavaly, amikor két munkahely között buszoztam én is gyakran voltam kénytelen péksütiket enni.
KedvelésKedvelés
Ahhh…a vastag karikaju biochips. Azt en imadom. Itthon nem lattam meg. Nagyon ritkan megkivanom a rubish kajat, mint hamburger regebben itt-ott gyanus helyeken, de szerencsere mar vannak egesz jo hambi-ettermek, igy mar a junk minoseg ugrott. De fornetti es hasonlo szemet szoba sem johet, inkabb ehezem. Szerencsere a csoki- feleket sem, kiveve szamos marcit. joghurt az natur sajat lekvarral vagy baratnom vilagbajnok mezevel eperrel, erdei szederrel tavasszal telen mas gyumolcsokkel. A danone az ugy szar ahogy van, agyon cukrozott fos, szerencsere utalom. Kavebol szinten magasabb kategoria, tej termekekbol igyekszem hazit venni. Szerencsere van hol. Nem is dragabb mint boltban, sot. Nalunk nyaron nincs gond mert a kertben rengeteg friss zoldseg megterem es remelem az iden marad nemi gyumolcsom is. A fuge viszont itt elfagy sajnos. Tojas hazi. Gondolkoztm baromfi tartasan, de keptelen lennek megenni olyasmit amit korabban dedelgetek es pittyeg vagy hapog nekem, igy abbol marad a bolti.
KedvelésKedvelés
Akkor a mobiltelefonodat se fogod megenni, ez megnyugtató. 😀
KedvelésKedvelés
Sajt, ivójoghurt, mandula, banán miért nem jó? Egyik se igazi kaja, de kajább, mint a kifli.
KedvelésKedvelés
hehe…pittyeges stimmel, dedelgetes csak a cicanak. nem szeretem a telot, nem vagyok kutyu-manias sem, halisettenek.
KedvelésKedvelés
Én ezekkel nem lakom jól, pedig nagyon sokszor próbáltam. Mostanában úgy néz ki a reggelim, hogy viszek magammal banánt, natúr joghurtot, diót vagy mogyorót, és azt eszek, így próbálom kiváltani a Jó reggelt kekszet, amire a szendvicsről szoktam át.
De sajnos az a helyzet, hogy az ilyen cuccokat én akár folyamatosan is ehetem egész délelőtt, fél tizenkettőkor már rosszul vagyok az éhségtől. Ha eszek egy adag kekszet is a banánhoz vagy a joghurthoz reggel, akkor nem, akkor nagyszerűen elvagyok kb. egyig. Jobb lenne a Jó reggelt helyett a Korpovit, ami egészségesebb és mivel tök szar íze van, nem is ennék meg belőle sokat, de ugyanezen ok miatt nem is vonz annyira.
Dél és egy körül általában van időm ebédelni, amit egy jó helyről rendelünk a cégnél: általában húst vagy halat eszem zöldséggel. Nagyon fasza, finom, egészséges, de utána mindig keresnem kell egy-két szem maradék szaloncukrot, mert majd feltör a nyavalya, hogy egyek valami normálisat is… Délután szoktam enni egy narancsot is.
Este, mikor hazaérek salátát gyártok magamnak: van benne bébispenót és/vagy madársaláta, cékla, jégsaláta, ruccola, mindig ami akad itthon, belerakok egy marék diót, almát, sajtot, sózom, borsozom, olívaolajat és citromlét öntök rá, beleteszem egy nagy, menzás leveses mélytányérba, főzök rá két keménytojást vagy finom virslit, és megeszem. Nagyon imádom, isteni, de mikor befejeztem, megyek egy-két kört a lakásban, hogy mi igazán jót lehet enni. Elrágok egy-egy Aldis bajor bagettett vajjal – nem is kéne megvenni, de gyakran elcsábulok, annyira finom – vagy szaloncukrot a fáról, táska alján lelt maradék Jó reggelt kekszet, csokit, miegyebet. Ez vagyok én és az egészséges étkezés. Hiába eszek egészséges és egészen finom dolgokat, ezek nem tudják megadni azt, amit egy-egy finom sütitől, csokitól megkapok.
KedvelésKedvelés
Lájk.
De tény, a környezet sok kompromisszumot kér, túl sokat. Először is, nemhogy menza, de kapkodva, fél háromkor (!!!!!!), fejlődésben lévő 11-12 éveseknek, rántásban úszó szottyadt zöldség neveli őket le a zöldségfogyasztásról, de ha akarna, se tudna csak max. hideg kaját vinni otthonról, hiába főzök.
A félkész. Kerüljük, de tény, a főzés irtó időigényes, okés, én is be tudok tenni római tálba mindenfélét majd boldogan rácsukom a sütőajtót két-három órára, de azért Szentendrére nem megyünk ki bekapcsolt sütővel…ha meg “kint” eszünk, akkor amit kapni lehet. Bevallom, én nem vagyok hajnalban szendókészítő anyuka, pl mert cipelni is utálom, a gyerekeim meg megenni, amit megesznek az a májkrémes meg az aprófasírt. Ami szétkenődik és ázik, azt véletlenül sem.
A sport: mindenütt versenyeztetni akarnak. NEM akarnak versenyre menni. Mozogni akarnak. Meg a 28 kilós gyereknek az ötkilós medicin, Cooper-teszt, hazajön és nem bringázik meg görkorizik mint régen, hanem írja a rámaradt leckét, mert napköziben nem volt idő, utána meg nyíg, hogy mondjuk izomláza van. A medicinlabdázás sztem baromság, a cooperrel együtt, arra jó, hogy megutáljon minden mozgást, pedig jól indult, és a naaagy játszóházban, ami talán most megy tönkre a vasárnapi zárvatartás idiótasága miatt, na ott még ő is ugrik, rohangál, tornázik egyfolytában, élvezettel.
A fiatalkori egészségtelenség aránya iszonyú, kollégistaként eszik a legszarabb kaját, a legrendszertelenebb életvitel huszonévesen meg egyetemistaként van, mozogni kamaszként felejtenek el, az ún. szórakozási formákban meg dől rájuk az alkohol.
KedvelésKedvelés
A mi iskolánkban van egy egész jó program, ami egészséges életmódra próbálja nevelni a gyerekeket. Szó van benne az étkezésről, elsőben közösen készítettek pl. szendvicsfeltéteket. Beszélnek benne a sportról, a feszültség levezetésről, helyes (asszertív) kommunikációról. Szóval, elég jó. Az iskolánkban van egy szabály is: tilos tízóraira, uzsira édességet, süteményt bevinni és innivalónak is főleg a vizet javasolják. Havonta egyszer pedig “egészséges reggeli” van. A szülők egy jó része ennek ellenére titokban csomagol mindenféle csokikát, cukrocskát a szegény gyermekének, mert az olyan rosszul eszik! Az iskolai nevelés, sajnos, nem elég. A szülők nélkül nem megy. Arról már nem is beszélek, hogy szegény gyermekeim mindig a többiekre irigykednek, akiknek van csoki-cukor-gyümölcsital a táskájában.
KedvelésKedvelés
Visszaemlékszem, nálunk mi volt a módi: menzán hullámzó minőség, sok ragacs kaja, sok kioktató szentszöveg arról, hogy nem szabad csipszet meg csokit enni, mer’ kirohad a fogad* és kövér leszel**. Plusz némi “testnevelésoktatás”, ami sokszor szintén arról szólt, hogy ha nem tudod ezt vagy azt, akkor nyomi vagy és ne sajnáltasd már magad, hát ez tök jó (kétszázezredik kidobós stb).
*fogfájással, fogorvossal ijesztgetésért ma is négyelek, mert semmi konstruktív nincs benne, csak az, hogy neegyé mer neegyé. Köszi, tényleg, meg vagyok segítve.
**ez is többször előkerült itt: a “kövér”-ség, mint esztétikai fogalom, illetve jellemmel, tartással, akaraterővel és egyéb fogalmakkal való dobálózás és nyomasztás őseredője. Holott inkább arról kellene, szigorúan “no offense” beszélni, hogy mitől működik jól egy emberi szervezet.
KedvelésKedvelés
És főleg nem tud szembemenni az iskola, a heti egy órák semmilyen trenddel. Pl. felelős szex ügyében, vagy ne lopj zenét, vagy étkezz egészségesen. Meg kéne keresni és felszámolni a nem felelős szexualitás, a zenelopás, a junk food okait, csak ugye akkor az egész rendszer borulna.
KedvelésKedvelés
(szerintem nem annyira korrekt rajtakapni akarni a bloggert a következetlenségein, értelmes érvelés helyett)
Kapok elég érdekes kommenteket.
KedvelésKedvelés
Én annyira utálom azt az elvárást, hogy legyek következetes. Nem vagyok, nem leszek soha az (és ezt ma már nyíltan felvállalom). Sem az étkezésben, sem a gyereknevelésben, sem másban. Nekem ez annyira embertelen elvárásnak tűnik. Mintha egy robotot akarnának belőlem csinálni. Próbálok viszont kongruens lenni. Nekem az fontosabbnak tűnik.
KedvelésKedvelés
Van olyan, áldott logika, amikor a jóból jó következik. Nekem a minőségi kaja nem kívülről jön, nem szorongós megfelelés (kinek is?), hanem elvi döntés egyrészt, fellélegzős élményekből következő öngerjesztő folyamat másrészt: rámjönnek a nadrágjaim, sokkal jobban vagyok, és tudom, miért csinálom. Nekem sokáig kell élnem.
KedvelésKedvelés
Az ökör, az következetes. Te meg ember vagy. A hitelesség szerintem nem abban áll, hogy vonalasan betartunk egy zsák enfarkába harapó “elvet”, és ha mégse sikerül, akkor letagadjuk. A “hiba”vadász kommentek abból ered(het)nek, hogy sokan szinte csak “elvességben” tudnak gondolkodni, és vonalasságban, esetleg abban, hogy valamiféle faluszájától rettegve csinál valamit az ember. Hogy ez hogyan csap át tényleges g@cizős hibavadászatba és vélt következetlenségek listázásába, az egy külön történet.
KedvelésKedvelés
nalam akkor van minosegi etel, amikor van energiam erre figyelni es fozni, tudatosan bevasarolni. amikor nincs, akkor fagyasztott pizza. kenyerbol es felvagottbol sem tudok a kornyekemen jo minosut arulo boltot es dragabbak is. en nem veszek csipsz, csoki, stb vacakokat es megerzem a penztarcamon ha atallok biora. a heten csak 2 gyerekkel jutottam el a boltba, a vegen mar csak uvolteni birtam. eh. epp valsagban vagyok kaja ugyben, hizom is, ma is fagyasztott pizza volt.
KedvelésKedvelés
sztem nem gáz a fagyasztott pizza. én a tescoban szoktam venni még anno egy fontért csak azt a sima paradicsomszószosat, és mindig felturbóztam.
KedvelésKedvelés
en is azt. es aranylag ritkan. multkor csinaltam pizzat, egesz jo lett, de orakig tartott es uszott a konyha. annyit nem er az egesz.
KedvelésKedvelés
Mi is valahol ezen igyekszünk idehaza, amennyiben az anyagiak engedik. Amikor a létminimum alatt éltünk -. mert éltünk ott, de nem is volt olyan szörnyű – akkor mindenből a legolcsóbbat vettük. Nem azért, mert az volt a jó, hanem azért, mert arra tellett. Tudtam én egyetemistaként, hogy az 1500 ft-os kínai cipő, a Tesco gazdaságos tusfürdő, és a legócskább margarin nem jó, de ha csak annyi pénzem volt, akkor azt vettem – néha még az is luxus volt. Most egy kicsit jobb, most veszünk kicsit jobbat – nem azért, mert nincs jobb annál is, hanem mert most arra futja.
Nálam amúgy mindig első, hogy tudjak félretenni – a fizetésem egy része nem létezik, megy a megtakarítások közé, az nem felélhető, nem elkölthető, még akkor se, ha úgy minőségibb dolgokat vehetnénk. Ebben szigorúság van, mert végtelenül fontos, hogy legyen félretett pénzünk, hogy ne álljunk ott egy fillér nélkül, ha baj van, valamint tudjunk venni olyan, nagyobb dolgokat, amik okvetlen szükségesek. És ennek ára van, mert így nincsen utazgatás, nincsenek drága ruhák, és nincs még pár dolog, ami talán másnak egyértelmű, de nekünk megéri.
KedvelésKedvelés
én a szappanra esküszöm. mamám mondta mindig, hogy sosem vett magának drága kenceficéket, mégis csak 50 évesen kezdett ráncosodni. szappant használt, az jó volt mindenre. mosni is. úgyhogy kézművesszappanok, vagy sima babaszappan, ha megszorulok. 🙂 (azért nemrég vettem egy ránctalanítót is)
KedvelésKedvelés
A szappan az nálunk is adott, már több éve csak azt használunk, van olyan is, amit természetes vizekben is lehet használni, annyira nincs benne semmi káros anyag. Kézművesvásárokban szoktam bespájzolni jó pár darabot, ami kitart egész évre. Mosni mosódióval mosok – a leginkább környezetbarát és szerintem a legolcsóbb mosószer, kézi mosáshoz meg mosószappant használok, azzal is nagyon elégedett vagyok.
KedvelésKedvelés
Tudom, nem mindenki olvasgat rendszeresen ilyen témákban és azt is tudom, hogy én nagyon máshonnan nézem/nézhetem. A mosódió iskolapéldája a nem rendszerben gondolkodásnak, a pár jól irányzott mondattal megszédíthetőségnek. Fel nem teszi senki a kérdést, hogy honnan jön, főleg ilyen mennyiségben? Hogy ha most ennyi eladható fölösleg van, annak mi az ára és azt ki fizeti meg? Á!
KedvelésKedvelés
Mosódióval nagyon egyetértek. De valóban, van csomó más, amire meg én nem látok rá.
KedvelésKedvelés
De, felmerült, csak nem néztem utána. Honnan jön és miből van? Mi a turpisság? Szerintem is meglepően sok lett egyszerre, sőt, már idomult a vásárlói igényekhez is: van folyékony mosódió, mosódió kivonat, mosódióhoz való öblítő stb. Fura. Nem próbáltam még ki, nem tudom, mennyire jó, de az az érzésem, hogy nem fizikai munkát végző, felnőtt ember ruhái ezekkel a durván eltúlzott, kétórás sztenderd mosóprogramokkal, akár zabpehellyel vagy dunai kaviccsal is kimosódna.
KedvelésKedvelés
Zabpehely! 🙂
Én rászoktam a quick 30 programra, ami félórás és 30 fokos. Ha koszosabb a cucc, akkor felnyomom 40 fokra, és mindig minimális mosószer. (Én szóda és folyékony öko: Ecover/Cleaneco/Frosch)
Kutyaholmi, felmosórongy: medical rinse, 99 százalékos bacilusölés.
Csak nemolyanjószagú, de folttalan, nem viseltes ruha: 18 perces átgőzölés, steam program.
KedvelésKedvelés
Én DM-ben szoktam venni, olyat, ami rajta vagy,hogy fair trade. Azt olvastam, hogy olyan helyeken termelik, ahol nem teremne meg élelmiszernövény, és a felirat szerint a gazdák rendes pénzt kapnak érte. Ennél többet nem tudok, persze lehet ez is simán nem igaz.
KedvelésKedvelés
A fair trade lényegében arról szól, hogy a jövedelem maradjon a termelőnél, minél nagyobb mértékben, ne a kereskedelem fölözze le. Eléggé jól működő rendszer tudtommal. komoly “minőség”biztosítással, ebben a részben biztos lehetsz, hogy tényleg fejlődő országbeli, nem épp dúsgazdag gazda, +/- kistermelőhöz jut a pénz nagy része. Az is rémlik, hogy ökológiai szempontokat a termelésben figyelembe kell venni, ha nemi is minősített ökológiai termék okvetlenül. Maga a fair trade nem hiszem, hogy figyelembe veszi, hogy egy kozmetikai alapanyagot nem mezőgazdasági területen termelnek-e, ráadásul ez önmagában nem is okvetlenül előny, ld. kiirtott erdők helyére telepített olajpálma (bár az utóbbi inkább biodizel alapanyag). Én sem értem, miért volna ez komoly előny.
KedvelésKedvelés
Egy tahó hozzászólás:
Irodalmilag olvastam a bejegyzést, de ha a zene , film lopásról beszélünk, a minőségen kívül mi a motivációm,hogy ne lopjak ?
Ha lopok sokkal több információhoz juthatok,erre van a net nem ?Ha nem jutok el filmvetítésre, már az is haladás hogy megnézek letöltött filmeket ahelyett hogy a TV adók kínálatán csünggnék.
Net nélkül nem is tudok róluk,nemhogy megszerezzem őket. Így a könyvekkel is.
Persze, óriási a minőségi különbség,tudom.
B.P-en nagyon sok lehetőség van kuturális életre. Sóvárgok is érte…
Éppen elsültött egy poént a rokonom is akit meglátogattam B.P-en.
Elgyalogoltam a Városligettől a Lánchídig, és mondom neki nem is olyan nagyok a távolságok a város központi részében hiszen kb. annyi mint szülőfalunktól kisvárosunkig,amit gyakran megtettünk gyalog. Igen, de közben azért van látnivaló is.Mondja .
Igen.Egy utcán három színház is van…
Csak kilépsz a lakásból ,és minden körülvesz,élelem,sportlehetőségek,kultúra.
Nem így van ez mindenhol.
KedvelésKedvelés
A nethasználat önmagában nem lopás. Ahogy a könyvtárból kölcsönzés sem. Ellenben könyv fénymásolva terjesztése, DVD másolás, tartalom forrás nélküli utánközlése, tömegközlekedés jegy/bérlet nélkül, strandra belógás majd ott a szolgáltatások ingyen használata a lopás különböző formái.
KedvelésKedvelés
Megnyugtattál.Ártatlan vagyok 🙂
KedvelésKedvelés
Én nem… Baj, hogy egyáltalán nem zavar?
KedvelésKedvelés
Válaszomat ld. alább 😉
KedvelésKedvelés
Háát..jobban kellene igyekezned 😉
KedvelésKedvelés
aritaaa..
KedvelésKedvelés
Ja, és nem is az az igazi baj, ha megteszed, mert rászorulsz. Hanem az, ha ezt tekinted jófejségnek, életrevalóságnak, és ezért teszed, pedig nem vagy rászorulva. Übergáz (kettős mérce), ha ezek után a nagyobb adócsaláson, politikusi sunnyogásokon, korrupción meg felháborodunk. Vagy épp azon, ha minket megkárosítanak ügyeskedéssel. Mondjuk üzletben látszatkedvezményekkel.
KedvelésKedvelés
Hamut szórok a fejemre. Miattam van ennyi korrupció. Hibáztatnak is érte minden irányból.
KedvelésKedvelés
Vagy én nem értem, vagy engem értettél félre 😉
KedvelésKedvelés
Spontán kifakadás volt. Belelendültem 🙂
KedvelésKedvelés
Ja!
KedvelésKedvelés
Én nem tekintem életrevalóságnak, inkább csak egy szükségmegoldásnak. Talán szégyellnek kéne magam, hogy ennyit keresek csak, de úgy döntöttem, ezért nem én szégyenkezzek már.
KedvelésKedvelés
“Talán szégyellnek kéne magam, hogy ennyit keresek csak”
Na AZ aztán tényleg nem a te szégyened! De mondom, a többi sem, az egy dolog, kényszer. Az a szégyen, ha valaki büszkélkedik vele.
KedvelésKedvelés
“élelmes vagyok, jól jártam”, anyagi helyzettől teljesen függetlenül, sőt, fordított arányosan. Ez miért nem irritál
Én nagyon becsülöm az alkotót, az egyediségét, és azt gondolom, ha nagyon jó, amit csinál, keresse csak szarrá magát, megérdemli, ennyit ér az ő tehetsége+munkája. Ha kapok valamit, fizetek érte, különben hülyén érzem magam. Különben nem is becsülik meg sokan, az ingyenesség valahogy le is húz, leszámítva ezeket a nagyon elkötelezett szubkultúrákat.
(Kaptam a szomszédtól öt fabrikettet, mert elfogyott a száraz fa. Nem fizettem. Fejem töröm, valami süti lesz, amit imádok elkészíteni, de meg már nem eszem.)
KedvelésKedvelés
Nem értem a kérdést igazán. Engem miért nem irritál? De hát irritál.
KedvelésKedvelés
lájk 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem a filmnemlopás nem elvi döntés, egyszerűen nem megy, szégyellem magam valahogy. Kaptam néhány másolt cédét, nagyon kedves emberektől, de nem szeretek rájuk nézni, olyan, mintha át lennék verve.
De én protestáns családból jöttem. Amúgy meg évekig nem neteztem, nem is néztem filmet, csak moziban. Amikor nem volt pénzem, könyvtába jártam, és állójeggyel néztem színházat.
KedvelésKedvelés
Nekem az egyik ősöm nagyon sikeres orgazda volt, egy másik betyár, a harmadik hamiskártyás… Hozzájuk képest asszem le vagyok maradva, hiába van akkora pakk netről töltött, másolt anime dvd gyűjteményem – a dédelgetett, imádott kedvencek kézzel rajzolt vagy saját kezűleg photoshoppolt, színezgetett és kinyomtatott borítóval ellátva – hogy alig bírtam felcipelni a lakásba.
KedvelésKedvelés
arita,te egy kész kalóz vagy !
😀
KedvelésKedvelés
kérdésem van, ez már régóta érdekel;
lopás az ha olyan filmet töltök le amit máshogy nem tudok megszerezni?
pl. beleszeretek valami 2005-os francia filmbe
vagy kijött dvd-n vagy nem,ugye. ha kijott ott akkor Magyarorszagon úgyse.
francia amazonon ha meg is lehetne venni magyar cimre csillagászati összegekért szállitanak, ha egyáltalan (btw amazontol mennnyire etikus vásárolni ?).
ha meg amazonon nics rajta (ami rétegfilmnel elég vszinu) akkor most túrjam a francia jo.fogas-t meg az ottani vat.era-t?
na most ha ilyen filmet letötöltök vagy online megnézek, az lopás?
KedvelésKedvelés
Mi a baj az amazonnal?
KedvelésKedvelés
Nem bánnak emberként a dolgozóikkal. Ugyanezen az alapon kerülöm a Lidlt és társait, meg más miatt is és mert meg is tehetem, hogy elveim legyenek.
KedvelésKedvelés
Hivatalosan, a törvénytisztelő népek véleményes szerint minden ilyesmi lopás. A kérdés csupán annyi, hogy érdekel-e annyira, hogy ellopd.
KedvelésKedvelés
ha nagyon erdekel egy film es mashogy nem lehet megszerezni egy par het keresgeles utan megnezem hogy letoltheto-e. 🙂
KedvelésKedvelés
Megértelek.Az én családom is protestáns volt,de nem
gyakorolta a vallást,csak formálisan. Szegénynek szegények voltunk mindig,állójeggyel
én is jártam moziba meg színházba,és nem zavart. Most se zavarna.
De nem akarom hegyre hordani a földet.
Ha van egy értékes alkotás,a fizető nézők mellett hadd élvezhessék a nemfizetők is,lehet köztük aki másképp nem engedhetné meg magának. Őszintén,én sem szeretek potyázni, de elfogadni is tudni kell,az is jó dolog.
KedvelésKedvelés
Nekem ezek nem elvi döntések, hanem vagy lassan, az érettséggel alakuló ízlésfinomodások, vagy valami zsigeri izé, hogy jaj, nem, ez nem jó, gyenge így, így inkább nem kérem.
KedvelésKedvelés
Elhiszem. A gyerekeiden is meglátszik.Nem vagyunk egyformák,különböző szinteket jártunk be mi,vagy elődeink.
KedvelésKedvelés
Nálam ez tök más, én a fiatalságom legszebb és legboldogabb éveit warezolással töltöttem. Nagyon régi kamaszkori alapélményem, hogy állandóan éhezek, könyvekre, filmekre, történetekre, de soha nincs elég, mert csak két tévécsatornánk van, a könyvtárat meg már unásig ismerem és csócsálom a klasszikusokat, de túl száraz, nem az enyém, és vágyok valamire, ami más, ami fiatal, ami lendületes… 20 éves koromig alig voltam netközelben, aztán beköltöztem a koliba, és pár rendes ember megmutatott egy csomó jó dolgot. A Kazaa-t, ahonnan zenéket lehetett leszedni, és a WINMX-et, majd a belső hubokat, a kolis hálót, ahonnan szintén, és én nem hittem el, hogy azt hallgathatom és nézhetem, amit szeretnék. Szinte, mert minden azért nem volt fent – de akkor is olyan érzés volt, mint évekig bezárva lenni egy toronyszobába, majd kilépve onnan rájönni, hogy szédületes magasban állsz, előtted terül el egy új, fényes, színes világ, ráadásul szárnyak vannak a hátadon, és használni is tudod őket… Mit tudott az akadémiai vonal, te jó isten, azóta se volt olyan sávszélességem, és hónapok alatt megnéztem minden filmet, amiről előtte csak álmodtam. Voltak persze buktatók, meg félelmetes minőségű filmek, fura fájlformátumok, amikhez bányászhatott az ember kodeket napokig, vagy körbefuthatta a szinten az összes informatikust, hogy végre le tudja játszani, de kit zavar ez akkor…
Aztán egy barátnő adott egy rajzfilmet két másolt CD-n, Vampire Hunter D volt a címe, megnéztem egyszer, aztán még egyszer, majd még háromszor, elkértem még minden mást, ami megvolt neki a műfajban, erre odaadta a Miyazaki-összest, amiket megnézve őrjöngve túrtam fel a netet többért. Mert akkor már tudtam, mi kell, mit keresek, mire vágytam.
Akkor még nem volt Youtube, nem voltak torrentoldalak, de voltak eldugott kis fészkek, és titkos fórumok még titkosabb bugyrai, ahol meg lehetett kapni ezt-azt szép szóért. És volt egy titkos ftp szerver, és az IRC, ahol napokig vártál, hogy online legyen az a szingapúri lány, akitől leszedheted azt a bizonyos mangafejezetet, amiért már kitör a nyavalya. Vagy amikor két hétig töltötted azt a legendás animét, amiről mesélték, hogy mindennek a teteje, és amikor a szülinapodon végre lejött, rájöttél, hogy tényleg nem tévedtek… És a legjobb volt, mikor kiderült, hogy azok az emberek, akik szintén ezt szeretik, közösséget alkotnak, és befogadnak… Megosztják egymással és veled is, azokat a ritka kincseket, amiket összegyűjtöttek, és amikor már feltúrtál mindent egy nagyon érdekesnek tűnő címért, ami állítólag egyszer valahol fent volt német fordításban egy orosz oldalon, de nem találod, és ezt MSN-en – akkor már volt az is – elpanaszolod, akkor mindjárt akad valaki, aki megpróbálja átküldeni. És ha nagy a fájl és nem tudja feltölteni Mediafire-re, vagy MU-ra se, akkor kiírja neked egy CD-re vagy DVD-re egy csomó minden mással együtt, és elpostázza, te meg kincsként őrzöd 10 év múlva is. Lehet, hogy neki sosem tudod majd viszonozni, de lesznek olyanok, akiknek te küldöd majd el azt, ami neked van meg.
A minőség itt sem mindig volt kifogástalan, mert voltak olyan förtelmes minőségű scanek meg chinglish fordítások, hogy az embernek a füle is kettéállt, meg VHS-ről bedigitalizált morzsás videók, de én borzasztó hálás voltam mindenért. Néztem a stáblistát az animék végén, ki volt a translator, ki az encoder, a typesetter, ki csinálta a QC-t, ki scannelte a mangát, ki volt a clearer, és azt mondtam, legyetek áldottak. Szánalmas volt az örömöm talán, de nem egyedül én éreztem így.
Iszonyú sok mindent ismertem meg ezen évek alatt, az animék mellett japán, koreai, kínai filmeket, rengeteg olyan európai vagy amerikai filmet, amiről korábban csak hallottam, és a csúcs az volt, mikor már én is beléphettem azok közé, akik nemcsak leszedték és olvasták a cuccokat, hanem én is tudtam adni valamit a közösségnek.
Ez talán tilos volt. Törvénybe ütköző. Nem szép, nem elegáns, kisstílű dolog, vagy ahogy a szerzői jogok nagy védői mondják, akik szerint antikváriumban vásárolni is inkorrekt, sötét, halálos bűn, amiért égni fogunk a pokolban. De hihetetlenül, féktelenül jó volt, és ha nincs a net, és nincs mindez ingyen, soha de soha nem élhettem volna át.
És most? Most már sok minden megvan hivatalosan is a nagy-nagy kedvencek közül. Ami nagyon megtetszik, az előbb-utóbb haza is kerül. De a szabadságban most is lubickolok, mert jóval többet fogyasztok a popkultból, meg egy csomó minden másból, mint amennyit megfizetni meg tudok – évi 60-70 könyvet, filmet talán kevesebbet – és amikor megtalálom odafent és rákattintok, nem az jut eszembe, hogy ez bűn, hanem az, hogy áldjon meg a magasságos, amiért ezt felraktad, haver!
KedvelésKedvelés
Hú, arita!
Nekem nem volt ez ilyen tömény és intenzív, a szakkifejezések feléről nem is hallottam, de van néhány dolog, ami telitalálat, és abszolút magamra ismerek benne. Igen, a korlátlan lehetőségek, az öröm, amikor rátalálsz egy-egy ritka és titokban esélytelennek tartott fájlra. Ha másnak kerested, akkor dupla eufória, mert egyrészt örülsz te előre, másrészt az is nagyon fog, akinek szánod. Nekem ez megér(t) ennyit. Tudom, hogy Éva érvei is jogosak, de ha mérlegre teszem az előnyöket és a hátrányokat, szerintem nem olyan szörnyű az eredmény.
KedvelésKedvelés
És igen, a fordítók meg a feltöltők. Marha sok munkát beletettek, és ha nem tudtak valamit, vagy csúsztak, mert beteg a gyerek / vizsgaidőszak van / elutaznak, akkor még ők kértek elnézést. Nem akarom megideologizálni, de én is sok élményt köszönhetek nekik.
KedvelésKedvelés
Ez irodalom, abszolút posztértékű, a könnyem is kicsordult.
KedvelésKedvelés
Lenyűgöző !
❤
KedvelésKedvelés
Hű aritareal, ezt mekkora élmény volt olvasni. Köszi!
Érdekes az is amit az antikváriumról írsz, mert valóban ott is mindenki keres a könyveken, csak a szerzők nem. Sőt annyiban rosszabb, hogy még pénzt is kap valaki azért, hogy más szellemi termékét tovább passzolja. Talán azért tűrik meg, mert egy könyvet egyszerre nem lehet túl sok emberrel “megosztani”, vagy azért nézik el, amiért az alkohol fogyasztást is (míg a marihuánát büntetik, holott kevesebb a káros hatása). Mert az már túl régóta legális és már nagyon megszoktuk.
KedvelésKedvelés
Én az antikváriummal kapcsolatban nem látok semmi problémát. Van egy csomó könyv, ami már nem kell a gazdájának, mert nem tetszett, megunta, nincs hova tenni, meghalt, mittomén. Mi legyen ezen könyvek sorsa? Gyújtsák fel? Zúzzák be? Tegye az illető a kuka mellé? Inkább legyen eladva, biztosítson valakinek megélhetést, a vevőnek pedig könyvet olcsón.
KedvelésKedvelés
Én is akció- és olcsóságvadász attitűdöt hozok a kibocsátó családomtól, de viszonylag tudatos fogyasztó lett belőlem. Túl is kompenzálok, sokszor inkább meg sem veszek dolgokat, és kiselejtezem, amit lehet. Ebben próbálok visszavenni, mert gyakran túlzásba viszem. Egy időben kitaláltam, hogy ékszerből már van elég, keveset is hordok, nem veszek többet. Aztán november végén megláttam egy nyakláncot egy webshopban, amit nekem találtak ki, most itt van a nyakamban másfél hónapja, szinte le se vettem.
KedvelésKedvelés
Megtekinteném. (Telefonod szar???)
KedvelésKedvelés
Tyű, a mosogatógép. Semmi spór nem volt benne, mikor vettem, környvéd sem, bevallom. Konkrétan a második gyerek születése előtt pár nappal, mert kellett. Mert belegondoltam, milyen jó lesz nekem különben, az átlag 4-6 emberre mindennap, egy csecsemő mellett vagy 8 óra meló és némi házimeló után még ezt is, késő esténként, vagy „nevelni” mindenkit meg hülye táblázatosdi, hogy ki milyen nap mosogat, vagy álljak háttal a szabadidőm maradékában, könyékig zsíroslében, törcsikézzek-pakoljak vagy nézzem a jakit, senyvedjek hogy semmi ne törjön, de elférjen, élvezzem ha „segít” valaki, aki után esetleg a konyha is tocsog.
Na nem, ezen nem spóroltam, a legdrágább az időm, a figyelmem, a jóérzésem, én sose szerettem mosogatni, zsíros kajadarabos lében ázni, vizes konyharuhákat teregetni a nincs hová, nézegetni, hogy megint homályos maradt a pohár.
Nincs lelkifurkám, nincs. Nem dohányoztam soha, cukor nélkül iszom kávét-teát, hasmenésem lenne a kólától, ha innám, nincsenek márkás ruháim sem, max a turiból teljesen ép állapotban, kerti fűszerem van meg saját lekvárom-cukkinim-eprem, elmegyek almát szedni ősszel, megkerestem a rávalót hetedíziglen, a többin filózzon valaki más.
KedvelésKedvelés
Teljesen érthető szempont. Nem minden a környvéd meg az elvi tisztaság, léteznek más szempontok is. Én inkább azt nem értem, amikor valaki meg van győződve arról, hogy jól járt: egyszerűbb az élete, vagy anyagilag jobban jön ki, csak mert mindenki ezt mondja arról az adott valamiről. És ha átgondolná, figyelemmel követné, hogy az adott döntése mennyi macera, pénz, akkor rájöhetne, hogy nem járt jól. De nem akar.
Ma egy taxissal levezettük, hogy ezzel az életmóddal, hogy Budán és a belvárosban, 5-10 km-s körön belül mozgok, van kismamabérletem és biciklim, és mondjuk heti kétszer taxi, vagy elvétve autós ismerős segít, a töredékét költöm közlekedésre, mint az, akinek saját kocsija van, a tetejébe nem engem illet a stressz, az autótakarítás, a totálkár, a lopás sem, ráadásul a taxi elszáguld a buszsávban. Aki már beletette a pénzt a jogsiba-kocsiba, nyilván nehezen revideál. De egyáltalán nem kapnak nyilvánosságot azok a hangok, hogy lehet élelmiszert vagy vegyi árut másképp is beszerezni, egy kereskedelmi lépcsőfok kiiktatásával (pl. Hangák vagy Szatyorbolt, Ebio, Gyümölcskosár.eu vagy Youtyúk), vagy hogy autó nélkül is van élet, és hogy pl. a bicikli, az maga a közlekedés és sport egyben. Arról nem is beszélve, hogy a szar kaja nagy eséllyel betegséget, elhízást okoz, annak vannak csak igazán költségei, nagy teher a családnak, meg még munkaerő-kiesés is. Felbecsülhetetlen érték vigyázni magunkra, megóvni agyat, szívet, testet a szartól, azért, hogy produktívak maradjunk.
KedvelésKedvelés
Mi itt a városunkban busszal járunk munkába, meg ide-oda. Az havi kettő darab bérlet, ami elég drága, nem sokkal kevesebb, mint Pesten. Az autó csak nagybevásárláskor, sok cucc szállításakor, hosszú utakra a családhoz, illetve vis maior esetekben kerül elő – éves szinten nagyon keveset van használva, meg is látszik rajta, mert fasza állapotban van.
Sokszor szoktunk értetlenkedni azon, hogy mások miért tömörülnek bent a város közepén a csúcsban kocsival, miért idegeskednek, kockáztatják a balesetet, egyebet, mikor a tömegközlekedés annyival egyszerűbb és környezetkímélőbb. Aztán számoltunk, és bassza meg, azt jött ki, hogy már egy fő esetében is olcsóbbra jön ki a kocsival közlekedés, mint a buszozás – nem csak most az olcsó benzinnel számolva, hanem egyébként is! Ha ketten megyünk ugyanoda, akkor meg messze sokkal olcsóbb… Ennek ellenére maradtunk a busz mellett környezettudatosságból, de azért bosszantó, hogy ilyen drága a bérlet – ha olcsóbb lenne, vajon nem használnák többen a buszokat?
KedvelésKedvelés
Szerintem akinek van kocsija, már csak azért is használja, rászokik, úgy marad. A busztársaságok meg utashiánnyal küzdenek a tömegessé lett autózás miatt, ami egyébként a kisboltok halálával is együtt jár, ráadásul sofőrjeink még ma is sokaknak adnak jegyet okosba’, valahogy ki kell termelni az üzemeltetés költségeit.
Hogy az önkormányzatok miért nem nyomják jobban a közlekedés támogatását, az jó kérdés. A 72-es nagyon rég klék busz, minden ilyen távú agglomerációs viszonylat sárga már, a törökbálinti önkormányzat nem kevés pénzt tesz abba két évtizede, hogy kék maradjon. De Törökbálint igen gazdag falu.
KedvelésKedvelés
Mondjuk azt, hogy kevés az utas, itt nem érzem, bár igaz, hogy errefelé szegények az emberek. Nagyon sokan szoktak lenni a buszokon, főleg reggel és a munka utáni időszakban – de ha több lenne az utas, a járatokat is sűríthetnék.
KedvelésKedvelés
Szar kaját általában mi is távoltartunk, ahol lehet. Nagyon alap alapanyagból és frisset főzünk, de épp erre kellett a masina, mert a romeltakarítás még pluszba, az már tényleg sok.
A kocsi, hát az marad, amíg nem tudok kikeveredni ezekből az irodás melókból. Őszintén szólva évről évre jobban szeretném, most nagyon be vagyok sokallva éppen, más kérdés, hogy az irodába mászkálás csak a fele. De tény, nehéz feladni a rendszeres, kielégítő jövedelmet, amiben részem van azért vagy 25 éve, és nem tudom, otthonról menne-e ez így, fizetnének-e annyit.
És az irodák útvonalai már erősen determinálnak, egyik se bringás, tömközl éppenhogyos ahogy nőnek a gyerekek lassan, még nem vállaltam be. Valljuk be, nem szeretem, a cipekedést sem, a házhoz szállítást sem, ha napközben és munkaidőben akarják, és sokért. Meghát….fáradok az egyre több családi adminba, papírok, rendelések, utalások, szervezések, ahogy írtad, a faltól falig, a bezártságon túl nyilván ez idegesít az irodázásban is.
Viszont fordítgatom önkéntesként pont ezeket a közösségi kezdeményezéseket, hogy legyen publicitás, juhéj.
KedvelésKedvelés
Minőség terén hála az égnek nekem sem kellett az utóbbi években nagy kompromisszumokat kötnöm. Aláírom ezt a fajta szemléletet.
Sokaknak halvány fogalmuk nincs a minőségről. Sajnos.
Ott ahol, ez pénz kérdése, ott nem vitás, hogy nem őket akarja senki terhelni rossz érzésekkel, lelkiismeretfurdalással. Gyakran látom, hogy a jómódú réteg az Alleeban meg az Arénában is eszméletlen szutyokkal tömi magát és gyermekeit. Na ez az ami érthetetlen egy bizonyos szemszögből. Ez butaság meg tudatlanság, amiben vastagon benne van a marketing és a reklám üzletág is.
KedvelésKedvelés
Na ez az, mikor méregdrága szemétbányákban (már bocs) kajálnak, az a legviccesebb.
KedvelésKedvelés
Lehet, egy évben két alkalommal teszik ezt meg hogy valami csillogó építményben műkaját tolnak mert mozi volt vagy mit tudom én – egy évben két alkalommal mi is megtesszük. Tudjuk hogy szutyok, de gyerek valamiért kér egy db csibeburgert egy évben kétszer, mért ne ehetné meg. Én meg hátradőlök és aznap esetleg nem főztem. Lehet ezt helyén kezelni.
Van mirelit pizza is minálunk egyszer-egyszer, amikor délelőtt máshol voltál, nem tudtad előző nap hogy ott leszel, és nem akarsz éttermet, mert csak. Mert lassú, mert megfizethetetlen, mert messze van, mert a fene akar gyereket fegyelmezni benne.
Fú, zacskósleves is volt. Horvátországban, ahol méregdrága a kaja, elúszkáltuk a napot, és kellett valami sós-sos-meleg folyadék. Igaz, gyerek akkor még nem volt.
KedvelésKedvelés
1-2 x évente mi is.
KedvelésKedvelés
De nyilván azokra gondolok, akiknek ez – ráadásul lehetőleg drágább helyen – a gasztronómia csúcsa, és rendszeresen.
KedvelésKedvelés
Nem minden rossz ám ott se, nem gondolom, hogy az x bisztróban kapható saláta eleve jobb, mint a mekis. Csak az a horror, ha összehasonlítjuk az adagnak, étkezésnek gondolt kaják kalóriatartalmát a napi szükséglettel, simán van egy nagy hambi+cukros turmix+sültkrumpli 1800-2000 kalória, aztán az ember rászokik ezekre a sós, zsíros, tocsogó intenzitásokra, a szeme meg arra, hogy ez egy adag. Nagyon könnyű benézni a kalóriát, lecsúszik hirtelen ezer, ha nem figyelünk.
Én egyáltalán, sosem eszem már junk foodot, mostanra taszít, de fiatalon azért eléggé elképesztő dolgokat összeettünk mindannyian, a gumicukortól a fél kiló mazsolán át a magában tejporig.
KedvelésKedvelés
Nyilván, de azért a mekibe szerintem kevesen járnak salátáért, persze nem tudom tényleg.
KedvelésKedvelés
Most olvastam éppen, hogy a mekis sültkrumpli 14 féle összetevőből áll (a gyártó által elismerten) és ebből csak az egyik a krumpli, de van benne aromás fenol, dimetil-polisziloxán, citromsav, hidrolizált gabona és hidrolizált tej, továbbá egy kis marhahúsaroma meg ilyenek. Guszta nagyon 😦
KedvelésKedvelés
Ami nálam a “nincs az az isten” kategória: margarin, nem 100 %-os gyümölcslevek, a kerti széktől egy molekulában különböző virslik és párizsik, szénsavas löttyök, kakaós bevonómassza, reggeli ital, csömör sütik fog alatt ropogó margarinos-kristálycukros krémmel.
Na jó, ez nem szentírás, néha azért “van az az isten”. Vendégségben pl. simán megeszem a margarinnal készült szendvicset is (meg régen mi is sok margarint ettünk, mert akkor azt nyomatták, hogy milyen egészséges, jó a szívnek stb.), fejfájásra néha iszok kólát, és a chicken burgert is szeretem.
Amúgy meg inni legtöbbször víz, néha gyümölcslé vagy tea, alkoholból csak a minőségi és a finom. (Szerintem egyébként a legtöbb alkoholnak szörnyű íze van. Sose értettem, hogy lehet mondjuk a házi pálinkát “csak az íze miatt” inni.)
Ami alap: sok-sok zöldfűszer, frissen őrölt bors, minél keserűbb étcsoki, sok tejföl. Ja, és nincs az az étel, amit ne lehetne feldobni egy kis hagymával és/vagy sajttal (tényleg nincs, én még sütikhez is kipróbáltam 🙂 )!
Tojásból, pirospaprikából, mézből mindig házi, csirkéből, tejből, sajtból, kolbászból, szalonnából néha, zöldségből-gyümölcsből meg csak akkor, ha szerencsénk van. nagy bánatom, hogy környéken nem lehet normális zöldséget és gyümölcsöt kapni, a piac siralmas, az áruházak kínálata szintén, bio bolt nincs, háznál meg szinte mindenki csak magának termel. Marad a fagyasztott, illetve időnként az ismerőstől, rokontól beszerzett/ kikunyerált cucc.
Főzni szeretek és tudok is (nekem legalábbis ízlik, a többiek meg kit érdekelnek 😀 ). Nálunk mindenki leveses, ezért sokszor van zöldségleves, tejfölös-savanykás raguleves, gulyás, hagymakrémleves, meg gyakorlatilag bármi, amiben lé van, és kicsit is hasonlít egy levesre. Tészták közül lángos, pizza, tortilla, palacsinta, sajtos pogácsa. Plusz sok krumplis és rizses étel.
Egyébként imádok jókat enni, asszem, ilyen téren kissé hedonista vagyok. Gyerekkoromban sokszor kellett diétáznom, ezért most duplán élvezem, hogy (a józan ész határain belül) én dönthetem el, mit szeretnék enni, és nincsenek megkötések. (Na jó, azért nem volt annyira vészes, ha valamit nagyon meg akartam kóstolni, mértékkel mindig megtehettem, de mégis könnyebb így, hogy az egészséges életmód általános szabályain kívül nem kell plusz szempontokat figyelembe venni.)
KedvelésKedvelés
A legutolsó három film amit láttam A héber pöröly,Az igaz szerelem receptje, Asztal két főre. Mindezt kb 2 vagy 3 év alatt.
KedvelésKedvelés
Kicsit a nap végén, de bekapcsolódok.
Én sokat költök bizonyos dolgokra, másra meg egy fillért sem. Költök kajára, de nem többet, mintha a szupermarketben venném. Van itt egy kis üzlet, egy házaspár csinálja, bemész, nem tudsz 3 táskányi cuccot venni. Mindenből van egyféle, és nincs sok minden. Ami ott van, azt eszem főleg: alma, dióbél, joghurt, krumpli sokféle, sonka, tejföl, tészta, paradicsommártás, fokhagyma, sajt, kezeletlen narancs, lime, gyömbér, te), finn kenyér (keress rá) – és a felénél tartok a szupermárketes árnak. Minden termelői, friss, tiszta anyag, ezek egy-egy embertől hozzák a cuccot, és támogatni is akarom őket, ezért is megyek oda. Ebédet rendeltem sokáig, de azt is jobb helyről, most főzni kezdtem rendszeresen, nem tudom, meddig fog tartatni.
A másik a ruha, de nekem nincs hat nadrágom, nem járok shoppingolni, szezon elején átnézem, mi kell idén, mi hiányzik, és csak azt veszem meg. Évekig hordok mindent, nem megy szét.
Kozmetikumok, ebből sincs sok: szappan, testápoló, dezodor, arckrém, kézkrém, sampon, balzsam – mindenből egy, a dezodorom egy kisebb vagyon, de nincs benne semmi ártó. Járok kozmetikushoz, masszázsra, fodrászhoz. Emellett van saját lakásom hitellel, meg még kocsim is. Nyaralás itthon, nekem elég pár évente külföldre menni, vannak célok, helyek, ahova majd még eljutok: Izland, Skandinávia, Baltikum – ezek érdekelnek, a természet főleg. addig tökéletes a Mátra, a Zemplén, a szüleim hétvégi háza vidéken közelben kicsi stranddal. Mindenhol család és barátok fogadnak, és én is vendégül látom őket, ha ide jönnek.
Nincs kütyüm, egy céges telefonom van, 15 éves tévém, amit nem nézek, egy turmixizé, semmi több, nem is kell nekem. Nem vedelek bulikban. Nagy vágyam, hogy feladjam a kocsimat, de nekem egyelőre ez a szabadság szimbóluma, miközben nagy kötöttség is, nagyon sokba kerül, ezzel túllépem az erőforrásaimat.
Ennyire költök főleg.
Jó a minőségi élet, és nekem nem kell hozzá vagyon, bár én sokat dolgozom érte, de leszarom. Én már nem akarom megúszni, megtalálni az olcsót, a gagyit. Hátha így kevesebb lesz a betegség, nem kell majd gyógyszerre költeni. Szeretem a letisztult életemet, szeretem, hogy nem megy tönkre a ruha, hogy laktat az étel, hogy nem arra megyek, hogy olcsó legyen. És a meglepő, hogy ez így mégis kevesebbe kerül, ha a nagy egészt nézem. Ha a kocsitól egyszer megszabadulok, akkor többet fogok utazni, szórakozásra költeni.
Az életem rohanás, a munkám kicsit stresszes, mégis mindig fiatalabbnak néznek, és ez ennek az életmódnak köszönhető. Nem a fiatalságkultusz a fontos, hanem az, hogy őrzöm, amit lehet, pedig nem ezért csinálom.
KedvelésKedvelés
Nekem most itt az a nagyon új, hogy felmegyünk a hegyre, aztán lejövünk nagyon sárosan, túraszerkóban. Felülünk a villamosra, és az ember elrángat a leszállásjelzőtől, mikor hazaérünk, hogy most inkább bemegyünk valahova enni valamit, amit nem én főzök, és nem én mosogatok utána. De hát van otthon kaja, csak melegíteni kell! És akkor kelkáposztafőzelék helyett (szeretjük) ehetek füstölt pisztrángot frissen. Ezt azért nem gyakran, mondjuk havonta, kéthavonta egyszer, de akkor nagyon lélektápláló hatású.
Itt én felforgattam az addigi létezést, nincs rendelt pizza, bolti hamburgerzsömle, gyári majonéz.
Van viszont mosogatógép. Húsz évig mosogattam kézzel 5-9 főre, ezek után kit érdekel a környezetterhelés?
KedvelésKedvelés
Gyári majonézeket összehasonlítva, legjobbat kiválasztva, elemezve én meg vagyok nyugodva. (Heinz light)
KedvelésKedvelés
Nagyon jó, hogy a bejegyzés az időt is említi! Most már nekem is van belőle 🙂
KedvelésKedvelés
epp ott tartok hogy a lanyomat leszoktattam a cukros reggeli gabonapehelyrol, amirol anno azt hittem hogy a sok szar kozott a legkevesbe szar. Most natur muzli van szaritott gyumolccsel, mazsolaval. A kenyer sutes projekt egyenlore nem igazan indult be. Altalaban kremleves van itthon, es kb hetente egyszer koser virsli. Van fagyasztott halrudacska es gyumolcs hegyek. etkezesnel mindig teszek a tanyerra zoldseget, altalaban ezekbol:uborka, paprika, repa, paradicsom, olajbogyo. mostanaban parolok fagyasztott brokkolit, zoldbabot. Frissen facsart narancsle van, amin jo lenne valtoztatni az a cukros joghurt ital, kenyer, felvagott es a ketchup. egyebkent nalunk hetvegen lehet edesseget enni, akkor is mertekkel. nem csinalok fozeleket, sem palacsinta, sem suti, nem sutok olajban csak falafelt es evente ketszer rantott hust. tonhal konzervet eszunk, majonezzel es kukoricaval keverve, sutoben sult krumplival vagy tesztaval. egyenlore tesztabol is feheret veszek. tejbol veszek biot. most vettem mindenfele tejhez hasonlot, hogy a lanyok megismerjek. szoja-, mandula- es rizstej. Probalgatjuk mi izlik, mi nem. A lanyoknak tanitom a boltban hogy mi micsoda, mondom nekik mit kerek es ok keresik meg es hozzak oda. Sokszor egyutt fozunk alpaanyagokat megszagolnak, kostolnak. a 3 evesem buszken hozza az igazi szerecsendiot a jatek konyhajabol amikor epp az kell a fozeshez. egyenlore keverik a zoldfuszerek nevet, de latjak hogy hasznalom oket. sokfele magos (dio, mogyoro, kesudio, stb) uveg ki van rakva, napi 3 szemet ehetnek belole a reggeli vitaminjuk melle. ez a bio nem bio dolog nekem nem annyira meggyozo. sokszor elhataroztam mar hogy legalabb ebbol abbol bio, de egyenlore nem alltam ra. es nalam is a kaja az amin igyekszem nem sporolni. esszel. ma pl nem vettem meg 3 fontert a malnat, kapott 77 pennyert afonyat. mondtam hogy ha a malna lesz akcios, akkor majd azt vesszuk. Honnan johet az a malna, amikor itt tel van? az is regi terv, hogy hazhoz rendeljem a bio kajat helyi termelotol. eljon meg annak is az ideje. felfedeztem egy bio boltot, most nyilv, mar csak parkolot kellene talalni hogy be tudjak ugrani amikor epp rohanok a gyerekert vagy munkaba. Azzal nem tudok mit kezdeni hogy allandoan azt kerdezik mikor lesz mar edesseg nap es mikor lesz mar tv nap. Gozom sincs hogy jo-e hogy csak hetvegen van edesseg es tv vagy pont ezzel alakitom ki bennuk hogy ez legyen minden vagyuk, hiszen ritka kincs.
KedvelésKedvelés
43%vaj es 26% novenyi olaj kevereke amit hasznalok. Az gaz? a vajjal az a bajom hogy ha kint hagyom szetfolyik, ha a hutoben akkor meg nem kenheto.
KedvelésKedvelés
Vegyel ir vajat abban van olyan ami kenheto marad ha hutoben tartod akkor is.
KedvelésKedvelés
koszi a tippet, kiprobalom. angol vaj van epp a hutoben, az nem kenheto.
KedvelésKedvelés
Nem gáz 🙂 Semmi baja a növényi olajnak. Pont attól kenhető, hogy nem _hidrogénezett_ növényi vaj, mint a margarin.
Nem “az ír vaj” a kenhető, az ugyanolyan kemény lesz hűtőben, mint a többi, hanem a Lurpak. De az sem azért kenhető, mert 100% vaj.
Én kint tartom, vajtartóban. Nem folyik szét csak nyáron. Már a vaj-vaj. Az olajjal kevert az de. Azért veszem a legkisebb kiszerelést vajból, hogy sose legyen annyi ideje kint lenni, hogy tönkremenjen. De a nagyból is lehet szeletet vágni és csak annyit kint tartani.
KedvelésKedvelés
Anyám mindig víz alatt tárolta, hogy ne oxidálódjon. Nagyon csodálkozott eze mindig mindenki. Én is tartóban, kint, tíz dekát, bár nálunk a hús is hamar elfogy, meg a konyhában nagyrészt iszonyú hideg van, fújja a szél a tornyot.
KedvelésKedvelés
Decemberben nálam is megesett egy-két reggel, hogy a kint hagyott vaj is nehezen kenődött.
Tornyotok is van? 🙂 Na EZ a menő, nem a márkanevek!
KedvelésKedvelés
lurpak van nalam
KedvelésKedvelés
Egyszer égetett (mázatlan) – vízzel teli cserépedényben kell tárolni a vajat nyáron, hogy kapillárisokon keresztül lassan párolgó víz lehűtse a vizet és a vajat is. (evaporatív hűtés) Kézműves vajtartó edény.
KedvelésKedvelés
most így belegondoltam, hogy min nem spórolok, de igazából csak akkor nem spórolok, ha eldöntöm, hogy most étterem, vagy hogy most masszázs vagy ilyesmi, de akkor is zavar ha sokba kerül, és basszus de, mert bónuszbrigád, de igazából nem gondolom, hogy egy minőségtelen gagyi alak vagyok, mert ha bónuszbrigádon veszem a masszázsutalványt, vagy helyben háromszor annyiért, attól még ugyanaz történik. vagy kértem az egész családtól karácsonyra éves korlátlan fitnessbérletet, 54ezer forintba került úgy, hogy heti négyszer járok edzeni, és ugyanarra az órára megyek be, amire egyenként kétezer forintért is megvehetném az órajegyet.
de basszus tényleg, mindenen
tesco/spar gazdaságos minden, csak a húst meg a tojást igyekszem etikusan megvenni, tanyasi disznó a hentesnél, meg szabadtartásos tojás, egyébként alig kerül többe (és szeretem a menzakaját, ebben igénytelen vagyok. igyekszem kevesebb sót meg zsírt meg cukrot nyomni azért)
ukrajnából, sőt állítólag újabban fehéroroszországból veszem a cigit
csak egyszer tankolok egy hónapban (a suzuki egyébként nem gagyi módon gazdaságos, hanem az enyém, meg pl anyámé olyan, hogy tényleg soha semmi baja nem volt még négy év alatt. jó minőségű, keveset fogyaszt. mondjuk fizetőparkolós helyekre nem megyek, csak gyalog. nekem pl elképesztő életminőségbeli különbség azért az, hogy nem telik napi három órába a munkahelyre járás és onnan visszajövés. egy havi tank benzin 15ezer forint a régi áron is, egy felnőtt bérlet 10ezer. nem elég nagy a különbség. tudom, biztos lehetne ferihegyre is költözni, de nem nekem.)
éves fitneszbérletem van
mindig leoltom az összes villanyt
nincsenek márkás ruháim (kivéve az egy darab kabátom), speciel abból tényleg az olcsó gagyit veszem meg a kínain, de amíg jól áll, nem zavar, vagy hogy mondjam, nemigen mozgat meg egy atom jó minőségű, drága darab, ez tudom, hogy igénytelenség
folyadéknak csak vizet iszom
kávénál nemigen érzem a különbséget a nesz meg a főzött között, úgyhogy kár a pofámba a rendes kávé (ez is igénytelenség)
könyveket anyáméktól nyúlok, meg karácsonyra kapok, meg itthon is van még jó adag, amit nem olvastam
filmeket letöltök nagyritkán
kozmetikumom jószerével nincs a tusfürdőt meg a fogkrémet leszámítva
fodrászhoz csak festeni járok, na azt mondjuk megtanultam, hogy otthon festeni nem szabad, legalábbis hidrogén-peroxiddal nem
ja igen, jótékonyságon nem spórolok a szociális bűntudat miatt, szerintem jóval több pénzt kúrok ki a lelkiismeretem megnyugtatására és különböző remek szervezetek támogatására, mint amennyit megengedhetnék, de legalább azokat mindig követem, hogy melyik mit csinál
összefoglalva, elég nagy igénytelen paréj alak vagyok, szerintem majdnem mindenből az olcsóbbat választom, de ezek mind nem zavarnak, egyáltalán nem érzem azt, hogy szarabb minőségű az életem bármi ilyesmitől. akkor nem választom, amikor tényleg úgy érzem, hogy itt most valami óriási nagy különbség van, de majd biztos kiderül később.
KedvelésKedvelés
Nyehehe. – nem vagy egyedül, bár mondom, a kaja tényleg nálunk nem gagy, de mondjuk nem is full bio vagy különleges, csak épp alapanyagokból meg fűszerfűszerből van és max. két napig esszük, frissen.
“nekem pl elképesztő életminőségbeli különbség azért az, hogy nem telik napi három órába a munkahelyre járás és onnan visszajövés” -hát igen, plusz emlékszem az élményre, amikor kapaszkodsz a kosaras termettel felfele a buszon, oszt csuklódra reménytelenül csavarodva csüng a 3 fullos szatyor meg a retikül. Kanyarban még fejbe is kólint, az a bónusz.
A csizma, az lett márkás, pusztán azért,mert kellett valami, amiben tuti nem fagy át a lábam húsz perc alatt, lehet benne menni, és vállalható külsejű hótaposó létére, ezzel cseréltem az elődjét, ami kb. megért 21 évet.
..és igen, Igazgyöngy, Csillag Ádám, TASZ meg átlátszó meg ilyenek.
KedvelésKedvelés
Ennek a bejegyzésnek sem volt az a célja, hogy az olvasó összevesse az életét a leírtakkal, és igénytelen paréjnak érezze magát, vagy szarul. Útmutatásnak, trendnek sem szántam. Mesélek magamról, és abból felsejlik néhány gondolat.
Amit írok, rólam szól, mert velem történt mindaz, ami ide vezetett, és amiről igen sokat írtam a blogon.
A döntéseim és formálódó preferenciáim mögött az van, hogy
— egész életemben talán Jánosnak volt csak fontos, hogy igazán mire van nekem szükségem, ezzel a lélekkel, énnel, testi és lelki dolgokban egyaránt. Életem felnőtt részében, amikor dönthettem volna, alig volt magamra időm, figyelmem, előtte meg nem én döntöttem, és sok mindent nélkülöztem.
— felébe-harmadába felnevelve itt van három gyerek, nem is akármilyenek, a 13 gyereknevelős évből öt és félig egyetértve, szeretetben, ketten neveltük a mindenkoriakat, 6 év tökegyedül, és 2 és fél nagy terhet jelentő kapcsolatban. Alapélményem, hogy az ezernyi teendő közepette én felejtődöm mindig ki, akinek ugye a motornak kellene lenni és sokáig működni.
— láttam a halált, onnan más az egészség, a test, az öregség gondolata és a lényeg is másnak tűnik.
— anyagilag nem voltam önálló egyetemistaként, tanárként, kismamaként, nem én döntöttem.
— soha nem voltak jó cuccaim, nem buliztam, nem szexeltem, nem koktéloztam. Most se, de most tele vagyok a “végre én is számítok” érzésével.
Eközben pengeszájú, béna hajú, elhízott ötvenes óvónő magyarázza nekem kiabálva, hogy mit hogy kéne, és hogy ő is fölnevelt négyet. Nos, én nem úgy fogom.
Nekem megfizethetetlen az élmény, hogy nem tudnak akciókkal manipulálni, a választásaimat tíz-húsz forintos különbségekkel terelgetni. Idegesít az egész kisemberi ügyeskedés, sóherség, alkudozás, lesben állás, idegeskedés. Valahogy én sose érzem, hogy átbasztak, csak azt, hogy ez a valami ennyibe kerül, de tutira azt kapom, amit várok, annak meg ez az ára reálisan. És van blokkom, és vannak garanciák, mert ezeknél a kereskedőknél és márkáknál a vásárló is jogtudatos: szétment a kurvadrága melltartó egyik szegélye, és szó nélkül kicserélik. Ez, hogy ne tudjanak az árral rángatni, nem dacból van, és nem az adott polc előtt állva érdekes, hanem egészében, élet-szinten. Meg hogy milyen cégek élnek az én pénzemből. A minőség érdekel, nem vagyok birka, és ezért neveznek sznobnak.
Ennyit rólam.
Az olvasónak a gondolat szól: biztosan racionálisak a döntéseink? Ezen a térfélen állítom azt, hogy az olcsó (ipari, dömpingszerű, adalékanyagos, kizsigerelt) kaja drágább. Pénzben is. Nincs benne annyi, nassolásra ösztönöz, betegségeket okoz. A neszkávénak vagy olcsó bornak sem csak az íze más.
Az gyakori megfigyelés, hogy közepes jövedelműek közül aki sokat cigizik és autózik, annak alig marad másra pénze.
Az autósok nagyvonalúan csak a benzinnel számolnak, pedig van a fenntartásának sok más költsége is, meg az autót is meg kellett venni. Egyébként az én bérletem 3850, de nem ez a lényeg.
KedvelésKedvelés
de figyelj, én nem mondtam, hogy trendnek meg útmutatásnak írtad, és én ettől szarul érzem magam. egyetlen szóval sem…mindenki leírta, hogy min spórol meg min nem, én is. és félreértés ne essék, én egyáltalán nem érzem rosszul magam attól, hogy objektíve egy igénytelen paréj vagyok egy csomó dologban, amiben lehetnék igényesebb is, de nincs rá igényem. ez egyáltalán nem rossz érzés, ez tényvalóság, azt nevezem tényszerűen igénytelennek, értékítélet nélkül, akinek tök mindegy, hogy gépi kávét iszik, vagy illyt/lavazzát/más hasonló igazi jó kávét, vagy aki telibe szarja, hogy egyedi, komoly munka kabátot visel-e vagy kínai tömegárut, amíg egyébként az jól néz ki/nem koszos/nem büdös (mert akkor az ember nem igénytelen, hanem ronda, büdös, koszos, ami egyáltalán nm ugyanaz.) az igénytelen az kisigényű, más néven, olyan, akinek nincs sok művészeti és minőségi érzéke. én ilyen vagyok, viszonylag objektíven, mindent megeszem, mindent megiszom, mindent felveszek ami öt percig jól néz ki/feszül/jó a fazonja/tetszik a színe, illetőleg nem érdekel a lakberendezés egyedisége, nekem tök otthonos az ikea például, amg a lakás tiszta, rendes és kényelmes, és nem néz ki úgy, mint egy öregek otthona. de ez még nem ízlés, hanem tömegízlés, és az én ízlésem nagyon sok mindenben tömegízlés. szerintem az igénytelenség nem erkölcsi kategória. de erre nincs igazán jó szó, mert az igénytelen az tényleg könnyen összekeverhető azzal, hogy loncsos, büdös, rendetlen stb, de a kisigényű az meg azért nem tökéletes kifejezés, mert annak meg a nagyigényű az ellentéte, és az meg elég pejoratív. remélem, így kb érthető, hogy hogy értem. ezt próbáltam leírni, mivel mások is leírták, és nem azt, hogy amit írsz, attól én rosszul érzem magam, szerintem ez tök jó írás volt, és szó sem volt ilyesmiről.
KedvelésKedvelés
egyébként az alsó kategóriás, viszonylag régi autóval járó, ukrán cigarettát szívó, tesco gazdaságost és neszkávét fogyasztó közepes jövedelmű könnyű fizikai munkát végző ember szociológiailag kevésbé csiszolt megfelelője volt a paréj, mely széles kategóriába abszolút beleesek, de ez egyáltalán nem jelent önostorzást vagy ilyesmit. meg aztán ezek a kategóriák még mindig nem mondanak el túl sokat egy emberről, mert ezen belül is micsoda különbségek vannak. de paréjnak paréj 🙂
KedvelésKedvelés
Mivel kétnaponta jön ez, hogy itt csupa márkanév van, meg micsoda sznobizmus, nehéz nem azt gondolni, hogy az olvasó összehasonlítja a maga kényszereit az én finnyásságaimmal. Szerintem már a “melyik ruha néz ki jól” kérdés is művészi/minőségérzék. A másik, hogy hiába teszi meg valami ( azára is, meg ízlik is), ha hosszú távon egészségtelen. Egy kicsit “vagyány” volt a kommented, olyan laza ez, hogy téged nem érdekel. Amúgy is mindenki önigazol folyamatosan, én is.
Egy kicsit vártam, hogy a belső munkáról is szó esik a kommentfolyamban, mert én azt is komolyan gondolom.
KedvelésKedvelés
nem laza, es nem is feltetlenul jo. nem azert nem erdekel, mert ez olyan meno, es amugy nem is az. nem feltetlenul orulok, neki, hogy nem erdekel, de annyira megsem erdekel az, hogy nem erdekel, hogy dolgozzak azon, hogy erdekeljen. engem egyaltalan nem zavarnak a markanevek, es van amibol engem is baromira erdekel a marka, peldaul ugye az autonal, de az itt azert leginkabb irrelevans 🙂 es en is csak ugy meseltem.
KedvelésKedvelés
A poszthoz képest meséltél, arra reagálva, így elkerülhetetlen az összevetés. Innen úgy tűnt, hogy ez az egyszerű, egészséges, laza élet, amivel lehet azonosulni. Én meg valahol valami ködvilágban, irtózatos jövedelemmel… hát nem, csak kiérlelt preferenciákkal, és a nagyon erős elszánással, hogy ne nézzenek teljesen hülyének. Ami, jól tudom, nem valódi fügetlenség ám, csak pár négyzetméterrel nagyobb ketrec, vízesés-poszterrel.
KedvelésKedvelés
azt hittem, mindenki a poszthoz képest mesélt.
KedvelésKedvelés
Van, amin én sem spórolok.
Az egyik az emberi kapcsolat, csak jót engedek be, mondták már, hogy betegesen paranoiás vagyok, még lehet is benne valami.
Ebben rettenetes vagyok, tudom, alig tudok közel engedni bárkit, aki közel van, azt nagyon szeretem, értük a legteljesebb lojalitást, nincs kibúvó, de közel engedni nekem nehéz.
Csak jó embereket engedek közel, nem irigyeket, nem lenyomósokat.
Kaján én se, nincs semmi különleges, de rendes ételt eszem, az táplál, a szemét az szemét.
És nem spórolok cipőn se, a lábamat is olyan sokáig bántottam, magassarkúval, sok nyomorító cipővel, cipőből csak jót veszek, ha nincs, várok, ami jó, azt javíttatom, talpaltatom, sarkaltatom, rögtön leszedem a sarat, szárítom, bekenem.
Ha a lábad nem jól van, te se lehetsz jól.
Ha magassarkúban nem tudok gyalogolni, azt nem veszem fel többé, az nyomorít.
Vettem egyet nagyon drágán, azt hittem minőség és kényelem, nem volt az, egyszer hordtam csak.
Tavasszal vettem egyet, magyar, márkátlan, bőr, csinos és könnyű, mint a pehely, hajlik, csodálatos.
Hosszan értekeztünk a boltossal, aki suszter is egyben, jót ajánlott.
A lábamra vigyázok.
KedvelésKedvelés
MAgassarkúban lehet ülni is! 😀
KedvelésKedvelés
😀
Ajj, lehet!
Meg csinin ácsorogni is, hogy beszakadjon a hátad.
De sokat csináltam!
Nagynéném magassarkúban töltötte az életét, mármint nem éjjel-nappal, de amíg ébren volt, az biztos.
Szegénynek szinte nyomorék a lába mára.
Szeretem a magassarkút, megint egyre jobban, volt, mikor nem annyira szerettem, dacból, de most újra.
Bevásárlótúrát teszek érte, hogy jó legyen.
KedvelésKedvelés
vissza olvasok hamarosan. napok óta azon gondolkozom min nem sporolok. szerintem nincs olyan. mert ami luxus, Pl manikűr, ott is megnezem hol olcsóbb és oda megyek. A nem spórolás abból áll hogy legalább elmegyek. megnezem mire van szükségem vagy mit szeretnek és utána megkeresem hol van az olcsón és jó minőségben. vagy nekem megfelelő minőségben . aha. amin nem sporolok az az egészségügyi költség, jó fogorvos, vitamin, stb. és a sport szerek. A lányomnak a legdragabb görkorcsolya van mert az olyan minőség hogy megszeretetti vele a sportot. A férjem gördeszkája is csúcs minőség. és nem sporolok a férjem ajándékan a nagyon kerek szülinapjára.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: amit az életmódunk tett velünk | csak az olvassa — én szóltam
Érdekes, hogy azt írod, csöndben mosogatsz. Itt nincs tévé, zenét ritkán hallgatok, általában csöndben vagyok. Szeretem a csöndet, egyre jobban. Meg olvasni. Meg elmélkedni, arról, mi történik. Van, aki azt mondja, remete vagyok. Nem érzem magam remetének pedig, de azt érzem, ha folyton cselekednék, akkor rutinból történnének dolgok, és nem rutinból akarom, hanem tudva, hogy mi, miért történik. Vannnak cselekvősebb napok, de kell nekem hetente idő, hogy legyenek ránézősebb napok is.
KedvelésKedvelés
Újra is jó! Nem spórolni sziklafalon való üldögélhetésen! 🙂
Gyapjas tintagomba dömping van. Itt a sziklafal tövében is nőtt vagy egy tucat. Semmivel össze nem téveszthetőségben lekörözhetetlen.
KedvelésKedvelés
De gyorsan el kell készíteni, különben lesz egy adag jó fekete, gyapjatlan tintád. 😀
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a blogger még mindig válaszol | csak az olvassa — én szóltam