lássuk csak

Közzétéve Szerző:

az irigykedőkről

Az elmúlt egy év, azon belül az utolsó öt hónap, azon is belül az előző két hét azt jelzi nekem, hogy

ne írjak személyes dolgokat, mert támadhatóvá tesz,

ne örüljek semminek: futásnak, konyhának, gyereknek, utazásnak, emberi kapcsolatnak, kultúrélménynek, mert az dicsekvés, a kép szebbre festése, mert igazából übergáz vagyok,

ne derüljön ki, hogy mit csinálok, hova járok, mert a fiam apja majd őt basztatja ezzel,

ne sajnáltassam magam, ne beszéljek problémákról, mert mit nyavalygok — özvegy, haha! (meg aztán miért is tenném, tulajdonképpen életemben nem volt még ennyire talpraállós, alkotó, fitt, függőségekből szabadult időszakom, mint kb. két hónapja),

ne cáfoljam az antifeministák buta érveit, mert az provokatív, és nem vagyok biztonságban,

ne reagáljak egyáltalán, mert az csak a gyíkoknak hoz figyelmet,

ne beszéljek semmilyen konfliktusról, arról se, hogy kapjátok be, sunyi trollok, mert a feszkót nem szeretik az emberek, olyankor hárman-négyen mindig leiratkoznak, és megkapom, hogy belekötök ártatlan emberekbe,

ne írjak feminista tartalmat, mert mit élezem a nemek közti helyzetet, megértenünk kéne szegény férfiakat inkább, ha már tönkretettük őket,

ne írjak fikciót, mert Nikolett nem érti, meg hazugság, és belekötnek, tényként kezelik, kombinálnak,

ne írjak életmódról, mert önigazolás és dicsekvés,

ne említsek ökoszempontot, mert kapszulás kávét iszom, és egyszer elvittél a buszig,

ne poénkodjak, mert nem értik,

ne írjak magas kultúráról, mert összeszűkül a gyomruk azoknak, akik színházat utoljára hetedikben láttak belülről,

ne írjak irodalmat, mert nem tudnak mit kezdeni vele,

ne érveljek pengén, mert az hávégéstílus, okoskodás, mások lenézése,

ne írjak könnyen belátható igazságokat, mert az közhely és kit érdekel,

ne írjak semmiről, ami szakkérdés, újságírói-elmélkedő szinten sem: történelem, jog, szociológia, pszichológia, filozófia, pedagógia, mert nem értek hozzá, és majd kioktatnak azok, akik helyesen írni sem tudnak,

ne írjam, mit szeretnék még az életemben, mert az frusztráció és irigység,

ne írjak irodalomról, nyelvről, mert az csak porhintés, hogy a cikis dolgaimról eltereljem a figyelmet,

ne bíráljam a sajtót, mert minek olvasom, és csak irigy vagyok,

ne írjak a cyberbullyingról, mert akkor áldozatot faragok magamból,

ne említsek meg senkit, akinek visszás a viselkedése, mert az megtámadás, és joggal cincálnak szét utána,

ne ostorozzak viselkedéseket sem, mert a magukat találva érző emberek dühödten reagálnak majd, és feljelentéssel fenyegetőznek, meg családbomlasztással vádolnak,,

ne írjak, mert nekik nem tetszik, őket zavarja, amikor idekattintanak (miért? miért?)…

…a lényeg, hogy itt vannak, figyelnek, olvasnak, nem közömbösek — ez körülbelül a Kánaán, amiről minden blogger álmodik.

És napi bejegyzés, ugye. Minden nap új, változatos témában.

Mindent egybevetve, levontam a következtetést, mit fogok csinálni. Ugye tudjátok?

Ezennel bejelentem, hogy e nehéz helyzetben nem hozhatok más döntést, mint…

És még: kizárólag olyanokkal beszélek mithogyanról, akik 1. konstruktív olvasóim, tehát nem a gyűlölködés vágya hozza őket ide, 2. értékes internetes tartalmat hoznak létre.

Valamint: én azért nem titkolom, hogy hogyan élek, hogy valóban a tartalmat támogassa az, aki ezt fontosnak érzi és megengedheti magának, és ne szociális adakozási akció legyen az egész, mert az félreértés és ferdeség volna, és szerintem visszás is.

És köszönöm, mindenkinek.

40 thoughts on “lássuk csak”

  1. ha van sapkája azért, ha nem azért?

    mióta itt olvasok azóta nagyjából más női újságot nem, fokozatosan történt. néha kicsit magasak a szövegek (most sem tudom pl., hogy fogsz még írni vagy nem) de ez a legjobb napi olvasnivaló.

    és rengeteget tanultam. és sokszor legszívesebben csak annyit írnék “én is, nekem is”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Pont így én is. Nagyon sokat formált rajtam a blog. És ezért köszönet. Pedig amikor először jöttem, és a főoldalon nyelvtanos bejegyzések voltak kint, azt mondtam, nemár. Mostanra annyira rácsúsztam, hogy már nem veszi be a gyomrom a magazinokat.

      Egyébként a legnagyobb kedvenceim azok a talán már két éves bejegyzések, amikben csak úgy mi történt velünk, mi van a táskámban elemek vannak, annyira feelgood, mint egy jó film, mostanában nincsenek ilyenek, és értem miért, és annyira sajnálom. És azokat is sajnálom, akik annyira nyomorult színvonalon élnek (nem anyagilag), hogy ezek a bejegyzések bántják őket.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szia, jó, hogy megszólaltál, üdv!
        Ami nincs, az azegyütt jobb és a színház-, filmelemzés.
        A táskás, az pont május eleji.
        És igen, azóta névtelen hazugok szétszedték a gyereknevelésemet, tanárságomat, de épp az a lényeg, hogy szedjék, ez az ő bulijuk, nem én leszek arról híres, én a blogomról vagyok.
        Érzelmekkel átitatott mi történt velünk pl. ez:

        éva, itt fekszel narancssárga bugyiban


        és ez is:

        bejegyzés


        Meg a Milánó.
        Azon mondjuk töröm a fejem, hogy a társadalmi-emberijogi-érzelmi tudatosítás és az önfeledt mesélés a csodaszép életünkről hogy fér meg egymás mellett ebben a robbanásközeli, frusztrált társadalomban.
        És lesz még ilyen, hiszen tudod, levontam az egyetlen lehetséges konklúziót! 😉

        Kedvelik 1 személy

      • Kar :(. Pedig pl Kevint a te ajanlasodra rendeltem es olvastam el, mert imadok olvasni es annyira tanacstalan vagyok, h mit. Ez pl. ugy odab.szott, h az en ajanlasomra mar tobb kollaganom is szinten megrendelte es elolvasta! Konyvajanlot MEG!!! 🙂

        Kedvelés

  2. Eh, ezeket, akiknek minden dolgoddal bajuk van, csak úgy menet közben, feléjük sem fordulva fel kel csapni a falra, ahol egyet koppannak, aztán elhallgatnak. Több időt nem érdemes rájuk vesztegetni.
    Tudom, frusztrálóak. Tudom, ennek ellenére nem fognak visszatartani az alkotástól. De meg sem érdemlik, hogy a nyomorukból származó rosszindulatú nyígásukkal egyáltalán foglalkozzon az ember.
    Szóval leiratkoznak? És akkor mi van? Sok sikert nekik a továbbiakban. Jönnek újak, (pl. ezen sorok írója) akiket egyáltalán nem zavar, ha mondjuk olyan irodalmi vagy színházi élmény éri őket, ami eddig kimaradt az életéből. Most mit tegyen szegény kocka, aki a természettudomány-sci-fi-fantasy vonalon cseperedett? Óhatatlanul kimaradt más… És ha továbbra is az itt említett stílusok a legmegfoghatóbbak a számomra, attól még érdekel, ami ezen kívül van. Ennyit a leiratkozókról. A többi kekecet meg fentebb kifejtettem.
    Vár a meló én meg már megint késésben vagyok… 😀

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

      • Bocs? Nem értelek. Milyen normativitás?
        Én aztán sok minden vagyok, de normatív (normális) biztos nem. Saját magamról írtam a kiragadott részben.

        Kedvelés

      • Szerintem M.P. kartársnő kicsit túltolta. Szerintem te tök jószándékúan kommenteltél, nyugi, egy éve még, én sem tudtam, mit jelent a “normatív”, nem azért, mert tahó vagyok, hanem mert egyszerűen nem ismertem a kifejezést, a jelentését. Többek között erről a blogról is informálódtam, meg máshonnan is. Valahol el kell kezdeni, ezzel az oltással legalább sosem fogod elfelejteni.
        (annyira “új” fogalom, hogy még a gugli sem az ember barátja)

        Jobb lett volna, ha nem beszólnak neked, hanem elmondják, mit tartanak gáznak a kommentedben, de ez egy ilyen kör, ez a belső, megszokod vagy megszöksz. Én néha élvezem azért.

        Kedvelés

      • Én élettapasztalatból elég jól tudom, mit jelent a normatív, azt még jobban, mit jelent kilógni a normatív mezőnyből.
        Csak annyi volt a mondandóm, hogy én mint sci-sci-fi-fantasy kocka, más területeken hiányosságaim vannak, de emiatt nem háborodok fel azon.ha más meg azokon a területeken van előnyben hozzám képest. Legfeljebb tanulok tőle.
        De ha ezzel valakinek továbbra is baja van, semmi gáz! Legfeljebb felcsapom a falra és megyek tovább. 😀

        Kedvelés

      • elég kaotikus volt a hosszászólásod, de először olyasmiről beszéltél, hogy kapják be a leiratkozók, aztán jött a mit tehet szegény kocka.

        > Szóval leiratkoznak? És akkor mi van? Sok sikert nekik a továbbiakban. Jönnek újak, (pl. ezen sorok írója) akiket egyáltalán nem zavar, ha mondjuk olyan irodalmi vagy színházi élmény éri őket, ami eddig kimaradt az életéből. Most mit tegyen szegény kocka, aki a természettudomány-sci-fi-fantasy vonalon cseperedett?

        én azt vettem ki a hozzászólásodból, hogy azzal a mondattal megfogalmaztál egy vaskos sztereotípiát „a kockákról” (természettudomány, SF/F) és másrészt a scifi-fantasy tematikájú iroldalomról. egyrészt hogy nem szépirodalom, másrészt hogy aki ilyen témában olvas, az nem fogékony a kanonikus értelemben vett szépirodalomra, mindezt kicsit lesajnáló éllel „szegény kocka” (erre a lesjnálásra mondtam, hogy normatív => normát szabó, nem a normához igazodó dolgokat lesajnáló/elítélő).

        de persze lehet, hogy rosszul értelmeztem.

        Kedvelés

      • Minthogyha a hozzászólásom végén ott volt, hogy már megint munkába rohanok, ez esetleg enyhítő körülménynek számít, hogy kutyafuttában nem sikerült elérni az irodalmi szintű elaborációt és így valóban félreérthető lett? 😀
        Bár az előtte lévő mondat végén megemlítettem magam, ami esetleg mankóként szolgálhatott volna egy alternatív értelmezéshez, amelyben nem igyekszem mindenkit egyendobozba gyömöszölni. 😉

        Kedvelik 1 személy

  3. Írjál csak, olvasunk, én mindenképp. És nagyon örülök a kulturális tippeknek: mozi, színház, bármi más. Gyakran segít a kiválasztásban, vagy visszaigazol: én is, nekem is. Tegnap esti menü: Jordán Tamás – Alföldi Róbert: Az utolsó óra. Láttátok? Szóval várom a következő bejegyzést, és aztán a következőt.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  4. De, kérlek, írjál! (Úgyis fogsz, tudom, hogy nem rajtam múlik. :-))
    Engem kb. húsz éves koromban hallgattattak el – elkönyveltem, hogy méregbe mártott pennával születtem, és jobb, ha befogom. Nehéz visszacsinálni. Párévente újra nekifutok, de az első pofon mindig eltántorít a folytatástól.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. “Ezennel bejelentem, hogy e nehéz helyzetben nem hozhatok más döntést, mint…” ….írok tovább ugyanúgy és ugyanarról, mint eddig, és akinek nem tetszik, szopogathatja a zoknimat egy meleg nyári nap végén. Jól gondolom?

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  6. “Ugye tudjátok?” Naná!
    Az életmód témájú írások nehéz anyagi helyzetem ellenére sem zavarnak. Látom, hogy eszköz, és látom hogy szemléletmód , tehát nem sért egyáltalán.
    Szinte minden írásban van valami játék, ezt nagyon élvezem.
    “…a lényeg, hogy itt vannak, figyelnek, olvasnak, nem közömbösek ” hihi, pedig nem kötelező..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem az jutott elsőre eszembe, hogy levegőt se vegyél, de monalisa javaslata van annyira jó. Mondjuk ha gasztroblogot írnál, akkor biztos, hogy frusztrálnád például azokat, akiknek valamilyen ételallergiája van, kitérítenéd a hitükből a paleósokat stb. stb, szóval vigyázz, nagyon ingoványos talaj az ám!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Kóser, halal étkezési szabályok, hinduk, vegetáriánusok, sőt vegánok, stb.
        Lehet ám gasztrobloggal durván provokálni! 🙂

        Kedvelés

    • babablog? (bár nagyok a gyerekek már, akkor kisgyerekblog? ovisblog?)
      stylistblog?
      Hogyan hasznosítsuk a kapszulás kávé üres kapszuláit környezetvédelmi szempontból-blog? (Nekem erre vannak ötleteim: lehet belőle “de szépet csináltál” faliképet csinálni ovis foglalkozás keretein belül gyerekekkel…)
      biciklisblog?
      ezoblog? (anti-Joos István: hogyan fedezzük fel Belső Istennőinket férfiak segítsége nélkül? – jó ez egy kicsit Somás, elismerem, még kell rajta csiszolni, hogy egyedi legyen)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  11. És ugyanezen basztatók számonkérik rajtad a toleranciát, holott őket zavarja nagyon valami, amit senki nem tol az arcukba. Ez olyan, mintha egy kukkolót felháborítana, hogy valaki a saját fürdőszobájában meztelenül fürdik 🙂

    Rengeteg bejegyzést szeretek itt, néhány nem fogott meg annyira, de attól még jó, hogy azokat is megírtad. Max. nem olvasom el (újra), de nem sérül tőle a lelkivilágom. Akinek meg nem megy túl jól, és sérti egy jó kajafotó, az ne menjen utcára sem, mert mindenütt áruk és reklámok tömege várja. Miért pont itt zavarja, nem értem.

    Szeretném hinni, hogy a többség nem ilyen, csak aki igen, az nagyon hangos. Nagyon naiv vagyok?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Semmiképp. Hogy lenne már jó, amikor nem ír, és nem lehet őt meggyőzni arról, hogy milyen rosszul lát mindent? Még a végén azt gondol magában, amit akar, anélkül, hogy meghajolna a Fikázók Szent Érvei előtt.

        Kedvelés

  13. Az én fogalmi viszonyaimban a kávémeghívás nem adomány, még a támogatás is erős szó. Keresem a jó kifejezést, de nem találom. A Magyar Narancsot és az ÉS-t sem támogatom, hanem döntök, hogy Nők Lapja vagy Heti Válasz és fizetek. Oké, itt ez nem kötelező, de akkor sem adomány. És igen, nem turkálok a főszerkesztő és munkatárs zsebében, hogy miből volt nyaralni Balin…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Hosszú idő óta végre egy viccesre sikerült (legalábbis annak szánt) kommentemet nem engedi most be ide már többedszerre. Azért, mert leírtam valakinek a nevét, akinek nem kéne?
    Spam vagyok-e?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Annyira nem értem.. szabadon választható a blogod. Majdnem az elejétől olvaslak, kisebb-nagyobb kihagyásokkal (ez engem jellemez, nem a blogodat), sok-sok gondolatot köszönhetek Neked, érzelmi meglódulást, közelítések gazdagságát – a hozzászólóknak is -, az írásmódodat, az irodalmat pedig élvezem. Persze, van, hogy rohadt távol van tőlem, amit írsz, meg én tök máshogy gondolom, de ez természetes, azt hiszem. Hogy aki meg nem talál itt semmit magának, csak ellenszenvet, meg irritálót meg bosszantót, az mi a francos nyavalyának jön ide?? Annyi máshova mehetne… Remélem, még sokáig írsz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. Az biztos, hogy “tökös” mindenki, aki így kiáll blogon, weben. Rengeteget szerepeltem már emberek, sok ember előtt, de így a nagyvilág előtt – anonim trollok között – az sok.
    Ez nálam túl van a határon.
    Ezért is szeretem olvasni a blogot. Nagy bátorság nyíltan tabukat döngetni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Ne írj semmit, amire kicsit is irigy lehet valaki, mert sok az irigy ember, akik mindig találnak támadási felületet. Szerintem meg, aki irigy kapja be, és nézzen szét a saját életében, te meg kapj be egy leszarom tablettát 🙂 És írj, írj még nagyon sokat!!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Rengeteg frusztrált embertársunk van,a való életben úgy érzik nincs hatásuk a világ menetére,nem számítanak,itt vesznek elégtételt,”megmondják a tuti-t”legalább virtuálisan éreztetik a súlyukat.Egyébként meg mehetnének nyugodtan a bulvárba trollkodni,de azt a szintet már valószínű megugrották,utána magasabbra vágynak.Visszaigazolás is ez,lám egy nívós blogon is képes vagyok a hangomat hallatni.Írj még sokat,felüdülés a blogodat olvasni,érezni a hangulatát(etiópiai Illy ízét ).

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • Azért az aktív olvasók között is van olyan, akik úgy érzik, nincsenek hatással a világ menetére, vagy ami még rosszabb, aktuálisan a sajátukra sem.
      Nem minden blogolvasó van jól, a mérce nem ez. Hanem az, hogy a saját problémáidat megtorlod-e másokon, vagy sem? Még az önigazolás sem feltétlenül gond, ha egy idő után azért rájössz, hogy most épp önigazolsz. Vagy most éppen fusztál és idegesít a másik jódolga, és ebbe kötnél bele.
      Ez lehet már egy kiindulási pont az önismerethez.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .