biztonságos poszt

Közzétéve Szerző:

Már kilenc éve!

Ez a poszt önmagában is vicces, de a végén a goldenblogos szavazási felhívással együtt egyenesen virtuóz, és nagy büszkeségem – lásd a lenti magyarázatot is. Egy korai nyoma annak a rugalmas, leleményes, mindent leszaró életörömnek, saját invenciónak, ami a legjobb pillanataimban jön csak ki, és amit soha nem tudott lemajmolni, elvenni Gumiszoba meg a koppintók, hiába erőlködött összeszorított szájjal, lila fejjel. EZÉRT utálnak. Ez a húzás a verseny egy késői szakában fordította meg a helyezéseket, kinyomta a szánadék Huffnágelt az első tízből (ez volt a cél, aztán még ki is zárták), mellékhatásként egy érdektelen giccsbloggerecskével, Zsarnai Beátával pedig megnyerette a szavazást. Úgy értem el, amit akartam, hogy senkinek nem volt rossz, egy üde fricska volt az egész. És ettől lettek ilyen iszonyat idegesek az álneves gyűlölködők, hogy fél évvel később se tudták elfelejteni, egyszerűen nem tudták elhinni a szolgalelkűek, hogy én ezt meg mertem csinálni. A blog alapos ismerője fröcsögő erkölcsrendész e-mailt is írt, ez külön elégtétel volt. Lásd a poszt végén.

*

Hogyan is kezdjem Veletek megosztani kavargó gondolataim máma??? Nézem az aranyló őszt. Szeretem a természetet…. A Természet körforgása nem csak esztétikai élmény számomra, hanem mindig el is gondolkodtat: a fák levetik lombruhájukat, aztán hótakaró alatt, ködben alszanak az állatok és a növények számomra, míg aztán tavasszal, az új ébredéskor rácsodálkozhatunk a számomra legyőzhetetlen erőre, a hótakaró alól kikukucskáló-tekingető új hajtásokra, hóvirágra. Az örök újrakezdést idézi ez számomra.

Ballagok haza a cébéából, egyik kezemben szatyor és egy csokor krizantém, a élelmiszerüzlet előtt árusító kedves nénitől vásároltam számomra. Szeretem a virágokat. Aki a virágot szereti…. Egy mosoly nem kerül semmibe, és felderíti a másik ember napját számomra. A másik kezemben a kutya póráza. A kis csahos, mindannyiunk kedvence jól megérdemelt sétája után boldogan ugrándozik, várja már a Chappit, amivel otthon belakhat.

Itt laknak Barnabásék – ez természetesen álnév –, náluk is januárban születik a harmadik gyerkő. Együtt járunk a gyülekezetbe. Szimpatikus fiatalok, szépen élnek, most vettek egy hároméves Ford Fiestát, de nem számomra. T. rengeteget dolgozik, sokszor jár vidékre, hogy eltartsa a Csipet Csapatot. Szerintem a család és annak egysége a legfontosabb a világon számomra, de sajnos, ez nekem nem adatott meg, önhibáján kívül!… És persze azt harsogja a média, a gyerekezést oldja meg mindenki, az anyák ne panaszkodjanak, az állam meg kezelje magánügyként, ki hányat vállal…. Eltorzult világban élünk manapság, sajnos! Mindenki rohan, az emberek lecserélhetők, a tévét és az Internetet bámulják, pedig a fonó remek közösségi tér volt: amíg pergett a kukorica, a fiatalok körtáncoltak, okulva az idősebbek tapasztalataiból, s az incselkedés sem volt nem megengedett számomra…. Bizony, volna mit tanulnunk az Idősebbektől!

Ma tejfölt vettem, szerintem nagyon jó ez a saját márkás, meg egy kis karfiolt és panírmorzsát, karfiol lesz az ebéd lengyelesen. Amíg fő a fehér, virágszerű, egészséges zöldség, kiteregetek, utána rohanok az oviba, így tervezem…. Ma kézműves foglalkozásra megyünk 3-ra a kis ördögfiókákkal, busszal 17 perc, megnéztem a Googlemaps-en. El ne felejtsem a kimosott tejfölöspoharat, ma abból ügyeskednek! És két buszjegyet, egy oda, egy vissza. Mindig lyukasztok, kivéve, ha egy megállót megyek. Azért ne nézzenek már madárnak…. Ezek miatt tart itt ez az ország, sajnos!

Nagyon roskatag ez az épület, egyáltalán nem valami elegáns lakás, düledezik. Úgy költöztünk bele, hogy nagy szerencsénk volt, megörököltük nagynénémtől, akit imádtam. Egyébként épphogy kijövünk minden hónapban. Manapság egy egyedülálló anya megszakad a munkában, s nem válogathat a szembejövő Férfiak közül sem számomra. Így maradnak a magányos esték…. Korrektúrával rontom a szemem, de nem panaszkodom, valamiből meg kell élni. Amikor az altatódal utolsó akkordjai is elcsendesülnek – énekeltem annó a Rádió gyermekkórusában –, és utána a logopédus által ajánlott mondóka utolsó szótagja is elhal a barátságos, ám szerény bútorzatú szobában, betakargatom az én kicsikéimet, és nekiülök a munkának. A fejem fáj egy kicsit, de fő, hogy a gyerekek egészségesek. Fő az egészség!

Nem könnyű egyedül. Nagyon szeretnék egy stabil párkapcsolatot egy megbízható, őszinte, hűséges, jóravaló Férfival, majd, ha itt lesz az ideje. Bevallom őszintén, ha lehetek itt a virtuális térben kissé pajzán…., néha az összebújás és a gyengédség is hiányzik.

demotivalo

Nem nagyon tudok eljárni ismerkedni, legfeljebb a társkeresőn nézgelődöm. Nagyritkán a blogra is jut idő, de az csak hobbi. A másik hobbim a gyöngyékszer-készítés. Micsoda gyönyörűségeket lehet alkotni olcsón, házilag….! Nem szeretem a boltok polcain roskadozó tucattermékeket az áruk miatt. Szerintem a kézműves alkotások sokkal szebbek számomra! Tervezem beindítani saját kis Vállalkozásomat a jövőben.

De vissza az álmok tengerén…. Bekenem a kezem kézkrémmel, elindítom a mosogatógépet, és harminc oldalt javítok egyhuzamban, közben citromos vizet kortyolgatok, mert az segíti az agyi vérkeringést.

Sajnos, koppan a fejem… majd Holnap befejeztem. Hányszor-de-hányszor-mondtam ezt! De hát hatkor kelek holnap is. Az élet nem áll meg, csak mert én számomra álmos vagyok……. 🙂

Aztán zoknit veszek — itt hidegek az éjszakák –, a karácsonyon gondolkodom, hol kéne ízléses, ám reális áru meglepetéseket vásárolni a gyerekek csillogó szemének, és elhatározom, hogy holnap édesanyámmal töltök egy vidám napot számomra.

Ma csak ennyi, nem kenyerem a szószaporítás. Legyen szép napotok nektek is – vagy ha később olvassátok: szép estétek, éjszakátok! És ne felejtsetek el így a véghajrában Zsarnai Beáta blogjára szavazni a Goldenblogon, ezen a rangos megmérettetésen, ahol megannyi minőségi tartalom vetélkedik becsületes küzdelemben egymással, a Sikerért, a végső győzelemért – igazi női erőt jelenít meg! A Pszichológia kategóriában találjátok:

(kivett link)

Zsarnai Beáta (is) egy rettenetes giccs, és nem a barátnőm. Megnyerte a Goldenblogot, és örült neki, Huffnágel pedig az én akciómtól kiesett a tíz közül, mielőtt – megérdemelten – kizárták. Ez a poszt egy paródia volt. A poén (a szavazásra biztatás és ezzel a mezőny átrendezése) azoknak az irigy lúzereknek nem tetszett, akik savanyú képpel nézték, hogy én nem dühöngök és nem is sírok-rívok, hanem egy eredeti húzással elintézem a gyűlölködő Huffnágelt. Néznek azóta is. A szerk., 2017 nyarán.

Jövőre talán én is elindulok, ha addig még megtisztelik kis posztjaimat figyelmükkel olvasóim, és szerény személyem, és a követőim számát tizenkilencről ötvenötre növelem. De hát köhög a bolha, idén győzzenek a legjobbak! Ezzel a jókívánsággal búcsúzom máma!!!!

Update: igazából most már a Leszbikus blog – mindent a másságról is tetszik nagyon! Sőt, megmondom őszintén, sokkal inkább.

És az elején említett e-mail. Kitelt nála a becsületem, írja jellegzetes vidéki, rusnya tanítónői modorban.

Képernyőfotó 2020-05-27 - 20.41.45

247 thoughts on “biztonságos poszt”

  6. az első pár mondatnál még ráncoltam a homlokomat. aztán vigyorogva olvastam végig, miután leesett..
    ilyenkor ősszel a Természet megannyi csodával örvendeztet meg minket, ahogy a nagy költőóriás is oly szépen kifejezi magát: “tudja isten, hogy mi okból..” örülünk minden napnak! arcunkról le nem hervad a mosoly! nem kiabálunk a gyerekre, ha nem akar cipőt húzni, mikor késésben vagyunk! ó, jaj..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Ez igazán szívmelengető volt. Annyira jó, hogy vannak akik meg tudják őrizni Lelkük szépségét ebben a rohanó világban.
    Ui: Holnap visszaadom az Anna Peti Gergőt néptánc után. Bori nagyon örült, hogy kölcsönadtátok, cserébe csinált nektek szűzmáriát gumigyűrűből.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  9. Miként a természet odakint lágyan mosolyog rám, és a langy őszi napsütés megcsillan a szemközti tizenötemeletes panel ablakain, úgy mosolygok most én is, megalapoztad a nap derűjét számomra.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  14. Hú, az első bekezdés kicsit magas volt, bár gyerekkoromban imádtam azt a természetfilmsorozatot az M1-en (hihi akkor meg csak az volt. múltkor pont dumcsiztunk is a csajokkal hogy hú de rég volt már az) ami az évszakokról szólt. Emlékeztek. Ilyen klasszikus zene ment alatta. Es abban is az élet körforgásáról beszéltek…..Hát nem tudom, de nekem a tél az brrrrrr:) Körforgás ide vagy oda, énnkihagynám. Hiába na.tavaszi leány vagyok:)
    De a többi ma is nagyon jó lett. Köszi. Többet kéne írnod sztem. Néha olyan vicces vagy hogy leköpöm a monitort kávéval.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Szerintem ez a kavarognak a gondolataim olyan lehet, mint amikor hasmenés előtt kavarog az ember gyomra, számomra. A végeredmény is ugyanaz. Na szép napot, csekkoltam az említett blogot, hát valóban na, woman power mint a rózsaszín hurok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Jajj, ez a poszt így ma reggel megdobogtatta a szívem. Még kávét inni is elfelejtettem közben, annyira belefeledkeztem a soraidba.
    Most el is gondolkoztam, hogy mi az a legértékesebb kis dolog, amival me este 7-8 tájban, amikor hazaérek a munkából, megörvendeztetem a családom – mosoly legyen inkább, vagy csak egy pillantás?
    Munkába jövet Music FM-et hallgattam, és arról volt szó, hogy milyen jó Szaúd-Arábiában, ahol a nők nem vezethetnek autót … sziporkázott a két kedves Férfi műsorvezető. Kicsit ugyan dühös voltam szavaik hallgatása közben, mert éppen én is autót vezettem, de ez a poszt elsimította a ráncokat a homlokomról. Hiszen süt a nap, csodálatosak az ősz színei, és talán este 9-re készíthetek én is valami finom vacsorát a kis családomnak, amit együtt fogunk csillogó szemmel elfogyasztani, és feledjük közben az eltelt hét MINDEN rossz történését, hiszen azok nem bonthatják meg kicsi családunk egységét. Mindent meg tudunk ám oldani együtt: nem baj, hogy jövő hét végén komoly műtétem lesz, nem baj, hogy anyám Alzheimere csak rosszabbodik, nem baj, hogy egyre többet kell dolgoznunk, nem baj, hogy tegnap nem értem oda a szülőire …

    Bocs 🙂

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

      • Lehet, hogy félreérted?
        Szaúd-Arábiával semmi baj. A két műsorvezető stílusa csapta ki nagyon péntek reggel nálam a biztosítékot. Zárójelben: a téma az volt, hogy a nők egyáltalán nem tudnak autót vezetni, és jó lenne, ha Magyarországon sem kaphatnának jogosítványt.

        Kedvelés

      • De azt meg szabad jegyezni, hogy mondjuk emberi jogi szempontból meg demokrácia meg nemek közötti egyenlőség ügyében Szaúd-Arábiával igen nagy baj van? Sok más állam mellett.

        Kedvelés

      • Jogos.
        Az az egy mondatom fenn nem Szaud-Arábiáról szólt, hanem a Music FM-ről – és ebből a szempontból a baj nem az országgal volt.

        Kedvelés

      • OK, értem 🙂 valószínűleg csak érzékeny vagyok rá, hogy már megint miért pont Szaúd-Arábia minden ilyen poén vége.

        Kedvelés

      • Meg, de a dolog baromira nem olyan, mint ahogy errefelé szól a PR-ja, és részben kevés, részben hamis infók alapján szokás állandóan őket idézgetni mint a pokolbugyor legmélyét. Néha az a sanda gyanúm, hogy azért, mert kell valami vigasz, hogy van ahol rosszabb mint itt. Ezért is olyan nehéz elengedni azt a gondolatot, hogy talán ez nem 100%-ban igaz.

        Szaúd-Arábia mint egységes ország és egységes társadalom nem létezik csak a térképen. Még mindig rettentő heterogén és az egyes törzseken belül olyan eltérő hagyományok vannak, hogy a nőelnyomótól az egyenrangún át a matriarchálisig mindennel lehet találkozni, ill most hogy ott is felgyorsult az élet és sok a keveredés, ezeket megtalálni már akár egy utcán belül is. Ebből kiragadni kizárólag csak a nőelnyomót és állandóan így állítani be, nem fair ugyan, de hálás.
        (Szerintem amúgy a posztszocialista országoknál gusztustalanabbul nőelnyomó társadalom nincs is, nem kell ehhez más kontinensre menni. Az egyenlőtlenség formáiból, amiket itt olyan jól kiveséztünk, mert naponta látjuk a hűde kulturált Európában, jó néhánynak írmagja sincs Szaúd-Arábiában.)

        Nem mellesleg iszonyú tempóban változik ott minden, úgy ahogy azt innen nézve nem tudjuk elképzelni. Nagyon sokszor érzem úgy, hogy az Euro-Amerikai orrfennhordás velük szemben kb olyan, mint amikor a teknős hátramutogat a fél kilométerrel hátrébb ezerrel rohanó gepárdra, hogy hú de csúnyán le van maradva. Az autóvezetés témának is max egy évet adok még, már most nem hallottam a köznépet (férfiakat) erről másképp beszélni, mint ironikusan, mondván hogy női pilótájuk, női metróvezetőjük van, az arab nők évszázadok óta megülik a tevét harcban is, és teljesen abszurd, hogy pont autót ne vezethessenek.

        Kedvelés

  24. Köszibazmeg! Láttam, hogy van új poszt, na, mondom, majd szépen kitakarítok, egy gyerek sincs itthon, egy kis pótreggeli mellett majd milyen jót olvasgatok.
    Nem tudtam végigolvasni!!!!!
    Éva, ne kínozz!
    Most már az is a te hibád, hogy bánatomban befaltam három szelet disznósajtot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Ha csak egyetlen közeli ismerősötöket megkéritek, az már fejenként plusz egy fő”
      …és akkor még utána se számoltunk annak, mi történik, ha mindenki két közeli ismerősét kéri meg.
      Esetleg egy közelit és egy távolit.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem tetszett nekik ez a kis tréfa így a kizárás előtt, amellyel megmutattuk, hogy egyetlen felkéréssel bárkinek a helyezésén egyet-hármat tudunk javítani, épp az utolsó napokban, amikor már ötvenezer fölött van az össz-szavazatszám. Ki tudja, hány szavazatot jelentett volna ez az olvasói potenciál nekem, aki nem tréfából kértem volna, ha indultam volna. De nem indultam.

        Nevethettek volna velünk. Helyette persze gyalázkodni kezdtek, sértett agresszióval, stílusvirágokkal. Illetve csak egy nagyon ráérő kommentelő tette ezt. Nagyon magabiztosak voltak, hogy nem zárják ki a blogot, most meg nagy kuss van. Rajtam rugóznak persze, én lettem a gonosz.

        A Goldenblog egyébként elég hülye helyzetbe hozta magát ezzel, következetlennek, megbízhatatlannak, kapkodónak bizonyult: napokig húzta a döntést, megírta nekem, hogy nem zárják ki, majd másnap mégis kizárták, erről viszont csak őt értesítették, még a rangos tiltakozókat sem. A vége előtt három nappal. Miután a szavazatvadászatba belefektetett egy csomó energiát. Ez bármely versenyzővel szemben inkorrekt.

        Kedvelés

      • Hű, most látom, és örülök neki, hogy végül nem volt hiába a tiltakozás és kizárták őket.

        Kedvelés

    • Te, Éva, ez most komoly? Uszítod az olvasóidat egy személyes sérelem miatt? Velük akarod megtoroltatni? Ezt nem hiszem el…
      Látod, pl. ez az a rossz minőség, amit veled kapcsolatban emlegetnek azok, akik nem szeretnek vagy kiábrándultak. Ne is keresd tovább.
      Éva, mély megrendülésem… Azt hittem, ebből már kinőttél, és vagy annyira hiú magadra, hogy ilyet sose.
      A saját keresztnevemet írtam.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Naszóval te az engem vadidegen nemierőszakolók és dühös amerikai férjek elé fotóval odavető, gyilkossággal vádaskodó, szavazatokért lúzerül trükköző, állcsonthiányos Huffnágel mellett álltál, ugye?
        És ilyen “morális” alappal voltál képes fölöttem ítélkezni? És itt szaglásztál, bíráskodtál. Zavart az erőm és a fölényem?
        Túltolja = nem lehet legyőzni????
        Ötvenesével írtad az ostorozó, tolakodó kommenteket és e-maileket, megszállottan, évekig a homályból, és én tolom túl?
        Miközben semmi közöd nem volt hozzám, egy idegen vagy. Én viszont az ellenem indított aljas hadjáratokra reagáltam!
        Te mit kerestél VALAHA ezen az okos, érzékeny, női blogon ilyen jellemmel? Az én blogomon? Mi érdekelt itt? Én tudom: a hatalmaskodás, a bántás.
        Te hogy élsz ma, “Dalma”? Hogy vagy? Őszintén. You do you.

        Én csak azt sajnálom, így kilenc évvel később, hogy nem voltam a kezdetektől keményebb, fölényesebb veletek. Boncolgattam magam, játszottam, hogy kommunikálok. Magyarázkodtam, cáfoltam az aljas, dühös vádakat.
        Olvasd el A koromfekete szívet, majd megérted, miben vettél részt önként, büszkén és aktívan, merő irigységből (pedig Rowling annyira nagyvonalú, hogy Robin még vigasztalgatja is a hajsza egyes résztvevőit és szemlélőit).
        Sajnálom, hogy nem trollkodtam mindvégig a gnóm nőgyűlölő bűnözők, a szánalmas giccsbloggerek meg a korrumpált goldenblog ellen így. Harsányan hahotázva a pofáraesésen.

        Lehet, hogy elfelejtetted a blog alapesztétikáját: a butaság és megvezethetőség önmagában bűn és ostorozandó. Pedig mindig ezt képviseltem, a mamamitól Lupui Izán, Schaffer Erzsébet rajongóin, a wmn.hu önmagukat jóemberré avató, vérkomolyan hisztiző szerzőin, a “nőszinte” Barna Zsuzsannán, Angélán, Rácz-Stefán Tiboron keresztül Apaparáig és Steiner Kristófig.

        Téged dühített az erőm, ugye? Az, hogy megtehetem. Hogy húsz perc alatt írok egy ilyet, és micsoda elismerésözön, hízelgések, vidámság lett – és hányan lendültek akcióba. Hogy tudok és merek vicces és erőteljes lenni. De én ezt nagyon is kiérdemeltem. Mások is próbálkoztak ilyennel. A ti kis szektátok. Huffnágel. Angéla. Mind becsődültek.
        Ma már nem vagyok jó fej senkivel, aki nem érdemli meg,, ma már csak élvezem az erőt
        És sajnálom, hogy olyan komolyan vettem. Nem láttam át rajta azonnal, régen az aljas, álneves levélcunamik, a modoros vájkálásaid, a szenteskedő felellősségrevonások a bőröm alá mentek, és komolyan járattam az agyam, hogy mit vétettem, hogy kellett volna másképp, jaj, majd nem lesz olvasóm. Haha! Nemhogy bőven van, hanem ti is itt fokozzátok.
        A helyzet egyszerű:
        KÖVÉREK, LUSTÁK, JELLEMTELENEK és TEHETSÉGTELENEK vagytok, ez a baj – velem.
        Drága “Dalma”.

        Kedvelés

  28. Számomra fizikai fájdalmakat okozott a poszt végigolvasása, vidáman émelyegve folytatom napi munkámat, hálás köszönet! Még több ilyen írástól jobb lenne a világ, az esőerdők sem halnának ki, csak az emberek. Önként. Élmény volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  37. Tejóég, én azt hittem, hogy Zs. B. kitalált személy. Kellett nekem rákeresni…
    Izé…. nem is. Megyek, gyorsan megkeresem a rózsaszín szemüvegem, és mindjárt jobban fogom magarm érezni.
    (Zseniális poszt, köszi, :D)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • De gondolj bele, neki legalább van Célja az Életben, nem úgy, mint a Mai Fiatalok Többségének. Tisztelet a Kivételnek, persze.

        Kedvelés

      • Jó, hát az Én Gyermekeim mai felgyorsult Világunkban is szép nevelést kaptak, de néha mégis elsodorja őket az Élet. (Nem drogoznak, simán csak isznak.)

        Kedvelés

      • Én meg vámpír szeretnék lenni, vagy tünde kardkovács, baszki, már 7 éves korom óta. De asszem több esélyem van rá, mint neki az Írónőségre…

        Kedvelik 1 személy

      • Én egyszarvút csak szerettem volna! Hála a kedvenc számítógépes játékomnak ez később, ha máshol nem is, de a virtuális éterben valóra vált. XD

        Kedvelés

      • Én csak próféta szerettem volna lenni. Csak sajna a családom túl sokszor idézte számomra ilyenkor, hogy: “Éliás próféta kiment a pusztába/szárított teveszart szedni vacsorára.”

        Meg kell már néznem ezt a Zsarnay Beátát.

        Kedvelés

      • Megnéztem. De nem értem… El se tudom képzelni… Hát miért???
        Mindegy, megpróbálom még olvasni, hátha csak én nem vettem észre valamit. Lehet, hogy felületes voltam.

        Kedvelés

      • “Szemlélődésem közben felmerült bennem a kérdés” én is csak nézek. Tényleg ilyeneket fognak díjazni?!! Vagy ez irónia? Vagy nem? Nem tud fogalmazni, se irodalmiul, se helyesen, hülyeségeken tépelődik és hülye következtetésekre jut. Ergo győzni fog?

        Kedvelés

      • Hogyazajóóóó…! Én meg keresem itt, hogy mi a hiba, miért nem értem ezt a szavazatra buzdítást. Ráadásul egy csomó bejegyzését elolvastam!!! Ki tudja, mennyit roncsolódott közben a zagyam?!? Azt hittem, nem találok valamit, vagy rossz blogon vagyok. 😀 Ha törzsolvasó lennék, biztos meg se fordult volna a fejemben, hogy komolyan vegyem, de még csak pár napja vagyok itt, így elbizonytalanodtam és meg akartam fejteni a jelenséget. Az igazat megvallva majdnem szavaztam is, anélkül, hogy beleolvastam volna. :O Kétségbeejtő! 😛

        Kedvelés

      • Jó esetben akár tünde-vámpír kardkovács is lehetsz, na?
        De aztán csak óvatosan azokkal az életszívó pengékkel, mert időnként visszapofáznak, meg éheznek és akaratoskodnak is. 😉

        Kedvelés

  39. “hol kéne ízléses, ám reális áru meglepetéseket vásárolni a gyerekek csillogó szemének” meg a fülének, orrának, kezének, lábának is, nemde? legalábbis számomra 🙂

    Egyébként nagyon jó poszt, nemcsak a lélek húrjait rezzenteti meg csodálatos finomsággal, hanem a bölcsesség tápláló magvait is elveti a felszántott szíveink érzékeny talajába. Mindezek ellenére pici hiányérzetem azért van, mert például elsiklik olyan igazságok felett, hogy ép testben ép lélek, illetve jótett helyébe jót várj (például a krizantémos néni miért nem mosolyog hálásan?)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • “Szemlélődésem közben felmerült bennem a kérdés” én is csak nézek. Tényleg ilyeneket fognak díjazni?!! Vagy ez irónia? Vagy nem? Nem tud fogalmazni, se irodalmiul, se helyesen, hülyeségeken tépelődik és hülye következtetésekre jut. Ergo győzni fog?

        Kedvelés

      • Dehogy tudnál…ennyire butának nem egyszerű ám lenni. Én is gondolok hülyeségeket, csak nem írom le és nem indulok versenyen velük.

        Kedvelés

  44. Ez nagyon biztonságosra és normálisra kerekedett számomra 🙂 annyira, hogy elég későn esett le, már majd több mint a felénél, ez meglepetés számomra magamnak 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  47. No de Zsarnai Írónő első Regényének összefoglalóját olvastátok-e számotokra? Nekem élményszámszerű volt, számomra! Mert Engem minden érdekel, ami az igaz Szerelemmel és francia Férfiakkal kapcsolatos!

    Te hiszel a sorsban?
    Lauren Hope a fiatal, gyönyörű, és céltudatos párizsi nő minden kétséget kizáróan hisz benne. Két nagy álma van: sikeres író szeretne lenni, és meg akarja ismerni az igaz szerelmet, melyről a nagy könyvekben írnak.
    Egy nap messzire utazik abban a reményben, hogy fájdalmait maga mögött hagyhatja. Akkor még nem is sejti, hogy ez az utazás alapjaiban változtatja meg az életét.
    Távol otthonától a véletlennek köszönhetően megismerkedik egy titokzatos, jóképű zenésszel. Dylan Duprés, a biztonságot sugárzó férfi, Lauren álmainak lehetséges megvalósítója, egyben minden probléma forrása.
    Vajon milyen hatással lesz Lauren életére ennek a rejtélyes férfinek a felbukkanása? Elképzelhető, hogy mindkét álma valóra válik? És ha választania kell…?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  49. Ez egy nagyon kedves poszt volt számomra, megvidámodott a szívem ezen a szomorú őszi napon, amikor minden arról szól. hogy immár lehullanak a fák levelei ebben az érzelmileg elkorcsosult világban. Amikor már a Férfiak nem igazi Férfiak és nincs igazi harmónia se a kapcsolatokban, mert minden csak az anyagiakról és a szexről szól és a mindennapok rohanásában elvesznek a valódi értékek, mint házasság, isten, haza, család és fogy a magyar… Mindig örömmel olvasom az ilyen kedves írásokat, amik valódi értékeket képviselnek szerintem számomra, csak sajnos azóta is győzködöm a kollégáimat, hogy önhibámon kívül visítottam a tanáriban, és ne hívják még ki a rohammentőt a fehér ruhás bácsikkal, akik hoznának egy olyan fehér dzsekit – számomra.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  50. Gyongyozo kacajom, versenyt visszhangzik, konnyed hanyasom gurgulazo akkordjaival, a kekes csempe falan, a wc- szagu furdoszobaban, mikozben ezeket a Szamomra oly kedvesen- tetszetos sorokat olvasom. Mind a Poszt, mint a Hozzaszolasok, melyseges- mely sebeket ejtettek viragzo lelkem dombjain, Nekem. Szamomra.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  52. Istenem, szavaidat olvasván kedvem támadt süteményt sütni mosolyból és szivárványból! Olyan jó lenne, ha együtt mind megehetnénk. Rögvest neki is látok! Természetesen abból a baracklekvárból készítem, amit még nyáron tettem el számomra, nem a tartósítószerekkel dúsítottból, amik manapság a boltok polcain roskadoznak. Mert az egészség a legfontosabb! Meg a Szeretet! 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nem telik ám nekem ilyen úri huncutságokra, a kis nyugdíjamból szerényen ugyan, de megélek. Sütni vasárnaponként szoktam, ha Terike ad tojást. Az onokájáék vidéken élnek, jól tojnak a tyúkok, sokszor kapok tojást. Nagyon rendes emberek laknak ám a házban, nagy itt minálunk a szeretet. Mindenkinek kevés a pénze, de amink van, azt megosztjuk. Nagy szó ez ebben a rohanó világban, mikor az emberek már nem is köszönnek egymásnak. Van itt egy fiatalasszony, egyedül, szerényen neveli a három gyerekét. Nagyon rendes asszony az, mindenfélét kézműveskednek a gyerekekkel, nem tartja ám fontosnak a drága holmit, nem vesz nekik fölösleges dolgokat. Mondtam is neki, hogy ezek a gyerekek majd megtanulják, mi a fontos a világban. Mi az érték. A szeretet, meg, hogy segítsünk egymásnak, az ér már csak valamit. Meg az egészség! Az nagyon fontos! Meg szokta írni a történeteit, mindennapjait. Néha átjön és felolvassa. Azokat mindig megkönnyezem, olyan szépeket, igazakat ír. Ha sütök, mindig megkínálom a szomszédokat is, nagyon hálásak, kedvesek, mosolygósak. Van itt egy család, nemsokára megszületik a harmadik babájuk is, nincs sok pénzük, de az a kislány mindig csodaszép ajándékokat készít. A két kis kezével csinálja, aztán odaadja nekünk, itt a házban. A minap kaptam tőle szűzmáriát gumigyűrűből. Hát olyan kedves, olyan szép volt, nagyon megsirattam. Még jó, hogy vannak ilyen rendes emberek, akik tudják, hogy mi is az igazán fontos ebben az eltorzult világban.

        Kedvelés

      • Igazán öröm olvasni, hogy nem veszett még ki az Érték a világból. Ezek a gyerekek a Jövő reménysége, nem az elkényeztetett feminista cácák gyerekei.

        Kedvelés

    • Hát van olyan, hogy szivárványtorta. Egyszer láttam egy ilyen home made édességszörnyet, jó sok ételfesték kell hozzá. De a csillogó gyermekszem garantált.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • És cifrát is fosnak tőle – ha megbocsátható, eme nagy trágárság a virtuális éterben számomra…

        Kedvelés

      • Arita, én olyan szívesen adnék neked egy igazi unikornist! 😀 Visítva röhögök a kommentjeiden 🙂

        Kedvelés

      • Múlt húsvétra megsütöttem, de tényleg! 6féle színből volt, baromi jól nézett ki minden szelet, meg a konyha is, utána. Anyám allergiás mindenféle füvekre, na mindegy, lényeg,h mikor a nagy zsírtól csillogó ebéd végén megvágtuk a tortát (még csak megvágtuk, ki sem emeltem az első szeletet), anyám fuldokolva köhögni kezdett és abba se tudta hagyni, míg a kiszabott és gyönyörű tortát ki nem vittük az erkélyre…szóval tényleg vigyázni kell vele, bazi sok ételfesték kell bele, h igazi színe legyen 😛

        Kedvelés

  53. Ezt a “gyerkő”-t nem hallottam még, (mégiscsak szerencsés vagyok, nahát!) Amit viszont igen, és számomra a zsebben csattanó bicska, az a “törpe”. Hogy jut eszébe valakinek a saját gyerekét növekedésihormon-deficiensnek nevezni?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  54. Nezem a bodros felkohet csodalatos ablakomon at es orul a lelkem hogy a borongos,esos idot felvaltotta a napfeny. Kis 3 eves bogarkam epret majszol bekesen, az 5 evesemet uszni viszem delutan, mert ep testben ugye. barcsak mindenkinek beket hoznanak az unnepek. rendelek is fenysebesen szemelyre szabott telapos videot a kis dragaknak es fenykepes bogret a nagyiknak. hore szint valt, csak kapkodom a fejem hogy hol tart manapsag a tudomnany. a ferjemnek renszarvasos pulovert kotok es hozza passzolo meleg zoknit. Mert a csalad szent. szamomra. Biztos kapok en is zomancozott labast. micsoda orom lesz, mi lehetne szebb ajandek számomra?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  55. Gyorsan főzök egy kis pacalt. Finom lesz. Húsleves velős csonttal. Egy falatka disznosajt. Pacal, zsírban sült krumplival és cukor mazas csokitorta. A lányok kenik majd rá a mazat. Tesznek rá mazsolát is, az gyumolcs. Fontos számomra az egészséges étkezés. Leszaladok sörért meg kolaert, sietek hogy minden tökéletes legyen mire a ház ura hazaer

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  56. Annyira kell röhögnöm a kommenteken, hogy félrenyeltem egy fél tábla nugátos Milkát… Az orromból is csoki folyik, csakhogy a gusztustalan részletektől se kíméljek senkit. Nem hiába szép nap ez a számomra…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  57. Mondta Gizi hogy van valami feminista blog és ma olyan jó cikk van ott, hát elolvastam. Tényleg jó, de csak a mai. Már csak azt nem tudom mi az a feminista. Írtam Gézunak smst gyorsan. Azt válaszolta, hogy az, akinek szoros a lába. Ez a Gézu olyan okos, ez mindent tud.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  61. Hátőő… Annyira mélyen érintett ez a poszt, hogy ijedtemben kényszeresen nekiálltam rákeresni a saját blogomon a számomra kifejezésre, sőt a facebook-lapomat is visszanéztem egy darabig.
    Ennyire durván talán nem nyomon, de be kell ismernem, hogy ez a szó az én szótáramban is szerepel. A “nekem” és a “szerintem” helyettesítésére szolgál nálam, szóismétlések elkerülése végett, leginkább amikor nyomatékot próbálok adni annak, hogy az adott dolog rám vonatkoztatva érvényes, nem általánosítani akarok. Ha a helyesírás-oldalon szentelnél ennek bejegyzést, esetleg tesztben előkerülne a helyes használat rögzítése okán, nagy segítség lenne számomra 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Jaj, én nem akarok stiláris terrort. Nem nyelvhelyességi, hanem stiláris kérdés, tehát nem arról van szó, helyes-e vagy helytelen, hanem hogy kire akarsz hasonlítani. A kezdő bloggerek minden mondatában van egy számomra VAGY egy szmájli VAGY négy pont.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “Számomra” ez az én szavam is, meg a “valóban”.
      Tök ösztönösen használom.
      Egyszer beszélgettem egy társasággal, mondtam természetesen, hogy “számomra” meg “valóban”.
      “Hehehe-hahaha, mi az, hogy ‘valóban’, ki beszél így ANYA?”
      Hát én.
      Az “anya” akkor azért szíven ütött.
      A poszt egyébként annyira találó lett, hogy fel is fordult a gyomrom.
      Számomra.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Itt elkezdtem pszichologizálni (magamban!), de istenbizony a második gondolatnál leálltam. Nagy vagyok, nem?

        Kedvelés

      • Azéis csak röviden: hogy a kritika egyáltalán nem nektek szólt, nem rólatok, mégis magatokra vettétek. Hogy jajj, ezt rosszul csinálom kvázi, ebben nem (sem) vagyok jó – legalábbis persze nekem így tűnt. Kb. itt álltam le. Mert közben azért az is leesett, hogy vazze, neked (BLacinak) mindig elemezni, okoskodni, pszichologizálni, megmondani kell. Pedig honnan tudhatnám – egyrészt. Másrészt meg, ha még igazam is van, akkor is, nem az én dolgom, ki vagyok én?

        Kedvelés

  63. Én csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem alapvetően hibás megközelítés, ha a mosógépet a kézkrémmel való kenekedés UTÁN kapcsolod be. Krémes lesz a gomb ugyanis. Egy kis odafigyeléssel rengeteg időt/energiát spórolhat meg a háziasszony. Bocsánat: Háziasszony. Vagy inkább HáziAsszony.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  64. Nahát Évikém, látod tucc te ijet is! Hát minek akkor az a sok békétlenkedés! Örülök, hogy halgacc végre a Jó Szóból! Itt volt már az ideje, hogy elkezgy Pozitivan gondolkodni. Ugy e hogy Te is mingyá jobban érzed Magad! Látod mijen sok szép hozzászólás érkezett Számodra! Aztán csak így szépen tovább, Okosan! Nem kell bántani szegény Férfiakat uszitani, meg hivalkodni itten. Hát anyi Szépség van a Világban! Azokról kell irni. Aki ijen teheccséges annak jó példával kell mutatkozni. Azér azt a pajzán mondatot kihagyhattad volna Aranyom. Lássad egy Tisztességes Asszony nem tukmájja az ijesmit mások orra alá. Halgasál Rám! Nem illendő igy felkinálkozni. Majd következöre ügyesseb legyé!

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  65. Nekem a héten kijutott a kommersz emberekből, konformistákból.
    Amikor éppen ellenük beszéltem, róluk, hogy mennyire nem tudok ilyen emberek társaságában lenni és beszélgetni velük.
    Amikor próbáltam bizakodva kijelenteni, hogy igenis lehet próbálkozni egészséges nőnek 40 felett a teherbeeséssel, akkor kedves ismerősöm elkezdte a litániát, hogy de a statisztikák azt mutatják….és azok a szingli nők, mennyien boldogtalanok férfi nélkül és aztán úgy lehordtam a fejét, mondtam ha még egy ilyen klisét benyom, én behúzok neki.

    Amúgy remek a bejegyzés. Bearanyozta számomra a napomat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  66. Délelőtt csak belepillantottam a bejegyzésbe,lelkiismeretességből hamar szavaztam Zsarnay Beátá-ra, annyit láttam hogy végre az igazi emberi értékekről van szó,éppen ez a gondolat foglalkoztatott a napokban,örültem, hogy erről írtál és a kommentelők is mind eufóriában vannak.
    Aztán nagyon nagy meglepetés volt számomra amikor elolvastam este a posztot.
    A férjemnek nem tudtam elmagyarázni min röhögök.Mind kérdezte mit írnak a blogon,de nem tudtam válaszolni.
    Amúgy a mai írás hangzása sajnos hasonlít az én fogalmazványaiméhoz. Tudom értékelni a paródiát 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  68. Jómagam is csak támogatni tudom ezt a stirális pálfordulásodat a bejegyzések tekintetében. Már éppen ideje volt, hogy ilyen kellemes témák töltsék meg szeretettel a hallóizmainkat.
    Én magam is szép napnak néztem ma elébe. Egy jólesően megfáradt mókuskerék után a családi fészekbe hazatérve végre lazíthattam, belebújtam egy vastag, puha pulcsi ölelésébe, és kényelmesen elnyúltam a kanapén. (aztán felálltam, és levettem a pulóvert, mert rohadt meleg van itthon). Miután kipihentem a mindennapi fáradság fáradalmait, nekiálltam a jól megérdemelt vacsorának. A méltán híres lengyeles karfiolt mi csak ünnepek alkalmával készítjük, egy sima hétköznap valami könnyedebb ételkölteménnyel is megelégszünk: ma például sült kolbász volt spártaiasan (marha kemény lett, derekasan küzdöttünk, de nem tudtuk legyőzni). Étkezés után egy kicsit bűnöztem is: megjutalmaztam magam két nagy kocka fordos tésztával (na, jó, egy szarvacska is lecsúszott mellé).
    És hogy kissé én is megmártózzam a dévaj örömök mocsarában: ma éjjelre egy hosszú, mély, csábító, érzéki és kielégítő randevút tervezek az ágyammal, mert a hét folyamán csak futó afférjaink voltak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  72. Visszajelzés: miről maradtál le? | csak az olvassa — én szóltam

  73. Istenem, csak mint többek előttem, én is lefejeltem a monitort. Az első bekezdésnél még gyanakodtam vendégposztra, bár nem értettem, Éva miért engedte be ezt a hp-t, de a gyerkőnél egyszerre esett le az összes aranysárga lehulló ősszel együtt a mindenség.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  75. Visszajelzés: …at every size? | csak az olvassa — én szóltam

  76. Visszajelzés: mit jelent… 2.: az újságírás | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

  77. Visszajelzés: huffnágel kigolyózása a goldenblogról | csak az olvassa. én szóltam

  78. Visszajelzés: amikor a gazdag nők nem értették | csak az olvassa. én szóltam

    • De hát ezért lett tagság, nem? Hogy ne legyen itt, aki nem érti. Aki “divatból” van itt, aki szektás, nem gondolkodik. Verseng, rombol, lelop…jobb ez így.

      Szegény Lale. Ő értette.

      De amin röhögök: “mit ártott neked Zsarnai Beáta?” Ezt a hülye libát nem zavarta, hogy Huff effektív gyilkos inceleket uszít rád, a halott férjed belekeverve,rágalmaz? Ez milyen erkölcs? És ő kérdez fel téged?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Pontosan ez a dinamika, az átok logikája. Nekem mindent el kell viselnem, mert megérdemlem, rossz vagyok, nem számítok.
        Ennek eredete, egyben változatai:

        1. Bűnös vagyok, szaggassam magam, szégyenkezzem (apám és katolikus olvasmányok);
        2. belém lehet rúgni, ki lehet használni, feszültséget-agressziót-nőgyűlöletet levezetni, kis hülye mit olvas/tanul/rajzol, pokoli düh és kiröhögés (a testvéreim);
        3. ők a drága gyerekek, bármit megtehetnek, ne legyen szó a visszaélésekről, hallgassak, állandó rajongó dicsérésük (anyám).

        (És mára kinek ment tönkre az élete, na…?)

        Szóval az erkölcsbíró, aki egy tök ártalmatlan poénon, szellemes trollkodáson itt hisztizik, meg mindazok, akik a giccsbloggert/hazug-lúzer emigrált taknőt/nagymellű karrierista vérbuta énmárkaépítő életlopót/futóversenyt szabotáló, agresszív ír incelt/feddhetetlen kertvárosi apukát/hisztis kövérmentegetőt/félkönyéken sci-fit irkáló mozgássérült pedofilt stb. védelmezik, ezt az átkot ismétlik, amikor én simán csak felismerem és kimondom az igazat – de akkor is, ha csak jobban élek, nem az ő hazugságaikat szajkózom, nem tudnak irányítani, megalázni, kifosztani, “edukálni”, a hülyeségeikbe, korlátaikba belekényszeríteni (és nem arról beszélek, hogy ott náluk direkt ellentmondok, trollkodok, és amiatt ostoroznak, hanem arról is, hogy “feminista létemre” nem szégyellek edzeni, edzős témákról blogolni, fotót kitenni – idejönnek, írkálnak százasával).

        Az átok: “GERLE ÉVA BÁRMIT MEGÉRDEMEL. Őérte nem kár, rá a szépséges szabályaink nem vonatkoznak, ő nem ember. Szólni, tudni, kiröhögni sincs joga. Elhallgattatjuk. Mi szépek vagyunk. Mi vagyunk a jók.” És e fölött állni (eleve is: tehetség, lelkület, egyenesség, felelősségvállalás, remek emberek), pláne visszaszólni, a saját “igaz” ügyétől meghatott csürhét kiröhögni, az meg az átok megtörése.

        Kedvelés

  80. Visszajelzés: mindig megkérdezitek | csak az olvassa. én szóltam

  81. Visszajelzés: a saját szemszög | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .