harminc éve ismerem

Közzétéve Szerző:

Meggyőződésem, hogy a főorvos úr lánya projektál, ami gyakran előfordul az ilyen sötét hajú lányoknál megfigyelésem szerint a praxisomban. Igazából neki voltak bűnös vágyai az édesapja iránt, aki egy fess ember mind a mai napig. A méltán híres Freund ezt úgy nevezi: ödipális anamnézia.

G. T., klinikai szakpszichológus

A doktor urat harminc éve ismerem. Remek humorú ember. Imád keresztrejtvényt fejteni. A megyei bajnokságon is negyedik lett a csapata függőlegesen. Szerintem egy ilyen emberről elképzelhetetlen, hogy gyerekeket molesztálna…

B. I., újságíró, a Pulitzer-díjas B. S. öccse

Rendkívül tehetséges, kitűnő diagnoszta. Hálapénzt csak a módos polgároktól fogad el. Nagyon kedves velem is. Karácsonyra kaptam tőle csokoládét (Sweet Point rózsalikőrös desszert). Jó ember. Nem hiszek a pletykáknak. Egyszerűen nemet kell mondani, és akkor nincs második menet.

D. K., nővér

Láttam egyszer — máig nem feledem –, ahogy a lányát hintáztatta. Aki a gyermekét molesztálja, azt sötét tekintetű, fura embernek képzelem, aki borostás, és a fal mellett oson. Semmiképpen nem olyannak, aki játszótérre jár a lányával. Ebből is látszik, hogy a doktor úr nem tehetett ilyet.

K. Ny., ügyvéd

A felesége, F. egyszer panaszkodott az uszodában, de szerintem csak rosszkedve volt, meg ő labilis is, azt beszélik. Azok a foltok szerintem attól voltak, hogy neki érzékeny a bőrtípusa. A doktor úr nagyon kedves ember, szokott köszönni nekem a postán mindig. A doktorné egyszerűen rémeket lát, túlfélti a lányait. Én ezt nem tudom elhinni a doktor úrról egész egyszerűen.

B. Cs-D., úszómester

Az enyém az a francia import játékokat forgalmazó bolt a Hild téren. Na, oda régebben, amikor még kicsik voltak a lányai, mindig bejött. Vett nekik valamit elég sűrűn. Ilyen heti rendszerességgel. El lehet képzelni, hogy ezek után bántotta őket? Amúgy sem hiszem, hogy azért választotta volna a gyermekorvosi hivatást, hogy aztán bántsa a saját gyerekeit. Ez nem jön össze.
Á. F. A., vállalkozó

A főorvos úr hithű katolikus, akinél a hitélet nem csak formaság*. Mindig elöl ül a misén, és a templomi kórusban is énekelt éveken át. Nem is rosszul, rövidebb szólói is voltak. Gondolják, hogy egy ilyen ember képes lenne erre a rémségre? Én mondjuk már református vagyok, mert amióta elváltam, nem orgonálhatok katolikus misén, de áthat az ökumené, nincs nekem bajom a katolikusokkal.

* Gyónni is jár, és nem csak ünnepek előtt.

W. C., presbiter, kántor

Van egy regényem, abban szerepel egy pedofil erőszakoló. Na most, az a férfi kopasz és kövér, a doktor úrnak meg sűrű haja van — bár ősz, de nem hinném, hogy ez lényeges –, és kifejezetten szikár. Szóval ott is írok erről, alaposan körbejártam a jelenséget, Márai-díjra is jelölték ezt az egyébként negyedik regényemet, és ez alapján állítom, hogy a főorvos úr, akit tizenéve ismerek, nem tehetett ilyet. Írom a könyvemben is, hogy azok milyenek, ott van ától cettig.

K. O., író

No, hát a vak is láthassa most már.

93 thoughts on “harminc éve ismerem”

  4. Érdekes lenne egy olyan sorozat, ahol azok nyilatkoznának utólag, akik közelről ismertek rémeket. A pincés rémet, a bizonyítottan molesztálókat, és elég sokat írtak anno Szita Bence gyilkosáról is. Ezek nem tűnnek fel senkinek? Hogy RENDES emberek voltak mind, egytől egyig?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Azért nem mindig, Szita Bence gyilkosai gyanús előéletű, börtönviselt hajléktalanok, Bándy Kata gyilkosa napról napra élő seftelő, Elliot Rodger igen furán viselkedett, abszolút lehetett előre látni, hogy készül valamire, csak jogilag nem tudták megfogni, ezen kívül elzárkózó, aspergeres, ami nagy stigma. Sipos Pálról is mondják (utólag), hogy “valahogy olyan fura”. Aki családos, magas presztízsű a munkája, vezető beosztású, közkedvelt, híres család sarja, volt már a tévében, valaha közmegbízatást kapott, jótékonykodik, aktívan neveli a gyerekét, emellett jó külsejű, sármos, nem (látványosan) alkoholista/drogos/függő/kurvázó, azt védik e sztereotípiák. Aki meg mechanikus munkát végez, munkanélküli, egyedül él, elvált, pszichiátriai betegsége van, zárkózott, vagy akiről lehet hallani, hogy hangosan veszekszik az élettársával, vagy “italozik”, arról azért “el tudják képzelni”. Mintha ez lenne itt a döntő, hogy mit tud elképzelni az egyszeri, bődületes primitív (szappanopera-pletykaújság szintű) összefüggéseket bekajáló, képmutató, erőhöz húzó, “régóta ismerem, tehát nem tehetett ilyet” gondolkodású polgár. Avagy az álszakember, aki címeivel, rutinjával takarózik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Monogramostul, Freundostul zseniális. Te meg kapd össze magad, egyeseknek nem vagy szimpatikus! Ezen dolgozni kell, nem rezegsz eléggé együtt az univerzummal. (Bár ha “mindenkinek” szimpatikus leszel, lehet, hogy az itteni közösségnek nem. Micsoda dilemma.)

        Kedvelés

    • Szerintem a futó emberi kapcsolatok, szomszédokkal, ismerősökkel, akár kollégákkal is, akikkel nem dolgozunk nap mint nap együtt, nagyon felületesek. Sokszor hajlamosak vagyunk az alapján megítélni valakit, ahogy az ilyen interakciókban viselkedik – ha köszön, ha mosolyog, ha nem bunkó, nem hangoskodik részegen az utcán, nem szórja a házunk elé a szemetet, ha kifele megnyerő képet mutat, nem feltételezzük, hogy bármi szörnyűséget elkövetett volna. A látszat alapján alkotunk véleményt, és ha valaki ügyes, könnyen megtéveszthet minket. Elég ritka az olyan ember, aki észreveszi az apró jeleket – lehet, hogy jobb úgy gondolkodni, mint Miss Marple, aki szerint senkinek sem szabad hinni, és mindenki gyanús.

      Ugyanakkor szerintem az a jelenség, amiről Éva ír, már túlmegy ezen. Mert oké, hogy alapjáraton nem feltételezünk rosszat a szomszédainkról, ismerőseinkről, de az már szűklátókörűségre, sőt butaságra vall, ha azt hisszük, hogy csak mert 20 éve mindig nálunk vásárol, vagy mert gyakran összefutottunk az utcán, már ismerjük is. Nem, nem ismerjük, és attól, hogy valaki kedves a mindennapokban, még nyugodtan lehet sorozatgyilkos. (Én szinte bármelyik ismerősömről el tudok képzelni bármit, de csak azért, mert túl sok Dextert néztem.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Itt összekeveredik az, hogy 1. milyen ember vagyok, vagyis milyen barátaim vannak nekem, talán az én gyerekem is lehetett volna célpont
        és
        2. milyen emberismerő vagyok, én látnám rajta, azonnal kiszúrnám, TEHÁT én biztonságban vagyok

        Kedvelés

      • Igen, ez nagyon fontos szerintem, a saját biztonságérzet védelme – sokan már csak azért is elutasítják ezeket a vádakat, ha a közvetlen környezetük egy tagjára vonatkoznak, mert nem képesek feldolgozni, hogy ilyesmik nem csak a filmekben vannak, hanem a valóságban is. És ha mindez a valóságban is megtörténhet, akkor velük is megeshet.
        A másik oldal meg lehet, hogy az önzés vagy önfényezés – nagyon sok ember büszke magára, hogy milyen jó emberismerő, és kizártnak tartja, hogy ő is tévedhet.

        Kedvelés

  6. Hat ez…..uristen. Az ev bejegyzese szamomra. Annyira tokeletes es pontos.
    Szamomra a legdurvabb: “a meltan hires Freund” es a “nemet kell mondani es akkor nincs masodik menet”. Tenyleg fantasztikus iro vagy.
    Egyebkent volt kozom hasonlo esethez tanukent. Akkor lettem egy kicsit ideges, amikor a kovetkezot kerdezte a gyerekjoletis: “nem gondolja-e, hogy a gyerek (aki 4 ev alatti es peniszt rajzol) fantazial?” Ja, az elkoveto kedves, jolszitualt, gyerekekkel foglalkozik….

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Elsőre nem is vettem észre, hogy “Freund” meg “anamnézia”. Freundi elolvasás.
    A kedvencem: “Imád keresztrejtvényt fejteni. A megyei bajnokságon is negyedik lett a csapata függőlegesen.”
    Egyébként a főorvos úr az üstjében majd közösülhet a jókeresztényi identitásával.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Így gondolkodnak az emberek, így gondolkodunk, tényleg. 😦
    Ami a megalkotott szöveget illeti: mindent kiemelhetnék a stílusfinomságok közül, de a legütősebb a végén a K. O., író… 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Kb. 10 perce mondtam a feleségemnek, hogy csak az irónia és a cinizmus menthet meg minket a bedilizéstől. Őrület, hogy egy köszönés, a fehér köpeny, vagy az hogy valaki templomba jár – egyszóval a lényegtelen külsőségek micsoda szilárd biztos védelmet nyújtanak az ilyen szociopatáknak. Ezt a Zsuzsi által említett 90% síkhülyének köszönhetjük elsősorban, akik az olyan jó ember volt-on túl nem látnak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Ez annyira fura, családon belül is kapok mindenfajta reakciót, mikor csontvázakat rugdosok ki. Egy reakciót kivéve. A megértés, megérteni próbálás az valahogy nem megy… pl. még senki nem mondta, hogy: “nem gondoltam, hogy neked ez a dolog rosszul esett” vagy “sajnálom, mert ezt az egészet észre sem vettem…” vagy bármi megértést. Csak a hárítás, meg a mit akarsz 25 év után, meg hagyjuk már, rég volt… Ufónak érzem magam 🙂

        Kedvelés

    • Egy budai tarsashazban volt szomszed a Foorvos Ur, akitol idonkent kek foltokkal menekult hozzank a felesege. Volt kalapacs is neha. Amugy az asszony a vegletekig idegesito volt, de ezt persze nem mentsegkeppen irom. Minden mondatat azzal fejezte be, h ‘nem tudom, erted-e’.

      Gyerekekkel foglalkozom es ugye van a 10%, minden 10 gyerekbol egyet molesztalnak. Az iskolaban van 1200. Hmmm.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. Én a monogramokon röhögtem szénné magam.
    És hány katolikust ismerek, te jó ég, aki rendszeresen, nem csak ünnep előtt gyónni jár, a heti egy-két miséről nem is beszélve (a gyereknek meg heti három hittan óra), és mégis csak formaság a hitélet!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem erről a templomba járásról mindig a párom nagymamája jut eszembe. Ő mondta a szomszédasszonyára: ” A Rozi minden misén ott van, gyón is, áldoz is, aztán mégis eladja a zsizsikes babot az éttermesnek!”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  16. Megveregették a vállam a facebookon. Olyan boldog vagyok! Egy férfi volt az.
    Aszongya:
    “Ugye te is látod, hogy a szerző írta meg ezeket – és utána hozzáteszi a maga furcsa elfogult, torzult véleményét? És azt is látod, hogy a kommentelők valóságosnak hiszeik a kitalációt? (!!!!!) Sohanem jó ha a gyűlölet, harag viszi a tollat, kiváltképp a hamis torzítás. Elég kegyetlen a valóság – mibe telt volna a számomra írásai alapján nem annyira szimpatikus, de fontos problémákra reflektáló szerző odaírja – ezeket én találtam ki, hogy szerintem ilyen ez a világ? Ilyen apró kis finomságok teszik hiteltelenné az egyébként tényleg fontos témát. És persze attól, hogy nekem nem tetszik a szerző stílusa, nem azt állítom, hogy nem fontos a tevékenysége, és nem nagyonnagyon fontos a problémakör, amivel fogalkozik.”
    Nem, nem harag és nem is indulat viszi a tollam (?), hanem látok dolgokat és van hozzá kifejezőeszközöm is, továbbá értő olvasók, elég sokan.
    Nem vagyok szimpatikus neki… most mi lesz?
    Asszem, most odaírom a poszt alá, hogy ezeket én találtam ki, szerintem ilyen ez a világ. De akkor bezár a cébéá. Ha gondolkodom, hogy odaírjam, vagy elinduljak-e, akkor is bezár. Ötlet?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “nem jól harcoltok” fig. 381572:
      “Az a bajom ezekkel a szerzőkkel – pontosabban az írásaikkal, nem a személyükkel (Csakazolvassa, Gumiszoba), hogy düh, harag és indulat tombol, ami elsődleges talán jó, pláne a gumiszobánál, mert erre utal a címe is, de inkább polarizál és az éles hangos hang szerintem barikád eszköz, ami az én izlésemnek harsány. Gyakori eszköz a probléma bináris megközelítése, a hipergyors skatuléya osztás – ami inkább eltávolítja az embert. Ez azért baj, mert ezek a nők valóban fontos dolgokat írnak meg.”
      Düh, harag és indulat tombol.

      Kérdeznék tőled valamit, kedves kommentelő. Miért gondolod, hogy bennem düh, harag és indulat tombol, amikor megírok egy félig publicisztikai, félig irodalmi szöveget? Honnan tudod, mi van bennem olyankor? Azért, mert belőled ezeket az érzéseket váltja ki? Tudatos, hideg fejű író vagyok, látom a céljaimat és az eszközeimet. De direktebben is rákérdezek: belőled amúgy, aki csak olvasol, nem írsz, mit vált ki, hogy hazug sztereotípiák alapján alkotnak véleményt csúcsértelmiségiek, dédelgetik és mosdatják a mi kutyánk kölykét, és semmibe vesznek olyan tényeket, amelyeknek a töredéke után egy mezei állampolgárért négy órán belül kommandósok jönnek?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Azt nem értem, hogy hol érzékelik az írásaidban a dühöt, haragot, indulatot. Mit olvasnak, akik ezt látják? Vajon mást olvasnak? Milyen a szövegértésük? Szerintem a legritkább esetben lehet érezni, hogy valamit indulatból írtál, még ha úgy is tűnik, érezni mögötte a tudatosságot, a hűvös fejet, az átgondoltságot, a pontosságot. A posztjaid mindig nagyon ki vannak találva, profi módon összerakva – és bár én nem vagyok a részletek szerelmese, mégis meglátom az olyan dolgokat, mint most is a monogramok (Á. F. A., W. C.) és díjazni is tudom ezeket.

        Kedvelés

      • Igen, ezt én se fogom fel. Ahol negatív érzések vannak, ott helyük van, nem arról szól az egész blog, hogy ömöljön az epe, jajdeszarazélet, sírvahányjunk együtt… Persze szigorúan humortalanul, egynézőpontúan, naná. Aki ezt látja bele, az fusson neki még egyszer, viccen kívül.

        Kedvelés

      • Nyugodjál meg,mert én még sokszor neki kell fussak.Egy kicsit ködben vagyok ennél a bejegyzésnél. Jobban kell koncentráljak |;

        Kedvelés

    • Erdekes, Karinthyt senki sem baszogatja amiert “karikaturat” irt az emberekrol, tarsadalmi jelensegekrol. Nekem ezaz iras kisse ilyen karikaturisztikus (jol irtam a szavat?) es ettol annyira zsenialis. Annyirta hulyek az emberek, na. Elek a gyanuval, hogy itt az antennekkal lesz a bibi, nem a forrast kene csesztetni, ha valami nem teccik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  17. Én nem vagyok jó emberismerő, de legalább belátom ezt. Meg azt is, hogy pont emiatt bárkiről képes vagyok elhinni bármit. Egyesekről könnyebben, másokról nehezebben, de soha nem mondanám azt – pláne nem egy távoli ismerősről -, hogy na, ő aztán biztos nem ilyen vagy olyan. Hogy van az, hogy az emberek ennyire biztosak a saját ítéletükben és meglátásaikban?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Es vajon milyen lehet egy ilyen helyen egy karacsony? Egy szuletesnap? Rabizzak a nagyiekra az unokakat? Vagy csak a fiukat, azokkal nem lehet baj? Szobaall az ember a bantalmazo szulovel? Lehet ilyenert bocsanatot kerni? Meg lehet ezt bocsatani????

        Amugy kulturhelyen meg az utcan is at kellene mennie a tuloldalra, ha meglat egy kiskorut, nem hogy dolgoznia veluk, broaf :(((

        Kedvelés

  19. Sötét hajú lányok? Mi a búbánatos kékeresről van szó?? Nem véletlen, hogy nem írtad ki ennek az ember light-nak a nevét, nehogy valaki véletlenül kitépje a maradék kese haját egy sötét parkolóban. lyen féreg megjegyzésekkel elaltatni egy ügyet, hát gyúljon meg az ilyenen a kabát komolyan…
    És nem, nem vagyok toleráns, egy nácifasiszta janicsár vagyok, egyértelmű, ha egyszer ilyen csúnyán beszélek. Blöáá.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. Óbazmeg, pardon my French, most esett le, hogy karikatúra. De az is elég para, hogy az ilyen baromságokat simán el lehet képezlni, hogy igazi emberek ilyeneket mondanak:)
    Na viszont a _kitaláció_ szóért külön is ugrik a vérnyomásom. Itt a kontextus se kutya, de magában is tipikus művelthumor-imitáló modorosság.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Igen, az a félelmetes, hogy ha az ember picit felületesebben olvas, simán azt gondolja, ezek itt egytől egyig valóban elhangzottak, és aki mondta, komolyan gondolta, így, szó szerint. Még szerencse, hogy Freund elég hamar jött és szólt. Zseniális bejegyzés.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Áron/Kuka fiam, ez vicc vagy komoly??”
        Amikor a második kommentet megírtam, még el is gondolkoztam, hogy most én vagy a félanalfabéta, primkó, agylobos hülye, vagy tényleg nem én vagyok az egyetlen, aki simán kinéz ekkora baromságokat is egy-két polgártársból?
        A FreuNd meg a nyilvánvaló vicchalmaz másik fele, ha nem csak átfutja az ember a szöveget, egyértelmű, hogy paródia:)

        Kedvelés

      • En feluletesen olvastam es hat ize, most szepen lehorgasztott fejjel atallok a 90% koze, bakker 😀
        A keresztrejtveny versenyt fuggolegesen ketszer elolvastam, de aztan ugy voltam vele, h miert ne lehetne ilyen kategoria, eletemben nem versenyeztem meg keresztrejtvenyben, meg az is siman lehet, h vki pont ennyire ostoba. A monogramt sosem olvasom el, sehol.
        Hat ez kesz :)))

        Kedvelés

  22. Olyan jól esne néha, csak néha megpihenni egy olyan zugban, ahová min. 120-as IQ és némi általános műveltség (vagy legalább józan paraszti ész) hiányában nincs belépés…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • És még egy kicsit ugyanonnan:
      “Nemes Nagynak vagy éppen Freudnak abban persze igaza van, hogy az ösztönműködés szublimálásából születik a kultúra és a civilizáció. De nem a kispolgári hazudozásból, nem az elfordulásból, és főleg nem az elfojtásából, abból mindig bűntény születik. “

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • a nol interjú számomra kicsit homályban hagyja, h vajon Nádas azért nevezi-e Nemes Nagy Ágnest homofóbnak, mert az nem tartja elfogadhatónak az abúzust, ill. számomra az sem egyértelmű az interjúból, hogy Nádas számára elfogadható-e

        Kedvelés

      • Az egyértelműen kiderül számomra, hogy NNÁ homofóbiájáról más okból van meggyőződve. Nem derül ki egyértelműen valóban, hogy az abúzust elfogadhatónak tartja-e, de nekem úgy tűnik, hogy nem, Klaus Mann sorsáról nem úgy beszél, mint aki nem érez egyet vele, nem látja az összefüggést, és nem tartja igenis hibásnak emiatt TM-t. De azért rá kellene kérdezni ahhoz, hogy biztosat tudhassunk.

        Kedvelés

      • Ja lehet, h csak ki vagyok hegyezve a homoszexualitás és az abúzus összemosására. (Pl a 444-es cikkig én úgy tudtam, h a Sipost a homoszexualitása miatt távolították el a Trefortból, ami azért egész más, mint a hatalommal való visszaélés, bántalmazás. Az is bosszant, mikor a kommentekben BIA-t buzizzák stb.) Nagyon sajnálom, h az újságíró nem kérdezett rá pontosabban, ill. h az eredeti recenzió nem hozzáférhető a neten (az 1989/9-es Holmiban van)

        Kedvelés

      • “csak ki vagyok hegyezve a homoszexualitás és az abúzus összemosására”
        Azt megértem.

        Kedvelés

  24. Visszajelzés: döntések vannak | csak az olvassa — én szóltam

    • Ez oké, a retorikai csavart is szerettem benne, ez kb egy higgadt és gyors összefoglalása annak, amit itt már sokszor leírtál. (Kár, hogy nem korábban jelent meg, mielőtt ez a rémületes összezáró-hibáztató gépezet beindult volna.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  28. Visszajelzés: bejegyzés | csak az olvassa — én szóltam

  29. Visszajelzés: miről maradtál le? | csak az olvassa — én szóltam

  31. Visszajelzés: mi történt azóta? egy kislány kálváriája | csak az olvassa — én szóltam

  32. Visszajelzés: miért hallgatott mindenki | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .