Amikor kisebbségügyben vagy valami tabutéma felvetésekor ezt mondják: átesünk már a ló túlsó oldalára, az, gyanítom, annyit jelent, hogy szisszentek, és érzik, hogy valami lesz.
És igazán nem szeretnék, hogy legyen valami.
Ezért nagyot, túl nagyot kiáltanak.
Valós fenyegetés nemigen éri őket. De hogy már a kérdések felvetését is annak érzik, az roppant jellemző.
A status quo bolygatásáról van szó, arra reagálnak ilyen élesen mindig. Pedig épp csak elindult valami. Megszólalt két áldozat. Le szabad ülni a buszon nekik is. Tőlük sem tagadják meg az ösztöndíjat. Neadjisten, pozitív diszkriminációt alkalmaznak, hogy kiegyenlítődjék az évtizedes hátrányuk.
A szisszenők szavak szintjén demokraták, jogvédők, kisebbségpártiak. De hogy az ő privilegizált helyzetük is moccanjon, hogy önreflexióra kényszerüljenek… na, azt nem. Ők csak úgy jogvédők, hogy ők ártatlanok. Ők jó emberek.
Ha fel kell adniuk a jóemberség-imidzset, vagy ha kényelmes helyzetükből úgy ítélik meg, amazok túl sokat kaptak (kié is az, amiből…?), vagy amikor rádöbbennek, hogy többé már kicsit sem szabad amazokba rúgni (hová jut a világ!), akkor azt mondják nagy vészmadárkodva, a változások, sőt: a probléma felvetésének második órájában, hogy na, ez már túlzás, jó lesz vigyázni.
Nos, semmi sem túlzás azokkal, akiket évszázadok óta rúgnak, fosztanak meg, hallgattatnak el — és ebből a többség profitál.
Noha nyilván kellemetlen a szégyen, a haszonélvezők bűntudata, és jobb érzés, hogy “de hát én nem tehetek semmiről”, “én nem bántom őket”, “én mindig becsületes voltam”.
A lófaszt voltál te mindig becsületes, trükköztél te is, te is abból éltél, ami nekik is járt volna, és a szemed sem rebbent, még meg is ideologizáltad, sőt, sajnáltattad magad és imádtad magad példás polgárnak érezni, aki, lám, mindent megtesz, amazokkal ellentétben. És beszóltál és gonoszkodtál és poénkodtál és diszkrimináltál te is.
Ne a mi énképünkről és még mindig bőséges erőforrásaink féltéséről legyen már szó örökké.
Vannak elhibázott megoldások, tévutak, vannak a megoldás keltette újabb problémák, mint amilyen az állítólag megszaporodó muszlim nemierőszak-elkövetőké a multikulturális Skandináviában (nem találok hiteles irodalmat a témában).
De nincs olyan, hogy valamivel, ami kiáltó, és évszázadok óta az, ne kezdjünk valamit. Hogy a hangolás közben — amely kétségkívül kaotikus — leintsük az egész koncertet. Hogy eljátsszuk: itt tulajdonképpen lassan már minket ér valami hátrány.
Nem kell félni, az egyenlőtlenségre nem másik fajta egyenlőtlenség a válasz, hanem az egyenlőség. De ahhoz képessé kell tenni magunkat is az egyenlőség befogadására.
Akár melegekről, akár etnikumokról, akár sérültekről van szó, néhány — harminc meg ötven — éves története van egyáltalán az ő joghátrányuk, sőt: létezésük, identitásuk felvetésének. Alig történt mg valami.
Nézzétek meg például ezt.
Vagy ezt:
Legalább hülyeségeket nem kellene beszélni, sztereotip hazugságokat terjeszteni, azokat leszólni, túlzónak nevezni, akik tettek is valamit, vagy hajlandóak érzékelni a problémát. Bár van — és főleg ifjabb koromban volt — egy olyan gyanúm, hogy ha kiáltó az igazságtalanság, akkor az egyetlen morális lehetőség a hangos tiltakozás, a forradalmárlét.
Komment.
a ló túloldalának pl. azt tartom, amikor a többségi társadalom a saját sérelmeit nem mondhatja el, mert azok azonnal eljelentéktelenednek a “rasszista” jelző árnyékában.
Erre én:
De most komolyan, van ilyen?
Nem csak az van, hogy a többség hatalommal megtámogatva imádja az erejét így is fitogtatni, megerősíteni, mások problémáját bagatellizálni? Nem az van, hogy a többség nyavalyog, másokat hibáztat, magát sajnáltatja, elhárítja a felelősséget? A ti mit sírtok? című bejegyzésben ábrázoltakhoz hasonlóan: már nem tud a rendes ember egy padra leülni, mert ott a hajléktalan, ötezer ember kiszorít egymillió-nyolcszázezret… Ó, édes istenem.
Ha nem így lenne, tehát ha a többség nem csak moralizálna, önigazolna, fitogtatna, akkor tenne hatékony és humánus lépéseket a megoldásért, tájékozódna, olyan politikai vezetőket választana, akik tennének a megoldásért stb. De nekem meggyőződésem, hogy végső soron érdekük a helyzet fenntartása, hogy legyenek nyomorultak, mert azokhoz képest pompásan megélhetik a remekemberségüket, és az ilyenek jók bűnbaknak is. A kisebbségek és az ő jogfosztottságuk, nyomoruk, problémájuk emiatt szükségesek.
Egyébként meg szinte mindenki kisebbség valamilyen szempontból. Már csak ezért is érdekünk lejjebb adni a gőgből és a hamis “nekünk jár, van, mindig is volt, ők meg kapnak tőlünk, ha úgy tartja kedvünk, és ha szépen viselkednek” attitűdből. Ami nekünk van és nekik nincs, az nem a miénk, hanem mindenkié.
Mindebből, amit írok, folyamatos és aktív cselekvésem nem okvetlen következik, de szinte permanens szégyenérzet és az, hogy legalább hülyeségeket nincs pofám beszélni, igen.
Azt hiszem, azok, akik gyakran beszélnek a ló túloldaláról, nem annyira tudják, mit jelent és hol van pontosan a gerinc.
csak az olvassa. én szóltam 
az ott fönt milyen kép? gyümölcscentrifuga?
KedvelésKedvelés
Nem. Az ablakpárkány alatti omladozó fal, egy tál, gyümölcsök és némi effekt. HDR, azt hiszem.
KedvelésKedvelés
Pont ma ugrott fel ehhez kapcsolódó tartalom az Up.Worthy siteon. Van olyan helyzet,aminek egyszerűen NINCS két oldala: Martin Luther King. Mi is lenne a másik oldal? A Klán?
KedvelésKedvelés
Nem, egyik oldal a KKK, másik oldal Malcolm X, közepén van Martin Luther King. Szóval igen, a kisebbségeknek is vannak szélsőségeik, Black Panther Party, Nation of Islam stb. Lehet persze mondani, hogy “igen, de a reakció” – de a végkimenetel szempontjából ez irreleváns.
KedvelésKedvelés
“De most komolyan, van ilyen?” – nekem erről ez az angliai eset jutott eszembe: http://www.origo.hu/nagyvilag/20140826-1400-gyereklannyal-eroszakoskodtak-egy-brit-varosban.html
Nem biztos, hogy tényleg a rasszizmus vádjától való félelem miatt nem jelezte a rendszer ezeket az eseteket, de lehet, hogy igaz az állítás.
KedvelésKedvelés
igen de ebben az esetben a probléma mindkét (három) gyökere összefügg a rasszizmus-egyenlőtlenség meglétével.
KedvelésKedvelés
Szerintem pont ez az a helyzet, amiről Éva írt. Amikor azért nem mer szólni a többséghez tartozó egy jogos probléma miatt, mert fél, hogy rasszistának tekintik.
KedvelésKedvelés
Nem, erről nem Éva írt, erről én írtam. Erre jött a válasz, hogy ez a privilégizált helyzetben lévők nyavajgása.
KedvelésKedvelés
“De most komolyan, van ilyen?”
Van. Ahogy férjverő asszony is. A gyakorisága, a jelentősége, hogy mennyire érinti a rendszer lényegét – alig, mondhatni egyáltalán -, az is hasonló.
KedvelésKedvelés
Laci, jó környéken éltek.
Ti is.
KedvelésKedvelés
Sok környéket ismerek. Mátraverebélyt is. De én arról beszélek, hogy az egész rendszer épp nem a kisebbségek (bármilyen kisebbségek, ld. kisegyházak esetét), vagy gyakorlatilag kisebbségi helyzetbe nyomott többség (nők) védelméről szólna.
KedvelésKedvelés
Akkor ebben egyetértünk, mert szerintem sem az ők védelméről van szó, nekik sem segít ez a helyzet, megkövesíti a problémát.
KedvelésKedvelés
Ami a valós fenyegetést illeti, most számot vetettem és egyet találtam eddig. És pontosan tudom, hogy ez is azért lehet így, mert ilyen szempontból inkább tartozom a többségi társadalomhoz, mint nem és már az is kiváltság, hogy több valós fenyegetés nem ért. Ez egyébként az volt, amikor a IX. ker. egyik rehab előtti utcájában bicajozva 10évesek csapata botokkal és talán egy csillogó tárggyal is hadonászva, trágárkodva le akart szedni az ultraúj bringámról. Nem tudom, hogy úsztam meg, de arra emlékszem, hogy iszonyú félelmetes volt és ordítva sírtam, amikor végre eltávolodtam tőlük. Hát persze, hogy azonnal bennem is felhorkant ez … Azóta időben-térben eltávolodva egyébként azt látom azokon, akik egyébként vidéken akár nap mint nap élnek át valós közeli és tapintható fenyegetést, hogy amiről a poszt szól, azt nem értik, nem érdekük, ami súlyos és valahogy érdekük kellene, hogy legyen. Nekem meg eközben nagyon könnyű, mert csak a bűntudat és szégyen növekszik, miközben nem teszek semmi érdemit és így a kiváltságaimmal körülvéve el tudok élethosszat evickélni a probléma mellett. Ez utóbbi sem érdem egyébként, sőt.
KedvelésKedvelés
Ertem, gond van a gerincemmel.
Nos, szerintem nem lehet egy specialis valaszt adni egy altalanos problemara, ha nem ismerjuk el az erintett csoport hatteret, kulturajat. En errol beszelek. Nem valaszthato le a ciganysagrol a ciganysag problemaja, szerintem. Ha van itt szakember, orulnek ha elmondana mit gondol, olyan, aki gyakorlatban is ismeri a problemat. Igen, azt gondolom a liberalis ertelmiseg azt hiszi, hogy a pc mindenhato. A pc gondolkodas minimum szerintem is. Es nem gondolom, hogy makulatlanul viseltettem mindig ebben a kerdesben. De en itt valami teljesen masrol probalok beszelni, es nem hiszem hogy ki tudom magam fejezni annyira pontosan, hogy atmenjen.
Ugyhogy hagyom, a sajat erdekemben.
A pc minimum,
KedvelésKedvelik 1 személy
Pikareszk, az enyémmel is gond van. Ez most egyre jobban fáj…
KedvelésKedvelés
“Nos, semmi sem túlzás azokkal, akiket évszázadok óta rúgnak, fosztanak meg, hallgattatnak el — és ebből a többség profitál.”
Szerintem ezelőtt negyven évvel sokkal jobb volt a helyzet legalábbis nálunk, ami a hátrányos helyzetű emberek sorsát illeti.
A mai politika semmibe veszi a gyengébb, vagy kevésbé alkalmazkodó személyek sorsát.,nincs alternatíva számukra.
KedvelésKedvelés
“Szerintem ezelőtt negyven évvel sokkal jobb volt a helyzet legalábbis nálunk, ami a hátrányos helyzetű emberek sorsát illeti.
A mai politika semmibe veszi a gyengébb, vagy kevésbé alkalmazkodó személyek sorsát.,nincs alternatíva számukra.”
Tökéletesen ugyanezt gondolom én is, Eső.
Ez az, amit utálok itthon, ezt az érzéketlenséget, azt, hogy szinte nincs szociális háló, a gyengék magukra vannak hagyva, de nem csak szociális háló nincs, empátia sincs, csak les ki egy csomó ember a fejéből, és vonogatja a vállát, “Hát, ez a világ rendje! Ilyen az ember!”
Nem igaz, nem szabad, hogy igaz legyen, akiben van emberség, az nem ilyen.
Kezdhetném a közmunka programmal, a sérültek, vagy idősek intézményi ellátásával, a pszichiátriai betegek kezelésén át, a bántalmazottakig…minden!
A kisebbségeket nem említem, pont, mert nincs tapasztalatom velük, én meg más “gyengéket” látok.
Akinek itt jó, az fehér bőrű, heteroszexuális, házas, többgyermekes, patriarchális berendezkedésbe illő, felső-középosztálybeli, és lehetőleg keveset gondolkodó egyén.
A többi szót se érdemel!
KedvelésKedvelés
Ne vigyük túlzásba. Isten ments hogy a jogorvoslatot túlzásba vigyük, vagy az egyenlőséget.
Én azt nem értem, hogy akik túlzásnak érzik pl. a női parlamenti kvótát, azok mire alapozzák ezt a véleményüket? Nem arról van szó, hogy az ország népességének 50%-a nő, és valakiknek képviselniük is kéne őket? Hol itt a túlzás? Túlzás aránytalanság esetén van – hát nem elég aránytalanság, hogy csak pár nő van a parlamentben?
A népesség fele viszont ezek szerint képviseletileg nem lehet autonóm személy.
Hol lehet a ló túlsó oldalára esni egy erőszak bűncselekmény jogorvoslata esetén? Túlzó lenne feljelentést tenni? Akkor meg nem a törvény túlzó, mert erre lehetőséget biztosít? (Nem.)
Nem értem, komolyan mondom nem értem.
KedvelésKedvelés
Az alakul bennem a ló hasonlattal, hogy nem a túloldaláról van itt szó, hanem a másik végéről. Igen, arról, ami felett a farka van. A pc nem a másik oldal, hanem a gerince. A pc félreértése, magyarázása meg teljes tévedés, nem a másik oldal.
KedvelésKedvelés
“Én azt nem értem, hogy akik túlzásnak érzik pl. a női parlamenti kvótát, azok mire alapozzák ezt a véleményüket?”
Ó, pedig nagyon hangosanképviselik mindenhol azt a véleményt, hogy azért nincsenek nők a parlamentben, mert a férfiak tehetségesebbek, rátermettebbek, intelligensebbek. Ráadásul a nők nem is akarnak igazán bekerülni, mert tudják, hogy a politika, az ő finom és érzékeny, egyszóval “nőies” lelküknek, túl kemény és törtetős. Szerintük pont, hogy most indul mindenki egyenlő esélyekkel (mé nők talán nem indulhatnak? há de!), hát mit tegyünk ha a férfiak alkalmasabbak és győzzön a jobbik és a tehetségesebb alapon tarolnak. Ja, és még gonoszul hozzá szokták tenni, hogy a nők többsége is pontosan tudja (az agymosott feministákat kivéve), hogy a nők nem valók vezetőnek, hiszen ők se szavaznak a női jelöltekre. Ilyen egyszerű ez kérem szépen.
KedvelésKedvelés
Meg nem is lenne idejük megfőzni a vacsorát, ha mindig a házban ülnének.
Jóindulatú szexista változat: a nők nemesebb lelkűek, nem vesznek részt az acsarkodásban, maradjon ez csak a csúnya férfiak terepe!
KedvelésKedvelés
Most olvasom a hozzászólásokat a feminfo “A nagyvárosokban alig lesz női polgármester” című cikke alatt a fészen. Mit ne mondjak, siralmas (pedig a Huff.ná.gel névre hallgató, legkreténebbet nem is idézem):
-“Zsolt Hadházi: A választók közt mennyire megállapítható, hogy a nemek aránya nagyjából egyenlő? Mert ha igen, akkor a nők is férfiakat akarnak vezető beosztásba. Tehát, női szemmel inkább ez az ideális felállás, tekintettel arra, hogy jó eséllyel többen szavaztak, mint ahányan cikket írtak.”
-“Roland Mátyási: A nők is férfiakra szavaznak. A 444.hu szerkesztői most majd mégtobb fuvescigit szívnak, hogy ezt a szemét, soviniszta férfiak dominanciajaval magyarázzák”
-“A Lyukastorkú nadiwereb: Az az oka, hogy nem érdekli őket.”
-“Dövan: Akinek már volt nő főnöke, az nagyon jól tudja, hogy ez rendjén van így! Akárhány nővel volt dolgom aki rangban felettem állt munkahelyen az egy kiállhatatlan picsa volt. Legtöbbször ráadásul dilettánsok, erőből akarnak elérni mindent, pont a dilettánsságuk miatt. És kurvára látszott, hogy azért vannak ott mert nők. Méghogy elnyomás…”
-“Kuss: Azért van, mert a nők többnyire alkalmatlanok a vezetésre. Vannak kivételek, de ez az evolúció. Lehet picsogni.”
KedvelésKedvelés
Akkor már inkább a jóindulatú szexista verziót kérném, dupla konyakkal. Köszönöm 😦
KedvelésKedvelés
:DDD
KedvelésKedvelés
Azt nem írja miért is lennének alkalmatlanok a nők a vezetésre??!!
Én meg rengeteg férfi vezetővel dolgoztam együtt, akik konkrétan a szemünk láttára tették tönkre a cégeket. Köztük is van marha sok alkalmatlan, de ez nem tűnik fel, mert szó szerint megszoktuk, hogy a főnök férfi. A férfi vezető lehet barom, bunkó, ordító állat, kiállhatatlan, nem baj, ő a főnök. ha nő a főnők, jönnek az előbbi hozzászólások.
A vezető pozícióba lévő nők közül pedig sokan azért akarnak elérni erővel mindent, mert a férfiaktól is ezt látják. Sajnos nincs igazán vezető képzés, hogy valaki mitől lesz az. És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy igenis a férfiak baromira lenyomják a nőket a munkahelyen, ha kicsit is többet akar.
Konkrétan nekem mesélték az esetet, amikor a nő előadást tartott, a partnercégek férfi vezetői pedig méltatták a fenekét és a mellét.
A nők a szocializáció miatt vannak hátrányba a vezetés terén is.
KedvelésKedvelés
“…ez az evolúció.”?!?!
Tudtommal még egy faj vagyunk.
KedvelésKedvelés
Igen a tudatlan osztja az észt.
KedvelésKedvelés
Nekem erről az egész politikus meg kvóta kérdésről a free trade és a fair trade közötti különbség jut eszembe. Meg az “egyenlő pályák, egyenlő esélyek, én biciklivel megyek” szöveg.
KedvelésKedvelés
Ez milyen szöveg, mit jelent, ki mondja?
KedvelésKedvelés
Edző az utcai futóedzésen.
KedvelésKedvelés
Bocs, valamiért aszittem, közismert poén.
KedvelésKedvelés
Sándor György.
KedvelésKedvelés
Tényleg, most hogy leírtad, még a hangját is hallom, ahogy mondja.
KedvelésKedvelés
Tanácsot szeretnék. Sziasztok.
A helyzet: főnöknőm, nevezzük Katinak, nem tartja a kapcsolatot húgával, mert édesanyjuk halála után elromlott minden (legidősebb testvérük férjét szerette el a húg stb.)A közösségi háló áldásos tevékenysége során Kati legkisebb, 10 éves lánya kapcsolatba lépett unokatestvérével, a húg fiával, aki 19 éves. Pár alkalommal elment látogatóba Katiék családjához, Kati szívesen fogadta. DE: ma elmondta, hogy azt látja a fiú feltűnően puszilgatja, simogatja a kislányt. Összeölelkezve nézik a tévét, sétálnak fagyizás címén.
Megszólalt benne a vészharang, ahogy Kati fogalmazott, a gyomrában érezte, hogy baj lehet…A kislánnyal finoman beszélt, megijeszteni se akarta, a kislánynak nem terhes ez a helyzet a fiúval, de óriási megfelelési vágy van a gyerekben.
Hogyan lehet ezt kezelni? Mit gondoltok? Milyen írásokat, cikkeket ajánljak?
Köszönöm: Anita
KedvelésKedvelés
csak angolul tudok, ez jo lesz? http://www.nspcc.org.uk/help-and-advice/for-parents/keeping-your-child-safe/the-underwear-rule/the-underwear-rule_wda97016.html
KedvelésKedvelés
Szia Anita! Sajnos nem értek annyira a témához, ezt a fórumot tudnám ajánlani, itt biztosan segítenek: http://beszeljrola.hu/forum
Ugyanitt vannak anyagok és linkek is:
http://beszeljrola.hu/kik-vagyunk/hasznos-linkek
Az merült fel bennem, hogy a tizenkilenc éves srác vajon hogyan interpretálná ezt a szoros kapcsolatot az unokatestvérével. Ha jó a viszony, talán lehetne vele is beszélni erről.
KedvelésKedvelés
Igen, az utolsó bekezdés nagyon fontos. Mert lehet, hogy egyszerűen frusztrálja a fiút az, hogy a rokonaival nem tarthatta eddig a kapcsolatot, talán úgy is éli meg, hogy az anyja miatt (hogy ez mennyire igaz, az most lényegtelen), és ezt kompenzálja a túlzottan kifejezett érzelmekkel. Lehet, hogy semmi szexuális dolog nincs benne a háttérben – amitől még persze azt gondolom, hogy a kislány miatt is fontos lenne megbeszélni vele, hogy ez nincs teljesen rendben, fogja vissza magát ebben a vonatkozásban.
KedvelésKedvelés
Nagyon koszonom. A sajat 19 evesemmel is beszelgettem ma, nem tudja mi a kinosabb. A feltetelezes vagy a szembehunyas.
KedvelésKedvelés
Van egy közbenső lehetőség: a kérdezés 😉
Egyébként itt adott egy 19 éves és egy 10 éves, egy lényegében felnőtt és egy gyerek. Nyilvánvaló, hogy a 10 évest kell jobban védeni, de a 19 évessel szemben sem szabad egyből pedofíliára gondolni, lehet ezt emberien is. Mindenképp vele kettesben (!) beszélgetnék és persze KÜLÖN a kislánnyal is, hogy milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban, nem kínos-e neki. A fiúval erről semmiképp sem úgy, hogy ketten (mondjuk a két szülő) ül vele szemben, az egyből hatalmi helyzetet teremt.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Pár hónappal ezelőtt volt fent a neten egy felmérés, előítéletesség témakörben. Ha jól láttam, reakcióidő alapján mértek, különböző, variált kérdésekkel. Sajna, már nemtom, hol volt, pedig érdemes lenne kipróbálni. Nagy mellénnyel nekiálltam, mert én aztán olyan egyenlőségpárti vagyok, hogy na! Három tesztet csináltam végig, Amerika- Magyarország, cigányok-magyarok, homokosok-heterók, és mind a három bejelezte az in-group-out-group előítéletességet. Nálam, vazze! Aki tele van homoszexuális barátokkal, aki nem ab ovo utálja a cigányokat, aki per pillanat Amerikát jobban kedveli ennél a világ segglukánál, amiben él. És nem! Aztán elkezdtem figyelni magam különböző helyzetekben, és rá kellett jönnöm, hogy a tesztnek igaza van. Mert a first thought mindig a visszariadás, csak a second thought az elfogadásé. Amiből az a következtetést vontam le, hogy felfokozott érzelmi helyzetekben bizony simán kimondanám, hogy hülye buzi, hülye cigány vagy hülye amerikai. Az in-group kötés mindig erősebb, ez van. Mondok egy példát: ismerem a környéken az összes hajléktalant, lépten-nyomon összefutok velük, köszönünk egymásnak. Sőt, a kutyám rendszeresen beéget, amikor a napi egy parizeres zsemléjét készítgető hajléktalan lábához ülve, azzal az “engem ver az élet, nem létezik, hogy nem kínálsz meg egy falattal” pillantással, kicsikarja tőlük a fél zsömlét. Hiába tiltakozom, odaadják a dögjének, akinek kábé hatvanszor jobb élete van, mint nekik. De ha azt látom, az esti sétáról hazatérve, hogy megint a mi kapualjunkban alszanak, és át kell rajtuk gyalogolnom, akkor az első érzet az hogy a francba! És csak a második, hogy hát de mégis.
Vagyis, az a kérdés, hogy hogyan tudnánk minél nagyobb in-groupot csinálni. Talán egy UFO-támadás a Föld ellen hasznos lenne. 😀
KedvelésKedvelés
Szerintem ez valahol természetes – félünk attól, ami nem mi vagyunk. Én sem tartom magam előítéletesnek, pláne nem rasszistának, sok romával kerülök kapcsolatba a munkám során. Igaz, az is szerencse, hogy én olyanokkal találkozom, akik tanulni, előbbre jutni szeretnének, nagyon ritkán van konfliktusom velük – ha van, akkor sem a származásuk miatt. Magántanítványaim közt is voltak romák, van, akivel máig jóban vagyok.
Viszont most lakást keresek és lehet, hogy megvetendő, de felvállalom: igenis, szempont, hogy ne legyen “cigány környéken”. Mert tudom, milyenek azok a környékek a városban, és félek este hazamenni, félek, hogy megvernek, hogy betörnek hozzánk, hogy kirabolnak. Félek, és megalapozottan félek attól, hogy a környék elgettósodik, és a lakás, amit esetleg megveszek, elveszíti az értékét, és később nem lehet eladni. Nem szeretnék olyan lakásba, házba költözni, ahol a szomszédom egy húsztagú cigány család, mert félek a balhéktól, az állandó zajtól, attól, hogy odacsődítik az összes rokont, hogy drogokkal üzletelnek, stb. – volt olyan ismerős, akinek ilyen szomszédság miatt kellett elmenekülnie az albérletéből. Mindemellett nem tartom magam rasszistának – csak realistának.
KedvelésKedvelés
Nincs abban semmi megvetendő, ha az ember realista. 🙂 A másodikon lakom, alattam balra srében egy családi házban (?) egy kb. száztagú család, bár ebben nem vagyok biztos, hogy egy család, lehet, hogy több. Iszonyat zajosak. Nyáron esténként ezerrel szól a cigányzene (ezt, mondjuk, kevésbé bánom, a teljesen fehér tizenévesek részeg bazdmegozása jobban zavar), de amikor halálsikolyokat eregetve sztem teljesen biztosan ölik egymás, de közben kiderül, hogy egy apró vitát hallok arról, hogy valaki fél centivel arrébb tolta a lábtörlőt, na, az fura. Más kultúra. Azért a legviccesebbek a guberálónapok, olyankor szívesen sétálok arrafelé. Amúgy az egész környék az ablakokban meg az erkélyeken lóg olyankor, igazi színház megy, életveszélyes fenyegetésekkel. Ezeket, hálisten, a legritkább esetekben váltják be.
De a legmeghökkentőbb tapasztalatom az volt, amikor egy harmincas, nem is rosszarcú pali, karvastagságú aranyláncokkal a nyakán, egy dög fehér BMW-ből szállt ki, hogy bevizsgálja a környék kukáit. Szürreális élmény volt. Aki visszaváltja az üres üvegeket, ugyebár. 🙂
Viszont: a pc sem mindig jó. Egy félig cigány barátomtól tudom, hogy a “roma”, mint pc-ként meghonosult jelző a cigányoknak csak egy csoportjára használatos (már a nevezettek köreiben), ha nem tévedek, a romungrókat hívják így, de lehet javítani, amennyiben mégis rosszul emlékszem. A többi csoport nem roma, sőt, néhány csoport számára a leromázás kifejezetten sértő. (Mert náluk is működik az in-group hatás.) 🙂
KedvelésKedvelés
Asszem, hogy pontosan hogyan nevezzük a cigányokat (én amúgy következetesen cigánynak), az nem a píszí legközepe. Nem sokat mond el arról, hogy mi az értelme, ez részletkérdés, ezzel a píszí mint olyan nem bírálható. Bár tagadhatatlan, hogy gyakran felhozzák ezt ellenérvnek. Hogy akkor nem is jó.
Egyébként a szándék a fontos. Amilyen gyűlölettel-gúnnyal tudják mondani, hogy etnikum meg kisebbség meg másság és tolerancia… sisteregve, hogy NEM SZABAD már kimondani, hogy büdös cigány… inkább ne ezeket a píszí szavakat használnák akkor, az legalább adekvát volna.
A píszí nem üres, és nem a forma a lényege.
Egyébként nem tudom a történetét, miért lettek romák, de mielőtt véleményt mondanék erről, biztosan utánanéznék, megkérdeznék egy cigánykutatót, hogy itt valamit én nem tudok, vagy tényleg bődületes tévedés.
KedvelésKedvelés
“Bár tagadhatatlan, hogy gyakran felhozzák ezt ellenérvnek. Hogy akkor nem is jó.”
Én is felhozom, csak nem úgy, hogy akkor nem is jó, hanem úgy, hogy nem ez a pc.
KedvelésKedvelés
És a legszebb az, amikor a pc-t használjuk takarózásra. 93 óta nem készítenek etnikai alapú nyilvántartást a börtönökben, mert nem pc. (USA-ban, Eu-ban pc.) A népszámlálási adatok szerint a cigány népesség aránya úgy 4% környékére lőhető be. A néhány, a témában lefolytatott kutatás olyan 30-50% környékére teszi a börtönben ülő cigányok arányát. Vagyis, a legóvatosabb becslés szerint is iszonyatosan felülreprezentáltak. De ahelyett, hogy kimondanánk ezt, hagyjuk a 80-90%-os suttogásokat terjedni, mert így kényelmes, a pc jegyében. Néha odalökünk egy-két virághagymát meg naposcsibét, mossuk kezeinket, mi mindent megtettünk. Pedig nem. Mondjuk ki, hogy a 30-50% százalék hátterében NAGYON komoly társadalmi probléma áll, és muszáj találnunk valami kielégítő megoldást. Méghozzá a cigányokkal együttműködve, másképp nem megy. Mert kezd a fejünkre nőni a probléma, és minél tovább várunk, annál reménytelenebb a helyzet. Minél rosszabbul él a “többségi” társadalom is, annál nagyobb lesz a feszültség, és félő, hogy ennek ártatlan emberek esnek majd áldozatul. Illetve, már meg is történt, történik. (Ld. cigánygyilkosságok, Olaszliszka, stb)
Értem én, hogy a pécével semmi baj sincs, sőt, de azzal igenis van, ha félreértelmezzük, felhasználjuk arra, hogy kenjük a szart. És ebből a szempontból valóban tökmindegy, hogy roma vagy cigány.
KedvelésKedvelés
Nagy részben egyetértünk.
KedvelésKedvelés
A fehérgalléros bűnözésről és annak felderítési valószínűségéről hallottál már?
Hát az oktatás szerepéről a nyomor és a deviancia újratermelésének megakadályozásában?
Ideges leszek ettől, ez nem píszí kérdése, nagyon komoly tévedéseket írsz, szerintem szemléletbeli hibával.
KedvelésKedvelés
Azt vettem észre cigány-roma kontextusban, hogy ez sokszor nagyon egyéni. Van, aki cigánynak tartja magát és kiakad,hogy ő nem roma, a másik meg a romát preferálja. Én meg szoktam kérdezni tőlük és azt vettem észre, hogy ezt értékelik.
Tanultunk erről egyébként anno az egyetemen, hogy kik a lováriak, az oláhok, a beások, a romungrók, a gábor-cigányok, de már nem emlékszem pontosan. Azt tudom, hogy a cigányok önmagukat nevezik rom-nak, azaz embernek, ennek a többes száma a roma, de nem minden csoport fogadja el ezt.
KedvelésKedvelés
Ez a roma, ez tökre így van. Nagyon sokan kikérik maguknak, hogy ők nem romák.
Egyébként tudtommal bő száz évvel ezelőtt a szlovákok egy jó része kérte ki magának, hogy ő nem szlovák. Medgyesegyháza szlovákok lakta részét pl. nem Szlovákegyházának hívták, hanem Tótegyházának.
KedvelésKedvelés
Hát, erről beszélek. 6 hete még mélyen elítéltem a nemtoleránsokat. Most meg munkahelyet váltok, mert 10 éves gyerekek ordítoztak velem, hogy följelentenek, mert ők ismerik a jogaikat, mentek ki engedély nélkül ajtókon, ” mer maga úgyse állíthat meg”..Nem vagyok szar ember és nem vagyok szar pedagógus. Csak mélységesen csalódott. Tökéletes, kilátástalan nihilizmus, amit érzékeltem. Nem kell se a dicséret, se a jutalmazás. Nem ér semmit a motiváció, a szép szó hatástalan. Pillanatnyi értékek, pillanatnyi örömök. Ezt azok értik, akik dolgoztak már szegregációban. Ahol a tudatlanság találkozik az önérzettel. Ahol anyuka nyilatkozik úgy a 10 évesről, hogy ő mosmá eztet is beaggya intézetbe ( mint a másik hármat), mer ő mosmá nem bír ezze. És naponta van egy ilyen sztori. Amikor a kiskölyök apját felhívom, hogy neveljünk már embert a gyerekből közösen, akkor megígéri, hogy agyonveri otthon. Lebeszélem, gyerek egykedvűen áll mellettem. De mikor azt mondom apukának, hogy inkább dolgoztassa a kispajtást, ásassa fel a kertet, festesse le a kerítést, akkor a kisgyerek elsápad: Ne tessék mán engem szívatni…
KedvelésKedvelés
Sajnálom , hogy Így döntöttél. Azt pedig különösen sajnálom, hogy nem találkoztál olyan gyerekkel vagy gyerekekkel, aki vagy akik miatt azt mondanád:
Lehet, hogy egy nagy rakás szar az egész, de miattuk megéri csinálni.
KedvelésKedvelés
8 kilót fogytam egy hónap alatt…nem ér meg egy gyomorfekélyt. 2 kolléganőmnek ment fel a vérnyomása az egekbe tanévnyitó óta. Elképesztő állapotok vannak és ezekben a családokban 5 gyerek az minimum. Idézem a 13 évest: én má nemsokára apuka leszek, nagy gyerekgyáros. Szakma?! Minek? majd gyün a segély.” Könyvet írhatnék, annyit láttam életből. Abúzustól pedofílián át vérfertőzésig. A-V-ig az ábécé minden betűjéhez tudnék írni. Minden jogvédőt és a véleményemet támadó, nézeteimet bíráló embert szeretettel várok az óráimon. Én sem hinném el, ha nem látnám. Gyakorlati kérdés: nem hozza be az osztálypénzt. Ingyen utazik, ingyen eszik, ingyen kap tankönyvet, tehát az iskolakezdés nem jár költséggel. De nem hoz osztálypénzt. Aki hoz, az fizeti ki neki a szalvétát, ceruzát, zsepit, vécépapírt. És nem megyünk színházba, mert nem válogathatom ki, hogy csak az jöhet, aki fizetett az osztálynak..Mit tennétek?
Akiért megéri? Azt javaslom a szülőnek, hogy pucoljanak..
KedvelésKedvelés
Támogatlak a döntésedben. Tanulóként pár évet lehúztam hasonló iskolákban. Hatalmas ölelés neked.
KedvelésKedvelés
Anna, senki sem várhatja el tőled (sem), hogy ilyen helyzetekbe tönkremenj. Remélem, találsz olyan helyet, ahol élvezni tudod a munkádat.
KedvelésKedvelés
Én dolgozom abban az intézetben, ahová az említett anyuka beadja a 10 évest akivel nem bír. Nem gondolom, hogy az előítéletek, és a gyűlölet további gerjesztése bárkinek jó lenne.
Miért gondolja az iskola, hogy a szülőknek kellene bevinni a szalvétát, wc papírt, fénymásolópapírt, tisztítószert, függönyt. Ezek nem különleges dolgok hozzátartoznak a a működéshez, tehát a működtetőnek kellene biztosítani. Ezen kellene változtatni.
Nem is tudom, mit szóljak ahhoz, hogy év elején a gyermekotthonban élő gyerekektől is kérték a “kötelező” alapítványi hozzájárulást. Felhívtam az iskolát, hogy ugyan mégis milyen rovaton könyveljük le ezt a kiadást?
KedvelésKedvelés
Berta…az iskolában nem lehet fénymásolni, szkennelni, nyomtatni. Csak külön, igazgatói engedéllyel, ha viszel lapot. Majd pont szalvétát adnak…kérdezz rá ismerősöktől, mi újság az intézményekben. nNem kértem füzetcsomagolást, tolltartót, semmit. Vettünk mindenkinek 1 ceruzát, asztal közepére 1 radírt. Ha nem veszünk a közösből, lesz, aki év végéig nem ír. Ma egy kisgyereket kiküldtek az ebédlőből, mert szeptember közepe óta nem fizettek kaját. Akinek az se számít, hogy eszik-e a kölyke , miért törődne az egyesekkel?! Telefonszámot nem adnak meg, esetleg rosszat, hogy ne zavarjuk őket..és még sokáig mesélhetnék.
KedvelésKedvelés
Anna, megértem a döntésed, és nyugodtabb, sikerrel kecsegtetőbb munkát kívánok neked!
Erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy az állam magára hagyja ezeket a környékeket, nem csak a lakókat, hanem az alkalmazottakat is. Pont, hogy az ilyen környékre kéne több, speciálisan képzett szakember, segítség, esetleg roma pedagógus, pszichológus.,szociológus, családsegítő, védőnő (vagy akár még jogász meg rendőr is). Ehhez viszont politikai szándék kell, és megfelelő ösztöndíjak.
Mondjuk ezt a feljelentgetéssel való fenyegetést nem értem. Nem lehet, hogy csak blöffölnek? Milyen jogcímen jelentenének fel? Hogy meg akarod őket tanítani valamire?
KedvelésKedvelés
Anna, megértelek, nagyon átérzem, amit írsz.
Tisztellek, hogy eddig is csináltad.
Én nem lettem volna képes erre, bár ez neked sovány vigasz!
Burn out szindróma?
Kívánom, hogy legyen jó neked minden!
KedvelésKedvelés
“Pont, hogy az ilyen környékre kéne több, speciálisan képzett szakember, segítség, esetleg roma pedagógus, pszichológus.,szociológus, családsegítő, védőnő (vagy akár még jogász meg rendőr is). Ehhez viszont politikai szándék kell, és megfelelő ösztöndíjak.”
Egyetértek, borderline.
Kiégnek a dolgozók, ami nem is csoda, kábé mintha homokozóvödörrel akarnák elhordani egy sivatag homokját.
Nem is csodálkozom.
KedvelésKedvelés
Hogy miért akar feljelenteni, Borderline? Valóban, már az is nagyon súlyos, hogy meg akarom neki mutatni neten a piramisokat…ki a fenét érdekel?! 😀
Meg azért, mert kimegy az osztályból órán. Mászkál az iskolában. ( időnként el is megy) Igazgató be, leszedi a fejemet, gyerek egyedül, felügyelet nélkül a folyosón. Ezt nem lehet. Utána nem mehetek, mert ott a többi. Bezárom az ajtót, úgy rugdossa, hogy kiszakad és közben üvölti, hogy feljelent, mert korlátozom a szabadságát. ( eskü, ő mondta). Ha utánalépek és megpróbálom a kapucnijánál fogva visszahúzni, üvölt, hogy fojtogatom és feljelent. A vezetés javaslata, hogy oldjam meg.
Fékezzek meg eszköz nélkül egy tomboló 13 éves drogost, akiről az anyja már lemondott.
Az én jogaim hol vannak? Lelkes, ezen a szakmai színtéren kezdő pedagógus vagyok, tele energiával…és kezdődő gyomorfekéllyel.
KedvelésKedvelés
Ja, lényeges info: egész iskolai karrierje alatt magántanuló volt, első osztálytól. Most a nagyonokosok úgy ítélték meg, majd én hozzásegítem az adaptív viselkedés elsajátításához, mert épp ideje, hogy beszokjon a közösségbe.
“Maaargit…nooormális?”
KedvelésKedvelés
Jajj. Az inkompetens “szakértő” hivatalnokok. 😦
Mondjuk azért annyit még, hogy egy drogosra (alkeszre) kortól és származástól függetlenül gyakran jellemző a jogok ismerete, a kötelességek teljes ignorálásával.
KedvelésKedvelés
Anna, abszolút megértem az indulatodat, az elkeseredésedet. Remélem, mielőbb sikerül elmenekülnöd. Annak idején, az egyik módszertan tanárunk azzal a tanáccsal zárt a félévet, hogy “egyvalamit jegyezzenek meg: rossz iskolába nem szabad elmenni tanítani”. Ez egy végtelenül önző, talán cinikus mondat, de sokszor úgy érzem, hogy ennél jobb tanácsot még soha nem kaptam a pályámon.
KedvelésKedvelés
Elegáns a zárókép.
KedvelésKedvelés
“…túl sokat kaptak (kié is az, amiből…?)”
jajdeimádom! 😀
KedvelésKedvelés
Kilométeres, csupa jelöletlen idézetből álló, rasszista kommentek továbbra sem lesznek itt.
KedvelésKedvelés
Már amikor megláttam a poszt címét, azt mondtam magamnak, hogy “ez most nem neked való”. Megfogadtam nem olvasom el, de legalábbis nem szólok hozzá. Aztán mégis elolvastam, és mivel ott van a kommentem a szövegben, ezért úgy gondoltam, hosszászólok. Furcsa ez a gyomorgörcs, mint amikor egy asztaltársaságban ülök, és mondanám az ellenvéleményt, de mégsem, ne én legyek már itt a hülye, a direkt ellenzék, aki csak azért is befeszül. Gyakran megesett ez “fúdeliberális” koromban cigánytémában is. Hallgattam a privilégizált helyzetűek úri cigányozását, aztán megszólaltam volna, de már a mondat felénél félbevágtak: te nem is ott élsz közöttük, távolról könnyű jogvédősködni. Aztán a válaszra már nem volt erőm, hogy pedig de, ott élek közöttük, Csepelen nőttem fel, mindig volt cigány.
Ez igaz, de balhé nem mindig volt. Szegénység az igen, feltünően durva élethelyzetek, kartonház az utca végén, megdöbbentem, hogy itt is él valaki, karácsonykor kukázó család, akiknek én vittem le kalácsot, utca közepén a férje által vert cigányasszony a nagyközönség derülésére, középiskola, ahol első nap kérték, hogy “tegye fel a kezét, aki cigány” (állítólag valami statisztikához kellett ez), volánbusz, aminek nem kötelező megállni a megállóban, és az én integetésemre megállt, a cigányasszonyéra nem. És még sok-sok történet, még cigány udvarló is, azt mondtam van pasim, pedig nem volt, ritkán volt, és szerettem volna, de valamiért őt automatikusan hárítottam. Aztán megbántam, de azt is hülyeség lett volna, hogy csak azért elmegyek vele randizni, hogy ne gondoljon rasszistának. Vitáztam, vagy inkább próbáltam vitázni mindenkivel, iskolában, munkahelyen, zöldséges nénivel, látványosan nem röhögtem a cigányvicceken, megvettem a vizet a cigányasszonynak, akinek nem volt rá pénze, mert betétdíjas üveg volt. És megtettem azt, hogy nem ültem arrébb a héven akkor sem, amikor zavart a szag. Mindezt nem azért tettem, hogy megveregettessem a vállamat, hanem azért, mert ez jött belőlem automatikusan.
Aztán történt valami. Nem egyszerre, fokozatosan, összegyűltek a sebek, amik lehettek valódiak, vagy csak a túlérzékenységem által felturbózottak is, mindegy, az én érzelmeim az enyémek, de szép lassan átcsúsztam a ló másik oldalára én is (illetve visszacsúsztam oda, ahova privilégizált helyzetemből ítélve mindig is lennem kellet volna?). A “ne bámuljál, mert kinyomom a szemed után” évekig nem mertem odanézni, vagy ha igen, elkaptam a tekintetemet, de az még látványosabb, akkor inkább jobb másik vagonba szállni, különben is ebben a hónapban már 3x hallottam, hogy “csicska magyar geci”. Mint ahogy hallottam a sofőr kurva anyját, amikor kérte a jegyet, a nővérke kurva anyját, amikor ki kellett várni a sort neki is rendelőben, az idős néni szaros kurva anyját, aki megkérte, hogy a zenét ne hallgassák hangosan a buszon (ami elvileg szabályellenes is). Kb. 10 éve, amikor kipróbáltam a sörözőben csaposkodást is, akkor még próbáltam az apukának elmagyarázni, hogy a “félcigány” nem biztos, hogy az (általában a nem cigánynak kinéző, de “úgy viselkedő” embereket szokták így titulálni), de aztán rájöttem, a lényeg itt nem ezen van, hanem azon, hogy a 13 fiát az osztálytársa úgy megrúgta, hogy annak leszakadt a lépe. És nincs mit tenni ellene, mert hasonló korú az elkövető is, nem büntethető. Most tényleg magyarázzam ennek a kétségbeesett (és nyilván “egyszerű” gondolkodású) szülőnek, hogy ne legyen előítéletes? Miért nem arról beszélünk, hogy vannak tizenéves fiúk, akik lerúgják a lépét a másiknak, vannak akik bicskával járnak szórakozni és használják is azt, vannak, akiknek az a szórakozás, hogy belekötnek a másikba csapatostul? Aztán ahogy nőtt a fusztrációm, a kezeletlen félelmem, egyre több történetet hallottam magam körül egyre nehezebben lerasszisztázható emberektől, majd jött Olaszliszka, elvileg nincs közöm hozzá, de nem tudtam nem úgy gondolni rá, hogy akár velem is megtörténhetett volna, és belecsúsztam abba az állapotba, amiben most vagyok, illetve hangulat függő, hogy épp mennyire. Pár éve egy csepeli postás (szintén extrém sztorikkal megáldva) mondta azt nekem, hogy “mindenki rasszista, csak van, aki magának sem meri bevallani”. Ezen akkor jól megsértődtem, és azt mondtam neki, hogy márpedig én nem vagyok, és nem is akarok lenni. Azt mondta, hogy ez idővel változni fog. Neki lett volna igaza? Ez nagyon szomorú.
És sajnos most eljutottam ahhoz a lenyomó mondathoz, amit anno annyira utáltam, és amit egyébként nagyfokú udvariatlanság a házigazda fejéhez vágni a saját otthonában: de aki nem él a frontvonalon, az nem tudja, hogy van frontvonal, illetve biztonságos távolból drukkol a harcoló felek egyikének, akiknek papíron nehezebb. Pedig sebek a másik odalon is vannak, komoly sebek, nem csak önsajnáltató nyavajgás.
Persze attól, hogy ezt kimondjuk, nem lesz a helyzet megoldva, jó megoldást én sem tudok, de fontos lenne a mediáció, nagyon fontos, lassan életbevágó, mert így csak mérgesedik a probléma, illetve erősödik a szelekció, elköltöznek a régi lakók, akinek van pénze, jobb környékre, akinek nincs, az meg magánhadsereget szervez politikai támogatottsággal. És íme, a képlet az egyre erősődő szélsőjobbhoz. A mediáció mindenkinek jobb lenne, de ahhoz le kell tenni azt az előítéletet, hogy csak az egyik fél a hibás. Ló mindkét oldalán.
KedvelésKedvelés
13 éves kislány az osztálytársához ( ma): ne rinyájjá má, úgyse csináhat veled semmit, mer főjelentyük”. A probléma nem az, hogy én tönkremegyek -e. Szerencsére megtehetem, hogy lényegesen kevesebb fizetésért , de elmenekülök. De nekem ne jöjjön senki a cigányok jogaival addig, amíg nem dolgozott ezekkel a gyerekekkel. Áldozatok, egytől egyig. De ez nem változtat azon, hogy a beléjük nevelt életcél a gyerekcsinálás és ingyen élés. Rutinos, tapasztalt, 20 éve ebben a közegben dolgozó kolléga egy (1!) olyan történetet tud mesélni, amikor a kisgyerek szakmát szerzett és dolgozott vagy 10 évig, mert utána őt is elnyelte az alkoholizmus. 18 éves 3 gyerekes anyukák, 43 éves nagymama, akinek 8 unokája van nevelőszülőknél..Lapító Gyerekjóléti Szolgálat. Megírtam egy hónapja, hogy az édesanya elbeszélése alapján a 13 éves gyerek hajnalban jár haza a 17 éves barátnőjétől. Megírtam, hogy drog, fű, véna. Semmi reagálás. Ja, de van: azóta nem veszik fel a telefonomat.
Ezt a rettenetes helyzetet csak egy módon lehet fenntartani, szándékosan. De ez már politika.
KedvelésKedvelés
Anna, két szó nagyon fontos szerintem. Az egyik, hogy áldozatok, a másik, hogy politika. Nem a cigányok, hanem az emberek jogairól van szó – és arról, hogy születés (értsd: genetika) vagy környezet az oka annak, amilyenek.
Meg arról, hogy mit lehet tenni, mert nyilván a gyerekek és a cigányság iránt érzett harag, az nem segít.
KedvelésKedvelés
Ha téged küld a kurva anyádba, mert megkéred ötszázadszorra, hogy az obszcén dalszöveg mondogatásával ne zavarja a többieket a munkában, inkább dolgozzon ő is az ötösért….nos, jelentkezzen, aki nem haragudna.
KedvelésKedvelés
En egy kicsit azt tapasztalom itthon, hogy a ciganyok jogait azok emlegetik a leghangosabban, akik elvetve es messzirol talalkoznak cigannyal. Olyan van, hogy cigany mentalitas, hogy ez miert alakult igy az mas kerdes es tenni is kellene valamit mert ez tarthatatlan, de azok az emberek akik a kozelukben elnek vagy dolgoznak veluk, sajat borukon tapasztalva meg mit is jelent ez a valosagban, kicsit arnyalhatjak a kepet. Nekem tele lett a hocipom a ciganyokkal, lehet most fujjogni fogtok ram, de az husba mar amikor azt hallom, hogy a faluban elo oreg nenit megkotozik es kiraboljak. Amikor udvariasan sem kerheted meg arra, hogy ne obegasson vagy dobja at a szutykat a te kertedbe vagy a kozos patakba, mert megfenyeget es letepi a fejedet. Ha en tennem ezt, senki nem hozakodna elo a jogaimmal. Az ireknel tok jol elnek, minden tamogatast lehetoseget megkapnak, meg is undorito modon viselkednek es elnek. A fovarosban csak “neckereknek” hivjak oket, mert ha rossz helyen vagy rossz idoben egy mobilert elvagjak a nyakad fultol-fulig. Akad egy csoportjuk akik probalnak normalisan elni, de ezek ellehetetlenitik oket. Itthon is vannak es cigany baratom is van, de ettol meg elegem van ebbol, mert erint es kozelrol erint, nem csak a tv hiradobol meg a meno ujsagcikkekbol. Ennek ellenere nem ertek egyet semmifele eroszakoskodassal vagy fajgyulolettel. De a tutujgatasuk is epp akkora hulyeseg es erzek is benne valami nem oszintet. Mert ha egy tahoval osszeakadsz, akkor tuti kezdened a mentsegeit sorolni. Akkor is kiakadnek, ha nem ciganyok viselkednenek igy (ki is akadok amugy) de zomeben megis csak ok. Enegm a legdurvabb es sok atrocitas, bantas, eltveszelyes fenygetes ciganyoktol ert. Az egyik kedves baratnomet, minden elojel nelkul felholtra verte egy cigany banda, napokig komaban volt. Nem kivanom senkinek ezeket az elmenyeket. Amugy sincs nagy velemenyem az emberisegrol, de a ciganyokrol plane nincs
KedvelésKedvelés
Elrontottam a kovetkezo mondatot, ami helyesen igy: Tuti NEM kezdened a mentsegekwt sorolni.
KedvelésKedvelés
De igenis segít. Mert olyan dolgokat is kimond, amiről “nem illik beszélni”. Az adott szituációban nem érzem a gyerekeket és a cigányságot sem áldozatnak, hanem tisztán potyautasnak. A gyerek az iskolában az a minimum, hogy nem zavarja az órát. A szülőkről pedig nem mondanék véleményt. Hozzátenném, ha fehér lenne még attól is rondábbakat gondolnék róla.
KedvelésKedvelés
Az adott szituációban nem a cigányságot, hanem az adott szülőket – és persze bizonyos értelemben a gyerekeket – én is potyautasnak érzem. Nem ismerem a konkrét iskolát, azt tudom, hogy ahova a gyerekeim jártak, ott a cigány gyerekekkel lényegében nem volt több gond, mint pl. a bántalmazott (de még épp nem annyira, hogy kiemeljék a családból) gyerekkel.
KedvelésKedvelés
Akkor egyetértünk. Én konkrétan 5 általános iskolát jártam meg három megyében. Volt olyan iskola ahol a leggondosabb szülők a kisebbséghez tartoztak. A gyerekek is igyekeztek az iskolában, a normális oktatás a kulcsa, hogy az ilyen helyzetekből ki tudj törni.
KedvelésKedvelés
A normális oktatás a kulcs – ha erre lehetőség van. És ha a családi/tágabb háttér egyáltalán megengedi. Egyébként én – ha nem is ennyire, de – rettenetesen rossz esélyeket látok sok, egyáltalán nem cigány, de leszakadt területen is, a nyócker sűrűjének nem cigány lakóitól 50 % munkanélküliséggel, hasonló arányú alkoholizmussal küzdő falvakig mindenfelé.
KedvelésKedvelés
Like. De abból kell kihoznunk a legjobbat ami a rendelkezésünkre áll, minimum illik megpróbálni a dolgot.
KedvelésKedvelés
Nem vagyok pedagógus, általában alkalmatlan vagyok rá – de itt-ott kapcsolatba kerülök pl. vidékfejlesztéssel, és elkeserítő a helyzet.
KedvelésKedvelés
Én is műszaki vonalon tevékenykedem, én sem vagyok pedagógus
KedvelésKedvelés
Egyébként meg milyen előítélet és milyen gyűlölet?! Azt olvasod a soraimban, vagy a tehetetlen keserűséget? Ha más színű lenne a bőre, ezek a problémák akkor is eget rengetőek..
KedvelésKedvelés
Hogyne haragudnék. Ott az én véleményem a másik kommentedben: “Ha más színű lenne a bőre, ezek a problémák akkor is eget rengetőek.”
Abszolút érezni a keserűséget. Teljesen érthető keserűséget.
KedvelésKedvelés
Nekem van egy ellenpéldám.
A fiam osztályába került két cigány kislány.A tanítónéni nagy hangsúlyt fektetett az integrálásukra,amúgy egyáltalán a közösségépítésre. Azt mondta,hogy gyerekkorában együtt játszott cigány barátnőkkel, és nincs előítélete. Tényleg sikerült
a kislányok beilleszkedése, a gyerekek szeretik őket,bár az otthoni körülményeik nem valami jók.
Beszéltem cigány nővel a vonaton aki Párizsból menekült haza,dolgozni akart ismét mert elmondása szerint az utcai körülmények életveszélyesek voltak,ő nem akar koldulni.
Azt mondta,örültek amikor jött a rendőrség mert a sok csavargó erőszakolt,gyilkolt a hajléktalonok között.
Szerintem is a szervezetlen társadalmi helyzet okozza a cigányproblémát. Politikai kérdés a megoldása , az egyének nem bírnak mindent áthidalni.Foglalkoztatni kellene őket, szerintem nem annyira rosszak ,csak meg kellene találni velük a hangot okosan,felsőbb szinten ,egy- egy ember beleroskad segítség nélkül…
KedvelésKedvelés
Eső, nekem több ellenpéldám is van.
Ennek ellenére kialakult bennem egy félelem, amit nehéz legyőzni, mert nagyrészt tapasztalatokon alapul. Nem szeretem, de van, és nehéz küzdeni ellene.
KedvelésKedvelés
A 2 gyerek egy osztályban bőven belefér az integráció ideális 20 %-ába. Nálam ez az arány 50 %. A maradék 50: hallássérült, beszédfogyatékos, molesztált, epilepszás, értelmileg akadályozott… Jó munkát:D
KedvelésKedvelés
Anna, ez a hozzászólásod most nagyon nem tetszik.
Pont ezeknek a gyerekeknek lenne nagyobb szükségük speciális szakemberekre, több odafigyelésre.
Megértem, hogy te úgy érzed, ez neked sok, valószínűleg nekem is az lenne, de számomra a fenti kommented már tömény gúnyolódás.
KedvelésKedvelés
Én megértem Annát. Egyszerűen a mai magyar oktatás a jelenlegi formájában így nem alkalmas ezeknek a gyerekeknek a segítésére. Mi, pedagógusok nem vagyunk kiképezve arra, hogy ilyen súlyos esetekkel, szocializálatlan, bűnöző környezetből érkező stb. gyerekekkel érdemben kezdjünk valamit – ezt nem tanítja senki és az eszközeid sincsenek meg hozzá semmilyen szinten sem. És így érd el, hogy a gyerekek ne vágják el egymás torkát, és jól szerepeljenek a kompetenciamérésen matekból és magyarból.
Igen, speciális, hozzáértő szakemberekre, átgondolt, megalapozott, utólag visszakövethető hosszú éveken-évtizedeken keresztül végigvitt fejlesztési és integrációs tervekre lenne szükség, összehangolt működésre az iskolák, a családsegítő, a gyámügy, és még jó néhány intézmény között – de elég könnyen belátható, hogy ez a jelenlegi, össze-vissza rángatott, a költséghatékonyság oltárán feláldozott oktatási rendszeren belül utópia. Mert ehhez pénz kéne, idő, szakértelem, politikamentes hozzáállás, és rengeteg befektetett munka és erőfeszítés – amit meg is kellene fizetni a tekintetes magyar államnak. Az eredmény talán az lenne, hogy az iskola végre nem csak a szakadékot mélyítené el a társadalmi rétegek között, hanem segítené a felzárkózást és majdhogynem egyenlő esélyeket teremtene a hátrányos helyzetű gyerekek számára. Csakhogy ők, ha nincs mögöttük támogató család, ebben a rendszerben menthetetlenül elvesznek – vannak iskolák, pedagógusok, akik vért izzadva küzdenek azért, hogy jobb legyen, hogy valami legyen, de átfogó, jól kitalált nagy reform nélkül ez csak szélmalomharc.
KedvelésKedvelés
Aritareal, egyet értek azzal, amit írsz.
De akkor is gúnyolódásnak érzem.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy az Borderline, de pontosan ismerem ezt a lelkiállapotot. És igen, ilyenkor kijön, még ennél rondább is. Nem szép, nem jó, de legalább nem marad bent.
KedvelésKedvelés
Ez nem gúnyolódás szerintem. Elkeseredettség.
KedvelésKedvelés
Félreértettèl. Azért nem tudok ezekre a gyerekekte az őlet megillető módon figyelni, mert egy drogossal küzdök.
KedvelésKedvelés
Borderline,
értem,hogy gúnyolódásnak érzed Anna szavait. Te együttérzel azokkal a szegény gyerekekkel akik nem tehetnek az egész helyzetrőrte ,az ő reakciójukat érzed. Sajnos a sajnálat nem elég és nem is képes megoldást adni. Én is őszinte ember vagyok,nem élek képmutatással nem vagyok öncélú és mégis voltak olyan tapasztalataim és vannak amik rávezettek,hogy nem érdemes belevetni magam a gyengék megsegítésébe,mert segíteni nem bírok egyedül, sőt belerokkanok, magamnak ártok végül.A környezetem nem támogat még erkölcsileg sem,nemhogy anyagilag.
Ennek a tudatában adta a tanácsot arita tanára is,hogy rossz iskolába nem szabad tanítani.
Csakis támogatással lehet megbírkózni a segítés nehéz feladatával,ahogy arita is írta.
Egész mentalitásváltásra van szükség,hogy kialakulhasson a segítőháló ezeknek a gyerekeknek. Lesz ilyen Amerikában is vannak nyomornegyedek,meg nyugaton is.
Ha a körülmények rosszak, még a dolgozó,normális ember is megbetegszik,ingerültté ,türelmetlenné válik, egy kis lépés választja el az arroganciától,agressziótól,depresszitól.
KedvelésKedvelés
“Ha a körülmények rosszak, még a dolgozó,normális ember is megbetegszik,ingerültté ,türelmetlenné válik, egy kis lépés választja el az arroganciától,agressziótól,depresszitól.”
Értem, sőt ismerem ezt az érzést.
Nehéz ez, mert maga a poszt (az én értelmezésemben) arról szól, hogy a privilégizált helyzetben lévők féltik a privilégiumukat, és panaszaik önsajnáltató nyavajgások főleg, ti meg most azt mondjátok, hogy mondjunk ki mindent, akármilyen durva, mert ez tény, ezen az elkeseredettségi szinten vagyunk. Akkor most valódiak a panaszok? És ha igen, mit tegyünk? Mindenki költözzön jobb környékre, dolgozzon jobban szocializált emberek, nyugodtabb körülmények között? A rossz környék, meg magára marad, majd legfeljebb szögesdróttal körbekerítjük? Ebből polgárháború lesz. Alulszocializált környékek a felülszocializáltabbak ellen. És nekünk (privilégiáltaknak) jobb fegyvereink vannak. Hagyuk magunkat lelövetni vagy öljünk mi?
Vagy legyek optimista? Van politikai szándék a megváltoztatásra? És ha nincs, honnan lesz? Ti tudtok olyan pártot, akinek HASZNÁLHATÓ megoldásai vannak, vagy legalábbis ötletei és érdemes rájuk szavazni? Én szavaznék. Főleg azért, mert azok, akik szintén megoldást kínálnak a kérdésre, csak számomra nem elfogadhatót, azok tartósan 20 százalékon vannak. És az elég magas sajnos.
KedvelésKedvelés
A rossz környékek nem maguktól, önállóan azok, a környékeket az emberi viselkedés alakítja. Az nem megy, hogy mindenki panaszkodik, hogy milyen szörnyű a világ, de közben aktívan rombolja használat közben, és másra mutogat.
KedvelésKedvelés
Kicsit méltánytalan a probléma ilyen előrehaladott stádiumában, évtizedek cinikus közönye, intézményrendszerek és jó gyakorlatok teljesen tudatos szétrohasztása és sorsára hagyása után — mindezt végignéztük — megkérdezni, van-e valami megoldás. De szerintem van, zöldek, liberálisok nem mondanak butaságot, a kulcs az infrastruktúra, az oktatás, a diszkrimináció tilalma, a valódi jogegyenlőség.
KedvelésKedvelés
Mert az is. Csak – az én olvasatomban – nem a gyerekeket, hanem a szisztémát gúnyolja. Meg a süket dumát az “integráció”-ról.
Persze, hogy több figyelem kellene. Pl. olyan dolgok, hogy több pedagógus, jó, fejlesztőpedagógusok, nem utolsósorban pénz: pl. olyan, hogy a WC-papír, az nem osztálypénzből megy. Ilyet nem is hallottam még egyébként. Fénymásolásra nincs pénz? Hát itt kezdődne a figyelem, hogy a társadalom nem onnan von el elsősorban anyagiakat, ahova épp több kellene. De majd megoldják: miután ezek a gyerekek kikerülnek, a nagy részüket igyekeznek eldugni szem elől, a drogos kislányt majd hamar bezárják, mert nyilván máshogy nem tudja előteremteni a drogra valót (sőt, már a birtoklásáért is börtönbe kerül), és a probléma “meg lesz oldva”.
KedvelésKedvelés
Jajj,Anna 😦
KedvelésKedvelés
Gyerekként két (!!!) roma család lakott a falunkban, az egyikben két gyerekkel. Apuka, anyuka dolgozott. A másikban is sokáig kettő volt, a fiú lehetett olyan 8-10 éves, mikor jött a harmadik. Mindkét helyen patyolat tisztaság volt, mindkét család becsületesen élt. Dolgoztak, szépen ellátták a gyerekeket, én egészen addig nem tudtam, hogy ők a ritka példa, míg el nem költöztem. A szomszéd 6 gyerekes roma család… Nem diszkrimináció, vagy fajgyűlölet, de tudnék mesélni.
És ugyanez visszafelé is igaz. Nem az a probléma, hogy kinek milyen a bőrszíne, hanem hogy nem vesszük észre: mindkét oldalon vannak egyformán rendben és egyformán putriban élők 😦
KedvelésKedvelés
Fontosnak tartom még hozzátenni azt, hogy a roma témát leszámítva, a többi témában egyetértek a poszt mondanivalójával (a roma témánál is csak bizonyos dolgokkal nem értek egyet).
Én magam is idegesítőnek tartom, amikor valaki mondjuk a melegektől vagy a fogyatékkal élőktől már azt a keveset is irigyli, amit már nagy nehezen megkaptak. Amikor valaki előadja a homoszexualitásról, hogy “csak nehogy kötelező legyen”, éreztetve ezzel azt, hogy számára már az is idegesítő, hogy a melegek kijönnek az utcára az ő “orra elé”.
A legdurvábbat “pc-antipc” kapcsán egy olyan netes trolltól olvastam, aki kifejtette, hogy az autizmus az csak egy divat, a “neveletlen” vagy “hülyegyerek” pc szinonímája, és a szülők azért akarják mindenképpen autistának diagnosztizálni a gyereküket, hogy plusz állami támogatást kapjanak. Mindezt egy autista gyereket nevelő édesanya blogján. Na, ettől a kommentől nagyon ideges lettem én is. És nagyon szomorú.
KedvelésKedvelés