még mennyi minden

Közzétéve Szerző:

Lehangoló a nyárvég, mi tagadás. Én úgy féltem, hogy valami — több valami — itten véget ér, és nem marad a kávénak íze, konyhában fény, hálóban pók.

Hát pedig dehogy. Nemhogy pók, póktojás is. És van újfajta illy: Costa Rica-i.

Már nem úgy, már máshogy, de megvan minden, amitől nagy é-vel írható néha az élet.

Főleg az, hogy írok, örök áramlás van bennem, mindenről eszembe jut valami. Csodálatos, szűnni nem akaró forgalom, érzések, szószerkezetek, ritmusok.

a dán ötkoronás lyukas

a dán ötkoronás lyukas

És hát őszibarackok jönnek, bíbor lombok, kék madarak. Fényképezek majd.

Most megyek mindenféle szűrővizsgálatokra. És most először beszélek úgy az orvossal: nézze, én már a pajzsmirigyem lettem, lényem legértékesebb része e szerv. Ha nem viseli meg a szívemet, hagyjuk ezt, jó? Sose mertem orvosnak ilyet mondani.

Most jön el az, hogy napi harminc tárgyat kidobok. Ha sikerül tartani a szintet, 2027. április 5-re lesz meg a minimalista dizájn, feltéve, hogy nem kerül be új holmi a háztartásba.

Most lesz az, hogy a csípőssé váló reggeleken, míg alszanak a babák, kint nyújtok a teraszon a matracon, és visszaszerzem régi hajlékonyságom (főleg deréktájt; spárga sosem). Szénhidráttal vigyázunk, tiszta könnyűség. Telihold alatt átfutjuk a suttogó erdőt, lépéseinket számláljuk, hétezer alatt szóba sem állunk a cipőfűzőnkkel.

Most ülünk le az üvegasztalhoz alkotni a kicsikkel. Pennét horgolófonálra fűznek, baglyokat csomagolópapírból kivágnak, ormótlan fát rajzolnak A2-es papírra, ráragasztják. Egy vonallal rajzolok állatokat, felismerik, szemét berajzolják. Linzert is sütünk, sün meg hold alakút, de ahhoz leszaladunk Szent Erzsébethez, mert sütőnk még mindig nincs. És madártej lesz, és aranygaluska. Jaj, majdnem elfelejtem: szénhidráttal vigyázunk.

Most rakjuk fel a könyveimet — a magyar irodalom színe-java — a hat méter magas könyvespolcra.

Érzelmi naplót írok, és feltérképezem kognitív torzításaimat, hm, hm.

Most keresem elő hírhedett (kézzel írott) helyesírási tesztjeim, és teszem fiam elé. Élvezi a parodisztikus példamondatokat. Minden, de minden típushibát kinyírtunk a gimnazistákkal. Kulturális, zsivaj, naiv, játssza, mulandó, hizlal, biztat, precíz, higgye, szerviz, ambiciózus, New York-i, több mint húsz. Van néhány ember a világban, ezeket sosem felejtik el. Csendes érdemrend, suttogó kaszt a tökéletes helyesírás.

Egyébként is minden befolyásolás nélkül elhatározta, idén jó tanuló lesz. Még tart a lendület. Önálló, felelősséget vállal, magától ébred, érti a világot. Biztatom, versenyeken induljon, rajzpályázat, versmondó, Kitaibel Pál, minden. El akarja olvasni Az arany embert is. Mennyi mindent mesélhetek neki. Úgy csitítottam magamban a tanárt mindig.

Most van az, hogy a Julis is biciklizik.

Most van az, hogy repülőjegyet veszek Milánóba.

Most van az, hogy újra olvasok. Színházak lesznek és filmek, istenem. Megnézzük a fiammal a Mátrixot, meg ilyenek.

73 thoughts on “még mennyi minden”

  2. Én világ életemben meglehetősen jó voltam helyesírásból (általánosban a (lusta?) tanár velem javíttatta ki az osztály dolgozatait, szívás volt, mert a többiek rám voltak mérgesek, ha hibát találtam, márpedig megtaláltam őket), de a szervizt rövid i-vel speciel nem szeretem. Nekem az hosszú kéne legyen, akkor kerekebb lenne a világom.

    A nem hozzánk való tárgyaktól való megszabadulás nálunk is nagy projekt, bár a napi harminc elég sok, én a napi tízes átlagnak is nagyon örülök (meg mondjuk elég is, ha azt sikerül tartani).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Magamon azt figyeltem meg, hogy jól ráérzek ugyan , de nem merem leirni addig, amig nem ellenőrzöm, ha bizonytalan vagyok valamiben.

        Kedvelés

      • Nekem a jó helyesírás már a letűnt korok emléke, azzal együtt, hogy mondjuk tudom, melyik ország kb hol van meg hogy melyik utcát kiről neveztek el és miért pont róla. Tudom, hogy szörnyű ezt hallani annak, akiben él az igényesség ilyen irányban, de nekem már nincs kapacitásom erre, pedig igazi nyelvtannáci voltam régen. Az is egy fokozat volt, hogy szótárban kell megnézni a szavakat. De már ott tartok, hogy észre sem veszem, ha rosszul írok valamit. Mentség nincs 🙂

        Kedvelés

      • Ez teljesen világos, éppen ezért én is rövid i-vel szoktam írni. Nem azt írtam, hogy én jobban tudom, hogy annak hosszúnak kellene lennie, épp csak azt, hogy nagyon nem szeretem, hogy így van.

        Kedvelés

  3. Az én helyesírásom idővel borzasztó lett, de nem adom fel!
    Sütőnk az előző albinkban nekünk sem volt, elnéztük, aláírtuk, kivettük, és soha többet nélküle!
    Melegvizünk most 5 napig nem volt, mert a férfi technikus énem csődöt mondott, a Bedienungsanleitung meg nem embernek íródott, így forraltuk a vizet, és kis lavorban fürödtünk, kancsóval öntözve magunkat.
    Nagyon szexi, a hatás nem marad el, próbáljátok ki! Azóta is várom az épp patakpartra tévedő mosónőket, de immáron hiába.
    Azért ünnepeljük a gázbojlert, nagy áldás, de havonta pár napra elzárom majd a gázt…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Az újrakezdés lendülete az arany őszben. Nálam is. A gyerekeim elutaztak, apám meghalt, a feladatok elvégezve, önvizsgálat, tértisztítás, kidobjuk a kacatokat, – de a kis ócska svejci sapkát azt neem – és mindig száz dolgot csinálnék egyszerre. Szüret a szomszédokkal, meg munka otthonról, harc a darazsakkal, harc az egerekkel, fuvolázni a gyöngytyúkoknak, meg közben mosás, amikor végre ki lehet teregetni, és kutyákat is kéne vinni sétálni, és magamat biciklizni, és a faiskolám, és a krumplik, és jóga, és a virtuális naplóm (szünetel, valameddig, de emlékezni fogok erre) nem fér 24 órába a napi minimum. Ah, régen többre voltam képes! Kis utazásokat tervezek, otthon nyar(g)alok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Megnyugtatja őket. A nyáron még kicsik voltak, és itt volt a rokonunk az ausztrál Max (szaxofonos) és este játszott nekik az ír furulyán, hogy ne rikácsoljanak, amikor betettük őket a dobozba. Varázslatosan elaludtak. Nem kényesek a művészi színvonalra, a fúvós hangszer a lényeg, a hangját szeretik.

        Kedvelés

  6. Én jártam helyesírás versenyekre. Milyen rég volt, és szomorú, hogy mennyit felejtettem. Nálunk gimiben a tanár legtöbbször irodalmat tanított nyelvtanórán. Nem tudom, ez általános jelenség -e, de a nyelvtankönyv szinte érintetlen volt. Irodalomból meg mindig volt valami elmaradás. (Úgy rémlik, hogy általános felsőben ugyanez volt a helyzet.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hát, a pók nem rovar 😉 Tracheatüdővel.
      Nincs, de keringő testfolyadéka van, ez csak tápanyagot meg salakanyagokat szállít, oxigént jellemzően nem. A gázcsere csöveken keresztül történik, ez a növekedés egyik gátja is, hiszen ez a módszer csak viszonylag kis testméret mellett hatékony.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Áááá.. Köszi a magyarázatot. Tudod a “fej,torr,potroh”-ból amit a rovarokról tanultam,nem sokat vagyok képes megérteni 🙂

        Mi hajtja a testnedvet a póknál? Ha már szóba jött 😉

        Kedvelés

      • Hehe, a pókoknak jellemzően két nagy testrészük van: fejtor és potroh 😉
        Mi hajtaná, hát szív 🙂 A rovaroknál is. Mindkét társaságnál ez egy hosszabb, csőszerű cucc, egy vérkör van, pontosabban vérnyirok kering.

        Kedvelés

      • Én emlékszem Laci, hogy ezeket tanultuk bioszból. Sokat felejtettem már, de még maradtak dolgok, nagyon szerettem.

        Kedvelés

      • Persze hogy tananyag. Mindenkinek az marad meg a tananyagból (is) tartósan, ami érdekli, foglalkoztatja. Alap érdeklődés – és jó, érdeklődést felkeltő pedagógus – kérdése, hogy mi.

        Kedvelés

    • Édes törékeny szőke középső kislánykám madárpókot szeretett volna háziállatnak. Velünk élt a jószág pár évig. Életem egyik nagy spirituális élményei közé tartozik, mikor láttam élő egyenesben egy vedlést: a fejtori rész teteje kinyílik, mint egy csapóajtó, és ezen át kimászik egy másfélszer akkora szép, új, csillogó pók.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem volt tojás ?
        Amugy olyan mint a filmekben 🙂
        Nekem egyetlen ilyen csodálkozós élményem egy sünikével volt, amint szimatol, kibomlik labdából, majd elindul és gyorsan szedi a lábait mint egy malac. Levideóztuk de nem tudtam megosztani ,mert valamiért nem megy fel a video a facere.

        Kedvelés

      • Bocs, annyira hulye vagyok ,hogy a vedlést összekavartam az elléssel 😀 Nekem nem volt madárpókom, de nem is kellene….

        Kedvelés

      • A pókok akkor is háziállattá válnak, ha nincs rá igényed 🙂 onnan már egy apró lépés, hogy meg lehet figyelni. Én akkor jöttem rá, hogy amit fölsöprök a szemétlapátra, hogy “döglött pók”, az valószínűleg csak vedlemény. Az élet apró örömei.

        Kedvelés

      • Tímár és Tímea viszonya miatt. Oké, ez egy romantikus regény, a műfaja miatt ilyen, amilyen, de ha az ember józanul belegondol magába a sztoriba, akkor eléggé dühítő, amit lát. Engem kamaszként nagyon irritált Tímea viselkedése Tímárral szemben – talán azért, mert nekem bejött Tímár, neki meg nem, és nem értettem, mi a szart eszik azon az idióta Kacsukán, aki gyakorlatilag végignézte, hogy hülyét csinálnak belőle. Most már jobban értem Tímeát – nem tehetett róla, hogy nem volt szerelmes a férjébe és nem is vonzódott hozzá. De akkor is iszonyúan bosszant, hogy sosem beszéltek őszintén, hogy nem ültek le és tárgyalták meg, hogy mi legyen épelméjű emberek módjára, és miért nem váltak el. Bár Jókai hősei szinte soha nem viselkednek épelméjű emberek módjára, hanem mindenféle magasröptű ideológiák mentén, ráadásul mindig az első és legfontosabb nekik, hogy jajj, mások mit gondolnak róluk.

        Kedvelés

      • az a baj, hogy akkoriban szerintem egészen reális, hogy ez nem volt szempont a házasságban, hogy vonzódj a férjedhez, tehát nem is tudtak mit megbeszélni, és ezt sztem jókai egészen jól ábrázolja emlékeim alapján így utólag belegondolva.

        Kedvelés

    • Szerintem egy kamaszodó ifjút nagyon megtud érinteni egy olyan regény, mint az Aranyember.
      Érdekes, hogy nemrég vált újra láthatóvá a sziget, ami megihlette az irót, a szép nevű Ada- Kaleh legendás helye. 40 éve tűnt el a Dunában a Vaskapu I. erőmű építése során.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • nem tum, sztem nem mindenkit.
        engem megérintett a kívülállóság-probléma, a tájak, helyek, az emberábrázolás részletessége, de én már akkor nagyon olvasott voltam tizenegy-két évesen. (meg nem is kötelezőként olvastam, hanem egy felnőtt barátom ajánlotta).

        de tudom, hogy sokaknak pont ezekbe törik bele a foguk gyerekként.

        Kedvelés

  10. Ősszel pörgök fel igazán. Kezdődik a szezon. Adrenalin csorog az ereimben, pörget a szenvedély. Megyek a hegyekbe és telepakolom a kosaramat. 🙂 Boldog, elégedett hetek jönnek. Aztán télen rendszerezem az élményeimet, megírom a blogom 1000. bejegyzését, angolul tanulok. Majd jönnek az ünnepek, és talán lesz hó is. Élvezem az életet, pedig húsba vágó gondjaim vannak. Talán ezért látnak erősnek kedves ismeretlen ismerőseim?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Annyira jó volt ez a nyár, nehezen engedem el.
    Voltak benne, nagyon jó találkozások, mély beszélgetések, volt benne sok-sok Balaton.
    A rapszodikus időjárás ellenére szépen lebarnultam.
    Volt benne sok éneklés, verseny, arany is.
    Legeslegjobban azt imádom, hogy kinn lehet ülni éjszaka is a teraszon egy szál semmiben, beszélgetni, lenni. Este is simogat a jó meleg, ha nem ott laknék ahol, esküszöm kinn is aludnék a szabad ég alatt.
    És újra olvasok könyveket, szép sorban, nem csak a nyaralás alatt egyet-egyet, mint évekig. És beiratkoztam a Szabó Ervinbe újra, az is egy mámoros pillanat volt!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Visszajelzés: nem akarok olyan izmos lenni | csak az olvassa — én szóltam

Hozzászólás a(z) csak az olvassa bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .