jogszerű

Közzétéve Szerző:

Csúnyán le van járatva a jog, a jogszerűség, a jogra való hivatkozás, az a helyzet. Olyan halott, okoskodó, romlott valami a jog sokak szemében, amivel csak visszaélnek a dörzsölt figurák, hogy szemétkedhessenek.

Már néha én is elhiszem ezt. Na de…

Miért gondolják azt az emberek, hogy a jogszabály, a saját hazájuk törvényeinek összege írott malaszt, és nem úgy van az?

Rohadtul úgy van, és legyen úgy, ha nincs. Szelleme is, betűje is stimmel, ami a lényeget illeti. Kifejezetten progresszív. Ha komolyan vennénk, sokkal jobb életet élhetnénk. Most újult meg mindkét nagy területe. Nevén nevezi a szexuális erőszakot, például. Kikerült belőle a szemérem és a kerítés szó. Egyes erőszakos bűncselekmények elévülési idejét meghosszabbította. Van távoltartás. A százhetvennyolcas paragrafus megkülönbözteti a csekély mennyiséget, és akkor csak vétség. A rágalmazást és a becsületsértést továbbra is világosan elkülöníti és bünteti. A zaklatásnak az internetes formáját is elismeri.

A törvényeink mint folyamatosan alakuló, a valóságot követni igyekvő, vitákban kiforrott deklarációk arról, hogy mit nem lehet, nem bénák. Bírálhatóak, jobbíthatóak, de eleve, szándékaik szerint nem bénák, és nem korlátoznak, hanem védenek. A gyanakvás, hogy a törvény korlátoz és ellenünk van, szabad ember pedig kibújik alóla, ha teheti, Kádár-kori örökség. Azok mantrája, akik minden előnyt elvárnak, de közben forog a fejük, és vidáman parkolnak a zebrára.

Az intézmények működése, a bírói gyakorlat már más tészta. Az érzéketlenül eljáró, saját szabályaikat nem ismerő, aktatologató, cinikus, áldozathibáztató, nőgyűlölő, rasszista rendőrségi, bírósági, ügyészségi dolgozók, na, ők bénák.

Meg Pokol Béla. Ez két link itt.

Na, elkezdem máshonnan. Az utóbbi két hónapban az a vád ért engem, hogy én arra hivatkozom, hogy amit teszek Kozmáékkal kapcsolatban, az nem ütközik törvénybe, tehát rendben van.

De ez csak mellébeszélés, mert igazából nagyon csúnya, amit csinálok, és nem a jog számít, az csak az én pajzsom, és az emberi dolgok ezen túl vannak.

El kell keserítsem bírálómat.

A nyilvános térben egymástól azt várhatjuk, hogy amit csinál, ne ütközzön a konszenzusosan elfogadott szabályokba. Az adott állam jogszabályaiba (a magyar nyelvű interneten a magyart mint hivatalos nyelvet használó államéiba és/vagy a domain szerinti, esetleg a potenciális sértett lakhelye szerinti államéiba), ezen kívül meg a helyi felhasználói vagy kommentelési szabályzatba se.

Semmi mást nem várhatunk tőlük, nincs jogunk mást elvárni, legfeljebb tudhatjuk: ha odahány a padlóra, ha álprofilokról írogat, ha bután érvel, ha egy d-vel írja a mond ige felszólító alakját, az kínos. Rá nézve, mármint, mert minekünk van fogalmunk a minimumon túli tartományról is. De joga, az van hozzá.

Tehát nyugodtan megírhatja valaki, hogy Joó Violettának bizony el tudna képzelni előnyösebb frizurát is, és rólam is azt, hogy csúnya a konyhám csempéje, mint ahogy valóban az. És leírhatja ezt százszor is. Ez nem kellemes, de hogy ilyeneket és még sok minden mást is lehet írni, a szinte bármi írásának lehetősége, az a szabadságot jelenti, és a szabadság nagyon fontos.

Semmi mást nem várhatunk — ez az önmérséklet maga a demokrácia, mások szabadságának tisztelete. Az állatokat is elviseljük békésen, esetleg kifejtjük állatságukról a véleményünket. Ugyanakkor nekünk nem kell lemennünk állatba, ha nem akarunk, csak mert jogszerűen megtehetnénk.

Nem is megyünk.

Ha jogszabályt sért, amit ellenünk tesznek, akkor módunk van tiltakozni és jogorvoslatért folyamodni. Ha viszont nem sért jogszabályt, akkor azt, társadalomban élvén, el kell viselnünk. Ilyen az élet, ilyen a nyilvános tér, vannak vélemény- és ízléskülönbségek, ennyit várhatunk embertársainktól, jobb erre felkészíteni és trenírozni magunkat, ha pedig nem megy, akkor visszavonulni  nyilvános térből. Mivel a jog az erkölcs minimuma, ahogy VeGeorg Jellinek mondja, csak a minimum vasalható be.

Ehhez mondjuk nem árt, ha a polgár ismeri állama jogszabályait.

S persze megkérhetjük, hogy ne írjon csúnyákat rólunk, kifejezhetjük az érzéseinket ezzel kapcsolatban, leírhatjuk az ellenvéleményünket, érvelhetünk, hogy a minimumon felül még mit tartson tiszteletben, mivel vet rossz fényt más helyett magára, de nem hivatkozhatunk a hatályos jogszabályokon túli elvekre, mert azzal az ő véleménynyilvánítási szabadságába lépnénk, utóbbi pedig a legfontosabb szabadságjogaink egyike. Milyen alapon kérjük azt, hogy ne írja le, amit gondol?

Zaklatni, rágalmazni, kegyeletsérteni nincs joga. És ha elvéti a határt véleménynyilvánítás és becsületsértés között, az az ő felelőssége.

Ja, a lényeget majd elfeledem. Eddig volt az egyrészt. Másrészt: nem csináltam semmit, hosszú hónapok óta, nem is reagáltam a mocskokra, szó nélkül álltam a hazugságözönt, nem írogattam, nem nyúltam a wikipédiájukhoz, nem üzemeltettem ellenük blogot, és nem is biztattam, kértem, szerveztem senkit arra, hogy ilyesmit tegyen. Aki csinálta, saját elhatározásából csinálta, vállalja is a felelősséget a szavaiért, és én abba nem szólok bele, az ő jogát is tisztelem. És jogom van egyetérteni vele vagy találónak és igaznak tartani egy-egy megfogalmazását.

A másik vád az agresszív gyűlölködőké: hogy én csak a látszatra vigyázok, mert ravasz vagyok, és titkon a jogsértések egész sorát követtem el, de nem vagyok rajtakapható.

Ez egyszerű. Nem csak úgy teszek, mintha, tehát nem arról van szó, hogy ügyeltem arra, hogy ne legyen bizonyítható a csúnyaság, hanem valóban nem csináltam semmi olyat, ami jogszabályba ütközik, és többet ők sem várhatnak tőlem. A többiről, amit tettem, szíve joga kinek-kinek, hogy azt gondolja, amit akar, és ezt el is mondja.

Mondják, hogy jaj, nekem hogy esne, sipákolnék, ha rólam is indítana valaki olyan blogot, mint amilyet Kozmáékról a bírálóik. Ezt én nem így gondolom, ez az ő prekoncepciójuk. Nem élhet vissza a képeimmel és a szövegeimmel, mert azt jogszabály tiltja, tehát jól nézze meg, mit tesz, mert nem vagyok szívbajos, de egyébként azt ír, azt idéz, azt boncolgat, amit akar, és én elismerem az ehhez való jogát, akkor is, ha kellemetlenek a következmények. Nincs más választásom: ha öntudatos véleménynyilvánító vagyok, ha fontos nekem ez a lehetőség, akkor el kell ismernem mások ugyane jogát, a butábbakét, gonoszakét is. (Jogom van őket ilyeneknek tartani is.) Akárhogy is esik nekem, amiket írnak, az érzésem magánügy, nem kérhető számon másokon, és pontosan tudom, mert nem vagyok naiv és nem mások keblére borulni járok a világhálóra, hogy arctalan internetfelhasználóktól nem várhatok többet, mint hogy ne sértsék meg a törvényt, amikor velem foglalkoznak.

Én is élek a jogommal: blogger lévén, elmondom, amit a világ dolgairól és az internet szereplőiről gondolok, tudom, hogy ezt megtehetem, és az nem megtámadás és nem jogtalanság.

116 thoughts on “jogszerű”

  2. “A gyanakvás, hogy a törvény korlátoz és ellenünk van, szabad ember pedig kibújik alóla, ha teheti, Kádár-kori örökség. Azok mantrája, akik minden előnyt elvárnak, de közben forog a fejük, és vidáman parkolnak a zebrára.” Ennek tövén nő sok más egyéb is, ami hasonló, pld. a megoldjuk okosba’, kér-e számlát, a gázbojler-sufnituning, na majd az állambácsi. Azzal együtt, hogy van egy hajlam arra, hogy a jog bizonyos mértékig (bár ennek a mértéke egyik jó mutatója lehet – fordítottan arányosan értelemszerűen – egy állam, jogrend boldogságosságának) a hatalmon lévők (értsd: az erőforrás felett rendelkezők) pozicíóját erősítse.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Annyira gáz, hogy ezt (még mindig) magyarázni kell. Hogy a jogellenes és a szúrja a szemem nem ugyanaz a kategória.

    Egyébként az én értékrendem szerint okosabbnak lenni másoknál sem erkölcstelen dolog. Sőt, ezzel a tulajdonsággal élni sem az. Ja, és a jogot ismerni sem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. “A törvényeink mint folyamatosan alakuló, a valóságot követni igyekvő, vitákban kiforrott deklarációk arról, hogy mit nem lehet, nem bénák. Bírálhatóak, jobbíthatóak, de eleve, szándékaik szerint nem bénák, és nem korlátoznak, hanem védenek. A gyanakvás, hogy a törvény korlátoz és ellenünk van, szabad ember pedig kibújik alóla, ha teheti, Kádár-kori örökség. Azok mantrája, akik minden előnyt elvárnak, de közben forog a fejük, és vidáman parkolnak a zebrára.”

    Valóságot követni igyekvő?? Vitákban kiforrott?? – remélem, ez szatíra. Pl. az alk… alaptörvény? Vagy a Lex RTL? Vagy (most láttam egy számlán, várom, mikor lesz belőle EU-botrány) a külföldi származású árukra kivetett mittudoménmilyen díj? (Ez nem FIDESZ-ellenesség, próbálom meg megelőzni a felhördülést, pont így csinálta minden kormány, amikor úgy érezte, megteheti, és ez megy mindenhol a világon, ahol a hierachikus társadalmi struktúra az egyén számára átláthatatlanná nőtt, csak a mérték változik.)

    Továbbá: a törvényeknek nincsenek szándékai, a törvényhozóknak vannak, azok meg nem csak bénák, hanem gyakran teljesen erkölcstelenek és rosszindulatúak is. A gyanakvás, hogy a törvény korlátoz és ellenünk van nem csak diktatúrában, de még a képviseleti demokráciában is indokolt, Szabad ember a saját mércéje szerint ítél, és ha az ítélete a törvényt felülbírálja ÉS ha teheti, akkor kibújik alóla, különben az elvakult szabálykövetés tulajdonképpen kollaboráció, amitől még jól felsőbbrendűnek is érezheti magát, aki gyakorolja. Általában visszautasítod a bináris logikát, a konformizmus – opportunizmus esetében miért nem?

    A kádárista posvány felemlegetését meg kikérem magamnak. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Örülök, hogy újra kommentelsz, és termékenynek érzem ezt a vitát. De igen, a jognak mint elméleti konstrukciónak is van jól leírható szándéka: garantál, eligazít, határt szab, figyelmeztet, a gyengébb mellé áll, deklarál, szankcionál. Nem a törvényhozó igazít el, szab határt, szankcionál, az egy másik hatalmi ág. Olvasd el a bétékát, meglepő olvasmány. Te most a botrányos egy-kettő-tízet említed, azzal nem számolsz, hogyan véd téged a segítségnyújtás elmulasztásának tilalma és a többi. Írd ide nekem azokat a paragrafusokat, amelyeket kedved van felülbírálni, kijátszani. Nem vagyok bináris, de utálom a minden alól kibújó, folyton elégedetlen, másra mutogató, elváró állampolgári magatartást, amely mindig talál mentséget arra, hogy szabadságát mások rovására érvényesítse. Az én öntudatom oka, hogy összeszedem más kutyák szarát is, és elismerem mások jogát is mindahhoz, amely lehetőségekkel magabiztosan élek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Van, hogy jogalkotni is lehet visszaélésszerűen. Vagy lehet már fordítva igazabb: az is előfordul, hogy nem visszaélésszerűen alkotják a jogot. Nem vagyok biztos az arányokban, de annyi, de annyi és olyan frusztráló a diszfunkció.
        Én sem vagyok bináris “de utálom a minden alól kibújó, folyton elégedetlen, másra mutogató, elváró állampolgári magatartást, amely mindig talál mentséget arra, hogy szabadságát mások rovására érvényesítse. Az én öntudatom oka, hogy összeszedem más kutyák szarát is, és elismerem mások jogát is mindahhoz, amely lehetőségekkel magabiztosan élek.”

        Kedvelés

      • Mindenesetre van egy méltósága. Sokan hangoztatják büszkén, hogy ők aztán elbújtak, nem éri el őket a rendszer, rendkívül vonzó álláspont, aztán csak használja mindenki a közöset akkor is, ha nem tesz bele. Az a baj, ha mások szívnak miatta. Mondjuk az ő adójukból van a járda, amin mész, ilyenek.

        Kedvelés

      • nekem elsősorban az a bajom, hogy a kibújástól nem lesz jobb semmi. márminthogy adott egy mondjuk igazságtalan alaphelyzet (mondjuk hogy nem mehetsz ki délután az iskolából vagy bármi), amit kikerülsz, mert van rá lehetőséged, de attól még mások ugyanúgy szenvedni fognak a következményeitől.

        Kedvelés

      • Én sajnos nem érzem termékenynek egyelőre. Azért, mert te épp a büntető törvénykönyvet olvastad mostanában, én még nem fogok paragrafusokat citálni neked, és nehezményezem, hogy úgy csinálsz, mintha az álláspontom alátámasztásának ez lenne a kézenfekvő módja. Abszurdnak találom a kábítószerügyi rendszabályokat, a biztosítási rendszabályok egy részét, a kötelező óvodába járást, a kötelező közoktatást, a tananyagot (!!!), melyet szintén jogszabály szabályoz, és igen, abszurdnak találom az adózási szabályokat is (különös tekintettel arra, hogy a befolyó pénzt kik és hogyan és mire használják), és amikor úgy éreztem, hogy a sarc aránytalan a kapott szolgáltatáshoz képest, hát ki is bújtam alóluk (nem azt jelenti, hogy nem fizettem adót, hanem hogy kevesebbet fizettem). Továbbá szoktam közterületen pisálni (bár tilos), és nem teszek szájkosarat a kutyámra (bár kötelező). Felháborítónak tartom a kényszergyógykezelésre vonatkozó szabályokat, az otthonszülés nagy nehezen kialakított szabályozását és a mögötte található rengeteg gennyet, amit nagyon közelről volt szerencsém megfigyelni. A lényeg azonban ez volt:

        “A gyanakvás, hogy a törvény korlátoz és ellenünk van nem csak diktatúrában, de még a képviseleti demokráciában is indokolt. Szabad ember a saját mércéje szerint ítél, és ha az ítélete a törvényt felülbírálja ÉS ha teheti, akkor kibújik alóla, különben az elvakult szabálykövetés tulajdonképpen kollaboráció, amitől még jól felsőbbrendűnek is érezheti magát, aki gyakorolja.”

        Nem bújok ki minden alól, nem vagyok elégedetlen és nem mutogatok, ámde állítom, hogy ezt a magatartást nagyon gyakran nem lehet felróni annak aki így viselkedik, mert a társadalom (az ún. Nyugat általánosságban és ezen belül ez a szerencsétlen Magyarország egyedi okokból még inkább) annyira beteg és emberellenes, hogy nem csoda, hogy sokak csak így képesek reagálni rá (tehát az álláspontod részvétlen), és állítom, hogy az öntudatos és kispolgárias szabálykövetés (amit csak elég jelentős privilégiummal engedhetsz meg magadnak egyáltalán, erről te is írtál már, csak most elfelejtetted) erkölcstelenebb (tehát az álláspontod önfelmentő). Van persze bőven pofátlan és szemérmetlen önzés és önfelmentés, hatalomakarás és rabszolgatartó mentalitás: nem csak itt nálunk, bár itt mostanság különösen, de világszerte jelentős mértékben ők írják a szabályokat.

        Kedvelés

      • > a kábítószerügyi rendszabályokat, a biztosítási rendszabályok egy részét, a kötelező óvodába járást, a kötelező közoktatást, a tananyagot (!!!), melyet szintén jogszabály szabályoz, és igen, abszurdnak találom az adózási szabályokat is (különös tekintettel arra, hogy a befolyó pénzt kik és hogyan és mire használják)…

        +1

        Kedvelés

      • +1
        BTK: hogy is van végül a CSBE-vel? Nem alakult át párkapcsolati erőszakká, mármint hogy ilyen tényállás van, nem CSBE?

        Kedvelés

      • Nemnem. A párkapcsolati erőszak ugyanis szűkítés a CSBE-hez képest: a gyerekek, idős szülők, stb. elleni erőszak kikerült belőle, igaz, az élettársak közötti viszont belekerült, de véleményem szerint összességében így is szűkítés.

        Kedvelés

      • Én nem gondolom, hogy többet nyertünk, ráadásul az elv nem tetszik, lényegében a gyerekbántalmazás családon belül kikerült ebből a külön nevesített halmazból. Ez iszonyú rossz üzenet. Én megfordítanám: jogszabály, vagy akár névmódosítás (pl. családon és párkapcsolaton belüli) révén a CSBE-be bele nem férő szarságokat is be lehetett volna vonni.

        Kedvelés

      • Én az általad írt verziónak jobban örültem volna. Viszont az előzmények után még ennek is örültem. Kétszer írtam alá a petíciót, mert az elsőre nem jött össze, néhány politikus megnyilvánulása, ….

        Kedvelés

      • Egyébként ezért nem igazán örültem pl. hogy a tüntetést Nők lázadásának nevezték, és a szervezők ezt fel is vették, mert pont kivitte a témát a család kontextusból.

        Kedvelés

      • Nekem jobb lenne nem összeszedni mások kutyájának a szarát és a söröskupakokat, mégis összeszedem. Nekem is olcsóbb lenne a nem annyira rendesen adózó zöldséges portékája, de én a nyugtát adót választom. És csak akkor van pofám nagy elánnal megmondani a tutit, ha a rövid távú érdekem ellenében is komolyan veszem a hosszú távút és mindannyiunkét. Ez a fedezet. És ebben áll az én kispolgárságom.
        Ha szülnék még otthon (a szabályozás előtt szültem), betartanám a betarthatót, azért is, hogy segítőimet se sodorjam bajba. Azt is úgy fognám fel, hogy ennek ez az ára, és bőven megéri.
        Eddig csak példákat írtál, hogy melyik paragrafusok nem tetszenek, hogy összességében a jog, a jogrendszer ne védene, azt nem sikerült bizonyítanod.
        Nevezhetsz kispolgárnak, sértegethetsz a blogomon és fejemre olvashatod saját, kreatívan értelmezett soraimat, én nyolcvanezres nettójú tanárként, csótányos másfél szobában is így gondolkodtam, és nem szidtam senkit, ami meg azóta történt, abban négyötödrészt saját humán tőke és kőkemény munka van, nem szerencse és nem ölembe hullott vagyon. Ami többet akartam mindig is, nem pénzbe és nem másoktól lecsalható előnybe került. Meg is lett.
        Az összes elégedetlen, béna ingű értelmiségi igazolja a stiklijeit valahogy. Kicsit zavaros szavak, kicsit zavaros gondolatok, de az ötszázasait mindenki megvédi sokszorosan összetett mondatokban, ezek neve valami -izmus, lehet róla vitázni fél éjjel. Közben még szabadnak meg gondolkodónak is hiszi magát, és elvi alapon megveti azt, aki nem így csinálja, hanem helyette is befizeti a járulékot.

        Kedvelés

      • “Az összes elégedetlen, béna ingű értelmiségi igazolja a stiklijeit valahogy.”

        Azért vannak az “értelmiségen” kívül másféle emberek is, szerencsére. Akik nem olvastak annyit, mert sem idő, sem helyzet nem volt, akik bliccelnek, mert a tb nem fedezi a gerincük gyógyítását és nem bírnak gyalogolni, de menni kell, akik egyetemről után nem adnak számlát a magánóráikról, akik a minimálbér mellett kiadnak egy szobát, a másikban meg ők az x gyerekkel.
        Ezeket én nem látom stiklinek. Sokat ismerek közülük és biztos vagyok benne, hogy szívesen adnának nyugtát, számlát, 350 forintot (szorozd be ezt kb. napi hárommal, ne, inkább néggyel!), de mert nem tudnak, ne mossuk össze őket a “béna ingesekkel”!
        Jelzem nincs autójuk, mosogatógépük (hehe!) és nem dohányoznak. Csak maga alá temette őket a rendszer. És “stiklisek”. igen. És igazolják, csak nem ilyen ékesszólóan, de ugye erre írtam valahol máshol, hogy az “okos”, az még nem minden.

        Kedvelés

      • A szándékosan feszülő, rosszhiszemű érvelésedben az sem stimmel, hogy nem ám a privilegizáltak szoktak úgy viselkedni, mint én — egyszerűen, sok dologról simán lemondva: nincs autó, nincs közlekedésimorál-probléma, a többiben a szabályokat szorosan betartva, összességében elégedetten, nem nyafogva –, privilegizáltságuk arányában, hanem épp ők a leghangosabbak, amikor meg kell ideologizálni, hogy mások rovására élnek jól. Akinek van, még többet akar, pénzt, szabadságot, mentséget, és mindig lesz érve is hozzá. A kevésbé élelmesek meg húzzák az igát helyettük is, és még le is vannak nézve, amiért nem felvilágosultak. Te éppoly privilegizált vagy, mint én, hasonló a munkád, elegánsabb a végzettséged, legfeljebb több gyereket vállaltál, miért szélsőségesen ellentétes az álláspontod a szabálykövetésről, és miért élezed mesterségesen a kettőnk helyzete közti különbséget? Megint oda lyukadunk ki, hogy bassza meg a blogger, amiért megcsinálta és még mindig bírja?

        Kedvelés

      • Na ez a gond, látod, hogy nálad, ha valaki hevesen nem ért egyet, és még ragaszkodni is merészel ehhez, akkor az szándékosan feszül és rosszhiszeműen érvel. Ráadásul van pofája sokszorosan összetett mondatokat használni, béna az inge és mások rovására él jól. Ellenben ha valaki megjegyzi, hogy valójában tényleg tiltja a szabályzat a kutyát pórázon futtatva biciklizést… akkor is. 🙂

        Pedig csak annyi a helyzet, hogy én úgy gondolom, tévedsz, a csótányos másfél szobában is tévedtél, az általad képviselt gondolkodásmód, mely engem jelenségként érdekel, téved abban, hogy az összes szabály betartása célravezető vagy erkölcsös lenne. Megjegyzem tévedni oké, sőt, és ámde, ha az ember azt veszi észre, hogy már egy jelentősebb ideje nem tévedett fontos dologban, és ez nem gyanakvással, hanem elégedettséggel tölti el… na az gáz.

        Továbbá, hogy a régi időkben hogy ment, nem tudom, de most nem igaz, hogy nem szidsz: rendszeresen ostorozol, pellengérezel és teszel nevetségessé nagy csoportokat… még jó, hogy “jelenségszinten” – leginkább így szoktunk csoportokat egyáltalán azonosítani – de a jelenségeket emberek produkálják.

        Nem sértegettelek, kritizáltam az álláspontodat. Nem szándékozom bebizonyítani, hogy a jogrend összessége nem véd, mert természetesen véd: nyilvánvaló hogy egy erőszakszervezetek nélküli, állam nélküli környezetben, főleg innen oda hirtelen átkerülve, sokkal veszélyesebb lenne az élet – de nem csak ennyiben lenne más a helyzet. A jogrend véd ÉS korlátoz és támad, és nekem nem CSAK védelemre van szükségem, hanem szabadságra is. Hogy mennyi védelemért mennyi szabadságot szeretnék adni, azt meg különösen szeretném én eldönteni.

        Vicces, hogy te javasoltad, citáljak paragrafusokat, amelyekkel bajom van, most meg te írod, hogy eddig csak példákat írtam.

        Az egy érdekes kérdés, hogy elképzelhető-e olyan ideális jogrend, amely az egyén szabadságát csak a szükséges mértékben korlátozza. Függetlenül attól, hogy erről mit gondolunk, az nyilvánvaló, hogy jelenleg ilyen jogrend a földön nincsen, meg az is, hogy másrészről a magyarországi, az jóval távolabb van az ideálistól, mint jópár másik, és még távolodik is tőle (az új választási törvényt kihagytam például). Ilyenkor szokott jönni a felszólítás, hogy ha nem tetszik a szabály, tessék a rendelkezésre álló demokratikus csatornákat igénybe venni, és a szabály megváltoztatását kezdeményezni… de, egyrészt, a rendelkezésre álló “demokratikus csatornák” nem állnak rendelkezésre, nem demokratikusak és a hatalom nagyját birtoklók aránytalan erőfölénye jellemzi őket, másrészt pedig én nem akkor szeretnék szabad lenni, ha a magasságos jogrend ezt majd lesz szíves nekem megengedni… hanem most. Ahogyan te is tettél, pont, amikor a szabályozás előtt otthon szültél, és teszel, amikor pórázon futtatod a kutyádat a biciklid mellett.

        Az, hogy az “összes elégedetlen, béna ingű értelmiségi igazolja stiklijeit valahogy”, az egy tipikus csúsztató mondat, mert azt sugallja, hogy az összes elégedetlen, béna ingű értelmiséginek vannak stiklijei (pedig lehet, hogy vannak olyanok is, akiknek nincsenek), másrészt azt is (sugallja, bár nem mondja), hogy elsősorban az elégedetleneknek vannak stiklijei (pedig az elégedetteknek van több). Ráadásul éppen arról próbálnék vitázni, hogy vajon mi stikli és mi nem.

        Szerintem mindez nem zavaros, és szerintem a sértegetéshez te mentél kapásból jóval közelebb. Persze te vagy itthon. 🙂

        Kedvelés

      • “Te éppoly privilegizált vagy, mint én, hasonló a munkád, elegánsabb a végzettséged, legfeljebb több gyereket vállaltál, miért szélsőségesen ellentétes az álláspontod a szabálykövetésről, és miért élezed mesterségesen a kettőnk helyzete közti különbséget? Megint oda lyukadunk ki, hogy bassza meg a blogger, amiért megcsinálta és még mindig bírja?”

        Persze, én is privilegizált vagyok, a végzettségem külföldibb (ti. azért, mert a Kádár-rendszert annyira nem bírtam, hogy 17 évesen kiléptem belőle, onnantól kezdve vagyok alapvetően öngondoskodó is), az eleganciát nem igazán tudom értelmezni. A szabálykövetésről szóló álláspontomat próbáltam az eddigiekben kifejteni, magyarázni, nincs mögöttes: erre jutottam. A globális társadalomban a hatalom, a javak rendkívül egyenlőtlen megoszlása nekem nyilvánvaló tény (de jól adatolható is), és mivel a szabályokat legtöbbnyire/jellemzően a hatalmi egyenlőtlenség aktív fenntartói és haszonélvezői írják, nyilvánvaló, hogy a szabályokban ez a hatalmi egyenlőtlenség kifejeződik. Aki tehát a hatalmi egyenlőtlenséget helyteleníti, az kénytelen (erkölcsi értelemben is kénytelen) a szabályokat nem adottnak és kötelezőnek kezelni. (És akkor még mindig, ahogyan te tetted, zárójelbe tesszük a szabályok alkalmazásának szintén globálisan tapasztalható visszásságait, amit megtehetünk a témánk korlátozása érdekében, de valójában eléggé életszerűtlen: a fenyegető erőhatalom az önmagukban is ésszerűtlen és igazságtalan szabályokból és ezek ezen túlmenően ésszerűtlen és igazságtalan alkalmazásából tevődik össze, szervesen). Egyébként elfogadom, hogy mindez így van: az állam, a társadalom egésze, leginkább olyan nekem, mint az időjárás: van hogy jól jön, van hogy bebaszik, sok befolyásom nincs rá, de nem engedem, hogy meghatározzon.

        Kedvelés

      • Jaj, de bonyolult és jól hangzó mondatok arról a sima tényről, hogy jólesne egy spangli… vagy: hogy úgy akarod használni a közjavakat, hogy nem teszel bele a közösbe.

        Kedvelés

  6. Ja, ami a történelmi visszatekintést illeti, nem kádárkori ügy ez. Nagyjából 500 évig -egészen rövidke időszakokat leszámítva- a törvény egyet jelentett az idegen, megszálló hatalom által ránk kényszerített kötelezettséggel. Egyszerűen a vérünkké vált a kijátszása, mivel sokszor és sokáig ez a túlélést jelentette.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Az a baj, hogy a jogalkotói szándék nem minden esetben jelenik meg a törvén betűjében. Érezzük, és tudjuk az indíttatást, de gyakran több értelmezés adódik a nem egyértelmű szövegezésből. Na ekkor elindul a kijátszás, ami itthon nemzeti sport.
    Pedig “ha komolyan vennénk sokkal jobb életet élhetnénk.” Szerintem is. Szeretném látni egyszer, hogy a feleségemen kívül más is 40-el megy a 40-es táblánál. (akkor talán én is annyival mennék..) Szeretném látni, hogy befizeti mindenki az adót, kér építési engedélyt, kitakarítja az árkot, felszedi a saját kutyája után. Szeretném látni, hogy egyszer nagy eső után nem jön fel a csatornából a víz, és nem önti el a mélyponton lakó néni fürdőszobáját a szar, mert senki sem köti bele az esővizet a csatornába. Szeretném látni, hogy veszünk parkolójegyet, kérünk számlát a vízszerelőtől, átengedjük a gyalogost a zebrán, legalább.
    Talán a boldogabb társadalmakban beállnak a mozgólépcső jobb oldalára, és bevallják a jövedelmüket? Segélyt pedig csak akkor kérnek ha rászorulnak?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az is elég lenne, ha a többség tenné. Olyan, hogy mindenki jog- illetve szabálykövető, olyan nincs, nyilván. De tapasztalatom szerint (igaz, csak turista voltam, meg hírekből, elmondásokból értesülök) a jogkövetés jobban megy. Nyilván azért is, mert a szabályok kevésbé merevek, kevesebb is van – de jobban el is hiszik, hogy azok a pógárért vannak, és nem úri huncutságok. Ezt meg azért, mert megértetik velük (nem a fejükbe verik, hanem érthetővé teszik), ja és még azért, mert egy politikus sem mond olyat, hogy (ez) a törvény rájuk nem vonatkozik. Hanem általában tűrhető példát mutatnak, ha meg mégsem, akkor repülnek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Kevesebb szabályt könnyebb betartani, mint egy állandóan változó jogszabálydzsungelben tájékozódni. Könnyebb betartani, ahol a különféle szintű rendszabályok nem mondanak ellent egymásnak, nincsenek részek, amiket majd a végrehajtási utasítás szabályoz, ami évek múlva még mindig nincs, addig meg exlex állapot van. Nem vagyok jogász, nem értek a joghoz, maradok a hasonlatnál: a dzsungelben könnyebb eltűnni, mint világos és átlátható terepen.Gondolok itt olyan esetekre, amikor van egy központi rendelet, egy azzal esetleg köszönő viszonyban sem levő helyi rendelet – amit azért be kellene tartani, meg a másikat – és jön hozzá az azt mi így szoktuk – faktor. Szerintem ezekből mindenkinek van tapasztalata. Gondoljunk csak néhány közlekedési helyzetre.

        Kedvelés

      • Lemaradt: nem mintha arról lennénk híresek, hogy szabálykövetőek lennénk, de az ilyen helyzetekkel gyönyörűen alakulnak az öngerjesztő körök.

        Kedvelés

      • Pontosan erről van szó. Hogy van olyan szabályozás, aminek a betartás képtelenség. És akkor már sajnos az észszerű szabályok is mennek a kukába lényegében. Mármint betartásilag.

        Kedvelés

      • Az olyasmi azért van, hogy bármikor fenyegethessenek vele, miközben mindenki tudja, hogy betarthatatlan, viszont nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani.

        Kedvelés

      • Az általános fenyegetettség érzés fenntartása viszont kifejezetten a diktatúrák kedvence. Meg a korrumpálhatóságnak is melegágya.

        Kedvelés

      • Itt szerintem az alapvető állampolgári jogkövető magatartást kérjük számon többen a társadalmon. Ettől még persze pl.: az adótörvényeken ma már csak az tud eligazodni aki nagyon szakember és nagyon jár továbbképzésekre.

        Kedvelés

      • De arról azért mindenki legalább hallott már min. 1x, hogy ha pld. kiadja a lakását, azt a pénzt nem vághatja csak úgy zsebre. Majd később meg megreklamálják, hogy nincs este kivilágítva az utca.

        Kedvelés

      • Hasonlóan: távolsági buszon nem vesz jegyet, hanem a felét kb. a sofőrnek adja. Aztán szidja a Volánt, hogy ritkítja a járatokat. Azért, te ész, mert a jegyeladások alapján üresek a járatok! És mindenki ezt csinálja, csodálkozó, sőt sokszor bosszankodó fejek (mit húzza az időt), ha jegyet kérek.

        Kedvelés

      • Kalüpszó: a lakáskiadás pont jó példa sok mindenre. Adtam ki lakást, sok évvel ezelőtt, hivatalosan, szerződéssel, adóztam utána. Ehhez külön számlatömb, stb, irtózatos adminisztráció. A tisztelt bérlő, kezében a szerződéssel, ami igazolja, hogy ő ott jogosan tartózkodik, bejelentkezett a lakásba. Állandóra, mert ha van szerződés, akkor nem kellett ( ezt mai napig sem igazán értem, hogyan történhetett ) aláírnom, mint tulajdonosnak a bejentőlapot. Ideiglenes bejelentéssel semmi gond nem lett volna. Természetesen pillanatok alatt még nyolc fő jelentődött be valahogy a lakásomba, köztük fiatal pár csecsemővel. Fizetés nuku, nekem adófizetés igen. Finoman szólva nem volt egyszerű kitenni a lakásomból. Azt hiszem ez elég jó példa a nem megfelelő jogi környezetre. Ezek után inkább eladtam a lakást.

        Kedvelés

      • Tita, ez rosszul hangzik. Nem tudom, lehet, hogy akkor csak különös szerencsém, hogy nem fordul elő velem ilyen, pedig én is adok ki lakást és adózom, Mao-n. És mondjuk ezzel összefüggésben engem is szívat a nav, persze, hogy Mao-n.
        Amúgy a helyzetbe, amit leírsz, ezer dolog ér össze, nekem az egyik legfontosabb, hogy a tulajdonos jogai, meg annak érvényesítése elég gyenge lábakon állnak. Máshol ez, ahogy eddig láttam nem így van, de a bérlőt sem lehet kirakni az utcára. Nem tudom, de úgy elműködik élhető szinten minden és ha egy szabály van pld. lakásbérletnél, akinek kell, az betartja és nem ügyeskedik, zsonglőrködik, élősködik … vagy, hogy mondjam. Én nem vagyok amúgy ennyire kocka vagy vonalas vagy mi, de azt látom, hogy ha egyszer mindenki feltűnés nélkül betartja, befizeti etc., akkor még a legbonyolultabb helyzetekből is van többnyire kiút, megoldás miegyéb. Meg mondjuk a rendőrt itt nem veszik hülyére, de nem is lehet lefizetni kvázi a bírság felének megfelelő összeggel.

        Kedvelés

      • Én hallottam olyanról, hogy valaki számlásan ad ki lakást, de azok mind olyan drágák az adóterhek miatt, hogy számomra lehetetlen megfizetni…

        Kedvelés

      • Ertem. Nem konkretan a te esetedre, inkabb ugy altalaban irom, ha viszont mindenki szamlasan adna ki, akkor nem lenne a ketfele ar, meg a kulonbsege. Nem lenne a dilemma. Es szinte biztos, hogy olyan lenne az ar, amit a kereslet meg tud fizetni. (Abba mar nem is megyek bele, mert az csak aktualis szabalyozas kerdese, hogy kvazi afa nelkul is lehet lakast adni, mikozben adozik a jovedelembol, oke nem az ingatlanos cegek bizniszeben, hanem maganemberkent.)

        Kedvelés

      • Kalüpszó, igen, nem egy, hanem sok dolog ért össze, és a sokféle szabályozás ütötte egymást. Sokéves macera volt kikecmeregni belőle. 1. A tulajdonos jogai 2. A bérleti szerződés mire jogosít 3. az állandó bejelentett lakásra vonatkozó jogok ( konkrétan: az állandó bejelentett bérlő annyi albérlőt jelenthetett be, amennyit akart, hogy ma hogy van, nem tudom) 4. Az adófizetési kötelezettség keletkezése független a fizetéstől 5. Állandóra bejelentett kisgyerekest gyakorlatilag lehetetlen kirakni 6. Amíg bérlő van, addig az adófizetési kötelezettség fennáll. 7. A szerződés felmondása és felmondhatósága 8. Valamint társasházban a károkozás a tulajdonos felelőssége. 9. Pluszban a rezsifizetés kötelezettsége a tulajdonost terhelte, amennyiben a bérlő nem kötött szerződést a szolgáltatóval. Nem tudom, azóta mi és hogyan változott, de hogy én az életben nem adok többé bérbe ingatlant, az biztos.

        Kedvelés

      • Kalüpszo: “Máshol ez, ahogy eddig láttam nem így van, de a bérlőt sem lehet kirakni az utcára. ” Ja, itt Ausztriaban pl. eleg erös a tulajt vedö vonal, de a berlöt sem tehetik ki. Mindenesetre tele van buktatokkal a berleti jog, meg jogaszkent is nehezen lehet kiigazodni rajta… De a tulaj itt ur, az biztos!

        Kedvelés

    • “Talán a boldogabb társadalmakban beállnak a mozgólépcső jobb oldalára, és bevallják a jövedelmüket? ”

      Konkrétan, igen! Barátom Helsinkiben él. Az már ugye nyugat, mint tudjuk. 🙂 Azt meséli, hogy ha valaki a mozgólépcsőn nem jobboldalt áll, az 99% valószínűséggel külföldi. 🙂
      A svédeknél minden adóbevallás nyilvános. Azt hiszem ezt mostanában vezetik vagy vezették be a finnek is. Nincs mellébeszélés, hamuka, meg bujkálás.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • És basszus, olyan egyszerű a mozgólépcső jobb oldalára állni vagy nem a biciklisávban tolni a babakocsit… nem is kell gondolkodni, a birkaság is elég hozzá, már ha a többiek is azt csinálják.

        Kedvelés

      • Ezért fontos, hogy a többség legyen tudatosan, értelmesen szabálykövető, akkor a buta utána csinálja, és már csak a szándékosan hülyék maradnak. Azoknak meg ott a törvény, a szankciók. De hiába vannak a feliratok “okos ember nem szemetel, a butának meg tilos” – nem értik.

        Kedvelés

      • Kiemelném a tudatosan, értelmesen, és a többség szavakat. Ott a lényeg. 🙂 Meg észrevenni a szabályt, és követni, megkönnyítve ezzel a saját és a mások életét. ( Meg nem mondom hány éve figyelem a kedvenc hidamon a közlekedést: egyik oldalon bicikliút, másik oldalon a járda a gyalogosoknak. Egyetlen egyszer, hajnali háromkor nem láttam sem biciklist a járdán, sem gyalogost a bicikliúton. Kivételesen mindenhol pontosan jelzi a tábla a helyzetet.)

        Kedvelés

      • Pontosan. Gyalogos a bicikliúton, hajjaj. És mikor – miután nekilökött a bicikliút szélét jelző vaskarónak – ezt nehezményezem, akkor megkérdezi, hogy honnan tudja? Onnan, b+, hogy konkrétan rajta állsz egy másfél méteres bicikliábrán! Mégis mit gondolsz, mi ez, aszfaltrajzverseny maradványa?

        Kedvelés

      • blacinak: Minősített eset a bicikliúton egymás mellett babakocsit toló, elmélyülten csevegő több kismama, akik, ha szólsz még neked is esnek, hogy miért veszélyezteted őket a biciklivel. Lehetne sorolni napestig, ahol egyértelmű a szabály, mindenkinek csak előnye származik abból, ha követi, de nem is érdekli, hogy van szabály. Nézem, a babakocsit Éva is írta. 🙂

        Kedvelés

      • Jaj, ez a másik halálom, mikor a szabályszegők még támadnak, ha rájuk mersz szólni. Aztán marhára meglepődnek, hogy a nekik kedvező szabályokat meg mások szegik meg.

        Kedvelés

      • Pont ma reggel a Fény utca-Retek utca sarkán, ahol a bicikliútnak külön jelzőlámpa van, gyalogosoknak zöldnél egy biciklizve mobilozó lány kis híján elütött, és roppantul megsértődött, mikor utánaszóltam valami nem szalonképest. Amúgy gyalog mindig nagyon figyelek arra, hogy a bicikliúton ne sétáljak, sőt, másokat is szoktam finoman figyelmeztetni rá, bár ez Diósgyőrben nem mindig veszélytelen…

        Kedvelés

      • Szerintem az is minősített eset, amikor a bicikliúton gyaloglóra rászólsz, hogy nem jó helyen közlekedik, rájön, hogy tényleg, félreáll, hogy elkerekezhess, aztán a biciklisávban folytatja a sétáját, miközben közel és távol egy lélek, a gyalogosok sávja szabad.

        Kedvelés

      • Meg eleinte a friss bicikli utakon en is gyalogoltam, mert almodozo alkat vagyok es a valosag gyakran elbujik elolem, tobbnyire eszre sem vettem, hogy hopp! egy bicikliut termett itten….
        Szerencsere a cangasok nem voros poszotot lattak bennem.

        Kedvelés

      • OFF:A bicikliseket tapasztalom szerint mindenki kioktatja az általa akár tévesen helyesnek vélt szabályokról. Jellemző ,hogy amikor bicikliutat vagy bármely utat keresztező gyalogátkelőn áthajtok, szinte minden alkalommal kiordít vagy mutogat egy autós.

        Kedvelés

    • “Talán a boldogabb társadalmakban beállnak a mozgólépcső jobb oldalára, és bevallják a jövedelmüket? Segélyt pedig csak akkor kérnek ha rászorulnak?” Hajlok azt mondani, hogy sokkal többször inkább igen, mint nem. Pld. a mao-ival nagyjából azonos adószínvonal mellett igen bevallják. Nyilván vannak ellenpéldák, de ahhoz tudok csatlakozik, hogy az a döntő, az a minta, ahogy a többség jár el. Számomra a mao-i helyzet is ezt mutatja.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Sokszor szidom itt a blogon Franciaországot, ahol élek, de ebben egyet tudok érteni. Itt nem divat az adócsalás (legalábbis a kisemberek között) és aki nem siet, a mozgólépcső jobb oldalára áll. Az egészségügyben nincs borítékozás, a zebránál lassítanak az autók, ha tétovázol, akkor is, és amit igazán példa értékűnek tartok (és sajnos Magyarországon egyenlőre elképzelhetetlennek), hogy ilyen eljárás induljon egy ex-elnök ellen. http://www.hirado.hu/2014/07/01/orizetbe-vettek-nicolas-sarkozyt/

        Kedvelés

      • Azert azt ne felejtsuk el, hogy nyugaton miutan leadoznak az emberek marad nekik eleg a normalis es emberhez melto elethez. (bar fr. orszagban ugy tudom nagyon magasak az adoterhek) En itthon szeretnek (csak szeretnek) vallakozni es ehhez minimum havi 50 ezret kell fizetnem az allamnak. Kesz rohej. Orommel tenne ezt barki aki valoban 6 millanal nem keres tobbet evente, de sokkal kevesebbet sem. Kint is vallakoztam es a kezdo vallakozokat nem csak anyagilag tamogatjak, de adozni is csak a rakozetkezo evben kell es szinte minden leirhato. nem kell mismasolni, letagadni mert nem zsigerelik ki a vallakozot, orulnek, hogy meg egy polgarnak van munkaja es tud adozni. Az ado osszege meltanyos es nem csapja agyon a vallakozast.
        (Csak hogy beszeljunk mar egy kicsit az erem masik oldalarol is.)
        Ugyanakkor az egyszeru beosztott valoban sokat adozik nalunk, mig a vallakozo esetleg csalni probal es sikerul is neki. A rendszert elviselhetove es igazsagossa kellene tenni, de itt ugy szar ahogy van. A mozgolepcso eseteben tel;jesen egyetertek es biztos sok minden masrol is el lehet ezt mondani.

        Kedvelés

      • Egyrészt igazad van a magasabb életszínvonalról, másrészt viszont szerintem Magyarországon erkölcsileg van “legalizálva” az embereknél az adócsalás, mint az egészségügyben a boríték. “Mert keveset keresnek az orvosok, pedig diplomájuk van, és milyen fontos dolgot csinálnak”. Nem tudom pontosan, itt mennyit keresnek az orvosok, de például az alacsonyabb végzettségű ápolók biztos nem annyit, amennyiből jólfizetettnek számítanának, mert azért a költségek is magasabbak. És itt semmilyen egészségügyi dolgozónak, sem orvosnak, sem ápolónak, sem műtősegédnek, sem mentősnek nem jut eszébe borítékot elvárni, vagy akárcsak elfogadni. Szerintem meg is döbbennének, ha valaki ajánlgatná. Mint ahogy azon is megdöbbennek, hogy ha valaki (mondjuk Magyarországról érkezvén) megkérdezi egy szolgáltatótól, hogy “számlával vagy számla nélkül”. Nem is értik a kérdést. Én dolgoztam itt kezdetben bébiszitter/takarítónő állásban családoknál, és az is szerződéses munka volt. Nem tudok olyat a környezetemben, akik feketén dolgozik. (Talán a lakásfelújjítók, de abban a szakmában itt sok a kelet-európai). Tehát szerintem ez a társadalom erkölcsi normája. Persze vannak itt is kiskapuk, amin a franciák szeretnek ki-be menni, de az adózás valami olyasmi, amit nem éri meg nem rendesen csinálni, és nem is divat. (Azért a nagyhalak nagybani játszmáiról nem beszélek, mert az biztos van…)

        Kedvelés

      • Ez a boríték, ez olyan gagyi. Olyan mintha csak extra pénzért oldódhatnának meg dolgok, helyzetek. Én értem, hogy kevés a fizu, meg minden, de a 80éves nagyeszomat mér’ gombolja már le az akármilyen prof havi 10perces pofavizit alkalmával!? Igen, ez olyan minimumnak van véve, enélkül egy jónapot nincs szinte sehol, na ez a durva … és ezt senki ne mondja, hogy ez nem Kádár-kori örökség. Bár a baksis az perzsa eredetű szó, asszem.

        Kedvelés

      • Ez meg mondjuk az erem masik oldala, hogy ha nem fizetsz fordulj fel. Azert akadnak kivetelek a dokik kozt is. Nagyon nehez ugy ez. Szar a rendszer es regota szar.

        Kedvelés

      • Én a magyar borítékozást nem is hálapénznek hívnám, hanem “védelmi pénznek”, mint a maffiánál, mert sokszor nem azért fizet a páciens (főleg előre), mert hálás, hogy meggyógyították, hanem azért, hogy megkapja a megfelelő figyelmet. De ezért kap borítékot a nővérke is, hogy nehogy fordítva kösse be az infúziót. Tehát a páciens előre azon aggódik, hogy foglalkoznak-e majd vele rendesen? És van olyan orvos (főleg szülésnél hallottam), aki előre közli, mennyi a tarifa. Őt már konkrétan fel is lehetne jelenteni, de ki az, aki a gyerekvárás közepette bíróságra akar járni bizonyítani az orvosa inkorrektségét? Ráadásul valakinél csak szülni kell, és vajon az új orvos nem tudja meg, hogy kedves anyuka most jelentett fel egy kollégát? Ezért olyan erkölcstelen ez az egész. Önmagát generálja. A páciens természetesnek veszi, hogy fizetni kell, mert az egészségügyben alacsonyak a fizetések és “motiválni” kell az alkalmazottakat a lelkiismeretes betegellátásra, az eü. alkalmazott meg alapnak veszi, hogy van x ezer forint adómentes jövedelme havonként. Tisztelet a kivételnek természetesen, nekik duplán rossz: a kollégák hülyének nézik, sőt, majdnem árulónak (mert ugye ha valaki nem csinálja, akkor azért mégiscsak erkölcstelen dolog ez…), és még pénze is kevesebb lesz. Munkája viszont ugyanannyi, vagy több, mert ő foglalkozik a fizetésképtelenekkel is lelkiismeretesen. Alapjaiban mérgezett a légkör, szerintem is a “mutyizós” Kádár-korszak maradványa, és sajnos nem hiszem, hogy ha felemelnék az orvosok fizetését x %-kal, lényegesen változna a dolog. Majd akkor, ha a magyar társadalom nagyobb része kimondja: ez így erkölcstelen. Persze tudom, menjek el én 6 év egyetem után havi akárhányezerért éjszakázni…

        Kedvelés

      • A szüléshez egy pici kiegészítés, nem tudom, mennyire menti: egy rakás szülész konkrétan akkor kér pénzt – igen, előre megmondva – ha választott orvos. Nyilván nem is tudná másképp előre megmondani. Az összegre mondható, hogy nem áll arányban a “szolgáltatással” (én azt mondom), de igenis különszolgáltatást jelent, gyakorlatilag állandó rendelkezésre állást. Nem biztos, hogy az ilyen orvos elvárja az ügyeletére beeső nő szülésénél is a borítékot. Ellenben aki választotta, ahhoz bemegy a szülésre akkor is, ha épp hazaért az ügyeletből, és két perce hunyta le a szemét. Aztán ott marad az elhúzódó szülés alatt, nem ad oxitocint, hogy hamarabb hazaérjen, amennyire lehet, megszegi a protokollt a nő és a gyerek érdekében. Aztán hazafelé már olyan fáradt, hogy az árokba tolat. Tudom, ez egy példa, alighanem inkább a kivétel, de szerencsére én ezt láttam.
        “Majdnem árulónak” Na Geréb azért lett a szakma szemében áruló, de teljesen, mert az egész rendszer szükségességét (minden esetben való szükségességét mármint) kérdőjelezte meg, az orvost általában, a szülészt pedig különösen lelökte a nagy fehér Isten piedesztálról. Ez aztán az árulás.

        Kedvelés

      • Nem tudom, de talán érdekeltté kéne tenni abban mindenkit, hogy a nyújtott szolgáltatás, meg a kapcsolódó pénzmozgás is látható legyen. Azaz a rendszerbe folyjon be, ne mellé, ha már egyszer a rendszert és infrastruktúráját használja mindenki. Mondjuk nyíltan-vállaltan privát eü. kiegészítve egy minimummal, ami nem löki ki a mélyszegényeket vagy ilyesmi, lehetne ilyen, talán, csak gondolkodom. Ez a csont nélkül lopunk-vágunk zsebre engem annyira, de annyira frusztrált anno Mao-n, én fizettem a baromi magas adót, aztán még 1x duplán, hogy pld. valóban meglegyen az eü.vizsgálat, mittomémmi, aztán az még nem garantált semmit és még meg is kérdi tőlem a végén, hogy kérek-e számlát. Valakik felmérték konkrétan a magyar eü-t, amelybe ugye befizet mindenki, a benne lévők meg gyakorlatilag saját zsebre hasznosítják az egészet és azt találták, hogy _becslés_ szerint egy jól működő eü.rendszert annyi pénzből fent lehetne tartani, amennyi zsebekbe vándorol. Mondjuk az egyetemen, a hivatalokban is láttam ezt, csont nélkül saját zsebre dolgoztak az egyetemi, hivatali infrastruktúrával. Ma is hallom úton-útfélen, hogy hogyan lehet hamisítani a kilométereket, lenyúlni a főnököt, magánozni az autóval, bármivel. Brrr, erről szól az egész élet.

        Kedvelés

      • Kalüpszo: “Nem tudom, de talán érdekeltté kéne tenni abban mindenkit, hogy a nyújtott szolgáltatás, meg a kapcsolódó pénzmozgás is látható legyen.”
        Tavaly összel kiraktam egy “elmelkedest” a halapenzröl a face-re is. Senki nem reagalt ra semmit, beszedes kussolas volt.
        Pedig micsoda bödület volt az is: anyam ragaszkodott ahhoz, hogy adni “kell”, mert a föorvos ur amugy el se vallalta volna a mütetet es ö körbekerdezte a szobatarsakat is, hogy ilyen raknal, ilyen mütetnel mennyit szokas. Az en feladatom volt, hogy mütet utan atadjam a boritekot: miutan a föorvos közölte, hogy sajnos nem sikerült a mütet, a tumort nem lehetett teljes egeszeben eltavolitani, azert a boritekot szemrebbenes nelkül zsebrevagta: szo nelkül, ugy hogy tudta, hogy anyam ennek a korhaznak az apolonöje volt 20 even keresztül (tehat volt kollega) es azert ment at a masik varos masik korhazaba (kronikus osztalyra, ahol – az emlitett mütetet követö ket honapon belül -meghalt), mert annak idejen megszüntettek a belgyogyaszati osztalyat. A tisztelt föorvos ur, ha mast nem legalabb WC-papirra es szappanra (a folyosoi mosdoba) bedobhatott volna ebböl a “feketeböl” legalabb par szazast! (A növereknek ugyis en vittem a kavet, csokit, tehat meg ilyen “feketere” sem kellett volna aldoznia a t. föorvos urnak a “honorariumbol”…) De nem: a “budi” ugy össze volt szarva, hogy meg az utszeli retyo is jobban nez ki ennel: se WC-papir, se szappan, se keztörlö! Korhazban, emberek! A ferjemet es a gyerekemet minden pisilesnel leküldtem az udvarra, hogy inkabb a bokorba nyomassak (en meg ugyis “hazaviszem”-tipus vagyok)… Mo., eü., videk, 2013 ösze. Anyu a diagnozistol szamitott ket honapon belül halt meg, 11 nappal a nyugdija kezdete elött, 40 evnyi apolonöi munka utan (az utobbi par evben haldoklokat es kronikusakat apolt azon az osztalyon, ahol ö is feküdt az utolso 2,5 hetben), 57 eves volt… – de ezt mar talan irtam…

        Kedvelés

      • blacival egyetértek: a rendelkezésre állást meg kell fizetni. Ha valaki nem az ügyeletesnél akar szülni, hanem ragaszkodik a választott dokijához, akkor annak ára van.
        Ami viszont kurvára igazságtalan és demokráciához méltatlan, az az, hogy miközben a szülészeti ellátás terén az állami egészségügyi szektorban ÓRIÁSI különbségek vannak, az egyszeri adófizetőnek NINCS választási lehetősége. Ha nem választ orvost, akkor a lakcíme szerinti intézményben szül, oszt jónapot.
        Első két szülésem alkalmával én is megmutattam a középső ujjam a borítékos rendszernek (bár nem teljesen, mert szülésznőt fogadtam, de neki nem kellett 9 hónapon át tejelni), de most, harmadjára egyszerűen belefáradtam abba, hogy ki kell játszanom a szabályokat ahhoz, hogy zuglóiként azt az ellátást kapjam, ami egy kispestinek alanyi jogon jár. (És ugyan nekem is felfordult a gyomrom, amikor az első találkozásunkkor a doki kinyilatkoztatta, hogy a szülés 150 ezer Ft, de tudomásul vettem, hogy ezúttal beállok a sorba, és nem pisilek szembe a széllel.)
        Bevallom, második terhességem alatt trükköztem a lakcímkártyákkal. De én ezt kivételesen nem a saját szégyenemnek, hanem az állami egészségügyi szabályozás szégyenének tartom.
        Egyébként meg a zöldséges megtanulta: nekem és a férjemnek nem mulaszt el blokkot adni. És nem bliccelek a BKK-n. És ha valaki az átjárón parkol (jellemzően 25 méterrel odébb van parkolóhely, de ha nincs, akkor se álljon a zebrára!), simán hívom a megfelelő telefonszámot, hogy szállítsák el a járművet.
        És igenis a legtöbb szabály azért mégis csak élhetőbbé teszi a mindennapjainkat, ebben tökéletesen egyetértek Évával. És kurvára idegesít, amikor kisebb kihágásokat hajlamosak vagyunk elnézni, mert “ennél nagyobb gondok is vannak az országban, azokkal kell foglalkozni”.

        Kedvelés

      • Ebből nem az a tanulság, hogy mindenféle félsikerű dologgal, nagy kockázattal nem kell vállalkozni? Vállalkozzon az, aki tuti megcsinálja a bevételt, kezdő tőkével, invencióval, jó helyzetértékeléssel és kemény melóval. És még akkor sem tuti a siker. Annyi béna vállalkozót látok, jaj. És mindenki sír. Unom, hogy mindenki sír. Menjenek alkalmazottnak. Siratóasszonynak.

        Kedvelés

      • Nem is a tuti sikert hianyolom en. A bukas benne van a pakliban, ezt mindenkinek yudnia kell mielott vallakozik. De csak benne van, nem pedig eleve kudarcra itelve, ez teljesen vilagos van mar tapasztalatom. Viszont nagy kulonbseg van a ket szemlelet kozott. Kezdj vallakozni, a lehetoseg adott es mi az allam is tamogatunk ebben valamelyest, de semmikeppen nem zsigerelunk ki mar az elejen, hogy boldogulj, neked is megerje valallkozni. De az hol eletszeru, hogy nekem kvazi elore kell adoznom, de meg egy vasat sem kerestem? Es nem keves a havi 50 sem ugy hirtelen a semmire. Ugy latszik, hogy tenyleg kulfoldon kell elni nehany evet es megtapasztalni az ottani rendszereket, maskepp aki itthon szocializalodott nem erzi at, es a rendszert “vedi” az egyennel szemben. Ha most vallakozasba kezdenek itthon es nem akarnek tonkre menni eleve tokere lenne szuksegem, vagy kolcsonre (na azt nem).
        En ismertem itthon boltosokat, kurva jol ment nekik, 5 evig szorakozhattak, nem fizettek adot, utana be is zartak. Ez nem fair, teljesen nyilvanvalo.
        De egy olyan vallakozas amit pl. en is szeretnek az hosszu ido, tobbnyire evek alatt viragoztathato fel, ez alatt az adok, berleti dijak egyebek mellett jo lenne nem ehenhalni is.

        Kedvelés

      • Ha mondjuk irreálisan magasak az adóterhek, vagy legalábbis nem igazítják egy kicsit a kezdő kisvállalkozások nehézségeihez, akkor nem csak a hamvábanholt projectek fognak bedőlni. És mivel elég sokan kényszer-vállalkozók, ezért támogatásukkal (vagy legalábbis a feladataik leegyszerűsítésével) gyakorlatilag munkahelyet is lehetne teremteni. Ezt itt Franciaországban elég jól megoldják. Vannak pl. ingyenes tanfolyamok a Munkaügyi Hivatalokban a vállalkozni vágyóknak arról, hogy hogyan érdemes belevágni, hogy működik a marketing, stb. Ezt én jó ötletnek tartom!
        (Na, egyre több pozitívumot írok Fr.o-ról, mégiscsak nem olyan rossz itt élni? 🙂

        Kedvelés

      • Ugye-ugye? Bar a franciak panaszkodtak, hogy semmi penzert nem vallalkoznanak a hazajukban, mert sokkal rosszabb mint az ireknel. Amivel en mar elegedett lennek itthon, az az, hogy egy ledolgozott munka ev utan kelljen adozni a bevetel aranyaban, ugy, hogy a koltsegek leirhatok legyenek. En ezt meltanyosnak ereznem. Nem kell akkora csodas-demokracias, szocialisan nagyon fejlett empatikus rendszer mint az ir, csak egy kis meltanyossag es jozan belatas.

        Kedvelés

      • Az euben meg azert nincs boritekolas, mert kint egy kezdo doki 3000 euro nettot keres a tobbi mar 5-6 stb ezreket.
        Mashol az elnokok kis szarsagok miatt is lemondanak itt az evezred csalasat elkoveto politikus is ragaszkodik a poziciojahoz. De miutan nincs tarsadalmi nyomas ezt minden gond nelkul megtarthatja. nem-e?

        Kedvelés

      • Multkor nekem azert nem ultrahangoztak meg a nyaki eremet, mert lemaradt a beutalorol. Hu basszus, mondom a dokinak, hogy fel centit kellene csak elcsusztatni amuszert es kb fel perc az egesz es nem, a vilagert sem, jojjek vissza ketszaz ev mulva. Beszaras. Ha en igy kezeltem volna a pacienseimet nem teszek szert “vilaghirre”.

        Kedvelés

      • Borderline: En is sokszor nagyon nem birom mar ezt az Ausztriat, de azert amit irsz Fro. elönyeiröl, az itt is megvan.

        Kedvelés

      • En filozom azon, hogy valamit kezdek ausztriaban, de az en draga es kedves, laza irjeim utan, felek nem birnam a nagy fegyelmet elviselni. Tenyleg nagyon izek az osztrakok?

        Kedvelés

      • “Tenyleg nagyon izek az osztrakok?” Nem tudom. Nem szeretek “nemzeti” karakterekböl altalanositasokba bocsatkozni. En itt nagyon keves osztrakkal vagyok napi kapcsolatban (bar jo par evig kerültem a helyi magyarokat is…), en olyannal vagyok joban, aki nyitott a vilagra es az eletre es olyan osztrakbol is eleg keves van. Hallottam volt kollegaimtol egy olyan mondast, hogy azt varhatod, hogy osztrak kollegad meghivjod magahoz a lakasaba mondjuk egy vacsorara! Figyu, en az egyenre fünyiro videk nepet abszolut nem ismerek, latok en is jelensegeket. Tudnek meselni, csak sok lenne es fel kellene füznöm temakra a mondandot (lehet, hogy erröl is fogok irni blogon). En kicsit jobban a jogasz-szakmai magaseletet ismerem: azokat a köröket, ahol a nagyagyuk nagyon közel voltak a tüzhöz es többnyire kockafejü elitistak. Na hat arra is van egy kepem: a hatrafesült haju, draga öltönyös Milchbubi, aki a bölcsöbe kapta a Harvardra szolo ösztöndij-apanazst es semmi sem szent neki! Egyszer fogok irni egy törtenetet egy valodi belsö köremailböl (Ausztria egyik elvonalbeli ügyvedi irodajaban): aszongya eme “Milchbubi”: nem tudna-e valaki beugrani helyette 5 nap Porsche-tipusu autoval valo manöverezgetesre az eszaki sarkkör jegen a husveti szünetben? Neki közbejött valami, de szivesen eladja a jegyet olcsobban: 4.000 EUR helyett haromezervalamennyiert, de extra jo koszt es kvartely az eszaki sarkkör luxusszállodáiban! Es micsoda “fun” Porscheval csuszkalni a jegen! Erted, a szanko vagy a sizes az mar total “out”!
        Megtörtent, es a ficko nem viccelt az emailben! En meg azt hittem elsö körben, hogy ez valami kandikameras szivatas… aztan mar kinomban röhögtem.

        Kedvelés

      • Ebben nem is kételkedem. Sőt, valószínűleg a franciákkal ellentétben még a határidőket is betartják, és nem hugyoznak a metróba (ezt nem fogom megszokni soha….)
        Engem a szabályosan lefúnyírózott domboldalak irritálnak, meg az a gondolkodás, amiből ez a tevékenység adódik. “Nálunk aztán nem növögetnek mindenféle fűszálak össze-vissza, még a szemközti domboldalon sem! Itt Rend van!”

        Kedvelés

  8. “A gyanakvás, hogy a törvény korlátoz és ellenünk van, szabad ember pedig kibújik alóla, ha teheti, Kádár-kori örökség”
    Igaz, igaz; és hát a hasonló viszonyok hasonló hozzáállást teremtenek/konzerválnak.
    Jó lenne, ha másként lenne, de nincs másként.
    Pillanatnyi egyéni hátrányt jelentő törvény betartásának háromféle oka szokott bírni lenni 🙂 :
    erős konformizmus, félelem, ill. az, hogy az ember hosszabb távon/nagyobb léptékben előnyösnek látja a dolgot.
    Az utóbbi jellemzően a szabad polgár hozzáállása. Aki tudja, hogy jó helyre megy az adója, meg ilyenek.

    Ettől persze még nem szimpibb, aki a mozgássérült-parkolóban ugrik ki fitten a kocsiból.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Még nem olvastam végig a kommenteket, sőt a posztot se, de hogy Pokolbélával itt találkozom össze annyi évvel az egyetem után.. Éva, ezért szeretek én ide járni. (kiragadtam a lényeget, de ezt most muszáj volt – elnézést)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. “De igen, a jognak mint elméleti konstrukciónak is van jól leírható szándéka: garantál, eligazít, határt szab, figyelmeztet, a gyengébb mellé áll, deklarál, szankcionál. Nem a törvényhozó igazít el, szab határt, szankcionál, az egy másik hatalmi ág. Olvasd el a bétékát, meglepő olvasmány”

    A Btk. elolvasása kb. semmivel nem visz előbbre, hogy megismerd a jog világát. Nagy fába vágtad a fejszét, ennyi rálátással nem érthető meg a dolog. Joghallgatók nagy része is elköveti azt a hibát, hogy pár oldal római jog tudással elhiszik magukról, hogy bármit is értenek a”rendszerből”. Ez amolyan kezdeti önbecsapás, ami érthető a te esetedben is.

    A jognak nincs szándéka, akármilyen szépen is hagzik, hogy van. Az embereknek van szándékuk. Élettelen, elméleti konstrukciónak se szándéka,se célja.Ez a garantál,eligazít,gyengébb mellé áll szöveg is maximum a kiscsoportosok felvilágosításához jó, akiknek először magyarázzák meg, hogy léteznek betartandó törvények.

    “Te most a botrányos egy-kettő-tízet említed, azzal nem számolsz, hogyan véd téged a segítségnyújtás elmulasztásának tilalma és a többi”

    Hogyan véd? 🙂 Hogy megbünteti azt, aki elmulasztja? Ha meghalsz, mert nem segítenek, hogyan véd meg téged egy képzeletbeli, elméleti konstrukció? Sehogy. Egy büntető jogszabály leggyengébb fogalmi eleme a védelem, kapaszkodj meg, a legerősebb, hogy büntet.

    “Bírálhatóak, jobbíthatóak, de eleve, szándékaik szerint nem bénák, és nem korlátoznak, hanem védenek. A gyanakvás, hogy a törvény korlátoz és ellenünk van, szabad ember pedig kibújik alóla, ha teheti, Kádár-kori örökség. ”

    Mondd, mit ér ez a “nem korlátoz, hanem véd” felfogás, ha a gyakorlatban nem tudja ellátni a feladatát? Gondolhatsz te akármilyen szépeket a jogról, elmélyedhetsz a jogelmélet végtelen útvesztőiben, képviselhetsz akármilyen jogfelfogást, ha a saját jogaidat nem tudod érvényre juttatni, vagy ha igen, az olyan időigényes és drága, hogy talán meg sem éri. Tudod például, hogy mennyibe kerül mire egy keresetet eljuttatsz a bíróságra? Kezdve az előzetes ügyvédi kötségektől, az illetéken át, az elcs.szett idővel? És mennyi idő mire elsőfokú döntés születik? Aztán másodfokú? Mire a per véget ér, már eltelik 2-3-4 év, addigra meg vagy meghal a felperes, ha idős, vagy mondjuk a kár, ami miatt még pert indított, olyan okfolyamatot indított el az életében, hogy hiába kapja meg a kártérítést évek múltán, az élete már tönkrement, hála a hiperszupergyors jogérvényesítésnek. Ez a jog. Az élő jog. A többi csak elmélet, rizsa.

    De maradhatunk büntetőjognál is. Annak a bizonyos Büntető Törvénykönyvnek egy rakás olyan szakasza van, ami egy hozzád hasonló laikust könnyen büntetett előéletűvé tehet, és mindezt anélkül, hogy megkérdezné mit gondolsz róla. Gondolom olvastad a gondtatlanság fogalmát, elég sok tényállásnak a gondatlan alakzatát is büntetik, vagy egyszerű, az átlagembernek sima szabályszegésnek minősülő cselekményről nem egyszer kiderül, hogy egy szimpla csalás, bűnpártolás, vagy megalapoz bizonyos elkövetői minőséget (bűnsegéd, társtettes). Nem egy ilyen esettel találkozni, amikor jószándékú, ám jogban járatlan embereket elkap a büntetőhatalom gépszíja, ami ha egyszer bedarálja őket, onnan nem könnyű “sérülések” nélkül kijönni.

    Még annyi mindent tudnék írni a gyakorlatban létező jogról, de sajnos erre nincs időm, csak úgy idekeveredtem, mert feltette az érdeklődésemet a cikk.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Azt a szabályt mindenesetre nem sikerült betartani, hogy ne kamu e-maillel írj ide.

      Én úgy gondolom, nem csak embereknek, hanem entitásoknak, deklarációknak is lehetnek szándékai. Az elvek fontosak, mert eligazítanak. nem vagyok jogász egyébként, laikusként és a friss btk-t áttanulmányozva tudom megfogalmazni, amit gondolok. Nem tehetek a cinizmusodról.
      Az, hogy esetleg én is vétkes lehetek valamiben, mert ilyen az élet, nem jelenti azt, hogy a paragrafus értelmetlen, esetleges. A kellemetlen következményekhez az is kell, hogy feljelentsen valaki, eredményes nyomozás után vádat emeljenek, végigmenjen a büntetőügy, és a bíró is kimondja a bűnösségemet, aztán meg mérlegelve büntetlen előéletemet, a társadalmi veszélyességemet, meg azt, hogy a büntetés arányos legyen és elérje a célját, kiszabja a büntetést. Ez a sok lépcső mind bele van építve, ezért vagyunk viszonylag biztonságban az önkénytől, ha nem provokáljuk durván a társadalmat vagy élünk vissza nagyon látványosan a jogainkkal.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Jogasz: “Mire a per véget ér, már eltelik 2-3-4 év, addigra meg vagy meghal a felperes, ha idős, vagy mondjuk a kár, ami miatt még pert indított, olyan okfolyamatot indított el az életében, hogy hiába kapja meg a kártérítést évek múltán, az élete már tönkrement, hála a hiperszupergyors jogérvényesítésnek. Ez a jog. Az élő jog. A többi csak elmélet, rizsa.”

      Bocs, hogy belepofázok, de az, amit te itt ebben a bekezdesben leirsz, az nem a jog, hanem a jogRENDSZER es annak müködeseben, hatekonysagaban nagyon nagy elteresek lehetnek… Következeskepp az a konkluziod, hogy “Ez a jog. Az élö´jog.” a formalis logika szabalyai szerint – minthogy hamis allitasokra epül – legalabbis nem igaz.

      A jog szandekarol: a jognak valoban nincs szandeka. A JOGALKOTONAK van valamilyen szandeka azzal, hogy kinek milyen szabalyt ir elö. (Jogelmelet elsö felev, kabe…)

      Bocs, hogy belepofaztam, nem szeretnek jogaszkodni, de ha mar “jogaszkodunk”, azt javasolnam, hogy legalabb operaljunk pontos fogalmakkal. Köszönet elö´re is!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Érdekes, hogy vannak országok, ahol jobb törvények hatékonyabban garantálnak sokkal több mindent, és nem is vitatják őket a polgárok, hanem bíznak az intézményeikben. Csak a magyar ember éli meg szabadsága korlátozásának, ha nem boríthatja az utánfutóból az erdőszélre a szemetet.

        Akár az van, hogy ilyen kiábrándult és lovon fordítva ülő emberek mennek jogásznak, mint Jogász, akár a tanulmányaik és a praxisuk miatt száradnak ki ennyire, mindkettő nagy baj, mert őnekik kellene előmozdítani a jogok hatékony érvényesítését és azt, hogy a szankciók betölthessék igazi szerepüket. Aztán meg persze szidják…
        Ma voltam egy tárgyaláson, nem okvetlen kedvező nekem, amiket a bíró mondott, felvetett, de látom, hogy felkészült, figyelmes, valóban objektív, és a törvény érdekli. Az a dolga. Le a kalappal. Van egy olyan intuícióm, hogy meg fogom nyerni így is.

        Kedvelés

      • ” Csak a magyar ember éli meg szabadsága korlátozásának, ha nem boríthatja az utánfutóból az erdőszélre a szemetet.”

        Ilyen alapon, ha már vastag általánosítás, a románok is nemzeti tragédiaként élik meg.

        Kedvelés

      • Talan nem veletlen.
        Itthon eleg jellemzo az a fajta pokkhendiseg, hogy “nehogy ma’ nekem megmongya valaki mit hogyan csinajjak”
        “Nehogy ma’ masokra is figyeljek es masok erdekeit is figyelembe vegyem.”
        Akarmennyire is altalanositas es nyilvan boven akad kivetel, de meg is ez az idetevedt, megfaradt utazo benyomasa. A romanokrol meg ne is beszeljunk. Ok meg nagyobb szarban szocializalodtak es meg nagyobb a faziskeses.

        Kedvelés

      • Szerintem is elég sok más nemzetre jellemző még, sőt valószínűleg sokkal kevesebb olyan ország van a földön, ahol így gondolják, mint ahol nem. Mind mondtam néhányszor, én nem hiszek a “boldogabb országok” tömeges létezésében, mint ahogy abban sem, hogy a magyar nemzet jóval alatta lenne a világátlagnak morálisan.
        Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyar embert nem kötelezi semmi a jog betartására, és fel van mentve a morális fejlődnivalója alól. Sőt! Nekünk magunkhoz képest kell fejlődnünk, akár a környező országok ellenében is. Legalábbis az én idealizált Magyarországom ilyen lenne.

        Kedvelés

      • En egyetertek veled, ebben is. Nem jobb, mas. A kulonbseget,amit en latok nem az egyen szintjen ertelmezem, hanem tarsadalmi szinten. Persze lehet azt mondani, hogy a tarsadalom egyenekbol all, de en valoban a szocializacios folyamatokban latok olyan “hibakat” amelyek szaz evekre nyulnak vissza es alakitjak ki az eltero jellegzetessegeket. Bunkok, hulyek, gonoszak mindenhol elnek, mint ahogy jok es kedvesek es intelligensek is.
        Boldogabb orszagok fogalma szerintem is furcsa, elegedetebb talan,gazdagabb, vidamabb igen, de alapvetoen mindenhol ugyanolyan alapveto problemakkal kell megkuzdeni, kiveve ahol a puszta fennmaradas hasznalja el az osszes energiat.
        Ketfele mentalitast nem szeretek: 1, amikor olyan magyarral beszelek, aki mindent utal, lenez, kritizal ami magyar, legfokepp a magyar embert. 2, amikor olyannal beszelek, aki szerint a magyar dolgokon, eleten kivul mas jo nem letezik a vilagon, minde mas nemzet hulye, mas orszag szar.
        Ui; Azert lehet, hogy rosszul emlekszem, de amikor elmentem mintha nem lett volna itthon ennyi frusztralt ember mint most es ez rengeteg dologra hatassal van. A kozerzetem nem romlott emiatt, de eszrevettem nemi valtozast.

        Kedvelés

      • Lucerna, jó hogy írod ezt a kétféle identitást, én is érzem régóta, hogy nincs (vagy nagyon ritka) az egészséges magyar identitás. Ami nem idealizál, nem gyárt mitológiát, nem szélsőjobb, de azért nem is önköpködés. És ez rossz, mert hiányérzetet kelt bennünk. Bennem mindenképp, főleg amióta külföldön élek.

        Kedvelés

      • ..és lőn, ma volt a napja. Nagy érzés, 2011-ben kezdtük, ez János igazsága is, az ügyvédnőm meg egy zseni, elmélyedős, kitartó típus.
        Én meg az értelmi szerző vagyok eredetileg. nekem jutott eszembe, hogy hohó, itt valami nem stimmel. ott a törvény.
        Ha fellebbeznek, majd az igazságom átmegy másodfokon (az már nem több év), akkor nekem nagyon jó lesz.

        Csókolok mindenkit. (Olyan sunyi, irigy, olvasatlan kommentek kerültek elő, míg ezt kerestem… és ma már tényleg olyan tisztán látom, hogy másoltak, lestek, szívtak le, utálkoztak, belém kötöttek, ebbe az előző kommentembe is, fúj.)

        Kedvelés

  11. holist – szeptember 2, 2014 07:40 szerint: “A jogrend véd ÉS korlátoz és támad, és nekem nem CSAK védelemre van szükségem, hanem szabadságra is. Hogy mennyi védelemért mennyi szabadságot szeretnék adni, azt meg különösen szeretném én eldönteni.”

    Az a baj, hogy nem tudod eldönteni. Pusztán azért nem, mert nem rendelkezel minden szükséges információval, de ha rendelkeznél is nem valószínű, hogy a feldolgozásukhoz szükséges kapacitás és tudás birtokában vagy. Erre tart a társadalom megfelelő szervezeteket, akik gyűjtik és feldolgozzák ezeket az információkat, majd ezek alapján hoz törvényeket a jogalkotó.
    Szabadságjogi szempontból nyilvánvalóan felháborító pl. a testszkennerek működése a reptereken. De ha adott esetben ez akadályozza meg, hogy valami holdkóros vallási fanatikus felrobbantson a géppel együtt, én azt mondom, ám legyen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Visszajelzés: nem mondom, hogy nem | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: miről maradtál le? | csak az olvassa — én szóltam

  14. Visszajelzés: én sem helyeslem, hogy a gyerekek sminkben járjanak iskolába | csak az olvassa — én szóltam

  15. Visszajelzés: van egy ismerősöm | csak az olvassa — én szóltam

  16. Visszajelzés: a normalitás köre | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .