Én nem állítottam, hogy Hajnalkám szivárogtat a magánéletemről infókat a petíción, de valaki szivárogtat, pontosabban: aljasul, félelemkeltően és lejáratóan célozgat.
Ez jött ma:
Ebben a bejegyzésben összegyűjtöm és röviden kifejtem azokat a bloghoz és személyemhez kapcsolódó témákat, amelyekről többen kérdeztetek mostanában. Jelezzetek vissza, és ha van kérdésetek, beszélgessünk magunk között.
Lesz blogkönyv, mégpedig több is, kiadóval tárgyalok, de lehet, hogy magánkiadás lesz. Amiért nem tudom még, és amiért halogatom az egészet: nem kerülhetek úgy könyvesboltba, mint tavaly ilyenkor, mert botrányhős lettem. Tervezek egy János betegségének-halálának szentelt könyvet, lesz egy ébresztős-házasságból menekülős-egyenlőtlenséges, és szeretnék egy irodalmit, szép és személyes, másrészt karikírozó bejegyzésekkel. Szeretnék új bejegyzéseket is bele. A szöveggondozás, húzás (a régebben jónak hitt szövegeimmel való szembesülés!) sajnos sokkal nyűgösebb munka, mint az írás. És készül a regény, de az újabban másfele tart, és nem lesz meg egyhamar.
Nekem a kérés nagy szégyen. Szeretek úgy tenni, mintha mindegy lenne, de sajnos nem az — kérlek titeket, ha tehetitek, támogassátok a blogot. Semminek nem feltétele, van ingyen is a blog, de nekem ez a fő jövedelmem, másrészt maga a blog — a reklámmentesség és egyes, fejlettebb megoldások — is pénzbe kerül. Sima matematika: napi frissítésű akkor tud lenni a csakazolvassa, ha főállásban foglalkozom vele. Fogjátok fel sajtóterméknek, és ha fontos nektek, és megtehetitek, havi 500 vagy 1000, esetleg 2000 forintot szánjatok rá. A főoldalon van a Hívj meg egy kávéra! paypalfunkció. Ha inkább utalnál:
Gerle Éva Anita, MagNetBank, 16200199-00152303.
Mindez szó nélkül megy, senkiről nem tudják a többiek, hogy utal-e. Köszönöm.
Aztán, jelszó: sokan kértek új jelszót, nagyjából fele részben a régiek, közülük sokan csendesek, fele részben újabb olvasók. Ez szükségszerű volt, de egyben tanulságos is, ki maradt, ki nem, ki kér szabadkozva jelszót. Nem szondáztatási céllal csináltam, de pofán csapott a valóság.
Büszke vagyok az olvasóimra: az igen érzékeny jelszavas bejegyzésekben foglaltak soha, sehol nem köszöntek még vissza. A bizalomnak van értelme, lesznek jelszavas posztok. Továbbra is vigyázzatok rá, rám, ne adjátok át másnak a jelszót.
Senkit nem tiltottam, sőt, van új és minden eddiginél bájosabb trollunk is. Agymosógépet kedvem volna néha, de őt sem.
A régi olvasók közül a nagyon aktívak, blogon kívül is barátkozók túlnyomó része eltűnt. Az az igazság, hogy naiv voltam, és amióta megszimmantottam a dinamikáját ennek, elég keserű vagyok. Tiszteletben tartom mindenki döntését, tudom, hogy semmi sem örök, van, akinek sok volt ez a nagy pörgés, én sem vagyok tökéletes, sőt, nehéz ember vagyok, amúgy is internetfüggők vagyunk satöbbi, és tolom el magamtól a témát, de ami ebben akarva, csinálva volt, az “állj mellém vagy mellé”, és ez a rettenetes szarkeverés, kibeszélés, búcsúkomment ürügyén beszólogatás, azt árulásnak tartom. És fáj, a nyomok, leválások, elnémulások, az utánzatok. Ahogy szétvált blogger és blog, és van, aki mindkettőt megtagadta, támadta és rontotta a blogot, amelynek annyit köszönhet — egyszerűen nem értem, mivel érdemeltem ezt ki, és miért kellett itt beszólogatni, és a facebookon is deklarálni, hogy jaj, de nagy barátnők vagyunk mi “kirúgottak”. Az is elég fura, ahogy kvázi blogtalálkozót szerveznek a Csalódottak. Ha végül én is írok erről egy bekezdést jelszavas posztban, az meg “megalázás”.
De nem értem rá emiatt nagyon fájni, vagy erről bárkinek tépni a szám, mert az életemet élem, az a lényeg, és az meg jó és az is tud fájni. Mindenesetre nem beszéltem szét őket, nem pörögtem rajtuk, és másokat is mérsékletre intettem. Az viszont bánt, hogy bár sokakkal találkoznék, beszélgetnék, de nem merek írni nekik, nehogy azt érezzék, állást kell foglalniuk, mellém állniuk. Inkább kívül maradok — és egyedül.
Amiről írok. Írok én, folyton, de nagyon meg van kötve a kezem, egyes témákat és történéseket kerülnöm kell. Nem akarok senkit bántani, nem akarom, hogy célzásnak vagy odamondogatásnak vegyék, és nem akarom magamat sem még támadhatóbbá tenni annak elismerésével, hogy igen, roskadozom. Sőt, már annak sem tehetem ki magam, hogy valaki megírja vendégposztként, ahogy a gyerekeivel próbálja kibírni a stresszes hétköznapját — minden, de minden rám száll vissza, elképesztő a sok torz reprezentáció és bamba, betű szerinti olvasás. Tabut törni nem hálás feladat (nekem nem is a legfontosabb célom, egyébként, nem direkte a tabuknak megyek neki, úgy mondanám: az Igazsággal próbálkozom folyton).
Lehet, hogy a blog elmegy tanári irányba, műveket elemzünk, lesznek megint tesztek. Mindig azt tudom megírni, ami épp megmozgat, amiről megindulnak a mondatok bennem a biciklin. És ti is azt jelzitek vissza, hogy ezek a szövegek sikerülnek. Köszönöm a javaslatokat azért.
Jó volt, amikor megírhattam az életem eseményeit. Szép és nagy szerelem köré gyűltek most a dolgaim, aztán mindenki tudni vélte azt, amit nem is írtam, és kaptam kéretlen tanácsokat, ítéleteket. A blogról is kiderülhetett: nem viselem jól az ilyet, én sem szakértem más életét. Okultam a történtekből is, ahogy nyíltan vállalt kételyeim, gyarlóságaim és jóérzéseim eltorzítottan keringeni kezdtek az interneten. Már semmi sem olyan, mint volt. Szarba-hányásba rángatják le, akármit írok, és ott tartunk, hogy anyámtól, aki félvak és kb. nem tudja, mi az az internet, hallom vissza, hogy nekem nincs állásom és egész nyáron óvodába jártak a gyerekeim.
Kozmáék és névtelen kommentelők még mindig folytatják ellenem a harcot a facebookon, a blogjaikon, youtube videókon és elsősorban a petíción, teljesen elvadultan, rágalmakat koholva, rosszindulatúan idézgetve és félreértelmezve mindenemet. Nyomást akarnak gyakorolni rám, mert azt hiszik — tévesen –, azért rossz a hírnevük és azért nem rendelnek tőlük horoszkópot, mert a keresőben a nevükre azok a blogok jönnek ki az első találatok között, amelyeket bírálóik (védelmezőim) indítottak a munkásságukról. Mivel azt hiszik, én indítottam vagy készíttettem ezeket a blogokat, arra akarnak rábírni engem, hogy távolítsam el őket, mert akkor majd újra szép lesz az élet.
Nos: én nem tudtam arról, hogy ilyeneket indítanak (csak arról beszéltünk, hogy az én google találataimat pucoljuk ki), soha semmit nem írtam rájuk, nem linkelem sehol és nem is követem őket. Ellenben nem tartom elítélendőnek, sőt: törvényesnek, tömörnek és frappánsnak tartom e blogokat, amennyit láttam, és köszönöm mindazoknak, akik energiát fektetnek belé.
Soha nem kérném meg őket, hogy távolítsák el a blogokat, mert nem az én kérésemre indították, hanem belső meggyőződésből. Az ő dolguk, mit írnak, és Kozma Szilárdot és Joó Violettát véleményezni mindenkinek joga van, sőt, tekintettel nagy mértékű, szélhámos jellegű kártékonyságukra, én üdvözlöm is ezt a célt. A fejüket lesunyók ezrei miatt viselkednek most és évek óta így Kozmáék.
Amellett nem szeretem a kényszerítést, zsarolást, és nem fogok engedni. A legfontosabb Kozmáékkal kapcsolatban: teljesen mindegy, én mit csinálok, a mitológiát ők teremtik. Nincs befolyással erre, hogy én írok-e róluk, törődöm-e velük, kék-e a bugyim — nekik ellenség kell. Azért nem állnak le, mert nem akarnak leállni, szeretik, hogy ők áldozatok, és ezt, az önfelmentést, bűnbakképzést, figyelemkeresést az én viselkedésem nem befolyásolja. Ők nem érzik kényelmetlenül magukat attól, hogy ma az ellenkezőjét bizonygatják annak, amit tegnap. Nem szabad hinni nekik.
Megszoktam, hogy ez van, hogy támadnak, hogy nem tehetek semmit, és hogy csak a bírósági ítélet lesz megoldás. A nyomozás lezárult, tárgyalást fognak tűzni, én leszek a vád. Ügyvédem a legendával szemben nincs, illetve aki van és eddig segített, több okból nem képviselhet.
Ha lesz tárgyalás, szólok majd, mert sokan kértétek, de nem gondolom ezt diadalmenetnek, inkább csak olyasminek, amit végig kell csinálnom. Jöjjön, aki szeretne, reméljük, nem lesz zárt a tárgyalás, de nem toboroznék tömegeket, és ezt ízléstelennek is tartom. Az igazság világos és egyszerű. Viszont gondoskodni fogok a biztonságomról.
Nem félek és nem vagyok dühös, nem is dúl fel a gyűlölködésük, de erős morális ítéletem van, és nagyon rosszul hatott rám a kilenc hónapos harc: sokan kötöttek össze velük mint egyívású szereplőt, tehát korpa közé keveredtem. E héten a lakcímemet (újra, házszámmal) és a fiam (enyémnek hitt) mobilszámát is kitették a petícióra és a lejárató blogra. Ez elég fenyegető. Kozmáék érzik a vesztüket, nagyon agresszívek, és odacsapódott a petícióra sok névtelen gyűlölködő is.
Én az egész ügyből Minden Áront tartom a legundorítóbb, tűzön-vízen át bosszút álló, manipulatív, hazudozó emberkarikatúrának a petíción. Ráadásul végtelen ideje van. Van, aki oltogatja, és emlékszik a sztorira, attól viszont még idegesebb lesz.
(a sztori: csakazolvassa.hu/tag/minden-aron )
Köszönöm azoknak, akik még követik az ügyet és megvédenek. Valóban felháborítóak a hazugságok, torzítások, de teljesen mindegy, mit írnak, úgyis törlik, csak Kozmáék idegesítésére-ingerlésére jó minden komment, és engem tesz még kétesebb személlyé. Az biztos, hogy jól beszólni nekik, az levezeti a feszültséget, valaha én sem álltam ellen ennek. Általában minden engem védő kommentelőt Gerle Évának néznek, bőszen vitáznak velük, csicskának nevezik őket.
Nagyon köszönöm az ügybe fektetett munkát és jó szándékot többeknek, erőt adott, megtartott sokszor. Viszont: én soha senkit nem kértem, hogy álljon mellém és kommenteljen, sem általában, sem személy szerint, nem találtam ki tervet, nem szerveztem, nem irányítottam. Valamint soha nem szidtam Kozmáék gyerekeit, soha nem voltam trágár, nem gúnyolódtam a nyomorukon, kinézetükön, magamról tettem egyszerű állításokat. Ez nagyon fontos, nekem morálisan is, tehát nem csak arról van szó, hogy bebiztosítom magam, szem előtt tartom a törvényességet. Konfliktusom néhány lelkes olvasóval épp abból kovácsolódott, hogy időnként rájuk szóltam, hogy ne tupírozzák már az ügyet, ne legyen ez öncélú, ne trágárkodjanak, ne provokáljanak, ne menjenek öv alá és ne haverkodjanak Minden Áronnal.
Hogy a gyűlölködők mit gondolnak, persze nem érdekes — az a baj, amikor valakihez, aki amúgy nem rosszindulatú, az elferdített, szétmanipulált valóság jut el a blogról vagy rólam, és azért nem tud már komolyan venni: Kozmáék számláját nekem nyújtják be.
A felfokozott hangulatnak oka, hogy voltak, akik nagyon támadták Kozmáékat, engem védve. Én mindig azt gondoltam, hogy az igazság nagyon fontos, hogy felnőtt emberek el tudják dönteni, mit írnak, és vállalják érte jogilag is a felelősséget, nekem nincs ezzel dolgom. De az az igazság, hogy azok, akiket zavar a blogom és a láthatóságom (antifeministák, unatkozó beszólogatók, mamamis ellenségek), engem utálnak amiatt is, amit az engem védelmezők írtak.
Kérem, aki ott kommentel, minél kevesebb személyes információt írjon rólam. Olyanokat olvasok vissza, hogy ihaj. Például hogy néhány hete új kapcsolatom van.
Van valaki, aki tud a(z igazi) kapcsolat részleteiről, és sunyin és névtelenül célozgat rá a petíción, felemlegetve a sérelmét is, hogy őt (őket?) kirúgtam a blogról, én nem tudtam közösséget teremteni, aztán azokat, akik ezt megtették nekem/helyettem, elüldöztem. Érdekes értelmezés. Neki külön bugyor van a pokolban. Semmivel sem igazolható, hogy mások legszemélyesebb ügyeivel játszadozik, visszaél a bizalommal, névtelenül áll bosszút.
Én írni akartam, írni fogok, erre van a blog, és ez itt a lényeg, nem a buli. A preferenciáim most így festenek:
1. az életem és mindaz, ami lehetővé teszi az írást: családom, barátaim, lendületem, jóérzésem, érzelmi és fizikai biztonságom
2. az ezekből születő írni tudás, szövegek, koncentrált tudatállapot
3. kommentek, levelek megválaszolása.
A dejófejekvagyunk-poénkodunk-bennfentesek vagyunk csevegés nem szerepel a listán, már csak azért sem, mert dinamikái könnyen változtatják a bizalmat haraggá és áskálódássá.
csak az olvassa. én szóltam 
“mert botrányhős lettem”
Biztos ez? Ezt abszolut naivan kerdezem. Marmint biztos ez, “out there” is? Es ha igen, ez tenyleg annyira az utjaban allna a tervezett kiadasok megvalosulasanak? (Abszolut az informalodas szandekaval kerdezem, es ugy, hogy en ebbe (naivan?) tökre nem latok bele…)
KedvelésKedvelés
Szerintem “out there” nem, és itt a neten is csak egy bizonyos körben lett “botrányhős”. De ha kiad egy könyvet, ami mondjuk sikeres lesz, akkor tutira rákeresnek a neten, és nem mindegy, hogy miket találnak. (Illetve gondolom a kiadó is utánajár előzetesen.) Azt hiszem, ezért lehet ez gond. (De majd Éva kijavít, ha nem.)
KedvelésKedvelés
Igen, ilyesmi. Én többeken érzem, hogy belefáradtak, töröltek, furán néznek. Furcsa, hallgatag légkör.
KedvelésKedvelés
Ahelyett, hogy kérdeznének, igaz? Kényelmes, kellően ítélkező módszer.
KedvelésKedvelés
“rákeresnek a neten, és nem mindegy, hogy miket találnak”
szerintem ez senkinek se mindegy, ugy altalaban se.
KedvelésKedvelés
Ebben az országban botrány, ha valaki következetesen kiáll az igazáért, neadjisten nyilvánossághoz is fordul – ha még nő is hozzá, akkor már égbekiáltóan botrányos. Ha még neki is lesz igaza, akkor egyenesen közellenség.
KedvelésKedvelés
Keress rá a nevemre.
KedvelésKedvelés
Én csak abban nem vagyok biztos, hogy a kiváltak deklarálni akarnak. Más közös képeket is megosztanak, nem? Miért lenne deklarálás? Meg mi ez a kvázi blogtalálkozó, a Csalódottaké, ezt nem értem, asszem. Az az érzésem, hogy az a találkozás, ami volt, ill. tervben van, az én részvételemmel (is) volt, lesz. Nem vagyok Csalódott, itt vagyok, több résztvevővel együtt, értékelem, támogatom a blogot (megosztásokkal is többek között).
Tudom, hogy az életedben ez aránylag mellékes, meg hogy sikerült megragadnom a lényeget. Úgyhogy ahhoz is hozzászólok: nagyon sok erőt a Kozmáékkal való csatához. Is.Könyvet várom.
KedvelésKedvelés
Lehetne béke is, de nincs, és nem rajtam múlott. Az egész buli ebben a pártoskodó hangulatban gáz, és ezt a hangulatot nem én teremtettem. Mindazok, akik hozzá (Hajnalkámhoz) lojálisak, kínosan kerülnek engem, és meg se kérdeztek. De nyugodtan menjetek, nem fogom megtudni, és érezzék a középen állók is nagyon jól magukat, biztos spontán és őszinte lesz a kacagás, mi sem történt. Elvégre mi közöm nekem, a megtagadott, szétbeszélt, petíción névtelenül kiadott bloggernek az egészhez, úgy általában ezekhez az emberekhez, meg a találkozókhoz, ugye. És kik is szervezik ezeket a találkozásokat nagy hévvel, és hol vannak ők most, és mit műveltek, amikor én szarul voltam. Én nem csinálnám ezeket a műmosolyokat meg szövetkezéseket más háta mögött.
KedvelésKedvelés
Én nem olvasom a petíciót, de most tényleg az van, hogy egykori olvasóid, akik a blogon túl is kapcsolatot tartottak veled, infót adnak ki rólad? Mert ha igen, ez kurva gáz, már bocs a trágárságért.
Soha sem értettem, hogy megszakadt kapcsolatokban hogyan mehetnek ki a kapcsolat alatt megbeszélt bizalmasan infók. Vége, oké, vége, de utána mindenki elteszi magában, lezárja, és az alapvető, hogy nem adok ki infót senkiről.
Nem értem, hogy lehet ennyire haragudni, elfordulni, igaz, én azt sem értem, hogyan lehet annyira nagyon rajongani.
KedvelésKedvelés
Egyvalaki. És nem tudom, ki, de nagyon aljas dolgokat írt.
KedvelésKedvelés
Olyat, amit csak az tud, akivel bizalmasabb viszonyban voltál?
KedvelésKedvelés
Nem tudom, mert csak céloz, és olyanra, amit biztosan nem tudhat, de lehet, hogy félreértem, mindenesetre valamit tud.
KedvelésKedvelés
Gondolod, hogy a találkozásokkor pl. én is találkozom azzal az egyvalakivel? Akár tudtomon kívül is? Én azt gondolom,hogy nem. Azt meg tudom, hogy rólad, blogról nem beszélünk.
KedvelésKedvelés
Hogy érted a szövetkezést?
KedvelésKedvelés
Laci, te úgy állítod be magad, mint aki mindent tud, de nagyon sok mindent nem tudsz. Én csak néhány dolgot, első kézből, de annak nincs átfedése azzal, amiket te írsz. Nem állíthatod, hogy “semmi ilyen nem volt”, amíg nem tudsz mindent. Honnan tudnál mindent, mi ez a mindenhatzskodás? Kiterjedt, sokszereplős dolog ez, nem láthatsz bele. Frusztráció, irigység, rosszakarat, Hajnalkámnak való megfelelés, neki való jelentgetés is van a sztoriban. És úgy állítod be, mint ha ő nem csinált volna semmit, holott nem tiszta: passzívan azért vétkes, mert nem törődött azzal, hogy amit ő tesz és amibe bepörgeti magát (unalomból), az esetleg káros a blogra vagy másokra, főleg rám, valamint nem lehetett vele beszélni. Illetve “benyújtotta a számlát”: az önkéntes lelkesedését később átértelmezte: ő értem tette, értem harcol, minek fogadtam el a takarítást, nemet kellett volna mondanom. Aktívan meg azért, mert egyrészt engem megítélt, jelezte, hogy nem oké, amit csinálok a magánéletemben és a facebookon, holott ehhez nincs joga, nem is tudott mindent, nem is értette, kifejezetten rosszhiszeműen figyelt engem, aztán még vizsgáztatott embereket, neki való megfelelés miatt szakították meg velem a kapcsolatot többen (állásfoglalásra, választásra kényszerülve bonyolult lelki dolgok miatt), továbbá a blogról megismert emberek körében kirakta a levelezésünk félreértelmezett részletét, hogy a maga verzióját bizonyítsa, ezt nevezem toborzásnak, ott engem hazugsággal és tudatos manipulációval vádoltak, és aki emiatt szólt, azt leugatták, mindezt fiam és lakótársam szeme láttára, ÉS NEKTEK EZ RENDBEN VOLT. Mi ezen a félen nem pletykáltunk és nem kombináltunk. Amikor reagáltam (jelszavasban), jöttek a gyalázkodó levelek. Amikor írtam valamit, ami nem róla szólt, de magára vette, akkor is. Én ezért haragszom, másért nem, jobb is, ha nem tudom, mi volt még.
Szerintem a csalódott találkozók szervezése sem oké, szerinted meg igen.
És mindig az megy, hogy ő nagy jellem, sose tenne ilyet, ő tökéletes, vagy ha nem, akkor ő “tudjátok, ilyen, mit tegyünk”, és ez nagyon igazságtalan. Ne legyen ilyen. Mondjuk ne káromkodjon, ha a korábban oly nagyra tartott bloggernek ír. Én is “ilyen” vagyok, mondhatnám, hogy miért, mit vártatok, hát ismertek, tudható volt, hogy ha helyzet van, akkor nem egyes emberek sérelme, hanem a blog és a magam nyugalma, magánéletem védelme fog érdekelni. Csak én emellett rengeteg melóval létrehoztam egy blogot, ami sokaknak nagyon fontos, és ami a kerete lehetett egyáltalán ennek az egész rám boruló szemétségnek. Itt nem történt más, mint hogy ezt a bloggerséget, népszerűséget elirigyelték, és megpróbálták átvenni a hatalmat. Én ezért nem bocsátok meg. Olyan kisszerűek, aljasok lettek hirtelen többen, a nagy rajongók. És olyan szemét módon célozgattak itt és akarták jobban tudni az életemet, kontrollt szerezni, lenyomni.
KedvelésKedvelés
ez komoly, összejártok meg minden? de azért ide is? sírok bazmeg.
KedvelésKedvelés
Na most van az, hogy akkor dönteni kell, állni egy oldalra?
KedvelésKedvelés
Szerintem nem kell valahová állni. Többször írtad, hogy nem szakítod meg a kapcsolatot. Nekem ez oké.
Azokat a hozzászólásaidat, amikben a távozottak/csalódottak/… találkozásairól/beszélgetéseiről/szándékairól írsz, furcsállom. Mert egyrészt csak arról tudhatsz, amit te láttál/hallottál és feltételezel. Másrészt adott kontextusban, amikor valaki az igen szomorú érzéseit megosztja konkrét tények kapcsán, ez a kívülállós, részben informálós hozzáállás kicsit helyretevős, ami nem oké nekem.
KedvelésKedvelés
Abban biztos nem vagyok, nem is lehetek, hogy pontosan tudom, mit csinálnak, de elég rendszeres a kapcsolatom többekkel ahhoz, hogy ha a bloggal vagy Évával foglalkoznának, azt tudnám. Majdnem biztos. A rossz érzését, szomorúságát, fájdalmát tökéletesen megértem, talán ezt le is kellett volna írnom, egyértelműen. Ezt a rossz érzést valóban nem befolyásolja az már alapvetően, hogy most épp miért tesz fel valaki a profiljára egy képet. Ezt is tudom.
KedvelésKedvelés
Mondd meg, milyen szerepem volt nekem az ő rossz érzésében, és mit tehettem volna, hogy ne lelkesedje túl, aztán meg ne csalódjon, végül ne boruljon pont olyan nyakába, aki az ő petíciós tevékenységét bírálta és rótta föl nekem, majd veszett ezen velem össze életre-halálra.
És mondd meg, ha már ilyen dédelgetős vagy, hogy az én rossz érzésemet, a sokkal nagyobb veszélyemet, veszteségemet megérted-e, és azt is kedved van-e itt deklarálni, langyos úr.
KedvelésKedvelés
Kétszer deklaráltam itt. Első hsz-ben Kozmáékkal és segítőikkel kapcsolatban, az előzőben pedig a távozottakkal kapcsolatos fájdalmaddal kapcsolatban. Meleg égövi szakirányt végeztem, amit röviden langyos szaknak hívtak, úgyhogy a megszólítás pontos.
De csak most fogom fel, talán félreérthető volt az előző komment? Mert ott egyértelműen a te fájdalmadra gondoltam, arról beszéltem. Máséról nem.
KedvelésKedvelés
közben úgy látom csúnyán bepörögtek a dolgok, de mivel nagyon bírlak blaci, megpróbálom máshonnan is megvilágítani az érzésemet:
– az, hogy itt valamiket állítasz az ottról, nem csitít semmilyen dühöt (mitől is lenne úgy?)
– nem teszel az állítások mögé teljes sztorikat, nyilván, hogy az ottaniakkal ne legyél indiszkrét
– így azonban súlytalan
valószínűleg akaratodon kívül önmagát a helyzeten felül állónak pozicionáló mindenttudónak tűnhetsz evvel
rossz, de érzékletes párhuzam: ha egy pár szakít, nem jó egyiknek se a másikról beszélni, amíg nem kérdez (legtöbbször még akkor se)
KedvelésKedvelés
Hát én azt állítom, hogy nincs sztori, akkor milyen sztorit tegyek az állításaim mögé? A dühöt nem akarom csitítani, legfeljebb azt akartam, hogy ne lángoljon fel jobban olyan dolog miatt, amiben biztos vagyok, hogy nincs? Az a tény, hogy a poszt tartalma azonnal eljutott Hajnalkához, mondjuk kicsit megkérdőjelezi, de mind az egy bulin, amit Csalódottak tartottak, és a köztü(n)k folyó beszélgetésben a fészen – ami egyébként mától H nélkül folyik – jelen voltam. A három távozott egykori tag között nem tudom, mi folyik magánban. De azt elég biztosan tudom, hogy mit kavarnak másokkal. Semmit.
KedvelésKedvelés
Kifejtenéd, hogy mi lenne az ideális helyzet? Olvasok már napok óta, nem nagyon tudok mit hozzászólni, de neked mindig van egy adott véleményed ebben a témában. Most már leírhatnád azt is, hogy mit csináljon az, aki szívesen olvas itt és nem tart haragot senkivel. Kösz!
KedvelésKedvelés
Ja, és ne sarkíts: nem jár össze, hanem szó volt egy találkozóról! Tisztázzuk a fogalmakat.
KedvelésKedvelés
Óh, ez engem is érdekelne. Cinizmus on.
KedvelésKedvelés
Köszönöm az infókat!
KedvelésKedvelés
És itt vagyok, csak kevésbé aktívan.
KedvelésKedvelés
én is itt.
KedvelésKedvelés
Nektek sem jön értesítés új hsz-ről, vagy csak nekem? Francba.
KedvelésKedvelés
jelszavasban nincs ertesites, asszem.
KedvelésKedvelés
“Írok én, folyton, de nagyon meg van kötve a kezem, egyes témákat és történéseket kerülnöm kell. Nem akarok senkit bántani, nem akarom, hogy célzásnak vagy odamondogatásnak vegyék, és nem akarom magamat sem még támadhatóbbá tenni annak elismerésével, hogy igen, roskadozom. Sőt, már annak sem tehetem ki magam, hogy valaki megírja vendégposztként, ahogy a gyerekeivel próbálja kibírni a stresszes hétköznapját — minden, de minden rám száll vissza, elképesztő a sok torz reprezentáció és bamba, betű szerinti olvasás.”
Most meg én kérdezem tényleg naivan, milyen témáknál van megkötve a kezed, amiről “nem lehet” írni?
Sokszor érzem úgy, hogy te már szinte mindenről írtál és egy-egy témát csak másik oldalról világítasz meg. Ha már egyszer úgyis elmentél a falig, és legközelebb ismét a téma, történés közelébe kerülsz, megírod, akkor megint kezdődnek a torz reprezentációk előlről?
Hát most már kezdek eltévedni a kérdésemben, remélem legalább te érted 🙂
Pedig a vendég posztok is milyen jók voltak és nekem tetszik az igazságkeresés
KedvelésKedvelés
Mindenről írtam, igen. De van, akit most konkrétan sértene egy-egy téma, megfogalmazás, mintha neki üzennék. Nem üzenek.
KedvelésKedvelés
Jól érzem, hogy én mindent viseljek el, mindenben legyek mindenki szerint feddhetetlen, ne legyenek érzéseim, ne várjak senkitől semmit, ellenben szabadon vagyok cincálható, ócsárolható, szétbeszélhető, kihagyható, én csak írjak… akik oly hevesen mellém álltak, és most elmentek, azok többet ártottak, mint használtak az ügynek, magukat tolták előre, mert unatkoztak, és még ők várnának hálát? Mert én vagyok a BLOGGER, és a folyamat egyirányú?
KedvelésKedvelés
so it goes…
/Vonnegut/
a saját életem tapasztalata az, hogy semmivel sem lehet többet várni az emberektől, mint amennyit ők adni akarnak, adni szándékoznak. minden egyéb erőlködést, elvárást, szükségletet, elvi igényt, csak a saját felelősségünkre, saját igényünk szerint, saját magunkért érdemes tolni, tetszőleges nexusban. és ezt most nem az adott helyzetre írom, sőt nem is a posztra válaszként. csak eszembe jutott róla.
tök jól mondtad a múltkor, hogy a kognitív disszonanciát el kell tudni bírni.
aztán vagy sikerül, vagy nem.
KedvelésKedvelés
De én nem kértem tőlük semmit, csak az árulást sérelmezem.
KedvelésKedvelés
te nem kértél semmit, de lett volna itt egy emberi minimum…
KedvelésKedvelés
maximálisan tiszteletben tartom, hogy te ezt így látod, gondolod, és átérzem a helyzetből adódó fájdalmat.
KedvelésKedvelés
Az a baj, hogy már az is elvárásnak minősül, hogy ne áruljanak el, ne éljenek vissza bizalmas információval a barátaink, ismerőseink. És ez döbbenetes, már mint az, hogy ez elvárássá vált, nem pedig természetes dolog (nem jön a jó, jobb szó). Azaz nekünk kell magyarázni neki, nem pedig jön belőle, hogy tudja azt, bármi is történik, nem élhet vissza semmivel. Láttam már ilyet, és én ezt nem is értem, hogy ez miért nem alap, miért kell magyarázni, hogy ez nem oké.
KedvelésKedvelés
igen, elvárás, és szerintem nem csak annak minősül, hanem az is. és akkor lesz “természetes”, amikor társadalmi elvárássá válik, viselkedési alapnormává, és segíti a(z együtt)működést, aztán ha elavul, akkor ütvefúróval is nehéz szétverni, megváltoztatni.
tegye fel a kezét, aki bizton állítja magáról, hogy nem sérti meg napi szinten azokat a “természetes dolgokat”, amik valaki másnak azok, amik megsértése valaki mást bánt meg, de mi meg nagyívben leszarjuk. ebből jön ki nekem az, hogy az elvárásaimat (igényeimet/szükségleteimet) a hajamra kenhetem, ha nincs meg hozzá a támogató közeg, azok az emberek, akik ezt tiszteletben kívánják tartani, mert olyanok, vagy mert szeretnek, odafigyelnek és veszik a fáradtságot. amiért maximum hálás lehetek, és nem tekinthetem adottnak. bárkitől bármit elvárni, és ennek teljesülésétől függővé tenni a boldogságomat/érzelmi békémet, hát ennek tapasztalatairól asszem elég sokat beszélgetünk itt, mindenféle kontextusban.
“Nekem az a gondom, hogy már nem is várok (szinte) senkitől semmit, így örülök, ha mégis adnak valamit.”
én is pont erre törekszem, és meggyőződésem, hogy ez nagyon egészséges hozzáállás, a fenntartható boldogság és lelki/érzelmi autonómia irányába mutat. érzelmi felnőtt számomra az, aki ezek között a paraméterek között is mélyen boldog tud lenni, és kapcsolódni játékosan, gyermekien azzal, akivel úgy hozza a sors. szarozás, döcögés, manipuláció, túl mély sérülések, és áldozatok nélkül, letisztultan.
KedvelésKedvelés
Nekem ez nehezen megy még mindig, viszont ahogyan alakulok ebben, úgy válok egyre antiszociálisabbá. Kevesebb az érzelmi kapcsolódásom, nincsen sok emberi kapcsolatom, kilökdöstem sokakat az évek alatt. Emlékszem, amikor az egyetem alatt egy pszicho gyakorlaton le kellett rajzolni a szociális atomunkat, tele volt írva a papírom. Most három barátom van, plusz a szüleim és a testvérem, a többiek eseti szereplők, nem ragaszkodom hozzájuk, nem is keresem a kapcsolódást velük. Kevesen vannak, nekik én is sokat adok, foglalkozom velük, kapcsolódom minden szinten. Mert ahogyan írod, vannak igények, “természetes kérések”, én ennyi emberre tudok figyelni.
KedvelésKedvelés
és vajon nem ez-e egy lehetséges jó irány, sokak számára, ha bírni akarjuk a ránk eső részt egy békés világ fenntartásában, felelősen kezelt, kölcsönös emberi viszonyok között? kevesebb ember, kevesebb megfelelés, kevesebb fogyasztás, de azt mind jól, minőségi szinten. nem kellene-e már letenni azt a zajos elvárásrendszert, amiben sok “barát” van, sok zaj, kevés csend és kevés minőség, mint jellemző paraméterek? nem ez az valójában, amire sokkal több embernek szüksége lenne, mint amennyien erre rádöbbennek, vagy megengedik maguknak? persze, ha valaki alkatilag nagy pörgést igényel, az nyilván érthető. abból, ahogy írsz, kiérzek egy borús felhangot (?) a folyamatod kapcsán, pedig akár örömünnep is kísérhetné, ha onnan nézzük, a felesleges illúziók elvesztésének gyásza után. épp ahogy írod: “én ennyi emberre tudok figyelni.”
antiszociális? ez a valódi szó amivel leírnád, vagy ez a Rend ítélete? autonóm? független? elmélyült? erős? érzelmileg független? higgadt? ezek a fogalmak nem írják le szintén jól, a folyamatod?
én is hasonló folyamaton megyek át az elmúlt években, és nekem ez levegőt, teret, időt, színeket, komplexitást, intenzív belső megéléseket hoz. nincs akkora zaj, sokkal több idő és figyelem jut olyanra, ami nekem jó/fontos, és közben a fontos szeretteimre is jutok, ami szintén saját érdekem is. őszintébben szociális, mint korábban a nagy, felszínes zajban.
KedvelésKedvelés
Kevés, minőségi emberrel minőségi kacsolat. Én is ezt gondolom. Én sem hiszem, hogy aki így tesz, antiszociális lenne. Van, aki minden lehetőséget megragad, és kilóban méri a barátok számát. Belőlem az üres fecsegés, a felszínes kapcsolatok csak kiveszik az energiát.
KedvelésKedvelés
Nos, hirli, megkérlek, hogy ne itt elméletieskedj.
Milyen undorítóan vagy “tárgyilagos”, kioktató…
Mivel ti középszerűek vagytok, és itt szájat tátottatok, hatalmat, előnyt akartatok szerezni, meg okosnak, jóságosnak tűnni az én kontómra, persze hogy alig leplezett élvezettel figyelitek a blogger megbuktatását, aki egyébként valóban bűnösen naiv volt, de ettől még ti ócskák vagytok.
Végignéztétek, ahogy kicsinálnak azok, akik nemrég nyaltak, laptopot kaptak az én olvasóimtól, meg ügyfeleket toborozni jártak a blogomra. De van pofátok itt kommentelgetni nagy fölényesen, hogy ki kitől mit várhat, meg A JOBB VILÁGRÓL, beszarok!!!
Csakazolvassa találkozót szerveznek, ahol engem szidnak, és te még őket mentegeted, meg Blaci is, aki jóban akar maradni, ezekkel… Hányok tőletek.
De akkor tisztázom magam: én, veletek ellentétben, nem kevertem szart. Én hallgattam heteken át, sem nem írtam, sem nem gondoltam csúnyákat (most már igen), és nem demonstráltam a facebookon. Minden blogos interakcióban, még beborozva is kerültem azt, hogy bárki is azt érezze, vagy melléjük, vagy mellém kell állnia. A kibékíthetetlenséget a HajnalkámatNaját rajongók-vigasztalgatók-misemtörtént olvasók és a blogon továbbra is aktív olvasók között nem én gerjesztettem, én fékezni próbáltam, szóltam ellene, láttam a veszélyeit. Nem mehetek szembe azzal, amit Laci is ismételget, hogy de hát ő olyan, nem lehet tőle várni, hogy, de a következményei ellen védekezni fogok.
Undorító, hogy itt nézegettek, vérszagra gyűltök.
KedvelésKedvelés
Azért borús a hang, mert sok csalódás vezetett ide. Nem az történt, hogy én kitaláltam, hogy így lesz, hanem megbántottak, így kilöktem őket. Ennyien maradtak. Aztán, egy idő után tudatosan is leépítettem embereket, de az elején ez nem így történt. Valamint számomra fontos emberek külföldre költöztek, ők pedig nagyon hiányoznak nekem. Ha itt lennének, nem 3 ember lenne körülöttem.
KedvelésKedvelés
Hirlando, én aztán nem akartam ennyi barátot, rajongót, érdeklődőt, meg embert, ez soha nem volt cél, nehéz is sokszor, sőt: nagy teher. Én csak írok, és ők meg jöttek. Biztos lehettem volna óvatosabb.
KedvelésKedvelés
Nagyon teszik Hirlando!
KedvelésKedvelés
“az is elvárásnak minősül, hogy ne áruljanak el, ne éljenek vissza bizalmas információval a barátaink, ismerőseink”
Pedig nem az, természetes, ahogy hirlando is írja.
KedvelésKedvelés
Laci, én asszem azt akartam írni, hogy ez egyáltalán nem természetes, csak ha azzá tesszük 😉
KedvelésKedvelés
Na szóval: természetesnek kellene lennie. Én is így akartam.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon tetszik, Hirlando. Nekem az a gondom, hogy már nem is várok (szinte) senkitől semmit, így örülök, ha mégis adnak valamit. Ez elég pesszimistán hangzik, nem voltam mindig ilyen, most sem vagyok. Ssak már nincsenek elvárásaim elméletileg, de a szívem mélyén mégis vannak, aztán meg jól pofára esek.
KedvelésKedvelés
🙂 értelmes egy csaj vagy te, hallod-e..
KedvelésKedvelés
Ez Hirlandónak ment:)
KedvelésKedvelés
Én itt vagyok és itt is maradok.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
én is itt vagyok és itt is maradok 🙂
(csak az utóbbi két hétben nem volt időm olvasni. most igyekszem pótolni.)
KedvelésKedvelés
El sem tudom képzelni milyen úgy élni, hogy boldog-boldogtalan véleményezi, kritizálja, elvárja az életedet. Vagyis ha elképzelem, nagyon nem érzem jól magam.
Nem általános, ahogy felvállalod az életed, az elveidet, ahogy rávilágítasz a rendszerre, a visszásságokra és ki is mondod őket. Nehéz ehhez kapcsolódni, de nem lehetetlen. Nem kell mindent elviselned, de szerintem te nem is teszed, ez megint nem általános.
Ez most nem a rajongás kategória, de próbállak utánozni (vagy mégis?) és kicsiben a saját életemet igyekszem képviselni. Hááát…, de ha nem írtál volna, nem tudom, hogy mikor tudom meg vagy ki által, hogy így is lehet.
Önző vagyok, mikor azt remélem, hogy írsz, mindenek ellenére és nem foglalkozol másokkal.
Na ez egy olyan elvárás, ami nem elvárható.
Nekem azt is tanulnom kellett, hogy irodalmi műként (is) olvassam a bejegyzéseidet. Ahogy sikerült új minőséget is kapott az olvasás.
KedvelésKedvelés
“A dejófejekvagyunk-poénkodunk-bennfentesek vagyunk csevegés nem szerepel a listán, már csak azért sem, mert dinamikái könnyen változtatják a bizalmat haraggá és áskálódássá.”
Sajnálom, hogy ezen következtetés levonásáért ekkora tandíjat kellett fizetned.
Vagyok, leszek, de (magánéleti okok miatt többnyire) csak olvasok.
KedvelésKedvelés
Mostanában én is inkább olvasok, mert többnyire élek. Jó, hogy van más is, mint a paypal, azt nagyon nem szeretem.
KedvelésKedvelés
Sajnálom, hogy vannak olyan témák és szavak, amiket kerülni kell. Miközben a blog tabukat dönt és érzékenységeket sért napról napra.
De nyilván okosnak kell lenni, ha ilyen kitett helyzetben vagy.
Én hónapok óta folyamatosan nagyon okos vagyok, nagyon odafigyelek, nagyon jól csinálom, csak vészesen fogynak a tartalékaim. Együtt érzek.
KedvelésKedvelés
Nagyon átérzem a tehetetlen dühöt. ( én legalábbis ezt éreztem) Van itt egy népszerű hozzászóló, aki valaha a barátom volt. Az, hogy a barátság megszakadt, előfordul, bármilyen fájdalmas is. De az, hogy véletlenül idetévedtem és azzal szembesültem, hogy a kettőnk dolgait kibeszélte, mellbe vágott. Az ő dolga, hogy ma már máshogy látja, máshogy érti, máshogy érzi. De vadidegeneknek bedobott engem meztelenül az aréna közepére, csak előtte még sót szórt a sebeimbe. Hónapokat tépelődtem, szóljak-e nyilvánosan, de nem akartam Éva blogját tönkrevágni. Az öklöm viszont még ma is összeszorul az utalásoktól, célzásoktól, mutogatásoktól. “Egy ismerősöm”..aszongya. Hát, nem b@zmeg. A barátod, a bizalmasod, a szövetségesed voltam. Te meg elárulsz. Iszonyú fájdalom. Megértelek, Éva. Görgetni a szarkupacot azonban nincs értelme, időrabló, idegtépő, energialopó. Én hagytam a labdát elgurulni szépen a fal mellett. Nem az én szégyenem ez. Az enyém a fájdalom.
KedvelésKedvelés
:O
KedvelésKedvelés
Ez durva… okosan kezelted, remélem, hamarosan már nem szorulsz ökölbe.
KedvelésKedvelés
A gyanúsítást visszautasítom, és szarul esik. Nem adtam ki jelszót, és nem szivárogtatok sehol semmit.
De ha baj, hogy olvasok, elmegyek a picsába. Na.
KedvelésKedvelés
A te döntésed, olvasol-e. Nem gyanúsítottalak, valószínűleg húsz olvasó van még, aki levelez vele, és kapott jelszót. Teljesen átláthatatlan és abszurd ez a haverkodás, kidumálás, és a hirtelen durcás reakciók is. Ezzel nem lehet mit kezdeni. És az is lehet, hogy valaki jóhiszeműen átadta valakinek a jelszót, az meg jelent szorgosan neki. Nem értem, miért nem lehet ezt befejezni, kit izgat ez még ennyire. A jelszóvisszaéléssel és a petíciós szemétkedéssel kapcsolatos gyanúm is alapos. Engem már nem annyira érdekel, ki mit gondol, kinek mi fáj, engem már a blog és a nyugalom érdekel csak, mert sem az én fájdalmam, sem a blogom érdeke nem nagyon érdekelte a blog állítólagos lelkes híveit. Nem tehetek róla, hogy bálványoztak, nem kértem, nem vártam ezt, nem szerettem. Nagyon sajnálatos, hogy egy ennyire elfajult helyzetben ilyeneket kell már lépnem. A helyzetet nem én fajítottam el, és én nem beszéltem ki az ő titkait sem. Ne rám haragudj.
KedvelésKedvelés
Én vagyok és maradok
KedvelésKedvelés
Szeretem az írásaidat, olvaslak mindig. Ritkán kommentelek, és marhára rossz, hogy nem értek egy kukkot sem az egészből. De nem baj……:)
Tényleg sajnálom, hogy kialakult ez a szar helyzet.
KedvelésKedvelés
én is sokszor voltam, vagyok és még leszek is úgy, hogy nem értek sok mindent, de én is úgy gondolom, hogy nem baj, nem is kell. sem bennfentes nem vagyok, se mindenlébenkanál, se nagyon okos, se túl jól informált. megengedem magamnak: nem kell nekem mindent _érteni_. sokszor inkább csak érzem.
KedvelésKedvelés
Szép estét!
Szerencsére én vagyok annyira új és outsider, hogy nem sokat értek az egészből, vagyis persze, értem miről van szó, de kimaradtam ezekből.
Ez úgy tűnik most, előny, mert nem kell senki pártjára állnom.
Én nem nagy valószínűséggel soha nem fogok blogtalálkozóra járni, nem fogok rajongani Éváért (sőt egy bloggerért sem), csak szimplán szeretem olvasni az írásait és elgondolkodni rajtuk.
És ezt korrekt módon, hogy ha egyszer kíváncsi voltam és jelszóért folyamodtam, ő meg adott és megkért cserébe valamire, akkor tényleg ne kelljen, hogy kolbász nőjön az orromra és a varjúdombi mesékkel se kelljen álmodnom…
Ehhez tartom magam.
KedvelésKedvelés
HA lenne lájk gomb, nyomnék egyet, mert én is hasonlóan…
KedvelésKedvelés
blaci, ide, ahol van hely:
azt hiszem, abban tévedtél, hogy a jobbanfellángolás ellen hathat, amiket írtál
másként működnek a dolgok, ha vannak közben egyéb események (itt az egyéb felületeken zajló csúnyaságokra gondolok)
KedvelésKedvelés
Ja, értem. Igen, erre meg közben rájöttem, meg is bántam, hogy megtettem.
KedvelésKedvelés
Éva, nagyon sajnálom, ami történik. Nem ismerem ezt a kört, de teljesen átérzem, min mehetsz keresztül, mert velem is hasonló dolog történik: az egyik legfőbb bizalmasom egy pszichésen beteg, violettakaliberű embernek szolgáltatta ki a legintimebb dolgaimat, aminek más szereplője is van rajtam kívül, és a pszichopata megzsarolt. Mikor én teljesen kibuktam és lesüllyedtem a szintjükre (közöltem, hogy én is tudok ezt-azt…), én lettem megtagadva és nyilvánosan megalázva, mint aljas szemét. Írtam egy korrekt tisztázó levelet, amiben bocsánatot kértem és megköszöntem a barátságban töltött éveket, válasz soha nem jött, viszont utána kaptam névtelen fenyegetést, amiben szerepelt több olyan bizalmas infó is, amit csak onnan tudhat bárki is…
Nem tudom én sem teljesen feldolgozni még a dolgot: már nem félek, hogy kiszolgáltatnak, meztelenre vetkőztetnek, mocsokkal keverik a legszentebb dolgaimat, mert a háborús övezetben élők is járnak színházba, kirándulni, örökre rettegni nem lehet… de igenis bánt, hogy az, akit testvéremként szerettem, becsültem, ilyesmire vált képessé, és ötletem sincs, miért. Igen. belőlem is kijött az állat, de ennek nagyon kemény előzményei voltak (árulás és egy pszichopata fenyegetése), és a történtek után én tettem lépéseket a tisztázásra és a korrekt zárásra. Ezek után úgy érzem, mocskos, méltatlan, szemét támadás egyszerűen minden határon túlmegy, és nem fogom fel, hogy mi lehet a motiváció mögötte. Irigység? Frusztráltság? Mentális betegség? Komolyan nem értem, de ott van az érzés, hogy sáros lábbal törtek be a szentélyembe, és az, akiben a legjobban bíztam.
Éva, ne haragudj, hogy magamról írtam, csak egyrészt jólesett kimondani, másrészt meg szeretném ha tudd, hogy sejtem, min mehetsz keresztül. Nem tudom, mi lehet méltó rendezés ilyen előzmények után, de igazad van, nem szabad ebbe tönkremenni.
KedvelésKedvelés
Nem értem, miért jöttök ide saját sebet nyalogatni, te meg tollampapirom. Nem nagyon érdekel. Megint magatoknak akarjátok a figyelmet, sajnálatot, “megértelek, mert velem is ez történt…” ürügyén. Saját blogon kéne ezt…
Aztán ugyanúgy fogtok gyalázni, velük röhögcsélni… (update: és tényleg, megtörtént, alig két évvel később Eszter Villővel röhög ki az “apámkorú férjek” meg a szülés miatt… “szerencsére nekem fiatal pasim van” well, karma is a bitch, and you are a bitch
Nekem nem ilyen durva ez, de nem is hagyom elfajulni, nagyon keményen fogom védeni magam. Én nem ártottam senkinek, csak a véleményemet írtam, jelszavasokban, amikor összegyűlt egy újabb adag undormány.
KedvelésKedvelés
(Most látom csak, mennyire össze-vissza gépeltem, nem olvastam át, mindegy.) Én ugyanezt érzem: senkinek nem ártottam, se jogot, se erkölcsöt nem sértettem, de az intim dolgok nem tartoznak senkire, pláne nem egy pszichopata értelmezésében. Most már ott tartok, hogy semmitől se félek, mert én becsületes voltam végig, és normális emberként állok ma is a dolgokhoz.
KedvelésKedvelés
Éva írta, belátta /megtanulta, hogy Kozmáék gyártják a szennyet teljesen függetlenül attól, hogy Éva mit tesz, vagy nem tesz. Ez így van. Én is ezt tanultam meg egy elmebeteg (nem szitokszó, hanem orvosi diagnózis) ismerősömmel kapcsolatban. Ha én nem állok oda, ő akkor is pörög egymagában tovább, nem bír leállni. Szerencsére én meg tudtam szakítani minden érintkezést vele. De kellett hozzá a rendőrség is.
KedvelésKedvelés
És akkor illusztráció:
ilyenek, amikor mindent kinyomoznak (anyám családneve Kulin): http://www.peticiok.com/forum/83179/start/43125#43144
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/43425#43445
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/43425#43450
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/43450#43452
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/43475#43496
(ez mind Violetta)
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/43525#43529
ez Szilárd
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/42500#42508
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/42650#42652
Minden Áron múlthamisít
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/42650#42666
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/42750#42757
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/42750#42769
az aljas olvasó
http://www.peticiok.com/forum/83179/start/42825#42844
ha csokit küldenél
KedvelésKedvelés
ezektl komolyan elhiszem hogy vannak dementorok. egy ott ult mellettem amig olvastam ezeket.
KedvelésKedvelés
Ez döbbenet…
És nem csak dementorok vannak. Annál sokkal rosszabbak is, úgy látszik.
“Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,”
KedvelésKedvelés
fúj, undorító, hazug, aljas 😦
KedvelésKedvelés
Leírom, mi a bajom az ún. pártatlansággal, bár aki eddig nem értette vagy nem akarta érteni, az ezután sem fogja.
Lehet középen állni meg bírónak képzelni magad a meccsen, ha olyan jellegű konfliktus van két ember között, ami egyiknek sem sérti az integritását. Pl milyen színű legyen a nappali vagy hova menjünk osztálykirándulásra, stb.
Ettől jelentősen eltér az, amikor az egyik ember kikezdi, támadja a másikat, lejáratja, esetleg fizikailag bántalmazza. Ilyenkor a pártatlanság illúzió, mert az agressziót legitimálod azzal, ha nem állsz ki a másik mellett, és a támadóval is kapcsolatban állva abban erősíted őt meg, hogy igen, ezt lehet, belefér, látod én is elnézem neked és a jó oldaladra koncentrálok. Pont ez a viselkedés az, ami a sima bunkóságtól a fizikai bántalmazásig terjedő skálán segít megúszni a következményeket. Nem sorolom a példákat.
Összességében persze szeretünk diplomatikusak lenni, mert az olyan jól hagzik. Egy baja van, hogy nagyon vékony határ választja el a sunyiságtól.
Ami a konkrét helyzetet illeti, számomra felfoghatatlan, hogyan nem látja valaki, ami itt zajlott a szemünk előtt. Képzeld el, hogy rengeteg munkával szervezel egy koncertet. Benne van a több hónapnyi erőfeszítsed mellett minden más is, amit az életedben felépítettél, hiszen te tanultál meg zenélni, te írtad a számokat, te képezted a hangodat. Gyűlik a közönség, jönnek a rajongók, és egyszer csak azt veszed észre, hogy valaki felmászik melléd a színpadra. A közönség elkezdi figyelni, neki is tapsolnak, mert jó poénokkal szórakoztatja őket és mindenkihez van egy-két kedves szava. Közben persze a te nevedet viseli a pólóján, nincs gond ezzel. De egyszer csak bebassza a csizmáját a hangszerek közé és anyázva távozik, kézenfogva a közönség egy részét.
Ne mondd nekem, hogy elmész utána, ha tényleg szeretted az előadót és neked is fontos volt a koncert. Ne mondd nekem, hogy van olyan ok, ami miatt elfogadható a viselkedése. Ne mondd nekem, hogy ez egy meccs, ahol egységes szabályok szerint játszik a két fél, és te csak a lelátón ülsz. Ne mondd nekem, hogy ez csak egy hely ahol összecimbiztetek és teljesen ok fenntartani a kapcsolatot. Itt az emberek tudatos lehalászása folyt, tudom, mert én is kaptam levelet, de szerencsére kurvára cinikus vagyok ahhoz, hogy ugorjak minden jó szóra.
KedvelésKedvelés
Hűha, Amanita. Ezt most rágom, mert erre én sose mertem így gondolni. Vannak ennek további árnyalatai is, a kettőnk közti viszonyban, amelyek a javára szóltak. De nem én szakítottam meg a kapcsolatot, és velem lehetett beszélni.
Laciban az idegesít, hogy ő aztán nem vonódik be, de mindenkivel smúzol, és ő olyan okos és korrekt, és fölöttünk, nők fölött áll ezzel. Utálom ezt.
KedvelésKedvelés
A másik, hogy őt az legitimálta, benne azért bíztak annyian, mert mint engem segítő, csokoládémisszió-szervező a csakazolvassát tolta. Ebből származó hitelét, népszerűségét akarta megőrizni az után is, hogy drasztikusan szembefordult velem, és csúnyákat mondott nekem, és aztán emiatt voltak feszültségek. Plusz mindenki pletykált, figyelt, jelentett összevissza, és én lettem a pária. Úgy mentek el emberek, olyan csúnyán, úgy nem írtak nekem vissza se… (ugye, én kértem, hogy hagyjanak békén, mondták mosolyogva) sőt, lett csakazolvassa-utánzat is.
KedvelésKedvelés
lett csakazolvassa-utánzat is.
Igazán? Akkor ez oka a toborzásnak? A bevált recept alapján főzünk ki magunknak is valamit? Ez legalább egy indok, amit értek. Mert amúgy nem fért a fejembe, hogy mifaszért van ez az egész. De ezt a dinamikát az általános iskola felső tagozatából már jól ismerem, semmi gond. Nincs több értetlenkedő kérdésem. :S
KedvelésKedvelés
kellett némi befektetés az elején… bocs, én tényleg nagyon cinikus vagyok, de nem tudom ezt másképp látni. Imádom az angol nyelvet, mert mindenre van egy nagyon frappáns kifejezésük – ez esetben a leapfrogger az. Szerintem nem te vagy az első és nem is az utolsó, akivel megcsinálta ezt, bár valószínűleg most játszott először igazán nagyban.
Arra azért kíváncsi lennék, ki viszi el aztán az ilyet a saját bulijába? Nem lesz ott valami kis kellemetlen érzés, amikor már órák óta dumcsizik a gyerekkori barátoddal és egyre sűrűbben pillantgatnak feléd?
A Laci-féle kívülállásról meg a Függöny (Agatha Christie) gyilkosa jut eszembe, mindig ott volt, mindig mindenkit meghallgatott és megértett a konfliktushelyzetbe, és közben csepegtette a mérget finoman, ezzel hajszolva másokat a tragédiába – de ő nem bántott soha senkit, csak ott állt és figyelt.
KedvelésKedvelés
Miert feltetelezel ilyeneket? Nem hiszem,hogy igaz lenne.
Ugyanannyi erővel nézhetjük pozitivan is a dolgokat.Többre jutunk az biztos.
KedvelésKedvelés
Én annak vagyok a híve, hogy ha konfliktus van, akkor csak szóljon minél nagyobbat, mondja el mindenki, mi a gondja, ha van megoldás, oldjuk meg, ha nincs, akkor hagyjuk békén egymást. Épp azért nem következik be a megtisztulás, mert sokan hallgatnak, egyesek sunyulnak, de azért fújják a parazsat.
KedvelésKedvelés
Nagyon egyet értek
Ahogy a költő fogalmaz “Néha t i s z t á b b eltörni a tányért, mint elmosogatni”
(Fodor Ákos, Házassági emlékmű)
KedvelésKedvelés
Ez komoly? Az meg mi?!
KedvelésKedvelés
Mármint az utánzat.
O.o
KedvelésKedvelés
Leveleeeet? Itt tényleg valami toborzás folyik a háttérben? Aztán mire fel? Az együttutálkozás kéjes öröméért? Ez semmivel, de semmivel nem jobb Kozmáéknál, amitől már nekem is összeszűkül a gyomrom, mert az, bazmeg, amit Éva éppen itt eggyel följebb linkelt, az túlmegy minden határon. (Én nem olvasom a petíciót egyáltalán, azért vagyok ily tudatlan és most megfagyott bennem a szar a fentiektől. Lakcím, akurvaéletbe!)
Ja, és még a lényegi mondanivalódhoz csak annyit: azt, hogy nem vagyok bíró más emberek életében, sőt még a véleményemet sem kell feltétlenül kifejtenem, ha valaki bizalmasan megoszt velem valamit, azt éppen itt, a blogon tanultam meg.
KedvelésKedvelés
Nem volt toborzó levél. És igen, a petíció félelmetesen undorító és… hát látod, hogy milyen.
Nekem meg túlságosan egyforma ez a két dolog.
KedvelésKedvelés
Jó,félelmetes sztori de nem hiszem hogy szándékosan csinálta.
Szerintem szimpatikus volt a tömegnek a humora és haraptak rá.
Valljuk be nagyon szellemes.Kedvelték nagyon sokan. Persze a humor nem helyetesíti a többi esztétikai minőséget, kifejezésmódot.
Ez van.
Egyszer felmagasztal a tömeg, azután eldob.
Évánál is spontánul alakultak ki a rajongók, és nála is.Szerintem.
KedvelésKedvelés
Én sem hiszem, hogy egy szándékosan felépített nagy tervről lenne szó.
KedvelésKedvelés
A tömeg nem dobta el őt, hanem H elment. A tömeg egy része vele ment, és a blogot dobta el.
KedvelésKedvelés
Ugyanaz a jelenség,persze más értékrenddel.
KedvelésKedvelés
Az eldobást a mostani hozzászólásokra,véleményekre értettem.Nem az előzményekre.
KedvelésKedvelés
Én nem úgy látom, hogy a tömeg egy része vele ment. Én csak azt látom, hogy az olvasók egy része elment vagy visszavonult, inkább nem kommentel. Helyettük valahonnan hamar jöttek újak.
KedvelésKedvelés
Fú.
KedvelésKedvelés
” én is kaptam levelet, de szerencsére kurvára cinikus vagyok ahhoz, hogy ugorjak minden jó szóra.” dettó.
KedvelésKedvelés
” nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.”
én ugrottam, mert olyan a karakterem.Jól esik a jó szó.
Nem is szégyelem ezt bevallani.
KedvelésKedvelés
nekem is, ha valódinak érzem.
KedvelésKedvelés
És? Most vagy itt is, ott is? Nem értem…
Milyen utánzat van? Éva utánozhatatlan!!!
KedvelésKedvelés
Esőnek ment…
KedvelésKedvelés
Nem értem. Azt kérdezed,hogy milyen táborban vagyok_
Csak azt ismertem be,hogy az elején amikor kezdtem olvasni a blogot,Hajnalka volt az adminisztrátor,kedves volt velem ,nekem ez jól esett. Nagyon kivülálló vagyok, sokat segített a bizalmas beszélgetés,de a törés után eszem ágában se volt elhagyni a blogot, mert nem az én ügyem a Hajnalka konfliktusa
És igen váltottam szót azután is vele. Elvégre nem leprás. Persze nem pletykáltam.
KedvelésKedvelés
Elolvastam : Eleanor H. PorterAz élet játéka c.kkönyvet a kérdésed után mivel nem ismertem előbb.
Ha a kislányod felnőttes , elmondásod szerint akkor tetszene neki a könyv, és szerintem semmi negativ nincs benne számára. Nekem is tetszett volna 8 éves koromban.Én akkor olvastam el a Jane Eyre-t .
Persze ez a könyv inkább egy lélekmelegítő sztori.Nem fejleszti a gyermek fantáziáját.
Én is nagyon felnőttes voltam kicsi koromtól.Nem olvastam meseregenyeket, kalandkönyveket, csak a reális könyveket szerettem. A mostani felgogásommal bánom,hogy kihagytam a gyerekeknek való könyveket. Felnőt koromban pótolgatom őket 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm, Eső, mindkét válaszodat! Megpróbálkozom Az élet játékával, azt hiszem.
KedvelésKedvelés
Gigalájk neked Amanita! Ilyen jó összegzést a helyzetről… Én is ilyesmit érzek, talán pont azért, mert nem vonódtam be semmilyen szinten a barátkozásokba.
Ez meg különösen pofán vágott most:
“Ilyenkor a pártatlanság illúzió, mert az agressziót legitimálod azzal, ha nem állsz ki a másik mellett, és a támadóval is kapcsolatban állva abban erősíted őt meg, hogy igen, ezt lehet, belefér, látod én is elnézem neked és a jó oldaladra koncentrálok.”
Van körülöttem ilyen szitu, családi szinten is, és ez most betalált. Ezek alapján is végig fogok gondolni sok mindent körülöttem!
Nagyon köszönöm!
KedvelésKedvelés
Most meg az megy, hogy én bosszút állok. Hát nem. Én reagálok. Ember vagyok, fontos nekem a blogom, és vannak indulataim. Hetekig hallgattam, mert hogy elegáns vagyok.
Borzasztó volt ez a mániákus csetelés, mindenkivel levelezgetés, mindentudás. Könnyen lett belőle jogosultságérzet, csalódás, téves énkép.
És ez, ahogy mindig mindenki mondja, ő is, hogy ő milyen korrekt. Nem, nem korrekt. Nagyon nem.
És én nem nyomoztam, nem “jártam utána”, és sok mindent nem tudok.
Gusztustalan dolgok derültek ki enélkül is. Mindegyiket megírtam itt, nem titok egyik se. Nagyon is szították a hangulatot unatkozó, pletykaéhes, velem szemben lapító olvasók, akik továbbra is a jelszavas posztok tartalmát ismertetik a petíción…
Nem értem, miért marad itt az, akinek már nem jó itt.
Nem értem, hogy jut eszébe a saját elvárásait számon kérni rajtam. Engem egy elképzelt képhez hasonlítgatni. Én nem változtam meg, többen viszont hirtelen száznyolcvan fokot fordultak, és keverték a szart, pont akkor, amikor a legszarabbul voltam.
A blogom nem közterület, én vagyok a felelős érte, én ismerem az előzményeket, és engem ne terheljetek a sivár életetekből származó, idióta késztetéseitekkel.
Nem értem, miért nem lehet valóban elengedni egymást, miért kell visszajárni, dumálni, szervezkedni.
Nem értem, hogy akinek már nem tetszik neki a blog, onnantól miért nem a saját korábbi barátaival szervez találkozót, és miért készteti a meghívás elfogadásával vagy elutasításával állásfoglalásra az olvasókat.
Nem értem, hogy volt Hajnalkámnak képe ennyire egyoldalúan tolni a saját olvasatát, engem hazugsággal vádolni, miután neki is, meg itt is megírtam: NEM, NEM KÜLDTEM EL, ő akart elmenni. Miért kell ezt rámkenni? Csalódott, ezt mondta mindenkinek. Az okát sose tudjuk meg. Csalódott. Amikor tök másért voltam nagyon mély lelki válságban, akkor csalódott. Remek.
KedvelésKedvelés
nagyon sajnálom, hogy nincs ügyvéded 😦 nekem az megnyugtató lett volna, ha tudom, hogy van egy jó jogi szakértőd, akivel néha konzultálhatsz.
KedvelésKedvelés
Az van, de nem képviselhet.
KedvelésKedvelés
Ha lesz, ő lesz:
https://www.google.hu/search?q=beleznay+zsolt+%C3%BCgyv%C3%A9d&client=firefox-a&rls=org.mozilla:hu:official&channel=sb&biw=1366&bih=597&source=lnms&sa=X&ei=fQEUVO-qAsrXyQPivYCIAQ&ved=0CAUQ_AUoAA&dpr=1
KedvelésKedvelés
Elképesztő ez a sztori is. Hogy ezek mit nézegettek, kontrolláltak, kavartak itt, miután a blog tartalma és a blogger személye, érdeke már kicsit sem érdekelte őket.
Csak a buli, a hab, az emberek, azt vitték volna.
Hogy milyen helyzetbe hoztak a bulizós petíciózgatással.
Az “ő” a kommentekben, az maga Hajnalkám, teeztnemtudhatodhajnalkám, Kovács Csilla, és én kiszedtem a neveket (fejét fogja), pedig az itt említettek teljesen nyilvűánvalóan, vak is látja módon árulók voltak. Köztük a nagyon okos, nagyon elméleti, szerelemtelen és ugyanolyan irigy Hirlando, aki később ugye Angéla nagy facilitátora, simicskája, máltai kapcsolata lett, egészen az összeveszésig.
És a kiegyensúlyozottságra törekvő “választani nem akaró”, mindig felülről beszélő, mindig nők közösségeiben szaglászó-szerepelgető Blaci, aki telekommentelte a blogot meg barátkozott, okoskodott folyton, és nem sokkal (másfél évvel) ez után mohón elhitte az aljas rágalmat, hogy én Angéla fiának halálára céloztam egy verselemzéssel.
Mert azt hitték, én is olyan lihegve az ő életüket élem. Mást nem ismernek, csak a megszállottságot, akaszkodást… nincs saját élet, hozzám viszonyították.
Tamás is, egyébként.
Hisztis “nem én voltam a szivárogtató” kommentelő itt = “nem sportolokyan semmit ug, de te irigyled a Garmint, meg az élő férjem, meg az alacsony zsírszázalékom”… pocokkülsejű, szociálisan gátolt boldogtalan nő.
Kikben bíztam én, kiket nem bántam…
Szóval jöttek, olvastak, nyüzsögtek, egyre többen. Úgy kommbenteltek, hogy vagy drámázva átvenni a témát, főszerepet saját sztorival első kommenten, “én is ismerem ezt, mert én még jobban (ráémtromfol, tragikusabb sztori, persze név, arc, hitel nélkül BÁRMIT írhat”, vagy sima, posztot-bloggert leszaró jópofa locsifecsi.
Soha nem a blog lényegéhez kapcsolódtak – s én elhittem, csak ők vannak, ők a blog.
Aztán kiderült pár évvel később, hány nem fontoskodó, mélyen gondolkodó, locvsifecsihez gátlásos, arra időt sajnáló olvasó van… többször annyi.
De ezek meg bulizni akartak, barátkozni, és a közösségben hatalmat. Ment a mézmáz, m ellátogattak, ittaludtak, ügyfeleket szereztek.
És irigyek voltak. Életmódra, tehetségre, pénzre, tanultságra, gyerekre, szerelemre, sportra.
Egyikük, Hajnalkám, a szeméttelepi őr és takarító, akit elhagytak, gyűlölte a fia és nyomorgott, megkísérelte átvenni a hatalmat és kitúrni engem a saját közösségemből, ezt Amanita nagyon pontosan megfogalmazta, maga mellé akarta őket állítani, toborzott, hazudozott rólam, megsértődött, fúrt. Miután az én közösségem az én kérésemre, biztatásomra és jelentős támogatásommal a 2014-es bogszületésnapon, alig pár héttel korábban egy vadiúj laptoppal ajándékozta meg.
Bele akartak szólni az életembe, döntéseimbe úgy, hogy nem ismerték a részleteket.
Majd jelszavas posztok tartalmát szivárogtatták névtelenül a petíción, lestek, elárultak, figyeltek, hazudoztak.
Onnan indult a förtelmes, agresszív lejáratósdi. Névtelen e-mailek százait, aljas szemségeket kaptam, naponta és órákat itt leskelődtek, kavartak, egymással is, Villő stb.
és egyenes út vezetett a mai, teljesen elfajult kicsinálási rohamhoz, ahol valami húsz ember teljes fegyverzetben, névtelenül kavar egyvalaki ellen.
Aki nem akart velük eredetileg semmilyen kapcsolatot… nem én akaszkodtam rájuk.
de nem hagytam magam, nem csak a blog maradt és lett megélhetés és kikezdhetetlen (ettől kurva idegesek), hanem minden tekintetben jobb lett az életem, mint akkor volt: érzelmileg, családommal, életvitelben, sport, egészségileg, tudatosságban. És mindig mindenkivel őszinte voltam. Ez az igazi luxus.
És nincsen rajta fogás.
Ők meg végighazudják az életüket, ellenem mutogatják, keménykednek, kispolgárkodnak, betegek, magányosak, szar kontentet gyártanak (aka “könyv”).
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: asszertív kommunikáció, konstruktív kritika – audio | csak az olvassa. én szóltam