nem elég jó a szex 2.

Az előző rész:

nem elég jó a szex 1.

A belefeledkezés akadálya a kontrolláló agy. Akkor is megnehezíti a szexet, ha nem a stresszes háziasszony/kenyérkereső üzemmód győz a vágy felett. Ez külön probléma.

Az agy, amely átlát, számon tart, rendszerez. Ez:

De legalább szarnám telibe az egészet, de nem. Oldalra nézek az önkívület pillanataiban, meglátok egy hajszálat a lepedőn, megvisel. Hasfalrekonstrukciót végeznék a kiomló belű kispárnán.

Nevezhetjük gátlásnak is: nehezen oldódás. Gátlást oldani, oldódni nem könnyű, különösen ha van traumaelőzmény (abúzus, érzelmi trauma a másiktól, szülés), viszont ha hagynak önmagadnak lenni, nem gyakorolnak rád nyomást, és elégszer simogatnak szexuális lénnyé, akkor rutinná tud válni az önfeledtség. Az alkohol kevésbé jó megoldás.

Onnantól, hogy nem akarok szerepelni (mint dizájnos, mint hajszáltalan lepedőjű), hogy szinte nem is látok mást, csak szemet és pórusokat, és nem is tudom utólag visszaidézni, mi történt és milyen sorrendben, onnantól lett igazán jó.

A jó szex alapja: önbizalom, testi önszeretet. Egész pontosan az élmény: DÖBBENETESEN JÓ NŐ VAGYOK, NINCS MÉG EGY ILYEN, SZÉP VAGYOK ÉS PÁRATLAN, AMIT TUDOK. Ez vagy úgy megy, hogy — szorongás, testképzavar, teljesítménykényszer nélkül — valóban döbbenetesen jó a tested, és élvezed, és úgy is viseled, és örülsz neki. Vagy pedig úgy, hogy van valaki, legyen ez az egyszerűség kedvéért a férjed/tartós partnered, akinek a szemében mint ilyen felcsillansz, és azzá válsz, valamint ezt el tudod hinni neki (mert nem jobb híján éri be veled, és nem is jutalom reményében bókol, hanem tényleg odavan érted). És aztán a jónőségedet élvezed, viseled rejtelmes mosollyal, mint akinek titka van. Radioaktívan sugárzod, élvetegen ápolod szempillától selyembodyig, és hurcolod egyenes derékkal a forró aszfalton, mint valami diadalmi jelvényt, és csóknak érzed a nap sugarát a válladon. Ezért megint szét fognak szedni engem a t. névtelen kommentelők, de így van ez, aki megtapasztalhatta, tudja. És megéled, huszonéves intenzitással, hogy mire képes a tested, sportban, szexben. Nevezzük a tömörség kedvéért ezt az állapotot szerelemnek. Amikor ezt már nem érzem, tudom, hogy… hogy már nem szeretem őt.

Enélkül a szex csak ügyködés. Igyekezet. Tudom, éleseket mondok. Azért teszem, mert láttatni szeretném a lényeget.

És még az is kell hozzá, hogy a dolog kölcsönös: szépnek, gusztusosnak tartjuk a másikat is. Kémiának szoktuk nevezni, ha a partner nem rusnya — én gyűlölöm és kerülöm ezt a szót, nem is értem: az volna a kémia, hogy valaki szép és beleharapnék? Nem akkora rejtély ez: hogy úgy nézed kivillanó bőrfelületeit, sóvárogva, mintha leskelődnél.

A test, sajnos, másra kell, nem ám holmi ifjú örömre. A hajszában szétmegy, a férfiaké is. Zsírosodnak a pólók nyakai, roskad a bőr. És nem ápolják, nem edzik, és isznak és dohányoznak és tévé előtt gyártják az ideológiát, és ehhez még bénán is borotválkoznak és még bénábban öltöznek. Van az általános lecsúszás, ápolatlanság, és van az egy-két megnevezhetetlen baj. Mennyire kínos már, hogy van valami testi dolog a másikon, ami zavar, és folyton ezt érzed, nézed eksön közben, és nem és nem lehet megmondani neki.

S hogy a nők, főleg szülések, szoptatások után miféle válságban és öngyűlöletben léteznek, arról érzékletesen vall ez a komment:

Nálunk 6 éve nincs egész alakos tükör, mert képtelen vagyok szembesülni a dologgal és a munkámban is az a legnehezebb (szorosan kötődik a mozgáshoz), hogy gyakran kell az óriási tükörben szembesülni magammal és egy dagadt, gusztustalan, undorító kismalacot látok. Ezért utálok már ruhát is venni, mert fel kell próbálnom és én nem egy ilyen undorító testű nőre emlékszem. Hiába tudom, hogy X kiló le fog menni és hogy én nagyon tudok sportolni, ha végre hagyják, de a bőröm attól nem fog megváltozni, a mellem attól nem lesz peckesebb. És igen, én is úgy érzem, hogy valami végleg elveszett, soha nem jön vissza, a testem elhasználódott, undorító, gusztustalan, nem lehet ezen változtatni.
Mondjuk rajtam nyilván az sem segít, hogy a férjem szerint is ez a helyzet.

Igen, olykor a férjeink is jobb nőt szeretnének. Mondhatod persze, hogy én aztán nem dőlök be a szépségfetisizmusnak, én így szeretem magam, szőrösen és dundin. De akkor szeressed. Itt és most. Ne fogalmazz felmentő, jól hangzó mondatokat ahhoz, hogy nem törődsz vele. Legyen olyan a tested, amit szeretni tudsz. És, igen, ha ez kell, szánj rá nagyon sok időt, akár állíttasd helyre.

Alapvető elképzelésünk a szexről a hüvelyi aktus. Amikor a nőgyógyász eltilt “a házasélettől”, ettől tilt el. Milyen érdekes. A szex valahogy következetesen a farok öröme köré szerveződik. Az a tengely. Úgy képzelik sokan, de még szexológusok is, hogy a nőnek attól és akkor legyen jó, amikor a hüvelyi aktus zajlik. Ha így nem megy az orgazmus, akkor “na, jó, rá lehet segíteni”, és ha nem jó úgy sem, vagy még kitapasztalni sem jut idő, hogyan lehetne más, azt felírják a nő hibájaként. Ezzel éldegélünk: nekünk ez nem megy úgy. Írjak azokról, akik megjátsszák? Nem írok most.

Néha még a múlt is belelóg. Elég undorító előző nők izgalmi és orgazmuskészségét felemlegetni a jelenleginek.

Eközben igen gyakran úgy működnek a férfiak, hogy ha a farkukat inger éri, akkor a szemük elborul, mert annyira jó és végre VAN SZEX, és lehull a redőny: nem figyelnek többé a partnerre, indul a menet, és a végállomás az orgazmus — valójában önkielégítenek a női testben. A többi, női örömhöz vezető szexuális formát pedig sokan néha bevetett extrának, plusz munkának tekintik, de nem ismerik el teljes értékű aktusnak. A nők sem. Így válik a nő öröme elhagyhatóvá, olyasmivé, amit legfeljebb kikövetelni lehet, mert a partnernek nem magától értetődő az igény, és így rétegződik lassan vaskossá a kudarc, a kibeszéletlen “mi a jó nekem ebben?” élmény. Mert nagyon szerelmesen még csak-csak gyönyörködik az ember abban, hogy a másiknak milyen jó, de egy idő után bántó az aszimmetria, ennyire másodiknak lenni mindig. Neheztelnek a partnerre, amiért önző (ennek alapja pedig a kiéhezettség, hogy olyan ritka, amikor lehet, és olyankor elborul a szem), és nem szeretik a kudarc élményét. Vagy, ami rosszabb: szégyenkeznek a nők, hogy ők a selejtesek. Hogy talán igazi vágyat sem éreznek, és itt az orgazmus van erőltetve. Valójában mindketten a férfi ejakulációjával járó, ahhoz vezető aktust tekintik csak igazinak, és nem értik, ez miért nem jó a nőnek, majd kijelentik: hát igen, a női orgazmus bonyolultabb, gátlásos vagy, szívem. Holott nem általában bonyolultabb, és nem is gátlásos a nő, csak mást kellene hozzá csinálni, mást kellene alapértelmezettnek tartani.

Az orgazmus-fétis. Bizony, barátaim, vannak feledhetetlen orgazmus nélküli aktusok, és vannak hitvány, mechanikus, ürességet hagyó orgazmusemlékeink. Talán nem az a közepe mégsem. Inkább a velejárója. A közepe a játék, a sodrás.

A szex, amint szétválik gyengéd csajoskodássá és igazi, kemény szexszé. Az utóbbi pedig önös és erőszakos, azt azzal tennék, akit nem szeretnek, ott a kommunikáció megszűnik. Ez a kettősség vagy úgy működik, hogy egy udvariasabb változatot űznek, és titokban sóvárognak az igazi szex után, amelyben nem kell visszafogniuk magukat, vagy úgy, hogy akció közben egyszer csak átváltanak. S amikor kiderül a férfiúról, hogy a gyengédsége csak bevezetés, vízum a vad gyönyörhöz, az nagyon kiábrándító tud lenni. Aki humán és homo ludens, valamint valóban szereti és becsüli a másikat, annak ez egyben van. Érzelem, játék és nyersen animális késztetések metszetében.

Számos további kudarc oka pedig a népbetegségnek számító korai magömlés, amiről nem beszélünk, amit tagadunk. Nehéz úgy belefeledkezni a bármibe, hogy azon szorong az emberlány, hogy ennek is mindjárt vége, mert a partner nem tanulta meg a csíziót, illetve rosszat tanult meg: sürgetett, gyors aktusokat.

És végül: nincsenek szavaink, szándékunk, késztetésünk, hogy ezt megvitassuk, megoldjuk. Félünk, hogy megbántjuk a másik érzékenységét. Legmélyebb szégyeneink rejlenek itt, az örök félelem, hogy nem vagyunk elég jók, a más területekről is átszivárgó öngyűlölet. Hibáztató beszédmód, tagadás, szembe nem nézés megy ebben is, mint a többi párkapcsolati konfliktusban. És információhiány, tévhitek, szégyenek. A szexet külön kezeljük: hálószobába és tudatunk mélyére száműzzük, és ott magában elfogy, összeszárad, nem hatja át a létezést. Pedig miféle motorja tud lenni az életnek, és mi mindent lehet egymás fülébe súgni, amíg sül a tarjaszelet, ó.

340 thoughts on “nem elég jó a szex 2.

  1. Hát, most mindenki megkapta rendesen, hogy szexel aki humán. De ,mi legyen azzal akinek nem humán szexuális működése van a leírtak alapján?
    Az is kérdés, hogyha a testet ápolni kell és edzeni a másik kedvéért, akkor a lelket nem kell karbantartani hogy a másik érezze a felszabadultságot?

    Kedvelés

    • A testem nem a ferjem kedveert apolom, edzem, hanem magamert, ha en elegdett vagyok vele, az kisugarzik. A lelki dolgokat, egymas fele fordulast, egymasra figyelest szerintem minden nap fenn kell tartani, az közös erdek.

      Kedvelés

      • …nem ápolják, nem edzik, és isznak és dohányoznak és tévé előtt gyártják az ideológiát, és ehhez még bénán is borotválkoznak és még bénábban öltöznek…,
        Nekem ebből az jön le, hogyha nekem jó így is ahogy van, ha figyelmes vagyok a partnerral, akkor próbálok ezt-azt tenni, hiszen a tévéelé punnyadt randán borotvált test őt zavarja (mért is lenne baj, ha belőlem a partner hozza ki az igényest, önmagamban az igénytelen testemmel is elégedett és boldog vagyok)

        Kedvelés

      • En erre csak annyit mondanek, hogy nalam valo ok ha egy ferfi elindul az apolatlansag lejtejen. Mennyen a fenebe az ilyen pasas. Meg is, hogy a fenebe varhatja el egy sor -lab-akar izzadsag szagu, bororstas elhizasnak indult krapek, hogy eppen ugy kivanjak mint korabban. Aki elhagyja magat szamomra azt uzeni, hogy nem vagyok fontos neki, sot szarik ram, nem tisztel meg annyival sem, hogy megborotvalkozzon vagy rendesen apolja a fogait. Nem az a lenyeg, hogy halara edze magat valaki, de azert probaljon meg jo kondiba maradni, de legalabb ne hizzon ket mazsasra.
        Volt egy pasim, altalaban 1 percig mosta a fogat es egyszer amikor szelesebben vigyorgott, lattam a visszataszito fogkoveit. Ekkor megkerdeztem tole, hogy meg is hogy az ordogbe gondolja, hogy ilyen apolatlan szajjal akar velem csokolozni? Sertodes lett, fejlodes szajhigenies teren nem lett, szakitas lett.
        Hozzateszem az apolatlan nokkel sem lehet mas a helyzet.

        Kedvelés

      • Te ezeket a dolgokat elvárod, akkor is ha a partner szerint okés fogkövesen smárolni?

        Kedvelés

      • De azt írtad szóltál az exednek először, és nem elhúztál délre azonnal..Azért szóltál, mert őt egyébként nem zavarta, nem érdekelte ez az egész.. Ha másnap leszedeti a fogköveit és megápolja a száját, akkor azt a kedvedért tette volna (azért mert szóltál).

        Kedvelés

      • Es mennyire orultem volna, ha a kedvemert leszedeti a fogkoveit es utana rendesen apolja a szajat. De nem tette. Biztos van olyan akinek ez ok, nekem nem. Le is leptem. Nyilvan nem ezzel kezdtem, mint irtam is. Ha o jobban ragaszkodik a fogkoveihez akkor tegye azt, de nelkulem. Szerintem nem kell tul bonyolitani a hsz-mat. Eleg egyszeru volt a sztori.

        Kedvelés

      • “Hozzateszem az apolatlan nokkel sem lehet mas a helyzet.” – ezt úgy kell érteni, hogy biszexuális vagy, és amúgy nőket is megkívánsz (ha kellően ápoltak), vagy alapvetően elítéled és leszólod azokat az embereket, -nemüktől függetlenül,- akik szerinted nem elég ápoltak? Mert az utóbbi esetben azért ez eléggé elvárásszerű és agresszív nekem. Lehet, hogy én vagyok túlérzékeny, de sajnos többször aláztak már meg vadidegen nők IS (meg persze férfiak), mert szerintük nem voltam elég ápolt. Na most ha ez konkrétan nem elviselhetetlen testszagról szól (bár kultúrember ott is inkább megpróbál arrébb menni a másik megalázása helyett), akkor nem tudom, hogy kinek mi köze hozzá. És miért elengedhetetlenül fontos igénytelennek nevezni azt, akinek lehet, hogy egyszerűen csak más a prioritása.
        😦

        Kedvelés

      • Mivel közösségben élünk, meg kell tisztelnünk a másik embert azzal, hogy ne kelljen rothadó fogakat, hónaljszagot elviselnie. A golyó elöl se az áldozatnak kell elugrani.

        Kedvelés

      • Jaj, Anna, ha most erre azt mondom, hogy kb. ilyen filozófiával bírnak azok, akik hajléktalanokat gyújtanak fel játszásiból, akkor azon nagyon megsértődsz.
        Fent amúgy fogkőről is szó volt. Az mennyiben szagos? Vagy a szőrszál? Mert engem ilyesmiért is aláztak meg vadidegen emberek utcán. Nők is. Remélem nem voltál köztük…

        Kedvelés

      • Hat, de borderline, en szeretem a partnerem apoltsagat, baj ez? Az, hogy nokkel is ez a helyzet azt jelenti, hogy ferfi reszrol is lehet ellenerzes apolatlan no fele szexualis ertelemben. Sajnos nem vagyok leszbi es meg biszex sem, de barcsak…talan legkozelebb. Nyilvan akad sok ember aki ezert-azert nem tul apolt, tegye, szive joga, de ne akarjon rothado fogazattal lesmarolni, mert az mar a kriminalitas hatarat surolja. (nalam) Es ne akarjon mar retkes, budoos ilyen-olyan testreszekkel terapiat, pl. Ebben volt reszem sajnos es lehet, hogy ezert is vagyok kimeletlen eteren, mert a leszaras egyik megnyilvanulasat sejtem benne. Viszont apolatlan (csavargo pl) embert epp ugy tudok kedvelni mint akarki mast. En itt nem tulzasba vitt pacsulizasra , mukoromepitesre stb gondoltam, hanem valami alapra. Megalazni nem alaznek meg senkit emiatt, aki veled ezt tette nem jol tette. Volt egy munkatarsunk, rettento budos volt, senki nem akart a kozeleben lenni. En kedveltem ot nagyon. Szulinapjara celzatosan szappant akartak adni neki, amivel en nem ertettem egyet. De ok utalatak ot a buze miatt es azt mondtak akkor oldjam meg maskepp. En megoldottam, beszeltem vele es megkertem tisztalkodjon es mosson magara, minden lehetoseg adott erre. Fejlodott eteren sokat es nagyon jo baratom lett, tobbek kozt mert dijazta az oszinteseget ami igyekezetem szerint finom volt es nem banto. Egy kliensemet, aki erezhetoen nem volt kontaktban vizzel hosszu napok ota, elkuldtem, de nagyon kormonfontan, udvariasan, de muszaj volt mivel nem akartam magammal kibaszni. Szoval ilyen azert volt mar, de tenyleg igyekeztem nagyon gyengeden megoldani az ilyesmit, ami nyilvan meg igy is eleg kellemetlen mindket felnek.

        Kedvelés

      • Lucerna, amit lentebb írsz, azzal alapvetően egyetértek.
        Nem azzal van bajom, hogy valaki megválogatja, kivel kerül testi kapcsolatba, hanem amikor alapvető elvárássá tesszük a saját értékrendünket, mi vagyunk az origó, és aki annál lejjebb van, az gáz. Illetve önmagában még ezzel sincs gond, de azzal már igen, hogy ha fennhangon hirdetjük az igét, és jogot adunk magunknak a másik megalázására.
        Jó, lehet, hogy egy kicsit elvetettem a sulykot (főleg Annával szemben, elnézést), de érzékenyen érint a téma. Nem vagyok egy tipp-topp nő alapból, oda kell figyelnem magamra, hogy ne hagyjam el magam. Sajnos áldozata voltam már többször a legigénytelenezésnek, nem is mindig tartottam jogosnak, de mindig rosszul esett.
        Volt, hogy 15 évesen telitalppal rúgtak lábon a buszon, és közölték, hogy “menj már arrébb, büdös vagy”, (Sporteseményről jöttem hazafelé, nem volt lehetőségem zuhanyozni). Volt, hogy félrészeg piercingezett punklányka ordította a képembe a Boráros téri aluljáróban, hogy “szedd már le a bajuszodat, hogy nézel ki?” (rengeteget küzdöttem vele, voltam tartós szőrtelenítésen is, ahol majdnem szétégették a bőröm). Mindez csak azért, hogy jófejkedjen a haverjai előtt. Megálltam, hogy visszaszólok, de hirtelen nem tudtam mondani semmit sem, ő meg vérszemet kapott és üvöltött utánam még hosszasan távoztamban is, hogy “ijesztő férfi vagy”, zengett bele az aluljáró. Rettentő élmény volt, még most sem vagyok túl rajta. (Ez volt a két legdurvább, de volt még. A tapasztalatom alapján amúgy ez Magyarországtól nyugatra kevésbé jellemző.)

        Kedvelés

      • Nem tudom, neked ez segít-e, ha ezt mondogatnád magadban, a beszóló punknak meg bele az orrkarikájába:

        Minden test szép, legfeljebb nem vagyok számodra vágykeltő.

        És azt kívánom, hogy találj valakit, akinek pedig vágykeltő is vagy, mégpedig úgy, ahogy vagy! Aztán indulhat a terápia!

        Kedvelés

      • En nem szabok/nek normat senkinek a sajatom alapjan. Amirol en irtam az tenyleg szimplan a parkapcsolati teruletre vonatkozott amiben akarhogy is de erintve vagyok, tehat nem lehet kozombos. Ez bovult ki a terapiara jovok netorodomsegevel. Pl. nogyogyaszhoz mennek nok mosdatlanul, nyilvan mert olyan a kozeg ahol ez nem alapvetes es nem szoktak meg, de a nogyogyasz ettol meg nem fogja magat jobban erezni vizsgalat alatt.
        Kulfoldon sok lanynak szoros a laba, mert nem erdekli oket, ha ezt egy magyar meglatja ferfi/no rogton szova teszi es ez mekkora baromsag es nekem is ellenszenves volt mindig is. Megertem az ellenerzesedet, hogy ilyesmit nem lehet a masiktol elvarni. Mindenkinek szivejoga olyan szorosnek vagy akarmilyennek lenni ahogy csak jol esik neki. ilyesmit en sosem tartottam apolatlansagnak, sot, tetszik a termeszetesseg. De lehet ez mar az izles kategoriaba sorolhato.
        Aki beszol egy ismeretlennek egy “bajusz” miatt,amihez egyreszt semmi koze masreszt azt sem tudja miert van ott, az izigverig taho.
        Nalam az a helyzet, hogy szakmabol adodoan valoban szepnek latok mindenkit es tenyleg azok is az emberek. A kilok es gravitacio stb nem tenyezo. Egy dolog tudja ezt gyengiteni megpedig a valodi apolatlansag. Itt nem csak egy sima napi izzadsagra vagy labszagra, ilyesmire gondolok. Vannak emberek akik huzamosabb ideig nem tisztalkodnak sehogyan sem, de nem reszletezem ezt es veluk sincs baj, de azzal igen, hogy azt gondoljak nekik igy is jar olyan kezeles ami fizikai kontaktal jar. Nyilvan ok mar nem is tudjak, hogy ez milyen kellemetlen a masiknak, en egyszer oklendeztem miutan beleptem a helyisegbe es ennek semmi koze nincs ahhoz, hogy en vegul is mit tartok apoltnak egyszeruen van az a szint amit mar nem birok elviselni es jelentkeznek a fizikai tunetek amik nem az embernek szolnak hanem az allapotnak, de ettol fuggetlenul az ember szimpatikus volt es eszemagaban sem lenne valakit ilyesmi alapjan megitelni.

        Kedvelés

      • Borderline.. Nem gyújtottam föl senkit. Segîtő szakmában dolgozom, elhanyagolt, esetenként tetves, bolhás, bűzös ruhájú emberekkel. A beszélgetès nem róluk szólt, hanem az igénytelenekről.

        Kedvelés

      • De ki az igénytelen, ki dönti ezt el? Hol kezdődik? A fogkőnél? A büdös szájnál? Szőrtelenítés hiányánál? Melyik testrész szőrössége eltűrhető? Igénytelen, aki izzad, és amíg meg nem fürdik, ez érezhető (értsd: minimum naponta megfürdik). Vagy ez OK, de a nyugaton tudtommal elterjedt viselkedés, a napi zuhanyzás elhagyása már igénytelenség? Milyen gyakran kell hajat mosni, hogy ne legyen igénytelen? És egyáltalán, ki határozza ezt meg, és milyen alapon?
        Nyilván a messziről bűzlő, tetves emberek már azok, feltéve, ha lehetőségük volna a tisztálkodásra, de mi van pl. azokkal, akiknek kellemetlen szájszaguk van rendes fogmosás ellenére is, pl. mert ínysorvadásuk van, és nem tud nekik segíteni a fogorvos/szájsebész/mitudoménki?

        Kedvelés

      • Szvsz az teljesen látható értelmes emberek számára, hogy valaki azért valamilyen, mert így határozott, vagy azért, mert leszarja a többieket, vagy azért, mert olyan helyzetben van éppen. Ha az ember egy komolyabb nyári túra után leveszi a bakancsát, vagy felemeli a karját, akkor ott mintha napalmot dobtak volna le, de aztán hazamegyünk és lefürdünk. Ha leülök a hajléktalan néni mellé a szendvicsekkel, akkor tudom, hogy nem volt módja mosni az utóbbi hetekben. Ha az értelmes, csinos és egyedi módon jól öltözött barátnőmnek szőrös a lába, akkor hamar leesik a tantusz, hogy ez a saját választása, és ettől nem ápolatlan.
        Párkapcsolatban meg bizony eljöhet az az idő is, hogy fogjuk a fejét, ha hányik, vagy éppen ki kell mosni a szarból, és még ettől is csak kedvesebb lesz a számunkra. (Mert megengedi.) Szigorúan SZERINTEM.

        Kedvelés

      • Mikor iskolában dolgoztam, voltam tetves, többször is, igénytelen-e vagyok? A szám csak akkor büdös, ha torokgyulladásom van, de akkor összegömbölyödve behúzódom a polc sarkába, és nem csókolózom.

        Kedvelés

      • Tisztában voltam vele, hogy nem gyújtottál fel senkit, szándékos túlzás volt. Ha segítő szakmában dolgozol, annak örülök, gratulálok hozzá, bár akkor még annyira sem értem ezt az “igénytelen vagy, ne ülj mellém” hozzáállást. Párkapcsolatnál rendben, az embernek nyilván joga van megválogatni, kivel csókolózik, bújik ágyba, egyéb emberi közösségben nem értem ezt. Ha valakinek nem akarsz tartósan a közelében lenni, mert szerinted (! hangsúlyoznám, ez relatív) igénytelen, akkor arrébb mész. Ha megkérdezi, miért mentél arrébb, és neked amúgy fontos ez a kapcsolat, akkor elmondhatod. Lehetőleg kulturáltan, de ha szerinted úgy hatásosabb, mondhatod durván is. Ha neki nem mondod, de másoknak igen, az már a szarkeverés kategória nálam.
        Persze amúgy azt csinálsz, amit akarsz, de az én szememben a fenti viselkedés tükrözi a humánus, empatikus, másokkal együtt élni akaró személyiséget. Minden egyéb a másik tudatos vagy tudattalan megalázása.

        Kedvelés

      • Laci, azt, hogy neked mi az igenyetelen azt te dontod el. Lehet, hogy te vigan csokoloznal olyannal akivel en meg almomban sem. Ez egyenre szabott kerdes eszerint is dol el.

        Kedvelés

      • Ez az igénytelen dolog itt már felmerült egyszer, amikor kiderült, hogy mindenki (a pasik is), aki nem borotválja magát a haja és szemöldöke kivételével, az igénytelen. Mármint volt ilyen hang is. Szóval az, hogy te kivel csókolózol, az egy dolog, az a te ízlésed. Ahogy az is, hogy te magad szereted-e a borotválni magadat, bárhol. Sőt, az is, hogy esetleg a pasidtól is az az elvárásod, hogy sehol se akadjon szőr a szádba, ha megcsókolod. De ez ízlés. Nem igénytelenség.
        Nekem az volt a bajom Anna kommentjével, hogy nagyon erősen normatív volt, ami nekem itt elég szokatlan.

        Kedvelés

      • Ki beszélt borotvált TESTről, szövet?

        “Hát, most mindenki megkapta rendesen, hogy szexel aki humán. De ,mi legyen azzal akinek nem humán szexuális működése van a leírtak alapján?” Akkor tevével, kecskével, kobrával, halottakkal, szarvasbogárral üzekedjen.

        Ha nem vagy humán, ráadásul pocakos vagy és fogköved is van, akkor ne oszd az észt szextémában a nálad igényesebbeknek.

        “önmagamban az igénytelen testemmel is elégedett és boldog vagyok” sok minden érdekel, de ezt a kombinációt (hatalmas öntudat, elméletek, ápolatlanság, igényszint) inkább nem tekinteném meg. Ami ma tohonyaság, az holnap fájdalom, holnapután már megnyomorodás.

        Kedvelés

      • Ööö, én:) Figyelmetlenül írtam, bocs. Különben szerinted számít, hogy a szépen borotvált fej, vagy a borotvált test az ami alap, ami nélkül valahogy nem annyira vonzó a másik, olyan lepukkantnak tűnik?

        Kedvelés

      • Most válaszolok, mert kitettem a posztot, illetve lettek tapasztalataim.
        Ami téged illet, látszik, hogy azért zavar a téma, azért ugrasz erre (is), mert nem adsz magadra, elhíztál. Ugyanezért frusztráló a számodra a blogger meg az életminősége, és ezért kötsz bele. Lehetnél okos, vagy kedves, de az se. Így már érthető, mit kompenzálsz itt.
        Nekem nagyon izgalmas egy borotvált testű férfi, szépnek látom, jó megérinteni, még úgy is, hogy nem sima, hanem borostás. A szőrben egy kicsit el lehet tévedni, más tőle az érintés, a közelség. Nyilván hat rám az, hogy a szőrtelenítés norma a testépítők között, és norma még az arányos, zsírpárnátlan, kidolgozott test, amely normát magamra tartom újabban a legszigorúbban kötelezőnek, és magamat is csak így érzem igazán dögösnek, de akit szeretek, azt mindenhogy szeretem, fogkővel és szőrösen is. Akivel az ágy szóba kerül, akinek én ragyogva a szemébe néztem valaha, azzal nekem minden élmény, nem bántom, nem várok el tőle olyat, ami idegen tőle, vagy egyéni, megváltoztathatatlan adottsága. Nagyon széles az, amit vonzónak tudok tartani, nagyon lojális és lelkes vagyok. A többiek, tehát akinek nem néztem ragyogva a szemébe, nem érdekesek, és nem is bántom őket. És ettől még ijesztően sok az ápolatlan, csúnyán öregedő férfi.

        Ez az egész kommentfolyam itt nagyon izgalmas.

        Kedvelés

      • Borderline: Mit mondtak neked ezek a nők/ férfiak? Azért fájt, mert úgy érezted, jogosan szólnak be? Mesélj erről kérlek, ha van erőd. Érdekel.

        Kedvelés

      • Szia Sára, most láttam csak a kérdésedet, fentebb írtam már egy kommentet a témában (Lucernához).
        🙂

        Kedvelés

      • Milyen rémes dolgokat mondtak neked. Nagyon tudok haragudni mások megalázásáért, egészen agresszívvá tesz.
        Ez elvette a kedved a testápolástól? Van amikor élvezed? Vagy hozzá tapad az összes gonoszság, amit mondtak neked?
        Én kínosan normatív vagyok ebben, mert annyira frusztrálja az embereket a sántaságom, hogy nem merek nem tip-top lenni. Minél kevesebb az önbecsülésem, annál nagyobb hévvel kenek, festek, radírozok, szőrtelenítek.

        Kedvelés

      • Én azt figyeltem meg egyébként, hogy a lelki állapotommal, és az önmagamba vetett hitemmel erősen összefügg az, hogy mennyire figyelek oda magamra, és elindulok-e az igénytelenség lejtőjén. Nyilván ez másnál is így van. A gond csak az, amikor az “igénytelenség”, mint jelző nem az én meghatározásom szerint értelmeződik, és a külvilág számára akkor is igénytelen vagyok, ha én magam nem tartom annak, ráadásul néhányan feljogosítva érzik magukat, hogy ezt az arcomba is vágják. Ez nehéz. Amikor kívülről jött kényszer alapján kell hetente többször szőrtelenítenem, akkor én azt időrablásnak érzem, és dühít. De annyira meg nem vagyok tudatos és bátor, hogy kibírjam a beszólásokat. Nem tudom, hogy ez Magyarországon miért ilyen jelentős (jó, nyilván nem csak itt, de azért máshol ezt nem veszik ilyen szigorúan), mintha mindenki egyfajta “testrendőrséget” játszana, és a normának nem megfelelőket vissza akarná tuszkolni a helyes irányba. Nem lehet, hogy a lényeg elfedése ez? A külsőségekre való túlzott koncentrálás? Franciaországban megfigyelésem alapján jóval kevesebb műköröm, tetkó és rózsaszín hajfesték van a nőkön, a súlyuk is kevesebb, a ruháik stílusosabbak (ez persze társadalmi rétegtől nagyon függ), de talán kicsit több a testszag (és az azt elfedő parfüm), meg a szőrzet. Illetve ez sem általános, de mindenesetre nem szólnak be, ha valaki szőrös, nem kelt akkora megütközést, mint itt. Én inkább hasonlítanék a francia nőkre, mert nekem a lenőtt műköröm, lepattogzott körömlakk és a béna, messziről bőrbetegségre emlékeztető színes tetkó igénytelenebb, mint a szőrszál. De ez én vagyok.
        Igazából Anna ezen mondata mérgesített be kicsit:
        ” A golyó elöl se az áldozatnak kell elugrani.” Ezzel ugyanis számomra a nekem beszólók tetteit legalizálja.
        Ha neked természetes igény az ápoltság, akkor az jó, sőt kicsit irigylésre méltó is számomra, mert nekem erőlködnöm kell ahhoz, ami másnak spontán jön.
        És tudom, könnyű ezt mondani kívülről: de ha valakit a mozgássérülésed frusztrál, az őt jellemzi, nem téged.

        Kedvelés

      • A franciák tényleg jó példa. Barátnőm hosszú időn át volt kint és megfigyelte, hogy minden lány kb. ugyanúgy néz ki, de viszont azt jól csinálják. Blézer, farmer, konty, mert a fodrász drága. Nem nagyon erőltetik sem a tetkót, sem a túl sok sminket. Én is nagyon kedvelem a stílusuk. A szőrtelenítés ott is norma, szerintem csak egyszerűen nem olyan társadalom, akik enyjebenyjéznek mások külsejére.
        Ha ez megnyugtat, nekem szokták mondani, hogy jól nézek ki és nem magamnak csinálom. Nyilván elegánsabb lenne azt mondani, hogy otthon is ápolt, csinos vagyok, csak a magam örömére, de nem.
        Lazán elvagyok férfi-cuccokban, mosatlan hajjal.
        Nyilván, nem élek együtt senkivel, úgy nyilván más lenne. Ha kilépek az utcára, akkor összeszedem magam, hogy jó benyomást keltsek.

        Kedvelés

      • Na, akkor újra. A szörtelenîtès, tetkó, műköröm nekem szépészeti kategória, emberen belül marad, erről nem îrtam. A fogkő( szájszagot okoz) egészsègügyi kategória, ügyintéző ( gázművek, postàs, stb.) nagy halál, ha közel hajol és muszáj beszélni vele. A hónaljszag sorbanállàskor nagy halál.

        Kedvelés

      • Anna, nekem elsőre is tökre átjött, hogy nem akarsz leszólni senkit. (: Értem a kategóriáidat.

        Kedvelés

    • Nem kell a másik kedvéért edzeni. Senki sem írt ilyet. Azért kell edzeni, hogy te magad elégedett legyél vele. Ahelyett, hogy siránkoznál, meg utálnád magad, hogy milyen szar az alakod, a tested. Ha nem tetszik (neked), akkor kell edzeni, ápolni.

      Kedvelés

      • Szóval azt mondod, hogy ha én .tudom szeretni magam pocakosan és lyukas fogakkal, eszem ágában sincs siránkozni, elégedett vagyok, akkor elértem a csúcsot? A társam meg szeressen így ahogy vagyok, változtatás nélkül, ha nekem jó így?

        Kedvelés

      • Nyolcadik általánosban kaptunk egy új osztályfőnököt, egy fiatal férfit. Ő mondta azt egyszer, mikor a szerelemről beszélgettünk ofőórán, hogy “onnan fogjátok megtudni, hogy tényleg szerelmesek vagytok, hogy a másik ember izzadtságszagát is imádjátok majd.” Akkor nagyon kuncogtunk ezen, és elképzelhetetlennek tűnt, Dieter Bohlennek a képen nem volt izzadtságszaga.
        Az én partnerem nem tartja magát vonzónak, nagyon sok munkánkba kerül, hogy elfogadja, mennyire izgatónak és szexisnek találom a testét (is). Emiatt aztán rettenetesen túlzásba viszi az ápoltságot, nagyon ritkán tudom rávenni, hogy mondjuk egy kánikulai tollaslabdázás után ne fürödjön és borotválkozzon azonnal. Előbb inkább szerelmeskedjünk, aztán már szépítkezhet nyugodtan 🙂
        Nyilván nem szeretném, ha atlétatrikóban böfögne a tévé előtt sörrel a kezében, de az is idegesítő, ha nem (szo) kényeztethetem el egy nyári túrán a harmincadik kilométernél, ha éppen arra támadt kedvem, csak mert azt gondolja magáról, hogy fujj, undi.

        Kedvelés

      • 🙂 Életem első szexuális élménye, mikor 19 évesen elegem lett a saját töketlenségemből, egy EFOT többedik napján amíg a haverjaim koncertetnéztek, odamentem az első csajhoz a sörsátorban aki hozzám hasonlóan idétlenül lézengett ott, beszélgetni kezdtünk, hajnali egyig ittunk-cigiztünk kínunkban, mire előhozakodtam a nézzük meg a sátrat dologgal. Ki szerettem volna tenni magamért, ahogy az a nagykönyvben megvan írva, mire leszerencsétlenkedtem róla a ruhát kapatosan, olyan szageffekt fogadott odalent, keveredve a sátorban már uralkodó cigiszag-testszag-sörszag hatással, hogy ugyan álhatatosan végigcsináltam úgy ahogy gondoltam kell, szóbeli visszajelzés nem volt, de ő azért eljátszotta, hogy élvezi, vagy jobban fejbevágta a pia mint engem és tényleg a csiklóját találtam meg a sötétben és esetleg jó volt, fene se tudja. Én próbáltam közben a hósipkás hegyek alatt legelésző kék milkatehenekre, meg a kristálytiszta alpesi levegőre gondolni, és úgy egészen jól végigcsinálható volt. Másnap azért boldog voltam nagyon, meg megköszöntem neki, és persze telefonszámot cseréltünk sátorbontáskor (akkor még nem volt mail, meg mobil, azóta sem beszéltünk), de azóta is óvatos vagyok, én sem kezdeményeznék már szopásnyalást ha rossz előérzetem van és nem is mennék bele ilyesmibe a harmincadik kilométernél, ha feltételezem,hogy lenge nyárias izzadtseggszagom van, vagy már aromásan pézsmaillatúak a golyóim…
        (bocs, de ez előjött belőlem a harmancadik kilóméteres kényeztetéssel kapcsolatban, és éppen ráértem leírni)

        Kedvelés

      • Jó, ezt értem, rendben, hányingerrel küszködve elég nagy kihívás a 69, de mi van, ha én kifejezetten a harminckilométeres bukéra gerjedek? Mondjuk az talán nagy szerencse, hogy bennem sosem volt ilyen gátlás, harminc kilométer után izzadtan és büdösen is nagyon vonzónak találom magam.
        Teljesen ufó vagyok azzal a nézettel, hogy pucéran mindenki sokkal szebb, mint felöltözve? Mert én így látom.

        Kedvelés

      • Gerjedni emberi dolog:) Te a harminckilométeres bukéra én meg mondjuk a bőrkeményedéseket szeretném lerágcsálni a talpadról.
        (tulajdonképpen eleve azért szóltam hozzá mert nem szeretem a kategorikus kijelentéseket, ez inkább vicces-jópofa, hogy ki mire gerjed, meg hogy éli meg a szexualitását).
        Egyébként konkrétan szerintem is a legtöbb ember szebb meztelenül mint ruhában.
        Az is lehet, hogy én viszont sok dolgot nem tartok vissztaszítónak amit te igen. Sőt az is, hogy ma már a 20 évvel ezelőtti szageffektet nem is tartanám büdösnek. De az élmény és az emlékek még dolgoznak bennem.

        Kedvelés

      • Értem, hogy melyik rést feszegeted, de szerintem nem jól.
        Két ember egyszer valamiért összejött, valamiért és valahogyan megtetszettek egymásnak. Aztán elkezdtek változni. Ezek a változások erősíthetik és gyengíthetik is a kapcsolatot, mehetnek egy irányba vagy szétfelé.
        Senki nem mondta, hogy egy kövér ember nem tetszhet senkinek. Az más kérdés, ha 15 év alatt fotelban ülve és semmit nem csinálva 20 kilóval több lesz. Lehet, hogy bejön a másiknak ez, és lehet, hogy nem. (általában nem, és szerintem erről a jelenségről írt Évus is) És ez persze férfival és nővel egyaránt előfordulhat, csak ha férfi csinálja, az elfogadottabb. Ha egy nő teszi, hogy mindig mackóalsóban szépen lassan növekszik mindenütt, az elhagyja magát, nem fitt, nem kívánatos. Még jó, hogy lehet keresni fiatalabbat, vékonyabbat. Senki nem vetheti ezt a férfi szemére! Na kb. itt van a baj, ami nem kicsi.

        Nem arról van szó tehát, hogy a nő legyen önmagáért szép úgy ahogy magának tetszik, a férfi meg feleljen meg a nő elvárásainak, nem. Mindenki foglalkozzon a saját testével, tessen önmagának először, aztán arra lehet kapcsolatot építeni.

        Kedvelés

      • Igen, de abból indulsz ki, hogy azért kell a saját testtel foglalkozás, mert ha a saját magadnak tetszel, akkor tudsz csak lelkileg ottlenni egy kapcsolatban. A férfiak többsége simán el tudja magát engedni, ott tud lenni a kapcsolatban lelkileg úgy is, ha nem elégedett a testével. Tudomásul veszi hogy olyan amilyen, attól még emelt fővel vetkőzik le a másik előtt. Így ha egy tipikus férfi nem alapból sportos vagy egészségtudatos, akkor bármit is formál a testén, azt direktben a kapcsolatért teszi, ő lelkileg teljesen jól meglenne ez nélkül is.
        (különben nemcsak ezt a rést feszegetem, azt is, hogy itt felmerült a tohonya, tévé előtt punnyadó férfi képe mint alaptípus, és hogy igazán összeszedhetné magát, ugyanez viszont nincs ott a lelkileg elhidegült nőkre, hogy aztán ne hagyják már szétesni magukat, egykettő lelkitorna, lélekkarbantartás, punnyadt lélekkel pontolyan nehéz kívánatosnak lenni mint sörpocakkal ).

        Kedvelés

      • na álljon meg a menet, ez így nagyon sántít. nem a férfiak tolonganak tömegével az önismereti izéken, hogy minél kedvesokoselfogadóbbak legyenek, hanem a nők. vajon miért is?

        Kedvelés

      • A férfiak az önismeret semmilyen formáján nem tolonganak, amennyire tudom, az asszertív tréningeken sem. A férfiak jellemzően rendben vannak, nem akarnak magukból túl sokat megmutatni, nem kell őket megjavítani sem. Ők nem hülyék, hogy bármilyen pszichológiához kapcsolódó dologra járjanak. (Ezt, hogy pszichodrámára a hülyék járnak, ezt egy drámás társam gondolta, mint később, a drámafolyamat során egyszer elmondta.) Szóval azt akartam mondani, hogy a férfiak elfogadhatóbbak persze nagyon nem akarnak lenni, örüljenek a nők, ha a férfiak elfogadják őket (aztán meg pampognak a kis blogjaikon, hogy milyenek már ezek a mai nők), de általában változni nem akarnak, még önmagukat jobban elfogadni sem.

        Kedvelés

      • Szia Blaci!

        Érdekeseket írsz!
        A nevedből arra következtetek, férfi vagy, jól sejtem?
        Már nem mintha számítana, csak felmerült bennem egy kérdés, ha nem veszed tolakodásnak, válaszolsz.
        Te hogyhogy ilyen kritikusan állsz a férfi társaidhoz, s kívülről szemléled őket?
        Ez honnan ered? Tudod? Vagy gondolkodtál már rajta?
        Köszi!

        Kedvelés

      • Persze hogy tudom. Igyekszem MINDENT kívülről szemlélni, ahogy már írtam is, sok szekértáborból, ha úgy tetszik, birkacsordából dobáltak már meg, mert egyiknek sem tudtam kritikamentes, egyformán bégető tagja lenni. Igyekszem magammal szemben is kritikus lenni, ez nem túl régi fejlemény, illetve de, inkább úgy mondom, hogy tudatosan kritikus nem túl régóta vagyok. Ennek része az önismereti folyamat. Minden téren kritikus és szkeptikus vagyok, előregyártott magyarázatokat, pláne hiteket, sztereotípiákat általában tartósan nem tudok elfogadni, bár persze vannak dolgok, amiket ilyen-olyan okból bizonyítottnak képzelek, de ha rávilágítanak, hogy ez a képzetem téves, akkor ezen hamar változtatok. Természetesen nem csak férfitársaimhoz vagyok kritikus, hanem általában embertársaimhoz, ebben is az egyenjogúság híve vagyok.
        Ezen kívül sok rossz ismeret, kapcsolatokban, párjaikkal, gyerekekkel való viselkedésről szerzett (elmondásokból, történetekből) jelzi, hogy bár nyilván a nők is bőven tudnak gonoszak, ártóak vagy “csak” rendkívül közönyösek lenni, a férfiak ezen a téren azért jelentős “előnyben” vannak, amit én alapvetően rendszerhibának tartok.
        Az, hogy a pasik elképesztően kevésbé hajlamosak az önismeretre, az ezzel együtt járó megmutatkozásra (mások felé is, de önmaguk felé is), a démonjaikkal való szembenézésre, részben pszichodrámás tapasztalat (azon kívül, hogy a 2:1 ivararány már rendkívül jónak számít, sok beszélgetésből is kiderült), részben a drámaképzésen konkrétan tanultam is, gyakorlatilag pszichológiai tény, hogy ebben a szocializáció szerepe (ld. a fiúk nem sírnak) mekkora, az jó kérdés, nyilván óriási, de a tényen nem változtat.
        És nem tudom, van-e prekoncepciód, és az milyen, de jelzem, hogy cisz-heteroszexuális vagyok. 🙂

        Kedvelés

      • Szerintem az önismereti izéknek ehhez nincs köze, az inkább kapaszkodókeresésről szól, hogy valaki végre megmondja a tuttit, kijelölje az irányt.

        Kedvelés

      • Nekem akkor volt a lelkem is “punnyadt” , amikor a testem is. Ezek együtt jarnak. Amint összekaptam magam az egyik téren, a masik is elkezdett alakulni, könnyebben ment a valtozas.

        Kedvelés

      • De most te általánosítottál. Egyrészt én akkor is ott voltam lelkileg a kapcsolatban, amikor nem tetszettem magamnak. Akkor is odaadó voltam a párom felé, csak sokat panaszkodtam magamnak és neki is, ez pedig nem volt jó hatással az egészre.
        Továbbá nem a kapcsolatért kezdtem lefogyni, hanem magamért mert elég volt. Nem voltam meg lelkileg, ha úgy tetszik.
        Az elhidegült, leeresztett nő is összeszedhetné magát, igen. De legalább kérdezhesse meg tőle valaki, mi volt az oka, hogy itt tart. Mert ebben a kérdésben férfiak és nők nem esnek azonos megítélés alá! Nők esetében, véleményem szerint ez ritkán saját, jól megfontolt döntés vagy vágy eredménye. Férfiak esetében viszont kényelem, kvázi privilégium.

        Kedvelés

      • A fotel előtt ülő szétesett férfitől sem kérdezi senki mért tart ott ahol tart. Legfeljebb ő felmentést ad saját magának, lepergeti magáról a véleményeket, nem tépelődik, ennyivel van beljebb. A fotelből felállni, vagyis ehhez megteremteni a körülményeket, motivációt ebben neki sem segít senki.
        Szerintem nem az a megoldás, hogy nehogy már a fotelbentespedő jólérezze magát, igenis tépelődjön ő is a genyó, ha lepereg róla, akkor tekerjünk még rajta, mer ezt mondja az igazságérzet.. Nyilvánvalóan ettől nem lesz közelebb önmaga összekanalazásához.
        Én nem privilégiumokat látok, hanem működéseket. És mivel ezek a működések mind férfi mind női oldalról bomlasztják a kapcsolatot, szerintem mindkét félnek az lenne az elemi érdeke, hogy segítsen a másiknak mozdulni abba az irányba amivel élhetőbb partnerré válli, ahelyett hogy segítség helyett elvárásokkal bombázza a másikat.

        Kedvelés

      • Arrol nem is beszelve, hogy a noi elhidegules, (testi-lelki) pont a ferfithonyasodas (testi-lelki) kovetketkezmenye lehet. Milyen lehangolo egy ilyen melett elni is nemhogy repdesni vidaman, repesest elvarni a notol ebben a helyzetben szerintem nonszensz.

        Kedvelés

      • És fordítva is lehet, a férfi tohonyásodás a női elhidegülés következménye. Egy eltávolodott-örömet nem mutató nő kedvéért, akiről a férfi úgy érzi lepattannak a jószándékú dolgai, egy idő után elfogy a lelkesedés és a szufla a jobbító szándék mögül, ezt elvárni is nonszensz lenne.
        Nem értem mért kell általánosítva hibást keresni, történhet így is, lehet úgy is, végső soron mindegy ki kezdi a távolodást, ez többnyire kölcsönös apró lépések sorozata lesz végül, nem az egyik fél lépdel egyedül távolabbra.

        Kedvelés

      • az a bajom, hogy nincs szimmetria: nőként a környezeted folyamatosan figyelmeztet, beszólogat, ha testileg vagy lelkileg bepunnyadsz (de ha nem, akkor is, nehogy még a végén), férfiként meg nem, társadalmi szinten annyi az elvárás, hogy dolgozz és kerüljön haza a pénzből.

        Kedvelés

      • Húh, nem semmi léleklapátoláson lehetsz már túl! Minden elismerésem! Nincsenek semmiféle társas önismereti csoport tapasztalatom, én magam kutakodom. De rettentöen érdekfeszítö, amiket róla írsz.

        A leírtak alapján olyan embernek tünsz, aki nagyon megválogatja a barátait, sürü rostán szüri. Nem nehéz ez neked?

        Gondolom a kevés, de akkor már inkább mély barátságok híve vagy te is. (A többi idöpocsékolás szerintem)

        “És nem tudom, van-e prekoncepciód, és az milyen, de jelzem, hogy cisz-heteroszexuális vagyok.”
        Minden bizonnyal vannak, az általam ismerteket csákánnyal verem szét, de mindig akad új.
        Ò, az tök jó, hogy így tisztában vagy vele, és mered vállalni! Ez biztosan nehéz lehet például egy pszichodrámán, esetleg találkozhattál már pár sztereotípiával.
        Számomra például ennek nincs jelentösége, annak sokkal inkább, hogy pszichodrámára jársz!

        Kedvelés

      • Az önismeretnek millió formája van, a társas mellett egyéni is lehet. Nem tudom, nem érzem extra munkának, kell még több is.
        Nem, a barátaimat nem szűröm. Azok maradnak tartósak, akikkel hasonló a gondolkodásunk, a többiek eltűnnek, vagy legalábbis periferiálisak lesznek. Ismerkedem segédmunkástól akadémikusig bárkivel, aztán kiderül, mi lesz belőle. Tény, hogy a barátaim iskolázottsága a 8 általánostól indul. Hasonlóan változó a nemük, szexuális orientációjuk, nyelvük és vallásuk, valamint bőrszínük. Kevés közeli barátom van, de a felületes barátságok, ismeretségek sem feleslegesek, nyilván azokra kevesebb időm jut. Mégis, olyankor jó, inspiratív beszélgetések lehetnek belőlük. Vagy nem, de a kockázat (hogy néha tényleg kidobott idő) megéri.
        Őőő, mit kell vállalni azon, hogy a mai heteronormatív elvárásoknak teljes mértékben megfelelek? Szexuális szempontból szinte teljesen optimális polgára vagyok türelmetlen és ítélkező országunknak. Talán csak az botrányos, hogy szerintem a nők szexuális igényei épp olyan jogosak és fontosak, mint a férfiaké. Azért írtam a cisz-heteroszexualitást, mert sokszor hallottam már, hogy biztos azért vagyok “feminista”, meg elfogadó a homoszexuálisokkal kapcsolatban, mert transznemű vagy homoszexuális vagyok. Hát nem. Az, hogy szerintem két pasi (vagy persze két nő) épp olyan joggal mászkál kézenfogva, vagy épp csókolózik az utcán, mint egy pasi és egy nő, nem jelenti, hogy én meg bírnék csókolni egy pasit. Akár négy fal között.

        Kedvelés

      • Én az erős izzadtságszagot, hónaljszagot nem bírom elviselni. Meg a drótkefe módjára karistoló borostát. Úgy elmegy a szextől a kedvem ilyenkor, hogy ihaj.
        A barátom meg nem érti, mondja hogy ő olyankor nem ezekre figyel.
        Szegény többször megsértődött már emiatt. De ez tök fura, mert én sem röppenek állandóan a fürdőszobába, de alapvetően még a saját erős izzadságom is zavar, ha megizzadok. És figyelek arra, hogy ápolt legyek.
        Sajnos nála is néha felerősödik, hogy egy tartós, komoly kapcsolatban nem kell ezekre a dolgokra annyira figyelni, mert szeretjük egymást.
        Pedig a kellemes illat, tisztaság pozitívan hat a szexuális együttlétre.

        Kedvelés

      • Nem, természetesen a másiktól semmit sem lehet elvárni, még azt sem, hogy izmosan, sármosan, fehér fogakkal szeressen, mert vagy szeret vagy nem. Azt akarom mondani, hogy bizony, ahogy Lucerna írta, ha ápolatlan és punnyadt vagy, akkor ne csodálkozz, ha a másiknak nem tetszel. De leginkább azt, hogy ha MAGADNAK sem tetszel, akkor ne pampogj, hanem mozdulj, egyél normálisan, moss fogat, tanulj meg borotválkozni vagy épp növessz normális szakállat, és azt ápold. De ha mondjuk mackós alkat vagy, akkor azt próbáld elfogadni, mert sosem leszel szálkás Bruce Lee, ha meg vékony vagy, akkor próbáld ezt megemészteni, és ne képzeld, hogy vala Svarci leszel fénykorában – ha beleszakadsz is, legfeljebb Bruce Lee lehetsz. Mármint nem hulla (ahhoz nem kell erőlködni nagyon), hanem mint valamelyik filmjében.

        Kedvelés

      • Miért volna baj? Én is akarok tetszeni. Az a baj, ha CSAK a másik kedvéért csinálod, és nem részben, sőt elsősorban magadnak akarsz tetszeni. Szerintem az a legfontosabb, hogy magadat el tudd fogadni. Külsőleg is.

        Kedvelés

      • Akkor elmondanám a saját történetemet. 3 hónapja kihíztam a kedvenc ingemet. Így elhatároztam, hogy le kell adnom a felesleges kilókat. Ez egy hónap alatt sikerült is, amit azóta tartani tudok. Még edzeni is elkezdtem. Jobban érzem magam a bőrömben.
        Amikor beszéltünk erről a kedvesemmel, a következőket mondta. Nekem úgy is tetszettél kis pocakkal, csak azt utáltam, hogy mindig siránkozol miatta, mert neked nem tetszik. Becsszó így volt. 🙂 Szerintem érthető a dolog.

        Kedvelés

      • A humánt a posztból szedtem, Aki humán és homo ludens, valamint valóban szereti és becsüli a másikat, annak ez egyben van.

        Kedvelés

      • De, szóba szoktunk állni, feltéve hogy A=B, mert történnek néha nicknevekkel fura dolgok… Amúgy örömmel üdvözölném mint kedves ismerőst, és szólnék neki, hogy lazuljon le nyugodtan, de tényleg csak ha ővele láttuk már egymást máshol is.

        Kedvelés

      • Igen. én. Szia,,örülök, emlékszem én is:) (egyébként szerintem akkoriban is ugyanilyen voltam, és nagyjából te is, csak a téma volt más…)

        Kedvelés

    • Esetleg egy másik blogger, másik blog? Én nem vegyesbolt vagyok, magamat és a magam értékrendjét artikulálom, és eddig úgy tűnt, elég sokan vagyunk hasonlóan (“csak az olvassa”). Te meg leírhatod ide, ami eszedbe jut, az ún. “másik szempontot”, de ne érzed kirekesztve magad, és ne kérd rajtam számon, hogy rólad is írjak, vagy arról, amit nem ismerek egyáltalán. Az én szexualitásom ilyen, amikor nagyon jól működik.

      Csehov maga is orvos volt, és hőse Dorn, az orvos (Sirály). A bemutató után négy disznópásztor és két hűtőházi alkalmazott tiltakozott, hogy nem róluk volt szó, és kérik vissza a jegy árát.
      (Elegem van a kötözködésedből.)

      Kedvelés

  2. Amúgy én kötelezővé tenném a szexedukációt már kisiskolás kortól.
    Nem rendelkezem rettentő nagy tapasztalattal, a jelenlegi partnerem a három és feledik az életemben, viszont gyakorlatilag hároméves korom óta napi rendszerességgel maszturbáltam, és ez azért ad egy hátteret ahhoz, hogy az ember “éles” helyzetben is tudja, mit akar, és kellő intelligenciával a partner tudomására is tudja hozni.

    Kedvelés

    • Magyarországon a szexedukáció egészen színvonalon aluli. Természetesen biológiai szemléletű, heteronormatív, véletlenül sem örömelvű. Középkorú védőnénik tartják. Szerinted? 😀

      Kedvelés

      • Nálunk volt a suliban 1 (!) alkalommal 5.-es koromban. (kb. ’92) Fiúknak és lányoknak külön, 30-30 percben. Kb: “Senki nem röhög, ez most komoly dolog. Lehet önkielégíteni de ne vigyétek túlzásba. A többit a biológia órán majd halljátok. Az iskola területén továbbra is tilos csókolózni.”

        Kedvelés

      • Gyerekeim iskolájában Mesterdóri tartott epochát, nem örültem azoknak a dolgoknak, amit ezzel kapcsolatban hazahoztak. Nekem annyi idős koromban ez nem lett volna elég. De lehet, hogy nekik nagyon jót tett. Két nagyobbnak már van kielégítő nemi élete, nekik való fiúkkal, melyhez hasonló jókat kívánok mindenkinek.

        Kedvelés

      • Nem akg, waldi, és hazahozott a legnagyobb egy nyolcvanoldalas nyomtatott anyagot, amiben olyan alapvetések voltak, hogy ha uborkát használsz, mosd meg. Aztán szülői esten beszélgettünk dórával meg az osztálymentorral, és a következő évadban már tolódott a hangsúly máshova.
        Ez még mindig jobb volt egyébként, mint ötödikben az az ominózus szülői est, ahol az osztálytanító felkérte a szülőket, hogy ne mutatkozzanak otthon meztelenül a gyerekek előtt, mert azok szegények amúgy is túl vannak szexualizálva. Miután én már saját kiskoromban is amolyan skandináv típusú családban nőttem fel – apám egy szál kukiban szaladgált sokszor otthon a nagy melegben – felvetettem, hogy valószínűleg többet ártanánk a gyerekeknek, ha hirtelen elkezdenénk öltözködéshez, fürdéshez bezárkózni, hiszen eddig nem így volt. Azt is elmondtam, hogy ha valahol eredendően ez volt a szokás, ott persze az lenne betegítő szerintem, ha elkezdenének hősiesen pucérkodni. A többi szülőtárs mélyen hallgatott, aztán utána kiderült, hogy fele azért értette, miről beszélek.

        Kedvelés

      • Lucerna: Igen, ez állt a “tananyagban”. Hál’istennek kiderült, hogy ilyenekről csak az írott anyagban volt szó, egyébként nagyon sok fontos dolog előkerült az órákon, csak valahogy az arányok voltak eltolódva. De meg lehetett beszélni, a középső lányoméknál már sokkal jobb volt.

        Kedvelés

      • Nálunk 8.-ban volt. Fiúk-lányok szétválasztva, középkorú védőnéni a következőket monda el a lányoknak:
        1. Kötelező menstruációs naptárt vezetni.
        2. Csak a latin nevükön hívhatjuk a nemi szerveinket különben csúnyán beszélünk, vagy gyerekesen ami még rosszabb. Az vagina és vulva és nem punci.
        3. Ne pettingeljünk mert úgyis belekenjük a spermát a vaginánkba és terhesek leszünk és vége lesz az életünknek, ráadásul mérges lesz ránk az anyukánk.
        4. Úgy általában ne is gondoljunk a szexre.
        Ennyi volt. A fiuknak közben képekkel szemléltették, hogy rohad le a farkuk, ha nem húznak gumit. Nálunk szó se esett a védekezés módjairól.

        Kedvelés

      • +1 a kisiskolás kortól kötelező szex ed gondolatához; nagyon kéne.
        És itt most a kommentjeiteket végigolvasva, megint hálás vagyok a szüleimnek, különösen az anyámnak, de azért az apámnak is, a szexuális neveltetésemért. Annyi mindent elszúrtak, ezt nem. És végül sokkal szigorúbb normákat követtem az övékénél, de első pillanattól szabad választásból tehettem.
        Az uborkán viszont elakadt a lélegzetem :S Ez komoly, hogy ezzel így írásban foglalkozva van (miközben a tablettával meg nincs??!!)?

        Kedvelés

      • Volt szó mindenféle fogamzásgátlási módszerről is persze, meg még rengeteg mindenről. Az epocha végén kaptak a gyerekek egy írásos anyagot, és abban volt a mosott ubi. Egyébként, mint kiderült, azt csak a szülők olvasták el, a gyerekeket nem érdekelte…

        Kedvelés

      • Elnézést, vizuális típus vagyok, és nagyon röhögök. A klasszik uborka amúgy meg szúr, vagy kitértek arra is, hogy kizárólag kígyóuborka????

        Kedvelés

      • Vakmacska, a kérdés jóóóó. Megkérdeztem a gyermektől szkájpon, megnézte, és kígyóuborka. Bár egy jó kis rövid, vastag fürtös ubi… Fujj, de nőietlenül undorítóan gusztustalan vagyok.

        Kedvelés

    • “kisiskolás kortól”??? Én azért azt rendkívül agresszívnak tartanám.
      Nem igaz, hogy minden gyerek ugyanannyira befogadóképes (én nem három, hanem kb. 13 éves koromtól maszturbálok, és eleinte nagyon zavart), a gyereknek megvan a maga fejlődési ritmusa szexuálisan is, nem mellesleg családi háttere, esetleg vallása, ebbe nem kéne kisiskolás korban belemászni, mert szerintem az többet rombolna, mint építene. A szexuális nevelést én a szexuális érettség (13-14 év) kezdeném, előtte nekem pedofília-gyanús. A “kötelezővé tétele” meg kifejezetten ijesztő.

      Kedvelés

      • Oké, akkor kicsit visszább veszek a lelkesedésből: én olyasmire gondolnék, mint amilyen a családi életre nevelés tantárgy(ról alkotott kép a fejemben) a skandináv országokban. Mármint, a gyakorlata, nem a szenzációs bulvárcikkek róla. Kezdve onnan, hogy ha egy fiú szoknyát vesz és hajpántot, még mindig fiú marad-e (Piaget), miért van fütyink meg puncink, hogyan működnek, miért kell vigyázni rájuk, hogyan születnek a kisbabák. 4-6 éves gyerekek (fiam…) rengeteget kérdeznek ezekről, és nem minden szülő tud életkornak megfelelő szinten de mégis nyugodtan és természetesen válaszolni. Meg aztán jön a kérdés, hogy mindenki férj-feleség-e, miért nincs minden felnőttnek gyereke, és ha Mike meg David, akik a múltkor nálunk voltak, “egymásnak felesége”, akkor hogy lesz kisbabájuk? Mi az hogy valakinek elváltak a szülei? (Két Lotti) És mindenki intézetbe kerül akinek a szülei meghalnak egy balesetben? Tényleg igaz, hogy ilyen csak nagyon ritkán fordul elő és nem kell miatta titokban szorongani? Miért nem szabad senki idegennel elmenni, akkor se ha a játszótéren arra kér, hogy segítsek megkeresni a kiskutyáját? És ha azt mondja hogy anyukám küldte őt? Mit kell ilyenkor mondani? Kinek szabad a fütyimet/puncimat megnéznie, megérintenie? Mi az, hogy “jogos” meg “nem jogos” hozzányúlás, kinek kell szólni ilyenkor? Akkor is szólni kell ha ez az illető megtiltotta hogy bárkinek elmondjam? Igazából miért nem illik csupaszon mászkálni idegenek előtt? Nade amikor úszni voltunk, akkor a zuhanyzóban mindenki idegen! …

        Na, szex ed címen ilyenekkel kezdenék, nagyon hamar, és aztán gyorsan kiderülne, hogy tényleg a gyerekek – akár osztályszinten hol tartanak, miről beszélgetnek, mi érdekli őket. És arra válaszolni. Heti egy-két ilyen tanórát megnyitni a lehetőségnek, hogy a témával továbbhaladjunk, tanultakat átismételjünk.

        Kun Erzsébet Családmesék-könyve jut eszembe, amikor a 8-9 év körüli “tájékozott” kislány nőgyógyász apukáját berendeli az iskola hogy tartson felvilágosító órát, de mire odakerül a dolog, a gyerekeket már más érdekli 🙂 (nevezetesen, hogy a városi ember fontosabb-e vagy a falusi “Apám elegánsan témát váltott, levezette, hogy mindkettő egyformán fontos, és ezzel a dolog el volt intézve.”)

        A fiammal rengeteget beszélgetek (mert kérdez, és mert érzi hogy lehet kérdezni), és néha meglepődöm, hogy mennyire simán beemel dolgokat. Másfelől, más felnőttek is beszélgetnek vele – normális az iskolája, normális az orvosunk, voltak az óvodájukban rendőrök akik beszéltek egy sor dolog közt a cukrosbácsi-témáról is, az állatkertben megkérdezte, hogy a kacsának a puncijából jön-e ki a tojás és hogy miért mindig a fiúmadár a színes és tarkabarka, mert az sokkal jobb lenne ha a lánymadár lenne a szebb.

        Én 8 évesen “világosodtam fel” rendesen; anyám tartott egy nagyon érdekes egész estés kiselőadást (kettesben voltunk a fürdőszobában), és aztán kezembe adta Kurt Seelmanntól A gólya hozza? -t. Most a fiam polcán van, ugyanaz a kiadás 🙂 13 évesen már kerekre nyílt a szemem a döbbenettől amikor egy barátnőmről az derült ki, hogy az anyja szerint nem szabad tampont használnia, a szüzessége miatt.

        Nekem ez a szex-ed, és a műveltség fontossága miatt tenném kötelezővé (de nem tanmenettel meg osztályozással, hanem azért mert KELL és kész). Alapvetően heteronormatív lennék – de ez még új szó nekem és félek nem jól használom – és házasságközpontú, de tabumentes és toleráns. (Igen, van olyan hogy Dave és Mike. Van hogy egy kisfiú ki akarja lakkozni a körmét. Nem minden kislány szeret szoknyában járni. Ilyenek.)

        Kedvelés

      • Felicitasz, köszönöm szépen, hogy kifejtetted helyettem, mire is gondolok 🙂 Pont így értettem, és még azt is hozzáteszem, hogy először a szülőkkel kéne valamit kezdeni. Mivel én három éves koromtól válogatás nélkül olvasok, és a szüleim sosem vettek ki a kezemből semmit azzal, hogy még nem nekem való (ezt egyébként nem tartom okvetlenül helyesnek, a saját gyerekeimnél másképp csináltuk), gyakorlatilag szépirodalomból világosítottam fel magam. A lányoknak a Peti, Ida, Picurit raktuk a kezük ügyébe. Meg persze mindig válaszoltunk, ha kérdeztek. (A zsúfolt hetes buszon beszélgetni egy hatévessel a homo- és biszexualitásról nagy kaland.)

        Kedvelés

      • “A zsúfolt hetes buszon beszélgetni egy hatévessel a homo- és biszexualitásról nagy kaland”
        Úgy meghallgattam volna 🙂

        Ilyenkor egyébként mindig ismeretlenül is hálás vagyok a másik szülőnek, aki bevállalja a témát a hetes buszon, a villamosmegállóban stb., nem zavarba jőve az eeekkorára nőtt füllel hallgatózó körülállók közt. Ismerek olyan felnőttet, akinek egy ilyen kihallgatott beszélgetés volt élete első (és sokáig egyetlen) gyakorlati jellegű mintája arról, hogy mégis hogyan kéne alkalmazni a szakkönyvi tanácsot, hogy “beszélgessen erről” a kisgyerekével.
        Ki tudja hány szülőt is tanítottál miközben a gyerekednek magyaráztad a világ dolgait.

        Kedvelés

      • “Nagy tanítóm vagy nekem te, kit az univerzum küldött hozzám” – mint tudjuk, ez azt jelenti, hogy láncfűrésszel mennék neked legszívesebben, ha nem lennék annyira píszí.
        Amúgy én a “nincsrajtacipőnemfázikalába” nénikre is tudtam úgy nézni, hogy nem folytatták a gondolatmenetet. Pedig liberális elvek alapján nevelkedett belbudai úrilány vagyok, aki most éppen deklasszálódni vágyik Borsodban.

        Kedvelés

      • Felicitasz: tovabbra is lelkesen lajkolom, amit irsz (es most mar egyre inkabb az a gyanum, hogy ismerlek valahonnan… lehetseges? :-))

        Kedvelés

      • “és eleinte nagyon zavart”
        Hát ezért kellett volna korábban olyan, normális ismeretterjesztés, ami ezt a zavarodat oldhatta volna.

        Kedvelés

      • Ezzel nem értek egyet.
        Nem lehet ennyire szétválasztani a családot és az iskolát, ha a család A-t mond, az iskola hiába mond B-t, azzal csak többet árt, mint használ. Ráadásul a “kisiskolás” az nekem 5-6 éves. Ha túl korán kap meg bizonyos információt a gyerek, akkor megijedhet a szextől. Én 13 évesen már kellően fel voltam világosítva, sőt, pornót is néztem, osztálytársaimmal titokban, ami nyilván nem volt jó, sokkoló volt, el is sírtam magam miatta, míg a többiek röhögtek (az a jó kis nyolcvanas évek-beli alámondásos, monoton hangon nyögős verzió volt még, a mai pornóhoz képest nagyon lájtos),az én reakciómon meg csodálkoztak, meg is kérdezték, bántott-e valaki? Én meg ezután azt éreztem, hogy gázos a reakcióm, a pornótól nem bőgni kell, hanem beindulni, vagy csak röhögni, mint a többiek. Ez ellen milyen ismeretterjesztés lett volna jó? “Gyerekek, ne nézzetek pornót?” Miközben X.Y. megtalálta az apja kazettagyűjteményét, és mivel közel lakott a sulihoz, lyukas órán elhívta az osztályt pornót nézni? A mai gyerekeknek csak ügyes netezőnek kell lenni, hogy megtalálják, amit látni akarnak, vagy annál még durvábbat is… Nem minden szülő szarakodik amúgy sem gyerekzáras nettel.
        Az egész otthon kezdődik. És ott is végződik. Az iskola ehhez csak asszisztálhat. A “kötelezővé tétel” meg tiltakozást szül automatikusan. Én személy szerint szülőként lehet, hogy tiltakoznék, ha a suli kötelező szexuális oktatást akar csinálni a kisiskolás gyerekemnek, vagy legalábbis azt elvárnám, hogy megmutassák előre a tematikát.

        Kedvelés

      • JA, a 6-7 éves az még tényleg korai, én mindenképp 10 év felett gondoltam. Azt viszont nem teljesen fogadom el, hogy az iskola mondja azt, amit a család. Pl. ha a család a maszturbálás rendkívül káros dolgairól beszél, ezzel bűntudatot keltve a gyerekben akkor bizony pont jó, ha a suliban legalább az ellenkezőjét hallja. Persze ehhez NORMÁLIS hozzáállás kellene az iskolában.

        Kedvelés

      • Nem is arról van szó, hogy az “iskola mondja azt, amit a család”, hanem inkább arról, hogy mennyire mondhat ellent az iskola a családnak, illetve van-e értelme annak, hogy ellentmond? Nem okoz-e nagyobb zavart a fejében a gyereknek az, hogy “tanító néni ezt mondta, anyu meg azt mondta”? Jó, nyilván vannak egyértelmű dolgok, ha anyu azt mondja, hogy szabad megölni a szomszéd gyereket, mert idegesít, tanító néni meg azt, hogy nem szabad, akkor neki van igaza, és kell is, hogy ezt kimondja, akár a szülő ellenében is. De alapvetően jó-e az, hogy az iskola a szülő “ellen hangolja” a gyereket (nem feltétlenül szándékosan, de a végeredmény ugyanaz). Van-e értelme annak, hogy az iskolában a gyerek azt hallja, az önkielégítés nem bűn, miközben otthon meg azt, “ha még egyszer ezt csinálod, rácsapok a kezedre”? Vagy vegyük ki a gyereket a családból és adjuk be állami intézetbe? Az nagyon drasztikus válasz lenne egy “szexuális nézetkülönbségre”.
        Szóval nehéz kérdés ez. És sem tudom a megoldást. Több generációnyi probléma van itt összeragadva, nem lehet egy mosással eltávolítani.

        Kedvelés

      • Figyelj, nem az a nagyobb baj, hogy az iskola esetleg kicsit felvilágosultabb, mint a család. MA a gond az, hogy elképesztően konzervatív. Pl. a homoszexualitással kapcsolatban. IS.
        Szerintem az, hogy a maszturbálást tiltják, kézrecsapással büntetik, egyrészt hazudozást eredményez, a gyerek fog attól még maszturbálni, másrészt konkrétan gyerekbántalmazás kategória, és igen, ilyenkor nem baj, ha az iskola ezzel szembemegy (nem megy egyébként nálunk). Igen, nyugodtan találkozzon a gyerek azzal, hogy NEM bűn, amit csinál. Legalább kételkedjék már a szülő (ostoba) állításaiban, egy kicsit. És igen, normális társadalmakban, iskolákban azzal is találkozna, hogy a homoszexualitás sem nem bűn, sem nem betegség, akármit is mond apa-anya. Vagy mondjuk a szegénység sem az.

        Kedvelés

      • Borderline, nem tudtam alád írni: úgy kell iskolát választani, hogy az a szülőknek jó legyen.

        Kedvelés

      • A legnagyobb lányom osztálytanítója abszolút elutasítóan állt a témához, és ez nekünk, meg a többi 30 gyerekből is jópárnak komoly gondokat okozott. Megpróbáltuk megbeszélni, hogy hívjon külsős segítséget, ha ő nem akar/tud erről beszélni a gyerekekkel, de az volt az álláspontja, hogy egy 10-11-12 éves gyerek (Waldorfban nagy a szórás egy osztályon belül) még egyáltalán nem érdeklődne a szexualitás iránt, ha a szülei nem terelik rá direkt a figyelmét. Pl. azzal, hogy nem zárják magukra hisztérikusan az ajtót, ha melltartót cserélnek. Nem baj, ezt megoldottuk, minden másban meg egészen jó osztálytanító volt.
        Amúgy rendkívül érdekes, és én persze a Waldis adatokat ismerem, de biztos más rendszerekben is működik, hogy ahol hagyják a gyerekeket a saját koruknak megfelelően működni érzelmileg és intellektuálisan is, ott szignifikánsan később kezdenek menstruálni a lányok. Az én lányaim pl. nagyon hátrányban érezték magukat a 13-14 éves korral, mikor a más rendszerbe járó barátnőik/rokon lányok már 10-11 évesen. Én meg ezen voltam megdöbbenve.

        Kedvelés

      • Szerintem a “gyerekek, ne nézzetek pornót” teljesen jó start. A fiam szerintem nem lesz még 10 éves, amikor el fogunk jutni idáig, hogy vannak a szexualitást ízléstelenül ábrázoló dolgok, és a szex ahhoz túl szép meg túl jó, hogysem ilyenekkel foglalkozzunk.

        (30 másodperc pornót láttam életemben. Unokatesók voltak nálunk, valahogy tizenéves korunban, de nem emlékszem mikor – az öcsém meg az unokabátyám nézték éjszaka az öcsém tévéjén a szomszéd szobában, mondjuk hogy gimnazisták voltak, én meg max elsős az egyetemen, átmentem kérdezni valamit, jé mi ez mit néztek – pff, fúj – ez nem szex, ez undorító, és kijöttem.
        Nem tudom, 13 évesen opció-e kijönni. Esetleg opció lehet nem is átmenni, de erről nincs sok tapasztalatom, én 13 évesen nem voltam olyan viszonyban az osztálytársaimmal hogy engem áthívott volna lyukasórában pornót nézni bárki is. Úgy látszik, ennek is van előnye. :S)

        Kedvelés

      • “A fiam szerintem nem lesz még 10 éves, amikor el fogunk jutni idáig, hogy vannak a szexualitást ízléstelenül ábrázoló dolgok, és a szex ahhoz túl szép meg túl jó, hogysem ilyenekkel foglalkozzunk.” – ebben igazad van, de létezik olyan is, hogy kortárs csoport, amit pedig nem nagyon tudsz kizárni a gyerek életéből (illetve ki lehet, de az sem feltétlenül egészséges), ott pedig igenis elő fog kerülni a pornó téma, és nem feltétlenül negatív kontextusban.
        13 évesen nem akartam nem felmenni az osztálytársamhoz, és lyukas órában mondjuk a suli könyvtárában olvasgatni egyedül, hozzátenném, azért az nem is lett így konkrétan letisztázva, hogy pornót fogunk nézni, inkább csak úgy, hogy “videózunk”. 🙂
        A “gyerekek, ne nézzetek pornót” jó start lenne, ha mondjuk nem lenne ezzel párhuzamosan egy pornószínésznő-kultusz, amiben mosolygós széplányokat meghívnak délutáni csevegésre a tévébe, és beszélgetnek a “szakmáról is”, mintha csak fodrászok lennének. Jó, most már talán ez egy kicsit visszább hagyott, de pl. Michel Wild/Vad Kata ilyen celeb-pornólányka volt, aki legalizálta a témát a beszélgetős műsorokban, aztán meg szépen férjhez ment, gyereket szült, minden rendben, fátylat a múltra, vagy még azt sem. Az egyik szuper kvíz-showban meg a nagy tudású Vágó István úgy konferálta fel, mint celeb-vendéget, hogy a “férfiak álma”. Na ettől hátast dobtam! Sivár lehet annak a férfinak az élete, akinek egy pornószínésznő az álma! Nem konkrétan Vad Katára haragszom, de azért nagy a felelőssége abban, hogy a pornózás választható opció ma a celebségre vágyó tinilányoknál.

        Kedvelés

      • A kutatások azt bizonyítják, hogy a bölcsődétől kezdett szexuális nevelés a lehető leghatékonyabb módszer a felelősségteljes és örömteli szexuális életre nevelésre. Skandináv országokban bevált. Nem úgy kell elképzelni, hogy a 2 éves gyereknek magyarázol az önkielégítés szépségeiről, hanem mindent életkorhoz igazítva, folytonosságot fenntartva, ugyanazokat a nevelőket alkalmazva csinálják. Én baromi jónak látom ezt. Hiszen a gyerek születésétől kezdve szexuális lény és ez a rendszer ezt elismeri és szépen a gyerek igényeihez igazítja. Továbbkövetés azt igazolja, hogy a módszer működik.

        Kedvelés

  3. Teljesen egyetértek azzal, hogy amikor szexelsz valakivel, akkor a világ legjobb nőjének KELL érezned magad.
    Nálam ez nagyon érdekesen alakult. Mozgáskorlátozottként itt átélhettem, hogy egész vagyok, tökéletes, hibátlan. Vicces, de tényleg. Nekem ez nem a gátlás terepe, nekem a járás, na az nehéz, ott kínlódom. Az ágyban nem kínlódom, csak vagyok. Imádom a testem, járás közben “csak” elviseljük egymást.

    Kedvelés

  4. Ez fura, mert én undorítónak látom, tartom a testem, a szex mégis jó… Úgy vagyok vele, hogyha ocsmány is a testem, arra legalább jó, hogy élvezetet okozzon mindkettőnknek, A férjem imád, és el is hiszem neki, hogy a szemében jó nő vagyok – ő az a fajta, aki a testesebb lányokért van oda, számára egy női fenék soha nem lehet elég nagy. Ettől függetlenül kellett vagy egy év, mire le mertem előtte vetkőzni – soha nem erőltette szerencsére, kivárta, míg eljutok odáig – de alapvetően most is figyelek rá, hogy a lehető legkevesebbet lásson meztelenül. Főleg a mellemet ne. Engem taszít, ahogy kinézek, és taszított tíz évvel meg pár kilóval ezelőtt is, pedig már akkor is sportoltam és sokat tettem azért, hogy legalább talán kicsit jobb lesz – a szememben nem lettem jobb, edzhetek akármennyit, én csak azt látom, hogy szar az egész, és egy dagadt disznó vagyok, de a férjemnek tetszik, ő úgy bánik velem, mintha királynő vagy valami csodalény lennék.

    Hüvelyi aktus és társai – valóban azt lehet látni, hogy óriási a tudatlanság és kulturálatlanság e téren, sokan a behatoláson kívül nem is ismernek el mást teljes értékű szexnek. Pedig ugye… Amikor a férjemmel megismertük egymást, lévén tapasztalatlanok, nagyon sok mindennel kísérleteztünk, utánaolvastunk, bújtuk a témával foglalkozó irodalmat- a bőcsészek és a szex – mondhatjuk, hogy jó alaposan rászántuk az időt az egymással és saját magunkkal való megismerkedésre. Mindent megbeszéltünk, hiszen egyikünk se volt a téma szakértője. Nem mondom, hogy nem bénáztunk és égett sokat a fejünk, mert nagyon szégyenlősek voltunk, de tudtuk, hogy ez egy jó dolog, és jól is akartuk csinálni, és ennek majd 15 év után is hasznát látjuk. Valahogy ezt tanítani kéne…

    Kedvelés

    • Félve kérdezem: régóta olvaslak és sokszor leírod mennyire utálod a tested, bár teszel érte, hogy ápold.
      Nem fárasztó ez? Mármint az utálat? Nem mondom, hogy szeresd, de mondjuk nem lehetne közömbös, mert mondjuk minden végtagod megvan és működik?

      Kedvelés

      • Nem tudok ellene tenni. Mindig is rondának tartottam, mindig is annak fogom. ha belenáézek a tükrbe, amit látok, az az én ízlésvilágom szerint csúnya. Fárasztani nem fáraszt, megszoktam.

        Kedvelés

      • Ha belenézek a tükörbe én is látom, hol lehetne más.
        Miért fontos, hogy szépek legyünk? Mit mond el ez rólunk, a genetikai lottó megnyerésén túl?

        Kedvelés

      • Az én családomban a nők szépek. Sudár alkatúak, karcsúan izmosak, szép arcuk, szemük, hossz hajuk van. Ilyen anya és nagynéni mellett nőttem fel, őket láttam ruhában és meztelenül, fürdés közben. Nekem az ő testük a szép női test, ez iszonyú mélyen belém vésődött.

        Kedvelés

      • Értelek. Viszont ez tényleg csak egy adottság. Ha mindenki gyönyörűen furulyázna a családodban, de te pocsék lennél benne, akkor nyilván azt élnéd meg kudarcként.
        Viszont a szorongásaink nagyobb félelmeket takarnak, így a funkcionáláshoz szükségünk van rájuk.
        Az a benyomásom, neked valamiért fontos, hogy csúnyának lásd magad a sok szép rokon között.
        Ez benyomás és nem feltétlen az igazság.

        Kedvelés

      • Ó, arita, de megértelek!
        Ugyanez van nálam is, anyám is nagyon szép, nagyanyám is az volt, minden nő nálunk, de még apám is szép.
        Én is csak lesek a tükörbe csodálkozva.

        Kedvelés

      • Arita, az, hogy ők szépek, milyen viszonyban van azzal, hogy te nem látod magad szépnek? Láttalak, az összehasonlítás erre nem ok, sőt még csak nem is árnyal.

        Kedvelés

      • Sára, nem tudom, hogy fontos.e, de az évek során ez égett belém. Kisiskolás korom óta én voltam a csúnya lány, aki folyamatosan bántottak éveken keresztül a haja, a szemüvege, a fogai, a ruhái miatt – állandóan azt hallgattam, hogy milyen gáz vagyok úgy egyben és részletekben is, főleg a fiúktól, de lányoktól is. Nyolc éven keresztül nem tudtam úgy végigmenni az iskolán, hogy ne szóljanak be vagy ne röhögjenek ki, és ha visszaszóltam vagy a gúnyolódások után nem adtam oda a házimat lemásolni, akkor még jól meg is vertek. A felnőttektől is ez jött csak burkoltan, így nagyon korán megtanultam, hol a helyem. Állandóan rettegtem, és annyira de annyira szerettem volna láthatatlan lenni, hogy arra nincs is szó.

        Szerintem kész csoda, hogy viszonylag normális ember lett belőlem, és hogy van szerető és boldog párkapcsolatom, vannak szuper barátaim, kollégáim, hogy az emberekkel úgy általában a kapcsolatom és sokan kedvelnek, de ezek az érzések bennem vannak azóta is. Nagyon szégyenlem egyébként, hogy így gondolkodom magamról, mert tudom, hogy van, akinek nincs meg keze-lába, vagy vak, vagy bármi, és én még örüljek. Nem is merem elmondani másoknak, mit érzek, mert hülyének tartanak, és szégyenlem is ami az iskolában történt régen, mert azt hiszem, én vagyok érte a hibás – sőt igazából hiszek benne, hogy én voltam az oka annak, hogy csúfoltak és valami okból biztosan megérdemeltem, mert nem voltam elég… Nemtommilyen. Ennek ellenére jól esik ezt itt leírni, mert utána mindig könnyebb egy kicsit, sőt, hosszú távon, nagyban is érzem, hogy lassanként talán sikerül elengednem ezeket a problémákat – de vannak még mélypontok azért.

        Laci, kb. olyan viszonyban van vele, hogy ők jók, életrevalók, talpraesettek, sportosak, gyorsak, rugalmasak én meg lomha vagyok, dagi és elesett, aki se biciklizni se varrni-hímezni nem bírt megtanulni és rossz nézni, hogy áll a kezében bármi munka.

        Kedvelés

      • Értem a végét, de szerintem nem az ő “jóságuk” a te testképed oka, hanem a szavak, amiket te kaptál, félek, hogy tőlük is, de másoktól biztos, le is írod.

        Kedvelés

      • Nem fért oda: szóval tökéletesen értelek. Szerintem nagyszerű dolog, hogy birkózol ezzel, és nem, nem kell szégyellned. Néha lásd magad a párod szemével és ne a gúnyolódóékkal. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy az ő tekintettük mennyire erős. Engem is sokat csúfoltak.
        15 éves voltam, amikor nyomorék kurvának nevezett egy fiú. A kurvát kikértem magamnak és jól bemostam neki. Túl sokat pattogtam, remek céltáblája voltam a gúnynak. 😀

        Kedvelés

      • Nekem ez attol durva, hogy a teljes ismeretsegi koromben te vagy nekem a legszebb no. Pedig profi modellekkel is szoktam bandazni. Tudom, hogy ez a te velemenyeden nem valtoztat, de legalabb egyszer irasba akartam adni.

        Kedvelés

    • “a bőcsészek és a szex”
      Hát ez marha jó 😀

      Egyébként meg tök logikus: Miért pont ezt ne lehetne szakirodalomból megtanulni? Azaz, nyilván nem mindent (főleg nem a gyakorlati részét 🙂 ), de egy csomó jó ötletet és infót be lehet szerezni. Érdekes, hogy amíg a terhességről és a teherbeesésről mindent összeolvas az ember, addig a szexszel kapcsolatban ez korántsem ilyen egyértelmű.
      (- Drágám, nincs kedved egy kis összebújáshoz?
      – Dehogy nincs! Te nyisd meg a Wikit, én gyorsan hozom az enciklopédiát!)

      Kedvelés

      • Mivel egyikünknek se volt tapasztalata, ez tűnt a legjobb megoldásnak. XD Nem voltak körülöttünk se olyan felnőttek, se olyan barátok, akikkel erről értelmesen lehetett volna beszélni, ezért aztán más választás nagyon nem is volt. Az egyik legjobb könyv a témában, ami nekünk a lelkisége miatt nagyon tetszett az egy rabbinak a Kóser szex című műve volt. Régimódi, heteronormatív, a szexet házasságban képzeli el, meg minden, de nekünk nagyon sokat adott, mert gondolkodásmódban ez állt hozzánk a legközelebb, holott nem vagyunk vallásosak.

        Kedvelés

      • A Kóser szexet én is olvastam, arita, jó volt nagyon.
        Kb. ilyesmi a szex lelkisége nálam is.
        Tetszett, jó könyv, tényleg jó.
        Én szeretem a testi szerelmet, de szépen mondtam, hah!
        Szeretek szexelni, na, magyarán mondva.
        Szerelmes típus is vagyok, de most önmegtartóztatok.
        Mivel még mindig sebzett vagyok, félek, hogy a férfiak megérzik rajtam a “vérszagot”, és a ragadozó rohadékok elkapnak.
        És ez ne legyen.
        Rendbehozom magam, akkor jöhet férfi, aztán meg minden…

        Kedvelés

      • Köszi, én is magamnak!
        Érzem különben, hogy nem mostanában fogok párra találni.
        De egyszer biztos, nem hiszem, hogy örökre egyedül maradnék.

        Kedvelés

    • 🙂
      Szeretem a hsz-aidat.
      És értelek is, azt hiszem.
      Én rettentően utáltam a testem kamasz- és nagyon fiatal koromban, méghozzá úgy, hogy tudtam ennek az okát, tudtam, hogy az ok nem racionális, mindenfélét tudtam, amit csak ésszel tudni lehet – oszt mégis.
      És hasonlóképp kísérletezgettünk a férjemmel, mint ti, és sokáig igen jó volt nekünk mindenféle szempontból.
      Addig-addig, hogy egy idő után meg tudtam szokni a testemet én is.
      Aztán még később oda jutottam, hogy kicsit meg is szerettem.
      Amiről az jutott most eszembe, hogy “mire megtaláltuk a kupakját, már meg is ettük az egészet” 🙂
      Hátha te hamarabb megtalálod… Jó ám, ha megvan.

      Kedvelés

  5. akkor aki undorító testtel bír az ne is sexeljen?………………….csak illatosan és csillogó fogakkal selyem lepedőn és modellalkattal lehet jó a sex?…………….pfffffffffffff!!!!!!!!!!! én régen is most is a duci kategória voltam tudod ….szép az arca de kicsit husi…………..most gyerek után is husi vagy husibb……….tavaly elváltam…….de a házasságom előtt sem okozott gondot hogy nem vagyok modell alkat mindig volt aki imádott nem is akárhogyan……a férjem 1 darabig………nálunk nem e miatt romlott el…….most van egy párom eddig ilyen szinten soha senki nem imádott istenített figyelt rám és kényeztetett…….és ennyire jó sex sem volt!!!!!:)………pedig volt sok és sokféle és nem hittem hogy 40 évesen még mutathat valaki újat………….persze nyilván kell hogy ápoltan és tisztán…………de ha nem úgy vagyunk és mégis megkivánjuk 1mást nem okoz problémát az sem…!!……….rengeteg éjjelünk szól arról hogy illatosan , és selymes hajjal ,üde lehellettel kényeztetjük egymást ájulásig………………de sztem nem erről szól a jó sex hogy ki hány kiló és milyen az illata!!!……:)

    Kedvelés

    • Szerintem jó lehet a SEX büdösen is, mondjuk együtt átizzadt táncparketti őrjöngés után. De ha valaki büdös szájjal akarna megcsókolni és három napos kukiszaggal közelítene, amit nadrágon keresztül is lehet érezni, elhajtanám.

      Kedvelés

      • Gyöngyi, szeretlek:)
        (Van az a régi vicc, mikor a leányzót felhívja a fiatalember a legénylakásra, és megkérdezi, hogy pezsgőt kér, vagy konyakot? A lány azt válaszolja, hogy “Inkább egy kis konyakot, mert attól úgy érzem, mintha halvány napfény simogatná a homlokom, pillangók repdesnének a bensőmben, és a fejemben Jasha Heifetz játszaná a Holdfény-szonátát. A pezsgőtől viszont fáj a fejem és hányok.”

        Kedvelés

  6. Most akkor mesélek egy kb. idevágót.
    Helyszín: társkereső oldal, ahová felregeltem pár hete azzal a szent elhatározással, hogy ezúttal nem fogom törölni magam egy nap után.
    Adatlapomra korrektül kiírtam, hogy számomra egy tartós párkapcsolatban alapvető fontosságú 4 dolog a közös értékrend, legyen közös érdeklődésünk, amiben elmerülhetünk együtt, jó kommunikáció és szexuális harmónia.
    Fickótól az ELSŐ bemutatkozó levélben rögtön in medias res: a szexuális harmónia neki is fontos, ennek jegyében már most szól, hogy neki ELVÁRÁSA a hüvelyi orgazmus.
    Én általában nem érzem azt, hogy első levélváltásokkor ilyenekről kellene beszélni, de ezúttal muszáj volt kivételt tennem, mert nem bírtam ki, hogy vissza ne kérdezzek hozzá, hogy
    “Már ne haragudj, én ezt nem értem, hogy az én hüvelyi orgazmusom miért a te elvárásod? Mi van akkor, ha engem tökéletesen ki lehet elégíteni a csiklóm izgatásával, estleg hozzá a G-pontom egyidejű stimulálásával? A szex lényege nem a kölcsönös, másiknak történő örömszerzés kellene hogy legyen? Nem úgy kéne kinézni a dolognak, hogy én járok a te kedvedben, te az enyémben?
    Erre visszaírja, most figyeljetek: “hát éppen ez a lényeg! HA AZ ÉN KEDVEMBEN AKARSZ JÁRNI, HÜVELYBŐL LESZ ORGAZMUSOD”.
    Egyetemi végzettségű volt az adatlapoja alapján.
    Ezért a mondatért letiltást kapott.

    Kedvelés

      • – Mondtam, hogy nem kérek csípős paprikát a levesbe.
        – Miért, attól jó a húsleves!
        – De engem csíp.
        – Csak úgy érzed!

        Megtörtént pár éve, mikor ismerős fiatal párt láttunk vendégül. Lehet tippelni, melyiket mondta a fiú. 🙂

        Kedvelés

    • Anno két éve teljes kétségbeesésemben regisztráltam egy társkereső oldalra. Két nap alatt kaptam mindenféle megkeresést, cukikat is, meg barmoktól is persze, aztán harmadik nap elkezdtem levelezni egy emberrel, akivel nyilvánvaló volt pár közös téma, de az is nyilvánvaló volt, hogy nagy a fizikai távolság, teljesen más társadalmi rétegből származunk, gyökeresen másképp szocializálódtunk és külső kinézetre sem vagyunk sem “egy kategória”, sem egymás “esetei”. Aztán mégis. Szóval van élet a halál után 🙂

      Kedvelés

    • Anyám. Mennyi mindent tudnék most erre mondani, de nem teszem, mert az ilyen úgysem olvassa ezt a blogot, vagy ha mégis, úgysem érti. Hogy ha lenne hüvelyi orgazmusom, akkor sem kéne ilyen végtelenül önző, követelőző, mindent a nőre terhelő fickó. Ilyen szempontból jó, hogy az elején közli, nem is kell felesleges energiákat pazarolni rá, elmenni vacsorázni vele, majd neadjisten ágyba jutni, és ott meghallgatni ezt a kiselőadást (súlyosbítva: esetleg szex után). Na, ez nem hiányzik az életemből. Azért kíváncsi lennék, hány nőt szed össze ilyen indítással a társkeresőn?

      Kedvelés

      • Sokat.
        Behazudják neki az orgazmust, aztán ha elalszik, maszturbálnak. Ha nem horkol nagyon hangosan. (Bár engem az sem szokott zavarni.)

        Kedvelés

      • Jaj, mintha csak rólam szólna, amit írtál, bár én mondjuk nem hazudok be orgazmust. Egyébként ezért is baj, hogy sok nő behazudja, mert akkor az ilyen önelégült tesztoszteronszagúak sosem fognak megnevelődni. Csak egyet tehetünk: távol tartjuk magunkat tőlük.

        Kedvelés

      • Igen, egyébként végül én is erre jutottam, hogy jól tette, hogy közölte, és én is jól tettem, hogy ezt a szexuális harmónia dolgot kiírtam a lapomra, ha ilyen nagy vallomásokat provokál, már megérte. Én sajnos arra tippelek, hogy az ilyesmik főszabály szerint akkor derülnek ki (ha kiderülnek egyáltalán), amikor már bőven benne vannak a sűrűjében, mert sokan túl szemérmesek ahhoz, hogy ezekről a dolgokról már az elején beszéljenek.

        Kedvelés

  7. “A jó szex alapja” bekezdés…
    Na, ez.
    EZ.

    A másik ami érdekes volt, hogy alapvető elképzelésünk a szexről a hüvelyi aktus. Elvigyorodtam gonoszul, “hát, talán max azoknak, akiknek ez mindig elérhető opció”.

    @csakazolvassa, megpróbáltam valami választ összeütni a kérdésedre az Így is lehet alatt, de már így is kilométeres, és nem kezdtem bele a Spílhózni-jegyesség-tcst szálba; lényeg, hogy ha a hüvelyi aktus volna “a” szex, akkor… hú, nem akarom ezt végig se gondolni. 🙂

    Kedvelés

      • Olvastam belőle részleteket, vicces és ijesztő. pl. az nem vicces, mikor leírja, hogy a feleség hibája, ha verik, mert nem választott elég körültekintően férjet.

        A hogyan ismerkedjünk részben viszont vannak kamaszok számára hasznos dolgok. (bár megmosolyogtató, hogy mise előtt és után)

        a hogyan ne szexeljünk a házasság előtt rész meg jajj.

        Kedvelés

      • Én már egyetemista voltam amikor megjelent, és úgy beszéltek róla mint szakirodalomról. Belenéztem, a hogyan ne szexeljünk házasság előtt rész miatt. Nem voltam hajlandó végigolvasni 🙂

        Kedvelés

      • Én az ürgét hallottam élőben, katolikus ifjúsági találkozón. A színpadon gyújtott rá. Ott elszakadt nekem is a cérna. Egyébként inkább ő, mint a plébános az ifjúsági hittanon.

        Kedvelés

  8. Sziasztok, Normabontó vagyok.

    Régóta olvasom a blogot, rendkívül érdekesnek tartom a témákat, a hozzászólásokat, és a hozzászólókat, az eltérö véleményeket, abból fakadó épitöjellegü vitákat.
    “Ùj” vagyok itt, ezért csak kezdésként egy rövidke hsz, aztán ki tudja, mi lesz belöle.

    Csak a témában egy könyvet szeretnék aja´nlani, fogalmam sincs, mondok-e újat, vagy ismeritek-e:

    http://bookline.hu/product/home.action?id=2101095798&type=10&_v=Brauer_A_P_Brauer_D_ESZO_elnyujtott_szexualis_orgazmus_

    A könyvön az áll, felnötteknek, én azon szerencsések közé tartozom, aki 20 éve bár, de kiskamaszon megismerkedhetett vele.
    Bementem a könyvtárba, és az SZ betünél a szex cimszónál kivettem a sort, és nyáron az egészet átolvastam. Tartalma már kikopott emlékeimböl, a korai magömlés említése hozta belöle elölem, arra mintha külön fejezettel kitért volna)
    Ìgy én igazából talán szexuális felvilágosítókönyvnek tartanám, kamaszoknak, fiataloknak, de tudomisén. Èn eltettem késöbbre a fiamnak.

    Kérdeznék is, de azon töprengek, vajon mivel kezdjem. (azthiszem nem vagyok jó kérdezö, talán majd belejövök)
    Például az nagyon érdekelne, ti tudtok-e akármi efféle könyvröl, vagy még jobb lenne, valami sokkal aktuálisabbról?
    (Mondjuk ami már nem heteronormatív. Mégjobb, ami legalább a biszexualitást elismeri, mint különálló orientációt.)
    Meg az is érdekelne, ti min szocializálódtatok a témában anno?

    Ò, meg még egy: Szerintetek a maszturbáció az szex?

    Egyszer valahol olvastam: A szex a párkapcsolatban 7 nap 24 órában zajlik.
    Szerintem gyönyörü gondolat! Ti mit gondoltok erröl?

    Köszönöm a válaszaitokat elöre is,
    Üdv,
    NB

    PS: Rendkívül érdekesnek tartottam az eddigi válaszokat is, tök szuperek vagytok!
    PPS: Upps, ez valahogy csak hosszú lett, na majd legközelebb!

    Kedvelés

      • Ez most így hirtelen meglepett, nem tudom honnan veszed.
        Meg írtam is, hogy “új” vagyok.

        Kedvelés

      • Nem, én is emlékszem rá, hogy már van itt ilyen névvel valaki.
        Szóval ha te nem ő vagy, válassz más nevet, mert ráadásul szerintem ő is “zöld”

        Kedvelés

      • Bakker, az valami hatalmas véletlen lehet.
        Most így hirtelen arra gondoltam, hogy odateszem zárójelbe: új.
        De rögtön utána meg arra, ha itt van még, vagy visszatéved, és jelzi, akkor majd kettőnk között majd lerendezzük.
        Biztos találunk valami közös megoldást, én hiszek benne.
        És tényleg zöld? Milyen zöld? Kékes, vagy szürkés? Vay olyan olaj?

        Kedvelés

      • Mar nem emlekszem a szinskalan milyen szinnel azonositotta magat, de a “jele” pont mint a tied. Szerintem ez egy matrix…bevetted a keket vagy a pirosat?

        Kedvelés

      • Na keress rá a hozzászólásaira. Aztán szerintem meggondolod te még ezt a nevet. 🙂

        Kedvelés

      • Én meg arra jutottam itt időközben, mert úgy látom, hogy ez sokaknak könnyebbség lenne, ha tényleg más nevet választok, hogy mostantól Norm Abontó leszek.
        Így mindenki visszatérhet a témához, amiről a blog szól, én meg majd le kőpapíróllózom ezt a nèv dolgot, ha szükségessé válik, bizzátok csak rám!

        Kedvelés

      • Oké, nem teszem.

        Tartozom nektek egy vallomásssal. (bár gondoltam mindenkinek világos, mint a vakablak)
        Normabontó és Norm Abontó ugyanaz a személy.

        Egy fontos különbség van csak, és fogalmam sincs, hogy átjött-e, de magyarázattal tartozom, miért is választottam ezt az utat:
        Tegnap eszembe jutott valahogy a mese az okos leányról:
        “menjen is meg ne is; köszönjön is meg ne is, s vigyen is ajándékot meg ne is.”

        meg nyíljak is, meg ne is, maradjak is, meg ne is, legyek önmagam, meg ne is.

        (Ezen felül másik Nicknévvel, totál másikkal jönni igazi trollság, szerintem)

        A különbség meg annyi, hogy az a Normabontó elment. Az a kitárulkozó. Emez meg ittmaradt. Próbál kérdezni. A kérdései eddig is komolyak voltak, és az eddigi válaszokat is komolyan köszönte meg.

        Kedvelés

      • Nyugodtan alakulj, valósíts meg ön, mélyen támogatom. A probléma technikai: az új nick kommentje fennakad a moderáción, én meg most eléggé sokfelé vagyok. Úgy látszik, a rendszer névre szűr, nem e-mailre és nem is IP-re.

        Kedvelés

      • Hát én olyan jókat röhögök itt. 😀
        “Szerintem ez egy matrix…bevetted a keket vagy a pirosat?”
        “Ugyanaz a régi és új Normabontó csak nem értem miért tagadja.”

        Kedvelés

    • Én a Nemi öröm -gyakorlati útmutató című művön szocializálódtam. Heteronormatív de van benne petting, anális szex és sok pozitúra. Imádtam. Első partneremmel tizenévesen hoztuk a könyveinket (neki is megvolt otthon) és végigvettük az összes előjátékot, amit említett. Igen, könyvből. 😀 Röhejesek lehettünk, de élveztük.

      Kedvelés

  9. Ezzel most nagyon egyetértek. Az orgazmus-fétisről szóló résszel különösen. És nem értem miért csak a hüvelyi aktus számít és sokaknak miért fura vagy tabu az egymás mellet maszturbálás.

    A korai magömlés mellett ott van a kései magömlés is, ami nem kéne hogy probléma legyen ha mindenki tudná, hogy van más is a férfi ejakulációjával végződő hüvelyi aktuson kívül. Esetleg ha valaki gyereket szeretne lehet probléma, de megoldható.

    Kedvelés

    • Szia Nitta!

      Az én tapasztalatom az, hogy maga a maszturbáció párkapcsolaton belül gyakorlatilag tabu, nemhogy egymás előtt.

      Meg sokaknak az nem is szex. Mintha csak egy életszakaszhoz tartozna csak.
      Érdekelne a véleményed, szerinted szex? Vagy pótcselekvés?

      Kedvelés

      • Persze, hogy szex. Tudom, hogy sokaknak tabu, nekem ez nagyon fura. Én kb. minden este maszturbálok, ha előtte már elmentem háromszor akkor is. A párom is szokott. Előző pasikkal nehéz volt mert furcsállták. Volt aki olyasmiket mondott nekem ilyenkor amit neki mondhattak gyerekként mikor rajtakapták.

        Kedvelés

      • Csatlakozom Nittához, egyrészt a kéz mindig kéznél van, másrészt nekem nagyon izgató és ráadásul tanulságos látni, hogy a másik fél milyen módon szereti magát.

        Kedvelés

      • Szeirntem is szex, és szerintem nagyon izgalmas, ha a pár tagjai egymás előtt csinálják. Én a szeretőmmel csináltam ezt még nagyon az elején, amikor többet találkoztunk és voltak többet nem-rohanós együttlétek.

        Kedvelés

      • Köszönöm a válaszodat!
        Bevallom pironkodva, vettem egyet,
        De ott fekszik a szekrény mélyén a dobozában, bontatlanul.
        Vicces dizájnos, majdnem szobadísz is lehetne.

        Kedvelés

      • Én próbáltam egyszer, de nem jött be, nem szerettem, idegen test-érzésem volt tőle, nem tudom másként mondani. Nem érint meg, nem simogat meg engem, nem kérem.

        Kedvelés

      • Van itthon 3 vibrátorom is, nem használtam őket már egy éve, pedig volt egy vibrátoros korszakom akkor gyakran előkerültek. Van nekik külön fertőtlenítőszerük és cuki tokjuk is.
        Mikor anyu előtt lebuktam pár éve, hogy van ilyenem nagyon aggódott hogy mi lesz velem, mert a vibrik szerinte több dolgot tudnak, mint a pasik, ezért én majd nem akarok férfival lenni és magányosan halok meg. (Nem, nem tudnak több dolgot mint egy hús-vér ember, tök más kategória. :D)
        Régebben mikor a baráti köröm még konzervatívabb volt, több barátnőmnek volt rejtegetett titkos vibrije. A pasijuk rohadt féltékeny lett volna rájuk, ha megtudja. Sztem szánalom a köbön egy tárgyra féltékenyre lenni. Ezek többnyire átlag farokméretű egyszerű darabok voltak az én elsőm is ilyen volt, akkor még nem értettem mire jó egy kisebb, pláne egy csikló vagy g-pont vibrátor. 😀

        Kedvelés

      • Én egyszer rendeltem egyet a neten, de elveszett a postán, és ezt égi jelnek tekintettem.

        Kedvelés

      • Elveszett a póstán. Na ezen most felkacagtam.

        Lehet, hogy félrepóstázták! Ki tudja, kinek a szexuális életét dobtad fel vele!
        Képzelheted, hogy csakúgy megkapja, és ö meg égi jelnek veszi!

        (èn most hirtelen azon gondolkodtam, hogy nem dobom ki, hanem ha valaki megtalálná, akkor azt mondom, félrepostázták. De mit mondok, ha meghalok, és úgy találják meg? Csak kidobom)

        Kedvelés

      • Ne dobd ki, szerencsétlen kínaiak tök sokat dolgozhattak vele. Inkább add el, vagy ajándékozd oda valakinek.

        Kedvelés

      • Ezt azért most nem gondoltad komolyan, ügye?
        Én sem vennék használt vibrátort.
        Ami pedig nem a boltból jön nekem originál csomagolásban, az használt.

        Emlékeim szerint te írtál az orálszex terén a nők védekezéséhez szükséges eszközök hiányáról.
        Ebből kiindulva gondolom, hogy vibrátor esetén is használsz óvszert, ügye?
        (Egyébként miért három? Már kettő tönkrement, vagy?)

        Ezt egyébként a kígyóuborka ügyében is fel akartam tenni. Benne volt a prospektusban, hogy kellene rá húzni?

        Kedvelés

      • Én mondjuk nem annyira örülnék egy használt vibrátornak, még ajándékba se, hát még pénzért.

        Kedvelés

      • De még ki se bontotta. Egyébként nem mindenki osztja a véleményed Budapesten van szexturkáló (még nem voltam benne).

        Meg ezért van a játékszer fertőtlenítő. Nekem van egy dildóm, ami már elég sok mindenkiben járt a többesezős korszakomban, de mindig lekezeltük. Szoktak a vibrikre/dildókra gumit is húzni, ha többen használják.

        Kedvelés

      • (Na a telóm meg automatikusan tölti ki a név mezőt…)

        Közben meg itt válaszolsz a kérdésemre.
        Persze bontott, ha már vettem, megnéztem, bekapcsoltam, és vöröslő füllel dobozába vissza, majd szekrény mélyére. Az akksija már tuti kuka lehet.
        Szóval használatlan=bevetés nélküli.

        Kedvelés

      • (Egyébként miért három? Már kettő tönkrement, vagy?)

        öööö én tényleg nem akartam témát elvinni a technikai részletek irányába meg szerintem nem is ide illik de akkor leírom. Van egy sima: beteszed és rezeg. van egy g-pont vibri, és van egy könnyen tisztítható kis átmérőjű acélvibri, ez akkor volt jó mikor még kezdő voltam az análban. (a rezgés segít ellazítani.)

        ja meg még van pillangóm a csiklómra ezt nem számoltam bele. Még terveztem lelot venni esetleg hitachit de időközben ráuntam a témára, mostanában főleg az érzelmek játszanak, nem a mi hogyan, hol rezeg.

        Egyébként én se veszek olyat amit már felbontottak, de dildóból van olyanom amit valaki megvett még sose használt, bontalan csomagolásban érkezett hozzám, de nem a boltból.

        Kedvelés

      • 🙂
        Egyébként tényleg elég lett volna a “vagy” válaszként is. Számomra.
        De értékelem a nyíltságodat.

        Kedvelés

  10. Jó, itt egymás közt vagyunk, most vallok, egy pohár bor után már bátor vagyok.

    Majdnem három éve nem szeretkeztem, és mostmár kezdek belehalni, mégsem tudok, mert én csak azzal tudok, akihez kötődök. Ebből van most az, hogy akivel tudnék, azzal nem lehet, akivel lehetne, azzal nem megy.

    Szertném, ha sajnálnátok nagyon. Tényleg.
    Jövő héten masszázsra megyek, hogy legalább közben simogatást kapjak.

    Kedvelés

      • És ha néznél vmi jó testű pasit, aki tetszik neked és esetleg azzal összebújni? Csak egy ötlet. Sajnállak és veled érzek!

        Kedvelés

      • Holdviola, együttérzek. 9 hónap hiány, előtte meg szexnek nevezett nemtommi a férjemmel évekig. A házasság utolsó 4-5 éve alatt azt hittem, az egésszel bajom van, utáltam már ha hozzámért szex céljából, és azt gondoltam, velem van a baj-meg mondjuk a férjem is mondta jó sokszor, hogy menjek szakemberhez, mert nincs a helyén a szexualitásom. És azt nem értette, hogy ha van orgazmusom attól még nem jó a szex, meg sorolhatnám miket nem értett . Rengeteget ártott ,ártottam magamnak. Aztán v.kivel (aki átvert rövid idő alatt) kiderült, hogy szeretem az érintést.
        Azóta semmi senkivel, és félek mindentől meg mindenkitől,várom hogy múljanak a fájdalmak, és nagy hiányaim vannak testileg meg lelkileg is.

        Kedvelés

      • Há, de a szívemben zsóltál most, a kisfiam apukájával való szakításig voltam én így, hogy azt hittem, az egésszel van bajom. Aztán hogy kiderült, hogy dehogy….
        Az utolsó bekezdésed is átérzem, élem. Sajnálom, hogy te is ebben vagy.

        Kedvelés

      • Köszönöm…. Nem akartalak elszomorítani titeket, csak olyan jól esett elpanaszolni.
        Szexeljetek sokat és minőségit, ha csak tehetitek 🙂

        Kedvelés

    • Együttérzésem, én a mostani kapcsolatom előtt öt évig nem szexeltem, egyébként mikor elkezdtem társkeresni, valami kis laza, kizárólag szexcentrikus baráti kapcsolatot képzeltem el. Csak hát közben szerelembe estem, így jártam. Amúgy annak idején a férjemnek is, és most a kedvesnek is sokkal kisebb igénye van a szexre, mint nekem.

      Kedvelés

      • Neked is köszönöm ❤
        5 év? óóóó… és hogy bírtad?

        Nekem az fáj benne legjobban, hogy mennyi mindent megélhetnék pedig és mennyi minden van bennem, amit így nem tudok odaadni-megosztani senkivel. A testem is hervad, azért már látom, és mire férfi láthatja majd megint, még inkább az lesz.

        Kedvelés

      • Nagyon nehezen bírtam. Ott volt végig az az érzés, hogy én már soha többet nem fogok kelleni senkinek, megöregedtem, megcsúnyultam. Közben meg ezzel párhuzamosan az, hogy mekkora örömet tudnék adni egy arra alkalmas embernek. Aztán mikor eljött az ideje, hogy megtaláljuk egymást valakivel, úgy kivirultam, mintha elfújták volna rólam a “savanyú” éveket.

        Kedvelés

      • Nekem nyolc….
        Kedves Holdviola! Kitartás és ölelés, nagyon szeresd magad, megérdemled!
        Én ötven, és egy lángoló szerelemben épp.

        Kedvelés

      • A nekem nyolcat nekem mindegy-nek értelmeztem elsőre.
        “Én ötven, és egy lángoló szerelemben épp.”
        És szép!

        Kedvelés

      • az előző komment is én vagyok, csak elbénáztam és rossz névvel küldtem el. lehet esetleg ezt valahogy utólag módosítani? a másikkal felismerhető vagyok :/

        Kedvelés

      • köszönöm, ráadásul rossz helyre is küldtem, picit még bénázom, de majd jobb lesz remélem! 🙂

        Kedvelés

      • Hát ha ezt a 8-at úgy kell érteni, hogy neked 8 ilyen év volt, akkor én most nagyon optimista vagyok, mert ha fenchurch68 -nak 5 év után, neked pedig 8 ilyen év után sikerült az újrakezdés, akkor csak van remény nekem is még. Én néha nagyon félek attól, hogy majd elfelejtem, hogy kell csókolózni, meg a többit. 😦

        Kedvelés

      • Basszus, ez egy ilyen azóta is idézett mondatom volt a kedvesemhez az első alkalom előtt közvetlenül: “Remélem, ez is olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni :)”
        Szóval, khmmm, nem, ne aggódj, bele lehet jönni hamar.

        Kedvelés

      • Ez megnyugtató:) Majd úgy fogom ünnepelni, mint a szüzességem második elvesztését, már a naplómban is így emlékeztem meg erre a remélhetőleg egyszer bekövetkező, majdani nagy eseményre:)

        Kedvelés

      • Igen, nyolc. De ez alatt a nyolc év alatt sem gondoltam egy percig sem, hogy velem van a baj, hogy nem vagyok szerethető, vagy kívánatos, csak nem jött szembe senki olyan, akivel akár csak összeragyogott volna tekintetünk. Nem is kerestem, az igaz, de valami váratlan elektromos kisülésre vágytam, ami ívet húz, ahogy egymásra nézünk.
        De mindig is éreztem, hogy nő vagyok, jó vagyok, és szerettem magam. Talán azért is voltam egyedül sokáig, mert nem látszott rajtam, hogy várnék valakire, hogy magányos vagyok, nem tudom…
        Persze más ez már két gyerekkel, önmegvalósítva, tanulva, pénz után futva, egy perc szabadidő nélkül, túl szinte mindenen, nekem jó volt a magány.
        Fiatalon rémisztő ez a nyolc év, de nem is reális, talán egy kis megállás, magadra figyelés, hely(zet)meghatározás nem árthat, és persze az unásig ismételt tanács, hogy szeresd magad, szerethetőnek lásd magad!
        Drukkolok neked! 🙂

        Kedvelés

      • Hát… A saját magam szeretését még tanulnom kell, ide nem értve a testem szeretését, ert azt hiszem, ebben nincs restanciám, de úgy egyébként talán van. De amúgy igen, igazad van, hogy bár a szex nagyon hiányzik, sokszor nehéz elképzelnem, hova tudna az életembe a gyerek, munka mellé illeszkedni párkapcsolat. Nyilván tudna, ha akarna…

        Kedvelés

      • te olyan edes vagy,hogy be kell tojni. Majd kiszeretel abbol akivel nem lehet es majd beleszeretel olyanba akivel meg igen, lehet es onnan mar nincs megallas. 🙂

        Kedvelés

      • Először ìrok ide, régòta olvasok. Bloggazdàtól elnèzèst, egyszer bemutatkozom rendesen, de épp ùton vagyok, viszont nem tudok nem ìrni most.
        szóval: 7 év (azok a csodàlatos huszonèvek), okok hasonlók – valahogy nincs kivel. Van-e még remény és vajon harmincasként mennyivel szarabb? Szarabb?

        Kedvelés

      • Én most úgy érzem, attól szarabb most, hogy már tudom, milyen amikor jó a szex. Amíg még huszonévesként nem tudtam, hogy lehet jó is, addig nem is hiányzott, amikor hosszabb böjt volt. Amit nem ismerek, az nem tud hiányozni. De ez nem korfüggő, inkább azon múlt nálam, hogy jöttek új tapasztalások és így változtak az igényeim.

        Kedvelés

      • Én ezt valahogy úgy, olyannak szeretném, ahogy csakazolvassa leírja – de amibe belefutok, az csak a “csakarrakellek” kicsikart fajta. Nem tudok ettől elvonatkoztatni, persze jó lenne néha nem látni, hogy mire meg ki a játék.
        Magamban keresem a hibát, persze ki másban, ez a reflex.
        A rokonság baszogat persze, 30 éves vagy “fiam”, de főleg miatuk van ennyi bajom.
        A hetedíziglen megörökölt hímsovinizmustól.
        Most úgy érzem, hogy amit tenni tudok, az az, hogy transzformálni ezt és tenni valamit a nőkért. Amivel persze még lejjebb megy majd a “piaci értékem” és a “kelendőségi mércém” 🙂

        Meg egyébként menni akarok, mindenféle útra el, de a legutóbbitól sem változott semmi, sőt. Holdviola, nálad történt valami pozitív fejlemény azóta?

        Ahogy mondtam, régi olvasó vagyok már, kommentelni is szeretnék majd többet, örülök neki nagyon, hogy itt vagyok, akár csak figyelőként is.

        Kedvelés

      • Nem biztos, hogy a kelendőségi mércéd lejjebb megy, mármint csak az Imrék között, azért meg nem kár szerintem.

        Kedvelés

      • Sajnálom 😦 meg magamat is.

        Imrékkel persze nincs dolgom, igazából csak így viccesen szántam a kelendőséget. félig viccesen mondjuk 😦

        Egyébként tudnátok ajánlani jó pszichológust, aki érti az itt felvetett problémákat? Mostanában jövök rá, hogy a sajátom is csak félig. Vagyis elismeri, hogy igazam van és hogy a rendszerrel baj van, de mégis a befogadó női princípium meg élvezd, hogy hatni tudsz (ciccegés és társai – ezen a primer szinten? kösz nem) – vicces, hogy a saját életét meg autonóm módon éli eközben.

        Kedvelés

      • Köszi, de ez a masszázs nem “olyan” masszázs lesz:)
        Annyira nem, hogy még csak nem is levetkőzős.
        Sajnos ezt rossz jelnek is tartom, mert azért volt idő, hogy nem okozott problémát, ha férfi a msszőröm, le tudtam rendezni magamban, hogy ez a munkája, a testem meg munkaeszköz; most mégis kifejezetten olyat kerestem, akinél nem kell levetkőzni. Szóval aggódom magamért azért, tudom, hogy ez így nem az igazi, valahogy ki kell kutyulnom magam belőle.

        Kedvelés

      • Sejtettem amúgy, de hát engem nem szabad komolyan venni, már mondtam.
        Ez tényleg érdekes, nem is értem pontosan miért van ez az averzió? Attól félsz, hogy esetleg mégis neked esne jól egy kis szex? A pasitól gondolom nem, hogy olyat csinál, amit te nem szeretnél. Vagy a testedet szégyelled pasik előtt? Esetleg bárki előtt, neadjisten magad előtt?
        Nem akarlak kielemezni, nem is tudnálak, csak felmerült.
        Mielőbbi kikutyulódást, esetleg szaksegítségben gondolkodtál már?

        Kedvelés

      • A szaksegítés már folyik egy ideje, csak sok mindent kell helyrerakni, nem ez az elsődleges most, ami remélehetőleg magától oldódik meg komolyabbb gondokkal.
        A testemmel szerencsére nincs különösebb bajom, csak ilyen ellentmondásos hangulatban vagyok egy ideje, hogy egyfelől vágyom a gyengédséget, de “hagyjanak békén és ne érjen hozzám senki”. Na ebből lett ruhás masszázs:)

        Kedvelés

      • Aha. Igen, az könnyen lehet, hogy a komolyabb gondok okozzák ezt is, és azokkal együtt ez is helyrejön, bár olyat is láttam már, hogy a komolyabb gondok megoldását segítette egy új kapcsolat, a szexualitással együtt.
        A ruhás masszázs levezetése tetszik.

        Kedvelés

      • Ja, meg azért is írtam, mert – bár nem vagyok masszőr egyáltalán – azért azt tudom, hogy a masszázs akár előjáték is lehet.

        Kedvelés

    • Veled érzek, nemcsak lélekben… Nálam 1,5 év, a leendő expasim saját bevallása szerint impotens, de azért a gépen nyakig ér a pornó és hát dúl a netes flört a sarki cigánylánnyal.
      Szóval tudom, halál.
      Nekem a sport segít, de csak ha totálisan túlzásba viszem, ami megint nem jó, de még mindig jobb. Egy kicsit.

      Kedvelés

      • Szerződéseim vannak, amiket végig kell csinálnom, és egyedül nem megy (mezőgazdaság). Ha most kirúgnám, az egész éves bevételem is repülne vele együtt. Nincs már időm új embert találni, stb. Ennyi. Nem túl fennkölt.

        Kedvelés

      • Ó, bizony ám, közel az év vége… Soha még így nem vártam a Karácsonyt, pedig mindig nagy híve voltam. (Remélem nem a balesetin kell azért majd megünnepelnem)

        Kedvelés

      • Inkább csak attól tartok, rám gyújtja a kéglit, ha közlöm, hogy ennyi bőven elég volt ebből.
        (Remélem, jó helyre teszi a rendszer a sorban )

        Kedvelés

      • Bizony ám, jogilag tök tiszta, enyém a ház, a vállalkozás, minden. Gyakorlatilag azonban fogalmam sincs, mi lesz, ha azt mondja, ugyan se nem megy sehova, vagy püfölni próbál vagy (ezzel fenyegetett már) elviszi vagy bántja az állataimat. Abból is van sok, értékesek, szeretem őket (lovak pl.) Jó lenne békében elválni, de nem látok rá sok esélyt.

        Kedvelés

      • Húbasszameg. Ez durván hangzik. Mondjuk én tuti megmondanám neki, hogy ha egy sörényszál meggörbül, akkor neki nem lesz több dobása, mert felbérelek egy-két derék embert, aki lebeszéli erről. Egy életre, hogy úgy mondjam.

        Kedvelés

      • őszintén sajnálom. Én most úgy érzem, hogy az én helyzetemnél sokkal rosszabb, ha valaki kapcsolatban él ilyen magányosan. Drukkolok, hogy minél hamarabb, ép bőrrrel és lélekkel tudj kimászni belőle!

        Kedvelés

      • Ha ilyen félelmeid vannak, az gondolom nem alaptalan. Adott rá okot, hogy aggódj, vannak jelek?

        Kedvelés

      • Persze. Mondta, illetve az elmúlt pár évben ha dühös lett rám, összetört pár dolgot, ami az enyém, demonsratíve. Állatkát elenyészően bántott, néha macskát; kutyákat, lovakat eddig még nem, de azok nagyok. Viszont másokat vert már meg, mert felidegesítették, egyszer lett belőle felfüggesztett, ez egy munkatársa volt, a másik 2 nem jelentette fel, meg egyszer fejbe vert egy nőt, mert az rosszat szólt. Ez alapján gondoltam, hogy óvatosnak kéne lennem.

        Kedvelés

      • Húbasszus. Ez nagyon durva. Nyilván a felfüggesztett sem tartja nagyon vissza, pedig azt is le kell ülnie, vagy már az lejárt? Szorítok.

        Kedvelés

      • Ez alapján én meg elkezdtem roppantul aggódni érted. Egy gondolat merült fel bennem:
        Arra gondoltál már, hogy elővigyázatosságból karácsonykor ne egyedül ragd ki a szűrét? Többedmagaddal, akik a te barátaid, és veled lehetnének az azt követő napokban.
        (Nem szeretnék tolakodni, csak valahogy segíteni. Szólj, ha esetleg ez már sok)

        Kedvelés

      • Lejárt. És az a fura, hogy így leírva tényleg gáz, de megélve csak történt hol ez, hol az, és szinte fel se figyeltem rá, meg a szokásos, minek idegesítették fel ugye. És az utóbbi 1,5 évben lett elég szar.

        Kedvelés

      • Fú…. ez tök jó, hogy nem csak én vagyok ilyen…. mármint hogy évek telnek el szex nélkül…. Nekem is volt ilyen időszakom, és utólag visszanézve azt látom, hogy ez eszkalálódik…. Nekem ugye szerelmi bánatból kifolyólag volt először érintés-stop, ami szépen észrevétlenül átcsúszott az önutálatba és abba, hogy én úgyse kellek senkinek, ha meg mégis, akkor az nekem nem kell, és különben is mit nyúlkál itt a kezeivel…. Valami egetrengető dologra vártam, ami majd méltóvá teszi, ami kirobbant, és közben átéltem ugyanazt, mint amit Holdviola… hogy öregszem, csúnyulok, és a helyzet ennél már csak rosszabb lehet. El is képzeltem magam, mint ráncosan, részegen, elmázolt szemfestékkel próbálok egyre kétségbeesettebben flörtölni a nálam húsz évvel fiatalabb férfiakkal különböző kocsmákban, sőt, máris azt csinálom…. brrr, iszonytató kép. Egy idő után megsejtettem, hogy jégtörőre van szükségem, és elkezdtem azt keresni, módszeresen, tudatosan, a saját igényeimet alku nélkül szem előtt tartva, és a korábbiakkal ellentétben tökéletesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy én mit adhatok bele abba a viszonyba. Két fő szempontom volt: a biztonság és az, hogy a jégtörő feladatát betöltse, azaz önbizalommal töltsön el a viszony. Nem akartam én annyira kötődni, mert úgy okoskodtam, hogy valószínűleg oda úgy fogok eljutni, ha először visszakapom önmagamat mint szexuális lényt. A tervem egész jól bevált, kicsit talán túl is lőttem a célon! 🙂 MIndenkit biztatok a megfontolt, de bátor merülésre (igény szerint természetesen). Hajrá, csajok!

        Kedvelés

      • Hú, mit írsz….. Ezen most gondolkodnom kell! KÖSZ!!!!
        Kicsit arra hajaz, amit a barátnőm mondott, hogy felszednem kellene valakit totál önző módon, csak magammal törődve, hogy az önbizalmam visszaadja. ehhez viszont nekem magamnak kellene belülről áttörnöm az üvegbúra falát, ami alatt élek.

        Kedvelés

      • Erre én azt mondom, hogy ha “totál önző” módon felszedsz valakit, nem várt hálálkodásban lehet részed 😀 Ennyit a “női önzésről”. Nekem segített az üvegbura-törésben, hogy mindig azt mondogattam magamnak, bármikor mondhatok nemet, ha elbizonytalanodom, vagy nem érzem magam maximális biztonságban. Ezt a “jaj, mit fog rólam gondolni” marhaságot, na ezt tényleg jó elfelejteni. És tényleg csak olyanokkal radiztam/ok, aki vélhetőleg a nem-et nem-nek értik. Még arra is megkértem fiúkat, hogy hagyják, hogy teljesen én irányítsak, mindenben (általában az ismerkedés folyamatára, de magára a szexre is gondolok). Terápiás és egyben mámorító kísérlet.

        Kedvelés

    • Lányok (és fiúk) őszintén meg vagyok szeppenve, hogy ennyien együttéreztek velem, köszönöm.
      Azon pedig meg vagyok lepődve, hogy már csak itt is milyen sokan vagyunk “szextelenek”, akiknek fájó ez az állapot…. Megdőlni látom az elméletet, hogy a szex kívánása és a szexmegvonás rosszul viselése férfi-sajátosság. Legfeljebb arról lehet szó, hogy mi viseljük inkább felemelt fejjel tartósan, sanyarú megalkuvások nélkül.

      Kedvelés

      • Holdviola, együtt érzek veled én is, hasonló cipőben járok…
        Pont arról beszélgettem nemrég egy szintén egyedülálló barátnőmmel, hogy a szex igen hiányzik persze, de még inkább maga az érintés.
        Hogy napok telnek el érintés, egy ölélés vagy puszi nélkül..na az nagyon durva.
        Én meg amúgy is olyan vagyok, hogy imádok hozzáérni a nekem szimpatikus emberekhez…leginkább arra kell figyelnem, hogy vegyem észre, ha valaki jobban szeretné tartani a távolságot, és nem rajong úgy az ölelésért, mint én.

        Kedvelés

      • Akartam írni, hogy szenzációs ötletnek tartom a masszázst szingliként! Azt a fajtát, amire mégy. Ha nekem ilyen ötlet eszembe jutott volna!
        Bár belegondolva furcsa helyzet lett volna az is, hogy nem kapok símogatást sem, ezért elmegyek masszázsra, mert sóvárgok utána párkapcsolaton belül.
        Szerinted is van különbség?

        Kedvelés

      • Kíváncsi voltam a véleményedre.
        Szingliként semmi megvetendőt nem látok benne, sőt! Erre írtam, mikor 20 évesen majd belehaltam, hogy érjen már hozzám valaki, akkor ez eszembe sem jutott.
        Viszont sajnos van, hogy az érintés képes párkapcsolaton belül is eltünni.
        Ès az ember valóban nincs fából. Abból a vaskarika van.

        Kedvelés

      • Együttérzek veled én is, hiszen ebben vagyok.
        Rossz, de egy önző szeretővel még rosszabb, mint szex nélkül.

        Kedvelés

      • Erre próbálok gondolni én is: amikor volt egy önző szeretőm, akkor sem volt sokkal jobb a helyzetem, kiszolgáltatva az ő kénye-kedvének.

        Kedvelés

      • Gondolj erre, ha ez segít!
        És, igen, az önző szerető egy pokol, nem vagy fontos neki, csak maszturbál a testeddel.
        Lesz szerelmed, biztos, hogy lesz, kívánom neked, hogy találd meg!

        Kedvelés

    • Holdviola, megértelek, biztosan nagyon nehéz lehet és gondolom, nem csak a szex hiányzik, hanem az intimitás is.
      Az nem használna – bár a szexhiányon nyilván nem segít – ha rendszeresen csinálnál olyan dolgokat, amiket csak azért teszel, mert élvezed, szereted, kíváncsi vagy rá? Mint a masszázs, vagy hasonlók, amivel megajándékozod magad? Esetleg olyasmibe fogni, ami önbizalmat ad, feszültséget levezet, mint a sport vagy a tánc? Talán úgy magadat is jobban ki tudod mozdítani ebből az állapotból, esetleg ismerkedni is tudsz.
      Amit Képviselőné írt, nekem az az ötlet is nagyon tetszik. 🙂

      Kedvelés

    • Én is nagyon sajnállak.
      Át is érzem.
      Nekem – azt hiszem – az segített, hogy tényleg elkezdtem belehalni.
      Eljutottam oda, hogy le van tojva, ki mit gondol, és írtam egy ismerősömnek, akivel el tudtam képzelni a dolgot.

      Kedvelés

  11. (OFF, de mégse off, vazz, nem tudom hova írjam, gurulok a röhögéstől)
    Ez a nyitókép, ez…
    Van sztorim, azért mulatok ennyire; az egyetemi éveim alatt láttam egyszer ezt a kiírást a monitoromon. A jezsuita szakkollégiumom akkor frissen felépített, még sok szempontból tesztelés alatt álló új hálózatán szuperül lehetett netezni, viszont volt egy “hát katolikus szakkollégiumban azért mégse kéne pornót nézni” jelszóval telepített szűrőnk. Az első verziója elég szigorúra sikeredett, mert egy orvosi portál egyik cikkére klikkelve kaptam egy kb. ilyen képernyőt. Jellemző, hogy addig nem is tudtam, hogy ilyen szűrők léteznek; mentem a rendszergazdákhoz – ők is szakkollégisták voltak – pampogni, hogy ez meg mi a pitli, én egy tisztességes lány vagyok, de azt olvasok amit akarok, világos? 🙂 Világos. Melyik volt ez az oldal? Höhö, és azt is szűri? Oké, akkor még dolgoznak rajta… )

    Kedvelés

      • Nem hallottam róla. De tény, hogy amikor beszél, akkor arra odafigyelnek 🙂
        (Kicsit kockásan fogalmaz tényleg, és ne tudom, mennyire jó az, ha kamaszokat riogatunk a definíciókkal. Van egy hpv posztom amit már száz éve akarok kb. megírni – az oltás miatt – és mondjuk az orvosi definíciók nem egészen azok, amiket ez a nő terít a hallgatóságban. ” 1% of virgin women (1 of 76) with no sexual contact tested positive for genital HPV, while 10% of virgin women reporting non-penetrative sexual contact were positive (7 of 72)”. Vagyis, én értem, hogy kedves tinédzsere vigyázzunk magunkra és legyünk hű de erkölcsösek, és az orális szex is szex, de orvosilag pont hogy _létezik_ olyan, hogy “virgin woman having had non-penetrative sexual contact”.

        Amúgy, fura hely ez az Amerika (így hat év után is). Egyfelől a prüdériának az a foka, amire szót találni is nehéz; a fiamat már elkezdtem tanítgatni, hogy minden országban más a szokás, ne nyugtalankodjon ezen, csak figyeljen oda. Itt megbotránkoznak az emberek egy csupaszon strandoló kisbabán, furcsán néznek az úszógatyában (és nem száras shortban/bermudában) strandoló felnőtt férfiakra. Európában viszont van olyan strand/uszoda/fürdő, ahova be se engednek a bermudában. 🙂
        Csak a nagyon felvilágosult oktatási intézményekben van bármiféle sex ed ami érdemben több volna annál hogy maradjunk szüzek. Magyarországon én személyesen röhögnék körbe egy olyan mozgalmat mint a silver ring thing, itt meg halálosan komolyan veszik.
        Mindeközben a high school parkolójában a terepjáró hátsó ülésén szexelnek szünetben, és tényleg elhiszik azt is, hogy az orál nem számít; a tinédzserterhesség Sarah Palin lányáig bezárólag társadalmi probléma, és döbbenetes dolgokat nem tudnak.
        Azért nem örülök az ijesztgetésnek, mert ha kiderül, hogy “ó, nem is egészen úgy van”, akkor még kevesebb hitele marad a téjékoztatásnak, pedig már így is épp elég hülyeséget csinálnak.
        Nem baj, majd én tökéletesen nevelem a fiamat és jól megmutatom nekik ( ;))

        Kedvelés

    • Felicitasz: “A jezsuita szakkollégiumom akkor frissen felépített, még sok szempontból tesztelés alatt álló új hálózatán szuperül lehetett netezni”… Akkor szia! Es kezdek örülni, hogy talan reszben az en levelem hatasa is, hogy itt…ujra…
      A szakkollegiumban volt TV is es azt a rendszergazdak nem tudtak ellenörizni, csak szolok… 🙂

      Kedvelés

      • Később a neten se volt már szűrő. 🙂
        És, amint emlékszel, fiú- meg lányszint se lett, meg még sok minden más se… De mégse züllöttünk el, “felnőtt felügyelet” 😀 nélkül se.

        Kedvelés

  12. Előre is bocsánat, valami rejtett fogyatékosság nálam, hogy nem találom a megfelelő hozzászólásgombot, Szóval idézek:

    “na álljon meg a menet, ez így nagyon sántít. nem a férfiak tolonganak tömegével az önismereti izéken, hogy minél kedvesokoselfogadóbbak legyenek, hanem a nők. vajon miért is?”

    Ezt én sem értem. Vagyis hajlok rá, hogy elfogadjam az itt adott választ/válaszokat, hogy a férfiak valahogy jobban elfogadják magukat.
    Én most ezt tanulom. Mármint az elfogadást, egészen az “így vagyok tökéletes, ahogy vagyok, csakazértis”- magaslatokig. Na jó nem…
    Nem túl konstruktív ezen a módon persze, mármint hogy én is leülök a seggemre és elfogadom magam, a párom is (szerencse, hogy nagyobb konfliktusaink nincsenek) és akkor már kettőnk felől hullhat atomjaira a világ, de legalább próbálkozom. 🙂
    Aztán maradunk két ember a kanapén a világűr közepén. Legfeljebb.

    Kedvelés

    • “a férfiak valahogy jobban elfogadják magukat”
      Ó, nem, szerintem nem ez következik. Aki elfogadja magát, az a hibáival együtt fogadja el, ez nem jelenti azt, hogy nem akarja megismerni magát, és változtatni is esetleg. Fenét, épp ellenkezőleg: a valódi önmagukat, amit látnának, ha igazán tükörbe néznének, azt nem tudják elfogadni, ezért inkább letakarják a tükröt.

      Kedvelés

      • hát, meg azért az önnemelfogadás mögött az is van, hogy nagyságrendekkel több nyomás van abba az irányba nőként, hogy „nem vagy (elég) jó”.

        Kedvelés

      • Na igen, a nő sosem elég jó, a pasi viszont- mivel pasi – tökéletes. Tehát változnia nem szükséges, sőt, nem is szabad, mert az a gyengeség jele, ami viszont megengedhetetlen. Ezért tilos sírni is.

        Kedvelés

      • Ez még az ápoltságra is igaz. A fütyihangon írta egy pasas, hogy neki nem szerepe az ápoltság, de ő a nőtől maximális ápoltságot vár el, mert neki szerepe.
        Értsd ezt a logikát!? Röhej!

        Kedvelés

      • Off topic Lacinak.
        (Külön mosással kapcs.-ban, lehet nem voltam egyértelmű. Nekem így kevesebb munkám van, kevesebb probléma. Ezért vezettem be. Mert volt idő, amikor nagyon durva volt.)

        Kedvelés

      • Úgy rémlik, hogy már ott is megértettem 😉
        Neked, nektek az jött be, nekünk épp nem lett volna praktikus, más ok sem volt rá. Azt gondolom, hogy nem fokmérője sem a nagy együttlétnek, sem az önállóság megtartásának, illetve ha ilyen ideológiai okok alapján megy a döntés, az nem igazán jó, valami görcsösséget érzek abból. Ha úgy logikus, akkor meg nem.

        Kedvelés

      • Nő vagyok, úgyhogy nem tilos sírnom, nálunk pontosan fordított a felállás. Én sajnos ilyen agresszív undorító feminista módon rendkívül egyedinek és gyönyörűnek gondolom magam, a kedvesemnek meg kicsi korától elvették a kedvét ettől. És nem érti, hogy én miért is látom őt nagyon szépségesnek. Mikor persze objektíve nem is, alacsony, kövér, szemüveges, kopaszodik, szőrös a háta és még csóró is. Lassan kezdi érteni, hogy én nem objektív szemmel nézem 🙂 Tiszta személyi kultusz. Tanulható.

        Kedvelés

      • Mau Palantír: szerinte igen, mondták is már neki előző partnerei, hogy ez milyen gusztustalan. Úgy kellett eleinte lekönyörögni róla a pólót. Most már kezdi elhinni, hogy ez mennyire szexi 😀

        Kedvelés

      • Egy Matt Damon interjuban olvastam, hogy ami neki van, az az anorexia ellentete, barmennyit hizik, mindig egy kurvajo pasit lat a tukorben. Egyszer pl ugy elhizott, hogy egyik oltonye se jott ra, mire az elso gondolata az volt, hogy biztos a vicces kedvu Clooney haverja cserelte ki a ruhatarat harom merettel kisebb cuccokra.

        Kedvelés

      • A lányokkal szemben már tizenéves korukban tucatnyi elvárást állítanak, és ezzel egy gyereket teljesen el lehet bizonytalanítani.
        A kislányoknak hosszú a hajuk, miért van ilyen csutka hajad, a lányok szoknyát hordanak, ne fintorogj, ne húzogasd az orrodat, tanulj meg főzni, mert nem mész férjhez, csináld otthon ezt meg azt, stb, stb.
        A fiúkkal szemben pedig mit is, talán hogy tanuljon.
        De a külsejüket, viselkedésüket illetően semmit. Összességében semmi elvárást nem támasztanak a fiúkkal szemben gyerekkorukban, kamaszkorukban, hanem még ki is szolgálják őket otthon, mert hát fiú.
        Aztán ennek következtében szépen megtanulják, hogy nekik sok minden alanyi jogon jár, amiért semmit nem kell tenniük. És hát ők úgy jók ahogy vannak, mert a külsejüket sem kritizálta senki. (Itt most nem a duci, pápaszemes fúkról beszélek, akikeket a suliban mindenki csúfolt.)

        Kedvelés

      • Igen.
        Az általános nézet, rend, stb. szerint a nő nőségéhez nagyon hozzátartozik a külső szépség, mondhatni, a lényege.
        A férfi férfiságában a külső jóval kisebb szerepet kap.
        Ezért aztán a nő tele van gátlásokkal, ha úgy érzi (és hát általában úgy érzi), hogy a teste nem tökéletes; mert neki ez a terület baromi fontos.
        Egy csomó nő szenved olyasmitől, hogy pl. van rajta öt kiló plusz, ellenben ha olykor nem jön össze az orgazmus, az abszolút hidegen hagyja (stílszerűen).
        Amennyire látom, a férfiaknál fordítva van: ott jellemzően egyáltalán nem jelent gondot némi saját pocak, ilyesmi, ámde a potencia csökkenése rémes lelkiállapotba tudja kergetni őket.
        És a nőnek hiába mondja a férfi, hogy pont jó akárhány kilósan, meg a férfinak is hiába mondja a nő, hogy ugyan már, hát milyen jó volt így is; mert nem a másiknak akarnak ők megfelelni, hanem a Nagy Elvárásnak.
        Illetve nem, vagy alig hiszik el, hogy a másik tojik a Nagy Elvárásra.

        Kedvelés

  13. Nadja, nagyon igazad van itt kettővel fentebb. A “mert ő fiú” a mi családunkban is érv volt (egy tök jó fej öcsém van, aki saját magát nevelte normálissá az egyetemi évei alatt, piszokul megszenvedett, sok szempontból még most is).

    Kedvelés

  14. Blaci: (tökre örülök, hogy egy férfitól végre ilyet kérdezhetek, és ráadásul cisz, hetero!) 🙂
    A kurvázásról rendkívül érdekeseket írtál.
    Te hol, hogyan eszméltél rá, hogy itt valami gebasz van, valami nem stimmel azzal kapcsolatban, ahogyan róla írnak, meg a résztvevőkről?
    És még egy: te ezen álláspontodat ki tudod fejteni más hetero cisz férfiak társaságában?
    Milyen reakciókat kapsz?
    Hogyan kerülöd ki a szinte rögtön fellépő támadásokat? (Buzi vagy, bigott vagy, álszent vagy, stb.)

    Kedvelés

    • Nem volt a ráeszmélés egy heuréka élmény. Folyamatosan lett egyre tisztább a kép. Szkeptikus természetem segített ebben. Ki tudom, ki is szoktam fejteni, de jellemzően ismerősi körben. Hasonlóan a homoszexualitással kapcsolatos véleményemhez. Bigottnak épp nem neveznek, hiszen az a kezdet, hogy a kurvának szerintem nem sok szégyellnivalója van, a szégyen a “kliensé”. Nehezen veszik, sokszor hárítanak, vagy befejezik a beszélgetést inkább. Fütyizörejen nem próbálkozom, minek?

      Kedvelés

      • Ez a ráeszmélés nekem is úgy 15 évnyi folyamat volt. (Heurékaélménynek meg nem nevezném, már csak maga a téma miatt sem, sem az miatt, amiket megtudtam)
        Nekem az egész onnan indult, hogy rettentöen asszimetrikus a nemi eloszlás a kínálati és a keresleti oldalon. Okára pedig nemigen kaptam kielégítö választ sehonnan.
        Persze olyanokat igen, amik az asszimetriát asszimetriával kívánták magyarázni, de rettentö könnyen bele tudtam kötni, megdönteni.

        “Fütyizörejen nem próbálkozom, minek?”
        Ezt értem, pedig szerintem kellene. Mármint kellene, hogy alapvetöen átfogóan megváltozzon a hozzáállás, és a szégyen valóban a kliensé legyen. Ès valamiért annyira zavar, hogy valahogy aktívan akarok ez ellen fellépni. A megoldás tényleg nem az, hogy nekimégy a fütyizörejnek (az mi?) mint Don Quijote, de vajon mi a megoldás?

        Kedvelés

      • Jajj, ne, csak azt ne! Egyébként ez inkább költöi kérdés volt, a többi sokkal jobban érdekel.

        Meg az is érdekel, hogy volt-e egyáltalán egy reakció is, amikor a véleményedet osztották, vagy mellédálltak.

        Kedvelés

      • Kapásból alig. És nőktől is alig. Az is szép volt, ha sikerült szép lassan eljutni oda, hogy talán nem annyira munkakerülésből és saját örömük megszerzése céljából kurvák a kurvák.

        Kedvelés

      • Vagy épp én is írhattam volna. Az első komment is tetszik azonban: tényleg patriarchális fotók. Egyetlen képen néz mindkét “szereplő” a kamerába: a homoszexuális pár két férfi tagja.

        Kedvelés

      • Akkor kalandra fel! Nekem messze van, hátha megindul ott Budapesten valami!
        Már amennyiben idöd/energiád engedi.

        Kedvelés

  15. Üdv mindenkinek! 31 éves vagyok. Sosem volt még – hogy a bejegyzés szóhasználatával éljek – hüvelyi aktusom. Se pénisszel, se segédeszközzel, se mással. Odabenn eddig csak a nőgyógyászati kacsa és kenetvételi pálca járt.
    Párkapcsolatban élek immár lassan 10 éve. Két hete fordulóponthoz értem, mert végre foglalkozni mertem azzal a kérdéssel, miért nem akarok lefeküdni a párommal. A szex más aspektusait megéltük, de a fizikai egyesülést nem. Kutatni kezdtem magamban, miért nem érzek vágyat ehhez. Kemény kérdésekkel szembesítettem magam, és elérkezettnek láttam az idejét, válaszoljak is rájuk, kendőzetlenül.
    Egy időben aszexuálisként definiáltam magam. Nem vagyok az. Zsigerből jövő sóvárgást sosem éltem át, ami arra sarkallt volna, nekem itt és most magamhoz kell nyúlnom, vagy kerítenem kell valakit, mert muszáj kefélni. Nem muszáj. Az önkielégítés nekem felejthető, sekély élményt nyújt.
    Szeretem a párom, de nem vagyok belé szerelmes. Sosem voltam. Nem tartom őt kívánatos férfinak, így vágyat sem ébreszt bennem. Sem ő, sem más. Más férfi rajta kívül nem érdekel. Se külsőleg se belsőleg. Nem vágyom új partnerre, akivel megélhetném az egyesülést, mert nem tartom annyira fontosnak ezt annyira, hogy felrúgjak miatta egy olyan kapcsolatot, ami sokat jelent nekem.

    A párom mindazt tudja, amit itt most leírtam. Elfogadja. Elfogad olyannak, amilyen vagyok. Nem követel. Nem jár félre. Van benne méltóság, tisztelet, tartás. Ragaszkodik hozzám, szeret engem, ezzel együtt, ennek ellenére. Más nő rajtam kívül nem érdekli. Nem vágyik új partnerre. Sosem hált még nővel. Számunkra fontos dolgok, események kötnek minket össze, és olyan speciális világfelfogást és elvrendszert, értékrendszert is meg tudok vele beszélni, és meg tudok vele osztani, élni, amit mással tudom, hogy nem. Ha ő nem lenne, önként választva egyedül élnék egy macskával, és sosem mutathatnám meg senki előtt úgy magam lelkileg meztelenül, mint őelőtte. Szeretném, hogy része legyen az életemnek, de ha egy nap másként döntene, tiszteletben tartanám, és elengedném.

    A szüleink hiába várnak unokát. A kollégám hiába érdeklődik esküvőről, gyerekről. Egyik sem lesz, és nem érzem úgy, lemaradnék, kimaradnék valamiből.

    Kedvelés

      • énisénis: A “más aspektusok” tetszettek, vagy az is kényszerűség csak? Hány éves a párod? ő mit mond erről a kapcsolatról?

        Kedvelés

      • Tetszettek, viszont észrevettem magamon, én nem érek olyan élvezettel a páromhoz, mint ő hozzám. Ő vonzónak talál, én őt nem és ez nem sarkall kísérletezgetésre.

        A párommal egyidősek vagyunk, tehát ő is 31. Meglepetésemre ő mondta ki először, hogy nem tartja a nemi élet hiányát akkora bajnak, hogy emiatt szétmenjünk. Azt mondta, simán megvan nélküle, számára nincs nagy jelentősége. Nem is látom frusztráltnak miatta. Valami oknál fogva sokra tart engem, amivel néha zavarba hoz.

        Kedvelés

      • Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál. Forgatom a fejemben tegnap óta a dolgot, de engem annyira meglep- hasonlót sem hallottam soha-, hogy semmi értelmeset nem tudok írni azon kívül , hogy “értem”. Őszintén kívánom, hogy úgy legyél boldog, ahogy neked jó.

        Kedvelés

      • Kedvem van válaszolni, remélem, merszem is lesz. Nehezen nyílok meg. Túlságosan megszoktam, hogy másnak mutatom magam, mint ami van, és nagyon oda kell figyelnem, hogy az őszinte érdeklődést és kíváncsiságot ne támadóan, tolakodóan éljem meg. Egy időben sokat éltem egyedül, és meg kell szoknom, érdeklődnek irántam, érdekel másokat, hogyan gondolkodom. A miértre már nehezebb válaszolnom.

        Elvrendszerem, értékrendem morálisan kissé elavultnak és naivnak hathat. Ízelítő a felfogásomból: Az érzelmek nélküli aktus nem érdekel. Csak azzal lennék képes lefeküdni, akit szerelemmel szeretek és aki szerelemmel viszontszeret. Ha már egyszer lefeküdnék a párommal, hozzámennék feleségül, és akkor az ellen se volna kifogásom, felülbíráljam igényemet a babavállalással. Nem vonz az önkielégítés, se a kísérletezgetés férfiakkal, hiába olvastam, ez a pszichoszexuális fejlődés rendes velejárója. Én nem egyedül, magamtól, és nem viszonyok sokaságán szeretném felfedezni, mi okoz nekem örömet, mi lakozik bennem, hanem a megfelelő személlyel közösen. Nem tartom a maszturbációt szégyenletesnek, vagy bűnnek, csupán a magam részére nem tartom szükségesnek. Nem érdekel. Néha az volt az érzésem, amikor régen a szobatársaimat hallgattam a koliban, az egyetemen, hogy azért pasiznak, azért próbálnak ki magukon minden technikát, azért hajszolták, hogy megismerjék a saját örömüket, nehogy felsüljenek élesben a nagy Őjükkel/Őjekkel. 😦 Féltek.

        Vallom, most azért élek, tanuljam magam, a lehetőségeimet, ám ez nálam nem a próbálj-ki-mindent-féktelenül-ről szól. Sokat vagyok kívülálló, megfigyelő. Sok dolgot csak fejben élek meg, és nem akarom, vagy nem tudom áttenni cselekvésbe. Ez utóbbi, mármint ne csak figyeljek, tegyek is, sok gyakorlásra szorul. Ennek része a megnyílás is. A női közösséghez, és úgy egyáltalán a közösséghez tartozás élménye, őszinte, szabad megnyilvánulás, hangadás még előttem áll.

        Kedvelés

      • Nekem is a tiédhez hasonló volt a hozzáállásom a szexhez.
        “Odabenn eddig csak a nőgyógyászati kacsa és kenetvételi pálca járt.”
        én is ilyen voltam.Nem kisérleteztem ugyanolyan okokból mint te.
        De azt nem érzed, hogy néha megőriznéd egy-egy futó érintését ? Valakinek?
        Emlékszem mikor legelőször éreztem szerelmet valaki iránt.Csak egy érintés volt bizonyos helyzetben. Még most is újraélem számtalanszor.
        Vagy a másikkal volt egy szemvillanás ami megmaradt.
        Jajj ,de kár lett volna ha nem ismerem meg a testi közelséget egy szeretett lénnyel (nálam férfivel). Ezt most nem a gyerek miatt mondtam.

        Kedvelés

      • Mostani párommal a beszélgetéseket, a közös élményeket nem cserélném el semmire. Intimitás van, tűz az nincs. Amit nem próbáltam, nem éltem át előtte, az nem hiányzik. Marad viszont az értetlenség, ha olyanokat hallgatok, akik viszont megélték…

        Sosem voltam szerelmes. Furcsa olvasnom/hallgatnom/filmen látnom, amikor valaki nyilatkozik róla, ő hogyan éli meg. Lassan arra a következtetésre jutok, ahány ember, annyiféleképpen nevezi, annyifélét ért alatta. Neki az, másnak más, mégis egyformán nevezik. Totál szubjektív. Rajongani rajongtam már, de az nem szerelem. A körülöttem élők legtöbbje, amikor leírta, mit érez, ha szerelmes, arra én inkább a függőség, gerjedelem, birtoklás szót biggyesztettem volna, de ezt a véleményemet megtartottam magamnak. Ki vagyok én, hogy kéretlenül osszam az észt? Max feltettem pár óvatos kérdést, és ha az a rózsaszín felhőjén – ez amúgy micsoda? Gyomorlakó lepkékkel se tudok mit kezdeni – átment, akkor átment, ha nem, nem.

        Ha megtanulom magam szeretni, meglehet, nyitottá válok, készen fogok állni. Amíg ez hiányzik, se értelme se esélye másra “kacsingatnom”. Egész emberként tartom illőnek párt választani, nem a másik felem keresésének ingoványába és távútjára tévedni. Tudom, hogy egy nőn látszik, ha nincs rendben magával.

        Kedvelés

      • Nagyon érdekeseket írsz. Az értékrendünk, morális elképzeléseink hasonlóak, én is így álltam a dolgokhoz régebben is, meg most is, a flörtölgetés, kísérletezgetés tőlem nagyon idegen fogalmak.

        Engem az ragadott meg leginkább, amit a párod iránt érzéseidről írtál: “Számunkra fontos dolgok, események kötnek minket össze, és olyan speciális világfelfogást és elvrendszert, értékrendszert is meg tudok vele beszélni, és meg tudok vele osztani, élni, amit mással tudom, hogy nem. Ha ő nem lenne, önként választva egyedül élnék egy macskával, és sosem mutathatnám meg senki előtt úgy magam lelkileg meztelenül, mint őelőtte.” – ezt érzem én is a férjem iránt, de számomra ez maga a szerelem, sőt még annál is több. A különbség csak annyi, hogy nálunk van tűz is bőven mindkét részről. Ha nem lett volna, a mi kapcsolatunk minden érzelem ellenére sem tartott volna sokáig, mert mint magunkról azt megállapítottuk, nagyon is szexuális-testi emberek vagyunk, ha van megfelelő partner.

        Való igaz, hogy a szerelem nagyon nehezen definiálható dolog, épp a múltkor írtak egy másik poszt alatt erről páran, és abból kiderült, hogy ahányan vagyunk annyiféleképpen értelmezzük. Az, amiről írsz a “függőség, gerjedelem és birtoklás”, az a vibráló, ragyogó izé, a rózsaszín köd, ami sokak számára az igazi nagy szerelmet jelenti, tényleg csodálatos, de nekem például messze nem elég egy kapcsolathoz, testi kapcsolathoz sem. Valahogy a szerelem számomra egyszerre az ész és a szív dolga, és ha nem mond az adott emberre mindkettő igent, akkor abból esetemben nem lesz semmi.

        Kedvelés

      • “Egész emberként tartom illőnek párt választani, nem a másik felem keresésének ingoványába és távútjára tévedni. ”

        De szep mondat ez! A tobbi is. 🙂

        Kedvelés

      • “Mostani párommal a beszélgetéseket, a közös élményeket nem cserélném el semmire.”
        Ó, de jó neked!!!!
        Én is úgy vágyom már erre.
        Minden egyéb ellenére szerencsés vagy, szerintem.
        Ez az alapja egy jó párkapcsolatnak, nem?
        Hogy jó vele lenni mindig, otthon is, társaságban is, mindenhol.
        A többi csak ebből következik.

        Kedvelés

      • Természetes amit írsz. Én sem mások elmondása szerint,vagy könyvekből raktam össze szerelmes állapotomat, csak utólag jöttem rá, hogy nem véletlenül létezik az irodalomban szerelmi költészet és regények.
        Voltak olyan érzések amit le kellett írni.

        Ez nem azt jelenti,hogy mindenki kell érezze.
        Az a jó eset amikor ahogy te írod, kielemzed magad és azt teszed amit gondolataid,érzéseid diktálnak.
        Ha megtanulom magam szeretni, meglehet, nyitottá válok, készen fogok állni. Amíg ez hiányzik, se értelme se esélye másra “kacsingatnom”. Egész emberként tartom illőnek párt választani, nem a másik felem keresésének ingoványába és távútjára tévedni. Tudom, hogy egy nőn látszik, ha nincs rendben magával.

        Ezt egyedül szerintem nem lehet. Vagy pszihológus, vagy egy megfelelő partner kell kisegítsen a bezártságból.

        “Hiába fürösztöd önmagadban
        Csak másban moshatod meg arcodat.”

        Kedvelés

  16. Aritareal: jó volt olvasni arról, mások is tudnak úgy viszonyulni a párjukhoz és egységben gondolkozni, mint amit én felvázoltam. Elég ufón fogalmaztam, de átjött, amit szerettem volna. Én még nem tudom, hogy a megfelelő ember mellett mennyire jönne elő a szexuális-testi oldalam. A nőstény-nő, ahogy olvastam egy blogon 🙂

    Párom egyszer megjegyezte, én inkább mindent meg akarok érteni, ahelyett, hogy megélném, megérezném. Önátadás, önfeledtség, helyett elemzek, uralkodom magamon, mindent az ellenőrzésem alatt akarok tartani. Minden alatt az érzelmeim értendőek. Racionálisan közelítek olyasmihez, ami irracionális. Nálam az egyensúly elbillent ész dolga felé a szív helyett, és nem most, hanem régen. Jó volna megtanulni egyensúlyban, afféle ész-szív homeosztázisban létezni.

    Kedvelés

    • Én a magam testi-szexuális oldalában mindig biztos voltam. Tudtam, hogy erős bennem a szexuális késztetés, és az olvasmányaim alapján azzal is tisztában voltam, hogy a szexnek eszméletlen jó dolognak kell lennie, ha jól csinálják. Azt is tudtam, hogy ez a késztetés nem más hatására létezik, hanem bennem, az én sajátosságom és jellemzőm, ugyanúgy, mint a szemem színe, és nem kell kihozni belőlem, hanem a partner kell ahhoz, hogy megélhessem. Ugyanakkor teljességre, lelki-szellemi egységre, valamint biztonságra is vágytam egy kapcsolaton belül – szerencsére találtam olyan embert. aki minden oldalamhoz illeszkedik.

      Most, hogy így mondod, így van én tényleg valamiféle ész-szív homeosztázisban létezem, de ez nem az én érdemem, csak úgy lett. Alapból szerintem erősen intuitív ösztönlény vagyok, tényleg képes vagyok abszolút önfeledten átadni magam dolgoknak, de előtte mindig ésszel döntök, bár nem tudatosan, hogy vajon most lehet-e lazulni Ha az ész azt mondja, hogy oké, akkor megy a lazulás ezerrel – így megvan a biztonságérzetem is és jól is érzem magam. Lehet, hogy ez a szüleim hatása. Ők elég racionális emberek: belém vertek némi józan észt, de annyira nem voltak hatékonyak, hogy az ösztönvilágomat teljesen elfojtsák. Nem tudom, hogy lehet az ilyesmit tanulni, vagy hogy egyáltalán kell-e, szükség van-e rá.

      Még valami: számomra nincs ilyen erős különbség a racionális és az irracionális között, a maga módján mindenben van épp annyi ráció, mint amennyi irracionalitás.

      Kedvelés

    • Azon én is gondolkodtam már, hogy miért szeretünk bele valakibe, miért pont ő, aztán nem jutottam sehová, úgyhogy nem tudom.
      Ez mondjuk szerintem is irracionális.
      A szerelmen nem azt értem, hogy jól megvagyunk, hanem valami többet.
      Nem is erős szexuális vonzalom, mert az is más.
      Valami megfoghatatlan.
      Én úgy magyaráztam meg magamnak, hogy akibe beleszeretek, az valahogyan “ismerős”, nem reinkarnáció, meg ilyen spirituális izék, valami más, de én se tudom.
      Amikor én okoskodtam, meg mérlegeltem a szerelemben, az sose lett jó.
      Röviden: halvány fogalmam sincs, hogy mitől leszek szerelmes, de nagyon az tudok lenni.
      Azt hittem, örökre megfagytam, de hálistennek nem, most érzem ezt, hogy nyár van, és tele van minden férfiakkal…

      Kedvelés

      • szerelem? azért néha jó. de azt hiszem, ahhoz kicsit engedni kell, hogy az ember lássa a világ színeit, érezze az ízeket, és akkor valahogy jön, vagy a kettő egymást generálja? azért van abban valami megfoghatatlan, valami elsöprőerejű, mikor belép a másik a terembe, és bár háttal állsz, de tudod, hogy megérkezett. mikor érzed, hogy gondol Rád, mert megváltozik benned az alap rezgésszint. mikor benne él minden percben, minden csepp vízben. más vagy Te is tőle. aztán persze elmúlik, és tény, aki enged az érzelmeknek, az nem csak boldog, az gyakran szenved is. de nekem ez a hullámvasút, ez az elsöprő élmény is kell. néha. úgy húszévenként :p

        Kedvelés

      • A szerelem ritkán fordul elő.
        A vágy, vonzalom, tetszés még nem szerelem.
        A játszmák sem, meg még sok minden más se.
        A szerelemben szerintem van egy jóakarat is a másik felé, hogy azt akarod, hogy neki jó legyen, boldog legyen, kiteljesedett, hogy, ha ránézel, akkor egy harmonikus embert láss.
        Meg olyasmi is, hogy érted, meg érzed, és nem kell magyarázkodnia, mert egy nyelvet beszéltek.
        Azt nem hiszem, hogy mindenkinek egy igazi van rendelve, de azt azért igen, hogy ez az összhang ritka.
        Olyan fontos a jószívűség, vonzó férfit láttam sokat, okosat is, jószívűt ritkán.
        Ritka, na, ez a nagy találkozás, de azért lehetséges.
        Gondolom én legalábbis, mert én még nem találtam meg.

        Kedvelés

  17. “Hogy olyan ritka, amikor lehet, és olyankor elborul a szem” – ez gyakori nálam, és igazán sokatmondó, hogy simán elbőgöm magam, amikor (egyáltalán merem engedni) én vagyok a középpontban, és körbe vagyok imádva.
    Korábban egy pontnál sosem engedtem tovább menni a folyamatot. Nagyon lassan haladok előre. Három év, és még mindig hosszú az út. De nem bánom, mert már sokkal örömtelibb és lazább. Már nem töri a lábam a túracipő.

    Kedvelés

  18. Visszajelzés: én már alig várom | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: a szex, ez az egész | csak az olvassa — én szóltam

  20. Visszajelzés: odaadja magát | csak az olvassa — én szóltam

  21. Visszajelzés: a csodálatosan önműködő vágy | csak az olvassa — én szóltam

  22. Visszajelzés: add-e föl magad? | csak az olvassa — én szóltam

  23. Visszajelzés: szextanácsok magazinszerte | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .