valami legyen már

Közzétéve Szerző:

Hát dőljön el végre már, hogy akkor fent vagy lent, veszít vagy nyer, erkölcsös vagy hulladék, katolikus vagy pogány. Hogy igaza van vagy nincs, előre tudta vagy nem is sejtette, férfi-e vagy nő, szakállas vagy borotvált, húsz vagy ötvenöt, hetero vagy homo. Tudjuk már bizonyosan, mondjuk ki, mérjük le, határozzuk meg, tegyük dobozba, ragasszunk rá címkét, kész, akkor többet nem kell gondolkozni. Ne mozogj már, már definiáltunk! Találja meg már mindenki, ki ő igazán, s amíg az utat járja, várunk, de ha megtalálta, akkor ő már az, kész, vége, megérkezett, ne variáljon. Legyél valaki, és legyél az a valaki, ugyanolyan egész életedben. Köpönyegforgató!

Bizonyosság legyen, öt szóval leírható személyiségek és hideg sör. Változó, képlékeny kategóriák? Identitás-korszakok, ötévente felülvizsgált eszmék, új meg új szempontok, struktúrák? Ma így gondolom, de holnap talán máshogy? A végleges válasz mítoszának elutasítása? Nem egyik vagy másik szabály követése, nem szabályrendszerek közti választás, hanem a merev előírások, szabályok elutasítása, mindenestül? Vagyok emós rocker, gyúrós bölcsész, maoista antropozófus, baloldali szkinhed, kék, mert kedden kék a kedvem — kinek fáj?

Hiszen kinek ártok, ha olyan vagyok, amilyennek lennem éppen jólesik? Összezavarom vele a Rendeseket?

Egy nagy lyuk volt bennem, csak éreztem, mellébeszélnek, dőlnek a lózungok. Teczár Szilárd cikkét olvastam a múlt heti Narancsban, és megkapónak éreztem, ahogy érvel: nem kell választani, nincsenek kész, végleges identitások, bináris nemek, és Conchita Wurst ezt a felismerést provokálja ki belőlünk.

117 thoughts on “valami legyen már”

  2. Hát Kolbász Punci kisasszony-úr? nekem nem azért nem tetszik,mert éppen ilyen kedve volt,hanem mert csúnya nőnek is,férfinak is,mindkettőnek is.Persze nem tetszhet mindig,mindenki mindenkinek,de hogy ezzel,emiatt nyerjen egy olyan helyen,ahol a hang a lényeg….. És pont ezért csinàlta,nem azért,mert olyan kedve volt.Tehát ez szerintem nem jó példa volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ezt te gondolod.

      Millió helyen elmondta, hogy az ő identitásával semmi gond, ő egy homoszexuális férfi. Ez pedig egy felvett színpadi szerep, amivel provokál. Teljesen mindegy, hogy miért nyert.

      Az meg, hogy csúnya…. hát ocsmány egy “érv”. Arra emlékeztet, amikor Tóth Vera megnyerte a Megasztárt, és mennyien háborogtak, hogy nem színpadra való, mert “csúnya, kövér”. Mintha ennek bármi köze lenne a szakmai teljesïtménhez.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Cserháti Zsuzsát meg el tudták fogadni, mikor visszatért, mert ő valaha volt szép is.

        Kedvelés

      • Ide most lájk, bajusz! Még hogy csúnya nőnek is férfinek is- nem érv, hanem darázscsípés, amire kattanok 🙂

        Kedvelés

      • Nekem meg Edith Piaf jutott eszembe. Róla is azt szokás mondani, hogy nem volt kifejezetten szép nő. Alacsony, törékeny (a piaf ha jól tudom verebet jelent), kicsit csúnyácska volt, persze mihez képest. Viszont úgy énekelt, hogy olyan 250 évente egy ha születik!
        És mielőtt valaki beleköt, nem Conchita tehetségéhez akartam hasonlítani, csupán azt mondom, hogy a szépség és a tehetség az két külön dolog, mely nem okvetlenül jár együtt.

        Kedvelés

    • Azzal, ahogy lefordítottad a nevét, ám tagadod, hogy a nemiségnek köze lenne ellenszenvedhez, nálam elvesztetted a hiteledet. Bizonygathatod az ellenkezőjét, az én szememben transzfób maradsz.

      A szépség meg relatív, nem a szemlélttől, hanem a szemlélőtől függ a definíciója. Amikor először láttam Conchitát, még nem tudtam, hogy parókás férfi vagy szakállas nő volt-e a kiindulópont, nem is érdekelt, csak azt láttam, hogy gyönyörű. Énekelni meg még nem hallottam, mert rühellem az egész Eurovíziót.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hehe, szerintem is nagyon szép, férfiként és nőként is. Egyszerűen egy szép arcú, tehetséges szemű, szépen mozgó, jól éneklő ember. És nagyon értelmes, láttam vele pár riportot.

        Kedvelés

      • Csak a dal volt halalosan eurovizios 🙂
        A tobbivel egyetertek, bar nekem inkabb tunt egy atlagos, de nyitott elmenek, mint kiemelkedo ertelmunek.

        Kedvelés

      • Mindenhogyan szép. A dal is tetszett, ha nem néztem közben. Túl mesterkélt a csaj.

        Kedvelés

      • Ezt szerettem volna leírni a komment után, ami te olyan jól megfogalmaztál: aki “kolbász-puncizik” az hiteltelenné válik ebben a vitában.

        Kedvelés

      • A Wurst-ot nem a kolbaszra kell erteni, ö osztrak, ott hasznaljak arra , hogy tökmindegy. Millioszor nyilatkozta, hogy ugy ertette.

        Kedvelés

      • Ez oké, de azért biztos mérlegelték egy ekkora produkció előtt, hogyaszongya: Te, Thomas, tudod ugye hogy a wurst kolbászt is jelent, és a népek ezt is fogják gondolni, de főleg azok, akik nem járatosak a német szlengben?
        Innentől kezdve, szerintem a névválasztás tudatos. Nagyon is, és mint látjuk, működött.

        Kedvelés

      • Aki első blikkre rühelli, azt nem valószínű, hogy a tények érdeklik. Hiába mondta el pl Eddie Izzard is akárhányszor, hogy ő pl a nőkhöz vonzódik, ha közben szoknyát, tűsarkút és nőies sminket viselt.

        Kedvelés

    • Bar a fentiekkel nem értek egyet, de azert mindenki hagy tartson mar csunyanak azt, akit akar. Azt, hogy ezt hol es milyen formaban kozli, mas, izles es modor kerdese.
      A kontextus is peoblemas, arulkodo, latomen is, de az elv kedveert fontosnak ereztem megjegyezni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, valahol ott van a probléma, hogy ezek szubjektív dolgok. Mármint lennének eredetileg. De azt, hogy mi a szép, mi az ízleses, nőies, férfias, azt folyamatosan próbálják sulykolni belénk, hogy mit tartsunk annak. Aztán ebből kialakul valamilyen társadalmilag elvárt norma, amibe ha valaki belefér az ok, ha nem akkor meg lehet nyilvánosan is pocskondiázni.
        Ezért is lehet az, hogy ha megjelenik egy homoszexuális férfi szakállal nőnek öltözve és még énekel is, az akkora szög a darálóban, amit több hónapja piszkálni kell, mert úgy megakadt benne.

        Kedvelés

      • Az, hogy mi szép (pl.) mi nem, az teljesen szubjektív, ahogy írod is, akkor is, ha társadalmilag eléggé determináltak. Amit pika írt, hogy ettől még hadd mondhassuk el, hogy ki mit tart annak, az szerintem jogos, nyilván akkor, ha nem nyilvánítjuk magunkat arbiter elegantiorum-nak, a véleményünket örök igazságnak.

        Kedvelés

      • Ezzel magam is teljesen egyetértek! Arra akartam utalni, hogy ezek miatt gondolják úgy sokan, hogy jogosultak “kinyilatkozatni”, ítélkezni.

        Kedvelés

      • Igen, szerintem is nagyszerüen csinálta! Ha mindenáron, alázatosan meg akart volna felelni annak az elvnek, hogy egy nönek márpedig nincs szakálla, akkor az emberek vállat vontak volna, hogy “megint egy travi, aki rossz testbe született”. Így meg egyszerüen nem tudják hova tenni! Megzavarta öket a “szakállas nö”. Valaki elgondolkodik és szemétbe dob pár kategóriát. Valaki megrémül és agresszíven válaszol. Valaki sopánkodni kezd, hogy mit mondjon az ötéves kislányának. Az biztos, hogy felkavarodott a közvélemény. Remélem, hogy vannak olyan emberek, akik Magyarországon is okosan át tudják adni, hogy mit akar Conchita.
        Személyes véleményem: én is gyönyörünek tartom, tetszik a hangja és végtelenül szimpatikus személy. Voltam az élö koncertjén Bécsben és fantasztikus volt! Az élmény hatására rájöttem, hogy én eddig az “én normális vagyok, de toleráns, és az LMBTQIAYMCA emberek elkötelezett támogatója” szerepet játszottam. Mindannyian EMBEREK VAGYUNK! “We are unity” – mondta Conchita. A szivárványszínü zászló mindenkié.
        Akármi is lesz, örökre hálás leszek ennek az embernek, hogy ki mert állni és nem csak énekelt, de valami fontosat is üzent.

        Kedvelés

    • “nekem nem azért nem tetszik,mert éppen ilyen kedve volt,hanem mert csúnya nőnek is,férfinak is,mindkettőnek is.”
      Jaj, ez ne legyen már érv, se ezen a blogon, se az életben, hogy azért ne vegyünk valakit komolyan mert csúnya.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Elöször is, tThomas Wirth egy “travestiekünstler”, tehat eljatszotta a nöi szerepet.
      Ajanlom figyelmedbe Queen, I want to break free cimü szamat. Freddy Mercury mintha bajuszt hordana…
      Maga az eurovizios fesztival egy vilagszerte sugarzott europai TV-s show. Nem radios, tehat nem csak a hang a lenyeg, különben a danubiuszban adnak…
      Itt Becsben egyebkent a Wurscht szo jelentese a szlengben= tök mindegy.
      (Ez olyannyira a hetköznapi nyelv resze, hogy ez volt a legelso, amit megtanultam.)
      Velemenyt alkotni szerintem ugy erdemes valakirol, ha kicsit is informalodsz. Ez esetben legalabb a neveröl.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  3. Hát ja. A bonyolulton gondolkodni kell. Engem pl nem értenek a kollégáim, hogy mindenkivel próbálok jóban lenni, és nem húzok egyik csapathoz sem. Furcsa bogár az, aki nem fekete-fehér.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Tökéletes megfogalmazás.

        Müller Péter és Szabó Magda is világéletében kívülálló volt mindenhol. Müllert addig tiszteltem, ameddig az is maradt, és nem feküdt bele az ezoterika sodró farvizébe.

        Jól mondja Gyöngyi, a bonyolulton gondolkodni kell.

        Kedvelés

  4. a témában számomra nyomasztó, ahogy ez az elvárásrendszer pl. a kutatásban, a kutatók agyában, pl. szociológusokban, társadalomkutatókban is megvan, nyomasztják rá mindenkire magukon kívül, és lesz belőle később tanulmány, nagybetűs igazság, törvény. ez az írás számomra átütő volt, hogy mi is a baj(om) ezzel a valami legyen márral:
    http://www.magyardiplo.hu/mitiokitthon/591-nemek-hatarain

    egy részlet belőle:
    “Én mégis elvártam az asszonytól, hogy „következetes” legyen, és ne húzza ki a talajt leendő koncepcióim alól, amelyeket pont az ő hasonló kijelentéseire is fogok építeni, ne változtassa pillanatról pillanatra véleményét, mint akit semmi nem köt a nemrégiben elhangzott állításaihoz.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Az a pasi egy kentaur, nekem a mesebeli kentaurok jutnak eszembe rola. Az, hogy csunya az meg milyen kategoria, hogy jon ide? Egy ilyen “ervvel”, hogy valaki csunya a valodi ellenszenv jellege vala palastolva, szerintem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem is annyira van az palástolva. 😀

      Nagyon tetszik a poszt!
      Ezen meg hangosan felröhögtem: “Ne mozogj már, már definiáltunk! ”

      Vicces nekem, ahogy vergődnek az emberek kétségbeesve.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  6. “mindenkivel próbálok jóban lenni”
    ezt az álláspontot mindig is utáltam, mert ilyenkor látom, hogy nem tud valaki különbséget tenni jó és rossz között. És ha már nem tudja a különbséget, akkor egyenes siklópálya viszi a kisebbik ellenállás felé, és az rendszerint a kényelmesebb rossz. Ott nem kell küzdenie magában a jóért, pl. megengedi, hogy megélhetési bűnöző legyen, vagy partnerét csalja.
    Conchita látványa pont ezt az utálatot váltotta ki belőlem, egy kicsit lehetek ez is az is, zagyváljuk össze az eredeti szépséget, jóságot és milyen jó lesz nekünk. Pazarul zanzásítva lesz a nemünk, mert akkor nem vonhatnak felelősségre egyikért sem, ha nem igazán nő, és nem igazán férfi vagyok.
    Csakhogy mindez hazugság, ámítás.
    Gyerekkoromban a bátyáimmal játszottam állandóan, és később is a fiús barátságokat kerestem. Irigyeltem őket, mert sokkal jobban megfelelt volna az életvitelemnek az a forma. Ennek ellenére egy nagyon érzékeny, lelkis és mellé szép nő lettem.
    A nőiségem még a szerelmekben sem domborodott ki, inkább csak tárgynak képzeltem magam a férfiak kezében. Tehát nem váltam igazán nővé a kezükben, mert mindenki ismeri ezt a dilemmát, mennyire nem tudják a férfiak hozni a szerepüket.
    Akkor ismertem fel igazán női-magam, amikor anya lettem, és azóta imádom a nőiességem, mert egy ártatlanság rádöbbentett, hol a helyem.
    És tudom most már, hogy szükség van külön nőkre, és külön férfiakra, mert mindegyik külön hordozza a rá megfelelő jellemzőket, amit megerősíthet, kidomboríthat, és ez biztos támpontot jelent. Az embernek erre van nagy szüksége, a biztonságra, hogy ne lebegjen csak úgy a világban gyökértelenül.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Most leestem a székről, ilyen katyvaszt rég olvastam. Általában én is mindenkivel próbálok jóban lenni, egyrészt mert alapból konfliktuskerülő vagyok, másrészt mert úgy tapasztalom, hogy ha elég jól megismerem, bárkiben találok értéket, szépséget, szeretnivalót, vagy csak egy olyan szemszöget, amivel másképp nem találkozhatnék.

      Conchita látványa a transzfóbokból vált ki utálatot. Próbálhatod megideologizálni megkövesedett, felszínes és manipulatív elvekre támaszkodva, “csakhogy mindez hazugság, ámítás.”

      Fiús barátságokat kerestél gyerekkorodban? Az mennyire más a lányos barátságoknál, kevesebb benne a körömlakk? És meglepő, hogy talán a grundon focizás dacára lelkis és szép nő lettél? Mert amúgy a fiús játék ezt hátráltathatta volna? És mennyire része az identitásodnak a saját szépséged?

      Mi az a nőiség aminek domborodnia kell, a mély dekoltázson kívül? Miféle agyagdarabnak tartottad magad, hogy férfikéz kellett volna a nővé válásodhoz? Milyen szerepet kell hozni a férfiaknak? Pygmaliont?

      Az ártatlanság helyrerakott? Esetleg megmondanád nekem is, “hol a helyem?” Puncival születtem, magaménak is érzem, akkor én már eléggé külön nő vagyok? Vagy növesszem derékig a hajam és vegyek pár szoknyát meg tűsarkút is? Milyen jellemzőket kéne hordanom? Kinek tartozom felelősséggel támpontot nyújtani? Magamnak nem, mert én két lábbal állok a földön. Két gyantázatlan, farmernacis, sportcipős lábbal. Gyökereim nincsenek, mert szeretek mozogni, de nem lebegek. Járok, és haladok is, lépésről lépésre, és hálaégnek előre. Nem vagyok hajlandó szerepeket játszani, se nemit, se másmilyet. Nem hordok nőjelmezt és mástól se várom el. Nem hajtogatom magam kockalétemre gömbformára, hogy beledomborodjak lelkemet, igényeimet, képességeimet megnyomorító nősablonokba. Nem okádok instantcoelho kliséket.

      Most pl ellentmondok magamnak, és veled nem próbálok jóban lenni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Most pl ellentmondok magamnak, és veled nem próbálok jóban lenni.”
        😀
        foxi, én veled szeretnék jóba lenni ❤

        Kedvelés

      • “Fiús barátságokat kerestél gyerekkorodban? Az mennyire más a lányos barátságoknál, kevesebb benne a körömlakk?”

        Anélkül, hogy bármi mást véleményeznék a posztban, csak halkan -és kéretlenül…- válaszolnék: szerintem kicsit más. Sokszor. Nem mindig.
        Gyerekkorban nem tudom, felnőttkorban igen.

        Kedvelés

      • Gyerekkorban meg masabb. Tok mas jellegu, mas jatekok stb. Tapasztalatbol beszelek mivel egy batty mellett fiuk vettek korbe es lanyokkal en sem szivesen “babaztam” Ez a masmilyenseg nem bennem dolt el vagy jatszodott le, mert nekem tok termeszetes volt, de a fiuk koze “tartozas” mas viselkedest kivant, szerintuk. Az o megnyilvanulasaik alapjan volt ez a masmilyenseg tettenerheto. Amugy sokszor nehez volt mert a lanyokat gyakran “feleslegesnek” meg “kenyeskedoknek” (en pont nem voltam) stb minositettek. Viszont “babazni” (ez itt most gyujtofogalom) nem, azt nagyon untam, pedig csaladom no tagjai probaltak a fiuktol a lany jatszotarsak fele terelgetni, de untam a lanyos jatekokat. (nem a lanyokat).

        Kedvelés

      • Szerintem nagyon sokat számít, gyerekkorban fiúkkal, lányokkal vagy vegyesen barátkozott az ember. Egyszerűen mást szabad. Akkor települ pl leghatékonyabban a jókislányprogram, ha már gyerekkorban is csak hasonlóakkal tölti az ember a szabadidejét. És lehet, hogy a macsóprogram is akkor a legstabilabb a fiúknál, nemtom. És az is lehet, hogy ma már nem ennyire durva, de gyerekkoromban, falun nagyon nem volt mindegy.
        Biztosan lehet rajta még módosítani később, de én úgy látom, rengeteget jelent.

        Kedvelés

      • Nekem ilyen nem volt, legalábbis belülről. Fiúbarátokat és lánybarátokat egyaránt ugyanúgy szerettem, az egyetlen szembetűnő különbség nem a viszonyokban, hanem a felülről jött engedélyekben jött. Én pl jobban szerettem matchboxozni, mint babázni, viszont matchboxjaik a fiúknak voltak. Ugyanúgy nekik volt szabad sötétedés után is kint maradni játszani, így akkor tudtam este 9-ig fogócskázni, ha legalább x számú fiú is volt a csapatban. De nálam a barátság azon alapul, hogy mennyire számíthatok valakire, mennyire őrzi meg a titkaimat és mennyire nyit felém, és ezekben csak az után érzékeltem valamennyi változást, hogy mellem nőtt és néhány fiú másképp kezdett viszonyulni hozzám. Néhány.

        Kedvelés

      • Megmutatja azt a hianyzo _masik_ szempontot, tudod. A gyulolkodeset. Csak nem tudja, hogy innen ugy ki lesz picsazva, hogy orom lesz nezni, mert ezt a fajta megnyilvanulast nem nagyon birjuk elviselni magunk kozott.

        Kedvelés

    • nincsenek külön nők és külön férfiak, mindenkinek van mindenféle nemi hormonja, folyamatosan változó mennyiségben. kapcsolódó molekulák együttese vagyunk, mindenki egyedi mix, nem léteznek konkrét határok. ez van. persze lehet szemet hunyni és rózsaszín/világoskék ruhácskában gondolkodni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Én írtam a mondatot, amit idéztél, ezért reagálok, de látom már, hogy foxi mindent vitt. 😉 Az a reakcióm, hogy nem_értettél_meg_semmit. Köszöntem a figyelmet.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. Nekem eleve az, hogy valaki undorodhat valaki másnak a külsejétől, és ezt még le is írhatja, kimondhatja, nagyon gáz. Mit érint engem, hogy bárki hogy néz ki??? Nem leszarom? De. leszarom. Ahogy neki jól esik.
    Mert itt nem arról beszélünk, hogy pl. forog a gyomrom, mert a buszon mellettem ülőnek le van hányva a nadrágja. Hanem arról, hogy egy tiszta, igényes ápolt ember szakállal úgy döntött, hogy nőnek öltözik.

    Honnan fakadhat vajon, hogy valakit ennyire érdekel másnak a külseje, hogy felháborodik rajta, veszi a fáradságot, hogy leírja ezt, stb,? Fel nem foghatom

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Conchita művészként lépett fel, ami egy kissé megosztotta az embereket. Egy művész érzelmi reakciókat vált ki. Ez egy kisebbségre irányította az emberek figyelmét itthon és máshol is. A magyar lakosság döntő többsége előítéletes, “erőből” lenyomni őket nem nagyon tudjátok. Ismerek pár ts-t, Nem butábbak, hülyébbek mint mi. Betolhatjuk őket az ütközőzónába, harcolhatunk és küzdhetünk érte látványosan és hangosan. Tegyük fel nyerünk. Mi fog változni, max. pár mondat a magyar közlönyben. A hétköznapjaik könnyebek lesznek? Könnyebben találnak munkát? Jobban el fogják őket fogadni családi körben és környezetükben? Joguk az lesz, de azt a jogot tudni is kell érvényesíteni is. Ha az emberek nem változnak akkor az ő jogsérelmeiket, vajon könnyebb lesz bizonyítani? A rosszabbik esetről pedig inkább ne is beszéljünk. Egy MTF és egy FTM barátom van, nem tolom őket be őket sehova. Ha ők mecselni szeretnének felveszik a kesztyűt és őket támogatni fogom, ahogy tudom. Ennek itt viszont nem látom értelmét,céltalan. Nem vagyok különb ember itt senkinél sem, sem Julinál, sem foxitrollnál, sem…. A szólásszabadságnak is vannak határai.

        Kedvelés

  12. Jaj, a címkézés. Hányszor kaptam meg gyerek- és kamaszkoromban, hogy gátlásos, zárkózott, visszahúzódó vagyok (kedvenc ilyen megkapásom vallásos környezetben az egyik vezetőnk személyre szóló karácsonyi üzenete volt, amely engem történetesen arra buzdított, hogy legyek határozottabb, mert jaj de nagyon határozatlan vagyok, és ez így nem lesz jó. Vajon mennyire humánus az, ha egy amúgy is önértékelési problémákkal küzdő szerencsétlen kamasznak a képébe vágják karácsonyi ajándékként, hogy legyen határozottabb? pfff). Sztem sokszor önbeteljesítő bír lenni az ilyen, és ha negatív a címke, tök káros lehet. És felnőttkoromra meg tök szociális lettem, és ennek a csírája ott volt bennem gyerekkoromban, én éreztem. Ma meg nem értem, mi azzal a baj, ha valaki introvertált. Ez a címkézés sztem amúgy tök általános volt akkoriban (is?) pl. iskolai környezetben: a Pisti vásott kölök, de éles eszű, a Marika viszont jó tanuló, szorgalmas kislány.
    Azért ma is kapok néha a skatulyázásból, értelmesebb ismerőseim közül is meglepődtek már néhányan, hogy a netről töltöttem le a férjemet (nahát, nem is gondoltam volna rólad, hogy társkereső oldalon próbálkoztál, mondják ilyenkor hitetlenkedve. Meeer??)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Vajon nem voltak a címkék eredetileg adaptív dolgok? Nem úgy tanulunk korai éveinkben, hogy mindent megcímkéznek nekünk? Nem szolgálhatnak kapaszkodóként? Vajon lehet címkék nélkül nevelni? Lehet, hogy a címkék csak egyfajta állványzatként szolgáltak az épülésünkhöz, de már le kéne bontani öket?
    Az értékrend egy címkegyár? Óhatatlanul rosszakra és jókra osztjuk a dolgokat ez alapján.
    Eddig azt hittem, az a felnött ember, akinek kialakult értékrendje van. Mert ugye akkor ahhoz keres párt és arra alapozza a családját. Az biztos, hogy az ilyen ember jól funkcionál és kiszámíthatóbb az élete. Az ö felekezete, az ö focicsapata, az ö pártja.
    Mégis: úgy látom, eggyel tovább lépett, aki bármikor kész felülvizsgálni az eddigi elveit és nem kötelezi el magát valami mellett azért, hogy ezzel definiálhassa magát. Vajon ezzel automatikusan együtt jár, hogy az illetö nem hisz intézményes vallásokban? Ezek valóságos skatulyarengetegek és mozdíthatatlan viszonyítási pontok, ha így nézzük.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Akkor felcimkezem magam, itt az ideje.
    Szeretek fözni. Tudok is!
    Mosogatok, mindig, de nem szeretek (ki az aki szeret?)
    Megtanultam kötni, mert erdekelt, es kötöttem magamnak egy sapkat.
    Himezni is tudok.
    Es tudok varrni, varrogeppel. Söt, vannak sajat ruhaim, magam terveztem, nem Burdas…
    Tancolni is szeretek, illetve nem ez a helyes kifejezes, mindenem a tanc. Ahogyan a szexet is a tanc nyelvere tudom leforditani, ugy viszonyulok az elethez is. A tancban profi vagyok.

    Ha ezeket összegzem, akkor minden bizonnyal nö vagyok. A baj, hogy pöcsöm van. Es raadasul meg szakallam is! Akkor transzvensztita lehetek csak, vagy buzi.
    De a nöket szeretem, ra kellett jönnöm, nem tagadhatom magamnak tovabb, nincs mit tenni, ez van.
    Egy leszbikus transznemü vagyok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Vegre tudom magam definialni!
      Bar en meg mindig zöldes kekes nemi identitasunak erzem magam, amibe folyton befolynak ujabb szinek. Mivel ezt alig valaki erti, ezert matol a mindenki szamara erthetö leszbikus transznemü vagyok.
      Miert erzik itt ezt maszatolasnak?
      En tizenevesen nagyon sok lanyos dolgot csinaltam, lasd fentebb. Az elmult 10 evben nagyon pasis dolgokat, keverve.
      Most gyereket nevelek, es jönnek elö a “nöies” tulajdonsagaim. Pontosabban ujak, amikrol nem is tudtam eddig. Uj szinek.
      Csak ma mar szarok arra, ha ezert lebuziznak. Föleg mivel transznemü leszbikus vagyok…
      Zöld, bakker OLAJZÖLD!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .