te okosabb vagy

Ezt most az elég kiborító tegnapi facebookos vita után, attól eltávolodva írom. Van ez az érvelés, hogy van két fél, szépen szimmetrikusan küzdenek, adok-kapok, egyik is, másik is hibázott, jaj, ne legyen konfliktus, olajág és békegalamb, fejezzétek be, gyerekek.

(A poszt nincs már fent. Az előzmény, hogy Kozma Szilárd durván megfenyegetett. Az erről szóló idézet alatt indult el a jelenség elemzése, többen engem vontak felelősségre az őrület eszkalációjáért, illetve az ő gyerekeikért aggódtak.)

Ez önmagában is idegesítő: a helyzet nem szimmetrikus, valamint nem okvetlen a béke a lényeg, van olyan, hogy az igazság a lényeg, és nem lehet úgy hozzáállni egy konfliktushoz, hogy egyáltalán nem empatizálunk a résztvevőkkel, csak rájuk erőltetjük a mi nagy jóakaratunkat, mert szeretnénk, ha nem lennének ilyen konfliktusok. Nem bírjuk ezt látni, meg aztán beleszólni más dolgába a közjó érdekében, okosnak, józannak, hűvös mediátornak lenni (kéretlenül), az olyan jó, elfedezi, hányszor vagyunk mi magunk is gázosak, kuszák, kétségbeesettek. Növeli az önbizalmat a kotnyelesség.

És akkor annak, aki nem hisztizik, nem ment le állatba, elkezdenek tanácsokat adni, miközben nem határolódtak el a borzalmaktól, amelyeket a másik követett el.

Te okosabb vagy, józanabb, gondoltam, neked írok, mert ők kiszámíthatatlanok, teljesen szétestek, elmebetegek… Te is felelős vagy, hogy az erőszak megálljon, mindenki felelős!

Olyasvalaki írta ezt le nekem, aki amúgy Nobel-békedíjat érdemelne.

Nos, ha okosabbnak tartod őt, és még érdekel is az ügye, akkor hidd el, hogy okos ő eléggé önmagához, amellett, hogy ő nem te, nem biztos okosan sem, hogy ugyanazt látja a helyzetben és ugyanazt a lehetőséget választja, mint amit te képzelsz el így helyette és elméletben. Amellett, nem kell tökéletesnek lennie sem, hibázhat, nem is méltányos őt lesni, hogy na, pont mit csinál. Higgy neki, és semmiképpen ne teremts majdénmegmondomneked-felhívomafigyelmedegyújszempontra helyzetet. És gyanítsad, hogy esetleg valamit nem tudsz, nem jól tudsz, ha szerinted érthetetlen a viselkedése, ha tehetett volna mást is, mint amit tett. Kérdezz.

Egyetlen olyan fajta szituáció van, amikor valóban lehet ezt mondani, hogy te vagy az okosabb: amikor nem két egyformán szabad, felelős felnőtt ember áll egymással szemben. Hanem mondjuk főnök–beosztott, felnőtt–gyerek. Akkor tényleg legyen okosabb az, akinek több a hatalma és mozgástere. Akkor nagyobb a felelőssége is, mert a hatalma is nagyobb. De ha két egyforma hatalmú ember van a helyzetben, akkor ha az egyiktől nagyobb felelősséget várunk el, és főleg ha elfelejtünk tájékozódni, empatizálni, akkor őt túlterheljük, és a másikat bátorítjuk, onnantól ő érzi, hogy lehet még szemetebb. Morálisan relatívak leszünk.

Ne adjunk kéretlen tanácsokat. Ne érdeklődjünk ennyire.

Mert annak fedezékében, hogy ők nem beszámíthatók, és látjuk, hogy bármi kitelik tőlük, hiszen ott hisztiznek most is az idővonalamon, tonnásra hízik az aljasság.

Ja, és tanácsot majd kérek, de ilyen ember, akitől szoktam, öt ha van, évtized óta ismernek, meg még az ügyvédem. Szóval lehet csöndben maradni is. Főleg azokat kérem erre, akiknek az életébe én sose szóltam bele, nem is ismerem, ők mivel küzdenek. Olyan frusztráló, ahogy ők eljátsszák nekem a Helyesen Ítélőt, miközben bukdácsolnak ők is. Gondolom.

348 thoughts on “te okosabb vagy

  1. Meg mindig azt nem ertem, h az a vita ott a facen, az a te privat oldaladon zajlott. Az nem egy kozszereplo lajkolos oldala, nem a blog oldala. Hogy veszik a batorsagot, h ismeretlen maganszemelykent belebeszeljenek a dolgodba es jol megmondjak h most ebbol itt ok kiszallnak, kulonben is unjak, nem igy kene, meg ez oket nem erdekli… A TE ELETEDBOL!!! Hat koszi ezt nektek, jol is teszitek 😛

    Kedvelés

    • Csatlakozok Foxitrollhoz.
      Én mondjuk megfogadtam egy ideje, hogy kivonom magam ebből a sztoriból, de ez a halálos fenyegetés-halmaz, amit a Facebookon megmutattál, megdöbbent. 😦
      Itt már rég nem arról van szó, hogy kinek a bajszát lehet húzogatni, hanem arról, hogy ki az aki konkrétan közveszélyes kategória.

      Kedvelés

  2. Violáék halál nyugodtan kommentelnek az oldaladon. (akartam írni, de én nem tudok). Nyomják az olvashatatlan borzalmaikat.
    Amikor valaki ír az ő blogjukra, átírják a hozzászólásokat.
    Számomra itt véget ér (vagy el sem kezdődött) a szimmetrikus küzdelem…..

    Kedvelés

  3. Hat, en ma reggel beleneztem a vitaba, jol felhuztam magam es sajnos elolvastam annak a szilard nevu kepzodmenynek az uzenetet, amelyben belek kiontasat helyezi kilatasba….Nem birtam vegig olvasni. Amig nem olvastam el azt, pusztan egy primitiv senkinek tunt, de az az ember aki ilyet ir, ilyen gondolatai vannak, klinikai eset es kenyszergyogykezelestnek kell alavetni.( Az ilyen fenyegeto uzeneteket komolyan kell venni. “Veszelyes” elmebeteg.)
    Vagy legalabbis veszelyesnek akar latszani.
    Most itt megjegyzem, hogy a fenti velemenyem csak es kizarolag a Kozma Sz. irtak alapjan szuletett meg.

    Kedvelés

    • Szilárd a gyáva de veszélyes kategória, simán megjelent egy ismerőse portáján, filmezni kezdte őket, majd amikor tiltakoztak, akkor szájba vágta az illetőt, akiről azt terjeszti, hogy munkakerülő, miközben azért nem dolgozik, mert a skizoaffektív zavarban szenvedő feleségét gondozza.

      Kedvelés

      • Azert az az illeto sem teljesen okes. En tartozkodnek attol hogy mindent elhiggyek neki.

        Kedvelés

      • Te azt hiszel el neki amit te jonak latsz, komolyan, minden indulat nelkul irom ezt.
        De nekem o egy kategoria szilivel, es csak azert, mert o is utalja oket, meg nem vennem minden szavat keszpenznek.

        Kedvelés

      • Mit nem hiszel el neki? A beteg feleségét akit sziliék úton útfélen gúnyolnak, megbélyegeznek? Mert nekem ennyi volt a vállalhatatlan, az, hogy milyen egyéb ügyleteik vannak, abba nem látok bele, a magánban kapott infókkal pedig nem fogok visszaélni .

        Kedvelés

  4. Én komolyan nem értem ezeket a Jóakarókat. Hiszen, mi is történt pintosan: A súlyosan megfenyegette B-t, erre jön X, Y, Z és felszólítja B-t, hogy vegyen vissza. Nem A-t, aki életveszélyes fenyegetéseket írkál, hanem B-t, akit megfenyegettek. És utána még kedvesen, józanul, pártatlanul el is magyarázzák B-nek, hogy miért tehet ő az egészről és miért menthető fel A. Nekem ez érthetetlen, sőt felháborító hozzáállás. Sajnod, én sem tudok nálad hozzászólni, ezért írok ide.

    Kedvelés

  5. “Nos, ha okosabbnak tartod őt, és még érdekel is az ügye, akkor hidd el, hogy okos ő eléggé önmagához, amellett, hogy ő nem te, nem biztos okosan sem, hogy ugyanazt látja a helyzetben és ugyanazt a lehetőséget választja, mint amit te képzelsz el így helyette és elméletben. Amellett, nem kell tökéletesnek lennie sem, hibázhat, nem is méltányos őt lesni, hogy na, pont mit csinál.”

    Éva, szóról-szóra így gondolom az egésznek a kezdete óta, ezt próbáltam kifejezni a hsz-ban is.
    A partvonalról aggódnak, mert Kozmáéknak ugyanilyeneket pl. nem mernek írni, nehogy kapjanak már a feketelevesből, meg különben is, ez az egész távol áll tőlük – na de akkor tartsák is magukat verbálisan távol.
    Ja, és a Kozma-gyerekekért való egyoldalú aggódás is az agyamra megy. Éva gyerekeit miért nem emlegetik soha ezek a gyámhatóságot játszó hobbi-békenagykövetek?!

    Kedvelés

  6. Igen, a kotnyelesség, az olcsó ál-kompetencia, fedezet nélkül. És a megengedéssel, felmentéssel tonnásra hízik az aljasság, pedig már így is borzalmasra dagadt.

    És nem, ne kelljen tökéletesnek lenni, legyen elég az emberi, emberséges, jogszerű.

    (Nekik amúgy nem is lehet szólni. Törölnek, hamisítanak, tagadnak. És kötve hiszem, hogy előtte megfontolnának bármit is, nem látni a jelét.)

    A belinkelt idézetekre szavakat se találok. Van törvény a közveszélyesekre? Hogy fenyegethet nyíltan ilyenekkel bárki is? Minden reményemmel remélem, hogy tényleg Európa (lesz) ez, ahol élünk, és a végkifejlet ezt bizonyítja majd.

    Kedvelés

  7. napi vitáim vannak, amelyek gyökere pontosan e jelenség (a fb-ról linkelt vita) mentén leírható.

    hogy bántanak engem és közben legyek már higgadt. mert én okos és belátó vagyok és vonuljak már vissza csendben. (meg még: ne kiabálj, meghallja a gyerek!)

    meg tegyek feljelentést, aztán menjek haza, “az igazságszolgáltatás mindent megtesz az ügye érdekében”
    (írta is: “miért ne lehetnél higgadt?”- hát hogyne. köszi a jó tanácsot. éppen porolgatom magamról a bántalmazások mocskát és közben – a porfelhőben alig látva – legyek higgadt.)

    akik csitítgatnak: amikor ők a bántalmazók, az elnyomók, az agresszorok – érthető e reakció, a csendesen szenvedőbe többet/keményebbet lehet rúgni.

    ellenben a most békegalambot eregetők motívumai előttem teljesen homályosak. nem értem.

    ők, akik biztosítanak egyébként a támogatásukról és még együtt is éreznek veled.

    hááát! érdekes együttérzés.

    Kedvelés

      • Én így nőttem fel. Te vagy a nagyobb, legyen több eszed.
        Apám nevelési elvei, persze, így neki semmit nem kellett csinálnia.

        Kedvelés

      • Egy a bibi, hogy itt nem gyerekekről van szó. Különösebb okosság sem kell hozzá, hogy Hannibal Lecterhez ne dugjam be a rácson az ujjacskáimat és aztán csodálkozzak rajt’, hogy az egyiket a másik után harapja le. Ez itt az analógia, nem a gyerekkori igazságtalanság. És itt nem kicsi-nagy áll szemben, hanem épelméjű és dilinyós.

        Kedvelés

      • Hanem mi a teendő, kedves jó lorax? Hagyni Lectert, nem szólni senkinek, hogy szabadon van (mert itt meg a te hasonlatod téves, itt nincs rács Lecter körül). Reménykedni, hogy minket majd jól nem talál meg, akiket meg kikezdett, és kikezd most is, azok meg hát így jártak, forduljunk el?

        Kedvelés

      • Egyrészt Szilárd körül nincs rács, másrészt itt nem az történt, hogy bedugta valaki az ujját (illetve ha be is dugta, nem volt kiírva a nemlétező rácsra, hogy “ne dugd be az ujjad, veszélyes dilinyós”).

        Mellesleg én ehhez a “dilinyós” témához is hozzászólnék (abszurd, de az egész cirkusz a “fehér köpeny” említésén kezdődött). Gondolom “dilinyósnak” a pszichiátriai betegeket érted, én most a nevükben ez ellen tiltakoznék: egyáltalán nem következik a pszichiátriai betegségből a társadalmi veszélyesség (az “ön-és közveszélyes” egy külön kategória), mint ahogy az sem egyértelmű, hogy egy szociopata, aki simán írogat ilyen halálos fenyegetéseket, feltétlenül pszichiátriai beteg. A pszichiátriai betegséget nem lehet néhány írás alapján diagnosztizálni, főleg nem laikusoknak. De természetesen nem lehet felmentés sem minden tett alól. Tudom, hogy van ilyen jogi kategória, amikor valaki “nem felelős a tetteiért”, de ilyenkor kényszergyógykezelést írnak elő neki ideális esetben,- amennyiben ön-és közveszélyes. Viszont a kényszergyógykezeléshez is az kell, hogy hatóságilag megállapítsák a pszichiátriai zavart. Ahhoz viszont az kell, hogy vagy a családtagok orvoshoz vigyék az illetőt, -lássuk be, ennél az esetnél ez kevésbbé valószínű,- vagy hogy valaki feljelentést tegyen az illető ellen, és a rendőrség nyomozás közben elrendelhet pszichiátriai vizsgálatot, ami ebben az esetben közelező jellegű a vádlottra nézve. Az pedig, hogy ha valaki pszichiátriai beteg, akkor megkapja a neki megfelelő kezelést (mondom ezt annak ellenére, hogy nem vagyok pszichiátria-fan) a saját érdeke is, meg a társadalomé is persze, ha veszélyes az illető. Nagyon veszélyes struccpolitikának tartom azt a gondolkodást, hogy hagyjuk a dilinyóst, ne dugjuk be az ujjunkat a rácsán, és akkor nem lesz semmi bajunk. Ez sajnos nem így működik.
        Amúgy meg simán lehet, hogy K. Szilárd orvosilag nem számít pszichiátriai betegnek. Ebben az esetben felelős a halálos fenyegetéseiért. Is.

        Kedvelés

      • Laci és borderline: teljesen igazatok van, a rács nem jó analógia, bár remélem, a jövőt vetítettem előre. Annyiból viszont ott a rács, hogy szabályozható, hogy én mennyire megyek közel hozzá. Azaz számomra az is rács, amit én építek a magam érdekében. És ha ezt mindenki meglépné, az kényszerzubbonyba tenné Lectert, addig is, míg nem jön a valódi rács.
        Akkor legyen kóbor kutya, az talán szemléletesebb, hogy ha egyszer belém harap, nem vadítom be többször. Hívni kell a sintért, van hozzá egy beazonosítható személy, van bizonyíték. De beengedni az udvaromra-semmi pénzért. Megértettem, hogy Éva miért teszi ezt, de nem ez az egyetlen megoldás.
        Beszámítható vagy sem, ő a felelős, attól, hogy valaki akármilyen -pata, ne legyen lehetősége mást bántani, se szóval, se tettel, de azt hiszem, ebben a nagy vitában ez egy fontos közös pont volt az elejétől, nem értem, miért kerül terítékre.

        Kedvelés

      • tényleg? ez vicces.

        egyébként tényleg most hogy újra olvasom hülyén hangzik. aszem elengedni szokták a galambokat, nem eregetni. eregetni a papírsárkány szoktuk, meg még azt…
        ez egy szép kis képzavar lett. elnézést.

        Kedvelés

      • De, nagyon passzol a szituacioba ez a “bekegalamb ergetes”. Foleg ha a fingra gondolok. kb annyit er az a bekajanlat mint egy lapos mergezo fing, ami szerintem csak ujabb sertegetes, szemetkedes es haritas.

        Kedvelés

      • a galamberegetés is létező fogalom bableves után a kanapén fetrengve. Bár olyat lányok nem szoktak 😀

        Kedvelés

    • “ellenben a most békegalambot eregetők motívumai előttem teljesen homályosak. nem értem.”
      Én annyit érteni vélek, hogy a békítők az agresszor viselkedését változtathatatlannak veszik, akikkel ezért tárgyalni sem lehet, mivel meggyőzhetetlenek. Ezért az áldozat viselkedését próbálják megváltoztatni, az áldozat védelme érdekében. Úgy vélik, ha van egy adott viselkedés vagy tett ami az agresszor őrjöngését kiváltja, akkor semmiképp sem szabad úgy viselkedni vagy olyat tenni és akkor biztos elmarad az őrjöngés.

      Kedvelés

      • Mert benyomott egy érzelmi manipulációt, amin nagyon meglepődtem. Az világos, hogy jó szándékkal jelzett, ő is gáznak érzi kozmáékat, de ezeket magánban kellett volna kommunikálni, mert a következményeket megint a blogger viseli.

        Kedvelés

      • Nem tudom, én nem éreztem erősnek az érzelmi manipulációt, de valami van benne. Nyilván, meg is írta, nem volt könnyű döntés a számára.

        Kedvelés

      • Olvasom újra. Nem látom az érzelmi manipulációt. Fájdalmat látok a szavakban. Valós érzelmeket. Nem biztos, hogy jól látom persze.

        Kedvelés

      • Teatralis: itt a blogon kozli, hogy elmegy.
        Ez mellozheto.
        El lehet menni csendben, ha o nem szeretne itt lenni ne legyen.
        Nem ertem minek ez a szinhazasdi.

        Kedvelés

      • Nem értek ezzel egyet, lehet, hogy kissé hosszúra nyúlt, de az, hogy bejelenti, az önmagában korrekt mindenképp. Az én ízlésemnek nagyjából megfelelt – de ez ízlés kérdése leginkább -, a kiállás(elvárásá)t nem értem igazán, volt, csak nem várta ki.

        Kedvelés

  8. Beleolvastam, de felfordult a gyomrom tőle. Hogy halad a nyomozás? Remélem, lassan megérik a vádemelés is. Ezen a ponton már az a lényeg, nem a megbeszélés, meg a facebook-szintű “eszmecsere”.

    Kedvelés

  9. Megpróbálom egyszerűen megfogalmazni, mi zavar engem ebben a vitában: nekem ez olyan, mintha a Real Madrid hetente lejárna focizni a Felcsúthoz. Utóbbinak az egyetlen ésszerű taktikája csak az lehet, hogy lesérüljön az ellenfél.Van értelme a játéknak? Olyan szempontból biztosan, hogy hétről hétre demonstrálja, hogy nincs helye a Felcsútnak a pályán. De fel kell ehhez őrölni a Real-t, nem ‘bizonyít’ eleget a Felcsút a Paks ellen?

    Kedvelés

      • ezt írod lejjebb: “már rég elhagytuk azt a pontot, ahol bárki nyerhetett volna, de a vita megy tovább. ”

        az alapkérdés elhibázott, hiszen ebben a vitában nincs nyertes és vesztes.

        illetve, aki ebben nyerni akar az alapvetően rossz helyen keresgél.

        Éva nem nyerni akar, vagy veszíteni, hanem megvédeni magát.

        ezért írtam, hogy erő és sorrendiség attitűdje, amit írsz.

        ezért egyáltalán nem illik ide.

        Kedvelés

      • ne haragudj, de az a benyomásom, hogy nem érted a vita fogalmát. Az meg hogy szerinted nem illik ide a véleményem… hát ‘deal with it’.

        Kedvelés

      • nem a véleményed nem illik ide, hanem a példa.

        (ja, igen valóban abban az értelemben nem tudom értelmezni a vita fogalmát, amennyiben az a célja, hogy a másikkal szemben nyerj.)

        Kedvelés

      • Nem, a vita célja vélemények ütköztetése, érvelés abból a célból, hogy valamilyen közös álláspont kialakítható legyen. A vita, az értelmes vita eredménye még akár az is lehet, hogy kiderül, egyik félnek sincs igaza, sőt, nem is középen van az igazság, hanem valahol teljesen máshol. A vita nem verseny, hanem intellektuális tevékenység.

        Kedvelés

      • hmmm.
        én, ha vitatkozom nem szeretnék versengeni, sem győzni, pláne nem legyőzni a vitapartneremet.
        a vitában megismerem a másik ember véleményét, ezáltal árnyalhatom a sajátomat, illetve kölcsönösen árnyalhatjuk egymás álláspontját.

        ez csak azon alapulhat, hogy a saját véleményemet nem tartom sem igazabbnak, sem jobbnak, sem követendőbbnek a másik emberénél.

        illetve a másik fél sem tartja a saját véleményét egynek és csak akként igaznak, ahogy ő látja.

        nem vagyok a nagy és legfőbb igazság birtokában, ezért nem lehet a véleményem egy és igaz.

        Kedvelés

      • Amit te írsz, az a beszélgetés, esetleg véleménycsere (kissé modorosan), nem vita. Az, hogy neked mi a személyes célod egy beszélgetésben, nem mond el semmit a mások között folyó vitákról.

        Kedvelés

      • “A vita érvek ütköztetése, célja a vitapartnerétől eltérő vélemény igazolása, a partner meggyőzése. ”
        mi a te definíciód?

        Kedvelés

      • Nagyjából leírtam. Mondjuk annyiban neked van igazad, hogy a vita definíciójába belefér a versengés. Sőt a személyeskedés is. Csak azt én nem tartom ÉRTELMES vitának, sőt, azt én már inkább veszekedésnek hívnám. Értelmesnek akkor tartom, ha a meggyőződésemet nem tartom megdönthetetlennek, a szempontjaimat másénál magasabb rendűnek.

        Kedvelés

      • Nem belefér a versengés, hanem a lényege a versengés, a másik meggyőzése, a saját érveink elfogadtatása. Valóban vannak olyan (‘racionális’) viták is, ahol közös cél van, de ez csak egyetlen altípus, nem a vita maga.
        Te most miért kezdtél vitázni velem?

        Kedvelés

      • Árnika, tedd légyszi egymás mellé, amit arról írsz, hogy mi számodra a vita, meg amit a legelsõ hozzászólásom alá írtál.

        Kedvelés

      • Wiki:
        ” Vita:Érvek harca; két vagy több személy szellemi küzdelme szóban vagy írásban érvek és ellenérvek felsorakoztatásával egy kérdés eldöntésére, egy álláspont kialakítására, lerögzítésére.

        A szerződés körül vita alakult ki. A vitában jogszabályokat idéz érvként mindkét fél. ”

        Más értelmezésben lehet veszekedés is.

        Kedvelés

    • Szerintem nem passzol a hasonlat. Én úgy látom, hogy egy vesztes mérkőzés után a Felcsút hetente odajár a Real meccseire ellendrukkernek, meg bunyózni, aztán először csak elkezdik letörögetni a budiban a kilincseket, meg szemetet hajigálnak a kapusra, de hamar eljutnak oda, hogy életveszélyesen megfenyegessék az edzőt. Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy a Real lemond bárminemű nyilvános eseményről.

      Kedvelés

      • Nem, ez az általam vázolt helyzetben került csak elő, és mivel eléggé …hmmm.., áttételes egy problémáról egy képzeletbeli totál másikon át beszélni eleve, ezért felesleges bizonyos elemeket szó szerint számon kérni, nyilván nem fog passzolni.

        Kedvelés

      • áttételes – ez most egy minőséget jelöl? Nekem nincs gondom a példákkal, analógiákkal, modellezéssel – sőt, kimondottan élvezem az ilyesmit. Beszélhettem volna a dollárárverésről is: már rég elhagytuk azt a pontot, ahol bárki nyerhetett volna, de a vita megy tovább. Amiért találóbban érzem a focis hasonlatot, az a hatalmas különbség a két fél között, ami nemcsak a szellemi és erkölcsi erőviszonyokat határozza meg, hanem a felek alternatív költségét is. Asztrológuséknál ez elég kicsi, mert ha nem lenne ez a vita, akkor is hasonló lenne a produktivitásuk. Éva viszont alkotásból, műélvezetből (esetleg kávézásból) veszít ídőt és energiát. Én sajnálom azt, amit ő veszít, de nem mondom, hogy csinálja másképp, mert értem, hogy miért teszi és nem feladatom tanácsot adni – ezért nem is tettem. Csak ne is magyarázzátok bele légyszi csak azért, mert nem fért bele a sablonba, amit írtam.

        Kedvelés

      • Rendben, értem, nyilván a tágabb kontextus is befolyásolja az értelmezésem. Nekem továbbra is erősen azt sugallja, amit írsz, hogy “nemkéneezt”, de vélemény is lehet, nem csak tanács. És persze csak sugallja, nincs ez így leírva, tény.

        Kedvelés

      • Én nem töltök számottevő időt Kozmáékkal, ez tévedés, tökre a magam életével foglalkozom, a blogon minden nap van időben bejegyzés, készül a könyvem és két másik nagy munkám, és igen hangsúlyos a blogon kívüli életem is. De folyamatosan kiegészítő feljelentő lévén, néha meg kell néznem és begyűjtenem az újabb termést, ezt nem lehet megúszni.

        Kedvelés

      • Amanita, itt nem ez a fő kérdés, hogy járjon-e nyilvános eseményre, hanem hogy ki jár ki után. Mert azt én is rosszul írtam, hogy a Real megy Felcsútra: nem megy. Csak jelzi, ha a Felcsút üveget dobál a pályára.

        Kedvelés

      • Nem, ez az. Az egyik van, játszik, vagy edz, csinálja a dolgát, ha hagyják. A másik megy, szemetet szór, bekiabál, leskelődik, hazugságot terjeszt. Pl. azt a hazugságot, hogy a Real elment Felcsútra.

        Kedvelés

      • Nem mennek. Nem volt semmilyen mérkőzés közöttük soha. A Real egyszer tett egy megjegyzést, hogy a Felcsút edzéstechnikájával komoly baj van, sérülést okoz a játékosoknál, ráadásul tiltott is a módszer. Majd erre reagált a Felcsút úgy, ahogy azt RiverSong fentebb leírta, de azóta is árnyékként követi a Realt a bajnokságokra és edzőtáborokba, sőt még a díjátadókon és a saját kertjükben is zaklatja (immár életveszélyes fenyegetésekkel) a játékosait és az edzőt.

        Kedvelés

    • Egyet felejtesz el, Amanita. Ha maradunk a hasonlatodnál, az lenne a helyes forma, hogy a Felcsút minden lehetséges (és lehetetlen) fórumon azt hirdeti, hogy a Real kutyaütő, nem tudnak focizni, csalnak, lefizetnek, semmi más oka nincs, hogy a világ élvonalába tartoznak, és őket, szegény Felcsútot a nemzetközi karvalytőke pénzéből próbálják lejáratni. És erre reagál a RM úgy, hogy megmutatja, mi az a foci, sőt, horribilie dictu, még nyilatkozatot is ad ki arról, hogy láttak már focilabdát.
      Egyébként nem értem: szerinted ebben a helyzetben ki a Real, és ki a Felcsút? Az utolsó mondattal kinek adsz tanácsot?

      Kedvelés

      • Nem adok senkinek tanácsot, Olvastátok is, amit írtam, vagy csak volt benne egy-két hívószó? Az én szempontomból Éva hatalmas szellemi és erkölcsi fölényben van a rémálompárral szemben. De ez amúgy tényleg kérdés volt?

        Kedvelés

      • Hát az utolsó mondat legalább két vonatkozásban is nehezen értelmezhető volt a számomra, de lehet, hogy az én hibám 😉
        A hasonlatot továbbra is, úgy, ahogy kifejtettem, tévesnek tartom. Szó nincs arról hogy a Real magától megy Felcsútra, egyszerűen időnként kénytelen, ennek oka a Felcsút viselkedése. Remélem, közben pl. a fütyizörej focibarát olvasói megértik, hogy nem a valódi Felcsútról és a valódi Realról beszélünk. 😀

        Kedvelés

      • Szerintem arra celzott Amita az utolso mondatban, hogy az ilyen Szilard felek mar epp elegszer kiallitottak a bizonyitvanyukat onmagukrol ennel jelentektelenebb esetekben (nivotlan meccsek soarn). Szerintem nem rossz az Amita hasonlata. vagy is en azt ertem belole, hogy ez a Szilard egy meltatlan “ellenfele” az Evanak, de valoszinuleg nem csak az Evanak, hanem barkinek akit legalabb (normalis) emberkent lehet definialni.

        ha nem igy gondoltad Amita, akkor bocs, hogy belepofaztam. 🙂

        Kedvelés

      • őszintén hálás vagyok a hozzászólásodért, már kezdtem nézegetni, hogy hova iratkozzak be kommunikációs kurzusra, ha ennyire nem lehet érteni a mondanivalómat 🙂

        Kedvelés

      • Nekem egyetlen furcsaság volt a mondanivalódban, hogy akkor most Éva hetente kommentel asztrológusék fórumain? Mert a hasonlatból nekem pl ez jön le.

        Kedvelés

  10. Az erdélyi pár saját magának ássa a gödröt. Rutintalan netezők. Kezdetben én is hamar fellobbantam a hálón, de aztán megtanultam elegánsan reagálni vagy moderálni. Ők viszont most már teljesen begőzölve rohannak a vesztükbe, saját magukat kergetve. Valaki rámutatott az árnyékukra és most sokkot kapva futnak, káromkodnak, és nem magukon dolgoznak. Aj-jaj. Csúnya, amikor valaki önmagát üti-veri, mégis mást “ölne”.

    Kedvelés

  11. Megmondom, melyik vetülete zavar a történetnek _engem_ _személyesen_ ebben a konfliktusban. Egy szempont van, amiért jómagam, bár az ügyet nagyon felszínesen ismerem, érintve érzem magam, és amiért egyáltalán hozzászólok. Ez pedig az, hogy megint egy jelenség ismétlődik, aminek az évek során számtalanszor szemtanuja voltam. Az, ami miatt múlt héten Santa Barbarában emberek haltak meg: hogy nők vannak olyan szemtelenek, hogy hangot adjanak a saját véleményüknek, amire egy férfi automatikusan fizikai erőszakkal akar válaszolni. Ez itt a baj. Ez az, ami engem is bármikor simán utolérhet, nem is kell blogolnom hozzá, elég ha néha frissítem a státuszomat a facsén. És hogy ennek láttán tömegek nem azt mondják a pasinak, hogy haver ájjále, hanem a nőt faggatják, hogy mit csinált, amivel ezt provokálta ki. Személy szerint engem ez zavar, mert ez érint. Szemlélőként látom a többi gázt is, amennyire a távolból lehet, együtt is érzek Évával és nagyra becsülöm, amiért egyenes gerinccel beleállt a szarcunamiba, mert tudom, hogy én már korábban visszavonulót fújtam volna, bármennyire érzem, hogy nekem van igazam – ezt a megalkuvás nélkülien méltóságteljes sorskönyvet csak vágyom, de még nem birtoklom. De hogy egy pasi nyilvánosan szétszabdalást meg csonttörést helyezzen kilátásba csak mert egy nő véleményezte, ez egyben sokkoló és fájdalmasan mindennapos jelenség.

    Kedvelik 1 személy

    • “szarcunami”
      😀 😀
      Valamikor hallottam egy olyan mondást, hogy nem a rosszttól félek, hanem a butaságtól. Vagy ha a butaság szorgalommal (következetességgel) párosul az katasztrófához vezet.

      Kedvelés

  12. Sziasztok, elköszönni jöttem. Amikor érkeztem, akkor illendően bemutatkoztam, most pedig illendően elbúcsúzok. Amúgy is a tiszta metszést szeretem, meg emelt fővel kimenni az ajtón.

    Tegnap még csak arról a bizonyos FB-postról iratkoztam le, ma döntöttem úgy, hogy a blogról is, és ezt a döntést amiatt hoztam meg, hogy az egyik blogtársunk a fennálló helyzet miatt engem, pontosabban egy korábbi kommentemet hibáztatott, és felszólított, hogy szégyelljem magam (ha jól tudom, ez már nem látható, a hsz szerkesztve lett). Mélyen megérintett, hogy az egyik blogtársam (nem tudom, ki ő), akivel lehet, hogy akár nap-nap után egymás mellett, egymást támogatva, és az életünk intim, bensőséges részleteit megosztva írunk, rám teszi a felelősséget a hónapok óta tartó folyamatért, és mindazért, ahová a dolgok eljutottak. Igen, a december 12-i kommentemről van szó, amit a Kozma család azóta számos helyen idézett. Azt a meglátásomat az önismereti munkám, a sok év alatt szerzett tapasztalat, bizonyos minták, személyiségtípusok felismerése, valamint egy megelőző tájékozódás (Kozmáék korábbi konfliktusairól) eredményezte, de ha nem lett volna szakmaiság mögötte, csak az intuícióm, akkor is a legjobb szándékkal próbáltam behozni egy olyan szempontot, hogy ezektől az emberektől mi várható – de nem az agresszort védtem, vagy azt állítottam, hogy az agresszió jogos lenne. Volt egy megérzésem, hogy mi történHET. Nagyon sajnálom, hogy bejött, de visszautasítom, hogy az én felelősségem lenne.

    Ami még jobban megérintett, az az, hogy ha jól tudom, egyetlen blogtárs állt ki és érvelt amellett, hogy a felelősség nem az enyém. Tudom, hogy sokan követitek azt az FB postot, és megértem, hogy nem szeretnétek állást foglalni a Kozma-ügyben, de ha egy közösség, akivel most már egy éve vállt vállhoz vetve küzdök és ráncigálok másokat és magamat előre, – a legjobb szándékkal beletéve a néha mégoly béna megfogalmazásaimat is a közösbe – reagálás nélkül végignézi azt, hogy valaki az indulatát rajtam vezeti le, és bűnbakgyártás folyik, akkor onnantól ezt elengedem. Ha csak annyi reakció érkezett volna a kommentelő blogtársaktól, hogy lehet, hogy Naja sokszor és sokat hülyeségeket beszél, meg most se értünk egyet, hogy ő hogy látja a dolgokat, de azért az mégis túlzás, hogy az ő hibája, ne varrjuk az ő nyakába…. főleg úgy ne, hogy csak úgy tudná megvédeni magát, ha felfedné a kilétét (ami hozzáteszem, ebben az ügyben mindegy lenne nekem, vállalom minden szavam, de mivel a bloglétem alatt a magánéletemről is megosztottam részleteket, és ezek visszakereshetőek, hát nem kívánom a világ tudomására hozni, hogy ki vagyok).

    Abba nem megyek bele, hogy miként látom a KSZ-ügyet, ez értelmetlen és további vitát gerjesztene. Egy pár gondolat csak. Nem osztottam kéretlenül tanácsot, Évát megkérdeztem, hogy érdekli-e a véleményem, leírhatom-e, és amikor igent mondott, akkor sem tanácsot adtam, hanem egy nagyon szubjektív belső élményemet osztottam meg vele, hogy én miképp élem meg ezt a helyzetet, és akkor sem szakmáztam., és főleg azért kerestem meg őt privátban, hogy ne adjak több teret annak, hogy bele lehessen kapaszkodni a szavaimba. Ugyanez történt a hét elején, amikor nem részleteztem az egyik bejegyzés alatt, hogy mit látok csoportdinamikailag a közösség szempontjából, nem akartam ingyen muníciót adni a nem olyan jóindulatú érdeklődőknek. Az a tény viszont, hogy azért, mert próbáltam egy másik szempontot behozni, és egy kicsit állítani a prizmán Éva érdekében is – aki többször megfogalmazta, hogy mennyire megviseli a helyzet – azt eredményezi, hogy még én leszek kipécézve, megkérdőjelezve és felelősségre vonva, és a motívumokat firtatja és hátsó szándékot feltételeznek azok, akikkel annyi mindent megosztottam, nos ez túlment az én határaimon, és – az én értékrendem szerinti – konstruktív vitát ellehetetleníti és a szabad véleménynyilvánítást megkérdőjelezi. Innentől nem vagyok, és nem leszek komfortos egy olyan (virtuális) térben, ahol – ha nem azt képviselem – amit a vezető és a többség elvár, akkor a vezető tudtával egy másik blogtag rám ilyesfajta kijelentéseket tehet.

    Éva többször, több helyen elismételte, hogy nem kár azokért, akik lemorzsolódnak, így tudom, hogy értem sem, amúgy sem becsülöm túl a jelentőségemet. De az én oldalamról mondanék egy pár szót: nekem nagyon-nagyon fontos volt ez a blog, rengeteget adott, sok felismerést és megfogalmazást köszönhetek a bloggernek, akit tehetséges írónak tartok, és nem mellesleg kedveltem. Sok megható, boldog meg döbbenetes perc történt itt velem a blogon, és születtek számomra kedves kapcsolódások, akiket fájó szívvel hagyok itt, nem akarom eljátszani, hogy ez az egész olyan könnyű, mert nem az.

    Kedvelés

    • Én nem követem igazán az egész Kozma Szilárd-ügyet, részben mert messze nincs ennyi időm a net előtt ülni, részben pedig azért, mert számomra ez már túlságosan eldurvult, de épp tegnap beleolvastam az üzenőfalamon megjelent Éva-féle posztba és alatta a kommentekbe. Hozzászólni nem volt időm, és nem is akartam, de nekem tetszett, amit írtál, – egy hosszú kommented volt, amit lájkoltam is – alapvetően ezzel a fajta hozzáállással rokonszenvezem, és szerintem egy adott helyzetben én is így tennék és így is tettem – fenyegettek meg már hasonlóval, és akkor egy darabig figyeltem, hova lépek, de az az ügy nem volt ennyire komoly. Egyszer korábban itt blogon én is megfogalmaztam hasonlót – mármint hogy megértem Éva hozzáállását, de a gyerekeket sajnálom – de erre akkor nem reagált senki.

      Ettől függetlenül én nem kívánok tanácsot adni és meg tudom érteni Éva harcát is. Eszembe sem jut, hogy elvárjam, hogy így vagy úgy cselekedjen, amúgy is kevés az infóm az egészről, nem akarok ehhez az egészhez hozzászólni. Azt viszont nagyon sajnálom, ha elhagyod emiatt a blogot. 😦

      Kedvelés

      • Többen kiálltak melletted, csak nem látszott. Ennek az ügynek csak a csúcsa látszik. A mélyben sokkal több van. Igazán sajnálom, hogy elmész. Hiányozni fogsz a közösségnek. Nekem is. Sosem fedeztem volna fel Morenot nélküled. Köszönöm amit eddig adtál és remélem, hogy ez valójában nem a vég.

        Kedvelés

    • Arita, én nem a KSZ ügyről írtam fentebb, hanem arról, ami velem, mint a blog egyik tagjával, mint egy közösség részével történt, egy személyes dolgot osztottam meg. Még azzal kiegészíteném, hogy ha valaki most megy oda, és olvassa el ezeket a kommenteket, akkor a lightos verziót találja már csak fent. Én nem olvastam az eredeti változatot, de akik szóltak ma nekem napközben úgy fogalmaztak, hogy az eredeti kommentben az volt, hogy Naja többet tett az agresszió elharapózásáért, és jobban felelős az egész helyzetért, mint Kozma Szilárd és Éva együttvéve. Továbbá, hogyha ő Naja helyében lenne, akkor mélyen szégyellné magát.
      Aki akarja, az kijavít, vagy kiegészíti, részemről nincs elvárás, mert ami most van fent, az is épp elég.

      Többieknek: köszönöm, hogy írtatok, de végleges a döntésem, nem szoktam ilyen kijelentésekkel dobálózni.

      Kedvelés

      • Igen, én láttam. És persze, egyértelműen nem volt igaza. És elnézést kérek, hogy nem írtam, de én a FB-n soha. Mostanában itt is alig, de lesz majd újra másképp.

        Kedvelés

      • Naja, nagyon sajnalom es szegyellem magam, h nem mertem ott kiallni melletted, de miota azt latom, h BARKI lathatja es olvashatja es kommentelheti Eva profiljan a posztokat, en az “eloeletem” fenyeben nem merek nagyon irni ott sajat neven semmit. Hianyozni fogsz es nincs igazuk :-(!

        Kedvelés

      • Én is hasonló okokból nem kommentelek már saját néven, egyszerűen féltem magam. (Az ominózus hozzászólásokat sem olvastam, a Kozmáékkal kapcsolatos ügyeket nincs kapacitásom olvasni, de a tárgyalásra szorítok Évának)

        Naja, nagyon sajnálom! Nagyon örültem, hogy megismerhettelek, szívemnek egyik legkedvesebb kommentelő voltál itt.

        Kedvelés

      • Szia Naja,
        Élvezet (volt?) olvasni a hsz -kat, nekem aki elég szűken néz ki a fejéből és a horizont mégiscsak szélesebb, ehhez te jó és biztos “szélesítő” mondatokkal mutattál rá. Fogalmam sincs az egész Kozma dologról. Ami elszomorít az az, amiért igy döntöttél, nem konkrétan , mert nem értem az egészet, inkább egy érzés matat bennem, érzem mi bánt, engem is bántana.
        Sajnálom, a szalonna pedig finom, itt egy kacsintós mosolygóst képzelj el.

        Kedvelés

      • Igen, en lattam az eredetit.. Es azt is tudom, hogy itt o kicsoda, es nagyonmeg vagyok dobbenve.

        Kedvelés

      • Nem ezt írtam. Azt írtam, hogy Szilárdék felelősek az agresszió elharapózásért, de igenis erkölcsi alapot adtál nekik, és hónapok óta téged idézgetnek, hogy “de hát Éva barátnője is azt mondta, hogy érthető az agressziónk”

        Ez gáz. Amit írtál, az gáz, nagyon szerencsétlen és nagyon káros volt. Nélküled is pont ugyanezt csinálták volna Szilárdék, de nélküled nem mondhatták volna, hogy “még Éva barátnői szerint is jogos”.

        Keress rá, hogy: “Naja” Kozma Szilárd

        Egyébként ezt is írtam a Facebookon, és lehet, hogy jobb lenne tényleg elolvasnod és nem a pletykák alapján megsértődnöd:

        “Értelmetlen, szerencsétlen és káros volt azt írni, hogy “kíméletlenül fognak külzdeni, mert valóban ott van a négy gyerek”? Tartom az állításom: Az volt. Nem néztem még a blogot, majd megyek, de ha Naja ezért valóban elmegy a blogról, az nem az én felelősségem. Legyen már jogom felemelni a hangom az ellen, hogy a közösség egyik tagja vétett egy másik tagja ellen.

        Viszont az első fogalmazásom tényleg erős volt, és félreérthető, azt sajnálom. Nem tartom felelősnek Naját, de úgy gondolom, hogy hibázott, és nem is kicsit.

        A többi érvet nem tudom hova tenni. Az a komment önmagában nem volt jó, Szilárdék nem forgatták ki, és a jövőidejű felmentés ugyanolyan rossz, mint a múltidejű felmentés.

        És nem azt mondtam, hogy Naja gerjesztette az ügyet, hanem hogy erkölcsi alapot adott a kommentje Szilárdéknak ahhoz, amihez nem lehet erkölcsi alapjuk. “Éva barátnője is azt mondja, hogy jogos az agressziónk, mert ott vannak a gyerekek”…”

        Kedvelés

      • Csak most olvaslak, lehet, már nem is látod. A FB-on nem találom már azt a dolgot, szerintem le van törölve, vagy én vagyok béna…

        Nagyon fogsz hiányozni.

        Kedvelés

      • nem kovetem facebookon az esemenyeket, igy kiallni akkor sem tudtam volna ott melletted, ha ugy lattam volna helyesnek. Sajnalom hogy elmesz.

        Kedvelés

    • Én azt mondom Naja,hogy ha szakmabeli vagy nem szabad elmenned.Amit írtál azért írtad mert az volt a vélemnyed, és ezt vállalod.
      A másik az ,hogy ez a blog több véleményt elbír.Ez a különlegessége.
      Nem vagyunk egyformák de jol megvagyunk egymás mellett-ezt írta nekem Cris
      Itt nincs nyájszellem.
      Kérlek ,maradj.Még nem is beszélgettél velem 🙂

      Kedvelés

    • Nagyon sajnálom, Naja. Én egy kommentet írtam ahhoz a poszthoz, utána leiratkoztam, így nem láttam a fejleményeket. Sajnálom, hogy elmész, és hogy nem tudtam/tudtunk kiállni melletted.

      És igazad van.

      Kedvelés

      • Nem igazán tudom, mi van a háttérben, de én is sajnálom. Amit írtál, az alapján tényleg gáz, hogy valaki a helyzet alakulásáért téged hibáztat.
        Úgylátszik, Kozmáék örjöngése begyűrűzik a blog apró kis bugyraiba is. 😦

        Kedvelés

    • “próbáltam (…) egy kicsit állítani a prizmán Éva érdekében is – aki többször megfogalmazta, hogy mennyire megviseli a helyzet” — ez meg annyira, de annyira, nem tudok ide szót, borzalmasan ideges leszek ettől, te honnan veszed ehhez a jogot, a tudást, egyáltalán: hogy jut eszedbe??? Ez miféle fölény, “szakmázás” megint? Fölöttem, ellenem, jobban tudva? Mikor írtam én, hogy megvisel a helyzet? Nem vagyok benne a helyzetben, nem abban vagyok, amire gondolsz, nem kommentelek, nem írok róluk, amit mostanában, azt csakis magamról, soha nem voltam öv alatti. És nem kértem tanácsot. Vajon azért lehet nekem ilyeneket írni, mert én itt kint vagyok nektek mindenestül, elemezhetően-belezhetően? Én mikor szóltam bele így bárkinek az életébe? Még azéba sem szoktam, aki direkt megkér, hiszek a másik ember kompetenciájában, és markáns álláspontom, hogy nem is tehetünk egymásért többet, mint hogy hiszünk a másik kompetenciájában, nem csak úgy teszünk, mintha!!!!!!!!!! Ha magánemberként írsz, ne hozd a szakmát oda, ha szakmabeliként írsz, ne lépd át a szakma határait, és ne indulatoskodj, ellenben empatizálj! És gondolj az én gyerekeimre! Ezért haragudtam rád, ezért a felkentségért, tapasztalt, józan fölényért, miközben a tényeket nem ismered, és nem is hiszed el nekem, ellenben vádoltál. Az én prizmámon, te, miután azt állítottad például, hogy én a kurucinfón, ahová elvből soha egyetlenegy kommentet nem írtam, belementem a harcba, és azt (mit is? talán a comment.com-ot?) végignézted, olvastad (januárban!!!), és akkor nem szóltál, csak most, a négyhónapos emlékeidből táplálkozva, a fenyegetéskor? Miért, Naja, az Isten áldjon meg, miért most, amikor én tökre mással foglalkozom már kilenc vagy nem tudom, hány hete, hetek óta semmi szó nem esett az egészről, miközben minden áldott nap provokáltak, mocskoltak, manipulálni próbáltak, a családtagjaimat zaklatták, tartalmak százait állították elő két tucat helyen…?!

      Itt a blogon, ha így összegezném, azért a leginkább az történt, hogy vonzó lett az, aki ír, nem hazudik, és bukdácsolva is önmaga, a saját törvényeit követi — több százan ezért vannak itt, de ha a blogger tényleg önmaga, akkor azért visszahőkölnek néhányan, és megtagadják.

      Kedvelés

    • Szeretném megvédeni azt a kommentelőt, akinek Naja a távozását tulajdonítja. Egyáltalán nem gondolom, hogy ő Naját tette meg bűnbaknak. Amit először leírt, maga is erősnek tartotta, és azért írta át nem sokkal a megírásuk után a kommentjeit, mert gondolkodott rajtuk, nem a következmények fényében “cenzúrázott”, hanem maga árnyalta a véleményét. Nem Najáról volt tehát szó, csupán arról az egy, decemberi hozzászólásáról, és arról is – szerintem – árnyaltan. Nekem ez bőven nem bűnbakképzés. Mindezt a saját nevemben írom.

      Kedvelés

      • Az árnyalt hozzászólásban is benne volt, hogy Naja szégyellje magát. Nálam ez jóval túlmegy a bűnbakképzés határán, pláne nyilvánosan, pláne a késeléssel fenyegetőző által is olvasott nyilvános oldalon. Nem értem, milyen jogon mond ilyet valaki felnőtt embernek.

        Kedvelés

      • Szerintem nem hozunk másik blogolvasót ilyen helyzetbe. Nyilvános felületen végig gondoljuk mit írunk. És ha nincs felhívva figyelme hogy ugyan ugyan ez nem túl korrekt, akkor bent marad ahogy volt?

        Kedvelés

    • Naja, sajnálom a történteket. Most megnéztem azt a hozzászólást, eddig nem tudtam, hogy ezt idézik. Én ennek ellenére azt gondolom, hogy sok komment született itt velük kapcsolatban, sokat kiragadhattak volna, és feldolgozhattak volna a saját értelmezésükben. Nem érzem, hogy emiatt te bármiben felelős lennél. Azt meg végképp nem értem, hogy pont mi keresünk bűnbakot magunk közül az ő viselkedésükre.

      Kedvelés

    • Szia, Naja,

      eléggé együtt voltunk sok mindenben, sajnálom, hogy így döntöttél, és pont az én életveszélyes fenyegetésről szóló híradásom után, ahhoz kapcsolódva történt az egész.

      Tény, hogy Kozmáék a te szavaiddal takaróznak.

      Tény, hogy engem az internet több helyén is szétcincáltak emiatt, hogy “még Éva barátai is felvetik az ő felelősségét, de nem hallgat rájuk”.

      Tény, hogy könnyű okosnak lenni utólag és kívülről, “csak elmondani a meglátásaidat”. Miért szólsz bele, mi hajt? Senki nem kért rá.

      Tény, hogy indulatosan felelősségre vontál olyasmiért, amit nem követtem el. (kurucinfó — soha nem kommenteltem ott; a kurucra egyébként január végén próbáltak kinyomni célpontnak)

      “próbáltam behozni egy olyan szempontot” — nekem az ebben rejlő fölény elfogadhatatlan, mert a viszony se nem szakmai, se one to one, szimmetrikus emberi, ellenben nagyon indulatos.

      Elfogadhatatlan számomra, hogy csak a Kozma-gyerekekről esett szó a leveledben, az enyéimről nem, noha én nem fenyegettem és nem bántottam senkit, utoljára január-februárban írtam indulatos mondatokat Kozmáékról, és (még egyszer, mert ez a tény elsikkadni látszik:) nem nyitottam és nem tápláltam semmilyen felületet a mocskolásukra. Az Hajnalkám tette, több más, nem teljesen egészséges lelkű olvasóval.

      Meglep ez az állásfoglalásod májusban, és pont a fenyegetés után, és meglep, hogy korrekt engedélykérés után ömlik rám a sugalmazás és hibáztatás, fontoskodás, és nem fejezed ki, hogy ez, ami felém árad hónapok óta, ez iszonyatos és gáz, és nem, nem én csináltam magamnak.

      “miképp élem meg ezt a helyzetet” — nem értem, mi megélnivalód van ezen, egész nap ezen gondolkodtam, de akkor sem, nem értem, ez nem a te helyzeted, nincs jelen a téma a blogon hónapok óta, a bevonódásod valami mást jelent, és nem tudsz alapvető tényeket, és nem is hiszel nekem. Viszont itt a blogon kis B műsort építettél magad köré, szimpátia- és ügyfélnyerésre használtad az én munkámat, ezért nem tartalak erkölcsileg tisztának. Egy képzett szakember, dramatista nem tévesztheti szem elől a kompetencia határait, tudnia kell, mi az a helyzet, amikor fontoskodik, beavatkozik kéretlenül.

      Mindannyiunknak hiányozni fogsz.

      Kedvelés

    • Jaj, ne! Sajnos nem követtem annyira a facebookon a kommenteket, és itt is csak pötyögök, ezért nem is tudtam kiállni melletted, de megtettem volna, ha látom, hogy mi megy! Látatlanban, anya! Ne menj el, nagyon fontosakat írtál, szívesen olvastalak, tanultam tőled! Hogy jut valakinek eszébe egymás mellé tenni azokat a mocskokat, meg a te véleményedet, tudásodat? Ez abszurd! Ha csak egyvalaki vádolt bármivel, menjen ő a lecsóba meg a picsába! Nem tudom, ki volt, de talán neki kéne ilyeneken gondolkodnia! Sajnálom, hogy beléd vágták a bicskát. Írjál még, csevegjünk!

      Kedvelés

      • Az megvan, hogy most éppen te gyártasz ellenségképet? Naját én is nagyon sajnálom, hogy elmegy, de ahogy elment, azt lehetett volna másképp, mert a blogger szív a falloutokkal, nem ő.

        Kedvelés

      • Kösz. Azért jófej tőled így látatlanba, ugye…

        Imádom, hogy Naja pártját fogod egy olyan kérdésben, amiről még igazából Naja se tájékozott (de azért félreidéz), te meg aztán pláne nem.

        Továbbra is egy nagyon szerencsétlen, nagyon rossz szóhasználatú, nagyon rosszkor és nagyon rossz helyen elmondott véleménynek tartom, amit Naja írt.

        Elhúztam a picsába.

        Kedvelés

      • Nagyon sajnálom, hogy hirtelen irkáltam ide ezt, tényleg nem tudtam pontosan, hogy miről van szó. Csak azt láttam, hogy egy általam kedvelt kommentelő valamin bepöccent, és azt hittem, igaza van, mert eddig többnyire nagyon árnyaltan, igazakat és jó szándékkal írt. Ne haragudj, ne haragudjon senki, se te, se Naja, se Éva, se a többiek. Be kellett volna fogni a pofámat. Még egyszer bocsánat mindenkitől.

        Kedvelés

      • Ugyan Gyöngyi. Nem te voltál ebben az ügyben az első. Mindenkit meglepett ez a fordulat, na. De ugye máséban könnyebb a szálkát..

        Kedvelés

    • Sajnálom, ha elmész. Sok jót írtál.

      Azt nem látom következetesnek, hogy egy _facebookos_ minősítgetés miatt _a blogról_ távozol, de:
      1. személyes érintettséged következtében mégis elképzelhető
      2. azt sejteti, mint ahogy utólag ki is derült, hogy egyebek is vannak a döntésed mögött, amiről itt mi mezei kommentelők nem is tudhat(t)unk.

      A kommentelőtársak hibáztatása az elmeneteledért némiképépp kellemetlenül érint (el tudom viselni, felnőtt vagyok, nem ezért írom). Alig facebookozom, és a tiédhez hasonló indokkal nem kommentelek ilyen ügyben a személyes profilommal. Meg nem is engedhetném meg magamnak, hogy rám szálljanak. (Kivétel ez alól a petíció, ahol szükséges kiállásnak láttam névvel jelenni meg. És ha személyes ismerősök kérdeztek a transindexes cikk kapcsán, akkor sem rejtettem véka alá a véleményem.)

      Dönthetsz úgy, hogy távozol, persze, de túlzónak érzem a “blogközösséget” hibáztatnod ezért egy olyan konfliktus esetében, ami nem a “blogközösségben” zajlott, és távozóban rónod fel ezt. Kommentedet olvasva kicsit olyan, mintha kiközösíttettél volna innen, pedig nem ez történt.

      Értem, hogy bántások történtek. A végkifejlet lehetett volna más, még ha távozol, akkor is.

      Kedvelés

    • mielőtt mások reakcióját elolvasnám: minden jót Naja, sok jót írtál te is. engem nem ráncigáltál előre, ilyet nem is kértem. de ha kértem volna és aztán számonkérően az orrom alá dörgölöd, hogy nem állok ki melletted, akkor én a mohácsi kontómra raktalak volna ( több veszett mohácsnál! – kontó)

      Kedvelés

  13. Én voltam az egyik résztvevő, és tiszteletben tartom a kérést, hogy az idővonalra nem írok, de ide igen, főleg hogy -kiszámítható módon- meg lettem énekelve ebben az újabb balladában.
    Semmiben nem változott a véleményem. Az, hogy kit enged az illető az ételébe és mennyire, felnőtt döntés és felelősség. A fenti analógiák és metaforák nagyon nem azt tükrözik, ami itt történik. Nem a szoknyás nőt hibáztatják az erőszak miatt. Viszont mennyire áldozat az, aki direkt nyitva hagyja a lakásajtót, tudva, hogy közelben ólálkodik két tolvaj? Még a Real Madridos hasonlat is találó volt, főleg olyan szempontból, hogy ők sem állnak le a Budatétényi Mechanikával, mert nem egy súlycsoport. Főleg akkor nem, ha már volt rossz tapasztalatuk velük.
    Egyébként két kiigazítás? engem Szilárdék nem kerestek meg, nem paliztak be, nem mentem fel őket, nem hitettek el velem semmit. Magamnak munkáltam ki a véleményem, amit tegnap többen is macsakakörmöztek: ebből mindkét félnek lett volna eshetősége kiszállni és akkor nem lett volna az életveszélyes fenyegetés. A kiszállás pedig -ha elmebeteg, beszámíthatatlan a másik fél- nem azt jelenti, hogy nem írok róluk semmit, hanem hogy a kapcsolatot megszakítom vele, minden formában. Ez továbbra sem tanács, csak számomra még mindig érthetetlen, hogy ez a legegyszerűbb, leglogikusabb lépés még nem lett meglépve.
    Másik kiigazítás: én nem leskelődök más életében. Ez a jelenség már hónapok óta placcon van, ehhez szóltam hozzá, de nem én kreáltam. Teljes névvel vállaltam a véleményem, nem a bozótban lapultam, mint sok tucat olvasó, mert az én mércém szerint az a leskelődés.
    Az meg, hogy kimondtam, hogy az Éva részéről elég szőkenősen lett kommunikálva és a legtöbben ennél okosabban kezelnék a helyzetet? Ez az igazság. Be lehet rajta sértődni.
    Ja, és a barátság, támogatás nem azt jelenti, hogy végignézem, amint a barátom a szakadék felé rohan, végül is felnőtt ember, ki vagyok én, hogy megállítsam? hanem ha fontos nekem, és én messzebbről jobban látom, milyen közel már a mély, akkor visszahúzom.

    Kedvelés

    • Lorax, “szőkenősen lett kommunikálva”???? Te hallod, látod, amit írsz? Ilyen szöveg ezen a blogon? “Ez az igazság”? Kinek az igazsága? És mindezen úgy ütközöm meg, hogy nem olvastam a facebookos vitát (nem vagyok fenn), egyszerűen ez a mód ahogy erről írsz az döbbent meg.
      (Én is adok egy kéretlen tanácsot: az ételedbe szerintem ne engedj senkit és semennyire.)

      Kedvelés

      • Látom, amit írok, miért ne látnám, csak mert a végén két betűt felcseréltem. Átfogalmazom: itt, akik annyira védik hogy milyen tökösen kiáll magáért, már hónapok óta le tudták volna zárni és a nagy többség, erre nyakamat teszem, nem kérlelgetné hogy légyszi, ne írj az idővonalamra (röhej az egész, épp erre ír aztán még hosszabb tirádákat), hanem már rég nem engedné oda fel. Nem írná neki, hogy tombolj, itt röhögünk rajtad. És az egész nem jut eddig. De nem kell messzi menni, itt van Naja esete is, annyit mondok, hogy ha én itt, az USA-ban így beszélnék az ügyfeleimmel, akkor lehúzhatnám a rolót másnap.

        Kedvelés

      • (Én sajnálom a Najával történteket minden szinten és szempontból, és amit most fogok írni az tőle független, ne keverjük bele, mert kedveltem őt, stb., szóval most általánosságban mondom, írom.)

        A hasonlat, vagy párhuzam, vagy micsoda eléggé hibás. Mi itt nem ügyfelek vagyunk, ez itt nem egy amcsi multi egy karrierista, tréningekre járó menedzserrel, és nem is call center, ahol több nyelven beszélünk az ügyfelekkel furcsa nyelveken fényesre nyalva a valagukat, hogy este meg bogyókat szedjünk a napi frusztrációnk feldolgozása végett.

        Kedvelés

      • “már hónapok óta le tudták volna zárni” MIT? Kik? Az Isten áldjon már meg. Nem az idővonalamon szoktak tombolni, hanem bő húsz másik helyen. Nem úgy van az, hogy csak az én idővonalam számít, amúgy védve vagyok. Például a kereső miatt,a nevemre a hazugságok jönnek elő, meg mindenki előtt ismeretlen nőgyűlölők és katasztrófaturisták csócsálják netszerte az egészet.
        Ügyfelek? Te nem értesz valamit.

        Kedvelés

      • Bátran írogathatod nick fedezékéből, hogy a nyakadat teszed, de a Föld túloldaláról könnyű is bátornak lenni, míg Évának konkrétan a nyakszegést ígérték be. Szerencsének tudhatod magad, hogy azt képzeled, egy ilyen online bully leáll akkor, ha nem emlegetik és/vagy letiltják az idővonalról. Ez a gondolkodás azoknak a privilégiuma, akiknek még sosem kellett saját bőrükön érezni az üldöztetést. Nekem nyomozta már ki online stalker a lakáscímemet, órákon át állt az ablakom alatt, én meg rettegve lapítottam a függöny mögött és azt latolgattam, érdemes-e rendőrt hívnom, vagy körülröhögnek, esetleg még azt is mondják, érezzem hízelgőnek a figyelmét. És én megtettem mindazt, amiket Évának ajánlgatnak az okosok, csigaházba húzódtam, mégis fél éven át kergetett egy őrült, csak azért állt le, mert másik célpontot talált, aki közelebb lakott hozzá.

        Kedvelés

      • Plusz nagyon úgy néz ki, hogy lorax is a bully kategória, mert ez a simizve alázni módszer onnan nagyon ismerős.

        Kedvelés

      • Három éven át éltem ilyet, csak az illető az exem volt. Az okoskodók elmehetnek a bús picsába.

        Kedvelés

    • Végigolvastam, amit írtál, itt is, ott is. Valójában egyetlen dologra nem tudok vállat vonni az egészből: hogy mindezt te “barátság, támogatás”, és “fontos nekem” pántlikával látod el, mert ez azért már olyan szintű pofátlanság, amilyet ritkán lát az ember.

      Kedvelés

      • Félreérted, nem magamra értettem, hanem azokra, akik mélyebb. régebbi barátok és végignézik ezt, még adják is alá a lovat. Az a kevés, aki meg merte írni féltésből és szeretetből, az meg megnézheted, hogyan járt. Egyébként nekem meg ez a pofátlanság, valakihez, aki százszor óvatosabb stílusban fogalmaz, mint én, rögtön ágyúval lőni. (Nem rád célzok.)

        Kedvelés

      • Lorax, te komolyan harmadik személyben írsz a blogomon rólam, a nevemet sem említve, szúrva-sejtetve? Miért?
        Hogy lettél te ekkora kavarós, érzéketlen, áskálódó bunkó?
        Kik az én mélyebb régi barátaim? Honnan veszed ezt? Mit tudsz arról, kik írnak akárhová, és hogy ővelük én milyen viszonyban vagyok?
        Elárulom: semmilyenben, ők olvasóim, csak ekként ismerem őket, van, akit egyszer láttam közülük, egyikük sem régi, pár hónapja ismerőseim.
        Szeretnéd, ha nem rájuk, hanem rád hallgatnék? Van ebben valami… féltékenység?
        Mire gondolsz, amikor azt írod, adják alá a lovat? Ők miért ne írhatnák le a véleményüket?
        Mit csinálok én szerinted? Én nem lovon ülök, nem tűnt fel a blogról az utóbbi hetekben, komolyan, hogy mennyire máshol járok?
        Megkérdezhetem, hogy te, aki igazán nem vagy érintett, miért szánsz erre ennyi időt?
        A jóakaró figyelmeztető, akire a blogger nem hallgat, ellenben szakadékba rohan… fúj. Ja, és ha baj lesz: mi megmondtuk. Süllyedjél te el.
        Én folyamatosan csatolom a feljelentés-kiegészítéshez a facebookos szörnyűségeket, ezért sem tilthatom le őket. Nem az a gond, hogy őrjöngenek, azt megszoktuk. Hanem a fenyegetés, az egy pöttyet más.

        Kedvelés

      • Azért érdekel, mert én még hasonlót nem láttam és még mindig nem értem, amit lent is kérdeztem: hogy ez neked megéri-e. Nem érzed-e, hogy már attól, hogy velük szót váltasz, elvesznek belőled valamit, pl. a jót, a jóra fordítható erőt, a múzsádat, tehát mindazt, amitől az vagy, aki, és annyi követőd van. Nem érzed-e, hogy minden nekik szánt szó olyan, mintha tolvajoknak aranyérmét osztanál. Hogy nem érdemlik meg, hogy fontosnak érezzék magukat, elszívjanak tőled akár egy percet is az idődből. Nem értem és meg akarom érteni.
        Én amúgy kezdettől írtam, hogy a fenyegetés egy vérkomoly dolog, feljelenteném azon nyomban. Nem vagyok félős alkat, de ahogy körülírta, mit tenne veled, az egy vérbeli pszichopatára vall, ezért rettegnék. De ezt ki lehet egyszerűen vágni és elmenteni, Nem kell ahhoz hozzászólni. Viszont így, hogy hozzádszólhatnak, több időt kell arra is szánni, hogy lementegesd ezeket, mert amint látom, minden válaszodra írnak újabb és újabb tirádákat.
        Egyébként remélem, elítélik őket. De a gyerekeiket, azokat nagyon sajnálom, nem emiatt, hanem alapból. Két videóba néztem bele, egyiken valami agymosás folyt ahol a kislánynak kamerába kellett mondani valami szöveget, a másikban meg azt hiszem ugyanez a lány elsírta magát. Ennyi elég is volt, én többet nem néztem és olvastam mert úgy érzem, bemocskolódok az olvasásától is.

        Kedvelés

      • Nem, nem érzem, ha megnézed a blog alakulását december óta, láthatod, hogy nagyon erős, rengeteg az olvasó, lettek új projektek, nem szegi szárnyam.

        Kedvelés

    • Ne haragudj, lorax, még az e-mailed is álnév, azt sem tudom, ki vagy, hol vagy te az én barátom, hol szeretsz te engem, hol óvsz meg a szakadéktól, milyen szakadék felé rohanok én, miről beszélsz???? Úgy vagy barátom, ahogy én voltam Jason Donovannak, amikor kirajzszögeztem az ágyam mellé a képét. Fontos nekem? Visszahúzom? Miről beszélsz? Ez a fölényes okoskodás, jobbantudás minden ép lélekből dacot vált ki, minimum elzárkózást. Szőke nő meg a nénikéd, ne haragudj. Hogy kezeltem? Mit csináltam?

      “ebből mindkét félnek lett volna eshetősége kiszállni és akkor nem lett volna az életveszélyes fenyegetés” — ez nagyon bazmeg, ne haragudj.

      “miért nem lett meglépve” – esetleg kérdezz. De á, bazmeg, komolyan, erre nincs szó. Áááá.

      Kedvelés

      • Engem az érdekel, hogy a 21. században, amikor százféle módon lefotózhatod azokat a kompromittáló dolgokat, amiket benyújthatsz a zaklatóid ellen, miért azt választod, ami olajat önt a tűzre, ki a faladra, ahol tovább bánthatnak? Egyébként a tegnapi vitában TE MAGAD kérdezted, hogy mit kéne csinálnod, ne is perelj tán stb. szóval ha arra válaszolnak, ne mondd már, hogy kéretlen tanács. Kérdő mondatra volt az felelet.
        Kérdésem még, hogy aki hasonlókat írt, miért lett rögtön ellenség aki bántani akar és kozmáék befolyásolták.
        Harmadik: nem sajnálod az ezekre az időd? Arra sem méltók, hogy a cipőd bekössék.
        Kérdezz te is, válaszolok. Az emilem nem álnév, ezt használom hosszú évek óta.

        Kedvelés

      • Cantaloupe, ugyanezért a vérszagon való hízásért utált mindenki a porontyon, bezzeganyán. Valami döbbenetes, hogy milyen elemi rosszindulattal tudsz te lenni minden nő iránt, aki tehetséges, önmegvalósító és, hogy azonnal megjelensz, ahogy egy rést sejtesz a pajzsán és irgalmatlanul, kitartóan nyomod a saját kívülálló, okosabb olvasatodat.

        Kedvelés

      • Meg az kell hogy a tobbi onjelolt szuper, sztajlmentes vajf is kifejtse kihagyhatatlan velemenyet.. Alig varom.

        Kedvelés

      • Ha most azt akarod kihozni abből, hogy én mennyire irigykedek, akkor nagyon messze vagy a valóságtól, ezt már egyébként tegnap is akartam írni, hogy mire legyek féltékeny? Aki önmegvalósít, arra felnézek, őszintén, de arra, aki nagy
        rat is képes fizetni érte, nem lehet irigykedni.
        Ha már vájf említődött, pl. ő is rendesen kipellengérőzödött itt, a háta mögött, ott keresd az elemi rosszindulatot.
        Te meg ezzel a másiknickem bedobásával most jobban akarod duzzasztani az egészet, szóval bagoly és veréb…úgyhogy nemcsak prédikálok, mikor kell kiszállni, hanem bebizonyítom, hogy nincs igazad és kiszállok. Most.

        Kedvelés

      • Nem akartam mást “kihozni”, mint a kontextust, mindahhoz, amit írtál, felmutatni a viselkedésedet. A többi ott van a neten, hozzáférhető, nem kell nekem magyaráznom.

        Kedvelés

      • “kipellengéreződött” írjál cselekvő igéket, ne sunyulj. Ki pellengérezte ki? Csak neked lehet karakán, sértő véleményed? Vájf vicces, nem tud írni, mégis öntudatoskodik, és amit ír, ellentétes azzal, amiben hiszünk. Állítom ezt 2015 őszén is.

        Kedvelés

      • Soha nem mondtam, hogy aki olyat írt, az ellenség lett és Kozmáék befolyásolták. Annyit mondtam, hogy azt a látszatot, amelyet Kozma kelt (én íratok hozzászólásokat, én mozgatom a “hadsereget”), többen önkéntelenül elhitték, pedig a kötőszavai is hazugok. És annyit mondtam, hogy NEM kérek elemzést, tanácsot, ne legyek így célpont. Te is csak köszörülöd rajtam a nyelved, és tökre élvezed.

        Rájöttem amúgy, mit javasolsz, és hogy téves a prekoncepciód. Te azt hiszed, nekem az a gondom, hogy Kozmáék időnként írnak a falamra (mert téged zavarna az ilyesmi, ha veled tennék), és emiatt sajnáltatom magam. Nem, nem ez a bajom, és nem is reagálok rá. Te ezt azért írod, mert nem látod, mit művelnek máshol, milyen tömegben, talán azt hiszed, a zaklatás a facebookon zajlik. Esetleg keress a nevemre, amit mindenki meg fog tenni, akitől munkát, pályázati pénzt remélek. Az ingerküszöböm még januárban úgy megemelkedett, hogy olyan nagyon nem lepődöm meg már semmin, ettől persze még zaklatás a zaklatás, időnként felszólítom őket, hogy hagyjátok abba, de nem azért, mert juj, elsírom magam, jajderossznekem. Ez, hogy akár a facebookra is írhatnak, a nyilvános jelenléthez tartozik. Hogy letiltom őket, az nem megoldás semmire: mindenképpen a nyilvánosság előtt élek, “élveboncolok”, a blog nyilvános, a blog facebookja is nyilvános (nem tud nem az lenni, azért oldal és nem személyprofil), és ezer helyen gyaláznak. A zaklatás nem szűnik meg attól, ha a facebookot nem látják, ahhoz be kellene zárnom a blogot és eltűnnöm az internetről. Ne már, hogy szerinted az az olaj a tűzre, hogy látják a posztot. Lássák csak, és a reakciókat is, vagy írogassanak, csináljanak hülyét magukból, nem ez a gond itt, sőt, nem kell nekem elemeznem, jellemeznem őket, ordít minden szavukból, milyenek. Azért írok nyilvános posztot a fészen, mert sokan kíváncsiak rám, követők is vannak. De a rágalmazás többségét nem az én felületeimen követik el, a fenyegetés sem ott íródott. Nem megoldás semmire, ha tiltom őket. Egyébként pont most, május közepén határoztam el, hogy befejezem a nyilvános facebookéletet, egy kicsit jobban elbújok, nem üzenek senkinek (volt valaki, akit nem akartam ismerősnek jelölni, de fontos volt nekem, hogy tudja, mi van velem), és jónéhány csak ismerősöknek látható posztot tettem ki. Erről a fenyegetésről viszont hírt akartam adni, minél nyilvánosabban. Valamint időnként megnézem a falukat, és nyomom a feljelentésbe, ami olyan. De nem vitázom velük.

        Kedvelés

    • Mit nem értesz azon, hogy Éva sokszor megmondta, NEM foglalkozik velük jó ideje? Kozmáék neki tulajdonítanak egy csomó mindent amit nem ő írt. Miért is az áldozatnak kell zárnia az idővonalát?

      Saját tapasztalatom a zaklatókkal az, hogy tök mindegy mit csinálsz, engem minden reakció nélkül is három évig zaklatott valaki tizenéve. Mivel Kozmáék engem is zaklatnak a zárt idővonalam ellenére, kikérem magamnak az ügyfeles szerencsétlen hasonlatodat, mert itt ilyen viszonyról nincs szó, kikérem továbbá az okoskodó, távolból mindent jobban tudó, nem először kioktató hangnemedet.

      Kedvelés

      • Az én olvasatomban az, hogy nem foglalkozik vele, az azt jelentené, hogy nem kommunikál vele semmiféle platformon nem említi a nevét, nem utal rá. Ez nem következett be a mai napig sem. Amúgy a fene sem akarta, hogy magadra vedd. Az ügyfél annak a körülírása, hogy pénzért szolgáltatást kapsz, cseppet sem degradáló. Távolból pedig néha más a horizont és többet lehet látni, mint ha ott vagy tűzközelben.

        Kedvelés

      • “Távolból pedig néha más a horizont és többet lehet látni, mint ha ott vagy tűzközelben.”
        Ez a kívülről mindent jobban tudás valami eszméletlen idegesítő. Nem tudsz ugyan semmit, nem is akarsz ezzel foglalkozni, mert úgy érzed téged bemocskol (jól van értjük), de hogy levonod a következtetést, hogy mégis csak te tudod jobban és ettől a nemtudástól látsz tisztábban,mint az érintett maga, ez már egészen röhejes.

        Kedvelés

      • Az én olvasatomban az általad leírt viselkedés egyenlő a megfutamodással. Mint a bully az iskolában, úgy megy Éva után ez a két ember, és nálad az a megoldás, hogy a bántalmazott gyerek iskolát vált? A kívülről mindent jobban tudással meg úgy vagyok, mint Vacskamati.

        Kedvelés

      • Még egyszer írom, most már lassan, hogy értsd, NEM említette őket sehol február eleje óta. Most igen, amikor életveszélyesen megfenyegették, rendőrség szerint nyomot kell hagyni. Magamra semmit nem vettem, mint már egyszer említettem, Kozmáék engem is zaklatnak, és hármunkat fenyegették meg.

        Köszönöm a definíciót de szükségtelen volt, tizenéve dolgozom nemzetközi ügyfelekkel. De itt erről nincs szó, a blog nem szolgáltatás. Te semmit nem látsz, nem olvastál utána, a poszt pont az ilyen magukat omnikompetensnek érzőkről szól.

        Itt lenne az ideje elolvasnod a mielőtt kommentelsz című posztot, mert már többen jeleztük, hogy problémás a kommentelési stílusod, nehogy úgy járj, mint a bezzeganyán…

        Kedvelés

      • Ahogy itt harmadik személyben engem értelmezel, boncolgatsz… fúj.

        “Nem következett be.” Sunyi igéid vannak.

        Ügyfél? Pénzt ad? Kicsoda, mikor? Te? Naja? Nem értem. Honnan tudod, ki ad pénzt nekem?

        A ritkás adományért ott van a blog, már meg van írva, amiért a pénzt kaptam. Mi továbbira vagyok kötelezhető egy-egy ezres fejében? Szeretnél sarokba szorítani, hogy az olvasó legyen a hatalom, mert nem bírod elviselni, hogy nem hallgatom el, amit gondolok. De én megtehetem, hogy ne legyek kedves, ne piruettezzek a szimpátiáért, és mégis legyen sok olvasóm.

        Kedvelés

    • Ahogy így boncolgatsz, beszarok rajtad. Nem érzed cikinek, hogy más életét éled, teszel-veszel az agyában, életében, beállsz a hosszú sorba, akik basztatják?
      Meg ezek a megint sunyi határozói igenevek: nem lett meglépve, szőkenősen lett kommunikálva… szép.
      Miért nem fogalmazol egyenesen?
      És mit érdekel ez az egész, mi közöd hozzá?
      Nincs kit kontrollálnod?

      Kedvelés

  14. Eléggé megdöbbent néhány reakció. Számomra olyan tisztán látszik az egész. Éva felvállalta, hogy kiáll az igazáért, ami abszolút jogszerű, közben kizárólag olyan eszközökkel él, amelyek törvényesek, egyszerűen nem hagyja, hogy bárki eltiporja, és akkor ez most miért gond? Szerintem épphogy példaértékű. Araszoljon csak előre a világ, az ilyen ügyek fontos lépések lehetnek, legyen csak néhány ember, aki nem hagyja. (Mennyi minden kezdődött ennyivel! Szavazni pl voltatok…? Persze nyilván akkora mérföldkő nem lesz ez az ügy, de a hozzáállás, a kérlelhetetlen igazságkeresés iszonyú fontos, és kevés emberben van meg.) A fogasos témában is, ebben is, mennyire lapítottam volna én is, de én annyira Örülök, hogy nem mindenki olyan, mint én, és így legalábbis a downhilles, és majd asztróék szembesülhetnek vele, hogy nincs következmények nélküli bántalmazás.

    Kedvelés

  15. Most olvastam csak hogy mi zajlott itt. Nagyon vegyesek az érzéseim. Próbálom értelmezni, érteni a különböző motivációkat, reakciókat. De hát nem nagyon megy.

    Ami nagyon nagyon zavar, hogy hűűű de nagyon sajnáljuk itt többen, hogy naja elment.
    Hűűű de rossz ez a helyzet, na meg hát asztrologusékról már ne is beszéljünk. De, a végén csak azt látom az én egyszerű kis agyammal, hogy megy a ködösítés, finomítások. Nincsenek saját igazságok, vélemények kimondva. Van, a “hát én nem is követtem az eseményeket”, “ez engem taszít”, “nem tudhatom mi van mögötte”, tudományoskodás, felülről ránézés és még ezer variáció, a hasonlatokról már nem is beszélve.

    Naja elment, egy folyamat következményeként. Pont. Nincs rajta mit ragozni, mindenki túléli.
    De ami számomra fontosabb, és írásra késztetett, hogy naja elköszönése után reagált rá Éva.
    Na ez nekem sajnos ugyanaz mint a tegnapi FB-s történet amikor kikerült naja véleménye, és blogtárs próbálta rátenni a felelősséget. (arról ne is beszéljünk, hogy utólag módosítgatta többször a hsz-it.) Ez már mennyire korrekt, etikus?

    És akkor az én nagy kérdésem, hogy mennyire korrekt valakiről írni, tőle szövegből,(magán levelezésből) idézni, kérdéseket hozzá intézni? Tudván h ő már nincs itt.
    Hogy is volt? naja megvádoltatott, mert KSZ-k vele takaróznak és neki le se kellett volna ilyet írni, mert lám lám gonosz KSZ felhasználja a maga érdekében amit naja írt.
    Mindenki mindent, mindenkit úgy használ ahogy akar, ahogy tud.

    Vélemények?

    Kedvelés

    • Hát, nem mondom, hogy szó szerint, de ilyeneken rágom magam. Talán sikerül az én változatomat is megfogalmazni, de munkaváltozatként részemről is kiváló.

      Kedvelés

    • Bocsáss meg, a levelezésünkre a facebookon nem én kezdtem célozni, reagálni, meg sem említettem. De nem akarom őt leleplezni.
      Egy kicsit elegem van, manipulatívnak érzem a búcsúkommentet. Sajnálom a távozást, de ami Najával köztünk zajlott két napja, az után szükségszerű volt ez, nagyon megrendített, megdöbbentett, amit írt. És arra ő is célzott itt. De nekem hallgatnom kell, nagyszerű.
      Akkor reagálok, amikor hazaérek és el tudom olvasni a kommenteket.
      Egyvalaki utalt arra, hogy Naja decemberi kommentje szította a tüzet és felhatalmazta Kozmáékat, hogy a gyerekek védelmében uszuljon. Nem igaz, hogy “megvádoltatott”. Tudjuk, hogy nem ez volt a célja, de nagyon szerencsétlenül alakult.
      Elnézést kérek, a felhőkért az égen, meg a blogért is, meg hogy nem pont úgy reagálok, ahogy te azt elképzeled.

      Kedvelés

      • Én nem mondtam, hogy hallgatnod kell, csak nem érzem korrektnek. Mert nekem pont azzal megy szembe amit nekem a blog képviselt.
        Én ködösítést, óvatoskodást nem tudom miket érzek most itt a közösség részéről. Ahelyett ami eddig volt.
        Te manipulatívnak érezted naja búcsúlevelét, én a tiedet támadónak.
        Ha én bárhol azt érzem hogy valakit támadnak, és látom nincs lehetősége hogy ő is elmondja, akkor én oda állok és elmondom.
        Emellett meg a bennem lévő kérdéseket mondtam el.
        Hát ha valakinek azt írják, hogy szégyelje magát mert ilyet írt, és ő nagyrészben okozója a történéseknek az mi ha nem felelőssé tétel? Értem én azt is hogy közben átgondolta, meg gondolta mit tudom én mi volt az oka, de erősen finomította végül amit írt. Örülünk.
        Én személy szerint mindig a dolgok tisztázására törekszem, és örülök ha mindenki nyitott rá, én is igyekszem nyitott lenni

        Kedvelés

      • Ahogy a nyitottságot számon kéred, meg azt várod, hogy álljak itt, egyenesen, és legyek ilyen vagy olyan, és korrekt, az nagyon frusztráló. Szarul vagyok. Írtam. Kérleltem mindenkit. Nem vagyok köteles mindenre megfelelni, folyton a nyelvembe harapni. Tökre megbíztam bennetek, és ezzel a bizalommal élnek vissza többen is, és vizsgáztatnak, hogy mit miért csinálok. Azt kérem, hagyjatok békén végre, levegőhöz szeretnék jutni. Tényleg nem érted? Már kértem máshol is. amúgy is. Nem vagyok így közkincs. Sok bajom van, tudod jól, te aztán tényleg. Megfenyegettek. Fáradt vagyok. Kérlek szépen, szállj le rólam.

        Lehet, hogy támadó vagyok, de ugye nem beszélhetek arról, ami privátban ment. Képzelj oda valamit, azért vagyok támadó.

        Kedvelés

      • Én a bennem lévő dolgokat próbálom leírni.
        Nem kértem én számon senkin semmit, én csal örülök ha van nyitottság minden oldalon.
        Én a blogközösséget kérdeztem.
        Nem mondtam, hogy felelj meg, harapj nyelvedbe. Semmi ilyesmi nem történt.
        Egyszerűen kíváncsi vagyok az itt kommentelők véleményére, benyomásaira.

        Kedvelés

      • Az volt a benyomásom Naja írása, és Éva reakciója kapcsán, hogy egy régebb óta folyó beszélgetés végébe láthattunk bele. Részleteket nem tudunk, és ha tudnánk, akkor sem lenne hozzá semmi közünk. Egyikük sem kérte senki véleményét.

        Kedvelés

      • Most előre bocsátom, hogy amit írok, az NEM az itteni társalgáshoz szól. Erre mondatra, általában szeretnék reagálni: “Egyikük sem kérte senki véleményét.” Ezt nem tudom értelmezni egy nyilvános felületen. Ha én ide, vagy más netes felületre kiírok valamit, vagy társaságban elmondok, akkor véleményekre számítok. Azért mondom. Én elmondom a magamét, más meg azt, ami arról eszébe jut. Lehet, persze, mondani, hogy bocs, gyerekek, most nem kérek választ, ventilálok, kérlek, ne véleményezzétek. De ezt akkor előre jelzem.

        Kedvelés

      • Igen, nyilvános felület. De hogyan lehetne véleménye bárkinek egy írásról, és arra egy válaszról, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy a teljes beszélgetést nem ismerjük.
        Naja írása elköszönés volt, erre válaszolt Éva, mint érintett fél. Milyen véleményünk lehet erről? Max hogy sajnáljuk.
        Ha semmit nem reagál Éva rá, akkor az szúrna szemet valakinek.

        Kedvelés

      • Mondom, direkt nem a konkrét esetre írtam, csak gyakori – nem ezen a blogon – ez a szöveg, hogy nem vagyok kíváncsi a véleményre, meg minek írnak választ, meg ilyenek.

        Kedvelés

      • Hát akkor van az, hogy kérlek, most hallgassatok meg. Különben honnan tudja a másik? Még face to face láthatod az arcán, a viselkedésén, de írásban ez sem segít.

        Kedvelés

      • Nem is tudom, valahogy lejön a mondanivalóból, hogy akar-e a másik véleményt vagy nem. Főleg ha a vélemény tulajdonképpen kioktatás. Attól, hogy nyilvános a felület, még nem kell észt osztani minden áron. És nem is köteles senki eltűrni ezt.
        Az meg hányszor van, hogy az első reakciónál kérik, hogy ne folytassák tovább, és mégis.

        Kedvelés

      • Én úgy vettem észre az ismerőseimnél, hogy ha közzétesznek valamit, akár még ha meg is kérdezik, hogy vélemény? akkor az valójában azt jelenti, hogy “pozitív véleményt kérek, kritika nem érdekel”. A negatívumokra nem kíváncsi senki vagy legalább is nem nagy dózisban és töményen. Tehát a véleménykérés nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető el is visel a dicséreten kívül mást.

        Kedvelés

      • szerintem ha valaki véleményt ír, akkor megírja amit gondol. Lehet valaki pozitívnak szánja,aki olvassa meg negatívnak érzi valamilyen ok miatt. De ettől mindenkinek lehet még véleménye, és ha úgy érzi akkor kzzé is teszi. Ebben az esetben én meg kérdeztem is hogy van-e vélemény.

        Kedvelés

      • Nem te kérsz, de ez a nyomás van rajtam.

        A nyitottságra utalni, jaj, az nagyon ciki. Egyrészt nagyon jól tudd, hogy a másik oldalon nincsen semmilyen nyitottság, csak prédalesés.

        Másrészt nem az a gond, hogy nem vagyok nyitott, hanem hogy elárasztanak engem többen a reprezentációikkal, véleményükkel, tanácsaikkal, amelyekbe mindenféle belekeveredik, ami nem engem illet, nem engem jellemez, és azt kérem, hogy HAGYJATOK MÁR. A fenyegetést se megvitatni tettem ki, hanem komment nélkül, mementónak.

        Kedvelés

    • Naja távozóban elmondta a sérelmeit. Hadd lehessen erre utólag reagálni. Éva se reagálhatott _előre_, és a kommentjében nem volt idézet személyes levelezésből, csak Naja elköszönő hozzászólásából. A magánlevelezésre Naja utalt, arra válaszolt néhány mondatban Éva.

      Naja jelzett egy konfliktust, de a reakciót meg sem várva távozott. Mitől hibás(abb) az, aki reagál a felvetéseire?
      Arról nem is beszélve, hogy Naja elmenőben a blog “közösségét” minősítette kirekesztőnek, de az vajon kiket érint: a face-en arccal-névvel kommentelőket, a törzskommentelőket, a blogtalálkozó résztvevőit, minden kommentelőt, kit? Egyvalakit biztosan: Évát, illetve a blogot, ami az ő személyes szellemi terméke, identitásának fontos része.

      Kedvelés

  16. “Még egyszer írom, most már lassan, hogy értsd, NEM említette őket sehol február eleje óta. Most igen, amikor életveszélyesen megfenyegették, rendőrség szerint nyomot kell hagyni”
    A fenti mondatot tavasztunder hozzászólásából kiemelném azok számára akik ingerenciát éreznek arra, hogy újra és újra leírják a “kölcsönös”, a “vita”, a “mindketten ugyanúgy”, “de a másik fél is”, az “Évának is le kellene állnia”, “régen be lehetett volna fejezni” és ezekhez hasonló kifejezéseket. Ne fussuk már ugyanazokat a köröket!

    Kedvelés

    • Ez a blogbejegyzés egy vitával kapcsolatban íródott, elég az első sort elolvasni, amiben konkrétan szerepel is a kifejezés. Ezek után miért is nem lehet leírni? A többi OK, megértem én is, hogy felesleges és fárasztó. Mint ahogy az is az, amikor ráugranak az emberek egy kommentre és olyasmit kérnek számon rajta, ami nem volt benne (nyilván a sajátomról beszélek, és azokról, akik kioktatást/tanácsadást magyaráznak bele, mert azon most olyan jót lehet rugózni).

      Kedvelés

    • Én arra gondoltam, hogy finomkodásnak érezted a hozzászólásokat, illetve Éva reagálását támadásnak.
      Le is írták mindketten, hogy a beszélgetésük már régen folyik a témáról, ezért szerintem nem is lehet véleményt mondani róla. A köztük kialakult helyzetről sem, mert nem ismerjük őket, a történéseket, a hangnemet, amit ők egymás között használnak. Ezért nem reagálunk sokan, mert nincs mire.

      Kedvelés

      • Arra gondoltam, hogy FB-n valakit “megvádoltak” akinek nem volt módja védekezni (anélkül hogy magát felfedné). Nem nagyon volt “rászólva” arra aki ezt nyilvánosan kitette. Ennek következményeként egy kommentelő jobbra el a blogról. Elköszön. Majd miután már nincs itt -tehát itt sem tud reagálni- érkezik rá reakció.
        Kérdésem, hogy ez így hogy van? Rendben van-e? Mit gondol erről a kommentelő csapat? Gondol-e valamit?
        Majd ma még folytatódik, hogy naja manipulált itt érzelmileg, teátrális az elköszönés, mért nem privátban írta anno évának.
        Mindezt, mindenki úgy értelmezi, ahogy ő érzi. Ez rendben is van
        De ettől viszont meg az merült fel bennem, hogy az mért nem kérdés, hogy aki utalt najára az fb-n, őt mért nem kérdezzük itt fel lelkesen, hogy mért nem privátban írt neki először? Félreértés ne essék, nem akarnám most őt cincálgatni, csak próbálnám több oladlról nézni a dolgot, és megérteni.

        Kedvelés

      • Nem tudna anélkül reagálni, hogy felfedné az inkognitóját, tehát valóban cincálgatás lenne.

        Kedvelés

      • nem is gondoltam hogy bárki nevezze őt nevén, vagy nick nevén. Nem személyeskedés a cél
        pl. blogtárs aki kitette az ominozus hozzászólás

        Kedvelés

      • Nem tartom helyesnek, ami Najával történt az ominózus fészbuk-poszt alatt. Az alapján, azokkal a szereplőkkel, amit és akiket olvastam. Amit nem olvastam (ti. privát levelezés), azzal nem tudok mit kezdeni.

        Valóban gáz, hogy valaki úgy hozta fel Naja érintett kommentjét, hogy Naja közben nem tudta ott magát megvédeni. És az is gáz, hogy nem álltunk ki mellette. És a legnagyobb gáz, hogy emiatt Naja elment a blogról, amit mellesleg teljesen megértek, és az ő helyében pontosan ugyanezt tettem volna.

        Én nem éreztem érzelmi manipulációt a búcsújában, úgy gondolom, hogy normálisan leírta, miért teszi ezt.

        Egyébként azt sem gondolom, hogy maszatolgatnánk, és hogy nem foglalunk markánsan állást. Aki Éva minden lépésével egyetért, az kiáll mellette. Aki nem ért egyet, az vagy deklarálja ezt (holott ezt senki sem kérte), vagy megtartja magának, és akkor egyszerűen nem ír ezekhez a posztokhoz semmit, vagy nem is olvassa őket, ahogy pl. én sem. Ha látom, hogy Kozmáékról fog szólni egy poszt, ami, valljuk be, az első két mondatból lejön, egyszerűen átugrom. Most is csak azért szóltam hozzá, mert túlnőtt az Éva-Kozma ellentét keretein. Annyira ismerem az ügyet, amennyire mindegyikőtök, drukkolok, hogy a bíróság Éva javára döntsön, és legyen ennek az egésznek következménye Kozmáékra nézve, mivel mélyen elítélem, amit tesznek, de ennyi. Mivel saját magamra nézve nem tartom termékenynek ezt az ügyet semmilyen szinten, így nem foglalkozom vele.

        Ha az én álláspontomra kíváncsi valaki, azt leírtam a poszt alá. ÉN nem így csináltam volna, de mások vagyunk, semmi joga senkinek belepofázni Éva dolgába, sem jó-, sem rosszindulatú tanácsokat osztogatni. Felnőtt nőről beszélünk, aki tudja, hogy mit miért csinál. Ő sem azt kérte, hogy mindenki értsen vele egyet, hanem nagyon jogosan azt, hogy hagyják már békén végre, így is van elég baja.

        Hogy korrekt volt-e az Éva-Naja vitának a szemünk előtt zajlott módja, azt csak akkor lehetne megmondani, ha tudnánk az előzményeket. Mivel nem tudjuk, nem gondolom, hogy bármilyen szinten is ítélni volnánk hivatottak ebben.

        Kedvelés

      • Tavasztunder hsz-hoz, a KSz fele peticiok kapcsan.
        Beleolvastam a peticiokba. Ilyen szintu sotetseggel es ocsmanysaggal csak a kurucinfon (amit nem olvasok, csak nehogy megijedjetek) talalkoztam vagy meg ott sem. Ami meg az aljas irasaiknal is elkepesztobb, azaz hogy az itt megjeleno hsz-bol ideznek rengeteget es gondolom nem csak azon az oldalon. Ezt lehet? Igy hozajarulas nelkul? Blogolvasok legbensobb “onvallomasait” alajas celokra internet-szerte felhasznalni, visszaelni vele, csocsalni, kiforgatni az ertelmuket es bemocskolni? Az, hogy valaki ide, mint nyilvanos oldalra ir egy szamara elfogadott kozossegnek, nem azt jelenti, hogy innen barmit nem lehet csak ugy elrabolni? Erre nincs semmi vedelem? Ez hogy lehet?
        Annyira meg vagyok dobbenve, hogy nem talalok szavakat sem. Ezt a kartekony embert nagyon remelem, hogy ki lehet vonatni a forgalombol torvenyes uton.
        Aki olyasmit mond, hogy “hagyni kene…es nem foglalkozni vele..”, azt en nem is ertem. Ez az ugy mar reg tulhaladta azt a szintet, amikor az ignoralasnak helye lehet.

        Kedvelés

      • Ehhez csak annyit, hogy Kozmáékról január 28. (érintőlegesen, utoljára összefoglaló jelleggel január 26–án írtam róluk) óta nem szólt poszt.

        Kedvelés

      • Én így látom:
        – egy ártatlan mondat után beindul KSZ és tsa rágalmazó hadművelete
        – Éva nem hagyja magát, feljelentést tesz stb
        – a történet nagyobb nyilvánosságot kap
        – KSZ-ék mindenhol folytatják ahol lehetőségük van, másokat is b,sztatnak (tavasz, hajnalka)
        – közbe jön a biciklis eset, nyilvánosság,> Éva egy kötekedő nő, > megérdemli KSZ ügyet is > ő is elmebeteg
        – folyik a bizonyíték gyűjtés, szolgáltatnak eleget
        – halálos fenyegetés, Éva közzéteszi, hogy legyen nyoma
        – Évát személyesen ismerő, és neki tényleg jót akaró hangok megjelennek
        – kéri, hogy ne akarjanak neki jót majd ő tudja, ha baj lesz, vállalja a következményeket, mégis folytatják ( ez csak következtetés )
        – túlbuzgó Éva védők is megjelennek, egyik jóakarót feltüntetik bűnbakként
        – néhányan reagálnak, hogy ezt nem kéne, de nem elegen, utólag kiderül, hogy nem fészező vagy arcukat nyilvánosan nem vállalók sem értenek egyet a bűnbak állítással
        – ez már késő, Naja megharagszik- ennek pontos okai nem ismertek, a kettejük levelezése nem nyilvános
        – Évának tele a f.sza ezzel az egésszel, válaszol a blogon Najának
        – van, akinek nem tetszik ez a válasz, ezért finoman beszól Évának, mert ő mindig a megtámadott pártján áll.

        Kérdéseim: ki ebben a történetben a megtámadott? ki viseli ennek terhét? ki teszi oda az arcát, az életét?

        Értem én, hogy fenn lehet akadni egy szerencsétlenebb megfogalmazáson, vagy együtt lehet érezni egy mellékszereplővel, erről véleményt alkotni és kérni is lehet. De erről szól ez az egész? Nem arról szól, hogy Ksz-ék hadjáratot folytatnak Éva ellen, és ő beleáll, nem hagyja magát?
        Ha erről, akkor minek basztatjátok?
        Ha meg szerinted nem erről, akkor miről?

        Kedvelés

      • Köszönöm, hogy leírtad.

        Én ebben az esetben a tegnapi Fb ügyről és annak következményeiről kérdeztem (és igen, nehezen elválasztható a kettő, de megpróbáltam), tehát a mellékszálról, mert engem ez érdekelt.
        Ebben az ügyben naja volt aki terítékre került, őt érintette a következmény.
        Én évát nem basztatom.

        Kedvelés

      • Én úgy értelmeztem, hogy Évára haragszol, mert nem reagálta le azt a kommentet. Közben elolvastam amit azóta írtál, és látom nem arra gondoltál.

        Kedvelés

      • Naja ezek után nagyon okosan asztrohorrorék petíciójára még írt egy kommentet, amiben a gyerekeiket félti emiatt az ügy miatt. Ismerve a rémálomba illő részletes nevelési kalauzt és másoknak gyerekverési tanácsokat osztogató írásokat, azért megkérdezném, hogy az nem ütötte ki nála a biztosítékot? A szilitől a kommentjére kapott válasz maga a döbbenet, sőt, neveket kitéve találgatják a kilétét. Plusz következmény további halálos fenyegetések Évának.

        Kedvelés

      • bocs, tavasztündér nem igazán értem mire gondolsz mikor azt kérded h najánál ez nem verte ki a biztosítékot.
        nem tudom most aktuálisan milyen peticióról van szó. amennyire tudom van bőven.
        jól értem h naja peticióra írásának következményének gondolod h éva újabb fenyegetést kapott?

        Kedvelés

  17. Ide írom, már a hozzászólás alá nem enged.
    Éva, én nem ksz-től várom a nyitottságot. Sehol nem írtam ilyet. Ne vigyük erre a dolgot.
    Én az itteni kommentelőkkel szerettem volna megosztani azt amit érzek, és az ő véleményükre, benyomásaikra, hozzállásukra vagyok kíváncsi.
    Arról ami az FB-n történt, és az annak kapcsán itt történtekről.

    Kedvelés

    • Maradjunk annyiban, hogy aki az alá a fenyegetés alá olyan kommentet írt, ami még mindig Éva felelősségét boncolgatja, az minimum tempót vétett. Hahó, Évát fenyegették meg éppen bicskázással, csonttöréssel. Miért pont most? Mikor tudjuk, hogy a rémálompár mindent figyel és mindenre ugrik, egyre őrültebbek, egyre veszélyesebbek. És nem, erre nem az a válasz, hogy akkor nem kellett volna nyilvánossá tenni a fenyegetést.

      Kedvelés

      • Csak hogy helyén legyen a dolog.
        A kipostolt fenyegetés alá NEM naja írt. Egyik blogtársunk tette ki idézetként naja dec.12-i blog hozzászólását és az idézet mellé kommentelte blogtársunk, ha naja ezt nem írja, akkor ksz-ék ezzel nem védekezhetnének, és nem jutott volna idáig az ügy. Ezért naja szégyelje magát de nagyon.

        Kedvelés

      • Mary, és mindenki, csak mondom: pont az folyik, hogy jelen nem lévő személyek viselkedését cincáljuk. Több oldalról. Egyre méltatlanabbnak érzem ezt a viselkedést a bloghoz. Szerintem nagyon ideje lenne ezt az egészet abbahagyni.

        Kedvelés

      • Nem szerettem volna senkit sem cincálni.
        Igen méltatlan a bloghoz szerintem is, hogy halgatólagosan rendben lévő hogy valakinek a blogon írt hozzászólását kiteszik nyílvános felületre. Méltatlan, hogy miután elköszönt és nem tud reagálni kapja az ívet rendesen.
        Igen méltatlan, hogy csak az ő felelőssége merült fel, aki pedig kitette az FB-re az ő blogon írt bejegyzését azé nem.
        Úgy tűnik ez engem zavart itt oly annyira, hogy ennek hangot is adjak.
        Félreértés ne essék. Rendben van nekem az is, hogy nincs hozzászólás nagyon a felvetésemre, mert az is egy fajta reakció. És köszönöm azoknak akik reagáltak.

        Kedvelés

      • Nem, nem csak az ő felelőssége merült fel, nem csak te írtál a másik félről, de te is úgy írsz róla, hogy ő nem szólal meg. Itt nem az a kérdés már, hogy kinek mekkora a sara, hanem hogy a forma – amit először te kritizáltál éppen, és amivel egyet is értettem – azonos.

        Kedvelés

      • Hát de ő még biztos jön a blogra, nem ment el. Most épp nincs itt. Ez az ami más. Ő majd biztos kommentel még (ha akar)

        Kedvelés

      • Pont így gondolom én is, ahogyan Laci, szerintem a továbbiakat privátban próbáljuk a fészen, egyszerűen nem ide való és ne legyenek további károk.

        Kedvelés

      • Az két külön ügy, a decemberi hsz-t azóta hordozzák asztróék, mint a véres rongyot.
        De Lacinak igaza van, befejeztem, bocsánat.

        Kedvelés

      • Helyesbítés: Azt írtam, hogy Naja kommentje erkölcsi alapot adott Szilárdéknak az agresszióra, és azóta is Naját idézik, hogy “Na, még Éva barátnője szerint is jogos az agressziónk, mert hát a gyerekek”. Káros komment volt, ami felmenteni látszott Szilárdékat az agresszió miatt (mert “ugye” a gyerekeket védik). Véleményem szerint nem fair folyamatban levő ügyben nyilvános fórumon értelmezni az agresszort.

        Egy árva szót nem írtam arról, hogy “nem jutott volna idáig az ügy”, és elég nagy hülyeség lett volna ilyet írnom, lássuk be, mert nyilván eljutott volna idáig az ügy.

        Ráadásul nem én tettem ki az idézetet, hanem Szilárd használta érvként, nincknévvel, dátummal. Én erre reagáltam.

        A túlzó hangnemet néhány perc után helyesbítettem, és bocsánatot kértem érte.

        Kedvelés

    • Nincs az eredeti hsz-ed alatt hely, ma írtam éjfél után kicsivel “Plusz következmény további halálos fenyegetések Évának.” erre gondoltam, mert sziliék a búcsúkommentjétől megint tűzbe jöttek, Évát, Csillát, engem fenyegetnek. Az emailemet amiben leírtam, hogy hagyják abba a fenyegetőzést, kitették a petíciójukra. Ebben a helyzetben egy nagyon szűkszavú búcsúkommentet írtam volna azzal, hogy magánban válaszolok bővebben.

      Kedvelés

      • bocs, de most nem érdemben reagálok, de írom akkor itt is, hogy megy ki minden most innen a peticióra. Nekem is úgy szóltak.

        Kedvelés

      • De könyörgöm, sziliék mitől nem jönnek tűzbe? Tényleg ne írjon akkor senki sehol semmit ilyen alapon.(?!) Mert nem tudható kit mikor rántanak elő. (?!)

        Kedvelés

      • Arra próbáltam finoman utalni, hogy talán már elég alaposan kitárgyaltad a témát.

        Kedvelés

  18. “pont az folyik, hogy jelen nem lévő személyek viselkedését cincáljuk. Több oldalról. Egyre méltatlanabbnak érzem ezt a viselkedést a bloghoz.”

    Laci, a jelen nem lévő személy se szó se beszéd beírt ide egy búcsúkommentet, hivatkozott egy olyan eseményre, amit a jelenlévők egy része nem is (teljesen) ismert, nem követett, felelősségre vonta a társaságot, kicsit sajnáltatta magát, manipulatív volt, végül a válaszreakciókra lehetőséget sem hagyva elment.

    Ezek után mit kellene tennünk? Ne szóljunk hozzá egyáltalán? Szerintem természetes, hogy egy ilyen ügyet megbeszélünk, meg is kell, nem lóghat a levegőben.

    Szerettem Naja kommentjeit, jó és tanulságos beszélgetések voltak, ezért is van most olyan WTF érzésem. Így búcsúzni a sértett trollok szoktak. Nem látok az események mögé, én csak azt a részt véleményezem, amit a blogon olvasok.

    Kedvelés

    • Egyetértek veled, tisztán írod, amit én most fáradt lennék megfogalmazni.
      Nagyon szerencsétlen, hogy hónapok óta az ő szavaival takaróztak, és hogy most robbant ez, amikor nekem elég nehéz, és nem empatizált, hanem a saját szerepét, szakértelmét domborította ki.

      Az említett fenyegetést csak a magam számára láthatóvá tettem a fészen, a jogi ügyemet pedig egyedül fogom megvívni, nem lesz a blogon téma. Megdöbbentett a sok “ne foglalkozz vele”, “engem taszít, akkor te miért foglalkozol vele”, a sok hamis állítás, vád, tanács.

      Kedvelés

  19. Najára gondolok ma éjjel is, a kapcsolatunk történetére, arra, amit neki köszönhetek, a blogon betöltött szerepére, a folyamatokra. Rágódnivaló, tolnám el, nem akarok rágódni, fáradt vagyok, nem lehet megúszni.

    Meg arra gondolok, valódi kérdés-e az, hogy “leírhatom neked a meglátásaimat?” Mert hát attól függ. Persze, írd. Az ember jóra, megerősítőre, használhatóra, praktikusra , de legalábbis építőre vágyik, el nem tudja képzelni, hogy kívül esik ezen a körön, amit kap. Aztán elolvassa, és azt gondolja: bárcsak ne láttalak volna meg ilyennek.

    Kedvelés

    • napok óta gondolkodom, fel merjem-e tenni ezt a kérdést neked, Najával kapcsolatban, mert én nagyon másképp láttam õt, mint a többiek. De ízléstelennek éreztem volna, hogy eddig hallgattam, de amikor elmegy, akkor gyorsan dobok egy követ. Ezt olvasva viszont lett egy olyan érzésem, hogy nem okoztam volna nagy meglepetést…

      Kedvelés

      • Az igazság részemről is az, hogy nem néztem jó szemmel amikor kezdte a csoportdinamikázást.Kéretlenül kezdte terelgetni a blogközösséget,meg a blogot.
        Nekem már a kilépés előtt feltűnt,hogy valami bűzlik…

        Kedvelés

  20. Gondolkodtam, vagy inkább érzések mentek bennem az itt kialakult dolgok kapcsán.
    Tényleg érdekes hogy milyen sokan vagyunk, milyen sokfélék, és milyen reakciók születtek. Gondolok azokra amik itt le is lettek írva, és azokra amik csak magunkban fogalmazódott meg.

    Nekem személy szerint nagyon tanulságos volt a tegnapi nap. Én korábban sosem voltam semilyen internetes blog, fórum bármi tagja, és különösképpen nem is kommenteltem. Max. a barátaim képe alá egy egy mosolyt, fél mondatot.

    Van itt egy közösség aminek része lettem. Olvastam, néha kommenteltem. Hozzám hasonlóan gondolkodó emberek, elfogadó, támogató közösség, úgy tűnik azonos értékrend.
    Értékes írások arról, hogyan képviseljük magunkat, milyen nagyob problémák vannak és annak következményei az egyénre. nem ragozom, ti is itt olvastok, tudjátok.

    Majd a tegnapi nap során teljesen világossá vált, amit eddig is sejtettem, hogy más a valóvilág, és más ez. Nem mindenki képviseli ugyanazt, nem viselkedik ugyanúgy itt mint “kint”

    Az egyik amit ez a blog képvisel, hogy ha valakit sérelem ér, akkor ne maradjon csendben, hanem mondja el, hogy mi történt vele.
    Naja elmondta. Többek szerint ha naja szép csendben csak lelép a blogról jobb lett volna, mert akkor nem okozok kárt a bloggernek.
    Tehát itt ez nekem áldozathibáztatás, ami ellen idáig mindenki szót emelt.
    Naja megkapta, hogy teátrális és érzelmileg manipulatív, mert megfogalmazta és kimondta az érzéseit. Elnézést, de hány ezerszer olvastuk, hogy amikor kimondjuk a férfiaknak az érzéseinket, azok azt mondják, hogy csak manipulálunk, és nagyszínházat csinálunk?

    Itt alapvetésként vehető, hogy mindenkinek lehet véleménye, kiderül, hogy lehet, csak ne legyen más.
    Én leírtam fb-n enyémet, majd olyan ámokfutás rendezett másik blogolvasó nálam privátban hogy csak na. Itt meg hazudozik tovább, és próbálja menteni a menthetőt. De nem, az istennek sem vállal felelőséget azért amit tett.
    Valamire ez emlékeztet engem.

    Gondolkodtam, hogy vajon ezek csak nekem tűntek fel? Szomorú, elkeserítő, érdekes? Hmmm… nekem jó kis tapasztalat.

    Szeretném hangsúlyozni, hogy én nem kérek számon senkit, semkit nem áll számdékomban falhoz állítani, bántani, megnyílvánulásra rávenni és akármilyen bármilyen más érzelmi reakciót kiváltani.

    Leírtam ami bennem van. Lehet rá reagálni, lehet rá nem reagálni. Mindenkinek saját döntése.

    Kedvelés

    • “Naja elmondta. Többek szerint ha naja szép csendben csak lelép a blogról jobb lett volna, mert akkor nem okozok kárt a bloggernek.”
      Ilyet senki nem mondott. Aki írt, mindenki sajnálta, hogy így döntött.

      Kedvelés

      • pl:
        Hozzászólás ↓
        “Azt mar kevesbe, hogy emiatt miert megy el -plane teatralisan-innen, a blogrol?”

        Hozzászólás ↓
        “Mert benyomott egy érzelmi manipulációt, amin nagyon meglepődtem. Az világos, hogy jó szándékkal jelzett, ő is gáznak érzi kozmáékat, de ezeket magánban kellett volna kommunikálni, mert a következményeket megint a blogger viseli.”

        Kedvelés

      • reggel szépen végigolvastam az egészet, nekem ez jött le. most nem szeretnék sok sok komment között megint keresgélni.
        én a saját megélésemet írtam le.

        Kedvelés

      • és amúgy sem szerencsés, és nem szeretem szövegkörnyezetből kiszedni a dolgokat.

        Kedvelés

      • Az en ertelmezesem szerint Poppins nem azt allitotta, hogy valaki azt fogalmazta meg, hogy Najanak le kell lepnie es azt is csenben, hanem azt, hogy az utolag megfogalamzott velemenyek alapjan, ha mar Naja elhagyta a blogot akkor miert nem “csenben” tette meg ezt “manipulaciok “nelkul. A ket allitas teljesen mas ertelmu.
        Fuggetlenul az esemenyektol, csak a szoveget figyelve a Naja kivalasat erinto biralatok szamomra is azt sugalljak, hogy hogyan kellett volna es hogyan nem kellett volna elmennie. Miutan en nem ismerem az ugy hatteret ezert nem is alkotok velemenyt a Najat erinto esetrol vagy a blog elhagyasanak modjarol. Pusztan a szovegertelmezes kulonbozosegere szerettem volna reagalni.

        Kedvelés

      • Mennyire máshogy lehet értelmezni ugyan azt a szöveget. Elolvastam egyben az egészet, nekem valahogy nem áll össze egységesnek, marad több ember különálló véleménye.
        (Bár megjegyzem egész életemben küszködtem vele, hogy nem nagyon értem az utalásokat.)

        Kedvelés

      • Fő vonulatnak én inkább az értetlenséget látom, hogy miért is ment el, meg a hiányérzetet, hogy ha már elment, nem köszönhettünk el tőle illendően, nem volt erre már lehetőség. De leginkább azt, amit Zsuzsi1969 írt.

        Kedvelés

      • Azt nem idézted, hogy Éva ezek után további életveszélyes fenyegetéseket kapott. Naja hol áldozat? Én úgy érzem, hogy Éva áldozathibáztatása folyik. Ez egyébként egy magánban lefolyt történet, ahol elmondhatta amit gondol. Nem az a baj, hogy kimondta az érzéseit, hanem ahogy tette azt találtam manipulatívnak (nem kár értem, hogy lemorzsolódok, nem állatok ki mellettem, a bloggerrel való magánban történt vitájában, really???), és figyelembe véve, hogy vadásznak a kommentjeire, kontraproduktívnak. Ennek a következményeit nem ő viseli.

        Itt jóval több van, mint ami látszik, mert nem tudjuk, miről volt szó privátban. A gyerekekért való aggódását nem láttam amikor Kozmáék gyereknevelési módszereiről volt szó, amik egyébként nemzetközi jogi normákba ütköznek és évek óta a gyerekeik közösségről való kirekesztését eredményezik. Úgy érzem, mintha ez a sztori benne benyomott volna egy gombot nála. Amúgy jól gondolom, hogy ti személyesen is ismeritek egymást?

        Kedvelés

      • Honnan idéztem volna? Láttam én azt?
        Te úgy érzed Éva hibáztatása folyik, én mást érzek. Te naját érzed manipulatívnak, én mást. Próbálok beszélgetni, érdeklődök.
        Én egy dologra koncentrálok. Nagy és bonyolult, és hosszú az ügy, engem ennek egy részlete érdekel.

        Kedvelés

      • Nem, én sem ezt mondtam. Én is azt sajnálom, miért megy el, és miért zárta le a párbeszédet itt a blogon, még mielőtt az elkezdődött volna. Valós bántást jelzett, nem kérdőjelezem meg egy pillanatig se. De már nem lehetett megbeszélni. Kár. Én ebben láttam volna egy másfajta kimenetelt, hogy lehet beszélni róla, és mondjuk csak utána dönti el végleg, hogy megy vagy marad. Nem elhallgattattuk, hanem kilépett. Nem kérdőjelezhetem meg a döntését, de ő döntött.

        Egyetértek, ne képezzünk bűnbakokat. Ne legyen bűnbak se Naja, se más.
        Marrypoppins, rákérdeztél Évára, hogy lehet magánlevelezésre utalgatni, de épp azt tetted feljebb. (Ott én azt emeltem ki, hadd legyen joga reagálni egy búcsúüzenetre a saját blogján, mert végső soron őt érinti leginkább.)

        És azzal is egyetértek, hogy ezeket a jelenségeket érdemes továbbgondolni.

        Nekem mindig összeszorul a szívem, ha akarva vagy akaratlanul bántjuk egymást.

        Kedvelés

      • Nem tettem. Innen a blogról idéztem, bárki olvashatja.

        Sajnos előfordul, hogy akaratlanul bántjuk egymást, de azt is be lehet látni, magunkaba nézünk.

        Kedvelés

      • Továbbá kicsit problámásnak érzem a _közösség_ fogalmát ebben a kontextusban, mert nehéz meghatározni, és pl különválasztani a _közönségtől_. Amit még jelezni próbáltam, hogy a történtekből sok minden a színfalak mögött, magánlevelezésben zajlott, és ez normális, csak akkor ne toljunk a végén minden felelősséget a “közössére” meg a “blogra”, mert azzal Évára rakunk jugtalanul plusz terheket. (Valami hasonlót éppen Naja írt le a csoportdinamika kapcsán.)

        Kedvelés

    • számomra nagyon érdekes téma amit piszkálsz marypoppins222. sok szempontból szinte ugyanezt a szituációt végignéztem egy magát nagyon feministának tartó civil szervezetben is. látszólag pont az történt, mint ami ellen felszólal a szervezet.
      azóta is motoszkál bennem ez, és még nem találtam rá a saját magam számára megnyugtató választ/értelmezést.
      a kérdés bennem az, hogy mi történik ilyenkor valójában? vagy másképpen nézve? mi van akkor, ha ezeket a folyamatokat másképpen kéne értékelni? pont azok fényében amit te is írsz. ha mondjuk feltételeznénk azt, hogy ezek eléggé általános és akár legitim jelenségek, és ha igen, akkor az mit jelent? hogy érdemes rálátni, ránézni, értelmezni? mi következik ebből a saját viselkedésemre, mik lehetnek az elvárásaim az adott közösség belső kommunikációs szabályaira nézve? mit célozhat meg a közösség mint optimális kimenetet/megoldást? hogyan alakulnak a hatalmi viszonyok egy olyan közösségben, ahol nem egyenlőek a felek, és nem is lehetnek, mert van aki jóval többet vállal, van aki kevesebbet a közösség életben tartása érdekében? lehet-e elvárni a teljes hatalmi egyenlőséget, vagy ez nem fenntartható irány?
      mi van akkor, ha a történések valami valóban általánosat mutatnak, mit tanulhatunk belőle? annyiszor történik ugyanilyen sémára ugyanilyen folyamat, hogy nem tudok nem arra gondolni, hogy van ebben valami több, valami strukturálisabb, amit beszél hozzám, tanít nekem valamit. nekem az a feltételezésem, hogy ha ebben sikerül jutni valamire, akkor sokkal okosabbak leszünk a nemek közötti konfliktusok megoldásában is.

      Kedvelés

      • Köszönöm, hogy leírtad. Igen ezek egy része ott vannak bennem. A többi felvetésen meg elgondolkozom, mert nagyon jók. Jó lenne ezekről szabadon, őszintén beszélgetni. Csúsztatások, egymás félreértelmezése nélkül.
        Nekem pl. fontos hogy ezek bennem a helyükön legyenek, tiszta helyzetek legyenek.

        Kedvelés

      • Szerintem ez pl. csak úgy működhet, ha tényleg pontosan olvassuk egymást, nem csak a benyomásainkra, megéléseinkre alapozunk.

        Kedvelés

      • Nehéz dolog. Szerintem azért, mert nehezen tudunk a saját megélésektől elvonatkoztatni. De nem lehetetlen. Kell hozzá a pontos olvasás, kis hátralépés, önismeret, nyitottság, őszinteség.
        Rengeteg vonulata van szerintem a dolognak ahogy hirlandó is írja.
        És ha én már közzé tettem, hogy bennem ez hogy zajlott akkor az is viszi valamerre a dolgot. szerintem jó a közös gondolkodás, beszélgetés. Látni magunkat mások tükrében is, magunkéban is.

        Kedvelés

      • Nem arra gondoltam, hogy el kellene vonatkoztatni a saját megéléstől, hanem arra, hogy tisztánlátás, félreértelmezések nélküli gondolkodás ott lehet, ha vesszük a fáradságot és alkalomadtán újraolvassuk egymást, illetve azzal szemben is működtetjük az empatikus olvasást, aki úgy tűnik, hogy a barikád túloldalára került.

        Kedvelés

      • De te csak belepofázni, normákra figyelmeztetni, barátnőért kiállni és engem megszorongatni jöttél. Álőszinteség, homályos vádak, “de nem azt üzeni a blog, hogy /egyéni értelmezés/, akkor most miért nem”, burkolt számonkéregetés, saját aktuális (és elfogult) korrektségnormád másokra erőltetése. “Nem tudom, mi történt, de azért megítélem”. Mások reakcióját nekem róttad fel, de persze csak sunyin. A kérlelhetetlen igazságkereső szerepében tetszelegtél. Miután egy tucatszor kértelek, mindenkit kértem, hogy hagyjatok végre békén. Mindig nagy patetikus női érzékenységgel, igazságérzettel, hosszas kommentfolyamokban kiállni a “meglátások”, “megélések” (vlójában: elfogult, ad hoc értelmezések) mellett, ami épp egyénileg jól jön. Egy a cél, hogy a bloggernek legyen szar. Ez egy amatőrtől nem szép, de mit várjunk. De egy segítő foglalkozású, agyonképzett pszichológustól, aki magát is ekként hájpoltatja a blogon…? (sehol nem volt pszichológus, drámafoglalkozásokat tartott, terapeutának kevés volt, el se végezte)

        Tehetségtelen, sikeréhes, középkorukba fúlt, unatkozó szerencsétlenek.

        Semmi másról nem volt itt szó a nagy folyamatokat tekintve, mint hogy az olvasó elvitatja, hogy a blog a bloggeré, a blogger nem közügy, és hogy az élete történéseinek értelmezése és a reakciók pedig az ő saját dolga. Az olvasó szeretne fontos lenni, ha már máshogy nem sikerül (lorax!).

        Feladatokat ró a bloggerre, sejtet, terel, hangulatot szít. Álkorrekt, mert csak a maga érdekében az. Az olvasó, akinek igazából mindegy, mi van itt, mert továbbáll, elhallgat, ha kínos a szitu. Felelősséget nem vállal semmiért, az arcát, nevét, életét sem adja, amit a maga életében elért, az meg lófasz. Ő se korrekt ám, nem is tett le sokat az asztalra, ám bőszen ítél.

        Egyszerűen magatoknak akartátok az okosságot, a figyelmet. Borzalmas mondatokkal, helyesírással, képlékeny valósággal, hangulatokba beleállva, a legtöbbször unalomból, pletykaéhesen. És pofátlanul használtátok ehhez a blogfelületemet.

        Kedvelés

      • …és persze amikor az jön jól, akkor ez egy közösség, és “többen úgy gondoljuk”, és elvárások, mert ez egy közösség!
        de ha épp nem jön jól, akkor mindenki egyéniség, és elhatárolódik, és azt nem is ő mondta, vagy szó nélkül lelép.
        És lehetőleg büntessük meg rejtett módon azt, aki kiemelkedik, akinek a gndolataira idegyűltünk. Azt, aki valóban újat mond, értéket alkot és nem reagáló üzemmódban van, és nem csak pofázik, hanem valóban mer másképp élni, kiállni magáért. Mert az nem lehet, hogy mi nem vagyunk fontosak, tehetségesek.
        De legalábbis terheljük meg, legyen az ő feladata, kelljen az ő türelme és toleranciája, hogy érvényre juthasson a mi nagy igazságkeresésünk.
        Ha meg úgy fordul a szél, vádaskodjunk és rúgjunk bele egy nagyot, megérdemli.

        Kedvelés

    • Egyetértek azzal amit írsz. Bár így nem tudom megfogalmazni, annak ellenére, hogy egy ideje gondolkozom azon, hogy mi az ami csípi a szemem ezzel kapcsolatban. Úgy érzem, túl lett az a régi, decemberi komment reagálva, túl nagy jelentőség lett neki tulajdonítva. Hogy mi indított arra valakit, hogy ezt így előszedje, nem tudom, mindenesetre nagyon furcsa.
      Valahogy én is azt látom, hogy nem biztosítottuk azt, amiről itt mi annyiszor beszélünk.

      Kedvelés

      • A kommentet asztróék szedik elő, szedték elő folyton. Ettől függetlenül én is úgy gondolom, hogy kb. jelentéktelen, még csak nem is különösebben helytálló. Az illetőt nem a gyerekei iránti aggodalma hajtja a végsőkig, hanem önnön nárcizmusa és önimádata. Ebben az egészben a gyerekek is csak érvanyag és muníció, akár az ominózus komment.

        Ami egyébként a közösségben történik, azt hajlamos vagyok többé-kevésbé “normális működésnek” látni, az eddigi egység, az volt az áldás, a rendkívüli. De lehet, hogy ez csak a pesszimizmusom.

        Kedvelés

      • Nem, én most nem is szeretnék asztrósékkal foglalkozni.
        Engem a közösség, és a saját reakcióim érdekelnek.
        A “normális működést” kifejtenéd? Érdekelne

        Kedvelés

      • Én eddig minden közösségben olyan mozgásokat figyeltem meg, hogy hierarchizálódás, meghasonlás, kiválás és ez kb. a közösség profiljától függetlenül, mintha ez minden emberi szerveződés szükségszerű tartozéka lenne, azaz “normális”.

        Kedvelés

      • Igen, így van. Én is ezt figyeltem meg. Többnyire mindenhonnan hamar le is lépek, mert nem szeretem ezeket a mechanizmusokat. Deviancia, talán.
        Itt meg próbáltunk, valahogy ezzel szembe menni. Én is kaptam olyan reakciót, ami erről győzött meg, így nagyon szívesen maradtam. Pedig olyan témát feszegettem, ami többek normáit sérthette.
        Ami most zajlik az is valahol természetes folyamat, csak nem értek egyet azokkal a lépésekkel, amik kiváltották, és az erre érkező válaszokra adott reakciókkal sem.
        Most megnézem, mi lesz belőle. Érdekel, de próbálom kívülről megfigyelni a
        folyamatot. Azt látom, hogy van valami nagyon rencerszerű ebben a dinamikában, a mechanizmusokban, amik lezajlottak. Nem tudom elkapni még hogy hol és mikor hibáztunk, mi az amiben változtatni kell, pl nekem, hogy ne legyen ez az eredmény. Vizsgálódom.

        Kedvelés

      • Én ezeket az erőviszonymozgásokat többnyire természetesnek tartom, örvendetesnek nem, de eléggé olyannak, ami nagyjából elkerülhetetlen.

        A lépések, amik kiváltották – én minden figyelmes olvasás ellenére nem értem őket, bár semmi hajlamom nincs az összeesküvés-elméletekre, mégis úgy érzem, hogy az igazi mozgatórugók rejtve vannak előttem és csak a jéghegy csúcsát látom.

        Kedvelés

      • “A lépések, amik kiváltották – én minden figyelmes olvasás ellenére nem értem őket, bár semmi hajlamom nincs az összeesküvés-elméletekre, mégis úgy érzem, hogy az igazi mozgatórugók rejtve vannak előttem és csak a jéghegy csúcsát látom.” Nagyon hasonló motoz bennem is!

        Kedvelés

      • En a mostani, egyszeri eloszedesre gondoltam. Nekem az az erthetetlen.
        Ki a narcisztikus es onimado? Nem vagyok benne biztos hogy jol ertelek.

        Kedvelés

      • Arra gondolok, hogy nem igaz, hogy asztroék a 4 gyerek miatt küzdenek, a 4 gyerek csak argumentum és díszlet, hivatkozási alap, semmi több. És épp ezért nem értem, és még mindig nem értem, hogy miért van az a felvetés, hogy Éva veszélyeztetné őket – mintha a gyerekek tényleges jóllétében osztana-szorozna ez.

        Kedvelés

      • Igen, egyébként ez is így van, hozzátartozik a teljes képhez. Az első bekezdésre gondolok.
        ( A második 😦 )

        Kedvelés

      • Én is gondolkozom, csak én már “hangosan” tettem. Megy bennem a dolog tovább, és csak örülök, hogy más is így van ezzel.

        Kedvelés

      • “Valahogy én is azt látom, hogy nem biztosítottuk azt, amiről itt mi annyiszor beszélünk.” Ezt nem akarom elvitatni, hiszen ezért nem tudunk tovább lépni olyan könnyen. Engem ennek az a vetülete is izgat, hogy azért a facebookon nem ugyanannyian és ugyanúgy vannak jelen, mint a blogon, a társalgás jellege is másabb, és a konfliktus ott robbant, ide átkerült, de nem áll módunkban nyíltan beszélgetni róla, mert az egyik fél sértődötten távozott, amit többen nagyon sajnálunk, a másik fél meg nem fed(het)i fel inkognitóját itt. Ezek után legtöbbünk állást sem tud foglalni egyértelműen a “történtekről”, mert egy csomó mindent nem is tudunk. Illetve nem is az lenne a cél, hogy itt most barikád legyen meg táborok…

        Kedvelés

      • Sertodottnek itt tunhet. Az o inkognitoja is (Najae) fel lett fedve.
        De hagyjuk, nem akarok ennel jobban belemenni.

        Kedvelés

    • Nagyszerű, hogy az én blogomon leírtad, ami benned van, a MEGÉLÉSEIDET, rám célozva, magánlevelezésre célozva. Köszönjük. Biztos nagyon keménynek, egyenesnek érzed magad, tiéd a mindent átlátó, mérlegelni képes bölcs szerepe, szőrmentén engem is lehet fikázni, hogy nem kongruens a blogom, és hát a közösség, hát milyenek!

      Csak én kértem már többször, hogy NE. Ártasz vele. Semmi nem marad itt, mindent visznek, cincálnak, mentségként használnak.
      http://www.peticiok.com/forum/83179/start/23625

      Kedvelés

      • Én ilyet sehol nem mondtam, nem érzékeltettem. Nem céloztam rád. Nem fikáztam.
        Pontosan tudom milyennek érzem magam.
        Hol máshol írtam volna ? mivel ide tartozott a téma.

        Kedvelés

      • Most elolvastam ezeket a kommenteket, azt hiszem, talán most először az összeset. “csak beszélgetni szeretnék”, “leírom a megéléseimet”, “megy bennem a dolog tovább”, “szeretném érteni”, “ezt figyeltem meg”, “nagyon érdekes, amiket írsz”. Fontoskodó légkör, komoly, mély elemzés látszatát kelti, miközben az egész arra megy ki, hogy megtudja, ki kiről mit gondol, lehessen burkoltan szidni, meg pletykálni egy kicsit. A komolykodás látszatát keltve fenntartani, szítani az érdeklődést, csak még egy kicsit foglalkozzunk már ezzel, na, annyira unatkozom. Utána pedig, mint aki alig várta, jöhet az igazi fontoskodás, ő “szól”, “figyelmeztet”, juj, helyzet van, “viszik” innen a kommenteket, “minden megy át a petícióra”, ajjaj, nagy izgalom. Végre!
        Na, hát nekem meg ezek a “megéléseim”. De hülye szó ez.

        Kedvelés

      • Igen, nekem is furcsa utólag. Mennyire mást jelent most ez. Ordít a kotnyeleskedő, szelíd beszédmóddal előadott ítélkezési vágy.
        Csőcselékké váltak, döbbenet.
        De hogy milyen alázatosan, bókokkal, meghatottan, hálásan érkeztek! Aztán úgy élték meg, övék a blog. Jogaik lettek, pedig csak elkívánták a sikert, a pezsgést. Frankón leírták, hogy engem utálnak a kommentelők, csak egymás miatt járnak ide, én leszerepeltem.
        Most meg az megy, hogy tőlük vettem a posztokat, ők ihlették, nélkülük semmi a blogom, és nincs témám…
        Itt lógnak azóta is, figyelgetik, mi van. A mai napig az én véleményem a hű meg a ha, attól lesznek idegesek, azért ócsárolnak, mert én nem igazolom a zavaros játékaikat, élethazugságukat. A véleményem egyébként nem változott, ők vetkőztek ki magukból.
        A nagy paláver a facebookon volt, Naja, Parászka Boróka és az isteni Lorax tolták, iszonyú erőszakosan. Hogy miért ennyire érdekes az én sztorim, ha nem tudják elfogadni, megérteni sem az én “megéléseimet”? Miért akarták az én életemet élni?

        Kedvelés

    • Olvasom újra meg újra, és nem értem, megakad a torkomon, amiket írtál, komolyan:

      “Itt meg hazudozik tovább, és próbálja menteni a menthetőt. De nem, az istennek sem vállal felelőséget azért amit tett” — ezt így nekem olvasni nagyon durva mindannak a tükrében, amit itt (mindenféle háttérinformáció nélkül) láthattam.

      A többibe nem is megyek bele, olyasmiket vetítesz ki a blog egészére, amik nem állják meg a helyüket szerintem (“Itt alapvetésként vehető, hogy mindenkinek lehet véleménye, kiderül, hogy lehet, csak ne legyen más” — ezt így olvasni itt nagyon durva és alaptalan váddal egyenlő számomra.)

      Nem faragott a közösség itt Najából bűnbakot, és Zsuzsannából se faragjunk azt, ez nem méltó ehhez a térhez, az eddigi beszélgetésekhez. (Beszámolsz egy konfliktusról, ami magánlevelezésben zajlott közöttetek, és abból kiindulva általánosítasz a blogra meg a közösségre nézve, erre jutottam, s csak nagyon félve fogalmazom meg ezt az értelmezést, de mással nem tudtam magyarázni a vehemenciádat.)

      Kedvelés

  21. Napok óta gondolkodom a dolgokon, biztos fogok is még sokáig és kérdezek, beszélgetek sokat többekkel. Nagyon sok tanulsága van számomra az ügynek. Sok dologgal nem értek egyet, más dolgokkal igen, sok minden most világosodott meg, sok megdöbbentő felismerés van most bennem és rohadtul elegem van az egészből. Hogy ezt minek kellett leírnom, asse tom, de itt van, oszt marad is.

    Kedvelés

    • Te sok hónapon át naponta órákat voltál itt. Négyezer-kétszáz kommented van. Szereztél kétszáz ismerőst, lubickoltál, hízelegtél, minden egyes kommentfolyamot szétökörködtél híg, értelmetlen csetszobás fecsegéssel, nem is volt vicces se, hiperaktív nyüzsgéssel uraltad le a teret, mindenkihez kapcsolódtál, utánuk mentél, kérdezgetted őket, legsunyibb, engem basztató trollokkal flörtöltél, csacsogtál, szerepeltél, népszerűsködtél, utánam kukkoltál, otthonomat vizslattad (minden erre ment ki), aztán rútul kavartál ellenem, elárultál,
      te szervezted az összes ökörködést, gyűlölködést Kozmáék ellen is, csakis irántam való szeretetből, nem lehetett rádszólni, mert te nagylány vagy,
      majd kihátráltál ügyesen, törölted az accountjaidat, posztjaidat,
      én, aki nyíltan mondtam, mit gondolok róluk, most megyek kihallgatásra megint,
      és évekkel később is lested, miket írok.
      És te soha semmit nem szívtál emiatt.
      Beteg dolog ez, megérdemled a szar életedet.

      Kedvelés

  22. FIGYELEM !!! főleg azok akik reagáltak arra amit írtam.
    Most szóltak, hogy az egyik petición kint van amit írtam. Ez egy dolog.
    De sajnos kitették már az érkezett reagálások egy részét is!!!!

    Aki nem szeretné a saját gondolatait felhasználva látni abban a környezetben az ne írjon ide. Mert úgy tűnik sajnos, hogy egy az egyben megy át.

    Nagyon sajnálom ha valakit kellemetlen helyzetbe hoztam!

    Kedvelés

      • Annak fényében(is), hogy a döglegyek kimásolják innen a kommenteket arra a helyre, én ide nem írok többé és talán nem ártana védetté tenni a posztot, különben valszeg senki se fog írni.

        Kedvelés

      • Ezt úgy értettem, hogy jelenségeket próbálunk értelmezni, gondolkodunk. De ezzel párhuzamosan beigazolódik az, amit Zsuzsanna és Tavasztündér a bántalmazással kapcsolatban mond: az agresszióval szemben nem lehet eléggé gyanakvónak lenni.

        Kedvelés

      • Sérelmezem, hogy miután keresztbe-kasul vádaskodsz, minősítesz, lejáratod a blogközösséget, és nem bírsz leállni, harmincnyolc kommentet írtál a témában, az után, hogy a fészen nyíltban és privátban is szóltam, hogy hagyjatok már egy kicsit, továbbá gúnyosan támadod Zsuzsannát és elfogadhatatlan szavakat használsz, te figyelmeztetsz másokat felelősségteljesen, hogy kimásolgatják innen a hozzászólásaikat.

        Kedvelés

    • Mire számítottatok? Sokan épp ezért hallgatnak az ügyben már egy ideje, mert Kozmáék ott vannak mindenhol és nekik aztán nincsenek skrupulusaik abban, hogy bármit, BÁRMIT felhasználjanak az ámokfutásukhoz.

      Zavaros nekem az ügy, valóban sok dolgot nem tudok, nem látok, minden bizonnyal félre is értelmezek dolgokat, nem látom át Éva lépéseit, és épp ezért beleszólni se akartam. De az nagyon bánt, ami itt Naja körül történt, gondoljatok bele: egy platformra állt a blogközösség egy része Kozmáékkal annak a régi hozzászólásnak az értelmezésében. Könyörgöm, szálljunk már le erről, hogy az bármiféle jogalapot vagy felmentést adhatna Kozmáéknak bármire. Ez pont ugyanolyan ferdítés, önkényes, buta és rosszindulatú félreértelmezés, mint az összes zaklató, kegyeletsértő stb. agyrém, amit Évára szórnak. Ezzel egyetérteni, erre az oldalra állni pont olyan, mintha azt mondanátok: bizony, van valami abban, amit Kozmáék Éváról összehordanak.

      Többet én sem mondok, többek között a teljes véleményemet sem, mert irtózom attól, hogy a nevemet Kozmáék emlegessék, a hozzászólásaimat idézgessék. Ha akarunk erről értelmesen beszélni, úgy, hogy nem kell azon gondolkodni, mi megy ebből egy az egyben vagy gátlástalan-önkényesen elferdítve a Kozma-felületekre, akkor javaslom minimum védett bejegyzést, vagy privát levelezést.

      Kedvelés

    • Ezért mondtam, és nem bántani akartalak, hogy nem jó ezt ennyire taglalni, főleg úgy, hogy nem olvastad a kozmaösszest, mert ecce falloutok. Nem neked akarják bicskával összekaszabolni az arcodat. 😦

      Kedvelés

  23. Tavasztündér, felülbírálom, azt, hogy nem írok többet, mert pontosítok. Azt írod: ” nem állatok ki mellettem, a bloggerrel való magánban történt vitájában, really??”
    NEM IGAZ. Nem a bloggerrel való magánbeszélgetésemben vártam volna egy olyan pontosítást, hogy nem én vagyok a felelős, hanem a blogger nyilvános FB oldalán nyilvános postban egy másik kommentelő által történt vádra, amit számos más blogtárs olvasott. Amikor én közösségről írok, az pont olyan összefoglaló név, mint amikor itt elhangzik a per férfiak, per férfitársadalom. Egyének összessége, többé-kevésbé részesei egy folyamatnak.

    Kettő: az Évával való magánbeszélgetésemből nem mennek ki olyan sorok, mondatok, amelyeket Éva mondott. Magamat idézhetem, egyedül arra van jogom, de mást nem. Mondom ezt úgy, hogy amit én privát beszélgetésben, egy bizalmi viszonyon belül megosztottam Évával, egy szubjektív belső élményemet, azt azóta többen tudják. Még ha ez így is van, én nem fogom Évát kiadni a jövőben sem.

    Három. Hirlandoval értek egyet, és a csoportdinamikai vonatkozásokat nézve ezt látom jó ideje történni a blogon. Hatalom, lojalitás, csoportérdek. Sokszor beszéltünk arról, nehezményeztük, hogy a férfiak (még azok is, akik látják, hogy mi történik a patriarchális társadalomban) nem állnak ki a nők mellett, csak csendben szemlélődnek, jó esetben a háttérből egyetértenek. Megvan az oka. A közösséghez tartozás egy óriási motiváló és egyben visszatartó erő. Megjelent itt a blogon minden, ami egyéb közösségekben is: a hümmögő, csendes szemlélődő, az elviekben egyetértő, meg a saját igazához a végsőkig ragaszkodó, és még sok más is.
    Itt ugyanaz a csoportdinamika zajlik, mint amit a blog a patriarchátusban annyira neheztel, és ami miatt kevés férfi lép fel nyíltan: képviseltem és kimondtam egyetlen dolgot: túlkapások voltak MINDKÉT oldalról, és emiatt rám zúdult az indulatok és a projekciók tömege, egyéni és csoportérdekeket sértőnek lettem bélyegezve, pedig soha nem tartottam jogosnak az agressziót, nem adtam rá felmentést, de nem ismétlem már unos-untalan magam. Azt állítom, hogy egy hosszabb folyamat volt, amíg elhangzott az életveszélyes fenyegetés, és hogy ebből ki lehetett volna szállni. De olyat soha nem állítottam, hogy Évának az elején nem kellett volna megvédenie magát, vagy hogy ne lett volna jogos a feljelentés. Ellenkezőleg, ennek teret és legitimitást adtam.

    A gyerekekkel kapcsolatban. Kozma Szilárd nevelési elveivel nem értek egyet, mint ahogy nem értek egyet a világ más részein ebben a pillanatban történő gyerekmunkával, meg prostitúcióval és még ezer más, a gyerekeket súlyosan sértő és bántalmazó dolog ellen, de nem tartom az én dolgomnak, hogy kereszteshadjáratot hirdessek, és nem hiszem, hogy nekem lenne feladatom konkrét gyerekeket megmenteni. Akik belementek a túlkapásokba, remélhetőleg felismerik magukban, hogy ez miért történt. Ha jól emlékszem tavaly volt Évának egy remek írása arról, hogy mennyire ellenzi, amikor nagy tömegek úgy reagáltak annak a kisfiúnak a meggyilkolására, hogy ők bizony jól kiherélnék, felakasztanák, feldarabolnák az elkövetőket.Tömegpszichózis.

    Végül: nem tudok azzal mit kezdeni, ha valaki érzelmileg manipulatívnak tart. Én hozzá vagyok szokva, hogy megfogalmazzam és kimondjam az érzéseimet, lehet, hogy ezt másnak nehéz megélnie, beengednie, akár soknak vagy feleslegesnek tartja, nincs ezzel bajom, az ő megélése ez. Azzal van bajom, ha el akarnak hallgattatni, főleg, ha egy közösség egyébként felvállaltan azt képviseli, hogy aki úgy érzi, hogy bántották, az fejezze ezt ki nyíltan. Kontraproduktív, szerinted? Próbálom ezt értelmezni: az elvek, amit itt képviselve vannak, felülíródnak, ha a saját közösség kerül “veszélybe”?
    Ez történik nap, mint nap a világban, összezár egy közösség, ha kritika fogalmazódik meg, és az egyéni tagok beáldozhatóak a közösség életben maradása érdekében.

    Kedvelés

    • Nekem nagyon leegyszerűsítő és hősavató ez a narratíva, hogy az elvek felülíródnának és az egyén feláldozható.

      Főleg, hogy az egy egészen más felület volt, nem mindenki követte, van aki sosem kommentel ott és, hogy utána te köszöntél el véglegesként jelölve a döntésedet, anélkül, hogy a tényleges itteni közösség szólhatott volna.

      Kedvelés

      • Johannale, soha nem lesz olyan felület, amit mindenki követ, és még ha követné is, akkor sem nyilvánulna meg mindenki.
        Ami történt: egy személy azt állította egy másik személyről, hogy többet tett az erőszak elharapózásáért, mint a két, egymással szemben álló fél. Az, hogy erre nem, vagy csak alig érkezett reakció, jelzésértékű, egyfajta pillanatfelvétel egy közösség érzelmi állapotáról. Nem az összes egyénéről, azt lehetetlen lenne elkapni.
        Hogy a narratívát milyennek látod, azzal nem vitatkoznék, elfogadom, másképp értelmezünk.

        Kedvelés

      • Nem lehetne pontosan idézni? Én ezt akkor pont nem olvastam, utólag meg azt, hogy sosem hasonlították a szerepedet a Kozmáékéhoz.
        Én attól tartok, hogy itt többszörös félreértelmezésről van szó és ráadásul a közösség itt, többen egyértelműen kiálltak melletted, én ezért sem tartom ezt a narratívát elfogadhatónak, hogy a közösség mint olyan a saját életbenmaradása érdekében téged áldozna fel, mint kommentelőt. Ez nem csak szubjektív látásmód kérdése.
        Jó lenne egy beszélgetés, mondjuk zárt ajtók mögött, ahol nem kell tartani attól, hogy minden megy a petícióra. Vállalnád ezt?

        Kedvelés

      • A felületek különbözősége nem azért fontos, mert lehetne olyan, amit mindenki követ, hanem azért, mert a blogközösség felülete mégiscsak ez.

        Kedvelés

      • Igazad van, én sem követem a facebookos kommenteket, ezért egy ideig nem is reagáltam semmire. Itt reagáltam, de már látom, nem kellett volna. Naja, én bírtam minden egyes írásodat itt, de ott nem is néztem, most mégis kiállnék melletted, látatlanban, csak azzal meg olyan valakit sértettem meg, aki ugyanúgy tagja a közösségnek, és közben egyikőtök pontos véleményét sem ismerem! És nem is fogok most utánakeresni, tűt a szénakazalban. Hogy kéne ebből jól kijönni?

        Kedvelés

      • Nem akarom vitatni, hogy jogos a haragod, de Éva személyes profilján a nyilvános bejegyzéseket összesen 34 ember kommentelte, április előtt még a like is ritka. Az ominózus vitában is kevés számú ember vett részt. Sokan csak akkor láttuk, amikor a blogon megjelent. Ebből én nem vonnék le következtetést a véleményekről. Akik meg írtak, azok nem értettek egyet Zsuzsannával.

        Kedvelés

      • A második bekezdés szóról szóra megfogalmazza, amit nekem nem sikerült ilyen pontosan.

        Kedvelés

    • Ne haragudj, Naja, de ezen a felületen nem reagálok, amúgy is mindjárt indul a gépem Erdélybe. Megtennéd, hogy a holnapi bejegyzés alatt beszéljük ezt meg? Köszönöm.

      Kedvelés

    • Naja, tedd már meg, hogy ha véglegesen és éles metszéssel, akkor elmész, méltósággal, a saját döntésedből, és nem állsz neki leckéztetni engem a blogomon a történtek után.
      Ha mégis, másképp szeretnél erről beszélgetni, a jelszavas poszt alatt tedd.
      Nem akarlak elhallgattatni.

      Kedvelés

    • NEM VOLTAK TÚLKAPÁSOK. Én nem túlkaptam, és ezen nincs mit vitázni. Az a baj, hogy neked fogalmad sincs, ki mit csinált. Visszautasítom ezt a felelősségmaszatolást, ahogy összevethetőnek tartod a két oldalt. Az egyik oldalon undorító, módszeres, gonosz hajsza volt ellenem, a másik oldalon meg nem én csináltam a fesztivált, nem én szórakoztam remekül Kozmáék heccelésén, de érdekük rámkenni, hogy az én védelmemben tették.

      Kedvelés

    • “Itt ugyanaz a csoportdinamika zajlik, mint amit a blog a patriarchátusban annyira neheztel, és ami miatt kevés férfi lép fel nyíltan: képviseltem és kimondtam egyetlen dolgot: túlkapások voltak MINDKÉT oldalról, és emiatt rám zúdult az indulatok és a projekciók tömege, egyéni és csoportérdekeket sértőnek lettem bélyegezve, pedig soha nem tartottam jogosnak az agressziót, nem adtam rá felmentést, de nem ismétlem már unos-untalan magam. Azt állítom, hogy egy hosszabb folyamat volt, amíg elhangzott az életveszélyes fenyegetés, és hogy ebből ki lehetett volna szállni. De olyat soha nem állítottam, hogy Évának az elején nem kellett volna megvédenie magát, vagy hogy ne lett volna jogos a feljelentés. Ellenkezőleg, ennek teret és legitimitást adtam.”

      Naja, elég volt. Dolgozd fel ezt máshol. Ezen a blogon nem írhatsz ilyeneket, sértetten sem, távozásod után sem, akkor sem, ha megbántott az egyik olvasó a fészbukon, akkor sem, ha péntek délután nem tömörült oda a Júdeai Egységfront nagy csomag papírzsepikkel.

      Teret és legitimitást adtam… Adtál? Mint ki? Mint szakember? Mint atyaúristen? Mit képzelsz magadról?

      És nem, nem belső megélés és személyes kép, mert nem a te ügyed, és nem kötődsz szorosan egyik szereplőhöz sem, csak ránk akarod nyomni a szakmázást.

      Ehhez külön gratulálok:
      http://www.peticiok.com/forum/83179/start/23825#23835

      Elmúlt a pillanat, hogy méltósággal kiszállhass.

      Kedvelés

      • Most tényleg najának gratulálsz azért, mert valakik megint elcitálták innen a hsz-ét, szövegkörnyezetéből ismét kiszedve ? Annyira csak nem lehettek mindhárman rossz emberismerők, hogy bármi esélyt adtok annak, hogy ezt oda naja tette be !
        Csak most olvastam ezt a kommentfolyamot, aztán kiderült számomra, hogy egész véletlenül azt a fb kommentsort én is láttam futólag, sőt még bele is szóltam, úgyhogy nagyjából lett előképem is.
        Szerintem naja ahogy most, úgy az első körben sem hibáztatható azért, mert valaki kiollózta a szövegkörnyezetéből a kommentjét és azt úgy lobogtatja, mint Éva baráti körének véleményét.
        Nem beszélve arról, hogy ugyanennek az olvasói körnek volt százezer, ellenük szóló kitétele, és volt tán három, ami nem kifejezetten ellenük szólt – így nem volt nehéz kimazsolázni, és hát épp naja járt így.
        Így ez láthatóan merő megtévesztés, hiszen egyrészt elfelejti idézni a hegynyi ellene szóló érvet, másrészt naja nem volt barátja Évának, hisz arról más vonatkozásban É is említést tesz, hogy itt 1-2 éves olvasói viszony van.
        Szóval mindebből üvölt, hogy arról, ami naja kommentjével történt, nem naja lehet, citálások nélkül az a komment teljesen ártalmatlan lett volna, csak a sok citálástól vált azzá – az viszont nem naja bűne.

        A dolog érdekes oldala, hogy a lavinát elindító, fehérköpenyes kiszólás is épp így lett kirángatva egy kommentsorból, épp csak az elsőért ők akartak revansot venni, ezért meg mások.

        Kedvelés

      • Szerintem félreérted.
        Naja engem durván bírált privát, utána írta fb-n is, itt is azt, amit elvittek.
        Egyszerűen nem tudtak leállni, okosabbak akartak lenni az én ügyemben, amelyről nem tudtak eleget.
        De nem neki rovom fel, hogy elvitték. Mindez azonban — nem tudom, feltűnt-e — egy igen kiélezett helyzetben történt, a fenyegetés után, amelyben többször nagyon szépen kértem mindenkit, aki olvas, hogy most TÁMOGASSON vagy bírja ki és MARADJON EGY KICSIT CSÖNDBEN.
        Ehelyett többen húzták, feszítették tovább, az én felelősségemet firtatták, és a saját okosságukat, jóságukat virították bele a pofámba, meg azt, hogy “én megmondtam”.
        Tudom, hogy nekem ezt is rezzenetlenül és római jellemként kellene viselnem, mert ti olyannak szeretnétek látni.
        Hát, én meg ilyen vagyok, és nem kívánok a saját blogomon, a csak rém tartozó ügyben védekezni, én sem elemezlek téged.
        Végignézték, mint valami mozit, és nagyon okosak voltak, kezükben popcornnal.
        Én meg majdnem rámentem erre a lavinára blogostul.
        Nem értem, miért kell most ezt előrángatni. Nem tűnsz jóindulatúnak.

        Kedvelés

      • Pedig jóindulatú vagyok, és előcibálást sem akartam, hiszen olykor 2 éves kommentfolyamok is folytatódnak. (jó, akkor ez nem fog, megértettem).

        Nem vártam római jellemet sem, csak szerintem itt fentebb egy szintén jóindulatú és rendes embert totálisan, sokszorosan és folyamatosan félreértettek.
        Mindenekelőtt azért, amit előbb leírtam, és úgy láttam, soha nem jött szóba – hogy aki kiveszi, elviszi és kiemelve lobogtatja, adva ezzel neki egy eredetitől egészen más küldetést, az a hibás, és nem ő, aki a legnagyobb ártatlansággal megfogalmazta az érzéseit és ideírta.

        “Ellenkezőleg, ennek teret és legitimitást adtam.” – írja pl. most, de az én olvasatomban egyáltalán nem azért, mert ő itt szakértő, félisten, vagy nagyképű dirigens szerepében érzi magát – hanem csak mert művelt, mint itt sokan mások, és ilyen a szókincse : amit jogosnak érez, azt úgy fogalmazza, hogy “legitimitást adtam neki” (mintegy önmaga előtt).
        Hozzáteszem, én személyesen nem ismerem naját, és általában sem tudom, tán nem is érdekel, ki lakik a nikkek mögött, csak azt próbálom megérteni, amit írnak.

        És akkor most akkor abba is fejezem, már csak így, az én faluvégi primitív szókincsemmel 😀 😀 😀

        Kedvelés

      • cvd, az, hogy gratulálok, egyetlen szó volt najának, sok mást is írtam, és egyetlen szó volt azzal kapcsolatban is, hogy engem Kozmáék fél éve, más arctalan szemetek hetek óta falkában űznek, hajszolnak.

        Kedvelés

    • Ne fogjuk fel olyan tragikusan,már Montesquieu leírta,hogy min alapszik egy csoport működése.
      Az élet megy tovább.Olyanok vagyunk amilyenek…

      “Minthogy a nép mindegyre szaporodott, a trogloditák úgy vélték, itt az ideje, hogy királyt válasszanak; egyértelműen arra a meggyőződésre jutottak, azt kell megkoronázni, aki a legigazabb ember köztük, s mindnyájan egy mind koránál, mind élethosszat tartó erényességénél fogva tiszteletre méltó aggastyánra gondoltak. Ő nem akart részt venni ezen a gyűlésen; elszoruló szívvel házába húzódott.

      Mikor követeket küldtek hozzá, tudatni vele, hogy őt választották meg: Óvjon meg tőle az ég – mondta – hogy így megsértsem a trogloditákat, s még azt hihessék, nincs a soraikban nálam derekabb ember. Fölajánljátok nekem a koronát, és ha mindenáron úgy akarjátok, végül is el kell fogadnom; de higgyétek el, meghalok fájdalmamban, amiért születésemkor csupa szabad trogloditát láttam, s most úgy kell látnom őket, mint alattvalókat. S ahogy ezt mondta, könnyek patakzottak a szeméből. Oh, miért is értem meg e boldogtalan napot! – mondta. Majd szigorúan fölkiáltott: Tudom, mi ez, trogloditák; erényetek kezd a terhetekre lenni. Ahogyan most éltek, fejedelem nélkül, akaratotok ellenére is erényesnek kell lennetek, különben nem maradhatnátok fenn, s titeket is elérne őseitek balvégzete. De ezt az igát túlságosan keménynek találjátok; inkább akartok uralkodónak alávetve élni s az ő törvényeinek engedelmeskedni, mivel e törvények kevésbé merevek, mint erkölcseitek. Tudjátok, hogy mostantól fogva kielégíthetitek becsvágyatokat, vagyont gyűjthettek, heverészhettek lágy gyönyörökben és ha tán nem is vetemedtek súlyos bűnökre, erényekre nem lesz többé szükségtek. Egy pillanatra szünetet tartott, s könnyei még bővebben ömlöttek. És mit akartok, mit tegyek? – folytatta aztán. Hogyan parancsolhatnék én egy trogloditának? Azért tegyen meg valami derék dolgot, mert megparancsolom neki, holott magától, pusztán csak természetes hajlamát követve is megtenné? Ó, trogloditák, életem végén járok, vérem lassan kihűl ereimben, csakhamar megtérek áldott őseitekhez; miért akarjátok, hogy elszomorítsam őket s azt kelljen mondanom nekik, hogy másfajta járom s nem az erényé alatt hagytalak benneteket?”

      Én ezt a fajta csoportdinamikát ajánlom 🙂

      Kedvelés

    • “én privát beszélgetésben, egy bizalmi viszonyon belül megosztottam Évával, egy szubjektív belső élményemet” a nagy lófaszt volt ez saját belső élmény, és ezt segítő foglalkozásúként el kellett volna tudnod különíteni. Belém okoskodtál, infó nélkül, vádaskodva, ítélve, ellenem, nekem róva fel azt, amit nem én csináltam, majd rögtön tüntetőleg összeborultál azokkal, akik viszont tényleg hergelték Kozmáékat, merő unalomból. Egyszerűen elkívántátok a blogomat, a fontosságot, a szólás jogát, a pozíciót. Tökéletesen kiszámítható volt, hogy ez lesz a néha már kínos rajongásból: előbb kérések, feladatok, a felület használata, aztán már minden közös, bírálatok, elvárások, sértődések és jelenetezés, jó hangosan. Majd az összekombinált teória arról, hogy én szörnyeteg vagyok, két évvel később is agyament vádaskodás – olyan ügyekben, amihez semmi közötök, csak a kíváncsiságotok vitt bele, és nem is tudtatok róla eleget. Imádtok ítélkezni, szeretnétek okosak és hatásos szavúak lenni. Nem engem köptetek arcon, hanem magatokat. És persze itt nézelődtök azóta is, fúj.

      Kedvelés

  24. Visszajelzés: kommentnek indult | csak az olvassa — én szóltam

  25. Én csak nézek és pislogok. El vagyok hűlve.

    Velem van a baj, amiért nem érzem úgy, hogy meg kéne magyaráznom Éva érzéseit és tetteit és reakcióit? Meg amiért nem érzem, hogy elemeznem kellene a helyzetet, mivel nem gondolom, hogy átlátom az egészet? Nincs meg minden infóm. Mert nem látok bele az emberekbe, sem magánlevelezésekbe.

    Kedvelés

  26. Visszajelzés: légy nagyvonalú | csak az olvassa — én szóltam

  27. Visszajelzés: a blogger még mindig válaszol | csak az olvassa — én szóltam

Hozzászólás a(z) marypoppins222 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .