csak a cselekvés

Közzétéve Szerző:

önmegszólító vers

Nem, most nem bánateszel, nem alszod agyon magad, nem szedsz nyugtatót és nem vágsz a bőrödbe. Semmi alkohol. Nem vagy már harmincöt éves. Nem mondod le a programjaidat sem.

Éva, de hát hányadszor van ez, hogy ülsz, tocsogsz benne, rád szárad már, átrágtad hússzor, leírtad, vergődtél rajta, és érzed, hogy ebből így ki nem mászol? Sehova nem vezetnek a szavak, pláne a sajátjaid. De az sem, hogy mindenki magyarázza neked az életed. Ez már át volt gondolva, meg volt élve, határozói igenévvel jellemezve pont kétszázhússzor, itt nincs tovább. Sötét foltokká válnak az oly világos szavak. Olyankor Jarrett is hiába szól.

Hányadszor jössz rá, hogy bele kell menni az áradó valóságba, combig, szügyig, nem szabad megóvni magad a muszájtól. De nem ám emberek közé. Csak a cselekvés segít, soha kivétel nem volt még, a legprózaibb hétköznapi teendők rángatnak vissza az értelmes tartományba: befizetni a csekket, kiteregetni a fertőtlenített felmosórongyokat, megírni a számlát, betömetni a fogadat, felmosni a kutyaszőrt, kiválogatni a gyerekruhákat, négy oldalt fordítani, elmenni az erdőbe futni. És az efölött érzett elégedettség, teendők hét fejének levágása, az.

És akkor megy egyedül, kitisztul a kép, nem vársz sült galambot, és nem akasztod egy személyre az összes külön problémádat, nem hibáztatsz és nem hibázol, és nem fáj annyira és nem érzed szerethetetlennek magad, hallod-e. Ott állsz a te saját életedben, az a tiéd, és az marad mindig. Menjél, fogd meg, tedd oda, és nyisd ki és csak olvasd fel nekik, csak úgy, ne félj ennyire, ne félj.

Olyan gyógyító a valóság. Látszik tőle az élet. Nedves az út, felfröccsen a napfény.

Azt mondja a fogorvos, jó fogad van, nem gáz, tisztán van tartva, semmi új szuvasság, az amalgámokat persze kicseréli, még egyszer gyere, és mehetsz ikszfaktorba vagy lehetsz pornósztár, és igen, implantátum is, még pont befér. Ezt is meg kell gyógyítani, akár a testnevelők diktatúráját harmincévesen elkezdett erdei futással: a fogorvosok (Váli úti gyermekfogászat! infernó! tedd fel a kezed, ha már elhalt az ideg!) traumáját. Itt elmondható, hogy volt a férjjel és a fogorvossal, a tanszékvezetővel, akinek a friss tömése porlik a szádban, és itt felmerül, hogy esetleg valami nem jó, és kérdez, és mond egy halk mondatot, nem csípi oda a szád szélét, amit azért még nem láttál mástól. Nézed a szemöldökét, behunyod a szemed, sietve lazítasz záródó állkapcsodon. A hideg száraz kiszívott lezsibbadt pofádban fényre köt a kompozit, és hálát érzel, egyszerre értesz mindent.

168 thoughts on “csak a cselekvés”

  1. Anyukám is mindig ezt mondta, illetve példával is ezt mutatta – a munka, a hétköznapi teendők, pláne a kerti munka, a kapálás, permetezés, a szőlő, az állatok gondozása mindenre gyógyír és helyre teszi a dolgokat az ember fejében is. Szerintem a második válása után úgy tudta megőrizni az ép elméjét, hogy állandóan dolgozott.

    Gyermekfogászati élményeink kísértetiesen hasonlóak. A közeli megyeszékhelyre kellett menni a suliból fogászatra, nekem iszonyú rosszak voltak a fogaim, 6-7 alkalommal is vissza kellett mennem a hentes dokihoz, aki érzéstelenítés nélkül tömte, húzta a fogakat, mindig lehetett hallani az épp bent lévő gyerek sírását, ordítását. Úgy dolgozott rajtunk, mint valami munkadarabokon, szánk szélét mindig odacsípte, sokszor kisebesedett. Annyi jó volt benne, hogy teljesen kiölte belőlem a fogorvostól való félelmet – egy idő után érzéketlenné váltam a szenvedésre. Később, mikor egyetemistaként először mentem fogdokihoz, valamint először jártam a jelenlegi körzeti orvosomnál csak néztem, hogy mi ez a luxus, őket meg az lepte meg, hogy egyáltalán nem félek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nálam a hentes fogorvossal való találkozás, aki a te fogorvosodhoz képest egy jóságos angyal volt, azt eredményezte, hogy nem igazán járok 13 éves korom óta fogászhoz. Az az egy tömésem van, amit ez fogorvos készített. Szerencsére, jók a fogaim, csak sajnos, amiatt, hogy nem jártam, nem húzták ki az alsó bölcsességfogaimat, így a fogaim össze-visszaállnak. Most győzködöm magam arról, hogy el kéne menni és így 40 felé szabályoztattnom kéne a fogaimat.
      A gyerekeimet viszont évente 2X viszem fogászhoz, ott vagyok velük és ha a fogász egy rossz szót is szólna, azonnal lelepnénk, de szerencsére nagyon kedves a gyerekek fogásza.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem szerencsém volt a gyerekfogásszal, kedves ember volt. A gyerekeim fogásza is az, nem félnek – pedig nyilván volt, ami azért minden óvatosság meg kedvesség ellenére kellemetlen vagy épp fájdalmas volt. De aranyos, kedvesen nyugtázza, hogy tudja, hogy fáj (mármint nem mondja, hogy ugyan, ne nyafogjon), ezt csinálunk meg azt, hogy kevésbé fájjon, megmutat mindent, hogy mire való. És persze bent lehetek velük.

        Kedvelés

  2. én mint gyakorlott fogászhoz járó (egy időben többet láttam a fogászt, mint anyámat), állítom, hogy tényleg igaz, hogy a fogak rendberakása jó hatással van minden lelki bajra. tavalyelőtt totál zűrös lelkiállapotban elhatároztam, hogy most mindent elintézünk, na, akkor nyolc hónapig hetente jártam a fogászhoz, egész megszerettem, olyan volt, mint valami meditáció, pedig nekem aztán tényleg minden bajom volt, ötös híd, ilyen húzás, olyan csavarozás, csonthártyagyulladás, felszúrás, meg ami még kell (coming out: huszonöt éves vagyok. harmincegy fogam nőtt, huszonnégy maradt. öt fogam nem igazi, kettő nincs pótolva. de az már a szép mosolyom része. egyetlen fogam van, ami még nem volt sehogy kezelve.)
    viszont emlékszem, hogy öt éve egy nagyon rossz éjszakán hosszú naplóbejegyzést írtam, ami arról szólt, hogy a) kurvára fáj a fogam, és b) kurvára nem tudok mit kezdeni x csávóval és a saját nyomorultságommal, akaratgyengeségemmel, pedig nem is volt különösebben nagy sztori így utólag, de nagyon rossz kör volt, ilyen önutálós. aztán elkezdtem a naplóbejegyzésben arról szónokolni, hogy jó, akkor nekem az egészből elegem van, ne is lássam, tűnjön el az egész gyökerestül, elbúcsúzok tőle fejben szép rendesen, mert ez már csak rohadni fog (a sztori, de így utólag frankó hasonlóságot mutat a bal felső hatossal). aztán lementem az éjszakai ügyeletre, és a bal felső hatost kihúzták. a vér dőlését fejben összekötöttem szépen (figyeled: tűnjön el az egész GYÖKERESTÜL, és nem is direkt írtam, csak most olvasom vissza). soha többé nem hívtam fel azt a csávót.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

      • Pár éve szerelmes voltam egy pasiba, aki tőlem 7000 kilométerre lakott, de úgy voltam ám, mint 16 éves koromban, mint az alvajáró, a közelében (mert nem mindig volt olyan messze) a sóhajtásaimon is uralkodnom kellet, mert még az is remegett, aztán egyszer csak elegem lett, mert hülye volt és otthagytam és visszajöttem hétezer kilométert. Ültem a repülőn a start előtt, és arra gondoltam, még visszamehetek hozzá. De nem mentem. Hazaértem, és két napra rá iszonyatos csonthártyagyulladás kíséretében elvesztettem az egyik őrlőfogamat.

        Kedvelés

      • Én neeeem!!!!!! 😀 De amúgy nem akartam, csak belezúgtam, ő meg nyomult és mondtam jól van pubi, ha ennyire akarod! 😀 De elég fura csávó volt és mint utólag rájöttem valószínűleg alkoholista is. (Ehhez tényleg vonzódom, de legalább tudom, miért.)

        Kedvelés

      • Aztaa, micsoda összefüggések!
        Az biztos, hogy két fogamat is odaadnám, ha le tudnám léptetni gyerekeim apját.

        Kedvelés

    • amikor még nem mertem kidobni az exemet, viszont reménytelenül szerelmes voltam másba (aki ugyan nem hétezer, de úgy kb 1400 km-re élt tőlem boldog párkapcsolatban…) szóval lett egy olyan durva gyulladás a számban, hogy duplájára dagadt tőle a fejem. a fogorvos alapból nem bírta kipucolni, kétszer vágták fel az ínyemet a szájsebészeten (kaptam ugyan érzéstelenítőt, de a gyulladástól gyakorlatilag nem tudott hatni). miután kinyomkodták az ínyemből a genny nagy részét, hetekig jártam a fogorvoshoz vissza, szépen megcsinálta a gyökérkezelést, hogy ne kelljen kihúzni a fogam. idősebb nő volt, szép hajjal, gondozott, elegáns még fehér köpenyben is. nagyon hálás voltam neki, hogy nem kapta ki csak úgy a fogamat, hanem küzdött érte. úgy éreztem, hogy ő is büszke a fantasztikus munkájára. a végén már relax volt nekem is hozzá járni (az elején persze úgy üvöltöttem, hogy a folyosón ülők döbbenten néztek rám, mikor kijöttem – sztk volt).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Van valami ezekben a reménytelen helyzetekben.
        Én amikor éppen próbálgattam, hogy gyerekem foganjon -férj nélkül -megjelent a lábujjamon egy valami viszketős kiütés.
        Elmentem az orvoshoz és kiderült,hogy gócekcéma.
        Mondom : én inkább valami mást akartam volna-nem ezt 😦

        Kedvelés

  3. Hoppá. Mondom ezt a tegnap esti egy doboz keksz, melegszendvicsek, tészta és egy fél doboz, na hová szépítek?, majd’ egy teljes doboz fagyi (de az legalább Carte d’Or) megevése és tíz óra alvás után. Akkor mi legyen a mai nap programja? Először is könyvjelzőt teszek a bejegyzéshez és ehhez vállat is veregetek magamnak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Egész ségedre, automatikusan már külön íródik, mert barátoknak azt írom, h seggedre. Szóval, egészségedre. Gondolom tudod, hogy nem káros eme falás, ha nem kíséri bűntudat? 😛 Elképzeltem a felsoroltakat és cukorkómába estem, mert 1 hete “böjtölök”. gyilkolom magam fizikailag rendesen súlyzókkal is. Vállam még nem veregetem, de a könyvjelző nálam is játszik, úgy érzem ez a bejegyzés nem lesz gyorsan elfeledve.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Köszönöm szépen. Sajnos ezt kíséri, de már régóta nem volt ilyen, ez most még kezelhető talán. De hogy az egész az említett fertályra fog rakódni az már világos. Nagyon azért ne sanyargasd magad, csak az “egész”-ségig!

        Kedvelés

      • Köszönöm szépen. Sajnos ezt minden rossz érzés kíséri általában, de mostanában szerencsére ritkábban fordul elő, így még kezelhető. Az már egészen biztos, hogy mind az említett alsó fertályra fog rakódni. Te meg nagyon ne kínozd magad, csak az egész-ségig.

        Kedvelés

      • Aranyos vagy. Csak addig kínzom magam, amíg nem válik természetessé, életformává a “bombaalakot” hozó intenzív mozgás, onnantól már csak fenn kell tartani, és akkorra már nem lesz benne kín, csak akarat. Nagyon elhanyagoltam azt, amiért mások keményen megküzdenek, nekem meg megadatott. Talán még nem késő, ha nem is olyanra, valami hasonlóra, de mindenképp feszesre, nagy állóképességgel övezve. Épp az este beszéltük a kedvessel, hogy mennyire elterjedt tévhit, miszerint csak a férfiaknak van szüksége a nagy állóképességre, lökőizmuk karbantartására, hogy ne ziháljanak pár órás szeretkezés alkalmával. Igen, sokkal többet ki lehet hozni a szexből, ha nem hasköpeny találkozik hasköpennyel, etc., és nőként sem mindegy, hogy mennyit bírok beleadni, ne csak tátogjak, tárogassak 🙂 A ruháimról nem is szólva, amik évek óta várják, hogy újra beléjük férjek. Biztos könnyebb kicsit a helyzetem az édességfüggőkénél, nem vitatom. Nem attól lettem szép kerek.

        Kedvelés

  4. Hasonlóra jutottam én is. Mikor egy dolog már szétgondolódott és nincs más szál, amibe kapaszkodva új megvilágításba kerülhetne bármi, akkor menni kell. Tenni kell.
    Nem szoktam reggel házimunkát végezni, ma sepertem, felmostam. Jól esett, hogy ezzel legalább tudok mit kezdeni. Ezt elejétől végéig meg tudom csinálni. Ennek van eredménye.
    Persze, a gondolatnak is lesz…csak időnként el kell engedni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Én most a legnagyobb hajtásban (záróvizsga, plusz melózni is kéne, plusz gyerek, plusz apámmal gondok) kemény diétába meg heti három súlyzós és három aerob edzésbe kezdtem. Esküszöm, élvezem, hogy fájnak az izmaim. Viszont fogytam két kilót. És még vasárnap vizsgám van. És Dévényre kell vinni a gyereket.

    Magam sem hittem volna, hogy egyszer képes leszek egész napos szellemi erőfeszítés után még este súlyzózni menni egy órát. Ehhez képest kifejezetten sokat segít.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Te is most zársz? Mikor lesz a vizsga?
      Nekem jelentem 5-én, de az már csak ujjgyakorlat lesz az eddigiekhez képest. (Vizsgák, beadandó dolgozatok, utolsó utáni pillanatok, munkahelyi feszkó, otthoni feszkó)
      Pünkösdtől erős elhatározásom, hogy nem csinálok semmit, csak dolgozom, és heti 2x tornázok. Slusssz. Egyébiránt paradicsomi teraszomon szeretnék feltett lábbal, bikiniben ejtőzni. Meg szeretnék szép magas karibi legényeket is, tökéletes masszázstechinkával is, de erről talán le tudok mondani.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • ” Meg szeretnék szép magas karibi legényeket is, tökéletes masszázstechinkával is, de erről talán le tudok mondani.”
        Áááá, ezt én is szeretnék und koktélos fiukat und türkiz tengert, köszönöm!

        Kedvelés

      • Nekem 16-án lesz, de ugyanígy: ha az eddigieket túléltem, ez a harminc tétel smafu.

        Én is dögleni akarok egész nyáron, kivéve, amikor nem edzek, gyerekezek vagy takarítok . Nekem karibi legények se kellenek, csak a férjem tanulna meg masszírozni (csonttörés nélkül). És hozzon pezsgőt esténként.

        A teraszra pedig teszek egy naaaaagy gumimedencét, és beleülünk a gyerekkel végigpancsolni a nyarat. 😀

        Kedvelés

      • Devorah, nem szeretnék bizalmaskodni, csak érdekel, hogy jól vagy -e?
        Talán tévedek, de az utóbbi hetekben néha az volt a benyomásom, hogy nem annyira.
        Biztos van kikkel ezt megbeszéld, de azért gondoltam, jelzem. Hátha.

        Kedvelés

      • Kedves az érdeklődésed, alapvetően nem vagyok most a legjobb formában, leterhelt vagyok, és sok, az egész életünket meghatározó változás történt, aminek a feldolgozása sok energiát felemészt. Keresem a legjobb megoldást. Idővel majd itt is elmesélem azt, ami elmesélhető. Baj nincs, csak a testben-lélekben fáradt vagyok és lestrapált.

        Kedvelés

      • Hííj, a torna is, igen. Azt is kéne újra.
        Aki nem szokott, nem is tudja, hogy mennyi energiát ad. Hiába fáradsz el, vagy fájnak az izmaid. Ez jóleső fáradtság és fájdalom.
        Főnöknőmnek épp a múlt héten említettem és fejcsóválva, értetlenül, hitetlenül nézett. El sem tudja képzelni. Pedig egy jól kinéző, harmincas évei végén járó nő.

        Kedvelés

  6. Mi van, ha a fogorvos az élet allegóriája? És gyerekkori élményeink miatt félünk tőle, nem merünk odamenni hozzá, pedig ha mi választjuk meg, akkor jó is lehet.
    Nagyon filozofikus vagyok ma reggel 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Igen, pont ezt érlelgetem magamban napok óta. Ördögi kör, hogy pont cselekedni nincs erőm, de mindjárt összekapom magam és megírom a száz elmaradt e-mailt, elintézem az ezer esedékes telefonhívást és minden egyebet. És fel is fogok porszívózni. Az a vicc, hogy tényleg tudom, hogy ez segít, egy darabig megyek is így, aztán elfáradok és kipukkad a lufi. Nyomi vagyok mostanság, na.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Hetek óta ezen agyalok. Fáj a fogam, de nem annyira. Néha csak. Gyökérkezelni kellene, mert tömött már. Nem tudom, mit csináljak. Az utóbbi hétben csak akkor fájt, ha ráharaptam. Idegesít nagyon. Talán elmúlik, vagy pénzfeldobással fogok dönteni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Nekem rossz a gyomrom, rosszak a fogaim, az állandósult gyulladás kihatott a szívemre, elszállt a vérnyomásom stb. Azonban megvárom a végét a szabadjára engedett önpusztító folyamatoknak. Sosem ittam, nem dohányzom, elég óvatos vagyok, és mégis tönkreteszem magamat a gyilkos passzivitásommal. De minek is éljek? Nincs jelentősége az életemnek és én sem tudok jelentőséget adni neki. Gyerekem sincs, mert már én is fölöslegesen jöttem létre. Ismerem az apró-cseprő tevékenységek adta megnyugvást, hogy legalább ezeket el tudom végezni és milyen szép a kitakarított ház, a kigyomlált kert, a beültetett virágágyás stb. Azonban ezektől még ugyanúgy senki maradok, akinek a fejéhez hozzá lehet vágni: “Te nem is ismered, hogy milyen végigdolgozni egy délelőtt.” “Lusta és haszontalan vagy.” Fütyülök az egészre. Inkább visszabújok az ágyba, amíg van ágyam és nem hajléktalanként tengetem a céltalan létemet valahol.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Most elgondolkoztam rajta, mi adhat az életnek jelentőséget (értelmet?). Igazából ez emberfüggő, azt hiszem. Ha te nem tudod kitalálni, a tiédnek mi adna, más sem fogja tudni. Nekem például nincs egyetlen olyan dolog, amiről ki tudnám jelenteni, hogy na ez, ez ad értelmet az életemnek. Még a gyerekeim se. Beledöglenék, ha valami bajuk esne, de biztos vagyok benne, hogy ha gyerek nélkül éltem volna le az életem, akkor se lettem volna boldogtalan, csak másmilyen lett volna. Aki meg azt mondja, hogy lusta és haszontalan vagy, annak meg lehet mondani, hogy te meg bunkó:-)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nahát, az én létemnek sincs jelentősége. Erre nem olyan rég, csak néhány döbbentem rá, épp a világmegváltó illúzióim letételének másnapján.
      Mondjuk, azóta kicsit lazább az életem, nem töröm magam össze, és nem áldozok feleslegesen. Hisz úgy sincs jelentősége, nem?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem vannak gyerekeim, de az életem jelentősége én vagyok. Az ő életüké meg ők persze. Imádom őket, de mi az a marhaság, hogy a gyerekeimért élek? Akkor ők meg majd az ő gyerekeikért éljenek, azok meg így tovább? Értelmetlenebb, mint az, hogy ELSŐSORBAN a magam életét akarom élni. És persze segíteni nekik, hogy ők meg élhessék, jól, teljesen a sajátjukat.

        Kedvelés

      • Őőő, izé, megfogtál. Én meg zavarban vagyok. Pirulós szmajlit lehet itt gyártani?

        Kedvelés

      • “…világmegváltó illúzióim letételének…”
        Ez mit jelent?
        Mint egy terhet tetted le (feladtad), vagy mint egy vizsgát és most már nem csak illúzió, hanem mondjuk tervek?

        Kedvelés

      • Valójában van- e értelme egyetlen életnek magán a létezésen kívül? Nekem van egy rakás gyerekem, de nem gondolom, hogy a szaporodásom lenne értelme az életemnek. Vagy ha ennyi, akkor alig vagyunk többek hangyáknál. Én azt gondolom, a létezésünk értelme az volna, hogy saját lehetőségeinket képességeinket minél inkább kiteljesítsük. Mi magunk legyünk maximálisan boldogok és elégedettek lelkileg és szellemileg, érzelmileg egyaránt. Ebben pl a gyerek leginkább akadály. Akkor meg miről beszélünk?

        Kedvelés

      • “Nekem van egy rakás gyerekem, de nem gondolom, hogy a szaporodásom lenne értelme az életemnek. Vagy ha ennyi, akkor alig vagyunk többek hangyáknál”

        Nem, akkor egy rakás munkánk meg két másodállásunk lenne 😀 És sosem szexelnénk, inkább túlóráznánk.
        (viccelek csak…)

        Kedvelés

      • Fenéket élek közel a természethez. Autóval teszünk meg 100-200 kilométert, hogy láthassam a természeti csodákat. Itt élek egy leszakadó térségben, ami évszázadok óta ember által feldúlt. Egy sivatag. Persze örülök a megmaradt értékeknek, öröm, hogy a megyében van nemzeti park, de ennél jóval gazdagabb volt az élővilág. Ami van, amit láthatok a szülőföldemen, az csak emlékeztető, hogy ilyen volt, aztán körülnézek, és látom, hogy mi lett helyette. Ez egy öngyilkosságra hangoló, reménytelen, felélt, elfelejtett vidék. Annyira dühös vagyok és tehetetlen.

        Kedvelés

      • Temesvár környéke is hasonló sajnos.
        Kesckeméten járva tetszett a sok zöld övezet,és az arborétum.A levegő is más.
        Várom,hogy nyáron menjek haza Erdély közepébe a Hargita lábához.Ott a fű is zöldebb.
        Azért van kertem agglomerációban-de falusi utcában.
        Ami dühít,hogy mindig későn érek haza és nem tudok majdnem semmit csinálni benne.

        Kedvelés

      • Az alfold annyira mas vilagnak tunik nekem. Viszont az emberek nem ratartiak arrafele, azt vettem eszre. Apam alfoldi “gyerek”. Arra emlekszem, hogy nem szerettunk oda jarni, mert tul ures volt es unalmas, bezzeg a zalai nagyszulokhoz ahol a taj gyonyoru oda szinte repultunk. Viszont most mar fedeztem fel szepseget a ronaban is, bar elni nem tudnek ott. Apam occsenek tanyaja volt ott, dongolt padloval, tyukokkal az agykereten. nekem az tetszett, foleg a tyukok miatt . Viszont bicajoztunk arra es megkergetett egy bika, felelmetes volt. Mondjuk zalaban meg a Piros aki nem is bika volt hanem tehen, de csufoltuk es leven onerzetes ugy dontott felaprit bennunket.
        Amikor apamat latogatjuk meg a falvak levegojeben lagyan lengedez a disznoszarszag. Es valahogy olyan szomorkas, kicsit elfelejtett, elhagyatott taj..

        Kedvelés

      • Nem élek közel a természethez. Hiába van a megyében egy nemzeti park, a Viharsarok régóta ember által feldúlt terület. Ez egy sivatag bizonyos értelemben. Ha benne akarok lenni a jóban, akkor utaznom kell 100-200 kilométert, vagy még többet, mert évente egyszer elmegyek az Őrségbe.
        Persze boldog vagyok, amiért lehetőségem volt igazi erdőket látni. Ezek jó emlékek. De embernek lenni, rossz.

        Kedvelés

      • Viharsarok: Hát ott van egy csomó gyönyörű puszta, rét, vizes élőhely, szép folyók! Erdő kevés, de hát az amúgy sem volt erdős terület, ember nélkül sem.

        Kedvelés

      • Eredetileg sok ártéri erdő volt, erdős puszta, mocsarak, rétek. Ami most van, az csak egy emlékeztető, hogy mi volt. Lehangoló. Oda az egyik kedvenc társulásom, a tölgy-kőris-szil ligeterdő. Nekem nem szép az Alföld, hanem egy lelakott táj, amit az előző generációk már alaposan kifosztottak. Semmit sem hagyunk az unokákra, csak szemetet.

        Kedvelés

      • Mint viharsarki születésű, és mint aki ott húzta le élete első kilenc évét, csak megerősíteni tudlak. Lehangoló egy hely az.

        Kedvelés

      • Elhiszem, de van egy ismerősöm, aki viharsarki születésű, nagyjából egész életét ott töltötte – és visszavágyik oda Sopronból, ahol most él és dolgozik.

        Kedvelés

      • Hát az tény, hogy a természet állapota csak romlik már régóta. Mondjuk az Alföld tényleg a leginkább lelakott tájunk.
        És miért nem mész el oda, ahol jól éreznéd magad? Csak van olyan hely!

        Kedvelés

      • blaci200: Sehová se kell egy alacsony önértékelésű, iskolázatlan, lepukkant nőszemély. Senkit se érdekel, hogy önszorgalomból mit tanultam, mire jutottam, ki vagyok, mert rám néznek és egy vidéki nullát látnak.
        Hiába van meg a három tőke közül kettő: tudás és kapcsolat (pénz nincs), ha egyszer önmagamban nem tudok mozdulni. Sok gyermekes családban nőttem fel, megszoktam, hogy azonosak az érdekek, tehát mindenkinek joga van az élethez, én meg legyek el csendben a sarokban. Hát, ezt csinálom. Bár néha idegesen futkosok, hogy eltelik az élet és mire föl volt ez az egész? Egyedül a szüleimre haragszom, hogy mi a fenének kellett a második gyerek? Kihagyhattak volna. Vagy hagyhatták volna működni a természetes szelekciót, csenevész és beteges voltam. Jobban jártam volna, ha még tudatlan állapotban meghalok. Az élet nem való nekem. Egy sivatagot látok magam előtt, amin át kéne kelnem.

        Kedvelés

      • Jajj, Kuvik, de rossz ezeket olvasni. Elfogadsz egy ölelést innen messziről?
        Egyébként de, sokfelé találkoztam már olyannal, hogy a papír helyett a tudást értékelik, bár ebben az országban nem jellemző sajnos.
        És még valamit: tetszenek a hozzászólásaid, értelmes, érdekes, értékes embert látok mögötte.

        Kedvelés

      • Én is haragudtam a szüleimre ,hogy mért nem éltek boldogan gyerek nélkűl, de már megváltozott a véleményem. Végülis egy esélyt kaptunk.Élhetünk 🙂
        Látom te sok tudást megszereztél, ismered,csodálod a természetet.Kár lett volna lemondani erről.Na meg az írás.Ne szerénykedj 🙂

        Kedvelés

  10. Épp ma reggel határoztam el, hogy munkába temetem magam.
    Lista írás, pontos célmegfogalmazások, időhatárok.
    Semmi fész, semmi csakmégegyszer(utoljára)megnézem. Teljes gondolatelterelés.

    Igazából a blogról is letiltottam magam… hehe, ez nem jött be. 🙂

    Jaj és a fogam, igen. Végre ezzel az implanttal is kéne valamit kezdeni. Állítólag nem csontosodott be megfelelően. Ki akarták szedni, de nem engedtem. Vissza kéne menni már. Ez is megy a listára.
    ..és nődoki.
    Ismer valaki tapasztalt, megbízható, odafigyelő orvost? Pár éve nyugdíjba vonult, akinél a gyerekeimet szültem. Azóta kallódom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Már kamaszkorom óta sokat szenvedtem a fogaimmal.Ma már ha nem a fogam fáj, akkor a nyakcsigolya bántalmaimmal szenvedek vagy a fejem szaggat. Kos vagyok- a fejemmel vannak a bajok 😦
    Egy rendkívül kedves fogorvosnőm volt középiskolás koromban.
    Felvilágosított ,hogy a krónikus gyuladásos panaszaim kapcsolatban vannak az immunrendszerem változó működésével a havi ciklus során.
    Megfigyeltem azután is, hogy minden hónapban adódott a testem valamely pontján valamilyen gyulladásos panasz.Nagyon gáz volt.
    Egyszer egy fistula keletkezett a szájpadlásomra.Az orvosnő antibiotikumot adott, és mivel vasárnap jött közbe felajánlotta, hogy ha nem fogom bírni a fájdalmat menjek el hozzá, és bemegyünk a klinikára.
    El is mentem hozzá mert rettenetesen fájt, és segített rajtam.Kivágta a gennyzacskót ami már tűrhetetlenül feszített, és teljesen megkönnyebbültem.
    Nagyon megszerettem ezt a fogorvosnőt ,még valami versfélét is írtam hozzá. Bizonyos fokig barátok lettünk.
    Amugy is tetszett mint ember, mint orvos.
    Ez valamiféle első szerelem volt, érdekes módon egy nőbe de persze mint emberbe akire fel lehet nézni,akiben lehet bízni, aki szeret.
    Nagyon ritka élmény.

    Sajnos cselekvés téren nem rendeződtem.
    Soha nem jön el az idő amikor kötött programban cselekvőképes legyek.
    Nekem az egyetlen élhető élet az lenne ha békén hagynának, és azt csinálhatnám ami természetesen jön nekem.Nagyon termékeny tudok lenni ilyenkor.
    Sajnos nem tudtam meglépni hogy ura lehessek saját életemnek.
    Boldog pillanataim amikor tudom, hogy holnap nem kell menni dolgozni…
    Ritka ez is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Milyen érdekes, én is beleszerettem az irodalomtanáromba, aki szintén nő volt az általános iskolában. Emberileg és mint tanár is nagyon vonzott.Mindig elnézte, ha másról írtam fogalmazást, mint a megadott téma. Maximum nem osztályozta, de azért írt hozzá megjegyzéseket. És farmerben járt, ami csinosan állt rajta, pont úgy, ahogy szerintem kellett állnia egy farmernek. És rövid haja volt, de mégis szép volt – akkoriban nekem a rövid haj egyenlő volt a rútsággal – és az anyukám környékéről származott. És irodalmat tanított, de nem nyűgözték le az adatok és tények, viszont sokat beszéltetett minket, kikunyerálta a gondolatainkat.
      És a vállára vetve hordta a nagy szatyrát, mert úgy volt kényelmes.
      És egyszer sört ivott az osztályával a kiránduláson.
      És nem sokszor dühödött fel, de akkor nagyon, viszont a bekért ellenőrzőt visszaadta óra végén.
      És a tanári pad szélén ült, mint egy Rodin szobor.
      Ha támasztottam a fejem, úgy láttam, mint a Gondolkodót, csak könyvvel a kezében.
      Hát szerettem, na.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én is nagyon sok részletre emlékszem róla.Képes voltam leselkedni utána ,mert tudtam mikor megy el az autóval otthonról.Közel lakott , átláttam a lakása bejáratához.
        Még az tetszett, hogy otthon nála nem volt letörülve a por, és rendetlenség volt 🙂

        Volt még egy tanárnőm az egyetemen akihez meleg érzések kötnek, és sok gesztusára emlékszem. Ő is elnéző volt velem.

        Kedvelés

      • Én is leselkedtem az “enyém” után. Tudtam, mikor ér be a suliba, már rég nem jártam oda, de titokban reggel mindig megvártam és néztem. Hát beszarok rajtatok! 😀

        Kedvelés

      • Én is szerelmes voltam az általános iskolai irodalomtanárnőbe! Ne már, csajok! Azt hittem, hülye vagyok!
        De frankón produkáltam a szerelmi tüneteket, szívdobogás, remegés, alig mertem megszólalni előtte, de azért folyton arra vágytam, hogy vegyen észre. De jó, hogy ez nem gáz.

        Mégse lettem leszbikus, pedig sok szempontból jobban jártam volna.

        Kedvelés

      • Szerintem ez egy elég gyakori érzés lehet, persze nem igazi szerelem, hanem inkább rajongás, meg valamiféle kimondatlan “én is ilyen szeretnék lenni” érzés, amit az ember a nála idősebb, tapasztaltabb, okosabb példaképek iránt táplál. Nekik szeretnénk megfelelni, felnézünk rájuk, szeretnénk, hogy észrevegyenek, jónak tartsanak minket és a teljesítményünket. Számomra az általános iskolai negyedikes irodalomtanárnőnk és egyben osztályfőnökünk volt ilyen. Kedves hangja volt és sokat mosolygott, mégsem rendetlenkedett soha senki az óráján, mert következetes volt és érdekesen, érthetően magyarázott. Emberileg is volt benne valami, amiért az ember rajongani tudott. Éreztük, hogy odafigyel ránk, mindig a szemünkbe nézett, ha beszélt hozzánk, lehetett érezni, hogy őszinte. Emlékszem, hogy a szép hosszú hajára és a finom, elegáns, de egyszerű ruháira – azt hiszem, nekünk kislányoknak ő afféle női példakép is volt.

        Kedvelés

      • Jó tanár vagy, ha ezt így látod 🙂
        Az ötödikes történelemtanárnőmre és osztályfőnökömre emlékeztet az amit írtál.

        Kedvelés

    • “Nekem az egyetlen élhető élet az lenne ha békén hagynának, és azt csinálhatnám ami természetesen jön nekem.” – igen, igen, nekem is! Volt alkalmam rá és annyira csodálatos, termékeny tud lenni, rengeteget el lehet így végezni és közben nem ég ki, szinte el se fárad az ember!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  12. kicsit ilyesmiben vagyok most én is, a napi családműködtetési feladataimra ugyan nem vagyok egyedül, sőt, de még mindig ott az a tömény depresszió, ami ugyan enyhül, enyhül, fokozatosan és érezhetően, de csak ha csinálok is valamit (elmegyek táncolni, bútorokat tologatok, könyveket pakolok) mert ha gondolkodom, mindig odajutok, hogy ugyan mit találhatnék magamban, amitől ki tudom rángatni magam a saját hajamnál fogva. semmit. de ez az én feladatom, nem másé, és nem rakhatom senkire a terheimet és nem is lenne megoldás. viszont ha nem is keresem ezt a valamit, mert elfoglaltam magam, akkor nincs kudarc, hogy nem találtam.

    és ahogy te a fogászattal, úgy vagyok én most a terhesgondozással, végigcsináltam tb alapon 2x, most utoljára máshogy akarom. úgyhogy igenis magánorvosom lett, akinél nem kell 3 órát ülnöm beteg emberek közé zsúfolva, aki kedves, mosolyog, időt szán rám, odafigyel a kérdéseimre és válaszol is rájuk.

    amúgy tök jó ez a szöveg is, elolvastam 4x és mindig más jött le belőle.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. A cselekvésről: hajlamos vagyok túlhajtott cselekvésbe menekülni, amikor lelki bajom van, amikor valójában otthon kellene gyászolnom. Ha túl vagyok terhelve, nyitok még egy új frontot… Idő és szaksegítség kellett hozzá, hogy néha tudjak lassítani.

    Fogak: tegnap épp összeírtam teendőimet, és hogy valamivel gyorsan végezzek, megbeszéltem egy randit a fogorvossal.

    A fogak érdekes társadalmi kérdés. Ez az, ami talán legjobban árulkodik egy ember anyagi helyzetéről. Mikor valamelyik tévécsatorna tervezett egy valóságshowt hajléktalanokkal, elsőre mindnek megcsináltatta a fogát.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez való igaz, a fogorvoshoz járás nem olcsó mulatság. Emlékszem, mikor egyetemista voltam, akkor úgy volt, hogy a fogtömés még a körzeti orvosnál se volt ingyen – az amalgám sem – és egyetemi hallgatókhoz jártam a gyakorlatokra mint önkéntes alany, mert úgy ingyen megcsinálták a fogaimat. Amúgy később az amalgám ingyenes lett, ezért van a fejemben annyi fém, hogyha elás egy sorozatgyilkos, fémkeresővel tuti megtalálnak.
      Az amalgámok kicseréltetése folyamatban van, de nagyon fájdalmas folyamat kifúratni őket és utána újra betömetni, mert a fémszemcséktől hetekig gyulladással küzdök, így lassan haladunk csak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nemtom, nekem, legnagyobb megelégedésemre, 20+ évig bírta az amalgám a fogamban, és utána is csak azért cseréltettem ki, mert elkezdett mellészuvasodni, az új tömések nem fognak ennyit bírni, az tuti. Mondjuk nekem csak két ilyen fogam volt.

        Kedvelés

      • Az én dokim őrlőbe nem is tesz kompozitot, csak amalgámot, vagy ha fehéret akarsz, akkor inlay. Drágább, de az legalább nem pár évre szól, és nem veszíted el a fogad (nagy részét) utána.
        Tény, hogy az amalgámok nekem is nagyon régóta bírják, bármily rondák is. Cseréltetni akkor fogom, ha lesz pénzem inlayre. Gyűjtögetés közben pedig szorgosan átkozom a gyerekkori iskolafogorvosaimat, akiknek köszönhetően most ennyi kicserélnivalóm van.

        Kedvelés

      • A dokim szerint nagyon nagy arányban szoktak aláromlani a fogak, ha kompizittal vannak tömve. Frontfogakba nyilván azt kell tenni mégis, de ahol nem látszik, ott legyen amalgám, vagy ha szépen akar az ember, akkor inlay. Utóbbinál (szinte?) nulla az aláromlás veszélye, az amalgámnál is kevéssé és sok idő után fordul elő. A kompozit egy idő után nem illeszkedik tökéletesen, ezért a romlásveszély. Frontfogaknál az esztétikai szempontokon túl azért is ok a kompozit, mert ott kisebb az illeszkedési felület. Én nem értek hozzá, de több okból is abszolút megbízok a dokimban, és ő így magyarázta.

        Kedvelés

      • Sztem nekem is sokig bírná, de a fogdoki ragaszkodik hozzá, hogy cserélni kéne – persze minden szentnek maga felé hajlik a keze, és én kicsit attól is tartok, hogy azért mert neki ez pénz… Kettőt kicseréltettem, ami mellett állítólag elromlott, de utána annyi panaszom volt- afta, gyulladt így – hogy egy időre jegeltem a folyamatot.

        Kedvelés

      • Ha nem bízol az orvosodban, keress másikat. Mivel a fogorvoslás erősen pénzes szakma, és az elkövetett hibák sokszor csak évek múlva mutatkoznak meg, bizony vannak olyan orvosok, akik szükségtelen beavatkozásokat is elvégeznek. Sajnos. Tapasztalat. Ha bármi rossz érzésed, gyanúd van, tipli, de minimum másodvélemény.

        Kedvelés

      • Igen, ez a helyzet, valamiért nem bízom benne. Ösztönösen nem. Pedig normális, a rendelője pöpec, tök modern, eddig amiket csinált az oké volt, kivétel ez a legutóbbi amalgámcsere és az utána hetekig tartó szenvedés… Valamiért nem érzem indokoltnak, hogy bolygassuk a meglévő jó, ha nem is esztétikus töméseket, azért hogy fehér anyag kerüljön a helyükre, és ez nekem sok pénzembe fájjon. Elhiszem, hogy előfordulhat, hogy ezek mérgezőek vagy mittomén, és felfordulok majd a nehézfémektől, de valahogy… Nem tetszik a noszogatás, a minél előbb cseréljük ki – de egyszerűen megérzés. Persze lehet, hogy hülyeség, amit érzek… 🙂

        Kedvelés

      • A Konzerváló Fogászati Klinikán én is voltam, egy fiatal lány csinálta a tömést. Nagyon kedves és figyelmes volt, de azt hittem, kiugrik az állkapcsom, olyan sokáig tartot. Olyan óvatosan és lassan adta be a rettegett injekciót, hogy én csak néztem a szemem sarkából, hogy úristen, úristen, még mindig a számban van a fecskendő.

        Kedvelés

    • Ez az, ami talán legjobban árulkodik egy ember anyagi helyzetéről.

      án kolleginám is mondta akinek az a babonája, hogy fél a szegénységtől.
      Én is nagy munkálatok előtt állok a felső soron.
      Az első szemfogam valamikor 9-10 es korom körül bújt elő de fennebb mint a többi fogam.Azt sem tudtam mi az.
      Egy határozott férfi fogorvos rögtön ki is húzta nekem.
      Később kibújt a mási oldalon is. Akkor már a doktornénimhez jártam aki meghagyta az egyetlen szemfogamat, mert sose lehet tudni. Mondhatom, egész életemben nem mertem mosolyogni… Majd ha protézisem lesz .
      Most indulok egy rehabilitációs munkálatra.Nem tudom milyen lesz.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • I wish. Sajnos ez tök szubjektív, mert a páciens szakmailag nem tudja megítélni, és az esetleges műhibák sokszor csak évek múlva mutatkoznak meg. Én úgy vagyok vele, kb. vakszerencse. Az sem jelent semmit, milyen drága vagy puccos hely, bár pl. ha jó a műszerezettség, az azért nem hátrány.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • igen, nekem olyanom volt akihez 10 evig jartam, de most keresek egy ujat es probalkoztam ismeretlenekkel, de inkabb mennek olyanhoz aki masnak mar bevalt.

        Kedvelés

      • egyebkent nagyon figyelek ra hogy evente legalabb egyszer elmenjek a fogorvoshoz es mindent megcsinaltassak azonnal amit kell. es viszem a lanyomat is, meg a ferjemet is bejelentem.

        Kedvelés

      • ez a mítosz a mindennapok része, hogy bizonyos dologra ők nem képesek (pedig tudjuk, hogy de)

        egy kedves ismerősöm férjének jelenleg azért hosszú (ápolatlan is) a haja, mert a feleség kijelentette, hogy nem kér többet időpontot a fodrásztól. elfáradt, elege lett. ez az eredmény: hosszú. lompos, szembe logó ápolatlan külsejű férfi mindennapos látványa. és közben ott mélyen a görcs: ezt látja a gyerek! ilyen mintát! csak azért mert nem kérek időpontot.

        (bennem egy ideje erős a mítoszok lebontása iránti vágy. legújabb ötletem: kijelentem, hogy “de hát én nem tudok főzni!” “vagy: elfelejtettem hogy kell csinálni! az lehet, hogy régen tudtam, de most nem tudok, nem megy, fáj a kezem, kiesik belőle a kés és nem tudom, hogy mivel, mit kell kombinálni. fogalmam sincs.”
        “jézusom! ha főznöm kell lebénul a kezem!”
        ilyesmik.)

        Kedvelés

      • Azt mondta a férjem, hogy ő azért nem főz mert az neki olyan stresszes. Na, mondom képzeld el nekem is stresszes volt évekig, főleg amikor kicsik voltak a gyerekek vagy ha vendégeket vártunk. Mi lesz ha pont most szúrom el, ennyi emberre másképpen kell, mi az ami mindenkinek ízleni fog, stb. Ott van az is, amit egyszer te írtál árnika, hogy nagyon nyomasztó a tudat, hogy a gyerekeim és a férjem etetése kizárólag rajtam múlik. Mindegy, hogy fáradt vagyok-e, lehetek éppen beteg is, mégsem dőlhetek ki a sorból, mert egy kisgyereknek akkor is pár óránként enni kell adni (betegen az, hogy szinte most készítettem a reggelit, de már állhatok is neki az ebédnek, eszméletlen fárasztó. Ezt egyszer megtapasztaltam tüdő-és mellhártya gyulladással, míg két gyereket szoptattam közben. Na, az olyan embertelen volt, hogy majdnem válás lett a vége). De az anyák mégsem úszhatják meg azzal, hogy mától nem csinálom mert “olyan stresszes”. Agyam eldobom.

        Kedvelés

      • “Nékem olyan asszony kell/Ha beteg is, keljen fel …”
        Amúgy meg, árnika ötlete jó. Jelentsd be, hogy neked stresszes főzni mostantól.

        Kedvelés

      • Semmi nem történne, ő nem baszogatós fajta, akkor ennénk hideget és ennyi. Ha én nem főznénk elfelejtené a család a főtt ételt, csak akkor ennénk, amikor étterembe megyünk. Mint sok családban ahol a nő sokat dolgozik és későn ér haza. Bátyám például nekem panaszkodott, hogy milyen jó a férjemnek, hogy nálunk mindig van vacsora, mert ő szegény pára, csak akkor eszik meleg ételt, amikor étterembe megy. Az, hogy a felesége mindennap 6-7-ig dolgozik nem szempont. A főzés a nő dolga (lenne) a családban és kész.

        Kedvelés

      • A családban, igen.
        Te, és mi lenne, ha kipróbálnád, hogy csak magadnak főzöl, kis adagot. Felháborodna?

        Kedvelés

      • Na ja. Nem buta, csak fejődésképtelen. Jó, biztos az sem, csak ez olyan kis “frappáns” volt.

        Kedvelés

      • ja jóóóó van!

        akkor ezt mondom. nem azt, hogy nem tudok főzni, hanem, hogy nem tudok és kurva stresszes is lenne megtanulni.
        🙂

        Kedvelés

      • árnika, nagyon jó vagy! 😀 Van egy könyv, a címe Menekülés a meghittség elől, abban van egy tök szemléletes példa, adott egy házaspár, régóta házasok, jól bejáratott játszmákkal, és ennek része, hogy a családi ebédnél az asszony mindig felvágja a férfinek a húst. Egyszer véletlenül eltéveszti, és egy hivatalos vacsorán is elkezdi neki felkockázni, ahogy az ugye otthon meg van szokva, és nyilván el van várva… és erre a férj annyira felháborodik (megszégyenül), hogy elválik tőle.

        Kedvelés

      • mert szereti elbliccelni a fogorvost, meg mindenfele orvost, en meg bejelentem es akkor elbattyog szepen. mondjuk megkert hogy menjek el vele, de nem mentem 🙂 ja es parazik hogy nem tudja rendesen elmagyarazni angolul amiket szeretne.

        Kedvelés

    • Engem egy szorult helyzetben (=hosszabb külföldi tartózkodás előtt, gyerekkori sztk-s fogorvosoknak köszönhetően sok fogorvosmentes év és egy a “család barátja” típusú fogorvos után fogak rendbetétele, sos) zugloifogaszatponthu oldalon megtalálható madárnevű fogorvos mentett meg. Azóta hazaköltöztünk és nála ragadtam. Nagyon nyugodt, minden egyedi körülményt és kérést figyelembe vesz, mindig mindent elmagyaráz és mondja folyamatosan, mit csinál éppen, az mennyire fog fájni, mikor lesz már vége. Kezelési tervet és időpontot is lehet online kérni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem is egy hasonlo fogorvosom volt. Az elso akit nagyon kedveltem emberkent is. Sajna 20 ev utan visszavonult. A mostanit is o ajanlotta..nalam egy fokmero, hogy birjak-e a “hisztimet”. Mas szempontbol is nagyon jo dokino a jelenlegi is es nem is tul draga. Merem ajanlani.

        Kedvelés

      • Árnikának:
        Nekem az egyetemen volt egy tanárom, akinek mindig nagyon ápolatlan, hosszú haja volt (teszem hozzá most is az van). Mi volt a reakció mindig? Hát nincs ennek egy felesége, aki szólna neki, hogy ez így gáz?

        Nemrég volt egy olyan esetem, hogy a nagyobbik lányunk az ovis néptánc csoporttal fellépett. Én nem tudtam elmenni, mert dolgoztam, a férjem vitte, aki kb két információt bír megjegyezni, aztán lekapcsol. Összekészítettem mindent, hajba szalagot, gumit, mindent, épp csak befőttes üvegbe levegőt nem mellékeltem, meg mp3 lejátszót kilégzés-belégzés felvétellel, mit össze nem telefonáltam, hogy legyen, aki befonja a haját stb. Na most ő mindezt elfelejtette, végül egy ismeretlen anyuka fonta be a haját és vette ki a saját hajából a gumit stb. Nincsenek illúzióim arról, hogy kinek, mi volt a véleménye az egészről…

        Kedvelés

      • Hogyan jut idáig egy ember, egy kapcsolat? Tényleg érdekel, nem provokálok. Lehetséges, hogy ha következetesen meghúznánk a határainkat és felnőtt viselkedést várnánk el a férfiaktól (nem többet, mint magunktól, ugyanannyi épp elég lenne), nem lennének kapcsolatok (én részben ezért vagyok kapcsolat nélkül, mert ezeket következetesen elvárom, és nem, harminc meg negyven éves embereket nem akarok nevelni)?

        Kedvelés

      • a kérdés engem is foglalkoztat. nem, nem provokáló a kérdés.

        mostanában elnézegetem a fiaimat. és ott figyel, villog, kiabál a válasz. a nők (lánytestvér, anya, barátnő, nagymama, szomszéd néni stb. stb. )
        UGRÁLNAK körülöttük.
        és ez totál TERMÉSZETES.
        (kértek kakaós csigát? igen. és kiveszem a tányért, már adom is.
        lányom esetében: kérsz kakaós csigát? igen kérek, és a lányom már veszi is ki magának a tányért és adja magának, vagy ha pont nem a konyhában van kiszól a szobájából: mindjárt kiveszem magamnak!
        fiúk: nem, soha nem mondják, hogy kiveszik maguknak, illetve, ha szólok hogy szolgálják ki magukat, akkor ímmel ámmal megsértődötten megmozdulnak és közben mondogatják, hogy milyen szar anyjuk van nekik szegényeknek)

        tegnap szintén megfigyeltem (ezt mostanában már csendben teszem, belül jegyzetelek) : a barátnőm a kicsi lányától (aki éppen elmúlt kétéves) következetesen elvárja – jó, jó nem elvárja, de örül neki és dicséri érte – hogy a helyére tegye evés után a cumisüvegét. a fiaitól (két nagyobb fiú) sosem kérte ezt. ez most úgy van kommunikálva, hogy “lány! milyen más! milyen rendes! milyen segítőkész!”

        nos.
        van még kérdés?

        (hozzáteszem az említett barátnőm abszolút egyenlő párkapcsolatban él, teljes mértékben nyitott és egyértelműen felismeri a hímsovinizmus megnyilvánulási formáit)

        Kedvelés

      • Ó, igen. A lányok nulladik pillanattól szolgaságra vannak trenírozva. Annyira erős ez a társadalmi kontextus, hogy olyan mintha egy bőröddé vált ruhadarab lenne. Speciális gén a DNS-ben, meg huzalozás. Anyám, én esküszöm ölni tudnék már ettől a foscunami evolúciós, meg biológiai szövegtől. Egyébként teljesen kétségbe vagyok esve. Hiába vagyok én olyan amilyen, lófaszt se ér, ha a lányom azzal jön haza az oviból, hogy ma játszottak (ilyen óvónők által vezetett izé volt), és az volt a játék, hogy Gáborka ült az asztalnál, ő meg kiszolgálta. Azt hittem kisül az összes agysejtem ott helyben.

        Kedvelés

      • újabb feladat otthon ezeknek a helyzeteknek az értelmezése, kezelése.
        és milyen érdekes ez a feladat szintén a nőké…
        (említettem már a reklámokat is, ugye? – persze tudom, miért nem dobom ki a tévét)

        Kedvelés

      • “egyértelműen felismeri a hímsovinizmus megnyilvánulási formáit”
        Őőő, mármint másnál.

        Kedvelés

      • mert még mi lehet? a sajátja ? 🙂
        (úgy általában felismeri ahogy jár-kel a világban)

        Kedvelés

      • Hát nekem az erősen eltérő elvárások a fiú- és lánygyerekektől erősen hímsovénnek tűnnek. Nyilván olyan erős a szocializáció, hogy észre sem veszi.

        Kedvelés

      • ja igen. igen. pont ennek érzékeltetésére írtam ezt a példát, hogy egyébként nagy általánosságban észreveszi, de ebben az esetben nem.
        ahogy én is kiszolgálom többnyire a fiaimat (és előfordul,hogy úgymond lázadok és akkor aznap vagyok a szaranya) és a lányomtól meg természetes, hogy nem kell kiszolgálnom.
        ez zsigeri dolog.
        elbasszuk na. zsigerből. ösztönből.

        még mi, ún. feminista nők is.

        (egyébként ahogy puszilja példája is mutatja: kurvára széllel szemben vagyunk ám mindezzel. és ez napi szinten ad feladatot. fárasztó. és folyamatosan kapjuk az arcunkba, hogy lusták vagyunk és ez nem az egyenlőségre nevelés, hanem igazából a lustaságunk ékes bizonyítéka, tehát nem azért nem szolgálom ki a fiúkat, mert egyenlőséget akarok, hanem azért mert lusta vagyok. és a lányom azért szolgálja ki magát, mert tudja, ha nem teszi, akkor ő is lusta lányként lesz értékelve)

        Kedvelés

      • Na, sejtettem én, nem is ellenkezésből írtam!
        Ja, egyébként én is széllel szemben vagyok, nem pont ebben az ügyben. Hanem abban, hogy mi az, hogy a lányok gyengébbek, meg hogy őket kímélni kell, vagy mi a fene. Gyerekeim anyja, nagyanyja ezekkel a hülye szövegekkel jön. Ők mondjuk azt, hogy a férfit ki kell szolgálni, nem nyomják, de hogy a nőket meg tisztelni, meg ilyenek (tehát a patriarchátus kis számú, nőknek kedvezőbb szövegét) azt nyomják ezerrel. A lánynak oda szabad csapni, de a fiú nem adhatja vissza. Stb. Igyekszem gyomlálni.

        Kedvelés

      • Egy példa erre. Anyósom múltkor nálunk volt és megkérdezte a férjemtől, hogy kér-e bablevest. Férjem mondta, hogy kér. Anyósom rám néz sokatmondóan és közli, hogy T. éhes. Mondom jó hallottam, majd szépen felkel és szed magának. Mire anyósom elkezd turkálni a konyhaszekrényben, hogy hol a tányér akkor szed neki ő! Értitek? Az van ebben, hogy ha én ennyire lusta asszony vagyok, hogy nem szolgálom ki a férjem amikor az éhes, akkor kénytelen ő enni adni neki. A lényeg, hogy amíg egy nő is van a háznál a férfiaknak nem kell magukról gondoskodniuk. Hiába neveli másképp a feleség a gyerekeit, viselkedik másképp a férjével, ahogy árnika is mondja ez nagyon kevés, hiszen van azoknak nagymamájuk, szomszédaik és egyéb ismerőseik akik folyamatosan tolják a hagyományos nemi szerep elvárásokat, ami röviden annyit jelent, hogy minden férfinak alanyi jogon jár az ingyencseléd otthon! Mindegy hogy az az anyja, a felesége vagy a nővére. Mint a viccben tudjátok. -Anya mi az a házasság? -Házasság az kislányom, amikor egy nő, aki már nem szeretne a fiáról gondoskodni tovább, átadja ezt a szerepet egy másik nőnek.

        Kedvelés

      • ehhez kapcsolódik, amit minap mondtam a zuramnak: tisztában vagyok vele, hogy amilyen én vagyok az nagyon fárasztó és tudom, hogy sokszor érzi azt, hogy neki milyen nehéz.
        tisztában vagyok azzal, hogy ez a helyzet számomra semmilyen kedvező fordulatot nem hoz, hiszen ő bármikor kimehet a “piacra” és talál magának olyan nőt, aki nem ilyen, mint én vagyok, aki körülöleli és lesi a kívánságát és kiszolgálja, és minden pillanatban hálásan rebegteti a pilláját.

        erre azt mondta, hogy nem, nem kell neki más, neki én kellek így ahogy vagyok (na jóóó van! ez egy romantikus wellness hétvégén történt, és éppen ejtőztünk a szaunában, szóval könnyített terepen könnyű ám! )

        Kedvelés

      • Ó, egyébként már nagyon sokat javultam. De bevallom, ha ilyen nyilvános izé van akkor nem bírom ki, mert egy kisvárosban lakunk és nem az zavar, ha engem szar anyának tartanak, hanem ha a gyereken csapódik valami, és mint tudjuk ennek nagy az esélye. Nem akarom, hogy a gyerekre rányomják az elhanyagolja az anyja bélyeget, ami nyilván nevetséges, de sajnos igggen jellemző hozzáállás.
        Én akkor adtam fel a nagy tutujgatást, amikor egyszer egész délután főztem, hogy nekik másnap legyen mit enniük, majd a férjem rendelt egy pizzát, mert azt is megerőltetőnek tartotta, hogy megmelegítse. Azóta azt gondolom, felnőtt ember, ugyanolyan felelőssége van a gyerekekkel kapcsolatban, mint nekem, oldja meg. Egyébként az én férjem fejlődőképes, de elképesztőnek tartom, hogy erre nyomást gyakorolva, nevelni kell. Én ebbe totálisan belefáradtam már. Oltári nagy csalódás számomra, hogy a házasság arról szól, hogy ki az erőszakosabb, mintha egy folyamatos húzd meg-ereszd meg játszmában lennék amolyan csehovi módon, mert ez persze leginkább a felszín alatt zajlik. Meg légyszi, kérlek, legyél olyan kedves, nem bírom már ezt a sok kérlekszépent sem, vajon ő hányszor kért meg eddig arra, hogy mondjuk altassam el a gyerekeket, vagy mossak? Á, tök reménytelen az egész… Érvelhetek, demonstrálhatok én, ő még a mai napig meg van győződve arról, hogy pl a mosás az az én speciális képességem. Komolyan fel volt háborodva, amikor egyszer demonstratíve nem mostam ki csak azt, ami a szennyesben volt. Nagyon hamar elfogytak az alsógatyái 😀 . Magán kívül volt. Életében eddig egyszer mosott, kizárólag a saját ruháit tette bele, értitek, még csak a gyerekek cuccai közül se dobott be valamit. Elképesztő. És semmilyen szinten nem bírod elmagyarázni neki, hogy ez kurva gáz.

        Kedvelés

      • Engem továbbra is érdekel, hogy egy kapcsolat hogy jut idáig? Mármint a férfiak már a kapcsolat elején is ilyenek, nem? Hogy mást ne mondjak, már az első együtt elköltött étkezésnél kiderül, hogy a pasi baszik elpakolni maga után az asztalról, és szó nélkül elnézegeti, ahogy a friss kedvese odaáll mosogatni. Csak én vagyok ufó, hogy ezeket figyelem? Na persze, értem én, senki sem akar pattogós picsa lenni, mint én. Nem valami hálás szerep. De van előnye is azért, bár inkább ilyen “sose kell szexelnem olyan pasival, akiket a szívem mélyén megvetek és folyton neheztelek rá” típusú, szóval jobb lenne valami pozitívabb ennél.

        Kedvelés

      • na ezek mind sorban.

        mára mi ott tartunk, hogy továbbra sem érti, de mivel egy erőszakos, agresszív állat vagyok (mert olyanokat kérek, hogy nyomja meg a mosógép gombját pl.) mostanában azzal kezdi, hogy
        “most nem tudom, hogy ki fogsz-e akadni”
        “meg nem tudom, hogy ezt most jól csináltam -e megfelelő-e”
        “nem mertem ezt mondani, mert nem tudtam, hogy mit fogsz szólni”

        szóval én most egy ilyen időzített bombának vagyok beállítva, és nem, nem azért nem kérdezi meg mi a kaja, mert mondjuk gondoskodik a kajáról, hanem azért nem kérdezi meg, mert tudja, hogy akkor kiakadok.

        de ettől kaja nem lesz.

        Kedvelés

      • “Hogyan jut idáig egy ember, egy kapcsolat?”
        Nálunk úgy, hogy amikor összekerültünk tizenévesen, otthon is ezt láttuk mindketten és meg sem fordult a fejünkben, hogy másképpen is lehet élni. Nekem természetes volt, hogy a család ellátása (amibe beletartozik a férj ellátása/kiszolgálása is) az én dolgom. Kíváncsi vagyok a lányomnak, hogyan alakul az élete, mert ő már az én mostani szemléletemet vallja. Lehet, neki se lesz férje, mert a csicskáztatást nagyon utálja, a magyar pasik meg előbb-utóbb elkezdik elvárni ezt a nőktől (tisztelet a kivételnek) 😉 Nézd meg őket, mi történik a magyar férfiakkal, ha nyugatra kerülnek, szinte mindegyik magyar barátnőt keres (egyről tudok csak aki kint talált párt), mondván, hogy a nyugati nők lenézik őket, holott azok csak nem tudnak mit kezdeni a basáskodó hajlamaikkal. Míg a magyar nők lazán találnak maguknak férjet bárhol. Érdekes módon őket nem nézik le, na vajon miért?

        Kedvelés

      • Jaaa, hát persze, hihetetlen honnan indul. Tényleg onnan, hogy kb semmit se csinálnak. És tegyük hozzá, hogy amikor az ember szerelmes, akkor olyan édes kis gondoskodásnak éli meg az egészet. Mondjuk én nagyon anti voltam mindig is, mert írtó kupis vagyok, illetve otthon az én szegény anyukám úgy kompenzált teljesen tudatosan, hogy nekem se hagyta, hogy bármit is csináljak. Neki ez lett a megoldása, hozzáteszem mostanra mégis tőlem elvárja, hogy segítsek neki (ami tök természetes) a bátyámtól viszont nem egy családi összejövetelen.
        Na szóval, az elején én konkrétan lehugyoztam a bokámat az ijedtségtől, hogy hát kéremszépen nekem itt tökéletes nőnek kellene lennem, ami ugyebár azt jelenti, hogy mosolyogva, latexruhában pucsítva mosogatok, takarítok, 16 fogásos ebédet főzök éééés mellé még doktorálok is.
        És az én férjem a mosást leszámítva tényleg nem szól be semmiért, meg nem nyomaszt, mert tök igénytelen. Ez addig oké is volt amíg csak ketten voltunk. De most már van két gyerekünk. Szóval nekem akkor esett le a tantusz igazán, amikor megszületettek a gyerekek.

        Kedvelés

    • Én tudok egyet, akihez hazajárok. Implantátumot csinált, hat éve problémamentes, és minden egyéb szolgáltatása is kifogástalan, eddig, nekem.
      Ha kéred, privátban megadom a nevét és az elérhetőségét.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. De. Én 3 éve elhatároztam, hogy rendbe hozatom a fogaimat. Volt mit, mert általános iskolában egy körzeti fogorvos, aki állítólag “stresszes volt, mert meghalt a férje”, belefúrt a számba. Aztán 15 évesen egy közel 90 éves fogorvos betömte az összes lyukat, de több fogamnak ez már késő volt. Ezért 3 éve elmentem egy helyre, ahol megtaláltam álmaim fogorvosát, egy nálam talán 1-2 évvel fiatalabb tündért, aki gyökérkezelt kettőt, betömte a többit nem alagámmal, és ugyanitt kisebb közbenjárással kihúztak egy bölcsességfogat. Idén voltam kontrollon (tündér gyeden). Életemben először azzal lettem elküldve, hogy a fogaimnak semmi baja. Álmodni se mertem volna erről, soha. És eközben az életem romokban, a nyolcadik párom küld el, elmondása szerint rossz embernek érzi magát mellettem. Rossz embernek érez engem. Nem tudom, mit rontottam el. Nem tudom, ki fog kegyelmezni nekem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. “Olyan gyógyító a valóság. Látszik tőle az élet. Nedves az út, felfröccsen a napfény.” Ez annyira szép!
    Jarrett élőben is fog szólni július elején, Párizsban, Rómában és Velencében. Mit nem adnék, ha ott lehetnénk!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Nekem fogakról az jut eszembe, hogy a nagy szerelmem, mielőtt bemutatott az édesanyjának, szólt, hogy mértékkel mosolyogjak, mert nem szép a fogsorom, és anyukája erre érzékeny. Szép kis indítás. Én hülye meg még hálás voltam a figyelmeztetésért. Később a srác elvitt a saját (egyébként nagyon profi és kedves, magánpraxishoz képest nem is drága) fogorvosához, és rendberakatta vele a fogaimat, ki is fizette. Ezzel együtt sem mennék vissza ahhoz az orvoshoz, mert az exemhez kötődik, bár már ő sem jár hozzá. Az van bennem, hogy ebben a rendelőben engedtem, hogy Pygmalion a saját ízlése szerint átformáljon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Talán nem a megfelelő szót használom, de intelligenciaszinttel is összefügg a fogápolás vagy kulturáltsággal, ördög tudja… Sokan a környezetemben, szomszédok (kicsi faluban élek) inkább valamilyen elektronikai kütyüt vesznek vagy effélét, a fogaik pedig egyre borzalmasabb állapotban vannak.
    Én rossz fogakat örököltem, sajnos ez genetikus, legalábbis a fogorvosom szerint és a legkevésbé sem vagyok tehetősnek mondható, de tettem félre erre a célra, hogy ha majd kell, legyen miből megcsináltatnom. De azt látom, sok embernek ez a legutolsó a listán. Szomorú.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • A lábon mire kell költeni, azon kívül, hogy megmossuk és levágjuk rajta a körmünk? Mindkettő ingyen van. Na jó, a nőktől elvárt még, pláne így jó időben, a lakkozás is, meg szőrtelenítés, de azok sem a fogászati kezelésekhez hasonló tételek.

        Kedvelés

      • Hat eppen ez az. Nem is otthoni elhanyagoltsagrol akartam beszelni, de itt ahol most elek, hihetetlen sok retkes (akar hetes retek) budos, hosszu sotetszurke, mocskos, benott kormu embert (not-ferfit, de foleg ferfit) lattam.
        Mert nem laccik, ugye csak ritkan. Gyakori a helyzet a seggekel is, de inkabb nem reszletezem. Szoval elso pillre apoltnak tuno emberekrol kiderul, hogy aaa…dehogy.
        Valoban elteroek lehetnek ezek a szokasok orszagok szerint.

        Kedvelés

      • pedikűr: 3800.- két-három hetente. (ha valaki például tök béna – engem gyakorlatiból – ezt ma már technikának hívják – többször meg akartak buktatni, tényleg. a bőrkeményedés kezelését, ha valaki sokat fut, vagy túrázik szintén inkább szakemberre érdemes bízni )

        szőrtelenítés: déli szépség esetén: három hetente 11.000.- Ft.
        (illetve még a lézeres az 280000.- ből megvan és utána már nincs vele költség, szóval ez déli szépség esetén kifejezetten jó befektetés)

        Kedvelés

      • Azta, bevallom én soha életemben nem voltam pedikűrösnél, csak onnan tudom mi a dolga, hogy gyerekként néha elkísértem a nagymamámat 🙂

        Kedvelés

      • Hálisten nálunk csak 2500 a pedikűr és csak évente kb. 3szor járok, többet erre nem tudok elkölteni. Egyébként fogok otthon egy éles kést meg egy reszelőt és áztatás után nekiugrok a csülkeimnek. Hajlamos vagyok a bőrkeményedésekre, de ez a módszer nagyon jól bevált, bár kissé időigényes.

        Kedvelés

    • Akkor én kultúrálatlan vagyok, mert amíg működik és nem fáj, addig leszarom, hogy néz ki a fogam, vagy bárki másé. Nálunk is öröklődik a családban a rossz fog, akármennyit sikáljuk meg ph-értékezünk, csak lassítani tudjuk a romlást. Engem őszintén szólva nem is zavar, bár nem a legutolsó a listán.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Amerikában, St. Louisban sok nő hatalmas (nem, nem minden amerikai kövér és buta, ha valaki ezt írja, akkor hörgök), de a lábkörmük mindig tökéletesen manikűrözött, akár 200 kilósan is.
      Minden kultúrkörben máshová szánják azt a kis pluszt, ami van. Ez nem függ össze közvetlenül az intelligenciával, maximum a nonkonform viselkedéssel.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, lehet, ezért is írtam, hogy talán rossz szót használok, csak nem volt elég időm normálisan megfogalmazni.
        Azt viszont tartom, hogy némiképp mégis összefügg abban az esetben, ha az illető például a nyolcadik, eszméletlenül ízléstelen Iphone-ra vagy mire költi a pénzt, vagy valami rettentően gagyi dologra, hogy felvágjon vasárnap délután a kocsmában.
        Vagy ez csak az én vesszőparipám, elképzelhető. De vállalom.

        Kedvelés

      • Egyetértek veled, hogy sok ember tényleg így működik. Nekem ez inkább egyfajta zavarodottság. Sodródás az élet jelentéktelenségében, ahol a kisszerűségükben már minden egyformán fontos és lényegtelen egyszerre.
        Nekem a legerősebb érzésem, hogy a legtöbb ember hamar megutálja magát, nem költ, nem szán magára időt, pénzt, energiát. (Nyilván, az Iphone másnak szól)

        Kedvelés

  19. Visszajelzés: éva, itt fekszel narancssárga bugyiban | csak az olvassa — én szóltam

  20. Visszajelzés: féltem tőle | csak az olvassa — én szóltam

  21. Visszajelzés: mit kezdjünk a kognitív disszonanciával? | csak az olvassa — én szóltam

  22. Visszajelzés: csak mostanában jöttem rá | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

  23. Visszajelzés: a semmiárusok bukása, 2021 | csak az olvassa. én szóltam

  24. Visszajelzés: akik soha nem lesznek jobban | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .