Hova rakja az ember magát? Amikor kezdi érezni, miért tartják furcsának. Progresszív, mi több: kapálózó, csakazértis típus vagyok, prolongált kamasz, aki odaveti, de anagrammaként ám: meztelen a király. Tágas, romantikus hajlamom van, igazság-igényem, és sok elégedetlenségem, mert a világ nem jó. Erőm is van. Kedvelem a hősöket, illenek hozzám. Akiket szíven lőnek a barikád tetején, azokat. Üvölteni tudnék, éles félmondat lesz belőle.
Én is szeretem jó embernek érezni magam, ugyanúgy, mint azok, akiket emiatt a szándékuk miatt gyökkettőnek tartok. A világos, egy szóval kifejezhető identitás kellemes. A lényeg sosem bonyolult. Eljutottunk odáig eszmeileg, értékválasztásainkban, azok vagyunk és maradunk, megdolgoztunk érte, mert voltunk valaha ostobák és árnyalatlanok is, most már öntudatunk is van, és szemben állunk sokszor, akár akarjuk, akár nem, mert vannak kérdések, amelyekre felelni kell.
Ilyen lettem. Apám a facebookon állítja, ő aztán nem nevelt sem liberálisnak, sem feministának. Na, hát… De közben meg sokszor kapom rajta magam azon, hogy egy-egy témában konzervatív vagyok, és amikor mások élesek ugyanabban, olyankor értelmemmel belátom ugyan az igazukat, de inkább hallgatok, és én… én nem, nem. Neveltetésem nyomai?
Az volt nekem az identitásom, hogy én progresszív meg reformpárti meg szabadelvű meg forradalmár vagyok, csak éppen néha nem tudok mit mondani. Nem tudok mindent ezekkel az elvekkel mérni. Olyankor hallgatok. Azok az én következetlenségeim, átgondolatlanságaim, sajnos.
Liberalizmusom abban nyilvánul meg, hogy igyekszem figyelni, megérteni a sokféleséget, másokat. Nem találok buta magyarázatokat mások tetteire, nem igazolom a rovásukra önmagam (csak jó részüket simán fasznak tartom, de hát ilyen időket élünk). De én, én mire mondok igent? Az életem az enyém, abban meg, hát ott legyen minden…
Milyen?
Humán. Emberre jellemző. Balázs, melyik a kedvenc én-szavad? Méltó. A homo sapiens sapiens része. Az ember: lelkes lény. Legyen nagyszabású, alkutlan. Legyen nagy a lélek. Ne legyen mindegy. Esztelen hűség, nagy méretek, regényfejezetek. És más történetek ne is legyenek, mint ahogy nincsenek is.
Persze én definiálom azt is, mi humán. Így aztán ez sértő lehet másoknak.
Azt akarom inkább mondani, hogy talán hülyeség is ez a tengely, hogy progresszív–konzervatív. Nem is érdekel. Legyen humán az érvelés, a cél, az érzés, a döntés. Ez biztosan eligazít.
csak az olvassa. én szóltam 
“Liberalizmus” is sokféle van. Számomra már egy ideje nem a kritikátlan rajongást, túlzott elfogadást jelenti, hanem valamiféle elfogadást, annak a beismerését, hogy “sokan sokfélék vagyunk” és nem feltétlenül az én tisztem beleszólni, miféle is ez a sokaság.
Művelem a kertem, ahogy az egyszeri Candide-nak tanácsolták és néha körülnézek. Talán ez még belefér a liberalizmusba.
KedvelésKedvelés
szerintem meg kongruens. azaz légy hű magadhoz, táncoljunk, majdcsak megjön a zene is.
KedvelésKedvelés
Azért ahhoz nem csak önbizalom kell, hanem legalább némi megerősítés is. Hogy igen, jön, egyáltalán: van, létezik a zene.
KedvelésKedvelés
mióta olvastalak, egyre fülelek, hogy csak ropom, ropom, vagy van-e hozzá muzsika…
KedvelésKedvelés
Azt nem tudhatom, hogy a te életedben szól-e. Az enyémben igen, sokféle, tánc is. Meg madarak, biciklikerék, gyerekbeszéd. De azt gondolom, a legtöbb ember számára van zene, illetve talán mindenki számára van – csak nagyon soknak rengeteg zaj nyomja el. És van, aki tehet ez ellen a zaj ellen, más meg sajnos nem, mert olyan a helyzete, hogy onnan kilépni, a zajt otthagyni nem lehet. Azt is tapasztalom, hogy sokan elhiszik, hogy nem tehetnek ellene, pedig épp lenne lehetőségük, csak nagyon kell ebben hinni. Hogy van zene, hogy van zajfogó és hogy képes is lépni, önállóvá válni, megküzdeni. Magával, a démonaival (na jó, nem egészen magával, a démonokat kapjuk) is.
KedvelésKedvelés
Elgondolkodtató írás, Nehéz lenne magamat meghatározni. Sokaknak buta liba, másoknak idióta seggfej. Van akinek okos, van akinek jó fej és kedves. Van akinek büdös kurva és van akinek szeretett lény. Ha magamba nézek a szivárványt látom, annak összes árnyalatával. Ha fent vagyok húz a mély, lent pedig csillogó szemmel vagy kétségbeesetten nézek a magasba. Hisz lelkem szárnyalni szeret. Ki vagyok én? Ezt a kérdést megválaszolni soha nem volt kedvem, s remélem nem is lesz.
KedvelésKedvelés
De jó, ez nekem nagyon tetszik.
Mostanában hasonló dolgok járnak az eszemben. Nem. Nem is az eszemben. Hanem hasonlókat érzek. Hm.
Jön a nyár, biztos azért. Ki akarok tekinteni a világból (vagy befelé onnan?). Egy kicsit az enyémekkel lenni, és élvezni azt velük, amit lehet. Nem folyton azon agyalni, ami szinte változtathatatlan.
Júj, ezt nagyon köszi most.
KedvelésKedvelés
Én sem tudom egyértelműen liberálisnak vagy konzervatívnak definiálni magam. Úgy gondolom, a legfontosabb irányelvek számomra a humanizmus és a józan ész.
KedvelésKedvelés
Valahogy erről az öndefiniálásról mindig a Witches Abroad egyik zárójelenete ugrik be a tükrökkel. Meg tudom keresni, de csak angolul. No majd kicsit később jelentkezem.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: portrék 9.: az érzelmileg fagyott férfi | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: ők is szenvednek 2. | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a moccanás odalent | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: nem csak a szex | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: odaadja magát | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: ők is szenvednek 3. | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a fej nélküli nő | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: komoly kapcsolatot keres | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a csodálatosan önműködő vágy | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: add-e föl magad? | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: elférfiasodtam | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: kétféle szex | csak az olvassa — én szóltam