hát hova jut a világ

Közzétéve Szerző:

Értékvesztett világunk rohanó tempójában meginogtak a hagyományos értékek értékvesztett világunkban sajnos, minden és mindenki lecserélhető, földcsuszamlásként manapság, akárhová néz az ember, a Teri is mondja, hogy az apósa, ezeknek semmi sem szent.

Nem értem én ezt. Hajnalkám csokit (!) eszik, drogoznak a tizenévesek, isznak a felsővezetők (is! meg a Lajos!), internetezik a gyerek szombat délután a 38. Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Versenyre való készülés helyett (na, ez az, amit végképp nem értek!), a kamaszlányok meg, írd és mondd, sminkelik magukat. Ezoőrületbe buknak alá a negyvenéves nők, testvér tör testvér életére szóváltást követően, szakálluk van a nőknek, akik ráadásul férfiak! Az a sok hűtlenség és válás, pedig olyan szépen éltek! Valahogy ma már úgymond* olyan szürkések az esküvői ruhák is, sőt, elöl rövidebbek. Én nem értem. Mi még tudtunk várni, tánciskola előtt gyűrött szegfűvel toporogni, egy puszinak négy évig örülni…

Ahelyett, hogy szépen ülnének a verandán a családok, meg a húsleves gőze, a fiatalok meglátogatnák a nagymamájukat, öntöznék a szobanövényeket és várnának az első Csókkal a NászéjszakáiG! Hogy aztán örök boldogságban, hűségben menjenek a telekre mindvégig, nézzék a torrentelt filmeket kart karba öltve, és neveljék gyermekeiket, akikbe helyes identitást ültettek, és időben kikapcsolták a dalfesztivált!

Most nincsen kedvem paródiát írni, mert három óra lett. De mivel meglep, ahogy komoly változásokat jelző, feltűnő társadalmi tendenciákat (ti. hogy emberek tömegesen viselkednek valahogy, tesznek valamit, ami nem olyan, mint eddig, vagy nem olyan, mint a szabályos, vagy mint az eszményi, avagy mint amitől biztonságban éreznénk magunkat) értelmes emberek is szörnyülködve, elfogultan, nyitottság nélkül, moralizálva kommentálnak, elgondolkodtam e reakció okain.

De tényleg, a századik sztorit hallják, hogy a vállalatigazgató lelép a dinasztiából a huszonéves titkárnővel, vagy hogy igen, XY színész is homoszexuális, és még van kedvük meglepődni és erkölcsről beszélni, századszor is elmondani, hogy nahát, mások milyen szörnyűek? Nektek, szörnyülködők, nektek milyen poklaitok vannak? Bevalljátok-e? Hát hiszen így él a világ. Mennyivel érdekesebb kérdés, hogy miért. Mi változik? Miért ilyen zenét szeretnek, miért interneteznek, miért szexelnek védekezés nélkül, miért csücsörítenek tükörbe, miért számít pályaválasztáskor akár az érdeklődésük ellenében is, hogy jól keressenek? Mi ebben a jó nekik? Mire reagálnak? És miért nem szülnek, miért mennek abortuszra, miért nem akarnak még egyet, miért hanyagolják el avagy gondoskodják túl, miért híznak meg, miért nem szexelnek, miért nem akarnak a szülőkkel lakni, miért lesz gasztroblogjuk, miért válnak, miért mennek külföldre? Miért csalják meg, miért kattannak a pornóra, miért hazudnak? És miért dőlnek be a Jobbiknak?

Mennyivel érdekesebb ez valódi kérdésként, mint a szörnyülködés. És hát pont erről van szó a minőségi sajtóban meg a lélekkavaró művészetben: az okokról, az ember működéséről, a korról.

Hogy sors, dilemma, válság mennyiféle van, annak empatikus belátásához is jó szépirodalmat, progresszív művészetet befogadni, igényes sajtót olvasni. Meg az önismeret sem árt, mert aki befele néz, zavarba jön, és többé nem lesz olyan magabiztos.

Elmélkedéseim s tanulmányaim során arra jutottam, hogy két fő oka van az össznépi fejcsóválásnak:

— mi aztán nem vagyunk olyanok (a mi generációnk, a mi családunk), mert mi rendes emberek vagyunk — elhatárolódás mindattól, amitől félünk, önigazolás, énképtapasztás, mert amit este raktunk, ím, leomlik reggelre;

— aki olyan, azt eltoljuk magunktól, nem kívánjuk megérteni, sem azt a kontextust, amely ezeket a jelenségeket övezi — ez, amellett, hogy megerősít identitásunkban, általános intellektuális tunyaságot is jelez. Ott van még a félelem a tabuktól, az empátia és elemzés hiánya, meg a status quo betonereje: ami más, nyilván rosszabb, amit megszoktunk, az egyben jó is, valamint legyen mindenki egyforma, nyírott hajú, ne billentsen ki minket a rutinjainkból.

Hová jut a világ, mi van itt? Azért van ez, mert… mert ez van, és nem az, amit hinni szeretnénk. Az ember szétnéz okos fejével, és biccent, nem remél. Csalás nélkül, könnyedén. Most már észrevehetnénk: ha tömeges a dolog, akkor nem véletlen, viszont elgondolkodtató. És egyébként a többiekkel is ez van, csak ők inkább forgolódnak hajnalonta, be nem vallanák. Ők tudnak a legjobban szörnyülködni, egymás paneljeit ismételgetni, az hasznos, olajozza a társalgást.

* ezért ölök ám

245 thoughts on “hát hova jut a világ”

  1. az a komoly, hogy én szeretnék a gangon ülve, húsleves illatban, kézenfogva, karácsonyfát együtt bontogatva. jóleső, és biztonságos vágykép ez. és fáj, nagyon fáj, hogy nem megy. ráadásul a hajnalban vergődve így is megvan. embernek lenni nem könnyű, gondolkodó embernek meg… megmondta férjem is, az a jó ember, akinek aranykeze van, megcsinál az mindent, és nagyjából működnek is a dolgok, kár, hogy vizes a fal, és még így sem folyik le az a vacak lefolyó, de türelmetlen vagyok, hisz még csak tíz éve, hogy elkészült, és hát nem jutott csempe a kád mögé. meg a wc mellé. de hát rusztikus a vakolt fal. szóval megmondta, hogy hibázott húsz évvel ezelőtt. aki 50 felett még nővel akar hálni, egyszerű lelket vegyen el. hát ez van. bonyolult lélek, csöpögő csapok, és hajnali ébredések. ez van. és nem tudom, mi az ami lesz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Mikor vannak ezek az automatizmusok, hogy van gyűrű a kezemen, van szép otthon, van gyerek is, illatos, és azt tanultam, hogy ez a boldogság. Nem lehet akkor másképpen, csak úgy, hogy most boldog vagyok. Behajolsz a tükörbe, veszel egy nagy levegőt, mosoly. Boldog vagyok és kerek az életem.
        Húsleves is megvan. Nem délre, fél egyre. Pici lelkifurdalás.

        Kedvelés

  2. Igen, azt a legnehezebb elviselni, ha valaki könnyedén vesz olyasmit, amit mi nehezen tudunk fenntartani. Gizi otthagyja Gézát (miközben én 25 éve vagyok az alkesz Jenôvel), arra nem mondhatom, hogy jól teszi, mert akkor hatalmas reccsenéssel felhasad a foszladozó kárpit és kiderül, hogy irracionális volt részemrõl így tölteni az életem. Valószínûleg ez az oka annak is, hogy ennyi látens meleg van a homofóbok között. Én már csak vigyorgok, amikor mennek melegfelvonulást dobálni: mi hiányzik nektek pontosan és honnan?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Mert amit este rakunk, ím, leomlik reggelre – hű de pontos, és milyen kevés szóval… úgymond ( 😀 ) csukott szemmel a tízes kör közepébe. Ezt játszottam a kapcsolataimban amikor még foggal-körömmel harcoltam értük és piszok nehéz volt elengedni. A kapcsolatokat is meg a játszmát is. Pedig beleépítettem a falba azt a nőt, aki lenni akartam, aki támogató férfi mellett lehettem volna, de ugyanannyira ingatag maradt a felépítmény.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Andrea, a világ tulajdonképpen egyáltalán nem változott. Ha megkapirgáljuk a felszínt, ugyanazokat az érzéseket, reakciókat, gondolatokat találjuk, mint száz éve, “nagyanyáink idején”.
      A felszín alatt a mélység szépen, csendesen ring. Táncolnak a hínárok a vasárnapi szórt fényben.
      Ne aggódj!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ó, hogy mennyire. De tényleg. Závada Pál is tudja. Jadviga minden rezdülését értem már. És nagyanyáink idején is volt ez-az, fiktív alak a regényben a matriarcha, csak épp nagyon hasonlít egy-két általam ismert vidéki nagyasszonyhoz. Nem tudom, ők kötötték-e láncra a szolgákat, és verték-e őket, mint a kutyát. Szerintem sem változott semmi, csak már beszélünk róla.

        Kedvelés

    • Ezt az aggódást akkor tettem le, amikor rájöttem, hogy mindig is ezen aggódtak az emberek. Fiúk hosszú hajjal, a lányok kezdenek nadrágot hordani, mi lesz itt? Tegnap láttam az utcán egy nőt, akinek kivillant a bokája, hát nincs már erkölcs a világon? Mr Darcy miért beszélget egy rangján aluli nővel Mindenki Szeme Láttára? Így megy ez, amióta ez a flancos bronz divat lett, a fiatalok nem igazán értékelik a jó öreg pattintott kő szerszámot, pedig jó volt az az apámnak meg az ő apjának is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez az! Azon, hogy a világ a pusztulás felé halad – ez a következő gondolat, ugye – már a régi görögök is sopánkodtak, nem vicc.

        Kedvelés

      • Már Szókratész is ír arról, hogy a mai fiatalok mennyire nem tudnak semmit és nem is akarnak tanulni… Sőt, régi babiloni szövegek is maradtak fenn erről a témáról. Úgy látszik eszerint az emberiség már az ókor óta folyamatosan hülyül.

        Kedvelés

      • Meg az indiaiak. Csak ők nem annyira sopánkodtak, hanem leírták tényként, úgy is kezelték, hogy világciklusok vannak és most éppen (pár ezer évig, ugye) hanyatlás meg káosz…

        Kedvelés

      • Két alaptípusa van a múlt elbeszélésének. A régebbi – lényegében a tudományosság előtti – inkább hanyatlástörténetként értelmezi az emberiség történetét. Visszatükröződik ez az antik elbeszélésekben az egykorvolt “aranykorról”, de az Ószövetségben is, ahol az Édentől csak lefelé tart a trend.
        Nagyjából a felvilágosodásban gyökerező tudományos gondolkodást ezzel szemben a haladáshit uralja (középpontjában az ész mindenhatóságának feltételezésével).
        A sopánkodók eszerint a mitologikus világértelmezés hagyományának folytatói.

        Kedvelés

      • Tartok tőle, hogy mindkét álláspontnak igaza van 🙂 Fejlődünk is, hanyatlunk is. Egyszerre. Kérdés, hogy melyiket melyik területen, és melyikre koncentrálunk jobban.

        Kedvelés

      • Mondjuk ha összevetjük a mitologikus emberiségmagyarázatokat azzal, hogy a nemföldművelő társadalmakban lényegesen jobb (volt) az emberek életminősége (szabadságfok, megélhetéshez szükséges idő/energia, társas kapcsolatok, táplálkozás), mint utána bármikor, akkor nem is annyira sopánkodás az.

        (Nyilván nem abban a formában, ahogyan sopánkodni szokás, hogy bezzeg a boldog tizenkilencedik század.)

        Amúgy én azt gondolom, hogy mindkettő megközelítésnek van köze a valósághoz: a földművelés és az ebből következő társadalmi egyenlőtlenedés valószínűleg szükségmegoldásként jött létre, tehát az azelőtti állapothoz képest lecsapódhatott hanyatlás-emlékként;
        ezen viszont belül a modernség valóban hozott egy az addigiakhoz képest nagyfokú életminőségjavulást az ahhoz hozzáférő rétegek számára.

        Kedvelés

      • Anyukám mesélte, hogy neki még orvosi igazolást kellett vinni arról a gimiben (budai elit gimnázium), hogy fel van fázva és csak azért visel nadrágot, egyébként ez nekik tiltva volt. Mert hová lesz a világ, ha a lányok csak úgy nadrágot húznak? Micsoda fertő…

        Kedvelés

      • Mondok jobbat. Vagy nem jobbat, de valamit. voltak korok, amikor a férfiak hosszúhajas parókát viseltek, de bodorítottat ám! Az volt csak az erkölcsi mélyrepülés, és zsákutca!

        Kedvelés

      • Rákóczi a hosszú hajával! Borzasztó! Férfiatlan egy jelenség. Vagy Jason Momoa meg Arnold Schwarzenegger mint Conan. Igazán buzisak, nem?

        Kedvelés

      • Sőt. A magassarkú cipőt a francia királyi udvarban viselték férfiak (harisnyával, masnival) 🙂 és a férfiasság, a nemesség és a gazdagság szimbóluma volt. Pontosan nem emlékszem, de valami olyasmi volt az előképe, hogy a török-arab katonák viseltek ilyet, hogy ne csússzon előre a lábuk a kengyelben. Azok meg aztán eléggé férfiasak.

        Kedvelés

  6. Évus, mennyi jó utalás, én most nagyokat kacagtam befelé. Így írsz te.
    Kifelé azért nem, mert alszik a Tengi, alig bírtam lefektetni este, melankolikusra itta magát, és olyankor beszél, majd elveszti a kapcsolatot a külvilággal, és hatvan fokos szögbe dőlve ül. Részegít a grillhús, ez van.
    Ezért hát, főzök húslevest, másnaposan tán nem öklendezünk a brojlercsirke illatától, amibe jó lesz elmerülni.
    Gang nincs, van viszont most épp koszos hátsó lépcső, így élünk mi.

    u.i.: mennyitől számít szakállnak a szakáll? úgy értem számszakilag? ha pcos/bárakármi miatt kinőtt pár szőr az államon, Koncsíta-e vagyok, bújjak -e el, engesztelés és kompenzálásképp olvassak -e szélsőjobboldali kampányszöveget és háborodjak -e fel más, nálam nagyobb darabszámú szakállszőrén? Akkor is ha fiún van?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Azt a címlapot többször megnéztem, először azt hittem, nem jól látok.
        A félelem talán abból adódhat, hogy a többség, akik jól megmondják, hogy kellene élni mindenkinek, ezt feltételezik minden kisebbségről. És akkor félnek, hogy majd kötelező lesz mondjuk melegnek lenni. De lehet hogy hülyeséget vagy közhelyeket írok itt.

        Kedvelés

      • “Kolbász Pina (Conchita = pina, Wurst = kolbász) nevet választott magának az az ausztriai lény, akit 2014-ben az Euróvíziós dalverseny győztesének hirdettek.
        Vasárnap, május 18-án hivatalában fogadást ad részére Ausztria államelnöke, Werner Faymann, majd ezt követően, az elnöki hivatal előtti téren óriási, élőben közvetített koncerten dicsőítik… !?
        A lény sűrű-, fekete-szakállú énekesnő
        1. Az aki magának ilyen azonosságot választ, az agyament.
        2. Ha ilyen külsővel nyilvános dalversenyre jelentkezik, akkor provokál.
        3. Akik egy ilyen lényt az európai nyilvánosság elé küldenek, azok elvetemültek.
        4. Akik odaengedik, azok merényletet követnek el.
        5. Egy ilyen lényt egy európai megmérettetés győzteseként tálalni, az vélemény-terrorizmus.
        6. Ha egy állam egy ilyen lényt dicsőít, az állami szintű, obszcén vélemény-terrorizmus.”
        http://index.hu/belfold/2014/05/18/ilyen_kozlemenyt_meg_soha_nem_adott_ki_a_magyarok_vilagszovetsege/

        Kedvelés

      • Nem értek sok embert, többek közt akik kiadták azokat sem. Nekem nem jött be a szám, Az ember kinézetével pedig a dedósok szellemi színvonala fölött nem foglalkozik az ember. Megnyerte a versenyt! A közönség és a szakmai zsűri is őt találta a legjobbnak. Kultúrember ilyenkor gratulál a győztesnek.

        Kedvelés

      • A pofám leszakad! Ezt csak most olvasom!
        “A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) magyar nemzeti szervezet, amelynek feladata a világ magyarságának összefogása, értékeinek, kultúrájának őrzése és ápolása.”
        Ha ez a feladata, akkor hogyan is jön egy ilyen közlemény töle? Egyáltalán milyen alapon veszi a bátorságot, hogy ebben a témában álláspontot foglaljon, majd mint álláspont, értékként közvetítse. Engem ilyen világszövetség mint külföldre menekült magyar ne képviseljen!
        1. Aki ilyen közleményt ad ki, az agyament.
        2. aki ilyen külsövel nyilvános dalversenyre jelentkezik, az “provokál”. Ò, mennyi müvész teszi ezt, és tette mindig is. De mi a provokáció lényege? Tovább kellene nézni, kérem! Thomas Neuwirth üzenete (emlékeim szerint interjúból): Nem a külsö számít, nem az számít honnan jöttél, az ember számít! (Ez az üzenet számomra annyira nemes, hogy sírva fakadok, ha azt látom, hogy még mindig nem erröl beszél mindenki, hanem arról hogy mit keres egy nön szakáll?)
        3. Aki az üzenetet nem tudja értelmezni, MERT NEM IS AKARJA, az elvetemült.
        4. Elmentek ti a picsába! (Mert beszélni kell róla, mi? Meg állást foglalni!)
        5. Ezt a produkciót, mint üzenet, és nem csak mint dal értékelték, azon felül mint “Travestiekünstler” hiszen eljátszotta ezt a díva szerpet, mint szinészi teljesitményt is értékelték.
        6. Nem lény, hanem ember, elsösorban. Akkor is, ha 3 lába van, vagy 2 feje.

        Ès most elmegyek Magyar Nemzetet égetni, hogy lehiggadjak. Az MVSZ meg engem ne képviseljen, így végképp ne! Elmennek a picsába kérem tisztelettel!

        Kedvelés

      • Na, elballagtam a cébéba, vagyis biciklin, tegnap ellenálltam, ma nem, megvettem. Európa elrablása, győzött a meleglobbi, ez a cím. Most csak a képet próbálom értelmezni: az a gáz, hogy ugye az eredeti történetben Zeusz bika képében rabolja el Agenór lányát, Európét, de itt Európa Conchita ortodox ikonként, a bika meg bika maradt (Zeusz), tehát nem tudom, Conchita lenne maga Európa, vagy nem értik a mítoszt. Ki a bika? A meleglobbi? A gaz Liberalizmus? Aki elrabolja — Conchitát?

        Kedvelés

    • Tulajdonképp pl. a feministák is ezt csinálják, sőt, ez a blog is, a Rend ellen tiltakozunk, és nem értjük meg, hogy dehát mindenki úgy csinálja, akkor az a helyes és normális,

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • De én pont nem erre gondoltam. 😀
        Igazad van, persze.

        Én azt nem értem, mit nem lehet azon felfogni, mi jó abba, hogy az ellen tiltakoznak sokan, hogy vannak, léteznek például LMBTQ emberek. Mit nem lehet ezen felfogni? Mit fáj az nekik?!

        Erre gondoltam.

        Amúgy sokszor feministaként a status quo ellen harcolni is szar, de annak legalább értelme van. 😀

        Kedvelés

      • Tudom, hogy erre gondoltál, csak elejét akartam venni, hogy kevésbé értő társaságban ezzel érvelj, mert lemosnak 😀 (szakmai ártalom, bocs)

        Kedvelés

      • Egyszer a régi munkahelyemen, ahol diákként dolgoztam, szóba kerültek a melegjogok. A kollégáim persze mind homofóbok voltak, vagy a nyíltan fröcsögő, vagy az “én nem utálom a melegeket, de maradjanak a négy fal között” fajtából. Az egyik pasi arról tartott nekem előadást, hogy egy család egy férfiból, egy nőből és a gyerekeikből áll, és nem lehet ugyanazokat a jogokat megadni egy együtt élő azonos nemű párnak. Rákérdeztem, hogy miért nem? Hogy miért lesz kevesebb a hetero pár, vagy miért lesz rosszabb neki, ha elfogadja a társadalom, hogy az azonos nemű páros is ugyanolyan páros és ugyanolyan jogai vannak. Erre zavarba jött és otthagyott…Láttam a szemében, hogy felfogta, megértette, leesett, de beismerni azt nem… Nem értettem, mi fáj neki ezen, máig nem értem, hogy miért csak valaki-valami ellenében lehet magunkat jónak definiálni. Úgy miért nem lehetünk jók, hogy én is jó vagyok, meg a másik is, aki esetleg tök más életet él?

        Kedvelés

      • Nekem is volt ilyen, az illető szintén elhallgatott (persze vannak ám művelt homofóbok is, akik jobban tudnak érvelni), de attól még nem értette meg, amit mondtam, legalábbis semmilyen jelét nem adta. Ehhez mondjuk idő kell egy ilyen zárt társadalomban, mint a mienk, azért ezt is látni kell.

        Kedvelés

      • Ha már empátia, szerintem pl. az lmbt+ jogok az tipikusan olyan terület, ami az emberek biztonságérzetét alapjaiban rengeti meg, azt az elképzelést, hogy világ fekete és fehér, és mindenki kb úgy él, ahogy én. És erre jönnek itt egyesek, akik tök máshogy élnek, és van képük ezt nem stikában csinálni, és még jogokat is kapnak, hát micsoda dolog ez. Miközben ő iszonyatos energiákat öl bele abba, hogy fenntartsa a látszatot és megfeleljen a vélt vagy valós elvárásoknak. És amúgy tényleg az infójuk is kevés, és őszintén szólva én érzek ebben felelősséget az lmbt+ mozgalom részéről is, mert lehetne edukálni az embereket és nem elvárni tőlük, hogy egyik napról a másikra nulla infóval tök elfogadók, nyitottak és toleránsak legyenek, és maguktól utánanézzenek, olvassanak a dolgoknak, miközben pl. a melegek maguk is egy viszonylag zárt szubkultúrát működtetnek. És ezzel nem védek és nem vádlok senkit, de a sikerhez néha az is kell, hogy megtegyem azt az “extra mérfőldet”, még ha zsenánt is.

        Kedvelés

      • Én ezzel nem tudok egyet érteni, nem az LMBTQ mozgalmat kellene szerintem elsősorban felelőssé tenni és izélgetni, hogy de miért nem dolgoztok jobban, hanem az oktatást, amely a mindenkori hatalomhoz kötődik. Azokat az intézményeket, amelyeknek hatalmukban áll nagyobb változást elérni, elindítani. Nézzük csak meg a család jogi fogalmának legutóbbi módosítását. (Köszi!)

        Az elnyomott rétegtől várni azt, hogy jobban küzdjenek az elfogadásért. Kicsit izé…

        Lehet, hogy félreértelek, de őszintén, neked mennyire lenne kedved fröcsögő homofóboknak magyarázni folyton, hogy “de nekem van jogom élni” ahelyett, hogy megpróbálnád tényleg élni az életedet adott körülmények között? (És még azt sem lehet mondani, hogy az LMBTQ

        Kedvelés

      • Francba, félrenyomtam
        (szóval azt sem lehet mondani, hogy az LMBTQ szervezetek csak kussban ülnek, és várják a csodát.)

        Kedvelés

      • Ebben egyetértek veled, igen, nem ártana több infó. De a zsigeri, mély rosszindulatot akkor is nehezen értem… Én is kispolgári életet élek és élvezem, és nem érzem úgy, hogy megrendül a biztonságom, ha melegeket látok…

        Kedvelés

      • Jó amiket írsz, még ha kicsit straightsplaining is. 😉

        Vannak iskolák ahol a Háttértől mennek emberek előadásokat tartani – már ahol nyitottak erre. De most képzeld el mekkora háborgás lenne ha itthon is kötelező lenne (pl. a Pázmányon) gendert oktatni, mint bármelyik más nyugat-európai egyetemen.

        Legutóbb a bécsi zeneakadémiáról(!) hallottam ilyet – háborgott is az illető, hogy mekkora hülyeség ezt oktatni meg a férfiakat okolni azért hogy nem volt a történelem folyamán egy igazán jelentős nő zeneszerző sem, mert nyilván azért nem volt ilyen mert a nők erre nem megfelelőek.

        A tájékoztatás és az oktatás nagyon fontos, valóban. Az LMBT közösség és a feministák egymásra vannak utalva ezt illetően. Ha valaki nem érti meg mi a szexizmus, az a gendert se fogja megérteni. A gond azonban az, hogy az ellenzők nagyon megelőztek ezt illetően minket, és már eleve “be vannak oltva” az emberek a feminizmus ellen.

        Mondanom se kell, azért ilyen előítéletekkel szemben nagyon nehéz labdába rúgni.

        Kedvelés

      • ‘miért csak valaki-valami ellenében lehet magunkat jónak definiálni’

        Ez nekem hasonló ahhoz Arita, amikor valaki valamihez képest liberális. Pl: Liberális vagyok, mert gyűlölöm a katolikus egyház kirekesztő tanait…
        Ez önbecsapás, ahogy valaki ellenében jónak érezni magam is az.

        Kedvelés

      • Ha belegondolok, én nem szoktam definiálni magam. Vagyok ez a valaki – aki ma is még mindig pizsamában van, basszus – és gondolkodom valahogy a világról meg magamról, de ez nem egy állandó dolog, hanem mindig változik. Mellesleg élek, ahogy nagyjából jól esik, és ahogy lehetőségem van rá. A katolikus egyház tanai előtt értetlenül állok, ugyanakkor a múltkor egy csomót olvastam a relativitáselméletről, és eszembe jutott, hogy ez alapján végül is lehetséges isten és a másvilág létezése is – pedig előtte elég lehetetlennek tűnt a számomra. Szóval igazából már ott tartok, hogy a gondolataimat se veszem túl komolyan, mert új infók birtokában azok is mindig változnak…

        Kedvelés

      • Definiálhatnád pl hogy: Szakállmentes nő 😀
        De csak a párhuzam kedvéért írtam, amit írtam. Ez jutott eszembe a jóember-rosszember példáról.

        Kedvelés

      • De ezektől nem jóembernek érezzük magunkat, hanem tudjuk, hogy másnak rossz, és ezért nem értünk egyet. Ettől én nem vagyok jobb ember. Ha csak ezért vagyok például háborúellenes, akkor megint csak hazudok magamnak.

        Kedvelés

      • A filozófiában nem ismeretlen az, hogy valamit csak az ellentétével összevetve tudunk meghatározni.
        A világ dualitásából adódik (SENKI NE KAPJON AGGÓDVA A FEJÉHEZ, NEM SZILINÉL VOLTAM TOVÁBBKÉPZÉSEN, ALAPBÓL VAGYOK HÜLYE 😀 😀 😀 ), hogy pl. a világosságnak semmi értelme nem lenne, ha nem lenne sötétség. Nem létezik egyik a másik nélkül. És az ellentéte mutatja meg, mi is a dolog valójában. Pontosabban nem azt, hogy mi, hanem MI NEM AZ!
        Amikor egyre jobban körül tudunk írni valamit, akkor sem igazán azt írjuk körül, hanem jól el tudjuk különíteni a világ egyéb dolgaitól.

        Kedvelés

      • Ez a sötétség-világosság dolog jó példa. Ugyanis tökéletes skála az abszolút feketétől a baromi erős fényig (nem is tudom, fizikailag mi a lehetséges felső határa a fény intenzitásnak, illetve van-e ilyen, mint az abszolút nulla fok, ami elvben sem elérhető egyébként). Szóval az, hogy hol kezdődik a sötétség, meddig tartom világosnak, az nagyon-nagyon szubjektív, valójában semmilyen objektív módon nem lehet meghatározni, hogy milyen fényintenzitás az, ahol egy éles határt lehetne húzni. Éjszaka egész mást tartasz sötétnek, mint verőfényes nappal. Tehát a dualitás tökéletesen megbukik ebben a látszólag tökéletes példában.

        Kedvelés

      • Ezt értem, de például a háború nem a békével összevetve szar dolog, hanem önmagában is.
        És igazából arról beszélünk, hogy jobb emberek leszünk -e attól, ha helyes ügyekért állunk ki, például háborúellenesek vagyunk, vagy ellenezzük a rasszizmust. Én nem hiszem, hogy ettől válunk jobb emberré. Ezek a dolgok a mi jóságunktól függetlenül is fontosak, és alapvetőnek kellene volna lenniük.
        Én magamnak sem kívánom a háborút, hát nem kívánom másnak se. Nem vagyok jobb ember ettől.

        Kedvelés

      • “miért csak valaki-valami ellenében lehet magunkat jónak definiálni”
        Félek, hogy azért, mert magában, nem valami ellenében nem tudnák magukat elég jónak tartani. Vagy ha esetleg ne mis valami ellenében, akkor is minimum valamihez (csoporthoz, ideológiához) tartozva.

        Kedvelés

      • Ezzel egyetértek,jobban kiemeli a jóságunkat,ha viszonyíthatjuk v- mihez,a végén még kiderülne,hogy abszolút értékben,nem is jóság.

        Kedvelés

      • Az a baj, hogy az emberek képtelenek úgy elfogadni magukat, ahogy vannak. Mármint a zöm. Persze az elfogadás éppen nem azt jelentené, hogy akkor úgy jó, ahogy van, változni már nem is szükséges, hanem azt, hogy elfogadható, “elég jó”. Nem, vagy depressziósak (nem vagyok tökéletes, tehát szar vagyok), vagy túlértékelik magukat, és nem tűrik a kritikát, vagy legalább keresnek egy olyan halmazt, amihez képest mégis jobbnak tarthatják magukat (vagy, ami ehhez hasonló, keresnek egy halmazt, amibe be tudják sorolni magukat, és a halmazt, teljesen alaptalanul, a nagyszerű emberek halmazának tartják).

        Kedvelés

      • Igen Laci, egyetértek. Ezért csináljuk. De közben, ez csapda.
        Milyen jó ülni, ugye, ha tíz kilométert gyalogoltál. De egy 16 órás repülőúton tiszta kínlódás. (egy buddhista filmből vett példa)
        Szóval, ha mi valamihez képest határozzuk meg magunkat jónak vagy rossznak, egészen biztos, hogy cáfolhatóvá válik a jóságunk abban a pillanatban.
        Én csak simán egyetértek vagy nem, dolgokkal. Ettől sem jobb sem rosszabb ember nem leszek, hanem olyan csak, amilyen vagyok.

        Kedvelés

      • És milyen jó felállni a repülőút végén. De milyen rossz, ha a leülés előtt mondjuk 50 km-t gyalogoltál.
        Egyébként pontosan, ha viszonyítunk, mindig lehet még jobbat is találni.

        Kedvelés

  8. Napok óta forgatom az agyamban..megkérdeztem embereket, akiknek adok a véleményére.Akiket józannak, szerethetőnek, mérvadónak gondolok. Mert a “tisztességes” énem azt mondja, el KELL ( igen, ezt csupa naggyal) fogadni. Ha szakállal, hát szakállal. Joga van, végre lehetősége is. A lelkem ( lehet, ő a nem tisztességes?!) meg lázadozik. Mert tengerészgyalogost akarok. Iraki katonát. Hős spártait. Aki megvéd, biztonságban tart, vigyáz rám. Vagy a rózsaszín tornacipős ügyesebben fog kereket cserélni? Még az is lehet. Na, de …az izmok..meg az erő..
    A hatvanas években a rendőrök megverték a hosszú hajú fiúkat . Vajon ők ma is hosszú hajúak lennének? Ha meg nem kopaszodtak azóta? Tanultuk: ha a pénisszel növekvő magzat túl sok nem odavaló hormont kap, lánynak fogja érezni magát. De akkor a szakáll? Azt mondják az ismerősök, legyen, csak ne provokáljon..De miért ne provokálhatna?
    Jó vagyok magamhoz, már a kérdéseimtől is tisztességesnek hiszem magam..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Jók a kérdéseid abszolút.
      De tudod, engem egy fikarcnyit se érdekel, hogy tud-e keresekt cserélni, vagy sem. Én pl. épp tudok, legalábbis egyszer már csináltam. És szoknyás fiúba is szerelmesedtem már bele (nem skót volt), a hosszú hajról nem is beszélve. Nem is értem, miért rugóznak ezen ennyit az emberek, mégis mi az, ami most így felkavarodott bennük?? És mellesleg conchita nemi identitásáról, se irányultságáról nem tudnuk (tudok) semmit, de nem is érdekel, lehet, hogy egy heteroszexuális cisznemű (férfinak született és annak is érzi magát) fiatalemberről van szó, aki jelmezbe bújt valamilyen oknál fogva, és tulajdonképpen az is mindegy, hogy miért. Még ha csak polgárpukkasztásnak vagy feltűnősködésnek szánta, akkor is óriási szívessséget tett az emberiség egy nagy részének 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez ide kívánkozik:
        “de mi férfiak férfiak maradjunk
        és nők a nők – szabadok, kedvesek
        – s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

        Kedvelés

  11. Hova jut a világ? Hát oda, hogy már az állatkertben – tetszik érteni, az állatkertben! – is meleg pingvinek nevelnek egy kispingvint! Hogy hozzáfér nekik a pofájukhoz ez az impertinens viselkedés, gyerekek (!) és nyugdíjasok (!) szeme láttára összeállni és örökbefogadni egy tojást, majd kikölteni! Hogy a rendes, dolgozó emberek még ne is szórakozhassanak nyugodtan – miután elmentek a vasárnapi misére és pontban délben elköltötték a húslevesből és rántotthúsból álló ebédet – mert még az állatkertben is a buzikat kelljen nézegetniük! Milyen vezetőség támogatja ezt? Ezt tanulják a gyermekeink? Milyen példát látnak így a tisztes családi életre? Felháborító!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • 😀 Kedvenc érvszerűségem a conchita-ügyben az volt, hogy hát most ezt tálhatják a gyerekeim is akik esetleg kérdéseket tesznek fel és olyannkor mit kell csinálni?????? De persze ha ilyenkor felteszed neki a kérdést, hogy figyelj te tényleg érettnek és felkészültnek érzed magad a gyerekneveléshez?, akkor te vagy a bunkó.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A lányom meglátta az index címlapot, amit épp olvastam, és röhögött egy nagyot: jé,szakállas nő! Ilyen a cirkuszban volt régen, ugye, anya? Mondom, igen. És továbbgörgettem.

        Kedvelés

      • Hrabovszky Júlia (Márai nagynénje, Zsüli néni), aki egy lánygimnáziumban tanított, emlékiratában a ’19-es kommün sokkjai közt említi azt a rendeletet, hogy a tanárnők „a gyermekeket nemi dolgokban is világosítsák fel. Képzelhető, milyen nagy volt a tanári kar felháborodása és az anyák kétségbeesése!”

        Kedvelés

    • Egyszer egy homofób ismerősömnek elmeséltem, hogy a zsiráfok gyakrabban párosodnak a saját nemükkel, mint az ellenkező nemmel, erre közölte, hogy akkor a zsiráfok erkölcstelen állatok. 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mint a cuki kacsák, amiket a gyerekkel együtt járunk etetni. Néha búbolás közben a tojó megfullad, mert a fejét a víz alá nyomják, hogy kevésbé vergődjön.

        Kedvelés

      • Húha, ezt nem is tudtam, pedig azt hittem, az állatok viselkedésbiológiájával viszonylag képben vagyok.

        Mi unokaöcsémmel csak víz alá fojtott gyepibéka-nőstényt találtunk kiskorunkban – még akkor is nyüzsögtek rajta a kisméretű udvarló hímek.

        Kedvelés

      • Hamár kacsák…azt olvastam, hogy kihalófélben vannak az angliai kék kacsák, mivel a hímek szinte csak az azonos neműekkel párosodnak, de a Bonobo majmokról például eléggé köztudott, hogy gyakran párosodnak az azonos nemű egyedekkel. Sőt én úgy hallottam, hogy nem találtak olyan fajt, amelyben valamilyen módon ne lett volna jelen a homoszexualitás! Kivételt csupán a nem “hagyományos” módon szaporodó állatok képviselnek. Tetszik vagy nem a homofóboknak, de eléggé ténynek számít, miszerint az állatok többsége biszexuális.

        Kedvelés

      • Nem is tudom… érdekelnek az állatok efféle és más szokásai… mégsem érzem relevánsnak az emberségemre vonatkozóan az állatpéldákat… sőt kicsit megijeszt az ösztönrész hangsúlyozása… inkább remélek a szellem-lélek öntranszcendens megnyilvánulásaiban, amig csak lehet 🙂

        Kedvelés

      • Nem is relevánsak, csak azért jegyzem meg őket, mert a homofóbok jönnek azzal, hogy az állatvilágban nem létezik homoszexualitás és ez a bizonyíték rá, hogy természetellenes. Ilyenkor jó, ha van ellenpélda, még ha ezzel egyet se sikerült meggyőznöm az igazamról.

        Kedvelés

      • (1910-ben az Állatok Világa című lapnak lett a szerkesztője. Az Állatok Világától rövidesen elbocsátották az általa kitalált állatokról írott cikkei miatt.
        …..
        Hašek megalapította a Lassú Haladás a Törvényes Határokon Belül pártot, és az így összegyűjtött pénzt kocsmázásra fordította.
        Forrás: wkikpédia)

        Kedvelés

  12. Tegnap este egy nagyobb társaságban voltam, és volt ott egy leszbikus pár is. Mivel egy elfogadó, egymást régóta ismerő közösségről van szó, a pár persze csókolózott, meg édesen gyengédek voltak egymással, szóval látszott, hogy együtt vannak.
    Én nagyon mélyen magamba néztem, de komolyan, elhatározva, hogy teljesen őszinte leszek magammal, és megkérdeztem magamtól (de sok a magam), hogy ez engem zavar-e. És kiderült, hogy pont ugyanannyira szartam le, mintha fiú-lány páros lett volna. 😀 Most akkor meg is veregetem a vállamat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Van nálunk a suliban egy lány-lány pár, ugyanúgy nyalják-falják egymást, mint a fiú-lány párok. Múltkor ketten jöttek be órára, a páros egyik tagja és egy fiú. Erről beszélgettünk. A fiú azt mondta, ő leszarja, hogy ki kivel csókolózik egész addig, amíg nem az ő nőjét csőrözik, a lány meg kérdezte: ez miért nem megy a többieknek? Megnyugtattam, hogy én is leszarom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • a fiam sulijában van egy meleg fiú. csinos, igényes, színes táskás.

        amikor a zuram meglátta ezt a fiút (a fiam a barátnőjével sétált és velük volt ez a fiú, a parkban éppen üvegből ittak sört , vagy bort, életkoruknak megfelelően 🙂 )
        “ki az a buzi gyerek?”
        mondom, “nem buzi, meleg.”.
        ” ne nyavalyogjak már a kifejezésen. eleve az, hogy észrevesszük, hogy ő meleg, hogy ez nekünk téma: az önmagában gáz. nekik ez tök természetes és nem téma.” – mondta a fiam.

        Kedvelés

    • A koliban a mi folyosónkon lakott egy lány-lány pár, és velük se foglalkozott igazán senki. Bár ők nagyon igyekeztek tenni érte, és gyakran provokálták szándékosan az embereket, ami ugyan érthető, de nem volt okvetlenül szép tőlük – például nagyon intenzív, tapogatózós csókolózásba kezdtek a tanszék szűk és általában zsúfolt folyosóján, úgy, hogy alig lehetett elférni mellettük. Ilyet senki más nem engedett volna meg magának, de szerencsére mindenki inkább félrenézett, még a professzorok is, egyértelmű volt, hogy provokáció, és valami reakcióra várnak.

      Nekem egyszer volt velük konfliktusom is, mivel ugyanazt a konyhát használták, mint mi, és állandóan paradicsomos cuccokat főztek, ami 10-ből 9 esetben kifutott és ráégett a villanytűzhelyre. Mindig irtó büdös volt, és soha nem pucolták le maguk után, ezért a következő embernek kellett eltakarítani, ha főzni akart. Egyszer épp előttem történt meg egy ilyen eset, és ahogy a bugyborgó paradicsomszósz elöntötte a tűzhelyet, fordultam is ki a konyhából, és hoztam a csajnak egy rongyot meg tisztítószert, hogy tessék, kölcsönadom, hogy le tudd takarítani. Nem mondott nemet.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  14. Az eletem soran ugy alakult, hogy eleg nagy szamu homosexualis/leszbikus ismeros, munkatars vett korul. Volt aki diszkreten volt aki nyiltan (pl csokolozas) elte az eletet. Sosem ertettem azokat akik tul demonstraljak az ellenszenvuket, de azokat sem aki tul demonstraljak a megertesuket. Engem ez sosem zavart, meg pontosabban sosem erdekelt, mintahogy a heterok szexualis elete sem erdekel, vagyis senkie sem.
    egyszer rokonyodtem meg valamelyest akkor sem volt veszes, meg volt akkor a Tilos az A. Husz evesen, egyszer amikor nyilt a ferefi wc ajataja lattam egy ropke furulyazast. Az emberek jotek-mentek, le sem szartak. Engem nem az dobbentett meg, hogy ket ferfi csinalja, hanem az, hogy nyilvanosan. Valahogy ugy ereztem belemasznak, atlepnek a maganszferamba miutan en nem pronot nezni, hanem jazzt hallgatni mentem oda.
    Mosatansag a munkam miatt rengeteg transznemu emberrel talalkoztam, dolgoztam veluk, nekem ez teljesen termeszetes.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Azon gondolkodom, mi a provokáció? Amikor a heterók heccelik a melegeket vagy amikor a melegek heccelik a heterókat? A melegtéma hidegen hagy. Nincs nekem két világom a fenti két csoportra. Annyit tudok, hogy ha valaki a szexualitásával turnézik, az nekem nem oké, bármelyik oldalon is teszi. Mondom, ha turnézik. Ha nincs más eszköze. Nem az én világom. Lehetne ezt az egészet elegánsabban (és hatékonyabban) csinálni mind a két részről, kevesebb marabutollal és kevesebb hőbörgéssel tán?

        Kedvelés

      • A kevesebb marabutoll már megvan lassan négy éve, mégis évek óta ezzel jönnek a népek 😀

        Amúgy mi is a baj a marabutollal? Nem az én öltözködési stílusom, csak kérdem.

        Kedvelés

      • A turnézással van baj. Kétszer emeltem ki. Nagyon unom már ezt a témát, koncsitástól-buzizástól-melegpártolásostól. MIndennel együtt ami pro és kontra. Mintha az egyik oldalon kötelező lenne hőbörögni, a másikon meg liberálkodni. Nulla egyensuly, nulla elegancia, nulla természetesség. Értem ezt a Punikolbászra és mindenkire – magamra is épp – aki ezen rugózik.

        Kedvelés

      • Igen, ezzel nagyon egyetértek, a turné nekem is visszatetsző. Furcsállom azt is, mikor egy akármilyen énekes vagy szinész esetén több szó esik a magánéletéről, mint a szakmai szempontú értékéről.
        Egy énekesnek a közönsége akarok “csak” lenni, nem azt szerteném, hogy az ideológusom, polgárjogi aktivistám igy hivja fel magára a figyelmemet. Az kevésbé zavarna viszont, ha megtudnám, hogy Conchita – mellékesen- megszervezett egy felvonulást. Az viszont zavar, ha ő énekesként nagyobb hangsúlyt tesz emberi mivoltának ama szegmensére, aminek különösebben – számomra mint zenét hallgató közönségnek – igazából nem látom, hogy miért muszáj relevanciája legyen.
        És most eszembe jutott valami, ami miatt ellentmondásba kerülök magammal. Nem olyan rég láttam a Voice olasz kiadásában egy apácát. Tetszett, ahogy énekel. Továbbjuotott az első fordulón, de nem tudok róla, hogy megnyerte volt a fődijat. Bár igazából furcsállam, hogy apácaruhában lépett szinpadra, hamar meggyőztem magam, hogy neki ez a mindennapi öltözete….
        Conchita esetében nem tudom, milyen volt a mindennapi öltözete a turnézás előtt. Ezután már nem kérdés.

        Kedvelés

      • vagy legalábbis csak önszántamból, a jazzkoncerten részvétel nem számít annak

        Kedvelés

    • Az írd és monddért is ölök ám, mert az szökőévben egyszer oké, ha mennyiségre mondják, “csak ennyi, de tényleg” értelemben (“írd és mondd, 6662 forintot kaptam vissza a gázművektől”), de nem így használják, na, mindjárt meg is csillagozom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • a “végett”-ről “miatt” értelemben mi a véleményed? regionális nyelvváltozat, szociolektus, vagy hiba?

        Kedvelés

      • Ja jó, csak kifakadtam, miközben nem engem kérdeztél. Engem pl irritál, ha rosszul használják, nálam ott van a suksükölés meg a “voltam a boltba” mellett. A prof szerint viszont ha miatt értelemben használják, akkor jelentse is azt, minek erőltetni a szabályokat, ha úgyse ismeri senki. Mondtam, hogy azért erőltetni, mert ha eltűnik, nem egyszerűsödik, hanem szegényedik a nyelv. Nálam egyrészt hiba, másrészt nyelvi sznobizmus, amikor valaki erőltetni akarja a szabatos fogalmazást, miközben nincs tisztában a szavak jelentésével. Az indíttatást értem, csak akkor ne szívja mellre, ha valaki felhívja a figyelmét a hibára.

        Amire én ütök: reklámokban a páros testrészek többes számban használata. A szemcsepp csillapítja szemei égését! A Neutrogena ápolja kezei bőrét! A visszérkenőcsünk segít elfáradt lábain! Na ne, mind az ötön? Sérti a fülemet, na.

        Kedvelés

      • Szerintem ez a többesszám azért van, mert béna fordítók fordítják idegen nyelvről (angolban pl. ilyenkor többes számot használnak). Ma már sok szinkronos (és nem csak C kategóriás) filmben is rengeteg a félrefordítás, a magyartalan szövegátültetés, és ez elvileg hatással lehet a magyar beszélők nyelvhasználatára.

        Kedvelés

      • Ezt én értem, csak az zavar, hogy tudom, mennyibe kerül egy másodperc reklámidő, ez egy rakat profi kezén megy át, ötletelnek, szlogeneket mérlegelnek, van szövegíró, jobb helyen lektor, profi színész olvassa fel, van csomó technikus meg hangmérnök a stúdióban, a kész reklámot a cégnek jóvá kell hagyni, basszuskurvakulcs, egyik se beszél madzsar?

        Annyi félrefordítás van, hogy ha nincs angolul film a moziban, inkább nem is nézem meg magyarul.

        Kedvelés

      • Öh, Foxi, sok esetben a filmeknél, sorozatoknál se lektor nincs, se semmilyen szakértő, és az aki esetleg mégis ellenőrzi a fordítást sokszor annyira se tud angolul, mint a fordító maga… Ha csak nincs benne valaki eszetlen nagy baromság, akkor nem biztos, hogy észreveszik, sőt, sokszor a legnagyobb állatságok is benne maradhatnak a fordításban.

        Kedvelés

      • Kedvencem a filmekből: it’s time = idő van. És ehhez mit szóltok, mármint nyelvhelyességileg? „Ne csak a gyerekeink, az iskolájuk is legyen EURÓPAI!”

        Kedvelés

      • A rossz szinkrontól én is a falnak megyek, viszont olyan filmnél, ahol minden kis mozzanat, képi elem és utalás is fontos, nekem nagyon sokat elvesz, ha olvasni kell. Most a Grand Budapest előtt kérdeztem a mozipénztáros srácot, hogy nem adják-e szinkronizálva. Nem, csak majd ha kijön a dvd. És úgy magyarázta, hogy a mozi szinkronja nem lehet rossz, kicsit sem, mert nagyon nagy a kép, és minden kis hiba nagyon feltűnik, az ennyire jó szinkron pedig nagyon drága. Dvd-re megcsinálják B minőségben, mert azt meg nem vennék meg, ha nem lenne belőle szinkronizált. Hm.

        Foxi, Arita, pont ezen puffogok én is, hogy amekkora pénzeket reklámokra költenek a cégek, nem igaz már, hogy nem tudnák odatolni egy magyartanár orra alá végső lektorálásra, hogy ne nyomtassanak már 12 négyzetméterre ordító helyesírási hibákat, ha már a szövegíró, grafikus, informatikus, nyomdász, papparam nem veszi észre. Én pl. ingyen elvállalnám.

        Kedvelés

      • Nézem a bankos levélpapíron egy hirdetést: “izéke bankkal hosszú távon gondolkodhat”. Namost ezt hogy értsem? Leülünk a bankkal, és gondolkodunk olykor együtt az élet kérdésein? Vagy hogy?
        Mielőtt szöcske jönne, és megmagyarázná: tudom, hogy szar fordítás, épp ezért idéztem.

        Kedvelés

      • Na ingyen azért nem dolgozom, még rászoknak a munkáltatók, meg aztán önérzet is van a világon. De ha az pénzt kap, aki a “you’re turning up your collar to look cool” kifejezést lefordítja “felhajtja a gallérját, hogy hűvösnek látszódjon”-ra, és nem veszi észre, hogy faszságot beszél, akkor én is kérek fizetést, mert én például magyarul ÉS angolul is beszélek, ellentétben a fenti idézett fordítóval!

        Én olyan szintre gyúrtam az angolomat, hogy egyáltalán nem olvasok. MOM Parkban szokott lenni eredeti nyelvű vetítés, ott egyáltalán nem tesznek rá feliratot, ha megtehetem, oda megyek.

        Kedvelés

      • Klassz lenne ennyire tudni angolul, csak én nem tudok ehhez elég jól, meg még a nézők uszkve 95%-a, szóval a tiéd max. hosszútávú megoldás lehet 🙂 De az bosszant, hogy tényleg akinek ezért fizetnek, az sem tud, és egyre kevésbé tűnik fel akárknek is, mert a főnöke sem tud, és kispórolják a rendszerből azt, aki értene hozzá.
        Nem akarok egyébként búsongani azon, hogy romlik a nyelv, mert nem a nyelv romlik, de a nyelvtudás, a nyelvhasználat szintje igenis romlik.

        Kedvelés

      • Nem hiszek a nyelvtanulásban. A nyelv elsajátításban hiszek. Ha tudsz egyedül DVD-t nézni, nézd angolul, felirat nélkül, lehetőleg olyan filmet, amit már ismersz. Ha rá vagy kényszerítve, meg fogsz lepődni, milyen hamar rááll a füled. Csak ne a Trainspottinggal kezdd, abban izmos akcentusok vannak.

        Kedvelés

  16. A kérdésfelvetés jogos. Hová jut így a világ? Hová vezet ez majd?

    A “szörnyülködőknek” megvan az az előnyük, hogy ők bizony végigcsináltak valamit. Akkor is, ha nehéz volt. Lemondtak, áldozatokat hoztak, meghúzták a határokat, végigvitték azt, amiben hittek, ami fontos volt nekik. Ez mindenképp erény. Ez az ami hiányzik azokból, akik erre nem (voltak) képesek.
    A mai társadalom egyre inkább abba az irányba halad, hogy ez a fajta eltökéltség, hit, erő hiányzik az emberekből. Fogyasztás, önimádat, önzés, hatalomvágy van helyette. A fogyasztói társadalom, a gazdaságpörgető élvhajhászat internalizálása. Cseréljük le ami jó, ami megbízható, mert az új érdekesebb, jobb, de leglábbis ismeretlen, így hátha jobb, mint az ismert.

    Régen világosan le volt osztva, kinek mi a dolga. Egyértelmű volt, mi a helyes, mi a helytelen. Mára a határok összemosódtak. Hiszen Julis is elvált, akkor nekem is szabad. Hiszen Pista is félrelép a titkárnőjével, akkor nekem is szabad. Ha más lehet szakállas nő, akkor én is az akarok lenni. Ha más lehet szőrtelen, festett körmű férfi, akkor én is az akarok lenni. Senki nem mondja, hogy ez így mégsem lesz jó. A tolerancia végtelen. Ha valaki mégis a szememre veti, akkor ő az intoleráns, maradi.
    Nincsenek meg az elvek, erények, mi a helyes, mi a helytelen. Ezt látjuk nap mint nap a tévében, médiumokban, hogy elfogadott, jó, pozitív, ha valaki “más”. Persze, ha már mindenki más, akkor mihez képest. De azért majmoljuk. Mert ez a trendi. Aztán valamiért mégsem jó. Ami a tévében működik, a valóságban nem. A férfiak többsége nem a szakállas nőket választja. A nők többsége nem a lakkozott körmű férfiakat keresi. Maradiak? Lehet. De láthatólag elég jól körvonalazódik, mit keresnek a másik nemben. És ez nem változik. Idáig valamiért nem hat el a “trend”. Régen egyértelmű volt, kinek mit kell tenni. Ma már nem az. A mai világ a boldogságkeresésről, az élvhajhászásról szól. Mert ez jár nekünk. De biztos, hogy megtaláljuk? Biztos, hogy jobb ez az örökös bizonytalanság, mint az, amikor világos, mit kell tennünk, mit várnak tőlünk?

    Boldogabbak voltak-e régen? Érdekes kérdés. Hiszen valószínű, hogy 20-40 év házasság után már nem a párjukat tartották a legszexibbnek, a legjobb férfinek/nőnek. Valószínűleg voltak nehézségek, hullámvölgyek, elégedetlenség, szegénység, keserű pillanatok, nyomorúság. De mégis kitartottak. Megoldották együtt. Nem a saját önző vágyaik, egyre növekvő igényeik kielégítésével foglalkoztak, hanem lemondtak, áldozatokat hoztak. A család, a gyerekek érdekében. Ez valahol erény. Valami, ami ma már hiányzik az emberekből. Helyette a kiútkeresés a trendi. Én-én-én. Ha nekem van más lehetőségem is, akkor csak magammal törődök, hogy a többiekkel mi lesz, az nem számít. Nem együttműködünk, hanem elváruk dolgokat. Azt nézzük, mit kaphatunk még az élettől, másoktól. Nem azt, hogy mi lenne a követendő példa, aminek meg kéne felelnünk.

    A mai társadalom az önzésről, a hatalomvágyról, a fogyasztásról szól. Amit elvehetek, elveszem. Ezért számít pályaválasztáskor akár az érdeklődésük ellenében is, hogy a férfi jól keressen. Ezért kellenek a fiatal titkárnők a család mellett/ellenében is. Mert ez jár nekik. És hiányzik az a fajta tudat, önmegtartóztatás, lemondás, hogy ez így nem helyes.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Te komolyan gondolod, hogy trend? és hogy megoldották együtt? És hogy az érték, és ők boldogok? Nem látod a léleknyomorító játszmákat? És komolyan gondolod, hogy a maradók, szembe nem nézők, az automatizmusok rabjai többet harcoltak, mint azok, akik meglépték azt, ami fölött így szokás ítélkezni, mint ahogy te ebben a kommentben?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ja, akkor minden oké, megnyugodtam. : )
        Szóval nem az a gond, hogy a vez.ig. kúrogatja a titkárnőt, hanem hogy el is veszi? Érdekes időket élünk.

        Kedvelés

      • Ezért is van az, hogy ezt a mondatot mindenhol, bármilyen megfogalmazásban kiszúrom, feldühödök rajta, aztán összeszorított szájjal továbblépek, mert ezt csak magas lóról lehet mondani, és bárhogy magyaráznám, onnan nem látszik az én feltört sarkam. Úgyhogy már nem magyarázom, viszont kerülöm azokat, akik nagyon szeretnék megmondani, hol a helyem. Tőled távol, te tejföl tárolására használatos, mázas népművészeti cserépedény, gondolom magamban, csak kurtábban.

        Kedvelés

      • Van nekem egy nagyon mélyen jó barátom, együtt toltuk az egyetemet, elsodródtunk egymástól. Most elkezdtünk újra egy kicsit levelezni. Nézem a gyerekével a fészen, a fotót a feleség tette fel, kirajzolódik belőle egy nagyon szép, okos, meleg szívű, igazán boldog élet. Írtam neki, “szépen éltek”. De így, idézőjelben. Kérdezte, miért írom ezt és így. Mondom, mert ez, hogy szépen élnek, ez annyira ciki, hogy csak idézőjelben jelenti azt, amit eredetileg jelenteni akart, és amin guanóként ül a képmutatás, a vak illúzióigény. Idézőjeleket kell használnom. A szavak nem azt jelentik, amit. Miattuk.

        Kedvelés

      • Egyébként is, nem tudtad, hogy a régi asszonyok, pláne parasztok, kapáltak, aztán szültek, nem huncutkodtak kórházzal! És nem halt bele egyik sem, á, dehogy. Szép világ volt! Mindenkinek! Szinte.

        Kedvelés

    • Te jaguár, én lentebb írok a nagymamám mindent megszépítő nosztalgiájáról a gyerekkori karácsonyokkal kapcsolatban, és akkor még hozzátenném, hogy az apai nagyanyámék is úgy állták körbe a fát a két fiukkal, ahogy az illik, csillogott a két srác szeme, de a nagyanyámé is, mert előtte vágta fülön a nagyfater de úgy, hogy trillió csillagot látott a csillagszóró mellé, és tudta ám azt is, hogy amikor elhangzik a mennybőlazangyal utolsó hangja, akkor jobban teszi, ha takarodik megint jobbra el, fedezékbe, ha nem akarja, hogy a levesestál is a nyakában landoljon.
      Megoldották a nehézségeket és együttmaradtak, mi? Eszemfaszom a sok képmutatást.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én dédim se vált el, mert se ügyvédre, se perre nem lett volna pénze, ideje az öt gyerek mellett. Pedig nem verte a férje, csak elivott mindent. Szépen eltemette, na, akkor legalább megmaradt a pénz, amíg a fiai újra nem kezdték a borosüveggel való barátkozást. Nagyanyám nővére meg leányanya lett, szépen felnevelte a fiát vidéken a nagymama, míg az anyja Pesten kitanult varrónőnek. De szép élete volt, megvolt mindenkinek a dolga, nem ám sírás-rívás, panaszkodás!

        Kedvelés

    • ‘Nem a saját önző vágyaik, egyre növekvő igényeik kielégítésével foglalkoztak, hanem lemondtak, áldozatokat hoztak. A család, a gyerekek érdekében. ‘

      Miért erény? Kinek származott haszna belőle? Áldoztak azért, hogy ugyanazt tanítsák a gyerekeiknek, amit ők kaptak útravalónak, és majd a gyerekeik is ezt adhassák tovább?
      MI-ÉRT? Mi az oka ennek, miért jó, mi a célja?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • És leginkább, mi az eredménye?
        Épeszű ember nem büszke arra, amit a következő generációkra (pl. ránk) hagyományozott.

        Kedvelés

    • “Cseréljük le ami jó, ami megbízható, mert az új érdekesebb, jobb, de legalábbis ismeretlen, így hátha jobb, mint az ismert.” – de ha egyszer nem jó? Lehet, hogy megbízható, igen, megbízhatóan szar, amiben nem érezzük jól magunkat. Miért baj az, hogy akkor más utakat keresünk? Miért jó az, hogy végigcsináljuk az életet, összeszorított szájjal, kínlódva, csak, hogy elmondhassuk magunkról, hogy milyen faszák vagyunk, kibírtuk az életet? Mi ebben a jó?

      Másrészt összemosol dolgokat, és úgy állítod be, mintha a megcsalás, az önzés, a hatalomvágy nem jellemezte a volna a hagyományos társadalmat, amelyet úgy dicsőítesz. Nagyon gyakori tévedés ez. Mintha akkor nem tartottak volna az emberek szeretőt, mintha nem lettek volna önzőek – holott a máz mögött ugyanaz volt akkor is, mint most, csak nem lehetett róla beszélni és kevésbé lehetett kilépni egy adott fájdalmas helyzetből. Mintha ma nem lenne lemondás, áldozathozatal, rengeteg munka az emberek életében a gyerekeik miatt – ugyanígy vállalja ezt ma is sok ember, csak egyre inkább ki lehet mondani, hogy nem muszáj, nem kötelező, és az is ember, aki nem vállal gyereket.

      “Régen egyértelmű volt, kinek mit kell tenni.” – igen, tényleg jó lehetett, ha felülről megmondták, hogy ha apád paraszt volt, te is az maradsz, és a földesúrnak dolgozol egész életedben, és ha lánynak születtél, szülsz 9 gyereket, abból eltemetsz ötöt, a férjed néha laposra ver, és negyven évesen már öregasszonynak nézel ki – és soha esélyed sem lesz tanulni, más életet élni. Mi ebben a jó, mondd?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Csak azt nem értem, miért találták fel a kereket? Ölben is cipelhették volna a cuccot… most nézd meg a sok közúti balesetet.

        Kedvelés

      • A tűzről nem is szólva! Égési sérülések, leégett házak. Bár mondjuk ház is minek? Jó volt a barlang is. Sokkal több évezredet töltöttek emberek barlangban, mint amennyi az első házak óta eltelt. Mégsem pusztult ki az emberiség! Ugyehogy.

        Kedvelés

    • Kezdjük ott, hogy olyan nincs, hogy régen. Mikor “régen”? Spártában, ahol az eszményi kapcsolat két férfi szerelme volt, akik segítették egymást a harctéren? A középkorban, ahol az átlagéletkor a mai fiatal felnőttkor felső határa volt? Az első ipari forradalom idején, ahol a szegény tömegeknek megvolt a feladatuk – a bányában és a gyárban? Néhány éve Magyarországon, ahol még nem számított bűncselekménynek a nemi erőszak, ha azt házasságban követték el?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “Cseréljük le ami jó, ami megbízható, mert az új érdekesebb, jobb, de legalábbis ismeretlen, így hátha jobb, mint az ismert.”
      Nemnem, sokkal jobb, ha marad a régi. Hogy is írta Rejtő a Csontbrigádban?
      “Ülve aludtak. Maguk sem tudták, miért. Így lett, hát maradt is, mert mindennek maradnia kell, ami lett. Addig, amíg lehet. Ez a biztonság.”
      Hát biztos, kell EZ a biztonság?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Kell-e a gravitáció? Hiszen miatta ütjük meg magunkat, ha leesünk a létráról.
        Én máshonnan nézem ezt a kérdést. A biztonság utáni vágy az emberi cselekedetek egyik legstabilabb, legerősebb, legáltalánosabb érvényű mozgatórugója. Kortól és civilizációtól függetlenül. A biztonságérzet utáni vágyat elégítik ki pl. a cselekvésbeli, viselkedési rutinok is: képzeld el azt a bizonytalanságérzést, ha minden találkozásnál magadnak kéne kitalálnod, hogyan kell lebonyolítani az üdvözlést?
        Ez a biztonságigény nagyon erős. “Miért van az, hogy a rendszerek elszenvedői, kizsákmányoltjai is azonosulnak az őket kihasználó rezsimekkel? A rend és biztonság érzése felülírja az előnytelen viszonyokat, megjelenik az önalávetés a társadalomban. Ennek az önkéntes rendszerigazolásnak persze oka lehet, hogy hiányzik az a rendszerkritika, amelyet az alávetettek könnyen elfogadhatnak, s amely eljut hozzájuk.” (Más – politikai – összefüggésben hallottam múlt héten Hunyady György szociálpszichológus előadásában.)

        Kedvelés

      • Fárasztó és frusztráló ha a mindennapi életben nem kiszámítottak a dolgok, ha az ember nem tudja kontrollálni a helyzetét. Nem ismeri a programot, a játékszabályokat.
        Ha valami új jelenik meg az utvonalon vagy nem menetrend szerint történnek a dolgok stressz jelenik meg, amit valahogy fel kell dolgozni.
        “S az indulat múló görcsökbe vész, ha föl nem oldja eleve az ész.”

        Kedvelés

    • “A fogyasztói társadalom, a gazdaságpörgető élvhajhászat internalizálása.”

      Nem mondom én, hogy nem lehet alapjaiban kritizálni és elvetni egy fennálló rendszert, de a jelenlegi gazdasági rendszerünk alapja és motorja a fogyasztás. Ameddig ez a rendszer működik, addig a termelés és a fogyasztás körforgása ad munkát és megélhetést az embereknek.
      Közgazdasági értelemben pedig ki a hasznosabb: egy dolgozó homoszexuális férfi, vagy egy eltökélten segélyen tengődő de szigorúan heteroszexuális férfi?
      A nosztalgiáról meg annyit, hogy gyönyörűek a századfordulós építészeti alkotások itt Budapesten és turisták százezrei jönnek ide csak a körúti eklektika miatt. De egyszer ha lesz időm, leírom, milyen elnyomás, nyomor és mai szemmel elképzelhetetlen kiszolgáltatottság árán épült ez fel mind.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Bocs, de ez a nem mindenkinek jár a boldogság nézet tipikusan keresztény alapú faszság. Majd a túlvilágon üdvözülsz az áldozathozatalért, na nem, köszi, de nem. Annyi történt, hogy egyre kevesebben gondolják így, de ez nem egyenlő azzal, hogy nincsenek értékek, szolidaritás stb.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Azért ezt a kereszténység így nem mondja, ti. hogy a boldogság nem mindenkinek jár alapból. Csak annyiról van szó, hogy más értékeket nevez meg a boldogság forrásaiként vagy alapjaként, amelyek néha nem örömteliek, és áldozattal járnak. A kettő nem ugyanaz.

        Kedvelés

      • Jól érted, nem örömteliek, nem boldogítanak. Meg vannak nevezve, hogy ezek boldogítanak, ha nem, akkor érezd magad szarul. Gyakran ami boldogít az bűnös, pl. nem gyereknemzés céljából gyakorolt szex, nem a házastársaddal, azonos neművel, maszturbáció stb. Szerintem ez nagyon nem oké.

        Kedvelés

      • Az örömteli és a boldog nem ugyanaz, de ne menjünk bele, mert messze vinne ez a vita.

        Kedvelés

      • Messze bizony, sokféleképpen definiálható a boldogság, nekem ami örömteli az boldog is. 🙂

        Kedvelés

      • Nem vallásos történészként szeretnék beleszólni a vitába. A kereszténység szerintem – általában a vallások, hitrendszerek – nem okai, hanem, mondjuk úgy, kulturális lenyomatai egy alapvető mentális beállítottságnak. A hagyományos, tehát modernitás előtti [kapitalizmus, ipari forradalom, polgárosodás, jogegyenlőség, képviseleti rendszer stb.] társadalom közösségközpontú volt. Az egyén abba nőtt bele, hogy minden döntéshelyzetben a közösségei (mindenek előtt a család, aztán egyház, település stb.) érdekeit érvényesítse. A személyes boldogsághoz való jog nem tartozott a fontos szempontok közé.
        A modern társadalom születésének egyik legfontosabb mozzanata az individualizáció volt: hogy érvényes, legitim, sőt minden mást megelőző életcéllá, normává vált a személyes vágyak beteljesítésére való törekvés, leegyszerűsítve: a boldogsághoz való jog.
        Az én szememben értelmetlen mind a nosztalgikus visszavágyódás abba a kötelességközpontú világba (ettől elválaszthatatlan az “egoista” modern ember megbélyegzése), mind a visszamenőleges lesajnálása, leszólása annak a társadalomnak. Igen, nekünk, akik belenőttünk a korábban elképzelhetetlen mennyiségű választási lehetőségbe, jobbára elviselhetetlen lenne az a sok szoros kötelék. Azoknak is, akik visszasírnak. Nincs visszaút. (Egyéni utak persze lehetségesek, mindig is voltak “kiszállók”. Hogy van az Aussteiger angolul?)
        Ugyanakkor azt is látom, hogy a szabadságunknak ára van. Nem tudom, hogy mi lenne a két világrend “boldogtalanságmérlege”, ha mérni lehetne ilyesmit. Hiszen nekünk meg itt vannak az individualizáció árnyoldalai (elidegenedés, magány, és az összes ebből származó lelki nyavalya), meg a belenyomorodás a manipulált fogyasztás hajszájába. Hogy csak az egyéni következményeknél maradjak.
        Ahogy egykori kollégiumi nevelőtanárom mondogatta, felkészítésként az életre: “Máshol sem jobb, csak más.” 🙂

        Kedvelés

      • Szerintem a kettő ma sem zárja ki egymást, van egyéni boldogság és vannak egymást segítő közösségek egyszerre.

        Ezt a saját életemben megélem és jobbára boldognak is érzem magam minden nehézség ellenére. De lehet ez azért van, mert átértékeltem magamban, hogy nekem mit jelent a boldogság, rég nem mások elvárásai szerint gondolkozom erről.

        Kedvelés

      • Persze, hogy nem zárja ki. Sőt, ha valakinél vegytiszán csak az egyik érvényesül, az többnyire devianciának számít (egyik végponton a szentek, másikon a szociopaták). Társadalmi norma és társadalmi gyakorlat valamennyire mindig eltér egymástól.

        Kedvelés

      • Ez nem csak a keresztény vallás jellemzője, a természeti vallások kivételével találunk ilyen jellegű tanokat a ma élő vallásokban. Több-kevesebb mértékben. Aztán azt se felejtsük, hogy két évezred alatt sokan formálták és alakították a tanokat, hogy irányítani tudják az embereket.
        De biztosan csak vallásos színezete lehet ennek?
        “Most azért kell dolgozni, és szenvedni, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak jobb legyen” Ez egy olyan rendszer üzenete volt, aki tiltotta a vallást, és kirúgták azt a munkahelyéről, akiről kiderült, hogy egyházi esküvőt kötött. A gyereket meg az iskolában buktatták, ha járt hittanra.

        Kedvelés

      • A patriarchátusi és egyéb helyet kijelőlő sztereotipiákat valló, és ezeket érvényesiteni akaróknak kézenfekvő megpróbálni vallási vagy más ideológiába gyökerezőnek beállitani és ki-bemagyarázni véleményüket. . Ezen az önérvényesitő technikán volt-van alkalmam magamat is rajtakapni. Könnyebb, kevésbé fárasztó igy legitimizálni a személyes véleményemet, vagy utólag igazolni cselekedeteimet. És kevésbé kockáztatom az önmagam leleplezését.

        Kedvelés

  17. A magyar nyelv állapotán való rugózás is ugyanez a kategória, amikor amúgy értelmes emberek lamentálnak az ún. mai fiatalok nyelvhasználatán. Mert a nyelvnek egy ideális állapota van, és hogy a nyelv ezer években mérhető történetében az *ideális* éppen egybeesik a panaszkodó által használttal és megszokottal – véletlen egybeesés.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én sem azt fogom megkérdezni az érettségiző diákomtól hétfőn, hogy “ugye, meg nem engedett eszközt használtál az írásbelin?”, hanem közlöm vele, hogy “ezt persze okosba nyomtad, mi?”. Tudni fogja, hogy nem ufó vagyok, hanem élő ember. Pedig ezt a szlenget még utálom is. De lesz legalább helye valamiféle párbeszédnek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  18. Nemrég jöttem be a kertből, a kerítés egyik oldalán palántáztam, a nagymamám a másik oldalon arról tartott előadást, hogy neki milyen rossz volt idén a karácsony, mert nem álltuk körbe a fát csillagszóróval, mennybőlazangyalt énekelve, mint az ő gyerekkorában. “akkor még más volt az élet, ma már mindenki rohan, kapkod, de én még így nőttem fel, szép nagycsaládban, akkor még szeretet volt…”
    A tények: 5gyerekes, szegényparaszti sorban tengődő család, az apa fél tüdejét ellőtték az első világháborúban, azóta ágyban fekvő beteg, a feleség napszámba jár, hajnaltól-vakulásig, a nagymamám legidősebb lánytestvérként 5 éves korától ellátja napközben a háztartást és a testvéreit. Szent karácsony napján valószínűleg egy félholt, a fáradtságtól szédelgő asszony terelgeti az öt testvért a fa körül, utána kimegy megetetni az állatokat, és a korai alkonyatkor ágyba parancsolja a siserehadat.
    A nagymamám azt nehezményezte, hogy 1) decemberi túlterheltség miatt nem szerveztem családi összejövetelt, idén nem-et mondtam a melóra, amit mindenki tőlem várt volna el, és 2) nem volt kedvem az anyámmal ünnepelni, akitől kemény önismereti munka árán sikerült lélekben búcsút vennem
    Mondtam én pár dolgot a nagyimnak, de akkor is csak az ment, hogy manapság már szétesnek a családok, és haj és ihaj, bezzeg régen…változik a világ, hát hová tartunk, én nem is értem….”
    Ilyenkor én ezt elengedem, mert van olyan, hogy olyan mély barázdát vájt a lemezbe a tű, hogy azt már ki nem zökkenti semmi.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Én őt imádom, csak néha belefutunk ilyen helyzetekbe.
        A palántázást meg én csináltam, egyrészt a magam örömére, másrészt neki is, ha már egyszer falurú’ felköltözött a fészkes fővárosba, hadd nézegesse reggelente, ahogy nő a paradicsom.

        Kedvelés

      • Ó 🙂 Igazából a saját nagymamám hiányzik, piszkosul 🙂 Most, ahogy próbálok visszaemlékezni, ő nem nagyon nosztalgiázott a régmúlton, elég világosan látta, mi volt akkor, egyetlen téma, amire mindig elhomályosodottt a szeme: amikor a nagyfater – aki nem mellesleg a legjobb táncos volt a környéken – először felkérte táncolni 🙂 Na aztán persze az együtt leélt több évtized alatt volt még egy s más, a mama szépítés nélkül elmesélte ezeket is, meg hogy már sokkal előbb el kellett volna válni tőle, csak előbb a gyerekeket ki akarta házasítani, aztán persze végül ez se úgy jött össze, de mindegy. Ő inkább aggódva figyelte az én csetlés-botlásaimat, de ebben sohasem ítélkezett. (Nem, nem volt tökéletes, de hogy miben nem, az most nem tartozik ide :))

        Kedvelés

      • Az egyik nagymamámtól nagyon szeretem hallani azt is, amikor néha nosztalgiázik, mert nagyon ritkán teszi. Inkább azt látom, hogy igy utólag olyan realistán látja az életét, hogy szinte fáj a visszasszaemlékezés, és szó sincs a múlt visszasirásáról, sőt. És kiérződik a szavaiból, hogy természetesnek volt véve az a sok nyomorúság, s az a sok iga, amit másképp is lehetett volna húzni, s ami nem is volt olyan természetes, és jó, hogy most nekünk nem úgy van. És ebben nagy szeretetet és drukkolást érzek, hogy nekem jó legyen, sőt jobb legyen, mint amit az ő korában kiküzdenie sikerült neki.

        Kedvelés

    • Anyám azt nézte végig nem egyszer, tizenévesként, hogy a mama összeveszik a faterral valami nőügyön, és nagy dérrel-dúrral felpattan a vonatra, hogy ő most azonnal hazamegy a szüleihez. Néha a gyerekeinek (mmint anyámnak és a húgának) kellett könyörögni, hogy ne hagyja őket ott. Néha nem is sikerült lebeszélni.
      Aztán nagyfater meghalt, anyám meg – gondolom ennek hatására is – összeszorított szájjal húzott le 20+ évet egy rettenetes házasságban. Mára megbánta, azt mondja, sokkal hamarabb kellett volna elmenni. Érdekes módon soha nem hallottam őket a régi szép időket emlegetni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Jellemzően azok nosztalgiáznak, akik régen (ők maguk, vagy a családjuk) a férfi nemi szerv jó oldalán voltak. Aztán a másik, aki a rossz oldalon volt, de képtelen szembenézni a saját szar életével.

        Kedvelés

  20. Annyira ihletett titeket a szakállas nő téma, és írtatok is sok érdekeset ,izgalmasat,irodalmit.
    Én nem mondom hogy homofób vagyok de azért jobban szeretek nem felvenni különböző szerepeket az említettek közül.
    Nagytatám mikor kilencvenvalahány évesen állt a sírok mellett halottaknapján azt mondta hogy azért jobban szeret felül lenni .
    Én is kényelmesebbnek érzem a hagyományos szerepemet.Bár a világ fejlődik…

    Igaz nincs is motivációm másnak lenni, még az adott kereteimet sem töltöttem ki.

    Akiben olyan szűkséglet merűl fel, hogy más kell legyen( hitelesen) és ki is bontakoztatja magát azt tisztelem.
    Biztosan nem könnyű felvállalni egy más életformát, mint ahogy nem könnyű a zsenik sorsa se például, és nem is irigylésre méltó.
    Sok energiát,bátorságot követel minden normabontó megnyilvánulás. Vagy lehet ,hogy az illetők nem is vesznek tudomást a normákról annyira erős bennük a hajtóelem…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Eső, a homofób azt jelenti, hogy olyan emberek iránt érzünk ellenszenvet, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Aki conchitát utálja, az max. transzfób lehet, de leginkább olyan-ember,-aki-férfi-és-szakálla-van-és-műszempillája-és-női-ruhában-van-fób 😀 Ezt mind-mind nem ugyanaz!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Bocsi, azért én nem vagyok annyira penge Nem is tudom pontosan hogy milyen Conchita azért is soroltam a másságba. De őszintén nem is célom tisztába lenni a részletekkel,amugy a homofóbot megnéztem a wikin,tudom mit jelent .De en nem utalom Conchitát azt nem mondtam.
        Hiszen nem akarok maradi lenni 😀 😀

        Kedvelés

      • Képviselőné,
        szóval egy vicces pontosítás volt ? Én védekezően reagálltam mivel nem vagyok eléggé informált a témában ,de igyekszem 😀

        Kedvelés

      • Igazából nem is ismerem Conchitát… igy nem is utálhatom. Ha valakit igazán ismerek, haragudhatok rá, ha megbántott. Utálok cselekvéseket, viszonyulásokat. De embert, pláne ilyen ismeretlenül… pedig azt hiszem, eléggé lelepleztem már magam egy korábbi hozzászólásban, hogy nem birok egyetérteni a provokáció mikéntjével. Magam sem tudom még, hogy miért. Azt hiszem, mert kicsit irtózom az effajta megnyilvánulásoktól, egyfajta elém tolt exhibicionizmusként élem meg. Nem látom a szexualitásbeli tabuk létjogosultságát, de a ló túlsú oldala – a kodernség nevében – okozott nekem személyes szenvedést évekig, igy annak árnyékától is menekülök. Talán ez az oka mostani viszonyulásomnak is.

        Kedvelés

      • Én gyakran rákérdezek mert nem ismerek sok aktuális szót amit használtok. Ha nem találom meg a neten kérdezek,hogy ne maradjon ki semmi 😀

        Kedvelés

      • Hú, ezt magyarázd el Violettának is, mert azt fejtegeti a legutóbbi videóban, hogy ő nem homofób, mert nem találja ellenszenvesnek a nőket. 🙂

        Kedvelés

    • Nehogy támadásnak vedd a következőket, csak apropót adtál egy vesszőparipám elővezetéséhez. 🙂
      “jobban szeretek nem felvenni különböző szerepeket” – ebből valami védekezés-féle hallatszik ki. Mintha ma már mentegetőzni kéne a heteroszexualitásért, meg kéne védeni ezt az orientációt.

      Még ebben a tényleg nem-homofób hozzászólásban is kimutatható, milyen hatékony az az alattomos logikai csúsztatás, amivel a szenvedélyes homofóbok riogatnak: hogy a homoszexualitás “tolerálása” logikusan és elkerülhetetlenül vezet annak normává, “kötelezővé” válásához. (Pl. Hofi fogalmazta ezt meg egy elég ismertté vált jelenetében.)

      Nyilvánvaló a gondolatmenet abszurditása. C. W. győzelméből egy gagyipop versenyen a leghosszabb távon sem következik, hogy meg kell majd változtatnunk a nemi identitásunkat vagy orientációnkat.
      Én is jól érzem magam hetero férfiként, de nem értem, miért kellene ezt egyáltalán leszögeznem C.W. győzelmével összefüggésben?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Cáfolom a gondolatmenetet
        Nem félelemről van szó.A tolerálás részemről evidens.
        Azonosulni nem tudok a jelenséggel mert nem értem, se nem érzem.Ezért a fogadkozás.
        Nálam ennyire egyszerű .
        Akárcsak:
        Van akváriumod ?tehát….

        😀 😀

        Kedvelés

      • Lehet hogy ez nálam személyiségi hiányosság. Ez a természetem.Mindent tisztázok 😀

        Tényleg.Szegény férjem és környezetem, van amit tűrjenek…

        Kedvelés

      • Még egyszer: nehogy bántásnak vedd! Nem téged akartalak “rajtakapni” valamin, ami nem vagy, hanem a kollektív tudatalattit. 🙂

        Kedvelés

      • Jó hogy felmentettél,mert végtelen ciklusba léptem.

        Érdekes számomra hogy a tudatalattira hivatkozol , mert én elég sokat bíbelődtem a tudatom megfigyelésével mivel nem az elvárt módon működött,és gyanakodtam is hogy bennem van az ellenség.
        Eddig konkréten nem hozódott szóba a megnyilvanulása ,nem volt ilyen alkalom 🙂

        Kedvelés

  21. Erről a szakállas nőről annyit, hogy már a Középkorban is a szakállas nők vonzották a legnagyobb tömeget a piactereken. Meg a kivégzések.
    Szóval semmi nem változott, ennyit a régi szép vagy csúnya időkről.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A szakállas nő azért mellélövés és azért kártékony, mert a médiakutatások ( amerikai infó, utánakeresek, ha kell) kimutatták, hogy a másság bemutatása nem segít. Pláne, ha ilyen agresszív a tálalás. A hatás annyi, hogy nő ( Nő 🙂 )az ellenkezés, a paplan fejünkre húzása, a tiltakozás. Ami eredményt hozott pl. a négerek( bocs, afroamerikaiak) esetében, hogy napi tévésorozatokban elkezdtek emlegetni egy szereplőt, aki majd érkezik a sorozatba. Naponta felhozták, hogy milyen jó orvos, milyen szép a kék szeme, milyen remek ember, stb. Aztán, mikor megjelent a képernyőn, már lehetett félkarú néger akármilyen szexuális, mert a nézők agyába bekódolódott az előtte elhangzott sok jó.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Csak ott tartunk, hogy két valóság van, a média meg a zélet, és sok helyen a média a fontosabb. Lásd túlsúly, hiába van az életben több egészséges párnával keretezett nő, mint szupermodell, sokak számára a botsáska alkat a normális, a duci a másság, amit kíméletlenül véleményeznek is.

        Conchita Wurst egy mesterséges színpadi maszk, akit Tom Neuwirth talált ki, csak Lady Gagával ellentétben ő felvállalja a hétköznapi nevét is. Ellenben pont most jelent meg egy cikk valódi szakállas nőkről, akiket szörnyszülötteknek tartanak. Ha másra nem is volt jó az egész, mint hogy erről beszéljünk, már akkor is örülök.

        Kedvelés

      • mint anno Tatu, őket is felépítették.
        Mondjuk ettől még az orosz nem kezdett el fogyni…

        Dehát a show business erről szól, felerészben tehetség, felerészben magamutogatás. Mégis mit vártunk? Nem is értem, hol a gond.
        Egy csomóan Van Gogh-ról csak “azt a füles dolgot tudják”, Ady meg ugye volt “a hatujjú csávó”.
        Szenzáció…

        Kedvelés

      • Kicsit azt érzem a leszbikusság elfogadottságában, hogy a nők úgy vannak vele, hogy ennyivel kevesebb rivális a férfiak kegyéért, a pasik meg úgy, hogy nézni jó, de nem igazán hiszik el, hogy nem kell nekik a farok. Az ilyen felépített ál-leszbikus csajok, mint a Tatu tagjai, akik annyira pasiznak pl hogy egyszerre voltak várandósak is, meg csak ráerősítenek erre.

        Kedvelés

      • Nem kell a Tatuig szaladni, itt van sok helyi tini is.
        Mondjuk nyilván a tinilánycsókolózásokba belejátszik egy sor Tatu-féle híresség is, ezért álságos azt is cáfolni, hogy az eurovízós nyertes NEM befolyásolja majd a fiatalokat, egy szintig, egy réteget biztosan befolyásol majd, de ha ő nem, akkor majd más.
        Láttam már divatleszbicsókot (de srácok között is), divatkarlengetést, divatcigizést, stb.
        Conchitának is lesznek követői, de akit szúr a szakáll vagy nem esik neki jól az azonos nemű csókja vagy más dolga, majd abbahagyja. (Lucien Fleurier-t javaslom az “Egy vezér gyermekkorából”…ő egyik divatból a másikba zuhant, bár itt a divat szót macskakörömbe kéne tenni)
        Nem lehet elzárni hermetikusan a világtól senkit (a hülyeségektől sem), csak azért azt se mondjuk már, hogy egy eurovíziós nyertes, akivel elnökök fognak kezet, nem véleményformáló.

        Kedvelés

      • A dolog érdekessége éppen az, hogy nem csak a szakállas nőket tekintik szörnyszülöttnek, hanem minden nőt, aki nem távolítja el természetes testszőrzetét. Ilyen értelemben Conchita Wurst a nővérünk 🙂

        Kedvelés

      • Lady Gaga valódi neve Stefani Germanotta, ezen a néven jegyzi a dalait is. A Lady Gaga nevet a Queen Radio Gagája ihlette.

        Mindez köztudott, nem értem, hogy gondolod, hogy nem vállalja fel a valódi nevét.

        Kedvelés

      • Hogy milyen néven jegyzi a dalait, azt nem tudom, mert olyan lemezt még nem csinált, amiért pénzt adtam volna. De azt tudom, hogy többször is elhatárolódott korábbi énjétől, és közölte, hogy ő már kívül-belül Lady Gaga, éjjel-nappal kosztümben van, és inkább meghalna, mint hogy átsminkeletlenül, szerepből kiesve jelenjen meg a rajongói előtt. Tom viszont hangsúlyozta, hogy magánéletben továbbra is Tom, és Conchita csak a szereplésekre felvett személyiség.

        Nem tudom, ez mennyire köztudott, szerintem aki nem olvas utána konkrétan, az nem tudja, ki az a Stefani Germanotta. Elton John csinált olyan lemezt, amit anyakönyvezett nevén jegyez (Reg Strikes Back), róla lehet köztudott.

        Egyébként pedig… közismert? Attól tartok, maga gúnyolódik velem, Safranek. Jöjjön csak közelebb!

        Kedvelés

      • En sem tudtam Gaga eredeti nevet,( nem is kell) mondjuk engem aztan nem is erdekelt soha, sem zeneileg, sem mint a showbizninisz nagy magusasszonnya.

        Kedvelés

      • Nem, ilyet nem mondott. A Borsban talán idéztek ilyet tőle, de az nem épp hiteles forrás. 🙂
        Most abba ne menjünk bele, hogy a zenéje jó vagy rossz, divatos szarnak elkönyvelni, én látok (hallok) benne értéket alkalomadtán, pedig távol állok attól, hogy a rajongójának nevezhetném magam — dalszövegekben, témaválasztásban nagyon erős, tehetséges, intelligens, kreatív, erős művészi vénával rendelkező nőnek tartom.
        Nagyon sok igazán kiváló feminista dala is van, mint a Dance In The Dark , az Aura vagy a Scheiße.
        Azt nem szeretem, amikor egy-két ismertebb rádiós slágere alapján ítélik meg bármelyik előadót is, meg néhány szalagcímből, pláne ha egy olyan nőről van szó, aki a toleranciát, egyenjogúságot hirdeti és teszi ezt gyakran úgy, hogy nyilvánosan felvállalja a saját gyengeségeit, amire pedig nem igazán akad példa a showbusinessben — ellenben egy szakállas nőt a tizenötperc hírnevével piedensztára emeltek, az okát nem igazán értem. Emögött csak felszínességet érzek.
        De hát nem láthatjuk egyformán a világot. 🙂

        Kedvelés

      • Ne mondd már, hogy nem mondott, amikor de. Örülök, hogy így pár hozzászólás után elkönyveltél felszínes Bors-olvasónak, mert így én is könnyebben teszem rád a “nem érdekel a véleménye” címkét és nem kell bajlódnom veled. Nekem nagyon tetszett Gaga első lemeze, már akkor kerestem, hogy honnan jön ez a nő, amikor itthon még csak elkezdték itt-ott játszani a Just Dance-t. Információimat magától a forrástól, Gaga interjúiból szedtem, saját szájával mondta angolul. Te meg gondolj amit akarsz, negyven vagyok, 25 éve nem tud komolyan érdekelni, ki mit gondol az aktuális popsztárokról

        Kedvelés

  22. Az emberek kivetitesi hajlandosaga orok 🙂 Nem art megnezni, mire ugrunk a legjobban, allitolag eppen azt nem fogadjuk el sajat magunkban. Neha emberi tulajdonsagok formajaban utaljuk, neha intezmenyeket vadolunk, neha nepcsoportokat, szexualis orientaciot, zeuropai uniot, fiatalokat, valtozo vilagot… amire eppen ra tudjuk passzirozni sajat arnyekunkat. Van ebben valami, szerintem. Olvassunk tobb Jungot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  23. Nálunk minden újítás ellenére a húsleves kell maradjon. Mert kéri a család .Ráerőszakolás nélkül is .
    Megpróbátam hogy együnk a kínai éttermben , ugye kellenek a reformok .
    Nem jött össze.Csak a díszlet,és a zene tetszett, az ennivaló nem vót jó 😦
    Másnap a marhapörköltre otthon minkét férfium azt mondta, hogy ezt nem adná a kínaiért . Ez van.Még dógozunk rajta 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A jó főtt kaja nálunk is marad – ha nem is okvetlen húsleves, de többször eszünk otthon főzött ételt, mint étteremben. Azoknál az éttermeknél, amiket megengedhetnénk magunknak, jobban főzünk, a jobb éttermet pedig nem tudnánk megfizetni. A kínaitól fáj a hasunk, és csak a jó ég tudja, mi van benne, így inkább marad a házikoszt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  24. Vasárnapi ebéd anyáméknál.
    Mama (nagyi) velük lakik. Felhív a szobájába.

    Mama:” itt egy tízes, anyád ennyit hagyott a nyugdíjamból, (Tízezer forint) vegyél olyan
    cipőt magadnak mint a Húgi. (húgi 16, én 38.)
    Én:”ááá Mama nem kell..”
    Mama:”Azt mondtam vedd meg.”
    megvettem. platform cipő. a Mama 91 éves. Húsleves? nem is volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. Nekem nem is ez a fő kérdés a kereszténység boldogság-hozzáállásával, hanem az, amit veriférje is írt: hogy VALÓBAN a kereszténységből, annak alapjaiból következik-e ez a szemlélet, vagy rárakódott, mint olyan sok minden, hogy végül a nagyonkeresztények már úgy gyűlölködnek a templom lépcsőjén, a miséről, istentiszteletről kifelé jövet, mintha sosem hallották volna Jézus és Pál szavait. Hogy az összeszorított száj, a “kötelező” boldogság(látszat) már a kereszténység jelképévé vált sok gyülekezetben.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  26. Az összeszorított szájú gyűlölködők azt hiszik, hogy a kereszténység erkölcsi kategória, tehát aki bizonyos formákat betart, mert kereszténynek mondja magát, az automatikusan jobb ember is.
    Keresztényként azt gondolom a kereszténységről, hogy egy gondolkozásmód, bár lehet, hogy ez nem jó meghatározás. Hiányos ismereteim alapján nem hiszem, hogy következne a kötelező boldogság vagy a látszata a kereszténység valódi alapjaiból.Csak valami nyakatekert módon azt gondolják többen, hogy ha keresztényként nem boldogok, akkor baj lehet a hitükkel, és valóban vannak közösségvezetők, akik ezt sugallják. (Mert bezzeg xynak nincs keze , és mégis boldog, ha te nem, akkor benned van a hiba.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem tudom, jó helyre teszi-e, kicsit mintha gond lenne a kommentek besorolásával. Szóval aqua: pont úgy látom, ahogy te írod, hogy ez az ítélkezés, nagyonerkölcsös szeretetlenség, ez messze nem keresztény dolog. Sok keresztényt ismerek, akik pont ezzel “küzdenek”. A hitük megvan, de a közösségekkel nem tudnak mit kezdeni

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na éppen ezért szoktam azt mondani, hogy hívő de nem vallásos keresztény vagyok. Ha már nem mehetünk el a templomba mert zajonganak a gyerekek, akkor nem is akarok. De az csak egy példa, sok bajom van még nekem a keresztény egyházakkal pedig többel is próbálkoztam.

        Kedvelés

      • Próbálkozz zsidó vagy muzulmán vallással, ott helyük van a gyerekeknek, zajonganiuk is szabad. Zsinagógában, mecsetben is.

        Kedvelés

      • Lehet, csak információs hiányosságomat jelzem ezzel, de igy nagyon messzről úgy látom, hogy lehet, hogy a gyerekeknek helyük van a két emlitett vallásban, de a nők inkább a háttérből figyelnek. A kereszténységben is – szerintem – pl. a zsidó hagyományból, vagy ki tudja honnan való patriarchátusi sztereotipiák nyomán találnak ki ilyen háttérszereplő helyeket egyesek, akik az igazság letéteményéseinek önként kinevezik magukat, s ez, szerintem kb. majdnem bármelyik társadalmi szegmenst jelllemez olykor.
        Persze nagyon elvárnám, hogy az effajta háttérositó sztereotipiákban legalább ilyen közösségekben kb. mindenki észrevegye a szeretetlenséget.

        Kedvelés

      • A háttérrel teljesen igazad van. Mondjuk reformzsidóságban már kezd alakulni a női rabbi intézmény, meg nem azt az imát mondják reggel a férfiak, hogy “köszönöm uram, hogy nem nőnek, hanem férfinak teremtettél”, de azért lényegében úgy van. A kereszténységben az egész patriarchális berendezésből fakad a háttérbe szorítás, ennek a patriarchátusnak a zsidó patriarchátus csak (kis) rész. Sokan mondják, és asszem joggal, hogy igazából a Biblia nőgyűlölőnek mondható passzusai valójában a még sokkal nőgyűlölőbb környezetben védelmet jelentettek, mint pl. a Drákon (drákói) törvényei, amik ugyan elképesztően kemények voltak az alávetettekkel szemben (mai szemmel), de az urak addigi önkényét még így is korlátozták. Legalábbis így tanultam.

        Kedvelés

      • Sajnos azokkal nem tudnék azonosulni. De nekem megvan a lelki békém ma már ezzel a helyzettel, noha egy ideig gondot jelentett az identitásválság.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .