a médiaszekér dübörög tovább

Közzétéve Szerző:

Én azt hittem, az újságcikkeknek nincsen semmi hatásuk.

Szily László

Igazából nem akartam én ezt az egész, sokféle tanulságú ügyet idehozni a blogra, de már magát írja a történet, meg nem is tudok a támogató, érdeklődő e-mailekre egyesével válaszolni most — köszönöm!

IMG_4084

Raffay Zsófiazseni fotója, 2013. augusztus

http://kerekagy.blog.hu/2014/03/24/feljelentette_magat_a_bunbano_downhilles

http://cink.hu/nevettel-mar-ma-tenyleg-ekkora-nagy-bunkok-a-downhill-1550772052

Amit senki nem ír le: én Danit mindkét ügyben azonnal feljelentettem, majd felajánlottam neki még február 28-án, tehát négy nappal az ütés (nem, nem verekedés) után a kerékagy blogon kommentben, hogy ha nyilvános elégtételt ad a támadásokért és a jó hírnevem sérelméért megfelelő helyeken (mert hazug kommentek születtek az ügyben, vagy Danitól, vagy valaki(k)től, aki(k)nek Dani hazudott), akkor visszavonom a feljelentéseket. Dani megkapta az idézést az egyik ügyben, a másikban kihallgatásra is, és megkeresett. Volt egy beszélgetésünk négyesben múlt szerdán (apja, ő, jogász, én), ebben maradtunk, beleállt, megtette, megértette. Méltányolom ezt.

Pénteken lesz még egy közvetítő jellegű bírósági tárgyalás, amely kisebb súlyú bűncselekményeknél szokásos, ott válik hivatalossá az egyezségünk.

Én ezt korrektnek érzem, óvakodtam attól, hogy megalázzam, és most már nem is vele van a baj, hanem közmondásos kommentkultúránkból feltáruló emberi bugyrokkal, áldozathibáztatással, nőgyűlölettel, kajánsággal és fogalmatlansággal. Ők nem gondolnak bele, hogy valaki ugyanígy megütheti az anyjukat, szerelmüket, gyereküket is. Igenis traumatizálva vagyok, akkor is, ha vannak eszközeim, és nem vagyok az az alkat, aki egy sarokban sírdogál.

A kommentelők Kádár állampolgárai megint. Azt nem értik, hogy semmi nincs a kezemben, semmilyen összeköttetés, jogi trükk, semmilyen zsarolási eszköz, csak az igazság, az, hogy mi történt, és hogy ezt tudja Dani és tudja a rendőrség is. A lényeg, hogy nagyon szépen, jogszerűen ment minden: stratégiát alkottunk a jogásszal, akinek itt is külön megrendült hála, és végigcsináltuk. Engem is megdöbbent, hogy van ilyen, és nem csak a passzív trauma van, nem kell hallgatni, dohogni, úgy maradni.

És nem az én fiam volt, hanem Adélé, és nem tarkó, hanem halánték, és ugye nem verekedés, és nem lázítottam és főleg nem a helyszínen, hanem a buta szabályok elleni jogszerű és eredményes tiltakozás módozatait vázoltam fel az első dh-s Népszabadság-cikkben, az ostoba agresszió helyett. De amúgy Szily az első, aki világosan látja, mi történik itt.

Itt az is történik, hogy a fiúk eleve természetkárosítanak, közben nagyon párás a szemük, hogy ők mennyire szeretik az erdőt, és nekik mi minden jár, és senki ne merjen semmit szólni. Én nagyon tűnődtem februárban, hogy Danit nem kellene-e természetkárosítás miatt is felnyomni (tilos a kijelölt útvonalakon kívüli bringázás amúgy is), végül ezt a részt kihúztam a feljelentésből. De az biztos, hogy a tegnap esti kommentelők maguk gyártják a bizonyítékokat a facebookjukon, és most már előálltak névvel, arccal is. Bátrak, na. És tényleg azt hiszik, hogy van igazolás az erőszakra, és tényleg nem tudják, mi bűncselekmény és minek milyen következménye van, lehet. Én nem vagyok agresszív ember, de. Ismerjük ezt jól.

Még olyan fogalmak jutnak eszembe, mint közösségi kontroll, sajtónyilvánosság, kajánság, a szó ereje, hájp, igazság, identitás, jog és erő.

116 thoughts on “a médiaszekér dübörög tovább”

  1. Érdekelne, hogy a Tájvédelmi Körzet (jól tudom?) munkatársai hol vannak ilyenkor? Én tűzoltó vagyok, és ha meghallom, hogy valahol tűz, vagy baleset volt, akkor rá kell kérdeznem a rendőrségi ügyeletesnél, vagy a mentősöknél, hogy tényleg volt-e és kellünk-e hozzá.

    Az efféle nyilvános történésekre a megfelelő szakembereknek már rég fel kellett volna keresniük a tömegközlekedési vállalatot és felszólítani őket, avagy megegyezni velük arról, hogy ha már tilos az a bizonyos fajta kerékpározás, akkor a nyilván jól felismerhetően csak erre használható bicajokat ne engedjék fel a szerelvényre.

    Szerintem a halőr, ha tudja, hogy a taván nem lehet éppen horgászni, akkor nem enné meg, ha azt mondanám neki, hogy csak napozni megyek a 200 ezer Ft-os pecabotommal, kiemelő szákkal, és vödörnyi csalival a csónakomban.

    Az már más kérdés, hogy afféle civil ellenállást, vagy rendfenntartást kellene szervezni a polgárőrség mintájára a környéken lakó férfiaknak és mindannyiuk érdekében rendszeresen utazni (akár a tömegközeledésiek tudtával és ingyenes utazási hozzájárulásával, hisz nekik is segítenének az önkéntesek), akiknek ugyan intézkedési joguk nem lenne, de ha három-négy megtermett középkorú férfi odaáll ezek elé a bélgiliszták elé, akkor azon még ők is elgondolkodnak. Ha meg nem, akkor a nagy tolongásban jó helyre is kerülhet egy-két tasli.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A tájvédelmisekhez: teljesen igazad van, de nehéz ügy. Konkrétan az erdőben meg kell tudni fogni őket. A körzetben magában láthatja, mondjuk a jános-hegyi autóúton, és tudhatja, hogy miért mennek oda, de nem tudja megfogni, megbüntetni. Nem mehet naponta száz DH-s nyomában, hogy ha letér a betonról, megbüntesse, mert akkor közben kilopják a sasfészekből a tojást. Leszedik a héricset, mittudomén, szóval van más dolga is. Négyzetkilométerekre, vagy éppen több tucat négyzetkilométerre jut egy-egy őr. A halőr sem tilthatja meg neked, hogy akár pecabottal menj a tópartra, ha az nem elzárt terület. Persze odafigyel rád, és ha kiveszed a botot a tokból, már büntethet, de el nem zavarhat. Ez is része a jogállamnak. A budai hegyekből általában nem lehet kitiltani a bringát. Egyfajta hegyőrséget persze lehetne szervezni, de ehhez nagyon sok ember kellene, nagy a terület.
      A tömközl esete más, ott ez a fogasőrség sokkal könnyebben szervezhető lenne. És igen, elég a gyáva alakoknak az, hogy komolyabban rájuk szólnak, behúzzák a farkukat, ahogy Dani is nagyon összement, ahogy kiderült, hogy van komolyabb ellenállás.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na és? Én problémám? Miért nekem, nekünk kell megoldani? Ha én ejtőernyőzni szeretnék, elvárom, hogy kapjak hozzá repülőt, mert ugye marha nehéz felmenni másképp párszáz (-ezer) méter magasba?
        Egyébként nem az a baj, ha felszállnak, hanem ha barom módjára viselkednek. Meg ha egy kocsiba akarnak ezren beszállni.

        Kedvelés

      • Pontosan. Mármint az, hogy az a gáz, ha azt hiszik, hogy gumiból van a fogas, és ezren akarnak felszállni, meg bunkók. Amúgy, csak,hogy ne legyünk féloldalasak, Évának meg azokat az idézett mondatait nem értem, amiket “elrettentő példának” hoztak az egyik cikkben. Aki csak gyalogol a hegyen, az is leizzad (=>lehet, hogy büdös is lesz), ha beütik a fejüket, akkor elmennek orvoshoz, és nem hiszem, hogy a nyomukban kiégne a fű-fa-virág… Vagy másik műfajra gondolunk, de a terepesek pl általában egyáltalán nem ilyen tajparasztok. Nyilván van ott is ökör, hol nincs? Van olyan, aki pofozkodik, rendőrapuval fenyegetőzik, majdnem elbassza az embert a kereszteződésben. De valahogy ettől még nem a műfaj ellen kell hadat viselni, hogy már megint az emberi seggfejség ellen.

        Kedvelés

      • Nyilván a viselkedés a probléma, pontosan. Az, hogy a magukat nem tajparasztnak gondolók védik a bunkókat, meg megsértődnek, hogy ők nem is, nem mutat mást, mint hogy a nyájszellem működik.

        Kedvelés

      • Én is erre gondoltam! Ha a tömegközlekedési vállalat nem engedi fel, mert ugye hol máshol mehetnének vele, mint az erdőben, oda meg nem mehetnének, akkor tiltsák meg a fogason szállításukat. Úgy tudom, a downos bicajok jól felismerhetőek és elkülöníthetőek egyéb kerékpároktól. Ha annyira szeretik ezt a sportot, akkor tolják fel. Ha feltolják, hát, még azt is megérdemlik, hogy lejöhessenek vele az erdőben, de szerintem ez az elkényeztetett, arrogáns, tápos banda ennél nyápicabb.

        Kedvelés

      • Hatályos jogszabály szerint ha a kocsimban van pecabot és nincs engedélyem horgászásra, már megbüntethetnek. Bácsikám szenvedélyes pecás, ő mesélte egy hónapja, mikor otthon felejtett egy szerszámot, és megkérdeztem, miért nem telefonált, hogy vigyük utána. Biztos van ellenőr, akivel meg lehet ezt értelmesen dumálni, de a törvény szava szerint megbüntethet.

        Kedvelés

      • Hoppá. Ezt nem tudtam. Azt igen, hogy a tóparton nem ülhetek a botnál, de hogy nem is vihetem a hátamon, azt nem.
        Mindegy, ahol biciklizni lehet a közforgalmú úton (de az erdőben nem), ott tuti, hogy jelen szabályozás szerint nem büntethet meg senkit senki azért, mert DH biciklivel jár az aszfalton. Vagy akár mountain bike-kal. Nekem is az van, meg MB azért nem árt egy jános-hegyi aszfaltra sem. Az meg azért durva lenne, ha ott az aszfaltról is letiltanák, ha nem mehetnének fel bringások bringával a kilátóhoz pl. Viszont az erdőben, valljuk be, a MB-osok csak azért nem csinálnak pont akkora kárt, mint a DH-sok, mert kevesebben vannak. Láttam én MB versenyt, gyilkolja a hegyoldalt rendesen. Meg hát, izé, biciklizem én is erdőben, dombokon, látom a saját nyomaimat is helyenként. Csak ugye ez nem védett terület, és akár az erdészeti járművekhez (sőt, a vadcsapásokhoz képest is) képest is elenyésző az erzió, amit csinálok.

        Kedvelés

    • Sajnos nem tehetsz különbséget kerékpár és kerékpár között, vagy mindet fölengeded, vagy egyet se (lehet esetleg méret alapján korlátozni, de az ebben az esetben semmit nem ér). A fogason számszakilag most is van korlát, de fajta alapján nincs és nem is lehet.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  4. jó, hogy konzekvensen kiálltál magadért (és egyben másoknak is mintaként szolgálhat ez az erő, amivel mindezt tudod képviselni)

    az látszik, hogy kevesek sajátja ez a fajta erő. az első fenyegető hangra visszalépnek (ne mondj semmi rosszat a pincérnek, mert beleköp a levesedbe)
    nem tudom ezt elfogadni. ez a reakció, hogy beleköp és visszaél és nekem majd az rosszabb lesz, pláne még a gyerekemnek is (ugye ismerős a helyzet, hogy behúzzuk a nyakunkat, ha az iskolában balhéznunk kell, mert félünk, hogy a gyereken fog bosszút állni)
    ezt is elfogadjuk? tényleg? elfogadjuk az a felállást, hogy csendben maradunk a levesbeköpéstől tartva?
    milyenek vagyunk, ha ezt hallgatólagosan, vagy tettekben is (illetve a nemtevésünkkel) elfogadjuk?

    aztán az is látszik a történetből, hogy milyen kicsik tudnak lenni ezek a nagy arcok! nem csak ebben az ügyben. ennyire erősnek kell lennünk, hogy kicsik legyenek? és ennyire nem szerethetőek vagyunk ezáltal?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Olyan jók a példáid!
      —

      Örülök, hogy így esett.. a kommenteket egy ideig olvastam, hát a belem kifordul, annak ellenére, hogy semmi újdonságot nem olvastam, “csak a szokásosat”. Akkor is szörnyű, mert pontos tükör.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  7. Olyan érzésem van, hogy a kölyök csak színleg visszakozott, mert fenyegeti a tárgyalás. Abból ítélve, hogy egyéb helyeken a hasonszőrű haverjai miket írnak Évának is, meg másnak is, aki Éva mellett tör lándzsát, nem változott ő meg.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • De ez ennyiben mindegy. Vagyis persze jobb lenne, ha belátás vezérelné és nem a következményektől való félelem. Annyiban viszont precedens és internetvisszhang, hogy innetől ők is tudják és a potenciális áldozatok is, hogy ezt már nem lehet. És nem, erre nem az a válasz nyilván részükről sem, hogy akkor legközelebb többen, hangosabban, erősebben.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  8. Beleolvasgattam egy kicsit a témába, s számomra az is durva (még az agresszió jogosságának emlegetésén felül), hogy a DH-esek többsége az államtól várná el a megoldást a pálya kiépítésére. Az de jó lenne! Én meg a Dunán akarok vzisíelni, ehhez zárják le nekem a megfelelő szélességű vízsávot, építsenek a fejem fölé kötélpályát…
    Remélem, az eset precedenst teremt, azaz a danik a jövőben megállítják az ütést a levegőben. Egy kis netes meghurcolás még jobb is, mint a bírósági tárgyalás, többekhez eljutott most és megalázó.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Elolvastam a cikkeket és ha jól értelmeztem, akkor egy 16 éves fiúról van szó.
    Érdekelne, hogy milyen családban él ez a srác és milyen nevelést kapott, hogy 16 évesen csak úgy tarkón ver valakit, mert nem tetszik neki, ha rászólnak a másokat semmibe vevő viselkedése miatt. Otthon is így viselkedik, ha szólnak bármi miatt a szülei???
    A kommentekhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a magyar középiskolákban nem ártana a fiúk körében az indulatkezelést bevezetni, mert iszonyú nagy problémák vannak ezen a téren.
    A társadalom részéről meg gyalázat, hogy egyből jönnek a leszóló, lefikázó megjegyzések, ha valaki nyilvánosság elé teszi, milyen primitív módon tudnak sokszor viselkedni az emberek.
    Pedig ha senki nem szól, akkor semmi nem fog változni és élhetünk tovább ebben az erkölcsi mocsokban.
    Gratulálok Éva és kitartást!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az indulatkezelést, konfliktuskezelést szerintem is tanítani kellene, de nem csak fiúknak, és nem csak a középiskolákban. Egészen kicsi lányok is elképesztő dolgokat művelnek, kicsit és nagyot, fiút és lányt ugyanúgy agyonnyom a stressz, a lehetséges következményekbe belegondolni is szörnyű. És teljesen igazad van, ez vetül ki a kommentekben, az utcán, tömegközlekedési eszközökön, üzletekben, stb. Félelmetes.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hm, nem tudom, azt, hogy minél hamarabb eszközöket adjunk a gyerekek kezébe, hogy tudják kezelni a stresszt és a frusztrációt, nekem nem tűnik tüneti kezelésnek. Nekem az inkább a nyugtató meg a mesterséges zenpótlékok, alkohol, drogok, stb.
        Jó, ha arra gondolsz, hogy attól még lesz stressz és nyomás, és az az eredeti probléma, azzal egyetértek, de azt sajnos nem tudjuk kiiktatni a mindennapokból, legalábbis én nem látok rá ennyire kézenfekvőnek tűnő stratégiát, bár valóban törekedni kell rá. Viszont ha utóbbi nincs a lehetőségek között, és csak aközött választhatunk, hogy amennyire lehet, megtanítjuk kezelni az indulatokat, vagy nem tesszük ezt sem, szerintem egyértelmű a választás.
        Azt viszont nem értem, hogy miért mondod, hogy diplomások sem tudják kezelni. Persze, hogy nem tudják. Nem tudjuk sokan. Nem is állítottam az ellenkezőjét. Egyetemen ugyanúgy nem tanítják, mint bárhol máshol. Legfeljebb egy kicsit nagyobb tudatosság várható a diplomásoktól, de azért az ilyen folyamatokhoz az gyakran nem elég. Ezért is kellene minél kisebb korban tanítani, a diplomások ugyanúgy a gyerekekből lesznek, mint a társadalom összes többi csoportja. Vannak, vagy ha nincsenek elegen, legyenek ilyen szakemberek, akikre gyerekeknek, diplomás és diplomátlan felnőtteknek ugyanúgy szüksége lenne.
        Viszont kíváncsi lennék, te mit gondolsz, mi lehet a megoldás. Ne érts félre, ez nem ilyen hőbörgős “mondjál jobbat, ha tudsz”, tényleg érdekel.

        Kedvelés

      • Talán az, hogy reális elvárásokat támasztunk magunkkal és másokkal szemben. Esetleg kevesebb lenne így a frusztráció vele együtt a stressz is.
        Ehhez pedig kellő önismeret és “környezetismeret” szükséges.
        A diplomásokat pedig szándékosan emeltem ki, Angliában volt olyan időszak a stadionokban ,hogy a verekedések nem a legolcsóbb szektorokból indultak rendszeresen. A kiemelés célja, pedig rámutatni arra, hogy egy nagyon összetett problémával állunk szemben. Ami egyéni oktatást igényelne szerintem (nincs reális esély egyéni oktatásra szerintem semmiben szélesebb rétegek számára). Nem állt szándékomban kioktatni senkit, csupán a gondolataimat írtam le. Ha az lett belőle, vagy valaki annak érzi, elnézést érte.

        Kedvelés

      • Azért a magunkkal szemben támasztott irreális elvárások tömege csak egy stresszforrás a sok közül, azzal nem lehet kiiktatni az életünkből. A társas érintkezés, együttélés velejárója, a szocializáció egyik fontos eleme, hogy nem tehetek meg mindent, amit akarok, akkor, úgy és ott, amikor, ahogy és ahol szeretném. Ezek az ütközések adják a legtöbb stresszt, ezek mellé valóban nincs szükség az elvárások által generált pluszra, ez így magában is pont elég, de elkerülhetetlen is. És ahogy blaci is írja, nem is lenne jó kiiktatni. Marad tehát a stressz- és konfliktuskezelési technikák elsajátítása.
        A diplomás dolog meg azért szúrta a szemem, és szúrja a magyarázattal együtt is, mert olyan érzetet kelt, mintha “lám csak, még a diplomások sem tudják kezelni, akkor ne várjuk kevésbé iskolázottaktól”, ami pedig szerintem eléggé torzítja a valóságot. A diplomások ugyanúgy nem kapnak ilyen irányú útmutatást sehol, mint ahogy mások sem. Stresszt a nyakukba annál inkább. Akkor miért is várjuk el, hogy jobban kezeljék, mint mások? Ja, hogy kicsit lehetnek tudatosabbak. Hát, bölcsészek, tanárszakosok, orvosok igen, nekik a munkájuk része, de ők sem kapnak sokat. Az összes diplomásnak pedig csak viszonylag alacsony hányada foglalkozik ilyesmivel. Azt hiszem, egy mérnök vagy közgazdász például ugyanannyira képzetlen ezen a téren, mint egy alacsonyabb végzettségű.
        Az utóbbi hozzászólásod után pedig felmerült bennem még egy kérdés: az angliai verekedésekről szóló híreket ugyan nem követtem, de ha valóban az volt az információ, hogy nem a legolcsóbb szektorokból indultak ki a verekedések, abból hogyan következik, hogy diplomások voltak? Vagy konkrétan ezt is írták? Ha igen, akkor elnézést, csak a hozzászólásodból nem ez jött le, és tényleg nem követtem, viszont érdekelne, volt-e ilyen adat.
        Na, egy szó mint száz, olyan sokan sok helyen ekézik a diplomásokat, és sajnos sokszor joggal is, ha nincs alapja, talán mégse tegyük.

        Kedvelés

      • A diplomások kiemelése NEKEM azért fontos, mert van valamiféle elvárás, hogy a diplomás tudjon viselkedni is – ami pont úgy, ahogy mondod, irreális mert miért tudna? Nincs semmiféle tréning konfliktus kezelésből. ráadásul miért is a diplomával járna ilyesmi? Miért nem az általános iskola része kellene legyen, pár tök fölösleges, feledésre ítélt évszám és hasonló helyett?

        Kedvelés

      • Pont így, ahogy mondod, Laci, és akkor pedig visszatértünk oda, ahonnan indultunk: stressz-, indulat-, konfliktuskezelést tanítani kellene MINDENKINEK, márpedig az általános iskola az, ahol azért mindenki megfordul. Ráadásul így megspórolhatnánk mindenkinek jó pár kezeletlen konfliktust, amik évek alatt felgyűlhetnek, míg esetleg önszántából eljut odáig az ember, hogy valamit kezdeni kellene, meg közben alakul annyi tudatosság, hogy sikerül is fejlődni.
        Igen, egy ideális világban a diplomás tudna viselkedni, de abban a világban mindenki tudna. Ez, ami nekünk van, ez meg elég messze van az ideálistól.

        Kedvelés

      • “Szerintem nem érdekelt” – szerintem meg ez a személyeskedés. Tényleg érdekelt, hogy csak annyit mondtak-e, hogy drága szektorokban történt, vagy konkrétan le volt-e írva az, hogy diplomások csinálták a balhét, mert számomra az előbbiből nem következett automatikusan az utóbbi. Sajnálom, ha nem hiszed el.
        A gondolatmenetem pedig csak arról szólt, hogy nem értem, miért kell a diplomásokat, és miért éppen a diplomásokat kiemelni, mikor általában véve sehol senki nem tudja jól kezelni a stresszt és a konfliktusokat. Fölöslegesnek érzem kiemelni ezt a csoportot azért, mert láttunk már diplomásokat balhézni. Ennyi erővel kiemelhetjük a szőkéket vagy a tíz év alatti gyerekeket vagy a kamaszlányokat is, meg a hajnalban piacra siető néniket.
        Mindegy, kár erre több szót vesztegetni, tényleg sajnálom, hogy személyeskedésnek érzed, azt hiszem, elég tárgyilagosan fogalmaztam, és nem címkéztem vagy minősítettem senkit.

        Kedvelés

      • Szerintem nem érdekelt,”… de ha valóban az volt az információ,…”, ez számomra személyeskedés. Orvosok kedvenc mondata ez,közben ezt gondolja ha én valamiről nem tudok az nem létezik és nem is létezhet. Nem kell ekézni a diplomásokat, megteszik saját maguk. Casual huligánok, a cikkben nem az iskolai végzettséget írták, hanem többek közt hogy a többség miből él. Minimum főiskolai végzettség kellett hozzá.
        A gondolatmenetetek Blacival, szerintem a “texasi mesterlövész csapdája”.
        A diplomások mosdatása a részetekről, inkább az a kategória védjük magunkat mert mi is közéjük tartozóm. Nagyon ülhet az életben ez.

        Kedvelés

      • Nem hinném, hogy szerecsent mosdattunk, nekem elég konkrét – cseppet sem jó – véleményem van a diplomásokról. Épp azt mondom, hogy nem, semmi kapcsolat nincs az emberség meg a diploma között például. Nem jobbak a diplomások, mert nem is lehetnek jobbak – semmi nem történik az egyetemen, ami miatt azok lehetnének. Ellenben az lehet, hogy épp a végzettségük miatt arrogánsabbak, vagy épp büntethetetlennek képzelhetik magukat.

        Kedvelés

      • Rossz helyre ment a válaszom, bocs, itt van eggyel följebb. De ha már, akkor még annyit hozzátennék, hogy a “diplomások mosdatása” részt azért sem értem, mert szó szerint le is írtam, hogy sok esetben jogosnak tartom a diplomások ekézését, egyáltalán nem gondolom, hogy feddhetetlenek. Szóval vagy nagyon nem tudom megfogalmazni a mondanivalómat, vagy nem tudom, mi van.
        A “valóban…” után viszont valóban kimaradt egy “csak”, úgy lett volna pontos, hogy tényleg csak annyit írtak-e, vagy szó szerint azt is, hogy diplomások. Ez nem csak magával az esettel kapcsolatban érdekelt, hanem mint jelenség is érdekes, hogy a sajtó mit és hogyan mér fel és fogalmaz meg a balhékkal kapcsolatban.

        Kedvelés

      • Nem értem. Stressz és indulat van, azt nem lehet megszüntetni, sőt nem is szabad. Marad ezek kezelése. Jó, lehetne sok mindent tenni azért, hogy kisebb legyen a stressz, kevesebb e gyűlő indulat, de azért valamennyi mindig van.

        Kedvelés

      • “…Jó, lehetne sok mindent tenni azért, hogy kisebb legyen a stressz, kevesebb e gyűlő indulat, de azért valamennyi mindig van.” Én csak azt szeretném, hogy ez egy adott szint alatt maradjon. Ami nem okoz például testi tüneteket, pszichés elváltozásokat, nem torkollik erőszakba, ne adj isten halálesetbe.

        Kedvelés

      • Igen, ez jogos, de nekem az az érzésem, hogy ha nulla a konfliktuskezelő képesség, akkor azért nyilván kitör az indulat. mert azt, hogy nulla legyen a konfliktus, nem csak elképzelhetőnek, de kívánatosnak sem tartom. Szóval a kettőnek együtt kellene léteznie.

        Kedvelés

      • Én is ismerek egyet, karinaingrid, az exemet két diplomával, plusz 4-5 továbbképzéssel, aki nem tudta ezt kezelni.
        Mikor összetörte a cserepeimet, meg a gyertyatartómat azt mondta, hogy örüljek, hogy nem engem ütött.
        Igaz mondjuk, hogy ez az előtt volt, mielőtt engem megvert.

        Kedvelés

      • Aha , akkor sorry. De ez sem változtat a lényegen. Inkább lesújtóbb a véleményem, ha 26 éves létére így kezeli az ilyen helyzeteket.

        Kedvelés

    • A cikkben én is 16 évest olvastam, de a képek alapján nekem is többnek tűnt. Bár ha az apja ment vele a megbeszélésre, akkor lehet, hogy tényleg nincsen még 18. Amúgy a fiúk viselkedése, helyesírása, és a többi cikk alatt a kommentelők stílusa, hozzáállása nem lep meg – már hosszú idők óta tapasztalom, hogy a legtöbb oldalon, blogon általában ez a bevett szokás: bunkó, hímsoviniszta, személyeskedő duma ömlik mindenhonnan, mintha vadbarmok özönlötték volna el az internetet, sehol egy értelmes érv, konstruktív vita, csak a hülyeségét nyomja mindenki.

      A fiatal srácok zöme, és sokszor a lányok se – tisztelet a kivételnek – nagyon nem tudnak viselkedni. Nap mint nap látjuk ezt: iszonyú nagy arc, lazaság, harsány, agresszív modor, mindent megengednek maguknak, és azt hiszik, rájuk nem vonatkozik semmilyen szabály, törvény. Gondolkodni nuku, az empátiáról, felelősségről, kitartó munkáról meg azt sem tudják, mi fán terem. Aztán, ha történik valami, és pofára esnek, jön a nagy hőbörgés – mindenki hibás, csak ők nem. Nem tudok, nem értem, miért ilyenek és nem akarom azt mondani, hogy hát ezek a mai fiatalok, mert szerintem a mi korunkban sem voltak sokkal külömebbek, de nagyon tanulságosak a Facebookra rossz helyesírással beírt, végtelen sötétségre utaló hozzászólások. Az a legdühítőbb, hogy se a fiatal, se a nem fiatal hozzászólók számára nem világos, hogyha megszegek egy törvényt – például egy nyilvános helyen, közlekedési eszközön, nem megfelelően viselkedek, másokat zavarok, hangoskodok, agresszív vagyok, sőt másokra rátámadok – akkor annak következménye lehet. És nem az lesz a hibás, aki jogosan rendreutasított, szankciókat hoz ellenem, hanem én, mert megszegem a közösség szabályait. Döbbenetes, hogy még azt tartják bűnösnek, aki ahelyett, hogy meghúzta volna magát kiállt az igazáért. Nekem nagyon tetszik Éva a bátorságod, szerintem példaértékű – ez kellene legyen a természetes, jobb hely lenne ez az ország.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem értek egyet azzal, hogy a mi korunkban sem voltak különbek. Igen mi is lázadoztunk, mi is voltunk olykor-olykor szemtelenek, de ahogy írod: “iszonyú nagy arc, lazaság, harsány, agresszív modor, mindent megengednek maguknak, és azt hiszik, rájuk nem vonatkozik semmilyen szabály, törvény. Gondolkodni nuku, az empátiáról, felelősségről, kitartó munkáról meg azt sem tudják, mi fán terem. Aztán, ha történik valami, és pofára esnek, jön a nagy hőbörgés – mindenki hibás, csak ők nem.”

        Szóval ez így, ennyire durván nem volt anno, én a 80-as évek végén jártam középiskolába és sem a suliban, sem a környezetemben (család, barátok) nem találkoztam ezzel a jelenséggel, amit most produkálnak a mai fiatalok.
        Én közvetlen közelről, a párom két fiánál látom ezt a jelenséget.
        Semmibe veszik a felnőtteket, úgy köszönnek, hogy helló, mi zu? Nem érzik, hogy egy felnőttel szemben ez tiszteletlenség, bejönnek a lakásba, semmi kérdés, egyeztetés, hogy éhes vagyok apu, mit ehetek.
        Olyan, hogy kérni nem ismerik, követelnek, ezt és ezt akarják, és elmennek.

        Számukra a család pénzforrás, nem szeretet, tisztelet, ragaszkodás. Nincs semmi elköteleződés, hogy otthon megkérdezem, mit segíthetek, lenyírom a füvet, kiviszem a szemetet. Amikor a nagyobbik gyerekre rászóltam, hogy mossa el a kávésbögréjét, kiakadt, hogy ő mosogasson, és hogy ő nem jár bkv-val, mert már eleget buszozott.
        Hazudoznak mindenkinek, minden családtagnak, söröznek, bagóznak, elverik a pénzt, bármit mondunk sértésnek veszik, közben pedig hülyeséget-hülyeségre halmoznak. És látom a társaikat, a buszon, sörrel a kezükben, ordítoznak, röhögnek, “frenkiznek”, ez az életük. A nagyobbik fiúnak 8! általánosa van 20 évesen, de akkora de akkora önbizalma, a semmire, rohadt nagyképű, és úgy gondolom, hogy a rendszer miatt.
        Mert SEMMI ELVÁRÁST nem támasztottak velük szemben kisebb korukban, a túl nagy liberalizmus ide vezetett. A mi időnkben, ha a tanár ránk ordított, dobálta a krétát a fejünkre, el sem mertük otthon mondani, voltak pofozások is, de csak a fiúkat. Senki nem tett panaszt. Most meg rohannak be a szülők, a tanár meg tehetetlen. Halljuk vissza a gyerektől, hogy a tanárt fenyegetik, ha megpofozza, feljelenti.
        Hibásak a szülők is, ahogy a barátomnál látom. Rengetegszer nem szól rá a gyerekre, ha bunkó,ha tiszteletlen, hogy fiam beszélj normálisan. Belefáradt.
        Fontosabb nekik a kortársakhoz való igazodás, majmolás.
        Ennek a generációnak a pénz, a vagyon az egyetlen örömforrás, mások lenyomása, kitűnni, felvágni, hogy én vagyok a menőbb. A tudás, a tanulás, a fejlődés értéktelen számukra.
        Azokat a hasonló korú fiatalokat sajnálom, akik nem ilyenek, akik próbálnak normális életcélt kitűzni maguk elé és értékes életet élni.

        Kedvelés

      • “Számukra a család pénzforrás, nem szeretet, tisztelet, ragaszkodás. ”
        Ez nevelés kérdése, tehát ha ők ilyenek, a szülők masszívan benne vannak ebben.

        Kedvelés

      • Viszont az is következik ebből, hogy ha a mai gyerekek ilyenek, azért mi vagyunk a hibásak, mármint a mi generációnk.

        Kedvelés

      • Pontosan, én ezt az előbb le is írtam: “Hibásak a szülők is, ahogy a barátomnál látom. Rengetegszer nem szól rá a gyerekre, ha bunkó,ha tiszteletlen, hogy fiam beszélj normálisan. Belefáradt.”
        Nekem nincs gyerekem és meg is kapom mit tudhatok erről. De én is családban éltem, nevelkedtem és nem így viselkedtem a szüleimmel, felnőttekkel, az unokabátyáim se így viselkedtek.

        Tehát ezen a mai 30-as, 40-eseknek kellene elgondolkodnia, mit rontottak el.
        Én a barátomnak megmondtam, hogy a ti családotok nem működött. Meg is sértődött. De máshol is látom, üzletben, hogy hagyják a gyereket a fél boltot szétpakolni, üvölt fél órán keresztül, nem szól rá a szülő. Tudom baromi nehéz, nekünk nem volt biztos munkahely 30 éven keresztül, de azért ez hozzáállás és felelősség kérdése is!!

        Kedvelés

      • Nem az a baj, hogy most nem szól rá. Hanem az, hogy nem alakult ki köztük egy szeretetkapcsolat, a gyerek nem kapta meg a figyelmet akkor, mikor kellett volna. És persze vsz nem volt következménye korábban, ha elfogadhatatlanul viselkedett.

        Kedvelés

      • Nade: akkor miért is a tiltást hiányolod mégis? Nem állítom, hogy nem kell határokat szabni, nagyon kell, de nem a tiltás a lényeg. És nem a tiltás hiánya miatt szemtelenek, hanem mert nincs közöttük szeretet. Késő most leülni velük beszélgetni. Illetve hát most már nagyon nehéz lenne ez. Engem huszonévesen akart apám nevelgetni. Késő, az első tíz évemben kellett volna velem foglalkoznia.
        Nem tudom, a párod mit csinált annak idején, miért volt olyan a gyerekkoruk, amilyen, nem akarok megítélni senkit, csak azt mondom, hogy a gyerekeket SE ítéljük meg.

        Kedvelés

      • Igen. Nem a folyamatos hogybeszészfijamot hiányolom, mint (látvány)fegyelmezést, hanem úgy egyáltalán az értelmes kommunikációt a családban. A tartást.
        Köszönhet helóval az a kölyök (normálisan, nem már a hűtő felé iramodva), de ne nézze a szülejét (és senki mást se) hülyének, se perselymalacnak. Tisztelje a másik embert.
        A szép szavakkal az van, hogy megtanulhat kifele trillázni, ha amúgy nulla a rezilienciája, és pöccre ugrik ki belőle a baromállat. Vagy sose ugrik ki, hanem mindig otthon motyogva szentségelő szerencsétlen lesz belőle. Úgyhogy valahogy ez, hogy “mert tegezi a szülőt, azért lesz belőle egy bunkó”, meg “nem oszt körmöst a tanár, ezért nincs fegyelem” (=kondicionált félelem, gratulálok) egy kicsit ilyen tüneti kezelésnek tűnik.

        Kedvelés

      • Ide írok, mert a legutóbbihoz nem lehet: pontosan értettem, Nadja viszont nyilván nem írta ide az egész kórtörténetet, szerintem nem a tiltás a lényeg, hanem a leszarás, meg a mindent ráhagyás, a szeretetlenség, vagy a majomszeretet. Tiltani pedig kell, szerintem, bizonyos dolgokat nem lehet megtenni, természetesen magyarázattal és persze 0 évestől fokozatosan keretet szabni, amin belül mozoghat. Lehet, hogy nem így mondjuk, hogy márpedig megtiltom, hogy…., hanem úgy, hogy nem dughatjuk a tűzbe a kezünket, mert az bizony éget és nagyon fáj.

        Kedvelés

      • Valamint nem általánosított, legfeljebb nem pontosan fogalmazott, amikor azt írta, hogy a párja gyerekei ilyenek, és sok ilyen gyereket ismer. Engem nagyon zavar, ahogy szétszedtétek, holott csak rávilágított egy létező problémára. Tudtommal nem pszichológus, ezért nem tudja a tutit, ötletel, próbálkozik, segítene, ha tudná hogyan. Ha most kioktatjátok mitől lettek ilyenek a srácok, attól még rohadt nehéz lehet elviselni őket.

        Kedvelés

      • 🙂 Érdekes, hogy az én észrevételemet sérelmezték. Pedig én csak kibővítettem, amit aritarel mondott.
        És nem általánosságban mondtam, hanem hogy van egy ilyen CSOPORTJA a mai fiataloknak.
        Amúgy meg tisztán látom mitől lettek ilyenek, ahogy írtam a szüleik hibáját már nehéz kijavítani és nem is érzem ezt feladatomnak,

        Én csupán arról szerettem volna beszélni, hogy vannak ilyen gyerekek, fiatalok.
        És igenis úgy látom, hogy NEM CSAK a szülő, a környezet a hibás a viselkedésükért, hanem Önmaguk is! A gyerekek!
        De gyerek felett, 16-20 éves fiatalokról nem lehet ítélkezni. Kiderült, hogy páran így gondolják.

        Kedvelés

      • blaci nem akartam a tiltásra kihegyezni a dolgot, nem volt akkor elég árnyalt a megfogalmazásom, vagy félreérthető voltam. De nem is írtam ezt, hogy tiltani kell, hanem azt hogy nem szól rájuk. Szerintem ez pedig nem ugyanaz.
        Ha szó nélkül elviszi az apja értékes szerszámait, holmiját akkor mit kellene tennie? Szólunk, hogy ne tegye. Vagy ne említsük, meg mert akkor az tiltás??
        Csúnyán beszélnek a nagyapjukkal. Ne szóljunk, mert az tiltás?
        Szétpakolnak a kertben, ne szóljak semmit?
        Múlton már változtatni nem lehet és már nincs is értelme ezen problémázni.
        De nem is akarom már tovább ragozni.

        Viszont 16, 20 éves emberekről beszélünk, és ahogy az előbb már leírtam,
        nem biztos, hogy csak és kizárólag mindenről a szülő tehet és csak a múlt hibáztatható, és a törődés hiánya az ok, a gyerek meg csak áldozat és azért viselkedik hülyén.
        Mert 20 éves embertől elvárható, hogy nagyjából tisztában legyen a viselkedésével, a tettei következményével.

        Úgy látom nehéz nektek azt elfogadni, hogy igenis van, hogy a gyerek gáz,
        rossz természettel, rossz emberi tulajdonságokkal.

        Kedvelés

      • Azt hiszem, a tiltást már korábban tisztáztuk is, úgy, ahogy beszéltünk róla, részemről egyetértek, én is írtam ,hogy kellenek a határok. Egy dolog – creusanak is írom – ami nagyon zavart, az az, hogy az én olvasatomban bizony “a” mai gyerekekről is beszéltél. Általában. Az egyik kommentedben általánosságban írtál róluk, a párod gyerekeit példakánt felhozva. Ez a mondat: “amit most produkálnak a mai fiatalok.” általánosítás – szerintem.

        Kedvelés

      • Ja, nem, nem nehéz elfogadni, hogy van nehéz természetű gyerek, mert látom. Meg abban is egyetértünk, hogy a 20 éves, az már nem is gyerek, sőt nem is kamasz.
        Attól félek, hogy a párod most sem állít fel pontos határokat, mármint így értem, amit írtál. Fiam, ha még egyszer elviszel egy szerszámot szó nélkül, akkor a szerszámokat elzárom előled, és nem használhatod egyáltalán. Stb. Persze ez ötlet, nem látok bele. Pontos határok, biztos következmények, nem fenyegetőzés meg ígéretek.

        Kedvelés

      • blaci szerintem ez egy kicsit kötekedés, hogy ” a mai fiatalok” 🙂 és az akkor általánosítás. De a hétköznapi életben is előfordul, hogy általánosságban beszélünk. Ez egy szófordulat, kifejezés.
        De levontam a következtetést, hogy ez zavaró, bántó lehet. Pont. 🙂

        Kedvelés

      • Na, két malomban őrlünk, de mindketten mindkettőben, és egyszerre. Közben a másik bejegyzésnél erre kérdeztem rá, el ne olvasd!

        Kedvelés

      • Amúgy meg határokat állítottunk fel és minden értékes dolgot elzárva tartunk, megkértük őket, ha szükségük van, szóljanak, és akkor mi adjuk oda nekik.

        Kedvelés

      • Hát akkor az is spanyolviasz volt. Cserébe szerencsére nem is küldtem el a másikon a kérdést, úgyhogy nem is fogod elolvasni. Igen, zavar a megfogalmazás, hogy “a” … Tudod, “a” nők ilyenek, “a” férfiak olyanok, stb.

        Kedvelés

      • hű Nadja!
        ez akár kereszténydemokrata kirohanásnak is elmegy.

        bocsánat és elnézést, de egy fikarcnyi megértés sincs a soraid mögött.
        kapcsolat, beszélgetés, megismerni a másik motivációit. úgy mesélsz ezekről a még kialakulatlan félig felnőtt gyerekekről, mint valami nem emberi lényekről.

        ne haragudj, de ez itt nekem kicsit sok volt.

        hibás keresés. ez meg mi???

        tiszteletlenség??? miért kell téged tisztelniük? mert te vagy a felnőtt? ne haragudj, de arról a gyerekek nem tehetnek, hogy te idősebb vagy náluk. a tiszteletnek nem ez az alapja.

        tényleg bocsánat, ha erősek voltak a szavaim,

        Kedvelés

      • Elég sok mindent láttam ezektől a gyerekektől, nem alaptalanul írtam ezeket.
        De te meg automatikusan védelmedbe veszed a gyerekeket, pedig nem is tudod hogyan viselkednek.Meglopták a szüleiket, nagyapjukat, kérés nélkül elvisznek, elvesznek dolgokat a házból, disznóólat csináltak a szobájukból.
        Miért gondolod, hogy nem beszéltünk velük? Rengeteget! És nem vádolva, szigorúan, hanem beszélgetve, érdeklődően, hogy mi a baj?
        Én sajnos azt látom, hogy amikor kicsik voltak, sok minden rájuk volt hagyva. Ez következik abból, ahogy sok mindenre reagálnak.
        Egy alapvető tisztelet mindenkinek kijár, nem úgy kommunikálok senkivel, sehol, hogy hé te, alapvető viselkedési normák pedig vannak, akár tetszik, akár nem.
        És bocs, de én meg azt furcsállom, hogy kétségbe vonod a felnőttel szembeni tiszteletet.
        Azért mert egy gyerek nincs egy szinten egy felnőttel, mert nagyobb felelősség van egy felnőtt nyakán, mert többet dolgozott, több tapasztalata van, mert egzisztenciát teremtett. A gyerek meg ennek a gyümölcsét és kényelmét élvezi.
        A felnőtt meg befizeti a csekket, intézi a lakás, háztartás összes feladatait, gondjait, amiből sok gyerek semmit nem lát. És mi soha nem ordibáltunk egyik gyerekkel sem, hanem mindig normálisan, emberi hangon szóltunk hozzájuk. Ellentétben velük, akik sokszor csak vakkantani tudnak.

        Ha neked nincsenek ilyen gyerekek a környezetedben, akkor lehet ezt nem tudod megérteni és örülj neki. De sajnos számomra szörnyű látni ezeket a gyerekeket itt a környéken, beszéltünk az iskola igazgatójával is, vannak gyerekek , akik viperával járnak suliba, a tanárok nem mernek bizonyos gyerekekre rászólni. Sok gyerek az utcán nő fel, a szülők nincsenek sehol, akkor ki lenne a hibás?
        De ezt most baromi hosszú lenne leírni.
        Tudom. hogy vannak normális gyerekek és én nem is erről beszéltem, ezért ne vedd magadra légy szíves.

        Kedvelés

      • ” A gyerek meg ennek a gyümölcsét és kényelmét élvezi.
        A felnőtt meg befizeti a csekket, intézi a lakás, háztartás összes feladatait, gondjait, amiből sok gyerek semmit nem lát.”
        továbbra is azt gondolom, hogy minderről a gyerek nem tehet.
        légy hálás , mert felnevelünk! de hát miért is? a gyerek nem tehet arról, hogy gyerek és nem tud még dolgozni és tanulnia kell és még kora alapján sem képes jövedelmet termelni. amiről nem tehet, helyzete okán nem tehet, ezt talán nem méltányos számon kérni rajta.

        ahogy a gyerekek viselkednek: tükrözik az őket körülvevő felnőtteket.

        van gyerekem. gyerekeim. 23-18-18-10 évesek.

        Kedvelés

      • Nem a ráhagyás a gond. Az a baj, hogy a szülők azt képzelik, hogy a foglalkozás az az, hogy tiltunk. Frászt. Te is azt mondod, hogy rájuk volt hagyva sok minden, pedig valójában nem foglalkoztak velük, nem törődtek velük eleget. Ennek csak része, hogy rájuk hagyták – mert az is kényelmesebb, mint valóban rájuk figyelni.

        Kedvelés

      • Szerintem nagyon sok dolog van, amit meg lehet és meg is kell érteni, tekintetbe kell venni – igen, látja az ember, hogy milyen a szülő, miben a nőtt fel a gyerek stb. de mindent nem lehet, és nem is kell elfogadni. Nehéz és kényes kérdés ez, amiről írtok, és Blacival értek egyet a leginkább, hogy ezek a jelenségek a mai szülők generációjához köthetők – egyik kollégám szokta mondani, hogy mi, azaz a mai harmincasok, negyvenesek rontottunk el valamit, hogy ekkora állatok a gyerekeink, de van egy pont ahol nem lehet megértés, ahol nem lehet, hogy a gyerek, vagy a fiatal bármit csak úgy megússzon.

        Mert mondhatjuk, hogy pl. az Évát megütő fiú nem kapott szeretet a családjától és azért lett ilyen, de változtat ez a helyzeten valamit? Megsértette a törvényt, bántalmazott valakit, és ne kapjon büntetést, mert szegénynek nehéz a családi helyzete?
        Fiatal srác nem megy el se tanulni, dolgozni, mert a szülei elkényeztették, és eltartják, aztán a szülők meghalnak, ő meg egyedül marad, betör valahova, kirabol valakit – ne kapja meg a büntetését mert a szülei a hibásak?
        Ha a 16 éves fiatal feltöri a tanára íróasztalát a tanáriban, és ellopja pénzét, telefonját, akkor azzal mit kezdjen a társadalom? Sajnáljuk? Milyen retorzióban részesüljön, ami nevelő hatással van rá? Van olyan? Lehet még ekkor valamit kezdeni vele? És hol az a rendszer, ami ezt biztosítja?
        Azok a fiatalok, akikről Nadja írt – vannak ilyenek a közeli ismeretségi körömben, tudom, mért lettek olyanok, amilyenek, de az ok ismerete és az én megértésem nem változtat azon, hogy nem dolgoznak, és bizony lopnak, amit érnek, dílerkednek, balhéznak, isznak, cseppet sem hasznos tagjai a társadalomnak. Számukra milyen megoldás létezik?

        Tisztelet – én azt gondolom, hogy egy alapvető tisztelet minden emberi lénynek megjár, legyen az osztálytárs, tanár, egy járókelő az utcán – nem azért mert idősebb, nem azért mert jobb, hanem azért mert embertársunk, és nem beszélünk úgy vele, mintha a seggünkből rángattuk volna ki. Ha valakinél ez nem, alap, ha agresszív, ha fellök a buszon, ha szemetel, ha részegen randalíroz, balhézik, belerúg a kutyádba, akkor próbáljuk megérteni a motivációit, vagy nyugtázzuk, hogy ja, kialakulatlan még? Nagyon kényes, húzós kérdés ez, és szerintem mindenképpen elgondolkodtató: ha élhető világot szeretnénk, ahol nem kell félni, a javainkat félteni, és ahol a gyengébbet megvédik, akkor ezeket a viselkedésformákat nem bátoríthatjuk, nem tűrhetjük el.

        Kedvelés

      • “mi, azaz a mai harmincasok, negyvenesek rontottunk el valamit,”

        húha! ez durva ítélkezés.

        mindig voltak, vannak és lesznek devianciák.

        azért, mert a te személyes életteredben nagyobb számban látsz deviáns magatartást (ilyen iskolában dolgozol, ha jól olvastam eddigi hozzászólásaidat) még nem jelenti, hogy az arányait tekintve több ilyen eset van az elmúlt években, mint korábban.

        mindig voltak pimasz kamaszok, akik nem köszöntek hangosan és csak úgy odavakkantottak a felnőttek felé.

        nekem Nadja hozzászólásából az tűnik ki nagyon élesen, hogy a saját érdeke, a saját élettere sérül a barátja gyerekei miatt. és megértés, odafigyelés helyett beáll szidni őket, mintha ez bármit is megoldana.

        aztán majd ő lesz az első, aki jön az “ugye megmondtam, hogy senkiházi lesz belőle” mondattal, ha a gyerekeknek tényleg félre csúszik az életük. de ennek ellenkezőjéért olyan túl sokat nem tesz és tett. illetve amit tesz azt hangosan felemlegeti.

        beszélgetett velük! sokat! – mi is ez? hmmm. említésre nem méltó minimumnak tűnik.

        Kedvelés

      • Egyetértek veled és elszomorít, ahogy mindenki ekézi itt Nadját, aki beszámolt egy helyzetről, amit nem tud megoldani, nincs személyes tapasztalata a gyereknevelésről, (ha lenne, akkor sem könnyű majdnem felnőtt, készen kapott, elbaszott kölykökkel), és senki sem hallotta ki az elkeseredést, a többféle próbálkozást, a megértésre való nyitottságot a szavaiból. Számomra egyértelmű, hogy nem a gyerekeket hibáztatja, de attól még elvárható lenne a kulturált viselkedés, az alapvető minimum, én személy szerint elküldtem volna már őket a búsba….és miért is neki kéne szívni kötelezően????

        Kedvelés

      • creu, és Nadja: nem a két kamasz gyerekkel kapcsolatos megállapításokat nehezményezem én, de árnika sem. Hanem pl. azt a megállapítást, hogy a mai gyerekek ígymegúgy. Ez általánosítás. Még akár lehet is benne valami, de a szülők felelőssége ez is. Ezzel együtt, mi is pont ugyanezt hallottuk a szüleink generációjától, pedig én kb. Nadja apja is lehetnék, ha nem tévedek. És persze Nadja korosztálya is megkapta annak idején. A másik, ami miatt ekéztünk, az a tiltás mint megoldás – de úgy érzem, ebben végül egyetértésre jutottunk Nadjával.
        Nadja, még valamit: Árnika is írt jelenségről. Az “aztán majd ő lesz az első … ” mondat nem rólad szólt. A beszélünk velük, hát az meg tényleg a minimum. Hogy nincs más eszközöd, pláne ma már, az lehet, nyilván nem lehet rajtad számon kérni, nem a te hibád, hogy nem teszel többet, nem erről van szó, de nem is különösebben nagy tett.
        Ne érts félre: sajnálom, hogy két enyhén szólva nem túl jó szülő dolgai miatt te szívsz most, meg hát azért a párodat is, aki most próbál valamit helyrehozni a hibákból. És az is teljesen jogos, hogy attól, ahogy korábban viselkedtek a gyerekekkel, még nincs joguk semmibe venni másokat, az is, hogy te ettől fel vagy háborodva. Csak azt mondom, hogy nagy hiba lenne leírni a mai gyerekeket en bloc, azért, mert most elkeseredett vagy. Ja, és hát most elkezdeni tiltani, hát ezzel nem fogtok célt érni, az biztos, Adott két, lázadó, az apjukat nem csak nem tisztelő, de nem is igen szerető, hozzá nem kötődő kamasz, baromi bizalmatlanok. Ha változtatni akartok a helyzeten, akkor kb. az marad, hogy megpróbáltok a bizalmukba kerülni, az apjuk legalább szeretetet adni szemrehányások helyett – persze korlátokat is szabva. Szaktanácsot kellene kérni, nevelés ügyben, gyerekpszichológustól, fejlődéslélektanásztól. Kipuhatolni, hogy milyen közös programokat lehetne velük csinálni, amihez kedvük van. Ez adna lehetőséget valódi beszélgetésre, hogy ne számonkérésnek érezzék, hogy mi bajuk van? Mert ha azt érzik, hogy ők reparálásra szoruló elromlott szerkezet, akkor csak ellenállnak.

        Kedvelés

      • Árnika te itt valamit nagyon félreértettél. Én egy jelenségről írtam puszta tényeket. Kamasz fiúkat kaptam, akiket idegen már nem nevelhet, mert már a saját szüleikre sem nagyon hallgatnak. Sajnálom, ha rosszul fejeztem ki magamat. De blacinak is ezt írtam, és ezt akartam kifejezni, hogy a barátom és volt neje nem foglalkoztak a gyerekekkel, nem törődtek velük, és ez sok mindennek a gyökere. Tehát hibásak ők is. A gyerek pedig dolgozni ugyan nem tud, de részt venni a család életében, az otthoni munkákban viszont igen. Nem kis istenek, akik gyerek mivoltuk miatt felmenthetők minden alól. A másik emberrel pedig emberi hangon beszélek.
        Örülök, hogy neked szép családod van, de te is az elfogult szülők közé tartozol és nem tudod megemészteni, ha valaki gyerekekre rosszat mond.
        A kijelentésedet pedig ki kérem magamnak, ezt csak Te feltételezed, hogy csupán azért beszélek erről mert, engem zavarnak a gyerekek. Tény, hogy nagyon furcsa számomra a viselkedésük, de ezt a barátomnak is elmondtam és ő is elfogadta és tisztában van a nehézségekkel. A történteken változtatni nem lehet, most kamaszként próbáljuk őket jó irányba terelni, de sajnos nagyon nehéz.

        A másik dolog pedig, hogy légy szíves ne ítélkezz úgy másokon, hogy nem látsz bele pontosan az életükbe. Úgy látom, hogy te mintha a saját gyerekeidre vetted volna a szavaimat.
        A következő mondatodat pedig ki kérem magamnak:
        aztán majd ő lesz az első, aki jön az “ugye megmondtam, hogy senkiházi lesz belőle” mondattal, ha a gyerekeknek tényleg félre csúszik az életük. de ennek ellenkezőjéért olyan túl sokat nem tesz és tett. illetve amit tesz azt hangosan felemlegeti.
        beszélgetett velük! sokat! – mi is ez? hmmm. említésre nem méltó minimumnak tűnik.
        Honnan tudod , hogy nem tettem, tettünk túl sokat? Milyen jogon teszel ilyen kijelentést? Nem felemlegettem, hanem elmondtam.
        Említésre nem méltó minimum? Te valami csodatevő angyalka vagy ezek szerint, hogy a gyerekeket varázsütésre jó irányba tereled.
        Azt, hogy leültünk a gyerekekkel tanulni, elmentünk az iskolába, kirándulni vittük, megkérdeztük mi a gondja, mondja el. Megértőbb, türelmesebb voltam velük mint a saját anyjuk. De te ezt is felemlegetésnek fogod venni.
        Ja hogy ez minimum? Mit kellene tennünk, arany hintóba hordozgatnunk őket?
        Elég furcsákat mondasz.

        “ahogy a gyerekek viselkednek: tükrözik az őket körülvevő felnőtteket.”
        Tudod ez sajnos nem minden esetben van így, ezt megtapasztaltam és szembesültem ezzel.
        Az egyik barátnőmnek 1 éves volt a fia, amikor elvált. A gyerekek apja a válás után soha nem látogatta a gyerekeket, az anyjuk nevelte, majd lett új párja. A barátnőm sokat foglalkozott a gyerekekkel, a fiával is. Ennek ellenére teljes mértékben olyan lett a fiú, mint az apja.
        A barátnőm ezt úgy fogalmazta meg, hogy akkora bunkó, mint az apja.

        Tehát a nevelés, a minta csak pár tényező a jellem alakulásánál, sok esetben erősebbek a gének, az öröklött tényezők. és ha megszakadsz, akkor sem tudod a gyereket más irányba terelni. Mert egyszerűen ő ilyen, mert ki tudja melyik rokontól mit örökölt. 18-20 évesen pedig már nem tudod egy gyerek jellemét befolyásolni.
        Pszichológusok vizsgálták, miért van az hogy nehéz családból származó gyerekek közül az egyik lecsúszik, a másik pedig normális életet él? Hogy lehet, hiszen ugyan az volt a hátterük. Úgy, hogy az egyén tulajdonságai is számítanak, az egyik siránkozott, hogy szemét szüleim vannak, a másik meg kézbe vette a saját sorsát.
        A valóság az, hogy igenis vannak nehéz emberek, vannak gonosz emberek, gyerekek is.
        Aki ezt nem tudja elfogadni, az naiv, vagy nem jár nyitott szemmel a világban.

        Ha valaki elmond valamit Árnika, azt meg ne vedd magadra, a gyerekeidre, és ne személyeskedj.

        Kedvelés

      • Lehet.
        Elnezest erte.
        Serult felig felnottek ok, es nekem nem esik jol, hogy igy beszeltel roluk.
        Ennyi.

        Kedvelés

    • Van ilyen! nagyon sok tanárt képeznek tovább agressziókezelésből, konfliktuskezelésből, még kreditpontokat is kapnak érte. A jelenlevő tanerők ilyenkor többnyire nem is értik, hogy miről van szó (nem becsülném le a kollégáimat, de látom, mikor visszajönnek onnan, hogy lövésük sincs, hogy lehetne alkalmazni, és túl sok mentálhigiénés kultúrájuk sincs, honnan lenne, végül is nem kötelező minden tanárnak pszichológusnak is lenni, ugye, végül is csak egész nap kamaszokkal foglalkozik, őket is csak tanítani akarja, nem nevelni), vagy ha értik, nem mernek belefogni, mert nincs ötletük, hogy kéne. Ehhez szerintem szakember kell. A mi sulinkban volt is, csinálta is, csak elhelyezték, a nevtanban dolgozik most, az iskolákba már nem jár ki. Van viszont iskolarendőrünk! Bocsánat, bűnmegelőzési tanácsadó. Na, ő szinte minden nap bejön. Bocs, de megint az van, hogy lehetne jól szervezni, lehetne úgy, hogy legyen értelme, de már megint egy közoktatásos debilség, amit sose fogok megérteni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “mindenhez két ember kell”

        milyen ismerős ez az érvelés!

        és mindig az agresszor szájából hangzik el.

        Kedvelés

      • De milyen igaz. Ha nincs ott a másik, kit verne el? A falat? Valakin csak le kell vezetni a máshol keletkezett frusztrációját. Pl. azt, hogy máshol őt alázták meg.

        Kedvelés

      • igaz is.

        ez az élet rendje.

        a nagy elnyomja és megveri a kicsit.

        nyugodjunk már ebbe bele. na.

        Kedvelés

      • Ahogy mondod. A nagy megveri a kicsit, a Nap keleten kel, a kutya ugat, a nő nem ember, vannak ilyen alapigazságok. Ne akarjuk megváltoztatni a természet törvényeit, a gravitációt sem sikerült megszüntetni.

        Kedvelés

      • Az interjúból simán lejött, hogy nem érzi magát hibásnak, gyakorlatilag letagadta az ütést (azér’ az nem úgy volt) és átalakította amolyan kölcsönös lökdösődéssé, amiben mindketten egyforma hibásak vagytok (szerinte).

        Kedvelés

      • én elég szkeptikus vagyok a mindenkori joggal kapcsolatban. a jog az erőt védi, és a hierarchiában erősebbet, nálunk legalábbis még mindig. ha nem így lenne, nem itt tartanánk, mint nemzet. nyilván valamennyire referencia, de nem abszolút, ellenben kiváló hatalmi eszköz.
        a fiataloknak zéró tere van Magyarországon, mindenhonnan nyomják (ki) őket. persze, elfogadhatatlan amit a srác csinál és az agresszív DHsek, viszont én nem csak az agressziót látom bennük, hanem a lázadó fiatalságot is, a konformizmus és a Rend rendszabályozása ellen. a srác ebből is csak annyit fog megtanulni, hogy a Rend erős, és meg kell neki hajolni, és termeljük újra szépen a régen tépett népünk balsorsát.
        nőként pont ugyanabban a cipőben evezünk mint ők, csak pepitában.

        Kedvelés

      • “Megtehetném, mert erősebb vagyok, de na jó, inkább nem.”
        A múlt szerdai megbeszélésen nem volt annyira erős.
        Most meg belehazudott a kamerába, mert észrevette, milyen kínos ez a hájp neki, kapott ő is bőven, csak ő megérdemelte.

        Kedvelés

      • tök átjön, hogy a srácban nincs valódi belátás. csak meghajolt az erő előtt, ennyi történt. ezt értjük mi itt. feudális, magyar tempó. elkeserítő.

        Kedvelés

      • Egy ismerősöm bíróságon dolgozik, kérdeztük tőle, mi a legnehezebb. Azt mondta, a fiatalkorúak büntetőügyei, egyrészt mert sokkal kegyetlenebbek, mint a felnőttek, másrészt gyakran nem is értik, miért kapnak büntetést. Agyonrugdosnak egy öregembert pár ezer forintért, aztán nem értik, miért kapnak letöltendőt, őszinte döbbenet ül a fejükön amikor elvezetik őket.

        Kedvelés

      • Na, ennyit arról, hogy megbánta. Elég egyértelmüen nyilatkozik arról, hogy miért is írta ezt a levelet.

        Kedvelés

      • De ez szerintem az elején világos volt, azért tette közzé a levelet, hogy megússza a tárgyalást / büntetést. Aztán pedig tömegével teszi fel az újabb posztokat a fb profiljára, hogy minél lejjebb nyomja a levelet rajta.
        Évus, a riport alapján van arra lehetőség, hogy mégse vond vissza a feljelentést? Nagyon megérdemelné ez a kis majom, hogy végigmenjen az eljárás.

        Kedvelés

      • Csak sejtem innen-onnan, hogy mi is lehet az egyezség(tervezet) köztetek, abszolút nem tudom. Ami viszont összeállt, hogy ha ő tevékenyen megbán, akkor, te visszavonod a feljelentés(eke)t. Na most ezt ő – csak önmagában itt ebben az adásban – így eléggé, hmmm, hogy is mondjam … felrúgni látszik … szóval nemhogy tevékeny, de megbánás sem. És ki tudja egyébütt hogyan nyilatkozik. Simán kijárna neki, hogy befejeződjön a büntetőeljárás.

        Sok minden mellett azt sajnálom, hogy megint lejáratódott egy csomó minden, ami egyébként fontos lenne, hogy működjön … nem annyira jogi, meg hivatalos dolgokra gondolok.

        Kedvelés

      • Megnéztem még egyszer. Nagyon felháborító a gyerek nyilatkozata. Komolyan megörülök ettöl a hozzáállástól, hogy de “mindenhez két ember kell”. Emögött az lapul, hogy ha védekezel, akkor te is egy agresszív bunkó vagy, mert ha nem az lennél, hagytad volna, hogy leüssön, összerugdaljon és még fel sem jeleted természetesen.
        Undorodom ettöl, de valójában már az általánosban is ezt sulykolják beléd: majdnem bocsánatkérö levelet irattak pl. a fiammal, amiért megvédte magát (ütött, rúgott) két nálánál idösebb gyerektöl, akik közösen kezdték el ütlegelni öt. Amikor bementem és megmondtam, hogy én megtiltottam a gyereknek ennek a levélnek a megírását, arról magyaráztak, hogy dehát ö is ütött és a más megoldási stratégiát kellett volna alkalmaznia a másodikos, éppen 7. életévét betöltött gyereknek a 10 éves támadóival szemben. Akkor is ugyanezt a felháborodást éreztem, mint itt a riportnál. Vagy amikor 10en akarták megverni, ö pedig védekezésböl összekarmolta a “vezér” arcát és az egyik tanárnö a következö szünetben beszólt neki, hogy ö ilyen kramolós, agresszív gyerek véleményére nem kíváncsi. Hihetetlen ez az egész.

        Kedvelés

      • “Emögött az lapul, hogy ha védekezel” – Nekem abszolút nem lett az az érzésem, hogy a védekezésre utalna. Valami olyasmit mond, hogy mondjuk azt, hogy ő is engem … nekem ebből nem jön le, hogy itt védekezésről, már csupán reakcióról van szó. Konkrétan jó nagy ködösítés közepette sajnos az jön ki, mintha szimpla kölcsönösségről lenne szó, a sorrendiség vagy bármi ami védekezésre utalna egyáltalán nem látszik ki és ezért is alkalmas arra, hogy kvázi kimosdassa magát ezzel. Meg ezzel így jól adja a lovat az áldozathibáztatók alá.

        Kedvelés

      • Igazad van. De a hivatkozási alap mégis az, hogy Éva megpróbálta magát megvédeni, így már lehet rá mutogatni, kölcsönösségre hivatkozni. Sőt, mivel Éva írt egy cikket, támadót is lehet belőle csinálni. Ez a hozzáállás a kevésbé karakán embereknek azt sugallja, húzd meg jól magad, mert mindenképp te leszel a vesztes.

        Kedvelés

      • Igen. Meg még az ilyen agresszoroknak, legyen az bárhol, azt is sugallja, hogy ha netalántán be akarod verni valakinek a képét, verd csak be nyugodtan, s még a herce-hurcát is megúszhatod egy szánom-bánom levélkével, miközben aztán mondhatsz gyakorlatilag akármit. Nem tudom, mi történt a sráccal való egyeztetés során, meg mi is volt a megegyezés, de hogy a tévés riportból mi jön le abból, ahogy ő viselkedik, az több mint érdekes … s ugye ezt nézik a népek. Mondjuk ez nem változtat azon, hogy ki kell állni, fel kell venni a kesztyűt, mert holnap már nem csak a fogas lesz tele ilyenekkel.

        Kedvelés

      • Igen. A riportot egyébként nagyon rossznak tartom, mert azt sugallja, hogy a szegény gyerekre rákényszerítettek egy egyezséget, pedig nem is tehet semmiröl. Nem értem, miért nem tettek fel neki néhány kellemetlen kérdést. Az sem igazán tetszik, ahogy Éváról beszélnek: “a nö”. Talán a sértett, a bántalmazott, de nem a nö.

        Kedvelés

      • De itt, a Tv2-ős riportban megint azt mondja, hogy csak meglökött… Nem ismeri el a pofont, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nem tanúsított megbánást. A szavaiból az derült ki, hogy azért posztolta a levelet mindenhol, mert meg akarta úszni a súlyosabb büntetést.

        Kedvelés

  12. Szörnyű. El vagyok hűlve a kommentek egy részén. Óriási a gond, ha az emberek még ennyire egyértelmű esetben is az áldozatot hibáztatják! A kedvencem az a gondolat menet, hogy engem biztosan nem ……, mert én nem ……. (Tetszőlegesen behelyettesíthető valami bűnténnyel pl.) Komolyan ennyire nehéz felfogni, hogy de bizony engem is, téged is, bárkit bármikor érhet igazságtalan, meg nem érdemelt atrocitás? És egy gyereknek egy ilyen eseményt közvetlen közelről látni még akkor is trauma, ha csak egy vadidegenről van szó!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az szerencsés dolog, mondjuk szerintem a tartalma sem gyenge. Egyébként meg annyira sokatmondó, árulkodó, miért is nem tudott működni ez a nagyon ‘skandináv’, egyébként szerintem méltányos megoldás.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .