“kóros önkielégítés”

a bejegyzés Tóth Tihamértól Mester Dóráig ível

Az önkielégítésről és a méltatlanul perverziónak, pótléknak tekintett, hüvelyin kívüli szexuális viselkedésformákról, egy tegnapi kommentre válaszul, és tovább.

Kóros önkielégítésről én utoljára Tóth Tihamér veszprémi püspök 1923-ban publikált könyvében olvastam (A tiszta férfiúság). (“A XX. század egyik legjelentősebb katolikus alakja. Egyetemi tanár, kiváló szónok, író, az ifjúság apostola, nevelő, cserkész pedagógus. A magyar rádió elsőként az ő szentbeszédét közvetítette. Könyveit 16 nyelvre lefordították, művei külföldön ma is népszerűek a fiatalság nevelésére.” Ez jól hangzik.)

2014 van, volt azóta vagy hat generáció, szexuális forradalom fogamzásgátlással, igényes szexuális témájú műalkotások, kutatások, felfedezések egész sora, rengeteg STD, közte HIV, HPV. Édeshármas, swinger, kommunák és poliamoria. A homoszexualitás dekriminalizálása és — elvi — legitimációja. Meg a pornó mint uralkodó mentális tartalom, globális szexipar, digitalizálódó agyak, fantasyvilág rajzolt nőkkel és más rémületek. Mellette meg dédapáink szexuális frusztrációja, az egyház rajtakapós, redőink mélyére hatoló, betegen patriarchális, kíváncsi tekintete, teljes életeket megnyomorító tabui ugyanúgy vígan tenyésznek tovább elmékben, szívekben, összerezzenésekben és kifulladó kapcsolatokban.

Ideje lenne kimondani, hogy a szexuális viselkedésformák közül az önkielégítés ab ovo a legetikusabb, egészségügyileg a legbiztonságosabb, amellett tanulságos, gyönyörteli, kreatív forma, és semmi szégyen, ciki, káros, kockázatos nincs benne, ami ne lenne benne a szexualitásban mint olyanban, nem okoz sem terhességet, sem nemi betegséget, sem szívfájdalmat és különösen nem gerincsorvadást, sem vakságot, sem diszfunkciót (azt a szégyen, a kapkodás és a ránknyitó anyánk okozza), viszont biztos megoldás a szexuális feszültség levezetésére társadalmi méretekben is, míg a páros szexben a “boldogan és szabadon megajándékozzuk egymást gyönyörrel” változat semmi esetre sem mondható általánosnak.

Partnerhiány esetén, ha az ember nem akar megalkudni, kiszolgáltatva lenni, csak a szex kedvéért méltatlan kapcsolatot létesíteni — én például ilyen vagyok és voltam mindig is –, ez van, és milyen jó is ez. Szánalmas, buta maszkulin gőg azzal vádolni valakit, hogy nem partnerrel, hanem egymaga éli meg a szexualitását. Nem az a testrész a világ tengelye.

És az anális és orális szexet stigmatizálni és a hüvelyit tartani rendeltetésszerűnek, az már kozmaszilárdi szférákba süllyeszt. Nem, az anális és orális szex nem okvetlen tárgyiasít, és amennyiben tárgyiasít, a hüvelyi is azt teszi, teheti. A komment tárgyiasítást említ, nos, a pornó, a csikarás, a férfitúlhatalom, az önzés, a manipuláció az, ami tárgyiasít, nem az adott szexuális viselkedésforma. Jó volna ezeket érzékenyen megkülönböztetni.

Emellett vannak bőven más alternatívák is, mint amilyen a coitus inter femora vagy bármelyik hajlat, bőrfelület, kéz, haj, fülkagyló, továbbá a szexuális játékszerek egész sora. Nem annyira a nemi szervünkkel szexelünk ugyanis, hanem az agyunkkal, érzéseinkkel, bőrünkkel. Cseppet sem szeretnék senkiben szorongást kelteni, vagy licitet indítani, hogy ki mit próbált már, de jó néhány éve tudom, hogy a szex nem az, aminek annyi évig hittem, hanem valami sokkal több. Onnan tudom, hogy ez a későbbi az igazi szex, hogy az a korábbi szar volt, ez meg jó. Tágas, napfényes legelő, rovarzümmögés, virágpor és szirom, kavargó felhők, ügető szél.

Olyan világban szeretnék élni, ahol a szex nem egyenlő a hüvelyi reszeléssel, már bocsánat, és ahol nem mondja sajnálkozva a terhes vagy frissen szült nő se férjnek, se önmagának, hogy “az orvos” “megtiltotta” “a” szexet, miközben értelemszerűen csak a hüvelyi behatolást, a méhszáj bizgetését, esetleg a váladékcserét tiltotta meg. Merész álmaimban az orvos sem mond ilyet (és még mennyi mindent nem). Olyan világban szeretnék élni, ahol fogamzóképes női életünk egyhatodában–hetedében, ami a menstruáció időtartama, is marad bőven mit csinálni, ha van kedvünk, boldogan, szabadon, ötletesen és sok-sok szeretettel. Annyi kölcsönös, szépséges gyönyörlehetőség van, annyi éjszaka és délután és pillanat.

Az orális szexet, amely a pornó őrületes inflációjában sokaknak a szopást jelenti csak (de nem nekem), a legjobb esetben is az előjáték részeként vagy kényszerű pótlékként emlegetik amúgy igényes gondolkodású emberek, holott önálló és biztonságos, végtelenül változatos, teljes értékű forma lehet, s hogy az-e, az a tudatban dől el. Az egyidejű orgazmus mítosza fojtogatja ezt is. Amúgy meg mind az orális, mind az anális, mind a vibrátoros szex ízlés kérdése, ne bélyegezzük már meg azokat, akik az ilyesmit élvezik, köszönöm. Sokan vannak olyanok, akik elintézik a témát annyival, hogy borzadnak tőle, de sosem próbálták lelkes, kíváncsi partnerrel, nem olvastak róla, sőt, bele se gondoltak, hogy másoknak ebben mi lehet a jó. Előbb minősítették, mintsem ráébredhettek volna, hogy mi ennek a gyönyöre. A jó szexet a lelkület teszi azzá, a tágasság. Nem, nem erkölcsi kérdés: a monogámia átértelmezése, a több partner, az azonos nemű sem és semmilyen szexuális viselkedésforma nem húz le és nem tesz szégyellendővé senkit és semmit, aki felnőtt partnerével kölcsönös akarattal és örömmel, visszaélés nélkül űzi. Ha borzadunk a gondolatától is bármi másnak, mint amiként sírnivalóan ásatag közbeszédünk a “normális” szexet definiálja, annak a hátterében örömtelen akciók, eleve letiport virághagymáink, kíméletlenség, az önszeretet hiánya és önigazolás áll. Persze a teszkónépnek, irodák téglalelkű foglyainak miért pont ebben lenne fantáziája?

http://olderoticart.tumblr.com/

http://olderoticart.tumblr.com/, az oldal figyelmeztet: NFSW, not safe for work!!!

Mindezt, de hát írtam már, a nem különösebben sok sztorit felvonultató harmincnyolc évemmel mondom. Mi hónapokig jártunk Mester Dórához, és milyen jól tettük. Meg kell valljam, ufónak érzem magam, mi több, megsértve, amikor a téma (a nem hüvelyi szexuális formák) szóba kerül, és stigmát kap, szégyellendővé válik, legfeljebb elnézhető magánügyként említtetik olyasmi, amiről nekem annyi szép emlékem van. Nem, ez téma, fontos téma, szexuális kultúra, tudatosság. Sőt, politika, mint minden, ami az emberi gondolkodásmód körébe tartozik. Szexpozitívnak lenni jó.

Kapcsolódó bejegyzés: orális örömszerzés így késő éjjel, ez a dolog másik oldala, ezzel van a baj.

209 thoughts on ““kóros önkielégítés”

  1. Köszönöm, kora reggel.
    Mikor valamelyik nőgyógyászati eseménynél az orvos azt mondta, “két hétig ne legyen kapcsolat” (milyen érdekes szót használt), nagy vidáman visszakérdeztem: pettingelni azért lehet?

    Az önkielégítés az önismeretet és a technikákat is fejlesztheti. Érdekes, milyen tabu még ma is. Szerintem az a bélyeg van rásütve, hogy “neked nem jutott senki?”

    Kedvelés

    • A nőgyógyászok lénye, szóhasználata, modoros, felülről vizsgáló, lenéző bogár-léte megérhetne egy misét. A nemi szervek meg nem nevezésének kérdésével, mert nekik az baromi nagy tabu – az aktus megnevezésének képtelenségével, az egész téma totális hárításával … jóóóó a felvetés!

      Kedvelés

      • Én direkt provokáltam a dokimat, végig a terhesség alatt, még a szülés közben is, amikor épp tudtam beszélni. Szörnyen álságosnak találtam azt a kádéenpés képmutatást, az élet szentsége, ő nem helyez fel spirált, mert az már terhességmegszakítás, és “maga olyan lágy, szép, nőies, ne beszéljen ilyen csúnyán” (valamire azt találtam mondani, hogy hát ez elég szar – ezek után persze szándékosan provokáltam ezzel is), plusz a kedvencem, a “maga olyan keménynek és cinikusnak tetteti magát, de én LÁTOM, hogy milyen szép, érző lelke van”, a belem fordult kifelé.

        Miközben a szeme se áll jól, kicsit sem diszkréten csekkolja a seggemet vizsgálat után, szülés közben beszól, hogy “kilenc hónappal ezelőtt lehetett volna tenni valamit a fájdalom ellen” – magyarul mit rinyálsz ribanc, ez a dolgod, szüljél-tűrjed (nyilván megijedt, hogy elbaszom a délutánját ), a hathetes kontrollon meg cinkosan odakacsint, hogy “jó erős lett a gátja, hehehe, szépen visszaszűkült itt, aminek KELL”.

        WTFWTFWTF? És ez az egyik legnagyobb sztár jelenleg, nem lehet hozzá bejutni.

        Kedvelés

      • Én 20 éve keresem azt a nőgyógyászt aki nem olyan, mintha a modoros blogról töltötték volna le de csak demo verzióban. Jelenleg még nincs meg. Fogalmam nincs, hogy honnan veszik a bátorságot a kioktató és lekezelő hangnemhez.(illetve van – de ez más téma)
        A legrémesebb ahogy a fiatal lányokkal bánnak. Az valami nagyon uhhh 😦

        Kedvelés

      • Az én nőgyógyászom egy nagyon kemény nő, iszonyú zűrzavar és sokszoros orvosváltás után kerültem hozzá, eleinte eléggé szigorúan beszélt velem. Zavart, de úgy voltam éppen, hogy valaki lásson el, majd szitu után keresek mást. Aztán amikor rendszeresen visszajártam hozzá, és látta, hogy értelmes a paciens, teljesen szívélyes és kedves lett, szülés után váratlanul meglátogatott a kórházban. Nem, soha egy fillért se adtam neki. Tippre tele lehet a bakancsa a felelőtlen páciensekkel, és elsőre nekem is ezt a jelzőt ajánlotta meg, aztán felülbírálta. Maradtam nála, mert nagyon jó és alapos szakember és akkor is emberségesen bánt a testemmel, amikor épp dühös volt rám, mert pl kihagytam egy fontos tesztet. Ellentétben pl azzal a pasival, aki előtte úgy tolta fel nekem a belső ultrahangos szondát, hogy könny szaladt a szemembe.

        Kedvelés

      • Az én dokim is dühös volt, mikor nem akartam elmenni AFP-re, mert ha kiderülne utólag, hogy az ő mulasztása miatt nem volt időben teszt, ami kimutatja a Down-kórt és mást is, azt hiszem, akkor perelhető. A dokim szakértőként vett részt ilyen perekben, és olyan, de olyan sterilre akarta mosni a kezét a felelősségtől, hogy fel sem merülhetett, hogy én ne menjek el a “kötelező” vizsgálatra, hiszen ha kiderül, hogy sérült gyerekem van, és eszembe jut, hogy nem akarom megszülni, az ő lelkén szárad, ha nem tudom időben elvetetni. Ezért lehet dühös.

        Kedvelés

      • Erről tudnék mesélni. Amikor végigmért az orvos (17 voltam), hogy aszongya nem hiszi, hogy terhes lennék (nem voltam) de ha esetleg igen, csak egy baj van, hogy nem tőle. Ilyen előzmények után egy hüvelyi vizsgálatot kész nemi erőszaknak él meg az ember.

        Kedvelés

      • 20 oras vajudas utan csaszar. Hathetes vizsgalaton a doki: hiaba na, a jo nok (ertsd, akinek szuk a vaginaja) nem tudnak szulni, de oruljek neki, hogy vegul belementem a csaszarba. Mondom, nem eppen csaszarra keszultem…nem erzem, hogy megfelelo tamogatast kaptam volna, mire doki: okos no vagyok en, fel tudom ezt dolgozni (ertsd: ne rinyalj mar, az nem vall okos nore).
        Mondom a vedekezst kellene valahogy kitalaljuk, erre doki: hat hazassagban az ovszer az nagyon gaz, az nem megoldas, hat nyilvan a tabletta. Hogy nyilvan egy szem libidom sincs tole, es a sivatag sem szarazabb, amikor szedem, az mar nem volt erdekes.

        Kedvelés

      • Bullshit, hogy muszáj a tabletta, nekem se bejövős, mi a hét évig tartó kapcsolatban végig óvszert használtunk. New Yorkban van ez a Condom Depot nevű bolt (ez még a webshopok előtt volt) ott bevásároltunk mindenféle extrém óvszert és egyebeket és remekül szórakoztunk. Lehetett ugyanis tesztelésre egy zacskót venni sokféle óvszerrel. Múlt évben pont anyák napján kaptam tőlük hírlevelet, nagyon vicces volt.

        Kedvelés

      • “hat hazassagban az ovszer az nagyon gaz” – mér, tán valami szabályzat tiltja? Esteleg annyira megnő az okológiai lábnyomotok? 😀

        Kedvelés

      • ezt konkretan ugy ertette, hogy az meg elmegy, hogy a kamsz ott szoszmotol a gumival, ne de a zembert mar igazan megalazo minden alkalommal ilyesmire kenyszeriteni. Igen, tudom 😦

        Kedvelés

      • Arrol nem is beszelve, hogy ferfi fogamzasgatlo tabletta is ki van felig-meddig fejlesztve, tobbfele, de azt nem lehet forgalmazni, mert, Isten bocsassa meg, MELLEKHATASA VAN. mar ha el tudtok kepzelni ilyen szornyuseget. > : P

        Kedvelés

      • Nekem az esett rosszul amikor azt mondta a nogyogyasz “nemi elet nincs” Nagyon sziven utott.Azutan noi nogyogyaszt kerestem.

        Kedvelés

      • Hogy bírtál egy ilyen otromba, nőgyűlölő orvoshoz járni? Fúj. Én olyan miatt már simán hagytam faképnél orvost, hogy egy fertőzéssel nem fogadott, mert “nem ér rá, fontosabbak a szülő nők” Hát anyád. Most egy olyanhoz járok, aki úgy néz ki, mint egy balettáncos és egy zongarművész keveréke, finom vonású arc, hosszú ujjak, kevés, megfontolt beszéd. Amikor az utolsó műtét után először mentem vissza kontrollra, és azt mondtam neki, hogy nagyon hálás vagyok és úgy érzem, új életet kaptam tőle, elpirult.

        Kedvelés

      • Hosszú történet, és itt nem is írnám le, mert beazonosítható lenne. A lényeg, hogy ő engem tulajdonképpen szívességből vállalt, miközben tényleg nem lehet nála időpontot sem kapni, plusz szakmailag meg elképesztő jó orvos, illetve azzal az általam választott szülésznővel dolgozik mindig, aki pedig maga a megtestesült hivatástudat és angyalkisugárzás. Ha ő nincs ott a szülésemnél, tuti a blokk, és vagy vákuum, vagy császár lett volna a vége.

        Miközben a férjem végig (!) azt mondta, hogy ha nem tetszik, akkor keressünk másik orvost (rajta keresztül jött ugyanis ez a szívesség), ezen ne múljon, és csak azért ne járjak hozzá, mert szívesség. Ha nem érzem jól magam, akkor menjünk máshová. És komolyan, legalább 5-6 alkalommal mondta ezt, de bennem olyan erősen működött akkor még az, hogy hát nem utasíthatok vissza egy ilyen kedves felajánlást, meg az, hogy az ország egyik legjobb orvosa, hogy nem akartam lelépni tőle.

        Kedvelés

  2. Sajnos létezik kóros önkielégítés és kóros minden, amennyiben valami másért csinálják és kényszeresen, mint amire az való. Van olyan, hogy szexfüggőség. Mint ahogy létezik alkoholizmus, annak ellenére, hogy vannak olyan emberek, akik sokat isznak és mégsem alkoholisták. A különbség a fejben van.

    Kedvelés

    • Igen, én is így tudom. Van az a jelenség, amikor valaki napi 7-8 vagy több alkalommal is önkielégít, kényszeresen, vagy mert így vezeti le a stresszt, vagy egyszerűen azért, mert unatkozik. Ismertem ilyen fiút, aki annyira befordult, és annyira nem tudott semmit kezdeni magával – ahol élt, ott nem is nagyon volt lehetőség, sem sportra, sem szórakozásra, semmire, nem voltak vele egykorúak – hogy a napjait ezzel töltötte. Ő maga is egészségtelennek tartotta ezt, hiszen más dolgok – barátokkal levés, sportolás, kirándulás – helyett csinálta, pótcselekvésből.

      Amúgy a cikkben állókkal teljesen egyetértek, magán a hüvelyi közösülésen kívül annyi minden más van, ami jó lehet, kár, hogy ezek egyre inkább kivesznek a köztudatból.

      Kedvelés

      • Még inkább: az emberben, aki visszaél.
        Szerintem üdvös lenne egy komoly társadalmi tudatformálás, hogy amit úgyis mindenki csinál, az nem ciki. Ezt még Holist vetette fel októberben a távozása előtt (és azelőtt meg a pedofíliatémát, üdítően másképp, mint szokás), és ebben nagyon igaza volt. Sokkal cikibb folyton nyálat csorgatni, partnert hajkurászni, szex érdekében hazudozni, molesztálni és zaklatni embertársainkat. Nem, a szex nem jár. A kölcsönös, méltó, boldog eksön, az nyilván a legjobb, de abból elég kevés van.

        Kedvelés

    • Nyolc hónapos terhesen volt két hét, amikor naponta akár 8-10-szer is kívántam a szexet. Én voltam a legjobban ledöbbenve, komolyan kezdtem azt hinni, hogy kóros. A férjem ugye nem volt mindig itthon, meg a napi kettő-háromnak még örült is, de azért melóznia is kellett, meg hát nem egy gép ő sem, na. 🙂
      Iszonyat volt, utáltam magam érte. Szerencsére elmúlt, nem tudom, mi okozhatta.

      Kedvelés

      • bajuszcic

        Nekem is volt ilyen tapasztalatom pocakosan, ez szerintem normális (elsőre én is furcsálltam és szégyelltem, de miután harmadszor is ez volt, gondoltam, nem én vagyok hülye).

        Kedvelés

      • Szerintem ez teljesen rendben van, én is így voltam vele, alhasi vérbőség – az én dokim cuki volt, azt mondta, ha van rá ilyenkor alkalom, dugjak, ha niincs, hát így jártam, oldjam meg. Megoldottam.

        Kedvelés

      • Ugyanez. Én arra fogtam, hogy biztos iszonyú vérbő az a terület addigra, meg ott vannak a hormonok is, ezért. Kicsit sem furdalt a lelkiismeret. Viszont a férjem akkor már nem volt képes, mert hát, ugye, a baba.

        Kedvelés

      • Ez a “mert a baba”, ez is egy agybaj. Milyen marhaságokat mondtak, hogy még a pszichéjére is hat, meg ez az oka az Oidipusz komplexusnak.

        Kedvelés

      • Nem, csak egyszerűen nem volt gusztusa hozzá. Én meg respektáltam. Szerintem nem gáz, ha van olyan pasi, aki a nagy pocakos, terhes feleségét nem kívánja.

        Kedvelés

      • Jó, persze hogy nem (bár érteni nem értem, de elfogadom), az eléggé általános képzetekről beszéltem.

        Kedvelés

      • Ez én exem a vége felé azért nem akarta, mert mi van, ha a szextől beindulnak a fájások, és a lánya az ő “termésével” a hajában jön a világra. Konkrétan lefejeltem a levesestányért a röhögéstől, amikor ezt mondta.

        Kedvelés

      • 😀 Mi azon röhögtünk már a vége felé, hogy kijön a gyerek, aztán elkezdi ököllel ütni a papa fejét, hogy “neked ez hogy esik??”

        Kedvelés

      • Nálunk szerencsére ilyen gond nem volt, azon meg magam is ledöbbentem, hogy a férjem szerint tök szexi voltam nagy hassal – szerintem bizonyos értelemben valamiféle újdonságnak, soha vissza nem térő szexuális színnek fogta ezt fel, viszont sajna az ő ideje meg kapacitása is véges volt egy bizonyos ponton túl 😀

        Most ennek kapcsán csetelek egy barátnőmmel, aki olvasó itt, csak nem kommentel, és írja, hogy hát ő töredelmesen bevallja, de nyolc hónapos terhesen pornót kezdett nézni, annyira durva volt a szexéhség. És akkor coming outolok, mert én is. 😀 Se azelőtt, se azóta, de akkor durván, és nem is keveset.

        Kedvelés

    • Szerintem még ebben Mester Dórának van igaza, nagyon egyéni a szexualitásunk, de a társadalom igyekszik kategorizálni. Szóval van egy reakció, mert a társadalom azt várja, hogy dolgozó ember legyél. Érdekes módon az extrém sportok meg a mennybe mennek.

      “Én az a fajta szexualitással foglalkozó szakember vagyok, aki nemcsak az egyetemi órán elméletben dekonstruálom a szexuálitáshoz kapcsolódó fogalmainkat, de a klienseimmel a gyakorlatban is. Azt gondolom, hogy az emberi természetre, a vágyainkra, a tevékenységeink sokszínűségére egységesítő kategóriákat alkotni a legnagyobb kegyetlenség és butaság, amit valaha csináltunk. Egyértelműen hatalmi célja van ennek, mert ez lehetetlenné teszi az egyéni érzelmek, az egyéni vágyak kifejeződését. Ha eljön hozzám valaki, akkor a legutolsó esetben sem mondanám azt, hogy te egy nimfomániás vagy, vaginizmusban szenvedsz és így tovább. Ahogy nem mondom azt sem, hogy diszfunkciód van. Azt gondolom, hogy a testünk jelez valamit, és arra érdemes figyelni.

      Ha valaki idejön, és azt mondja, nem működik az életem, mert huszonnégy órából húszat maszturbálok, és vérzik a nemi szervem, és nem tudok bemenni a munkahelyemre, nem tudok másra sem gondolni, akkor elkezdünk erről beszélgetni, hogy miért van ez. Milyen az életed, a munkád, milyen volt a gyerekkorod, milyen a családod, milyenek a kapcsolataid, mi okoz örömet, mi nem. Mindezt elkezdjük összerendezni, megérteni. A szex tulajdonképpen egy nyelv, ami mindenkinek mást jelent. Ha maszturbálna előtted tíz nő, akkor az a tíz mind más dolgot jelentene, bár látszólag ugyanazt csinálják. Ha a társadalmi struktúrák irányából nézed mindezt, akkor azért olyan idegesítő dolog a szex, mert annyiféle, ahány ember létezik a Földön. De semmilyen intézményrendszer nem akarja, hogy sokfélék legyünk, mert az nehezen kezelhető. Az egyének viszont magukévá teszik a normákat. Ha hatévesen meztelenül csúszkálsz a fürdőszobában, azt fogják mondani, hogy nimfomániás vagy, mert egy gyerek ne tegyen így.”

      http://hvg.hu/divat_design/20140214_A_szex_egy_nyelv_ami_mindenkinek_mast_je

      Kedvelés

      • Hát gyerekek, én bevallom képviselőnésen, hogy én Mester Dórából egy kukkot sem értek. Olyan érzésem van, hogy csak kenegeti a lila fingot, amolyan anything goes, ami most menő. Számára aminek köze van a szexhez, az csak jó lehet, pedig ez nagyon nincs így, gondoljunk csak a pornóra. És szerintem a szexfüggőségben szenvedők és abból felépülni kívánók sem repesnek a gondolattól, hogy amitől ők most az életük visszenyerése reményében szabadulni szeretnének, az tulajdonképpen nincs is. És abban meg mi az újdonság, hogy ha valaki mondjuk kényszeresen maszturbál, annak az igazi gondjai a gyerekkora és a traumái körül kersendők? Most tényleg ennyire kezdő vagyok, vagy ennyire haladó?

        Kedvelés

      • Köszi, hogy ezt leírtad, nekem is pont ilyen érzéseim vannak vele kapcsolatban. Bár még mindig inkább – sokkal inkább – Mester Dóra, mint Lux Elvira példának okáért.

        (A hvg-riportban beszél egy nőről, akinek az első szexuális élménye a nagyapjával történt, és elmondása szerint ez neki is jó élmény volt, és M. D. szerint ez így oké, na nálam ez baszta ki a biztosítékot…)

        Kedvelés

  3. Kicsit idevág azt hiszem, amit írok, merthogy szexről meg csikarásról, nyüszítésről szól.
    Ugye, mikor az ember elkezdi látni a tárgyiasítást, saját degradálódását mondjuk a házasságban, az egy gyomorforgató, megalázó érzés. Amíg nem látja valaki, addig szimplán aszexuálissá válik, aztán magyarázza azzal, amit a társadalom a szájába ad, jelesül, hogy a hormonok, meg a nők már csak ilyenek, stb. Ha kilép a házasságból és szerencséje van, ergo új parnert talál, aki szexuálisan felébreszti, akkor okés, megnyugodhat, hogy hurrá, mégsem vagyok frigid. Ha netán a kapcsolat elég hosszú, akkor nagy valószínűséggel egy idő után megint elkezd fogyni a szexualitás, hiszen az új kapcsolat javarészt ugyanolyan alapokra áll, mint a régi, csak a farok más.
    Hanem mi van akkor, ha az ember nem hiszi el, hogy ez törvény, hanem látja, hogy ő maga az ürítő csésze, a szolgáltató központ, és nagyjából mindegy, hogy házasság, élettárs, kaland, vagy együttjárás, a dolog mindig ugyanaz, csak a máz és a hab más rajta.
    Első körben megalázó. Másodikban is. Mesélhetnénk sokan az elidegenedésről meg arról milyen, mikor az kattog az emberben, hogy b’meg, hiába mentem férjhez, mégis kurvának használnak. Aztán meg jön egy új szakasz. Ez már szórakoztat. Mikor átlátja az ember, felismeri a manipulációt és valahogy úgy szemléli őket, mint a gyerekeket. Persze van ez alól kivétel, vannak tök jó fej pasik, de az ritka, mondhatni szót sem érdemel. Vannak jó beszélgetések, csak akkor meg az ember-tapasztalataiból kiindulva- azon kattog, hogy ez most az-e, aminek látszik, avagy egy játszma része.
    No, a lényeg, hogy van ennek egy szakasza, mikor az ember undorodik, dühös és megalázott. Aztán meg eljöve az, mikor ez a nevetséges jogosultságtudat, nyüszítés, követelőzés röhejessé és szánalmassá válik. Kineveti az ember. Saját farkuk rabságában sínylődnek az ilyen alakok.
    Jó, ha tud olyan helyzetben lenni az ember, hogy ezt átlátja és van lehetősége megállítani, nemet mondani, vagy úgy belemenni, hogy érzelmileg nem érinti meg. Aki érzelmeket képzel oda, ahol a másik fél csak dugni akar, az nagyot csattanhat végül. Márpedig amférfiak javarészt keverik a fogalmakat.
    Az önkielégítés nem manipulatív, na persze és kalandos utazás, ha nem kíséri bűntudat. A mindenféle tabukat átlépő szex is az, és milyen jó, ha nem kíséri kényszer, nyomás, hanem kölcsönös, egymásra figyelő akarásból fakad. Míg benne van az ember, nem érzi magát kísérleti nyúlnak, a teste nem egy szerkezet, amit a másik saját élvezetére HASZNÁL. Mikor nem azt érzi, hogy a “szerelem” legfőbb tápláléka, hogy kellően készséges-e a torka, vaginája, ánusza.

    Kedvelés

    • Sok oldala van szerintem a szex silányságának. Amit te írsz, az az egyik. És van olyan oldal is, hogy azért lesz a nő üriítőcsésze, mert a férfi nem is tud róla, hogy lehet másképpen. Mert a tárgyiasított szex képzete mellett nem képes rá, hogy szégyen nélkül belevigye a valódi érzéseit, valóban kiváncsi lehessen, és ne csak mechanikusan csinálja végig az egészet. Ha amiről te írsz, Adél, az egyes típus, akkor a kettes típus az, aki úgy át van hatva a tabukkal, hogy saját szégyene nem engedi felszabadultan, kreatívan, önfeledten szexelni. Az ilyen partner mellett is ürítőcsészének érzi magát az ember.
      Vajon tényleg sok oldala van a silányságnak, vagy csak ez a kettő? Ki tud másikat?

      Kedvelés

      • Tabuk? Én inkább azt látom, hogy nagyon gyorsan vissza van dobva a felelősség és megmagyarázva, hogy a nő nem jól működik, gátlásos, a hormonjai leálltak. A pasik nagy része csak akkor érzi rossszul magát, ha neki nem jön össze, vagy a nőnek nem jön össze, de akkor is gyorsan talál felmentést, mondván a nők nehezen mennek el (ráadásul a nők nagy része el is mondja, hogy neki már az együttlét is csodás, az orgazmus nem olyan fontos). Pornóból nevelődni, nem odafigyelni, mennyiséggel mérni az együttlétet- ez igénytelenség. Hasonló érzéseim vannak ezzel, mint a gyneveléssel. A szakirodalom ott is a nők kezétől rongyosodik, az apák többsége meg van róla győződve, hogy neki nincs rá szüksége, tudja, mi kell a gyereknek (illetve majd az anyja intézi, ő meg élvezi a gyümölcsét). Elég szkeptikus vagyok a szexualitást illetően is. Azt hiszem, valami végtelen gőgön és “jár nekem” érzésen alapul ez.
        Jellemző, hogy a minap a 444-en volt egy cikk, amiben egy nő megírta, mennyiféle gondolat, érzés és kín jár benne, miközben orálisan “kényeztetik”. Megfelelési vágy, bizonytalanság, vergődés, hogy merjen- e szólni, mert a partner béna. Mikor elég, illik-e már most elmenni, vagy várjon a behatolásig stb. Érdekes volt. Aztán gyorsan megszületett a másik oldal is: Mi jár a pasi fejében, ha szopják. A válasz nagyon egyszerű volt: semmi.
        A nagy semmi.
        Nem figyeltem utána se kommentet, se semmit, de ez azóta is méltón példázza nekem ezt az egészet. Bekaszálni a jót, oszt annyi. Ha neked nem jó, akkor van türelem egy ideig, aztán furcsálkodás, majd leírás, hát te ilyen vagy, nem tudod élvezni.

        Kedvelés

      • Ez velünk is így volt, mint amit a végén írsz. Hű. Hogy hangzom, látszik-e, hogy élvezem, hogyan mozgjak, el kéne-e menni, nem unatkozik-e, szóljak-e neki ha nem jó…

        Be tudnád nekem linkelni a cikket, kérlek?

        Kedvelés

      • Velem is sokaig igy volt, most mar tanulok onzonek lenni, mondhatom jo erzes 🙂
        De ehhez persze el kellett telnie jo nehany evnek…es az jut az eszembe, ha kicsit felretesszuk “a minden ferfi egy onzo diszno” dolgot, akkor nem lehet, hogy mondjuk egy pattanasos kamaszfiu is azert gorcsol magaban egy kicsit forditott helyzetben? Nekem szinte csak ferfi barataim vannak, es tudom, hogy nekik is vannak paraik, nem is keves: az egyik az egyebkent teljese atlagos szorzetu mellkasat szegyellni, hogy tul bozontos, a masik a farka meretet, es minden elso vetkozes egy retteges, hogy a no ki fogja rohogni, a harmadik alapvetoen szegyelli a testet, vekony, nagyon alacsony srac, stb.

        Biztos van egy reteg, amelyik tenyleg csak ugy “van” szopas es mas egyeb kozben, de szerintem ugyanannyi “neurotikus” tipus is akad koztuk, nem kell Woody Allenig menni 🙂

        Kedvelés

      • Igen, pont ezt próbálom megfogalmazni. Nem egységes massza a “pasi” sem, tudom, nem újdonság, de az a mire gondol a pasi-semmire, az azért egy ilyen megállapítás. Melyik mire.

        Kedvelés

      • Jaja, Laci, igaz. Van az a réteg, amelyik azt gondolja közben, hogy ez az! Még, még gyerünk, mélyebbre, kicsikém! No, meg arra, hogy vajon sikerül- e rávennie a nőt, hogy végül lenyelje. Nem egységes a kép 😛

        Kedvelés

      • Szerintem ez akkor is sarkos.
        Volt persze olyan ferfi az eletemben, akirol en is pont azt gondoltam, amiket Adel ir, bar utolag belegondolva olyan nagyhangu volt, hogy azt hiszem, tele volt gatlassal, de volt partnerem, aki peldaul honapokig borzasztoan gorcsos volt az agyban. Egy nagyon jokepu, okos srac volt, es egyszeruen izgult minden miatt. Lattam, hogy aktus kozben is igyekszik csak ram figyelni, nehogy onzonek tartsam, nem tudta magat elngedni, kattogott az agya…Hallgatag tipus volt, az exeirol meg aztan vegkepp nem beszelt soha (ezt nagyon birtam benne), de szerintem valaki valamikor beszolhatott neki, vagy nem tudom…sokaig tartott, mire kepes volt oldottan szeretkezni, de akkor nagyon elveztuk mindketten.

        Nevetsegesnek tartom, hogy leegyszerusitjuk a ferfiakat.
        Nagyon sok dologban egyezunk, parakban is.

        Kedvelés

    • Ó, Adél, ez most nagy összegzés.
      És akkor van az is, amikor teljesen egyben, együtt vagyunk, egyben van lélek, agy, test, de úgy, hogy mindenfelé van átjárás, mindegy, hogy filmet nézünk, beszélgetünk vagy szexuálisan kísérletezünk-e. Na, az nagyon méltó, kölcsönös.

      Kedvelés

      • Igen, és akkor már nem kekeckedek azzal, hogy az milyen hidegzuhany, mikor saját érzéseid kivetítésével azt képzeled, hogy olyanban vagy, ez most az és kölcsönös, valódi, majd egy napon, avagy szép lassan kiderül, hogy nem. Talán ez a hab édesebb, lágyabb, talán ez a dolog rólad (is) szól, merthogy a technikai bravúrt, a szexualitás tabumentes megbeszélését úgy értelmezed, hogy érzelem, figyelés, kölcsönösség. Na, és akkor kiderül, hogy nem, sőt, ez is egyfajta manipuláció, hogy még ezt is, ezt is, no, meg ezt is elérje nálad a delikvens. Érzelmi beetetés, hogy kellően odaadó légy. Más ügynél, olyankor, mikor más helyzetben kellene figyelni, érteni, érzékenynek lenni, akkor meg kiderül, hogy a nagy érzések, amik a “felszabadításodról ” szólnak, valójában az ágyból kilépve szét is mállanak. Ha nem előbb, hát utóbb.
        Bocsánat sokadszor, hogy ilyen nagyon irtom ezeket a reményeket, elég szarul érzem magam emiatt.

        Kedvelés

      • Igen. Azt viszont nem gondolom, nagyon nem, hogy mindezzel együtt nem reménnyel kell egy új kapcsolatra tekinteni, mert lehet igazán jó és kölcsönös is, úgy is, hogy ez nem önámítás, hanem valódi. A tudatosság szerintem nem egyenlő az állandó gyanakvással: előbbi megóvja a lelket, utóbbi lerágja.
        Persze nagyon nehéz a kettőt szétválasztani. pláne megtanulni, hogy mikor kell “átkapcsolni” gyanakvóba. Tudatosnak lenni viszont igen, minden körülmények között. És merni bevallani, ha az a kölcsönösség csak képzelt volt.

        Kedvelés

      • Egyetértek veled! Én hiszem – mivel látom évek óta – hogy lehet férfi és nő között igazán jó és kölcsönös a kapcsolat – bár arra mostanában kezdek rájönni, hogy milyen ritka.

        Kedvelés

      • Már ha felismered. Pont ez a csavar benne, hogy nem, vagy túl későn, és közben is csak azt érzi az ember, hogy valami nem jó, nem az igazi, de sokan nem ismerik fel, miben vannak benne. Komolyan, látom a bnőm pl, hogy milyen naiv, hogy vezetik az orranal fogva és érzi, hogy gáz van, de nem ismeri fel, én meg a cinikus vagyok, mikor elemzem a dolgokat. Ott a másik is. 50 elmúlt, okos, cuki, helyes és sorozatban belefut olyan pasikba, hogy izé, szerelem, minden, aztán meg nyűg. Csakhogy nem ismeri fel ő sem, nem tudja megfogalmazni, hogy mi és hol szúr, miért “ugyanolyan” mind végül.
        Szóval csapda ez. Nekem a hitetlenség és cinizmus, nekik a vakság és a remény. Jó nincs.
        Mondjuk itt páran írtok igazán jóról. Ez reményteli. Hogy talán van jó. Bár ezt is annyi nőtől hallottam már, aztán végül az se lett jó.
        De én kívánom mindenkinek azt a jót. Azt, aminek nincs mellékíze.

        Kedvelés

      • Ez érdekes, én például nem hiszem, hogy holtomiglan, és azt sem, hogy nem fog elromolni, pedig most szerelmes vagyok. De egy tuti: ha elromlik, annak nem az egyenlőtlenség lesz az oka, hanem valami egészen más (esetleg sejtem, hogy mi eszkalálódhat odáig, ha nem figyelünk oda). És az is tuti, hogy a gyerekéért mindent, tűzön-vízen, akár meg is halna, és nem kérdés, hogy mennyire van/lesz jelen az életében, velünk akármi történik is.

        Nem mindig a figyelmetlenségben vagy egyenlőtlenségben van a veszély szerintem. És nincs tökéletesség, ezt már sokszor leírtam. Árnikának is a múltkor, hogy olyan nincs, hogy ne legyen kompromisszum, akkor egyedül kell maradni, akkor lehet kompromisszumtalanul. De hogy ez micsoda, na az nem mindegy.

        Kedvelés

      • Dehát azt nem is gondolod te bajuszcic, hogy éppen árnika, vagy éppen én ne tudnánk, mi az a kompromisszum. Ajaj, de még mennyire, hogy!
        Más dolog – ha meg már ez szóba jött-hogy én pl már tényleg nem. Ha én most kapcsolatot akarnék, akkor sarkalatos dolgokban már nem kötnék. Vannak dolgok, amikben nem. Pl abban nem lenne kompromisszum, hogy az egyedülségem feladom- e. Soha, senkiért. A sok kompromisszum idáig vezetett. Mert – ahogy mondod – anélkül nem megy. Én meg kifizettem kompromisszumokkal a szabadságom jó előre.

        Kedvelés

      • Ó, hát olyan kompromisszumot nem, semmi szín alatt! Az első lesz, amit a gyerekemnek megtanítok. Remélem, meg is érti.

        Kedvelés

      • nahát, ha már szóba kerültem.
        ahogy olvasom Adél sorait: nagyon egyforma az életszakaszunk. ez már több esetben nyilvánvalóvá vált.
        a környezetem azt mondja: tüskés vagyok, cinikus állat, semmiben nem látom a jót. – tényleg nem

        bajuszcic életszakasza: nagyon szerettem ezt, amikor benne voltam. és nagyon cudar dolog, hogy zokniügyben, meg gatyaügyben cinikusan csesztetlek. e helyen is bocsi emiatt.

        kompromisszumok: mára már nem tudom értelmezni. mert eredetileg egy pozitív üzenete volt, hogy ha te így ,akkor én úgy. aztán hosszú távon az látszik, hogy amit én leadok, az végleg le van adva, amit ő lead annak én fizetem meg az árát szintén.

        Kedvelés

  4. Micsoda éhkopp törne erre a világra, amelyben erről éppen így morzsányi lefojtottság, szégyenérzet vagy bűntudatkeltés se és a döntő többség ekként is alaposan kiismerné és ismerné magát … ezt a makulátlan írást most jól elcsomagoltam az utódoknak.

    Kedvelés

  5. Szerintem is lenyeges a szexkultura. Ismeretek hianyaban csak ugy osztonosen nem biztos, hogy sikerul elvezetet nyujtani es kapni. Nekem nincsenek eloiteleteim de a nyitottsag nem eleg. Szukseges egy szeretett partner akivel meg lehet elni .Nekem is volt iskolam amit majd alkalmaztam kevesbe “muvelt” partneremnel.

    Kedvelés

  6. Az vajon mire enged következtetni, hogy a magyar google a “coitus inter femora” kifejezésre a tyúkszemet hozza, mint első találatot? 😀 😀

    Egyébként nagyon jó cikk, lassan én is elkezdek összerakni a kedvencekből egy gyűjteményt.

    Kedvelés

  7. “Persze a teszkónépnek, irodák téglalelkű foglyainak miért pont ebben lenne fantáziája?”
    Nem tudom, melyik kategóriába tartozom.
    Lehet, hogy egyikbe sem, hanem abba, amelyiknek már elment a kedve minden kisérletezéstől.
    Az anált utálom, pedig eleinte még érdekelt volna, de erőltették, fájdalmat okoztak vele, könyörögtek érte, én meg már nem tudtam hogy nemet mondani. 😦
    Az orált szerettem. Főleg csinálni. Minden viszonzás nélkül. Aztán megkaptam az “ingyen sz.po k.va” kitüntetést, legalábbis saját magamtól. Volt, hogy odáig is lejutottam, hogy csinálnám akár pénzért is, úgysem kerestem soha igazán jól, most végre tudnék egy kis pénzt kaszálni. De nem igazán tudtam, hogy merre induljak el. (A prosti karrieremben)
    Jelenlegi párommal nincs orál, mert ő nem szereti, nem bírja a szagát, nem csinálja, így nekem sincs kedvem. Amúgy szerintem szexuális trauma érte őt is, csak nem hajlandó magának sem bevallani. De ez az “orál-undor” onnan jöhet. Én azért nem is hisztizek érte már, mert igazából ugyanúgy sosem sikerült még elmennem, mint “normál” szex alatt. Egyszerűen zavar, ha valaki más is jelen van az élvezetem közben. Tehát önkielégíteni sem tudok igazán (csak nagy nehezen, görcsölve, “na végre” befejezéssel), amikor valaki ott van még velem. Én tehát megcáfolom azt, hogy az önkielégítésnek nincsenek káros mellékhatásai. Ha csak kiegészítő elem, akkor nincs. De ha minden más helyett van, akkor diszfunckiót okoz. És én amúgy általában szomorú is leszek utána (bár testileg kielégített), magányosnak érzem magam. Főleg az fáj, hogy párkapcsolatban is ez a “sorsom”, ha orgazmust akarok, pedig amúgy tényleg élvezem az együttlétet is (már amikor odafigyel rám is a partner). Vannak nagyon érzékeny testfelületeim. De ha simogatást kérek (mert kérni kell, ez is szomorú), abból szinte mindig dugás lesz, pedig én konkrétan arra nem mindig vágyok. Sokszor van fájdalmam (a hajdani vaginizmus maradványa, vagy ki tudja mi). Viszont a szex után hiány marad bennem testileg, de nem akarom “untatni” a partneremet a félórás kényszeres maszturbálgatással (ha ő csinálja nem jó, nem érti, mit kéne csinálni, nekem meg már nincs türelmem elmagyarázni), ezért inkább úgy maradok, és másnap, vagy még aznap éjszaka megpróbálok a klotyón, titokban pontot tenni az i-re. Fusztrálva, hallkan, nehogy lebukjak. Mint tinikoromban. Ciki, szánalmas, szar. Szexuális nyomorék vagyok (szerintem említettem én már ezt itt, pont ebben a formában), és nem nagyon látok esélyt arra, hogy ez változzon. A terápiákban már nem hiszek, sok mindent próbáltam már, sok pénzért. Karmikusnak érzem ezt a problémát. (És most Violetta igazolva érzi önmagát, ha épp olvassa ezt….)
    Nem akarok minden bajt a páromra kenni, bár ő sem az a tapasztalt lepedő-hős, de eleinte pont ez volt benne a vonzó, a kezdők izgalma. Örültem, amikor kiderült, hogy nem volt még nővel, végre valaki, aki nem fog az exnőihez hasonlítani. Végre nem kapom azt a pofámba, hogy “eddig senkivel sem volt ilyen problémám”. Nem kell azt éreznem, hogy a nősténylistán ismét csak hátrább kerülök vagy 40 helyezettel, mert bezzeg a többi nő, az élvez, úgy ahogy kell (mennyire nem igaz ez, és mennyire nem tudják a férfiak azt, vagy nem akarják tudni, hogy ez nem igaz!)
    Na megint egy jókedvű komment, bocs mindenkitől.

    Kedvelés

    • “De ha simogatást kérek (mert kérni kell, ez is szomorú), abból szinte mindig dugás lesz, pedig én konkrétan arra nem mindig vágyok. ” – van olyan allaspont, ami ezt szellemeben mar nemi eroszaknak veszi. aztan persze ha az ember magat kenyszeriti, akkor elkenodottebbek a hatarok. Jo lenne igenis tulreagalni az ilyeneket. De Borderline-t se akarom bantani, remelem, erzodik, hogy nem teged akarlak tamadni. nagy batorsag kellett mindez leirasahoz (en meg itt hallgatok, mint szar a fuben), koszonjuk. es sok sikert, szerencset meg lelkierot.

      A legszebb cikk, amit a temaban olvastam, es ami kicsit felvidithatna a thread-et, ha szabad, az ez: http://www.scarleteen.com//article/gender/an_immodest_proposal . Eloremutato, felemelo. Borderline, tudom, hogy meglevo kapcsolatban meg nehezebb ezt valtoztatni, mint amikor csak a sajat fejeben kuzd az ember a maradvanyokkal, de talan arra jo lesz, hogy megerosit, hogy nem, nem onzoseg ennel tobbre vagyni.

      Kedvelés

      • ja, es en nem hiszek a karmaban, a rendszer szar, es ez artatlanok szenvedeset okozza, szivas, de ez van. Kellemesebb lenne olyan vilagban elni, ahol minden szenvedes megerdemelt, erre van kitatalva az elozo elet, hogy legyen, ahova pakolni a megbosszulando buntenyeket… de en mar azert se hiszek ebben, mert egy ilyen rendszerben nincs szabad akarat: hogyan donthetnem el szabadon, hogy kinek artok, ha minden bantas megerdemelt? :/ Inkabb gondolok magamra, mint nem-robotra. (ezt persze bonyolitja, hogy nem minden bantas van veggiggondolva, van, ami csak a rendszer ontudatlan tovabbhompolygese. de fajni ugyanugy faj.)

        Kedvelés

      • ERROR ERROR ujraolvastam, es azt hiszem, megsem ajanlanam Borderline-nak, mert ugy tunhet, ez egy ujabb elvaras, pedig nem annak szantam. Csakazolvassa, kimoderalhatod mindket hozzaszolast, es akkor majd ujrapoztolom a linket kulon? bocs.

        Kedvelés

      • … vagy ugy is lehet, h remelem, hogy B elolvassa ezt is, es nem veszi elvarasnak, en meg nem dolgoztatom a blogtulajdonost.

        Kedvelés

    • Szia! Nem lehet, hogy a férjed tapasztalatlansága miatt maradsz kielégítetlen? Én egyszer az uram kezébe nyomtam valami gusztusos könyvet, már nem tudom, mi volt, talán valami arab Illatos kert vagy ilyesmi. tanult belőle ezt-azt, és nem volt bántó sem.

      Kedvelés

    • Annyira értelek! Az utolsó 2-3 évben volt az, hogy utána rendszeresen dühröhamom volt, ha elmentem, ha nem… és még meg is kaptam, hogy mi bajom van, most lettem meg…. Aztán rájöttem, hogy azért, mert ez csak üres szex volt, lélek nélkül. Én csak eszköz voltam és semmi változatosság nem volt. Utólag visszanézve mindig is azért KELLETT, mert neki KELLETT. Nekem meg kedvet KELLETT VOLNA csinálni hozzá. Amikor ezt mondtam, nagy csend volt a válasz. Mint mindig amikor sikerült nagy igazsággal szembesíteni. Ölellek és remélem, hogy kikeveredsz ebből. Ha javasolhatom, ne bújj el maszturbálni. Fejezd be ott az ágyban. Ha észre veszi, észre veszi, hátha elindít valami kommunikációt. De ez ne maradjon így!

      Kedvelés

      • En konnyen beszelek kivulrol, de ha valaki ennyire nem tisztel, es nem veszi figyelembe a korlatadat, akkor nem erdemel. annak az eldontesehez, hogy erdemes-e ezt folytatni, ez csak egy szempont. Micsoda onzo dog elvezi azt, amikor mas szenvedve hagyja magat? bar nem szeretne azt csinalni, amit epp csinal? :((( ne apold az egojat, ne bujj el, ne tegy ugy, mintha ez igy jo volna. >:[ … mondj nemet, amikor nincs teljesen kedved. sok sikert, tudom, hogy nehez.

        Kedvelés

      • Szia bekakiralylany! Tetszik amit irtal. En is elolvastam a tegnap este borderline hozzaszolasat de nem tudtam mit tudnek irni, hogy talalo legyen. Te tudtad.
        Koszi a mosolyt amit nalam hagytal. 🙂

        Kedvelés

    • Hát, borderline kartárs, nem hittem volna, hogy ez valaha is megtortenik online, de ezennel leveszem es a labaid ele helyezem a fapofat. Szerintem Chuck Norris sarokban szukolo kiskutya hozzad kepest, kuldok egy ot megatonnas olelest.
      Mas ember tarsasagaban meg sohasem volt orgazmusom. Orjito a teny, mert erosen szexualis leny vagyok, ellentmondast nem turoek a vagyaim, robbanasszeru az orgazmusom es a masik oromet is nagyon erzem, egyutt rezdulok es olvadok. De vegem van, amint arra kerul a sor, hogy nekem jo legyen. Kivul kerulok a helyzeten, viselkedem, megfelelek, vasmarokkal szorit az onkontroll. Feldmar egyik konyveben ir egy pacienserol, aki megkerte, hogy Feldmar vigyazzon ra, amig o kiprobalja az LSD-t. A paciens annyira nem birta elengedni magat egy masik ember jelenleteben, hogy sok oran keresztul a fal fele fordulva, faarccal trippelt, meg felonkivuletben sem eresztette el a kontrollt. Na ez vagyok en. Szules kozben a legfobb gondom az volt, hogy masok vajon mit gondolnak, egy masodpercre sem voltam ott.
      Az egyetlen fajta helyzet, amikor el tudom ezt ereszteni, az az, amikor egy masik emberre figyelek minden idegszalammal (meg neha, amikor irok). Amikor mast csokolok, erintek, szeretek, az mamor, az onkivulet, az szabadsag. Emiatt az erzes miatt imadok szeretkezni, annak ellenere, hogy sosem megyek el. Csak azon a reszen legyunk gyorsan tul, hogy ram figyelunk. Olyankor bang, bezarul a kapu. Sokszor sirasig meghatodom, hogy nekem akar valaki oromet szerezni, es annyira szeretnem, hogy mukodjon, de csak az kattog az agyamban, h gyerunk, mi lesz mar, vagy az, hogy jajistenem, csak ennek legyen vege, mekkora egy selejtes szar vagyok.
      En azt hiszem nem irnam az onkielegites szamlajara a dolgot, bar ketsegkivul nem segit a helyzeten, hogy letezik, mint egerut.

      Kedvelés

      • Köszönöm proudest_monkey, te értetted meg leginkább a szituációmat. De mindenki másnak is köszönöm a hozzászólást. Nem éreztem egyiket sem kellemetlennek, miattam nem kell törölni.
        Viszont nem tartom a páromat sem bántalmazónak. Figyelmetlennek és kényelmesnek igen, de közben fusztrált is, és tapasztalatlan, és én sem könnyítem meg a dolgát. Szeretne ő nekem jót tenni, de már nem nagyon tudja, mit csináljon, eléggé elvettem az önbizalmát. Persze most már kicsit “bele is törődött”, ami azért zavart, mert neki ez így jó, én meg azért szeretnék még többet. Az “elbújás” sem az ő kivánsága, hanem az enyém, idegesít, hogy most produkálnom kell, mert majd megunja, és akkor olyan szerencsétlenkedőnek fogom érezni magam. Minél inkább be akarom fejezni, annál kevésbé megy. De közben gyógyszeres kezelés alatt is állok, ami szintén nem könnyíti meg a helyzetet. Nem tudom egyébként, hogy működtethető-e hosszú távon a kapcsolatunk, ez naponként változik, hogy épp hogy érzem. Hozzátenném, hogy döntésemet nyilván nehezíti, hogy anyagilag teljesen kiszolgáltatott vagyok. Leginkább tehát ezen kéne változtatnom. De egyenlőre nem tudom, hogyan. Nagyon fáradt is vagyok (valószínűleg szintén a gyógyszertől), nincs életenergiám, nehéz bármilyen irányba elmozdulni. Idén abbahagyom a gyógyszert, ez szent elhatározás, akkor majd kicsit tisztulhat a kép.

        Kedvelés

      • Szerintem a szerencsésebbeknek is gyakran előfordul, hogy nem tudnak ellazulni, téged viszont nagyon sok minden húz le egyszerre, egyáltalán nem csodálom, hogy nem tudod elengedni magad.
        Ölellek nagyon!

        Kedvelés

      • Kedves Borderline, elolvastam…a kommenteket is. Sok férfitársamnak kellene ezzel szembesülni. Mint ahogy a nőknek meg azzal, hogy a legtöbb pasinak csak a szája nagy, és nadrágot a társadalmi konvenciók miatt hord (kivéve tán a hagyományőrzőbb skótokat).
        Mi sem vagyunk jobbak. Bizonytalanok vagyunk. Félünk. Van sooook és naaaagy megfelelési, bizonyítási kényszerünk. Afféle: mostaztvárjahogytudjammijónekidetudjaafenedemégismegkénedugnimereztvárjabiztosdehogyafenébecsináljam…
        Az mellékvágány, ha a férfi feladja és megelégszik vele, hogy megvolt a numera. Ő is érzi, vagy tudatosan, vagy az alatt, de érzi, hogy ez bizony nem AZ.
        Az ilyen helyzeteket csak együtt, csak a saját büszkeség feladásával, csak a másikban a gyengeség meglátásával és jóindulatú segítésével lehet feloldani.
        Az nem megoldás, ha a nő azt gondolja, hogy ne én vezessem már kézenfogva, nála a szerszám, hát csinálja. Horgászáshoz is van szerszámom, mégis éhen halnék egy halaktól hemzsegő tó mellett. Mert még nincs tapasztalatom.
        És az sem megoldás, ha a férfi megvonja a vállát, hogy azt mondta, szeret dugni, és ugyanannyi ideje volt rá, mint nekem, hát igyekezzen, ha lemaradt, az ő baja. Az ilyen pasas menjen az erdőbe és b@ccon a faodúval.
        Az én társam nagyon sokat adott nekem. Én csak remélem, hogy én is adtam neki valamicskét. A jutalmunk az, hogy együtt mehetünk az úton és mindennap csodákat fedezünk föl. Nem, nem mindennapos a szex, de amikor az van, az valóban szex, test és lélek egyesülése. szó szerint megvalósul benne az éteri tiszta szerelmi egyesülés és a legállatiasabb (most elnézést mindekitől, de ennek így van értelme) baszás. És ez nálunk nem hordoz pejoratív értelmet. Ez egy természetes és az állapotunkkal vele járó jelenség.
        És nagyon megható, mikor az Ő-m elsírja magát a karjaimban és olyankor érzem, hogy újabb elrejtőzött démona hagyta el.
        (csak gyors ismeretterjesztés: a “baszni” igét a törököktől vettük át a középkorban, s ez választékos kifejezés volt az akkorra már igen elmocskolódott és mára feledésbe merült eredeti szó helyett. Mára persze ez is bemocskolódott, de személyes kapcsolatokban elővehető és tisztára mosható. Újraértelmezhető.)
        És köszönöm, hogy köztetek lehetek…

        Kedvelés

      • Imádunk, Mufftiiiiii!

        Lohattmázlista béka!

        (Bék, ha lecserélnéd, először nekem szólj! Veszek neked konyakmeggyet, egy kamionnal.)

        Kedvelés

      • Jó amit írsz, köszönöm. Viszont azért ott van az is, hogy rengeteg féle elmélet kering arról (itt, a neten is), hogy akkor most mitől lesz jobb a nőnek (vagy bárkinek), mitől KÉNE jobbnak lenni, mit KÉNE érezni, stb. Szinte politikai ideológiák mentén megy a dolog: az antifeministák szerint az van, amit Oravecz Éva Csilla írt (már többen említettük itt aranyos szösszenetét – amúgy szintén a Narancsban jelent meg anno), vagy valami olyasmi, a lényeg, hogy a nő a hunyó, mert nem tud ellazulni, nem tudja átadni magát, zsigerből bizalmatlan vagy konkrétan ellenséges a férfivel szemben, stb. A feminista vonal meg azt mondja (már aki, nyilván), hogy az önző férfiak miatt van minden, meg az őket kiszolgáló nők miatt. Aztán meg angol tudósok bebizonyítják, hogy itt-meg ott van a G pont, olasz tudósok megcáfolják, amerikaiak meg egyenesen kijelentik, hogy nincs is G pont, vagy fordítva, de a lényeg, hogy elég sok tudós foglalkozik mostanában a női orgazmussal, hálás téma lehet, de nem tudom pontosan hogy megy a kutatás: különböző műszereket dugnak a nők izéjébe egy vibrátorral együtt, vagy egyszerűen csak kérdőíveket töltetetnek ki? Meg aztán van különféle szexológus “iskola”, egyik szerint a hüvelyben nincsenek is olyan érzékelők, csak kevés nőnek, meg minden orgazmus valójában klitorális, és csak « úgy érezzük » hogy a hüvelyben volt a robbanás, pedig nemis, aztán jönnek az ezotanok az ezogurukkal, akik szerint a jint a janggal össze kéne hangolni, és megint csak az van, hogy én nem vagyok jól nőileg, stb., meg a nőgyógyászok hada, akikről mások is írtak már itt, szerintük mindenre a vagdosás a jó megoldás, műteni kell, az a biztos. Az én vaginizmusomat is műteni akarta egy szaktekintély, mert ha kivágnak egy darabot az alsó-tájamból, akkor majd nem fog úgy fájni. Pedig előtte amúgy elismerte, hogy ez nagy százalékban pszichés dolog. Akkor miért nem az agyamból akar kivágni egy darabot?? Szóval nagy az információs káosz, és ebből nehéz kihámozni, hogy akkor most mit és hova és kinek és mikor, és ki a ludas és mennyiben, illetve kinek van ezzel több dolga ? A nagy megfejtés meg az, hogy mindkét félnek dolga van vele, nem lehet csak az egyikre hárítani mindent, de hogy mi és mennyire és milyen arányban, az attól függ, hogy milyen szakemberhez jutnak el és az mennyire nekik való… Én már eddig rengeteg időt, engergiát és min. 100ezer Ft körüli összeget fektettem ebbe, és kisebb sikerek után minden maradt a régiben, illetve kicsit javult, de ahhoz nagy szerelem és türelem kellett. A türelem már fogy.

        Kedvelés

      • Ahogy ezt az egészet leírod, annyira szép és egyben szomorú… és a sírás nálam is megvan… Bár én lassan, de kezdem leküzdeni azt, hogy élből elutasítsam (agyban, lélekben) a velem való foglalkozást.

        Kedvelés

      • De most tényleg, ha az se lenne, az milyen lenne?
        Ezt én is átéltem, és jelentem, sikerült meghaladni, de nagyon kell hozzá bízni a másikban, hogy ne legyenek szégyenek.

        Kedvelés

    • Nem tartozol egyik kategóriába sem, nem a fantáziád hiányzik, és ne haragudj ezért a felszabadult bejegyzésért, itt összeszoroztam a tévhitekkel való leszámolást és azt, hogy tavasz lett.
      Napok óta, igen: hétfő óta rágom a hozzászólásodat, visszatérek, olvasom újra. És most sem tudok mit írni. Nagyon kemény. Nekem nem jut eszembe, hogy a párod bántalmazó, látom őt is ebben.
      Miért bűntudat egyedül? Mi történne, ha rádnyitna?
      Soha nem jön szóba, hogy csak megmasszíroz?
      A felszabadult szex, az a meg nem nyomorítottak luxusa, ez borzalmas. És mint ilyen, gyanítom, ritka. Viszont az öröm, az erotikus légkör, az nagyon gyógyító, ha valahogy sikerül kizökkenni. Én a monogámiát egyébként, pontosabban azt, hogy ennyire ráalapozzuk az életet egyetlen kapcsolatra társadalmilag és gazdaságilag, értelmezhetetlennek tartom.
      Titeket a nyelv nem választ el? Engem befeszít, ha nem magyar az illető. Hogyan próbáltad elmagyarázni, mit csináljon?

      Kedvelés

      • De igen, befeszít a nyelv is, a kommunkációs zavar, meg hogy én “kivülről jöttem a képbe”, ő meg eltart, támogat engem, a kis káeurópai kalandvágyó leányzót, persze csak addig, amíg nem jonnek be a dolgok, vagy ki nem derül, hogy végül nem jöttek be… Most Trianont nem akarom ide keverni, de nem csak szexuálisan vannak meg nem értéseink, “egymás mellett elbeszéléseink”, én régebben nem gondoltam volna, hogy ennyire magyar vagyok, és ennyire számít az, hogy magyar vagyok. Egy verset sem tudok megmutatni, illetve meg tudok, meg el is magyarázom, hogy miről szól, de az nem ugyanaz. Ha szerencsés vagyok, esetleg van műfordítása, de még akkor sem ugyanaz.
        Persze van masszírozás is, régebben, a gyerek születése előtt azért több volt. A türelem, a lelkesedés és a kreativitás is.
        Hogy miért bűntudat egyedül? Nem tudom pontosan. Talán azért, mert úgy érzem, nem így KÉNE. Vele együtt kéne. Mert úgy érzem, ez egy menekülési útvonal. Önámítás.

        Kedvelés

    • ” Szexuális nyomorék vagyok… és nem nagyon látok esélyt arra, hogy ez változzon.” Igen, pont így érzem én is magam. Nagyon veled érzek, borderline. 😦

      Kedvelés

      • Már csak megkérdezem: miért gondoljátok, hogy ti vagytok a szexuális nyomorékok? Mi van, ha a párotok? Vagy legalábbis a kapcsolatotok.

        Kedvelés

      • Nyilván kettőnkön múlik, de én eddig minden partneremmel gondban voltam, talán a mostanival a legkevésbé. Ez egy durva jelző, de amikor igazán reménytelennek érzem a helyzetem, nem tudok mást mondani.

        Kedvelés

      • Amit én itt a pasikról olvasok, még ez sem biztos, hogy azt jelenti, hogy veled van nagy baj.

        Kedvelés

      • Nem vagy szexuális nyomorék. A szex páros dolog. (most ne menjünk bele, hogy önkielégítés, meg gruppen) és elrontani, vagy nem jól csinálni mindig ketten lehet.
        Anélkül, hogy a párodat, vagy téged okolnálak (mert nincs értelme keresni, hogy ki a hibás, ki nem, vagy ki jobban, ki kevésbé), azt mondom, ha nem megy, ha nem működik, akkor lehet, hogy mégsem a megfelelő partnerrel vagytok (sem te, sem ő). A másik lehetőség, hogy még nem éltétek át azt a krízist, ami túllendít a nem jó állapotán.
        Nem tudok biztos receptről. Én azt választottam, hogy miután első 19 évben leragadtam az első mellett, aki széttette a lábát, keresni kezdtem. hadd ne számoljak utána pontosan, de még 10 alatt megtaláltam azt, akivel a csoda.
        Figyelem!: nem azt írtam, hogy nincsenek problémák! Vannak, de azokért hálás vagyok, mert egy-egy krízis többet épít a kapcsolatunk bensőségességén, mint 100 orgazmus. A gondok és azok megoldása emel egyel magasabb szintre mindig. És csak megnyugtatásul, minden szintnek van alja és teteje. A fejlődés nem jelenti a problémák megszűntét. A világ nélkülük nem volna teljes.
        Olyan ez, mint amikor már elegem van, hogy egyes bigott vallásos emberek a Jó Isten így, a Jó Isten úgy szöveget nyomnak. ilyenkor rendre rákérdezek, hogy miért, van Rossz Isten is? Ez beléjük szokta forrasztani a szót, mert amelyik érti, az azért némul el, amelyik nem érti, az meg gondolkodik, hogy mit is akarok ezzel.
        Egyszóval, nem vagy szexuális nyomorék. Most nem jó neked. Vagy ezt javítsd, vagy keress mást.

        Kedvelés

      • Köszi, Muffti, elgondolkodom. De asszem, itt nincs már előre nekünk.

        Amúgy rohadtul irigylem a békádat. Na, meg téged is. 🙂

        Kedvelés

      • Keressetek ha nem talaltatok meg azt akivel jo.Tetszik amit Muffti ir. Kell bizzal a partnerben, es kell varjal amig jo lesz,magaddal is turelmes kell legyel nem csak a partnerrel. Nekem se mindig jo de tudom hogy ha nyugodt vagyok , sikerul rahangolodjak akkor olyan mint valaha…
        Nem bizom a sok tudomanyos meresben.Keptelen lennek leellenorizni magamon.
        Vegul is intim dologrol van szo,amihez belso csend kell.
        Szerintem fontos hogy legyen egy precedens amikor jo volt.Volt ilyen?

        Kedvelés

      • Meg aztán meddig keressek? És hogyan? Próbáljak ki jó sokat? Mennyi időt szánjak egyre? Annyi időm már nincs.

        Kedvelés

      • Bármikor bele lehet futni valakibe, aki mindent megváltoztat.
        A kapcsolatunk első tizenakárhány évében én is szinte teljesen aszexuális voltam. Marhára nem érdekelt. Ha volt volt, ha nem, nem, néha jó volt, de többségében nem. Nagyon ritkán kezdeményeztem. Az elnyomó kapcsolat, a lelki terror, a teljes kontroll nemigazán gerjeszti a szexuális étvágyat…
        Aztán egyszer belefutottam egy pasiba. Én, aki amúgy szóba sem állt szinte senkivel, főleg nem férfiakkal. Elég volt párszor beszélgetni, előre tessékel, miközben hozzám ér és kész is voltam. Egyszerűen kellett. Nem szeremből, mert különösebben nem fogott meg. Vonzott, kizárólag szexuálisan. Kérdeztem is tőle, hogy ezt hogy a fenébe csinálta, talán ferromon spray-t használ?? Fizikálisan nem volt köztünk semmi, de ezt az energiát, vagy vágyat, vagy nemtudommit hazavittem. Otthon pedig kitombolta magát. Kivetítettem a kézre eső emberre, aki ugye a férjem (volt).
        Az az időszak egy szexuális forradalom volt a kapcsolatunkban. Soha annyit és főleg olyan intenzitással nem voltunk együtt azelőtt. Akkor fedeztem fel magamat is. Hogy hogyan tudok magamnak örömet szerezni.
        Az egy más kérdés, hogy ezzel csak tovább húztam az időnket, ami már évekkel ezelőtt lejárt.
        ..és igen, tudom, hogy megcsalás ez is, ne hajigáljatok meg kavicsokkal légyszi. Bőgtem eleget miatta.

        Azóta hiszem, hogy van valaki, valahol, akivel nekem egyszer mennyország lesz és eszméletvesztés. Bízom benne, hogy mielőbb megtalálom.

        Kedvelés

      • Dehogy megcsalás, miről beszélsz???

        (Én a megcsalást sem ítélem el, s ha elítélném, se dobálnék miatta. Itt elemeztük májusban a Bovarynét pont ezért és ilyen szellemben, ez egy szar patriarchális tabu, az egész birtoklós, önigazoló, monogám mítosz. Lassan úgy gondolom, az ember — egyik — természetes állapota a poliamoria,csak egy kicsit másképp kell ránézni ezekre az intézményekre, érzésekre, vágyakra, történetekre.)

        Kedvelés

      • Másokat én sem ítélek el, ha félrelépnek. Magammal, az én kapcsolatommal szemben azért szigorúbb vagyok.
        Vagy csak voltam?? Nem is tudom. Sokat változom, már nem minden fekete, vagy fehér és még a szürkének is rengeteg árnyalata van.
        Viszont egy ilyen helyzetet megcsalásnak érzek. Amikor valakik kimondva, vagy kimondatlanul monogám kapcsolatban élnek, amikor elfogadhatatlan számukra egy harmadik belépése. És azért a nagy többségünk ilyenben él, vagy élt. Ha sokszor önmaguktól nem is várják el a hűséget (vagy legalábbis megbocsátóak), a társuk ilyen jellegű törekvéseit már biztos, hogy rossz szemmel nézik.
        Egy biztos, fordított helyzetben nagyon is zokon venném. Nem valószínű, hogy egykönnyen napirendere tudnék térni afölött, hogy a férfi, akivel épp őrületeseket szexelünk közben valaki egészen másra gondol, a lehunyt szemhéja mögött egy másik (konkrét, általa személyesen ismert) nő képe lebeg. Ebben az esetben nyilván csak egy tárgy, egy eszköz lennék.
        Mint ahogy ő is az volt akkor nekem. :/ Én ezt nem tudom másképp értelmezni.

        Igen a poliamoria valóban egy jó megoldás lehet. Így messziről legalábbis így gondolom. Aztán, lehet, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnék, nem tudnám elviselni. Ehhez talán túlságosan is belém van kódolva a monogámia.

        Évekkel ezelőtt beleolvastam egy könyvbe egy könyvesboltban. Fogalmam sincs miért, mivel az ezo polcokon volt, amik nemigazán szoktak érdekelni. Ebben említett ehhez hasonló dolgot. Valami olyasmi volt a lényege, már nem emlékszem pontosan, hogy a párok bizonyos időszakonként szabadságra mennek a kapcsolatukból. Erre az időszakra a teljes szabadságot kell megadni a másiknak. Nincs kérdezősködés, nincs elszámolás, azt csinál, amit akar, azzal ismerkedik, akivel akar, annyiszor “lép félre”, ahányszor csak akar. Tehát ebben az időszakban kifejezetten megengedett az ilyesmi, sőt erre irányul.
        Sajnos a részleteket nem tudom, tényleg csak belelapoztam a könyvbe, de ez megmaradt. És tulajdonképpen tetszett is. Ez is egyfajta megoldás lehet, hisz a család sem bomlik fel. Persze nem egy alapból rossz kapcsolatban.

        Hihi, gyöngyi! Nem biztos, hogy jól járnál vele. A pasi az a tipikus piszokdisznófaszkalap típus. Kb minden nőt megfektet aki elé kerül, akit nem, azt meg megtérdeltet.. és még csak nem is egy Adonisz, nekem elsőre kifejezetten tenyérbemászó volt. 🙂
        Tényleg lehet, hogy a ferromonjaival van valami, mert igen rövid idő alatt fel tudja kelteni a nők érdeklődését, még akkor is, ha épp szándékában sem áll. Egy esetnek konkrétan szemtanúja voltam. Egy előadáson előttem áthajolva kérdezett valamit a mellettem ülő lánytól, aki válaszolt is. kb 3 mondat volt az egész párbeszéd, nem is foglalkozott többet a lánnyal, de a csaj attól kezdve folyamatosan izgett mozgott, őt nézte, érezhetően rezgett körülötte a levegő. Ha a pasi az előadás után azt mondja neki, hogy gyerebébi itt lakom a környéken, ment volna..

        Ja, és az esküvői fotósa.. Amikor megnéztem a fotós blogját a képeikkel, az volt az első kérdésem, hogy b+, te megdugtad a fotóscsajt is???
        Nem amúgy, de oda volt érte a nő.

        Már nincs meg a száma, de tudom hol dolgozik (ha még ott). 🙂

        Kedvelés

      • Most hogy igy olvaslak titeket eszembe jutott ,hogy lanykoromban nekem is volt egy “ügyem” ,Olyanba szerettem bele aki kapcsolatba volt es igazsagtalannak tartottam a jogtalansagomat.
        Nagyratammal jo kapcsolatban voltam , nyiltan beszelgettunk.O akkoriban mar masodszor olvasta a Bibliat ismeretterjeszto jelleggel.
        Meg is kerdeztem tole-hogy van az hogy a bibliai szereploknek lehetett tobb felesege is?
        Az oreg nem botrankozott meg hanem azt mondata nekem- Igen fiam de nekik volt az is amivel eltartsak oket. 🙂

        Kedvelés

    • Ez egész jól indult, de sajnos leblokkoltam a “kipróbáltad már az anális szexet”-nél, mert ugye az a kérdés hogy ki csinálja kinek, mit, és hogyan! Félek, a kifejtős választól túlságosan összezavarodnának.

      Kedvelés

    • Hm… Kiegyensúlyozott megvalósító…Én… Egyrészt meglepődtem, hogy jéééé, ennyire oké vagyok? másrészt meg gonosz vigyorka, mi szerint: hehehe, alábecsül a dög 😀

      Miután megállapította a nyomorult, hogy mennyire jól vagyok az Enyémemmel (ami teljesen így is van), a két szerinte ettől eltérő válaszomra (szexuális fantáziára vonatkozóan) megpróbált lelki segélyt nyújtani, hogy össze ne törjek attól, hogy mivel férfi vagyok, teljesen természetes, hogy olykor elképzelem a szexet mással is… Na ezen kezdtem el röhögni.

      Újból sikerült megállapítanom, milyen gyökér dolog úgy összeállítani egy tesztet, hogy bizonyos kérdésekre nem ad teljes körű választási lehetőséget. Mintha az általa vázoltakon túl nem lenne variációs lehetőség. Ebben pedig tudnék neki lelki segélyt nyújtani 😀 😀 😀

      Kedvelés

  8. Az egyháznak, egyházaknak sok van a rovásán e téren. Hány megnyomorodott szexualitású ember élt úgy a félelemtől a történelemben, ahogyan nem kellett volna.
    Biztosan sokan ismerik a következő szakkifejezést: onanizálás.
    Hát kérem, ez a bizonyos Onan nevű úriember egy derék zsidó fiatalember volt az ószövetségben. Másodszülött fiú, akinek így egész bizonyosan volt egy bátyja. Ez az elsőszülöttség igen fontos valami volt hajdan, nemcsak a zsidóknál, hisz tudjuk, hogy a feudális Európában is az elsőszülött fiú örökölte a vagyont, s a többiek vagy katonának, vagy papnak állottak (esetleg így sorban).
    Na ez az Onan úgy járt, hogy szép reményű fivére elhalálozott, s neki el kellett vennie az özvegyét, de nem ám akármilyen kötelezettséggel. Fiú gyermeket kellett nemzenie néki, és ez a fiú a jog szerint – izráelitáéknál nagyon sok, számunkra különös szokás van, s ezeket előszeretettel rögzítik törvényekbe is, mintha sport lenne náluk megbénítani az élet menetét szabályokkal és még nagyobb sport azok furfangos kijátszása -, szóval az ily módon a másodszülött fiú által az elsőszülött fiú özvegyének nemzett fiúgyermek az elhunyt elsőszülött fiú elsőszülött fiának számított és az ő vonalát erősítette, örökítette.
    Onan a törvény első részének még eleget is tett. Meglehet, nem is volt az olyan nagy kényszer, hiszen az özvegy nemigen volt még “lelakva”. Még a nemző tevékenység is szája íze szerint volt emberünknek. Ámde semmiképp nem akarta saját gyermekeit az ölükbe hullott elsőszülöttségi vonaltól azáltal megfosztani, hogy immár porladozó bátyja vérvonalát hozza új helyzetbe. Ezért a derék Onan azt találta ki, hogy mikor látását és hallását kezdte eltompítani a feltörő kéj mámora, szerelmetes fullánkját kirántván, magját az édes anyaföldre spriccolá. Ily módon vétett az isteni törvény és a szokásjog ellen.
    Na ez volt Onan bűne. Ezt magyarázták aztán a derék reverendisszimék úgy, hogy az önkielégítés onanizálás (mertugye az is a mag nő híján való földrecsurgatásával járt), ami Isten ellen való vétek. Hogy ebbe mikor és hogyan jött az az orvosilag kevéssé megalapozott tény, hogy a fiak önkielégítése (recskázás, hokizás, matyizás, stb.) gerincsorvadást okoz, az máig rejtély előttem.
    Az már ugye nem is számított, hogy Onan vétke nem a magnak bárhová juttatása volt, hanem az, hogy nem csinálta fel a bátyja özvegyét. Pedig mily szép lett volna elmúlt korokban, ha azt tanítják, hogy nyugodtan lehet önkielégíteni, ellenben bűn nem megdugni és nem felcsinálni elhunyt bátyánk özvegyét.
    Mondaanom sem kell, hogy aki a fenti marhaság szellemében félve tartózkodik önmaga érintésétől, az mennyire csapnivaló szeretője lesz, lehet egy nőnek. Még ha meg is teszi férfiúi kötelességét a setétben, azt már végképp sátántól valónak érezné, hogy esetleg még szájával is illesse a szerelem kútját. Hogy nyelvének motolláját a szerelem forrásának csobogó habjába mártsa, az pedig maga a kárhozat!

    Kedvelés

    • Ha ezt tényleg nő kommentelte ide, és nem férfi, ( bár én élek a gyanúperrel),
      naszóval akkor megnyugszom,
      hogy csak ért valamit ez a 100 év feminizmus
      megállni még nem lehet, mert nincs még itt a Kánaán, egyelőre csak az Onán 😀

      Kedvelés

    • “mikor látását és hallását kezdte eltompítani a feltörő kéj mámora, szerelmetes fullánkját kirántván, magját az édes anyaföldre spriccolá. Ily módon vétett az isteni törvény és a szokásjog ellen.
      Na ez volt Onan bűne.” – de jó ez itt. Igen, nagyon mélyről-régről előkotorva ebben a kultúrában – kimondva-kimondatlanul bizonyos körökben még ma is – a gyerekcsináló (oh bocsánat: utódnemző) szex a kívánatos és a megtűrt, már ami a majdhogynem kizárólagos végcélt illeti és ezért, hogy bűn a magvesztegetés és ezért, hogy a végállomás az odavaló spricc (mármint alapvetően a maghordozóé természetesen) lehet csak. Ugyanezért bűnös öncél és hiábavalóság a szerelem forrásának csobogó habjai közé csapni a férfiúi nyelvet. Ezzel jól meg is vetették a még ma is nagyon áporodott melegágyát összes szexuális nyomorunknak. Az az érdekes, hogy más kultúrában – talán még ma is, bár effelől vannak azért kétségeim – a spriccolásig el se kell jutni, sőt hát van, hogy kifejezetten nem szabad, tiltott eljutni, nem ez a beteljesülés, sőt a mag tartós őrizgetése az érték, legalábbis a minőségi utódnemzés szempontjából mindenképp. Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy ennek a szemléletnek a talaján, milyen bűntudat, szégyen és gátlások tenyésznek és vajon kinél főleg.

      Kedvelés

      • A KEK (Katolikus Egyház Katekizmusa) -ben a mai napig szerepel, hogy minden házastársi (másmilyen, ugye, nincs) ölelésnek nyitottnak kell lennie a gyerekek foganására. Ha nem akarunk gyereket, szexeljünk akkor, mikor nem vagyunk fogamzóképesek. Az önkielégítés az egyház szemében még mindig kerülendő, bár legalább lehet már róla beszélni:
        http://jezsuita.blog.hu/2012/07/13/az_onkielegitesrol_lelkipasztori_szempontok#more4653515

        Kedvelés

      • Elolvastam, ilyenek vannak benne:
        “Hát ez előkerül a gyóntatószékben? Miért, ez bűn? – kérdezheti egy jószándékú laikus. Hááát… Honnan is kezdjem…
        Talán először is érdemes magát a témát kissé lehatárolnom. A továbbiakban a fiúk/férfiak szempontjairól lesz szó, és csakis ezekre fogok szorítkozni. (Az az érzésem, hogy lányoknál a dolog kissé másként működik, de ehhez nem értek.)”
        “az önkielégítés rendszerint automatikusan „megoldódik” azzal, ha valaki megházasodik (és felváltja a házasélet).”

        Persze a lányok annyira másképp működnek, hogy nincs is szexualitásuk. Semmi. Ezért velük nem is kell foglalkozni, őket csak mint bűntől megváltó űrítőcsésze-ként kell megemlíteni. Arról persze szó sincs bűn-e a szexre kényszerítés, egyáltalán szabad-e a nőnek nem akarni és visszautasítani a szexet a férjjel, ha nem kívánja. Vagy a lényeg, hogy probléma házasélet által kipipálva!
        Az önkielégítés mint “probléma”, meg “elbukás” és “rossz beidegződés”, a napi önkielégítés mint “szexuálneurózis”? Akkor én kamaszkorom egy időszakában igencsak többszörös szexuálneurózisban szenvedtem. Komolyan ilyeneket mondanak a papok a gyerekeinkenek 2014-ben, WTF?

        “Merthogy általában nem arról van szó, hogy megátalkodott gonoszsággal, előre megfontolt szándékkal akar valaki önkielégítéssel vétkezni, hanem sokkal inkább arról, hogy hiába igyekszik minden eszközzel, újra és újra belecsúszik: nem bír szabadulni. Rossz beidegződéseitől nemegyszer maga is rettenetesen szenved…rendszerint elmesélik, hogy egy-egy gyónás után általában néhány hétig még eredményesebben megy a küzdelem („még tart a lendület”), ám egy „elbukás” után gyakran feladják a harcot és összecsapnak a fejük fölött a hullámok („most már úgyis minden mindegy”). Egyszer pedig valaki elmesélte, hogy egy lelkigyakorlat után (amit egy nagyon szent jezsuita adott) fél évre teljesen „megszűnt” a dolog, pedig előtte napi probléma volt…a magam részéről teljesen egyet értek az egyház álláspontjával, ami az ellene való küzdelemre buzdít.”

        Némelyik komment viszont jó:
        “-Lány vagyok és nekem is vannak ilyen természetű gondjaim. Ha hasznotokra van amit irtam,akkor felhasználjátok .Ennyit erről.
        -Nagyon nehezen tudok megbocsatani azoknak a papokank, akik azt hazudtak, hogy az onkielegites bun.
        Nem az…az, hogy kivered a farkad 14 evesen NEM BUN, es nem vagyok hajlando olyan Istenben hinni, aki ezt bunnek tekinti.
        Nekem komoly karokat okozott ez a hazugsag, amiket most nem fejtenek ki.
        -Csak mestersegesen szegyent gerjeszteni kicsikben szerintem szemet dolog.
        -Elfojtó, beteg gondolkodás ez. Az önkielégítés NEM bűn, hanem az egészséges fejlődés része. A saját test megismerése, tanulás. Bűntudattal operálni aljas dolog bármilyen vallás részéről. Az önmegtartóztatás hatásait láthatjuk a katolikus egyháznál, ugye. Tényleg lelki sérülteket, bűntudatban élőket akartok nevelni? Gratulálok!”

        Kedvelés

      • Szerintem a lányokról csak annyit írt, hogy nem ért hozzá. A többi témáról meg nem is akart írni. Ezen a blogon régebben jókat lehetett vitázni, pont azért, mert nem moderálnak kommenteket, és elég nyitottak a szerzők is. A mai katolikus egyházhoz képest ők kifejezetten progresszívek.

        Kedvelés

      • Írta még “Az az érzésem, hogy lányoknál a dolog kissé másként működik,” utána valóban hozzátette, hogy de ehhez ő nem ért. Pedig nagyon kíváncsivá tett, tényleg érdekelt volna, szerinte miért működnek másként a lányok? Kár, hogy nem mondta el, tényleg. Meg a nők önkielégítésével miért nem foglalkoznak a papok vagy csak ő nem? Pedig a hívek fele nőnemű vagy náluk nem is számít ez bűnnek vajon, csak a fiúknál, hogy van ez?

        Kedvelés

      • ezzzel kapcsolatban egyik kedvenc biologiai tenyem, hogy az emberi faj nagyon kevesse hatekony, ha teherbeesesrol van szo – mas normalis emlosallat elintezi par numeraval peteeres idejen, szepen lathato messzirol, hogy most van a szezonja, teherbe is esik, el van intezve. ehhez kepest nalunk nem lehet tudni, mikor fogamzokepes valaki, es ha az is, sokkal tobb aktusra van szukseg, hogy teherbe essen az ember. Es ez azert van, mert igenis fontos az osszes tobbi funkcioja a szexulatiasnak (tarsadalmi elet, kotodes, orom) – ez nem bug, hanem feature! szoval nem, nem csak az utodnemzesre letezik a nemiseg, homo sapinensnel legalabbis, mert ha arra lenne, a termeszet sokkal hatekonyabban megoldotta volna. 🙂

        Kedvelés

      • Nem tudom, de nem az van, hogy nálunk, mármint az emberállatnál is levehető a peteérés. Úgy értem kiszagolható (már ha van még saját szagod és erre a másik kíváncsi, észreveszi azt), meg elvileg mások is vagyunk nők ilyenkor, nem? Azt, hogy több aktus kell-e, azt sem tudom, de ezt én is így saccolom. Amúgy egyetértek, az összes többi más funkciójáért szeretjük és nem ezért elsősorban.

        Kedvelés

      • “Nem tudom, de nem az van, hogy nálunk, mármint az emberállatnál is levehető a peteérés. Úgy értem kiszagolható (már ha van még saját szagod és erre a másik kíváncsi, észreveszi azt).”
        Számomra is hihetetlen, de a férjem lazán kiszagolja. Mondjuk ő nem tudja, hogy mit tud :), csak valahogy mindig akkor mondta olyan csillogó szemekkel , hogy “hű, de finom illatod van!”.
        Olvastam egy tanulmányt (jesszus, mikor fogom tudni végre ezt a szót röhögés nélkül kimondani) arról, hogy a sztriptíztáncosnők peteérés idején 30-50 százalékkal több borravalót kapnak.

        Kedvelés

      • Szerintem is érzékelhető, még ha nem is tudatosul az emberekben, hogy épp fogamzóképes állapotban van a nő.
        Én legalábbis azt tapasztaltam, hogy peteérési időszakban sokkal többen néznek meg.
        Hogy pontosan mit vesznek le ilyenkor a férfiak, azt nem tudom. Mindenesetre az én gondolataim is gyakrabban kalandoznak el a 18 karikás irányba. Talán ez mehet át?

        Kedvelés

      • hat valamennyire mas, de azert sokkal diszkretebb, mint masoknal. arrol nem iz beszelve, hogy nincs parzasi idoszak, a libido kicsit hullamzik a hormonokkal, de azert kabe mindig ott van.

        Kedvelés

    • Ezen a sztorin én is mindig kibukok… önkielégítés és Onan. Meg attól is, hogy “bűn, bűn, de mindenki csinálja”. Évek óta kérem az egyházi embereket, bizonyítsák be, hogy bűn. Még senkinek sem sikerült.

      Kedvelés

      • Az írástudók felelőssége mindig is nagy volt. A tömegek hallgatnak rájuk, mert azon a területen, amihez értenek, szóban is, írásban is oldottan, könnyedén, szabatosan, folyékonyan tudnak közölni. Ez a többi emberben a tudás érzetét kelti irányukban. Holott jól tudjuk, hogy lehet magolással, mechanikusan is tudásra szert tenni, ami egy halott tudás, egy lélektelen tároló kapacitás, mely nem tud mit kezdeni a bevitt adatokkal. Beveszi, kiadja, ennyi. Csak az igazi tudás birtokosa képes fel is használni és újat alkotni, vagy hozzátenni a világhoz (természetesen Isten nagyobb dicsőségére 😀 ), a megszerzett tudása segítségével, kombinálásával.

        A hajdani szent szerzők leírták, amit leírtak. Ez rendben is van. De könyörgöm, az sokszor 2-3 ezer éve történt. Hát eredeti nyelven elolvasni sem tudja a többség! Nemhogy megérteni. A nyomorult Onan példájával már röpke 1500-1900 év múlva (onnan a határozatlanságom, hogy nem emlékszem, a pentateuchus pontosan mikor is íródott le a szájhagyományból I.e.) lehetett az önkielégítést kárhoztatni, mert az akkori európaiak előtt sem volt már ismert, miért is volt bűn, amit ez a szerencsétlen csinált.

        Én írástudók felelősségén ebből a szempontból a mai írástudók felelősségét értem. Vallásos és vallástalan írástudókét is. A vallásosakét, még konkrétabban az egyházi emberekét – felekezettől függetlenül – abban, hogy veszik-e a fáradságot, hogy tisztába tegyenek ilyen félremagyarázásokat (nem félreértés, mert az ugyan elegáns lenne, de kérem itt direkt félre lett magyarázva, hogy indok legyen az önkielégítés ostorozására).

        Tehát egyet kell értenem az írástudók felelősségével. Én ezért is szoktam a biblia dolgairól beszélni az embereknek. Nem ellene beszélek, csupán azt mondom, hogy ismerjék meg azt, amiben hisznek, ismerjék fel, valóban abban hisznek-e, és ha ezek után is maradnak, akkor tessék naaaagy piros bötűkkel béírni abba a KÖNYVbe a nevüket, hogy kérem, megint egyel többen vagyunk, kérjük a kvótát emelni! Ne egy magatehetetlen, választani nem képes csecsemő után, aki felnőve vagy oda fog tartozni, vagy nem.

        Kedvelés

      • Hú de jó! Én meg szívesen hallgatom – vagyis olvasom – a vitátokat, talán még hozzá is szólok. Csak szóljatok, és hozom a teámat!

        Kedvelés

      • Nagyon egyszerű: minden szex bűn, ami nem a gyerekcsinálást “szolgálja”. És ha gyereket csinálsz, azt is az egy darab, neked rendelt, ellenkező nemű pároddal kell. Mármint ezt most nem én gondolom így, hanem ez a mögöttes “logika”.

        Kedvelés

  9. Először is Mester Dórinak: kösz!
    Másodszor, ha már ide jutottam, és végre valaki erről ír, így ír! Éva, kösz!

    http://www.lilli.ch: Danke sehr!

    Igen, a párkapcsolaton belül IS létezik önkielégítés. A kényszeres önkielégítést leszámítva pedig teljesen rendben van, egyénenként, időben is változik, mennyi az annyi. Pornófüggő voltam, avagy hogy is mondják az alkoholistáknál? Tünetmentes pornófüggő vagyok. Baromi nehéz volt azt megállapítanom, hogy mindez mellett kényszeres maszturbálásban is szenvedek-e. Mármint az elején. De megtaláltam ezt a honlapot, le is fordítottam pornófüggő társaimnak, hát ne vesszen kárba, megosztom veletek:

    (Fordítás a következő honlapról: https://www.lilli.ch/sexsucht/-/search/y/)
    Szexfüggő vagy? Túl sokat szexelsz, vagy önkielégítést végzel?
    Ha egyszerűen szívesen szexelsz (önkielégítés vagy szex partnerrel) és mindez mellett jól érzed magad a bőrödben, akkor biztos nem vagy szexfüggő. Mivel a függők habár elég sűrűn jönnek szexuális izgalomba, sosem lesz számukra elég, és sosem elégülnek ki.
    Aki a szexuális izgalmát, a vágyakozást és a lecsengést is élvezi, az nem lesz szexfüggő. Nagy különbség van fiatal fiúk és férfiak között, akik egyszerűen csak szeretnek sűrűn szexelni, és azok között, akik szexfüggők: Azok, akik egyszerűen csak nagy étvágyúak, időnként „telítettek a szexel” (Satt = Jóllakott). Ami annyit jelent, hogy a szex utáni érzést is élvezik – mint a jóllakott pocakot az evés után. És a szexet megelőző vágyakozást is élvezik. Sok férfi egyszerűen örömét leli az önkielégítésben, és megengedik maguknak. Előre örülnek neki (Vorfreude), és élvezik a jó érzést utána – az ellazulást, és az orgazmus kellemes utócsengését. Ezáltal keilégültnek érzik magukat – pontosan: jóllakottnak.
    Akinek rossz lelkiismerete van, nem lehet kielégült… Néha egyeseknek a képzet, mennyi szex, avagy önkielégítés helyes, elsavanyítja az élvezetet. Némely férfi aki gyakran önkielégítést végez úgy érzi, hogy elvesztette a kontrollt maguk felett. Talán úgy érzik, nem szabad önkielégítést végezniük, mivel barátnőjük van. Akinek azonban rossz lelkiismerete lesz önkielégítés után, nem lehet kielégült: elrontja a rossz lelkiismeretével a jó élményt és a jó érzést, amit az önkielégítés alatt átélt.
    …aki nem kielégült, talán ez miatt akar többet. Előfordulhat, hogy egy férfi (avagy nő! A fordító), aki nem engedélyez magának szexet, avagy önkielégítést, az kielégülést nem talál azáltal, és mindig többet akar. Soha nem lesz jóllakott, mindig éhes marad. A szexuális izgalom alatt rövid ideig jól érzi magát – mivel akkor jól érzi magát a testében, és forró gondolatai és fantáziája lesz. És ezáltal logikus, hogy a próbálkozása, mindezt magának megtiltani, sikertelen lesz. A vágyakozás helyett kényelmetlen nyomást érez, aminek valamikor engednie kell. Amennyiben mindez nálad így van, kérdezd meg magad, hogy az összes férfi közül miért neked ne lenne jogod a szexuális izgalomra! A szexualitásod egy rész belőled, miért kellene magadnak megtiltanod?
    Aki nem kap eleget, valószínűleg nem élvezi igazán helyesen. (Pornófüggőknek figyelmesen olvasandó! – a fordító) Lehetséges, hogy egy férfi (vagy nő – a fordító) még nem tanulta meg a szexet élvezni. Szeretné azonban, és ezért nem hagy fel a próbálkozással. A férfiak és a fiúk gyakran eszközöket vetnek be, amik az élvezetet egyáltalán nem teszik lehetővé. Például a gyors váltogatást pornóoldalak között. A PC elé kuporodva arra koncentrálnak, amit látnak. Ezáltal elfelejtik a péniszüket (hívjuk már faroknak! – a fordító) és a testüket úgy igazán érezni. Így nem tudják az önkielégítést igazán élvezni, és sosem lesznek jóllakottak. Az sem lehetséges, hogy mindeközben magukat a testükben igazán férfinak érezzék. Ha ez nálad így van, olvasd el légy szíves a tippjeinket az önkielégítéshez! (fordítása a közeljövőben – a fordító) Érdekes dolgokat fogsz megtapasztalni, ha a benne foglalt gyakorlatokat elvégzed. A következők a fontosak:
    Jobb az egyszerű tiltás helyett hozzátanulni. (Pornófüggők figyelem! – a fordító) Ha az ember azt mondja magának – nem szabad, és megtiltja magának a monitor előtti önkielégítést, akkor valószínűleg nem sokáig tart ki. Mivel egy lyuk keletkezik ott, ahol előzőleg valami volt. A lyukat fokozatosan valami újjal be kell tölteni. A legjobb, ha fokozatosan megtanulod a testedet jobban érezni, és az önkielégítés közben új technikákat vetsz be, amik több élvezetet és jobb férfiasság érzést teremtenek. Minden gyakorlat a http://www.lilli.ch honlapon segítenek neked ebben, például a tippjeink az önkielégítéshez. Türelemre és gyakorlatra lesz szükséged, amíg az újonnan tanultakat valóban élvezetesnek és kielégítőnek találod. Elhatározhatod például, hogy minden második alkalommal nem a monitor előtt fogsz maszturbálni, hanem a tippjeinket követve önkielégíteni. Így szoktatod magad fokozatosan az új technikákhoz maszturbálást illetően, és egyre kevesebb pornóra lesz szükséged.
    A szex hosszútávon nem alkalmas más igények kielégítésére. Gyakran kerül a szex és az ejakuláció arra is bevetésre (Entladung így egyszerűbb – a fordító), hogy a stresszt és a frusztrációt leépítse, vagy más lyukakat betömjön, amiknek semmi közük nincs a szexualitáshoz. Mindez csak rövid ideig sikerülhet, de hosszútávon biztosan nem: ez olyan, mintha valaki éhesen mindig aludni menne, hogy jól lakjon. Aki éhes, annak ennie kell, nem aludni, különben az éhsége csak erősebb lesz. Ha azt veszed észre, hogy az önkielégítés nálad a hétköznapok elöli menekülés, vagy kényelmetlen dolgok elöli menekvés, akkor jó, ha alaposan végiggondolod, mi az, ami téged stresszel, és mi az, amire valóban szükséged van. Fontos, hogy megtanuld azt kapni, amire szükséged van. Ebben segít, ha azon dolgozol, hogy erős, és magabiztos légy. (lásd link! Szívesen lefordítom, amennyiben igénylitek – a fordító)
    Néha a legjobb, ha szakember segítségét vesszük igénybe. Talán már hosszú ideje nagyon szenvedsz, mert a szexualitásodat függő módra éled meg, és az órákig tartó szexuális izgalom ellenére sosem elégülsz ki. Talán elhanyagolod ez miatt a munkádat, vagy a képzésedet, fontos embereket és dolgokat, amiket előtte szívesen csináltál. Akkor meggondolandó, hogy szexuálterápián részt vegyél, és hogy egy szakember támogatásával egy élvezetes szexualitást tanulj.

    Ó de rég volt, mikor ezt fordítottam. (2 hónapja, az idő relatív) Igen, voltam kényszeres önkielégítő is. De még mindig jobb, mint akármilyen okból a szexigényemet egy másik emberen behajtani. Legyen az élettárs, feleség, prosti. Az elbaszott szexualitás sem jogosít fel erre.

    Hát megtaláltam ezen a blogon azt a részt, ami az egyén szexualitásával foglalkozik. Március, 2014. Éppen ezzel foglalkoztam, csak még éppen egy pornófüggők számára fenntartott honlapon.
    És mit jelent a szex számomra? már leírtam, de leírom újra, röviden. A táncot. Ha felkérem a párom, és ő igent mond, társastáncot, ha úgy alakul, akkor csak enyém a színpad, de az egészen másról szól akkor, hiszen nem kell a másik lépteit, rezdüléseit figyelni. Olyan az, mint mikor a táncos zene nélkül kezd el táncolni, lassan kialakul a ritmus, dobol a lába, s általa a zene életre kel. Ugyanaz a csoda, másképp. Nekem mindkettő kell, mindkét csoda!

    Kedvelés

  10. Visszajelzés: nem elég jó a szex 2. | csak az olvassa — én szóltam

  11. Atyaisten, annyi gondolatom lenne erről, hogy elrendezni alig bírom.
    1. Nőgyógyász. Szerintem már leírtam itt blogon, hogy szüzen megvizsgáltak kacsával, illetve csak elkezdték betenni, én meg beparáztam, elájultam, és utána kb. hét évig nem mentem közelébe se nőgyógyásznak. Idén nyáron sikerült ezt legyőznöm, elmentem az egyik barátnőm dokijához. Igaz, tízezer forintba került, de nagyon kedves és türelmes volt. A végén úgy keltem föl, hogy “ja, ennyi volt az egész?” (Méhnyakrákszűrésre mentem.) Mikor elmeséltem neki a korábbi “élményemet”, megkérdezte, hogy ki volt az a barbár. És azon sem kezdett el gúnyolódni, amin minden háziorvos és szakorvos, hogy nekem gyerekkorom óta komoly fóbiáim vannak az orvosi vizsgálatoktól, de még az iskolai tetűvizsgáló bácsi fertőtlenítőszagú köpenyétől is. Mindent úgy csinált, hogy nekem a lehető legkellemesebb/észrevétlenebb legyen.
    2. Szex. Tuti biztos, hogy rengeteg hiányosságom van a témában, de bevallom nőiesen, én igenis szeretem a hüvelyi “reszelést”, a hasfal ütődését a szeméremdombon stb., már ha jól csinálják. Most már majdnem hét hónapja nem élek kapcsolatban, és azóta “csak” önkielégítésben volt részem, eltekintve némi közterületen zajló simogatástól és pusziszkodástól. Rájöttem, hogy nem valami jól űzöm én ezt a dolgot, csak kínlódok magammal, igazi örömet meg ritkán hoz, legtöbbször csak úgy “félúton” leállok. Siránkozáson és szembenézésen kívül ezt most azért is írom le ide, mert biztos tudtok ajánlani valami tippet vagy könyvet. Tudom, hogy ezt magamnak kell felfedezni meg kitapasztalni, meg hogy nagyon nagy része fejben játszódik, de nekem mostanában azzal is bajom van. Muszáj egy partnerre gondolnom, nem tudok abban lenni, hogy ezt most magamnak csinálom. Lehet, hogy részben szégyen is van ebben, másrészt viszont csalódottság, mert én tényleg ilyen harmonikus, testi-lelki-szellemi adok-kapok kapcsolatra vágyom. És amíg az nem teljesül, legalább azt szeretném elérni, hogy ne pirosbetűs ünnep legyen egy orgazmus. Mármint legyen ünnep, csak ne olyan ritka.

    Kedvelés

      • Felizgulok, de feladom/megunom. Ráadásul amióta egy szobatárssal lakom (még 4,5 hét), a körülmények sem ideálisak, keresni kell a lehetőséget. Például amikor reggel hatkor elmegy a mosodába… Múlt héten úgy kb. két hónap (!) után volt orgazmusom, kettő is, és akkor úgy éreztem, hogy “atyavilág, még élek!”

        Kedvelés

      • önkielégítés esetén működik automatikusan,partnerrel is megy de ott közbejön a vágy is,ott komplexebb az aktus

        Kedvelés

      • Persze,hogy igen.Nem beszélek én másokról.Nem vagyok szakértő a területen, de elmondtam a magam tapasztalatát.Neked ez nem érvényes ?

        Kedvelés

      • Nekem nem úgy tűnt, bocs, az “automatikusan kell működjön”-ből nem az jön le, hogy nálad ez így megy.

        Kedvelés

      • Jól sejtem, hogy teneked nem nagyon volt még problémád az ilyesmivel?
        Még ha egész természetes dologról is van szó, rengetegen vannak, akik nem ismerik a saját testüket, illetve szégyellnek saját maguknak örömet okozni csak úgy, és mivel én is érintett vagyok, ezért engem érzékenyen érintett ez az “automatikusan kell működnie”-dolog.

        Egyrészt nem gondolom, hogy minden nőnek fel kéne izgulnia a mellei simogatásától (ez elég előíró kijelentés szerintem), másfelől meg sokan a saját csiklójukat sem ismerik igazán.

        Ne érts félre, értem és érzem a jószándékodat, én sem kötekedésből mondom ezt neked, de én ezen kicsit megütődtem, mert szerintem rengeteg nőnek kurvára nem automatikus sok minden, ami mögött sok szégyen, bűntudat és trauma is állhat és áll is sok esetben.

        Kedvelés

      • Értem amit írsz. Nem is értekeztem soha szexuális témáról,és nincs is szándékomban. Csak a kérdésre válaszoltam ,tényleg segítő szándékkal.
        Én nem ismertem a testemet nagyon sokáig, nem is kutattam szex-el kapcsolatos témák után. Abban az időben nem is volt hol…Olyan szerencsém volt ,hogy egy szerelmem megtanított néhány dologra a testemről, ezt is tanulnunk kell, és segítő is kell hozzá.

        Kedvelés

      • “rengeteg nőnek kurvára nem automatikus sok minden, ami mögött sok szégyen, bűntudat és trauma is állhat és áll is sok esetben.”

        Nem tudom, hogy van-e traumám, de nekem se automatikus.
        Keresztanyám mindig fölemlegette, hogy “Amikor kicsi voltál, benn feküdtél az ágyon, el voltál mélyedve, és a bugyidban turkáltál.” Azt mondja, rám szólt, én meg sírni kezdtem, és mondtam, hogy miért szégyenített meg.
        Nem emlékszem egyáltalán az esetre, azt mondja, két-három éves voltam.
        Talán ezért, mert még túl kicsi voltam, hogy emlékezzek.
        De érdekes azért, hogy utána sose volt kedvem a “bugyimban turkálni”.
        Nem is nagyon turkáltam.
        Ez a pszichoszexuális lépcsőfok nekem szinte kimaradt.
        Vagy trauma, vagy nem, nem tudom.
        De nem automatikus nekem se.

        Kedvelés

      • Én nem vagyok szakember, de szerintem ez is trauma. A megszégyenítés, “lecseszés” komoly nyomokat hagy a lélekben.

        A gyerek nem hülye, és mint ahogy bármi mást, azt is el lehet neki magyarázni, hogy a maszturbálás intim dolog, lehetőleg egyedül csinálja. Meg lehet vele értetni sok mindent anélkül, hogy szarrá aláznánk vagy ráijesztenénk, vagy bűntudatot keltenénk benne.

        Kedvelés

      • Lentebb már nem hagy kommentelni. Na, miattam ne vesszetek össze! 🙂 Fura, mielőtt összejöttem a barátommal, úgy emlékszem, hogy jó volt egyedül is, de szerintem azóta megszoktam a másik testet, és az tök más azért. Bár nemrég tudatosult bennem, hogy legtöbbször úgy csináltam, ahogy az óvodás kislányok, mert hogy nálam ez már óvodában megvolt, aztán úgy kb. 14-15 éves koromig “szunnyadt”. És nyilván nem én vagyok az első, akinek erre kiskorában tiltóan és felháborodva reagált a felnőtt környezete, de nem tudom, mit lehetne ezzel kezdeni, mert amikor a kishúgomnál láttam ugyanezt, hogy csak úgy a társaság közepén az ágyon gyömöszölte magát, nekem is az volt az első reakcióm, hogy nem illik. A saját gyerekemnek meg nem akarok ebből eredő frusztrációt. Lehet, hogy csak szépen el kell magyarázni, hogy vonuljon el a saját szobájába, és ott nyugodtan csinálhatja?
        Egyébként érzékeny a mellem meg a csiklóm, azzal nincs baj, csak a végkifejlettel. De most már elég bizakodó vagyok, hogy ha megint egyedül fogok lakni, jobb lesz.

        Kedvelés

    • Szerintem egyáltalán nem baj, hogy partnerre gondolsz, fantáziálsz önkielégítés közben. Az rendben van, és segít. Az viszont problémás, ha nem találsz időt és körülményt arra, hogy rendesen figyelj magadra, adj magadnak időt az élvezetre. Szerintem ne legyenek elvárásaid magaddal szemben. És jó lesz majd, ha a lakótárs kiköltözik! 🙂

      Kedvelés

      • Úgy van, hogy három hónapot külföldön vagyunk, és koliban lakunk, amiből még egy hónap van hátra, otthon viszont külön kis albérlet vár. 🙂
        A partnerre gondolással csak az a bajom, hogy vagy valami színészre gondolok, és akkor úgy érzem is, hogy ez fura, pedig mindig egyszerű emberként képzelem el őket, farmerben és pólóban. Vagy a másik, hogy tetszik valaki, akit ismerek, és akkor őrá, de az is fura, hiszen ő egy hús-vér ember. Nem mintha megtudnák, de én tudom. 🙂

        Kedvelés

      • Én ezt úgy oldom meg, hogy nem magamat képzelem el valakivel, hanem szeretkező párokat látok magam előtt, azaz “amatőr pornót nézek”. Így tudom magamat kivonni a dolgokból, így tudom elkerülni azt az érzést, hogy most én fantáziálok valakiről magányomban, és így tudok igazán felszabadultan élvezni, mert nem “nekem kell produkálnom”.
        Nem tudom, lehet, hogy gond ez. Lehet, hogy erre a “nem én szexelek” érzésre épül a visszatérő és mozdíthatatlannak tűnő szexuális problémám? Mindenesetre jobban érzem magam, amikor kívül helyezem magam a dolgokon, nem csak szex szempontjából. Csak a nyugodt önkielégítést nekem is nehéz megoldani most, hogy körbevesz a család. És van valaki, akivel elvileg együtt alszom.

        Kedvelés

      • Hm, én egy elég fura megoldást találtam tegnap, ugyanis elképzeltem magamat kívülről, hogy milyen szép és boldog vagyok, és jól érzem magam, és jó nekem. A fantáziámban fekete kombiné volt rajtam. De közben meg belülről is éreztem magam, és végül olyan lett, mintha kettő lenne belőlem, és magammal szeretkeznék. De én ezt nem érzem betegesnek. És most szeretnék venni egy olyan fekete kombinét. Rájöttem, hogy kéne egy kis időt meg pénzt szánnom magamra. Kényeztetésnek szokták az ilyesmit mondani.
        Nekem fontos, hogy belülről érezzem a dolgokat, még akkor is, amikor látom kívülről. Például amikor azt képzelem, hogy valaki mással vagyok, akkor a farkát nem szoktam látni, hanem azt belülről érzem.
        Miután elolvastam a te eseted, már egyből bagatellnek éreztem a sajátomat. Nem tudom, mit mondhatnék. Kívánom, hogy jobb legyen.

        Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.