a délelőtt

Közzétéve Szerző:

Ez egy másik reggel után jön. Az oviba a felső bejáraton át osonunk: ahol bemennünk kéne, azt bezárják kilenckor. És mi egy ideje nem kilencre járunk, fontosabb mindennek a maga ritmusa, mint az óra, amelyik könyörtelenül halad. Fontosabb a nyugalmas ébredés, az egy-két gyengéd perc, lomhán türelmes mozdulat. Fontosabb egymás szemébe nézni, kivárni, míg maga felveszi a cipőjét, és hogy a szertartásos kakaónak meglegyen az íve és csúcspontja. Így aztán fél tízre érünk be. Ha szerencsém van, ott egy dadus, és akkor nem kell lapítanom, hogy már megint, és békés az átmenet.

Most akkor olyan délelőttről írjak, ami… szóval nagyon röhögtem én is bringással a Vájf egy tökéletes napján. Amit végigcsinált, ami után oly elégedett volt, bögre mézes teával a kanapén. Étteremből kávézóba fuvarozták, keményen helytállt, majd beleszakadt. Ez az égig habzó mámor, és nincs sehol egy szilárd pont benne…! Nos, nekem is vannak ilyen napjaim. Én ugyan biciklivel megyek, de laptopommal rendszeresen trendi helyeken bukkanok fel. És örülök, hogy így élhetek, ennyire szabadon. Habzok fölfele én is. Viszont ezzel nem szeretnék másokat bosszantani, és pontosan tudom, milyen kényszerek között élnek sokan, emlékszem a korábbi éveimre is. Azt is tudom, nem tart örökké. Ez a szilárd pont benne.

Nem, most nem egy ilyen délelőttről írok. Legyek még az óvodában. Ma benézek az igazgatónő szobájába. Eddig bujkáltam előle, ma erőt érzek: beszámolok a helyzetünkről. Időpontot szeretnék kérni, de annyira elfoglalt, hogy egyszerűbb neki is most ottragadni. Eltitkolom rágógumim. Még kiszól valakinek, kertész, konyhás, nem tudom. Elgondolkodva nézem addig a kezem. Illetve a színeim. A felsőm (fáradt orgonalila, és igazából pizsama; hosszított ujján lyuk a hüvelyknek, ujjaim tövéig ér), a körmöm: fényes, vinyles fukszia, a kabátom, az az agresszív, közlekedésbiztonsági barackszín ballon, és az év nadrágja, a tintakék mexx. Rálóg még egy szürke, nagyon finom csipkesál, amit Julisnak vettem. De nem, az nem számít. Nézem, tetszik a négy véletlen szín összhatása. A fejemen rafinált óriáskonty, szúr valami. Vettem háromszáz darab fehér hullámcsatot. Én sima, kibontott hajat akartam az esküvőmre 2010-ben, és benne három fehér hullámcsatot, de nem lehetett kapni. Most találtam fodrásznagykerben. Kitart már, míg élek. Özvegyi hullámcsat. Ilyenekre gondolok. S hogy miért van ez, a mértani körömlakkozás, hát mit számít, meg az arcradír, amikor pedig roppanok össze, és mindennek kaotikusnak kellene lennie. Miért az újfajta, éles ruhahajtogatás? Utolsó védelmi vonal? Méltóság? Önazonosság? Hiszen amikor köztéren birkózom a gyerekemmel, amikor látják, menyire fáradt vagyok, megbocsátana talán a világ, ha zsírfoltos mackónadrágban tenném. Ellenszenvessé a rafinált kontyom és láthatólag új kabátom tesz. Csakazértis?

Ma beszélünk tehát. Féltem tőle. De nem ítél, és jobban ért, mint hittem. Nincs ítélet, nagyvonalúság van. Megegyezünk, és korrekt az ajánlat. Tavasz lesz, egész biztos. Bokrok vékonyka ágain gombostűfejnyi frisszöld rügyek. Filmzene szól az égből, míg immár ismét legális rágógumimmal a biciklim felé, használjunk hát bohó szavakat, szökellek.

A postára megyek, legurulok a lejtőn, szépséges sebességtúllépés. Egy csekk van nálam, és egy képeslap, amit kaptam. És egy másik, egy városfotó egy óbudai házról. És a bélyegalbumom, az elmúlt években összevásárolt bélyegújdonságok. Matyómintás, honfoglalásos, vízisiklós, ludovikás, fogaskerekűs, húsvéti nyuszis, szűzmáriás, népmesés, tavaszi héricses, májkldzsekszonos.

A még mindig-biztonsági őrnek köszönök. A postafiókok apró szekrényei mellett kis ablaknál kis szék, kis pult. Leülök kissé. Akinek írok, nem internetezik. Nekem süt a nap az ablaknál. Előveszem a lapot, a lapom és az átlátszó töltőtollam. A férfi német. Angolul írok.

A mostohalányom megvádolt hajdan, hogy lám, János elszakadt a barátaitól, ez a férfi is mióta nem kereste, mert miattam. Mennyit basztatott engem mindenféle koncepciózus vádakkal János családja. És mennyire nem ezzel törődtünk mi, csak egymást néztük törhetetlen tekintettel. Nos, ez a férfi kiderítette az új, hegyi címünk, és olyan szép levelet írt németül tavaly januárban, hogy még. És beletette a borítékba, ami maradt neki az utolsó magyarországi útjáról: ezerforintosok. Bartókbélásak. Kék tintával, dőlten áradtak az intelligens sorok — gyanítom, művészettörténész –, és pláne amikor leültünk egy barátnőmmel lefordítani! Szeptemberben írtam neki megint, akkor nagyíttattam Jánosról képeket, küldtem neki. Tömör voltam, de csodaszép levéltárgyat igyekeztem létrehozni.

Na, december ötödikén nagy doboz érkezett tőle, tele mogyoróval és sütivel és Lindt csokikkal és fenyőággal, because it is a German tradition, ezt köszönöm most meg.

Képeslapot írni kézzel, könnyen ömlő, választékos szavakkal (cosy, excited, obituary, marvellous, splendid), az terápiás. Teljes tudatátmosás. Milyen nyugalom van itt délelőtt. Nekem még egy ív Elsőbbségi matricám is van. Kisakkozom szépen a címzés mellett a helyét. Megkérdezem, ez így mennyi, a pirosítót arcán kedvesen kontúrosan hagyó ún. postáskisasszonytól — sok –, és választok egy szép bélyeget. De egyenes legyen, mondom. Bélyegpárnára nyomja, mosolyog, odafigyel. Az etikett kurvaronda. A bélyeg kacsacsőrű emlős, sirathatjuk, ha végképp eltűnik. Támogassátok ti is a bélyegtervező művészeket.

Lottózom is, egy szelvénnyel. Szombatig elveszítem-e? Ha nem, elviszem Violettát Bora-Borára, szimpatikus nekem.

Ingerülten tavaszt mantrázó madárhang. Ömlik a fény. A CBA-ban veszek megint éttermi szalvétát, és joghurtot, és mazsolát, és szépségesen sárga banánt, és rukkolát, és óriáskagyló-tésztát. És marcipános csokit, mert nem lankadhat a csokoládémisszió, és én olyan sok olvasónak vagyok hálás. És még gyufát. Zacskót is veszek, és bűntudatom van. A csomagtartóm üres, ott rögzítem. Hazasuhanok. Olajfolt a buszmegálló felgyűrődött aszfaltján. Unom a félelmemet. Nézem a hegyet, a gyerekek szerint ott ül fent János. János-hegy.

Lakásfelújítás a szomszédban. Hideg van nálunk, ahogy benyitok. Megetetem a kutyát. Lepakolok, kezet mosok, pisilek. Benyomom Illyt. Most fordítok. Dupla brazil kapszula, citromos nápolyi, és hajrá, fel a galériára, kompromisszum nappali öltözet és pizsama között. Tíz oldal a cél. Belecsippan a facebook, írnak a csajok. Néha megnézem. A kommenteket is, és hogy a reggeli bejegyzésen hányan jártak már. David Bowie-t hallgatok, a születésem évében kiadott, megrendítő lemezt. Staton to Station. Michael Jackson csillanó, ám ipari zsenialitása után milyen kontrasztos a brit esetlegesség, és ennek a zenének a felfoghatatlan intelligenciája! Ez a különbség. Szótárazok keményen. A kutya szuszog és nyög álmában.

IMG_7469

Belealszom a délbe, arra ébredek, zörren az ajtó, megjött a fiam. Hihetetlenül értjük egymást. Tőmondatokat szánunk az iskolára. Palacsintát csinálunk. Ő süti. Nyolcéves kora óta süt egyedül palacsintát, beleértve a keverést is. Palacsintatészta-csöppenések: gyermekkora jelképei.

— lesz délután is —

213 thoughts on “a délelőtt”

  1. “Elviszem Violettát Bora-Borára” :-)))
    A tegnapi tömeges biszex comingouttól Szili úgyis infarktust kapott…

    Sikerült a délelőtt másfél órájában tíz oldalt lefordítanod tényleg?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Általában nem kérdezek konkrétat. Ha belekezdenek valamibe, és nem értem, akkor arra rákérdezek, vagy ha elveszi a tantónéni az ellenőrzőjüket, akkor megkérdezem, hogy miért. De egyébként arra szoktam kíváncsi lenni, hogy hogyan érzik magukat.

        Kedvelés

      • Nekem van egy tuti kérdésem, mindent előhoz a fiamból. A lányomból nem, ő mindig ugyanazt mondja.

        Kedvelés

      • Ez jó! Nálunk is így van! A lányom mindig azt mondja, hogy senkivel (persze később kiderül, hogy de, játszott másokkal is), a fiam meg mesél egy csomót. 🙂

        Kedvelés

      • De jó!
        Az enyémek egyébként mesélősek, nem kell sokat kérdezni. Sőt, pl. az ellenőrző elvételt a fiam maga mondta el. Megszokta, hogy jobb, ha ilyen dolgokat tőle tudok meg. Meg egyébként is ilyen őszinte típus.

        Kedvelés

      • Így visszagondolva, az iskolai élménybeszámolóim összetétele:
        Hogy éreztem magam: 5 %
        Mit tanultunk, hányast kaptam: 5 %
        Mi volta kaja: 90 %

        Kedvelés

  7. A wife, miközben rengeteg bögre teát iszik, sosem megy vécére. Vagy csak női mivoltából fakadóan megtiszteli az olvasókat azzal, hogy arról nem számol be?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Az eszpresszós Ritter, az bizony addiktív!
    Kalüpszó írta a kiszólásokat. Igenigen, ez nálam is új dimenziókat nyitott meg, hogy egy tökátlag reggel/délelőtt/bármi is megélhető ennyire önreflexíven. Ezek az írások szinte kényszerítenek, hogy a saját hétköznapjaimra is újra, friss szemmel rátekintsek, amolyan kinn is vagyok-benn is vagyok határpozícióból. Nekem most ez a terápiás! (Vö. kisbabás lét monotonitása)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Miközben olvastam, nagyon szép zenét hallgattam, “Filmzene szól az égből…”, és nagyon meghatódtam…
    A férjemmel együtt reggeliztünk “külső helyszínen” :-), és a blogról meséltem neki.
    Aztán itthon várt ez az írás, valami hasonló délelőttöm volt és van nekem is.
    Most megyek és főzök csilisbabot a Nagynak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Ne haragudjatok, de ahogy átkattintottam a Vijfra, rájöttem valamire és ezt nem bírom magamban tartani. Észrevettétek-e a Maci sajt színeit? Kék és piros. Stílus és dizájn mindenek fölött !!!
    *
    Édes Istenem, annyiszor szeretném én is leírni, amik jönnek a blog bejegyzést és a hozzászólásokat olvasva, de nem jutok hozzá, csak magamban formálódnak a szavak és a hangulatok. Éva, most már biztosan tudhatod, hogy nagyon sok embernek napi betevője lettél. Ezek az írások visszacsillanó tükrök, magunkat látjuk meg benne. Legalábbis én sokszor. S mivel gyakran úgy érzem, hogy láthatatlan vagyok, ezért kifejezetten jól esik, hogy ha csak ebben a tükörben is, de legalább egy képet kapok magamról. Ami meg a bónusz, hogy mindenki mást lát visszatükröződni és csak falom a többiek hozzászólásait, hogy milyen sokféle módon élünk és mégis van valami közös, hogy nem csak túlélni, hanem megélni szeretnénk a mindennapokat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Oh, hogy eddig nem jöttem rá,hogy mi a baj! Hát az a rohadt liposzómás c vitamin!! Még jó, hogy beleolvastam, nem kellett sokat agyalnom rajta, hogy hát igen, csak ez lehet…ezért nem sikerül nekem ilyen energikusra a napom általában. Megyek is és beszerzem azonnal! Csak nem tudom, hogy mikor fogok ráérni ma a gyerekorvos- labor- dm- spar- munkaügyi központ- ebédfőzés ( tegnapról van lasagne hálisten) labor- gyerekorvos- ovi, na úgyis be kell ugrani a gyógyszertárba, kész szerencse. A Hold állása sem lehetett kedvező, ugyanis a reggeli kávém kimaradt, 11kor jutottam hozzá némi teához és kiflihez. Az is lehet, hogy délután veszek fel valami pirosat, hátha!!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nem jött össze a kirobbanó nőiesség ma sem, talán a hajmosásig eljutok estig. A laborba a másik felemet küldtem, mert a kicsit etetnem kellett valami pempővel (most kell a glutén bele vagy nem?) és végül megnyertük jövő hét keddig az oviszabit, bár a nagyot így is vinni kell. Fél nap bőgés volt belőle, már hogy a kicsi nem mehet. A dm-ben a hisztiző kicsivel való menekülés közben fél szemmel láttam ilyen vájfokat.
        Szerintem akár az ő, akár a férj ötlete volt ez a blog, arra jó, hogy ne unatkozzon. Esetleg még egy kis pénz is jön belőle, bár arra nem szorul rá, de a tenni akarás így is munkál benne, hát csak nem megy el bolti eladónak, ebben tud kiteljesedni na! Én értem, kicsit irigylem is. Csak nem tudom elképzelni a jövőjét, esetleg gyerekkel.

        Kedvelés

    • Én nem tudom elhinni, hogy valakinek ez a blogbejegyzés – a vájfé – szellemi orgazmus tud lenni egy kávé mellett. Nekem olyan, mint ha a szuperinfóval ülnék le vagy mikor a buszmegállóban a már tízszer végigfutott plakátot olvasom unalmamban. Annyira kívül esik ő a látóteremen, annyira cukorrózsaszín, hogy el sem tudom hinni. Kíváncsi lennék a társra, aki mellette áll. Hogy fenn tudja -e tartani ezt az idillt később is. Én nem tudnám, folyton keresném a rést a pajzson. Pedig engem sem a rossz dolgok éltetnek. Számomra rejtély ez a nő, hogy ilyen valóban, vagy csak egy jól felépített marketing eredménye. De sok sikert hozzá neki, ilyen is kell.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A férj valószínűleg nem vele éli az intellektuális életét. Amit nem értek, az az ott csápoló csajok hada.

        Kedvelés

      • Ó, pedig az egy nagyon elemi igény, ami odavonzza a csápoló csajokat. Egy szó: vágyteljesítés. Legalább rajta keresztül egy kicsit, virtuálisan részük lehet egy olyan életben, amilyenre vágynak, de sosem érhetik el.

        Kedvelés

      • Oké, amíg az ő követői vágynak szintén egy trópusi utazásra full romantikával, addig ott a megoldás, legalább egyél egy ananászt – máris a tiéd lehet egy kis wls életérzés. De bakker amikor ezt a blogot olvasom, akkor mit egyek vagy tegyek ? Ráadásul a táncra sem tudtam elmenni 😦 Szerintem egyébként egyértelműen kereskedelmi oldal.

        Kedvelés

      • Ananászt fokhagymával:))) de viccen kívül jó az ananász fokhagymás pirítóssal.
        Amúgy belenéztem ebbe a wife-blogba, és szépek a képek, meg én is szeretem az ananászt, de az az iparkodás nem tetszik benne, hogy ki kell tölteni minden négyzetmillimétert selyemcukorral. Aztán meg nem érti az ilyen nagyokos, hogy miért van szar kedve, meg miért nem tetszik neki semmi. Mert nem tökéletes vazze – mert miért lenne az, még mindig a Föld bolygón élünk… Nem kötelező 24/7 punknak lenni, elég csak emberinek. A humor se szokott ártani. Úgyhogy nem fogok odaszokni.

        Kedvelés

      • Én ezzel a részével nem tudok mit kezdeni. Azt, hogy van egy ilyen blog: szép lány, stílusos fotók, nem szól semmiről, oké. De hogy csápoló csajok… Van egy ismerősöm, kifejezetten okos csajszi, Ő osztja meg minden áldott alkalommal wife-ot én meg egyszerűen nem értem.

        Kedvelés

      • Miből gondoljátok, hogy a férje értelmesebb? Lehet, hogy ő sem egy észlény (még ha a marketinghez ért is), és jól megvannak együtt.

        Kedvelés

      • szerinted van csápoló csajok hada???: azt írja 5-10 ezer a “szavait olvasók “hada…bár írni nem tudnak, mert 5-10 darab hozzászólás sikeredik oldalanként

        Kedvelés

  15. En nagyon jot nevettem azon a blogon:) Az jutott rola eszembe, hogy volt regen nekem egy baratnom, az eletben allandoan feketeben jarkalt es mindig durcaskodott, minden masodik szava a “szar” volt, illetve minden nap megkerdezte tolem, mi ertelme az egesznek? (tobbek kozott ezert is csak volt a baratnom, mindegy).
    De nem volt buta ember, ellenkezoleg, sokat es jo minosegueket olvasott. Viszont volt -vagy van- egy blogja, csilivili rozaszin, ahol a baratjat Uram-nak hivja, kiscicakrol tesz fel kepeket es eleg szep rajongotabora van mar, akik mindig “megcsodaljak” a kis mutyurjeit, a fotoit meg a cicakat. Es fogalmuk sincs rola, hogy ezt az egeszet direkt csinalja.

    Ok, vajf nem ilyen…szerintem ez valami marketing, vajf adja hozza az arcat, masok irjak (eleg rosszul) es idorol-idore reklamokat csempesznek bele. Kiabrandito. Megcsak nem is egy igazi Stepford.

    (Egy himsoviniszta vicc jutott rola az eszembe, de felek elmondani. Ez a hely nem az a hely:)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Elvegre nem nepszerusegi verseny….!

        Van az a kerdes, kisasszony, onben kinek a f…t tisztelhetem?:)

        Ok, ok, elasom magam, tudom. Tudom.
        De nem tehetek rola, ez ugrott be. Meg egy regi arc, meg altalanosba jartam, akkortajt volt a rendszervaltas, “vallakozoek” kislanyanak a novere olyan “masok altal csinosnak mondott” lany volt, akkoriban indult be az Elite magazin (ollalah, ahogy a muvelt orosz mondana), na ott valahogy mindig megjelent valakinek a karjan, stb. Elvegzett par tanfolyamot, amit ma kb. okj-nek mondunk, akkor nem tudom, hogy hivtak, aztan egyszercsak kikotott valahol Budan, ugyancsak “vallalkozo” ferjjel (az megvan, hogy a rendszervaltasnak mondott dolog utan hirtelen mindenki vallalkozo lett? Voltak a fukszos-suhogos “vallalkozok” meg az oltonyos “vallalkozok”).

        Na mindegy, aztan iwiwen anno rakadtam a tesoja reven, kb. ilyen kepek voltak felpakolva, mint ezen a blogon, nagggyon izleses (“letisztultan eklektikus”…amugy ez klassz, ezt majd borkostolaskor is el fogom sutni!), naggggyon zoldteapokrocos kepek, meregdraga kanapen mosolyog, hata mogott a ferje finoman megerinti a vallat, stb. Magazinba valo kepek.
        Es valahogy ez ugrott be.

        De persze ebben nincs semmi gaz. Ahogy anno (szerintem) verfeminista kolozsvari baratnom mondotta volt, “engemtartsanakel!!”

        Kedvelés

      • Ne ásd el magad még, de ez nagyon alpári vicc. Elég sok ember életterébe láttam és látok be a mai napig. A kirakat nagyon sok esetben vonzó (minden értelemben) de ami mögötte van az már kevésbé.

        Kedvelés

  16. Ok, vajf nem ilyen…szerintem ez valami marketing, vajf adja hozza az arcat, masok irjak (eleg rosszul) es idorol-idore reklamokat csempesznek bele. Kiabrandito. Megcsak nem is egy igazi Stepford.
    —
    jaja, nekem is az a gyanúm, hogy a férj az értelmi szerző az egész koncepció mögött.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Aljassag, Gombotz a neved: nekem a ferjrol az jutott az eszembe, mikor irta Vajf, hogy videkre mentek a ferj rokonsagat meglatogatni, es ott aztan micsoda paraszti etkek voltak (olyan megjatszott lelkesedessel ir a “rusztikussagrol”), hogy Ferj (Hazbend) valamilyen “kozeli” vallalkozo (tokmindegy, hogy narancsszinu-e vagy piros), aki videki disznohizlaldak es mindenfele urambatyamok soran jol meggazdagodott es elete ket nagy sikere az Emporio Armani oltony es persze Vajf, akit en ugy kepzelek, hogy tizenakarhany eve egy panel lanyszobajaban Robbie Williams poszter alatt varta a hat orat, hogy a betarcsazos nettel vegre forumozhasson:)

      Na jo, befejeztem, mert megtalalnak es bosszut allnak rajtam.
      Inkabb iszom egy zold teat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Vájf még rajzol is: http://www.miskolc-szirma.hu/szotak.php
        Én nem értek hozzá, de szerintem van a kifejezetten közhelyes-felszínes-iskolás-szirupos-giccses tengerben néhány nem olyan rossz is. Írni akkor sem tudott, a képek alatti szöveg pont ugyanúgy béna, mint a blog szövege. Saját iromány az mind. Van egy közepes tehetsége, valamilyen fokú művészeti iskolázottsága, de hogy ez ebben a totálisan külsőséges rongyrázásban csúcsosodik ki, azzal nem tudok mit kezdeni. Sőt, elméletileg “művész” szülők vannak a háttérben, legalábbis egy helyen azt írja.
        Sőt, tanulságos: http://www.trendguide.hu/?hazak/1042-krea-diploma-2012 (elképesztő, hogy így “nyomozok” utána, kicsit pirulok is miatta, de tényleg annyira egzotikus nekem ez az egész). Az zavarbaejtő, hogy nem teljesen üresfejű emberről van szó. Talán az lehet, hogy tényleg annyira körül van párnázva, hogy soha “lépett ki a komfortzónájából” annál jobban, mint hogy pirosat kékkel vegyen magára, nem érte nagyobb trauma, mint hogy beszólogattak neki hasonlóan meghökkent emberek, legkeményebb munkája a villásreggeli, és soha még csak meg sem legyintette semmilyen egzisztenciális kérdés. Így lehet, hogy ennyire nem lát ki a saját idilli keretein túlra, központi problémája a 3D szempilla, a névjegy textúrája meg a virsli görbülete. Van hozzá mérhetetlen önbizalma, egy adag magamutogatási vágy és talán némi külső kontroll iránti igény, valószínűleg izmos tájékozatlanság, ami összeadja, hogy ennyire naivan, reflektálatlanul tudja tálalni magát. És sokan vannak, akik így vagy más módon sosem kerülnek krízisbe és nem kényszerülnek és felnőni, nem kívánom neki a traumákat – és valószínűleg, ha lesznek, nem is fogja a kirakatba tenni őket.

        Kedvelés

      • Porc, benned egy Poirot veszett el. 😀
        “Ismét egy nap, ahol eggyé válhatok az érzéseimmel”, amikor nem kell azon gondolkodnia, ki kaccsolja vajon a paradicsomot, amit a szentem megkívánt?

        Kedvelés

      • “Na, de látom, hogy a csajnak még kicsit nehezen megy az írás, mert nagyon rákészült a középső képen arra a dedikálásra. Mintha rajzolná a betűket. 🙂 Már csak az hiányzik, hogy olyan kis édesen kilógassa a nyelvét az egyik oldalra.”
        Azért a sok bunkó között van aki ellátott 1centinél messzebbre is.

        Kedvelés

      • annyira vicces, hogy milyen gyakran visszatérünk ehhez a bloghoz…újra-és újra felbukkan, idézünk tőle, elmélázunk rajta, próbáljuk megfejteni, mi lehet a hátterében… na, mindegy, csak feltűnt…:-) Végülis ez is a célja a nőnek, hogy így vagy úgy, de beszéljünk róla. 🙂

        Kedvelés

      • Miközben ő csak szerényen és a maga módján segíteni akar nekünk abban, hogy pozitívabban és stílusosabban éljünk, mert hát “a stílus nem pénz kérdése” írja, és mosolyog ránk egy kb. ötszázezer forintot kóstáló szettben…

        Kedvelés

      • Hát én ettől őrülök meg. A legtöbb külsővel/lakberendezéssel/tulajdonképpen akármivel foglalkozó tanácsadó magazin úgy áll hozzá, mintha nem pénz kérdése lenne. Mintha a fél ország annyira butácska lenne, hogy nem tudná, hol lehet szép, minőségi holmikat, bútorokat, akármiket beszerezni és variálni. Mintha nem tudnák, hol lehet kapni minőségi élelmiszert és csakis ezért ennék a mesterséges, olcsó hulladékkaját. Mintha csak ez lenne a baj. Nem a pénz.

        Kedvelés

      • Nekem is tetszenek azok az életmódtanácsok, lakberendezési cikkek, ahol a fotókon a kiegészítők árából én berendeztem az egész lakásunkat, mert annyi van.

        Kedvelés

  17. Én ezt a vájf-ot most olvastam először, de nagy élmény volt. Nem tudom elképzelni ezt az életet, nagyon messze van tőlem, nem oda születtem és nem ott élek, és azt hiszem, nem is szeretnék. De őszintén érdekel.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Jó reggelt szerda! ez a vájfstájl megihletett, bocs:) reggel elolvastam és azóta az jár a fejemben, hogy 10 éve szarul csinálom ezt a vájf-dolgot. Mondtam is férjnek, hogy ne mulassza el megnézni majd két tárgyalás között a linket, mert ez nem állapot, hogy idén már tíz éve, és még egyszer sem fotózott be mobillal, ahogy a Bartókon tipegek munkába vagy legalább amikor játszótérről hazafele egyik kezemben kismotorral, másik kezemben a sáros ruhás bömbölő másfél évessel vonszolódom hazáig. Mától befotózunk, nincs mese. Ez lesz az én rílvájflájfom. Amúgy fogalmam sincs, hogy milyennek képzeltem korábban a vájf-létet, asszem nem nagyon agyaltam a részletein, pedig kár. Kellett volna! Kezdve a reggeli 9.15-ös keléssel. Hogy erre én miért nem gondoltam?! Na mindegy, hátha majd nyugdíjasként…
    Ja és nemcsak pörfiktvájf-fronton vannak bajok. Szaranya is vagyok. A héten nem és nem értünk be az oviba 9-re. Ma 9 óra 5-kor léptünk be, de az nem jelent semmit: halacskák megfigyelése a kerti tóban 5 perc, akváriumi halak köszöntése a folyosón újabb 5 perc, kabát, sapka, sál, cipő levétele örökkévalóság, benti ruha cipő átvétele – we have all the time in the world. Közben a másfél éves hajkurászása a folyosón. A hátamon már kis csermelyek csordogálnak. Pedig induláskor még jó ötletnek tűnt a kapucnis kabát. Sajnos már nem volt otthon férj, hogy befotózzon. Pedig még piros sálat is kötöttem:) Ma pont banya néni a reggeles, ráadásul pont kijön a folyosóra, amikor érkezünk. Köszönünk és kerülöm a szemkontaktust, de így is érzem a rosszallást a mozdulataiban. Szerencsére az ovisom ma reggel könyvekkel érkezik, (Anya, viszek könyvet, ezzel délelőtt elleszek). Halas ismeretterjesztős: megmutatom a rondahalat! Banyanéni horogra akad. Még visszanézek: bújják a könyvet. Kiosonunk. Újabb 20 perc alatt jutunk el a kocsiig, de nem baj, megtanultam élvezni ezt. Már tudom magunkat, magamat kívülről nézni, akár kiröhögni és kevesebbet stresszelni azon, hogy nekem miért nem megy úgy, ahogy kéne. Már nincs kéne. Vagyis ritkábban. Mi vagyunk és ahogy mi bírjuk, tudjuk. Köszi Éva:)
    Én is veszek egy lottót. Küldjük el V-t Bora Bora-ra. Szilcsinek megszponzorálom Kamcsatkát, kevés a fényszennyezés, nézheti a csillagokat:)
    Bocs, hosszú lett, sokáig aludt a kicsi. Most indulunk az oviba, reggeli program újrajátszva. Tudnám hol a parfümöm?!;)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Itt voltam/vagyok már lassan egy éve. Okostelefonról olvasom a bejegyzéseket még reggel, mielőtt beindul az őrület és fejben kommentelek:) Mire délután vagy este géphez ülök, már elszáll az ihlet. De nagyon szeretek ide járni és legalább annyir várom a hozzászólók szösszeneteit, mint Éva bejegyzéseit.
        Ja, korábban más volt a nickem (Agivan), ezzel van is valahol bemutatkozás, csak a blog átmeneti bezárásakor támadt egy kis nehézségem a wordpressel…

        Kedvelés

    • Én bevallom elsírtam magam, mikor hétfőn a reggeli procedúra után beléptünk a terembe és az óvónő közölte, hogy már pénteken szólt az apjának, (nála voltak) hogy vigye őket orvoshoz. (Nem hallottam köhögni őket, de jó, hát elviszem).
      Tizenöt percig kerestük fél 9kor a lányom alvóállatát a lakásban, a szokásos noszogatás, öltözz már elkésünk után, nem kicsit voltam ideges.Nálunk is kétséges a beérés, bár itt 9kor reggeliznek, így addigra be kéne érni, mert foglalkozás stb. sőt heti egyszer fél 9kor torna. A pici mondjuk 8kor legkésőbb kelt, így nagyjából 9 előtt beérünk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Majd befotózom én is, mikor a fekete bőrcsizmámban, sminkben, szoknyában térdig gázolok a disznószarban, mert azok a dögök mindig belökdösik a vályút az ólba, és nincs annál szebb, mikor egy kis moslék szorul a műkörmöm alá. Imádom ezt az életet! De tényleg! 😀

        Kedvelés

      • Éreztem, hogy neked tetszeni fog. 🙂 De ez tényleg a valóság! És annyira jó, hogy belefér minden. A disznószar és a műköröm is. Be is nézek vájfhoz, hogy hogyan komponáljam meg a libasültet, hogy jól látszódjon a koppincsréjben napszemüvegem és a moslékos papucsom. 🙂

        Kedvelés

      • Jó, hogy mondod, ma még nem is vakargattam őket. Lehet, hogy jobban élvezik majd, hogy ezentúl nem a gereblyével, hanem a műkörmömmel vakarászom majd őket. 😀

        Kedvelés

      • Köszi Éva! Végül csak elmaradt a fotózás. A kicsinek jön a foga, úgyhogy az éjszakai program után úgy néztem ki reggel, mint aki egy zombi film castingra indul. Jó esélyeim lettek volna a címszerepre…

        Kedvelés

  19. Menő feleségről jutott eszembe, hogy nem vágyom én tartósan sem ürességre, sem könnyűségre, mert az elviselhetetlenné teszi a létet, de most nagyon elfogadnék egy olyan napot, mikor minden felelősséget, ami rajtam van, bedobok egy zsákba, azt meg a Dunába, hadd vigye, dinnyehéj. Kicsit megint elegem van.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is csak azt irigylem néha, amilyen naiv, hogy neki ennyi totál elég a boldogsághoz. Ma én is kiakadtam teljesen…Néha kellene egy egy ilyen tökéletes nap na!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  20. Borzalmasan rühellem a reggeleket, a folyamatos, öltözz légyszi, vedd fel, edd meg, köpd ki, mosd meg, húzd fel, siessünket. Egészen a múlt hétig. Amikor is beérve az oviba, szintén patakokkal a hátamon, meg a diszkrét szakadó eső miatt szétfolyt tíz perces sminkemmel mondtam, hogy siesslégyszielmegyavonatezenahétenmásodjárakésekeléskifognakrúgniésnemtudunkújruhákatvenniabarbienakmegennivalótse (itt levegőt vettem) és meghallottam, amint egy apuka ugyanezt nyomja a kisfiának csak neki ez is benne van éshafelcsavarodokaszalagkorlátramertmiattadgyorsabbanmegyek, mire végeztünk a mondandónkkal a gyerekek is átöltöztek én a kicsit is összeszedtem a vécéből majd derűsen mosolyogva én is és az apuka is nagy puszit, ölelést adtunk, jó ovit kívántunk, én még röhögőgörcsöt is kaptam, annyira abszurd volt. Azóta befejeztem a monologizálást.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. A múltkor nem volt időm elmerülni a vájf olvasásában, ezt ma este pótoltam.

    Idézem a kedvenc részem:
    “egy-egy kacaj, és sajnos akaratlanul is hallgatva a trágár szavakat huszonéves lányok szájából a szomszédos asztalnál, de én csak írtam a szövegem, és olykor fogadtam a felszolgáló fiúk bókjait.
    Itt elgondolkoztam: én szeretek nő lenni, és megtisztelni azzal magam és a környezetem, hogy vizuális élményben részesítem embertársaim, legyen az egy kislány, aki a nagy szemeimre figyel fel és kölcsönösen egymásra mosolygunk, vagy legyen egy idősebb úriember, aki a filigrán megjelenésem konstatálja.”

    Trágár szavak huszonéves lányok szájából!! Vizuális élményben részesítem embertársaimat!! Idősebb úriember, aki a filigrán megjelenését konstatálja!!
    Ennél a résznél lehánytam a monitort. Jól van, anyukám, ha te egy ilyen esztétikus dísztárgynak tartod magad, akinek a szájából is csak madárcsicsergés jön, akkor kérlek, majd ne csodálkozz, ha a te “kedvesed” 10-20 év házasság múlva nem csak egy órára, hanem napokra az autóban felejt. Sőt, ha hazaér, rád majd rád akasztja fel a kabátját az előszobában. Egy jobb napon esetleg még a port is letörli majd a válladról, ami időközben belepett. Dekoratív kiegészítő előnyben! 😀

    Amúgy kurva béna, bárki is írja. De hogy ezt emberek ilyen lelkesen olvassák?! Beszarok. Ja, em is, ilyet fiatal nő nem mond! Akkor: beszivárványozok! 😀
    Vááááááá!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Na de nem akármilyen mackó sajt az!! Idézem: “isteni, friss kiflit majszoltunk a gyerekkoromból hozott kedvenc Mackó sajtommal.”
        Hát nyam-nyam, az érett sajt lehet! És ennyi éven át megőrizte a férjének. 😀

        Kedvelés

      • Csoda, hogy ennyi idő alatt nem romlott meg az a mackósajt. Nem is tudtam, hogy ilyen hosszú a szavatossági ideje. 😃

        Kedvelés

      • Pedig, légy erős, ez egy valódi ember és valóban ilyeneket ír. Gondolom az indirekt reklámok pénzt is hoznak, de ő tényleg valakinek a felesége és ezeket írja az életéről. Beleolvastam és van recept, sminktipp, sőt még találkozó is az olvasókkal!
        Kemény, de hát azt tanultam, hogy ha kereslet van, akkor…. És a jelek szerint van igény ilyen feleségről olvasni, aki mások számára elérhetetlen luxusban él. Szomorú, hogy ez jelent az olvasónak kiszakadást és menekvést a mindennapokból. Az pedig még szomorúbb, hogy tévesen azt a képet sugallja, hogy valaki feleségének lenni EZT jelenti. Ezt az életstílust és érzést és mindet, mintha automatikusan ezzel járna, hogy hozzámész valakihez. A férfire hagyatkozást, támaszkodást és alárendelődést mutatja be valami nagyon kúlként. Pedig háááát 😦

        Kedvelés

      • Nyolcmillio SarkaKata orszaga vagyunk…
        Vagy hat idealis esetben negy es akkor a masik fele lehet Hazbend.

        Kedvelés

      • Egyszer láttam SK-t, saját kezűleg vitte az ebédet az urának a stúdióba. A fotósok meg is lepték, befotózták egy mekis zsákkal a kezében.
        Egy igazi prototípus!

        Kedvelés

      • Én is találoztam a nagy Hajdú – Sarka családdal. A Sote klinikán, jött a csaj UH -ra a második terhességével, még nem látszott rajta egyáltalán.. (Nem adtam el a Blikknek a sztorit.) Bejöttek a csecsemőosztályra, és odajöttek hozzám megcsodálni a lányomat. De inkább a pasit érdekelte, elkezdett kérdezgetni róla. Majd elmondom a lányomnak, ha felnő, hogy kiválasztott 😀

        Kedvelés

      • En forro teat vittem az enyimnek, gumicsizmaban. Mikor fat vagott. Nem es fotozott senki, csak a tyukok kotyogtak.
        Hiaba no, akinek nincs, attol elvetetik, mindig mondtam.

        Kedvelés

      • Ne haragudj, de ebben nincsen semmi gyanús, se kamuszagú.
        Meg csak egy jo kis kognitiv disszonancia se, a tökéletességnek meg látszata is elkerül.
        Aztan a gumicsizmád drága-e? Esetleg, ha mindezt egy méregdrága wellyben prezentáltad, lehet róla szo.

        Kedvelés

      • Es hat a tyúkszarnak is letagadhatatlanul őszinte szaga van. Bár ha valami márkás csukara ragad, az kétségkívül eklektikus.

        Kedvelés

      • Tegnap bámultam a zenecsatornát az edzőteremben, es ugyanez jutott az eszembe, mikor a milliomos Rihannat láttam gettóbuxának maszkirozva a panelek között tipegni Manolo Blahnikban. Milyen cool is gettóban nevelkedni!

        Kedvelés

      • Ugyanezen szoktunk röhögni. Mer’ ha gettó, akkor Manolo, de minimum egyeutóára fuxok. Észrevetted, hogy a videoklipekben az összes utcagyereknek hófehér a mosolya? Ez is egyfajta vájflájfsztjl.

        Kedvelés

      • Igen, és tökéletes a frizurajuk, meg a sminkjük is és mindenki istenadta tánctehetség.
        Engem a romantikusra polírozott csóróságra emlékeztet, a kis bicebóca Ed Hardy mankóval.

        Kedvelés

      • Egyébként igazad van, épp olyan idealizált, mint a vájf élete.
        Szerinted, ha leírná, hogy a vájfságnak ez és ez az ára, van hátulütője, mint minden döntésnek, minden életstílusnak, akkor mi történne?
        Lenne egy jó blogja. Én szívesen olvasnám, mert érdekelne, hogy más máshogyan hogyan él? Nem nevetnék rajta és nem gyanakodnék, és nem értenék egyet a gúnyolódókkal sem. Mert miért ne lehetne valaki stepfordi? De akkor legyen az, írja meg, hogy mikor nem húzhatja le a magassarkút és mikor nem mélyedhet el az önsajnálatban, és mikor fárasztó épp a tökéletesség látszata, és mikor csak látszat a tökéletesség?
        Közhely, de a legnagyobb hiányosság az őszintétlenség, vájfnál is, Rihanna Blahniknál is, meg ánuszéknál is. Ebben veri őket Éva toronymagasan.

        Kedvelés

      • Pikareszk, ez nekem is eszembe jutott!

        De szerintem ő nem gondol bele a saját helyzetébe, nem jut eszébe, hogy mindez igazából, mélységében mit jelent, hogy néz ki, és mit tükröz, mi az ára. A blog alapján – mert végül is csak az alapján tudok róla véleményt formálni, hiszen az van előtte, őt nem ismerem – nekem úgy tűnik, hogy ez neki így jó, neki ez a fontos, egy afféle tökéletesnek tűnő, kirakat-élet, mint a tévéreklámokban, és ő elégedett azzal, hogy a díszletek között ő a mindig fényesre polírozott Barbie-baba. A látszat és a stílus mindenek feletti, az őszinteség ebben a kontextusban nem értelmezhető, és szerintem az olvasók nem is erre vágynak, mert akkor már gondolkodni kéne, és szembenézni önmagukkal. Ő egyszerűen nem annak a közönségnek ír, akinek ez lenne az igénye.

        Az engem is meglep, hogy ezt ennyien olvassák, de biztos azért, amit Viki is írt: ennek segítségével kiszakadnak a mindennapokból. El tudom képzelni, hogy nők ezrei, tízezrei vágynak itthon Magyarországon ilyen életre: hogy legyen egy gazdag férj, aki eltart, hogy ne kelljen robotolni, kurvasokat dolgozni kurvakevés pénzért, minden reggel felkelni, a főnök kénye-kedvét kiszolgálni, ha kell meghúzni magukat, túlórázni, a pénzt beosztani, és a legtöbb esetben meg nem vehetni, amire vágynak. Én azt mondom, még csak nem is lehet őket hibáztatni. Kívülről úgy tűnik, hogy mennyivel jobb, ha többet nem kell aggódni a számlák és a lakbér miatt, csak azzal kell foglalkozni, hogy mit vegyenek fel a szekrényben álló márkás ruhák közül, hova utazzanak nyaralni, és hogyan rendezzék be a lakásukat. Ez a fajta könnyedség, bőség, látszólag nyugodt, békés, anyagi problémáktól mentes élet az emberek túlnyomó többségének elérhetetlen álom – ebben áll a WLS varázsa.

        Kedvelés

      • Pikareszk, jól megfogalmaztad, nekem is az érem másik oldala hiányzik a Vájfból, és az összes többi naggggyon trendi oldalról. Attól lenne hiteles. Így csak reklám, semmi más.
        (Nálam ott bukott el végleg, mikor arról írt, hogy 3 hónapos blogolás után Budapest legexkluzívabb helyén találkozhatott az olvasóival.
        Hát persze. Tökön szúrom magam, ha az a 3 hónapnyi szivárvány-hányás _ezt_ eredményezi.)
        A Facebookomat is azért ürítettem ki (fent vagyok még, de csak 1-2 képpel), mert totál félrevezető. Ha kirakom azt, hogy a gyerekeim milyen édesek, mikor gyúrják a bejglit, akkor ki kellene azt is, mikor artikulálatlanul üvöltök velük és bezavarom a szobájukba, aztán meg kint cigizek a teraszon. Az lenne csak a való világ…

        Kedvelés

      • Istenem, de jó fej lehetsz, ugye jössz blogtalira?
        “Ha kirakom azt, hogy a gyerekeim milyen édesek, mikor gyúrják a bejglit, akkor ki kellene azt is, mikor artikulálatlanul üvöltök velük és bezavarom a szobájukba, aztán meg kint cigizek a teraszon.”

        😀

        Kedvelés

      • Nem vagyok szegedi (pontosan egyforma messze van Pest és Szeged 😉 ), de felénk sokan hívják így. 🙂

        Kedvelés

      • Nem tudom, hogyan kell privit küldeni, de ha írsz, szívesen beszélgetnék másról is veled. 🙂

        Kedvelés

      • Nekem írtad ezt, cinke? Mert pikareszkhez teszi… (Hülye ez a wordpress amúgy)
        Itt privit nem lehet küldeni, csak hozzászólni, viszont ha írsz Hajninak vagy Évának, megadják a címemet, már ha nekem írtad az előzőt. 🙂

        Kedvelés

      • Fogalmam sincs hová fogja ezt tenni a WordPress, de Crisnek írtam. Szóval vele szeretnék beszélgetni. Évának a freemailes címére kell írni?

        Kedvelés

      • És kéjesen néznéd, ahogyan a teraszon reszketve lóg a cigi a számból idegropi (annyira tetszik ez a szó! loptam palmai gabitól) közben, mi? 😀

        Kedvelés

      • Semmiképp, én is rágyújtanék (koca vagyok, de pont az előbb jöttem be én is az erkélyről), közben a lányom kis rózsaszín papírrepülőivel dobálnálak.

        Kedvelés

      • Aha, értem én. Papírrepülők.
        Hát majd meglátjuk ki győz, ha rád eresztem a fiam műanyagdínóit!

        Kedvelés

    • Én egyszerűen nem tudom hova legyek ettől a blogtól. Az agyamat eldobom, hogy valaki képes ilyet leírni egy szakácskönyv kapcsán:

      “Személyes történetek, tippek, praktikák. Már a borítója is nagyon szexi, ahogyan a finoman lábat villantó végzet asszonya a kényes, taft szoknyán nyugodtan pihenteti a nyers húst, a csuklóján pedig zavarba ejtően drága ékszerek csillognak. És a legszebb, hogy ezt az merész koncepciót végigviszi: itt-ott előbukkannak luxus holmik oda nem illő helyeken, mint egy Gucci napszemüveg, a zöldségekkel tömött retikülben, vagy egy kívánatos hamburgerbe szúrt gyémánt bross, körömlakk a zöldségmosóban, és megannyi garantált meglepetés -elsősorban nőknek! Hibátlan styling, és olyan fotók sora, amelyek belőlem az azonnali főzni akarás vágyát hozták ki, miközben képtelen vagyok letenni a könyvet, mert olyan vizuális drogként szolgál, ami nekem, mint főzni, tálalni és ételeket fotózni szerető nőnek maga a megtestesült inspiráció.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Lehet, hogy én vagyok túl korlátolt, de ha az én hamburgerembe szúrtak volna gyémánt brosst, belőlem nem “az azonnali főzni akarás vágyát hozták ki”, hanem az állatot, aki ezért öl.

        Kedvelés

  22. A reggelek… Nekem ez a nap legszörnyűbb része, és ez mindig is így volt, és szerintem már így is marad örökre. A rémes reggelek meghatározzák a délelőttöket is, ezért ide írom.

    Bagoly vagyok, így bármikor is fekszem le, a nyolc előtti ébredés meghatározza a reggeleket. Kezdődik azzal, hogy soha, de soha nem kelek fel az ébresztőre, számomra teljesen döbbenetes, hogy van, aki képes erre. (Csörög, kinyom, csörög, kinyom, csörög, káromkodik egyet.) Tudom, hogy pozitív szemlélet, stb., de utálom az ébresztőt, és néha muszáj ezt „egy anyádat, b@szdmeg” felkiáltással kifejeznem; hát, öröm velem, mellettem ébredni. Aztán kimegyek pisilni, meg kávét főzni; nagyon ritkán vagyok friss, így menet közben bevágom a combomat az asztal sarkába, mindent kiejtek a kezemből, amit ki lehet ejteni, a hajam égnek áll, a szemem fáradt, és elvárom, hogyha valaki van is a közelemben, az kussoljon, ne beszélgessen velem az első harminc percben. És legfőképp ne mutassa azt, hogy ő milyen friss, energikus, üde a korai órában, mert én nem vagyok az, és ezt az aktivitást még irigylem is sokszor másoktól.

    A folytatásban szépen tálalom a kávémat, ami nagyon jó kávé, sok tejhabbal, arra még kakaó is megy dísznek, a csésze is nagyon trendi, a köntösöm finom anyagból készült – mindezt azért fejlesztettem ilyenre, hogy hátha könnyebb lesz a reggel, ha szép csészéből szürcsölöm a feketét, de nem lett szebb, mert nem a stílusos, virágos csészémen múlik. Sajnos. Min. egy óra kell, hogy magamhoz térjek, elkészüljek, de minden nap késésben vagyok. Így az utolsó fázis az, hogy kapkodva szedem magamra a kabátot, fogom a kezemben a táskámat, és mivel tudom, hogy megint késésben vagyok, ettől feszült leszek. A feszültség oka egyrészt az, hogy miért nem vagyok képes arra, amire mindenki: időben felkelni, élvezni a reggelt, és szervezetten elkészülni. Másrészt pedig az, hogy miért van nekem ilyen pacsirtáknak kitalált melóm, ahol reggel meg kell jelenni, és nem kötetlen a munkaidő. És éppen el vagyok merülve, amikor kinyitom a lakásajtót, és akkor beugrik rajta, egyenesen a nyakamba a szomszéd néni méretes, ápolatlan kutyája (kurvaanyját, “Szia Jerry!”).

    Ja, és a reggel fontos eleme (ahogyan Éva írná: életem képe): a szemetes… terv szerint reggelente vinném le a szemetet, de általában két dolog történik: 1. elfelejtem, mert sietek 2. nem felejtem el, ilyenkor elég büszke vagyok magamra, fogom a kezemben a zsákot, elsétálok vele a kocsiig, majd bevágom magam mellé az anyósülésre, és elindulok. Az első lámpánál veszem észre, hogy ott figyel mellettem.

    Na, nálam ez a reggel.

    Ja, de azért néha jó kislány vagyok, elmosogatok, vagy bedobok egy adag ruhát. És hétvégén és szabadnapokon lehet velem beszélgetni is, meg szoktam rántottát is csinálni. Évente kétszer.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is bagoly vagyok, teljesen megértelek. Az utóbbi egy hónapban sikerült kifejlesztenem, hogy a férjem ordenáré telefonébresztőjét is átalszom simán. Az enyémet már be sem állítom, felesleges. Főleg télen szörnyű, a korai keléstől gyilkos hangulatban vagyok. (Ha békén hagynak, nem.) Szerencsére szinte sosem alszunk ott senkinél, évente kétszer talán, férj rokonai. Felkelés után azonnal irány a konyha, az asztalon gőzölög az akármi, marha kedvesek, meg minden, de én olyankor magamból kifordult zombi vagyok. Sosem reggeliztem, kávé kell azonnal és csend. De nem lehet megúszni, enni nem tudok, igyekszem nem lefordulni a székről. Na, mindegy. Cserébe bármeddig fenn maradok, de azért mindig irigyeltem azokat, akik szeretnek és tudnak korán kelni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Szintén bagoly, teljesen ugyan így zajlik a reggelem, a gyerekeket is nehezen viselem, főleg hogy ők úgy kelnek fel, mintha már két órája ébren lennének és azonnal aktívak. Az éjjeli számos szoptatás miatt még inkább nehezemre esik felkelni (pont akkor alszok vissza mélyen, mikor csörög az ébresztő, fúj). Én is egész életemben ilyen voltam, és sosem értettem, miért nem vagyok képes soha de soha elindulni időben? Általános iskolás koromban szemben lakott a legjobb barátnőm, egy ideig úgy volt, hogy tőlük indulunk, de aztán az lett, hogy mindig átjött elém, mert én még nem voltam kész, és így ment minden reggel.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Egyszer lássam, hova rakom ezt a kommentet,mert még nem igazodtam ki igazán itt a járással ….

        Rám is abszolut illik a bagolysag.De van egy kérdés amin már nagyon sokat törtem a fejem,olyan ,tyuk vagy a tojasás, kérdés.Mi okozza ezt a nehéz indulast-Idegrendszerünk tipusa,vagy a motiváció hiánya?
        Sajnos nekem a fiam is ilyen tipus kisgyerek kora óta.Az oviban mindig álomszuszéknak csufolták.Elnéztem más gyerekeket,ahogy a szülőt megelőzve mentek az utcán.Az enyémet mindig vonszolni kellett magam után.
        A játszotéren szemlélődött,nem fogott sürgős játékba mint a többiek.
        Elsőosztályban, már az első házi megjelenése után kiderült,hogy nem szereti az órarendes iskolát.
        Igaz hamarosan kiderült,hogy jó fejü gyerek a tanito örömére,de azota is minden iskolai nap egy csata kettőnk közt,hogy valahogy eleget tegyen a követelményeknek,és én is Sziszifuszként élek meg minden napot mert a munkahelyi tevékenységem nem dob fel,habár nem vagyok kimondottan lusta.

        Kedvelés

    • Nem akarok gonosz lenni, de én ilyenkor úúúúgy örülök, hogy nemcsak nekem ilyen elcseszettek a reggeleim.
      Egyébként én azt szoktam csinálni, hogy este előkészítek mindent, amit csak lehet, így is kitolva az alvásidőt. Sikerült lefaragnom a szintidőt az ébredéstől az elindulásig negyed órára, de ennél lejjebb nem megy.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nalam 45perc. Az a baj ezzel az este kikeszitosdivel, h igy is mindig kesesben agyunk. Mert ha mar minden keszen all, csak paros labbal bele kell ugrani a nadragba, hat akkor aludhatunk meg 10percet, nem? Aztan jon a szokasos zistenitnekihogymimindig… 😀

        Kedvelés

    • Én is bagoly, de tényleg 🙂
      És nem tudok szintidőt csökkenteni, bármennyire szeretnék, mindig kapkodásnak tűnik a reggel, hiába kelek fel egyre hamarabb, hogy időben el tudjunk indulni.
      Ráadásul a vérnyomásom annyira alacsony, hogy szabályosan kóválygok egy jó ideig – volt már olyan is, hogy leestem a lépcsőn (szép kék foltok lettek belőle).
      És simán bele tudok aludni az ébresztőóra csörgésébe is gyakran. Emiatt egyszer majdnem lekéstem egy repülőgépet is…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Szintén bagoly, ráadásul alacsony vérnyomással és rendszeresen hipoglikémiával ébredő bagoly, így amíg a kávém és legalább egy pohár gyümölcslé, kocka csoki, akármi le nem ment, nem tanácsos a szemem elé kerülni. Nehezítésnek bagoly férjjel és két bagolyba hajló gyerekkel még vállalható legutolsó időpontban kelünk (7 óra) és emiatt aztán szigorú rutinos hajtással indul a reggel, semmi kényelmes konyhai őgyelgés, kávé, almalé, fürdő, lányok közben öltöznek, férj ágyat vet, lányokat fésülöm, férj reggeliket csomagol, mindenki kész, indulás, biciklire fel, én viszem a kicsit, a férjem a nagyot, sarkon rituális csók, 8-ra a gyerekek bölcsiben/oviban, mi a munkahelyünkön, ahol úgy roskadok le a székemre, mint aki most ér oda, hogy kifújja magát (és tényleg).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Én is bagoly vagyok basszus. Ezért hagytam ott az előző munkahelyemet is, még friss az élmény, és néha eszembe jut, hogy mekkora fasság volt otthagyni. Csakhogy ott összevissza lottó volt a műszakbeosztás, de azért leginkább a hajnal négyek ficcentek be, mert oda kell az ember… (reptér). Úgyhogy ütöget a guta, mert a melót szerettem volna, de bakker reggel négyes kezdéssel egyszerűen olyan átélten tudtam idiótának érezni magam, hogy az komolyan a szakmai kompetencia rovására ment.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • A pékség más lenne, ott nincsenek utasok. Azt azért lehet mechanikusan is csinálni, ha máshogy épp nem megy. (Ember tette az összehasonlítást, hogy olyan műszakjaink vannak, mint a pékeknek. Tény, bár én csak helyettesítettem pékségben:)

        Kedvelés

  23. Én ezt a befotózást nem értem, meg rohadtul idegesít is. Hát hogy soha semmit nem fotóz, esetleg lefotóz, hanem befotóz, a hova is? A blogba bele? De előtte csak lefotózza, nemde? Aztán bevariálja a blogba. Behányok.
    Noh, de minek is beakadni ilyesmin, hiszen tele van gyöngyszemekkel a blogja, ”távoli ország helyvidékén”. Akkor inkább hejjj vidék.
    Azt is csinos, mikor azt írja, hogy átlagosan 5-10 ezer olvasója van (”alkalmanként”??). Abból bemulatás, bedöbbenés céljával 6-9 ezer innen tévedt át bebámulni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. Az idill alól kilóg valami csúnya itt:
    http://wifelifestyle.wordpress.com/2013/11/08/pentek/
    “Bárki, bármennyire hazugságnak, ódivatúnak, vagy unalmasnak találja, én nagyon szeretem hazavárni a férjem.”
    “Menjünk bulizni!” -Na ez az a mondat, ami soha az életben még nem hagyta el a szám. Én nem járok, és nem is jártam bulizni. A szülők nem is engedtek nyugodt szívvel, de nem is vágytam. 5 évvel idősebb a bátyám, aki mindig azzal csitított, hogy majd elvisz discoba, ha 16 leszek. 16 lettem, ő 21, és akkor már azért nem vitt, mert ciki volt a hugival menni… Ennyi. Erről lecsúsztam egy életre, de nem is bánom. Én nem az a lány vagyok, akik rázza a popót a VIP sarokban, lesve, hogy ki milyen cuccot vett fel.”

    És a kommentek. Cukormázasan kedves mindenkivel, aki tapsol a stepfordi idillnek, de a felszínt picit megkapargató kommentelőkkel már egyáltalán nem. A legelső kommentváltást érdemes megnézni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • annyira bírnám, ha valaki nekem is biztosítaná a nyugodt hátteret. Mosna, fõzne, takarítana és biodíszletként is funkcionálna. Csinosítaná az otthonomat, amit észre se kellene vennem, és arról sem kellene tudnom, hogy a wc-t ki szokták tisztítani. Esküszöm, felnéznék rá és csakis viccesen tenném szóvá, hogy feláldoztam érte a szabadságomat.
      De nekem ezért kemény órabéreket kellene fizetnem, de akkor sem gondolkodna, szervezne senki helyettem. Mert én vagyok a nõ a háznál, tehát a háziasszony. Nincs B opció.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  25. Erdekes, hogy en is ugyanazt a temat valasztottam egy keszulo bloghoz mint wife.
    Ez nem volt kellemes meglepetes szamomra.Amugy nem hiszem,hogy sok bejegyzes lesz benne,mert a nagybatyam a tulajdonosa es o nem hozzaerto-csak ravarrtuk a blogjat.(http://popart-a-la-papp.ro/WordPress/wordpress/)
    Van egy ellenpelda is ami egy komoly blognak nez ki:
    http://demomanifest.wordpress.com/
    Ha tudtok “nyelveket” mondhattok velemenyt.En sajnos nem vagyok hozzaerto.
    Szoval sajnos ugy nez ki ,hogy “rokonlelek” vagyok wife-al….

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  27. Belenéztem egy kicsit ebbe a vájf-blogba. Huncut legyen a nevem, ha értem, mitől ilyen vörös posztó. Valljuk be, rohadt jól néz ki és státuszához képest kedves, írhatna sokkal lenézőbben. A plebs nagy részének egy spanyol utazás gyerekestül vagy Illy kávé is luxus, szóval mi is történik, ha ezt becseréljül Ralph Laurenre? Semmi, csak a mérce magasabb egy kicsit, de ha átugorhatatlan, akkor tök mindegy, 2 vagy 4 méter.
    Veszélyesnek tartom vájf életét, most hamvas és irigyelt, de 2o év múlva mi lesz? Amúgy sem hiszem hogy puszta semmittevéssel boldog lehet az ember, mert az élet célja a küzdés maga. Több okos színésznő rájött már erre, Susan Sarandon, Meryl Streep nyilatkozták, hogy ők bizony főznek, bevásárolnak, takarítanak, mert kell ez a földhözragadtság a boldgosághoz, hogy embernek érezzék magukat, ne égjenek ki és ne kényelmesedjenek bele az életbe.

    Munkám során volt alkalmam belelátni egy szűk, elit rétegbe és a fenékig teljel mellett ott penészedik a tejszín sokaknál, tökéletes boldogságot nem vásárol az Armani csizma sem, csak egy gonddal kevesebb. Ugyanakkor élni és élni hagyni, én nem látok semmi megbotránkoztatót abban a blogban, aki odamegy szörnyülködni hogy beírhassa, neki az ázsia centeres gatya is luxus, azt nem értem. Nem kötelező olvasni, én innen hallottam a blogról, soha nem köszönt szembe erőszakosan sehol sem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Csak azt furcsalom,hogy Eva bejegyzese kapcsan miert lett eppen vajf a tema?
      Erdekes,hogy szinte mindenki csak rola kommentel.Elmenekulunk eletunk valosagabol es a vipeken torjuk a fejunket.Mit szamit a szamtalan problema ami a legtobbunket erint.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez egy kicsit sarkosra sikeült, nemde? Elmenekülünk életünk valóságából? Miért és miből gondolod? A vájffal kapcsolatban pedig nem az Armani csizma, ami megdöbbent, mert bánomisén mit visel, hogy néz ki, stb, hanem a blog üzenete. Vagy Armani csizmában nem lehet gondolkodni?

        Kedvelés

      • Nagyon kezdo vagyok a hozzaszolasokban, es amugy is a valo eletemben is tul moralista vagyok.Nem illeszkedem elegge a tarsasaghoz.Az egyik munkararsnom is azt mondta nekem egyszer,hogy en vagyok a jo elrontoja.
        Egy kicsit Fust Milan tipus vagyok aki “csak keves embert szeretett,de azokat is utalta”.
        Egyebkent haladas,hogy eszrevettem mar magamon,hogy tul lottem a celon…

        Kedvelés

      • Azon gondolkodom néha, mindent el kell tudni fogadnunk? Nyitottnak érzem magam sokmindenre és sok mindennel úgy vagyok, nem érdekel. Ezek emberek meg a tulajdonságaik vagy néhány tulajdonságú ember(ek) akik nem tudnak érdekelni, fárasztanak. Akkor én kirekesztő lennék?

        Kedvelés

    • “Megígérem, a következő megmozdulásom pozitív lesz. ” Ezt te írtad.
      És megint méricskélsz, hasonlítgatsz, célozgatsz, rávetetted magad a bloggerre, de csak sunyin.
      Írhatna lenézőbben? Aki gazdag, vagy high life-ot él és mutogat, vagy szép, az lehet lenéző? Ezt komolyan gondolod?
      És ha kedves: szerinted miért az? Mert olvasót, promóciót akar, eladja a tartalmát, szponzorálják, azért.
      Lorax, nem vagy te iszonyatosan irigy véletlenül?
      Nagy különbség, hogy az én Spanyolországom vagy illym, ami annyira szúrja a szemed, a saját keresményemből, kisebb részben a nekem a saját vállalásom miatt járó juttatásból van, nem tart ki senki.

      Engem stilárisan háborít fel vájf. Rossz mondatok, félműveltség, hazug üzenet, átlátszó önillegetés és gőgösen-moralizálva tolt, elavult és megalázó szerep (nagyon gazdag férfi tartja ki).

      Itt is van kis színes, persze. De ott hiába turkálsz, husit nem találsz a tányéron. Nem kezdeném összehasonlítani. Valamint néhány bejegyzés után nem érdemes összefoglaló állításokat tenni, magunkat mennybe meneszteni, de a hangulat és a stílus vicces.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “Több okos színésznő rájött már erre, Susan Sarandon, Meryl Streep nyilatkozták, hogy ők bizony főznek, bevásárolnak, takarítanak, mert kell ez a földhözragadtság a boldgosághoz, hogy embernek érezzék magukat, ne égjenek ki és ne kényelmesedjenek bele az életbe.”

      Hehe, férfiszínészeket nem tudnál idézni, akik hasonlót mondtak?
      😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A főzés, bevásárlás, takarítás csak a nők emberré válásának és boldogságának alappillérei, férfiaknak ezekre a tevékenységekre nincs szükségük a teljes boldogság eléréséhez. Nekik elég a vitorlázás, autóversenyzés, golfozás, hogy embernek érezzék magukat sikeresen is.

        Kedvelés

      • Vagy férfiszínészeket, akik nem beszélnek a házimunkáról, hanem csinálják? Nekik nem fontos, hogy egyben maradjanak? 😀

        Kedvelés

  28. Én az idegropit különben is lakkozott körmökkel képzelem el, semmi foltos ruha, elégtétel lenne nekik.Szerintem téged ezért nem szeretnek-hazamenni, napsütés, ezt a szabadságot nem tűrik.És még élvezed is.Pfujj.A csakazolvassa így lesz csakazértis?Na jó, szóval jó volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .