én is akarok stílusfotókat csinálni

Közzétéve Szerző:

 

IMG_7463 Na mindegy, nem erőltetem.

De ha Te is szeretnél hasonló stílusos, képzeletet megragadó fotót készíteni, leírom a titkát négy egyszerű lépésben.

1. Vegyél hat darab ***ttdrága kristály, vagy mi ez, metszett borospoharat a Haas&Czjeknél. Én ezeket nászajándékba kaptam Balázskától, de neked nincs ilyen menő, félig hipszterre, félig törekvő milánói régészprofesszorra emlékeztető legjobb cimborád, valamint úgysem lesz férjed, ha a nemzetvesztő csakazolvassát csakolvasod.

2. Az egyik poharat sebbel-lobbal haladván, a száraz kenyereket érhetetlen mennyiségben gyűjtő kosárban megbotolván félfordulattal ***d neki a(z elromlott!) cirkónak. Ne nagyon hangosan mondd, amit mondasz, sepregetni és a hüvelykujjad tövét beragasztani ráérsz később is. Most csak alkoss!

3. Majd a néhány napos, finoman mocorgó komposztot a hűtő tetejére helyezvén készíts helyet, tedd az objektumot az antikoltnak nevezhető, valójában felújításra szoruló ablakkeret elé, igény szerint legyenek mögötte vagy fess mögé budai hegyeket. Ablakot eszedbe ne jusson mosni! Közben mondogasd: nemsokára megérkezik a padlólap, lesz nekem konyhám, még ebben az évben.

4. Katt nappali fénynél — és már kész is!

Közben tolhatsz egy fekete kapszulás Illyt, és megbonthatod a háromszáz grammos egész mandulás fehér Lindtet, most miért? És semmiképpen ne vedd fel a közös képviselő hívását.

Kedves olvasók, nemsokára izgalmas személyiségű, sorsú, teljesítményű olvasókat bemutató interjúsorozattal jelentkezem, lesz itt mindenki: színész, újságíró, építész, remek fotókkal; majdnem kész a metablog 6.: hatások, vagyis a blognak az életemre gyakorolt jelentős hatásai; alakul a tudtad-e?, finom műveltségmorzsákat bemutató sorozat első két darabja; készül idegen szavas és irodalomtörténeti kvíz.

Ismét megkérdem, miről olvasnátok. Legalább kettőt, legfeljebb ötöt választhatsz, és írj az Egyéb sorba is nyugodtan.

104 thoughts on “én is akarok stílusfotókat csinálni”

  1. A le nem mosott ablaküveg hangsúlyozása a szövegben egészen katartikus, és megkockáztatom közösségformáló erejű. Én már balgán azt gondoltam, hogy csak én értékelem az opálos, finoman pöttyözött (nem, neeem koszos!) ablaküveg artisztikus eleganciáját. Arra felfigyeltél már, hogy mennyire összefogja, már-már minimalistává nemesíti a mögötte feltáruló látványt?
    Ja, és a csillagok a szövegben! Na, azokkal nagyon tudtam azonosulni!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ideírom jól magam alá a “saját” témáimat, amik most foglalkoztatnak
      – erős és érdekes nők a történelemből, mivel kellett szembenézniük, mit kellett (volna) megugraniuk, a siker vagy bukás oka
      – női portrék, archetípusok – ez lehet tárgyilagos, de akár kifordított is, mint a törzsfőnök
      – önismeret és gendertémák közös halmaza(i)
      – női életszakaszok, és ezek megélése, kezdve a fiatal lánytól az öregasszonyig (és nem, nem ezoterikus és spirituális szemszögből, nem női csoport szemszögből, semmi telihold és ciklikus töltekezés és társai)
      – a nő és a fizikum, azaz sport, élvezetből végzett fizikai munka, a ragadozó kecsessége, a testtudat, ilyenek

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • huuuu. Egyik jobb, mint a masik! A harmadik es az otodik nagyon közel all a szivemhez. Irnek is szivesen vendegposztot, de csak igergetem es uszom az arral. Az eslo is szuper! Most kezdtem olvasnie gy könyvet Churchill lanyarol. Ha jo, beszamolok rola!

        Kedvelés

      • Tudom én, hogy kell az ihlet. Vagy pont az ellenkezője, a zéró érzelmi bevonódás, és akkor lehet klasszul tárgyilagosan. 🙂
        Én csak bedobtam a közösbe, hogy mostanában mik mennek bennem körbe-körbe, hátha lesz valaki, aki ráakad a horogra, és ír róluk helyettem 🙂

        Kedvelés

      • én ezt a gender-önismeret dolgot egy ideje már forgatom magamban, csak azt nem tudom eldönteni, okoskodós legyen, vagy vitriolos?

        Kedvelés

      • A noi portrek, archetipusok gondolat menten most ihletet kaptam. Ismeritek azt a tipust, akinek az eleteben minden tokeletes? Es nem akarja veled ereztetni, hogy a tiedben nem es egy nagy szarnak tartja ahogy elsz, de valahogy mindig ugy erzed magad mint egy zsak fos, ha beszeltek? 😀 Jovo hetre megirom vendegposztnak (becsuletszora igerem). Vicces lesz. Most a fal adta a masikat 🙂

        Kedvelés

      • ahogy összeér a linóleum a metlachival a felmosások antikoló hatásával erősítve, tetején a lírikusan megülő finom porral, az gyönyörű

        Kedvelés

    • Ezt a képet órákon át tudnám elemezgetni. De csak néhány villanás: Az apró részletek! A rozsdás rajzszög, amely az ocsmány műanyag terítőt hivatott rögzíteni. A fiók gombjai körül kialakult zsíros koszfolt. A felrakott lábak által lekoptatott festék az asztal merevítőin. Évtizedek felmosóvizének megkövült koszcsíkja az ocsmány zsírkövön. Ahogyan a radiátor fűtéscsövének rögzítő bilincsét csak hevenyészve, igénytelenül vakolták be. A hitvány műbőrből felkendácsolt huzat a székeken. Szalmakalap… Ó igen, nekem ez a szocializmus “majd megóggyuk, jólessza’ ” világa!
      Gyermekkorom szocreál nyaralóinak, SZOT üdülőinek képeit idézte fel, köszönöm!
      Sohasem lehet tudni, hogy egy-egy mű, függetlenül színvonalától, alkotója szándékától kiben mit indít el. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • csak hiányzik az asztalról a vekni szalonna, a szétcincált kenyér, a ketchup és a műanyag flakonos bor 😉

        Kedvelés

      • Amit írtok az itt mind volt, de nem fért rá a képre. Ez a kép ugyanis itt a házunkban készült, nem sokkal azután, hogy megvettük. Egy egész nyarat csöveztünk itt családilag ilyen állapotok közt, mielőtt elkezdtük volna az átalakítást, és már persze teljesen más minden, de egy időutazással felért az a nyár, mert gyerekkorunkban számított normálisnak ez.
        A sok furcsaság közt volt egy tárgy, ami sok fejtörést okozott, és sajnos nem fotóztam le, mielőtt elvitte azt is a konténer: kifakult rózsaszín műanyag lavór, aminek az oldalán a rövid repedés cipőfűzőszerűen applikált alumínium dróttal meg volt javítva.

        Kedvelés

    • Egy egyedül élő nyugdíjas férfi konyhája, minimálnyugdíjjal. Az unokák ott jártak tegnap este és ottfelejtették az üdítőiket meg a kajás zacskókat. Pecázáshoz használt szalma kalap, vonalas telefon, a kultúrból húsz éve kiselejtezett piros műbőr szék, két darab.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A minap emlegettem a kultúrt..így hívták a bányatelepen a sok lakásos házban a földszinti nagy termet. Biztos volt ott ilyen szék. Sokat nem üldögéltem ott, mert szaladni kellett a színpadra fel és le, a könyves szekrény üvegajtajánál állva énekeltem és ott tükröződtem. Hú, nem most volt, bocs itt nosztalgiázom. Nem,nem lettem sem színésznő, sem énekesnő.

        Kedvelés

    • A poszt, a kép és az általad csatolt fotó felszabadította alkotó energiáimat! Én is akartam egy ilyen klassz stílusfotót és megpróbálkoztam. Néhány napja ugyan morogtam, hogy a jó képekhez drága technika szükséges, de most igyekeztem odatenni magam, hogy bizonyítsam: a jó kompozícióval, a tárgyak gondos kiválasztásával, elrendezésével lehet olcsón-jót alkotni. Meghitt délutáni kávé (vagy valami hasonló) a címe…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  5. “valamint úgysem lesz férjed, ha a nemzetvesztő csakazolvassát csakolvasod.”
    És még gyereked se nem lesz, az is olvastam ott! Nekem ez most kapóra jött, mivel nekem van már 4 db és nem akarok többet, a férjem meg mégúgysem akar gumit húzni, így most tégedet olvaslak, de ha mégis terhes leszek, esküszöm beperelem annak a cikknek az íróját.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Ó a francba, elrontottam, az elmúlt hétben majdnem az összes ablakot lemostam. Így már nincs esélyem, igaz?
    Viszont ha elmész a boltba (pohár)pótlásért, vigyél magaddal egyet a készletből, mert ezeket a burgundi forgós mintájú poharakat pár milliméter eltéréssel minden gyár gyártja, szemre nem lehet a jó méretet belőni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Én írtam, hogy vendégposztokat szeretnék. A női meg mindenféle lét olyan szegleteiből, ahova neked nincs bepillantásod, de az olvasónak igen. Amilyen volt az abortuszos, a gyermektelen stb. A blog MLM-rendszerben íródik, Éva meg koktélozik a teraszon, gyapjútakaróval.
    Továbbra is nagyon szívesen olvasnám egy modellszépségű nő beszámolóját arról, milyen úgy az élet. Már ha a blog színvonalán van megírva. Lehetne a klimaxról is poszt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerinted van ilyen? Mármint, hogy érett felnőtt nő, akit tömegek modell szépségűnek tartanak…Te látsz ilyet? Én úgy érzem, hogy éppen ez is a nagy szemétsége a társadalomnak, hogy annyira köztulajdon a nők teste, hogy ilyen nincs…Én nagyon sok nő között dolgozom, van mindenféle. Azt tapasztalom, hogy azok az egyedülálló nők birizgálják a közhangulatot leginkább, akik kiegyensúlyozottak, boldogok, élvezik az életet. És ehhez még kifejezetten szépnek sem kell lenni (bár én nehezen értelmezem ezt a szépség dolgot).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hát, ha az számít, hogy mások mondták, én ilyen voltam, amíg terhes nem lettem. Érett? Ezt nem tudom, azt szeretem gondolni, hogy folyamatosan érek. Mindenesetre felnőtt, dolgozó, magát ellátó, önálló nő. Csak én nem tudok írni. Egyébként bizonyos szempontból könnyebb volt, mint most. Sok kicsi kedvezménnyel jár a szépség, mert a férfiak zöme, komolyan mondom, szinte hálás, ha egy szép nő, akivel amúgy esélyük sincs, szóba áll velük, és a szemükbe néz. De nem is csak a férfiak, a szépségre mindenki fogékony. Elformátlanodva, és idősebben pedig egyre inkább átlátszóvá válok. Még szerencse, hogy közben jött három gyerek, és ez a legkisebb gondom.

        Kedvelés

    • Őszintén szólva nem tudom, van-e modellszépségű nő. Lehet, hogy azért nem harapott még senki rá, mert nem olyan könnyen megfogalmazható. A szépség az általános objektív hatáson túl már hihetetlenül szubjektív. Modellnek lenni pedig nagyon kemény meló. Több válogatáson „átcsúsztam” 26 éves koromig, fotózásra csak egyszer mentem el. Én azt tapasztaltam, hogy a jelenlévők közül nem tudom hová kéne elhelyezni magam. Senki nem volt átütően szép. Amikor elkészültek a képek, 3×36, teljesen mást láttunk mindenkiről, mint élőben. Volt egy lány, esküszöm, olyan szépet még nem láttam! Imádta a fényképezőgép, egyetlen rossz fotó sem készült róla. De élőben nem ütött ekkorát, ha nem rúgtak ki minket azonnal, ahogy megérkezett 
      Rólam is készült olyan, amit imádok. De magazinokba már nem lett volna elég átlagos. Szúrós volt a tekintetem, és gőgös a tartásom. (8 óra fotózás és a fotóssal 3 összeveszés után készült, mikor megfordultam, hogy kimegyek az ajtón). Soha nem lett belőlem modell, épp akkor földibb dolgokból készültem vizsgázni, és a tudásomból igyekeztem megélni.
      Arról nem is beszélve, hogy magunkat nem így látjuk. Rólam még most is sokszor mondják, hogy de szép vagyok, pedig sztem csak feltűnő.
      A férfiak pedig visszaélnek vele. Már a húszas éveink végén barátnőmmel elneveztük a „porcelánbaba effektust”. Egész pontosan azt jelenti, hogy a külsőnk miatt 10-ből 9 startol. De nem komolyan, inkább csak a „jajj nekem is kell” érzéstől vezérelve. Ha összetörik a porcelánbaba, akkor csak vállrándítva átlépik, azzal, hogy van másik! Leszarják, hogy komoly fájdalmat okoznak. A kedvencem, mikor azt mondják, hogy simán találsz magadnak mást. Aha.. dögölj meg! Nekem biztos hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem vonz a férj-feleségesdi és a gyerek téma sem. Azt hiszem mostanra képtelen vagyok elhinni, hogy egy férfi őszinte is tud lenni. Persze, ez általánosításnak tűnik, de sajnos még egy sem lógott ki a sorból. Kizárólag olyanok, akik barátok, és nem akartak az ágyasukká vagy „asszonyukká”tenni.
      A szép nő adott esetben sikeresebb persze. Egy interjún előny, ha a másik nem, vagy egy hasonló külsejű és önbizalmú nő képviseli a HR-t. De én már lettem elutasítva (azonnal levettem) az idősebb nők fusztráltsága miatt is. Nem bántam, mert pokollá tették volna az életemet, de érdekes szembesülés volt. Most is gyakran érzem, pedig már 43 vagyok, hogy micsoda ellenszenvet tud kiváltani a főnökömből, mert bizony kifejezetten előnytelen külsővel rendelkezik szegény. Sok szép ember között élek, de lehet, hogy csak én látom őket szépnek. Az a fajta társadalmilag elfogadott túl átlagos külső nekem pl. nem az igazán. Inkább eladható.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Ami még kimaradt, bocsi, pedig érdekes lehet, mint érzés:
      A férfiakkal való kapcsolatban is nagyon nehéz elhelyezni az embernek a külsejét. De ez nem annyira modellszépség vagy nem kérdése. Hol a határ a gőg, és a jogos igények között?
      Nekem a mai napig nagyon komolyan befolyásoló tényező a külső. Lehet a világ legrendesebb, legintelligensebb férfije, de ettől még semmi kívánatost nem fogok benne találni, ha számomra a külseje nem az a bizonyos 10 pontos. (ami mindenkinél mást jelent, ugye). Megpróbáltam, 7 évig tartott az a kapcsolatom, ahol ezt nagyon hátrébb kezeltem, mint ahol nálam szerepel a kapcsolathoz szükséges szempontok között. Eredmény: belezúgtam egy nős, gyerekes előnyösebb külsejű pasiba. Hiába villogott sok helyütt a piros lámpa, hogy emberileg nem lesz olyan, mint akit elhagyok. Mégis megtettem, és nem bántam meg, annak ellenére sem, hogy most egyedül vagyok. De már képtelen lettem volna benne maradni csak szeretetből a régiben. Pedig most is szeretem, elismerem, rossz szavam nem lehetne rá. De olyan, mintha a testvérem lenne, nem akarnám megcsókolni. Ebből is tanultam, közelebb kerültem önmagamhoz. Nekem számít, ez van. Túl sokat akarok, tény. Legyen vonzó, önálló, intelligens, szórakoztató, kedves, és mi is van még ? 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Akkor ezek szerint te is úgy vagy, mint a pasik, akiknek a szótárában a “van kémia=a csaj bombázó”. 😀
        A nagyon szép nőkkel (bár mint a napokban kiderült az én szépségfogalmam sem pont egyezik a jeles társaság jelentős részével, az üres tekintet pl. nálam kizáró tényező) igazából én is mindig gyanakvó vagyok. És irigy is kicsit, igen. Meg kisebbségi parám is lesz tőlük. De ezek mind kezelhető szinten maradnak és természetes zsigeri reakcióként könyvelem el őket. Ha emberileg is vonzónak találom őket akkor szemérmetlenül dícsérek, bókolok, nőknek is, de olykor pasiknak is, ha olyan a szitu. Mit fáj az nekem?
        Amúgy azt vettem észre, hogy a pasik, főleg a fiatalabbak fejében és értékrendjében valami egészen bizarr helyet kezd elfogalalni a nő külseje, főleg magyar férfiaknál tapasztalom, hogy semmi de semmi más nem érdekli őket egy nőben, nincs más szempont, és hogy igen magas az igényszint, a nem topmodellként vonuló csajokon kívül mást már észre sem vesznek, de szó szerint, az átlagos szépség már nem viszi át az ingerküszöböt, és ha mégis valahogy kontatus alakul ki, szinte szemmel látható a fintor, amivel konstatálja, hogy ez a nő sem egy (ide helyettesítsétek be az aktuális jónő nevét, én már nem követem), fujj. (Dugni talán jó lesz.) Ezmiez?

        Kedvelés

      • Na, nekem meg a külső nem annyira fontos, azért viszont élek-halok, ha egy férfinak szép fogai vannak. 😀 A volt barátomnak például baromi barátságtalan feje volt, hatalmas, fekete szemöldöke, mélyen ülő szemekkel, ha egy sötét utcán látom őt először, tuti összecsinálom magamat. Aztán kiderült, mikor először beszéltünk, hogy meglepően barátságos, és nyugis. A fogai pedig hófehérek. :DD

        Kedvelés

      • Van nekem egy sógorom, aki már kettő “bombázó” külsejű csajtól vált el, és van kettő kislánya a két volt feleségétől. A “bombázó” külső mellé mindkét esetben az általad leírt üres tekintetet is járt, az első nő legalább kedves volt, a második még kedves sem. Az első feleségtől a sógorom vált el, a második feleség miatt, a második feleség viszont kidobta kb. 7 év házasság után.
        A srác egyébként jóképű volt valaha, mára már elmúlt negyven, és romokban hever. Mind külsőleg, mind anyagilag, mind érzelmileg.
        Sokat járunk össze, gyakran van nálunk, illetve a férjemmel is sokszor van közös programjuk. A férjem egyfolytában kuncog rajta, hogy csak és kizárólag azokat a nőket nézi meg, akiknek kifogástalan az alakjuk, és az értelem szikrája sem látszik a szemükben. Azoknak viszont ő már nem fog kelleni … de ha kellene is, vajon mire számít?

        Kedvelés

  12. Megláttam a fotót, és felröhögtem. Szóval a tegnapi jó hangulat folytatódik. És még bevallom azt is, hogy IMÁDOM a szív alakú kajákat. (Ezen kívül, megkönnyebbültem, hogy az egész mandulás fehér is játszik, mert egy ideje kajtatok a 300 grammos egész mandulás tejcsokiért, de abban a négy boltban, ahol én rendszeresen megfordulok, egyszerűen nincs a nevezett cuccból. Lehet, hogy még az idén összeállnak az újabb csomagok? Reménykedjetek!)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Éva, úgy érzem komoly inspirációt merítettem ebből a zseniális fotóból, amit ez úton is köszönök! Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy lefotózzam itthon a koszos ablakot a szakadt csipkefüggönnyel, előtérben a törött kaspójú, ám viruló fokföldi ibolyával, valamint a négy éve viasszal vastagon leöntött és azóta is eme tragédiát heverő szőnyeget, rajta a mostanra már kissé megviselt, vedlett karácsonyfával. (Nálunk még megvan.) Aztán le szeretném fotózni a szekrényt tetején egy félig kiszáradt futós virágot és az oda gyűjtött dobozokat, és mellette egy lebontott iskolából kimentett szakadt térképeket. Ahova csak nézek a lakásban, csodás fotótémákat látok, ajtóban gumicsizmát belőle kilógó játékegérrel, koszos konyhapadlót és az összegyűjtött de aztán kiborult műanyagszemetet, szocreál szobabútort ásatási leletekkel és gumikacsákkal, íróasztalon plüssnyuszit, németkönyveket, macska által szétcincált diszkógömb karácsonyfadíszt és egy Jägeres üveget, amiben pálinka van. Aranybánya ez a lakás, komolyan!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A fotó, illetve a tegnapi blog az én fantáziámat is megmozgatta.

      Fotózni nem tudok, de elgondolkodtam, vajon a reggeli készülődésemet le tudnám-e írni vájfos stílusban?

      De írni sem tudok, szóval ne bántsatok nagyon, ha nem sikerül jól 🙂

      Laza fél hatkor kelek (ez késő? vagy korán?), konstatálom, hogy a hajam nagyon gáz, mert tegnap edzésen voltam, viszont este nem jó hajat mosni, mert elalszom reggelre, most meg már nincs plusz félórám erre, tehát megigazítom a fésűvel, meg némi hajlakkal.
      Dizájnos szendvicseket készítek (zsemle+felvágott+sajt), folpackba csomagolom, teát főzök (magunknak zöldet, a gyerek a feketét szereti, biztosan elkárhozik, vagy függő lesz, vagy mi), ja meg főzök kávét is. Citrom+méz a teába. Kiengedem a kutyát, még jó, hogy hirtelenjében a mackónacit kaptam fel, mert a sáros lábbal rálépett … mi lett volna, ha felveszem az irodai ruhámat? Állva eszem egy körtét és egy mandarint reggelire.Rájövök, hogy már késő van, át kellene öltözni, fekete szoknya (ápol és eltakar, jó hosszú), harisnyát nem találok elsőre, de másodjára igen, vadi új. A színe kicsit gáz, de nem baj, a szoknya eltakarja. Pulcsi – na ezt én horgoltam, gyönyörű púderrózsaszín. Gyorsan naptárellenőrzés, mert ha lesz videókonferencia, ez nagyon sápaszt – de nem lesz videókonferencia. Ja, kihúzódott egy szál, azt horgolótűvel megigazítom.
      Smink öt perc, szemceruza, szemhéjtus, spirál, rúzs, pirosító. A szemhéjtust elkenem, ujjbeggyel kijavítom, indulni kell már, jön a HÉV, ha nem érjük el, vihetem a gyereket kocsival suliba, mert egy óra múlva jön a másik.
      A férjem bevállalja, hogy elmosogat,
      Rájövök, hogy nincs is nagyon hideg, körkérdés a családnak, mondtak-e mára esőt, mert ha nem, akkor magassarkú cipőben megyek a csizma helyett, mert az irodát túlfűtik, és lerohad a lábam. OK, magassarkú cipő marad.
      HÉV-et elérjük, mire beérek az irodában, addigra elszakad a harisnyám – hol és miért? Nem értem. Tartalék nincs, de még mindig jó a szoknya, mert eltakarja.

      Most átolvastam, megállapítom, hogy nem tudok ilyet írni, ezért írigylem Évát és a vájfos nőt is (az utóbbit kevésbé) 🙂
      Bocsi, de nem bírtam megállni 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Már hogyne tudnál írni!
        Én ezeken sírtam:
        “Dizájnos szendvicseket készítek (zsemle+felvágott+sajt)”
        “Állva eszem egy körtét és egy mandarint”
        “indulni kell már, jön a HÉV”
        😀 😀 😀

        Kedvelés

      • Bagoly kedves,nagyon életszerűen írsz,kedveltem olvasni.Ha Éva szabadságra menne és pihenni szeretne néha,beugorhatnál egy-egy vendégírásra.

        Kedvelés

      • Köszi mindkettőtöknek, kedvesek vagytok, de nagyon nem az én világom.
        Tegnap kivágta a biztosítékot nálam a linkelt blog, most meg megtetszett Éva fotója, illetve a hozzá tartozó szöveg, és inspirálódtam 🙂

        Kedvelés

      • Köszi, tőled ez különösen jólesett – azóta is folyamatosan erőt merítek a blogodból.
        Az “De egyél” posztod nagyon jó volt 🙂

        Kedvelés

      • Kedves Bagoly, csak annyi kérdésem lenne csupán, nem tartotok-e tőle, hogy a zöld tea, amit főzöl, amit isztok, esetleg problémás lehet a jövőben a fogaitokra nézvést, mármint a színeket, színeződéseket figyelembe véve. Jaa, a feketét meg már nem is merem elképzelni! 😀

        Kedvelés

      • Rendkívüli módon tartok tőle, ezért kértem a fogorvostól tanácsot, hogy mit tegyünk? A fogorvos szerint a fogak elszíneződése egyéni hajlam kérdése.
        Magyarán, ha el akar színeződni, akkor el is fog, ezért a zöld/fekete tea marad 🙂
        Majd megpróbálok megfelelő színű felsőket és sálakat választani, hogy kompenzálja vagy kiegészítse az esetleges elszíneződéseket, meglegyen a harmónia egész nap.
        Vagy nem vigyorgok, ha nincs rajtam megfelelő színkódú ruha 🙂

        Kedvelés

  15. “Az ingerszegénység egy kreatív embernek borzalmas kín. Legyen az egy ruhatervezés, egy zene komponálása, egy képzőművészeti alkotás vászonra festése, vagy egy könyv, cikk, bejegyzés írása, mindenhol jelen van a téma, a “mankó”, egy mozzanat, amit meg kell ragadni, egy lökés, ami elindít és amitől megszületik valami.”

    azt hogy kell, hogy képzőművészeti alkotás vászonra festése?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Az örök, és biztonságos feketével kombináltam, így az egyetlen, üde színfolt csupán ez a csodálatos, irizáló türkizkék volt rajtam, mégsem volt unalmas a megjelenésem. ”
      azt honnan tudja, hogy nem volt unalmas.

      oké befejezem. csak elkapott a hév.
      outfiit megörökítése a program, úgy hogy az isten nem áldotta meg magassággal ezért a kontyával magasítja termetét optikailag.

      azért most bennem is ott van a már említett empátia. hogy ez a megoldandó probléma?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Bakker nincsen ez a nő létrában?! A magasság eltüntesérére valami tuti tippel? (Az esküvőmre a fodrász az egész tetejére csinálta a kontyot. Amíg nem ültem le úgyse látta senki.)
        Bagoly mondatain én is sírva röhögtem. wtf-en nem annyira. Riversong fotója engem is a tömegalbira emlékeztetett.

        Kedvelés

      • vettem. ez jó. szoknya, mint vászon nem ugrott be elsőre 🙂
        te nem olvasgattad túl sokat wls-t? 🙂

        (a wls blog kommentje lányom részéről ma reggel: az a kabát! pont mintha ráhánytak volna egy nagy kékséget.)

        Kedvelés

  18. Arra gondoltam, hogy ma csinálok nektek magamról egy stílusfotót, egészen pontosan a szememről, ami – alapvetően – szép kék. Ma igazán stílusos, mert éppen elpattant benne egy ér. Igazán formabontó a tekintetem ezzel a veres folttal a szélén. Én így valentinozok, szememen a piros jel.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én csak azért nem takarítom el az asztalról az ebédem romjait, mert stílusfotót akarok készíteni. Van ott kolbászfoltos konyharuha, savanyú uborka csücsök, morzsa, és egy sajtvég. Meg tejtől opálos pohár. De a vértől izzó csábtekintettel nem veheti fel a versenyt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .