trágár

Közzétéve Szerző:

a magyar szakos, nyelvi szerkesztőként is dolgozó blogger állásfoglalása arról, miért nem csúnya a csúnya szó, miért van helye egy sor igényes szövegben, művelt nyelvhasználók írásbeliségében akár. tabutlanság ez, nem durva lélek, erre szisszenni tájékozatlanság és kispolgáriság. 2014 januárjából. 323 komment.

Ez még egy népszerű félreértés. A stilárisan színvakok, akik csak a harsány színeket veszik észre, a pasztellrózsaszín és a fáradtrózsaszín közti különbséget nem, és simán keverik a létemre és a lévén szavakat, hogy rosszabbat ne mondjak, rendre megütköznek a csúnya szavakon, és felróják nekem.

Csúnyán beszélni nem szabad. Erre tanítjuk a gyerekeket is. Villog a vörös fény. Azt nem illik, az jó nem lehet. Csúnya szó, csúnya gondolat, jaj, tuszkoljuk vissza. Miket ír ez az Esterházy Péter, el ne olvasd, kislányom.

Hát a lófaszt.

Konzervatív, zárt elméjű emberek babonája ez. Illemnek és műveltségnek hiszik. Az ilyen kisemberként oldalra pillogó, lefojtott népek tudnak aztán érdekeseket mondani és csinálni, amikor berúgnak. Józanul is kicsinyesek.

Nem véletlenül vannak trágár szavaink, nem véletlenül tud az emberi nyelv, mindegyik nyelv, annyi mindent kifejezni, és a magas irodalom szintúgy. Hát hogy mondja el azt? Pontozza ki? Finomkodjék? Írja körül? Ne történjen semmi csúnyaság a regényekben?

Mindenekelőtt: ez nem nyelvi kérdés. Ami bennünk a trágárságról tud, az kultúra, vallás, illem. A nyelv boldog, öntudatlan, vannak neki mindenféle szavai és árnyalatai. Szereti őket. A gyermekei. Mi vagyunk olyanok, a viselkedésünk, mint amit kárhoztatunk, nem a nyelv. A nyelv nem tehet mást: a fogalmainkra, szándékainkra lexikai egységei lesznek.

Vajon aki kliséket mond, aki csak szid valakit, csúnya szavak nélkül, az békésebb, kulturáltabb beszélő, mint az, aki néha vagy gyakran, de mindenképpen jókor, csúnyát mond? Ráesik a lábfejemre a kalapács. Hát mit lehet mondani? Ejnye…? Teringettét…?

Nem a szavak a bűnösök, hanem a gondolatok és a szándékok (a modern pszichológfia szerint pedig azok sem). A tabuszavakat a rettegő tisztelet, a tőlük való borzadás, a ritkaság teszi oly durvává, nem a denotációjuk. Ki tudja magas szinten az anyanyelvét? Az, aki a szavak helyét is tudja. Hogy például mikor illőbb az idegen szó a “magyarnál” (az idegenszó-babonáról is írok majd), és mikor láttatóbb a csúnya.

Itt a 119. oldalon árnyal minket Kálmán László, de Nádasdynak is van ilyen írása a Prédikál és szónokol című kötetében. Nem mindegy, hogy obszcén vagy trágár.

…más eset persze a káromkodásokban és rosszalló értelemben használt trágár szavaké. Ezeket – sokak legnagyobb megdöbbenésére – egyre kevésbé helyettesítik füttyszóval, például a televízióban vetített szinkronizált filmekben. Ez a jelenség mutathatja, de siettetheti is a normák megváltozását, de a pornográfiához ugyanúgy nincs köze, mint a nyelvtörténetnek. Hogy milyen összefüggésben mennyire sért normát egy-egy ilyen kifejezés használata, azt azzal mérhetjük, hogy milyen képzeteket idéz fel a hallgatóságban, kiérezhető-e még belőle a szó szerinti jelentése. Ha csak káromkodásnak vagy becsmérlésnek hangzik – aminek szánták –, akkor nem nagyon minősíthetjük obszcénnak. És megfordítva, a leghétköznapibb kifejezések is lehetnek obszcénak, ha olyan céllal mondják ki őket.

Továbbmegyek: van helye a biztosíték kisütésének, nagyon is, ez nem nyelvhelyességi és nem is erkölcsi kérdés. Ezen szörnyülködni olyasmi, mint felháborodni a színpadi meztelenségen: hahó, 2014-et írunk, 1970 óta történt egy s más a nyelvünkkel, a művészi kifejezőeszközökkel, a formanyelvvel! Oda kellene figyelni arra, mi van: a szélfúvásra is, nem csak a saját gránittömb-normáinkra.

Én stiláris értelemben többre becsülöm azt, aki tudja a “csúnya” szavak helyét, és jókor jót süt el, ábrázol vele, mint azt, aki ilyen szavakat soha nem használ, mert ő “finom lélek”. Szeretem azt, aki nem fél a nyelvtől, szügyig gázol a zúgó folyóba, ki meri mondani, és nem annyira szeretem azt, aki óvatosan ugrál, nehogy valami baj történjék, nehogy valami feltűnőt csináljon.

Megint a sógornőm jut eszembe, aki kitalálta, hogy a gyerekek előtt nem mondjuk ki azt a szót, hogy cigány. Nem cigányozunk. De mondta ugyanazt, amit e tárgyban szokás mondani és elharapni, és a c hangnál jelentőségteljesen elhallgatott. Azt a szót nem mondta. De minden mást igen.

És amikor annyira kacagtak a diákok, hogy Petőfi, ez a nagy költő!, utca!, szobor!, híd!, gimnázium! is káromkodott. Hihi! Petőfi, a nemzet dalnoka, a márciusi ifj, a talpramagyar költő, kinek szívében csupa nemes eszme, szabadság, szerelem, e kettő, és életét áldozva a szabadságért ott esett el a harc mezején, ott folyt iffiú szívéből a vér, mint azt előre megjövendölte volt! Virágkötélen, selyempárnán! Hát a versek szépek és fennköltek, nem?

Nem. A versek erősek, igazak.

Leborultam a tanári asztalra. Ki tanította nekik ezt a sok sztereotípiát, nekik, lázadó tizenhat éveseknek? Fogalmuk nincs Petőfiről, az őserőről, a kimondás bátorságáról, a foradalom indulatáról és a fenegyerek-ethoszról. Se nekik, se a szépelgő, életrajzot kikérdező áltisk magyartanáraiknak. Ezek nem értik az irodalmat. A mi hibánk. Kilúgozott, műtrágyás jótanuló-tápon nőttek fel…

Miért féltjük a gyerekeinket a lényegtől?

Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!…

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!…
Hadat nekünk ok izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.

Ekkoriban a himpellér is sápasztó sértés volt.

Van-e bárki, aki azt hiszi, hogy a kurvanyádat sértőbb, mint az egy nyúlra heten mennek? Úgy értem, olyan, aki figyel. Mert az utóbbi a durva. Kardomhoz én erre kapnék. De a kurvanyádat is tökéletes. Épp azért, mert magas költészetben addig ilyet senki le nem írt. Betyár és fogadósné szerelmét sem, de ilyet meg végképp. Durva? Hát akkor ilyet kell mondani. Mert ez az egész ennyire durva. A valóság véres. A forradalom véres. Az indulat, a tettvágy nem engedi, hogy azt higgyük: a világ rendben van. Mi pedig haragszunk a provokatőrökre, a rossz hír hozóira. A bírálat, az irritáló performansz, a lefejezett jézusok és dohányzó terézanyák, a lángoló babakocsik és a káromkodás arra hívja fel a figyelmünket, hogy valami nincs rendben. Hogy valaki ideges, bántja valami, változást akar. Provokatív? Az a lényege. Igazsága van. Idegesíteni akar, mint egy akciós személyihitel-ajánlat. Az zavar, hogy nem ringatózhatsz a tutiban? Megzavarták a kispolgári délutáni szunyókálásodat, öreg? Figyelj már egy kicsit.

lángol a babakocsi

A káromkodástabu mellett az is zavar, hogy Petőfinek mint jelenségnek, karakternek a teljes félreértése az, hogy ő valami széplélek, egy merő nemes eszme volt. Olvassuk el A természet vadvirágát. Ebben az ötvenöt kilós emberben alkatilag hatalmas indulat és ifjúi pimaszság volt, és ezen felül játszotta a romantika kívánta költői szerepét is, a látnokét, a forradalmárét, az ostorozó váteszét, a véleményvezérét. Ettől nagy. Petőfi, úgyszólván, ha ez nem blaszfémia, egy tizenkilencedik századi Tóta W. volt, szor tíz, és még honvéd is. Nyughatatlan, konfliktusos, odamondogatós, éles, idegesítő és zseniális. Petőfi csak nekünk klasszikus, kortársainak botrány volt (ahogy Ady, József Attila és egyébként Babits is). A pillangós-csalitos-dalolós almanachköltészet kivetette magából stílusa nyersesége miatt. (A gyanús nyerseségért levettem az Osirist, erre a fejemre borult tíz Pettson–Findusz. Csúnyát mondtam. Ráadásul jól írtam.)

Az almanachköltőket, Petőfi konform kortársait belepte az idő pora. A kor ünnepelt jófiúi ma senkik. Petőfi fénylik ma is: radioaktív. Ne dőlj be az ünnepélyeknek, és ne voksolj – mintha kötelező volna választani! – félművelten a könnyebben szerethető, nyugis, szépséges Aranyra. Petőfi nagyságát csak akkor értjük, ha, immár túl a butító közoktatáson, tanárainkon, akiknek az élő, lélegző költészet leadandó tananyag, elfelejtjük a száraz mondatokat, és életünkben először odafigyelünk arra, mi moccan a zsigereinkben. De addig? Addig nincs megállás. Akkor nem lesz kételyünk többé. Petőfi költőóriás, korának kontextusában és mai szemmel is vakító, innovatív, elképesztő, lélekrengető, nyolcéves pályája alatt ezer színt mutatott meg. Huszonhat és fél évesen tűnt el.

Folytatnám, de fáradt vagyok. Basszameg, a kávé is kiömlött, és most a galéria deszkái között csöpög lefelé. Hogy roskasztaná a magasságos hígfosás közben a kerti budit arra, aki ezt építette.

http://petofisandor.blogspot.hu/2009/01/mit-nem-beszel-az-nemet.html – kommentek!

Itt meg ennek a posztnak van folytatása, reakció a hozzászólásokra: panta rhei

327 thoughts on “trágár”

    • Ugye? Én pont ezért mulattam nagyon jót Violáékon amikor kiakadtak azon, hogyan írok. Nagyon nem érzik a nyelvet, ebben is csak szabályoznának, hibásan persze. Idióta barmok.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A macska rúgja balherén!
      És mondja csak kedves Potrien, azt tudja-e, hogy a népdalkincsünk legalább negyede még kottában, fonográfon, viaszlemezen, Ozafon szalagon van, nem dolgozták fel, mert trágár? És legnagyobb költőink kissé khmmm hogy is mondjam _IZÉS_ versei is hét pecsét alatt? Csak 118 éven felülieknek…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Egyszer, az óvodából hazahozhattam egy trágár szót. Édesanyám a térdére ültetett és megkért, hogy ilyen szavakat ne használjak. Hiszen látom, itthon sem beszélnek így! Majd hozzátette, hogy azok beszélnek így, akik nem elég okosak, akik nem tudják, vagy nem törődnek azzal, hogy szebben fejezzék ki magukat. -Hiába lett divat, Édesanyám kéréséhez tartom magam, immár közel hatvan éve. És az ilyen írások sem fognak ebben befolyásolni. Úgy gondolom, teljesen fölösleges szemetelés a nyelvben, fölösleges durvaság. Az állandó használattal csak szennyezett lett a nyelv, olyan, mint a gazos kert, az elszemetesedett játszótér. Én sajnálom, hogy ez történt, illetve történik, és minden generáció csak rátesz még egy lapáttal. Az emberek egyre durvábbak egymáshoz, a nyelvük is egyre durvább. Én ezt tartom, és már így is fogok eltávozni e Világból: úriember nem trágár, tisztán, szépen beszél. Udvarias, hölgyekkel, idősekkel előzékeny… Tudom, hogy ez ma nem számít modernnek, sőt ósdinak gondolja az átlag, de egyszer majd ismét az lesz.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Kedves kommentelő, én nem akarom, hogy a poszt bármiben is befolyásolja. Én viszont, más igen művelt emberekkel együtt azt gondolom, nem a szavak a csúnyák, és nem kerülhetjük el a trágárságot sem, használhatjuk viszont a helyén.
        Az óvoda rég volt, azóta már kialakíthatott saját ízlést, sok könyv után. Nem, nem divat, de ezt leírtam a posztban, erre visszakanyarodik az origóhoz. Édesanyánk és a tanítónők sok babonaságot és meghaladott tilalmat ültettek el bennünk, annyi bizonyos. Szennyezett nyelv az én nyelvészeti álláspontom szerint nem létezik, csak ízléskülönbség, és funkcióbeli eltérés. A szavak finomodnak, ma már a cseszik, elcsesz nem durva, meg a kutyafáját sem, pedig durva szavak voltak egykoron, vagy azok helyettesítői. A jókor, tudatosan választott “csúnya” szó nem durvaság, semmi köze az embertelenséghez, lélektelenséghez. Mélyedjen el drága halottunk szövegeiben, azok a kortárs magyar irodalom legszebbjei.

        Kedvelik 1 személy

      • Van az a helyzet, amelyben embertársunkat gyökérnek vagy csajnak hívni durvább, mint megfelelő kontextusban az a szó, hogy pina. Ha pináról van szó, akkor az pina, az eufámizmus és a finomkodás is stílushiba. De én nagyon szeretem a lehető legpontosabb, tabumentes kifejezést, ezt pont drága halottunktól tanultam, és kerülöm azt, ami tanáros, nem lépked a korral, mesterkélt.

        Kedvelés

      • Nem a szó számít. A gondolat számít. Ez van a bejegyzésben. Tessék szívesnek lenni újra elolvasni. Van, hogy a trágárság maga az őszinteség, és a trágárság direkt kerülése pedig maga a csúszós, kígyótestű manipuláció. Az én anyám meg azt tanította nekem, hogy legyek őszinte, és a zengzetes, patetikus kinyilatkoztatásoktól jobban óvakodjak, mint egy jókor odavágott bazmegtől, mert a bazmeg nem rejteget semmit, a pátosz viszont maga a szerepjátszán, ami alatt szinte törvényszerűen ott a rothadás.

        Kedvelik 1 személy

      • Igen, viszont hogy tudják követelni, felháborodva. Emlékszem a középiskolai magyartanáromra (valami Lászlóné, a keresztnevét természetesen nem tudom), aki szerint a mai fiatalok undorítóan pökhendiek és tiszteletlenek, mert úgy köszönnek, hogy jónapot, és nem úgy, hogy jó napot KÍVÁNOK. Úgyhogy, aki őneki nem így köszön, attól még a zuccán is el fogja venni a zellenőrzőjét, és majd jól beleír. Nyilván ettől őneki tekintélye lesz (nem), és majd mindenki megtanulja, hogyan is kell szépen köszönni (nem).

        Kedvelik 1 személy

      • “Egy nő (8)
        Van egy nő. Gyűlöl. Szeret, szeretett, egész délután szeretett. Nem szeretem a kefélni szót, a dugnit pláne nem, a basznit szeretem, de az meg a szöveget nem szereti, hogy tréfával éljek: szétkúrja azt. Odáig meg nem züllhetek, hogy azt mondjam, persze kurzívval: azt csináltuk. Okádnék.”

        Kedvelés

  4. Épp a napokban került elő a vacsoraasztalnál – amikor valamelyik száján kijött -, hogy mit is jelent. Az, meg a másik, meg a harmadik, csúnyák és nem nem csúnyák. Mert a stilisztikai szemponton túl – amihez nem tudok hozzátenni, mert olyan szép kerek lett az írás -, védőháló a gyerekeinknek, ha értik. Nem jönnek majd zavarba, ha hallják és nem kerülnek kellemetlen helyzetbe, mert jókor mondják.

    – Apa: És például a sex angolul nemet is jelent, (itt annak a kifejtése következett, hogy a bevándorlási ügyintéző nem akarja a turistát hátravinni a kisudvariba)
    – Anya: továbbá szekszendragsenrákenroll, ami már a kultúra! (ekkor apa csúnyán nézett, de szerintem csak azért, mert nem neki jutott eszébe)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Így bizony, bármiről és ezerféleképp kell és lehet beszélni.
    Egy régi történet jut eszembe, de genderszemlélettel már ismerkedő alig húszéves lányok odadó érdeklődéssel, mégis szemérmesen beszélgettek az orális örömszerzés kölcsönösségéről a párkapcsolataikban.
    -Csak vica?
    – Nem, versa is, de ki-ki kedv szerint.
    Stilárisan érzékenyek, ugye világos, melyik volna a szopás, melyik a nyalás?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Akkor kommentben is szabad majd néha – ha helyénvaló – trágárkodni egy kicsit? Mert nagyon jó az írás, de szerintem nem is merülne fel a kérdés, ha a ‘zemberek 90% százaléka jó stílusérzékkel, a helyén alkalmazna egy-egy szaftosabb kifejezést. Magam is szívesen teszem, néha csak tenném akkor is, amikor indokolt lenne, de nem illik.
    Természetesen vannak helyzetek, amikor nem nagyon lehet mellőzni, ha az ember kis híján levágja az ujját a sövényvágóval, automatikusan jön a minimum “akkurvaéletbe!”, bizonyos szitukban egyes testrészeket sem hívhatunk hivatalos nevükön.
    Én egyszer még a lányommal szemben is használtam válogatott kifejezéseket, amikor az iskolai lógás, nem tanulás már bőven átlépte a tűrhető határt. Addig mindig higgadtan, okosan mondtam el, mit és hogyan szeretnénk, miért, stb. de nem sok foganatja volt. Egy utolsó, elég súlyos húzásánal azután kapott egy igazi lebaszást, csak úgy repkedtek a “kurvaistenbasszameg”-ek és meggyőződésem, hogy ez volt nála a vörös lámpa, ebből értette meg, hogy tényleg zűr lehet, ha a fater, aki sohasem beszél így vele, most így kommunikál. Utána ment is minden rendben, mint a karikacsapás.
    Sajnos azonban az átlag nem Esterházytól, még csak nem is Petőfitől tanulja a stílusos trágárkodást, így azután én hallgathatom a buszon egy ifjú beszámolóját, hogy “mekkora bunkó parasztok vannak má’ ebbe a VV6-ban geci, (sőt, nem is: gecccíííí) én nem tom’, honnat a picsából szették ezeket, bazzeg!” – s magamban meg arra gondolok (de talán nem csak gondolni kellene?): pofán basznám úgy, hogy a teleszarja a cipőjét és a taknyán csúszik ki a buszból…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Van amikor a fiatalok (gyerekek) a lazaságukkal létrehoznak olyan szavakat, mondatokat, melyektől első pillanatban égnek áll a hajunk, majd finomodva “elfogadhatóvá” válhat.
        Régebben esős időben kellett a fiaimmal pakolászni, s amikor a nap előbújt, a nagyobbik fiú megszólalt: “Süt a nap geci!”
        Ezzel ő nem akart trágár lenni, nem akart megsérteni senkit. Amikor egymás között ilyet mondanak nem is tudatosul bennünk a szó valódi jelentése. Amikor “kurvaistenezünk” sem gondoljuk egy pillanatig sem komolyan, hogy nőnemű lenne a teremtő.

        Kedvelés

      • Jaj, én sem a szó jelentése miatt irtózom a “gecizéstől”, hanem, mert marha ostobán és rondán hangzik.
        Számomra.
        És rohadtul elterjedt a kamaszfiúk körében, és áááá. 😀

        Kedvelés

      • Ráadásul ezt tényleg nem is indulatszóként, vagy becsmérlő kifejezésként használják, hanem csak úgy minden értelem, hangulatfestés, indulat nélkül.
        “Bementünk geci, erre ott volt az összes spanom.” Néha személyes névmás vagy keresztnév helyett is alkalmazandó: “Geci, aggy má’ egy cigit!”

        Adott esetben a kamaszlányok is használják nonstop, ráadásul direkt jó hangosan. Egyszer, miután tíz perc alatt kb. 25-ször hangzott el mellettem, majdnem megkérdeztem a kis édest, van-e valami sajátos kötődése, komplexusa ezzel a testnedvvel kapcsolatban, hogy ennyit emlegeti.
        Azután csak legyintettem, azt is csak magamban.

        Kedvelés

      • Mikor én jártam általánosba is már geciztünk, de akkor még sértésnek szántuk, “Hogy te mekkora geci vagy” – én azóta is így használom, nem folyamatosan de előferdül

        Kedvelés

      • Nekem ugyanaz vele a bajom, mint a kilencvenesek végén a bazmegezéssel (nem a “bazmeg” mondással, hanem azzal, mikor ugyanígy egy mondatba két-három bazmeg kötelezően benne kellett legyen…). “Csak úgy” használják, odarakják mindenhova, és így elsivárosítja a szöveget. Még csak nem is a dolog “rondaszó” jellege a gáz – ha azt mondanák, hogy nyuszifül, akkor is a guta ütne meg tőle:)

        Kedvelés

      • Azert az “isten basszon meg” egy pozitiv kivansag. Annyit jelent: “a teremto termekenyitsen meg”. Sot, egyesulj vele. Ami meg mar egyfajta getting home, ugye. 🙂

        Kedvelés

      • Vagy ahogy Nagy Bandó András írta: “hogy helyezze beléd ősgyíkvesszejét a Magasságos!”

        Kedvelés

      • Nekem régi gyanúm, hogy baszni, az verni értelmű lehetett. Ld. boszorkány, aki – többek között – szemmel veri az embert, a szájba baszlak sem orális aktust, hanem pofánverést jelent, állítólag csatába Boszd meg! Boszd meg! kiáltással mentek eleink, ugye ott sem szexelni akartak. Az isten bizony megverhetné (szerintem) azt, akinek én ilyet kívánok.

        Kedvelés

      • Ja tényleg, a nyom értelmet már hallottam is, a lidércnyomást, meg hogy az alvó ember mellét nyomja, hogy ne kapjon levegőt, valami ilyesmit is.

        Kedvelés

      • Hát én úgy tudom, hogy az isten basszon meg, az azt jelenti, hogy vágjon agyon a villám. Csak így nem olyan hatásos 😀

        Kedvelés

      • Merújszülött vagy, pedig ez régi vicc 😉

        Bátyám, miért zárták börtönbe?
        Mert a szomszédot agyonvágta a villám.
        No és ezért magát miért zárták börtönbe?
        Hát a nyele a kezemben maradt.

        Kedvelés

      • Na, attól én is. A többitől is, ha nagyon töményen kapom. És a munkahelyemen nagyon töményen kapom, gyakorlatilag egy óra kéne délután, hogy kiszellőzzön a fejem a sok mocsoktól. Szó sincs stiláris érzékenységről. De ha valaki pl órán azt találja mondani nekem, mikor felszólítom, hogy vegye elő a könyvét, hogy “á, a faszomat”, akkor szólok neki finoman, hogy azt semmiképp ne tegye ki az asztalra.
        Más: jön haza a hatéves fiam a napközis úszótáborból, és dicsekszik új szókincsével: anya, a Mohamed azt mondta, hogy te szemét deciláda!

        Kedvelés

      • “azt semmiképp ne tegye ki az asztalra.” 😀 Ez mekkora szöveg!
        Hogyan reagálnak rá? Értékelik?

        Kedvelés

      • Nem tudom, Gyöngyiek sulijában ez hogy megy, de én ismerek olyat, aki erre kitette, a férjem osztálytársa volt.

        Kedvelés

      • Életemben egyszer volt lehetőségem elsütni egy máshol olvasott poént, futottam, és építőmunkás beszólt: “De kinyalnálak!” Nekem meg beugrott az adekvát válasz: “Miért, baszni már nem is tudsz?”
        Összebariztunk rögtön, ő csinálta a kocsibeállónk betonozását, többé soha nem próbálkozott.

        Kedvelés

      • Szerintem nyugodtam szólitsd fel, hogy tegye ki. Ha megvan a SouthPark azon jelenete mikor Cartmennek visszaszól a tanárnéni, mire a Cartmen csak annyit tud nyögni. Ez tus, tenárnéni ez tus (tuche)

        Kedvelés

      • faszombazmeggecibe
        -ezt mondja a fiam bárhol, bármikor, bármire.
        vagy ezt- fszmbzbe

        néha használ a magyar nyelvhez idomuló szavakat és kifejezéseket is. bár ez elég ritka.
        van egy szó amit két faszombazmeggecibe között mond szintén bármikre, bármikor:
        cucckombo

        (ezt lényegében mindenre lehet mondani, hiszen minden körülöttünk lévő tárgy: cucc, de vannak tárgyak a tárgyak körül tehát kombinációkban lelhetők fel, tehát kombo -ezzel lényegében lefedte a kommunikációját egy fszbzbe és egy cucckomboval)

        (azt kell mondjam mosmá , hogy törpeszarnyi ujjgyakorlat volt a gyerekszülés meg a pelenkázás és még a tecsoban fetrengés a piros meccsboxért is ehhez képest amit most kell végigélnem, na )

        Kedvelés

      • persze nevess csak.

        rajtam röhögsz, tudom ám! 🙂

        (ide vezetett a nagy liberalizmus, nézd meg magad! szaranya! minek neked gyerek?)

        Kedvelés

      • ja még eszembe jutott egy sztori.
        bevezettem, hogy száz forint/per trágár szó.

        fiam panaszkodik az ikertecsójának:
        nem beszélhetek rondán, mert anya lebasz.

        Kedvelés

      • A rezfaszu bagoly a 12.-es nyelvtan erettsegi gyujtemeny 87. oldalan nev szerint emlitesre kerul. Ebben a kontextusban hallottam rola eloszor.

        Kedvelés

  8. Mikor a readerben még csak a címet láttam, az futott át az agyamon, hogy jaj-jaj, most megkapom a magamét. Sokat és ízesen tudok trágár lenni, és bár néha pironkodom emiatt, azért mégis úgy jön a számra, főleg, mikor célom, hogy megdöbbentsek, kizökkentsek, felhívjam a figyelmet. Aztán elolvastam az írást, és úgy megnyugodtam :). Köszönöm!
    Érdekes, a nyersesége az én nyelvérzékem szerint nem szép, simán két s-sel írtam volna. Pedig elgondolkozva így logikus, csak nem szép.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ja, majdnem belesétáltam a csapdába, meg hát nem is nagyon láttam ezt a szót leírva…

      Na de most utánanéztem!
      http://www.nyest.hu/hirek/frisseseg-vagy-frissesseg

      “2. A mai és a régi nyelv abban is eltér egymástól, hogy míg ma a ság/ ség képző előhangzó nélkül járul a tőhöz, még olyan esetekben is, amelyekben így mássalhangzó-torlódás áll elő (pl. abszurdság, antropomorfság, groteszkség, virgoncság), régebben gyakorta került előhangzó tő és képző közé (pl. gyorsaság, nyerseség, rosszaság, uraság, vereség).”

      Júj, de izgi!!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. Fakit! Kedvet kaptam Petőfit olvasni. A cikket olvasva éppen az idézett vers jutott eszembe. Meg az, hogy a gimnáziumi, akkor kicsit furcsának tartott vénkisasszony tanára lazán megtanította nekünk.
    Lehet, hogy Ő is nonkomformista volt?
    Másik: az visszatetsző, ha valaki mint a hülyegyerek használ hegyén hátán trágár szavakat. (szólni kellene a helyesírás ellenőrzőnek, hogy a hülyegyerek és a hülye gyerek két különböző fogalom :-))Tudjátok amikor vigyorog a kisgyerek, ha a felnőttek gügyögnek amikor folyamatosan mondja: “kaka anya”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Na, és ha most már témánál vagyunk: nekem van egy nagy bizonytalanságom a “kurva” szó használatával kapcsolatban.
    Hőn szeretett cvd-nk említette (ha jól emlékszem, ő volt) (aki megtalálja, melyik komment volt az, kap egy csokit!), hogy igyekszik nem használni ezt a szót, mert ez a női nem (sok közül az) egyik legdegradálóbb szinonimája. Ez világos is.
    Nagyon elgondolkodtam rajta: rettentő égbekiáltó és dühítő, hogy a nőre ismerjük a legtöbb szitokszót, és simán használjuk a közbeszédben is. (Teszem hozzá, mindennapos a hülye picsázás, de fordított esetben nem mondjuk, hogy mittudomén, hülyeférfi, hülyehím, hát nem is tudunk a faszfej/faszkalapon kívül mást mondani, ami mondjuk kifejezetten férfira vonatkozik!!!)

    Viszont annyira belém ivódott ennek a használata, hogy hiába vigyázok már hónapok óta erre, néha egyszerűen NEM JÖN MÁS a számra, mint az, hogy a kurvaanyád, kurvaéletbe stb.

    Beszéljünk már erről, mert ezen nem tudok napirendre térni!
    Úgyhogy emiatt még jobban örülök a mai bejegyzésnek.

    (Egy kérdés: nem szokott zavarni titeket, hogy sokszor használom a “kibaszott/ul” szót? Egyébként a “kurvára” helyett vezettem be.)

    Hát köszönöm!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Én stricit használnék. Szerintem ugyanaz a durvaság szintje, mint a kurváé.
        Latort akkor, ha rimát, ribancot emlegetünk. Hangulatilag ezeket érezném összeillőnek.

        (már persze, ha az ember egyáltalán odafigyelne erre liluló fejjel 😀 )

        Kedvelés

    • Nekem ugyanez a problémám a “köcsög” meg a “buzi” szavakkal, amit nem emberre hanem pl. nem működő nyomtatóra használok. Igyekszem átszokni a “szemét”-re. Nehéz! A “kibaszott” nem zavar. Másik kedvencem a “lófaszt”, úgyhogy ez a bejegyzés a szívemből szólt 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ó, én a buzizáson meg a köcsögön már túl vagyok, bár utóbbit elvétve használom. Ezek miatt rá is szólok a kölkökre, mert nem tűröm, nagyon zavar.

        Kedvelés

      • Persze ez is olyan, hogy sokszor csak egy “indulatszó”, de nekem mindig eszembe jutnak a fröcsögő neonácik, akik tojást hajigáltak ránk a Pride-on. Nehéz ettől elvonatkoztatni. Meg nem is nagyon akarok.

        Kedvelés

      • Jó a szemét! Egyik kedvenc részem a Csapd le, csacsi!-ból, mikor Pap Vera kidobja a kukába az elégetett harisnyáit, majd tombolva dobol a tetején, és üvölti, hogy SZEMÉT!

        Kedvelés

    • egyszer igen művelt feminista ismerősömmel hallgattunk egy beszámolót, ami arról szólt, hogy egy bolgár képviselő azt nyilatkozta, hogy 50 euróért milyen szép 15 éves cigánylányt lehet venni náluk. erre kifakadtam indulatosan: “hát a kurva anyját a képviselőnek!”.
      képzett, idősebb, feminista ismerősöm (tanárom) erre, láthatóan tanítólag nekem: “az apja faszát, de amúgy igen!”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • én is évek óta apjafaszázok, apádfaszázok, a kurvaanyádot nem is tudom mikor használtam utoljára, bár lehet néha kicsúszik. De az a vicces hogy sokan – akik egyébként bőszen emlegetik a női felmenőket – hogy kizökkennek tőle. Pedig ha férfinak mondod még jól is tud kijönni, pl mikor párom csapkodta a billentyűzetét amit nem szeretek és mondtam neki hogy apád faszát veregesd:D lefagyott na, de abbahagyta a csapkodást
        amúgy én úgy vettem észre hogy ismeretségi körömben férfiak nőre a hülye picsát, férfira a hülye buzit dobálják ha pl. kivág eléjük kocsival, vagy valami egyéb hirtelen ingerültséget kiváltót csinál. De ennél fantáziadúsabbat még nem hallottam senkitől mint hogy köcsög és buzi. Én nemrég bevezettem a recskamatyit a szóhasználatba, és az pl. mindenkinek nagyon tetszik:)

        Kedvelés

      • Erről eszembe jut, hogy a gyerekem mondtaa, hogy megfigyelte, hogy mikor hülyeséget csinálnak, kétféle a reakcióm. Ha nagyon mérges vagyok, akkor azt mondom, az apád faszát, ha inkább nevetek az ügyön, akkor anyád picsáját. Innét ki tudja szűrni, mekkora a balhé.

        Kedvelés

      • Kurvaélet helyett basszamegaló/csesszemegajegesmedve

        Tegnap borzasztó nagyot cifráztam, mert megcsúsztam, és seggen haladtam 6 lépcsőfokot. Most mit lehet ilyenkor mondani? Jaj, megütöttem a hátsó felem?

        Itt is nyomatékosítás miatt szoktam trágárkodni, meg annyira képmutatónak tartanám magamtól, ha visszafognám magam, amikor a hétköznapokban is jókat tudok káromkodni. Persze nem az egyetemen, nem ügyintézésnél, és nem a nagymama előtt-

        Kedvelés

      • Köszi a tippeket, gyakorolni fogom őket!!
        “Jaj, megütöttem a hátsó felem?”

        x’D Sírok rajtatok!!

        De azért jól vagy? Fáj még?

        Kedvelés

      • Hála a csokoládémissziónak, rendesen ki vagyok párnázva, nem repedt meg semmi, csak egy kicsit belilult. Azt meg most úgyse mutogatom. Még a férjemnek se büntiből, mert kiröhögött, amikor meglátott terpeszben a lépcső alján vinnyogva káromkodva.:D

        Kedvelés

      • De edes, mindeg! Azt hittem, ez regies tajnyelv ( hogy vagy mindeg ecsem?), de ezek szerint meg forgalomban van. Orulok neki, tetszik a sok, szines, elo nyelvvaltozat.

        Kedvelés

      • A kurvaélet az más, mert az a kurva – a prostituált – élete. Tehát ha én azt mondom, hogy a kurvaéletbe már, akkor abban az van, hogy lefőtt a kávé, idegesít, hogy mindenre bazsalyogni kell, alkalmazkodni kell, jó pofát kell vágni szakmányba, akkor is, – sőt különösen akkor – ha a kutyát nem is érdekli az életed és semmi becsületed nincs a többiek szemében. Ez egy kurva élete. Egyben ironikus is, mert a mondat végére fogékonyaknak az is leesik, mennyire túlzó egy ilyen káromkodás, mert aki ezt káromkodja, nem egy világ árvája, utcai nő szokott lenni, aki _tényleg_ nem érdekel senkit.

        Kedvelés

      • De miert az lett a standard sertes, amit a no a ferfiert tesz? Szopas, basszonmeg, kurva, szivas, seggbekur, kapdebe, satobbi. Mintha a no szamara a szex nem volna orom, es nem volna szempont, hogy az legyen. Fura a nyelv, mint tukor, nem?

        Ps.: Adtam a guglinak is, hehe…

        Kedvelés

      • ez aztan a szarnyalas:
        mezőgazdasági érdeklődésű kissé fáradt olvasónak az illendőnél hosszabb fejtörést okozott, hogy vajon hogyan lett a női tettekből standard sertés…
        szarnyalás vagy szárnyalás? e?

        Kedvelés

      • Valamint szárba szökkent, ékezet nélküli billentyűzeten.
        Amúgy engem jobban bánt ez, mint maga a káromkodás. Utóbbit lehet helyén kezelni, ez a jelenség viszont abszurd és ha nagyon komolyan belemegyünk, nagyon gáz.

        Kedvelés

    • Negyven alatt hülye pöcs, negyven fölött hülye fasz, hetven fölött vén hülye.
      De szituációtól függően használom még a töketlen barom, idióta barom illetve hülye barom jelzős szerkezeteket is, és a barom helyére is tetszőlegesen behelyettesíthető a pöcs és fasz. Ezzel a pár szóval bármilyen szitut le tudok kezelni. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  11. Én akkor kezdtem megszeretni Csokonait, mikor az egyetemi felkészítő tanár felhívta a figyelmünket a kritikai kiadás utolsó lapjaira, a nyomtatásban meg nem jelent verseket böngészgettük. Ő se volt ám mindig fülig pátosz!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Na, ehhez kommentelnék bôszen, csak még tanulnom kell, a kurva életbe!

    Az a helyzet, hogy én rettenetesen trágár vagyok, sokszor direkt, provokatív céllal, mert az álszentséget nagyon nem bírom, és szeretem a nyulat kiugrasztani a bokorból. (Meg a képmutatás megnyúlt arcát egy-egy elröppenô lófasz láttán.)
    Mindenki le akar róla szoktatni, a férjemen kívül ember nem volt még, aki ne baszogatott volna emiatt. Anyámék a legtöbbet, akiktôl mondjuk a legválogatottabb cifraságokat hallgattam egész gyerekkoromban. 🙂
    A lányom miatt lenne jó leszokni, inkább legyen darálthús az elsô szava, mint mondjuk az, hogy “a hernyótalpas jó édes kurva anyádat”. (A propos, anyám egy idôben gyakran mondta nekem, hogy a kurva anyámat, de azóta belátta, hogy öngól.)

    A kedvencem, amikor hetveníkús hülyefasz (jellemzôen hímnemû persze) jön nekem azzal, hogy a trágár beszéd nem intelligens dolog.Mert ô sose szokik káromkodni. Én meg ismerem a magyar nyelv grammatikai szabályait, beeeee! Melyik a jobb?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Beeeeeeee! 😀 😀 😀
      Szakadok!

      Ja, az jutott eszembe, amikor jönnek a férfi vevők ide, oszt eleresztenek egy “szart” vagy “lófaszt”, és néznek rám, és pardonoznak.
      Miafaszból vagyok én, az angol királynő?!

      “Jaj, Hőgyek előtt nem illik.” Apád faszát. :DDD

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • ezt velem is szokták, kicsúszik egy kurvaélet aztán jaj elnézést jaj elnézést. Mondom én ennél csúnyábban is tudok no para

        Kedvelés

      • Az új munkahelyemen most az első nap nagyon figyeltem, hogy milyen az általános stílus, nehogy valami nem odaillőt mondjak. Miután egész nap mindhárom kolléganőm szájából csak úgy dőltek ki a lófaszok (teljesen jogosan), a nap végén mondtam nekik, hogy gondoltam, majd megkérdezem, mennyire ciki, ha az ember elereszt néha egy bazmeget, de úgy érzem, nincs rá szükség. Volt elég nagy nyerítés, és megerősítettek, hogy bármi jön a számra, használjam egészséggel 🙂

        Kedvelés

    • Én azt szoktam, ha nagyon pipa vagyok: buzikurva, a kurvák faszát, köcsög, az isten bassza meg.

      A zuram a fiamnak néha azt: anyád picsáját nekem!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hát, nálunk anyám mondta néha, mikor nagyon kiakadt rám, hogy “anyád picsáját”, de az mindig röhögésbe fulladt. Én most azzal próbálkozom, ha nagyon dühös vagyok a kölkökre, hogy “aztabetyármindenitavilágnak” , mert mire kimondom, már komolytalan is az egész. Ha tényleg gáz van, akkor nem segít.

        Kedvelés

      • Ez túl hosszú és koncentrálni kell, hogy eszedbe jusson a kellős pillanatban.
        🙂

        Kedvelés

  13. Vagy nem elég árnyalt, amit írtál, vagy nagyon sok mindenben nem értünk egyet. Én nem gondolom, hogy beszűkült kispolgár lennék (és sok rossz tulajdonságom van, de konkrétan a prűdség és mellébeszélés (c.. és társai) egyáltalán nem jellemző rám), de engem igenis nagyon zavar a “mindent kötőszónak és töltelékszónak használunk” jelensége. És én értem, vagy érteni vélem, hogy te nem ez ellen beszélsz, hanem a “finomkodás” és bizonyos szavak és kifejezések öncélú betiltása ellen, de valahogy nem ez süt az írásodból.

    A többiekhez kapcsolódva: a szex szó jelentését és nem-csúnyaszóságát én is megfutottam a hétvégi lányainkkal, akiket szegényeket iszonyatosan összezavar az anyjuk meg az én véleményem különbsége. Meg azon szoktam még hol magamban mosolyogni, hol bosszankodni, hogy azok szólnak rám leginkább a “szar” szó extenzív használata miatt (sok mindenről ez a véleményem és nem félek kimondani), akik ennél sokkal cifrábbakat mondanak biztosan nem több okkal.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem ugorj neki még egyszer!
      Egy szóval sem írja a bejegyzés, hogy kötőszónak használd a bazmegot,
      nekem teljesen ez jön le: ” a “finomkodás” és bizonyos szavak és kifejezések öncélú betiltása ellen, de valahogy nem ez süt az írásodból.”

      Lehet, hogy te nem találkoztál olyanokkal, akik képmutató módon viselkednek a “csúnya” szavak kapcsán, és azért nem érted. (?)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “akik ennél sokkal cifrábbakat mondanak biztosan nem több okkal.”
      méricskéles mások hogyan, miként és ehhez méred a magadét.

      “Én nem gondolom, hogy beszűkült kispolgár lennék”
      nem kell magadra venni, azt ami nem neked szól, ami gondolkodtat és gondolatokat közöl. az nem a személyed kritikája. ha úgy érzed, az meg nem a post illetve a blogger felelőssége.

      “akiket szegényeket iszonyatosan összezavar az anyjuk meg az én véleményem különbsége.”
      ez nem véleménykülönbség szerintem. bár nem látok bele minden részletbe, de tudom, hogy ez a fajta érvelés szinte minden esetben a hatalmi játszma eszköze. amikor a véleménykülönbség valójában azt jelenti, hogy nem fogadják el az én véleményemet, nem ismerik el a hatalmamat és ez hóhóhó milyen zavarodottságot okoz. míg , ha az lenne ami az én álláspontom szerint helyes, úgy ám!!!
      akkor nem lenne zavarodottság.

      lehet, hogy ez “engem” rád, a te élethelyzetedre nem igaz. de sokat, sokszor láttam és vettem rész hasonlóban.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A “mindent kötőszónak és töltelékszónak használunk” jelenségéről ki írt, hol olvastál ilyet? Erről, a kétszázharminchármas buszon való kötőszóként használt geciről egyáltalán nem írtam, nem vettem védelmembe. Magunkról és a gyerekeinkről írtam, művelt közegről, Esterházyról és Petőfiről. Arról írok, amikor negyedművelt székely olvasók és fanjeik engem trágárnak, mocskolódónak, színvonaltalannak, bulvárosnak neveznek, mert a magas irodalom kifejezőeszközei közé, amelyeket fel se fognak, gondos mérlegelés után (tehát nem indulatból) bekerül egy “basszátok”. Figyelmesen, csínján, hogy legyen súlya, felhívja a figyelmet, el ne inflálódjék. Igen, magyartanárként. Igen, ezek is szavak, vannak helyük.

      De a kétszázharmichármas buszon satöbbi sem erkölcsi kérdés, egyszerűen arról van szó, amikor a beszélő így dönt, hogy kire akar hasonlítani. Szociolingvisztika. Így döntött. Olyannak is nézik, annyira veszik komolyan. A szűkebb közeg helyesel, elismeri. A tágabb közegben a következményeket nem ússza meg, nem igaz, hogy átvette a hatalmat a geci, nem veheti át, vagy csak nagyon durva jelentésváltozás után. Az sem ússza meg, aki felvételi fogalmazásban írja, hogy bevállal (ti. János vitéz az óriással való megmérkőzést) vagy bejön.

      E népszerű, de ugyanúgy harmincas-negyvenes, túl burokban élő, gyerekeink szemében elkerülhetetlenül rossz fejnek tűnő borzongásokkal szemben én ezt írtam:
      néha vagy gyakran, de mindenképpen jókor, csúnyát mond
      Nem a szavak a bűnösök, hanem a gondolatok és a szándékok. A tabuszavak rettegő tisztelete, a tőlük való borzadás, a ritkaság teszi oly durvává őket, nem a denotációjuk. Ki tudja az anyanyelvét? Az, aki a szavak helyét is tudja. Hogy például mikor illőbb az idegen szó (az idegenszó-babonáról is írok majd), és mikor láttatóbb a csúnya.
      van helye a biztosíték kisütésének

      Eléggé vakarom a fejemet, amikor megpendítek valamit, kérdésként, a szokásos jajnebeszéljünkcsúnyán képmutatással szemben, beállítom gondosan 130-nak, pontosan, gondos nyelvi eszközökkel, hajnali kettőkor, az olvasó meg a maga mínusz harmincötös pontjáról állításnak veszi, eltolja plusz 975-be, és aztán azzal vitatkozik. Ez érvelési hiba, és olvasói árnyalatlanság is.

      Azért ha bárkiben felmerül, hogy a szex, az csúnya szó, akkor tényleg nagyon másról beszélünk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon fontos kérdés a döntés.
        Rosszabb időszakaimban csak úgy jön a számra a sok szemét, Jobb, ha a káromkodás akkor visz színt a mondanivalómba, amikor akarom. És szeretném, ha a gyerekeim is döntésként élnék meg, hogy milyen stílusban beszélnek. (És ha trágárt választanak, akkor is képesek legyenek szükség szerint kihagyni.)

        Kedvelés

      • Ez tudatossági fok kérdése. Ne félj, állásinterjún őket sem ragadja el a hév majd. Attól is függ, hogy engedünk-e a kísértésnek, hogy mennyire érezzük biztonságban az elfogadásunkat, az érdekeinket, az egónkat. A kamasz, amikor káromkodik, a kortársakhoz való igazodáson kívül azt is teszteli, szeretik-e őt mindenképpen, hogyan reagálnak. És igen, a káromkodáson mint olyanon rémüldözni öreges, kontyos tanítónős, életidegen rosszfejség. Ez nem jelenti azt, hogy hagyjuk szó nélkül, ha a gyerek ilyeneket mond nekünk, rólunk. Nem arra kell megtanítanunk a gyerekeinket, hogy bizonyos szavakat kerüljenek, hanem hogy érezzék az árnyalatukat, súlyukat, helyüket. Ez az igazi nyelvi műveltség. És akkor nem írja majd, hogy bevállal vagy leolt a felvételijében.

        Kedvelés

      • Olyan jó, mert most már az is világos lett a számomra, hogy mikor szóljak rá a kölökre, és mikor nem, ha csúnyát mond. !!! Ú!

        Kedvelés

      • Nem az állásinterjú, hanem az emberi helyzet. Hogy tudja, hogy bánthat, hogy melyik oldalát mutatja.
        Igen, hogy érezze a súlyt és az árnyalatot.

        Kedvelés

      • Igaz barátommal söröztünk a “blokk” előtt (errefelé így mondjuk a panel lakásoknak), arra téved néhány fiatal lány. Barátnőjük után jöttek. Olyan kíméletlen mennyiségű “fasz” hagyta el a szájukat, hogy már finoman kiömlött a bili a barátomnál. Aszongya(de jó hangosan, nem egyedül nekem volt célozva): “te, hallod? ezeknek mind kifele jön a szájukon, aminek befele kéne mennie!”
        Kíméletlen volt, de ideiglenesen hatásos.

        Kedvelés

      • Én úgy érzem, a te válaszod pontosan annyi olvasói árnyalatlanságot tükröz, mint az enyém. Én azt írtam, hogy bár látom/szeretném látni, hogy nem ez volt a célod, de szerintem a megfogalmazásodba túlságosan belemagyarázható a 233-as buszon satöbbi védelme. Lehet, hogy ezt én értem félre, de ha én félreértem, akkor sokan még inkább félre fogják érteni, pont azok, (részben) akik miatt írtad a cikket.

        A szex szót pedig nem is én hoztam fel, hanem valaki előttem, csak arról (nem a cikkedről) jutott eszembe, hogy nálunk is előfordult ez a kérdés.

        Kedvelés

      • “Én azt írtam, hogy bár látom/szeretném látni, hogy nem ez volt a célod, de szerintem a megfogalmazásodba túlságosan belemagyarázható a 233-as buszon satöbbi védelme.” Írj példát. El sem tudom képzelni, hogy mire gondolsz.

        “Lehet, hogy ezt én értem félre, de ha én félreértem, akkor sokan még inkább félre fogják érteni, pont azok, (részben) akik miatt írtad a cikket.” Igen, az akik miatt és az akiknek csoportja nem ugyanaz. Hogyha elsőből a másodikba sikerül átlépni, az remek. Ha nem, akkor nem fog ríni senki.
        És igen, te érted félre. Illetve: te nem érted.

        Kedvelés

    • “akiket szegényeket iszonyatosan összezavar az anyjuk meg az én véleményem különbsége. ”
      Ha ez szerinted gond, akkor TE mit teszel a zavar megszüntetéséért? Elvárod, hogy a másik fél változzon, vagy esetleg kompromisszumra próbálod rávenni? Neadjisten, egy ilyen elképesztően fontos témában egyszerűen engedsz?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • laci!
        egy szinttel feljebb léptél!
        (az én szememben mindenképp. köszi. ez most jókor jött.)

        Kedvelés

      • Őőő, de most komolyan. Mi olyat írtam ezzel, ami az eddigi szövegeimtől jelentősen eltér? Mert ha olyat írtam, akkor számomra észrevétlenül léptem 😉
        Amúgy köszönöm, jólesik. Ma jó napom van, kezdek is elszállni magamtól. A BA-n többen jelezték, hogy hiányolnak, én meg írtam, hogy jobb homokozót találtam. Erre valaki megkérdezte, hogy ammelyik, mert ahova én írok, az jó lehet. Hát, jó nagyra kellett nyitni az ajtót, hogy kiférjen rajta az arcom 😉

        Kedvelés

      • Nem, mindig is ilyeneket írsz, nekünk ez balzsam megfáradt idegrendszerünkre. Vágjál nagyobb ajtónyílást!

        Kedvelés

      • Szerintem az hogy a velemenykulonbseg kifejezes mogotti hatalmi harc felismerese olyan ertelemszeruen, termeszetesseggel jott. Az az a pont, ami mindenkeppen emlitheto.
        Kevesek ertik ezt.
        Kevesek latjak at a manipulacionak ezeket a finom, lathatatlan eszkozeit.
        (Az hogy ferfi vagy most nem relevans. Jaja. Pedig de!)

        Kedvelés

      • Ja! Az ilyen dolgokat segít észrevenni a pszichodráma. Jó sok sztorit hall az ember, sőt játszik el, résztvevőként, és rááll az agy, hogy a játszmákat észrevegyük.

        Kedvelés

      • Ja, igen, releváns. Egy ideje a pasik játszmáira ugrom. Azért volt haszna a bezzeganyának, ott lettem rá figyelmes. Nem utolsósorban az ott közrettegett Selkt Sa borította rám (is) párszor a klaviatúrát, néha joggal, aztán valahogy észrevettem, hogy igaza van.

        Kedvelés

      • Most komolyan azt gondoljátok, hogy nekem is azt kellene mondanom, hogy “igen, a szex csúnya szó”? Én azt teszem a zavar megszüntetéséért, hogy elmagyarázom, hogy mit jelent a szó, noch dazu egységfrontot képviselek ebben a kérdésben az apjukkal, és nem helyezek hangsúlyt arra, amit az anyukájuk mond. Mégis mi mást tudnék tenni?

        Kedvelés

      • Hoppácska, ezt nagyon félreértettem. Nemtom, mi a helyzet az apjuk és anyjuk között, hogy ott lehetne-e megegyezni, közelíteni a véleményeket, de személyes tapasztalat, hogy akkora gondot nem biztos hogy okoz. Az én gyerekeim pontosan tudják, hogy az én véleményem és feleségem+anyósom véleménye között hatalmas a szakadék. Legutóbbi termés: aszongya a fiam, hogy a Brian életében látszik a Brian töke egy jelenetben. Mondom ja. De hogy ezt a nagyanyjának nem lehetne így mondani. ???? Mert hogy a tök csúnya. Hát mit kellene mondani? Kukac. Miii? Egy felnőtt embernek kukac? Hát megbeszéltük, hogy ez marhaság. Oszt a nagyanyjának nem mondja, hogy tök, vele erről szvsz nem sokat fog beszélgetni. A gyereknek nem nagy veszteség, van kivel megbeszélni, nagyanya meg ebből kimarad Őszintén szólva kicsit kiröhögik anya+nagyanya prűdségét.

        Kedvelés

  14. “Provokatív? Az a lényege. Odafigyelnél másként? Az zavar, hogy nem ringatózhatsz a tutiban, mi? Megzavarták a kispolgári délutáni szunyókálásodat, öreg?”
    drága hölgyeim és uraim, igen erősen egyetértek e sorokkal.
    eltartott kisujjal a stílust kritizálni, tartalomról terelni? hogyakurvaéletbe!

    számomra az őszinteség és a nyitottság egyik mércéje az, hogy megfelelő érzelmi pillanatokban káromkodik-e, és hogyan, egy ember, aki érdekel. ha valaki, akinek fel van baszva az agya nem mer káromkodni, akkor az sokkal rosszabb dolgokra is képes…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Szokásom, hogy írásban csillagot teszek pl. a sz*r, s*gg, f*sz szavakba.
    Amit utálok: ha néha használok trágár szavakat, sokan meghökkennek. “Te szoktál így beszélni? Én azt hittem, hogy te ilyen rendes lány vagy!” Igen, a hullákat pedig mindig gondosan darabolom fel, hogy ne vérezzek össze mindent.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Rendes lány!” Imádom! Huszon-, harminc-, negyvenvalahány éves nőknek mondják, hogy lány. Imádom!

      Érdekes, valahogy ritkábban fiúzzák, srácozzák le a pl. negyvenes férfiakat, míg a lányokat simán lecsajozzák. Hm.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Az az érdekes, hogy a lefiúzásban van egy szünet; kb. 22-ig mondják, és aztán 50-től; de azt nagyon elszántan…Egyébként az az egész jelenség, ahogyan a káromkodásra való reagálás is egy fegyelmező eszközzé vált, engem erősen emlékeztet egyes rokonaim kiabálás-fóbiájára. Csendben gyötörni persze lehet. Életem legrémesebb élményei közé nem igazán az tartozik, amikor arra ébredtem gyerekkoromban,hogy apám kiabál anyámmal; hanem amikor magamtól felébredve csendben kimentem a konyhába, és hallottam,hogy apám SZÉPEN HALKAN csak mondja,mondja, és láttam,hogy ez anyámnak mennyire fáj.

        Kedvelés

      • Imádom, amit a fiú kifejezésről írsz.
        és nekem is megvan az összeszorított pengeszájjal halkan fegyelmezés, ami rosszabb, mint az ordítás – szerencsére majdnem olyan távolból, hogy már csak látszik, de nem hallatszik.

        Kedvelés

    • Nálunk megy olykor “a magyartanár létedre”, ha eljár a szám, ami nem ritka egyébként. Próbálkozik a férjem meg az anyám is, de nem ráz meg. Sokszor tényleg terelési kísérlet.
      Szóval éberség, mocskosszájúak!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  16. A “geci”-röl jut eszembe: Parti Nagy a “Mi történt avagy sem” c. kötetben azt adja egy (negativ) szereplö szájába, hogy “iceg”. “Mondd azt, hogy iceg” (ne azt, hogy “geci”), figyelmezteti az egyik gonosz a másikat, miközben a höst vegzálják.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Dejó, már papírom is lett arról, ami nekem segít a feszültségeim be/kicsatornázásában. Amúgy leírni nem szeretem, viszont mondjuk jó hangosan és gyakran kimondani, azt annál inkább. Cifrázni, amihez nekem hangulat kell, is jó, bár van, hogy a kevesebb több, ugye :D.
    Ami a gyerekemet illeti, előtte csak azért próbálom visszafogni magam, mert gyakorlatilag tőlem tanul magyarul. Nem mindig sikerül, mármint visszafogni magam. Meg aztán, hogy őt vegzálják majd azédesjókurvanyja szájáért, az meg nem fair.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Jaj, de jó, hogy erről is lett bejegyzés! Nekem nagy vesszőparipám a káromkodás, mert nekem egyszerűen nagyon tetszik. Már attól is mindig elalélok, hogy az a pár (44) betű mennyiféle variációt képes felvenni, mennyi mindent ki lehet fejezni a nyelvünkkel. De a káromkodás, az nekem a non plusz ultra, a favorit. Egy-egy frappánsabb káromkodás, lenyűgöz, kóstolgatom, mint a csokoládét, próbálgatom, hogy hangzik az én számból, ha nagyon tetszik, beépítem az aktív szókincsembe. Emiatt nagyon sokat káromkodok egész nap, de szerencsém van, a környezetem jól tűri, és csak akkor szólnak be, ha a bazmegek átlagos napi száma meghalad egy nagyobb értéket. Gyűjtöm az ízes káromkodásokat, egy részét humorforrásként is alkalmazom. (Hogy zuhanna rád a százlábú marsi pillangó! Vagy egy nagyobb veszekedés végén, hosszan kitartott feszültségnyújtással egy csattanós baszódjmeg!) Nagyon tetszett a Petőfi vers! Rímek és káromkodások együtt, yeah! Basszuskulcs, de jó volt!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Szoktam. Szerintem tudok is. Nemcsak egy-egy snassz kurvaéletbe. Indulatból feszültséglevezetésből, provokációból. Sokszor szeretek erősen és élesen fogalmazni. A munkahelyemen ez egyenértékű a nagypofájúsággal és konfrontatív viselkedéssel. Sok-sok évvel ezelőtt külföldön éltem egy darabig, valamin nagyon felhúztam magam és a buszon nyomtam a barátnőmnek. (Jó, tudom, hogy taplóság külföldön az utcán, mindenhol hangosan beszélni, a ‘mert úgysem értik’ hozzáállásból, de nekem sokszor kicsinyes örömet okoz a járókelőkből kiváltott reakció, hogy nem tudják hova tenni a nyelvet, amit beszélek.) Szóval túráztattam magam kegyetlenül és hosszan hangosan, indulatból káromkodtam. Majd odafordultam az egyik utashoz, és udvariasan megkérdeztem, hogy mikor következik az x megálló. Teljesen elképedt és megkérdezte, hogy milyen nyelven beszélünk, mert ez gyönyörű volt. Na, és ki az az idióta, aki közel negyvenévesen képes du. 4 órakor az iskola előtt (szószerint) két hatévesnek megmutatni a frissen vásárolt, mechanikus egérfogó működését, és kétszer is az ujjára bassza a fogazott pengét? Sok minden voltam, de úrinő nem. A gyerekeknek először elkerekedett a szeme – na, nem a káromkodástól, hanem attól, hogy képes voltam másodjára is -, aztán csak vihogtak. A szülői plénumban sikerült mély nyomokat hagyni, amint egy Tom és Jerrybe illő jelenet koreográfiájára ráztam, fújtam a vérhólyagos ujjam és közben hörögve káromkodtam.
    Egy időben szerettünk is trágár kifejezéseket létrehozni kifejezetten bennfentes használatra. Az egyik időtálló, kedvenc darab, Bukowski után szabadon: a faszpisztoly.
    Ami viszont nagyon zavar, a kötőszavas gecizésen túl, amikor a bunkóságot, ostobaságot, korlátoltságot takargatják irodalmi példákkal. Tudjátok, hányszor hallottam az elmúlt években pont ezt a Petőfi idézetet (“Foglalod te a kurvanyádat skk) különféle kontextusokban és utána folyik a sok undorító, ocsmány, agyatlan trágárkodás. “Mé’, hát ezt Petőfi mondta, ha neki szabad?” Ó, hogy te meg basznád meg ……-t (tetszés szerint behelyettesíthető ‘anyádat’, ‘magadat’, ‘a kecskét’ stb.) – gondolja Stirlitz. Hogy mennyire közöd nincs hozzá, mennyire nem érted – ez sajnos a vértanú képzési folyamat egyik elkerülhetetlen következménye. Az ilyen alakoknak nem szoktam káromkodni, kihozzák belőlem, hogy intelligencsen és gyilkosan tárgyaljak velük. Nem biztos, hogy ez a jó hozzáállás, de nem bírom megállni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. Petőfinek ezt a versét apukám 5 éves koromban felolvasta nekem, én meg megtanultam. Azóta tudom, hogy ilyeneket is írt, de olvastunk Csokonaitól még cifrábbat is. 🙂

    A családom nem volt ok nélkül trágár, de ha adta a helyzet, káromkodtak, meg a faluban az öregasszonyok… Na, azok tudtak, én tőlük tanultam, tudok is nagyon szép cifrákat kanyarítani, bár egyre ritkábban teszem, mivel az otthon tanult trágárságaim zöme erősen istenkáromló, még csak nem is a fent említett kurvaistenbasszameg, hanem cifrább, és ha én nem is hiszek istenben, másokat, akik hisznek nem akarok ezzel megbántani. Ha indokolt, akkor inkább másmilyen káromkodásokat használok – a nagybüdöslófasz talán senki vallását nem sérti. A férjem szinte sosem káromkodik, de neki a szülei, nagyszülei sem, pedig egyszerű parasztok, munkások, a nagyapja kőműves volt, de soha egy káromkodást nem hallottam náluk – szerintem ez se igazán egészséges.

    A suliban a gyerekek nagyon rondán beszélnek. Nem káromkodnak, ha mérgesek, hanem a mindennapi beszédben töltelékszóként használják a kurva, bazmeg, fogyatékos, buzi, geci, picsa, fasz szavakat. Ez engem, főleg az állandó buzizás, fogyatékosozás, nagyon zavar, olyan ostobán és bunkón hangzik, és már tervezek is egy olyan órát, ahol beszélgetünk erről. Vagy használ, vagy nem, de talán pár emberben tudatosodik, hogy ezek nem kötőszavak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  23. Közben az jutott eszembe, hogy a trágárkodással kapcsolatban _valóban_ tényleg nagyon álszent módon viselkedünk. (Illetve viselkednek az álszentek, mi természetesen soha.)
    Fülig Jimmy, Tuskó Hopkins és Piszkos Fred nyilván nem úgy beszél, ahogy egy alvilági-kikötői figura beszélhetett, s rendben van, Rejtő nem szociográfia, de mégsem kifogásolja soha senki.

    Azután ott volt az eset, hogy valamikor egy posztban idéztek a “33 erotikus népmese a Vajdaságból” című gyűjtésből, és jöttek a felháborodott kommentek, hogy hogyan lehet ilyen mesét írni, milyen ember az ilyen, ki lehet az, aki gyerekeknek ilyen mesét ír, stb. – fel sem fogták, miről van szó. Gondolom, a népmese náluk csakis és kizárólag Benedek Elek gyűjtése lehet. A nép tiszta gyermekei nem beszéltek csúnyán soha, olyan meg pláne nem fordulhatott elő, hogy a pap csizmaszárban bassza meg a macskát… A fenti kötet címében még az erotikus jelző is eufemizmus, igencsak kifejező szókincs, leírások teszik élvezetessé pl. Mária Terézia és a huszár kalandjait (“Hínnye, úgy megbasznám, hogy szikrát szórna a picsája!” mondja a huszár, meglátván a császárnőt a Burg ablakában, stb. – amely kijelentése természetesen komoly bonyodalmakhoz vezetne, ha leleményes módon ki nem vágná magát utóbb a bajból.)
    Még az sem szükséges, hogy ilyen speciális mesegyűjteményről legyen szó. Gyermekkorom kedvenc meséskönyve egy romániai kiadású “Széki népmesék” című kötet volt. Ezekben a mesékben is gyakran szerepel a huszár, aki bizony “Híjj, az anyád kurva irgalmát!”, “Kutyaúristenit!” felkiáltásokkal él.

    A minap épp a Kossuth rádióban beszéltek a régi magyar nyelv trágár szókincséről, amelyben pl. igen kedvelt becsmérlő kifejezés volt a “jatagánfaszú” – aki látott már ilyen görbe pengéjű török tőrt, sejtheti, mire utal.

    S nem is beszéltünk még nagyjaink, nemzetünk büszkeségeinek trágár levelezéseiről.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. Nálunk most erre figyelni kell, mert az oviban gond, hogy rondán beszélnek a gyerekek. Én ritkán beszélek trágárul, meg amúgy is ritkán jövök ki a béketűrésből. A férjem, ha itthon dolgozik valamit este, kevés olyan szót mond, ami nem trágár. Nyilván a határidő szorítja, de nekem bántja a fülem akkor is. A gyerekek itthon nem beszélnek “csúnyán”, mert a hülye például nem számít annak (az oviban igen…), de volt olyan, hogy háromévesen elkáromkodta magát az egyik, mert nem ment bele a formabedobóba a forma, és úgy szépen pöszén kijött belőle egy baffffameg. Mivel megfelelő kontextusban használta, nem csináltam belőle ügyet. Én csak azt nem szeretem a trágár beszédben, hogy gyakran ledorongolós, megalázó, és mondjuk velem vagy a gyerekemmel ne beszéljen úgy senki, ha valamit elront, hogy “bazmeg micsoda egy f@sz vagy”. Lehet, hogy az illetőt mélyen felháborítja az eset, de számomra az ilyen felér egy pofonnal. Elismerem, hogy nehéz belőni, kinél hol van a küszöb, de egyre hétköznapibbá válnak ezek a szavak, és ez a folyamat nekem nem tetszik. Leginkább azért, mert így ha ritkán, de káromkodok egyet, nem esik olyan jól, és nem is hat úgy, mint kellene.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az ovis-bölcsis káromkodásnál – a természetes utánzáson túl – sokszor csak arról szól, hogy a ded ráérez, hogy egy kujvaéjetbe felkiáltással akkora figyelmet kap, amit egy földhözvágommagam hisztivel fáradságosabban lehet elérni.
      A kor miatt a jelentéstartalom kifejtése nehézkes, a mi bölcsis gondozónőnk azt mondta, hogy ne figyeljünk oda, majd lekopik. És majdnem, de aztán megnézték az Üvegtigrist.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • 😀
        Nem tudom, mi ez pontosan az oviban, mert haza nem jön, úgyhogy nem hiszem, nekem erre nagy ráhatásom lenne. Az óvónők szerint elért egy szintet, amit már nem lehet elnézni. Nem tudom, mi lehet ez a szint. De nem kifejezetten trágár szavakról van szó, mert a gyerekek fantáziája enélkül is nagy, és azért gondolom, ha rászólnak a gyerekre, hogy ne úgy üdvözölje kis pajtását, hogy szia, macskaszar, az nem annyira a szar szónak szól (ami szerintem nem csúnya szó), inkább a bántásnak, szerintem. Ez a téma még az első pár szülőin jött elő, az utóbbin már nem, talán összecsiszolódott a csoport, vagy megoldották valahogy. Mindenesetre elvileg mindenki odafigyel otthon is, ha nem is úgy, hogy rögtön rászól a gyerekre, hanem úgy, hogy észreveszi, ha az már probléma.
        Baromi nehéz kérdés a káromkodás. (A baromi nem csúnya szó, nem tudom, az oviban az-e.)

        Kedvelés

      • A “baromi” az én ovis koromban is fura képződmény volt, mert öregapám megtanította ezt, mert nem “trágárság”, hanem szlengszó, csak nem zavar senkit. De hát látta, hogy eben a káromkodós világban én is akarok káromkodni. Kiccsaládom ilyen “hogybeszész” família – azt masszírozták az agyamba, hogy nem káromkodunk, nem beszélünk csúnyán, nem használjuk ezt vagy azt a szót. Jó fejek amúgy, de ettől a hozzáállástól azóta ver a víz. A “baromi jó” című fokozás a családban senkit nem zavart, boldogan használtam indokolt esetben, működött – majd egy szép napon az egyik vattában nevelt hiperkorrigáló kis csopitársam felhördült, hogy “hogybeszész”. Gratulálok.
        A macskaszar egy vicces hangzású szóösszetétel, de köszönni valóban nem túl szerencsés így:)

        Kedvelés

  26. nekem van ugye ez a intellektuális lemaradottság érzésem (elitizmus, proliság, kultúra nélküliség, volt már erről szó)
    ezért zavar, amikor a gyerekeim káromkodnak. pláne, hogy többnyire teljesen öncélú. nincs igazán funkciója, tehát sem indulatból, sem helyzetből nem adódik, csak úgy mondják.

    az is érdekes, hogy melyik gyerek milyen mértékben, milyen korban használja. ikreim. lány-fiú. a fiam a leghalkabban elmormogott csúnya szót is azonnal elsajátította és használta (hülyegyerekbuzigyerek-ez volt az elsők között, homokozó duma), míg a lányom szinte soha nem mondott semmi trágár kifejezést. tényleg, soha.

    aztán volt egy időszak, óvodáskor vége, amikor a fiam kifejezetten megbotránkoztatás céljából a legválogatottabb káromkodásokat nyomta.

    amikor már túl sok volt a káromkodás, amit hallottam a 116 cm magas fiú gyerektől azt mondtam: menj be a szobába, csukd be az ajtót és mondjad azt, hogy kurvaanyád. nagyon hangosan mondjad, hogy mi is halljuk és csak akkor hagyhatod abba, ha szólok.
    bemegy, elkezdi üvölteni, hogy kurvaanyádkurvaanyád…. rövid idő múlva kijön: anya már abbahagyhatom?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Árnika, 2x kellett elolvasnom a kommentet, mert hirtelen nem emlékeztem rá, mikor is írtam ilyet. Másodikra kitisztult, hogy nem én írtam. 😛
      De szinte szóról szóra ez a helyzet nálunk is (fiú-lány iker, 116 centi és a kedvenc kurvaanyázás. Bár ezt a trükköt még nem próbáltam, legközelebb bevetem.)
      Egyébként nem értem, van egy barátnőm, egyik lánya pár nappal idősebb az ikreimnél (áprilisban lesznek 6 évesek), anya néha kocsis-szinten nyomja, még az én szám is tátva marad, pedig egy 17 éves nagyfiúval eléggé edzésben vagyok, és ott a leányzó soha nem mond semmi csúnyát. 😮 A 2 éves kistesó sem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Johetnek akkor a gender elmeletek 🙂

        Az ikreim kozben nagyok lettek.

        Ha gondolod kiprobalhatod, rovidtavon volt haszna. Masnap mar ujra nyomta. Szoval ennyire rovidtav. Altalaban a paradox neveles inkabb tuzoltasra jo, folyamatosan nyilvanvaloan inkabb karos.

        Kedvelés

  28. A visszafogott, nem trágárkodó, szexről sose beszélő magyar nép. Gyakran hallható magyar népdal:
    Bonchidai híd alatt,
    Leány a legény alatt,
    Azért feküdt alája,
    Viszketett a szoknyája.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Ugyanakkor nagyon szépek is tudnak lenni ezek, milyen szép ez például:

        Virágom, virágom, rubintos virágom
        A hírt, hogy kinyílottál én már alig várom.
        Szerettem, szerettem, bolondul szerettem
        Késő most már bánnom mindazt, amit tettem.
        Szerelmem kertjében oly vigyázva jártam
        Mindig úgy szerettem, hogy őt meg ne bántsam.
        Virágom, virágom, rubintos virágom
        Gondok között alszom, nyugtalan az álmom.

        Kedvelés

      • Meg a rigómadár, amelyik egyik ágról másikra száll.
        A másik, amelyik mindennapi nótáját zengi, amíg rabja nem lesz egy csalárd vadásznak, aztán akkor már kénytelenül kell fütyülnie.

        Kedvelés

      • Elejbe, elejbe,
        Pej lovam elejbe,
        Be tanál ugrani,
        A virágos kertbe.

        Be tanál ugrani,
        Nagy kárt tanál tenni,
        A szerelem bimbóját,
        Le tanálja törni.

        Kedvelés

      • Hallod-e te, szelídecske, leány vagy te, vagy menyecske
        Nem vagyok én szelídecske, sem leány nem, sem menyecske
        Mert én kerti virág vagyok, a harmatért majd meghalok
        Ha te virág vagy a kertben én majd harmat leszek benne
        Este a virágra szállok s hajnalig rajta úszkálok
        Hozd el, Isten, azt a napot, szárítsa fel a harmatot
        A harmatot a füvekről, a bánatot a szívemről

        Ezt a világ egyik leggyönyörűbb dallamával

        Kedvelés

      • persze, meg a győri kanász a dombon, játszik a botjával, ne menj arra, kisleány, megfogja szoknyádat
        Ezt általános iskola 5. osztályban. semmit nem értettünk belőle, a tanár persze nem magyarázta el

        Kedvelés

    • Már nem emlékszem, hogy Kodályról vagy Bartókról szólt az anekdota. A mester a tanítványai által gyűjtött dalokat hallgatta, azok előadásában. Az egyik dalban az azt éneklő lány a trágár szót udvariasan “kilálázta”, mire a tanár úr általános megdöbbenést keltve megkérdezte: “Az eredetiben pinája vagy picsája volt?”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem az az anekdota jut eszembe Kodályról, amit az egyik gimis osztálytársam adott elő, mikor az ének érettségire készültek, és az énektanár ellátta őket a megfelelő útravalóval. Kodály második felesége nagyon fiatal volt, mikor elvette. Mondták neki, hogy “Nade tanár úr, ennek a lánynak még nincs is szőr a lába között” erre Kodály végigsimított a szakállán. “De lesz!”

        Kedvelés

    • Nade pont az a lényeg, hogy ez nem trágár! Ez költészet! Meg van vicces is:
      Te szomorú disznószar, de megrepedeztél
      Talán bizony a napon sokat sütkéreztél
      Ne szomorkodj, te disznószar, lesz az idén tél is
      Amire te megdermedsz, jó bort iszom én is

      Van ilyen is:
      Ember, ember, meg tudsz verni
      Nájlonbugyit nem tudsz venni
      Egyszer vettél, azt is lilát
      Szombat este nem kapsz csókot

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  29. A népdalok valóban alattomosak.
    Amikor nem is túl rég rám kiabált egy magas intellektusú fiúruhás gyűrött nyakú ötvenes, egy pajerobol, hogy kapd be a faszomat, azt találtam neki válaszolni, hogy kapja be a vacogós cápa. Nagyon erős lehetett a mozi a homloklebenyén, mert úgy maradt,
    Én vezetéskor káromkodok.
    Ez jutott az eszembe: http://bezzeganya.postr.hu/karomkodni-szabad-de-csak-szepen – ha már Lőwy

    A gyerekkel amúgy mit kezdtek ha káromkodik?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Én ismerem azt a családot, ahol anyuka híresen mocskos szájú volt. A gyerek a suliban dettó. Anyuka az alábbi legendás mondatot mondotta a tanerőnek, aki a nyelvét majdnem szétharapta, hogy fel ne nyerítsen:
        – Én nem tudom, hogy az a kibaszott kurva kölyke ezt hol szedi, de majd ha hazamegyek úgy kipicsázom, hogy könyörögni fog az apja faszáért!

        Amúgy sikerült anyukát lebeszélni a gyermekbántalmazásról, meg a korai abuzusról is. 😀 😀 Egyébként nem verték a gyereket, csak így beszéltek. Mindenki dolgos nép a családban, jómódúnak is lehet nevezni őket. A kislányból is ember lett a fentiekkel együtt, vagy épp azok ellenére 🙂

        Kedvelés

      • A családi mocskosszájúságnál sokkal rosszabb dolgok vannak szerintem, ez még nem okvetlenül traumatizál 😉

        Kedvelés

  30. Hehe, tesóm mesélte, hogy egyszer az éjszaka közepén tompa puffanást hallott, utána egy diszkrét “kujvaéletbe” következett, innen tudta, hogy a kétéves gyereke kiesett a rácsos ágyból. Én elég trágár környezetben nőttem fel, rondán is beszélek, de a gyerek előtt pl nem. Rám is szól a kincsem, ha kicsúszik egy-egy trágár szó. Ő sosem használ ilyen szavakat, pedig nem tiltottam neki, csak egyszerűen így természetes a számára. Egyébként szeretek káromkodni, jó cifrán, de nem feltétlenül trágár szavakkal, nekem a kedvenceim a “fosson sünt” meg az “egy foga legyen, az is fájjon”, de azt már nehezen viselem, ha a gyerek azt mondja nekem “whatever”, olyan hányaveti módon, hogy viszket a talpamban a bicska.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • fú, nem tudom, nekem a neagyerekelőtt-mentalitás elég bicskanyitogató. mármint ne értsd félre, nem a te gyakorlatod személy szerint, megértem hogy így érzed okénak, hanem mint jelenség.
      számomra ez szimbolikusan annak a mentalitásnak a kifejeződése, hogy a gyereket óvjuk minden rossztól, mert akkor majd nem sérül és mert hát olyan kis ártatlanok, meg a felhőtlen gyerekkor ideálja.

      miért akarunk jobb színben felűnni a gyerek előtt, mint amilyenek vagyunk? mert hogy akkor majd ő nem? és ez működik? (párévesen még talán, de legkésőbb iskolás korára vajon nem-e csak az álszentséget fogja érezni ebben…?)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Sokat sokszor gondolkodom ezen, hogy miben is hazudom a mintát a gyereknek, így ebben is: hazudom-e. Ebben engem mindenesetre a saját gyerekkorom motivál (pedig nem volt vészes, de ragadt na, azonnal): folyton rám szóltak ezért (is), holott a nagyoknak meg lehetett. A hócipőm tele volt a rám szólással. (Azt nem tudom megakadályozni, hogy folyton mindenki rászóljon, így is más egyébért meg folyton. Legalább ezért ne. Olyanért ne, amit tőlem lát. /Szóval szerintem ilyen szempontból is kurvanehéz köztünk gyereknek lenni./) Amúgy meg arra is emlékszem hogy aztán már a hatás kedvéért, csakazértis csináltam, mondtam. Ezzel a legtöbb gyerek így van, míg asszem én és jellemzően a felnőttek alapvetően nagyon is tudatosan, akár opportunizmusból, szociális/társadalmi tértől függően váltogatjuk a szóhasználatot, így ezt a fajtát is. Pld. ha ma nem ez a bejegyzés születik és így, nem így beszélnénk erről. Nem véletlen. Egy gyerek, főleg a kisebb nem ilyen ebben, ami egyébként nem negatívum.

        Kedvelés

      • Sokat sokszor gondolkodom ezen, miben is hazudom a mintát, hazudom-e. Engem ebben a neagyerekelőtt-ben nagyon a gyerekkorom motivál. Folyton rám szóltak, tele volt a hócipőm a rám szólással, miközben a nagyoknak meg lehetett csúnyán beszélni. Legalább ezért ne szóljanak már rá. Meg olyanért, amit tőlem hall. (Kicsit faramuci tudom, mert pld. mást is hall tőlem, amiért tuti rászólnak majd.) Így is rászólnak ezer másért. (Ezért is kurvanehéz köztünk gyereknek lenni. /Meg azt, amúgy sem tudom megakadályozni, hogy folyton rászóljanak./). Emlékszem mondtam már csakazértis. Miközben felnőttként jellemzően mindannyian tudatosan-opportunistán válogatunk a szóhasználatban, váltogatjuk azokat szociális/társasági tértől függően. Egy gyerek meg mondja a hatás kedvéért, meg mert vicces, ami egyébként nem negatívum, csak csesztetni fogják, ezért igen, álszentül, nagyon sokat.

        Kedvelés

      • He-he u
        ltragaz, de nem lattam, hogy elsore atment, amit irtam, aztan ujrairtam, nem szandekos az ismetles.
        Meg az jutott eszembe, hogy ugyan kicsik meg, de pld. nem magyarul elhangzott karomkodast mar ismeteltek es nem reagaltam, aztan annyiba maradt. Magyarul meg nem hallottam.
        En sem karmolom magam, de nem esne jol, ha basszamegezne, fassagozna, ahogy en szoktam. Igen, ez kettos merce vagy mittomen.

        Kedvelés

      • Ide kívánkozik:
        5 éves óvodást németre tanítok, anyuka mellesleg oldalvást ül, figyel. A “ja” és a “nein” szavakat kéne használni aszerint, hogy igazat állítok-e, vagy sem. “Vigyázz, mert lehet, hogy hülyeséget mondok!”- mondom a gyereknek. (pl. a krokodil piros) Anyuka közbeszól, a hülye, az csúnya szó, nem használjuk. Elkerekedik a szemem.
        – OK, butaságot.- javítom. Az óra végén a gyerek nem és nem akar öltözni és hazamenni, fekszik a földön. Anya kér, könyörög, fenyeget, a helyzet egyre jobban eldurvul, erőszakkal öltöztetés következik. Gyerek káromkodik, mire az anyja a foga között sziszegi, hogy: Mindjárt szájba b@szklak!

        (Most akkor mit is szabad és mit nem?)

        Kedvelés

      • A hülye nagyon érdekes. Nagyszüleim korosztályának óriási sértés, nekem még kedveskedő is néha.

        Kedvelés

      • Bevallom, én nem karmolom össze magam, ha a gyerek száján kicsúszik ez-az, ami nála maximum a rohadék, és számítógépes játékok hozzák ki belőle, de úgy, hogy látom rajta, nem is tudja, hogy kimondta, mert nem oda figyel. A káromkodást azért fogtam vissza magamban az anyaság kezdetétől, mert így tartom természetesnek. Ezzel együtt nálam is kicsúszik egy-két kurvaélet, csak olyankor a számhoz kapok, ezért érti a gyerek, hogy ezt nem kéne. Tudatosan sose gondoltam bele, miért nem káromkodom előtte, ma végiggondolva tulajdonképp azért nem akarom, hogy ő is káromkodjon, hogy ne legyen belőle konfliktusa iskolában, társaságban. Én személy szerint egyébként nem csak a gyerek, de úgy bárki más előtt is szeretek minél jobb színben feltűnni.

        Kedvelés

  31. Érdekes, hogy engem a szexualitással kapcsolatos, a mezei – úgy is mondhatnám, hogy arctalan és nemtelen – “bazdmegnél” részletgazdagabb, képszerűbb kifejezések nagyon érzékenyen érintenek. Hogy kit hol kúrni, meg a gecit hogyan és hová, ezt még hallani is megalázó a legtöbb helyzetben, hiszen szinte mindig a nagyátlag férfidominanciájú (egyben a nőt alárendelt félként kezelő), heteroszexuális “normája” szerint mondódnak ki, engem pedig sért, hogy ennyire nem vagyunk egyenrangú felek a szexualitásban.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Amiről pedig itt eddig alig esett szó, az a jelenség háttere.

      Azon lehet vitatkozni, hogy jogos vagy jogtalan a felbőszülés, öncélú vagy emelkedett eszköz a csúnya beszéd, a káromkodások célja a méltatlankodás kifejezése illeteve a felgyülemlett feszültség levezetése.

      Hogy kin és hogyan kívánja egy népcsoport a feszültségét levezetni, illetve mit tart csúnyának, az sokat elárul az adott hely, kor, nép érzelem- és gondolatvilágáról, s természetesen a hatalmi struktúrájáról is.

      A magyar és a patriarchális káromkodások jellegzetesen és messzemenően a nőket szidalmazzák, mindenekelőtt erkölcsileg és igen változatos formában.
      A kurva szó szinonímáinak változatossága számomra mindig azt mutatja be, hogy a női nemiség leszólása valami olyan kéjes örömöt okoz a férfiak számára, amely érzelemvilágot az új technika által a pornográfia egyre leplezetlenebbül dobja felszínre, teszi láthatóvá és ülteti be a káromkodáskultúrához hasonlóképp a zsigerekbe.
      A káromkodásoknak további jellegezetessége a szexuális aktus nőalázó aspektusának ragozása : bazd meg, bassza meg, sőt utóbb bassza szájba, kapja be, nyalja ki, ami persze nem a női nemi szervre céloz, merthogy itt “versa nincs”, hanem a seggre etc.)

      Mindezek által a káromkodások eredete egyértelműen behatárolható: férfiak gondolatvilágát tükrözik, ráadásul olyan férfiakét, akik számára a nő ellenség,
      a nemi aktus erőszak és hatalmi fegyver,
      és akik ezzel az ellenséggel jelképesen és ténylegesen egyaránt övön aluli módszereket használnak.
      Olyanokat, amitől öntudatos embernek méltán nyílik ki a bicska a zsebében, de a nő fizikai gyengesége garantálja, hogy ha nyitva is van, nem fogja tudni használni azt. (erre szoktam mondani, hogy majd akkor hiszem el, hogy a családon belüli erőszak eseteiben a nők a verbális agresszorok, ha a férfi erkölcsi szidalmazására is 50 szinoníma lesz )

      A nők számára a káromkodások gondolatvilága nem saját, sőt ellenséges, hisz senki nem utálja önmagát, mégis sokmindennel együtt e tekintetben is megtanulták ebben a nyomásban, a túlélésért kívülről látni önmagukat, és “más”-nak érezni azt, ami az esetükben a saját.

      Nőként élni a patriarchátusban egyet jelent saját értékeink megkérdőjelezésével és magunk kívülállóként kezelésével, a férfi szemszögébe való belehelyezkedéssel,
      aminek többek között frappáns szemléltetését adja kármokodáskultúránk is, melyben a mai nők általános kiszólása is a bazdmeg meg a faszomat.

      És mint oly sok mindent ezzel kapcsolatban, észre sem vesszük.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nemcsak pontosan átlátod ennek a dinamikáját, hanem érzékletesen láttatod is a folyamatokat, öröm olvasni.
        De vica versa kérdésben, már amennyiben az én hsz.-omra utal az idézőjel, a feminista elhallgattatta benned a stilisztát. 🙂

        Kedvelés

      • Hú cvd, ez nagyon ott van.
        Hányszor, de hányszor piszkált fel ez a gondolat: így káromkodni az állítólagos partnerrel/előtte/satöbbi, aztán meg csinálja. Ne mondja, hogy nem hatalmi-uralmi kérdés. Lenyomlak, degradálom, aztán meg csináld, de aztán felszabadultan, magadtól, jólesőn.

        Kedvelés

  32. kettő gondolat ehhez :

    Néha elkáromkodom magam a suliban is, ha már nincs már megoldás, vagy nagyon kihoznak a sodromból. Ez a nemes gesztus persze alapból tetszik nekik, de azért mindig akad, aki beszól:
    -De tanárnő, hogy beszél ?
    -Hát hogy te is megértsd !

    -Mi a különbség közted és a geci között?
    -Utóbbiból még lehet ember 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  33. Kell. Én ma az állásomat köszönhetem neki. Mi lett volna ha a főnököm nem csak egy csillogós szemű baszdmeggel akart volna bizonyos dolgokat elintézni?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • A munkahelyemen egy világhírű szaktekintéllyel dolgoztunk együtt – nagyon szigorú emberről van szó akinek munkásságáról és nyers stílusáról legendák keringenek. Reggel 10-re kellett volna megérkeznem, ehelyett arra ébredtem hogy már a főnököm keres… nem mertem felvenni, de azonnal nekiláttam készülődni, képzelheted hogyan és közben mit éreztem 😀 Mindenesetre végül fél óra késéssel becsusszantam, hál Istennek a felettesem már nem volt ott, ha haragja ott lecsap szerintem súlyos következményekkel számolhattam volna.

        Később találkoztunk, megkérdezte hol voltam, szégyellősen bevallottam hogy elaludtam… ő meg egy alig hallható mosolygós baszdmeget eresztett meg nekem. 🙂

        Kedvelés

    • Nyers fordítás : Azt a deszkán baszott gumicsöcsű lánctalpasát

      Pontos fordítás : Veszteg kurvanőfia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket.

      Az utolsót külön szeretettel ajánlom a … na jó, figyelmetekbe:

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  35. Szoktam kàromkodni, de nem szeretek. Hogy a gyerek kàromkodàsàt hogy fogom lereagàlni, még nem tudom, csak most kezdett el beszélni. Es franciàul màshogyan kàromkodnak, mint magyarul. A “kurva” itt àltalànos duhterelo kifejezés, még pincértol is hallottam, aki majdnem elesett a babakocsinkban. (Mondjuk nem lett tole szimpatikusabb.)
    A foto tetszik, foleg, ha nincs a kocsiban kisbaba (Nyilvàn nincs, de nyilvàn azért készult a foto, hogy odaképzeljuk..) Jo dolog a muvészetben a provokàlàs, legalàbbis egy hatàrig. En Illés Gyula Bartok cimu versével szoktam megvédeni a “nem esztétikus” modern muvészet létjogosultsàgàt. http://www.unitarius.hu/illyes-gyula-bartok.htm Viszont az oncélu provokàlàst nem szeretem. Amikor valakinek nincs màs otlete hogy feltuno és “modern” legyen. Egy szint utàn màr fàraszto. Végulis az avantgardizmus màr tobb, mint szàz éves, és nehés mondjuk a dadaistàkhoz képest ujitoan provokàlni. Tulajdonképp Duchamp szokokut/piszoàrja ota nincs uj a nap alatt. Az egyetlen olyan muvészeti alkotàs, ami tényleg utànozhatatlan. http://www.clg-javelly.ac-aix-marseille.fr/spip/spip.php?article54&id_document=51 Es oszintén szova nem szeretem Tota W-t sem. Elismerem, a provokàciohoz nagyon ért, de màst nem làtok mogotte. Foleg empàtiàt nem, és nekem az nagyon fontos ahhoz, hogy valaki munkàssàgàt igazàn értékeljem.

    Viszont ami még eszembe jutott a iràsrol: én nagyon nehezen talàlok szavakat a férfi-noi nemiszervre. Vagy gyermeki szoval illetem oket (kuki/punci), vagy valami orvosi muszoval (penis:). Ez egy ismerosom szerint szexuàlis fusztràciora utal. Akàr igaza is lehet..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • És az ismerősöd mondott pár olyan szót, ami nem gügyögős, nem trágár, és nem is orvosi, hanem mondjuk EROTIKUS? Ha tud ilyet, ossza meg velünk is, őszintén kíváncsi vagyok.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Tótawé sok írásával egyet tudok érteni,
      az viszont telitalálat, hogy nagyon nem empatikus fószer,
      nem egyszer vettem észre pl., hogy az a fene nagy igazságérzete véletlenül sem működik nőjogi problémák esetében.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Hú, nekem nagyon tyúkszemem az öncélú provokálás. Ki dönti el, hogy mi az öncélú? A nagymamám? Én? A pap? Az valamit mindig jelez, ha provokációt látunk. Oka van, ha valami hangos.

      Duchamp zseni és mérföldkő, a Forrás 1917-ben készült, száz év alatt azért történt néhány dolog művészetvilágban, és történik most is.

      Az biztos, hogy nagyon nehéz befogadni, olyan, mint egy posztmodern szöveg, meg kell dolgozni a megértéshez, és nem is mindig esik jól a végén. Csak egy éve foglalkozom intenzívebben ezzel, borzasztó nehezen ment átlépni az előítéleteket, valahogy megérteni a nyelvét, most se könnyebb. Hihetetlenül látókörtágító ez az egész, és az élvezetnek is új terepe nyílik

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, tortént egy s màs Duchamp ota, de egyik sem volt olyan hatàsu, mint a “Forràs” (amugy franciàul inkàbb “fountain”, azaz Szokokut), ezért tulajdonképpen minden provokàciora lehet azt mondani, hogy ezt màr 100 éve Duchamp “eljàtszotta”. Tehàt nem meghokkento, ezàltal nem provokàl.
        Hogy ki donti el, mi az oncélu provokàcio? Nyilvàn van egy erre felhatalmazott muvészet-kritikus kozeg, vagy nincs, sokszor azaz érzésem, hogy a diploma igazolja a modern muvészeket (amiért nyilvàn meg kell dolgozni). De én nem hiszek a l’art pour l’artban, meg abban sem, ha a muvészetet befogado nagykozonség nem érti, akkor a nagykozonség a hulye. Ha a muvészetnek nincs befogadokozege, akkor muvészet sincs. Hozzàtehetném persze, hogy szerintem, meg hogy “szàmomra oncélu” egy alkotàs, ez nem von le és nem ad hozzà a mu értékéhez, viszont mivel személyes vélemény, ezért megkérdojelezhetetlen a létjogosultsàga. En akkor érzek egy muvet oncéluan provokativnak (vagy akàr dekorativnak), ha az uzenet nem tiszta, mert elhomàlyositja az alkoto énjének a fényezése. Igy vagyok pl. a Femennel is. Tul szépek, tul fiatalok, tul jo melluk van, nem lehet tudni kapàsbol, hogy most ok tényleg nojogi aktivistàk, vagy szexi modellànyok sajàtos marketinggel. En az utobbira szavazok.

        Kedvelés

      • A Femennel nekem az a bajom, hogy demonstrálni pucéran egyszerűen nem ér semmit. Tudniillik tök mindegy, hogy mi ellen tüntetsz, akkor is csak az marad meg a népnek az egészből, hogy CSÖCS. Aviszon hallásra.
        Ráadásul Femenéket egy rendkívül pondró, szopottgombóc _pasi_ szervezi. Szétüvölti a fejüket, hogy micsoda primitív hülyepicsák stb, majd lezavarja őket félpucéran a térre tüntizni. Vehetik ők saját magukat vérkomolyan és tüntethetnek tök jogosan pl azért, mert Ukrajna nem egy nagy kupleráj, de amit eddig elpofáztam, az ettől még tény marad és megöli az egészet.

        Kedvelés

    • Az ismerősöd hülye.
      A nemi szervekre egyszerűen nincs normális (azaz nem gügyögős, nem trágárnak számító és nem is orvosi) szó. Ami nem orvosi/gügyögős, azt mindet bevonják káromkodásba, meg még többet is. Esetleg körülírják, az exem pl. gyíknak nevezte a péniszét. A puncit hallottam mókuskázni, bár csak kislánytól 🙂

      Javaslom a lingam (pénisz) és a jóni (hüvely) használatát 😀

      Ha már káromkodásról beszélünk, én leginkább annyit mondok: basszus, ha naggyonn mérges vagyok: bassza meg..
      Esetleg a kurvaéletbe, a francokat, menj a víz alá száradni.

      De van pár barátnőm, akik hatalmas kreativitással cifrázzák. A szarjon sünt még a legegyszerűbb, meg a tigris tegye anyává (férfira vonatkoztatva) 🙂
      Az “egy foga legyen mindössze és az is fájjon neki” szintén elhangzott 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hulyének nem hulye, csak bizonyos dolgokban egy kissé egyirànyuan gondolkodik.
        Azért lehet igazsàg a dologban, mert én valoban nagyon nehezen tudnàm azt kimondani, hogy a “pinàmmal ez és ez van”; Nekem nincs pinàm. Nekem puncim van, vagy nemiszervem. Ezeket a szavakat szoktam hasznàlni, ha nagyon muszàj.

        Kedvelés

      • Olyan jól ír erről Eve Ensler, hogy a vaginát a Vagina monológok óta átemeltem a hétköznapi szóhasználatomba, mint a pina szinonimáját.

        Kedvelés

      • Nekem nem is jutna eszembe azt mondani, hogy a pinámmal ez vagy az van. 🙂

        Én az orvosi kifejezéseket használnám, ha kell. Már csak azért is, mert az egyértelmű. A pina, punci, stb. az egész cuccost jelenti, egyben, nem?
        A probléma pedig a hüvellyel, a kis- vagy nagyajkakkal, esetleg a csiklóval szokott lenni. Ha csak annyit mondasz, hogy viszket a puncid, vagy fáj a pinád, a doki még nem fogja tudni, pontosan hol és mit érzel.

        Szóval ebből abszolút nem következik, hogy neked bármi bajod lenne a szexualitással, na pláne, szexuális frusztrációd volna.

        Kedvelés

      • Én találkoztam olyannal, akinek baja volt vele. soha nem fogom elfelejteni. Mikor a lányomat szültem, szörnyű fél napot töltöttem a császáros kórteremben, mert ott volt éjszaka hely. Egy nagyon fiatal lányt műtöttek, mellette egy háromgyerekes anyuka pihegett, mindkettőnek felvágva a hasa, próbáltak szegények aludni. A lány nyöszörgött, és még kába volt. Kérdezte, hogy “akkor engem most császároztak?” mondta a mellette fekvő nő, hogy igen. “Akkor most össze van varrva az egész picsám?” és a nő döbbenten, de türelmesen elmagyarázta neki, hogy is van ez. Én meg csak az alapítványi szobába akartam húzni, de irtó gyorsan.

        Kedvelés

      • Ez a “menj víz alá száradni” nekem új, de megjegyzem. Kamaszkorom kedvence volt a “tégy egy hosszú sétát egy rövid stégen”.

        Női szervet én pumázni szoktam, érdekes módon mindenki elsőre érti. 🙂

        Kedvelés

      • “Javaslom a lingam (pénisz) és a jóni (hüvely) használatát :D”

        nem igazán értem itt ezt a a szmájlit,

        az viszont biztos, hogy

        a lingam / jóni a Káma szútrából elterjedt szanszkrit elnevezések,

        a zárójelesek viszont nem párosak,

        hisz a latin pénisz / vagina,
        illetve a magyar hímvessző / hüvely egymás megfelelői.

        a barátnőkért meg… őszinte részvétem 😦

        Kedvelés

      • Szerintem amúgy a hímvessző / hüvely teljesen normális magyar elnevezések,
        nincs semmilyen gyermekes vagy orvosi műszós ízük,
        sőt mi több : szemléletesek és kifejezőek is.

        A magyarban, mint ebből is látszik, nem a nyelvvel van a baj, mert az marha jó,
        hanem a fejekkel, amik nem képesek helyükön leképezni a szavakat és értelmezni a szöveget 😦

        Kedvelés

      • Sajnálom, ha bármiért problémás a kommentem.

        Tudom, hogy a szanszkritból a Káma-szútra közvetítésével terjedt el ez a két szó, viszont annyira nem széles körben szerintem, és nem kapcsolódik hozzá semmilyen trágár értelem, legalábbis én nem találkoztam ilyennel. A nevetős szmájli ennek szólt, elképzeltem a kidülledő szemeket, ha valaki a jónijáról beszél.

        A barátnőim tündéri, empatikus és igencsak vicces kedvű népek, itt nagyjából Hajnalka közelíti meg leginkább azt a viháncolást, amit tudunk csapni, és egy kis ökörködésért nem megyünk a szomszédba.
        A fent leírt káromkodások pl. a hajléktalanok/egészségügyi intézmények/állatvédelem ügyében, vagy az egyikünk igencsak kizsigerelő munkahelye miatt (napi 14-16 órai munka, szabadságra is csak úgy mehet, hogy telefonközelben legyen) szoktak előkerülni.

        Kedvelés

  38. 10 éves fiam elmélkedik a csúnya beszédről:
    -Igazából a hülyét és a bolondot felesleges használnom, mert nem is tudom , mit jelent. Egy csúnya szót tudnék csak jókor használni, a kurvát.
    Enyhe meglepetéssel kérdezem, hogy mégis mit tud a kurváról.
    – A suliban az egyik fiú mondta, hogy az az, amikor egy néni csupaszon mutatja magát egy bácsinak és fizet érte.
    -Mármint ki fizet érte?
    -Hát gondolom a néni, ha már azt akarja, hogy megnézzék…
    Elmagyarázom, hogy ez nem pont így van, mert a bácsik örömüket lelik abban, hogy csupasz néniket néznek, és akinek nincs felesége, barátnője, akit nézhetne, azzal előfordulhat, hogy időnként fizet érte egy néninek, akit valóban szoktak kurvának hívni. Hozzáteszem, hogy a szó a “nagyon” szinonimájaként is hallható, amikor apa anya kérdésére, hogy “Nem mindegy?” azt válaszolja, hogy “kurvára nem”, akkor hangsúlyozni szeretné, hogy mennyire nagyon nem.
    Erre ő:
    – Akkor kurvára szerencsés apa, hogy nem kell a pénzét arra költenie, hogy csupasz nőt nézzen!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  40. Visszajelzés: panta rhei | csak az olvassa — én szóltam

  41. Sziasztok, egy ideje olvasom a blogot, ez az első hozzászólásom.
    A viszonyulásom elég sokat változott a témához az utóbbi pár évben, mivel a huszas éveim elején-közepén én is a sűrűn káromkodók táborát gyarapítottam, szerettem ízlelgetni a cifra-változatos szófordulatokat, mára ez a tendencia csillapodott.

    Be is ugrott Uj Péter szerkesztőségi levele az Indexen 2008-ban elharapózó vulgaritással kapcsolatban:

    “draga enberek

    minthogy az elmult honapok figyelmeztetesei semmilyen eredmenyt nem
    hoztak, es egyaltalan nem ugy tunik, mintha a szerkesztoseg
    munkatarsai kepesek lennenek onkorlatozasra ezen teren, sot, hetrol
    hetre tesznek tanubizonysagot arrol, hogy egyszeruen nincsenek
    birtokaban annak a joizlesnek, amely alkalmassa tenne oket a tragar es
    mas, kenyes szavak megfelelo cimbeli alkalmazasara, ezert sajnos
    brutalisan egyszeru adminisztrativ intezkedest kell hoznom.

    matol hatarozottan MEGTILTOM

    a nemi szervek, a kozosules, a kulonbozo urulekfajtak es a tobbi
    hasonlo aktus es objektum megnevezeset az indexes cimekben es cimlapos
    ajanlokban.

    ilyen szavakat kizarolag foszerkesztoi engedellyel szabad cimlapra
    tenni. a foszerkesztoivel azonos hatalyu Zsadon Bela olvasoszerkeszto
    engedelye. nem vicc – illetve vicc, de ez van.

    a fenti rendelkezest megserto kollegakat 10 000 forint azonnal
    buntetessel fogom sujtani.

    kelt, alairas, sk.

    faszomba, tenyleg.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  42. Egyszer hallottam a rádióban egy riportot Galgóczi Lászlóval, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvi Tanszékének a vezetőjével, aki hobbiból káromkodáskutató. Na az egy annyira jó riport volt, hogy jó lenne meghallgatni újra, de nem nagyon tudom fellelni. Sok káromkodást megmagyarázott, és nem utolsó sorban olyan kanyaros példákkal szolgált, hogy minden becsületes káromkodónak érdemes lenne beletanulni. 🙂

    A káromkodás egyébként hitelességi kérdés is. Akit kiver a düh és közben visszanyeli a káromkodást modorosságból, annak nem hisz abban a pillanatban a saját gyereke sem. Mert nem is ő van ott olyankor, hanem egy maskara. Bátorság természetesnek maradni, és vonzó olyannak lenni, amilyenek vagyunk – és ebben az is benne van, hogy ha rábasztam az ujjamra a kalapáccsal, akkor lekáromlom az Istent is az égről, abban a szent minutában. (Személyes kedvencem egyébként ezen a vonalon az a régi “hupákolás” felvétel, amikor apukát felverik a gyerekek valami dobolással, mire még olyanok is becsúsznak, hogy “a nagytalpú k*rvaisten rohassza rád az eget”, amin annyira kellett nevetnem, hogy gurultam a földön – pont mert olyan őszinte, szívből jövő felháborodásból szülte meg a bősz apuka, hogy nem lehetett komolyan venni. 🙂 )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  43. Gyerekkorom vidám aláfestője anyai nagyanyám zengő káromkodása. Apai nagyapám áhítatos, istenfélő ember volt. A jelenlétében nagyanyámtól ment a “kedves nászuram, így meg úgy”, aztán amikor nem volt ott, akkor a vejének folyton fújta: “A kulák apád faszát, hogy szakadna le rád az ég, vinne el a devla téged meg az egész famíliádat!” Érdekes, ő mindig “apád faszát” mondott, sosem “kurva anyádat”. És ő volt az egyetlen, akitől azt hallottam gyerekkoromban, hogy tanuljak, és sose menjek férjhez.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  44. Nekem ez egy nagyon érzékeny pontom, a csúnya beszéd. A volt férjemtől mindig megkaptam, hogy hát két diplomával hogy lehet ilyen mocskos szám. Mert amikor elgurult a gyógyszerem, akkor mondtam csúnya szavakat is, és a kapcsolatunk vége felé ez már elég gyakran előfordult. Már attól is kész voltam, hogy folyton a szememre hányta. Mintha ő sosem beszélt volna csúnyán. Köszönöm az írást!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  46. Visszajelzés: nem csak a szex | csak az olvassa — én szóltam

  47. Visszajelzés: tanuljunk magyarul 23. — unesztétikus | csak az olvassa — én szóltam

  48. 10 év építőipar a hátam mögött – néha elképesztő durva és primitív indulatszavakat hoz ki belőlem. A hadmérnök cimborám szócifraságait pedig egyenesen élvezem, az ő múltja kissé más, mint a civileké…onnan hozta magával.
    Gyakran segít különben az imádkozás az égi hatalmakhoz….

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  49. Visszajelzés: mondd szépen | csak az olvassa — én szóltam

  50. Visszajelzés: jobban tudja az életedet, mint te | csak az olvassa — én szóltam

  51. Visszajelzés: tanuljunk magyarul! 27.: a semlegesség gyönyöre | csak az olvassa — én szóltam

  52. Visszajelzés: kevesebb kilincset fogott, mint | csak az olvassa — én szóltam

  55. Visszajelzés: a baszatlanság vádja | csak az olvassa. én szóltam.

  56. Владимир Молчанов halála miatti bánatomban “tévedtem ide”.
    Vova pótolhatatlan veszteség, számomra.
    De az Ön írása …… tetszett és igaznak érzem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .