miért van, az, hogy pont ma délelőtt gondolkoztam rajta percekig, hogy megkérdezzem, ez most már így lesz? aztán nem tettem, nem akartam jókedvrontó lenni. engem zavar, de ez csak egy voks. azt sem bírom, ha valaki viccesen erőltetett tájszólásban beszél.
Igazad van, habibi, én is gondolkodtam néha ezen, különösen, mióta nemrég valaki szóvá is tette. De úgy gondoltam, majd Évus szól, ha ne.
Nyilván gyakran túlzásba vittem a röhögést, rosszkor és rossz helyen és nem gondoltam mások érzéseivel, vagy nem úgy, ezért elnézést kérek.
Az talán valamennyire mentség, hogy én a legnagyobb bánat közepette is kapható vagyok mindig a vidámkodásra, mert nagyon nem szeretem rosszul érezni magam és nekem az szokott segíteni a legjobban, de nyilván mások másképp és a vidámság lehet sok és önzés és bántó bizonyos helyen és időben, teljesen megértem. Idétlen vagyok, tudom én is.
Hajnalka visszavonul. Míg nem lesz helye és ideje a vidámságnak.
Nagyon nehéz dolog ez. Nekem voltak húzós időszakaim anyagilag, amikor sokszor a kaja is gondot jelentett – szerencsére rég volt és sokat változott a helyzet azóra. De amikor eszembe jut hogy mennyire nyomasztó volt, mindig beugrik a Monty Python poor sketch-je is és röhögnöm kell magamon (nem nevetni, hanem röhögni). De megértem, hogy valakinek, aki küszködik vagy volt hasonló helyzetben, iszonyat bántó lehet akár maga a jelenet is – pedig nyilván messze nem ez volt a szándék.
nehogymáá (nem vicces tájszólás utánzása, hanem az én palóc sajátom) Most kénytelenek leszünk visszafojtva röhögni, részemről az ilyesmi mindig ordas botrányba fulladt eddig… (még nagyobb röhögésbe…) bocsánat, bocsánat.
😀 nemál gyelekek így nem lesz komolyság. most lágjak citlomot a kávéhoz?
(bocsesz… mál kupolodom is a lizsle)
(úgy élzem magam mint a suliban, amikol mál nagyon nem volt szabad löhögni, de annál inkább kellett, és majd szétpukkadt az osztály és a hugyhólyag)
Nekem is beugrott ez a kép, nagyon sokszor kapott már el a nevetés nem illő helyzetben. Egyszer egyetemen – sajnos – egy önismereti pályaorientációs csoportban is, ami rettenetesen kínos volt. Mindenkinek rajzolnia kellett egy fát, majd mentek körbe a rajzok, és mindenki leírta a gondolatait a másik rajzáról. Nem szabadott elolvasni egymás véleményét, de én ezt megszegtem, és a kettővel előttem ülő fiú nagyon vicces megjegyzéseket írt. Pl. volt egy rajz, rajta sok fa, almát szedő emberek, alatta a többiek megjegyzései, hogy “nagyon társasági ember vagy, vidám vagy, fontosak számodra az emberi kapcsolatok”, stb. Erre a srác véleménye: “1976. almaszedés a zánkai építőtáborban”. Engem meg elkapott a nevetés, nagyon kellemetlen volt.
Mert onnan van, abból a filmből. 🙂 Amit imádunk sokan itt. Amiatt kezdtük el, csak, aki nem onnantól követi a kommenteket, ahol ez elkezdődött, nem érti.
Értem én, én is nagy hódólója vagyok a Monty Pyton csoportnak, külön-külön is az egyes tagoknak, és együtt is. De most még egy kicsik komolykodom tovább csakazértis!
Szóval nekem nagyon tetszik az a bolondozás, amit behoztál, kedves Hajnlkám, mert segít kicsit eltávolodni és objektívebben szemlélni a sokszor olyan súlyos témákat. Szóval lájk a stílusodra, bébi! (ez a meakulpázás is pláne rokonszenves, ahogy elővezeted, hogy túlzásba viszed a röhögést)
Ami viszont az ilyen típusú poénkodást illeti, mint ez a laccsolás, az nekem rém fárasztó egy idő után. Volt egy bejegyzés arról, hogy kinél milyen dumák, nyelvtani jelenségek verik ki a biztosítékot. Hát, nálam a túlzásba vitt instant vicc. Mert ezek olyanok. A broni is olyan. Egyszer-kétszer poén, meg megvan az az összekacsintós fílingje, hogy mindketten (mindezren) tudjuk, miről van szó, de a túl gyakori használata nálam olyan érzést kelt, hogy már elfogyott az ötlet az eredeti poénokra, így marad ez a régi, jól bevált, igaz, kissé lerágott csont. Nálam a sorozatos viccmesélés is ez a kategória. Instant. Az meg tudjátok, milyen: néha megiszom, jól is esik, de ne csináljunk belőle rendszert!
No, elmondtam. Uff.
Persze tudom azt is, hogy itt rengetegen beszélgetünk, és ha minden nap csak egyetlen ember hozza elő a jól bevált recepteket, akkor az átlagban valószínű, elég ritka, itt mégis minden nap olvashatom a lö betűket az errek helyett. Szóval amúgy sosem reklamálnék miatta, de hamár…
De a lényeg, hogy azért ne aggódj nagyon, szerintem igazán szerethető karakter vagy, ami így a betűkön átsüt.
Komolykodás vége
Bennem is felmerült a kérdés, hogy ez most már így lesz-e (a laccsolás), és hogy nem sok-e. Ugyanakkor meg olyan jókat nevettem, ezek a párbeszédek bearanyozták a napjaimat, főleg, hogy nem vagyok mostanában jó hangulatban, így jó volt kicsit vidámkodni. Másrészt én is olyan típus vagyok, hogy sokszor elpoénkodom a legnagyobb problémáimat, én így dolgozom fel, ha valami nem kerek. Igyekszem arra figyelni, hogy ki vevő a hasonló feldolgozásra, kommunikációra, így azt mondom, hogy a megfelelő időben, helyen, emberrel ez nekem rendben van. Gondolom, hogy ez is egy átmeneti trend lett volna, mint a tanulmányozás, kozmikusság, szilárdság, sárkányfarka, ilyenek. Ha hozzám szólnak így a legnagyobb bajaim kitárgyalása közben, engem nem zavar. (De nagyon tetszik, ahogyan erre most rákérdeztél: demoklácia, löhögcsélés. 🙂 )
a raccsolast en is szivesen elhagyom, de a humort, viccet, rohogest nagyon birom. kulonosen mivel en inkabb ertem a viccet mintsem jo humorom lenne, ugyhogy mellem kell valaki aki sziporkazik. Gyerekkoromban a tesom volt a vicces (most is az) ugyhogy reszemrol nagyon elvezem ami a blogon megy mostansag
Azokat, akik nincsenek humoros kedvükben a téma miatt, vagy épp elnémítja őket a vidámkodás. Van olyan is.
Viszont, azt hiszem, hogy ha valakinek a személyisége olyan, hogy így bír reagálni, azt nem lehet és nem is korrekt elfolytani. De például a páltosdit folytathatnánk külön helyen, az csatlakozik, aki akar, ez független a posztok témáitól.
“Zaval-e téged a blog új tlendje, a löhögcsélés?”
Ha tudja az ember, hogy mi a pálya és veszi a lapot, akkor minden bizonnyal élvezetes, hiszen a közösség részeként érezheti magát. Ha meg nem bírja a stílust, akkor át lehet ugrani, vagy esetleg még nem esett le valami, tehát:
mals vissza olvasni! 🙂
pontosan. bar ugy azert eleg nehez lesz a napi aktualis temakhoz kapcsoldo poenokat mondani. erre megoldasi javaslat? bemasolni a lohogobe hogy a komoly temak kozul epp mire mondasz nagyon vicceset? kilohogjuk ott magunkat, aztan mehetunk vissza?
kellene valami link ami mutatja a komoly tema hozzaszolasa alatt hogy ha erre kattintasz akkor atugorhatsz a lohogobe es ott latod csak az odavonatkozo poent, de asszem ez nem megvalosithato. ha mas szinnel irnank ami poen? es akkor azt at lehet ugrani ha nem erdekel valakit? tudunk ide mas szinnel irni? vagy mas betutipussal?
😀 😀 😀
ötletelek : a hűllye hozzászólás elejére 3 db figyelmesztető elrettentő röhögőfely kéne, hogy
a ződre vált vakbélgyulladásosok ottantú véletlenül se olvassanak tovább.
a végén pedig szintén 3 db röhögőfely figyelmesztet, hogy moskell asztán röhögni, márha nem jőne magától / úgyan, mint a buszonban a röhögőgép
szokta adni a taktust
😀 😀 😀
Még az is eszembe jutott, hogy a szakdogámban volt olyan rész, amit pont a nevetéssel foglalkozott, hogy bűn-e a nevetés. (Aki nevet, az a világon, így Istenen is nevet.)
Most akkor mennyire kell komolyan venni ezt a hozzászólásfolyamot? Mert ha komoly, akkor nem vicces, hogy el akarjátok vinni a viccelődést a közszem elöl. De ha vicc, akkor komolyan tök jó!
Engem nem zavar. Altalanan jot rohogok. Amikir mar soknak tartottam a raccsolast, akkor atporgettem es kesz, folytattam masik kommentnel. Tolem akarmi lehet, en remekul szurok mindent.
Viszont azt is teljesen ertem, ha valakit ez zavar. Melyen magaba nez valaki, megrendul, mi meg raccsolva vihoraszunk. Hat na, tok ertheto ha valaki a francba kivanja.
Nem tamogatom, hogy kulon ultessuk a lohogcseloket 🙂 Szerintem nem kell kulon felulet es osztodni. Ugy gondolom, hogy a viccelodes es jokedvvel valo oldas, oldodas kell. A huszadik, targytol eltero, laccsolos poen mar sok. De ezt szerintem a laccsolok is erzik. Szoval mindenki maradjon ahol van!! 😀
Szerintem. 🙂
Ezzel éltek egyet 🙂
Külön laccsolós-löhögős topic nem jó, nem követhető.
Szelintem (most gyakollok 😉 ) vagyunk annyila éltelmesek, hogy az élzékenyebbek is tudhatják, nem ellenük szól a viccelődés, ami sok-sok feszültséget feloldhat adott esetben.
Az igazán nagyon meledek dolgokon úgyse fog senki poénkodni és méltéket is tudunk majd taltani.
Szóval: nekem nagyon tetszik ez az új hang a blogon, elkél a súlyos témák között.
Én is pont ezt akartam írni, még jó, hogy végigolvastam a kommenteket! Itt nagyrészt azért tök értelmes emberek vannak, akik szerintem érzik, hogy mennyit lehet, mennyit nem.
Én is szeretem, ha meg sok, átpörgetem. Szerintem sem kellene külön ültetni őket, már csak azért sem (önző szempont következik!), mert amilyen elmaradásokat produkálok mostanában a blogolvasásban, arra már nemigen jutna idő, hogy a löhögcsélőbe is benézzek, örülnék, ha a posztokat át bírom futni, meg a kommentek nagy részét. Aztán meg lemaradnék Bronislaw Kapolkyről (ezen azóta is vihogok), meg a sok vinnyogva röhögésről. Az márpedig gyógyszer. Köszönöm a szót. Az összes laccsolósat külön is. 🙂 (na jó, amelyik túl sok volt, azt már nem. na. de broni nem jár érte, tőlem legalábbis. 🙂 )
Hát mért nem szóltál??? Nesze, még egy naaaagy puszivödöl! Ha meg nem komolyan gondoltad, akkor meg is érdemled, ott van most a nyakadon két nem kellős puszivödöl. 😀 Most már három.
Nem beszélek, másoltam, Ez Depeche Mode, a kedvenc együttesem forever, de szeretnék beszélni és jó is lennék benne, mert nagyon jó a nyelvérzékem, csak lusta vagyok. Régen minden kedvenc dalszövegemet lefordítottam szótárból és egy évig tanultam levelezőn angolul, van is 3 oklevelem, bibííí!
Beszédhibás, nyúlszájú, farkastorkú, dadogós, raccsoló, stb. embereknek kifejezetten szórakoztató és ízléses poén. Főleg rendszeresen, egymás után sokszor elismételve. Kb. ugyanaz a színvonal, mint amikor néhány kommentelő k. szilárd bántalmazott, iskolában kiközösített, hülyén elnevezett gyerekein löhögött. Beszédhibás gyerek voltam, aki évekig szenvedett azon, hogy megtanuljon rendesen beszélni. A környék összes logopédusát végigjártam, amíg az utolsó is le nem mondott rólam. Embertelenül sokat gyakoroltam még utána is, nyelvet tornáztatva, fogpiszkálóval a számban, hülye mondókákat órákig ismételve, nyelvemet ujjal a szájpadlásomhoz szorítva, beszédnaplót vezetve, stb. Majdnem felsőtagozatos lettem, mikorra sikerült szépen beszélnem. A fő nehézségem az volt, hogy képtelen voltam kimondani az -r betűt. A logopédusok által ajánlott egyik gyakorlat az volt, hogy az er helyett el betűt kell mondani. A terv az volt, hogy egy idő után automatikusan átáll a nyelvem az er-re. Minden gyerek rajtam löhögött (és elég sok felnőtt is, ők is biztos a “Nem, teljesen oké, felvidít”-ra szavaztak volna). Utána mikor ez nem ment, akkor té-vel kellett helyettesítenem az er-t, akkor nem röhögtek, hanem töhögtek rajtam. Ezzel sem tudtam megtanulni, utána jött a dé és a döhögés. A beszédhibákkal való poénkodás számomra kb. azzal egyenértékű, mint egy vak botladozását imitálni, és utána löhögni rajta. Egy idétlen hetedikes vicce. Tuti, hogy sok embert elriaszt innen. És rohadtul nem számít hogyan indult, meg hogy eredetileg nem bántásnak szántátok, senki nem fogja visszakeresni a hatmillió komment között, inkább csendben elkullog.
Nezd, amit irtam, csak pelda volt. Arra vonatkozoan irtam, hogy tudni kell, hol a hatar: a huszadik poen mar mindenbol sok es figyeljunk egymasra, ehhez nem kell kulon felulet….
Ami a raccsolos poenokat illeti. Teljesen igazad van. Mindenki mentsegere legyen mondva, hogy tenyleg egy Monthy Phyton filmbol idezettek alapjan indult. En most irtam barmit is l-lel eloszor es nem gondoltam bele, hogy ez valakinek ilyen rosszul eshet, ennyire fajo sebeket tephet fel. Ne haragudj! Figyelmessegbol es empatiabol is buktam most. Es en szemely szerint koszonom, hogy ezeket leirtad! Sokan vagyunk es sokfelek es soha nem tudhatjuk kinek mi a hattere, tortenete. Itt ezt tokeletesen figyelmen kivul hagytam, hagytuk. Bocsanat!
Viszont en nem emlekszem arra, hogy barki is K.Sz. gyerekein rohogott volna itt… Egyik kislany kapcsan irta valaki, hogy milyen a neve. Eva szolt, hogy arrol sem tehet es mas nem hangzott el es senki nem rohogott rajtuk. Vagy en nem olvastam figyelmesen?
Kerlek, ne feltetelezz rosszindulatot itt!
Egyetértek, és én is köszönöm, hogy ezt leírtad. Mostanában nem nagyon szeretek kommenteket olvasni. Ha David Thorne kell, odamegyek, de itt elveszi a kedvemet és fityiszt mutat az elfogadásnak a túlzásba vitt, ráadásul beszédhibával való vicceskedés. Egész egyszerűen itt nem ezt várnám. Mondani pedig nem merem, mert akkor attól félek, hogy kapok valami ha-nem-tetszik-menjek-innent, és meg leszek bélyegezve mint fapicsa vagy valami. Tudom, hogy itt mindenki intelligensebb ennél, satöbbi, de mégis. Ez szokott történni. Én pedig megint kint találom magam a közösség margóján, mint mindig.
És nem, ez nem azt jelenti, hogy most már mindig hallgasson mindenki ájtatos képpel. Nekem rohadt jó a humorom, itt is röhögtem már erőst. Csak ez túl sok, és én kényelmetlenül érzem magam, és ezek szerint mások is.
azt hittem, hogy egyedül vagyok azzal, hogy ez idegesít. meg a broni még jobban, az már elsőre is erőltetett, bocsánat, ha rosszat mondok ezzel. tök fura, hogy csomószor van ilyen, hogy azt képzelem, hogy teljesen egyedül vagyok egy gondolattal, és kierül, hogy ugyanazon a helyen még vagy harmincan gondolják ugyanezt 🙂
amúgy meg lávszeretet mindenkinek, és világbéke
De ez természetes, nem? Az a jó, hogy semmi sem kötelező. Ki ékezet nélkül ír, ki a fényevő vallásáról ír folyton, más csimotának nevezi a gyerekét, ki meg trágárul vagy erőltetetten poénkodik. Elférünk. Nem baj. Ezeken felül van a szeretet.
“Mondani pedig nem merem, mert akkor attól félek, hogy kapok valami ha-nem-tetszik-menjek-innent, és meg leszek bélyegezve mint fapicsa vagy valami.”
reszemrol dobbenet hogy ezt feltetelezed rolunk. jo lenne ha mondanad. irtam ehhez a temahoz a konstruktiv bejegyzeshez is, most epp az aljan van a komment folyamnak, nem tudom hol lesz mire ezt olvasod. Pont azert irtam meg oda is, mert meg vagyok dobbenve hogy nem mertel szolni es rosszul esik amit felteteleztel.
A régi társadalmi beidegződések és traumák, a sorozatos kirekesztettség végeredménye nem múlik el csak úgy, Semese. Akkor sem, ha rosszul esik. A végletesen túlérzékeny, a jókislány is ott van, csak nem tűnik úgy fel és nem is olyan élvezetes, mint a felszabadultan kacagó.
Szia! Sajnálom, hogy megbántottalak ezzel a laccsolós stílusú humorizálással.
Nem jutott eszembe, hogy ez valakinek ilyen súlyos problémát is jelenthet.
Gondolkozom azon, hogy képes leszek -e valaha úgy élni, hogy mindig másokra, mások érzékeny pontjaira figyelek?
Azt hiszem nem, ez számomra lehetetlen vállalásnak tűnik.
De épp ezért, azt viszont vállalom ha eltolok valamit, így a mostani helyzetet is. Ne haragudj!
Remélem, hogy lesz erre a problémára megoldás, mert úgy, ahogy téged nem szeretnélek megbántani, úgy azt sem szeretném, ha másoknak kellene önmagukat, a személyiségük humoros oldalát háttérbe szorítani, mert az sem volna liberális, bár lehet hogy tévedek.
Addig is lemondok erről a viccelődésről.
Jó, hogy felvetődött a kérdés, a szavazás állása szerint úgy látom, nem csak nekem volt már sok ebből a raccsolós poénkodásból. rengeteg időt, teret vesz el, és ami vicces egyszer, mosolygós másodjára, az ötvenkilencedikre inkább kínos. Volt olyan, hogy amikor ezret görgettem már lefelé, és még mindig ez, vagy a bronizás ment, inkább kiléptem, és ez persze elsősorban nekem veszteség. Néha a téma miatt meg már egyenesen ízléstelen a röhögcsélés, nem hiszek abban, hogy a humor mindent megold, ez kb. ugyanaz, hogy csak pozitívan kell gondolkodnod, és az élet máris napfényes, üde rét lesz.
És nem azért, mert a ,,ződre vált vakbélgyulladásosok” közé tartoznék (kösszép), hanem mert nekem másfajta a humorom, a filmekben sem a hasra esésen meg az altáji vicceken röhögök. A Monthy Pythont kifejezetten kedvelem, az abszurd humor nagy rajongója vagyok, de ha ők is erre az egyfajta, raccsolód poénra építették volna a filmet, ki a fene rajongana érte?
Egyetértek Zsuzska,Rita.Szeretek nevetni,viccelődni-még ha nem is olyan az életem,hogy lenne min,de ha nem vagyok képes magamon néha röhögni,akkor sokszor sírni kellene,ami semmivel sem jobb-de ez a sok raccsolásos poénkodás úgy érzem a blog színvonalának a rovására megy.Nem szeretnék senkit megbántani ezzel,főleg hogy a PUSZIVÖDÖL szívemhez nőtt és nem először írtam le
Ahogy Farkas Viki is írta :”Sokan vagyunk és sokfélék és soha nem tudhatjuk kinek mi a háttere, története”-ez a blog meg az összetartásról, összetartozásról is szól ugye?Én meg nagyon szeretek itt veletek összetartozni 😀
nem akartam se megbántani sem hajnalkát, sem mást. világos, hogy jó egy olyan közösségbe tartozni, ahol az ember önmagát adhatja és örül annak, ha más is jól érzi magát vele és nem szól rá a házmester. (lásd éva idevonatkozó írását: sok vagyok.) élőben valószínűleg bírnám, azt hiszem, nekem írásban sok ez.
Szerintem teljesen rendben van a poénkodás, meg a röhögés, nekem is sokszor folynak a könnyeim, de én a szerintem a laccsolós hozzászólások valahogy Ponciusz megmondja blogjára jobban passzolnak. És léci ne vegyétek bántásnak.
Most van az, hogy jobb lenne, ráharapni a nyelvemre, de nem.
Nagyon örülök az oldódásnak, a humornak, engem abszolút nem zavar a viccelődés, sosem éreztem bántó szándékúnak. Ha meguntam, azokon a rövid kommenteken átpörgetek, amin látszik, hogy poénkodás.és úgyis elhal egy idő után (és lesz helyette más). De szerintem a viccelődők is érzik, hogy mikor elég, maximum kicsit más a küszöbük.
Tolerancia, ugyebár…Szerintem akit ez elriaszt a blog olvasásától, az az nem hiszem, hogy hosszú távon is jól érezné magát itt, mert véleménykülönbség, érzékenységkülönbség miatt óhatatlanul is előfordul, hiába vagyunk a legjobb szándékkal egymás iránt.
(Ha már szóba került, engem a jóindulatú hozzászólók rendszabályozása riasztana el. Örömmel jövök beszélgetni, a legjobbat feltételezem az ittlevőktől, a tőlem telhető legnagyobb tapintattal fordulok mindenkihez, de vigyázzba állni nem szeretek sehol.)
Sok internetes közösségben megéltem már a csoportfejlődés szakaszait, és nagyon bízom benne, hogy itt még messze van a szétválás szakasza.
Pont így én is! Számomra a figyelem nagyon fontos, de a píszíséget is túlzásba lehet vinni és azt sem szeretem, ha leforráznak. Mindig kerültem azokat az embereket, akik vadászták a szavaimban a fogódzót, mikor lehet helyreigazítani végre.
Én szeretek ide jönni. Annyi fontos téma, annyi fontos vélemény és humor is van, jó hely ez. Ha olyanom van, elolvasom a teljes bejegyzést, a hozzászólásokkal együtt. Volt olyan is, hogy többször kellett nekifutnom egy cikknek, idegesített, mert nem értettem, otthagytam, újrakezdtem, felfogtam. A humort szeretem, az élet sója, kellemes emlékem, amikor a férjem temetésén a régen látott ismerősök jókat kacagtak. Lehet, hogy csak a feszültséget oldották, az se gond, sőt.
(a humorcsatorna szenteste a Brian életét adta, sztem vicces. 🙂 )
“Tolerancia, ugyebár…Szerintem akit ez elriaszt a blog olvasásától, az az nem hiszem, hogy hosszú távon is jól érezné magát itt, mert véleménykülönbség, érzékenységkülönbség miatt óhatatlanul is előfordul, hiába vagyunk a legjobb szándékkal egymás iránt.”
A kezdetektől olvasom a blogot, lehet ezt hosszú távnak nevezni, ugye. Toleráns is vagyok, mert még csak azt sem mondtam, hogy tessék külön felületen viháncolni, de hogy nem értékelem ezt a humort, azt szeretném tudatni.
Kellemetlen viszont olyan jelzőkkel találkozni, mint amit reggel is idéztem -már nem tudom, kitől-, miszerint ,,ződre vált vakbélgyulladásosok” azok, kik nem röhögcsélnek a raccsolós és bronis poénokon.
Na, ez nem toleráns, azt gondolom. És elriaszt a kommentek olvasásától, de ezt meg nem szeretném, mert azért van ott sok olyan gondolat, amiért érdemes végigpörgetni, csak hát… kellemetlen, meg még idegesítő is.
“Toleráns is vagyok, mert még csak azt sem mondtam, hogy tessék külön felületen viháncolni,”
bocs, de errol meg az jutott eszembe, hogy “hiszen kozejuk is lovethettem volna”
Én nagyon szívesen olvasnék posztot, akár vendégposztot a humorról. Meddig tart a viccelődés, és hol kezdődik a gúnyolódás, cikizés? Ami nekem vicces, másnak fájhat, és eszembe sem jut, hogy ez a másiknak rossz. A viccelődés nem mindig valamilyen hiány kifordítása? Kinek mit jelent az a hiány? Én nem hallok tökélesen, és volt időszak, amikor ez nagyon kiborított, és ha valaki viccelni próbált volna velem ezzel kapcsolatban, nagyon fájt volna. Most már viszont én is elviccelem, és nem zavar az sem, ha más kezd el ezen poénkodni. Lehet azt is mondani, hogy intelligencia kérdése, hogy érezzem a határt, de mindenkinek nagyon mások a határai e téren. Egyszer írtam egy vicces cikket arról, hogy milyen olaszokkal dolgozni, majd megmutattam olasz ismerősöknek. Volt, aki jót röhögött, volt, aki meg megsértődött rajta.
Nevezzetek erzeketlennek, de nekem sokkal jobban esik a termeszetes extremitas, a hatarok tullepese, a sokfeleseg es ennek oszinte vallalasa, mint a szent anyak delutani kreativ szakkoreben a vonalszeru es dogunalmas hudefigyelunkegymasra, hudejoemberekvagyunk, hudeviselkedunk hozzaallas. Igy van egy szep kis haranggorbenk, ami az olvasok/hozzaszolok magatartasat jellemzi, ami legalabb oszinte es izgalmas. Ha osszeadnank minden velemenyt es elosztanank a velemenyezok szamaval, az lenne a kozepszar.
(érzéketlen cinikus állat vagyok. mondtam már? meg a pokol tüze is bejátszik)
nekem ma is rengeteget adott a málnamintás napozó (ami tele lett mostanra. ezt így, elképzelem)
meg az, hogy Gabitól meg lett vonva a pártbuxa, pedagógiailag.
hajnalka ezeket csípőből nyomja. nekem bámulat és ámulat. eredeti és konzekvens.
amikor hajnalka való életét is közben közben megismerjük. egy odavetett humorba csomagolt keserűségként. az üt. nagyot.
igen, én is pont így vagyok ezzel. lenyűgöz. és Beton Irén kommentjéhez is lájk.
plusz annyi sok komoly dologról írunk, és nekem tök jól esik hogy lehet nemkomolykodni is.
igen, ezt olyan jól mondod, árnika, nem tudtam rátapintani, honnan ismerős az érzés, de nekem is van valami keserű ebben a humorban. itt nem tudok olyan lenni, de élőben akkor van ez a féktelen viháncolás akár idétlenségeken is, amikor nagyon nyom valami. kínomban szoktam elveszteni így a fejem, és olyankor mindig túlzásba is visszük. olyankor úgy folyik az ember könnye, hogy tényleg nem tudja, sír-e vagy nevet.
Csatlakozom. Nagyon klassz, hogy nincsenek trollok, hogy vannak szabályai a kommentelésnek. Ettől biztonságban érzem magam itt, nagyon élvezem a természetes sokféleséget, ahogy van itt közönséges, arisztokratikus, csúcsokos, érzékeny. Érezhetően sosem akar senki rosszat, akkor sem, ha a poénkodás néha sok, akkor sem ha néhány beszélgetés húsba vág.
De inkább vágjon húsba, vagy bosszantson, mint hogy eltartott ujjal járjunk körtáncot.
Jajj, neee, ez pozitív töltetű volt!!! És szarul fogalmaztam, legyen inkább szókimondó, nyers, vagy ilyenek! Amúgy többek közt magamra, rád, és hajnalkámra is gondoltam, mert szoktam trágárkodni, sőt mi több imádok emelkedettem beszélgetésbe oda nem illően, közönségesen fogalmazni. Szerintem ez tök jó, új megvilágítást ad sokmindennek, ha nem finomkodunk.
Abba ne hagyjátok, légyszi.
Meg hát itt vagyunk ezen a blogon, értjük a szövegeket, a témákat, ez már olyan biztosítékot nyújt a szellemi színvonalra, hogy rossz értelemben vett “közönségesség” fel sem merülhet.
Na, most úgy érzem magam mint egy trakotor. Nagyon gázul fogalmaztam, dicsérni akartam, aztán odacsapós lett. Nagyon bírom minden régi és új kommentelő stílusát, erre bénázok, és beszólok. Szóval ne haragudjatok.
Én bírom a traktorokat, szerintem igazán komoly arcok.
Zsoltibarátom szomszédján, a Lali bácsin például keresztül ment egy traktor, de semmi baja sem lett, mert éppen kifújta a levegőt, amikor az ördögi masina átall haladt rajta.
Én viszonylag ritkán csatlakozom a humorkodáshoz, mert valahogy sosem akkor vagyok ott, meg még valami kell, hogy igazán laza és humoros legyek “ismeretlenek” között. Viszont nagyon élvezem, sokszor sírva röhögök, ha épp nincs kedvem hozzá, pörgetem. Azt viszont sajnálom, ha valaki bántónak érzi, biztos nekem is van olyan pontom, ami fájna, ha viccelődnének rajta. Viszont azt gondolnám, hogy mivel nem nekem szánták (pl. a laccsolást nem egy ember, nem is a beszédhibások kifigurázására, hanem egy olyan filmre emlékezve, aminek már a főcímén röhögök), nem sértődnék meg. Ezzel nem szeretném elvitatni senkitől a jogot, hogy bántónak érezzen valamit, ez csak az én gondolatom. Azt gondolnám, nekem van dolgom az érzéssel, nem a többieknek.
Talán nem is kellene beleszólnom, mert egy ideje csak olvasok (azt mindig), de nagyon keveset kommentelek (nyilván az újabb olvasók nem is tudják, ki vagyok), de engem is nagyon zavar az, ha egy viszonylag egyszerű poénon (? valódi poén az -l-ezés, meg a broni, meg a sarokban térdelés?) még hetekig, hónapokig lovagolnak. Azt érzem, hogy a századik után már kínos (azt ismeritek, amikor valaki hamisan és rosszul énekel, és én olyannyira kínosnak érzem, mintha én tenném, pedig semmi közöm hozzá?).
És igen, lehet görgetni, szoktam is, de sokszor már nehéz a sok ismételt vicces hozzászólás között megtalálni az érdemi részeket.
Azért persze mindenkit üdvözlök és remélem, még sokáig valahogy egyben tud maradni a társaság!
Decemberben kétszer kaptam röhögő görcsöt. Egyet a hároméves lányom okozott, a másikat Hajnalka. Gyakran eszembe is jut, és olyankor (még) derűs(ebb) leszek.
Szóval a röhögés számomra oké. A löhögés viszont nem jön be. Eléggé felszínesnek tűnnek a raccsoló hozzászólások. És most már erőltetettnek is. Nem jut eszembe egy jó raccsoló poén sem (mondjuk ezek lehet, hogy az én készülékem hibái, mert eleve előítélettel vagyok irántuk), az viszont igen, amikor nem értettem meg a mondanivalót. És az is, amikor ribizli lefordította a laccsolását magyarra.
Aláírom, hogy idegesítő és nagyon zavaró lehet azoknak, akik nem (csak) ezért olvassák a blogot. Belátom és megértem, igen. Laccsolás részemről abbahagyva, röhögés még megfontolás alatt.
:DDD “röhögés még megfontolás alatt.” – Na, én ezt imádom, Hajnalka, hogy ülök a munkahelyemen, unalom, és akkor elolvasok tőled egy mondatot, és hangosan felröhögök. 🙂
Egyszer elmentunk egy teves temetesre es a ravatalozoban vettuk eszre, hogy rossz helyen vagyunk, be voltunk szorulva kabe otven gyaszolo ismeretlen koze, akik mind minket neztek es rohogogorcsot kaptunk ketten egyszerre, allati kinos volt, futva menekultunk.
Kezd a helyzet emlékeztetni Woody Allen Melinda és Melindájára, amiben az az alapkérdés, hogy az élet komikus vagy tragikus oldalát kell -e hangsúlyozni, melyik szempontból kell drámát avagy komédiát írni.
Ez a temetésen röhögés kapcsán jutott eszembe, úgyhogy Beton Irén es Hajnalka hibája. Különben nekem is van ilyen sztorim, harangozo nadragszar es frottir zokni is van benne.
Én temetésen – unokatesóm papája halt meg – akkor kaptam röhögőgörcsöt még gyerekként, mikor a szél a plébános fejére fújta a reverendáját, de ő nem tett semmit, csak mondta a szöveget a több rétegnyi cucc alatt, úgy, hogy nem látszott a feje. Nagyon gáz, de röhögnöm kellett, és láttam anyámon, hogy ő is alig bírja komoly képpel.
Van egy régi videó, ami egy riporterről szól, aki egy népszerű beszélgetős műsort vezetett. Egyszer az orvosi műhibákról beszélgettek, és röhögőgörcsöt kapott, egyszerűen nem bírta abbahagyni a nevetést, élő műsor volt, így ráment a karrierje.
Ritkán írok és most a témáról is lemaradtam, csak most olvasom a hozzászólásokat, de hadd mondjam el, hogy én nagyon bírlak Hajnalka, a löhögcséléssel együtt.
akkor hogy osszefoglaljam, ha mindenki elhagyja a beszedhibat, a sarokba terdelest es Bronit, DE ha ezeken kivul vicces dolog jut eszebe, azt kozli, majd ha ezek utan nagy rohoges es vihancolas tor ki, az ok? az nem zavar senkit? Jol ertettem a problemat?
Bár én ritkán kommentelek, és néhány napja olvasni se érkeztem nagyon, azért élveztem a hozzászólásokat, a röhögőseket is 😀 Halnalka humorát külön nagyon szerettem, meg a rá adott válaszokat is, akkor is ha volt amit nem értettem (összekacsintós utalások) 🙂
Remélem nem ment el végleg, és élvezhetjük még a humorát.
Ha lenne külön humorkodós felület, azt is szívesen olvasnám, de nekem így is belefért, nem zavartattam magam, hogy a röhögős posztok közé odaszúrjam az elmélyedős-szívfájdalmasat, és láss csodát, arra a posztra nem is kaptam oda nem illő kommentet, hiába folyt eggyel feljebb löhögcsélés.
az utóbbi időben kevesebbet jártam erre, így fel se tűnt, hogy Bronisław, az érdekvédelmi (éldekvédelmi? 😛 ) vascső ilyen karriert futott be. én talán egyszer említettem meg, de ahogy látom, hónapok óta tartó mém lett belőle, aminek még a közösséget is sikerült megosztania — hát LOL, ezt nevezem íves pályafutásnak 🙂
csak az olvassa. én szóltam 
miért van, az, hogy pont ma délelőtt gondolkoztam rajta percekig, hogy megkérdezzem, ez most már így lesz? aztán nem tettem, nem akartam jókedvrontó lenni. engem zavar, de ez csak egy voks. azt sem bírom, ha valaki viccesen erőltetett tájszólásban beszél.
KedvelésKedvelés
Igazad van, habibi, én is gondolkodtam néha ezen, különösen, mióta nemrég valaki szóvá is tette. De úgy gondoltam, majd Évus szól, ha ne.
Nyilván gyakran túlzásba vittem a röhögést, rosszkor és rossz helyen és nem gondoltam mások érzéseivel, vagy nem úgy, ezért elnézést kérek.
Az talán valamennyire mentség, hogy én a legnagyobb bánat közepette is kapható vagyok mindig a vidámkodásra, mert nagyon nem szeretem rosszul érezni magam és nekem az szokott segíteni a legjobban, de nyilván mások másképp és a vidámság lehet sok és önzés és bántó bizonyos helyen és időben, teljesen megértem. Idétlen vagyok, tudom én is.
Hajnalka visszavonul. Míg nem lesz helye és ideje a vidámságnak.
KedvelésKedvelés
hozok rizst. elorelaton bevasaroltam belole
KedvelésKedvelés
Kedves tőled. De nem fogadhatom el, neked nagyobb szükséged van rá.
KedvelésKedvelés
jo, akkor a lencset bekeverem csavarokkal es atkotom neked masnival. na?
KedvelésKedvelés
Megdumáltál! 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon nehéz dolog ez. Nekem voltak húzós időszakaim anyagilag, amikor sokszor a kaja is gondot jelentett – szerencsére rég volt és sokat változott a helyzet azóra. De amikor eszembe jut hogy mennyire nyomasztó volt, mindig beugrik a Monty Python poor sketch-je is és röhögnöm kell magamon (nem nevetni, hanem röhögni). De megértem, hogy valakinek, aki küszködik vagy volt hasonló helyzetben, iszonyat bántó lehet akár maga a jelenet is – pedig nyilván messze nem ez volt a szándék.
KedvelésKedvelés
Nem ez volt.
KedvelésKedvelés
nehogymáá (nem vicces tájszólás utánzása, hanem az én palóc sajátom) Most kénytelenek leszünk visszafojtva röhögni, részemről az ilyesmi mindig ordas botrányba fulladt eddig… (még nagyobb röhögésbe…) bocsánat, bocsánat.
KedvelésKedvelés
…. és van neki egy felesége is…. foltisszíma
KedvelésKedvelés
Halk, visszafogott kunc
KedvelésKedvelés
Hogy volt ez magyarul? Én csak az Incontinentia Buttockra emlékszem meg a Biggus Dickusra.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
van egy felesége is… :’D
KedvelésKedvelés
Megvan. Szóval, viselkedjetek lendesen!
KedvelésKedvelés
azaz, pontosan…
KedvelésKedvelés
5 perce nem birom abbahagyni a rohogest. ez de aljas.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
😀
Melyik löhögött?!
KedvelésKedvelés
😀 nemál gyelekek így nem lesz komolyság. most lágjak citlomot a kávéhoz?
(bocsesz… mál kupolodom is a lizsle)
(úgy élzem magam mint a suliban, amikol mál nagyon nem volt szabad löhögni, de annál inkább kellett, és majd szétpukkadt az osztály és a hugyhólyag)
KedvelésKedvelés
Nekem is beugrott ez a kép, nagyon sokszor kapott már el a nevetés nem illő helyzetben. Egyszer egyetemen – sajnos – egy önismereti pályaorientációs csoportban is, ami rettenetesen kínos volt. Mindenkinek rajzolnia kellett egy fát, majd mentek körbe a rajzok, és mindenki leírta a gondolatait a másik rajzáról. Nem szabadott elolvasni egymás véleményét, de én ezt megszegtem, és a kettővel előttem ülő fiú nagyon vicces megjegyzéseket írt. Pl. volt egy rajz, rajta sok fa, almát szedő emberek, alatta a többiek megjegyzései, hogy “nagyon társasági ember vagy, vidám vagy, fontosak számodra az emberi kapcsolatok”, stb. Erre a srác véleménye: “1976. almaszedés a zánkai építőtáborban”. Engem meg elkapott a nevetés, nagyon kellemetlen volt.
KedvelésKedvelés
🙂
(erről egy mese ugrik be, a félelemkereső. http://mek.oszk.hu/10100/10149/10149.htm#3 )
KedvelésKedvelés
Te aljas! 🙂
(nemröhögnemröhögnemröhög)
KedvelésKedvelés
Te mért nem vagy a csokiláncban? Vóna igény pedig.
KedvelésKedvelés
Kövezzetek meg, én a vidámságot, meg röhögcsélést bírom, de ettől a laccsolástól falnak megyek!
KedvelésKedvelés
Ez a Brian élete c. film miatt van. Abban is van kövezés amúgy.
KedvelésKedvelés
Hajnalkám, nagyon gyolsan gladiátolképzőben találhatod magad ilyen lohadt viselkedéssel!
KedvelésKedvelés
Baszki, én itt épp gyakollom a komolyságot, elle mit látok!?
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Hajnalka, ezzel kicsit olyan lettél, mint a Názáleti Bjájen – nekem a Brian élete jutott eszembe az l-ezésedből. Óriási film!
KedvelésKedvelés
Mert onnan van, abból a filmből. 🙂 Amit imádunk sokan itt. Amiatt kezdtük el, csak, aki nem onnantól követi a kommenteket, ahol ez elkezdődött, nem érti.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Köszönjük a tartalmas hozzászólásokat, cvd! 🙂
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
😀 ❤
KedvelésKedvelés
Nem bírja abbahagyni. Ma csak ennyi. Első tanítási nap.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Biztos gyűjti a hozzászólásokat. Vigyázz, Hajni, egy trönkövetelő! 🙂
KedvelésKedvelés
Értem én, én is nagy hódólója vagyok a Monty Pyton csoportnak, külön-külön is az egyes tagoknak, és együtt is. De most még egy kicsik komolykodom tovább csakazértis!
Szóval nekem nagyon tetszik az a bolondozás, amit behoztál, kedves Hajnlkám, mert segít kicsit eltávolodni és objektívebben szemlélni a sokszor olyan súlyos témákat. Szóval lájk a stílusodra, bébi! (ez a meakulpázás is pláne rokonszenves, ahogy elővezeted, hogy túlzásba viszed a röhögést)
Ami viszont az ilyen típusú poénkodást illeti, mint ez a laccsolás, az nekem rém fárasztó egy idő után. Volt egy bejegyzés arról, hogy kinél milyen dumák, nyelvtani jelenségek verik ki a biztosítékot. Hát, nálam a túlzásba vitt instant vicc. Mert ezek olyanok. A broni is olyan. Egyszer-kétszer poén, meg megvan az az összekacsintós fílingje, hogy mindketten (mindezren) tudjuk, miről van szó, de a túl gyakori használata nálam olyan érzést kelt, hogy már elfogyott az ötlet az eredeti poénokra, így marad ez a régi, jól bevált, igaz, kissé lerágott csont. Nálam a sorozatos viccmesélés is ez a kategória. Instant. Az meg tudjátok, milyen: néha megiszom, jól is esik, de ne csináljunk belőle rendszert!
No, elmondtam. Uff.
Persze tudom azt is, hogy itt rengetegen beszélgetünk, és ha minden nap csak egyetlen ember hozza elő a jól bevált recepteket, akkor az átlagban valószínű, elég ritka, itt mégis minden nap olvashatom a lö betűket az errek helyett. Szóval amúgy sosem reklamálnék miatta, de hamár…
De a lényeg, hogy azért ne aggódj nagyon, szerintem igazán szerethető karakter vagy, ami így a betűkön átsüt.
Komolykodás vége
KedvelésKedvelés
én is így gondolom: túl sok már
KedvelésKedvelés
Értem én, okéka és köszi amúgy.
KedvelésKedvelés
Engem Szilveszter macskára emlékeztet. Meg egy kellemetlen, wannabe-casanovára, aki _tényleg_ így beszél. Igaz, csak kicsit, de akkor is.
KedvelésKedvelés
Bennem is felmerült a kérdés, hogy ez most már így lesz-e (a laccsolás), és hogy nem sok-e. Ugyanakkor meg olyan jókat nevettem, ezek a párbeszédek bearanyozták a napjaimat, főleg, hogy nem vagyok mostanában jó hangulatban, így jó volt kicsit vidámkodni. Másrészt én is olyan típus vagyok, hogy sokszor elpoénkodom a legnagyobb problémáimat, én így dolgozom fel, ha valami nem kerek. Igyekszem arra figyelni, hogy ki vevő a hasonló feldolgozásra, kommunikációra, így azt mondom, hogy a megfelelő időben, helyen, emberrel ez nekem rendben van. Gondolom, hogy ez is egy átmeneti trend lett volna, mint a tanulmányozás, kozmikusság, szilárdság, sárkányfarka, ilyenek. Ha hozzám szólnak így a legnagyobb bajaim kitárgyalása közben, engem nem zavar. (De nagyon tetszik, ahogyan erre most rákérdeztél: demoklácia, löhögcsélés. 🙂 )
KedvelésKedvelés
a raccsolast en is szivesen elhagyom, de a humort, viccet, rohogest nagyon birom. kulonosen mivel en inkabb ertem a viccet mintsem jo humorom lenne, ugyhogy mellem kell valaki aki sziporkazik. Gyerekkoromban a tesom volt a vicces (most is az) ugyhogy reszemrol nagyon elvezem ami a blogon megy mostansag
KedvelésKedvelés
“Értem én a viccet, csak nem szeretem”
KedvelésKedvelés
Én örülnék, ha lenne egy hely kötetlenül dumálni, meg löhögcsélni a blogon, nem szeretnék zavarni másokat, akármiben is.
KedvelésKedvelés
Egyetértek, így vagyok vele én is.
KedvelésKedvelés
Másokat? Milyen másokat? Itt mi vagyunk teljes mellszélességben :))
KedvelésKedvelés
Meg teljes magasságban 😉
Azokat, akik nincsenek humoros kedvükben a téma miatt, vagy épp elnémítja őket a vidámkodás. Van olyan is.
Viszont, azt hiszem, hogy ha valakinek a személyisége olyan, hogy így bír reagálni, azt nem lehet és nem is korrekt elfolytani. De például a páltosdit folytathatnánk külön helyen, az csatlakozik, aki akar, ez független a posztok témáitól.
KedvelésKedvelés
:))
KedvelésKedvelés
Vagy akinek át kell rágnia magát a sok poénon, amiről úgyis lemaradt, mert napokat hagyott ki, ezért görgethet ezerrel, sistereg az egér.
KedvelésKedvelés
jogos.
KedvelésKedvelés
“Zaval-e téged a blog új tlendje, a löhögcsélés?”
Ha tudja az ember, hogy mi a pálya és veszi a lapot, akkor minden bizonnyal élvezetes, hiszen a közösség részeként érezheti magát. Ha meg nem bírja a stílust, akkor át lehet ugrani, vagy esetleg még nem esett le valami, tehát:
mals vissza olvasni! 🙂
KedvelésKedvelés
Lájk!
KedvelésKedvelés
nyisson Eva egy lohogcselot? ahogy mar van az oromkodo is? (ti irjatok:jo nekem) mit gondoltok?
KedvelésKedvelés
Én azt gondolom hogy kellene nekem egy löhögcsélő, Köszönjük Semese!
KedvelésKedvelés
És akkol az olyan lesz mint a dohányzó/ nem dohányzó? Ha lám jőn a löhöghetnék, akkor kilohanok a nem löhögőből a löhögőbe?
KedvelésKedvelés
😀
Hajnalka áll majd az ajtónál, és szedi a belépőt.
KedvelésKedvelés
asszem Gabi szedi a belepot.
KedvelésKedvelés
Hátttöööö…
KedvelésKedvelés
Gabitól meg lett vonva a pártbuxa, pedagógiailag.
KedvelésKedvelés
Most jut eszembe! De ez komoly:
– Mit mond a malac?
– Löf-löf.
(ezt a kislányom mondta anno)
KedvelésKedvelés
Pálttag lehetett mál akkol is. Vagy Hajnalka volt az óvónénije.
KedvelésKedvelés
az enyem meg mindig ezt mondja 😀
KedvelésKedvelés
én azt mondtam: jöf-jöf, na abból lett a raccs 😀
KedvelésKedvelés
pontosan. bar ugy azert eleg nehez lesz a napi aktualis temakhoz kapcsoldo poenokat mondani. erre megoldasi javaslat? bemasolni a lohogobe hogy a komoly temak kozul epp mire mondasz nagyon vicceset? kilohogjuk ott magunkat, aztan mehetunk vissza?
KedvelésKedvelés
Hát, nekem is ez jutott eszembe, hogy mikor viszem át a témát. Vagy majd valaki szól, hogy húzzál át, mert túl vicces vagy. 🙂
KedvelésKedvelés
kellene valami link ami mutatja a komoly tema hozzaszolasa alatt hogy ha erre kattintasz akkor atugorhatsz a lohogobe es ott latod csak az odavonatkozo poent, de asszem ez nem megvalosithato. ha mas szinnel irnank ami poen? es akkor azt at lehet ugrani ha nem erdekel valakit? tudunk ide mas szinnel irni? vagy mas betutipussal?
KedvelésKedvelés
😀
vagy ez komoly volt?
KedvelésKedvelés
agyalok a megoldason, ugyhogy kedves lohogok, dugjatok ide a fejeteket es otleteljunk.
KedvelésKedvelés
😀 😀 😀
ötletelek : a hűllye hozzászólás elejére 3 db figyelmesztető elrettentő röhögőfely kéne, hogy
a ződre vált vakbélgyulladásosok ottantú véletlenül se olvassanak tovább.
a végén pedig szintén 3 db röhögőfely figyelmesztet, hogy moskell asztán röhögni, márha nem jőne magától / úgyan, mint a buszonban a röhögőgép
szokta adni a taktust
😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
És annak mi legyen a jele, ami éppen most történik, hogy én most nem tudok reagálni, mert éppen nagyon röhögök.
KedvelésKedvelés
“a buszonban a röhögőgép
szokta adni a taktust” Ez meg mi???
KedvelésKedvelés
Csak annyit kérdeznék, sista, hogy ha majd lesz löhögcse topik, számíthatunk-e rád a pártban.
KedvelésKedvelés
sista szemlesütve meghatódik, szendén mosolyog, majd hevesen bólogat.
KedvelésKedvelés
te otleted, ne nekem koszond 🙂
KedvelésKedvelés
Még az is eszembe jutott, hogy a szakdogámban volt olyan rész, amit pont a nevetéssel foglalkozott, hogy bűn-e a nevetés. (Aki nevet, az a világon, így Istenen is nevet.)
KedvelésKedvelés
Isten a legnagyobb mókamester.
KedvelésKedvelés
Igen, en is azt hiszem.
KedvelésKedvelés
Bizony, mint ahogyan egyik kedvenc filmemben, a Dogmában is mondják:
“Az Istennek is van(lehet) humorérzéke. Nézzék csak meg a kacsacsőrű emlőst!”
KedvelésKedvelés
“I don’t want to start any blasphemous rumours
But I think that God’s got a sick sense of humor
And when I die I expect to find Him laughing.”
KedvelésKedvelés
Hoppá, Hajnalka, csak nem angolul idézel? Mi is ez akkor? Beszélsz-e vagy nem-e? Vagy csak úgy teszel-e vagy nem-e? Hoppácska, hoppácska.
KedvelésKedvelés
Én ma már nem merek röhögni.
KedvelésKedvelés
Most akkor mennyire kell komolyan venni ezt a hozzászólásfolyamot? Mert ha komoly, akkor nem vicces, hogy el akarjátok vinni a viccelődést a közszem elöl. De ha vicc, akkor komolyan tök jó!
KedvelésKedvelés
Szikrát várják a hangosbemondónál!
KedvelésKedvelés
Engem nem zavar. Altalanan jot rohogok. Amikir mar soknak tartottam a raccsolast, akkor atporgettem es kesz, folytattam masik kommentnel. Tolem akarmi lehet, en remekul szurok mindent.
Viszont azt is teljesen ertem, ha valakit ez zavar. Melyen magaba nez valaki, megrendul, mi meg raccsolva vihoraszunk. Hat na, tok ertheto ha valaki a francba kivanja.
Nem tamogatom, hogy kulon ultessuk a lohogcseloket 🙂 Szerintem nem kell kulon felulet es osztodni. Ugy gondolom, hogy a viccelodes es jokedvvel valo oldas, oldodas kell. A huszadik, targytol eltero, laccsolos poen mar sok. De ezt szerintem a laccsolok is erzik. Szoval mindenki maradjon ahol van!! 😀
Szerintem. 🙂
KedvelésKedvelés
Ezzel éltek egyet 🙂
Külön laccsolós-löhögős topic nem jó, nem követhető.
Szelintem (most gyakollok 😉 ) vagyunk annyila éltelmesek, hogy az élzékenyebbek is tudhatják, nem ellenük szól a viccelődés, ami sok-sok feszültséget feloldhat adott esetben.
Az igazán nagyon meledek dolgokon úgyse fog senki poénkodni és méltéket is tudunk majd taltani.
Szóval: nekem nagyon tetszik ez az új hang a blogon, elkél a súlyos témák között.
KedvelésKedvelés
lájk
KedvelésKedvelés
Én is pont ezt akartam írni, még jó, hogy végigolvastam a kommenteket! Itt nagyrészt azért tök értelmes emberek vannak, akik szerintem érzik, hogy mennyit lehet, mennyit nem.
KedvelésKedvelés
Én is szeretem, ha meg sok, átpörgetem. Szerintem sem kellene külön ültetni őket, már csak azért sem (önző szempont következik!), mert amilyen elmaradásokat produkálok mostanában a blogolvasásban, arra már nemigen jutna idő, hogy a löhögcsélőbe is benézzek, örülnék, ha a posztokat át bírom futni, meg a kommentek nagy részét. Aztán meg lemaradnék Bronislaw Kapolkyről (ezen azóta is vihogok), meg a sok vinnyogva röhögésről. Az márpedig gyógyszer. Köszönöm a szót. Az összes laccsolósat külön is. 🙂 (na jó, amelyik túl sok volt, azt már nem. na. de broni nem jár érte, tőlem legalábbis. 🙂 )
KedvelésKedvelés
Ááá, most látom csak.
Puszivödöl!
Ps.: Amelyik túl sok volt, azt ne tartsd meg, add tovább és tessék megköszönni.
KedvelésKedvelés
Ááááááá kaptam saját puszivödlöt Hajnalkátóóóóól!!!! 😀 Ezért epedek hetek óta, köszönöm, Hajnalkám!!!
KedvelésKedvelés
Hát mért nem szóltál??? Nesze, még egy naaaagy puszivödöl! Ha meg nem komolyan gondoltad, akkor meg is érdemled, ott van most a nyakadon két nem kellős puszivödöl. 😀 Most már három.
KedvelésKedvelés
De cuki, de konstruktív egy blogközösség! Beszarok rajtatok. Mennyi szempont, mennyi figyelem! Hajnalkám, hozd ki az ellenőrződ!
KedvelésKedvelés
Otthon felejtettem, Tanárnő. 😦
KedvelésKedvelés
nyeletlen kétévesek. tudtam, hogy ebből jól nem lehet kijönnöm.
KedvelésKedvelés
Á, anya, respect! 😀
És mindenkinek nagy tisztelet, aki le merte itt írni, hogy tele a málnamintás napozója. Télleg!
KedvelésKedvelés
Azért osztályfőnöki intő jár, bocsika.
KedvelésKedvelés
Igenis.
KedvelésKedvelés
Nem beszélek, másoltam, Ez Depeche Mode, a kedvenc együttesem forever, de szeretnék beszélni és jó is lennék benne, mert nagyon jó a nyelvérzékem, csak lusta vagyok. Régen minden kedvenc dalszövegemet lefordítottam szótárból és egy évig tanultam levelezőn angolul, van is 3 oklevelem, bibííí!
KedvelésKedvelés
Na azért.
KedvelésKedvelés
Nnna, akkor most már tudom, hogy mi volt az utolsó hibám a tesztben, legalábbis úgy rémlik, a cukit tippeltem.
KedvelésKedvelés
Beszédhibás, nyúlszájú, farkastorkú, dadogós, raccsoló, stb. embereknek kifejezetten szórakoztató és ízléses poén. Főleg rendszeresen, egymás után sokszor elismételve. Kb. ugyanaz a színvonal, mint amikor néhány kommentelő k. szilárd bántalmazott, iskolában kiközösített, hülyén elnevezett gyerekein löhögött. Beszédhibás gyerek voltam, aki évekig szenvedett azon, hogy megtanuljon rendesen beszélni. A környék összes logopédusát végigjártam, amíg az utolsó is le nem mondott rólam. Embertelenül sokat gyakoroltam még utána is, nyelvet tornáztatva, fogpiszkálóval a számban, hülye mondókákat órákig ismételve, nyelvemet ujjal a szájpadlásomhoz szorítva, beszédnaplót vezetve, stb. Majdnem felsőtagozatos lettem, mikorra sikerült szépen beszélnem. A fő nehézségem az volt, hogy képtelen voltam kimondani az -r betűt. A logopédusok által ajánlott egyik gyakorlat az volt, hogy az er helyett el betűt kell mondani. A terv az volt, hogy egy idő után automatikusan átáll a nyelvem az er-re. Minden gyerek rajtam löhögött (és elég sok felnőtt is, ők is biztos a “Nem, teljesen oké, felvidít”-ra szavaztak volna). Utána mikor ez nem ment, akkor té-vel kellett helyettesítenem az er-t, akkor nem röhögtek, hanem töhögtek rajtam. Ezzel sem tudtam megtanulni, utána jött a dé és a döhögés. A beszédhibákkal való poénkodás számomra kb. azzal egyenértékű, mint egy vak botladozását imitálni, és utána löhögni rajta. Egy idétlen hetedikes vicce. Tuti, hogy sok embert elriaszt innen. És rohadtul nem számít hogyan indult, meg hogy eredetileg nem bántásnak szántátok, senki nem fogja visszakeresni a hatmillió komment között, inkább csendben elkullog.
KedvelésKedvelés
Nezd, amit irtam, csak pelda volt. Arra vonatkozoan irtam, hogy tudni kell, hol a hatar: a huszadik poen mar mindenbol sok es figyeljunk egymasra, ehhez nem kell kulon felulet….
Ami a raccsolos poenokat illeti. Teljesen igazad van. Mindenki mentsegere legyen mondva, hogy tenyleg egy Monthy Phyton filmbol idezettek alapjan indult. En most irtam barmit is l-lel eloszor es nem gondoltam bele, hogy ez valakinek ilyen rosszul eshet, ennyire fajo sebeket tephet fel. Ne haragudj! Figyelmessegbol es empatiabol is buktam most. Es en szemely szerint koszonom, hogy ezeket leirtad! Sokan vagyunk es sokfelek es soha nem tudhatjuk kinek mi a hattere, tortenete. Itt ezt tokeletesen figyelmen kivul hagytam, hagytuk. Bocsanat!
Viszont en nem emlekszem arra, hogy barki is K.Sz. gyerekein rohogott volna itt… Egyik kislany kapcsan irta valaki, hogy milyen a neve. Eva szolt, hogy arrol sem tehet es mas nem hangzott el es senki nem rohogott rajtuk. Vagy en nem olvastam figyelmesen?
Kerlek, ne feltetelezz rosszindulatot itt!
KedvelésKedvelés
Egyetértek, és én is köszönöm, hogy ezt leírtad. Mostanában nem nagyon szeretek kommenteket olvasni. Ha David Thorne kell, odamegyek, de itt elveszi a kedvemet és fityiszt mutat az elfogadásnak a túlzásba vitt, ráadásul beszédhibával való vicceskedés. Egész egyszerűen itt nem ezt várnám. Mondani pedig nem merem, mert akkor attól félek, hogy kapok valami ha-nem-tetszik-menjek-innent, és meg leszek bélyegezve mint fapicsa vagy valami. Tudom, hogy itt mindenki intelligensebb ennél, satöbbi, de mégis. Ez szokott történni. Én pedig megint kint találom magam a közösség margóján, mint mindig.
És nem, ez nem azt jelenti, hogy most már mindig hallgasson mindenki ájtatos képpel. Nekem rohadt jó a humorom, itt is röhögtem már erőst. Csak ez túl sok, és én kényelmetlenül érzem magam, és ezek szerint mások is.
KedvelésKedvelés
köszönöm, egyetértek.
KedvelésKedvelés
azt hittem, hogy egyedül vagyok azzal, hogy ez idegesít. meg a broni még jobban, az már elsőre is erőltetett, bocsánat, ha rosszat mondok ezzel. tök fura, hogy csomószor van ilyen, hogy azt képzelem, hogy teljesen egyedül vagyok egy gondolattal, és kierül, hogy ugyanazon a helyen még vagy harmincan gondolják ugyanezt 🙂
amúgy meg lávszeretet mindenkinek, és világbéke
KedvelésKedvelés
De ez természetes, nem? Az a jó, hogy semmi sem kötelező. Ki ékezet nélkül ír, ki a fényevő vallásáról ír folyton, más csimotának nevezi a gyerekét, ki meg trágárul vagy erőltetetten poénkodik. Elférünk. Nem baj. Ezeken felül van a szeretet.
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon szépen írtad.
KedvelésKedvelés
“Mondani pedig nem merem, mert akkor attól félek, hogy kapok valami ha-nem-tetszik-menjek-innent, és meg leszek bélyegezve mint fapicsa vagy valami.”
reszemrol dobbenet hogy ezt feltetelezed rolunk. jo lenne ha mondanad. irtam ehhez a temahoz a konstruktiv bejegyzeshez is, most epp az aljan van a komment folyamnak, nem tudom hol lesz mire ezt olvasod. Pont azert irtam meg oda is, mert meg vagyok dobbenve hogy nem mertel szolni es rosszul esik amit felteteleztel.
KedvelésKedvelés
A régi társadalmi beidegződések és traumák, a sorozatos kirekesztettség végeredménye nem múlik el csak úgy, Semese. Akkor sem, ha rosszul esik. A végletesen túlérzékeny, a jókislány is ott van, csak nem tűnik úgy fel és nem is olyan élvezetes, mint a felszabadultan kacagó.
KedvelésKedvelés
ezt Ritanak irtam
KedvelésKedvelés
Szia! Sajnálom, hogy megbántottalak ezzel a laccsolós stílusú humorizálással.
Nem jutott eszembe, hogy ez valakinek ilyen súlyos problémát is jelenthet.
Gondolkozom azon, hogy képes leszek -e valaha úgy élni, hogy mindig másokra, mások érzékeny pontjaira figyelek?
Azt hiszem nem, ez számomra lehetetlen vállalásnak tűnik.
De épp ezért, azt viszont vállalom ha eltolok valamit, így a mostani helyzetet is. Ne haragudj!
Remélem, hogy lesz erre a problémára megoldás, mert úgy, ahogy téged nem szeretnélek megbántani, úgy azt sem szeretném, ha másoknak kellene önmagukat, a személyiségük humoros oldalát háttérbe szorítani, mert az sem volna liberális, bár lehet hogy tévedek.
Addig is lemondok erről a viccelődésről.
KedvelésKedvelés
Jó, hogy felvetődött a kérdés, a szavazás állása szerint úgy látom, nem csak nekem volt már sok ebből a raccsolós poénkodásból. rengeteg időt, teret vesz el, és ami vicces egyszer, mosolygós másodjára, az ötvenkilencedikre inkább kínos. Volt olyan, hogy amikor ezret görgettem már lefelé, és még mindig ez, vagy a bronizás ment, inkább kiléptem, és ez persze elsősorban nekem veszteség. Néha a téma miatt meg már egyenesen ízléstelen a röhögcsélés, nem hiszek abban, hogy a humor mindent megold, ez kb. ugyanaz, hogy csak pozitívan kell gondolkodnod, és az élet máris napfényes, üde rét lesz.
És nem azért, mert a ,,ződre vált vakbélgyulladásosok” közé tartoznék (kösszép), hanem mert nekem másfajta a humorom, a filmekben sem a hasra esésen meg az altáji vicceken röhögök. A Monthy Pythont kifejezetten kedvelem, az abszurd humor nagy rajongója vagyok, de ha ők is erre az egyfajta, raccsolód poénra építették volna a filmet, ki a fene rajongana érte?
KedvelésKedvelés
Egyetértek Zsuzska,Rita.Szeretek nevetni,viccelődni-még ha nem is olyan az életem,hogy lenne min,de ha nem vagyok képes magamon néha röhögni,akkor sokszor sírni kellene,ami semmivel sem jobb-de ez a sok raccsolásos poénkodás úgy érzem a blog színvonalának a rovására megy.Nem szeretnék senkit megbántani ezzel,főleg hogy a PUSZIVÖDÖL szívemhez nőtt és nem először írtam le
KedvelésKedvelés
Ahogy Farkas Viki is írta :”Sokan vagyunk és sokfélék és soha nem tudhatjuk kinek mi a háttere, története”-ez a blog meg az összetartásról, összetartozásról is szól ugye?Én meg nagyon szeretek itt veletek összetartozni 😀
KedvelésKedvelés
nem akartam se megbántani sem hajnalkát, sem mást. világos, hogy jó egy olyan közösségbe tartozni, ahol az ember önmagát adhatja és örül annak, ha más is jól érzi magát vele és nem szól rá a házmester. (lásd éva idevonatkozó írását: sok vagyok.) élőben valószínűleg bírnám, azt hiszem, nekem írásban sok ez.
KedvelésKedvelés
Szerintem teljesen rendben van a poénkodás, meg a röhögés, nekem is sokszor folynak a könnyeim, de én a szerintem a laccsolós hozzászólások valahogy Ponciusz megmondja blogjára jobban passzolnak. És léci ne vegyétek bántásnak.
KedvelésKedvelés
Most van az, hogy jobb lenne, ráharapni a nyelvemre, de nem.
Nagyon örülök az oldódásnak, a humornak, engem abszolút nem zavar a viccelődés, sosem éreztem bántó szándékúnak. Ha meguntam, azokon a rövid kommenteken átpörgetek, amin látszik, hogy poénkodás.és úgyis elhal egy idő után (és lesz helyette más). De szerintem a viccelődők is érzik, hogy mikor elég, maximum kicsit más a küszöbük.
Tolerancia, ugyebár…Szerintem akit ez elriaszt a blog olvasásától, az az nem hiszem, hogy hosszú távon is jól érezné magát itt, mert véleménykülönbség, érzékenységkülönbség miatt óhatatlanul is előfordul, hiába vagyunk a legjobb szándékkal egymás iránt.
(Ha már szóba került, engem a jóindulatú hozzászólók rendszabályozása riasztana el. Örömmel jövök beszélgetni, a legjobbat feltételezem az ittlevőktől, a tőlem telhető legnagyobb tapintattal fordulok mindenkihez, de vigyázzba állni nem szeretek sehol.)
Sok internetes közösségben megéltem már a csoportfejlődés szakaszait, és nagyon bízom benne, hogy itt még messze van a szétválás szakasza.
KedvelésKedvelés
Pont így én is! Számomra a figyelem nagyon fontos, de a píszíséget is túlzásba lehet vinni és azt sem szeretem, ha leforráznak. Mindig kerültem azokat az embereket, akik vadászták a szavaimban a fogódzót, mikor lehet helyreigazítani végre.
Én szeretek ide jönni. Annyi fontos téma, annyi fontos vélemény és humor is van, jó hely ez. Ha olyanom van, elolvasom a teljes bejegyzést, a hozzászólásokkal együtt. Volt olyan is, hogy többször kellett nekifutnom egy cikknek, idegesített, mert nem értettem, otthagytam, újrakezdtem, felfogtam. A humort szeretem, az élet sója, kellemes emlékem, amikor a férjem temetésén a régen látott ismerősök jókat kacagtak. Lehet, hogy csak a feszültséget oldották, az se gond, sőt.
(a humorcsatorna szenteste a Brian életét adta, sztem vicces. 🙂 )
KedvelésKedvelés
Köszönöm
KedvelésKedvelés
pont így. köszönöm!
KedvelésKedvelés
“Tolerancia, ugyebár…Szerintem akit ez elriaszt a blog olvasásától, az az nem hiszem, hogy hosszú távon is jól érezné magát itt, mert véleménykülönbség, érzékenységkülönbség miatt óhatatlanul is előfordul, hiába vagyunk a legjobb szándékkal egymás iránt.”
A kezdetektől olvasom a blogot, lehet ezt hosszú távnak nevezni, ugye. Toleráns is vagyok, mert még csak azt sem mondtam, hogy tessék külön felületen viháncolni, de hogy nem értékelem ezt a humort, azt szeretném tudatni.
Kellemetlen viszont olyan jelzőkkel találkozni, mint amit reggel is idéztem -már nem tudom, kitől-, miszerint ,,ződre vált vakbélgyulladásosok” azok, kik nem röhögcsélnek a raccsolós és bronis poénokon.
Na, ez nem toleráns, azt gondolom. És elriaszt a kommentek olvasásától, de ezt meg nem szeretném, mert azért van ott sok olyan gondolat, amiért érdemes végigpörgetni, csak hát… kellemetlen, meg még idegesítő is.
KedvelésKedvelés
Sajnálom, hogy idegesít, de örülök, hogy itt maradtál.
KedvelésKedvelés
“Toleráns is vagyok, mert még csak azt sem mondtam, hogy tessék külön felületen viháncolni,”
bocs, de errol meg az jutott eszembe, hogy “hiszen kozejuk is lovethettem volna”
KedvelésKedvelés
vicc volt! 🙂
KedvelésKedvelés
egyetértek
KedvelésKedvelés
Én nagyon szívesen olvasnék posztot, akár vendégposztot a humorról. Meddig tart a viccelődés, és hol kezdődik a gúnyolódás, cikizés? Ami nekem vicces, másnak fájhat, és eszembe sem jut, hogy ez a másiknak rossz. A viccelődés nem mindig valamilyen hiány kifordítása? Kinek mit jelent az a hiány? Én nem hallok tökélesen, és volt időszak, amikor ez nagyon kiborított, és ha valaki viccelni próbált volna velem ezzel kapcsolatban, nagyon fájt volna. Most már viszont én is elviccelem, és nem zavar az sem, ha más kezd el ezen poénkodni. Lehet azt is mondani, hogy intelligencia kérdése, hogy érezzem a határt, de mindenkinek nagyon mások a határai e téren. Egyszer írtam egy vicces cikket arról, hogy milyen olaszokkal dolgozni, majd megmutattam olasz ismerősöknek. Volt, aki jót röhögött, volt, aki meg megsértődött rajta.
KedvelésKedvelés
Hm. Ezen el fogok gondolkozni, ha lesz időm. Volna ihletem erről írni. 🙂
KedvelésKedvelés
Szívesen elolvasnám, ha megírnád. Én nem tudnám rendesen összerakni a gondolataimat ezzel kapcsolatban.
KedvelésKedvelés
Nevezzetek erzeketlennek, de nekem sokkal jobban esik a termeszetes extremitas, a hatarok tullepese, a sokfeleseg es ennek oszinte vallalasa, mint a szent anyak delutani kreativ szakkoreben a vonalszeru es dogunalmas hudefigyelunkegymasra, hudejoemberekvagyunk, hudeviselkedunk hozzaallas. Igy van egy szep kis haranggorbenk, ami az olvasok/hozzaszolok magatartasat jellemzi, ami legalabb oszinte es izgalmas. Ha osszeadnank minden velemenyt es elosztanank a velemenyezok szamaval, az lenne a kozepszar.
KedvelésKedvelés
Érzéketlen.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
köszi. csatlakozom.
(érzéketlen cinikus állat vagyok. mondtam már? meg a pokol tüze is bejátszik)
nekem ma is rengeteget adott a málnamintás napozó (ami tele lett mostanra. ezt így, elképzelem)
meg az, hogy Gabitól meg lett vonva a pártbuxa, pedagógiailag.
hajnalka ezeket csípőből nyomja. nekem bámulat és ámulat. eredeti és konzekvens.
amikor hajnalka való életét is közben közben megismerjük. egy odavetett humorba csomagolt keserűségként. az üt. nagyot.
és az ott a katarzis maga.
KedvelésKedvelés
Hűűű! Köszönöm. A fényezést is, meg, hogy látsz engem. Mikor nem hajnalka vagyok, akkor is.
KedvelésKedvelés
persze hogy látlak.
meg figyelek is.
KedvelésKedvelés
igen, én is pont így vagyok ezzel. lenyűgöz. és Beton Irén kommentjéhez is lájk.
plusz annyi sok komoly dologról írunk, és nekem tök jól esik hogy lehet nemkomolykodni is.
KedvelésKedvelés
lájklájklájk
KedvelésKedvelés
igen, ezt olyan jól mondod, árnika, nem tudtam rátapintani, honnan ismerős az érzés, de nekem is van valami keserű ebben a humorban. itt nem tudok olyan lenni, de élőben akkor van ez a féktelen viháncolás akár idétlenségeken is, amikor nagyon nyom valami. kínomban szoktam elveszteni így a fejem, és olyankor mindig túlzásba is visszük. olyankor úgy folyik az ember könnye, hogy tényleg nem tudja, sír-e vagy nevet.
KedvelésKedvelés
Csatlakozom. Nagyon klassz, hogy nincsenek trollok, hogy vannak szabályai a kommentelésnek. Ettől biztonságban érzem magam itt, nagyon élvezem a természetes sokféleséget, ahogy van itt közönséges, arisztokratikus, csúcsokos, érzékeny. Érezhetően sosem akar senki rosszat, akkor sem, ha a poénkodás néha sok, akkor sem ha néhány beszélgetés húsba vág.
De inkább vágjon húsba, vagy bosszantson, mint hogy eltartott ujjal járjunk körtáncot.
KedvelésKedvelés
Júj, ezt annyira viccesen írtad!! 😀
KedvelésKedvelés
“… van itt közönséges, arisztokratikus, csúcsokos, érzékeny.”
Remélem nem rám gondolsz a közönségessel. Ez egy kicsit azért odacsapós lett…
KedvelésKedvelés
Rám gondolt szerintem. Bevállalom, amúgy csernusosan.
KedvelésKedvelés
Jajj, neee, ez pozitív töltetű volt!!! És szarul fogalmaztam, legyen inkább szókimondó, nyers, vagy ilyenek! Amúgy többek közt magamra, rád, és hajnalkámra is gondoltam, mert szoktam trágárkodni, sőt mi több imádok emelkedettem beszélgetésbe oda nem illően, közönségesen fogalmazni. Szerintem ez tök jó, új megvilágítást ad sokmindennek, ha nem finomkodunk.
Abba ne hagyjátok, légyszi.
KedvelésKedvelés
Meg hát itt vagyunk ezen a blogon, értjük a szövegeket, a témákat, ez már olyan biztosítékot nyújt a szellemi színvonalra, hogy rossz értelemben vett “közönségesség” fel sem merülhet.
KedvelésKedvelés
“sőt mi több imádok emelkedettem beszélgetésbe oda nem illően, közönségesen fogalmazni” Hú, ezt én is imádom!
KedvelésKedvelés
Akkor semmi gond! Én ma azt hiszem hiperérzékeny vagyok, bajom van a világgal épp… Ne vedd magadra, másnak biztos világos volt. Jáj.
Na jó, most megyek és jól megsértődöm a dohányzóasztalra!
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Na, most úgy érzem magam mint egy trakotor. Nagyon gázul fogalmaztam, dicsérni akartam, aztán odacsapós lett. Nagyon bírom minden régi és új kommentelő stílusát, erre bénázok, és beszólok. Szóval ne haragudjatok.
KedvelésKedvelés
No, no… Akarsz róla beszélni? Nem vagy traktor.
Én tutira nem haragszom. 🙂 Pont értem, hogy értetted.
KedvelésKedvelés
kurvára értelek és szerintem jól mondod, én is ezt bírom itt, sok egyéb mellett, a színvonalat és a sokféleséget.
KedvelésKedvelés
Én bírom a traktorokat, szerintem igazán komoly arcok.
Zsoltibarátom szomszédján, a Lali bácsin például keresztül ment egy traktor, de semmi baja sem lett, mert éppen kifújta a levegőt, amikor az ördögi masina átall haladt rajta.
Devorah, én úgy örültem a kommentednek 🙂
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Én viszonylag ritkán csatlakozom a humorkodáshoz, mert valahogy sosem akkor vagyok ott, meg még valami kell, hogy igazán laza és humoros legyek “ismeretlenek” között. Viszont nagyon élvezem, sokszor sírva röhögök, ha épp nincs kedvem hozzá, pörgetem. Azt viszont sajnálom, ha valaki bántónak érzi, biztos nekem is van olyan pontom, ami fájna, ha viccelődnének rajta. Viszont azt gondolnám, hogy mivel nem nekem szánták (pl. a laccsolást nem egy ember, nem is a beszédhibások kifigurázására, hanem egy olyan filmre emlékezve, aminek már a főcímén röhögök), nem sértődnék meg. Ezzel nem szeretném elvitatni senkitől a jogot, hogy bántónak érezzen valamit, ez csak az én gondolatom. Azt gondolnám, nekem van dolgom az érzéssel, nem a többieknek.
KedvelésKedvelés
Talán nem is kellene beleszólnom, mert egy ideje csak olvasok (azt mindig), de nagyon keveset kommentelek (nyilván az újabb olvasók nem is tudják, ki vagyok), de engem is nagyon zavar az, ha egy viszonylag egyszerű poénon (? valódi poén az -l-ezés, meg a broni, meg a sarokban térdelés?) még hetekig, hónapokig lovagolnak. Azt érzem, hogy a századik után már kínos (azt ismeritek, amikor valaki hamisan és rosszul énekel, és én olyannyira kínosnak érzem, mintha én tenném, pedig semmi közöm hozzá?).
És igen, lehet görgetni, szoktam is, de sokszor már nehéz a sok ismételt vicces hozzászólás között megtalálni az érdemi részeket.
Azért persze mindenkit üdvözlök és remélem, még sokáig valahogy egyben tud maradni a társaság!
KedvelésKedvelés
Decemberben kétszer kaptam röhögő görcsöt. Egyet a hároméves lányom okozott, a másikat Hajnalka. Gyakran eszembe is jut, és olyankor (még) derűs(ebb) leszek.
Szóval a röhögés számomra oké. A löhögés viszont nem jön be. Eléggé felszínesnek tűnnek a raccsoló hozzászólások. És most már erőltetettnek is. Nem jut eszembe egy jó raccsoló poén sem (mondjuk ezek lehet, hogy az én készülékem hibái, mert eleve előítélettel vagyok irántuk), az viszont igen, amikor nem értettem meg a mondanivalót. És az is, amikor ribizli lefordította a laccsolását magyarra.
KedvelésKedvelés
Aláírom, hogy idegesítő és nagyon zavaró lehet azoknak, akik nem (csak) ezért olvassák a blogot. Belátom és megértem, igen. Laccsolás részemről abbahagyva, röhögés még megfontolás alatt.
KedvelésKedvelés
:DDD “röhögés még megfontolás alatt.” – Na, én ezt imádom, Hajnalka, hogy ülök a munkahelyemen, unalom, és akkor elolvasok tőled egy mondatot, és hangosan felröhögök. 🙂
KedvelésKedvelés
Tisztelt Bíróság! Én itt próbálnék jó útra térni, de egyesek nem hagyják. Belevisznek. Ártatlan vagyok!
KedvelésKedvelés
Hiheto….
KedvelésKedvelés
Nekem is van két, temetésen röhögős sztorim, veled érzek.
KedvelésKedvelés
😀 😀 😀 Ha-ha-ha,láttam én a filmekben: ott is mindenki azt mondja a bíróság előtt,hogy ártatlan 😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Egyszer elmentunk egy teves temetesre es a ravatalozoban vettuk eszre, hogy rossz helyen vagyunk, be voltunk szorulva kabe otven gyaszolo ismeretlen koze, akik mind minket neztek es rohogogorcsot kaptunk ketten egyszerre, allati kinos volt, futva menekultunk.
KedvelésKedvelés
Beton Irén, jót nevettem. 🙂 Írtam a napokban, hogy mi ugyanígy keveredtünk egy bibliaórára, ahol az volt a téma, hogy megtértél-e már…:)
KedvelésKedvelés
A tevés temetésen ki megy elöl? A teve vagy a pap?
KedvelésKedvelés
A pap megy elöl, tevén.
KedvelésKedvelés
nyáááá…. csapkodom az asztalt
KedvelésKedvelés
Látom magam előtt. És értem is. 😉
KedvelésKedvelés
Kezd a helyzet emlékeztetni Woody Allen Melinda és Melindájára, amiben az az alapkérdés, hogy az élet komikus vagy tragikus oldalát kell -e hangsúlyozni, melyik szempontból kell drámát avagy komédiát írni.
Ez a temetésen röhögés kapcsán jutott eszembe, úgyhogy Beton Irén es Hajnalka hibája. Különben nekem is van ilyen sztorim, harangozo nadragszar es frottir zokni is van benne.
KedvelésKedvelés
Az enyémben meg beszéd közben le-lecsattanó, papi felső műfogsor van.
A balhét meg elviszem.
KedvelésKedvelés
Én temetésen – unokatesóm papája halt meg – akkor kaptam röhögőgörcsöt még gyerekként, mikor a szél a plébános fejére fújta a reverendáját, de ő nem tett semmit, csak mondta a szöveget a több rétegnyi cucc alatt, úgy, hogy nem látszott a feje. Nagyon gáz, de röhögnöm kellett, és láttam anyámon, hogy ő is alig bírja komoly képpel.
KedvelésKedvelés
Na ugye. A legszörnyűbb helyzetekben is akad komikus pillanat, amit bűn nem észrevenni. Ez az en filozófiám, nem valami bonyolult, hmm?
😉
KedvelésKedvelés
Nem. Elvégre “minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő”
KedvelésKedvelés
Van egy régi videó, ami egy riporterről szól, aki egy népszerű beszélgetős műsort vezetett. Egyszer az orvosi műhibákról beszélgettek, és röhögőgörcsöt kapott, egyszerűen nem bírta abbahagyni a nevetést, élő műsor volt, így ráment a karrierje.
KedvelésKedvelés
Erre gondolsz?
KedvelésKedvelés
Igen, ez volt az.
KedvelésKedvelés
ámen
KedvelésKedvelés
Bémen.
Kitartás gyerek ügyben, csak az első 15-20 év ilyen húzós, utána sokkal keményebb lesz. 😀
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
ezdejó
KedvelésKedvelés
egy brancsban vagyunk, Hajnalkám, Mesterem a galádságban, büszke vagyok.
KedvelésKedvelés
Részemről a megajándékozottság!
KedvelésKedvelés
Ritkán írok és most a témáról is lemaradtam, csak most olvasom a hozzászólásokat, de hadd mondjam el, hogy én nagyon bírlak Hajnalka, a löhögcséléssel együtt.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, ez most nagyon jól jött! Puszivödöl!
KedvelésKedvelés
akkor hogy osszefoglaljam, ha mindenki elhagyja a beszedhibat, a sarokba terdelest es Bronit, DE ha ezeken kivul vicces dolog jut eszebe, azt kozli, majd ha ezek utan nagy rohoges es vihancolas tor ki, az ok? az nem zavar senkit? Jol ertettem a problemat?
KedvelésKedvelés
Én is így értettem. Szerintem OK.
KedvelésKedvelés
Én is így értettem, talán a csoki kimaradt.
Viszont így felsorolva, hát… nagyon röhögök.
KedvelésKedvelés
Javíthatatlan vagy.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: konstruktív | csak az olvassa — én szóltam
ha innen is kive`sz a vidamsag, akkor tehetsz a siromra csokit Hajni. Epp melypontozok
KedvelésKedvelés
Bár én ritkán kommentelek, és néhány napja olvasni se érkeztem nagyon, azért élveztem a hozzászólásokat, a röhögőseket is 😀 Halnalka humorát külön nagyon szerettem, meg a rá adott válaszokat is, akkor is ha volt amit nem értettem (összekacsintós utalások) 🙂
Remélem nem ment el végleg, és élvezhetjük még a humorát.
Ha lenne külön humorkodós felület, azt is szívesen olvasnám, de nekem így is belefért, nem zavartattam magam, hogy a röhögős posztok közé odaszúrjam az elmélyedős-szívfájdalmasat, és láss csodát, arra a posztra nem is kaptam oda nem illő kommentet, hiába folyt eggyel feljebb löhögcsélés.
KedvelésKedvelés
Puszivödöl! 🙂
KedvelésKedvelés
az utóbbi időben kevesebbet jártam erre, így fel se tűnt, hogy Bronisław, az érdekvédelmi (éldekvédelmi? 😛 ) vascső ilyen karriert futott be. én talán egyszer említettem meg, de ahogy látom, hónapok óta tartó mém lett belőle, aminek még a közösséget is sikerült megosztania — hát LOL, ezt nevezem íves pályafutásnak 🙂
KedvelésKedvelés
Imádtam Bronit! Illőn meggyászolom. Járhatnál erre gyakrabban is, mondjuk, a csokoládémisszió topik felé.
KedvelésKedvelés
Nem csak itt a blogon folyik a löhögcsélés 😀
KedvelésKedvelés