figyelmes olvasók

Közzétéve Szerző:

Hajnalkám rágta a fülem, vizsgaidőszak van, meg egyébként is, régen volt, és hát van egy téma, amivel nagyon küzdök, nem megy. És még keveset is alszom, meg más munkám is van.

Nem a személyem a lényeg, nem vagyok én Rákosi elvtárs, de az igazán figyelmes olvasó átmegy 90 (legalább) vagy száz százalékkal! Ha mégsem, inkább keresd ki!

Mutatja az eredményt, de a megoldást nem; többször is nekifuthatsz.

Felugró ablakban:

Take Our Quiz!

Vagy ha így jobban szeretnéd:

Jó mulatást!

210 thoughts on “figyelmes olvasók”

      • Arien, ma reggel eszembe jutottál, ill. a “beszélgetésünk” a bagolyságról. Most a szüleimnél vagyok, tegnap mondtam nekik, hogy ma menjünk el levegőzni kicsit egyik kedvenc helyünkre. Erre ma reggel hétkor apám szolidan kopogtatott az ajtómon, hogy ébredjek lassan, mert akkor induljunk levegőzni. 🙂

        Kedvelés

      • Hát, tollampapirom, ha hétfőn már dolgozni fogsz, akkor remélem megköszönted apukádnak, hogy elkezdett visszaszoktatni a normál kerékvágásba! 🙂
        Egyébként ilyen ez a bagolyság, most a hosszabb szabi alatt, simán átszoktam a hajnal 1-2 alvás, 11 körüli ébredésre. Mekkora kánaán lenne ez a ritmus nekem hétköznap is!
        Tudom bilibe lóg…

        Kedvelés

  21. A teszt kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy ki milyen diák volt?

    Kezdem én. Nálunk (a családban) az volt az elv, hogy kitűnő tanuló nincs, mert az nagyon ritka, hogy valaki egyszerre jó magyarból és matekból, plusz még idegen nyelveken is elboldogul, és még énekelni is tud, a sportban is jeleskedik, és kézügyessége is van. Ennek fényében eleve feladtam a matekot, hármas voltam belőle mindig. Apám azt nevelte belém, hogy válasszak ki pár tantárgyat, ami érdekel, és amiből jó tudok lenni, azokból elvárta a jó eredményt, a többi meg görbüljön.

    Gimnáziumban szerettem olvasni, nagyon jó voltam a nyelvekből, érdekelt a földrajz, viszont matekból továbbra sem erőltettem meg magamat, kémiára pedig nem jártam be, mert úgy gondoltam, hogy annak a tantárgynak nincs értelme. Múltkor a kezembe kerültek a gimis bizonyítványaim, és még én is meglepődtem, hogy mennyit hiányoztam. Sokat lógtam, nagyon sokat. Stresszes voltam a dolgozatok előtt. Szerettem a tanáraimat, az osztálytársaimat, de kínlódtam a kötöttségek miatt. Reggelente elaludtam. Nem voltam aktív, kiemelkedő, nem jártam versenyekre. Sportban voltam a leggyengébb, rettegtem a tesitől, volt egy idősebb, szadista tanárunk, aki mindenkit Katinak szólított. Jobban féltem a talajgyakorlattól, mint egy történelem dolgozattól.

    Általánosban nagyon aktív voltam, mindenféle dolgokban benne voltam, ezért egyszer kitagadtak. Gimiben féltem, hogy hasonló helyzetbe kerülök, így ott inkább nem vállaltam el semmit.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nagyon aktív gyerek voltam, mindenben benne voltam, mindent elvállaltam, és ezt szerettem is. Nem gondoltam, hogy ez valakit bántata, a többiek eleve nem is akartak plusz feladatokat vállalni. Egyik nap bementem az iskolába, és senki nem szólt hozzám, ill. főleg a hangadó lányok nem, akik addig a barátnőim voltak. Majd valaki elmondta, hogy ez azért van, mert mindig mindent én csinálok, és ez nem teszik nekik. Egy napig tartott, másnap bocsánatot kértek, de én annyira haragudtam, hogy utána én sem szóltam hozzájuk egy ideig. Utána alakult ki bennem az, hogy aktívnak lenni nem jó. Később kevesebb feladatot vállaltam, de más sem vállalta el ezeket.
        Nagyon rosszul esett, mélyen megmaradt bennem, még most, felnőttként is félek közösségekhez csatlakozni. Nyitott vagyok, ismerkedős, olyan típus, aki két perc alatt feltalálja magát idegenek között, de hosszabb távon mindig bennem van az érzés, hogy mikor fogok valamit elrontani.

        Kedvelés

      • Sajnálom, igazán. Egyszer én is részese voltam általánosban egy hasonló történetnek, a másik oldalról. Szégyellem. Azt hiszem hasonlóan igazságtalanok voltunk, és mély nyomott hagyhattunk.

        Kedvelés

      • Engem pont ellenkezőleg, azért cseszegettek, mert nem akartam semmit elvállalni – a többiek sem, de úgy gondolták, mivel én jó tanuló vagyok, nekem muszáj.

        Kedvelés

      • ‘Nyitott vagyok, ismerkedős, olyan típus, aki két perc alatt feltalálja magát idegenek között, de hosszabb távon mindig bennem van az érzés, hogy mikor fogok valamit elrontani.’
        Nahát, ebben magamra ismertem. Most elgondolkozom rajta, hogy miben gyökerezik vajon?

        Kedvelés

      • Én is ezen agyalok éppen. Ez az érzés nem jellemző rám általánosságban, de a közösségi lét kapcsán állandó kísérőm. Arra tippelek, hogy nem a kitagadós történetem ennek a forrása, korábbi esemény lehetett. Nálam konfliktuskezelési gondokat is takar(hat). Benne vagyok a csapatban, de ha balhé van, annak csak az lehet a vége, hogy kilépek, esetleg kitesznek. Miért? Mert nekem nincs energiám vitatkozni – szoktam volt mondani, de jó duma. (Most már van.) Mert minden csak tökéletes lehet. És mi van, ha kitesznek? Akkor az azt jelenti, hogy sz@r alak vagyok? (Bocs, hogy itt elemezgetem magamat, de most ezek jutottak eszembe, leírtam.)

        Kedvelés

      • 😀 Most nagyon megnevettettél, mert én is ugyanezen a gondolatmeneten rágtam át magam. Engem is kizártak, családi körülmények és deviancia (hazudozás, koravénség, intrikák) miatt, de nem tudom, hogy ez -e az oka, a tippem az hogy nem.
        Konfliktuskezeléssel vannak gondjaim, nem bírom amikor a csapatomban probléma van, azt nem bírom a legjobban, amikor én vagyok a konfliktus -forrás, legalábbis a fele. Olyankor gyorsan háttérbe vonulok, mert attól félek, hogy ott a világvége, és megváltoznak az egyébként jól kialakított viszonyaim. De az miért baj? Gondolom természetes, hogy megváltoznak a viszonyok, és nem is mindig kár értük.
        Neurózis…?

        Kedvelés

      • Lehet, hogy nem változnak meg a viszonyok, csak olyan történik, ami addig még nem. Azt vettem észre, hogy ilyen helyzetben sokszor csak bennem változik meg a viszony, a másik fél ugyanúgy megy tovább, mint korábban. Még az is lehet, hogy ő elfelejti, mert rutinosabb, én még önmarcangolok, hogy mit szúrtam el. Egy ideje belemegyek a konfliktusokba, egyre jobban kezelem, és nem azért, mert elérem, amit akartam, nem darálnak le, hanem azért, mert látom, hogy ezt túl lehet élni. Viszont ez inkább a kétszemélyes helyzetekben van így, közösségi szinten még nem működik. Úgy értem, hogyha egy emberrel van konfliktus, már nem jelent akkora gondot. Viszont ha egy csapatban van balhé, és sokan nekem ugranak, akkor nem tudom kezelni.

        Kedvelés

      • Igen, számomra az a kérdés, hogy mást hogyan nem zökkent ki egy konfliktus?
        Valóban, látom hogy az illető megy tovább, sem ő, sem a helyzet nem változott meg, csak én állok hozzá és érzek másképp.
        Engem többek közt ez is megerősít abban, hogy a konfliktusokba bele lehet menni, mert ezek nekem nagyobb jelentőségűek, mint a környezetem tagjainak, vagy legalábbis az alapján, amennyit mutatnak belőle.

        Kedvelés

      • Nekem rettenetes felemelő érzés volt, amikor először megtörtént, hogy egy konfliktus után nem éreztem semmit. Eleinte rossz érzésem volt, aztán nem volt olyan rossz érzésem, utána meg azt vettem észre, hogy nem volt semmilyen érzésem, csináltam a dolgomat tovább, ez volt a legjobb. De mint írtam, közösségi szinten, több emberrel ez még nem nagyon megy nekem. Kíváncsi vagyok a holnapi bejegyzésre.

        Érdekes, hogy a családomban mi mindig veszekszünk, vitatkozunk valamin, néha elég ordenáré stílusban, de azt hiszem, ezek nem nagy konfliktusok, inkább csak viták, amelyek közben tudom, hogy szeretnek engem, vagyis nem fognak kitagadni, eltávolodni tőlem. (Örök élmény marad, hogy amikor a Vatikánban jártunk, ahol ugye, mindenki átszellemül, és szeretet van, ilyenek, na, ott, a pápa ünnepi áldása után 15 perccel a bátyámmal úgy összekaptunk, hogy külön indultunk haza. Mellettünk álló apácák elviekben nem értettek egy szót sem, de teljesen ledöbbenve néztek minket. 🙂 )

        Kedvelés

    • Én a gimnáziumot végigszenvedtem. Baromira untam. Amúgy is kritikus vagyok mindennel szemben, na ez duplán érvényes volt tinédzserkori lázadó éveimben. Az utolsó másfél évben folyton elaludtam, rengeteget késtem, rengeteg igazolatlan hiányzásom lett. Az osztályfőnököm szólt, hogy ez így nem mehet tovább. Mire közöltem, hogy hát pedig ez már egy ideje így megy nálam, ha most kezd el ez zavarni bárkit is, akkor az iskola nem túl következetes a nevelésemben. A szüleimet behívták és az érettségi évében kettes volt a magaviseletem. Jól tanultam, de többször éreztem magam rosszul a gimiben, mint jól. Amit kellett megcsináltam, de alig 2-3 tanáron kívül nem nagyon volt senki, akire felnézhettem volna. Nekem ez meg nagyon kell, ha engem tanít valaki, vagy a főnököm. Ha nem tudom elismerni az illetőt, a tudását, marhára szenvedek. A végére meg már annyira leszartam… Csak a végét vártam, de azt nagyon.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Én nem kitűnő, de jó tanuló voltam. Általánosban humán tárgyakból nagyjából elég volt, amit az órákon hallottam, szerettem a törit és a magyart, ragadt rám. A reál tárgyak nem mentek ilyen jól: matekból, fizikából csak négyes voltam, énekből és tesiből is. Nem tudtam énekelni, a tesihez meg béna voltam, és ahogy egyre erősebb szemüveget kaptam, egyre bénább lettem.
      A fő gond egyébként az általánosban az volt, hogy nagyon gyenge osztályba jártam, a többiek miatt nem tudtunk olyan tempóban haladni, ahogy az nekem ideális lett volna – egy jobb osztályban lehet, hogy nem jó, hanem csak átlagos tanulónak minősültem volna a többiekhez képest, de szerintem jobban éreztem volna magam. Én szerettem tanulni, olvasni, de ez a többiek szemében ciki volt, sokat bántottak miatta. Anyukám szerette volna, ha aktív gyerek lettem volna, oviban, alsóban mindig kiállítottak szavalni, mesét mondani, de amint rájöttem, hogy én ezt igazából gyűlölöm és csak stresszt jelent nekem, már keményen ellenálltam és soha többé nem voltam hajlandó szerepelni.

      A gimi nyugis volt, én nem lázadtam, nem beszéltem vissza – örültem, hogy a kis falusi suliból bekerültem a város egyik legjobb gimijébe és minden erőmre szükségem volt, hogy helytálljak. A tanáraimat, osztálytársaimat nem szerettem különösebben, de jól éreztem magam, mivel itt az általánossal ellentétben nem bántott senki. Az elején úgy tűnt, hogy ismét zaklatás áldozata leszek az előnytelen külsőm miatt, de miután kiálltam magamért és leüvöltöttem a srácot, aki cseszegetett, békén hagytak, és páran el is fogadtak. A tanárokkal szemben nem volt elvárásom, hogy legyenek kedvesek, vagy foglalkozzanak velem, nekem bőven elég volt az, ha valaki jól magyaráz, rendet tud tartani az órán és nem extrabunkó – motivációnak meg elég volt, ha rendszeresen számon kért.

      A leggyilkosabb az volt, hogy hajnali ötkor kellett kelnem, nekem a bagolynak, mert akkor ment a buszom – érdekes, hogy soha nem aludtam el és nem késtem, kivéve, ha hó volt vagy jeges volt az út. Rengeteget tanultam, stresszeltem, szorongtam, mivel tudtam, hogy ha nem leszek jó tanuló, nem vesznek fel sehova és mehetek a marhatelepre szart lapátolni. A tanáraink hozzáállása az volt, hogy amiből nem vagy ötös, az a felvételin egy pont veszteség, így nagyon igyekeztünk. A nyelvek és a humán tárgyak itt is jól mentek, matekból vért izzadtam a négyesért, de mindig meglett, fizikából és kémiából a tanár megengedte, hogy puskázzunk, ami nagy könnyebbség volt, mert nem tudom, mikor lett volna időm rá, hogy még ezekre is tanuljak. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy tesiből felmentettek és járhattam a gyógytesire, amit szerettem, mert hál istennek, a tanár lusta volt, így mi vagy tollasoztunk vagy videóra aerobicoztunk. Májusra már mindig halál kimerült voltam és alig vártam, hogy vége legyen – akárcsak most. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mindig az előnytelen külsőddel jössz. Ne mondd már ezt! Muti meg!

        Kedvelés

    • Általánosban igazi kitűnő tanuló jókislány voltam, rengeteg kiközösítéssel, csúfolással, megalázással. Aztán ahogy jött a kamaszkor, hetedik körül, minden megfordult, lázadtam, az eddig magamban motyogott dolgokat kiadtam, az igazság bajnoka lettem.
      Középiskolába a megyeszékhely elitgimijébe jártam, én is ötkor keltem, négyre értem haza, rémes volt. Itt már csak a humán tárgyakból voltam jó, abból csupa ötös, a többiből hármas-négyes, de kitűnőre érettségiztem. Az igazság bajnoka szerep itt is megvolt, az évkönyvben is ez szerepel rólam: osztályunk harcos társadalompolitikusa 🙂
      Érdekes, hogy gimiben mindig kívülálló maradtam, mert az otthoni barátaim mind idősebbek voltam, és inkább “alternatív” körökben mozogtam, másképp szórakoztam, és hát elég furcsán is néztem ki, az osztálytársaim eléggé idegenkedtek tőlem, de azért elfogadtak.
      Három tanárom hagyott bennem mély nyomot: az irodalomtanárom, aki a tantervbe nem tartozó kortárs irodalommal ismertetett meg, a rajztanárom, aki képzőművész volt, aki a maga félszeg módján megpróbált rávezetni, hogy ne lineárisan kezeljük a művészettörténetet, és a történelemtanárom, aki elmagyarázta nekünk kamaszoknak, hogy a házasság önmagában nem más gazdasági közösség, minden más tartalom csak a páron múlik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Osztályunk harcos társadalompolitikusa ” – ez nagyon tetszik, jól hangzik. 🙂
        Elképzelem, ahogyan művészeti menedzserként leülsz kávézni az egykori rajztanárral, akit már gimiben is szerettél.

        Kedvelés

  23. Még mindig betegen, ébredés után, kávé előtt kitöltve70%. Ettől kikészültem, mert nagyon figyelmesen olvasok és az nem lehet, hogy megbuktam. Nehemleheeet! 🙂
    Pontosan tudtam, hogy mit nem tudtam 😀 A Moonwalk-ot és a regény hősnőjének nevét nem tudtam, sajnos. Valamint a paráknál rosszat jelöltem be.
    Így második nekifutásra 100%, de vígasztalhatatlan vagyok, hogy bukta volt elsőre…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • OK 🙂
        Láttad a Jóbarátokban azt a jelenetet, ahol Monica majd kiesik a padból, hogy “én tudom, én tudom, én tudom!”? Na, az lennék én 😀

        Kedvelés

      • Nem gond, szeretem Monicát. Engem a kényszeres dolgaim miatt lemónikáznak néha, jól megleszünk, csak hozzál csokit, meg kémiáról lógjunk el.

        Kedvelés

      • Deal 🙂 A padon és a tolltartódban legyen rend és akkor tuti minden OK részemről. 😉

        Kedvelés

    • ‘Még mindig betegen, ébredés után, kávé előtt kitöltve70%. Ettől kikészültem, mert nagyon figyelmesen olvasok és az nem lehet, hogy megbuktam. Nehemleheeet! ‘

      Ugyanez 😀
      u.i. csak én nem mindig olvasok figyelmesen, de ezt nem szeretem belátni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  24. 70% elsőre, aztán 90%, aztán 80%. Ki érti az evolúciót? 🙂
    Az is puskázás, ha az ember nem mer bízni a megérzéseiben és azokat igazolandó rákeres dolgokra? Én a suliban is úgy voltam, hogy csak magam elé mormoltam a sejtésem, aztán a padtársam, vagy aki meghallotta, kihangosította és bezsebelte az elismerést érte.
    Na de nekem nem elég a 90, én 100-at akarok (csak arra nem bírok rájönni, hogy melyik kérdésre hibás a válaszom).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. Másodjára is csak 50 százalék! Kélem, fel vagyok hábolodva! Meg fogom alapítani az az LLL-t, azaz a Lendes Lejtvényt a Lómaiaknak páltot! Nolmális, minden honpolgál által könnyen megválaszolható, gondolkodást és utánajálást nem igénylő, demoklatikus kéldésekkel.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Helyes! Mi szeletnél lenni a páltban? Mál van ílnok, keltész, papnő, kincstálnok és agitplop.

        Kedvelés

      • Légy üdvözölve, Polbeatpálttáls! 🙂

        Amúgy a páltunk neve: Csokis Koffeinmuffia Pált.

        Még nincs teljesen kidolgozva a pált ploglamja, de Pikaleszk pálttáls elősen dolgozik lajta. Ehhez igénybe vesz néhány pohál bolt. Nagy vonalakban mál kialakultunk, élénk a páltélet is, de ez nem megy a lovásála a semminek.

        Kedvelés

      • Milyen jellegű alkotásokat tudnál egy ilyen komoly és kimunkált közösség épülésének céljából megalkotni? (nagyon igyekeztem, de sehol nincs ‘r’ betű, úgyhogy most ez nagyon felvágósan hathat, de nem az, valójában nagyon is autentikus, mindössze szelencsétlen véletl… ÉS megvaaaan)
        Különben tetszik az ötlet, leginkább az elnevezés.

        Kedvelés

      • ” de ez nem megy a lovásála a semminek”
        málamennyiben a gyelmekétkeztetést nem számítjuk

        Kedvelés

      • kedves pálttálsnő, ezt szeletnénk a figyelmedbe ajánlani konszenzusos szavazás eledményeként, mint páltinduló alapot:

        Kedvelés

      • Ha kélhetném…én lemekül tudok “homályba álmodni”….ez egy gazdasági elemző legfontosabb képessége, és egy pált első ötéves telvéhez nélkülözhetetlen elény…..

        Kedvelés

      • Valóban nélkülözhetetlen! Válassz titulust és mélis beíl a páltílnok a nagy páltkönyvbe.

        Kedvelés

      • Aplopó, honolálium! Felkéljük a tisztelt Pálttálsakat, az esedékes pálttagsági díjat haladéktalanul lóják bele a páltkincstálba, csoki folmájában.
        Köszönnyük.
        H. Kancellál

        Kedvelés

      • Cleusa pálttáls! Egy álló évig nem kell pálttagdíjat fiezetned a ” paci lések” okán, mert 5 pelce zokogva, visítva löhögök! :’D

        Kedvelés

      • Tisztelt Paltagok! A legfontosabb poszt meg üles, legalábbis én úgy látom, gazdasági területen roppant jàlatos vagyok, csendben megjegyzem mèg a mosogatogèphez is rendkívüli módon éltek. Ha esetleg a Pált megbízhatónak ítél , a penztàlnok funkciót szívesen ellàtom, bàr ahhoz meg mosógép kell 🙂 megoldom. Bízzatok bennem.

        Kedvelés

      • Csak ide tudom ílni, de Gabi pálttálsnak szánom: Lendben, plóbaidőle felveszünk a páltba és meglátjuk, mennyit fogsz emelni a pált plezstízsén. Ennek semmi éltelme így, de te is ilyeneket szokol ílni, pálttálsam, úgyhogy na.

        Szóval, mától te vagy a pénztálnok és mindjált el is kezdheted beszedni a tagdíjakat. Ha ezt a feladatot teljesíted, véglegesítünk. A dolog sülgős, melt Vacskamati Állatgondozó Pálttálsnak speciális munkaluhála van szüksége a páltmunkához.

        Kedvelés

      • Mi is büszkék vagyunk, pálttálsam!
        De most, hogy mál hivatalosan is funkcionálsz, ki kell dolgoznod a …izéidet… és be kell teljesztened szavazásla a kövi páltgyűlésle.

        Kedvelés

      • Az azélt nagyon jo, melt Hillando Pálttáls beszolgáltatott nehány lábasjószágot Páltállat gyanánt, igy azonnal fel kell venni a Páltműszakot a Tápmenedzseli poszton.

        Kedvelés

      • Én idegen népek kezelésében, nemzetközi kapcsolatok ápolásában, szervezésben, filozofálgatásban vagyok jó. Hajnalkám, milyen pozíciót javasolnál ezek alapján?

        Kedvelés

      • A pozíciókat Pikaleszk pálttáls intézi, minnyá szólok neki, hogy eksön van.

        Kedvelés

      • ‘Ásóembel felhajtó és beszelvező menedzsel.’
        Ezt lőttük neked Hajnalkával a Páltgyűlési Búcsúban, Május elsején.
        Jó lesz?

        Kedvelés

      • Cleusa, úgy véljük Hajnalka és Hillando Pálttálsakkal, hogy lemek lenne ez a pozíció, és így alád taltozna a slagtávolság – kalkuláció és a tőgytélfogat modellek felállítása is. Mivel ezek még teljesen szűz, élintetlen telületek, egységesen úgy gondoljuk, hogy lemek lenne a homályba álmodási készségeid kamatoztatásála, páltunk, mint piaci lésle játszó gazdasági egység stabilizálásála.

        Kedvelés

      • Tollampapilom Pálttáls. Kellően idegenek ahhoz, hogy
        távolinak élezd magad, pedig elvisz a 116-os busz.
        A filozofálgatási hajlandóság meglelésében és felvilágoztatásában óliási pelspektívák nyílnak meg számodla, csak váld ki. Ennek honoláliumálól Hajnalka Kancellállal tudsz tálgyalni.

        Kedvelés

      • A páltéldek és molál úgy kívánja, hogy a pálttálsak a való életben is képviseljék oly színvonalon a páltot, ahogy az elválható a komolyságunktól és a páltploglamunktól, szóval, Tollampapílom pálttáls, ennek fényében kezdd meg a hétfői munkádat!

        Kedvelés

      • Asszem lelagadtak Dulkheimnél és Webelnél, de nem gond, majd te lávilágítsz nekik Habelmas kommunikatív etikájának lendkívüli fontosságála….

        Kedvelés

      • Mivé szeletnél előlépni az idők solán, kedves pálttálsam? Fejtsd ki, kéllek.

        Kedvelés

      • Öööö….mááá akkola homályt valázsoltam, hogy fenntebble kelült mennyile imádom a paci léseket!!!!! 😀

        Kedvelés

      • Ezzel a nélkülözhetetlen, lettentő hasznos tudománnyal minden bizonnyal hamal előléphetsz a páltlanglistán, úgy vélem. Egyetéltünk, pálttálsaim?

        Kedvelés

      • Kedves Vacskamati, páltunk kitölő ölömmel fogadja a jelentkezésed a páltba, melt ploglamunk egyik salkalatos pontja a milka tehenek tenyésztése, amihez eddigelé nélkülöztük a szakéltő kezeket. Úgy vélem, Cleusa pálttálssal lemekül össze tudtok majd dolgozni.
        Hálomszolos hullá az új páltállat gondozónak!

        Elengedjük az éves pálttagdíjat, hogy meg tudd venni a munkádhoz nélkülözhetetlen kabátot.

        Kedvelés

      • Gondolkoztam a páltban betöltött posztomon, és mindennapi tevékenységeimet figyelembe véve úgy döntöttem, azt választom, amiben mostanság a legnagyobb gyakollatom van: ülnök leszek. Szükség esetén – egy kis plusz honoláliumélt – állnok is. Esetleg feknök. Jobban belegondolva bálmilyen pozícióla alkalmas vagyok.

        Kedvelés

  26. elsőre 80%. jó ez nekem. pont ennyi az életben is belefér.
    (de volt felkészülés: gyömbéres borjúcsíkok rizstésztával, rukkolával, ropogósra pirított zöldséggel, karamell krém, 1 kávé, fetás, pirított napraforgómagos saláta.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • ez most egy ilyen időszak. utoljára az unicum esett jól egy karácsony előtti partin. szilveszterkor lementem anyámhoz koccintani. megkínált egy pohár tokajival. hogy attól-e vagy a szolnoki színház előadásától, de 20 perc múlva olyan ideges voltam, hogy elmentem lefeküdni.
        ma csak szénsavmentes vizet ittam és tejeskávét.
        (mondjuk nincs itthon áfonyapálinka.)

        Kedvelés

      • Pótolni kell a háztartásban lévő, égbekiáltó hiányosságokat.

        Barátnőmnek van pár erdélyi barátnője, szok menni velük, ha hazalátogatnak és egyszer hozott valami zöld színű piát, amitől zöldet hányt sokáig, nem tudom, mi lehetett, már nem emlékszem, de felejthetetlen volt.

        Kedvelés

  32. Én nagyon figyelmesen tudok csak olvasni (olyan egyetemre jártam, ahol nem volt több száz oldalnyi egy-egy vizsgaanyag, az a pár oldal viszont, amit tudni kellett, karakterről-karakterre pontosan volt csak jó), viszont sok bejegyzést kihagytam, így elsőre 70% lett, másodikra (egy tippet változtattam) 80%. A mai bejegyzésben levő linkkel a top 10 kínra, illetve annak követésével már elértem a 90%-ot 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  34. Na, nekem 20 lett, megyek ásni.
    Amúgy meg, mulassatok. Megirtam egy baratnomnek, h gondok vannak emberemmel meg velem, válságunk van a rejtett himsovinizmus miatt. Itt osztom meg, mert itt vagytok, a figyelmes olvasók. 🙂
    Ezt írta nekem vigaszképpen:
    O.o.o.o.oooo….
    
    En azt gondolom,hogy az emancipacio kiserlete totalis kudarcba fulladt. Nem azert,mert eredmenynelkuli volt,elvegre hozott eredmenyeket. A felszinen. Iskola,munka,valasztas blabla. De erzelmileg,kapcsolatilag nem nagyon tortent semmi. Es ez jol van igy. A nokbol sosem lesznek ferfiak egy kapcsolatban, es a ferfiakbol sosem lesznek nok.
    Nem varhatjuk egy ferfitol sem,hogy ugyanolyan onfelaldozassal, onmegtartoztatassal es ugyanolyan intenziv erzelmi kitoresekkel legyen a kapcsolatban,mint mi nok. Egyszeruen azert,mert az nincs belejuk kodolva.
    Ezt nem tudod megvaltoztatni.
    Ha pedig egy ferfi nagyonis noi szerepekbe bujik, akkor mar nekunk sem kell,mert papucs,hatarozatlan,stb.
    Igen, kurvaszar,mert mindenhonnan ezt nyomjak,hogy egyformak vagyunk. Nem,nem vagyunk.
    Termeszetesen,ne erts felre,nem azt akarom ezzel sugallni,h total normalis,ami nalatok tortenik. Probald meg ne elemezgetni a kapcsolatot rejtett himsovinizmus, es hasonlo fogalmakat rahuzva.
    Meg fogjatok oldani!
    Valami baja neki is van. Nem azert viseljedik igy,mert himsoviniszta mintapeldany, hanem mert ferfi,es nem tud konnyek kozott eled allni,es kitalalni,h ez vagy az bantja.
    Ne iteld el rogton, ne legyel vele ilyen szigoru.
    Igen, az o partjat fogom,mert szukseged van ra,mert tudom h szereted,es ha tul kemeny vagy meg jobban bezarkozik,m o is szeret,es Donit is, es elhagyni nem fog,de sztem fel konfrontalodni,m ismeri a reakcioidat.
    Ne ugy akard a zavaro “himsovinizmust” feloldani,hogy nyomod ra az elvarni kivant egyenloseget.
    Tudod,h sokkal gyengedebb,m te,de az erofolenyeddel ne elj vissza. Legyel te a gyengedebb,minden ferfinak erre van szuksege.
    A nok furfangjarol legendak szolnak,m ugy tud egy ferfit iranyitani,h a ferfi azt hiszi ö iranyit. Mert ez van kodolva,barmi is jon innen-onnan, mindenkiben ez az elvaras,h a ferfi a csaladfö,a nö az összetarto. Erö es gyengedseg,na es persze tüz es viz.
    Nagyon nem vagyunk egyformak.
    Valami baja van. Valamit meg kell ragnia. Deritsd ki,h mi az. Probalj meg gyenged lenni,es elmondja. Merlegeld a valaszait,ne oltsd le. Ha mond is valamit,ez a legnehezebb,mert forrni fogsz valszeg a duhtol. De a veszekedessel nem fogod jobban megerteni.
    Ha nem mond semmit,ne add fel. Ha gyenged vagy, elobb utobb nem fogja ugy erezni,hogy fel konfrontalodni,mert nem fog konfliktust erezni,es elmondja,megnyilik.
    Megoldjatok,mert szeretitek egymast.
    Szeretlek! 
    Tarts ki! 
    Naaaa??? Utána még beszéltünk, de nem értettük egymást. Mondta, ne haragudjak meg ilyenek… Nem is haragszom, csak nem értem…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Atyaég, tényleg minek az embernek ellenség, ha vannak barátai?! Ez a válasz annyira tipikus, hogy tanítani kéne. Szinte minden benne van.

      -Ne bíráld kapcsolatot!
      -Hímsovinizmus nincs, a férfiak genetikailag ilyenek!
      -Az a baj, hogy nem kommunikálsz megfelelően!
      -Úgysem tudod megváltoztatni, ezért ne is akard!
      -Ellenben te változz meg!
      -Játszd el, hogy gyengébb vagy és ő az erősebb, akkor is ha nem igaz!
      -Ne ítélkezz!
      -Ne legyél szigorú!
      -Ne legyél kemény!
      -Engedd őt irányítani!
      -Legyél még kedvesebb, elfogadóbb, gyengédebb!
      -Ha majd mindent jól csinálsz és mindenben megváltoztál, akkor majd megérti végre mi a baj!

      Mert, és ezt jól jegyezd meg!

      -MINDEN KAPCSOLATI KUDARCÉRT TE VAGY A HIBÁS!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ó, igen, köszi. Megpróbáltam elmagyarázni neki, vagy legalább elérni, h értsen. Nem megy. Nem és nem. Ellenben a férjem kezdi érteni…az milyen már.

        Kedvelés

      • Igen. És nem érti. Hanem bocs, meg csak a véleményemet mondtam el, mert neked nem lehet?? Mem vagyunk barátok? He???? Omg ..

        Kedvelés

      • No para! Drukk ezerrel, hogy a férjed értse. A többi nem olyan létfontosságú.

        Kedvelés

    • 😦 Nem vicces, nem mulatok. Már megint neked ad feladatot, légy türelmesebb, lágyabb, gyengédebb, vagyis nyelj még pár nagyot, vegyél nagyobb kötényt, oldd meg. 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • atyaég!
      ez pont mint az én barátnőm! ilyenje mindenkinek van?

      én – jelenlegi túlérzékeny helyzetemben – azt a megoldást választottam, hogy megszakítottam vele a 13 éves barátságot.
      nem, nem kérek ebből.
      nem, nem akarom azt hallani, hogy én mit rontottam el és miért nem vagyok finom és nőies (és miért nem veszek egy új fehérneműszettet).
      nem, nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy nem normális dolog három percet dugni csupán azért, mert a férjem jól keres.
      nem, nem akarom érezni a butaság öntömjénező szagát. mert kurva büdös.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem csak 1 barátnőm van. Pont ezért. Vele is csak szökőévente találkozunk.

        De most lettek újak itt. Akik értenek és én is őket. Ez nagyon jó dolog.

        Kedvelés

      • nekem most egy friss és még feldolgozandó tapasztalat jelen helyzetem.

        sok ember van körülöttem. van segítő és bátorító, no meg semleges, kínosan középen álló.
        nincs ezzel bajom.

        bajom a nulla intelligenciával van. a butasággal. amit még kibeszéléssel, pletykálkodással, rosszindulattal, irigységgel tetéz.

        Kedvelés

      • Nála nincs ilyesmi. Nem is tudom, mit akar ezzel. Most úgy állunk, hogy én hülyének nézem őt, mert nem hajtok fejet a fasz előtt… Vagyis nem, azért nézem őt hülyének, mert azt mertem írni, hogy amikor gyereke lesz, ne mondja már, hogy ezt ugyanígy fogja látni. Erre mondta azt, h én őt hülyének nézem. Még van egy pénzes ügyünk, de szerintem, ha azt rendeztem vele, végeztünk.
        És most meg én érzem magam szemétnek, meg rugalmatlannak. Hogy tényleg, ez is az én hibám, még ez is? Most komolyan, ennyire keményfejű vagyok és szemét? Wááááááá

        Kedvelés

    • jáj, de fájt! az ilyeneket régebb gyűjtöttem. legyél szelíd, puha, befogadó, okos(abb), fondorlatos(!), blablablablabaaaa… (bocs, nem a barátnődet idéztem.)
      ma senki nem merne ilyet írni nekem, mert rögvest a vezúvra küldeném hamut szitálni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “ma senki nem merne ilyet írni nekem, mert rögvest a vezúvra küldeném hamut szitálni.”
        ez lehet célom nekem is? 😀
        ja, és szerinte ezek a véleménykülönbségek megférnek a mi barátságunkban…neki. Nekem már nem annyira. 😀

        Kedvelés

      • persze. de ez spontán kialakul. amióta független és szuverén vagyok, illetve nyíltan, az összes megragadható helyen elmondom a véleményem arról, hogyan működik egy társkapcsolat (szerintem) és én mit NEM vagyok hajlandó megtenni ezért (lásd az összes fentebb felsoroltakat), senki nem piszkálja a bennem békésen szunnyadó sárkányt.
        ha akkor, amikor még az exemmel közösen bármit menthettünk volna, menteni szerettem volna a kapcsolatot, szerződést írattam volna magunkkal, amiben benne foglaltatott volna mindaz, amit házasulandóknak tanácsoltak itt a blogon. továbbá kértem volna a nyílt kommunikációt. ha nem ment volna, kértem volna mediálást egy olyan szakember részéről, akiről biztosan tudom, hogy nem arra biztatja a nőt, hogy csendben, “bölcsen” törődjön bele a hétköznapi hímsovinizmusba, hanem mindekttőnket szuverén, egyenlő jogokkal rendelkező felekként kezelt volna.
        azt valahogy érzi a nő (ha igazán magába néz), hogy a partnere kapható erre, vagy halott lóra patkó. nálam az utóbbi volt. és ezt volt a legnehezebb beismernem és elfogadnom.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .