mondatok, amelyeket nem feledünk

Közzétéve Szerző:

“Kellene egy olyan gyűjtemény, ahol az égbekiáltó igazságtalanságokat, megalázásokat összegyűjtsük, feldolgozzuk, amolyan “hogyan is lehettem magamból és ép eszemből annyira kifordulva, hogy mindezt eltűrjem” című bejegyzés. Mert felszabadító beszélni a kimondhatatlanról, ami tulajdonképp nem az én szégyenem, hogy így bánnak velem” — írta L. Ezt kértétek. Meséljetek.

1 502 thoughts on “mondatok, amelyeket nem feledünk”

  1. “Hogy lehet, hogy csak közepes tanuló vagy, mikor én már mindenkinek elmeséltem, hogy kitűnő??” Hatéves vagyok, elsős, másfél hónapja járok iskolába, ketten vagyunk otthon, pechemre elmeséltem, hogy a legjobbak már másik olvasókönyvet olvasnak, mert ők már tudják a mienket, erre megkérdezte, hogy de akkor én nem is vagyok a legjobbak között?, erre én derűsen, hogy nem, én olyan közepes vagyok; fenti mondat úgy hangzik el, hogy már átráncigált egy másik szobába, és épp hegyként tornyosul fölém. Lehet találgatni, hogy melyik családtagom. Végigrángatott az egész lakáson, üvöltve. Nem vert meg (soha, egyébként), de ez az esemény az origó, a nullpont, szorongások egész gyökérzete indul ki pontosan innen. Köszönöm, hogy elmesélhettem, elég nehéz volt leírni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • természetesen ha nem akarsz, nem válaszolsz, de mi volt elõtte? addig normális volt veled? csak mert nekem is úgy rémlik, hogy iskolás koromban mentek félre a dolgok, de a bátyám szerint korábban is voltak gondok, mondjuk így.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • elsős lányom iskolából hazajövet, kb. a második héten: “anya, én rossz olvasó vagyok” miért kincsem? “mert mindig azt mondja a tanító néni, hogy a jóolvasók menjenek hátra”

      azóta is fáj, pedig nem nekem címezték.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • ÓÓÓÓÓ, fokozható: anyósom, az aranydiplomás pedagógus ( nekem):
        ” Te ezt megérted, fiam, mert neked nincs anyád”

        Kedvelés

      • Jaj, ismerős, anyósom is pedagógus. FEJLESZTŐ(!) pedagógus, ez alighanem minősített eset.
        Értelmes pedagógusok kérem ne vegyék magukra.

        Kedvelés

  3. ‘tegyük ki az út szélére hagy dögöljön meg a nagy fájdalmában’ (apám mondta anyámnak, mert idegesítette, hogy sokat sírtam amikor meghalt a legjobb barátom)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hasonló: “Azt hiszed, mert te olyan sokat olvasol meg olyan tudálékos vagy, már lehetsz ilyen szemtelen?” gimis voltam, a fémöntő nevelőapám (alkesz) mondta kábé hetente.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “azt hiszed, hogy azért, mert ennyit olvasol, hogy írsz, festesz, hogy ennek van bármi értelme, hogy ezért lesz belőled bárki is?” – nevelőapám. összecsengenek ezek a nevelőapai mondatok, félelmetes.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ugyanez a remek ember (kocsiban ülünk ketten, megyünk valahová): “múlt héten, amikor azt mondtam anyádnak, hogy el kell mennem pár napra vidékre dolgozni, a csajommal voltam. De tudod, mi lesz, ha elmondod anyádnak, teljesen össze fog omlani, és ott van az öcséd is”. És kacsint mellé.
        (én belül: úristen, most mit csináljak, mit csináljak???????????????????) 16 éves vagyok.

        Kedvelés

      • Vajon miért gondolta, hogy ezt feltétlenül meg kell osztania veled? Lelkiismeret tisztogatás az őszinteség jegyében, vagy mi? Jajj. :-/

        Kedvelés

      • Kb. igen (a rohadékja). Hogy én utána mit éltem át hetekig, az egy más kérdés. Szóljak? Ne szóljak? Mi fog történni, ha az egyiket teszem, mi, ha a másikat? Himalája-nagyságú súly a lelkemen. Azóta is ugrok rá , ha valaki csak a lehetőségét is meglebegteti, hogy valami hasonló titkot bízna rám úgy, hogy mindkét érintettet ismerem.

        Kedvelés

      • “Azóta is ugrok rá, ha valaki csak a lehetőségét is meglebegteti, hogy valami hasonló titkot bízna rám úgy, hogy mindkét érintettet ismerem.”
        Az a baj, hogy nem nagyon szokták megkérdezni, akarod-e, hogy beavassanak. Csak kapja az ember az infót és kész, kezdjen vele amit akar.

        Kedvelés

      • Általában van azért valamiféle előzménye, egy mondat, vagy utalás, amire én már felfigyelek, és akkor elibe vágok a dolgoknak. Senki ne döntsön fölöttem, ne tegye próbára a lojalitásomat, a hűségemet, az őszinteségemet, ne toljanak bele egy olyan helyzetbe, ahol kénytelen vagyok fájdalmat okozni valakinek (akár magamnak is). Ha én megyek bele, mert nincs más választásom, az egy dolog, akkor vállalom a felelősséget, de más ne pakolja rám a sarát.
        (ezt most magánemberként írom nyilván, mert ami a pszichodrámát illeti, ott már előfordult, hogy az egyik csoportunkba járt a férj, a másikba a feleség, és ott elkerülhetetlenek az áthallások, sőt…. de azt tudom kezelni).

        Kedvelés

      • Nagyon durva. Emlékeim szerint 16 évesen az ember önerőből is totál káoszban van, hát még ha ilyen terhet raknak rá… 😦

        Kedvelés

      • Jesszus!
        Naja, ez iszonyú. Ha idegenekről, távolabbi rokonokról van szó, akkor is borzasztó nehéz. De így, hogy az édesanyádról (és rólad, meg az öcsédről, ahogy utalt is rá…)? Miért volt olyan egyértelmű számára, hogy te csatlós leszel ebben?
        Sajnálom. Ezek elképesztő terhek.

        Kedvelés

      • Azt gondolom, arra ment ki a játék, hogy tudta: én tisztában vagyok vele, hogy anyut mennyire megviselte az első válása, és mennyire fontos volt neki, hogy a második házassága sikerüljön, és én nem merek ennek keresztbe tenni. Plusz, abban is bízhatott, hogy az akkor két éves öcsém feje fölül sem akarom szétrobbantani a családot.
        Én hallgattam egyébként, gondolkodtam, és mielőtt dönthettem volna, felgyorsultak az események. Anyu meglátta a nővel, kitört a botrány, anyu elkezdett inni, én átvettem a háztartást és az öcsém nevelését, és még két évbe telt, mire elváltak, addigra túllettünk pár látványos helyzeten (anyu felkapja a nagykést, és rohan ki az udvarba: most megölöm magam!!!! – én meg utána, csavarom ki a kezéből a kést). No, hát a szokásos sztori, nem vagyok én semmi extra itt ezen a blog-on.

        Kedvelés

      • Semmi extra… 😦

        Innen a segítő szakmához szükséges állapotba felküzdeni magad nagy út. Gratutálok!

        Kedvelés

      • Tapasztalatom szerint sajnos önmagában a segítő szakma nem nagy út 😦 Az a nagy út, ahogy Naja csinálja.

        Kedvelés

      • 😀 oké, nyertél!
        Egyébként mióta itt olvasok, egyre többször figyelek föl a pontatlan es felszínes fogalmazási szokásaimra, amik azóta erősödnek igazán, mióta külföldön élek.

        Kedvelés

      • Azért az utóbbi nem csoda. Nyilván én is az adott ország nyelvében erősödnék, és magyarul legalábbis felszínesebben fogalmaznék egy idő után. Ha még a párom is idegen nyelvű lenne, akkor pláne.

        Kedvelés

      • Az a helyzet, hogy egyszerűbben, kevésbé választékosan fogalmazok angolul, és úgy tűnik, hogy ez a magyar nyelv használatára is visszahat.

        Kedvelés

      • Aha.
        Egyébként a nicked alapján az volt a fixa ideám, hogy biztos Spanyolországban vagy. Mondjuk Castilla la Manchában 😉

        Kedvelés

      • Nekem sokszor bezavar egy másik nyelv. De, ez magyarázat, és nem mentség a pongyola fogalmazásaimra.

        Kedvelés

      • Apám is cinkossa tett a hasonló dolgaiban, rendszeresen. Sosem felejtem el, amikor a kocsiban elohuzta a barátnője által sutott pogácsát. Annyira clueless voltam akkoriban, hogy hala ontotte el a szivemet, hogy legalabb valaki torodik apuval, ha mar anyu nem az a gondoskodo fajta. Nagyon egy huron pendultunk apuval, kapaszkodtunk egymasba az eletben maradasert es az ep lelkunk megorzeseert, kapaszkodtunk az anyum felol fujo csontig hatolo jeghideg szelben, fogvacogva.
        De mar mar borzadok ettol az egesztol. Akarmennyire is alkalmatlan anyam barmilyen tarsas egyuttelesre, a tarsadat eletvitelszeruen pocskondiazni a kozos gyereketeknek, cinkosan kacsintva beavatni ot minden ellene elkovetett bunbe es ezzel bunreszesse tenni ot is nagyon-nagyon nem oke. En legalabbis nem tudnek tukorbe nezni.

        Kedvelés

      • Én nagyon sokáig meg voltam győződve arról, hogy anyám a hunyó, sokat haragudtam rá, és mentegettem apámat, hogy hát biztos azért … már nem így gondolom, és gyakran szégyellem, hogy nem láttam át előbb. De legalább van időm megmondani anyámnak, hogy átgondoltam.

        Kedvelés

      • Fuuu, sokat gondolkodtam ezen. Mert sok mindent atertekeltem, es nagyon nem ugy latom mar, hogy _kizarolag_ anyu volt a hunyo (es ennek egy reszet el is mondtam neki, egy reszehez meg meg dolgoznom kell magamon, hogy el tudjam mondani, de koszonom, hogy raebresztettel, hogy nagyon nem kene ezt huzni-halasztani), nem is mentem fel amiatt, amit tett, nincs erre mentseg, viszont anyu erzi, hogy nem tavolodtam el aputol tulsagosan erzelmileg es hozza sem kozeledtem a tortentek hatasara, ugyhogy lenyegeben apam taboraba sorol ez ugyben (is), hiaba tisztaztuk, hogy elfogadhatalan szamomra is, amit apu tett.

        Kedvelés

      • Szerintem az érzelmi átértékelés idővel követi az intellektuális felismerést.
        Amúgy mostanában olvasgattam mindenféle feminista irodalomkritikai szöveget és megütötte a szememet ez a mondat:
        „Ez a posztulátum megerősíti a feltételek megváltoztatására irányuló kísérletet, hogy a nők ne kényszerüljenek együttműködni abban, hogy az emberi állapot problémáiért rájuk háruljon a bűnbak szerepe.” (kiemelés tőlem)
        Valami miatt a te esetedről ez ugrott be, hogy itt is ilyen bűnbak-szerepről van szó.

        Kedvelés

      • Nálam pont fordítva volt. 18 évem minden magabiztosságával és igazságérzetével anyu mellé álltam azonnal. Az ő szemüvegén keresztül néztem. Kamaszként úgyis messzire tűnt a boldog, apu-rajongó gyermekkorom.
        S át se gondoltam, anyu hogyan nyesegette le az én vicces-kreatív apukám szárnyait a józan megfontolásával és bizonságra törekvésével. (Amiket évek óta próbálok leküzdeni a másik felemmel.)
        Mire felnőttként észbe kaptam, saját házasságom válsága idején, már késő. Nem kérdezhetem meg, mi miért és hogyan történt. Alkoholizmus, demencia…

        Kedvelés

      • Én ehhez hasonlót az apámról másokon keresztül tudtam meg (a pontos mondatokra nem emlékszem, de az illető arckifejezésére igen, az beégett), a halála után.
        A következmény: soha többet nem mentem feléje a sírjának, valamint átértékeltem a vele kapcsolatos, amúgy kellemes és szeretetteli gyerekkori emlékeimet, máig sem tudok (39 éve halott) jó szívvel gondolni rá. És majdnem megbuktam az érettségi előtt félévkor, mert csak ültem az iskolában, de ténylegesen nem voltam ott.

        Kedvelés

      • Hát nem tudom, azért aki fontosnak tartja, hogy egy 17-18 éves lánynak a halott apjáról (amíg élt, miért nem? Mármint a feleségnek) szar dolgokat meséljen (ha igazak is!), azért Bronit javaslok.

        Kedvelés

      • Köszönöm az együttérzést.
        Ő csak egy kíváncsi vénasszony volt, és szerintem nem gondolta, hogy nem tudom, amit mindenki más tud, az anyám is.
        Akire mellesleg korábban haragudtam, mert azt hittem, hogy ő az oka az amúgy érzékelhetően hideg házasságnak, mert mindig csak dolgozik (na igen, valamiből, meg kellett élnünk, a házimunkának is el kellett végeződnie…), sosem ér rá semmire, pl. beszélgetni, strandra jönni, hasonlók. Anyám nagyon tudott hallgatni, bármiről, különösen, ami fájt neki.
        Utólag persze megértettem a hallgatást és a távolságtartást, és most nagyon meg is köszönöm neki lélekben, látva, hogy a fiam barátnője mennyit szenved (neki az egészsége is rámegy erre) attól, hogy az anyja folyamatosan a vállára teszi az apja félrelépéseinek a terhét.

        Kedvelés

      • Ja, azért ez kicsit más. Anyád igen, alighanem jól tette, bár a teljes hallgatás sem biztos hogy jó, de az, hogy lelki szemeteslásának használ, az mindenképp rosszabb.

        Kedvelés

      • Te jo eg, ez kemeny. Sajnalom.
        Azon gondolkodom, hogy tenyleg valami nem stimmel bennem ezzel kapcsolatban, vagy nagyon melyen elfojtom az egeszet. Apam tenyleg folyton csajozott (csajozik, tulajdonkeppen), es nem a tenytol borzadok, hanem attol, hogy engem is beavatott, es ezt ugy tette, ahogy. Nemregiben derult ki egy meg nagyobb galadsag apamrol, hogy ti. tizenx eve van egy masik csaladja is (nekem meg ket feltesom), es nem renditett meg igazan a dolog. A ket edestesom ra sem bir nezni apumra, nekem meg az elso gondolatom az volt, hogy aztamindenit, van meg ket tesom, ez milyen jo. Az eszemmel tudom, hogy csunyan atverte anyamat, de a szivem azt mondja, hogy o ugyanugy az apam, simlis es megalkuvo, mint mindig, de ettol meg o az, akinek volt/van hozzam jo szava, aki mellett biztonsagban erzem magam. Pedig azt is tudom, hogy veszhelyzetben az egyenes gerincu, kerlelhetetlen igazsagerzetu anyam lenne az, aki kiallna ertem.
        Felreertes ne essek, magam reszerol nem tartom elfogadhatonak a megcsalast, nem tudnam ezt megtenni a tarsammal (nem volt ez mindig igy, de ez hosszu tortenet), es anyamat is sajnalom az egesz miatt, egyertelmuen a tudtara is adtam, hogy szemetsegnek tartom, amit apam muvelt, es teljes szivvel az o oldalan allok ebben az ugyben, de az apamat nem tudtak meggyuloltetni velem a tortentek. Defektes-e vagyok?

        Kedvelés

      • Én nem gondolom, hogy meg kéne gyűlölnöd apádat emiatt, bár az sem lenne csoda, ha mégis. Valószínűleg azért, mert folyamatosan tudtad, érezted, hogy félrejár, de mégis ott volt neked, mint apa, ezért nem tudja felülírni még ez sem a vele kapcsolatos érzelmeidet, nem hiszem, hogy ez defektesség lenne.

        Kedvelés

      • Dehogy vagy 🙂
        Szerintem én gondolkozom végletesen erről, és hát igencsak rossz életkorban (17 évesen) kellett CSALÓDNOM apámban, mindenféle téren.

        Mivel ő velem szemben erkölcsi piedesztálra helyezte magát, elvárta, hogy felnézzek rá, és én voltam olyan naiv, hogy valóban felnéztem, noha azért nem minden téren, mert voltak dolgok, amikben nem, de azok csak úgymond gazdaságiak voltak. Azaz pl. a tohonya lustaságát nem hánytorgattam fel neki, inkább csak cukkoltam, amikor arról prédikált (a 70-es években), hogy a működő szocializmusban a férjnek egyszerűen nincs módja eltartania a családot, és hogy ez milyen szégyen.
        Ja, hogy a barátaim TÖBBSÉGÉNÉL csak az apa dolgozott, és úgy neveltek, iskoláztattak 2-3 gyereket (érettségi, főiskola), hogy mellette építkeztek is, az nem zavarta 🙂 Én meg az orra alá dörgöltem, mivel úgy általában inkább nagyestvér-kishúg viszonyban voltunk, semmi esetre sem az abban az időben szokásos apa-lánya kapcsolatban. De ez mellékszál, a lényeg az erkölcsi magasság volt, ahonnan lezuhant, amikor megtudtam, hogy TÉNYLEG volt barátnője (nem is egy, mert aztán minden mindegy alapon anyám is borított, de kénytelen is volt, mivel az utolsó hölgyemény beperelt engem – mint örököst -, behajtandó apám állítólagos tartozását)

        Nyilván a hajthatatlanságom oka az is, hogy nincs lehetősége korrigálni, mivel az egész szennyes a holta után derült ki.

        A másik meg, hogy én egyébként is olyan vagyok: majdnem a végtelenségig nagy igyekezettel tolerálom mások hülyeségeit, bántásait, de ha egyszer szakad a cérna, akkor annyi. Soha többet nincs lehetőség a megszakadt kapcsolat visszaállítására. A .maximum, amire képes vagyok, egyfajta konvencionálisnak tekinthető viselkedés, ha naaagyooon muszáj.

        Kedvelés

      • Rengeteg hibám van (sok ezt a blogot csakazolvasva tudatosult), de ilyen undorítóan bántó mondatokat sosem tudnék kiejteni a számon.

        Kedvelés

    • Es az milyen, amikor az ember haromdiplomas, szuperokos anyja azt mondja a hegymagas iq-ja es Aspergere miatt amugy is folyton kivulallo lanyanak, aki buszken ujsagolja otthon valamelyik iskolai sikeret (ez az egy ment akkoriban, mashol mindenhol totalisan el voltam veszve), hogy te erre csak ne legyel buszke, az eszedet a joistentol kaptad, nem tehetsz rola. De egyebkent egy undok beka vagy, emberileg nulla, nincs benned szeretet. Ha nem valtoztatsz surgosen, egyedul fogsz meghalni. En meg elhittem neki. Minden egyes kib.szott szot. Elvegre o volt a legokosabb ember, akit ismertem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Koszonom, hogy szora meltattal. Komolyan. Mar kezdtem azt hinni, hogy ezen a cudar vilagon egyedul en nem erdemlek egyutterzest, mert en tehetek az egeszrol, ahogy mindig is tudtam. Evek kemeny munkaja es egy rendkivuli ember feltetlen szeretete es gondolodas nelkuli igenje mindenre, ami voltam rakott ki egessze a darabjaimbol, es jobb napjaimon mar tudom, hogy szabad haragudnom azert, amit nap, mint nap kaptam.

        Kedvelés

      • Először is: ölellek! Nagyon nehéz lehetett racionálisan gondolni a szüleid kapcsolatára. Csak egy kérdés merült fel bennem: miért nem váltak el? Van ilyen, hogy elfogy a szerelem, vagy betoppan egy másik. Bármi lehet, csak ne már, hogy a gyerek érezze magát hibásnak a szülei félrecsúszott kapcsolatáért. Nincs olyan szép válás, ami ne fájna a gyerekeknek, de akkor is tisztább, világosabb helyzet, és hamarabb gyógyul a gyerek is. Átéltem mint szülő, elhagyott fél, egy csendes, normális válással, mégis szenvedett, sérült a lányom, mert úgy érezte, őt hagyja el az apja. Már fiatal felnőtt, látja, hogy így volt jó, de a tüske mindig benne marad, pedig mindketten nagyon szeretjük és törődünk vele. Ezt csak azért írtam, hogy tudom milyen nehéz okosan, jól szeretni a gyerekeinket, és még akkor is okozhatunk sérülést, ha figyelünk, vigyázunk rájuk, hogy ne okozzunk fájdalmat. Nem értem a szülőket, akik képesek a gyerekekre vetíteni, hárítani a párkapcsolati problémáikat, sőt direkt bántani, felelőssé tenni, jaj!!!! Nem és nem értem! Nagyon sajnálom ami veled történt, és minden gyereket, akit így bántalmaznak a szülei. 😦

        Kedvelés

    • Ha leírod, minden támogatást meg fogsz kapni tőlünk. Ha nem megy, az is rendben van, de akkor vidd el máshová, mondd el valakinek. A tanácsadás/belepofázás veszélyével, de javasolom ezt úgy és azért, mert ezek a kimondatlan mondatok elképesztő érzelmi energiát visznek el, arra fordítjuk az erőnket egy életen át, hogy lent és bent tartsuk őket. Hihetetlen felszabadulást és megkönnyebbülést tud adni, amikor egy-egy ilyen mondat (vagy helyzet) kikerül. Mint amikor úszik a hajó a vízen, és úgy meg van rakodva, hogy a peremét csapkodják a hullámok, és akkor elkezdjük kidobálni egyesével, amivel meg van rakva. Minden egyes kidobással egy picit feljebb jön a csónak. Egy idő után ki fog emelkedni a vízből.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Beleverem a fejedet a padba, hátha megszépülsz..
        Rusnyaság, nagysága, milédi
        Dögöltél volna meg mikor a világra hoztalak.
        Dögöltél volna meg mikor anyád a világra hozott.
        Döglöttem volna meg amikor a világra hoztalak.
        Rohadék tetű, retkes kurva,
        ezek nagycsaládosok, az apja meg alkoholista…
        Es annyi gúny, hogy az egész egy hompolyges szintjén van meg, szavakba nem tudok bontani őket..

        Hat, nagyvonalakban ennyi a tinédzser kor előtti nagy szavak listája, de csak a legemlékezetesebbek. Csak olyan csúnyák, hogy szégyellem magam miattuk.

        Kedvelés

      • Itt vagyok, figyelek! És most írd gyorsan-gyorsan, hogy most milyen érzés, hogy ezeket leírtad.

        Kedvelés

      • Oké, most ez van. Nem csinálunk online terápiát meg elemzést, tehát innentől általánosságban írom: az első lépés (a kimondás) megtétele után, ha nem kezdünk el hárítani, és gyorsan eltolni magunktól az érzést, hanem belemegyünk, akkor egy idő után megjelenhet a jogos (!!!!) harag – ez pedig a gyógyulás felé vezető úton egy nagy lépés előre.
        Gondolok rád.

        Kedvelés

      • Ebédszüneten vagyok a karácsonyi csinnadratta kellős közepén, mindenki azt hiszi honvagyam van, azért bőgök.
        Milyen groteszk, milyen paradox.
        Dehogy van.
        Mar kinomban kuncogok is. 🙂

        Kedvelés

      • Bennem olyan düh jött elő, hogy ütni tudnék (legalább). Remeg a kezem a haragtól, komolyan.
        Nem csak a szüleid, hanem a környezet miatt is.

        Kedvelés

      • Meg olyan kipakolós.. Hogy nem az enyém, köszi, tartsd meg.
        Mint egy bumeráng, hogy visszamegy.
        Pedig nem akarok bosszút állni, vagy a reváns (ékezetes, figyelsz Éva?) értelmében visszaadni.

        Kedvelés

      • Senkinek sem szabadna ilyen bánásmódban részesülnie. Nagy ölelés ismeretlenül is. Nem te kell szégyenkezz amiért így viselkedett veled a családod (szándékosan nem írtam h amiért ők ilyenek). Az ördögi kört megtörésének első lépése,h elismerem,felvállalom mi történt velem,nem takargatom tovább azt a szégyent amiért nem én vagyok a felelős. Bátor ember vagy. Most kezdődik

        Kedvelés

      • Köszi Laci, neked is.
        Sosem gondoltam volna, hogy van, akit ilyen mértékben megérint (és mondjuk érdekel) hogy mi történik egy másik emberrel.
        Meg Évának is, hogy van olyna hely, ami még ezt is elbírja.

        Kedvelés

      • Mindig utáltam azokat, akik másokat, pláne gyengébbet bántanak. A pszichodráma meg érzékennyé tett a gyerekkori dolgokkal, traumákkal szemben.

        Kedvelés

      • Még ilyet, hogy online pszichodráma, nem pipáltam. Gratulálok, komolyan, nem hülyéskedem.

        Kedvelés

      • Na ugye, havelnő! Löhögjünk inkább, ne sílj, itt annyian szeletnek tégedet.

        Kedvelés

      • 😀
        Mennem kell dolgozni es nem akalom hogy lolam szóljon itt minden, köszönöm nektek.
        Szóval eleg volt belőlem.
        Te meg be hagyd abba Halisnyás Pippi 😉

        Kedvelés

      • Ömlik a könnyem érted és magamért is, pedig az a néhány szó, vagy tett, amivel a volt férjem fájdalmat okozott valaha, és még most is be-beszúr egy-két szava, az mind eltörpül amellett, amivel téged bántottak. Gyógyulj meg! Gondolok rád.

        Kedvelés

      • Jaj, most meg sírok en is.
        Annyira kedvesek vagytok, köszönöm.
        Sose láttam ezt igy egyben. Olvasgatom a listát es egyre szörnyűbbnek tűnik, míg belül volt nem tűnt ilyen csunyanak.
        Megcsúnyult attol hogy kívülről nézem.

        Kedvelés

      • Az a lényeg, hogy innentől kint van, hát nem? És amikor nem akarod nézni, csak elmész onnan. Idáig meg akárhová mentél, vitted magaddal.
        Ölelés.

        Kedvelés

      • Az utóbbi hónapokban nagyon sokszor töröltem ki a mondanivalóm, mert úgy éreztem, hogy nem tesz hozzá a párbeszédhez. De most nem tudom nem elmondani, hogy sírok én is. És valamiért biztos vagyok abban, hogy ennek a néhány mondatnak a leírásával jobb lesz neked.

        Kedvelés

      • Ne fájjon, csillagom. Annyira szép vagy és jó, ne a te szíved fájjon. ❤

        Kedvelés

      • Köszi Hajnalka. Tenyleg, nagyon.
        Szerintem en dacból lettem szép. Most ez hülyén hangzik, de annyira rossz volt mindig azt hallgatni milyen csúf vagyok hogy szerintem ezért. De tenyleg.

        Kedvelés

      • Nem tom. En ugy hittem, láttam akkor.

        De talan nem. Talán épp ezért bántott apám a kulsommel. Egyszer azt mondta egy pszichológus hogy a saját primitív érzéseit vetítve ki a szép kislányára.
        Szép nő = kurva.

        Kedvelés

      • Malhaság! Mál akkola kolodban is szép voltál, mikol…na…hogy monnyan kúttuláltan…szóval, mikol még nem is voltál anyukád hasában, ez tutifix!

        Kedvelés

      • 😦 Apám mar nem fogja. Anyu meg nem bírja az emlékezés terhet úgyhogy inkább nem teszi.
        Szerintem ha felfognak sokan a tetteik súlyát, nem bírnák el.

        Kedvelés

      • Ez valószínű. Ezért cipeled te. ha már el tudod dobni, dobd el! Te jó vagy, szép (sose láttalak, de mindenki ilyennek születik), értékes, és ezt legjobban a szüleidnek kellett volna értékelniük. Sose fogom elfelejteni annak az 59 éves nőnek a fájdalmát, aki pszichodrámán eljátszotta, hogy fajtalankodott vele a nővére vőlegénye, mikor ovis volt. Én játszottam a gyerekkori önmagát. Meg kellett ölelnie, simogatnia, és fel kellett szabadítania a szégyen alól. Naja, ezt te biztos ismered, ezt a felszabadulást. Azt mondta a nő, azóta bír bőgni. Nem kell 59 éves korodig várni, dobd el minél hamarabb! Nagy ölelés! Neked, de főleg annak a kislánynak!

        Kedvelés

      • Szükségem lenne egy ilyen csoportra, azt hiszem.
        Ezeket mélyen zártam magamba, és a mai napot kivéve tárgyilagosan beszélek róluk, ha néha említés szintjén szóba kerül, már maga a tény, nem a szavak. De nem azért mert már túlvagyok rajta, hanem mert a felszíne annyira megkopott, és jó vastag rétegek is rakódtak rá.
        Köszönöm az ölelést, én is ölelgetem, meg dédelgetem azt a kislányt.
        Képzeljétek, mióta jobban kezdtem lenni, a családtól való eltávolodás hatására, visszatértek olyan élményeim, gondolataim, amik utoljára kislánykoromban, mindezen események előtt. Például újra az a kedvenc állatom, ami akkor volt, a kedvenc színem is ugyanaz lett.

        Kedvelés

      • Igen, ismerem, és tudod Gyöngyi, 73 éves volt a legidősebb csoporttagom (idáig), és abban a csoportban ő változott a legtöbbet.

        Kedvelés

      • akkor sem neked kell szégyellned magad, ha ők nem tudják
        nem létezik olyan helyzet, amiben egy ember ilyen mondatokat megérdemelhet

        Kedvelés

      • Nem a te dolgod, nem a megbántott, megalázott emberek, főleg gyerekek dolga, hogy a bántalmazók, mérgezők elbírják-e a tetteik súlyát.

        Kedvelés

      • Micsoda gonoszság ilyeneket mondani! Jó, hogy leírtad. Én is küldök egy nagy ölelést neked.

        Kedvelés

      • szeretnék mutatni nektek egy dalt. Antony. ő egy transznemű nő, és itt arról énekel mint kisfiú, hogy ha majd nagy lesz, akkor gyönyörű nő lesz belőle, erős lesz, teljes és önmaga. nekem nagyon jön belőle az, hogy kicsiként mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, meg annak a hitnek az ereje is, hogy majd ha nagyok leszünk, akkor már azok lehetünk akik valójában vagyunk. én ebben a hitben nőttem fel, ez a gondolat adott erőt nekem, ebbe kapaszkodtam, minden szülinapomon vágtam a centit. olvasva amit írsz Pikareszk és mindenki sorait, nagyon erősen szól bennem ez a szám, sok erőt ad, szeretném veletek megosztani:

        Kedvelés

      • Köszönöm ezt a dalt Hirlando, nagyon tetszik.
        Jó sok mély fájdalom van benne. Emlékszem, arról álmodoztam, mikor kicsi voltam, hogy szép életem lesz, boldog, nevetős és én sem leszek sem buta sem csúnya. Azóta sem tudom, mi volt az, ami annyira hajtott, hogy kihúzzam magam a mocsárból a saját hajamnál fogva. Nagyon megcsináltam, úgy szoktam gondolni.
        De ez a hangulat, ami ebben a dalban van, ismerős, nagyon megfelel annak a szomorúságnak, amit akkor az élet tök természetes velejárójának tekintettem.

        Ezért egy hálás ölelést tudok most adni.

        Kedvelés

    • “Senkinek sem szabadna ilyen bánásmódban részesülnie. Nagy ölelés ismeretlenül is. Nem te kell szégyenkezz amiért így viselkedett veled a családod (szándékosan nem írtam h amiért ők ilyenek). Az ördögi kört megtörésének első lépése,h elismerem,felvállalom mi történt velem,nem takargatom tovább azt a szégyent amiért nem én vagyok a felelős. Bátor ember vagy. Most kezdődik”
      Ehhez szerettem volna írni, csak már oda nem tudtam.
      Annyira ezt érzem, amit írtál! Sokáig mentegettem, hogy “jajj, igen az anyám…ki tudja miken mehetett keresztül, hát nem csoda , hogy ilyen lett?”, mert én olyan elfogadó vagyok, meg megértő. És még nekem kellett magyarázkodnom, hogy én miért lettem “normális”, hát eszem megáll…a családom elvárta volna tőlem, hogy az ő szenvedéseit én viseljem tovább, ha lelki nyomorék lennék, akkor engem is lehetne sajnálni. Így, hogy ma már ignorálom az anyámat (és apámat is teszem hozzá, aki olyan gyenge szar volt, hogy hagyta az ámokfutását) én vagyok az önző. Szerintem meg megtörtem az átkot.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon értem azt, amiről írsz. Kötelező velük szenvedni, bűntudatom volt, amikor jobban sikerültek a dolgaim, mint nekik. Le is tagadtam.
        Hála a a belső munkának, például ez már nincs.

        Kedvelés

  7. “Nem értem miért járna neked bármi is???! Albérletben laktál mikor megismertelek, és még a csekkeket sem fizetted”
    (14,5 év együtt töltött idő, ebből cirka 8 együt élés után. Csekkeket és sok mást is fizettem. Épült az új ház, laktunk éppen közösen építetben )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Hova szeretnéd a mosogatót és a tűzhelyt? ”
      3 nap múlva indultam külföldre dolgozni, hosszabb időre, elég labilis volt már egy ideje a hangulat, de gondoltam, hát még ha nem is tudja kifejezni magát jól, azért ez azt jelenti, hogy mégis velem tervez….Másnap ezen felbátorodva megkérdeztem, hogy akkor ezek szerint velem képzeli tovább az életet.
      A válasz: NEM

      Azt hiszem akkor sokkot kaptam, és úgy is maradtam egy időre….

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “Fizess ki és elköltözöm.”

      Ez úgy negyedévente hangzott el, hullámokban többször is az utolsó 5-6 együtt töltött évben, amikor az ex éppen mélyponton volt lelkileg, mert nem volt munkája. És ilyenkor a légy sem szállt neki jól, az élő fába is belekötött, bár fizikailag nem bántott sosem.

      A bibi csak annyi, hogy a házUNK (ahogyan én emlegettem végig az együtt töltött 22 év alatt) egyrészt az én apai örökségemből épült, másrészt az általam 1979-80-ban 25 évre felvett OTP és vállalati kölcsönből (ezek összege kevesebb volt, mint az örökségem, nagyjából 3/5-e annak), valamint anyám aktuális megtakarításaiból, jórészt sk munkával, amiben az ex még nem vett részt, mert akkor még nem is ismertük egymást.
      Pontosabban a végére csatlakozott be, amikor már csak festeni kellett, meg a pöcegödröt kiásni.
      Igaz, a kölcsönöket együtt fizettük vissza (a részleteket úgy 15 évig), jórészt az ő németországi keresetéből, és az is igaz, ezt a visszafizetést megcsinálta az anyám házával is, aki eleinte nem akart velünk élni (szó szerint megtagadott a párválasztásom miatt), és inkább épített magának egy külön házat vidéken, persze hasonlóan kölcsönökből, 56 évesen, Ő nagyjából 10 évig fizette a részleteket egyedül.
      Na meg központi fűtés lett, csatornázás, homlokzatfestés, egyebek, szóval végeredményben valóban járt neki valamennyi pénz.

      Viszont a két visszafizetés során az én szerencsés döntésemnek hála – emlékeztek, akkortájt volt a kamatemelés -, csak a még hátralékos összeg felét kellett befizetni, mivel vállaltuk a mindenkori piaci kamatot a 15% helyett.

      Igen, végül kifizettem, mert elegem lett. Szerintem méltányosan, sőt. (nagyjából 30%-ot kapott a házAM piaci értékéből). Viszont emiatt jelenleg is nyögök egy kisebb svájcifrankos kölcsönt. Ez utóbbit ma már sajnálja, és szívesen kifizetné, csak hát annyit azért nem keres 🙂 Én meg úgyse fogadnám el tőle.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Csak 🙂
        Mert akkor megint úgy érezhetné, hogy beleszólhat az életembe.
        Így is megteszi időnként, csak mióta van stabil párkapcsolata, nem nyomul ANNYIRA.
        Ezért nem hagyom még azt sem, hogy mondjuk kifessen nálam, pedig ráférne, főleg az előszobámra, a kutyák leamortizálták (nagyon).

        Kedvelés

      • Hát igen.
        Nem mondom, hogy nem került szóba, mert anyám kifejezte az ezirányú kívánságát, de az előzmények miatt (látatlanban elutasította még a megismerkedést is az ex-szel, nem is emlékszem, lehet, hogy a gyerekünk megszületésekor találkoztak először, sőt, kvázi kitagadott, mint mondta, hallani sem akar többet rólam, egyszülött magzatáról, na ez is egy a postba illő mondat…, és bő másfél évig valóban semmiféle kapcsolatban nem voltunk) még én voltam leginkább felháborodva a gondolattól 🙂
        Így természetesen nem került rá sor, az exnek meg sem említettem, nem akarván megsérteni. Na meg, ez 30 (pontosabban 29) évvel ezelőtt volt aktuális, akkor azért még nem volt benne a köztudatban annyira.

        Kedvelés

  8. “Csak azért álltam veled szóba, mert az agyam a fejemből a gatyámba vándorolt, és már csak sajnálatból feküdtem le veled az utolsó egy évben” – a nős férfi, mikor szakított velem 4 és fél év után, mert lebukott otthon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Azt a helyzetet írtam le a másik bejegyzés alá, mikor a Társam :-), aki jóban rosszban mellém szegődött,arra a kérésemre,h teregesd ki a megmosott ruhákat, mert nyekkenek bele a sok tennivaliba,azt válaszolta-idegenek előtt-hogy nem fog kiteregetni,mert még meg találom szokni. Mindez viccnek álcázva. Milyen rossz a humorérzéked drágám…Hogy lehet 10 másodpercbe belesűríteni fejezetekre rugó hétköznapi hímsovinizmust,nem is könnyű,tehetség meg generációkra visszamenő kemény munka kell hozzá,nem is kevés…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Első gyerek melletti első pár hónap. Idegen város,nem anyanyelvi környezet,barátok-család-megtartó közösség sehol. Óriási kánikula. Saját rendelkezésemre álló idő tudjátok mindannyian,mennyi. Röviden,fizikailag,szellemileg leharcolva,azt kapom,h vigyázzak mit teszek,mert nemsokára a hasam nagyobb mint a mellem (akkoriban D kosár, 165 cm, 65-67 kg). Nagyon bántott,normálisan szóvá tettem s pláne azt h most nem ez a prioritás,majd erről is fog szólni az életem,de most ez nem a legfontosabb. Szerintetek abba tudta hagyni az oktatást? Azóta is felemlegetem,pláne h vékonyabb vagyok mint menyasszonykoromban,ő meg pocakosodik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • S persze én vagyok a megbocsátani nem tudó,bosszúálló nőszemély,mivel azóta ugyan belátta,h akkor bunkó volt,de a bocsáss meg el nem hagyta a száját

        Kedvelés

      • Csapassad!

        Meddig bírod még? Tervezed, hogy nem élethosszig? Bocs, ha sokat kérdezek, csak szólj.

        Kedvelés

      • Nálunk egy úgy hangzott: demeghíztál,detramplivagy, hogynézelki.

        Hát tényleg, ez igaz.
        De amikor összekerültünk, sem voltam szilfid, valamint öltözködni sosem tudtam, nem is nagyon érdekelt, a ruha legyen kényelmes és tiszta, pont.

        Ez úgy igazán nem bántott, csak rétegeket rakott a többi kifogásra, ami főleg a rendszeretetemre vonatkozott. Szintén jogosan, szó se róla (amennyiben valóban nem vagyok tündi-bündi tűzrőlpattant háziasszonyka), de SOSEM voltam más, ráadásul az ex felvette velem a versenyt a rendetlenség terén, és ő még azt sem tudta, hogy egy adott cucc/szerszám/bármi éppen hol esett ki kezéből. Mindent én kerestem meg a lakásban, mert egyszerűen emlékeztem, hol láttam utoljára 🙂

        Kedvelés

      • Ösmerős, bár én úgy lettem kevés, hogy az általa elmondottak szerint nagyon sokat változtam pozitívan.

        Kedvelés

      • volt egy tanarnom, aki folyamatosan arra buzditotta a tiz eves osztalytarsaimat, hogy kozositsenek engem ki. az ora alatt allandoan az volt a tema, hogy milyen dagadt es ronda vagyok, es hogy anyameknak lehetne eszuk, hogy nem tomnek, mint egy disznot. elmondta, hogy ha az o lanya lennek, minden nap ket orat futnek a lakotelep korul. azt is mondta, hogy nem csak ronda vagyok, de bolond is…

        Igen, tanar. Maig tanit…

        Kedvelés

      • Őt mar ki. Multkor osszefutottunk a turiban. A lanya ugyanolyan dagadt, mint en voltam, o meg meg randabb lett 🙂
        Sajnalom a lanyat, mit kaphat…

        Kedvelés

      • Egyszer egy apukával beszélgettem a parkban, ő futott, és kicsit megállt pihenni, én a gyerekeket legeltettem. Csevegni akart, és mondta, fontos a jó kondi. Ha az elvált feleségénél nevelkedő fia egy kicsit is hízik, elperli tőle. Gondolkodás nélkül továbbtereltem a gyerekeket, majd köszönés nélkül faképnél hagytam.

        Kedvelés

      • Általános iskola alsó tagozatban felállított a tanító néni, és az osztályt közös nyilvános megalázásomra szólította fel (kórusban kellett elmondaniuk, hogy “örök harag csutadarab, míg a kutya meg nem harap”)

        Kedvelés

      • Felső tagozatban már szerencsére máshová jártam. A gyerekek egyébként többnyire elismertek, mert értelmes és gyors voltam, csak a tanítónéni nem tudott velem mit kezdeni. Egyszer 3-ast adott magatartásból. Mikor anyám rákérdezett, hogy mégis miért, mással nem tudta indokolni, mint hogy túl hamar kész vagyok a feladatokkal és utána beszélgetek órán.
        A mondókás esetet szüleimnek sajnos nem mondtam el, általában szégyelltem és magamban tartottam az effélét. Annyira szeretném, hogy a gyerekem ne legyen ilyen, és mindig elmondja nekem, ha bántják.

        Kedvelés

      • A kisgyerekkori pedagógusokkal sajnos nem volt szerencsém. Óvónő mondata: “végre téged is látlak sírni”. Ezen kívül a nevemmel is viccelődött, demonstrálva, hogy milyen értéktelen vagyok.

        Kedvelés

      • Jajjj, én is nagyon tartok attól, hogy milyen pedagógusok veszik (majd) körül a gyerekeimet.
        Nekünk óvodában borotva pengével kellett a linóleumot felkaparni. Mármint azoknak, akiknek a kis cipőjük talpa nyomot hagyott a linóleumon. Hozzáteszem: Románia, 80-as évek eleje, nem nagyon lehetett válogatni a cipő felhozatalban (sem).
        De ez a 3-as magatartásból, mert túl jó vagy!
        Én nagyon remélem, lesz annyi határozottság és elszántság bennem (mondjuk Budapesten lakunk, így nagyobb a merítési bázis), hogy azt mondjam egy ilyen esetben a tanító nőnek: Rendben, leülhet, egyes. A gyerek meg következő héttől másik osztályba/iskolába jár.
        (Egyébként meggyőződésem, illetve édesanyám tapasztalata a nővéremmel, hogy az ilyen gyerekeket, akik a kortársaik (osztálytársaik) előtt járnak, pluszban kell(ene) foglalkoztatni, mert ha nem, ellustul(hat)nak.)

        Kedvelés

    • Ezt a szakdogám védésekor mondta az egyik vizsgáztató. Nem nekem, hanem a témavezetőmnek, aki szintén férfi volt. Ő mesélte el utólag. Röhögtem, mert nem is lány voltam, hanem asszony. Akkor már nem érintett meg ilyen ostobaság.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  11. Ugyanabban a környezetben élve tovább (akkor még fizetett segítségünk sem volt,tehát ha este tízkor vettem észre,h nincs kenyér,akkor fel a gyermeket a kendőbe,s irány vásárolni,mert s szegénynek olyan munkája volt,ahova saját elhatározásból délig tartó alvás után járt be,értelemszerűen éjfélig vagy még tovább,nem volt ideje munka közben semmire,a biliárdasztalt csak a szú használta náluk),mikor kiborultam pár hónap után h magamra milyen rég nem volt időm,egy nyomorult félórás egyedüllét kellene,akkor azt merte válaszolni,h KI NEM ENGEDI h elmenj moziba. De tényleg ki is nem engedte? Az én bélye prekoncepcióim,miszerint szegény mennyit dolgozik felkeléstől éjjelig,meg aztán ilyen hisztérikus csak én lehetek,h elvárjam,h Tőle jöjjön az iniciatíva,átveszi ő a KÖZÖS gyermeket addig.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Jaj igen, egyesek ahhoz nagyon ertenek, hogy a maguk idejet annyira beosszak – es olyan spontanul, lehengerloen, lenduletesen, egyeztetes es megfontolas nelkul -, hogy masnak ne jusson. A kozos, csaladi idobol, megjegyzem. Bar ilyen mentalitasnal az, hogy “kozos”, azt jelenti nagyjabol mindenre kivetitve, hogy az az ove.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • L. légy kedves felhomályosítani az alant írott számok jelentéséről, jó? 🙂

        Kedvelés

    • Nekem kedvenc, amikor dicseretet var erte, hogy megcsinal valamit, ami alap. Mosogatas, porszivo, teregetes ilyenek. Valamelyik nap szinten:de ugyes vagyok, nem, mennyit SEGITETTEM? Mondom, ja bazmeg, koszi. Amugy ez az alap, hogy ezeket megcsinalod, a te otthonod is, ne csak nkem legyen mar fontos, hogy rend legyen, basszameg! Erre….na jovan, lebaszas megvolt….mem erti??? Vagy mi? 😀 Amugy most nem azer de ilyenkor anyosomat is pofanvagnam, minden tisztelettel persze.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  12. Meg aztán a gyerek 24/7/31/12 velem volt,vitában nagyon jól fogott az az érv,h azért nem tud ő semmit csinálni a gyerekkel,mert az mindig csak engem akar,mert én MAGAMRA kapattam. Ki a *****ára kapattam volna? A szomszédra?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is rengetegszer megkapom anyámtól, sőt, a nagyanyámtól is, hogy milyen anyás ez a gyerek (most lesz 13 hónapos). Legutóbb nem bírtam ki és visszakérdeztem: miért, milyen legyen, talán apás? (Hat hónapos terhes voltam, mikor a kedves apuka benyögte, hogy neki ez mégsem pálya, idén kettő napot láttuk összesen.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Köszönöm, már itt vagyok egy ideje, BLaci idecsalt 🙂 Csak eddig nem szerettem volna beleszólni a társalgásba. Meg az én sztorim nem olyan, amiért tisztán csak együttérezni lehet velem, én is vastagon hibás vagyok, szóval már félek mesélni, megnyílni. Annyit legalább elmondhatok, hogy én megtettem mindent, hogy ne ez legyen, nem rajtam múlott, hogy így alakult. És nem bántam meg semmit, van egy gyönyörű, édes gyerekem. A többi meg… talán idővel enyhül majd.

        Kedvelés

      • Sejtettem, hogy Laci volt.. 🙂 Itt garantáltan megértésre találsz, és mesélj nyugodtan, ha jól esik. Senki nem fog elítélni, sem hibáztatni. Én speciel ezért szeretek itt lenni. 🙂

        Kedvelés

      • Nagyon köszi, ez most nagyon jól esett! Neked is, Semese.
        Írok majd, de nem most, kb 10-20 percem van, amíg a gyerek felébred, addig meg kell itten ruháznom ezt a rakoncátlan fenyőfát, és még csak a gömbkötözés stádiumában vagyok 😀

        Kedvelés

      • en ugy elem az eletemet hogy elmondhassam, nem rajtam mult. ha ezt tiszta lelkiismerettel el tudom mondani, akkor bekeben vagyok magammal es nem fog rajtam kulso bantas sem.

        Kedvelés

      • “Hat hónapos terhes voltam, mikor a kedves apuka benyögte, hogy neki ez mégsem pálya, idén kettő napot láttuk összesen.”

        Bármikor is ilyet olvasok, képtelen vagyok megérteni.

        Kedvelés

  13. (Gem vagyok továbbra is, csak sikerült végre egy elfogadhatóbb nevet találnom.)

    Vannak “szelídebbek” is, de évek hosszú sora alatt ezekből is komoly lenyomás jön össze. Ezek nem azok, amelyeket fent említesz, hanem korábbról a szülőktől, amelyek viszont hozzájárultak ahhoz, hogy később se legyen elég önértékelése az embernek a méltatlan helyzetekből kilépni.
    ” bolond lesz a férjed felesége.” (Abszolút hallásom van, és amíg énekeltem, elég szép hangom is volt (most se csúnya, csak gyakorlatlan), nem értem, miért nem lehet azt mondani, hogy “légy szíves hagyd kicsit abba, mert nekem ez most túl sok”.
    ” soha nem fog senki elvenni.” Legtöbbször azért kaptam, mert nem ettem úgy, ahogy az angol királynő társaságában elvárható, a vége az lett, hogy megtanultam szépen-kulturáltan enni, és egy nagy rakás fiúból igen komolyan kiábrándultam azért, mert többé-kevésbé gusztustalanul evett. Levest azért nem főztem hosszú évekig a házasságom alatt, mert az ex szürcsölt(e volna), és nem bírtam hallgatni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. “Nehogy azt hidd, hogy ez egy nagy dolog; gyakorlatilag mintha óvodásokat győztél volna le. Te ennêl sokkal többet is elérnél, ha nem lennél így eltelve magadtól és nem kurválkodással töltenéd az idődet.”
    Apukám, amikor 19 évesen egyéniben is megnyertem az országos bajnokságot, túl voltam az érettségin, a felsőfokú nyelvvizsgán és már fel voltam véve a főiskolára. Ja és volt egy barátom, aki az első volt, igen, vele kurválkodtam.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Anno még gyerek apjának nagy poénja, mikor szóba került az esküvő, én meg kifejtettem, hogy nem szeretnék fehér ruhát, inkább ekrüt
    “Fehér kell, mert a háztartási gépek fehérek szoktak lenni”.
    Állítólag viccelt, pedig szerintem ez annak is kurva sz*r.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. “Te nem vagy szűz??? És erről nekem nem szóltál??? Hát majd én kiverem belőled ezt a gyereket!”

    Apukám, amikor -szintén 19 évesen – elmeséltem, hogy terhességmegszakításra kell mennem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Beszélgetés apámmal, amikor 30 évesen abszolút semmivel sem tudtam pénzt keresni, és ő tartott el: De apu, én azért nem fejeztem be az egyetemet, mert annyira idegbeteg voltam tőletek,hogy egyáltalán nem tudtam tanulni! Apám: “Ja, én mindig azt hittem, hogy csak lusta vagy”.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Gyerekeim apukájának saját anyjával is nagyon feszült a viszonya vagy harminc éve. Ez különösen pikáns úgy, hogy együtt lakunk. Két havi férj és anyós közti mosoly- és beszédszünet alatt anyósomtól felém: “Olyan rosszul esik, hogy így viselkedik velem, már igazán megnevelhetted volna!”
    Esprit d’escalier, most már tudom, mit kellett volna válaszolni, akkor lefagytam. Neveltetésem nem engedte, hogy azt válaszoljam, ami hirtelen eszembe jut.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Semmi durvát, csak azt, hogy “Neked kellett volna (bazdmeg), úgy négyéves koráig.”
        Nagyon nehéz és összetett ez, kaptam tőle sok horpadást, viszont nagyon sok segítséget is, alapvetően szeretem, megértem a helyzetét, ő is megérti az enyémet, nem klasszik anyós-meny viszony van köztünk, inkább meleg emberi, és most, hogy több, mint féléve eltűnt a kisebbik fia – kiment reggel a házból farmerben-pólóban, és azóta nem tudunk róla- nagyon átértékelte az életét.

        Kedvelés

      • Nem tudom, él-e még, de többünknek jót tett ezzel a gesztussal. Illetve azzal, hogy megláttunk dolgokat az emberek reakciójából.

        Kedvelés

      • Hehe, nekem anno ex-anyos azt mondta, hogy atadja a fiat nekem, nekem kell ezentul GONDJAT VISELNEM 😀 Viseltem is serenyen, 3 evig birtam, de nem vagyok gondviselő, se gondnok, így belebuktam… 😦 🙂

        Kedvelés

    • Áááááááá básssszki, ezt én is megkaptam tavaly (miután már nem voltunk együtt) az APJÁTÓL, hogy nekem kellett volna megnevelni (az immáron 50 évest, aki akkor volt 40 amikor összekerültünk). Én is inkább hápogtam, minthogy kimondjam, ami az eszembe jut. Az az igazság, hogy én is meglepődtem azon, amit mondani akartam neki, nem jellemző rám, hogy rögtön reagálok és ilyen hevesen. A hév maradt, a szöveg változott és két nagy levegő után kulturáltan elküldtem a kurvanyjába 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  19. Az első pasim, az első szex KÖZBEN: “tudod,hogy létezik intim torna, amivel szűkíteni lehet a hüvelyt?” Ugyanő: “mielőtt lefogytál, ugye feszesebb volt a cicid?”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Válasz 1. kérdésre:tudod, hogy létezik péniszpumpa, amivel növelni lehet a satnya gilisztád méretét?

      Válasz 2. kérdésre:
      …na, ez kifogott rajtam 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Jó ötletek, de én pont ebbe a diskurzusba nem látom értelmét belemenni; tekintve hogy ő egyszerűen valamivel le akart nyomni, olyat pedig mindig talál. Nem kérdés ezeknek a beszólásoknak az igazságtartalma, az a kérdés,hogy – bár csak 2.5 hónapig- ezt én miért viseltem el. Ma már tudom,hogy miért, és azt is tudom,hogy számomra a megoldás az,hogy ezeket az embereket a lehető leghamarabb otthagyjam.

        Kedvelés

      • Ó, hát ez csak természetes, de azért előtte még be lehet szólni valami kedveset! Csak úgy diskurzus-mentesen, a magunk örömére.

        Kedvelés

  20. Még tartott kapcsolatunk hímporos varázsa,mikor egy maratoni szexparti közepén szóltam (szólni mertem), váltsunk pózt,mert nekem kényelmetlen,úgy érzem esek le az ágyból. Még őt kellett utána kiengesztelni,amiért én nem hittem el neki,h nem fogok leesni mert ő fog,megtart. Ott kellett volna faképnél hagyjam. Minden arra vezetődik vissza,mi az Ő véleménye róla. Ahogy képviselőné írta,egy egység férfivélemény csak több egységnyi női véleménnyel egyenlíthető.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. kapcsolat ötödik napja, az előtte levő négy napban leginkább csak szex volt, kajálás se nagyon. párocska kimerülten kihalad enni a konyhába, lányka matat a csapnál, fiúcska stíröli hátulról és megfogalmazódik a nagy mondat:
    – mostanában kicsit megnőtt a feneked
    válasz
    – apafej, nem nőtt meg, csak neked van kevesebb geci az agyadban és a szemed előtt

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nemnem, megértem, mért mondta. 10 évig nagyanyám nevelt minket, anyám pasizott szanaszét. Megértem őt, nem haragszom rá. Később behozta a “lemaradást”, nagyon szeretem őt.

        Kedvelés

      • Áááá, de jó! Köszi! Most én “pasizok szanaszét”, de azért szeretném, ha a kölkökkel megmaradna a jó viszony. Félelem nincs bennem ezzel kapcsolatban.

        Kedvelés

      • Ő úgy pasizott, hogy napokig nem is láttuk, ha mégis, csak hazaszaladt átöltözni. Te valószínűleg nem így csinálod. 🙂

        A nővérem sose bocsát meg anyámnak, de ő egész más tészta.
        A fiam se bocsát meg nekem ugyanezért, de ezt meg be kell nyelnem, mert jogosnak érzem és csak reménykedek, hogy később talán mégis.

        Kedvelés

      • Hubaszki, én még csak haza se megyek átöltözni, kétszáz kilométerről túl nagy kihívás lenne. Viszont a lányokkal megbeszéltem, hogy ez így lesz, az is tény, hogy ellenállásnak nem adtam túl nagy teret, de az ezzel kapcsolatos érzelmek kifejezésének meghallgatására bármikor nyitott vagyok.

        Kedvelés

  25. Augusztus, 36 fok, a sunámról is folyik a víz, egész délelőtt a konyhában sütök-főzök, mert itt vannak a gyerekei, ki akarok tenni magamért nagyon. Elszalad jégkrémért, visszajön, kiosztja…nekem nem hozott: Bocs, elfeledkeztem rólad.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • húba… na én ilyenért ölök.
      lázasan fekszem az albérletben, tél, hideg, hozzál légyszi coldrexet. elmegy, nagyonsok óra múlva visszajön, közben találkozott a haverokkal és beültek sörözni. nem gondolta, hogy annyira sürgős. szakítópróba volt, de megtanulta…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Feküdtem már én is kb 24 órát lázasan úgy, hogy meg se tudtam mozdulni és senki egy pohár vizet oda nem hozott volna… hát ő nem gondolta… ja, bocs, hogy nem adtam jobban jelét! Annyira utálom az ilyet, fel tudnám rúgni!

        Kedvelés

      • nem is nagyon voltam kellemes társaság egy pár napig, mikor hazajött végre. és sok csúnya dolgot mondtam ott neki napokig arról, hogy mit érdemel az, aki cserbenhagyja a másikat egy kapcsolatban. emlékezetes szakítópróba volt.

        Kedvelés

      • Nálam ezt eldugult wc-vel játszotta el…Új lakás, kisgyerek (1,5 éves), eldugult a lefolyó, miközben szart, mondtam, h oké, újabb beszerzendő dolog és elég sürgős, mégpedig wc-pumpa, mész és hozol, vagy menjek és maradsz a gyerekkel?? Ő ment…3 óra múlva, mikor hívtam, mondta, h nem talált sehol, ezért kiborult és beült egy kocsmába….

        Kedvelés

      • na ilyen nalam is volt. erzekeny pontom, ha beteg vagyok es nem ugy bannak velem ahogy en azt szeretnem.

        Kedvelés

    • Kolega jön hozzánk aludni, mert szegény egyedül és hát mégse menjen haza merazmesszevan, fel kocsmába, vegyünk sört neki meg sajátmagának, mondom, ma van a szülinapom, jóvanjóvan, veszünkcsokitis, vettünksört, nekem meg ló…. a …..be. Utólag szóvá tettem, épphogy le nem cseszett, hogy miért nem szóltam. Ennyit a boldog szülinapról…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ezek nekem annyira tudnak fájni! Ha elfelejtik a szülinapom, ha elfelejtik, hogy vagyok. 😦

        Kedvelés

      • Nekem is. És nem az ajándék hiánya, hanem maga a gesztus vagy a tudat, hogy emlékszik, vagy hogy számítok ennyire egy évben egyszer. Ez is abba a gödörbe került, hogy már nem érdekel és nem zavar, ha senki sem köszönt fel… rendesen zavarba jövök, ha a Szerelmem elhalmoz (NEM AJÁNDÉKKAL!!!). Nem baj, a szakítottól már nem akarok semmit. Úgyse ad, úgyhogy már csak abban reménykedem, hogy békén hagy a hitegetéseivel, amik hálistennek egyre ritkábbak. Drága a telefon ugye… meg a szkájp is. Majd egyszer elmagyarázom a gyerekeknek is, bár nem biztos, hogy maguktól nem jöttek még rá. :p

        Kedvelés

      • Hívogat? Mit akar?

        Övék a gyerekek?

        Nekem is van egy ilyen faszi, aki hívogat néha és leszívja az agyamat, de nála már azt csinálom, hogy felveszem, telefon letesz az asztalra, aztán mondja, ő fizeti, a baromarc.

        Kedvelés

      • Hát ezaz, hogy nem hívogat. Engem nem is kéne, de a gyerekek (2 közös, 9 és 4,5 évesek) várnák. Engem azzal szív le olyankor, hogy mennyire nincs pénze. Szoktam mondani, hogy nekem sincs, erre jön a válasz, hogy hát nem azért mondja… mondom, én se. Hát most ezzel mit lehessen csinálni? Tönkre ment a kazán vagy másfél hónapja (akkor vettük észre), azóta jön meghegeszteni (160 km-ről, amikor arra is alig van pénze, hogy dolgozni járjon… jajjjajjjjjjj!!!). Na addig álljak fél lábon, amire ideér és megcsinálja. Nem kértem tőle, ő ajánlkozik mindig, meg az a fixa ideája, hogy majd ő jön és rendbe rak itt mindent. Hát persze, a hátam meg tollas, mint neked, Hajnalkám, a profil képeden!

        Kedvelés

      • A volt férjem se hívta a gyereket, meg megígérte és nem jött. A gyerek várta, várta egy ideig, utána soha többé nem állt szóba vele.

        Szegény ember, hát az utolsó bőrt is lenyúznád róla, szép, mondhatom!
        Addig örülj, míg nem megy “rendbe rakni”.

        A béka háta nem tollas. 🙂

        Kedvelés

      • Dehát én a te profilodról beszéltem, Hajnalkámgalambom! Azzal kimentheted magad, hogy a majom viszont tolltalan! 😀 És hogy egyenlő legyen, nem adok csokit engesztelésül, mert NEKEM VAN IGAZAM!!! 😀

        Kedvelés

      • Kélem, ez felhábolító! Legyen igazad, lendicsek, de a csokit megvonni a szűkölködőtől igazán kelesztényietlen cselekedet, súlyosbítva a kalácsonnyal!

        És amúgy értem én, hogy te a galambomra céloztál (ejnye!), de én már arról, mintegy ugródeszkaként használva fel, rugaszkodtam el a tolltalan állat képétől és vittem tovább a dolgot, finoman átívelve a nevedig, ami a béka, ami meginnem szőrös, ugye, ha érted, mit akarok mondani, na.

        Kedvelés

      • hu, en mindig mindenkiet elfelejtem. most mar beirom a naptaramba, de sokszor meg igy is. nem felejtem el oket, vagy hogy vannak, egyszeruen csak keptelen vagyok datumokat megjegyezni. Anyamet par honapja sikerult az eszembe vesnem, apamet a mai napig nem tudom.

        Kedvelés

      • Hát izé…

        Eenye-beenye!

        De az meg egészen más, hogy ha amúgy édibédi vagy non-stop és ezeket elfelejted, mint, hogy nem vagy édibédi ÉS még ezeket is elfelejted.

        Kedvelés

  26. Azt hiszed, mert kikapartak, neked most már mindent lehet? – a kikapart gyerek apja, kaparás után két nappal, részegen.

    Te büdös kurva, én hozzád nem nyúlok így! – első szerelem, amikor rájött, hogy már nem vagyok szűz. Én 15 voltam, ő 40. De megkönyörült később, hajlandó volt hozzám érni mégis, igaz, hogy kizárólag análisan, mert ott még nem járt senki ugye.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • “eredj az …n f…ra, nem érdekelsz, ne szólj hozzám, miattad van ez is. Gyere, kisfiam.” Az első nekem, tizenegy múltam, a második a tesómnak. Válasz volt arra, hogy sírva el merészeltem suttogni, hogy anyu gyere, egyél te is egy kicsit. Napok óta nem evett, csak tombolt vagy fetrengett az ágyon. Hozzám csak így szólt, ahogy idéztem. Hónapokig. Mert miután elmarta az aktuális nevelőapám nagy gyerekeit mellőle, a pasi mégsem bírta vele sokáig. Ezt eljátszotta kétszer is ugyanezzel a pasival pár év alatt. Mikor másodszor összejöttek és egy hónap után költözés, boldogság, én többször is kértem, várjanak kicsit, jól gondolják meg, ne egy-két évre költözzünk. Tíz hónap múlva szó szerint idézgette anyám a fenti gyöngyszemét, miután két hónapja játszottam a mediátort és párterapeutát köztük. Még azt is meghallgattam az aktuális nev.fatertől, hogy anyámnak sajnos nincs olyan szexuális étvágya, mint neki. Mert én ilyen érett voltam és ennyire akartam segíteni. A válasz megint: “ne szólj hozzám, le vagy szarva, elmész te az i…n f…ra.” Kösz.
        Ja, az első felvonás után még odarángatott a pasi elé, mikor már csak bőgni voltam képes, hogy nézd meg, mit csináltál a gyerekkel, azonnal elviszed pszichológushoz!
        A második után, mikor én kértem tőle a többhónapos depije és öngyilkossággal fenyegetőzése után, hogy menjen vagy menjünk el a nénihez, akkor azt mondta, nem vagyok én hülye. Mondtam, én akkor az voltam, mikor régebben elcibált? Hallgatott.
        Most meg nem érti, miért nem vagyunk jóban. Többnyire megalázkodik, sajnál(tat)ja magát, néha meg reklamál vagy partizánkodik. De csak azóta ilyen, mióta a másik gyereke, akit mindig jobban szeretett, örökre otthagyta szó nélkül.

        Kedvelés

      • Jajj, én bizony nem sok teret hagynék a reklamálásra. Nem biztos, hogy nagyszerű jellemre vall, de kitiltanám az életemből, mint a Éva a trollokat.

        Kedvelés

      • Nem tehetem szegénnyel, hát meghalt a gyereke, a másik, csak én maradtam neki. Meg hát milyen hálátlan dög lennék már. Érzelmileg ki van már tiltva amúgy rég. Mondjuk ő zárta ki magát, azóta is keresi a kulcsot, pedig ő törte darabokra kisgyerekkoromban.

        Kedvelés

      • Hátizé. Miért ne tehetnéd meg, ki mondja ezt neked? És kit érdekel, azok mit mondanak?

        Kedvelés

      • Nem tudom, valószínűleg túl jól működik a jókislányprogram. Meg azt sem tudom, egy nyilvánvalóan ennyire beteg embert büntethetek-e azért, mert olyan, amilyen. Ez persze nem menti fel az alól, amit a gyerekeinek okozott azzal, hogy nem ismerte fel, nem való neki gyerek. Vagy még nem. Meg egy kicsit a Rend áldozata is. Meg amúgy tiszta pillanataiban jót akar(t), meg tette, amit tennie kellett. Ááá milyen ügyesen mentegetem! Mentegetem? Az a részem, amelyik el tud távolodni, szánja és nem bírja megtenni vele.

        Kedvelés

      • Nem büntetésről beszélek, hanem arról, hogy mivel TARTOZOL neki. Szerintem semmivel. Ha most kedves (lenne) veled, az más, de ha jól értem, most is csak zsarol és sértődik. Na ezért nem jár szintén büntetés – de neked jár az, hogy ne tedd ennek ki magad. Én ilyen helyzetben azt csinálom, hogy ha elfogadhatóan érzem magam a társaságában, akkor beszélgetünk, ha nem, akkor megnézem, van-e mit ennie, innia, szóval alapvetően el van-e látva, aztán jobbra el. Nagyanyám volt ilyen, nemigen álltam szóba vele.
        Sejtem, hogy sikerült jó kis bűntudatot keltenie benned. Persze ez tipp, még csak nem is távdiagnózis. Ez már tanács-féle, bocsánat, de szerintem jó lenne ezzel foglalkoznod, akár szaksegítséggel – vagy egy dráma csoportban, az itt a reklám helye 😉

        Kedvelés

      • Dráma csoport megfordult a fejemben, még érlelem. Kicsi ez a város, ahol lakom, a nagy meg a mostani életemben nehezen megközelíthető. Mióta én vagyok az egyetlen gyereke, alapvetően lehozná a csillagot az égről, megalázkodik, kiszolgál(na, ha hagynám), és csak időnként borul a bili, amikor felismeri, hogy ez semmire sem jó. Olyankor sértődik, manipulál a háttérben, irigykedik. (Én meg ezeket sajnos megtudom mindig. Pár éve a pszichológusom azt mondta, szerintem a környezetünk cseszi el nekünk, hogy elmondják nekem az igazat. WTF? Jobb lenne, ha elhinném ezt az álnok kígyóságot, és ilyen áron lenne nagy összeborulás egy hazudozó beteg manipulátorral?)
        És kényszeresen máson vezeti le, velem általában olyan, mintha valami hímes tojás lennék, akinek lesni kell minden gondolatát. Olyannak képzel, amilyen ő volt velünk gyerekkorunkban. És nem érti, miért tudok olyan jókat beszélgetni a nővérével, a szomszéddal, bárkivel, csak vele nem. Na erre varrjon valaki gombot. Szóval tulajdonképpen kedves, de ez nem igazi, és nem tudunk beszélni semmiről, nem tud rólam semmit, pedig úgy akar (most már).
        Laci, amúgy olyan jó, hogy gondolkodsz rajta, köszi, tényleg. Azon még nagyon gondolkodom, hol és hogyan találjak igazán jó szaksegítséget, mert itt a gubanc azért nem kicsi, sokaknak beletört már a bicskája.

        Kedvelés

      • Csoport: én sem nagyvárosban lakom, megközelítettem 😉 A mi csoportunkban havonta volt drámaalkalom, asszem, ez a jellemző. Jöttek Szegedről (pedig szerintem ott is van), meg tudomisénhonnan, Tisza mellől, stb.
        Összeborulás: jól látod, azért csinálja, hogy manipulálhasson. Ismerek ilyeneket, nem egyet. Bizalmadba próbál férkőzni, hogy irányíthasson – ráadásul buta, nem érti, hogy a hátad mögötti manipulációi úgyis kiderülnek. Azért csinálja, hogy elszigeteljen? Nem tudom, de nem lehetetlen.
        Nem kötelességed többet adni magadból, mint ami jól esik neked. Az ismeretek rólad, azok is azért kellenek neki szerintem, hogy manipulálhasson, beleszólhasson. Persze ez is tipp, de ilyen tapasztalataim vannak. Nem érti, persze hogy nem érti, mert nem képes kívülről látni a viselkedését.
        Szaksegítség: ezek szerint már próbálkoztál. Amúgy a dráma arra is jó lehet, hogy segít megfogalmazni minél pontosabban, mivel is kell egyéni terápiára menni.
        Ne köszönd, csak magamat fényezem, meg megmondok, mint általában 😉

        Kedvelés

      • Ó, az ilyen megmondást szeretem. 🙂
        Rosszindulatot már nem érzek benne, inkább kétségbeesett kapaszkodást, kapcsolódni vágyást, meg kicsit ki is akar sajátítani, mert sosem érezte, hogy szeretik. Hozzáteszem, sose lehetett könnyű szeretni őt. Ezt mondjuk jól lemásoltam amúgy, a fene egye meg. Másképp csinálom, de az eredmény ugyanaz.
        Hosszú ez, és nem akarok még többet offolni itt, kigondolom, hogy tudnék tényleg kimászni ebből. A nagyváros nem objektíve megközelíthetetlen, persze, csak a mostani életemben az több okból is. Majd lesz másképp.

        Kedvelés

      • Nem rosszindulat okvetlenül a manipuláció – csak neki legyen igaza. Egyébként nagyon hasonlít anyósomhoz, onnan ismerős, csak azért anyósom még nagyjából a normális kategória, meg van valami önreflexiója, szóval elviselhető, és vannak barátai.
        “Hozzáteszem, sose lehetett könnyű szeretni őt. Ezt mondjuk jól lemásoltam amúgy, a fene egye meg”
        Őőő. Ezt ki mondja? Mert itt eddig nem derült ki, pedig nem az első kommented.
        Miért is off? Nem érzem annak, de ha a társaság úgy érzi, úgyis szólnak, nem a befelé pufogás jellemzi sem Évát, sem a kommentelőket, szerencsére.
        Ezt a megközelíthetetlen nagyvárost nem értem, hogy miért is az, akár a mostani helyzetben is, nyilván megvan az oka – de hát havonta egyszer sem? Csak nem anyád miatt?
        Lesz, persze, kívánom, hogy mielőbb!

        Kedvelés

      • “Nem rosszindulat okvetlenül a manipuláció – csak neki legyen igaza.” – igen, igazad van. Ez tutira hajtja. “Ezt ki mondja?” – én szoktam így érezni. Amint kicsit rosszabb passzban vagyok, mint mostanában, azonnal azt érzem, hogy vagy nem szeretnek, vagy félreismernek és azért szeretnek ideig-óráig, vagy csak úgy tesznek, mintha szeretnének. Azt is tudom, hogy ez a gyerekkorom bizonytalanságának és szeretetlenségének, meg a szüleim állandó manipulációjának az eredménye, de azért nem nagyon tudom magamnak megmagyarázni, hogy akkor most már aztán ne érezzem így. 🙂 Meg aztán így jól megértem, mit érezhet anyám. Aztán egy kis idő után általában kiszedem magam belőle hajamnál fogva, meg a nap is kisüt. A nagyvárosi csoportba járást meg a mostani időbeosztásom és anyagi helyzetem nem engedi meg, de ez változik majd hamar, remélem.

        Kedvelés

      • Na szóval a gyerekkorod mondja, jól értem? Hát azzal akkor lesz még dolgod, de abszolút javítható. Nem mondom, hogy felejtsd el, mert nem így megy, de nem kell, hogy úgy maradjon. Az is jó jel, hogy ki tudod magad rángatni – és most tényleg süt a nap. Ezzel együtt kell egy jó társaság és/vagy egy jó terápia hozzá. A társaság itt is adott, de azért ez nem elég, IRL is kell.
        Az anyagi és egyéb helyzet változásához sok sikert! Remélem, mielőbb sikerül. Van rá esély?

        Kedvelés

      • Köszönöm. Azt hiszem, lesz változás, igen, csak rá kellene jönnöm, hogyan, merre. Amihez jó lenne egy kis munka magamon, amit viszont nagyban segítene a csoport, és vissza is tértünk az elejére. 😀 Na de viccet félretéve, igen, azt hiszem, megtalálom majd a módját. És köszi a biztatást. 🙂 Jó, hogy van ez a hely és hogy vagytok.

        Kedvelés

      • Hát akkor hajrá, csak ne hagyd, hogy anyád lehúzzon, és főleg: ha költözni kell hozzá, akkor ne félj költözni se. 😉 Megtalálod, miért ne találnád?

        Kedvelés

  28. Büdöskurva – dögölj meg – dögölj meg az anyáddal együtt – ugyanolyan büdös kurva vagy, mint az anyád – kitaposom a beled – megöllek a riherongy anyáddal együtt – és hasonló kedvességek. Apám.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Jaj Bajuszcic. Ez rímel, sajnos 😦
      Nagyon sajnálom, ezt ismételgetem mint egy buta papagáj. Nagy ölelés neked.
      Nem, ezeket nem lehet. Vagyis talán meg lehet, de elfelejteni soha. Végleg eltörik valami ott. Ilyenkor nagyon érzem, hogy a vérség semmi.
      Elnézést, ha bárki hitét, gondolkodásmódját sértem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Az en apam nem volt ennyire durva verbálisan, inkabb anyankkal. Elhanyaholt minket inkabb. De nagyon erzem amiket irtok. Pika, szohoz sem jutottam…. Olellek titeket, cic-tet is.

        Kedvelés

      • Köszi.

        Már ma bőgtem párat, jobban vagyok.
        Hajnalkával élve: Minden szar, de aszondom csokis.

        Kedvelés

      • 😀

        Puszivödöl!

        Helyleigazítás: Hajnalkával élve minden szar, de aszondom, csokis.

        Kedvelés

  29. Miota felmerult a bejegyzes otlete, forog bennem a “kedvenc” mondatom.
    Egyik szülőm:
    – Az a szerencséd, hogy előbb születtem mint te.
    (jelentéstartalma: nélkülem egy szerencsétlen senki lennél)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  30. nem gondoltam volna hogy sikerul elvegezned az elso evet az egyetemen- mondta apam. eletemben eloszor hallottam tole negativ dolgot magamrol. be is egett az agyamba rendesen. kisujjbol kirava vegeztem el az egyetemet 2 szakon.
    akkor lesz meg az erettsegid a szememben ha megvan melle a jogositvanyod es a kozepfoku nyelvvizsgad is. Nyelvvizsgam az egyetem elvegzese utan par evvel lett meg, mar Londonban eltem akkor. Amig meg nem csinaltam addig remalmaim voltak es allando megfelelesi kenyszerem apam fele. Amikor meglett, akkor kimentem a sirjahoz, itt van apa a jogositvany, a nyelvvizsga, az erettsegi es ket diploma, ja es az elso gyerekem. Ott tettem le a sulyt. De meg mindig probalok megfelelni, meg mindig eszembe jut mit szolna a mostani eletemhez, ahhoz hogy nincs munkam es ha lesz sem felso vezeto leszek.
    nagyanyam mondta: te gonosz vagy. mert kiskamaszkent nem akartam ejjel kimenni megnezni hogyan tudom elallitani a wc tulfolyasat.
    nem eteted rendesen a gyerekeidet- mondta a ferjem, mint kiderul anyam ultette a fejebe a gondolatot. ez volt az a mondat amiert sikitva uvoltottem hogy elvalunk, nincs tovabb. anyammal is leultem megbeszelni.
    a ferjem folyamatosan szamonker, felemleget olyan dolgokat,amiket 10 eve mondtam vagy csinaltam, 22 eves egyetemistakent. hogy most mar miert nem csinalom. vagy miert nem ugy. vagy miert nem emlekszem ra.
    nem is tudtam hogy ekkora a listam es meg csak most lendulnek bele

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • igen, szerintem is nagyon kemény, és nagyon átérzem a sírást. bennem meg ilyenkor felbőszül a harcos és rettenetes dühös leszek.
        elképesztő amiket írtok, így meg sorban, egymás után… nem találok szavakat.
        ti nem bőszültök?

        Kedvelés

      • Csak szépen sorjában haladunk, előbb bömbi, aztán megyek és agyonverek valakit a közelben. Csakhogy itt senki sincs kilomáéteres körzetben. Utána meg röhögök. Mert én még mindig tudok. 😀

        Kedvelés

      • Hajnalkám, beszerzünk majd neked a legközelebbi blogtalira (ha jössz) egy műpasit meg egy baseball-ütőt, hogy ilyenkor kiélhesd magad! 😀

        Kedvelés

      • A műpasi jöhet, de semmi hegyes tárgy, amivel túl hamar elrongyolnám!

        Itt vannak a macskák, megpörgessem őket a farkuknál fogva? 😉

        Kedvelés

      • Szereted a macskákat? Nem bántom ám őket, dehogy. Nem szeretnek pörögni se. Dögleni szeretnek a kanapén egész nap, bezabálva. Ahhoz képest, hogy én nem szeretem a macskákat, van 4.

        Kedvelés

      • jeeeee, en el sem hiszem, hogy leirtam ezt, es kozben nem orditom le apam fejet aki a masik szobaban pihenget bekesen :))

        Kedvelés

      • Ne fogd vissza magad, az sárkányosít! Legalább egy bögre vizet önts rá.

        Kedvelés

      • Én előbb bekoffeineztem a csürhém, aztán rendülök — nem bőgök–, de már közben is szívesen végeznék csákánnyal szemműtétet.

        A legnagyobb tabu: hogy valakit megbánt a szülő, hogy lett.
        Azon én is szoktam izélni, hogy nem bírom el ezt, nehéz az életem. (És anyám ezt is magyarázza, egyébként helyesen, hogy a gyerek ne érezze, hogy teher. Amiben igaza van, csak ő meg másképp… talán én is leírom.)
        De hogy minek születtek meg? Azt soha. De nem csak nem mond ilyet az ember, eszébe sem jut. Persze egy nemi erőszakból fogant vagy szilárdmódra kikényszerített gyerekre ez sem igaz, szóval én szerencsés vagyok.

        Kedvelés

      • De Éva, mond is, és eszébe is jut. Az elsőt ritkábban, a másodikat nagyon-nagyon gyakran. Visszatérő elem és játék a pszichodráma csoportjainkban, hogy hogyan lehet ezzel a bűntudattal élni, és megbocsátani magunknak ha gondoljuk/kimondjuk. Sőt, van erre a témára egy másik forgatókönyv is: amikor a protagonista egész életében azzal küzd, hogy érzi: megbánta a gyerekvállalást, de teljesen elnyomja magában ezt az érzést, és mi abban segítünk neki, hogy ezt felismerje és kimondja (nyilván a dráma keretein belül). Ez pedig azért fontos, mert egy óriási, kimondatlan terhet levesz a szülő-gyerek kapcsolatrendszerről. Ha nem is jó, de mindenképpen őszintébb hitelesebb lesz utána a két ember viszonya egymáshoz.

        Kedvelés

      • Igen, hazudjunk. Egy érzelmi biztonságra vágyó, azt oxigénként óhajtó gyerek nem hallhat ilyet, mert ez kitörölhetetlen, ezzel nem lehet élni, ez öngyilkossági faktor. Apától sem, megjegyzem, nagyon érdekes ebből a szempontból a csak felcsináló, sohanemisvolt vagy csecsemőkorban lelépő apák helyzete. Mindegyik durván traumatizál, nem kellett neki a gyereke, és ezt nagy feladat ellensúlyozni, és becsülöm azokat, akiknek sikerül. Magadnak ismerd be nyugodtan, de ilyet nem lehet gyereknek mondani. Talán felnőttként, nem indulatból, egyszer, nagyon mély beszélgetés közben, részletesen, és nagyon igyekezni a gyereknemvágyat kárpótolni. Akárhogy is, felelősek vagyunk a gyerekvállalásunkért.

        Kedvelés

      • Nem szeretnék túl sok szakmaiságot behozni, de nem tudom különválasztani a személyes és a dramatikus vonalat magamban. Tegnap azt éreztem, hogy túl sok leszek, ha ennyit a drámával jövök, pedig a fentiekre is innen indulna a válaszom.

        Kedvelés

      • Általánosságban az, amit már írtam korábban is: a tudatos, vagy tudattalan érzelmek lefojtása, lenntartása elképesztő mennyiségű érzelmi energiát tud elvinni, amit jobb dolgokra is tudnánk használni. Ebben a konkrét példában pedig (ex-has szituációt vázolok fel, de akár így is lehet): ül anya a gyerekkel a szőnyegen, legóznak, anya belül sikítozik, hogy nem, nem bírom tovább, megbántam az egészet, nem akarom ezt a gyereket, nem tudom tovább csinálni. Mondjuk ez egy belső hang, ő hallja a fejében. Társulnak hozzá mindenféle érzések: bűntudat, önvád, lelkiismeretfurdalás, önhibáztatás. Ezeknek vagy tudatában van, vagy nincs, mindenesetre hárítja, mert borzasztó nehéz érzések, de attól ezek még ott vannak. A gyerek mit vesz le ebből? Rengeteget. Testbeszéd, metakommunikáció, az anyára való érzelmi ráhangolódás. Nem kellenek ide szavak. Tehát a kicsi érzi, hogy nagy baj van, veszélyhelyzet, de fogalma sincs, hogy miért, ővele van a baj, vagy valóban veszély közeledik, és az anya arra reagál?
        A drámán annyit történhet, hogy ugyanezt a szőnyeges jelenetet megrendezzük, de itt az anya kimondja, ami benne van (ha nem tudatos, akkor segítünk neki megfogalmazni).Kezdeményezhet párbeszédet a gyerekkel, (egy másik csoporttag játssza a gyereket), bocsánatot kérhet tőle, érzelmi katarzist élhet meg. Lehet, hogy rájön, hogy szereti a gyerekét, de fél a felelősségtől. Vagy nem biztos a kompetenciájában. Vagy a gyerek emlékezteti valakire, és ezért projektál (kivetít) rá. Csomó zárása lehet egy ilyen helyzetnek. Ennek a beszélgetésnek utána már nem kell megtörténnie a valóságban, az a lényeg, hogy kikerültek az egyén lelkéből ezek a terhek, lehet velük foglalkozni utána, és a felszabadult lelki energiával pedig valamiféle megoldás, vagy ha az nincs, akkor kompromisszum, konszolidáció felé menni.
        Minden trauma, lelki sérülés, elcseszett érzelmi mintázat addig tud rombolni igazán, amíg erőnkön felül megpróbáljuk lent és bent tartani, mert ilyen formában kezelhetetlenek.
        Ez a blog segít a tudatosításban. Egy jó szakember szintén.

        Kedvelés

      • Hu ez nagyon erdekes, Naja. A gyerekkel – aki ebben receptorkent vett reszt, tehat fogta a jeleket, de nem tudta, mire vonatkoznak – hogyan lehet eljutni a valodi problemaig? Az anyanal meg ertem, mert o azert valahol tudta, mit erez, de a gyereknel ez hogy lesz meg? Egyebkent en is az oszinteseg hive vagyok, illetve leginkabb a tisztesseges megoldase, tehat ha az anya tartosan ilyen erzelmekkel el, inkabb keressen valamifele megoldast, ha tud, mint hogy evekig magara eroltessen egy mindenki szamar mergezo helyzetet. Ez az o felelossege. Hazudni talan a legrosszabb. Persze mondani konnyu ilyesmit 🙂

        Kedvelés

      • “A gyerekkel – aki ebben receptorkent vett reszt, tehat fogta a jeleket, de nem tudta, mire vonatkoznak – hogyan lehet eljutni a valodi problemaig? ”
        Pontosíthatunk egy kicsit? Mármint a drámaszínapodon hogyan csináljuk, vagy a valóságban mi történik a drámajáték után?
        Vagy arra vonatkozik a kérdésed, hogy mit csináljon az átlagember, aki ilyen érzésekkel küzd, és nem akar szakemberhez fordulni?

        Kedvelés

      • Nem, teljesen altalanos, technikai jellegu. Van egy felnott akirol mi, olvasok tudjuk, h a szulei – mindegy is, melyik – nem, v nem elegge akartak, de o ezt persze nem latja, mert benne van a konyvben o is. Csak azt erzi, hogy vmi baja van a vilaggal. Hogy lehet visszavezetni a pontos okra, h eppen ez a baja, ha elole rejtegettek az igazsagot? Vagy tulbonyolitom?

        Kedvelés

      • Aha, értem. Akkor a másik irányból megyünk, tehát a protagonistám, aki jelentkezik játékra, azt mondja, hogy “valami baj van a világgal”, és innen kezdünk el dolgozni. Persze előre én soha nem tudom, és nincs is semmiféle prekoncepcióm, hogy mire fog kifutni a játék. Ezer oka lehet annak, hogy valakinek miért nem stimmel valami a világgal és tizenx év drámázás alatt még nem láttam két ugyanolyan játékot.
        Ha azt kérdezed, hogy technikailag mi történik, arra csak egy rövid, érintőleges választ tudok adni. A pszichodráma attól (is) dráma, hogy szituációkkal dolgozunk, tehát ilyenkor keresünk egy induló helyzetet, ahol a protagonista felnőttként nagyon erősen megéli, hogy “baj van a világgal” (nem kell tudnia konkrétan megfogalmazni, hogy mi baja van). Feltesszük ezt a jelenetet, és innen indulva el fogunk jutni addig a helyzetig (egy vagy több játék során), amikor rögzült benne ez az érzés. Ha maradunk a konkrét példánál, amit az előző hsz-ekben felhoztam: oda, hogy ül anyával a szőnyegen.

        Kedvelés

      • Hu ez nagyon erdekes, csak kozben fozok, bocsanat 🙂 gondolom, minel regebbi a serules, es minel tovabb tartott, annal nehezebb a konkret okot megnevezni, hiszen egy egesz vedekezo- es megbirkozo-mechanizmus epult fel a valos kompetenciak es erzelemvilag helyen. Irto izgalmas. Erzem, h nem veletlenul erdekel, velem is ez tortent kiskoromban, es mar ez a rovid elemzes is nagyot lenditett az ugyon, h ne csak intellektualisan ertsem, hanem fel is dolgozzam lassan. Persze, jo lenne egyszer rendesen vegigvinni, de mar igy is katartikus.

        Kedvelés

      • “De hogy minek születtek meg? Azt soha. De nem csak nem mond ilyet az ember, eszébe sem jut. ”
        én is ezzel értek egyet. szerintem ez egy nagyon nehéz téma, ilyen penge tudatosságot igényel, és nagyon szigorú és fegyelmezett tudatot, illetve megnézni azt, lehetőleg még pl. egy nem kívánt terhesség alatt, hogy az ember rendet csináljon a fejében. nekem ez legalábbis így áll össze a fejemben. légyszi ezt ne egy shouldként olvassátok, ez nem másra vonatkozik, hanem azt írom, ami az én folyamatom volt/van.

        én elsőre véletlenül lettem terhes és előtte eszem ágában sem volt gyereket szülni. közben az abortusz sem elfogadható opció, mert ellenkezik az elveimmel. (kizárólag magamról beszélek). ott vagyok terhesen, innen indul a történet. olyan ez, mint amikor a búzát és a korpát válogatom szét. szerintem azt lehet mondani, hogy “én soha nem akartam szülni”, vagy azt is, hogy “soha nem akartam anya lenni”, még talán azt is, hogy “soha nem akartam gyereket”. de azt nem lehet mondani, hogy “te minek születtél meg” vagy hogy “kár hogy te megszülettél”. ég és föld a különbség a kettő között szerintem. és nem csak a kimondás szintjén, ezeket érezni sem szabad, és ehhez kell a penge belső figyelem, hogy külön tudjam választani a két nagyon különböző mondatot érzelmi szinten és annak fényében megélni. akkor mikor terhes lettem, szépen leültünk a kedves papával a szőnyegre és kilögyböltük a tesztet. kijött, hogy pozitív. hülyén vigyorogtunk, de kurvakomoly volt a tét. ott hoztunk egyéni és közös döntést is arról, hogy akkor ezt a gyereket mi most bevállaljuk, és nem csak azon a szinten, hogy akkor felneveljük, hanem azon a szinten is hogy ELFOGADJUK a lényét, a személyét. én azt gondolom, sőt meggyőződésem, hogy van olyan mélység, amire ha az ember lemegy, és ott hoz döntést, szimplán és tudatosan, akkor utána nem állhat elő, hogy úgy érezze, hogy “De hogy minek születtek meg?”. a döntés miatt ez utána már nem állhat elő. értitek mit gondolok? félek nem tudom elég pontosan megfogalmazni.

        ma a lányommal dumáltunk, és valahogyan rákérdezett, hogy mi akartuk-e őt. a menstruálástól indultunk, meg a peteéréstől, meg hogy fogamzás gátlás, és naptár módszer, meg mikor lehet teherbe esni. azt már tudta korábbról, hogy a naptár módszer nem biztonságos, mondtam most is neki kicsit humorizálva, hogy ő is így lett. nem esett jól ez neki, kérdezte, hogy akkor nem is akartuk őt? elmondtam neki azt amit itt írok, a szőnyeges jelenetet, azt, hogy véletlenül lettem terhes, és hogy ott együtt az apukájával ELDÖNTÖTTÜK, hogy AKARJUK őt. kérdezte még, hogy abortuszban gondolkodtunk-e, mondtam nem. kemény volt az egész párbeszéd, nagyon kellett figyelnem és pengén válaszolni. abban Najával értek egyet, hogy nem szabad hazudni, úgyis érzik. nálam a mérce ott van, hogy érezni sem szabad, de nem ilyen buta módon nem, hogy elnyomni magunkban, hanem egyszerűen addig kell melózni a váratlan terhességgel, vagy az egész gyerekvállalással járó szívással, addig meditálni, agyalni, gyúrni, amíg olyan állapotba hozza magát az ember, hogy tényleg, mélyen, teljes szándékkal elfogadja a gyereket, a lényét, a létezését. (megint csak kizárólag magamról beszélek és a saját elvárásaimról magam felé). szerintem a gyereknek mindenképpen nehéz és dolog van azzal, ha nem kívánt gyerek, ez mindenképpen nagy teher. ha már így alakult, akkor nekem mint anyának így áll össze a fejemben ez a téma, így kerek, így lehet megúszni azt, hogy ne kelljen hazudni, de ne is traumatizáljuk őt azzal, ha nem kívánt volt a terhesség és a gyerekvállalás. nem tudom, hogy van-e ennek így értelme, vagy hogy egyáltalán le tudtam-e rendesen írni. érzésre ez az egész olyan nekem mintha pengeélen kellene sétálni az őszinteség és a traumatizálás között úgy, hogy mind a kettő létfontos, és a kettőnek szinte alig van közös halmaza jelen esetben.
        aminek én a saját világomon nagyon örülök, az az, hogy tiszta tud lenni a lelkiismeretem, tudom magam és a gyerek előtt is vállalni amiket gondolok és érzek. és pont ez az, ami miatt annyira fontosnak tartom, hogy még a gyerekvállalás előtt a lehető legtudatosabbak legyünk arról, hogy akarunk-e gyereket. mert azt gondolom és hiszem, hogy sem hazudni nem szabad neki, sem pedig megbánni a létezését, ha erre a világra hoztunk egy új embert.
        remélem nem nyomasztok, kicsit félek, hogy nyomasztok, magamat is nyomasztom mondjuk, de annyira ez jön és így jön a hagyma közepéből.

        Kedvelés

      • Nekem sosem mondták ki konkrétan, de mindig így éreztem. Olyan számtalan hangzott el anyám szájából, hogy “el akartam ebből a faluból költözni, de ti nem engedtétek”, “miattad/miattatok van/volt ez vagy az”. Meg amit fent idéztem, hogy szerinte miattam ment szét a kapcsolata, amiben a pasiról lemarta a családját, beleértve az anyját és a gyerekeit is, teljesen, majd vérig sértődött, amikor felhívta a pasi a lányát, mikor megszülte az első gyerekét. És ez a kapcsolat miattam ment szét. Nem volt egy szent a pasi, de jóindulatú és végtelen családcentrikus volt, adva volt a végkifejlet. Szóval minden szar miattam volt anyám életében, meg én tehettem mindenről. Érdekes módon a tesómat nem nagyon hibáztatta, őt csak el akarta vetetni. Ahogy apámat ismerem, el is mondta neki. Én kiskamaszként nagyon sokszor mondtam anyámnak, hogy nem kértem, hogy legyek. Sose tudott rá mit mondani. Valszeg rátapintottam az igazságra. Hogy megbánta, hogy vagyok.

        Kedvelés

      • Bennem már dúl a minden a sok olvasott szarhalomtól és a bennem lévőktől, amik sorba eszembe jutnak… ökölbe szorult már mindenem és vicsorogni tudnék és már a bőgés kerülget. És majd lehet, hogy leírom külön kommentben, ami az első 3 beírás után eszembe jutott. Az lesz az első önálló hozzászólásom ehhez. Így döntöttem :p Evvan.

        Kedvelés

      • De en igenn. Nem tudok sirni, mar azontul vagyok par eve. Neha ramjon, de ma nem. De eegyutterzek veletek. Minden mondat üt. Meg ül. Megül
        Leül. 😉

        Kedvelés

      • No, itt vagyok.
        Miért gyűjtögeti a sérelmeit? Miért bánt?
        Mondjad, mondjad. Bőghetünk együtt. ölelés

        Kedvelés

      • Ide tudok leghamarabb hozzászólni, de NAJÁ-nak szánom: csak hogy tudd, Naja, nagyon tetszik, amiket írsz, ill. nem is hogy tetszik, hanem borzasztó érdekes, informatív, stb. úgyhogy sose szabadkozz, ha “sok” vagy szakmai. Szuper! Ilyen pszichodráma csoportba hol érdemes jelentkezni?
        Valamint még: én ritkán kommentelek, de sokat olvasok és valamennyire “ismerlek” benneteket és nagyon sok mindenkihez mintha személyes kötődésem lenne, nagyon klasszak vagytok. Szörnyeket írtok itt, egy virtuális ölelést küldök. Majd ha egyszer lesz egy kicsit több ellopható időm, talán mesélek is.

        Kedvelés

      • @Porcnak: köszönöm a kedvességet, majd megpróbálok azért jól egyensúlyozni, és nem fárasztani senkit a témával a jövőben sem.
        A Magyar Pszichodráma Egyesület honlapján mindig találsz infót induló csoportokról, workshopról. http://www.pszichodrama.hu

        Kedvelés

    • kofejuenen iranyithatatan es makacs vagyok. megartott nekem hogy 2 evig nem a szuleim neveltek hanem nagyanyam – mondtak a szuleim miutan visszakerultem hozzajuk 15 evesen.
      a batyam okosabb nalam – ami egyebkent valoszinuleg igaz is.
      kemeny csaj vagyok – tehat kozoljem en apam ikertestverevel hogy apam rakos es meg fog halni. kozoltem. 19 eves voltam honnan a fenebol kellett volna tudnom hogyan kell egy ilyet tapintatosan elmondani.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Apám családjában mindenkinek nekem kellett elmondanom, hogy meghalt a tesóm. Elmentünk szépen az orvossal és az ápolónővel a beteg nagyanyámhoz, és én mondtam el. Apám be se jött. Mert ő nem bírja nézni. Meg kimondani. Mer én igen. Mer nekem ez semmi. Aztán a nagynénéméknél ugyanez. Elmentünk ketten megszüntetni a bankszámláját. Oda se jött be, én intéztem. Mindenki csak azt kérdezte, a szüleim hogy vannak. Meg hogy vigyázzak rájuk, támogassam őket, szegényeket. Akik ide juttattak minket.

        Kedvelés

      • Semese, Hajnalka, kb nektek köszönhetem most, hogy végre elhiszem, hogy ez tényleg gáz, és nem én vagyok mimóza, pedig már majdnem meggyőztem magam. ( Nem voltam már gyerek, húszas éveim eleje, de miért hiszi azt mindenki, ők is, hogy csak nekik fáj? És addig nem fájt, míg idáig jutottunk? És igen, ugyanaz, mint Semesénél: honnan kellett volna tudnom, hogy kell? Hú, ahogy nekem elmondták, na az is szép sztori… )

        Kedvelés

    • ez nem fog fajni, nem kell fajdalom csillapito receptre – mondta a draga magan nogyogyasz miutan lemetszett ezt azt a puncimbol (mint utobb kiderult, rosszul) es epp engedett haza. azota is gyulolom erte, az a fajdalom elkepzelhetetlen ami a mutet utan volt. felulirta a szemmutetem utani fajdalmat is, pedig azt hittem azt nem lehet felulmulni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • auuu- mondtam en. ez nem fajhat – mondta ugyanaz a nogyogyasz mikozben valami ecsetelovel piszkalta a sebes puncimat. jo – mondtam, akkor nem faj.

        Kedvelés

      • Na, ugye, nem is olyan jó az a szex, mint a tévében mutatják. – nődoki, menstruációs gondom volt, 16 évesen.

        Kedvelés

      • Fuuuh, basszus. A szülésznő! Az a tapló bunkó állat! “Attól, hogy ordítasz, nem fog kijönni!” Fájdalomcsillapítás? Eda van, de gondolom, az nem kell… Burokrepesztésről beszélt az orvoa, mondom, inkább nem akarom. Erre ő: jaj, mostegijedtél attol, hogy ilyen tudomanyosan mahyarazta el az orvos? Mi itt csak segitunk neked… (kezzel tagitas, bunko banasmod, mert nem fogadtam se orvost, se szülesznot) egy parasztbunkoallat volt vegig. Uristen de gyulolom azota is!!!

        Kedvelés

      • Méhen kívüli terhesség, műtét után még kábán, a frissen műtöttek őrzőjében. Mellettem friss császáros, nővérke unottan ül. Behozzák a császároshoz az újszülöttjét. Kicsit elérzékenyülök: “ó de aranyos baba”
        Nővérke: “nem neked hozzák”

        Bazmeg, pedig már azt hittem, ezt találták a petevezetőmben.

        Kedvelés

      • Ez brutális! Miért, miért, miért??? Együttérzésem.

        Nekem is minden (a jelenlegi a második) terhességemre jut egy idióta ember vagy egy rendszerszintű idióta helyzet.
        Adott: első terhesség, mélyen fekvő méhlepény, normális sztk-s doki, aki úgy látja a nem túl jó képet adó sztk-s ultrahang készüléken, hogy kezd felhúzódni a méhlepény. Továbbküld a kórházba, hogy nézzék meg, mi a helyzet: ha fennáll a veszélyeztetett terhesség, kiír táppénzre, és akkor a kórházban is vegyenek lajstromba. Ha nem, akkor nem. A kórházi doki: – Minek jött ide maga, a huszonikszedik héten nem végzünk ultrahangot. Mondom, nem én találtam ki, láthatja, hogy beutalóval jöttem, elmondom azt is, hogy miért (persze rajta volt a beutalón is). – Nekünk sincs jó uh készülékünk, ha olyat akar (én!?), menjen magánrendelésre! Nem is vizsgált meg rendesen, az előző kórházi vizsgálat eredményét írta be szó szerint. Csak a dátum változott. Iszonyatos érzés volt az az öt perc, amit ott töltöttem. Mint az iskolában, amikor a kedves tanár nem arra kíváncsi, hogy mit tudsz, hanem arra, amit nem. Megalázó volt rendesen. Bőgtem is utána jó sokáig.
        Két héttel később valóban elmentünk 4D ultrahangra, ahol már rendesen fel volt húzódva a méhlepény. Minden bizonnyal két héttel korábban is.

        Mondjuk az sem sokkal jobb, ha nem egy konkrét személy, hanem az egészségügyi rendszer beszél bele az életünkbe. Most éppen ez ellen ügyködöm (egyéni szinten)…

        Kedvelés

    • frigid vagy- mondta akibe epp nagyon szerelmes voltam. Soha eletemben nem voltam frigid, csak akkor meg aszerint eltem, hogy neki jo, nekem meg nem rossz akkor miert ne. Az fel sem merult bennem, hogy lehetne nekem is jo. hogy az is szempont lehetne.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • ez tipikus sajnos a nok tobbsegenel. annyira elnyomjak oket, latom mar a lanyom ovistarsain is, melyik az a gyerek, aki meg akar felelni es azert viselkedik jol, nem azert, mert o valoban “jo”, jo a fenet! :dd
        engem allandoan szabadszajunak titulaltak, mert valogatas nelkul mondtam ki dolgokat, valamikor nalam ez a megtartom magamnak dolog kamaszkorom utan alakult ki, mar felnott fejjel, mikor rajottem, hogy “okosabb” hallgatni, illettve jobban jarok…
        ettol fuggetlenul a fajdalmamnak ugyanugy hangot adok, es emiatt meg ugy tunik, mint ha alacsony lenne a fajdalomkuszobom, de a napokban jottem ra, hogy epp ellenkezoleg. Nagyon magas is az!!

        Kedvelés

    • A listázás borzasztó, és persze mindig csak az általunk elkövetett hibák hánytorgatódnak fel. Az általuk kimondott, megkeserítő szavak sosem.

      Én meg sajnos nem voltam partner ebben, mmint nem tudtam visszahánytorgatni, mert inkább túltenni szerettem volna magam az exem bántó szavain (amiket nem is szánt bántásnak, és nem értette, amikor végül borítottam a bilit, hogy mi a bajom). Nagyon be akartam bizonyítani, hogy igenis működőképes a házasságunk, magamnak és anyámnak is. Én is leginkább hallgatni tudtam, mint anyám.

      Egyébként az ex nem rossz ember, sőt, segítőkész, szorgalmas, adakozó anyagi téren (igen, ez ellentmond némileg a váláskori viselkedésének, de betudom a sokknak, mert ő nem gondolta komolyan, hogy elmegy, “csak úgy mondta”).

      Csak éppen nem passzoltak az elvárásaink/egyéniségünk, és ő nem is tudta kifejezni a ragaszkodását mással, mint a folyamatos kritizálással, ami a törődést jelentette nála… Az élettársával remekül megvan, aki nagyon aranyos nő, de teljesen más, mint én, Neki nem teher a háztartás, szeret és tud is olcsó pénzből szépen ruházkodni, társaságban jól feltalálja magát, szervezőkészsége jó meg a kapcsolatépítő képessége is.

      Én viszont okos vagyok, meg olvasott, meg önálló 🙂
      És sikeres, kiegyensúlyozott, érzékeny lelkű (fiú)gyereket neveltem fel 🙂 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  31. Sziasztok!
    Nyár eleje óta olvasom a blogot, rengeteget kaptam tőle (és miatta is:). Harmincas éveim elején járok, két gyermekem van és egy haldokló házasságom. Elérkezettnek érzem az időt, hogy én is hozzászóljak. Igazából most gyűjtöttem elég bátorságot 🙂

    “Miért nem iratkozol be abba az iskolába, úgysem csinálsz semmit mostanában?”
    Ezt anyósom kérdezte, az első gyermekünk akkor volt 4-5 hónapos. Beiratkoztam, végig csináltam, új szakmám van, nagyon szeretem, most pedig én lettem az úrinő….

    Férjemtől is:
    “Voltak nők, akire jobban vágytam, mit rád.” ” Anyám biztos utálni fog, mert Zs-t imádta.”
    És még egy, a második gyermekünk születése után vettem magamnak egy csodaszép melltartót.
    “Mi ez, sátor?”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szia kiscsacsi ! Az ilyen pasik nem érdemlik meg, hogy egy nő kihordja és megszülje a gyereküket, az biztos.
      Más : véletlenül nem te írtad a Dukan-ugrás blogot a Hoxán ? Csak mert azt is kiscsacsi írta 2 éve, akkor még csak 1 gyerekes fiatalasszonyként.
      Mindenesetre iszonyat jó blog, a segítségével fogytam az elmúlt 2 hónapban 10 kilót – és fogyok még tovább is rendületlenül, bár elég lassan, mertmivel én bűnöző életmódot folytatok 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  33. A volegenyem, egyuttelesunk 3. honapjaban a kerdesre, hogy miert nem fekszunk le egymassal (o nem akar): ‘Hat tudod, regebben kulon eltunk, az mas volt, de most itt vagy minden nap…egyszeruen nincs kedvem.’
    Tudom, ez nem a legdurvabb itt, de nekem nagyon fajt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Kicsivel tobb, mint egy eve. Nem panaszkodom, mert nincs mire, csak neha valahonnan eloas egy orbitalis fajdalmas bunkosagot es ugy mondja, mintha ez oszinteseg volna. Es latszik rajta, hogy tenyleg nem erti, nekem ez most miert esik rosszul…

        Kedvelés

      • Ez a leggázabb típus, aki nem is érti. Az nem is változik meg soha. 😦
        Hozzámész?

        Kedvelés

      • en naivan azt gondolom, hogy nem az a baj, ha valaki nem erti, elcseszett egy vilag ez, hanem az, ha valaki nem is akarja megerteni. Kivancsi lennek tapasztalatokra, hogy pl egy kapcsolatban (szulo, barati, szerelmi) hogyan alakulnak azok a nezetelteresek, amikor valami nem ertheto, de vegul megis. Majd legyen egyszer ez is tema, oke??

        Kedvelés

      • Ha most lennek fiatal, ezt mondanam magamnak: ha hozzamesz, tudnod kell, h ez innentol kezdve mindig igy lesz. Es azt is tudnod kell, hogy vannak kedves, erzekeny es figyelmes ferfiak is, akiktol csak jot kapnal. Nem mondom, h megbantam a dontesemet, de azt sajnalom, hogy korabban nem tudtam kapni, es ezert nem voltam kepes elegge megbecsulni a joszivu ferfiakat.

        Kedvelés

      • Tudjatok min jar neha az agyam? Meguszhato ez? Van olyan kapcsolat, amiben veszekszunk ugyan, de sosem mondunk fajdalmasakat egymasnak? Olyan igazan rombolot?

        Kedvelés

      • Ameryjana, szerintem van, de emberfüggő.
        Nekem például nem volt, és valószínűleg nem is lesz, mert én magam nem vagyok képes nem veszekedni és nem bántani. Hiába vagyok amúgy normális, meg van némi eszem, is, de nem innen indul ez… Hát, ez van.

        Kedvelés

      • De hogy bántasz? General káromkodás, elküldöd a píbe vagy olyan sértéseket vágsz a fejéhez, amit sosem felejt? Amiket gyakran újraismétel magának és képtelen megbocsátani?

        Kedvelés

      • “Meguszhato ez? ”
        Nem tudom, hogy megúszható-e teljesen. De azt gondolom, hogy az lehetséges, hogy legalább belássa a másik, ha hülyeséget csinált. Ha nem tanul belőle, az a gáz.

        Kedvelés

      • Ameryjna! Igen, megúszható! Intelligens, érzelmileg intelligens férfi kell hozzá, aki megérti, ha mondod, hogy mit nem kéne csinálnia, és szeret annyira, hogy akkor nem csinálja. Fejlődőképes, és jól akarja csinálni, mert fontos és értékes vagy számára.

        Kedvelés

      • Sértek, élesen, és meggondolatlanul;ahol a legjobban fáj.
        És a rosszkedv és a kilátástalanság nagyon el tud uralkodni rajtam, ilyenkor őszintén nem érzek semmilyen szeretet, és ez érződik.

        Kedvelés

      • Ja, azt neeeem! Ugyanennek a barátnőmnek az állandó próbálkozására (szeretkezni akart volna szegény) az volt a reakció, hogy “te nem tiszteled a péniszt eléggé”. 😀 😀

        Kedvelés

      • Kis szentélyt kellett volna építeni neki és füstölőt égetni benne?
        Tripla krokodil.

        Kedvelés

      • Na azt se gondoltam, hogy ez alatt a bejegyzés alatt öt percen belül fogok bőgni a fájdalomtól és visítani a nevetéstől! 😀

        Kedvelés

      • Nade egyet, vagy az összeset? megyek az utcán, és meghajlok derékból minden pénisz előtt, elismerően bólintok, hogy milyen tiszteletreméltó, szép, illatos és méretes. Röpke fohászt is rebegek talán. Otthon pedig vacsorát főzök neki, megmasszírozom, a többit el tudjátok képzelni. Azt már megszoktam, hogy nevet adnak neki, becézik, rá fogják, ha idiótán viselkednek, de hogy tiszteletet követeljen valaki neki! Azt hiszem, egy ilyen mondat után két óráig nem tértem volna magamhoz a röhögéstől. Pasinak meg kalap kabát. A péniszére, szigorúan. Díszmagyar.

        Kedvelés

      • 😀

        És igen, mindet.
        De hogy vacsorát is főzöl neki, az már túlzás, hát úgyse tudja megenni.

        És Kukac Kapitány olyan vagány, hogy sapkát se hord. Mármint, a saját főtisztelnivalóm.

        Kedvelés

      • esetleg még egy ilyen szülinapi tüzijátékot a közepébe, amit a tortára szokás, csak a fíling kedvéért.

        Kedvelés

    • Vagy aszexuális a pasi, vagy magassá vált valamitől (?) az ingerküszöbe.
      Kapcsolat tekintetében mindkettő meglehetősen kilátástalan és reménytelen eset.
      Igazán nem dicsekvésképp mondom, csdak hát aki ezt nem élte meg, az el sem hiszi, hogy létezik ilyen : én és a második férjem a kapcsolatunk első tíz évében tán egy napot nem hagytunk ki a 6 nap gyermekágyon kívül 😀 , alkalmasint inkább ünnepi multiztunk – pedig nem voltunk már fiatalok (32 /43). És neki az első házassága is így, az enyém viszont egy aszexuális partnerrel, tehát nekem volt mit behozni, és teljesen el is voltam varázsolódva.
      De ha nem élem meg, tán el sem hiszem abban a hibernált állapotban, amiben éltem, hogy létezik ilyen. A legjámborabb pasi amúgy a világon. Na, őt megtartottam 🙂 És sosem mondtam neki nemet, egyszerűen azért, mert nem vagyok ellensége magamnak.

      Szóval ha rám hallgatsz, egy napot nem vesztegetsz erre.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Tudjatok min jar neha az agyam? Meguszhato ez? Van olyan kapcsolat, amiben veszekszunk ugyan, de sosem mondunk fajdalmasakat egymasnak? Olyan igazan rombolot?”
        Mi rengeteget veszekedtünk mindmáig. Vérremenően főleg az elején és kizárólag a gyerekeken (3+2+1), de amúgy bármi máson is, pl. az útvonalon, hogy merre lehet a leggyorsabban eljutni A-ból B-be,
        de a problémák érzékeltetéséhez : a 6 gyerek felnevelése mellett volt még pluszban 3 építkezés, minden évben külföldi út, egy cég és több állás is az együtt töltött immáron 22 évben.
        Szoktam mondani, hogy ha valamit kétféleképp lehet gondolni, akkor mi azt háromféleképp gondoljuk, és bár ezek többsége nem vérremenő probléma volt, de mi mindenhez szívvel-lélekkel állunk hozzá, így a veszekedéshez is, mert mindketten elég temperamentumosak vagyunk.
        De ha az alappillérek biztosak (és szerintem a szex is az),
        akkor a kisebb földrengések nem tesznek kárt a házban 😀

        Kedvelés

  34. Nekem nem mondatok, inkabb szituaciok tomege, L. helyzeteihez nagyon hasonloak: holegballon meretu ferfiego. Zero-egy kapcsoloallassal, amiben o az egy, termeszetesen. Ez mindenfele lenyomos helyzetben elojon, ahol megteheti, hogy ove legyen – akar manipulalva is – a kontroll, legyen az presztizskerdes, gyerekneveles, onerzet (az enyem), barmi. Erre nagyon nehez nem idegbeteg modjara reagalni, annyira igazsagtalan es tisztessegtelen, es tulkeppen a legjobb megoldas az elkulonules, akkor visszater a nyugalom. Megis talan a legrosszabb, es amin nagyon billeg a dolog mar egy ideje, az az, ha a gyerekeket manipulalja, vagy hagyja velem szembefordulni egyeni erdekbol, ami mindig csak az, hogy reszere megmaradjon a gyerekek szimpatiaja. Vagy csak spontan az, hogy atadja nekik ezt a burkolt, de nagyon konkretan noellenes ertekrendet. Ha nem hagyom, valtoztat (pl epp mot teregetett ki szo nelkul, mig en itt ulok, es reggelit is adott a kolkoknek, es most oltozteti oket teljesen magatol), es javul is hosszu tavon, de engem faraszt nevelni meg nem hagyni, meg neha is. Most nagyon sajnos elmegyunk, pedig szivesen toltottem volna a napot a gep elott…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • egesz nap ezen fog jarni a fejem, annyi ilyen…. grrrrrrrrr. Pl.: bar en joval kevesebbet keresek, es alapon enyem es csak az enyem a hazi munka es a gyerekek korulotti ugrabugra es koltseg (ruha, jatek, sportbefizetes, orvos) es program (jatszo, kirandulas, foci, baratok, elfoglaltsagok, meseles, hetvegi program, erdzesre, meccsre furikazas es vegignezes, stb stb stb) 95 %-a, elvarta volna, h a nyaralasomat reszaranyosan fizessem. Normalisnak tartotta volna.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • es meg: masodik terhessegem utolso elotti hete, hatodiktol nyolcadik honapig fekudtem rovid mehnyak miatt, kilencre felkelhettem. Tehat utolso elotti het, es kozli, h munkaja egy hetre elszolitja, telefonon sem lesz eletheto, oldjam meg (alapvetoen, amikor nincs jelen, az az en problemam, ezt ki is mondta egyszer). Igen, van ilyen. Hogy addig a harom evest hova teszem, es ha kozben megis megszulok, mi lesz, stb stb, errol SEMMI.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem tudom, leginkabb sehogy. Szerintem aki egy kicsit is gondolkozik, ilyennel az eletben nem all elo.

        Kedvelés

      • Szelektiv a memoriam, a konkretumokat igyekszem elfelejteni ilyen esetekben. Nem tudom, vegul elment-e, de lenyegeben mindegy is. Egyebkent azt hiszem, elment valamennyi idore. Az tuti, hogy 1) nem volt muszaj 2) vegul nem lett baj belole. Immunis lettem az ilyen huzasaira, sajnos. Megorizni pedig csak szep emlekeket tudok ugy latszik, azokat viszont nagyon reszletesen, akarmennyi ideig.

        Kedvelés

      • Hát nem tom, milyen angyali türelmed van, de én már elástam volna a faszit a kert végében.
        Respect!

        Kedvelés

      • A munkam ertekeleseben is visszatero elem, h mennyire turelmes vagyok (felnotteket kepzek), ugyhogy mivel mindenki ezt mondja, valszleg igaz is. Masreszrol pedig egyszeruen tul keson ismertem fel a jatek lenyeget, es meg annal is kesobb lett csak eleg onerom es onbecsulesem ahhoz, hogy ellenalljak. Addig egy naiv, formalhato, rossz onismerettel rendelkezo, nagyon negativ onkepu ember voltam. Ha jot hallottam barkitol barmilyen mennyisegben es vonatkozasban, biztos voltam benne, hogy udvariassagbol mondjak, semmi, de semmi nem ment at a pancelomon, sot nem is lattam, h nekem ilyenem van. A munkambol szarmazo tomentelen jo visszajelzes, valamint ufokam mellett a harc edzettek meg annyira, h mar ki tudok allni magamert is. Mondanam, h nagyon sok van benne a plusz oldalon, meg egyreszt zseni, es ezt kompenzalando viszont ugyanannyira hulye is: ez igaz, de ez az egyenleg nem mukodik. Az ilyen dobasokat semmi nem igazolhatja, es semennyi pozitivum nem egyenliti ki. 36 eves volt, amikor talalkoztunk, elotte volt egy hosszu kapcsolata, de nem elt egyutt senkivel. Most 49 lassan, es elkepesztoen sokat valtozott, meg alapvetoen nagyon onreflektalt es erzekeny es intelligens (tenyleg az, nem mentegetem, komolyan kileng mindket iranyba), dehat moralisan akkor is, na. Nem unatkozunk, az biztos.

        Kedvelés

      • Na, hát legalább nem unatkoztok, okéka.

        Azért egy ásót tarts otthon váratlan helyzetekre. 😉

        Kedvelés

  35. Sziasztok! Sokat olvaslak titeket, de csak ritkán szoktam hozzászólni, sokszor csak gondolatban bólogatok. Az enyém nagyon semmi sok elhangzotthoz képest, de azért sokszor eszembe jut mostanában–> egy kapcsolatban, ahol végre túlléptem a határaimon és reméltem, hogy végre sok idő után már nagyon jó lesz: ” Amikor azt mondtam, hogy szeretlek, azt nem úgy értettem, hogy tényleg szerelmes vagyok.” Ez akkor volt, amikor “tanító szándékkal” szakított velem, mert én túlságosan kifejezem az érzéseimet, meghogy hiányzik, stb… én meg örültem, hogy jaj de mégse akar igazán otthagyni, csak aztán mégis egy kis időre rá.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  36. Már rég mással voltam(de néha beszéltünk), mikor egy nap bekopogott és azt mondta, beszélgetni szeretne velem, rossz napja van. Mivel épp az új(de már hónapok óta meglévő) pasimmal voltam, azt mondtam, most nem alkalmas. Besértődött, elköszönt: Rossz napot!
    Másnap jött a hír, hogy balesetet szenvedett, mellkastól lefelé lebénult. Mikor bementem hozzá a kórházba, azt mondta, miattam történt, az én hibám, mert nem hallgattam meg.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Csináltam. Fél évig volt kórházban, heti többször bejártam hozzá, utána nálam lakott hónapokig, fürdettem, pelenkáztam, katétereztem, ápoltam, míg egyszer ki nem találta, hogy ő érzi, hogy újra tudna járni, ha én szeretkeznék vele és ennyit már igazán megtehetnék érte. Még ezt is megpróbáltam. Na, ez térített végül magamhoz.

        Balekbirkabalfaszlúzer-e vagyok?

        Kedvelés

      • az vagy. de szeretunk ugy ahogy vagy. es vegul magadhoz tertel. tobbet nem leszel balekbirkabalfaszluzer

        Kedvelés

      • Dehonnem leszek. 🙂 Délibáb, hogy hajnalka tanul a hibáiból.

        Én is szeretlek benneket ám, ti vagytok nekem a barát meg a család.

        Na lányok, bőgés újratöltve! Egy…két…hááá…Raaaajta!

        Kedvelés

      • Te, én ilyen történetek után olyan egy humorvesztett picsa lennék, hogy no. Hát én nem is értem, hogy csinálod. 😀

        Kedvelés

      • Hát kélem, mindent ellöhögök, az a titka. Na meg a csoki.
        Komolyra fordítva: mindig próbálom beleképzelni magam a helyükbe ezeknek és úgy már meg bírom érteni, hogy ők akkor csak így tudták elviselni magukat vagy engem, vagy akármit.

        Kedvelés

      • Igen, ezzel meg mintha őket mentegetnéd, pedig na. Én is ezt csináltam apámmal amúgy évekig, szegényt tönkretette az anyja (amúgy tényleg, és az is egy regényt érne meg, majd egyszer írok róla, hogy miket művelt az öreglány, mondjuk paranoid skizofréniája csak későn lett felismerve).

        De bazmeg. Engem meg az apám, oszt mégis normális ember lettem.

        Nagyon nem egészséges szerintem folyton megmagyarázni, hogy mitől olyan rohadék, aki az.
        Bocsánat, nem tanácsosztogatás, csak annyira felháborít, amikor még az racionalizál, akivel a legjobban ki van baszva. Pardon, nem mindig vagyok “urinő” (sic!).

        Kedvelés

      • Igazad vagyon, Cicu, de én ezt védekezésül használom, mert ha belegondolnék mélyen, hogy mekkora gecó az adott ember és nem keresnék rá valami mentséget, azonnal eret vágnék magamon elkeseredésemben, hogy ilyen van. Teccik-e érteni? Elég szegényes a szókincsem, bocsika.

        Kedvelés

      • Ájjáj, az a nyolc általános… 😀

        Egyébként abszolút megértem, csak fáj egy kicsit akkor is.

        Kedvelés

      • “Hát kélem, mindent ellöhögök, az a titka. Na meg a csoki.
        Komolyra fordítva: mindig próbálom beleképzelni magam a helyükbe ezeknek és úgy már meg bírom érteni, hogy ők akkor csak így tudták elviselni magukat vagy engem, vagy akármit.”
        amikor olvaslak, van egy ilyen visszatérő kép ami bekúszik a fejembe, azoknak a nagyon finom, kézzel készített, míves belga csipkéknek a képe. lenyűgöz a soraid finomsága, mélysége és humora. ez most itt egy vallomás volt, remélem nem toltam túl, csak már olyan régen kívánkozik kifele.

        Kedvelés

      • Drágaszív, hát a míves belga cs-ig reménykedtem, de végül nem csoki lett belőle. Látod, ilyen idétlen egy hülye vagyok.

        Hirlando, ez volt a legeslegszebb dolog, amit életemben mondtak nekem. Bőgés indul!

        Én nem tudok ilyen szépeket mondani, de pedig valami ilyet gondolok én is rólad. Csak nem tudom kifejezni.

        Kedvelés

      • Most erről beugrott, hogy épp a minap montama zuramnak (igazából dicsekedtem, tudomtudom, tépek), amikor kaptam itt ilyen kedves szavakat, hogy engem van ám, ahol kedvelnek, azon a blogon, tudoood, te meg kár, hogy nem ismersz engem úgy, amilyen ott vagyok. Aszongya erre: te se ismersz engem.
        Na, agyhalál beállt nálam rögvest! Hát mit lehet erre mondani?!

        Kedvelés

      • Megeszem, honne, hát ételt nem dobunk ki!

        A csókot átadom és megmondom, hogy te küldöd.

        Meggyógyultál-e már?

        Kedvelés

      • Kívánd azt, hogy mindennap tudjak löhögni.
        Köszönöm szépen. Hüpp…
        Én is neked, amit csak ki bírsz gondolni, na de még annak is a dupláját!
        Elvégle nem szallal guligázunk! 😀

        Kedvelés

      • Nem mondanám, mert közben egy áldott jó angyalnak, egy Teréz anyának képzeltem magam, mindig szégyellni fogom. 😦
        De köszönöm. Te is az vagy és ezt nem hajdujudu-mintára mondom ám!

        Kedvelés

      • Most olvastam, mit irt hirlando, es melysegesen egyetertek. Ne aggodj az iskolaid miatt, mert ami neked van, azt tanulni nem lehet. Sztem mi hirlandoval leborulunk magunkban ilyesmi lattan.
        Hajdujudu, beszarok 😀

        Kedvelés

      • Leborultok magatokban??? Ezt hogy kell elképzelni? 😉

        Pilulok amúgy.

        És nem aggódok az iskoláim miatt, mindig van munkám, szóval nem hátráltat, hogy annyi van, amennyi.

        Kedvelés

      • Jó, de a békának nincs is foga. Szépen szopogasd le a felét, de utána adide!

        Kedvelés

      • Lehet, hogy teljesen téves, amit írok, de úgy gondolom,hogy a férfiak nagyon is tudják,mennyit ér a nő, aki mellettük van. Sőt, éppen ezért akarják lenyomni, mert pontosan tudják,hogy ha a nő egy napon majd maga is rájön a saját valódi értékére, akkor jól otthagyja őt a picsába. Ezért szerintem annak, hogy tőlük próbáljunk meg mégis ezzel-azzal kicsi elismerésmorzsákat kicsikarni, semmi értelme. Olyan,mintha valaki ellopná a pénztárcád a villamoson, és a tolvajjal találkoznál másnap egy kávézóban, és odaülnél mellé,hogy te figyelj, dumáljuk meg ezt a tegnapi dolgot. Egy nagy francot fog ő a saját , ellened elkövetett bűnéről veled őszintén beszélni. Ezt megpróbálni elérni merő energiapocsékolás. Ők SZÁNDÉKOSAN tartanak elénk görbe tükröt, hogy abban annyira torznak lássuk magunkat, hogy ne merjünk lelépni. Nagyon profik benne,hogy úgy tűnjön, nincsenek tudatában a tetteiknek; de -hacsak nem súlyosan értelmi sérültek- akármennyire jól álcázzák is,pontosan tudják,mit tesznek. Keressünk inkább olyan tükröket, amik olyannak mutatnak minket, amilyenek valójában vagyunk. Mindenkinek nagyon sok erőt és kitartást kívánok,és köszönöm a megosztott történeteket!

        Kedvelés

      • Köszönjük a jókívánságokat és viszont kívánjuk!

        Neked semmi ilyen mondatod nincs az életedből, amit írnál?

        Kedvelés

    • Asztabanyek. Hajnalka, te másfél évre való pszichodráma-jelenetet írtál meg itten ebben a pár hónapban. Nem próbálod egyszer ki? Te lennél a sztár. Mondjuk itten is az vagy, én nagyon szejetlek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Asse tom, mijaz. 🙂

        Én is szeletlek tégedet, annyira, hogy írtam neked fészen, oszt kinek írhattam, sose tudom meg, halál ciki. 🙂

        Naaa, nem akarok sztár lenni. Csak, ha sok csokival jár együtt a dolog.

        Kedvelés

      • sok pénz kell hozzá, de megéri. nézz el egyszer a Magyar Pszichodráma Társaság honlapjára, vagy kérdezd meg itten Naját. Szerintem neked való műfaj. Most akkor írjál nekem, de nem tudom, hogy lehetne beazonosítani engemet. Vezetéknevem kábé a második leggyakoribb név, a fotón meg igézően nézek a szemüvegem fölött. Kicsit gáz, de nekem tetszik.

        Kedvelés

      • Nincs erre mostan zsezse, talán majd eccer.

        Akkor neked írtam, te nőőő és az üzeneteknél keresd, az egyéb menüben, mer minnyá megharaplak!

        Az a kép meg tök szekszi.

        Kedvelés

      • A pszichodráma nem mindig olyan nagyon jó szerintem. Van barátnőm, aki egy egész élet bántalmazása után ment el pszichodrámára, ahol csak akkor szólalhat meg, ha valakitől erre engedélyt kap. Nem gondolom,hogy ez egy megfelelő terápiás légkör olyasvalakinek, aki az egész életét mások kontrollja alatt élte le. Persze lehet,hogy ez csak az ő csoportjában van így, máshol nem, ezt én nem tudhatom,ugyebár:)

        Kedvelés

      • Nem tudom értelmezni azt, hogy “nem szólalhat meg a pszichodrámán”. Ilyen általános szabály nincs. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a csoport vagy a protagonista érdekében nem engedjük megszólalni a többieket. Hogy egy példát mondjak, ha komoly gyászmunka folyik valamelyik csoporttagnál, akkor neki van prioritása, és nem engedjük, hogy a többi csoporttag bekiabáljon, hogy én is, nekem is, akármennyire is feszíti a mondanivalója. (a későbbiekben viszont időt és teret biztosítunk majd számára, hogy elmondja, amit szeretne, senkiben nem szokott bennmaradni a saját története, véleménye).
        A pszichodráma keretei mindig a csoport és a csoporttagok védelmét szolgálják, és jó esetben a csoport ezt felfogja, és közösen betartja, sőt, a csoportkohézió kialakulása után betartatja a csoporttagokkal.

        Kedvelés

      • A drámában (és minden csoportos módszerben) tényleg tök sok a szabály, egy nagyon sérült embernek, aki még a felépülése elején van, olykor javasolhatóbb ezért az egyéni terápia.

        Kedvelés

      • Egyetértek, ennek kiszűrésére szolgálnak a csoport indulása előtti interjúk, amit minden jelentkezővel megejtünk.

        Kedvelés

  40. mikor apamnak bejelentettem, hogy unokaja lesz,”Aztan mennyi az annyi?”(marmint hogy mennyi idos terhes vagyok)Ezt mind azutan, hogy masfel honapig minden nap mentem a korhazba hozza, mert alkoholista volt es majdnem meghalt. Ezvolt az utolso telefonbeszelgetesunk

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  41. Miután 2 napra bezárt egyedül a lakásba, “gondolkodni” az abortuszról, azt mondta azért mert nem lennék jó anya. Elmebaj. Tudtam hogy nincs igaza. Mélyen és ösztönösen tudtam, mégis annyira bántott. Utána tudtam ott hagyni közel 5 év bántalmazó kapcsolatból kiszakadni.

    A második a eheti: házsártos vagy.
    (Mivel 40000 munkaprogram közepén megkérdezte, főzök-e valamit, semmiben részt nem véve. Amikor ránéztem csúnyán, akkor felhozta, hogy házsártos vagyok, mert múltkor rászóltam, hogy ha 10 perc múlva kész lesz az étel ne egyen már “inkább valami mást” – arról, hogy bárha is együtt egyen a család, már egyáltalán nem is remélem, Igyekszem a lehető legkevesebb súrlódással együtt lenni, ha már ez a kényszer, de azt hogy semmibe vegyen egyszerűen nem tűröm el. )
    Az elsőt már rég túléltem, csak a mondat ereje az nagyon nagy volt. A második az friss – azon még nem vagyok túl ..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  42. “Csend legyen már, vagy esküszöm megölöm mind a két kurvát!” – apám üvöltve rám és a húgomra, amiért veszekedtünk. Én 10 voltam, a tesóm 8.
    “Elegem van. Ha így viselkedtek, eladom a francba a házat és mehettek a panelbe albárletbe, vagy a híd alá.” – ez visszatérő fenyegetés volt. Hogy ő hova ment volna a pénzzel, azt nem kérdeztük.
    “Ha apád látná milyen ember lett belőled, belehalna.” – anyám 2 évvel apám halála után, amiért el merészeltem költözni. Megjegyzem ő már fél éve mással és máshol élt akkor.
    “Azért viszem a fényképezőgépet, hogy lefotózzam a kurvákat, akiket hoznak majd nekünk.” – ex a kérdésre szerinte viccesen válaszolva, hogy miért viszi üzleti útra a fényképezőt az isten háta mögé.
    “Te csak ne kívánj magadnak olyan pasit, aki nem néz pornót. Azzal nagyon nagy baj van.” – hát de, én kívántam. És igen jó úgy élni, hogy semmilyen pornóval nem találkozom az otthonomban.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Jaj 😦 Többnyire normálisak voltak egyébként, de ha épp elfogyott a türelem vagy nem jól álltak a dolgok, túlvállalták magukat, akkor ez volt a következménye. Egy ilyen, vagy hasonló mondat. Értem, hogy nehéz volt meg minden, de vannak mondatok, amik soha nem kellene, hogy elhangozzanak. És egy felnőtt, bassza meg, oldja meg, csináljon valamit, de ilyeneket ne mondjon a gyerekének….
        És akkor többit, a “hálátlan vagy”, “nekem ennél több jár” gondolatok mentén inkább nem is sorolom… Mára főleg az önigazolás maradt. Hogy de, ők mindent szuperül csináltak, mennyi áldozatot vállaltak. Egyébként nálunk egyszer amiatt nagyon kiakadtak, hogy visszakérdeztem, kértem-e én őket erre vagy arra valaha? Mert ez elég egyoldalú, hogy én mi mindent vállaltam, akkor most hol a háááála?! De gáz ez.

        Kedvelés

      • Jaj, ez a hála ügy… A családban én vagyok az ufó, mert kifejtettem, hogy a gyerekeimnek nincs miért hálásnak lenniük, ne is legyenek. Ha szeretnek majd felnőttkorukban is, az külön ajándék, de hogy csesztetni soha nem fogom őket ezért, az biztos. Olyan jó bűntudatot lehet ezzel a dumával kelteni. Nagyon érett vagy, ha benned nem sikerült!

        Kedvelés

      • Szó szerint, ugyanígy, ugyanezt, szerencsére a férjem is így gondolja! Én nem akarok a gyerekem nyakába olyan terhet rakni, hogy neki hálásnak kell lennie… Nem ő kérte, hogy megszülessen, neki alanyi jogon jár mindenből a legjobb és legtöbb a lehetőségeinkhez képest. Alanyi jogon!

        Kedvelés

      • Ugye, hogy! Még nagyobb szentségtörés, hogy ezt magamra is vonatkoztatom: nem vagyok hálás, hogy anyu nem adott intézetbe (merthogy már ezért is annak kéne lennem, szerinte).

        Kedvelés

      • 😦 igen. nalunk is.
        en szemely szerint varom a halat olyan ertelemben, hogy nagyon rosszul erintene, ha a gyereke(i)m majd nem ereznenek halat mindazert, amit tettem erte/uk, es biztos rettentoen nehez lenne, hogy a csalodottsagomat ne ereztessem majd. fogalmam sincs hogy fogom csinalni, ha erre kerul sor. szerintem a hala egy csodas erzes, nem tudom elengedni magamtol. s ha a gyerekem nem lenne halas azert, hogy pl megszultem es szerettem, azt en a kudarcomnak elnem meg.

        Kedvelés

      • Szerintem az utolsó mondatod a lényeg: én is saját kudarcomként élném meg, de semmiképp sem az ő bűneként. Úgy érezném, én csesztem el azt a nagy-nagy szeretetet, amivel indultunk. Nálunk a családban viszont a gyerek (unoka) bűne, hogy hálátlan.

        Kedvelés

      • Hát pedig én nem éreztem soha hálát azért, hogy megszült az anyám. Azért sem, mert nevelt a nagyanyám. Mert nem az én döntésem volt. És, ha nem az én döntésem volt, akkor fonáknak érzem azt, hogy rákényszerítenek egy életre és azon belül arra, hogy mindenkihez én alkalmazkodjak. Én a gyerekeimtől nem várok hálát és mindent megteszek azért, hogy nekik jobb legyen, mint nekem. Majd velem is lesz valahogy. Ha ettől függetlenül hálásak lesznek, én is hálás leszek ezért nekik. De ennyi.

        Kedvelés

  43. 2 oldali dongalábbal született kislányomnál anyósom a kórházban (2 órával szülés után) jó hangosan: erről Te tehetsz! Az baromira nem zavarta,hogy a saját egy szem fiát is ezzel műtötték 3 éves korában! Vagy 10 évig nem mondtam el senkinek. De nem is tudom elfelejteni, se megbocsátani.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  44. 17 éves voltam, túl egy anorexián (nem akartam én még vékonyabb lenni, csak nem bírtam lenyomni magamba semmit), durva önértékelési és egyéb problémákkal.
    Apám akkor élettársa (akkor vagy 6 éve) többedszer pofozott föl. Úgy éreztem, ha még egy napot abban a házban kell töltsek, belehalok. Költözés előtt álltunk, én azon gondolkodtam, hogy apámmal maradjak-e, vagy leköltözzek anyukámhoz. Ezért megkértem apámat, hogy válasszon: vagy én maradok, vagy E.
    Válasz: “kislányom, nem állíthatsz ilyen választás elé”.
    Én: “És ha mégis megkérdezlek?”
    Ő (kis szünet): “akkor E.”
    Ez jutott eszembe elsőnek.
    És még jóóóóó hosszú sor hasonló jöhetne… helyzetek, amelyekben az apám nem velem volt, hanem mindig, mindig mással.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  46. ‘Nem ígértem neked semmit.’
    Ismerek/ ismertem egy bizonyos férfi típust (elköteleződéstől rettegő, munkamániás fajta) aki örök mentsvárként tekint erre a mondatra.
    Példa: Hónapok óta randizunk. Közös programok (mozi, vacsi, séta stb.) heti 2-3x találkozás, ottalvás, sms/whatsapp/viber, facebook, emailek folyamatos kommunikáció írásban de szinte sohasem szóban! azokon a napokon amikor nem találkozunk) és egyszer csak kiderül, hogy rajtam kívül még két másik nőt is hülyít. Én kifejezem hogy ez mennyire szemét dolog és hogy rosszul esik. Emberünk ilyen és hasonló helyzetekben gyakran elsüti ezt a mondatot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ráutaló magatartás, hallottál-e már róla picinyem?! (mármint mondani ezt neki)
      Erről jut eszembe, egyszer kavartam egy hasonló görénnyel, voltam vagy 22 éves, belezúgtam, rohangáltam be hozzá a kórházba amikor levették a benőtt körmét vagy valami hasonló módon küzdött az életéért már nem emlékszem, na és akkor nem értettem, mit bámulnak meg vigyorognak a szobatársai, utólag jöttem rá, hogy nem én voltam az egyetlen liba, aki berohangált hozzá. Na, például ő úgy szakított velem, hogy nemes egyszerűséggel eltűnt. A munkahelyén keleltt felhívnom, hogy ékesszólón elküldjem a jó édes ….. retkes….-ra. Végighallgatta 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “…vagy valami hasonló módon küzdött az életéért…” 😀 Hódolatom, képviselőné! Imádom a pikírt humorod.

        Kedvelés

      • Én alpári vagyok, nem nagy cucc.

        De te olyan elegáns, frappáns poénokat mondasz, hogy levegő bemmarad.

        Kedvelés

      • Ez a pasi sem szakított velem, hanem fogta magát és szimplán eltűnt mint a kámfor. Ez valami séma lehet.

        Jól tetted, hogy betelefonáltál a munkahelyére! 😀 Gondolom nagyokat hallgatott.

        Kedvelés

    • Ez nekem is megvolt. Két hónap találkozgatás után dobott emailben. Róla is kiderült utóbb, hogy egy vagyok az háromból. Érdekes módon később még évekig próbált velem kommunikálni írásban, még most, az esküvőm után is bepróbálkozik néha.

      Hogy én milyen sokáig nem értettem meg, hogy miért csak írásban…! Ezt a tudást átörökítem majd valahogy az utókorra.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hát ja. A klaviatúra mindent elbír. Meg nem kell orrot vakarni, zavartan pislogni, sőt, még magabiztos hangot sem szimulálni.

        Kedvelés

  47. Én alapvetően nagyon komoly és fiús lány voltam, magamnakvaló, nem nagyon szerettem barátkozni, akkor is főleg fiúkkal. Kísérletező-felfedező voltam, és állandóan rajzoltam-terveztem. Most képzőművész vagyok. Sokáig tartott legyőzni és helyre tenni a szülőktől 33 éven át folyamatosan kapott rémségeket (akkor haltak meg, egyszerre). Elsőgenerációs értelmiségiek voltak.
    Anyámtól:
    “sose mosolyogsz, pedig ha mosolyogsz, sokkal, de sokkal szebb vagy. Így nem fogsz kelleni senkinek.”
    “Vigyázz az öcsédre, te vagy a nagyobb. Látod, ő mennyit mosolyog, igazán tanulhatnál tőle.”
    “Rémes az ízlésed. Hordjál már valami normális ruhát, ami kiemeli az alakodat.”
    “Legyél már egy kicsit kedvesebb ehhez a fiúhoz, így nem fogsz kelleni neki.”
    “Ha ebben a ruhában leszel az esküvődön, nem megyek el.” (nem lett esküvő, nem miatta, hanem azért, mert rájöttem, hogy csak cseberből-vederbe kerülnék)
    “Nem gondolod, hogy amit művelsz, az kimeríti a kurvaság fogalmát?”
    Amikor tényleg férjhez mentem egy általa gyűlölt jelölthöz (a házasság tényét csak lenyelni tudta, elfogadni soha) ez volt az útravalója: “Ezt aztán már nem szabad, hogy elrontsd. Remélem, képes vagy rá.”
    A lányomat nyaraltatta: “Ha a kényelmed neked fontosabb, és azért nem jössz velünk, mert fontosabb a dolgod, mint a lányod, akkor ne csodálkozz, ha elhidegül tőled.”
    Amikor viszont lementem a nyaralóba, egy barátnője volt ott: “Sajnos neked már nincs hely, nem maradhatsz éjszakára.”
    Ha segítséget kértem tőle, hogy vigyázzon a lányomra (a férjem már elköltözött, egyedül voltam): “Jobb lenne neked, ha egyedül lennél, nem gondolod? Én jobban tudnék vigyázni a gyerekre, és nálunk legalább rendet is tanulna. Egy gyereknek rend kell, és ezt te nem tudod megadni neki.”

    Autóbalesetben haltak meg, tudattalan öngyilkosság, nem bírták a feszkót velem. Kár, hogy a lányomat is magukkal akarták vinni a mennyországba. Szerencsére nem sikerült.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  48. Nem annyira brutális, de azért beszédes:
    – Neked is csak megszületni volt nehéz!
    Én vagyok a családban az egyedüli diplomás (diákhitelből), nem panaszkodós fizetéssel (haza-hazautalva belőle), fővárosban, sok és jó barátok támogató, ingergazdag közegében.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  49. Ja és a legfrissebb: “Ha ez vigasztal, vele ugyanúgy nem lesz semmi, ahogy veled sem” – miután megbeszéltük, hogy mi most nem leszünk egy pár, majd mintegy másfél óra múlva volt szerencsém belefutni a jelenetbe, amint épp a falnak csűrve smárol egy újabbal, s ezt felróttam neki egy könnyed anyázással egybekötve.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • fúúúj ezt de gyűlölöm…hogy egy félmondatba belesűríti a feltételezést,hogy annyira hülye vagy, hogy önmagadtól egyáltalán semmi nem jut eszedbe…ááááááááááááá

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • anyám úgy gondolta, ha bármi hazugságon rajta kapott (ritkán buktam le), akkor az tuti nem az én agyamban születhetett meg, csakis valamelyik barátnőm bújtatott fel. Feltételezem, ennek az volt az alapja, hogy “az én kicsi lányom sosem hazudik nekem, hát nem ilyennek neveltem és a mi viszonyunk olyan barátnői”.
      millió ilyen húzása volt. Még most is sok van, csak már tetőzve azzal, hogy észre sem veszi, épp a tőrt mártotta meg a szívemben/gyomromban/akárhol.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Pontosan. Hogy ő nem így nevelt és én = nevelésem, tehát bármi rossz csak külső befolyás lehet.

        Kedvelés

  51. Most, hogy végigolvastam a kommenteket, az első reakcióm ez: azt a kibaszott sebfeltépős kurvaeget!!!!!
    Nem gondoltam, hogy még mindig ennyi az indulat bennem. Fáj, fájnak és egyre több jut eszembe.
    “te is x lábú vagy, mint X.Y. Kis nyooroncok 😀 ” – nagybátyám viccesen, kb 10 lehettem, és akkor már amúgy is elég sokminden zavart a külsőmben, többek között ez is, és nem tudtam ellene tenni semmit! De így visszanézve nagyonis szép és csinos voltam MINDIG!
    “csak nehogy meghízz!” – apukám, 2-3 hónappal szülés után, amikor úgy néztem ki, mint 17 évesen. A hathetes kontrollon a doki megkérdezte, hogy miért is voltam kórházban, küreten?
    “akkor kezdődtek a bajok, mikor a fiunk megszületett, azóta nem akarok szexelni meg stb….” – hát igen, elég érzékenyen érintett, hogy hazajöttünk a kórházból, ő egy hónapra elment dolgozni (egy hétről volt szó!!!), a gyerek nem ismerte meg amikor hazajött, és volt, hogy részegen felhívott egy kocsmából, hogy milyen jófej csajjal találkozott és hogy beszéljek én is vele. Máig nem érti, hogy ezzel mi volt a baj?!
    “másnak úgyse kellesz ilyen külsővel” – nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ez, utalva a túlzott szőrképzésemre testszerte.
    “ezt nem gondoltam volna” – anyukám kedves mondata érettségibizi kiosztásakor
    “ugyanazt fogod visszakapni a gyerekeditől ahogy most viselkedsz velem” – anyukám. Naná! Hát, ezt bebukta, mert közel sem! Van, ami sokkal rosszabb, van, ami sokkal jobb, de alapvetően össze se lehet hasonlítani.

    Most ennyi. De van még, majd eszembe jut biztos

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Öööö… mitis? 😀 Jól vagyok, köszönöm, nehezen sértődöm. Ezek így összezsúfolva soknak hatnak, de eloszlottak 30 évre. És azért te sem panaszkodhacc! 😉 (majd szólok, ha belém lesz taposva, jó??? 😀 )

        Kedvelés

      • Ja… eszembe se jutott 😀 Már nem zavar, de csak mert rájöttem, hogy mást zavar, hogy engem nem zavar 😀 Az is mást zavar csak, hogy őszülök és nem festem. Szar lehet neki elviselnie a látványomat, de akkor sem tudom rávenni magam hogy fessem… nem tehetek róla, a tudattól viszolygok. Az, hogy más festi a sajátját, azzal semmi gond, de nekem ez nem (SEM) megy. Amúgy meg szerintem a csoki szőrnövekedés-gátló…. 😀

        Kedvelés

      • Megnyugodtam.

        Izé…hogyan kell alkalmazni? Enni vagy kenni, that is the question.

        Kedvelés

      • Szőrözzünk még egy kicsit…. az anyja tett még rá egy jó nagy lapáttal, mert neki elképzelhetetlen volt az a probléma, ami nekem van, merthogy neki sosenem volt ilyen gondja, hogy bundátlanítani kellett vón itt vagy ott, és hát most mit vagyok én oda, hát hülyeség. Tegyük hozzá, hogy eü-ben dolgozott, gondolom, látott egyet s mást… kedves gesztus volt tőle, hogy azt se hitte, amit látott. Egyébként az egész család így működik. Nem látja, vagy letagadja és akkor az nincs. Az ex-sógornő volt a legjobb fej, borotvát adott karira 😀 Édes, nem? 😀

        Kedvelés

      • Nem, mosolyogva megköszöntem és évekig használtam. Jó szolgálatot tett. Pofára esés volt egy kicsit neki, mert azt hitte, hogy majd jól sírva fakadok vagy megsértődök vagy ilyesmi… hát ez nem jött be 😀

        Kedvelés

      • Olyan, akinek teledumálták a fejét és úgy alakították a dógokat, hogy ne ismerhessük meg egymást és semmi jót ne tételezhessen fel rólam. Nem olyan nehéz 😀

        Kedvelés

    • ““ugyanazt fogod visszakapni a gyerekeditől ahogy most viselkedsz velem” – anyukám. Naná! Hát, ezt bebukta, mert közel sem! ”
      szintén zenész, szó szerint így.

      és ja…: “azt a kibaszott sebfeltépős kurvaeget!!!!!”

      békés, áldott ünnepeket mindenkinek és sok locsolót! 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • És még minden szépet és jót és sok löhögést és olyan pillanatokat, amikről, ha beírjátok a “jó nekem”-be, mindjárt sok térdeplésre alkalmas növény jusson eszembe!

        Kedvelés

      • Anyám is annak drukkol, hogy ne legyek jobb, mint ő volt. Értem, és mégsem, persze, saját magát szeretné felmenteni.

        Az egyik expasija sokáig terrorizált részegen, “csak” verbálisan. Elköltöztem, mert nem bírtam tovább, persze én lettem a szaralak, mert magára hagytam. Később megkaptam, hogy “Miért nem rúgtad ki” – mármint én az ő pasiját. Hm.

        Kedvelés

      • Jaja, az en anyam is nagy karorvendo, vagyis szeretne lenni. Az akaszt ki a legjobban, amikor a gyerekemmel beszel, es hallom a velem kapcsolatos negativ sugallatait. Jo messze van, keveset tud artani, ez a nagy oromom.

        Kedvelés

      • Szerencsére a gyerekek ezt nem díjazzák, csak magát ássa el vele. Legalábbis én így látom.

        Kedvelés

      • Igen, mar eljutott idaig a helyzet, de azert engem nagyon rossz erzessel tolt el ezt hallani, mert tudom, milyen rafinaltan manipulativ. Inkabb lenne nyiltan gonosz vagy durva, meg az is kezelhetobb, mint az alattomos, gyokerszintrol eredo alaasas mezesmazba bugyolalva.

        Kedvelés

      • nagyon ertem. anyosomektol es apamtol ezt kapom, kapja a gyerek… nekem a tapasztalat az, hogy a gyerek annyira szereti oket, hogy menne menne es hisz es menne… en meg felek, hogy megy.

        Kedvelés

      • Szerintem hallgass a szivedre, es allj a gyereked – es magad – melle, egy nap meg fogja erteni. Ha hagyod, azt nem. Kozben tudom, hogy ez mennyire nehez, nekem is evekbe es harcokba es oruletekbe telt. De mielott toresre vittem a dolgot, eveken at probaltam 1) megerteni, rengeteget gondolkoztam es elemeztem a helyzeteket, mig vegkepp kirajzolodtak a semak es a valodi mozgatorugok, manipulacional ez a lenyeg 2) megvaltoztatni, javitani, de nem lehetett.

        Kedvelés

  52. “úgyse fogod csinálni, úgyse lesz rá időd” – ezt anyukámtól nagy általánosságban mindenre, amit kitaláltam magamnak, hogy szeretném. Pl kertészkedés, ilyesmi.
    Meg a gesztus tőle, hogy ha jött hozzám valaki csakádtag, akkor nála találkoztam vele, mert én nem tudok rendet tartani meg ciki hozzám bejönni, bezzeg ő! Mondjuk ő rendmániás, de ezt is csak kb 10 éve tudom.
    A legalapvetőbb meg a búra alatti nevelésem, miáltal sem a világról, sem magamról nem tudtam semmit megtapasztalni és a mai napig próbálok rájönni egyszerű mindennapi dolgok (rutinok) menetére és kivitelezésére. Iszonyatosan nehéz!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • tényleg az. Nekem nagyapám mondta, mikor nem diplomáztam le rögtön abszolutórium után (szerintem nemcsak azt nem tudta, hogy ez a szó mit jelent, de még talán ki sem tudta volna ejteni, négy elemit járt a háború alatt), hogy “Te már nem fogsz soha lediplomázni” Két év múlva megcsináltam mindkettőt, és annyira hülye voltam, hogy még én vittem sütit, hogy na, ünnepeljük meg, és köszönöm, hogy taníttattatok.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  53. Igen, az ember úgy eltemeti magában ezeket, olyan mélyre, hogy sose jöhessenek elő, egy csomó mindent elfelejtettem én is és most előugranak.
    Ömlik kifelé a szar a zsákból.

    Nekem most könnyebb valahogy, annak ellenére, hogy mennyi elásott dolog jött elő.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem jobb, ha kiömlik, mintha benn marad. Kicsit büdös, kicsit szemfacsaró, de egy idő után el lehet takarítani, mert látod, hogy mit kell. Nem, Hajnalka? Kész a tepertős pogácsa? Vagy nem azt sütöttél? Köv ciginél gondolj rám, koca vagyok, és most rá fogok gyújtani, nincs gyerek a házban.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igazad vagyon.

        Nem sütöttem én, kikérem magamnak! Dolgozom amúgy is. Tepertőt zabáltam magában zacskóból, azt sikerült lehamuznom itten a nagy bömbiparty okán.

        Jó ötlet, szíjjunk együtt egyet. 🙂

        Kedvelés

      • Az nem vót, hát nem vagyok én oan hedonista. Acskóból ettem, de só az volt rajta.

        Mit szísz, mikor bekocázol?

        Kedvelés

  54. Döbbenek, haragszom, sírok, nevetek a soraitokon.

    Nálam: “Nem kell a szereteted, ez irányított szeretet” – arra célzott, hogy csak anyám mondja, hogy szeressem, miután elváltak, hogy több pénzt adjon. Imádtam eddig, pedig egy alkoholista fasz volt, de ezután nem akartam látni. 12 éves voltam.

    Férjem pedig épp tegnap fapinázott le, mert keveselli a szexet. Előtte mondtam neki, hogy szeretném, ha jobban figyelne rám közben. Már azt is találta mondani, hogy nem vagyok elég önzetlen, mert nem szexelek, ha beteg vagy fáradt vagyok, vagy csak nincs kedvem. A tököm tele van ezzel a témával, és persze velem van a baj. Mindig.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ő meg fafütyi, vagy fakuki, vagy fafasz! Vagy ragozhatnánk reggelig, és ez nem az ő érdeme, hogy ilyen sokféleképpen lehet leírni hogy faszfej! A szex az ajándék és kölcsönös és szép és áldás! Ha neki eszköz, akkor legalább fizessen érte, baszódjonmeg!!! (ájjáj, már nagyon mérges vagyok! De nem baj, legalább kitombolva-lehiggadva megyünk neki a szentestének… :p ) El ne hidd egy szavát se, tegyél rá magasról és legyen boldog a jobbjával avagy a baljával!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Köszi 🙂

        Valamint túl emancipált is vagyok, gondolom, mert nem teljesítem a házastársit. Nem, neki elemi igény, amit nekem ki kellene elégítenem. Lehetőleg úgy, hogy nagyon vágyjak is rá. De hogy vágyjak valamire, amit ki akarnak követelni tőlem? És egyszer is nemet mondok, rögtön frigid picsa leszek, akkor is, ha előtte egy hétig szexeltünk? Pedig én szeretem a szexet, de így nem.

        Jobbjával 🙂 Vagy mással, ahogy tegnap megígérte. Mondjuk ezért bocsánatot kért.:(

        Kedvelés

      • a fakukiért külön köszönet
        elképzeltem magam előtt a jelenetet, amikor elhangzik a fapina és ez a válasz hangzik el: te meg egy fakuki, vagy még inkább fakukika vagy
        🙂

        Kedvelés

      • 😀 dupla sértés a fakukika! Remek ötlet, legközelebb bevetem (sajnos nem látok rá esélyt, hogy ne legyen legközelebb, hacsak nem vetem rá magam minden este).

        Kedvelés

    • Ezt meg tudom érteni, én is megkapom sokszor! Pedig régebben volt kedvem hozzá, de mostanában egyre kevésbé. És nem bírja felfogni, hogy nem tudok olyan valakit kívánni, aki rendszeresen gorombáskodik velem. Olyan, mint a szovjet csapatok: nem elég, hogy leigáz, még örülni is kéne neki!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Volt ferjem, ugyanez. Este hozzam fordul: ‘ I need sex.’ Meg is kerdeztem, ez mennyiben erint engem? 😀 Amugy is, mi az istenek vagyunk mi az agyban? Charity???

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Engem firgidnek titulál. Annyira, hogy szexuálpszichológushoz mentünk párterápiára. Ő választotta a terapeutát, gondoltam akkor majd jobban elfogadja, amit mond. Eléggé szürreális volt az első találkozó a terapeutával.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hát izé a terápia nem sikerült, úgymond, bár még tart. És én le lettem ültetve a kedves kis kanapéra és nem is gyanakodtam, bakker, abban maradtunk ugye, hogy pár- vagy családterápia, és akkor a nő nekikezdett, hogy kiőmiő: szexuálpszichológus és szexuálpszichológia, na és akkor mi miért vagyunk itt, a férjem nyeregbe pattant és lehengerlő magabiztossággal, mintha a gyámsága alatt lennék kb. úgy, elmondta, hogy mi azért, mert engem, mármint a feleségét, nem érdekli a szex és ez szerinte nem normális. Mindeközben én aránylag konkrét leszakadapofám-eszemfaszommegáll arcot kezdtem vágni. Ahogy ezt írom azért kifejezetten lúzernek tűnök magam előtt IS.

        Kedvelés

      • Pedig nem vagy az. Drukkolok nagyon, hogy…itt az jönne, amit szeretnél, hogy jöjjön. 🙂

        Kedvelés

      • Csatlakozom Hanjnalkámhoz. Nehogy már elhidd a lehúzó szövegeket. Lúzer, aki téged annak akar beállítani!

        Kedvelés

      • na és aztán? folytasd a sztorit kérlek!

        mit hozott ki a dologból a zurad és mit a cicológus? és mi végre kellett volna gyanakodnod?

        Kedvelés

      • próbálom folytatni…
        Gyanakodnom arra kellett volna, hogy nem egy klasszikus (ha egyáltalán van ilyen) párterápiát választ, mivel sose jutott eszébe a terapeuta neve amikor kérdeztem, majd átküldöm a címet ahová menni kell – mondta, aztán persze “elfelejtette” mindig. Na persze. Évekkel korábban én is kerestem már párterapeutákat, de akkor még nem volt hajlandó elmenni, hogy neki ne mondják meg, mit kellene máshogy csinálni. Biztató hozzáállás. Akkor még valamivel jobban ment a házastársi kötelesség. Szóval úgy ültem be első alkalommal a szpszichohoz, hogy igazán nem is tudtam milyen terápiába keveredtem és ott jöttem rá, hogy elhoztak megjavítani: nem működik a szexgomb, hoppá anyukám. Alapvetően nagyon égő volt az egész, majd napokig nem tudtam eldönteni, hogy ez montypython és röhöghetek, vagy ennél szarabb már nem lehet és aki ezen röhög az biztos hülye.
        (szp – Ön nem rettent meg, mikor rádöbbent, hogy eltűnt a vágya, hogy vágy nélkül él?
        a – Nem, és nem tűnt el. Csökkent, de az én aszexualitásom öööö választott, ez egy döntés. Nem tudom ez így érthető-e?
        Ilyeneket nyögtem. Férjem mellettem peckesen, asszonyt javítják, frankó)
        Nagyjából 5-6 alkalommal voltunk párban, én kétszer egyedül a terapeutánál, férjem egyszer egyéniben, az elején.
        Az uram semmit nem értett meg az egészből.
        A terapeuta megértette, átlátta (a szexprobléma gyökerét nem bennem próbálta megoldani) és inkább párterápiás elemekkel próbálkozott – vegyen át játékosan feladatokat a háztartásban, az intimitást próbálta megmagyarázni pfff…, közös kasszáról próbált beszélgetést kezdeni, na és feltétel volt még, hogy nincs piálás, csak akkor vállal minket. Ezt persze megígérte, és fennen hirdeti, hogy nem nem nem iszik. Annyi igaz, hogy kevesebbet, mint egy éve. (Ja igen, anyóssal, italozó életmóddal és még kitudjamivel is súlyosbított párkapcsolat.)
        Decemberben a terapeuta egyéni beszélgetésre hívott, ezt az alkalmat megelőző páros botrányosan sikerült, én kiabáltam, ő lófaszt sem értett abból amit mondani akarok, a terapeuta sem értette, hogy mi baja a férjemnek, nem volt hajlandó ott elmondani megbeszélni felfejteni. Mondjuk itthon sem. Szóval ezen az egyénin azt mondta, hogy a párterápia, szexuálterápia nem a mi módszerünk, el lehetne menni egyéb szakemberekhez, amire a férjem úgysem lesz hajlandó, a férjem nem működik együtt megfelelő módon – ezt én is éreztem, nyilvánvaló volt, hogy a szembenézés önmagával elmaradt – és szerinte abban tud ő, a terapeuta segíteni nekem, hogy a harmóniám és integritásom eléréséhez valamint támadások közepette is fenntartásához segít hozzá, ehhez ad módszereket. Egyéniben velem folytatja. Ha gondolom.
        Pfff és haaajjjj. És ezt csak nekem mondta el. Köszi.
        Én meg ezt azóta sem mondtam el a férjemnek. Fasza, ugye? Remélem nem olvassa…
        Itt most valamennyire Lacinak is válaszoltam, ha olvassa, meg köszönöm a biztatást Hajnalkámnak is, de lássuk be, nem egy sikertörténet.

        Kedvelés

      • “vegyen át játékosan feladatokat a háztartásban”
        Ezt mégis hogy értette a terapeuta? Mosogatás bohóc sipkában, miközben a szivaccsal egy papírhajót navigálunk “vigyázat jéghegy” felkiáltással?

        Kedvelés

      • Persze, hogy olvasom 😉
        “abban tud ő, a terapeuta segíteni nekem, hogy a harmóniám és integritásom eléréséhez valamint támadások közepette is fenntartásához segít hozzá, ehhez ad módszereket.”
        Hát többet egy terapeuta nem tehet, talán még annyit, hogy kicsit segít eldönteni, egyáltalán akarsz-e ebben a helyzetben élni tovább. De tanácsot pl. nem adhat, mert nem kompetenciája.
        Én viszont hál’istennek nem vagyok terapeuta, úgyhogy egy kérdést felteszek – azt gondolom, hogy a férjed részéről a belátásban nem reménykedsz már, tehát érdemi változásban sem. Mit gondolsz, meddig marad így, illetve te meddig akarod elviselni ezt a helyzetet? Ha durva a kérdés, ne is reagálj, vagy küldd el hozzám bronit látogatóba, tetszés szerint.

        Kedvelés

      • Vacskamati ezen most hangosan kacagok 🙂
        A játékosan szót én használom, elnézést, szóval olyat akart “játszatni”, hogy én csináljam azokat a rendetlenségeket, amiket ő szokott, széthagyom a konyhát, zokni szétdobál, ő meg az én szerepemet vegye át. Na ez nem jött össze. Ennek egy enyhébb módozata, felvezetése volt az, hogy vegyünk át egymástól háztartási feladatokat. Én mondtam, hogy semmit de semmit nem tudok tőle átvenni. Ebben egyetértettünk, ő is elismerte. És erről a pontról nem történt elmozdulás. A játék jegyében sem. Mondom, nem igazán sikerült ez a terápia.

        Kedvelés

      • Ja, így már értem. Írod, hogy nem jött össze az otthoni játékos szerepcsere. De mit mondott a férjed miért? Nekem az a sejtésem, eszméletlen fárasztó és idegölő lett volna ez neki, így inkább el sem kezdte.

        Kedvelés

      • igen, az otthoni játékos szerepcserét el sem kezdtük, ez a vonal valahogy mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy nem fog menni, de még csak az se jött össze, hogy akkor mostantól ő hordaná be a tüzelőt, vagy vinné ki rendszeresen a szemetet. Tényleg minden, de minden ugyanúgy maradt.

        Kedvelés

      • Árnika!
        Elolvastam a történeted újra…jaj, annyira ismerősek a felesleges mozdulatok, a szarkupacok.
        És ez is ismerős: “minden külső faszság azt üzeni, hogy én rontottam el” – fantasztikus, hogy igen, csak ez az üzenet van, én is ezzel szembesülök folyamatosan és rettenetesen frusztráló. Viszont ezt nem értem pontosan én sem: “és be kell nyelni. és nekem kell megtanulnom kezelni” – mármint mit kell benyelni ezt az üzenetet? vagy a szarkupacokat? Igen én egyelőre úgy tűnik nyelem…de szarnak is érzem tőle magam. Megtanulni kezelni mit? Magunkat a nyomasztó helyzetben?
        Laci,
        “a férjed részéről a belátásban nem reménykedsz már, tehát érdemi változásban sem” – igen, a terápia kudarca alapján így van, így érzek.
        “Mit gondolsz, meddig marad így, illetve te meddig akarod elviselni ezt a helyzetet?” – ez a kérdés adja magát, miután így kipakoltam a kijelzőre a szennyest, nem meglepő, hogy valaki felteszi. 🙂 Magamnak is feltettem már. Mások is feltették már nekem. Nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom. Nem tudom melyik irányban van a kisebb szar. Bár az ismeretlen biztosan jobb, mint a biztos szar. Ezt próbálom magamévá tenni. Nekem ennek a gyakorlatba ültetése nehéz feladat. Amúgy szerintem valószínűleg addig marad így, ameddig én elviselem, ebben szinte biztos vagyok. De eléggé elveszítem ebben magam.

        Kedvelés

      • “Bár az ismeretlen biztosan jobb, mint a biztos szar. ”
        Avagy járt utat a járatlanért mindig hagyj el (G. Durrell). Azért az jó, hogy ez már felmerült benned.

        Kedvelés

      • ” Nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom. Nem tudom melyik irányban van a kisebb szar. ”

        ebben vagyok én is. lehet ez így is marad. vannak jobb és rosszabb napok.

        hat öregasszony sem tud arra választ adni, hogy ha egyedül vagyok akkor több a jó nap és az jobb is, vagy kevesebb és szarabb is. ezek ilyen élet mérlegek.

        én utálok egyedül lenni. a jobb egyedül, mint rossz társaságban szép gondolat, de nem tudok vele életvezetés gyanánt azonosulni.

        Kedvelés

      • “hat öregasszony sem tud arra választ adni, hogy ha egyedül vagyok akkor több a jó nap és az jobb is, vagy kevesebb és szarabb is”
        Hát ne kérdezz öregasszonyt. Neked jobb volt a rosszban? Erre csak te tudsz választ adni. A másik, hogy vajon mennyire kondicionálás, hogy rossz egyedül? Nem tudom, nem sugallok, fogalmam sincs, hogy NEKED jobb-e vagy rosszabb. Kérdezek.

        Kedvelés

      • “A másik, hogy vajon mennyire kondicionálás, hogy rossz egyedül?”

        ezen merengek egy hónapja.

        csak tények vannak, amikbe lehet kapaszkodni, lehet talán belőle érvényes következtetést levonni.
        – középső gyerekként, nagy családban
        – sosem voltam egyedül
        -sosem volt szobám, zugom, sarkam, semmi olyasmim, ami csak az enyém
        – kollégium után (3 és 4 ágyas szobák) bele a házasságba. nagyon gyorsan három fős, majd ötfős családom lett
        – aztán hat fős családom lett
        – lényegében az elmúlt hónapban a kicsinyke hálószobámban elvesztem
        – mondta a cicólógus, hogy kapcsolatfüggés a kór neve. kérdeztem van rá gyógymód. erre közölte, hogy legyek sokat egyedül. WTF?

        itt tartok most

        Kedvelés

      • Hm, hát igen. Mondjuk nekem sem volt saját szobám, mégis inkább magamnak való gyerek (és felnőtt) voltam és vagyok.

        Kedvelés

      • Ja, a lényeg: igen, van ilyen jelenség, hogy kapcsolatfüggés, de nem hiszem, hogy az egyedüllét magában segítene, az okokat kellene feltárnia, ha jó cicológus lenne. Léteznek jó terapeuták.

        Kedvelés

      • a nem volt szobám és egyebek talán annyiban relevánsak itt, hogy nem tudom igazán hogyan kell egyedül lenni.

        az, hogy egyébként milyen az ember személyisége, magának való, vagy társasági egy kicsit ettől függetlenül alakul. nem?

        igen, bizonyosan van jó cicólógus, de jelenleg a kiadásaim között rangsort kell állítanom és nagyon hátra csúszott ez.

        Kedvelés

      • Igen, alighanem sok egyébtől függ a személyiségtípus, ezek max kissé befolyásolják, én gyárilag ilyen kis magamnak való okostojás vagyok. És igen, az, hogy igény van a társaságra, meg az, hogy (ha jól értem) elveszettnek érzed magad egyedül, az is két külön dolog. Ismerek olyan, nagyon is társasági embert, aki ettől még egyedül él – csak épp pörög ezerrel,
        Hogyan kell egyedül lenni: fogalmam sincs. Ellenben kérdezem: mi ez? Szorongás, hogy mi lesz? Hiány? Vagy mit érzel? Ha túl messze megyek, bocs, kíváncsi vagyok. Még a hirtelen természetemnél is nagyobb hibám.
        Fene megehetné, hogy szinte semmi lehetőség átlagemberek számára elérhető árú, normális, tartós (mármint a megfelelő hatáshoz szükséges idejű) terápiára. Mondjuk én jártam TB-re pszichológushoz, és segített is, de komoly, mély terápiára nem alkalmas. Jó volt a cicológus, a keretek, a kevés alkalom nem megfelelő. Persze tűzoltásra akár az is megfelelhet.

        Kedvelés

      • vasárnap délután, amikor olyan szar minden és minden csak céltalanul lóg a levegőben – na ez állandósultan van jelen

        Kedvelés

      • Nem egészen értem. Mármint vasárnap délután tör rád? Vagy a vasárnap délutánok voltak eddig is pocsékok, és ez állandósult?
        Van, ami enyhíti? Pl a blog, elfoglaltság, gyerek, bármi?

        Kedvelés

      • “és szerinte abban tud ő, a terapeuta segíteni nekem, hogy a harmóniám és integritásom eléréséhez valamint támadások közepette is fenntartásához segít hozzá, ehhez ad módszereket. ”

        azért kérdeztem rá, mert sajnos tudtam és tudtam és tudtam, hogy a terápiának ez lesz a vége.

        az önmagukkal szembe nem néző férfiakat, az önreflexióra képtelen hímegyedeket elpusztítani, megsemmisíteni nem lehet.

        lehet azonban a külső valóságot úgy alakítani – ha kell pszcichológusi segítséggel – hogy a környezet elviselje és túlélje. igaz rákosak leszünk meg görbe hátúak, meg szarul is nézünk ki 40 évesen, de közben él és virul az erősebbik nem. cél kipipálva.

        most fáj és sajog nekem belül

        (kérdezném itt szolgálati úton Gyöngyit: náluk mi a főcsapás? mert írta itt egy helyen, hogy a férje jár terápiára és eredményes is)

        Kedvelés

      • “azért kérdeztem rá, mert sajnos tudtam és tudtam és tudtam, hogy a terápiának ez lesz a vége”
        Mindig ez a vége? Én a saját tapasztalaton kívül nem ismerek történeteket.
        De valahol hálás vagyok a terapeutának, hogy ezt a bohóckodást nem csinálja tovább. Hihetetlen és megdöbbentő üres szólamokat adott elő a férjem, ám ha belekérdeztek, egészen megzavarodott, befordult, nem válaszolt, a betanult, sokat mondogatott szövegen kívül valahogy hirtelen elvesztette a saját fonalát. Szomorú volt.
        Viszont nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a férjem felé ezt le sem kommunikálta a terapeuta.
        És igen, szarul nézek ki és görbe a hátam és nekem is fáj valahol legbelül, mert nem erre vállalkoztam anno és kudarc az egész. Még ha megtanulom elviselni akkor is. De legbelül talán üvölt valaki, mélyen eltemetve, hogy nem ezt kellene megtanulni.

        Kedvelés

      • így van.

        nem tudom mennyire ismered a sztorimat (https://csakazolvassa.hu/2013/12/20/most-kezdodik-2/)

        most ott tartok, hogy kurvára hiányzik és minden külső faszság azt üzeni, hogy én rontottam el. és be kell nyelni. és nekem kell megtanulnom kezelni. a te történeted is ezt mutatja.

        de aszem nem muszáj. mármint maradni. ez már egyéni döntés kell legyen. pro és kontra, mit ad ha marad, mit ha megy. ilyesmik.

        Kedvelés

      • “minden külső faszság azt üzeni, hogy én rontottam el”
        Jól mondod – ami azt üzeni, hogy te rontottad el, az faszság.
        “a te történeted is ezt mutatja.”
        Mármint azt, hogy a külső faszságok ezt mondják? Vagy azt, hogy neked is be kellett volna nyelni, akkor most jobb volna?

        Kedvelés

  55. Ez a nagyonokos erényt kovácsolt abból, hogy milyen testi adottságai vannak. Hogy magas meg vékony meg a hosszú ujjaival átér valamit és meg tudja szorítani és erővel megoldja a dolgokat. Sokszor hallotta tőlem, hogy milyen faszadolog az, hogy 165 cm alatt nem ember az ember. Mert mindent afölé a méret fölé terveznek ám, ha nem vettétek volna észre: szekrény tetejét, felső polcot a boltban, autó ülését és a hozzátartozó KURVAKIBASZOTT FOJTOGATÓS BIZTONSÁGI ÖVET!!!! Meg ilyenek. Nekem meg törik a körmöm, mert a 15 cm vastag szivacsot nem érem át egy kezemmel és nem tudom olyan erősen megfogni, hogy ne csússzon ki, TEHÁT letör az összes körmöm. Ésakkor ez olyan vicces, hogy én milyen kis béna vagyok. Hm… Továbbá erény az is, hogy milyen giliszta (185 cm 60 kg), de ha épp olyan hangulata van, én tehetek róla, hogy ilyen sovány. Ez ilyen túinvan. Vagy sokinvan… mikor mi. Sokfunkciós. Én meg mindentbenyelős, csak egy idő után megtelős!
    Valamint az ő szájából elhangzott “haggyálmárahülyeségeiddelbékén!!!”, amire nem is emlékszik, és ehhez kapcsolódik az összes “dehátmibajodvanénnemúgygondoltam”. Nem mi? Én vagyok a hülye, hogy rosszul esik ha kiröhögnek, ha gúnyolódnak rajtam, és hagyjam már, hogy hadd csinálja, mert az neki jó… ANYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁD!!!!!!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • hagyjmarbekenahulyesegeiddel…. ez a mondat napi szinten elhangzott exemtol. en sajnos elhittem, hogy tenyleg amit mondok hulyeseg. azota ha meghallok ebbol a mondatbol akar egy szot is, sarkon fordulok es vegleg letettem a masikrol.

        Kedvelés

    • Ez most nagyon érdekes nekem, amit írsz, és fontos, mert köztünk a kedvessel is van egy ilyen nagyon intenzív fizikai különbség, és érzékelem, hogy ez neki fontosabb, mint nekem. Nekem kurvára nem fontos, hogy melyik kiterjedése mekkora, míg kölcsönösen örömünkre szolgál. (Hülyék, arról van szó, hogy magasabb vagyok, meg feleannyi kiló!) Ő meg sokszor ráparázik, hogy kell ezt kezelni?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Kell ezt egyáltalán kezelni? Ha minden működik, akkor nem mindegy?! Valami baj van neki ott bent, ha ez zavarja. Szerintem ki kéne deríteni, hátha megnyugszik és nem mérgesedik el még véletlenül sem a helyzet. Nehogymá egy ilyen kis méretbeli feljebb avagy alábbvalóság húzza keresztbe a tökélyt! 🙂

        Kedvelés

      • “nagyon intenzív fizikai különbség” Óóóó! Micsoda duma, leborulok előtted! 😀

        Amúgy meg orrba-szájba dicsérgessed párás szemekkel, ajkaidat élvetegen harapdálva, a nagyon intenzív fizikai különbségét. Be fogja venni.Főleg, mer igaz.

        Kedvelés

  56. Nehéz kiválasztani, hogy mit is írjak, mert van egy pár…
    Amikor kb 15 évesen szilveszter éjjel tv-t nézve (a mi szobánkban volt a régi, fekete-fehér, hogy ne zavarjuk apámat) elzsibbadt a lábam, ahogy felkeltem és léptem egyet, éreztem, hogy nem lesz ez jó, a következőnél be is fordult a bokám, csak azért nem estem el, mert megkapaszkodtam a kilincsben. Viszont erre fölébredt apám. Miközben anyámmal üvöltött, hogy “a te hülye gyereked miatt nem tudok aludni”, én már visszajöttem a vizes kis zsepimmel, amit a fájós lábamra akartam tenni. Ahogy szóltam neki, hogy végre nézzen rám, és ne anyámat basztassa, mert nem ő tehet róla, dühömben megszorítottam a zsepit, fater pont hozzám fordult, és a szemébe fröccsent némi víz (ugye érzitek milyen gonoszul kitervelt dolog volt ez, a borzasztó fájdalomról nem is beszélve, amit így okoztam…) Na kaptam is egy pofont. De legalább másnap bevitt az ügyeletre, hol kaptam egy félgipszet a lábamra.
    Pár nap múlva ismét megtalálta anyámat (rohadt kurva, stb), mire közöltem vele, hogy akkor ő meg egy rohadt strici. Oda jött hozzám, fenyegetően megállt fölöttem (gipszelt lábbal feküdtem ugye), megkérdezte, hogy mit is mondtam. Mondtam, hogy jól hallotta. Na ekkor kaptam a második pofont.
    És hiába fogadtam meg neki akkor, hogy még a sírját is le fogom köpni, amikor haldoklott, megbocsájtottam neki (mentségemre szolgáljon, hogy nem volt magánál, és soha nem is ébredt már fel…). És ott pityeregtem, amikor a sírjához (a telken vannak eltemetve a hamvai, ahogy kérte), a nagyobbik lányom rendszeresen átjárt, leült mellé, és énekelgetett neki, “hogy a M papa ne legyen magányos” :/

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  57. “Mi van ezzel, leprás ez a gyerek?” – apám ebéd alatt, közben bekukkantva a hátamon a pólóm alá, persze engedélyt nem kérve. 12 voltam rettenetesen aknés bőrrel, és még rettenetesebb önbizalomhiánnyal. Ezután télen-nyáron garbóban jártam, évekig.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • anyukám lapított aztán meg úgy tett, mintha semmi sem történt volna. nem ettem, legfeljebb amikor már lefeküdtek, beosontam a kamrába és nyomtam magaba a kaját kézzel, hidegen… ilyen patkányéletre kényszerültünk, ha apa rossz passzban volt, rejtõzködtünk és halkan zizegtünk a kis járatainkban.

        Kedvelés

      • ez igazából akkor nem volt durva mert 1, ebbe nõttem bele, így ez volt a normális; 2, úgy gondoltam, hogy tényleg megérdemlem, bármilyen rosszul is esett. Az elsõ hozzászólások között írtam le a legdurvábbat, akkor 22 éves voltam és az volt az elsõ alkalom, amikor megéreztem, hogy ez valami iszonyat. Addig meg ebben voltam, ehhez alkalmazkodtam.

        Kedvelés

      • Persze, a brutalitás is tud természetes lenni ha beleszületik az ember. Pont ez a legszörnyebb benne. Én is egy ideig természetesnek vettem bizonyos dolgokat, és csak mostanában kezd felnyílni a csipám, hogy azok nem feltétlen normálisak. Gyerekként persze fel se tűntek ezek.

        Kedvelés

      • Sajnálom amanita. Szíven ütött ahogy ezt leírtad.
        Úgy megsimogatnám a fejed.
        Bocsánat.

        Kedvelés

      • köszi, nagyon kedves vagy 🙂 de már sokkal jobb, és közhely, de tényleg csak az segített, hogy volt, akivel tudtam errõl beszélni. Elõször mégfizikai fájdalmat éreztem, amikor kimondtam a szavakat, de egyre könnyebb lett. A napfény fertõtlenít….

        Kedvelés

      • Igen. Ilyenkor annyira érdekel (illetve nem, ha nem tudják felülbírálni a korábbi álláspontjukat) a szentszülő-klasszikuscsaládmodell-tekintélyelvű nevelés követőinek a véleménye.
        Ez jó????? Úgy ordítanék néha, hogy Mi Mellett Kardoskodtok ennyire? Látjátok ti mindezt?

        Kedvelés

      • gyorsan függetlenné váltam anyagilag, ezzel leráztam magamról. Aztán született a lányom, egyetlen unoka, és a szüleim bekattantak és hozzák a unokabolond nagyszülõ – sztereotípiát. Nagy dilemma volt, hogy engedjem-e õket találkozni egyáltalán, aztán arra jutottam, hogy egész addig mehet a dolog, amíg nincs rossz szó vagy emelt hang. Én csak a lányomról beszélek vele.

        Kedvelés

      • Jól csinálod, gratulálok! 🙂
        És fogadjunk, hogy te is szép vagy, mint pikareszk.

        Kedvelés

      • Ugyanez.
        Ezért kaptam a ‘rusnayság’ nevet. Így hívott, hónapokig, évekig is talán, ha kijöttek a pattanásaim.

        Kedvelés

      • Ismerős.
        Ha manapság megint csúnyább bőröm és pont találkozunk, mindig megjegyzi: már megint kijöttek a ragyáid?. Annyira rosszul esik.

        Kedvelés

      • Úgy írnék valami nagyon kedveset és vígasztalót. Szerintem szép vagy. Amennyit itt a soraidból látok, az nekem gyönyörű.

        Egyébként ez nálunk ma már a hízás-fogyás tengely mentén működik.
        Sajnálom, nekem is nagyon rosszul esne. És esik is, a megjegyzés az alakomra. Ha nem akkor, amikor felszedtem, akkor akkor, mikor már leadtam, hogy de a múltkor látszott hogy híztál…
        Miért, miért ezt látják (vagy nevezik) meg először?

        Kedvelés

      • Nem tudom, én sem értem… Miért kell egy rúgással kezdeni? Ma én is kaptam egyet anyámtól, nagyon fárasztó. Most már sokszor visszaszólok, megsértődik. Ő.

        Kedvelés

      • Szerintem ez valami teljesen rosszul értelmezett aggodalom, vagy törődés, vagy nem tudom. Mert röhejes ezek után, de tudom, hogy apám nagyon szépnek tart, és sokat büszkélkedik velem (kivéve a kamaszkorom, az nem tetszett neki). Nem tudom hová tenni ezeket a kérdéseket. A súlyra tett megjegyzések dettó ugyanerre a sémára épülnek. Ha valaki tudja a miértet szóljon.

        Hajnalkám, kérsz édességet. Most kísérleteztem ki a egy házi csokoládés-amarántos ostyatortát, bizarr lett és ronda, de legalább csokis.

        Kedvelés

      • Igen, biztosan erről van szó, tudom hogy ha megpiszkálom a felszínt, és valahogy sikerül elkerülnöm a sértődést, akkor ott van alatta egy nagyon primitív módon kifejezett, érzelmi értelemben óvodás aggodalom. És hogy nekem jobban kell csinálni, de nehogy máshogy merjem jobban csinálni, mint ő. Az eszközök adottak, csak legyek velük sikeresebb.
        Talán benne van az a cél is, hogy a pofonokkal megkeményítsenek, hisz az élet szar.

        Kedvelés

      • Kamaszként 63 Kg voltam – évekig hallgattam, hogy jajj, mi lesz a fiúkkal, fogynom kéne,stb (eközben lefutottam két minimaratont, a gimis lánycsapatból én tudtam a legtöbb fekvőtámaszt megcsinálni, szóval erős voltam, de volt combom, popsim, cicim – meg vékony derekam) Aztán ahogy elköltöztem, lefogytam 54 kg-ra. Aztán leadtam még párat, az első terhességemet 51-el kezdtem, 60 voltam, amikor szültem egy 3600 grammos nagy babát. Egy év múlva (szoptattam, ettem bőven), 48 Kg voltam. Akkor az volt a baj, hogy túl vékony vagyok….
        Sokat szenvedtem ezzel, a testképem még sem tökéletes, de ma már nem parázom a súlyomon. Pedig amióta megcsináltattam a fogaim, felszedtem pár kilót – és nem örülök a pici pocakomnak – de nem vagyok hajlandó ezen szenvedni. A cicim nagyobb, a hasam nem vészes, és egészséges vagyok. Kell ennél több?! 🙂

        Kedvelés

      • Kurvaéletve.
        Én biztos beszólnék ha ilyen derék szülőm lenne. Pikareszk helyében is. Bár még valószínűbb, hogy sosem találkoznék vele.

        Kedvelés

      • Jaaa és apunak mommeg, hogy csak akkor jönnek ki a ragyáid, ha tudod, hogy találkozni fogtok.

        Kedvelés

      • Amúgy meg tényleg lehet, hogy a kritizáló személy hívja elő a ragyákat.
        Az ex elköltözése után fél-egy évvel döbbentem rá, se “gyomorrontásom” (eperoham?), se hörghurutom nem keletkezik…
        De amikor jön és beledumál valamibe, akkor hirtelen előmásznak a nyavalyák is (szerencsére nem minden alkalommal).

        Kedvelés

      • Hogy én mennyire elfelejtettem, hogy a bántalmazó kapcsolatom ideje alatt én is beteg voltam! Amolyan légszomjfélém volt, ráfogtam arra, hogy allergiás vagyok a porra, mint más is a családban. Még gyógyszert is szedtem rá. Aztán ahogy egyik napról a másikra kipakoltam az életemből a lelki terroristát, úgy múlt el a légszomjam – szintén egyik napról a másikra. Csak a rémálmok maradtak még egy ideig.

        Kedvelés

      • Ismerős érzés. Az enyém nem szól, csak bámulja az arcomat. Kérdezem, mit nézel? Hogy hát jót tenne a bőrödnek egy kis napozás. Nem akarsz kiülni a teraszra?
        És én elhiszem, hogy nem bántásból csinálja, na de könyörgöm…. Én mikor bámultam meg más arcát mondván, hogy jót tenne egy kozmetikus, vagy fogkőleszedés, vagy akármi?! Ez annyira bántó és gáz…

        Kedvelés

      • Egyszer olvastam, hogy nem feltétlenül nyerő egy nőnek piperecikket ajándékozni a különböző alkalmakkor, mert veheti kritikának is.
        És tényleg…
        Az persze más, ha azt veszik neki nagyobb kiszerelésben, amit úgyis használ, vagy amiről lehet tudni, hogy vágyik rá, csak az ára miatt nem veszi meg magának.

        De ha amúgy szutyongatják, hogy nézzen már ki jobban, akkor biza erősen bántó lehet.

        Kedvelés

      • ???????????????
        Nekem azt szokta mondogatni anyam, hogy ugy nezek ki mint (elfelejtettem, mar ki, de nem boknak szanta) a lenyalt elorefesult szembelogos hajamra, ami nem is volt olyan, meg amikor elkezdtem lefogyni, hogy olyan randa vagyok igy, gebe vagyok, hizzak vissza, illetve apam szerint trottyos teheneszlany kinezetem volt. Enni mondjuk ehettem mindig, lehet, mert sosem ettunk egy asztalnal…

        Kedvelés

      • Úgy nézel ki, mint Ténardierné? Nagyanyám is sűrűn mondta nekünk, de ő úgy mondta: Tenárgyiné. Sok-sok évvel később tudtam csak meg, ki is az és hogy néz ki 🙂

        Nem ettetek egy asztalnál???

        Kedvelés

      • Sok helyen nem tulajdonítanak kellő szerepet a családi étkezésnek.
        Én sem bírtam elérni az exnél, hogy hét végén, ha épp nem fusizik (azaz itthon van), jöjjön enni, amikor kész az étel, és mindenki (anyám, a gyerekünk, én) csak őrá vár. “Csak egyetek, én előbb befejezem a ….” (általában valami kerti munkát, szóval tényleg olyasmit, amit nem lehetett volna félbehagyni…)

        Kedvelés

  58. Most, hogy kissé kibőgtem magam, egy kicsit érzelegnék: kalapemelésem a bekoffeinezett csürhecsőcseléknek az odafigyelésért, odafordulásért, támogatásért. Az is jólesik, amiket egymásnak írtok, és persze az is, amit nekem. Szeretek itt lenni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez egy teljesen érdekmentes érdekközösség, tehát ha hozol kávét meg csokit, olyan pozitívak leszünk, hogy csak győzzed! Ezt nem lehet másképp elviselni, csak így! És Évának köszönhető, hogy egymásra találtunk és hogy így ki merünk nyílni és merünk hinni magunkban. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Oké, főzöm a csokit, hozom a kávét, aztán megalapítjuk az inszomniás csürhét 🙂 És igen, Évának köszi (már írtam neki, de nem árt többször is).

        Kedvelés

      • Ó, én is hatódom, hát igazán.
        Én ma Bonbonetti túrós-citromos szaloncukrot toltam, mert azt meg kaptam, na, megállj, Balázs, ha visszajössz a szülőktől, ezért még számolunk, ez valami borzalmas. És TEJcsokis. Hogy lehet egy szaloncukor tejcsokis?

        Kedvelés

      • A Milka szaloncsokijai finomak 🙂
        Nekem is az van, joghurtos meg mogyorós. Tejbevonattal.
        A feketeerdő valószínűleg étcsokis (nem emlékszem pontosan), de az nekem nem ízlett tavaly, nem volt eléggé feketeerdős.

        Kedvelés

      • Egyhez már volt szerencsém, az étcsokis, szilvapálinkába áztatott aszalt szilvához (Szilvás Betyár).
        az tényleg orgazmikus 🙂

        Kedvelés

  59. A családban én voltam a kövér kislány: mindenki tömött kajával, azután meg csesztettek a súlyom miatt. Persze hozzátették, hogy “te így vagy szép”, és nem értették, miért leszek ettől még szomorúbb. Anyám is. Azóta is, talán mert ebben fölém tud kerekedni, ha másban nem is.

    Anyu még: gyűlölködve váltak el apámtól, akit azután csak úgy emlegetett, megvetően köpve a szót: “az apád”. Mintha én tehettem volna róla, hogy ilyen. Nagyobb koromban már javítottam: “a férjed”.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • :(:(:(
      Amit az elso “reszben” irsz, az annyira jellemzo ordogi kor ilyen esetekben. Ott az ok az okozat ami vegul ujra ok lesz, aztan a hazug felmentes, es minden annyira erthetlen, annyira orjito…sajnalom!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Pontosan, ahogy irod, ordogi, es jatszma, hiszen eszkoz a gyerek, targykent hasznaljak, nem emberkent tisztelik. Hasznaljak csak, a sajat teveszmeik kellekekent.

        Kedvelés

      • Az külön vicces, hogy sosem ehettem annyit, amennyi jólesett, hanem meg kellett enni mindent a tányérról (és persze nem én szedtem). Volt, hogy délutánig nem állhattam fel az asztaltól, mert még maradt. De a kövérség már persze az én hibám volt.

        Kedvelés

    • Hát, ez nálunk is így volt…azóta is küzdök a kilóimmal. Volt pár év, mikor vékony voltam (jó messze tőlük), amikor kitallták, hogy anorexiás vagyok…Sokan vagyunk így, biztos 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  60. Még egy eszembe jutott: amikor bejelentettük a párom szüleinek éppen 11 éve, hogy állapotos vagyok: “Házasodjatok össze, mert nekem nem kell zabigyerek unoka” – volt a majdnem anyósom reakciója.
    Akkor döntöttem el, hogy nem lesz anyós belőle, se a fiából férj. (Két héten belül sikerült nekik két soron megbántani, a fia volt a “háztartási gép fehér”- poénkodó a fehér menyasszonyiruhával. Sajnos csak 3 év múlva lett erőm kirakni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  61. “Hogy te mekkora bunkó vagy” (Exférj, amikor a gyerek szülinapi meghívóin elírtam véletlenül a telefonszámomat)
    Egy hét teljes szótlanság és “szemmel verés” volt a büntetésem a volt anyósom részéről, amikor le mertem vágatni egész rövidre a hajamat. (még velük együtt laktunk akkor)
    Ezen kívül kurva is voltam, mert műkörmöket rakattam fel.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  62. Amikor hazavittük a kórházból a fiamat, anyám: “csak segíteni akarok, mert nem jólcsinálod, el fogod rontani (a szoptatást). “Fel van kapva ez a gyerek, azér nem lehet letenni sose.”
    Azt akarod, hogy tűnjek el az életedből? (mert nem vettem fel a telefont jópár napig a szülés utáni hetekben.
    Meg persze akkor megkértem mindenkit, hogy ne jöjjenek az első két héten…leszarták. Anyám megsértődött, mert azt mondtam neki, ne dohányozzon a gyerek közelében, az erkélyen sem! Leküldtem, és ez neki nagyon rosszul eset….pff.
    Egyébként most marhára utálom apámat, mert az öcsémet folyton lehülyézte, engem meg magasztalt…nagyon gáz volt. Nem annyira engem érint, de “Hülye vagy te, bmeg, nem lehet rád bízni semmit! Nézd meg a nővéredet, vegyél már róla példát!” Blöe. És csodálkoztak, hogy kb 7 éves koráig bepisilt éjszaka…
    Istenem…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  63. Az elobb mondta Edesanyam, akivel 1 evben 3x tudunk talalkozni, hogy rosszabb itt mint a katonasag. (mondtam,hogy csak azt csinalja amit szeretne, mert ez nem katonasag, erre volt a valasz). De lehet csak en fujom fel..azt hiszem nem bantott meg ennyire soha.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  66. Akkora pofont adok, hogy leszáll a fejed!
    Ha még egyszer ezt mondod, akkorát kapsz, hogy kirepülnek a fogaid!
    Közgyónás van, ezeket én mondtam idén nyáron a fiamnak. Próbálom helyrehozni, de szerintem nem lehet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem ez teljesen más, mint a többi mondat. Hülyeség persze, de ez szájonkiszaladós, és nem minősítős, nem megalázós. És ha megvan a bocsánatkérés, meg amúgy a szeretet, akkor kisimulnak az élek és két hónap múlva közösen nevettek rajta!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Gyöngyi, én rendszeresen mondok ilyeneket a gyerekeimnek, és értik, és érzik, hogy nem gondolom komolyan. Sokkal mélyebb sebeket ejt az apukájuk, aki a háromévessel is képes volt egy hétig nembeszélős haragot tartani. A legnagyobbat tíz éves korában, mikor először beszólt, késsel a kezemben kergettem körbe az udvaron (nem leszúrni akartam, zöldségpucolás közben akasztott ki), mindenkinek jobb a nagy vihar hirtelen nagy kisüléssel, mint az elfojtott feszkó éveken át.
        Az külön vicces, mikor az ember a saját gyerekének mondja, hogy a büdös kurva anyád! Garantált az azonnali fetrengve röhögés.

        Kedvelés

      • “Az külön vicces, mikor az ember a saját gyerekének mondja, hogy a büdös kurva anyád! Garantált az azonnali fetrengve röhögés.”

        Anyu nekünk is mondta néha ezt, mi is (vele) nevettünk, és ami a legfurább, szégyelltük magunkat és magunkba szálltunk azért, amit csináltunk és kiváltotta ezt, hiszen anyu, akit szerettünk, magát szidta miatta.

        Kedvelés

      • en merhetetlen haragot ereztem, mikor egy hettel anyam halala utan apam azt mondta nekem, hogy az anyad picsajat… nem talalom viccesnek az ilyen karomkodasok egymashoz vagasat. serto, megalazo, ertelmetlen.

        Kedvelés

      • Anyukám sosem bántott minket, de egyszer a húgom kamaszként úgy felhúzta, hogy a válla felé kapott, hogy maga felé fordítsa és a szemébe nézzen. A húgom meg belemozdult. Ez a mozdulat olyan szerencsétlenül sikerült, hogy a szája sarkán találta el, ami felrepedt.
        Azonnal hihetetlen röhögés tört ki, és a tesóm azóta is vinnyogva meséli, hogy anyu, a mi elefánttürelmű, szelíd tanítónéni anyánk “véresre verte” a lányát. 😀

        Kedvelés

      • Tényleg röhögve mesélik! A lányom emlékszik olyan esetre, hogy én kiabálva visszaküldtem fürödni, mert szerintem túl rövid idő alatt végzett. Én meg nem emlékszem. Nem lett az eset miatt semmi baja, nevetve emlegeti! Nem lesz baj nálatok sem.

        Kedvelés

    • Gyöngyi, nekem ez nem tűnik annyira súlyosnak. Nem a saját élmények fényében, hanem mert ez nem alázás. Inkább amolyan fenyegetés -féle, gondolom a tehetetlenség miatt. Jó érzelmi háttérben nevelkedett gyerek szerintem ezt nem is veszi komolyan, maximum megszeppen, meglepődik, és azt ki lehet egyenlíteni bocsánat kéréssel és azzal ha elmagyarázod a tehetelenség érzésed okát. Már ha erről van szó.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Olyasmi. Próbálom nem a személyét kritizálni, szidni, hanem az aktuális cselekedeteit, de azért érzi, hogy szeretem. Mióta komolyan vettem, hogy szenved a suliban, és kerestem neki másikat, ki van cserélve. Még ölelget meg puszilgat is, az nagyon szívvidító!

        Kedvelés

      • Milyen jó fej anya vagy!
        Viszont nem vagy Buddha, hogy derűs mosollyal lebegj a disznóságok láttán.
        Én azt hiszem, hogy nekem sokkal többet jelentene útravalóként ha a szüleim beismernék a hibáikat, őszintén, mint az, hogy elkövették őket. Az egyik gyarlóság, a másik viszont nagyság.

        Kedvelés

    • :(:( ne mondj ilyet tobbet! 😦
      en is mondtam a lanyomnak mar, hogy ha tovabb uvoltesz megpofozlak. volt pofon is mar, meg utana anya butasagot csinalt, csunya dolog volt, bocsanat, meg megbeszeltuk mi miert.
      szerintem lehet helyrehozni, csak nem kell reszeltezni, pl hogy ropulnek szerteszet a fogak, foleg, ha meg kicsi,mert a gyerekek hatalmas fantaziaval rendelkeznek, amit lehet el sem mond mar utana. sosem tudod meg, hogy repultek es hova a fogak az o fejeben a bocsanat es a beke utan…
      ne gorcsolj, hogy nem hozhatod helyre, mert igen, de nem osztom a velemenyt, hogy ezmasabb, mint egy megalazos mondat. hajra! nem vagy egyedul!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Egytértek. Veréssel fenyegetni amúgy is már majdnem olyan, mint maga a verés. Valami más büntetéssel kell fenyegetőzni, de csak akkor, ha alkalomadtán be is tartod. Bocs, ha okoskodok, de ugye én mint volt bántalmazott gyerek ez ügyben elég nagy utat tettem meg…. Hajrá Gyöngyi!

        Kedvelés

      • nem nem nem fenyegetőzni!
        csupan kozolni, hogy mi fog tortenni, ha, es opciot, lehetoseget is felkinalni.

        Kedvelés

      • Szerintem nagyon más.
        Még bántalmazott, megpofozott gyerekként is sokkal kevésbé tartom veszélyesnek a pofonnal való fenyegetést, mint a személyem ellen irányuló, tulajdonságaimon keresztül alázó gyűlölködő kijelentéseket. Egyszerűen más az iránya, más a tétje is a két dolognak. Nagyon haragudni, tehetetlenül ordítani is lehet úgy egy konfliktus, elkövetett hiba miatt, hogy valóban szeret a szülő szerintem, míg alázni, gyűlölve megpróbálni összetörni a gyereket, az egyszerűen teljesen más, abban nincs szeretet.
        Nem tartom helyesnek, egyáltalán. De nem venném egy kalap alá a kettőt, pláne, ha a szülő egyébként jó érzelmi hátteret biztosít a gyereknek, és ez a kijelentés a legrosszabb, a negatív csúcs.

        Kedvelés

      • en azt gondolom, hogy azert az sem mindegy, milyen a pofonnal valo “fenyegetozes” erzelmi toltete.

        Kedvelés

      • Ezt kifejtened bővebben?
        Érdekel, amit gondolsz. En is csak tapogatozom.
        Nekem valahol van egy határ, a harag es a gyűlölet között. A harag szerintem lehet tiszta, ugy emberi, hogy akar ijesztő is. De az nem irányul arra, hogy engem legyőzzön, szétszedjen, összetaposson, nem a személyem ellen irányul hanem a helyzet, a cselekedetem (rosszasagot csináltam) ellen.
        A gyűlölet meg az teljesen szubjektív, abban nincs tény, az vak tud lenni a részletekre, csak a személyre irányul, nem választódik szét benne a személy es a cselekedetei, ott mar minden egybe van ‘engedve’.
        Valahogy igy gondoltam amit fentebb írtam.
        Igen, ha innen nézzük, lehet haragbol es gyűlöletből is fenyegetőzni egy pofonnal. Az előbbit szerintem a tehetetlenség okozza, az utóbbit a hatalomgyakorlás eszközének tartom, megfélemlítés a célja, talan.
        De ha hülyeséget beszélek valaki állítson le 🙂

        Kedvelés

      • Bár nincs nagy gyakorlatom, a gyerek még csak hároméves, de én fontosnak tartom azt, hogy ne mondja neki senki, és ő se magának, hogy buta. Ezzel szemben butaságot szokott csinálni. Akkor megszidom.
        Néha mondja magáról, hogy buta volt, ekkor mindig kijavítom, hogy ő egy okos kislány, és nem buta, de most butaságot csinált. (Ahogy anya is szokott butaságot csinálni, és ezt többnyire be is szokta látni.)
        Az én értelmezésemben ez a különbség a harag (butaságot csináltál, ezért haragszom) és a gyűlölet (buta vagy, mindig is az voltál, és az is maradsz) között.

        Kedvelés

    • Én mondtam (konkrétan kiabáltam) már a lányomnak, hogy kidobom az ablakon, amit ki se nyitok előtte.
      Ő meg igyekezett megőrizni a komolyságát, de nem lehetett nem észrevenni az elnyomott mosolyt. Valljuk be, kiröhögött magában. Ismer, na.
      Tőlem akkor tartanak, ha halkan mondom, hogy elég. Nem azért, mert utána már ütök (nem ütök), hanem tudják, hogy tényleg dühös vagyok. És akkor van következmény, pl. valami jó dolognak, programnak lőttek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • furcsa dolgot irsz, eszembe jutott egy ket jelenet most, ahogy magamban rohogom ki a fenyegetozo apamat. viszont most nem ertem, ha gyerkkent tudtam ilyenen rohogni akkor most miert nem?

        Kedvelés

      • De lett belőle később fizikai bántalmazás? Vagy megmaradt fenyegetőzés szintjén?
        Mondjuk én is vihogtam anyámon, amikor dühében már visított, de az lehetett kínban vihogás is, a helyzet súlyosságára adott, feszültség levezető reakció. Nem tudom biztosan.
        Mondjuk nálunk nem maradt meg szavak szintjén.

        Kedvelés

      • Hát, az enyém nem EGÉSZEN magában röhögött ki, és teszek róla, hogy felnőtten is megtegye. Apa nem felsőbb hatalom, lehet rajta röhögni.

        Kedvelés

      • Én a fiamnak szoktam mondani, hogy ha sokat kiabál, bedugom a száját egy koszos zoknival. Nevet rajtam. A férjem szokta mondani, hogy ilyen veszélyes fenyítés hallatán ne csodálkozzak, ha nem vesznek komolyan 🙂 De amikor akarom, hogy komolyan vegyenek, akkor mindig komolyan vesznek.

        Kedvelés

      • Igen, pont így vannak az enyémek is. Néha, mikor már túlpörögnek, általában a fáradtságtól, akkor kicsit nehezebben, de mindig megértik.

        Kedvelés

  67. “Ha x (apám legkisebb gyereke előttem) nem hal meg, te sose születtél volna meg.” – bátyám pár héttel ezelőtt
    “vigyázz édesanyádra, ne akaszkodj rá” – nagyanyám, 3 éves voltam
    Annyi, de annyi ilyenem van… Félek, hogy sose múlnak el.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Köszönöm! Amúgy azzal követtem el a legnagyobb bűnt, hogy megszülettem. Azóta is próbálom jóvá tenni valahogy. De ebből most elég, csak még nem tudom, hogy kell máshogy élni, de előbb-utóbb rájövök.
        Olvastam, amiket írtál, nagy-nagy virtuális ölelés!

        Kedvelés

      • Köszönöm 🙂

        A szüleim borzasztó rossz házassága azért jött létre, mert megfogantam. Évtizedes, kimondatlan és kimondott bűntudat -keltés. Önigazolás, létjogosultság érzések tömkelege. Haszontalanság, fölöslegesség érzés.
        Nekem sokat segített, hogy felfogtam, minden, ami az ő életükben történt, az ő döntéseik következménye, tehát én is. Így nincs miért haragudniuk rám. Azért tették mégis, mert buták és gyengék. Ezt felismerni és kimondani nagyon nagy lépés volt. Azért is, mert nem mertem sokáig túlnőni rajtuk, ahogy ők sem mertek a saját szüleiken.

        Kedvelés

      • Ezt nagyon szépen összefoglaltad! Sajnálom, hogy ilyenben volt részed, és köszönöm, hogy leírtad. Az ilyen mondatokat tanítani kéne! Van még jópár ezen az oldalon, komolyan mondom, kész önismereti tréning! Tökjó, hogy már itt tartasz, nagy dolog! 🙂

        Kedvelés

      • Köszönöm az elismerést. Ez ma egy olyan nap volt, mintha egy terápiás csoportban vettem volna részt.

        Köszönöm mégegyszer nektek!

        Kedvelés

      • közben észrevettem, hogy elírtam: létjogosultságot megkérdőjelező vagy
        létjogosulatlanság (van ilyen szó?)

        Kedvelés

  68. Ja és még egy kis fincsi dolog. Sokáig az exem csak “büdi”-nek hívott, tudjátok az a kis undorító atka vagy mi, ami csak úgy a két kezében tartja a szemgolyóit. Emiatt még mindig égek valahogy…tiszta cink leírni is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  69. Leendő anyósom első találkozásunk után 2 órával fényképalbumot lebegtetve:
    “Nézd milyen szép barátnői voltak a fiamnak!” Utána megsértődött, hogy másnap az első vonattal elhúztunk. Aztán a fiúknak kifejtették apósommal, hogy elhiszik, hogy jó velem dugni, de azért ne akarjon már velem élni, mert milyen gnóm gyerekeink fognak születni. (nem voltam csúnya különben) Végül a klasszikus “Zsuzsi vagy mi” döntés elé állítás. Javukra írható, hogy vették az adást, amikor a férjem hónapokig nem állt velük szóba.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  70. hajnalkám, rámhoztad a bajt, hosszasan túrtam a hűtőt a töpörtyűért. változatosan szar mondatokat sikerült olvasni és nem a legerősebbek a legmegrendítőbbek, hanem a legrégebbiek. hány rohadt év telt el azóta, hogy bennetek, bennünk maradtak? áááááááá…

    gondolkoztam a saját mondataimon is, de a legnagyobb, családi gebaszokat azóta az elkövetők sokszorosan jóvátették, a mostaniak meg akkora furkó taplóságok, hogy egyszerűen nem lehet egy pillanatra sem komolyan venni őket. Jól ismert a mintázat, kevesebb a meglepetés. Esetfűggő, ha fény derül pl. arra, hogy az Igazság Lovagja hazudozott és csalt, akkor jön a “gecikurva, kibaszotthazugtetű vagy büdös és/vagy tetvescigány”. Egy fokozattal feljebb, ha mondjuk látja, hogy ez nem hat, és tovább keverem a rántást, akkor jön a: “náci fasiszta terrorista patkány”. Verés után (meracsomaeztistartalmazza) ülök napokig a kanapén, bámulom a facebookot vagy a lábujjaim körmét pizsamában: “hívom GYIVIT, vegyék el a gyerekeidet. vagy verzió2: “sajnálom a gyerekeidet, mert még enni sem vagy képes adni nekik”. Lelép egy nővel: “mert te megöregedtél”. Ez a legjobb: “lusta geci” (ezt általában akkor alkalmazza, amikor ő valamiben sikertelen, nekem meg mennek a dolgok – 3 állás, napi min. 10-12 óra munka, hétvégén csak 4-5. Csekkeket fizeti, de minden vásárlás, kajától a bútorig, minden szolgáltatás, felújítás és a karácsonyi ajándékoktól az utazásokig az én költségem.)

    Na, akkor ezt komolyan lehet venni? Persze, hogy nem. Lehet, legközelebb néger leszek, vagy hazaáruló.

    Pár napja kijelentette, hogy tőle senki nem kap ajándékot, mert “nem tudott kellően ráhangolódni a karácsonyra”, próbál gyilkolni folyamatos lekicsinyléssel, kritikával. Egyáltalán nem hat meg. Látom a szándékot, oké. Össze kellene törnöm, vigasztalnom, sértődnöm és jól elcseszni mindent. Ismerem ezt a játszmát. Nem térít el, nem billent ki, csinálom, amit terveztem, az én szeretteimnek lesz karácsonyuk és nem érdekel, ha ebből ő ki akar maradni. Hochértelmiségi, egymást gyilkoló, egymást szétjátszmázó család, óó, ha látnátok szomorú kutyaszemeit, hallanátok lágy, halk szavát. Kicsit mindig szenved, annyira lehet sajnálni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • házikolbászt találtam, mikulászsacsiban. kenyér nélkül tolom, az
        nincs itthon (hívja valaki a GYIVIT azonnal!)

        Kedvelés

      • Kenyér nélkül szokom én is, a töpit is úgy szoktam.

        De ki az, akiről írsz? Nem vágom.

        Kedvelés

      • Mé dukál neked a Dukán? Az mit mond? Hogy ne egyél kenyeret?

        Ma megint topon vagy, örömmel látom. 🙂

        Kedvelés

      • Hát, ha jól értem, és jelen idő, akkor megkérdezhetem, hogy hogy a fenébe lehet, hogy nem tetted ezt a pasit még ad acta?

        Kedvelés

      • a szókincsére nincs magyarázat, minőségi magazinnál szerkesztő, ott ő maga a nyelvi tökély, sokolvasatú, finom árnyalat és norma. lehetetlen komolyan venni ezeket, valószerűtlenek. ez az ember beteg, de nem hajlandó kezeltetni magát. én nem tudok rajta segíteni, csak szakember és a kémia+terápia kombó tudna.

        blaci: férj álláspontja, hogy húzzunk el a gyerekkel a saját házamból, mivel ő itt szeretne élni. vagy hívjam a kommandósokat a kilakoltatásához. egyik sem elfogadható. volt már olyan verzió is, hogy felgyújtja.

        a mai játszma címe: “Alkalmatlan vagy”. egy elmaradt munkán dolgoznék, mindent megtesz, hogy akadályozzon és kiborítson, magában hőbörög és káromkodik, csapkod a konyhában (nincs elmosogatva) és állati elégedett lenne, ha:
        1, kiborulnék és nem bírnám reggelig a melót megcsinálni (nnalátod, mondtaménhogyalkalmatlanvagyMINDENRE),
        2, bónuszként elmenekülhetnék anyámhoz karácsonyozni – babérkoszorús szintre léphetne a játszmázásban és előadhatná a “szemétláda feleség itthagyott szenteste” című betlehemest a családnak, jól fog jönni a csajozós legendáriumba is, te jó ég, anno én is így vigasztaltam a szegény elesettet…

        ha tisztán látom, mire megy ki a játszma és a szavak/tettek mögött nem a közös féltése/javitása van, csak egyedül saját maga, akkor min hatódjak meg? nincs, ami bántson.

        a gyermekkori traumái, a borzalmas családi minta, a gátlások és szorongások csak addig érdekelnek, amíg nem mentségül szolgálnak a hülyeségre. fájdalmas dolgok ezek, de nem ér velük egy életen át takarózni. kiindulópontjai lehetnek az önvizsgálatnak és önértékelésnek, de sajnos ezek a Freud-i dumák legtöbbször az elkenésre jók. mindannyian sérülünk, de pl. mi ide nagyrészt szerintem azért járunk, hogy szembesüljünk/kikeveredjünk. olvassuk a mások példáit és pörögnek a fejünkben a saját történetek eközben és megérteni, megoldani szeretnénk a magunkét.

        ma mindent megpróbált, hogy a karácsonyt tönkretegye, de buddha lettem, most is itt ordítozik és káromkodik magában, még dolgoznom kell, de várom, hogy elmenjen aludni, megiszom egy teát és hajrá.

        Kedvelés

      • Hát hívd a kommandósokat. Verésről látlelet, magnófelvételek megvannak? (Tudom, bár ilyen egyszerű lenne ebben a derék látszatországban.)
        Ez a derék liberális politikaközeli nőverő rokona, vagy a haverja? Esetleg írt is már arról a másik véglényről?
        Igen, kit érdekel a gyerekkora.

        Kedvelés

      • Bocsi, hogy ezt megkérdem, de nem gondolod, hogy megérné a nyugalmat az a ház? Világért se akarok beledumálni az életedbe! Csak iszonyat, amit írsz.

        Kedvelés

      • jó a kérdés, de a helyzet bonyolult. ja, szerintem is többet ér a nyugalom. de nem csak a házról van szó. amit itt eddig csináltam, azt lehúzhatom a wc-n. ezt a munkát máshol nem lehet. nehéz elmagyarázni pár mondatban: nem azért, mert ez egy szuperpénzes meló, hanem azért, mert 5 évig lépésenként, önkéntesként építgettem a világunkat, egy különleges helyen, még a leírtak mellett is nagy szabadságban. utóbbira nagy szükség van: az egyik gyerekem sérült és romlik az állapota, eljön az idő, mikor vele kell lennem, el sem tudom ezt képzelni anyámnál, másfél szobában, alkalmazottként a putyilovban.

        egyszerre veszteném el az otthonom, az identitásom és tenném ki magam egy nagyon mocskos válásnak. el fog menni innen magától, de neki csak úgy megy, ha:

        a, mindent bevet, elüldöz és bebizonyítja, hogy ő patyolat, én meg a patás ördög
        vagy
        b, jön egy nő – ilyenkor meg szokta nyomni a “törlés” gombot és semmi nem számít/mindent elfelejt.

        a második hamarosan be fog következni. papírforma.

        Kedvelés

      • Értem. Drukkolok, hogy hamar jöjjön a következő áldozata. Addig meg kitartást neked!

        Kedvelés

      • minden esély megvan rá, csak eddig mindig szétrebbentettem a turbékolókat. rengeteg, önmaga megfejtésébe belezavarodott nő jár ide, az ezomasszőrtől a liberálértelmiségiig, ha jön a szezon, jönni fog az új áldozat is. jó hely ez, de valahol biztosan el van ásva ide egy hatalmas trógermágnes.

        Kedvelés

      • Zseni vagy! Lehet, hogy eleg lesz, ha elhuzok itthonrol es egyedul hagyom, jon a szomszedba a kiscsaj megint, akivel nyaron nagyszeruskodtek. A gyerekkel elmegyunk a maramarosi hegyekbe, hozzank kozel van, nagyon jo ott a banda es allati klassz lesz! Annyirajohogyhajnalkogondolram! Sallala! Enisgondolok! (Van ott egy havercsalad, akiket a sri lanka-i cunami derekba kapott, azt hittek, egyutt halnak meg, nna azok azota nagyon tudnak elni – mondjuk elotte is tudtak. Nagyon szeretem oket, asszem kolcsonos, azota hippiznek a 3 gyerekukkel a vilagban de kozben tok normalisak, nagyon jo dolgokat valositanak meg gyerekek eletrevaloak. Ha latta valaki mult heten az on the spot adasat a siwa oazisbol, abban a feleseg meselt az eletukrol. Nna megsult a libamaj, csirimpol a suto, meznezem, mennyi zsirt eresztett (marminthogy legyen mit a kenyerre kenni annak, aki azt ker).

        Kedvelés

      • nohát ő nem alkesz, hanem úrigyerek. pszichológus anyuka, tudományos apuka, jónevű az egész család, kifelé tökéletes működés. élsport, tanulás, hangverseny, faltólfaligkönyvespolc, alternativ művészetek, híres barátok, minő minőség! Egy alkesszal állati könnyű lenne, de itt kifinomult érvrendszer, városi neurózis, IQ-szkander, Mindentudás Egyeteme van. Csak figyelés nincs meg szeretés nincs.

        Kedvelés

      • el fog. csak még megy a “miattad rossz minden” c. darab. a grafikonjaim szerint legkésőbb tavaszra bejön egy megértő, együttérző nő. hagyni fogom.

        Kedvelés

      • Sürgetni kéne azt a megértő nőt, bár előre sajnálom szegényt. Hány éve viseled el ezt?

        Kedvelés

      • szervezzek zsúrokat? tíz évből nyolc volt nagyon gáz. az első kettő fain volt. egyáltalán nem értettem, hogy a volt barátnője miért mondta, hogy hálás nekem, hogy megszabadítottam. a nő azóta nem hajlandó vele beszélni, elzárkózik. mi időnként beszélünk, rokonszenv van. csodálom, mert utólag raktam össze a történetüket és nagyon szégyelltem magam.

        Kedvelés

      • Ja! Ügyes! Megnyugodtam.
        Gyöngyöző homlokot letörlő szmajli van?
        Addig kitartást, sok erőt!

        Kedvelés

      • A zsúr jó ötlet. Valahogy siettetni kellene a megmentőt, nem tom, szólj Batmannek.
        De hogy vagy te ilyen vidám? És hogy van a gyerek?

        Kedvelés

      • blaci, te biztosan tudsz kezelni szovjet kompresszort. meghívnálak egy zsúrra, naonjólesz, ez a slagos téma egyre jobban tetszik.

        Kedvelés

      • nemtom, ez vidámság? itt picsogok, fénykoromban nem így volt.
        a gyerek most tök jól van, de a veséi minden figyelem ellenére a cukor miatt elkezdtek tönkremenni – és ez csak a kezdet.
        enyhén értelmi sérült, pont annyira, hogy mindent bevállaljon (és végig is csinálja, suli, sport, stb), komoly karakter és jó érzékű hedonista, csak pont azt nem tudja felfogni, hogy mi zajlik a szervezetében. fogalma sincs, mi vár rá, teljesen örülök, hogy nem képzeli el és nem para emiatt minden napja. az az elv, hogy lepkehálóval kergetjük a klassz dolgokat, állatira tud mindennek örülni és nagyon pozitív. Utazunk, bandázunk, meccsre járunk, margitutcakilencezünk, a pillanatban élünk és látható, hogy annyira de annyira jót tesz ez mindenkinek, aki egy kicsit is belekapcsolódik carpe diem köreinkbe.

        Kedvelés

      • Nagyon megrendítő, amit írsz.

        “lepkehálóval kergetjük a klassz dolgokat” meg “carpe diem”

        Hát ennyi van és ez nem is kevés. 🙂

        Nem tok semmi vigasztalót mondani, de drukkolok, hogy gyorsan jöjjön a megmentőd és szabadulj mielőbb, mert te ennél annyival, de annyival többet érdemelsz…
        Csak az a gebasz, hogy a jót nem érdemre osztogatják. 😦

        Kedvelés

      • Egesz nap kint flexelt, most bejott, a tyukszaros macialsojaban megallt a feldiszitett fa mellet es leorditotta a hajamat. Mar nem tudom miert. Ja, de megis. Az asztal alatt hagyta a foldon a karacsonyfaizzot, nem lattam, raleptem. Hallgattam utana egy fel orat arrol, hogy minek mentem oda, o nem hibas. Dehat senki nem mondta, hogy hibas, tojok az izzora. A gyerek bemenekult a tv ele, most felszivom magam es azert is vegigcsinalom normalisan, mar csak par ora es a sajat csaladommal leszek. Unnepi ebed elott: “errol szol a karacsony, a zabalasrol. Nekem jo lett volna a zsiroskenyer is.”

        Kedvelés

      • Rájöttem a megoldásra! Adj fel a nevében társkereső hirdetést, címmel, számmal és özönleni fognak a lehetséges áldozatok! Csak választ egyet!

        Gondolok rád non-stop, tudom, nem vagy vele kisegítve, de azér na.

        Gyere majd és nyugtass meg, hogy még kitartasz.

        Puszivödöl!

        Kedvelés

      • sokszor gondolkoztam mar, hogy mi rosszabb: az egyszeru primitivseg, amit esszel siman legyozni lehet, vagy az erzeketlen intelligencia, amit esszel is nehezen eszkoz hianyaban… maig nem tudok donteni…

        Kedvelés

      • Mondd, hogy elmentél a hegyekbe és marhajó volt, az a pö…izééé…ember meg jól becsajozott és menni készül elfele! Mondd!

        Kedvelés

  71. Jaj lányok, ezek nagyon-nagyon kemény mondatok.

    A legutolsó finomság, nyáron, apámtól, tragikus hangon:
    – Már nem is remélem, hogy valaha unokám lesz.
    30 éves vagyok 7 éve szupi párkapcsolatban. 27 évesen fejeztem be az egyetemet, majdnem azóta próbálkozunk, és kb. 2 éve dokihoz járok a 18 éves korom óta nyilvánvaló hormonbajommal.

    Ráb.szott, mert már nem félek tőle, és miután kiröhögtem közöltem vele tök nyugodtan, hogy egyrészt köszönöm a támogatást és a bizalmat, pont erre van szükségem, másrészt meg nem baj, majd akkor nem hozom ide, ha összejön végre, nehogy terhére legyen.
    Folytatás: Anyu iszonyatosan leordította a fejét, szegény (anyu) ott, mikor elhangzott, még csak hápogni tudott. Elmondta neki azt is, hogy elveszít engem, mert nem fogok odamenni hozzájuk, ha így viselkedik. Azóta nem próbálkozott érzelmi zsarolással, üvöltéssel semmivel.

    Novemberben mondtuk meg a babát, és majdnem sírva fakadt örömében.

    De akkor miért ekkora f*sz, hogy ilyeneket mond?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  72. Még mit nem!!! Házibuliba szilveszterezni??? A Mancika is ott volt tavaly, mindenki végigment rajta, azt se tudja, ki a gyereke apja – mondta anyám, amikor 18 évesen kéredzkedtem. Köszönöm a bizalmat, motyogtam az orrom alatt, és bőgve jött el az Újév 30 évvel ezelőtt. Anyám, aki elfelejtett felvilágosítani a mensesről, és amikor a patakparton pisilve megláttam, hogy a véres a bugyim, halálos kórnak gondoltam, míg idősebb fiú unokatesóm (!!!) el nem mesélte, mi köszöntött be.

    Pár évvel később, már ifjú házas koromban: nna, téged se tudna más elviselni, mint ez az áldott jó ember, örülhetsz, hogy egyáltalán elvett!! (Ez többször is elhangzott, ezért konkrét szövegkontextusba se tudom most helyezni.) Ez az áldott jó ember aztán az én védőernyőm alatt tántorgott be az alkoholizmus előszobájába, majd csalt meg, úgy, hogy én mindvégig meghagytam a szüleimet hitükben, miszerint szerencsés vagyok vele.

    Anyám remek érzékkel akkor mesélt születésemről, mikor első gyerekünket vártuk: apám miután megtudta, hogy lány vagyok, meg se nézett (pedig már volt egy fiútesóm!), hogy akkor nem is lehetek az övé, és dühében hazatérve a családhoz azt mondta, fiú lettem, volt nagy meglepetés másnap a kóházban! (Apámat valószínűleg innentől kezdve fúrhatta a lekiismeret, mert a családi szereposztásban én lettem a kedvence, míg a tesóm anyámé.)

    Sok mindenre volt a válasz: majd megtudod, ha gyereked lesz, te is ugyanezt kapod vissza tőle. (Pimaszságomban megjegyeztem anyámnak, akkor te is nagyon rossz lehettél, ha mindenki visszakapja!) később aztán a majdmegtudodhaunokádlesz jött.

    Sok, rengeteg megbélyegző mondat volt és még mindig van belőlük. Egyetlen menekülésnek az látszott mindig is, hogy minél kevesebb dologról tudjanak. Így most a semmit beszéljük, legtöbbnyire. Nekem ez nagyon sz@r, anyám észre se veszi (apám nem él már), hogy szinte semmit nem tud rólunk, ja mert ha néha próbálkozom, hogy bevonjam valamibe és elmondjak valamit, sajnos hamar kiderül, mennyivel fontosabb az amit ő mond. Hát ez van.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  73. anymtól:
    Oké-elköltözhetsz, de ide többet a lábad be nem teheted! (anyám, voltam tán 12, most 30 leszek, de még mindig itthon)
    ááá, sose fogsz lediplomázni (mégiscsak sikerült)
    sose lesz pasid (váltakozó sikerrel, de azért akad néha néha
    lásd be már végre, hogy neki se kellesz (barátnőm esküvője után kiborultam, h. az aktuális nagyő 8év után se hajlandó friendzone-ból barátnővé tenni)
    legyél már kedvesebb, így senki sem fog szeretni
    igazán befoghatnád végre a nagy pofádat
    leszbi vagy? (20 évesen épp egyedül voltam már hónapok óta)
    majd a gyerekeidtől fogod visszakapni a sok szemétségedet( sic!!!)
    ááá, neked egy egész focicsapatnyi, bűnrossz fiad lesz (mikor még nem vágytam anyává válni-azóta közlöm, h. oké, de a nyári szünetet mind nálad fogják tölteni)

    apám:
    miért nem vagy olyan mint a nővéred?! (féltesók vagyunk, kamaszként volt néhány olyan, amit atyám nem ért meg a nővéremmel, lévén 13 éves korában váltak el)

    random pasik:
    ha 10 kilót fogynál, olyan szerelmes lennék beléd (akkor még vékony voltam, 170/60 kiló, a neje egy 90kilós kistehén lett-köszi Sors <3)
    azt hittem a szerelem majd elsodor, de nálad csak térdre estem
    tudom, h. kölcsönösen boldoggá tudnánk tenni egymást egész életünkre, de értsd meg, nem vagyok szerelmes beléd
    bocs, de csak a húgomként tekintek rád
    te nekem túl sokk vagy
    anyám nem kér úgy számon, mint te (több mint 9 hónap udvarlás után, már 3. hónapja nem ért rá találkozni, csak chat-eltünk órákat, majjd mertem megmelíteni a friss bulizós képeit, hogy ezmiez?!)

    nem sorolom tovább, de van még bőven-csoda, h. kissé embergyűlölő mufurc nő lettem?!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  74. Négyes testnevelésből ??? Verés. A május elsején összegyűjtött zászlórudakkal, amiből évente 5-6 darabot begyűjtök, és jövő május elsejére házi feladat, hogy mindet összetörjem rajtad. A kollégák ezen derülnek, és nekem adják a zászlóikat…
    Nahát akkor mi most elmegyünk a Tröszti Klubba anyáddal, de te nem jössz velünk, hanem itthon megtanulsz hátrabukfencezni (egyedül) és mikor hazajövünk, kikérdezem.
    Nem volt technikám. Újra és újra az újabb verés miatti félelmemben veselkedtem neki.
    Támolyogtam, fájt a fejem. Addig ütöttem a tarkómat és az agyamat, amíg el nem ájultam.
    Mikor hazajöttek, azt hitték, csak alszom. Csak én tudom, hogy nem feküdtem le, és még napokig fájt az amúgy sosem fájós fejem.
    Érettségiig nem volt más jegy a bizonyítványaimban, csak ötös. Féléviben is.
    Magatartásból szokott négyesem lenni, mert az igazság nagy bajnoka voltam. De otthon nem szóltam. Ha kellett, hazudtam, mint a vízfolyás, alláírást hamisítottm félelmemben, pedig utáltam a hazugságot, a túlélés eszközének bizonyult.
    Az egész gyermekkorom úgy áll mögöttem, mint tömény iszonyat, melyben apám maga a két lábon járó ördög.
    Nem tudom, miért csinálta ezt velem, aki az egyetlen gyermeke voltam.
    Minden, amit tanultam, az anyám tanítása volt. Ő szeretett engem, de sajnos ő is egy velejéig hímsoviniszta ember volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Köszi az együttérzést,
      de ha nem történtek volna meg mindezek, bizonyára sosem tudom túltenni magam rajta, hogy 4 hónap különbséggel mindkét szülőm felakasztotta magát. Előbb apám, aztán anyám. Apám minden indok nélkül, márciusban éjszaka a fürdőszobában, anyám júliusban ugyanott.
      62 és 58 éves friss nyugdíjas egészséges emberek, én 31 éves voltam akkor, két kicsi gyerekkel (7 és 3). A férjem úgy viselkedett abban a 4 hónapban anyámmal, ami után nem voltam rá többé kíváncsi.
      Így esett, hogy alig 4 hónap leforgása alatt elvesztettem minden felnőttet, aki nekem a családot jelentette 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • anyukammal tortentek hasonlok, (nem pont igy, de az erzes, amit atelt es amirol nem beszelt hasonlo lehetett) mint veled. olyan szivesenkerdeznek, vagy itt vagy privatban.

        Kedvelés

      • Sajnálom, hogy mostanában ritkán írsz, mert nagyon szívesen olvas(ta)lak, és most megdöbbent ez, amit leírsz. Nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy az a bölcsesség és határozottság, és… mindaz, amiért bírom a hozzászólásaidat ennek ellenére vagy éppen emiatt olyanok, amilyenek.
        Hogy élted túl?

        Kedvelés

      • Elég jól – szerintem inkább pofátlan túlélő lettem tőle az élet tengerén, mintsem gátlásos fuldokló. Makacs, csakazértis, kitartó, életigenlő, boldog…
        És ha innen nézem, még lehet, hogy esetemben szerencsés is volt ez, mintha egy teljesen meleg, óvó közeg vesz körül, ami mellett sosem tudom meg, mi mindennek lehet örülni az életben…

        Kedvelés

      • Hú, cvd, én eddig is nagyon felnéztem rád sok-sok okból, de ez… annyira jó látni, hogy még ezek után is lehet az ember olyan, amilyen te vagy, és élhet úgy, ahogy te élsz. Ez most nekem nagyon sok erőt ad. Én még gátlásos fuldokló vagyok, pedig régebben voltam pofátlan túlélő. Ez a mondatod lesz a mottóm az új évre: újra pofátlan túlélővé kell válnom. Még nem tudom, hogy fogom csinálni, de legalább látom rajtad, hogy lehetséges. Nagyon köszönöm.

        Kedvelés

      • Őő, hát nem túl okos, amit mondok, de, ILYEN családot talán nem is baj elveszíteni, ha a módja nagyon durva is.

        Kedvelés

      • Én azért sajnáltam a dolgot nagyon, de végülis ez lett a nyitánya az új boldogságomnak és az új gyermekemnek. Ha élnek, tán sosem határozom el a válásra magam.

        Kedvelés

      • nem tudok kevésbé sablonosat írni, mint legyen neked könnyebb. erősen együttérzek, bár át nem élhetem, ez annyira túlmegy mindenen. ölellek.

        Kedvelés

      • cvd, ez annyira megrázó volt még olvasva is…. Elképzelni sem lehet milyen ezt átélni…. Ma vagy hatszor eszembe jutott napközben. Gondolatban küldök egy pohár bort és egy ölelést!

        Kedvelés

    • “Nahát akkor mi most elmegyünk a Tröszti Klubba anyáddal, de te nem jössz velünk, hanem itthon megtanulsz hátrabukfencezni (egyedül) és mikor hazajövünk, kikérdezem.
      Nem volt technikám. Újra és újra az újabb verés miatti félelmemben veselkedtem neki.
      Támolyogtam, fájt a fejem. Addig ütöttem a tarkómat és az agyamat, amíg el nem ájultam.
      Mikor hazajöttek, azt hitték, csak alszom. Csak én tudom, hogy nem feküdtem le, és még napokig fájt az amúgy sosem fájós fejem.”

      hatalmas oleles!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hozzámentem. De ez már nagyon rég volt, még nem nagyon ismert, és félreértett egy mozsulatsort, és begőzölt. Be is voltunk baszva.
        Ez csak egy mondat, ma már tudom ígynézni. Mert ez volt az egyetlen. Csak emlékezünk, azért írtam le.
        Amúgy sokkal intelligensebb érzelmileg, itt csak panaszkodok róla. Majd írok már szépet is. Csak nem ide.

        Kedvelés

  77. A héten takarítottam, nedves ruhával a tévét, derága thévét is… Kicsit foltos maradt. Hogyaszongya nekem: ezzel meg mivan? Mondom, mivel? Hát a tévé.. Mondom, letöröltem, miért? Há csak mer hogy néz ki..
    Mondom, akkor majd te takarítasz, bazmeg, ha ennyire nem tetszik, osztakkor majd szípp lesz!…. Bazmeg…ccc! Aztan bocsanatot kert….persze, mer nem akar takaritani. Hehe…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  78. Olvastam ma is benneteket, számomra továbbra is a döbbenet . .. Eva holnap vagy utána valami jókedvű témát nem találnál persze csakúgy véletlenül, az új cipősdoboz mélyén? Olyan pirosat, mosolygosat, szivarvanyosat…….csak úgy önző módon olvasnék valami vidamat, mosolygosat, szivarvanyosat 🙂 Mindenkitől.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • No kérem, hát nem nevettél ma sokat? Nem vidám az, hogy mindenki tud még nevetni és mindenki ép ésszel túléli ezeket a szörnyűségeket?
      Van itt szivárvány rogyásig.
      Na ugye. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hat ezaz, csak az a tükör görbe amiben ez a fajta szivárvány van, vagy mar a fény amiből keletkezik az is mar járt egy prizmàban?

        Kedvelés

      • hajnalka, hogy lehet ennyire vidamnak maradni? hogy? de tenyleg, hogy?? nekem ahhoz is gyogyszer kell hogy ne bogjek megallas nelkul hetekig, pedig nekem konnyu, szep, gombolyu eletem van ugye, te meg gyogyszer nelkul nyomod ezt? hogy?

        Kedvelés

      • Mittudomén. Ha rájövök, elmondom, okéka?

        Te meg ne bőgjél, mert lefolyik a sminked.(tudom, hogy nem sminkelsz) Ha bőgni akarsz, inkább írj nekem és majd megnevettetlek.

        Hopp! Én pl. ezért nem bőgök. Smink nélkül nem vagyok még éjjel sem. Kilazult egy léc a fejemben, asszem. 🙂

        Kedvelés

      • Hajnalka egy genetikai csoda, de tényleg. Másnak tizedennyitől megborulna a kémiája, és nézd, ő meg lett nem depressziós. Én meg viszonylag gondtalanul az vagyok, habár most éppen tünetmentes. (koppkoppkopp)
        Javasolnám mindenféle kutatásra, de tényleg, Vagy lehet, hogy a csoki-töpi-cigi kombó teszi? Mondjuk ez is megérne némi vizsgálatot 🙂

        Kedvelés

      • Genetikai csoda? Mint a kétfejű tehén? 😀
        Nahát, van benne valami. A cigitől van amúgy, csokit ritkán eszem, töpit is. Jaaa! És még a görényeim dobnak fel, meg ti.

        De kezdjetek el cigizni, csokizni, töpizni és meglátjuk, ki mire halad egy hét alatt. Na, milyen vagyok? Okos, mi?!

        Kedvelés

      • Ne bőgj, nem érdemli meg aki miatt sirsz, tessék nevetni, mosolyogni, belesz…ni a rosszba, ………legalább kifelé , aztán egyszer csak befelé is megváltozik. A nagy dolgaimmal nekem így sikerült , persze mindig van ami miatt, nekem ise piros.

        Kedvelés

      • ise piros homu vogymuk

        Bocsiii, nem bírtam ki.

        Az elfojtás sárkányosít, Gabi.

        Kedvelés

      • Na ennyit a gepelesemrol.
        Egypár fejem, akkor nekem is van, bízom benne páratlan számú , a páros számokat nem szeretem:)

        Kedvelés

      • Te figyuzzál mostan, Gabi! Én vagyok a hülye, vagy te írsz értelmetlenségeket?

        A többiek értik?

        Kedvelés

      • Jaaa, hogy úúúgy!
        De mért kell ezt ilyen nyakatekerten, hogy hajnalka ikuja ne ugorja meg?!

        Kedvelés

      • megugorja az, csak biztos leesett a vercukrod az lehet a baj. gyorsan tolj a szdba valami edeset. cukrozd meg a tepertot

        Kedvelés

      • Sajnos, most pacalkonzervet kívántam meg, azt meg már mégse cukrosan.

        “cukrozd meg a tepertot” 😀 😀

        Kedvelés

      • Nem
        tudomenazt Hajnalkám, csak számítógépről írni egyszerűbb, Ipadról meg nem.
        Szóval , értem, hogy sárkányosít és nekem is van már fejem, talán nem is egy, de én a páratlan számokat szeretem ezért monnyuk ha hétfejű lennék, akkor boldogabb lennék, mintha 4 vagy 6, , bocsika.

        Kedvelés

      • Jóvan, nincs nagy gáz…de amit most írtál, annak se sok füle-farka van, Gabi. 😀

        Kedvelés

      • Mondtam már, hogy sárkány vagyok? (Kínai horoszkópilag, ahol állítólag a sárkány amúgy pozitív jegy. Bölcs. Na ennyit a kínai horoszkópról.)

        Kedvelés

      • Egy ideig én is azt hittem, ez a tuti megoldás, de nekem nagyon visszaütött. Most mászok ki az árokból, amibe évekkel ezelőtt beleborultam miatta. Látom már a szélét, de a szembenézés és önmagam felvállalása segített, nem az álarc.

        Kedvelés

      • Mi a baj a bogessel, de komolyan?? En szeretek bogni! Bogve szulettem! Egesz eletemben tobbet bogtem, mint nevettem es semmi bajom a bogessel. Sokszor mar oromomben is bogok 😀

        Kedvelés

      • Ez az évszázad legrosszabb tanácsa. Kb azt jelenti, hogy ne nyígj mert az a többinek kellemetlen, úgy mosolyogj ni, mer’ az szebb, é ha jó sokáig csinálod, akkor remélhetőleg olyan agymosott leszel, hogy el is felejted miért szar.

        Kedvelés

      • Nem másért sírok, más miatt hanem magamért, magam miatt.
        A kifelé mosolygás befelé is hat, de nem segít feltétlen, van hogy csak elmaszatoljuk vele a problémát. Másrészt, kifelé is azt közvetíti, hogy jól vagyunk. Ez nem feltétlen segít.

        Kedvelés

      • Különben azt akartam még mondani, hogy olyanokat olvastam ma itt, hogy az én dolgaim ahhoz nudlik, úgyhogy minden okom megvan a vidámságra, meg hát nem is voltak annyira brutál dolgok, hogy nagy károkat okozhattak volna bennem.

        Kedvelés

      • en azt gondolom, hogy egyenileg nincsenek kisebb-nagyobb traumak, viszont masok tukreben, vagy masok egyeni traumajahoz viszonyitva behatarolhatoak a kulonbsegek. szerintem meg amugy sem vidam vagy, hanem “dilis” (jo ertelemben) ugyhogy maradj is ilyen! 🙂

        Kedvelés

      • Na igen, ahhoz kellett sok lelkierő, hogy túljussak rajta…röhögés nélkül. Igazából mai napig nem hevertem ki. 😀

        Kedvelés

  81. 24 éves voltam, apámmal sétáltam a városban, összefutunk vmi távoli ismerősével, nekiáll smalltakingolni a semmiről (utálom az ilyesmit), oké, pápá. Utána apámra rámjön a kötekedhetnénk: miért nem mosolyogtam rá (jobban), miért nem nézek az emberek szemébe, így mindenki utálni fog, stb., kezdtem únni és rákérdeztem:

    – Apu, most ezt mégis miért kell?

    Válasza:
    – Miért? Azért, mert én *b*a*s*z*t*a*l*a*k* a világra!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Soha, semmikor, senkinek. Szerencsém volt, felfogta a nemet. Aztán bemenekültem a szobámba, és nem jött utánam. Később láttam rajta, hogy fosik, elmondom-e anyáméknak. De nem volt olyan a kapcsolatunk.

        Kedvelés

    • Tőlem ezt apám ivócimborája kérte, annyi különbséggel, hogy a szájamra pályázott és én 8 éves voltam… Azóta is rémeket álmodok vele. Csak a férjemnek mondtam el és most nektek…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez “nem lehet igaz”! Remélem, a könnyek a szememben átvesznek valamit a terhedből, és eggyel kevesebb rémálmod lesz. Megsimogatom a kis nyolcévest és a felnőttet is.

        Kedvelés

  83. Apám, a csecsemőkoromról.
    “Agyon akartalak csapni.” Sokat sírtam, na.

    Anyám, mikor 15 évesen visszaköltözünk Magyarországra:
    “Úgyse lesznek barátaid.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  84. Te szemét tetű. – apám
    Attól, hogy egyetemre jársz, még hülye vagy. – szintén
    Te olyan csinos, vékony vagy, de nézd meg anyádat, dagadt tehén.
    Látom, elkezdél hízni. – mellem felé nyúlkálva részegen.
    Tiszta apád vagy. – anyám
    Úgy nem lehet élni, ahogy te élsz.
    Neked semmi más dolgod nincs, mint mindenkihez alkalmazkodni.
    Ne akarjál már olyan erős lenni!

    A játszótér, az a te világod! – fiam apja, egyetemi prof.
    Tudod, hogyha szexelünk, utána nem vagyok ideges, és úgy mindenkinek jobb.

    Azt ki kell érdemelned, hogy egyenrangú félként kezeljelek. – lányaim apja
    Úgy beszélek veled, ahogy megérdemled.
    Te nem érdemled meg az életed!
    Én feladtam érted a szabadságomat!
    Szerinted hány férfi fogadott volna el a gyerekeiddel együtt?
    Ha tudnád, mennyire gyűlöllek, amiért belekényszerítesz engem ebbe (a kapcsolatba). – 8 hónapos terhes voltam ekkor.
    Te váltod ki az agressziómat.

    Azt nem írom le, amiket akkor kaptam, amikor már nem akartam belekényszeríteni.
    Szépen összeáll a kép bennem. Jól vagyok, gyógyulok. Évának köszönet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  85. epp most kozolte velem a ferjem hogy megint szamitogep fuggo lettem. egyszer mar majdnem elhagyott emiatt. hat csoda ha fuggo lettem, amikor ilyen a blogon a csapat? na szoval holnaptol igyekszem kevesebbet jonni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Naaa, nehogy! Ne törődj azzal, mit mond a férjed. Hát most mondd meg, hogyha nem ide jössz, mit csinálnál ehelyett? Valami ennél jobbat, értelmesebbet, szórakoztatóbbat, építőbbet? Ha a válasz nem…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • hogy mi? azert, mert a blogon beszelgetsz jofej emberekkel? fuggo??
      (en voltam szamitogep-fuggo, tudom milyen az, vecere se kelsz fel, meg enni 😀 igy volt vagy nem, mert ha igen, akkor tobbet ne lassalak itt! :D:D:D)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  86. Kicsi voltam még, négy éves, valami hülyeséget beszóltam anyámnak, talán dackorszak volt, vagy mi, mire ő:

    Határozottan gonosz kislány vagy, elküldlek apukádhoz.

    (Elvált szülők, apa, vagyis az a f…fej jó messze, anyám pontosan tudja, mennyire idegenkedtem tőle). ez fájt. Sokáig. Nagyon sokáig. Aztán egyszer csak ütött a bosszú pillanata: anyám telezokogta a nappalit egy pasi miatt, mire álszentül megjegyeztem: ahhoz, hogy valakit így átverjenek, bizony két ember kell. Ez persze jó sok év után történt. Ez a beszólás is csak egy pillanatig volt jó érzés.

    A sors később egy lórúgással átrendezte az életemet, különben belegondolni is rémes, hol tartanék most a lejtőn. Már kezdtem belebolondulni, hogy sehogysem tudom feldolgozni ezt a sok apró gyerekkori sérelmet. Mert volt belőlük elég. Sok kicsi sokra megy,és szúrnak, mint a kavics.

    ez az én sztorim.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • basszus, gonosz is voltam. en most jottem ra igy a nap vegere, hogy a megeroszakolason kivul szinte minden hasonloban volt mar reszem, amirol irtatok. ma este biztosan remalmaim lesznek…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • :(:(:(
      meg egy nagyon durva sztori eszembe jutott.
      elso menzesz utan egy evig ugy jott meg a havim, hogy volt, hogy ket honapot is kimaradt, akkor jartam eletemben eloszor egy fiuval.
      persze nem jott meg. mondtam anyamnak, hogy nem tortent meg semmi csak petting, bizzon bennem.
      ultem a szoba kozepen egy szeken es anyam parszor vesen rugott, hogy hulye hazug kurva vagyok.
      egy heten belul megjott.
      az esetrol sosem esett szo, bar mint ha egyszer mar leirtam volna ide…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  88. Hosszú a lista, sok minden eszembe jutott míg olvastam. Nagy ölelés mindenkinek aki leírta.
    Anyám: Kellene pénz X (családtag) műtétjére. (udta, hogy van spórolt pénzem, én meg odaadtam. A műtét persze “elmaradt”)
    “ Nem elég, hogy egy ri… k..va még fel is csináltatja magát ” (ezt közvetetten kaptam egyik családtagtól, mikor bejelentettem hogy terhes vagyok – kapcsolatban, nagyon várt gyerekkel)
    “ Azért nem sikerül a gyerek, mert te egy k…. vagy “ – ezt exemtől, jaj, de jó, hogy nem jött össze. Egyébként neki azóta, mással se.
    “ Olyan vagy, mint anyád “ – Ezt a kapcsolat elején, úgy, hogy tudta, hogy az előző bántalmazó kapcsolatomban azért tűrtem, hogy ne legyek olyan, mint anyám. Aztán ez minden vitát eldöntő és megkoronázó érv volt.
    “ Azért iszok, mert nekem túl nagy megrázkódtatás, hogy apa lettem, próbáld megérteni”
    “ Nem jó ez a nagy lángolás, mert ez gyorsan elmúlik. Az a szeretet az igazi, ami parázslik, mert az évek múlva is megmarad. “ – Ezt is a férjtől, mert kimutattam, hogy mennyire szeretem, az első hetek-hónapok mámorában. És hát én ha szeretek, akkor ott lángoljon minden, gyújtogassunk! 😀 No de, keresné is most azokat a lángokat, mert ezzel a szöveggel lassan, módszeresen hamvasztott el mindent.
    “ Addig kell szedned ezt a sz.rt, amíg meg nem gyógyulsz, úgyhogy igyekezz nagyon gyorsan meggyógyulni “ – Anyám, kezében az antidepresszánssal, mikor hazaértünk a gyerekosztályról, ahová alkoholmérgezéssel kerültem be. Egyébként működött, már a következő pszichiátriai látogatás alkalmával “nagyon gyorsan meggyógyultam”.

    Én nem tudok ezeken bőgni, csak olyan hideg leszek tőle belül, mint a jég. És ez a hidegség lett a zsigeri reakcióm minden bántásra lassan. És most, hogy leírtam, jövök rá, hogy még most is úgy érzem picit, hogy megérdemeltem, pedig az agyam tudja, hogy nem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • :(:(:(
      remelem minel hamarabb mashogy erzed majd.
      en ott tartok meg, hogy probalok mentseget keresni a szuleim-bantalmazoim tetteire.

      most ugy alakult, hogy egy munkahelyem lett apammal, tegnap voltunk ceges karacsonyi partin. mondtam neki, menjunk egyutt, hivtam taxit, mert nem szerettem volnamagassarkuban meg harisnyaban flangalni, o kijelentette, hogy inkabb gyalogol, meg kulonben is, ot csak az ingyen kaja erdekli.
      elindultam egyedul, foglaltam neki helyet az asztalomnal.
      hivtam 6kor, mikor kezdodott a vacsora, hogy jon-e, merre van, nem vette fel, a bufenel talalkoztam vele, elottem alltnem sokkal, en mentem oda hozza, kozombos volt.
      az asztalomhoz ulve lattam, hogy o masokkal ul, megvan a helye, foglaltak neki (o mar tobb eve ezen a helyen dolgozik, en meg csak egy honapja, nem sok mindenkit ismerek)
      rosszul esett, hogy nem gondolt arra, hogy egy asztalnal uljunk, de szerencsere voltak jofej kollegak is.
      a tancos mulatsag alatt tobbszor hivtam tancolni, nem jott, mas nokkel egybol, a holgy kollegak nekem ajuldoztak, micsoda jol tancol apam, en meg majdnem bogtem.
      mikor odamentem apuhoz, mondtam neki, hogy a no kollegak nagyon dicsertek, vallat rantott, mondta tudom, anyaddal nem szoktam, azert nem nagyon lattal.
      egyszersem jott oda, mindig en mentem. egy ido utan mr nem mentem.
      a buli vegen, kerdem menjunk egyutt haza? hat o majd megy amikor megy. mondom neki, hogy most van vege a partinak, felkapcsoltak a villanyt. lekezeloen, hogy o majd eldonti mikor jon. mondom neki, hogy megvarom, nem szeretnek egyedul hazasetalni keson.
      ekkor egy ferfi kollegaja ittasan filleresen odaint nekem, hogy uljek melle, es beszelgessunk szexualis temakrol, igy apam elott. apam kicsit sem jott zavarba, mint ha mondta is volna, hogy velem olyanrol nem lehet, de akkor epp a ferfire figyeltem, ugyanis nem ittasan a munkahelyen normalis volt velem egesz eddig.
      mondtam neki, hogy nem ulnek melle, mert le van ontve a szek borral. erre a ferfi fitymalva odavetette apamnak: te nevelted ilyen kenyesre? na de lasd milyen jofej vagyok, kicserelem a szeketmost mar ulj ide!
      hulye voltam, odaultem. kerdezett meg par bunko kerdest majd mentsegkent hozzatette, hogy bocs, de reszeg.
      en felalltam es elkoszontem.
      feloltozve eszembe jutott, hogy a reszeg fonokom elfelejtette az ajandekat hazavinni, igy vissza kellett mennem erte. amikor meglattak, felcsillant a szemuk, en fogtam a taskat es szo nelkul elmentem, de meg hallottam agunyos nevetest, hogy: jaaaa, csak a borert jott vissza…

      szoval en tegnap jottem ra, hogy nem keresek tobbet mentseget apam viselkedesere. en is felnott vagyok, tudok akarok es fogok is valtoztatni. o nem. nincs mentsege.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • ” mondta tudom, anyaddal nem szoktam, azert nem nagyon lattal. ” – ez is de bunkó, jesszus. 😦
        Nem, nem érdemli meg, hogy mentségeket keress.

        A zt, hogy megérdemlem, azt nem úgy értem, hogy bűnösnek érzem magam valamiért, egyszerűen ebben a közegben nem fejlődött ki az a tartás, amiből az “én ezt nem érdemeltem” táplálkozhat. Szóval ez olyasmi, hogy “ki vagyok én, hogy velem ne történjenek ilyenek.”
        Javul fokozatosan, hála ennek a blognak 🙂
        (kisvereb néven szoktam kommentelni, de most összekevertem 🙂 )

        Kedvelés

      • ertelek teljesen. nalam sem. emiatt hozom magam folyamatosan hasonlo elethelyzetekbe. nem ismerek fel bizonyos veszjeleket. Ami masnak riado, nekem maximum egykerdojel, hogy most vajon ebbol mi fog kisulni… neha meg kivancsi is vagyok, hatha…de megsosem.

        Kedvelés

      • es ami erdekes, hogy elmeletben meg tudom mi szamit bantalmazasnak stb, jelek stb, elesben meg megsincs meg a gyakorlat, hogy ugy reagaljam le, vagy ugy erezzem magam utana,hogy nem az en hibam… tok fura.

        Kedvelés

      • Ez nálam is így van. Mindig valami nagyon durva kell történjen, hogy rájöjjek, valami nincs rendben. Addig mentegetem a másik felet. Mióta itt olvasok, azóta van az, hogy próbálom magam szembesíteni az ilyen igazságtalanságokkal,mindjárt akkor, amikor megtörténnek.

        Kedvelés

      • Én meg makacsul igyekszem az ilyen kérdőjeleket nem meglátni. Vagy magamból még többet kihozni, mert “majdhaéntöbbetteszek…” Valamiért mindig azt hiszem, hogy ha én nem hibázok a kapcsolatban, akkor az hibátlan kapcsolat lesz. Aztán koppanok nagyot a végén.

        Kedvelés

      • uh… hogy erted, hogy kerdojelet meg nem latni?
        en meg csak azt sem mondhatom el, hogy hogy hibatlan szeretnek lenni, vagy hogy nem erzem a masik hibazott. ojajj most nem ertek semmit 😀
        szoval erzem, ha megbantanak es jogosan elkonyvelem a masik szamlajara, hogy bunko, de hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ha nem ugy tettem volna, akkor maskent lenne. persze ezt utolag belatom, (meg hat tisztaban vagyok vele hogymukodnek ezek a jatszmak, kulso szemlelokent tok okos tudok is lenni :D)hogy akkor sem lenne maskent, mert arra is lenne valami indok, megsem tudok ott es akkor ugy cselekedni, ahogy utolag tennem, vagy csomoszor van pl hogy nem merek jol odamondani valamit, amit kellene, amit meg nem kellene azt meg megis, am a nem kellene az kb az a kategoria, hogy mindegy mondom-e vagy sem, mert ugy is ugyanaz ra a valasz… zavaros tudom, en sem ertem 😀
        szoval az van szerintem, hogy ilyen berogzult bantalmazasos esetekben egyszeruen keptelen vagyok magamat higgadtan, kivulrol szemlelni, egyszeruen tul frissek meg az uj gondolkodas-es viselkedesmodok vagy hogy mondjam, es ha pl erzelmileg nem vagyok jo passzban, mint most, akkor konnyen csobehuzhato vagyok, es belefolyok a jatszmakba, annak ellenere, hogy mar felismertem.

        Kedvelés

      • Tényleg kicsit zavarosan fejeztem ki magam, arra a mondatodra írtam, hogy ” ami másnak riadó, neked maximum kérdőjel”. Hogy nekem is kérdőjel van a vészjelek helyén, és még azt is igyekszem nem meglátni, annyira akarom, hogy jó legyen.
        Bocs ha nem érthető, elég agyonvert vagyok így hajnalban 😀

        Kedvelés

  89. Na, kámingáut, már alszik mindenki.
    Az én családom a bántalmazó, nagyon nehezen elviselhető, magakente próféta, mindenkit kioktató apám ellenére sok mindenben szerencsés: intelligens, dolgos és mérsékelt, soha nem volt káromkodás, ivás, otthonról eltűnés, szerelmi szál, gyerekszületés-megkérdőjelezés, éngyerekeimneknemörülés. Engem anyám soha nem bántott szavakkal, és pofont is csak kettőt kaptam, komoly aggodalomból. Mindig derűs, pozitív volt, csak nem nagyon figyelt, nem volt érzelmes, gyengéd, tabumentes, nem volt rám nyitott, nem hitt nekem. Engem nem hitt, abban hitt, hogy ő az anyám. Kontroll. Annyit dolgozott, hogy csak a maga kötelességeit látta. Szinte soha nem beszélgettünk. De nem is bántott, sose volt harag se, mindig lelkes, ha felhívom, nem nagyon nyomott semmilyen irányba, így lettem gyanútlan, nagyon elkötelezett, senkire nem irigy magyartanár, nem szólt bele a kapcsolataimba, a külsőmet csak nagyon finoman kritizálta.
    Viszont bőszen kibeszélt mindenkinek, aztán a megbízottak jöttek az álságos jó tanácsaikkal, szemfestéktől úszáson át otthonszülésig, ezt nagyon nem bírtam.
    De azért le akartam ezt írni, mert ez nagy kincs, alapvető mégis-stabilitásom alapja, és döbbentemazon, amiket írtatok. Abszolút érzelmi biztonság volt, de egyébként nem nagyon figyelt.

    És akkor kis válogatás, mint amikor szerelmünknek a bonyolult ételből villahegyre reprezentatív (minden ételrészletből tartalmazó) falatot szúrunk:
    Idén apámtól kaptam egy szkennelt családi fotót. Ovis voltam rajta. Aláírta:
    Amikor még kicsi voltam és aranyos.
    Ma e-mail. Köszönt engem. A formaságok egyre fontosabbak, ünnep, kis üdvözlőkártya, szentkép, ezek nyomtatásával telik a napja.
    Aszongya a végén: Pihenj, nyugtalannak tűnsz. Rendben van a pajzsmirigyed?
    Ebből tudom, hogy anyámmal kibeszélnek. Így nem bízom egyikükben sem, és nem fogok magamról mondani semmit.
    De mindegy is, mert aláírás:
    apád (a troll).
    Isten hozott, édesapám, olvass, keresgélj.

    Bántalmazómmal először színházba megyünk szülés után,két hónapos a ded. Nagyon igyekszem szép lenni.
    Úgy nézel ki, mint egy kurva. Mint egy telt kurva.

    Színházban, természetesen Radnóti ez is, jobb szél 4,4-5 felé tartva meglát egy nőt:
    életem legérzékibb nője volt.

    Két, középkamasz bátyám, nálam 4, illetve 6 évvel idősebbek, jó csávóságuk csúcsán, én meg tehát mondjuk 11 vagy 12, nagyon röhögve, egymásra tromfolva:
    Olyan dagadt vagy, hogy (kezével mutatva) úgy kell majd félresöpörni a hájredőket, ha ki akar valaki nyalni.
    Rontsa el egy életre egyetlen lánytestvére szexualitását ön is!
    Írtam ezt már?

    Az egyik focista baráttal, mert ugyanez a tesóm nincs otthon, elbeszélgetek. Tesóm: Mondta a Milkovich, hogy leszoptad a telefonban.
    Milkovich, úgy is mint esküvői tanú, tavaly nekem a tesóm esküvőjén nem köszönt VISSZA.

    Kutya, pár hónapos, legkisebb tesó be akarja dobni a Balatonba, tiltakozom, az én kutyám.
    Tied a szara.
    Bedobta. Kutya vízbe soha többet nem ment.
    Őt nagyon tudtam gyűlölni, és van bennem iránta ma is idegenkedés, egyszer, nyolcéves lehettem, részletezte, hogy bedob a kukába, és a kukásautó kései szét fognak nyesni. Emlékszem az eszeveszett gyűlöletére. Meg a magaméra.

    Középső bátyám a siófoki nyaraló körül körbe-körbe biciklizve, míg én a teraszon írok vagy olvasok, minden körnél csúfondárosan:
    Közelről nézed!
    Húsz percig bírtam, aztán sikítófrászt kaptam.
    Nagyon, perverz kéjjel szerettek engem bosszantani, sírásig vagy egy napra elszökésig.
    Meg akartam halni kamaszként sokszor. Annyira magabiztosak voltak, annyira megalázó volt ez, és… annyival érzékenyebb, okosabb, igényesebb voltam náluk mindig is.

    Legnagyobb bátyám, kilenc éves vagyok, ő 18, nagyon megszorította az alkarom, mutatom neki az ujjnyomok közti, liláskék véraláfutást. “Amit te karmoltál oda magadnak!”
    Egyébként messze a legérzőbb lélek, mindig kedves, tartózkodó, igyekszik mosolyogni, nem kíméletlen.

    Anyám soha nem állt mellém, úgy kezelt, mintha nem is kettes, hármas volna a személyi számom, mindig legyintett, nem számítottam, mindig a fiait ajnározta, az ő bűnük mindig megbocsátható lett, mára ők a rendes emberek, nekem meg kvázi felrója a két szakos egyetememet.

    Anyám, amikor kirakatrendező akartam lenni:
    Majd ott hajlongsz, és nézik a nagy feneked.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • uh basszus, nem talalt, en nem alszom 😀
      a sokmindenre reagalni csak annyit tudok, hogy milyen erdekes, a “cinkosok” mindig megtalaljak egymast…
      kibeszeles, bantalmazok felmentese, hibaztatas, bunbakkereses, azt gondolom, hogy ha igazan oszintek lehetnenk masokhoz, akkor konnyebb lenne onmagunkhoz is annak lenni, mert milyen azmar, hogy magunkhoz azok vagyunk, de masokhoz nem? mit is kerdojelezunk akkor meg?
      es aki nem kepes oszinten elni, az elobb-utobb beleszalad ilyen hibakba itt ott amott.
      fajdalmas ez a latszat elet, es annak kovetkezmenyei.
      de hogy lehet ezeket teljesen oszinten? kivel lehet egyaltalan? es lehet ez tartos, hiszen az egesz elet korulottunk arrol szol, hogynem lehetsz oszinte, mert megjarod! de arrol nem szol, hogy akkor is, ha nem leszel…
      en nem gondolnam, hogy ez nem bantalmazas, ezszamomra ugyanaz, csak rejtett,kimondatlan formaban.:(

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nálunk falun sok lánynak volt ez a sorsa, többek közt anyósomnak is, de még pár kortársamnak is. A fiúk voltak az istenek, azoknak járt mindig minden, a lány az csak másodrendű volt – a lány az felnő magától is, ha lehet inkább nem költöttek rá, nem foglalkoztak vele.
      Ha gyereke született valakinek így tették fel a kérdést: “Gyerek lett, vagy lány?” – mert a lány az nem is gyerek, az csak lány.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  90. oh itt voltak nagyon szomoru mondatok , nekem is lenne tobb, de amivel a noi ontudatomnak tette be az ajtot az apam – a tobbi talan nem ilyen konkret. Elso szerelem 17 evesen, Prospero konyvei utan haza, csokolozas a sarkon, apam, hazassagai romjain figyel az ablakbol. Hazaerve ezt birja nekem mondani: Csak azert kell valaki, hogy fogja a segged?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  91. “én próbállak szeretni, nagyon igyekszem, de téged nem lehet, mindig csinálsz valami olyat”
    “fogynod kéne”-ezt szex közben
    “ebben a 10 évben csak szenvedtem melletted”
    “hagyjam tönkremenni a tárgyaimat, csak azért hogy te boldogabb legyél?”
    Ezeket férjem mondta , van még pár ilyen; miután elköltöztem, “visszavonta”, mintha azt lehetne.
    De a legrosszabb mondata:” ha a gyerekre tudsz kiabálni, felkelni is tudsz”-feküdtem a földön 6 hónapos terhesen, mert lement a vérnyomásom, és kértem, segítsen felkelni. De nem.
    Na de az eddig itt leírtakhoz képest ezek semmik.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Éppen azt fogalmaztam, hogy mennyire jó, hogy humor is van itt, meg akartam köszönni, hogy egy-egy sírás között volt kacagásban is részem. Engem oldott. (Szóval köszi!)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Jaj, az nem viháncolás hanem intellektuális humor 😀

      Én amúgy nem szomorkodom a velem történteken, hanem örülök az életnek és annak a sok jónak, ami azóta velem szinte folyamatosan történik.
      Állandó örömmel tölt el, hogy ebben a szűkre szabott 100 évben itt kifigyelhetek a világra és folyamatosan csodálkozom, örvendezek meg elkeseredek rajta, a mottónk jegyében.
      Megtanultam bár, hogy milyen ne legyek a gyerekemmel, de így sem tudtam számukra megfelelő anya lenni tán még annyira sem, mint anyám volt nekem.
      És még ezen sem szomorkodom túlzottan, mert viszont legalább egészségesek az eszüknek megjönni meg sosem késő 😀
      Ami jelenleg csüggeszt, az a spanyolok kvótatörvénye no meg hogy még mindig nem szervírozta a drága uram a kávét 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • 😀
        Az abortuszra gondoltál, te.
        Nem értem, mit ostorozod magad, a lányaid nem ültetnek elég petúniát, vagy még mindig nem tagjai a Nők lázadásának, vagy mi a baj velük?

        Kedvelés

    • Megértem, hogy zavar, de szerintem nem méltatlan, sőt, nagyon is méltó.Ha tőlem megkérdezik, mi az, ami nélkül nem tudnám leélni az életemet, akkor azt válaszolom, hogy a humorom. Ha nem lenne, akkor talán én is úgy végeztem volna, mint egy ismerősöm, akinek hasonló sors jutott mint nekem és néhány éve szilveszterkor negyven évesen öngyilkos lett. Ez talán msot nagyon drámaian hangzik, de voltak már olyan helyzetek az életemben, amikor nagyon komolyan azt gondoltam, hogy a humor az egyetlen, az utolsó szalmaszál, ami a vízfelszín felett tart,a képesség, hogy tudom a dolgokat a fonákjukon is nézni, és mindenben képes vagyok megtalálni a nevetséges elemet. Ragaszkodom hozzá. Közhely, de igaz: a nevetés – ugyanúgy, mint a sírás – gyógyít. Én minden érzésemet komolyan veszem, a jókat és a rosszakat is, egytől egyig. Az enyémek és azért vannak, mert ember vagyok, és szeretem őket.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • nos, akkor elnézést
        a humor nem zavar, a viháncolás zavar _most_ és _itt_
        de akkor ez az én túlérzékenységem, nem érdekes

        Kedvelés

      • egyszer egy körben, nők együtt, hasonló témákról beszéltünk, kemény volt, fogyott a zsepi. valaki beszólt egy, a témára nagyon finoman rezonáló poént, amitől hasfájásig tartó, vinnyogó röhögés tört ki, egy épp elég rázós sztori kapcsán. nem nagyon bírtuk abbahagyni, a sztori gazdája összegörnyedve törölgette a szemét, nem láttuk jól az arcát. valaki aggódva kérdezte tőle, hogy jól van-e. az volt a válasz, hogy “nem sírok, csak röhögök”. azóta ez szállóige lett.

        Kedvelés

      • Nekem segít a nevetés, ugyanazt a megkönnyebbülést érzem utána, mint egy sírás után. Valahol szerintem egy tőről fakad a kettő.
        Van, hogy a nevetés után könnyebb sírni, vagy fordítva, felold egy gátat, és így utat enged a többinek.

        Sajnálom, ha bárkit megsértettünk itt a vicceskedéssel.

        Kedvelés

      • Azért ez olyan, mint a hóesés. Ha egyvalakit zavar, akkor az számít, mondjunk le róla. Szerintem is kioltja a feszültséget, de Zsuzskát is értem.

        Rég láttalak!

        Kedvelés

      • Ha egyvalakit zavar a hóesés, akkor le lehet mondani róla? Mert akkor idén nem lesz tél! 🙂

        Kedvelés

      • nem irtad ezt el veletlenul? ha egyvalakit zavar, a tobbsegnek meg tetszik akkor ne mondjunk le rola.

        Kedvelés

      • Ne kérj elnézést, nem vagyunk egyformák. Természetesen nem bántásból meg a téma lekicsinyléséből erednek ezek az idétlenkedések. Ez feloldja a feszültséget. Hidd el, hogy olyan indulatok szabadulnak fel ilyenkor sokunkban, hogy sokkal jobb, ha így vezetjük le. Szét is verhetnék valamit itt a gép körül, de ehelyett egy 10 perces vihánc után feloldódik bennünk ez a feszültség. Felér egy konyhaszétveréssel. Te se haragudj ránk, érte. Tényleg mindent és mindenkit komolyan veszünk. Talán mi már könnyebben nevetünk, mert távolibbak ezek a dolgok és már tudunk nevetni is rajta (KÍNUNKBAN!!! 🙂 )

        Kedvelés

    • Két napja rágódok azon, amit írtál. Első nekifutásra egészen mást írtam volna, mint amit most fogok.

      Nekem nagyon rosszul esett, hogy így ránk pirítottál. Hideg zuhany volt.

      Tudom, itt a blogon én vagyok a főkolompos, mindig én kezdem a röhögést, gyakran túltengek meg bunkó poénjaim vannak, viháncolok, nem mindig tudom, mikor elég.
      De sokunknak a vidámság az, amit képviselőné olyan jól megfogalmazott, ahogy én sose tudtam volna. Én konkrétan ezért nem lettem még öngyilkos, pedig párszor már nagyon gondosan elterveztem, kidolgoztam, mikor, hogy, mivel, hol, hogyan, ki találjon meg és ki ne, stb.

      Szeretném elmondani, milyen érzéseket keltett bennem, mikor olvastalak.

      Először az arcomra fagyott a mosoly, aztán rögtön elkezdtem keresni magamban a hibát, hogy mit követtem el. Aztán úgy éreztem, lenézel rám erkölcsi magasságod fenségéből, a fájdalmad adta fensőbbséged magasából, senki ne merészeljen vidám lenni. Nagyon rossz érzés volt. Elvetted a jókedvemet. Meg is haragudtam rád hirtelen. Azóta is rágódok rajta.

      Sajnálom, ha rossz érzéseket okoztam, nem volt szándékos nyilván. Azért se haragudj, ha lehet, amit most írtam, de engem meg ez zavar, ezt tartottam méltatlannak, elvenni másoktól a jókedvet, ami segít elviselni a mindennapos, meg ezeréves szart, amik bennünk vannak és megesznek. Az ugrott be, hogy “dögöljön meg a szomszéd tehene is”.

      Sajnálom, tényleg.

      Én mindig befogom a számat, nem vitázom senkivel, ha csak lehet, megtartom a véleményemet magamnak, meg ilyenek, de itt a blogon azt (is) tanultam, hogy álljak ki nyíltan, vállaljam magam, meg a gondolataimat és lehet, hogy ezt nem pont itt kéne elkezdenem, de elkezdtem és ez van.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hajnalkámcsillagom! Fény vagy az éjszakában!
        Én bízom benne, hogy mindenkinek enyhülést okoz a humorod, a nevetés a sok szörnyűség után amit itt bevallottunk, vagy olvastunk másoktól.
        Az én életem egy lányregény ahhoz képest, amiket itt olvastam, vasárnap csak ömlöttek a könnyeim, aztán meg sílva löhögtem, felváltva, ahogy a vallomásaitok sorra jöttek…..ölelés és együttérzés mindenkinek!!!
        Kívánom, hogy mindig tudjatok nevetni, még ha sírva is.

        Kedvelés

      • nem csak elkezdened kell, hanem folytasd is. vallald magad, a gondolataidat, allj ki nyiltan es ne feledd, hogy mindenrol a romaiak tehetnek. es asszem a tobbiek neveben is mondhatom hogy miota itt vagy, azota lenyegesen tobbet rohogunk es nevetni az egyik legjobb dolog az eletben. nyilvan a csoki a masik.

        Kedvelés

      • ezmiez?????????????? “Én konkrétan ezért nem lettem még öngyilkos, pedig párszor már nagyon gondosan elterveztem, kidolgoztam, mikor, hogy, mivel, hol, hogyan, ki találjon meg és ki ne, stb.” ezmiez??????????????

        Kedvelés

      • Gond van a szövegéltéssel, kélem? Tessék többet olvasni! 😉

        Kélem, nekem ahhoz jogom van!

        Kedvelés

      • jogod az van. de ha ongyikos leszel, nem kapsz tobbet csokit az hotziher. rarakom majd a sirodra es folyhat a nyalad a koporsoban. naugye.

        Kedvelés

      • Hajnalka, ne vedd magadra!!! Es ha barmi bajod van, gondoj arra, sokan veled rohogunk. Legalabb erre gondolj, kerlek (egyebkent nagyon tokosen kialltal magadert, gratu).

        Kedvelés

      • Kösszöm és szörnyen pusszintalak ezért.

        Gondolok, gondolok!

        Tökösen, mi!? Ez meg milyen beszéd egy feministától egy feministának??? 😀

        Kedvelés

      • Utolag nekem is eszembe jutott, dehat keso banat, eb gondolat. Itt csak ugy lehet javitani, hogy bocsanatnemugygondoltam, ami nem ugyanaz… Legyen inkabb cicisen! Uj szo szuletett! Ez egy nagyon cicis kiallas volt, Hajnalka! Legalabb az is mindig keznel van.

        Kedvelés

      • Kérem szépen, én szeretem a tököt. Soha nem értettem, hogy mi köze van ennek a gyönyörű és finom zöldségnek a férfi nemiszervekhez 🙂 Ami tökös, az jöhet minde! 🙂

        Kedvelés

      • Én is a csatot lakkozom (ez már a pálesz) izé… csatlakozom !
        Magam is azért járok fel ide ilyen sűrűn, hogy mulassak is egy kicsit.
        Ha csak szomorkodni lehet, akkor azér nem igyekeznék ide ennyire.

        Másfelől: ott a scroll, ez nem élő beszéd, ahol mindent meg kell hallgatni,

        a humorzsákok kommentjeit ki lehet hagyni,
        összetéveszthetetlenek, különös ismertetőjelük,
        hogy már messziről teli vannak olyan kerek, citromsárga röhögő fejekkel
        🙂 😀 😛

        Kedvelés

      • ne egyedul paleszozz, mi is kerunk. nekem csak likor van itthon, valami nagyokos kitalalta hogy az a noi ital 😦

        Kedvelés

      • Mer nem hallgatnak magyar népdalt. Hogyaszongya: “Három (egy-két?) liter pálinka, egy asszonynak micsoda!” (Van úgy is, hogy “Három deci pálinka,
        Három deci pálinka,
        Egy asszonynak micsoda.
        Két liter bor melléje,
        Attól jön meg a kedve”.)

        Kedvelés

  93. Férjem:
    – úgy nézel ki, mint akit elhagyott a férje! (dühödt ingerült utálatos hangon)
    – nézz magadra! hát köszönöm, nem szeretnék olyan lenni, mint TE.
    – aki magát nem szereti, azt Isten sem szereti, és én csak egy porszem vagyok hozzá képest. (a legfájdalmasabb ebben, hogy ezt anyósom is mondta rám. hát megbeszélik, na, miért szar a házasságunk. azért, mert én nem szeretem magam, ugye.)
    – túlságosan magadhoz kötöd a gyerekeket! (nem akartam anyósomra hagyni őket, míg elkísérem kiütni magát valami fesztiválra. kihez kötődjenek? a postáshoz?)
    – megalázó (!!!!), hogy a szennyesemet a párnám alá rakod!!! (miután kurvára meguntam, hogy az ágy alól seprűvel vakarom elő a páratlan zoknikat. válaszul a fűtéscsőre aggatta a koszos ruháit, 2,5 méteres magasságba.)
    – tessék, a zoknik kiválóan jelképezik a kapcsolatunkat! (felemás, páratlan, lyukas !!)
    – kaját és tiszta ruhát anyámtól is kaptam (ezen most is gúvad a szemem, jáájj jáj)
    – frigid vagy !! mi ez itt?? nyugdíjsasotthon??!!
    – elmehetsz mosogatni, hogy ki tudd fizetni a telefonszámládat. (diplomám van, egyetemi)
    – iszok, mert hiányoznak a barátaim.
    – igyál sört! nem kell? hát RÉGEN nem ilyen voltál! folyton görcsben vagy, nem tudsz lazítani SE.
    – ezzel üldözöl el egyszer!! (megkértem, segítsen a két hisztiző csajt lecsillapítani, nyaralni voltunk, ő épp elnyúlva meditált)
    – nem eszel rendesen, csoda, hogy csak ennyit vagy beteg, úgy kellene enned, mint X! na ő odafigyel!
    – szép vagy! anyám mondta, hogy most jól nézel ki! és tényleg. (konkrétan úgy éreztem magam, mintha egy vederszarral öntöttek volna nyakon)
    – szakmai kérdésekről nem vitatkozom veled. (és kimegy a házból)
    – itt minden de minden úgy van, ahogy TE akarod, hát majd lesz nekem is házam és ott minden úgy lesz, ahogy én akarom! (valótlan állításokat bárkinek valósnak tálal)
    – hogy viselkedtél a terápián? mi az? cirkuszi előadás?? Hát örülj neki, hogy 3 napig haza se jöttem! (felemeltem a hangom a terápián, nemondjammilyen…, és zokon vette, hogy hirtelen nem sarokba szorítva szürkén hallgatom a szarságomról és a frigiditásomról tartott előadását)

    Még sok eszembe jutna. Már nem sírok ezeken, rég nem, azóta dühösebb.

    Június óta olvaslak Éva, most először szólok hozzá.
    Bár ez semmi mindazokhoz képest, amiket itt írtatok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is egy ideje olvasok és ma először éreztem úgy, hogy hozzá kell szólnom 🙂
      Az anyós-témához reagálnék. Bár mi elég speciális helyzetben voltunk, a gyerekem apai nagyanyja (nevezzük az egyszerűség kedvéért anyósnak) eszméletlen szélsőséges nő. (A gyerekem apjáról tudni kell, hogy egy megromlott házasságban él, amiből a kedvemért kilépett volna, csak aztán anyagi okokból ő is, meg asszonyka is meggondolta magát és lenyelték a békát, hogy itt van egy gyerek. Anyós utálja a feleséget, engem viszont hol imádott, hol gyűlölt, mikor milyen lábbal kelt éppen.)
      A nem túl kedves beszólásai közül néhány:
      “A gyerekeddel szexelsz” (utalva ezzel a köztünk lévő korkülönbségre, ami egyébként 17 év)
      “Te büdös kurva, minden a te hibád, verjen meg a jeges eső” – ezt akkor mondta, mikor az unokájával voltam terhes. Aztán könnyes bocsánatkérés.
      Aztán: miután majd’ másfél éve egyedül vagyok, gondoltam, óvatos körbenézés a társkereső oldalon. A gyerek apja – aki mellesleg kidobott, mint egy használt zsebkendőt – ezt megtudván, elmondott mindennek, majd közölte anyuval, hogy én “az interneten árulom magam más férfiaknak”, amire anyu jól megszakértette, hogy de jó, hogy a fiacskája mégse vált el egy ilyen nő miatt.

      De az abszolút, a legrosszabb, mikor a férfi, aki miatt felmásztam a hídra, hogy a Dunába vessem magam (komolyan), azt bírta mondani nekem, hogy “Nem szeretsz, sosem szerettél.”
      Egyébként elég erős narcisztikus jellemvonásokat mutat a drága, én meg, hülye fejemmel, a mai napig siratom, hogy elment.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Anyós témával is oldalakat tudnék megtölteni. Főleg most, a karácsonyi vizitet követően.
        És igen, nem lehet a férfiakat eléggé szeretni, persze, még ebben is hiba van, ahogy szeret az ember. Majd ők megmondják, ááá.

        Kedvelés

  94. Sziasztok.
    Szüleim (elváltak, gyűlölik egymást): “Tisztára olyan vagy, mint apád/anyád.” (A tömény gyűlölet hangján)
    Apám: “Nem szeretlek.” (Sovány vigasz, hogy ő saját magán kívül senkit nem szeret, de a három gyereke közül csak nekem mondta a szemembe, azért az szar volt.)
    Apám (mikor kiderült, hogy terhes vagyok): Hátha elmegy… (De mióta megszületett “az unokám”, azóta nem bírom levakarni magamról…)
    A gyerekem apja (közösen vágyott gyerek): “Egy haszonleső k… vagy, a pénzemért b…ttad teherbe magad”
    A gyerek születése előtt 8 hónapon keresztül: “Biztos …-é a gyerek, az enyém biztos nem, szövetkeztetek ellenem …-val, hogy lenyúljátok a pénzemet. Vetesd el nyugodtan, nekem nem kell.”
    Gyerekem apja újabban: “Én csak teljesítettem életed vágyát, adtam neked egy gyereket, inkább örülj neki és ne azon keseregj, hogy elhagytalak.”
    Nevelőapám nyáron: “Ez még magáról se tud gondoskodni, nem ám egy gyerekről” (Ez volt a végszó, amire elköltöztem tőlük a 8 hónapos gyerekemmel, azóta szerencsére békesség van.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hú, ez pontosan mutatja, mennyire magára hagyja illetve a családjára utalja a patriarchális társadalom az emberalkotó nőneműit, és ezt milyen pontosan megérzik családi szinten, és mennyire a nőkön csattan az egész.
      Régóta fontolgatom azokat a gondolatokat, hogy a család mint olyan az a létforma, amivel a társadalom a férfinek kiszolgáltatja a nőt, és aminek közvetítésével a nők hatalmas reprodukciós melója a társadalom részéről gyakorlatilag minden kompenzálás és elismerés nélkül zsebrevágható.

      Társadalmi szinten a férfi munkája és életútja van megbecsülve, a nőé nincs. Innentől kezdve csak a férfi jóindulatára van bízva, hogy egyértelmű hatalmi poozíciójából a terhes nővel, a háztartásbeli feleséggel hogyan bánik, viselkedik.
      Pont ez az egyirányú partnerbántalmazás alapja és oka.
      Kíváncsi volnék rá, úgy tíz év múlva milyen pöszén néznének a mai társadalmak, ha a nők egyáltalán nem szülnének.
      Namost az igazság és egyenjogúság tényleg abban állana, ha a társadalom alapja az egyén lenne és nem a család. Ha az önmagát megduplázni képes női ember vállalja a szaporodást, az tagadhatatlanul az államnak és a társadalomnak is az érdeke és továbbélésének alapja.
      Ezzel szemben nálunk pl. olyan törvények születtek mostanság, hogy ha a nő előzőleg nem volt munkaviszonyban 1 évig, akkor még az a segélyszintű anyasági éhbér sem jár neki, ami egyébként járna.
      Amiből persze messze nem lehet gyermeket egészségben várni, szülni, nevelni,
      de legalább éhenhalás ellen jó.
      Namost ezek szerint a mi államunkban azok a lányok, akik 18-20 évesen, a középiskola végeztével szülnek, minden, de minden állami támogatást nélkülöznek ! Miközben a jövő generációt alkotják.

      Egy korosztály, amelyik fizikailag legalkalmasabb a szaporodásra, akik a nyálcsorgató férfifantáziák legfőbb szereplői, nálunk rosszabb feltételeket kap a szex következményeihez, mint az unióban akármelyik vemhes háziállat, akinek a koszt és fedél biztosítása alapelőírás !
      És ez nem túlzás, hanem tény.
      Erre a korosztályra óriási nyomást gyakorol szexuális tekintetben szinte a teljes férfitársadalom, ugyanakkor amikor terhesek lesznek, a kiközösítő családra, a megpattanó partnerre hárítja a terhesség fedezetét az állam.
      Tehát minden irányból hatalmas teher nehezedik rájuk ilyen törvénykezés mellett, és szegények mégcsak nem is tudják, hogy itt nem velük van a baj, hanem a férfiakkal és a férfiarcú állammal.
      És ezt általában a férfiak sem tudják konkrétan, ezért ebben a helyzetben jogosnak érzik a nőt megtorló viselkedésüket.
      Az ilyen esetek vezetnek aztán jéghegy-csúcsként az öngyilkosságokhoz és a csecsemőgyilkosságokhoz is, és a csúcsok alatti rengeteg félrecsúszott élethez, meghasonlott női léthez,
      és az ilyen mondatok tömegéhez a kollektív női emlékezetben.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Társadalmi szinten a férfi munkája és életútja van megbecsülve, a nőé nincs. Innentől kezdve csak a férfi jóindulatára van bízva, hogy egyértelmű hatalmi poozíciójából a terhes nővel, a háztartásbeli feleséggel hogyan bánik, viselkedik.”
        Tökéletesen így van. Hogyan alakulhatott a nők sorsa ennyire igazságtalanul?

        Kedvelés

      • Mert csak az anya személye biztos (kivéve Mark Twainnál ;-)).
        Az apa személyét az elnyomással lehetett biztosítani. Vagy azzal SEM.

        Kedvelés

      • Ez mondat ” a család mint olyan az a létforma, amivel a társadalom a férfinek kiszolgáltatja a nőt, és aminek közvetítésével a nők hatalmas reprodukciós melója a társadalom részéről gyakorlatilag minden kompenzálás és elismerés nélkül zsebrevágható” zseniális!!!

        Kedvelés

      • Kitettem, Nézd az első reakciót:

        “Engem elszomorít, hogy sokan ezt látják, ezt élik, ezt tapasztalják. Én továbbra is az egyént látom, nem a férfit és a nőt. Nyilván továbbra is ugyanaz a férjem, akit szeretek, nem is akarok férfi lenni, nőként gondolkodom, szeretem a családomat, és a benne előforduló hibákért nem csak a férjemet okolom, mert nem csak az ő felelősége. Olvasom itt nap mint nap ezeket a megosztásokat, és nem tudom, hogy az a nő, aki ennyire szenved, miért nem változtat? Mert mégiscsak ez a férfi kell neki? Vagy ha elválik, odébb áll, tapasztalataim szerint egy ugyanolyant keres magának. És ugyanúgy szídhatja tovább a férfiakat. Á, nem értem. Mi sem vagyunk tökéletesek, de nem arról szól az életünk, hogy a másikban keressük a hibát. Az tényleg nem lenne jó. Az igaz, hogy sok ilyen férfi van, én is biztos vagyok benne. DE vagy nem kell vele együtt élni, vagy érteni kell a nyelvén, és ha olyan, változtatható a gondolkodása… Ha nem, azzal nem is érdemes foglalkozni. A személyiségét eltörölni azért nem kell. De az olyan pasi, aki eleve csak eszköznek tartja a nőt, miért kell annak a nőnek mégis? Ha meg kellett, utána ne panaszkodjon! Bizony, ő választotta.”

        Kedvelés

      • “Az igaz, hogy sok ilyen férfi van, én is biztos vagyok benne. DE vagy nem kell vele együtt élni”

        Erre Cvd-nek volt egy nagyon szemléletes hozzászólása még rééég, azt kellene előásni és válaszként bemásolni. Tudtok segíteni, hogy hol volt az a hozzászólás? Arról szólt, hogy a nyulak (=nők) tartanak a rét egyik végéből a másikba, de közben a rét tele van csapdákkal (ha jól emlékszem) (=hímsovén férfiak). Sok a nyúl, így lesz olyan, amelyik szerencsésen kikerül minden csapdát, de sok a csapda is, így elkerülhetetlen, hogy a nyulak zöme bele ne fusson egy csapdába.
        Jajj, ez így olyan gáz, ahogy leírtam, pedig ez volt az a hozzászólás, ami miatt szerelmes lettem cvd-be 😀 Valaki segítsen megkeresni az eredeti verzijóóót!

        Kedvelés

      • Fú, ez a nyulas nekem is kimaradt valahogy! Jó lenne, ha valaki idetalálná.

        Kedvelés

      • Sokat kerestem, és megtaláltam:

        cvd – április 8, 2013 – 09:02 szerint:
        Nahát akkor elmesélem neked, mi az irritáló az ilyen emberekben, akik szerint ha nekik könnyű volt célba találniuk, akkor másoknak is az lehet – miközben csak arról van szó, hogy nem látják ill. nem akarják látni, hogy valakik utólag rajzolják a céltáblát az ő hasonlóképp semmibe fúródó nyílvesszőjük köré.
        Ugyanis mi is pont azt látjuk, amit ti :
        “Most per pillanat a fiatal lányok úgy loholnak a pasik után, mintha életük egyetlen értelme csak ez lehetne…”
        Csak mi azt is látjuk, hogy ez miért van: mert ez a rendszer ezt az egyet engedi meg és teszi lehetővé számukra tömegesen.
        Egyénileg kikerülhetőel egy terepen a csapdák, de ha ezer nyulat áthajtasz száz csapda felett, akkor jó eséllyel tele lesznek a csapdák. És ha marad is pár üresen, elég csak a következő körig várni, és majd abba is jut.
        Nos, ezekkel a csapdákkal van teliverve a mai társadalom a nők számára : médiástul-pénzestül-lányjátékostul-nőiszerepestül-férfiszakmástul-nőiszakmástul-nőkiszorításostul-kevesebbetkereselestül-szülésészrevétlenségestül-anyaságnemdíjazásostul-prostitúcióstul-pornóstul-szépségiparostul-mindenestül !
        Nem várható pl. el szegénysorsú, munkátlan nők millióitól, hogy sokszor egyedül, sokszor gyerekestül, sűrű megélhetési gondokkal terhelve “erkölcsösebben” viselkedjenek, mint az őket megvenni képes és akaró, házas, gyermekes, közepes egzisztenciájú férfiak hasonlóan széles rétege.
        Akik ezzel megcsalják a családjukat, embertelenül kihasználnak más embereket, és őket mégsem hibázattja vagy nevezi erkölcstelennek senki, És nem azért, mert evolúciósan és ösztönösen így muszáj viselkedniük – hanem mert náluk van a pénz.
        A lényeg, amit te is látsz:
        “Igenis jó, ha valaki kimondja, hogy a (rossz) nem egy kötelező feladat.”
        Vagyis hogy ez a helyzet egyértelműen a férfinak kedvez és a nőnek rossz !
        Szerintetek is, helyes.
        Csakhogy arra nem gondolsz, hogy márpedig egy ember sem ellensége önmagának. Mindenki a saját belésulykolt jól felfogott érdeke szerint cselekszik.
        Itt egy egész rendszer úgy van magalapozva és kiépítve évezredek óta, hogy a női tudást és képességeket degradálva a fele emberiségből a másik felének a rabszolgáját képezze ki.
        És közben a haszonélvezők egyfolytában arra a néhány százalék szerencsésre mutogatnak, akinek sikerült oda születnie és úgy szocializálódnia, hogy ezt megúszták.
        A nyulak, akiknek volt olyan szemük-helyük-szerencséjük, hogy a tizedik körben is kívülmaradtak a csapdákon.
        Nos hát, én is ebbe a körbe tartozom, akárcsak ti – azzal megspékelve, hogy látom a csapdák tömegét is, amibe a többség beleszaladt.
        Ezért aztán nincs pofám kiállni a többi, rendszerszinten manipulált nyomorult, önérzetét vesztett nő elé magamra mutogatni, hogy :
        “Hát kedves lányok, így kell ezt csinálni, ti kis buták, lám ! Ha én megúsztam,megúszhattátok volna ti is ! Mert a rossz nem kötelező feladat ám!”
        Számomra az ilyen nők mindig a kápókat idézik a koncentrációs táborokban.

        Kedvelés

      • Annyira jó lenne ehhez a kollektív női emlékezethez pofára esés előtt hozzáférni! Van akinek ez sikerül? Hogyan? Én annyira naív voltam még 30 évesen is.

        Kedvelés

      • Tanulmányozd a feminizmus állításait és a nők történelmét 🙂 (Van egy marha jó könyv, csodával határos módon magyarul is megjelent, Kaari Utrio Éva lányai), a Nőkérten pedig találsz alap-olvasmánylistát.

        Kedvelés

      • Köszönöm! 🙂 Nézegettem már, talpra állni is segíthet. (a könyvet nem ismerem, mindjárt utánanézek.)

        Kedvelés

      • Nekem az utolsó mondatod volt a legütősebb:

        “Az ilyen esetek vezetnek aztán jéghegy-csúcsként az öngyilkosságokhoz és a csecsemőgyilkosságokhoz is, és a csúcsok alatti rengeteg félrecsúszott élethez, meghasonlott női léthez,
        és az ilyen mondatok tömegéhez a kollektív női emlékezetben.”

        Ezt, amit írtál, tanítani kellene az iskolában, a rendőrségen, a jogi képzéseken, a bölcsészkaron, a pszichón, az orvosin, a színművészetin (lehet, hogy ott tudják?) de még a mérnökin is. Mindenkinek tudnia kellene.

        Kedvelés

  95. Gyermekként rajongásig szeretett nevelőapám kamaszkorom óta:
    Mi van, ha nem sikerül… ?
    A pontozott helyre tetszőlegesen beilleszthető bármi (érettségi, felvételi, zh, diploma, munkaerőpiaci elhelyezkedés, stb.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  96. apám /fizikailag is rendszeresen bántalmazó, portás/
    – Te egy nulla vagy, egy féreg, nem csodálom, hogy elhagyott /miután 14 éves koromban 3 hónap ‘járás’ után szakított velem egy 21 éves kiskatona
    – Miért van már megint feldagadva a pofád? /minden alkalommal, amikor látszott az arcomon, hogy sírtam/
    -minek neked melltartó, nincs is mit beletenni /16 évesen/
    -Kis kurva /ezt húgomnak, amikor kiderült, hogy megerőszakolták, ezek után én örültem, hogy nem mondtam el, ami velem történt/
    -örülhetsz, ha találsz olyan férfit, aki téged hosszú távon elvisel

    anyám /nárcisztikus, fizikai bántalmazástól sem visszariadó gyógypedagógus/
    -szólj igazat, s betörik a fejed /koppintás a fejem búbján/
    -milyen erős az igazságérzete! lassan kamaszodik! sápadt, ványadt, nem tudom, mit csináljak vele! állandóan vizet inna, aztán nem győzöm pisilni hordani! /fejem fölött, mintha ott se lennék, vagy mintha egy kutyáról beszélgetne/
    – te még nem lehetsz szerelmes, az a felnőtteknek van! /fröcsögő indulattal az arcomba ordítva, miután pironkodva bevallottam, kb 8 évesen, hogy szerelmes vagyok/
    – hogy tehettél ilyet VELEM? óriási csalódást okoztál! /zokogva, vállam rázva, miután elmondtam, hogy elvesztettem a szüzességem 14 évesen/
    – hogy tehetted ezt VELEM? hogy képzelted, hogy nem beszélted meg ezt előtte velem? /24 éves koromban, az abortuszom után pár nappal, zokogva tombolt, majd úgy laktunk még fél évig egy lakásban, hogy nem szólt hozzám, végül kitett otthonról/
    -gyenge idegzetű, hisztis, mísz, önző, ronda, sovány, penészvirág, művészlélek /utóbbi félelemmel vegyes gúnnyal kiejtve/

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • köszönöm az ölelést, megérkezett…
        régóta olvasom a blogot és a hozzászólásokat is, most először éreztem, hogy nekem is szól egy kérdés…
        hideg van, jól érzed… de szerencsére van itt velem valaki, aki szeret.
        Boldog karácsonyt, kedves Pikareszk

        Kedvelés

      • nagyon igaz! minden bántalmazó a saját fájdalmát próbálja öntudatlanul enyhíteni mérgező viselkedésével – de amikor erre gondolok, mindig hozzáteszem, hogy mindez /legalábbis számomra/ legfeljebb magyarázatként, nem pedig felmentésként szolgálhat – megbocsájtani annak lehet, aki 1, valódi megbánást mutat és valódi jóvátételt keres /abban a formában, ami az általa bántott embernek megfelelő, nem abban, ami neki kényelmes/ 2, nem érvényteleníti az általa bántott ember érzéseit s emlékeit 3, majd nem folytatja a jelenben ugyanazt a bántalmazást pepitában

        Kedvelés

      • “minden bántalmazó a saját fájdalmát próbálja öntudatlanul enyhíteni mérgező viselkedésével ”
        Nekem az jut eszembe, mikor primitívebb derék katonák az újoncokat szívatják, mondván, hogy őket is szívatták újonc korukban. Vagy a “Hé te … ” a Hobótól.

        Kedvelés

      • Nem csak erről van szó. A bántalmazott emberek számára a világ valóban ilyen: siralomvölgy, ahol farkastörvények uralkodnak, nem is tudják, hogy lehet máshogy, és sajnos hiába minden esetleges jószándék – lásd “én teljesen máshogy fogok gyereket nevelni, mint a szüleim engem” – a korábbi traumák alapos átdolgozása,a veszteségek meggyászolása, az élet újratanulása nélkül nem nagyon szokott sikerülni az érdemi változtatás.

        Kedvelés

      • Igen, van ebben valami – jelzem, a katonák sem tudják elképzelni, hogy lehet az újoncnak más sorsa, mint a szívás. Ezzel együtt, az, hogy nem is próbál kinézni a saját sorsából, azt nem tudom elfogadni már, az már igenis az ő sara.

        Kedvelés

  97. Legkisebb gyerekem kérdezte az előbb: -Karácsonykor miért rakunk pont szaloncukrot a fára? Mivel én nem válaszoltam, (mert éppen azt számoltam, ha 3 darab mákos bejgli töltelékéhez x gramm cukor kell, akkor 4 rúdhoz hány gramm kell), szóval erre a gyerek: -Tudom, hogy legyen mit kérdeznem!
    Nahát, akkor esett le, hogy nekem ezt a szüleimtől hallott (és utált) kérdezősködést hárító mondatot sikerült tovább adnom. 😦
    Megjegyzem előtte vagy 6-8 kérdést megválaszoltam (például, hogy mi a különbség az aszteroid, az üstökös és a meteor között, de kész utána csak jön zsigerből ez a jól ismert baromság.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ezt én is kerülöm, bár a szüleimtől sose hallottam (kommunikáció se volt, szó se róla! De osztálytársaktól pl sokszor), de egy ismerősöm rendszeresen így válaszol a gyerekeinek… nem tartom se viccesnek, se jópofának. Még jó, hogy észre vetted. Szerintem simán van, akinek ez természetes.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  98. Exvőlegény, a szakítás után 7 évvel felvette a kapcsolatot velem (a hibbant öcsém adta meg neki a mobilszámomat!!!), hogy megtudja: mit rontott el velem, hogy ne essen ugyanabba a hibába az aktuális kapcsolatával. Udvariasan visszaírtam emailben, hogy én úgy látom, egyszerűen csak semmi közös nem volt bennünk, nem illettünk össze (ahelyett, hogy akkor is lekövéreztél, amikor az ideális súlyom alatt voltam 6 kilóval, mindig éreztetted velem, hogy felsőbbrendű vagy és meg is csaltál abban az albérletben, amire elment a keresetem, a keresztanyáméktól kapott ágyon). Erre válaszul megkaptam, hogy szerinte meg az volt a baj, hogy “én (!) manipuláltam őt” végig a kapcsolatunk alatt. Ja, és a manipulálásom eredménye, hogy 2,5 évnyi fizetésem úgy eltűnt gitárra (az én megtakarításomból vette, és apránként visszaadta) és zenészcuccokra meg az albérlet árára, hogy a télikabátom árával a nagymamámnak tartoztam… o.O

    Anyám azóta elviselhetetlen, amióta egy “emeszpés” felesége vagyok (ő fidesz párttag), gyerekkoromban szerető szülő volt, bár kábé letojta, hogy mit csinálok. Öcsém erdélyi lányt vett el, szóval ők szentek, az ő gyerekeik maga a csoda, stb. Tavaly nyáron sikerült ellőnie a poént: “Öcséd sokkal tehetségesebb, mint te. Ha rá annyi pénzt költöttünk volna, mint rád, ki tudja, mi lett volna belőle.” Az “annyi pénz” a nagymamám által fizetett gyorsírástanárnőt jelenti, hogy ne bukjak meg, mert nem annyira nem ment a gyorsírás, hogy a sulit is váltani akartam miatta. Ezzel a segítséggel egész jó eredménnyel magamtól érettségiztem le (öcsém esti suliban érettségizett, amíg a férjem cégénél volt futár). Majd öt éve levelezőn szerzett egy no-name egyetemen szakközgazdász végzettséget, a nyelvvizsga hiánya miatt azonban csak idén kapta meg a diplomáját. Én nappalin dietetikus lettem (első gyes, majd a két nevelt fiam hozzánk költözése miatt gyet alatt), majd estin előbb politikai szakértő (második gyes alatt), később élelmiszermérnök, jelenleg szakfordítónak tanulok – ezeket mind a férjem támogatásával gyerek, majd gyerekek mellett, mert a férjem előző házasságából származó két nagyobbik gyerek is hozzánk költözött.

    Ilyen még nem volt, többnyire szülők, elhagyott szeretők bántanak minket, nálunk azért akad erre egy nevelt gyerek is, akire az isten pénzét is ráköltöttük (mondjuk, megérte, mert igazi nyelvtehetség, beszél is vagy 5 nyelven), és még 27 évesen nálunk lakik, pénzzel támogatjuk, egyetemre jár: Az, hogy az apja mennyi mindent megtett érte (leckekikérdezéstől kezdve, a jelenlegi havi apanázsig és lakhatásig), az csak az “önzésének a bizonyítéka”, “neki nem kell hálásnak lennie érte, mert ezt azért csinálta [ti. az apja], hogy ő jobban érezhesse magát, mert ő [ti. a fiú] ezt nem kérte”. Hát, én csak röhögtem rajta, sosem vártam hálát vagy elismerést, hogy 24 évesen háromgyerekes anya lettem, mindjárt két kamaszodó gyerekkel, de az apját komolyan megbántotta, azóta se tudta túltenni magát rajta. 😦

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • (Az utolsónál lemaradt, hogy mindez nem egy hála-számonkérés vagy mit-meg-nem-tettem-érted litánia után jött ki, hanem egy filozófiai vitában, hogy van-e önzetlenség a világon, vagy mindenki eredendően önző, és mi a szülőséget hoztuk fel, mint az önzetlenség bizonyítékát, mert a szülők gyakran a saját érdekeikkel ellentétes döntéseket is hoznak, még az állatvilágban is.) o.O

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ha a volt pasink megkérdi tőlünk, mit csűrt el velünk kapcsolatban, akkor_megmondjuk_neki. Én néha még olyankor is, amikor nem kérdi, megjegyzem, ez sokkal gyakoribb.

        Kedvelés

      • 🙂 Szerintem ilyen többet elő se fordul. Amúgy amikor válaszoltam, tényleg azt gondoltam, hogy egyszerűen tényleg csak nem illettünk össze. A levele után jöttek vissza az emlékek. 😉 Nyilván mert én szakítottam, és amikor szakítottam is megmondtam neki, hogy semmi közös nincs bennünk, és így nem tudnánk közös gyereket nevelni, miközben a feje felett még azon is vitatkozunk, hogy én hülye vagyok-e, amiért fahéjjal szeretem a tejbegrízt és nem kakaóval, mint ő. 😛 Megjegyzem, ezt minden tejbegríznél előadta… Ha ő elfelejtette, nem az én bajom.

        Kedvelés

      • Meg biza 🙂
        2 éve az ex kórházban volt a tüdeje miatt (azzal gyakran van probléma a szakmájából kifolyólag), meglátogattam (az semleges terep 🙂 ), aztán beszélgettünk. Már megvolt a jelenlegi élettársa, és mivel ez nekem nagyon jó (nem járkál a nyakamra), nem szeretném, ha elszúrná, ezért javasoltam, hogy gondolja meg kissé jobban, mit mond neki, amit nem gondol komolyan, azt inkább tartsa magában. 😀

        Kedvelés

  99. sziasztok.
    anyósom:
    “nem vagyunk barátnők, nem is leszünk. és örülök, hogy neked is fiad lett, majd legalább megtudod, milyen érzés, hogy van egy menyed.”
    és még mennyi, de mennyi…

    ölellek benneteket, így ismeretlenül is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  100. Ezt már talán leírtam a blogon, de annyira kemény, hogy már-már a paródiaérzékét csiklandozza az embernek, de nem, komoly volt.
    Az exbarátom magyarázata arra, hogy miért nem fekszem le vele olyan gyakran, mint neki kényelmes:
    “Az van, hogy azért nem élvezed már velem a szexet, mert megnőtt a segged, és így már nem ér be annyira. (!!!) Fogyjál le, és akkor majd megint élvezni fogod.”

    Lefogytam, megcsalt, otthagyott, hálistennek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • nem értem ezt a rengeteg önző, utálatos partnert veled kapcsolatban.
      Azt gondolnám, hogy a legjobb pasikban is megáll az ütő a tökéletes szoborszépségedtől – és nem és nem. Ez hihetetlen.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem volt olyan sok bunkó, három összesen (ebből egyik csak rövid történet volt) de ők ontották bőven, van miből válogatni.
        Megfejtettem ám, itt a blogon tanultak alapján jöttem rá, hogy azért nyomták így, mert le akartak húzni, szorongtak, vagy az eszem, vagy a külsőm miatt. Ez utóbbi nem konstans ám, ők láttak reggel is, meg nyúzottan is, ahogy ti nem (de nagyon jólesik a kedvességed, tényleg), megcsinálva vagyok jó csaj, az meg nem megy mindig.

        Kedvelés

  101. Anyám sokat szidott gyerekkoromban, de nem sok mondat maradt meg, kettő kivételével.
    Az elsőt rengeteget hallottam a válásuk után, annyiszor mondta, hogy azóta is elhiszem, hogy egy lusta disznó vagyok: “Olyan vagy, mint az a lusta dög apád!'”

    A másik nagyon mélyen megragadt. 12 évesen elestem az iskolában és letört az első fogamból egy darab. Iszonyúan féltem hazamenni, bőgtem egész délután, a tanárok nem értették, mikor magyaráztam nekik, hogy anyukám ezért engem majd hogy megver. Mondogatták, hogy dehogy ver meg, nem tehetsz róla – a végén már el is hittem. Mikor hazaértem, anyám, amint meglátta mi történt, nem kérdezett, csak nekem ugrott és kegyetlenül megvert, a nagyapám szedett ki a keze közül. Magára a verésre mér nem emlékszem, pedig kalapács volt nála, először azzal ütött, azért avatkozott közbe öregapám. Arra viszont igen, hogy végig azt ordította: “Csúf, vagy, csúfos!” Most aztán csúfos lettél!” Egész este összekuporodva ültem, igyekeztem, nem a lába elé kerülni, de ha rám nézett csak annyit mondott, nagyon durva hangon “Csúfos vagy csúfos!”. Este tévét néztünk – nálunk ez volt az állandó program, ültem a fotelban a könnyeimet nyelve és akkor is néha odaköpte, hogy “Csúfos vagy csúfos!”

    A másik általános iskola nyolcadik osztályban történt ékes bizonyítékaként annak, hogy a fenti eset eredményeként készült műfoggal tényleg csúf lettem – ha már nem voltam az előtte is. A fiúk arról beszélgettek előttünk lányok előtt, hogy kinek mennyit fizetnének egy menetért. Én valahol a periférián kuksoltam, hogy ne vegyenek észre, de utolsóként mégis rám került a sor: “Ja a G.? Ő olyan kurva ronda, hogy még ő ad egy százast!”

    Apámtól a kedvenc mondatom, ami akkor hangzott el, mikor egy fiú aktfotókat akart rólam készíteni. Persze nemet mondtam rá, de apámnak elmeséltem, valahol talán azért, hogy mutasson valami apai féltékenységet vagy valami kis felháborodást, hogy érezzem, hogy törődik velem: ” Én nem bánom, ha ilyen képek készülnek rólad, én pénzt neked nem tudok adni, egy kollégám lánya kint áll a 76-os mellett, én azt is megértem, ha te is kiállsz.” – 18 éves voltam, ekkor döntöttem el, hogy nekem nincs apám, és bár meghalt volna, mert akkor az árvaellátást legalább megkapnánk.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Anyu szó szerint nem volt beteg, de mindig is labilis idegzetű, hisztérikus nő volt. Miután elhagyta apámat egy másik férfiért, az dobta őt – ezt nagyon nehezen viselte, ráadásul a családja is ellene fordult és ott maradt velünk egyedül a szegénységben, úgy, hogy mindenért neki kellett felelősséget vállalnia. A frusztrációját rajtunk – főként rajtam, mert én voltam a nagyobb – vezette le. Azóta, hogy elköltöztem otthonról és a saját lábamra álltam, normális a viszonyunk.

        Apám meg ilyen, miután elváltak magasról szart a fejünkre.

        Kedvelés

    • még tegnap olvastam a hozzászólásodat… azóta átutaztam a fél országot, ültem a vonaton és egyfolytában ez a “csúfos” visszhangzott a fülemben. annyira ijesztő és felfoghatatlan 😦 és valóban nincs elég ölelés… boldog karácsonyt Szépes 🙂 ha van egyáltalán ilyen szó. ha nincs, akkor most alkottam egyet. neked.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Fogalmam sincs, hogy nézel ki, de nekem szép vagy, úgy gondolok rád. Szép, ahogy írsz, szép amit gondolsz, szép ahogy éled az életed, szép a tudatosságod, szép a figyelmed mindenre, szép ahogy a munkádról, a gyerekekről írsz, és szép hogy vállalod mindezt, hogy neked így jó, és örülök, hogy boldog vagy!

        Kedvelés

      • Ezt nagyon szépen köszönöm, jól esett! A gyerekkori bántások, egyebek ellenére, úgy érzem sikerült nagyjából összekalapálnom magam, viszonylag kerek, egész életet élek, örülök, hogy ez át is jön valahol. Persze van egy csomó bajom, sérülésem, hibám, amivel kéne még mit kezdeni, de segítség nélkül ez már nem megy – előbb-utóbb talán az anyagiak is megengedik, hogy eljárjak egy pszichológushoz.

        Kedvelés

  103. Néhány saját, kronológiai sorrend nélkül:

    Anyám: “Mi a francért akartam én gyereket? Már megbántam, de nem tudtam, hogy ilyen lesz!”
    (9-10 lehettem, pár éven belül meghalt, sose tudtuk megbeszélni, egyébként jó volt a kapcsolatunk.)
    Exem: “Az a baj, hogy te nem tudsz kapni, csak adni akarsz, és ezért nem vagy igazi nő, aki mellett férfi lehetek.”
    Rokony: “Túl sokat beszélsz, túl sokat gondolkozol, így nem kellesz majd sehova feleségnek!”
    Nőgyógyász (férfi), bennem: “Nahát, ritka az ilyen szűk nő, magában aztán nem lehet harangozni! De nem baj, ennek is van előnye.”
    Tanár: “Mert nagy a pofád. Most már megértem, miért közösített ki a csoport.”
    Apám párja: “Haha, te úgy pucolod a krumplit, hogy vastagabb marad a héj, mint maga a krumpli, remélem, nem lesz férjed-gyereked, mert éhen halnak. Mondjuk, haha, nm is tudom rólad elképzelni egyiket se.”
    (egy 99 százalékos vizsga után) valaki, akinek számított a véleménye (persze férfi): “Biztos jó helyen köhögtél, és kivágott felső volt rajtad, mi?”

    És végül, a komment koronájaként, a legparasztabb mondat, amit az egyik legjobb barátnőm hallott a párjától (féléves kapcsolat), közvetlenül szex után, tényszerűen:
    “Biztos azért ilyen lapos a melled, mert annyit okoskodsz, hogy ösztrogén helyett tesztoszteron termelődik a szervezetedben.”
    Ez volt a kapcsolat utolsó napja, még éjszaka összepakolt, és átjött hozzám aludni. A faszit azóta se látta.

    Úgy hirtelenjében ezek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Nem vagy igazi nő” – ezt hányszor megkaptam, olyanoktól, akiknek nem sikerült megfektetniük…
      A tanárod beszólását annyira nem tudom érteni – hogy lehet ilyet mondani egy gyereknek?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  104. Sokáig gondolkodtam, hogy leírjam-e. Nagyon szívszorító, dühítő mondatokat írtatok le a napokban.
    -Te nem vagy lány, gyerek vagy – 15 éves voltam, fiú osztálytárs
    – Min. 20 éves korodig ne is álmodj róla, hogy elmúlik! – 12 éves voltam, bőrgyógyász (lassan 40, de már nem is álmodom róla)
    – Ha 25 éves korodig nem kelsz el, majd meghirdetlek – anyám mondta, aki ezt valószínű, hogy viccesnek szánta. Mondta úgy, hogy a kortársai közül elég későn ment férjhez, és neki is nagy bánata volt, hogy rondának tartották. (Amúgy mostanság én vigasztalgatom felnőttfejjel, hogy nem is voltál ronda.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én 15 éves koromban két hétig halálosan szerelmes voltam egy 20 éves fiúba, aki egyszer azt mondta, gondban van, mert nem tudja eldönteni, hogy a barátnője vagyok-e vagy a barátja (mert hogy tudott velem beszélgetni, értitek!) Na most ezt valahogy nem dicséretnek szánta, olyasmit akart vele kifejezni, hogy nem tud rám nőként tekinteni – felnőtt fejjel azt gondolom, mekkora mázli, persze az akkor nyiladozó nőiségemnek nem tett jót de szerencsére egészségesen álltam hozzá és pár nap alatt túltettem magam az ügyön 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem tönkrevágták az önbecsülésem, vissza is maradtam a fejlődésben hosszú időre…

        Kedvelés

      • Jajj, hogy ezt a beszélgetős dumát hogy utáltam évekig! Velem mindenki max. beszélgetni akart, vagy azt se.

        Kedvelés

      • Én csókolóztam ezzel a fiúval, volt valami lájtos petting is, helyes volt amúgy nagyon, évekkel később vágott belém a felismerés, hogy valószínűleg lehetett egy másik, korban jobban hozzáillő barátnője is, 15 évesen én tényleg nagyon kislány voltam még. Hozzáteszem, ez sokkal egészségesebb hozzáállás volt így, mint ha úgymond nőként tekintett volna rám, ha értitek, mire gondolok.

        Kedvelés

    • Megkérdezhetem, milyen bőrproblémáról van szó?
      Nem akarok tolakodni, ha nem szeretnéd, ne válaszolj, csak mi is együtt élünk egy krónikussal, keresem a sorstársakat. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ó, sorstárs.
        Nekem 27 évesen kezdett normálisan kinézni, mikor elkezdték kezelni a hormongondomat. Persze smink nélkül még mindig sehova, és így is marad.

        Kedvelés

      • Ó, ismerős az érzés.
        Nálam soha semmi nem derült ki, pedig az elmúlt huszonx évben sok oldalról küzdöttem, teljesen öntörvényű, kitudhatatlan a mechanizmusa… Hála a petrolkémia csodáinak, már legalább sminkelni tudok, néhány évvel ezelőttig semmit nem bírt a bőröm 😉

        Kedvelés

      • En is jelentkezem a klubba. Tonkrevagta az onbecsulesemet ez is rendesen, maig is emiatt erzem csunyanak magam. Tegnap elott elsirtam magam, amikor a kisfiam azt mondta tok targyilagosan, hogy anya arca milyen puha.
        Nekem egyebkent par eve mult el egy csapasra a glutenmentes etrendtol, amit teljesen mas miatt probaltam ki, de tobb, az eletemet vegigkisero bosszanto nyavajam megszunt azota. (Nincs aftam, ekcemam es nem gorcsolok menstruacikor pl.)

        Kedvelés

      • Egyre erősödő, makacs és fájdalmas arcbőr-problémáim oka allergia volt, erre évek alatt sikerült fényt deríteni. A tojás sárgájára vagyok allergiás de piszkosul.
        Az meg szinte mindenben van (rántotta, hemendeggs, tészta, sütemény, krém, panír, mártás…) de mindenből kiváltható egyszerűen, pl. csak fehérjét használva.
        Azóta mint a márvány – csak ha nagyon véletlenül becsúszik valami, vendégségben, félévente…

        Kedvelés

      • 🙂 🙂 Csak amikor a lánykori képein nosztalgiázik, én masszírozom a lelkét 🙂 🙂
        Amúgy későn érő típus, most marha jól néz ki korosztályos versenyben.

        Kedvelés

  105. Olyan vagy mint az apàd, de majd èn kiverem belöled {apàm csalàdneve} vèrt! – 6-8 èves korombòl, àllítòlag makacs kislàny voltam ès ezt vàgta az anyàm a fejemhez ha valami olyasmit csinàltam amivel kifejeztem a nem tetszèsemet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  106. Ölelés mindenkinek, némelyiket borzalmas volt végig olvasni.
    Végig olvasva az én mondataim nem is olyan vészesek, vagy csak, azért, mert ha sértegetnek olyan leszek, mint a jég vagy már letojom….
    Mégis vannak olyan mondatok, amik fájnak, illetve olyan mondatok, amiknek fültanúja voltam és nekem is fájnak, részben családtól, volt osztálytársaktól, tanároktól. Nagy részüket elfelejtettem, de van néhány, ami máig fájó seb a lelkemen, írok hozzájuk kommentárt vagy magyarázatot is.
    Lássuk:
    “Nyomorékot szült a fiamnak!” Dédi és egyszer öreganyám is anyámnak, mozgásában korlátozott testvéremre utalva.
    “Akkor ő most szellemileg is sérült” Valami távoli rokon testvéremre utalva, amúgy nem, vág az esze, mint a borotva.
    ” A testvéredet azért csúfolják, mer más, meg kéne értenie neki és alkalmazkodni” Egy szép lelkű pedagógus.
    “Ápolatlan, tetühintás, igénytelen bagázs vagytok” Öreganyám, mert nyáron megmertünk izzadni testvéremmel játszás közben, illetve nem öltözünk a legfrissebb divat szerint.
    “Ha az X, (apám) nem lenne, mind az utcán koldulnátok” Öreganyám, anyámnak egy parázs vita során.
    “Nem vagy életre való!” Ex-lovas oktatóm, mert nem voltam hajlandó ok nélkül megverni a lovat.
    “Undorítóan vastag vádlijaid vannak” Apám, akkor már két éve aktívan lovas íjászkodtam.
    “Biztos, hogy nem leszbikus vagy” Néhány ember, amikor megtudják a szerintük fiús hobbijaimat, illetve egyszer anyám és nevelőnagymamám, mikor 19 évesen se volt még olyan férfi, aki érdekelt volna.
    “Öltözhetnél nőiesebben, lehetnél nőiesebb és a többi” Különféle hímektől, akiket kiosztottam vagy elhajtottam a fenébe, esetleg irigyek voltak rám vagy tartottak tőlem.
    “Undorító segged van” Az osztály egyötven mélynövésű ifja, sajnos ez nem jött be, kedvesem naponta vagy 3x megdicséri az említett testrészt.
    “Te valamiféle zsidó vagy?!” Kedves volt évfolyamtársam, mikor meglátta a bőrdzsekimen a Bükki Nemzeti Park kitűzőjét, ami stilizált szártalan bábakalácsot ábrázol. Nagy túrásként gyűjtöm a nemzeti parkok jelvényeit. Amúgy a dédapámnak Honich volt a vezeték neve és posztóval kereskedett, amúgy nem nagyon ismerek zsidókat, sajnos.
    “Én 15 évesen, már gyűrűs menyasszony voltam” Öreganyám, ki más.
    “Én 19 évesen már kettőt szültem” A válaszom, erre, de mama te nem is tanultál tovább.
    “Mit akarsz te a biológiával, miért nem mentél töri-angol szakra” Anyám, mikor megtudta, hogy az ország másik felébe fogok egyetemre járni.
    “A majom, nem, aki, hanem ami, mert akit csak emberre használunk, aztán germán szitkok áradata” Az őskövület etológia tanár, aki félig német volt, rajongott Konrad Lorenz-ért és Luftwaffe-s mellényben tartott órát.
    “A nők nem valók tudományos pályára, csak titkárnőnek” A fent említett úr.
    “Ön alkalmatlan biológusnak, még a szakdolgozatát se fogja tudni megvédeni” Egy gyengus felelés után a mikrobiológia prof., ki végig az orcámba fújta a cigaretta füstjét, persze, hogy nem tudtam koncentrálni. Megszívta, OTDK helyezett lettem.
    “Mit akarsz ettől a nyikhajtól? Egy férfi legyen férfias, ez már magasabb nem is lesz. Ki fogja kiemelgetni a testvéredet a kádból, ha mi nem leszünk?” Drága szüleim, mikor bemutattam a barátomat otthon. Megkérdezték, hogy mit szeretek benne, mondtam azt hogy figyelmes, bújós és kitartó.
    “Önző vagy” Anyám, épp azt ecsetelte, hogy mennyibe kerül nekik a taníttatásom, felvilágosítottam, hogy szinte én tartom el magam, otthonról ételt viszek. Ez amúgy egy harcos évem volt a szüleimmel, azóta mérsékelten szólnak bele az életembe, illetve kérdőjelezik meg a döntéseimet és néha már értenek a NEMből is.
    “Ekkora emelkedőtől nem kéne rosszul lenned” Kedves párom a Bükkben egy teljesítménytúra során, mikor légszomjjal küzdve, kepesztettem felfelé egy szétfagyott emelkedőn.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  107. Nagyon sokat írtatok, nem is tudtam mindent elolvasni, de nincsenek rá szavak, hogy mennyi gyűlöletet képesek egyesek másokra önteni. Még mindig nincs internetem az új helyen, ezért csak ritkán tudok olvasni, írni még inkább, pedig volna mit.
    Néhány gyöngyszem most már exférjtől:
    – Lerúgom a fejed!
    – Az életed egy csődtömeg.
    – Egy rakás szerencsétlenség vagy.
    – Semmire se vagy jó. (hozzáteszem kitűnővel végeztem egy erős budapesti gimnáziumban, elvégeztem egy egyetemet, mindig eredményesen sportoltam, szültem neki 4 gyereket, és szinte egyedül oldottam meg a velük járó összes teendőt és gondot, amikor dolgoztam, mindig helytálltam)
    – (bántalmazás után) Magadnak köszönheted.
    – Hibát hibára halmozol.
    – Ha idejössz (nála voltak a gyerekek, és az egyik beteg volt), leeresztem a gumidat.
    – Ez a dolgod (anyaság), ezt mindenki bírja rajtad kívül.
    – XY-nak is az a véleménye rólad, hogy… (itt mindig valami negatív dolog következik, pozitív soha, duplán romboló, mert bizalmatlanná tesz mások iránt is, mert olyan emberekkel kapcsolatban is mondott ilyeneket, akikkel jóban voltam, és szemtől szembe mindig rendesek voltak velem és én is viszont.)
    – Mitől ilyen nagy a szád? Leszel te még csendesebb!
    – Megbuktál anyaként.
    – Láncra kellene verni titeket a konyha és a hálószoba között. (enyhén hímsovén)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  108. Kibekkeltük a karácsonyt, de még 24-én a gyerekem apja – aki egyébként erős narcisztikus tüneteket mutat, de persze ezen a feltételezésen vérig sértődött – még folyamatosan írkálta a szarjait. Kikapcsolni nem tudtam a mobilt, és hiába könyörögtem, hogy hagyja már abba.
    “Mit képzelsz, a két kis év veled fel tud rúgni egy húsz éve tartó kapcsolatot?” (Érdekes, mikor a gyereket szántszándékkal összehoztuk, ez SEM jutott eszébe, pedig direkt rákérdeztem…)
    “Örülj neki, hogy ilyen szép ez a kisgyerek, ezt az ajándékot ÉN ADTAM NEKED”
    “Elmegyünk a Fiammal karácsonyi bevásárló körútra” (a másik gyerekéről, akit mellesleg én egyedül nevelgetek, tudomást sem vesz)
    Nem vagyok pszichológus meg semmiféle szakember, de ha hinni lehet az internet végtelen bugyrainak, és a sors összerakott minket, engem, a kodependest és őt, a narcisztikust, akkor még nagyon-nagyon hosszú szenvedés és sok ilyen sms vár még rám.
    És egyre gyengébbnek és magányosabbnak és érzelmileg kiüresedettnek érzem magam. Mert három éve lassan, hogy nem bírok szabadulni a démonaimtól.
    Bocsánat, hogy ezt csak így ide, de épp megint nagyon szar, és kikívánkozott belőlem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Egy számcsere nem kivitelezhető? Vagy megállni, hogy elolvasd az undormányait, ahogy vica57 mondja? Vagy valami fenyegetés?

      Amúgy meg gyere gyakran, nyomjad kifelé, ne maradjon benned. Itt nem vagy egyedül, látod. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Köszönöm szépen mindenkinek, igen, jönni fogok. Nagyon jó, hogy végre találtam valami támogató környezetet, mert eddig sok megértést nem kaptam. Nős pasival kezdett, naiv hülye liba, fúúúj… Jó lenne már, ha valahol nem úgy tekintenének rám, mint a véres rongyra.
        A számcserén én is gondolkodtam amúgy, de egyrészt macerás lenne, másrészt sokat nem érnék vele, van email meg ezer úton el tud érni. Meg van egy közös gyerekünk, nem tehetem meg, hogy teljesen elérhetetlenné teszem magam.
        És az a baj, hogy nekem is van egy elég erős függésem. Már csak bántani tud, nagyon rég nem kaptam tőle semmiféle örömet, de még mindig hiányzik. Agyon tudnám verni, annyira haragszom rá, és mégis, még mindig hiányzik, még mindig szeretem, basszus 😥 (Aki nem érti, hogy lehet ez, gondoljon bele, dohányzott-e vagy ivott-e valaha akár ő, akár valakije. Na, kb. olyasmi ez, hogy a dohányosnak is hiába magyarázza az ember, hogy büdös, káros az egészségre, drága, elvisz a tüdőrák, mi a jó benne, az illető akkor is szívni fogja tovább. Kb. ugyanez van velem is, ezért mondom, hogy függőség.)

        Kedvelés

      • Persze, hogy értjük, mi is itt sokan voltunk, vagyunk így. Itt ezért senki nem fog neked okoskodni, biztos lehetsz benne. 🙂

        Mi bízunk abban, hogy tudod, mit csinálsz és az úgy is van jól. Pár ötlezet bedobtunk, ami hirtelen eszünkbe jutott, de senki nem várja el, hogy meg is fogadd őket, nem azért írtuk semmiképp.

        Itt az oldalon azért is nagyon jó, mert senki nem fog b.sztatni, itt mindenki hasonló cipőben jár és nem nyomjuk le, hanem erősítjük, biztatjuk, egymást, együtt sírunk, együtt nevetünk. Egy nagy család. (Jó giccses lett, de nem baj. 🙂 )

        Szóval, kitartás és gyere gyakran és mondjad, mondjad, ami a csövön kifér, figyelünk rád, veled vagyunk!

        Kedvelés

      • Jövök. A gyerekem közben lebetegedett, a hétvégi programunk így jól átszerveződött – és nem jó irányba -, de azért még nem vesztettem el teljesen a lelkesedésemet.

        Kedvelés

      • Ne is! A gyerek meggyógyul, te meg ülhetsz itt a gép előtt, hát nem minden úgy jó, ahogy van?! 🙂

        Kedvelés

  109. ezt egy barátnőm mondta, aki pedig igaz barát, teljesen őszinte gyermeki rácsodálkozással (jó, mondjuk be volt rúgva, mert éppen buliztunk):
    Én azt hittem, hogy azok a lányok, akik úgy néznek ki, mint te, állandóan otthon ülnek, és sírnak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  110. És az milyen, amikor az embernek szexkönyve(ke)t vesznek, hogy tanulmányozza át kicsit – lévén amúgy könyvmoly -, fellendítendő a házaséletet?
    Ó, magamtól is olvastam pl. a Káma-szútrát, pusztán kulturális érdeklődésből, még amikor nem is ismertük egymást és különben sem voltam sosem prűd, de az erotikus masszázsról szóló könyv, meg A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról c. örökbecsű (?), na meg végül Dr. Csernus könyve a nőkről (ez akkor jelent meg először, amikor lapátra tettem, fogalmam nincs, mit akart vele elérni. Ismerve Csernus stílusát, a kezembe sem vettem, nemhogy elolvastam volna 🙂 ) meglehetősen nagy pofoncsapás volt. Főleg, hogy úgy képzelte, elolvasOM, és alklamazOM, az együttes felfedezés helyett…
    A masszázskönyvet (volt még másik is, de nem jut eszembe, mi, hiszen el sem olvastam őket) átszármaztattam a lassan kamaszodó korba lépett gyermekünknek, hátha hasznát veszi (úgy 15 éve) 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én a Jó kislányok, rossz kislányok című örökbecsűt kaptam 18 évesen a tíz évvel idősebb partneremtől. Visszagondolva nagyon gáz, akkor nem éreztem annak. Mondjuk sokat tett azért, hogy a gyakorlatban is megismertesse velem az öröm képességét, de akkor is gáz egy ilyen könyv.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Valószínűleg ha a kapcsolatunk ELEJÉN kapom a könyveket, én sem érzem gázosnak, már csak azért sem, mert igazából eléggé jóhiszemű voltam még 25-30 évesen is, és hitem abban, hogy együtt kvázi megváltjuk a világot, és tökszuper házaspár leszünk a sírig, meg minden.

        De tizenix év együttlét után már nem annyira. Főleg, hogy ez egy újabb kötelességet/felelősséget jelentett volna NEKEM.

        Kedvelés

      • Ezek a finom, burkolt üznetek! Anyósom tavaly karácsonyra a kicsi fiának a Szeresd önmagad és mindegy, kivel élsz című könyvet adta (bioenergetic kiadó a használható ezotéria). Merész.

        Kedvelés

      • Én azt olvastam, és akkor (másfél éve) elég jónak tűnt. Nem hülye az a nő, csak nyilván meg sem pendít olyan témákat, amik itt a blogon szerepelnek (hímsovinizmus, rendszerszintű nőalázás). Viszont érdemes elolvasni, mert nem teljesen hülyeség.

        Kedvelés

  111. Nagyon kemény amiket leírtatok, respect !!!

    1.nárcisztikus exem
    ” Ha képes lennék érezni se tudnálak szeretni, mert számomra nem vagy szerethető, probléma van a jellemeddel”(ekkor már tudta,hogy tudom h mi a baja)
    ” Gyenge vagy, életképtelen vagy, rámakaszkodtál mert kellett neked 1 férfi”(itt is-fordítva volt….mikor már nem tudott belőlem többet kiszívni,akkor hagyott el….)
    ” Nélkülem nem tudsz majd boldogulni”(szintén)
    ” Te nem vagy normális, nem lehet mindig mindenkivel őszintének lenni, ez nem normális…folyton csak vitázol,keresed a konfliktust,senki nem kedvel téged,anyám sem,a barátaim sem…én bezzeg mindenkivel jól kijövök,nekem fontos ,hogy mindenki kedveljen “(mikor szembesítettem vele,hogy hazug és manipulativ)
    ” Olyan dolgokra jöttél rá, amikre sose szabadott volna, nem bírom elviselni,hogy ennyire ismersz” (mikor játszmázott,hogy elhagy)
    ” erőszakos vagy, undok vagy, elviselhetetlen vagy,nem vagy igazi nő,kiherélsz engem” (mikor már nem tudott érvelni,mert nekem volt igazam,átváltott áldozatba)
    ” nem tisztelsz,az én problémáim sose problémák, bebörtönzöl,elszakítasz a barátaimtól,ha itthon lennék is beteg lennél, nem lennél kisegítve,ez viszont 1 hónapja le van szervezve,mit akarsz még,hoztam gyógyszert” (mikor fel mertem róni neki,hogy 42 fokos lázzal,betegen otthagy es elmegy teljesítménytúrára)
    ” most akkor mondjam le a bowlingot és maradjak itthon veled,mit fognak szólni a többiek?!”(gazdasági leépítés miatt elküldtek a munkából és sírva mentem haza)
    “Folyton csak bántasz,nem vagyok elég jó neked…bezzeg te tökéletes vagy,persze csak nekem van hibám,jólvan,mára eleget beszélgettünk”(elmondtam neki,hogy baja vanés menjen kezelésre)
    “Én próbálkozom,de neked semmi sem elég,erőszakos vagy”
    “Én igyekszem,agresszív vagy”
    “Rengeteg hibád van, nem hiszek benned, képtelen vagy a változásra ”
    ” Még a doktori címed sincs meg és már nincs is munkád, hatalmas nyomás rajtam,hogy rólad gondoskodni kell, én egyenlő szerelmi partnert keresek”(már van 1 diplomám,a 2at most csinálom és akkor vesztettem el az állásom, csak miatta es az o keresere koltoztem el masik varosba,mert o ott talalt munkat….)

    Külön vicces,hogy elhagyott majd összejött 1 munkanélküli,diploma nélküli 27 éves zabigyerekes kiélt nővel,aki kibukott az egyetemről,majd újrakezdte és 27 évesen csak 2.éves….szilikonmell,póthaj…igazából az volt a lényeg,hogy nehogy egyedül legyen,mert boldogulni képtelen és ami a legfontosabb: az a nő még nem ismerte ki,sőt,a balga maga ajánlkozott a küldetésre ……

    2. apám
    ” nem csodálom,hogy elhagyott,én már fele ennyiert agyonütöttelek volna,mert botrányosan viselkedsz”(fent említett teremtés koronája,=megmondom ha bajom van)
    “ha ilyen hülye vagy,h ez után sírsz, akkor aki hülye haljon meg”
    ” te vagy a hülye,mert nem jöttél el hamarabb”
    ” tudnod kéne,hogy egy nőnek hol a helye,nem vagy elég gondoskodó,meg házias”
    “NAGY A POFÁD,MINDIG EBBŐL VAN A BAJOD”
    “én előre megmondtam,hogy ez lesz”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Közben rájöttem, hogy elfelejtettem bemutatkozni, elnézést érte, pótolom:)

      26 éves egyetemista, frissen kikerülve a fenti csodás 7.5 éves kapcsolatból…és fentiek ellenére még mindig szerelmes,de legalább már tudja mibe-kibe….és igyekszik dolgozni a függőség ellen, már az is nagy eredmény,hogy nem kommunikálok vele….és egyre kevesebbet gondolok rá:S
      In general rólam: szolgalelkű anya, fenti “nagyon kedves ” apa, ajnározott, előrehelyezett kisöccs (aki nem vitte semmire) ,én pedig a család nagypofájú fekete báránya….a családi részt igazából már nagyrészt feldolgoztam és elengedtem, azóta a viszonyunk is sokat javult,mert ők is segitettek felállni ebből a kapcsolati szörnyűségből…..Jelenleg ujra átmenetileg itthon lakom,míg nem lesz új állásom,mivel a fenti szépfiú kirakott az utcára,csak ide tudtam jönni.

      Azóta járok terápiára, segít valamennyit,de vannak még nehéz napok.

      Kapcsolatról: egyetem elején ismerkedtünk meg, végül odajött hozzám,táncoltunk,összejöttünk,dúlt a love: rózsa , levelek, versek, csoki,igazi lovag, kedves,udvarias,minden kivansagom lesi,minden 1 álom…kb fél év után hozzánk költözött(csodás családja nem engedte hazamenni Karácsonykor,amit nálunk töltött,azután ott lakott; apja meghalt ,anyja elhagyta és elment 1 másik országba,mind2 amikor tini volt,elvált szülők,apját alig látta,nehéz gyerekkor,manipulativ anya).
      Szóval velünk élt, alá volt minden rakva, utolsó 1 évben már valamiert furcsább volt én az államvizsga stresszre fogtam,mindig mentegettem mindenért(mondjuk utólag kielemezve végig, és utólag jöttem rá csomó mindenre,hogy mennyire manipulált és mindig az történt amit ő akart).
      Végül Pesten kapott munkát, bár én még nem végeztem,nem várt meg.
      Eleinte csak hétvégente jártam fel,vagy ő jött,majd sűrűsödtek és hosszabbodtak az ott töltött idők,nagyon nehezen bírtuk egymás nélkül(utólag belegondolva én mert szerettem, ő meg mert nem boldogult a hétköznapokban nélkülem), végül megkért, hogy költözzek fel (feladtam a diákmunkáimat), mert ez a különélés borzasztó….
      Okoskislány szónélkül egyéni tanrendet kért 2013 év élején a nappalis szakán és felhurcolkodott mint a kisangyal,leste minden kivansagat,örült,h vele lehet,mert nagyon szerette! Aztán jöttek a “pofonok”: a hős szerelmes lovag átalakult pöcsfej apa -klónná, bunkóságok,bántások,sértések hada, soha semmi nem volt elég jó, se én se amit csinálok,mondok,teszek,kinézek,volt -e rajtam vaj sapka(közben államvizsgáztam a nappalis szakomon és próbáltam tanulni a másikra, persze akkor még nem tudtam miert nem megy,ahogy egyetem alatt is nagyrészt miért nem megy a tanulás,mert kiidegel mindenesetre államvizsga kiválóan pipa,a másikból még maradtak vizsgák).
      Tobbször próbáltam vele beszélni,a végén mindig az volt,hogy én vagyok a hibás és még én éreztem magam rosszul,hogy milyen egy semmi szenny vagyok,hogy cseszegetem ezért( A hétköznapi hímsovinizmus című könyvre gyakorlatilag rá lehetne tenni a profilképét,mintha róla írták volna).
      Ezt az állapotot augusztus végéig bírtam,amikoris a betegség után,amivel otthagyott és elment túrázni betelt a pohár, robbantam,mindent a fejére olvastam,eljöttem,hazamentem UVzni és gondolkodni 3 hétre…gyötört,írt,éjjel -nappal hívogatott ,szerelmes levél,miegymás,mondtam,hogy egyenlőre visszamegyek dolgozni,legyünk barátok és majd látjuk. Visszaköltöztem vele egy lakásba,természetesen kb 1 hét múlva már újra együtt voltunk,nagyon tepert,minden faja volt,úgy 2 hétig,utána megint elkezdett furcsán viselkedni, végül boritottam a bilit,hogy én erre és erre jöttem rá konkrétan hogy ő miket csinál(akkor még nem tudtam ,hogy ez betegség,meg mi a neve),erre elkezdett sírni.majd közölte,hogy ” gratulálok,te vagy az első ember ezen a földön aki ismer”…onnantól nem is izzasztotta már magát szerepjátékkal,sokszor baromi ijesztő és sokkoló volt emiatt, mert előttem “már nem kell magát megjátszania”, olvastam,neteztem,mert segíteni akartam neki és meg akartam menteni,hajnalka sokat segített,kaptam könyveket,beszélgettünk,egyre több dologra rájöttem, próbáltam volna jó útra terelni,de minél több dologra jöttem rá ő annál kegyetlenebbül kínzott,megalázott és távolabbra lökött magától, “már nem szeretlek” és felsorolt 5 millió dolgot,amit igazából rám vetített csak ki,én meg full kiborultam,magamra vettem és mindent elhittem amit mondott,a végén már azt hittem én őrültem meg,ezt akarta velem elhitetni…..a végén már többször kaptam hazugságon, folyton terrorizált,mert tudta,hogy nincs hova mennem,5x közölte,hogy menjek el,majd pakolás felénél a nyakamba borult sírva,hogy ne menjek el.(én ekkor már nem voltam önmagam,hajnalka a megmondhatója,full sokk,rettegés,testi tünetek,depresszió).
      Végül November elején megegyeztünk,hogy hazajövök egy időre,ő meg hétvégente lejár,addig meg dolgozik magán(zéró terápia persze,csak videók,meg könyvek) én meg tanuljak,lejött hétvégén,minden jó volt,hazament,hogy jön jövőhéten,szerdán jött egy email,hogy túl sok mindenre rájöttem amire sose szabadott volna éső túl jó hozzám és szabad akar lenni…telefon,hiszti,üvöltözés,végül közöltem,hogy jó akkor szakítsunk, visszakozott,letettem és nagyon durván elküldtem dühömben,hogy ezzel az öntagadással úgy fogja végezni mint az apja,másnap felhívta anyámat,hogy elment pszichologushoz és rendbe akarja hozni a kettőnk dolgát,kiderült,hogy igazam van,komoly bajai vannak!
      Ez ment 2 hátig,telefonba hitegetett,meg sírt,hogy ő egyedül van,anyámat is,majd a 3. héten elkezdett hirtelen undok lnni és megint szidni telefonba,írásba” nem szeretlek,felejts el,életképtelen vagy,a pszichologus is megmondta,rámakaszkodtál,borzasztó a jellemed,diplomád sincs,nem vagy szerethető”…éreztem,hogy valami nem oké…..velem se volt az,10kgot fogytam a folyamatos idegtől,nem ettem,nem aludtam,testi tünetek,elmentem terápiára:érdekes,hogy a doki azt mondta,hogy nekem 1 nagy bajom van Ő és szabaduljak meg tőle,de nagyon gyorsan:S
      Rá 1 hétre felmentem a cuccaimert barátnőimmel,ott találtam a lakásban az új fenti nővel,akivel kiderült,hogymár rég havart,amikor engem még hitegetett,csak nem akart kidobni,amig a masik nem tuti,hogy ne maradjon egyedül…összetörtem,ott meghalt bennem valami,de előtte nem mutattam,jó nagy dirrel-durral elköltöztem és mindent elhoztam ami az enyém(lakás felszerelései nagyrészt azok voltak uh maradt 1 kávéfőzője,meg 1 matraca,se villa,se pohár),próbált ott magyarázkodni,de nem engedték a csajok…..én azóta nem kommunikálok vele,csak anyám,anyagiak miatt,1 büdös flegma parasztként viselkedik a nővel,aki 7 évig etette és őt is megpróbálta többször manipulálni ellenem!
      Össze vissza hazudik,naponta derülnek ki új dolgok,amikor találkozok,vagy beszélek emberekkel,hogy mennyi emberrel összeugrasztott minket ugy hogy mi nem is tudtuk,mert neki így volt jó…barátok,a saját anyja…én meg hittem neki és védtem,holott rég ő volt a hunyó,ezért meg mindenki engem rühellt….
      Még az új csaja is zaklatott,meg az ismerősei…szóval most itt tartunk….
      Sztem napról napra javulok, egyre erősebb leszek, bár néha még elkap az erős hiány,ilyenkor sírok,de már egyre rövidebb ideig tart…..remélem egyszer kijövök ebből és nem fog hiányozni…..

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ajajj…
        Ez igen hosszú lista lifegoeson. Ezért simán jár a derito mellé ásás.
        Es most radboritok két puszivödlöt!
        Ölelés neked!

        Kedvelés

      • Hát nézzed a listáját ölegem, elfél lajta pál vödölnyi puszula. Lesz mit kikupálni! De ne csüggedj, life, semmi sincs veszve, mostantól sokkal jobb lesz!

        Kedvelés

      • Lettentően köszönöm ❤
        Ölök hálám 🙂
        Hajnalka lemélem így lesz…különben ugyis tudom hogy seggbe lúgsz 😉

        Kedvelés

      • Köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad, ez nagyon kemény történet, nagyon erős vagy, és még több erőt kívánok! Üdv a blogon, maradj velünk!
        Hajnalka = Hajnalkám?

        Kedvelés

      • Köszönöm, kellet is jó sok idő,mire rászántam magam az írásra,de hajnalka és blaci nagyon meggyőzőek 😉
        Nagyon sok hasznos dolgot olvastam és tanultam innen, sok felismerés ezen írások hatására csapott meg,amikor még együtt voltam vele :S
        Köszönöm,hogy itt lehetek 🙂

        Kedvelés

      • Na, kellett nekem megszólalni 😦
        Amúgy jól esik, de ne már, itt pirulok lányos zavaromban.

        Kedvelés

      • Nem a testrészen, hanem a megfogalmazáson van a hangsúly, teee!
        Most épp borostás kicsit (nagyon), nem baj?

        Kedvelés

      • Mármint a csinos, kipirult pofikám borostás, még mielőtt megkérdeznéd :p Másom sosem borostás.

        Kedvelés

      • Nem csak, hogy seggbe lúglak, de még a csokidat is megeszem. Ez loppant lémisztő kell, legyen. És ellettentő.

        Kedvelés

      • Nagyon tetszik a nicked, az meg főleg, hogy rájöttél, továbbmész. De jó, hogy nem ragadtál benne, szültél gyereket stb! Nagyon sok boldogságot neked ezután! Gondolom, az ilyen pasikat most már széllel szemben, 10 kilométerről megismered, és ez nem rossz!

        Kedvelés

      • Hát igen, azóta kifejlődött egy “nyolcadik érzékem” és a legalapvetőbb jeleknél is bekapcsol a vészjelző,igaz,hogy elég intenzíven,testi tünetek formájában( émelygés)…de nem baj,doki mondta,hogy ez csak jó,mert védekezik a szervezetem tudat alatt,nem szabad elnyomnom…..nem szabad elnyomni, mert életet menthet,hogy ne sétáljak bele többé ilyesmibe!
        Tegnap egyébként végére értem teljesen a terápiának,doki szerint nagyon jól vagyok és nagyon büszke rám, hivatalosan is túl vagyok ezen a pöcsfejen és bizalommal tekintek a jövő felé 🙂
        Minden nap egyre szebb,jobb,könnyebb…nagyon nagy pofon volt,de már igyekszek úgy gondolni rá, hogy meg kellett történnie, hiszen csak úgy sose mentem volna át ilyen intenzív és pozitív testi-lelki változáson…..vissza kaptam a 19 éves önmagamat:)

        Kedvelés

      • Van erről egy jó bejegyzés, olvastad?

        Nem gondolnám, hogy ezért nem lehetnél jó anya amúgy.

        De, aki mondta, biztos jó apa lenne, fogadok.

        Kedvelés

      • Melyik posztra gondolsz?
        (Én azért azt hiszem egy gyereknek szüksége van arra, hogy az anyja ne olvasson szívesebben a vele való foglalkozás helyett – úgyhogy most még kihagynám az ezzel való kísérletezést.)

        Kedvelés

      • Nem ugrik be a címe, hátha valaki megsegít.

        Hagyd is ki, inkább olvass. Nekem is az lett volna a jobb anno, ha elég eszem lett volna.

        Kedvelés

      • Engem is zavarnak a gyerekek. Most különösen. Én is szívesebben olvasok és filmezek. És gyakran tartom magam alkalmatlannak. De mégis szültem. Ki a jó anya?

        Kedvelés

      • Szerintem az, aki igyekszik, de nem túl biztos magában. Aki tökéletesnek képzeli magát, az biztos NEM jó anya.

        Kedvelés

      • Ezen (Laci véleményén) most futott egy kört az agyam. Ismerek ilyet, meggyőződésésen jó anyának gondolja magát, folyton tanácsokat osztogat, kéretlenül is, ha megfogadod egyiket-másikat, önelégülten mosolyog. Nem bánt, de idegesít. A gyerekei remek gyerekek, a férje boldogtalanul hervadozik. Hát… igyekszem, maradjunk annyiban. Köszi, Laci!

        Kedvelés

      • Hát nem tudom, a gyerekei mennyi idősek, de aki ennyire mindent tud, az félő, hogy később is mindent tud majd, a gyerekei (valószínűleg) sosem csinálhatnak majd semmit elég jól, már ha a maguk kedve szerint csinálják. A másik, hogy ezek szerint kizárólag anyaként definiálja magát, ami szintén elég gáz.
        Mit igyekszel?

        Kedvelés

      • Igyekszem minden nap újrakezdeni. Rájöttem, hogy a gyerekeim alapvetően tudják, hogy szeretem őket, és ha nagy hülyeségeket csinálok is, vannak annyira rugalmasak, és érzik magukat annyira biztonságban, hogy minden este tudnak törölni és örülni nekem reggel akkor is, ha előző nap leüvöltöttem a hajukat. Azon igyekszem, hogy minél kisebb legyen a szakadék, amit át kell hidalniuk a cuki anyukájuk meg a szörnyeteg között.

        Kedvelés

      • Egy Winnicot nevű bácsi írta, hogy a gyereke pszichés fejlődése szempontjából nem a tökéletes anya a jó, hanem az “elég jó anya”, aki hagyja időnként frusztrálódni, néha “rossz”, de persze a biztonsághoz szükséges mértékben – tehát jellemzően – jó. Az, ha kiszámítható ezen a téren, persze határozott előny 😉
        Azóta ez az elmélete a fejlődéslélektanban teljesen elfogadott, alaptétellé vált – mondjuk ma már inkább elég jó szülőről beszélnek. Az a gyanúm, hogy te pont ilyen elég jó anya vagy, ezért törölnek éjszaka a gyerekek minden leüvöltést.

        Kedvelés

  114. Szülemtől :

    1. Ha nem tetszik neked itthon, akkor keress magadnak másik családot! – ezt kiskamaszként – kikaptam, mert nem 5-öst hoztam valamilyen tantárgyból, hanem csak egy 3-ast. Kiborultam, hogy nekik semmi sem elég jó … erre közölték, hogy akár el is mehetek.
    2. Azt kívánom, hogy mindazt, amit itthon csináltál, majd visszakapd a saját gyerekedtől! – ezt nagykamaszként, mert valamiért visszabeszéltem.
    3. Szintén nagykamaszként, rokonlátogatás után egy nem megfelelő megjegyzésemért éjjel 11-kor apám kirakott a kocsiból a város közepén, hogy jöjjek haza, ahogy tudok.
    4. Már gyűrűs menyasszony voltam 18 évesen, amikor apám megyjegyezte, hogy túl korán kezdett viszketni, és ezért nem bírok magammal.
    5. Felnőttként, éppen a második esküvőmre készülődve kaptam egy remek állásajánlatot, amit elfogadtam. Anyámban ekkor tudatosult, hogy még nem lesz unokája egy darabig: sokkal jobb lett volna neked, ha fiúnak születsz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nagyon kemény szavak. Tudok azonosulni sok ponton veled, de főleg az első pontnál. A szüleim elváltak, 4 éves koromban anyám hazapasszolt apámhoz, aki alkoholista volt és sokszor brutálisan megvert, főleg addig, amíg nagymamám (apám anyja) magához vett. Neki a fő nevelő eszköze az lett, hogy ha ellenszegültem, mindig azt mondta, hogy “ha nem tetszik, visszamehetsz apádhoz, vagy a facsaros szájú anyádhoz”. (Anyának arcideg bénulása volt 18 éves korában, ezért amikor mosolygott, ferdén állt a szája.) Egész gyerekkorom azzal telt el, hogy a tekintély személyek ott aláztak meg, ahol nem szégyellték. Apám ilyeneket mondott nekem: te szarházi, te átok, te semmirevaló, nélkülem semmit nem érsz. A tanáraim közül egy azt mondta, hogy alma nem esik messze a fájától, amikor a magyar tanárnőm közölte vele, hogy nagyon jó képességeim vannak és megérdemlem a támogatását. Azt hiszem, hogy ez fájt a legjobban, hogy emiatt írtak le sokan, mert a szüleim olyanok voltak, amilyenek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  115. Hú, sok ez így egyszerre, tudnám én is sorolni, de nem akarok kiakadni, így csak a párkapcsolatos eresztéssel csatlakozom:
    ex1_Neked nem áll jól a tél. (Kipirult az arcom, ő meg ilyen költői volt feszt)
    ex2_Nem illik az arcodhoz a szex.* Végre találtam rajtad valami csúnyát: a körmöd.
    ex3_Tudod, a tanulás nagyon fontos. Te is tanulj sokat (semmit nem tudott az egyébként több mint jó eredményeimről) * Megmutatom, ezt hogy kell elmosogatni. * Arra jutottam, ez most lehet, hogy lehangoló lesz, de hogyha van mennyország, akkor léteznie kell a pokolnak is. (Fel lettem világosítva.és nem akart leesni, hogy ostoba jószág. Ő szakított.)
    ex4_ * Szeretsz? Nem. (és ez után még 6 év) * (én 2 szakos egyetemista, ő szakmunkás) Neked az iskola csak átmossa az agyadat. Az ottani ismeretek nem a valódi tudásról szólnak…(és ez sokféle verzióban). * Értékesek a nők is, csak nem juthatnak el egy bizonyos (spirituális) szint fölé. (ezt dogmatikusan vallotta, egyébként olvasta, és itt már kapiskáltam, hogy mi a helyzet) * Én nem tudnék olyan jól mosogatni, mint te. (értjük. én akkor sajnos nem eléggé). * Ne visítozz. (ez volt az én kiabálásom, reakcióként az ő passzív agressziójára).

    A szilárdos balhét is olvasom, és egyébként ex4 is teleolvasta magát a spirituális irodalomból, és a kritikátlan gondolkodásával sikeresen megideologizálta velük – ő is – a saját hatalomvágyát. Ez viszont legalább már látványos volt…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  116. Visszajelzés: hájlájc | csak az olvassa — én szóltam

      • Mert aludtam este hazafelé a buszon, mellesleg épp a négygyerekes legjobb barátnőmmel konzultálunk a gyerekekről (én óvónő vagyok, ő anya, és az a fajta, aki sose akart gyereket, mondván, nincs férfi a világon, akiben meg lehet bízni, ő meg magának nem szül – aztán talált olyan férfit, akinek mégis )

        Kedvelés

  118. Ex a jelenlétemben, félrészegen, férfiaknak dicsekedve: (előzmény, fikázzák azt, akinek négy lánya van) Te is csak fiúkat tudsz csinálni! Nem, én tudok lányt is! (Amellett, hogy ezt senki a családból se tudja.) Na szóval itt áll meg az eszem. No és persze én nem tettem rá nézve hasonlóan kínos megjegyzéseket, bár tudnék.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  119. “Maga az egyetlen gyereke?” – pszichiáter, osztályvezető főorvos nekem, anyám füle hallatára, amikor bent ültem a rendelőjében anyámmal, néhány nappal a majdnem sikeres öngyilkossági kísérlete után. Akkor már kerek egy éve kezelte anyámat az egyetlen tesóm sikeres próbálkozása után.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A fenéért nem kötelező egy pszichiáter számára minimum egy kőkemény önismereti tréning, szakpszichológusokkal, kőkemény “alkalmassági” vizsgálattal EQ terén?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hát lehet, hogy most már igen, elhiszem, de félek, hogy nem túl régi fejlemény. Ez egyben kérdés is, mióta van ez így? Meg hát elvben, és kérdés pl. az önismeret hatásfoka. Jó, tudom, ma már asszem minden segítő foglalkozáshoz kell némi ilyesmi, de beszéltem egy leendő szocmunkással erről, kétségbeejtő, amit az önismeretről mesélt.

        Kedvelés

  120. – Apám: “Meg kell mondjam, én nem vennélek el feleségül.” – Miután mondtam, hogy nem vasalom a párom ingeit, nem főzök rá minden nap, csak amikor kedvem tartja, megosztjuk a takarítást stb.
    – Exem: “Ezt nekem nem is kellene kérnem, neked kellene, hogy belülről jöjjön.” – Miután megkért, hogy főzzek rá minden nap. Az én reakcióm az volt, hogy mivel az nekem nem hobbi, alapból nem csinálom, az kb. heti 7 óra. Ha cserébe takarít, bevásárol és mos, akkor benne vagyok.
    – Exem: “Ha nem lennél ennyire kövér, akkor nem esne nehezemre megbaszni téged.”
    – Anyám: “Egy nő ne legyen parlamenti képviselő. Ha befolyásolni szeretné a dolgokat, azt képviselőnéként is meg tudja tenni. Hidd el, sokszor a feleségek döntik el és befolyásolják hátulról, szép csendben a dolgokat.” Ugyanez pepitában vegyész- ill. építészmérnökkel.
    – Apám: “De jó, hogy ezt választottad szakiránynak. Legfőképpen azért, mert így nem lesz gond gyesre menni több évre és aztán visszatérni dolgozni.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “- Exem: “Ezt nekem nem is kellene kérnem, neked kellene, hogy belülről jöjjön.” – Miután megkért, hogy főzzek rá minden nap.”
      Ja, mert a nők genetikailag szolgaként jönnek a világra, ebből következik, hogy az ingyencseléd szerepnek nagyon örülnek. Ez tehát nem igazságtalan elvárás tőlük, mert nekik ez csupa öröm sőt kikapcsolódás, amit hobbyként szeretnek végezni (szórakozás és pihenés helyett is így töltődnek fel). Aki nem akar (önkéntesen persze) egy férfit szolgálni mosolyogva és könnyedén, mindenféle elvárások nélkül az nem is nő.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Pontosan így. Az nem is nő.

        Aztán az a ciki – persze csak én érzem annak -, hogy ez az ingyencseléd szerep annyira evidens, hogy a családban mindenféle szégyenérzet nélkül beszélnek róla a férfiak. Az öcséim is.

        Kedvelés

      • Ez a szöveg nekem is megvolt, és még az is vicces volt benne, hogy egy olyan pasi mondta, akivel nem is jártam soha, “csak” szexeltünk. (Ő úgy fogalmazott, hogy lehetnék gondoskodóbb.) Ez simán arcpálma-díjas azért.

        Kedvelés

    • Honnan veszi a kedves papa, hogy hozzámennél egy olyan emberhez, mint ő? Egyáltalán, honnan veszi, hogy életcélod BÁRKIHEZ hozzámenni, hogy csak úgy tudod elképzelni az életed?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Az alap, hogy rendes ember meg akar házasodni és gyereket akar. Miért akarnék én másmilyet, mint ő? Mi a baj vele?

        Bár bevallom, nem mertem feltenni neki az első kérdésed. Nem akartam megbántani…

        Kedvelés

      • Igazad van, helyes a döntésed. megbántani csak neki van joga, nem elég, hogy férfi, de még szülő is, kettős előjog.

        Kedvelés

  122. anyamtol: majd remelem visszakapod a sajat gyerekeidtol amit nekem ki kellett allnom miattad (kamasz voltam, visszauvoltottem, tobbszor is). nem fogom visszakapni. nem lesz gyerekem.
    ronda vagy, csinalj valamit az arcoddal (pattanasos voltam). sose mondta meg mit, sose vett semmit, sose vitt el sehova, soha nem volt zsebpenzem
    veled senki se birja ki – azert van aki igen, amugymeg nyasgem
    banj vele jol ez egy jo pasas (azaz hogy mar igy is jobbat kaptam mint megerdemeltem es mert az elozot – aki egy manipulativ seggfej volt – elhagytam)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  123. Gyomrot és öklöt görcsberántóan gúnyos arckifejezéssel és hanghordozással apám: “Na, a női egyenjogúság…” – annyira teátrális, amennyire csak tőle telik, és várja a tapsot.
    Szitu: férfimunkák hada másik apámkorú férfirokonnal, a keresztapámmal. Nekem csinálják. Laminált parketta, apám azt mondja, tudja, hogy kell, de még nem csinálta, a sógor már igen, ebben inkább ő legyen a főnök. Engem érdekel, hogy kell, mellétérdelek, megfogok egy lapot, először nem jó szögben teszem oda. Ekkor hangzik el a fenti mondat. Remélem, mind látjátok az összefüggéseket.
    Keresztapám reakciója közben: megmutatja, hogy kell, mire kell figyelni, hogy passzoljon, ne törjön, megpróbálom, sikerül. Aztán egy másik is. Örülök. Ő is ugyanolyan patriarchális közegben él születése óta, mint apám, és ha megkérdezik, biztosan szentségel a feminizmus szó hallatán is, de valahogy mégse gondolja, hogy 1. ő úgy született, hogy meg tudta csinálni, 2. én ne lennék képes megtanulni.
    Egyébként a nagyapám is ilyen volt, minden elvi megfontolás vagy ideológiai háttér nélkül, sőt, ellenére. Rengeteg fiús játékot játszottunk, az egyik kedvenc szórakozásom a mamával való főzés, kötés és varrás mellett a szögelés volt papával. Léc, szögek, kalapács, és fogó, hogy ha mindet bevertem, kihúzhassam és kezdhessem újra. A női egyenjogúság, phö.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  124. “Bár mentem volna moziba, ahelyett, hogy gyereket csináltam volna. Ha a mai eszemmel választhatnék, egy akkorát sem szülnék, mint a gyüszü.” – És ezt majdnem naponta, éveken át, úgy, hogy apám halott volt, és tényleg, de tényleg nem volt hová menni. Aztán csodálkozott, hogy tizenkilencévesen eljöttem egyetemre, és soha nem költöztem többé haza. Halála előtt egy nappal összevesztem vele, és kimondtam (igaz, csak magamnak), amit évek óta nem tudtam, hogy jön nekem egy qrva nagy bocsánatkéréssel. Nem úgy lett.

    És akkor, hogy legyen egyenlőség:

    “Te egy szarházi, maszlag, trehány ember vagy, aki mellett egy nő sem fog soha megmaradni. Nem csoda, hogy elhagyott a lányom, mert te csak a filozófiához értesz. Bezzeg én mindent hordtam nektek, míg ti mindketten vertétek a ….otokat. Nem érted, hogy filozófiával egy nőt sem lehet megtartani?”. – ez az apósom volt, azon a napon, amikor otthontaláltam a feleségem a félmeztelen szeretőjével, és elkeseredve felhívtam, hogy nem, nem akarok válni, de ezt már nem bírom.

    Nem mondom, hogy nem AKAROM elfelejteni, de az biztos, hogy nem TUDOM. És rettenetesen fáj, valahányszor eszembejut mindkettő (fizikailag értem, most is fájt, ahogy leírtam).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Csineva!
      kérsz csokit?

      és az após felhívása: nekem friss élményem, hogy segélykiáltást idéztem a zuram szüleihez és egész pályás letámadásba kezdtek (úgy tűnik a reakció ugyanaz, mint a te apósodnál)

      milyen emberek ezek? emberek egyáltalán? nyilván bajban voltál, voltam, válságos, kiélezett helyzetben fordultál, fordultam hozzájuk. és akkor ők ezt arra használják , hogy még jobban lenyomjanak, alázzanak, hánytorgassanak, vagdalkozzanak??? döbbenet, hogy milyen mély kút az ember lelke.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  125. Első szerelmem: Szerintem te nem is vagy depressziós, csak kellett egy jó kifogás, hogy ne kelljen házimunkát végezned.

    Anyám visszatérő poénja kisgyerekkoromból: ha rossz leszel, visszaküldelek a gyerekotthonba, ahonnét hoztalak! Hogy miért poén? Mert igazából nem örökbefogadott gyerek vagyok, hanem saját szülés.

    Testvérem: szerintem igazából te nem is vagy nő. Mert nem akartam próbafülkében hatnál többször átöltözni. Szintén ő közölte velem, hogy nem kellett volna fiatalabb pasivak kezdenem, mert pár éven belül garantáltan elhagy egy húszévesért. És megtiltotta nekem, hogy második gyereket szüljek, mert ő nem akar majd anyagilag tönkremenni abban, hogy muszáj neki engem a hülyeségem miatt támogatni amikor majd a pasi elhagy minket.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  126. Nekem nem mondatom van, hanem tett, ami nem nagy dolog, de soha, sehol, senkinek nem beszéltem még róla, és elegem van a cipeléséből.
    Tini koromban, mikor nőni kezdett a mellem, még igen picike volt, de már dudorodott a pólók alatt, akkor az apám rendszeresen belecsípett, és azt mondta: Zöld dió! És jókat kacarászott a saját poénján.
    Arra kérlek titeket, hogy őt ne minősítsétek, mert akkor önkéntelenül is védeni kezdem magamban, és most arra volna szükségem, hogy végre haragudjak rá.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nem tudom, hogy fontos-e most, hogy mi van túl rajta. Amikor a harag ideje van, meg lehet élni.
        Saját tapasztalat: nekem utána megnyugvás jön. A harag elengedése, felszabadulás, hogy nem kell a terhet, amit a másik rám tett, tovább vinnem.

        Kedvelés

    • És milyen hatással volt ez a későbbiekben rád? A testeddel való viszonyra, a szexhez hogy állsz? ne írd ide, de szerintem érdemes ezeket forgatni, és ha ott van valami nemjónak a gyökere, akkor talán haragudni is fogsz, na, az igazán megtisztító, ami utána jön. Legalábbis én szeretek haragudni, az egy nagyon tiszta érzés, a mentegetésen és empátián túl vagy innen. Utána lehet megbocsátani vagy nem megbocsátani, de legalább ki lesz mondva.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Akkor az volt a hatása, hogy görnyedten jártam, minél jobban előre hajolva, hogy ne legyen feltűnő a mellem. Persze ezért is sokat basztatott, hogy hogy nézek ki, mint egy öregasszony, meg ilyenek. Utána ez átcsapott a másik végletbe, rossz ribanc lett belőlem, faltam a férfiakat, kipakolt cicikkel jártam, míg meg nem ismertem a férjem, akivel begyógyítottuk a sérüléseimet észrevétlenül. A szex teljesen rendben van, néha ezért ufónak is érzem magam, mert rendkívül élvezem, sokat nevetünk közben, semmi görcs, és mindent meg tudunk beszélni. A görnyedt testtartásom azonban megmaradt. De már szerintem az izmaim, a gerincem miatt. Büszkén viselem a nőiségemet (ebben is a férjem segített), de azt a sok éves kínlódást nem tudtam még megbocsájtani.

        Kedvelés

    • Csak nem Monspart Sarolta az anyósod? Ő hangoztatja ezt, hogy a nők tehetnek a magyar férfiak tunyaságáért és ebből adódó korai halálozásukért ill. betegségeikért, sőt még az alkoholizmusukért is, meg hogy azzal is eltesszük a férjeinket láb alól, hogy halálra etetjük őket.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • valahol olvastam, hogy a dohanyzas sulyosabb fuggoseget okoz mint a heroin.

      amugymeg minden karos szenvedelyrol annak kell leszoknia aki benne van. a csalad max(!) tamogathat.

      anyoska megtanulhatna vegre a felelosseg korrekt elhelyezeset (a fiacskajara, aki raszokott es aki nem szokik le). TE nem tehetsz rola. Pont.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • En mint regi eros dohanyos ugy tapasztaltam, hogy az igazi elhatarozas megszuletese a legnehezebb. ( hiszen annyira jo cigizni es annyira szeretunk, kis szertartasok, kave nem megy cigi nelkul stb, legalabb is ezt hisszuk) Az elso nehany nap nagyon kritikus mivel en peldaul elgedett voltam magammal, hogy mar 3 napja nem gyujtottam ra es mi lenne ha most meg is ragyujtanek, csak egyszer…? A kisertes ott van, arrol nem is beszelve, hogy az idegrendszerem teljesen szetcsuszott. Mindent es Mindenkit utaltam, tul erzekennye valtam, de szerencsere egy honap utan kezdtem visszarendezodni. Mar regota jol vagyok es ra kellett ebrednem, hogy egyaltalan nem volt jo dohanyozni. Sok mindentol megfosztott, ellustitott de lehetne meg sorolni…
        Tobbnyire nem dohanyzo partnereim voltak, azt a torturat, napi 10 fogmosas, tobb csomag rago, csakhogy a csokolozas ne egy remalom legyen a masiknak…
        Azt hiszem en mar nem tudnek megkivanni egy nikotinos csokot.

        Kedvelés

      • Köszi Ellie, ezt ma már én is így gondolom, de szerelmünk hajnalán, zsenge és naiv 19 évesen, ez azért ütött.

        Férjem azóta egyébként letette a cigit, magától. Büszke is vagyok rá iszonyatosan.

        Kedvelés

    • Férjem keresztapja nyomasztott azzal, természetesen elegáns doktorúrhoz illő virágnyelven, hogy miért nem zárom be a “szobám ajtaját” addig, amíg a férjem le nem szokik a dohányzásról.
      Na most erre mit lehet mondani…?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • ha mar keresztapa es ha mar _annyira_ aggodik, akkor meg lehet ot kerdezni, hogy O hol volt amikor a ferjed raszokott a dohanyzasra…

        Kedvelés

  128. Egyszer egy barátnőm mondta valami teljesen ártatlan helyzetben viccelődve, hogy pofátlan mázlista vagyok… ez megragadt és minél többet látok a világból, annál inkább annak tartom magam. (Minél több embert ismerek, annál jobban szeretem a…z aranyhalainkat. Kutya nincs.)

    Én itt elvagyok a sarokban a majdnem teljesen gyógyult, évek óta tünetmentes kis komplexusommal, és néha ismeretlenül is bőgök azokon, amiket ti írtok.

    Nekem egy ilyen mondatom volt – “Téged máshogy szeretlek, mint az öcsédet.” Mondta ezt egy 60 év körüli, kedves, finom úriember, család barátja, én meg pót-nagypapaként szerettem és rajongtam érte. És aztán mellém ült és azt hiszem átkarolta a vállamat vagy ilyesmi, nem emlékszem pontosan. Pici korom óta ismertem és mindig ölelgettem, de itt már 1. tizenhat éves voltam, 2. elhangzott ez a mondat. Eltartott egy darabig, amíg leesett, hogy mi ez, na és akkor elég vacakul éreztem magam, nagy csalódás volt.

    És a legrosszabb az, hogy a testem válaszolt az érintésére, előbb, mint hogy az agyamig eljutott volna a jelentése… és akkor még azt sem tudtam, mit érzek (egész addig nem tudtam, amíg nem lett később szexuális kapcsolatom). Jaj de jó volt ezt így leírni. A sztorit sokan tudják, de ezt a részét nem, önmagam előtt se mondtam ki sokáig.

    SEMMI nem történt, mármint fizikailag. És mégis hónapokig rágtam magamban, mire elszántam magam és megírtam neki levélben (basszus), hogy tudom, mi volt ez és köszönöm, nem kérek belőle. Kíváncsi vagyok, őrzi-e azt a levelet.

    Ráadásul amikor a szüleimnek elmondtam, még én kértem, hogy ne haragudjanak rá. Apukám reakciója – elmélázott, hogy az ő kislánya már ilyen felnőtt, nem is gondolta volna.(Már hogy valakiben ilyen reakciót ébresztek, gondolom.) Anyukám meg elmondta, hogy őt is zaklatta a nagynénje férje, ennek a nagynéni vetett véget rövid úton. Hát a jó büdös kurva életbe. Igenis haragudni kellett volna. Mert ha csak verbálisan is, de ez egy ronda dolog volt, nem pedig a világ rendje. Itt ül az ölemben egy öthónapos lány, és csak remélhetem, hogy vele nem fog ilyesmi történni. De ha mégis, remélem, hogy elmondja. És én semmiképpen nem hagyom, hogy ő érezze rosszul magát.

    Huh, köszönöm. Megyek vissza olvasgató módba.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  129. “Maga annyira elcseszett, hogy jobb, ha erről nem nyilatkozik.”
    (válasz egy gúnyos megjegyzésre a piedesztálról elharsogott női szerepelvárásokról)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  130. “Te is csak baszásra kellettél.” – Nagy szerelmem vágta a fejemhez szakítás után. Miután hónapokig próbáltam mellette állni, és támogatni a szexuális gondjával kapcsolatban, annak ellenére, hogy hazudott róla, ami miatt a sürgősségi nőgyógyászaton kötöttem ki. Ez utóbbit azóta nem mertem elmondani kb senkinek.

    “Nincsenek is barátaid, senki se szeret.” – Ugyanő. Előzmény: egy hat évig tartó, bántalmazó párkapcsolatból sikerült előtte kilépnem, nagyon magamba zárkózva, félve az emberektől. Nagyon kevés embert mertem igazán közel engedni magamhoz, ami őt nagyon zavarta.

    “Úgyis miattad fogok meghalni.” – Apám, tizenéves koromban sokszor. Kitűnő tanuló és csendes jókislány voltam mindig, hogy büszke legyen rám. Éjjeleken át ültem bőgve az ágyamban magamat hibáztatva, míg hallottam, ahogy fulladozik a köhögéstől (láncdohányzott egyébként).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Már megint egy nő érez szégyent egy pasi hülyesége miatt. De tipikus! Nem a tied a szégyen!
        Tudom, ez nem így megy, hogy valaki (na ráadásul egy férfi) jól megmondja, és neked elmúlik, de többet nem tudok tenni, pláne nem online. Még mondhatok okosat: szerintem fordulj szaksegítséghez.

        Kedvelés

      • A vicc az, hogy tudom, mennyire tipikus. Mint ahogy az is, ahogy utána nyom nélkül igyekeztem eltűnni a közös ismeretségi körből, amit imádtam. Mégís bénít.

        Szaksegítség volt, van, szép lassan haladunk (csak néha dühös vagyok a világra, hogy ennyire lassan).

        Még egy, ha már bennem van, hadd menjen:
        “Mindenki azt mondja, ne foglalkozzak már többet ezzel a hülye vén kurvával.” – Szintén ex. Huszas éveink végén voltunk, én két évvel idősebb. Előtte pár nappal meséltem neki, hogy nehéz a családi nyomással együtt élni, ahol már mindenki házasságot, unokákat tervez nekem már legalább húsz éves korom óta, és mennyit hallom otthon a kifutsz az időből borzalmakat.

        Kedvelés

      • “A vicc az, hogy tudom, mennyire tipikus.”
        Ez még akár erőt is adhat, vagy legalábbis megkönnyebbülést. Hogy nem te vagy a hülye, hogy sok más emberrel is megtörténik. A sorstárs közösségek egyik ereje ez. A másik persze az, hogy látsz módszereket, amikkel ők meg tudtak küzdeni a démonokkal – nyilván nem a te megoldásaid, de lehet ötleteket kapni.
        Igen, rohadt lassú. Sokszor legalább annyi idő, mint amennyibe az került, hogy a gödör mélyére kerülj. De már felfelé mész, ezt ne feledd!
        Exre már nem is mondok semmit, a szarjon sünt az egyetlen, de az meg már elcsépelt, egyébként is túl enyhe.
        Családi nyomás – no akkor jó kis támogató háttered lehetett, van összefüggés esetleg a gyerek-/kamaszkorod és a két bántalmazó kapcsolatod között (mert a második is az volt nyilván)?

        Kedvelés

      • Laci, sajnos nem ad, inkább tehetetlennek érzem magam tőle. Látom, hogy egy értelmes, jó közösségben a másik fél él, jól van, és magasról tesz a történtekre, a közös barátok, ismerősök szemében pedig ő az, aki mindig odafigyel mindenkire. Én eltűntem onnét, nagyon kevés kivételtől eltekintve senki nem keres, de belül üvöltök a magánytól és a szégyentől. És ami a legrosszabb, hogy közben ő is borzasztóan hiányzik, amiért nagyon dühös vagyok magamra.

        Családi támogató háttérhez még két mondat. Összefüggés? Igen, nyilván van. Csak a megoldást nem látom.
        Apám: “Anyád is majdnem meghalt miattad!” – Születéskor valami félrement, anyu majdnem elvérzett, engem újraélesztettek.

        Testvér “Ez egy tökéletes család lenne, csak Te nem kellesz bele”. – sokadik próbálkozás annak megbeszélésére, hogy valami nem jó, nem érzem itt jól magam, de szeretném, hogy mindenkinek jó legyen.

        Kedvelés

      • “Látom, hogy egy értelmes, jó közösségben ”
        Ezért javasoltam sorstárs közösséget.
        Családi háttér ismerete: hát ebben a helyzetben már nem segítség, talán azért annyiban igen, hogy ne magadat vádold. Nem vagy lúzer, sem tehetetlen. Dolgozol magadon – persze ennek a munkának is része a családi háttér szerepének tudatosítása.
        Kérdés: tényleg fontos neked, hogy a családban mindenkinek jó legyen? Mi van, ha csak annyira tartod a kapcsolatot velük, amennyire még neked elfogadható, kényelmes?

        Kedvelés

      • Sorstárs közösség, így már értem, világos. Csak a megtalálás, az ott való megnyílás nehéz és ijesztő. A program olyan jól működik, hogy már itt is gyomorgörccsel nyitom meg a kommenteket, pedig a józan ész tudja, hogy pont egy ilyen helyen nem kéne olyan erős ítéletektől tartanom, mint amiktől félek.

        Család – jó kérdés. Kívülről a sikeres család, élsportoló testvérrel (a fenti mondat az övé). Én meg őrlődöm, hogy én vagyok-e helikopter, annyi helyről hallom, hogy érezzem magam szerencsésnek, hogy mindent megkapok. És ez valóban így van, anyagilag. De amint arról lenne szó, hogy távol menjek tőlük, bekapcsol bennem a jókislány- és a nemvagyszerethető-program. Az előbbi bűntudatot kelt, mondván, hogy ők mindent megtettek értem, hálátlan dög vagyok, a második meg arról szól, hogy a végén jól egyedül maradok, ha innét is kilépek. Ezt pedig nagyon jól táplálta két bántalmazó kapcsolat, és az alattuk való bezárkózás. Ezen dolgozom most.

        Kedvelés

      • Nem tudom, te hol találhatsz sorstárs közösséget, de a neten utána lehet járni, gondolom a NANE is segíthet. Nagy előnye, hogy ott aztán egészen nyilvánvaló, hogy nem ítélnek el, sorstársak.
        Ó basszus, a családod! Hiszen egy az egyben ugyanazt csinálják veled.
        Mindent megkapsz anyagilag – ezt nem értem. Mármint régen megkaptál mindent, vagy hogy?
        Egyedül maradsz: ez egy örökös fenyegetés. De mi van akkor, ha egyedül maradsz? Erős vagy, életképes. Mi történhet, ha egyedül maradsz? Végre biztosan jó társaságban leszel, nem? Nem az a tragédia, ha egy kicsit, míg összeszeded magad, egyedül maradsz, hanem az, ha ezeket a lelki bántalmazásokat átéled. Nem?

        Kedvelés

    • “Nincsenek is barátaid, senki se szeret.” – Ennél a mondatnál, mintha ostorral vágtak volna végig rajtam.:'( bőgök
      Pontosan ezt hallgattam én is, több forrásból.
      Nem mondom, hogy tudom, mit érzel, csak azt, hogy nagyon veled érzek:(
      És igen is szerethető vagy!
      és: Úristen, hogy lehet ilyet a másikhoz vágni?!?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Köszönöm. Én is bőgtem. 🙂 Az egyik legokosabb embernek hittem az életemben, és minden szavát elhittem neki. Remélem egyszer majd sikerül ezt tényleg múlt időbe rakni. 🙂
        Jól esik, amit írsz nagyon. 🙂

        Kedvelés

  131. Ok, most leírom ide, hátha segít. Sajnos valami annyira ki van tekeredve bennem, hogy nem tudok azonnal haragot, dühöt érezni. Leföldelem az érzéseket. És ordítani sem tudok. Kipróbálom, hátha a nyilvánosság segít. Olyan érzés amúgy (most tördelem a kezem, rágom a körmöm, meg hasonlók), mint anno pszichológia gyakorlaton, mikor a csoport körbeállt, egyvalaki középre, és ugye dőlhetett bármerre. Ó, basszus, már húsz éve volt, és annyira akartam, de nem mertem középre állni, pedig talán jót tett volna. Azóta is visszatér a kép, hogy középen TÉRDELEK, és végre valahogy feloldozódom. Pedig nem is tudom, mi alól.)
    Elnézést, de most több mondat lesz.

    Anyám:

    – genetikai selejt vagy
    – majd lefogysz, és a hajaddal meg csinálunk valamit. dauer, vagy szín. (14 évesen. most nézve a képeket, semmi baj nem volt velem. de akkor elhittem, hogy nem lehet így kinézni)
    – a te alkatoddal? hát még kövérebbnek látszol..
    – innen egyszer lehet elköltözni (összejöttem a mai férjemmel, és oda költöztem. huszonéves egyetemistaként. kb. egy hétre rá már tudtam, hogy iszik. és kb. két hónapra rá, hogy nős, csak szerinte a papír nem számít.. nem mertem a szüleim elé állni, hogy visszamennék)

    Anyós
    – na most örül a volt I, mert a férjed nem bírja a gyereksírást, téged is hamar el fog hagyni. (szülés után két órával, első gyerek)

    férj:

    – ha lefogynál húsz kilót, büszkébb lennék rá (fogytam kb. ennyit, és szava nem volt, ill. még húsz kilótól furán mutatnék)
    – nem társkeresőt néztem. szexpartnert (bizonyítva, hogy legális, amit csinál)
    – szebb volt nálad, vékonyabb és fiatalabb. ráadsául jobb az ágyban (ezt elbűvölésnek szánta, hogy mégsem hagyott el érte. hát bárcsak)

    – egy sporttáskával jöttél.. (kell magyarázni? )
    – nekem úgy is jó voltál, hát akkor is megd…lak (párhuzamban az elsővel)
    – mi lenne veled nélkülem?
    – hát kinek kellenél ?

    –

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az én mondataimra figyelj, mert azok az igazak:
      – nagyszerű nő vagy
      – van 6 tökéletes gyereked, te tehetsz róla, hogy ilyen szuperek
      – jól nézel ki, sokat futsz, büszke lehetsz magadra
      – okos is vagy
      – bárcsak jobban mernél hinni magadban!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nem elég ezeknek a főbelövés.
      CSak az utolsó mondathoz:
      1. Miért ne kellenél valakinek? Nyilván pont attól fél, hogy nagyon is kellenél.
      2. És egyébként is, kit érdekel? Miért egyedül nem vagy értékes, nem vagy elég, nem lehetsz boldog?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon jól tudta az a féreg, hogy hol fáj a legjobban, mik a másik félelmei. és nem félt használni ezt a tudást. Régi, jól bevált módszer emberek sárba tiprására.

        Kedvelés

      • Persze, jogos, a fő oka a mondatnak a sárba tiprás, elbizonytalanítás. De szerintem ott van mögötte a félelem is. Ha az áldozat kiemeli a fejét a sárból, mindjárt jön a félelem, hogy teljesen feláll.

        Kedvelés

      • Gondolom, ahogy az összes agressziót, ezt is a félelem mozgatja.. Csak úgy tud ő a vízen járni, ha senki nem veszi észre, hogy a másik vállán áll…

        Kedvelés

      • Még ő maga sem Sőt elsősorban ő maga nem. De az elnyomott sem, mert vele meg elhiteti, hogy tk. épp őt akarja kihúzni a víz alól.

        Kedvelés

  132. Azt mondta a súlyosan bántalmazó férjem / csúcsgazdagságban, nagyautóban, szaunában, nagy kertben, gyönyörű festmények közepette …./ hogy ha el merem hagyni, ott fog bántani, ahol a legjobban fáj majd nekem. Azóta is megőrülök a tudattól, hogy nem voltam elég körültekintő. És megtette.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Hogy az ilyen miért nem jár úgy, mint a vas.
        Mi van veletek, mi lett belőle? Már ha akarsz egyáltalán beszélni róla.

        Kedvelés

      • Éva kért többször, hogy írjam meg, de nem akarom.
        Épülgetünk, de soha nem leszünk százasok úgy érzem.

        Kedvelés

      • Teljesen megértem, és ne haragudj, ha túl indiszkrét voltam.
        Szerintem senki sem teljesen százas, nem baj az. Elég, ha képesek vagytok a boldogságra és működőképes, önálló életet tudtok élni, ez azért biztos sikerül. Nehéz munka, tudom. Sok sikert hozzá, remélem, van segítségetek!

        Kedvelés

      • Vannak amik soha nem gyógyulnak be, és meg kell tanulni velük együtt élni. Ilyenkor sajnálom, hogy valóban csak egy életünk van és nem tudod törölni a programot és mindent újrakezdeni. Miközben nézheted a lányodat, és a szemében néha elkaphatod a szomorúságot.

        Kedvelés

    • Persze, elvégre a a kígyó teljesen képtelen minden alattomosságra. Más kérdés, hogy a kígyó azért, mert egyszerűen buta hozzá, de a hasonlat szempontjából ez lényegtelen.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  134. majd mmegtudod te is milyen ha egy ilyen gyereked van (gondolom arra utalt hogy nem volt mindenbol otosom es idonket jol visszzabeszeltem es kamaszkent tenyleg csunyacska voltam) – megoldottam am a problemat; nem lett gyerekem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  135. Sok évvel ezelőtt a nőgyógyász megállapította, majd rezzenéstelen arccal közölte, hogy nem lehet saját gyerekem. Nem tudok majd teherbe esni, és ha valamilyen csoda folytán mégis, nem fogom tudni kihordani a babát. Nem kell magyaráznom, hogy miként éreztem. Tudta ezt a helyzetet az egész család, nem volt titok. Majd egy vita alkalmával a sógornőm rámköpte: “Majd ha te is képes leszel gyereket szülni, majd akkor megtudod…, stb.” Szólni nem tudtam, csak felálltam, elköszöntem. Hazáig zokogtam. Akkor jártam utoljára náluk. Ennek 9 éve.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  136. “én csak azt szeretném ha a te életed végre sínre kerülne” (anyám, ma a telefonban)

    hát en meg teszek rá, hogy ő mit szeretne, nem azért élek hogy a szomszédasszonynak dicsekedni lehessen velem!
    lehet hogy kevésbé jó az állásom, de én jobban szeretem, és ez számít.
    nem tartozom senkinek, magamat tartom el.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • ez egy nagyon jó kérdés! ezután jött, a “pedig anyád pedagógus” ..=(mégis ilyen vagy), a kiváltó ok pedig : meg akartam nézni egy filmet a tévében, de a felnőttek kerti sütögetést terveztek így nyilván én is velük voltam, nem néztem meg a filmet mégis egy 20 perces fejmosást kaptam

        Kedvelés

  139. Visszajelzés: én legyek én | csak az olvassa — én szóltam

  140. Ez iszonyatos, úgy bőgök ennyi szörnyűségtől, hogy alig látom a betűket, elképzelni nem tudom, hogyan lehetséges így élni, ilyen lelki terhek alatt…belénk-égetett mérgező mondatokkal, emlékekkel, …így nem lehet élni…
    némelyiket akár én is írhattam volna, annyira ismerős szituk…
    sok hasonlót kaptam,
    és adtam is

    minden gyilkos mondat egy folyamat része, aki mondja az is megszenvedte míg odáig jutott…

    Most eljutottam ahhoz a felismerés(en túl)ra, hogy “mert nincs eszköze a problémák kezelésére”, szinte senkinek…
    ezen kell változtatni, ha elsírtuk a könnyeinket
    saját magunkkal kezdve, szépen szívósan haladni kifelé

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  141. “Ekkora hülyeséget még életemben nem hallottam.”
    (Egy tévéhíradóban hallott hírre tett megjegyzésemre volt reakció, félvállról, megszokásból. Emlékezetes, mert a legeslegutolsó csepp volt. Jót tett vele, mindkettőnknek.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  143. Eddig valamiért nem tünt fel ez a rovat, pedig vannak mondataim, nem is egy:

    “Az a baj, hogy a xy csúnya, és még buta is.” (xy a keresztnevem helyett)
    Kicsi voltam, talán 8 éves. A KFT slágerére volt ez a reflektálás a bátyám részéről. Emlékszem, nagyon szerettem ezt a számot, sokat énekelgettem: “Az a baj, hogy a lányok csúnyák, vagy szépek és buták…” És elgondolkoztam azon, hogy én most szép vagyok és buta, vagy csúnya. Mivel szépnek sosem éreztem magam, ezért inkább örültem annak, hogy legalább okos vagyok, a dal szerint mindenképp. Aztán a bátyám rácáfolt ezzel az átírt mondattal. Később nem emlékezett rá, hogy ő ilyesmit mondott nekem.
    “Ne hasolítsd hozzá magad, nem lehet mindenki olyan zseni, mint a ő (a bátyám)” Ezt anyám mondta, -függetlenül a fenti mondattól, továbbtanulási lehetőségeket latolgatva, -de ő sem emlékezett rá sokáig, aztán egy idő után igen, de akkor meg az volt a reakció, -máig is az, hogy ez nem ellenem szól, ő nagyon szeret engem, de a bátyám zsenisége tény, és én zseniség nélkül is boldogulni tudok az életben. Azóta is boldogulok.

    “Nem te, ne legyél úgy oda magadért..” – Nem tudom pontosan, ez a mondat miért ragadt meg bennem ennyire, sok éve hallottam a Sziget fesztiválon. Ritka eset, hogy épp jól éreztem magam, és vonzó nőnek tartottam magam, ezért egy jól hallható bókra mosolyogva hátrafordultam. Kiderült, hogy a mögöttem lévő szőke lánynak mondták a bókot. Évekig nem mertem ezután elhinni, hogy valaki nekem bókol, velem szemez, folyton néztem magam mögé, mert nem akartam megszégyenülni. Még most is megvan a hatása. (Talán írtam már ezt itt a blogon)

    “Úristen, szedd már le a bajuszodat, hogy nézel ki? Férfi, férfi, fééérfii” Ordított kacagva utánam egy punk lány, még most is hallom vízhangzani a Boráros téri aluljáróban, ha arra járok. Rosszul néztem ki, benne voltam egy rossz kapcsolatban, megpróbáltam lézeresen eltávolíttatni a bajszomat, és csúnyán megégett a bőröm. Az egészben az a legdurvább, hogy nőként alázott meg, és az egészet csak azért csinálta, hogy jófejkedjen a haverjai előtt.

    “Lesz..ta a f..szomat”. – Mutatott rám a kocsma másik végéből részegen életem első szexuális élményének alanya.

    Még biztos van, majd eszembejut.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  144. Hála az Istennek ami volt mind el tudtam már engedni. Persze emlékszem, amikor kétkezi munkában való bénázásomat apám kritikus megjegyzései még rontották, azt hitte, mert ő ügyes a fúrás-faragásban, minden fiú olyan. De sok jót is tett, nem volt igazán bántalmazó, csak vsz tanácstalan. Az exem, amikor tányér szélével fejbevágott. Nagyon kemény, szerencsére csak koppintás volt, mert különben be is törhette volna a fejem. A kerámia keményebb, mint a koponyacsont. Vagy mikor a gyerekek előtt alázott. Egy volt nagyon kemény, amikor egyértelműen rám erőszakolta az akaratát, nem nagy dologban, de ezredszer. Akkor nagyon összetörtnek éreztem magam.
    Már mind régen volt, és nem kell együtt élnünk, úgyhogy – nem igazán számít.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  145. Szülők főleg apám:
    “Bárcsak olyan lennél, mint az unokatestvéreid, ők olyan talpraesettek és koraérettek, te le vagy maradva a kortársaidhoz képest.” ” Ha nem köszönsz szépen X néninek bezárlak a sötét szobába.”” Mindenki tud rajtad kívül cipőt kötni, direkt csinálod.” ” Más 9 éves gyerekre rá lehet bízni, hogy egész nap vigyázzon a kistestvérére, te felelőtlen vagy.” ” A húgod bezzeg engedelmes és kitűnő tanuló, te miért nem bírsz normálisan viselkedni?” “Nem vagyok hajlandó bemenni és beszélni az osztályfőnökkel, itt az ideje, hogy megtanulj alkalmazkodni a többiekhez és viselkedni, nem érdekel ha megvernek.” ” Nagyon elverlek, ha direkt eltöröd a lábad, mert nem akarsz iskolába menni.” “Soha nem fogsz beilleszkedni, mert önző vagy akaratos és hazudós, ha átvinnénk egy másik iskolába ott is utálnának” ” Most is hazudtál nekünk, biztos vagyok benne, hogy ezért nincsenek barátaid.” “Most nem mondod komolyan, hogy az, hogy havonta egyszer elmész bulizni az jelent valamit? Valójában magányos vagy és nincsenek barátaid, mert nem tudsz alkalmazkodni.” ” Ne merészeld felemlegetni, hogy milyen voltam veled régebben úgyis csak azt szűröm le belőle, hogy már akkor se volt benned felelősségérzet és akaraterő.” ” Most komolyan annak örülsz, hogy átmentél egy vizsgán az egyetemen? Ez nem teljesítmény, én szomorú voltam, ha négyest kaptam. Nem lehetsz büszke az eredményeidre, az ötösre se, mert az a minimum.” ” Ha nem tudod elvégezni azt a szakot, amit kinéztünk neked akkor mást se fogsz tudni és egész életedben bolti eladó leszel, feltéve ha el tudod végezni hozzá az okj-s tanfolyamot, amit kétlek.” (Azóta van két diplomám.)

    Exem:
    “Ha teherbe mersz esni nekem, akkor kirugdosom belőled a gyereket.” (20 éves voltam elszakadt a gumi és először nem akarta megengedni, hogy esemény utániért menjek, mert szerinte felesleges.) Egyébként azt hiszem vele kapcsolatban volt még sok minden, csak valamiért nem emlékszem rájuk.

    A szüleim mindeközben:
    ” El fog hagyni ha nem igyekszel, legyél háziasabb és konfliktuskerülőbb.” ” Neked nincs jogod más embereket kritizálni. Azért kell elviselned mindenkit, mert ők is elviselnek téged, ami nem kis szó.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Igen.Ez nagyon jó gondolat.
        Mindenféléről kell vizsgát tenni,a gyerekvállalás mellékes.
        Ott vannak a jól bejáratott módszerek ,amikre szocializálódtunk,amiket gondolkodás nélkül lehet használni, jön magától. A lényeg,hogy ne lógjunk ki a sorból.

        Kedvelés

      • Jaj, ne. (…) Nem csak magam miatt mondom, meg ezernyi rossz lelkiismeretű szülőtársam nevében.
        Úgy is mint jogalkalmazó, mit csinálnál a véletlen terhességekkel, a családtervezés és a szexualitás megélésének (szabadság)jogával? Kihez kerülnének azok a gyerekek? Hogyan alkalmazzuk a törvényt: teherbe esni sem szabad? Mi a garancia arra, hgy aki a vizsgán alkalmas volt, az később, a gyakorlatban, vagy egy válsághelyzetben (pl. pánikbetegség, traumatikus szülés, gyes-szindróma, depresszió, kialvatlanág, bántalmazás, gyász, beteg gyerek, ikrek, pénztelenség) is jól működik szülőként? Ez nem autóvezetés…
        Én inkább segítenék az agyongyötört szülőknek… akik közül gyakran a bántalmazók is azért játszanak színjátékot, azért nem derül ki évekig, mit művelnek, mert senki nem segít, viszont mindenki dühösen ítél…

        Kedvelés

      • Mondjuk gyereknevelési rátermettség inkább. Van aki nem rátermett a gyereknevelésre alkatilag, ez nem csak az islolázottságtól függ.
        Szerintem lehetnének pszihológiai tesztek amik felmérnék pl. az anya alkalmasságát.Én sajnos gyenge pontszámot érnék el.
        Vannak egész fiatal anyák akik jobbak mint én voltam valaha.
        Persze kudarcérzésem lenne de segíthetne egy képzett pszihológus javítani a reakcióimon amik eleve nem helyesek.
        Olyan ez mint a zenei hallás, de ha nem rendelkezünk vele szenved a gyerekünk.

        Bennem van legalább jó szándék, de vannak olyan szülők mint sajnos a férjem aki gyakran nem látja be a gyerek szükségleteit sem,nem beszélve azok teljesítéséről.

        Kedvelés

      • “pl. az anya alkalmasságát”
        Nagyon sok nő azért inadekvát szülőként, mert több szerepet visz, agyon van terhelve, apuka meg sehol. Amúgy van, csak dolgozik, pihen, fáradt, füvet nyír stb. És ha baj van a gyerekkel, vagy az anya kiégett, akkor se keresi senki az apát meg a felelősségét, ő maga elé tartja, hogy ő keresi a (több) pénzt, ami lehet, hogy nem is igaz. Minden mindig az anyán csattan.

        Kedvelés

      • “pszihológiai tesztek amik felmérnék pl. az anya alkalmasságát.” ez azért eléggé vékony jég. Ki mondja majd meg és főleg milyen alapon, mitől jó egy apa vagy egy anya? Mit tesztelünk? Anyagi háttért is? Hogy multitasking-ol? Vagy hogy tud-e és mennyit éjszakázni redbull és anélkül, hogy bedobná a törülközőt? Mit csinál konfliktushelyzetben? Azért is necces ez, mert innen már csak egy lépés megmondani, kinek lehet és kinek nem lehet gyereke, illetve mennyi és mikor, faji, genetikai, egyéb alapokon. Ezt meg tudjuk, milyen rendszerekben szokás.
        Abszolút értelemben meg nincs is ilyen, hogy jó apa vagy jó anya, habár minimumok lehetnek. Aztán meg úgy is mindig az adott gyerekkel az adott – előre nem látható, teljesen random – élethelyzetben dől el, ki, mitől, mennyire jó vagy nem jó vagy netalántán csak elég jó szülő. Szóval élesben dől el úgyis a lényeg, előre nemhogy tesztelni, de körbetapogatni is nehéz ilyesfajta attítűdöt. Abban az éles nehézben kell odanyúlni és segíteni, erre kellene, hogy legyen kapacitás.

        Kedvelés

      • Én például az anyám módszerét,vagy a környezetemben elfogadott módszereket nem vettem át a gyereknevelésben, mert nem tartottam helyesnek őket.
        Ugyanakkor utólag rájöttem,hogy én sem neveltem helyesen.
        Nem voltam birtokában okos elveknek ,módszereknek. Ha megértem a miérteket hajlandó vagyok követni a helyes változatot.
        Itt jött volna jól a tesztelés,reakcióim megismerése,értékelése,segítségnyújtás.

        Kedvelés

      • De Eso, amirol te beszelsz az tok mas. Amirol en, hogy bizonyos szulok modszeresen epitik le a gyerkuket, gyotrik nem indirekt hanem direkt modon. Ugy, hogy tisztaban vannak azzal, hogy nem helyes. Erre mondom, hogy nem mindenkinek valo a gyerekneveles. Konkretan aki, veri, lelkileg kinozzza, elhanyagolja fizikai-lelki szempontbol is, leszarja mivan a gyerekkel,stb.. netan megeroszakolja (de ez mar olyan durva szelsoseg, aligha ferhet ketseg ehhez.)
        Remelm ertitek, mire gondoltam az elmeleti “bizottsaggal”.
        Az, hogy te nem vagy tokeletes, mindent mindenkor jol csinalo, jol reagalo szulo vagy hibazol azzal mi fene baj lenne?
        En tenyleg nem errol beszeltem. Gyerekkent 6 eves voltam, apam megvadolt, hogy hazudok. kb 40 pofont kaptam tole es elvezte bassza meg, hogy jobbrol bal;ara repul a fejem, es csak azert sem sirtam. Na, akkor egy ilyennek valo a gyerek? Es ez meg csak egy gyenged kis szosszenet volt.

        Kedvelés

      • Értem Lucerna,az a szülő aki nem nagyon vesz részt a gyereknevelésben nem is elemezgeti a gyereke test lelki fejlődését,ők azok is akik bántalmaznak.

        Kedvelés

      • “Az, hogy te nem vagy tokeletes, mindent mindenkor jol csinalo, jol reagalo szulo vagy hibazol azzal mi fene baj lenne?”
        Az a baj, hogy vékony a határ. És ki dönti el, mi bántalmazás vagy elhanyagolás már? Évtizedes távon tudja a gyerek elmondani vagy tünetként produkálni, mi fért bele abba, hogy nehéz az élet, és mi volt neki lelki nélkülözés pl.

        Most írtak, hogy elviszik a gyerekeket azok, akikét a múltkor én, az oviból hozzájuk játszani. Én úgy megkönnyebbültem, mert tönkretesz a napi időre rohanás, fogasozás, és tök sok elintéznivalóm van még mára. Most ez lehet olyan interpretáció az említett évizedes távon, hogy mama, neked mi teher voltunk, csak rosszkedvűen berontottál az oviba értünk, aztán stresszeltél egész este (mert ez előfordul, főleg ha fázom, sok a cuccom, Dávid nyafog, otthon is nyúznak, ugráltatnak), és örültél, ha lepasszolhattál. És lehet az, hogy de jó, hogy igyekeztél értünk, mindig hoztál valamit, de jó volt a Zsombiéknál is játszani.

        Kedvelés

      • Látod Eső, de minden, amit elértél te magadnak és a fiadnak, az a te munkád magadon, magatokkal. És akkor is így van, ha te utólag már itt-ott kritikusan látod magad. Szóval nem jött oda senki, hogy na akkor itt a tuti recept, így leszel te jó szülő, vagy sorry, nem lehetsz, mert nem ütöd meg a mércét.
        Persze az ideális az lenne, ha úgy nőnénk fel, úgy nem nyesnének szanaszét felnőttkorunkra, hogy zsigerből tudnánk ‘jó’ emberek lenni akkor is, ha már szülők vagyunk és ott van a nekünk teljesen kiszolgáltatott gyerekünk. A körülményekkel meg még nem is számoltunk. Szerintem egyébként a szülőségben az a trükkös, hogy bizonyos értelemben ez hatalmi helyzet és akkor ehhez képest nézzük meg, mit tanulunk és mit adunk tovább, mi mindannyian a hatalomról, a hatalmi helyzetekről addig, amíg eljutunk a szülőségig.

        Kedvelés

      • sue,
        és a hatalmat (ha képes vagyok megszerezni mert a gyerek nem könnyű eset ) lehet(ne) jó célra is fordítani.

        Kedvelés

      • Lucerna, igen, értelek és amiről írtok, azt testközelből ismerem sajnos. De ezek kideríthetők előre? Mondjuk apámat mindenféle tesztek nélkül már a gyerekkora alapján, ránézésre kizárták volna a gyerekvállalásból, ami azért eléggé helyrehozhatatlan kár lenne számomra most.
        Belenyúlni ilyenbe, akkor kellene, amikor ez felmerül? De, hogy ilyen felmerül pld. pofonnal nevelés, megint csak arra mutat vissza, mi a norma, mi az elfogadott.

        Kedvelés

      • Elvont ertelemben termeszetesen…nem az ilyen-olyan szuloi tevedeseket, kisiklasokat biralom en, hanem a totalis erzeketlenseget, hozzanemertest, rosszindulatu, gonoszkodo “gyerekneveles” cimszo alatt elkovetett disznosagokat. A szelsosegeket itt meg sem emlitem. Azert az sajnos igaz, hogy sok embernek nem hogy gyerek de meg egy pocok sem valo.
        Szerintem Nitta irasa nem az agyongyotort szulot abrazolja, aki mar nem bir a piszkos kolkevel. Sokkal inkabb egy modszeres gonosztevore emlekeztet ez a viselkedes.
        Es az agyongyotortseg sem ment fel minden alol.

        Kedvelés

      • Apám szerintem a legtöbb dologba nem gondolt bele, illetve ilyen fura módon akart motiválni. Nem gondolnám, hogy gonosz volna, érzéketlen esetleg. A gyereknevelésbe biztos nem fáradt bele mert nem igazán vette ki belőle a részét, mint ahogy a házimunkából se. Tőle származik a mondatok nagy hányada.
        Anyu viszont valószeg tényleg elkeseredett volt sokszor, mert mindenki őt piszkálta azzal, hogy nem viselkedem vagy fejlődöm megfelelően. Ő egyébként hatalmas teljesítményt hajtott végre, mert képes volt minket szeretetteljesen nevelni és még az érzelmi szükségleteinkkel is törődni, pedig semmilyen szülői minta nem volt előtte. Közben sokszor hibázott, de neki ezt teljesen megbocsátom, pedig tőle is származnak mondatok azok közül, amiket írtam.

        Kedvelés

      • Mármint erre gondoltam:
        “Alkalmassagi vizsgahoz kotnem a gyerekvallalast. Szigoru es hozzaerto vizsgabizottsag elott.”
        Én “láttam” ilyen bizottságot.

        Kedvelés

      • En meg sok gyereket akit gyotor gyakran szandekosan a szulo. (Akar magamat is hozhatom peldanak es amai napig azt gondolom, hogy apamnak nem volt valo a csalad.) Az meg engem borzaszt el. De nyilvan kepletesen ertettem, mint fentebb azt kifejtettem. Idezojelben.

        Kedvelés

      • Lucerna, engem is elborzaszt.
        Én csak az ellen szeretnék felszólalni, hogy ezt előre (a gyerek megszületése előtt) eldöntsük, ogy valaki alkalmas-e vagy sem, mert ez veszélyes irány és vékony jég. Még a gyerek születése után is nehéz eldönteni. Engem vádoltak meg bántalmazással, és a pszichiátriai dossziém miatt nehéz volt a kimagyarázkodás, lebegett a fejem fölött Damoklész kardja.
        Amit te írsz, arra elvileg a hatékony gyerekvédelmi hálózat lenne a megoldás.

        Kedvelés

      • “Ezt hogy érted, hogy láttál ilyet?”
        A lentebb belinkelt vendégposztban ott a történetem a szülés utáni pszichés zavaraimról és az ebből következő pszichiátriai kórházi kezelésről (kisbabástul). Ott volt egy olyan anya, akitől szakértő bizottság vette el a gyerekét, miután 6 hónapig ott volt a pszichiátrián, és alkalmatlannak bizonyult az anyaságra. A nő skrizofén volt, gyógyszerfüggő, mélyszegénységben élő bevándorló, a gyerek apjának is gondok voltak a papírjaival, ráadásul az anya nem is volt hajlandó látni őt (az ápolók vitték le a babát az apának, amikor látogatni jött). Lehet, hogy ha benne vagyok ebben a szakértői bizottságban, én is úgy ítélem, hogy a babának nevelőszülőknél a helye. Viszont onnantól kezdve már adminisztrációs csapdában is volt az anya, pl. a rendezett körülmények között élő húga bejelentkezett a babáért, és nem adták neki oda, azt a tanácsot kapta, hogy megtámadhatja a gyámügyi határozatot, és akkor esetleg, talán.. Közben a gyerek idegen nevelőszülőknél, akiknek a kilétét az anya nem tudhatja, a baba láthatása szigorúan ellenörzött körülmények között, limitálva, stb. Ha a családtagja hazavihette volna a babát, legalább a közelébe maradhatott volna. Én személy szerint nem bírtam azt a nőt, szembe volt velem a szobája és folyton hallgattam ahogy a sír, kiabál a démonaival, illetve időnként belém kötött, meg állandóan monologizált, de rossz volt nézni, ahogy fokozatosan elidegenítették a gyerekétől: nem mehetett ki sétálni kisérő nélkül a babával, a kimenőin bent kellett hagynia a kórházban, aztán eltiltották a fürdetéstől, majd az öltöztetéstől, pelenkázástól (ápolók gondozták a gyerekét, ő csak jelen lehetett), végül az etetést sem engedték meg neki. Miközben előtte fizikai problémák nélkül gondozta a gyerekét (azaz nem ejtette le, nem hanyagolta el, nem adott neki rossz tápszert – szoptatni sosem szoptatott, mert mindig is tele volt gyógyszerekkel). Egy nap ott ült mellettem a kórház szalonjában, és egy színes magazint nézegetett, amiben baba-mama fotók voltak a világ minden tájáról. Egyszercsak odafordult hozzám, megmutatott egy fotót egy afrikai törzsi anyáról, aki a térdére ültetve mosta a babáját egy patakban, és azt mondta: “Az ő anyai alkalmasságát nem vizsgálta senki. Ha ő gondozhatja a gyerekét én mért nem?” Ritkán volt ennyire tiszta gondolata. Nem is nagyon tudtam mit mondani rá. Sőt, elgondolkoztam, hogy ha ez a nő nem egy európai országban szült volna, hanem abban az algériai falucskában, ahonnan a családja származik, talán maradhatott volna a gyereke mellett.

        Kedvelés

      • Titeket olvasva döbbenek rá, hogy milyen rendes szüleim voltak…. én meg csak olyan átlagosnak hittem őket.

        Kedvelés

  146. “Dávid nyafog, otthon is nyúznak, ugráltatnak…”
    Nyugi,nem arról írok ami kimerítő,pihenni is kell a szülőnek,mert hanem nem bírja tovább.
    A nem rátermettség nekem azt jelenti, aki nem ért a gyerekhez.
    Miután már túl voltunk a kisgyerekkoron,úgy láttam hogy eltoltam.Azután szűrtem le azt,(remélem nem köveztek meg),hogy a gyereket két éves korig idomítani kell mint egy kutyát. Én azt hittem kicsi korban nem lehet nevelni,de lehetett volna.
    Láttam egy anyukát akinek a kétéves gyereke meglepően jól figyelt a környezetére,beszéd nélkül minden rezzenésre kommunikált az emberekkel.Nem félt,mosolygós volt,tartotta a szemkontaktust,elmenéskor felszólítás nélkül integetett,mindenkinek külön 🙂 Evett is egyedül,már amennyire…
    Nem vette ölbe az anyja,nem ölelgette,puszilgatta,de nagyon figyelt rá.
    Na, én túl túltutujgattam,nem tudtam megállni,nem is voltam tudatában,hogy káros.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Eső, ne már! A tutujgatás, ölelgetés, csorduló szeretet biztos, hogy nem káros! Elkényeztetni lehet egy gyereket szeretet nélkül is, de “túlszeretni” nem lehet. Ne edd magad emiatt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nem ezen mulik, hogy kinek valo a gyerek. A tultutujgatasba meg senki nem nyomorodott bele, ellenben a ridegtartas, (no testi kontakt) nem biztos, hogy elmulik nyomtalanul, akarmilyen okos is lesz a gyerek.
      Meg egyszer mondom, enegm az akaszt ki, amikor egy szulo szinte modszeresen rombolja a gyereket (szellemileg vagy fizkailag, erzelmileg, az onbizalmat alaassa, amikor nem egy masik embernek tekinti, hanem pont idomitja mint egy kutyat.)
      Egyszer lattam egy iszonyu pasast. Karacsonyi vasarban, 2 ev koruli kis kolok a nyakaban es edes csicsergo hangon ujjongva mutogatott a jatekokra, kezevel az apja fejen. Apa “ha nem fogod be a pofad, kiverem a fogad.” “ha nem engeded el a fejem eltorom a csuklod” “kussoljal ma'”..stb. Mellette az anya egy egeszen apro csecsemovel, neman baktatott.
      Na, en ezekre gondolok. milyen elete lehet azoknak a gyerekeknek? Ha valakit a gyerek legtunderibb megnyilvanulasai irritalnak, annyira, hogy agresszivve valik, akkor annak mi a lofasznak a gyerek? Nem hiszem el, hogy valaki ezt ne tudhatna magarol elotte, mert nem lehet felkeszulni a gyerekre, de valami lovesunk magunkrol, onismeretunk csak van…?

      Kozben cicam hozzam nott.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  147. Könnyes szemmel olvastam a hozzászólásokat, eszméletlen, mikről írtok, milyen helyzetekből álltatok fel, tisztelet és nagyölelés mindenkinek!
    Nekem is van sok mondatom, szülőktől, exektől, talán majd egyszer írok róluk. Ami most nagyon kikívánkozik belőlem, azok nem mondatok, inkább tettek:
    Néhány hete kolléganőkkel való beszélgetés közben kiderült, hogy mindenki egy kis Martha Stewart: ablakok kéthavonta megpucolva, minden hétvégén fenségesebbnél fenségesebb gasztronómiai csodák kerülnek asztalra, a ruhák katonás rendben állnak a szekrényben, portalanítás kétnaponta, ünnepekkor kreatív lakásdíszek saját kezű készítése. (A családi állapotok vegyesek: házasok gyerekkel,házasok gyerek nélkül, élettársak) Én hülye elszóltam magam, hogy én pl szemrebbenés nélkül hagyom a tányért néha reggelig a mosogatóban, és ha elmerülök egy könyvben, akkor biza előfordul, hogy a mosott ruhának várnia kell, hogy kivasaljam… A reakció: megvető tekintetek, és azóta-két hete- látványos demonstrálása annak, hogy szerintük én milyen háziasszony vagyok… jobbára semmilyen. Eddig se hatott meg különösebben, ki milyen tuti receptet ismer (inkább vagyok benne férfikollégák szakmai-közéleti-kulturális-akármilyen beszélgetésében), de a fenti eset óta látványosan az én jelenlétemben ecsetelik, mi a jó cupcake titka, hogy kell igazán finom házi kenyeret sütni, hogy kell szépen vasalni az organzafüggönyt, stb. A mélypont pénteken ért el, mikor is egyikük megkérdezte, mit sütök húsvétra, én meg mondtam, hogy semmit (azt nem tettem hozzá, mert közük nincs hozzá, hogy azért nem, mert hazamegyek szülőkhöz, és majd ott segítek be). Úgy néztek rám, mintha azt jelentettem volna be, hogy megöltem valakit… Majd egyikük megjegyezte – a magukat felsőbbrendűnek titulálók minden gőgjével – : majd ha családod lesz, rájössz, hogy ezek fontos dolgok!
    Hazaérve kettő órán át bőgtem mint egy ovis, a párom nem értette mi a bajom. Magam se értem, miért reagáltam így, alapvetően elég kemény csaj vagyok, meg munkahelyi dolgokkal nagyon minimálisan foglalkozom otthon, de ez most fáj… Le kell rendeznem önmagammal még,hogy miért,de egy dologra ismét rájöttem: ennyire szofisztikáltan, módszeresen csak nők tudják bántani a másik nőt.
    (Miután leírtam, rájöttem, mennyire bagatell ez a kis szösszenet a többi hozzászóláshoz képest, bocsánat… 😦 )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Közben nekiálltam vasalni (ohhh, the irony…), és végiggondoltam még egyszer,mi a fenéért pörgök ezen napok óta. Úgy érzem, mintha a nőiességemet kérdőjelezték volna meg, pedig azzal nincs gond 🙂
        Meg az is eszembe jutott,hogy biztos van bennem egy megfelelési kényszer is a párom felé (pedig nem ő generálja). Két nővére van, egy elég pörgős, kicsit munkamániás édesanyja és egy hatalmas,kissé olaszos családja,ahol szó szerint mindig van valami esemény, szülinap, névnap,jó ég tudja mi még,amit általában a család nő tagjai szerveznek,sütnek-főznek rá,stb, és mindezt nagyon jól csinálják,úgyhogy elég magas az a bizonyos léc… Ez az én családomra annyira nem jellemző, náluk viszont teljesen természetes,még szoknom kell önmagában azt is, hogy náluk a szűk családi kör amibe már engem is beszámolnak,12 fő 😀
        Pedig a kedves sose foglalkozott azzal, h én hogy vezetek háztartást, mennyit sütök-főzök és mit. Egy kényszerű lakásfelújítás miatt nála laktam közel másfél hétig, teljesen természetes volt neki, hogy ha főzök, akkor segít, és volt, hogy kivette a kezemből az edényt azzal, hogy majd reggel elmosod, most inkább pihenj, vagy dumáljunk, bármi más.
        Ann-nak már írtam, hogy az eszem tudja: a kolléganők lehet, hogy csodás macaront tudnak csinálni,de legfeljebb ennyi öröm jut az életükbe a pocsék házasságuk mellett. Ennek ellenére baromira bántanak azok a tekintetek…
        Vasalok még kicsit, hátha elmúlik 😀

        Kedvelés

      • A Perfectly Kept House is the Sign of a Misspent Life… hm 🙂 Sokat elmond, köszönöm, hogy linkelted!

        Kedvelés

      • Szia! Kár, hogy nem vagyunk kolléganők, szerintem nagyon jókat röhögnénk együtt a “tökéletes háziasszonyokon”. Én hülyét kapok attól, ha valaki semmi másról nem tud beszélni, csak a háztartási munkáról. Gyerekeseknek még elnézem a gyerek kb. 2 éves koráig, hogy folyton a gyerekről beszél, mert valószínűleg én is ilyen voltam. De a háztartásunk úszik. (Persze, egy kicsit fusztál engem is, de azt nem hagyom, hogy mások kritizáljanak.) Ha nincs más téma, az nagyon pótcselekvés-szagú.
        Az én kollégáim nem kérdezik meg, hogy mit sütök húsvétra, mert egy nagyrészük nem is keresztény. 🙂 Én egy különleges hópihe vagyok azzal, hogy tojást festegetek, ennek a csodájára járnak. Sütni mondjuk nem fogok, azt majd anyós, úgyis látni akar minket.

        Kedvelés

      • Szia 🙂 Azt hiszem igazad van 🙂 Sajnos jelen helyzetemben magamban tudok csak kacarászni rajtuk, meg döbbenten nézni, hogy mennyire nincs más témájuk. Önmagában az is sokkol, hogy emberek házimunkáról _beszélnek_, az számomra olyan dolog, amit megcsinál az ember, és örül, ha vége, nemhogy az legyen még a téma. Legfeljebb anyától szoktam tippeket kérni, mint rutinos háziasszonytól, de azt is praktikusan lerendezzük kettő mondatban.
        A gyerekesek is érdekes kérdés, ahogy te is írod, egy darabig biztos természetes, hogy a gyerkőcről beszél, de annyi minden más is van a gyerek mellett is! Van egy kolléganőm, az asztala tele a srácai fényképeivel,rajzaival, gyurmáival, stb, az egész nekem annyira bizarr, mint valami házioltár (megjegyzem, a csodás gyermekek apukájáról egy darab fotó nincs…). Ugyanő ecseteli, hogy náluk mindig pedáns rend van, mert a gyerekek rá lettek szoktatva h pl a játékokat el kell rakni a dobozukba (!). Az egyik kisfia 5 éves… :/

        Kedvelés

    • “Úgy néztek rám, mintha azt jelentettem volna be, hogy megöltem valakit… ”
      Ezt ismerem, meg a többit is, amiről írsz.
      Szörnyű!
      Ilyenkor úgy rámjön mindig az ideg, hogy indulnék is azonnal rágyújtani.
      De nem fogok, mert nem hagyom elrontani az eredményemet, hogy nem dohányzom! 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem eddig még nem volt részem ilyenben, nem is tudom épp ezért rendesen kezelni. Egy másik, inkább barát- mint kolléganő jegyezte meg, mikor elmeséltem neki a sztorit, hogy “persze hogy vasalják azt a k…a függönyt órákig, el kell takarni azt a boldogtalanságot, amiben élnek”. És igaza van, sok köztük a megkeseredett, aki rájött, hogy elrontotta az életét, többükre ismertem rá Éva más írásaiban, nyilván kompenzálnak: legalább a környezetük legyen ragyogó és példaértékű, ha más nem az. Emiatt kicsit sajnálom őket,amellett,hogy baromira bánt a viselkedésük :/
        Ne is hagyd elrontani,hogy leszoktál a cigiről 🙂 🙂 Kitartást hozzá,biztos nehéz lehetett, de eddig jó vagy 🙂

        Kedvelés

  148. Ez a rovat most elindított bennem valamit.Tegnap este alig aludtam valamit, és nagyon sok felejthetetlen mondat jutott eszembe, de egy különösen erősen dörömböl a fejemben.
    Extől hangzott el, a “nagy szerelemtől”,akit évekbe telt kiheverni, talán még most se száz százalékos a gyógyulásom. Kb. 19 évesek vagyunk, jó másfél éve együtt, mikor elhangzik a beszélgetés.
    Egy buliról készült képeket nézegettünk, megkérdezte, hogy miért mosolygok minden képen zárt szájjal, amikor amúgy meg nevetős vagyok. Fogszabályzós voltam 13-tól majdnem 17 éves koromig, utáltam (nyilván) és onnantól sose vigyorogtam teli szájjal a kamerába, azt annyira megszoktam, hogy a mai napig így van. Elmondom neki, hogy ez az oka, dumálunk erről egy kicsit, megkérdezi,hogy mikor vették le, mondom, hogy XY év februárjában.
    “nem akkor augusztusban jöttünk össze?”
    “de igen”
    “akkor jó h addigra levették”
    “miért,ha még megvan a fogszabályzóm, nem járnál velem?”
    “hát… nem hinném”
    Döbbent csönd részemről, ő elvicceli, két hétig Foxinak hív, és nem érti, mi a bajom.
    Ezután még majdnem 5 évig voltunk együtt…
    Kamaszkoromtól kezdve borzasztó önértékelési zavaraim voltak nem tartottam nőnek és szépnek magam kb. 25 éves koromig. Ő sose mondta h szép vagyok, hogy tetszem neki, hogy jól áll egy ruha, semmit, mikor ezt egyszer szóvá tettem, mondta,hogy az csak a felszín, ő engem szeret, nem pl a hajam. A fentiek tükrében nyilván halálosan komolyan gondolta 🙂 🙂 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • uristen…
      szanalmas az ilyen, komolyan mondom, valami hasonlot kellett volna valaszolni neki, pl, hogy: “Azert jo, hogy te is izmosabb lettel kicsit, mert ugye egyertelmu, hogy nem kezdtem volna veled, ha nem igy lenne.” vagy valami hasonlo.

      Nekem is volt ilyen. Egy hirtelen jott szakitas miatt vallig levagattam a gyonyoru seggig ero szogegyenes hajamat. Osszejottem egy masik fiuval kb 2 hetre ra.
      Kb. 3 honap mulva tortent meg a kovetkezo beszelgetes:
      En: – Hallod… te miert vartal egy hetet arra, hogy randira hivj?
      O: – Hat hallottam hogy levagattad a hajadat. Gondoltam eljovok mar es megnezem hogy mennyire lettel ronda… biztosra akartam menni, mielott barmibe belevagunk.

      Az igaz szerelem alapjai ugye.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez valami népbetegség lehet 🙂
        Első szerelmem, akivel huszonpár évesen ismerkedtem meg, és ő volt az első az életemben, a második együttlétkor hanyattvágta magát az ágyban, “csábíts el” felkiáltással, és SEMMIT nem segített. Majd amikor pér héttel később szakítottunk, közölte, hogy az volt a problémája, hogy nem voltam elég jó az ágyban.
        Ha nagy ritkán összefutunk, széles mosollyal, barátságosan üdvözöl, vazz, biztos vagyok benne, hogy azt hiszi, ő volt a nagy beavató, akinek hálás lehetek.

        Nagyon sokáig nem tudtam felszabadulni a szexben, nehezen emésztettem meg a dolgot. De legalább hamar kiderült, hogy milyen emberről van szó.

        Kedvelés

      • Uhhh, mindkét történet elég súlyos 🙂 Gondolom egyik pasi se értette utána, hogy mi volt a baj a mondókájával 😦

        Kedvelés

      • Érdekes, ez az oldal mennyire hasonlít a Férfihang női megfelelőjére. Olyan panaszfal jellege van. Mint a Siratófal Izraelben. Mondjuk az annyira Szent hely, hogy még nem hívő ismerősöm is elismerte ezt, olyan légköre van. Beszélgetésünk idején három papírra írt és a repedésbe csúsztatott kéréséből kettő már valóra vált. Azóta talán a harmadik is.
        Azt hiszem, tényleg kell egy hely, ahol az ember kimondhatja a keserűségeit, elégedetlenségeit.

        Kedvelés

      • Légyszi, ne… Itt nem férfiakat szidnak azok, akik megosztják a traumáikat, hanem hatalmi helyzetű személyeket, akik visszaéltek. A Férfihang vállalhatatlan, undorító, szektaszagú, elborult, ízléstelen és jogsértő nőgyűlölet.

        + rossz magyarsággal, koncepciózus cikkek.

        Kedvelés

      • Érdekes, hogy ilyennek látod őket… mondjuk elfogultak a feminizmussal szemben, ez tény…

        Kedvelés

      • Még egy: kérlek, ne használ a “feminizmus”-t szitokszóként. A feminizmus célkitűzése, hogy a nők (sokszor csak papíron létező) egyenjogúsága megvalósuljon. Szóval igen, elfogult vagyok a “feminizmussal szemben”, vagyis saját jogaim védelme mellett. Mint mindenki.

        Sokszor találkoztam azzal, hogy férfiak tagadják az egyenjogúság hiányát – viszont az is ritka, hogy a jobb helyzetben lévők elfogadják az igényeket, amelyet a kedvezőtlenebb helyzetben lévők támasztanak.

        Kedvelés

      • “Sokszor találkoztam azzal, hogy férfiak tagadják az egyenjogúság hiányát”
        Sokan nemcsak tagadják, hanem azt hangoztatják (a fent nevezett oldallal együtt), hogy a nőknek mára már többletjogaik lettek, a férfiak rovására persze.

        Kedvelés

      • Vacskamati,

        igen, én is találkoztam ilyennel. Az az érdekes, hogy ilyenkor sok esetben azokat a “privilégiumokat” sorolják fel, amelyek a legtöbb nő számára épphogy a jogaik korlátozását jelenti. Pl. a feleséget eltartja a férje, ugye ez hatalmas előny e férfiak szerint, és nem számít az, ha pl. a nő az ilyen destruktív anyagi függés helyett jobban szeretne értelmes, fizetett munkát végezni a gyerekek születése után is.
        Arról nem is beszélve, hogy az is az agresszió egy formája, ha én elmondom, hogy nőként hogy érzem magam ma Magyarországon, és akkor jön egy férfi (!), és elmondja, hogy az nem is úgy van. Végülis tényleg, mit tudhatok én arról, hogy hogy érzem magam.

        Bocsánat, ha ez OFF, de kikívánkozott.

        Kedvelés

      • Szerintem meg elindult valami jó folyamat itt. Sokak olyasmit mondanak ki, amit eddig soha. Az élet (és a hatalom társadalmon belüli eloszlása) úgy hozta, hogy a nők esetében, a “mondatokat, amelyeket nem felejtünk” hatalmi pozícióban lévő férfiak mondták ki. Ezek tudatosítása, megosztása, elmesélése segíti a nőket a fellélegzésben.

        Ha neked ez bántó (annyira, hogy a Férfihanghoz hasonlítod a blogot), én nagyon sajnálom, de ez nem írja felül a tapasztalataimat.
        Egyébként sokaknál ezt a bizonyos mondatot az anya, anyós vagy női munkatársak mondták ki, tehát még csak azt sem igaz, hogy csak férfiakról lenne szó.

        Kedvelés

      • A panaszoldal funkcióban találtam hasonlóságot nem szexizmus vagy nő/férfigyűlölet terén.Én szeretem a Férfihangot bár velem sem bántak mindig kesztyűs kézzel, csak hát a főszerkesztőjük nagyon jó fej és megtaláljuk a közös hangot vele mindig. Nekem nem bántó a Hanghoz hasonlítani titeket, és nem is bántásból tettem.

        Kedvelés

      • Ne haragudj, ha félreértettelek. A Férfihangról ritkán hallottam bármit is pozitív vagy semleges kontextusban, ezért asszociáltam tévesen.

        Kedvelés

      • nekem érv, mert ennyire nem rosszak – szerintem. Azt hiszem, a Hang alapvető hangja a sértődöttség. Néha mintha az lenne a gond, hogy a nők egyáltalán kinyitották a szájukat és igen az alapvető probléma mindig visszaköszön: a hatalom és dominancia kérdése. Nekem a Férfiak Lapja volt a megoldás, én csinálom, én felelek érte, és még segítőtársam is van, tehát gyakorolhatom, milyen kihívás jó főnöknek lenni. Mivel meg van a terepe az életemben ahol a dominanciát felelősséget és hatalmat gyakoroljam, így igazából a nők dominanciájának kérdése nem aggaszt. Én egésznek élhetem meg magam. Sok dominancia problémával küszködő férfi jöhetett ott össze, ami nem gáz, ha a probléma valódi megoldását keresik. Lehessenek főnökök – akkor talán tisztul ez az egész. A férfiközösségünkben éppen ezért azt találtuk ki, hogy mindig más vezesse azt. Meg lehet tapasztalni hogy milyen szervezni és irányítani, egyeztetni lavírozni az érdekek közt.
        Bevallom, Éva nagyon keveset olvasok a Hangtól, segítettek elindulni, ezért hálás leszek. Pl. Deansdale nagyon jó fej, de valahol eszméletlen büszke. Régebben leveleztünk. Amíg én írtam, válaszolt, tényleg jó fej volt. De ő sose kereste az én társaságom, sose írt ő rám. Valahogy az egyenrangú kapcsolatokkal mintha gondja lenne. Otthon is megköveteli, hogy ő legyen a fej, de a párja nyitott erre, szóval működik.
        Valaha én is így voltam ezzel, de aztán lehettem főnök, illetve belegondoltam hány kérdésre kell ismerni a helyes választ, hogy jól vezessek egy családot, és inkább nem kell. Túl nagy a felelősség, és a nő se gyerek – jobb együtt dönteni. Akkor mindenki sajátjának érezheti a döntéseket és nincs morgás. Részemről se, hogy lenyelet a párom velem olyat, amit nem szeretnék. Van erre is bőven példa. A múltamból is.
        Sajnálom, hogy kicsinyesek veled. Őszintén szólva ha Attilával nem értenénk meg egymást úgy, ahogy már hagytam volna én is őket – fárasztó az állandó nyafogás, hogy a világ neeeem olllyan, amilyennnek mi szeretnénk. (Meg nem is lesz. Én legyek olyan, amilyen boldoggá tesz, és akkor a világra is meg tudom tenni a kellő hatást. Elég magamat uralni, a többi úgyis jön.)
        Viszont abban igazuk van, hogy a feminizmus kezd elsötétedni, pont mert a lázongást túlzásba viszi (legalábbis bizonyos vonulatai, amelyektől az értékelvű normálisabbja nem határolódik el) és vannak agybetegséggel felérő tervei, amiket pl az Eu-ban hajszál híján keresztül is visz. Vagy a homi lobbi, ami a népesség alig 5%-át érinti, viszont a felnőtt lakosság felét érintő válási arányról nem beszél (vagyis nők és férfiak együttéléséről) ami komoly probléma. Vagy az üvegplafon – kb a nők 2%-át érinti? Komolyan néha az agyam eldobom. Vagy ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak a nők? Hol? Vagy az nem gond, hogy fontos statisztikákban nyíltan hazudnak, vagy elhallgatnak, pl az ENSZ közreműködésével? És az ENSZ be is vallja! Ez semmi?
        Tisztulni kéne a feminizmusnak, mert ez így… kezd igen gáz lenni.

        Kedvelés

      • Itt ne legyen promotálva-realativizálva a kuruchoz hasonóan gyűlölködő Férfihang. Nem tényezők, és amennyiben igen, sírnivalóak. Köszönöm.

        Nioncs igazuk, hazudnak, gyengék és koncepciózusak.

        Kedvelés

      • Ez nem annyira érdekel, bár most ellentmondasz vele magadnak (meg az e-mailes aláírásodnak…), viszont itt nem tűrjük az ostoba aljasságot, azokét, akik hecckampányokat folytatnak nők ellen, ellenem is.

        Kedvelés

      • “Mivel meg van a terepe az életemben ahol a dominanciát felelősséget és hatalmat gyakoroljam, így igazából a nők dominanciájának kérdése nem aggaszt…Lehessenek főnökök – akkor talán tisztul ez az egész. ”
        Az életben nem lehet minden férfi főnök. A legtöbbjük beosztottként dolgozik (akár női főnökkel), és nem, nem érthető, ha ezért “cserébe” otthon engedelmes, alattvalót követelnek. Akinek ilyen igénye van, az tartson kutyát, ne egy másik embert akarjon “ledominálni”. Szánalmas.
        Az a kifejezésed is nagyon árulkodó, miszerint a feministák túlzásba vitték a “lázongást”. Úgy beszélsz róluk mint valami rabszolgavezetőkről, akik lázítják a sorsukba egyébként enélkül simán belenyugvó engedelmes többi rabszolgát, és reméled ezt sürgősen abbahagyják (vagy leverik végre őket), mert azért ez már tényleg túlzás, amit az uralkodó osztály joggal nem tűrhet.

        Kedvelik 1 személy

      • Aki ilyet leír, hogy “homi lobbi” az ezzel ki is radírozza magát a komolyan vehető emberek közül és innentől (számomra legalább is), a trollok táborát gyarapítja.

        Kedvelés

      • Egyetértek. Sem femi, sem homi, és femináci meg főleg nem, sem agresszív, férfiakat fojtogató-elnyomó női követelések nem léteznek. De amúgy mindenféle társadalmi csoport, hacsak nincs durván elnyomva, érdekképvisel, és az nem az ördögtől való. Csak az ellenérdekeltek démonizálják.

        Zoli, állj le.

        Kedvelés

      • Még egyszer: itt ne legyen Férfihang. Ahogy Kuruc se és más silány aljasságok se. Ha nem böki ki a szemed, mennyire gáz a “Hang”, ennyi csakazolvasás után sem, akkor veled nagy gáz van.

        Kedvelés

      • Bocs. Zoli, te nagyon el vagy tévedve. azt hittem, szándékosan provokálsz. Néha olvass kommenteket, milyen sötét gyűlölettel írnak rólam is, nőkről általában, érvek fogytán milyen ostobán kezdik elemezni a kinézetüket (már meg csontos lettem), meg hogy hogyan rendszabályoznának meg mindenkit annak érdekében, hogy jusson nekik engedelmes, készséges nő, és ne kelljen önmagukkal találkozniuk. Nekik az a bajuk a nőkkel, hogy ők nem vonzóak a nők számára, nem bírnak többet kitaposni belőlük. Ha vonzóak, mindjárt minden rendben van és igazságos. Színtiszta hatalom ez. Rengeteg az összeesküvéselmélet és a primitív hazugság is. Az, hogy jó fej a főszerkesztő, nem érv.

        Kedvelés

  149. Ja és igen a feltárás, kimondás, szembenézés tényleg fontos a szabaddá levés, megkönnyebbülés, tudatosítás terén. Ezért is hasznos mentálhigiénés és pszichológiai szempontból ami itt történik. Úgy vélem, amit Éva maga megélt és aminek indikátora tudott lenni a közösségben. Mint a mustba tett murci (félkész bor): felgyorsítja és elősegíti a borrá erjedést.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  150. Oh.
    – elegem van belőled, intézedbe adlak (anyám 12 éves koromban)
    – ha nem tanulsz és nem is dolgozol, nem lakhatsz itt ( anyám 19 éves koromban, mikor fel akartam készülni fél évig egy felvételire)
    – na, megvan a diplomád, meddig kell még eltartanom? (anyám az első diplomaOSZTÓM NAPJÁN, mikor mások virágot és csokit kaptak)
    – hmmm ez a szex úgy kb…. hármas volt (abuzív pasim)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .