Mindig megkapjuk, hogy mi bajunk itt, eltúlozzuk mi ezt a problémát, egy kapcsolatban mindig kettőn áll a vásár, a nők nem ártatlan áldozatok. Jó, lehet, hogy Indiában szar nőnek lenni, de itt már egyetem, karrier, kánaán, megvalósult az emancipáció, ebben a nagy egyenlőségben, sőt, túlzásba estünk, és Nagy Árat Fizetünk Mindannyian Érte.
Nagyon érdekes vita bontakozott ki a csakazolvassa facebookoldalán a Tamási Erzsébet-interjú alatt e nézet egy markáns képviselőjével:
A nők betették a lábukat a férfiak világába, gondoskodók, védelmezők is lettek. Ez pedig olyan frusztrációkat okozott, hogy azóta is isszuk a levét…
Ezt mondják a zavarba jött fiúk. Ők frusztráltak és ők isszák a levét még ennek az aligvalaminek is. Jaj, de szeretnének takaros, szótlan mosolyú, más férfit soha nem ismerő feleséget! Jaj, de nem szeretik, hogy velünk vitázni kell (lehet), jaj, de hamar agressziót kiáltanak, jaj, de magyarázzák a pofont azzal, hogy nem tiszteljük a férfiakat, idegesítőek vagyunk, facebookon és otthon csak mondjuk, mondjuk.
Érzelmi alapon, a racionalitást teljesen figyelmen kívül hagyva addig hajtogatjátok a fixa ideáitokat, amig a férfi partnernek három lehetősége marad: Vagy messze elkerül a továbbiakban, vagy behódol, vagy lecsap benneteket, mint a legyet. Jobb esetben mentálisan. Rossz esetben fizikailag. És lehet visítani, hogy erőszak.
Ezt írta ezerhétszáz ember előtt.
Nincsen egyenlőség. Most sincs, itt sincs. Mi látjuk, amit ők nem látnak.
Másrészt meg… de mondja el ezt Betlen Anna inkább:
Az a kétségkívül szédületes fejlődés, ami az európai, észak-amerikai nők osztályrésze lett, nem párosult a férfiak és a nők közötti egyenlőség eszméjének és gyakorlatának egyidejű elterjedésével. A nők modern kori felemelkedése valójában nem emancipáció, hanem asszimiláció volt: csak meghatározott területeken s csak bizonyos, jobb helyzetű csoportoknak jutott több-kevesebb az addig csak a férfiaknak kijáró előjogokból. Az európai, észak-amerikai férfi belenyugodott a nők viszonylagos felemelkedésébe — ami a két világháború egyenes következményeképp amúgy is visszafordíthatatlan folyamat volt –, de csak azzal a feltétellel, hogy neki nem kell az addig egyoldalúan a nők által végzett, alacsonyabb rendűnek minősülő tevékenységekből és szerepekből a korábbiaknál lényegesen többet vállalnia.
Megszületett hát a kompromisszum: szolgáljanak helyettünk az alacsonyabb sorból jövő nők, legalább mi előre jutunk. Nem vettük észre, hogy ezzel már magunk fölé is húztuk az üvegplafont: határt szabtunk az egyenlőségünknek. Az emancipációt, vagyis a nemek egyenjogúságát, sőt, társadalmi egyenlőségét megkerülő asszimiláció a nők, mégpedig a jobb helyzetű, gazdagabb nők csoportjainak lehetővé tette, hogy a férfiak által élvezett előjogok egy részéből részesedjenek. A nők a korábbihoz képest tömeges beáramlása a termelő, alkotó munka színtereire, szerepvállalásuk a közéletben, és legelsősorban anyagi függetlenségük (még ha viszonylagos is), mellékesen nem várt eredménnyel járt. Az öntudatra ébredéssel ugyanis, amit a nők társadalmi felemelkedése magával hozott, nem számolt senki. Létrejött a “WW”, a ‘western woman’, a gyűlölt nyugati nő, akinek akarata, ambíciója, elképzelései vannak, aki elfoglalt, aki fontos saját magának. És nem kivételszerűen, hanem tömegesen.
A modern, globalizált (vagyis szinte mindenki — minden férfi — számára elérhető) szexpiac hátterében tehát az asszimilált nyugati, nem mindig, nem mindenre, nem mindenképp, nem feltétlenül elérhető, alávethető nő, a “WW” nagy “NEM”-je sejlik fel.
“Igény azonban volna rá” — így hát gondoskodni kell a megfelelő kínálatról.
Betlen Anna mindezt a prostitúcióról írja: Legfőbb érték az ember… azazhogy a nő. Nőelszívás: a prostitúció a gazdaságban. Prostitúció, kváziporostitúció: feleségimport, háztartási munka, cselédmunka, gyerekvigyázás, rosszul fizetett munka, veszélyes munka, babramunka. Ez jut a nőknek, illetve a kellően fehér és középosztálybeli, szerencsés nyugati nők olyasmit vívtak ki, amit a férfiak szoktak csinálni, és e nők babramunka-részét a harmadik világ női vagy a saját társadalmuk szerencsétlenebb tagjai végzik.
A nők e tömegei némák. Akiknek a hangja hallatszik, azok a privilegizáltak. Gazdagmami és társai — egyre-másra találkozunk olyan szervezetekkel és üzeneteikkel, amelyek szerint csak rajtunk múlik. Hiszek a vállalkozásfejlesztésben, a tudásban, a nők kreativitásában meg minden. Ők is okos konferenciákat tartanak. De azt vegyük észre, és erre jó az interszekcionalitás, tehát hogy nem csak gendert, hanem a race-t és a classt is észrevesszük, hogy ezek az ambiciózus nők pontosan ugyanúgy középosztálybeliek, fehérek, jól képzettek, ép testűek és városiak, mint a legkiváltságosabbak, egyetlen hátrányuk van: hogy nők, és azt, ímhol, a világnak ezen a felén, ebben a korban legyőzték.
Ez a nagy egyenlőség. Ők ülnek a parlamentben és ott őket alázzák meg. Ők vannak a címlapokon, a tévék képernyőin, a musicalek főszerepeiben. Többet keresnek, mint egy átlagos férfi, sőt, mint a férfiak túlnyomó többsége. Rájuk gondolunk: nekik sikerült. És jók is, példának, és amíg privilégiumaik tudatában, azokat mozgósítva fordulnak a nehezebb sorsú nőtársaikhoz. De azon a kínos helyzeten nem segít az egyéni jó szándék, amit az mutat, hogy takarítónőjük és bébiszitterük biztosan nő. Egy kicsit feltűnt a kanyarban néhány nő a férfiak mögött, de ugyanolyan bonthatatlan a férfihatalom, és visszacsapásként ijesztően megerősödött a pornó és a prostitúció.
Lám, nekik sikerült, ott van Angela Merkel meg a yahoo-s bige, ti mit sírtok? Nézzétek, én megcsináltam. Hangoztatják ezek a sikeres nők gyakran azt is, hogy ne gyűlöljük a férfiakat. Én elhiszem, hogy onnan nem látszik a probléma, de pont ez a nagyon tanult, intellektuális és befolyásos csoport az, akiktől keserűbben kérdezem meg: miért nem figyeltek oda? Mit jópofiztok, buksisimit vártok?
Ez a nagyon komoly kritika olvasható Dézsánál a Nőkongresszus egyik paneljéről:
…semmiképp nem tartom elégségesnek, hogy úgy legyen szó akár reprodukciós egészségről, akár munkaerőpiacon való érvényesülésről, hogy nem beszélünk transz emberek, mentális betegséggel együtt élő emberek, fizikailag vagy értelmileg akadályozott emberek, mélyszegénységben élő emberek, szegregált oktatásból jövő roma/cigány emberek és így tovább esélyeiről.
márpedig, azon a — Keveházi Katalin /Jól-lét Alapítvány/ által moderált — panelen, amin én üldögéltem, valami ilyesmi történt. Kispéter Erika /University of Leeds/ tizenöt-húsz percben vázolta egy többéves kutatási folyamat részeredményeit (FLOWS, illetve annak részeként a székesfehérvári munkaerőpiaci helyzet és a szociális ellátórendszer vizsgálata) – maximálisan érzékenyen a társadalmi nemből és az osztályból adódó speciális helyzetekre. majd követte őt négy olyan hazai és nemzetközi szinten is kiemelkedően sikeresnek számító, és gyanítom, ettől nem teljesen függetlenül extrán kedvező helyzetből induló nő, akik az elhangzottakat tökéletesen figyelmen kívül hagyva meséltek dolgokat, nagyrészt saját élettapasztalataikból építkezve.
kiemelném Katona Melinda /Sikeres Nők Egyesülete/ mondandóját, aki gyakorlatilag teljes egészében az egyéni felelősség hangsúlyozásával töltötte a beszédidejét, és mindenféle kikötések nélkül azt kommunikálta a hallgatóság felé, hogy a boldogulás (itt: konkrétan a nők gazdasági függetlensége) azon múlik, hogy ki hogyan gazdálkodik a rendelkezésére álló (pénz)eszközökkel és idővel.
kérdezem: hallott már olyanról, hogy nők elleni erőszak? tudta, hogy gazdasági erőszak is létezik? sőt, tovább megyek, van olyan, aki nem fehérnek születik és van, aki nem jut el odáig, hogy egyeteme legyen? nem sorolom tovább.
mélységes mély meg nem értés van bennem azzal kapcsolatban, hogy miért így lett összeállítva ez a panel. tessék már megmondani, hogy kinek van szüksége erre az érzéketlen neolib rendszerigazolásra? szerintem ennek a felfogásnak az értelmezési tartománya nagyjából a felső vezető üzletasszonyok exkluzív szivarszobájának teaszalonjának az egyik sarkától a másik sarkáig húzódik…
Egyenlőség akkor lesz, ha a férfiak átveszik a rájuk jutó monoton melót. Ha épp annyi férfi mosogat, jár szülői értekezletre, áll tanárnak, megy gyesre, mint nő. De addig? addig nincs megnyugvás. Addig folyvást küszködni kell.
csak az olvassa. én szóltam 
“hogy nők, és azt, ímhol, a világnak ezen a felén, ebben a korban legyőzték.”
Nem győzték le. Megkerülték, a háta mögé kerültek.
KedvelésKedvelés
De igen, mint hátrányt (ha megfigyeled a többi jellemzőt), legyőzték.
KedvelésKedvelés
Én azt gondolom, addig, amíg csak megengedik nekik hogy sikeresek legyenek, addig nem igazán. És biztos vagyok benne, hogy őket is elgáncsolhatta volna a rend számos ponton a pályafutásuk során. Én nem írnám le a szerencsét, mint közreható tényezőt az ő sikerességükben. Szerintem a sikerüket most ebben a korban még nem köszönhették csak maguknak, nem volt feltétlen, mindentől független siker.
Egyébként kiváló szempontot vetettél fel a cikkben, nagyon elgondolkodtató!
KedvelésKedvelés
Na pont így értettem.
KedvelésKedvelés
Szerintem sem győzték le, többségük szembeszélben küzdi magát előre. Abban szerencsések, hogy valahogy tudnak menni, nem szögezi őket falhoz a tornádó és néha szélcsend is akad. Hátszél ritkán.
Nagyon fontosat írsz: sokan gondolják közülük úgy, hogy ez bárki számára járható, pedig korántsem az. Túl sok nőnek nem opció, ráadásul messze nem “fejben dől el” (nálam ez és a “bevonzod” a vörös posztó). És nekik sem kéne, hogy ilyen nehéz legyen.
KedvelésKedvelés
“a társadalmi nemből és az osztályból adódó speciális helyzetekre”
Hm. A társadalmi nem mint kifejezés megütött. A felső vezető nők biológiailag nyilván nők. De vajon társadalmilag? Még az öltözködésük is gyakran “férfias”.
KedvelésKedvelés
Mert ha nőies lenne, akkor még annyira sem hallanák meg, mit mondanak, hanem azzal lennének elfoglalva, hogy milyen rövid a szoknyája, milyen szép vagy nem szép a lába és milyen mély a dekoltázs.
KedvelésKedvelés
Pontosan. Tehát társadalmilag nemet váltott, vagy legalábbis valamennyire “titkolja” a nemét.
KedvelésKedvelés
Nem feltétlenül titkolja szerintem ezzel – max. nem áll be a mainstream sorba.
Ahogy sok egyszerű nő az utcán szintén nadrágot, farmert, kockás inget hord meg lapos talpú cipőt, meg nem sminkeli magát,
és egyáltalán nem titkolja ezzel a nemét (mert pl. a színei gyakran nőiesek), csak kényelmesen, magának öltözik, mert neki ez a fontos.
Az üzletasszonyok ezt a sportosabb, hétköznapibb, kényelmesebb stílust elegáns változatban viselik szerintem, és nem a nemüket titkolják. Ez is megmutatkozik a választott színeken, nézzük meg pl. Merkel sárga, tűzpiros vagy eperszín kösztümeit 🙂
Én a kifejezetten nőcis szabású ruhákat egyrészt kényelmetlennek érzem, másrészt a rám tapadó férfitekintetek miatt egész idő alatt rohadtul kínosan érzem magam bennük.
Véletlenül sem hordanék ilyeneket, de nem azért, mert titkolni akarom a nememet, hanem mert jól akarom érezni magam, és nem kívánok túhangsúlyozni olyan különbségeket, melyek számomra lényegtelenek.
KedvelésKedvelés
De ha teszem azt, valaki mélyen kivágott ruhában és magassarkúban érezné jól magát (vagy éppen gótfűzőben és fétisbakancsban), akkor azonnal menne a beszólogatás hogy mi ez a kurvás stílus. szvsz ez inkább egy védekezési mechanizmus, hogy ha már nő vagyok és ezért bármilyen nemszerepkonform viselkedés elgáncsolhatja a szakmai karrieremet, akkor igyekszem beleférni a skatulyába, épp eleget fogok kapni a „törtetésem” miatt.
KedvelésKedvelés
Van nőrokonom, aki nagy rajongója volt a fent említett fétisbakancsoknak és büszkén járkált bennük az utcán fényes nappal (nem a társadalmi nem miatt, hanem tényleg tetszett neki), aztán ezt rövid úton sikeresen kiölte belőle a környezete (az úton-útfélen molesztálások, a hogy nézel már ki beszólások, az így senkinek nem fogsz kelleni mert utcalánynak öltözöl megjegyzések, a Manyi nénihez vegyél fel azért valami rendes cipőt jótanácsok, stb). Mindig nagyon becsültem azért, hogy a félhangos elejtett megjegyzések ellenére kiáll a saját ízléséért, hogy neki ez jó, hogy összhangban van saját magával, hogy ez tetszik és hogy hagyják már békén, de aztán pár év alatt megtört. Azóta bakancsot sem hord, maximum balerinacipőket, és időnként elsuttogja egy tea mellett, hogy mennyire hiányzik neki, hogy nem veheti fel a kedvenc cipőit, és hogy ahhoz, hogy kevésbé bántalmazzák, láthatatlanná kell válnia öltözködésileg. És megint neki kellett kímélnie a szegény férfiakat, akik nem tehetnek róla, ha látnak egy jó lábat, meg a szegény sápítozó rokonokat, meg mindenkit, aki esetleg még kéretlenül terjeszti a saját patológiáját, mintha az valamiféle jóságos törvény lenne.
Szerintem ez szomorú, és sajnos én is átéltem már hasonlót (de nem cipőkkel, bizonyos sarokmagasság fölött nem vagyok hajlandó hordani, mert fáj tőlük a lábam)
KedvelésKedvelés
Fétisbakancs, platformcipő: miket tanulok. Mi az a fétisbakancs? Jóbarátom (a google) sem ismeri.
KedvelésKedvelés
Szerintem az üzleti életben a gót vagy bakancsos férfi sem úszná meg szó nélkül.
KedvelésKedvelés
Blaci, próbáld meg fétiscsizmaként, úgy a gugli is a homlokára csap.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, megvan. Hát ez nagyjából a platformcipó combig érő változata, nem? Nem vagyok egy platformon vele.
KedvelésKedvelés
Cvdhez, hogy megint a lényeget ragadjam meg:
A budapesti Nyugdíjfolyósító ügyfélszolgálatán évek óta dolgozik egy gót srác, vámpírszerű megjelenéssel: hosszú fekete haj, karomszerű gyűrűk meg minden, és az ügyfelek meglepő módon imádták – mondjuk értett is a dolgához. Nem mintha ez általános lenne, meg nem is üzleti élet ez, csak úgy érdekességként meséltem el.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy van-e közszájon pont ez a kifejezés, mindenesetre van egy extravagánsabb rétege a bakancsoknak (nagyonmagasszárúak pl.), ami az ilyen gót-öltözetekre is jellemző, meg az ilyen szadomazo-öltözködési formanyelvre is. Amennyire tudom legalábbis.
KedvelésKedvelés
CVD: igen, de őt valószínűleg inkább csak a normasértésért zaklatnák és nem a nemiségen keresztül.
Plusz még egy sejtés, hogy minél feljebb vagy a ranglétrán, annál több devianciát engedhetsz meg magadnak férfiként és annál kevesebbet nőként.
KedvelésKedvelés
Ha meg nem ilyen, akkor azzal vannak elfoglalva, hogy miért nem nőies, miért “ronda”, stb. Mert a nő az nem férfi, ugye, az nem olyan ember, mint mi.
KedvelésKedvelés
Ez azert sztereotipia. Gyakran azert nevezik oket ferfiasnak,mert nem hagyjak hogy hatterbe szoritsak oket. Ha toke lenne ferfi lenne-hanyszor hallottam ezt en. Es nagyvallalati teruleten nezzetek meg-7 fos vezetoi panel ben 1-1 no mutatoba,jellemzoen nem klasszikus szakmai teruletenHR pl
KedvelésKedvelés
Persze hogy sztereotípia, az egész rendszer sztereotípiára épít! Persze, hogy sok női vezető egyszerűen csak jó vezető, kemény ember, ami a férfiak (többségének) sztereotípiáiba nem fér bele. Ettől még tényleg van sok olyan nő, aki az öltözködésével is “rejti” a nemét, meg például káromkodik (vagy azért, mert az olyan férfias, vagy nem, de tuti, hogy van, aki a férfiakhoz alkalmazkodik ezzel). Én nem “a” női vezetőkről, hanem konkrétan az ilyen vezetőkről beszéltem.
KedvelésKedvelés
“van sok olyan nő, aki az öltözködésével rejti a nemét”.
Nemár. Attól, hogy egy nő nadrágban vagy ingben jár, még nem öltözik férfiasan. Ilyen ruhadarabokat a nőiruharészlegen is árulnak. Vagy a “rejti a nemét” azt jelentené, hogy nem teszi közszemlére a dekoltázsát?
KedvelésKedvelés
Leet, nekem pl. a nadrágkosztüm nem tűnik nőiesnek, de az is lehet, hogy ez is sztereotípia. Mivel a farmer tényleg lehet nőies.
KedvelésKedvelés
Pedig csak annyi a “férfias” benne, hogy nadrág. Remekül lestoppolta magának a nadrágot is a férfinem, a nőies nők meg télidőben harisnyával-csizmával-szoknyával kínlódnak. Ja és ne csodálkozzanak, ha megerőszakolják őket. Teljesen más a női nadrágok szabása, záródása, anyaga, színe, és magassarkúval vagy vastag talpú cipővel hordják őket. Ezt is remekül magához ragadta a férfinép, hogy eldöntse, mi számít nőiesnek (kb. az, amin szívesen legelteti a szemé, teljesen át van ez szexualizálva), és a többi ab ovo férfias. Innen, ami onnan férfiasnak, határozottan kényelmesnek és praktikusnak tűnik. És hol a “nem elég nőies”-sel, hol a “kihívó”-val baszogatják a nőket, a lényeg, hogy ők mondhassák meg az ő tetszésük (most akkor mit nézzek?), önigazolásuk (ne csodáld, ha nem tudok másra figyelni) jegyében, nehogy már annak is beleszólása legyen, akinek meg kell vennie és hordania a ruhát, valamint elviselni a sztereotípiákat. És tényleg azt gondolják, hogy a nők nekik öltözködnek, hogy tessenek, figyelmüket felhívandó avagy nekik beintve, ellenük, “férfiasan”. Ez megint a végtelenül gőgös férfiegó, amely magát a világ középpontjának gondolja.
Ja, és akkor van még a vád: a nők igazából egymásnak öltöznek, rivalizálnak — ismét csak a férfiakért. Basszameg, hagyjatok már békén.
KedvelésKedvelés
A kisajátításhoz: igen, amennyire tudom, a keleti “nomád” népek nadrágja NEM férfiviselet volt, mármint nem csak, de a pasik átvehették, a nők nem. Ellenben a 20. században azért a nők elkezdték a nadrágot hordani (most utalás nélkül a viseletről beszélek), mára elfogadott lett, de a pasik szoknyaviselete még mindig botrány számba megy. A (patriarchálisan nevelkedett) nők számára is.
KedvelésKedvelés
De csak a skinny farmer, igaz? A tapadós.
KedvelésKedvelés
Nem, egyáltalán. Öreg vagyok, nekem a farmer nem (csak) a skinny. Nyilván megszokás az egész, hozzászoktam, hogy a lányok is farmerben jártak, járnak.
KedvelésKedvelés
Igen köszönöm Éva! Bassza meg, hagyjatok békén.
Miért nem szeretek szoknyát hordani: mert huszonévesen, amikor én is próbáltam a normáknak megfelelni, hülye nőies! cipőket hordtam és úgy szétcseszte a lábamat. Alig tudtam hazamenni, véres hólyagok, húsig lesarabolt bőr stb. És azt mondtam, hogy na a lószart leszek én ilyen hülye! Ez nem normális dolog, hogy kikészítem magamat, szenvedek a pasik kedvéért. Milyen beteg dolog ez az elvárás. És leülni buszon a koszos ülésre szoknyában, undorító.
Nadrágkosztüm miért ne lenne nőies? Női blúzzal, kiegészítőkkel?
Télen a mínuszokban miért kellene szoknyában, vékony talpú cipőben járnom?
Annyi lefikázó megjegyzést kaptam emiatt.
De nem érdekel már engem, véres hólyaghuruttal jártam urológustól urológusig több éven keresztül. Nem éri meg!
Én nadrágpárti vagyok, és ennek ellenére nem öltözködök férfiasan.
Szoknyát meg kánikulában hordok.
Akinek meg nem tetszik, elmehet a búsba.
KedvelésKedvelés
Az, hogy mi nőies, meg férfias, konstrukció. Nem olyan, mint a gravitáció, hogy az, és kész, hanem társadalmi konszenzuson alapul, és folyton változik. Egyelőre a nőies valóban sokszor baromi kényelmetlen, és bár ostoba sztereotípia, hogy “a nők egymásnak öltöznek”, valójában a férfiszemek kedvéért van sok minden. A társadalmi helyzet változásával a szexizmus is változik, ma már ciki azt mondani, hogy a “csajom a kedvemért vegyen magassarkút”, az jobban hangzik, hogy “a többi nő miatt veszi, mert nekik akar tetszeni”. És máris át van tolva az egész a “hülye, divatozó” nőkre.
Az is lehet, hogy a férfitekintetnek való megfelelés annyira beépült a kultúrába, hogy a nők internalizálták ezt, és valóban ők versengenek, hogy kinek minibb meg flitteresebb a kis szoknyája. Nagyon jó (lenne) kényelmes, szép ruhákat viselni, amiben nem vagy egy darab hús – férfiaknak és nőknek egyaránt.
KedvelésKedvelés
Igen, társadalmi, ez igaz. Nagyon sok társadalomban nincs akkora különbség a férfiak és nők öltözködése között, mint az európaiban, és még csak nem is mindegyik “primitív” társadalom.
Tűsarkú és vidéke: mindig zavart a látvány.
KedvelésKedvelés
Megragadom a lényeget: tapasztalatom szerint télen a hosszú (de legalább térdig érő) szoknya+csizma+harisnya kombináció melegebb, mint a nadrág. Nekem ezért praktikusabb.
KedvelésKedvelés
És a hosszú szoknya valójában sokkal kevesebbet is láttat a férfiszemnek, mint a nadrág. Más kérdés, hogy tényleg nem alap, hanem társadalmi szokás.
KedvelésKedvelés
Elsősorban Marc Jacobs képe miatt:
http://www.dailylife.com.au/dl-fashion/fashion-trends/should-we-embrace-the-man-skirt-20130131-2dmk6.html
KedvelésKedvelés
Furcsa képek.
KedvelésKedvelés
nemtom, szerintem a káromkodás össznépi sport. nekem is nagyon mocskos a szám, de hangsúlyosan nőiesen öltözködöm (főleg mióta munkaruhás helyen dolgozom, és kell a változatosság).
amúgy nagyon nehéz ez az egész, nem is tudok most értelmesebbet mondani.
KedvelésKedvelés
Igen, össznépi, de én ismerek olyan nőt (akkor lányt), aki egyértelműen “igazodásból” lett mocskosszájú.
Az öltözködés téma tényleg elég összetett, nem igazán gondoltam át, asszem.
KedvelésKedvelés
én ma nagyon anti vagyok, mert láttam férfit is, aki az elfogadás miatt káromkodik : pl. mérnök barátom mondta, a segédmunkások sokszor csak abból értenek…
A magassarkúról meg azt olvastam, hogy annak a hordása emeli a fenék szögét, vagyis a ma divatos “pucsítás” van benne és azért találják a férfiak szexinek
KedvelésKedvelés
Magassarkú: biztos ezért, de én nézni sem szeretem. A pucsítás szexen kívül kifacsart testtartás, mi abban a jó folyamatosan?
KedvelésKedvelés
Laci, tényleg nem tudod, mit jelent a társadalmi nem? Amit belénk nevelnek, a nemi szerep.
KedvelésKedvelés
Hát ez az, a társadalmilag férfiasnak tekintett területre mennek be.
KedvelésKedvelés
Én egy kicsit szeretném megvédeni Laci álláspontját, mert talán nem is az öltözködés benne a lényeg, hanem a mögöttes tartalom. Én olyan területen dolgoztam évekig (gyerek előtt…), ahol tényleg nagyon kevés a nő. Állandóan bizonyítanom kellett a hozzáértésemet. Sokszor előfordult, hogy olyan műszaki problémát vettem észre, amit a nálam lényegesen tapasztaltabb férfi (mellesleg főnököm) nem vett észre, de addig nem fogadta el az észrevételemet, míg a szintén tapasztalt, férfi kolléga mellém nem állt. És igen, bizony igazodásból, férfiasodtam. Sokszor észre sem vettem, sőt, azt hittem, nekem ez jó, és ideológiát is gyártottam magamnak hozzá. És azokon a nőkön is sokszor láttam ezt, akikkel találkoztam a munkám során szintén műszaki területen. Örökké szemléltetni akartam, hogy lám én férfiasabb vagyok a férfiaknál is. Hányszor adtam elő az “én keményebb és bevállalósabb vagyok bármelyikőtöknél” színjátékot, csak hogy elismeljék, teljes jogú tagja vagyok a férfiközösségnek. És mégsem voltam az soha. Csak elvétve akadt olyan férfi, aki valóban emberként tekintett rám, nem nőként. Én elismerem, igen, igazodásból sokszor nemet váltottam, hogy beilleszkedhessek. Szerintem ezért jó Laci meglátása.
És melleseleg éveken keresztül tudtam magamról, hogy áruló vagyok. Elárulom a nőket. Az én egyéni jobblétem kedvéért lábbal tiprom az elveimet. Én voltam a “fasza csaj”, aki előtt lehet, aki nem baszogat, aki benne van a buliban stb…
KedvelésKedvelés
Ismerős. Sajnos.
KedvelésKedvelés
“Elárulom a nőket”
Őőő. Az az érzésem, mintha a rendszer szarsága miatt ostoroznád magadat. Nehogy már te legyél a hibás!.
Egyébként igen, valahogy így értettem. Az öltözködést hiba volt említeni, abszolút nem az a fontos.
KedvelésKedvelés
Hidd el nekem, tudom, miről beszélek. Én sokszor vállaltam a férfiakkal cinkosságot a nők ellenében a saját, egyéni boldogulásom érdekében. Külön bugyor van a pokolban az ilyen nőknek mint én… 🙂 A saját árulásomról nem a rendszer tehet. Ami a rendszer hibája, hogy kénytelen voltam ilyen módszereket választani. De választhattam volna más módszert is, csak ez volt a kisebb ellenállás iránya…
De már megjavultam 🙂 mert rájöttem, hogy magamat csapom be.
KedvelésKedvelés
Jó, na, elhiszem, csak olyan önvádlóan hangzott. Nem akarom jobban tudni, mit csinálsz, csináltál.
KedvelésKedvelés
Dézsa tökre megnyugtatna, nincs ezen mit csodálkozni, ha így lehet érvényesülni.
Na, megtaláltam:
“a Nőkongresszuson “többek szájából elhangzott (azt hiszem, az ottlétem alatt legalább háromszor) az a Madeleine Albright idézet, miszerint „a pokolban külön hely van azoknak a nőknek, akik nem segítenek a többi nőnek”, és volt olyan is, aki nem pont ebben a formában húzta alá a dolgot, de azért kifejezte, hogy szerinte a nők összefogásán rengeteg múlna.
amellett, hogy nincs kedvem felmenteni semmiféle nőgyűlöletet vagy szexizmust — így a nőkét sem –, azért elég torznak látom ezt a képet, amiben el lehet tekinteni attól, hogy azok a nők, akik vagy kizárólag a saját boldogulásukkal foglalkoznak vagy egyenesen más nőket kifejezetten akadályoznak / más nőkkel szemben szexistán viselkednek, azok részben azért teszik ezt, mert így tudnak előrébb jutni, részben azért, mert nekik ez a megküzdési mechanizmusuk egy olyan társadalmi rendszerben, amiben (nőként) az alsóbbrendű csoportba sorolták be őket.
ez nem egy jól működő megküzdési mechanizmus — abból a szempontból semmiképp, hogy tényleg káros, és valószínűleg azért sem, mert amelyik férfivel együtt dolgozva úgy tudsz csak ellavírozni, hogy részt vállalsz az ő nőgyűlöletéből, az téged is gyűlölni fog, ha nő vagy. viszont ne csináljunk úgy, mintha ennek ugyanaz alá az erkölcsi elbírálás alá kéne esnie, mint annak, amit a férfiak az elnyomó csoport tagjaiként, az ebből adódó privilégiumaikkal felvértezve művelnek, mert ez tökéletesen depolitizálja az egész kérdést, és eltereli a figyelmet a problémának a gyökeréről. elég, ha a médiamunkások nyomatják ezt az irányt, a feministáknak már tényleg nem kellene.”
http://dezsa.tumblr.com/post/66967029625/nokongresszus-more-roviden-ez-igy-nem
KedvelésKedvelés
Na, köszönöm, igen, erre az idézetre utaltam, csak nem tudtam már, hogy hol olvastam, csak azt, hogy nálad. Bíztam benne, hogy neked majd szemet szúr, és kisegítesz! 🙂 Nem tudom, hol írtál erről korábban, de akkor is magamra vettem a külön bugyort. És pontosan ezt láttam be, hogy lehetek én akármilyen cinkos, meg fasza csaj, akkor is csak egy luk leszek “ezeknek”…
KedvelésKedvelés
Most már csak leírom, az első kommented óta motoszkál a fejemben, egy olvasmányélményem, viszonylag friss. A Menekülés éve Sandrája, aki elég férfias foglalkozást űz, és kiváló benne, de sose lehet egyenrangú, még az alárendeltjeivel szemben sem.
KedvelésKedvelés
Rákerestem, érdekesen hangzik, köszi az ajánlást!
KedvelésKedvelés
Én azonos erkölcsi megítélés alá veszem a kettőt.
Extrém fontosnak tartom a nők összefogását különösen egy olyan területen, ahol számszerűen eleve kevesebben vannak (másutt is persze).
Hiszek abban, hogy ha egyvalaki is kiáll a mainstream-mel szemben menő véleményével és esetleg még valaki nyilvánosan mellé is áll, akkor az már tud zavart teremteni a férfiak “normálisnak” tartott működésében. Van az a csoportdinamika, amikor egy ember még nem, de kettő már tud(hat) változást hozni.
Bazi fárasztó állandóan egyedül nekimenni a rendszernek és végtelen sokat jelent a tudat, hogy van/lehet támogatásra találni még valaki(k)ben a csoportban. Ez persze lehet nő is, férfi is).
Én nem vagyok ezen a téren megengedő és vállalom, ha ez nőellenesnek minősül.
KedvelésKedvelés
itt vagyok, kerestem ezt az idézetet.
2020 van. hüledezem.
ez milyen már, hogy én a magam ellenében, önelnyomva, ingyenmelóban toljam MÁS nők érdekét? mire hivatkozva, ki várja ezt el? a madelaine? aligha.
miért pont őket toljam? az idő véges. miért ne dugjak ehelyett őrületeseket, legyek kiegyensúlyozott, fussak a hegyen a napfényben és szaunázzam magam rommá?
minden konfliktus nélkül is: ingyen kéne dolgoznom, az én helyzetemben, miközben van három gyerekem és tehetséges vagyok, hogy a macskatartó szingli kink hősnők ismertebbek legyenek és pénzeket kapjanak?
akik az első pillanatban, amikor jól vagyok, átharapják a torkom. és akkor nem szabad őket leleplezni. mert a feminizmus érdeke.
és átharapták. volt egy pont, amikor a barabást kiáltó tömeg kiadta a parancsot, hgy a gerleévát mostantól lehet nyugodtan ütni, bármit lehet.
milyen elégedetten írogatták álnévről, az összes koppintó hárpia, hogy a szerelmem megutált, az edzőm is, a testem se jó, egyedül maradtam, nem kapnék állást.
míg ők áskálódtak, futottam a félmaratonokat és soha nem alkudtam meg. és olyan életem is lett.
döbbenet zizzent roncs vagyok, aki mindenkinek ciki, gonosz, romlott, ezt írták kamunevekről. olyan körülmények között élnek most, úgy habosítják a semmit, olyan fejük lett… az idő igaz.
KedvelésKedvelés
Valamennyire nekem is ismerős, pedig az én kollégáim úgymond rendes gyerekek, akik (szerintem) emberszámba vesznek. De azt nem tudhatom, nem beszélnek-e ki a hátam mögött. Mondjuk én adminisztratív munkakörben dolgozom most, kvázi a nemi szerepemnek megfelelve.
KedvelésKedvelés
Bár fehér középosztálybeliként nagyon is privilegizált a helyzetem, mégsem működik nálam sem a “csak akarni kell, meg időt szánni rá, és bármit elérhetsz”. Főleg, mert 27 évig az ellenkezőjét verték a fejembe. Úgyhogy itt az ideje egy jó vaskos paradigmaváltásnak (ó, már milyen rég akartam használni ezt a szót)!
KedvelésKedvelés
Aki azt állítja, hogy csak akarni kell, meg időt szánni rá, és hogy a nőkön is múlik, az nem hajlandó szembe nézni a problémával. Mert egy férfinak rohadt szar szembenézni azzal, hogy mekkora bunkók vagyunk. Elismerni, bocsánatot kérni, vállalni , hogy ez vagyok és igyekszem megváltozni.
Többször szembesítettem az aktuális partneremet azzal, hogy dolgozom, háztartást vezetek, mellette főiskolára járok. Egyik sem volt tekintettel erre. Ugyanúgy elvárták a szokásos dolgokat, nem jöttek oda kivenni a kezemből a porszívót, egyik sem mondta, hogy hagyd, ülj le tanulni én elintézem, elmegyek bevásárolni, beteszem a ruhákat mosni. Nem intéztek semmit! Kizárólag a saját dolgaikkal foglalkoztak.
Fordított helyzetben, ha csak a férfinak a munkája van ott, a nőtől magasztalást vár, teljes kiszolgálást, mert ő dolgozik. De a nő 3x többet gürcöl, akkor sem kapja meg azt a támogatást, ami teljesen normális lenne erkölcsi szempontból.
És egy ilyen helyzetben, amikor a nő jóval többet gürcöl, vegyük már figyelembe, hogyan tudna ugyanúgy előre jutni, teljesíteni amikor ki van facsarva és lelkileg, mentálisan is kikészül, mert tudomást se vesznek róla, az általa elvégzett rengeteg munkáról??!!
És Te hiába szólsz, hogy figyelj dolgozom én is reggeltől estig, most intézem a vacsorát, légy szíves vidd ki a szemetet. Erre a válasz : Nem. És te érvelsz, elvégzed a munkádat, ott hagyod a mosatlant, szennyest, nem csinálsz vacsorát, és ugyanúgy szarik rá a férfi. Nem segít, nem folyik bele, hanem még ő vitázik, hárítja ismét rád a felelősséget. És te vagy a hárpia, te vagy aki mindig balhézik, és te milyen egy picsa vagy, veled nem lehet normálisan együtt élni.
Ilyen nyomás alatt ki az aki, teljesíteni tud?. És mi van ilyenkor, vagy ott hagyod és utána hónapokig tart míg összeszeded magadat, majd egy új párkapcsolatban ismét eljátssza a férfi.
Ismét kezd minden rád hárulni, a mindennapos elintézni valók, a munkád és egyéb kötelességeid mellett.
A mostani párommal 5 éve élünk együtt és ő az első akivel bár rengeteg vitám volt és ő is hozta a hülye dogmákat, primitív érveket, de a viták után 1-2 hét elteltével elgondolkodott a dolgokon.
Ma is vannak nézeteltérések, viták, mert időközben felszínre jönnek a beléje nevelt minták. DE nem kell szólnom, hogy a saját ruháit mossa ki, nem követeli a mindennapos vacsorát, nem is szól, hogy főzzek.
De ebben rengeteg munkám, fáradtságom, idegeskedésem van! És ugyanúgy nekem kell szinte nap, mint nap meghúznom a határt, mert ahogy nem figyelek, minden visszatérne a “szokásos” mederbe,
KedvelésKedvelés
“nem követeli a mindennapos vacsorát,”
És ez már mekkora engedmény már egy férfi részéről ugye? Örüljünk, hogy nem követel, hű de rendes, hogy neadjisten felesben ő csinálja meg, ő főzzön meg mondjuk, az már irreális elvárás lenne tőlük ugye. Bőven elég, hogy nem követelődzik, de jó…
KedvelésKedvelés
Nadja, ez sajnos egy elég ismerős minta. Pont ezért nem randiztam túl sokat magyar férfiakkal, egyszerűen nem lehetett velük a témában zöld ágra vergődni. Nyugati férfiaknál, ez most lehet szerencse kérdése, de fel sem merült a kérdés, mindig segítettek.
KedvelésKedvelés
“És ugyanúgy nekem kell szinte nap, mint nap meghúznom a határt, mert ahogy nem figyelek, minden visszatérne a “szokásos” mederbe,” .- ez nagyon ismerős! Hogy én ezt mennyire unom! És egyre kevésbé vagyok szelíd, amikor húzgálom a határaimat. Azt nem lehetne, hogy megbeszéljük, és utána úgy van? Vagy ha esetleg elcsúszik valami, akkor nem kell újrakezdeni az egészet, csak utalni a már megbeszéltekre? Annyira fárasztó ez, és olyan elegem van a sárkányszerepből, míg ő a jó fej (az átlaghoz képest tényleg).
KedvelésKedvelés
A jó zsaru – rossz zsaru mintázat.
Mennyire utálom.. Milyen könnyű a rossz fejnek lenni lentről, es milyen könnyű jó fejnek lenni fentről lefelé.
KedvelésKedvelés
lecsap mint egy legyet?
ma hajnali hév Szentendre felé, velem szemben ül nagymama, anyuka, kisfiú, és egy bőrönd.
anyukán szemüveg, az üvege narancssárga, a szeme körben lila.
nagymama fojtott hangon:
– mondtam hogy hagyd ott!
– tudom..
– amikor nem jöttetek hétvégén a Robi szülinapjára, tudtam hogy baj van.
– tudom..
– és hányszor volt már ilyen? hányszor kell még ez?
– tudom..
– tavaly is ilyenkor… én többet nem megyek értetek, hallod?
– hallom..
– ha visszamész ehhez az állathoz, én kitagadlak!
váratlanul a kisfiú pofon vágja.
– nagyi vigyázz a szádra mit beszélsz, mert mehetsz a börtönbe!
– ne haragudj rá anya, velem is ezt csinálja, az apjától látta.
leszálltam.
kánaán mi?
KedvelésKedvelés
szörnyű.. :S és hogy a nagymama is kitagadással fenyegetőzik…
KedvelésKedvelés
Szerintem csak kétségbe van esve és észhez akarja téríteni valamivel a lányát.
KedvelésKedvelés
Megrendítő, irodalmi, ahogy leírtad.
KedvelésKedvelés
A hideg ráz ettől a “szösszenettől”!!! De szó szerint.
Borzasztó!
Mi lesz ebből a kisfiúból, mondjátok mi?? Meddig fog eljutni, ha már most ez a reakciója? Semmi mérlegelés, csak durr a pofon. Anyjának, nagyanyjának. A feleségét, nőjét meg már ugye alapból tulajdonnak fogja tekinteni…
Rettenet!
KedvelésKedvelés
Megkapó ez az írás, elgondolkodtató és magával ragadó. Valóban, az tudja -jobban- megélni a szabadáságát, akit szabadnak neveltek, amennyire csak lehet egyenjogúnak. Ebben a kérdésben olyan fura, hogy azt mondjuk Mo.-n rossz a helyzet, én mindig az gondoltam, hogy azzal, hogy a kommunizmusban a nők mind dolgoztak, és sokan tanultak/tanultunk sokat mozdult ez az ügy. Sőt, úgy látom, hogy igenis mások a problémáink nekünk magyar nőknek, mint a nyugatiaknak. Úgy általában, ami persze nincs. Kezdve a kétkeresős családmodellel.
De azon is elgondolkodtam, hogy a “monoton munkák” közül van ám a férfiaknak való is, amit elvétve csinálnak a nők, pl. kertész. Ha csatornát kell ásni vagy kereket cserélni, akkor is bár ha nagyon kell meg tudnám csinálni (majd megcsinálja a jólképzett párom is ha úgy jön ki a lépés), de szerelőt/férfiember hívok, mint ahogy elkényeztetett nyugati nőként ha ablakot kell mosni és nagyon nincs kedvem, takarítónőt.
KedvelésKedvelés
“De azon is elgondolkodtam, hogy a “monoton munkák” közül van ám a férfiaknak való is, amit elvétve csinálnak a nők, pl. kertész.”
Ez így van, de kertészkedni jó esetben nem kell napi 24 órában, míg lázas kisgyereket ellátni igen. A monoton, mások jóllétéért lévő munkák nagy részét a nők végzik, ez tény, ezt nem relativizálja semmi.
KedvelésKedvelés
A cikkben nem erről volt szó. Vagy legalábbis nem erre akartam reagálni. Hanem arra, hogy a nők akik elég szerencsések/ügyesek stb voltak ahhoz, hogy “asszimilálódjanak” a magunk mögött hagyott munkát (amit, ő már nem csinál meg, de tőle várják/várnák el) nőkkel végezteti el. És ez az a pont ami szerintem nemfüggetlen, mert egy jól kereső férfi meg a “maga mögött hagyott munkát” többnyire férfival csináltatja meg.
Az egy másik kérdés, és igaz (de nem ez volt a felvetés), hogy gyakran nem jut pénz a munka kiszervezésére a családon belül, vagy (szintén látni) etikátlannak érzi az ember (gyakran a nő), hogy ami az ő dolga lenne azt pénzért megcsináltassa mással.
KedvelésKedvelés
“egy jól kereső férfi meg a “maga mögött hagyott munkát” többnyire férfival csináltatja meg.” Mire gondolsz? Mit hagy hátra eleve egy férfi, amikor mindig is a jólkeresés volt a dolga? Ugye nem lóbetörés, favágás meg hasonló anakronizmusok? Autószerelés, csónaklakkozás, rotációs kapa?
KedvelésKedvelés
Egy kicsit itt ellenkeznem kell, mert a favágás, autószerelés, meg rotációs kapa nem anakronizmusok, csak a privilegizált középosztálybeli fővárosiak szemszögéből (bocs a cinizmusért, ugye nincs harag? :)) . Én ugyebár vidéki vagyok, és mi fával tüzelünk, mint rengetegen errefelé. És igen, a férjem hasogatja a fát és rakja a tüzet, én meg mosok. A takarítást közösen nem végezzük. Sokáig nem volt bekötve a lefolyó. Én elmosogattam, a vizet ő hordta ki. Nem szeretném, ha fordítva lenne. Szóval szerintem létezik férfi munka/női munka felosztás, csak az a baj, hogy ott is ezt emlegetik, ahol már megszűnt az értelmezésére alkalmas kontextus. Az élet fenntartásához, karbantartásához szükséges összes munkát kellene igazságosan elosztani kétfelé. Ha nincs semmi más munka, csak a főzés, mosás, takartás, számlák befizetése, pl. egy városban, panelban, akkor megszűnik az eredetileg értelmes felosztás, és azt a mennyiséget kell megosztani, ami van.
KedvelésKedvelés
A fővárosban élek, mi is fával fűtünk kertes házban, ezért a téli favágást nyári locsolást és a kuka kihurcolását én sem szívesen cserélem el a férjemmel, ennek az az egyszerű oka van, hogy kisebb vagyok és valamivel gyengébb, számomra kimerítőbb hidegben fát hasogatni, vagy teli kannákat cipelni, mint neki. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden mást én csinálok, de heti 3 főzést szívesen elvállalok ellenértékként, főleg, hogy a férjem főztje inkább funkcionális szempontból kielégítő, mint élvezetileg. A többi házimunka egyértelműen közös. Távfűtéses lakásban lakva újra kellene terveznünk a felosztást.
KedvelésKedvelés
Azt az ellenértéket ellensúlyként, munkamegosztásként értettem,remélem értitek.
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértek. Az, hogy a nehéz bőröndöt ő hozza fel, az apró csavart meg én piszkálom ki, mert ő erősebb, nekem meg kisebbek az ujjaim; ok.
Egy olyan életmódban viszont, amikor a villanykörte-, téligumi-csere és a mammutok kézi hazacipelése nem vesz igénybe egy munkanapnál többet egy évben, akkor a porszívózás, aminél sem az erő, sem az apró kéz nem elengedhetetlen, közös.
KedvelésKedvelés
Nincs harag, jöhet a cinizmus! Kerületünk vezére összehívott egy tanácskozást, és az lett a vége, hogy mégiscsak kibélelik a kéményünket, aminek nagyon örülök, így nemsokára én is fával fűtök, de csak hasogatott jöhet. Igen, megszűnt a mai gépesített háztartások többségében. És aki csecsemőt szoptat napi hat órában, annak a férje legyen szíves, pakolja be a mosógépet is, ha nem is kell hozzá férfierő.
KedvelésKedvelés
Éva nem akarlak elkeseríteni, a hasogatott fa hasogatása is megkerülhetetlen, mint a kávézás előtti kávékészítés. Mert persze általában nem akkorára van hasogatva, hogy beférjen a kályhába, de ha véletlenül mégis, akkor is kell némi gyújtós, ahhoz meg ugye hasogatni kell, hacsak nem szedsz és szárítasz rőzsét.
KedvelésKedvelés
Ó, bazmeg, szedek-szedetek, szárítok. Azért teljesen más komplett tüzelőt hasogatni, mint gyújtósnyit, azt még benzinkútnál is árulnak.
Harmincéves bükk szárad itt a szobában, bő egy éve.
KedvelésKedvelés
Én is arra gondoltam, hogy nem csak a rotációs kapás háztartásokban megy a férfias és nőies munkákra való hivatkozás, hanem azokban is, amelyekben már csak női munkák maradtak. Előszeretettel hangoztatják, hogy a női munka, amihez nem kell komoly testi erő, csak lötyögés, szöszmötölés, gyesen lenni lustaság (somebody, a legdurvább nőgyűlölő, akit eddig láttam, tolta ezt Barok Eszter megcsalós posztja alatt,ja, és ő nem akar gyereket, tehát neveljen minden gyereket nő, a nők akarnak gyereket). Apámnak az volt a fegyvertény, a tunyaság igazolása, hogy húsz évig épített egy nagyon szerencsétlen, elrontott arányú, mekkelekként majd ő megtervezi-építésszel összevész családi házat. Ezt ordította aztán mindig a fotelből. Meg hogy eladja ezt a házat, vagy a baptistákra hagyja. És belerokkant. De nem csak ebbe. Én mindig döbbenten néztem a folyton valamit építő, egyre nagyobb házba költöző, mégis derűs apákat.
KedvelésKedvelés
Nem gondoltam volna, hogy a csakazolvassa blog a begyújtási mizéria körül is segít, én eddig komolyan nem tudtam, hogy árulnak kész gyújtóst, pedig de, rákerestem. Mindig tanulok valamit!
KedvelésKedvelés
Mindenben. Fogkövet szedetnél le? Nem tudod, bályolog vagy bájolog? Érdekel, milyen a művész úr frizurája? A legjobb sóskaramelltortát ennéd Pesten? Kérdezd Csakazolvassát!
Esetleg ha a világ legviccesebb linkjeit keresed, kérdezd Vacskamatit, őneki most ezt sikerült:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20110601-rasszistanak-titualta-a-hupikek-torpikeket-egy-francia-politologus.html
(megjegyzem, lehet, hogy hupikék-túladagolásban szenvedek, de nagyon egyetértek)
KedvelésKedvelés
Köszi! Ez még jobb (bár nem én találtam):
http://www.vividscribe.com/socio-political-themes-in-the-smurfs/
Különösen a törpillás rész csúcs és még igaz is!
KedvelésKedvelés
meg a törött cserép lecserélése a tetőn, a meglazult vakolat kijavítása mielőtt a fejünkre esne, a gyerek által kitépett ajókilincsrögzítőcsavar (van ilyen?) visszaszerelése és még ezer egyéb szerelnivaló, cipelnivaló. Én abban nőttem fel, hogy minden szerelési, kocsival/biciklivel kapcsolatos, valamint kerti fizikai munka a férfiak dolga, a tiszta ruha – meleg étel – tiszta lakás – kicsi gyerek a nőké. Erre értettem.
És anyám amikor megtehette bejárónőt fizetett, apám meg autószerelőt. (hogy ki fizette nem tudom, de hogy az autószerelő férfi volt, azt igen). Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak jelenleg, ezért alig van külső segítség, de ezt az elvet, hogy a megkeresett pénzből a női munkára nőt a férfi munkára férfit alkalmazunk (ami nekem természetes, mert ebben nőttem) fel sok helyen láttam/látom. Mondjuk a budai értelmiségi ismerőseimnél többnyire. Ha nem álltak vissza egykeresős családmodellre, ami szintén nem ritka ebben a körben.
KedvelésKedvelés
Ez a kínálatból ered, nem? Kevés takarító férfi, és kevés autószerelő nő van.
KedvelésKedvelés
Ez a női munka – férfi munka nekem túl általános, mi az, hogy a kicsi gyerek a nőké. Többiek már unják, annyiszor leírtam: sokkal jobban tudtam pelenkázni, mint az anyjuk. Vagy a szerelés meg a férfié? Ha már gyerekkorukban így szocializálják, ha a lányokat nem is tanítják meg rá, mert “úgyse ért hozzá”, akkor persze.
KedvelésKedvelés
“Apámnak az volt a fegyvertény, a tunyaság igazolása, hogy húsz évig épített egy nagyon szerencsétlen, elrontott arányú, mekkelekként majd ő megtervezi-építésszel összevész családi házat. Ezt ordította aztán mindig a fotelből. ”
Éva ez nagyon jó. 🙂
Hogy én mennyi férfinál láttam ezt a házépítést, agglomerációba költözést, mert építkezni kell! Ettől leszek Férfi! Mint önigazolás, megalománia!
És feltétlenül kell hatalmas alapterület, hogy fizessük a rohadt nagy gázszámlát ÉS lehessen 4 órákat takarítani hétvégén, amibe a pasi nem folyik bele!
Hogy is képzeljük, Ő felépített egy házat! Persze a kőművesek, a burkolók, a villanyszerelő (aki apám volt és nagyon alacsony áron megcsinálta az én kedvemért).
Ez a volt barátom. mondta ezt azután, hogy 1,5 évig együtt terveztük a házat, együtt rohangáltunk a tűzépre, barkácsáruházakba, erről szólt 3 évig az életem.
Akármilyen mesterember jött dolgozni hozzánk, a ganézást utánuk én végeztem.
Mikor szakítottunk, megkaptam, hogy nem volt nagy dolog, amit én csináltam. Persze, ő nézte, hogy a munkások és én hogyan dolgozunk. Az tuti fárasztóbb volt. 🙂
KedvelésKedvelés
Egyszer építkeztem valamennyit. Másodszor már teljese mértékben mesterekre bíztam. Soha többé nem építkezem személyesen az egy szakma, csinálja, aki ért hozzá. Két négyzetméternél nagyobb felületet már nem vakolok be sk. Autót sem fogok szerelni, még a kiégett izzót is benzinkútnál cseréltettem ki. Lehet, hogy nem is vagyok férfi?
KedvelésKedvelés
Hagyjuk már ezt a férfiak is végeznek unalmas munkát.
Itt arról van szó, hogy az összeköltözés pillanatától csak nagyon kevés kapcsolatban valósul meg a a demokrácia.
Hogy a legtöbb esetben a nőre hárul minden otthoni feladat, munka, elintéznivaló.
Emellett pedig baromi kevés ideje, energiája jut bármi másra!!
Ha pedig bevállal más elfoglaltságot, a legtöbb férfi ebben nem partner, sőt még a nő számíthat balhéra, lecseszésre, állandó vitákra!!
Ez az aránytalanság ismétlődik a munkahelyeken. A férfiak kipihenve, kiszolgálva, feltöltődve mennek be a munkahelyükre.
Nem agyalnak azon, hogy: be kell mennem a közértbe, patikába munka után, ha hazaérek be kell raknom egy adag mosást, hétvégén mi legyen az ebéd stb.
Mentális és tényleges, gyakorlati felmentést kapnak minden otthoni munka alól!
KedvelésKedvelés
Az összes házimunkával kapcsolatos hsz-en annyira látszik a személyes tapasztalat. Az enyémeken is persze.
Megfogott a mentális felmentés gondolata, milyen igaz is! Nálunk (szűk és tágabb családban, de barátoknál is) a nők általában elérik, hogy ha nincs olyan sok szerelni való jellegű munka (ami valóban egy városi lakásban ritkán van olyan sok) akkor a párjuk mosogasson, főzzön, leckét ellenőrizzen, pelenkázzon, elpakoljon stb. stb. De valahol ott van a levegőben, hogy ezt csak a nő kedvéért csinálja meg. Vagy a béke kedvéért, a rosszabb esetben.
A beletörődés (női oldalról inkább) is egy működő módszer, itt is többen írták. Nálunk is ez van, hogy bőven nincs olyan tisztaság és rend amire igényem lenne, de egyedül nem vagyok képes fenntartani, a párom meg nem igényli, ezért rákényszeríteni csak hárpiamódszerekkel lehetne. És van, hogy reggel suliba indulás előtt mindenki egy nagy zoknis zsákból próbál párt keresni egy neki megfelelő méretű zoknihoz, beleértve a felnőtteket is. Néha sírni volna kedvem ezt látva, de általában óriási röhögés lesz belőle inkább. Kínunkban röhögés.
Szóval a fejekben szerintem is minden kb változatlan, a tettekben sok minden alakul. Biztos nem mindenhol. És nem biztos, hogy jó irányba. De talán.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon vicces! Nálunk is röhögésbe fulladtak mindig a béna, megoldhatatlan helyzetek. Ettől még összeszorul a gyomrom ha visszagondolok, de szerencsére a gyerekeim inkább a sok röhögésre emlékeznek.
Khm…és még ma is akad min röhögni….jobb híján… 😀
KedvelésKedvelés
Igen, ha egy fiú olyan családban nőtt fel, ahol apuka szedett legelsőnek az ételből étkezéskor, akkor az a fiú felnőtt korában minden házimunkát megalázónak tart. És ahova eljutottam vele mostanra kész csoda, de messze van a normálistól még. Hogy szólnom kell mindig mit intézzen el, egy 43 éves embernek. Nem jön magától, nem látja, saját holmiját ide-oda lerakja.
Pedig rengeteget fejlődött. De sokszor érzem emiatt úgy mintha egy kamasszal élnék együtt.
KedvelésKedvelés
“ahol apuka szedett legelsőnek az ételből étkezéskor,”
Ezekben a családokban nem apuka szed elsőként, hanem apukáNAK szednek elsőként. Ő jellemzően egyébként már csak odaül a megterített asztalhoz. Míg ő ül (közben dohog, hogy az ebéd nem lett készen elég gyorsan, illetve túl forró, hideg, sótlan, stb.) addig különböző nőnemű emberek körbeugrálják. Először ez az anyja feladata, azután ezt a szerepet átveszi a felesége, majd a lánya(i) (“Szaladj lányom vízért, hát nem hallod, hogy megfúl szegény apád?”). Amikor végzett, feláll az asztaltól és elmegy pihenni, a romok eltüntetése az előbbi cselédszerű lények dolga, neki ezzel nincs teendője.
Hú, láttam ilyet egypárszor…
KedvelésKedvelés
A kertészet, mint monoton munka? Ne már. A szerelés annak, aki szereti a mechanikus/elektromos kütyüket monoton? Dehogyis.Nekem az, mert nem szeretem a műszaki dolgokat. Neki meg a kertészkedés lenne monoton, vagy az állatokkal bánás. Igen, van, akinek a kutyasétáltatás is monoton, pedig ha szereted a kutyákat, akkor baromi érdekes dolog.
KedvelésKedvelés
A kertészet szerintem se monoton. Nagyon szívesen csinálnám porszívózás helyett 🙂
KedvelésKedvelés
Én úgy egyáltalán szívesen csinálnám, de már egy ideje nincs kertem, Kifejezetten elvonási tüneteim vannak.
KedvelésKedvelés
Ehhez a férfi munka/női munka dologhoz még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy csak addig elfogadható ez a felosztás, míg ez nem kötelező érvényű és kizáró hatályú. Ha szabad átjárás van a két csoport között, és nincs egyik a másikával szemben felmagasztalva illeve degradálva.
Azon is sokat szoktam gondolkodni, hogy valójában senkinek semmi fogalma nem lehet arról, hogy mi is számít valóban nőiesnek illetve férfiasnak, mert lehetőseget sem kapnak a gyerekek arra, hogy szabadon váljanak olyanokká, amilyenekké a természetes érdeklődésük irányítaná őket, hiszem még meg sem születnek, mikor már elvárásokat támaszt feléjük a környezet. Bármit tesz egy gyerek, vagy megmagyarázzák a nemével, vagy azt mondják, nem lehetsz ilyen, mert a lányok/fiúk nem ilyenek.
Én kínosan ügyelek rá, hogy semmilyen nemi sztereotípiát ne halljon tőlem a gyerekem, de valójában rajtam kívül mindenhonnan dőlnek rá a tipizált fiú/lány férfi/nő mintázatok. Nem lehet a hatásuk alól senkit kivonni.
Pedig ha teljesen azonos elbánásban részesülnének a gyerekek, és egyáltalán az emberek, és létezhetne szabadon mindenféle minta, csak akkor lehetne valódi statisztikákat gyártani, és azokból következtetéseket levonni a jellemzően nőiesebb illetve férfiasabb tulajdonságokról, vagy érdeklődésről. Akkor viszont már valószínűleg senkit nem érdekelne, mert nem számítana.
KedvelésKedvelés
Nagyon-nagyon tetszett, amit írtál. Most nem tudok hosszasan reagálni, de majd leírom az észrevételemet.
KedvelésKedvelés
Engem most annyira izgat a gyermeke(i)m nemi identitása, hogy teljesen áthatja az egész nevelést. Van egy lányom és egy fiú magzatom. A lánnyal nagyon azon vagyok, hogy semmi olyanba ne “kényszerítsem” bele, ami hagyományosan női, de ezt gyakorlatilag nem tudom kikerülni. Kezdődött a cuccokkal, semmi rózsaszín, csillogó, aztán hirtelen azon kapom magam, hogy tele van velük a szekrény. Válogatok, nyílván, de teljesen nem tudom kiiktatni. Amit én veszek, azokban igyekszem valamennyire semleges dolgokat beszerezni, de ezt sem akarom görcsösen, legyen a gyereknek virágos ingecskéje. Aztán ott vannak a házi dolgok. Mi nem nagyon takarítunk, főzni felváltva, de leginkább a néni és a férjem, ruhákat én pakolok el, mosás felváltva, teregetés a férjemé, mosogatás a néni és köztem oszlik meg. Szóval, itt lát mindent. A lakást felújítjuk, tele van szerszámmal a ház, tényleg mindehol. Gyermek odamegy, megtapogatja. Többnyire hagyom, figyelek, de ha nem is tőlem, azért ezek a mondatok elhangzanak: azzal ne foglalkozz, az az apáé. Igyekszem nem behatárolni így a tárgyakat, viszont tényleg vannak dolgok, amelyek az enyémek, és amelyek az apjáé. Következő nagy kérdésem, és ez a férfiak szoknyában topikról jutott eszembe, hogy jön a fiú. És nem vagyok elég határozott, vagy erős, hogy a kifejezetten lányos cuccokat ráadjam. Szóval a lányom megkapja a tökéletesen fiú nadrágot, és a fiam is azt fogja. Ezt meg én csinálom, hogy kerüljem ki, sikerült valamelyiketeknek?
Játszóházban: 3 éves kisfiú rágerjed a játékkonyhára és a hajszárítóra. Erre az anyja: minek az neked, neked erre semmi szükséged, ezt a kislányoknak veszik. Ott áll a lányom mellettük, erre hogy reagáljak? És ilyenből van egymillió, nem tudom, hogy lehet ezt helyesen csinálni. Egyetlen reményem, hogy mi a itt a családban eléggé egyenlően vagyunk lusták és trehányok, a munka nem nemi alapon, hanem preferencia alapon dől el, hátha ez valamennyire egészségesebb irányba tereli a gyermekeket.
KedvelésKedvelés
Nekem az a tapasztalatom, hogy az óvodától teljesen tehetetlenek vagyunk, felhabzsol a külvilág, az ostobaság. Eredetileg Julinak vett uniszex és fiúcuccokat hord Dávid, és pizsamaként a lányholmit is, és büszke is rá. Az autók szerelmese, Juli meg a cuki, apró, öltöztethető dolgoké. Nem élezem, nem ellenzem, csinálja, ami jólesik.
KedvelésKedvelés
“Ehhez a férfi munka/női munka dologhoz még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy csak addig elfogadható ez a felosztás, míg ez nem kötelező érvényű és kizáró hatályú. Ha szabad átjárás van a két csoport között, és nincs egyik a másikával szemben felmagasztalva illetve degradálva.”
igen. Pontosan így gondolom én is.
KedvelésKedvelés
Nálunk megvan ez a felosztás – mindig az csinálja a takarítást és a bevásárlást, aki éppen ráér. Ennek folyományaként nem mindig van pöpec rend, de annyira nem görcsölünk rajta. Főzni és vasalni csak én tudok, ezért ezek csak hétvégén történnek meg. Minden mást el tud, és el is intéz szó nélkül a férjem, már sok-sok éve.
A környezeti elvárások viszont – sokat tudnék erről mesélni. Amilyen beszólásokat kapunk néha … elkeserítő.
Csak néhány példa:
– Ő pelenkáz? Milyen megalázó … (nem, nem az, hiszen ő van éppen Gyed-en)
– Milyen férfi az, aki nem tudja ellátni a családját?
– A legkedvesebb, a saját anyámtól: milyen jó lett volna, ha fiúnak születsz lányom … (no komment)
– A második gyereknél is ezt fogjátok csinálni? (sajnos nem lett második gyerek, de ha lett volna, akkor valószínűleg ezt csináltuk volna)
KedvelésKedvelés
A nem tudja ellátni a családját megjegyzéshez: mivel nem tudja ellátni? Pénzzel? Csak ez a fontos? Hiszen éppen ellátja a családját, csak nem úgy, ahogy ezt a társadalmi szokásjog szerint szokás értelmezni.
KedvelésKedvelés
Megalázó? Miért lenne az a pelenkázás? Saját gyereke.
Ezek a megjegyzések korlátolt gondolkodásra vallanak.
KedvelésKedvelés
Valóban érdekes felvetés ez. Én is középosztálybeli, fehér, jól képzett, egészséges nő vagyok, egyenlőségre neveltek, az én anyám és apám megvívták a saját harcukat, illetve az anyám velünk is (munkamegosztás terén), így ez jó minta. Még valóban harcolni kell sokszor a párkapcsolatban, ahogy Nadja is írta, de nekem alapvetően tényleg elég az akarat és a kitartás, azt hiszem. Bár van amihez én egyedül nem vagyok elég, de sokan elegek lehetünk – legalábbis nagyon-nagyon remélem (mondjuk tök jó lenne annyit keresni egy munkahelyen majd, hogy a férjem is el tudjon majd menni gyes-re, mert ő menne szívesen, csak az én fizum nem lenne nagy valószínűséggel elég…). De újra és újra rá kell vennem magam, hogy más helyzetekbe belegondoljak… aki semmilyen ilyen mintát nem lát, akinek tényleg a családi pótlék az egyetlen jövedelem (vagy az összekoldult/lomizott dolgok).. aki még az általánost sem tudja rendesen kijárni, vagy olyan fáradtan jár be, hogy semmi nem jut el kb. a fejébe… az magától nagyon-nagyon ritka esetben lesz ennyire öntudatos, céltudatos és találja meg a megfelelő eszközöket.
Valóban nagyon klassz dolgokat értünk már el, és jó, hogy egy országon belül legalább már vannak öntudatos nők-férfiak, akik tudnak utat mutatni. De van még bőven, akinek szükséges is utat mutatni, segíteni.
Nekem annyira nem is a számok fontosak (hogy centire pontosan ugyanannyian csinálják ezt vagy azt), csak hogy lehessen erről beszélni a párok között, ne legyen evidens, hogy ki cseréli ki a villanykörtét, ki vág füvet, ki mos, ki főz, stb. Lehessen ezt rugalmasan kezelni. És a párokon belül legyen kiegyensúlyozva a feladatok súlya. Hogy aztán ez milyen számokat adna, azt nem tudom, de legyen meg a jog, az esély erre.
KedvelésKedvelés
Erre gondoltam a minap: egyszerűen bemosódsz te is rencerbe, ha úgymond megcsinálod magad ilyenné. Saját tapasztalat – ultrahímsovén munkahely a privátszférában több mint kiugróan magas jövedelemmel, biológiai nemi arányok 3:10/nő:férfi – pedig, hogy amint bemosódsz, szinte azonnal és általában szemellenződ nő, megszűnsz empatikus lenni és csaholsz a többiekre, hogy te bezzeg megcsináltad, na gyerünk csináljátok utánam … ha tudjátok … de nem tudjuk, nem tudják persze.
Hogy miért ilyenek? Mert ez a rencerben a (férfi)hatalom természete. Ha ezt nem éred fel úgymond ésszel, mehetsz vissza nagyon gyorsan oda, ahonnan jöttél. Hát ezért mondják halványlilanőöltönyben simára vasalt hajjal és arccal, bizalomkeltően mosolyogva a többinek, hogy ne gyűlöld már a férfiakat, ezért jópofiznak, ezért várnak buksismit, ezért nem figyelnek oda már. Ha odafigyelnének, holnap már nem ott lennének. (Általában. Nyilván vannak fehér hollók.)
Egyenlőség így nem lesz. Ameddig mindenki közéjük akar bejutni, addig nem. Csak olyanná fog válni. Amíg ez az etalon és ez a siker. Ez már azonban nagyon messzire vezet. Stop.
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes felvetések, és a kommentek is azok.
Nekem is, mint fehér, középosztálybeli, iskolázott és felsővezető nőnek nagyon elgondolkodtató kérdések ezek.
Hogy megragadjam a „lényeget”: én továbbra is nőiesen öltözködöm, van ugyan nadrágkosztümöm is, magassarkú cipőm is, hosszú és rövidebb szoknyám, ruhám is. Alkatomnál fogva is abszolút nőiesen nézek ki.
Na jó, tényleg a lényeg: én nem gondolom, hogy kiveszett volna belőlem az empátia, nekem ez sokkal, de tényleg sokkal fontosabb volt, mint a saját boldogulásom. Nagyon utálnám magam, ha a beosztottaim (akik nagyrészt szintén nők, de férfiak is vannak köztünk) férfias, keménykezű vezetőnek tartanának. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, és ami a legfontosabb, hogy a csapatomból 4 éve nem mondott fel senki, pedig versenyszféra, és sok esetben eléggé nagy is a csábítás, de a csapat miatt maradnak a kollégák.
Egy pár szó arról, hogyan jutottam el idáig: természetesen nagyon sok munka és tanulás kellett hozzá, illetve egy nagyon nagy adag szerencse. Nem csak rajtam múlt, ha úgy tetszik „kijátszottam” a rendszert. Egyrészt nagyon nagy az igazságérzetem, ha valahol igazságtalanságot tapasztaltam, igenis kiálltam, és kommunikáltam. Sok „pofon” ért ezért, de szerencsére valahogy mindig jól alakult a végére a dolog. Másrészt óriási szerencsém volt a párválasztással, ha nem olyan lenne a férjem, amilyen, akkor nyilván nem tartanék itt. Harmadrészt – nekem nem igazán volt célom az, hogy felsővezető legyek, én csak nyugodt, békés családot szerettem volna mindig, de valahogy így alakult az életünk – a „karrier” (de hülyén hangzik, de nem tudom másként mondani) lehetőségek valahogy engem találtak meg előbb, mint a férjemet, és ő felismerte a közös érdekeket, ezért odatette magát, ő ment el gyed-re például. Manapság neki szabadabb a munkája, ezért ő az, aki nagyon sok mindent a háztartás körül elintéz, természetesen van olyan is, amit közösen oldunk meg. Nélküle nem tartanánk itt.
És valóban ott van az az üvegplafon, mindenhol, én is tapasztalom, még úgy is, hogy nem is akarom igazán áttörni, nekem ez így jó, ahogy most van, elégedett vagyok – inkább arra törekszem, hogy a körülöttem dolgozók is elégedettek legyenek.
Azonkívül nem gondolom, hogy a sikeresnek ítélt nők csak és kizárólag egyedül érték el a sikereiket, csak maximum szeretnék azt hinni. Azt a lesajnáló magatartást meg végképp elítélem, hogy mindenkinek adottak a lehetőségek – nem, sajnos ez nem így van. Sokkal fontosabb lenne, hogy a befolyásukat, sikerüket inkább a rászorultak megsegítésére használják.
KedvelésKedvelés
Amikor a női vezetőket empatikusnak nevezzük, az elég kétélű dicséret, és azt is magában rejti, hogy csak akkor számítanak nőnek, ha ilyenek, ha nem, akkor fúj, fúj, elférfiasodtak, kegyetlenek, miközben az ilyen férfiakat (nevezzük őket dzsokiknak) egyáltalán nem kell hasonló sztereotípiákkal szembenézniük, hiszen ők ilyenek. Ennek, hogy a nők lágyak, jobb szervezők, humánusak, jóindulatú szexizmus a neve, ez is káros, és mivel nehezebben tetten érhető, alattomosabb, mint a rosszindulatú. Dúsan tenyészett a nőkongresszuson is, egyébként. Mi lenne, ha azt mondanánk: a tőzsde vagy a vállalatigazgatás vagy a nagypolitika olyan torz világ, nem kis részben az erőszakos férfifölény miatt, az általában is kárhoztatandó lélektelen üzleti logika miatt, amelyben csak így lehet talpon maradni? Nincsen lágy tőzsdézés vagy ügyvédség, akinek nem tetszik, hogy a nők megkeményednek az ilyen szakmákban, az tessen a forrásnál keresgélni, és felülbírálnia jogrendszert, a kapitalizmust mint olyat.
KedvelésKedvelés
Jogos. Torz világ ez, és az üzleti logika lélektelen.
Arra próbáltam célozni, hogy az “életben” maradáshoz ebben a világban sok lehetőség van, és egyik sem az egyenlőségen alapul.
Viszont ha már ide bekerült az ember lánya (akarva, akaratlanul), legalább próbálja meg “belülről” bomlasztani a rendszert, ahelyett, hogy tovább építené.
KedvelésKedvelés
Úristen, mennyire jókor jött ez most nekem. Már megint. Éppen a múlt pénteken mondtam egy ilyet. Rohadt nehéz leépíteni a beépített bullshit-generátort, ha nincs idő gondolkodni, akkor csak köpi a közhelyeket.
Amúgy rájöttem, hogy az önreflexió a hobbim. Empatikusan. Bahh.
KedvelésKedvelés
Emlékezzünk meg azokról a nőkről is akik nem a gender asszimilácót választották (elférfiasodás), hanem a szexizmusból fakadót (értsd: nőies tulajdonságok esetenkénti túlhangsúlyozása) érvényesülésük érdekében.
Sok kolléganőm abban látja a megoldást, ha a férfiaknak tetsző módon kiemeli a domborulatait, elfedve ezzel akár a szakmai hiányosságokat is. Nem túlzok, akármilyen hihetetlen ez működik, és ez nem a nők bűne hogy még munka közben is állhat a f. Elvégre olyan szépen mosolyog… és milyen szép mellei vannak. Ó, hát egy ilyen csinos lány csak okos lehet. Milyen szép, milyen… esztétikus látvány ahogy csinálja (szerz.: akkor is ha az épp baromság és semmi szakmai funkciója). Áhh fantasztikus, tud mindent!
Főleg oktatási intézményben érvényesíthető ez a férfiak körében, 40-től a halálig. Kortársakkal nem működik.
Persze ez még önmagában kevés a boldoguláshoz, a legjobb párosítás az ha elegáns öltözetbe csomagolja magát, abba soha nem lehet belekötni. Ő nem kurvás, ő elegáns. Harisnya, magassarkú cipő, lehetőleg kopogós. A kopogás nem csak a feltűnés miatt fontos, hogy tudjuk hogy jön és minden férfi számolja visszafelé a lassan múló másodperceket hogy most MI LESZ, hanem esetleges hangélményt szolgáltat a csipőrázáshoz – azt kiemelendő. A csípőt nem muszáj mindig rázni, fordulás után azonban érdemes bevetni, főleg sértődöttség esetén. Lássa a fickó mit utasított el.
Ha kérsz valamit nézz lentről felfelé, az olyan szende szüzes, de ne felejts el egy picit előre hajolni, elvégre az aranyosság önmagában kevés. Mindig mosolyogj, hangodat magasítsd kicsit, te most egy kislány vagy. Szexi kislány. Ezért lássa a melleidet is, ne felejtsd el, fő az arányosság. Ha megvan az igen (és hát buzi az aki nem), kiegyenesedsz, megköszönöd és elmész. Lengőbordás csipőrázás ajánlott, ez olyan mint a kézfogás, mindenki megkapta amit akart.
Ha még jobban be akarod vetni magad (figyelem, kortársak!) tegyél hamvas rózsaszirmokat a melleidre (szerz.: igen, megtörtént eset). Ez is szűzies, a trükk pont az hogy mindenki tudja hogy mit kéne látni alatta, és emiatt mindenki látni is akarja.
Roppant ravasz húzás a papírzsebkendő keblek közé helyezése. Úrhölgyes, praktikusan elegáns dolog – a férfi nem csak az orrfújás élvezetéért fog tőled legközelebb zsepit kérni. És megintcsak nem kurvás, mert milyen múltszázadi. ATTENTION! Ne helyezd vissza az általad használt papírzsebkendőt melleid közé (életemben nem nevettem olyan jót, fél óráig alig bírtam abbahagyni, a hölgyemény látszólag nem értette mi a gond).
Ha öltözködéseddel lázadni akarsz, ne a burkát válaszd. Nő csak szexisen és kurvásan lázadhat, lásd Miley Cyrus. Rocker vagy bármilyen nehéz műfaj esetén lemondhatsz arról, hogy nőként tekintsenek rád, te onnantól fogva fiú vagy. Anarchia.
Férfi tanárokkal ne húzz sose ujjat, mert akkor te is fiú vagy. Ne légy okos. Ha túljársz valakinek az eszén ne mondd azt hogy okos vagy, azt emeld ki hogy ő volt hülye. Ha meg ő hülye, akkor neked csak szerencséd volt, elvégre mégis CSAK EGY NŐ vagy. Mondom, okos nem lehetsz.
Ha vita van, hagyd a férfiakra. Ha vitába szállsz, akkor te nem vagy nő (ugye érezzük, hogy a politikában pont ezért férfias a nők öltözködése?).
Valamit kihagytam? Még egyszer mondom, nem a nők a hibásak azért, mert vagy az asszimiláció, vagy ezek marad érvényesülési módként.
KedvelésKedvelés
Apropó: coming out után miután szó van egy lány emberi tartásáról, egy másik lány miért azt panaszkodja el nekem, hogy túl sokat foglalkozik a melleivel? Ettől ő most rossz ember? x)
KedvelésKedvelés
jut eszembe
KedvelésKedvelés
Jaj, de jó, hogy ez is ide került! 🙂
KedvelésKedvelés
Az ilyen csajokat sose tartják okosnak. Röhögnek rajtuk. Épp az a rendszerben a trükk, hogy lehetsz te akármilyen, mindenféleképp kiröhögnek, csak legfeljebb néha vetnek pár jutalomfalatot is, mint a fenti típusnak.
KedvelésKedvelés
Nézd, az nem a rendszer hibája hogy a taknyos papírzsebkendőt visszahelyezte a mellei kōzé a delikvens. Az viszont tényleg nagyon szomorú hogy nem nagyon van olyan kialakult kép ami az erős nőt nem félig férfiként, a szép és nőies lányt meg nem csicskaként ábrázolja. És igen, filmekben is az ilyeneket akik kilógnak a sorból furcsának, vagy gonosznak ábrázolják, ha egyáltalán… Bechdel-tesztet meg említeni se merem, olyan alacsony a mérce.
KedvelésKedvelés
GeoCracker, would you, de tényleg, vagy szétnézni előbb, mi itt a hangnem, a bizalom alapja, a szokás, esetleg magadban megkeresni azt, aki képes figyelni, gondolkodni pofázás és önigazolás helyett, és nem csak tolni magadat, az okosságodat? Komolyan úgy gondolod, hogy az, aki másképp éli meg, az rosszul tudja a saját életét, és majd te helyreteszed első-második kommentben? Olvasd el a mielőtt kommentelnél című policyt a nemtrollok menüpontban a kép alatt. Nem adunk tanácsokat, nem értelmezzük át és nem helytelenítjük mások történeteit, nem képzeljük magunkat okosabbnak. Ha visszajelzést adunk, akkor figyelmesek és óvatosak vagyunk. Ez itt nem a szokásos szennyes internet, ahol megszűnnek az emberi normák. Hogy nem látod, hogy ez szétbassza a bizalmat? Vagy neked hol a mércéd?
KedvelésKedvelés
A tanáraim nem az öltözködésem miatt dícsértek, a szüleim egyenlőségre neveltek, nem tanítottak mosogatni, főzni, de egy bizonyos kort elérve meg tudtam csinálni, főzni meg szakácskönybvől, majd kreatívan, aztán takarékosan, mikor hogy. Nálunk minden, a favágás, a csatornaásás, a faültetés, a fűnyírás, az avarégetés, a kaszálás, a termés betakarítása (nem, nem kertész vagyok) a festés, meszelés, tetőfedés, vakolás (na jó, csak kisebb javítások) az mind női munka. Mi a férfiak kötelessége? Pénzkeresés, és slussz. No és amikor ezt még szóvá is teszik. A takarítással sajnos nem tudok mit csinálni, a por ra allergiás vagyok, ablakot pucolni nagyon nem szépen tudok, de más még úgy sem. Lehet, Blaci, hogy én meg nem vagyok nő?
KedvelésKedvelés
“A tanáraim nem az öltözködésem miatt dícsértek”
… de nem is a helyesírásod miatt.
(bocs, de ezt a magaslabdát képtelen voltam nem lecsapni 🙂 )
Innen jut eszembe egy szépemlékű, kutyarossz de baziokos tanítványom szalagavató-beszéde:
“Tanárainkat nem akarjuk dicsérni … igaz, nem is tudnánk.” 🙂
KedvelésKedvelés
wtf? helyesírás … hát ez most komoly?
KedvelésKedvelés
nem, ez csak vicc volt, és a dicsértek hosszú í-je adta hozzá az ihletet, bocs 🙂
KedvelésKedvelés
Én egy ordas nyelvtannáci vagyok, és benne vagyok a fikázásban, fel is szólítalak, cvd, hogy kérdőjel, kettőspont, felkiáltójel előtt ne tegyél szóközt.
KedvelésKedvelés
(Rólam: 38 év, ebből 13 passzív és pszichésen beteg férjjel, 4 gyermek; nemrég kiléptem a betegítő kapcsolatból a gyerekekkel együtt)
A férfi vagy női munka bennem nem csak a konkrét munkamegosztásról szól. Tudok én festeni-mázolni, főzni, fát hasogatni, varrni, vésni, mosni, csiszolni, gyerekkel igazán beszélgetni, zárat cserélni . És akkor számomra inkább az a kérdés, mi az a lényegi dolog, amiért szeretném, hogy legyen velem férfi. Mert ha a feladatok megfelelően oszlanak meg, idő keletkezik, amiben láthatóvá válik a másik ember. Akivel akkor esetleg kezdeni kell valamit, mert mindenféle igényei vannak. Ez lehet ijesztő , hiszen feladat; sokaknak csak zavaró.
KedvelésKedvelés
Szia, kösz a bemutatkozást! Megrendítő, amit írsz, az utolsó három mondatod meg megvilágosító. A kérdésem az, miért impotens érzelmileg, intellektuálisan ilyen sok férfi, és mit kellene kezdeni azzal, aki ehhez még szexet is követel.
KedvelésKedvelés
Kb. 15 éve folyamatosan ezen gondolkodom. 🙂
KedvelésKedvelés
És ez az impotens hozzáállás az együttélés alatt exponenciálisan növekszik.
KedvelésKedvelés
Hogy miért ?
Mert megtehetik, sőt : erre szocializálják őket.
Úgyhogy ha ezt teszik, még meg is érthetők.
Tényleg nem ők a hibásak, hanem az a rendszer, ami ilyet farag a legtöbbjükből.
Annyira látszik ez már a középiskolában is, egyre jobban.
(Viszont a lányoknál is megvan ez a folyamat, ők is cinikusak, nemtörődömök, egysíkúak, igénytelenek magukkal és a fiúkkal szemben egyaránt.)
KedvelésKedvelés
Hajaj, de még mennyire. Naponta sír a lelkem, mikor látom, mit művelnek magukkal és egymással a tinik.
KedvelésKedvelés
Én is azt látom, van valami nagy hiba a szocializációban. A két nem szocializációja nyilván nem független egymástól, és nem tudom, hogy csináljam jól a gyerekeimmel.( félek, már magukba ittak mintákat. )De hogy még meg is érthető, hát….Miért nekem kellene ezt megérteni?
Tudom, a szocializáció meghatározó lehet,de felnőtt ember felelős önmagáért, az a könnyű út, hogy így maradok, mert külső okok miatt ilyen vagyok és kész, nincs mit tenni. Szóval értem én, de nem fogadom el.
KedvelésKedvelés
Ezt a folyamatot én is látom, és nehéz elfogadni, megérteni. Mivel előbb vagy utóbb az ember kapja a visszajelzéseket. és lehet a másik nem tudja pontosan mi a baja, sem megfogalmazni se tudja és tolmácsolni a másik felé. De ez a belső feszültség felszínre jön. Konfliktusok lesznek a párkapcsolatokban, hiába cseréli le az illető egy új partnerre. Az ő belső sivárságát nem teszi semmisé a partnercsere. És az illető ebből sem tanul. Újra elköveti ugyanazt a hibát. Az érzelmi nihiliséget, hogy meg sem próbál emberileg, lelkileg nyitni a másik felé.
Pedig egy felnőtt embernek önneveléssel is rendelkeznie kellene. Nem foghatunk mindent a rendszerre, ez nem felmentés, hogy engem ilyennek neveltek, apám is ilyen volt. Felnőttként a saját életéért csak ő maga felelős.
A mai középiskolások világa számomra nagyon furcsa. Nem tudom sajnos más szóval illetni, de tényleg a mi időnkben nem volt ez ennyire eltorzulva.
KedvelésKedvelés
Egy felnőtt ember – vagy rendelkezik az önnevelés képességével, vagy nem – felelős a tetteiért. A hibákat sokminden magyarázhatja, értelmezhetővé teheti, de a felelősség nem hárítható.
KedvelésKedvelés
Baromi nehéz dolog ez. Mit lát a gyerek és mit vesz le belőle. Nálunk se az jött le eszméletlen nehéz életkezdés (jó szellemi, de zéró anyagi háttérrel) után, a viszonylagos jólétben, hogy na, akkor majd én is teszem a dolgom, igyekszem, hanem az, hogy mindent leszarok, mindenért a szülő a hibás, pedig felnőttként az ember felelős, ezzel én is egyetértek. Nálunk egyforma volt a szocializáció, mégis az egyik gyerek – és pont a legkisebb önálló és felelős, a másik kettő nem. De őt meg a barátnője kezdi most elrontani a túlzott fkiszolgálásssal.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: nem vagyok én gondolatolvasó | csak az olvassa — én szóltam
Namost akkor ide írom le az igen gyakori “kvótát a bányában is” c. baromság az előző főnévnél kissé részletesebb cáfolatát.
A bányákban addig, amíg kutyanehéz volt a feltárás, előszeretettel dolgoztatták a kisebb testű nőket és gyermekeket. Pl. Mo-on a Selmecbánya-környéki arany- és ezüstbányákban is.
Mióta a gépi feltárások következtében a bányavágatokban kényelmesen elfér egy férfitest, valóban férfiakat foglalkoztattak, akik ezért az átlagnépesség körében kiemelten nehéznek számító és veszélyes fizikai munkáért kiemelt bért, veszélyességi pótlékot, korai és magas nyugdíjat kaptak. A második világháború után ezért sok fiatal férfi áramlott ilyen céllal a bányavárosokba, ahol az akkori szűkös időkben is feltűnően jó ellátás volt, a bányászkeresetekhez igazodva.
Ezért jött apám pl. Kalocsáról 23 évesen, 1951-ben csillésnek Tatabányára. És ezért jött ugyanekkor férjem nagybátyja Badacsonyból Tatabányára… (ezért örök hálánk nekik is).
A férfi fizikai erejének megfelelője a nő biológiai ereje, amivel gyermeket képes testében nevelni, megszülni, szoptatni. Ez van akkora fizikai (plusz pszichés) teljesítmény és veszélyességi faktor és gazdasági haszon, mint a bányában dolgozni, mégsem jár érte kiemelt bér (sőt jobbára semmilyen), veszélyességi pótlék, korábbi kiemelt nyugdíj, napersze, nulla. Sőt . a “munka” világában büntetés jár ezért : ALACSONYABB NYUGDÍJ például ! Pedig ugyanolyan alapon, ahogy a bányászatért jár, ezért is illene, hogy járjon ennyi anyagi juttatás. Elképzelhető, hogy mekkora gazdasági hasznot termelnek így a nők tömegei.
Fő különbség a fizetett / fizetetlen státuszán kívül e két munka között még annyi, hogy míg bányászatot és nehéz fizikai munkát a férfiaknak csak egy szűk szelete vállalt, addig a nők szinte kivétel nélkül szültek. Mára a bányászat gyakorlatilag rég megszűnt, míg a nőknek átlagosan 1-2 gyermekszülés változatlanul osztályrésze, hasonlóan grátiszként.
Nem győzöm hangsúlyozni : őrült nagy, hatalmas gazdasági haszon az, hogy valamennyi nő a reprodukciós munka egészét gyakorlatilag ingyen csinálja végig, életében 1-2-3 alkalommal is
és ez nem csak a terhesség-szülés-szoptatás, hanem a gyermeknevelés oroszlánrészét is jelenti, elég csak körülnéznünk a szülői értekezleteken.
Természetes, ha a mai piacban való gondolkodás során sok fiatal nő jut el odáig, hogy kösz, de ezt így nem. Munkát, büntetés fejében ? Ki az az őrült ? Van-e akkora szeretet – pláne ha partner sincs hozzá, hisz a fiatal férfiak sem családfenntartásban gondolkodnak már.
tehát amíg a férfiak nem kérnek kvótát a szülőágyon, addig bárgyú dolog a nőknek a bányában kvótát ajánlgatni, nem beszélve arról, hogy a bányában ma férfiak sincsenek.
A szülőágyon még maradtak a nők, ez még változatlanul fenntartható gazdaságot garantál.
Tessék elképzelni, kivel dolgoztatna és kinek adná el a tömegtermékét a sok tőkés és a köréjük települt sápszedők, ha nem lennének új generációk. Mindenki, de mindenki befuccsolna.
Úgy gondolom, a nők a jelenlegi nem szüléssel mintegy belengették ennek a rémét.
Hogy erre egy patriarchális berendezkedés erőszakkal, azaz abortusztilalommal reagál, az természetéből adódóan várható.
A belengetett pénzek még mindig nem mérhetők össze azokkal a veszteségekkel, amit egy nő a munkaerőpiacon elszenved, ha szülésre adja a fejét.
Úgyhogy a fijúknak még gondolkodniuk kell ezen, hogy mit tegyenek.
Jó lenne a keresetekkel összemérhetőbb anyagi juttatásokra gondolniuk, vagy küldjék kötelező gyesre az apákat is, hogy ne egyoldalúan a nőneműeket sújtsa minden reprodukcióért kiszabott szankció.
Visszatérve az eredeti témához: kvótát a nőknek nem a bányában, hanem a parlamentben és döntéshozó testületekben kell ajánlgatni,
hisz mi sem kérünk a szülőágyon férfikvótát,
max. a Gyes-ben. Jobb is volna ez mindenkinek.
KedvelésKedvelés
s lám-lám :
http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/london-megosztana-szulesi-szabadsagot-szulok-kozott
Amúgy ha a fiatal férfi is várhatóan gyermekenként elmegy fél-egy évre gyermekgondozási szabadságra, meg a nő is ugyanannyira,
akkor nyílván nem lenne a munkaerőpiacon akkora hátrány a nőnem
kontra akkora előny a hímnem, mint most.
Sőt, a gyesen volt apukák a közösségbe járó kisgyermekük betegsége esetén is bizonyára szívesebben maradnak majd otthon, mint jelenleg, mikoris ez szinte kizárólag csak a fiatal női munkaerők “hátránya”.
Mondom, hogy maradnak majd, mert biztos vagyok benne, hogy ebben az irányban visz a szekér akkor is, ha Orbánék fordítva ülnek rajta 🙂
KedvelésKedvelés
Juhu!
KedvelésKedvelés
Köszi cvd, You made my Morning.
KedvelésKedvelés
Csak most lattam ezt a hsz-t… az EU nehany eve fontolgatta, h direktivaban teszi kotelezove a gyes (es annak megfeleloi) egy reszet a ferfiak szamara (azaz adott ideju gyest szigorian megosztva lehetne igenybe venni). Eszaki orszagokban letezik mar ez a megoldas. En azett hiszek benne, mert ha a gyes is ilyan lenne, mint a fizetett szabadsag, akkor egyik nemet sem hozna hatranyos helyzetbe (a munkaado szemszogebol). Nem mellesleg vegre a ferfiak is kivennek a reszuket a gyerek ellatasabol (nem tav uzemmodban, penzt termelve, hanem kokretan).
KedvelésKedvelés