72 thoughts on “két írás a píszíről”

1. szerintem az az alapvető különbség, hogy míg nyugaton az ilyesmiket alulról szerveződő mozgalmak küzdik ki, addig Magyarországon a vezető értelmiségiek és/vagy az uralkodó elit szokta behozni ezeket. az istenadta népnél pedig egyből bebillen a kuruckapcsoló, hogy “basszameg, már megint felülről erőltetnek ránk valami hülyeséget népünk nagy tanítói, de majd mi jól ellenállunk”.

   mondjuk én azt hiszem, hogy a dolog kommunikációjával is vannak problémák. nálunk ezt az egész előítéletkérdést úgy kezelik, “előítélet = bűn, ha előítéleteid vannak, akkor bűnös vagy.” holott az előítélettel önmagában semmi gond nincs, az mindenkinek van; a probléma ott van, hogyha az előítéletek reflektálatlanok maradnak, és észrevétlenül meghatározzák az ember gondolkodását. nálunk meg inkább lelkiismeret-furdalást próbálnak kelteni az emberekben, amivel pont ezt a kurucos ellenállást erősítik tovább.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Tóta W. írja itt http://index.hu/velemeny/jegyzet/gyorgyp2/:

     “Töredelmesen bevallom, hogy én sem vagyok előítélet nélküli, undorodom például a pókoktól.”

     A gond ott kezdődik, hogy az előítéletet dogmaként kezelem, és nem vagyok hajlandó az ellentétes tapasztalatra reagálni. Például előítélet, hogy nem célszerű a tigris közelébe menni, mert megesz. De ha a cirkuszban látok egy szelidített tigrist, akkor úgymond felülbírálhatom az előítéletemet, mert az ott éppen, az idomárja jelenlétében meg jóllakottan, valszeg nem enne meg, ha megsimogatnám…

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • pontosan.

       meg az a baj, hogy Magyarországon ezeket a dolgokat eléggé felülről lefelé kommunikálják (“mucsa vagy szabaddemokrata többség, nincs harmadik út”), ami felhúz egy jó magas kommunikációs gátat mindjárt az elején. és onnantól fogva te leszel a szemükben a fölényes pesti értelmiségi megmondóember, aki lenézi az egyszerű embereket, és hülyeségeket beszél.

       KedvelésKedvelés

     • Te hogyan kommunikálnád ezt úgy, hogy ne legyél megmondóember?

       KedvelésKedvelés

     • ez jó kérdés, nekem is csak ötleteim vannak.

       szerintem nagy probléma a felülről lefelé kommunikáció. pl. az, hogy míg szavakban a Critical Theory fontosságát hirdetik, az általuk dominált kommunikációs térben teljesen elfogadott elmaradottnak, mucsainak stb. nevezni a kevésbé privilegizáltakat. érzékeny orrocskám olyan előítéleteket orront itt, amikre senki sem reflektál.*

       a másik, hogy úgy nem lehet bizonyos csoportok privilegizáltsága ellen harcolni, hogy közben a saját privilégiumainkra mutogatunk. “mi vagyunk a kulturális centrumban, mi tudunk angolul, mi olvastuk a menő nyugati szerzőket, _tehát_ nekünk van igazunk”.

       a férjem még azt is felvetette problémaként, hogy sok olyan ember is képviseli ezeket a gondolatokat, akik sosem azonosultak ezekkel, csak mivel most van egy ilyen elvárás, ezért eljátsszák, hogy ők is így gondolkodnak. most láttuk itt nemrég, hogy akadnak ezekben a körökben is olyanok, akik szavakban roppant felvilágosultak és széleslátókörűek, meg persze feministák is. aztán hazamennek, és megverik a feleségüket. és amikor ezekben a körökben derül ki valakiről, hogy bort iszik, miközben vizet prédikál, akkor összezárnak, és a jajdenagyon felvilágosult és széleslátókörű hochértelmiség tagjai vállvetve mosdatják a feleségverő haversrácot.

       röviden tehát a válaszom az: legyünk következetesebbek, és dolgozzunk folyamatosan a saját kimondatlan előítéleteink feltárásán is.
       azért is szeretem ezt a blogot, mert itt pontosan ezt látom. csakazolvassa nagyon-nagyon következetes. ebben is.

       *ennek a fajta kritikai gondolkodásnak a rosszul értéséből fakad az is, amikor ostorozzuk Magyarországot, hogy micsoda mucsai népség lakja ezt az országot, és bezzeg Nyugaton. ez pont a centrum Közép-Európával kapcsolatos előítéleteinek reflektálatlan átvétele.

       KedvelésKedvelés

     • Miért gondolod (nem csak te), hogy pestinek lenni kiváltság? Hogy ott élnek az értelmiségiek, az ország többi részén az egyszerű emberek?

       KedvelésKedvelés

     • eh, úgy látszik, félreérthetően fogalmaztam 😦

       KedvelésKedvelés

     • Szerintem tökéletesen érthetően fogalmaztál.
       Feltétel nélküli alaphumorérzéket mindenkinek!

       KedvelésKedvelés

     • Ez egy gyakori jelenség, hogy emberek azt hiszik, hogy az országban bárhol lényegesen rosszabb élni, mint Budapesten (direkt nem használom azt a bizonyos v-betűs szót). Szóba akartam valahol hozni, mert még ezen a blogon is ezt látom. És VAN humorérzékem.

       KedvelésKedvelés

     • Nem is humor kell, inkább annak belátása, hogy különbözőek vagyunk. Ez az ország vízfejű. Én színházrajongóként és tömegközlekedés-használóként, egyes márkák híveként egészen határozottan gondolom ezt, hogy máshol lényegesen rosszabb lenne, de a dolog mérhető is mindenféle faktorokkal. Ha alternatív iskolát keresel, és nincs autód, meg vagy lőve Nembudapesten. Még autóval is. Ha van egy táplálékallergiás gyereked, szintén csak nézheted a dobozáruházak kínálatát. Hátha még sérült is! Vagy igényes gyerekprogramot, vagy nem hibáztató pszichológust, vagy anonim alkoholistákat. Nembudapesten azért él nyomorogva rengeteg ember, mert autó nélkül a harmadik világ felé tendálna az életminősége, ez viszi el a bevételei nagy részét. Egyedülálló felnőttként én élnék Sopronban vagy az igazán nyugatias Veszprémben például, és ugranék át Bécsbe, Győrbe színházat nézni akár vonattal is. Vagy Szegeden vagy a Balaton-felvidéken. Igaz, én eléggé hisztis vagyok életminőség-ügyben.

       KedvelésKedvelés

     • csakazolvassa:

       igen, aki Budapesten lakik, az privilegizált helyzetben lakik, egyszerűen azért, mert több erőforráshoz és információhoz fér hozzá kisebb költséggel.

       KedvelésKedvelés

2. A szavak sajna elég gyorsan elinflálódnak. Például itt http://en.wikipedia.org/wiki/Euphemism találtam ezt, hogy az angolban hogy kell nevezni a fogyatékkal élőket:
   lame / crippled → handicapped → disabled → physically challenged → differently abled → People with disabilities. These terms also replaced spastic.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Igen, ez így van, ahogy Éva említette a nigger-fekete-afroamerikai stb. vonallal is. Magyarországra fordítva úgy működik, hogy először az illető mondjuk romát mond, de büdöscigányt ért alatta (meleget mond, de buzit gondol – és éreztet a hangsúllyal), emiatt később a roma, (meleg, LMBT(Q)) helyett ki kell találni egy píszíbbet, és így tovább a végtelenségig. Hogy az “etnikum” típusú eufemizmusokat ne is említsük.
     (Szubjektív emlékezetem szerint az önkormányzatunk bizottságaiban – ahol nem készül tv-felvétel, a testületin azért nem így van) átlagosan ülésenként kétszer kerül elő az “etnikum” vagy az “izraeli befektető”, ha kapcsolódik a témához, ha nem. 50%-ban nem. Leggyakrabban nem is a jobbikos szájából hangzik el egyébként. Nemrégiben jöttem rá, mi a szerepe – ezzel jelzik egymásnak a felek, hogy ők egy csapatban játszanak, értik egymást, félszavakból is. Hogy felesleges és gusztustalan? Ja, de csapatépíteni jó mindenképpen, meg egyébként is olyan felszabadító érzés lehet, hogy kimondhatják, nyugodtan, helyeslő pillantásoktól kísérve. Az egy darab fintorgó is direkt jó a harci szellem fenntartására, hála neki, nyilvánvaló, hogy nem szabad hátradőlni, a balliberális reakciót még nem sikerült tökéletesen felszámolni.)
     Én nem tudom, van-e értelme ilyen értelemben a PC-nek. Hogy hosszú távon beépül-e, vagy csak szómágiává válik. Hogy hozzátesz-e az elfogadáshoz, vagy ellene hat (egy újabb érv a “magukfajták” ellen). Szerintetek? Örülnék, ha meggyőznétek, hogy a píszí tényleg hozzájárul “a pejoratív értelmek és minősítések kiiktatásához és a valódi tisztelethez”.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • A nigger tudtommal mindig pejoratív volt az angolban, a 19. században is csak kifejezetten sértegető kontextusban használták. A negro, negroes alak simán semleges volt, Martin Luther King is így beszélt a csoportról. A fekete (black) meg szerintem egyáltalán nem kéne, hogy bármi rosszat jelentsen, elvégre a fehérekre is azt mondjuk, hogy fehér. Bár a magyarban az ázsiaiakat sárgának nevezni tényleg sértő. Végülis a feketék sem feketék, hanem sötétbarnák, a fehérek sem fehérek, hanem rózsaszínek, az ázsiak sem sárgák… 🙂

       Mellesleg a legújabb nem is az “afro-amerikai” (Afro-Americans), hanem az “afrikai amerikai” (African Americas), a kettő nem ugyanaz, az afro eggyel korábbi verzió 🙂 Ezt nem is szokták magyarrra átvinni, mert elég sután hangzik. A fehérek meg “kaukázusi amerikaiak” (Caucasian Americans). Egy amerikában dolgozó ismerősöm is mesélte, hogy ki is kérte ezt a szót magának, mondván ő soha nem járt vagy élt a kaukázusban.

       Egyébként igaz: az eme szavakkal védeni kívánt csoportokat megvető emberek elkezdik egyre-másra ironikus kontextusban használni a szavakat, szóval nagyon jó az észrevételed.

       Amin viszont meglepődtem, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatot épp eme fideszkétharmad nevezte át roma nemzetiségi önkormányzatra. Pozsonyi szentségelt is miatta a Demokratában.

       KedvelésKedvelés

     • “Leggyakrabban nem is a jobbikos szájából hangzik el egyébként.”
       Nálunk a helyszínelő rendőr szájából hangzott el, hogy a betörő biztosan “brazil” volt.

       KedvelésKedvelés

3. Ellentmondásos érzések kavarognak bennem mindig a PC beszéddel kapcsolatban. Nem az elvvel van gondom, bár sajnálatosnak tartom hogy egyáltalán beszélni kell az alapvető udvariasságról és külön nevet kell neki adni annak a 21. században. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy arra a ::szintre:: el kell jutni hogy az ember használhassa.
   Tény, hogy ezt az emberek felé nem így kell kommunikálni, mert velük szemben lealacsonyító – ha már tényleg ezek az elvárások nem alulról érkező igények, és nem önszerveződő csoportok artikulálják a társadalom felé (ahogy s3mota is utalt rá helyesen). Azt is be kell látni, hogy a közemberrel szembeni mucsaizás meg tényleg pont ellentmond a PC-nek.

   Azonban nem muszáj PC-n beszélni. És PC-n gondolkodni sem, az embereket nem kötelezhetjük rá, hogy másként gondolkodjanak és beszéljenek, nincs jogunk hozzá. Ugyan üdvös lenne ha a többség felismerné a PC beszéd helyességét (mint fent említettem a PC nem más mint alapvető emberi tisztelet és udvariasság a másik irányába – addig ugye nem sértegetünk valakit, amíg ő SZEMÉLYESEN nem bántott meg), de ehhez először fel kéne ismerniük a reflektálatlan előítéleteik helytelenségét, de leginkább: az etikátlanságát és társadalmi rombolásának mértékét. Először ezt kéne rendbe tenni a fejekben.

   Párszor még ki fogok lyukadni ide hozzászólásaim alkalmával, de szerintem a társadalmi problémák nagy része az etika hiányából táplálkozik, én legalábbis mindent ide tudok csak visszavezetni.

   A polkorrektség és a liberalizmus itthoni rossz megítélést meg az elit türelmetlenségének tulajdonítom. A fokozatosság elve sosem érvényesült, ami ugyan etikai szempontból nem releváns, de kommunikációsból annál inkább.

   Na. Amit mondani akarok. Lehet ez most bántó példa lesz, de jobb párhuzamot nem találok: elvégre miért is várjuk el olyan emberektől, hogy késsel-villával étkezzenek, akiknek fogalmuk sincs arról, mik az evőeszközök? Addig nem fognak evőeszközöket használni, amíg nem ismerik fel, hogy számukra sem ízléses látvány ha a velük szemben ülő kézzel eszi a sajtos makarónit. Már ha kialakult bennük az igény az esztétikusabb étkezési formák látványa iránt. Higiéniáról nem is beszéltünk.

   Ahogy a tudatlan kisgyerek számára (és most előre elnézést kérek a kisgyerekek nevében :D) is először az evőeszköz egy potenciális játék amíg nem ismeri a valós funkciót és értelmét, addig az előítéletes ember számára is az lesz a PC. És ez vezet a szavak elinflálódásához. Elvégre mekkora játék, hogy elvártan PC szavakat használok, de jajj, más hangsúllyal mondom, amiből a másik is érzi hogy elvettem a PC és a használt szó élét hogy pejoratívvá tettem! Jujj mekkora passzív ellenálló vagyok, igazi önálló gondolkozó. Ekkor jön a valódi PC-t vallók új szókitalálósdija, és ez mehet a végtelenségig.

   Akkor már inkább nyíltan buzizzon/cigányozzon/zsidózzon le, sokkal őszintébb és legalább tudom mit várhatok tőle.

   Egy dolgot azonban sosem szabad hagyni. Ahogy az ízléstelenül étkező ember is egy idő után magára marad mert senki nem tudja elviselni a látványát, úgy a gusztustalan módon beszélő, és ezáltal kirekesztő embert sem muszáj elviselnünk. Ahogy a kézzel evő is csak észreveszi hogy nem okés amit csinál ha látja hogy egyedül marad az irodai ebédlőben, talán az előítéletes is. Bár utóbbi nehezebb eset, mert akkor meg jön a zsidó-judeobolsevik-karvalytőke-EU-illuminátus világösszeesküvés, de az meg más téma.

   Egy szó mint száz:
   1. PC nem létezik. Max a tisztelet és az udvariasság szinonimája.
   2. Alapvető empátia készségével és etikai ismeretekkel kell rendelkezni a helyes használatához.
   3. Az emberek torkán nem szabad lenyomni. Fokozatosan meg kell értetni velük, de kötelezni nem szabad őket a használatára.
   4. De jogunk van az udvariatlan emberektől elhatárolódni.

   Azonban bízom abban, hogy a jelenlegi politikai légkör ráébreszti arra az embereket, hogy a társadalomnak alulról szerveződőnek kell lennie. Onnantól kezdve ezek a problémák szerintem megoldhatóak.

   Amen.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • off: elvégre miért is várjuk el olyan emberektől, hogy késsel-villával étkezzenek, akiknek fogalmuk sincs arról, mik az evőeszközök?

     hát ez nem egészen szerencsés példa: az evőeszközök használata ott alakul ki, ahol a bonyolult, csúszós kis darabokból álló ételek vannak többségben. Vagy éppen ott, ahol van mindenki által elérhető, könnyen tisztítható anyag amiből érdemes evőeszközt csinálni, és ez megnyitja az utat az evőeszközös ételek felé. Nem azért mert „jobb” vagy „fejlettebb” kulturális gyakorlat a másiknál.
     A többi kultúrában az emberek kicsi korában megtanulnak kulturáltan enni kézzel.

     Itt ugye arról van szó, hogy van egy létező rossz gyakorlat, amit egyesek azért nem hajlandók megváltoztatni, mert keresztbe akarnak tenni a másikak.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Oké, a hasonlat nem az igazi. Lehet naiv vagyok, de szerintem aki intoleráns az nem feltétlen rosszindulatú ember.

       KedvelésKedvelés

     • szerintem se, de attól még a gyakorlat rossz. és a magában bizonytalan ember könnyen esik a reflexszerű önigazolás csapdájába.

       KedvelésKedvelés

     • Egyetértek, a gyakorlat természetesen rossz, és amit mondasz igaz lehet. Valószínűleg bennem más kép él azokról a konzervatív emberekről mint benned, én mindenesetre rajtuk a határozatlanság legkisebb jelét se látom. Bár lehet ez álca.

       KedvelésKedvelés

     • Nem feltétlen rosszindulatú=nem direkt baszik ki a másikkal, csak egyszerűen nem is érti, hogy hogyan lehetne másképp, miért kll másképp – meg egyáltalán, mi baja van a másiknak?
       Ez kaphat később gellert és fordulhat át csak azért is genyózó, szívózó rosszindulatba (“állandóan nyavalyognak, örüjjjenek, hogy”), de nem kötelezően – maradhat a “bamba” (bocs) értetlenség vagy felfoghatja az illető, hogy mi is volt eddig a problem a viselkedésével vagy a hozzállásával.

       KedvelésKedvelés

     • Szerintem sem.
       A rosszindulat már valahol az intolerancia elfajzott, saját defektekkel megspékelt folyománya.

       KedvelésKedvelés

   • “A polkorrektség és a liberalizmus itthoni rossz megítélést meg az elit türelmetlenségének tulajdonítom.”

     Akkor neked tetszeni fog ez az idézet innen http://hirszerzo.hu/velemeny/2008/11/18/87421_a_liberalizmus_elvesztett_tisztessege

     “Azzal cseszték el, aminek a következtében az ellenzéki gondolkodásban, de még akár a baloldali fejekben is megszületett a “balliberális értelmiségi” alakja. Aki mindent jobban tud, aki szerint a magyar jobboldal a nácizmus felé menetel, aki úgy gondolja, hogy magyarok csak az ország határain belül élnek, de aki a baloldali kisnyugdíjas érzelemvilágába is páros lábbal trappol bele.

     Létrejött az az arrogáns Haladár Aladár-figura, aki mindent zabál, ami modern, a magyar történelmet viszont avult eszmék és lejárt szimbólumok szemétdombjának tartja. Aki a globalizációt, a kapitalizmust nem megértetni akarja, és a helyi viszonyokra alkalmazni, hanem lenyomni a nép torkán, és mikor a nép öklendezve visszaköpi, akkor a mucsaiságon kezd borongani. Aki a szexuális, vallási és bármilyen más kisebbségek elfogadtatása érdekében csak a többségi társadalom maradisággal való basztatására képes.

     Megszületett a jakobinus modernizátor alakja, aki a fővárosból jobban tudja, mi kell a vidékieknek a boldoguláshoz, hogyan kell megoldani a cigánykérdést, mit kell tanítani a falusi általános iskolákban, és aki pusztán matematikai kérdésként kezeli a vasutak hosszát, vagy a falusi posta létét.”

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Jól látod, valóban egyetértek 😀

       KedvelésKedvelés

     • Hát ez így neoliberalizmus és magyarnarancs vezércikkei, mármint a gúnyrajzuk, és nem értek egyet, nem tudok ma sem gondolkodóbb, okosabb, érzékenyebb és meggyőzőbb orgánumot, akármennyi bajom is van az individuummániával a közösség helyett, meg a gazdasági liberalizmussal.

       KedvelésKedvelés

     • a “kis állam” koncepciója nem jelent feltétlenül szociális érzéketlenséget. annyit állítanak csak, hogy a szociális háló feladatait nem az államnak kellene ellátnia.

       KedvelésKedvelés

     • Igen, mivel az állam nem hatékony, pazarló és korrupt. A szociális jótékonykodást jobb ha alapítványok, egyházak, szeretetszolgálatok látják el, mint az USA-ban. Akiknek az ÖNKÉNTES adakozását az állam persze adókedvezményekkel segíti. És neked megvan a szabadságod, hogy kinek adakozol. Persze ez utóbbi érdekes, valahol olvastam, hogy idehaza egy állatmenhely több 1%-felajánlásst kapott, mint a rákos gyerekekért alapítvány…

       KedvelésKedvelés

     • De jól írod ezt, köszi!

       KedvelésKedvelés

   • “ha már tényleg ezek az elvárások nem alulról érkező igények, és nem önszerveződő csoportok artikulálják a társadalom felé” Milyen elvárások? KI vár el, milyen alapon? És ha nem teljesül az elvárás, hogyan szankcionál? Van hatalma? Ki kötelez kit? Hogyan határolódik el a megalázott személy mondjuk a gyereke osztályfőnökétől, az önkormányzati szociális ügyintézőtől, a szülését vezető nőgyógyásztól? Hová mehetne? Tárt karokkal várja a közelben egy hasonló, ám udvarias ember, aki nem mondja, csak gondolja, hogy ő egy büdös cigány?

     A progresszív, az mindig türelmetlen. Ha nem az, nem lesz semmi. De hogy a píszít az elitünk úgy általában sürgette volna? Még a progresszívek is fintorognak, zsidóznak. Eleve: hatalma lenne ahhoz a píszí hívének, hogy sürgesse? Nincs, icipici kisebbség tagja.

     Buzizzon, cigányozzon?: ne. Mert akikre mondja, azoknak ez sértő, megalázó. Kárt okoz. Rombol.

     “nem létezik”, ja, nem is, Dézsa is erre utal, csak mint elképzelés. Te a lejáratott, vádakkal illetett, gúnyosan citált píszíről írsz, nem a valódiról. Amit erőltetnek, kötelezővé akarja tenni az agresszív eus bürokrácia, ami üres és bonyolult finomkodás, lehetetlenné teszi az igazság kimondását. De a píszí nem ez, hanem a saját és mások helyének, helyzetének pontos érzékelése. Ugyanez a feminizmussal is megesik: veszélyes, ő a bűnös, túlzásba vitték stb. Nem, nem muszáj PC-n beszélni, egyenlőségre törekedni, igazságosabb társadalomért felszólalni sem kötelező, csak aligha tehetsz mást, ha morális lény vagy. És engem nem érdekel, hogy nem tetszik a píszí azoknak, akikkel abban sem tudunk egyetérteni, hogy minden embert egyforma jogok illetnek meg, de tényleg.

     Anélkül eltolni, hogy egyáltalán értenénk, miféle, mi a célja, fogantatása, nem túl viszont népszerű. Felismerni a reflektálatlan előítéletet, és aztán ezt a nyelvhasználatba is átültetni, ez maga a píszí.

     “Nem sértegetjük addig”: akkor igen? És mit mondunk? Nagy különbség van aközött, hogy “zagyvaságokat beszélsz”, “fárasztó vagy” vagy “te rohadt buzi”. A PC nem ködös, mindent keblükre ölelő jóakarat, hanem nagyon is tudatos, asszertív valami, azt jelenti, hogy úgy gondolkodsz, hogy nem jut eszedbe semmilyen körülmények között, hogy azért viselkedett úgy, ahogy, mert ő egy rohadt buzi, és azok ilyenek. Nem a címkéivel foglalkozol, hanem a viselkedésével.

     Magyarországon általános gyakorlatként nem létezik píszi, csak gúny tárgyaként, meg néhány européer intézmény és közszereplő nyilvános nyelvhasználatában, de meg sem legyintette például a belügyminisztert, az újságírás nagyobbik részét.

     Nem, nem azonos az udvariassággal, tehát hogy kíméljük a másikat, hanem azt jelenti, hogy nincs jogunk ítélni és bántani, és másképp kellene a másikra gondolni.

     Kérlek, olvasd el Dézsa cikkét, mert az sokkal jobb, mint az én vázlatos fejtegetésem. Ő leírja, mi a píszí lényege.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Érdekes kérdések. Ugye a hatalom. A feketék hatalmát mi legitimálta, vagy leginkább Rosa Parksét, hogy egyszer csak kijelenthesse, hogy bocs, nem adom át az ülőhelyet? A nőkét hogy dolgozhassanak, szavazhassanak? Mivel volt legitimmebb 1918-ban nőként szavazati jogot nyerni Magyarországon, mint Svájcban 1971-ben? Mi adta a Stonewall lázadásnak a legitimitását?

       A polgári öntudat. A magamba vetett hit.

       Ahogy az adóellenőrét, amikor azt mondja, hogy megpróbáltam a főnökeimnél, megpróbáltam mindenhol, nem tesznek semmit, akkor a nyilvánossághoz fordulok az ÁFA-csalások miatt. Mert velem ezt nem tehetik meg. Vagy Teczár Szilárdét, amikor ilyen médiavéglényeknek is képes kulturált választ írni, mint Sebestyén Balázs, és nem érdekli hogy mindenki buzizza a Doboz miatt. Vagy amikor az ember kiakad a Volán pénztárnál és már hülyére veszik, de kiharcolja hogy mégis történjen valami (http://iksz.beszolunk.hu/szemelyes-esetem-igy-lehet-szembeszallni-a-volannal-2/).

       Nem mindig lehet hivatalhoz fordulni. Vagy a nyilvánossághoz, vállalathoz. Ilyenkor nem marad más minthogy elmondod. Mert elmondhatod, és már ezzel is többet tettél, mintha csendben elviselnéd a megaláztatást.

       Mert nem fogja senki se helyetted megtenni.

       “De a píszí nem ez, hanem a saját és mások helyének, helyzetének pontos érzékelése.”

       Ahogy minden más. Ezért nem hiszek az erkölcsben, hanem az etikában. Az erkölcs megmondja hogy mit csinálj az idők végezetéig, ha törik ha szakad (a Biblia is megmondja, hogy egyszerre különböző szövetű ruhát hordani bűn – akkor a mai keresztény fiatalok mind erkölcstelenek?), az etika ezzel szemben a mindenkori optimumot keresi.

       Egyébként én arról írtam, hogy a PC-t rosszul kommunikáljuk. Emiatt népszerűtlen. Nem azért mert erőltetett, udvariaskodó vagy rossz. A kérdés az, hogy a dolgok eléréséhez mi célravezető.

       “A progresszív, az mindig türelmetlen.”

       Persze hogy türelmetlen. Engem sem lehet azzal megnyugtatni hogy várjak türelemmel, 100 év múlva majd ugyanolyan állampolgár leszek mint egy hetero férfi. Egyrészt a melegházasság léte etikus attól függetlenül, hogy a nagy többség egyetért-e vele vagy sem, másrészt semmit nem érek vele majd holtan. De hogy ezt a jogot miképpen próbálom elfogadtatni a többséggel és a törvényhozókkal, nagyon nem mindegy. Ha megfelelő módszert találok jogaim érvényesítéséhez és jó kommunikációval megértetem, hogy ez ami folyik nem oké, akkor lehet nem 100 év múlva, hanem 15 év múlva már egyenlő leszek másokkal – nem csak jogilag. Ha nem találom meg a hangot – talán soha.

       Lehet egy termék kitűnő, de ha a vásárlókkal nem tudod a hasznosságát elhitetni, bukásra van ítélve. A joggal is ez a helyzet: lehet igazad, de ha nem tudod jól elmondani és megértetni magad, nem tudod érvényesíteni azt.

       Ha az embereknek rosszul magyarázzuk el a PC-t, akkor nem fogják érteni mire jó az, és nem fogják használni.

       Amivel kapcsolatban tévedtem:

       “Nem, nem azonos az udvariassággal, tehát hogy kíméljük a másikat, hanem azt jelenti, hogy nincs jogunk ítélni és bántani, és másképp kellene a másikra gondolni.”

       Igazad van, félreértettem és rosszul használtam az udvariasság fogalmát.

       ““Nem sértegetjük addig”: akkor igen?”

       Nem 🙂

       KedvelésKedvelés

     • Ja igen. Jogos ha felmerül a kérdés hogy fessük-e pöttyösre. Nem tudom. Lehet amit most mondtam súrolja a határát a pöttyösre festésnek, vagy már az.

       KedvelésKedvelés

     • Rossz hozzászóló vagyok, mindig az Enter megnyomása után jut eszembe valami.

       A PC, a feminizmus, az emberi jogok… ezek olyanok számomra mint a funkcionalizmus a művészetben. Aki érti, hogy a forma szolgálja a funkciót, az megtalálja benne az esztétikai élményt, nem kell külön eladni. Viszont ezt el kell magyarázni az embereknek.

       KedvelésKedvelés

4. En azt hiszem, hogy az emberek tobbsege nem gondol bele a szavak jelentestobbletebe ameddig valami szemelyes kapcsolodasi pontja nincsen. Hanyszor hasznaltam ilyen kifejezeseket, hogy “Ne legyel mar vaksi, vagy bena, vagy retardalt” (na jo az utobbit nem, de sokan mondjak), nem belegondolva, hogy mit erezhet egy gyengenlato, nagyot hallo, CP-s, SM-es vagy Down szindormas ember es csaladja, mikor ilyen megjegyzeseket hall. Most mar erzem, hogy a szavaimnak milyen sulya van. Persze ehhez nekem is szemelyes kapcsolodasi pont kellett, meg jo sok hasonloan tudatlan megjegyzes, amivel emberek a mi ritka egeszsegi problemaval szuletett gyerekunket illettek.
   Amugy is szerintetek mi a magyar szo a medical condition-re, vagy a genetic condition-re? A hideg kiraz a genetikai rendellenessegtol, es a genhibatol…
   Amugy szerintem a PC szavaknak nemcsak a jelentestobblete mas, hanem az oket korulvevo teoriak is, eleg csak a “social model of disability”-re gondolni a “medical model” helyett; ezek viszont mar joval melyebben gondolatformalo hatasuak is. De reszemrol az is jol esik, ha vki csak udvarias probal lenni, meggyozodes nelkul.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • “En azt hiszem, hogy az emberek tobbsege nem gondol bele a szavak jelentestobbletebe ameddig valami szemelyes kapcsolodasi pontja nincsen. ”

     Nézd, én pont emiatt kívánom a pokolba a PC-t, és mondom azt hogy legyünk szimplán udvariasak és tiszteljük a másikat. Ahogy a PC szavaknak a jelentéstöbblete más, úgy maga a PC léte is politikai és világnézeti oldalra osztja az udvariasság kérdéskörét, és ez szerintem szörnyű.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • De miért osztja politikai és világnézeti oldalra? Miért nem hajlandó mindenki tisztelni a másikat? Nem az udvariasság hiányzik, amely mögött mást gondolunk, hanem az a belátás, hogy mi sem vagyunk eleve értékesebbek őnáluk, akiket nem píszí szavakkal illetünk, csak a hatalmunk több ahhoz, hogy mi definiáljuk a világot.

       KedvelésKedvelés

     • “De miért osztja politikai és világnézeti oldalra?”

       Azért, mert az egyén kijelentheti, hogy ő pl. szélsőjobboldali nézeteket vall és emiatt ő most nem lesz PC. Magyarul ő úgy gondolja politikai szemléletére fogva megengedheti magának a PC elutasítását, azaz a bunkóságot.

       Ezért mondom, hogy inkább keressünk egy közös nevezőt, és inkább használjuk az alapvető emberi tisztelet szót, mert az nem ad politikai kibúvót a tiszteletlenség alól.

       Én így látom.

       KedvelésKedvelés

     • Szerintem ez vmi magyar dolog, nem? En itt Irorszagban ezt egyaltalan nem tapasztalom. Mondjuk itt mivel nincs abortusz, teljesen mas az alaphozzaallas is…

       KedvelésKedvelés

     • Lehet. Vagy az is hogy ez csak az én agyrémem, mert konkrétan élő embert még szélsőjobboldaliként nem láttam a PC ellen beszélni erre a kifogásra hivatkozva. Váááá ördögöt festek a falra. :S

       KedvelésKedvelés

     • Itt Angliában is mondják, hogy retardált, ha valakira nagyon ki vannak bukva…

       KedvelésKedvelés

   • Mi a baja a gyereketeknek?

     A tabuk vakítanak el, meg az az elképzelés, hogy vannak a normális emberek: fehérek, képzettek, városiak, ép testűek, mentálisan sem küszködők, nem függők, lakással és munkahellyel rendelkezők, heteroszexuálisak, családosok, jóérzésűek, nem deviánsak, akik többségben vannak, őrájuk gondolunk, ha azt mondjuk: az anyám, a szomszédom, a barátom, és érthető, ha hozzájuk képest mindenki változat, szánandó kivétel, egzotikum. Ők az értékesek, legyen mindenki normális, akinek nem megy, igyekezzék jobban, kész,ha nem megy, úgy járt. Egyszerűen nem ismerünk olyanokat, akiknek sérült gyerekük van, akik vakok, vagy nem ismerünk eleget közülük, ha mégis, szánandó kivételeknek tartjuk őket, és egyáltalán nem gondolunk bele abba, nekik milyen lehet az életük, mi lehet nehéz, és nem is várunk tőlük teljesítményt, nem hisszük, hogy egy enyhe értelmi sérült képes egyes munkákra, hogy ez cél lenne, társadalmilag is jó lenne, az emberhez méltó élet záloga, “hát az egészségeseknek sincs munkájuk!”. Reflexesen gondoljuk, hogy nem jó ötlet downosoknak egyedül élniük, de házasodniuk sem, és óva intenénk a vakokat a gyerekvállalástól. Szegények, legyenek valahol, megtűrjük őket, vannak biztos helyek, ahol remekül gondoskodnak róluk (a mi adónkból!), ott a helyük, infantilis sorban, hogy ne kelljen részt vennünk a hátrányaik kompenzálásában, és tényleg így van: nálunk tízezrek élnek kirekesztve, nem csak a sérültek, hanem az állami gondozottak és az öregek, szegények, betegek, égéssérültek, bőrbetegek, transzneműek, hajléktalanok, büntetésüket töltők is. Mindig meséli, aki nyugat-európai országokban járt, mennyi kerekes székes van az utcákon, és milyen fazonok vannak mindenhol: látványosan öltözködnek, kifejezik magukat, azt is, ha transzok vagy valamilyen választott alter csoporthoz tartoznak, és ezen senki nem akad fenn. Nálunk az utcákon mindenki ép, szép és fiatal vagy középkorú, nagyon vonzó, de a többiek a négy fal között sínylődnek. Csak valami felületes részvét van bennünk, nagy csapás az ilyen gyerek, ne lássuk őket, ne jelentsenek problémát, ne már az én gyerekem mellé ültessenek egy másfélét. Nálunk a hajléktalan emberek, a mozgáskorlátozottak alig szerveződnek valódi politikai akcióvá, inkább az olyan országokban kell velük számolni, ahol ,markánsan megfogalmazzák és artikulálják identitásukat és igényeiket, és ez a feministákra is igaz, de ha elkezdik nyomni az ügyüket, nagyon kemény ellenállásba, zaklatásba, gyűlöletbe ütköznek. Nem ismerünk transzneműeket sem, meleg ismerőseink is mélyen hallgatnak, és az övsömörét se mutogatja senki, meg a gyógyszerfüggőséget sem mesélik el, és társadalmunk tele van “én nem iszom”, valóban hamis tudatú alkoholistákkal. Elég sok emberrel beszéltem, aki nem ismer bántalmazott nőket, egyet sem, vagy fórumokon hajtogatja, hogy ő sose lát ilyeneket, hol van az a sok áldozat. Egyszerűen vakfolt van neki ott, nem fogékony, nem veszi észre a jeleket, olyan, mint azok, akik a hátamon nem vették észtre a felkötött gyereket: fel se tételezik, hogy ott van, nem várnak ott gyereket. Én Dézsa nélkül nem tudnám, hogy léteznek transz emberek is, illetve hogy nekik milyen markáns a problémájuk, hogy például gyűlöletből megölik némelyiküket, és soha ki sem derül, mi a valódi indíték, hiszen mindenki hallgat, egy transz női áldozatot férfiként említenek az újsághírek.

     Emlékeztek Lőrincz Jánosra, aki nem ad senkinek, inkább magának harácsol, úgysem tud segíteni, a nőt csak használja, eleget keres, hogy legyen mindig feszes testű és alázatos nője, akinek, ha megnyikkan, az ajtót mutatja, mert egyszer egyet szeretett, de annak nem lett jó vége, ja és leordítja a pizzafutárt? “én klasszikus férfi vagyok, akinek elég ha a nő gondoskodik róla, hogy a hasa tele legyen, a farka meg üres. Szellemi elfoglaltságra ott vannak az ember férfi barátai, akikkel jó bor mellett meg lehet beszélni a világ nagy dolgait.” Első kommentje: https://csakazolvassa.hu/2013/09/13/kimeletlen-ferfiego/#comment-44763 Ez a típus nem hal ki, néha, de azért rendszeresen ír. Ide meg megint érkezett egy kovácsjános, a francia forradalomnak nagy ellensége nyilván (segítek: szabadság, egyenlőség, testvériség), aki bebújva egy igen kétes személy mögé, akit nagy történésznek nevez, támadja, hogy mindenki egyenlő volna, de olyan idézettel, hogy nem hiszed el. A lényeg, hogy van az elit, vannak az érdemesek, a többiek ne akarjanak semmit, se jogot, se tiszteletet. Mintha nem az esély hiánya miatt lenne állatias meg önző meg bamba asok mélyen megvetett, hanem eleve ilyennek született volna, a néhány kiváltságos meg glóriával a fején, döbbenet, 2013-at írunk.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Szerintem az átlag Lőrincz Jánosként él és gondolkodik, csak nem meri kimondani. Olyan 70%-ra teszem az arányukat Magyarországon.

       Nem akarlak megnyugtatni, de még mindig sokkal többet tudsz a transzokról mint az átlag, sőt talán az “LMB” közösségnél is. 🙂 Munkát transzneműként még a legtoleránsabb helyeken se találsz melegbárokon kívül – véleményem szerint azonban ott is bazári majomként kezelik őket.

       KedvelésKedvelés

     • Itt most el kell mondanom egy barátom történetét, ami szerintem egyedülálló, és azóta is boldog értetlenséggel állok előtte. A srác 28 éves koráig srác volt, a közszférában dolgozott, aztán elmondta a családjának, barátainak, hogy ő valójában nő, rossz testben. Elkezdte a procedúrát, az utolsó évben fizetés nélküli szabadságon töltötte, és nőként tért vissza a munkahelyére, ugyanúgy közszférába, a névtábláját kicserélték. Ez egy kisvárosban történt. A barátok, a nagyhangú haverok néhány hónapnyi szívatás után ugyanúgy együtt buliznak, bár a női keresztnevén nem szólítják, megmaradtak a fiúkorban megszokott vezetéknévnél.
       Tök érdekes, hogy egy ilyen alig húszezres városban elfogadták, mert ismerték, ismerik, és ahogy közeli lett a dolog, nem csak egy tévéműsorban látott furcsaság, elfogadták.. Sosem gondoltam volna, hogy ez így megtörténik, és ez nagyon jó. Kár, hogy ritka.

       (Nyilván nem teljesen rózsaszín a dolog, de se durva atrocitás, se kiközösítés, állásvesztés nem történt, ami nagy szó.)

       KedvelésKedvelés

     • Wow, respect mindenkinek: a srácnak (akarom mondani a lánynak, vagy nőnek), a környezetnek, a főnököknek, a családnak.

       KedvelésKedvelés

     • Egyik barátnőm szinte ugyanezt a történetet mesélte, ő is ismeri az illetőt.

       KedvelésKedvelés

     • Akkor valószínűleg egy városból származunk a barátnőddel 🙂 Kicsi a világ.

       KedvelésKedvelés

     • 😀 Megkérdezem majd!

       KedvelésKedvelés

     • “de olyan idézettel, hogy nem hiszed el.”

       Na, erre kíváncsi lennék 😀 Hol lehet megnézni?

       KedvelésKedvelés

     • “Jogrendszereink csúcspontja az ember fensége és az emberi élet szentsége, hangyavilágunk modern bölcseletében az ember az egykor csak a királyoknak kijáró személyi fenség és sérthetetlenség tulajdonosává tolta fel magát, s hovatovább oda jutottunk, hogy egy ember nem lehet eléggé ostoba, haszontalan és értéktelen ahhoz, hogy határtalan emberi öntudatra, egyenrangúságra és szinte már ijesztően nevetséges önértéktudatra ne érezné feljogosítva önmagát. Ma már nincs szerénység, meghajlás, alázat és jelentéktelenség-tudat (s ha van, azt Freud óta betegségnek tekintik), emberi lények, akiknek szellemi világuk egy-két ezer szó használatán alig terjed túl, akikben a vegetatív léten túlterjedő ‘szellemi’ színvonalat csupán olcsó divatcikkek viselése és primitív szórakozások hajszolása jelenti, akik a világnak alig érnek többet azoknak a fizikai munkaóráknak effektív összértékénél, ami vegetatív szükségleteik kielégítésén felül az emberiség számára pluszként fennmarad, feljogosítva érzik magukat primitív jelentéktelenségük és a semminél alig több fontosságuk számára ugyanazt követelni, ami egykor csak a legnagyobb, legértékesebb és legfontosabb erőfeszítéseknek járt ki. Az utcalány demokratikusan egyenlőnek, emberi méltóságában azonosnak tekinti magát a tisztes és életét másokért elégető családanyával, a tolvaj és szélhámos szemtelenül emberi jogaira hivatkozik az életének mocskát likvidáló hatósági közegekkel szemben, s az izmait áruba bocsátani nem képes fölösleg nem emberséget és szívet kér és köszön meg, ha kap, hanem követel, mintha Istenen kívül bárki is jogszerűen felelős volna életéért és haláláért. Az emberi irgalom, belátás és együttérzés intézményeiből “panem et circenses” lett, amit mint kijáró jogot követelnek egyre többen, s mindezt annak a tulajdonképpen semmitmondó ténynek az alapján, hogy ők ‘emberek’.”

       KedvelésKedvelés

     • Magát meg nyilván az elitbe sorolná, véletlenül sem a plebsbe, ugye?

       KedvelésKedvelés

     • Jesssszusom!!!! Hol él ez??? Valami középkori számítógépes játékban???

       KedvelésKedvelés

     • Csak idézte.

       KedvelésKedvelés

     • Egyébként azt megjegyezném, hogy a Lőrincz János félék nem csak nőellenesek, hanem társadalomellenesek is.

       KedvelésKedvelés

     • Persze, és büszkén vállalják, hogy csak az erős éljen túl, és hogy csak a saját gesztenyéjük érdekli őket.

       KedvelésKedvelés

     • Az még hagyján, de ennek ellenére ha baj van nem szégyellnek elvenni a közösből, hogy újra felépülve a 130 nm-es belvárosi lakásukat újra a szavanna törvényeire osszák: nyertesekre meg vesztesekre.

       Hányingerem van.

       KedvelésKedvelés

5. http://www.es.hu/tamas_gaspar_miklos;az_ellenforradalom_lelki_szegenyei;2008-08-18.html

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

6. http://dezsa.tumblr.com/post/68149011021/ket-iras-a-piszirol
   reakció is

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Ide írok, mert a fentihez nem fér. Tömegközlekedés nem csak Budapesten van, itt is lehet városon belül is buszozni. Színház is van (nagyvárosról van szó), bár nem tudom, milyen (nem járok), lehet, hogy máshol jobbak a műsorok. A többit, amit írtál, még nem próbáltam keresni.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Csak azért hoztam fel ezt a témát, mert szerintem nem PC lenézni 8 millió embert, és ezt kifejezésre juttatni, és nem nekem nincs humorérzékem, ha erre rámutatok. Tudjátok, a szexista ,,viccek” sem viccesek.

       KedvelésKedvelés

     • Az, hogy (valószínűleg és általában, avagy átlagosan) rosszabb az életminőség ott, mitől lenézés? Nem lehet ez személyes téma, ne a benyomásainkból induljunk ki. Szerintem nem csak a fővárosiak nem ismerik a többiek életét, fordítva is igaz. Ezért érdemes inkább adatokat, felméréseket nézni, ha választ akarunk kapni arra, hol könnyebb az élet.

       KedvelésKedvelés

     • Köszönöm az infót, jártam már elég sok helyen, a férjem meg élete utolsó nyolc évében hetente két napot töltött Debrecenben, vonattal járt, ott meg tömegközlekedett. Én azt láttam, hogy a nagyobb városokban is ritkásak a buszok, és a hálózat sem elég sűrű, sok a szinte elérhetetlen külvárosi rész. Az, hogy valahol van busz, nem segít azon, aki reggel munka előtt vinne két gyereket kétfelé. Meg az is nehéz, ha egy darab (béna) színház van, nekem (hangsúlyosan magamról írtam) nem az a fontos, hogy valami legyen, hanem hogy igényes kínálat legyen. Szinte minden nívósabb képzés Pesten van, nagyon gáz az építészképzés a BME-n kívül, képzőművészet nem tudom, hol van még. Persze nekem nem nagyváros jutott eszembe a Nembudapestről, meg azt is el tudom képzelni, ha valaki jól elvan az ottani kulturális kínálattal, infrastruktúrával, kertjével, kisközösségével, én csak arról írtam, mi minden fontos nekem, ami leginkább csak itt van. Úgy írtam, hogy hetedíziglen fővárosi vagyok, nem választott állapot, nem nagyon jött szembe más lakóhely, és utálom, ha basztatnak vagy gőgösnek neveznek, csak mert itt lakom és szeretem és jobbnak tartom, mintha máshol laknék, főleg, ha ezt frusztrációból, hazabeszélve, a tényeket tagadva teszik. Mert, hagyva az én preferenciáimat, olyanokat is nézhetünk, hogy átlagos jövedelem, munkanélküliség, egészségi állapot, élettartam, iskolázottság, szenvedélybetegségek előfordulása, bűncselekmények előfordulása, felderítettsége településtípus szerint, és a nyugat-magyarországi, kisalföldi városokban is rosszabb, mint a fővárosban, európai mércével pedig csak döbbenten állhatunk a dél- és kelet-magyarországi települések helyzete előtt, nagyon kevés kivétellel. Örülnék, ha nem így lenne, most nem fradiszurkoló vagyok, vagy lókupec, aki a magáét dicséri. Lesújtó volt Tatabányán látni a városképet: rengeteg dobozáruház, LIDL, ALDI, Penny, két TESCO, végtelen négyemeletes panelek, bennük villódzó tévéfény, és az összes századfordulós épület romokban,üresen, semmi közösségi élet, közkultúra, civilség, leszámítva a gyönyörűen felújított, tágas Népházat, ami most a nem is nívótlan Jászai Mari Színház.

       KedvelésKedvelés

     • Pécsett van még képzőművészeti képzés, nem is akármilyen, hogy a lényeghez szóljak hozzá.

       Pécs mondjuk elég speciális a vidéki nagyvárosok között, a nyüzsgő egyetemi élet miatt, én eléggé élhetőnek is tartottam, míg ott éltem, szerettem. De szerintem elsősorban diákként jó, egyetemistákra fókuszált programok vannak inkább, igaz, nekik rengeteg.
       Viszont egy baranyai kisvárosban nőttem fel, a szüleim ma is ott élnek, ahol az életminőség összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint a fővárosban. Nincs rendes kórház, a megyeszékhely van a legközelebb, boltokból csak ócska kínai, és méregdrága butikok, van egy dobozteszkó, meg lidli, a hentesnél meg két hétre előre meg kell rendelni a marhahúst, mert amúgy nincs.
       Kulturális élet minimális, azt is maguknak csinálják az arra vágyók, a szüleim hihetetlen energiát fektetnek abba évek óta, hogy valamiféle minőségibb kikapcsolódás legyen a városban (értsd: a kocsmánál és a barátokköztnél jobb). Mozi, kávézó, cukrászda nincs. Késdobáló sok. Tömegközlekedés minimális, húszpercenként járnak a buszok csúcsidőben, autó nélkül nehezen élhető. Egy bölcsőde van a harmincezres városban.
       Ezt elég kevés fiatal találja vonzónak, de még szüleim is a hatvanhoz közeledve fontolgatják, hogy nyugdíjasként a fővárosba költöznek majd.
       Nekem nagyon nem jók a tapasztalataim kisvárosokról, de lehet, hogy a nagyon szegény környékről való közvetlen tapasztalat teszi.

       KedvelésKedvelés

     • Igen, ezt mondom, hogy másol is vannak jó helyek, az ország nem homogén. Ha már így előjött, elárulom, én is pécsi vagyok. Biztos vannak olyan helyek (főleg falvak) ahol tényleg nem jó.
       Ja, és frusztrált sem vagyok.

       KedvelésKedvelés

     • Azt gondolom, hogy ezek vidéki egyetemi városok, mint például Debrecen, Sopron, Pécs nem jó példák a nembudapesti életre, mert egyrészt gazdag vagy támogatott városok (Pécs a Kulturális Főváros miatt főleg, az ember megnézi csak Zsolnay udvart és zokog a gyönyörűségtől), másrészt a sok fiatal miatt nyüzsgő városok. Ha ezeknek a jómódú városoknak és a fővárosnak a lélekszámát összeadjuk, az ország lakosságának a fele sem jön ki. Ennek a felének az élete sokszor drágább, nehézkesebb, nehezebben elérhető jó egészségügyi ellátás, jó oktatás, értelmes kikapcsolódás. Nem úgy értem, hogy ellátatlan középkori viszonyok vannak, hanem sokkal több erőfeszítést kíván mondjuk egy allergiás gyerek gyógyítása, étkeztetése, mint egy nagyvárosban, de nyelviskolát is nehezen találni. A kevés, rosszul fizetett munkalehetőség a másik.
       Az jelenlegi vízfejű állapot egyértelműen rossz, viszont megértem, hogy valaki nem akar elesni a nagyváros nyújtotta előnyöktől.

       KedvelésKedvelés

     • Azt hallottam, hogy a pécsi identitás olyan speciális, hogy állítólag két tősgyökeres pécsi akkor is megismeri egymást, ha korábban nem volt köztük ismeretség, és nem a szülővárosunkban találkoznak össze. Már-már el is hittem ezt, amikor pár éve egy pécsi srác engem is pécsinek vélt, pedig közöm sincs a városhoz 😀

       KedvelésKedvelés

     • Lehet, bár nekem nem ez a szülővárosom. Meg ott van a ,,tüke” szó a tősgyökeres pécsiekre, nem tudom, más városban van-e az ilyenekre külön kifejezés.

       KedvelésKedvelés

     • I ❤ Pécs! És igen…az egyetem meghatározó!

       KedvelésKedvelés

     • Egyébként Budapest és Budapest között is van különbség. Én például Csepelen nőttem fel, tudnék mesélni….(de amúgy szerettem, ha meg nagyon elegem volt belőle, akkor csak felültem a HÉV-re, és már bent is voltam a szitiben. A budaiakat eléggé sznobnak tartottam, de ez is nyilván csúnya előítélet 😛 )

       Pécsen van még komoly művészeti képzés (egyetemi szintű rajz,-festő szak), de ezt írták már mások is előttem. Kaposváron is van, -én ott végeztem-, de igazából azt én nem mondanám sajnos magas minőségűnek. Ennek ellenére én Kaposvárt is nagyon szerettem.

       KedvelésKedvelés

     • Oké, sznobok vagyunk, vállalom. Merjük élvezni, ami adatott, összeszedjük a kutyaszart, Kós Károly szobra nincs teletagelve, boltjainkban német és brit bioáru van, valamint nem a Rákospalotán élők sorsán töprengünk naphosszat.

       Mi itt etetjük az ennek megfelelően luxusszintű hajléktalanjainkat. A nyolcadik kerületből érkező új óvónő pedig hosszan ecseteli, ott mennyivel problémátlanabbak és okosabbak voltak a gyerekek.

       Mi mások szociális, néha nyílt, néha sunyi dühétől szenvedünk.

       De utálom, amikor beszólnak olyasmire, amiről nem tehetek, viszont ami irigylendőnek számít. Mintha parvenü lennék, aki finnyásan kiválogatta a legjobb lakóhelyet, mert a többi nem felelt meg. Pedig én ide születtem, és itt éltek már a nagyszüleim is.

       KedvelésKedvelés

     • Én csak szociológiai érdekességként írtam le a “budai sznobozást”. Én Pesten többet buliztam, de időnként Budán is, sőt, barátkoztam is budaiakkal. Viszont az tény, hogy a Budán lakó barátnőmet eleinte nehéz volt rábeszélni arra, hogy kijöjjön hozzánk Csepelre. De aztán nem bánta meg, sőt! Csepelnek egyébként külön mikroklímája van, ami valakinek vagy bejön, vagy nem, de ha igen, akkor az felsőbbrendű öntudatot ad! 🙂
       Az indokolatlan “bunkó budapestizést” én sem bírom. Én sosem cikiztem senkit “vidéki származása” miatt (szüleim is azok), ezért én is elvárom, hogy ne a születési helyem alapján ítéljenek meg.

       KedvelésKedvelés

7. Én régen nagyon pc voltam, most már nem annyira, illetve téma és hangulatfüggő.
   A fogyatékkal élők helyzetének javításáért ölre mennék, de ha úgy alakulna, hogy fogytékkal élő gyerekem születne, valószínűleg nem vállalnám a nevelését. Ellenben cigánygyereket simán nevelnék, sőt örökbefogadásnál preferálnám. Ki érti ezt?

   Kedvenc videóm a témáról látszólag nagyon nem pc, de érdemes végignézni. Számomra nagyon találó. Amikor elkap a “nem pc láz”, megnézem. (És ha kívánhatnék hármat a jótündértől, Edward Norton benne lenne. Persze nyilván ő is büdöset fingik.)
   

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

8. Megfordítva a gondolatmenetet: ha mindenre a megfelelő píszí kifejezést használjuk, akkor másképpen is gondolkodunk az adott fogalomról, népcsoportról, viselkedésről stb.? Mert akkor pontosan igaz, hogy a politikai korrektség lényege ugyanaz, mint az Orwell által megálmodott Újbeszél-é, hogy a gondolkodás szabadságát korlátozza. Voltaképpen tehát abba a vonulatba tartozik, mely szerint “fasisztákkal nem tárgyalunk”, azaz valójában mégis korlátozzuk a szólás és a gondolkodás szabadságát.

   Nyilvánvalóan uszítani, kiirtásra buzdítani stb. akkor is bűncselekmény, ha a “nigger” szó használata nincs megtiltva, meg akkor is, ha megvan. (Milyen szépen is fogalmaztak Ruandában, amikor azt mondták, “vágjátok ki a magas fákat”, aztán a sok hutu meg tuszi egymásnak eshetett.) És nyilván ha valaki ilyen uszító hangnemben hergel fel másokat, akkor bűncselekményt követ el.

   De azt azért engedjük már meg, hogy mondjuk egy rendőrkapitánynak a sokévi statisztika alapján “véleménye” (érdekes ez a szó tényadatoknál) legyen arról, hogy hány %-ban kik követtek el egyes bűncselekményeket. Mert érdekes, ha az áldozat egy adott népcsoporotból való, azt meg kell említeni, de ha az elkövető, akkor nem. Aztán jönnek az olyan meglepetések, mint a Mortimer-ügy vagy a Cozma-gyilkosság (emlékszem, hajnalban az inforádió riportere kérdezte, vajon volt-e etinakai indíttatás – volt, csak nem úgy, ahogyan gondolta), ahol aztán lett meglepetés.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

9. Visszajelzés: nem mondom, csak gondolom | csak az olvassa — én szóltam

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .