hiroshima, don-kanyar, világégés

Közzétéve Szerző:

Pénteken hozzánk Orsi jön, az az én lazulós napom.

No de látom ám, hogy péntek délután van a nagy szülői takarítás Lőrinc iskolájában. Mondom, közösségi lény leszek, sütök sütit délben, megyek tornatermet takarítani délután, este filmklub.

Olyan fiam van nekem, hogy amikor ezt meghallotta, csatlakozni akart, meg a filmklubba is. Hát jöjjön!

Én büszke vagyok rá, de mivel a múltkori tisztasági napon volt néhány, kizárólag nápolyiszétmorzsálásban jeleskedő gyerek, ezért rákérdeztem a levlistán. Istibizi segít, jöhet-e?

Miután a szülői közösség elnöke röviden áldását adta, GYEREKEK NEM JÖHETNEK !!! tárgyú, ötvenöt soros levél érkezett egy másik tagtól, amelyben szerepel a “prioritás”, az “iskolavezetés”, a “megfelelő mennyiségű információ birtokában”, az “elvi engedély” és a “személy szerint” kifejezés is, képzelhetitek. Egy stílusremek!

Szóval 1. Hiroshima, 2. Don-kanyar, meg hogy 3. egy tizenkét éves gyerek is szívesen súrolókefét ragad — ezeket a traumákat látom én az elmúlt száz évben, súlyossági sorrendben. A jövő történészeinek figyelmébe.

Én mindenki munkaidejét, önkéntességét nagy értéknek tartom, a magamét is, pláne, ha közben bébiszittert fizetek. A rossz fejség, a paragrafuskodás, az elvek életidegen hangsúlyozása, a rendnek kell lenni! nem vicces, ellenben garantáltan kinyírja az amúgy is gyér önkéntességet.

Boldog, boldog iskola, amely így elküldheti a fenébe a takarításra jelentkezőket, és boldog ember, aki ennyire elmélyedhet az elvekben, nem nézve, hogy a szőrszál többfelé szelése közben hányakban marad még lelkesedés, takarítási kedv. Ha az van, minden van, a többi részletkérdés. Ha az nincs, semmi nincs.

Mehetnénk már 3-tól moziba is, tulajdonképpen. De nem, takarítani megyünk, sütivel, és közben beszélgetni fogunk. Olyan ritkán vagyunk kettesben. És onnantól a magáénak érzi majd a tisztaságot, és csak minden második negrópapír esik majd ki a zsebéből a tornaöltözőben.

A nap másik eseménye, hogy fogadóórára jelentkezem a történelemtanárnál. Tegnap ugyanis ez a tanár, egyben igazgatóhelyettes, detektálván, hogy a fiam még mindig várja a többiekével egyező színű stb. történelemkönyvét Hoffmann Rózsa reményteljesen gördülékeny tankönyvellátásából, mert kapott ugyan egyet, de az más kiadó más könyve, sőt, az angolkönyvét is várja, na, tehát a töritanár kiabálni kezd vele, kiküldi a szekrényhez a mobiljáért, bekapcsoltatja és az osztály színe előtt felhívat vele engem, fél kilenckor! majd, mert én nem veszem fel, az apját, és az egész osztály végighallgatja nem csak Lőrinc tankönyvmizériáját, hanem a telefon kicsöngését, a szülővel való beszélgetését is, majd azt, ahogy a bátor tanerő utasítja a történelemkönyv beszerzésére avagy lefénymásolására az ilyen helyzetekben mindig is alázatosabb és lojálisabb édesapát (ennek a másik oldala, hogy privátim sokkal dühösebb lesz). Ez a show, a produkció, ezzel megy az óra, ebből tanul a gyerek nyilván, de amit a tanerő reggel épített, ím, lerontom estére: fiam, ilyen nincs. Amúgy a fiam valóban kissé Estragon módra várta a Godot-tankönyvet, amely egyébként, háromgyerekes család tagja lévén, ingyenesen megilleti, de hogy a pékbe jut a rutinos tanárnak eszébe ez a nyilvános megalázás? És főleg: engem a fiam telefonjáról iskolaidőben ne hívjon senki, amennyiben, hogy is van az elsősegélytankönyvben? törzstől elvált fej, illetve agyvelő a szabadban esete nem áll fenn, másrészt, ezt amúgy is akartam írni mindenkinek: engem, amikor gyerekkel oviba rohanok, vagy amikor fürdőkádnál meg fektetéskor küzdök velük, tehát, let’s say, 9 előtt és 9 után NEM LEHET, NEM ÉRDEMES hívni, kész, ideges leszek, nem veszem fel, nem leszek jó fej. (Ez is női szocializáció ám, ahogy síró gyerekkel odaégett babfőzeléket kavargatva, a másik gyerek üvöltése kíséretében is kötelességszerűen felvesszük a telefont, ÉS közben továbbra is kavargatunk, vigasztalunk stb. Nem úgy az apukák, akiknek ez legális teraszrakimenési ok.)

Ezért én ma a nyílt angolóra után időpontért folyamodtam, és akkor kérni fogom, hogy “ne öntse el a szar az agyát”, mert így fogalmazott, ne várjon a gyerektől semmi nagy fordulatot, akinek, nagyon úgy tűnik, egy és egyharmad tanév alatt nem sikerült a lelkesedését a keménynek és következetesnek mondott módszereivel a tantárgyhoz meghoznia, és én aztán nem fogom korholni és kapacitálni, ebbe beletörni, ez eldőlt, úgy látom, marad a túlélés és a megérdemelt, rómaian egyenes gerinccel fogadott kettesek-hármasok. Tehát én nem sírok a jobb jegyért, de ne basztassa. Ne pécézze ki, ne statuáljon példát általa, ne szégyenítse meg, és semmi esetre se küldje ki a teremből. Remélem, mindezt kettesben is érteni fogja. Bár valami eltört bennem akkor is.

19 thoughts on “hiroshima, don-kanyar, világégés”

  1. Jó, legyünk optimisták, hogy konkrétan ő érteni fogja. Bár aki ilyet tesz, az eleve nem ért valami fontosat. Tegnap voltam pont Vekerdy előadáson, ő is még mindig ugyanazt mondja, mert persze még mindig nem csinálják.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  2. “Miután a szülői közösség elnöke röviden áldását adta, GYEREKEK NEM JÖHETNEK !!! tárgyú, ötvenöt soros levél érkezett egy másik tagtól, amelyben szerepel a “prioritás”, az “iskolavezetés”, a “megfelelő mennyiségű információ birtokában”, az “elvi engedély” és a “személy szerint” kifejezés is, képzelhetitek. ”

    Te jó ég.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Ja, ilyen elméletieskedés, hogy legyen egységes a szabály, nem ám kivételek, legyen az, amiben megállapodtunk (-tak az iskolavezetéssel). Nem ismeri, nincs és nem is lehet kifogása ellene.

        Lehet, hogy a gondnok szeretne nyugodtan udvarolni, sikamlós vicceket mesélni a hajladozó anyukáknak? Csak vicceltem. Bár bízvást lehet arra számítani, hogy csak nők lesznek.

        Kedvelés

  6. Hogy ez a tankönyv-mizéria, mennyire meg- és lealázó, megszégyenítő. Mitől lehet vajon ennyire frusztrált valaki? Van egy ici-pici hatalmacskának látszó valamije és azonnal visszaél vele. Különös érzés lehet, ettől kielégülni vagy így valami nagyon másért és másokon elégtételt venni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ma megtudtam, hogy a gyerek apja is megalázónak és elfogadhatatlannak tartja a történteket, ráadásul, milyen vicces az élet, ez a nő tanítványa volt az egyetemen. Meg kellett volna buktatnia, mondhatnám, ha kárörvendően állnék a hatalomhoz, de nem mondom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  7. A lányoméknál az iskolaigazgató második éve küzd, hogy sikerüljön egy gyerekcentrikus iskolát kialakítania, szegény félek, hogy lassan feladja. Pedig nagyon jó ötletei vannak, jó kis programok vannak az órákon kívül, lesz az udvaron veteményes, tegnap őszbúcsúztató volt zenével énekkel. A gyerekek élvezik a tanárok meg puffognak, hogy nekik ezt miért kell. Téboly….. Néha pislákol valami reménysugár, hogy sikerül megváltoztatni a tanárközpontúságot, de aztán jönnek a nagy pofonok és nem változik semmi.
    De egy gyereket így megalázni, mi járt a tanár fejében mégis? Mit lehet ilyenkor a gyereknek mondani, amikor én is csak értetlenül pislogok?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Én inkább örülnék, hogy jönnek gyerekek, érezzék magukénak a rendet és a tisztaságot az iskolában, el nem tudom képzelni, hogy ez miért nem jó bárkinek. Vagy nem haladnak akkor az anyukák a takarítással annyira? De tényleg, mi van emögött?
    A másodikhoz: szerintem az oktatás csődje, hogy az alulfizetettség miatt kontraszelekció van a tanári pályán. Igen, meg kellene fizetni ezt a munkát, akkor több lenne a valóban értelmes, alkalmas, lelkes jelölt, közülök kellene kiválasztani a legjobbakat. Aki meg nem tanít szívesen, jól, azt ki kellene rúgni, miért kínozza magát vagy a gyerekeket? A státusz rendszert sem értem: miért érdeke bármilyen munkáltatónak, hogy kirughatatlanná tegye a munkavállalóit?
    Ez olyan szomorú… reméltem régen még, hogy mire nekem lesz gyerekem, ez megoldódik, de most már látom, hogy nem fog.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Ez milyen már, elmennek a szülők a kölykök helyett takarítani az ő iskolájukat, máskor meg megy a háborgás, hogy ezek a mai gyerekek nem segítenek otthon meg máshol se semmit. Miért tennék, ha mindig mindenki mindent megcsinál helyettük? Egy ilyen akciónak az lenne a lényege, hogy vigyék a gyerekeket is, sőt, elsősorban ők menjenek takarítani, a szülők csak asszisztáljanak. De lehet, hogy én ülöm meg fordítva a lovat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem hiszem (mármint hogy fordítva ülnéd meg a lovat, illetve Éva is írta, hogy) – szerintem tényleg jobban megbecsülnék a tisztaságot, szemétmentességet, ha maguk takarítanák a gyerekek az iskolát. Ha máshogy nem, legalább annyiban, hogy ezek után értékelni tudják esetleg a takarítónő munkáját, mert tudják, milyen fárasztó ezt csinálni, és nem várják el, hogy mindent feltakarítson, még ha “ez is a dolga.” (Még általános iskolás koromból emlékszem rá, ahogy osztálytársaim eltömítették a vécét – sokszor az uzsonnából fennmaradt zsömlével, almával (!) -, és azt mondták, hogy az úgyis a takarítónéni dolga, nem mindegy?)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A minap beszélgettem a melóhelyen a takarítós lánnyal. Kb 4000 m2 a terem, a nagyja padlószőnyeg, naponta porszívózva (egy pasi is van vele, nem egyedül csinálja). És tényleg az van, hogy a vendégek jó része bunkó paraszt (szinte csak pasik), a férfi WC körbe sz@rva, a piszoár se jobb, stb. De hát minek is foglalkoznának vele, ha van takkernéni, az majd föltakarítja a mocskot utánuk… :/

        Kedvelés

  11. Atyaeg, ez a telefonos incidens nagyon sulyos. Nincs felsobb forum? Ez nem pedagogus, hanem egy allat, gyereknek kozelebe sem lenne szabad engedni… A modszere melyen megalazo, es raadasul meg az okban sincs igaza. Hogy birod ki? En nekimennek, az biztos (ovonovel volt mar dolgom, a fiam felig-meddig vegigfulelte, ahogy helyre teszem, de ugy veszem eszre, nem artott meg a kis lelkenek, max megtanulta, hogy amit nem, azt senkinek nem, persze ez egy masik es hosszab sztori).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. A tanerő hozzáállásáról már mindent elmondtatok előttem. Csak annyit kérdeznék halkan, hogy az mé’ a gyerek hibája, hogy nem érkezett meg a tankönyve? Nem az iskolai tankönyvellátóst kellene hívogatni, avagy neadj’Isten a központi tankönyvellátóval arénázni?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .