ők is szenvednek 2.

Közzétéve Szerző:

Folytassuk hát a témát. Az első részben idéztem az olvasó felvetését, amely szerint a férfiakban tomboló szexdüh adott, változtathatatlan tény, nekik nagy szenvedés a kívánkozás, a kielégítetlenség a magatartásukat, teljesítőképességüket is befolyásolja, tehát ez össztársadalmi probléma, és nem elítélni kellene őket, hanem valami megoldást kitalálni, együtt, a cél pedig, hogy ne legyen sem szenvedés, sem erőszak. Oldják meg? A könyörtelenség nem vezet sehova, mondja Holist.

Probléma-e ez egyáltalán?, kérdem én. Ez-e a probléma, ez a nagyon természetes és sürgető késztetés?

Nézzünk meg most összehasonlításként más problémákat is, és lehetséges megoldásaikat.

kínzó probléma                  megoldás

1. alkoholista vagyok          megszüntetem az alkoholizmust: leteszem a poharat

2. fáj a fejem                      megszüntetem a fejfájást: meditálok/gyógyszert veszek be

3. baszdühös vagyok,         megszüntetem a baszdühöt: terápiára megyek, kasztráltatom

folyton szex kell                 magam

vagy: megdugok valakit

Milyen érdekes: a harmadik az egyetlen olyan probléma, amelyet úgy szokás megoldani, hogy benne lényegi szerepe van egy másik ember jelenlétének, tetteinek, hajlandóságának, és nem úgy, hogy a problémát — a késztetést — megszüntetjük.

Hát igen, a szex már csak ilyen, ketten kellenek hozzá.

De megoldásnak tekintené-e a baszdühös férfi, ha a dühét megszüntetnék? Ha nem tombolna benne, hanem — terápiával, gyógyszerrel — csökkentenék?

Nem, sőt, tiltakozna. Nem szenved tőle, nem attól szenved, ez a nagy szenvedés csak kuncsorgási eszköz. Ő adottnak, jogosnak, normálisnak veszi a baszdühét, sőt, büszke rá. Nem mondana le róla semmiképpen. Neki az identitása az, hogy jaj, de nagyon kell neki a szex, és a “szenvedésére” egyetlen megoldást tud elképzelni: nőt ide, azonnal.

Ha a késztetése megoldódik, vagyis kielégülésre talál, abból neki előnye, öröme van. Ez olyan, mintha az alkoholizmusra a pohár lenne a megoldás, nem a letevése. Itt sántít Holist érvelése: ha ez olyan nagy szenvedés, hogy tekintettel kell lennünk rá társadalmilag, miért nem akarnak megválni tőle? Itt a nagy bibi: hogy nekik nem tetszik se a terápia, se az önkielégítés, nekik kell hozzá egy másik ember, ezzel meg az a baj, hogy a nők nem nagyon akarnak vele dugni (akivel akarnak, az nem baszdühös), legfeljebb csereüzletként. És keresi a nőt, partnereket kell találni, és még, sokat. Ez sokaknak sikerül, a többiek meg őket irigylik. A siker egóerősítésnek sem rossz, és ha ezzel a férfi közösségi erkölcsi korlátot lép át, például elszereti a más feleségét, teherbe ejti azt, akit nem akart, vagy fiatalkorúval hál, akkor jól jön neki a Nagy Vágy magyarázatként. Szexuális nyomor? Ugyan. Alibi. Meglehetős nagy szabadsága és öntudata van ennek a vágynak, sok mindenre jogosít, és az már nem is probléma, hanem, megoldódván, diadal. A jelenség neve szexfüggőség. Társadalmilag viszont pont az a gond, hogy a csajozás csalárdság, az aktus meg gyakran erőszak, amely nem veszi figyelembe a partner vágyát. Hogy mikor van szex és az milyen, azt lényegében a férfi szempontja dönti el (mert ő annyira akarja, neki annyira kell).

Az első rész kommentjeiben többen az egyéni szintről írtak, Holist viszont a társadalmiról írt mindig is. Azt veti fel, hogy a gondolkodó emberek mit kezdjenek egy problémával. Én is azt írtam: csoportként is súlyosan traumatizáltak vagyunk, ezért “vagyunk könyörtelenek”, “hagyjuk őket magukra”. Azok traumatizáltak minket, akik kiélték a dühüket rajtunk, és akiknek ebből rengeteg előnyük származott.

Biológiai-e a probléma?

Mint Dézsa rámutatott: a szexualitás tanult viselkedés. Színtisztán a kultúránk kondicionálása szerint tanuljuk meg, mi izgató, mit nem kell szégyellnünk, mi számít szeretetkifejezésnek és mi tabu, mi élvezet. Ehhez képest határozzuk meg a perverziókat, aki másképp működik, deviáns. Ez elég elavult szemlélet, ma már azért minden szexuális cselekedetet, amely egyenlő felek beleegyezésén alapul és nekik örömöt szerez, normálisnak tartunk, és ezek összességét a boldogságos sokféleség megnyilvánulásának.

Megtanuljuk a szexualitást úgy is, hogy ha meghatározóan erőszakos kontextusban éltük meg a korai időszakát, akkor az ilyen impulzusokat, fantáziákat fogjuk izgatónak és örömtelinek találni. A kontextus pedig erőszakos, ezért van elrontva a nők többségének és a férfiak abszolút többségének a szexualitása, eleve. Ezért nincs libidó, másrészt meg ezért kínzó a vágy, ezért tud sóvárgó és bevallhatatlan az igény olyasmire is, amit nem szokás normálisnak tartani (–> titkos fantáziák). Ezt nem mondják el a feleségeknek, ezt élik meg fantáziáikban és prostituáltaknál. Az erőszak átitat mindent, nem úszható meg kedves partnerekkel, az erőszak nem emberé, hanem az emberek viszonyaié, a köztük levő téré, a rendszeré. Ha pedig tisztelték a határainkat, méltóságunkat, szépségünket, partnereink és a világ, akkor fejlődhet ki ennek a tapasztalatszerzésnek a folyamatában az eredeti, a kislányban alvó, el nem torzult szexualitásunk, az erőszakos közeg ellenében, mégiscsak.

És most mondjuk ki, mert erről keveset beszélünk: a mai férfiak, kortársaink szexuális viselkedését nem ősi ösztön, nem is a partnereikkel szerzett tapasztalat formálta, hanem az erőszakon alapuló, tömegesen fogyasztott pornográfia és mindaz, amit a pornográfia átitat. Ez a pornográfia férficentrikus, és nagyon durván nőellenes, női szereplőket amortizál és női nézőknek okoz mérhetetlen sok rossz élményt, mert a férfinézők szexualitását eltorzítja. Ezért értelmetlen a kérdés, hogy az amatőr videók rendben vannak-e, hiszen azokat ugyanezek a képzetek és érdekek itatják át. Az egész jelenség akarva van, amatőrvideóstul, nagyon durván üzleti céllal alapoz legaljasabb késztetéseinkre, mély nyomot hagy szereplőben és nézőben egyaránt, és a működés logikáját tekintve teljesen mindegy, ki zsebeli be a pénzt, a test és a szex akkor is áru: ha nem a színész vagy a gyártó, forgalmazó, akkor a közzétevő honlap vagy a google keres rajta.

És mivel a pornó nőkhöz is eljut, őket is tanítja, vagy közvetlenül, vagy partnereik közvetítésével, roppant izgatónak láthatnak ők is női testeket és a nők elleni erőszakot is,  és a nők sem tudják, hogy manipulálva vannak. Nem szokás felmérni és tisztán látni a pornó hatását egy olyan rebbenékeny, komplex valamire, mint a vágy és a szexuális működés. Csak a gyerekeket óvjuk. Szűrőprogramok, életkori besorolás. Holott ami nem való egy tizenöt évesnek, az senkinek sem való. Csak annak való, aki olyanná rongyolta már a lelkét.

És a közkeletű tévhittel ellentétben nem szex helyett nézik. A pornó előtt e pillanatban is ingerkereső középkorú férfiak tízmilliói bizgetik fölfele az amúgy szunnyadó szexualitásukat, hogy csúnyábbat ne mondjak, és ezt nem hirdetik családjuk körében, mert ott monogámok, de ők lesznek a kalapos, nagyon mosolygós turisták is a szegényebb országok városaiban, ők látogatják a nightklubokat és rajtuk keresi magát nagybani rulettezővé a taxis. Szerintem a kandüh felbecsülhetetlenül nagy része ebből áll, ebből a mesterséges szinten tartásból. Ördögien agyvelőbe csöpögtetett képzetektől ilyen erős a késztetés, és főleg: ettől tévesek és uniformizálóak az elvárások a nők külsejét és szexuális viselkedését illetően, és ugyanettől érzi magát oly jogosultnak a férfiú, problémáját pedig, miszerint nincs nő, aki őt huriként, legvadabb fantáziáit beteljesítve kényeztetné, ettől tartja a teljes társadalom által számításba veendőnek.

Az nem megy, hogy nappal elesettek vagyunk, megértésre áhítozunk, éjjel meg kedvtelve nézzük nők rituális meggyalázását.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy nem a mi titkos vágyainkról és nem is a mi eltorzult jóléti szexuális preferenciáinkról van elsősorban szó, hanem inkább arról, hogy tudjuk-e, hogyan zajlik ez az egész, milyen mértékű a fiatal lányok, fiúk és gyerekek kizsákmányolása világszerte, képeken és videókon való rögzítése, prostituálása, és hogy az internetes pornóforradalom miatt vajon rázúdult-e a világra a pedofília-, zaklatás- és nemi erőszak özöne, és ha igen, ki a felelős és mit kellene tenni.

Szóval a szexdüh és a kínzó vágyak nem eleve adott jelenségek, hanem tanult viselkedések. Maga a felvetés, hogy a férfiak szexvágya (valójában: jogosultságérzete és erőszakos hajlama) közös probléma volna, amelyről a jóindulatú nők ötleteljenek, különben könyörtelennek lesznek nyilvánítva, ugyanaz a jelenség, mint amiről a blog legélesebb írásai szólnak, és ettől lettem ideges, hogy most okosan, az erőszakmentes és szolidáris eszményeimre hivatkozva nyeletik le velem megint az Ugyanazt.

*

Biztosan vannak józan és jóakaratú férfiak, akik tudnának mit kezdeni a problémával, a sajátjukkal vagy a kínzó vágyban szenvedőkével, a pornófüggőkével, mondjuk férfi-önszerveződéseket, sorstársi meggyőzést tudok elképzelni, és nem azért, mert sátánian kacagok, hogy haha, oldják csak meg a nyomorukat. Hanem mert ha problémájuk van, azt először is ismerjék fel, és kérjenek segítséget, mert anélkül nem lesz megoldás. Fiúk, ti hallgatnátok rám, ha én, a blogger akarnék válaszokat találni a ti problémátokra, szerveznék tudatosító kampányt, osztogatnék guminőt? Na ugye. Azért tőlünk várják, mert azt hiszik, nálunk van a Nagy Kincs, az ő vágy-zárjuk kulcsa. Pedig nincs nálunk a saját kívánságainkon kívül semmi, hanem az a nagy vágy egy komplexen összekonstruált, hatalmas hazugság, és ezt megérteni nagyon keserű. Az a helyzet, hogy nem is akarnak felocsúdni: ez az egész, amit maguknak teremtettek, nekik nem probléma. Ha probléma lenne, nem pornó előtt hergelnék magukat, és nem viccelődnek örökké a szexszel, pláne nem a nők szégyeneivel.

Egyébként meg ahogy a szexuális düh adott, úgy az is adott (azaz: nem megítélendő, hanem valós jelenség, és kell vele kezdenünk valamit), hogy minden csoport és egyén, különösen az erőszaktól fenyegetettek, a futásban levők inkább a maguk érdekeit fogják nézni, nőként úgy, hogy a partnerek közül gondosan válogat, a visszaélőket elutasítja, önvédelemmel foglalkozik, és ha nagyon gyér a mezőny, inkább lemond a férfiakkal folytatott aktusokról (–> “férfigyűlölet”). Bár szerintem ha ezt hatékonyan és sokan csinálják, még össze talál omlani a nők tűrésére felépített rendszer, és ebből nem tudom, mi lesz. Valószínűleg eszkalálódik az erőszak, de az is lehet, hogy a férfiak a nagy nőhiányban kénytelenek lesznek elgondolkodni és változtatni. Ilyen méretekben én, legyek bármilyen jó szándékú egyénileg, a kényszerekben hiszek: nem az erőszakban, hanem a tendenciák kényszerítő erejében, mint a sakkban, hogy valahova lépni kell, vagy mint a szél, a légtömegek, amelyek mozognak, áradnak, helyet cserélnek. Ha pedig adnak a szavamra, akkor azt javasolhatom, hogy tessék visszatérni a való világba és lekattanni a pornóról, amely nem enyhít, hanem fokoz. Mindjárt könnyebb lesz az élet. Amúgy a saját szexualitásommal foglalkozom, meg azzal, hogy a gyerekeim e téren is épek legyenek, és ne válhassanak olyanok áldozataivá, akik most látszólag a teljes közösségtől, valójában a belátó és jóakaratú nőktől várnak választ arra (a sóvárgásra), ami egyfelől az ember legnagyobb magánya mindenképp, másrészt meg a pornóhergeléssel ők csinálták maguknak.

Ez, hogy mi visszautasítjuk és oldják meg maguk, lehet persze könyörtelenség, de szerintem a szexdüh maga is az, és éppen azért van most nyomorként, neurózisként előadva, hogy ez ne látsszon. Én egyszerűen azt sem tudom belátni, hogy probléma, illetve nyomor. Igen, nyomor, ha nincsenek hurik, nincs elég szép, elég változatos és olcsón hozzáférhető huri. Innen ez nem nyomornak, hanem határozottan fenyegetőnek tűnik. Önzésnek, és színtiszta hatalmi kérdésnek: megtehetik, hogy azon borongjanak, hogy jaj, az önkielégítés nem olyan (vö. puffasztott rizs-csokitorta), miközben mi meg rendszeres erőszakot éltünk át, és azt is megtehetik, hogy ezt (amit hirlando szöges banán és patkányméreg közti spektrumnak nevezett) tudomásul se vegyék.

És igazából elegem van már, hogy az erőszak alapja, a szexuális düh, ami legalább annyira hatalmi kérdés, mint biológiai, úgy van tálalva, hogy jaj, szegények, de rossz nekik. De lehet, hogy ezek az én korlátaim.

*

Én komolyan vettem Holist felvetését, s csak harmadnap lettem tőle dühös. Úgy látom, megint majdnem belesétáltunk a humanista balek szerepébe. Azt mondjuk, nem fogadjuk el az erőszakot, nem tűrjük az ellenünk irányulót, de nem visszavágni akarunk, hanem megteremteni egy mindenki számára igazságos, együttműködésen alapuló világot. Itt állunk, szenvedések árkaival a szemünk alatt, és tele jó szándékkal. És ilyenkor törvényszerűen erre jár valaki, egy haszonélvezője a mi szenvedéseinknek, és lehet annyira hüllő, mint Somebody Eszter blogján, vagy rettentő művelt és árnyalt, mint Holist, de azt fogja kérdezni: ti érzékenyek vagytok, elítélitek az erőszakot, ugyi? hát akkor minket mikor fogtok megérteni? mikor tesztek azért, hogy nekünk könnyebb legyen? és fotelből nézve az eseményeket, a maga javára akarja fordítani a mi szenvedésekben is megőrzött jóakaratunkat. (“Ti ilyen liberálisok vagytok, akkor minket, nácikat is tolerálnotok kellene, nem?”)

Ha azt mondom, hogy álljunk meg, én nem hiszem, hogy ez méltányos (most még nekünk kéne őket megérteni), reális (akarnak-e egyáltalán változni? milyen eséllyel változnának? milyen hatóköröm van nekem ehhez? most vajon nem tekintenek, ahogy eddig is, kényelmesen, önsajnáltatónak, hisztérikus nyavalygónak?), valamint hogy a közveszélyes eseteket tessék távoltartani és börtönbe zárni, akkor én könyörtelen vagyok?

Úgy érzem, az egész felvetéssel, ami megint a másik oldal megvilágítása — amit, ha intelligens, nagyon kedvelek –, próbára vagyok téve, hogy kellően következetes, igazságos vagyok-e, úgy, ahogy a t. olvasó elképzeli. Hogy minden téren, egyenletesen küzdök-e, valóban rendszerben gondolkodom-e. Nos, nem, nem állok mindenki mellé. Amellé állok, akinek nehezebb, és akinek át tudom érezni a szenvedését.

Az én válaszom pragmatikus: tudatosítani a nőkben, hogy a kizsarolt szex erőszak, és aztán bátorítani arra, hogy nemet mondjanak rá, meg az ilyen férfiakra, kapcsolatokra. Tudva, hogy ettől még a férfiak nem változnak, sőt, csak dühösebbek lesznek. Mit okoz ez vajon társadalmilag? Ha a nőhiányban szenvedő férfiak frusztrációjáról és devianciájáról mint társadalmi válaszról olvasunk, mit gondolunk? Szerintem alanyi hurikiutalás helyett büntetőjog, harsány kacaj. Szex csak méltó partnerrel, örömből. És ha nem lesz nőjük, majd kezdenek ezzel valamit.

Ez agresszív? Ez az a férfi nélküli feminizmus vajon, amelytől én is borzadtam korábban?
Mi nem népnevelünk, nem indítunk kampányt, nem könyörgünk, önmagunkat nem a férfi kontextusában határozzuk meg, hanem a saját életünket szeretnénk élni. Nincs idő, kapacitás, szaktudás, hatékonyság, érdekeltség, hogy megoldjam a problémájukat, nem akarom őket sajnálni, megérteni, rábeszélni őket a maszturbációra. Egész életemben őket sajnáltam, hozzájuk igazodtam. Ez megint férfitekintet, mintha ők volnának itt az áldozatok, mert nem akar a nő velük szexelni, brühühü, a legjobb csajok lepattintják őket, és a képernyőn se őket nézi a pornószínésznő, miért nem?
Nő kell? Tessék kulturálódni, tükörbe nézni, sportolni, vonzónak lenni, személyiségfejlődni, lejjebb adni az irreális elvárásokból és odafigyelni arra is, mit akar a másik. Boldogabb világ lenne.
Igenis, van ilyen férfi. Aki humán, aki úgy élvezi, ahogy az isten adta. Nagyon ritka, de van. És vele milyen a szex, hajaj!

Önmagában az, hogy a férfiak egy része az őt kínzó nemi vágyat közproblémának tekinti, a probléma (az egyenlőtlenség) része.

Ilyeneket írnak nekem:

A nők már így is eléggé túl vannak értékelve, még a rondábbakért is sorban állnak a férfiak.

Az, hogy az illető nem talál partnert vagy elég jó partnert, azt mutatja szigorúan közgazdasági értelemben, hogy nem tud olyat kínálni, ami a nőknek kellene. És itt már nem a nemi késztetésről van szó, hanem a partnerhez való jogról. Nincs ilyen jog. Nem járnak nektek a jó nők.

Pontosan így élünk mi nők is: leginkább nem jön válasz a vágyainkra. Mit tehetünk? Várunk, és nem azt képzeljük ideális társadalomnak, ahol a vágyaink teljesülését garantálják.

(Van-e a jekána nőknek orgazmusuk?)

476 thoughts on “ők is szenvednek 2.”

  1. Egy hétre való facebook állapot-üzenetet tudnék ebből mazsolázni. Nagyon tetszik az őszinteséged és az éleslátásod. Most egyetlen mondatodra reflektálnék: “Az erőszak átitat mindent, nem úszható meg kedves partnerekkel, az erőszak nem emberé, hanem az emberek viszonyaié, a köztük levő téré, a rendszeré.” Nem kívánom kiragadni a kontextusból, de én személyesen ezt tartom annak, amit a vallás frappánsan csak az emberi bűnnek nevez. Amikor közel egy évvel ezelőtt itt megjelentem, azt mondtam: a szemétségnek nincs neme. Én, bármit mondotok, ebből a kelepcéből a spiritualitás keresésén és a megtérésen kívül nem látok kiutat. Én emellé teszem le a garast: elsősorban a magam számára, és próbálom hitelesen mondani, hogy ez a kiút másoknak is. És ez számomra alapvetően nem genderprobléma, bár kétségtelenül az is, (lásd epekedel utána, és ő uralkodik rajtad), hanem emberi, életvezetési probléma, nem morális, sokkal inkább etikai, nem normatív kérdés, sokkal inkább egzisztenciális.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Csillaghálóban hányódunk
      partravont halak,
      szánk a semmiségbe tátog,
      száraz űrt harap.
      Suttogón hiába hív az
      elveszett elem,
      szúró kövek, kavicsok közt
      fuldokolva kell
      egymás ellen élnünk-halnunk!
      Szívünk megremeg.
      Vergődésünk testvérünket
      sebzi, fojtja meg.
      Egymást túlkiáltó szónkra
      visszhang sem felel;
      öldökölnünk és csatáznunk
      nincs miért, de kell.
      Bűnhődünk, de bűnhődésünk
      mégse büntetés,
      nem válthat ki poklainkból
      semmi szenvedés.
      Roppant hálóban hányódunk
      s éjfélkor talán
      étek leszünk egy hatalmas
      halász asztalán.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ó, a János. Erről az a mondása jut eszembe, hogy
        Az élet problémái nem megoldhatók, csak elviselhetők. Te úgy gondolkozol, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség.

        Kedvelés

    • Spiritualitás, megtérés: vallások nevében annyi bűnt követtek el, hogy az csuda. És vallások annyi bűn alól adtak feloldozást, legyen az gyilkosság vagy épp nemi erőszak (gyónással letudva), hogy enyhén szólva szkeptikus vagyok a megtéréssel kapcsolatban.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Persze, mert amiről te beszélsz, az nem megtérés. Megtérés alatt szerintem azt kéne érteni, ha valaki megtalálja a célt az életében, ami az üdvösség, és afelé halad szépen. Ebben benne van, hogy senkit nem bánt meg szándékosan, és ha valamit megbán, meggyón, azt igyekszik jóvá tenni és soha többé nem cselekedni. A hívő (nem a vallásos) ember meglátja a többiek méltóságát is, ezért nem tipor bele. Az igazi megtérés szerető, másokat figyelembe vevő embert eredményez, az összes többi hanta. A vallások nevében elkövetett bűnöknek semmi köze a megtéréshez. Akár pap követte el, akár valaki más.

        Kedvelés

      • Megértem, és valóban ismerek nagyszerű hívő embereket. De nagyszerű ateistákat meg szkeptikusokat is ismerek, akiknek nem kellett megtérniük ahhoz, hogy segítő, humánus, megértő emberek legyenek. És nagyon-nagyon sok, magát hívőnek TARTÓ embert is ismerek, akiknek a hite a szemforgatáson, megjátszáson és ítélkezésen kívül másra nem alkalmas. Ezekre egyébként hívő barátaim és ismerőseim panaszkodnak a leginkább. De semmiképp sem a hit vagy akár a vallás ellen akarok beszélni! Csak azt mondom, hogy tapasztalatom szerint nem a hit(vallás) vs nem hit, nem hívő lét a kérdés. A magam részéről konkrétan nem látok szoros összefüggést.

        Kedvelés

      • Igen, és van egy fogalom, Karl Rahner nagyszerű találmánya: anonim kereszténység. Úgy él, ahogy Jézus tanított, de nem vallja magát hívőnek. egyébként igazad van, de már megint nem tudunk vitázni, mi lesz így, Laci?

        Kedvelés

      • Nem mondom, hogy nem szeretek vitázni, de azért nem az életem értelme. Keresek valami jó kis megosztó témát, de arra meg te nem ugrasz, mit csináljak? Marad, hogy egyetértünk. Ez a blog nagyrészt arról szól, hogy úgy beszélgetünk, hogy egyetértünk, mégis egész tartalmasak tudnak lenni, úgyhogy az sem baj, ha belesimulunk mi is, igazi konformista módon 😉
        Mondjuk a hitről alighanem tudnánk vitatkozni egyébként, mivel magam igaz, tőről metszett szkeptikus vagyok ebben is, mint mindenben. Annyira hitetlen vagyok, hogy még abban sem hiszek, hogy nincs Isten. Úgyhogy ateistákkal is jókat tudok vitatkozni.

        Kedvelés

  2. A szexuális erőszak alóli bűn alól nincs mentség. Ahogy a gyilkosságra nincs, ahogy a lopásra nincs, erre sem lehet alibi.
    Egyébként létezik férfiak ellen is elkövetett szexuális erőszak – az olyan emberek, akik a “nőhiányra” panaszkodnak, a saját megerőszakolójukat is felmentenék vajon ezen címszó alatt? Elvégre az “okok” ugyanazok… Megmagyaráznák maguknak, hogy “ó, szegény nő/férfi nem jutott husihoz, jó hogy feláldoztam neki magam”?

    Elvileg nem, de gyakorlatilag megteszik. És erre megintcsak a patriarchizmus a magyarázat, és ezekben a ritka és elszigetelt esetekben (is) fordul vissza az ördögi kör az ő kárukra, mert legritkább esetben mernek csak segítséghez fordulni a problémájukkal (feljelentést tenni, beszélni róla, pszichológushoz fordulni, stb.). Ugyanis a patriarcha szemléletmód szerint a megerőszakolt férfi – hát az nem férfi, hanem NŐ. Nőnek lenni meg szégyen, a hierarchia legalja… Mert ugye az erőfölény törvénye szerint csak az a férfi aki erőszakot tehet, akivel szemben elkövetik… hát férfi az egyáltalán, akivel ez megtörténhet?

    Persze lehet legyinteni, mert tényleg újonnan feltárt és ritka problémáról van szó. Mármint börtönökön kívül.

    Egyébként szerintem tényleg a legszánalmasabb az egészben, hogy ez tényleg az attraktivitás hiányának nyílt bevallása. Ez miért nem szégyen számukra, és miért inkább ok az erőszakra?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • nagy csodálkozásomra kiderült, hogy a(z Asperger-szindrómásoknak szóló) blogom olvasói és a f.e.rf.i.hang.hu szerzői között jelentős átfedés van. attól tartok, hogy ez nem véletlen. van egy férfipopuláció, amelyik ilyen-olyan okok miatt nem tud eligazodni a világban, a patriarchális rendet is beleértve, és a nők figyelmét se tudja felkelteni. igazából az fájhat nekik, hogy bár a patriarchális társadalom értékrendjével alapvetően egyetértenek, de nincs elegendő érdekérvényesítő képességük ahhoz, hogy a beígért előnyöket igénybe is vegyék. így aztán marad a sértett átkozódás, meg a szánalmas nyüszítés, hogy “jaj, jaj, bennünket bántanak”.

      ja és azt már nem veszik észre a fiúkák, hogy amúgy egy csomó előnyét is élvezik a patriarchális társadalomnak, csak azt észre se veszik, mert világéletükben természetesnek vették.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem nem értenek egyet a férfiuralommal, csak nemes egyszerűséggel nem veszik észre hogy létezik, olyan természetes. De azt sem vetem el hogy észreveszik, csak úgy állnak vele mint az átlagember: nekik ez nem társadalmi ügy, hanem egy adottság, amiből hasznot kéne húzni. Vagy megy, vagy nem megy, de amíg ez nekik kényelmes miért változtassanak rajta?

        Az mindenesetre tény, hogy az előbbi esetben nehéz kitekinteni a burokból.

        El kell mondanom valamit. Két nővérem van, és engem világéletemben úgy neveltek a nagyszüleim, hogy csak én vagyok valami – en bloc a fiú gyermek a VALAMI. Nővéreim csakúgy kitojódtak a világba; nem rossz hogy vannak, szeretjük őket így is, de na. Nem mondták ki soha, hiszen elvileg ők is ugyanúgy a szemük fényei voltak, mint én – de én egyszerűen még jobban az voltam.

        Ez olyan szinten beléjük van ivódva, hogy amikor legutoljára meglátogattam nagyapámat a kórházban, és sikerült elmagyaráznom neki hogy én én vagyok (memóriájával és hallásával gondok vannak) és nagy nehezen felismert, megszorongatta a kezemet hogy milyen jó, hogy ilyen szép barátnőt hoztam. Aztán további negyed óra magyarázás után sikerült rájönnie hogy ő bizony az egyik nővérem – azután mintha a nővérem kámforrá vált volna, nem foglalkozott vele.

        Ez még nem minden.

        Másnap nővérem visszament újra meglátogatni, nélkülem. Nagyapám elküldte, merthát “mit tud vele kezdeni?”.

        Amikor meghallottam, teljesen ledöbbentem.

        Még félelmetesebb az hogy ez az eset még csak nem is a legdurvább formája a patriarchizmusnak. Van egy könyvem, aminek a címe az, hogy “Akit elevenen megégettek” – neked különösen ajánlom, bár a magyar fordítása rettenet. Egy arab lányról van benne szó, aki idő előtt teherbe esik szerelmétől, ezért a család “becsületbeli bűn”-t elkövetve a sógorával felgyújtatja őt, mert arrafelé (Jordániában vidéken azt hiszem) a házasság előtti teherbeesés hatalmas szégyennek számít. Ha jobban belegondolunk itthon sem egy igazán elfogadott dolog.

        A lány mégis túléli annak ellenére, hogy a család kifejezetten kérte hogy a kórházi nővérek napokig még csak inni se adjanak neki.
        Később ecseteli Európába kerülését, és hogy mennyi ideig tartotta az európai nőket kurvának az öltözködésük és viselkedésük miatt. Ami miatt különösen kapcsolódik a témánkhoz az az, hogy ő mennyire természetesnek vette azt “újjászületése” előtt, hogy őt és lánytestvéreit milyen szinten kihasználta az édesapja, minden nehezebb mezőgazdasági és állattenyésztési munkát velük végeztetett el, ha valami rossz történt, megtörtént a büntetés: volt hogy csak simán az egyik elhullajtott paradicsomot a fején nyomta szét a “családfő” (kb. 6 éves lehetett a lány), de előfordult olyan is hogy csoportosan kikötözte őket az állatok közé a pajtába éjszakára. Ha jól rémlik volt olyan eset is, hogy az egyik nővére telefonzsinórral vetett véget az életének valami hasonló ok miatt, és másnap nem történt semmi, senki nem siratta meg, minden ment a szokásos mederben, úgy kellett venni hogy ő még csak nem is létezett.

        Természetesen a nőknek férfi nélkül a házat elhagyni csak rendkívül indokolt esetben lehet, stb. A lány évekig magát okolta azért, hogy miért nem halt meg, hiszen ő bűnös volt – ma meg már azt tartja furcsának hogy hogy tudta olyan természetességgel venni azt a ok megaláztatást amit kapott.

        Neki, neked, nekem, és mindenki másnak akinek valami folytán sikerült egy kicsit más szemszögből megfigyelni a világot, észreveszi hogy az embereket zsinóron mozgatják a saját kulturális attitűdjeik. Igazi szabadság akkor lesz majd, ha ezt észre veszik.

        Ejj de hosszú lettem.

        Kedvelés

      • “Neki, neked, nekem, és mindenki másnak akinek valami folytán sikerült egy kicsit más szemszögből megfigyelni a világot, észreveszi hogy az embereket zsinóron mozgatják a saját kulturális attitűdjeik. Igazi szabadság akkor lesz majd, ha ezt észre veszik.”

        így, ahogy mondod.
        szerintem ez a veleje az egésznek.

        egyébként a férfiak számára is nagyon felszabadító tud lenni, ha végre le tudják tenni a kényszert, hogy kívülről rájuk erőszakolt, idegen normáknak feleljenek meg.

        Kedvelés

      • Volt egy kollégám egyszer, aki ilyen kurucinfós marhaságokat nyomott rendszeresen, meg jobbikozott, meg a nőkről is ilyen fé.fiha.gos stílusban beszélt (a nők előtt is, naná). Érdekes volt figyelni, hogy eközben milyen felháborodva rinyázott azon, hogy ő mennyire nem kell ezeknek a rohadék nőknek. Mert ezeknek semmi se jó. Tényleg már olyan érzése volt mellette az embernek, hogy őőő, a nagyon kemény alfahím elvárja, hogy végre egy luvnya megszánja és a szájába vegye. Egy idióta volt.

        Kedvelés

    • Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az intelligens aspergereseket meg viszont elég könnyű volt meggyőzni arról, hogy a feminizmus jó dolog, és az ő érdekeiket szolgálja. (ld. http://livewithit.blog.hu/2013/10/25/a_feminizmus_alapvetoen_es_lenyegileg_az_asperger-szindromas_ferfiak_erdeket_szolgalja )A férjem pl. világéletében feminista volt, és ezt nyíltan vállalta is, de amióta sokat tematizálom ezeket a kérdéseket a blogomon, azóta egyre több embernek nyílik ki a szeme a férfiak közül is.

      Szerintem ide is fognak jönni kommentelni… legyetek velük türelmesek, mert időnként meg-megcsúszik náluk még a nyelvhasználat, hiszen ők is a patriarchális rendben szocializálódtak, és ez a szemlélet akkor is beleivódik az emberbe, ha nincs ennek tudatában. (erről itt írtam: http://livewithit.blog.hu/2013/10/20/elsajatitani_a_nemi_szerepeket ) De a nyitottság és a jó szándék megvan bennük.

      F.e.rfihangos általában az a típus szokott lenni, aki az átlagnál valóban intelligensebb egy hangyányival, és emiatt mindenkinél okosabbnak képzeli magát. Az ilyenek szoktak az okosságuk miatt mindenfélére igényt tartani, és utána oltári balhét csapni, ha nem kapják meg. Ennél jobban csak azt utálják, ha valaki intellektuálisan alázza be őket.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Még a türelmünk gyakorlása előtt olvassák el az itt a bejárat kommentelési szabályzatot a kép alatt. És ha lehet, ne dobjatok értetlen, ellenséges közegbe, mert az nagy kitolás velem, ha rám haragszanak, engem szidnak ismeretlenek. Csak értő emberekbe szeretnék energiát fektetni, nem csatázom, nem magyarázom, nekem mindegy, mit gondolnak, itt értelmes beszélgetés legyen.

        Kedvelés

    • “Ugyanis a patriarcha szemléletmód szerint a megerőszakolt férfi – hát az nem férfi, hanem NŐ. Nőnek lenni meg szégyen, a hierarchia legalja…”

      Ezért kéne betiltani azt, hogy a filmekben viccelődjenek a börtönökben a férfiak közti homoszexuális nemi erőszakról… mert az is erőszak, és az nem vicc.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  3. Miért általános és természetes a szellemi és érzelmi lustaság?
    Hogy van az, hogy a legüdvösebb útnak a legrövidebb út számít (segíts te mert nekem nagyon rossz)?
    Miért adnák ki a kezükből az irányítást ilyen fontos kérdésben, mint az önnön szexualitásuk, ha nem lennének biztosak abban, hogy a hatalmi pozíció nem sérül? Ugyanis ez nem segítségkérés hanem felszólítás, azzal a burkolt tartalommal, hogy az ő szexuális egészségükért is a nők a felelősek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. “Noha — még egyszer — az állatok között nincsen nemi erőszak (hanem eleve az erőshöz vonzódik a nőstény, a többi hoppon marad […]).”

    Hát őszintén, nem értek hozzá, de nekem ezzel a kijelentéssel kapcsolatban kétségeim vannak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • normális esetben az ember is így működik. Az már preferencia, hogy kinél mit jelent az erő…
      Erő a pénz is, a fizikai erő is, a külső megjelenés is. Ezek az állatoknál leszükül a fizikai erőre, mert az utódok védelméhez nem kell semmi más. Az embernél ez szélesebb skála. Nekem is mást jelent az erő, egy másik nőnek pedig erő lehet, ami az én szememben kifejezett gyengeség…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • én ezt az erőalapú okoskodást nem igazán szeretem, ez a patriarchális hímtagok szövege. és hozzá szokták tenni, hogy a férfiak meg a gyenge, sérülékeny, védelemre szoruló nőkre buknak.

        Kedvelés

      • pedig az erőnek más fogalma is van. Evának az intelligenciája, műveltsége erő. Pl. velem szemben simán. Az erő egy jelenség. Az, hogy így értelmezzük, vagy úgy megint személyiségfüggő. Erő van a mosolyban is. Nem is kicsi!

        Kedvelés

      • Nem a legerősebb, nem a leggyorsabb, hanem a legalkalmazkodóképesebb marad fenn.

        Kedvelés

      • ez cél volna? Huhh… 😦 Életminőségekről próbálunk beszélgetni, nem fennmaradásról… Mi van azzal, akinek adott helyzetben nincs választása, de ami lehetősége van, nem kell. Mondjuk egy arab nő, aki öngyilkos lesz?
        Aző szemszögéből a fennmaradás nem elfogadható választás…

        Kedvelés

      • Dehogy, ezek szerint félreértettelek titeket. Én csak azt akartam mondani, hogy genetikai szempontból az erő – ugye amire ráfogjuk, hogy az kell a nőnek – csak egy átmeneti igény lehet mindössze. Tehát szerintem nem lehet en bloc kijelenteni, hogy az a vonzalom alfája-omegája.

        Ha ez nem téma, és tényleg félreértettem a témát, ezer bocsánat és hozzászólásomat hagyjátok figyelmen kívül.

        Kedvelés

      • Az alkalmazkodóképességnek meg ugye rengeteg stratégiája van – például a nagy energiabefektetés az utódokba.
        Van Moszkva külvárosában egy kutya-szubkultúra, akik az emberektől való kéregetésből élnek, ott például a legokosabb, legjobb emberismerők a „vezetők”, nem a legerősebbek.

        Biológiai értelemben az életminőség maga a fennmaradás mércéje – minél közelebb vannak a (gazdasági és szociális) körülmények az optimálishoz, annál jobban érzed magad.

        A fennmaradás fogalma nem egyenlő az életben maradással. Az öngyilkosság legjellemzőbb körülményei a létbizonytalanság, hirtelen életminőségbeli romlás, feldlgozatlan trauma – ezek mind megakadályozzák az embert abban, hogy fennmaradjon (elegendő élelme legyen, sikeresen szaporodjon v. a hozzá közel álló embereket segítse stb), tulajdonképpen pont arról szólnak, hogy ha ez lehetetlen(nek) tűnik, akkor nincs értelme élni.

        Kedvelés

      • én sose az erőn keresztül közelítettem meg ezt a dolgot. nekem az olyan pasik jöttek be, akik a személyiségüket, képességkészletüket hasonlítanak hozzám (intellektuális, outsider, autisztikus).

        Kedvelés

      • Persze, azok a férfiak, akik ettől érzik elfogadhatónak magukat. Lényegében attól, hogy találtak maguknál gyengébbet.

        Kedvelés

      • Az erőt másképp értettem. De fizikai erőként a férfi neméhez kapcsolva. Erőt, mint a személyiségben rejlő erőt. Pl. a vonzerő tipikus preferencia.

        Kedvelés

      • Én a gyenge nőt kereső pasikra mondtam ezt. És persze az erő azért nem csak fizikai erő lehet, elég tipikus az is – inkább valamelyest értelmiségi pasiknál – hogy a nő legyen kissé butább vagy tanulatlanabb/műveletlenebb (Butaságom története).

        Kedvelés

    • Én sem vagyok szakértő, de úgy emlékszem tanulmányaimból, hogy az állatvilágban akkor történik közösülés, amikor a nőstény is biológiailag megfelelő állapotban van, őt is az ösztön hajtja (tüzel, lerakja az ikráit, …)

      DE

      Az erőszak, az érzelmi és tudatos akarat emberi fogalmak. Egyszerűen elegem van ezekből a biológiai és evolúciós érvekből. Lehet, hogy a mozgatórugók egy részét érthetőbbé teszik, de nem adnak felmentést semmi “emberi” érték alól.
      Emberek vagyunk érzelmekkel, intellektussal, művészettel. Nem állatok.

      Önellentmondásokkal teli az én szememben az a gondolati világ, ahol az emberi racionalizmus csúcsteljesítményeit, mint egy Ferrari, imádjuk, és közben a kontrollálhatatlan ösztönöket elfogadjuk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • igen. Bár emberek vagyunk a racionalitásunkkal, a harangukkal, a távolságtartásunkkal és sok mással együtt is, amit az állatok nem tudnak értelmezni. Az erőszakot viszont ők is! Még az öncélú gyönyört, boldogságérzetet is. Akár mág maszturbálnak is…

        Kedvelés

      • háromnegyed, nekem is tökre elegem van.
        Nem akarok senkit sem bántani, még ismeretterjesztés szempontjából érdekesek is, amiket írnak a többiek az állatvilágról, de szerintem ez a poszt témájához nem illik. Úgy értem, hogy jön ide az állatvilág, mikor mi társadalmi folyamatokról, jelenségekről és azok hatásairól beszélünk?
        Olyan érzésem van, hogy a “Rencer” működésének sikerét mutatja az is, hogy képesek vagyunk még mi is, egy ilyen blogon azon filózni, hogy egyik vagy másik állat hogyan közösül. Jól eltereli a figyelmet a lényegről, az biztos. Lehet, hogy csak túlspilázom, de ha azt nézzük, hogy lépten-nyomon bugyuta evolúciós meg biológiai tételekbe meg elméletebe botlunk a mindennapok során, akkor nem annyira csodálkozom ezen. Már az ember szinten el sem tudja képzelni az érvelést az állatvilággal való példálózás nélkül…

        Egyébként köszönöm ezt a posztot – is -, nagyon fontos.

        Kedvelés

      • “A hímek péniszén hátrafelé mutató tüskék találhatók, ezek a pénisz kihúzásakor hozzáérnek a nőstény vaginájának falához. “

        Kedvelés

      • Igen, nem erőszakolja meg a hím. Elég agresszívnek látszik, de abszolút igaz a macskákra, amit írtam: ha a hím nem úgy, nem akkor közelít, akkor a nőstény úgy elhajtja, hogy csak úgy nyekken. A hímek cakkos füle egyáltalán nem csak az egymás közötti verekedésnek köszönhető, az sokszor finomabb, mint egy még csak tüzelni KEZDŐ nőstény.

        Kedvelés

    • Nem is mindig az erősebbhez vonzódik a nőstény… vegyük például az óriáskalmárt Ausztrália partjainál (bár az embertől elég távol áll, de ha már az állatokról van szó :)) Szóval a nőstény kalmár kisebb, barnás, a hím pedig nagy és vörös, és más illatanyagokat bocsájt ki. Őrzi a nőstényt. De van olyan hím, ami kisebb, és nem tud a nőstényhez férkőzni, a kisebb hím, átváltozik nőstény kinézetűvé, és így nem veszi észre a naaagy hím, hogy a nőstény közelébe került, sőtörül, hogy két nőstény is van a közelében… és a nőstény pedig mindkettővel közösül, hogy legyenek naaagy erős utódai és trükkös utódai is. Ezt régebben egy természetfilmben láttam, lehet, hogy bizonyos részleteket nem jól írtam, de érdekes volt. Bár azt hisze az emberi szexualitáshoz nem semmi köze.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nem egészen pontos, mert előfordul, de nagyon kevés olyan állatfaj van, ahol létezik. Emlősök között konkrétan nem is tudnék ilyet, de általában a gerinceseknél sem. Ellenben rovarok között azért van ilyesmi. Pl. szitakötők.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  5. nekem ezek hihetetlen egyoldalú igényeknek tünnek.Nem egy társadalmi, de még közösségi szinten sem így működik.
    Kiskorúsít, szabályoz.
    Borzalmasan szomorú és csalódott lettem volna, ha a kedvesem nem szeret el a “férjemtől”, pusztán azért, mert ezzel közösségi erkölcsöt sért. Nem. Akkor sértett volna közerkölcsöt, ha ellopja a pénztárcáját. Nem lehet “elszeretni”. Egy közösségen belül is magánügy a szerelem és a szex. Nem birtokolhatóak a feleségek és férjek sem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • nem, ez alapvetően egyenlőtlen. Férfit sem lehet elszeretni, csak szeretni.
        Nincs ebben nemi különbség. Sok-sok dolog van ami igaz, és alapvetően patriarchális, de egy nagyon torzult női “mert én gyengébb” vagyok hozzáállás is. Aki nem szeret önálló lenni, az kifejezetten jól szolgálja a fennálló rendszert eleinte, max. 40 felé már nem annyira. A megoldandó feladatok nincsenek nemesíve, és az érzelmek se. Hogy mi hová helyezzük magunkat, abban van különbség. Nem vagyok leszbikus, de nem hiszem, hogy bárki véleménye kmolyan tudna za varni. Viszont a helyzetet nem lehetne női-férfi szinten elemezgetni, hiszen két nőről lenne szó. Pedig holt biztos, hogy a viszony maga kőkeményen egyenlőtlen lenne, mert minden partneri viszony az, legfeljebb kisebb mértékben. Ez is egyéni, és ingerküszöb függő. De a két ember közül az egyik stabilabb, a másik gyengébb lenne, az biztos. Bocsánat, ha sok a hiba benne, nem látom, hogy mit írok, csak egy villogó sort .-(

        Kedvelés

      • Nem, mert teljesen azonos módon használják fordítva is, a férjeket elszerető nőkre, sőt, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy szívesebben használják az elhagyott feleségek, mint az elhagyott férjek.

        Kedvelés

      • Ő… jellemzően igen. Rosszabbul is élik meg. De ez csak a bírtokon kívül esés érzése. Elég messze van a szeretettől. Az én ex (nem tudom mim: szeretőm, de egyik legjobb barátom, szerelmem stb.) feleségét kifejezetten kedvelem. A döntés eddig sem az én kezemben volt, ezután se, mert nekem nincs velük közös otthonom, gyerekem. A döntés azé, aki döntési helyzetben van. Nem értelmezhető az “elszereti”, csak az elmegy, új kapcsolatot kezd.

        Kedvelés

      • Egyetértünk, nem lehet elszeretni. Legfeljebb megadni a végső lökést annak, aki úgyis menne igazából.

        Kedvelés

      • “A bejegyzések alapján úgy gondolják, partnerkapcsolatuk széteséséért egyes egyedül az a bizonyos – nyilvánosan megalázott – harmadik tehet. Senki más, csak ő. A meleg családi fészket, szétdúló céda.
        A férfiak arcát gyakran ki is takarják az új nő mellől, hogy kétség se maradhasson, szerintük ki is a felelős az ex péniszének eltévelyedéséért. Mert nyilván csak a pénisze tévelyedett el, ez nyilvánvaló. A kapcsolat azelőtt amúgy minden szempontból tökéletes volt. És az új nő a hibás: az otthonromboló ribanc.”
        Szóról szóra ez megy a kedvesem exétől.

        Kedvelés

      • Használják, de szerintem nőre nem annyira. A nő inkább egy k…a,mert hagyta magát, és akkor nyilván mindenkinek hagyja magát. Legalábbis én ezt tapasztalom.

        Kedvelés

      • Na igen, ebben azért van valami. Az biztos, hogy a nő mindig mindenben inkább hibás, mint a férfi.

        Kedvelés

    • Azonban nézzük meg, mit ír a bejegyzés! “A siker egóerősítésnek sem rossz, és ha ezzel a férfi közösségi erkölcsi korlátot lép át, például elszereti a más feleségét, teherbe ejti azt, akit nem akart, vagy fiatalkorúval hál, akkor jól jön neki a nagy vágy magyarázatként. Szexuális nyomor? Meglehetős nagy szabadsága és öntudata van ennek a vágynak, sok mindenre jogosít, és az már nem is probléma, hanem, megoldódván, diadal.” Akkor is közösségi erkölcsöt sért a (kezdeményező) elszeretés, ha ez a résztvevőknek nem tetszik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • az ilyen közösség akkor alapból problémás, birtokló, uralkodó, és alapból megmondó, beleszóló. A közösség bírálhat? Ebben hol az empátia, a megoldásokra törekvés? Sajnáljuk azt, akitől elszerettek valakit? Sajnálhatjuk, mert nem kellemes, de ennél többet tenni… Keményen belenyomulás mások életébe.

        Kedvelés

      • szerencsére élek benne/ bennük. Ezek is formálhatóak, emberek alkotják. Olyanok a közösségek, amilyenek a tagjaik…

        Kedvelés

      • Sok sikert kívánok a rendszer ellenében, nekem túl nagynak tűnik a feladat, én a megúszást vagy a távozást látom megoldásnak, minden más optimizmus mögött a behunyt szem áll.

        Kedvelés

      • Egy aránylag stabil, hosszú távú és sok szálon egymáshoz kapcsolódó közösség tud tanulni amennyire látom, HA nincsnek merev dogmák. Csak lassú nagyon.

        Kedvelés

      • Az aktív elszeretésről: nem ítélem meg erkölcsileg, nem az én dolgom. Én nem mennék bele (azt hiszem), és elsősorban azért nem, mert nem szeretem a zavaros dolgokat. Volt ilyesmiben részem, azzal a különbséggel, hogy nem én kezdeményeztem a kapcsolatot. Nehéz jól kijönni belőle. Érzelmileg elsősorban.

        Kedvelés

    • Csatlakozom! Rettenet,mi megy, pletykák, ujjal mutogatás.
      Az elszerető férfi is durván kapja, de a nő, aki a férje mellől lelép, na az megbocsáthatatlan bűn. Anyósom mondta,hogy engem a szájukra vettek. Ez ugye azt jelenti, hogy egy utolsó ribinek tartanak. Nyilván, hogy én vagyok a hibás, mert eljöttem. Hogy miért és mi van a háttérben, az a kutyát nem érdekli. De még a szerelem sem magyarázat, sőt. Hát hogy gondolja! Meg lettünk bélyegezve.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A szerelem nemhogy nem magyarázat, hanem súlyosbító körülmény. Ha nem leszel szerelmes, hanem legalább egy darabig egyedül vagy, akkor valamennyire megpróbálják elhinni, hogy a pasival (is) volt a gond. De ha szerelmes leszel, akkor egyértelműen azért hagytad ott azt a szegény, jobb sorsra érdemes férfit, akit igazából meg sem érdemeltél.

        Kedvelés

  7. Az a helyzet, hogy ennek az erőszaknak az elfogadása is idomítás kérdése. Én emlékszem, ahogy apám tudatosította bennem induló szerelmi életemnél, hogy vigyázzak, mert a fiúk csak “azt” akarják. Minden érzésnek tűnő megnyilvánulás kizárólag szexuális céllal történik, s a beteljesülés elvesz az értékemből. Ez aztán úgy állt össze bennem, hogyha bármilyen szintű kapcsolatra vágyom, akkor kőtelező minél hamarabb odaadni magam.
    Később pedig, mikor a házassági erőszak ellen lázadoztam, a saját anyám verte a fejembe, hogy az asszony, aki nem adja magát, az semmit nem ér.
    Én tényleg sokáig beletörődtem, hogy a testem csak annyiban érték, amennyiben òket szolgálja. 😦

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Sajnos az igaz, hogy a kamaszfiúk túlnyomórészt tényeg csak “azt” akarják. Ez mozgatja, motiválja őket, minden idegszálók erre van ráfeszülve, ez a cél lebeg a szemük előtt, úgy tekintik ezt, mint valami bonyolt rejtvényt, amit meg kell fejteni: hogyan jutok el a célomhoz? Ennek a célnak rendelődnek alá az eszközök, és ezeket megteszik, bár sok energiába, pénzbe telik. Virágot küldjek? Verset írjak? Romantikus és odaadó legyek, avagy vagány és rámenős? Vajon neki melyik jön be? Tervezzek meg mindent vagy spontán legyek? Mérlegés, tanakodás, kb. mint egy verseny előtt, meg kell találni a nyerő stratégiát.

      A kamaszfiúk túlnyomórészt nincsen igényük tulajdonképpen kapcsolatra, “járásra”, és egészen biztosan nem néznének végig soha a moziban egy romantikus vígjátékot, és hasonlók. Ezeket egészen egyszerűen azért teszik meg, mert annyira, de annyira dugni akarnak.

      Ha nem akarnának, a kamaszfiúk nem is foglalkoznának a lányokkal, egymás közt fociznának, videójátékoznának, és hasonlók.

      Ez sajnos az igazság, emlékszem rá, én is voltam kamasz, bár én azért úgy éreztem nem csak szexre vágyom, hanem összebújásra is. De a legtöbbre sajnos ez jellemző.

      Így az apák, akik ebben óvatosságra intik a lányukat a valóságból indulnak ki. Nem akarják, hogy elhiggyék, hogy a fiúk randifogásai “beváljanak” náluk. Mert a legtöbbnél ezek csak egy előre megírt célirányos forgatókönyv lépései.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • én is csak megköszönhetem az apámnak, hogy előre felhívta a figyelmemet a tipikus férfi magatartásra. Hogy tények ismeretében hogyan cselekszünk, ez már DÖNTÉS! A nő részéről. Nem kell odaadnia magát, nem kell belemennie semmibe. Ha késnyszeríti valaki, az pedig konkrét bűncselekmény. Az más tészta. De ez a lányok részéről is egy üzlet. Mert hiába tudom, hogy ezek kkőkemény tények, nem hiszem el, mert nem akarom. Mert ott munkál bennünk egy dac, hogy biztos nem így van… De így van. Amikor jön a tapasztalás akkor pedig fáj. Mindenkinek. Nekem is, neked is. D

        Kedvelés

      • egyszer megtapasztaljuk. Esetleg kétszer. De aki beleragad….ez már egy önként vállalt szerep. És most ki leszek dobva, tudom.

        Kedvelés

      • Nem önként vállalt, ld. Sorskönyv. Nem úgy önként vállalt, hogy tudatos döntés. Kondicionálás, tönkretett önértékelés, meg az a (még mindig remélem, hogy téves) szemlélet, hogy minden pasi ilyen úgyis. Megtoldva azzal az érzéssel, hogy magam értéktelen vagyok, egyedül nem elég erős, okos, életrevaló.

        Kedvelés

      • az első esetnél igen. Mindaddig, míg nincs felismerés. De ha megérkezik, akkor már döntés is. Elfogadom, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikből nem lehet azonnal kilépni. Nem is feltétlenül érzed azonnal. Érlelődik, rakódnak rá érzések, információk. Amikor egyszer viszont sikerül felismerni a valós igényünket, nő az önértékelés is vele. Másodszor beleesni, és minden férfit, minden kapcsolatot ugyanúgy értékelni, már személyiségtorzulás. Akkor nem sikerült az önértékelési lecke. Akkor másodszor, harmadszor, sokadszor ismételt minta, ami abból eredhet, hogy még mindig a könnyebbnek tűnő utat választjuk. Ez megint nem nemi szerep. Ez nagyon igaz a férfiakra is nőkre is.

        Kedvelés

      • Én nem a kilépésről beszélek, hanem épp arról, hogy van, hogy az első eset meg a felismerés között sok idő telik el. Vagy épp sosem jön el a felismerés. Pl. mert nem tudja, érti, látja, hogy amiben él, az gáz. Mert elhiszi, hogy neki ez jár, vagy hogy ez a normális. Millió esetet tudok. Mikor egy lány elmondja, hogy milyen jó neki, mert a barátja verekszik is érte, és csak akkor üti meg őt, ha “rászolgált”. Mikor azt mondják neki, hogy a barátja egy agresszív fasz, akkor megsértődik. A már említett értelmiségi nő, aki örült, mert az ő férje sem tartotta ugyan őt embernek, de mivel a pacák jószívű volt, még részegen sem verte meg sosem. Utóbbi esetben nem a nő borított, vagy akart változtatni. Nem intelligencia vagy akaraterő vagy mi kérdése, hogy ebből ki tud-e jönni a nő. Illetve nagyon nem CSAK annak a kérdése. Akit erre kondicionáltak, így szocializálódott, annak bizony szerencse IS kell, hogy valahogy felébredjen. Ilyen szerencse lehet ez a blog, hogy rátalál. Egyszer már használtam hasonlatként a függőségeket, tudom, hogy fals, de annyiban megint ide hoznám, hogy a függésből sem intelligenciával meg akarattal jön ki az ember. Nem lehet pontosan megfogalmazni, hogy mi az, ami az egyik egyszerű -suk-sükölő munkásnak lehetővé teszi, hogy leálljon, a másik egyetemi tanárnak meg nem. Ugyanez szerintem igaz erre a felismerésre, hogy az az élet, amiben pl. egy bántalmazott vagy megalázott nő benne van, az nem normális.

        Kedvelés

      • Úgy teszel, mintha korlátlan és remek volna a férfiválaszték, csak az a fránya nő mindig beleragad. Szerinted az ugyanabban az erőszakos közegben szocializálódott férfiak mitől lennének nagyon különbözőek? Ha mondjuk egy kisvárosra gondolsz, ahol van a krém, van ahogy viselkedni illik, és közösek az értékek, ott milyen esélye van egy igényesebb nőnek.

        Kedvelés

      • Blaci, ez nagyon jó. Pontosan így működik. Nyilván lehet más a tálalás, vagy valaki értelmezheti másként. A mi családunkban apám üzenete (megtoldva az összes többivel éppen azt sugallta:értéktelen vagy). Nem, nem gondolom, hogy ez oly nagyon választás kérdése. Aki n ismeri az alternatívákat, annak nincs miből választani. Aki mást mond, álszent.

        Kedvelés

      • “Aki mást mond, álszent.”
        Vagy nem tudja, miről beszél. Gyakorlatilag áldozathibáztatás. Olyan, mint hogy a bántalmazott nő, sőt gyerek (! olvassatok pár kommentet a Gyerekkönnyeken) miért nem lép le, miért nem védi meg magát! a bántalmazóval szemben. Vagy hogy miért nem szöknek Európába a nők a lánygyermekükkel az infibuláció elöl. Basszus, írástudatlan, azt sem tudja, hogy van olyan vidék a világban, ahol nincs infibuláció!

        Kedvelés

      • Blaci, ez nagyon jó. Pontosan így működik az idomítás. Nyilván lehet más a tálalás, vagy valaki értelmezheti másként a fiúk csakmazt akarják szólamot. A mi családunkban apám üzenete (megtoldva az összes többivel éppen azt sugallta:értéktelen vagy). Nem, nem gondolom, hogy az erőszak evidenciába tétele választás kérdése. Aki nem ismeri az alternatívákat, aki erőszakot lát és tapasztal maga körül, annak nincs miből választani. Aki mást mond, álszent.

        Kedvelés

      • Ha szerelem, akkor nem “odaadom magam”, akkor nem egyoldalú, így nem is válthat ki fent leírt helyzeteket. Akkor qvára akarom én is!

        Kedvelés

      • Az lehet, de attól még válhatsz kiszolgáltatottá, megalázottá, kihasználttá.
        Amit mondani akarok az az, hogy a lányok ilyen okítása elengedhetetlen, de a fiúké nélkül mit sem ér. Maximum magányos leányok lesznek, ami bizonyos helyzeteknél sokkal jobb, de nem lehet hosszútávon cél.

        Közvetlen utána következő hosszászólásodban pedig a könnyebb út választásával kapcsolatban írottakkal mélységesen egyetértek. Szerintem az effajta ‘lustaság’ az egyik leginkább személyiségromboló attitűd.

        Kedvelés

      • Az a kérdés forog bennem reggel óta, hogy mi az, amivel a fiúkat terelni lehet egy kicsit differenciáltabb irányba?

        A pornónéző, erőszakos, kandühvel teli pasik problémái pillanatnyilag hidegen hagynak, de a fiaim fontosak.

        Kedvelés

      • Először is, megtanítani őket arra, hogy amíg csak a nyers aktus lenne fontos, ne akarjanak pusztán ezért barátnőt, mert nem tisztességes. Akkor kezdjenek hús-vér nőkkel, ha már ezen túli célok is vezérlik őket.
        Tehát semmi értelme 12-13 évesen “járni” kezdeni, bőven elég 17-18, amikor már a személyiségük is érett.
        Addig marad a “Marok Marcsa”…. ami elég snassz.

        Kedvelés

      • Megkockáztatom, hogy normálisan nevelkedett fiatalok esetében nem lenne olyan, hogy csak a nyers aktus a fontos. Az, hogy a fiúknál merül fel ilyen “igény”, a lányoknál meg (szerinted, ha jól értem) nem, épp ezt jelzi. A fiúk elhiszik (egymásnak, a társadalomnak, a pornófilmeknek), hogy ez egy valós igény. Ahogy elhiszik, hogy bagózni jó. Vagy hogy a junk food finom. Normális emberek – nemtől függetlenül – nem választják el teljesen a szexet az érzelmektől. És ez nem jelent persze okvetlenül monogámiát!

        Kedvelés

      • A normális, az egy kicsit problémás mindig, rendszabályázós, egyébként egyetértek. Nem tudom, mitől lett tömeges az igénytelenség, miért nem becsülik többre a saját legbecsesebb testrészüket. “Ronda, de azért szophat, sőt, kell is neki”, írták modortibi szopós posztja alá. Nem undorodnak a nyálától? Nekem ez nem ijesztő, én ezt igénytelenségnek tartom. Képzeljük csak el fordítva… brrr.

        Kedvelés

      • Teljesen igazad van, helytelenül használtam. Tényleg nagyon nehéz normálisan 😉 fogalmazni, a közeg annyira ítélkező, vagy nem is tudom, milyen. Mondjuk úgy, hogy a szeretettel és odafigyeléssel nevelt, megfelelő önértékeléssel rendelkező fiatalok.

        Kedvelés

      • A lányoknál is van ilyen időszak, amikor szexet akarnak, sokat, és nem feltétlenül egy fiúval, nem feltétlenül romantikával, csak jóval később. Nekem tizenkilenc-húszévesen volt ilyen korszakom, a szüzességem elvesztése után jó öt évvel. Abszolút nem érdekelt a fiúk lelkivilága, csak az érdekelt, hogy gerjedjek rá. (Ebből lett néhány vicces történet.) Azt hiszem a vágyam nagysága egy kamaszfiúéval lett volna egyenlő. Ebből kiindulva, annak örülnék, ha a kamasz fiam (aki nincs) két-három évvel idősebb lányokkal járna, őket jó eséllyel nem tudná megbántani, és a motivációjuk is kb. ugyanaz volna.

        Kedvelés

      • Az ennyi idős csajok nem állnak szóba fiatalabb srácokkal, mert az nem “menő”.

        Kedvelés

      • A környezetemben ez nem volt ritka, nekem is ebben az időben voltak fiatalabb “barátaim”, vagy minek nevezzem ezt. Jó, mondjuk huszonkét évesen egy tizenkilenc éves fiú, az még kamasznak számít?

        Kedvelés

      • Az még megesik, pláne felületes ismeretségnél még lehet pár évet lódítani; de most pl. arra gondoltam, hogy a lány 19, a fiú meg mondjuk 16 éves. Az kizárt. Pedig a 13-16 éves kor a terror évei a kamaszfiúknak.

        Kedvelés

      • nekem még most is változó. Nem feltétlenül párkapcsolat és romantika kell. Attól is függ, kiről van szó, attól is, hogy én milyen “létfázisban” vagyok.
        Sőt, az is normális, hogy most nem kell sehogy.

        Kedvelés

      • Nem tudom hány évesek, de amit szerintem születéstől orrvérzésig nyomatni kell az az empátia, empátia, empátia… éjjel-nappal. Valahol hülyeség, mert nem tudom empátiára egyáltalán lehet-e trenírozni embereket, ellenben felesleges bűntudatra igen, attól viszont óvnám őket. Naiv dolog, de szerintem semmiképp nem árt, ha felhívod mindig a figyelmüket arra hogy minden cselekedetüknél gondolják meg hogy azzal ártanak-e a másik embernek. Szerintem ha ezt betartják, akkor nem lesznek szar emberek sem a barátaik között, sem a munkahelyükön, sem a párkapcsolatukban vagy az ágyban.

        Kedvelés

      • Igen, ez a bűntudatkeltésmentes rávezetés arra, hogy ne ártsanak másnak, hogy gondolják meg, amit tesznek, másnak milyen.
        Sokszor nem könnyű, mert közben a saját személyiségüket nem akarom elnyomni. Egyelőre ott tartok, amikor örömükben/lelkesedésükben szétroppantanak/rámlépnek, hogy “úgy szeressetek, hogy nekem is jó legyen”.

        Kedvelés

      • nem baj az, ha valaki csak dugni akar, de akkor ne fesse magát, meg ne hazudjon szerelmet, hanem mondja meg egyenesen és nyíltan, hogy mit akar. én meg majd eldöntöm, hogy akarom-e.
        nekem egyébként volt olyan életszakaszom, amikor csak szexre kerestem pasit, egyszerűen azért, mert a szerelmi kapcsolattal járó érzelmi bonyodalmak túl megterhelők lettek volna a számomra. szexuális igényeim pedig továbbra is voltak azért.
        csak hát nehéz olyat találni, aki a “csak szex” kapcsolathoz normálisan áll hozzá, és nem kezd játszmázásba, nem próbál érzelmeket hazudni, vagy nem kezd célozgatni olyasmikre, hogy szerinte kevesebbet érek más, “tisztességes” nőknél.

        meg a másik dolog, hogy — főleg az idősebb pasik — nem tudnak mit kezdeni egy szexuálisan kezdeményező nővel, aki pontosan tudja, hogy mi az, ami örömet okoz neki, és el is várja a másiktól, hogy a kedvére tegyen. mondhatni félnek tőle, mint a tűztől. volt egy nálam 20 éves pasim, aki szabályosan kasztrálva érezte magát ettől. én meg elmagyaráztam neki, hogy ezek tök természetes elvárások, és ő a hülye, ha nem hajlandó ezeket a feltételeket respektálni.

        Kedvelés

      • Ezt a saját fiammal tudom cáfolni. Ennek sem kell törvénynek lenni. Viszont a lányok nevelésekor jobb lenne tudatosítani bennük a saját értéküket, s akkor feleslegessé válna a félreértelmezhető riogatás.

        Kedvelés

      • Nem csak félreértelmezhető, hanem megnyomorító (ld. Jablonczay Lenke, bár ott más IS volt). Olyan ez, mintha arra, hogy esetleg megtámadhatnak (rablásra gondolok) az utcán, úgy figyelmeztetnének, hogy minden ember rabolni akar.

        Kedvelés

      • Nagyon megérezted ezt, Laci. Pontosan ezzé válik az erőszakkal működő atyai védelem. Ez a “mindenki rabolni akar” érzése legitimizálva azzal, hogy és joga is van hozzá. És ha már a hímsovén kamaszfiúknál tartunk (akik ugye mellettünk nőnek fel) vajon a lánykák hogyan is kapcsolódhatnak hozzájuk? Merthogy egy bizonyos ifjúkorban senki az a lány, aki fiú nélkül ténfereg, de nem kell fiúnak, csak ha puncit ad. Vagyis ha a lány értékesebbnek akarja magát érezni, nem akar kirekesztődni a lányközösségből, hát igencsak le kell adnia az álmait. Így vész el a szép szerelem tündérmeséje.

        Kedvelés

      • Nem tudom, mennyire általános ez a helyzet. Akár ma, akár az én kamaszkoromban. Az az érzésem (nyilván nem tudom pontosan), hogy a mi sulinkban nem volt a lányok között ekkora nyomás, más iskolákat meg nem ismerek. Illetve beszélgettünk ilyesmiről pl. a volt feleségemmel régebben, és ő sem beszélt ilyen élményekről. Nem lehet, hogy a menőnek gondolt fiúk azok, akiknek okvetlenül kell a punci, és az a lány, aki normálisabb pasit keres, az találna is – vagy őt találná meg normálisabb pasi, vagy hogy mondjam? Van olyan, hogy szép szerelem. Nyilván ritkább, mint szeretnénk.

        Kedvelés

      • “Ha nem akarnának, a kamaszfiúk nem is foglalkoznának a lányokkal, egymás közt fociznának, videójátékoznának, és hasonlók.”
        Szerintem ezt a “vágyat” a privilegizált társadalmi státusz – a fiú a default, a lány meg a “másik” – teremti meg, másként szocializált kamaszfiúk nem ilyen attitűddel viszonyulnánk a lányokhoz. Amíg a blikk címlapján pucérnő van (hányszor leírtam ezt a szókapcsolatot az utóbbi időben, Istenem 😀 ), a net tele pornóval, a prostitúció ősi mesterség, a hormonokra hivatkozni – ami csak _egy_ tényező – hát, problémás. Miért nem verekedni akar minden serdülő fiú egész nap, az agressziót is ez a hormon szabályozza.

        “Ez sajnos az igazság, emlékszem rá, én is voltam kamasz, bár én azért úgy éreztem nem csak szexre vágyom, hanem összebújásra is.” Lehet, hogy ezzel sokan így lennének, ha a szex nem a dugással, meg még ki tudja mivel lenne egyenlő 😦

        Kedvelés

      • Na a Blikk pucér nőn én mindig megbotránkozom, hogy ilyen még mindig létezik. Olyan kispolgári az egész, mintha nem lehetne manapság egy kattintással hozzáférni a világ összes pornójához. Metrón elővenni szerintem meg végképp vérciki.

        Most az összes közhellyel takarékoskodnék amit még el lehetne mondani róla, a nők tárgyiasítása stb. de ezt mind tudjátok.

        Kedvelés

      • Épp ma láttam kitéve pár blikket egy büfében, az egyiknek megnéztem a címlapját, még mindig ott a kép, aláírva pedig valami ostoba szöveg, pl. “Vicky vidám kalapot visel a szomorú őszben – más nincs is rajta, az urak legnagyobb örömére!”

        Kedvelés

      • De Nőnapkor kapunk pucér pasit, panaszra nincs okunk, ugyebár.
        A Blikk meg amúgy is csak görényszarónak alkalmas, meg begyújtáskor.

        Kedvelés

      • “Szerintem ezt a “vágyat” a privilegizált társadalmi státusz – a fiú a default, a lány meg a “másik” – teremti meg, másként szocializált kamaszfiúk nem ilyen attitűddel viszonyulnánk a lányokhoz.”
        Pontosan így gondolom én is, kiegészítve azzal, hogy a lány nem csak simán a “másik”, hanem a bénább, az értéktelenebb, az esetlenebb, a tökéletlenebb. Mit is jelent ha egy fiút bármiben egy lányhoz hasonlítanak? Minden fiú tudja, az egyik legnagyobb sértés és alázás az, ha mondjuk azt mondják rá “úgy futsz mint egy lány” (a futás bármivel helyettesíthető, a lényeg, hogy a “lány” a totális szerencsétlenségnek, ügyetlenségnek és butaságnak lett a szinonimája). Ezek után ne csodálkozzunk, ha a fiúk “azon kívül” semmire sem tartják jónak ezeket az alsóbbrendűnek kikiáltott lényeket .

        Kedvelés

      • Ennek azért annyi alapja van, hogy a nők sportteljesítménye mindig kisebb, ezért indulnak külön számokban az olimpián a fériak és a nők. Szóval az a férfi, aki úgy fut, mint egy nő, az egy rossz futó, de ettől még egy női futó a maga kategóriájában jónak számít.
        Ezt meg a tesztoszteron alacsony fokából fakadó fejletlenebb vázizomzat okozza.

        Kedvelés

      • Az úgy fut, mint egy nő nem a sebességre vonatkozik, hanem a technikára (mármint becsmérlésként). És nyilván nem az atlétanők futására vonatkozik, azt jelenti, hogy kifelé dobálja a bokáját futás közben. Egy nő (talán egykori barátnőm?) mondta, hogy ez a futás a szoknya következménye, nem tudom, de tényleg sok nőnél látom, pasiknál meg ritka, meggyőződésem, hogy nem genetikai, meg fiziológiás/anatómiai, hanem valamiféle szocializációs okai vannak.
        Fejletlenebb vázizom: tipikus megfogalmazás. Nem mondom, hogy férfihangos, mert inkább általános, nem lepne meg, ha még itt sem mindenkinek tűnne fel. Nem fejletlenebb! Kevésbé erős, vagy mittudomén, de a fejletlen más jelent, az minősítés. A kisebb testsúly mozgatására éppen eléggé fejlett. Valamivel kevésbé gyors és kitartó, de cserébe alighanem jobb hatásfokú. Másképp fejlődik, máshoz alkalmazkodott (valamennyire) de éppen annyira fejlett.

        Kedvelés

      • “Fejletlenebb”
        Na, ez az. A nőt a férfi fejletlenebb kiadásának látják, pedig ahogy Laci mondja, NEM fejletlenebb, mégis ez a tévhit terjedt el.
        A futásról. Az én lányom volt a leggyorsabb az egész osztályban, a fiúkat is beleértve. Ilyenkor szokták a “kedves” tornatanárok azt mondani a fiúknak, hogy: – Nem szégyellitek magatokat, legyőz benneteket egy lány?
        Ebből a lány vagy, akkor bénábbnak kell lenned-ből, nem lehet nőként jól kijönni. Aki megtapasztalja, hogy rá bizony nem illik ez a sztereotípia, óhatatlanul kialakul a különleges hópihe vagyok szindróma, mint ami a tékás Kisvikunál is megfigyelhető. Ő például simán levezette, hogy neki azért van fergeteges humora nőként, mert biztosan férfiagya van! Nem szomorú? De barátnőm is nagyon büszkén kijelentette egyszer, hogy ő úgy vezet mint egy férfi. Pedig egyszerűen csak pont úgy vezet, mint aki nagyon sokat vezetett már. Ilyen egyszerű, mégsem értik.

        Kedvelés

      • Ugyanaz a logika, a vélt felsőbbrendűség kifejezése, mint a “primitív” népek, társadalmak emlegetése. Primitív eszkimók. Na ja, menjen el valaki az ő eszközeikkel Grönlandra, nézzük meg, van-e annyi ismerete (nem is ügyességre gondolok, meg “fagyállóságra”, hanem a fókák szokásaira, a jég minőségére, az iglu összeállítására), mint a primitív népeknek. Azok semmivel sem fejletlenebbek, csak nem technikai irányba fejlődtek, meg óriás közösségek irányába. Ettől még a közösségeik épp olyan összetettek, a környezetükre vonatkozó ismereteik ezerszer meghaladják egy átlag városlakó hasonló ismereteit, stb. Valljuk be, az intelligenciájukat sokkal inkább használniuk kell, mint egy átlagos gyári munkásnak. De hasonló (volt) a helyzet a “buta” paraszttal is.

        Kedvelés

      • Hát ja. És ezek a “fejletlenebb” testfelépítésű nők 5-10-20 évvel tovább élnek átlag, mint a férfiak. (habár ez nemcsak biológia, hanem életmód kérdése is) Plusz ők végzik a világon a fizikai munka nagyobb részét. A nehéz fizikai munkákat is beleértve.

        Kedvelés

      • Szerintem ez az érvelés hibás. Szerintem marhára nem emiatt, hanem az akkor sokkal erősebben fennálló patriarchális rend miatt voltak külön női és férfi csapatok-versenyek…
        —> “A nők sportteljesítménye mindig kisebb, ezért indulnak külön számokban az olimpián a fériak és a nők.”

        Kedvelés

      • Azért az, hogy szigorúan sportteljesítmény szempontjából is KÜLÖNBÖZŐ (nem jobban vagy kevésbé fejlett) a férfi és a női test (ahogy igenis átlagosan magasabbak és nagyobb súlyúak a férfiak) szerintem könnyen ellenőrizhető tény. Mármint ott is az átlag fontos! Ez attól még igaz marad, hogy pl. nálam azért lehet magasabb nőket találni.

        Kedvelés

      • Én nagyon szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a női test általában gyengébb lenne a férfinál. (Kezdjük már ott, hogy aki utódot hord ki és szül meg, az a nő…) Persze, az átlagot látjuk, igen, ez vitathatatlan. Viszont azt gondolom, fogalmunk nincsen arról, hogy ha nem lennének a nők elnyomva évezredek óta, akkor lenne-e ekkora különbség a férfi és női test között, pl. izomerő szempontjából…
        Azzal tudnám párhuzamba állítani, mint amikor azt mondják, hogy azért főznek-mosnak többet a nők, mert ők jobban értenek hozzá… Nem tom, érteni, mire gondolok.

        Kedvelés

      • Én nem állítanám párhuzamba, a testi adottságok azért jól felmérhetők, és azok bizony biológiailag meghatározottak, és azt látni kell, hogy az ember teljes rokonságára jellemző a nagyobb testű hím. Meg olyan közösségekben, ahol nincs ilyen férfidominancia, mint pl. Európában, ott is igaz ez.

        Kedvelés

      • Én az érvelést állítom párhuzamba, és csak arra próbáltam rávilágítani, hogy ha a nőket nem gyengédségre meg befogadásra meg lágyságra szocializálnák születésétől fogva, akkor más lenne a tészta. Ahol nincs akkora méretű nőelnyomás, attól még a női szocializáció hasonló a fent leírtakhoz… Rettentő kevés olyan hely van, ahol a nőket nem a tipikus szerepekre trenírozzák…

        Kedvelés

      • Én tökéletesen értelek és szerintem sem lenne ekkora erőbeli különbség a fiúk és lányok izomereje között, ha eleve nem tiltanák a lányoknak az erő sportokat, már óvodás kortól. Ők csak legyenek karcsúak, soványak és védelemre szorulóak. Elég csak beleolvasni miket írnak a női súlyemelők vagy testépítők fotói alá. Feszes lehet egy nő, sőt az elvárt, de a nagy izmokat (a látványos erőt) nem tűrik. Bár mintha változna a helyzet, de az is inkább a nők körében.

        Kedvelés

      • Azzal, hogy a különbség mértéke már társadalmi dolgok következménye is, simán egyetértek. Az meg, hogy aki kisebb súlyt emel fel, az általában gyengébb, egyszerűen röhej. Sok évvel ezelőtt a bátyámmal cipekedtünk. Ő könnyen felkapta a fa egyik végét, én majd beszartam, mire felemeltem. Aztán 30 m cipekedés után ő sóhajtozott, meg meg kellett állni miatta.
        Ki (volt) az erősebb?
        Az érveléshez: és ha történetesen ÁTLAGOSAN a nők tényleg gyengébbek lennének, mint a férfiak ÁTLAGA, akkor mi van? Basszus, nem húsmarhák vagyunk, hogy centire meg kilóra mérjenek, sem igásállatok, hogy a fizikai erőnk legyen az értékünk. Mondjuk nem mellesleg nem is díszpintyek, hogy a szépségünk.

        Kedvelés

      • Ja, Vacskamati, a testépítő izomzatot férfiban sem szeretem. Inkább Bruce Lee, ha már kidolgozott izomzat, mint Schwarci. Persze, mondhatod, hogy savanyú a szőlő 😉

        Kedvelés

      • Nekem sem jönnek be a testépítők, de még sem érzem magam feljogosítva arra, hogy a fotóik alá kommenteljem, hogy egy férfi ne nézzen már ki így. mert ez már túlzás és röhejes és undorító. Mert ilyeneket kapnak az izmos nők, mert ugye a nők teste köztulajdon, amit mindenkinek joga van hangosan bírálgatni és olyanná “faragni” amilyenre szeretné. Olvasgattam a kommenteket egy cikk alatt, aminek a témája a nőket zaklató, nekik beszólogatós, utánuk füttyülgetős férfiak voltak. Siralmas mennyire nem és nem értik mi a baj ezzel. Egy csomó komment szólt arról, hogy a nőknek örülniük kéne ennek, mert ha azt mondanák nekik az utcán, hogy “hű kisanyám, de egy ótvar picsa vagy”, akkor az jobb lenne? Tehát a jogot idegen nők feltűnő mustrálgatásához és a nekik beszóláshoz meg sem kérdőjelezik, az ugye alapvető és nekik jár!

        Kedvelés

      • Van abban valami, amit mondasz, pl. a nők testével, az azt kritizáló dolgokkal, de hogy a body builder pasiknak nem szólnak be, arról Évának is más a véleménye 😉 Igenis általában egészségtelen szélsőségnek tartják az emberek. Nem mellesleg joggal.

        Kedvelés

      • És még valami, cris256: a pasikat is trenírozzák. Milyen pasi vagy, hogy nem szeretsz focizni? Milyen pasi vagy, hogy sírsz!(érdekes, Akhilleusznak szabad volt.) Milyen pasi vagy, hogy még nem dugtad meg a barátnődet? 😦

        Kedvelés

      • hát én sem vitából, inkább megerősítésből mondtam. Az egész rendszert a kondicionálás tartja fent, nem az, hogy a férfiaknak így annyival jobb. Patriarchy hurts men too 😉

        Kedvelés

      • Nyilván nem véletlen, hogy nem annyira a pasik, mint a nők ébredeznek. Illetve, ugye a nők közül még mindig többen, asszem így pontos, igaz-e Adél? 😉

        Kedvelés

      • Ma néztem, ahogy beléptek az enyéim, jó későn persze: lányok a babakonyhában csendben pakolnak, vagy az asztalnál rajzolnak, a fiúké az összes építőjáték, sín, autó, a szőnyegen ülve játszanak, igen zajosan, csapkodnak, nagy népsűrűség, és köztük az én icipicim (ő messze a legkisebb a csoportban), áll tanácstalanul. Még. Meg lennék döbbenve, ha a fiús-lányos játékok és játékterek e mesterségesen szétválasztott környezetében, az ellenállhatatlan nyomás, hívás közepette fél éven belül nem lenne ő is ugyanolyan vad és hangos. Annyira üvöltött a helyzetből, hogy ez szerep. A szocializációt magát láttam ma kilenckor.

        De a legjobb: ovis fotózás, lányoknak póz: jobb kéz bal vállra, félrehajtott fej, fiúknak durcás szimmetriával karba tett kéz. Mindez giccses világoskék kerettel, naptárgrafika béna piros számokkal. Dávid csak a kezét szorongatja, nem értette a pózt, láttam a képen az ösztökélést, hogy na, tedd úgy a kezed, de ő nem. És mindez kötelező, csoportnyomás, és még drága is. Létezik-e egyáltalán ízléses ovisfotós? A szemük hiányzik, vagy mijük?

        Kedvelés

      • Nahát, egy időben van az ovikban a fotózás? Kíváncsi vagyok, milyen lesz a zember legkisebb fiának a képe.

        Milyen érdekes, basszus, mikor még ovis gyakorlatra jártam, eszembe sem jutott ez… (Mármint nem a fotó.)

        Kedvelés

      • Húúú, na ez.
        Ovis fotó, rendszerváltás idején, állok a kis asztalnál, én is furcsállom a szitut, – tisztán emlékszem – óvónéni kedvesen szuszakol, te jössz, nézz ide, mosolyogj, tessék mosolyogni, a kezedet meg oda tedd bele a lavórba, úgy, és fogd meg a rongyot, igen, benne van (nem szoktam idegen anyagokat fogdosni, és nem értettem, ezért vacakoltam előtte, aztán megnyugodtam, hogy tiszta és nem vizes) de ide nézz, erre, nagy mosoooly, úgy ni.
        Hüledezve idéztem fel nemrég, amikor – esküvőre gyerekkori fotókat keresve – megtaláltam a képet. Kék háttér, igen, mű nagy mosoly, mesterséges félszeg testtartás, és egy naaagy okádék-narancssárga lavór, a kép negyede, amely lavórban én egy kockás valamit fogok furán. A kép előterében egy nagy doboz Biopon.
        Értelmezze na ezt nekem valaki gender-semlegesen. Egy pistike-hajú kockás mamuszos 5 éves kislány sárga műanyag lavórban láthatóan mos. (Én akkor nem tudtam, hogy most éppen mosok, csak mondták, mit kell csinálni és utólag vált értelmezhetővé!) Katt, albumba be, pénzt kicsenget, szülőnek nagyvigyor: hát nem édesek? mint a nagyok.
        Lófaszt édes b.meg.
        Egy másik képen telefonálok, egy nagy piros tárcsázós telefonnal, nyilván minden nagy, ha az ember történetesen kicsi, ugyanezzel a szélesszájú-kisbékás szófogadó műmosollyal. Azon legalább nem idegen szennyest mosok bakker. Oké, nyilván csak egy asztalterítő volt vagy ilyesmi, de ezt kellett imitálni, úgy, hogy nem is tudok róla.
        Képesek voltak mosatni idillből, ez történt.

        Kedvelés

      • Oké, max lesz egy intertext, ha én is használom egyszer az enyémben 😀
        Az egész akkori létezésem groteszk.

        Kedvelés

      • “Lófaszt édes b.meg.”
        Egyetértek, nagyon durva és még van pofájuk azt mondani, hogy a lányok ilyen kis gondoskodónak és másokat kiszolgálónak születnek, mert hát genetikailag ilyenek, hát tényleg egy nagy lóf@szt!

        Kedvelés

      • nagyon is érthető és jogos Cris az érvelésed.
        nézzük ezt: http://index.hu/nagykep/2013/09/15/szuz_ferfikent_elnek_alban_nok/
        ezek a nők- lányok. semminemű biológiai oka nem volt annak, hogy férfiként szocializálódtak (úgy értem transz- vagy interszexuális biológiai oka). és mégis. a képeken jól látható (nem mindegyiken, de többnyire) hogy erősek. férfiként élve, és szocializálódva erősebb leszel?
        ha ezt a példát tekintjük a válasz igen.
        és ha Cris felvetését továbbgondoljuk: ha a kislányok felé nem elvárás a gyengeség és a kisfiúk felé az erő. akkor borul a férfi erősebb axióma is. nem?

        Kedvelés

      • Ah, árnika, köszönöm.

        Láttam ezeket a képeket én is korábban, és az jutott eszembe, hogy ennyi a különbség nő és férfi kinézete között. Semmi. Meg sem tudod állapítani, hogy nőnek születtek. Ennyit az óriási különbségekről.
        Persze ez nem pont erő és izom, csak eszembe jutott. Ez már az a téma, hogy mi az ún. nőies meg férfias. Az jutott eszembe erről, hogy milyen baromi könnyű egy nőnek férfinak öltözni, és hogy ez fordítva mennyivel több energiába kerül: ilyen-olyan ruha, smink, haj, kiegészítők, tökömtuggya, legalábbis ahogy a többség gondolja, hogy egy nő kinéz…
        Ja, ha egy nő nem sminkeli magát, egyszerű/sportos ruhákba jár, arra szokják mondani, hogy nem nőies. Sőt, az már fiús. Egy sima sztenderd póló-gatya kombinációra. Akkor ha te nőként nő akarsz lenni (a társ. szemében), tulajdonképpen magadra kell aggatnod egy csomó szart, akkor is, ha a hátad közepére sem kívánod, különben te nem lehetsz magad jogán nő.

        Kedvelés

      • “Ja, ha egy nő nem sminkeli magát, egyszerű/sportos ruhákba jár, arra szokják mondani, hogy nem nőies. Sőt, az már fiús.”
        Régen ezt úgy fogalmazta meg apósom nekem, hogy “kislányom igazán nőnek öltözhetnél végre!”

        Kedvelés

      • ez szerintem kőkemény szocializáció. persze nincs reprezentatív mintám, de a gimnáziumban nagyon sok hosszú, szép kapcsolatot láttam (egy kifejezetten értelmes egyházi iskola volt amúgy kifejezetten értelmes osztállyal, és meglepő módon abszolút nem ment a szex-hergelés), és akivel én találkoztam (kamasz/korahuszas), azok is abszolút kapcsolatkeresők voltak.

        Kedvelés

  8. Nagyon elgondolkodtatott köszönöm. Sokáig én is úgy gondolkodtam, hogy micsoda igazságtalanság ez, hogy a nőnek igazából csak egy cseppnyi jóindulatán múlik a boldogság, csak igent kell mondania, olyan ez, mint egy koldusnak dobni egy tízforintost: neked semmi, de neki az a világ. Sokáig gondolkodtam én, hogy a nőknél van a punci, és ők visszaélnek ezzel a vagyonnal, csak néha és nagy áron adják, és olyan ez, mint a gazdaságilag kétes koncesszió.

    És én is haragudtam azokra a nőkre, akik ilyen fölényes közönnyel annyit mondtak, hogy “old meg, ahogy tudod”. Maria Antoinette jutott eszembe, aki az anekdóta szerint azt válaszolta, amikor egy szolga arról panaszkodott, hogy “a népnek nincs kenyere”, hogy “akkor egyenek kalácsot”.

    De most már átgondoltam a dolgot, köszönöm!

    Bár abban nem vagyok egészen biztos, hogy a magasabb férfi libidó csak és kizárólag a pornóból és a patriarchátusból fakad. Szerintem ezek nélkül is magasabb lenne.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Sokáig én is úgy gondolkodtam, hogy micsoda igazságtalanság ez, hogy a nőnek igazából csak egy cseppnyi jóindulatán múlik a boldogság, csak igent kell mondania, olyan ez, mint egy koldusnak dobni egy tízforintost: neked semmi, de neki az a világ. Sokáig gondolkodtam én, hogy a nőknél van a punci, és ők visszaélnek ezzel a vagyonnal, csak néha és nagy áron adják, és olyan ez, mint a gazdaságilag kétes koncesszió.”
      ember, tudom, hogy így gondoljátok sokan, de még így is rémisztő amit írsz! mondd meg, hogy mi a fenéért nem jártok terápiába, vagy tudat fejlesztésre, meditációra, sportolni, vagy bármi olyan segítő helyre ami ezt kezelni tudja. látod te azt, hogy ez micsoda gigantikus függés? ilyen szinten nem a saját tengelyetekben lenni és függni valaki mástól, ráadásul annak is csak egy-két testrészétől?
      ijesztő, rémisztő és félelmetes amit írsz, pedig tudom, hogy ez így van, tudtam korábban is az agyammal, csak így egy férfi szájából leírva még erősebben üt.

      mikor fogtok már őszintén magatokra nézni, önreflektálni, és rálátni ennek amit itt leírsz a szánalmára és félelmetességére?

      és ha esetleg belefér, akkor tök jó lenne ha elgondolkodnátok azon, hogy ami nálatok ilyen elemi mélységű igény, az nálunk ugyanilyen mélyről fakadóan az, hogy hagyjatok már minket békén a függésetekkel, magatokra figyeljetek, menjetek terápiába, kezdjetek már magatokkal valami konstruktív dolgot, hogy végre el tudjunk kezdeni egymással tisztán és kedvesen kapcsolódni, őszintén és egyenrangúan.

      édes istenem, mennyire fáj amit írsz…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Le van írva a posztban az is, hogy miért: mert valójéban nem zavarja őket (Árvai Józsefet én most nem venném be ebbe a bandába, mert ő itt van és olvas és magáról beszél, szóval most egy kicsit igazságtalan voltál vele). Nekik ez így jó, még mndig van elegendő nő, aki beéri ezzel, és egyáltalán nem is olyan kínzó a hiány. Meglepően sok, amúgy igényesnek tűnő férfi elvan minőségi párkapcsolat és minőségi szex nélkül, tényleg nem érdekli őket az ilyesmi, a lényeg, hogy legyen valami, nekik inkább az a fontos, hogy ne legyen vele sok macera.

        Kedvelés

      • “Le van írva a posztban az is, hogy miért: mert valójéban nem zavarja őket”
        ez a mi értelmezésünk a jelenségről, amivel egyrészt teljesen egyetértek, másrészt engem az is érdekel, hogy a férfiak hogyan nyilatkoznak erről. szerintem akkor lesz lehetőség párbeszédre a nemek között, ha a férfiak is elkezdenek a témában magukra vonatkozó állításokat tenni, abbahagyják a nőhibáztatást, meg hogy a nőktől akarják a megoldást a problémáikra. ehhez azt gondolom szükséges az, hogy ők is beszéljenek, hogy elinduljon a párbeszéd. addig meg az van, hogy igen, a posztban le van írva, meg mondják a nők, hogy szerintük hogy van, amiből az van, hogy férfigyűlölők vagyunk meg sárkányok. a kritizáló tekintet megint rajtunk marad és nem kerül át rájuk, pedig nagyon át kéne hogy kerüljön már rájuk is végre érdemben.

        Kedvelés

      • Hát ha a férfiak önreflexió receptjét sikerül kidolgoznod, akkor egy zseni vagy és Nobel-díjra jelöltetlek valahogy az biztos. Alapvetően meggyőződésem hogy sokkal erőteljesebben dolgozik az ego a nevelésnél fogva, az ÉNÉNÉNÉNÉN korszak jobb esetben 30 éves kor körül kezd kikapcsolni, addig esély sincs rá ha nem éri kiskorától fogva olyan nevelés vagy később olyan sokk hogy megtanuljon empatikusan gondolkozni, és saját magát a világ rendszerébe helyezni és nem fordítva.

        Mindenesetre az első ilyen alanyok felbukkanását ne a Férfihangról meg ilyenekről várd, konzervatív környezetből pláne nem. A csoda kiteljesedéséig, hogy egy ilyen generáció felnőjön meg elképzelésem nincs mennyi idő kell.

        Kedvelés

      • hát a recept gyanúsan megvan már, nem én találtam ki.
        a férfiak önreflexiója akkor fog szerintem tömegesen elkezdődni, ha a nők a mostaninál sokkal nagyobb autonómiát tudnak elérni a maguk számára, és a mostaninál sokkal jobban leszarják a férfiakat, a férfiak véleményét, sokkal kevésbé függenek tőlük érzelmileg és anyagilag. kialakítják a saját független világukat, akár együtt más nőkkel, és ahova csak akkor engednek be férfit, ha az képes egyenrangúan jelen lenni, amihez viszont meg már nem lehet nem önreflektálni.
        társadalmi szinten úgy gondolom épp ez történik, prüszköl is a rend és a férfiegó rendesen, lassan oda lesz a kényelem.

        azokban a kapcsolatokban ahol a nő autonóm, és balhézik a jogaiért már a kezdetektől fogva, és mindketten akarják a kapcsolatot, ott a férfiak a tapasztalatom szerint alapból eléggé önreflektálnak, kénytelenek. ha nem tennék, a nő lelépne, még azelőtt hogy beletenné a nyakát a gyerekvállalásba, meg a háztartási-, és szexrabszolga létbe, az anyagi kiszolgáltatottságba.
        ezzel mondjuk nem a nők nyakába szeretném varrni ezt is, és persze nyilván elegánsabb lenne a férfiak részéről, meg férfiasabb is, ha ezt még azelőtt megtennék, hogy a nők tömegei beintenek nekik, de kétlem, hogy ez megtörténik.

        az, hogy melyik férfi önreflektál az egy érdekes kérdés, ismerek párat közülük, az egyikőjük kifejezetten nagyon konzervatív, a felesége is az, de sokat egyeztetnek és állandóan önreflektálnak és paradox módon hipertoleránsak mindenki felé. ők azok a törpe minoritás akiknek véletlenül pont bejön a hagyományos értékrend, amit hirdetnek is fennen. bár mondjuk a férfi saját kézzel építette a házukat, lekvárt főz be, mosogat, főz, mindezt teljesen természetesen, valami egészen elemi férfias erővel az egész jelenlétében. a sráccal és a lánnyal is 20 éve zajló feminista vitánk van, nagyon konstruktív módon.

        még az önreflexióról az jutott eszembe, hogy társadalmi méretekben a nyugati világban szerintem az is mutatja, hogy mennyire be vannak szorulva a férfiak a saját önreflexiótlanságukba, hogy inkább abuzálnak 10 éves gyerekeket online, meg fogyasztják a pornót, mint hogy elkezdjenek dolgozni magukon. erről linkeltem ma délután lentebb egy videót, nagyon plasztikus. ha ezt elkezdjük társadalmi méretekben nem eltagadni, megfelelő törvényeket hozni és az elkövetőt felelősségre vonni, ahogy a videó is mondja, akkor talán sokan közülük úgy döntenek, hogy elkezdenek változni. bár lehet hogy a kezem belelóg a bilibe.

        Kedvelés

      • … meg, hogy jó pár generáció kihaljon, nő és férfi egyaránt. A példa miatt. A példa arról, hogy mi is a bárminemű érvényesülés útja.

        Kedvelés

      • “sráccal és a lánnyal is 20 éve zajló feminista vitánk van, nagyon konstruktív módon. ”
        teljesen hasonló tapasztalatom van nekem is. több baráti pár közül az igazán feminista házaspár egy kifejezetten konzervatív pár. akik – pont ahogy te is írod- igen megértőek, sokat egyeztetnek, mindketten egyformán részt vesznek a háztartásban, gyerekek körül. vannak vitáink. de közben amikor a háttérben azt látom, hogy a világ legtermészetesebb módján készíti elő a fürdetést a férfi és kérdez vissza a legutóbb vásárolt piros kardigán megfelelőségéről akkor csodálkozással vegyes bámulat és irigység is úrrá lesz rajtam. igen. érdekes.

        Kedvelés

      • Én járok ide, tanulni 🙂 Ezért írtam múlt időben, hogy így gondolkodTAM régen.

        Kedvelés

      • igen értem. ettől még rémisztő amit írsz, mire ideér. te pedig kérlek ezt értsd meg.
        teljesen rendben van, hogy leírtad, és az én rémületem is teljesen rendben van.
        ezért írtam, hogy ez egy nagy lépés, mert mindketten arról beszélünk ami itt és most van, nincs terelés, és innen már lehet haladni együtt tovább. ez tiszta beszéd.
        melós, meg fájhat is, de legalább lehet haladni őszintén.
        (nem tudom most ezt pontosabban megfogalmazni, de talán nem túl zavaros így.)

        Kedvelés

      • Azért írom le, hogy explicite ki legyen fejezve, meg legyen nevezve, le legyen írva, demonstrálva legyen az ezzel kapcsolatos azon férfigondolkodás, amely a férfiak majdnem mindegyikét jellemzi, és meg is maradnak ezen nézeten, alapvetően minden önreflexió nélkül.

        Kedvelés

      • igen, értem.
        és erről mit gondolsz: te férfiként hogy látod, mit tudnak tenni a férfiak a saját gyógyulásuk érdekében ebben a tekintetben? mi lehet megoldás? mármint ami nem a nők kihasználásán alapuló megoldás.

        Kedvelés

      • Nincs nálam a bölcsek köve, nem tudok jó megoldást társadalmi szinten.
        Ahogy én emlékszem, mi fiúk szépen elvoltunk egymás közt a játékainkkal, a focilabdával, a nintendóval, a játszótéren kergetőzéssel stb., és egyszer csak mint valami hirtelen jött vihar, pofán csaptak a hormonok, de úgy évekig nem is voltam magamnál. És tényleg éveken át nem érdekelt más, mint a női test, és annyira nem lehet akkor másra gondolni, mint a gyermek is karácsony előtt nem tud aludni, mert csak a másnap kibontandó ajándék jár az agyában.

        Szerintm meg kéne tanítani a kamaszfiúkat a lányokat tisztelni, eleve felkészíteni a kamaszkorra, hogy ne ilyen viharként érje őket, tudják ezt kezelni, és arra tanítani, hogy hús-vér lányokkal csak akkor kezdjenek, ha már nem csak az érdekli őket, hogy mit hordanak a bugyijukban.

        Kedvelés

    • amúgy meg jó, hogy leírtad és tisztellek érte, hogy kimondtad.
      azt gondolom, hogy ha sok férfi felvállalja, hogy kimondja ezt, onnan lehet elindulni előre, közeledni egymáshoz a nemeknek, immáron egymás tiszteletben tartásával. szóval respekt.

      és egy kérdés: te férfiként hogy látod, mit tudnak tenni a férfiak a saját gyógyulásuk érdekében ebben a tekintetben? mi lehet megoldás?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • ja, ezek a kezdeti evek voltak. a szuzessegemet is ugy vesztettem el hogy hat ha annyira akarja. vegulis egyszer tul kell esni rajta. szo nem volt erzelmekrol vagy hogy nekem jo legyen, vagy barmi ilyenrol. na innen indulva nem egyszeru normalis szexualis eletet kialakitani. ahol en is szamitok.

        Kedvelés

      • kedves Ferfiak. szeretnetek hogy a lanyotok ezt meselje? hogy nalam van a punci, o meg annyira akarta, hat odaadtam. meg neki is, persze. hiszen mi az nekem. nem, nekem nem jo, de vegulis nem is rossz. o meg annyira vagyott ra, hat szexduh, nem tehet rola. most mondjam azt hogy nem? de akkor duhos lesz. es ez vegulis csak egy punci.

        Kedvelés

      • és ha a feleségeitek ugyanígy gondolkodnak és minden más férfi felé is kedvesen odaadják a puncijukat, akkor az meg miért nincs rendben? elvégre olyan kedves nő, a puncija nem kopik el ettől, és milyen sokat segít a sok hasonló cipőben járó szegény férfinak, nemigaz? tiszta kedvesnővér.

        azért van itt egy-két olyan zavaros pont, amit tisztázhatnátok magatokban. most akkor pontosan mit szeretnétek, és biztosak vagytok-e abban, hogy amit szeretnétek az rendben van-e mint igény?

        Kedvelés

    • Nagyon érdekes ez: “visszaélnek ezzel a vagyonnal, csak néha és nagy áron adják, és olyan ez, mint a gazdaságilag kétes koncesszió.” Hű, nem gondoltam, hogy egy szerv ekkora “vagyon” lehet, ha nem mondjuk átültetésre kellene sürgősen. Egyébként rögtön az jut eszembe, hogy akkor a pénisz nem ugyanilyen értékes? Nem hiszem, hogy minden férfi azonnal és önként “odaadná”, amint felsóhajt egy nő, hogy de rég nem szexeltem. Vagy tévedek?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Nem hiszem, hogy minden férfi azonnal és önként “odaadná”, amint felsóhajt egy nő, hogy de rég nem szexeltem. Vagy tévedek?”

        Pedig. De pontosabban majdnem minden férfi, majdnem minden nőért. Annak idején, még középiskolás korunkban viccelődtünk azzal, hogy “olyan nő nincsen, akit ne dugnánk meg, csak olyan van, akiről nem szeretnénk, hogy más is megtudja, hogy megdugtuk.”

        Kedvelés

      • Volt egy cikk egy nőről, aki minden férfivel lefeküdt, aki útjába került. Azt mondta, soha, soha nem mondtak neki nemet, bármilyen helyzetben is volt. Ha valaki emlékszik rá, linkelje be.

        Kedvelés

      • Picit más: asszem Sharon Stone mondta: még nem találkozott olyan pasival, akit egy kis narancsbőr visszatartott volna a szextől.

        Kedvelés

      • Belegondoltam, mi lenne, ha ezeket a fiúkat mondjuk meleg férfiak mustrálgatnák, hogy kiket dugnának meg közülük, és ezzel a fiúk tisztában is lennének. Biztos nem örülnének annyira, hogy az ő birtokukban van a hamvas ánusz, ami valakiknek nagyon kéne 😀

        Kedvelés

      • Nem csak mustrálgatnák őket, hanem mondanák is nekik igen vulgárisan és hangosan, némi füttyögés kíséretében. Tőlük meg elvárnák, hogy bár baromira ocsmánynak találják ezt, de mosolyogjanak és legalább tegyenek úgy mintha jól esne. Miért hát nem akarnak tetszeni?

        Kedvelés

      • pont most futottam össze egy olyan kollégával, akivel el tudnék tölteni pár kellemes órát 🙂

        Kedvelés

      • Nahát. Átlagos férfiaggyal így gondolkodnál:farok – farok. A többi része csupán elkerülhetetln velejáró, amit meg kell etetni, mosni rá, elviselni az igényeit.
        Azt gondolom egyébként (de ez talán meg is jelent kommentben már), hogy valjában a szexdüh gerjesztett dolog. Ha a férfi elfoglalná magát és az élete nem merülne ki az “elmegyek dolgozni, majd behajtom az árát” (ergo nyugalmat és szexet kérek), hanem lennének értelmes elfoglaltságai, gondolatai, akkor a libido sem tombolna ilyen eszeveszett módon. Ez csupán az egyik része. A másik az, hogy a férfiaknál a szex hatalmi tényező és birtoklási jelkép, vagyis az egojuknak van rá szüksége. Megdugtam= hatalmam van fölötte, az enyém.
        Milyen szánalmas.

        Kedvelés

      • Én is így gondolom, és a tapasztalataim is ezt igazolják, hogy a munkáját nem taposómalomként megélő/értelmes hobbival rendelkező/intenzív szellemi életet élő férfiak nem produkálják szexdüh jeleit, még igen kiélezett helyzetekben sem.

        Kedvelés

      • Engem sokszor talán nem is érdekelne az ő személyiségük meg a lelkük fodrai, csak ne lenne a szexuális kultúrájuk a bányászbéka segge alatt egymillió kilométerrel.

        Kedvelés

    • Én már abban sem vagyok biztos, hogy a magasabb férfi libidó nem a kondicionálás következménye megtoldva egy kis városi legendával, meg a nők esetében (szintén kondicionálásból fakadó) nagyobb mértékű elfojtással.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • elég pontosnak érzem a megfogalmazást. Valahol a “kapcsolatba zárva” is így működik. Nekik lehet az otthontól távol üzendő hobbijuk. Nekünk is. Ez sem jelenség. Sőt, azt érzem, hogy közösségenként változik. Olvastam valahol azt is, hogy családanyaként lenézendő a motorozás… Biztos? Van ahol meg természetes… Számít, hogy miben élünk. Azt hiszem az is más, hogy a teljes halmazzal van-e valódi közösségünk. Mármint a teljes társadalommal. Nem feltétlenül van mindenkinek, és nem is általános igány. De lehet, hogy tévedek. Nem értem a hegymászók problémáját, mert nem mászok hegy

        Kedvelés

      • Motorozás – hát menjenek el Vietnamba pl. Voltak az extrém sportokkal kapcsolatban is, hogy anyaként izé… (na mondjuk X hónapos terhesként a bunjee jumping nekem is sok, de most ezt hagyjuk) De én is megkaptam, hogy ugye viszonylag extrém útjaimmal felhagytam, mióta gyerekeim vannak. 😉 És persze azért a +/- extrém sport, meg a maradjon otthon a nő között is elég széles a skála.

        Kedvelés

      • “Olvastam valahol azt is, hogy családanyaként lenézendő a motorozás” Ez mi, ezt hol? Ha itt a blogon, akkor valahol példa volt, a motorozás tipikus vagánykodós, nőkizárós, elkülönülős férfihobbi. Nem lenézendő, hanem eléggé problémás, ami hozzá kapcsolódik, például motorostalálkozó, szexképek, életveszély, szélsőjobboldal, kurvasok költség. Erre írjon valamit, aki szerint nem az, én aztán nem írok elő semmi -andó/-endőt.

        Kedvelés

      • egyik kommentben szerepelt, nem tőled. Igen, problémás, költséges. Nem veszélyesebb, mint télen kilépni egy belvárosi kapun hóolvadáskor, nem költségesebb, mint más módon utazni. Motoros találkozókon is lehet nagyon komoly és építő beszélgetéseket folytatni. Akár pont az egyenlőségről és hímsovinizmusról. Nem téríteni akarok, csak egy kiragadott példa volt a motorozás. Kívülről nézve rémisztő lehet, bár kevés egyenlőbb életet látok “körön” kívül. Ott merjen molesztálni egy férfi úgy nőt, hogy a nő nem akarja! Még bizonyos “viccesnek szánt” megjegyzések sem férnek bele számos esetben.

        Kedvelés

      • khmm… azon túl, hogy a nyáron szert tettem egy 30 éves robogóra, amivel már mentem vagy háromszor (alkalmanként 3-4 kilométert), amit nagyon viccesnek találtam (tiszta “nyugger papa vagyok a bicajon” érzés), szóval a személyes érintettségen túl had jegyezzem meg, hogy motorizált társadalmunkban a motorkerékpár, de különösen annak városi alfaja a moped, vagy robogó igen hasznos és hatékony közlekedési eszköz, amely nem pusztán a közlekedés, de az egyéni és a társadalmi jólét (közg. értelemben) növelésének eszköze is
        (a kerékpár még hasznosabb)

        bocs a mondatért, néha szeretek ilyeneket 🙂

        Kedvelés

      • Egyetértek veled. Szerintem a magasabb férfilibidóról elterjedt városi legendák eredője a nők udvariassága, amit nevezhetünk elfojtásnak is, de semmiképpen sem az alacsonyabb vágy.

        Saját tapasztalataimból kiindulva, olyan a múltamban gyakran előfordult, hogy fáradtan/betegen/szomorúan (egy esetben gyászolva) is nyaggatott a pasim, hogy máregyhetenevoltszex és most már nagyon sürgető. Fordított helyzetben az ízlésem, jóérzésem nem engedné a követelőzést, bármennyire is szétvet a vágy. Szóval ez a fajta sürgető szexdüh inkább az alacsony érzelmi intelligencia és a felsőbbrendűségi képzet következménye, mintsem férfiattribútum.

        Ezt a gondolatot megerősítette a férjemmel való kapcsolatom, aki nagyon is férfi, és mellette is voltam már fáradt/beteg/szomorú, de efféle nyomasztások fel sem merülnek.

        Kedvelés

      • A libidóra elég rossz hatással van, ha a másik le akar rohanni, és csak az agyatlan megdugnám-attitűddel közelít, és nem hagy kibontakozni. Van, hogy szexuálisan vonzó valaki, szexelnél is vele, de azért megy el a kedved az egésztől, mert egy darab húsnak néz. Más pedig még a kalandban is intelligens, a szex vad, de az alapja nem az, hogy te vagy az őzike, ő meg a vadász.

        Kedvelés

      • Az intelligencia itt természetesen nem a klasszikus IQ, nem is EQ, csak tudja, hogy egy emberrel van együtt, nem pedig mondjuk egy odvas fával.

        Kedvelés

    • Kicsit ízléstelen, de most, hogy az anális és orális szex egyre inkább alap, a fiúk immár nincsenek kiszolgáltatva a lányoknak, hiszen szája és s*gge minden embernek van. Hajrá – tanácsolnám ezt mindenkinek, aki azon sír, hogy a lányoknál van a punci. Már bocsánat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. Ha már ez egy irodalmi blog, a szerkesztőnő engedelmével idéznék Karinthy Frigyestől:

    “BARACK

    Hamvas héjú, illatos, bő levű barack… rózsaszínű barack, sárgába hajló árnyalattal a hajlatokban… harapnál-e belé? Kristálytartón, csipkepapír közt, duzzadó barack, kényes barack, kibuggyant gyémántcseppel gödröcskéjében… bontanád-e ki óvatos kézzel, szürcsölnéd a levét, illatos, édes, hűvös nedveit, gyengén belemarva húsába?

    Éhezel-e rá – szomjazol-e rá? Ha éhezel… szomjazol… ne mondd!

    Ne mondd, oda se nézz, fordulj el, menj el onnan, eszedbe ne jusson, boldogtalan szamár! Nem neked díszeleg szivárványszínekben a kristálytartón – fordulj el, sóvárgó szemű, nagy fekete szemű Ifjúság, nem neked, gyenge ínyű rajongó, tiszta Szomjúság – kiszáradt torkod ne nyeldekeljen -, eriggy vissza az iskolapadra, vissza a műhelybe, vissza az irodába, gyárba, kaszárnyába – dolgozz, felejtsd el, kapard a földet aranyért, törd kérgesre tenyered és szíved, rabolj és lopj, krajcáronként gyűjtsd össze forintod, s ha eltikkadsz, pálinkát önts lihegő szádba, hogy elfeledje a gyengéd ízeket… Eriggy, dolgozz, küzdj, harcolj, verekedj – légy férfi!

    S majd, ha pálinka és dohány kimarta ínyedet, s markod durva és kemény lett a sártól, amiben turkáltál… és szíved keserű a vértől, amit kezed ontott és szemed sárga és kiégett, mint az arany, amivel farkasszemet néztél, míg elszaladtak ifjú éveid, hogy meghódítsd és térdre kényszerítsd… akkor, ha megölted a szomjúságot, állj meg fütyörészve a kirakat előtt, gyújts rá a szivarra, köpd ki leharapott végét – de még akkor se fordulj be az ajtón! Ha tudsz sandán, oldalvást nézni, hogy meg ne lássák tekinteted, látni fogod majd, hogy illeg, mosolyog, kelleti, kínálja magát – észre ne vedd! Ha nem veszed észre, megindul magától – kibomlik csipkéi közül, lefordul a kristálytartóról, kigurul az ajtón -, indulj meg, hátra ne nézz, a sarkad nyomában gurul már, lábad alá akar kerülni! Itt van, a tiéd, nem vár semmit tőled – nem is a szádnak, a lábadnak kínálja magát, hogy taposd a sárba, ontsd ki a vérét – de hát minek, minek, minek? Minek? ne kérdezd! Tetszel neki – tetszik neki, hogy olyan durva az öklöd… baracklelke borzong a gondolatra, hogy ütni is tudsz talán… és milyen férfias dolog, hogy keskenyre hervadt szád dohánytól, szesztől bűzös… és a szemed, hideg és acélos szemed milyen gúnyos, milyen hideg, milyen fölényes…

    Nem kell neked? Ettél és ittál már, köszönöd alássan, nem vagy éhes és szomjas? Máson töröd a fejed – rabolni szeretnél -, nem kell a szomjat oltó zsongító langyosság, édesség? Akkor tessék, akkor ingyen van, mennyit akarsz? Barackok gurulnak körülötted, lihegve – odakoppannak eléd -, istenem! hiszen mi az értéke egy baracknak? egyetlen magból fa nő belőle s a fán mennyi száz! ugyan ki tudná elfogyasztani? lekvárt kell főzni belőle, ha nem akarod, hogy disznók mosléka legyen.

    De jaj, ha tétován utánanyúlsz? Hogyan, ön barackot szeretne enni? Elhiszem azt – de az idén drága nagyon! Tudja-e, hogy gondozták ezt a barackot, vigyáztak rá, óvták a széltől, míg ilyen lett? És a kristálytartó, a csipkepapír – mit gondol ön, enélkül nem is barack a barack -, enélkül észre se vette volna talán – hja, barátom, ezt meg kell fizetni!

    Meg kell fizetni – no, mennyibe kerül, a teremtését? Az attól függ – mennyire kell önnek? Ha éppen csak mulatságból jutott eszébe, desszertnek, ebéd utánra – ha el tud lenni nélküle -, no, akkor egy-két csepp vér, egy kis velő, egy kis lihegés – a mellényzsebéből kifizetheti. De vigyázzon, ha kiderül, hogy a szomját szeretné oltani – ohó! miért ne? de azt nem így szokták nálunk! Ketté azzal a gerinccel – hol a kastélyod? hol a zsákod? van még valaki, akinek többje van nálad – menj el és öld meg! és hozd el tarisznyádban levágott fejét – akkor majd tovább beszélünk!

    Vagy úgy… hiszen te nemcsak hogy szomjas vagy éppen… hiszen te sivatagból érkezel, elepedve, földön vonszolva magad… hiszen fekete a nyelved, és a szemed kifordul… itt estél össze, és egy perc múlva véged, ha pár csepp nedvesség nem érinti ajkad… pfuj, gyalázatos féreg! nincs az a pénz, nincs az a vagyon – nincs az a hold és nap az égen -, semmiér, semennyiér – mit gondolsz? Én tisztességes barack vagyok!”

    http://mek.niif.hu/06900/06980/06980.htm#103

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A tárgyiasítást az irodalom sem legitimálja. A bejegyzésben is szerepel, hogy ez az áhított barack nem az igazi barack, ami a a nőké, hanem a barack idealizálása és tárgyiasítása, ami aztán sok csúnya dolog hivatkozási alapja lehet. Ebből a nő, mint ember, ki is marad, hiszen tárgyiasul, ez nem róla szól, ez a férfiak magánügye.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem szólva arról, ha már irodalom, hogy Karinthy kb annyira mérvadó gender kérdésben, mint Madách – szerintem.

        Kedvelés

    • Beirtam a keresobe, hogy karinthy barack.
      Azota is a terdem csapkodom, hogy mi volt rogton a masodik talalat.
      Hogy is gondolhattam, hogy meg pont ez nem ihlette meg oket?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Ez zseniális írás, és nagyon pontosan mutatja, mi a probléma. Csakhogy a barackok nem egyformák, és nekik is vannak vágyaik. Itt meg nincsenek megkülönböztetve,és ez komoly hiba, vagyis pecsétet üt a nők tárgynak nézésére. Aki kell, az sem az összes nőnek kell, aki nem kell, az kellhet mégis egy-egy nőnek, az az abszurd, hogy ti egész nap barackot habzsolnátok, sorban, százasával.

      Egyébként a maga korában, a polgári házasságok meg a félvilági nők erkölcsét tekintve igaza van.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  11. “az állatvilágban akkor történik közösülés, amikor a nőstény is biológiailag megfelelő állapotban van, őt is az ösztön hajtja”

    Igen, érdekes módon a legtöbb hímállatot nem érdekli a nőstény, ha nem tüzel. Ha egy hímállat találkozik egy nősténnyel, megszagolja a nemi szervét, és ott a kibocsátott feromonok alapján tudja, hogy tüzel-e vagy sem. Ha igen, akkor támad erekciója (és csak akkor), egyébként meg tojik a nőstényra, továbbáll érdektelenül.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Sőt, pofán vágja, ha útjában van. De ha a nőstény tüzel, akkor a hím alázatos, és a nőstény vágja pofán, ha nem úgy közeledik, ahogy a nősténynek tetszik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. ezt most posztolta valaki a FB-on:

    érdemes megnézni, csak a miheztartás végett.

    online pedofília, azt állítja a videó, hogy minden pillanatban 750.000(!!) férfi van fent ezügyben a hálón. jellemzően a nyugati országok férfiai használják a fejletlen országok gyerekeit.
    közben adják veszik a nőket és a gyerekeket világszerte. és nem az van, hogy hangosan hördül és intézkedik a világ, nem. azon megy a moralizálás, hogy akkor szegény srácok szexvágya mennyire legitim.

    pontosan minek kell még történnie ahhoz, hogy ezek a fejlett országok, csupa kulturált és fényes történelmű népek, komoly urakkal vallási vezető pozíciókban, plusz a többnyire férfiakból álló kormányaik azt mondják, hogy akkor most már elég? milyen messzire kell még elmenni ahhoz, hogy társadalmilag kimondjuk hogy gáz van, srácok ideje összeszedni kicsit magatokat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem a fejlett orszagok vezetoitol fog jonni a megoldas, annyi szent. Hogy milyen messzire lehet elmenni, azt az angolszasz gazdasagi-politikai elit mar regen megmutatta, pedofilia gyanus volt mar a Theacher- es a Blair-kormany tobb minisztere, Ted Heath PM, a BBC tobb munkatarsa, a lovagga utott Sir Jimmy Savile-lel az elen.. es ez meg csak nem is online pedofilia, ez verigazi.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  16. Az ember képes beszélni, egyeztetni és tanulni. Minden ember.
    Lenyomni a másikat, egy funkcióként kezelni, nem kérdezni, odafeltételezni valamit és aszerint viselkedni vele – erőszak.
    És ha egyszer az van, hogy lehetséges az emberi tevékenységek erőszakmentes megoldása, akkor miért ne? Szerintem ez az egyetlen -költői -kérdés közösségi szinten is, semmi mást nem muszáj forszírozni a különbségekről meg a szexuális vágy természetéről sem. Tök mindegy, milyen, nem? Senkinek nem árthatsz, ezt kell megtanulni.
    Ha nehéz, akkor erőltetni kell. Beszélgetni meg ilyen radikális dolgok. Tökmindegy, mi van a biosz tankönyvben meg a neten, bármilyen lehet a másik ember, úgyhogy ugyan kérdezd má’ meg előtte, ha te vagy az, aki akar valamit.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Sziasztok, Zsuzska vagyok és most először szólalok meg itt. Egy ideje már olvasom a bejegyzéseket és beszélgetéseket. Ez az írás fenomenálisan találó, arra késztetett, hogy köszönjek és megköszönjem. Átéltem és azt látom, hogy a körülöttem élők egy része is átéli ezt a szexdüh okozta párkapcsolati kínlódást. Sötét sikátorba vezető út az.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Sajnálom hogy anno én így nem köszöntem be, olyan aranyosan köszöntöd az embereket, Zsuzskát most tisztára megirigyeltem 🙂

        Kedvelés

      • Én viszont elköszönni szeretnék, megígérem, hogy most már nem írok.
        Ilyenre még biztos nem volt példa 🙂 Ez is szinesíti a blogot. Köszönöm a tegnapi beszélgetéseket, mert én azt szerettem volna folytatni. De sajnos ez a csípőből jövő ellenszenv nem lehet alapja a normális hangnemnek. Őszintén sajnálom, mert a blog maga érdekel, sok kommentelő humora, megosztott élettapasztala tetszik, építő. De a “mit gondolsz, milyenek a közösségek”, “ezt miért csinálod” Tipikus beszólások. Tudom, egyik ember sem különb a másiknál, nem is kell annak lennie, de mivel ebbe már sikerült beleszaladnom, most már bölcsebbnek találom bele se menni. Nincs azzal baj, ha valahol nincs hely az ember számára, belátható dolog, még ha némi veszteség is éri. Itt arra gondolok, amikor építően sikerül megosztani gondolatokat, mert volt olyan is. Nem hiszem, hogy ezzel kisebbíteném a blogot, sőt. Egyszerűen csak sajnálom, ennyi.

        Kedvelés

      • Sziasztok, nemrég kezdtem el olvasni a blogot, és rendkívüli módon tetszenek az írások, úgyhogy gondoltam most már ideje hozzászólni pár dologhoz. 🙂

        Kedvelés

      • Ezek azok, gondolom:

        1976 – A szexualitás története I.: A tudás akarása (2. jav. kiad., Atlantisz, 1999) ISBN 963-9165-43-3
        1984 – A szexualitás története II.: A gyönyörök gyakorlása (Atlantisz, 1999) ISBN 963-7978-76-3
        1984 – A szexualitás története III.: Törődés önmagunkkal (Atlantisz, 2000) ISBN 963-9165-43-3

        Innét
        http://hu.wikipedia.org/wiki/Michel_Foucault

        Kedvelés

      • Koszi. Es jo-e vagy csak hosszu, ha esetleg ismeri valaki? Egy kamasz csak legyintene vagy belepillogna azert?

        Kedvelés

      • vegul is csak kihuzza valahogy a kortarscsoport altal biztositott felnott tartalommal is, mig oda nem kerul. Oda a szociologiatortenetre. komolyan Feri, a joisten mentse meg a kamaszokat tolunk, meg a mi felto gondoskodasunktol, amivel 18-as karikat rajzolnank konyvekre. Csak ep borrel megusznak valahogy.

        Kedvelés

      • en kerek elnezest, maskepp ertetted te ezt. belelepoztam amennyire lehetett amazonon meg goodreadsen, elegge eselytelen, hogy ebbol egy kamasz valami kezzel foghatot kivegyen. kamaszkor utan meg mar sokan tul oregek vagyunk a haromkotetesekhez.

        Kedvelés

  19. Szintén első hozzászóló, sziasztok.
    (Mielőtt elmondom, amit akartam, le szeretném írni, hogy eleinte nagyon dühítettek az írásaid, kedves Éva, de nem bírtam abbahagyni az olvasást. Aztán néhány hónap alatt kezdett leesni, hogy miről is írsz. Ettől egyelőre csak elviselhetetlenebb lett az életem, mert már nincs kedvem mentegetni magam előtt, ami szar. Házasság + gyerekek, bántalmazás nincs, minden más tipikus jelenség igen, szex alig, az is minek.)
    Egy részlet ragadott meg ebből az írásból: említed a szado-mazo-t, hogy az komoly problémát jelez. Én ebben érintett vagyok, és nem tudom mire gondolsz ezzel. Nekem az okoz problémát, hogy nehéz ezt elfogadnom magamban. Nem tehetek arról, hogy mire izgulok, nem hiszem, hogy át lehetne engem nevelni, vagy bárki mást.
    Elnézést, hogy nem a lényeghez szólok hozzá.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szia, nagyon jó, hogy itt vagy, megrendít a vallomás a blogról (valahogy fektemben is kihúzom magam erre: dühítő — ez az, erről van szó!) és a szadóról. Nem, nem tehetünk róla, és amit írtam, nem is hibáztatás. Nem tekintem kiirtandónak, megváltoztatandónak. Azt mondom, hogy tanulás eredménye, és azt, hogy nem erőszakos közegben nem létezne. De erőszakos a közeg, ez nem egyéni döntés kérdése, és ezért társra találnak, van elég hasonló. Aki S/M, az jobb, ha ezt felismeri magában és megéli.

      Aztán ki tudja, lehet, hogymégsem az erőszakos kultúra lenyomata, hanem a genitáliák beidegzettsége meg a fájdalom- és gyönyörközpont közelsége az agyban, vagy ilyesmi, nem értek hozzá. Az viszont biztos, hogy a S/M pornónál rémisztőbbet nem tudok elképzelni, az tényleg mindennek a felnagyított borzalma.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Köszönöm.
        Amióta az eszemet tudom, ilyen vagyok, és nem ért semmilyen trauma. De biztos mindenkinél máshogy van. Egyáltalán nem könnyebb egyébként társat találni, mert az odafigyelést, a határaim tiszteletben tartását, az intelligenciát, az önfegyelmet én is elvárom a másiktól. Amúgy érdekes, hogy ahol a médiában megjelenik az S/M ábrázolása (újságcikkben, filmsorozatban), ott szinte mindig a nő a domináns. Mintha a fordított felállás kevésbé lenne pc.

        Akkor most írok másról is. Ezen kínlódom, amióta olvaslak. Az egyértelműen látható, hogy a társadalomban a férfi az első, az alap, a nő másodlagos, és így elnyomott. (Annyira reménytelen, amikor valaki még ezt is tagadja, ennél az is elfogadhatóbb nekem, ha látja és szerinte rendben van.) De ha azt mondom, hogy ez elfogadhatatlan és meg kell változtatni, azzal nem kellene megtagadnom azt a több száz, vagy akár több ezer éves kultúrát, alapot, ami ezt létrehozta? Ami közben rengeteg értéket hozott létre, művészetet, tudományt, technológiai fejlődést. Nem csupa jó és hasznos dolgot, de csupa bámulatosat. Elválasztható ez a kettő?

        Kedvelés

      • Nem írtam, hogy könnyű, csak azt, hogy mások is hasonlóan formálódtak, így vannak potenciális partnerek. És nem egyéni traumákra gondolok, hanem az erőszakos kultúrára, amely úgy vesz minket körül, mint a levegőszennyezés. Nem mondhatod, hogy de te beléd csak tiszta oxigénmolekuák jutnak, nem egyéni a döntés, a sors. Te sem úsztad meg. Én mindent társadalmi szempontból nézek.

        Nem kell megtagadnod a kultúránkat, de reflektálnod kell rá. A mai bejegyzésben szexista dalszövegekről, klipekről áradozom, tegnapelőtt kifejezetten kíméletlen színészeket dicsértem,és értjük Szabó Lőrincet is, csak már másképp — izgalmas tanári feladat a szexizmusra rámutatni. Lehet úgy kezelni a műalkotásokban megjelenő szexizmust, mint korjellemzőt, csodálkozva, mint azt, hogy régen azt hitték, a Föld lapos, és hosszú, több rétegű szoknyát kellett hordaniuk a nőknek, meg dúlt a pestis, szegények, milyen érdekes! Amellett rengeteg, egyébként nem elnyomó művet és alkotót elnyomó szempontból értelmeztek, a legjobb példa Jézus Krisztus, itt az ideje az újraértelmezésnek. És a nem elnyomó alkotókból is van elég, nagy a múlt kincstára, marad elég nekünk való produktum.

        Az egyenlőtlenség gondolata nem arra való, hogy beleszuszakoljuk a világot, ez nem szekta és megtérés, de igaz, hogy erős lékek kell az elnyomó üzenetek megértéséhez, helyén kezeléséhez, megvizsgálásához, viszont most már alakul alakul a világ, más ikonok jönnek, már nagyobb divatja van Frida Kahlónak, mint Picassónak.

        Kedvelés

      • Nem írtam, hogy könnyű, csak azt, hogy mások is hasonlóan formálódtak, így vannak potenciális partnerek. És nem egyéni traumákra gondolok, hanem az erőszakos kultúrára, amely úgy vesz minket körül, mint a levegőszennyezés. Nem mondhatod, hogy de te beléd csak tiszta oxigénmolekuák jutnak, nem egyéni a döntés, a sors. Te sem úsztad meg. Én mindent társadalmi szempontból nézek.

        Nem kell megtagadnod a kultúránkat, de reflektálnod kell rá. A mai bejegyzésben szexista dalszövegekről, klipekről áradozom, tegnapelőtt kifejezetten kíméletlen színészeket dicsértem,és értjük Szabó Lőrincet is, csak már másképp — izgalmas tanári feladat a szexizmusra rámutatni. Lehet úgy kezelni a műalkotásokban megjelenő szexizmust, mint korjellemzőt, csodálkozva, mint azt, hogy régen azt hitték, a Föld lapos, és hosszú, több rétegű szoknyát kellett hordaniuk a nőknek, meg dúlt a pestis, szegények, milyen érdekes! Amellett rengeteg, egyébként nem elnyomó művet és alkotót elnyomó szempontból értelmeztek, a legjobb példa Jézus Krisztus, itt az ideje az újraértelmezésnek. És a nem elnyomó alkotókból is van elég, nagy a múlt kincstára, marad elég nekünk való produktum.

        Az egyenlőtlenség gondolata nem arra való, hogy beleszuszakoljuk a világot, ez nem szekta és megtérés, de igaz, hogy erős lékek kell az elnyomó üzenetek megértéséhez, helyén kezeléséhez, megvizsgálásához, viszont most már alakul alakul a világ, más ikonok jönnek, már nagyobb divatja van Frida Kahlónak, mint Picassónak.

        Kedvelés

      • Valószínűleg az a baj, hogy rögtön a megoldást akarom megtalálni, lehetőleg a világ összes problémájára, most azonnal.. És helyette csak szemlélődnöm kéne, észrevenni a jelenségeket.

        Kedvelés

      • Ez nagyon pontos,és igen, itt ezt a szemlélődést végezzük, igen nagy felismeréseink és örömeink vannak, amelyek az egész életünket megváltoztatják. Csalás nélkül, könnyedén körbenézni, ahogy a költő mondja.

        Kedvelés

  20. Muszáj ezt megosztanom veletek, és tényleg nem a magam dicsőségére, csupán, hogy lássuk, nem törvény a farokvezérelt, nőhasználó kamaszviselkedés. Nincs részem az ügyben, bár az én 15 éves fiamról van szó. Mert ő most ebben a nagy felszabadult és brutális világban éli az első szerelmét. Eltart már jó ideje és csak ámulom a gyengédséget és érzelmességet, ahogy a barátnőjével viszonyulnak egymáshoz. Bizonyosan vannak hormonok, hát beszélünk is róla, ők is beszélnek egymással róla, de van türelem, lépésenkénti haladás, odafigyelés, odafordulás, őszinteség. Egyetlen levelet osztott meg velem, amit egy ünnepségre írt a lánynak. Az olyan finom és tiszta volt, hogy a könnyeim potyogtak tőle. Arra gondoltam, ha nekem jutott volna ilyen “első”, tán az egész életem máshogy formálódik.
    Szóval nem törvény, hogy úgy kell lennie, nem törvény, hogy a kamasznak szabad legázolnia a lányokat, hogy ez már csak így van, és így is folytatódik huszon- harminc-, negyven évesen. Lehet önkontroll és tisztelet. Van ilyen. És ha egynél van, akkor a többinek is képesnek kell lenni rá.
    És én azt is mondom mindig, vanvolt ebből vitám már lányos apukával, hogy nem a lányt kell elzárni, s majd naivan odadobni- kiengedni szabad prédára. Engem bezártak, riogattak, aztán mégse lettem védett. Jobb lett volna engedni egészen kicsi koromtól választani dolgok közt, önálló döntéseket hozni, hinni és bízni bennem, építeni a hitet, hogy értékes vagyok, szerethető, a legjobbra érdemes. Az védett volna meg attól, hogy méltatlanok zabáljanak föl, s végül méltatlan életbe szoruljak. Ha lányom lenne, így nevelném. Egy nagyszájú, öntudatos vagány nőt nevelnék karate tudással, nyílt beszéddel, önnön testének, lelkének határtalan tiszteletével. Ez volna a védelem. Vicces, hogy a fiaim is így nevelem, s lám, talán ebből (is) születik meg a másik ember, a nő tisztelete. Hát én nem tudom, de hálás vagyok azért, hogy ezt így most le tudom írni. Hogy nem kell valami egészen mást írnom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ugye mondtam, hogy van szép szerelem 😉
      A védésről: volt egyszer egy film, vagy egy krimisorozat epizódja, mindegy. Egy pasas megöl valami pornószínészt talán, kiderül, hogy azért, mert a kislányát kamera előtt megerőszakolta – ill. a színész azt képzelte, hogy a lány benne van, nem tudom, de mindegy is. A kislány teljesen tudatlan volt persze, azt hitte, játék az egész, talán végig nem fogta fel igazán, mi történt. Na a lényeg, hogy az apa azt mondja, hogy persze, hogy nem tanította semmire a lányát, elzárta, stb, hát lám így is mi történt. És nem fogja fel végig, hogy épp AZÉRT történt, mert tudatlanságban hagyta a lányt.
      Abban is van valami, hogy abból lesz a másik ember tisztelete, ha magát elfogadja (a hibáival együtt, amikkel igenis tisztában van!) Aki magát nem tiszteli, szereti, az mást sem tud. Legfeljebb csodálni, piedesztálra emelni – ahonnan persze a legkisebb hiba észrevételekor lezuhan a másik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  21. Az azért jellemző, hogy ha szex, pornó a téma, Minden Áron azonnal megjelenik.

    Az is jellemző, hogy a pénzen akadsz fent. Jaj, de csikorgósan központi téma ez. Pénz, szex, e kettő kell neked. Te, az én legnagyobb finanszírozóm, most leszólod azokat, akik egy-egy ezrest utalnak, és az én egyedi, csodálatos történetemet. Az nem zavar téged, hogy a dolog teljesen önkéntes? Itt szaglászol egy éve egy nő blogján, aki nem kíváncsi rád, jól van, van célja, megtalálta a terepét, nem reagálásból áll az élete. Ezt nehéz lehet feldolgoznod. Írod is a mesterkélt, paranoid kommenteket.

    A sic! mondatban nincsen semmi hiba, te nem tudsz olvasni, legfeljebb elütések vagy kihagyott szavak vannak az írásaimban, a bloggerina viszont két g.

    És légy erős, a pornónézés, sőt, -függés meghökkentően gyakori, érdemes oldalletöltés-statisztikákat nézni ezügyben is, nem jön ki a szám valahogy, ha ennyi az elnyomott férfi meg tisztes családapa. Bizony, a férfi, aki ép kapcsolatra vágyik, ha engem kérdez, ne nézzen pornót. Én sem nézek. Tartsa tiszteletben a vágyamat, én is tiszteletben tartom az övéit. Ne manipuláljon, ne csikarjon szexet, én sem teszem. Adjon magára, én is adok.

    Mi így éltünk. Hát te hogy? Ezennel ünnepélyesen felmentlek a pornónézés vádja alól. Minden Áron NEM néz pornót, nem zaklat nőket, nem lépi át mások határait, nem erőszakolja rá magát másokra.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Azért van bőr a képeden, komolyan, most már mínusz kettőszázhetven alá sikerült menned, hogy a blogomat üzleti képződménynek látod, és a cinikus, tönkretevő, sötét szexuális nyomort kihasználó szörnygépezethez, a pornóhoz hasonlítod, az én szavaimat felhasználva, hogy megint a nőket hibáztathasd, és elsunnyoghasd az ocsmányságaidat. A blogomat, amelyen tavaly áprilisban, öt olvasó körében is ugyanazt írtam, és ma is egyedül azt írom, ami eszembe jut, és naponta hússzor mondok nemet mindenféle megkeresésekre, hogy a blogom az lehessen, aki én vagyok. A blogomat, amely senkit nem bánt, csak gondolatokat közöl, és amely véletlenül, lassan, tapogatózva alakult ilyenné, és az alapja, nagyon tévedsz, nem a jókor jó helyen eltalált üzenet, hanem az írói képesség, lendület, kiélesedettség és személyesség. Az van az egésznek a mélyén, hogy lenézed a nőket, befolyásolhatónak tartod őket, nem hiszel nekik, ezt unásig ismerjük, és félsz tőlük, félsz attól, ha valaki szabad, erős, szuverén, ha nem rendszabályozhatod meg, és ha nem érdekled őt, és olyankor leszel erőszakos. Ezzel sem vagy egyedül.

      Régen rajongtál ám a blogért, meg támogattad, meg sok sikert kívántál, hittél benne, csak amikor elég lett a csimpaszkodásodból, akkor fordult ez ilyen ellenreformációs gyűlölethadjárattá. Bután félreérted a soraimat, paranoid módon kiforgatod, kicsavarod, hogy torzak legyenek, majd elégedetten kommentet írsz nekem. Ha megérted, miről írok, még telibe találnának. Más magyarázata nincs a reakciódnak.

      És hogy van pofád ilyet írni a közönyös életedből, a gyűlöletedből, miután egy éve nem szállsz le rólam, hogy nyugi? Tényleg hihetetlen.

      Ha jót akarsz nekem, ne írj többet. Érted?

      Te, amikor pornóra vered, ugyanúgy viselkedsz és ugyanaz mozgat, ami másik milliárd férfit. Légy erős, nem vagy egyedi a jogusultságérzeteddel és a nyomoroddal sem.

      Hogy a világ összes férfia, ez nagy butaság, ilyenre nem is reagálunk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Figyelj, Minden Áron.

        Az a kérésem, hogy ne kommentelj a blogomra.

        Ne véleményezz, ezt a pozíciót magadnak jelölted ki, mégpedig azért, mert el sem tudod képzelni, hogy ne te legyél a kontrollhelyzetben. Nem mérvadó a véleményed, nem vagy az igazság szócsöve, sőt, látva a rosszindulatodat, mindig tudhatom, hogy pont az ellenkezője az igaz, vagy egy általad számításba sem vett szempont a fontos. Véleményalkotásra képes vagyok egyedül, illetve van néhány ember, akinek adok a szavára. A “ha gyenge vagy, szeretlek” alapon működő, zaklató, szexualitásomat nyálcsorgatva kommentáló, mocskos dolgokat írogató, erőszakos, hatalmi helyzetét névtelen rejtőzködéssel és leskelődéssel biztosító, leállíthatatlan olvasó nem tartozik közéjük. Nem kell, hogy pátyolgass, terelgess, visszajelezz, aggódj, nem vagy hiteles, és nem kell, hogy fúrj, támadj, egy mondatban elintézz, ez neked is rossz, és semmi értelme.
        Semmilyen szinten nem tudok komolyan venni olyasvalakit, aki nem tartja be a kérésemet. De ez tíz hónapja is így volt.

        Kedvelés

  22. blaci200
    – november 8, 2013 – 09:18 szerint:
    Ja, Vacskamati, a testépítő izomzatot férfiban sem szeretem. Inkább Bruce Lee, ha már kidolgozott izomzat, mint Schwarci.

    Akkor mit szólsz Markus Rühl-höz? 😀 Keress rá Google képkeresővel.
    Amikor meglátom, mindig azt gondolom, tyűűű, ennek mennyi nője lehetett..
    De a nőnemű hozzászólók majd megcáfolnak, hogy nekik nem is jön be.
    De akkor is: a bulémia férfi megfelelője az Adonisz-komplexus.
    A nők is mindig úgy gondolják, hogy jaj, bezzeg a férfiaknak csak a szupermodellek jönnek be, na, mi férfiak is sokszor gondolkodunk azon, hogy hát a nők meg testépítő bajnokokról álmodoznak 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az a különbség, hogy a címlapmodellek valóban megtestesítenek egy eléggé közkeletű eszményt, az izomkolosszusok meg nagyon keveseknek tetszenek, inkább a testépítő lányoknak, de leginkább a testépítő fiúknak. Az egész egy marginális szubkultúra, szinte a betegséggel határos, nagyon sok negatívumot írnak róla, a társadalom kritikus velük szemben, egészségtelen és szörnyű túlzásnak tartja az egészet, és nemigen ismertek széles körben úgy, mint a modell lányok, akiket viszont általánosan szépnek tart mindenki, szépségversenyek, fehérneműreklámok, vieoklipek, celebvilág. Társkeresőn is sokan ilyen alkatot keresnek a leírás szerint. Mivel nem tetszenek általában, az izomkolosszusok nem is kerülnek sima (nem sport-, nem szak-) újság címlapjára.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nyehehe, hat itt a valasz arra, amit kerdezett hirlando, hogy mert nem vonulnak mar a ferfiak vegre tomegesen terapiara. Mer’ a kognitiv terapia nem hat :), ertelmi uton csak noket lehet befolyasolni, a ferfiaknak testi beavatkozas kell, hormonterapia!!! (Mondjuk en aztan nem vagyok ellene, hajraaaa!!!)
      A (magas erzeki keplekenysegu) noknek pedig valoszinubben alacsonyabb a szexualis onismerete es ontudata (ha kesobbi eveikben nyitottabbak a biszexualitasra vagy leszbikussagra = labilisabbak a szexualis onismeretukben es iranyultsagukban) WTF? Nem, nem ott a baj, hogy nem tudnak esetleg pontosan , hogy mire vagynak es botorkalnak a sotetben, hanem hogy nem kapjak meg. Mondjuk elkepeszto hosszu idon keresztul nem kapjak meg es ez valoszinusitheti azt, hogy esetleg megvaltozik a szexualis iranyultsaguk.

      Amugy ilyen elmeleteket tenyleg tok foloslegesen gyartunk. “Powerlessness of women” , ott a pont. Amig a nok hijan vannak hatalomnak, befolyasnak, eronek, eselynek, addig milyen orokervenyu megallapitasokat akarunk tenni azzal kapcsolatban hogy a ferfi es noi szexualitas eredendoen (neadjisten biologiailag) mennyire kulonbozo? (nahat, pont ugyanezt mondjak fent a kommentelok, milyen erdekes, es meg tanulmanyt se keszitettek, viszont a sajat eletukbol meritettek. Wikipedia szocikket nekik)

      (Hatalomrol van szo, amikor a ferfi megengedheti maganak, hogy ne alkamazkodjon, kevesbe legyen ugymond keplekeny (relatively rigid and unsusceptible to change). Hogy illik ez a darwinizmusba? (Alkalmazkodas / eletrevalosag) Ezzel most mar messzire megyek, ilyesmi nincs a szocikkben, csak engem piszkalt fol.)

      Aludjak inkabb.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  24. Már rág akartam írni, csak valahogy a gép előtt mindig elfelejtem. A szexuális nyomorról. Azt a cseppet sem bizonyított elméletet, hogy a pasikban eleve nagyobb a szexuális késztetés vagy mi, hagyjuk. Abból kiindulva, hogy már miért volna nagyobb, matekoznék egy kicsit.
    Az emberiség létszámának (de ez azért jóval kisebb részpopulációkra is igaz) nagyjából azért a fele nő, a másik fele meg férfi. Az eltérés ugyan létezik, de nem olyan mértékű, hogy a matekunkat erősen borítaná. Ha a szexuális nyomornak része az önkielégítés, akkor marad a páros szex, amiben azért mégis döntő többségében egy férfi és egy nő vesz részt. A homoszexualitás egyrészt meglehetősen ritka, másrészt viszont mindkét nemben előfordul, és nem hinném, hogy a nőknél jelentősen gyakoribb lenne, tehát a nemek közötti nyomor-egyensúlyt ez sem befolyásolhatja alapvetően, pláne nem a férfiak “javára”. Tehát maradjunk a férfi-nő páros szexnél.
    Tehát: a férfiak a páros szexben (szeretkezés, kefélés, baszás, sőt nemi erőszak, most csak az eredmény szempontjából nézem) nagyon jellemzően azért kielégülnek. Ezzel szemben a nőknek abszolút jelentős mértékben örömtelen a szex. Már szerencsésnek mondhatja magát, aki legalább gyakran – de messze nem mindig – kielégül. Ergo akárhogy is nézem, nagyon erősen elborul a mérleg a férfi orgazmus irányába a páros szexen belül.
    Hogy a francba lehet mégis a férfiak szexuális nyomoráról beszélni?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nem értem, hát a szexuális nyomor elméletet cáfoltam, nem?
        Mit vihognak, hát az ő taplóságuk, figyelmetlenségük, erőszakosságuk miatt örömtelen a szex azoknak a nőknek, akiknek örömtelen. Nem a nők hibája, hogy a férfiak tekintélyes része önző idióta. Nem írom, hogy önző állat, mert rendesebb hím emlősállat udvarol, meg figyel a nőstényre.
        Nem olvasta valaki azt a novellát (talán még a Rakéta Regényújságban olvastam), ami valahol a Szovjetunió közép-ázsiai részén játszódik, hogy egy öregebb pásztor a juhokat figyelve jön rá, hogy van más módja is a szexnek, mint hogy odavágom az asszonyt az ágyba, és felpofozom, ha ő nem akarja éppen? A zörejesek elmehetnének megnézni egy birkanyájat, tanulni. Mondjuk alföldi rackákat a Hortobágyon, hogy kellően magyar legyen a dolog.

        Kedvelés

      • Igen, ebben – óriási szerencsémre – én gyengébb vagyok. Viszont nem tudom, valahogy nem is akarok így gondolkodni, pedig lehet, hogy kellene. Hogy itt azért kell kerülni bizonyos témákat, azért nem szabad elmondani, milyen következményei vannak az önzésnek például, mert az önzők, bántalmazók majd jól kiforgatják – ott. Hogy ne mondhatnánk el, hogy nők figyelem, a szex az egy jó dolog – ha nem az, akkor a pasival van a baj. Mert azok ott a zörejen majd röhögnek, hogy milyen vicces következményei vannak a kisfaszúságuknak, az önzésüknek, figyelmetlenségüknek. Talán épp azért, mert sosem voltam bántalmazott. Ne nekünk kelljen már úgy viselkednünk, hogy ők ne tudjanak belekötni.

        Kedvelés

  25. Ma szalonnát sütök.
    Finom, zsírtól csöpögő szalonnát.
    Órákon át készítgetem, fűszerezem, nem bízom a véletlenre az eredményt.

    Amikor kész van, felszúrom egy nyársra, kimegyek vele az utcára, és végigsétálok a kertek mellett.
    Minden kert mellett megállok, és meglóbálom a levegőben.
    A forgatókönyv mindig ugyanaz: a kutya odarohan a kerítéshez – már messziről megérezte a illatát.
    Csorog a nyála, enni akar.
    Csillogó, szinte könyörgő szemekkel néz rám, hátha neki adom.
    Én meg felkacagok magamban: még mit nem!
    Nyalogasd csak a szád szélét, topogj csak idegesen.
    Lassú, elegáns lépésekkel továbbsétálok.
    Szinte érzem a hátamban az elkeseredett pillantást, amitől futkosni kezd a hátamon a hideg – micsoda gyönyör!
    És a következő kertben jön a következő kutya, és minden megy előről.

    Miért adnám neked a szalonnát. Hiszen nem szeretlek.
    Félek tőled, mert ijesztően ugatsz, és élesek a fogaid.
    Gyűlöllek, mert nem érdekellek téged, pedig én a figyelem és a törődés koldusa vagyok.

    De most, az illatos szalonnával a kezemben végre megkapom, amit akarok.
    Figyelsz rám végre, most a szemembe nézel, most én vagyok a fejedben.
    Most végre hatalmam van feletted – még ha rövid időre is, de úgy érezhetem, vagyok valaki.

    Minél több éhes, nyálcsorgató kutyát hagyok magam mögött egy séta alatt, annál jobban érzem magam, és annál büszkébben mesélem majd másoknak.

    Egyesek azt mondják, ez gonosz és önző dolog.
    De hát én csak szalonnát lóbálok – az csak nem tilos!
    Nem tiltja a törvény, tehát nem lehet rossz dolog.

    Egyszer egy kóbor kutya kikapta a kezemből a szalonnát, és megette.
    Elvitettem a sintérekkel, mert megtámadott.
    Szerencsér​e igazságos a világ, és én törvénytisztelő, jó ember vagyok.
    Nem tudom, mi bajotok velem, ti… kutyasoviniszták.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nyilván. De egyszerű, de szánalmas ez. Nem a szalonnalóbálóra nézve dehonesztáló elsősorban.

        Kedvelés

    • Teljesen félreérted a nőket.

      Nem, nem élvezzük a nyálcsorgatást, nem akarunk a fejetekben lenni, nem meséljük büszkén a többi nőnek. És nem gyűlölünk titeket.

      Rohadtul utálom, hogy ha csak simán beszélgetek egy férfival, mindjárt azt hiszi, hogy én most flörtölök, “húzom” őt, aztán ha ezt félreértve közeledik, és én elutasítom, akkor mindjárt rohard kurva vagyok, aki átvertem. Nem, semmilyen előzetes tervem nem volt, nem játszottam semilyen játékot, csak normálisan beszélgettem.

      Hány és hány ilyen történt velem, hogy egyik percben még jól beszélgetünk valamilyen semleges, akár szakmai témáról, majd az illető férfi tesz valamilyen kétértelmű (vagy egyértelmű…) gesztust, én visszahúzódok, erre a következő percben már levegőnek néz, arrébb megy, és jól kitárgyal a többi fickóval, hogy egy frigid p. vagyok.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Most tenyleg egy ilyen szarsagra nekunk kene magyarazkodni? Nehogy mar…
        Aki ilyen lebutitva latja a helyzetet, mint a mu szerzoje is, annak nincs mit magyarazni. Szamara ez egy eleve eldontott kerdes.

        Kedvelés

      • 😀 😀 egyetértek
        Ahelyett hogy az úr írna valamit az én nem ilyen vagyok bejegyzéshez, jön ezzel a szalonnás ökörséggel. Tipikus magábanézős férfiú. Az ilyeneket mindig kerűltem.

        Kedvelés

    • Csodálatos metafora: a nő szexuális hajlandósága nyálcsorgatásra alkalmas és birtokosától külön létező (letehető, eldobható, megehető, szagló) vágytárgy, amelyet a kiéhezett, rács mögül hörgő ragadozó FELFAL. Gratulálunk!
      Te figyelj, ott bukik el a metaforád, hogy a szalonna nem kívánja a kutyát, csak a kutya a szalonnát.
      Neked van élményed nem elvárt, dühödtségmentes, kölcsönös szexuális eseményről? Téged kívánt már nő? Mert élmény, annyit mondok.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • ezzel a szöveggel nem az a legnagyobb baj, hogy nevetséges, azt megbocsátanám és vállat vonnék, de a modorosságtól mindig elkezdenek csorogni a könnyeim. Pláne a didaktikus modorosságtól, hát attól hangosan zokogok.

      Könyörgöm, stíllel lóbáld már azt, amit a jóisten adott….!

      Amúgy meg alakítsuk át az egészet egy késő szovjet sci-fi regénnyé, ahol Tyihon Jegorovics, az egyszeri moszkvai kutya egyszer úgy ébred fel reggel – hogy szalonna nőtt az orrára!
      Eleinte marhára élvezi, de egy idő után megijed: Tyihon Jegorovics ugyanis aránylag kistermetű kutya (az apja állítólag egy szaratovi tacskó volt) és a sikátorokon át elkezdi üldözni egy bernáthegyi.
      Tyihonunk már szabadulna a szalonnától (leginkább megenné), de nem tud, mert jönne vele az orra is. Az orr pedig fontos dolog egy kutyánál.
      A mulatságnak hitt dologból tehát rémálom lesz, egész csapat nagy kutya követi, acsarognak, vonyítanak és Tyihon egyre fáradtabb. De muszáj menekülnie, mert az a kurva szalonna sehogy sem jön le az orráról.

      A végén mindegyiket elviszi a kgb.

      Alternatív befejezés lehetne, hogy a TE kóbor kutyád mégis letépi az ÉN kóbor kutyám orráról a szalonnát, ezzel persze komoly sérülést okozva az enyémnek, aki vérmérgezést kap.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Vannak olyan kutyák, amelyek nem gerjednek be a zaftos szalonnától. Az emberek sokáig, sok kutyakölyök közül válogatják őket, vakvezetők és rendőrök, mentők és keresők lesznek. Fegyelmezettek, erősek, nem lesik a lecsöppenő zsírcseppeket szájukat nyalva, mert tudják, hogy bízhatnak a gazdájukban. A gazdák az erős kutyákat szeretik, mert azok nem árulják el, nem támadják hátba. Ön milyen kutya? És milyen akar lenni, kedves Veres László?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Elmondanád konkrétan is, hogy mire gondolsz, mert nem értem? Smink nélkül, farmerban, dzsekiben, boltba menet szalonna vagyok az ápolatlan, középkorú férfinak, aki perverz tata-módra mosolyog rám és bámul? Engem ez zavar, nekem ez rossz, és jogom van hozzá, hogy így érezzek. Nem gondolom, hogy az én viselkedésemmel — megyek a boltba, létezem — van a gond.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem viselkedésfüggő, már eleve a létezésünkkel gond van kábé… sőt, a női biciklik viselkedése is felháborító, ne csodálkozzanak, ha.

        Kedvelés

      • Senki nem tanította meg neki, hogy te nem szalonna vagy. Senki nem mondta neki határozottan, hogy te személy vagy, és nem tárgy. Arra sem tanították meg, hogyan tartsa féken késztetéseit. A társadalom és a Rend pedig nem is teszi őt érdekeltté, hogy ezeket a problémákat kezelje. Legfeljebb lecsap rá, ha tettlegességhez folyamodik, de legtöbbször csak utána, és csak ímmel-ámmal. Ha előtte beszólsz, rosszindulatú vagy. Ha nőként szóvá teszed, emancipunci (bocs), ha férfiként, agymosott puhapöcs vagy.

        Kedvelés

  26. Azon gondolkodom egy napja, hogy hogy lehet ilyen tudati állapotban létezni: ennyire megvetni, lenézni és gyűlölni valamit, ami után ugyanakkor ennyire ácsingózunk, kaparunk, nyálcsorgatunk. Hogy lehet így tükörbe nézni egyáltalán?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Most ez lehet, hogy off lesz egy kicsit, de hónapok óta gondolkodom azon, (oral history kutatásaim során akadtam rá), hogy mi vihette rá a nagysármási (Dél-Erdély) legényeket, hogy 1944 őszén a mindössze három hétig tartó magyar uralom alatt a gettóba összegyűjtött zsidó lányokat éjszaka sorra erőszakolják. Szemtanúk elmondták, hogy ezek helyi suhancok voltak, akik gyakorlatilag együtt nevelkedtek ezekkel a lányokkal. Nem hiszek az antiszemitizmus kollektív nemzeti vonás-jellegében, illetve úgy érzem, ez az egész túlmutat a puszta – egyébként kétségtelenül romboló – primitív antiszemitizmuson. Úgy gondolom, pont az általad említett nyálcsorgatás, ácsingózás, folyamatos elutasítottság, és az ebből táplálkozó frusztráció, hozzáadva szerencsétlen lányok abszolút kiszolgáltatottságát, szóval ennek a kettőnek a vészes keveredése robbantotta ki ezt a szörnyűséget. Lehet, hogy túl cirkalmas voltam, de azt akarom mondani, hogy ez a kettősség: kívánom, s ezért utálom, alapjában véve gyengeség, képtelenség az önuralomra, ellenállhatatlan késztetés, melynek beteljesítéséhez és egészséges mederbe tereléséhez nincsenek meg a megfelelő eszközök és módszerek, és a Rend, mely az egészet a Mars- és vadász-pszichológiával legitimálja, kényelmes hárító mechanizmusokat indít be, egyszesmindenkorra lehetetlenné téve az önreflexió és a megfelelő önrualmi képesség kialakulását. Ez nem menti fel a férfiakat, de ilyenkor azt mondom, hogy meglátni a férfinak a sját nyomorát, és felülkerekedni rajta páratlan ajándék és kegyelem. Addig ez a kellesz, de gyűlöllek, mert nem adod magad ambivalencia marad, nagyon szar lehet úgy élni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • De az lenne a kisebb baj, ha azért gyűlölne, mert nem adom magam. Az még érthető lenne. De inkább olyasmiről van szó, hogy ab ovo gyűlöl, nem érdeklem, csak amennyiben nálam a szalonna, de ugye a szalonna mindig nálam van, nem tehetek róla, minden reggel úgy kelek fel. Amit Zöldfűszál mondott az előbb, hogy nem kell szexinek kinézni, miniszoknyát venni meg egyebek, mikor adott esetben “egy női biciklitől is feláll”.

        Gondolom, szegény zsidó lányok se nagyon parfümözték magukat azokban a napokban. Szerintem a fenti esetnek semmi köze az antiszemitizmushoz, a nagysármási legények örökfogadalmas apácákat is simán végiggyaláztak volna adott esetben, megfelelő csoporthangulatban. “Hihthű” antiszemita hozzá se nyúlt volna azokhoz a lányokhoz. Nem antiszemiták voltak, csak hímneműek.

        Lásd még esetleg: https://www.youtube.com/watch?v=MKInyguXZ_g

        Kedvelés

      • Köszönöm. Én is így gondolom. Épp tanulmányt írok róla, meg dokfilm is lesz várhatóan, aztán nagyon foglalkoztat az egésznek a háttere.

        Kedvelés

      • Lehet, hogy nagyon rossz helyen tapogatózom, a lányok zsidósága talán annyiban játszhatott szerepet, hogy az említett férfiak pont a vallási különbség miatt nem kaphatták meg korábban őket (pedig szerették volna), lehet, hogy az emiatt érzett düh… (és ez nem mentegetés, mert ez sem jogosította volna őket semmire), nem pedig a kollektív antiszemitizmus. És csapjatok le, ha nagy hülyeség.

        Kedvelés

      • Köszönöm, egyébként gondoltam erre, csak nem akartam, hogy áldozathibáztató legyen, amit írok. Nemcsak vallási, hanem osztálybeli különbség is volt ám, a helyi zsidók magasan iskolázott jómódú középosztály lehettek, ezek pedig parasztgyerekek. A két réteg legfeljebb az utcán találkozott, vagy a boltban, vagy italmérésben, vagy irodában, ahová bementek vásárolni vagy ügyet intézni.

        Kedvelés

      • Szerintem itt a zsidóságnak annyi szerepe volt, hogy a zsidó lányokat SZABAD, megengedett volt megerőszakolni.

        Kedvelés

      • Csineva, én is azért írtam lábujjhegyen az egészet, de ha belegondolsz, akkor ez is valahol rendszerhiba, hogy ennyire elkülönült a két társadalmi osztály, ez nem a lányok hibája, és nem a fiúké. A fiúké az, hogy megtették, mert megtehették. :-/

        Kedvelés

      • Nem belepof (de), de ha már tanulmányt is írsz róla, én nem nagyon erőltetném ezt a “éhezés, beteljesületlen vágy” stb. szempontot, mert nagyon tévútra visz.

        Nem tudom, a rape culture fogalmát ismered-e, ajánlom neked. És jó munkát kívánok neked ehhez.

        Kedvelés

      • Még crisnek annyit, s ezzel tényleg befejeztem, hogy semmi különbséget nem látok motivációban eközött, és aközött, ahogyan a szovjet katonák végigerőszakolták Erdélyt és Magyarországot. A nők teljes mértékben kiszolgáltatottak voltak, és a “megteszem, mert megtehetem” elve alapján ott is megtörténtek a szörnyűségek. A probléma akkora volt, hogy források szerint 45-ben a Tiszántúli Egyházkerület püspöke segélyakciót indított a nagyszámú, nemkívánt terhességgel küszködő, javarészt református kelet-magyarországi nő segélyezésére.

        Kedvelés

      • Ez hatalom, nem szex, egy börtönben más fiúkat/férfiakat is megerőszakoltak volna épp. Bár az tényleg megrázó, hogy együtt nőttek fel, és mégis. Kérdés persze, hogy zsidó származásúként és lányként mennyire lehettek egyenrangú játszótársak az áldozatok, szerintem eleve alárendelő viszonyról lehetett szó.

        Kedvelés

      • Már megírták mások helyettem, de

        ez

        NEM

        vágyról, vonzalomról szól (nagyon kérem, ezt ne keverjük ide),

        hanem arról, hogy megteszik, mert megtehetik.
        Ezt öntik beléjük születésüktől fogva. Mindegyikbe. A hatalmat. A jogosultságérzetet.

        Kedvelés

      • Mind keresem, hol mondtam én olyat, hogy éhezés stb. Ne menjünk bele, csak egy példa kívánt lenni. Onnan, hogy azt mondtam, hogy lehet, hogy cirkalmasan fogalmaztam, már nem a régi suhancokról beszéltem. Nem, semmiképp nem áll szándékomban áldozathibáztatónak lenni. Egyszerűen árnyalni szeretném az “azért erőszakolták meg, mert eredendően antiszemiták voltak” egyszerű retorikáját. Szerintem túl könnyű erre fogni. Mint mondtam, egyrészt a beterelt lányok mértéktelen kiszolgáltatottsága, másrészt a kontrollálatlan késztetés okozta a végzetes konjuntúrát, amiben ez a szörnyűség megtörtént. Utólag mind szörnyen végezték, bár egyiket sem ítélték halálra, egy sem tért vissza a kommunisták börtöneiből, ahol különös kegyetlenséggel bántak velük. Ledöbbent egyrészt, hogy nem gondoltak tettük következményeire, és az is, hogy milyen érdekes, hogy a helyi magyar és román asszonyok vittek a gettóba ennivalót és meleg takarót a zsidóknak. De ez tényleg off, ne ragozzuk.

        Kedvelés

      • “Úgy gondolom, pont az általad említett nyálcsorgatás, ácsingózás, folyamatos elutasítottság, és az ebből táplálkozó frusztráció , hozzáadva szerencsétlen lányok abszolút kiszolgáltatottságát, szóval ennek a kettőnek a vészes keveredése robbantotta ki ezt a szörnyűséget.”
        Vagy: “kontrollálatlan késztetés ”

        Így tiszta? Ezek mind arra utalnak, hogy szegény férfiak nem tudták az állati ösztöneiket uralni. Már-már ők is áldozatok. Ezt a fajta szempontot én borzasztó károsnak találom. És sajnálom, hogy nem érted, mi ezzel a baj. (De hát férfi vagy, egy szinten érthető, hogy nem érted, hiszen téged is ér a férfiszocializáció.)

        Nem tom, ki mondta, hogy eredendően antiszemiták voltak, engem ez a szempont nem is nagyon érdekel, és valahogy nem érzem hitelesnek, hogy ez (ti. a zsidógyűlölet) lett volna az erőszaktevés legfőbb oka.

        Az erőszaktevés a hatalomról szól. Az emberek egyik felének hatalmában áll a másikat lenyomni, leigázni, megnyomorítani, megalázni csak a neme miatt (és a többi tényezőről ne is beszéljünk).

        —

        Most eszembe jutott a 28 nappal később c. film. Nemtom, láttátok-e. Én vagy tíz évvel ezelőtt egyszer, és akkor nem is maradt meg bennem az, ami a múlt heti újranézéskor igen.
        Amikoris egy katonai bázisból azért csalogattak rádióadás segítségével embereket (a gyógymód hamis ígéretével) oda hozzájuk, hogy a kiéhezett katonák “nőt kapjanak végre”.
        Két nő (az egyik fiatalkorú) oda is került, és szépen felkészítették őket arra, hogy a vacsi után vagy húsz katona végigmenjen rajtuk.

        Ez nagyon húsba vágó volt nekem, de az a helyzet, hogy az ilyen embertelen viselkedéshez nem szükséges világméretű vírus… (Illetve az már megvan, patriarchátusnak hívják.)

        Kedvelés

      • Cris… én nem mentettem őket. Csak próbálom leírni a jelenséget. Határozottan azt gondolom, hogy ez egy súlyos probléma, és az, ahogyan a rendszer eufemizál, és a “férfi ösztönre” keni a dolgokat, illetve mindenféle felmentést keres ezekre a késztetésekre, súlyos következményekkel jár. Eleve nem kéne erre a jogosultságra nevelni a férfiakat, és sokkal jobban meg kéne tanítani tisztelni a másik személyt. A nők tárgyiasítása és a férfiak felmentése viszont sírásó e tekintetben. Remélem, hogy csak félreértettük egymást, ebben a helyzetben nem kívánok mentséget keresni, csak objektív okkereséssel próbálkozom. Really.

        Kedvelés

      • Csineva, eszembe sem jutott, hogy mentenéd őket.

        Én sem tudom, hogy fogalmazzam meg:
        egyszerűen annak az említését is károsnak találom, hogy az erőszak oka lehet a “kínzó vágy, frusztráltság”, satöbbi. Nincs helye, számomra legalábbis nincs. Hamis képzeteket gerjeszt, eltereli a szót. Inkább arról beszélnék – én legalábbis – ha már ez a szempont jön elő, hogy a férfiszerephez miért, hogyan kapcsolódik az ún. baszdüh.

        Kedvelés

      • Különösen hogy időközben találkoztunk férfival, akiben erős a késztetés, mégsem érzi ezt a dühöt, jogosultságot, és szépen, bízható módon éli meg a szexualitását.

        Kedvelés

      • De, ha nem az önreflexió, vagy mondjuk úgy a felettes én uralma az ösztön késztetése felett az, ami segít, akkor mi? Nem vitatkozom, csak kérdezem. Egyszer azt olvastam, hogy az érzés csak érzés, erkölcsi tartásunkat nem az érzéseink, hanem a cselekedeteink határozzák meg. Pál Feri azt mondja, hogy nem igaz, hogy a keresztyén ember nem haragszik, mert a harag egy érzés, hanem azt mondja, hogy max. a keresztyén ember nem haragtartó. Ez most egy analógia, ne menjünk bele, hogy Pál Ferinek igaza van-e a haraggal kapcsolatban, csak azt szemlélteti, hogy egy az érzés, a késztetés, és más vakon követni ezt a késztetést. Szerintem a nemi vágy, mint késztetés egyszerűen van, most tényleg nem kéne kasztráltatnia magát egy férfinak sem, mert vannak vágyai. Az, hogy tudja, mikor kell a vágy, a késztetés után menni, az, hogy tudja, hogy kivel szabad, és kivel nem, az, hogy nem erőszakos, követelőző, manipulatív stb., hogy tudja pontosan, hol vannak a határok, és sem verbálisan, sem füttyögtetéssel, sem leszólítással, de még bámulással sem gerjeszti magában pl. azt, hogy esetleg tetszik neki az nő, aki elmegy mellette, az tanulás és fejlődés kérdése. Ebben a Rendnek nagy felelőssége van, mert a szexet, mint ösztöncélt promoválja, sőt, azt mondja, ha utánamész, gerjeszted magad, akkor vagy maszkulin. Tényleg nem vitatkozni akarok, de a kangörcs, vagy baszdüh, amit itt említetek nekem azt jelenti, hogy nincs önuralom. Ha tévedek, mondjátok meg. Ha tévedek, akkor mi a kulcs annak, hogy valaki szépen éli meg a szexualitását? Tényleg úgy tudtam, hogy az egész szexualitás hátterében a nemi ösztön van, ami önmagában sem nem jó, sem nem rossz, minőségét az adja, hogyan élek vele.

        Kedvelés

      • Te, az, hogy rávetnéd magad a nőre, függetlenül attól, ő akarja-e, és azt hiszed, ezt megteheted, az nem ösztön, hanem kőkemény hatalom, és ezt táplálja egy csomó intézmény és üzenet.
        Nekünk is vannak verítékes álmaink. Ám aki nem kívánkozik utánunk, azzal… azzal kínos volna.
        Csak nektek ott van, hogy “illik kezdeményezni”, mert ha nem, nem lesz semmi, amúgy meg a punci értékes jószág, annyira, hogy gyűlöljük kisfiús csalódottságunkban, ha nem kapjuk meg.
        Szerinted érzés önreflexió nélkül ágaskodni a vakvilágba? Szerintem olyan, hogy mondjam, non-humán dolog. A szex csak akkor jó, ha magas fokon humán.

        Kedvelés

      • Igen, azzal egyetértek, hogy kőkemény hatalom, ezért mondtam, hogy a rendnek nagy felelőssége van ebben, mert azt sugallja, hogy megteheted, függetlenül attól, hogy ő akarja-e, hogy neki szerzel-e örömet, hogy volt-e kapcsolat, sőt, azt mondja, hogy igazából a vágy és a vágy kielégítése számít. Ez az illik kezdeményezni, szerintem hülyeség. Meg a csak férfinak szabad kezdeményezni is az. Persze, valahogy tényleg tudtára lehet-kell adni a nőnek, hogy izé… vonzó, hogy van vágy, persze, itt nagyon sikamlós talajra lépek, és nem akarom, hogy leordítsák a fejem, hogy de ez a hatalom. Szóval jóindulattal udvarlásnak nevezem, bár ez is hülye szó, na. A kisfiús csalódottságra pedig szerintem az az alternatíva, hogy fel kéne nőni. Az elégtelen önkontroll, elégtelen határok séma a gyerek jellemzője, a felnőtt, az igazi, tudja a határait, és késleltetni tudja a vágyait, sőt, le is tud mondani róluk, ha nem teljesülhetnek, nem szerzi meg sem csalással, sem erőszakkal. Amit érzésnek neveztem, arra az csak egy szó. Persze, válogassuk meg a szavainkat értem, de úgy értettem, hogy vágy, késztetés, valami, ami megindít. Pl. az ember azt érzi, hogy X vonzó, ilyen értelemben X vonzása érzés. Most ezzel kezd valamit. Utána megy, elhessegeti stb. A szex szerintem is akkor jó, ha magas fokon humán. Buber mondja, hogy kezdetben volt a kapcsolat. Ez igaz a szexre is: a jó szex alapja a kapcsolat. Frankl használja a “szex mint ösztöntárgy” fogalmát, és ő úgy gondolja, hogy ez a legalantasabb kiélése a nemi vágynak, mert ilyenkor nemcsak bárki, hanem bármi megteszi, hogy a vágy kielégíttessék: akár egy tiltakozó, letepert nő is, mert őrá is, csak mint húsdarabra tekint az erőszaktevő. Én ezért tiltakozom a tárgyiasítás ellen. Az már megint más tészta, hogy aki másokat tárgyiasít, maga is tárgyiasul közben. Az említett baszdüh vagy kangörcs a torz, kapcsolat nélküli vágy alantas kifejeződése. Ezért haragszom a “te csak egy pénisz vagy, aki egy puncit keres” típusú merev redukcionista szexuális felvilágosításra, ezért tiltakozom, amikor a szexualitást a kapcsolat nélkül értelmezik. Persze, mindenki úgy él, ahogy tud, de hosszútávon azt hajtogatni, hogy szex és kapcsolat teljesen elválasztható, pontosan odavezet, hogy szex jöhet, ha fizetek érte, ha behajtom vagy megszerzem erőszakkal. És akkor még nem is beszéltünk arról, mennyire torzul a személyiség.

        Kedvelés

      • Így fogalmaztál: “nyálcsorgatás, ácsingózás, folyamatos elutasítottság, és az ebből táplálkozó frusztráció” – az erőszakolós vonatkozásban. De szerintem az ilyen helyzeteket nem lehet pusztán a férfi-túlhatalmi helyzetből megmagyarázni, nem is vegytiszta antiszemitizmus (de kisebb részben mindkettő). Abból fakadó agymosottság talán, bár nem tudom, a helyi közösségben milyen volt a zsidók körüli közhangulat, ha a helyi asszonyok szolidárisak voltak velük, takarót vittek, stb, akkor még emberibb is, mint a legtöbb helyen, ahol a többségi lakosság teljesen passzívan nézte végig, ami a zsidókkal történik – de tényleg ne ragozzuk most. Leginkább egyfajta csoportnyomás, sok suhanc együtt, megteheti >> megteszi, egymást is hergelik. És még talán a háború okozta kiégettség, világvége-hangulat, elembertelenedés, erkölcsi relativizmus, minden mindegy, stb.

        Na de a helyzet változatlan, továbbra is megdöbbent ez a nőkép, amit itt ez a remek hozzászólás is megtestesít. (Máshol is találam most ilyen undorítóságokat, pl: http://barokeszter.hu/2013/03/22/a-fiuk/) Naiv vagyok, na. És meg kell mondjam, a te gondolataid se vidítottak fel nagyon: ha a perspektíva netovábbja az önreflexió és a megfelelő önuralmi képesség kialakítása, akkor még mindig ott tartunk, hogy ugyan csak a szalonna érdekel, de tudok disztingválni.

        Kedvelés

      • Azért forszírozom ezt, mert nagyon fontosnak tartom, mindenféle szempontból, és személyesen is. Nem kötekedésképpen.

        Kedvelés

      • Egyetertek veled Cris. Ezen nincs mit ragozni. Attol, hogy haboru volt meg lehet valasztani es maskepp vagy nem cselekedni.
        Megtettek mert megtehettek es meg akartak tenni. Hatalmukban allt.
        Az ellenseges katonak a legyozott videkek noinek megeroszakolasaval is kifejeztek, hogy itt most mindenki totalisan le van igazva. Kivetelek mindig, voltak es azert mert ok maskepp dontottek.
        A haboru amugy is sok mindenrol fellebenti a kendot.

        Kedvelés

  27. Visszajelzés: ők is szenvednek 1. | csak az olvassa — én szóltam

  28. Hát ezt végigbólogattam. A pragmatikus választ, a tendenciák kényszerítő erejébe vetett hitet, a tudatos nemet mondás erejét, az adott esetben férfi nélküli feminizmust (“ezzel a hozzáállással nem fogsz férjhez menni” – “hát ha ezzel a hozzáállással nem lehet férjhez menni, akkor le van ejtve a férjhez menés!”), a gyerekek megfelelő nevelését, és ha a pornóhoz értenék akkor jó eséllyel azt is végigbólogattam volna, de az a szál kimaradt.

    Az “ami nem való egy tizenöt évesnek”… már eleve idézet, vagy teljesen saját, és ha hivatkozom, akkor a “csakazolvassa szerzőjét” hivatkozzam? Marhára így van, gyorsan végiggondoltam a teljes skálát ami épp eszembe ötlött, a pohár bortól az AK47-esig, és eddig nem is találtam ellenpéldát.

    Férfi önreflexió receptje… talán a tinédzser kori normális nevelés. Mondjuk 10 és 17 között, az intervallum tetszőleges szakaszában 3-4 meghatározó év amikor a nevelés défaktó ki van hegyezve férfi önreflexióra. Ezt semmilyen tudományos háttértárral nem tudom alátámasztani, csak személyes adatsorral; én elég sok normális férfit ismerek, és mintha ez lenne bennük a közös, a kb. gimnáziumi évekkel egybeeső életkorban az önreflexióra következetesen (= személyes példamutatással is) nevelő szülő, nagyszülő, osztályfőnök, prefektus, kollégiumi lelkész, nevelőtanár, vívóedző, bárki, akire az egyén hallgat és aki van abban a helyzetben hogy tudjon önreflexióra nevelni.
    A másik recept a tendenciák kényszerítő ereje amiről írsz, erre is csak anekdotikus bizonyítékom van, de ez a halmaz se egyelemű; a 32 éves srác aki két darab 5 éves kapcsolat után elgondolkodik hogy eljegyzés küszöbén miért hagyták ott kétszer ugyanúgy; a 45 éves férfi aki mellől két gyerekkel elköltözött a felesége, mire ő letette a poharat és rendbe tette az életét (ilyen is van…), aztán újabb öt év múlva belátta, hogy az Emma már nem jön vissza, és ezt nem “őérte” kellett megcsinálni hanem már úgy egyáltalán meg kellett volna, most már három éve van egy élettársa és egész másképp él mint a feleségével valaha is; az elvált barát aki x év után az iwiw-en írja meg nekem hogy ott rontotta el a dolgot amikor nem vette észre hogy a felesége nézőpontjából egy csomó minden nem volt jó ami szerinte igen; meg még néhányan. Annyi, hogy ez itt már mind szakítás/válás, ami sokkal fájdalmasabb és sokkal nagyobb időráfordítás mint a gimis kori normális nevelés, és a sikerrátája is feltűnően alacsonyabb.

    Majd igyekszem a fiammal.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  29. Gyerekek, úgy tűnik, hogy nagyon nem értitek ezt a szalonnás dolgot. És mivel ugye magyarul tudtok, hát kénytelen vagyok azt gondolni, hogy szándékosan nem értitek.

    Pedig világosan és pontosan fogalmaz. Az az órákon át készítés, ugye, az bizony nem arra vonatkozik, hogy játszós szerkóban leugrasz a közértbe, meg akkor nem is annyira néznek meg. Ellenben melyik nő megy ki a reggeli ébredés utáni fejével az utcára? Ja, hát izé. Mer ugye azért rendbe szedjük magunkat, mert hát “hogy néznénk már ki”, ja, de az nem az, persze, annak ehhez semmi köze.

    Nagyon is jól tudjátok, miről beszélünk. Élvezitek a hatalom jó oldalát, és értetlenkedve tagadjátok a felelősséget, amikor kárt okoztok vele. Súlyos kárt, bizony. Ne azt az egy esetet dögönyözzétek halálra, amikor valakit megerőszakolnak – pillantsatok oda arra a tízezer másik esetre, amikor NEM történik meg. Olyankor minden rendben, ugye? Ha mosolyt és udvariasságot kaptok, akkor egyensúlyban van a világ. Ha titeket mentenek először az égő házból, akkor helyén van mindenkinek a szíve, ugye? Milyen emberek vagytok? Senkinek sem szólal meg ilyenkor a lelkiismerete? 🙂

    Ne is fáradjatok, nyilvánvaló, hogy nem.
    Visszaéltek valamivel, amit a természettől kaptatok. Viseljétek a következményeket. Ahogy mi is viseljük, miközben ti ezen remekül mulattok, és “nem értitek”, mi a baj.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A kommentedből annyi világos, hogy te nem szoktál reggel zuhanyozni, borotválkozni, dezodorálni.
      És neked tetsző, nem előnytelen ruhákba felöltözni sem.
      Én sem csinálok mást, csak női verzióban.

      (“Ellenben melyik nő megy ki a reggeli ébredés utáni fejével az utcára? Ja, hát izé. Mer ugye azért rendbe szedjük magunkat, mert hát “hogy néznénk már ki”, ja, de az nem az, persze, annak ehhez semmi köze.”)

      Jogom van eldönteni, hogy ezt a hétköznapi készülődést, ápoltságot (vagy ennek a turbóverzióját) a pasimnak szánom-e, egy fotózásra, vagy senkinek, és jogom van erőszak és zaklatás nélkül végigmenni közterületen. Akkor is, ha te úgy érzed, ez a jog csak neked jár, és az ÖSSZES NŐ téged provokál…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Akinek tényleg ez a baja, hogy szexuális provokáció van mindenhol, és ez nem becsületes, az először is ne gerjessze ezt meztelennős újságok vásárlásával, pornónézéssel, poénkodással, nők nézegetésével, bókolással. És határolódjon el a szexipartól, a csinos hoszteszlányoktól, a fehérneműmodellek képitől, a miniszoknyás titkárnőktől. Szóljon rájuk. Ne alkalmazzon ilyen munkaerőt. Hiszen ez manipulatív, nem?
      Aztán, szerezzen egy vagy több partnert, akivel megéli az elégséges szexualitást.
      Ha ez nem sikerül, ha továbbra is nyomor van, akkor ki a hibás?
      Ne lesse a többi nőt. Ne nézzen oda, menjen haza, maradjon otthon, ha ez tényleg ilyen veszélyes üzem.
      Nem tolja senki az orra alá, ez hazugság.Legfeljebb a prostituáltak.
      Ő lesi, keresi, kukucskál, liheg.
      Ha rendre bedől egy dekoltázsnak, és nem tud ellenállni a felbuzgó nedveknek, tudván, hogy manipulálják, akkor ki a hülye? Szerintem nem ennyire buták a férfiak, és nem is ösztönlények.
      Hányszor kell még megtapasztalni, hogy megtanulják? Nem neked akar tetszeni. Nem fognak a nők gyorsan átöltözni. Nektek kell a látványt megszokni: dekoltázs. Láb. Fenék. Szép lába van. Viruló fiatal nő. Emberi test. Nem kell beleképzelni a szándékot. Semmi különös nem történik. Te döntesz, mit teszel. Ha akar valamit, tudni fogod. Nem azt jelenti a létezése, szépsége, de a lenge ruhája, ápolt arcbőre sem, hogy rád vágyik és veled akar kefélni. De még azt sem jelenti, hogy bepróbálkozhatsz. Ne próbálkozz, hanem szexelj olyanokkal, gyönyörködj azokban, akikről kiderült, hogy vágynak rád.
      Nincs joga senkinek mások testét tolakodóan mustrálgatni, hozzájuk dörgölőzni, próbálkozni, másokat traumatizálni. Nincs joga másokat nevezni számítónak és manipulatívnak, csak mert neki csorog a nyála és nem bír a nők nélkül meglenni.
      Ki a hibás azért, hogy a szexuális (vagy önkényesen annak értelmezett) ingereknek ennyire ki van szolgáltatva egynémely férfi, és értelmes ember létére szétteszi a kezét: ez már csak így van?
      Vajon a nőgyógyászok, sebészek hogy képesek elvonatkoztatni?
      Ti nem akartok ezen a szánalmas függőségen, dehumanizált baszhatnékon enyhíteni. Ti hibáztatni és jól járni akartok, meg egósimit. Ezért borzadnak a nők tőletek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ezt írjad Éva, minél többször !Eszembe jutott a tizenéves énem
        amikor otrombán közeledtek hozzám a szexéhes férfiak. Még mindig hányingerem van tőlük. Meglepett voltam. Nem értettem.
        Traumatizálták lelkemet .Nem lehetett ezt megbeszélni akkor ezt nyíltan senkivel.
        Hajrá lányaink ! Legyetek szépek.Öregebb csajok, mi is legyünk szépek ha már…

        Kedvelés

      • Amit leírsz, az azt jelenti, hogy tökéletesen ignoráljátok, mi jó nekünk, és mi rossz. Semmibe veszitek, hogy bennünk milyen ösztönök munkálnak, és azokat milyen erőfeszítéssel ellensúlyozzuk. A “baszhatnék” nem a hobbink, és nem a mi döntésünk. Álszent dolog erről úgy beszélni, mintha a mi primitívségünk (??) lenne, mintha mi ezt ellenetek (??) csinálnánk, egyáltalán: mintha mi tehetnénk róla, és nem TÖRTÉNNE VELÜNK.

        Büntetni akarsz valakit azért, amiről nem tehet.
        Ez ugyanaz, mint a nemi erőszak. A nőt megdugni pusztán azért, mert a másik erősebb, az égbekiáltó bűnnek számít neked, viszont a férfit kisemmizni azért, mert védtelen a női vonzerőddel szemben, az RENDBEN VAN, sőt, még őt hibáztatod.

        Igazságtalan vagy, és nagyon rosszul próbálod ezt felháborodás mögé rejteni. Pontosan tudod, hogy a mai világ nektek kedvez, mert a női szexualitás szent, a férfi szexualitás pedig bűnös dolognak van kikiáltva.

        Megvilágítom még egy példával: mit szólnál, ha a nőkre azt mondanánk, hogy primitív állatok, amiért menstruálnak? Mit szólnál, ha azt kérnénk tőletek, hogy uralkodjatok a menzeszen, és oldjátok meg, hogy ne történjen meg, vagy viseljétek a következményeit? Ha aszerint tartanánk nőiesnek egy nőt, hogy vissza tudja-e tartani? És ha eközben lenne valami eszközünk arra, hogy jobban, gyakrabban, erősebben menstruáljatok? Mit szólnátok ehhez?…

        De várj, kitalálom: most az jön, hogy “ez rossz példa”, meg hogy “ne hasonlítsuk már össze”. Pedig de. Hasonlítsuk csak össze.

        Miért igen az egyik, miért nem a másik?
        Mert persze, a női szólamokat könnyű hangoztatni, és ebben a kommentfolyamban érzelmileg mindenki melletted lesz. De vajon mi a primitívebb: érvekkel felvenni a kesztyűt, vagy a shaming language?

        Kedvelés

      • Boris, csak szólok: egy értetlen erőszakos, egoista bunkó vagy. Miért csodálod, hogy a te (nem a férfiak, hanem a hozzád hasonló bunkók) kívánságát ignorálják, mikor kifejted, hogy kb. leszarod, mi a nő igénye, csak az számít, hogy a tied kielégüljön.

        Kedvelés

      • blaci :))) Nem sikerült, sajnos nem ott állok, ahová lecsaptál vaktában a kardoddal. De tessék. Hadakozz nyugodtan a személyemmel, ha ez az érved, de ez nem menti meg a nőket, és te se jutsz tőle beljebb a 35 éves érett “lányok” szívébe – vagy ahová még annál is jobban szeretnél.

        Neked nyilvan vannak “kívánságaid” a nők felé, akik ezt vagy “teljesítik”, vagy nem. Te így vagy férfi. Húzd ki magad.

        Kedvelés

      • Miért, csak nem azt akarod mondani, hogy ezek a könyörtelen lények meg akarják vonni tőlem a szexet? Jesszusom, be kell szereznem 🙂 Mit akarsz ebből kihozni?… A szexhez egyébként nincs okvetlen szükség nőre, csak így kellemesebb. De a szexet nem én “kérem” és a nő “adja”, hanem mindketten akarjuk, ezért történik. Olyat mondj, ami az én kívánságom lenne, és csak egy nő adhatja meg. Mi lenne ez? Mire “kell” olyan nagyon a nő?

        Kedvelés

      • Ez tök jó. Akkor már csak azt nem értem, miről beszéltél az ösztönökkel kapcsolatban. Ha egy nő felhúz, és nem akarja, és nem bírsz magaddal, kivered, hol a gond?

        Kedvelés

      • “a szexet nem én “kérem” és a nő “adja”, hanem mindketten akarjuk, ezért történik.”
        Akkor nincs is gond, az gyönyörű és kölcsönös, de te azokat a nőket is kapacitálod az érveléseddel, akik nem akarják.

        Kedvelés

      • Hát ez tényleg hihetetlen.
        Megpróbálom nagyon röviden és egyszerűen:
        az embernek joga van rendelkeznie a saját teste felett.
        Más teste felett rendelkeznie meg nincs joga.
        Ennyi.

        (vö.: a saját pénztárcámhoz való jog kontra mások igénye az én pénztárcámra)

        Kedvelés

      • Olyasmire válaszoltál, ami eddig sem volt kérdés. Nyilván mi is úgy gondoljuk, hogy jogotok van rendelkezni a saját testetek fölött. Mint mindenkinek.

        Namármost van-e valakinek joga rendelkezni a másik ösztönei fölött?

        Kedvelés

      • Nyilván ez értelmetlen; ösztönök fölött (pláne más ösztönei fölött) senki sem rendelkezhet.
        Az ösztön kiélése, az már más dolog.
        A társadalmak és civilizációk lényege, hogy az ilyesmit szabályozzák, mert különben nem lehetséges az együttélés.

        Kedvelés

      • Nem kell ahhoz társadalom, civilizáció. Csak az idegrendszer bizonyos mértékű fejlettsége. Ezt a szintet a halak már biztosan elérték.

        Kedvelés

      • Az ösztöneid felett neked van jogod rendelkezni. Tudod, legalább olyan hatásfokkal, mint egy kan kutya. Nem annyira, mint egy tisztességes katolikus pap mondjuk, csak mint egy átlagos emlős ÁLLAT.
        Az ösztönöd a tied. Amíg úgy éled ki, hogy másokat nem bántasz vele, nem erőszakolod rá másra, addig senkinek semmi köze hozzá. Ahogy ahhoz sem, hogy melyik nemmel szexelsz szívesen.
        Az éhség megszüntetésének ösztöne még a szexuálisnál is erősebb. Akkor ha meglátom a kezedben a kajádat, és én éhes vagyok, elvehetem tőled?

        Kedvelés

      • Hát ja. Még abban is reménykedtem, hogy valami világosság gyullad a fejében, de még a saját szavaira sem emlékszik. Pedig ott van, elolvashatná újra.

        Kedvelés

      • Tehát elismeritek, hogy az én ösztöneim fölött a másik ember nem rendelkezhet. Eddig jó. Mi van, ha az illető erre az ösztönre hatással tud lenni? Jogos-e, ha olyan szintig fokozza, hogy ettől az én életminőségem romlik? Jogos-e, ha nehezíti az életemet, visszaélve azzal, hogy befolyással tud lenni a gondolataimra? Jogos-e, illetve etikus-e? Ha a szerelmes nőt arra használom, hogy autót vegyen nekem, vagy hogy dolgozzon nekem a pincében ingyen, vagy a lakásban, pl vasaljon-mosogasson – jogos-e, és etikus-e?

        Kedvelés

      • “Mi van, ha az illető erre az ösztönre hatással tud lenni? Jogos-e, ha olyan szintig fokozza, hogy ettől az én életminőségem romlik? Jogos-e, ha nehezíti az életemet, visszaélve azzal, hogy befolyással tud lenni a gondolataimra? Jogos-e, illetve etikus-e? Ha a szerelmes nőt arra használom, hogy autót vegyen nekem, vagy hogy dolgozzon nekem a pincében ingyen, vagy a lakásban, pl vasaljon-mosogasson – jogos-e, és etikus-e?” Úgy érted, nekem kellene valamit tennem vagy nem tennem, mert neked feláll vagy éppen nem áll fel?

        Kedvelés

      • Boris, ha “A szexhez egyébként nincs okvetlen szükség nőre, csak így kellemesebb” (ami nagy igazság), akkor miről beszélsz te tulajdonképp?
        Mi ez az egész ösztönösdi?

        Kedvelés

      • Kalüpszó: egyelőre csak kérdezem. Ha tudod, hogy nekem valami fáj, amit csinálsz, vajon etikus-e tovább csinálni? Legyen az az álláspont, hogy “bocsi, de engem nem érdekel, hogy neked fáj, én ettől nem fogom abbahagyni”? Vagy legyen az, hogy “persze, ne tegyünk olyat, ami másnak rossz”? Csak helyezkedjünk el valamelyik állásponton, és utána maradjunk annál. Mindkettőből kialakul egy világ, mindkettőnek megvan a szépsége. Csak döntsük már el.

        Kedvelés

      • Bogáncs: ez két külön dolog. A nő ébreszti a vágyat, de a férfi le tudja vezetni nő nélkül. Mi ebben a furcsa? Nem láttál még ily csodát? A nők puszta létezése elég ahhoz, hogy a vágy felébredjen – ehhez nem kell egy nő döntése, vagy aktív közreműködése. Megint más, hogy a nő nagyban szabályozhatja, mennyire izgat fel. (Ez is milyen meglepő ugye.) Tehát elvenni nem tudja tőlem a szexet, de szebbé teheti.

        Kedvelés

      • Mérhetetlenül logikus, tehát én anélkül izgatok fel férfiakat, hogy tudnék róla, de egyébként tudom ennek mértékét szabályozni. Zseniális.

        Kedvelés

      • ” Ha tudod, hogy nekem valami fáj, amit csinálsz, vajon etikus-e tovább csinálni? ”
        Boris, neked mi fáj tulajdonképpen?

        Kedvelés

      • “Ha tudod, hogy nekem valami fáj, amit csinálsz, vajon etikus-e tovább csinálni?”
        Ez attól függ, hogy az abbahagyása jár-e számomra önfeladással, fájdalommal, traumával, vagyis ütközik-e valamelyik elemi érdekemmel.

        Kedvelés

      • Mit jelent az ösztön? Hogy azt a konkrét nőt akarod magad alá gyűrni, annak ellenére, hogy ő nem akarja? Vagy egy akármilyen nőt akarsz, az ösztönnek az is jó lesz? Hovatovább egy akármilyen, ingerlésre alkalmas üreg, tenyér stb. igénybevétele is megteszi? Akkor válaszd azt, amiben nem szerepel olyan élőlény, akinek ez rossz, terhes, és akkor nem követsz el erőszakot.

        Ja és még egy: tartsd magad távol a kortárs szobroktól is, mert az is károkozás.

        Nem, Borisz, a nők megerőszakolása, szexre rábírása nem biológiai téma, és nem is ösztön, hanem társadalmi téma: hatalom, avagy nevezzük nevén: erőszak.

        Kedvelés

      • “Megvilágítom még egy példával: mit szólnál, ha a nőkre azt mondanánk, hogy primitív állatok, amiért menstruálnak?”
        Tudod mit? Maradjunk a te példádnál, vegyünk egy menstruáló nőt példaként, ha már így jobban megérted miről van szó. Itt vagyok én, aki menstruáció alatt történetesen jobban kívánom a szexet mint bármikor. Az előző partnereimmel ez nem volt gond, mivel egyiküknek sem volt semmi gondja a vérrel, ezért az én igényeim ki lettek elégítve ezen a téren. Igen ám de a férjem nagyon irtózik a vértől, én pedig valóban egy “primitív állat”-nak érezném magam, (hogy a te szavaiddal éljek), ha mégis kikövetelném tőle a szexet, mert az nekem JÁR. Nem, nem jár, és képzeld el, meg tudom oldani ezt másképp ilyenkor, minden nyüszögés és kényszerítés nélkül is. A partnerüket szexre kényszerítő férfiakat sem azért tartjuk “primitív állat”-oknak, mert kívánják a szexet, hanem azért, mert a megoldásba akarata ellenére belekényszerítenek egy másik embert, ahelyett, hogy önmaguk oldanák meg azt. Érted már?

        Kedvelés

      • Egy teljesen más példát csináltál belőle. Kérlek, maradjunk az eredetinél, nem véletlen kérdeztem úgy. A szexről való lemondás teljesen más, mint a menstruáció kriminalizálása.

        Kedvelés

      • Miért lenne ez más példa? Te nem akarod megérteni, hogy nem a szexuális ösztönök vannak kriminalizálva, hanem az ösztönökön uralkodni nem tudás! Én csak levezettem, hogy a te logikád szerint nekem is jogom lenne kierőszakolni a szexet és teszem azt ráugrani az izompólós, rövidnadrágos fiúkra is menstruáció idején, mert hát istenem, ilyen a biológiám, nem bírok magammal. De legalább is elvárhatnám tőlük, hogy ne cukkoljanak már a kivillanó izomzatukkal, vagy vessenek magukra, ha pár hasonló biológiájú nővel leteperjük őket, hiszen tuti azért provokálnak ilyen öltözékkel nem? Vagy azt el sem tudod képzelni, hogy a férfiak az én ösztöneimre is hatással tudnak lenni (hogy a meleg férfiak ösztöneiről ne is beszéljünk)? Csak elmondom, hogy nagyon sok nemi erőszakot követnek el férfiak ellen is (hozzáteszem, ezt is szinte mindig férfiak) és ez esetben érdekes módon, mégsem szokott felmerülni, hogy az áldozat, biztos azért vett fel szűk pólót és feszes nadrágot, hogy provokáljon és ezt kiváltsa. Nem a férfiak ösztönei vannak bűnös dolognak kikiáltva, hanem ezen ösztönök másokra kényszerítése. És igen a nők ösztönének a következményei is válhatnak bűnössé, ha erőszakkal vagy kicsikarással lesznek kielégítve. Az ösztönök nincsenek kriminalizálva, ezt csak te mantrázod. Csak a nem megfelelő cselekedetek vannak, ami nagy különbség!

        Kedvelés

      • De, sértegetnek, köszönöm hogy szólsz 🙂 De engem nem zavar. Megint más, ha el akartok távolítani, mert kínosakat kérdezek, és igazam van. De hát csak nyugodtan! Női moderátorok rendszeresen így reagálnak a nekik nem tetsző igazságra.

        Kedvelés

      • “Női moderátorok rendszeresen így reagálnak a nekik nem tetsző igazságra.” Ezt így most, hogy? Hogyan függ össze a nem meg a moderáció milyensége? Komolyan érdekel.

        Kedvelés

      • Hogyan függ össze? Nem tudom. Tapasztalat, hogy összefügg, mégpedig igen erős korreláció van a moderátor neme és könyörtelensége között. Az okát majd kiderítik a tudósok. Én nem tudok ilyen bonyolult szavakat, hogy “hatalom” meg “elnyomva” meg “neurózis” meg “felszínre tör”, neadjisten “kiélheti”. Ezért vannak a pszichológusok, akiket amúgy is rettegve tisztelek 🙂

        Kedvelés

      • A blogon nincsenek moderátorok. Ellenben a kommentelőket megkérem, hogy ne bántsanak másokat, ne ítéljenek kapásból, ne írjanak nőgyűlölő tartalmakat, és maradjanak a témánál. Azért teszem ezt, mert ezt a blogot én hoztam létre, én felelek az üzenetéért és nívójáért, ezért itt a primitív önzés legfeljebb egzotikum lesz.

        Kedvelés

      • Jéé, most látom csak, hogy kombinálsz.
        “Érvek helyett bármilyen kontextusban elővenni a vitapartnerrel szemben a „nő vagy” kártyát minden, csak nem elfogadható. Sajnálatos módon a hazai “vitakultúrát” erősen áthatja ez a fajta szexista hozzáállás, mely bár gyakrabban sújtja a nőket, adott esetben a férfiakat sem kíméli.”
        http://feminfo.444.hu/2013/12/12/hormonvihar-verzivatar/

        Kedvelés

      • Boris, nagyon egyszerű: DIY.
        Nem úgy tűnik, hogy valami hamar lesz érdemi párbeszéd, amíg így ” férfit kisemmizni azért, mert védtelen a női vonzerőddel szemben” és ” mai világ nektek kedvez, mert a női szexualitás szent, a férfi szexualitás pedig bűnös dolognak van kikiáltva.” Érthetetlen és bináris.

        Kedvelés

      • Nem tudom értelmezni, hogy védtelen vagy/lenne bárki ilyen vonatkozásban? Hogy lehet ez?
        A másik meg, én meg fordítottan élem meg, a férfi szexualitás a valami, a szent, a női meg a bűnős, vagy legalábbis másodrangú, sokadrangú, nincs is. Úgy értem arányaiban fordítottan.

        Kedvelés

      • “A másik meg, én meg fordítottan élem meg, a férfi szexualitás a valami, a szent, a női meg a bűnős”
        Nem csak te éled meg így, ezt sugallja minden. Férfiak szexuális vágya miatt létezik jelenleg több millió pornóoldal, az ő szexuális igényeiket szolgálják prostituáltak százezer számra a szintén az ő igényeiket kielégítő bordélyokban, sztriptízbárokban. Állandóan az ő igényeiket és hiányaikat kellene nekünk megértenünk. Ellenben az ő szemükben lesz a szexualitását teljesen elfojtó nő a tiszta és ártatlan, akinek sikerült megőrizte a becsületét(!) és ők nevezik a “férfi módra”, tehát a saját örömére szexelő nőt, ribancnak, romlottnak és becstelennek. Ezek után van pofájuk azon keseregni, hogy az ő szexualitásuk van kriminalizálva és ők nincsenek megértve és támogatva! Komolyan mondom megáll az ész.

        Kedvelés

      • Hű, de magas labda ez a menstruálós hasonlat, Boris! Tudod, ha a te fajtád megtanulná olyan szinten leplezni a az általad ösztönnek nevezett késztetéseit, mint a nők a menstruációjukat, akkor nem is lenne az ég világon semmi gond. Történetesen a nőktől pont azt várja a társadalom, hogy teljesen észrevétlenül viseljék a menzeszüket. Nem hozzuk szóba beszélgetés közben, nem tukmáljuk mások orra alá, nem érvelünk vele, és úgy intézzük a mindennapjainkat, hogy senki észre se vegye. Ha ti ezt meg tudnátok csinálni a szexuális vágyatokkal, én azzal teljesen elégedett lennék.
        Mi sem azt várjuk, hogy ne álljon föl a farkatok, csak hogy ne beszéljetek róla, és ne dörgöljétek egyfolytában az orrunk alá és ne tőlünk várjátok a megoldást.
        Te mondjuk mit szólnál, ha azt mondanám, hogy te figyelj, én menstruálok. Hozzál már nekem tampont a boltból, meg mosd már ki a véres bugyimat, mert nekem fáj a hasam meg a derekam. Aztán legyél csöndben, mert nem bírok beszélgetni veled. És neked ezt kötelességed megtenni, mert én nem tehetek róla, hogy menstruálok, hát így teremtett a jóisten. Te bizonyára készségesen megtennéd mindezt, igaz? Muhaha!
        Na, dereng már valami?

        Kedvelés

      • “Ha ti ezt meg tudnátok csinálni a szexuális vágyatokkal, én azzal teljesen elégedett lennék.”

        De hát mi ezt nap mint nap tesszük.
        És elég jól.

        Kedvelés

      • Nem. Pont erről beszélünk. Hogy nem teszitek. Egy nő nap mint nap szembesül azzal, hogy szexuális tárgyként tekintenek rá, beszélnek róla. Minden beszélgetésbe beleszövik a férfi ismerősök, kollégák a küsejükre, dughatóságukra vonatkozó utalásokat. Ki szolidabban, ki durvábban.
        Egyébként ha ennyire jól kezeled a szexuális vágyadat, és magánügyedként tekintesz rá, akkor nincs semmi gond. Akkor valójában nincs hatalom a nők kezében, amit itt fentebb ecseteltél. Akkor meg miért is vered itt az asztalt? Hiszen veled minden rendben, nem? Mi fáj neked tulajdonképpen?

        Kedvelés

      • “Pont erről beszélünk. Hogy nem teszitek. Egy nő nap mint nap szembesül azzal, hogy szexuális tárgyként tekintenek rá, beszélnek róla. ”

        Arról beszélünk, amiről akarunk.
        Tudom, hogy efölött is szeretnétek kontrollt, dolgoztok is érte. De ez azért túlzás. Vagy talán egy nőnek rosszul esik, hogy beszélnek róla – és EZÉRT legyen tilos? Várj, akkor ha valakinek valami rosszul esik, akkor a másik legyen köteles abbahagyni? Vigyük ezt végig szerinted?

        Hogy nekem mi fáj, az nagyon egyszerű. Az igazságtalanság. Szerintem az minden jó embernek fáj, és szerintem az baj, ha nektek nem.

        Kedvelés

      • Jaj de szemléletes példa vagy! 🙂
        Nos, ha arról beszélünk, aamiről akarunk, akkor mi itt arról beszélünk, hogy te és a hozzád hasonlók milyen mérhetetlen önteltek, és mennyire nem hallják meg más hangját, csak a sajátjukat.
        ” Várj, akkor ha valakinek valami rosszul esik, akkor a másik legyen köteles abbahagyni?”
        Nem, nem vagy köteles, tényleg. Csak taplóság nem tekintettel lenni másokra. Te itt kijelentetted, hogy nem vagy köteles tekintettel lenni másokra, tőlünk mégis ezt követeled. Egyáltalán nem vagy koherens.
        Vicces, hogy azonnal álláspontot váltasz bármiben, ha kapsz egy olyan érvet, amire már nem tudsz ellenérvet.

        Kedvelés

      • Ez egyszerűen nem igaz, egy férfi például, simán elsírhatja az ismerőseinek, akár a felesége jelenlétében is(!), hogy neki mennyire kevés a szex és neki ez mennyire rossz, de fordítva ez kizárt. Erről a nők társaságban csak akkor beszélnek, ha már a kapcsolat végét érzik. Mert megszokják, hogy elégedetlennek lenni a szex mennyiségével vagy minőségével, nő létükre nem illik, nekik több, mint amit a férfi adni tud, nem jár. Ugyanez vonatkozik az egyedülállókra is. Az, hogy ettől szenvednek vagy sem, kit hogyan kívánnak meg az utcán, strandon, munkahelyen, szigorúan a magánügyük. Csak a férfiak egy része érzi úgy (de sajnos elég nagy részük), hogy az ő szexuális nyomorukkal a nőknek valamit kezdeni kéne. Mert ha nem, akkor majd jól meg lesznek erőszakolva és erről is csak ők tehetnek, miért nem adták át azt a vonzó testüket a szegény nyáladzóknak önként.

        Kedvelés

      • Egyébként nem teszitek minden nap sem jól, sem sehogy, hanem érveltek, nyomtok, sírtok, erőltetitek. Korrekt deal: nem érdekel a farkatok, és nem várom, hogy az én nemi szervem vagy nemi vágyam érdekeljen bárkit.

        Azt nem értem, hogy miért A Nők ellen szegezed a kérdéseidet, hogyan vársz szexet vadidegen nőktől. Miért nem a választott partnerrel csinálod ezt? Egy idő után megunja az erőszakoskodást, és otthagy a francba

        Kedvelés

      • “nő létükre nem illik, nekik több, mint amit a férfi adni tud, nem jár” sőt hát, amit a férfi meg nem tud, azért is ők a hibásak vagy felelősek.

        Kedvelés

      • “Az igazságtalanság. Szerintem az minden jó embernek fáj, és szerintem az baj, ha nektek nem.” Az igazságtalanság jelenleg az hogy pld. a magántulajdon és ezer más sokkal prózaibb dolog szent, megkérdőjelezhetetlen, nem relativizálható etc., miközben a női önrendelkezés nem egyszerűen nem az, hanem gyakorlatilag nem létező a Boris-féle optikában. (Mostanában olyanokat olvasok itt, hogy csak pislogok.)

        Kedvelés

      • Nem is biztos, hogy olyan magas az a labda. A menstruáció testi szükséglet, korántsem ösztön, nem uralható, a folyton-baszhatnék meg inkább ösztön, mint szükséglet, (ön)uralható.

        Kedvelés

      • Hogy lehet uralni a menstruációt? Könyörgöm, világosítson fel valaki! Visszatartással, mint a pisit? Vagy permanens terhességgel?

        Kedvelés

      • “Amit leírsz, az azt jelenti, hogy tökéletesen ignoráljátok, mi jó nekünk, és mi rossz. Semmibe veszitek, hogy bennünk milyen ösztönök munkálnak, és azokat milyen erőfeszítéssel ellensúlyozzuk.”
        Borisz, egész pontosan: leszarom, sőt, ha nagyon erőlteted, akkor még kacagok is rajta. Az, hogy nem követsz el bűncselekményt, nem olyasmi, amiért dicséretet remélhetsz.
        Mint ahogy épp most te is leszarod az én citromosmignon-vágyamat, pedig nagyon erős ám. Elmeséljem, mennyire? Alig bírok megmaradni tőle, és nem segít senki…. brühühü. De te mégsem rohansz el az Augusztba (főleg azért nem, mert nincs szó szexről), és ebben teljesen igazad van.
        Én nem vagyok bordélyház, nem vállaltam férfiak kielégítését. Nekem csak annak a szexualitásával, vágyával van dolgom, akit kívánok, és ezért ki is választom és elköteleződöm. És mivel kölcsönösen becsüljük egymást, meg emberek volnánk, nem kandisznók, érzékenyen figyeljük, van-e kedve a másiknak a szexhez, és annak épp milyen fajtájához és stílusához, és eszerint cselekszünk, meg még kérdezünk is, ha nem tudjuk. Ettől mindketten boldogok vagyunk és bízunk egymásban.
        Másnak nem tartozom semmivel: sem mint egyénnek, sem mint a női nem tagjának nincs felelősségem azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a Szegény Férfiak Borzasztó Kívánkozásával. Nem tudjátok kizsarolni a szexet ilyen szar szövegekkel, sajnálatra, morálra hivatkozva, és ez az erőszakos retorika meg a szex reményében végzett szolgálatok (amelyek normális értékrendű emberek körében természetesek és emberiek lennének jutalomfalat nélkül is) taszítóak, ezt a nők megérzik és nem szeretik.
        Nektek sincsen felelősségetek azzal kapcsolatban, hogy égő házból, zúgó áradásból stb. kimentetek-e minket satöbbi. Nem is nagyon szoktatok ilyet tenni, ez csak megható, hamis szöveg, és ha mégis, nem nemi alapon teszitek, hanem pl. helyzetfüggően (aki tud, van módja, segít), vagy hivatás-alapon (katasztrófavédelem). Általában azért mentetek, mert ez egybeesik az érdekeitekkel, avagy nem jár a számotokra vállalhatatlan áldozattal, önmegtagadással (mint amilyennel a kierőszakolt szex jár), és hát — még egyszer — emberek volnánk, sok mindent teszünk altruizmusból vagy a saját kölykeinket, családunkat, közösségünket óva, mindannyian. A nagyobb testi erő meg a hősiesség viszont csak a Disney-rajzfilmek világában konvertálható szexszé.

        Kedvelés

      • Értem, tehát “leszarod”. Rendben van, ez a te döntésed. Csak innentől egy szavad nem lehet arra, hogy a munkás utánad fütyül, vagy néz, vagy a nyakadba liheg. Ugyanis ő meg azt szarja le, hogy az hogy esik neked.

        Nyilván ez neked nem jó: ő igenis legyen tekintettel arra, hogy neked ez hogy esik, igaz? Jó. Akkor legyél te is tekintettel arra, hogy a biológia szerint ki hogy van bedrótozva: testi érintés nélkül képesek egymásnak az emberek mindenfélét okozni. Mi benned félelmet és komplexusokat tudunk kelteni, te bennünk nemi vágyat és frusztrációt.

        Vagy mindkettőt szabad, vagy mindkettőt tilos.
        A harmadik eset, hogy igazságtalan vagy, és legyen mindent szabad az egyik félnek, és legyen mindent tilos a másik félnek.

        Nem én vitatkozom veled, azt értsd meg. Te kerülsz ellentmondásba magaddal, mert tagadod az önzésed létét. Fogadd el, hogy nem igazságos világot akarsz, hanem nőközpontút! Ismerd be, hogy csak ez felel meg, és leszarod az egyensúlyt. Ismerd be, és ismerd meg magad. Vagy tagadd tovább, és mondd meg, merre billentsük megint ezt a rohadt mérleget, de a másik fele mindig feljön, ha az egyiket lenyomod.

        Kedvelés

      • “innentől egy szavad nem lehet arra, hogy a munkás utánad fütyül, vagy néz, vagy a nyakadba liheg. Ugyanis ő meg azt szarja le, hogy az hogy esik neked.” Akiben felmerül, hogy nekem hogy esik valami, az eleve nem is fütyült. Mi nem kérleljük a férfiakat, hogy legyenek tekintettel ránk, Borisz, az ilyenekkel szóba se állunk, primitív tahóknak tartjuk őket, és soha nem dugunk egyikkel sem. Majd csak elférünk valahogy a földgolyón.

        Kedvelés

      • Van választásod, Borisz, ha nagyon zavar a nők látványa. Hazamehetsz. Vagy elmehetsz férfiközösségbe lakni, dolgozni. Így minimalizálod annak az esélyét, hogy valaki önvédelemből vagy vendettaalapon megöljön, vagy börtönbe kerülj. Ez a te érdeked, hidd el.
        Nagyon együttérzünk amúgy, meg minden, de nem áll módunkban jótékonysági alapon szexelni, magunkon erőszakot tenni, és a ti nyálcsöpögésetekért elvinni a balhét. Nem az őserdőben élünk. Igyekezz, hogy holnap ne erőszakolj meg senkit, hanem azzal dugj csak, aki kíván, és ha nincs ilyen, ránts rá. Minden ilyen nap eredmény, Borisz. Szorítunk érted.
        És hozzál mignont. Tudod.

        Kedvelés

      • Nőközpontúság az, hogy nem erőszakolnak meg??? Was? Hogy én is meg a partnerem is vágyból szexelünk, és nem azért, mert nem bírja ki?

        Az lenne nőközpontú, ha csupa olyan aktusban lehetne részem, amely a másiknak megalázó vagy örömtelen, és csak nekem jó. Ez lenne az önzés és az erőszak. Fordítva tömeges, és sokan nem is tudják, hogy lehetne másképp.

        Borisz, az nem akkora kérés, hogy hagyjál már békén (te = minden férfi, aki nem érdekel szexuálisan/ellenszenves). Nem kegy. Én nem vagyok megértő, nem vállalok felelősséget vadidegenek frusztrációjáért, mohóságáért, és neked sem kell megértőnek lenned, nem kérek ilyet. Mert egyáltalán nem akarok veled kapcsolatban lenni. Egyszerűen ne gyere a közelembe, hagyjál békén. Mivel nem találtál fel semmit, nem mentettél ki sehonnan, közvetetten sincs közöm hozzád.

        Anyu nem nagyon szeretett téged, igaz?

        Kedvelés

      • Ne haragudj Eva, hogy ezt irom most, de barcsak az enyem lenne ez a blog ugy kb. 10 masodpercre. Ugy kicsesznem ezt a tahot mint macskat szarni. Minek az ilyenre az energia?

        Kedvelés

      • Valóban rossz példa, sőt, gyatra. Azért rossz, mert az én menstruációmhoz nem kell egy másik test, elintézem magam is, nemhogy nem károsít, egyáltalán nem is érint másokat.

        Amellett ha nagy kárt okoznék vele bárkinek, leállítanám gyógyszerrel.

        De ti nem szenvedtek a kívánkozástól, hanem gerjesztitek, dörzsölgetitek, megmagyarázzátok, élvezitek, és erőszakkal is megszerzitek, ami szerintetek ezen az alapon jár, súlyos traumát okozva ezzel másoknak.

        Kedvelés

      • Nem rossz példa, csak nem érted.
        Írhattam volna tolószékest is, vagy kiskutyásat, mindegy: a lényeg, hogy valaki valamiről nem tehet, és te primitívezed emiatt, mintha az ő döntése lenne.

        Kedvelés

      • Most komolyan, mit csináljunk, Boris? Járjunk csadorban, nehogy véletlenül megkívánjatok és szenvedjetek emiatt – bár csadoros nőket is meg szoktak kívánni, sőt meg is szokták erőszakolni őket – vagy feküdjünk le mindenkivel, aki megkíván?

        Kedvelés

      • Semmiképp. Elég, ha tisztában vagytok vele, hogy milyen ruha mit okoz, és eszerint szabadon eldöntitek, hogy melyik következménnyel tudtok együtt élni. Láthatóan a szexiruhás verzió nem kényelmes, mert olyan dolgokat okoz, amit állítólag utáltok.

        Lásd: kutya meg a friss finom húsipari termék, ugye. Ösztön. Következmény. Elnyomható, de lesz, ahol előtör. Tehetsz oda kerítést, de be fogsz szarni, amikor széttépi. Ha a fiad egy kutyát hergelne, rászólnál – pontosan ezért. Mert csúnya dolog, állatkínzás, és mert egy kicsit félted is.

        Én nem akarom megmondani, mit csináljatok. Azt csináltok, amit akartok. A következményeiért viszont ne keressetek bűnbakot.

        Kedvelés

      • A nők meg vannak fenyegetve a csakazolvassa blogon, de egyetemlegesen ám, hogy ha Borisz kihívónak találja az öltözéküket,a testüket, a kisugárzásukat vagy a nézésüket, akkor meg fogja őket baszni akaratuk ellenére, és csak magukra vethetnek, ő nem tehet semmiről, a nőknek még erkölcsileg sem lesz igazuk. Borisz lenvászon lebernyegekben csámpásan grasszáló, zsíros hajú, fénylő állú, bakancsos nőket szeretne látni mindenhol, mert a szép nők látványa kínozza és vad tettekre ragadtatja őt. Ugyanezért néha a monitort is betöri, sőt, ha vélelmezi, hogy aszomszéd bombázó épp nyersselyem bodyban van, rátöri az ajtót. Sajnos, a szomszéd bombázónak olyan fickója van, aki miután megunta a versenyszerű ökölvívást, gyúrni kezdett, ezért Borisznak vérzik az orra, a karja nyílt törést szenvedett, és most már nem csak a nőkre haragszik. Szegény Borisz, veri őt az élet, nem elég vonzó. Borisznak irtóztató nőhiánya van. Borisz haragszik azokra a nőkre, akik boldogan kefélnek a cseppentő hatású szerelmükkel, mert vele biztosan nem fognak.

        Kedvelés

      • Borisz, ha itt vagy még:
        Tudod az a baj, hogy az a nő is megkapja a magáét, aki “szextelenül” öltözik. Ő lesz az antinő, a frigid, a “szőröslábúfeminista”, ha egyszer mégis kiöltözik, de aztán nem akar dugni rögtön, akkor “szűzkurva”. Ezeket amúgy mind megtapasztaltam “antinő” koromban. Vadidegen férfiak lealázó megjegyzéseit. (Sajnso még nőkét is.) Számomra rombolóbb volt, mint a fütyülő munkások (nem azért mondom, hogy azt eljelentéktelenítsem, pontosan értem azt, hogy miért zavaró másoknak, de számomra az inkább egy szociológiai érdekesség :).
        Mi lenne hát a megoldás szerinted? Mit kéne hordani a nőknek, hogy te is elégedett legyél, meg ők se maradjanak feltétlenül egyedül? Hogy ne kerüljenek be a szarnő kategóriába? Vagy hogy ne húzzanak fel téged szexuálisan? A csadorhoz mit szólnál? Az jó? Akkor miért féltek ti “odaát” annyira az eurábiás viziótoktól (amiről majd a feministák tehetnek ugyebár, mert őmiattuk nem szül az európai nő) ? Nem lenne ideális neked? Akár most is nyugodtan elköltözhetsz egy muzulmán országba. Csak úgy mondom, hogy ott neked is a megszokottnál szigorúbb öltözködési szabályokat kell betartanod, nincs félmeztelenül kocsiszerelés, nincs fecskében fürdés, sőt, házasságon kívüli szex sincs. A házassághoz pedig pénz kell, felajánlás a feleség családjának, ami váláskor (meg még ezt sem úszhatod meg biztosan) a nő vagyona marad. Tehát szívás az is. Sőt, sokkal többet kell melózni egy feszítő szexért. A prostitúciót meg nem sokan vállalják fel, mert halál jár érte.
        Lehet, hogy mégiscsak neked kéne visszafogni magad? Szó nélkül. Nem kegyet gyakorolva, hanem mert egy így reális.

        Kedvelés

      • Boris a menstruáció azért nagyon rossz példa, mert a nők emiatt nem csorgatják senki nyakába a nyálukat. Nem cecegnek az utcán férfiak után, nem szólunk be senkinek, ha nem ugrik az én parancsomra, és még folytathatnám a sort.
        Nem igazán tudsz semmi dolgot párhuzamba állítani némely férfi túlzott ösztönével.
        Egyébként meg a nők nem tehetnek arról, hogy némely férfinál ennyire erős ez az igény. Akkor miért kell minket vegzálni ezzel??!

        Kedvelés

      • Sem a nők, sem a férfiak nem tehetnek arról, hogy ennyire erős ez az igény. Ezért sem a nőket, sem a férfiakat nem szabad ezzel vegzálni.

        Kedvelés

      • Ott is szexuális szándékot látnak, ahol nincs. És mivel nekik szinte bárki kellene, hogy kiéljék rajta a vágyaikat, ezért, magukból kiindulva, azt hiszik, hogy minden nőnek, akin ők szexuális felhívás jelét látják, szintén bárki jó lenne.

        Kedvelés

      • Olvastam egy kísérletről, amiben rapid randik után kérdezték a férfiakat, hogy szerintük őket mennyire tartották vonzónak a nők akikkel találkoztak. Az a döbbenet, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem a valós helyzet alapján ítélte meg a saját vonzerejét, hanem annak arányában, neki mennyire jött be a nő. Tehát minél jobban tetszett nekik valaki, annál inkább úgy ítélték meg, hogy a kiszemelt nő is ezzel arányosan vonzódik hozzájuk. A legcsinosabb, legvonzóbb nőknél a közömbös tekintetet is képesek voltak ágyba csalogatónak látni, a kifejezetten távolságtartó vagy akár kissé undorodó viselkedést pedig a kölcsönös szimpátia jelének.
        Na ezért hiszik minden dekoltázsra és rövidebb szoknyára, hogy az nekik szól és a megkívánt nő direkt őket akarja izgatni. Nyilván.

        Kedvelés

      • Csak perverzek, akik kifejezetten erre vágynak. Az apácaruha aligha kelt nemi vágyat bárki másban. De ettől még nem kell abban járni. Ugyanakkor ha a legjobb parfümöddel, a legjobb magassarkúddal, a legrövidebb szoknyáddal és a legvillantósabb blúzoddal arra készülsz, hogy észrevétlen maradj a metrón, ott valami eléggé sántít 🙂 Nos, erre az esetre vonatkozik a szalonnás iromány.

        Kedvelés

      • Azok a megerőszakolt nők, akiket én ismerek nem magassarkúban, szoknyában és blúzban voltak. EGYIK SEM. Annyi volt a kihívó viselkedésük, hogy este mentek haza néptelen utcán. Ez tényleg veszett provokáció.
        Boris fiam, küldd be édesanyádat.
        Tényleg, ha anyádat erőszakolták volna meg, akkor is így gondolnád?

        Kedvelés

  30. Mindennel egyetértve, amit irsz itt és nem mentegetőzésképp és legfőképpen nem másők számára iránytmutatóan azon gondolkozom, hogy az én számomra kendőt hordani feminista dolog. A saját testem felőli maximális önrendelkezés jelképe és persze számomra védelem is, de nem ez a legfontosabb aspektusa. Valami magamra figyelés ez, “egységben” levés. És a legkevésbé sem felmentés bárki férfinek akár árnyalatni erőszakosságáért.
    Azért irtam, hogy nem mentegetőzésképp, mert sokszor látom a sajnálatot az utcán, hallom a megjegyzést: szerencsétlen nők. És olyan fontosnak gondolom épp a nők szempontjából, hogy lehessen hallani, hogy nem kell engem szánni, lesajnálni. Én igy vagyok elégedett, és nem ezért várom el, hogy ne kezeljenek tárgyként.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  31. Úristen, de gyűlölhettek!
    Meg biztos szánalmasnak is tartotok.

    Ez rendkívül szórakoztató.

    Tényleg úgy érzitek, hogy a szalonnás történet sántít? Tényleg úgy érzitek, hogy a női fegyvertár nem a férfi vágyainak a felfokozásáról szól? Hány női magazint linkeljek, ami hemzseg a “hogyan legyél ellenállhatatlan” cikkektől? Ezeknek mi a célja, és miért akarnak vágyakat ébreszteni, ha csak azt szeretnék, hogy az ne kerüljön a felszínre?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Úristen, de gyűlölhettek!
      Meg biztos szánalmasnak is tartotok.
      Ez rendkívül szórakoztató.”
      Egy troll önvallomása. Egyébként van benned tényleg valami szórakoztató.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Van, persze, mókás srác vagyok. De mi a helyzet az igazammal? Továbbra is csökönyösen ragaszkodom ahhoz, hogy a sértegetés mellett időnként érdemi vita is folyjon. Mi “trollok” már csak ilyenek vagyunk. Bezzeg a rendes emberek, a sértegetősök, azok sokkal jobbak, igaz, Laci? 🙂

        Kedvelés

      • Lehet engem trollnak tartani, de csak azért, mert erre nincs védekezés. Ha a közösség egyszer azt mondja valakire, hogy troll, akkor az hiába mondja, hogy “nem is vagyok troll”, mert ezt is biztos csak trollkodásból mondja, háhá, már megint hazudik, naugye megmondtuk. Ez tehát olyasmi, amit egyszer rásütsz valakire, és esélye sincs tisztára mosni magát.

        Így aztán semmi szégyellnivaló nincs számomra abban, hogy ti minek tartotok. Én tudom, mi vagyok és mi nem; a többi csak indulat részetekről. Én érvelek, és a témával foglalkozom; ti ad hominem jöttök lándzsával és fáklyákkal, hogy kifüstöljetek. Én ezt úgy veszem, hogy az érvek elfogytak – de még most is várom, hogy megértessétek velem, miért van igazatok. Ha van.

        Kedvelés

  33. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ha ő megtetszene egy homoszexuális férfinek-mivel a homoszexuális férfi is férfi, tehát ő sem tudja kordában tartani a vágyait, ez nem elvárható- és elkezdene nyomulni, dörgölőzni, udvarolni és azzal jönni, hogy “minek jársz gyúrni és minek hordasz olyan szűk farmert, amiben ilyen isteni a popód, ha nem akarsz velem lefeküdni”, és még csak meg sem üthetné, mert a főnöke/mostohaapja/egyetemiprofesszora/kétszernagyobbdarab, arra mi lenne a válasza. Megadóan tűrné, hiszen a férfiak már csak ilyenek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nagyon érdekes gondolat! De nem. Mi nem szalonnázunk, mi nem járunk feszes bőrnaciban, meg mellszőrvillantós favágóingben, hogy a melegek megkívánjanak. Nyilván, hiszen az mindenkinek rossz.

        Pontosan ez ebben a szép. Mi értjük a problémát, és nem provokálunk senkit feleslegesen.

        Kedvelés

  34. Boris azért van annyira otthon szalonna témában, mert ő maga is egy szalonna fajta, egy trollszalonna. Valószínűleg órákon át perzselődött a blog fölött, hogy finom zsírtól csöpögő legyen. Aztán megrázta magát és csak úgy áradt belőle a… A blog ínyenc kommentelői hangos csaholással estek neki, mert érezték a pörzs csalogató illatát. De Boris érinthetetlen, magában vihogva élvezi, hogy egyre hangosabb az ugatás. Micsoda gyönyör! És a következő blogon újabb mámor vár rá!

    Bocsi, mindig olvaslak, de soha nem írok, viszont most muszáj volt kommentelnem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én ezt nem élvezem – engem egyszerűen felháborít az igazságtalanság. Az, hogy a nőkre az egész társadalomnak tekintettel kéne lenni állítólag, ellenben a férfi meg kussoljon és uralkodjon magán. Ha azt látom, hogy egy nő legalább elgondolkozik – tehát még csak nem is megérti, egyáltalán hogy elgondolkozik! – a férfiak problémáin, az már óriási dolog. De nem szokott ilyen lenni – a férfi a nők számára nem is létezik, csak egy dimenzióját látják. A nők számára a férfi egyszerű. Az a lény, aki egy egész civilizációt felépített, számukra egyszerű. Ezzel így nehéz mit kezdeni, pláne megértést várni tőlük.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Olyan férfi, aki a saját frusztrációjáért a nőket hibáztatja, aki az erőszakot legalizálja, aki az áldozatban keresi a hibát, aki a nőben nem lát mást csak megdöngölni való lyukat, annak nem jár megértés, nincs hozzá joga!

        Kedvelés

      • Ugyan miért? Hiszen előttem már annyiszor leírtátok, amit én is, csak az ilyen Borisz félék, akik megértést várnak egyszerűen nem fogják fel a lényeget. Itt mindig olyan jó kommenteket/érveket olvasok és értetlenül bámulok ki a fejemből, amikor jönnek ilyen szalonnás hozzászólásokkal. Szerintem ők nem akarják érteni, hogy mi miről beszélünk, meg sem próbálják és ez az, ami igazán bosszantó.

        Kedvelés

  35. Mivel nem az igazságot, hanem a saját igazatokat keresitek, a továbbiakban nem válaszolok semmi olyanra, ami nem a témához kapcsolódik. Okos emberekkel okosan hajlandó vagyok vitatkozni, de a butaság és a rosszindulat maradjon meg nektek, ha ennyire szeretitek. Örültem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  36. Visszajelzés: turista vagyok | csak az olvassa — én szóltam

  37. A patriarchális társadalom mindössze kb. 5 ezer éves időszakban létezett, átmeneti kényszerhelyzet, amikor a népek felosztották maguk között a bolygót, nem éppen békés eszközökkel. Amikor a csatatérre kellett menni, rögtön kéznél voltak a férfiak. A „szexista” katonai patriarchális társadalomban sokkal szigorúbb erkölcsök voltak, a bronzkorból, középkorból nem ismerünk pornófüzeteket, miniszoknyás részeg csajokat az utcán, tinibálvány jelenségeket, diszkókat. Hősként meghalni a legmagasabb kitüntetést jelentette, halhatatlanságot az istenek között, de valljuk be, ez önámítás, mert mégis csak jobb élve szexelgetni nőként, egy-két könnycsepp kibuggyanása után máris csilingel a kacaj, amint megjelenik az új szerető, úgyis buknak a külföldiekre.

    Csak a reneszánsz idején, mely a fogyasztói társadalom, a kereskedők, a nők korának kezdete, jelentek meg a templomokban a pucér festmények, szobrok. A folytatásról ne beszéljük, mindenki láthatja; a szexuális szabadosság korát éljük, amelyet sokszor a férfiak elleneznek leginkább. Ezért vitatkozom azokkal a feminista mozgalmak irányából érkező vádakkal, hogy a férfiak szexmániás erőszaktevők, pedofil őrültek. Ha így lenne, miért küzdöttek volna sokszor elszánt dühvel a szexuális szabadosság ellen? Nem a férfiak, hanem a nők vívták ki azt, hogy fellazuljanak az erkölcsök, a szexuális forradalomnak nevezett jelenség a 60-as években csúcsosodott ki. Valójában sok nő magamutogató kéjelgő, gondolkodásuk középpontjában egy dolog van, a szex! Nem azért viselnek mini ruhákat az utcán, mert iszonyúan melegük van, hanem minden férfi tudja, hogy ez egy nyilvánvaló felhívás, hogy a nő megkapható. Közben betegesen élvezik a férfiak jól látható szenvedését, amit a vágyak visszafojtása okoz (kidülledt szem, magas vérnyomás, remegés). Még szerencse, hogy a nők jelentős része csúnya.

    Végül szeretnék egy tényt leszögezni. Mi, férfiak, nem élvezzük a szexet, számunkra ez egy fárasztó munka, mert nekünk kell mozogni, de amelyet szívesen elvégzünk, hogy párunknak örömet okozzunk. Egyedül a jóindulat és önzetlenség vezérel minket, ha a másik nem élvezi vagy nincs kedve hozzá, akkor számunkra semmi jó nincs benne. Most komolyan, milyen kihívás van egy nőben, akit már ezernyolcszázszor megkaptunk? Az egészséges férfiak így gondolkoznak, nem a néhány erőszakoskodó alapján kellene általánosítani. A nők egy része azonban testileg élvezi a szexet, mint egy bűnös gyönyört, hogy most valami rosszat csináltak, nem tudni, mi járhat ilyenkor a fejükben.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • A férfiaknak keserves a szex. Nem élvezik. Fárasztó nekik. Menekülnek előle. Nem tudtad? Na, ezért van blogom.

        Érdekes, hogy hány teljes névvel író, soha erre nem járó, haragvó fickó akadt fenn ezen a majdnem egyéves bejegyzésen, és írtrá 45-120 soros kommenteket.

        Kedvelés

      • Ez tényleg nem volt a legszerencsésebb mondat, máshogy kellett volna megfogalmazni, a célom az volt, hogy létrehozzam a feminista fogalom: szexista patriarcha férfipárti ellenpólusát, az érzelemgazdag barátot. Ez egyelőre nevetségbe fulladt, de szükség van egy nyelvújításra, mert a férfiellenes fogalomkészet, szavak ellepték a közbeszédet.

        A hozzászólásom egyik kulcsmondatát tagadod, ami cáfolni igyekszik azt a hibás közvélekedést, hogy a szex a férfiak mániája. Nagyon gyakran nem élveztem a szexet, nemhogy örömet, de inkább fájdalmat okozott! Talán rossz partnert választottam, ne menjünk bele a részletekbe… Egy kedves mosoly többet jelent valakitől, aki különleges számomra. Olyankor megdobban a szívem, hogy egy fiatal hölgy rokonszenvét kiérdemeltem. Izgalmasabb mint a megszokott „favágás” az ágyban, amiről a nők azt hiszik, hogy ez nekünk egyetlen örömünk az életben.

        Ezt úgy kell érteni, hogy a modern férfiak ösztöneiket képesek magasabb rendű értékek: hit, család, haza, önzetlen szeretet alá rendelni. A nőknek ez nem annyira fontos, nem szeretnek ilyen többszörös nagyságrendekkel elvonatkoztatni, vágyaik megmaradnak a testiség tartományában.

        Genetikusan erősen kódolt tulajdonság a férfiakban az önzetlenség és az alturizmus. A legtöbb férfi mélyen egyetért azzal is, hogy a szex nem élvezet anélkül, hogy az ember ne okozna vele örömet. Ennek hiányában minden saját öröm is értelmét veszti, megkeseredik és elillan. Ezt figyelembe véve valóban abszurd az a vádaskodás, amely egyre inkább terjed és démonizálja önző szexuális bűnözővé a férfiakat.

        Az, hogy a szex mennyire kényszer és mennyire élvezzük, mennyire nem, relatív. Számomra akkor teher a szex, ha belül annyira dühös vagyok a feleségemre, hogy a mosdókagylóba tudnám verni a fejét (a CSBE mítosz rajongó kedvéért leírom: amit persze sosem tennék meg), de nem mutatom ki, kifelé kedves vagyok, és persze csodálkozik, hogy miért nem kezdeményezek. Érdekes egyébként, hogy a szexnél is érvényesül a kettős mérce: a nőnek bármikor joga van nemet mondani, még indokolnia sem kell, ha egy férfi mond nemet, akkor indokolnia kell, vagy máris egy gyökér impotens. Az, hogy esetleg a férfi is érző lény legyen, akinek rá kell hangolódnia a partnerére, nem pedig egy k*rógép, a legtöbb nőnek meg sem fordul a fejében (hogy miért nem? mert minden nőnek azt sulykolják kiskora óta, hogy minden férfi folyamatosan álló farokkal rohangál, erőszaktételre készen). De ha sikerül a ráhangolódás, akkor a szex nem kín, nem teher, hanem az egymás iránti szeretet legszebb és legőszintébb kifejeződése lehet.

        Tapasztalataim szerint a nők 90%-a vérig sértődik, ha elutasítják. Nagyjából azt is kiokoskodtam (ilyen vén fejemre), hogy a nőiességük ellen intézett támadásnak fogják fel az ilyesmit…. szal igen, egy férfi is mondhat nemet, de számoljon a következményekkel. Kb ez a script: ha akarsz valamit, szemedre hányják, hogy szexőrült állat vagy, aki másra se gondol egész nap; viszont ha nem akarsz, akkor számon kérik, hogy miért nem. Van rajta sapka, nincs rajta sapka. Nem tudsz jót lépni, csak kevésbé rosszat.

        Ez pedig elvezet ahhoz a végkövetkeztetéshez, hogy a legtöbb nő tudatosan vagy tudat alatt, de tisztában van vele, hogy a szex az ő kezében hatalom a férfi felett. Amikor visszautasítod, hirtelen “elromlik a mágikus távirányító”, nem érti mi történt a “varázserejével”, némelyik majdhogynem sokkot kap. Nem csoda, hogy hevesen reagálnak. És vannak akik úgy próbálják menteni a menthetőt, hogy az elveszített manipulációs eszköz helyett rögtön egy másikra váltanak, vagyis megpróbálnak megszégyeníteni, hogy talán valami probléma van veled, vagy játsszák a sértődöttet. A lényeg, hogy továbbra is irányíthassák az érzelmeid..

        Mondják példát a szexszel való manipulációra? A másfél évig tartó fejfájás, a “vegyél nekem bundát”, a “hogy mersz így nézni arra a másik nőre?”, és még sorolhatnám.

        Kedvelés

      • Péter, mi itt sokan nagyon jól tudjuk, milyen a kölcsönösségen alapuló, érzelemdús, élvezetes szex. Azt nem értjük, mit akarnak a többiek, és miért mindennapos a molesztálás, zaklatás, erőszak.

        Kedvelés

      • Még soha nem kértem bundát szexért cserébe, de lehet, hogy kipróbálom! XD

        Érdekes, amit írsz. Az előtted hozzászóló férfitársaid (gondolok itt pl. Boriszra) épp azt bizonygatták, hogy a férfiak nemi ösztöne sokkal erősebb a nőkénél. Ezzel mi nők természetesen tisztában vagyunk és ezáltal manipuláljuk szerencsétlen férfiakat. Te ennek pont az ellenkezőét állítod. Szerinted a nők azok, akik csak a szexre utaznak. Ennek ellenére ugyanarra a következtetésre jutottál te is, mint a fentebb szólók . A nők kufirccal tartják sakkban a férfitársadalmat és ez minden baj okozója, nyilván a világbéke is ettől olyan sérülékeny.

        Kedvelés

      • Nagyon szomorúan látom, hogy ezek szerint nem csak azok a férfiak hibáztatják a nőket minden nyomorukért, akiknek feszítő dughatnékjuk van, de nem találnak hozzá párt, hanem azok is, akiknek valamilyen szexuális jellegű problémájuk van (lehet ez konkrétan fizikai gond, pl. fitymaszűkület is, de nem akarok okoskodni, nem kértek fel tanácsadónak), illetve azok is, akik az érzelmeket hiányolják az együttlétből. Azaz a férfi testi kielégítetlenségéért, de a lelki boldogtalanságáért is nők feleltek. Így, együttesen. Csodás.
        És vajon a nők miért boldogtalanok? Miért nincs orgazmusuk? Túlmanipulálták magukat vagy a pasijukat? Vagy genetikailag erre vannak kódolva (ettől amúgy is a falnak megyek…)?
        😦

        Kedvelés

      • Én viszont azt nem értem, kedves Péter, hogy ha téged ennyire zavar az, hogy egyes nők, illetve a nők többsége mit gondol a férfiak szexhez való hozzáállásáról, miért a nőket akarod meggyőzni arról, hogy amit tapasztaltak az nem is úgy van ahelyett, hogy azokat a férfiakat hibáztatnád, akiknek a viselkedését nem akarod tudomásul venni? (És akiknek viselkedése miatt gondoljuk azt, amit.)

        Például, ha már itt vagyunk: vajh miért is nem szólítottad meg Boriszt, aki tökéletes példája annak a hozzáállásnak, amivel te most (leginkább összefüggéstelenül, de) vitába szálltál?

        Nagy-nagy kérdések ezek.

        Ezt hívják mansplaining-nek, ha jól tudom.

        A lényeg, hogy legyen legalább egy férfi, aki megmondja, hogy mit érzek, mit látok, mit tapasztalok, és mit gondoljak mindezekről. Mert ezt én nőként képtelen vagyok eldönteni és reálisan látni, ugye.

        Köszönöm, Péter!

        Kedvelés

      • ” A „szexista” katonai patriarchális társadalomban sokkal szigorúbb erkölcsök voltak, a bronzkorból, középkorból nem ismerünk pornófüzeteket, miniszoknyás részeg csajokat az utcán, tinibálvány jelenségeket, diszkókat. ”

        Lehet, hogy miniszoknya és pornó nem volt, de dívott ott rendesen mindenféle deviancia és perverzió. Csak ugye először a gazdagok kiváltsága volt az ilyesmi, majd később is, csak az egyház a saját beteges berkei mögé terelte a megalázást, kizsákmányolást.
        Az első hozzászólásod ettől eltekintve és férfiként olvasva is úgy hülyeség, ahogy van!

        Viszont a második az nagyon rendben van, nem tudok vele nem egyet érteni, még ha ezzel ki is vívom az itteni hölgyek haragját.
        Persze nyilván vannak nők, akik nem így működnek, szerencsére, de a férfi vágyak elbagatellizálása es dehonesztálása szerintem is egészen általános jelenség lehet. Aki nem így működik, nem aljas, számító, hanem tiszta és kölcsönösségen alapuló érzelmes szerelmes szeretkezést kíván, az is sokszor ütközik ilyen falakba.

        Kedvelés

      • Helyesbítek.

        Azzal nem értek egyet, hogy a nők nem képesek vágyaikat magasabb rendű értékek szolgálatába állítani!

        Kedvelés

    • Kedves Péter!
      Most én is azon gondolkozom, hogy te valamilyen szürreális groteszk jelenség vagy, esetleg húsvér ember, aki a saját gondolatait vetette ide?
      Az utóbbira szavazok.
      Nem akarom egyenként megcáfolni ezer sebből vérző eszmefuttatásodat, ami mind történelmileg, mind szociológiailag, de még művészettörténetileg is sántít, az utóbbihoz konyítok leginkább, ezért annak a durva csúsztatásai tüntek fel (a reneszánsszal kezdődött a meztelen nők ábrázolása?? Willendorfi Vénuszról hallottál-e? Antik görög művészetről? Az ősi indiai templomok szeretkező isteneiről nem is beszélnék, de azért jobb ha tudod, nem csak Európából áll a világ! És a reneszánsz ábrázolások a nők szabadosságának köszönhetőek?? Szerinted mennyi női alkotó volt akkoriban? Michelangelo Dávidja miért meztelen férfi létére? Női vágyak felkorbácsolója? A művésze amúgy jobban kedvelte a férfiakat, csak úgy mellékesen… Az a fajta profán meztelenkedés a művészetben, amire te gondolsz, az inkább az impresszionizmussal kezdődött, és szintén férfi művészek részvételével. Meg még sok mindent mondhatnék, ha azt érezném egy kicsit is, hogy nyiltott vagy a valóságra.)
      Egyszerűen arról van szó, hogy azt hiszed, ha látszólag hozzáértve, vagy legalábbis félinformációkra alapozva, de nagyon határozottan, öntudatosan adod elő a dolgaidat, akkor igazad lesz. Sajnos erre ma már én is azt mondom, hogy irritáló férfigőg (jó, nőket is láttam-hallottam már így érvelni, de ritkább).

      Nem kedves Péter, azért mert te úgy gondolod, azért mert a te elméleteidet az támasztja alá, attól még nem lesz igaz az, hogy a patriarchátus csak 5000 évig működött, mint hogy az sem, hogy az akkori nőknek tök jó dolguk volt, ha meghalt a férj háborúban, jött az újabb lovag más páncélban, de legalább olyan bőkezűen, (sosem hallottál még megerőszakolt, elhurcolt nőkről, háborúban kiírtott hátországról, tényleg?), és az sem lesz igaz, hogy a meztelen nők ábrázolása a reneszánsszal kezdődött és a nők szabadossága kényszerítette ki ezt a változást. Nem, ez nem így van. Mint ahogy az sem igaz, hogy a férfiak általában nem szeretik a szexet, csak a nők kedvéért csinálják. Az én tapasztalataim sajnos ennek ellentmondanak, és ezzel nem vagyok egyedül. (Ezen a szövegen jónéhány férfitársad is elcsodálkozna.) Ellentmondásba keveredsz önmagaddal is, mert hogyan tudják a miniszoknyás lányok szadista módon felhúzni szerencsétlen férfiakat az utcán, ha nem érdekli őket a szex?
      Amúgy nem miniszoknyás lányokat is megerőszakolnak, csak szólok.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez szerintem is így van, a társadalom a szexuális kicsapongás mértékét mindig is, a benne élő nők erkölcsével mérte, az ő házasságon kívüli szexuális elérhetetlenségük mutatta mennyire züllött vagy erényes az adott társadalom. Mivel a férfiak a saját kicsapongásaikat nem óhajtották a nőkével azonos mértékben korlátozni, a problémát úgy oldották meg, hogy felosztották a nőket, társadalomból kiradírozott, dugásra használt kurvákra és társadalmat alkotó, feleségnek való szüzekre, akik erkölcseit óvni és vigyázni kell. Így lehetett az utóbbiak szexuális életét nullára redukálva, örömködni a társadalom erényességén vagy siránkozni a társadalmi züllöttségen. Ami tulajdonképpen nem más, mint az a felháborító és ijesztő gondolat, hogy a házasságon kívüli aktusokban már nem csak az átlag férfiak és prostituáltak vesznek részt (társadalmi szinten ezt illik “normál férfi igények kielégítésének” nevezni) hanem átlag férfiak és átlag nők is. Hű ez ám a fertő!

        Kedvelés

  38. “Mindannyian ismerjük a gubbiói farkas történetét. Nem csupán anekdotikus történet ez, hanem meglepő mélységű szimbólum. Egy éhes farkas fosztogatja és tépkedi szét Gubbio város lakóit. Félnek. Bezárkóznak. Szent Ferencet hívják segítségül, hogy ő beszéljen a farkassal.
    Szent Ferenc megfeddi a fenevadat, aki az Isten képére teremtett embert merészelte széttépni. A gubbióiaktól viszont azt kéri, hogy rendszeresen adjanak ennivalót a farkasnak. A jámbor gubbióiaknak eszükbe sem jutott ez a legkézenfekvőbb megoldás.
    Ez a farkas az ember ősi vad ösztöneit jelképezi. Ezek az ösztönök elferdülhetnek, leragadhatnak alacsonyabb szintre, de semmi esetre sem arra valók, hogy kiirtsuk, hanem hogy elfogadjuk őket úgy, hogy ne falják fel bennünk az Isten képére teremtett lényt, hanem „adjunk nekik enni”, hogy megszelídüljenek és végső céljukhoz eljussanak.
    Mindannyian a vágyak emberei vagyunk, s minden vágyunk mögött az Isten utáni vágy lappang. Az aszketika új fejezete kezdődik el Szent Ferenc lelkiségével, aki megparancsolja a kertész testvérnek, hogy a gazoknak is hagyjon egy kis sarkot a kertben, mert nekik is joguk van az élethez. Nem mintha a gaz azonos értékű lenne a kultúrnövénnyel, de az Úr sem engedi meg, hogy a nagy szétválogatás előtt kiszedjék búzaföldjéről a konkolyt. És szenvedélyeinket nem is szabad azonosítanunk a konkollyal, mert nem alapvetően gonoszak, rosszak, csak jó irányt, kifutási lehetőséget kell nekik adnunk.
    A vadállatokat nem szabad kiirtani, hanem meg kell szelídíteni. A bennünk lévő ősi vak és vad erőket kiirtani annyi lenne, mint megcsonkítani magunkat. Ezek a vágyak sebzettek, elfajzottak, irányt tévesztettek lettek az ősbűn és személyes bűneink által, de olyan felhajtóerőt képeznek, amely Istentől való.”
    (Barsi Balázs atya: A megkísértés misztériuma. Részlet.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  39. Visszajelzés: a szex, ez az egész | csak az olvassa — én szóltam

  41. Nagyon-nagyon jó írás.
    Megkérdezem: ebben a nagy basz-szenvedésben hol szempont a nő öröme/örömtelensége? Mitöbb, a sok szexuális életet élő (!!! azaz kierőszakolt szexuális életet élő), ám kielégületlen nő hol reklamáljon? Milyen hülye duma, hogy ha a nő megtagadja a szexet akkor magával is kiszúr. He, micsoda nagyképű szöveg! Meg hazug is, hisz pontosan tudja az a sok férfi, hogy a nőnek a frusztráción kívül nem jut semmi az ilyen aktusokban. Akkor mit is veszítenek, ha nem szexelnek? Szerintem ha egy nőnek olyan partnere van, akivel orgazmusa is van, akitől ölelést is kap, az a nő csak a legritkább esetben fogja elhajtani az odabújó párját. Csak hát sok nőt olyan nehéz eljuttatni a csúcsra (legalábbis a férfiak szerint), hogy sokkal egyszerűbb, ha gyorsan elrendezik a dolgot.
    Van az a vicc, mikor bemegy a pasas a kupiba. Nagyon kicsi a szerszáma, a prosti hangosan hahotázik: kit akar maga _ezzel_ kielégíteni?? Mire a fickó: hát magamat…
    Na, erről szól manapság nagy vonalakban a szex. Lehetne erről is össznépi társalgást kezdeményezni, aminek a végén a csupa megértő férfi kicsit magába száll. Gondolom. 😉

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  42. Visszajelzés: ők is szenvednek 3. | csak az olvassa — én szóltam

  43. Visszajelzés: szextanácsok magazinszerte | csak az olvassa — én szóltam

  44. Visszajelzés: a közös nevező | csak az olvassa — én szóltam

  45. Itt is értékelek, három évvel később.
    Szalonnalóbálás:
    ezt NEM “a” nők csinálják, hanem azok a divatos, fiatal, szép nők, akiket az ilyen lelki alkatú és friusztráltságú férfiak, mint a kommentelő, nőnek néz (a többiek érdektelenek, láthatatlanok)
    NEM minden férfi, sőt, nem is a töbség érzi így (ennyire kínzónak, ellene valónak, elviselhetetlennek a “faszdühöt”, illetve a női kihívó viselkedést)
    a férfiak többsége NEM frusztrált, pedig keményen megy a patriarchátus
    kulturált férfi nem akar nála sokkal kihívóbb, job testű, harmatosan fiatal nőt
    a fasz feláll… kezdetű mondás felelősséghárítás, olcsó kibúvó
    NEM szándékosan, módszeresen, gonoszságból csinálja az a nő sem, aki nagyon felékesíti magát, mindez mintakövetés, a közeg irányít, és minél patriarchálisabb, hierarchikusabb és (értékrendje szerint) kelet-európaibb a közeg, annél több ilyen ocelotmintásan provokatív nő van, mivel az egyenlőtlen társadalomban így lehet érvényesülni
    az ilyen nők léte, ilyensége, lefilmezése a férfiak igénye, egyben biznisze (a pornócézárok többségében férfiak)
    itt áll mellettem pont egy ilyen lány…
    aki nem szép, nem így “ápolt”, azt nem csak a párválasztásában, hanem a munkehéykeresésben, általában az érvényesülésében is hátrányok érik, úgyhogy akinek baja van az ilyen nőkkel, az ne menjen az utcára, fordítsa el a fejét, de ha fel tudja ajánlani, hogy kompenzálja e hátrányokat, akkor szerintem azt a rengeteg műköröm, szoli, neccharisnyapénzt és főleg a macerát, időt a nők is szívesen megspórolnák
    a szexben a felek önkéntessége minimum, a habeas corpus elv semmilyen igazolással nem hágható át, minden más hibáztatás, hárítás, nyavaly
    NŐJETEK FEL

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nagyon jól megfogalmaztad, ami bennem van a témáról. A többiek láthatatlanok, igen. Én ilyen láthatatlan nő voltam, még huszonéves koromban is, ma már kicsit sajnálom. Nem csak a depresszióm (önbizalomhiányom) tünete volt ez, egy kicsit identitássá is növesztettem: én aztán nem leszek ocelotmintás műkörmös maca. És persze én is ezekre a nőkre haragudtam jobban. Meg egy kicsit kárörvedtem magamban, amikor aztán ezek a lányok “jól átvágták” a szegény srácokat. (Mai aggyal azt mondom, ezek az “átvágások” nemegyszer arról szólnak, hogy a lánynak mégsem, a fiú pedig ezt nem tudja megemészteni.) A nők, akik saját döntésre kiszállnának az ocelotmintás körhintából, nagyon nehéz feladatot vállalnak magukra. Személyiségépítés, önállóság, és a magány felvállalása. Amiben könnyen bele lehet bukni. És amin aztán ugyanúgy lehet gúnyolódni: tudatos szingi, macskasimogató öreglány, stb.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  46. Visszajelzés: metablog 3.: trollok | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .