én leszek a belügyminiszter

Közzétéve Szerző:

A tegnapiban, amit olvassatok el, mert nagyon ömlött, írtam ezt:

Én legalább húsz komolyan vett forrástól kaptam meg (…), hogy nekem kell az amúgy rendben lévő világhoz felzárkóznom. Hogy ismétlem a helyzeteket, én választom ezeket, elődeim sorsát élem önkéntelenül, bevonzom (halljátok a szirénát?). (Azt is letartóztatnám, aki ösztönnek nevezi az önkéntelen, nem tudatos reakciót.) (Meg aki úgy köszön, hogy szép napot.)

Újak és középhaladók kedvéért, hogy ez mire utal, mert nem ma kezdtük, összegyűjtöttem a belügyminiszter-motívumot a blogról:

sógorom (szigorúan névelő nélkül, ezért főbelövés jár, lásd külön leendő bejegyzésben: Ha egy napig belügyminiszter lennék, és még: anyum, párom, sőt: Párom)”
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/04/18/miert-irok-blogot/ (meghatóan második bejegyzés)

Ez a legtöbbet idézett hely:
Ha egy napig én lennék a belügyminiszter, a bevonzás szó használatáért statáriális és letöltendő szabadságvesztés járna ám. Úgy vinnék el bilincsben a nlc törzsfórumozóit meg a női lélekkel légkondicionált irodáikban foglalkozó, melírozott újságíróhadat…!
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/05/21/de-hat-szeret/

…a kislány fehér szőrmebolerót hord a derék felé szélesedő testén. Összenyomja és körbenyalja a tejszeletet, hogy aztán a piskótáját a szemetesbe hajítsa (mindez a még mindig el sem kezdett Ha egy napig én lennék a belügyminiszter című bejegyzésemben külön paragrafus lesz, alsó büntetési tétele letöltendő szabadságvesztés)
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/06/17/evzaro/

Itt már biztos jövő, eltűnik a feltételes mód:
Aki azt mondja, mint például a fiam, hogy elipszilonos jé, az eléggé rosszul fog járni, amikor egy napig én leszek a belügyminiszter.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/02/tanuljunk-magyarul-dedi-testvere/

Nem akarom továbbá parancsba adni, még ha egy napig én lennék a belügyminiszter sem, hogy mindenki használja helyesen a lévén határozói igenevet és olvasson József Attilát.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/12/olvasoink-kerdeztek/

sajnos, manapság mindenki lecserélhető — ha egy napig én lennék a belügyminiszter, ezért a mondatért statáriális, letöltendő börtönbüntetés járna
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/24/akkor-eldobjak/

Nekem nem lesz dagadt beagle-öm, azért letöltendő szabadságvesztés járna, ha egy napig én lennék a belügyminiszter.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/02/25/ez-a-mi-kutyank/

Az álautentikus kagylóstelefon-csörgés is idegesítő. Selypítő gyerekhangok felvéve, apuuuu! telefon!, hamis gyerekdal, hogy mindig halljam az én kicsikéimet ÉS háttérképnek bazsalygó kétéves, fagyimaszatos óvodás vagy családi fotó: ezért gályarabság fog járni, ha egy napig én leszek a belügyminiszter.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/04/18/majd-csorgok/

Elolvas egy kétezerötszáz szavas bejegyzést, legalábbis rákattint, és ennyi a válasz: nem értek egyet. A lényeg az elutasítás, különállás, és hogy magát különbnek érezze, átlát ő mirajtunk! Ha egy napig én leszek a belügyminiszter… na.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/06/14/nincs-is-problema/

újabban gyerkőnek mondja (ha egy napig én lennék a belügyminiszter, ezért a szóért, nem is tudom, olajban főzés, talán
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/07/04/mar-nem-kepzelt-haz-ures-telken/

534 thoughts on “én leszek a belügyminiszter”

  1. Alkudozom. Rám a párom meg a szép napot vonatkozik.
    Mondjuk 2 napnyi kávémegvonás? 🙂
    Tudom, hogy kurvabéna ez a párom dolog, de hogy a bánatba hívjam? Barátom? Engem ez idegesít, mert nem fejezi ki, ami. A szerelmem nyálas. Az élettársam meg a Kékfényt idézi, de lehet, hogy áttérek erre. Külföldiül a partneremnek hívom. Azt meg ő utálja. Nincs megoldás, na…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • ja, ezzel én is kínlódok. a “férjem”-től behányok, társadalmi titulusa az, hogy “gyermekeim apja” (ezt használom), de az meg hosszú, az (amit én gondolok róla), hogy a “társam” ahhoz senkinek semmi köze és ezt nem is nagyon szeretem másnak megmutatni.
      mondjuk a “párom” sem jön be, nem vagyok sem ovis, sem galamb.
      más meg tőlem úgy hívja a társát ahogy akarja, csak nekem ne legyen kötelező elérzékenyülni tőle és akkor béke van ;).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem a Zuram, vagy ha szólítani kell, akkor a SZÍÍÍÍÍÍvem. Na aki ismer, az tudja, hogy mindkettő ironikus. Egyébként meg simán Balázs. Ha ismer, tudja kiről beszélek, ha nem, akkor a kontextusból kikövezteti.

        Kedvelés

      • Én a keresztnevén említem legtöbbször. Ha kell, megmondom, milyen szállal kötődik hozzám 🙂

        Kedvelés

      • Keresztnév, sőt kezdőbetű :); pasim; megfelelő kontextusban csak “az enyém”; vagy apjuk; apa soha; és megfelelő kontextusban a férjem, ez van, most mit csináljak. Megyek a dutyiba.
        Amikor az első “nászutunkon” letelefonált a recepcióra, hogy kérnénk másik párnákat, mert “a feleségem” allergiás az ágytollra, percekig röhögtem kínomban, főleg, amilyen fesztelenül vette a szájára.

        Kedvelés

      • Jó, de ha hirlando lenne a belügyminiszer, akkor meg szorulnék. Csak próbálnék igazodni a mindenkori kurzushoz 🙂 Éva for miniszter!

        Kedvelés

      • És ha nem a férjed, de nem is az élettársad? Mi a “kedvesem” kifejezést használtuk régen, de Bye Alex óta az sem szerencsés 😀 meg kissé nyálasan is hangzik.

        Kedvelés

      • hahh… a “férjem”-től én kimegyek a világból. nekem a REND szava, a status quo stabil pillére. a szó. nem a személy. a személy csak hiszi magáról.
        a nő meg fejet hajt és behódol.

        “a férjem cégvezető” identitás. elálló kisujjal, a rend bólogató prémgalléros hölgye társadalmi státuszt artikulál és követel immár, hisz azóta már ő is valaki, amióta ilyenje van neki. és mindenki másnak, akinek nincs ilyenje, az szégyellje magát. a szingli, a szerető, az elvált. nettó előjog.
        zsigeri kín.

        Kedvelés

      • társam ? vagy a neve ? nincs jó megoldás ezekre a magyarban, ahogy a nő megszólítására sincs.
        a szép napot sztem buta, szépelgő, és lerí róla, hogy a sokszázados magyar hagyományos köszönést próbálja überelni.
        Sikertelenül.

        Kedvelés

      • A pasim. Ha nagyon kell én ezt használom. Ettől is, de minden mástól is kiráz a hideg. Egyébként leggyakrabban a keresztnevén említem és az első visszakérdezés után (” a férjed ?”) nem jön elő többet a téma.

        Kedvelés

    • Nálam ez a gond kilóve, mert maximum csak úgy hívhatnám, hogy a szeretőm. Bár így is vannak, akik makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ő a Párom. Ezekben a szavakban szerintem az emberek vágya munkál, hogy rózsaszín lányregénnyé formálhassák az életüket (ami alól én sem vagyok kivétel), és egyúttal ne kelljen tudomást venniük a valóságról, ami olykor egyáltalán nem kellemetlenebb, mint ami a zavaros vágyálmokban szerepel. Csak éppen nem AZ.
      Ha majd egyszer mégis elkötelezett kapcsolatban fogok élni, férjemnek fogom hívni, pusztán kizárásos alapon és tényleges családi állaottól függetlenül, mert minden mástól vagy én hányok, vagy a többiek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mondom, mert a Kekfeny ugrik be. “XY hirtelen felindulasbol megütötte elettarsat, ZZS-t. Ellene a 89. kerületi rendörkapitanysag inditott eljarast….”
        Akkor mar inkabb lako- vagy halotars 😀

        Kedvelés

      • Nekem az a bajom az élettárs szóval, hogy a jogi kifejezés (Ptk. alapján) gazdasági közösséget takar, ami nincs nálunk. Sok évnyi pereskedés alatt tanultam meg, hogy minden szóval vigyázni kell, mert a jogászoknak teljesen mást jelent, mint a laikusnak. Kezdetben az ellen ügyvédje behúzott a csőbe pár kifejezéssel, majd a következő tárgyaláson már az előző jegyzőkönyvre hivatkozva tényként kezelt olyan dolgokat, amelyek soha nem jártak közelében sem az igazságnak. A legszemetebb a “mióta van kapcsolatom XY-nal” kérdés. Nem mellesleg egy-két rendőrt nekem is sikerült a félőrületbe kergetnem, amikor tiltakoztam az ellen, hogy jegyzőkönyvekben az élettársamat emlegessék, ők meg nem tudtak más szót az illetőre. Anno anyám napokra kiakadt, amikor egyik kedves ismerősünk a feleségét per “az a nő” kezdte emlegetni, de én is hajlok néha “a férfi” kitételre, ha az otthoniakról mesélek valakinek. Meg van még néhány hasonló, messze nem tökéletes ötletem, Viki lakótárs kifejezését is használom néha, mindenesetre ha valaki egyszer kitalálja a tuti, szóljon nekem is, örök dilemmától fog megszabadítani.

        Kedvelés

    • Szia. Nekem règen volt meg a pàrom, amikor kb tènyleg ennyit is èreztem. Èn îgy hîvom a kedvesem: szerelmem. Mert jajjdejòhogyvan ès nem zavar, hogymàsistudja, ès olyan jò, hogy van ès olyan, amilyen. Azt hiszem îgy ennek a tudatàt mèlyîtem. Esnem negèdes, ha oröm van benne. Ja ô lelkitàrsaz- kulföldön. Ès külön Vic làtni, ahogy az embert nem tudjak hirtelen mindez kezdeni a nemsablonos tekintettel közben.
      A szèp napot nàlam is Megvan. Szerintem kifejezô. Nem cifràzott.
      Majd indîtok èrtepetîciòt, ha a törvèny bünteti.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Bocsànat a helytelen îràsmòdokèrt. A modern Kor vîvmànya korrigàl. Ès nehèz felülîrni.

        Kedvelés

    • Néha engem hív exbarátnőmnek a férjem/pasim/életem bearanyozója/uram/párom/gyermekeim nemzőtyja/szerelmem/hülyefsz, akit én legtöbbször keresztnevén emlegetek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Van egy viccesnek mondott figura, mindig úgy beszél a feleségéről (30 éve házasok), hogy a “volt menyasszonyom”. Egyszer még oké, de ő folyton ezt használta! ááá

        Kedvelés

    • Csatlakozom. Nekem is csak a “párom” szó tűnik elfogadhatónak. Szerelmem nem, mert nyálasnak tűnik, az élettárs elég vicces (+ negatív felhang – a ’70-es – ’80 -as években azokra használták, akik valamiért nem házasod(hat)tak ugye, elég lenézően), a társ az olyan, mintha egy cégünk lenne. Férjnek azért sem mondanám, mert nekem nincsen férjem, abszolút tudatos megfontolásból, akkor miért tegyek úgy, mintha. Ráadásul úgy is nézne ki, mintha nem tudnám elvetetni magam, de azért szeretném… A pasi, barát, együtt járunk meg igen, amikor huszonéves voltam, és tényleg csak együtt jártunk.
      Más meg nem jut eszembe.
      Nevén nem emlegetem, mert idegen embereknek nem nyomhatom rögtön az arcába, hogy XY – akiről fogalma nincsen, ki lehet, az éppen mit csinál… Munkabeszélgetéseknél van, hogy az ember semleges dolgokat mesél, de ugye többesszámban, és néha azért ki kell mondani, hogy a többesszám másik fele az a párom.

      Angolul apartner annyira jó, és lehet minden nemre használni.

      Az elköszönésnél kedves mondatok, a “szép napot”, a “minden jót”, az magyarul furcsán hangzik, de minden más nyelven teljesen természetes, és konkrétan svájci életem alatt kaptam rá. És jó, tetszik. Olaszországban is használja mindenki. ,

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ugyehogy?! 🙂 Mindenki szep napot, szep estet, akarmit kivan. Tök jo. Csak ha magyarokkal talalkozom neznek ram hülyen, hogy ennek mi baja van, anyadnak kivand! 😀

        Kedvelés

      • Magyarul nincsen rendes szó az ember társára. Mellesleg a nemi szervekre sincsen semleges, szép, elfogadható szó.
        A Signora /Madame lefordíthatatlan, mint fogalom nem létezik (mármint asszony, hölgy van persze, de egyik sem olyan, mint franciául vagy olaszul a teljesen semleges és udvarias megszólítás).
        (El)köszönni pedig csak mindenféle jóérzés nélkül lehet (semmi jókivánság a végén, már ezen is megsértődnek)…
        Van viszont “-né”.
        Nyelvében él a nemzet, nemdebár?

        Kedvelés

      • “…de nyelvével még senki sem nemzett.” Bocs, apám szokta mondani. Vascső?

        Kedvelés

      • Ó, drágica, hát köszcsi, hogy ezt írod! Sok puszcsi neked, szép napocskát, további kellemes hétvégét! 😀

        Kedvelés

      • Ja, még csak annyit, hogy olaszul a “pár/társ” az a mio/mia compagno/compagna. Ez viszont ugyanaz a szó, mint az elvtárs/elvtársnő. A baloldali szakszervezetben a mai napig így hívják egymást az … elvtársak (kollégák). Amikor először élőben hallottam, hogy így szólítják egymást, egy kongresszuson, majd’ leestem a székről (nekünk, kelet-európaiaknak nyilván különös viszonyunk van ezekhez a szavakhoz).
        Franciául viszont a “ma femme” két státuszt is lefed: a feleségem,/ a nőm (társam, párom, akármi). Nagyon PC, ebből nem derül ki, pontosan milyen a viszony jellege.
        Nagyon szeretem a pszicholingvisztikát :).

        Kedvelés

      • Persze, ez a szó létezett már a kommunizmus előtt is, csak hát mára -.éppen azért, mert az elmúlt évtizedekben markánsan egy fogalom kifejezésére használtuk – ez a konnotációja nagyon erősen megmaradt.

        Kedvelés

      • az angoloknál inkább jelent bajtársat ez a szó. a merriam-websterben pl. ilyen példamondat van az első helyen, hogy “He enjoys spending time with his old army comrades.”
        de nyilván k-európai fülnek másképp hangzik a szó.

        Kedvelés

      • Szerintem elköszönéskor ok, de köszönéskor (azaz találkozáskor) nem. Bár speciel a gyerekeim sok osztálytársa már egyáltalán sehogy nem köszön, aminél még egy sziát is jobbnak tartanék.

        Kedvelés

    • mutasd be egyszerűen úgy, hogy a “kanom”, vagy mint “a hím, akivel vadul, állatiasan kúrunk” 🙂 szmokingos-nagyestélyis fogadásokon egy picit fel szokták húzni az emberek a szemöldöküket, na de Magyarország úgyis olyan nyitott és toleráns hely, úgyse lesz vele senkinek semmi baja 😛

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyim mindig “kani”-nak hívta a fiúkat. “A kanim” ez se rossz. És a csődör?
        “Ő pedig Tamás, a Csődöröm” 🙂

        Kedvelés

    • Nekem a férjről mindig az jut eszembe, hogy férj a bőrödbe, meg a Ludas Matyi pocakos papucsférjei. A feleségben benne van a fele, féleség. Az élettárs viszont két nagyon szép szó összetétele.

      Én olyanoknak is férjemként szoktam emlegetni, akik pontosan tudják a keresztnevét.

      Bennem már felmerült, hazugság-e, ha valakit nem a legszorosabb viszonynak mutatunk be? Ha az anyámat “rokonomként”, a szeretőmet “egy ismerősömként” mutatom be?

      A szép/jó olyan hasonló fogalmak. A németek például csomószor szépet mondanak ott is, ahol mi jót. Ott azt kérdezik aktus után: War es schön? Szép volt?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  2. Fellebbezni lehet? Nekem csörögvén csörög a mobiltelefonom, mert minden beépített csengőhangot idegesítőnek találtam, és ha a kedvenc számaim első akkordjai jeleznék a hívást, megutálnám őket. Van vállalható csengőhang? Miért idegesítő a hagyományos csörgés?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • namost a saját magam és a blog logikáját is követve, tetszőleges belügyminisztériumi intézkedést lehet vidáman leszarni :). rá sem rántani, hogy klasszikust idézzek 🙂
      én kérek elnézést, széles jókedv uralkodik itten és szikrázó őszi napsütés.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Vállalható csengőhang? Jó kérdés. Csak annyit mondhatok, a Caterpillar B25 munkavédelmi telefon gyári csengőhangja, mindamellett, hogy dallamos és fülbemászó, még határozottan szexi is, a telefon pedig maga a megtestesült tökély. Most nem azért, mert nekem olyan van…
      Második befutó, ööö, na jó, legyen a nokia zenéje, de az eredeti verzió ám, a gitáros. Tudtátok, hogy egy spanyol klasszikus darab? Francisco Tarrega: Gran Vals. (Jájjj, de sznob vagyok, szent egek!)

      (entert nyom és szóközt, imádkozik, linket beilleszt, hátha nem lesz belőle video, ámen…)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • És videó lett. Vigasztalhatatlan vagyok. Jó leszek eztán, ígérem, nem linkelek többet ilyet. Pedig akkor hogy írok majd egyszer a ti írjátok: zenéhez? Na, majdcsak feltalálom magam!

        Kedvelés

      • Nekem a lehető legegyszerűbb csicsergős csengőhangom van, asszem a telefonom butább még nálam is. Ez egyrészt jó, mert ilyen cikis senkinek sincs, másrészt rossz, mert erdőben járva állandóan azt hiszem, hogy hívnak. Ennek az a neve nokijáéknál, hogy Urgency. Ha ez netán releváns információ volt, örülök. Sőt, gaudálok 😀

        Kedvelés

  3. Nagyon szeretek bizonyos hasonló mondatokat, szavakat (különösen, mikor a bátyámmal egymásra licitálunk, vagy csak küldök neki 1-2 szót sms-ben és érti). Most szinte semmi nem jut eszembe, csak ez:
    Reggelt! Estét! – tökéletes

    Tiltólistára tenném:
    lereagál

    deviszont – semmi problémám vele

    Szaladok, köszi!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • behal
        besír
        Kérdés, mitől olyan népszerű a ‘be’?

        A másik kedvencem, amikor valaki azzal próbálja irodalmivá tenni a véleményét, cizellálni a tollbamondást, hogy elhagyja a névelőt (a, az).
        Ha találok egy megfelelő példát, bemásolom.

        Kedvelés

      • Igen, köszi!
        Egyszer olvastam egy anyuka beszámolóját az ikreiről, az volt tele hasonló kifejezésekkel, névelők nélkül. Ez ötödik mondat után kínos volt tovább olvasni, annyira pátoszossá (azt hiszem, ez a jó kifejezés) tette az egyébként olyan prózai témákról szóló szöveget, mint (a) hiszti és (a) szarospelenka.
        És mostanában divat a tőmondatokat halmozni, az is nagyon modernné teszi az irományt, a rövid, velős állításd érezhetően súlyt ad a mondandónak, csak akkor kellemetlen, mikor pedig nincs. Mármint súlya.

        Kedvelés

      • Ha már anyukáknál tartunk és gyerekeiknél, én attól mászok ki a kórház ablakon, hogy jönnek az anyukák és selypítve beszélnek többes szám első személyben: fáj a hasikánk, hányikáltunk 5-ször és a kicsi fenekünk is nagyon ki van pirosodva. Erre az orvos szokta mondani, hogy “Kedves anyuka, a gyerek maradhat, maga jelentkezzen a kórház fertőző osztályán!” 🙂

        Kedvelés

    • Nekem arrol, hogy lereagal mindig az irrigal szo jut eszembe es röhögni kezdek. Eleg kinos.
      De a multkor hallottam, hogy “rareagaltam” – igy egyben. Jajj 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nemrég hallottam ezt: “feldugom mindjárt (a telefontöltőt)”. Néztem is nagyot, hogy mit csinálsz? Így nyilvánosan?

        Kedvelés

      • Mikor a rencergazda összerakta a gépemet, és mindketten az íróasztal alatt feküdtünk, csak a lábaink lógtak ki, valaki benyitott. Egyszerre mondtuk, hogy “Ne zavarj, dugunk!” Később megkeresett, és nagy zavarban mondta, hogy bocsi, de hát miért nem zártuk be az ajtót. Még jó, hogy nem szegény informatikus feleségénél kezdte 😀

        Kedvelés

      • A wifi előtt az ősidőkben kevés hálózati kábel volt az irodában…
        “bedughatom a tiédet?”
        “délelőtt én dugok, aztán jöhetsz”
        …
        A betévedők is jól szórakoztak.

        Kedvelés

      • Nálunk a pendrive futott egy időben fütyi néven. Non-stop poénkodás forrása volt, hogy kicsoda a micsodáját hova dugdossa, avagy ne dugdossa….

        Kedvelés

      • Itt ezeken most nagyon röhögök. 😀
        A bugyikérés irodában szintén apadhatatlan humorforrás, pedig szerintem az első után már nem vicces. Azért régen az irodánkba tévedő férfiak mindig szigorúan tőlem kértek.

        Kedvelés

  4. kerem felvenni a betiltandok listara az illik, illene szavakat
    a szep napottal nekem sincs bajom es a telefonom is ugy csorog ahogy ideadtak nekem a boltban eredetileg. ha nagyon be kell mutatnom akkor en ferjemet mondok, merthogy az. az uram-at is kernem felvenni a tilto listara, azonnal nyilik a bicskam tole. a sogorral mi a gond? mondjuk en mindig is keptelen voltam megjegyezni hogy ki a sogor, naszasszony meg ezek. angolul is teljes rejtely, mindig keverem. majd gondolkozom meg a tobbi betiltandon

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Bocs az ismeretlen belekotyogásért. Hónapok óta töröm a fejemet, hogy mi a bajotok a Hölgy/Hölgyem megszólítással….illetve hogy mi a búbánatot lehetne írni helyette? Tisztelt Ügyfélszolgálat (?!) – az milyen már…
      De még ha tudom is a nevét: a Kovács Viktornak simán írhatom, hogy Tisztelt Kovács Úr, a Kovács Viviennek meg hogy Tisztelt Kovács Vivien?
      De ezzel nem csak mi kínlódunk, németek mesélélnek a kérdéskörröl csodákat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ja, Sehr geehrte Herr Gelehrte 🙂
        Nőnek én mindig azt írom, hogy Tisztelt Asszonyom, nekem nem kell tudni, hogy mi a párkapcsolati státusza, ugye nálunk nincs Ms. A háború előtt volt elfogadott az úrnő, pont ilyen helyzetekre. Most hülyén hangzik, de használták. Nagymamám mesélte, hogy a suliban az volt a megszólítás, hogy tanár úr, vagy tanár úrnő.
        A Tisztelt Hölgyem nem váltja ki a T. Ügyfélszolgálatot, honnan tudod, hogy nem egy homofób pasi lesz az ügyintéző, és megmérgelődik? Talán inkább Tisztelt ügyintéző, az gendersemleges, és ha ügyet intéz, akkor ügyintéző.

        Kedvelés

      • Nemetül többnyire nem szemelynek cimzem a hivatalos helyre küldendöt, hanem csapatnak: Tisztelt T-Mobile-Team. Vegye magara, aki akarja, nemtöl függetlenül, ugyis 10 kezen megy at, mire rendezik a problemat. 😀

        Kedvelés

  6. ezen kivul kotelezove tennem a kerdest, hogy erdekel a velemenyem? elmondhatom? mielott barki kinyitja a szajat a masik eletevel kapcsolatban. es kotelezo lenne nemet mondani ra ha legszivsebben azt valaszolnank.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Nekem a “hogy” és “így” fölösleges használata a vascső-várományos. “megnéztük a … filmet, és így nagyon jó volt”. Á, nem is tudom pontosan idézni, de idegesít.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A “hogy”-ot hogy érti kend?

      De erről beugrott a “tehát”, mondatonként 10-szer, valamint az “azt gondolom”, minden 4. szó után, és meg az “úgymond”. Áááááá! Bronislaaaaaaw!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A hoggyal kezdődő mondatok. Talán az “azt gondolom, hogy” rövidül így, nem tudom. Nem tudok idézni

        Kedvelés

      • Az úgymondtól én is kivagyok. Aki nem meri nevén nevezni a cuccot, az mondja.
        És a fölényes egyetértés jele: nyilván! (hangsúly)
        összefutottam vele, ütköztünk
        megy a kavarás ááááá

        Kedvelés

      • OFF Kérdezhetek? Olyan régen foglalkoztat: miért nem merjük még itt sem kiírni azt ami, fasz, leszop, stb. Mert nálad is megütötte a szemem egy posztodban. Kellett oda a leszop, hogy üssön, de te is csak kipontozva l.e.s.z.o.p írtad le. Ez nem érződik finomkodásnak? Még mindig irányít a belénk nevelt jókislány automatizmus, ami nem meri ezeket nevén nevezni?
        Bocs hogy a témától elkanyarodó, de annyira kíváncsi lennék a meglátásaitokra ez ügyben. Kinek milyen érzés társul ahhoz, ha le kellene írnia így ezeket a szavakat?

        Kedvelés

      • Egyfelől igazad van, másfelől meg mennyivel jobban járna a delikvens ha a pumák helyett gondolatébresztő blogbejegyzéseket olvashatna a témában????
        Megfontolandó?

        Kedvelés

      • Ha máshogy írod, akkor az összes kereső erre keres rá szerintem… népszerű szavak lehetnek ezek google-n.

        Kedvelés

      • ‘azt gondolom’, igen, jajj, és nagyon igényes, tudatos nyelvhasználók is mennyit mondják! :s Meg amikor nem fejezi be a mondatokat, hanem azt mondja, hogy “tehát hogy”, minden egyes mondatcsonkja végén (vagy mijén).
        A “lévén”-re allergiás vagyok, alig hallom helyesen. Deviszont szintén szívlapátot érdemelne, ha én lennék az, ami nem én leszek, hanem Éva. Meg amikor hasonlóan hangzó idegen szavakat összevissza keverve használnak, na azzal lehet még jól felbosszantani.
        “hogy” a mondanivaló kezdeteként, vagy úgy idézni valakit, hogy “elkezdi”, jajistenem.

        Kedvelés

      • ó, igen, nemrég ismertem meg valakit, akinek ez a szokása, eddig kimaradt az életemből, volt viszont tanárom, akinek az “érted”-jeit striguláztuk a padon minden órán. Sosem találnátok ki, milyen szakos volt. 😉

        Kedvelés

      • Az erdélyi szomszédaim úgy mondják: ééététtédéééé?
        Egyszer mentem valahová, a buszmegállóban találkoztam egyikükkel, aszongya nekem “mészéméntékéééé”? Hö??? Többször rá kellett kérdeznem, mire kiderült, azt kérdi: messze mentek-e.

        Kedvelés

  8. Pár napja kifogásolta a férjem, hogy nem a férjemként, hanem a nevén szoktam bemutatni.
    Azt válaszoltam, hogy régebben így volt, de ezek az idők elmúltak.
    Figyeljen jobban.

    Hosszú ideig féltem bemutatni. Féltem, hogy megszégyenít. Előre lepörgött a film: bemutatom a SAJÁT ismerőseimnek, partnereimnek, akik emberszámba vesznek. És ha megint nem bír magával? Ez a maroknyi ember és a visszajelzéseik jelentik nekem azt, hogy még nem változtam visszataszító rovarrá, mint Samsa. És ha előttük is kínos helyzetbe hoz? Én bemutatom: a férjem. Ő meg beint: “Szerinted, baby.”

    Rémes tapasztalataim voltak: társaságban mellőzés (“nem vagyok látványosan nyáladzó”), leugatás, mellettem állva nők fixírozása (“csak arra néztem, te teljesen hülye vagy.”) hátam mögött konyhába kihívás telefonszámcserére (“üldözési mániás elmebeteg vagy, csak azért kértem el a számát, mert mondta, hogy szívesen eljönne velem kirándulni, mert hallotta, hogy szeretem a természetet, megmutathatnám neki a kedvenc helyeimet, már ez is baj??? te nem vagy normális, terrorizálsz.” – nem, nem lenne baj, drágám, ha te lennél a Maci Laci a Yellowstone Parkban vagy idegenvezető lennél, de az kettőnk közül én vagyok…). Beindult a mókuskerék: ő alázott, én féltem, majd hasonlóan ridegen viselkedtem: nanehogymánekemközömvannapersze… maszatoltam.
    És? Csak a lovat adtam ezzel alá. Őt igazoltam. Taps.

    Hát ilyen béna ez, pedig annyira szerettem volna büszke lenni rá. Jó lett volna könnyedén, félelem és dac nélkül. Kerültem a megszólítást, mint ördög a tömjént. Mondtam a nevét helyette, haraptam a szavak végét. Aztán felülkerekedett a szégyenen a dac: én restelljem az ő hülyeségeit?
    Nem.
    Nem megyek bele a játékba, hogy lekövessem a hangulatait. Nem lesem, detektálom, ő milyen és ahhoz képest majd én úgy alakulok, hogy ne legyen NAGYON kínos… Nem adom meg az esélyt, hogy diktáljon és nekem egyetlen lehetőségem az igazodás a helyzethez. Magam legyek cinkosa a maszatolásban? Hogy aztán a frusztrációimat és is kiélhessem a csajbuliban pletykálva “mit nekem” “leszarom” stílusban?
    Megelégeltem ezt a játékot.
    Egy ideje hangosan és szorongások nélkül mutatom be: a férjem. Mert ez a puszta Zola-i tény. Lehet,hogy a helyzet nem tökéletes, de valós. Nem ülök be sértetten vagy fennhéjázón a sarokba. Viselem a helyzetet és nem turnézom azzal, hogy megjátszom a könnyed érdektelent. Nem olyan nehéz, mert túlléptem azon, hogy az ő hülyeségei miatt szégyenkezzek és nem akarom a szabad, önálló nő látszatát sem kelteni, mert az egyszerűen nem igaz. Önigazoló flörtöknek sem szeretnék megágyazni álkönnyed viselkedéssel.

    Bemutatáskor nincs esély magyarázkodni. A férjem… (de válófélben vagyunk) A férjem… (de valójában én is leszarom) A férjem… (de így viselkedik egy férj?) A férjem (de csal/csalom/ver/nem becsül/fosok, hogy megszégyenít/gyáva vagyok dönteni stb…).
    Ez van. Nem érdekel, a társaság mit gondol és az sem határoz meg, mit fog produkálni a férjem. MInden egyes eset előtt ezen szorongjak? Hogy aztán, ha gáz van azért szégyelljem magam, ha meg normális, akkor azért, hogy milyen sötét egy elfajzott köcsög gondolataim vannak?
    Lehetetlen ebben az éber vadászállapotban élni állandóan, kihegyesedve a rosszra.
    Nem.
    Amit tesz, az ő dolga. Ha nem korrekt, legyen az ő szégyene. Maximum a választásaimért vagyok felelős, de azért nem, hogy ő hogy viselkedik.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Egy ideje hangosan és szorongások nélkül mutatom be: a férjem. Mert ez a puszta Zola-i tény. Lehet, hogy a helyzet nem tökéletes, de valós. Nem ülök be sértetten vagy fennhéjázón a sarokba. Viselem a helyzetet és nem turnézom azzal, hogy megjátszom a könnyed érdektelent.”

      Beton Iren, egy sztar vagy! De most komolyan. Miert lenne a Te szegyened? Emberek valtoznak. Akit ma valasztunk lehet, hogy holnap valik szociopatava, mit lehet tudni?! Persze, igyekszünk jol valasztani, de garancia nincs, hogy 10 ev mulva nem csal meg, vagy nem pisil-e reszegen a vendegek köze egy fogadason. Hat a franc latja elöre…
      Az hogy a ferjed, szerintem 2 dolgot jelez: jogilag össze vagytok kapcsolva es hogy egyszer hivatalosan öt valasztottad es mondtal ra igent. Ez ennyit jelent szerintem. Hogy azota mi törtent veletek, miert olyan ö, te meg mas, abban semmi szegyellnivalo nincs es az embereknek amugy sincs rola halvany segedfogalmuk sem.
      Szoval tök jol nyomod, szerintem!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. A nemet nyelvben nem nagyon vannak szoferditesek, ezert a (z altalam ritkabban beszelt) magyarban sem hasznalom, es a neten keresztül sem ragad ram az epp aktualis nyelvi divat. Alapbol eleg tolerans vagyok, bennem ilyenekert nem megy fel a pumpa, meg akkor sem, ha a csapbol is ez folyik. Ha közhely, müokossag ömlik egy beszelgetes soran, akkor azert szolok, hogy legyszi ne idezzel Müller Petertöl / Coelho-tol. 😉
    Amiert azert megis kiosztanek egy tockost: feltünt, hogy korabban normalisan iro ismeröseim külön irjak egy ideje az igeKÖTÖket. Ha eleve nem tanultak volna meg, akkor hagyjan, de igy…
    A szep napot kivanokat csak akkor mondom, ha tenyleg ugy is gondolom. Ha latom, hogy stressz van, akkor szebb napot kivanok. Ha durva, banto, idegesitö emberrel akad dolgom, akkor szarjal vasattal köszönök el. (Legutobb egy magyar korhazban egy kiskiralykodo asszisztensnek.) Jobban üt, ha abszolut indulatmentesen, szemkontaktussal, meggyözödessel es erthetöen artikulalja az ember.
    Sajnalom egyebkent, hogy odahaza a szep napotot igy elmodoroskodtak. Ha nem jar hozza mezesmazas hang, kendergyanus arckifejezes, akkor nincs azzal semmi gond.
    A ferjemet meg ugy hivom, hogy kedvesem. Ö is engem. Neha megkerdik, hogy hazasok vagyunk-e. Miert, a kettö mar kizarja egymast?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szia. Iehet, hogy az ismerôseid is csudijo okos èrintôkèpernyôs vassal kommunikàlnak, ami minden màsodik szavadat àtîrja.. Fôleg az igekötôket. A kedvesem pedig az abszolùt nyerô. Byealexnek hàla kapott nàlam varàzst. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Okostelefon – ez is csak Magyarorszagon letezik. Szoktam is gondolni, okos a rossebet, csak szimplan igy van programozva…

        Az elarvult igekötök kapcsan mondom neki: kapcsold mar ki az automatikus korrekciot a mobilodon, baromsagokat ir, erre ö: de hat szamitogepröl irok! Akkor egyes, leülhetsz. 🙂

        Kedvelés

      • Okostelefon – nem az i-phone olyan-amilyen ferdítése? Intelligens telefon túl hosszú lenne.

        Kedvelés

    • Ezt az igekötőset én is észrevettem, de eddig annak tulajdonítottam, hogy az internet terjedésének következtében a fél- és funkcionális analfabéta egyének is immár nyilvánosan követnek el erőszakot édes anyanyelvünkön. Nagyon elterjedtnek tűnik és rettenetesen zavar!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  10. Vissza a tiltólistához: anyukák többes száma. Megettük a krumplipürcsit, belepisiltünk a bilibe, már be tudjuk kötni egyedül a cipőnket. Rehab szélütés után?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez megy ám felnőttkorban is, terelgetős vagy helyreigazítós színezettel: “ne vegyél fel olyan ruhát (cipőt, sminket…), nekünk az nem áll jól.” Vagy csak úgy általában: “mi nem szoktuk, nálunk ez nem divat”. Egy időben ez borzasztóan nyomasztó volt számomra. Lehet, hogy a két jelenség összefügg?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Kicsit más tészta, de sokmindenkinek abszolút nem megy magázódva beszélni. Mindig lefagytam a nőgyógyász asszisztensén: hányadik hétben vagyunk? Mennyi a súlyunk? Egyszer nem bírtam ki, és visszaszóltam, h Irénke, nem tudom, magának mennyi, én [nemmondommegmennyi] vagyok.
        Meg hogy mindenki simán letegez 40 évesen.

        Kedvelés

    • Egyszer én is visszakérdeztem, annyira idegesített: “Nem is tudtam, hogy szereted a bébipapit, és még mindig bilibe pisilsz. Én a WC-t használom, kábé 32 éve.” Kicsit lefagyott, de dumáltunk tovább. Legközelebb már nem jött oda hozzám a játszón. Nem sírtam utána.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Könyörgöm, üssetek, ezt én is mindig gyűlöltem, de néha véletlenül én is többesszámot használok….
      Pl megyünk szopni… Férjemnek felcsillan a szeme: Na! Te is?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • MI most kezdünk kinőni ebből a korszakból… 🙂 Nálam simán kötélvárományos (nem teljes a lista, csak olyan hevenyészett, szappannal mosnék szájat, ha elhagyná fogam kerítését): pocaklaló, szopi, pelus, fúj kakás, szióka, fürcsi és társai… Könyörgöm, miért kell a gyereket is és magunkat is idiótának nézni! Esküszöm többször gondoltam már rá, hogy a homlokomra írom: Gyereket szültem, nem agyműtétem volt!
        Amúgy szerintem azé’ van neve, hogy használja. Ha a közöttünk lévő viszony jelzése is fontos, akkor a férjem, pont azért, mert semleges. Társaságban olykor provokatívan szoktam embernek és az uramnak is titulálni szigorúan provokatív jelleggel, akik ismernek bennünket, érzik az iróniát, akik nem, meg értetlenkednek. 🙂 A párom, sőt a pici párom szintén tiltólistás.:)

        Kedvelés

  11. Én a férjemet, aki nem is a férjem papíron, a férjemként szoktam bemutatni, ő meg engemet a feleségeként – akik ismernek, tudják, hogy nem vagyunk megesküdve, akik meg nem, azoknak semmi közük hozzá, gyűrűnk van, a házassági anyakönyvi kivonatot meg csak nem kéri senki – aki kéri, annak se mutatjuk. Mikor nagyon fiatalok voltunk, a barát-barátnő kombót, mikor már kevésbé, akkor a párom-at használtuk, egy ideje viszont férj és feleség lettünk – igazából nem tudom miért, szerintem szimplán csak mert így érezzük magunkat – az mellékes, hogy lusták vagyunk megszervezni egy esküvőt.

    Amit betiltanék: köszcsi, szivcsi, szupcsi, vágod? vágom!, ééédesanyám, ééédesapátok -így drámaian, elnyújtva, kihangsúlyozva, úgy, ahogy apám élettársa, barátnője nemtomminekmondjamja szokta mondani, illetve azt a kérdést, hogy “Mikor jön a baba?” Utóbbiért örök életre szóló gályarabság jár, kenyéren és vízen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. betiltatnam a halasznadragot kulonosen sportcipovel es zoknival. es a rosszul felkent sminket ami tobbet art mint hasznal, lasd pl a fogra kenodott egyebkent is csomos ruzs. ezen kivul betiltanam a szortelenitest, kivetel egeszegugyi okok miatt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ha ilyet is be lehet tiltatni, akkor én felvenném a listára a szandált zoknival, hat éves kor felett, az átlátszó fehér nadrágot alatta csipketangával, a másfél centis és nagyobb műszempillákat, mert veszélyes, a tetovált szemöldököt és az ajaktetoválást – utóbbi feltalálásáért nem tudok elég szigorú büntetést kitalálni.
      Egyébként a szőrtelenítéssel mi a baj – azon kívül hogy kötelező? Én már olyan jól megszoktam, opcionális választásnak meghagynám… A halásznadrággal kapcsolatos ellenszenvet se értem, olyan praktikus viselet, elmondod mi baj vele?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • mitol praktikus? van sort, bermuda meg hosszu nadrag es szoknya. a halasznadrag mire jo azon tul hogy szinte senkinem sem all jol.
        a szortelenitessel az a bajom hogy kotelezo. es leginkabb a noknek kotelezo.

        Kedvelés

      • Nekem szerintem jól áll… Azért tartom praktikusnak, mert például májusban, amikor már sokszor dögmeleg van, de még járunk suliba, ez az egyetlen értelmes alternatívám, ha nem akarok se hosszú gatyát venni, de rövidet és szoknyát se. Így nincs melegem, de nem is öltöztem alul, kényelmes és egy csinos kiscipővel, blúzzal jól is mutat.

        Kedvelés

      • na epp romjaimba dolok. Selejtezem a ruhaimat es kiderult hogy van 4!!! halasznadragom. Ezek szerint nem engem zavarnak a halasznadragok, hanem a ferjemet en meg teljesen atvettem tole hogy gaz a halasznadrag. Tudathasadok kisse epp.

        Kedvelés

      • Nekem jól áll a halásznadrág, magas vagyok és vékony a lábam, pont emiatt viszont a rövidnaci igen hülyén mutat rajtam. Van még egy előnye, nem kell térdig szőrteleníteni 🙂

        Kedvelés

      • haha, a szandálzokni az aspergeres kommjunitiben is afféle running gag 😀

        nekem amúgy nincs bajom a szandálzoknival, meg azzal, ha valaki esztétikailag vak, a magamfajták között elég sok olyan ember van, aki képtelen ezt megtanulni és/vagy nem tartja fontosnak. csinálja, ha ő jól érzi magát.

        megfigyeltem viszont, hogy a szandálzoknis geekek egy része csak a saját külsejét hanyagolja el, a nők külsejét ellenben annál lelkesebben kritizálja. és persze szóba se állna olyan nővel, aki nem úgy néz ki, mintha most lépett volna ki egy divatlapból. az előnytelen külsejű, rosszul öltözködő, esetlen csajokat lesajnálja, féreg megjegyzéseket tesz rájuk a hátuk mögött.

        írtam is erről a témáról (http://livewithit.blog.hu/2012/12/19/elvarasok_795), és mit ad Isten, be is kommentel alá egy görög isten:

        “Ha egy csaj csak azért nem áll szóba valakivel, mert mondjuk az illető nem a kasztjába tartozik, az nem ugyanaz, mint ha nem kezdek ki valakivel, aki nem tetszik.
        Van olyan, aki ilyen külsőre nem túl igényes csajokra vadászik, mert bizonyos célokra kiválóan alkalmasak. Jobb lenne, ha hazudnék?

        A közelben lakik egy csaj. (feltehetőleg) Amikor a pasizási vágya átért a siránkozzunk ponton, azzal indított, hogy ledobott egy huszast. Vett pár ruhát. A hurkás hernyóból egész díszes pillangó lett. Nagyon kevés az olyan eset, amikor a csaj reménytelen külsővel rendelkezik. Csak tojik bele.”

        továbbá:

        “De ha egy csaj azon nyüszög™ ((C) Semota) mondjuk a fórumon is, hogy nem működnek a párkapcsolatai, szeretne társat, de mindig barmokat fog ki, nem értik meg, ez a legnagyobb aspi gondja, frigidnek/leszbikusnak/ilyen téren lúzernek tartják, akkor annyit igazán megtehetne, hogy a megfelelő topikba ír két sort, vagy a “nem keres társat” cuccot átállítja. 🙂 ”

        A görög istenről tudni kell egyébként, hogy testalkatát tekintve úgy fest, mint három összedrótozott ócska esernyő, öltözködését tekintve a nagyapja levetett, legalább három számmal nagyobb ruháit hordja (“a nadrágban két kanyarral több van”.) Amikor a fórumon nyüszített, hogy szóba se állnak vele a lányok, javasoltam neki, hogy esetleg ezeken a dolgokon kellene változtatnia. Erre fölényes hangon kioktatott, hogy a nőkkel ellentétben a férfiaknál nem a külső számít.

        Kedvelés

      • “három összedrótozott ócska esernyő”!!! Meghaltam! 😀 😀 😀

        Kedvelés

      • Aminek a sarka az achilles-inájánál van 😀
        Inájáért mit kapok? A legnagyobb bünti az lenne, ha el kéne olvasnom 10 sort egy bizonyos olvasó írásából. Azt neeeee!

        Kedvelés

      • Hát ezen most szakadok 😀 Volt nekem is, hosszú volt mint a gérokk és zsabós inggel hordtam, tök menő volt.

        Kedvelés

    • A szőrtelenítéssel mélységesen egyetértek! Jó ideig (vagy 20 éves koromig!) nem voltam hajlandó a lábamat lecsupaszítani, de aztán már annyira ciki volt, hogy kénytelen voltam. De télen, amikor nadrág van, akkor egész egyszerűen nem, nem és nem!!! Bikinivonalnál meg csakis akkor, ha strandra megyünk. Idén nem voltunk… Lehet, hogy tavaly se? 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  13. Azt is be kéne tiltani, hogy “mit csinálol?” És súlyosbítva: “mit csinál a barátosod?” (Egek, a “barátosod” változatot nem korrigálta a helyesírás ellenőrző! Csak szerintem kell alá a piros cikkcakk?!)
    Egészen változatos módokon lehet kerékbe törni a nyelvet. Tiszta szerencse, hogy a családi állapotomat nem követi a nyelvi lelemény a “férjesed” verzióval. (Ezt sem húzta alá, sírva fakadok… Vagy mondjuk ezt magyarul bármilyen szövegkörnyezetben? Kezdek elbizonytalanodni.)
    És a válasz az első kérdésre: főzöm az olajat, és rakom a máglyát.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Akkor nekem főzöd az olajat, mert én nagyon fura szavakat használok.
      Az olaj ne legyen napraforgó, ha kérhetem, az hízlal. A hízlalt alápiroscikkcakkozta. De miért??

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na, most azért, így négyszemközt bevallom, én is pislogok jobbra-balra, nehogy beleszaladjak valami olajos katlanba vagy spanyolcsizmába. Vagy spanyolcsizmában bele ne lépjek a főtt olajba – csak hogy fokozzam a fokozhatatlant. 🙂 Hopp, egy szmájli!
        Mindennapi neurózisaink, oda se neki! Én néha attól is viszketek, ami legális és kanonizált. Nem jut épp eszembe más, csak a kénmáj. Jájjj, de undi, pedig tényleg az a neve. Az a neve neki!!! Sőt, az a neve NEKIJE!
        (A szmájlit, a jájjjt, és a nekijét aláhúzta, az undit nem. És ismeri a kénmájat is! Hoppá, megvilágosodtam! Vegyészek és szobrászok szerkesztik a helyesírás ellenőrzőt, akik szeretik a cuki becézett szavakat.)

        Kedvelés

      • Repedelem, ez halálos, figyelek és jegyzetelek.
        De hogy terjesszem az ismeretet: a k-val kezdődő hatbetűs szóval jelölt anyag az a cucc, amit a már készre cizellált bronzöntvény patinázásához leggyakrabban használnak. Attól kapja azt az érett sötétbarnás színt. A kén szilárd, kőzetszerű változata amúgy, és büdös, mint a…mint a repedelem!

        Kedvelés

      • Az iskolában tanultam. Mint a pálinkafőzést. Képzőművészeti Egyetem.
        De azt gyorsan hozzáteszem, hogy a k…..j a bronzöntés kurzusról ismerős, olyan tárgyunk viszont nem volt, hogy kortárs magyar pálinkafőzés. Azt csak önszorgalomból.
        De hát lehet az véletlen, hogy Stróbl mester annak idején egy eperfával beültetett telken alapította a műhelyét? És ha már generációkkal később oda jártunk iskolába, hát hagytuk volna tönkremenni azt a drága sok lehullott gyümölcsöt. Vagy horribile dictu, ittuk volna a leárazott teszkóízű alkoholos italt. Hát az ég szerelmére, hol van az megírva, hogy a szegény diákoknak nélkülözniük kell, ha nem muszáj. Ah, elragadott a nosztalgia, megyek, hátha elérem a missziós hévet.
        De sok gyönyörű fogalommal gazdagodtam a mai nap folyamán. Köszönöm nektek!

        Kedvelés

      • Szégyenkezek. 😦
        Tantónéni, kérem, ezeket innentől tudni fogom, eskü! Azt is itt tanultam, hogy írásjelek után szóköz.

        Kedvelés

      • Erről most egy faluban az út szélére tűzött tábla jutott eszembe:
        Hízok eladok!
        Majdnem jó, csak rossz helyre kerültek az ékezetek.

        Kedvelés

      • Akkor lehet, hogy értem. A morféma úgy rémlik, hogy a szóalkotó elemeket jelenti, mint amilyenek a különböző toldalékok, ragok. Hú, de rég tanultam. Állítólag fonéma is van, és a betűk? szavak? hangalakját értjük rajta, de ez már végképp összemosódik a hupikéktörpikés emlékeimmel.
        Szerintem jár érte egy törpillás matrica, és a dicsőségtáblán kékre színezhetem a kisdodos nyakkendőmet.

        Kedvelés

      • Katolikus menyasszonytól volt idézet. “Ha Te arra kérsz, dobjam el a missziós hévet, én hadd kérjem azt, kicsit figyelj oda jobban az állításaidra, mert két soronként cáfolod meg a saját szavaidat. Tudnék még ennél több ellentmondást is idézni, de azt hiszem, ennyi is elég volt.”

        Kedvelés

      • Mamácskááám!
        Köszönöm.
        Most értem a végére és látom, a fejünkre lett koppintva. Igazad is van, viszont marha jól szórakoztam, bevallom férfiasan.

        Kedvelés

      • A nyelvi szintek. Japán tudósok elbuktak egy atomerőműfejlesztési pályázatot, erre unalmukban nekiálltak, hogy szétfűrészeljék a nyelvet. Az összes nyelvet. Hát ahogy fűrészelik, látják ám, hogy a szöveg mondatokká esik szét, például “Feminista az, aki hisz abban, hogy a nők és férfiak egyenlő jogokkal kell, hogy rendelkezzenek, antifeminista pedig az, akinek ez nem tetszik”, “Megharapott a Géza rusnya terriere.” De olyan jól belejöttek, hogy fűrészelték tovább, szószerkezetté, ilyeneket találtak: digitális rovásírás; ötvenkét troll; Bronislaw, a vascső; apu és anyu, Edit főz. Mondanom sem kell, nem hagyták abba, kávészünet után újult erővel lexémákká fűrészelték tovább a szószerkezeteket, amelyeket Szintagmának neveztek el gyorsan egyikük görög származású édesanyjáról, és akkor leesett egy olyan, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért, aztán: bugyi, kertemet, de még egy német darab is lett, Hinterlassenschaft. Lexéma meg az egyikük aranyhörcsöge volt, de maguk között Szóalaknak is hívták a dögöt. No, erre már elkezdte őket érdekelni, mi van belül, a szavak belsejében, és a meg-, szent, -ság/-ség, -ít, -s, terrier, -e, -i/-ai/-ei/-jai/-jei, -talan/-telen, -kod(ik)/-ked(ik)/-köd, -ért, Európa, femin-, -ista, szocial- darabokat egy óriási dobozba helyezték. Amikor a dobozt megrázták, és találomra vettek ki belőle darabokat, vicces lexémákat kaptak. Nagy volt a kacagás mindig.

        És rájöttek, hogy van még tovább, talán atomig is jutnak, és ezek a beszédhangok! Hogy a /t/, a /h/, a /dzs/ külön nyelvi egység! Hullott a forgács, reccsent a csomó, de nem siránkoztak. És hogy ezek egymásutánja alkotja a morfémákat, és a morfémáké a lexémákat,és lexémák együtt a szintagmákat, és lexémák és szintagmák a mondatot, és mondatok a szöveget! Izgalomba jöttek. A legjobban akkor csodálkoztak, amikor rájöttek, hogy a magyarban az, hogy ó, az lehet szöveg, mondat, lexéma, morféma és fonéma is. Aztán elvitték Szintagmát egy karaokebárba, ahol duhaj jókedvükben leöntötték a tulajdonost szakéval, ebből vita lett és rendőségi ügy, bekerült a sajtóba. Így szerzett a világ tudomást a nyelvi szintekről.

        Kedvelés

      • Aztaaaa! :O Ez egy önálló poszt is lehetne! 🙂

        Ma termékeny napod lesz.

        Kedvelés

      • Kalapot le, kolléganő! 😀 HA nekem ezt annak idején így magyarázta volna valaki… visítva röhögök!

        Kedvelés

      • Ezt engedelmeddel eltenném, és ha a gyerekek idáig jutnak a tanulmányaikban, megmutatom nekik 🙂 Biztos, hogy ők tanulják meg a leghamarabb az osztályból 😀

        Kedvelés

    • Sugalmazó kérdések? Hú, ebben a sógornőm profi volt. Már minden szomszédunknak görcsbe rándult a gyomra, mikor megkérdezte: Otthon leszel holnap? Igen válasz esetén ugyanis jött az elmaradhatatlan “akkor átdobom Sanyikát pár órára jó? Had babázzál egy kicsit!” Sanyika látogatása a lakásban ugyanis felért egy F4-es tornádó pusztításával.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Legalább messziről dobta? Pár ilyen kérdés/átdobottsanyika után azért már csak gyanakodtál, vagy nem?

        Kedvelés

      • Persze, mindenki tudta mi jön, de akkor is kellemetlen hazudni gyorsan egy indokot. Persze meg lehetett volna mondani a képébe egyenesen, hogy “Figyelj az a helyzet, hogy Sanyika totál kibírhatatlan, ezért nem kérjük, se holnap, se máskor”, de valahogy ez sem jött ki a számon (másnak se).
        Egy ismerősöm mesélte, hogy ő folyton úgy “nyerte meg” a nővére gyerekét, hogy mikor csengetés után, gyanútlanul ajtót nyitott, már csak a háromévest találta az ajtóban tök egyedül. A nővére elhúzott, hogy ne mondhassák azt, “bocs nem érünk rá”. Később még neki állt feljebb, azt mondta, azért csinálja így, mert tudja, különben leráznák őket. Ő pedig nem kíváncsi a különféle hazugságokra amivel meg akarják úszni a pesztrálást. Ezért, így kell intézni punktum.

        Kedvelés

      • Marha nehéz ilyet a képébe mondani valakinek, az tény. 😦

        Aztakurva! És ha nem lett volna otthon senki, a kölök meg ott szárad el az ajtó előtt?

        Kedvelés

      • Nem mai sztori (kb. 18 éves), de emlékszem sokat agyaltunk mi lenne a jó megoldás. De mindegyik a gyerekkel lett volna kicseszés. Akinek nem volt még ennyire pofátlan rokona, ismerőse el sem tudja képzelni ezeket a helyzeteket.

        Kedvelés

      • A gyerek (aki ma már egy kb. 20-21 éves nagylány) életében nem ez volt a legszörnyűbb epizód. Emlékszem a barátnőm vigyázott rá és feltűnt nekünk (kinek nem?), hogy a kicsi állandóan maszturbál, két-három évesen. El nem tudtuk képzelni, mi lehet az ok. Akkor még…Később kiderült, hogy az egyik nagyapja szexuálisan bántalmazta őt. A nagymama kapta rajta. De nem ment el a rendőrségre (azt mondta szégyellte nagyon, hogy ilyesmit tett a férje) hanem gyakorlatilag megzsarolta az ürgét, hogy ha nem tűnik el az életükből (mindent vagyont hátrahagyva persze) akkor feljelenti. A férj az utóbbit választotta és meglépett, nem tudták hová, mondjuk nem is keresték.
        Nem tudom a kislány később emlékezett-e a nagyapjára és erre a borzalomra, mert nagyon kicsi volt még és nem vitték pszichológushoz sem később (gondolom nem akarták, hogy ott kiderüljön mi történt vele). Később úgy tudom sokat csavargott, tiniként gyereket szült, nincs szegénynek könnyű élete.

        Kedvelés

      • Az anyja szinte egész nap feküdt, annyira depressziós volt. A kislány apja (az említett nagyapa fia) már akkor otthagyta őket, amikor a lánya megszületett (de lehet, hogy előbb). Ezért vigyáztak a kicsire a nagyszülők (meg persze a rokonság, az ismerősök, mikor ki ért rá).
        Hosszú történet…

        Kedvelés

    • Ez tájnyelvi, ha valaki huszonéves koráig ezt hallotta, az nehezen fog leszokni róla, hacsak nem tévébemondónak készül. Volt egy helyes kollégám, tőle sok ilyet hallottam; a kedvencem az volt, hogy mindenféle kontextusban azt mondta arc helyett, hogy orca. “Ennek az embernek túl nagy az orcája” – ez még mókás és ironikus is, de azt is mondta, hogy “Adj már egy szalvétát, csokis lett az orcám” 🙂
      Én is halálra tudok idegesíteni ilyen modorosságokkal emberKÉKET, a lányom pl. nagyon utálta, hogy a fiúját úgy hívom, hogy az udvarlója. Miután a kapcsolatuk alapvető motivációja a minél több szex, ez szerintem vicces. Már megszokta, mióta rájött, hogy irónia nem egy ország, ahol folyton vasalnak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • És ebből beugrott: Drágám, nem udvarolnál nekem néha kicsit?
        Dehogynem! Udvar, udvar…
        Pőőőőőő!

        Kedvelés

      • Én folyamatosan kaptam a cseszegetést exférjtől amiatt,hogy azt mondtam, rizset. A rizst nekem nem áll a számra, olyan nyelvtörős. Helytelen a rizset? Mivel alá is húzza,gondolom igen, de nálunk a családban mindenki így mondja, nekem nem tűnt fel, hogy ez így nem jó.

        Kedvelés

      • Nem helytelen hanem egy változat. Szerintem nem köznyelvi, született budapesti alig mondja, Osiris helyesírásban rizst szerepel. Szóval a rizset tájnyelvi, és nem, nem helytelen.

        Kedvelés

      • Ezt sem tudtam – mármint hogy az szarvetta, nem pedig szalvetta.
        Sosem nevezem így a szalvétát, de volt egy tanárom, aki igen, tovább szotyolánmagnak hívta a napraforfót. Szotyolánmaghajnak pedig a héját.
        A szarvetta talán a serviette változata?

        Kedvelés

      • Biztos, mert a dédim szervétának hívta 🙂
        Az én magyartanárnénim cigerettának hívta a cigarettát, szó szerint kirázott a hideg, akárhányszor meghallottam.
        Esküszöm, hogy nem kitaláltam, volt nálunk egy gázszerelő, aki mesélte, nyáron a feleségével Rómában voltak, és megnézték a Kolosztrumot, tudja, kisnaccsád, ahol a gladuárok harcoltak.

        Kedvelés

      • Azonnal infraktust kapok, és kiver a víz, ha meglátom a Kolosztrum (az nem az előtej?) sziulettjét! Hiába, krelatívaké a jövő! (Ezek családi gyűjtések)

        Kedvelés

      • Nekem van valami halvány emlékem arról, hogy egy honfitársunk a bolgár fővárosban akarta megnézni az Ayasofyát.

        Kedvelés

      • Az erdélyi szomszédok meg szivarat szívnak. 🙂
        Szívinfraktot már én is hallottam, na meg az infulenziát, de ki ne hagyjam az inekciót meg a trüsszentést, a víz meg priccel! 😀

        Kedvelés

      • Régi egyetemisták katonaélményéből
        Őrmester: Egyemisták! Én nem vagyok egy polisztirol, de hogy maguk ráb@sztak, az krucifix!

        Kedvelés

      • Egyik szomszédom így ripakodott rá a gyerekére:
        -Elég legyen Bécike, ne provokáld itten magad.
        Ja, és ők a blokádpályára mennek majd ótókázni. Tudjátok, ez az a hely, ahol kis versenyautókkal lehet menni körbe-körbe karikába 🙂

        Kedvelés

      • Felénk a napraforgómag rica, ha nagyon választékosak akarunk lenni, akkor tányérrica. Amikor Budapestre kerültem, a szobatársaim nem tudták abbahagyni a röhögést.

        Kedvelés

      • Egy szinttel feljebb lenne a helye, de: emlékezetes kórházlátogatás volt, amikor a meglátogatott néni szobatársa elmondta, mi baja: súlyos diagnózisa van.

        Kedvelés

      • A Terri mostanában nagyon beteg

        A Terri mostanában nagyon beteg,
        és ráadásul valami külföldi betegsége van.
        Az állatorvos azt mondta, hogy diagnózis,
        és ez most már biztos.

        (Kis Ottó)

        Kedvelés

      • Nem hinném, inkább csak poénos változat.

        A napraforgóra az undok Maris néni azt írta ki: tutyella eladó 😀

        Kedvelés

      • Az sem rossz, amikor a gyerek edzője beordítja az instrukciót: teli prüszttel rúgjátok! A szülők meg belefulladnak a szotyijukba a pálya szélén.

        Kedvelés

      • én meg Leányfalu plébanosatol: “mi a kedvenc áteled, Zoli atya? / fújott rizsa”. besírtam. Felvidék… (egyébkent leányfalui vagy leányfalusi? direkt kerültem…)

        Kedvelés

      • az. vigyetek neki, imádja a házikosztot. civilben jár és úgy néz ki, mintha kidobó lenne egy éjszakai bárban. nagyon jó vele beszélgetni.

        Kedvelés

  16. azt hiszem en alapjaiban valtoztatnam meg az oltozkodesi szokasokat belugyminiszterkent. volt egy olyan fotosorozat nemreg a facebookon megosztva ahol le votak fotozva parok es a kovetkezo foton ugyanaz a par de ruhat csereltek. a ferfi a no ruhajaban a no a ferfieben. es erdekes modon a ferfiak (is) azonnal szexualis targyaknak tuntek a hasvillanto, tokmutogato feszulos ruhakban, magassarkuban, neccharisnyaban. reszemrol orulnek ha mindenki szep, kenyelmes es praktikus ruhakban jarna. es egyik nem sem villanatana tobbet mint a masik.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Büntetném a “Gondolod?” visszakérdezés használatát. Talán még azt a buta hangsúlyt is aminek kíséretében megszólal. Ritka eset, de nagyon idegesítő.

    A fiatalokat folyton becsmérlő, általában a “mi időnkben”, meg “amikor annyi idős voltam mint te” kezdetű mondatokat is tiltanám. Kizárólag csak akkor szabadna használni, ha a mondat előtt megjegyezné az illető, hogy azért nem jó valami most, mert régen az ő generációja cseszte el.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. 01. Csipet csapat – minden egynél több gyereket ábràzoló kép alatt.
    02. Csecsemőfotózás – pucér testtel hajpántos lànyok, fiúk drapp takaròkon vagy ami rosszabb, kisállatnak öltöztetve.
    03. Lobotòmia a képekből készíttetett uzsonásdobozokért és irodai ceruzatartòkért.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Én leginkább az tárgyak Ő-zését tiltanám be, ráadásul nagyon gyorsan, mert rettenetesen elharapódzott. Tudjátok, amikor kérdezed a boltban van-e télikabát, pl. és akkor mutatja és mondja, hogy van “Ő” hosszúban, meg van “Ő” rövidben.
    Annyiszor fáj ahányszor hallom.

    De úgy látom én is mehetek majd pár dologért börtönbe, remélem a lányomnak nem lesz túl nyomasztó a láthatás. Mi az Egynapi Belügyminiszter álláspontja láthatás ügyben?
    (Én kívánok szép napot, mert őszintén nem tudok ennél jobbat kívánni valakinek. Meg a telefonomon az egy napos lányom képe van immár három és fél éve. Most mit tegyek, nem találtam képet, ami ennél többet jelentene nekem.)

    Azért az Egynapi Belügyminiszternek (szándékosan nem írok nemjelzőt hozzá) írnék egy méltányossági kérvényt, hogy fontolja meg, a majmolók és az autentikusok az két külön halmaz, még ha megnyilvánulásuk szerint egybe is esnek. Akad azért a pelyva közt búza is, jócskán.

    Magánvélemény II. – Én mindig próbálok különbséget tenni abban, hogy valami önmagában idegesít, vagy csak az, hogy túl sokat találkozok-e a jelenséggel (pl. pocaklakó). Az elharapódzó nyelvtani hibák (tárgyak Ő-zése) mindig jobban zavarnak, mint pl a tepsi tepszinek ejtése. Eszerint is reagálok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Bocsánat, most láttam csak hogy a bűnömért inkább gályarabság jár. Hát, akkor a láthatás keményebb dió lesz. Tudja valaki a Gályarabok Érdekvédelmi Szervezetének elérhetőségét? Előre is köszi!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Tibi! Drágaságom! Hát ezt kell írnod elsőül, mikor idétlen idők óta nem láttuk elégdrágakarórás csuklójú kezed vonását?!? Na meg kija frász az a Zsótti??? Ha a locsolótömlő még használható, akkor semmi gond.

        Kedvelés

      • Szóval ha nem szmájlizok mindenért akkor troll vagyok? Irónia nem játszik?

        Belügyminiszter Asszony, az agyonszmájlizás is kaphatna büntetést?

        Kedvelés

      • Ellenzem! Írásban nem mindig érzékel(tet)hető az irónia, sok félreértés adódik belőle. A nagy betűs asszonyért készülj, Bronislaw keresni fog hamarosan.

        Kedvelés

      • És a miniszter asszony? Ha hajadon/elvált/özvegy? Akkor legyen simán csak miniszter úrhölgy!

        Kedvelés

      • az alántabbi hozzászólásodra csak oda nem enged: Épp azért írtam az eredeti hozzászólásban hogy “Belügyminiszter (szándékosan nem írok nemjelzőt hozzá)”, oszt le lettem trollozva.

        Kedvelés

      • Nem érti magácska. Az “asszony” szó nagy betűvel írásáért jár a vascső.

        Kedvelés

      • De mér kell asszonyozni? A belügyminiszter csak belügyminiszter, de ha már nő a belügyminiszter akkor asszony is kell legyen? Nekem ez is gáz. Egyébként az asszony csak azért volt nagybetűvel írva, amint a belügyminiszter is, hogy kivilágoljon kedves bloggazdánk eme pozíciójára utal, nem általánosságban drága belügyminisztereinkre. Na, most már eléggé szájbarágósra sikerültem. (szmájli)

        Ui: Szavazásra bocsátanám a következő kérdést:

        Ha lábrázást kapok a szmájliktól, akkor milyen alternatívákat javasolna, szavazna meg a kedves olvasótábor?
        (smiley) – zárójeles szmájli kiírva, eredeti angol nyelven (felvágós?)
        (szmájli) – zárójelben szmájli kiírva, magyar kiejtés szabályai szerint (majmolós?)
        (mosoly) – zárójelben smiley magyarra fordítva (magyarkodós-nacionalista?)
        ?
        ?
        ?

        Új egyedi írásjel kitalálása?

        Kedvelés

      • Gyöngyi, igazad van! Az úrhölgy az annyival jobb! Nyoma sincs benne semmiféle csacska asszonyállati felhangnak! Az úr oldalkocsija. (remélem itt most érződik az irónia)

        Legyen belügyminisztressz!

        Mennyire gáz már hogy egy kifejezés egyenrangúnak használva férfi és nő között (CSAK belügyminiszter) mennyire idegennek hangzik. Hogy viszket a kezem hogy valamilyen női azonosítót mögé tegyek, pedig ellenemegy minden egyenlőségi törekvésnek.

        Kedvelés

    • És amikor valaki minden személyes névmást nagybetűvel ír, és még le is csesz érte, hogy Te milyen bunkó vagy, hogy nem így jársz el? A legextrémebb változatban az Én-t is nagybetűvel írja 😀
      Régebben az is zavart, ha valaki a kiskedvenc kanárijára úgy hivatkozott, hogy “ő”,
      Eszembe jutott még az is (előre elnézést kérek az erdélyiektől, ott helyben sosem zavart), mikor valaki már harminc éve az anyaországban él, de menőnek tartja, hogy ilyeneket mond: ler, meg murok, meg punga, és látványosan megsértődik, ha valaki visszakérdez, hogy mi va’?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen! Az én nagybetűvel! Büntetése egy dl híg fecskekaka mellkason strandlepcsivel szétcsapkodva.

        Kedvelés

      • Én nem akartam ilyen drasztikus lenni, de igazad van, a macskaszar sokkal alkalmasabb! Tedd félre, ki tudja, mikor fog kelleni.

        Kedvelés

      • Kaukcióóóó! Igen! Ezt is szeretem nagyon! 😀 És még: káronkodás, progléma.

        És a “nüansznyi”-tól is ámokot futok! 😉

        Derékig kevés, kiássa magát.

        Kedvelés

      • én elsősorban porított formában szoktam alkalmazni, a kiszemelt célpont kávéjába. remekül fűszerezi a kesernyés nedűt!

        Kedvelés

      • Esetleg nincs belőle raktáron? Bartell? Van görénykakám, de friss, alomba hempergetve.

        Kedvelés

      • A gyűrűzőtáborról nekem mindig a házasság előtti tanácsadás jut eszembe.
        A jószág, az nem csak a haszonállatokra áll?

        Kedvelés

      • Nem, tényleg, de cserébe lila volt, mert bodzát evett a madárka. Le- és kimoshatatlan. Bőrről legalább lekopik.
        Hát, a jószág sok mindenre áll, valaha vagyonra is használták, nem? Egy volt osztálytársamnak időnként – teljes joggal – mondta a mamája, hogy “szemtelen jószág vagy”!
        Vadonélőkre tényleg nem hiszem, hogy használják, de én ennél következetlenebb vagyok, mondtam már szürke marhának, hogy “na gyere, cica”! Jött, értette 😉

        Kedvelés

      • Dehogy vagyok záhonyi. Életemben 4× (ezért mi jár, az ilyen írásmódért?) voltam Záhonyban, átutazóként a Szovjetunióba/-ból. Illetve 3×, mert másodszor vissza repültem Moszkvából. Miért gondoltad? Ja, hogy az messze van? Nem, gyerekeim ott laknak a remiznél (Budagyöngye), pl. ma megyek hozzájuk születésnapot ünnepelni (lányomé). Gödöllő.

        Kedvelés

      • A marhának, hogy gyere, cica??? 😀

        Amúgy a tanulság a gyűrűzőtábori baleset okán az, hogy ilyen helyre csakis “puccéran”!

        Kedvelés

      • Mindennek, marhának, kutyának, gyereknek. Minden állat (illetve ember is, szóval ami él és mozog) cica. A pók is. Ha épp úgy tartja kedvem.
        Félek, ezért 100 m hátúszás jár forró zsírban.
        Hát itt épp félmeztelen voltam (meleg nyári délután), a gyerekek nagyon nevetek, különösen a fiam, mert eszébe jutott, hogy (méhen kívüli) élete első napján mindjárt mellen pisilt pelenkázás közben (apás szoba előnyei 😉 ). De mondjuk egy tizenfokos harmatos hajnalon napfelkeltekor az ért hűvös viselet lenne. Akkor marad a “táborba még jó” típusú viselet. Azért mi jár ruhaválogatáskor? Gyerekeknél az, amit már a családsegítőbe se vinnél el. Tábor után eldobandó, mert jövőre meg kinövi. De saját ruhát, sőt cipőt is őrzök ebből a célból. Több kg ruha marad a tábori szemetesben a végén.

        Kedvelés

      • A végét nem értem, cica. 🙂
        A táborozás végén a kukánál mindenki pucérra vetkőzik és ott hagyja a ruháját?

        Kedvelés

      • Nem azt mondtam, hogy MINDEN ruha kidobandó 😉 Viszünk utazásra való cuccot is, azt nem dobjuk ki.

        Kedvelés

      • Ahhhááá! És ez hogy zajlik? Áll a sok táborozó a kuka körül, vetkőzik-öltözik?

        Kedvelés

      • Te, ma kötözködős hangulatban vagy 😉
        Nem tudom, más mit csinál, én mikor egy arra szánt cuccot leveszek, és átveszek helyette egy másikat, utána kidobom. Gyerekeim dettó.

        Kedvelés

      • Nem csak ma.

        Jójó! De tényleg érdekelt, hogy “vitelezik ki” ezt így, fijuk-lányok vegyesen, na.

        Kedvelés

      • Miért, ha nem akarom kidobni a ruhát – azért nem a többsége megy kukába, ennyire nem gyűjtögetek, van kuka otthon is, csak szeretek hazafelé kevesebbet cipelni -, akkor hol öltözöm át, mit gondolsz? 😉

        Kedvelés

      • Hát tudom én!? Tán a bokor mögött. Sose voltam még gyűrűtáborban.

        Kedvelés

      • De más táborban sem? Hát erre is szolgál a sátor. Valahol csak át kell öltözni, mondjuk egy hét alatt. Ebben ilyen tábori zuhanyzó is van: feketére festett vashordóban melegszik a víz, rajta egy csap meg zuhanyzórózsa. Estére kellemesen langyos lesz a víz a hordóban.

        Kedvelés

      • Gyerekkoromban kétszer, tavaly egyszer, nem táborban, csak a zurammal elmentünk piknikőni, sátorban aludtunk, egész éjjel nem aludtam, annyira féltem, a vizet kávéhoz a gatyáján szűrtük át, mert teleszállt pernyével. Nem nekem való az ilyesmi. Otthon szeretek lenni, este ágyban cigizni.

        Kedvelés

      • Én apám is szeretett ágyban cigizni – míg egyszer magára nem gyújtotta. És nem is ő ébredt fel, hanem anyám a másik szobában a füstre.
        Táborozás: ezért jó gyerekkorban kezdeni. Enyém gyerek (ezért jár a vascső?) mármint a nagyobbik már egészen ért a sátorveréshez. Tűzgyújtáshoz is.

        Kedvelés

      • Én nem gyújtom magamra.
        Enyém gyereket én is szokom mondani.
        Na, igen, én nem olyan családból származom, ahol a táborozás bevett dolog lett vón. Tiédek jól jártak az apjukkal.
        Monnék kendnek valamit privibe.

        Kedvelés

      • És ha valaki már netfüggő kora előtt is használta, meg ismerte? Akkor lehet a cső alumínium?

        Kedvelés

      • Más háziállatra is mondják, pl kutya, macska. És még a jószág közgazdasági fogalom is, többesszáma javak.

        Kedvelés

      • Hogyan utaltad ki nekem az én tibimet, te drága lélek???
        Óóó, micsoda boldogsááág! Nem hiába születtem!

        Kedvelés

      • Nem, Farmos. Fenékpusztán még nem jártam, de tervezem azt is. Régebben jártam a budakeszi táborba, de az már nagyon rég nincs, meg Ócsán.

        Kedvelés

      • Én olyat is ismerek, aki csak az Én-t írja nagybetűvel

        nekem minden ilyen túlzott udvariaskodás gyanús. azt sugallja, hogy az illető vadul próbál takargatni valamit. és, miként a trollos topikban már kifejtettem, a takargatás tárgya rendszerint az, hogy illető egy rosszindulatú féreg.

        úgy láttam, hogy a katolikus magyar menyasszony is nagyon csipázta ezt: “Ha Te arra kérsz, dobjam el a missziós hévet, én hadd kérjem azt, kicsit figyelj oda jobban az állításaidra, mert két soronként cáfolod meg a saját szavaidat. Tudnék még ennél több ellentmondást is idézni, de azt hiszem, ennyi is elég volt.”

        hát, ami engem illet, én még viszonylag toleráns vagyok ezzel a fajta modoros szósszal leöntött fölényeskedéssel szemben, de sajnos Bronisław rohadtul utálja… 😛 attól tartok, egy ilyen esetben nem tudnám lebeszélni arról, hogy igazságot szolgáltasson…

        (a “dobjam el a missziós hévet” mondatnál pedig megjelent a szemem előtt egy prim&proper ötvenes évekbeli háziasszony, amint meglóbálja a feje fölött a helyi érdekű vasút egyik kocsiját, és eldobja jó messzire)

        Kedvelés

      • 😀 Nem merem írni, hogy besírok, pedig de.
        Helyette diszkréten röhögök az asztal alá borulva fél percig.

        Kedvelés

      • Az Én nagybetűvel az valami borzalom, de engem az is zavar, ha valaki a többi személyes névmást így írja, és azt hiszi, hogy ettől ő a kedves meg a jófej. Viszont a házikedvenc állatokat, a két jóléti macskánkat és a csigákat mi is ő-zzük, nekem ez valahogy természetes. Nekem ők már régóta nem “ezek” hanem velünk élő, személyiséggel rendelkező lények.

        Kedvelés

      • Ja, jut eszembe. Pari, nari, ubi. Kérek narit, mandit és greppet, mert gyümisalit akarok csinálni.
        Halogéntök, vitaminpaprika.
        Féláron a férfizokni! (Minek a fele az az ár?)

        Kedvelés

      • Pedig most esedékes. Ha egész éjjel világítani akarsz vele, akkor érdemes halloween-lámpát beletenni 😉

        Kedvelés

      • Piacon láttam kiírva: “Karcsi / 190 Ft”
        Néztem merre lehetnek, de sajnos már elvihették mindet, mert csak karalábék voltak a pulton.

        Kedvelés

      • Legényvásár lesz a héten (sej-haj, hulululárom)?
        Azért nem mindegy, kilója, vagy darabja? De ezek szerint elkeltek, nincs igaza a dalnak.

        Kedvelés

      • Azért is írtam, hogy régebben zavart, csak nem tudtam befejezni a mondatot. Mióta van kutyám, megértem a dolgot, piszkos nyelvtannáciságból nem mondom, hogy ő, de magamban inkább személynek érzékelem, mint tárgynak.

        Kedvelés

      • Senkinek nem gügyögök olyan nyálbantocsogós szavakat, mint a görényeimnek. Kerülöm a testkontaktust mindenkivel, kivéve őket.Ők ők és nem azok.

        Kedvelés

      • Jaaa, és kisbabáknak nem gügyögök, égnek áll a hajam tőle, ha hallom mástól.

        Kedvelés

      • Aki az Ént nagy kezdőbetűvel írja, az legalább őszinte. Végtére is, megadja a kellő tiszteletet annak a személynek, akit a legjobban szeret… 😛

        Kedvelés

      • Akkor holnap gyertyát gyújtok majd a hamvába holt invencióimért is! Tutira ki fogok találni valami másik jókívánást, és lekopirájtolom!

        Kedvelés

    • Nagyon rég voltam moziban, nem tudom, most mi a módi hangügyileg, de anno be kellett tömni a füleimet papírzsepivel, olyan hangos volt. Kis csámcsogás fel sem tűnt volna.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • hangokról: miért gondolhatják a kereskedelmi rádiókban dolgozók, hogy kizárólag kukorékolva képesek lekötni a figyelmünket?

        Kedvelés

      • Jááájj, van egy, akitől a tömés kiesik a fogamból, kimegyek tőle a divatból, ámokot futok, kicsi szájat csinálok magamnak, stb. Kedvem volna letépni a fejét és belehányni a tüdejébe!

        Kedvelés

  27. Betiltanám: a hózentrógert (mindenki vegyen a méretének megfelelő nadrágot, vagy hordjon övet), az irodai mikrót (szobában, nem a közös ebédlőben) és az ott megmelegített étel íróasztalon történő elfogyasztását, a kezicsókolomot, a nőnapot és a talizáskor puszizkodást! Ja és az üdcsi, koviubi, hasitasi és társaik.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • En most éppen a (nem melegitett, de otthonról hozott) ebédemet fogyasztom a gép előtt – újság helyett a blogot olvasva 🙂 Hogy legyen ez akkor ? 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hoppácska! Salit eszel, bubcsis vizet iszol hozzá, a nasi meg balcsiszelcsi lesz? Ha nem, akkor annyira nem cikcsi. Szerintem íróasztalon enni csak akkor kínos, ha olyan fokhagymaszag lesz tőle, hogy rá lehet könyökölni. Meg persze ha van más is a szobában, akit zavar. “Az egyes ember szabadsága ott végződik, ahol a másiké kezdődik.”
        A hózentróger lehet dizájnelem, akkor is büntetendő? Vagy csak akkor, ha hózencsúzlinak hívják, mint a volt férjem?

        Kedvelés

      • Hózencsúzli 😀 Nagyanyám húzentróglinak mondta.
        Mindenképpen legyen büntetendő!

        Kedvelés

      • és ha valakinek az úszógumijába vág a nadrág korca és az öv ha leül, és azért hózentrógerezik? Esküszöm, amióta felugrott rám 10 kiló szoptatás után, sokkal megértőbb vagyok az egészségesen teltekkel. Gyakorlatilag reménytelen dolog plusz kilókkal jól és kényelmesen öltözködni.

        Kedvelés

      • Nemáá! Eddig azt hittem, fiju vagy! Nem tudom, mért.
        Ha nem látszik ki a trógli, nem büntetendő.

        Kedvelés

      • Nekem az a tapasztalatom, hogy kilók nélkül nehéz. Alig találok olyan nadrágot, ami nem szorít combban, és mégis megmarad a derekamon.

        Kedvelés

      • hú, hát az első pasimmal azon vesztünk össze, de az üvöltözésig, amikor egy húszórás vonatút legelején előszedett valami gusztustalan kolbászokat, és komótosan elkezdte zabálni. azzal a fokhagymaszaggal konkrétan egereket lehetett volna irtani.

        a hózencsúzliért pedig a fényképezőállvány dentális alkalmazását helyezném kilátásba… az nehezebb, mint a szimpla Bronisław, úgyhogy jó nagyot csap 😛

        Kedvelés

    • Egy nőnapon engem – mint legfiatalabbat, sejthetitek, milyen rég volt – szemeltek ki, hogy mondjak szépeket a nőknek. (Kb.) azzal kezdtem, hogy azt kívánom a nőknek, hogy ne legyen nőnap (ne legyen rá szükség, vagy nem tudom már hogy volt). Hát megfagyott a levegő egy pillanatra, de a végén nagy tapsot kaptam 😉

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Végre valaki rájött, hogy dicséretért járok ide 😉
        De a lényeg az volt, hogy a nők is elcsodálkoztak az olyan eretnek gondolaton, hogy mi lenne, ha nem egy nap ünnepelnénk őket, hanem mind a 365 napon tényleg egyenjogúak és -rangúak lennénk mindannyian.

        Kedvelés

      • Persze, de akkor lemaradnának a márciusi hóvirágról, sütiről stb. A vörös szegfűért én is sok mindenre képes vagyok…

        Kedvelés

      • Na ja, de az azonos (nem a férfiakénál 20 %-kal – ha jól emlékszem – kevesebb) bérükből mennyi hóvirágra meg szegfűre tellene? Vagy mennyit szedhetnének (na jó, a hóvirág az erdőben védett) az alatt az idő alatt, amíg a férjük elmosogat, gyereket tisztába tesz? Nem a nő helyett, hanem mert ugyanúgy dolga. Nem nőnapon, hanem minden nap.

        Kedvelés

      • Erre már nem is válaszolok, annyira egy platformon vagyunk. Vitázzunk már kicsit, hogy ne kelljen mindig egyetértenem.

        Kedvelés

      • Vitatéma? “Ásáshoz jó lesz” ruhaválogatáskor? “Aki nem vegetáriánus, az ne mondja, hogy micsoda dolog levágni azt a szegény csirkét”? Gerébági (otthonszülés vs. kórházi)? Vegetarianizmus vs. paleo táplálkozás? Politika (na az tudom, hogy a blogon nem)?
        Szép napot vagy jó napot? :p

        Kedvelés

      • Hát… most egyikre sem ugranék rá. A mi családunk rém spórolós, még arra se költenek, amire kéne. A ruhák körbe-körbe forognak, senki nem vesz, és mivel sok a nyugger, már évek óta ugyanazokat hordják. Nagyapám gyógyszergyárnál volt szállítási segédmunkás, ami munkaruhát-és bakancsot elhozott onnan húsz év alatt, még most is tart neki. Hihetetlen mennyiségű munkaruha várja a sorsát a nyitható pad fedele alatt. Nem téma az otthoni gönc, szinte minden az náluk. Én a kényelmesre szavazok, de kertünk meg nincs. Múltkor elmentek vásárolni a piacra. Nagyapám az első árusnál vett pár kabátot, mellényt, anyám még délután is puffogott, hogy arrébb olcsóbb lett volna. Én meg mondtam neki, hordd egészséggel. Erre kivirult. Nem tudnak élni, na.

        Kedvelés

      • Én inkább valami környezetvédő megszállottságból használom addig a dolgaimat, amíg lehet, hogy ne kelljen kidobni. Jó, sajnálom is a pénzt, de hát tényleg nincs olyan sok, de azért rendes ruhát (ételt, stb.) igenis megveszek. Pl. a drága, de finom ételeket is megveszem, amennyire meg tudom – csak aztán kidobni sajnálnám. viszont kidobni még a kenyeret is, pedig azért arra telik. Sőt a hulladékot is inkább elviszem az állatoknak (na gyere, cica 😉 ), anyám is a mindenféle csontokat elrakja, hogy elhozhassam a telep két “kis” komondorának. Szóval nem is pénztárcához kötődik.

        Kedvelés

    • hózentrógert védelmembe veszem, az én alkatommal gyakran kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy feltűnően hasonlatossá válik a kötözött sonkához – erre megoldás a hózentróger

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A te alkatoddal??? Királynői a termeted! (Hallomáson alapuló, közvetett vallomás alapján) Tényleg hordasz ‘trógert???

        Kedvelés

      • Milyen kedves! Királynői, persze! Úgy akartam mondani, az én királynői alkatommal stb. stb. Mondjuk, hogy asszonyosodom, de ezek szerint ügyesen leplezem 🙂 Tényleg hordok trógert, bár csak nagyon ritkán, és azt is szeretném még felhozni a védelmemre, hogy van csillogós hózentrógerem is, amit rövidnacival és (necc)harisnyával, valamint dekoltált toppom fölött nyakkendővel (szintén csillogós) szoktam olykor felvenni. Esetleg kiegészítőnek könyékig érő kesztyűvel.

        Kedvelés

  29. Üdv!
    Nekem többnyire kifejezetten jól esik a “szép napot/estét”, levél végén, meg elköszönőben is. Persze, lehet ezt is ellenszenvesen, de a “jónapot”-ot is, ahogy bármit, akkor nem esik jól. De ez nem frázis-, hanem személy- vagy szituációfüggő.
    A csengőhangokkal meg, bármilyen is, addig nincs bajom, amíg nem az Egészséges fejbőr c. formáció ars poeticáját harsogja, vagy vicces fingás/böfögés effekttel “mosolyogtat” meg. Ezeknél a selypítés nagyságrendekkel jobb. A telefonok háttérképe sem zavar, amíg nem tukmálják, de ha választanom kéne, melyik az idegesítőbb, akkor is a nagymagyarországos, csapatcímeres (főleg foci) és pornografikus tematikákra szavaznék, nem a fagyimaszatosra.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az attól függ, hogy egyébként jók-e a viccek. Nagypapámnak notesza volt, vagy háromszáz vicc címszavakban, órákig bírta szusszal. Jó poénok voltak zömében, annak, aki először hallotta, már ha értitek, hogy gondolom 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na, én aztán értem! Apám ilyen, már mindenki vicckönyvet vesz neki, de sose tanul be újakat, nagy, családi ebédeknél szokta elsütögetni, borzalom. 😀
        Már vettem neki francia nyelvű vicckönyvet is, mindhiába!

        És baromi sokat beszél, non-stop. Múltkor beszélt a zuramhoz az udvaron, annak közben el kellett mennie valahová. Kérdem a papától, most kihez fogsz beszélni, unatkozni fogsz. Azt mondja erre: Kislányom, nekem olyan érdekes gondolataim vannak, bármeddig elvagyok velük. 😀

        Kedvelés

      • Ó, igen, és mindezt egy olyan speciális ajakbiggyesztéssel, hogy persze el mehetsz a sunyiba, ha te nem. Illetve az én szüleim zseniálisan művelik ezt, úgy, hogy a végén, de azt csináltok amit akartokkal az ember végképp úgy érzi, hogy minimum egy baltás sorozatgyilkossal ér fel ha úgy csinálja.

        Kedvelés

      • És aki minden levél végére azt írja: szép napocskát??? Grrrr!!!
        És minden mondata végére felkiáltójelet ír? És nem is csak egyet?

        Kedvelés

      • Ne haragudj, ez teljesen a te hibád. Az ember egy idő után megválogatja, kivel áll szóba, levélben is, akár. Na jó, ha kolléga vagy muszáj olvasni az illetőt, lehet, hogy érdemes lenne neki ugyanígy válaszolni, azt próbáltad már?

        Kedvelés

      • Juj, nemrég írtam egy ilyen hozzászólást valamelyik poszthoz, mit kapok? Na jó, többszörös felkiáltójel nem volt, a szimplákat meg én indokoltnak érzem, védőbeszédnek megfelel? 🙂

        Kedvelés

  33. akinek a készség az szkill, az üzleti az biznisz, és leír olyat, hogy “menedzselésének”, majd leplezetlenül háborodik fel azon, ahogy a piros tollam mindezt intoleránsan kirekeszti a szövegből, hát annak uránbányában lesz a helye.
    és akkor a nyomott pólókról még nem is szóltam!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  34. És akkor most egy kicsit reflektáljunk arra, mit is csinálunk:
    az én blogom eredendően (kezdeti szándéka, fogantatása szerint) nem feminista meg emberi jogi,
    nem tisztel másokat okvetlen,
    a tegnapi bejegyzésben a hagymamotívum mellett előkerült e belügyminiszter-motívum is,
    amire többen kérdezték, mi ez,
    erre én kigyűjtöttem a belügyminiszter-előfordulásokat, amelyek stiláris és viselkedésbeli jellegzetességeknek mennek neki eléggé vitriolosan és fölényesen, a belügyminiszterség önironikus pózával, és ma külön posztban közzétettem,
    és, mintha zöld lámpát adtam volna, erre az olvasók is kiömlöttek, leírták, őket mi idegesíti,
    amiből bizonyos, tőlünk (?) különböző emberek, hozzánk képest más nyelvállapotúak, öltözködésűek szapulása lett,
    velem az élen, természetesen,
    sok erőszakos, viccesnek szánt elemmel,
    de ahogy hazafelé bicikliztem fél négykor az alkonyatban, arra gondoltam, hogy Dézsa erre azt mondaná, nem kell másokat megrendszabályozni,
    sem öltözködésük, sem nyelvállapotuk szerint, ha minket nem bántanak,
    bántanak minket? nem bántanak, csak olyanok,
    még akkor is, ha nekem fizikai fájdalom azt hallanom, hogy szép napot,
    és ha remek feszültséglevezetés is ezeket így összeszedni,
    értem én, és jó móka, de meg kell jegyezni ezt is. És bocsánat mindenkitől.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Egyetértek. Nagyon jól szórakoztam, de ezt a részét sajnálom, mert volt, ahol csúnya lett.
      Jó, hogy ezt megjegyezted! De most már ha így alakult spongyát rá! (gyerekkoromban mennyit gondolkoztam, hogy mi lehet az a “valami s pongya”, amit rátesznek 😀 )

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én pedig úgy hittem egész sokáig, hogy a ‘rendhagyó’ az valami olyan dolog, ami rendben hagyja a dolgokat.
        Meg hogy a Géza, az egy női név.

        Kedvelés

    • Jogos. Lelkifurdalok én is kicsit.
      Viszont kieresztettük a gőzt, jól elszórakoztunk, és remélem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy egyikünk sem vágna orrba senkit egy vascsővel, mert azt mondja, hogy rizsa. És volt benne sok önirónia is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Örülök, hogy végül ezt írod! Összegyűlt itt egy csomó elvárás, aminek nem akarnék megfelelni. Olyan vagyok, amilyen, úgy beszélek, írok, ahogy akarok (tudok), és nem szeretnék állandóan arra gondolni, hogy ez vajon kit bosszant, és min is kellene változtatnom, hogy elég jó legyek. Ha én lennék egy napig a belügyminiszter, akkor ezt a figyeljünk kritikusan mindenkit, és strigulázzuk magunkban, hogy mi mindenért idegesítő seggfej, de legalábbis nálunk sokkal hülyébb az illető hozzáállást büntetném. Írom ezt úgy, hogy a legtöbb fenti kifejezést nem használom, talán csak a párom-férjem, hogy beszéljek róla dilemma érint, erre egyszerűen nem találok nekem megfelelő formát. Ja, és persze a sógorom. Sógorom megette a gyerekeknek szánt csokit. Mi a túrónak ez elé névelő? Miért más ez, mintha a keresztneve szerepel a mondatban?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Egyébként persze jól szórakoztam a hozzászólásokon, vicces dolgok kerekedtek ki, ha a cél nem is volt valami nemes.

        Kedvelés

    • Hát ez nagyszerű, gondoltam, majd most leírom, hogy akkor berohanok ide a kommentek rengetegjébe, annak is a közepébe úgymond William Wallace-osan, s hajam lobogásán csak a zászlómé tesz majd túl, melyen a következő felírat olvasható:

      Akkor most pedig erőszakmentesek, elfogadók és gendersemlegesek lesztek az anyátok úristenit!

      De most már akkor mind hiába, már leírták az igét, szóval végül csak bekullogtam így écakára, s az iróniának, háttt, úgymond, lőttek.

      —– Nade komolyan: engem is zavart a helyenként igen erőszakos nyelvezet, s mire a végére értem és a legkülönbözőbb szélsőséges elvárások fogalmazódtak meg és – nyilván – senki emberfia ezeknek meg nem felel soha, sógor se, megkönnyebbültem. Ha ez a sokféleség így látványossá válik, akkor végre így merülnek fel az egyéni igények a sokban, pl. hogy márpedig a szép napot az jó stb és előkerül az egyeztetés igénye meg az hogy az egész egy játék és ez jó, és bár ami engem zavar az leginkább a vaskalaposság, és a másiknak megmondom, hogy használja a nyelvet, és még az, ha valaki azt mondja, hogy asszony, a szerelmére, vagy rám meg aztán senki ne merje mondani mer…akkor nem fogok tudni micsinálni, vagy ha azt mondják komoly érvelésre, hogy valamit valamiért, vagy hogy hát igen, vagy nehéz az élet vagy hogy van ilyen, vagy egyéb ilyenségeket, csak hogy állásfoglalás el ne hangozzék, ilyeneket nekem ne mondjon. Meg olyat se, hogy kegyed. Meg suna. Nő sem mondhatja.

      Ha Éva belügyminiszter lenne,
      az egyébként azt jelentené, hogy +1 nő a parlamentben, és hát, ez azér egy na. Szerintem lobbiznánk neked, de kikötnénk, hogy ügyvédet kérünk és tisztességes eljárást a tárgyalásokon.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • 😀
        Es a végén pucér seggel meghajoltal volna?

        A mondandód második feléhez: ugy láttam en, hogy ez egy amolyan ámokfutás lett, a felduzzadt néplélek verbális szelepkiengedese.
        De mennyivel jobb kifejezéseket es nyelvtani helytelensegekre haragudni, mint nemzetekre, borszinekre, vallasokra!
        Es a kettő nem zárja ki egymást, főleg azért nem, mert senki sem szent, mindenkiben van harag, rosszallás, ítélkezés. De az mar jó, ha például az irodalom a cél, nem pedig a felsőbbrendűség.

        Kedvelés

      • Nekem semmi bajom a borszínekkel: szeretem a fehéret, sárgásat, sötétaranyat, vöröset, rózsaszínt, mindegyiket!

        Kedvelés

      • Ó, mindenképp, szerintem a farpofáimra is került volna vmilyen felirat 🙂
        Abba a második félbe odaírtam a saját gőzkieresztésemet is, szal értem én, nem is vagyok kivétel sem.
        A nyelv viszont nekem más, az irodalmi nyelvhez speicálisan más, nekem sosem üresek a szavak, térben vannak és súlyuk is van, de nem is akartam én komolykodni, értem, hogy másnak meg milyen ez, meg hát én is tudnék mit gyomlálni, le is írtam.
        De én tényleg leginkább a bántást szüntetném meg a nyelvben.
        Szavazzatok rám! 😉
        (Williamnek semmi érzéke a parlamentarizmushoz, fura…)

        Kedvelés

  38. Én megbékéltem az olajban főzés gondolatával. Nagyon gyakran mondom a gyermekeknek úgy, hogy gyerkőc, a sajátjaimat néha csimótáknak nevezem. Ez az egyetlen megbocsáthatatlan bűnöm van, a férjet Babámnak nevezem, olyan jó népdalosan hangzik és mindenki felkapja a fejét, ha meghallja, mi meg jót vigyorgunk ezen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Á, figyelj, nem gyerkőc, GYERKŐ! Nagyon nem mindegy. Szerintem iszonyatosan modoros (itteni, pesti nyelvállapotban) a még csak nem is gyerkőc, hanem gyerkő. Mint aki annyira jó fej meg gyengéd meg waldorfos, hogy a rideg gyerek nem jön a szájára… nem is tudom. Akkor a teknőc teknő, hová fajul a világ?

      Ti meg akármit mondotok, gyönyörű és cuki! Azért kitüntetés jár.

      De ha mégis botlasz, mindenképpen a legfinomabb fajta olaj lesz, amitől puha lesz a hajad is és minden!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Ti meg akármit mondotok, gyönyörű és cuki! Azért kitüntetés jár.”
        Eztet mire is teccik érteni, igen Tisztelt BelügyMiniszter Asszony ÚrHölgy?

        Kedvelés

  41. És ötezer botütéssel jutalmaznám miniszterként azt, aki iskolai/óvodai fotó címén mindenféle álvicces, felnőttesen jópofáskodó, bérlaza és koravén pózokba tekeri az egyébként szép és természetes kölköket.
    Plusz ezer jár azért, ha besatírozza a fénykép szélét, mintha műhó lenne odakopírozva, meg ha csillámfaszláma… bocs csillámpónik lejtenek önfeledt táncot a rájuk mosolygó csillagokkal a sarkokban.
    Ez az áporodott szagú sikk semmit sem ad hozzá a gyerekhez, esztétikai értelemben inkább megkárosítja őket.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  42. Visszajelzés: önsanyargatás | csak az olvassa — én szóltam

  43. Visszajelzés: hogyan ne őrülj bele a diétádba 1. | csak az olvassa — én szóltam

  44. Visszajelzés: milyen országban szeretnék élni? | csak az olvassa. én szóltam

  45. Visszajelzés: én nem | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .