portrék 3.: vudielen

Közzétéve Szerző:

Ismét Bringásahegyen pompás posztja.

A vudielen-típus nem szép, mégis meglepő sikere van a nőknél. Görbe hátú, vézna, vastag szemüveges, szakálla gyér füvecske, kopaszodik, pocakja van, vagy negyven felé is ritkuló copfot hord. Viszont más, mint a többi férfi. Érzékeny, értelmes. Beszél az érzéseiről. Szellemes társalgó, nem unalmas vele lenni. Humoros is. Sőt mi több: saját magán is képes ironizálni. Akár a farokméretén is. Beszéli azt a hangot, amit a nők. Könnyen talál közös témát. Lehet, még a Csakazolvassa blogot is olvassa. Nem néz meccset, nem sörözik a többi pasival, nem vonul el többnapos vadászkirándulásokra. Szeret a városban maradni, barátai általában nők. Intellektuális hobbijai vannak, színházba jár, szépirodalmat olvas, kiállításokat néz. Ha történetesen még jóképű is, és jár társaságba, akkor alig bírja levakarni magáról a nőket. Ha nem néz ki jól, akkor is meglepően könnyen, gyorsan talál mindig barátnőt.

Pénzzel, hatalommal nem kápráztat el, nem meghívásokkal akarja meghódítani a nőt. Nem baj. Boldogan kifizetjük a mozijegyét, lelkesen ülünk be vele a harmadosztályú kocsmába utána. De érti Tarkovszkijt! Elolvassa a kedvenc könyvünket. És meg is beszéli velünk. Szellemi partnernek tekint. Olyan témákról is lehet vele társalogni, mint divat, lakberendezés, smink. Lehet, hogy maga is művész, félkész szobrokkal, befejezetlen kézirattal, meg nem értett színdarabbal a háta mögött. Mindig valami új érdekli. Most eszperantóul tanul. Dobol. Színjátszókörbe jár. Ő az egyetlen pasi a jógaórán.

Annyi bántalmazó, hímsoviniszta, munkamániás pasi után felüdülés vele lenni. Vele végre lehet beszélgetni. Érzelmekről is. Ő is mesél magáról. Ha belegondolunk: csak magáról beszél. Nem marad benn éjszakázni a munkahelyén, esetleg nincs is munkahelye. Ráér velünk lenni. Nem nyomja el a nőt. Épp ellenkezőleg. Mellette végre fontosak lehetünk! Mi rendbetesszük az életét! Vudielen életében mindig van valami, amit SOS helyre lehet hozni. Mi segítünk neki, hogy tíz év után végre megírja a diplomamunkáját. Kifizesse az adósságait. Megoldja a szexuális problémáját. Leváljon a zsarnoki mamájáról, akivel lakik. Rendezze a viszonyát a volt nejétől való gyerekeivel. Az ilyen férfi mellett a nő azzal kezdi, hogy kidobja a csikkeket a legénylakásból, és vesz neki pár rendes zoknit. A férfi igyekszik. Pszichológushoz jár. Fel akar nőni.

Számos nőbarátja van, ezeknek a problémáit velünk is megosztja, ahogy az exekkel kapcsolatos tanulságait is. Őszinte. Ismerjük a múltját. Az egyik exét is, akinél a zongoráját tárolja, addig is, amíg rendeződik az élete. Sűrűfésűvel vizslatja saját érzelmi életét, rezdüléseit, álmait, szorongásait. Ha nekünk van problémánk: elhomályosodik a szemüvege. Most nem ér rá, kezdődik a Nietzsche-olvasókör.

Kicsit mindig bizonytalan. Vagy mégse? Együtt élünk négy éve, és ő még nem tudja, akar-e tényleg tőlünk valamit. Továbbra is őszinte: elmondja, hogy megismerkedett valakivel és vele jobban el tudná képzelni. Vagy mégse kész még tartós kapcsolatra. Nem sikerült felnőni, bocs! Még az előző barátnőjébe szerelmes. Netán a pszichológusa mondta neki, hogy a velünk való kapcsolata csak anyapótlék. Esetleg épp most sikerült egy ösztöndíjat kapnia Dániába cimbalom tanszakra. Indiába költözik, és egy asramban fog meditálni.

Elunjuk a bizonytalankodást, elhagyjuk, esetleg beesünk egy kaszkadőr karjaiba. Vudi elszomorodik. Talán mégse kellett volna szakítani? A riválist biztosan nem veri meg, maximum halk szerenádot ad az ablakunk alatt cimbalmon. Elhív a kocsmába tisztázó beszélgetésre, de ott sem mondhat mást, mint a kételyeit. Aztán ír három verset, és a következő nőnek elmagyarázza, hogy mi voltunk az igazi.

vagy klarinéton

vagy klarinéton

102 thoughts on “portrék 3.: vudielen”

      • Ajjaj, a törzsfőnök egyes tulajdonságait felismertem magamon, mi lesz még itt később? 😉

        Kedvelés

      • Dedede! Halálosan szerelmes vagyok egy jóképű Vudiba. (jó, nem pont egy archetípus, mert összeházasodtunk, de azért ráismertem.) Kit mivel lehet megfogni, engem az intellektuális feszültség gerjeszt be, de annyira, hogy a zoknicsikk már fel sem tűnik.

        Kedvelés

      • Vudi a házasságban is olyan mint előtte, csak ereszt egy kis pocakot, és egy új alanya van az elemzésre: hosszasan elmélkedik a házasság intézményéről, érzelmi biztonságáról, spiritualitásáról, a résztvevőiben (azaz bennünk, de Vudi nem lenne Vudi, ha nem tenne egyetemes érvényű megállapításokat) létrejövő lelki változásáról.

        Hosszasan fejtegeti a szexualitás magasabb síkra lépését, jobbára ezt a kettesben, gyakorlatban mutatja be, néha viszont az elméletét barátokkal osztja meg, akik ettől: a)zavarba jönnek (mindkét nem)
        b)elképzelik és vigyorogva bólogatnak (férfiak)
        c)ábrándosan sóhajtanak (nők)

        Mindezek dacára tartós szerelmi hevületet vált ki társából. Ezt a hevületet erősen csökkenti,amikor kamaszos ártatlansággal felejt el valami fontosat, és szemrehányó pillantások kereszttüzében bűnbánó kapkodással hozza be az elvudizott időt.

        Korábbi hiedelmeink ellentétben a gondoskodásra nem tart igényt. Miután ezt felesége felismeri, zoknija újra rendetlen, és a csikkek is halmozódnak. Gyakran tesz úgy, mintha döglött állatok töltenék meg a mosogatót, sajátos arckifejezéssel pocsol a mosogatóvízben. A porszívót kitartóan nem ismeri meg.

        A fizikai szükségletek helyett az intellektuális szükségletei magasak. Sok-sok meleget ad lánglelkű hősünk, no de táplálni is kell szelleme tüzét. Eleinte kielégíti a felolvasás, meg a beszélgetés, még nem vágyik hippikommunába sem, azonban felesége előrelátóan hátizsákokat vásárol.

        A házas Vudinak édesen sötét titkai vannak. Romantikus udvarlásai alatt gondosan titkolja ellenállhatatlan vonzódását az otthoni termopulcsik iránt, minél bolyhosabb, annál fontosabb. Nappal Nietzsche olvasókör, kiállítás, tai chi, éjszaka viszont kiszámíthatatlan időközönként ellenállhatatlan vágyat érez a hongkongi akciófilmek iránt.

        Összességében Vudi a házassággal sem szűnik meg Vudiellen lenni. Gazdag sosem lesz, mellette nincs drága vacsora, se meglepetés hétvége Párizsban, sőt leginkább Balaton sem, de aki egy Vudiba beleszeret, az úgysem hiányolja.

        Kedvelés

      • Köszönjük! Köszönjük! Az oroszlánbarlangból tudósítasz, mint egy etológus!
        Sok boldogságot az ifjú párnak!

        Kedvelés

      • Ez nagyon jó, devorah_lev! 🙂 Percek óta ezen kuncogok:”A porszívót kitartóan nem ismeri meg!” Nagyon jó! 🙂

        Kedvelés

      • Sokszor panaszkodnak és vádolják a férfiak a nőket azzal, hogy milyen válogatósak. Holott tényleg hihetetlen mennyi mindennel le lehet venni a lábukról őket. Bele tudunk valakibe szeretni azért mert bár csúnya szegény, de olyan nagyon okos vagy rendes, vagy sziporkázó humora van…hosszan lehetne sorolni. Ellenben kezdjük úgy, hogy van egy nő aki nagyon csúnya…na ugye! Egyszerűen pont a férfiakat nem érdekli más csak a külső.

        Kedvelés

      • Nem érzem magam “tipikus nőnek”, de engem sose zavart, ha egy férfi csúnya. Sőt!

        Kedvelés

  7. szinte hallom a vasárnap reggeli kifakadásomat szegény barátnőm felé, egy majdnem pont ilyenről. Az viszont még jól is néz ki, nehéz nem belesétálni. Borzalmas. Hogylehet egyilyennel szexelni pl.? 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. klarinéton? a francba! 🙂 a fiam most kezdett klarinétozni, tetszik neki, de tegnap azt kérdezte, hogy ez nem lányos-e? megnyugtattam, hogy szerintem csak a fuvola lányos, a fafúvósok uniszexek (a rézfúvósok meg férfiasak inkább, de vajon miért gondolom ezt?)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Ahogy magamat ismerem, simàn behúzna. Felmenteném, megmagyaráznám, és elbűvölne az intelligenciája. Minden nőt azzal lehet elkapni, amire éhezik.
    Na, ha meg még zenész is!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Sok nő van, akiknek fontos, hogy a férfit érdekelje az irodalom, a művészet, ugyanakkor nem elvárás nekik, hogy jól keressen, legyen vagyona, hatalma. Ilyen együttállás mellett Vudi nem rossz választás. Nagyon sok férfi van – pl. a Törzsfőnök – akivel fél órát nem bírnék ki vakarózás nélkül, és még a legjobb tulajdonságai is halálra idegesítenek. Vudi nem ilyen. Rengeteg jó tulajdonsága van. Lehet, hogy cserben hagy a végén, de nem fog bántani, megalázni, üvöltözni stb.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, Vudi érzékeny, vállaja a gyengeségét és figyel befelé. Ha cserben hagy, tán az is ebből van.Bizonytalan, kétkedő. Míg a legtöbb férfi használ, és/ vagy szórakozik, majd eldob, Vudi egyszerűen maga sem tudja, mit akar. Míg lejátszuk a meccset, millió élményt, eszmecserét, gondolatot kapok tőle. Szeretem az érdekes embereket.

        Kedvelés

      • Jól mondod, nem tudja, mit akar. Ezért meglepően sok nője van élete során, még a görbe lábú, kopasz típusnak is. Olyanokkal is kezd, akiktől nem akar semmit, azazhogy menet közben jön rá, hogy nem. Rengeteg dologba belesodródik, s bizonytalankodásával ejt sebeket. De valóban érdekes ember, rengeteg hobbiba, képzésbe belekezd, e téren is sokat tud felmutatni.

        Kedvelés

      • “Vudi egyszerűen maga sem tudja, mit akar.”
        És ezzel (ld. passzív-agresszív) használ. Aztán ha már nem tudsz adni neki, ne adj Isten, neked volna szükséged segítségre, akkor jobbra el (nekem nem kellenek a negatív emberek, mondja közben). Mert vudi ugyan nagyon érzékeny, de mások problémáira nem.

        Kedvelés

      • Nekem meg pont ez a típus a legelviselhetetlenebb, még barátként is idegesít a bizonytalanságával, kiszámíthatatlanságával, csapongásával. Távolról szeretem figyelni, néha egy jót beszélgetni vele, örülök, mert felhívja a figyelmemet egy jó könyvre, egy kevésbé ismert íróra, érdekeseket tud mesélni. Eddig rendben is vagyunk, viszont ha a tervei, céljai kerülnek elő, akkor én sikítok. És nála érzem azt leginkább, hogy egyik nap pikk-pakk fogja magát, szó nélkül lelép, mert most éppen máshoz van kedve, vagy szeretné az izlandi társadalmat/a japán tömegközlekedést tanulmányozni, vagy mert megismert egy világvégén élő másik nőt, aki nagyon különleges, vagy mert csatlakozik egy új-hippi kommunához Norvégiában. Ezekkel a célokkal nincs gond, de rám ne legyen hatással, így inkább csak távolról figyelem a Vudikat.

        Kedvelés

      • Ugyanígy!

        Vudielen ugy vág le, mint egy rossz hajtást, ha mar nem nyújtod szamara a megfelelő lelki es szellemi muníciót.
        Es aztán ugy megideologizalja, hogy pár napig örülsz, hogy milyen érett es bölcs barátod van, mígnem a hatodik napon rájössz, hogy csak simán kidobtak, mert nem voltál hasznos többe, viszont hátráltattad.

        Kedvelés

      • “Es aztán ugy megideologizalja, hogy pár napig örülsz, hogy milyen érett es bölcs barátod van” – óriási megfogalmazás. 🙂 És igen, örülsz, hogy mennyit tanultál tőle, és hálás is vagy, mert elhiszed, hogy nem a vége a lényeg, hogy lelépett hippiket megfigyelni, hanem az a fontos, hogy sokat tanultál, s bármikor le tudtok majd ülni újra beszélgetni. Lehet, hogy a legönzőbb típus?

        Kedvelés

  17. ejj, ez most betalált, nekem ők a gyengéim. egy darabig együtt is éltem egy vudival, jelesül annak a szobatudós változatával, a soha-soha meg nem írt szakdolgozat meg a már mindjárt megtalált állás árnyékával a fejünk felett, míg a szobatudomány is lefokoztatott a fórumos észosztásig, a kőkemény internetfüggés egyik jól ismert fázisaként. így visszatekintve ötletem sincs, miért tűnt elfogadhatónak, mi több aranyosnak, hogy nehézséget okoz felismerni a merőkanalat, mindig tőlem kérdezni, hogy hol a szemüvege, meg hogy nekem van-e még cigim, hogy tudott engem mindezért az élhetetlenségért kárpótolni az, hogy megnéztek velem egy Tarkovszkijt, hogy beszélettek velem irodalomról, társadalomról, űrkutatásról, akármi.
    nyilván most is van egy ilyenem, ő már a művész-forma, körülötte szekrényszám a befejezetlen versek, meg a befejezetlen minden, reggelig beszélgetünk zenéről meg festészetről, de nem költözöm össze vele, és nem kap tőlem zoknit.
    persze hiába áltatom magam, sejtem én, hogy soha nem fogok tudni kitérni előlük, holott néha már nagyon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • alapvetően nagyon szép és nevetős éveket töltöttünk együtt, amit csak néha zökkentett ki Anya, aki Otthon Főzi a Bablevest, és meg kell várni, még elkészül (mamahotel nyilván figyelt), de nem baj, még aznap este kibékülünk a Gellért-hegyen az egy-két üveg bor meg valami izgalmas irodalmi témázás keltette lázban, esetleg visítva toljuk egymást a körúti lomtalanításon talált gurulós fotelban a Blaha körül. ha mégsem vagyok békülékeny, akkor jön-jön-jön az ő erre nem képes, ne várjam, ne követeljem, ő nem olyan, és nem tehet róla – szegény, megcsonkított gyermek ő, aki csak szeretni akar (húzok egy strigulát, nem ő az első, nem ő az utolsó). még csak nem is tudja, tudta (azaz: tudják, tudták), hogy alapvetően én is egy vudielen-féle volnék, csak a női változat (amit nem tudom, vajon hogy hívhatnak), suta, ábrándos, tehetséges, de egy nagy majdnem, és ha kint is vacakolok a konyhában, vagy épp normális ábrázatot próbálok vágni egy állásinterjún, hát kurvára nem élvezem, csak engem nem tesz bájossá, nekem senki nem nézi el, ha a lét és a gondolataim nyomásától megszédültem átheverészem az életemet. legfőképpen én nem.

        Kedvelés

      • No az én exem ilyen nőben. Tehetséges volt színészként (vizsgafilmben Lukács Andorral, ő hozott el díjat egy fesztiválról, nem LA), festőként (ösztöndíjat kapott egy amerikai egyetemre, nem fogadta el), mindent félbe-/abbahagyott. Hatalmas tervek, hatalmas lélek, a sikertelenségekért mindig más a hibás. És igen, mindig akad új balek, aki segít rajta, mert elhiszi, hogy ő mindent megtesz, de hát a körülmények ugye.

        Kedvelés

      • “csak engem nem tesz bájossá, nekem senki nem nézi el, ha a lét és a gondolataim nyomásától megszédültem átheverészem az életemet”

        Ezt nagyon köszönöm.

        Kedvelés

      • Ezek nagyon kedves dolgok, amiket leírsz, és sok férfival nem lehet ilyeneket csinálni. Mármint a fotelban tologatás meg a Gellérthegyen filozofálgatás. Bizonyos nőket (engem is) ezek jobban lázba hoznak, mint akármilyen drága vacsora.

        Kedvelés

      • Engem is! Ezért nem is értettem, miért írta pár hónapja Tibi, hogy a vacsora meg a bőrcipő fontos egy nőnek. Amúgy szerintem mindez sok nőt se érdekel, mármint a fotel, meg a Gellérthegy.

        Kedvelés

      • Nekem is fontos a bőrcipő. Tehát ha gumicsizmában járna, nem volnék lelkes. Kb. annyira fontos, mint a fűtés. Szóval nem egy non plus ultra.

        Na, ez olyan könnyű poénlehetőség, hogy hagyom inkább.

        Kedvelés

      • egészen biztos vagyok abban, hogy bőrcipőben is lehet fotelrollerezni, bár ezzel a kombinációval nagyon ritkán találkozom. és sajnálom. 😦

        Kedvelés

      • Az én pasim a bőrcipőben fotelrollerezős, és ő volt az egyetlen férfi a jógaórán (a fiam meg az egyetlen kisfiú az ovis művészi tornán), de sajnos az utóbbi években a munkamánia és az előző család felé érzett lelkiismeret-furdalás kerültek előtérbe. Gondolkodom is, hogy lehetne kicsit visszacsinálni.

        Kedvelés

      • “Bizonyos nőket (engem is) ezek jobban lázba hoznak, mint akármilyen drága vacsora.”
        No ezt próbáld pl. Tibivel elhitetni.

        Kedvelés

      • Mert, ha egy drága vacsora után után nem jön össze a dolog, rálehet fogni a nőre (ő az oka a sikertelenségnek egyértelműen, mert anyagias, felszínes, ésatöbbi). Na, de egy ilyen semmibe sem kerülő buli után mit mond a haveroknak, ha nem kell a nőnek mégsem? Meg egyébként is, biztosan hátborzongató érzés lehet, hogy valakit nem pénzzel és külsőségekkel (bőrcipő), hanem személyiséggel, humorral, intelligenciával kellene elkápráztatni 🙂

        Kedvelés

  18. Az első két bekezdés vonatkozhatna kb. minden meleg férfi ismerősömre, csak még jól is néznek ki. Csak egy ilyen (nemi identitása meghatározhatatlan) férfi ismerősöm van, de ő nem ennyire művészlélek, nem a fellegekben jár, csak egyszerűen nyunyi. Legszívesebben megszuttyongatnád, ölbe vennéd, megetetnéd, megsimiznéd, mint egy kiskutyát, és kb. mindenről lehet beszélgetni vele, pletyizni, mint egy másik lánnyal.

    Ez a megmentős, hőskomplexusos női én, ez honnan jön? Hogy majd én elintézem, megcsinálom, megjavítom helyetted az életed? És hogy lehet elnyomni, vagy megszabadulni tőle?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A megmentősdi szerintem egy bizonyos kor után fárasztó, azt szoktam mondani, hogy I’m not the doctor. Egy ilyen kapcsolat sosem lesz egyenlő, és hacsak az illetőnek saját magától nincs késztetése az életén változtatni (mert mindig talál egy jó marhát) értelme sincs. Egyszerűen ki kell rúgni a cuccaival együtt. Ha nem érti vagy tiltakozik, akkor az ablakon kidobálni, kezdve a legféltettebb és legtörékenyebb dolgaival. Általában szoktak belőle érteni és elhúzzák a csíkot, ha tartjuk magunkat a meghúzott határvonalhoz.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • szerintem egyénenként változó, amellett, hogy társadalmilag elismert viselkedésforma. hogyan szabadulni meg tőle? nekem annak idején sokat segített, amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy és énrólam ki gondoskodik, süsdmeg? néhány dolgot a földhöz vágtam, mert feldühített a válasz, ám azóta kiválóan gondoskodom magamról. sokkal jobban, mint bárki más.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A megmentés számos lelki előnnyel kecsegtet. Például biztos lehetek abban, hogy a megmentendő alany nem fog fölém kerekedni, elnyomni. Mély lelki kapcsot hoz létre. És aztán jön a “futok a pénzem után” érzés, ha már annyit feccöltem bele…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “Ez a megmentős, hőskomplexusos női én, ez honnan jön? Hogy majd én elintézem, megcsinálom, megjavítom helyetted az életed?”
      Miért, a nőkkel szembeni szerepelvárás is valami ilyesmiről szól, nem? Minél önfeláldozóbb, szelídebb, gondoskodóbb, saját igényeiről lemondóbb egy nő, annál nőiesebbnek tartják. Innen már csak egy ugrás a férfit megmentő angyal szerep.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  19. Nekem az egyik lakótársam ilyen, azzal a különbséggel, hogy ő félművelt PhD hallgató és gyakran az az érzésem, hogy barlangban nőtt fel már ami az étkezési és kommunikációs kultúráját illeti. A legrosszabb az, hogy feminista férfinek képzeli magát és erről időnként még kiselőadást is tart, miközben totál nőgyűlölő. (A nők maguknak köszönhetik az erőszakot, ha kihívóan öltözködnek; ő nem fizet a közös kajába mert fele időben főz, de az, hogy fele időben én főzök, a másik lány lakótárs meg mindig mosogat az nem számít, az ingyen van).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. Töredelmesen bevallom, hogy kb. a harmadik bekezdésig azt hittem, hogy álmaim pasijáról írsz ronda kiadásban, majd jöttek a felismerések, hogy baszkett, tudtam, hogy ilyen tökéletes pasi nem létezik, tudtam én, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen :)) Jó móka volt, köszönöm 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Távolról csodálom ezt a típust. Egyszer közelről is volt szerencsém. Érzékeny, értelmes, szépirodalmat olvas, bár néha sörözik a haverokkal, de otthon érzi magát nők között is.
    Hosszú ideig plátói kapcsolat, röpke viszony, aztán villámgyorsan rohantam vissza a munkamániáshoz.
    Vonz, de nem tudnék ilyennel élni, vagy akár hosszútávon bármilyen formában alkalmazkodni hozzá.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  23. Nekem ilyen a nagy, mindig volt-van-lesz, de sose mégsem. És egy hajszál választott el mindig tőle, de az erős, vastag hajszál, ettől nem lehet semmi. Ezért voltam, vagyok, leszek megalkuvó, nem elég kapcsolatban. Mert a vudielenemmel annyira jó lenne, de annyira nem lehet. Tönkremennék vele, elkopok nélküle.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. Ez nagyon tetszett 🙂
    Azt hiszem, nekem pont ilyesvalaki lett volna jó. Főiskolás koromban két jóbarátom volt hasonló karakter (külsőre is), nagyon élveztem a velük töltött időt.
    Egyikükkel a fősuli után (mivel egy évvel felettem járt, a végzése után megszakadt a kapcsolatunk, akkoriban meglehetősen lazán vettem az ilyesmit, nem szerettem levelet írni) 1-2 évvel ismét összejöttünk, próbált közeledni, de gyorsan elszaladtam ellenkező irányba…
    Nemrég épp azon gondolkodtam, nem kellett volna. Persze, tudom, a “mi lett volna” meglehetősen hiábavaló gondolat 🙂

    Voltaképpen az exem is hasonlónak tűnt eleinte. Sajnos idővel a vudiallenség eltűnt belőle, nyűgös nyavalygás maradt helyette, meg folytonos kritizálása mindennek, amely végül odáig fajult, hogy jobban tudta nálam, mire van szükségem 😦 És persze intellektuálisan sem voltunk társak, csak előzőleg nem mértem fel, hogy erre milyen nagy szükségem lenne.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Amikor az ember még nagyon fiatal és mindenki csak egy nagy ígéret és az igények is rugalmasak még, kicsit mindenki lehet vudi büntetlenül. És olyan ez, mint 21-re lapot húzni, ki tudja ki marad ebben a szerepben vagy nő fel valamikorra és persze mikorra. Én mostanában kezdek csak borzongani a saját merészségünkön, hogy összeházasodtunk nagyon büszkén és nagyon fiatalon, hát ki hitte volna akkor, hogy együtt egyszer csak benő a fejünk lágya és ilyen jól megleszünk majd akkor is?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Vudi egy rokonszenves kamasz legbelül. Minden érdekli, a kosáredzéstől a csillagász-szakkörön át az irodalmi önképzőkörig. Minden lány tetszik neki. Hosszabb távú felelősséget azonban nem mer vállalni a saját életéért. Mindez 16 évesen édes és normális. Aztán van, aki 42 évesen is így marad.

        Kedvelés

      • “Hosszabb távú felelősséget azonban nem mer vállalni a saját életéért.” vagy csak egyszerűen nem tud, nem is érti mi a fene az, amit egy nő számonkér rajta. esetleg nem szeretne elköteleződni semmilyen irányba, mert mindenfelé hűséges is akar maradni.

        Kedvelés

      • Nálunk nem a hosszabb távú elköteleződés hiányával volt a baj, a felelősség nem vállalása inkább a saját kimondott szavakra vonatkozott, mert amúgy valóban minden erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy megéljünk, felneveljük a gyerekünket…
        Azaz bátran mondott sértő dolgokat, és amikor ezt kifogásoltam, “azt ő nem úgy gondolta”. Aztán legközelebb újra. Meg újra.
        Visszatérő szöveg volt például, és ezt még ma is rettentően fáj, pedig vagy 6-7 éve külön élünk, hogy fizessem ki, és már el is költözik. Meg hogy jobb lenne neki egyedül.
        A kifizetés amiatt, hogy ő költözött hozzám, de a nélküle felvett építési hitelemet együtt fizettük vissza. Meg az anyámét is kifizettük, aki amúgy azért épített magának új házat a nyugdíjba menésekor, hogy ne kelljen a vejével egy helyen élnie (ekkor volt, hogy évekig nem beszéltünk).
        Nos, amikor úgy döntöttem, hogy ebből elég, és jó, ha annyira egyedül akar lenni, szíveskedjen a tettek mezejére lépni és távozzon, igencsak koppant az álla, hogy komolyan is gondolom, mert ő sosem tette volna meg azt velem, hogy elhagy. Csak a szája járt.
        Mondtam neki (több alkalommal is), hogy gondolta volna ezt meg akkor, amikor elzengte a fentieket, meg a többi hasonló dumát.

        Ja és persze ki az, aki nem bírta ki sokáig egyedül? 🙂

        Kedvelés

  25. És az élet anyagi oldala, a pénzügyek, amiről már írtatok fent. Egyik nap (az ismerős) Vudi mindenféle luxus dolgokra ragadtatja magát, meg egyedi dolgokat vásárol kisebb vagyonokért, amivel nincs is gond, ő dolga; de másnap, meg utána, ennek következményeként akár hetekig csövezik a haveroknál, elszívja a cigidet (először azt mondja, hogy jaj, ez mentolos, vehetek egyet? utána meg meg sem kérdezi), felzabálja a konyhádat, ő is teljes természetességgel rendel, pedig nincs egy vasa sem, a számla fizetésekor meg néz rád, szóval olyan természetes, hogy ez neki jár, meg neked úgy is van pénzed, nem ügy, ő is kifizetné neked, hát egyek vagytok, mert mind egyek vagyunk itt a világon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Es valóban erre válaszolva: Eszembe juttattak az egyik réges-régen elfelejtett ismerősömet. Ő valami félreértelmezett hippi -attitűddel meg egy kis házi pálinkával átitatva egyszer ottmaradt nálunk a nappaliban.
      Beköltözött, csak ugy simán.
      Harmadik nap reggeli galéria lecei között lestük az exszel, hogy akkor ez most hogy? Satrazik a szőnyegen?
      Es tényleg.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  26. Ma kezdtem egy könyvet, s lám, épp Vudi szerepel benne:
    “Azt mondta, imádja a napot meg a természetet, elbűvölő képekben tobzódó verseket írt, gyereket akart tőlem és spárgából menten hálót csomózott, amiben majd a kicsit cipeljük.
    …
    Sorra írta a verseket arról, hogy mennyire szeret, és naphosszat a nyirkos, sötét szobában gubbasztott, melynek közepén kupacba gyűjtötte a piszkos zoknikat.
    Ha bevásárolni küldtem, a boltokban nem kapott semmit. És ha megkértem, legalább porszívózzon ki, készségesen bólogatott: – Azonnal, azonnal, egy pillanat – és elrohant, hogy lelki segélyt nyújtson valamelyik válságba jutott barátnőjének.”
    (Tereza Bouckova: Ha szeretsz egy férfit)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  27. Mostanában szerelmesedtem össze, és amikor először elolvastam Vudit, gyorsan nem is olvastam, megijedtem, hogy ő egy Vudi, és én annyira jól érzem most magam, hogy nem akarok ilyen “gonosz” tükröt magam elé. Aztán most újra átbogarásztam, mert sokáig nem bírom a fejem a homokban, és úgy értékelem, hogy ő egy félVudi, én meg a másik félVudi.
    Catherine Blake-nek is köszönöm, hogy megláttam magam benne.
    A saját csikkjeimet dobálom ki, ő megkínál a csodálatosan összegombócolt zoknijaiból, mindketten felismerjük a főzőkanalat és ugyanúgy keresgéljük, akár nála, akár nálam kotyvasztunk véletlenül sem “normális” kajákat, összepárosítjuk a majdnemségünket az élet számtalan terén, és nagyon jó mindenhogy, hogy itt ki fog megmenteni kit, ez egy érdekes kérdés. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Tudod, én nagyon ilyen majdnemes vagyok, ahogy megfogalmaztad a modernkori zsugorfóliás poli-tipust. Az együttlétben értelmet kapnak a befejezetlenségek, mert közös idővé, kiegészítéssé válnak, nem valami frusztráló -hattam, -hettem volna szomorkás visszatekintések többé, inkább jóleső és kreatív elismerése a sokoldalúságnak, gazdagság, nem a csúcsok hiánya keltette szegénység. Vagy pedig egyszerűen szerelmes vagyok, és rózsaszínű 😀

        Kedvelés

  29. Visszajelzés: portrék 6.: a nagyon okos elsőgyerekes anya | csak az olvassa — én szóltam

  30. Visszajelzés: a legjobb posztok – szerintetek, szerintem, a blogmotor szerint | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .