tintapaca

Közzétéve Szerző:

Nem lehet folyton a blog, a korrektúra, a facebook előtt ülni. Még feküdni sem, kávéval sem, a teraszon sem.

Le ne előzzön a nyár! Irány a város. Belemegyek az erdőbe, alkonyatkor kiviszem oda a ház gyerekeit, szelíd a fény. Futok is, erős és könnyű (…) vagyok, csupa szépség van a fejemben, és közben számolom a lépteimet mindig, hatezer alatt nem gyűr maga alá az erdő. Végigmegyek a völgyön Zugligetig a kutyával, átbiciklizem Budakesziig, és közben éneklem, hogy Lövölde tér, meg hogy Én és a holdvilág. Erős a hangom, ez meglep, csak mondjuk öt hiányzik a fölső régióból évek óta.

Valami valódi, az a jó.

Valódi volt Nagyszeben, Nagyonnagyszeben, és Purcărete Faustja. Rámfröccsent Mephisto fehér nyála, és sebes lett a kezem. Körülöttünk, fölöttünk, mindenhol színház, kigyulladtunk. Soha semmi ilyesmit nem láttam még. Jaj, de nem tudunk mi itt semmit a színházról. A tudás haszontalanságának tonnányi újságpapírjából egy kis cafatot elhoztam. Milyen semmi az a sok, milyen rengeteg ez a cafat.

Az odaút inkább szendergés. Bihar IC. A döccenés, az indulásé: úgy szeretem, hálás vagyok, amiért ott lehetek (voltam már nem ott). Vágányzár volt, és valahogy másfele mentünk, de nem kaptam rajta a vonatot, hol. Induláskor az jutott eszembe, igen, ezúttal ilyen közhelyesen és vádlón, mert én nem szoktam lázadozni amúgy, én istenhívő vagyok és a legmélyemen alázatos is, de most mégis, ilyen eget ostromlón, hogy miért kellett meghalnia Jánosnak. Erre beúszott a felirat a jobb szélen: RÁKOS. És ötven méterrel később a lassú, dülöngélő vonatból ismét, nyomatékosan: RÁKOS. Értem én, vonatok és sorsok istene, de tán ez mégsem válasz.

Napraforgómezők — filmfesztivál –, és kócsagok, cumulusok és currusok. Belegondoltatok valaha, hogy vannak emberek e széles világban, akiknek az a foglalkozásuk, hogy elnevezik és osztályozzák a felhőket?

Szendergés, ásványvíz, napfény, lágyan csikorduló, bedőlős kanyar. Én ülök legelöl, mindjárt a masiniszta mögött, aki keleti diftongusaival arra is figyelmeztet, Magyarországon az állomásokon is tilos a dohányzás. Én érek először Kolozsvárra.

Szolnokon felszáll egy Csuja Imre — most volt a születésnapja — és egy Kautzky Armand, együtt. Nem hiszek a szememnek. Arra, hogy valaki úgy néz ki, mint Kautzky Armand, egyetlen mentsége van: hogy ő maga Kautzky Armand. Rettegek, hogy meg talál szólalni azon a túlmunkált stúdióhangján. De nem, némán ülnek egymás mellett. Biztosan — hol is született Csuja Imre? — Hajdúnánáson látogatták a sógorékat. Bálázták a mustot. Szerelőnadrág van rajta, Armandnál meg egy Blikk és egy dobozos sör, szépen vagyunk.

Mindegy, min mosolygok.

Kolozsváron még májusban vásároltam egy írótömböt, elővettem — töltőtoll, papír nélkül sehova, soha többet, szóljatok rám, hát mennyi jó sor, téma, apró poén úszott el így! –, levelet kezdek. Először is, egy német építészbarát olyan szépet, vigasztalót írt még decemberben, ő is töltőtollal (nem e-mailez egyáltalán), márciusban én azt lefordítottam, és most, most írok. Tudom, hogy nagyon ciki vagyok. Aztán, levelet valakinek, akit szeretek, és aki azt mondta a minap a Külkerstrandon, kézzel írott levelet volna jó kapni.

Valami valódi, egy valóságos levél. A kézírásnak nagy a tétje. A paca, a rossz mondat, a félresikerült betű, a görbeség. Én húsz oldalakon át nem rontottam fénykoromban. Fasisztoid margók, sehol egy görbeség, áthúzott szó, következetlen formálás. A rettegés. Ebből kéne engem kirobbantani már, de sürgősen.

Azt akarom, hogy tétje legyen, és azt akarom, hogy szabadsága legyen. Figyelek befelé, irtom a pózokat, öntetszelgést, indulatokat, de nem haragszom értük. Valódi, pacás leveleket írok eztán. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal. Minden nap valakinek, aki örül. Zöld boríték. Bélyeg, nem idétlen etikett. Horzsolást akarok a lábszáramra, meg feslő brokátot, véletlen meggyes pitéket és felemás kontyokat.

35 thoughts on “tintapaca”

  1. ” Valódi, pacás leveleket írok eztán. ……. Minden nap valakinek, aki örül. “-mennyi minden valódi dolgot,eseményt,szépséget,lehetőséget hagyunk ki,pocsékolunk el nagy hülyén!-s az élet csak úgy huss, elszalad közben.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Mennyi munka van egy pacában, el sem tudjuk képzelni, hát még dolgozni érte…A terapeutám is ezt javasolta, paca, rosszalló megjegyzések mástól, tévesztések, dolgozzak ilyenekért.
    Menni fog. És az utad is arrafelé vezet.
    Azt a cafat színházat nagyon irigylem. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Istenem, valaki, végre, mindamellett, hogy csodálatos poszt, és bocsánat, a lényeget ragadom ki, de annyira jó, hogy Armand szörnyű, modoros behízelgésétől nem csak én megyek falnak.

    Tipikus színészhiba egyébként, egyszer valami félhülye rendező azt mondta neki, hogy “te Armand, annyira szépen artikulálsz, olyan jól áll neked a dzsémszbond”, és szegény meg elhitte.

    Elnézést, elnézést az offért.

    Levelet én is nagyon régen írtam, de az igazi kézírást semmi nem pótolja. Amit csak lehet, kézzel írok, fekete tintával, sima fehér papírra, semmi vonal, semmi négyzetháló. Semmi ne akadályozza a betűim tiszta áramlását. És gyönyörködöm benne, más kézírásában is, a csúnyában is, annyira az ember maga nyilvánul meg a kézzel írt sorokban.
    Nemcsak a gondolatai, hanem az ember maga. Ide is kézzel írnék, ha tehetném, és falnám mindenki kézírását.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Szerintem sikerult, nagyon kedves a jelenet. Emberi, szeretettel froclizo. A fiatalokat csak a tema apropoja kapcsan kritizalom. A bejegyzes elso olvasasa utan rakerestem mindket szinesz fotojara, hogy mosolyogjak egyet ugy is.

        Kedvelés

      • “apropoja kapcsan” 😀 diplomamat melyik ablaknal lehet visszaadni, es mi-e az ugyfelfogadasi ido?

        Kedvelés

    • Most erről eszembe jutott, hogy az iskolában mindig kíváncsi voltam, vajon hogy írnak a tanárok. Persze elsősorban táblára, ami nem ugyanaz, mint papírra, de akkor is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • jaj, úgy nem szeretem a táblai írásom. Döcögősebb a kézírásomnál, sodróbb, és a magasság nagyon változik, még a feltolós táblán is. Viszont rettentőn szeretem kitalálni, hogy melyik táblán kezdjem; majd amikor mégis átfednek a táblák, szépen elnézést kérek és kijavítom. És jól elhasználom a margót – másra.

        Kedvelés

      • Mi középiskolában azzal szórakoztunk, hogy bementünk egy random terembe, és megpróbáltuk kitalálni a táblából, hogy melyik tanár volt ott előzőleg. Zízből kilencszer eltaláltuk. 🙂

        A táblai írás nemcsak a magasság miatt más, a krétát is eleve másképp fogja az ember, mint a tollat. Meg kicsit korrigál is folyton, hiszen a gyereknek csak le kell olvasnia valahogy, amit az ember felír…

        Kedvelés

      • na, én ezzel nem vesződöm. nagyjából ugyanúgy írok táblára is, mint papírra. Filcesre még inkább. Gyorsan, rondán. Mondjuk én szeretem a kézírásom, csak szokni kell. Középiskolások kedvéért nem írok gyöngybetűkkel, mert nem tudok, és nem is akarok. Azt szoktam nekik mondani, hogy szépen kevesen írnak, és ha felnőtt életükben kézírással találkoznak, az sokszor lesz rondább, mint az enyém, úgyhogy szokják csak. Elég vicces látni, mikor egy-két hónap után egy-egy gyerek úgy írja az “a” betűket, mint én.

        Kedvelés

  12. Olyan jó olvasni ezt az írás! Még reggel, munka előtt elolvastam és este is újraolvastam. Nem is tudom megfogalmazni, egyszerűen jólesett olvasni. Köszönöm.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Annyira jó volt.Valódi kapcsolatod van az Öreggel, az nagyon ritka és ha összejön, akkor már hűha(a táblákra gondolok)Nagyon sajnálom hogy nem szeretem Armandot, de hogy egyik évben lépen-nyomon összefutottam vele, az rémes volt.Nekem ijesztő.
    20évesen mindíg fecnikkel rohangáltam és amíg a jó 40es vagy a 88as buszt vártam, írtam…Budaörsön…rengeteget.Azok voltak a legjobbak, gondolom nem véletlenül.ÍRJ:)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. nekem meg a bárányfelhő bodorító Vacskamati volt a példaképem, mert ő bodoríthat, mindig is azt szerettem volna, nem pedig amit most -felhőket, legyen currus- hajtani elfelé…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. a currus veletlen elirasa volt a cyrrus-nak. egeszen masra asszocialtam, ezert kertem rajzban, s kozben jot mulattam, mit fog nekem csakazolvassa rajzolni… nagyon szeretem irasainak kepiseget, a mondatok rejtett jelenteset (mar amikor felfedezem), a sorok koze elrejtett dramat s a ragokba suritett humort. mert irni (es erton olvasni) csak igy erdemes.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .