Invokáció
Utolsó Mephisto. Utolsó Nemzeti. Színháztemetés. Nem darabtemetés: az előadást átviszik a Vígbe, de itt kell megnézni. Ötre mentem oda, száguldottam lefelé a forróságban. Stressz volt sorban állni, már harmadszor. AZ előző kudarc után elmentem véres bélszínt enni. Nem kedvesek az előttünk állók, önkényes szabályokat hoznak, kimennek bankautomatához, nem lehet tudni, hányan vannak, egyre többen vannak, bennfenteskednek, szorongok. Aztán jegyárus jő, a jegy olyasmi, mint bélszín a párizsi kommün idején. Az persze őnekik jár, elöl, mert már dél óta itt vannak. Olvasok inkább. Elhangzik a maga kicsoda? kérdés is. Én… én mindegy, ki vagyok, szeretnék bejutni, és fontosnak tartom, hogy korrekt legyen a sorbanállás. Édes Istenem, ma van a sohatöbbé, ma be kell jutnom. Otthon sír a legkisebb, görcsösen, hív a bébiszitter.
Propozíció
Jön Balázs is, nemkorrektül beáll mellém. Nem kedvesek a pult mögöttiek sem, idegesek, unják a tolongást, ami hetek óta megy az állójegyért, mosolyognak azokra, akiknek foglalt helyük van, velünk meg úgy beszélnek, mint valami haszonállattal. Álljunk már odébb.
A fontos leánycsapat előttünk visszamondott jegyeket kap, eltűnik boldogan, sokáig vagyunk elsők, pultnak támaszkodó reménykedők. Hét előtt pár perccel úgy érzem, elájulok —
Deus ex machina
És akkor kapunk egy-egy párnajegyet a balkonra. Megkönnyebbülünk. Hát ilyen érzés. Hát érdemes volt. Ma van az utolsó repertoárdarab, és jövő vasárnap valami gálaest, és kerti parti.
Enumeráció
Celebspotting, sztárparádé: Szinetár Dóra, Németh Kristóf, Gazsó György, Hegyi Barbara, Verebély Iván a nézőtéren.
Olyan szépen kezdődik ez. Stohl András színészfejedelem, nincs mit tenni, Kulka mellett a legdöbbenetesebb formátum a társulatban. Én nem szeretem, én nem akarom szeretni, én nem bocsátok meg neki, de kénytelen vagyok. Szavainak koncentráltsága, néma mozdulatlanságának ereje, elképesztő mozgáskultúrája, szuggesztív jelenléte miatt. Színész, meg botladozó, könnyűnek találtatott, mégis átélhető igazú ember, Mephisto és Hamlet. Megremeg a szemhéjam, amikor fehérre festi az arcát. És önmagát játssza. Mert nagy színészt is kellene játszania, a Hendrik Höfgen nagyságát, nem csak sarokba szorított, gyarló értelmiségit a diktatúrában, de nem játszik semmit, hanem ő a Stólandrás. És az bőven elég.
Fotógaléria: Stohl Andrásból Hendrik Höfgen
Nem, Hendrik Höfgen nem pondró és nem gumigerincű: egyszerűen nem csak túlélni akar, mint a hétköznapi emberek, hanem igenis, nagy művész is, becsvágyó, sikeréhes, és annak ez az ára. Aki ezt nem érti, nem érti, mit jelent művésznek lenni. (A lenti interjúban bekérdez az újságíró:
MN: …azt is el kellett játszania, hogyan játszik egy rossz színész.
SA: Ha ez így van, az nem volt szándékos.
MN: Miért, Hendrik Höfgen jó színész?
SA: Fene se tudja.)
Én nem tudtam másképp nézni, csak úgy, hogy géniusz. Meg még annak a feszültségét éltem át, hogy ő a fajnémet kultúrőr, miközben egy szorongó szerencsétlen, aki ha nem pofozzák, impotens.
Bánfalvi Eszter elképesztő, Johanna-kopasz fekete Vénusza, Udvaros Dorottya méltóságteljes tragikuma, Radnay Csilla nyugodt ereje, mozdulatlan szépsége (őt az Egyszer élünk…-ben szerettünk meg még Jánossal); Martinovics Dorina energikus ifjúsága, feledhetetlen hangja, és a hajszálpontos, finom Tenki Réka! László Zsolt hátborzongató tábornagy, félisten. Gáspár Sándor és Söptei Andrea micsoda pár, és hogyan ugrik a halálba! Ekkor karcol a torok. És az én kedvencem, Nagy Zsolt, aki ezen a színpadon nem tud akkora lenni, mint a Krétakörben, de én tudom őt így is, komor nézésével, elemi keménységével.
Hogy, hogy hagyhattam ki az írózseni Hevér Gábort? Annyira mindenestül Teiresziász! A Nemzeti legnagyobb saját nevelése.
Úsznak egymásba a jelenetek, a bejövés kimenés is, nincsen jelenethatár, nincs díszletpakolás, a három réteg függöny néha takar, de leginkább azt jelzi, mennyire trükkös a színház a színházban.
A koponyajelenet agresszíven vicces, viszolyogtató és fenségesen tragikus. “Én csak egy színész vagyok.” Nagyon ritkán nem tudom, mi a vég, most nem tudtam. Döbbenet, aztán csattanunk hétszázan. Három kijövés után felállunk, aztán előveszik a nézők a KÖSZÖNJÜK! feliratukat, amelyet a bejáratnál kaptak, feltartjuk, és néma csönd lesz. Folynak a könnyek színpadon és nézőtéren. És megszólal trombitán az Il Silenzio. Most van vége. Ennyi volt. a karzaton felirat: JOG AZ ÉLETHEZ ÉS A SZABADSÁGHOZ, a darabbeli forradalmi színház előadásából.
Aztán feljön a társulat, majdnem mindenki. Molnár Piroska, Kulka János, Alföldi Róbert, Földi Ádám. Hosszan tapsolunk. Szakad a víz mindenkiről.
Másik videó (regisztrációs, de megéri), Alföldivel, és 0:55-nél bal hátul én állok fel nagyon sárgában:
http://www.noltv.hu/video/5013.html
a legjobb videó, csak nem kellett volna a sokkos állapotú színészeket kérdezgetni
Aztán vége lett. Nagy üresség van most bennem. Darabvég, évadvég, nemzeti vég. Írnék még mindenfélét, de fütyölnek a madarak, negyed öt lett.
Stohl András-interjú a Narancsban
Bojtárbé vezérje a Mephistóról mint kultúrpolitikai felkiáltójelről
Volt színházi emberként csak kívülről követem az eseményeket külföldről, de ez torokszorító beszámoló volt-ömlengést nélkülöző és fájdalmas.
KedvelésKedvelés
úgy jó, hogy az utolsót láttad. megérte háromszor sorban állni.
exem ismeri stohl bucit. már többször rehabilitáltuk. (nekem elég nehezen ment.)
megvettem a ventillátort! szemspirállal fűszereztem (maybelline: the rocket).
KedvelésKedvelés
Olyan majd lehet, hogy közös színházbamenés a csapattal?
Esetleg felbérelünk közös bébiszittert is hozzá.
KedvelésKedvelés
Közös bébiszitter, naggyon jó ötlet!
KedvelésKedvelés
Felvetel is van a cikkben az utolso percekrol…. Meghato, mint az irasod is!
http://hvg.hu/kultura/20130622_Konnyek_kozt_ert_veget_Alfoldi_utolso_elo#rss
KedvelésKedvelés
Köszi, betettem a linket a beegyzésbe! Majdnem megkaptam a fotós jegyét, mert úgy volt, hogy nem ér oda.
KedvelésKedvelés
Jaj, ehhez a bejegyzéshez kellett egy kávét főznöm! (A kiskorúnak meg egy Cserpes jár a nyugalomért cserébe.)
Kérsz egy kávét?
Nem vagyok én irigy. Dehogynem!!!
A színház nekem a legelsők között! Menekülés? Vágy egy másik világba? Ott van a valóság vagy itt? Finom, mint a repülés. Mert az, le sem ér a lábam, amíg a darabban élek.
Elképzeltem, amit írtál, a Stohl András, és Mindenki. Alföldi olyan csapatot épített, amit nem találok máshol. Nem láttam ott rossz darabot. Rossz napja volt egy-egy színésznek, de a darabon nem látszott.
A Nemzetiben szerettem bele Hevér Gáborba. És tetszett az Átok c. filmben is. Miatta néztem. Bevallom.
Nagy Zsolt. Egyszer jött a házunkba, nem ismertem fel, mikor mellettem állt, mosolygott, köszönt hangosan, ömlött belőle az élet, tudod, a karizma, napokig gondolkodtam, ki ez a férfi. Aztán rájöttem. Ilyenek ők, beszippantanak, vonzanak.
Színészfejedelmek. Ha még most nem is, elérhetnek bármeddig. A nők, micsoda nők! Na igen, őket szívesen nézegetem, őket érdemes.
Elfogyott a Cserpes. Mennem kell.
Írjál sok-sok Színházat!!!
KedvelésKedvelés
Jó, hogy érzed te is. Most vége az évadnak, nem megyek egy darabig, a gyerekek is eléggé ki voltak borulva esténként.
KedvelésKedvelés
Mi pedig köszönjük a beszámolót!
KedvelésKedvelés
Mennyi sírás egy estére
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy a szemem voltál! Most ömlik a könnyem patakokban.
KedvelésKedvelés
toroltem a hozzaszolasomat, mert csak Magyarorszagot tudtam szidni benne. bogve.
KedvelésKedvelés
Jött ilyen e-mail is. Néha azt gondolom, megtettünk mindent, kampányoltunk, tüntettünk, aláírtunk, írtunk róla, kifejeztük a szeretetünket, és majd a közelébe nem megyünk Vidnyánszky színházának. Tehettünk volna még valamit?
KedvelésKedvelés
nem, semmit.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Betettem a legjobb videót a nol-féle alá, azt nézzétek meg, arcok közelről.
KedvelésKedvelés
A félművelt, ordas fölényeddel te csak ne magyarázzál meg nekem semmit, teljesen világos, hogy fogalmad sincs, mit jelent a színház és a minőség. Hogy a francba gondolhatod, hogy te az aljas, gyilkos eszméiddel bármit is megmagyarázhatsz nekem? Nem, nem azért lett leváltva, hanem a botrányosan korrupt pályázat miatt, amelyben fittyet hánytak a művészi színvonalra, csak az ideológia számított. Ezért sajtótájékoztat Vidnyánszky lajbiban, búsuló juhászként.
Én egy zsidó özvegye vagyok, takarodj innen. Miből gondoltad, hogy erre a blogra engedek ilyen szemetet? Hogy lehetsz ennyire ostoba?
KedvelésKedvelés
Stohl csodálatos.
KedvelésKedvelés
Egyetértek. Ahogy a bejegyzésben is szerepel, nem szeretem, nem akarom szeretni, sem megbocsátani. De zseniális. Ez vitathatatlan.
KedvelésKedvelés
Mi az angyalok Amerikában utolsó előadását néztük meg, nagyon nagy élmény volt. Először jártam az új Nemzetiben, se a társulatot, se az épületet nem láttam még élőben, és elég magas elvárásokkal ültem be a darabra: “ha már ennyire dicsérik, ajánlom, hogy nagyon jó legyen”. Hát, megugrotta a lécet. Profi, bátor, szabad, igazi európai színjátszás és atmoszféra! A majd 4 órás darab alatt egyszer sem unatkoztam, sőt, még néztem volna legalább ugyanennyi ideig. A végén negyed órás álló taps, és feliratok helyett kis (gombelemes) mécsesek.
Igaz, sok pénzbe és utazásba került, de abszolút megérte.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: transz | csak az olvassa