nőnek lenni jó!

Hát nem értjük? Mit kapálózunk ellene? Miért akarunk férfiak lenni?

Egyszerre jött most a kettő. Az egyik: a kedves, joviális férfiismerősöm, afféle atyai jóbarát, lekapcsolt. Hogy olvassa a blogomat, tetszik neki a társadalmi igazságérzet. Ő is liberális, olyanforma. De keresztény is.

De én mitől vagyok ennyire harcos, elutasító, kemény. Nem is amit írok, hanem a hangnem. Az élesség. És ahogy néha a kommentelőkre reagálok. Meg hogy nagyon egymagam vagyok, külön, nincs szükségem senkire, ez látszik abból, ahogy írok. El vagyok telve magamtól.

Miért nem az az érzése neki (!) a blogot olvasva (!), hogy megölelgetne.

Érti ő, hogy gyászolok, de valahol, valamikor majd s már előtte is nekem lágynak, befogadónak kellene lennem. Erre rendelt az Úristen, így mondja. Amíg kapálózom ellene, mindig boldogtalan leszek. Ez a nagy okos, megmondós, kemény nőség, ez álarc. Irigylem a férfiakat talán? De a nők nem férfiak.

Hát, mondom — mostanában nincsenek lépcsőházi gondolataim, azonnal és adekvátan reagálok; mit tesz az emberrel, ha életformaként ír! –, ez kurvajó, hogy az okosságot és a megmondást, a rezzenetlenséget, a keménységet ti így lestoppoltátok magatoknak, a magatok javára, és ti definiáljátok, mi a nő és mi nem: a nő olyan legyen, ami nektek öröm és könnyűség, ti definiáljátok és ti kéritek számon, akkor is, ha épp olyan nő áll veletek szemben, aki nem olyan, nagyon nem. Akkor meg ráfogjátok, hogy ő nem nő. Ha nem olyan, mint a doboz, akkor ő férfias. Miközben arra hivatkoztok, hogy látható, hogy a nők ilyenebbek meg olyanabbak, esztétikai érzékük fejlettebb, több türelmük van a gyerekekhez stb., ilyen különbségek figyelhetők meg, tehát leírjátok a nőket, aztán kiderül, hogy mégis előírjátok. Bravó!

Ja és mert talán én nem ölelgetnélek meg, azt érzed, tudod, ez ilyen kölcsönös biznisz, sajnos, minden más vagy súlyos magánügy, vagy molesztálás. Furcsa egy nő, aki nem szendén pillog, ugye? De ha én is vonzódom, azt nem érti senki félre, ne aggódj.

De nem az. Mert ha mi nem vagyunk ketten egy pár, hogy ő férfi, s én nő, hogy ő szögletes, én gömbölyű, annak akkor is érződnie kéne.

Én csak azt érzem, hogy te nem vagy valami okos, és valamibe bele akarsz kényszeríteni, és hazabeszélsz.

A másik, hogy a katolikus menyasszony linkjét valaki – új kommentelő — elküldte nekünk, én is ideteszem:

http://kozepkorispanyol.wordpress.com/2013/06/21/engem-nem-fogtok-dicserni/

A feministákról írja:

Ők nem akarnak kedvesek, csinosak, finomak, szépek lenni. Nem akarnak a kedvesség, az irgalom, a szeretet, a szépség lenni a világban. Férfiak akarnak lenni. Erősek, határozottak, törekvőek, logikusak. Azt hiszik, ha egy nő hölgyként viselkedik, akkor automatikusan ostoba bábu lesz. Hogyha elsődlegesen szép, kedves, finom lelkű akarok lenni, akkor óhatatlanul is szürke egér vagyok, valami buta fruska, logika nélkül. Nem értik meg, hogy a kettő megférhet egymás mellett. Hogy egy nő lehet egyszerre bájos és okos is. Csak az eszét bájosan használja, úgy, ahogy egy nőhöz illik, nem pedig parancsolóan, az élre törve. Nem értik meg ezek a nők, hogyha így viselkednek, a férfiak megutálják őket, és joggal! Mert mint a teremtés koronái, a férfiak azok, akik vezetésre termettek, ők a családfők, és ezért nem viselik el, hogy egy nő parancsolgasson nekik. Mert a természet rendje nem ez. Beléjük van kódolva genetikailag az a hierarchia, mely szerint a férfi a fő. Nem, nem despota, türannosz, diktátor: hanem jó vezető. Igazságos király, vagy – ha tetszik – jó pásztor. Akár tetszik, akár nem, a férfiak ezt a tisztet Istentől születésüknél, nemüknél fogva kapták.

Én úgy látom, ez nekik nagyon tetszik. Mindent ehhez igazítanak, és észre sem veszik, mikor kíméletlenek, önzőek, manipulatívak, mert hogy nekik lehet, az olyan, mint a levegő.

Élre török. Parancsoló vagyok. Megutálnak, és joggal. Nagyon pontos. Van a vezető, meg a vezetett. Egyenrangúság, együttműködés nincs, vagy egyik, vagy másik vezet: ha a férfi, akkor rendben van, az a természetes, még ha ennek a jóváhagyott erőfölénynek a talaján megterem az erőszak is, ha a nő vezet, az romlás, a nemek összemosása, elférfiasodás. Véletlenül sem úgy van, hogy vannak ilyen meg olyan nők és ilyen meg olyan férfiak, nem. A Férfi, az vezet, kész. A nő reakciója e vezetési stílusra, a panasza, segélykérése, levegővételi kísérete, változtatási igénye, az mind élre törés, hatalmaskodás, elférfiasodás. Az ilyen nő nem nő. Hallgassunk, szép csendben menjünk tönkre az oxigénhiányban, ne vegyük észre magunk sem, hogy kékülünk, akkor majd nők leszünk.

Férfi akarok lenni, mert a férfi az, aki erős, határozott, logikus. Ez a cél, á, dehogy valamirevaló ember alapállapota, dehogy. Ha a nő ilyen, például mert a családért minden felelősség neki jut, még a pénzkeresés java, a beosztása — mert a férfi mondjuk elinná –, a nagyberuházások, a határidők betartása is, vagy mert egyedül menedzseli az életét, akkor férfi. És szegény férfi azért nem tud férfi lenni, mert a nő nem hagyja!

Én nem vagyok nő, én nem vagyok szép, kedves és finom, mint Reina Nicolasa, én parancsolgatok és uralomra török. Én akkor lennék nő, ha elismerném, hogy okos, aki nem az, ha belátnám, hogy ő az okos, nem én. Ha kibékülnék azzal, hogy én olyan vagyok, amilyen nem vagyok, s arra vagyok teremtve, ami nem és nem megy nekem, viszont roppantul megkönnyítené a partnerem életét. Én akkor lennék nő, ha azt nézném, mi a vonzó bennem a férfiaknak/a férjemnek, ha szorongva próbálnék megfelelni annak, ami elő van nekem írva, ha folyamatos önmarcangolásban élnék, ha megtiltanám magamnak mindazt, ami nekem elemi szükséglet vagy kivételes öröm, ha megtagadnám, ami bennem kiált, amitől úgy érzem: létezem. De nem is, mert mivel csak ilyen marcangolósan menne, nem örömmel, magától, meghasonlás nélkül, mint az igazi nőknek, nem is lennék nő akkor sem, teljesen el vagyok torzulva. Én nem vagyok nő.

Nézem a derekam ívét, de már húsz éve. Nézem az ujjaimat, amíg karalábévájóval sárgadinnyét vájok. Nem vagyok nő.

Nézem a bőröm, a cseppet rajta, úszás után, szauna előtt, a gyűlölt combomon. A combom visszanéz, és bátortalanul odaint. Nézem, milyen sima most. Kössünk békét. Nem vagyok nő.

Száguldok a forró alkonyatban a Tabánban, már nem is hárs-, hársmézözön a levegő. Egy vagyok azzal, aki a biciklin ül. Minden eszembe jut, egyszerre. Látom a mindenség körvonalait. Én nem vagyok nő.

Én nem akarok csinos, szép lenni. De nem ám. Programpontként nem is, hanem eleve, magamért.

… nem ismeretlen vagy nem-szexuális férfiak tetszése szerint vagyok nő, avagy buja, hanem hanem á) a partneremmel, kiemelt érzelmes és szexuális pillanatokban, bé) egyszer csak megtörténik, felizzik valami, abban a konkrét akármikor-helyzetben, csak úgy, akár következmény nélkül, mintha bolygók találkoznának mintegy véletlenül, ki érti ezt?, cé), és leginkább: sivatagi magányban is, a szélnek is nő vagyok, magam is nő vagyok, egyszerűen a testem és tudatom, az érzeteim és kipárolgásaim tesznek nővé, nem a férfiak tekintete és visszajelzése.

Legjobb bejegyzésem: https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/04/02/a-het-fobun-3-bujasag/

Én nem akarok háttér lenni, nem bizony. Én a saját jogomon szeretnék létezni, a magam egyediségében, ami meglehet, sokaknak túl… nem tudom, milyen, nem akarok ide jelzőket írni, de ez vagyok én, és nem fecsérlem arra az energiáimat, hogy mindezt leplezzem.

Én nem vagyok nő, viszont azonos vagyok önmagammal, nem hazudok, nem manipulálok, nem megyek csendesen tönkre, a derekamnak íve lesz húsz év múlva is, és nem fogok később panaszt tenni. Én tudom, mi a jó nekem. Én nem érzem többé a saját bűnömnek, hogy béna a kínálat, hogy kevés, aki észrevesz.

Nő vagyok, egy ilyen nő. Működöm. Időnként magyarázkodom, és van, hogy keserves történeteim vannak. Nőnek lenni jó, bizony. Még így is.

356 thoughts on “nőnek lenni jó!

  1. “Élre török. Parancsoló vagyok. Megutálnak, és joggal. Nagyon pontos. Van a vezető, meg a vezetett. Egyenrangúság, együttműködés nincs, vagy egyik, vagy másik vezet: ha a férfi, akkor rendben van, az a természetes, még ha ennek a jóváhagyott erőfölénynek a talaján megterem az erőszak is, ha a nő vezet, az romlás, a nemek összemosása, elférfiasodás. Véletlenül sem úgy van, hogy vannak ilyen meg olyan nők és ilyen meg olyan férfiak, nem. A Férfi, az vezet, kész. A nő reakciója e vezetési stílusra, a panasza, segélykérése, levegővételi kísérete, változtatási igénye, az mind élre törés, hatalmaskodás, elférfiasodás. Az ilyen nő nem nő. Hallgassunk, szép csendben menjünk tönkre az oxigénhiányban, ne vegyük észre magunk sem, hogy kékülünk, akkor majd nők leszünk.”

    Ez nagyon pontos. A minap elhangzott egy ilyen kritika, hogy bántalmazottból bántalmazó lettem. Nem értem, hogy mi a bántalmazás abban, hogy megerősödtem. Nyilván ilyenkor az elnyomó is kénytelen összeszedni magát és egy új eddig ismeretlen módszert kidolgozzon, amely segít abban, hogy a kapcsolat élhető legyen és nem szükségszerű így gondolkodni, hogy egyik fél erős kell legyen a másik gyenge. Miért nem lehet két erős partner egy kapcsolatban, és tovább erősítsék egymást, ne versenyezzenek? Jó írás ez!

    Kedvelés

    • Csikatyus te mint bántalmazó??? 😀 😀 többször is elolvastam, hogy te írtad-e, hogy rólad mondták 😀
      Jó bejegyzés nagyon, az egészet tudnám idezni, ami nekem jólesett az ez: “Én tudom, mi a jó nekem. Én nem érzem többé a saját bűnömnek, hogy béna a kínálat, hogy kevés, aki észrevesz.” Azért azt én is megkapom, hogy nem mernek odajönni hozzám a férfiak, mert nem úgy nézek ki(!), mint akinek szüksége van valakire, ahogy egy nagyon kedves ismerősöm fogalmazott: mintha lenne mellettem valaki. Akkor ezt ő arra vezette vissza, hogy még biztos kötődöm az exhez, de szerintem csak szimplán erős vagyok, zavart keltek a rendben 🙂
      …és tényleg, az erőhöz miért nem tudjuk automatikusan hozzákapcsolni az egyenlőséget? Az alá-, felérendelt viszony, az elnyomó, elnyomott, vezető, vezetett…stb. beugrik rögtön, és az egyenlőség, egyenrangúság?

      Kedvelés

      • Nahát… Ez jó! Emlékszem, amikor mentünk ki a Blahára és utánad (vagy eléd) nyúlt egy részeg srác és te leordítottad a haját a fejéről. Röhejes, hogy egy ilyen alapján az jön le, hogy nem úgy nézel ki, mint akinek hiányzik egy pár, és nem az, hogy egy taplót elküldtél a bús p….ba (szó szerint!!! 😀 ). Igen, béna a kínálat!

        Kedvelés

      • Szerintem az nem én voltam, rám gondoltál? 🙂 Azért jól esik, ma már én is tudok ilyen lenni. 😀

        Kedvelés

      • akkor ezért volt ilyen ismerős a történet… 😀

        amúgy érdekes, hogy mennyire nem tudott mit kezdeni a jónép két vidám nem-tizenéves nővel, akik éjfélkor a belvárosban nagy lufikkal sétálnak 😀 vagy csak kiszagolták, honnan jövünk?

        Kedvelés

    • Csikatyus, mint bántalmazó. Nagyon jó.
      Olyan ez, mint ahogy a határozott nő is azonnal agresszív sárkánnyá lesz minősítve, amint az akarata nem egyezik az elvárásokká.
      Ahogy egy jó csaj is rögtön ribanc lesz, amint nem fekszik le az őt megkívánó férfivel.
      Ahogy az életét jólesően élvező nő önző lustasággá válik, amikor nem mosolyogva végez házimunkát.

      Hatalmas felfedezés volt, amikor rájöttem, hogy a korábban állandóan hallott bullshit, miszerint a férfiak a buja, független, önálló nőket szeretik, az csak addig oké, amíg velük akarnak lefeküdni, és kényelmüket nem zavarja meg. Illetve, hogy a szeretem a független nőket frázis, az nem valódi függetlenséget jelent, hanem azt, hogy csak akkor akarjunk velük lenni, amikor nekik erre kedvük van.

      Én annyira sajnálom, hogy ezeket a felfedezéseket nem nyolc évvel ezelőtt tettem. Nem teltek volna szorongással a legszabadabb éveim.

      Kedvelés

      • Igen, csak addig szeretik a független nőket, amíg csak velük dugnak. Miután már tőlük is függetlenítik magukat, akkor már ribancok 😦

        Kedvelés

      • ” Szeretem a fuggetlen noket”=nem akarom elterteni csak megdugni amikor en akarom, meg fozzon amikor ehes vagyok, de penzt ne kerjen semmire,oruljon hogy van egyferfi mellette.
        Csak hogy pontos legyen

        Kedvelés

      • ez annyira jellemző… volt egy szeretőm, még régen, aki vállaltan több párhuzamos visszonnyal is rendelkezett mellettem, viszont amint én szedtem össze az egyik ismerősét, aki már régóta borzasztóan tetszett, akkor azonnali hatállyal le lettem baszva, hogy hogy képzelek ilyet (holott én azt feltételeztem, hogy legalább annyira nincs „köze” a dolgaimhoz azon túl, ahogyan mi együtt vagyunk, mint nekem az övéihez).

        Kedvelés

      • Tobbnyire a nyitott hazassagok meghirdetese is csak a ferjnek nyitott. Ahogy a no is nyit, ugy gyorsan csunya dolog lesz meg hazassagtoresnek nevezi. Azt ami addig a nyitott hazassag cimen legitim volt. Erdekes.

        Kedvelés

      • A Maffiózók című sorozatban mondta a főszereplő a pszichológusának (aki nő), hogy neki azért van szeretője, mert az asszony azzal a szájával, amivel a gyereket csókolja, nem csókolhatja az ő farkát. Legyen mindenki a maga posztján!

        Kedvelés

      • igen. ez az igazi polgári lét. anya magasnyakú garbóban igazgatja a háztartást (ordít a cselédekkel és ünnepnapokon kapnak egy szeletet -nem a családi tortából, hanem a cselédségnek sütött szarból – a tortából). a szülést elkülönítve zúzza le, majd még a szoptatást is lealacsonyítónak tartja.
        elnézi, hogy a gyerekszobába bemegy apuka és molesztálja a lánygyereket (vö. Freud első munkáiban írt bántalmazásos esetek). majd elmegy buzgón imádkozni (azt nem is tudom, hogy ilyenkor miért imádkoztak a nők, azért hogy a zuruk menjen a bordélyba, vagy azért hogy végleg ott maradjon)
        és a férfiak szintén buzgón imádkoztak, majd elmentek a bordélyházba és még büszkék is voltak , hogy ezt a terhet levették a zasszony válláról.

        viszont a nőknek volt kötényük, ellentétben a mai szinglihordák csajaival, aki a kötényt, mint ruhadarabot fel sem ismerik.

        Kedvelés

      • Erről, amit írsz, eszembe jutott pár film. A cselédséggel való bánásmódról A segítség (The Help) http://www.imdb.com/title/tt1454029/?ref_=fn_al_tt_1. Talán volt is szó róla a blogon. A könyvet is olvastam. A tünci feleségekről A stepfordi feleségek http://www.imdb.com/title/tt0327162/?ref_=sr_1. És még erről a mintapolgári, mintacsalád életről a Pleasantville http://www.imdb.com/title/tt0120789/?ref_=sr_1. Gyermekmolesztálásról Toni Morrison The Bluest Eye (Nagyonkék) című regénye egy kiemelkedő darab: http://moly.hu/konyvek/toni-morrison-nagyonkek. Bár engem egyre jobban zavar az a jelenség, hogy az ember mindenféle megrázó filmet megnéz, regényt elolvas, és csóválja a fejét, hogy mik vannak, aztán megy tovább. Ezt most főleg magammal szemben szánom kritikának, mert jelenleg itt tartok.

        Kedvelés

  2. “Ők nem akarnak kedvesek, csinosak, finomak, szépek lenni. Nem akarnak a kedvesség, az irgalom, a szeretet, a szépség lenni a világban. Férfiak akarnak lenni. Erősek, határozottak, törekvőek, logikusak.” – Nem értem a logikáját az írónak: a kedvesség, a szépség, a szeretet miért és hogyan mond ellent az erőnek, a határozottnak, a logikusságnak?
    “A férfiak vezetésre termettek.” – Nahát! Tényleg? És melyik férfi?
    Aki ezt leírta, nem veszi észre, hogy azért nézik logikátlan, ostoba bábunak, mert logikátlan, ostoba dolgokat mond és ír, nem pedig azért, mert kedves és szép (ha az).

    Kedvelés

    • Hű, itt valami mellément. Nyilvánvalóan logikátlan, ahogy az is nyilvánvaló, hogy errefel íródott a poszt.
      “Aki ezt leírta” – tudod, ki írta le, nem? Lehet hozzá szólni meg ilyenek…már ha szerinted nem bábu.

      Segítek, hátha: amikor ütköztetsz két nézetet, nem mindig mondod el, hogy “és akkor ők azt mondják, hogy”. Erősebb, ha egymás mellé teszel két gondolatot tőlük, főleg olyat, ami logikátlan (és gonosz és buta), és máris látszik a dolog bénasága.

      Nem tudom, ki nézi ostoba bábunak, “azt aki ezt leírta”, de miért kéne ezzel foglalkoznia? az ő tekintetük olyan fontos? Tényleg, kié?

      Kedvelés

      • Azt hiszem, tényleg mellément, vagy nem tudtam elég jól kifejezni magamat. Kedves vagy, hogy érvelni tanítasz, nyilván rám fér és ezt tudom is, épp ezért nem szólok hozzá az eredeti íráshoz. Nem szeretnék parttalan, sehová sem vezető vitát kreálni.
        Megoldható törölni ezt a hozzászólásomat? Úgy gondolom, felesleges és értelmetlen hozzászólás volt.

        Kedvelés

      • Nem az érvelésedre írtam, hogy segítek, hanem azt a szövegrészt igyekeztem magyarázni. A szövegértés ment mellé, meg esetleg a jószándék, nem az érvelés.

        Kedvelés

      • Ha a szövegértés csúszik, az érvelés is rozoga lesz. De akkor még mindig nem értem, mit szeretnél mondani nekem. 😦

        Kedvelés

      • Tehát nem a blogírónak szólt a bábu meg a logikátlan….
        Ne haragudj, akkor ezt én néztem be!!

        Azt hittem, jött egy kötekedő, szokatlan volt a neved is, de akkor már láthattam, csak kiesett, meg míg fogalmaztam a lentebbi kommentet, előjöttek a beszűkült érvelők a fejemben, csoportostul, és ideláttam…
        Bocs még egyszer!

        Kedvelés

      • Semmi gond, ritkán szólok hozzá. Pont azért, mert nem vagyok egy nagy érvelő, így, bár valójában Reinának szólt a beírásom, de az ő blogjába inkább nem válaszolok. Csak szájkarate lenne belőle.

        Kedvelés

      • “Amióta a nők megfertőződtek a feminizmussal, sokkal több az egyedülálló anya, mert viselkedésükkel elüldözik a férfit, vagy eleve úgy lesz gyerekük, hogy nincs is apja, csak biológiailag.”
        De előtte milyen jó volt nekik!

        Kedvelés

      • Én meg még el is veszem a kedved, shame on me.

        Elemzem a dühömet, ami miatt nem voltam körültekintő, a lényege az, h magamra haragszom, amiért fiatal éveimből nyolc elment hiábavaló őrlődésre és értetlenkedésre. Remélem egyszer el fogom tudni engedni az egészet, de a düh az úgyis megmarad. Haragszom erre az alattomos rendezőelvre is, nagyon, ami miatt nem tűnik fel a nőknek, nekem sem tűnt fel, hogy nemcsak semmibe vagyok véve, hanem le is néznek, és belőlem max hasznot akarnak húzni.

        Kedvelés

      • Nem vetted el a kedvem, vanitas.
        Hirtelen vagyok én is, talán ugyanazon okok miatt, amelyekről írsz, úgyhogy azt hiszem, megértelek.
        Harag – az van. Azon gondolkodom, hogy vajon miért láttatják a Reina-félék a feministákat vagy a feminista gondolatokkal rokonszenvezőket, azon belül is a nőket túlérzékenynek, dühödtnek, agresszívnek. Nem biztos, hogy jól gondolkodom, de van még valami azon kívül, hogy az ő világukban nem fér össze, hogy egy nő látható módon dühödt, haragos, sértett legyen. Igen, látható módon haragszunk, az átlagnál jobban és láthatóbban, mert ez a világrend rohadt kényelmetlen. A harag normális reakció az adott körülmények között. A látható harag is. És igen, a düh, amíg nem változnak pozitív irányba a körülmények, megmarad. Ezt az állandóan jelenlévő dühöt olvassák a fejünkre a “Rend őrzői”, röhögve és vádaskodva, hogy “Biztos az a bajotok, hogy nem dugnak meg titeket rendesen/nem pofoztak még rendesen a helyetekre/jódolgotokban már nem tudtok mit csinálni”, és ezt sort még folytathatnám.

        Kedvelés

      • Köszönöm, hogy ezt írod. De többedszerre visszaolvasva, beugrott, hogy neked és akik rendszeresen olvasnak, mindez nyilvánvaló, alap, ezért gondolom feleslegesnek.

        Kedvelés

    • Hát beleolvastam Reina írásába, nem értem, húsz évesen – ha valóban annyi – hogy tud véleményt formálni, ítélkezni olyan dolgokról, amiket egyszerűen nem élt meg? Arra jó, hogy mintegy negatív öntőformába, a saját gondolataimat jobban meg tudjam mintázni. Egyébként elismerem, a hit nagy biztonságérzetet adhat sokféle szempontból. Én mégsem írígylem – jobb szabadnak lenni.

      Kedvelés

      • Igen, és valami döbbenetes, ahogy büszke az okosságára, és rendszeresen úgy érve, hogy ezt tanítja a Szentírás, ezt mondja az összes katolikus tótumfaktum, ezt mondta a gyóntatóm, TEHÁT az úgy van, “egyértelmű, hogy úgy van”.

        Kedvelés

      • Az a helyzet, hogy a vallásos meggyőződés nagyon agymosó tud lenni.
        Konkrétan katolikusokkal nincs közvetlen ilyen irányú tapasztalatom, bár annak neveltek, amennyiben elrugdaltak (képletesen, inkább egyfajta érzelmi zsarolással) a bérmálkozásig, anyu későbbi beismerése szerint azért sürgette, mert tudta, hogy 11-12 éves korom után nem fog tudni rávenni semmi módon.

        Viszont felnőtt koromban, egy meglehetősen stresszes életszakaszban úgy egy évig tanulmányoztam a bibliát Jehova tanúival. Ez leginkább baráti beszélgetésből állt (azért is tartott ennyi ideig), mert kölcsönösen szimpatizáltunk egymással és nem azokat a bigott válaszokat kaptam, hogy Jehova így rendelte.

        Ezen idő alatt rájöttem, hogy az alapból tekintélytisztelő beállítottságú emberek részére megnyugtató, ha valaki konkrétan megmondja, mely helyzetekben mit kell cselekedni, még akkor is, ha az intelligenciaszintjük magas. És ha amúgy az alapvető agresszivitás is hiányzik belőlük, akkor egyrészt a férfi nem fog basáskodni és mindent megtesz, hogy a családja békésen, kiegyensúlyozottan, szeretetben éljen. Ebben benne van az is, hogy részt vesz a gyereknevelésben, nem lőcsöl minden házimunkát a feleségére, szabadidejüket jórészt együtt töltik (értelemszerűen Jehova szolgálatával), nincsenek káros szenvedélyeik (már csak a vallási tiltások miatt sem). Jóllehet papírforma szerint a férfi az úr a házban, de ez sokkal inkább hasonlít egyenjogú kapcsolatra, mint úgy általában tapasztalható. Márpedig a havonta kiadott Ébredjetek! pontosan arról szól, milyen élethelyzetet miként lehet Jehovának tetszően megoldani.

        És meg kell mondanom, pontosan olyanok vannak benne, hogy meg kell beszélni egymással, meg kell hallgatni, önvizsgálatot kell tartani, az apa ne hergelje a gyermekeit értelmetlen, indokolatlan szigorúsággal és fenyítésekkel, legyen tekintettel a felesége kívánságaira, stb.

        Mondjuk kíváncsi lennék, az a bizonyos menyasszony mondjuk 10 év és 5 gyerek után miként nyilatkozna, ha kifog egy “igazi férfit”, akit nem tud nőies praktikákkal irányítani, nem vesz részt a gyerekek körüli teendőkben, és persze a házimunkában sem, de elvárja, a baba ne bőgjön éjszaka (akkor se, ha fogzik, beteg, stb.), tisztaság, elvágólagos rend (gyerekek mellett??), finom étel fogadja nap mint nap. Ja és persze csini asszonyka álljon a rendelkezésére akkor is, ha épp az előbb ugrott ki a szeretője mellől.

        Kedvelés

    • Eszembe jutott… mi van a meleg férfiakkal?!?!! 😀 Vagy azok nem is férfiak már? Vagyakkormost… ájjájjjájjj… megkérdezem a keri menyasszonyt is. Mennyire nőhöz méltó az egyház tanítása szerint egy biológiailag férfit elítélni a mássága miatt? Azt hiszem, kötekedhetnékem van 😀

      Kedvelés

      • Na, erről pont olvastam mit gondol az egyház. Ők nem ítélik el a homoszexuális embert, csak a homoszexuális kapcsolatot.
        “Az Egyház tanítása szerint a homoszexuális hajlamú férfiakkal és nőkkel „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell bánni. Kerülni kell az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját… A homoszexuális hajlam azonban objektíve rendellenes, és a homoszexuális gyakorlatok „súlyos bűnök a tisztaság ellen”.
        Tehát, ha valaki képes önmegtartóztató életre és egyáltalán nem él nemi életet, az rendben van szerintük, “mert Isten utálja a bűnt, de szereti a bűnöst” mint tudjuk.

        Kedvelés

      • Bbbbbbeszaráááááás!!! Magyarul vágják le a lengő “bordájukat” ésakkor lehetnek buzik a végtelenségig! Ez aztán a valami! Semmi félremagyarázás, semmi bajom velük, van a családban és minden oké… na szegények, ha tudnák, hogy Isten milyen életet szánt nekik… mehetnek Luciferhez kuktának!

        Kedvelés

  3. “Én úgy látom, ez nekik nagyon tetszik. Minden ehhez igazítanak, és észre sem veszik, mikor kíméletlenek, önzőek, manipulatívak, mert hogy nekik lehet, az olyan, mint a levegő.” Pontosan. Ekkora a baj. Sajnos.
    Nagyon szep iras, raadasul.

    Kedvelés

  4. Nagyon szeretlek olvasni.
    Elhűlök ezeken az embereken. Hogy mennyi mindent írnak Istenük számlájára.

    “Miért nem az az érzése neki (!) a blogot olvasva (!), hogy megölelgetne” — miért alapvetés az, hogy neki, egy tetszőleges férfinek kell, hogy ölelgethetnékje legyen egy tetszőleges nő iránt. Azt is rendelte Isten? hogy ő minden nőt ölelgessen – vagy inkább ölelhessen? És te legyél befogadó? Mit kell befogadni?
    A hímivarsejtet látszólag mindössze befogadja a petesejt – de pontosabb, hogy megnyílik neki, ha jónak találja, a hüvely pedig befogadja, ha akarja, mindehhez a farkat (tehát passzív???). Szokás innen indulva “a természet rendjének/ Isten által elrendelt tulajdonságnak” levezetni a nő társadalmi helyzetét, ahol a vezérelv a befogadás és a lágyság. Volt szerencsém együtt élni valakivel, aki az évek során könyvek és jóbarátok hatására szép fokozatosan radikális konzervatív LETT. Olvastam a könyveket, beszélgettem át napokat, éjszakákat. De onnantól, hogy egyiküknek is lekerekített, érthető identitása és szerepe lesz egy elv mentén, ami biztosabb, mint előtte az a keresgélés, az a nem tudom hol a helyem és talán nem is vagyok jó semmire – onnantól az elv örök katonáivá válnak. A világ egy veszélyes hely, a saját felelősség meg súlyos tud lenni, így mindez kevésbé fenyegeti őket. Nagy gyerekek ők.

    A petesejt és a hüvely nem a nő, nem az ember, hanem például, többek közt szaporítószervek. Van, akinek az életében van olyan, hogy gyereket nemz, van, akinek nincs ilyen az életében soha. Mégis egy biológiai szerv felépítéséből és eseti feladatából arra következtetni, hogy a nő ne tudja már mit akar, a gondolkodásában, az érzelmeiben is legyen lágy és befogadó, de leginkább mindig minden körülmények között. És még Istenre is kenni egy pszichológiai berendezkedést, társadalmi szerepet, kulturális korlátokat? Hogy alkotók ne lehessenek? Orvosok, feltalálók? A Nőkérten az a gyűjtemény nőkről, gyógymódok felfedezőiről, fejlesztő módszerek kidolgozóiról, komolyan tudják mondani, hogy nem kellett volna alkotniuk?

    Nem tudom, az én Istenem nincs bezárva a bibliába, nincs bezárva az ószövetség durva világába és nincs bezárva még az újba sem. Nincs bezárva az egyházba, nincs a pápa, püspökök és papok prédikációjába. De, vagy éppen tehát semmiképp nincsen Ő nekem kevésbé, mint a bigottaknak, akik nemcsak bekerítik de még fel is használják a hatalmi berendezkedésükre, kicsinyes, hétköznapi megoldásaikra, megszokott felállásuk kényelmes igazolására.

    Istenre hivatkozva másokat helyretenni?! Hogy veszi a bátorságot bárki?

    Kedvelés

    • Az ezoterikus irányvonal képviselői is ugyanezt csinálják, és ugyanezek fogalmazódtak meg bennem is ezzel kapcsolatban, mint benned. Mert most az ezotéria “menőbb” mint a vallás és az istenhit, bár vannak kapcsolódási pontjaik. Nem meglepő, hogy ott is ugyanez folyik, csak nem Istenre, hanem a jinre és jangra hivatkoznak.

      Kedvelés

    • “Mégis egy biológiai szerv felépítéséből és eseti feladatából arra következtetni, hogy a nő ne tudja már mit akar”
      igen. na meg az agy. a női meg a férfi. van ugyan, csak nem létkérdés használni. és hamár ilyen alapon, akkor miért nem inkább a szív a központi, identitást meghatározó szerv? szaporító szervek nélkül vidáman elélhetünk, az agy is láthatóan nélkülözhető. legyen akkor inkább a szív. vezessük le a szívből a viselkedéseket. mingyá’ lenne több közös nevező.

      ez megvan? ha a férfiak menstruálni tudnának:
      http://www.hungary.indymedia.org/node/5544

      Kedvelés

      • Igen, nagyon jó 🙂 Ellenben az Indymedia-t nem ismertem, most böngészem, köszöm!
        Meg ilyen a Forgács Zsuzsa-féle kiáltvány is, nemrég linkelte valaki, az is óriási, hogy nézne ki a férfiak szexualitása ha a nők lennének ugyanennyire elnyomók, mint amennyire most a férfi.

        Ja, igen, a ‘női agy’ mint az érthetetlenség szinonimája (amiről a női agy tehet). Ki kéne próbálni ezt az átállást a szívre, de szerintem ebben is megtalálnák a felállásukat. A férfiak a man box szerint kevésbé hallgatnak az érzéseikre, mer’ ők kemények. Vágyaik alapja is mindig racionális. Vagy éppen úgy jönne ki a végén, hogy nekik a szívük is átlagosan nagyobb, tehát…
        És akkor mehetnénk a többi testrész felé, hogy fura magyarázatokat találjunk a kívánt hatalmi berendezkedésre, hogy csak a férfi tudhatja mit akar, és az élet minden területén előnyt kell élveznie.
        Ők szőrösebbek, vastagabb az izomzatuk, mi van még. Ja, ó hát elfelejtettem: egy bordával nekik kevesebb van.
        Tehát: a férfi volt először, tehát ő az első mindenben.
        Ha nők lennének elnyomók, milyen mitológia kerekedett volna a bordaszám-különbségből vajon? 🙂

        Kedvelés

      • Na ezt a bordaszámkülönbséget most nem értem, ilyen poén hogy nekik egyet kivettek mert nyilván abból lettünk, vagy valahol ezt valaki tényleg leírta hogy a férfinek kevesebb van? Mert én még 12 párat tanultam anatómián:D

        Kedvelés

      • Igen én is ezért írtam hogy abból lett a nő, de én sehol nem hallottam még ilyet hogy férfiaknak kevesebb bordája lenne, 12 pár van minden embernek (nyilván lehet pár kivétel akinek több kevesebb, ahogy van akinek 6 ujja van egy kezén). Ezért kérdeztem hogy ez csak annak szólt-e hogy a teremtéstörténet után logikusan kevesebb kéne hogy legyen nekik, vagy valahol tényleg leírta valaki hogy a férfiaknak kevesebb van (mert ugyanannyi van).

        Kedvelés

      • Én meg készpénznek vettem a dolgot simán. Sosem jutott eszembe megkérdőjelezni. Szóval kamu az egész, ugyanannyi bordánk van, és ezt én itt és most tudom meg… Megyek, mára elástam magam. :S

        Kedvelés

      • Ne fájlald, ha nem tudnám mennyi van én is tök logikusnak gondolnám hogy amiatt jött ez a sztori hogy a nőket a bordából csinálták, mert a férfinek (emiatt) egy hiányzik. Amúgy ha jól tudom egy ilyen kereszténység által már befolyásolt magyar teremtéssztori szerint a nőket egy kutya farkából csinálták:D

        Kedvelés

      • A repülőbordát vélték annak, amelyikből elkészült a nő. Többezer éves kulturális beágyazódottságú történet, nem kell azt szó szerint értelmezni, nem is lehet. Egyébként is etiológikusak, azaz a jelenből vezették vissza a múltat: pl. az embernek van repülőbordája, biztos azért, mert… a kígyó hason csúszik, biztos azért, mert, az evés fizikai fáradtságot okoz, biztos azért, mert… stb.

        Kedvelés

      • Hát… ha a logikára akarunk építkezni, akkor lehet, hogy az egyik lengőbordából lett a nő, a másikat meg, hogy ne legyen túl aszimmetrikus a dolog, a lába közé tette a teremtő az férfinak. Hm? 😀 (nehogy félre érts, nem bántás, nem kötekedés, de már olyan szinten nem tudják jól megmagyarázni, hogy most ez jutott eszembe 🙂 )

        Kedvelés

      • erről mit gondoltok?
        “Van Mózes első könyvének első fejezetében egy homályos rész, mégpedig a 27. vers. Ez azt a felvetést sugallta egyes okkultista magyarázóknak, hogy az ember kezdetben hermafroditának teremtődött, Isten azonban később meggondolta magát. Valóban, csak a második fejezet végén esik szó a nő teremtéséről; huszonöt sorral előbb a Biblia világosan kimondja: “teremté tehát Istren az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.” (1, 27) Ez a héber szöveg szó szerinti fordítása, s ebből fakadt a kétnemű isten legendája, amely igen elterjedt a különféle pkkult iskoláknál; ez nagyon kellemetlen volt, s ezért a keresztény fordítók mindig gondosan meghamisították.” (Léo Taxil: A szórakoztató Biblia)
        nem szeretnék föltétlenül teológiai érvelésekbe bocsátkozni, mert messze alulmaradnék teológus kommentelőkkel szemben, de valahogy ez nekem elfogadhatóbb, mint az oldalbordás mese… 🙂

        Kedvelés

      • Csudálatos.
        “10. Korunkban a nemek bibliai szemléletének azért van különös aktualitása, mert újabban a férfi és a nő alapvető különbözőségét egy eddig soha nem volt mértékben tagadják, valamint a nemi különbözőségek (nem a testiek) eltörlését propagálják. Az egyenlősdit propagáló ezen tendencia mögött, mely a feminizmusban találja meg legradikálisabb ideológiai kifejeződését, a nemek egyenértékűségének az egyformasággal való összekeverése áll. Ez a tendencia biblia-teológiailag nézve a férfi és nő Istentől akart elrendelése elleni antikeresztény lázadás , melyet az önkényeskedő ember Isten rendje és parancsa elleni végidőbeli lázadásának kell tekinteni.”
        (Kiemelés tőlem.)

        Kedvelés

      • Bevallom ez nekem magas:
        “A nemek keresztény szemlélete…a férfi és nő tökéletes egyenértékűsége a mindkét nemre érvényes Isten-képmására való teremtés és a Krisztus által való megváltás alapján” majd ebből következik “a férfi fölé- és a nő alárendelése”.
        Basszus, csak én nem értem a tökéletes egyenértékűségből, hogyan következik a nő alárendelése a férfinak?

        Kedvelés

      • Szerintem ez a kis összefoglaló olyan szinten mond ellent minden értelmes érvelésnek és ésszerűségnek, hogy ihaj. Pl. nem tudna mit kezdeni azzal, hogy az első keresztény gyülekezetek között volt olyan, amit nő vezetett. Vagy hogy arra biztatják a nemhívőhöz feleségül menő asszonyokat, hogy imával, beszélgetéssel valahogy közelítsék a férjüket az egyházhoz. Akkor ki a szellemi vezető? sorolhatnám sokáig.
        Én szeretek abban hinni, hogy Isten engem egyedinek, megismételhetetlennek teremtett, adott képességeket, amiket kibontakoztathatok, és nem akar dobozba tenni. Nőnek teremtett, de nem alárendeltnek.

        Kedvelés

      • több vallás is van ahol az ember eredetileg hermafrodita, görögök szerint a széttépett lélek keresi a párját mikor a férfi és a nő egymást keresi hogy újra egy test és lélek legyenek. Bár már 10 éve legalább nem olvasgattam mitológiát, szóval van esély hogy rosszul emlékszem:) A legtöbb vallásban amúgy is az anyaisten egyenértékű a férfival, sőt, jobbára a nő a régebbi, hisz még isteneknél sem gondolták úgy hogy a férfi szülne (egy világot). Kereszténységben utóbb próbálták a nőt kiírtani, meghagyták Máriát mint az Anya, de persze az isten nyilván férfi.

        Kedvelés

  5. Ez gyönyörű és megerősítő volt. Ismerem én is, amikor azt mondja, hogy ő lenne jobb velem, szeretne igazabban – csak hát nem fizettem meg az általa szabott árat. Igazodjak, simuljak, és majd akkor neki lesz ereje és önbizalma jobbnak lenni. Mi van? Engem akar felfalni, elfogyasztani, hogy neki legyen elég energiája? Kiszívvná belőlem az életet, hogy utána kiürülve és összeaszottan eldobjon? És azt is mindenki jogosnak tartja majd, hiszen “nézd csak meg, üres vagy és aszott, hát csoda, hogy elmenekült?”

    Kell egy ölelés valakitől, aki nem szab árat.

    Kedvelés

    • Egy pillanatra egyébként megtréfáltál. Ugyanúgy nézett ki a két idézet, ezért felteételeztem, hogy az is keresztény menyasszonyunktól van. De kapcsoltam hamar. Elemi, értelmes, és irodalmi. Hát persze, hogy a tied 🙂

      Kedvelés

    • “Igazodjak, simuljak, és majd akkor neki lesz ereje és önbizalma jobbnak lenni. Mi van? Engem akar felfalni, elfogyasztani, hogy neki legyen elég energiája?”
      Igen, kell a francnak egy olyan erő, ami az én gyengeségemből táplálkozik és csak az én rovásomra tud erős lenni.

      Kedvelés

  6. ” A hímivarsejtet látszólag mindössze befogadja a petesejt –” nézőpont kérdése, úgy is lehet látni, hogy a kiválasztottat bekebelezi, mint a mesebeli kisgömböc.:-)
    Az álláspont, amit az istenhívő figura képvisel, nagyon kétbites: vannak a Jók meg a Rosszak. Ez a fajta gondolkodásmód óvodában még oké, később, khm, kínos. Mert az emberek ilyenek is meg olyanok is. Vannak erős nők, akik közben szépek is és okosak is. És vannak gyenge, jellemtelen férfiak. Vannak viszont csodálatos férfiak, és vannak iszonyú gáz nők, hát így megy ez. Sőt, van úgy, hogy a Jók néha roszak és lehet a legelvetemülebb gazembernek is jó tulajdonságai. Mert az ember így teremtetett. (már ha. Részemről minden oké a majomrokonsággal.:-) )
    Az erőnek, határozottságnak, szépségnek, kedvességnek nincs neme. Ahogy a butaságnak sincs.:-)

    Kedvelés

    • Igen ez a probléma, a dobozok. Pedig nagyobb különbség van férfi és férfi véglet között mint férfi átlag és nő átlag között, csak ezt fáj beismerni. Engem régóta elborzaszt a hozzáállás, mikor a buta a nőies szinonímája, a férfi pedig az okos, a bölcs, a vezető. Közben csak látom gyerekkorom óta hogy számos férfinél (és nőnél – szóval embernél) okosabb vagyok, soknál meg butább, és jé azok között is van nő. Nincs neme a butaságnak, mégis valahogy rögzült hogy ha valaki butuska, naiv és egyszerű elme akkor az nőies és persze aranyos. Butuska férfira még nem hallottam hogy mondták volna hogy aranyos. De ebben persze benne van hogy a magát szellemi vezetőnek látó férfinek imponál a nő aki elesett és világít róla hogy az Ő segítségére és vezetésére szorul. Emlékszem mikor olvastam Jung Chang Vadhattyúk című könyvét, sok szó esett benne a lábtorzításról, ott fejtették ki ha jól emlékszem (de lehet később olvastam máshol, rég volt), hogy a férfinek azért tetszik a lábkisebbített nő, mert az önálló életre majdhogynem képtelen, hisz járni alig tud, így rászorul a férfire ami gyakorlatilag szexuálisan izgatja őket. Amúgy ajánlom a könyvet mindenkinek, nekem nagyon nagy élmény volt.

      Kedvelés

      • Nem kell Kináig elmenni, a nyugati női divat – magas sarkú, szűk szoknya, régebben fűző és társai – gyakorlatilag ugyanezt a célt szolgálják – és lám, az a csinos, szexis és nőies, még véletlenül sem a kényelmes ruhába bújt felszabadult nő.

        Kedvelés

      • Engem is az borított ki, ahogy a katolikus menyasszony normákat szab, hogy hogyan kellene öltözködniük a keresztény nőknek. És van abban mindenféle szempont, Isten rendelése, tetszeni vágyás, a férfiak megóvása a bűntől, mert ők szegények vizuális típusok (vállat sem mutatunk, és a fenekünket, ha már elkeltünk, rálógó ruhával leplezzük), csak az nincs, hogy az illető nő miben érzi magát jól, milyen öltözékkel tudja kifejezni önmagát.

        Kedvelés

      • Nem, a nő finoman akarhat tetszeni, hiszen eredendően ilyen, hogy gyönyörködtesse a férfiszemet, a szexualitás pedig fontos kapcsolat, összetartó erő a házasságban, tartósságáról a nő gondoskodik vonzereje megőrzésével. Előtte meg párra kell találni, és úgy rendelte Isten, hogy a nő csábítja, hívja a férfit, tudod, mint a virág a lepkét.

        Kedvelés

      • Furcsa egybként mennyire eltértünk ebben a természetestől, nem is tudom van-e még faj ahol a nőstény csábítja a hímet.
        Nem vagyok szakértő keresztény témákban, azért volt furcsa mert azt már sokszor hallottam hogy a Nő ugye az eredendően bűnös aki aljas, sátáni szexualitásával bűnre csábítja az egyébként logikus, ártatlan és ésszerű férfiakat.

        Kedvelés

      • A ruha akkor nőies, ha a viselője olyan kis esetlen benne, például tipegve tud csak menni, mert túl szűk a szoknya vagy/és magassarkú a cipő. Ami kényelmes és nem akadályozza a nők mozgását, az rögtön férfiasnak vagy slamposnak számít. Legjobb esetben azt mondjuk rá “sportos”.

        Kedvelés

      • Ne is mondd kiskoromban anyám vért izzadt hogy engem szoknyában járasson legalább néha, én meg teljesen ki voltam borulva már 8 évesen is hogy hát de ebben nem lehet kerítést meg fát mászni, és verekedés közben is útban van arról meg ne is beszéljünk hogy a vicceskedvű srácok hányszor akarták felhajtani ami miatt még tovább kellett verekedni a praktikátlan ruhadarabban.

        Kedvelés

      • Aki okos, annak nem kell bizonygatnia, “de hát én okos vagyok!” mint ahogy az erős is tudja, hogy erős, és ezt nem azzal bizonyítja, hogy veri a gyengébbeket. Az okos és az erős is tudja, hogy van nála okosabb és erősebb is. Így aztán nem kell erő- vagy okosságdemonstráció.
        Aki viszont se nem okos, se nem erős, annak bizonygatnia kell önmaga és a világ felé is, pofonokkal, leiskolázással, skatulyázással és diszkriminációval. Mert fél.

        Kedvelés

      • “Butuska férfira még nem hallottam hogy mondták volna hogy aranyos.” – Az én számból már elhangzott ilyen, mert az illető egy jó szándékú és kedves ember (ezek is biztos nőies tulajdonságok), csak hát tényleg olyan egyszerű, mint egy százas szög. Egy férfi viszont biztos nem illette volna ezzel a jelzővel.
        Az “aranyosság” nálam az éretlenséggel is összefüggésben van. Nem feltétlenül buta, csak éppen nagyon fiatal, tinédzser fiúkra szokták mondani tinédzser lányok, hogy. “Aranyos, cuki srác.” A többi srác általában persze a “lányos” jelzőt használja ugyanarra a fiúra. Csak mert kedves, fiatal, naiv és jó szándékú.

        Kedvelés

  7. én most így hirtelen csak egy dolgon akadtam fenn a katolikus menyasszony monológjában: “úgy, ahogy egy nőhöz illik”. ezzel nagyjából mindent el is mondott. ahogy illik, tehát meg kell felelnie. nem önmagának, hanem az elvárásoknak.(katolikus körökben?, férfi–női szerepek leosztásában?, társadalomban?)
    erre egyetlen válaszom van: a felemelt középső ujjam 🙂

    Kedvelés

      • pont ezt akartam irni, belugyminiszteri listara kerem felvenni az illik szo es jelentestartalma betiltasat egyszer s mindenkorra.

        Kedvelés

      • körbeérem a csuklómat. ugyanakkor a másikat is. magamat bilincselem, ha kell. mennyivel kényelmesebb a felemelt középső ujj!

        Kedvelés

      • Ez mekkora hülyeség! 🙂 Nemcsak az alapgondolat miatt, miszerint milyennek kellene, illene lennie valakinek, hanem azért is, mert kb. annyira érvényes ez a “szabály”, mint a “kis ember nagy bottal jár”, meg a többi ökörség. Még a mutatóujjammal is átérem a csuklómat, a hetven kilómmal. 🙂

        Kedvelés

    • Melyik ujj? A bal vagy a jobb kéz? Adj tanácsot, mert anélkül elveszett vagyok! És különben is, a felemelt ujj (ha azt jelenti, amit eredetileg) nem csak a férfiak privilégiuma? Most akkor mi van????????? Jaj, jól akarom csinálni legközelebb, ha mégis mutatom! Help!!! 😉

      Kedvelés

      • Megfejtettem: a jobb kezemmel a bal csuklómat nem érem át, tehát tehén vagyok. A bal kezemmel a jobb csuklómat átérem, tehát nem vagyok tehén. A tükör és a mérleg szerint mégiscsak tehén vagyok, így a megoldás: jobb kézzel kell átérni a bal csuklót 😀 És ezek szerint a jobb kéz releváns ujját kell mutogatni, mert egy “nőnek így illik” 😀

        Kedvelés

  8. A probléma az, hogy a nők eleve csak akkor tekintenek valakire férfiként, ha legalább eljátssza a patriarchális nemi szerepét, azaz hogy ő egy erős, független, uralomra törő személyiség. Az ilyeneknek mindig van nője akármekkora barom, vagy bénaság is amúgy. Akitől pedig ez a szerep idegen, és nem akarja/tudja eljátsszani, annak nem lesz nője. Vagy csak valami nagyon “silány” lesz, aki még nála is “bénább”. A képlet ilyen egyszerű. A patriarchális szereposztás sokkal mélyebben áthatja a nők párválasztási igényeit mint gondolnád. Valahogy már kisgyerekkorotoktól kezdve belétek nevelik ezt az “igazi férfi” képet, és ettől nem nagyon tudtok szabadulni. Ez magyarázza azt, hogy miért ilyenek a férfiak, amilyeneknek írod itt a blogodon. Azért, mert ha nőt akarnak, akkor ilyennek KELL lenniük. Hidd el, szerintem rengeteg férfi szívesen dobná a “férfiszerepet” meg az “előjogokat” ha lenne rá lehetősége. Azaz van, de akkor egyedül kell élnie. Azon sokat szoktam mosolyogni, amikor írod h milyen problémák vannak a férfiakkal, és milyennek kéne lenniük. Úgy tudom elképzelni, h a lelki szemeid előtt megjelenik ilyenkor egy amolyan “igazi férfi”. Aki híres is, sikeres is, karrierista is, és sokat keres, meg nagy macho, és akkor AZ a férfi legyen olyan, h kiveszi a részét a házimunkából, gyereknevelésből, ne legyen egy mogorva medve, legyen érzelmi beállítottságú, romantikus ne pedig egy hím soviniszta aki irányítani és uralkodni akar, meg az ingyenes ház körüli melókat természetesnek veszi hogy te végzed. Az előző mondat elején lévő tulajdonságokat ugyan nem írod le, de azt alapból feltételezed hogy egy férfi rendelkezik ezekkel. Hiszen ez a férfi nemi szerepe. Ennek hiányában viszont szerintem te sem látnád az illetőt férfinak, hiába házias, szerény, érzelmi beállítottságú. Úgyhogy amíg a sikeresség, karrierizmus, uralomra törés alap elvárás egy férfitől, addig szerintem nem is nagyon lesz változás a férfiak mentalitásában. A macho szerep nem fér meg az érzékeny, nőket tisztelő szereppel. Éppen annak az ellentettje. Persze vannak olyan férfiak akik érzékenyek, háziasak, tisztelik a nőket, de azok nem lesznek “igazi férfiak” a szemetekben, mivel belőlük meg azok az alap tulajdonságok hiányoznak amitől nektek “férfi” a férfi.

    Kedvelés

    • Szia.

      Van ennek azért valami bája, ahogy megmondod, nekem milyen férfi tetszik, ráadásul ilyen faék-cizelláltságú bináris oppozíciókkal, tehát hogy a férfi, az vagy szerény és házias, vagy macsó, és nekünk az tetszik, ha macsó, tehát akkor nem lehet szerény és házias. Én mindig gyanakodni kezdek, ha elhangzik: mert nektek olyan férfi kell, aki… hát honnan tudják, megkérdeztek?

      Nekem az nem tetszik: aki macsó, mindig buta is a nagy jogosultságérzetével.

      Én olyat keresek, várok, tisztelek, aki erős lélek. Aki nem fél, nem félti az előjogait. Okos. Lát kifelé magából. És ennyi. Ettől igazi férfi. A többi (ki mosogat stb.) részletkérdés, amely persze következik abból, hogy a férfiú erős lélek (nem kompenzál), és lát kifelé. Valamint nagyon szereti a nőt, nem csak önmagát.

      Miért ne lehetne egyedül élni? Mi a férfiakban ez a nagy “nő kell”? Miért nem opció, hogy időnként, ha megtörténik, szerelem, de különben egyedül?
      Csak kérdezem, mert én nem akarok mindenáron férfival élni, nem is élek, és nem sírok, ők viszont gyakran akarnak nővel élni, szinte mindenáron, és ha nem megy, sírnak. Vajon miért?

      És igen, mi is vergődünk ebben a patriarchális mocsárban, minket is lehúz, én ezt nem tagadtam soha.

      De az nem igaz, hogy emiatt csak a macsó tetszik nekünk, és másokat nem tartunk férfiasnak. Szerintem bénán, túl lelkesen, számonkérően: ez sem jó nektek?, árát behajtani akarva, kudarcaik leplezésére csinálják sokan a szerény-házias verziót. És azt azért nem gondolnám hogy a férfi örömmel lemondana az előjogairól. Tudatában sincs ezeknek, teljesen természetesnek veszi, hogy ő szabja a beszélgetés témáit, vagy a nő által felvetett témákra ő mondja ki a végső igazságot, ő ért mindenhez, hogy lelkizésnek, női csacskaságnak tartja, ami a nőnek fontos, és örökké kontrollál, a jóindulata, segítőkészsége is kontroll.

      Az én kérdésem, hogy a férfi miért nem képes úgy figyelni, hagyni, hogy a nő is érvényes dolgokat mondhasson, hogy közben nem érzi magát gyengének. Ha feladná az előjogait, valóban, akkor elég nagyot zuhanna az életminősége, gyenge, átvert baleknak érezné magát. Ez a probléma. Az életminősége jelenleg a nő rovására oly magas szintű. Íme a válasz, miért kell annyira a nő.

      Eszter remek írása az ideális férfiról — s bár Deansdale elváráslistának értelmezte, inkább szempontok:

      Az ideális férfi

      Kedvelés

      • “Én mindig gyanakodni kezdek, ha elhangzik: mert nektek olyan férfi kell, aki… hát honnan tudják, megkérdeztek?”

        Nem szándékoztam megmondani, csak úgy átlagban írtam a nőkről, tapasztalatok alapján, végül is igen, behelyettesítettelek az átlag női gondolkodásmódba. Ha te kivétel vagy, akkor nem kell magadra venned, nem az volt a szándékom, hogy megmondjam a tutit.

        “Csak kérdezem, mert én nem akarok mindenáron férfival élni, nem is élek, és nem sírok, ők viszont gyakran akarnak nővel élni, szinte mindenáron, és ha nem megy, sírnak. Vajon miért?”

        Szerintem azért, mert amikor azt írom, hogy “nem kapnak nőt”, az azt jelenti, h egyáltalán nem, tehát alkalmi kapcsolat, barátság stb. sincs, csak egyszerűen levegőnek vannak nézve. Egy átlagos nő viszont mindig kaphat férfit, ha éppen igénye van rá, legfeljebb nem tudja maga mellett tartani, mert a férfi házas, v más a nőideálja. De attól még teljes életet élhet. A férfi viszont ha egyedül van, akkor előfordulhat, h nagyon egyedül van. Így a férfiaknak talán nagyobb igényük van rá hogy tetszenek a nőknek. Mert úgy alapból ők nem tetszenek. Azért tenni kell valamit. A nőnek viszont nem kell tennie semmit, mert úgy automatikusan vonzó a férfiaknak.

        “Tudatában sincs ezeknek, teljesen természetesnek veszi, hogy ő szabja a beszélgetés témáit, vagy a nő által felvetett témákra ő mondja ki a végső igazságot, ő ért mindenhez, hogy lelkizésnek, női csacskaságnak tartja, ami a nőnek fontos, és örökké kontrollál, a jóindulata, segítőkészsége is kontroll.”

        Hát de ez olyan általánosítás. 🙂 Én nem tagadom, hogy vannak ilyen férfiak akik ezt élvezik, de vannak, akiket ténylegesen érdekelnek a nők gondolatai, véleménye és nem tartják csacskaságnak. De itt megint előkerül a nemi szerep: Ha így a neten olvasok egy női blogot az oké, ha mondjuk társaságban tétlen hallgatóság vagyok az is oké, de mondjuk egy randin ha egy hallgatag fazon vagyok, akkor már nem oké ott már nekem kéne kezdeményezni, vinni a beszélgetést és úgy, hogy közben előadjam a rátermett férfi szerepét, mert ha csak szépen nézek, vagy várom hogy a nő szólaljon meg, vagy ő vigye a beszélgetést, akkor már nem lesz ám második randi 🙂

        “Az én kérdésem, hogy a férfi miért nem képes úgy figyelni, hagyni, hogy a nő is érvényes dolgokat mondhasson, hogy közben nem érzi magát gyengének.”

        Szerintem képes, sőt sokan örülnének neki, ha nem kéne mindig erősnek mutatni magukat. De sajnos kell. Mert elvárják a nők hogy erősnek mutasd magad. Ha gyengének látnak, akkor tipli van. 🙂 Egy férfi nem mutathatja magát gyengének a nő előtt, mert akkor idióta puhapöcsnek lesz beállítva.

        “Ha feladná az előjogait, valóban, akkor elég nagyot zuhanna az életminősége, gyenge, átvert baleknak érezné magát. Ez a probléma. Az életminősége jelenleg a nő rovására oly magas szintű. Íme a válasz, miért kell annyira a nő.”

        Hát ahogy vesszük. Azt azért te sem gondolod, hogy egy egyedül élő férfinél az angyalkák elvégzik a házimunkát. 🙂 Aki egyedül él, annál ez ugyanúgy megvan férfiként is mint nőként. Hozzátartozik az önfenntartáshoz, teljesen természetes, h mint ahogy nincs reggel komornyik aki felöltöztessen, nincs borbély aki megborotváljon, nincs takarítónő se, nincs aki kimossa a ruháikat, vagy elmosogassa az edényeket, lehúzza az ágyneműt stb. Ettől most gyenge átvert baleknak kéne érezni magam? És ha ezeket egy nő megcsinálja helyettem, akkor attól már olyan magas lenne az életminőségem? Én nem így gondolom.

        “Eszter remek írása az ideális férfiról”

        És ha én azt mondanám, hogy az ideális nő ugyanilyen, és ezeket a dolgokat (nem kell, hogy vagyona legyen, de mindenképpen legyenek életképes céljai, tervei, ambíciói, amelyek a teremtésről, az alkotásról, a kreativitásról, a kezdeményezőkészségről szólnak.) saját magától várja el, azaz legyen saját élete, önálló céljai és ezeket teljesen egyedül, “férfi” segítsége nélkül is képes legyen elérni, ne pedig a férfi életét akarja szövögetni, a férfit “motiválni” a céljai elérése érdekében az nagyon gáz?

        Kedvelés

      • “És ha én azt mondanám, hogy az ideális nő ugyanilyen…”
        Akkor én például egyetértenék veled 🙂

        Kedvelés

      • Hát igen… erről a nincs erő, tipli van helyzetről én is tudnék mesélni. Gyenge férfinak lenni qrva szar. Majdnem azonos azzal, hogy nem vagy férfi. Egyszer felhoztam itt ezt a témát, az volt válasz, hogy a dichotómiám hamis (erős vs. érzékeny), és hogy az erő az igenis sine qua non erény egy férfiban. És akinek nincs, annak jaj, mint a legyőzötteknek. “Sokan azt mondják, nagyon kevés, Nekem nem sikerül, olyan nehéz” (Hobo).

        Kedvelés

      • Szerintem gyenge embernek lenni szar, függetlenül a nemtől. Már persze lelki gyengeségre gondolok nem fizikaira. Testileg is szar gyengének lenni de ma mikor az emberek nagy része nem fizikai munkát végez elkerülhetetlen.

        Kedvelés

      • Pont arra akartam utalni, hogy az egyén szempontjából szar, de a társadalom, a Rend, az a Rend, aminek itt a hibáit felrójuk, egy férfitól mégis jobban elvárja, hogy erős legyen. Ha egy nő gyenge az még elmegy, végül is “csak” egy nő, de ha a férfi az, akkor nem csak a nők nem veszik igazán férfiszámba, hanem a férfiak sem.

        Kedvelés

      • Mert szerinted emberszámba van az véve, aki CSAK nő? Csalfa dolog ez, hogy a nőnek el van nézve ha selejt mert nő. Kb. mint mikor azt mondod a 30-as IQ-jú fogyatékosra hogy neki el van nézve hogy a sarokban ülve nyálát csorgatja miközben a pöcsével játszik, mert ő ennyit tud. Nem olyan jó ám ha tőled nem várnak el semmit mert oly mértékben lenéznek hogy egy kupac szarnak sem ütöd meg a szintjét

        Kedvelés

      • Nem, de ha gyenge férfiként senki vagy, eszerint a logika szerint mégiscsak jobb nőként valakinek lenni. Szerintem nem senki az, aki gyenge, akár férfi, akár nő, persze, ez még nem jelenti azt, hogy nem lesz qrvára magányos, ha semmibe veszik. A semmibe vevés pedig szörnyű, Bradburynek van erről egy fantasztikus novellája.

        Kedvelés

      • Szerintem félreértesz, Enthelaina, én nem azt mondom, hogy ez helyes, vagy jó, hanem pont ellenkezőleg – arra akartam rávilágítani, hogy a Rend ebben is igazságtalan, nem kezeli egyenlőként a két nemet. Mindazzal tisztában vagyok, ami leírtál, és nekem sem tetszik, hogy ez így van, de attól még így van. Csineva, szerintem pontosan így van: nagyon sok nő van, aki maga is annyira részévé vált a Rendnek, hogy még önmagát is megnyomorítja, de nem óhajt kilépni belőle.

        Kedvelés

      • Lehet félreértettelek, de nekem ebből hogy a Rend nem kezeli egyenlőként a két nemet az jön le, hogy a Rend szemében a nő az “csak” nő, eleve nincs emberszámba véve, míg a férfi akkor nem férfi (vagyis nincs emberszámba véve, mert lássuk be a közvélekedés még sokszor most is ember és nő opciókban gondolkodik) ha gyengének mutatkozik. Ez nem pozitív diszkrimináció egy nőnek hogy tőle semmit nem várnak mert úgyis csak egy nő, tehát gyenge. Az erős nő meg már nem is nő, hanem férfi/leszbikus/emancipunci/zsarnoksárkány. Én nem érzem hogy ettől a férfiaknak lenne rosszabb, mert ha gyengék már nem is férfiak. De lehet elbeszélünk egymás mellett

        Kedvelés

      • Csineva, ebben egyetértek. Nőként lehetsz gyenge, nem vet érte meg a társadalom, max megszívod az életben, mint a torkosborz. De férfiként, ha nem vagy erős – nem testi erőre gondolok elsősorban, akkor nem vagy senki. Ennyi.

        Kedvelés

      • Nem Csineva! Ne akarj gyenge lenni. A saját érdekedben. Az, hogy elvárás a nőknek, hogy gyengék legyenek, az még nem jelenti azt, hogy jól is áll nekik, és hogy jó is az nekik. Szerintem mind a nők, mind a férfiak meg kellene erősödjenek és ne egymás vetélytársaiként dolgozzanak, hanem egymásért. Ez nagyon Coelhósan hangzik?

        Kedvelés

      • Pont erről van szó. A gyenge nő a Rend szempontjából nemcsak hogy elfogadott, de kifejezetten elvárt. Az egoista hím soviniszta férfiak az ilyeneket keresik feleségnek. Mivel gyenge lelkületű gyermeteg személyiség, ezért nem jelent számukra kihívást, konkurenciát, nem fog visszadumálni, nem fog elválni mert kiszolgáltatott helyzetben van, elvégzi a házimunkát, felneveli a férfi gyerekeit, felnéz a férfire növeli annak egoját. Az már egy másik kérdés, hogy a férfi számára sem kimondottan vonzó szexuálisan a gyenge, gyermeteg nő. De gyereket csinálni azért lehet neki, utána meg majd úgy hanyagoljuk, elvan otthon, és keresünk helyette egy igazi nőt szeretőnek. Ez a mentalitás is teljesen jellemző az “erős” sikeres férfiakra. Erről volt itt szó a blogon is.
        A patriarchális társadalom a nőkből már kisgyerekkortól kezdve igyekszik kinevelni az öntudatosságot, ambíciózusságot. Például a klasszikus mesék csipkerózsika, hófehérke stb. is erről szólnak: az önfeladásról, passzivitásról ne küzdj, ne akarj elérni semmit önállóan, majd jön a herceg, aki helyetted megküzd mindenért, és téged választ az öntörvényű mostohákkal szemben. Keresd az erős, küzdő típusú hercegeket! A nők közül pedig sokan várják a herceget egész életükben, aki közel sem olyan, mint a mesékben. A gyenge férfi viszont, aki nem küzdő személyiség, kimondottan elítélendő, társadalmi szempontból értéktelen. Mert nem tud megküzdeni a “sárkánnyal” a nőért. Még az erős nők is egy még erősebb férfit keresnek nem egy gyengébbet, mert erre vannak belőve, hogy a férfinek kell erősebbnek lennie a nőnél. Ha viszont erősebb egyéniség, akkor a nő már csak másodrendű lehet mellette. Minél nagyobb a különbség annál nagyobb az elnyomás, kiszolgáltatottság. Ebből a párválasztási szemléletből alakulhat ki a “hová lettek a férfiak” típusú hozzáállás is, amit gyakran lehet olvasni netes fórumokon, ahol a sikeres, ambíciózus nők arról panaszkodnak, hogy nem találnak magukhoz méltó férfit. Mert olyant szeretnének, aki hozzájuk képest is “herceg” kategória. De ilyen már kevés van, mert egy igazán erős nőhöz képest a férfiak többsége már gyengébbnek számít. A náluk is erősebbek meg már foglaltak, mivel ők akármelyik nőt megkaphatják, és “biztonsági okokból” inkább egy gyenge, nekik kiszolgáltatottat fognak feleségnek választani akivel kevés “baj” van. Tehát az én meglátásom szerint ez a fajta társadalmilag elfogadott párválasztási stratégia készen szállítja a nőknek az elnyomást, másodrendűséget.

        Kedvelés

      • Szerintem próbálj meg kiszabadulni ebből “a nők”, “a férfiak”, “az egyik erős, a másik tehát gyenge” börtönből. Milyen sárkány, milyen legyőzés, miről beszélsz? Iszonyú sematikus ez így. Azon túl, hogy mindenkinek más jön be (én például nem bánom, ha a férfi szépségében van valami feminin, bár újabban Ferenczi Györgyre vagyok rákattanva), jó lenne már elfelejteni, hogy VAGY erős, VAGY gyenge. Ha engem kérdezel, értelmes legyen, adjon magára, figyeljen oda, legyenek árnyalt verbális eszközei, ne értékelje túl magát. Hol van ebben az erő? Csak annyi, mint minden egészséges személyiségben: ne rinyáljon, persze, és ne magát gyógyítsa velem, ne én legyek az elvonója, terápiája. Aki nem erőszakos, nem macsóskodik, az nem gyenge.

        Kedvelés

      • Igen, lehet ez is a baj, hogy mind mást értünk gyenge és erős alatt. Nekem attól erős valaki, hogy képes felnőttként viselkedni, van benne empátia, nem kell másokat bántania, elnyomnia hogy magát erősebbnek, jobbnak érezze, olyan amilyen és ezt elfogadja, nem félti a férfiasságát, nem fél attól hogy ki van herélve ha mosogat, beszél az érzéseiről, nem kell a barátai előtt játszania az eszét hogy ő más mint amilyen, nem érzi cikinek előttük hogy ő bizony néha virágot vesz meg magától megfőzi a vacsorát. Nem kerüli el a konfliktusokat idióta eszközökkel (némaság), le tud szakadni az anyjáról ha eljön az ideje, és éhen sem hal a nyitott hűtőajtó előtt mert a tejföl mögött már nem találja meg a mikrózós kaját (ez nálam az ún. életképtelenség).
        Ne mentsen engem meg a sárkánytól, de ha jön a sárkány álljon mellém és verjük le együtt.
        Gyanítom férfiszemmel kicsit más az erős férfi, de kíváncsi vagyok mit gondoltok erről

        Kedvelés

      • Ezt erre szeretném írni, csak ott már nem lehet rákattintani a válasz gombra:

        “csak az olvassa
        Szerintem próbálj meg kiszabadulni ebből “a nők”, “a férfiak”, “az egyik erős, a másik tehát gyenge” börtönből. Milyen sárkány, milyen legyőzés, miről beszélsz? Iszonyú sematikus ez így.”

        Igen, sematikus, de azért, mert így próbálok rávilágítani a mondandómra. Mint írtam, itt nem arra van kihegyezve a dolog, hogy én akarom megmondani nektek, hogy konkrétan ti milyen tulajdonságú férfiakat szeretnétek. A nőkről, mint halmazról beszélek általánosságban. Lehet, hogy 10 véletlenszerűen kiválasztott nőből 1 nem illik bele ebbe a párválasztási sablonba, de a másik 9 re ezt többé-kevésbé rá lehet húzni.

        Igazából arra lennék kíváncsi, hogy szerinted (szerintetek) a nőknél ez a fajta “nálam életrevalóbb, sikeresebb férfi” keresése ösztönös jellegű dolog, vagy pedig a társadalmi nemi szerepek emberekre történő ráerőltetésének az eredménye annak érdekében, hogy fennmaradjon a férficentrikus patriarchális berendezkedés?

        Kedvelés

      • Szerintem nem érted, miről van szó, azért beszélsz a nőkről mint halmazról általánosságban, amit kérlek, ne tegyél, a tízből kilencet sem tudom elfogadni. Valahogy erőből jössz, kategóriákat képzel, nem figyelsz. Nem tudom elmondani a véleményemet, mert a kiindulópont sem igaz, már jeleztem, mégis erőlteted, hogy “erősebb”, “náluk sikeresebb, életrevalóbb férfit keresnek”, gyanítom, mindez a te élményeidet mutatja, hogy nem kellettél,és így magyarázod, mert kényelmesebb, mint odafigyelni a másikra. Ha ilyesmit keresnek is nők, legfeljebb anyagi biztonságot, mert nekik nem marad akkora tér a jól keresők körében, és nem is nagyon gondolják, hogy az egzisztenciateremtés az ő dolguk. De a párválasztásuk cseppet sem olyan szabad és tudatos, mint hiszed, nagyon sokan azért mennek férjhez, mert örülnek, hogy valaki egy kicsit szereti és vállalja őket végre, miután sem a szüleik, sem a tanáraik, sem korábbi partnereik nem azt jelezték vissza, hogy ők szépek, okosak, értékesek. Más szempont alig van. Olvass még itt, mert sugalmazóak a kérdéseid.

        Kedvelés

      • Ha a biológiát nézed, akkor ösztönös, nyilván a nő olyan férfit keres aki tud gondoskodni az utódairól minél jobban, így a lehető legtöbb utód fog felnőni, tehát sikeresebben vannak továbbadva a gének. Plusz a sikeres férfi (mert mondjuk okos és erős és tehetséges) a fiainak is ezeket a géneket adja tovább, így ők is sikeresebbek lesznek, majd a nők nagyobb eséllyel választják ki őket és az utódaikból is több jut el az ivarérett korba és így tovább és így tovább, így nyilván több generációra van biztosítva a genomunk (legalábbis a felének) továbbvitele, ami végülis minden földi ÉLŐ legfontosabb célja. Az más dolog hogy mi kiszakadtunk már annyira a természetes környezetből, hogy ne feltétlenül ezek az ösztönök irányítsanak, plusz élünk már, legalábbis errefelé olyan életkörülmények között hogy a nem legsikeresebbnek sem kell attól félnie hogy nem viszik tovább a vérvonalát

        Kedvelés

      • Ezen a blogon rendkívüli kritikával viseltetünk az iránt, amikor az evolúcióból levezetik a nőket korlátozó társadalmi berendezkedést. Túlságosan jól jön ez azoknak, akiknek érdekük, hogy maradjon így minden. Én állítom, hogy a nők elsősorban szeretetvágyból, kapcsolódhatnékból és sokszor megmentőként, sajnálatból mennek bele a bármilyen kapcsolatba.

        Kedvelés

      • igen ezért írtam hogy mi ebből már kiszakadtunk, de ettől még tény hogy a világban minden és mindenki a legjobb partnert keresi. De bocsánat most olvasom újra a kérdést amire válaszoltam, nem az volt a kérdés hogy szerintünk miért hiszik azt hogy a nő a sikeresebb férfit kajtatja, hanem hogy miért is azt kajtatja, ezért voltam félreérthető, nem hiszem hogy ma ez így van. Mindemellett én nem érzem azt hogy ez a biológiai tény bármennyire is alátámasztaná a patriarchátust, bármennyire is magyarázná vagy helyeselné a nők elnyomását vagy a rossz berendezkedést. Az megint más dolog hogy akinek jó ez a berendezkedés az felhozhatja ezt rá magyarázatként (bár hülyeség mert nem magyarázza). Az hogy az utódaitok neveléséhez minél megfelelőbb partnert akarsz találni, az hogy magad mellé az életbe megfelelő partnert akarsz találni akár gyerekektől függetlenül, egyáltalán nem jelenti azt hog a megfelelő partner egy erőszakos elnyomó kiskirály, aki mellett te csak mint támogató alávetett lehetsz jelen. Nem kell azt hinni hogy ez annyit tesz hogy kiválasztod magadnak a legizmosabbat a legnagyobb bunkóval. Az hogy a nő mi alapján választja ki a “sikerest”, az alakul, a pávakakas sem a leghatékonyabb vadász és a legjobb stratéga hanem csak az akinek nagyok a farktollai, aminek semmi gyakorlati haszna nincs csupán annyi hogy mivel ez az egyezményes kiválasztási mód, tudod hogy a fiaid is – ha nagy farktollat örökölnek – ki lesznek választva. Az csak az aktuális hozzáálláson múlik hogy a nők tudat alatt (mert ott lehet tudat alatt) pl. éppen a házimunkát végző, kreatív, intelligens apát keresik, mert az jó dolog, és a következő generációban is jó dolog lesz. Tudatosan pedig nyilván olyat választasz magadnak aki boldoggá tesz, aki Partner. Csak észre kell venni hogy már nem abban a korban élünk mikor az erős férfinak kell puszta kézzel agyoncsapni a mamutot, vagy nekik kell ELTARTANI a családot stb, így ez alapján kitalálni hogy hű akkor a nők az erős, sikeres, sokat kereső stb férfit keresik is alaptalan. Szóval ebben van a különbség, hogy ki mit tekint MA sikeresnek (biológiailag a sikeres az akit a nők szeretnek – ez meg aztán bármi lehet)

        Kedvelés

      • tök jó vagyok, de olyan sok már a hozzászólás hogy mikor elkezdek válaszolni az elolvasott kommentre már lusta vagyok néha visszatekerni hogy mit is írt pontosan. “Igazából arra lennék kíváncsi, hogy szerinted (szerintetek) a nőknél ez a fajta “nálam életrevalóbb, sikeresebb férfi” keresése ösztönös jellegű dolog, vagy…” Arra válaszoltam amire emlékeztem nem arra amit kérdeztek, és nálam ez úgy nézett ki hogy mért választja a nő a sikerest, nem hogy a nála sikeresebbet, nomeg hogy mért hiszik az emberek hogy a nőnél ez a nálam gazdagabb, a basáskodó, a kemény macsó. Igazából én már ezt a nálam életrevalóbb nálam sikeresebb dolgot nem értem, mért kell nekem kevésnek lennem ha a másik sok? Mértne lehetnénk mindketten sokak? (ahhoz tartom magam hogy mindenki magának a legjobbat keresi, csak nem mindenkinek ugyanaz a legjobb, és igen, ez egyrészt a vágy hogy mellette nekem jó lesz, másrészt az ösztön, hogy a gyerekeinknek is jó lesz)

        Kedvelés

      • A másik dolog, ami eszembe jutott a gyengeséggel kapcsolatban: senki nem születik gyengének. Fizikailag lehet, de lelkileg gyengének nem születünk, hanem a körülményeink gyengítenek. Mindig a gyerekekből indulok ki: ha egy gyerekbe megfelelő pszihológiai ismeretek birtokában azt szuggerálod, hogy ő alapvetően jó ember és szeretetre méltó, akkor lehetetlen, hogy ebből az emberből felnőttként gyenge ember legyen. (Nem ismerem a statisztikákat, de még nem hallottam olyan gyilkosról, aki gyerekkorában harmonikus, szerető családi közegben nőtt fel.) A gyengeség nem az ember alap természete. A baj ott van, amikor valaki gyengének akar látszani az emberek azon késztetésére apelálva, hogy őt majd megsajnálják, mert tudják, hogy ő vaknak, bénának, szerencsétlennek született és nagyvonalúan könnyebbé teszik a cél felé vezető utat, ezzel kompenzálva az ő fogyatékosságát. (Mint pl. nálunk a roma gyerekek más nemzetiségű gyerekekkel szemben könnyebben jutnak egyetemi diplomához, hogy ezzel motiválják őket a tanulásra.) Ha technikai vagy bármilyen okok miatt ez a sajnálat elmarad, akkor a gyengék a környezetüket kezdik hibáztatni, hogy igen mert a feleségem azért hagyott el, mert vak vagyok, vagy azért nem kapok nőt magamnak, mert alacsony, kopasz, pénztelen, gyenge vagyok. Valóban azok a gyerekek, akik pici korulkban nem voltak erősítve kívülről, azok hátrányból indulnak, de nagyon jól lehet autoszuggestióval pótólni azt, ami kimaradt. Azt gondolom, hogy a gyengeség nem csak a fogyatékosok jellemzője, nagyon sok gyenge jellem van a macsók között is. Ha egy ember tudja magáról, hogy ő éppen úgy van jól, ahogy van, az már az erő jele. Én így gondolom. Neked mi a véleményed erről?

        Kedvelés

      • A kiegyenlítő (pozitív diszkriminációs) eszközöket ne keverjük ide, mert azok nőügyben is elkélnének, egyszerűen nem várhat annyi erőfeszítést egy társadalom attól, aki rémületes hátrányból indul.

        Kedvelés

      • Ezzel teljes mértékben egyet értek. Van viszont egy olyan dolog is, hogy nem mindig olyan nagy a hátrány, mint amekkorának látszik, és van olyan eset, amikor szépen vissza is élnek az ember nagy lelkűségével. Én most éppen olyan férfiakról beszélek, akiknek a családjukban valóban nagyon sok kivetnivaló van, viszont az illetőnek minden lehetősége meg volna rá, hogy felül kerekedjen a problémáin, de nem teszi, mert könnyebb gyengének látszani, hivatkozni a gyerekkorra és várni, hogy egy nőnemű sültgalamb berepül a száján. Csineva, itt nem rád gondolok.

        Kedvelés

      • Ezt már annyiszor hallottam: “Ha így látod, hogy a machoság a menő, meg az alfa hímség, akkor legyél te is alfa.” Rendelkezz azokkal a tulajdonságokkal, viselkedj úgy, és akkor menő leszel a nőknél. Mintha ez ilyen egyszerű volna. Nem kérdezett meg senki a születésemnél, hogy milyen tulajdonságokat szeretnék kapni az életben. Egyszerűen így adódott. Minthogy azt sem kérdezték meg, fiú vagy lány szeretnék-e lenni.
        Fordítva még el tudom képzelni, hogy egy erős, ambiciózus személyiség eljátszhatja hogy ő gyenge , béna segítségre szoruló. Ezt hívják “önfeladásnak” a nőknél. Mint ahogy egy okos is eljátszhatja hogy ő buta. De aki ténylegesen buta, az nem tudja eljátszani hogy ő okos. Ugyan ez van itt is.

        Kedvelés

      • És mindenki, aki eljátszik valamit, és nem adhatja önmagát, belebetegszik, eltorzul. Miért ilyen fontos ez a ködös vízió, hogy Mit Akarnak A Nők, miért színlel, machinál mindenki? Olyan j enne felszabadult, sokféle ember között élni.

        Kedvelés

      • Ezt a férfiak egymásnak csinálják, evolúciósan, szarvasbika-módra, meg a konditerem,a ktonaság, a sport is ilyen, ezt nem mi kértük, az nekünk idegen. Ezért nagyon szar a menyasszony azon érve, hogy ha a férfiak jogait akarjuk, menjünk a frontra, mert ők minket védtek, értünk harcoltak — hát kurvára nem, maguknak, erőszakos logikával csinálták a háborút is, a hatalomért, fűtött, buta ideológiák jegyében, és ha ebben a felháborító iszonyatban a saját nőiket védték is, az ellenségét tömegesen erőszakolták, ölték.

        Kedvelés

      • persze hát annak hogy a nők nem mentek a frontra (meg vadászni meg a másik törzset gyilkolászni) teljesen gyakorlatias indokai voltak. Ahhoz hogy egy férfi és egy nő gyermeket csináljon a férfi fizikailag 3-9 percig szükséges, a nő 9 hónapig majd még annyi ideig míg a gyereket szoptatni kell (utána is kell neki felnőtt felügyelet de nyilván ahhoz már nem kell egy laktáló anya). Plusz ha jól emlékszem ahhoz hogy egy populációban a genetikai változatosság kellőképpen megmaradjon (ne legyen beltenyészet) kb 3 férfi kell és 25 nő. Így nyilván nem gyakorlatias a nőket megöletni. Persze csúnyán hangzik hogy a férfi ilyen szempontból kevésbé “értékes” de ez tény. Kár erre ráhúzni mindenféle ideológiát hogy a hős férfi védi a nőt. A férfi nem akarja hogy a nője meghaljon mert akkor nincs gyereke, a vérvonala kihal.
        És hát igen, háború alatt a teljes lakosság végigerőszakolása is amellett hogy a férfinak nyilván élvezetes, igen hasznos mert idegen helyen is garantáljuk hogy utódunk szülessen, hisz kevés nő fogja vízbefolytani a gyereket mert erőszakból született, és oroszlánok sem vagyunk hogy a háborúból hazatérő férj megölje a más férfi gyerekeit. Nomeg igen hatékony kifejezési módja a dominanciának a szexuális erőszak

        Kedvelés

      • Nagyon igaz, amit írtál, hogy gyerekkorban dől el a neveltetés vagy hozzáállás vagy nemtommi által. Nagy nagy igazság! Innentől felnőttként, ha sikerül kilátni belőle, már csak akarat kérdése, talán döntés, hogy marad-e valaki továbbra is gyenge, vagy változtat és megerősíti magát amennyire csak tőle telik.

        Kedvelés

      • “És ha én azt mondanám, hogy az ideális nő ugyanilyen, és ezeket a dolgokat … teljesen egyedül, “férfi” segítsége nélkül is képes legyen elérni, ne pedig a férfi életét akarja szövögetni, a férfit “motiválni” a céljai elérése érdekében az nagyon gáz?”
        Na te most pont egy önálló, többnyire feminista nőt is írtál le:) Nem gáz, ez az álmom hogy a férfiak ilyen nőt akarjanak (egyet már ismerek egész közelről személyesen aki ilyet akart)

        Kedvelés

      • Az utolsó nem gáz, nem, pontosan, csak árnyalni akartam, miféle szempontok jutnak eszünkbe, ha az ideális férfira gondolunk.

        Óva intenélek attól (úgy értem, nincs értelme), hogy random visszalőj bármire azzal, hogy “de ez általánosítás”, inkább értsd meg a logikáját, hogy miféle Rend reprezentánsai az általam boncolgatott viselkedések, másrészt attól is, hogy meg akard mondani, mit akarnak, milyenek a nők általában, majd számon kérd az ittenieken, hogy de ti ugye… Nem, én nem tartom puhapöcsnek az általad említett férfit, és nem várom, hogy vigye a beszélgetést. Ha van gondolata, jó szövege, érdekes, akkor vigye nyugodtan. De ha ez szerep, “mondani kell valamit”, az kínos.

        Tegyük fel, hogy igazad van, az átlagos nő mindig kap férfit — és abban neki mi a jó? Nem akármilyet akarunk, hanem jót. Kifosztós, egyszermegvolt-szempontú férfit találni könnyű, de az nem kell. És szerintem a férfiak sem akármilyen nőt akarnak. Az akármilyen miért jobb, mint a semmilyen?

        Valahogy a nők nem vergődnek, dühöngenek ennyire, hogy senkijük nincs, nem ostromolják ezzel a eget, nem eszik ennyire jognak, hogy akad valaki. Többnyire nincs partnerünk, ez így reális, s ha azért van, hogy legyen valaki, az elég kínos. Én nem szeretem, hogy mindent bevon ez a nagy kívánkozás, hogy összeragacsoz mindent, hogy ez mozgatja az embereket. Olyan jó volna általában nem akarni semmit, mert így csupa kín és félreértés az élet. Nem, nem kell a férfinak kezdeményeznie, nyomulnia, semmilyen szerepet eljátszania. A szerelem, a vonzalom néha felfénylik, jó lenne ilyen gondolatok nélkül is beszélgetni, nem mindig lesben állni avagy gyanakodni, hogy már megint. Megtörténik a szerelem, a többit meg nem kell erőltetni. Szerintem megaláz a többi. Igen jó vibrátorok kaphatók. No de én kivételesen puritán vagyok, alig kettő nagy szerelemmel, és nagyon kevés partnerrel, sok görccsel.

        Kedvelés

      • Úgy látom, ha egy nőnek nincs senkije (és még nem elég magabiztos), azon rágja magát, hogy mi a baj vele. A pasi, ha egyedül van, pedig azon, hogy mi a baj a nőkkel.

        Kedvelés

      • Ezzel nem tudok egyetérteni, más fogalmaink vannak a férfiról, az erőről. Bár tisztában vagyok vele, hogy amit te írtál, az a rendszer által sugalmazott. Amit É. is írt, az erős lélek, az a fontos. És nem, nem maradnak egyedül a gyengéd (nem pedig gyenge) férfiak, az én párom is az. És egy randin nem a süket dumát, a vetítést szeretnénk hallgatni, sőt én jobban szeretem, ha azt érzem, hogy meghallgatnak, és ilyen férfival ritkábban is találkozom. Igen, emellett legyen véleménye, mert attól frászt kapok, hogy hallgat, mint hal a szatyorban. Az meg tényleg sztereotípia, hogy ha megkérdezem tőle, mi a legegyszerűbb útvonal a Borárostól a Flóriánig, akkor legyen valami fogalma, de ezt vállalom, vannak ilyen rossz elvárásaim. Sőt igazából több is van. Igazán megtanulhatná használni a fúrót (és ne az öccsét kérje meg, ha fel akarja rakni a könyvespolcot), de a mosógépet is. Ez nemtől független, arról szól, hogy mennyire találja fel magát a világban, és szerintem főleg lustaság kérdése. Ha nincs, aki megcsinálja, mindjárt más az ábra.
        Ami pedig azt illeti, hogy egy nő mindig kaphat férfit, nem kell tetszenie. Ez (most sarkítok) kb. annyit tesz, hogy még a legrondább nőt is megdugja valaki, egy dugásra jó lesz. Köszönjük, így, ilyet nem szeretnénk kapni. Másrészt én lépten-nyomon azt hallom, látom, hogy “a férfinak elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél”. Akkor most hogy van ez? Egy barátnőm párja mondta egyszer, hogy ha nincsen lovagi próba, akkor nincsenek lovagok se. Igenis akarjanak tetszeni, dolgozzanak meg a nőért, de ne ideig-óráig, kényszeredetten, ne alá-fölérendeltségben!
        Jó lenne, ha tényleg kialakulna ebből egy értelmes párbeszéd, nem csak itt, hanem a világban is (még nem olvastam végig a kommenteket, úgyhogy előre is elnézést).

        Kedvelés

    • Szerény véleményem, és igen sokrétű tapasztalataim szerint azok akik érzékeny, házias nőket tisztelő férfiként nem kell a nőknek több oka is lehet, de ezek közül egyik sem a macsóság, hanem hogy valójában fantáziátlan, unalmas, gyermeteg, kényelmes, csúnya stb. alakok, akik az általad emlegetett -egyébként nem valós- “igazi férfi” kellékekkel felvértezve sem kellenének.

      Kedvelés

      • És ez is milyen öntudat, hogy ha férfi vagyok, és ezt és ezt csinálom, csajozási tippek, érdeklődő beszélgetés, vacsora, romantika, háziasság, akkor nekem már csak dukál egy nő egy jó nő, olyan, aki nekem megfelel, hát nem? Hát nem. Például mert rusnya vagy, s túl jó nőket választasz, nagy egóval. Ettől a frusztrációtól zeng a világ. A “van nő” állapot, az nem olyan, mint hogy “van kocsi, lakás, nyaraló”, azt nem lehet erőből, pénzzel, a nem jár, az kegyelem. Hogy nekem mi jön be? Legyen varázsa a személyiségének, legyen hiperintellektuális, árnyalt, és legyen szép. Igen, szép.

        Kedvelés

      • “Például mert rusnya vagy, s túl jó nőket választasz, nagy egóval. ”
        Huh, én pont erre gondoltam, de nem mertem volna így direktbe leírni, pedig amilyen lényegretörő , annyira pontos. Sok férfi esik ebbe a hibába az ismerőseim közül is, és nagyon hamar jön a következtetés, hogy “a nők királylányoknak képzelik magukat” és “ezeknek senki se elég jó”. Egy 150 kilós, alacsony, kopasz és csúnya, ráadásul munkanélküli, ötvenes férfi ismerősöm például simán leírta a netes társkereső hirdetésébe, hogy “csinos hölgyek jelentkezését várja 25(!) – 40 éves korig. Mikor tényleg nagyon finoman rákérdeztem mégis mire fel ez az elvárás, azt mondta, tisztában van vele, hogy kövér és nem egy nagy szépség, de ez egy férfinál nem is olyan fontos, elég ha olyan személyes varázsa van, ami átjön a nőknek.

        Kedvelés

      • Nincsenek, mert szerinte a nőknek vannak irreális elvárásaik, és mindegyik a szőke herceget várja fehér lovon. Pedig a szőke herceg és közte van egypár fokozat 🙂

        Kedvelés

      • De Éva, amikor arról beszéltél, hogy a rusnya nők nem kellenek senkinek (már nem tudom, hol), akkor arról háborogtál, hogy jaj, jaj, a szépségnácizmus, mert a pasik így meg úgy! Akkor most hogy van? Ha egy nő csúnya, az nem gáz, de ha egy férfi csúnya, az gáz? A francba, különben is mi a csúnya? A kövér nők csúnyák, a nem kigyúrt pasik csúnyák, a kancsi pasik csúnyák? Én mindig azt hittem, mindenki az Isten szeme fénye (vagy ezt csak a csúnya embereknek mondják?), hogy a csúnya emberek is értékesek, hogy az igazi érték nem az arányos orr, és a kockás has, mert abban a testben is egy lélek lakik, aki ugyanonnan jött, ahonnan én. Vagy a csúnya emberek a pokolból jöttek? Ezt nem tudtam. Vajon én is? Kérlek, mondd, hogy rosszul értettem, amit ideírtál.

        Kedvelés

      • nem azt írta ő, hogy aki csúnya az ássa el magát, de tény hogy van egy ilyen elv, sokaktól hallottam (férfitől és nőtől is) hogy férfinál mindegy milyen, nem kell jóképűnek jó alkatúnak okosnak lennie, akkor is tetszeni fog A Nőnek. Aztán ki van akadva hogy a legjobb nő (aki után jóképű izmos férfiak koslatnak) nincs belezuhanva és nem viszonozza a ráadásul bunkó módú közeledését. A nem tökéletes (kancsal, duci, narancsbőrös) nő meg nem kell neki mert fujj randa. És neki csak a szőke, hosszú combú lányok után csorog a nyála, azok meg kurvák mert nekik nem kell Ő. Látni sok párt ahol kevésbé előnyös külsejű nő/férfi él tökéletes kapcsolatban egy adonisszal/szexistennővel, de azért ha vki kimondottam nem egy nők bálványa és évek óta hiába üldözi a modelleket, az észrevehetné hogy talán visszavehetne az igényekből.

        Kedvelés

      • A szépségre azt mondják, hogy relatív, de szerintem ez nem igaz. Ne tagadjuk le, hogy nem látjuk, hogy kit tart az emberek nagy része vonzónak. Ez nem azt jelenti, hogy a nem annyira vonzó emberek ássák el magukat, hanem azt, hogy nem előnyös külsővel felesleges alanyi jogon vonzó partnert elvárni. Lehet, csak felesleges.

        Az ilyesmit nem illik kimondani, de nekem egészséges szép, fiatal nőként mindig fontos volt, hogy a partnerem is hasonló legyen. A férjem is egy szép, erős, egészséges ember lett.

        Az igazi érték természetesen nem ez. De ahhoz, hogy lecsapjon az atombomba kell, hogy a másikkal testileg is kölcsönösen vonzónak találjuk egymást. És ritka az, amikor egy szép ember testileg vonzónak lát egy rusnyát. Ez nem szépségfasizmus, mert nem azt mondja, hogy csak a tökéletes a jó, hanem azt, hogy a hasonló a hasonlónak örül. Ezt el lehet nyomni, meg lehet magyarázni, de a megalkuvás ezen a téren is megbosszulja magát.

        És nagyon nehezményeztem, hogy a munkahelyi sánta portás úgy gondolta, hogy jó ötlet a szerelmével ostromolni, majd felháborodott, amikor nem talált viszonzásra.

        Kedvelés

      • Szerintem a szépség igenis relatív – épp a szépségfasizmus az, ami ezt a diverzitást meg akarja semmisíteni, jó lenne nem bedőlni neki. Ezzel együtt létezik az “osztályrendszer”, vagyishogy érdemes mindekinek kb a saját ligájában keresgélni, bár természetesen lehet és kell is próbálkozni, de a térskeresés tényleg nem ilyen “nekem jár” dolog, Önismeret, megint csak ezt tudom mondani.
        Nekem az is eszembe jutott, hogy ezek a frusztrált férfiak hogy-hogynem fiatal,sokszor náluk jóval fiatalabb nőket akarnak, náluk próbálkoznak, csak akkor nem értem, mire fel várják el a nagy élettapasztalatot, bölcsességet és kifinomult nőiséget. Valamit valamiért.

        Kedvelés

      • Képviselőné, az én olvasatomban a szépség gyönyörködtetően sokféle, és a szépséget mindenki meglátja, tudja, de az elvárásrendszer, és a médiából áramló egyféle szépségideál miatt úgy tesz, mintha nem venné észre a más típusú szépséget.
        Van egy fiúbarátom, aki saját bevallása szerit a gömbölyű, húsos kis hurkás szép arcú lányokra gerjed, de barátai előtt ciki lenne bevállalni egy “dagatttat”, ezért sportos lányokkal jár. Nem okos na.

        De azt tartom, hogy ami szép az szép, akármilyen formában is legyen.

        A társkeresős pasikhoz: Hát nem érted, hogy ez neki jár?! És hogy azt gondolják, hogy amikor bejelölgetik az elvárásaikat, az olyan, mintha pizzát rendelnének, legyen sonkás-gombás-brokklis-májas, aztán fel vannak háborodva, hogy ilyen nincs is, meg nem is lenne finom.

        Kedvelés

      • devorah_lev:”Van egy fiúbarátom, aki saját bevallása szerit a gömbölyű, húsos kis hurkás szép arcú lányokra gerjed, de barátai előtt ciki lenne bevállalni egy “dagatttat”, ezért sportos lányokkal jár. Nem okos na.”

        Fiatal még ő? Azt tapasztalom, hogy ahogy idősödnek, úgy vállalják fel akár nyíltan is a vonzalmukat a gömbölyűek felé, és ehhez nem kell öregnek lenni, de 40 körül már kevésbé számít, hogy mit mondanak a haverok.

        Kedvelés

      • Fiatal még, harminc alatti.
        Mondtam neki, hogy tök hülye, mert szerintem alapvetően két percig érdekli a haverokat, hogy milyen alkatú az új barátnő.

        Kedvelés

      • ”Van egy fiúbarátom, aki saját bevallása szerit a gömbölyű, húsos kis hurkás szép arcú lányokra gerjed, de barátai előtt ciki lenne bevállalni egy “dagatttat”, ezért sportos lányokkal jár. Nem okos na.”

        Én sem vagyok olyan okos, mert a központozás valahogy mindig elmarad.

        Kedvelés

      • Ó, ez rendkívül, nagyon-nagyon elterjedt jelenség, hogy sok férfi csak akkor lazul le a társkeresésben és keres a valódi ízlésének megfelelően, ha biztos lehet benne, hogy a haverok nem tudják meg. Életem egik nagy tanulsága volt a netes társkereső és a szexpartnerkereső oldalak kívánságlistáinak öszehasonlítása. Semmi extrém, pusztán az életkori és a testalkat-kategóriákra gondolok. Ordító a különbség, pedig a kereső férfiállomány kb ugyanaz.
        Valahol olvastam, talán Naomi Wolfnál (A szépség kultusza), hogy ha egy férfi pusztán a külseje miatt választ egy nőt és azért, hogy dicsekedhessen vele mint dekorációval a világban, akkor amikor egy szobában szeretkezik vele, abban a szobában nagyon sokan vannak, de a nő nincs köztük.

        Kedvelés

      • Tényleg keress linket, én a szépségnek, vonzerőnek már-már túlzó jelenséget tulajdonítok, a magaménak is (csak néha elhagyom magam, mert szeretem a szénhidrát). A nyolcvankilós nőkre gondolsz? Az nem egészen erről szól, amellett, hogy azt, kinek ki tessék, aligha lehet előírni.

        Én mindenkit nagyon szeretek, de az ápolatlanság, rossz ízlés dühít, ha meg azt kérdezed, kivel feküdnék le szívesen, ahhoz valami nagy varázslat kell, amelynek része a szépség is.

        Kedvelés

    • Ez hihetetlenül általánosító, és egyáltalán nem igaz. Egyrészt sok nőnek – például nekem sem – nem tetszenek a hagyományosan “férfiasnak” tekintett macsók, másrészt pedig megint ott tartunk, hogy jé, a nők hibája, hogy a férfiak ilyenek. Ne már. Ezt a szöveget rengeteg férfitól hallottam, és elképesztő, hogy saját magukat is képesek vele becsapni.

      Kedvelés

    • Hát, én nagyon sok olyan pasival találkoztam, aki nem macsó és érzékeny és nőtisztelő, és nekem mindig ők tetszettek
      az összes osztálytársnőm irigyelt miattuk, s amikor elváltak útjaink,
      hát utána sem szenvedtek nőhiányban egyáltalán.
      Az én legjobb barátaim máig ők – sőt, egymással is jóban vannak, bezony 🙂
      Mondta is a szomszédasszony, hogy valamit nagyon tudhatok, ha ennyi pasim építi a kerítésünket együtt.
      Mondtam neki, hogy egyet tudok, de azt nagyon : választani !
      Lehet, hogy nekem pontos receptoraim voltak az ilyen pasik kiválasztására.
      Egyszerűen az apám emléke mindig is riasztott az erőszakos férfitipustól.
      A hátam közepére sem kívántam az ilyeneket. Igen, van sok nőjük, de meg kell nézni azokat a nőket, milyenek.
      Az üresfejű, megvehető fajta. Igényes nőt nem kap az ilyen, az biztos. Ezt ha jól emlékszem, Eszter is nagyon szépen kifejti. Hogy a macsó nem kap minőségi nőt és kapcsolatot, és esélye sincs rá. És emiatt frusztrált és ugat a többi nőre…

      Szerintem röviden és nagyjából “zsák a foltját” a párválasztás.

      Kedvelés

      • nem a fenti linkeltben, hanem “A fiúk” c. írásában írta Eszter :
        “Fullos nőkről álmodnak, akik járnak nekik, közben meg szeretnének azért egy normális csajt maguk mellé… de vajon ki áll le a nagypofájú macsóval? A koktélvadász kislibák, akik egy kockacukorért kikísérik a vécére. “A nők kurvák”, mondják, és csalódnak. Nem néznek tovább, nem elemeznek”

        Kedvelés

      • Nekem egyszer egy akkor 20 év körüli pasi ismerősöm panaszkodott, hogy minden nő kurva, őt megcsalták meg kihasználták, mind a sok (4-5) nő akivel összejött. Kérdeztem, ha olyan nőket választasz sorra akikkel egy bulin 10 perc után jöttél össze a sloziban, akkor mit vársz? Mélyen szántó komoly kapcsolatot? Illetve hát igen, el kéne gondolkodni, ha velem ilyen nők állnak csak szóba, a hiba vajon kiben lehet?

        Kedvelés

      • nagyon egyetértek. az igazán jó pasiknak általában van társuk, minőségiek a kapcsolataik, értékelik őket a partnereik és később általában van családjuk, ahol élő a kapcsolatuk a gyerekeikkel is. több ilyen barátom is van, látom, figyelem őket lassan 30 éve már. némelyik egyben ex is, a neje meg barátnő. erős, kedves, küzdő, küszködő, felelős emberek ők is, érzelmekkel és nehézségekkel és a partnereik is tök igényes emberek. nem beszélnek folyton összevissza (sem a férfiak, sem a nők) viszont kitűnően lehet beszélgetni velük és kölcsönös tisztelet van.

        Kedvelés

    • Erről a hozzászólásról egy csoporttársam jut eszembe.
      Gyulának nagyon kéne egy nő, annyira hogy szinte görcsben áll tőle
      Gyula harminc éves, nem szép férfi, kifejezetten csúnya, a vonásai nem harmonikusak, az arca aknés, a fogai sárgák, de a testalkata arányos. Rosszul öltözött. Egyetemet végzett, de nem túl művelt, szeret a rtlklub műsorán szórakozni. Jóindulatú, de rossz a humora, és nem érzi a határokat, sokszor bizalmaskodik, aztán gúnyolódik, hiába nem vagy partner ebben.
      Nem keres jól, szakadt albérletben lakik, de Budapesten is ragaszkodik az autóhoz, egy leszakadt Trabanttal jár.
      Gyulánknak meggyőződése, hogy minden nő kurva, és csak a pénzre, autóra, kigyúrt testre hajtanak, mert amikor a Trabival, szódát szürcsölve a diszkóban levakarhatatlanul rátapad a fiatal és csinos lányokra, azok nem fekszenek le vele.

      Kedvelés

      • Van egy egyébként nagyon jó barátom, alapelve: nőtől nem kérünk bocsánatot mert elkanászodik, bunkónak kell lenni mert eleve azt szeretik. Már én sem tudom mikor lett a szívem csücske így, de az:D. Egyébként nem is szép, nem is sikeres. Humora van, iskolázottsága nincs de érdeklődő, művelt. Szóval van benne sok jó és szerethető, de a tökéletestől lássuk be, igen messze van. Évek óta panaszkodik hogy neki nincs nő, mert aki van a) kövér, b) buta, c) sovány, d) idegesítő, e) kurva f) egyéb, így neki nem kell, mert neki csak az jó aki szép/okos/sportos/művelt/laposhasú/házias/ésamialegfontosabbVÖRÖS – dióhéjban tökéletes. Annál alább nem adja, mert igaz hogy ő olyan amilyen, de neki a tökéletes JÁR. A nők meg rohadjanak meg, mert kurvák, nekik csak az jó aki tökéletes mert izmos és jóképű és gazdag és sikeres és kreatív. És rá meg rá se néznek mert nem az. Közben ostromolják nők, de azok ugye kövérebbek, soványabbak, butábbak vagy okosabbak mint ami neki kell (jár).

        Kedvelés

      • Amint látom, rengeteg ilyen férfit ismerünk aki egyszerűen rosszul méri fel a lehetőségeit, de ismer valaki ilyet nőben? Tehát mondjuk kövér, csúnya, nem túl okos, nem is fiatal, de azért fiatal, izmos, jómódú és jó fej pasi kéne neki. Én tényleg nem ismerek ilyet. Olyat igen aki bőven 100 kiló felett van, jó negyvenes, na ő a vékony, fiatal fiúkat szereti, de mivel nem szempont, hogy okos legyen és gazdag, valahogy mindig talál is jelentkezőt.

        Kedvelés

      • Ez fordítva is igaz, a mondjuk kövér, csúnya, nem túl okos, nem is fiatal pasik mellett sem jól szituált maximum harmincas jogásznők pózolnak, inkább pénzre ráizguló Barbie-k, akik kiválasztásánál mondjuk úgy, hogy kevésbé volt szempont az intelligencia. Persze ehhez anyagi háttér is kell.
        De nem erre épülő “kapcsolatoknál” tény hogy valahogy a férfiaknak nagyobbak az elvárásaik. Persze tisztelet a kivételnek, igenis van férfi akit a jellem vonz. De valahogy közvélekedésben úgy van, hogy a férfi legyen jófej, és akkor mindegy hogy néz ki, a nő meg legyen szép ÉS jófej.

        Kedvelés

  9. Amúgy meg alapkérdés, hogy miért lenne jó, ha megölelgetni akarna? Én nagyjából irtózom a kéretlen érintésektől, épp ezért eszemben sincs, hogy megölelésemre buzdítsak bárkit is.
    Ez sem nőies, úgy hiszem.
    Ja, és sosem gügyögök más emberek gyerekeivel, utálom idegen bébik fogdosását, és ettől már kamaszlányként szarul kellett érezni magam.

    Kedvelés

    • “Ja, és sosem gügyögök más emberek gyerekeivel, utálom idegen bébik fogdosását, és ettől már kamaszlányként szarul kellett érezni magam.”

      Ó. Azt hittem, egyedül vagyok ezzel a problémával. Nagyon rossz emlékeket idéz fel. Mindig odanyomták a kezembe a gyereket, hogy ugyulubugyulu, én meg néztem, hogy muszáj ezt? Aztán meg jöttek a furcsa pillantások, hogy valami nincs velem rendben.

      Kedvelés

    • Nekem kedvencem: első találkozás egy korombeli férfival (pasival), nyújtom a kezem kézfogásra, üdv XY vagyok, erre fogja magát kezem megfogja majd annál fogva magához ránt és puszizkodik. Én meg nem győzöm nyújtva tartani a kezem hogy visszamennyé neközeleggyé. És milyen sértődés tud lenni ebből hogy te nő létedre nem akarod hogy ő megpusziljon, megöleljen fujj.
      És igen, van egy ilyen sztereotípia, volt is erről már itt szó, hogy minden nő szereti a gyerekeket. És akkor te vagy az aljas érzéketlen meg tapló űrlény hogy mi az hogy te meg nem olvadsz el egy gyerek látványától meg mi az hogy nem akarod rögtön ölbevenni gögyörészni??

      Kedvelés

      • huuu, en a kezcsokot is utalom..fuuuuuuuuuuujjjjjjjjjjjjj amikor egy idegen pasi nyalas puszit ad a kezemre bemutatkozasnal..aaaaaaaaaaaaaaa

        Kedvelés

      • amúgy ez az úrhölgy furcsa, mert mikor először pár éve láttam levélben mint Tisztelt XY Úrhölgy 10 percig röhögtem hogy ez miez. Aztán ebben járatos apám felvilágosított hogy hivatalos levélben ezt mindenféle előírás szerint így kell, mert a Kovács Úr párja a Kovács Úrhölgy. Eleve nekem ezzel az urazással mindig is volt gondom, hogy mi az hogy a férfinak jár az hogy az én Uram ha szólok hozzá, míg nőnek csak egy hölgy vagy asszony jár (kisasszony brr), ilyen szempontból az angol Mr és Ms nagyon szimpatikus, magyar nyelvben erre nincs is máig szerintem jó kifejezés (vagy tudtok valamit?)
        Kézcsókról: mostanában találkozok néha idős (60 akár 70 feletti) professzorokkal, tőlük ha hölgyeznek, kezetcsókolnak elfogadom, még komolyan aranyosak is, de pont 2 hete nyálazta össze a kezem egy 40-es ilyen nem is tudom milyen pasas, az első gondolatom a Keresztapa volt mikor megláttam. Hát akkor szabályosan ijesztő volt. De fiatal férfiaktól ennek teljesen egy ilyen mesterkélt, szinte már gúnyos üzenete van. Hideg kiráz.

        Kedvelés

      • Először egy esküvői meghívón láttam az úrhölgy titulust, édesanyámnak szólt. Tizenpár éves voltam, emlékszem, hogy életünk legcsóróbb időszaka volt, és nagyon megalázónak érezte ezt a megszólítást, szabályosan gúnyolódásnak. Mi is kaptunk meghívót a tesvéreimmel, azon meg úrfi és talán úrikisasszony, vagy valami hasonló továbbfokozása volt a dolognak, kedves, humoros, felvállaltan kissé sznob húzásnak szánták, nyilván minden meghívott felé így jártak el, de nekünk annyira rosszul esett, hogy el sem mentünk.

        Kedvelés

      • Azt hiszem, ezt azért nem kellene feltétlenül nemi diszkriminációnak tekinteni.
        Gondolom, a férfi lakótársakat XY ÚR megnevezéssel kéri telefonhoz.

        Én sem kedvelem, mert nevetségesnek/idejétmúltnak találom az úrhölgy szót, viszont belátom, hogy jelenleg a magyar nyelvben nincs az angol Ms-nek megfelelő udvariassági forma.

        Mégis, mit kellett volna mondania? Csak a nevedet? Az úgy nem igazán udvarias, pláne, ha a férfiakat “úr”ként szólítja meg.

        Nem, én nem igényelem, hogy kinyissák előttem az ajtót, lesegítsenek a lépcsőn, feladják a kabátomat, fizessenek értem a vendéglőben, a férfi a bal (jobb?? sose tudtam) oldalamon akarjon jönni az utcán, stb. Sőt kifejezetten zavarnak az ilyen allűrök, a konvencionális viselkedés sem erősségem úgy általában, viszont megszólítani mégis kell valahogyan a másik embert. És nem úgy: Hé, te/maga!

        Találjunk ki egy megfelelő megszólítási formát, terjesszük el, és előbb-utóbb eltűnik az úrhölgy is 🙂

        Az egyébként lejött a blog olvasása közben, hogy valamely okból kifejezetten negatív érzéseket kelt benned a “hölgy” megszólítás. Mindenkinek vannak érzékeny pontjai.

        Kedvelés

      • Én nem tekintettem nemi diszkriminációnak, honnan veszed?, hanem azt mondtam, hogy 2013 van. És a hölgy, az olyan, igen, hogy meghallom, és kiugrok tőle a földszinti ablakon. Mivel az úrhölgy rendkívül ritka (ettől is idétlen), nyilván a többiek megoldják máshogy, nem kell az anakronisztikus modorosság, mondjuk, ahogy írod, csak a név említésével (XXX Éva/XXXJános felesége/özvegye/hozzátartozója — mi ebben a nem túl udvarias? mi mindent akarunk a nyelvtől? és miért szólítja a férfiakat úrnak?).

        Kedvelés

      • Úr titulust én sem értem, de valahogy rögzült hogy urazni kell mindenkit (bajom sem lenne vele ha közben nem jelentené azt amit a magyar nyelvben jelent – valaminek vagy valakinek az urát). Kiskorom óta elhűlve hallgatom mikor nagymamám a férjére mint az uramra hivatkozik, és anyám (a lánya) férje is az urad, és nekem is néha hogy a leendő urad. Az úr felesége meg az asszony ugye

        Kedvelés

      • A bankomtól érkező értesítő rendszeresen “Úrnőnek” címez. Tisztára mintha valami Gyűrűk ura-szereplő lennék 😀

        Kedvelés

      • Most, hogy mondjátok, a napokban kaptam hivatalos levelet ezzel a megszólítással. Férjem poénkodott is egyet, hogy tán csak nem arra céloznak, hogy biztos f@.om is van? Tehát az “Úrhölgy” tuti amolyan “ladyboy”-t jelent 🙂

        Kedvelés

      • azt miért felejtik el egyébként, hogy a kézcsóknál NEM lenne szabad, hogy összeérjen az ajak és a kéz? nemhogy nyálazni nem lenne szabad a valódi kézcsók nem érint meg.

        Kedvelés

      • szerintem pont ezért mert az öreg bácsikat leszámítva most az nyálaz kezet aki csúnyán mondva ilyen műmacsó idióta, én játsza az eszét hogy ő valami lenyalthajú nőcsábász dzsigoló. Halvány lila gőze sincs mi az a kézcsók de úgy gondolja micsoda menő dolog. Vagy az csinálja aki tényleg gúnyolódni akar

        Kedvelés

    • Hozzám csak az nyúljon, aki engedélyt kap, egyébként kéz nélkül marad. A gügyögést utálom (ez sem nőies). A gyerekek értelmes és őszinte közeledést érdemelnek, vagy semmilyent. Gügyögni a kutyáknak sem ér. Konkrét emlékeim vannak arról, hogy gyerekként gügyögnek velem és én meg arra gondolok, hogy hülyének néznek.

      Kedvelés

  10. Ez tetszett: “nincsenek lépcsőházi gondolataim”, és azt érzem, nekem is egyre kevesebb. Mert azzal, hogy itt együtt az álérvek és csúsztatások mögé nézünk, felkészültebb lettem, felvérteztél, felvérteztetek, és könnyebben tudok éles helyzetekben azonnal és adekvátan reagálni.

    Sokszor tapasztaltam, hogy aki csak fent-lentben tudja értelmezni az emberi viszonyokat, valósággal szűkölni kezd, ha egyenrangúan viszonyulsz hozzá. Egy idő után jól lehet ezen szórakozni.

    A munkahelyemen partneri viszonyban áll az igazgató a beosztottaival. (“Történetesen” nő az illető, de a férfi kollégák is jól viselik.) Nem vállveregetős, hanem méltányos. De aki csak hierarchikusan képes gondolkodni, az sehogy se tud beilleszkedni, s rendszerint rövid időn belül lelép.

    Kedvelés

    • Az érzéseink a kommunikációval kapcsolatban hasonlóak. Még emlékszem arra a sok- sok évre, mikor a falhoz állítások után olyan rémesen éreztem magam, hogy levegőt is alig kaptam, és jó időnek kellett eltelni, mire megszületett bennem, hogy mit is kellett volna válaszolnom adott helyzetben. Mire értelmezni tudtam, hogy miféle játékot űznek velem. Nagyon sok megalázó helyzetben jártam már. Így, hogy tudom, felismerem, tudok reagálni is. Rövidre zárom és nem vesztesként kell elkullognom. És igen, a nőknek jobban megy a partneri kapcsolat, és mint női vezető elmondhatom, hogy nagyot emel a kollégákon. A kölcsönösség kinyitja őket és olyan energiákat kezd el mozgatni, amik végül az Ügyet mozdítják előre.

      Kedvelés

  11. “Miért nem az az érzése neki (!) a blogot olvasva (!), hogy megölelgetne.”
    ez egy gyöngyszem. és ezt nem a pszichológusától kérdezi, hanem a fantáziája tárgyától… közvetlenül… mert neki joga van… bámulatos, újra és újra bámulatos.
    hogy lehetnek ennyire véglények? és basszus nem értik, hogy mennyire gáz amit beszélnek. mintha lenne egy szikrányi jelentősége is annak, hogy mit érez a miszter.
    csak mondják, mondják, pedig a kutya sem kérdezi őket. de mondják.
    és az az arc… az a tekintet… mikor leesik nekik hogy totál érdektelenek, miközben mellesleg éppen három végtaggal legyezik a saját egójukat… tulajdonképpen annyira vicces is, nem?

    Kedvelés

    • “és ezt nem a pszichológusától kérdezi, hanem a fantáziája tárgyától… közvetlenül… mert neki joga van”
      Ez nagyon jó, engedelmeddel használni fogom a következő hülye megjegyzésnél 🙂
      “Miért tőlem kérdezed, miért nem a pszichológusodtól? Mi közöm van nekem a TE problémáidhoz?”
      Hehe…

      Kedvelés

  12. Sziasztok!
    Nekem a: “ha megtiltanám magamnak mindazt, ami nekem elemi szükséglet vagy kivételes öröm”…bekezdés akadt meg a fejemben. Kb. 38 évet kellett leélnem (most 40 vagyok), hogy szeressem magam annyira, hogy azt tegyem, ami nekem jó.
    Az ex-em szerint túl érzékeny vagyok, nem kellene mindent észrevennem, meghallanom, meglátnom. De akkor hogyan érzékelném a saját igényeimet? Nem máshoz viszonyítva keresem magam, hanem a saját érzéseimre hagyatkozva engedem meg magamnak a “bármit”.
    És most egyedül, mert válogatós lettem. Ezt mindenkitől kritikaként megkapom. Két ember ért meg: az édesanyám és a legjobb barátnőm.
    A válogatásomat az élet jó/kényelmes/szép dolgai között már osztozkodási alapnak tekintenék. Nem szép dolog az én helyzetemben boldog lenni, mikor egyedül vagy és van egy “más” gyermeked. De én akkor is szeretek élni! Nőként, mi másként. Köszönöm, a többit nem kérem!

    Kedvelés

    • De jó! Ezt én is ismerem, nálunk a “lehetnél kicsit feledékenyebb” a szlogen. Most ki tehet arról, hogy viszonylag jó memóriám van, és fontos dolgokra mindig emlékszem? Akkor nem mondja a férjem, mikor a “Hol a…?” kérdésre kell válaszolni, csak akkor, mikor a disznóságait juttatom eszébe. Nekem jó, hogy nem vagyok feledékeny, neki lenne jó, ha többre emlékezne, de inkább engem szeretne egy szinten látni magával ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
      hajrá!!!!!!!!!!

      Kedvelés

  13. Húha, ez a Reina Nicolasa-blog ez kemény! Vannak a honlapján jobboldalt “jó” kis művek, amikre linkelt. Például ez itt: http://jotanacsanyjakonyvtar.wordpress.com/2013/06/22/csaba-margit-amit-a-serdulo-leanynak-tudnia-kell-iii/
    Egy kis idézet belőle:

    “Sohase búsulj azon, hogy neked kevesebb szabadság jut, mint a hasonló korú fiúknak. Hogy neked a latin grammatika mellett a portörléshez is kell értened s hogy míg azok vidám könyveket olvasnak, neked talán éppen az ő rongyos haris­nyájukat kell megstoppolnod. Végezd jókedvvel ezt a munkatöbbletet. Éppen azzal, hogy te annyi minden hasznos dolgot tudsz, amiben ők teljesen járatlanok, bizonyíthatod be leginkább, hogy egyátalában nem vagy értéktelenebb, mint ők.”

    Úgy hívják a blogját, hogy KÖZÉPKORI spanyol. Hát ez tényleg középkori 😀

    Kedvelés

    • Jujj.
      Van amúgy egy könyvem, fogalmam sincs, melyik felmenőm kapta kislánykorában, a címe: Majd ha asszony leszek. Gegely Jolán írta, na annak az illusztrációi pont ilyenek. Brrrrrrrrr

      Párszor elolvastam, csak hogy tudjam, mi az amit NEM akarok 🙂

      Van egyébként Tóth Tihamér is, az feltehetően az apámé volt, szóval a fiúk se igazán maradtak ki a malasztból. Vajon mainapság megkapják ezeket az avítt szellemiségű könyveket a fiúk is??

      Kedvelés

      • Pár hónapja halt meg egy lelkész pesten, és anyám nagynénje (az kim nekem?) kapta meg a könyveit, egy része végül nálunk kötött ki, na végülis tök lényegtelen. VOlt egy könyv közte, degáz nem emlékszem a címére se az íróra, közben meg másik lakásban van nem tudom előkeresni. De valami zseniális volt, úgy rémlik 30-as években íródott, ilyen háziasszony kalauz. De kimondottan hasznos olvasmány volt, egyrészt nem tolta le a torkodon hogy te csak a háziasszony vagy, mert eleve úgy kezelte hogy nők dolgoznak, példaként hozott fel többször is egy fogorvos házaspárt (mindketten fogorvosok), de közben tanácsok voltak benne hogyan lehet a lakást berendezni, milyen szín milyen színhez passzol stb, tényleg bárkinek hasznos olvasmány. De hogy egy vegyész sem tudott volna kiigazodni azon a 200 anyagon amit szerinte használni kell a takarításra, az tuti. Hogy a milyen 5 anyagból kikevert cuccal kell tisztítani a küszöböt, hogy mivel ápoljuk a fát, hogy hetente egyszer minimum milyen kémiai csodával sikáljuk fel az összes parkettát, miközben persze addig minden bútor az utcán szellőzik és írtódik ki belőle a moly. De olyan dolgok voltak benne mint mindennap elvégzendő takarítási feladat hogy elkezdtem gyanakodni, hogy az írónőnek egyrészt volt egy időgépe másrészt egy kisebbfajta hadserege aki takarított vele.

        Kedvelés

    • Reina Nicolasa …régebbi spanyol stúdiumaimból gyanús volt, hogy a reina szó azt jelenti: királynő.
      Igazi keresztyéni szerénység és alázat, ezt már szeretem.:-)

      Kedvelés

      • Ezek szerint a választott nevének jelentése “királynő, aki legyőzi a népet”. Engem nem lep meg a választása 🙂 Olyan kis bájos, szolid, szelíd, alárendelődő, ja.

        Kedvelés

  14. Komolyan azt hittem, hogy a katolikus menyasszony egy új paródia, kicsit csodálkoztam, hogy nincs olyan jól megírva, mint az eddigiek 🙂
    Ha lesz türelmem, alaposan beleolvasok a blogba, hogy megtudjam, miként lehet egy Hölgynek az eszét bájosan használni. (Hogy lehet ezt vajon önellentmondásmentesen levezetni?)

    Kedvelés

    • “beleolvasok a blogba, hogy megtudjam, miként lehet egy Hölgynek az eszét bájosan használni.”
      Ezért kár a menyasszonyt olvasgatni, mert erre még szemlátomást ő sem jött rá! Viszont a kemény, harcos, agresszív, törtető, egoista, mindenkin átgázoló vonalat nagyon jól hozza 🙂

      Kedvelés

      • Szerintem ez nála ez a női praktika (fortély?) akar lenni. Ahogy a vége felé is írja hogy a nő az nem kijelent hanem sugall stb. Ez a klasszikus hozzáállás hogy vezesd rá a férfit aztán higgye azt hogy az ő ötlete volt, mert akkor ő büszke hogy milyen okos, te meg örülsz mert megkapod amit akarsz. Nekem ezt még anno édesanyám is “sugallta” hogy így kéne viselkednem exemmel, de nekem ettől szabályosan hánynom kell, de a tükröt valószínűleg szembe is köpném ha így kéne elérnem a céljaimat. Régen nyilván hasznos volt mikor a nőnek nem volt szava, de nekem sértené az önérzetemet de végtelenül (bár meg is kaptam már anno kritikaként hogy nekem férfiegóm van)

        Kedvelés

      • Elolvastam. A hányástól én sem vagyok távol, de megtaláltam a kulcsot: “Minden egészséges nő lelkébe Mária képe van égetve.” Innen nekem nincs tovább.
        Tényleg kár a menyasszonyt olvasgatni. Maradok itt.

        Kedvelés

      • Igen erre én írtam is neki, hogy ki van borulva, hogy az aljas feministák azt mondták rá hogy ő nem normális meg magának árt, hogy abszolút ezt a támogató, a férfit mint kisistent elfogadó életmódot választott magának, de közben ő lazán le nemegészségesez, tehát le (elme)betegez meg nemnormálisoz az égvilágon mindenkit aki nem olyan mint ő, mert nem a csendes múzsát játszaná valaki mögött az istentől kapott máriakoronáját boldogan viselve, hanem például saját erőből érvényesülne mint önálló tudat és emberi lény, elfelejtve milyen a bájos okosság

        Kedvelés

      • Nem biztos, hogy érdemes vitatkozni vele. Olvastad az öltözködéses bejegyzését, ahol pontokba foglalja, hogy miképpen kell egy keresztény nőnek öltözködnie? Az ő bájos női gondolkodásában nincs helye semmilyen másságnak. Vagy eleve olyan vagy, amilyennek LENNED KELL, vagy úgy kell csinálnod mintha. Harmadik lehetőség, vagy arról való beszélgetés nincs.

        Kedvelés

      • Nem éreztem kellő önútálatot ahhoz hogy elolvassam a többi bejegyzését, majd ha büntetni akarom magam valamiért nekiállok. De az alapján amit eddig olvastam fenntartások nélkül hiszek neked

        Kedvelés

      • Hű, és sokáig fogyatékos feleségnek éreztem magam emiatt, hogy nem vagyok rá képes. Meg semmilyen más “női praktikára”. Túl direkt vagyok, megmondom, mit szeretnék, mit utálok. Annyira jó, hogy vagytok itt ezzel még sokan!

        Kedvelés

      • Nekem sem sikerült ezzel azonosulnom, pedig az ex-anyós nagyon próbálta belém nevelni. “Azért kell gyengének meg szerencsétlen hülyének tettetni magad, mert a hapsik szeretik azt hinni, hogy ők az erősek meg irányítanak….” Hát anyád! Csak pislogtam… pedig sose voltam egy talpraesett önmagáért kiálló valaki, de ez már nekem is túlzás volt. El is váltak egyébként 😀

        Kedvelés

  15. Na!
    Ugye!
    A zuram megmondta, hogy nem volt addig semmi gondunk cicuskam,amig azt csinaltad amit mondtam.
    Megbolondult az agyad, aztan rogton nem tudod hol a helyed.
    Es sztem te nem is no vagy hanem ferfi.

    Ennyi.

    Kedvelés

  16. Az a fajta érvelés, hogy azért kell így-úgy-amúgy viselkedni, mert a Jóisten erre teremtett, azért nem állja meg a helyét, mert ha így lenne, nem adott volna nekünk agyat.
    Jóisten beszélgetés szerint cserélgethető genetikára, vagy evolúcióra, amivel még jönni szoktak.

    Kedvelés

  17. Hát fiatal koromban még az a mondás járta a nő legyen szép, a pasi meg már jó, ha egy hajszállal szebb az ördögnél. mióta lett ez fordítva? Mióta elég, ha a csaj csúnya szőröslábú? valahol nagyon félreértettétek a dolgot. Tényleg magas lehet a mérce, és azt is ronda csajnak mondtok, akik néhány éve még a szép kategóriába tartoztak. Másképp nem tudom elképzelni az igaznak ezt a pálfordulást.

    A vonal elején pedig az is elhangzott, hogy egy férfi nem lehet egyszerre macsó és gyengéd. Miért is? Miért kell nekem nőként anyatigrisként kiállnom, ha a gyerekeimet baj éri, miért kell erősnek és határozottnak lennem, ha a túlszámlázó szolgáltatóval vitatkozom (miért én teszem, és nem az alapból macsó pasik, akik ilyenkor hirtelen kiscicává változnak, és mindenbe belemennek meghunyászkodva a “hatalom” előtt), És miért elvárás, hogy egy fél órával később gyengéd rabszogaként koccanás nélkül tegyem a friss forró levest uram és parancsolóm elé, tiszta háziruhát öltve, friss virággal terítve, mert az olyan otthonos?
    Miért elvárás a nőktől, hogy a padlófényezés (írhatnék más kemény fizikai munkát) után a lágyan megcsillanó izzadtsággal a homlokán is vonzó nő legyen? És miért takarózhat egy férfi azzal, hogy ha kemény, akkor nem tud más lenni? Legyen kemény a főnökével, és gyengéd otthon, ahogy tőlem is ez az elvárás.
    Fiúk a blogon, írtátok, hogy az első randi után ha nem vagytok elég kemények, akkor nincs második randi. Olyan nőt akartok második randira hívni, aki azt várja hogy állandóan kemények legyetek, pedig titkon nem is olyanok akartok lenni? Akkor miért akartok tőle második randit?
    AMúgy meg, gyengés lányra vágytok ti is? Tehát, ha azzal kezdi az első randin, hogy szeretném, hogy a férjem eltartson, énm meg főzni mosni takarítani szeretnék, mert az életem értelmét abban látom, hogy a férjem párom hátországa legyk? Nem szaladnátok messzire?
    Netán legyen így, de azért legyen értelmes is kicsit, hogy beszélgetni is lehessen vele?

    NAgyon benne vagyok a témában, ismét a kezembe kerülthttp://bookline.hu/product/home.action?id=2101702469&type=10&_v=Aranyi_Maria_A_kis_haziasszony ez a akönyv.. A huszas években íródott. Ebben tényleg az a lényeg,m hogy a jó feleség keljen fel fél órával a férj előtt, hogy szép legyen, friss, mire ő is felkel. Legyen kész a reggeli addigra, . Mire a férj hazaér, ebéd frissen az asztalon. Részletes napirendet, utasításokat ad, hogyan és miként kell elvégezni a házimunkát, hogyan kell a férjre időt szánni. Hát az időbeosztása anélkül, hogy dolgozni járna a nő, is feltételez legalább egy cselédet, még ez a könyv is azt írja, a férj segítsen a keméynebb feladatoknál, pedig szerepel benne a porszívó, és egyéb modern eszközök, a mosás mennyisége annyi, hogy két teknőbe be lehet áztatni egy héten, vagyis max, két mosógépnyi. Mégis a nagytudású, tökéletes feleség szerint sem lehet egy embernek megoldania (hangsúlyozom munkába járás nélkül) azt, hogy tökéletes feleség és anya legyen úgy, hogy a férjére is figyel.
    Azt hiszem sokszor félreértitek, a határozott elvekkel rendelkező, értelmesen érvelni képes férfi nem egyenlő a határozott bunkójával csapdosni tudóval. És igazatok lehet, lehet, hogy sok nő sem képes. Ettől még nem utóbbira vágynak.

    Kedvelés

    • Amit a szépséggel kapcsolatban írtál, egyetértek, az elvárásoknak soha nincs vége. Az alak: legyen csinos, aztán legyen vékony, mostanában legyen izmos! Ne hordjon hónaljszőrzetet, később lábon se, mostanra már sehol. És amikor elfogynak az alakítható paraméterek, akkor jön az, hogy túl sok az anyajegyed. Vagy a szeplőd.

      Kedvelés

      • A görbe lábujjak. A nem elég kecses körmök. A térdplasztika. Az intim plasztika. A sor tetszés szerint folytatható.

        Kedvelés

      • Hát nekem a lábamon is a középső lábujjam a hosszabb, ha valaki nem értené a kezemen felemelt középső ujjam üzenetét, akkor a lábammal szoktam nyomatékosítani 🙂

        Kedvelés

      • Mell. Haj. Bőr. Színek, szagok, testnedvek, élettani funkciók. Ajjaj. Minap egy fiú kifejtette nekem, hogy az ember a párja jelenlétében ne púzzon. Mondanom sem kell, fingom nem volt, mihez kezdjek vele 😀 (Bocs, de ezt nem hagyhattam ki.)

        Kedvelés

      • úgy bírlak titeket! 🙂 😀 játszik még valamilyen testnedv?
        mint ahogy é. írta és már MarosiCs is idézte: “…az érzeteim és kipárolgásaim tesznek nővé, nem a férfiak tekintete és visszajelzése.” Ismételjük!

        Kedvelés

      • Ezen nagyot röhögtem. A minap emlegette a férjem, hogy akkor nagyon a szívébe zárt, mikor komolyra fordult a kapcsolatunk, én meg fingottam egyet a jelenlétében, majd elröhögtem magam. Sejtette, hogy olyan nővel nem tudna együtt élni, akinek a jelenlétében nem ereszthet. Hálás nagyon, hogy nem kell lábujjhegyen élnie. És ha már lábujj, lehet nagy is, bár nekem kicsi és formás. A fenekem nem. Bolond lyukból…

        Kedvelés

      • Könnyesre röhögtem magam. 😀
        Világos. Este szólunk az urunknak, hogy, apukám, nyomatékosan kérlek, ne púzzál! És ő szót is fogad. Reggel meg egyedül ébredünk a hitvesi ágyban majd szerzünk egy létrát és levakarjuk aput a plafonról, ahova fel talált szállni 😀

        Kedvelés

      • És hallótávolságon belül szabad? Vagy mindenki szólítsa fel a párját, mielőtt vécére megy, hogy “drágám fuss pár kört a ház körül légyszíves, mert úgy vélem, púzás nélkül nem fogom tudni kiadni magamból a tegnapi töltött káposztát!”

        Kedvelés

      • én azért néha azt érzem az ilyen elborult dolgokat mint az intimplasztika nem a férfiak várják el, hanem a nők szivatják egymást ezzel az őrült versennyel. Bár tény hogy mai pornófilmet ha megnéz az ember el tud hűlni rendesen, de azért átlag pasinak nincsenek olyan elvárásai (és talán elhagyni sem fog egy nagyajakplasztikázott nőért). De attól sem szoktak hanyatthomlok elmenekülni hogy véletlenül már 3 mm-es a lábszáradon a szőr (bár biztos van aki igen), ne adj isten még gázokat is termelsz emésztés közben és leizzadsz ha meleg van

        Kedvelés

      • Öhhh, hát azért én hozzátenném, hogy a pornóipar baromi nagy részben tehet erről – szerintem legalábbis, de a pontos hátterét nem tudom, nem olvastam ennek utána – a “divatról” is, azt márpedig nem nők találták ki és nem is nőknek. És főleg nem nők húznak hasznot belőle.

        Kedvelés

    • Hasonló könyvem van nekem is, anyukámé volt, az a negyvenes években jelent meg.
      De teljesen egyértelműen kellett a polgári háztartás nagy könyv szerinti ellátásához egy mindenes cselédlány is, meg havonta-kéthavonta mosónő (az ágyneműhöz), nagytakarításhoz külön kisegítő személyzet.

      Így azért könnyű, még akkor is, ha abban az időben befőztek, tartósítottak, házi tésztát gyúrtak, mert a napi 3 fogásos ebédet csak így lehetett délidőre prezentálni. Közben meg a mosás valójában a töredéke volt a jelenleg elvártnál. anyukám mesélte, hogy a férfiingeknek legombolható gallérja-kézelője volt, és csak az utóbbiakat cserélték naponta. Valamint a nyári izzadtság ellen izz-lapokkal védekeztek, amit a hónaljba helyeztek a ruha alá, így a ruhát nem kellett naponta lecserélni. Pontosabban cserélték, de nem kimosták, hanem kiszellőztették, majd pár nap múlva újra felvették. A heti fürdés időszakában a kádat se kellett naponta sikálni, a napi tisztálkodás lavórban történt.

      Ezzel szemben én a 3 fős családunkra heti 5 adag ruhát mostam, plusz minden második héten még az ágynemű egy külön adag volt. Ha netán függönyt, lakástextilt mostam, az még ezen felül volt.

      Kedvelés

      • Tom Sawyer volt az első olvasmányom, amiben nem értettem, a kor miféle hóbortja az ingtől különálló gallért hordani (ott napi szinten varrogatták és lefejtették, ez tényleg kisebb munka, mint kimosni?), ez végigkísérte az életemet, és most leírtad a megfejtést, köszi! 🙂

        Kedvelés

      • A vászoninget nem könnyű mosni, pláne nem kézzel, utána mángorolni, vasalni.

        Nem tudom, vasaltál-e már igazi békebeli lenvászon terítőt? Amiben egy molekula műszál nincs? Nekem van a nagymamám stafírungjából egy 12 személyes abrosz+szalvéták + futó készlet. Gyönyörű lyukhímzéses, kb, 90-100 éve készült, de csak igen-igen különleges alkalomra terítek azzal, mert valami kegyetlen munka kivasalni. Majdnem csuromvizesnek kell lennie (na jó, a centrizés után egy kicsit megszikkasztja az ember), és azt kell teljesen szárazra vasalni, ha egy kevés nedvesség marad benne, visszaráncosodik.

        Néha jó, ha az ember visszagondol arra, hogyan is éltünk 50-100 éve. Éppen tegnap döbbentettem rá a gyerekemet, hogy az angol WC nem is olyan régóta elterjedt találmány… Teljesen le volt döbbenve, hogy az emberek éjszaka bilit használtak, a felnőttek is, és azt csak reggel ürítették ki, ha bármely okból nem tudtak olyankor kimenni az udvari budihoz. 🙂

        Kedvelés

      • Azért gombolós is volt…. csak arra próbáltam célozni, hogy a házimunka a gépeinkkel nem lett kevesebb. Amennyivel igen, pont annyival több új “szabálynak” kell megfelelni. Pl a férjemék cégénél elvárás, hogy a kantáros kertésznadrág munkásruhát is vasalni kell. És nem hordják ám egy hétig! Ahhoz jön napi egy munkáspóló, szintén vasalva, plusz a “munkábajárós” ruha. Ja és van vékony kabát, szintén elvárás, hogy vasalva…..
        Tésztát most is gyúrok, befőzni befőzök, kert is van pluszban….

        Kedvelés

      • Nekem ez a vasalás dolog án blokk magas. Már férfiingből és női blúzból is gyártanak olyat, amit nem kell vasalni.

        Kedvelés

  18. Ide a végére írom, mert ott a komment cikkcakkban nem jól áttekinthető:

    “csak az olvassa:
    Szerintem nem érted, miről van szó, azért beszélsz a nőkről mint halmazról általánosságban, amit kérlek, ne tegyél, a tízből kilencet sem tudom elfogadni. Valahogy erőből jössz, kategóriákat képzel, nem figyelsz. …”
    Lehet, a számok lényegtelenek. Nem erőből akarok jönni, csak egy általam megfigyelt társadalmi jelenséget próbálok körülírni, ami vonatkozik a nők egy jelentős részére, és ők azok akik szerintem ezzel a párválasztási mentalitással “pakolják a téglákat a patriarchátus börtönének a falába” -mint írta valamelyikőtök- és fenntartják ezt a “Rendet”.
    Végül is “általánosítás és nőhibáztatás” így is felfogható. De nem az volt a célom vele, hogy rátok borítsam a lavórt h: “erről is ti tehettek.” 🙂 Egyszerűen csak a történet eddig homályban lévő oldalára, a férfiak problémás viselkedésének az okaira keresek valami magyarázatot. Mert a nők társadalmi problémáit a férfiakétól elkülönítve kezelni -az összefüggési környezetből kiemelten- szerintem nem lehet. Nem olyan egyszerű, h a férfiak ilyen hülye hím soviniszták, és saját maguktól változzanak meg, mert ez így nem jó 🙂

    “… Ha ilyesmit keresnek is nők, legfeljebb anyagi biztonságot, mert nekik nem marad akkora tér a jól keresők körében, és nem is nagyon gondolják, hogy az egzisztenciateremtés az ő dolguk. …”

    Pont erről beszélek. Mivel gyakran olvasom itt a blogon, hogy a férfiakkal milyen problémák vannak párkapcsolaton belül, és a “miért ilyenek a férfiak?” típusú felvetésre mindig csak az a válasz, hogy “mert megtehetik, a Rend ezt számukra lehetővé teszi”. Ha jobban beleásom magam, és elgondolkozok a miért? -en akkor arra jutok, hogy azért tehetik meg, mert a nők ezt elfogadják a férfiaktól, a férfiszerep részének tekintik. A legjobban úgy lehet megérteni a másik viselkedését, reakcióit, ha beleképzeled magad a helyzetébe. (“ha cserélhetnénk egy napra az ellenkező neműekkel” mint írtad régebben valahol.)
    Mondjuk, képzeljük el, hogy te egy határozott, gazdag férfi vagy. Mondjuk egy sikeres üzletember, vagy felsővezető. Ezeket a sikereket úgy tudtad elérni, hogy a képességeid lehetővé tették, meg volt hozzá a belső erőd, eszed, kitartóan űzted, mert láttad, hogy csak ez számít a társadalomban, ettől vagy “férfi”. És akarsz “férfi” lenni, mert azt látod magad körül, h ezért kapsz elismerést a társadalomtól, ettől tetszel a nőknek. Amennyit elértél, annyi vagy. És elég sokat elértél. Ezért mindig volt nőd, mert pusztán az, hogy erőforrásokkal rendelkező, társadalmi szerepednek megfelelően sikeres, karrierista férfi vagy, elég volt a nőknek ahhoz, hogy ragadjanak rád. És mivel sorban állnak, így nem is becsülöd őket semmire. Elégedetlen, problémázik? Női hiszti. Nem kell rá odafigyelni. Úgysem fog elhagyni, mert nálad jobbat nem igazán talál. Ha meg mégis, akkor ott a titkárnő, az alkalmazottak, stb. választhatsz helyette egy fiatalabbat, szebbet, engedelmesebbet. Mert megteheted. Nem a Rend miatt, a nők miatt. Sorban állnak, mind csak a te oldaladon szeretne élni.
    Most képzeljük el, hogy a nők valamiért megváltoznának, és többé nem vonzódnának a hagyományos nemi szerepüknek megfelelő férfiakhoz. A hatalom, a gazdagság, az erő kultusza mellékes tulajdonság lenne egy férfiben. Akkor is megtehetné-e a történetben elképzelt férfi, hogy nem törődik a nő érzéseivel, lenézi, semmibe veszi annak akaratát? Sokkal kevésbé. Mivel ha az ilyen férfi nem dúskálna nőkben, akkor -képletesen szólva- egyre gyakrabban kéne saját kezébe venni otthon a seprűnyelet, nem lenne szex, mivel nem lenne mindig egy nő, aki szívesen élne vele, vagy ragadna rá. És el kéne gondolkoznia azon, hogy egyre kevésbé működik a “régi jól bevált” nemi szerep. Egyben a többi férfi számára is elgondolkodtató lenne, ha azt látnák, hogy a pénz, a hatalom, illetve a nemi szerep valamilyen formában történő eljátszásától nem lesznek “menők” a nők körében. Ehhez az is kéne, hogy a nőkben minél inkább legyen tartás, önbizalom és minél inkább legyen igényük arra, hogy a saját erejükből teremtsék meg a maguk számára az egzisztenciát, ne pedig egy férfitől, a mesebeli “hercegtől” várják el, hogy megküzdjön helyettük a “sárkánnyal” (az élet nehézségei). Mert amig ez így van, addig a nők mindig csak kis fogaskerekek lesznek a nagy gépezetben, akiknek szorgalmasan kell pörögniük ahhoz, hogy a nagy fogaskerék -a férfi- nyugodtan haladhasson előre.
    Rafináltan fel van ez a “Rend” építve, a valláson keresztül, a meséken át, a nemi szerepekig, a filmekig, ahol a “jó patriért” harcolnak a nők, azt akarja mind. Ennek a része az is, hogy a nők még mindig kevesebbet keresnek. Azért, hogy szükségük legyen az erős férfi erőforrásaira. Az egész rendszer már az alapoktól rohadt. Mindenkinek íratlanul is sugallja, mit kell(ene) tenni, hogyan kell(ene) érvényesülni az életben. A férfinak erősnek, magabiztosnak, a nőnek gyengének, behódolónak kell lennie. Aki kilóg a sorból, arra ráborítják a lavórt a többiek. Ezért ritkák valós érzelmeken alapuló kapcsolatok, nincs valódi kölcsönös vonzódás, társadalmi megfelelési kényszerektől mentesség. Ezért van a sok hazugság, képmutatás, ezért akarják a férfiak másnak, többnek mutatni magukat mint amilyenek valójában, ezért félnek attól, hogy gyengének, baleknak látsszanak. Ezért fontos nekik a kontroll, hogy “ők hordják a nadrágot” az erőkultusz, mert ettől számítanak férfinek. Félnek, hogyha kiesnek ebből a szerepükből, akkor már nem kellenek majd.
    Igazi szerelem legfeljebb kamaszkorban van, amikor még kevésbé elvárás, hogy nemi szerepünknek megfelelően viselkedjünk, és előtérbe kerülhetnek az egyéni szempontok és a személyes vonzalom. Felnőttkorban már benne vagyunk a sablonban, és a sablonnak való megfelelési fokunk szerint vagyunk megítélve és “díjazva”. Nők is, férfiak is.
    Nem a férfiak viselkedését akarom ezzel mentegetni, vagy a nőket hibáztatni: nyilván mindenki nemtől függetlenül egyénileg dönti el, mennyire fekszik bele ezekbe a szerepekbe és próbálja húzni annak hasznát-hátrányait a maga számára. Csak a “miért teheti meg?” “miért viselkedik úgy?” kérdésekre próbáltam összefüggéseket keresni.

    Kedvelés

    • Ez nagyjából egy komplett feminista alapvetés 😀 Némely összefüggést egész jól látsz. Ott érzek elcsúszást, amikor az egyéni szabad akaratról beszélsz. Hogy az emberek eldönthetik, mennyire hódolnak be a Rendnek. Igen is, meg nem is. Némely embernek a körülményei jobban lehetővé teszik, hogy lázadjon, másoknak kevésbé. Azért kellene a férfiaknak önmagukon kezdeni és nem a nőkre mutogatni folyton, mert éppen ők azok,akiknek a Rend leginkább javukat szolgálja még akkor is, ha valójában sokszor éppenhogy ők is megszívják. A nők viszont megbűnhödnek a legapróbb kilengésért is, ha nem simulnak bele, ha mást akanak, mint amit a Rend szerint nekik akariuk kell, vagy nem úgy akarják, vagy akár csak megemlítik, hogy valami nem stimmel, nézd meg pl a feministázás jelenségét. Nem azt mondom, hogy a nők ne tegyenek semmit a változásért, de nem éppen azonos feltételekkel indulnak ezen a zsákbanfutó-versenyen nők és férfiak. (Megjegyzem, a nemi egyenlőségért eddig is a nők melóztak, a férfiak legfeljebb néha beadták a derekukat és kisebb-nagyobb negedményeket tettek. Erről szól eddig a nőmozgalom.)

      Kedvelés

    • “Ehhez az is kéne, hogy a nőkben minél inkább legyen tartás, önbizalom és minél inkább legyen igényük arra, hogy a saját erejükből teremtsék meg a maguk számára az egzisztenciát, ne pedig egy férfitől, a mesebeli “hercegtől” várják el, hogy megküzdjön helyettük a “sárkánnyal” (az élet nehézségei). Mert amig ez így van, addig a nők mindig csak kis fogaskerekek lesznek a nagy gépezetben, akiknek szorgalmasan kell pörögniük ahhoz, hogy a nagy fogaskerék -a férfi- nyugodtan haladhasson előre.”
      Végül is megadod a választ magad:
      “Aki kilóg a sorból, arra ráborítják a lavórt a többiek.”
      Erről van szó (néha nem is lavórt, hanem éjjeliedényt kompletten), kiegészítve azzal, hogy a Rendbe illeszkedőket közben hájjal kenegetik. Így azért lássuk be nagyon nehéz elvárni, hogy legyen a nőkben tartás és igény a változásra! Első körben a lelkes lavórborítókat kellene rávenni a változtatásra.

      Kedvelés

    • Sok igazság van abban, amit írsz.
      A probléma “csak” annyi, hogy viszonylag kevesen eléggé lázadó szelleműek, már csak a neveltetésükből eredően is.
      Nehéz leküzdeni a szeretetigényből eredő megfelelési kényszert egy gyereknek és felnőttnek is.
      Vannak, akik túl tudnak lépni az otthonról hozott mintán, de azért nem ez az általános.
      .
      Ezt még fokozzák a társadalmi beidegződések, amiket te is felsorolsz, a nők alacsonyabb fizetése, nehezített előre jutása, stb.

      Azért remélhetjük, hogy lassacskán gyarapodik azok száma, akiket a korszerűbb felfogású szülők nevelnek, akik helyes példát látnak maguk előtt, így idővel átalakulhat a férfi-nő kapcsolat.

      Kedvelés

    • Nekem ennek a gőgje nem tetszik: “Egyszerűen csak a történet eddig homályban lévő oldalára, a férfiak problémás viselkedésének az okaira keresek valami magyarázatot. Mert a nők társadalmi problémáit a férfiakétól elkülönítve kezelni -az összefüggési környezetből kiemelten- szerintem nem lehet. Nem olyan egyszerű, h a férfiak ilyen hülye hím soviniszták, és saját maguktól változzanak meg, mert ez így nem jó” Nem írtunk ilyet. Hogy benned fel sem merül, hogy mindezen mi is gondolkodtunk. Nem kezeltük elkülönítve, mindig is mindkét oldalról írtunk, nem volt homályban, csak nem olvasod el.És nem erre jutottunk, amire te, nekem nagyon megkonstruált, mesterkélt az egész, amit írsz. Először is, felsővezető nagyon kevés van, a többség vagy nyolctólötig alkalmazott, vagy kevés munkából szeretne sefteléssel jól megélni, és egyáltalán nem erőből, szorgalomból. A baj nem azzal van, akinek csodálatra méltó tulajdonságai és eredményei vannak, és ő nem is reprezentálja a nemét. A baj azzal van, aki nem vonzó, nem mutat fel semmit, de veri az asztalt, és erőből próbálja behozni a hátrányait, dühös és frusztrált. Meg azzal, hogy a nőknek nincs terük és támogató környezetük ugyanilyen sikeresnek, függetlennek lenni. Másrészt pont a felsővezetők, sikeres üzletemberek jó része panaszkodik arról, hogy nem marad semmi ideje, kedve valódi ismeretségeket kötni, és magányos. Az élet császárai nem ezek a fontos és robotoló emberek, hanem — például — sportolók, művészek. Kevesen vannak ő is. És aztán a nagyon gazdagok egyáltalán nem rávehetők semmire, mert ha kell, és nincs más, megveszik a szexet, társaságot pénzért, ez nem fog megszűnni, amíg ilyenek a hatalmi viszonyok. Negyedrészt, a nők nem ilyen férfiakról fantáziálnak, nem kell nekik nagyon gazdag, vezető, akik eleve kevesen is vannak, ez egyszerűen nem igaz, nem értem, miért írod le újra meg újra, nagyon rossz képet fest a nőkről, frusztráltat és sematikusat (“persze, nektek pénzes pasi kell” — valójában ennél sokkal több példa van arra, hogy a nő a rosszfiú mellet, az élhetetlen, alkoholista, csajozó stb. fickó mellett játszik megmentőt).

      Úgy érzem, ki akarsz oktatni minket, és nagyon durván leegyszerűsíted, két szélsőséges mondatba préseled, amiről eddig írtunk, én a bejegyzésekben, a többiek a kommentekben.

      Én nem tudom, hogy kellene lennie, de botorságnak érzem, hogy azt mondjuk a nőknek (megint a nőknek), hogy ők változzanak meg tömegesen. Miért? Ez should, és ez így nem működik, érzem a szavaidból, hogy koncepciózusak, ráadásul a nőkre mutogatsz, hogy bontsák le ők a patriarchátust, rajta, hát ha jobbat akarnak, akkor ne kelljen nekik az olyan fickó! A nőknek pedig mindig is a legkiválóbb fog kelleni, ezt nem ússzátok meg. Nem a komoly hivatású fickóval van gond, hanem a buta macsóval, aki nem is teljesít, csak erőszakoskodik, meg aki bebújik a hivatása mögé, hogy ne kelljen érzelmileg kapcsolódnia, a másikra odafigyelnie. Szerintem most sem érdemtelenül bomlanak a nők egyes pasik után, ez a lúzerek világmagyarázata. És ott a kérdés: a férfiaknak melyik nő tetszik és miért? Mert a dolog kétirányú, és ez a rászorítós technika szerintem nem működik, az emberek inkább fogják az egyedüllétet és a fizetett meg a virtuális szexet választani, esetlen összerakják kedves, okos baráti partnerből és szexre való másik vagy akár több partnerből azt, amire eddig mint egy személyre gondoltunk..

      Az működik, hogy megnézzük, mi lehet várható és érthető, nem idealizált, nem “szerintem azt kéne tenniük, hogy…” reakciójuk a helyzetre. Az én prognózisom az, hogy a nők belefáradnak, elegük lesz, meg fogják keresni a pénzt, ami nekik kell, kevesebbet fognak szülni, gyerekeiket sokkal inkább egyedül nevelik, meg fogják oldani az életüket maguk, laza kapcsolatok sorozatában vagy sisterhoodos közösségekben, a férfiak meg, akikhez hozzá se mennek vagy elhagynak, egyre frusztráltabbak és dühösebbek lesznek, a nemek távolodnak, és egyáltalán nem lesz olajozott a változás.

      Kedvelés

      • “Az működik, hogy megnézzük, mi lehet várható és érthető, nem idealizált, nem “szerintem azt kéne tenniük, hogy…” reakciójuk a helyzetre. Az én prognózisom az, hogy a nők belefáradnak, elegük lesz, meg fogják keresni a pénzt, ami nekik kell, kevesebbet fognak szülni, gyerekeiket sokkal inkább egyedül nevelik, meg fogják oldani az életüket maguk, laza kapcsolatok sorozatában vagy sisterhoodos közösségekben, a férfiak meg, akikhez hozzá se mennek vagy elhagynak, egyre frusztráltabbak és dühösebbek lesznek, a nemek távolodnak, és egyáltalán nem lesz olajozott a változás.”

        totál egyetértek, szerintem éppen ez zajlik már most is vastagon és egyre inkább.

        Kedvelés

      • Tulajdonképpen én is ebbe az irányba haladok, mármint időnként belefáradok, elegem lesz, meg fogom/akarom keresni a pénzt, ami nekem kell, már nem akarok szülni, gyerekeimet sokkal inkább egyedül nevelem, meg fogom oldani az életem laza kapcsolatok sorozatában vagy sisterhoodos közösségekben. Bár a laza kapcsolatok sorozatát, még nem igazán tettem magamévá, ez a sisterhoodos közösség tetszik.
        Nekem nem volt jó, nagyon nem és változtattam (ugye akinek nem jó, az változtasson, mint szoktuk hallani) és a “másik oldal”? Tán sorban állnak a “legkiválóbbak”? Vagy nem jól változtam? Mivé kellene válnom? Nem elég, hogy önmagam vagyok (végre! 🙂 ) egyenlőként tekintve a másikra és viszont várva?
        Ha így van/lesz akkor már nem is olyan idegen a laza kapcsolatok sorozata.

        Kedvelés

      • Az nagy csapda, ha abból akarjuk levezetni magunkat, hogy elég jók vagyunk-e már, hogy így kellünk-e már a férfiaknak. Én egészen rezignáltan azt gondolom, hogy ez így, aki vagyok, sok, nehéz. De én vagyok, nincs más választásom. Vagy lesz valaki, vagy nem. De ami lesz, az nem lesz megalázó.

        Kedvelés

      • Igen, ezt én is így gondolom. A kérdéseimet inkább költőinek szántam. Nem akarom többet én sem elváráskupacok alá temetni magam.
        Azt gondolom, aki önmagát megtalálja/felvállalja az sok és nehéz lesz, mindamellett erős is, mert kell hozzá.

        Kedvelés

      • “a férfiak meg, akikhez hozzá se mennek vagy elhagynak, egyre frusztráltabbak és dühösebbek lesznek, a nemek távolodnak, ”
        és szerintem pont emiatt pattognak annyit mostanában idegesen a Rend őrei a parlamentben meg a szószékeken, meg mindenféle mélységű és magasságú férfihangokon.

        Kedvelés

      • “… Nem kezeltük elkülönítve, mindig is mindkét oldalról írtunk, nem volt homályban, csak nem olvasod el. …”

        Lehet hogy még nem olvastam, ha egy linket kaphatnék ahol ezt a férfioldali részét taglalod, azt megköszönném.

        “A baj azzal van, aki nem vonzó, nem mutat fel semmit, de veri az asztalt, és erőből próbálja behozni a hátrányait, dühös és frusztrált.”

        És az ilyen az kap nőt vagy sem? Ha igen, akkor valamit mégis felmutatott ami kell a nőknek, ha pedig nem, akkor ezzel ki is szelektálódott, akkor meg mi a baj vele? 🙂 A másik dolog meg: a nő vajon mit mutat fel? Gondolom azt, hogy vonzó. És amelyik nem vonzó, azt nem is nagyon hajtják a férfiak, mert mást általában nem tud felmutatni.

        “… Meg azzal, hogy a nőknek nincs terük és támogató környezetük ugyanilyen sikeresnek, függetlennek lenni. …”

        Miért, a férfiaknak (így, mint halmaz, tehát nem csak azok, akiket “férfinak” nézel) szerinted mindnek van? Gondolod, mindenki sikeres, tehetséges, gazdag családból származik? És mi van a minimálbérre bejelentett alkalmazottakkal, a portásokkal, gondnokokkal, utcaseprőkkel vagy a munkanélküliekkel? A férfiaknak kik lennének a támogató környezetük? Ezt nem értem. Még annyi lehetőségük sincs, hogy ha nem jön be a munka, elmegy gyereket szülni vagy “férjhez” megy 🙂 Egyszerűen bele vannak kényszerítve az önállóságba. Nem kérdezi senki akarod-e? Muszáj. Különben éhen hal, vagy a szociális háló lyukjain keresztül az utcára pottyan. Nincs anyagi biztonság, mindenért magának kell megküzdenie.

        “nagyon rossz képet fest a nőkről, frusztráltat és sematikusat (“persze, nektek pénzes pasi kell””

        Te magad írtad egy hozzászólással előbb, hogy sok nő anyagi biztonságot vár, mert úgy gondolja, az egzisztencia megteremtése nem az ő dolga. Erre írtam az egészet válaszul. Ez a férfinak a patriarchális szerepe. A családfenntartó. Az, hogy a felesége helyett is ő dolgozzon, tartsa el a családját, viszonzásként a nő pedig szolgálja ki a férfi igényeit. Ez a “Rend” egy mondatban. Ha viszont azt mondod, hogy a családfenntartói szerepét továbbra is kötelessége teljesíteni, akkor miért várod el, hogy a hagyományosan “női” szerepből is kivegye a részét? Akkor ez mitől egyenlőség? Nem az lenne az egyenlő, hogy a férfi nem családfenntartó pénzkereső automata, a nő meg nem háztartási robot? Hanem mindkét feladatkört megosszák egymás közt. Kicsit szemtelenül úgy is válaszolhattam volna: sok férfi meg azért nem akar otthon házimunkát végezni, gyereket nevelni, mert úgy gondolja, hogy ez nem az ő dolga. 🙂

        “Úgy érzem, ki akarsz oktatni minket, és nagyon durván leegyszerűsíted, két szélsőséges mondatba préseled, amiről eddig írtunk, én a bejegyzésekben, a többiek a kommentekben.”

        Inkább te akarod rám adni a mindentudó okoskodó jelmezt. 🙂 Ne haragudj, hogy mindent továbbgondolok, szeretek elemezni, gondolkozni, ami éppen az általad leírtakból eszembe jut, de eszemben sincs hogy én bárkit kioktassak. (már a múltkor is írtam)

        “ennél sokkal több példa van arra, hogy a nő a rosszfiú mellet, az élhetetlen, alkoholista, csajozó stb. fickó mellett játszik megmentőt … …ráadásul a nőkre mutogatsz, hogy bontsák le ők a patriarchátust, rajta, hát ha jobbat akarnak, akkor ne kelljen nekik az olyan fickó!”

        Miért, ezt hogyan képzeled el másképp? Az alkoholista, erőszakos rosszfiú gyakoroljon önkritikát, és mondja azt: “én többet nőhöz nem nyúlok, mert nem érzem magam méltónak” 🙂 ? Ha egyszer ezekkel a tulajdonságokkal együtt is tetszik a nőknek, akkor miért változzon meg? Semmi oka nincs rá ha így is megkaphat elég sok nőt.

        “A nőknek pedig mindig is a legkiválóbb fog kelleni, ezt nem ússzátok meg.”

        Hát pedig a “kiválóbb” férfi mellett a “kevésbé kiváló” nő csak másodrendű lehet. Ez a csapásrend. A kevésbé kiváló nem lehet vezér, se nem egyenrangú, mert rá van utalva a “kiválóbb” tulajdonságaira (pl anyagiak, vagy jobb problémamegoldó képesség) amivel ő nem rendelkezik. Ez kiszolgáltatottságot eredményez. A Hold legyen ugyanolyan fényes mint a Nap, mert ez az egyenlőség, de azért a Nap továbbra is ragyogjon fényesebben. Nekem ellentmondásos.

        “És ott a kérdés: a férfiaknak melyik nő tetszik és miért?”

        Gondolom, ahány férfi, annyiféle 🙂 Van, aki a hagyományos, házias, behódolót szereti, mert a női lélek túl komplikált neki, van aki pedig szereti az olyant, akiben van spiritusz és egy önálló egyéniség, mert neki fontos, hogy a nő egy értelmes társa legyen az életben akire számíthat. Gyakorlatban meg gondolom elég lényegtelen, mert kevés férfi van abban a helyzetben hogy választhat. Ahogy én megfigyeltem, a nők választanak. Mondjuk úgy, az átlag férfinél szerintem aki jut neki. Vagy pedig eldönti, hogy ő inkább marad egyedül. Ugye, ha azt állítod, hogy a nők a náluk “kiválóbbat” akarják, akkor ebből az is következik, hogy a férfinak csak egy nála kevésbé “kiváló” jut mint amilyen ő maga. Ekkor pedig adódik, hogy nincs nagyon mit tiszteljen az általa elérhető nőn. Ez megint a nők lenézéséhez vezet a férfiaknál. Vagy elgondolkozik, hogy egyáltalán megéri-e az neki, hogy ő családfenntartót akarjon játszani? Szerintem ez a magyarázata annak, hogy a férfiak kevésbé akarnak házasodni, és inkább szeretnének csak laza, kötetlen kapcsolatban maradni ahol nincs felelősség, kötelezettség.

        Kedvelés

      • “Hát pedig a “kiválóbb” férfi mellett a “kevésbé kiváló” nő csak másodrendű lehet. Ez a csapásrend. A kevésbé kiváló nem lehet vezér, se nem egyenrangú, mert rá van utalva a “kiválóbb” tulajdonságaira (pl anyagiak, vagy jobb problémamegoldó képesség) amivel ő nem rendelkezik. Ez kiszolgáltatottságot eredményez. A Hold legyen ugyanolyan fényes mint a Nap, mert ez az egyenlőség, de azért a Nap továbbra is ragyogjon fényesebben. Nekem ellentmondásos.”
        Te szerintem még mindig ezen lovagolsz, hogy a nő a saját magánál, mint a nőnél jobbat, kiválóbbat keres, ami sokak szerint itt nem igaz. A férfiak közül a lehető legkiválóbb (mert igen, nem a tapló macsó kiskirállyal akarunk leállni hanem az értelmes, ápolt és normális pasival) az nem azt jelenti hogy olyat akarok aki az én kis alantas személyemnél jobb, hanem olyat aki jó. TOvábbra sem hiszem hogy nekem pislákoló holdnak kell lennem egy nap mellett, de ha már én nap vagyok akkor legyen mellettem egy másik nap (hú ez most jó egoistán hangzott de érted)

        Kedvelés

      • “Ugye, ha azt állítod, hogy a nők a náluk “kiválóbbat” akarják, akkor ebből az is következik, hogy a férfinak csak egy nála kevésbé “kiváló” jut mint amilyen ő maga. Ekkor pedig adódik, hogy nincs nagyon mit tiszteljen az általa elérhető nőn.”
        És ne haragudj de ahogy ezt elolvastam hirtelen igen hevesen elfogott a vágy hogy megkeresselek és fizikai erőszakot alkalmazzak rajtad. Pedig amúgy marhára tetszik hogy milyen normális stílusban tudsz férfiként itt létezni, de most húúúúúúúúú

        Kedvelés

      • Sajnos megint kilóg a lóláb. Lehet érvelni, elhitetni, hogy továbbgondolod, de amint leírod, immár sokadszor, hogy KAP NŐT, azonnal látszik, hogy mi van.

        Kedvelés

      • Nekem az a baj, hogy merev a logikád.

        “És az ilyen az kap nőt vagy sem?”
        Ez, hogy kap nőt, miért is a végső válasz mindenre? Mi van, ha kap, egy kis udvarlás után egy sérültet, aki egy kis szeretetre vágyik csak, vagy a házasság biztosította társadalmi presztízsre? akkor rendben van a viselkedése? Női túlsúlyú tantestületekben figyelhető meg, hogy az egy-két férfit, a rútat, önzőt is hogy dédelgetik a nők. Kap nőt, de az nem azt jeleni, hogy rendben van. Kevésért kap sokat.

        “Ha igen, akkor valamit mégis felmutatott ami kell a nőknek, ha pedig nem, akkor ezzel ki is szelektálódott, akkor meg mi a baj vele? :)”

        Akkor is baj. Nincsenek korlátlan számban férfiak, van, akinek csak ilyen jut. És ha nagyon rusnya, legfeljebb a árkapcsolatból szelektálódik ki, de rengeteg szenvedést okoz, oké, nem férjként, de munkatársként, fiúgyermekként, testvérként, alkalmi csajozként, politikusként stb. is.

        Nőgyűlölőnek érzem a soraidat, különösen ezeket:
        “A másik dolog meg: a nő vajon mit mutat fel? Gondolom azt, hogy vonzó. És amelyik nem vonzó, azt nem is nagyon hajtják a férfiak, mert mást általában nem tud felmutatni.”

        Valahogy a rovásomra, megvetően akarod levezetni, hogy milyenek a nők. Nagyon egysejtű érvelés az, hogy “mi kell a nőben? Hát az, hogy szép!” Te valami fontosat nem értesz abból, hogy milyen kapcsolódni, milyen a társ.

        Én nem hiszem, hogy egy nő csak azt tudja felmutatni, hogy vonzó. Attól függ, mit tart a másik értéknek. Ha a férfi tárgyiasította a nőt, ha fiatal, szép, idomokkal megáldott test kell neki, akkor mit mutasson fel a nő? Miért nem láttok mást is a nőkben, mint testet? A nő így is felmutatja kitartását, hosszan tűrő önfeláldozását, a férfi csodálatát, lelkierejét, termékenységét.

        “Te magad írtad egy hozzászólással előbb, hogy sok nő anyagi biztonságot vár, mert úgy gondolja, az egzisztencia megteremtése nem az ő dolga. Erre írtam az egészet válaszul. Ez a férfinak a patriarchális szerepe. A családfenntartó. Az, hogy a felesége helyett is ő dolgozzon, tartsa el a családját, viszonzásként a nő pedig szolgálja ki a férfi igényeit. Ez a “Rend” egy mondatban. Ha viszont azt mondod, hogy a családfenntartói szerepét továbbra is kötelessége teljesíteni, akkor miért várod el, hogy a hagyományosan “női” szerepből is kivegye a részét? Akkor ez mitől egyenlőség?”

        Én azt írtam, hogy a nő nem erősebbet keres, hanem legfeljebb anyagi biztonságot, hogy valamiben egyet is értsek veled. Mégpedig azért, mert neki nincs akkora tere tanulással, szorgalommal érvényesülni, ő, ha szül kiesik a munkából, egyes szakmáknak és pozícióknak a közelébe sem engedik.
        Megint hibáztató ez az egész, amit írsz. Én nem akarom, hogy a férfi ugyanúgy tartsa el a nőt és még legyen “nőies” is, soha ilyet nem írtam, nem mondom, hogy “családfenntartói szerepét továbbra is kötelessége teljesíteni”, honnan veszed ezt. Azt akarom, hogy mindenki úgy oszthassa meg a feladatokat, ahogy az nekik élhető, könnyen megy. És hogy a nőt ne hibáztassák, ha ő is karriert épít, ha neki is fontos, ha nem szül vagy keveset, ha nem marad sokáig otthon. És akkor se, ha vállalja a családanyaságot hivatásként.

        De az nagyon torz, hogy a férfi eltartja, a nő kiszolgálja a férfit. Otthon lenni nem a férfi miatt, hanem a gyerekek miatt szoktunk, ami önmagában is többrétű feladat. Torz az egész, mert az, akitől anyagilag függenek, semmire nem becsüli azt, aki cselédjévé, személyi asszisztensnőjévé válik a biznisz szerint. Ez inkorrekt biznisz, vállalhatatlan. A nőt a férfihoz és az otthonához köti ez a felállás, miközben a pénzkereső férfi szabadon jár-kel, könnyen újíthat be nőket, és mégse hagyják el, mert nem élne meg a nő, mert nem tud új életet kezdeni, miután nem tanult, nem figyelt annyira, bízott a férfiban, megkopott a szakmai tudása. Csak ezért nem hagyja el. Ez nagy baj. És a nő szükségleteiről a remek modellben ki gondoskodik? Arról is ő? Meg a gyerekekéről, meg a lakásról, az ügyintézésről? És persze legyen csinos, meg szex is legyen? Ez nem működik így. Ezért nem igaz, hogy mi egyoldalúan felmondjuk a megállapodást, eltartatjuk magunkat, és még gyerekezni és mosogatni is a fickónak kell, és ú, ez micsoda egyenlőtlenség. Ez tipikus nőhibáztató, önmagadat szentté avató, empátiátlan álláspont. A hagyományos szereposztásban is a szülés, gyerekgondozás komoly munkaként való elismerését kérjük, a feltöltődés és munkába állás hibáztatás- és manipulációmentes elősegítését, meg olyan partnert, aki felnőtt, akit nem kell ellátni. És létezik más modell is.

        Szerintem ha már létrejött egy házasság, amelyben az egyik fél jól keres, képes lenne az összes többi családtagot eltartani, akkor szemétség arra hivatkozni utólag, hogy de ezért, anyukám, te is tegyél le az asztalra valamit. Ez behajtós, nőgyűlölő érv, azt sugallja a felvetés, hogy a nő eleve azért választotta ezt a jól kereső fickót, hogy könnyen élhessen, most meg rálőcsölné a házimunkát is. Akárhogy keres a férj, a folyamatos otthoni készenlét akkor is lélekölő, nem egészséges a nőnek, beszűkíti, elszürkíti. Ezért is, a kapcsolat építése szempontjából is érdemes együtt házimunkázni, gyerekezni, és elismerve azt is, hogy a nő azért nem dolgozhat most, mert szült, szoptat, és az nagy meló és kötöttség. Ez a cserefelfogás (férfi eltart, nő ellát) akkor volna tiszta ha a nők ugyanolyan eséllyel építhetnének karriert, kereshetnének jól. De nem így van. Sok más mellett a nőket a tudati gátjaik sem engedik, hogy igazán hivatásként, karrierként, fontosként tekintsenek a szakmájukra.

        Már írta más is, de az, hogy a legkiválóbbat keresi a nő, az nem az emberiség egészére vonatkozik (a nőnél is jobbra), még csak nem is a férfiakra, hanem a nő által megközelíthető férfiak közül a legjobbra. A relatív legjobbra. Nagyon mesterkélt, kimódolt, koncepciózus a hozzászólásodnak ez a része. Úgy látom, be akarod csak bizonyítani, hogy az nem is úgy van, ahogy én írom, igazából a nők akarnak mindent maguknak.

        Nem, a rosszfiúk nem fognak megváltozni és mégis felháborító, hogy a nőkre lőcsölnéd a változás kezdeményezését. Nekik se véletlenül kell az, aki, a többségük egy cseppet sem tudatos. A nők reagálnak, de az, hogy férfiak írnák elő nekik, mit csináljanak ők (hiszen őnekik rossz, ők motiváltak), az eléggé visszás. Csinálnak ezt-azt, de nem világmegváltó, rendszerbontó céllal, hanem védekezésképpen. Hosszabb távon és tömegesen megtanulják a saját szexualitásukat, és nem fognak nagyon gyereket akarni, meg szóba állni gázos férfiakkal. Aztán majd ebből lesz valami. Dac, meg észbekapás is.

        És frusztrációt érzek a soraidban, én nem hiszem, hogy egy férfi ne választhatna, hogy csak azt kapja, aki jut. Honnan veszed ezt? Neked nem jutott? Milyen férfinak tartod magad? Nem lehet, hogy föléválasztasz? Nem lehet hogy a jogosultságérzésed a probléma?

        Kedvelés

      • “Ez, hogy kap nőt, miért is a végső válasz mindenre?”

        Mert a férfi alapvetően egy hím állat. 🙂 És mint olyan, űzni akarja a nőstényeket, tetszeni akar nekik, meg akarja kapni őket 🙂 Pont mint az állatvilágban. Ott is a hím gyakorlatilag csak ezért létezik. Csak az embereknél nem színes tollakkal, sörénnyel stb. megy kizárólag, hanem inkább viselkedéssel, udvarlási módszerekkel ugyanabból a célból. Bár ti is írtátok, hogy az is baj, ha az illető “rusnya”, tehát a külső a férfinél is számít, nem elég, ha “egy fokkal szebb az ördögnél”. A “sörény” is játszik bizonyos kultúrákban (arab, indiai?) a szakáll hossza a férfiasság jelképe. A férfiak nőkkel szembeni viselkedését meghatározza az, hogy a nőknek mi jön be. Ha a nőknél az erőszakos, nagyképű macho stílusú a sikeres, akkor aki rendelkezik az ehhez szükséges képességekkel és teheti, az ilyen lesz, mert ez a nyerő stratégia. Ha a nőknél a szerény alkalmazkodó típus lenne a nyerő, akkor a férfiak ilyenek akarnának lenni a cél érdekében. A nők reakciói befolyásolják a férfiak viselkedését azáltal, hogy a férfiak tetszeni akarnak nekik. Ezért fontos kérdés az, hogy az általad negatív viselkedésűnek mondott csoport kap-e nőt. És ezért gondolom, hogy a nők változtathatják meg elsősorban a társadalmi szokásokat, a férfiak viselkedését, nemi szerepeket a férfiakkal szembeni elvárásaikkal, annak ellenére, hogy nem ők a “Rend” kapuőrei.

        “Mi van, ha kap, egy kis udvarlás után egy sérültet, aki egy kis szeretetre vágyik csak, vagy a házasság biztosította társadalmi presztízsre?”

        Ez meg a másik. Ezért nem elég az, hogy csak 1 nőnek tetsszen, mert akkor nincs kiből választani. És az az egy esetleg lehet ilyen, aki csak társadalmi presztízsért, egzisztenciáért megy bele, és lehet, nem is tetszik igazán annak a férfinek.

        “Nincsenek korlátlan számban férfiak, van, akinek csak ilyen jut.”

        Ezt megint mondhatjuk fordítva is. Jó nők sincsenek korlátlan számban, vannak férfiak akiknek csak haszonleső vagy csúnya jut.

        “Nőgyűlölőnek érzem a soraidat, különösen ezeket”

        Inkább olyan hideg racionális. Ha már a kapcsolatot ilyen adok-kapok formában értelmezzük hogy “mit tud nyújtani?” Akkor felmerül a kérdés a másik oldalról is, hogy a nő mit tud nyújtani. De van is benne logika, mert olyan, hogy az egyik fél semmit nem nyújt amit a másik akarna, akkor mitől lenne vele együtt? Valamit mindig a nő is kell nyújtson. A vonzereje, vagy ha más nem a jó szex vele, de lehet az a számító módszer is amit te írtál, hogy kell a férfinak a házicseléd, bébiszitter otthonra kényelmi okokból, mert úgy érzi, ez jár neki.

        “Miért nem láttok mást is a nőkben, mint testet?”

        Mert a férfiak a nadrágjukban hordják az eszüket. 🙂 Közhely, de igaz. Abból jön, hogy a férfi “hím állat” 🙂

        “A nő így is felmutatja kitartását, hosszan tűrő önfeláldozását, a férfi csodálatát, lelkierejét, termékenységét.”

        Azaz megpróbál megfelelni a nemi szerepének. De mi van ha az adott férfinak tudat alatt ez nem kell, csak társadalmilag sulykolták belé? Nem akarja, hogy felnézzenek rá, nem igényli a gondoskodást, tegyük fel a gyerek sem érdekli (miért is érdekelné? a hímek nem szoktak anyáskodni) hanem azt szeretné, hogy a nő több, jobb, tartalmasabb, érdekesebb legyen? Belül erre vágyik, ezt súgja a tudatalattija. És ha a házimunkában, gyereknevelésben megszürkül a nő, akkor már nem lesz az. Akkor már a férfi másikhoz vonzódik. Olyanhoz, akit érdekesnek talál. Akinek nem csak a gyerek a minden, aki nem csak elvárásokkal jön mint feleség, hanem csak úgy van öntörvényű, meghódítandó csodálatosságában.

        “Mégpedig azért, mert neki nincs akkora tere tanulással, szorgalommal érvényesülni, ő, ha szül kiesik a munkából, egyes szakmáknak és pozícióknak a közelébe sem engedik.”

        Ez így van, és ezeket a problémákat kéne orvosolni a társadalomban annak érdekében, hogy a nők egyenrangúak lehessenek. De ehhez az is kell, hogy a nők többsége akarjon önálló, saját lábán is megálló felnőtt lenni. Ne pedig gyermeteg módon a férfi által biztosítandó kész egzisztenciába akarjon beleülni, mert ez elsőre kényelmesebbnek tűnik, mint megdolgozni érte.

        “Azt akarom, hogy mindenki úgy oszthassa meg a feladatokat, ahogy az nekik élhető, könnyen megy. És hogy a nőt ne hibáztassák, ha ő is karriert épít, ha neki is fontos, ha nem szül vagy keveset, ha nem marad sokáig otthon.”

        Teljesen igaz. A hím soviniszta férfiak azok, akik ezekért hibáztatják a nőket. Igyekeznek bűntudatot kelteni bennük, mert félnek, hogyha a nők önálló egzisztenciával és saját erőforrásokkal fognak rendelkezni, akkor nekik semmi eszköz nem lesz a kezükben, amivel felkeltsék a nők figyelmét.

        “És akkor se, ha vállalja a családanyaságot hivatásként.”

        Ezzel viszont az a gond, hogy itt megint előkerül, hogy akkor ennek az anyagi fedezetét valakinek biztosítania kell számára. Márpedig akkor függeni fog attól, aki ezt biztosítja és kiszolgáltatott helyzetbe kerül ezáltal.

        “Torz az egész, mert az, akitől anyagilag függenek, semmire nem becsüli azt, aki cselédjévé, személyi asszisztensnőjévé válik a biznisz szerint.”

        Azonos hullámhosszra jutottunk. 🙂 Igen, a farkas és a kutya esete. A kutyának jó dolga van, nem kell vadásznia a meleg házban, mindig van mit ennie, viszont kiszolgáltatott a gazdájának, engedelmeskednie kell neki, mert ha nem, belerúghat. Nincs meg a szabadsága, póráz van a nyakán, nem csinálhat amit akar, nincs saját élete, csak a gazdája körül forog minden. A gazdája szereti, de igazán nem becsüli, mert magánál kevesebbnek tartja.
        A farkas meg lehet, hogy télen fázik, éhezik, viszont megvan a szabadsága, nincs póráz a nyakán, azt csinál amit akar, van saját élete és nem kell alkalmazkodnia senkihez, így teljesülhetnek a vágyai.

        “És a nő szükségleteiről a remek modellben ki gondoskodik?”

        Éppen ez az. Senki. A saját szükségleteit mindenki saját maga tudja leginkább kielégíteni, és elérnie azt, amit szeretne. Ha már másvalaki gondoskodik a szükségleteiről az lehet, hogy egyszerűbb, de akkor sosem az teljesül pontosan amire valóban vágyik, hanem az a másvalaki által szabott keret dönti el helyette, hogy mi a jó neki.

        “A hagyományos szereposztásban is a szülés, gyerekgondozás komoly munkaként való elismerését kérjük…”

        Ezzel megint az a gond, hogy futottunk egy kört, de visszajutottunk a hagyományos szereposztáshoz. A gyereknevelés komoly munkaként elismerését hogyan gondolod? Végül is a “Rend” szempontjából felfogható úgy, hogy a férfi “fizet” érte, azaz anyagilag eltartja a nőt. Ez tulajdonképpen a hagyományos szereposztás. A férfi leteszi a szarvast az asztalra, a nő pedig megsüti neki 🙂 (már a Flintstones – családban is durván nézne ki 😀 )
        Az anyaság szerintem ebben a társadalomban igencsak el van ismerve. Ott a sok védelmi intézkedés és kedvezmény a “gyerek érdekére” hivatkozva: nem lehet kilakoltatni kisgyerekkel az utcára, válásnál ő maradhat a lakásban, akkor is, ha a lakás a férfi tulajdona, a gyerekre hivatkozva lehet tartásdíjat követelni a biológiai apától, gyes, gyed, tgyás családi pótlék, adókedvezmények, mindenféle önkormányzati segélyek széles köre, babakötvény stb. Ebben mi nincs még eléggé elismerve? Inkább az a baj, hogy az anyaság mint hivatás, íratlan kötelességként van megjelölve a nők számára a társadalomban. Szülj gyerekeket, de ne tizenéveskorban, ne is harminc fölött, és legalább 3-at mert “fogy a magyar”. Amelyik nő nem felel meg ezeknek, az számíthat a kellemetlen megjegyzésekre a háta mögött. Mintha a nőnek más célja nem is lehetne, csak az, hogy gyerekeket szüljön. És persze lehetőleg egy gazdag, erőforrásokkal rendelkező férfi oldalán és véletlenül se egyedül.

        “Szerintem ha már létrejött egy házasság, amelyben az egyik fél jól keres, képes lenne az összes többi családtagot eltartani, akkor szemétség arra hivatkozni utólag, hogy de ezért, anyukám, te is tegyél le az asztalra valamit. Ez behajtós, nőgyűlölő érv, azt sugallja a felvetés, hogy a nő eleve azért választotta ezt a jól kereső fickót, hogy könnyen élhessen, most meg rálőcsölné a házimunkát is”

        Hogyan lehet másként látni?

        “Akárhogy keres a férj, a folyamatos otthoni készenlét akkor is lélekölő, nem egészséges a nőnek, beszűkíti, elszürkíti. ”

        Szerintem is. Akkor levonhatjuk a következtetést, hogy ez bármennyire is kényelmesnek tűnő és társadalmilag elfogadott, hosszú távon a nő idő előtti leépülését, és a férfinak való kiszolgáltatottságát eredményezi.

        “Sok más mellett a nőket a tudati gátjaik sem engedik, hogy igazán hivatásként, karrierként, fontosként tekintsenek a szakmájukra.”

        És mik lennének ezek a tudati gátak? A negatív társadalmi megítélés?

        “Már írta más is, de az, hogy a legkiválóbbat keresi a nő, az nem az emberiség egészére vonatkozik (a nőnél is jobbra), még csak nem is a férfiakra, hanem a nő által megközelíthető férfiak közül a legjobbra. A relatív legjobbra.”

        Jó, de ez így szűrt feltételrendszer. Ha sok jó nővel van összezárva a kevésbé jó férfi, akkor a hátrányai ellenére is labdába rúghat 🙂 És ez fordítva is igaz. Viszont az a kérdés, ha elméletben a lehetőségek korlátlanok, mert nincsenek szüken egyenlőtlen arányban összezárva, akkor kijön-e az, hogy a férfi csak egy nála rosszabb nőt kaphat.
        Ha azt mondom, hogy tegyük fel a férfiak is a közelükben lévő “legjobbat” szeretnék, viszont mivel egy nála jobb nő őt kisebb eséllyel választja, (ha van a közelben jobb férfi is) akkor fennáll amit írtam, hogy a férfi csak azok közül választhat, akik nála rosszabbak. És az is, hogy aki “nagyon jó” férfi, annál sorban állnak a nők, ő mindet megkaphatja egymás után, ezért nem is becsüli semmire őket. Könnyen jött, könnyen megy. A “kevésbé jó” férfi meg azért nem becsüli, mert úgy látja, hogy neki már így is elég nehéz az élete, és akkor még játsszon családfenntartót, “erőset” egy nála “gyengébb” előtt, amikor soha nem volt az.

        “És frusztrációt érzek a soraidban, én nem hiszem, hogy egy férfi ne választhatna, hogy csak azt kapja, aki jut. Honnan veszed ezt?”

        Fentebbiből vezettem le. Induljunk ki egy átlag férfiból, aki nem a “legjobbak” csoportba tartozik. Akkor lesznek a környezetében nála “jobb” férfiak. Ha a nők ez alapján választanak, akkor neki már csak olyan fog jutni, aki a nála “jobb” férfiaknak már nem kellett. Az olyan meg tegyük fel neki sem tetszik igazán, mert ő sem látja elég “jónak”. Csak ez jutott neki. Tudom, hogy elég sematikus. És az is igaz, hogy női oldalról is lehetne ezt írni. De a nőknél még mindig ott van, hogy megkaphatják a legjobbat is, legfeljebb csak egy numerára. A férfinél viszont még ez sincs. Akkor ebben mégis a férfi van hátrányban nem? 🙂 Neki kell kevesebbel is beérnie az életben.

        “Neked nem jutott? Milyen férfinak tartod magad? Nem lehet, hogy föléválasztasz? Nem lehet hogy a jogosultságérzésed a probléma?”

        🙂

        Most ne az én személyem legyen a téma, ez teljesen lényegtelen. Nem ismerkedni, vagy párválasztási tanácsadásra jöttem 🙂 Csak elméletben érdekel a téma, mert a hozzászólásaimban felmerült kérdések, összefüggések fogalmazódtak meg bennem, miközben olvastam a blogodat.

        Kedvelés

      • Végig sem olvastam… Megakadtam annál, hogy a férfiakat a hím állatokhoz hasonlítod. Lehet, hogy ti férfiak állatok vagytok, de én ember vagyok , nő és nem nőstény…

        Kedvelés

      • Összefüggések fogalmazódtak meg benned, de úgy adod elő, mintha az az egyetlen járható út lenne. nem gondolkozol el azon, hogy egy kérdés mögött lehet több válasz is, mint az az egy, amit te válaszolsz… Rögtön látni, hogy férfi vagy, mert kicsit sem a nők szemszögéből látod a dolgokat. Az az én bajom a racionalitással, hogy kizáró jelegű: ha valamit nem lát, nem tud megtapintani, akkor az a probléma nem létezik. Így látom.

        Kedvelés

      • “Most ne az én személyem legyen a téma, ez teljesen lényegtelen. Nem ismerkedni, vagy párválasztási tanácsadásra jöttem 🙂 Csak elméletben érdekel a téma, mert a hozzászólásaimban felmerült kérdések, összefüggések fogalmazódtak meg bennem, miközben olvastam a blogodat.”

        Milyen szépen kisimultál a kérdés tenyeréből 🙂 Ez az a hely, sőt megköszönnénk, ha személyesen is implikálódnál kicsit… Úgy hitelesebb lennél…

        Kedvelés

      • Szerintem végtelenül elszomorító, amit leírtál – ha komolyan hiszed, hogy ez így működik, akkor még inkább. Ha a párkapcsolatok tényleg így, ilyen rideg és mechanikus módon működnének, szerintem én apáca lennék. De szerencsére nem hím és nőstény állatok vagyunk és szerencsére van olyan, hogy szerelem, szeretet és megbecsülés.

        Kedvelés

      • Na, eddig nem szóltam ehhez hozzá, de azért ez kemény volt.

        Jó volna olvasni az itt olvasó férfiak véleményét arról, hogy vajon ők is “hím állatnak” érzik-e magukat.

        Baromi szépen levezetsz sok mindent itt, de gőzöd nincsen arról, mennyire át van itatva már gyerekkorunk óta a nők-lányok élete az elvárásokkal. Azzal sem nagyon vagy tisztában, milyen szankciókat kapnak azok a nők, akik plö nem szülnek, később szülnek, mint “illene”, vagy esetleg nem akarnak férjhez menni. (Tök homály, látom.)

        Ha igazán érdekel a téma, és te ide tanulni, eszmét cserélni jöttél, szerintem nem ártana kicsike alázattal viseltetned, plusz némileg érzékenyebbnek köllene lenni.

        Szerintem nagyon félreérted, és borzasztó egysíkúan látod annak okait, miért viselkednek a férfiak a nőkkel szemben úgy, ahogy.

        Kibaszottul nem azért olyanok a férfiak, amilyenek, mert a nők arra vágynak , hanem mert ez van a man box-ban.

        A férfiak és a nők születésüktől fogva máshogy szocializálódnak: úgy, hogy az egyik a másik után következik csak, minden szempontból.
        Baromira egyenlőtlen a helyzet.
        Ilyen egyenlőtlen erőviszonyok között márpedig a te meglátásod, miszerint a férfiak azért olyanok, mert a nők akarják őket ilyennek, egy ordas nagy hazugság/tévedés.
        A nőket arra szocializálják, hogy értéktelen(ebb)nek érezzék magukat, és ahogy Éva is írta, örüljenek annak, hogy egyáltalán valaki észreveszi őket. Így persze, hogy esélyt adnak a “macsó bunkónak” is.

        A másik, ami nagyon dühít, bár lehet, nincs is értelme veled vitáznom:
        felsoroltál hasraütés-szerűen szociális juttatásokat, plusz behoztál a képbe jogszabályokat, amiknek nem is tudom, miből gondolod, hogy a szerepe/célja az, hogy a szülést/gyereknevelés mint olyat “értékelje”.
        Á, gőzöd nincs erről a témáról.

        Na mindegy, de ez kijött.

        Kedvelés

      • Hím állat a keresztanyád térdekalácsa, mert én nem, az biztos. Nem volt türelmem végigolvasni a hosszú szöveged, mert ez az első redukcionista mondat kiütötte a biztosítékot. Nagyon.

        Kedvelés

      • “A férfiak nőkkel szembeni viselkedését meghatározza az, hogy a nőknek mi jön be. Ha a nőknél az erőszakos, nagyképű macho stílusú a sikeres, akkor aki rendelkezik az ehhez szükséges képességekkel és teheti, az ilyen lesz, mert ez a nyerő stratégia. Ha a nőknél a szerény alkalmazkodó típus lenne a nyerő, akkor a férfiak ilyenek akarnának lenni a cél érdekében.”

        Amit írsz, akkor volna igaz, ha egyenlőségének világában élnén Ezért a férfiak sokkal több mulasztást, rusnyaságot (ez nem csak ülsőt jelent) és szemétséget engedhetnek meg maguknak, és még mindig találnak párt, mert nőként veszélyesebb partner nélkül élni. Ti magatoknak vagytok macsók, magatoknak autóversenyeztek és háborúztok, és az ezt díjazó nők ehhez illeszkednek buksisimi fejében, ami teljesen érthető. A rendszer lényege, hogy kontroll alatt tartja a nőket, és az a jó nő, aki elfogadja a férfiak férfias játékait, meg tapsol is hozzá. Nem mi akarjuk, hogy a férfiak bunkók, böfögősek, érzéketlenek legyenek, ez őnekik kényelmes, és aki nem akar konfliktust nőként a férfiak reprezentálta hatalommal, az kénytelen elviselni, megérteni, megmagyarázni, megható dalszövegbe csomagolni, ott állni az út végén.

        “Ezt megint mondhatjuk fordítva is. Jó nők sincsenek korlátlan számban, vannak férfiak akiknek csak haszonleső vagy csúnya jut.
        De én nem állítottam, hogy mindenki olyan partnert talál, aki tetszik neki, én épp téged cáfoltalak.

        “Valamit mindig a nő is kell nyújtson. A vonzereje, vagy ha más nem a jó szex vele…”
        Ez nagyon ciki, ne haragudj, ez az üzletelv, meg hogy “valamit a nő IS”. Úgy érted, cserébe azért, hogy eltartják? És neki milyen vajon a jó szex? Láthatólag fogalmad nincs kölcsönös kapcsolódásról, jó szexről, a személyiség varázsáról. Egyszerűen egy tudati szűk, fekete lyukban ücsörögsz.

        Kedvelés

      • Jaj, jaaaaj…
        “mi van ha az adott férfinak tudat alatt ez nem kell, csak társadalmilag sulykolták belé? Nem akarja, hogy felnézzenek rá, nem igényli a gondoskodást, tegyük fel a gyerek sem érdekli (miért is érdekelné? a hímek nem szoktak anyáskodni)”
        Igen rövidlátó vagy, ha ezt gondolod. Ha valahol, pont “tudat alatt”, pontosabban ösztönösen kel a gyerek, mert különben kihalna az ága. Értelemszerűen azok maradtak fenn, akik akartak gyereket és tettek is érte, mi s ilyenek gyerekei vagyunk. És pont ezt az utódvágyat lehet és szokták is legyőzni társadalmi elvárással, egyéni érdekkel, szemponttal.

        Kedvelés

      • “És ha a házimunkában, gyereknevelésben megszürkül a nő, akkor már nem lesz csodálatos. Akkor már a férfi másikhoz vonzódik. Olyanhoz, akit érdekesnek talál. Akinek nem csak a gyerek a minden, aki nem csak elvárásokkal jön mint feleség, hanem csak úgy van öntörvényű, meghódítandó csodálatosságában.”

        Erre komolyan az a megoldás, hogy újat keresel? Azt hiszed, létezik olyan, aki nem szürkül bele? A jó nők nem szürkülnek bele? Tegyük fel, vannak ilyen jó nők, de hány? Jut-e ilyen, ha annyira tunya voltál, hogy a kétségbeesett feleséged kezéből sem vetted ki a mosogatószivacsot és a gyereket? Nem itt van a megoldás valahol? Miért gondolod, hogy a nő dolga a háztartás és a gyerek? Azért szürkülnek bele és lesznek frigidek, mert ezt nem lehet bírni! Te is beleszürkülnél.

        farkas és kutya: úúú. Ne haragudj, de még az eltartott nőnek sem gazdája a férje, nem ő eteti, és nem rúghat bele. Hogy jut eszedbe ilyen hasonlat? Azt kellene felfognod, hogy a nő értéket teremt, rengeteg fizetetlen munkát végez.

        A saját szükségleteit mindenki saját maga tudja leginkább kielégíteni, és elérnie azt, amit szeretne.
        De akkor miért jobb, ha cserébe az eltartásért a np a férj szükségleteit elégíti ki?

        Nekem teljesen zavaros, amit írsz, nem értem, mit írsz ilyen buzgalommal, mit akarsz bebizonyítani. Azt, hogy tévedünk itt a blogon mindannyian? Rendkívül kimódoltak az elméleteid.

        A tudatalatti szót eléggé kreatívan, na jó, nem kertelek: tájékozatlanul használod.

        Kedvelés

      • Ez is nagyon kínos, hogy nem érzed?
        “Induljunk ki egy átlag férfiból, aki nem a “legjobbak” csoportba tartozik. Akkor lesznek a környezetében nála “jobb” férfiak. Ha a nők ez alapján választanak, akkor neki már csak olyan fog jutni, aki a nála “jobb” férfiaknak már nem kellett. Az olyan meg tegyük fel neki sem tetszik igazán, mert ő sem látja elég “jónak”. Csak ez jutott neki. Tudom, hogy elég sematikus. És az is igaz, hogy női oldalról is lehetne ezt írni. De a nőknél még mindig ott van, hogy megkaphatják a legjobbat is, legfeljebb csak egy numerára. A férfinél viszont még ez sincs.”

        A nő a te bugyuta rendszeredben sem választhat olyan férfit, aki sokkal jobb (vonzóbb, sikeresebb) nála, mert azt a férfit már elvitte egy másik, jobb, sikeresebb, esetleg rafináltabb nő. Miért gondolod és bizonygatod ilyen makacsul, hogy a nő választ, vagyis azt, hogy kivel köt házasságot, ő tartja a kontrollja alatt? A párválasztáskor, amikor latolgatunk, nem önmagunkhoz viszonyítjuk a másikat, hanem a többi nemtársához. Esetleg a társadalmi és intellektuális nívót, igényességet nézzük magunkhoz képest. De annyira nem objektív ez, hogy kinek mi a kedves, szép, tetszetős partner, hogy kár így kijelenteni, hogy vannak jó nők Heteroszexuális viszony esetén önértéke az is, hogy más a neme.

        Ugyan, egy numerával mire megyünk? Ezt már kérdeztem egyszer. Ez buta logika. Ti akartok dugni, ezért írod ezt. Mi nem okvetlen dugni akarunk, de szerintem ti sem, lebecsülöd a saját nemedet és a nőket is folyamatosan (eléggé jellemző, hogy aki nőgyűlölő, az egyúttal lesújtó véleménnyel van a férfiakról is, például annak bizonygatásával, hogy ők nőre vágynak mindenekelőtt, ösztönlények, vagy a). Numerára így önmagában, trófeaként kevésbé vagyunk kíváncsiak. Inkább ha kölcsönös a vonzalom, ami nem annyira a bemért nívótól (elég jó-e nekem) függ, hanem sok megmagyarázhatatlan tényezőtől is. A manipulatív begyűröm-magam-alá nem pálya. Vagy akivel igen, akár egyetlen numerára is kíváncsiak lennénk, mert akkora ász, annak tényleg nem kellünk.

        Én azt hallom ezekben a gondolatmenetekben, hogy téged nem akartak azok, akik neked tetszettek. De ez nem azt jelenti, hogy ne kapna néhány meghökkentően tohonya, esetleg jól udvarló, vagy eleinte ambíciózus, később lecsúszó, széteső férfi igen jó nőket, pusztán azért, mert ő férfi, kellően magabiztos, és nagy értéknek gondolja magát, meg

        Látom, nem volna ellenedre, hogy a jól kereső férfi szabjon egy árat, amennyit neki a nő szolgáltatása (külső, szex, jólnevelt gyerekek, mosás, nemveszekedés tb.) megér, és annyit adjon neki ÉS a gyerekeinek, a többit meg mulassa el. Nem példátlan egyébként az ilyesmi. Igazából intézményes prostitúció a neve, és rendkívül embertelen, az érzelmeket, összetartozást semmibe vevő nézet.

        Én is hiszek az adok-kapokban, csak nálam ez tele van olyanokkal, mint érdeklődés egymás iránt, lelki támogatás, közös téma, élmény, hobbi, megmagyarázhatatlan vonzódás, közös célok, gyerekek, kölcsönösség. Sajnállak, ha nem érted.

        “Szerintem ha már létrejött egy házasság, amelyben az egyik fél jól keres, képes lenne az összes többi családtagot eltartani, akkor szemétség arra hivatkozni utólag, hogy de ezért, anyukám, te is tegyél le az asztalra valamit. Ez behajtós, nőgyűlölő érv, azt sugallja a felvetés, hogy a nő eleve azért választotta ezt a jól kereső fickót, hogy könnyen élhessen, most meg rálőcsölné a házimunkát is”

        Hogyan lehet másként látni?”

        Például nem gyanakodni, nem tételezni fel, hogy a nő eleve erre pályázott. A házasságban természetes, hogy beleteszi ki-ki, amije van. Az ilyen szemlélet garantáltan a nők lebecsüléséhez vezet. A férj legyen szíves, és ne méricskéljen, hogy de én ennyi meg ennyi pénzt hozok, amikor “segít”, hanem figyeljen oda az emberre. Aki épp beleszakad. A legnagyobb érték egy házasságban nem a jó kereset: aki elért valamit, annak már nem akkora ügy hazahozni azt a pénzt, miután időt, megértést, tiszta inget, mindent megkapott hozzá. Nem a nőtől: a családtól mint olyantól. Mégis az a tapasztalat, hogy az ilyen sikeres férfiak többnyire nincsenek sehol, minden fontosabb nekik: vagy mert a pályájukat egyengetik, vagy mert épp azt pihenik ki, és vígan elvannak e kétféle helyzetben, hazamenni meg nem annyira szeretnek a nem épp elégedett asszonyhoz, aki azt várná, hogy őt is vegye észre valaki. Egyébként az említett sikeres férfiak nem a családjukért dolgoznak, hanem család nélkül se dolgoznának kevesebbet, a nagyon fontos munka sokszor ürügy, csak azt érzik igazi háttérnek Én azt kértem a férjemtől, tegye bele érzelmileg is magát. Nagyon szép irányba haladtunk, sok kölcsönös megértéssel, de a kísérlet egyharmada tájékán meghalt. Nem tudom, mi lett volna.

        Kedvelés

      • Az állatos hasonlataid egyenesen nevetségesek, annyira erőltetettek. Mert viselkedés nincs olyan halmaz, hogy a “hím állatok”. Melyik állat? Vagy ez úgy működik, hogy kiválasztjuk a viselkedésre nekünk legszimpatikusabbat és rábökünk, hogy na, ez vagyok én (te például jellemzően a sok nősténnyel párzó állatfajok hímjeire szeretnél hasonlítani, még véletlenül sem a farkas hímjére akinek egyetlen kiválasztott párja van élete során).
        Egy másik érthetetlen megjegyzés (a sok közül), hogy “a gyerekre hivatkozva lehet tartásdíjat követelni a biológiai apától”. Ez mi a fenét jelent? Hogy a gyerek eltartása tulajdonképpen nem kerül semmibe, az őt felnevelő anya a tartásdíjat saját magára költi és erre “hivatkozva”, simán elhabzsidőzsizi az apától ilyen furmányos módon kicsalt (követelt) összeget?

        Kedvelés

      • Mi szólsz ahhoz (lehet ismételem magam), hogy a lelkisegély-szolgálatok, önismereti csoportok szolgáltatásait inkább nők veszik igénybe? Miért mindig a nők akarják megoldani, javítani az életminőséget? Én most konkrétan olyan helyzetekre gondolok, amikor a vak is látja, hogy a férfi alkoholista, játékfüggő stb. A társadalom miért mindig a nőn kéri számon azt, hogy a gyerek megbukik, a férj elzüllik, ha elhagyja a családot? Mert van igazság abban is, amit mondasz, de pillants vissza egy kicsit a gyerekkorba, milyen mondatokkal állítják be a nőket erre a szerepre. mert lehet, hogy a nők egzisztenciális problémái megoldódnak azzal, hogy férjhez mennek, de szerinted miért tekintik a nők életcélnak a férjhezmenetelt? Mit kell elviselnie egy nőnek és mit egy férfinak, ha úgy dönt, hogy nem megy férjhez/nem házasodik?

        Kedvelés

      • “A társadalom miért mindig a nőn kéri számon azt, hogy a gyerek megbukik, a férj elzüllik, ha elhagyja a családot?”

        Szerintem ez is a társadalmi szerepekből vezethető le. A nő a “család tűzhelyének őrzője”. Ha a család szétesik, akkor nem jól őrizte. 🙂 Az már más kérdés, hogy nem is nagyon volt lehetősége változtatni, mert a férfi volt a “főnök”. Egyfelől elvárnák, hogy a nő irányítson, de másfelől nem adnak neki rá lehetőséget.

        “miért tekintik a nők életcélnak a férjhezmenetelt?”

        Jó kérdés 🙂 Talán azért, mert nincs elég önbizalmuk, úgy érzik egyedül nem megy.

        “Mit kell elviselnie egy nőnek és mit egy férfinak, ha úgy dönt, hogy nem megy férjhez/nem házasodik?”

        Hát szerintem ugyanazt. 🙂 Mindkettőnek önellátónak kell lennie. A nőnek az egzisztenciális biztonság megteremtését is meg kell tanulnia, a férfinak a háztartás vezetését is meg kell tanulnia. Ha arra akartál utalni, hogy a nőnek nehezebb, akkor azzal azt is mondod, hogy az anyagiak előteremtése a nehezebb 😀

        Kedvelés

      • Az utolsó válaszoddal azért nem értek egyet, mert nem voltál elég figyelmes: ha egy nő nem megy férjhez, akkor előbb vagy utóbb kifut garanciából, nem tud gyereket szülni, veszít az értékéből stb. ha egy férfi úgy dönt 50 évesen, hogy családot alapít, akkor minden lehetősége meg van rá és nem fognak rá ujjal mutogatni, ha feleségül vesz egy 20 évest, sőt meg is tapsolják a haverok. Egy nő max 40 éves koráig jó nő, onnantól már nyanya 10 év után már banya stb.

        Kedvelés

      • Arról nem is beszéltem, hogy ha egy nő úgy dönt, hogy nem akar gyereket, nem akar férjhez menni, akkor a környezete gyanakvóan nézi, hogy nem-e leszbikus, biztos valami gond van vele, lehet hogy hisztis stb. ha igényes, akkor biztatják, hogy hagyjon már alább az igényeiből, mindenkinek kell valaki. Ha egy férfi egyedül marad, gyakoribb az, hogy azt mondják, hogy még nem élt eleget (ezt mondják 40-esen is), még van ideje, szeret élni, és ami a kedvencem, hogy okos, nem ment el az esze, mert bort vízzel, kávét tejjel, szerelmet házassággal nem szabad elrontani. A legrosszabb, amikor nők jelenlétében is ilyeneket mondanak egymásnak…

        Kedvelés

      • Igen, szerintem “elviselés” alatt értünk nagyon mást itt mint te (vagy nők mint te vagy épp véletlenül mi hárman mint te). Nem attól fél egy nő szerintem hogy ha nem megy férjhez akkor majd dolgoznia kell (ha férjhez megy kétszer annyit kell dolgoznia) hanem attól hogy a környezete hogy néz rá ha nem teszi. Nem csak filmes elem mikor mindenki megszólja és lesajnálja azt a nőt aki “nem kelt el” vagy “vénlány” maradt, sajnos a valóságban is így van. Hogy kicsit magamról beszéljek (vagy sokat), én pl. soha nem kaptam szüleimtől nyomást hogy nekem szépnek cukinak és szolgának kell lennem és majd fogjak férjet és unokák és juppí, plusz hoztam egy lázadó személyiséget is szerintem még az anyaméhből (és főleg apám DNS-éből), és nem is éreztem soha hogy nekem meg kéne felelnem, hogy nekem pasit kéne fognom, mert ha nem akkor mi van. Volt akitől megkaptam ezt, és marha nagy mázlim van hogy tudtam rá azt mondani hogy mélységesen lesz*rom. Sokan nem tehetik ezt meg, mert akkor elviselhetetlen a rokonok ismerősök hada, és hidd el, ez iszonyú nagy nyomás lehet valakinek.
        Másrészt, kifacsart ez a logikád, hogy márpedig akkor is mindig a férfinak kell a kevesebbel beérnie, egyrészt mert teljesen kihagyod a képből a szerelmet, a vonzódást, másrészt mert két nőnek sem ugyanaz az ideális férfi, és férfinek se a nő, annyifélék vagyunk hogy ilyen határozott pontrendszert hogy ez egy 9-es nő egy 10-es férfi mellett vagy egy kettes a hármas mellett nem lehet felállítani. Ideális az, ha tökmindegy hányas vagy a párodnak te vagy a 10-es a saját skáláján (najó egy 8-as vagy 9-es talán kicsit reálisabb, mindig lehet rajzolni meg írni egy 10-est de az meg nem igazi)

        Kedvelés

      • Úristen, csak ne raknál ennyi szmájlit. Bizony, tét és tanúk nélkül egy személyre, önmagadra mosogatni könnyebb, csak úgy magadban, lehet kupi is, kit érdekel, mint a munkaerőpiaci helyzetben megállni a helyét annak, aki nem erre készült, nem ennek megfelelően képeztemagát, és akit nem fogadnak annyira tárt karral, vezetői pozícióba, csak szarabb állásokba. Arról nem is beszélve, hogy a nőtlen férfiak ijesztő hányadának a főzést, takarítást az anyjuk vagy Julika néni csinálja, vagy étteremben kajálnak.

        Kedvelés

  19. Hű, mennyi tartalom már megint!
    Nekem ettől a “jaj, de rossz nekem, mert nem vagyok se gazdag, se macsó, se sikeres, ezért nincs nőm”-témától mindig feláll a szőr a hátamon! Mennyire bűzlik az önigazolástól!
    Körbenézek szűk ismeretségi körömben:
    1. bölcsész egyetemista, végzős, informatikai cégnél dolgozik (teddide-teddoda munkakörben), 190 cm, 90 kg, turcsi orr, szemüveges. Megnősül. Most 14 éve házas, egy gyerek. Felesége csinos és okos.
    2. kezdő mérnök, alacsony, kis pocak, kopaszodó. Halk szavú, melegszívű. Megnősül. 10 éve házas, 3 gyerek. Felesége csinos és okos.
    3. kezdő nyelvtanár. Magas, szemüveges, beszédes, segítőkész. Megnősül. 12 éve házas, három gyerek. Felesége csinos és okos.
    4. történelemtanár, magas, csendes, elvált. Magas a hangja is, erősen intellektuális, kicsit félénk. Megnősül. 10 éve házas, egy gyerek. Felesége csinos és okos.
    5. végzős szociális munkás, kopaszodó, magas, de nem sportos, szemüveges. Megnősül, három gyerek, 12 éve házas. Felesége csinos és okos.

    A végtelenségig tudnám folytatni. Kinek nincs nője? Annak, aki nem hisz magában, mindent a másiktól vár, éretlen, ápolatlan, nem vonzó, nincs humora, nincsenek céljai, nem együttműködő, öntelt, lusta, igénytelen. Nem véletlen, hogy ők többnyire a nőket hibáztatják.
    Ha valaki kicsit is nyitott, önálló, tiszteli a másik embert, van benne empátia, törődik magával, melegszívű, NAGYJÁBÓL MINDEGY, HOGY NÉZ KI, LESZ NŐJE. Nem szupermodell, hanem igazi társa. Ja, hogy nem úgy néz ki, mint egy címlaplány?
    Erre is végtelen példát tudnék hozni, rokonaim, ismerőseim köréből. Van olyan is, aki nagyon csúnya, de nagyon tud szeretni. Az ő felesége egy molett, kedves, vidám nő. Lehet, hogy ő a realitás talaján él, és nem a fogyasztói igényei vezetik? Mindegy, boldog. Gyerekük is van, kicsi. Jó kövér. Hihetetlenül kiegyensúlyozott.

    Kedvelés

    • Ezt túlzónak érzem, valamint nem szerencsés a közvetlen ismeretségi körünk alapján általános érvényű következtetéseket levonni.
      Legtöbbször az a helyzet mindkét nemnél, hogy a társtalanság átmeneti állapot, azonban sok ok miatt nagyon vissza tudja vetni az embert mentálisan, és ilyenkor mindenki hajlamos egy kicsit a másikat hibáztatni, ezért ezt az egedményt tegyük meg kommentelőtársunknak is. A gpnd ott van, ha valaki ezen a szinten nem lép túl. Én sok olyan srácot ismerek, akinek nincs barátnője, akad szép számmal olyan, aki valóban nem reálisan méri fel a helyzetét és a lehetőségeit, vagy a semmiért akarna sokat kapni, de olyan is, aki önbizalomhiánnyal, félénkséggel, szorongással küzd, esetleg mentális gondjai vannak – nehéz megmondani, mi volt előbb, ezek, vagy a csajhiány, de tulajdonképp nem is lényeges. Persze én róluk is azt gondolom, hogy ha lenne vér a pucájukban, akkor dolgoonának magukon és nem várnák a sült galambot, és mindjárt lenne nő is.

      Kedvelés

      • Az a helyzet, hogy tényleg a végtelenségig tudnám folytatni, nem csak az ismerőseimről van szó. Az “úr” első hozzászólásaiban éreztem a túlzást, a sablonos macsó-gazdag-jónőjevan vs nemmacsó-nemgazdag-nincsnője, gondolkodást nem igénylő séma felvázolása miatt.
        Én is léteztem társtalanul, de sose jutott eszembe a “férfiakat” hibáztatni, mindig arra az egyre koncentráltam, akivel épp nem jött össze. És sokszor még magamba is néztem, nem spóroltam meg, hamvas ifjúságomban sem.

        És, igen, mindig ugyanoda lyukadunk ki: magunkon kell kezdeni, és erre nagyjából mindenki képes (lenne). Férfiak is, nők is.

        Kedvelés

      • Kimaradt a hozzászólásomból, amire a tied is utal kimondatlanul szerintem, hogy a tendencia valóban az, hogy ha egy társtalan ember dogozik magán és kiteljesíti a személyiségét, akkor az sokkal nagyobb eséllyel vezet megtalált szerelemhez férfiak, mint nők esetében. Na, ezen kellene gondolkodni. (És azon most nagyvonalúan lépjünk túl, hogy Egy Olvasód nem említette a szerelmet, de jóindulatúan azt feltételezem, arra gondolt.)

        Kedvelés

    • egy férfi ismerősöm véleménye: elég sokat ismerkedik a neten, laza kapcsolatokat keres és talál is elég sokat. csupa értelmes, szép, kedves nőt. sokat beszélget is velük, érdeklődik az életük iránt. azt meséli, hogy szerinte rengeteg olyan nő van, aki tanult, intelligens, tök jó fej, szép, elképesztő családi háttérrel, gyakorta bántalmazott gyerekek voltak, majd felnőttként is sokszor kerültek ki nyomorúságos kapcsolatból, elváltak, elhagyottak, küszködnek 1-2 gyerekkel. szerinte ezek a nők annyira vágynak a szeretetre és a figyelemre, hogy egy férfi ma Magyarországon, ha egy hajszálnyit odafigyel akkor színvonalas nők végtelen sora omlik a karjába, annyira bunkók a férfiak és annyi a bántott és kihasznált nő. ez a férfi nem gazdag, nem vállalatvezető, nem yuppi, csak egy hétköznapi férfi. és valójában ő is kihasználja ezeket a nőket, akik amúgy valójában elköteleződést, komoly kapcsolatot, igazi társat keresnek, de jobb híján boldogan, lelkesen és szerelmesen megelégszenek már azzal is, ha valaki kedves velük és nem baszogatja őket. nekem ettől megszakad a szívem.

      Kedvelés

      • Mindenesetre erősen remélem, hogy említett úr ELŐRE közli ezekkel a nőkkel, hogy nem áll szándékában elkötelkeződni és komoly társkapcsolatba bocsájtkozni. Mert ha nem, akko sajnos ő is egyike azoknak a férfiaknak, akikről beszél, bármilyen éles szemű megfigyelő és kellemes társalgó is. Csupán okosabb mint a többiek, de ugyanúgy kihasználja őket. Ha meg igen, akkor viszont mindenki boldog (amennyire tud). .

        Kedvelés

  20. Még egy eszembe jutott a katolikus feleségről. Az én gyóntatópapom, a plébánosunk feminista!!!!!! Most jöttem rá. Akárhányszor megyek hozzá gyónni, mindig mosolyog, még azt is megengedi magának, hogy hangosan felkacagjon, mikor olyan részhez érek. Szereti az őszinteséget, amivel még a gyóntatószékben is ritkán találkozik. Folyton arra biztat, hogy ne ostorozzam magam, hanem hagyjak időt magamnak az elcsendesedésre, imára, akkor is, ha sok a dolgom. Azok megvárnak. Nem akarja velem leszaratni a háztartást meg a gyerekeket, hanem azt mondja, ér az én lelki békém annyit, hogy merjem elvenni az időt magamnak, és vonjam be a férjem, ne zsigereljem ki magam. Szerintem a középkori spanyoltól dobna egy hátast. A mi plébánosunk üdítően 2. vatikáni zsinat utáni, hála Istennek.

    Kedvelés

  21. Megmondja a Tutit:
    “Keresztények bebörtönzése és FEMEN-aktivisták bebörtönzése? Hogy lehet párhuzamot vonni? A FEMEN-esek tévednek és ízléstelenek, a keresztényeknek igazuk van és nem ízléstelenek. Jó, hogy nem vonsz párhuzamot egy tisztes édesapa és egy nemi erőszakoló bebörtönzése közé.”

    Kedvelés

    • Kérdi a férjem, hogy mit csinálok. Arról olvasok, hogy nőnek lenni jó. És mire jutottál? Hogy valóban jó, csak azt nem tudom, hogy miért púposodom. (Azóta is ezen gondolkodik, látszik rajta. Még szalmakrumplit is sütött volna nekem) Megveszem a Nők Lapját, talán megtudom, hogy nincs is okom púposodni, mert vannak sokkal nehezebb sorban élő nők, akik tisztességesen helyt állnak. Vagy írok a katolikus menyasszonynak, lehet van néhány tippje, hogy miként lehet a púptól megszabadulni.

      Kedvelés

  22. az miert van hogy a nok hosszu hajuak, a ferfiak meg rovid? le akarom vagatni a hajam rovidre, gondoltam majd az utcan jarva kelve nezek egy szep frizurat es rovid haja szinte csak oreg noknek van es egy ket kivetelnek akik erositik a szabalyt. miert akar majdnem minden no hosszu hajat? es majdnem minden ferfi rovidet? miert noies a hosszu es ferfias a rovid?

    Kedvelés

    • Két hónapja vágattam le a hátközépig érő hajam. De nem nagyon rövidre, mert nem akarom folyton szárítgatni. A hosszú haj tényleg nőiesen vonzó.
      Én bírom a hosszú hajú férfiakat. Volt egy pasim, a hajába szerettem bele.

      Kedvelés

      • A hosszú hajú férfiakat én is szeretem, főleg a göndör fürtösöket, nagyon cuki tud lenni.

        Egyébként szerintem a rövid haj a férfiaknál egyszerűen praktikum: könnyű mosni, hamar megszárad, nyáron nem melegít annyira, nem is beszélve a hajlakk, hajvasaló, egyebek szükségtelenségéről (oké, van, aki a 3 centis frizuráját is félóráig tudja zselézni, de nem ez a jellemző). Tulajdonképpen nagyon megértem őket, nekem sosem volt vállig érőnél hosszabb hajam, és a fodrásznál is fő szempont, hogy “jól álljon, de 5 percnél többet ne kelljen foglalkozni vele naponta”. Pedig nagyon szép tud lenni a hosszú haj is, egy különleges fonat vagy konty, de sok idő elkészíteni, karban tartani, és mindig arra gondolok, hogy mennyi hasznosabb dolgot is csinálhatok helyette. Szóval NEKEM nem éri meg.

        Kedvelés

    • Most megint divat a nőknek a rövid haj, a rövid pixie fazon, olyan van nekem is, imádom és nem növeszteném, vissza, bár szép a hajam hosszan is, hullámos és dús (bár elég vélkony szálú). Olyat válassz, ami kifejez téged, a rövid haj tényleg erősebb hatás egy nőn, jobban kilógsz a sorból, fontos, hogy szeresd magad vele.
      Amitől én kiborulok, az ez a kelet-európai egyenpasi-fazon, fogják a hajnyírót, aztán letolják, még a legcsapottabb tarkójúak is, hát tényleg nincs egy szemernyi fantázia, merészség, újító kedv egyikben sem?????

      Kedvelés

      • Szívemből szóltál. Szerintem ez csupán igénytelenség. Mert a fodrász drága és hát ők jók így is (saját sármjuk felől semmi kétségük). Pedig micsoda különbség, ha jól van levágva egy férfi haja és van fazonja! (Mondjuk anyám fodrász, úgyhogy nekem ez a heppem. Meg az otthon saját maguknak géppel lenyírt haj. Sírni tudnék :O )

        Kedvelés

      • Hát én őszintén mindig sajnáltam a pénzt fodrászra, nem azért, mert jó így is, hanem azért, mert annak egyszerűen nem volt helye az értékrendemben, a hajnyírás az valami volt, amin egyszerűen túl kellett esni, a jó haj jellemzői: nem zsíros, nem korpás, nem csapzott, nem hosszú, a többi nem fontos, főleg akkor nem, ha sok pénzt kell költeni a hajviselet fenntartására.

        Kedvelés

      • Mondom én, hogy nem szeretnek a férfiak erre költeni 🙂
        Igazad van csineva, de amiket leírsz azok szerintem az ápolt haj jellemzői és nem a jó hajé. Jó a haja valakinek, ha emellett jól van levágva és bizony az sokszor nem olcsó. Sőt 😦

        Kedvelés

      • A férfiak nem tudom, hogy szeretnek-e, de én amilyen “puritán” (igazából szegénység-) tudatban voltam nevelve, nálunk mindig az volt a szólam, hogy az luxus, a luxus az bűn, mert flancolni nem illik. Lehet, hogy kéne járnom fodrászhoz, mert akkor jobban néznék ki, de az tényleg nem olcsó, és nekem a drágább borotvahabtól is bűntudatom lesz, úgyhogy ezt a gátat nehéz lesz legyőzni.

        Kedvelés

      • Jaj, megértem, ismerős ez sajnos nekem is. Nekem egyedül a hajam volt rendben anyám miatt. Amíg nem kerestem pénzt úgy öltözködtem, illetve vették nekem a ruhákat, hogy ez praktikus, majd elhordod, jó lesz ez iskolába, nem kell flancolni. Ha esetleg egyszer vállalnék gyereket, az biztos, hogy nem lesznek olyan ruhái, amit “majd csak elhord”.

        Kedvelés

      • Neis mondd, ne is mondd! Egy hete a férjem egy szenvedélyes vitánk, valójában ordas veszekedésünk közben kiborulva lenyírta a gyönyörű fürtös fekete haját. Azt mondjuk nem értem, hogy ez hogyan értelmezhető konstruktív megoldásnak, mindenesetre a közel-keleti hercegből lett egy bruszviliszem. :/

        Kedvelés

      • Á, szerintem bruszvillisz helyett buszvezetőt akart írni, nekik van olyan frizkójuk.

        Kedvelés

      • Neeem, most tényleg a dájhárdos brúszvilliszre gondoltam. Szerintem ő nem igazán szexi. 🙂

        Kedvelés

      • nahát! akkor végre van apropója egészen újsütetű megfigyelésemnek.
        -baráti társaságunk egyetlen feminista férfijának szép, hosszú göndör frizurája van. a többiek mind rövid szépen nyírt európai fejű pasik.
        -egy elhajlott estén négy pasi odajött hozzánk, négy lányhoz. három pasinak nyírt, majdnem kopasz sérója volt, egyiküknek vállig érő, barna, kicsit hullámos. nos rövidesen kiderült, hogy beszélgetni 5 percnél tovább velünk csak a hosszhajú pasi tudott (oké, oké feminista nem volt, de nyitott volt a felvetéseinkre).

        szóval fenti szociológiailag is értelmezhető tartományban lévő minta alapján a hosszú hajú pasik feministábbak a nem hosszú hajú pasiknál.

        no de mi történt devorah férjével?

        Kedvelés

      • páromnak mikor összejöttünk ilyen 2 mm-s, szanaszétnyírt haja volt, most már lassan eljutunk a vállig érőhöz:D Feministásítom lehet

        Kedvelés

  23. “csak az olvassa
    – június 25, 2013 – 01:31

    Szerintem ha már létrejött egy házasság, amelyben az egyik fél jól keres, képes lenne az összes többi családtagot eltartani, akkor szemétség arra hivatkozni utólag, hogy de ezért, anyukám, te is tegyél le az asztalra valamit”

    Ide, mert nem akartam, hogy elkeskenyedjen:

    Nagyon megérintett, amit írtál. Eddig nem került szóba, de nálunk egy jó fél éve, ha nem több az a felállás van, hogy én dolgozom állásban, a férjem pedig itthon dolgozik. Elvileg, gyakorlatban alkotói válság van, és egész nap és fél éjszaka a számítógépen játszik, pénz pedig nagyon nem áll a házhoz már tél óta.
    Borzasztóan nehezen viselem, mert elkezdett szétcsúszni a munkamegosztásunk. (ez volt a lent emlegetett hajlenyírós konfliktusunk alapja) Korábban, ha nagyon el volt merülve gond nélkül hagytam, vagy megcsináltam helyette a rá eső részt. (Óriási dolgok ezek: mosogatás, porszívózás, szemétlehordás, időnként vízkőtelenítés). Most nem tudok hozzá jó arcot vágni, mert idegrángást kapok a munkahelyemtől is, meg itthon is, hogy szó szerint nem csinál semmit, és hazaérve még áll a mosatlan, nem tudok nekiállni főzni, de ha szóváteszem, hisztérikus férjnek nevez, és kilátásba helyezte, hogy ha fordul a kocka akkor ő is elvárja majd gőzölgő levest.

    Sakkmatt :ha szólok, dacból nem csinálja, mert megalázónak találja, ha nem szólok, nem történik semmi, mert nincs kedve.

    Szóval én valahogy így vagyok, ahogy írtad: igen, hiába vagyok nő, én is elvárom, hogy ha már megy sem az alkotás, sem az eladás, ő egész nap jól elvan, és én a gyűlölt munkahelyemen szívok és tartom el mindkettőnket, akkor tényleg elvárom, hogy letegyen valamit az asztalra. Nem a gőzölgő vacsorát, hanem csak egyenlő munkamegosztást.

    Baromi szarul érzem magam, mert ősztől valószínűleg tényleg fordul a kocka, viszont nem gondolom, hogy a kéréseim annyira túlzóak lennének.

    Kedvelés

    • Nem, egyáltalán nem túlzóak. Nálunk is volt hasonló. Az a kérdés, hogy a saját tevékenységére hogy tekint. Ha ő az otthon töltött időt színtiszta munkaidőnek éli meg, akkor reménytelen. Ha képes belátni, hogy a nap tetemes részében csak vakargatja a tökét, onnan lehet ugrani.

      Kedvelés

    • Ha jól értem, te nem azt várod el, hogy minden házimunkát ő végezzen, csak a rá eső részt (amit eddig sokszor simán átvállaltál). Mi lenne ebben túlzó?

      Kedvelés

    • Nálunk is ez a helyzet azzal a különbséggel, hogy a férjem nyugdíjas,
      ezért az nem mondható el, hogy én tartom el kettőnket, mert neki annyi a nyugdíja, mint az én fizetésem.
      Mégis bosszantó, hogy én, aki egész nap dolgozom és szívok mint torkosborz, mert a főnököm pl. nem köszön és a gyerekek fele tahó, arra megyek haza, hogy nagyobb a kupi mint reggel volt, és azt én csináljam meg…
      Hát nem ! Így aztán amióta ő nyugdíjas, óriási kupi van nálunk, ezt mindketten rezignáltan tudomásul vesszük,
      sőt én megvallom, magamban kissé mulatságosnak is találom 🙂
      Mert titkon még mindig bennem lakik a rossz gyerek, aki örül a csínytevéseinek, és ezek az állapotok a lakásban amolyan csínytevésszámba mennek : sosem gondoltam volna, hogy a földre rámolt lomok között sasszézva ösvényen fogok eljutni az ágyamig :))) Ha szegény anyám ezt látná, biztos egy újabb világ omolna össze benne…
      De már írtam róla, többször is örök emléket állítva lakásunk elkuplerájosodásának (buzgón imádkozom, hogy csak az eu ne kopogtasson nálunk, mert akkor nem elég, hogy az Isztambulit nem írjuk alá, még a NewYorkiból is kizavarnak minket 🙂

      Kedvelés

      • Én is a passzív ellenállást választottam, egészen jól működik! Csak meg kell várni, míg már őt zavarja a ruhahalom, és akkor elkezdi elpakolni. Nagyon jól fogalmazta meg egyébként devorah_lev, ez egy sakk-matt szitu, mert erőltetni se lehet, de elfogadni meg nem akarom.

        Kedvelés

    • Nem túlzóak, egyáltalán 😦 Az alkotói válság és folyamatos otthonlét vezethet depresszív hangulathoz, motiválatlansághoz, de ha a férjed egészséges és felnőtt ember, felelős a közös lakásotok rendben tartásáért. Arról nem is szólva, hogy te túlterhelt vagy.

      Kedvelés

      • Arról nem is beszélve, hogy a depresszív állapotra nem a hajnyírás és a kamaszos dac a megoldás egy felnőtt esetében, hanem esetleg egy pszichológus vagy hasonló.

        Kedvelés

      • Depressziós évek óta, de kezeléssel kordában van tartva.
        Valójában ez önmagában nem volt gond, meg nem is volt téma köztünk, mert én szintén. Bár őszintén szólva ez egy olyan dolog, hogy hiába a saját megtapasztalás útján történő megértés és elfogadás, kölcsönösen kurva idegesítő a másik egy-egy melankolikus időszaka.

        Ez a munkamegosztás elhagyása, és a vele járó hiszti ha szóváteszem, ez valami új, és ezzel nem tudok mit kezdeni, nem a depresszióval.

        Kedvelés

      • Még most is van, de már nem olyan vastagon. Nem tudom, ezt terápia nélkül meg lehet-e oldani. A férjem nagyon sokat foglalkozik magával, látja, hogy milyen gáz, amit csinál/nem csinál, de ha nagyon maga alatt van, akkor még mindig úgy tesz, mintha ő ott se lenne.

        Kedvelés

  24. Nagyon durva, hogy most, 2013-ban olyan mondatok hangzanak el, íródnak le, amelyeket már Elizabeth Barrett vagy Charlotte Bronte is meghaladott. Előbbi ezt mondta: a férfinak egy tükör kell, amelyben magát láthatja, és visszhang, amelyben a saját gondolatait hallhatja. És ezt utasította el E. B., hogy na ez nem szeretne ő lenni. A Jane Eyre-be most nem megyek bele, de pont tegnap olvastam egy korabeli véleményt, amelyben mélységesen felháborodtak, és közölték, hogy egy ilyen gondolkodású nőt nagy ívben elkerülnének, nemhogy nevelőnőnek alkalmaznák. Nekem elsőre nem jutott eszembe, mi lehetett az a felkavaró gondolata Jane-nek, most értem csak meg. Kerek perec elküldte az unokatestvérét, hogy nem, nem lesz a felesége, mire a férfi vagy hatszor elmondta neki, hogy ez Isten rendelése, tudja már a helyét a világban! Tervben van nálam Séllei Nóra női szemszögű irodalomtörténeti munkáinak elolvasása.
    Ide kapcsolódik az is, hogy tegnap megnéztem a Bibliotheque Pascalt, amit a filmek között ajánlottatok, és nagyon erősen hatott rám az irodalmi bordély világa. Különösen az, hogy Johanna és Desdemona szerepéből is vallási témájú részt emeltek ki, és teljesen a férfi és a nő alá-fölérendeltségi viszonyát teremtették meg, amelynek az egyházi szöveg lett az eszköze. Bánd meg bűneidet, majd én lerendezlek stb. Vegyük már észre, hogy az egyház is a hatalom, a férfiak világának teremtménye! Miért férfi az Isten, és miért ő mondja meg, hogy kinek milyen a természete, rendeltetése?! Kritikai gondolkodás, kérem szépen, és ne egy huszonéves leány mondja már meg a tutit! Igen, én is az vagyok, de nem érzem magam az igazság felkent papjának, és főleg nem állok neki szajkózni, hogy “legyél már kedves, te nő, hát nem érted?! Neked is jobb lesz!”
    A 19. századi lányregényeken kívül még az 1950-es évek good wife’s guide-jának retorikáját vélem itt felfedezni, amit most is láttam kirakva az álomautó múzeumban, de bizonyára viccnek szánták. Biztosan ismeritek: mire hazajön a férfi, várjuk csinosan, finom étellel, ne legyen zaj, ne kérjük számon, miért most eszi haza a fene stb. Úgy látszik, visszafelé haladunk, haladnak egyesek.

    Kedvelés

    • “Vegyük már észre, hogy az egyház is a hatalom, a férfiak világának teremtménye!”
      Férjemnek mindig is az volt a véleménye, hogy a vallást (szinte mindegyiket) tulajdonképpen a nők elnyomására és kordában tartására találták ki a férfiak.

      Kedvelés

      • Umberto Eco A rózsa neve cimű regényét érdemes lenne elolvasni.Bár én csak a regényből készűlt filmet láttam,de ezt a témát járja körül.

        Kedvelés

  25. Megint ide a végére, egy kommentbe sűrítve:

    “csak az olvassa:

    mert nőként veszélyesebb partner nélkül élni.”

    De miért? Legalábbis itt Európában. Mert az araboknál el tudom fogadni, hogy kockázatos lenne.

    ” A rendszer lényege, hogy kontroll alatt tartja a nőket, és az a jó nő, aki elfogadja a férfiak férfias játékait, meg tapsol is hozzá.”

    Tehát akkor azt mondod, hogy a “férfiasság” valójában egy mesterséges társadalmi kreáció, és nincs is köze a nők valódi ízléséhez? Akkor egy férfiatlan férfi is lehet vonzó csak úgy, magától az ellenkező nemnek, mint egy nő? Ezt azért nem hiszem. A nagyképűsködő, lekezelő stílusú machok sokszor egymás között teljesen normálisan viselkednek, csak a nőkkel szemben ilyenek, mert tudják, hogy a nők ezt igénylik. Az érdekes kérdés, hogy ez társadalmi okokból, a patriarchális nemi szerepekre vezethető vissza, vagy sem. De ha a nők az asztalra csapnának, és azt mondanák, hogy “ezt így nem” azaz nem jönne be nekik a macho duma, akkor szerintem ez megszűnne.

    “Ez nagyon ciki, ne haragudj, ez az üzletelv, meg hogy “valamit a nő IS”. Úgy érted, cserébe azért, hogy eltartják?”

    Például. Egyébként te írtad először, pár kommenttel előbb, hogy attól függ, a férfi mit tud nyújtani. Ha tehát a férfinek valamit kell nyújtani, akkor a nőnek is kell nem? Azt egyébként nem gondolom, hogy a férfi csak eltartást nyújthat.

    “És neki milyen vajon a jó szex?”

    Ha csak azért ment bele, mert a férfi “jó party” és szüksége van az erőforrásaira, akkor könnyen előfordulhat, hogy neki egyáltalán nem lesz jó. Mert nem biztos, hogy amúgy tetszik neki a férfi, azaz őt választotta volna akkor is a sok közül, ha nem lenne egy vasa se. Lehet, hogy az már öreg, leamortizálódott, csúnya stb. és egyáltalán nem egészséges vonzalom hajtotta hozzá, hanem az érdek, ami társadalmilag elfogadott a nőnél. Fordítva ugyebár sokkal ritkább: gazdag, öreg nő egy fiatal chippendale-el.

    “Erre komolyan az a megoldás, hogy újat keresel?”

    Szerintem igen. Egyáltalán miért kéne együtt élni olyan valakivel, akivel -akármiért is- nem jó? Azért, hogy legyen aki az anyagi szükségleteit biztosítsa? Vagy fordítva, azért hogy a férfinak legyen vasalt ing a szekrényben? Igazságtalan, és hülyeség az egész. Ez független attól, hogy a nőnek vagy a férfinek, esetleg egyiknek sem jó már. Az egész monogámia én meglátásom szerint egy mesterséges képződmény. Az lenne a jó, ha a nők is, férfiak is, egyedül megoldanák az életüket, egzisztencia és önellátás, és nem lennének egymásra utalva egy kapcsolaton belül, hanem kölcsönös vonzerő alapján lennének együtt, és csak addig, amíg mindkettőnek jó. Utána pedig semmi kötelezettséget nem lehetne egyik fél nyakába se varrni az alapján, hogy egyszer együtt éltek.

    ” Azt kellene felfognod, hogy a nő értéket teremt, rengeteg fizetetlen munkát végez.”

    A házimunka akárhogy nézem, meg van fizetve. Ha szolgáltatásként nézzük, akkor házvezetőnő, babysitter, mindkettőért fizetnek, ha idegennek csinálod. Ha meg a férje eltart valakit, akkor az eltartással fizet érte, mivel azért a pénzért, amivel a nő szükségleteit fedezi, a férfinek meg kell dolgoznia, ami nem könnyű. Ha meg mindketten dolgoznak, akkor az a normális, ha megosztják a házimunkát is. Ha ebben az esetben is kizárólag a nőre marad, egyedül akkor igaz az, hogy a nő többletmunkát végez, ingyen. Nem tartom azt sem életszerűnek, hogy az otthonülő nők a házimunka nehézsége miatt szürkülnek be. Inkább a monotonitás és a bezártság, az ingerszegény környezet az, ami miatt leépülnek. Nem az a baj, hogy túl sokat, vagy túl nehezet csinálnak, hanem éppen az, hogy túl keveset, és az sem változatos, kihívásokkal teli mint a piaci munka, hanem unalmas, kötelességszerű, egyhangú. Ettől leépülnek az egyéb képességei, elveszti az érdeklődését a külvilág, az élet kihívásai iránt, mert ez “nem az ő dolga”, és ettől az élete beszűkült, unalmas robottá válik. És ezen az sem segít, ha még több ideje lesz, mert a férfi elvégzi helyette a házimunkát is. Attól nem lesz színesebb az élete. Ezért kell a nőnek is gerincet növeszteni, érdeklődőnek maradni a világ kihívásai iránt, saját karriert befutni, mert csak akkor lehet boldog, teljes értékű élete, ha saját sikereket ér el, amitől büszke lehet magára.

    “lebecsülöd a saját nemedet és a nőket is folyamatosan (eléggé jellemző, hogy aki nőgyűlölő, az egyúttal lesújtó véleménnyel van a férfiakról is”

    Nőgyűlölő, férfigyűlölő, ezeket könnyen lehet ragasztgatni bármilyen véleményre. Egyébként ha szerinted a nőket “lenézem” és a férfiakat is “lenézem”, akkor az olyan, mintha egyiket se nézném le nem? 🙂 Tehát akkor nem különböztetem meg őket, hogy az egyik jobb vagy rosszabb. Csak mást és mást “enged meg” nekik a társadalom. Ami az egyik nemnél elfogadott vagy előnyös, az a másiknál nem elfogadott, vagy kimondottan hátrányos. Ez a gond. Valójában én azt gondolom, h nem is nagyon térnek el egymástól a nemek ösztönösen, sem képességeik, sem életcéljaik tekintetében. Inkább a társadalom különbözteti meg őket. Mindkettő csak boldog, könnyed, megfelelési kényszertől mentes életet szeretne élni. És ez nem feltétlenül úgy a legjobb, hogyha “apa dolgozik, anya főz”. Azt hittem, ez közös pont a gondolatmenetünkben. De ha te úgy gondolod, h “apa dolgozik és főz is” a helyes, akkor tiltakozom. 🙂

    “Nekem teljesen zavaros, amit írsz, nem értem, mit írsz ilyen buzgalommal, mit akarsz bebizonyítani. Azt, hogy tévedünk itt a blogon mindannyian? Rendkívül kimódoltak az elméleteid.”

    Mit kéne bizonygatni? Nem akarok sem bizonyítani, sem “igazságot” kinyilatkoztatni, sem kioktatni. A magánvéleményemet írom. Nem állítottam, hogy tévedhetetlen vagyok, vagy “hiteles”. Nem is akartam az lenni.

    “Mégis az a tapasztalat, hogy az ilyen sikeres férfiak többnyire nincsenek sehol, minden fontosabb nekik: vagy mert a pályájukat egyengetik, vagy mert épp azt pihenik ki, és vígan elvannak e kétféle helyzetben, hazamenni meg nem annyira szeretnek a nem épp elégedett asszonyhoz, aki azt várná, hogy őt is vegye észre valaki”

    Az általam korábban írtakból következik. Vannak ugyan, akik jó kapcsolatokkal rendelkeznek, és csak úgy bekerülnek a rivaldafénybe, jó körökbe, de a legtöbb férfinek ezért nagyon küzdenie kell, minden erejét erre kell tennie. Így aztán a karrierje az élete, nem marad számára más. A nő pedig nem igyekszik levenni a terheket a válláról, az igényeivel csak még inkább arra ösztönzi a férfit, hogy még többet keressen. A férfinak pedig eszébe sem jut, hogy lehetne másképp is. Úgy érzi csak ez számít, minél többet keres, minél többre viszi, annál inkább férfi.

    Kedvelés

    • Na, én ezt innentől
      “Nem az a baj, hogy túl sokat, vagy túl nehezet csinálnak, hanem éppen az, hogy túl keveset, és az sem változatos, kihívásokkal teli mint a piaci munka, hanem unalmas, kötelességszerű, egyhangú.” tovább nem bírtam olvasni. Szörnyű, ne haragudj. Nem tudom, hol élsz, de azt látom, hogy szófosásod van, nagyon meg tudod mondani a tutit, de a társadalmi jelenségről, a nemi szerepekről (ami bizony társadalmi konstrukció, nahát!!) fingod nincs.

      ÁÁÁÁ

      Kedvelés

  26. Ez még kimaradt:

    “csak az olvassa:

    A jó nők nem szürkülnek bele? Tegyük fel, vannak ilyen jó nők, de hány?”

    Egy “jó nő” már bele sem megy egy olyan kapcsolatba, ahol ezt az önfeladást, alárendeltté válást várják tőle. Van benne annyi tartás és önbecsülés, hogy nem hagyja azt, hogy egy férfi elszédítse a hatalommal, egzisztenciával. Nem hódol be, nem lesz lábtörlő, bármennyire kényelmesnek is tűnik elsőre. Nem felnézni akar a férfire, vagy önzetlen hős lovagnak látni azt, hanem egy ugyanolyan gyarló másik embernek látja, mint amilyen ő maga.
    És pont ez a probléma, hogy ilyen szempontok szerinti “jó nő” kevés van. Még a 21. században is élnek a régi párválasztási szokások a nőknél is, férfiaknál is.

    Kedvelés

    • Igen. Ebből a hozzászólásodból is látszik, hogy lövésed sincs erről a témáról. De ahhoz képest (valahogy szinte kivétel nélkül férfiak viselkednek így, legalábbis itt) bazi nagy magabiztossággal mondod a tutit. Grat.

      Kedvelés

  27. “csikatyus:
    ha egy férfi úgy dönt 50 évesen, hogy családot alapít, akkor minden lehetősége meg van rá és nem fognak rá ujjal mutogatni, ha feleségül vesz egy 20 évest, sőt meg is tapsolják a haverok.”

    Lehet, hogy társadalmilag elfogadott az 50 éves (kimaradt, hogy jellemzően dúsgazdag csúcsvállalkozó, még véletlenül sem egy csóró) pali a 20 éves lánnyal. De gondolj bele, a férfiak korán halnak, mondjuk 50 évesen csinál egy gyereket, akkor mire a gyerek 10, 15 éves lesz, az apja már meghal. Jó, lesz örökség. De a nő akkor is egyedül marad, és gyerekkel már nehezebben talál másik palit. Arról nem is beszélve, hogy újabb kutatások kimutatták, hogy bizony a férfi spermája sem az igazi már idősebb korban, hiába termelődik mindig újra. A hereszövet elöregszik, a spermák életképtelenebbek lesznek, és káros mutációk lehetnek, amivel ugyanúgy növekszik a genetikailag sérült gyerek születésének a kockázata, mint az idősebb nő gyerekvállalása esetén.
    Az meg megint egy érdekes kérdés, hogy vajon egy 20 éves nő mit találhat vonzónak egy 50 éves férfiben? Miért megy hozzá? Megint csak a suska? 🙂

    “Arról nem is beszéltem, hogy ha egy nő úgy dönt, hogy nem akar gyereket, nem akar férjhez menni, akkor a környezete gyanakvóan nézi, hogy nem-e leszbikus, biztos valami gond van vele”

    De ez fordítva is. Ha egy férfi nem akar nősülni, nem űzi a nőket, akkor biztos buzi, vagy valami baja van, menjen el urológushoz stb.

    Egyébként miért számít ennyire, hogy mások mit gondolnak mi a véleményük? Nem teljesen mindegy? Eleve kinek mi köze hozzá? Ez a te életed, éld úgy, ahogy neked jó, ahogy a lehetőségeid engedik. Nem? Ha valaki beszól, vagy meg akarja mondani a tutit, elegánsan feltartott középső ujj és kész. 😀 Nem kell mindenkinek megfelelni, nem is hinném, hogy ez lehetséges. A másik meg az, hogy amiket leírsz, tulajdonképpen az, hogy a nők megfelelési kényszerből akarnak férjhez menni. Ez már eleve nem vezet boldogsághoz.
    Viszont felvet egy másik gondolatot is: Ha a nő meg akar felelni a környezetének, és mivel a nő oldalán a férfi státusszimbólum, így még ha vonzódna is egy társadalmilag nem hozzá való férfihez, akkor sem vállalhatná fel a nyilvánosság előtt, mert akkor pusmognak a háta mögött, hogy ennek mi baja lehet, ha egy fiatalabb, vagy egy nem menő férfit tudott csak megfogni.

    Kedvelés

  28. figyeljétek meg, hogy nőként az embernek egyszerűen nem lehet igaza. ha nem vagy elég határozott, akkor gyenge, gyáva áldozattípus vagy, és magadnak köszönheted, hogy bántalmaznak, ha meg határozott vagy, akkor meg agresszív vagy, és biztosan férfi akarsz lenni.
    ha nem tolod előtérbe az intellektusodat, akkor buta liba vagy (de nem is csoda, mert a nők intellektusa egyébként is kevésbé fejlett stb.), ha meg előtérbe tolod, akkor meg okoskodsz, sőt, agresszíven okoskodsz.
    ha karriert csinálsz, akkor törtető, karrierista szinglihorda vagy, ha otthon maradsz a gyerekekkel, akkor lusta szar vagy, aki egész nap otthon mereszti a picsáját, és egyébként is, biztosan elhíztál. ha nem híztál el, sőt, adsz a külsődre, akkor meg nyilván üresfejű ribi vagy, aki abból él, hogy kirakja a csöcseit.

    magyarán bármit csinálsz, neked egyszerűen nem lehet igazad. mint a nyuszikás viccben — ha nincs rajtad sapka, az a baj, ha van, akkor az.

    Kedvelés

    • És még: önzetlenné, befogadóvá, passzívvá, gyengé(dd/v)é szocializálnak (“gyenge, gyáva áldozattípus”), aztán ha tényleg olyanná válsz, akkor meg nevetséges vagy és folyamatosan megszégyenítenek miatta.

      Kedvelés

    • “mindig abban az élethelyzetben vagyunk a legnagyobb biztonságban amellyel a sors éppen megajándékoz bennünket. Nincs jó vagy rossz, minden élethelyzetet mi teszünk azzá ahogyan megéljük.”
      Mi van?? Ezt a felháborító marhaságot, vajon előadja párkapcsolati erőszakban élő nőknek vagy szexuálisan bántalmazott gyerekeknek is?

      Kedvelés

      • Hát ez az…
        Guvadt szemekkel olvastam, miket írnak, azért is néztem meg, mégis kik ők (mmint P.V. meg a pszichoszörny), akik ennyire tudják, mi kell “a nőknek”…

        Az agyam eldobom.

        Kedvelés

  29. Mar regen volt amikor az a gondolat szuletett meg bennem, hogy hazugsag ez a felallitas miszerint a ferfi a felsobb rendü.
    Nem is akarok rangsorolni de ha meggondoljuk vegul is a nő azzal, hogy felepiti magaban az utodokat
    szorosabban kötődik a lenyeghez. Es a ferfi ha jot akar kozel kell maradjon a párjához. En inkabb
    sajnalni tudom ezert a ferfiakot. (Ez csak sajat velemeny es nem is mondtam egy ferfinak se.)Itt csak a gondolatom szolalt meg.
    Van egy mondas ami erdekes- Mindig a tojó dönt.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .