Ez is kattintásvadász cím persze, ma sem lesz szex. A lényeg, hogy újra kezdtem a komoly, heti háromnál többszöri sportot (már kétszer voltam!) (cikkünk június 6-án íródott, a szerk.). Celebspotting: Tóth Vera, és Szabó Győző is átszokott a LITE-ból, de hát nem nézem én az ő TRX edzését, futok futópadon, és nem is a tájat nézem, pedig látszik az óriáskerék, hanem a számok bűvöletében egyenletesen gyors tempóra kényszerítem magam. Most kilencet futok háromszor húsz perc alatt, másfél százalékos lejtőn, és nyomom az áhított 9,7 felé az átlagot. Már nem az én cipőm a legmenőbb, ez a fehér már időtlenné szelídült, most az összes csajnak neonszínű van, sárga meg pink, és ezeknek a lányoknak a szemöldökük is máshol van, mint ahová az Isten, most naggyal írom, teremtette. Egy panoptikum különben az egész hely, ez is ilyen magyar jelenség, hogy ami minőségi, az bűnös pazarlás és sznobizmus mindjárt, és egyébként valóban, kibírhatatlanul kivagyi, meg még gyanús is: rajtam kívül aki délelőtt eljut edzeni, mindenki kétes egzisztencia, meg ott ebédelget a kézzel varrott cipőjében mellettem, röpködnek a negyvenmilliók (kérem szépen, én főállású anya vagyok). Nem bánom egyébként, jól mulatok, s ki tudja, ők milyennek látnak engem.
Utoljára ősszel futottam teremben, közben bezárt a LITE, azóta csak háromszor voltam itt a hegyen. (Ha erdőben futok, nincs pofám nem vinni a kutyát, aki azonban ilyenkor megszökik.) Féltem, hogy nem bírom majd, de kiderült, emlékszik az izom és a tudat, és amit a ruháim is jeleznek, hogy most jóval kevesebbet nyomok, mint ősszel (a délelőttök a bloggal és Illyvel telnek, és ha éjjel nem eszem meg az összes pisztáciafagylaltot, ez hatékony súlykontroll). Bírom én, csak a szívem kevésbé, a pulzusom a 116-140 helyett 130-150, és nem tudok úgy belefeledkezni. Jár az agyam, új bejegyzések ömlenek, remekbe szabott mondatok, rohannék haza, elég idegesítő, hát azért vagyok itt, mert aki ennyit feszíti az agyát, annak kell olykor a testét is, hogy csak bután és üresen fusson, hevüljön. Nem erőszakolom meg most annyira magam, mint tavaly, nem kétségbeesetten futok, nem a daganatsejtek ellen (jaj, ahogy mindig megírtam Jánosnak a számokat kényszeresen, és írt a kórházból válaszul egy prognózist, mert hitt az egyenes vonalú fejődésben: 2015. november, 98,7 km, 52134 kalória, 0 kiló, jaj), lejövök róla, megyek úszni, mert itt van az is, negyven perc nénis, fejkitartó mellúszás, növök négy centit. Ketten vagyunk a medencében, de akkor már zsúfolt.
Szertartásunk következő állomása a szauna: döbbenetes birodalom, húszféle üreg, és teljesen üres. A meztelen részen van a finn, és forró, de még két fok jó lenne. Semmilyen inzultus nincs, csajok, ti ijesztgettetek!, mert egyedül vagyok. A félhomály miatt leakasztom a hőmérőt, mert úgy látszik csak, aztán nem tudom visszatenni, mert forró. Életem képe ez. És jégkamra, a szédülésig dörgölöm magam a jégmorzsákkal! De csak egyszer forró, és egyszer hideg. A LITE-ban három kör előtt nem jöttem ki, és mindig fájt a fejem utána. Ez az én triatlonom: futás-úszás-szauna.
Nagyon szép minden, a feszített víztükör felett a fényesfekete mennyezet, a melegített kőágyak, a burkolatok, a tájolás, jól tervezett az egész és tiszta, és mindig kevesen vannak, de nem valami kedves a személyzet, ez az igazság, nem örülnek senkinek, odabasszák a banánturmixot, meg amúgy is haragszunk rájuk, de addigra már megvettük a bérletet, és belülről bomlasztjuk a rendszert, Babadávid Leventével szolidáris, és hason fekve ordít a játszóházban.
Válogatott élvezetek sora ez a nyár, nem tagadom meg magamtól sem a futást, sem a jó bort, sem a színházat, sem a nagyon jó biciklimet. Nekem jól kell lennem. Rábeszéltem őket, dobják ki maguk után a müzliszelet nejlonját. Nekem sokkal könnyebb, nekik meg mindegy, sőt, büszkék rá. És kérjenek, mondják el, mire van szükségük, ne csak elrikkantsák magukat, hogy fázom, nem érem eeel! És hogy tessék szépen megmaradni a játszóházban. Olyan anyjuk lesz, aki örökké él, nem tereget némán, hanem mjuzikelt énekel, és a vállára száll a szarvasbogár.
csak az olvassa. én szóltam 
hú basszus. ez az utolsó bekezdés nagyon szíven ütött. nagyon szép. olyan mély, hogy ha az ember beleugrik, akkor profin megtanulhat repülni mire landol az alján.
KedvelésKedvelés
Igazad van, jó olvasni. Ma elviszem a Ludwigba a totyogót, mert nekem is jár!
KedvelésKedvelés
Ma olvastam Vekerdy egyik cikkét,nem pont erről a témáról,de mégis összefügg vele a következő részlet:
” Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.”-a lényeg a lényeg, élni kell,nem lelkiismeretfurdalni mert sikerül néha egy kis időt szereznünk arra hogy magunkkal is foglalkozzunk és főleg nagyon szeretni, becsülni,vigyázni testi-lelki épségünkre….ki más ha mi nem?
KedvelésKedvelés
a témát alaposan körüljártuk (mondhatnánk, lerágott csont) itt:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/06/05/de-akkor-mit-lehet-tenni/,
és arra jutottunk, hogy vasaljanak a férfiak, ha kell nekik ropogós ing, meg vállalják át a gyerekeket (már ahol van férfi).
amúgy meg holtigaz: “ki más, ha mi nem?”
KedvelésKedvelés
😥
KedvelésKedvelés
én nem szeretném ha a vállamra szállna egy szarvasbogár. Szerintem iszonyat ijesztőek – rohadt nagyok és baromira zúgnak!!! biztos hogy ezt szeretnéd? 🙂 (más szavakkal: ez a kép engem inkább elrettentett 🙂
az árlistát megnéztem – hát ennyi pénzt inkább azok fizetnek ki, akiknek nem számít egyáltalán. én jártam a Fáy utcába anno, akkor még nem volt luxus, de itt 45 ropi egy hónapra – eszetlenül sok, ár-érték arányban is.
KedvelésKedvelés
Én azért szeretem a csakazolvassa blogot, mert itt senki nem bírálja a metaforákat, nem méregeti a szerzőt, nem viszonyítja önmagához, lehetőségeihez, s ha utána is néz, mi mennyi, megtartja magának a következtetéseit, nem írja ki ide az árakat, főleg hogy én az intézmény nevét sem, valamint még azt is szeretem, hogy tisztában szokás lenni azzal, hogy eléggé relatív, ki hogy él, mire költ szívesen, ki nyaralóra, ki kocsira, ki cigire, más modellvasútra — kevésbé pénz, inkább tudatosság dolga mindez. A válasz az utolsó bekezdésben van a kérdéseidre.
KedvelésKedvelés
De az is lehet, hogy kompenzálok. Gyerekkorért, láthatatlanságért, nyomorért, halálért veszek most revansot. S ideges leszek, ha azt érzem: megint, most is el akarják vitatni tőlem.
Én húszezerért kaptam bérletet, és két hét alatt voltam nyolcszor.
KedvelésKedvelés
Szép, klassz, csodálatos az írás, tanmese is lehetne és jó dolog, hogy most mindezt megengeded magadnak.
KedvelésKedvelés
Ha már itt pénzezünk: az nem is olyan horror ár. A minap én a kettlebellért kaptam meg az oltást, hogy de hát az drááágaaaa, nem? Kicsit hülyén néztem: ahova én járok, az egyébként se egy hűha árkategória, de ha a is lenne, miért rögtön ezzel kell jönni? Hogy mennyé inkább futni, mert a bell az _biztos_, hogy drága.
KedvelésKedvelés
Pedig Radnóti biztosan elmosolyodott a szarvasbogár miatt…
KedvelésKedvelés
Ó ez is de szép volt. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Hát ez csodás. De tényleg…. én is akarok jót magamnak. Csak most ilyen mínuszos vérnyomással a séta az oviig meg vissza tiszta extrém kalandtúra. :p
KedvelésKedvelés
Hű, én nagyon nem ilyen vagyok. Kényszeresen dolgozom, zsigerelem ki magam. A férjem meg pont fordítva. Sokat tanultam tőle az elmúlt években, mert ő szeret élni, szeret akkor is élvezni, ha előtte nem tett érte semmit. Mostanában jöttem rá, hogy ez nem emberi gyengeség. És hogy hányszor hallottam én azt gyerekkoromban, hogy “erre most nincs pénzünk”, és ez nem is baj, de idő se volt rám. Meg figyelem, törődés. Azt tanultam a férjemtől, hogy engedjem el néha (sokszor) magam, és költsünk néha (sokszor) olyan dolgokra, is, amikre látszólag nincs pénzünk. Nem adósodunk el akkor sem, ha cukrászdában ünnepelünk nagy eseményeket (mikor GYES után munkát találtam), mégpedig a kedvenc, nagyon drága cukrászdámban (Zila), gyerekeknek jut két szelet süti, nekem meg sok finom házipálinka. Meg a síelés. Soha nem gondoltam volna, hogy megéri annyit fizetni egy síelésért, de mikor ott voltam, megértettem. A zuram nélkül sose jutottam volna el, a gyerekek sem.
KedvelésKedvelés
Dejóeztolvasni!
Kedvet kaptam, hitet kaptam, a lendület meg csak rajtam múlik.
Néhány nappal ezelőtt valaki megkérdőjelezte, hogy valaha maratont vagy akár csak félmaratont futhatok. Csak azért, mert “ezzel a betegséggel nem szokás”. Hát én most mégis elhiszem, hogy menni fog, szépen fokozatosan újra edzeni fogok, futni fogok.
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Szia! Örülök, hogy erőt ad! Mi a betegséged?
Én nagyon sok kiló vagyok ám, és szültem három gyereket, meg elég nagy szervezés ez az egész, azért csak ennyire csillogó-villogóban megy, előre megvett bérlettel. És most szeretem a szálkáimat, szeretem, hogy kemény a derekam, hogy körvonalaim lettek, öntudatot ad. Nem nagyon mondom senkinek, csak csinálom.
KedvelésKedvelés
Sclerosis multiplex a betegségem, most derült ki, még “barátkozom a gondolattal” stádiumban.
És én is nagyon sok kiló voltam, és a soknak több mint a harmadától szabadultam meg. És igen, én is szeretem aki lettem, szeretem hogy a tükörből nem egy gömb néz vissza, hanem egy NŐ. És tudod mit, állati büszke vagyok erre a képre, erre a nőre, a munkámra, magamra.
KedvelésKedvelés
Ugyan nincs (most 48 vagyok), de 17 évesen rámsütötte az orvostársadalom, hogy van. Sclerósis multiplex betegségem. Éveket (a fiatalságomat) éltem ebben a tudatban, kórházakban, kezelve, hit nélkül és önrombolva, mert akkor úgyis mindegy, fenékig bele addig, ami belefér az időmbe. Eszembe nem jutott volna maratonra készülni. Mindig csak a ma volt, mert a holnap ki tudja. Csak ámulni tudok, hogy ilyen hittel, és honnan közelíted. Nagyon drukkolok Neked.
KedvelésKedvelés
A szervezés elég sok meló és sokba is kerül, egyetértek. Tavaly szeptemberben én is újból nekiálltam sportolni és szépen lassan, de eltűntek a két szülés utáni plusz kilók. Abszolút érzem és értem, amit írsz a szervezésről, a szálkákról, és izmokról. Sok év óta végre először úgy érzem, hogy úgy nézek ki, ahogy akarok, és végre szépnek látom magam. A másik pozitív vonzata nálam, hogy nem vagyok annyira ideges, feszültséglevezetésnek is használom. 🙂 Hajrá, hajrá!
Ezt már igazán csak halkan mondom, talán még sose írtam ennyit a blogodra, a szarvasbogárról (bár tudom, hogy néz ki) az írásod alapján nekem egy gyönyörűszép lepke jött át.
KedvelésKedvelés
“Ha jó a mamámak, jó a gyerekeknek is.” (Csak klasszikusoktól: A kis vakond és a nyuszimama.) Akinek még kétségei lennének, annak ajánlom Libby Purves: Hogyan ne legyünk… sorozatát.
Sajnos a hely – ha az, amire gondolok-, egyrészt rút ingatlanpanama eredménye (arról volt szó, hogy a kerület lakói és iskolásai számára lesz itt használható uszoda – a gyerekeim továbbra is a koszos és hideg Komjádi sátorba járnak úszni télen is, az amúgy szintén necces Darnyi-vállakozáshoz) másrészt jól érzed, működésében is úgy tűnik, problematikus. Nagyon sajnálom, mert a lakásomtól öt perc, és emiatt én is a város másik végébe járok, elvi okokból.
Nekem rosszul esne, ha mi itt elvennénk az örömödet – használd ki a bérletedet, élvezd. De persze nem fogunk meglepődni, ha egyszer majd a belülről bomlasztott rendszer potyogni kezd a jakuzziba.
Akkor te már ne legyél ott, szerintem.
KedvelésKedvelés
Szerintem remek az ilyen kikapcsolódás, feltöltődés, illetve: remek lehet, annak, aki szereti* .-)
Az utolsó bekezdés pedig csodálatos, remélem, sikerül is olyan jóvá tenni a nyarat, amennyire csak lehetséges.
Nekem a szarvasbogár ellen sincs panaszom, imádom őket, mint minden mást is (na jó, legyek, szúnyogok kivételével) 🙂
*egyszer voltam egy konditeremben, annak már tizensok éve, rém rosszul és elveszettnek éreztem ott magam.
Egyrészt a korom (min. 25-tel több a jelenlévőkénél), na meg hát a tetemes gömbölyűségeim se igazán passzoltak, azóta csak itthon nem sportolok (mmint itthon SEM…).
KedvelésKedvelés
Sokat gondolkoztam amúgy mi teszi boldoggá az embert,
és akkor…most sem vagyok biztos a dolgomban
a futás, a szauna, a nyári simogató szellő? a gyereknevetés? munka gyümölcse?
És mi van azzal, akinek, nem megy, akinek nem érik be? aki nem láthatja, nem keres, nem sikerül, elbukik… Ha elbukik, mint individuum, attól még lehet fontos? mi segít? milyen tudat vihet át egy ponton, hogy mégis érdemes… Isten, haza, család, miféle közösség? Mibe vagyunk beágyazódva? Vagy van e még körülöttünk egyáltalán valaki?
Valakik e az internetes ismerősök, vagy csak a hús vér valakik valakik? vagy azok sem? És akkor mitől leszünk jól? Mitől szeretjük meg magunkat? Ha képesek vagyunk futni, kitartóak vagyunk, szeretjük az agyunkat, ha megértjük a matekot, vagy a világ összefüggéseit, a citromsav ciklust?
Vagy hogy szeretnek, és szerethetőek vagyunk?
KedvelésKedvelés
Ó, bárcsak tudnám az összes kérdésre a választ…
KedvelésKedvelés
Ha megértjük a matekot, legalább olyan szinten, hogy sikerül egy kettest kiizzadni a Diszkrét matek szigorlaton, az mindenképp sokat dob az önbecsülésen. Vagy ha azt mondja az előadó a Valószínűségszámítás kollokviumon, hogy “Maga ezt érti és élvezi.” Miután ezekért az eredményekért nagyon megküzdöttem a krónikus diszlexiámmal, azok mindenképp jó pillanatok.
KedvelésKedvelés
Hoppá, diszkalkuliát akartam írni, nyilván.
KedvelésKedvelés
“Celebspotting: Tóth Vera, és Szabó Győző is átszokott a LITE-ból,”
“meg amúgy is haragszunk rájuk, de addigra már megvettük a bérletet, és belülről bomlasztjuk a rendszert, Babadávid Leventével szolidáris, és hason fekve ordít a játszóházban.”
Én annyira, de annyira örültem volna, ha az odajáró celebek közül bárki kiállt volna és azt mondja, hogy ezentúl kedves … fittnessközpont, máshol költöm el a pénzemet…
Tudom, nem erről szól a poszt, ez az én gumicsontom. Vagy tyúkszemem, ahogy tetszik.
KedvelésKedvelés
Igen. Igen. Szep hazank magyarorszagon sok -sok hianyerzettel kell egyutt elnunk…
KedvelésKedvelés
de jó, inspiráló ez az írás.
(épp magamat összeszedő időszakban vagyok, és figyelmeztet: újra kell kezdenem a jógát, kell a testnek az állandó karbantartás, meg aztán a jelen-létben is segít. tegnap hónapok óta először főztem rendeset magamnak, puliszkát szalonnával – s most rólad eszembe jutott, holnap lehetne valami tejes kása is, vaníliával!, gyümölccsel, nyáriasan.)
KedvelésKedvelés
De jó ez a bejegyzés, meg az időzítése pláne 🙂 Nekem még dob egy lapáttal az amúgy is jó hangulatomra, ami abból fakad, hogy ráéreztem a mozgás örömére. El sem hiszitek, hogy 12 iskolás évem heti 2-3 kötelező tornaórájából nem emlékszem egyetlenre se, amikor ezt éreztem volna, mint most, hogy mozogni jó és felszabadító és örömmel is lehet, és mennyire feldobja a szervezetet is. Nekem mindig csak az iszonyúan kínos és kellemetlen kellenékből álltak a tornaórák: t.i. hogy ennyi meg ennyi idős korban ennyit meg így kellene csinálni a feladatot, meg ennyiedik osztályban ezt már illene tudni megcsinálni, teljesíteni, fúj de utáltam mindig, és valahol irigyeltem is azokat, akiknek kikapcsolódás volt a tornaóra. Ezek miatt mindig lustábbnak, gyengébbnek éreztem magam a többieknél, s valahol mások is így gondolták. Most meg annyira jó megtapasztalni, hogy egyáltalán nem vagyok átlagon alul gyenge, vagy ügyetlen vagy állóképtelen, sőt meglepően rugalmas a testem. (legalább is nekem kellemesen meglepő ilyen előzmények után 🙂 )
KedvelésKedvelés
Pontosan ez történt velem is. A tornatanár-erőszak is rendszererőszak, s a tornasor, a bemelegítés, a vezényszavak anakronisztikusan militánsak és uniformizálók. Én is magamból préseltem ki a középtávfutást, a magam feje után, belső motivációból. A hajlékonyságomat viszont siratom, mert tornáztam, és nem akármiket tudtam, most meg örülök, hogy a hátam egyenes, meg ha előrehajolva leteszem a tenyerem. Mit sportolsz?
KedvelésKedvelés
🙂 igazából nem is szokás sportnak nevezni, amit csinálok 🙂 Van a környezetemben azon emberek népes halmaza, akik folyton folyvást gerinc- és derékfájásra panaszkodnak, s van ezek között egy maroknyi nő (5-6 esetenként 10 fő), akik úgy döntöttek tesznek is ellene (azon túl is, hogy bedobnak egy tablettát), s adott még egy nagyon lelkes, humoros, szívvel lélekkel dolgozó kinetoterapeuta, aki vezeti az egészet. Anyukám is a kis halmazhoz tartozik, őt kísértem el az első alkalomra, aztán megszerettem, s maradtam. Gyógytornának vagy csak egyszerűen tornának szokás emlegetni: heti egy találkozás, kicsit több, mint egy óra, megmozgatunk minden izmot fejtetőtől lábujjig, s kb ennyi. Nincs különösebb célom (mint másoknak itt maraton meg ilyesmi), azon túl, hogy jól érzem magam, legfennebb prevenció, hogy ha most nincs gerincproblémám 2-3 vagy 5-10 év múlva se legyen.
KedvelésKedvelés
Látom már jött olyan hozzászólás, ami helyből a pénztárcádban matat. Pedig a hellyel ha jól veszem ki az írásból csak az a gond, hogy a személyzet nem kedves. Ha te erre költöd a pénzedet, ugyan kinek mi köze van hozzá? Ahhoz a munkához sem volt, amivel megkerested.
Tény, hogy egyre kevesebb ember engedhet meg magának akár egy fürdőbelépőt is, ami tényleg dühítő, de ne azzal mérjünk már valakit, hogy mennyi pénzt költ el konditeremre. Az se jön be, hogy jajháthanekemannyipénzemlennemintnekedénissportoslennékre hivatkozva szétfolynak az emberek.
Most, hogy új helyre költöztem nyárra az egyetemi városon belül végre van rendesen helyem mozogni és nem kell a francba kimenni a konditerembe. Órák nemigen vannak a konditeremben nyáron, bár tag vagyok, de annyira nem köt le az egész gépes történet, így most olyasmit csinálok otthon, amit eddig nem, dvd-re edzek, és nagyon szeretem.
Teljesen belezúgtam Péntek Enikő videóiba meg étrend tanácsaiba, heti ötször edzek, szépen építem vissza a kondimat és ugyan csak harmadik hete csinálom, de már látszik, tényleg felpörgette az anyagcserémet. Ha majd ott tartok akkor az ő Tabata és Zuzka Light videói lesznek a szint (de az jelenleg még halál), mert nagyon szép izomzatot csinálnak, a vitorlázáshoz meg muszáj az erőnlét. Eléggé át kellett raknom a fejemben az étrendet, de aztán azt mondtam magamnak, hogy oké, napi ötször fogok enni, lesz proteinturmix és karnitin, mert nehogy már, hogy ő két gyerek után úgy néz ki, hogy állam a padlón, nekem meg itt gyerektelenül és délig semmit nem eszem taktikával egész évben powerwalkolva egyre intellektuálisabb a testem. 🙂
KedvelésKedvelés
Nem, gendermag okos és értő olvasó, nem sajnálja tőlem, egyszerűen van ez a reflex, hogy ha valaki át mond, arra bét kell mondani, véleménnyel lenni, megmagyarázni, hogy mi miért nem, racionalizálni. Te futsz?, én nem bírok a térdem miatt, te teszel vaníliát a tejbegrízbe? én nem szoktam, nekem nincs kávégépem, mert drága, jaj, én nem nézek művészfilmeket stb. Miközben lehetne csak hallgatni nem odatenni mindig a magunkét.
KedvelésKedvelés
ez nagyon jo, koszonom, erot ad 🙂
KedvelésKedvelés
en mar gyaszterapianak is a sportot hasznaltam anno, mert rajottem hogy boldogsag hormonokat termel, maniasan jartam minden nap eleinte konditerembe (es siman lenyomtam barmelyik izompacsirtat a ferdepadon, olyan hasizmom volt hogy csodajara jartak) majd kesobb uszodaba. es hogy meg jol is nezek ki tole az a bonusz. most is szamolom a napokat amikor vegre ujra mehetek uszni. nekem az uszas a teljes kikapcsolodas. az anyameh ujra elese. en is abban a szakaszban vagyok amikor a 2 gyerek utan probalom visszarendezni magam (fogyokuraval mar feluton jarok a celom fele) es probalom kitalalni mitol is lehetnek jol, vidam, mosolygos, kiegyensulyozott. mert en is ezt szeretnem: “Olyan anyjuk lesz, aki örökké él, nem tereget némán, hanem mjuzikelt énekel, és a vállára száll a szarvasbogár.” bar en is inkabb lepkere szavaznek
KedvelésKedvelés
es gimiben vegig fel voltam mentve tornabol a sajat keresemre. utaltam az iskolai tesit, helyette jartam olyan sportokra amit elveztem.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: ó, ha én még egyszer | csak az olvassa
latom hogy regi a bejegyzes, de tudod hogy hany ember nem er a labujjaig sem felnottkorban? nemhogy meg a tenyeruket is a foldre tegyek… nok se.
a futas remek sport de feszesse teszi (roviditi) a quadricepszeket, erdemes azokat kulon nyujtani. csak par perc 🙂
KedvelésKedvelés
Régi bejegyzés,most olvastam,de nem bírom ki,hogy hozzá ne szóljak,mivel magam is sportolok.Annyira jól esett olvasni egy napról vagy néhány órácról,ami csak az enyém testedzés szempontjából,kellemes környezetben,panorámaablakból a távolba tekintve tekerni,futni,majd elbújni a szaunában,elmerülni a medencében,majd szunyókálni délelőtt egy kávé mellett fürdőköpenyben nyugágyban elnyúlva.Igen ,késő délelőtt,amikor csak néhány vendég lézeng,nem reggel hatkor,amikor kötelezően róluk a hosszakat a medencében és fogvicsorgatva mosolygok arra,aki harmadjára is nekem ütközik szembejövet a sávon,mert teltház van.Amint olvastam,átjárt az a jól ismert érzést,hogy ellazultam és mégis egyben vagyok.
KedvelésKedvelés